Tandari Éva
Más az
Élet… I. kötet
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet – Mi az Élet? - teszem fel a kérdést sokaknak, s amiként várom is, mindenki más, és másként válaszol. Van, aki csak annyit mond: az élet az élet, és kész, nincs ezen mit taglalni. Van, aki azt mondja: egy láncolat. Születés, növekedés, tanulás, munka, család, öregség és halál láncolata, amely véget ér, vagy örökkön való körforgásban van: mindegy, mert az az egy élet egyszeri és megismételhetetlen. Van, aki már egy kissé a filozófus szemével vizsgálja a kérdést: tudati és érzelmi elemek szövevénye, amely mindenkor kiismerhetetlen és kiszámíthatatlan, mert a lehetőségek végtelen variációját rejti minden ember. – Mi az Élet? - teszem fel magamnak is a kérdést, s már a válaszok összességét, s még a lehetséges, az emberi megfogalmazásban adható válaszokat is sorra pergetve elmémben, ekként felelek: Más az Élet. Más, és valamiképpen több is. Több, mint egy egyéni sorsvonal, amelyen belül, ha a magzati szakot is hozzá számítom, lényegében a fizikai evolúció mindahány fázisát megéli az ember: hisz azt az állat is megéli, anélkül, hogy azt mondhatnánk, de már a szó magasabb rendű értelmében, hogy ÉL. Van, létezik, mert megszületett, de nem mondhatni, hogy Éli az életet, mert nem akaratlagos irányítója élete eseményeinek: elviselője, elfogadója, megélője, részese, de nem aktív irányítója, még akkor sem, ha egyéni „vágyai”, egyéni „elképzelései” vannak bizonyos helyzetekben, amelyek betöltésére törekszik. Mindez ugyanis akarattalan, csak ösztön szinten megy végbe: s ezzel ki is mondtam, mi az, ami az Életet a puszta léttől elkülöníti, legalábbis bennem s számomra. Élek, mert akarok, és akarok, hogy éljek, mert egyéni Akarat nélkül nem vagyok több, mint passzív vegetáció, akarattalan játék a Lét kezében, amellyel történnek ugyan ilyen - olyan dolgok, reagál is azokra, de nem megfontoltan, nem értelem, csak ösztön szinten, mert nem tud Akarni, csak megélni. S ez az, ami megkülönbözteti az Életet a puszta Léttől. Ez a tény azonban már feltételez egy másfajta eltérést is Élet és Lét között. Azt, hogy van lényemnek egy olyan része, amely az Akarathoz mindenképp szükséges, s amellyel az Akaratra képtelen állatok nem rendelkeznek. Ha sorra veszem a magam benső testelemeit, s ezeket összehasonlítom az állatok, mondjuk egy macska benső testelemeivel, semminő különbséget nem találok közte és magam közt. Egyként bírunk szívvel és májjal, tüdővel, vesékkel, s egyként bírunk aggyal is. Egyként gerinces emlősök vagyunk, élő utódokat hozunk a világra, tüdővel lélegzünk, s a szárazföld a Lét-közegünk. Bensőnkben tehát, annak szerkezeti felépítését tekintve nincs lényegi eltérés: s mégis. Én mondhatom azt, hogy Élek, míg a macska nem, mert én képes vagyok, vagy lehetek irányítani Akaratom révén a magam Sorsát: egy macska viszont csak elfogadhatja azt, ami Sorsa elébe ád. S ez még akkor is így van, ha a háznál élő állat is képes rákényszeríteni a maga akaratát az emberre. Ekként, mert mindenkor a közeg, és a gazda „milyensége” szabja meg számára: mit, mikor, milyen formában „akarhat”, tehát hogy az adott helyen, az adott személy mellett élve milyen fokon élheti meg benső, ösztöni késztetéseit. Ha mellettem kikövetelheti a teljes kényelmet, nem biztos, hogy erre máshol is képes volna, viszont ha máshol élne, akarati képei is mások volnának, teljességgel az adott ponthoz, s a feltételezett másik személy akarati képeihez igazodnának, s eszébe sem jutna, hogy akként „akarjon” élni, mint a szomszéd házban élő macska. Az ő számára az a természetes minden természetellenessége mellett is, amit nálam megszokott, míg a másik macska számára az, amit ő megszokott. Ahogy lefelé haladunk az evolúciós láncolatban, a jelenség mind erőssebben megfigyelhető, míg ha a már magasabb fokon „tudatosodott”, tehát a magasabb rendű lélek-lények egyedeit figyeljük, azok milyensége, viselkedése mintha e jelenség lassú elhalványulását mutatná. Egy bizonyos szintig: aztán viszont még a legfejlettebb, a leginkább asszimilálódott Lélek-lényben is feltámad valami ősi, valami általa kezelhetetlen Ős-természeti elem, amelyet semmiképp sem tudhat irányítani, s ami vissza is utasítja mindegyiküket a maguk csoportjába: elkülönítve őket a Tudattal és Akarattal bíró ember nevű lényektől, s visszaadva nékik helyüket és evolúciós „rangjukat” a Lélek-lények Világában. Gondolatban most egybefűzöm, egybeolvasztom a (szintén csak gondolatban, s csak képzeletbeli személyeknek) feltett kérdésre kapott válaszokat, s azokból egy új, egy mindhármat magába záró választ nyerek: 2
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Az Élet – élet: egy olyan, a tudati és érzelmi elemek szövevényét magában rejtő láncolat, amely mindenkor kiismerhetetlen és kiszámíthatatlan, s mert ez ekként van, a lehetőségek végtelen variációját rejti minden ember számára. Lehetne ez azonban másként is. Akkor viszont már az első mondatot is másként kellene írjam, akként, amiként azt a Valóság tükrében leírva láthatom. Az élet – Élet. Ahhoz azonban, hogy a mondattöredéket valósággal is ekként legyen jogom és okom leírni, más is meg kellene változzék az egybe szerkesztett válaszban, amelyet akkor így írhatnék le: Az élet – ÉLET: a tudati és érzelmi elemek logikusan egymáshoz illeszkedő rendszere, amely épp, mert logikus, mindenkor kiszámítható, s a lehetőségek végtelen variációjában az Egyedül Tiszta és helyes Lehetőséget adja mindahány ember nevű Úton járó számára. Ez utóbbi megfogalmazás magában rejti azt is: a földi Út, amelyet mi életnek nevezünk, csak akkor lesz - lehet az ÉLET felé vezető folyamat, ha a tudati és érzelmi erőink tiszták, ekként azokban semmi álságos, kiszámíthatatlan, öncélú, azaz semmi tisztátalan nincs, vagyis alkalmas arra, hogy egymást: még a mellettünk lévő, s tudatosan és akarattal rosszat tenni nem tudó Lélek-lényeket is fokozatosan kiemelve az alsóbbrendű életből, fokozatosan az ÉLETBE segítsük emelkedni. Ennek egyetlen hatalmas akadálya van, s erre is rávilágít már bizonyos mértékig a fentebbi mondat egy kis része: „tudatosan és akarattal rosszat tenni”… A Lélek-lények is lehetnek „jók”, és lehetnek „rosszak”, amiként az emberek. Lehetnek ilyenek, vagy olyanok, akár attól is függetlenül: milyen az az ember (vagy ember-csoport), aki mellett élnek. De sem jó, sem pedig rossz nem lesz, mert nem lehet egyetlen, az állatvilág tagjai közé tartozó Lélek-lény sem szándékoltan, tehát akarattal: és ez az, ami végképp külön választja az emberek s a Lélek-lények nagyon is egybemosódott Világait. Az ember az egyetlen olyan fizikai lény ugyanis, amely akaratától vezéreltetve lehet jó és rossz, cselekedhet helyesen és helytelenül, függetlenül a körülmények bárha mindösszességétől, vagyis még abban az esetben is, ha a körülmények épp az ellenkezőjét feltételeznék. Lehet Tiszta (s itt már a szó nem fizikai értelmében), lehet szerény, alázatos, Igaz Szeretettel élő az, aki a társadalmi ranglétra felső, s az is, aki annak a legalsó lépcsőfokán áll, amiként lehet vad és durva és törtető és zsarnok és gyűlölködő is, ez is, és az is. Vélhetnénk, s talán teljes joggal: aki a legnagyobb gazdagságban, anyagi biztonságban él, akinek nem kell féltenie a Holnap kenyerét, többnyire a pozitív tulajdonságokat tudhatja magáénak: pedig nem minden esetben van ekként, sőt. Aki a nyomor legmélyén van, arról viszont azt vélnénk: éppen hogy maga a nyomor teszi szeretetlenné, hisz élni akar: és ez sem mindenkor van így, sőt… De ennek is, és annak is megvan a maga ellen-példája, az tehát, amikor a fent, illetve a lent élő valóban olyan egyéni tulajdonságokkal áll elénk, amilyet az adott helyzetben feltételezünk is róla. Vagyis a fent élő bőkezű, mert tudja, hogy van miből adnia, alázatos, mert nem érzi akként: kell, hogy hivalkodással felhívva magára mások figyelmét; próbáljon meg érvényesülni, stb. A darab kenyeréért rettegni kényszerülő, s a nyomorból, a mélység bűzhödt posványából, az emberi semmilyenségből kiemelkedni kívánó viszont épp úgy lehet mindenre és mindenkire irigykedő, a legkisebb, értéknek vélt holmit akár erőszakkal, vagy alattomos módon is magáénak akaró, s valós tettek híján akár nagyotmondással is kitűnni igyekvő: s ezt is sorolhatnám. De nem teszem, annál is inkább, mert az iménti mondatok egyikében is kimondtam két szót, amelyen tovább lehet haladni elmélkedésünkben. „egyéni tulajdonságokkal”: mondtam, s itt már az első szót is megbontom: egy - én - i. Ha a Lélek-lényeket, s ezen belül is az állatvilág tagjait nézem, meg kell állapítsam: ebben is erősen hasonlítanak ránk, emberekre. Vannak egyéni szokásaik, tulajdonságaik, külön kedvteléseik, még az ízlésük is más és más, ha ezt is inkább csak a magasabb rendű Lélek-lénycsoportok tagjairól mondhatom is el. Azon kívül, és azon túl, hogy mindegyikük bír a maga fajára jellemző tulajdonságokkal is.
3
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Az Állatvilág alsóbbrendű lényeinek esetében az egyedeket egymástól elválasztó különbség már nem ennyire árnyalt, viszont azokat már nem is nevezhetem Lélek-lényeknek. Nem, mert mondjuk például a rovarok, a felsőbbrendű állat-fajok egyedeivel ellentétben egyéni érzelmi megnyilvánulásokra képtelenek: ehhez ugyanis hiányzik az érzelmi mozgató, vagyis a Lélek-elem, bár számítóvá sem lesznek, mert ahhoz az Értelmi elem, s az Értelem irányításához szükséges szellemi Elem hiányzik. S ez utóbbi az oka annak is, hogy még a magasabb rendű állatfajok egyedei, azok tehát, amelyeket a Lélek-lények csoportjába sorolunk, sem lesznek számítóvá, akaratlagosan rosszat, illetőleg jót cselekvővé: mert bennük, bár az érzelmek megfogalmazódását, azok egyénenkénti megélését és kinyilvánítását lehetővé tevő Lélek-elem adott, épp úgy nincs, és nem is lehetne jelen a Tudatosodáshoz szükséges Szellemi elem, vagyis épp úgy nem bírnak Szellemi Én-résszel, mint alsóbbrendű társaik. S ezzel eljutottam az egyetlen olyan, jelentős eltéréshez, ami megkülönbözteti a csaknem teljességgel azonos belső szervezeti felépítéssel bíró állatot is az embertől. Ez, és ennyi, ami a puszta vegetációt létté, s a puszta létet Életté emeli. De akkor még mindig csak Életté, s nem ÉLETTÉ emelte az a parányi Szellemi Elem az emberi test létét, ami még mindig távol, nagyon távol áll a Valóságtól, attól, amire igazán azt mondhatnám: EZ AZ ÉLET. Más az ÉLET… mondottam a címben, s ez motoszkál most is elmémben, amikor Vezetőm felé fordulok, hogy kérjem: mondja el, mutassa meg: mit, hol rontottunk el, hogy még ma sem merhetem, mert e merszhez még ma sem lehetne jogom, hogy e szót csakis nagy betűkkel, vagy legalább már igazán jogosan is: s nem csak megszokásból nagy kezdő betűvel leírni… Ismerek más Világokat, s tudom, hogy MÁS AZ ÉLET! Tudom, hogy az EMBER is máshol kellene tartson: nem azon a ponton, ahol a legmélyebb szakadék még mindig akként ásít felé, mint valamely kitátott szájú, éhes szörnyeteg. Mert ez bizony, mindmáig ekként van, s ez még akkor is igaz, ha már a Fent világa is hívogatón int felénk. Más az, amiért az Áldozat, a Kegyelem adatott, és más az az Egyház, amelynek meg kellett volna születnie a Krisztus Szavai nyomán! Egy ideig némán ülök a gép előtt. Rágyújtok (máig nem érzem a késztetést, hogy ne ekként tegyek, bárha okom elégnél is több volna rá), élem és élvezem Vezetőm közelségét. Mert itt van, amiként mindig is, ha nem mindig szól is. Most is hallgat, egy ideig legalábbis. Már szóltunk e kérdésről, tudtam, hogy le kell írjam mindazt, amit korábban láttam, s még amit majd látnom enged az ÚR, és tudja azt Vezetőm is, és mégis. Mintha egyikünknek sem akaródznék most elindulni, hogy az ember elé tárja, és szemébe mondja az igazságot, a lehetséges Utak számtalan variációját mutatva meg, amelyek közül… az önmagára, értelmére oly igen büszke lény, az ember épp a legrosszabbat, a legkeservesebbet választotta, s választja ma is. Egyéni Útjait tekintve csak úgy, mint az egyes népek és nemzetek közös Útját, vagy a Globális teljességet értve ez alatt. Mert ami kicsiben zajlik, az zajlik nagyban is, és megfordítva. S hogy az egyén sorsa mintázza a társadalomét, vagy a társadalomban vetül ki az egyéni sorsok és Útmegválasztások sokasága, azok összessége, megmutatva: milyen is a nép a maga teljességében? Ki tudja. Ez is, és az is igaz, vagy igaz lehet, ha ebben is, és abban is lehet, és van is ekként eltérés, hisz az egyén lehet rosszabb, mint amilyen az adott közösség, de lehet jobb is: a saját szabad választásán múlik, kiváltképp most, amikor már „jónak és gonosznak tudója” lehet mindahány ember nevű lény… Eddig jutottam egyéni eszmefuttatásomban, amikor Vezetőm hangja ért elmémhez: – Nem mondom, szépen eljutottál az állatvilágtól az emberig! Mennyi azonosság, és mennyi különbség, holott csak arról van szó, hogy az ember tudja, vagy legalábbis tudhatja, s ekként már kellene is tudja, mikor mit akar, s hogy amit akar, helyes-e, rendjén való-e, vagyis beilleszthető-e az ÚR TÖRVÉNYÉBE, Aki az ÉLET, s Akinek Törvénye, és mindahány Szava is Maga A TÖRVÉNY, mert A Törvénybe, vagyis AZ ÉLETBE vezet benneteket, míg az állatvilág tagjai a bennük lévő Lélek-elem adta késztetéseket, tehát egyéni érzelmi megnyilvánulásaikat sem akarati erejükre támaszkodva, vagyis nem értelem, de ösztönszerűen használják, amint azt magad is megállapítottad. De ha már mindezt tudjuk is, mégsem tudunk semmit, ha csak erre alapozva akarjuk megvizsgálni az embert, mert ahány ember, az is mind más és más, mert az is mind egy-én-is-ég. 4
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet S ez akkor s így van, ha az ember-csoportok tagjai közt, éppen mert hogy csoportokba tömörülten éltek, megfogalmazódott a legalsóbb rendű egy-s-ég is, annak egy igen kezdetleges formája, amely alig is áll még ma is magasabb szinten, mint az állatvilág hordáinak hierarchikus rendszerezettsége, vagy mint a magatok ős-közös-s-ég-i társadalmaitok. Sőt: ez utóbbinál egy bizonyos értelemben még fejletlenebb is, mert akkor, abban a társadalminak még nem is igazán nevezhető rendszerben (s ezt az elnevezés maga is mutatja!) még volt némi nyoma a „közös-s-ég” -nek, tehát a még fejletlen aggyal bíró kis lények akként éltek közös életet egymás mellett, amiként azt az „Ég rendelte” számukra a maguk fejlettségi fokát figyelembe véve. Ez bizony ekként volt, de csak volt: a jelen társadalmi rendszerei ezzel szemben már csak a számtalan egyéni érdek, az egy-én - ek sokaságának tömörülése, amely egy-én-ek számára mindig az „én”, tehát az egó, s nem a több-s-ég, nem a közös-s-ég érdeke a fontos, az elsődleges. Akármilyen politikai rendszerbe igyekeztek tömörülni, és akármilyen jelszavak mögé bújtok is, ez ekként van, s csak az nem kész és képes ezt belátni, aki még társainál is kevésbé törődik a több-s-ég érdekeivel. Aki viszont már ellépett önmaga elől, s már kész, és képes is a Valóság felé fordítani figyelmét, megismervén az EGY-S-ÉG mibenlétét, még akkor is igazat ad nékem ezt hallva, ha maga a leginkább törekszik az egység megteremtésére, hisz látja: mennyire semmi még az ő minden törekvése is a többség semmilyen törekvése mellett, s hogy még az összes-s-ég törekvése is mennyire kevés és kicsiny volna és lehetne A Tökéletes Mennyei EGYSÉGhez mérten. S hogy ez mennyire ekként van, azt magad is érezhetni fogod, amiként mindazok is, akik e könyv olvasása révén egy bizonyos értelemben velünk figyelik meg azokat a lehetséges Utakat, amerre az emberiség, s a Föld teljessége haladhatott volna. Amiként korábban, még az előző munkánk során már megígértem néked, más és más korokba lépünk vissza a magatok Történelmében haladva (s itt már nem a nemzeti, de a Globális jelentőséggel bíró Történelmi eseményeket kell, hogy értsd- értsétek), hogy megfigyeljük legalább a döntő fontosságú állomásokon: ha akkor és ott nem arra felé irányítjátok a Föd, és az emberiség Történelmét, amerre a magatok valótlan valóságában ténylegesen is haladtatok, hol tarthatna most, s milyen történések előtt állhatna Az ember. Ezen felül és ezen túl természetesen egyes Tanításokat is át kívánok adni néktek, hol akként, hogy a te Szellemi Én-részedben bontok ki egyes, a korábbi, általad „továbbképzésnek” nevezett Álom-utakon tanult, vagy inkább csak felelevenített, már meglévő Ismeret-elemeket, hol akként, hogy én magam magyarázok meg egyes dolgokat, mert hisz a Fent Törvényei ma a te Tudatod előtt is fedve kell, hogy legyenek: még, és csak részben, de enélkül magad nem lehetnél képes még ennyire sem beigazodni a Föld energia-rendszerébe, márpedig arra egy ideig még szükség van. Nem véletlen, s részben ez is az oka annak, hogy az Út korai szakában olyan tulajdonságokat, és olyan tudati vonásokat kellett megszerezz, amelyek erősen a Földhöz kötnek, hisz mint mondtam, munkánkat csak ekként végezhetjük el maradéktalanul. Ha sem te, sem én magam nem ismerném a földi - emberi mélységek legmélyét, nem volna olyan rálátásunk az emberi tudati erők mindahány rétegére, mert nem tudhatnánk, legalábbis nem ennyire közelről megismerve annak mély-rétegét, s még ama mélyrétegnek is az egyes fokozatait. A legvadabb és legsötétebb gonoszságot magam is megismertem egykor, hisz az ember, s az egyszemélyi uralmi rendszerre épült földi világ akkor sem volt tisztább: de még nem ismertük annyira a miértek hátterét, az „azértjét”: azt, aminek megvizsgálása lényegében jelen munkánk, s e munkaelvégezhetése érdekében tervezett Útjaink oka és célja. Mert ismét Útra kelünk, hogy egy másik oldaláról mutassuk meg Testvéreinknek az általuk ismerni vélt Világot/Világokat, ha a fizikai síkon alig is egynémelyikét érintve is. Mert célunk már nem az, vagy nem csakis és kizárólag az… De ma már nem indulunk el: holnapra halasztjuk az első Utat, mert sok az, aki Erőt, vagy akár gyógyulást vár, s mert az Idő afelé halad, kell, hogy felkészülj az energia-átközvetítésre és a gyógyításra magad is. Ekként itt most félbe hagyjuk kissé a munkát, s holnap folytatjuk, már valamivel korábban, ha erőid nem merülnek ki a szokottnál is inkább, hisz több a fizikai szintű teendő is, amely holnap vár reánk… * 5
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Mint mondtam, most a magatok Történelmében, tehát a Föld teljességének Történelmében lépünk vissza az Időben. Ehhez azonban előzőleg el kell mondjam egy pár szóban Testvéreinknek is: hogyan, s miként utazhatunk a ti Tér-Időtökben, amiként azt is: hogyan utazunk a Végtelenben, amelyben már sem a Tér, sem az Idő nem köt, mert nem köthet bennünket, még akkor sem, ha nékünk még a Végtelenben sem szabad megfeledkeznünk arról: te még, mint fizikai testben élő, kötve vagy az adott Tér-Időben, legalábbis egy bizonyos formában, akként, hogy tested és Tudatod a ti fizikai szintetek megszokásához kell alkalmazkodjék. Ehhez viszont néhány olyan dolgot is fel kell elevenítsek, amit korábban már mondottam, de már egy kissé kibővítve a korábban átadott ismereteket. Többek között azt is, hogy az Idő, mint a ti Világaitok egyes történéseit, korszakait jelölő tényező a Fent értelmében nem létezik, mert a Végtelen és Örök Mindenségben nem is létezhetne. De létezik mégis a ti számotokra, amiként létezik az asztrál-világokon lévő Testvérek számára is, ha az ő számukra már ugyanaz a fogalom mást jelent, és más célt szolgál is. Az Idő a Végtelenben van: végtelen ekként maga is. Ti a Tökéletes FÉNY-től távolodtatok el, az elől fedtétek el önmagatokat, így egyszersmind a Végtelenség-tudatot is elfedtétek magatokban, mindenkor a Végtelen azon kis elemét vélve a Teljességnek, amelyben léteztetek, vagyis, amelyre még rálátással bírhattatok. Ekként az, ami számotokra maga a „Végtelen Tér”, vagy akár még beláthatatlanabbnak érzett Világűr, nem több, és nem nagyobb a Valóság értelmében, mint egy porszem a Tökéletes Végtelen Mindenségben. Ha tehát azt mondom: az IDŐ a TÉRBEN van, nem mondok valótlant, amiként akkor sem, ha megfordítom, s már akként mondom: a TÉR az IDŐBEN van. Egyként igaz mindkettő, mert e két, egymásra ható tényező egyként Végtelen és Örök, ha ti, a magatok számára a Végtelent kicsiny parányra zsugorítottátok is, leszűkítve a magatok számára az Örökkön fogalmát is. Amint a Szellemi Követek mindegyike is, lefelé haladva mindinkább beszűkítette magának a Végtelen és Örökkönvaló Mindenséget, éspedig a szó Tér és Időbeni értelmében egyaránt. A Valóság értelmében sem Tér, sem Idő, sem a már egységessé olvadt Tér-Idő nem létezik. S éppen hogy ennek alapjait kell megtanuljátok most, amikor már azon a szinten és az Idő-sík azon pontján áll a Föld, s az ember-szellemek egy része, amelyen kiemelkedhetni lesz módja abból a FÉNYKÖRBŐL, ahol még csak a sűrű fizikai testek megfogalmazására van - lehet módja. S ezzel is elmondtam valamit. Részben igazuk van azon Testvéreinknek, akik arról szólanak: testeitek, azaz a Felemel-tetettek teste „fénnyé” lesz. De tényleg csak részben, s nem egészben van igazuk. A test maga nem egyéb, mint erősen besűrített fény-energia. Ekként a FÉNY, a Teremtő Szeretet, a Teremtő Akarat, és a Teremtő Bölcsességének erősen, s még azon is túl besűrített Fény-elemeiből tevődik össze mindahány test-sejt legkisebb, már a ti műszereitekkel nem bontható és nem érzékelhető kis részecskéje, amelyet a magatok gyengécske műszerezettségével éppen azért nem lehettek képesek érzékelni és felismerni ekként, mert egy olyan alsóbbrendű Fény-körben éltek, ahol a FÉNY azon magas rezgése érzékelhetetlen volna számotokra. De nem lehetnétek képesek érzékelni akkor sem, ha a ténylegesen meglévőnél nagyságrendekkel fejlettebb optikai műszerekkel vizsgálnátok is, mert a Fényt, annak tényleges mibenlétét nem foghatjátok meg és fel mindaddig, míg azt csak mint fizikai elemet akarjátok megvizsgálni. A Föld színén már és még érzékelhető Fény erősségét, irányát, sebességét: mindahány fizikai paraméterét vizsgálhatjátok, de már az anyagelemek részecskéit alkotó FÉNYT csak mint számotokra idegen energiát észlelhetitek anélkül, hogy azt megmérni tudnátok, mert annak tulajdonságai nem a földi, és nem a fizikai értékrendszerek szerint mérendőek… Most, amikor Útra indulunk, s most kiváltképp, hogy a jelen Utakon a ti tényleges, s a magatok „jelennek” megélt korához mérten távoli, Globális szintű változásokat adó történéseitekhez lépünk vissza, már akként fogjuk az Időt, mint valótlan Valóság-elemet kezelni, amiként az a Fent Világaiban 6
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet megjelenik, mint a ti kis „gömbötök” része. Vagyis amiként az van is: mindahányszor a folyamatos MOST-állapot más és más pontjaira lépünk vissza, hogy az ottani Történést érintve, s már abból továbbhaladva nézzük meg: hogyan folytatódhatott volna az emberiség Története, ha az adott korban, s az adott eseményt követően, annak hatására, vagy annak ellenére az ember-szellemek soka képessé lesz azon a másik Úton elindulni ahelyett, mint amely Út a ti tényleges Történelmeteket adja. Ennyi talán elégséges előzetes ismertetőként, de a kérdésre máshol, és másképpen is visszatérünk. Most azonban valósággal is elindulunk: munkatársam már ég a türelmetlenségtől, hisz lassan a mai időnk is véget ér: más munkánkban is dolgoztunk már, s a betegek is, mint mindenkor, vágyják a gyógyító Erőt… * Ma még nem teszünk meg hosszú, vagy igazán nagy jelentőséggel bíró Utat, hisz a második emberiség Történelme, annak lényegi része nem az ember megjelenésével, hanem annak Tudatosodásával vette igazán kezdetét. S ez még akkor is ekként van, ha a második emberiség fejlődését nagy mértékben befolyásolta az első emberiség Történelme, még pontosabban ama Történelem végső mozzanata. Az a Nagy Robbanás, amelynek nyomát a Föld-test, s az is csak legmélyebb rétegeiben, s csak a Föld-testbe áramlott energiák formájában őrzi, de amelyet megőrzött még a Kozmikus Tudattár is. Helyezkedj el, hogy már csak az Útra koncentrálj, s egy bizonyos fokig arra, hogy minél hívebben lejegyezd, amit látsz, s azt, amit tanítani akarunk Testvéreinknek… * Még végig sem mondta intelmeit kedves Vezetőm, már készen álltam az Útra. Rég jártunk már ekként, tehát munka közben egymás oldalán, hát érthető örömmel emelkedtem fel a már ismert Energia-körbe, ahol megszokott pihenő-pontunk van, amely egyként szolgált eddig is pihenőhelyül Én-részem számára, de megfigyelő, és oktató-pontul is. Most is, mint mindig, ha munka közben kelünk Útra, Én-részem egy kis szikráját hagyom csak a fizikai testben: legyen kinek átközvetítenem amit látok, míg magam mint Én-rész, tehát mint parányi Szellemi erő emelkedem mind feljebb és feljebb. Mellettem hamarosan megjelenik Vezetőm is: már közelsége is oly Erővel tölt el, hogy térfogatom lényegesen megnövekedik, s mire megfigyelőpontunkig érünk, a kezdeti kopottas szín is eltűnik rólam, amelyet a Tudat bizonyos mértékű ingerültsége, a test fáradtsága és fájdalma adott Szellemi Valómnak is. Most azonban nincs test, és nincs, számomra legalábbis nincs Tudat sem, így mindennél könnyebben és szabadabban szállok. Ahogy az már nem egyszer megesett, ismét Vezetőm kell korlátot szabjon Felfelé való vágyakozásomnak, hisz ha rajtam állna, tán Hazáig sem akarnék megállni. Mindenki ekként volna ezzel, hisz ha valaki megismeri, ismét megtapasztalja a FÉNYT, s a Végtelen Szabadságát, nem tudhat azzal betelni, és nem tudhat az után nem mindennél erősebben vágyakozni is… Vezetőm intő gondolat-hullámára visszább fogom lendületem, s engedelmesen lebegek Mellette, s Ő lágyan magához vonz, vagyis betakar a maga Erő-köpenyébe, oltalmazva, szinte dédelgetve, mint anya rég látott gyermekét, vagy szerető ifjú az ő kedvesét, de szinte őrizve is: el ne ragadjon ismét a hév… Egy pár, végtelennek tűnő pillanatig ekként lebegünk, szinte egymásba olvadva, majd Vezetőm ismét elindul. Mostmár szorosan mellette maradok, semmiért el nem távolodnék Tőle: ekként lépünk át új, és mégújabb, mind erősebbé váló Fény-körökön. Aztán egy időre megpihenünk, majd ismét tovább indulunk, de már nem felfelé haladunk tovább, bár azt sem mondhatom, hogy lefelé ereszkednénk: síkban haladunk, egy végeláthatatlan ERŐ-szál mentén, amelyről én magam is tudom, mert az Energiák más és más rezgésszintjének áramlásából megérzem: nem egyetlen Erőszál, de több, egymáshoz közel álló, (földi fogalmazással élve) hajszálnál vékonyabb Energia-szál, amely csak egy bizonyos távolságból, vagy egészen közelről tűnik egyetlen szálnak. Azt tudom, mert érzem, hogy az Erő-szál, amely fölött szállunk, 7
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet a Föld Történéseinek megszámlálhatatlan lehetséges hajszál-ívéből tevődik össze, s az egyes energiaszálak rezgésáramának változásából, s azok szín-képéből kikövetkeztetem azt is: a mi számunkra, tehát a ma élő földi emberek számára igen távoli Múlt egy soha Valóság szintre nem emelkedett Történései közé értünk. S hogy ez mennyire ekként van, Vezetőm gondolathullámából is megtudhatom: – Minden kornak, ha már az adott Idő-síkon lévő történés lezajlott, más és más az energia szintje, ekként más lesz azok színképe is. Épp így a meg nem valósult, de már meg sem is valósítható, mert az esetleges lehetőségek visszahozhatatlan tárházába merült Utaknak is más és más a színképük, amiként más színe, és más Fény-energiája van a ti mindannyi esetleges valósággá lehető Holnapjaitoknak, s megintcsak más annak a Holnap-képnek a szín-képe, amely a jelen emberiség milyensége végett az emberiség egészének leginkább feltételezhető Holnapjává válik, s amely ekként a legnagyobb valószínűség szerint a magatok Történelmének tényleges, s ekként a Globális és Kozmikus Tudattárba is beíródó Emlék-elemévé válhat. S e fentebbi felosztás az, tehát a lehetséges Holnapok, s a Holnapok történéseinek is végtelen számú variációja az, ami minden egyes ember esetében is adott, így ez az, ami végett épp csak megközelítőleges fogalmat alkothattok magatoknak a reátok váró/várható történésekről, mert hisz elég csak egy lehetséges történést másképp megoldanotok ahhoz, hogy egyéni Útjaitok teljességgel más irányt vegyen. Amiként a Globális, akként az egyéni Sors-vonalak sem csak egyfélék, de a lehetséges Holnapképek végeláthatatlan variációját adják, s csak a már ténylegesen is megélt történés válik egységes állandó tényezővé mindahány Úton járó számára, mint megváltozhatatlan MÚLT. Minden más, a jelentől függ, s amilyen a Jelen, olyan esélyt ad számotokra a Jövő-kép megválasztásánál. Van, hogy a Múlttá váló Jelen kiemel, és magasabb valószínűségi fokra juttat valamely lehetséges Jövőképet, vagy épp megvalósíthatatlanná, tehát már nem létezővé tesz más, gyakorta sokkal szebbnek, és számotokra kedvezőbbnek, s ekként talán kívánatosabbnak érzett Jövőképet, amely Jövőkép eltérített volna benneteket a Valóság felé vezető, Egyetlen Lehetséges Úttól. Mert a lehetséges Utak száma végtelen: de az igazán Helyes ÚT egyetlen, s ha hatalmas kerülőkkel és kitérőkkel is, végül mind rá kell, és rá is fogtok egy percen lépni arra az Egyetlen Útra, s ha nem a Jelenben játszódó Életfilmben, egy azt követőben: de egyszer mindenképp, és mindannyian. Hogy ki meddig keresi a számtalan Lehetséges Út között az Egyedül Valós UTAT: az ÚR Útját követően, az ÚR Parancsolatának, s a már kezetekbe adott Tanítások fényében ez egyedül rajtatok: embereken áll… Egy bizonyos pont fölött Vezetőm megáll, s lassan ereszkedni kezd. Még mindig szorosan Mellette, sőt: szinte belé, az Ő Energia-körébe olvadva haladok, így együtt ereszkedünk le az Általa kiválasztott Fényív alsó száláig, ami annyit jelent, hogy egy megadott TÉR-IDŐ ívbe, vagyis egy szférikus körbe, annak is egy meghatározott dimenziójába, annak egyik „lehetséges ívébe” lényegültünk bele. Minthogy az itt megfigyelhető történések már egy befejezett, egy végleges Múlt történésének, s még azon történésnek is csak egy másik, de akkor és ott még lehetséges, tehát a ténylegesen is Valóság szintre emelkedettől eltérő változatának emlék-elemeiből tevődik össze, szabadabban mozgunk, mintha azt valamely, bárha igen távoli Holnap-képben tennénk vagy tehetnénk, hisz Jelenlétünk energiája már sem így, sem úgy nem befolyásolhatná azt a folyamatot, azt a történés-sort, ami mint Emlékkép, előttünk s számunkra, és némiképp bennünk: Szellemi Tudatunkban is megjelenik. * A Kozmikus szintű Történések (de mondhatnám akként is: a Kozmikus szintű Történelem) lehetséges Valóság-ívei fölött lebegünk. A Vezetőm által választott Fény-íven még csak megszámlálhatatlan sokaságú, a Fény-ívnél lényegesen sötétebb pontot pillantok meg. Ezek egymástól is eltérő Fény-tartományokkal bírnak, vagyis más és más a belső energiájuk csakúgy, mint a pontokat körbe ölelő Erő-mezőé. Az egyik közepes méretű pont fölött ismét megállunk, majd közelebb ereszkedünk hozzá. Messziről felismerem, még akkor is, ha a kedves Kék bolygó most teljességgel másnak tetszik, mint amilyennek meditációs Útjaimon a jelenlegi, vagy már az Új Földet megismertem. És mégis! Mintha magán hordaná a Jegyet, amely kiválasztottá teszi mindahány bolygó közül, jelezve: csak e bolygó alkalmas arra, hogy testén az Élet felé haladókat hordja, hogy azoknak Otthonául, de 8
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet szerető gondviselőjéül, tápláló és ringató és dédelgető Anyjává és Hazájává, s mindezeken túl Oktató vizsgáztató bolygójává is legyen. – Akként van kicsim, amiként azt érzed. Ez a Föld az egykor volt Föld, amely e képben még magasabb szférikus körben van, mint a te jelenlegi Földed, de amely mégis alacsonyabb rezgéserőt mondhat már magáénak, mint amellyel az Új Föld fog bírhatni, mert már e most érzékelt percen fizikai testében hordja hálátlan gyermekeinek mind durvább gondolati-akarati energiáját, amelyek számára is egy Új Kor: egy, az eddiginél sötétebb, nehezebb és keservesebb, mégis Áldottabb kor kezdetét jelentik. Most, e képben azonban még csak az ember-szellemekben mind sűrűbbé váló sötétség áramlott korábban-volt, tehát a most megfigyelt Tér-Idő ponton magáénak tudhatott fénye mellé, s ahogy látod, és érzed is, a Föld-test szenved. Ha nem tudja is, hisz e képben, amiként azt is érzed, még nincs Szellemi Oltalmazója. Vagyis a Föld Szelleme; Föld-Anya még nem fogadta magába, s nem töltötte be Erejével, hogy Erőt és Oltalmat egyként jelentsen számára. Így a bolygótest, ha nem tudja is, de érzi, és viselkedésével jelzi is a várható történést, s mert a gondolati energiák messze alatta maradnak a Föld-test szférikus energiájának, a kettő közti disszonancia az, amit megérez, és szinte minden egyes rögével, minden elemével külön - külön, és egyként is jelez. Ha alá pillantasz, a termőföldek szomorú állapotán láthatod is, s ha még lejjebb pillantasz, már a Földtest belső rétegeit figyelve, azt is látod, ahogy a Föld, mint mindahány ÉLŐ ERŐBŐL álló szervezet, védekezni készül, s már védekezik is a várható támadás, s a testébe hatoló, számára teljességgel Létidegen energia ellen. Valósággal is akként volt, amiként azt Vezetőm mondta. A termőföldeken gyenge, és silány vetés hajladozott csak a szélben, s a Föld-test mélyebb rétegeiben úgy, akként kavargott az izzó, élő-vörös láva, miként emberi erekben a nekitüzesedett vér, ha az indulat forralja azt az erekben. Szinte minden percen készen állt rá, hogy kitörjön, és elpusztítson mindent, de arra is, hogy ismét elcsituljon, s visszatérjen fészkébe, az izzó magma-mag köré, ahonnan ki tudja, mióta áramlik fel, mind közelebb érve a legfelső Föld-lemezekhez, hogy megfeszítve és szét rombolva azokat, kitörjön, mint a düh vulkánja. A Föld-test kis, és nagy vizei szomorú-szürkén hullámzottak, mind nagyobb, és nagyobb tajtékokat vetve, s a kisebb folyók és patakok egyes pontokon nekiszilajodva söpörtek félre mindent, ami az útjukba került: házat és embert, fát és állatot, míg mások kiszáradt medreiket tárták csak az Ég felé: már elő sem bukkantak forrásuknál, mint tették korábban, mintha szégyenlősen elrejtőztek volna: mégcsak ne is lássák, ami történni készül. Mert itt és most még előtte volt a Föld, s annak minden ő lakója annak a Nagy Történésnek, amelynek bekövetkezte egykor, számunkra felfoghatatlanul rég: és mégis, a Valóság értelmében alig egy pillanattal a mi jelennek megélt - képzelt korunk előtt az első emberiség Történelmének végét hozta el. Még lejjebb ereszkedtünk, s a korábbi Utunkról már ismert Templom fölé értünk. A templomban egy, már szintén ismert kép állt elénk: papok sokasága gyülekezett össze, hogy döntsenek arról: elinduljanake, hogy a Tér-időn át egy másik Kozmikus Térbe érve meghódítsák azokat a bolygókat, s azok lakóit, amelyeket erre kijelöltek, s amelyeket épp úgy csak segíteniük lett volna szabad a Tiszta Szeretet nevében, mint tették azt korábban is, más Kozmikus terekben, más bolygókon élő Testvéreikkel. A papok egy része most is, e Lehetséges Történés-képben is felemelte szavát a gyengébb, kisebb Testvérek védelmében, felidézve társaik előtt A TÖRVÉNYT, s hogy szavaikra csak gúnyt, és vádakat kaptak feleletül, megfordulván elhagyták a tisztátalan gondolatban magukat megkötő papokat. Mást, és többet az adott esetben nem igazán tehettek volna: akik a Fent Világának Erejét, s a mélységbéli erőket egyszerre kívánták magukhoz vonzani, hogy azáltal mégnagyobb Erővel bírjanak, amiként azt Satana sugallta nékik közéjük küldött Szolgája révén, a papság legfelsőbb vezető emberei voltak, így a hatalom az ő kezükben volt, míg akik ellenük szóltak, majd magukra hagyták őket, csupán ezek alárendeltjei, csak kisebb templomok papjai, s az ő pártjukon álló, s ekként kegyvesztettnek számító főrangú papok voltak, akik már inkább csak rangjukat, s nem hatalmukat tarthatták meg, így nem lehettek képesek, csak ekként: szavakkal harcolni emezekkel szemben. A történés tehát ugyanaz volt, mint amelyet korábban már megfigyelhettem: de hogy itt és most miként folytatódott ugyanaz a jelenet, már nem követtük figyelemmel. Feljebb emelkedtünk, s a továbbiakat 9
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Vezetőm mondta el. Talán azért, mert Ő mindenkor emlékezett, s emlékszik arra: mennyire megviselt az a kép, amely a Naniviei történés nyomán kélt robbanás során elébem tárult, még akkor is, ha az akkor látott kép is, már csak a Múlt emlékezeti képe volt, s még akkor is, ha e magasságból azt is érzékelhetem és érzékelhettem: minden, ami történt, csak a mi valótlan „Valóságunk” értelmében esik – esett, míg a Valóság értelmében a Mindenség mozdulván is mozdulatlan maradt, mert Örök az, és Fenséges Békesség lakozik abban. Feljebb emelkedtünk tehát, s Vezetőm szavait ügyeltem. Most is, mint az esetek többségében, nem szavakkal és nem hangokkal, de Gondolatai átközvetítése révén szólott: – A történet, mint látod és érzed is, ugyanaz, mint amelyet korábban is megfigyelhettünk. De ha egy kissé ismét feljebb emelkedünk, láthatod azt is: az Idő-síkon, amely lényegében nem egyetlen összefüggő, de több, sőt végtelen sokaságú, bár egymáshoz igen közel álló szálból áll, e történésnek is más és más lehetséges formái várakoznak arra, hogy az ember Valóság szintre emelje őket gondolati-akarati ereje által. Mert a ti számotokra is, amiként mindeneknek a Végtelen Mindenségben, a Gondolat, és az Akarat a Teremtő Erőtök. Azt lehet, és azt kell is, hogy használjátok A Szeretet jegyében, ha ti még nem is olyan fokon, mint tehették ezt a Naniviében, vagy akár a későbbiekben már Atlantiszban, vagy Egyiptomban, még Egyiptom fénykorában élők. Nanivie papjai akkor és ott maguk fogalmazták meg gondolati erőik révén a Lehetséges Utak közül azt, amelyik akarati Erőikhez a leginkább közel állt: s amint mondtam, nem csak akként cselekedhettek volna, amiként végül is cselekedtek, lezárva egyszersmind az Első emberiség teljes Történelmét is. Lehetett volna akként is, hogy a kisebb rangú papság, s a mellettük álló Főpapok maguk mellé tudják állítani a Világi hatalmasságokat, s akkor nem úgy, tehát nem csak szavakkal igyekeznek hatni a magasabb rendű papságra, de akár fegyverekkel is kikényszerítik azokból, hogy az ő elképzelésüket fogadják el. Figyeld azt a kisebb energia-ívet, amelyen a történés eme változata van… Ismét lefelé figyeltem, miként Vezetőm is. Az Ő Erejéből merítve, az Ő Energia-köpenyébe is beburkoltan most nem volt szükségem arra, hogy lejjebb ereszkedjünk: mintha magam is az Ő „szemével” láttam volna mindent egyszerre, de láttam a számtalan lehetséges történés közül kiemelkedve azt is, amelyre felhívni kívánta figyelmemet. A most figyelt kép ismét egymás mellett, pontosabban egymással szemben engedte látnom a papok csoportjait, de már akként, amiként azt Vezetőm az imént mondta. Az idegen, s csak kicsiny, fejletlen szellemiséggel bíró, ember névvel még nem, vagy alig is illethető lényecskék által lakott bolygók ellen készülődő papokkal szemben most fegyveresek álltak, készen rá, hogy akár használják is fegyvereiket. A magas rangú főpapok egymás után tettek fogadalmat, hogy elállnak korábbi szándékuktól, s a kisebbek örömmámorban hirdették ki a népnek: megmenekültek a legrosszabbtól, attól, hogy épp a saját főpapjaik tegyenek a Szeretet TÖRVÉNYE ellen. Mert hogy ez mit jelentett volna, s hogy milyen következményeket von, vagy vonhat maga után, a főpapok épp úgy tudták, amiként a nép szinte minden egyes tagja, akiket a népoktatással megbízott papok mellé állt, tehát a Tisztaságukban megmaradt Főpapok világosítottak fel, megelőzve, hogy a tudatlanabb néptömegek a Főpapok oldalára állva az idegen bolygók lakóinak leigázását akarják és követeljék. (Ha igazán megfigyelted, a ti nagyobb Történelmi viharaitok hátterében is a nép tudatlansága, s a népvezetők mohósága állt, és áll is mindmáig. Nem véletlen, hogy bár magad már (nem először) munkánk megszakításán gondolkodtál, mégis megadtam a késztetést annak folytatására! Testvéreink közül mindösszesen ketten tudják igazán: mi rejtezik e szavak hátterében, de ez itt és most nem is tartozik a tárgyhoz. Az viszont már igen, hogy épp azért kell, hogy az egyes ismereteket az utókor számára, s már a Harmadik emberiség számára lejegyezd, hogy őket már ne tudhassa tudatlanságban tartani senki egyéni akaratának bevégezhetése érdekében, de igenis, törekedjenek, éspedig egyénenként is mind arra, hogy a Szellemvilág Törvényeit mindinkább megismerve felülemelkedhessenek azon, ami csak földi, s ami a Föld fogságában tartja az elmét. Enélkül soha, egy nem emelkedhet a benső Ön-egység szintjére, mert ahhoz elsősorban a Tudat teljes megélése, s a tudati Ismeretek, de már nem fizikai ismeretek 10
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet teljességének megszerzése szükségeltetik, amely megadja a tényleges alapot ahhoz, hogy a Tudat az Énrész, majd az Én-rész az ÉN számára szükséges Ismeretek és Bölcsességek megismerése után vágyakozzék, s arra minden erejével törekedjék. De haladjunk tovább, s e kérdésre még munkánk végeztével, már a meditációs Szinten találkozva is rátérünk…) – A kisebb rendű papok e képben győztek… – és mégsem, legalábbis nem teljességgel, éspedig több okból sem. Először is azért nem, mert a most vesztesként „kapituláló” papok elméjében, mint láttad, már akkor, abban a pillanatban az alattomos bosszú és a dac energiái is megfogalmazódtak a korábbi negatív energiák mellett, másodszor pedig azért nem, mert lényegében erőszakot alkalmazva csikartak ki mit sem érő ígéreteket akként, hogy a megfélemlített személy szabad akaratát kötötték meg. Nem meggyőzték, és nem akként érték el, hogy a durva cselekedetre s a Sátánnal való szövetségre készülők végül belátva tévedésüket: elálljanak a helytelen gondolat megvalósításától, de erőszakkal akartak védekezni az erőszak ellen, ami mindenkor hatványozódik, s a két ellentétes, ám ekként részben mégiscsak egyazon rezgésirányú energia ekként már egymást erősíti: végezetül az – azok, akikben már eleve a negatív gondolati-akarati energiák vannak, az egyesült, s ekként még erősebbé lett energiák révén még megtámogatást is kaptak a most elszenvedett kudarcérzet felülírására tervezett, s későbben bevégzendő cselekedethez. A lehetséges történések e változata ennek értelmében csak kétféleképp folytatódhatott volna. Vagy akként, hogy a vezető papság maga is fegyveres erőket gyűjt maga mellé, s ekként igyekszik mégiscsak érvényt szerezni a maga akaratának, akár az általatok is ismert polgárháborút robbantva ki ekként, vagy úgy folytatódik, hogy a legyőzött, de nem meggyőzött papság titkon, valamely éji órán mégis megkísérli összeolvasztani a két, egymástól nagy mértékben eltérő energiát, s akár már nem is azzal a céllal, hogy más bolygókat hajtson általa uralma alá: csak azért, hogy elvesztett hatalmát és tekintélyét visszaállítva, uralma, de ekként már az ellentét uralma alá is szorítva a Földet, s annak mindahány lakóját. Ez is, és az is a Föld-test mélyebb szintre való aláereszkedését eredményezte volna, ha nem is olyan formában, és nem is abban az irányban indulva, mint az a ténylegesen is Valóság szintre emelkedett történés esetén volt. S még egy valami rejtezik e lehetséges történés hátterében. Ha korábbi Utunkon megfigyelted, akkor és ott, Naniviében még nem létezett semmiféle fegyver. Márpedig ha akkor és ott az alsóbbrendű papság, és a fegyveres erők veszik át a hatalmat, ez egyben maguknak a fegyvereknek, mint fizikai eszközöknek a megfogalmazását is feltételezte volna, ami már magában is a negyedik szféra szintje alá utasítja a bolygó egészét. Ha viszont a fegyver, mint fizikai elem megjelenik, már nem kell mondjam, merre vezette volna az emberiség történelmét maga a tény! Annál is inkább, mert a fizikai fegyverek mellett egy ideig a tudati ráhatással is éltek (vagy inkább visszaéltek) volna azok, akik erre kapnak késztetést. S ezek száma is mindinkább megnövekedett volna, mert hisz a negyedik szféra alatti szinten ők épp úgy ki lettek volna téve az ellentét hatásának, mint ti magatok. Ez azonban csak elképzelés, hisz a negyedik szférában, ahol még a tudati-akarati erővel képesek hatni, az a bizonyos harc sem mehetett volna végbe más eszköz révén, mert a fegyvert, mint fizikai eszközt éppen hogy a tudati-akarati energiáikat uralni képtelen személyek használják, akik okkal vagy ok nélkül akként érzik: nincs teljességében igazuk, de győzniük kell, vagy akik érzik, hogy igazuk van, de nem tudnak reáhagyatkozni az Igazság Istenére, s akként vélik: akár fegyverrel is érvényt kell szerezzenek a maguk igazságának, amely azonban abban a pillanatban, hogy azt fegyverrel akarják rákényszeríteni másokra is, megszűnik Igazság lenni a szó immáron magasabb rendű értelmében. Mert az Igazság csak addig az, ami, ameddig a Szeretettel is tökéletes összhangban van. És mégis: ha akkor és ott, ilyen, vagy olyan módon az alsóbbrendű papság győzedelmeskedik, az emberiség „szekere” teljességgel más irányban halad, annál is inkább, mert ha csak alapfokon is, de a kicsinyek, tehát a nép vezetését tanuló papság is birtokosa volt az Erőnek, amelyet, ha céljuk igazán tiszta, magasabb szinten is használhattak volna. 11
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Ezzel szemben a papság vezetői, azok, akik hagyták, hogy az ellentét felébressze bennük a hatalmi mámort, mindinkább elvesztette volna a Tiszta Energiák levonzásának képességét, s azt csak az ellentét tisztátalan energiáival helyettesíthették volna, amiként azt meg is cselekedték volna, hogy hatalmi pozíciójukat biztosnak érezzék. Ez egy bizonyos fokig ismételt energiaveszteséget adott volna a Föld teljessége számára, ez azonban csak átmeneti hullámvölgybe érést jelent. A tisztaságukban megmaradt főrendű papok hamarosan megtalálták volna azokat a személyeket, akiket az Erő magasabb rezgésszintű áramlatainak levonzására kineveltek volna, így a pozitív energia ismét nagyobb mennyiségben áramolhatott volna a Föld-testbe, s a Föld felszínének teljességére is, ami azt is jelenti, hogy a Föld egy rövid ideig tartó alámerülést követően ismételten visszatér a negyedik szféra rezgéskörébe, ahol viszont az ellentét felé lépők, mint fizikai személyek sem maradhattak volna meg a Létben. Akkor is egy hasonló, de lényegesen kisebb fizikai történés-sorozattal járó energiarobbanást kellett volna elszenvedjen a Földtest, mint amilyen Energia-robbanásra most kell felkészülnötök, s ennek során mindazok, akik a mélység felé igyekeztek haladni, a maguk kívánsága szerinti irányt követték volna, míg a Föld, s az ŐSI EGY-ség után vágyakozók is a maguk irányát követve maradnak a Föld-testen, már ismét a Fent Erejét bíró, de Istenhez és A TÖRVÉNYHEZ hűséges papok vezetésével, hogy erősödjenek és növekedjenek maguk is Lélekben és Szellemben, s akként várják meg a Kegyelem Krisztusának Érkezését. Mert Betlehem, vagyis a Fiú ISTEN Földre jövetele, s a MEGVÁLTÁS akkor is Valósággá kellett volna hogy legyen értetek, amiként azt mondottam, hisz anélkül egy nem emelkedhetett volna vissza az EGYségbe, vagyis egyetlen Szellem sem vonhatta volna magához az önmagáról alááramoltatott ÉN-képet, s egy nem emelkedhetett volna vissza arra a Mennyei Szintre, amelyet elhagyott, elfordulván a Teremtő EGY-ségtől. S e pontnál álljunk is meg egy pillanatra! Itt és most, még mielőtt bárki is félreérthetné amit a Lehetséges Jövő, és Múlt-képekről mondtam, s még mondani szándékozom, hadd mondjak el még valamit, amit te magad is tudsz, ám amit sokan, nagyon is sokan még nem tudnak, kiváltképp, hogy olyas „tanítások”, és olyan álinformációk láttak napvilágot, amelyek a Valóság elfedését és elferdítését célozták még e témakörben is. A Lehetséges Történelmek, mint Erő-szálak, egymás mellett, sőt egymásban futnak mindaddig, míg a Történések egyezőek mindahány Lehetséges Út során. Valóság szintre viszont csak az fog emelkedni, tehát csak az lesz a Globális, a Kozmikus, és az Egyetemes Tudattár, azaz az Akasa lemezek részévé, amelyet mint megvalósított történést, ti magatok emeltetek Valóság szintre. A többi Lehetséges Múlt akkortól elsüllyed, visszalép a megvalósítatlan Utak számtalanja közé, s mégcsak nem is azért, hogy egyszer valakik még Valóság szintre emelhessék azokat: csak mint Mementó, amely a legmagasabb rendű, tehát a TEREMTŐ TUDATTÁRBAN kerül elhelyezésre, amint az adott Történelem, mint folyamat, teljességgel befejezetté, véglegessé lesz. Amiként ezt a lehetséges képet is onnan emelte ki, s tárta elénk a Kegyelem Istene, hogy oktató célt szolgálhasson: aztán az visszatér oda, ahonnét alááramlott egy kicsiny időre, vagyis a Teremtő TUDATTÁRBA, a Legmagasabb szintű Akasa-krónika sorai közé, mint azoknak csupán egy parányi mondat-töredéke. Mert egy-egy ilyen, számotokra, s akár a Teremtettség ama kicsiny, gömbbe záródott Lakóinak mindahánya számára nagy fontossággal bíró történés: csak egy felvillanó pillanatkép, vagy akárha még annyi sem a Végtelen Örök Mindenségben, amint az természetes is. A Teremtő EGY-ség, mint mondtam, tudja és látja mindahány lehetséges Utat, s tudja: hogyan, s miként alakul akár az egyes Szellemi Követek, akár egy-egy bolygó, bolygó-képzet, Csillag, vagy más Égitest teljességének, és mindannyi lakójának sorsa ha az egyik, vagy ha a másik Lehetséges Irány felé indulnak, de tudja és látja a CÉLT, és mindőtök CÉLBA érkezését, tehát mindahány lehetséges ÚT Egyetlen Célját is. E tény épp annyira természetes, mint amennyire mégis félremagyarázható, s mert félremagyarázható, félremagyarázottá is lett, s nem is egyszeresen, és nem is kis mértékben! Akik az ÚR Tanításait és a Szellemi Törvényeket igyekeztek meghamisítani, az „eleve elrendeltetés” sokakat még istentől is elfordító hamis tanát fogalmazták meg, míg a Szellemi testekben, de még csak az alsóbb rendű asztrális Világokban élő, még meglehetősen besötétült állapotukban megragadt, s a Törvényekre épp csak egy-egy pillanatra rálátással bíró, de azokat gyakran még a Föld színén élőknél is kevésbé megérteni képes Testvérek már akként közvetítették le ugyanezt a kérdést, mintha véghetetlen 12
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet szálon játszódnék egy és ugyanaz a Történelem, egyazon időben, más és más szintre emelve minden egyes felsőbbrendű ÉN mindahány szinten Útnak indíthatott egy-egy Én-részét, hogy ha nem ér Célba az egyik, hát majd csak Célba ér egy másik Én-rész, s azt követően, tehát ha egy Én-rész (bárha csak véletlenszerűen is győzedelmeskedett) az ÉN visszavonja a helytelen irányban futó történésekből is ott tévelygő Én-részeit, s hipp-hopp, már be is emelkedik a Duális EGY-ségbe, s onnan az őt, mint Önképmást megfogalmazó Szellembe. Ismét más változat egyenesen azt mondja: csak csupán a Föld színén is számtalan Én-részt indít egy és ugyanaz az ÉN-fél, hogy egyikük ezt, a másikuk azt az Életfeladatot végezze el. Amiként mondtam, ez is, és az is lehetetlen volna, éspedig azért, mert az ÉN-fél számára még az is hatalmas megterhelés, és jelentős energiaveszteség, kiváltképp a még csak fizikai, vagy fél-fizikai testekben végigjárandó Utakat lehetővé tevő szinteken, hogy egyetlen Én-részt kiáramoltasson magából. Olyannyira jelentős mindahányszor az ÉN-fél energiaszint csökkenése, hogy amíg az Én-rész Úton van, el kell fedje a Kegyelem magát a felsőbbrendű ÉN-t is, hogy az akként várhassa be Én-része Visszatérését. Ennyit tán e téveszmékről, s azok helyreigazításáról, s most ismét térjünk vissza a megkezdett kérdéshez … Ha Nanivie története ekként, tehát az imént vázolt módon alakul, az emberiség, de még a mélységben lévők teljességének Történelme is másként alakul. Sokan mondják azt, hogy a Föld, s az ember-szellemek azért kellett a Mélység-szinte legalsó köréig ereszkedjenek, hogy segítsék a Visszatérésben a mélységbe, de már a Satana-fogalmazta mélységbe hullottak, s az anyagvilág fogságába esettek kiemelkedését. Ez épp annyira van ekként, mint amennyire még sincs teljességgel így, hisz a Kegyelem már akkor és ott készen volt azok számára is! Atyánk, a Fiú Isten, és az Anya, tehát a Teremtő EGY-ség még akkor is értük nyújtja SZERETETÉNEK sugarát, ha a Föld, s az ember-szellemek soka nem hull ama mélységbe, s a Föld nem lesz Vizsgabolygóvá, amiként azzá lett, mert a történések azt a variációt tették lehetővé. A Föld nem eleve elrendeltetetten vált Vizsga-bolygóvá: de a másodteremtettség elbukottjaiért missziós Feladatot vállaló Elsőd révén, aki vállalta, hogy a Föld-test Szellemi erejét adva, megtartja azt a fizikai Utakat lehetővé tevő szférikus körben, biztosítva a mélységből kiemelkedettek, s más és más bolygókon már több Utat járt Szellemi követek számára, hogy a Föld mindenkori, adott szintjének megfelelő ismeretekből újra és újra visszatérve vizsgát tehessenek. A testet öltések ekként – bár meglehetősen gyakorinak tűnnek, ha a magatok értelmében vett Időt vesszük alapul és mégis – periodikusan adatnak elétek. Egy-egy Éonban Utak sokasága áll, vagy állhat elétek, s mindahány Út során az adott Szférikus körben elsajátítandó ismeretekből tehet vizsgát az Úton járó. S mert ez mind több és több Ismeret, tehát Bölcsességelem meglétét feltételezi, amelyek összességéből nem tehetnétek egyazon Út során vizsgát, minden Út során egy kifejezett „vizsgakérdés” szerepel az Életfilmben, s több, egymástól eltérő olyan Sors-elem, amelyet az Én-résznek még gyakorolnia kell, mielőtt azt is felveheti az ÉN azon Bölcsesség-elemek közé, amelyeket már teljességgel ismer, s amelyekből „vizsgázni kíván” Én-része révén. Mint már azt is nem egy ízben mondtam, a ti jelennek megélt korszakotokban egy időben, tehát egyetlen Út során több „vizsgakérdést” is írhat Én-része Életfilmjébe az azt Útra küldeni kívánó ÉN, mert az a táv, amely az IDŐ-síkon az Eon végeztéig megmaradt, rövidnél is rövidebb. Viszont azon Testvérek Én-része, akik még nem váltak éretté, hogy a Föld színén vizsgázhassanak, továbbra is egyetlen Fő „tantárgy” van, a számtalan, s a fizikai lét adta mellékismeret mellett, s akkor és ott, abban a Kozmikus Térben, és azon a bolygón még nem is vizsgáznia kell az egyetlen Életfeladatból az Én-résznek: csak megismerni, megtanulni igyekszik azt, hogy már majd azok összességének, tehát az adott Éonban szükséges Vizsgakérdések mindegyikének megismerését követően kezdje meg azok ismételt felvételét az Élet-filmbe az ÉN, de már mint Én-része tényleges vizsgakérdését, amelyből mindenkor a Föld-testen tesz vizsgát az Úton lévő.
13
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Ma is ekként van ez, ekként volt tegnap is, és bármilyen hihetetlenül hangzik is, ekként lesz a Holnapok során is, tehát az ezt követő Éonban is, egészen addig, míg a Föld-test maga is be nem emeltetik a most felemelkedni készülő, s akkortól az adott ponton reá várakozó Szellemi Gömbbe. Akkortól a Föld a negyedik szférában, s az afölötti szférikus körökben Úton lévő Én-részek Vizsgabolygójává lesz, addig a szintig, míg nem maga az ÉN-fél, de annak Útra küldött Én-része vesz félfizikai testet valamely bolygó színén, hogy mind újabb és újabb, s mindig magasabb szintű Bölcsességelemek ismerőjévé legyen, amely Bölcsességelemeket a Föld színén kell már a gyakorlatba is átültessen, tehát megvalósítson, amely nélkül egyetlen Bölcsesség-elem sem íródik be, azaz nem nyílik ki a maga teljességében az ÉN-ben sem. Ekként lesz ez mindazzal a Bölcsesség-elemmel is, amelyet ma még csak mint elméleti ismeretet szerezhettek meg. Ezekből, ha ezeket tényleg nem lehettek képesek a Föld színén most, a jelenleg járt Út során megvalósítani, a későbbi, már a magasabb szintre emelkedett Új Földön valósíthatjátok meg, aholis adott lesz azok megvalósításának mindahány feltétele, lévén a légtér sem a mostani sűrű, de lényegesen tisztább energiákkal lesz telített, ekként már a tisztább energiákból meríthettek. S itt és most nem a Szeretet-szolgálatra, de már kifejezetten a Szellemi Ismeretekre gondolok. (Aki a Föld magasabb rendű Szeretet-Törvényeit nem valósítja meg, nem azért nem teszi, mert ahhoz nem adottak a feltételek! De, igen, adottak, csak aki nem akar, nem is fog élni azokkal!) Itt és most a meditációra, az Utazásra, a Kiemelkedésre, vagy már a mi fogalmaink szerint teljességgel más Szellem-energetikai történést takaró Eltávozásra gondolok (Ez utóbbi az ugyanis, amit még ti magatok is összekevertek a Visszatéréssel, pedig a kettő, ha hasonló is, nem ugyanaz! Erre azonban még a MAG-oknak tervbe vett második könyvben bővebben is magyarázatot adok, így itt és most erre sem térek ki…) S ez ismételt, kicsiny kitérő után ismét térjünk vissza kedvesem, már a ti Történelmetekhez, annak is a kezdetéhez. Amint mondtam, a ti teljes Globális Történelmetek alakulhatott volna másként is, éspedig nem is egy ízben fordulhatott volna lényegesen kedvezőbb irányba is az Út, hisz nem is egy ízben nyújtott felétek segítő szálat az Isteni Szeretet. Felétek is, és természetesen azok felé is, akik révén a segítség a még alig is embernek nevezhető kis lények kezébe adathatott volna. Már érzed és tudod: mire akarok kitérni, s igazad is van. A Föld nagy Történelmi, bárha már spirituális értelemben véve Történelmi Fordulópontjai az Atlantisz, a Lemúria és Mú-szigeti, valamint az egyiptomi, s az óind népek korában voltak. A fizikai értelemben vett Történelmi forduló-pontokat akár maga is tudhatja mindenki, aki valaha is kezébe vette a történelemkönyveket, így azokra nem térünk ki: legalábbis akként nem, mint fizikai történésekre… A másodteremtettség bukott Szellem-lényeinek legkisebb Követei, tehát azok Én-részei az első nagy Fordulópontnál már maguk is túljutottak a fizikai testek megfogalmazásának korán, túl több nagy, és több kis Jégkorszakon, s már, ha még csak alapszinten is, de a Tudatosodás Útján is elindultak. A mai Történelem kezdeti kora volt ez, az a kor, amikor a Hold-bázison lévő Segítő Testvérek több ízben is alászálltak, hogy segítségére legyenek a Föld-test kicsinyeinek. E korról a Láték új eget és új Földet című munkánkban, annak első kötetében kellő részletességgel írtunk, így itt nem is térek ki rá. Ha csak annyiból nem, hogy egy valamire felhívjam a figyelmeteket, amit ott, az említett könyvben is elmondtam, de amit azt hiszem, máig csak kevesek értettek meg. Arra, hogy az atlantisziak még az Akaratuk révén magukhoz vonzott Fényenergiát változtatták át gondolati erővé, s ennek révén váltak birtokosaivá az Erőnek, s ez a Mú szigeten, Lemúriában, s későbben az egyiptomi Birodalomban ismételten lehetőséget kapott Elsőd-teremtettségűek esetében is ekként volt. Ti ezzel szemben már a gondolati Energiáitokat kell, hogy Fénnyé változtassátok! S ennek oka és magyarázata éppen hogy abban az Á. testvérünk számára mindmáig kérdéses ismereti elemnek maradt „leszálló, és a felfelé vezető ágban”, e kettő közti különbségben rejlik, és ez is igaz megfordítva is: épp ettől lesz a leszálló, és az emelkedő ág azzá, ami. A Fény mindenkor magasabb rezgésszintű, mint a Gondolat, mert a Fény a ti szinteteken is, s mindenhol a Végtelen Mindenségben A Tökéletes Tisztaságú Teremtő FÉNY-nek az adott szint, s a magatok 14
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Szellemi Erejének megfelelő mértékben még és már érzékelhető eleme, míg a Gondolat az adott szinten, az adott korban élő tudati-akarati erő. Így ha a Fény a Teremtő ERŐ kivetülése, a Gondolat csak a magatok tudati-akarati energiájának kivetülése: s hogy a kettő közt micsoda hatalmas Energia szint különbség van, nem kell mondjam. Ekként viszont azt sem kell mondjam, mennyivel nagyobb ERŐT fogalmazhattok meg gondolati úton, ha a FÉNYT fogalmazzátok meg, azaz keltitek Életre önmagatokban akként, amiként azt elfedtétek önmagatok elől, mintha a már meglévő Fényt igyekeznétek a magatok gondolati-akarati energiává változtatni, hogy a magatok gondolati-akarati képeit emeljétek valóság szintre! Annál is inkább ekként van ez, mert a FÉNY mindenkor EGY, ÁLLANDÓ és ÖRÖK: míg a gondolati és akarati erő minden egyes, Tudattal bíró ember esetében más és más, s akár percenként is változó. Az Atlantisz szigetén élők feladata éppen az lett volna, hogy amikor az Erő kezelésének egy bizonyos módját elsajátították, tudásukkal segítségére legyenek a vélük egy időben, s egyazon bolygón élő, de náluk nagyságrendekkel fejletlenebb, a Tudatosodás Útján épp csak elindult Testvéreiknek. Amint az előbb említett könyvben írtuk, az atlantiszi papság egy idő múltán nem hogy nem ezen fáradozott, de mindinkább azon volt, hogy az akarati erői révén magához vonzott Fényt a maga hasznára fordítsa, elzárva azt mindenki más elől: s ez mindenkor ellentétes a Szeretettel. Amikor pedig maguk is abba a hibába estek, amelybe korábban a Naniviei papság, s már nem emelni, de teljességgel leigázni igyekeztek a náluk kisebbeket, az ő Történelmük is félbe kellett szakadjon, s éppen hogy a kisebbek védelmében, akik még épp hogy csak megkezdték Felfelé vezető Útjaikat a Föld színén, míg az atlantisziak azon Elsőd-teremtettségűek közül kaphattak egy újabb lehetőséget, akik egykor maguk is az Első emberiség tagjai voltak, ha kisebb feladattal, s ekként kisebb Erővel bírhattak is. Tehát a vétlen polgárok, s a Papság akkor és ott tisztának maradott tagjai, akik most a gyakorlatban is megvalósíthatták volna azt, amit ott elméletben megfogalmaztak, tehát a kisebbek emelését és segítését. Hogy ez nem ekként esett, azt bizonyította: bizony, csak megvolt bennük is ugyanaz a gyengeség (már Szellemi értelemben), ami az egykori papság elbukott tagjaiban, de mert akkor és ott erre nem nyílott lehetőségük, nem is élték azt meg, vagyis nem nyilvánulhatott meg bennük, s éppen azért, mert erre a náluk is nagyobb Erőkkel bírók nem adtak lehetőséget. Ez azonban azt is jelenti: ha akkor és ott ők maguk vannak olyan hatalmi szinten, mint voltak az elbukott papok, maguk is ugyanazt a cselekedetet hajtották volna végre, mint azok, és ugyanúgy, vagy csaknem teljességgel ugyanúgy, de mindenképp azonos történést idézve elő a bolygó teljessége számára. Ezt is megmutattam már néked, s rajtad keresztül Testvéreinknek is: viszont e történés is eshetett volna másként, éspedig nem is egy, de ennek is számtalan lehetséges változata lehetett volna, amelyek valamelyikét ma, mint a magatok tényleges Történelmi emlékét idézhetnétek fel. Ez esetben természetesen nem azon a Kozmikus ponton, s mégcsak nem is azon a Szférikus szinten, ahol és amelyen most áll a Föld, és az emberiség. Emelkedjünk egy kicsit feljebb, hogy már a ti Történelmetektől leginkább eltérő, s a legideálisabb, az Egyetlen ÚT-hoz a legközelebb eső lehetséges történésbe ereszkedjünk csak le ismét, bár most is csak akként, mint külső megfigyelők. Mert bár a történés maga már lezajlott, tehát befejezett és lezárt Múlttá lett, s még csak nem is abba a történésbe lépünk vissza, amely a ti tényleges Múltatok részévé lett, hanem a Kozmikus Tudattárból emelünk ki ismét egy kicsiny elemet, s ekként nyugodtan megtehetnénk, hogy valamely szereplő mellé léptetlek, hogy annak Útját mint a magad Útját járd és éld is legalábbis egy kis ideig, de mert érzem benned a vágyakozást: minél szorosabban mellettem maradni, nem teszem. Inkább ismét együtt ereszkedünk alá, mint egyesített Szellemi Erő, hogy együtt is vizsgálódjunk alant, s hogy a látott képeket mindjárt magyarázzuk is Testvéreinknek. Ha lehetséges, még szorosabb Egységbe olvadva haladtunk, a korábban már megismert Sziget-kontinens felé. Amerre elhaladtunk, alattunk csodás, dúsan ringó vetések, hatalmas erdőségek, s mintha mind-mind integetett volna felénk. Aztán millió és millió virággal ékes, ezernyi színben pompázó rétek fölött szálltunk, majd gyönyörű épületegyüttesek fölé érve lassan ereszkedni kezdtünk. Kezdetben, még a légtér magasabb köreiben, s a fellegek közt szállva is csak akként láttuk a házakat, mint valamely kicsiny maketteket, így inkább csak a 15
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet korábbi Út emlékeiből tudtuk azok nagyságát, később viszont már a maguk teljes szépségében láthattuk őket, s már a városok hangjait is hallottuk. Még nem az egyes emberek hangját, nem is a városi élet mindenkor megkülönböztethető, más és más hangjait, de egységes egészében a város hangját, amelyben mindahány hang egybemosódva, mint valamely halk, zsibongó, élő és lüktető zsolozsma száll az Ég felé. Az Élet Hangja ez, mely mint hálatelt imádság hallik, ha azt csak messziről halljuk, vagy mint vad és könnyes átok, ha valamely háború, pusztulás, gyász sújtotta város könnyes és jajos hangjait mossa egybe a szállongó szél, hogy felkapva, már azt emelje mind feljebb és feljebb, tán az Istennek Trónusáig. De itt alant csend volt még és béke, jólét és öröm hangjai emelkedtek a templomok megcsendülő harangjainak hangjával az Egekig, bár olykor érezni és látni is lehetett egy-egy sötétebb hang színeit és erejét is, ami tán természetes is, hisz az Elmúlás, a földi értelemben vett halál, a szeretett személy elvesztése itt, e Sziget-birodalom emberei közt sem ismeretlen. Itt is siratja az eltávozottat az, aki itt marad, s ha szavaiban már a Tudás érződik is, érződik még az elválás keserűsége is. Még lejjebb ereszkedünk, s már az egyes hangokat is meg tudjuk különböztetni egymástól: más színe, íze, dallama és ritmusa van mindnek. A gyermekek kedves csacsogásának, a szerető ifjú elragadtatott, boldog dalolásának, és megint más az öregek halk, már inkább csak emlékeik felé figyelő mormogásának. De mind az Élethez tartoznak, amint a hajósok hars kiáltása, az árusok egymásba riadó zsivajgása, s a mindennapok ezer és egy hangja is. Ismét egy kissé lejjebb ereszkedve, már egy tágas téren álló, díszes épület felé tartunk, majd be is lebbenünk az egyik nyitott ablakon, csak úgy, miként a Nap ékes sugarai. Mi magunk látunk, de nem látszunk, hisz a Valóság értelmében mi magunk is Fény vagyunk a Napnak fényében, így még avatott szem sem fedezhetne fel bennünket, akkor sem, ha nem egy befejezett múlt lehetséges képébe ereszkedtünk volna alá, de egy tényleges Jelen-képbe valamely magasabb Szellemi Ébredtséget feltételező korba és bolygóra. A teremben az Írásokban óriások néven ismert emberek által lakott Atlantisz uralkodói: a papság vezetői, s a nép Kiemelt Tanítói ültek egy hatalmas kerek asztal körül elhelyezkedve, ami már magában is az egyenlőség érzetét adta az összejövetelnek. Még akkor is, ha néhányan egész egyszerű öltözékben foglalták el helyeiket, míg mások ékes, szinte már hivalkodóan ékes ruhákban. De az egyszerűbb öltözék olykor nagyobb rangban álló személyt rejtett, míg az ékes öltözék akár a legegyszerűbb Tanítót. Igaz, itt sem ez, sem az nem számított, de az öltözetnek sem volt semmi szerepe: alighanem ki-ki a maga pillanatnyi kedve szerint öltötte magára a rajta lévő ruhát, hogy másnap ismét mást fogalmazzon meg magának, akár e jelenlegi öltözet energia-elemekre bontása révén, a már meglévő energiát is felhasználva. Az ülésteremben a barátság és az egyenlőség légköre érzett: bár a téma, amely végett összegyűltek a Sziget hatalmasságai, éppen hogy nem volt mindennapi, tehát akár vitára is lehetőséget adott volna. A beszélők azonban halk és nyugodt hangon szóltak, s akikhez szóltak, osztatlan figyelemmel voltak minden szó iránt. Az egyik kopottas öltözetű „óriás” emelkedett épp szólásra érkeztünkkor, így tán természetes is, hogy mellette álltunk meg. – Azok a kis lények, akikkel a Másik Földön találkoztam, még alig voltak mások, mint a mi balgácska állataink… – és mégis! Testük csak olyan felépítésű, mint a mi magunk testei, hasonlóképp, bár meglehetősen ügyetlenül mozognak a szilárd talajon, de a két hátsó végtagjukra emelkedve teszik ezt, mint mi magunk is, s a vizet még csak mint a Léthez nélkülözhetetlen elemet ismerik és félik, de minden félelmük ellenére is abból emelik ki táplálékuk egy részét, mint amiként magunk is tesszük. S épp ez az oka annak, hogy azt mondom: a különbségek ellenére is olyanok, mint mi vagyunk, vagy inkább mint voltunk, vagy lehettünk valaha. Tudom, érzem, hogy képesek fejlődésre, s ha nem lesznek is olyan Erők birtokosaivá, mint amilyen Erőkkel mi bírhatunk, meg kell adnunk számukra a módot és a lehetőséget, hogy a maguk mértékében egykor ők is bírhassák, és a maguk képességei szerint használhassák is azt. – Akár a mi fajtánk, akár nem: nincs sem jogunk, sem módunk, hogy beleavatkozzunk a fejlődésükbe. Mert mi van, ha mégsem olyan lények, mint mi? Mi van, ha egy Szellemmel nem bíró Lényt emelünk ki most, amely a később kifejlődő, de már ténylegesen is Szellemmel bíró lény fölé emelkedik csakis és pusztán nagyobb fizikai ereje révén? A Szellem soha, egy percig nem lehet szolgája a nyers fizikai erőnek, hacsak nem akként, hogy az a Szellemet szolgálja viszont! Ez a Fejlődés Törvényének alapja és sarkalatos pontja, s mi ehhez kell igazodjunk minden esetben… – felelt egy másik, mire a harmadik azt mondta:
16
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet – Ha csak a nyers erővel bíró Lénnyel állunk is szemben: az Erőt sem taposhatja sárba a Szellem, még akkor sem, ha az a későbbiekben veszélyessé válhat akár a mi számunkra is. Formálhatjuk és irányíthatjuk egy bizonyos szintig, de megtörni, s a maga természetes haladási útján megkötni nincs jogunk egyetlen élőlényt sem, de még inkább hogy segítenünk kell mindahányat, mert hisz mind részei és részesei a LÉTNEK, amiként részei és részesei vagyunk annak mi magunk is, Istennek Kegyelméből… – A Természet Csodáit valóban csak megcsodálni van jogunk: ám éppen azért, mert a Természet elidegeníthetetlen része az mind, nem igázhatjuk le, nem erőltethetjük rá a magunk vélt elsőbbségét! – vélte egy negyedik felszólaló. – Hiszen a mi állataink sem kényszerből, de baráti segítő szándékkal vannak mellettünk, és azok is csak addig, amíg azt ők maguk is akként tartják szükségesnek, aztán a maguk életét élik tovább, és azt is akként, amiként azt a Természet diktálja mindegyiküknek. Az egyedül helyes és lehetséges megoldás az tehát, ha az általatok felfedezett lényeknek is megadjuk azt a segítséget, amit tényleg használni tudnak, és ami Létben maradásukat elősegítheti, ám minden továbbit rájuk és Istenre kell bíznunk. Ha a lényecskék tényleg hozzánk hasonlatosak, élni fognak a kapott segítséggel, s a maguk erejéből akár tovább, előrébb is lépnek, s azt hiszem, ez utóbbi az, amiből igazán megállapíthatóvá lesz: Alkotó Elmével és Szellemmel bíró lényekkel, vagy az általatok talált többi állatnál valamiképp fejlettebbé lett állattal van dolgunk. Ha az előbbi bizonyul igaznak, másként kell segítsük további fejlődésüket, természetesen akkor is minden esetben igazodva az ő természetes fejlődési tempójukhoz. Az irányt azonban megmutathatjuk nékik: el ne tévedjenek. Ez utóbbi annál is inkább fontos, legalábbis érzésem szerint, mert ők, mint a Föld kicsiny termetű élőlényei, védekezni kényszerülnek a köröttük lévő, nagyobb testű élőlényekkel szemben. Ez azonban nem egy esetben a vadsághoz, a támadó, és akár a fékezhetetlen indulatok kifejlődéséhez vezet, csak mert a lényecske ezt látja a nála nagyobb, mégha fajtaidegennek számító, más lényektől. Vagyis ezt fogja megtanulni, mint a védekezés, az erőfölény, így a puszta lét megőrizhetésének egyedüli formáját, mert a környezet ezt tanítja meg számára. Amit tehetünk, és ekként tennünk is kell, az csupán az és annyi, hogy visszatérvén ismét felkutatjuk a kis lényeket, s a Lét megőrzéséhez szükséges legelemibb dolgokat megtanítjuk néki. A rejtekhely készítést, az élelem megszerzésének egyes, számukra már megérthető és megvalósítható formáit, s ha a kis lény valóban alkalmas rá, a test védelmét biztosító öltözék elkészítésének legegyszerűbb módját is. Tehát mindazt, amit a mi fejlettebb állataink is képesek voltak elsajátítani és végrehajtani, ha nem is értelmük, de ösztönük szavát követve. Aztán viszont vissza kell vonulnunk egy időre, s hagynunk kell, hogy a kis lény maga boldoguljon, ha a kezébe adott módon, akkor akként, s ha annak használatára képtelen, akkor akként, amiként azt az ő benső ösztön-természete adja számára. Előbbi esetben egy, az Értelem kibontására és használatára képes Testvért nyerünk, a másodikban pedig elmondhatjuk, hogy új, eddig előttünk ismeretlen állatfajt fedeztünk fel egy olyan Földön, amelyet a későbbiek során belakhatunk Isten kegyelméből. – Amint láttuk és hallottuk, az atlantisziak még maguk is csak a Nagy Utazások kezdeti korszakát élték. Még épp csak eljutottak a számukra addig elérhetetlennek vélt Szigetekre, tehát azon Kontinensekre, amelyeket kezdetben, tehát a Kontinensek teljes felfedezése előtt csak a maguk Sziget-birodalmához hasonlatos, nagyobb szigeteknek gondoltak. Erről is írtunk már, s itt és most nem is ez a lényeg, de az, hogy itt, ezen a ponton már teljességgel másként zajlott a Felfedezők fogadtatása, s a Kontinensen talált Lény-csoport hírének fogadása, mint amiként az a számotokra Valóság-szintre emelkedett Történelmi képben volt, s amiként az a Globális Tudattárban megmaradt. Ott, a ti nagyon is távoli Múltatokban már a kezdetekben is voltak olyan hajósok, akik ki is emeltek egy-egy egyedet a fellelt Lény-csoport tagjai közül, hogy a maguk Sziget-birodalmába vigyék, ahogy azt korábban is cselekedték más lényekkel. A hasonló testfelépítés ellenére sem jutott eszükbe, hogy esetleg egyazon faj hozzájuk hasonlatosan Szellemmel bíró lényeivel állnak szemben, de mert az ember, tehát a ti mai emberiségetek ama távoli ősei még alig is kezdték meg a Tudatosodás felé vezető Út első, tétova lépéseit megtenni, szinte ösztönösen utasították azt az állatvilág többi faja közé, hogy már csak a Szellemmel bíró lény rendkívüli, s még annál is nagyobb fokú tanulékonyságát látva kezdjenek el azon tűnődni: hová is tartozik valójában az általuk felfedezett kis lény. Az atlantisziak alap hozzáállása más tehát e képben, mint volt az a tényleges Történelem során. S még ekkor sem történt volna semmi visszafordíthatatlan, hisz amiként emlékszel is az akkori Út képeire, a 17
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet magukkal vitt, s a hihetetlen felfogóképességről tanúságot tett kis lényeket még idejekorán visszaszállították a maguk korábbi természetes közegébe, s hogy megtalálták a törzset is, amelyből azokat kiemelték, visszaengedték őket övéik közé. A baj inkább az volt, hogy az ekként elszállított, majd visszatelepített lények egy sor olyan ismerettel kerültek vissza társaik közé, amelyekkel a többi, hozzájuk hasonlatos Lény-csoportok tagjai nem bírtak. S ez volt az, ami megosztottá tette az emberiség más és más csoportjainak (vagyis akkor még csak falkáinak) fejlődését, így egyikük lényegesen korábban ért el egy bizonyos szintet, mint a másik, viszont a gyorsabb fejlődés lehetetlenné tette számukra ugyanazon megtapasztalások megszerzését, amelyet viszont a többi falkák tagjai a magukénak tudhattak. Ekként amennyivel életképesebbé tette őket a Tudás, annyival kevésbé voltak életképesek olyan, számukra ismeretlen élethelyzetekben, amelyeket épp a megszerzett Tudás végett nem ismerhettek meg. Egy-egy fejlődési fokot átugrottak, s az a későbbiek során a törzs fizikai értelemben vett gyengébbé válását eredményezte, amely mindmáig adott is, ha az egyes néptörzsekhez tartozók fizikai állóképességét, tehát ekként a túlélési esélyt veszed alapul. Amit egy negroid, vagy mongoloid alkatú ember még képes elviselni, azt rég nem lehet képes elviselni az europanoid, és ez megfordítva is igaz: vagyis, igaz lenne, ha… – és éppen ez a „ha” az, amiről a faji előítélet megfogalmazói elfeledkeznek! S ez az, hogy mindahány faj megtalálható a többiben is, éspedig kezdettől, az első Nagy Jégkorszaktól, amikor is az egyes falkák egymás mellé kerültek, egyazon Életterük volt, mert a Kegyelem már akkor gondoskodott arról, hogy minden egyes népfaj képes legyen a Föld bármely éghajlatát megszokni és elviselni, ha a körülmények akként adják azt számára. Ekként a negroid típusú emberben is van, ha csak nyomaiban is europanoid gén-elem, és megfordítva. S ez nemcsak a keverék törzsekre, fajokra, de a Föld színén élő mindahány ember nevű lényre vonatkozik.(!!) Az egyes fajok keveredése oly ősi történés, hogy abból eredően már nem fog egy europanoid jellegű testfelépítéssel bíró párnak negroid, vagy mongol típusú gyermeke születni, mert a gén-állomány jellege más, de a gének akkor is őrzik a többi ember-típus genetikai rendszerének emlék-lenyomatait: így lehet a legzordabb hideghez is képes alkalmazkodni egy ébenszín bennszülött, amiként az afrikai hőséghez is akár egy eszkimó, vagy egy Tibetben, vagy akár Svédország örök hófödte hegyeinek csúcsán született, s ott élő ember is. S ennek a ténynek éppen hogy a várható történések során lesz hallatlan nagy fontossága. De térjünk vissza kis időre az imént látott képhez, ha már csak magyarázat formájában is, mielőtt másik képet vennénk szemügyre, ha azt is csak ekként, épp csak kiemelve azt egy pillanatra a lehetséges történések sokaságából. Amint tudod, kezdetben még nem is a kis lények leigázása volt az atlantisziak terve. Még a ti Történelmetek során is csak segíteni, emelni igyekeztek őket, ha egyes néptörzseknek nem is mindig csak azt, és annyit adtak át a maguk ismereteiből, amit és amennyit azok fejlődési Törvénye már valóságosan is engedélyezett volna számukra. Ekként egyes törzsek a többinél gyorsabb iramban fejlődtek, ami azt is jelentette: egyes fejlődési lépcsőket egész egyszerűen átugrottak, s ekként a nemzeti Tudattár maga is hiányos, betöltetlen elemekkel teli maradt, s ezek a meg nem szerzett ismeretek később kellett visszaköszönjenek. Nem egy törzs ezért kellett szinte teljességgel el is tűnjék az akkor élt törzsek közül: olyan, már-már néppé felfejlődött, majd „hirtelen” eltűnt csoportok, amelyeknek a nevét sem jegyezte fel az Utókor számára senki, csak a Globális Tudattárban találhatnátok azokra legközelebb utalást. Egy-egy tagja természetesen mindahány kezdetben kialakult népnek megmaradt, de már akként, hogy más és más törzsekbe olvadva, azoknak adták tovább az általuk megszerzett, és ekként átmenekített Tudás egy részét, amiként tették azt az atlantiszi robbanás Túlélői is. Ki már korábban telepedve le valamely embercsoport mellett, ki később, amikor is a Robbanást követően az általuk ismert Földrajzi ponton, valamely hajózó útjukról visszatérőben nyomát sem találták az egykor létezett Atlantisznak. Ezek némelyike alapította az Új Atlantikát, de mert hogy erről már szóltunk, most nem térünk ki rá ismét. Ha akkor és ott ténylegesen is képes Atlantisz népe a felvetett javaslat elfogadására (mert e megbeszélés, vagy inkább tárgyalás természetesen a ti tényleges, távoli Múltatokban is lezajlott), s nem 18
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet akarják egy bizonyos idő múltán leigázni, s a maguk szolgálatába állítani a náluk gyengébb, s itt most a szó minden tekintetében gyengébb törzseket, csak addig kellett volna mellettük, tehát azon kicsinyekkel egy szinten, s egyazon bolygón létezniük, míg azok is el nem érik azt a Bölcsességi fokot, amely feltétlen szükségeltetik számukra ahhoz, hogy ne egy vérrel és jajjal, ne könnyekkel és szűnni nem akaró kegyetlenkedésekkel teli Történelmet fogalmazzanak meg maguknak, s ekként néktek is, de azt a Lehetséges irányt válasszák, s azt a Lehetséges Utat járják, amely mind magasabb és magasabb szint elérésére teszi alkalmassá őket. S itt már a Föld emberiségének egészét, s ekként a Földet magát is értsd. A most kiválasztott Lehetséges Út történései legalábbis efelé indították volna el az emberiséget, amely emberiség azonban a későbbiek során a ténylegesen is valósággá lett atlantiszi történéstől függetlenül is választhatott volna olyan Utat, és nem is egyszer, amely Felfelé vezet. Atlantisz, mint földrajzi elem, a most vázolt esetben is el kellett volna tűnjék a Föld színéről, tehát mint térképészeti pont meg kellett semmisüljön, mert amiközben a kicsinyek oktatását végzik, ha azt valósággal is akként végzik, amiként az szerepük, és feladatuk lett volna, maguk is tovább és feljebb lépnek, hisz az Örök Fejlődés Törvénye fölöttük is hat, így ők maguk is mind több és több Bölcsesség birtokosaivá lettek volna, s néhány évszázad alatt már csak akként léteztek volna a Föld-lakók számára, amiként ma létezik a ti számotokra Shambhalla, s annak mindahány Lakója, s egy, de legfeljebb másfél ezer évvel később már akként sem: az atlantisziak átvették volna a Hold-bázison élő Testvérek feladatkörét, hogy közelből, s mégse teljességgel közelről kövessék figyelemmel a másodteremtettség tagjai közül elbukott Testvérek Szellemi Követeinek, tehát Én-részeinek fejlődését. Akkor, abban a lehetséges változatban az ÚR Útja is korábban, még jóval a ti Történelmetek tényleges kezdete előtt Valósággá lett volna, éspedig akként, hogy a Föld teljessége felemelkedik az ÚR Visszatérését követően a negyedik szféra rezgéskörébe. Azon felül, és azon túl, hogy az ÚR Útja sem akként zajlott volna, s nem is akként, tehát nem a Kereszthalállal ér véget, s Visszatérésének a Föld teljessége tanúja lett volna, amiként az ÚR által a Föld színén hagyott Istengyermeki ERŐT sem kellene Tibetben őriztetni, de a Föld-lakók birtokában, azok szabad rendelkezésében hagyta volna az ÚR. Akkor és ott az atlantisziak Kiemeltetése lett volna az a hatalmas, Globális méretű történés, amely a Föld teljességét a harmadik, majd az Úr Útján lépők összessége, s a Krisztus Tanításain növekedő emberiség tudati-lelki és nem utolsó sorban Szellemi ébredtségi szintje az, amely a negyedik szférikus Erő-körbe, azaz a negyedik FÉNY-körbe való beemeltetésre alkalmassá teszi a Föld egészét. S akkor ténylegesen is a Föld egészét! Abban az esetben ugyanis nem csak a Szellemi Burok, s nem csak a Felemeltetettek alig maroknyi csoportja, de a Szellemi Burokkal együtt a Föld-test, s az emberiség egésze, s még a Föld színén élő Lélek-lények mindegyike is a magasabb szintre, s akkor valóban a negyedik Szférikus szintre emelkedhetett volna. Ugyanez bekövetkezhetett volna akkor is, ha, amiként mondtam, az akkor még alig is fejlődésnek indult emberiség, s a köztük letelepedett „óriások” által alapított Új Atlantika népe, valamint Lemúria és Múszigetének népe, vagy akár a későbbiekben Egyiptom papsága, s az ő vezetésükkel Egyiptom népe, már az atlantisziak példáját elvetve, egy másik, egy lényegesen tisztább Úton indul el. S még ezen túl is számtalan lehetősége lett volna az emberiségnek arra, hogy megállván, már egy másik Úton induljon el ahelyett, amely a mélységek felé, majd a ti történelmi képeitek felé vezetett. Ha csak a második évezred történéseit, vagy az előtte lévő, tehát a tizennyolcadik század történéseit vesszük is alapul, magad is megállapíthatod, amiként bárki más is: mikor, és hol fordíthatta volna meg a Föld teljességének Útját, Sorsát az ember… Bár, maga az indulás (s ez esetben már ismét Atlantiszra térek vissza) még nem is lett volna rossz! Ha azt a kis hibát nem számítjuk, hogy azt a néhány egyedet magukhoz vitték, majd vissza is szállították, magában az a tény és az a forma, ahogy a kicsinyek oktatását, vezetését kezdték, s ahogyan egy időn át végezték is, lényegét tekintve jó volt. A gond akkor kezdte ismét felütni a fejét, amikor a Hatalom után való vágyakozás, s a Világuralom iránti vágy újra felütötte a fejét a vezető szerepre érkezettek, s az őket 19
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet követők Tudatában. Ugyan már nem olyan fokon fogalmazták meg maguknak az áhított „Világuralmat”, mint volt az a Naniviei történés során, de az atlantisziak nem is voltak képesek arra, hogy a maguk Szférikus körén belül más bolygókra is eljuthassanak. Tehát a feltámadt hataloméhség is szűkebb korlátok közé szorult, s csupán a globális szintű hatalom megszerzésének szintjén ébredhetett fel bennük. Pedig ha mindez nincs… Ha akkor és ott nem bukkan fel a tudati gőg… – Ismét ereszkedni kezdtünk, már egy másik, pontosabban: a korábban látott történés egy másik, egy későbbi időpontja felé közeledtünk. Bár az Idő nem játszott szerepet Utunkban, magam akként állapítottam meg: nem telhetett el túl sok idő ama bizonyos megbeszélés, és a most megfigyelni kívánt történések közt. Most egy hajó fölött álltunk, amely az indulásra várakozott. Embert alig láttunk a fedélzeten, én magam akként gondoltam: tán a hajófenékben, a szállásokon van a hajó személyzete, vagy még mindig a parton várakozik az indulás órájára. Ugyan már a korábbi képben is láttunk hajókat az Óceán vizén, de ez mintha egyik korábban látott vízi járműhöz sem hasonlított volna. Tán ez volt ez egyetlen, amiből mégis arra kellett gondolnom: bizonyosan már egy másik évszázadban ereszkedtünk le, ahol már fejlettebb hajóépítési technikával dolgoznak a hajómérnökök. Ahogy még lejjebb ereszkedtünk, akként érzékeltem, mintha a hajó anyaga sem a korábbi, tömör és nehézkes fa, de valami nagyon is könnyű, mégis szilárd anyag volna, így az időpont is kérdésessé lett bennem és számomra. Vezetőm gondolati hulláma aztán minden kétségemet eloszlatta… – Helyesen következtettél, bár az időpont megbecslését valóban elvétetted egy kissé. Nem néhány száz, de kereken egy évezred telt el a korábbi, s a mostani kép közt. Igaz, erre talán csak abból következtethettél volna, ha az egyes személyek magassága közt lévő, nem egyszer óriási különbségre figyelsz… Hogy Vezetőm felhívta figyelmem e jelenségre, igyekeztem arra koncentrálni, bár azt is tudtam: ebből a magasságból még nem könnyű egyik hangya-formát a másikától megkülönböztetni. Bizonnyal erre gondolt Vezetőm is, mert ismét elindult, s amikor közelebb ereszkedtünk a megfigyelni kívánt képhez, már magam is láthattam: milyen nagy eltérés van az egyes személyek testméretei közt. A parton ugyanis, ellentétben a hajóval számtalan ember nyüzsgött, tán még többen is voltak a Sziget-kontinens ezen egyetlen kis pontján, mint ahányat korábban a Szigeten láttam, vagy ahányan annak egy sűrűbben lakott kerületében éltek. Most azonban nem csak az „óriások” voltak jelen: számtalan aprónak tűnő emberke is ott sürgölődött, s ezek némelyike fehér bőrű volt, mások barnák, feketék, bronz-szín arcúak, vagy éppen sárgás bőrűek: vagyis akként hatott, mintha egy nemzetközi pályaudvar utasai keveredtek volna valamiképpen a hatalmas termetű atlantisziak közé. Mintha egy seregnyi Gullivert láttam volna, amint Liliputiak közt sürgölődik… Ezen túl a két, egymástól oly nagymértékben eltérő ember-típus közti átmenetnek tűnő, az atlantisziaknál lényegesen alacsonyabb, de a kis emberkéknél sokkal, legalább egy fejjel magasabb embereket is láttam. Gondolatban kérdeztem Vezetőmet: kik ezek? Honnan, a Föld mely tájékáról vetődtek ide, az Óriások és törpék közé? Vezetőm válasza, bár logikus volt, mégis meglepett, bár tán csak azért, hisz erre a változatra magam is gondolhattam volna: – Akikre felfigyeltél, a két népfaj közös leszármazottai, akik nagy fontosságú Feladatra hivatottak a későbbiek során… De most ne csak az emberek más és más méreteit, de azt is figyeld: mi, és miként történik, hogy aztán ismét megmagyarázhassak egy-két dolgot, amit még nem érthetnél meg magad sem csakis a látott kép alapján, mert hasonló történést nem igazán figyelhettél volna meg jelen Utadon. A hajó, vagy amit én annak éreztem, szinte hirtelen szakadt el a parttól. Személyzetet továbbra sem láttam rajta, legalábbis annyit nem, amennyinek egy ekkora jármű irányításához és kormányzásához lennie kellett volna. Igaz: árbócot sem láttam, így a hajókötélzet kezeléséhez nem kellettek matrózok, de minden más felszerelést csak kellett, hogy emberek kezeljenek, és én mégsem láttam, tánha egy tucatnyi embert. Ezek mindegyike atlantiszi volt, s bár akként véltem, a hajó véletlen történés következtében 20
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet szaladt ki a vízre még azelőtt, hogy a többi hajós felszállhatott volna, a hajón még csak nyugtalan sem volt senki. Mintha teljesen természetes dolog volna, hogy egy több száz méteres óriáshajó mindösszesen tán ha másfél tucat emberrel a fedélzetén fut ki a végtelennek tetsző víztükörre, készen arra, hogy ekként is szelje át az Óceánt. A hajó haladási irányából és sebességéből legalábbis arra következtettem: ez a szándékuk. Kelet-északkelet irányban szelte az óriási jármű a vizet, s a parton állók hatalmas lelkesedéssel integettek néki. Látszólag tehát mégis akként tűnt: minden rendben van, hisz a parton maradottak közt sem volt nyugtalanság. Lelkesen, és szemmel látható örömmámorban integettek, ki kendő-félét, ki arany szín szalagot lobogtatott, amelyen néhány szavas felirat ékeskedett élő-vörös színnel. A betűket ugyan nem láttam, de ha látom, sem érek el véle semmit, hisz az atlantisziak saját, ősi nyelvének betűit magam sem ismerhettem, így nem tudtam volna elolvasni és megérteni: mit írtak a szalagra. De hogy valami kedves, és szeretetteli búcsúztató szavakat, azt biztosra vettem. Miközben ezen tűnődtem, Vezetőm elindult, s közelebb ereszkedett a hajóhoz, így magam is Véle, bár most kissé lemaradva, s még mindig gondolataimba merülve követve haladtam. Csaknem teljességgel közel ereszkedtünk a hajóhoz. Látni továbbra sem láttam a fedélzeten mást, csak azt a tucatnyi embert, de mégis: mintha sokak jelenlétének energiáját éreztem volna, olyan személyekét, akik a hajón vannak ugyan, de egy dimenzionális körrel magasabb szinten, mint amelyen maguk a hajósok fizikai testeikben ténylegesen is voltak. S hogy ez is mennyire ekként volt, ismét csak Vezetőm szavaiból tudtam meg, aki egy pillanatra megállt, hogy bevárjon, majd már vélem együtt ismételten egy másik energia-körbe emelkedett. Erről a szintről már láthatóvá lett a hajó teljessége: még láttam az imént figyelt, s fizikai testben lévő személyeket, de már láttam azokat is, akik egy rezgéskörrel magasabb szinten voltak félfizikai testben. Arra a kérdésre, vajon miért ekként utaznak, s hogy vajon azok, akik a sűrűbb testet adó szinten voltak: hogyan, s miképpen tudhattak vélük kommunikálni, vagy hogy egyáltalán tudtak-e azok jelenlétéről, egy, a későbbiek során megfigyelt kép adott választ. Az egyik, még sűrűbb fizikai testben lévő személy egy másik, már a magasabb rezgéskörhöz tartozó előtt állt, s szavak nélkül, csupán gondolati úton tett jelentést: – Az átközvetítő személyek jelzését fogtam. Hamarosan mellénk állnak, hogy megkezdhessük a művelet végrehajtását… A másik mindössze ennyit felelt: – Rendben van, készülünk az emelkedésre. Hogy kiket vártak, honnan, miért, s hogy mit értettek „átközvetítés” szó alatt, vagy hogy miként akartak a hajózók emelkedni, egy kevéssel később megtudtam. Ha földi, tehát az általam, a magam jelenlegi szintjén megszokott időmértékkel akarom meghatározni, tán két napig haladt a hajó annak minden utasával, amikor a hajó mellett bugyborékolni, vagy inkább pezsegni kezdett a víz, mintha azon a kicsiny ponton felforrt volna az Óceán. Aztán egy hatalmas és káprázatosan szép gömb emelkedett a víz szintje fölé: méretei még akkor is lenyűgöztek, ha csak a víz fölötti részt láthattam tisztán, bár a hajóhoz viszonyítva csaknem kicsinynek tetszett a gömb azon része, amely a hajón fizikai testben lévők látható tartományában is megnyilvánult. Az általuk láthatatlannak maradt Gömb azonban valósággal hatalmas volt. Ezt követően aztán több, egymástól nem nagy távolságra lévő ponton, hasonló jelenség, vagy inkább tünemény bukkant fel úgyszólván a semmiből. Annak ugyanis halvány nyomát sem láttam, hogy bármit is rejtene a víz-mély, s mégis: egymást követve bukkantak fel a víz alatti szerkezetek, végül már annyian, hogy teljességgel körülfoghatták a hatalmas hajót… amely egy pillanat alatt mindenestől eltűnt előlünk, mintha sosem is létezett volna. Csodálkozásom és álmélkodásom láttán Vezetőm halványan elmosolyodva azt mondta: – Mondtam az imént, hogy ha a történések nem akként alakultak volna, amiként az a ti Történelmi képeitek közt a Globális Tudattárban fennmaradtak, e másik Lehetséges ÚT egy pontján az atlantisziak vették volna át a Hold-bázis lakóinak helyét, átvéve ekként azok feladatkörét is, vagyis akkortól ők folytatták volna a más és más Kontinenseken és a kisebb-nagyobb Szigeteken élő Testvérek, s a tőlük, tehát az atlantisziaktól és a „kicsinyektől”; vagyis a magatok emberiségének távoli őseitől született leszármazottak oktatását és vezetését. Igaz: azt a Feladatot már nem fizikai értelemben, de Szellemi formában vállalták volna e Testvéreik mellett, akként végezve azt, amiként végezték addig a pontig mellettük és érettük is azok az Első emberiség tagjai közül a Hold-bázison tartózkodó Testvérek, akiknek 21
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet helyére e képben igyekeznek, s akik ekként visszaemelkedhetnek a maguk Fény-körébe, ahonnét egy évezrede figyelik: miként viszonyulnak a Föld „óriásai” az alig is fejlődésnek indult „kicsinyekhez”. Nem véletlen tétettem idézőjelbe immár másodszor is egymás után a kicsinyek szót! A Hold-bázis addigi lakói számára ugyanis ez is, és az is kicsinynek számított, amiként annak számított a továbbiakban a Holdbázis új személyzetének tagjai számára a Föld, s a Föld akkori szintjénél mélyebben álló bolygók mindegyikének mindahány lakója. De figyeld, mi történik a továbbiakban. Látni fogod, hogy amikor az utolsó gömb is kiemelkedik, minden egyes gömb közös rezgésszintű energia-szálat bocsájt ki, amely nemcsakhogy körülöleli, s magába zárja az általad egyszerű vízi hajónak látott építményt, de egyes szerkezeti változásokat is okoz annak külső burkolatán: vagyis a sok gömbhöz lesz az is hasonlatossá, bár továbbra is azok középpontjában marad. Figyeljük tehát, ami alant lejátszódik, hogy lásd is, amit mondok. Ismét lefelé irányítottam figyelmemet: s tényleg akként zajlott le minden, amiként azt Vezetőm elmondta. A víz mélyéről kiemelkedett (s tán a víz épp magukból a víz elemekből megfogalmazódott) gömb-formájú alkalmatosságok közt kékeslila és ezüstfehér energianyalábok villantak fel. Egy kis ideig mintha tapogatózva keresték volna egymást a Fény-szálak, majd hogy egymásba olvadtak, meg is erősödtek, s végül teljességgel körbefonták a hajótestet. Annak első és hátsó része az Erő hatására felfelé kezdett hajolni, mintha megolvadtak volna a hatalmas Erő-áramlattól, végül a fedélzet fölött összeértek, és egybeforrtak. Ugyanakkor a hajó korlátja az addigi hosszú csőformából vékony, lapos lemezből álló oldalfallá idomult, amely egyfelől a hajó alsó oldalához, másfelől az újonnan megfogalmazódott tetőszerkezethez tapadt, mind magasabbra érve, mint amikor valaki egy képlékeny, alul rögzített gumifalat igyekszik a tetőig húzni. Az oldalfal is elkészült ekként, s végül az első pillantásra hajónak látott jármű csak úgy egy teljességgel szabályos gömbformát vett fel, mint amilyenek a körötte lévő szerkezetek is voltak. De a most elkészült gömb szemmel láthatóan könnyebb, légiesebb, bár épp oly szilárd is volt, mint társai, amelyek továbbra is körbefonták a középütt már szinte lebegni látszó gömböt az Energia-szálakkal. Aztán a hajóból lett gömb egy pillanatra felfénylett, majd emelkedett egy ideig, s most akként tűnt, mintha az Erő-szálak maguk tolnák mind feljebb és feljebb. Végezetül csak egy hirtelen, és szinte váratlan, gyors fénylobbanás jelezte a történést, amely viszont akként hatott, mintha a gömb körül ágaskodó Erő-szálak mindegyike lángra lobbant volna, s a középpontban oltalmazott gömb egy pillanat alatt eltűnt, semmivé lett. Számomra legalábbis, hisz én továbbra is lefelé, a gömbök felé, és a középső gömb utolsó megnyilvánulási helyére figyeltem, mert az meg sem fordult a fejemben, hogy „semmivé” lesz. S nem is juthatott volna eszembe, hisz Vezetőm az imént mondta, hogy azok, akik a hajón vannak, a Hold-bázisra kell jussanak, így akként véltem: hasonló történésnek leszek tanúja, mint amikor a mi repülő szerkezeteinket az Űrbe küldik. Azt vártam, nyomon követhetem, amint felfelé emelkedik, mint a mi rakétáink… Az hirtelenjében meg sem fordult a fejemben, mennyire lehetetlen volna ekként a Hold-bázisra juttatni a gömbben lévőket, hisz az már ismét egy magasabb rezgéstartományban van, nem abban, amelyben annak előtte volt, s amelyben a többi gömb még egy ideig a víz felszínén lebegett. De tényleg csak egy ideig, aztán ismét alámerültek a víznek, s mire végigfutott volna bennem a gondolat: vajon hová, merre mennek, hol van megalkotóik és irányítóik Hazája? – már el is tűntek, csak akként, olyan hirtelen és váratlan módon, mint ahogyan korábban felbukkantak: akkor a semmiből érkezve, most a semmibe távozva. Hogy a víztükör ismét simává és nyugodttá, szinte fájóan üressé lett, azok jutottak eszembe, akik a hajón mint fizikai testben lévő személyek voltak láthatóak. Mi történt vélük? Vajon ők is a Hold-bázisra kerültek? Vagy a vízből oly furcsán kiemelkedett gömbök vitték magukkal őket? Minthogy erre sem találtam meg a feleletet, ismét Vezetőm felé fordultam, készen arra, hogy Néki is feltegyem az önmagamnak feltett kérdéseket, de mosolyából, s abból, hogy ismét a korábbi szint felé kezdett ereszkedni, tudtam: kérdeznem sem kell, mert gondolati hullámaimat érzékelve már készül is megadni a választ. Még e gondolat sem futott végig teljességgel Szellemi tudatomban: már a korábban látott kikötő fölött lebegtünk. Alant most is tömeg szorongott, épp úgy a Föld mindahány lakója képviselve volt a sokaságban, s középütt, egy kis emelvény-félén az imént még a hajón látott személyeket láttam viszont. 22
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Ezt persze ismét nem teljességgel értettem, hisz nem vettem észre: mikor, és miképpen közvetítették át őket a partra. Mert hogy ez történt, azzal tisztában voltam, ám a folyamat olyannyira idegenszerű volt a mostani Út történéseihez viszonyítva, s jelen földi tudásomhoz mérten, hogy elképzelnem is lehetetlen volt az, ami pedig nagyon is egyszerű és logikus, mondhatni: az egyedül lehetséges és kézenfekvő megoldás volt. Már csak Vezetőm szavára ébredt fel bennem a Felismerés: hisz magunk is ekként közlekedhetünk (ha nem is most, de egy lehetséges Holnap során, vagy a magasabb szférikus körökbe emelkedve) a Tér-időben! No, nem mi, tehát Vezetőm és én, hisz mi, amikor Úton vagyunk, az Idő-síkon, s az Idő-síkban is mozoghatunk, közelebb vagy távolabb lépve ekként az általam, mint fizikai személy által élt, ismert Jelen perceihez, s a szférikus körökben is, azok mindahány Idő-tartományában is, hogy ott vizsgáljunk meg egy-egy történést vagy nagyobb szabású, s az adott bolygó életében kiemelkedő fontossággal bíró eseményt, de mozoghatunk a Térben is, bármely Kozmikus Tér bármely bolygójára lépve, legyen az a Szférikus körök bármely Dimenziójában is… Mindez azonban, mint mondtam, hirtelenjében eszembe sem villant, így egy pillanatig valóban mit sem értettem, s hogy ez ekként volt, Vezetőm ismét elmagyarázta a jelenséget: – Az adott szférikus körből való kiemelkedéshez szükséges volt, hogy a kiemelkedni készülők ne csak a szférikus körök, de a Tér-Idő síkján is mozogjanak, tehát hogy meg legyen bennük az ehhez szükséges Bölcsesség. Ez viszont arra is módot adott nékik, hogy a még fizikai testben lévő Testvéreket visszaközvetítsék a maguk addigi Lét-pontjára, akként, hogy azok fizikai testeinek energia-elemeit átközvetítik a Térben s az Időben, ugyanabba az órába érkeztetve vissza azokat, mint amikor elindultak, de ez is természetes és valahol mégsem, mert a Tér-Idő egy adott íven s egy adott távon belül nem vonható össze anélkül, hogy maga az Idő-sík meg ne hajolna a Térben. Tehát maga a folyamat nem is annyira egyszerű, mint azt első látásra hinnéd. A két Tér-Idő sík közti energiakülönbséget át kellett hidalniuk, vagy fogalmazzunk akként, hogy le kellett árnyékolniuk a légtérben lévő, s az adott szinten és az adott ponton tartózkodók Gondolatenergia-elemeivel, hogy az átközvetített kép teljességgel illeszkedhessék az adott pont energia-mezejébe. Erre éppen hogy az alsóbb szinten állók érdekében volt mindenképp szükség, tehát úgy a fizikai síkra visszaközvetített (teleportált) személyek, mint az imént őket búcsúztató tömeg tagjai érdekében, akiknek még erős lett volna az adott, tehát a saját Tér-Idő síkjuktól nagyságrendekkel magasabb rezgéskörben lévő szint esetlegesen átszűrődő energiája. Arról nem is szólva, hogy a folyamat, ha a Tér-Idő sík két, egymástól távol eső pontját az átközvetítés pillanatában azonos pontra emeli a műveletet irányító Akarat, s ehhez nem rendelkezik a kellő biztonsági művelet ismeretével is, tehát ha nem teljes és tökéletes Bölcsesség birtokában kezdi meg a teleportálás műveletét, s akként köti össze az indulási, és a célállomásokat, magához ránthatja azokat, akik az alacsonyabb rezgéssel bíró ponton vannak. Nagyjából ez következne be akkor is, ha te magad Szellemi Én-részed teljességével emelkedhetnél mellém, hogy a Tudat felé közvetítsd közvetlen módon mindazt, amit a magasabb Tér-Idő szektorban látsz, de akkor is, ha a magatok Múltjába kell, hogy visszalépjünk, s akkor is, ha a mélységből kell egyes információkat felközvetítenünk. A mélységben érvényes Tér sem volna a ti Idő-síkotokra emelhető anélkül, hogy magad veszélybe ne kerülj, s akár anélkül sem, hogy a bolygó, s a Kozmikus Tér ama rezgés-körzete is veszélynek ne volna kitéve. Hogy is magyarázzuk, hogy Testvéreink számára is értetté legyen, amit mondani akarok… Amikor imádkoztok, vagy meditáltok, szinte automatikus módon emelkedtek egy másik, de mindenkor magasabb Tér-Idő rendszerbe. Ez minden Testvér esetében ekként van, de az emelkedés, a „felközvetítődés” mértéke mindenkor az illető testvér energia szintjének függvényében növekedik, illetve csökken. Van, aki évszázadokat él meg egyetlen óra alatt, s van, aki épp hogy csak kiemelkedik, kiváltképp, ha a Tudat maga erősen kötve van a fizikai szintű gondok, gondolatok, vagy éppen tervek által. Nem véletlen, hogy mindenkor azt javaslom néked magadnak is: hagyd magad mögött, egyszerűen engedd, és felejtsd is el mindazt, ami földi és csak a földé, hogy te magad se légy már a Földé: csak a fizikai test maradjon az, ami, és a Lélekszál egy része, amely Én-részedet a Tudattal összeköti. Ez természetesen tényleg csak a meditáció során használható, legalábbis esetedben, mert ha munkánk közben is olyan szinten emelkedhetnél ki, mint meditáció, vagy Eltávozás közben, könnyen megragadnál a Fent valamely pontján, s a test akként maradna az adott fizikai síkon, még a Lélek-szál által egy bizonyos fokon éltetve, vagy inkább csak üzemben tartva, mint valamely értelem nélkül való, s még az ösztön23
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet tudati képességek megszerzésének is csak az elején tartó állatka, amely eszik és lélegzik, s amelynek teste spontán módon végzi a maga vegetatív működési programját: nem több, de nem is kevesebb következménnyel járna az esetleges „szökés”, ami viszont még koránt sem jelentené azt: az Én-rész visszatérhet, hisz a Lélek-szál révén továbbra is egy bizonyos szintű összeköttetésben marad magával a testtel. Vagyis az Út akként szakadna félbe, mintha a test, és annak Tudata egy baleset végett szellemi fogyatékossá válna: a test alapműködése folyamatos marad, de az Én-rész nem hat, mert nem hathat, vagy nem is akar hatni a testet korábban irányító, s a test működését magasabb szintre emelő Tudatra, ekként a Tudat sem hathat a testre, s nem irányíthatja annak működését, mert nincs meg benne és számára az a többlet-energia, amelyet az Én-rész jelenléte és aktív közreműködése révén korábban nyerhetett. Az előbbi képben, még fizikai testben látott személyek testét tehát, amiként mondtam, a másik TÉRIDŐ síkra emelkedő atlantisziak vissza kellett közvetítsék a maguk korábbi élőhelyére, vagyis abba a kikötőbe, ahonnan elindultak, hogy amíg a hajó az adott síkon van, azt a néhány szerkezetet felügyeljék. A műveletet az adott Idő-síkról kiemelkedve, de még a Térből el nem indulva végezték el: az volt az a hirtelen Fény-villanás, amit érzékeltél, s amelyet követően a kör közepén lévő hajóból lett gömb egyszerűen eltűnt. Az emberi testeket energia-elemekre bontották, majd már magát az Energiát közvetítették át egy korábbi Idő-szektorba, de az adott Idő-síkon tartva őket, ahogy már (ha az adott Út értelmében csak elméleti síkon is) néked is mutattam, a TÉR-IDŐ két, egymástól nem túl távol eső pontját összevonva, majd a kettő közti Tér-Idő egységet kiemelve: miközben ők maguk is végrehajtották önmagukkal és gömbjükkel ugyanazt a Szellemi műveletet, de nem az azonos Idő-síkon, hanem egy rezgéskörrel magasabb Idő-sík, és az addig ismert Idő-sík közti különbséget hidalva át ekként. Vagyis míg a Föld színén maradó Testvéreket az adott Idő-síkon helyezték visszább egy korábbi pontra, nem emelve ki azokat az adott Fény-körből, a maguk Utazásához már a két, eltérő rezgésszintű Fény-kör közti különbséget kellett megszüntessék, hogy az általatok kvantum-ugrásnak nevezett manővert végrehajtsák: nem a technika eszközeivel, mint teszik azt azok a bizonyos, UFO-knak nevezett járművek, de a Tér-Idő pontok Szellemi, azaz gondolati energia révén történő összevonásával, akként, amiként az általatok szintén megfigyelhetett Fény-űrhajók kezelői teszik. A FÉNY, amely Örök és Állandó, szűnni nem akaróan, bár számotokra érzékelhetetlen gyorsasággal pulzáló ERŐ-ként van jelen a ti gömbötökben is. A két FÉNY-szakot egy fénytelen szak váltja fel: ekként a Fény pulzív és repulzív Erők folyamatos áramlása révén lesz azzá, aminek magatok ismeritek és megélitek. A Tér-Idő, amely a Fényben megfogalmazott nem létező lételem, csak a Fény révén, a Fény poláris sarkainak egymás mellé vonása révén, azok egymásba olvasztásával vonható össze, mert a Fény az Időben, s ekként a Térben is az egyedül létező, tényleges Valóság-elem. Amikor tehát azt mondom: Tér-Idő-összevonást végeznek, lényegében azt mondom, hogy FÉNY-elem összevonást végeznek akként, hogy a két FÉNY-szak közt lévő fénytelen szakot emelik ki megszüntetve a poláris fényszögek közt lévő apoláris fényerőt, éspedig egy tetszőleges, vagy inkább szükséges Idő, és/vagy Tér-egység apoláris Fény-szakába emelve át a Tér ama pontjának pulzív szakban lévő FÉNYegységét, amelyen ők maguk tartózkodnak. Ekként a maguk Tér-Idő síkjának pulzív szakban lévő Fényelemét közvetítik vissza a Múlt egy repulzív, azaz fénytelen szakába. Ha a Jövő-képbe kell lépnünk, magunk is a pillanatnyi jelen, tehát a Most egy pulzív elemét emeljük át valamely lehetséges Jövőkép repulzív elemébe, folyamatossá téve a Jövő egy pontján a Fényt, beemelve ekként az adott apoláris Tér-Idő egységet a folyamatos Most állapotába. Az adott Tér-Idő egység valótlan, ám számotokra mégis a magatok látszat-valóságához tartozó elemét emeljük ki, s azt helyettesítjük be egy Valóság-elemmel, megszüntetve egy mikrosecundumnyi Idő-egységben a poláris és apoláris Fényszögek közti Fény-erő különbséget. A lényeg tehát az, hogy mindenkor csak az adott, az átközvetítést végző tényleges Tér-Idő pontjának pulzív szaka közvetíthető át, s mindenkor egy repulzív szakba tölthető át a Fény, hogy a két, egymástól eltérő Tér-Idő egység Fény-szakai ne ütközzenek, mert a más és más Tér-Idő egységben lévő Fény-elemek, minthogy azok más és más rezgésszinttel bírnak, taszítólag hatnak egymásra, míg a repulzív Fényszakban lévő Tér-Idő egység képes befogadni a Valóságelemet, tehát a Fényt.
24
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet A hajósok testelemeinek energiáját az adott FÉNY- szakba „építve” átközvetítik a korábban már elhagyott Idő-egység egy repulzív Fény-szakába akként, hogy lényegében a Múlt két FÉNY-szakát hidalják át. Ekként a Jelen-képet a Múlt-képbe léptetik, e kettőt közvetítik egymásba, a Múlt Valótlanságelemébe építve be a Jelen egy Valóság-elemét. Ezt követően a maguk saját Jelen-képéből átközvetített, s ekként a saját Idő-energiájukkal harmonizáló, de a Múlt-kép Idő-energiájával disszonáns rezgésszinten álló Fény-egységet visszavonják, s visszaillesztik amellé a repulzív szak mellé, amely mellől korábban kiközvetítették, így a Múlt-képben csak az azzal harmonizáló, tehát a hajósok testelemeinek időleges felbontása révén nyert energia-elemek maradnak. Az ekként átközvetített testek energia-elemei a magasabb, mert számukra még a Holnap-képhez tartozó rezgés-energia hatására időlegesen elveszítik korábbi rendezettségüket, majd hogy az átközvetítésre használt energia rezgésszintje fokozatosan (bár a ti értelmezéstek szerint hihetetlen gyorsasággal) csökken, a visszaemeltetett energia-elemek az adott Tér-Idő rendszernek megfelelő módon rendeződnek ismét a korábbi formába, ezáltal ki is válva a számukra „holnappá lett” Idő-elemben lévő FÉNY-szikra energiaképéből, már a hozzájuk legközelebb álló energiához igyekezve csatlakozni, míg az adott Tér-Idő számára idegen Fény-elem visszatér a maga tényleges pontjára, tehát a maga repulzív párja mellé, lévén más Tér-Idő egységben nincs, s nem is lehetne számára hely. Annak, hogy ténylegesen is ugyanazok a testek fogalmazódjanak meg, részben a Föld légterében, részben a testet ideiglenesen (tehát a szellemenergetikai manőver ideje alatt) csak mint energia-halmazt használó Én-részben lévő Emlékenergia a biztosítéka: az adott Idő-elemben, azaz Idő-kvantumban ugyanis megőrződik a fizikai test energia-lenyomata. S minthogy a fizikai test energia-elemei az adott Idő-egységbe közvetíttetnek vissza, a már meglévő energia-képet töltik be, teljességgel beilleszkedve a saját korábbi energia-lenyomataikba. Ezt a jelenséget, tehát a testek energia-lenyomatának megőrződését magatok is tapasztalhattátok, s már nem is egyszer! Ha egy helyiségben a sötét tartományban rezgő, tehát negatív gondolati energiákkal bíró személy tartózkodik, távozása után még akkor is érezni vélitek annak jelenlétét, ha magatok csak később léptetek az adott helyiségbe, de ez a magas rezgésszintű energiával bíró Testvérek esetében is ekként van: az előbbi nyomán a helyiség légtere nyomasztó hatással, míg az utóbbiban általatok megindokolhatatlan kellemes, pihentető hatással lesz rátok anélkül, mint mondtam, hogy tudhatnátok arról: ki, s milyen indulatokkal - érzelmi energiákkal, vagy gondolati-akarati késztetésekkel járt ott előttetek. S most megkérdezhetnétek: hogy lehet egy anyagtalan közegben bárminek is lenyomata? Nos, akként, amiként a Fény-emlékezet marad meg az agyban a lámpa eloltása után, tehát akkor, amikor már teljes sötétség vesz körül benneteket, vagy amiként a halál pillanatában látott utolsó kép marad meg a szem retinahártyáján. Az agynak, és a Fénynek (még a ti mesterséges fényeiteknek is) más és más a rezgésszintje, amiként más a látott tárgy, vagy személy testének, és a szem retinahártyájának energia szintje is. Az agy, lévén hogy egyként érintett, s ekként telített az Én-rész, de az ellentét energiái által is, az alsóbb rezgésszintet képviseli, míg a Fény, amelyben az Én-rész energiájánál mindenkor magasabb rezgésszintű energia-elemek vannak jelen, a magasabb rezgésszintet. A Fent Világából alááramló Fény azért, mert ténylegesen is a Fent energiái rezegnek abban, a ti mesterséges fényeitek pedig azért, mert a Fent Fényének hasonmásait igyekeztek megfogalmazni, s a magatok valótlan valóságának szintjén „megteremteni”. A látott fizikai tárgyak, vagy fizikai személyek ezzel szemben az alsóbb rezgéstartományban vannak a szem retinahártyájához viszonyítva, s a szem egészéhez viszonyítva, mert a sűrűbb energia-elemekből álló tárgy, vagy test kisebb mértékben tartalmaz vizet mint a szem, a vízben viszont, mint már ezt is többször említettem, a Krisztusi engram van. A szem tehát, ha a fizikai test-elemeket vesszük alapul, a test legtisztább pontja, mert (a vesével ellentétben) a csarnok-víz nem tartalmaz tisztátalan anyagot, azaz test-mérget, mint a vesék által feldolgozott, s a hólyag felé továbbított test-víz. Lényegében éppen hogy ezt az energia-lenyomatot tölti be az átközvetített test-energia elemeinek sokasága, mindegyik a maga rezgésszintjének megfelelő energia-lenyomatot töltve be ismét, így a fizikai test teljességgel olyanná lesz, mint volt korábban. S mert a Lélek-szál energia-lenyomata is jelen van a Légtérben, azon keresztül az Én-rész is elfoglalhatja a maga korábbi helyét, már ismét mint fizikai 25
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet tömeget, s nem mint energia-halmazt használva a testet, vagyis a maga eszközét. S mert hogy az agysejtek, s a Tudatosodott agyi állomány minden sejtje is a korábbi módon, s a maga természetes rezgésenergiájával bíróan rendeződik ismét egységes egésszé, a Tudat korábbi ismereti és emlékképei is azok lesznek, mint voltak korábban. Lényegében tehát semmiféle változás nem következik be a fizikai testben, sem az azt irányító agyban, sem annak Tudatosodott agyi állományában, így a történés csak az Énrészben marad meg, mint megtapasztalás révén megszerzett ismeretelem, amely viszont nem közvetítheti át az ismeretet az agy felé, míg abban magában is meg nincs a kellő Bölcsességi fokozat, hogy a történést értse, s akár meg is valósítsa. Ennyi elég is tán e jelenségről, s még talán sok is: még ennyit is csak kevesen lesznek képesek megérteni, ha maga a kvantum-elmélet nem ismeretlen is a ti világotokban, hisz az atomfizika kiinduló pontja, alaptétele is éppen hogy a kvantum-elmélet, tehát az energia-elemek pulzív - repulzív természetére épül. Sőt: magatok is érzékelhetitek, s nem csak meditáció során, de akár az egyes fizikai kísérletek során is, hogy maga az energia nem folyamatosan, de periodikus rendszerrel, pulzálva áramlik. (Ha ez nem ekként volna, a leközvetített energia sem bizsergető érzetet adna a test, s ekként a Tudat számára, de a folyamatosság érzetét.) S mert hogy az energia nem más, mint Fény, amiként minden más is az, a Fény is azonos módon terjed, lévén hogy a folyamatos, mert Örökkönvaló Fényt ti magatok törtétek össze, bontottátok fel pulzív - repulzív egységekre, s éppen hogy a Tér és az Idő megfogalmazása révén. Ekként viszont a Tér-Időben való közlekedés alapja, annak egyedüli feltétele is a Fény-energia pulzációjában rejtezik, abban, hogy a két kvantumnyi távolságra lévő Fény-elemeket a legmagasabb rezgésszintű gondolati-akarati energiával töltitek be. De ez már ténylegesen is nem a ti jelenlegi szinteteknek szóló ismeret, mert ennek befogadására és gyakorlati formában történő megvalósítására még nem érett az emberiség, így szükségtelen is volna, hogy a kérdést itt és most tovább bontsam. Az Atantisziak felemeltetését követően, amikor tehát már mindahány atlantiszi távozott a Föld színéről, természetesen az ott maradók kezében volt az irányítás joga. Ők fogalmazták meg, és emelték is valóság szintre a maguk Történelmét. S ezt most a ti Világotok valós Történelmére csak úgy értsd, mint a most megfigyelt, lehetséges Út folytatására, hisz amiként az a magatok valóságában zajlott, és zajlik is mindenkor, e lehetséges Múlt szereplői is maguk kellett volna éljenek – vagy visszaéljenek azzal az Erővel, amelynek az atlantisziak segítségével már akkor birtokosaivá válhatott… – volna az emberiség. De ezt természetesen csak így, feltételezett módban fogalmazhatjuk, hisz hát végül is az atlantisziak már maguk is a helytelen irány felé indultak. Azok legalábbis, akik akkor és ott, a ti tényleges távoli Múltatok során Atlantisz lakói voltak, s még közülük is azok, akik Atlantisz szigetén maradtak mint vezető szerepet vállaló személyek, s akik maguk is, amiként az egykor volt Nanivieiek, a hatalom-vágy sötét késztetését követték akkor, amikor módjuk és lehetőségük lett volna a FÉNYT fogadni, s követni. Azt a FÉNYT, Amely a Szeretet Fénye, s amelyet mindenkor csak a Szeretet gyakorlattá tétele révén növelhettek volna magukban, és maguk körül is egyaránt. Amiként az a ti Történelmetekben s volt, s még egy bizonyos ideig adott, és adott is lesz! Az emberiség elé a ti tényleges Történelmetek során számtalan olyan esemény adatott, amelynek megvalósítási módjai, annak lehetséges formái más és más irányba fordíthatták volna a teljes emberiség, a Föld egészének Történelmét. S most, még az utolsó percben is számtalan alkalmat biztosít számotokra a Kegyelem, hogyha már meg nem fordíthatjátok is: leg-alább egy fokkal könnyebbé, viselhetőbbé tegyétek a Holnapot a magatok számára, s még a Holnapok hosszú sorát is azok számára, akik a Nagy Ugrás percén a Túlélők közt lesznek, vagy már azok utódaiként érkeznek a Földre. S most még több alkalmat is ad számotokra az ÚR, hogy ekként legyen, olyan kisebb és nagyobb történéseket, amelyeket csak fel kellene ismernetek, és meg kellene ragadnotok, hogy ha a várható történést nem tehetitek is semmissé, legalább keményebbé ne tegyétek! A Lehetséges Utak közti váltásra a legalkalmasabb az a korszak lett volna, amely korban az ÚR a Föld színén járt… – és a korábban esett történések, s az emberi Tudat azok során történt erős, a negatív irány felé való elhajlása végett mégsem, vagy legalábbis nem teljességgel válhatott azzá!
26
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet A Történelem, az atlantiszi, Lemúriai és Mú-szigeti korszakot követően az egyiptomi Uralom idején vehetett volna olyan irányt, amely még felfelé emeli az emberiséget. Ha a Beavatottak nem térnek le az Útról, Egyiptom, s az egyiptomi Szellemi kultúra, azaz a spirituális kultúra tért hódíthatott volna a Föld színén anélkül, hogy leigázta, és megsemmisítette volna a kisebb néptörzseket, és a már akkor, abban a korban is virágzó, bár az egyiptomi Beavatottak bukását megelőző évtizedekben mégcsak kultúrájuk kibontásának kezdetén álló nagyobb népeket. Ki-ki megmaradt volna a maga Útján, de már úgy, hogy az egyéni Út/Utak mellett és fölött meg, és elismertté lett volna a közös, a mindahány elbukott szellem számára egyedül lehetséges ÚT. Ez is azt eredményezhette volna, hogy az ÚR Útja egy lényegesen korábbi korszakban Valóság szintű történéselemmé lett volna. Ha ez az atlantisziak, vagy későbben az egyiptomiak révén ekként lett volna, a most várt – várható Szférikus és Dimenzionális ugrást nem ti: de a ma is az első, illetőleg a második szférában tartózkodó Testvérek várnák, mint a maguk Történelmének döntő eseményét!! Lépjünk még vissza egy kicsit az imént látott képhez, s annak is egy másik, egy olyan Lehetséges változatához, amely szerint a Föld-testen maradt kicsinyek, s az ő, valamint az atlantisziak közös utódaiból álló emberiség valósággal is ÉLNEK: nem pedig visszaélnek mindama Tudással, amelyet az atlantisziaktól vehettek át azok távozása előtt, s még későbben is, akkor, amikor azok még a Hold-bázison tartózkodtak, s onnan közvetítettek le, vagy fél-fizikai testekben alászállva személyesen adtak át leszármazottaiknak, akikben akkor és ott, tehát egy magasabb szférikus körben természetesen már nem a maguk utódait: Testvéreiket látták, amiként az volt, és van is, s még egy bizonyos értelemben a ti szinteteken, a ti jelenetek során is. Mert ha fizikai, tehát testi értelemben gyermekeitek valóban a ti leszármazottaitok is, nem azok mégsem, hisz nem is lehetnének azok Szellemi értelemben! Szellemi értelemben ugyanis, ha igen pontosan, és nagyon „földiesen” akarok fogalmazni, minden egyes Teremtmény A TEREMTŐ EGY-ség „leszármazottja”, hisz a Végtelen Mindenség, A TEREMTŐ EREJÉBŐL lépett LÉT szintre mindahány, akként egyesítve Szellem-testében, tehát „Energia-testében” Az ATYA, A FIÚ, és A SZENTLÉLEK Energia-elemeit, amiként a ti fizikai utódaitok is egyesítik a maguk fizikai testeiben a ti génjeiteket, a lehetőség szerinti mértékben vonzva magukhoz ebből is és abból is, de mindenkor akként, hogy a genetikai állomány teljessé legyen. A most megfigyelni kívánt Lehetséges Úton járó Föld-lakók lényegesen kedvezőbb körülmények közt fejlődhettek, mint a ti távoli, s Valóság szintre emelkedett Történelmetek során. Ennek oka részben az volt, hogy a Föld-test, s maga a Föld Szellemi burka is magasabb rezgésszinten állt, mint amilyen szintre a Föld teljessége, s ekként annak mindahány Lakója is lesüllyedt az Atlantiszt megsemmisítő Energiarobbanás során, s még az azt követően esett történések révén, részben pedig az, hogy azok a történések, amelyek nyomán Atlantisz végül is elsüllyedt, nem voltak, de nem is lehettek volna részei annak a lehetséges Útnak. E Lehetséges történéssorban nem volt, mert hisz nem is lehetett szükség az IDŐbárkára, így az adott korban Noé története sem fogalmazódott meg: viszont igen hamar megfogalmazódott a Mózesi Törvények mindegyike, s már nem mint egyetlen, kiemelt nép számára átadott Parancsolatok, de mint a minden ember számára kötelező, követendő Tanítások. Az atlantisziak közül elmenekült, s ekként megmenekült óriások a ti Történelmetekben is hatalmas Birodalmakat alapítottak, s hatással voltak Egyiptom Történelmére is. Ez ebben a lehetséges változatban is hasonlóképp történt, de nem kifejezetten a Föld fizikai értelemben vett irányítására, s nem földi uralomra törtek, mint tették ezt a Beavatás Titkának örökösei, illetőleg már azok utódai, majd a későbbiek során Egyiptom népének vezetői is, akik közül, mint mondtam, Echnaton volt az utolsó Fáraó, aki még a tényleges Beavatás Erejét tudhatta magáénak (ha már ő maga sem teljességgel a Bermudákon vett Beavatás részese volt), míg az utána következő fáraók mind kisebb mértékben voltak birtokosai a magasabb szintű ERŐNEK, viszont ezzel ellentétben mind nagyobb mértékben használták a mélység sötét erőit. Az Új Atlantika névvel megmutatott Birodalom volt Atlantisz utódja. Itt éltek, s dolgoztak azok, akik az atlantisziak nyomdokait követték, de innen indulhattak útra azok a Tanítók is, akiknek feladata éppen hogy az volt, hogy a Föld még fejletlen lakóit felkeressék, bár nem azzal a céllal, hogy azokat a maguk 27
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet tényleges fejlődési irányától eltérítsék, és nem is azzal a céllal, hogy annak ütemét felgyorsítsák. Csak a túl, és továbbéléshez szükséges ismereteket adhatták tovább, amiként nékik, pontosabban az ő őseiknek is csak azt adták tovább az Atlantisz szigetén élő, s egykor az ő Földrészeikre érkezett óriások. A feladat tehát azonos volt, de mert az atlantisziak fejlődése, s későbben Felemeltetése már eleve egy magasabb rezgéskörbe emelte a bolygó egészét, mint amely szinten az az atlantisziak fejlődésének kezdetén állt, s mert az atlantisziak által a Föld-testen, s annak légterében hagyott energiák is erre adtak lehetőséget, az addig lassabban fejlődő ember-csopor-tok is gyorsabb fejlődésnek indultak. Ehhez persze nagy mértékben hozzá járult az is, hogy a magasabb szinten megállt bolygón az életfeltételek is kedvezőbbek voltak, mint volt az a ti Történelmetekben, az atlantisziak bukása, s a Nagy Robbanás következtében a mélyebb rezgés-körbe aláereszkedett bolygón. Így az éhezés, mint fizikai történés, nem, vagy csak ritkán, s csak kisebb mértékben vált visszahúzó erővé, s mert a Föld mágneses sarkai sem változtatták meg helyüket, az éghajlat is kellemes és élhető volt. Hosszú időn át legalábbis, mert a Kozmikus Tér Erő-szálainak folyamatos rezgésszint-változása végett a mágneses sarkok végül mégis váltottak, így a Föld színén az Idők távolában a tiétekhez hasonlatos, de még a korábbi, tehát a valósággal is periodikus rendszerrel váltakozó évszakváltás is ismertté lett. Akkorra viszont még azok a kis termetű emberek (tehát a pigmeusok) is megtanultak védekezni az időjárás változásai, s az ennek következtében fellépő élelemhiány ellen, akik a ti háborítatlan esőerdőitek mélyén, vagy a dzsungelek ember-nem járta rejtekén mindmáig csak valahol a kőkorszaki ember szintjének megfelelő fejlettségi fokon állnak. A föld akkori kicsinyei tehát maguk is másként kezdhették, és folytatták is fejlődésüket, s ebben hatalmas szerepe volt annak is, hogy a légtér tisztasági foka végett a Föld-testen élő állatfajok sem voltak olyan fokon vérengzőek, mint a ti Történelmetek során, hisz azok sem a ti múltatokban volt negatív energiákkal telt, de még a lényegesen tisztább energiákkal telített közegben éltek. A Természeti Törvények persze a lehetséges változatban is adottak voltak, de mert a jégkorszak nem vált e Lehetséges Valóság részévé, az állatok sem kényszeredtek rá, hogy a szellemmel bíró ember ellen fordulva, azt ejtsék zsákmányul, amiként az ember sem volt arra kényszerülve, hogy a kezdetektől megszokott táplálkozási formától eltérve valamely állat meggyilkolása révén tartsa fenn a saját fizikai létét. A ti valóság szintre emelkedett Utatok kezdeti (s nem is annyira csak a kezdeti!!) korszakában megfigyelhető kannibalizmus pedig még mint gondolat: sem fogalmazódott meg, s ez épp annyira természetes, mint amennyire természetellenes az, hogy nálatok felbukkant, s nemcsak hogy felbukkant, de valósággá is lett, amiként a Föld egyes pontjain mindmáig a valósághoz is tartozik… A Föld embere tehát, ha az atlantisziak Történelme nem akként, és nem azzal ér véget, amiként, és amivel véget ért, egy olyan Utat választhatott volna, amely tovább emeli a Föld, s az emberiség egészét. Mint mondtam, természetesen nem csak egy, de végtelen sokaságú, lehetséges Út közt választhatott volna ez esetben is az ember, s az emberiség: így még az atlantisziak győzelme, s a magasabb szintre emelkedése után is dönthetett volna a Föld színén élő, s akkor magát a legfejlettebbnek tudható embercsoport akként, hogy nem az atlantisziak példáját, de egyéni akarati képeit követi, s ha az akként tűnik számára kényelmesebbnek, nem emelni, de leigázni igyekszik azon törzseket (vagy még csak hordákat, félig sem emberré fejlődött lényekből álló falkákat) amelyeket felkutat: s akkor az a történés is irányt változtat, s az addig járt Út további történései, az Út további része a betöltetlen, megvalósítatlan történések közé merül, hogy az emberiség akkortól ismét egy másik, s már más történések felé vezető Lehetséges Úton folytassa a megkezdett Utat. Még az sem kizárt (bár a Föld akkori, magasabb szintje, s a légtérben lévő, lényegesen nagyobb mennyiségű pozitív energiák végett nem is teljességgel valószínű), hogy az akkor megkezdett Út végül a ti jelenleg járt Utatokba torkollik, s olyan irányt vesz egy bizonyos ponttól, amely a ti Múltatok történéseihez vezet. Ez esetben az emberiség, ha kedvezőbb feltételek közt járhatta is Visszavezető Útját, végül mégis az alsóbb szférikus körbe zuhan, mert a tudati Energiák alsóbbrendű rezgéstartományba utasítják, amiként lesüllyed maga a Föld-test, s gyengébb energiával bírhat a Föld Szellemi Burka is, s ez is a Föld-testen élők durva tudati energiáinak, s a mind gyengébbé váló, mert mind kevésbé megvalósított Bölcsességi és Szeretet-energiáknak következtében történt volna meg.
28
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet A ti Történelmetek nem tett ilyen nagy kitérőt: szinte egyenes vonalban haladt mind lejjebb és lejjebb, az alsó energia-tartományok felé, s ez a fizikai szintű történések sokát is magával hozta. Minderről már az Úton Ég és Föld között c. - munkánk köteteiben részletesen írtunk, így itt nem térek vissza az ott elmondottakhoz. A Naniviei robbanást követően azok, akik vétlennek találtattak az Úr előtt, a mindenkor érvényes Kegyelmi Törvény értelmében kaphattak ismételt lehetőséget a testet öltésre akként, hogy ismét egy kiemelt, s magasabb szintű Erővel bíró csoport tagjaként igyekezhettek bebizonyítani: ténylegesen is képesek élni az Erővel. Mert a Naniviei robbanásnál áldozatul lettek közül nem is egy hivatkozott arra Visszatérése után: „majd ő megmutatta volna, ha az ő kezében van a Hatalom, ő tudta volna, ő nem bukott volna el…” – aztán a Kegyelem módot adott nékik arra, hogy ezt kipróbálván, bizonyítsák is állításuk igazát; és ismét csak kevesek voltak, akik nem buktak, s akik akkor és ott nem tartoztak azon atlantisziak közé, akik az Erő birtokában a mindenek feletti Hatalmat is a magukénak akarták, nem, vagy csak kevesen voltak akkor Atlantisz szigetén, amikor az energia-robbanás bekövetkezett. Az Erővel bíró Testvérek közül legalábbis, mert a köznép természetesen Atlantiszon maradt, így ők el kellett szenvedjék (s nem kevesen már másodszor) az energiarobbanást. Az akkor vezető szerepet játszó, s az Erő birtokosaként élt, s elbukott személyek is, amiként az ő tervük megvalósítása mellett, vagy az ellenében szólók is, amint az is természetes, a Kegyelem, de az Igazság törvénye alá is rendeltettek: s mert a Kegyelemmel a vezetők, s a köznép, tehát a kis emberek közül is sokan visszaéltek, az Igazság Törvénye érvényesült fölöttük. Ám amiként vélitek, az akként is van, s nem egyként mérettek meg a kicsinyek és a nagyok, hisz míg az előbbiek, tehát a kicsinyek még nem tudták a maga teljességében: miben igyekszenek megtámogatni vezetőiket, az utóbbiak, tehát e kicsinyek vezetői már tudták: mire kérik a kicsinyek támogatását! Tudták, mert teljességgel ismerői és tudói voltak A Törvénynek, amely már akkor, őket is a Szeretet minden formában való megvalósítására kötelezte… volna, ha e Szeretetet nem akként élték volna meg, mint nékik járó jusst, amelyet ők maguk nem kötelesek mások felé áramoltatni. A kicsinyek tudatlan volta egyben bizonyos mértékig mentelmi jogot is adott nékik: a nagyokat Tudásuk maga is vádolta! S itt érvényesül a minősítési Törvény két, egymástól eltérő formája, tehát az alsó és a felső minősítési Törvény, ami minden, már elért Bölcsességi fokozatnál megszabja azt a bizonyos „tól-ig” határt, figyelembe véve az adott körülmények mindegyikét: az illető Testvér valós ébredtségi szintjét, a magával vitt Erő mértékét, az Én-rész által az Út kezdetén bevonzott Kozmikus energiák rezgésszintjét, s azon energiák irányát, tehát tisztasági fokát, a Tudat fejlettségi szintjét, a Tudatot és az Én-részt összekötő Lélek-szál tisztasági fokát, s az adott közeg energiáinak, s a közegben esett történések energiáinak teljességét, de még azt is: miként hatott mindezek összessége a test-tudati ideghálózatra, az idegrendszerre s a pszichikumra: vagyis mindenre, hogy aki mindenképp kedvezőbb adottságok közt hullott az ellentét karjába, ne akként mérettessék meg, mint aki gyengébb energiák birtokosaként követte el ugyanazt a vétséget, vagy már bűnt. A kicsinyek szinte kivétel nélkül az alsó minősítési Törvény mértékében mérettek meg, míg vezetőikre a felső Minősítési Törvény vonatkozott, s még ezen belül is más és más Ítéletet fogalmazott meg a maga számára mind, mert hisz mind más és más egyéni energiákkal bírhattak. Kit hová utasított a Minősítési Törvény, akként folytatta Útját, azon a szinten, amelyen testet ölteni még megvolt benne az erő. Sokan hosszú időn át nem ölthettek testet egyetlen bolygón sem, mert a visszatérő Én-részt oly mértékben húzta le a magába szívott, vagy az önmaga, esetleg az általa irányított, s végül fölébe kerekedett Testtudat által megfogalmazott negatív energia (bár ez az atlantisziak közé születettek esetében a már ismert okok miatt ritkaság volt), hogy a mélység aljára, vagy csaknem az aljára, a fizikai szintek legalsó fokára utasította, mélyebb szintre, mint a szintén vétkesnek bizonyuló kicsinyek bármelyikét. És ez is természetes: ekként volt, s ekként is lesz ez mindenkor, mert ez a Törvény. Az atlantisziak lehetséges Útja, és a ténylegesen általuk járt Út természetesen csak egy példa a végtelen sokaságú Út közt, de mert hogy az ő történetük már az egyetlen Vizsga-bolygón játszódott, és ért véget akként, amiként, lényegesen fontosabb, nagyobb jelentőségű, mint azon Utak, vagy tév-utak, amelyet más 29
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet bolygók lakói fogalmaztak meg, s jártak - járnak. A történés ekként, s éppen mert a Föld színén ment végbe, a Kozmikus Tér teljességére hatással volt, viszont a Kozmikus Térben áramló energiák hatással vannak mindmegannyi bolygón Úton lévőkre, nagy mértékben befolyásolva azon bolygók történéseit, s ekként azok Útját, azt tehát, hogy a magukhoz vonzott Kozmikus energiák mely út megválasztására adtak nékik késztetést. A magatok szintjén álló bolygók, azok tehát, amelyek akkor álltak azon a szinten, amelyen a ti bolygótok áll a magatok jelennek megélt korszakában, külön oltalmat kellett, hogy kapjanak, s ekként kaptak is: még akkor is, ha nem az akkori Föld-lakók ellen kellett védelmet kapjanak, hiszen az atlantisziak, vagy későbben az egyiptomi papság maga sem tudhatta, de még csak nem is sejthette: az adott bolygón, vagy épp valamely Csillagon egy másik Fény-körben szintúgy van Élet, amiként van magán a Föld-testen. Az atlantisziak tán még inkább tudói voltak ennek, ha már csak elméleti értelemben is, hisz amiként mondtam, arra már nem volt, s az adott Szférikus szint Törvénye értelmében nem is lehetett volna meg bennük az Erő, hogy más Tér-Idő rendszerekbe eljussanak. Igaz, hogy arra még Nanivie lakói is képtelenek voltak, nem véletlen, hogy ők is a maguk Tér-Idő síkján fellelt, bár más és más Galaxisokban fellelt Testvéreket keresték fel. Sem az alsóbb, sem a felsőbb rezgéskörbe nem léphettek át, előbbibe azért nem, hogy a könnyű győzelem lehetősége meg ne szédítse őket, míg az utóbbiba azért nem, hogy kísértésbe ne essenek: az esetlegesen megszerezhető Bölcsességek után kinyújtani kezeiket, olyan Erők birtokába jutva ekként, amelyek tényleges használatához még ők is kicsinyek és gyengék lettek volna. Tehát mindkét esetben ártásukra lett volna egy-egy Út, ha a mélyebb, ha a magasabb szintre képesek eljutni, tehát a védelem az ő érdekükben is volt: nem csak a még náluk is mélyebb szinten állók érdekében. S még így is, akikhez a maguk szférikus körén belül eljuthattak, a fejlődés más, alacsonyabb szintjén álltak, s nem csak fizikai, de Szellemi értelemben is, mert ők a mélyebb szintekig aláereszkedve inkább elfedték magukban - maguk elől a korábban-volt Erőt, mint azok, akik a negyedik szféra magasabb szintjén (ha már ők sem a legmagasabb szinten) képesek voltak megállni, így az alsóbb szintű rezgéstartományban fogalmazhatták meg testeiket, s Útjaikat, amelyek a kisebb Erő birtokában nem is adhattak számukra oly gyors emelkedésre lehetőséget, mint aminőt Naniviei testvéreik a magukénak tudhattak. (És ez az, amire utaltam, amikor I. vel esett beszélgetésetek közben azt mondtam: Atlantisz, Lemúria, Mú, és Egyiptom, mint energia-pontok mindahány Lehetséges Valóság-képben megnyilvánultak volna, ha nem is mint konkrét földrajzi, de ténylegesen is mint energia-pontok. Akkor viszont nem a Naniviében élt, s a negyedik szférikus körből alázuhantak, hanem a mélyebb szintről már kiemelkedettek éltek volna azon bizonyos pontokon. Ez azonban azt is jelenti, hogy ha a mélységből már kiemelkedettek töltik be az egykor volt atlantisziak szerepét, ők már a felfelé vezető ág erejével teszik azt, míg akik Nanivie lakói voltak korábban, s akik ekként a magasabb szintről érkeztek, még a leszálló ág erejét mondhatták és tudhatták a magukénak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők ne lehetek volna képesek megállni: nagyon is sok volt az, aki akkor és ott megállt, s a későbbiek során, már az ÚR Visszatérését követően azonnal Vissza is emelkedhetett mint Szellemi Erő, mint a Szellem Ön-Kép-más-a, az őt megfogalmazó a Szellembe.) Amint mondtam, Atlantisz, majd későbben Egyiptom népé-nek vezetői még annyira sem bírhattak az Erővel, ha még akkor is több energia állt a rendelkezésükre, mint amennyivel ti magatok ma bírhattok. Ez az Erő aztán ismét csökkent, bár az Orionnal való Kapcsolattartás egy bizonyos módját még az egyiptomi fáraók némelyike, vagyis a tényleges Beavatottak is tudták és ismerték. Ismerték, és bizonyos dolgokban használhatták, s ekként használták is az onnan leközvetített Erőt. Mindezek összessége viszont ismétcsak megnövelte a felelősségét azoknak, akik az Erő bizonyos részének birtokosai voltak, vagyis ők maguk is akként kellett feleljenek tévelygésükért, majd későbben bukásukért, amiként előttük Nanivie és Atlantisz papsága felelt. Most az ősi, legendává lett népek után térjünk vissza egy kis időre a ti Történelmetekhez, s azon belül is ahhoz a korhoz, amelyet Mózesi kornak nevezünk. Az első, hatalmas Üzenet és Tanítás-átadásának kora ez, és mégsem teljesen, hisz az óind népek, s más ősi vallások már kaptak, s nem is egyszer lényegesen korábban, és nem is egy olyan Tanítást, amelyek mindegyike él, és hat ma is. 30
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Többek közt a Teremtő EGY-ségről is találhattok Üzenetet az ősi mítoszok sorai közé rejtve, de a Megváltó érkezéséről, A FIÚ Szerepéről is, s ez még akkor is nagy segítség lehetett volna, ha azon Üzenetekben sem találhatott volna senki ember utalást arra: pontosan mikor, mely korszakban érkezik az ÚR. Erre már csak az egyes, az Izráel fiai közé érkezettek által átadott Próféciák utalnak, ha még azok sem teljes pontossággal: s éppen azért, mert az emberiség Útja már akkor szinte nyíl egyenesen vezetett afelé a kor felé, s azon történelmi események felé, amelyek mint tényleges valósággá lett Jelen-kép, éltek az Izráel népe, s persze, a Föld teljessége fölött az ÚR Érkezésekor. A Mózes korabeli emberiség is akként haladt a maga-választotta, Lehetséges Úton, amiként a ti emberiségetek halad ma azon: meg már nem fordíthatva a várható történések menetét, de még enyhíthetve a várható történéseket, csökkenthetve azok nagyságát, hogy maguk a történések, amely a ti esetetekben már a dimenzióváltást megelőző történések soka, viselhetőbbé legyenek a magatok, vagy fiaitok unokáitok számára, s hogy a Túlélők Lét-esélyeit is növelhessétek. Atlantisz, Mú, Lemúria, majd Egyiptom kora, tehát a Mózesi kort közvetlen megelőző, s az annál régebbi korok és korszakok egy-egy nagyobb jelentőségű, kiemelkedő történése, ill. maga az adott korszak még alkalmas lett volna arra, hogy a Történelmet megfordítva, egy másik Úton induljatok el, amiként alkalmas lett volna az ÚR Eljövetelére is! Ha a különböző korok bárha legkisebb erővel bíró papjai: az egyiptomi fáraók képesek lettek volna akként élni, és akként vezetni is a reájuk bízott népet, amiként azt az Erő birtokában a Törvény rendelte számukra (is), a Föld teljessége ismét feljebb emelkedhetett volna, mert a papság, vagy későbben a Beavatott fáraó, és annak papjai által levonzott pozitív energia a Globális energia teljességének rezgésszintjét is megemeli, aminek következtében a Föld többi pontján élők is már ebből, tehát a magasabb rezgésszintű Globális energiából, s a tisztább Kozmikus Energiákból meríthettek volna. Ez meggátolt volna számtalan olyan történést, amely viszont a Föld mind mélyebb szintre való jutását eredményezte, amiként az a ti történelmi valóságotokban volt. Amiként mondtam, a Nanivi-ei energia-robbanás volt az a pont, amelyen a Föld, mint Kozmikus elem, átlépte a negyedik és a harmadik szféra közti választóvonalat, egy mélyebb szint megfogalmazását téve lehetővé Satanának, aki a történés erejéből merítve igyekezett kiépíteni a maga új, és mégújabb Mélységszintjeit, ahogy az később Atlantisz bukása, Mú, Lemúria, és Egyiptom bukása során is volt. Minél több negatív energia birtokába jutott az általa elámított, s a Tiszta Úttól elfordított Testvérek kudarca árán és révén, annál nagyobb mélységek megfogalmazására vált képessé, s ez mindaddig ekként volt, míg az ő Mélység-birodalma, amely a Mennyei Szintek ellen-képe volt, s maradt, és marad is, ténylegesen nem vált negatív tükörképévé a hét Mennyei Szférának, amelyek közt a ti fizikai világaitok hét szférikus köre fogalmazódott meg. (Mert még azon szinteket is a fizikai szintek részének kell, hogy tekintsük, amelyeken pedig már nem fizikai testekben létezik az Úton járó, mert a legelső Szellemi Gondolat, vagyis az ÉN létbelépését lehetővé tevő akarati erő mindenképp eltér a tökéletes Tisztaságú Isteni Gondolat és Akarat rezgésszintjétől, mert a Tökéletes Szeretet már nem a maga Ősi Tisztaságában él a Gondolat-testben, tehát az ÉN-ben. S ami a Teremtő Erőtől eltér, már nem is tökéletesen Szellemi Erő, mert a Teremtmény csak olyan gondolati-akarati és Szeretet-energiát fogalmaz meg a Fent Világában, amely teljes és tökéletes formában harmonizál A TEREMTŐ Gondolatával, Akaratával, megmaradva ekként A TEREMTETTSÉG SZÍNÉN A TEREMTŐ SZERETETÉBEN.)
Fentebb már mondtam, legalábbis utaltam rá: sokan vélekednek akként, hogy (s most idézem oly gyakran hallott szavaikat): „a másodteremtettség szellemlényei azért kellett(?!) elbukjanak, s a Föld, s a másodteremtettségből az ember-szellemek szintjére emelkedett Testvérek azért kellett(?!) a Mélységszinte legalsó köréig ereszkedjenek, hogy segítsék a Satana által megfogalmazott mélységbe hullott Elsőd-terem-tettségű Szellem-lények kiemelkedését és visszatérését.” Ezt követően viszont azt is elmondtam, hogy ez épp annyira van ekként, mint amennyire mégsincs így, s nem is lehetne így, mert nem is lett volna rá szükség, hogy ekként legyen, hisz a Kegyelem már akkor és ott készen volt azon Elsődök, és mindahány, a mélység felé elindult Teremtmény számára, sőt: már a 31
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet bukás-történetnél lényegesen régebben: A Kezdetek Kezdetétől, mindörökkön, hisz A Teremtő EGY-ség, Aki Maga A Végtelen Bölcsesség; mindenkor tudója volt annak a lehetséges Útnak is, amely a Mélységtörténet felé vezetheti a reá lépőket! Azon Elsődök, akik a lefelé vezető út során korábban, tehát a magasabb Fény-körben képesek voltak megállni, majd Satana ármánykodásának köszönhetően végül mégis az alsóbb rezgéskörbe ereszkedtek, épp úgy alkalmasak lettek volna arra, hogy a ti jelenlegi szerepeteket felvállalják: ehhez tehát nem „kellett”, hogy a másodteremtettség Szellem-lényei is kövessék az Elsődök példáját! Sőt: inkább még hogy intő jel kellett volna legyen számukra Testvéreik bukása, hisz amiként mi magunk látjuk úgy az Elsőd-teremtettség elbukottjainak, mint a másodteremtettségből az ő nyomukba lépettek mindahány Útját, azt is, amelyet a megvalósítás szintjére emeltek, mint azon Utakat is, amelyeket épp csak érintettek, vagy teljességgel el is kerültek, akként látták mindazt a másodteremtettség Szellemei is. Aki tehát ezek láttán is a „majd én…” - gondolati-akarati képét fogalmazta meg magának – magában, nem valamely „küldetést”: csakis önnön hibás vágyait követte, követve ekként az előtte hibás útra tért Testvéreket. De amiként már ezt is mondtam, a mélység felé vezető utat, annak mindahány lépését, minden egyes, mind gyengébbé és gyengébbé váló Fény-körét minden egyes Szellem-lény maga fogalmazta meg önmagának: így a Visszavezető Út minden egyes lépését is csak maga szülheti meg önmagában, és csak maga lépheti is meg mindahány, már a magasabb Fény-körök felé vezető lépést, ha ismét a Végtelen FÉNYBE akar érni. Ha a másodteremtettség Szellemlényei közül soha, egy nem követte volna az Elsődök hibás lépteit, az Elsődök akkor is megfogalmazták volna maguknak a Visszavezető Utat, annál is inkább, mert az az ÚT, s annak mindahány lépése… – bennük volt, és bennük is van, ekként önmagukban kell azt kibontaniuk, amiként önmagukban fogalmazták is meg, majd fedték el egy következő lépésért. Satana, aki a hibás Út felé vezető első lépést megtette, egyetlen Testvért sem kényszerített, hogy kövessék példáját, s ha nem lett volna, aki követi, maga sem tér oly véghetetlen mélységbe, mint tette azt ekként, mert amiként az a ti Világotokban is van, akként van az Szellemi értelemben is: ha a gondolat csak egyetlen elmében fogalmazódik meg, sohasem lesz olyan nagyszabású történéssé, mintha ugyanazt a gondolatot, mint általa helyesnek érzettet, több személy is megfogalmazza magának, még nem mint cselekedetet, de a cselekedet megvalósítását igenlő gondolatot. Hányan voltak a Fent Világában, akik maguk is érzékelték a Satana által megfogalmazott gondolatot: és mégsem fogalmazták meg maguknak a gondolat elfogadásának és valóra váltásának vágyát! Köztetek is hányan vannak, akik hallanak valamely készülő eseményről, legyen az helyes, vagy helytelen, és mégsem állnak be azok sorába, akik annak valóságszintre emelésére is vállalkoznak! Nanivie papjai közt nem is egy volt, akik semmiféle szerepet nem játszottak a történésben, s amikor a Nagy Robbanás bekövetkezett, sem feljebb, sem lejjebb nem kerültek, mint amely szférikus körben addig is voltak. S itt most nem a kicsinyek, tehát az egyszerű nép oktatóira - vezetőire gondolok, s még csak nem is azokra, akik a kicsinyek vezetői mellé állva tagadták meg a közösséget pap-társaikkal, hisz azok közt nem is egy volt, aki maga is hasonlóképp cselekedett volna, mint a hatalom csúcsán állók, akiket maguk is mint fölöttük állókat kellett elfogadjanak, s akik arra hivatkoztak: majd ők megmutatták volna – s hogy mennyire egyazon késztetés élt bennük, annak a későbbiek során, már Atlantiszban, vagy még későbben bizonyságát is adták, amikor ők maguk álltak annak a bizonyos ranglétrának legfelső lépcsőfokán! Azok, akik teljességgel kívül maradtak a történéseken, mert csak Istennek szentelték életük minden pillanatát, szinte remete-életet élve valahol a városok zajától, s ekként a hatalmi harcoktól és törekvésektől is távol tartották magukat, s azok, akik valamely missziós-hajón épp úton voltak valamely távolabbi Galaxisban, a nagy Robbanást követően már nem a Föld-testre, s nem Naniviében, és nem is a Föld hegyeinek rejtekeiben folytatták megkezdett Útjukat (bár volt, s nem is egy, akit Tibetbe helyezett már akkor A Kegyelem, éspedig hosszú évszázadokra. Ám róluk későbben szólok: itt és most épp csak megemlíteni kívántam őket...) Akik Úton voltak, már az Új Hazában, egy másik Tér-idő síkra lettek irányítva a Kegyelem által, s akik a Föld-testen élték a maguk ténylegesen is Istennek ajánlott - szentelt Életüket, kiemeltettek, s vagy magasabb szinten, vagy a korábbi szférikus és dimenzionális szinten, de 32
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet szintén azon a másik bolygón folytatták megkezdett Útjukat. Tehát egy olyan lehetséges Út történései közé kerültek, amelyben nyoma sem volt a Nagy Robbanásnak, hogy az adott Utat ott, abban a lehetséges történés-képben fejezzék be. Aztán, amikor az Út véget ért, természetesen a kis időre kiemelt Lehetséges Út képei teljességgel eltűntek, s a Visszatérők tudóivá lettek annak, ami vélük, s annak is ami a Földtesten élt Testvérekkel a tényleges Valósággá lett Történés értelmében esett. Ekként, ehhez hasonlatosan lesz, mert nem lehet, hogy ne legyen az általatok várt Robbanás során is olyan, akit nem rendel vissza a Kegyelem, hogy Útja ne szakadjon félbe, de nem a Föld színén, s nem is valamely más bolygón: a Föld-test egy lehetséges történés-képzetében kell végigjárja Útját, míg az idő le nem jár számára. Ezek közt a Testvérek közt lesznek szinte természetes módon a Tibet hegyeiben élő Őrizők: többségük legalábbis, akiknek az Orionba vezető Út során nem lesz Feladatuk, a buddhista kolostorok szerzetesei közül sokak, vagy a ti szerzetesrendjeitek tagjai közül való Testvérek, akik számára az Út tényleges és egyedülvaló Feladata éppen hogy az elvonultság, a háttérben maradás, tehát a teljességgel Istennek szentelt élet: így ők azt az egyetlen Életfilm-elemet fogják végigjátszani, hogy már csak Visszatérve legyenek tudói annak, ami a Föld színén, s a Földdel történt. Ennek oka és miértje éppen hogy a ti Utatok könnyebbé tétele: a teljes elvonultságban, csak Istennek, és csak Istennel élők ugyanis olyan hatalmas mennyiségű, s olyan tisztasági fokú energiát fogalmaznak meg puszta létükkel, életükkel, annak milyenségével, amely mindenképp kell, hogy a Kozmikus Térbe kerülhessen, hogy az Új Emberiség, s a más bolygókon élők már abból is meríthetve, könnyebben tehessék meg a negyedik szféráig vezető Utat. Hogy a ti korotokban élő Testvérek közül ekként kiemelendők hol, és hányan vannak, vagy az, hol, mely szinten, és hogyan folytathatják Útsorozatukat, már nem teljességgel tartozik jelen témánkhoz. Azok közül, akik a Naniviei, atlantiszi (stb.) korban vállaltak ekként Utat, van, aki már Visszatért, van, aki ma is, immáron második alkalommal tért vissza a Föld színére, akár azonos, akár teljességgel eltérő Feladatot vállalhatva, s olyan is van, és nem is kevés, aki máig is a hetedik Szférikus szinten teljesít valamely Feladatot az Úr leghatalmasabb engedélyével bírhatva. S minthogy ismét eltértünk korábbi témánktól, most visszakanyarodván, azt folytatjuk… Amiként mondtam, még a Mózesi korszak is alkalmas lett volna arra, hogy a Föld népének Útja teljességgel más irányt vegyen, mint amelyen addig haladt, vagyis képes lett volna az ember egy másik lehetséges Útra lépni: és nem tette. Nézzük meg: miként lett volna erre mód egy olyan korban, amelyet ti magatok oly sötétnek és vadnak mondotok, s amely mégis az egyik legfontosabb útelágazás volt, amelyen az emberiség sorsszekere még egy tisztább Útra térhetett volna Az igazi Beavatottak kora már lejárt. Egyiptom urai már elmerültek a hatalom utáni harcok sokaságában, s már alig is volt olyan, aki még legalább részben birtokosa lehetett az Ősi Tudásnak. A piramisokban elrejtett Erőt egy nem tudhatta volna még csak elviselni sem, nem még használni, s az egyes Központi Energia-bázisok, azaz a piramisok csúcsának elbontása révén az Orion csillagképben maradt Testvérekkel való kétoldalú összeköttetés is megszakadt. Ezt akként értsétek, hogy a csonkává lett piramisok, vagy a stonehenge-ek révén már nem vehették volna fel sem az Orion csillagképben maradt, sem a Hold-bázison lévő, sem pedig a Kozmikus Térben tartózkodó Szellem-lényekkel a kapcsolatot a Föld-lakók, ha az előbbiek mindenkor kapcsolatban maradhattak is magával a Földdel, segítve és megerősítve a Föld Szellemét, azaz Föld-Anyát, ha az akként szükségeltetett. (Ha a Földlakók mind sűrűbbé és durvábbá váló gondolati-akarati energiái végett a Föld Szellemi Burka a szükségesnél gyengébb rezgésenergiával került egy-egy komolyabb Kozmikus Vihar belső energia-körébe, Föld-Anya ekként kapott többletenergiát a Föld vezérlő Szellemi Géniuszaitól, s a Kozmikus Térben, annak más-más pontján tartózkodó Testvérektől, hogy az adott Kozmikus ponton tarthassa a Föld-testet. S ez nem csak akkor, de korábban, és későbben is ekként volt, s egy ideig, a Nagy Ugrásig még lesz is.) Mózes korában tehát már nem bírtak az egyiptomi uralkodók a korábban rendelkezésükre álló Energiákkal, de még mindig nagyobb fokú, bárha csak földi szintű Tudással bírtak, mint a Föld akkori 33
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet kicsinyei: az emberiség azon tagjai, akik sok helyütt még mindig nem voltak teljességgel embernek nevezhetőek, legalábbis nem a szó magasabb rendű értelmében, mert a Globális energiák mind alacsonyabb szintje végett lassúbb fejlődésre voltak csak képesek, mint a korábbi korszak során (ismétcsak fizikai értelemben) már kiemelkedett Testvéreik. Emellett még és már léteztek a többi hatalmas Birodalmak is, némelyik maga is összeomlóban, más Birodalmak még épp csak kiépülőben. S mindezek mellett már létezett a Kiválasztott Nép is, amely egyedül őrizte meg az atlantiszi (és Naniviei) örökségként fennmaradt Egy Isten hitet. S tán nem is akként mondanám, hogy az Izráel fiai megőrizték: inkább akként, hogy ismételten „felfedezték” AZ EGYEDÜLVALÓ TEREMTŐT, ha már nem is akként, amiként az Ősi Tudás, annak emléke az utolsó Beavatott Fáraók nyomán a Globális Tudattárban megmaradt. De a Tudás élt, létezett, ha úgy, azon a tisztasági fokon már csak azon egyetlen nép tagjai körében is. A Föld tehát, s az ebből világosan kitűnik, amiként ma is van; akkor is a szélsőségek bolygója volt, s nem csak fizikai, de Szellemi értelemben is. S mert az emberiség ismét egy fontos állomásra jutott, egy olyan kereszteződéshez, amelyen megállva, és egy másik, egy új lehetséges Útra lépve még mindig megváltoztathatta volna a maga, és utódai, ekként az Utókor számára is a Jövőt, kellett, hogy a két nép, s ekként a „skála” két, egymástól teljességgel eltérő pontja egymás mellé kerüljön. Izráel népe az egyiptomiak területére ért, s ezzel lényegében a Föld fizikai, és Szellemi Hatalmasságai kerültek egymás mellé, aminek oka és célja az volt, hogy Egyiptom urai ismét visszatérhessenek a Tiszta Útra, s már annak révén előrébb és feljebb érjenek, s idővel ismét birtokosaivá lehessenek az Erőnek, vagy legalábbis az Erő egy bizonyos mennyiségének, amelynek révén még mindig emelni tudhatták volna a Földet, s annak minden lakóját is. Ugyan már csak a harmadik szférikus körben, hisz amiként az imént mondtam, míg a Naniviei robbanás a negyedik szféra elhagyását eredményezte, addig Atlantisz, s a többi Birodalmak egymást követő bukása a harmadik szféra alsó dimenzióiba kényszerítette a Föld-test teljességét. Ha az egyiptomi papság, és a fáraók trónjára került személyek képesek lettek volna átvenni és elfogadni az Izráel Hitét, felébreszthették, újraszülhették volna az Ősi Bölcsességek egy részét, amelynek egyes szikrái még nem vesztek el egészen, s akkor még megakadályozhatták volna, hogy a Földtest ismét egy mégmélyebb, de akkor már a második szférikus körhöz tartozó rezgésenergia-körbe hulljon alá. Sőt: még emelhették volna, meggyorsítva az emberiség teljességének fejlődését, részint a Föld energiaszintjének növelése révén, részint pedig akként, hogy ők maguk is igyekeznek a Tudást mind magasabb szinten tovább adni Testvéreiknek, mindenkor, s minden népnek azt, és annyit adva át abból, amit, és amennyit már ténylegesen képesek lettek volna befogadni és megérteni, majd használni, tehát megvalósítani is. Ehhez azonban ismételten a Valódi, a Tiszta Szeretetet kellett volna elsősorban megélniük, s éppen ez volt az, ami a leginkább hiányzott belőlük. Márpedig a Szeretet nélkül az elfogadás, elfogadás nélkül az alázat, anélkül pedig a feljebb lépés lehetetlen, mert akiben nincs alázat, el sem hiszi, hogy bárki is inkább tudója lehet bárminek, mint ő maga, hisz azt épp az önhittség sötét fellege burkolja, amelyben csak önmagát lehet képes meglátni, elfogadni, mert mást még csak meg sem lát, és meg sem is hall, mert nem is akar, s ha mégis; nem akként látja, amiként azt a Valóság értelmében látnia kellene, csak akként, amiként a benne élő gőg látnia engedi. Ekként viszont nemcsak hogy ők maguk voltak képtelenek az Ébredésre, de be sem tölthették szerepüket, amely lényegében ugyanaz lett volna, mint volt korábban az összes többi Birodalom szerepe a Föld színén. (Ugyan e beszúrás ismét eltér kissé a témától, kell, hogy ezt is elmondjam: Hogy mennyire előre látható volt Istenünk számára: mely Utat fogja járni az atlantiszi, Mú-szigeti, Lemúriai, s végezetül az egyiptomi Birodalom, s azok vezetői, tán az jelzi a leginkább, hogy a másodteremtettség Szellem-gyermekeit megfogalmazó Szellemi Személy (azok közül is azt a szellemcsaládot megfogalmazó Testvér, akik közül a legtöbben buktak el) már a Naniviei robbanást követően lehetőséget kapott arra, hogy a TEREMTŐ ERŐBŐL merítve, megbontsa Ősi Duális EGY-ségét, s annak Anya-aspektusa, mint a Föld Szelleme, duális társa pedig mint a Föld vezérlő Szellemi Géniuszaként vállaljon szerepet. Erre annál is inkább szükség volt, mert a harmadik szférikus körben már nem adatott
34
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet meg az elbukottaknak ugyanaz a védelem, amely még a negyedik szférikus körben oltalmazta a már fizikai testben élő, s már a Vissza vezető Útra lépetteket az ellentét támadásaitól.) Az egyiptomiak tehát épp úgy megkapták azt a bizonyos türelmi időt (amelyet néktek is adott, s ad még mindig, még ma is a Kegyelem Istene), és a lehetőséget is arra, hogy Ébredjenek, s kilépvén a bálványimádás mind mélyebbre húzó bűvköréből, megtalálják A Teremtőt, megtalálván ismét a még birtokukban maradhatott Bölcsességeket is. Azon Bölcsességeket, amelyeket, hogy ténylegesen használni már nem tudhattak, az ellentét álságos eszközeivel igyekeztek helyettesíteni, hogy hatalmukat megtarthassák. Ha az egyiptomi uralkodó, s az ő általa irányított nép még képes A Teremtő felé fordulni, nem lett volna szükségük arra, hogy az ERŐT a fekete mágia tisztátalan praktikáival helyettesítve vigyék végbe „csodás” cselekedeteiket, amiként arra sem, hogy amikor az ellentét erejével sem bírhattak, csaláshoz, szemfényvesztéshez folyamodjanak. Az ellentét ugyanis egy idő múltán nem tartotta fontosnak és szükségesnek, hogy a maga energiáiból áramoltasson a Tiszta Erőkkel már nem bírható papok, s a beavatási szertartás nélkül trónra kerülő fáraók felé, s ez az idő nagyjából akkor érkezett el, amikor Satana bár biztos lehetett abban: a felé hajló nép, s annak mindahány ura semmiképp sem fog ismételten is a Teremtő felé fordulni. Akkor tehát, amikor teljes hatalmat érzett és élvezett a nép, s annak mindahány Vezetője fölött. Ha az uralkodó réteg, s őket követve a nép A Teremtő felé fordul, s képes elfogadni az Izráeliták Tanításait, nem lett volna szükség arra sem, hogy Isten figyelmeztesse a népet. Pedig az a bizonyos hét szűk esztendő figyelmeztetés volt, amiként az is része volt e figyelmeztetésnek, hogy nem egy közülük való adta eléjük az egyedül lehetséges megoldást, amely a Túlélés egyedüli útjához vezetett, de épp egy Izráelita: József, aki maga számolt be arról: A Teremtőtől vett Üzenetet továbbítja, azt a Segítséget nyújtva a nép felé, amelyet AZ adott kezébe, Akinek Hatalma Van, szemben az egyiptomiak megszámlálhatatlan álistenével és bálványaival, amelyek, valós Hatalom híján nem is lehetnek a nép segítségére. Hogy a történés vége mi, magatok is tudói vagytok, hisz ez a kor már a ti Ószövetségi korotok. Az ekként kapott türelmi idő ez esetben is hosszú volt: legalábbis földi mértékkel mérve. Több évszázad kellett, míg Isten kiválasztotta Mózest, kijelölte arra a Feladatra, hogy kivezesse az Izráel népét Egyiptom földjéről. S még ez a kivonulás sem ment teljességgel zökkenőmentesen: Egyiptom, már teljességgel az ellentét által megkötve, nem akarta elengedni a rabságba kényszerített népet: s ennek is meg volt a maga oka és miértje! Amikor azt olvassátok az Írásokban: „és megkeményítem az ő szívét”: valósággal is Isten akaratából keményedett meg Egyiptom népének „szíve”, hogy az újabb ellenszegülés során Isten újra és újra, hét ízben egymás után eléjük tárt történések, csodák révén megkísérelje Maga felé fordítani Egyiptom népének és uralkodóinak figyelmét: tánha mégis ébrednének… Az utolsó csapás, amely a legnagyobb volt, egyszersmind azt is jelentette: azokat, akik felajánlását Isten Szolgálatára, a későbbiek során elrendelte Isten az Izráel fiainak, elvette az egyiptomiaktól: ne ajánlhassák fel azokat többé se Néki, se valamely bálvány szolgálatára. Az elsőszülöttek Felajánlására gondolok, amitől Egyiptom népe megfosztotta önmagát, mert elvetette magától azt a jogot, hogy Isten színe előtt szolgálhasson. Amiként a Naniviei, atlantiszi, Mú-szigeti s a Lemúriai papság, akként az egyiptomi papság is Isten Szolgálatát végezte, s feladata a Föld, s az emberiség teljességének a maguk mindenkori mértékében való emelése lett volna. Kiemelt, nagy, és jelentős Birodalom volt mindahány, ha nem is csak fizikai, de elsődlegesen Szellemi értelemben, s ezt is kellett volna, hogy megőrizzék: Szellemi vezető szerepüket a későbben megszerzett, már csak világi uralom helyett ahhoz, hogy igazán Isten szolgái maradjanak. Ekként tehát e nagy népek feladata nem az lett volna, hogy földi értelemben hatalmassá legyenek, de az, hogy a maguk kicsinységében megmaradva, amiként az az igazán alázatos szolgákhoz illik, vezessék a Föld minden népét, mindinkább elvetve azt, ami csak földi, s mindinkább bírhatva azt, ami Szellemi. Nem véletlen, hogy egy egyszerű, eladott gyermek révén mutatta meg a maga Hatalmasságát az Isten azoknak, akik maguk hatalmasoknak érezték magukat! Azt példázza József története: Egyiptom, s annak minden lakója is „jó házból” való származása ellenére is rabszolgává lett, a mélység felé igyekvő testvérek fogságába esett, s ahhoz, hogy ínséges és 35
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet nyomorúságos helyzetéből kimenekedhessék, meg kell hallania Isten Szavát, amiként meghallotta azt a testvérei által fogságba ejtett, s eladott József, aki még akkor sem a maga bosszú-tervének kidolgozásán törte magát, de mások megsegítésén dolgozott, megfejtve a fáraó álmát, amelyben Isten a nép egészének várható történését mutatta meg a szellemi értelemben vakká és süketté lett Fáraónak és minden ő álomfejtőjének és javasainak, nem bontva ki annak értelmét más, csak a rabbá lett József előtt. Ha Egyiptom papsága maga is képes lett volna megmaradni a maga vállalt kicsinységében, ha nem ragadja el őket a hatalom utáni vágy, maguk is képesek lehettek volna megfejteni az álom-béli Üzenetet, amiként azt József tette. Ám az egyiptomi uralkodók, s ezek papjai nem hogy nem tanultak e Jelekből, amelyek pedig oly igen félreérthetetlenül mutatták meg: hol, s mit rontott el az uralkodó, s maga a nép is, de még meg is tetézték vétküket az Isten Hírvivőjeként hozzájuk küldött nép rabságba vetése, nyomorgatása révén. S éppen mert ez ekként volt, adatott Izráel népének Mózes, hogy megszabadítsa az évszázadok óta szenvedő Izráelitákat: s még akkor is, még utószor is, hét ízben is egymást követően intette és ébresztette Istenünk az egyiptomiakat. Annak oka, hogy nem volt elégséges csupán egyetlen történés révén ismételten, s már utószor is megkísérelni az egyiptomi nép ébresztését, de mindig újra és újra eléjük adattak a mind szigorúbb történések, éppen hogy az ő gondolati-akarati képeikben keresendő, amely, ha egy-egy pillanatig hajlott is rá, hogy a tisztábbik Út felé forduljon, csak felszínesen, csak a döbbenet-adta dermedtség végett hajlott arra, ám a felszínes szavak és gondolatok mélyén nyoma sem volt a valós Tiszta Akaratnak. S A Teremtő EGY-ség, AKI MAGA A BÖLCSESSÉG; látta a felszínes gondolatok mélyén rejtező valós Akaratot is, s tudta, hogy a döbbenet, vagy későbben már a félelem-mondatta szó nyomán a cselekedet már a durva akarati kép szerint fog bekövetkezni. A fáraó mindahányszor hajlott volna rá, hogy elengedi az Izráel népét, de csak egy pillanatig, s még e pillanatban is benne élt a másik, az előbbivel ellentétes gondolat szülte akarat: fogságban tartani a népet, hogy azok rabsága, s rabszolgamód végzett munkája anyagi javakhoz juttassa. De benne volt e második gondolati és akarati képben az ellentét akarata is! Satana éppen hogy azt akarta, hogy az Izráeliták fogságban maradjanak, hogy az Egy Isten-hitet, amelyet Egyiptom népe nem fogadott el, ne vigyék más népek tagjai felé se, s ő maga ekként akár a Föld egészét uralma alatt tarthassa, megrémítve, és szolgálatába hajtva az emberiséget, s az általa elébük adott bálványoktól rettegő tömeggé silányítva mindahány népet és Birodalmat. Abban reménykedett, hogy amiként az a maga Mélységbirodalmában is van, akként lesz a Föld színén is, s mind, akik a Föld színére érkeznek, az ő számára olyannyira, s mind nagyobb mennyiségben szükséges energiát biztosítják. Arra ugyan nem, vagy tényleg csak legvakmerőbb álmaiban gondolhatott, hogy a Kozmikus Terek egyetlen Szellemi Burokkal bíró bolygóját is a maga Mélység-birodalmához csatolhatja, de arra gondolhatott, és gondolt is, hogy teljességgel az ő irányítása alatt fog élni a Föld mindahány, Szellemmel bíró lénye. S amiként látta és tudta Isten: milyen fokon birtokolja az egyiptomiak tudatát a mélység fejedelme, akként látta és tudta Satana minden, tán még meg sem is fogalmazott tervét is. Így egy idő múltán, hogy Egyiptom oly fokon tett bizonyságot arról: nem tud, és nem is akar Ébredni, kellett, hogy a Kiválasztott Népet eltávolítsa a Kegyelem a mélység rabjává lettek mellől, hogy az már a Holnapok történéseire készülhessen egy új Földön, már többé nem törődve a mind mélyebbre süllyedő, s végül csaknem teljességgel fel is bomló és aláhanyatló, eltűnő egyiptomi Birodalommal. Ugyan a Birodalom még bukását követően is komoly szerepet játszott a Föld történetében, de már ténylegesen csak fizikai, s nem Szellemi értelemben. A fekete mágia megtermette a maga sötét gyümölcseit, s annak ellenére, hogy az adott Föld-területen az Erőt rejtő piramisok sora emelkedett, a nép Szellemi Erői lassan kiapadtak, semmivé lettek, már csak egy bizonyos fokú földi tudással bírhattak, amely még egy ideig kiemelte őket a többi népek közül. Aztán ez is semmivé lett: s az egykor oly hatalmas Birodalom más hatalmasságok árnyába merült, mint ha sosem is létezett volna. A Mózesi kor volt tehát a következő állomás: s egyben az utolsó is a Krisztusi Kor előtt, amely még alkalmas lett volna arra, hogy a Föld, s az emberiség kiemelkedjék abból a mérhetetlen mélységből, amelybe süllyedt. Ehhez azonban elsősorban arra volt szükség, hogy maga a nép, tehát Izráel népe emelkedjék ki a sötétségből, elvetvén mindazt, amit egyiptomi fogsága idején magára vett. Mert ugyan élt, és létezett az Egy Isten-hit, de a néptudatban ugyanakkor a bálványok is léteztek. A Mózes korabeli papság, azaz a nép vezetői ismerői voltak a korábbi korszakokban érkezett Tanításoknak, amelyeket 36
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet viszont már az egyes Próféták kellett ismét a Föld színére vigyenek. Akár akként, hogy azt az Én-rész magába zárva már az Út kezdetén levitte, s abban nyitotta ki azt a magasabb szférikus körben maradt Segítő Testvér, akár akként, hogy a Globális Tudattárból, s nagyobb Tanítások esetén a Kozmikus Tudattárból meríthettek, Én-részeikkel kiemelkedve valamely formában (többnyire az álom-utakon) a Tudat mellől. Azon Próféták tehát épp úgy médiumok, azaz eszközök voltak a Kegyelem Kezében, mint a későbbi korok médiumai, vagy a ti „táltosaitok” némelyike, akik valamely akkor még használatos szer elfogyasztása, vagy a Tudat elfedésére szolgáló növények füstjének beszívása révén emelkedtek a maguk szintjénél valamivel (de tényleg csak valamivel: egy, esetleg két dimenzionális körrel) feljebb (és még erre is visszatérünk!). Azon Próféciák, vagyis előrejelzések, amelyek aztán be is következtek, mint mondtam, más és más formában jutottak el a közlést vevő és továbbító médiumokhoz, s akkor és ott még csak azon egyetlen nép tagjaihoz szóltak, annál is inkább, mert hisz más nép nem is lett volna, amely azokat elfogadja, vagy megérti, hisz többségében a más népek által még csak el sem fogadott, tudati elemként meg sem őrzött Teremtőről, vagy konkrétan és célzottan az adott nép közeli, vagy távolabbi történéseiről szóltak. Amellett, hogy a Tanítások egy része is ekként, tehát mediális képességgel érkezett Testvéreken keresztül lett leközvetítve. Ezek közt, s ez is természetes, a leghatalmasabbak a Mózesnek adott Parancsolatok és Tanítások voltak, amelyeket viszont már akként közvetíttetett le Istenünk, hogy a későbbiek során mindahány nép minden egyes szülöttjére nézve is kötelezőek voltak. Olyan Parancsolatok és Tanítások, amelyek, mint az utolsó szalmaszál, azt voltak hivatottak megakadályozni, hogy az ember-szellemek soka teljességgel elmerüljék a mélység világképzeteiben. Emellett természetesen ugyanezen ember-szellemek fokozatos emelését is szolgálták, s szolgálják ma is, és mindenkor, s ez azt jelenti: aki a Törvénybe zárt, s általa már megismert Parancsok ellenében, azokat megszegve él, csak a mélység felé haladhat, de aki azokat mindenkor, s mind tökéletesebben megtartja, felfelé léphet, akár egymaga is bármely hatalmas, s esetleg a mélység felé tartó tömegből. Itt tehát már teljességgel nyilvánvalóvá tette Istenünk: nemcsak hogy mindahány nép kell, hogy feleljen a maga sorsáról, de minden egyes személy is. És itt már mégcsak nem is arról volt szó, hisz ezen a szinten már nem is lehetett volna, hogy az Én-rész kell feleljen a test mindahány cselekedetéért, hisz már rég nem az Én-rész, de a Tudat irányítása alatt volt a test, s az Én-rész csak a Tudat révén igyekezhetett hatni a test teljességére. Ez ekként volt természetesen addig is, hisz az Úton járó mindenkor maga is felelt mindahány tettéért attól a ponttól kezdve, ahogy a Tudatosodás az ember szintre és ember-rangra emelte. De a Szellemi Énrészek által már csak igen kis mértékben irányított, mert a mélység közelében a Fent Világának egy Tökéletes Szikrájával bíró Én-rész számára irányíthatatlanná lett Tudat számára itt lett elsőként Törvénybe foglalva az, ami korábban, tehát még a magasabb szférikus körben testbe öltözve még természetes volt az Én-rész, s az általa irányított Tudat, s ekként a test számára is. A Naniviei, az atlantiszi, Mú-szigeti és a Lemúriai, majd az egyiptomiak közül a még valóban tiszta Erőkkel bírható Testvérek esetében, mint tudjátok, az Én-rész közvetlen irányítása alatt állt a Tudat s a test egyaránt. Ezt viszont már nem mondhatta el magáról akkortól egy sem a Föld-lakók közül (sőt: az egyiptomi Birodalom még tényleges Beavatottjain kívül is csak kevesen!), vagyis a mélység felé fordult Szellemek legkisebb „rangban” álló követei már elvesztették korábbi uralmukat a Tudat, s ekként tulajdonképpen önmaguk fölött is. Már nem azt cselekedte a test, amit ők, mint Szellemi Követek, helyén, és rendjén valónak találtak, de azt, amire a Tudat megadta számára a késztetést, vagy még csak azt, amit ő maga, mint test, mint biológiai egység mindenképp igényelt és megkövetelt. (Tudom, ez utóbbi az emberré válás során is ekként volt, de csak a Tudat egy bizonyos fejlettségi szintjéig. Sőt: mindmáig ekként van, hisz a gyermekek is a test ösztöni késztetéseit követik, míg képessé nem válnak tudatosan is cselekedni, hisz az evolúciós törzsfejlődés mindahány állomását megteszik, kezdve a magzati szint első pillanatától, amely épp úgy a sejt-létet ismétli, s a sejt-osztódáson át mindahány fázist érintve ér el az ember-test kifejlődésének ősidőkben már elért állomásáig, amelyet a 37
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet születést követően a szintén ős-időkben már Valóság szintre emelkedett Tudatosodási folyamat kell kövessen. Csak a már egy bizonyos fokú ön, - és Én-tudattal bíró gyermek válik aztán képessé arra, hogy a már Tudattal, s annak mind magasabb szintjével bíró ember által korábban megszerzett ismereteket megtanulhassa, s akár még magasabb szintre is emelhesse.) Az ösztön szintű cselekedetek Tudatossá válását követően azonban, tehát amikor az ösztön-lények közül kiemelkedő, s egyedül Szellemmel bíró lény emberré válásának folyamata befejeződött, a kezdeti korszakokban, azaz a magasabb szférikus körben még spontán fejlődési folyamatként követte a Tudatosodást a Szellemi Tudatosodás is, ami azt jelenti, hogy az ösztöni késztetéseket a tudati, majd a tudati késztetéseket az Én-rész Szellemi-tudata által adott késztetések váltották fel. Ekként a test már nem a Tudat, hanem a magasabb rendű nem fizikai test-elem, az Én-rész irányítását fogadta el és töltötte be. Ennek valós voltát a test másféle felépítése is igazolja, amiként már erről is szóltunk. A koponyacsontozat más formátumú felépítése az Én-résznek az agy más pontján való elhelyezkedése végett volt szükséges és célszerű, mert a koponyatetőn elhelyezkedő Én-rész a koronacsakrán keresztül közvetlenebb kontaktusban állhatott önnön felsőbbrendű ÉN-jével, de Őr-szellemével is. Ti most vagytok azon a szinten, amelyen a folyamat lassan vissza kell, és természetesen vissza is fog igazodni a korábbi formációba, visszaadva az Én-résznek a maga valós szerepét és rangját. Ehhez azonban az szükséges, hogy a Tudat képessé legyen elfogadni alárendelt szerepét, amit viszont nem vihet végbe, csak ha a test, és a maga szerepét, majd a maga, s az Én-rész közt fennálló viszonyt is tisztázta, mert a Tudat fel kell, hogy növekedjék arra a Szerepre, amelyet az Én-rész mellett betöltenie szükségeltetik. Ebben az esetben a Tudat már nem elfogadja: de felvállalja az alárendelt szerepet, s már nem akként, hogy félre állva, csak alkalmazkodik az Én-rész Szellemi Tudata felől érkező információkhoz és utasításokhoz, átközvetítve azt a test felé, de már akként, hogy mint tényleges cselekvő részes, mérlegeli, el, és befogadja a magasabb rendű késztetést, amelyet már ekként fog továbbközvetíteni a fizikai test felé is. Ez utóbbihoz viszont a Tudat is meg kell ismerje úgy önmagát, mint amiként meg kell ismerje A Törvényeket, hogy egyáltalán képes legyen az Én-rész döntéseit megérteni is, nem csak elfogadni, s már akként kell tudja érteni az Én-rész döntéseit, mintha azok a maga döntései volnának, hogy képessé legyen már akként is cselekedtetni a fizikai eszközzel, amiként azt az Én-rész is tenné. Mindehhez tehát a Tudat meg kell tanuljon Akarni: s erre többnyire mindőtök Tudata készen is áll. Ezt követően viszont meg kell tanulnia helyesen Akarni is: s ezt már ténylegesen is csak a Törvények mind tökéletesebb ismeretében sajátíthatjátok el, mert az ÚR Törvénye az egyedülvaló Mérték, s amely tudati döntés attól eltér, helytelen, vagyis semmiképp sem egyező azzal a döntéssel, amelyet az Én-rész hozna meg hasonló esetben, mert amint már ezt is mondtam, az Én-rész Lét-lényege, annak Benső Törvénye… – maga A Krisztusi Törvény, vagyis A SZERETET. S most ismét visszatérünk a félbehagyott témánkhoz… Az egyiptomiak Istentől tudott szándékát igazolta az a tény is, amely szerint az egyiptomiak egészen a Vörös tengerig üldözték a kivonuló népet, de a Vörös-tengernél esett történés, a víz kettéválasztásának csodája ismét Isten Kegyelmét bizonyítja, Aki még akkor is Bizonyságot tett választott népe mellett, megmutatván Hatalmát az üldözőknek. Azt a Természetfölötti, Tökéletes Hatalmat, amellyel az egyiptomiak mindahány „istensége” együttesen sem rendelkezett. A cél ismételten az egyiptomiak figyelmének felkeltése, tudati erőik megmozdítása volt. De nem csak az egyiptomiak Ébresztését szolgálták mindazon történések: a Teremtő Atya mellett már bálványaihoz is ragaszkodó nép ébresztését is, hogy Izráel fiai előtt már valóban tudottá legyen Istenünk Hatalma és Ereje. Mózesnek, és a népnek tulajdonképpen az lett volna a feladata, hogy az Egy Isten hitet, mint egyedül Törvénybe illeszkedő Utat mind nagyobb körben terjessze el a Föld színén: már a lehetőségekhez képest. E lehetőségek azonban az adott korban, s az adott körülmények között igen szűkre szabottak voltak. Ennek egyik oka éppen hogy a fogság idején fel, és átvett tudati elemek voltak, amelyeknek elsőként a zsidóság tudati képei közül kellett, hogy kikopjanak. Ezt a célt szolgálta a negyven esztendeig tartó 38
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet vándorlás is: az öregek, s az utánuk következő, tehát már a Kivonuláskor felnőtt-számba menő Nemzedék az út során lassan kihalt, s a felnövekedő új Nemzedék már az Egy Isten hitben növekedhetett, elvetvén mindazt, amit atyáik az egyiptomi rabság idejéből magukkal vittek, s tovább kívántak adni utódaiknak is. A Sínai hegyen átadott Parancsolatokat is akkor vehette a nép, amikor az öregebbek Lét-ideje lejárt, s már az ifjak gyermekei is a tudati ébredés előtt álltak. Őket kellett már csakis és kizárólag a Mózes által átvett Törvények és Parancsolatok szerint, s az egyiptomi fogságot megelőzően leközvetített Próféciák értelmében nevelni: legyen egy nép, amely, ha az Erő megszerzéséhez szükséges Bölcsességgel már nem bírhat is, a Törvény Tudójának neveztessék. Ama Törvény tudójának, amelyek továbbítása a nép feladata volt, vagy inkább csak lett volna, hisz mint kereskedéssel foglalkozók, sok felé, s esetenként igen nagy távolságokra is eljuthattak, más népek és nemzetek közé. Ahhoz azonban, hogy ténylegesen is a Tanok továbbítását érezzék elsőszámú fontossággal bíró feladatuknak, az kellett volna, hogy a Tudat legalább részben alá tudja rendelni magát az Én-rész akaratának. Ám a Tudat akarati képeiben már inkább a kereskedés, az anyagi szintű haszon vált elsődleges, sőt: hamarosan mindenek fölötti fontosságúvá, így a Tanok megmaradtak a népen belül: kifelé csak kereskedői, azaz egyszerű, emberi minőségben nyilvánultak meg. Olyannyira ekként volt ez, hogy végül az átadandó Tanokat is mint Titkot: kezelték, mint olyas' kiváltságot, amelyre egye-dül csak az Izráel fiai tarthatnak igényt. Senki idegent nem avattak a Titokba, de önnön utódaikat mindenkor oktatták, hogy a Tan fennmaradjon. Ha az izráel népe ténylegesen is akként cselekszik, s akként igyekszik az Egy Isten-képet a Föld mindahány, kereskedői útjaik során megismerhetett nemzetében elültetni, kizárt dolog, hogy mindahány nép tagjai közt is ne lettek volna Ébredők, akik nem csak a maguk szűkebb köreiben terjesztik a Hitet, de ők maguk is tovább viszik azt, más földekre, ismét más népekhez, míg a Föld minden pontján tudottá nem lesz: EGY AZ ISTEN. Erről ugyan, amint mondtam, volt, mert kellett is, hogy legyen tudati képe más népek fiainak is, amiként a Három Személyű, EGY LÉNYEGŰ ISTEN-KÉP is több ponton lett leközvetítve, de a Föld akkori Mélység-szintje végett csak kevesek voltak azok, akik ne a bálványok felé fordultak volna inkább, így a nép-tudatban is azok emelkedtek „isten-rangra”, míg A Teremtő EGY-ség csaknem teljességgel feledésbe merült. A Tibeti kolostorokon kívül nem is igazán őrizték meg a Tanokat mások, s mert hogy ez ekként volt, s mert a Föld népei, s maga a Földtest is mind mélyebben hullott alá a második szférikus Fényköreiben, lassan nem is lett volna olyan nép, amelynek még átadható lett volna az Izráel fiai által vallott és tudott Isten-kép. A Föld emberisége a Mózesi korban, annak végén tehát a második szféra szintjén állt, de természetesen sokan voltak, akik az első szférikus kör legmagasabb dimenziójának megfelelő fejlettségi fokot sem érték el, vagy épp csak kiemelkedhettek az első szférikus körből. Szinte mindahány Föld-lakó eljutott a Tudatosodás egy bizonyos fokáig, s mind megfogalmazta magának a felsőbbrendű Világ-képet, bálványokkal, s a Kozmikus Térben látott égitestek isten-képzetével töltve meg elméjét, hogy a számára félelmetesnek és érthetetlennek tűnő történéseket valamiképp értetté tegye a maga számára azzal: az Istenek bocsájtják reá a számára megoldhatatlan történéseket, ezért az Isteneket kell kiengesztelnie, ha a csapást el akarja kerülni. Ilyen viszonyok közt tán nem is csodálni való, hogy Izráel népe (amely még maga is épp csak elhagyta a kannibalizmusra való késztetést, vagy ha el nem is hagyta, mindenesetre szakított az ember-áldozatokkal, mert a Törvény ekként rendelte számára), nem adta tovább a maga hitét, még akkor sem, ha földi - fizikai értelemben nála fejlettebb népek közé jutott. Ekként viszont a Hit Ereje sem emelhette a Föld-testet, de az emberszellemeket sem, így azok az első és a második szféra határán maradtak: s akkor a tudati fejlettségi szint emelkedése volt az, amely teljességgel el kellett hogy határolja az emberiséget a legalsó szférikus körtől, s az kellett, hogy a második szférán belül egy magasabb dimenzionális körbe emelje a Föld teljességét. A már megismert és megértett fizikai szintű jelenségek korábban még rettegett „istenségei” lassan eltűntek, kikoptak az emlékezetből, a Föld legtöbb népénél legalábbis, hisz az adott jelenségekkel szemben már tudott védekezni a mind fejlettebbé váló lény. (S ez még akkor is így van, ha a ti XV. századotokban is volt, mégpedig nem is egy olyan nép, amely a többisten-hitben, s a bálványimádásban megrekedve élt, s tömeges emberáldozatokkal igyekezett istenei jóindulatát megnyerni vagy akár megköszönni, s nem riadt vissza a kannibalizmustól sem, amellett, hogy már meglehetősen fejlettnek mondható földi szintű Tudással bírt. Csodás építményei, városainak 39
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet vízellátása, az öntözéses termelés mind e tudati fejlettségre utaltak, amely viszont nem zárta ki a Szellemi sötétséget…) Ekkortól tehát a Tudat fejlődése révén kellett az embernek mind közelebb és közelebb érnie ahhoz a szinthez, amelyet az egyiptomiak tudhattak magukénak utoljára a Föld ismert népei közül. Mert azért volt még egy-két olyan, hosszú évszázadokon át elzártan élő kisebb népcsoport, ahol, ha nem is az általatok ismert formában, de fennmaradtak nem csak az atlantisziak által átadott, de a Hold-bázisról érkezett Tanítók által a Föld színén hagyott Bölcsesség-elemek is, amelyek részint még a Naniviei Bölcsességelemekből álltak, részben még annál is magasabb szintű Szellemi Tudás-elemek voltak. Az adott törzsek tagjai ugyan ténylegesen csak mint elméleti Tudást: őrizhették meg az átvett ismereteket és Bölcsesség-elemeket, de ez is ekként volt rendjén, hisz ha élhettek volna a Bölcsességek megvalósítása révén nyerhető Erővel is, hamarosan maguk sem élni: de visszaélni igyekeztek volna azzal. Nem véletlen az sem, hogy csak a közelmúltban bukkanhatott elő az a nép, amely a korábban átvett Bölcsességek egy részének letéteményese volt: s mára ténylegesen is csak ekként, tehát csak múlt időben, mert a nép lassan elöregedett és kihalt, alig is egy-két tagja él még a Föld színén, elrejtőzve már azok is az emberiségtől, magukba zárva, s távozásukkor magukkal is víve azon Bölcsességeket, amelyek még birtokukban vannak, mert ismerve A Törvényt, de már a korábbi évtizedekben közétek merészkedettek révén megismerve az emberiséget is, annak minden Törvénytől elrugaszkodott tettét és érzését és gondolatát, arra a nagyon is bölcs eredményre jutottak: ahogy a Múlt során csak visszaélni akart volna mindahány nép az esetlegesen megszerzett Tudással, akként történne az a Jelenben is, s a közeli Holnapok, s azok mindahány történései során még inkább. Nem az Egyedülvaló Tökéletes Isten keresésére, és ismételten való Megtalálására, és nem a Törvények mind tökéletesebb fokon való betöltésére: csak önmaguk dicsőségére, és földi érdekeik betöltésére használnák a Bölcsességeket, s a Bölcsességek-adta Erőt egyaránt, mit sem törődve azzal, hogy a Törvény ellenében használt Erő akár a bolygó teljes és tökéletes megsemmisüléséhez is vezethet. Mert ez ekként van, s nem is lehetne másként, hisz a korábbi korsza-kokban más és más bolygókról áttelepített Testvéreknek, s azok utódainak átadott Bölcsességek magasabb, míg a Föld az alsóbb szintű rezgéskörhöz tartoznak, s ez akkor is ekként van, ha a Föld Szellemi Gömbjének rezgésszintje azonos ama Bölcsesség-elemek tényleges rezgésszintjével. A Szellemi Gömb, lévén nem fizikai elemekből áll, nem is semmisülne meg: de már a Földtest, s minden, ami, és/vagy aki azon találtatik, energia-részeire bomlana mint fizikai képződmény, és sokak Szellemi Én-része, s mind, a Földtesten élő Lélek-lények lélekelemei a számukra adott Út befejezése nélkül szakadnának ki a fizikai testekből, nagy mértékben megőrizve magukban mindazon tisztátalanságelemeket, amelyeket addigi útjukon magukhoz vonzottak, vagy inkább magukba szívtak. Az Én-rész úgyszólván teljes energiavesztéses állapotba kerülését követően, s avégett a Tudat fejlődése maradt tehát az utolsó eszköz, amelynek révén az ember, de a Földtest rezgésszintje is emelhető volt, legalábbis egy bizonyos mértékben. S azon a lehetséges Úton, amelyen a másodteremtettség bukott szellemlényei, azok legkisebb Erő-egységgel Útra kelt követei, azaz Én-részei haladtak, ez is természetes volt! Ha az utolsóként még az Erő birtokosának nevezhető nép, tehát az egyiptomi nép urai, a Beavatottak nem indulnak el maguk is a földi szintű Hatalom után, még mindig az Út teljességét befolyásolhatták volna, éspedig a Föld egésze, s mindahány Testvérük számára. Azt nem mondom, mert a történések eme pontjánál már nem is mondhatom, hogy az adott mélységszintre süllyedt, tehát már a harmadik szféra alsó dimenzionális körébe aláereszkedett bolygó még képessé lehetett volna a Beavatottak hatására kiemelkedni az adott szférikus körből! Erre már az adott közeg sem egészen volt alkalmas, de annak légköre sem adott volna erre módot a benne lévő negatív gondolati-akarati és érzelmi energiák végett. És már lehetetlen lett volna Szellemenergetikai okból is, hisz a Föld-test a Naniviei robbanást követően a mélyebb szintről kiemelkedők Otthonává és vizsga-bolygójává lett, ami lényegében azt jelentette, hogy a Naniviei robbanást, majd Föld-Anyácska Vállalását követően, s már éppen hogy e Vállalás értelmében a Föld mindahány szférikus szintje, azok mindannyi dimenzionális rezgéskörében Élettel telt meg, otthont
40
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet adva Testén az első szférikus szint legalsóbb rezgésszintű dimenziójába érkezetteknek csak úgy, mint az összes többi szintre, tehát Fénykörbe érkezőknek! És itt most ismét elmondtam egy olyan dolgot, amelyet eddig nem említettünk, mert még nem volt érett rá az Idő. A Naniviei robbanás energiái révén a Földtest nem véletlen fogadhatta az elsődök atlantisziakként ismertté lett csoportját is, és ugyanmakkor az első szférából még épp csak kiemelkedetteket is! Ugyan még valósággal is egyazon dimenzionális körben vett testet ez is, és az is, ennek oka viszont éppen hogy a felfelé és a lefelé vezető ágakban keresendő. Pontosabban: abban is, s abban még, hogy a ti jelenlegi Naprendszeretekbe került bolygótestre érkezők mindegyike meg kellett tanulja a fizikai testek kiépítésének teljességét, az anyag-elem megfogalmazásától a Tudat felépítéséig, még abban az esetben is, ha ezt előző, de még a magasabb szférikus körben járt Útjukon mint elméleti ismeretet, már megszerezték, s ekként a magukénak tudhatták, mert a korábban megszerzett ismeret semmiképp sem volt teljes, és nem is lehetett volna az! A Naniviei robbanás előtt élt Első emberiség ugyanis nem akként kezdte fejlődését, mint a ti emberiségtek. Ők nem megfogalmazták, hanem betöltötték, és mind fejlettebb egységekbe rendezték a rendelkezésükre álló, még magasabb szintű gondolati-akarati energiákból álló fizikai, vagy még nem is teljességgel fizikai elemeket, egyetlen Út alatt, annak kezdetén megtanulva az anyag-elemek összevonásának, és komplex Egységbe rendezésének Törvényét, amelyet nem is annyira tanultak, mint amennyire csak az ÉN-ben meglévő, s az Én-rész által magával vitt Ismeretet bontották ki, s valósították meg. A következő Úton már a teljes fejlődési láncon végighaladtak, az Út végére aktivizálva a Tudatot. S akkor az Út véget is ért számukra, hogy a harmadik Utat már a két előző Út mindahány ismertének kiteljesítésére, a Tudat és az Én-rész valós viszonyának realizálására fordítva teljessé tegyék az ÉN-ben s ekként az ÉN számára a fizikai Utak mindannyi Törvényét és Törvényszerűségét. Ezen Utakon, s ezt mondanom sem kell, nyoma sem volt a ti törzsfejlődéseteket (az evolúció folyamatát) kísérő negatív történéseknek: sem ragadozók, sem jégkorszak, sem az ember névvel még akkor sem illethető lények egymás közti vadsága: semmi sem kötötte meg őket a Fejlődés Útján, amely épp ezért lehetett gyors, és teljességgel zökkenőmentes. S nem is lett volna törvényszerű, hogy ugyanolyan történéseken kelljen keresztül menniük, hisz az azok bekövetkeztéhez szükséges negatív gondolati-akarati energiákat sem fogalmazták meg, ekként azok számukra akkor és ott még nem is léteztek! A Naniviei robbanás volt az, amelynek révén az általatok ismert és lakott harmadik szféra teljességgel, és meglehetősen hosszú időre elzáródott a negyedik szférikus körtől, épp úgy, ahogyan a hetedik szférikus kör legmagasabb szintje, és a leg-alsó Mennyei szint közti Energiakapu is teljességgel zárttá lett, s az is maradt, míg A FIÚ ISTEN, azaz Krisztus, A Megváltó Kegyelmi ERŐ révén ismételten meg nem nyitotta azt a már Visszatérésre érett Szellemi ÉN-képek előtt. S részben erről a Történésről, tehát az Energia-kapuk bezáródásáról, s azok ismételten való megnyitásáról szól János, amikor azokról a bizonyos „lelkekről” szól, akik a Jelenések könyvében akként lettek ábrázolva, mint akik panasz-szókkal szólanak a Teremtőhöz ekként: „És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” (Jel. 6.9-6,10) – Azok, akik az „oltár alatt” várakoztak kényszerű megkötöttséggel, az alsó Mennyei szint alatt, a hetedik szférikus kör legfelső Fénykörében megragadtak voltak, akik, ha nem is „bosszúért” kiáltottak (hisz amiként már mondottam, ez ott, azon a szinten lehetetlen is volna, éspedig azok Tisztasági szintje végett, hisz aki még bosszúért, s nem bocsánatért esd Testvére számára bárha annak ellenében elkövetett legnagyobb bűnére is bocsánatért esdve a Leghatalmasabbhoz igaz Testvéri Szeretettel, még nem is volna, nem is lehetne érett arra, hogy Isten Gyermekének neveztessék, nem még arra, hogy a Teremtettség Ősi EGY-ségébe, tehát A Teremtő Szívébe Visszatérhessék…!) de erős vágyakozásuk hullámait áramoltatták az Isteni EGY-ség felé, szinte „ostromolva” azzal a bezáródott Energia-kaput. S
41
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet mert ez ekként volt, s mert vágyódásuk jogos volt, Isten Kegyelmi Ereje áradt reájuk, azaz amiként János képi beszéddel elbeszéli: „Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak,”… – A folytatásban viszont már nem csak róluk, sőt: elsősorban nem róluk, de már a következő Birodalmakban Úton járt, s onnan Visszatérni kívánkozókra utal, azokra, akik az Igaz-ságért, és az Igazságban élve járták Útjukat, s akik épp az Igazságért kellett halált lássanak: „amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek.” (Jel. 6.11) – Ez utóbbi szavakkal legalábbis már e későbbi Birodalmakban az Isten Igazságáért vértanúságot szenvedettekre utalt János, azokra, akik természetszerűleg még nem mind emelkedhettek ki a hét szférikus körből (sőt: meglehetős kevés volt csak azok száma, akik csak bizonyos Feladatokkal érkeztek az adott korba, s az adott Tér-Idő síkra mint Missziós Úton járók, akik viszont az Úr távozása után azonnal vissza is térhettek). Azokra utal, akik az adott körülmények közt, hogy a Naniviei robbanás során a negyedik szférába vezető Energia-kapu is zárttá lett, ekként a fizikai síkról kiemelkedve, még a negyedik szféra szintjére sem lehettek képesek felemelkedni. Itt tehát már e szellemi történést is ábrázolja János, nem csak a ténylegesen a Szellembe való Visszatérést, lévén a negyedik szféra már kívül esik Satana „vonzáskörén”, vagyis akik oda felérnek is, mint kik újonnan reájuk adott, hófehér ruhát viselnek: indulnak attól fogva minden egyes testet öltésre, azaz már nem a megtisztításra váró karmikus elemekkel terhelten indulnak Útjaikra, így Felfelé haladásuk is könnyebb és gyorsabb, mint volt az az alsó három szférikus kör egyes dimenzióiban. S ha ez akkor így volt, ekként lesz, mert hisz nem is lehetne másként azokkal is, akik a ti korotokban, az Éon végén bekövetkezendő Nagy Ugrás során a negyedik szféra szintjére emelkedhetnek. Ám mert a Jelenések könyvét is kibontjuk még néktek, erről is elég itt és most ennyi: így akár ismét visszatérhetünk az elhagyott kérdéshez… Atlantisz idején, Atlantisz történelmének kezdetén még épp csak kiemelkedni kezdett az emberszellemek sokasága a köröttük élő természeti lények tudattalan, azaz ösztön szintjéről, de Mú, és Lemúria korszakában már sok olyan ember-csoport volt a Föld szinte mindahány részén, amelyek fegyveres hordákba tömörülve vándoroltak, ölve és rombolva mindent és mindenkit, aki, és ami eléjük került. Ezek a vad népek, amiként mondtam, többnyire a Satana-fogalmazta mélységbe alámerült, s onnan már kiemelkedett, de továbbra is a korábbi Mélység-késztetések egy részét megőrzött emberekből álltak, míg a Mú-szigeti, a Lemúriai, s későbben az egyiptomi népek mellett élő más ember-csoportok a második szféra szintjén megállt, s onnan a Visszavezető Útra lépett Én-részek fizikai testben élő csoportjaiból tevődtek össze. Ezzel szemben Atlantisz, Lemúria, s a többi Birodalmak papjai, azaz Kiválasztottai a magasabb szférikus körből ereszkedtek alá, hogy maguk is vizsgát tegyenek abból, amit a Naniviei vezetők elbuktak. Ez akár még lehetséges is lett volna számukra, éspedig teljességgel is az atlantisziak esetében (ahogy az előbbiekben látott kép is mutatta), akként, hogy akár a Föld teljes emberiségét is emelhették volna, mert az ő Történelmük során a Föld más, kisebb népei még épp csak a kezdetén voltak Útsorozatuknak. De mert a Föld-test az atlantisziak bukását követő, pontosabban azzal együtt járó Energiarobbanás révén maga is ismételten egy alacsonyabb rezgéskörbe került, már lehetetlen lett volna Mú, vagy Lemúria magasabb szinten álló lakóinak győzelme, ha azok fel nem vállalják, és el nem viselik, hogy mint fizikai testben élők, esetleg alul maradnak azokkal szemben, akik a maguk alacsonyabb szinten álló Én-részei végett akár a legdurvább cselekedetektől sem riadnak vissza, ha fizikai szintű összetűzésre kerül sor (ami éppen hogy az alacsonyabb szintre értekben maradt vadság végett vált volna lehetséges történéselemmé az adott korban). Ez ebben az esetben annyit jelentett volna, hogy a magasabb Szellemi Erők birtokosai el kell viseljék a vereséget az alacsonyabb szintekről testeket vett Testvéreiktől, mert a Szellemi Erők valós birtokosai, azok tehát, akik a Felismerések birtokában vannak, soha, semmilyen körülmények között nem nyúlhatnak földi szintű fegyver után, mert csak mint fizikai vesztesek; lehettek volna igazán győztesekké Szellemi értelemben!
42
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet (Ahogyan ez mindmáig van! Aki fizikai formában, és fizikai eszközök révén győz, legyen az egy nép, vagy egy személy, mindenképp vesztesnek kell érezze, és tudja magát Szellemi értelemben, mert a földi szintű, a Föld-lakók általánosan meg-szokott fogalmai szerint (és persze a megszokottá lett, földi módon) vett győzelme révén oly nagy mértékű negatív energiát fogalmaz meg, amely mindenképp a mélység erejével húzza mind lejjebb és lejjebb. Ekként ugyanis a nemzeti csoport karmát, és/vagy az egyéni karmikus terheket oly mértékben növeli meg a durva eszközök után nyúló mindkét fél, amely már egy alsóbb szférikus körbe utasítja a Szellemi ÉN-t, s amelyet akár mint az adott néphez tartozó, akár mint egyén: fel kell oldjon, nem egyszer akként, hogy maga is el kell viselje a korábbi cselekedetet, mint annak áldozata. Részben ez volt az oka, miértje és célja a két Világégésnek is, amelynek során nem csak az Izráel fiai kellett korábbi csoport-karmájukat törlesszék, de rajtuk kívül sokan mások is, akár akként is, hogy a csoportkarmát törlesztő nép tagjainak sorába kellett érkezzenek.) Vagyis, már ismét visszatérve az iménti témánkhoz, az emberiség, már Szellemi, és tudati értelemben egyaránt oly mér-tékben megosztott volt a Föld teljességén, hogy szinte elkerülhetetlen követelménnyé lett a védekezés. S mégis: ha az egyiptomiak nem a fegyveres harcot, de a Szellemi erőfölényt használják, még mindig, még az ő történetük során is megfordítható lehetett volna az Út, tisztábbá, és lényegesen könnyeb-bé is lett volna a Történelmi képek teljessége az emberiség egésze, s ekként a Föld számára is. Ám abban a percben, amikor az első, még csak nem is védekező, de hódító szándék megfogalmazódott a nép vezetőinek Tudatában, az Erő, s akkor még a Valós Bölcsesség Ereje mindinkább elzáródott előlük, s amilyen mértékben nem élni, de már a náluk gyengébbek rovására visszaélni akartak a Szellemi, tudati és fizikai fejlettségükkel, annál nagyobb mértékben csökkent a magasabb szintű Erő. S mégcsak nem is azért, mintha az Orionból, vagy a Hold-bázisról kisebb mértékben ármoltatták volna azt alá Testvéreink! Ez is közre játszott, hisz a Törvény értelmében nem is áramoltathattak volna azonos mennyiségű, és azonos rezgésszintű energiát a támadni készülő, s ekként gyilkos és/vagy törtető gondolatokat megfogalmazó Testvérek felé. De még ha a korábbi Erő áramlik is alá: már egy nem lett volna azok közt, aki képes lett volna azt fogadni, s elviselni is, mert az Erő csak azt szolgálja, aki kész Szolgálni az Erő által, s csak azt élteti, aki az Élet szolgálatába állítja azt. Ám aki az Élet ellenében akarja felhasználni, annak az Erő is ellene fordul, s akár akként is, hogy fizikai létét semmisíti meg! (És erre is számos példát ismertek, kezdve a Naniviei történéstől, s végezve a magatok korának ama tagjaiig, akik a Fent Világából nyert Erőt a maguk egyéni céljaira, mások ellenében, s nem amiként azt a Törvény rendeli: mások szolgálatában akarta/akarja használni. Gondolok itt azon Testvérekre, akik kezdetben még valóban a Fent Világából alááramoltatott Erőt használták, majd önös céljaikat követve, hogy a Fent Világa megszakította az Energia-átközvetítést, már csak a mélység energiáival: Satana, illetve annak csatlósai által innen - onnan elorozott pozitív energia révén igyekeztek hatni. A mélység energiája ugyan még nem, vagy nem minden esetben, s nem is teljes mértékben fordul ellenük, hisz az ellentétnek érdeke, hogy minél tovább használhassa az adott szinten élő Testvért, mielőtt a fizikai Lét-idő elteltével magához vonná azt, de már a Fent törvényellenesen megszerzett Erői igenis hogy ellene lesznek az azt a Törvény ellenében megszerezni, és használni kívánóknak, mert kell, hogy figyelmeztetve legyenek az ekként eltévelyedettek: veszélyes útra tévedtek, amelyet szükséges volna mielőbb megtagadniuk és elhagyniuk is, hogy Életük legyen. Amint mondtam, amiként az az atlantisziak bukásakor történt, akként volt Mú, és Lemúria bukása esetén is. A hibás útra tértek mellett mindenkor voltak, akik maguk nem követték vezetőiket, de mert ellenük szegültek, nem is maradhattak a Birodalmakban, s ha életüket meg akarták oltalmazni, el kellett hogy meneküljenek, magukkal víve ekként a Tudást, vagy annak egy részét is, amelyet később, nem egyszer már csak haláluk előtt tovább adtak, s nem egyetlen személyre, de egy-egy embercsoportra bízva azt: őrizzék, s adják tovább a maguk utódainak, vagy annak, akit erre a leginkább méltónak éreznek. Ezen Testvérek egy része azonban egyetlen nép tagjai közt sem telepedett le. A Tibet hegyei közé menekültek, amiként az Erőt még teljességgel bíró, tisztának megmaradt egyiptomiak egy némely tagja is tette, s az atlantiszi örökséget részben átvett, az óind birodalom valamely népcsoportjának tagjai közül is oda lettek irányítva a Kegyelem által némelyek. 43
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet S már ezt is említettem, az Atantisziak közül nem is egy volt, aki a számára megjelölt pontra, a mai India területére érkezett, hogy egy-egy Bölcsesség-elemet adjon át az ott élő törzseknek. Mindahány Törzs csak az ősi Tudás egy kis szikráját vehette át, s csak későbben, amikor is a törzs néhány csoportja útra kelt, vált egyetlen törzs mindahány, vagy csaknem mindahány Bölcsesség letéteményesévé, ha ők maguk már nem is olyan szintű Bölcsességek őrizetére kaptak megbízatást, mint az imént említett, már csaknem teljességgel kihalt, mindenkor vándorló életet élő törzs tagjai. Aztán a törzs útra kelt családjai maguk is feledték az általuk korábban őrzött Bölcsességeket: de megmaradt azok mindegyike, éspedig azon népek felsőbbszintű Tudattárában, amely nép tagjai közt az egymástól is elszakadó családok otthonra, menedékre leltek és letelepedtek. Ekként szinte a Föld mindahány Országának nemzeti Tudattára őrzi az atlantiszi Bölcsességek egy-egy kis darabját, amelyek némelyike a legendáikban, mondáikban is fennmaradt, de amelyeknek a nemzeti Tudattárból való levitelére már csak a harmadik emberiség tagjai lehetnek képessé tudati-Szellemi ébredtségük egy bizonyos szintjén, s amelyek ismételten való leközvetítése, s egy bizonyos mértékben való átadása a ti közeli múltatok, és jelenetek valóságai közt szerepelt - szerepel. Az emberiség tudati fejlettségi szintjével szinte arányosan csökkent, majd tűnt el a Föld színéről a magasabb rendű Szellemi Ismeretek csaknem mindegyike. Azok kivételével, mint mondtam, amelyeket a Tibetbe menekült, majd ott letelepedett Testvérek, a sivatag mélyére rejtezettek, és az óind néptörzsek közt maradtak megőriztek, s azok, amelyeket a Föld más és más dzsungeleiben elrejtőzött törzsek megőriztek: többségükben csak mint szájhagyományt, amelynek csak továbbadási kényszere maradt meg, ám az ekként fennmaradt Tudás nem volt, s nem is lehetett tényleges Tudás számukra. Kevés olyan törzs volt, és van ma is, amely ezen ősi Bölcsességek egyikét vagy másikát a gyakorlatban is használta használja, s ezek is csak a mindennapok során előadódó történések megoldását, de már nem globális méretű Változást adhattak - adhatnak. Ezen felül, és ezen túl a Bermudákon, a víz alatti Bázison, valamint a Föld más - más pontjain lévő Energia-kapuk közelében épült Bázisokon tartózkodó Testvérek bírhatnak, de ők a maga teljességében az Erővel, amelyet azonban nem használhatnak, éspedig a Föld érdekében. Legalábbis akként nem, amiként azt elképzelnétek, s hogy miként használhatják mégis, hogy az energia ne ütközzék a Globális energiával, arra talán Shambhalla városa, s a Csendes Óceánban fel-fel tűnő, nem fizikai elemekből készült vízi járművek, vagy a vízből kiemelkedő, s a Föld légterében olykor általatok is megfigyelhető légi járművek adnak feleletet. Más az Élet… - ekként kezdte munkatársam gondolatai leírásával e kötetet, s amiként látjátok, ténylegesen is más: nem csak is, és kizárólag az, és nem is csak annyi, amit, és amennyit ti magatok abból mint a magatok Történelmi emlékeit megismerhettetek. De más, és több más értelemben véve is, mint amennyit ti magatok abból érzékelhettek. Minthogy e kötetben a ti Világotok távoli történelmi képeit, s azoknak más, lehetséges változatait, s e változatok következményeit akarjuk (legalább hozzávetőlegesen) megmutatni, nézzük meg: miként alakulhatott volna az emberiség Útja, ha az atlantiszi bukást követően, már ebből a második kudarcból is okulhatva, Lemúria és Mú-szigetének népe győzedelmesen járja Útját. Amiként az Atantisziak a Naniviei robbanás vétlen áldozatai közül vállalhattak Utat a Föld színén, még akként, hogy bár a Föld már a harmadik szférikus körbe ereszkedett, ők maguk még részben a negyedik szféra Lét-feltételeihez szükséges adottságokkal, s az ehhez megfelelő Erővel is bírhattak, akként vehettek testet a Mú-szigeti és Lemúriai Birodalmakban is azok, akik Atlantiszban tartoztak az adott történés ténylegesen is vétlen áldozatai közé, hogy ők is megpróbálhassák bebizonyítani: ők nem buktak volna el, ha az Erő birtokosai, amiként tették azt Naniviei, majd atlantiszi Testvéreik. Mert bár a vétlen áldozatok többségének egy bizonyos fokig mindenképp, és mindenkor része volt abban, hogy vezetőik bukása bekövetkezett, ezek közt is voltak olyanok, akik az Erő csak kisebb mennyiségével bírhatva akként vélték: ha olyan szinten bírnak az Erővel, mint vezetőik, ők semmiképp sem vallanak kudarcot. S hogy szavukra, pontosabban a Kegyelem Istene felé áramoltatott gondolati energiáikra hivatkozva a későbbiek során ne mondhassák: akkor és ott figyelmen kívül hagyta azokat Istenünk; ők is módot és 44
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet lehetőséget kaptak az Erő birtoklására és használatára, ekként ők lettek a Föld más és más pontjain letelepedett atlantisziak utódai, tehát azok gyermekei. Ugyan ők akkor és ott már csak az atlantisziak által birtokolhatott Erőnek a Föld ismét megváltozott paramétereihez igazított mennyiségével rendelkezhettek, ez azonban még mindig magasabb szintű Erő volt, mint amivel a Föld bármely más népe élhetett, annál is inkább, mert hisz rajtuk kívül csak Új Atlantika lakói bírtak az Erővel, ám a többi nép még csak mint alig is megalakult, vagy megalakulóban lévő nép: létezett. Sőt: az ő korszakukban sok, a későbbiek során kialakult nép csak mint barlanglakó, vagy fa-lakó, tehát az állati sorból teljességgel még ki sem lépett lény tengette életét más élőlénytársai közelében, hol azoktól rettegve, hol azokat rémületben tartva, hol együtt rettegve azokkal az időjárási jelenségektől: vihartól, mennydörgéstől, vagy más, mindőjüket rettegni késztető élőlényektől. Mú, és Lemúria népe ekként ha úgy tetszik, a Föld Urai voltak, amiként korábban Atlantisz népe. Nagyságrendekkel és persze: teljes fejlődési szakaszokkal jártak a Föld népei előtt, még azokat is maguk mögé utasítva, akik már bírtak bizonyos történelemmel, tehát már Emlékezni voltak képesek, s letelepedve, már a maguk egyéni Sorsát élték. Az is természetes, hogy sem Lemúria, sem a későbbiekben Mú szigetének népe nem akként érte el fizikai fejlődésének mind magasabb szintjét, mint a köröttük élők. Az is természetes, s már ezt is elmondtam, hogy az Atlantisz pusztulását és eltűnését okozó robbanás a Föld-test teljességén kifejtette a maga hatását, nem csak Atlantiszt, mint földrajzi pontot szüntetve meg, de a Föld más élőlényeinek fejlődését is visszavetve. Az Idő-bárkából visszahelyezett ember, bár hasonló körülmények közé került, azok ténylegesen is csak hasonlóak, s nem azonosak voltak, így nem egy nép volt, amelynek tudati - emlékezeti képei csaknem teljességgel kitörlődtek, s ekként újra, bár már a Globális Tudattárban lévő ismeretelemekből (is) meríthetve indult meg a Tudat fejlődése. Atlantisz bukása, s a robbanás, mint az természetes is, nem csak földi szintű, de Kozmikus értelemben vett változást is adott, így a Föld ismét egy mélyebb energia-tartományba hullott alá. Az Orion Csillagkép, amely már korábban, már a Naniviei robbanás során hatalmas távolságra került a Földtől, még távolabbivá lett, vagyis onnan ismét csak csökkentett mennyiségben áramolhatott a Földtestre, s ekként a Föld-lakókra is a magasabb szint pozitív, viszont a Mars, a Hold, s más negatív energiákkal telített bolygók közelsége végett megnövekedett mennyiségben az azokban lévő, s azokból áramló negatív energia. A Föld-test tehát olyan Kozmikus erők fogságába került, amelyek korábban, még az Orion csillagképben tartózkodó bolygót nem érték el. (Amint már erre is kitértünk, nem fizikai, és nem kozmológiai, de Szellemi energetikai értelemben kell vennetek azt, hogy valamely bolygó, vagy Csillag közelebb, vagy távolabb van-e tőletek, tehát a Földtesttől! Ez mindenkor csak látszólag van ekként, hisz az adott Kegyelmi Erő-szál mellől nem távolodik el az amellé rendelt bolygó, vagy Csillag-test, amiként nem lesz közelebbivé, vagy távolabbivá a Napok teste sem, hisz nem azok Kozmikus térben való helyzete: csak Időbeni távolsága változik! Az adott bolygók és Csillagok tényleges Szellemi Energia - idejének egy-egy későbbi vagy korábbi pontjára kerültek a Föld Szellemi idő-síkjához viszonyítva, ami azt jelenti: ti magatok emelkedtek, vagy süllyedtek olyan szellemi energia-mezőbe, amely közelebbinek, vagy távolabbinak engedi érzékelnetek az adott kozmikus testek bármelyikét. Ha a Szellemi Én-rész egy korábban megfogalmazott gondolatiakarati energia szintjére emelkedtek, olyan közel érezhetitek magatokhoz a Csillagokat, hogy vélnétek: puszta kézzel eléritek azokat, míg ha az Én-rész későbbeni gondolati-akarati energiáinak szintjét közelítitek meg, mintha a Nap, a Hold, s mindahány Csillag is sötétté és távolivá válna. S ez még akkor is ekként van, ha mindahány bolygó mozdul a ti fizikai érzékelésetek szerint is, végigjárva a számára rendelt Kozmikus Pályát, hol eltávolodva, hol közelebb érve a Naphoz, s mindahány Égitesthez is, mert a fizikai távolság lényegében nem más, mint a Tér egyes pontjainak idő-függvényes, tehát időbeni távolsága. S mert a Tér és az Idő a Szellemi Erő függvényében lesz valóssá, vagy válik valótlanná, s lép vissza mindinkább a Végtelen és Örök LÉT-állapothoz, a Tér-Idő a magatok Szellemi energiái mértékében tágul vagy szűkül, de mert a Szellemi energia, az Ős-Tisztaságú Isteni Erő épp ellentétes hatást ad, mint a Satana által megfogalmazott energia, a tudati - szellemi kép is ellentétes mozgást fog végezni, s lefelé növekedik, míg felfelé csökken. És ez ismét egy olyan dolog, amit nem is olyan egyszerű megmagyarázni… Ha a Tudat szomorú, azaz besötétült állapotban van, a Nap is „sötétnek és távolinak” 45
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet tűnik, míg ha emelkedett tudati - lelki-szellemi síkon vagytok, akár a saját szobátokban is érzékelhetitek az Égnek mindahány Csillagát, vagy olyan Fény vesz körül benneteket az éj közepén is, mintha a Nap a szobátokban ragyogna, nem bántó, de még inkább felemelő Fénnyel. A Föld-test tehát az atlantiszi energia-robbanást követően a mélyebb energia-tartományba merült, mert a bolygó benső energiája is az alsóbb Szellem-tudati energiákkal telítődött. Így a bolygótestre visszahelyeztetett ember is lassúbb fejlődésre volt csak képes, amely viszont az adott Szellem-energia tartomány törvényeihez illeszkedő fejlődést adott számukra. Az Idő-bárkán kiemeltek test-tudata a mélyebb tartományban részlegesen el kellett fedődjék, hogy az ember képessé legyen a megváltozott, bár a korábbihoz erősen hasonlatos közegben létezni, elfogadva és megszokva az alsóbb szintű energiatartományhoz igazodó bolygótest szüntelen változásait, amelyek a magasabb rezgéstartományban nem, vagy legalábbis kevésbé szélsőségesen jelentkeztek. A fizikai körülmények megváltozása, azok nehezebbé válása természetesen a tudati lehetőségek megváltozását is jelentette, így a korábban is fejletlenebb Föld-lakók tudati fejlődése még inkább lelassult. Ez azonban nem vonatkozott a Lemúriaiakra, akik, mint az atlantisziak leszármazottai, továbbra is egyenletes, és meglehetősen gyors fejlődére váltak képessé. Ez ismételten olyan helyzetet adott számukra, hogy képessé váltak a közelükbe kerülő kicsinyek oktatására, fejlődésük segítésére, amelyet kezdetben meg is tettek. Nézzünk meg ismét egy képet, már abból a korszakból, hogy értsd magad is, és értsék Testvéreink is: hogyan, s miként válhatott volna éretté és kellő fejlettségűvé ekként a Föld Teljessége az ÚR eljövetelére, s kevéssel utóbb akár az ezer éves Birodalomra is. Mert azon a szinten, amelyen a Föld-test jelenleg áll, vagyis: amely szinten állott még a Lemúriai Birodalom korszakában, már nem csak az ÚR Első, de a második Eljövetele is szükséges, és lehetséges történéssé vált volna, hogy az ellentét, miután az utolsó lehetőséget is megkapja, még magához vonzhassa azokat, akik inkább hozzá vonzódnak, mielőtt a bolygótest, s a Föld Szellemi Burka visszatér a negyedik szféra rezgéstartományába, azaz a magasabb rendű FÉNY-körbe. S most indulj kicsim, hogy elmondhasd mindazt, amit látsz… – Kis, sebtiben összetákolt kunyhók mellett visz utunk. Harmadnapja, hogy elindultunk hazulról, azzal a feladattal, hogy kutassunk az Oktatók által jelzett, s hozzánk hasonlatos lények után, de most első ízben láthattuk azok tényleges létének nyomát. Mert ezek a tákolmányok csak a jelzett élőlények nyomai voltak: szemmel látható, hogy ezeket a kezdetleges tákolmányokat rég nem használta senki. De vannak, szinte tüntetnek létezésükkel, mintha incselkedve buzdítanának minket a keresés folytatására. Tovább indulunk, bár még fogalmunk sincs: merre is kellene keressük azokat, vagy azok utódait, akik valamikor e sár, és ág-kunyhók készítői voltak. Néhány kiszáradt csont is az egykor volt Életet jelzi, bár azok is csak mint a múlt emlékeztetői: naptól és széltől és esőtől fehéren hevernek, félig a földbe süppedve. Tovább folytatjuk a kutatást, arra felé haladva, amerre a nyomok valamivel frissebbnek látszanak, de csak hosszas vándorlás után érezzük úgy: már nem lehet messze az általunk keresettek tényleges, tehát jelenleg is használt táborhelye. Csaknem egy fél esztendő elteltével bukkanunk rájuk: vagyis még mindig csak a nyomukra, de ezek a nyomok már egészen frissek. Félig lerágott csontok, szerteszórt, s a közeli fákon szedett gyümölcsök héja, és újabb, már valamivel gondosabban, vagy tán csak sikeresebben megépített kunyhók, s a folyóparton néhány fatönk, némelyikről leszaggatták a kérget, vagy csak lekopott, bizonnyal használták valamire: tán a folyóra merészkedtek, azokon kuporogva, mások még épen, félig a partra húzva, félig a vízben ázva… Kissé távolabb néhány fatönknek a nyomát látjuk, ahogy a szárazról a vízbe húzták: tehát helyesen következtettünk az imént, és tényleg használták, sőt: most is használják a vízbe húzott tönköket. Viszont ha ez így van, valószínű, hogy túl messzire nem mentek, tán itt vannak valahol a közelben, a folyó kanyarulata mögött… Kissé távolabb a parttól erdőség kezdődik: annak szélén csaknem ember-magas bokrok, azok közé, a sűrűbe húzódunk és letelepszünk. Mielőtt teljesen elhelyezkednénk, a kis kunyhókhoz vezető csapán néhány frissen elejtett, kisebb testű vadat, s némi gyümölcsöt helyezünk el, hogy megszerezzük a kis lények bizalmát. Ugyan nem láttuk még őket, de a nyomokból, s az általunk kunyhónak titulált 46
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet tákolmányokból következtetünk testméreteikre, így nagyjából el tudjuk képzelni őket. Tán ha fele testsúlyúak, mint mi vagyunk, mert lábnyomaik alig is süppednek a folyó menti vizes homokba, s ekként bizonyára alacsonyabbak is. A bokrok közt várakozunk, míg a távolból harsány, de meglehetősen nyers, inkább ugatásszerű, semmint bármely, általunk addig megismert beszédhez hasonlatos torokhangot nem hoz felénk a szél. Akkor egy kissé kijjebb merészkedünk: nem nagyon, csak annyira, hogy lássuk: miként reagálnak az elhelyezett élelemre az érkezők. A partot ugyan nem, vagy csak alig látjuk, eltakarják előlünk a sűrű és magas, dús bokrok, de a hangok alapján ítélve vagy harminc fatörzs csusszan a partra: hallani, amint a finom homokon kijjebb húzzák őket, aztán a közeledő halászok zsivaját halljuk. A hangokból ítélve a kis törzs (vagy inkább csak kolónia) minden tagja a vízen volt. Egyként hallani a hímek vastag, mély hangját, a nőstények kissé magasabb hangjait, s az ivadékok gyors, csaknem teljességgel ember-hangú fecserészését. Néhány kisebb ivadék is visong, egyikük felsír: mintha a mi kicsinyeink egyikének sírását hallanám… A csapat fejlettségi szintje tehát nem egy: az ivadékok hangja már inkább hasonlít beszédhez, mint az öregebbek hang-együttesei, mintha épp most élnék a beszéd kialakulásnak kezdeti korszakát… Aztán hirtelen egetverő ricsajjá hangosodik az addig sem túl gyenge lárma, majd egy félelmetes rikoltást követően teljes lesz a csend. Bizonnyal a csapat vezetője rikoltott: a hang nyomán támadt csendet menekülő lábak dobogása, faágak reccsenése váltja fel, aztán ismét csend lesz. A törzs egésze a közeli fákra menekült: a hangok legalábbis ezt jelezték. Aztán egyetlen, magányos nesz ér el hozzánk, amelyet kevéssel utóbb az iménti rikoltáshoz hasonlatos, de más hangszínű kiáltás követ. Ebben a hangban már a nyugalom ereje rezeg. Felfedezték, hogy az úton oda nem illő dolgok hevernek, s mert Létük fő biztosítéka az óvatosság, az elsőként megfogalmazott késztetés a menekülési ösztön szava volt. Aztán (vélhetően) a vezér volt az, aki elsőnek lemerészkedett a biztonságot jelentő fa ágai közül, s hogy a kitett élelem körül semmiféle mozgást nem észlelt, közelebb merészkedett. Az elejtett vad már teljességgel kihűlt, s mozdulatlanná dermedt, s ebből arra következtetett: az, aki azt elejtette, már messze jár, s mert messze jár, a vad őket illeti meg, mert ők ott vannak, s ez a tény azt is jelzi: az ő felségterületükön hagyott vadért nem merészkedne vissza az, aki elejtette, mert akár ő maga is zsákmánnyá lehetne. Aki a vadat elejtette, s a gyümölcsöket az úton hagyta, kellett, hogy érezze a terület tulajdonosainak jellegzetes szagát, tehát tudta: nem olyan helyen hagyta a zsákmányt s a gyümölcsöt, ahová később vissza is térhet értük. Ha csak nem többedmagával megy, ami viszont harcot jelent. Részint a területért, részint az otthagyott zsákmányért való harcot. Minden bizonnyal ezt jelentette a hang, amely egyszerre volt hívás, de az esetleg a közelben ólálkodónak szóló figyelmeztetés is, így a fákról hamarosan néhány izmosabb és fürgébb hím ugrott le. A nőstények és az ivadékok már csak akkor merészkedtek utánuk, amikor látták: azokat sem fenyegeti semmiféle veszedelem, sőt: néhány kisebb vadat széjjelszaggatva jóízűen lakmároznak azokból. Nyersen falták a húst, ki fogaival szaggatta az állati testet, ki egy-egy élesebb kődarabbal, vagy valamely kövön élesre köszörült csonttal vagdalta. Az asszonyok a hímek mögé kuporodva vártak, míg a hímek jóllaktak, de a nagyobbacska kölykök a hímek közé merészkedtek, hogy egy-egy kisebb darabot elragadva, ismét valamely közeli fára iszkoljanak, s halkan hangicsálva és nyögdécselve, mohón falni kezdjék a koncot. Aztán ismét lehuppantak a földre, újabb lehulló darabkáért közelítve a hímekhez. Ki eltudott kapni egy darabot, kit a hím kapott el, hogy egyszerű, de igen erőteljes mozdulattal hajítsa félre, mintha a kölyök csak valami reves faág, semmi kis tollpihe volna. Az elhajított kölyök persze nagyot nyekkent, s egy ideig siránkozott, majd talpra szökkenve visszasomfordált, most más hím felé közeledve, hogy amellett próbáljon szerencsét. A kis vadak csillapíthatatlannak tűnő éhségét, és a kitett zsákmányhoz viszonyítva nagy számát látva ketten nesztelenül ellopóztak közülünk, hogy újabb vadakat igyekezzenek becserkészni és leteríteni, már hallótávon kívülre osonva, mi hárman viszont tovább figyeltünk. A nőstények némelyike egy ideig várt, aztán visszarohant a partra vonszolt fatörzsek mellé, amelyek repedéseiből néhány sovány, szálkás halat emeltek ki. Bizonyára akként vélekedtek: nékik aligha jut a lakomából, s mert éhesek voltak, a halat kezdték eszegetni, vagy az úton talált gyümölcsöket, esetleg csak 47
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet korábbról maradt, félig már elszáradt gyümölcshéjakat tömték magukba, esetleg ebből is, és abból is igyekeztek mind többet elfogyasztani, hogy valamiképp elverjék éhüket. A szálkás halakkal ugyan nem lakhattak volna jól, de a gyümölcs, s a mindenféle maradék láthatóan csitította éhüket: mind nyugodtabban faltak, olykor szinte tréfásan makogva - mormogva egymás, s a hímek felé valamit, ami mintha évődés lett volna. Vagy három, egymást követő napon át ekként ment: a kis vadak reggelente, vagy inkább még hajnalban elindultak, s mire visszaértek, mi igyekeztünk mind több apró vadat ejteni, annyit, hogy ne csak a hímek, de a kölykök és a nőstények is jóllakhassanak. Arra is törekedtünk, hogy az elejtett zsákmányt mind közelebb helyezzük azokhoz a bokrokhoz, amelyekben rejtőzünk. Negyedik nap már szinte teljesen közel, csaknem a bokor aljához tettük zsákmányt, olyan közel magunkhoz, hogy a kis vadak mindenképp meg kellett érezzék jelenlétünket, ha hozzá akarnak jutni a táplálékhoz. Ugyan a bokor levelei, és halványsárga, apró-szemű termése meglehetősen erős és átható szagot árasztott, hasonlatosat, mint a mi mentha-tartalmú növényeink, amelyek ágából és leveléből az illóolajat nyertük, ebből a távolságból mégis lehetetlennek tűnt, hogy bármely élőlény gyanútlanul elment volna mellettünk anélkül, hogy észre vegyen minket. És mégis: újabb napok teltek el anélkül, hogy ténylegesen is észre vették volna jelenlétünket, de persze, tudtuk: annak is el kell jönnie egyszer. Akkor már csaknem a bokrok mellett helyeztük el az élelmet, s magunk a bokrok túlfelén várakoztunk. A halász-útjukra indulók közül egy fiatal nőstény hirtelen megállt, s valamit mormogva, visszafordult, majd eltűnt az egyik kunyhó-félében. Ahogy grimaszaiból, testtartásából kikövetkeztethettük, hasi fájdalmai lehettek, azért nem tartott a csapattal, bár így ki volt téve annak a veszélynek, hogy csapattársai magára hagyják, hisz ha a szokottnál bőségesebb zsákmányra tesznek szert, s esetleg a jelenleginél kedvezőbb szálláshelyet is találnak, többé nem térnek vissza, s el is feledkeznek arról: a csapat egy tagja nincs köztük. Vagy ha eszükbe jut is, még nem tulajdonítanak fontosságot a történésnek, mert ha a tény realizálódik is elméikben, az ok még nem rögzül abban tartósan, így a távollévő hiánya nem is hiány igazán. Tehát a csapattag egyedül maradt, míg társai a vízre lökték a kezdetleges úszó alkalmatosságokat, s ráhasalva, a kezeikkel igyekeztek gyorsabb haladásra bírni azt. Az evező feltalálása még túlon-túl merész, és az adott fejlettségi szinten lehetetlen kívánalom lett volna, hisz már az magában nagy szó volt, hogy egyáltalán bármiképp is közlekedni tudtak, és persze: mertek a számukra Lét-idegenné lett közegben. A hátramaradt csapattag később kijött, s a kunyhó közelében könnyített túlterhelt gyomrán, majd a föld fölé hajolva körbeszimatolt, néha le-le nyúlt, s olyankor egy-egy zöld növényt dugott a szájába: bizonyosan olyan növények után kutakodott, amelyekről még ösztönösen tudta: enyhet, s tán gyógyulást is adnak néki bajára. Csak ekként lehetett, mert kevéssel később sokkal könnyedebben lépdelt, s mind nagyobb területen keresgélt. Aztán csak visszatért a kunyhóba, s csak jó néhány óra elteltével lépett ki ismét. Tartása (már a maga saját, megszokott testtartásához mérten) egyenes volt, s fájdalomnak nyomát sem láttuk viselkedésén, mégis hasonlóképp kezdett szimatolni, mint tette azt korábban, s most s a szájához emelt valamit. Ahogy jobban megfigyeltük, láttuk, hogy már nem holmi füveket fal, de az előző este elhullott ételmaradékokat szedegeti össze. Bizonnyal csak a hirtelen és mohón falt étel okozta, könnyebb kis gyomorbántalom volt rosszulléte oka, s most, hogy már könnyített is magán, s az enyhet adó füvek is hatottak, csak az ismét feltámadt éhséget érezte, hát nekilátott, hogy valami kis maradékot keressen, netán még ehető gyökereket, ízesebb füvet, falevelet. Legalábbis, ezeket eszegette, ismét eltávolodva a kunyhótól, de most nem a sűrű felé haladt, de inkább a vízpart felé. Így jutott el addig a bokorig, amelyben mi rejtőztünk. A szél most felőlünk fújt, hisz a kis lény nem a vízpart felől közeledett, hát hamarosan megérezte: valami idegen, oda nem illő van a közelben. Megállt, s alig valamivel távolabb ismét, már magasra tartott fejjel szimatolt tovább: mozdulataiban inkább a kíváncsiság, semmint a félelem nyomait láttam. Valószínűleg oly fiatal még - gondoltam - hogy nem ismeri a veszélyt, vagy ha mégis, most nem érezte magát veszélyben, mert ha idegen volt is a szag, egyetlen, reá nézve veszedelmet jelentő ragadozó szagához sem hasonlított…. Időszerűnek láttam, hogy felfedjem ottlétem, így lassan, óvatosan felálltam, miközben társaimnak intettem: maradjanak veszteg. Egy, az éjszaka során elejtett, egészen kicsinyke állattal, s egy, a közelben 48
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet nőtt, égig érőnek tűnő óriás-fa csúcsán termő gyümölccsel kezemben, lassan kiléptem a bokrok takarásából, s amiként azt az előző napokon is tettük, letettem az élelmet a földre, kis távolságban egymástól, aztán ahogy jöttem, visszaléptem a bokrok közé, s ismét leültem társaim mellé, hogy már az ágak közül lesve figyeljük: mihez kezd a kis termetű lény. Az még mindig szinte döbbenten állt, ami nem is csodálni való, hisz hozzánk hasonlatos lényekkel még nem találkozhatott, az viszont szintén biztos, hogy én voltam az első olyan lény, amely nem zsákmánynak való, de ellene sem fordult, hogy őt magát zsákmányul ejtse: ehelyett a földre tesz néhány ínyencséget, és eltűnik, mintha ott sem lett volna! Ha éhségérzete le nem győzi az alig is fejlődésnek indult tudat értetlenségét, tán még akkor is egyhelyben állt volna, amikor társai visszatérnek halászó útjukról. De mert hogy gyomra egyre sürgetőbben, egyre hangosabban korgott, óvakodva közelebb lépett a kis állatkához, majd felkapta, s beiszkolt a legközelebb álló kunyhószerűségbe. Már csak a nyíláson ki-ki röppenő tollak láttán, s a vékony csontocskák ropogását hallva állapíthattuk meg: a kis lény nekilátott, hogy éhét csillapítsa. Tudtam, hogy egy egészséges fiatal lénynek az az alig öklömnyi madárka meg sem kottyan, még akkor sem, ha (amiként ő is tette) annak még a legkisebb porcikáját is felfalta, így tudtam azt is: az éhség hamarosan ismét megadja számára a késztetést rejteke elhagyására. Ekként is történt, ám a továbbiak némileg eltértek attól, amire számítottunk. Mert azt hittük, a kis lény egyenesen a bokor felé fog tartani, hogy a gyümölcsöt is megszerezze, ám úgy tűnt: az alatt a kurta idő alatt, míg evett, s pihent egy keveset, teljességgel elfeledkezett az iménti történésről, s így a közelében lévő, s számára ritka csemegének számító gyümölcsről is. Bizonnyal ez történhetett, mert az ifjú lény ismét keresgélni kezdett a fűben, hol ezt, hol azt emelve a szájához, majd be is falva mindent, ami a kezében volt. Így viszont csak igen lassan ért el arra a pontra, ahol a gyümölcsöt a földre tettem. A gyümölcs láttán láthatóan felderült, aztán viszont hirtelen elcsendesedett, s még a homlokát is ráncolta. Úgy, olyan elmélyült figyelemmel vizsgálgatta a gyümölcsöt, mintha valamire emlékezni akarna, amire nem emlékszik, pedig tudja, hogy tudta! Hol a kunyhó felé indult, s tett néhány tétova lépést, amelyben kevéssel korábban a madárkát eszegette, hol felénk, illetőleg a bokor felé, amelyből kevéssel korábban kiléptem. Bizonnyal már nem rám, nem az én személyemre emlékezett, csak arra, hogy a madár, a kunyhó, a gyümölcs és a bokor valamiképp összetartozik, egyik a másikától lesz fontosabb, de hogy miért, és miként, már képtelen lett volna együvé rendezni elméjében. Igaz: nem is törte magát hosszasan. A kezében lévő gyümölcs látványa az ösztön-ént helyezte előtérbe, hát letelepedett a földre, s mohón falni kezdte a gyümölcsöt, maga elé köpködve az apró, feketés magvakat. Amikor ezzel is végzett, ismét felállt, s a bokorra már ügyet sem vetve, a víz felé indult, ott lehasalt, s jóízűen ivott, aztán visszaballagott a kis kunyhóba: hamarosan halk horkolás jelezte, hogy álomba merült. Épp ideje volt, hogy mi is dologhoz lássunk: kihordtuk, s a szokott módon elhelyeztük az összegyűjtött élelmet, s azokat a kis vadakat, amelyeket a lényecske pihenőjét kihasználva két vadászunk ejtett, majd sietve visszahúzódtunk megszokott pontunkra, vagyis a bokorba. Alig helyezkedtünk el, a távolból már hallottuk a visszatérő csapat hangját. Most ugyan csendesebbek voltak, mint egyébkor, de még így is jócskán felverték az erdő csendjét: hangjuk még inkább csak a játszadozva zsivajozó majmocskák makogásához, semmint emberi beszédhez volt hasonlatos, ha volt is hangjaikban már valamiféle rendszer, dallam… Hogy ők értették-e egymás mondandóját, vagy kíváncsiak voltak-e egyáltalán arra, amit a másik csapattag makog: még nem tudhattuk, ám hamarosan erre a kérdésre is választ kaptunk. A kunyhóban alvó fiatal csapattag is a mind erősebbé váló lármára ébredhetett fel, mert amikorra a csapat a partra húzta a csónakszerűen használt fatörzseket, kilépett a kunyhóból, és sietve a víz felé indult. Ám egy ponton hirtelen megtorpant. Egy ugyanolyan gyümölcs előtt állt meg, mint amilyet kevéssel előtte néki is kitettem, s mozdulatai most is a tanácstalanságot, vonásai a töprengést jelezték: hol a gyümölcsre pillantott, hogy a mi bokrunkra, aztán ismét a gyümölcsre, s az érkezőkre, mintha e mozdulatsorral jelezni akarná azoknak is: az élelem és a bokor valamiképp egybekapcsolódnak a történésben. Eközben társai már közeledtek felé, felkapva út közben minden eléjük került eleséget, de azért jócskán cipelve magukkal a nap folyamán kifogott halakból is. Sikeres napjuk volt, eddig még egyszer sem láttam, hogy a kitett élelem mellett figyelemre méltatták volna a fatörzsek repedéseibe dugdosott, silány zsákmányt: arra, annak elfogyasztására (hogy már a nőstényeknek s a kölyköknek is jutott elegendő 49
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet élelem), már csak a korareggeli órákban került sor, ha sor került rá egyáltalán. Ahogy megfigyeltem, inkább visszahajigálták a vízbe a már élettelen halakat, hogy ne legyenek útban, s még csak nem is annyira azért, mert az éj során meglehetősen szagossá lettek, de mert nem volt rá szükségük, hogy azokat is felfalják. Most azonban szinte mindegyikük kezében volt két-két, nagyobb testű hal, amelyek bizonnyal az ívási időre úsztak fel a folyón, hogy már csak az ivadékok világra jötte után, s már azokat közre fogva térjenek vissza a Tengerbe. Ezek közül nem volt nehéz akár puszta kézzel is zsákmányolni, ahogy ők maguk is tették mindenkor, hát mind hozott magával a zsákmányból, bár nem egy volt, aki az ízesebb élelem kedvéért mindjárt el is dobta, hogy már azt kapkodja fel. Ők is apróbb, bár a fiatalnak adott madárkánál valamivel nagyobb állatokat, és gyümölcsöt kaptak, amihez ritkábban jutottak hozzá, bizonnyal azért, mert nem a vadászat, de a halászat volt számukra a megszokott élelemszerzési mód. A fiatal csapattag, látva, mint kapnak a kitett élelem után a többiek, hirtelen heves taglejtésekkel, és periodikus rendszerrel ismétlődő hangsorokat kibocsájtva kezdett szaladni társai felé. Erre többen letették az alig is felemelt élelmet, s már ők is épp oly tanácstalanul pillogtak egy öregebb csapattag felé, ahogy a fiatal pillogott kevéssel korábban a bokorra. A fiatal maga is az öreg felé igyekezett, majd az előtt kezdett el ugrálva és hadonászva, mutogatva magyarázni, mindig azonos hangokat hallatva, amelyeket az öreg szemmel láthatóan nagy figyelemmel hallgatott, s végül láthatóan meg is értett. A bokor és az élelem kapcsolatáról lehetett szó, mert a fiatal, amiként korábban is tette, hol a lehelyezett ételre, hol a bokorra nézett, már kezeivel is mutogatva, mint aki nyomatékot akar adni mondandójának. Egy ideig ekként magyarázkodott, majd az öreg egyetlen morranására elhallgatott, s az elől állók mögé osont, a fiatalok közé, ahol az ősi, hierarchikus rend szerint a helye volt. A fiatal nőstények, s tán még az ifjú hímek közt is ő volt a vezető, s ez abból tűnt ki, hogy most ő mordult rá társaira: a többi fiatalra, akik engedelmesen sorakoztak fel mögötte. Az öreg csapatvezér egy ideig szótlan maradt. Először csak leguggolt, majd sarkaira ült, s öklére támasztott állal hol a gyümölcsöt és a kis vadakat, hol a bokrot kémlelte figyelmesen. Ha nem akarjuk, hogy meglepetésszerűen rontson ránk az egész csapat, bele értve a harcias nőstényeket, s a rengeteg apróságot is, mi kellett megtegyük az első lépést, hogy a meglepetés ereje is a mi javunkra szolgáljon. Miután ezt súgva elmondtam társaimnak, amiként korábban is tettem, ismét felálltam, s kezemben a magunknak megtartott élelem egy részével kiléptem, s megálltam a csoport előtt, néhány lépésre a meglepetésében hirtelen felegyenesedő öregtől. Társaim is hasonlóképp cselekedtek, amitől a döbbenet még inkább fokozódott, s a csapat mindahány tagja riadtan kezdett hátrálni. Letettem a kezemben tartott eleséget, majd hogy társaim is mellétették, amit ők hoztak ki a bokorból, megfordultam, s lassú, kényelmes léptekkel visszasétáltam a bokor mögé. Már nem telepedtem le: állva maradtam, amiként társaim is, hogy a bokor mögött még láthatóak legyünk a lények számára. Aztán ismét előbbre léptünk, kilépve a bokor takarásából, majd újra vissza. Egy ideig oda - vissza járkáltunk, aztán hogy utoljára a bokorhoz mentünk, már le is ültünk, de nem rejtőztünk be a bokrok közé: csak azok előtt, de azoknak, s még egymásnak is háttal ültünk le, hogy minden oldalról védve legyünk, ha a lényecskék a kíváncsiság helyett inkább a félelem-adta védekező támadás mellett döntenek. Hogy mit teszünk, ha tényleg támadni akarnak, nem volt kétséges, de egynek sem akartunk volna ártani, még olyan formában sem, hogy időlegesen megfosztjuk öntudatától. Szerencsére az öreg nem csak öreg volt: bírt bizonyos fokú bölcsességgel is. Minthogy én ültem a bokor széle felé eső oldalon, láttam, amint a földre ereszkedő, s zsivajogni kezdő csapatot ismét egyetlen kézmozdulattal csendre inti, aztán kevésnyi töprengés után felállt, kezébe vett egy vadat, s egy gyümölcsöt, s azokkal együtt a bokor, tehát felénk kezdett lépdelni, mint aki rekonstruálni akarja az imént látottakat, hogy meggyőződjék arról: a történés létezik, végrehajtható. Lassan, megfontoltan, bár nem bátortalanul lépdelt, s hogy meglátott minket, amint a földön ülünk, szinte vidáman rikoltott fel, aztán makogott még valamit, aminek semmiképp sem érthettem volna meg a jelentését. De társai bizonnyal értették, mert a bokor túloldalán is felszabadult hangok csattantak, mint valami megkönnyebbült örömkiáltás, s még két, az öregnél lényegesen kisebb lényecske követte az öreg példáját. Ők is kezükbe vettek egyet-egyet a kitett élelemből, s komolykodó képpel közeledtek, aztán megálltak. Egyikük még az utolsó mozdulatunkat is utánozta, s letette a kezében tartott élelmet, majd kissé hátrébb lépett.
50
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Hamarosan mindahány lény köröttünk nyüzsgött. Már nyoma sem volt bennük a félelemnek: inkább a kíváncsiság, és a játékos kedv kerekedett bennük felül. Álltak, mert mi is felálltunk, s hogy leültünk, ők is letelepedtek. Egy ideig ezt játszottuk, majd hogy erősen esteledett, a csapat az ősi ösztönnek engedve a számukra biztonságot jelentő kunyhók felé húzódott, már út közben eszegetve csak a számukra kitett élelemből, s az aznap fogott halakból, annak ellenére, hogy az általunk kitett húsnak, de már a halaknak is elég erős szaga volt, hisz a levegő meleg volt, meglehetősen párás is, így a bomlási folyamat is felgyorsult. Mi magunk már képtelenek lettünk volna elfogyasztani, de ők szemmel láthatóan jóízűen falták az eledelt, hol ebből, hol abból lakmározva, s még kunyhóikból is sokáig hallatszott elégedett nyámmogásuk, míg végül a kis kolónia teljességgel el nem csendesedett. Amikor ők nyugovóra tértek, magunk is ettünk valami kis gyümölcsöt, némi szárított lepényt, majd ittunk is rá a közeli kis patak kristálytiszta vizéből, aztán mi is nyugovóra tértünk. A környék elcsendesedett: alig néhány éjszakai ragadozó hangja törte csak meg olykor a csendet, s a két őrszem halk lépteinek neszezése. A közülük őrködni állított fiatal, s én magam maradtunk ébren, hogy már ekként, együtt ügyeljük az alvók álmát. Napokig tartott, míg a csapat teljességgel elfogadta jelenlétünket. Addig minden egyes alkalommal a meglepetés halk moraját hallottuk, valahányszor mutatkoztunk: aztán részévé váltunk a tájnak és a mindennapoknak, de részévé vált a kitett élelem is. Ez utóbbi már olyannyira, hogy meg volt a veszélye annak, hogy a csapat leszokik arról, hogy maga gondoskodjék táplálékáról. Így inkább magunk is vízre szálltunk, hogy a csapat vezetésével halászni induljunk, ahogy azt ők maguk is tették addig. Tán mondanom sem kell, milyen nagy érdeklődéssel figyelték készülődésünket. Óvatosan megérintették megtapogatták, sőt: még meg is szagolgatták a szerszámokat, amelyekkel fákat vágtunk ki, majd érdeklődve figyelték, ahogy a megtisztított, legallyazott törzsekből egy nagyobb, és két kisebb tutajt készítünk, Figyelték: mint kötözzük egymás mellé a szálfákat más fák ágairól lelógó, és éles késeinkkel levagdalt indákkal, majd amikor végeztünk, készséggel segítettek a vízbe húzni a kész tutajokat. Pontosabban: csak a víz széléig merészkedtek: a vízbe már szemmel láthatóan nem szívesen másztak volna bele, nem érezték elég biztonságosnak, csak ha valami szilárd tárgy volt testük, és a képlékeny elem közt. Az is lehet, hogy a vízben, vagy közvetlenül a vízparton, a folyó túloldalán tanyázó ragadozóktól tartottak, amelyek a kis lények mozgolódására szinte azonnal felbukkantak, s bár nem támadtak, viselkedésük nem volt éppen barátságos. Néhány nagyobb lényecske fenyegetőzve rázta feléjük ökleit, s hogy elriasszák a kellemetlen szomszédot, nagyobb földrögöket, köveket hajítottak feléjük: legalább addig maradjanak a túlsó parton, míg tisztes távolba nem érünk. Ez az ő „evezési” tudományukkal meglehetősen hosszú időt vett volna igénybe, így az első és legfontosabb (a magunk számára is) az volt, hogy megtanítsuk őket az evezők, pontosabban még csak a „toló-fák” használatára. Egyelőre a magunk tutaját is csak egy-egy ilyen toló-fával láttuk el, a tutajok jobb, és bal oldalán helyezve el azokat, s a magunk példáján mutattuk meg azok használatát, ami lényegében csak annyiból állt, hogy a tutaj két oldalán állva, a hosszú, közepes vastagságú ággal taszítottuk mind tovább és tovább a tutajt a sekély vízben. Ezt a kisebbik tutajra állított lényecskék hamar megtanulták, bár ez is inkább csak játéknak tűnt számukra, s amikor a halászatra került a sor, mind visszatértek a maguk farönkjére, így a kisebb tutajokat a nagyobb mögé kötve követtük őket, hogy a (szintén indákból, s csak sebtiben összecsomózott) hálószerűséggel kivegyük részünket a halászatból. Az ekként kifogott halak többsége is a csapat élelmévé lett: bár az ívás épp csak megkezdődött, figyelmük annyira a mi ténykedésünk kötötte le, hogy alig is fogtak néhány halat, míg mi egymás után hajítottuk azt a tutajra, ahol egyik társunk felfűzte, s a vízbe lógatta a zsákmányt. Erre persze a mi kis vadaink azt hitték, amit mi kifogtunk, ő a tutaj túlfelén visszahajította a vízbe. Ezt is meg kellett hát érttetnünk velük, mint még annyi mást, ami a mi számunkra természetes semmiség volt: számukra viszont akár maga a Holnap… Az evezők használatára csak a mélyebb vízben került sor, s ott is már csak néhány héttel később. Addig magunk sem használtuk, csak a toló-fát: nem akartunk gyorsabban haladni, mint kis védenceink, akik vagy két hét elteltével maguk is megpróbálkoztak a tutaj-készítéssel. A közbeeső idő alatt jó néhány evező-félét fabrikáltunk, kellő szerszámok híján ugyan nem teljességgel szabályosakat, inkább csak vékonyra hasított fa lapokat készítve, amelyeket egyik felükön keskenyebbre csináltunk, hogy fogni 51
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet lehessen őket. A vékonyabb végeket az út közben elejtett állatok bőrével vontuk be, részint, hogy jobban tapadjanak, részint hogy kevésbé legyenek kemények, ne törjék fel már az első órában a tenyerünket. Védenceinknek ez utóbbi nem okozott gondot: bőrük a tenyerükön és a talpukon is kemény volt, hisz sokszor tanyáztak még a fák ágai közt, ha ahhoz támadt kedvük, hogy a fák ágai közt lévő gyümölcsből egyenek, és jóllakottan lusták voltak leereszkedni a talajra, hogy kunyhóikban töltsék az éjt. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a nőstények ilyenkor felgallyaztak. Mindenféle levéllel bélelték ki a fészket az apróbb ivadékoknak, majd csaknem úgy helyezkedtek el azok gyenge kis teste fölött, ahogy egy anyamadár a féltve óvott tojásokon. A kicsinyek egy bizonyos korig szüntelenül az anyák mellén lógtak, s a gyér szőrzetbe, vagy ha már nem volt szőr az anya mellkasán, közvetlenül a mell bőrébe kapaszkodtak. Csak kevesek voltak, akik némi indával rögzítették a kicsinyeiket, s ők is csak akkor, ha kellett, hogy mindkét kezük szabadon maradjon. Több mint fél éve éltünk már e kis csapat mellett. Közben elmúlt a nyár, a bőség korszaka, majd elmúlt az ősz is: közeledett a rettegett tél, amikor a hideg és az éhség egyként szedte áldozatait a Természet e gyermekei közt is. Ez évben ugyan már az őszi hónapok alatt megtanítottuk kis védenceinket: miként óvják testüket a hideg ellen, amiként arra is: hogy ássanak gödröt a talajba, és hogyan fedjék be azokat ágakkal és lehullott lombbal, hogy eleséget gyűjtsenek a nehéz, téli hónapokra. Érdekes módon az első nehézségek után, amelyet még az evező célszerű voltának megérttetése, a tutaj előnyének megmagyarázása adott, a további ismereteket szinte játszva sajátították el, mintha korábban már tudták, csak valamiért elfelejtették volna. Főként a gyermekkorból alig is kinőtt fiatalok voltak tanulékonyak, és az egyetlen olyan csapattag, aki igazán öregnek volt nevezhető: lehetett már vagy húsz esztendős is, s még mindig jó erőben volt. Igaz, ez sem jelentette azt, hogy feltétlen megérte volna a következő tél végét: ha nagyon nagy az ínség, mindenképp áldozatul esik a nála fiatalabbak együttes támadásának, ahogy az néhány gyengébb kölyökkel is történt volna. Legalábbis, eddig ez történt, ha helyesen értelmeztük az öreg mozdulatokkal kísért „szavait”, amelyek nem szavak voltak, inkább még csak hangsorok, amelyeknek viszont már meg volt a csapatban a maguk megszokott jelentése. Azt is mondhatnám: egy, még kiforratlan nyelv első szavainak alapjai voltak, amelyek később finomodva, árnyaltabbá válva ténylegesen is szavakká lesznek, amelyen mindenkor megértheti egyik ember a másikát. A beszéd kialakulatlan voltát részben ellensúlyozták a mozdulatok, a grimaszok, a szavakat helyettesítő szemléletes cselekvések, s a hangok erősebbé vagy gyengébbé válása is fontos információ-tartalommal bírt: egy nem volt, aki a csapat tagjai közül ne értette volna, amit az öreg értésünkre akart adni, így hamarosan már többen is részt vállaltak a fura hangokkal kísért testbeszédben, így végül magunk is megértettük: mit, milyen történeteket mesél el, vagy milyen, esetleg bekövetkezhető történéseket játszik elénk az öreg… A legnagyobb problémát tán a tűz megismertetése, elfogadtatása, s a testek idegen anyaggal való elfedésének szükséges, és hasznos voltának értetté tétele jelentette, dacára annak, hogy magunk mindenkor használtuk a tüzet, és öltözetben jártunk köztük. Csak amikor már az igazán kemény hidegek beköszöntek, merészkedett az általunk gyújtott tűz közelébe egy nagyobbacska, s a többinél egyébként is kíváncsibb és vakmerőbb természetű kölyök, aki először csak messziről figyelte: mint hordjuk együvé a szárazabb ágakat, s mint gyújtjuk meg azokat. A lángok fénye azonban először még őt is megriasztotta: a lassan leszálló estében bizonnyal akként hatott rá a hirtelen fellobbanó tűz látványa, mintha a Nap esett volna valamiképp a földre. Elrohant, s rémülten rikoltozva bújt anyja mellé a kunyhóba, de kevéssel később mégis erőt vett rettegésén. Láttam, ahogy kikukkant a kunyhóból, mint aki meg akar győződni arról: tényleg azt látta e, amit látott, s hogy ott van e még a „Nap”, ahol az imént látta. A tűz persze ott volt, s mert hogy épp akkor dobtunk rá még néhány vastagabb ágat, millió szikra szállt a magasba, így a kölyök most nem csak a „napot”, de a „csillagokat” is láthatta. Véltem is: ettől még inkább megrémül, legalábbis az újabb, értetlen - ijedt rikoltásából erre következtettem, így szinte biztos voltam abban, hogy nem mer a közelünkbe jönni. A nap során elejtett vadat kezdtem nyúzni, hogy a tűz fölé tett kő-lapokon süssek annyit, amennyi a mi számunkra elegendő, s a többit a csapat számára daraboltam fel: ne kelljen elgémberedett kezekkel szaggatniuk a húst, ha enni akarnak. Még épp csak feléig jutottam az állat megnyúzásának, amikor halk, óvatos léptek neszét hallottam magam mögött. Félig hátra fordultam, hogy a szemem sarkából láthassam: ki az a vakmerő, aki a tűz közelébe mert jönni. 52
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Igazság szerint arra gondoltam, tán valami elejthető vad, örültem volna, ha az, mert akként véltem: ennyi élelem nem lesz valami bőséges lakoma ennyi hidegtől szenvedő kis lénynek. A kölyök volt, aki kis kerülőt tett, hogy mögöttem közeledjen a csábító - rémítő lángokhoz, tán arra gondolva: mögöttem nem bánthatja a Nap, mert hisz engem sem bánt: nyugodtan ülök mellette, és semmi bajom sem történik, pedig a „nap”, és a még mindig fel-fel szikrázó „csillagok” közvetlenül előttem vannak. A második megdöbbenésre valószínűleg az adott okot, hogy a „nap”, amely előttem van, nemcsak hogy fényes, mint az a Nap, amelyet addig az Égen látott, de meleget is ád: s ez lehetett az, ami mind közelebb és közelebb csalta a didergő kis lényt. Végül közvetlen mögöttem állt, éreztem tarkómon a lehelletét. Halkan néhány értelmetlen, de nyugtató hatású szótagot mormoltam, hogy teljességgel eloszlassam rettegését, majd egy sebtiben leszelt húsdarabot nyújtottam hátra, csak úgy nyersen a vállam fölött. A kölyök szinte érezhető örömmel kapta ki kezemből a húsdarabot, s kevéssel később hallottam a mohó nyeléseket is. Miután ajándékomat ekként eltüntette, még közelebb, már közvetlen mellém merészkedett, s most ő kezdett valamit magyarázni, amiből én egy hangot sem értettem. De mert hogy a hangokban a megnyugvást és a csodálkozást éreztem ki, letettem a zsákmány darabolásához használt kést, s felé nyúlva megsimogattam a fejét, karját, aztán megütögettem a mellettem heverő, mohával fedett követ: hívtam, hogy üljön mellém, s folytassuk együtt, amit elkezdtem. Ekként is lett: a kölyök letelepedett, s én ismét kézbe véve a kést, tovább daraboltam a már megnyúzott állatot. Egy-egy húsdarabot azonnal a felforrósodott kőre tettem, más darabokat – mindenkor csak egy-egy kis falatnyit – a kölyök felé nyújtottam. A kölyök érdeklődve nézte a fura alakú valamit, amivel oly gyorsan és könnyen aprítottam fel a zsákmányt, s mert ez volt az én szándékom is, igyekeztem lassú mozdulatokkal dolgozni, hogy megértse: mire szolgál az eszköz. Amikor már csaknem készen voltam a vad felaprításával, felé fordultam, és félreérthetetlen mozdulatokkal felé nyújtottam a kést, s a vadat: próbálkozzon meg az eszköz használatával. A kölyök elvette az eszközt, s hogy látta: mennyire éles, eszébe sem jutott, hogy a pengét megfogja. A másik kezét rátette a vadra, s egy kicsit ügyetlenül, de látható élvezettel nyiszált le belőle egy darabot, amelyet aztán neki is adtam: hadd vigye magával a kunyhóba, ha visszatér. A tetemről lenyúzott bőrre addig ügyet sem vetett, de amikor kezembe vettem, hogy a késsel teljesen lekapargassam a bőrön maradt zsírréteget, megint csodálkozva nézett. Ők, ha egy mód volt rá, erős fogaikkal szétszaggatták és felfalták a bőrt is, ha semmilyen friss zsákmányra nem bukkantak. Amikor nagyjából megtisztítottam a bőrt, felét a magam lábára terítettem, a másik felével az ő lábait takartam be. Egy ideig nem értette, mire jó, amit csinálok, de azt mindenképp érezte, hogy a lába már nem fázik a bőr alatt. Mutattam neki: dugja a bőr alá a kezeit is, aztán azt: vegye ki kezét a bőr alól. Meg akartam érttetni vele, hogy a bőr megóvja a hidegtől, s míg alatta van a keze, nem fázik, amikor pedig már nincs alatta, ismét fázni kezd. Ahogy ezt is megértette, egész kis vézna testét beborítottam a bőrrel. Először persze ismét megrémült, azt hitte tán, valamiféle csapdába szorult, de a meleg érzete ismét megtette a hatását, kiváltképp, amikor levettem, s kis idő múlva, amikor megint dideregni kezdett, ismét ráterítettem a bőrt. Másodjára már nem is engedte, hogy lehúzzam róla: szorosan fogta, s még tömpe orrát is belefúrta: kevés híja volt, hogy a szokatlan melegben el nem nyomta az álom. A tűz melegítette egyfelől, másfelől az elejtett vad bőre, éhes sem volt, hát a Természet törvényének engedve elálmosodott. Karomra vettem, s úgy, ahogy volt, a bőrrel együtt vittem a kunyhóig, majd magam is bebújtam a szűk bejáraton, s a vacokba fektettem, két másik, apróbb kölyök mellé, aztán mindhármukat betakargattam a bőrrel: ne fázzanak. A hímek még nem tértek vissza a vadászatról, az anya a másik sarokban gubbasztott a legkisebb kölyökkel, s láthatóan ügyet sem vetett rá, mit csinálok a kunyhójában. Tán az éhség vette el erejét, tán az egész napos fagy, ami nem akart engedni. Visszatértem a tűz mellett hagyott, feldarabolt élelemhez, s egy jókora adagot vittem a kunyhóba. Letettem az anya mellé, majd a többi kunyhót is sorra jártam, hogy mindenkinek jusson az élelemből. A vermekben ugyan bőven volt az ősz során elvermelt gyümölcsökből és gyökérfélékből, ám azok nem adtak a testnek elegendő fűtőanyagot: a tél során a test, amelyet már alig takart némi gyér szőrzet, megkövetelte a húst, a zsiradékot. A kölyök volt tehát az első, aki megérezte, és meg is értette, miként lehet melegen tartani a testet akkor is, ha hideg van. Ő volt az, aki társainak is megmutatta, mire jó az állat bőre, amikor a vadászatról hazatérő férfiak jól-rosszul lenyúzták az elejtett vadak bőrét. Ezt követően már szándékosan őrizték meg a bőröket, s végül kunyhóikat is bőrökkel bélelték, így amikor a tél véget ért, egy nem volt, akit a hideg ölt 53
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet volna meg. Igaz, olyan sem, akit az éhség, vagy a szokott ínség beköszöntekor fajtársai öltek volna meg. Egy volt mindössze, aki a vadászat során pusztult el, s egy, aki oly szerencsétlenül esett le egy fáról, hogy már mi sem tudtunk rajta segíteni. Ezt mi magunk temettük el, a csapat nem kis ámulatára. Ők addig magára hagyták az elhaltakat, vagy (télen szinte mindig) felfalták, hogy halála az ő életük folytatását segítse elő. Erre, mint mondtam, most nem került sor, mert nem vitte rá őket a szükség, a muszáj… E pontnál éreztem, amint Vezetőm energia-árama vonz. Kiemelkedtem hát a képből, bár szerettem volna még tovább is e furcsa-kedves kis lények közt időzni, csak addig, míg látom: hogy, s mint válik megszokottá számukra mindaz, amit tanultak, s hogy lépnek tovább, már a maguk erejéből új, és még újabb ismeretek felé. De a Hívásnak nem tudok, s nem is lehetne ellenállnom: oly erős, mint valami mágnes, és oly édes, hogy minden mást feledve követem, amint megérzem. A megszokott megfigyelő pontunkon állok csak meg, ahol Vezetőm már vár, s hogy mellé érek, kedvesen magához vonz, lágyan betakar energia-köpenyével: csak aztán kezd magyarázni… – Tudom, érzem: szeretted volna végigkísérni fejlődése útján a kis csoportot, s annak utódait, de ez szükségtelen volna. A fejlődés, ha ebben az irányban halad tovább az emberiség története, csakúgy a Krisztusi kor eljövetelét eredményezte volna, mint Atlantisz esetleges pozitív fejlődése esetén, azzal a különbséggel, hogy a most látott Lemúriaiak, akik e történésben az elsődleges, tehát az alapszintű tudati, és a későbbiek során, tehát a kis lények fejlődésének egy bizonyos fokán a Szellemi ismeretek átadásának feladatát végezték, maguk is kisebb energiákkal bírhattak, alacsonyabb Bölcsességi szinten álltak, mint atlantiszi elődeik. Ők már megtapasztalták az ölést, amint védenceik, hisz állatokat ejtettek el és fákat vágtak ki, s az általuk legyilkolt állatok testét maguk is élelemül használták, s a meggyilkolt növények testét eszközeik készítésére. Vagyis már nem a Kozmikus Energia magukhoz vonzása, s nem csak az eledelükül lehető növények termésének elfogyasztása révén tartották életben fizikai testeiket, és nem gondolati-akarati Erőik révén fogalmazták meg a számukra szükségessé lett tárgyakat. Sőt: ami elképzelhetetlen lett volna még Atlantisz utolsó, tehát a bukást megelőző korszakában is, ismerték a gyilkolásra használható fegyvert is. No, ne lőfegyverre gondolj, ne is a ti korotokban oly szégyenletesen megszokottá lett vegyi fegyverekre, de a fegyver, akármely változatát készítik is el, ha más élőlények életének kioltására szolgál, egyként durva, s egyként nem illeszthető bele puszta létezése sem a Szellem Törvényébe, amely Törvény mindenkor az Isteni Törvény felé kell közelítsen, hisz abba kell teljességgel visszaemeltessék, hogy ismételten Tökéletessé legyen. Ezen felül és ezen túl azonban az indulás itt, ez esetben is tökéletesnek volt mondható. A kis lények szépen, és meglehetős gyorsan fejlődtek: a második generáció már elképzelni sem tudta, hogy mezítelenül, s biztos fedél nélkül élje életét, amiként azt is, hogy a zsákmányolt állatokat csak úgy nyersen falja fel, mint a melléjük szegődött állatok. A következő generáció már kisebb városokat épített, s kezdték feljegyezni emlékeiket, tehát a kultúra fejlődése is megindult. Az szinte természetes, hogy a kedvezőbb feltételek mellett az emberi (s akkor már ténylegesen is emberinek nevezhető) életkor is megnövekedett. A kezdeti maximális húsz évről harminc, majd harmincöt, végezetül, már Lemúria bukásának és eltűnésének korában a negyven esztendőt is elérte: aztán, hogy a Lemúriai papság soraiban is az egyenetlenség, a hatalmi harc, majd a kicsinyek elnyomását, s akár fizikai létük megsemmisítését is célzó törekvések váltak elsődleges fontosságúvá, az ellentét mindinkább éreztette jelenlétét, s nem csak a Lemúriaiak, de a kicsinyek soraiban is. A kezdeti gyors fejlődés lelassult, s negatív irányba tolódott el. A Lemúriai Tanítók, akiknek egyike mellett e kicsiny időt töltötted, már nem csak Lemúriába, de a fizikai síkról is Visszatértek, s már azok utódainak is csak az utódai voltak jelen akkor, amikor a reájuk bízottak, akik alacsonyabb szellemi fokozatuk végett mindenkor érzékenyebben vették a Föld légterében, s a közelükbe került, hozzájuk hasonlatos lények Tudatában lévő negatív energiákat, maguk is a náluk gyöngébb, fejletlenebb lények felkutatását tűzték ki céljukul, de ők már nem azért, hogy segítsék azok fejlődését, de azért, hogy rabságukba és szolgálatukba kényszerítsék azokat. (S ez éppen hogy az a törekvés, és az a cselekedet volt, amire maguk a Lemúriaiak is készültek, de azok akként, hogy épp ellenük, tehát az általuk egy bizonyos fejlettségi szintig felemelt kicsinyek ellen szövetkeztek a Birodalom fizikai szintű vezetői és a Törvénytől elforduló papi fejedelmek egyaránt.)
54
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Természetszerű, hogy ennek, és annak a népcsoportnak is el kellett tűnnie a Föld színéről, amiként természetes az is, hogy ebből is, és abból is maradtak túlélők, akik az egyes Tudás-elemeket megtartották, s a későbbiek során, olykor hosszas vándorlást követően bukkanhattak csak olyan embercsoportokra, akik már a Tudatosodás egy bizonyos szintjére értek, s akiknek akkor, már földi szintű Útjuk utolsó szakaszában mint szellemi Örökséget, még átadhatták magát az ismeretet, de már anélkül, hogy az ismeretek gyakorlati használatára is megtaníthatták volna őket. E máig fennmaradt Tudás-elemek közt csillagászati ismeretek csak úgy voltak, mint földrajzi, hajózási ismeretek, s az akkor ismert térképészeti adatok. Számos, az akkori dimenzionális szinten még szabad szemmel, vagy akár a legkezdetlegesebbnek tűnő csillagászati eszközökkel jól látható csillag, bolygó vagy egyéb Kozmikus testek nevei épp úgy megtalálhatóak voltak, amiként megtalálhatóak ma is a törzsben szinte imádságként, vagy csodatévő varázsigeként megőrződött ismeretek között, mint egyes, mára teljességgel ismeretlenné lett, valamely Óceán, vagy Tenger mélyén pihenő földrész, vagy annak egy része, illetve a legkülönfélébb, egyik óráról, vagy akár egyik percről a másikra elsüllyedt természetes, vagy mesterséges földrészek neve, de még azok pontos földrajzi helye is. Mindeközben, még Lemúria bukását megelőzően, sőt: jóval annak bekövetkezte előtt a Holdbázis lakói már készítették a másik óriásbirodalom: Mú szigetének alapjait. A Kegyelem Istene ismét (s még ekkor sem utószor!) módot adott a már visszatért Lemúriaiaknak a bizonyításra. Azoknak, akik fizikai Útjukról visszatérve látták az alant élők majdan bekövetkezendő bukását, s amiként az a korábbi Naniviei, majd atlantiszi Testvéreik esetében is volt, meggyőződéssel vallották: ha ők bírhatnának az Erővel… – aztán, hogy kezükbe adatott a lehetőség, ők is épp úgy elbuktak, méghozzá nem is sokkal később, mint ahogy Lemúriai testvéreik. Lényegében igazad van, ha azt gondolod (márpedig tegnap óta ez motoz elmédben): nem csodálni való, hogy a negyedik szféra szintje alá süllyedt Szellemi Követek oly könnyen elbuktak, hisz azok az adott szférikus szinten már sokkal inkább ki voltak téve Satana támadásainak, mint a korábban élt Naniviei papság és nép, akik még a negyedik szféra energia-körében kezdhették meg Visszavezető Útsorozataikat, s akik ekként még kívül estek Satana vonzás és hatókörén… Ez valóban ekként van, és egy kicsit mégsem teljességgel! Ti, akik ma a harmadik szférikus Fénykörökben járjátok Útjaitokat, nem elsődleges Erőként használjátok a Szellemi Követ által magával vihetett Erőt: ezzel szemben az atlantiszi, Lemúriai és a Mú-szigeti testvérek, s még az egyiptomi Beavatottak is az Én-rész Erejét használták, s mindannyiuk esetében csak másodlagos szerepet kapott a Tudat. Ez azt jelentette, hogy amikor a Tudat elsajátította a fizikai szintű alapismereteket, át kellett adja a test vezetésének-irányításának feladatkörét és jogát a korona csakra közelében elhelyezkedő Én-résznek, ami rendre meg is történt, éspedig nem is a Tudat akarati döntése révén, de teljességgel spontán, mondhatni: automatikus módon. A Tudat attól kezdve tényleg csak a test spontán működéséért felelt, s az Én-rész akaratát töltette be a testtel. Ugyan már egy bizonyos fokon ő maga is, tehát a Tudat is kellett használja, s már kezdettől az akarati energiát, hisz annak révén, arra támaszkodva, pontosabban abból, tehát az Én-rész akarati energiájából merítve tudhatta csak a fizikai testet a legelemibb dolgok elvégzésére késztetni, de ez olyan dolgok megtanítására terjedt csak ki, mint a test különböző, már akaratlagos mozgásai: ülés, állás, járás, vagy a táplálék önálló elfogyasztása (stb.): tehát csak az, amit a ti kicsinyeitek is elsajátítanak, éspedig már életük első szakában, tehát úgy az első három évben. A ti esetetekben viszont akkortól a Tudat a magasabb rendű feladatokra koncentrál, míg a test alapfunkcióit a tudattalan agyi tartomány irányítja, mindenkor a Tudat akarati energiáiból merítve a számára szükséges energiát. Az atlantiszi (stb.) ember esetében a tudattalan agyi tartományok, tehát a vegetatív idegrendszer szerepe a spontán légzés periodikus irányítása, a keringés fenntartása, az emésztőszervek működtetése, és a test méregtelenítése: vagyis a spontán testi funkciók fenntartása volt, amiként maradt is, a ti korotok embere esetében is. Az alapszintű, de már egy bizonyos mértékű Akarat meglétét igénylő fizikai cselekvéseket továbbra is a Tudat végeztette a testtel, de mindenkor az Én-rész akarati energiájából merítve, hisz a tudatosodott agyi tartomány sejtjei önálló Akarattal nem bírtak, amiként máig sem bírnak azzal! A magasabb szintű akarati Erőt igénylő feladatok elvégzését viszont az atlantiszi (stb.) ember esetében az 55
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Én-rész irányította, irányítva magát a Tudatot, s azon keresztül a test teljességét is, akként, hogy a test mindenkor az ő, tehát az Én-rész szándékának és magasabb rendű Céljának megfelelően cselekedjék. Ilyen feladat volt például az egyes magasabb szintű ismeretek elsajátítása, vagy az egyes Bölcsességelemek megszerzése, kibontása, s azoknak a test irányítása révén történő megvalósíttatása. Ekként a már megszerzett ismeretek, s a kibontott, és megvalósított Bölcsesség-elemek energiája a Tudat érintése nélkül közvetlen kerültek az Én-részhez, amely adott esetben a korona csakrán át az ÉN-be is átközvetíthette azokat, vagy azok egy részét. Ez volt tehát az oka és miértje annak, hogy a magasabb szinteken Útjukat járók lényegesen gyorsabb haladásra váltak képessé: az ismeretek, s az egyes Bölcsességek megszerzése, kibontása az Én-rész magasabb rendű Szellemi Ereje segítségével történtek, s csak azok megvalósításában volt szerepe a lényegesen gyengébb energiák befogadására alkalmas Tudatnak, amely viszont még ekként is az Én-részből merített energia révén valósíttathatta meg a már kibontott és befogadott Bölcsesség-elemeket az eszközzel, vagyis a testtel, hogy a megvalósítás energiáját már ismét az Én-rész vonzza magához. Az Én-rész és a Tudat kapcsolata, tehát a meglévő, és az átvonzott akarati erő mértéke szabta meg, s irányította. S az ellentét egyik legnagyobb, s tán nem állítok valótlant: legsötétebb csele éppen hogy ennek hátterében rejlik! A mindenkor csak az Én-rész akarati energiáiból meríthető Tudattal elhitette: az az akarati energia a sajátja, nem az Én-részből meríti, de ő maga rendelkezik azzal. S ennek a hamis késztetésnek is meg volt, s meg is van a maga oka és miértje. A Tudat ugyanis, mint nem fizikai testelem, maga is kellett, s kell is mindenkor, hogy egy bizonyos szintű Erővel bírjon, hisz anélkül nem lehetne képes az Én-rész energiáját sem magához vonzani, de befogadni sem az egyes feladatok elvégeztetéséhez. Azzal az Erővel kell bírjon, és ekként azzal is bír, amelyet maga az Én-rész áramoltat az agy Tudatosodásra alkalmas agysejt-állománya felé már a fogantatás, tehát a testet öltés pillanatában. Ezt a semminél alig is nagyobb energiát – amely lényegében csak a tudatosodásra való alkalmasság meglétét adja az adott agysejtek számára – igyekezett Satana a maga által kívánt irányba fordítani akként, hogy a Tudatot késztette az Én-részből való energia-átemelésre, de akként, hogy már azt a késztetést is megadta a Tudatnak, hogy az ekként nyert energiát ne az Én-rész által, de az általa küldött késztetés betöltésére, s ne az Én-rész, de a fizikai eszköz számára kedvezőbb, vagy inkább csak az általa annak láttatott cél elérésére használja fel. Ennek érdekében azt törekedett elhitetni a Tudattal, hogy ő maga az „én”, s azt még, hogy a Tudat, mint „én” csak addig maradhat meg a létben, míg a fizikai eszköz a rendelkezésére áll. Egy hamis kép felállítása után tehát egy hamis „önvédelemre” késztette a Tudatot, amely az agysejtek negatív energia-állománya révén kész volt a hozzá hasonló rokon-rezgést el- és befogadni, vagyis kész volt elfogadni a mélységenergiák révén feláramoltatott késztetést, amelyek révén valóban erősebbnek érezte magát, s végül elhitte: nem ő kell alárendelje magát az Én-résznek, de megfordítva. Ezzel lényegében arra törekedett Satana (s minden ő csatlósa is), hogy mindinkább kivegye az eszköz, tehát a test irányítását az Én-rész „kezéből”, s azt a mindenkor könnyebben befolyásolható, mert az Énrésznél lényegesen alacsonyabb (vagy akár még semmilyen) Bölcsességi fokozaton álló Tudat „kezébe” adja, megkönnyítve ekként a maga dolgát ama törekvésben, hogy az Én-részt mind mélyebb és mélyebb szintre csalja, vagy késztesse lépni, ami az Én-rész számára már irányíthatatlanná lett Tudatban felbukkanó, mind sötétebb akarati elemek, s a Tudat által irányított test mind durvábbá váló cselekedetei révén sikerült is neki. S e történéssel, és annak magyarázatával nem azt akarom mondani, hogy „az a szegény Én-rész” csak mint tétlen szemlélő kellett elviselje, hogy a hamis irányba fordult Tudat egyszerűen kivegye kezéből a test, s ekként az Út irányításának jogát, s maga mint ártatlan és vétlen áldozat, el kellett viselje, hogy a Tudat olyas cselekedetek felé terelje a testet, amelyek viszont őt magát terhelték meg, s húzták mind mélyebb és mélyebb szintek felé, mert ez így nem volna, de nem is lehetne igaz. Az Én-rész saját gyengesége, vagy akár már restsége volt az első, és legfontosabb feltétele annak: milyen fokon képes irányítása alatt tartani magát a Tudatot, s milyen mértékben engedi át annak a fizikai szintű cselekedetek irányítási jogát.
56
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Ha tehát az Én-rész valósággal is él a magával vitt Erővel, a Tudat sohasem kerekedhet fölé: ennek értelmében már az Én-rész magasabb, vagy már alacsonyabb fokon meglévő Bölcsességi szintjében keresendő a történés magyarázata! Amely Én-rész rest, vagy gyenge volt élni a magával vitt Bölcsességgel, lényegében nem is tudhatta azt teljességgel a magáénak, ha ahhoz még meg volt is benne az Erő, hogy az adott Bölcsességi elemet magához vonzza az ÉN-ből. De élni már nem tudott azzal, ekként az teljességgel elfedődött benne, s ekként a felsőbbrendű ÉN-ben is, amelyből a már gyengévé lett Én-rész mégcsak magához sem vonzhatta volna azt, ha maga az ÉN is nem egy alsóbb energia-tartomány felé halad, mind sűrűbbé és sötétebbé válva az addig magáénak tudhatott szint követelményeihez mérten. Az ÉN gyengeségét ekként az Én-rész használta ki, míg az Én-rész gyengeségét a Tudat, amelynek alacsony bölcsességi fokát, tehát felsőbbrendű értelemben vett gyengeségét az ellentét használta ki. És persze: mindmáig ekként van ez. Az Én-rész által átáramoltatott energia segítségével Tudatosodott agyi tartomány későbben, tehát az Út során is az Én-rész erejéből merít: enélkül nem is lenne képes tényleges, már magasabb fokon való Tudatosodásra, s szerepe visszasüllyedne a kezdeti feladatok elvégeztetésének szintjére, de már anélkül, hogy az Én-rész még képessé lehetne a test magasabb szintű irányítását elvégezni, mert ahhoz, hogy ez ekként legyen, az Én-rész is a maga korábbi energia szintjével kellene bírjon. Ahhoz viszont a maga korábbi pontján kellene tartózkodjék az agyban, ahol a korona csakra közelében lévő agyi tartomány sejtállományainak egy része éppen hogy az ő „energia-bázisa” volt, s amely pontján az agynak a Tudattal való kommunikációt lehetővé tevő, s még a Tudatosodásra alkalmas agysejteknél is lényegesen nagyobb befogadóképességgel bíró agysejtek találhatóak, ha azok ma már teljességgel, vagy csaknem teljességgel elfedett állapotban vannak is jelen az agy adott pontján. Mert teljességgel nem lehetnek elfedve, hisz az Én-rész lényegében máig is ezen agysejtek közreműködésével lehet képes a Lélek-szál használata révén az agyhoz, az agy Tudatosodott agyi állományához csatlakozni. S mert a korona csakra közelében lévő Én-rész, és az agy Tudatos agyi állománya közé az atlantisziak (stb.) esetében még nem ékelődtek be a test spontán működéséért, az egyes testszervek és testsejtek működéséért felelős agysejtek a maguk számára szükséges alsóbbrendű energiáival, mint az a ti korotok emberénél is van, a kapcsolat az Én-rész, és a Tudat közt csaknem teljességgel közvetlennek volt nevezhető. Az Én-rész a Lélekszálon át küldte – küldi a maga késztetéseit a Tudat felé, amely Lélekszál akkor, tehát az atlantiszi (stb.) ember esetében még lényegesen rövidebb volt, mint ma. Ma a kisagyban, annak egy bizonyos pontján tartózkodó Én-rész, és a Tudatosodásra alkalmas agyi tartomány közt nemcsak hogy hosszabbra kellett nyúljon a Lélek-szál, de a megnyúlt Lélekszálat a testi funkciókért felelős agyi állományokban rezgő alsóbbrendű, bár nem fizikai energia árnyékolja le, megnehezítve, vagy egy-egy igen erős (s bizony, nem egyszer épp az ellentét által felerősített, már-már követelővé és kényszerítővé növelt) fizikai késztetés során és révén akár teljességgel el is lehetetlenítve a kommunikációt az Én-rész, és az agy Tudata közt. S mert ez ekként van, az ellentét kezdettől, s mindmáig is arra törekszik, hogy az egyes testi késztetések (s kiváltképp a negatív késztetések!) erejét növelje, növelve ekként a késztetés alsóbbrendű energiáinak mennyiségét is, amely energiák mindenkor kényszerítő hatással vannak magára a Tudatra, sokkal erősebb késztetést adva számára, mint amilyen szintű késztetést az Én-rész átközvetíthet. S az alsóbbrendű, tehát a fizikai késztetések energiáját nem csak az ellentét, de a környezet, a környezeti elvárások energiái is megtámogatják, míg az Én-rész már nem meríthet az ÉN energiájából, arra pedig, hogy már ténylegesen is a Kegyelmi Erőből igyekezzetek meríteni, megtámogatva ezzel a magatok Én-részét, növelve annak magával vitt, tehát meglévő energiáit, még csak igen kevesen vagytok készek. Mert a képesség lényegében minden egyes, Szellemi Én-résszel bíró emberben meg van. De könnyebb a fizikai késztetés parancsát követni, semmint megkísérelni az arról való lemondást, s a test követeléseivel szemben, vagy akár a környezet elvárásai, vagy akár neheztelése ellenére is az Én-rész-től érkező gyengébb, de sokkalta fontosabb, mert mindenkor tisztább, s ekként ténylegesen is a Felfelé vezető Útra vivő késztetések betöltésére törekedni. S mert hogy gondolataid közt ez a kérdés is felbukkant, a szellemi fogyatékkal élők kérdésére is felelek, kicsim.
57
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Az ő esetük lényegében két féle lehet. Többségében már a fogantatás pillanatában, vagy a magzati szak egész korai időszakában eldől: egy bizonyos, a ti szempontotokból lényegtelen oknál fogva kész, és képes is e az Én-rész a majdan kifejlődő agy egy bizonyos tartománya felé olyan energiákat átáramoltatni, amelyek a magasabb fokú Tudatosodásra alkalmassá teszik az adott ponton lévő, erre rendelt agyi állományt. Ha ez valami oknál fogva nem történik, vagy nem történhet meg, a Tudat megreked a korábbi szerepkör egyik vagy másik fázisánál. Lényegében tehát az történik, hogy a Tudat visszatér a maga kezdeti feladataihoz anélkül, hogy a magasabb szintű feladatok irányításának feladatkörét az Én-rész ismételten átvenné, vagy átvehetné, hisz ez utóbbi a ti szinteteken még nem is volna lehetséges. Ez esetben az illető Testvérnél a szellemi fogyatékosság mindahány jellegzetes tünete megfigyelhető lesz, mert az Én-rész az alap szintű fejlődési fázisban megrekedt Tudat számára sem lesz képes megadni a késztetést az általa már el nem végezhető feladatok felvállalására és elvégzésére, mert nem lesz képes az akarati energia átközvetítésére sem. S mert hogy erre az ellentét sem lesz képes, a test lényegében az ösztön szinten marad, s akkor földi értelemben véve ténylegesen nem él: csak vegetál, létezik, mert a test vegetatív fizikai működési rendszere működteti, már amilyen szinten működtetni képes. A másik esetben az Én-rész azt követően igyekszik megszakítani a kapcsolatát az általa épp hogy csak Egy-ségbe rendezett sejtekből lett magzattal, pontosabban annak majdani agyi tartományával, hogy a két test-elem, azaz a petesejt, s a férfierősejt összevonásának pillanatában egy bizonyos mennyiségű energiát már átáramoltatott az adott pontra. És ennek is meg van a miértje! A Kapcsolódás, tehát maga a fogantatás, amely egyben maga a testet öltés is, az a Pillanat, amikor az Én-részben ténylegesen is tudatosodik az Életfilm minden egyes eleme, de már az is, hogy az Életfilmet egy olyan közegben kell végigjátszania, és végigjátszatnia a már megfogant testtel is, amelyben az ő lehetőségei lényegesen korlátozottabbak, mint az asztrális síkon tartott „főpróba” alatt voltak. Nem egyszer szembesül a közeg erősen negatív voltával, a szereplők és mellékszereplők pillanatnyi adottságaival, és azok várt - várható változásaival egyként, s ha a vállalt feladat nagysága megrémíti, vagy inkább úgy fogalmaznék: elbizonytalanítja, Szellemi gondolati energiája ereje révén megpróbál kiemelkedni a Tudat mellől, abban a hiszemben, hogy az utolsó pillanatban még megszüntetheti a kapcsolatot a már egyesült sejtek és önmaga közt, a Lélekszál elszakításával. A Lélekszál azonban nem szakad el, csak megnyúlik, így az Én-rész a későbbiek során már ha akarná, sem tudná még olyan fokon sem irányítani, vagy befolyásolni a Tudatot, mint tehette volna azt, ha mindahány várható, bár teljességében csak a Testet öltés pillanatában megérzett - megértett nehézség ellenére is a Feladat teljes felvállalása mellett dönt. Ez utóbbi a ritkább, bár ha egy kicsit körül pillantasz Én-részed Útján a Föld-test teljességén, megfigyelheted, hogy ma már koránt sem olyan ritka, mint volt az mondjuk ez előtt ötven, vagy száz földi esztendővel. S amiként az előbb vázolt történés, ez utóbbi sem a „véletlen” műve! A Tudat, ha az Én-rész csak részlegesen tölti be, még képes lehet egy bizonyos fokú tudatosodás elérésére, vagyis az illető testvér meg tud tanulni olyan dolgokat, amelyeknek elsajátítása túllép a spontán test-működés szintjén, s túl akár a Tudat legalsó szintű fejlődési, vagy inkább érettségi fokozatán is. Az ekként fogyatékkal élő személy többnyire képes megtanulni írni és olvasni, s akár elég jó eredményeket is érhet el a nem gyakorlati élet területén: de már az Akarat, vagy a magasabb szintű értelemben vett Bölcsesség által irányítandó cselekedetek terén hátrányossá, csökkent energiájúvá lesz, aminek révén a Tudat is megkötötté válik. A kifejezetten csak elméleti ismereteket ugyanis a Tudat maga is az agy egy másik agyi állományának révén lesz képes megszerezni és elraktározni. Azon agyi tartomány révén, amely ugyan elengedhetetlen része a tudati agyi állománynak, de amelynek megléte nem egyedülvaló feltétele mégsem magának az Útnak: s ez a memória-készséget adó agyi állomány, amely, ha legalább alapfokon a Tudat rendelkezésére áll, képessé teheti magát a Tudatot, s ennek révén a testet is az Út teljes és maradéktalan végigjárására, de amelynek megléte nem mindenkor biztosíték arra, hogy az Út ténylegesen is teljes értékű legyen. Az előbbi eset erre mutat rá, míg a következő arra, hogy a Tudat magasabb szintű memória-készsége nélkül is teljes és egész lehet egy-egy Út. Van, aki képtelen megtanulni írni és olvasni, vagy egyáltalán nem képes eligazodni a számok világában, ám ettől függetlenül még képes az elébe álló fizikai történéseket megoldani, s egy teljes értékű életet élni, akár egy nagyobb családot is irányítva. S erre is számtalan példát találhattok úgy a múltban, mint a jelenben is, hisz amiként volt, ma sem ritkaság az olyan ember, aki nem tud sem írni, sem olvasni, bár 58
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet igyekeztek megtanítani rá, de ettől függetlenül képes ellátni a családját, s megfelel az élet minden egyéb területén, ahol nincs szüksége magasabb szintű emlékező tehetségre. Ez tulajdonképpen nem a szellemi fogyatékosság jele, inkább csak a Tudat csökkentebb, vagy teljességgel más irányú energiáját jelzi, amely azonban nem alkalmas az agy emlékezeti elemek tárolására és azok szükség esetén való mozgósítására képes agyi állományának magasabb szintű működtetésére. Ez az agyi állomány lényegében olyannyira nem teljes értékű része a Tudatnak, hogy egy bizonyos életkor után, vagy bizonyos történések következtében spontán módon le is épül, s ha megtartja is a korábban befogadott ismeretelemeket, újabbakat már nem lesz képes elraktározni, vagy a régiek hullanak ki belőle „nyomtalanul”, s csak a legfrissebb információk ragadnak meg benne, s azok is csak az újabb információk érkeztéig. Azt sem véletlen tétettem idézőjelbe, hogy nyomtalanul, hisz az egyszer megszerzett ismeretek (legyenek ezek elméleti, vagy a nem tanult, de a gyakorlatban megszerzett ismeretek), ha a memóriából törlődnek is, megmaradnak az Én-részben, vagy a Globális Tudattárban, vagy ha az adott ismeret teljességgel átlagos és szokványos (mint éppen az írás - olvasás), a Föld légterének bizonyos energia-gyűrűibe épülten, hisz az ismeretek megszerzésére fordított akarati Energia nem vész el, mert az, mint mondtam, mindenkor az Én-rész által átközvetített energia egy része, azaz Szellemi Erő, amely mindenkor örök. Csak az nem mindegy persze: mire használja a Tudat, milyen információk megszerzésére, milyen ismeretek elsajátítására fordítja az Én-résztől átkért és átáramoltatott akarati Energiát, amiként az sem mindegy: valóban az Én-résztől nyert akarati Erőre, vagy az ellentét által a Tudat felé áramoltatott, immáron negatív energiára támaszkodva megszerzett ismeretekről van e szó?! Ha ez utóbbi épül be, majd vész el a Tudat emlékezeti egységéből, az ekként „semmivé lett” emlékezeti kép energiája természetes és spontán módon áramlik a Föld legalsóbb szintű energia-tartományába, nem egyszer akként, hogy a kiáramlott energia, s az annak révén megszerzett, majd akár már cselekedetté tett, tehát a megvalósítás szintjére emelt tudás-elem annak kiáramoltatója ellen fordul. A negatív irányú energia révén megszerzett, nem éppen tisztának nevezhető ismereti elem a Tudat emlékezeti tartományából már kiemelkedve a korábbihoz hasonlatos, de már felerősödött, mert mozgásba hozott és mozgásban tartott energiává válik. A már gyakorlattá is tett negatív ismeret megszerzéséhez és megvalósításához az ellentét által a Tudat felé áramoltatott negatív energia a kezdeti mennyiség többszörösére növekedik, amely viszont, éppen tömegénél fogva nem marad meg a Légtérben, de a Föld szellemi burka felé igyekszik hatolni, amely viszont visszaveri azt, mint számára létidegen energiát. Az ekként visszaáramló energiatömeg ismét a légtérbe kerül, de mert az energia lenyomata egy bizonyos Tudatban továbbra is jelen van, az ekként visszaáramló energia igyekszik a hozzá leginkább hasonlatos rokon-rezgésbe illeszkedni, hogy nyugvópontot találjon. Minthogy azonban a Tudat ama része már nem képes befogadni a korábban kiáramoltatott agyi energiát, az már az agysejtekéhez hasonlatos rezgésű testsejtekbe igyekszik, és fog is (legalábbis részben) behatolni, a test gyors, és hirtelen elöregedését, vagy akár a sejt-állomány teljes és végleges leépülését, azaz a fizikai szervezet súlyos betegségét, s végül akár annak halálát is okozva. Nem véletlen szoktam óvni mindenkit az ellentét által íratott „tanításoktól”: azok energiája is az agyba épül be, s mert azon tisztátalan elemek is kiürülnek az agy emlékezeti állományának leépülésekor, a kiszabadult energia, amely annak mozgása végett már egy bizonyos fokig mindenképp megnövekedett energiaként emelkedik a Föld légterébe, tovább szennyezve a már amúgy is tisztátalan tudati - akarati és érzelmi energiákkal telített légkört. S hogy ez mire vezet, már magatok is tudjátok: annyiszor elmondtam már, hogy nem kell megismételjem… De lépjünk tovább megkezdett témánkban, hisz még épp csak a Múlt egy-egy kis szeletkéjét mutattam meg. Igaz: a múlt, legalábbis a nagyon távoli Múlt képeitől már elszakadunk: ott már nem szükséges megmutatnom, merre, és miként vezethetett volna még az Út, pontosabban az Utak sokasága, mert azzal csak a tudati kíváncsiságot elégíteném ki, de sem előrébb, sem feljebb nem jutnátok a megszerzett, de már csak mint megvalósíthatatlan, mert a Múlt során megvalósítatlanná tett ismeretek révén.
59
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Ehelyett ugorjunk egy nagyot már Térben és Időben, a következő pontra, amely még egy bizonyos fokig alkalmas lett volna a teljes emberiség Történelmének megváltoztatására, de amelyet az ember, amiként a többi Kegyelmi Lehetőséget: ismét csak nem fordított a maga javára, mert könnyebb volt az ellentét, semmint a Kegyelem Istenének szavát követni… És itt és most már nem az egyiptomi korra, pontosabban, nem magukra az egyiptomiakra gondolok! Mózes korára, s a Mózes-kori emberiségre. Ugyan korábban már érintettük a kérdést, de mert igen fontos és lényeges állomása volt, s maradt is a ti tényleges Történelmeteknek, kell, hogy kissé részletesebben is megvizsgáljuk, ha még nem is akként, ahogy az Ószövetség kibontásánál azt tenni fogjuk. A Mózesnek átadott Parancsolatok lényegében két fő részre bonthatóak. Célozták a fizikai fejlődést a Tudat fejlettségi szintjének emelése révén, de célozták a Szellemi Ébredés elősegítését is… – ismételten csak a tudati ismeretek mind szélesebb körű kibővítése révén. Ez volt az a korszak tehát, amelyen már nem az Én-rész: a Tudat kellett a fő szerepet felvállalja, amely viszont, amiként az a fentebbiekből is kiderült, lehetetlenség lett volna az Én-rész magasabb fokú akarati energiája nélkül. Viszont ez volt az a korszak is, amikor a Tudatot ki lehetett mozdítani a maga holtpontjáról – ismét csak az Én-rész Szellemi energiájának aktivizálása révén. A Lemúriaiak által kiemelt ember-csoport eltűnt, amiként eltűntek a Föld színéről maguk a Lemúriaiak, s a Mú-szigetre ékezettek, s későbben az egyiptomiak még ténylegesen is magasabb tudati-szellemi fejlettségi szinten álló tagjai, vagyis a Beavatottak, s ezzel az emberiség csaknem egésze egyazon fejlettségi szintre került: ki előrébb járt valamivel, ki még az átlagos fejlődési szintet sem egészen érte el, tehát kisebb eltérések voltak, de az emberiség átlagos fejlettségi foka az első szférikus szint alsóbb szintű dimenzióinak, azok fejlettségi fokának volt megfelelő. Már nem, vagy csak egyes törzsek tagjai fordultak olykor a saját törzsükbe tartozó ellen, de még szinte a Föld minden népeiben megmaradt az állatvilágra jellemző ösztöni késztetés, amelyet követve az idegen törzsekhez tartozókat csak mint zsákmányt, későbben pedig mint az isteneik oltárára szánt áldozati ajándékot tekintették. Erről a szintről nem is volt olyan könnyű kiemelni az erősen Természeti késztetéssel bíró Tudatot, amelyben még több volt az ösztön szintű, semmint a ténylegesen is Tudatos késztetés, s szinte jelentéktelen szinten állt az Én-rész szellemi késztetése, annak tudatos, vagy akár még tudattalan követése, vagy annak akár leghalványabb árnya is. Az Én-rész lényegében már teljességgel kiépítette az agy tudattalan és Tudatosodásra alkalmas állományait, s már az ösztön szintű késztetések Tudat szintre emelésének feladatát végezte. Ez ebben az esetben viszont még csak azt, és annyit jelentett, hogy az ember nem csak ösztönei szavát követve ejtett zsákmányt, de már megtervezte a vadászatot, s nem csak akként, amiként a fejletlenebb törzsek tagjai, hogy a vadászat előtt „isteneik” közbenjárását kérték: ez is része volt a vadászatnak, hisz a rituális szertartásokhoz való ragaszkodás megmaradt a Tudatban (s ez mindmáig benne is él!), de már a maguk szerepét is előre végiggondolták, mérlegelve a lehetőségeket, de a korlátokat, az esetleges akadályokat is. Vagyis az ösztön-én és a Tudatos én kezdett szerepet cserélni, s amilyen fokon az ösztön-én a háttérbe szorult, olyan mértékben érvényesülhetett a Tudatos én. E korszak jellemző szava tehát a mérlegelés képességének kibomlása: tudom, mire vagyok képes egyedül, milyen eszközökkel milyen vadra vadászhatok, milyen lehetőségeim vannak, ha társakkal vadászom, és felmérem azt is, miként menekülhetek, ha nálam erősebb ellenféllel állok szemben, akár azon az áron is, hogy a testemben lévő táplálkozási ösztön kielégítéséről is le kell mondanom. Ez lényegében már az önfegyelem első, bár még igen kezdetleges fokára lépést is jelentette, s ez, bármennyire is a kezdet volt csupán, a mindenkor ösztöneire hallgató lény életének jelentős fejlődési állomása volt, s mert az volt, ennek a képességnek kibontását, és mind magasabb szintre való fejlesztését, annak folyamatként való megélését máig őrzi a Tudat, mint a ti tudati fejlődéstek egyik kezdeti állomását. (A kicsinyek sem tudnak várni, ők is hangos sírással jelzik a test táplálkozási ösztönének késztetését, amiként nem képesek tudatosan szabályozni a test alvási, vagy méregtelenítési - salaktalanítási folyamatát sem: ezt már a későbbiek során kell megtanulják.) A Tudat tehát az ösztöni késztetés azonnali betöltésének szintjéről a második fejlődési szintre emelkedett, vagyis képessé lett tanulni. A következő fejlődési fázis az, amikor a már megtanult cselekvési - viselkedési elemeket megtanulta fontossági sorrend szerint mérlegelni, s az ezt követő fázis, amikor a megtanult viselkedési - cselekvési elemek helyes, vagy helytelen voltát is képessé lett megmérni. Ehhez 60
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet viszont már kellett, hogy az Én-résztől érkező késztetéseket is képes legyen fogadni a Tudat! Vagyis a Tudat e fejlődési fázisa lényegében egybe esik az Én-rész első, kezdeti fejlődési, azaz Ébredési fázisával. A Mózes korabeli, s már kifejezetten a Mózes népéhez tartozó ember már ezen a tudati fejlettségi szinten állt. Az Izráel fiai közé érkezők Én-része már olyan energiákat vihetett magával, amelyek révén a legdurvább, s még szinte teljességgel csak ösztöni késztetések elvetésére bírhatta a Tudatot. Ez azonban még mindig kevés lett volna a kannibalizmus teljes és végleges elhagyására, hisz a tudati képek, a Tudat ismeretei közt nem szereplő dolog felé kellett volna terelje az Én-rész a Tudatot egy olyan közegben, amelyben az egymás elleni vadászat volt az általánosan elfogadott, úgy az ember, mint a körötte lévő Lélek-lények esetében, vagyis amely közegben e cselekedet energiái voltak a Légtérben is, amely energiákból a Tudat (nem egyszer épp a rituális szertartások révén) a cselekedet elvégzéséhez szükséges energia nagy részét nyerhette, s amely energia mint a nyers fizikai erő kiegészítője szolgált az embernek a vadászat során. Kezdetben még nem az ellentét késztetését követte az ember, mert hisz míg a test a számára, tehát az ellentét számára kedvező cselekedetet végzi, szükségtelen volna annak elvégzésére késztetni az elmét, de még nem is az Én-rész késztetését, mert annak elsődleges érdeke még a csak test puszta fizikai létének mindenáron való megőrzése, bárha mind Tudatosabb formában való megőrzése volt. Az Élethez való, elidegeníthetetlen JOG volt az első, amit az Én-rész, mint a Tudattal elfogadandó Bölcsességelemet magával vitt, s hogy annak első fokon való kibontása, az egyén saját életéhez való jogának elfogadása, s e hatalmas Kegyelmi Ajándék megóvásának ösztön szintről tudati szintre való emelése megtörtént, az Én-rész a második fázist kellett elfogadtassa a Tudattal. Tehát már a mások, bár még csak az azonos fajhoz tartozók Lét-jogának elismertetése volt a következő feladat: annak a Jognak elfogadtatása, amelyet teljes, és tökéletes formában még ma sem minden ember nevű lény képes elfogadni, ha már az Ön-léthez való jogot mind elfogadja is, s azt másokkal is igyekszik elfogadtatni. Pedig éppen ez az a Bölcsességelem, amelyet már a második szféra alsó két dimenziójáig emelkedhetve meg kellett volna hogy tanuljon mindenki, méghozzá a maga teljességében, ha ott, azon a szinten, tehát a második szférában még nem is abban a formában, hogy a Lélek-lényekre: a segítségül mellétek adott, s a Természetben élő állatokra, vagy akár a növényvilág nem kifejezetten és célzottan táplálkozási célra rendelt egyedeire is vonatkoztatva a Törvényt: de vonatkoztatva azt már mindenképp, minden körülmények közt, és mindahány ember nevű lényre! De csak kellett volna, és természetesen ennek valósággá lehetéséhez az adott szintre, s az adott korba érkező Én-rész magával is vitte az ÉN-ből kapott Erőt, hogy már annak révén segítse a Tudatot olyan Bölcsességi elem elfogadására és betöltésére, amely, miként az imént mondtam, még teljességgel eltért a Föld más, szellemmel nem bíró lényeinek, s az alacsonyabb Ébredtségi fokozaton álló, bár hozzá hasonlatosan Én-résszel, tehát Szellemi elemmel bíró lényeinek viselkedési szokásaitól, amiként eltért a maga korábbi szokásaitól is. E Törvény volt az egyik legfontosabb eleme Mózes Tanításainak is, amely akként volt része a Tíz Parancsolatnak, hogy nem volt konkrétan része annak, de része volt a Mózes által átadott egyéb Tanításoknak, amely Tanítás nélkül viszont a Tíz Parancsolatot sem lehettek képesek betartani… Bár az Én-részben már meg volt a kellő Erő, hogy a Mózesi Tanításokat elfogadtassa a Tudattal, ez nem is volt olyan könnyű és egyszerű. Minthogy a Mózesi Rendelet már nem illett bele az ellentét kívánalomrendszerébe, az Én-rész kellett a Tudat felé áramoltassa az annak elfogadásához szükséges többletenergiát, miközben az ellentét is igyekezett, méghozzá mind erőteljesebben a Tudat felé áramoltatni a maga késztetését, s az annak betöltéséhez szükséges ellen-energiát. S ez az a jelenség, amelyre utalni szoktam, amikor azt mondom: a TUDAT, mint nem fizikai test-elem az Én-rész és az Ellentét küzdőtere: s ez ekként is van! Amint fentebb azt is mondtam, a Tudat csak egy bizonyos, éspedig nagyon is csekély ön-energiát tudhat a magáénak. Csak annyit, amennyi a Tudatosodásra alkalmas agysejtekben mint fizikai elemekben van. Ezt az energiát használhatja fel az Én-résztől érkező energia magához vonzására, de ezt használhatja fel az ellentét energiájának magához vonzására is, ami mindenkor be is következik, s ha az Én-résztől érkezett késztetés, s a késztetés betöltéséhez átáramoltatott energia gyengébb, mint az ellentéttől jött
61
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet késztetés, amelyhez az ellentét is mindenkor elegendő, s még annál is több negatív energiát igyekszik áramoltatni a Tudat felé. A Tudat megtanulta a test létben tartásának fontosságát, a test Lét-hez való jogát, s fokozatosan megtanulta a test létben tartásának mind magasabb szinten való biztosítását is, már átvéve az Én-résztől a test működtetésének és oltalmazásának feladatkörét: és éppen ez az, ami lehetővé tette az ellentét számára, hogy e történés során is elfogadtassa a Tudattal: ő maga az Én, az EGÓ, s minden más: a test, a környezet, s minden, a környezetben lévő test és tárgy is az ő érdekeit kell, hogy szolgálja. A Tudat érdekeit viszont a test igényeivel azonosíttatta, így a Tudatban lassan az a gondolat, majd érzet fogalmazódott meg, hogy ő maga a test, s annak mindahány, tehát fizikai és nem fizikai eleme is, amelyeken kívül sem fontos, sem lényeges nincs, nem létezik, mert kívül esik az egó-képen. A folyamat tehát teljességgel megfordult! Az atlantisziaknál a Tudat kellett átadja a test irányításának jogát az Én-résznek: a ti emberiségetek korai fejlettségi szinten álló tagjainál az Én-rész vezette a testet a Tudat egy bizonyos fejlettségi szintjéig: aztán ő kellett átadja a test irányításának jogát a Tudatnak, hogy akkortól ő maga már csak a háttérből igyekezzék hatni a Tudatra a maga késztetéseinek átközvetítése, s a késztetés betöltéséhez szükséges többletenergia átáramoltatása révén, míg ő maga mindenkor elfedve maradt a Tudat előtt. Vagyis az Én-rész akként kellett hasson a Tudatra, hogy az még csak el sem fogadta, hisz nem is tudta az Én-rész létezését! Igaz: az ellentét is akként kellett hasson rá, de az adott szint, s a test maga is az ő késztetését támasztották alá, lévén még a szférikus és dimenzionális szint Energiája is, s a test mindahány eleme is meglehetősen besűrűsödött, besötétült energiákból állott, amely energiák még az ellentét által felközvetített energiákkal harmonizáltak erősebben, nem az Én-résztől érkező, s mindenkor az előbbieknél lényegesen magasabb rezgésszintű Energiával. Az Én-rész előnye és erőssége, s ekként reménye is éppen ebben a jelenségben rejtezett! Ha az ellentét nagyobb mennyiségű negatív energiát áramoltathatott is a Tudat felé, s ha az ekként feláramoltatott energia a test-elemek-kel, és a környezeti energiákkal harmonizált is, az Én-rész energiája mégis erősebb volt, mert annak magasabb tisztasági foka nagyobb hatóerőt is kölcsönzött néki. Idézzük csak fel, mit tanultatok az egymással szembe álló energiák egymásra hatásáról: „A Föld légterében lévő gyűlöletenergiákat azonban csakis a Szeretet révén lehettek képesek közömbösíteni. Ám annak erejével akár megfordítani is képesek lehettek a mind sűrűbbé váló gyűlöletenergiát, hisz egy Szeretet-molekula száz gyűlölet-molekulát képes átminősíteni és emelni, a maga képére formálni: s e száz megtisztított érzelmi molekula aztán maga is, egyenként száz gyűlölet-molekulát nemesít, azaz tisztít meg.” (Szavak…- sorozat, XIV. köt. 98. old) Tehát egyetlen Tiszta Szellemi elem száz ellentétes forgásirányú, azaz negatív energia-elemet képes közömbösíteni, vagyis ha az ellentét százannyi energiát áramoltat a Tudat felé, mint amennyit az Én-rész, csak ugyanannyit áramoltatott, mint az Én-rész, s akkor az Út során az agy tudatosodásra alkalmas tartományaiban már meglévő Bölcsesség-elemekre támaszkodva a Tudat kell meghozza a maga döntését: mely irányt fogadja, s melyiket veti el, s melyik késztetés megvalósítása felé fogja vezetni az általa irányított fizikai testet. S ez a folyamat itt is megváltozott az atlantisziaknál ismertetett képhez viszonyítva, ahol még az Én-rész volt mindahány Bölcsességelem letéteményese, birtokosa és őrizője is. A Tudat ugyanis, amely alap szinten tényleg nem bír ön-energiával, a magába zárt, tehát el, és befogadott Bölcsességelemeket a ti esetetekben (tehát a második emberiség tagjai esetében) az Út végéig a magáénak tudhatja, s mint saját Erőt használhatja, ha az ténylegesen is Felismeréssé érett benne is, és az Én-részben is, amelynek csak a Felismeréssé érett, s adott körülmények megléte esetén gyakorlattá is változtatott Bölcsességelemeket van módja már az Út végén magához vonni, hogy az attól kezdve az ő, majd az ÉN, s ekként a Szellem Erőivé legyenek. S itt sem véletlen emeltük ki, hogy az adott körülmények megléte esetén, mert amint mondtam már ezt is, gyakori, kiváltképp most, a ti korotokban, s éppen hogy köztetek, hogy a Tudat olyan Bölcsesség-elemeket is magához vonzhat, amelyeket a magatok jelenlegi szintjén még (vagy bizonyos okoknál fogva már) semmiképp sem lehetne módotok megvalósítani: de már a Holnapokra készülve megismerkedhet azokkal a Tudat. Ez esetben viszont maga a Tudat tényleg csak megismerkedik a Bölcsesség-elemekkel: Felismeréssé már az Én-rész számára válik, 62
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet amely a későbbi Úton fogja valóság szintre emeltetni az akkor rendelkezésére álló Tudat révén az akkori fizikai eszközzel, vagyis a fizikai testtel. Ez természetesen tényleg csak azon Bölcsességi elemekre, tehát azon Tanításokra vonatkozik, amelyeket a magatok szférikus és dimenzionális szintjén nem, vagy nem teljességgel valósíthattok meg, vagy azokra, amelyek megvalósításához nincs, és korotoknál, vagy akár egészségi állapo-totoknál fogva nem is lehetne meg bennetek az Erő. Hogy ennek milyen ok rejtezik a hátterében, már szintén többször is említettem, így most erre sem térünk ki ismét. Amit még (vagy már) képesek lehettek Valóságszintre emelni, azt meg is kell, hogy valósítsátok: a többit viszont meg kell, hogy ismerjétek, hogy a Tudat által megismert Bölcsességelem tényleges Felismeréssé érhessék az Énrészben, mielőtt az adott fizikai ÚT véget ér: ekként készülhettek már ott, a fizikai síkon a Holnap Útjára, amelyet nem egyőtök Én-része már a jelen Út előtt felvállalt, s épp amaz Út érdekében járta - járja ezt az Utat, s éppen most, tehát a Nagy Ugrást megelőző korban, hogy arra a minden eddiginél fontosabb Feladatot adó/adható Útra már eleve a tényleges Felismerések birtokában indulhasson. S hogy mi, és mennyi az, amit még, vagy már meg kell, és meg lehet valósítanotok: nos, ezt már ki-ki maga kell lemérje és felismerje. S ebben van hatalmas szerepe és fontossága a Tudat bölcsességének, mert bizony, tudnotok kell nemet is mondani, ha egy elvégezni kívánt Feladathoz már nincs meg bennetek a fizikai, tudati és/vagy a Szellemi Erő, de tudnotok kell igent is mondani, ha az adott Feladat elvégzéséhez inkább csak a mersz, vagy az Akarat hiányzik… S most ismét lépjünk vissza, és tovább is ekként. A Tudat tehát az Én-rész, és az ellentét küzdőterévé lett, s ennek a gigászi küzdelemnek még a Globális s a Kozmikus Tudattárban sem voltak emlék-elemei, vagyis az Én-rész még az ÉN-ből kellett magával vigye a Tudat felé árasztandó Bölcsesség-elemet a küzdelem megvívásához. Akik korábban még a magasabb szinteken indulhattak útjukra, nem tapasztalhatták meg e történést, hisz az Én-rész a Tudat fejlettségének egy bizonyos szintjén spontán módon vette át az irányító szerepet, így nem kellett megtapasztalják Satana ármánykodásait, mert azokhoz nem érhetett fel a maga sötét erőivel, míg akik az alsóbb szintre hulltak, maguk is az általa mutatott irányt akarták követni: őket tehát nem is kellett csábítani vagy elámítani, vagyis ők sem ismerhették meg magát a harcot. Ekként viszont az első szférikus körből már kiemelkedett Én-rész A SZELLEMI TÖRVÉNYNEK az ÉN-ben maradt, halvány, de mindenkor tökéletes tisztaságú Elemét, annak energiáját vitte magával, hogy azzal hatva igyekezzen a maga iránya követésére bírni a Tudatot s ekként a testet is. Az Én-rész által az ÉN-ből levitt Bölcsességelem ellentéte viszont nemcsak hogy megvolt a Globális és a Kozmikus Tudattárban, de amikorra Mózes a Törvényt kezéhez vehette, az Én-részben is (még Mózes Én-részében is!) megvolt a történés: az ölés, éspedig az emberölés történésének energia-lenyomata, akár akként is, hogy az éppen járt Út során, az akkor megismétlődő cselekedet révén egész mélyen íródott be az Énrészbe, s akkor már a Tudat emlékezeti és ismeretenergiái közé is. És az Én-rész mégis kellett, hogy győzedelmeskedjék! Nem véletlen volt tehát az sem, hogy Istenünk az emberi Tudat számára is el kívánta juttatni a Törvényt, annak legfontosabb Bölcsességi elemeit, amiként az sem véletlen, hogy éppen olyan előzmények után, és olyan, valóságosan is nem mindennapi körülmények közt kellett azt Mózes kezéhez eljuttassák Testvéreink: adja tovább, tegye ismertté, s ekként tudati elemmé a nép körében az Istennek Parancsát. Azokat a Parancsokat, amelyek legfontosabbikát: az ÉLET feltétel nélküli tiszteletét, amely mindahány Szellemi Én-rész számára a Visszavezető Utak végigjárhatásának feltétele volt, s maradt is, az Én-rész is magával vitte, mint az Út során a Tudattal elfogadtatandó, s Valóság szintre emelt Bölcsességelemet. Az sem véletlen, hogy a „Ne Ölj!” - égmagas Parancsolata (bárha több, már kisebb Parancsolattal együtt) külön is meg lett fogalmazva, holott ha csak a legelső Parancsolatot valósággal és annak teljességében betölti a Mózes népe, vagy akár ti magatok, az összes többit akárha nem is kell, hogy ismerjétek, mert abban az egyetlenben mindahány egyéb Parancsolat is bennfoglaltatik! Aki Istent igaz szívéből, lelkéből, szelleméből, minden ő Erejéből valóságosan is Szereti, nem tesz semmi olyat, amivel bárkinek, bármiképpen is ártalmára volna, hisz aki ellen vét, épp úgy Istennek Gyermeke, Isten Erejéből született, ekként épp úgy része, Eleme Istennek, a Végtelen, Tökéletes Örökkön való Mindenségnek, mint ő maga, így ha Istennek egy Teremtménye ellen vét, már Isten ellen vétett, ha pedig vétett, nem is szereti Isteni ereje teljéből, hisz ereje egy részét nem Isten felé fordította: de Testvére ellen, aki maga is a Végtelen 63
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Mindenség része és részese. Ilyen egyszerűen meg lehetett volna egyetlen Parancsolatban fogalmazni A TÖRVÉNYT; ha az emberi Tudat állt volna azon a fejlettségi szinten, amelyen ez megértetté válhatott volna számára. De mert még távolról sem állott azon a szinten, az első, és a Legfontosabb Törvény mellett a főbb, de a fizikai szinten leggyakrabban elkövetett bűnökre vonatkozó tilalmakat is elé kellett adnia, el kellett rendelnie Istennek. S nem azért, hogy e Parancsok által megkösse a Tudatot, vagy a testet, de hogy a kettő által megkötött Én-részt szabaddá tegye: hadd induljon el már ténylegesen is a Felfelé, de már a valóban Felfelé: az ŐS ÖRÖK HAZÁBA VEZETŐ Úton. Mózes, miután a Parancsolatokat vette, át kellett adja azt a népnek, s a nép tovább kellett volna adja mindazoknak, akik közé érkezik, s akik már alkalmasak rá: átvenni, és meg is érteni e Parancsokat. De volt a Parancsolatok leközvetítésének még egy, s nem is kicsiny, és nem is mellékes oka! Azt ugyan Istenünk is tudta, hogy a Mózes népén kívül az adott korban nem igazán van olyan nép a Föld színén, amely e Parancsolatokat a magáénak fogja elfogadni, aminek fő oka gyakran az volt, hogy ők már nem közvetlenül a Sínai hegyen megjelent Küldöttektől (tehát nem magától Istentől, ahogy azt Mózes népe is vélte és mondta/mondja máig is): csak hozzájuk hasonlatos emberektől vehették volna át azokat. De tudta azt is Istenünk, hogy a későbben Testbe öltöző Én-részek az ÉN-ből vett késztetés mellé már a Kozmikus és a Globális Tudattárból is magukhoz vonzhatják e Parancsolatok Valóság szintre emelésének energiáit: így az Én-rész már anélkül is megkísérelhette a Törvények és Parancsolatok elfogadtatását a Tudattal, hogy azt mindenkor, mindahány nép esetében külön - külön is le kellett volna közvetíttesse Isten az ember felé. A Sínai hegyen esett Történés, a Parancsolatok Kinyilatkoztatásának és átvételének, azok megismerésének, s mindinkább való, bár még csak a legalsó szintű értelmezésben vett megtartásának, azaz betöltésének energiája hatalmas energiatöbbletet jelentett mindahány Útra készülő Én-rész számára, így mind több és több nép tagjai közé érkezhettek olyan Testvérek (s nem egyszer a magasabb, de akkor még csak a harmadik szféra szintjére értek közül öltve testet a már lényegesen alacsonyabb rezgésszinttartományban lévő Föld színén), akik ha csak egyenként is, de magukkal vihették, s ismertté - elfogadottá tehették azt azon népek tagjai közt is a Törvény és Parancsolat egy-egy elemét akik közé érkeztek. Természetesen minden népnek a maga vallási rendszerén belül adva át a Parancsolatok egyikét vagy másikát, s ezek mellett mindenkor megismertetve már akkor az adott népeket (s még a leendő népeket is, azokat, akik még csak mint kóbor törzsek: járták a Föld útjait, keresve a számukra rendelt helyet) a legelső, és legfontosabb Törvénnyel, amely mindenkor az Egyetlen Nagy Parancsolat: a Szeretet Parancsolatával, míg mindahány nép, és mindahány vallási irány meg nem ismerte, s mint Isteni Szót: el nem fogadta azt. (Igaz: azt még, hogy Isteni Szó, mindahány nép és minden egyes vallási irány követői a maguk „istenére” értelmezve mondták, bárha a Parancsolatokat mindőjüknek A Kegyelem ISTENE adta, s adja mindenkor!) Mózes népe tehát, ha nem földi értelemben is, mégiscsak „széjjelszórta” a Tanításokat a Föld színén, hisz azt tán mondanom sem kell: azok közül, akik a későbbiekben más és más népek, avagy Törzsek közé érkezve vihették magukkal a Mózesnek, s a népnek leközvetített Parancsolatokat, gyakorta voltak ugyanazon Testvérek, akik akkor és ott az Izráel fiai közé számláltattak. Nem is egy volt köztük, aki egymást követően több, de mindenkor csak a Feladat elvégzéséig tartó Utat járt be ekként, így akár több nép és/vagy Törzs tagjai közt is testet vehetett egy (földi értelemben véve) igen rövid korszak alatt, akár azért, hogy átadja a Parancsolatot, akár azért, hogy mint Követő, mint Tanítvány: segítse a Parancsolat átadásának és elfogadtatásának Feladatával érkezett Testvér vállalását. Hogy ez utóbbi is mennyire fontos Küldetés volt, kiváltképp a maga hiedelemvilágában megrekedt ember-csoportok tagjai közt, nem kell mondanom. Ahhoz viszont, hogy a Parancsolatok már mint teljességgel letisztult tudati és szellemi Bölcsességi elemek maradjanak meg a Globális, és a Kozmikus Tudattárban, kellett, hogy a negyven esztendei vándorlás kimossa, vagy inkább kiégesse a Tudatból a bálvány-imádók közt töltött évszázadok alatt beléégett tisztátalan elemeket. Ehhez járult hozzá az a számtalan csodás történés is, amelyet az Izráel fiai az Út időtartama alatt megtapasztalhattak, hogy tudottá legyen bennük és számukra A Teremtő végtelen, gondoskodó, és törődő Szeretete, de hogy tudottá legyen bennük és számukra A Teremtő végtelen Hatalma is. 64
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Akkor, azon a szférikus ponton, abban a Tér-Idő gyűrűben az ember átalag életkora nem sokkal lépte túl az ősember életkorát: s itt visszatérünk egy kis időre ama kérdéshez, amelyet már érintettünk korábban is, vagyis az Ószövetségben lejegyzett, s az egyes emberek életkorát több évszázadban megjelölő leírásokhoz, amelyek, mint mondtam, nem az adott kor, de még a Naniviei, és az atlantiszi ember életkorát jelölték, aminek éppen a ti Korotok számára van rejtett Üzenet-értéke, és a ti korotok számára szóló Bizonyíték egy másik, még a tiéteknél is lényegesen magasabb Tér-Idő sík létezéséről, s az Első emberiségről is, ha csak ekként, tehát az ős-történelmi képek közé rejtetten is. S hogy mennyire nem az Ószövetségi korban élt emberiségre vonatkoztak azok az adatok, éppen hogy a ti emberiségtek fejlődése bizonyítja mindennél ékesszólóbban! Vegyük a kezdeti kortól a történéseket, s az azzal összefüggő, már általatok is (tudományosan!) bizonyított adatokat. A Tudattal még nem bíró lény, azaz az elő, és ősember test-maradványaiból megállapíthattátok, amiként meg is állapítottátok, hogy azok átlagos életkora úgy tizenöt - húsz év volt. Miután az Én-rész képessé vált a fizikai test teljes, s a már általatok ismert formában való megfogalmazására, s képessé vált a lét-megőrzés ösztön szintű késztetéseit mindinkább tudati - akarati szintre emelni, az ember, mint „én-tudattal” és „én-érzettel” bíró lény, más, már magasabb szintű és elvontabb, bár még mindig csak fizikai értelemben vett Ismeretek megszerzése felé indult, hogy azokat is tudati elemmé tegye, már akként rögzítve azokat a Kozmikus és a Globális Tudattárban, a Föld légterében, s természetesen az Én-részben is, amely a későbbi Út során már azon fizikai ismeretek birtokában kezdhette meg a test kiépítését. Ekként tehát még nem a magasabb rendű, s nem az összetett, de az egyszerűbb tudati ismeretek elsajátítását, annak képességét sajátította el maga az Én-rész is, megtanulva, hogyan aktivizálhatja az alapismeretek elsajátításához szükséges további agysejtcsoportokat. Ehhez azonban, lévén hogy egy Út alatt még csak egyetlen, számára új fizikai ismeretelemet kellett kibontson és megvalósíttasson az Én-rész a Tudattal, s azon keresztül, az arra való ráhatás révén (tehát már nem mint közvetlen, csak közvetett irányító) a fizikai testtel is, még mindig szükségtelen lett volna, hogy egy-egy Út akárha egyetlen évszázadig, s még az is, hogy fél évszázadig tartson. S erre azon a Tér-Idő síkon mégcsak lehetőség sem nyílt volna: a sűrű energia-elemekből álló fizikai testek lényegesen gyorsabban öregedtek el, lévén azokban több volt a negatív, s kevesebb a pozitív elem, az Élet-erő, mint akár a ti mai fizikai testeitekben is, akiknek Én-részei már a harmadik szférikus kör energia-elemeinek magukhoz-vonzása révén építhetik fel a majdani test-burkokat, amiként e test-burkok is a harmadik szférikus gyűrű energia-elemeit vonzzák magukhoz: általánosságban legalábbis, mert azért még a ti testeitekben is található a második, sőt: még az első szférikus gyűrű energia-elemeiből is, de található már a negyedik, s az annál is magasabb szférikus körök energiáiból is, hisz mindez megtalálható a Föld légterében, s a Föld körüli Kozmikus gyűrűkben is. S most e kérdést is hagyjuk magunk mögött: egyelőre ennyit elégséges tudnotok e kérdésről, s aztán, ha akként szükségeltetik, még erre is visszatérhetünk. Így inkább még egy kicsiny időre a Mózesi korhoz lépünk vissza, már valóban csak néhány szó erejéig. Ha Mózes, és a nép feladata kifejezetten és mindenképp a Tanítások és Parancsolatok már az adott korban való továbbadása lett volna, gondoskodik arról Istenünk: amikor a nép tudatában, s hogy egész pontos legyek: magában a nemzeti Tudattárban már megmaradt a Parancsolatok mindegyike, s megmaradt már a Globális és Kozmikus Tudattárban is, az más népekhez is eljusson rajtuk keresztül. Akkor viszont Mózes és a nép nem körben halad negyven esztendőn át a sivatagban, s nem biztosítja számukra a Parancsolatoknak a nemzeti Tudattárba való beépülését követően az Ígéretnek Földjét és a letelepedést, de egy hosszabb, s a Föld teljességére kiterjedő vándorlásra ad nékik, vagy akár csak a nép egyes tagjainak indíttatást. Amellett, hogy Mózes népe mégis csak el kellett vigye a Tanításokat más népek és nemzetek tagjai közé is, s mint kereskedő emberek, ezt a szerepüket be is töltötték, ha olykor nem is szavakkal, de életükkel oktatva másokat akként, hogy a Törvényeket minden más nép tagjai közt is gyakorolták és élték, teljességgel függetlenül az adott, idegen nép szokásaitól vagy akár véleményétől. Ha egy-egy időre letelepedtek valamely helyen, épp úgy tartották a Sabbatot, és mindahány Istentől rendelt ünnepet, 65
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet amiként ezt a maguk népének tagjai közt élve is tették volna, s ez már akkor is fel kellett keltse az emberek figyelmét, ha jobbára csak értetlenül figyelték az Izráeliták másféle életét. Ennél nagyobb változást azonban még, és már ez a kor, s a Mózesnek átadott Törvény sem hozott, s nem is hozhatott volna, hisz Mózes, ha az akkori értelmezés szerint magasabb szférikus körből érkezett is, nem bírt még a korábbi egyiptomi Beavatottak rendelkezésére álló Erővel sem, viszont az egykori egyiptomiak utódai, akik maguk sem a Fent Világának erejével manipuláltak, a fekete mágia révén felvonzott sötét erőket áramoltatták, s nem is kis mértékben a Föld légterébe s a Földtestbe egyaránt. És mégis: még ebben a korban, a Mózesi korban, s azt követően is választhatott volna egy másik, egy lényegesen könnyebb Utat az emberiség, ha nem csak értetlenkedve figyelik az Izráel fiainak mindennapi életét, de igyekszenek annak okát és miértjét kitudni, megérteni és elfogadni, vagyis ha képessé válnak a Parancsolatokat adó Egy Igaz ISTENT megkeresni, megtalálni és elfogadni is Azt hiszem, nem kell mondjam: a Krisztusi kor, az Úr érkezése lett volna az az utolsó lehetőség, amelyen az emberiség még megfordíthatta volna a Föld, és persze önmaga sorsát, s nem akkor, de már jóval korábban indítva el a folyamatot, ahogy az imént mondtam, a Mózesnek adott Törvények fel, és elismerése, s Istenünk megismerése és elfogadása révén. S ha itt azt mondom, az emberiség; ez természetesen még akkor is csak egy-két népre vonatkozott volna, azokra, amelyek már álltak azon a tudati - fejlettségi szinten, hogy egyáltalán már megérthették volna a Törvényeket, azok okát, miértjét és azok végső Célját is. De mert a az egyes népek többségükben még és már megrögződtek a bálványimádásban, a több-isten hitben, szinte a lehetetlenséggel lett volna határos megtanítani őket bárha a legalapvetőbb Törvényre is: az Élet tiszteletére, hisz az emberáldozat, mint mondtam, mindennapos, megszokott cselekedet volt, s a rabszolgák élethez való jogának semmibevételéhez szokott tudattal élők személyük elleni támadásnak vették volna, ha az isteneiknek bemutatott áldozathoz való jogtól megfoszttatnak, sőt: még azt is az áldozati tűzre vetik, aki bárha csak megkísérli is ennek helytelen, és a Törvénybe nem illeszthető voltát bizonyítani, vagy csak felemlíteni is! Akkor is ez történt volna, ha egyenlőknek mondta volna őket bárki is a házuknál, vagy földjeiken szolgáló rabszolgákkal, vagy (ha a nép, vagy törzs még ennél is alsóbb fejlettségi fokon állt) azon áldozatokkal, akiknek testét elfogyasztották, csak úgy, mint bármely más zsákmány testét. A teljes és tökéletes egyenlőség tehát abban a távoli, Mózesi korban csak mint távoli, elérhetetlen álom: létezett. Anélkül viszont valósággal is csak az elme: de nem a Szellem léphetett előrébb és feljebb: s még az elme sem feljebb lépett, tehát nem önnön felsőbbrendű Én-jéhez, nem a Szellemi Én-részhez közeledett: csak közelebb ért azon korokhoz, amikor már éppen hogy az elme akaratára támaszkodva, a változatlanul sötétnek maradt tudati késztetést követve, de már a tudati fejlettséggel visszaélve… – a tömegpusztító fegyverek használata elkövetkezik. Vagyis a ti korotokhoz, amely ma sem másabb, s nem tisztább, mint volt a Mózesi kor. Mindmáig hivatkoztok arra: a Mózesi kor a vérfürdők, a gyilkolás, a vandalizmus kora volt: s közben a ti korotok is az! S még inkább, mint volt az Mózes idején, mert ti már fejlett technikával, modern fegyverekkel és/vagy vegyi fegyverekkel végzitek ugyanazt a gyilkolást, ami Mózes korában még a legkezdetlegesebb fegyverekkel, vagy akár csupasz ököllel zajlott! Akkor egy-egy csatának néhány száz, vagy ezer fő volt az áldozata: a ti harcaitokban akár százezrek pusztulnak, és vagy lesznek nyomorékká csak egyetlen nap alatt is! Akkor a támadó szemben állt ellenfelével: ma alattomosan támadtok, felülről hajítva az ártatlanokra a Halált. És bizony, ma is van ember-áldozat, ha már nem is az ilyen-olyan istenek oltárain áldozzátok fel őket… – és mégis, mert csupán az istenek változtak… A ti mai isteneitek a vagyon, a dicsőség, a hatalom, a politikai – vagy bármely más formátumú siker, s még hosszan sorolhatnám, miben hasonlít, és miben különbözik a Mózes korabeli ember a ti kotrotok emberiségétől… Ma is tehát, mint akkor, a Szellem ellenében éltek, és éltek vissza a Tudománnyal, és a tudomány-adta erőfölénnyel, és amiként az egykor volt, ma sem tartjátok egyenrangúnak magatokkal a másik embert, 66
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet hiszen ha ez nem ekként volna, eszetekbe sem jutna nem hogy tömegpusztító, de semmilyen fegyverrel ellene fordulni bárkinek is, s nem csak fegyverrel: még durva szavakkal, rideg, szeretetlen cselekedetekkel, s még csak egy negatív szándékú gondolattal sem! Ha az Egyenlőség jegyében gondolkodnátok és cselekednétek, nem ezrek és százezrek pusztulnának éhen a Föld színén bárha naponta is… Hol van még az Egységtől az emberiség?! De fájdalmasan, és szégyenletesen messze!! Ha már a megvalósítás szintjére emelték is közületek az Első Parancsolatot, A Szeretet Ősi, s ekként Egyedülvaló Nagy Parancsát, s nem is kevesen: és még mindig fájdalmasan kevesen ahhoz, hogy a sokak által kiáramoltatott gyűlöletenergia ne mindinkább a legkeményebb Út, s még annak is a legnehezebb történései felé terelnék emberiségtek csöppnyi hajóját… Amiként fentebb mondtam, a Krisztusi Kor volt az utolsó, amelynek során az emberiség maga változtathatta volna meg Útját, könnyebbé és gyorsabbá téve a Visszatérést. De, és itt most egy érdekes dolgot fogok mondani; A Krisztusi Kor volt, s az maradt is mindenkor az, aminek révén az emberiség ténylegesen is megváltoztathatta volna a maga Útját! Ez ekként van bizony, drága gyerekeim, mert hisz ha jól megnézitek: mindahány kor, és korszak minden egyes Lehetősége azért adatott elétek: ember-szellemek elé, hogy a Krisztusi Kor mielőbb Valósággá lehessen számotokra! Mert amint azt is mondtam már, a Krisztusi Kor nem akkor, tehát nem csak kétezer évvel a ti jelenetek előtt: de már rég: már akár ezer évekkel korábban, sőt: már az Első emberiség Történelme során is Valósággá lehetett volna, hisz Öröktől adatott számotokra A KEGYELEM: már akkor, amikor még egyetlen Teremtmény sem emeltetett a LÉT szintjére: már akkor Tudott volt a Teremtő EGY-ségben: ha a Teremtmény a végtelen számú lehetséges Út közül azt választja, amely egyedül a kárhozatnak Útja, A FIÚ ISTEN „elindul”, hogy kimenekítse az eltévedtet, s azokat még, akik annak hívó szavát követik. Ha tehát az ember-szellemeknek az egyes korokban Úton lévő követei nem esnek mindahányszor újra és újra az ellentét hálójába, a Megváltás akkor is, s már lényegesen korábban Valósággá lett volna az ÚR által, hisz az ÚR fizikai értelemben vett Útja akkor is véget ért volna: nem akként, amiként az a kétezer évvel korábban esett Áldozatnál véget ért, de akként, amiként mindahány más, fizikai test Útja, s az ÚR, már mint FIÚ ISTEN: akkor is alászáll a mélységbe, hogy Satanát legyőzze, s akkor is Feltámad, és Visszatér az ŐS-EGY-ségbe… Ha a Naniviei történésben nem buknak el azok, akik elbuktak, már akkor a Valóság szintre emelkedhetett volna a Krisztusi Kor, vagyis a Kegyelem Törvénye érvényesült volna az adott szinten állók fölött, akik ekként a felsőbbrendű minősítési Törvényben maradnak. Ez annyit jelent, hogy az Igazság Törvénye nem a karma-törvény szintjén kell hasson fölöttük. Azt nem mondom, hogy akkor is nem lett volna azzá, és olyan irdatlan mélységűvé Satana birodalma, mint amilyenné vált ekként, hisz Satana, s a hozzá csatlakozók tovább igyekeztek volna építeni a maguk külön birodalmát: de mert az ember-szellemek, tehát a fizikai testekbe öltözöttek a Kozmikus Tér más Erőiből meríthettek volna, a fizikai szintek, és a Mélység-szint közti távolság növekedett volna. Ez viszont sokak figyelmét felkeltette volna Satana csatlósai közül is, s ha nem is azonnal, de gyorsabban és könnyebben tudtak volna Eszmélni, és gyorsabban és könnyebben emelkedhettek volna ki a magukfogalmazta mélységből, mint ekként. Azon felül, és azon túl, hogy a többi Birodalom, amely a mélyebb szintekre aláhullott Testvérek fejlődése során fogalmazódhatott volna meg, már más előjellel, más céllal, és persze: nem a Nanivieiek, de az adott fizikai síkokról kiemelkedni készülő Én-részek által irányítottan, szintén korábban épülhetett volna fel, ha nem is a Föld, de egy másik bolygó testén, hogy az ott élők, már a Naniviei Testvérek példáját követve végezhessék a reájuk váró Feladatot a náluk is mélyebb szintre aláereszkedett Testvérek között, elősegítve azok Ébredését, s az alsóbb szférikus körökből való kiemelkedését is. Azokét, akik közül akkor nem is egy a mélységből Útra kelt, s már a Vissza vezető Úton járó Testvér lehetett volna…
67
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet Az atlantiszi, Lemúriai és Mú-szigeti, s még az egyiptomi Birodalmak, nem mint földrajzi, de mint Energia-központok, vagy állomások, akkor is Valósággá lettek volna, s mert a Kozmikus Tudattárból nem a Naniviei bukás, de a Győzelem emlék-energiáit vonzhatták volna magukhoz az egyes Birodalmakban testet venni készülők, maguk is jelentős többlet - energia birtokában kezdve meg Útjukat, amelyre támaszkodva éppúgy győzedelmeskedhettek volna, mint tehették volna azt az előttük ugyan olyan Feladatot vállalt Testvéreik. Ekként tehát az: mikor, mely korszakban nyílott arra lehetőség, hogy a Krisztusi Kor Valósággá legyen, nem csak az ember-szellemek számára, de az Asztrális szinten, a Kozmikus Terek bármely bolygólyán Úton lévő, s még a mélységben megrögzültek számára is igen nagy fontosságú volt! És éppen ez a másik, amiért nincs, s nem is lehetne igazuk azon Testvéreinknek, akik akként vélekednek: a második Teremtettség elbukottjainak azért „kellett” (?!) elbukniuk, hogy már felfelé haladva, segítsenek kiemelkedni mélységben megrögzült, Elsőd teremtettségű Testvéreiknek. Ebben ugyanis maguk az Elsődök segíthettek volna Testvéreiknek, ha nem esnek bele ugyan abba a bűnbe, amelybe maga Satana esett, tehát ha nem ők maguk akarják átvenni Isten helyét, hogy mint egyedüli Hatalommal bírók, akik „méltóak rá”; uralkodjanak a náluk kisebbnek érzett - látott Testvéreken (akik közt akkor már épp úgy voltak a másodteremtettség tagjai közül is, amiként az Elsődök közül!). Ezen felül és ezen túl: a másodteremtettséghez tartózó Szellem-csoport mélység felé indult, de a magasabb szinten megálló tagjai épp úgy kellett volna emeljék a mélyebb szintre lépett Elsődöket, amiként az ugyan arra a szintre lépett másod teremtettség tagjai közé tartozókat: s mind, akik már a magasabb szintekre értek, kellett volna emeljék magát Satanát, aki épp úgy vissza kell, és vissza is fog térni egy percen, még akkor is, ha ez a bizonyos perc mégoly távolivá lett is, legalábbis a ti számotokra, s persze: az ő számára… Hogy mindez hogyan, s miért nem lett Valósággá, immár magatok is tudjátok. És nem csak a Naniviei kor nem szülte meg magának, s az elbukottak teljességének a Krisztusi Kort, de a többi Kor sem, amelyek pedig ezért lettek egymás után kiemelve a ti Történelmetek lassú áramában: időt, lehetőséget és módot akart adni rá Istenünk, hogy az emberiség megérlelje önmagát A Kegyelemre, A Krisztus Eljövetelére. Ez azonban, mint tudjátok, mind egyre váratott magára. Az ember, mintha csak szándékoltan tette volna, nem Felfelé igyekezett, de mind mélyebb mélység felé haladt, így a Krisztusi Kor az a korszak kellett legyen, amely az Isten által rendelt Türelmi Idő legtávolabbi pontja volt. Ha még annál is, tehát a második szféra rezgéskörétől is mélyebbre hull a Föld színén testet vett emberszellemek sokasága, a most várható Dimenzióváltás révén mindahány, az első szférikus körbe aláhullott, s továbbra is csak a lefelé vezető út felé törekvő ember-szellem fölött érvényesül az alsóbbrendű Igazság Törvénye, annak is alsó fokozata, amelyet még Eszterrel akként fogalmaztunk meg: a rotáció Törvénye, s ami a mélységgel telítődött, az egészen a mélységbe hull, hogy csak ami Felfelé halad: haladhasson tovább, s akkor a mélység fogságába esettek egy teljes Éonon át nem emelkedhetnek ki a mélységből, hogy ismételten is megkezdjék Vándorlásukat a maguk „pusztaságaiban”: azaz ismételten a fizikai síkok alsóbb tartományaiban kezdve meg Útsorozataikat. Akként lett volna, ha a Kegyelem Istene nem jelöl meg egy bizonyos türelmi időt, amiként… – amiként azon Testvéreinkkel lesz, akik mindmáig, s még a Nagy Ugrás pillanatáig a mélység, és csakis a mélység vonzatát képesek elfogadni s követni. Amint mondtam, még akkor is, még abban az utolsó utáni pillanatban, kétezer évvel a ti Jelenetek előtt is fordíthatott volna a történések során az ember! Ha legalább akkor: kétezer évvel ezelőtt képessé válnak az ÚRBAN, az Áldott MESTERBEN felismerni az Írásokban megígért FIÚT, s képessé válnak, legalább akkor követni az Ő Szent Tanításait, számos olyan fizikai szintű történést kerülhettetek volna el, amelyek ekként viszont elétek álltak, s nemcsak hogy elétek álltak, de milyenségetek végett valósággá is lettek fölöttetek és számotokra. Ha az ÚR Tanításait el, és befogadva, s meg is valósítva éli az emberszellemek véghetetlen sokasága az azóta is újra és újra elébe ~ kezébe adott Kegyelmi Utakat, a Föld a maga teljességében emelkedhetne most feljebb, már valósággal is a negyedik szférába, éspedig annak mindahány Lakójával! Bizony, gyermekeim, ez ismét csak ekként van, és ismét csak rajtatok múlott, mert ha ki az ÚR Krisztus Tanítását követi, nem kezd, és nem folytat semminő háborút, nem ismeri el jogosnak és egyedül 68
Tandari Éva: Más az Élet I. kötet „célravezetőnek” a törtetést, a rablást, a Testvér és Testvér közti egyenlőtlenséget, hisz az a Szeretetben, és a Szeretettel él. Arról már nem is beszélve, hogy ha az ÚR szavát követve élte volna le az ember ezt az elé adott kétezer esztendőt, rég nem volna éhínség, nem volnának gyógyíthatatlan betegségek, halálos áldozatok sokaságát követelő járványok… Részben azért, mert a Föld-test sem úgy, nem akként nézne ki, mint ahogyan ma kinéz, mert a Földet sem kihasználni és kiszipolyozni akarták volna, s a Föld Szeretet-ajándékaival is ÉLNI: s nem visszaélni tudtak, és akartak volna Lakói: ekként a Föld-test, és a Föld légterének energia szintje is más, lényegesen magasabb rezgésszintű lehetett volna. Ekként lényegesen több táplálékot is adna, részint éppen hogy a Föld-test nagyobb energiája végett, részint viszont egy nagyon egyszerű, és nagyon is földi oknál fogva. A fegyverkezési hajszára és a hadakozásra költött pénzeket a ma még mindig terméketlen sivatagok termővé tételére, és a gyógyászati kutatásokra fordíthattátok volna: s akkor már ott a Föld színén valóban Életetek: nem csak annak nevezett rémálmaitok lehetnének, s lehettek volna már rég… Hogy ez sem ekként történt, magatok is tudjátok, így a kérdés eme oldalát nem is bontom tovább. Annál is inkább nem, mert még mindig igen sok az, amit csak azzal az egyetlen kis kötet-kezdő gondolatfoszlánnyal kapcsolatosan: Más az Élet…– el kívánok mondani néktek, ha már nem is ebben, de a második kötetben…. Vége az első kötetnek… (2005. máj. 25-26 éjjelén)
69
Tandari Éva
Más az
Élet… II. kötet
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Más az élet: mondtuk az első kötetben, s meg is mutattuk, milyen. Pontosabban, hogy milyen lehetett volna az emberszellemek által eddig megtett út, miként alakulhattak volna az egyes Állomások, vagyis, hogy milyen egységes Történelemmé lehetett volna az Utak összessége, ha igazán akként akarjuk őket nevezni: ÉLET. De mindeddig még csak e kérdés fizikai oldalát bontottuk ki, s azt is csak érintőlegesen, épp csak azzal a céllal, hogy nyilvánvalóvá tegyük állításunk igazát, s hogy megmutassuk, mennyire sok függ azon: hogyan s miként dönt az ember egyes kérdésekben. Mennyire mássá lehet egy-egy Út, akár a magatok egyéni Útjáról, akár az emberiség teljességének Útjáról van szó. Mindenkor más, - és mássá lehetett volna, s egy bizonyos fokig még most is mássá lehet az Út. Hogy hogyan, s miként alakult volna a Történelem, láthattátok, amiként láthatjátok azt is: végül is, miként alakult. De bármely Lehetséges Utat választotta volna is az ember, egy valami mindahány Lehetséges Út történései közé már eleve be lett írva Istennek Kegyelméből, s ez az ÚR eljövetele, A Megváltás, mert ha az ember a maga teljességében is bizonytalan, esetleges és megbízhatatlan késztetései uralása terén, vagyis semmiképp nem kiszámítható a Holnapi cselekedete, s ekként nem kiszámítható teljes pontossággal és százszázalékos, csalhatatlan biztonsággal még ma sem az Útmegválasztása sem (hisz még ma is tehetitek könnyebbé, de nehezebbé is a közeli s a távoli Holnapokat egyaránt) egy valami mindig, minden körülmények közt biztos és kiszámítható és tudható volt, s az is marad mindörökkön, s ez az Istennek Véghetetlen Szeretete. Ekként viszont elmondhatjuk azt is, hogy az emberiség bármely lehetséges Történelmében egyetlen biztos, és állandó pont van: és ez maga az Isten. Itt, e pontnál kissé elébe lépünk annak, amit egy párhuzamosan készülő kötetben írunk. Pontosabban, áttérünk egy pár szó erejéig az ott elmondandó kérdéshez, hogy könnyebben értsétek mindannyian, amit e kötetben elmondani, majd megmutatni is szándékomban áll. Annál is inkább kell, hogy ekként tegyek, mert az első kötetben kibontott és megmutatott kérdésnek van egy másik, egy számotokra, általatok nem látható oldala is. Az az oldala, amely már valósággal is az Élethez tartozik, s amelyet megvizsgálva magatok is látni fogjátok, mennyire igaz: Más az Élet… Mert bizony, más. És nemcsak hogy más, de lényegesen több is, nem csak az, és nem csak annyi, amit, és amennyit ti a ti síkotokon már megfigyelni, és érzékelni képesek lehetek, annál is inkább, mert ti még csak a három dimenziót használjátok: a negyediket épp csak kezditek felfedezni, s még azt is csak mint fizikai síkon létező elemet. Sőt: ha már ténylegesen is Szellemi szempontok alapján vizsgáljuk a kérdést, csak a két Mélység-elemet, a Teret és az Időt ismeritek, míg a Fény, és a magasabb rendű Szellemi Erő csak mint érzékelt, de nem használt, be nem töltött dimenziót ismerhetitek. S ez még akkor is így van, ha a ti szinteteken érzékelhető Fény meghatározója életeteknek, s a Szellemi Erő is egy bizonyos fokig, bár ez utóbbi még csak mint tudati energia. Más, és több az Élet, mint amiről bárha csak fogalmatok is lehetne, hisz az adott körülmények végett épp csak a magatok Globális és Kozmikus terében mozoghattok: ám a Tér-Idő síkon még nem tanultatok, s éppen a szférikus szint végett, annak alacsony rezgésszintje végett nem is tanulhattatok volna meg közlekedni. Igaz, ezzel szemben már most képessé lehettek egy bizonyos fokig a Fényben is közlekedni, még ha nem is mindannyian, nem is mindenkor, tehát nem bizonyos körülményektől független formában, de ez a Térben való közlekedéssel is ekként van: még a magatok szűk közegében sem utazhattok egyik pontról a másikra bizonyos eszközök használata nélkül, anélkül pedig kiváltképp nem, hogy a Térben való helyváltoztatás független történéssé lehetne számotokra az Időtől. És mégis képesek lehettek már most minderre! Ha a meditációs szintre emelkedtek, vagy igen elmélyülten imádkoztok, mindjárt két, egymással összefüggően, vagy akár egymástól függetlenül bekövetkező jelenséget is észlelhettek, olyas jelenségeket, amelyeket eddig csak mint elméleti ismeretet tudtatok, s fogadtatok el. Ezek egyike, az, hogy ti magatok kerültök egyik pillanatról a másikra egy számotokra, pontosabban Tudatotok számára ismeretlen közegbe (s nem véletlen hangsúlyozom ki, hogy a Tudat számára ismeretlen az a közeg, amelybe átemelkedhettek, hisz a Szellemi Én-rész számára nem az!). Nem minden esetben arra a bizonyos Utazásra gondolok, bár arra is. Mégis inkább arra, hogy a felemelkedő, s a számára ismerős közegbe emelkedő Én-részt a Tudat is követi, ha nem is teljességgel, de egy bizonyos magasságig, s az ott
71
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet érzékelt képeket a Tudat az általa megszokott módon fogja érzékelni még akkor is, ha maga a kép... – nem kép, de Fény-jelenségek sorozata! A másik jelenség, amire gondoltam, az az, hogy az adott percben, és az adott ponton nem csak ti: fizikai testben lévő személyek vagytok és lehettek jelen! Sokan, nagyon is sokan állnak – állunk mellettetek, s nem most, de már fizikai szinten megtett Útjaitok kezdetétől, hogy segítségetekre legyünk, ha az Út kis, és nagy viharaiban arra van szükségetek. Ám mi a ti Jelenetekben, s a Nagy Ugrás pillanatáig már csak felajánlhatjuk a segítséget: minthogy már földi értelemben véve magas fejlettségű Értelemmel bírtok, néktek magatoknak kell a mi felajánlott segítségünket akarnotok, és elfogadnotok is, amelyet mindenkor meg is fogtok kapni. Itt most azonban ne arra gondoljatok, amire egy kedves Testvérünk utalt, valamely éretlen és értelmetlen olvasmányából merítve, hogy: „jön Micháel arkangyal, és mellétek áll az ő lángpallosos angyalaival”, hogy kimenekítsen benneteket… – az általatok megfogalmazott, keserves helyzetekből! Ez még akkor sem lehetne ekként, ha módja volna rá Micháelnek, de mert mindahány ilyes cselekedet, s még ezek gondolata is a Szeretet Törvényével ellentétes, Micháel már a gondolat megfogalmazásával egy mélyebb szintre utasítaná magát, olyan szintre, ahol a tiétekhez hasonlatos gondolatok megfogalmazására mód nyílik: vagyis hozzátok válna hasonlatossá, s ekként a ti szintetekre, s akár még lejjebb is: a Mars színén élő Testvérek szintjére hullna, ha a Feltétel nélküli Szeretetet a (bármilyen okkal, indokkal vagy álindokkal megfogalmazott) gyilkos szándékkal cserélné fel. Azt még, hogy miért írt ekként az, aki a könyvet megírta, még csak meg lehet magyarázni: a siker, és a pénz utáni vágytól vezéreltetve. De azt, hogy miként lehetett képes mindennek hitelt adni az, aki a Szeretet Istenének Törvényét ismeri, A Tökéletes SZERETET Krisztusához vezető UTAT keresi, s már a Fent Világának Törvényeit veheti kezéhez, már nehezebb volna, ha nem éppenséggel lehetetlen megmagyaráznom! Ám nem is szándékom ez most nékem, így visszatérek iménti mondatomra. Azt fejtegettem az imént: Más, és több is az Élet, mint amit, és amennyit ti ténylegesen is láttok és tapasztaltok abból. Mert ti még csak a magatok szintjének fizikai - kémiai (stb.), illetve spontán Természeti történéseit ismeritek és vizsgáljátok, s ha olyan, általatok „természetfölöttinek” nevezett történést észleltek, aminek nem tudtok nevet adni, nem tudtok megmagyarázni, vagy ebbe, vagy abba a kategóriába igyekeztek beszuszakolni, hogy legalább önmagatok számára érthetővé tegyétek, s ha ez sikerült, már el is engeditek elméitekből a történést, elfeleditek, mert az élet megy tovább, s ekként ti sem állhattok meg egy-egy érthetetlen történésnél. Pedig érdemes, és célszerű is volna megállnotok, és alaposabban is megvizsgálnotok a jelenségeket, már csak azért is, mert minden, ami veletek - köröttetek történik vagy történhet, egy olyan Világról ad néktek hírt, amelyet akként láttok, hogy nem látjátok, akként hallotok, hogy meg sem is halljátok, s akként éreztek, hogy teljességgel kívül marad érzékelési tartományaitok teljességén. És mégis van, ha nem értitek is, hogy miként, és van akkor is, ha nem mindannyian érzékelhetitek. Ma még, és az adott szinten legalábbis nem… Ám most már, miután (remélem) kellőképp felkeltettem érdeklődésteket, térjünk rá a kérdésre: hogyan létezik, ami „nem létezik”, és hol, és miképpen van az, ami „nincs”. * A Végtelen Mindenség: Maga A TEREMTŐ EGYSÉG. A Teremtő EGYSÉG MAGA A TÖKÉLETES FÉNY, amely az Egyetlen Teremtő ERŐ. Viszont ha a FÉNY az egyedülvaló Teremtő ERŐ, a Teremtmények mindegyike is csak e FÉNY szülötte lehet, azaz Fény ő maga is: rész a TEREMTŐ FÉNYBŐL, és rész a TEREMTŐ FÉNYBEN. Ezt azonban csak a maga szintjén képes érzékelni, mindenkor akként ismerve meg önmagát, saját „Istentermészetét”, amiként képessé válik megismerni Istent, vagyis TEREMTŐJÉT. A mélység felé indult Szellem ekként a Tökéletes FÉNYT, tehát A TEREMTŐ EGYSÉG Fényét fedte el önmagában – önmaga elől, mindig új, és még újabb negatív energiaréteggel fedve el azt magában. 72
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Először, még csak a Mennyei szinteken ereszkedett alá egy bizonyos formában mind korábbi Fénytartományokba. Amikor viszont a legalsó Fény-tartományba, azaz a Bébi-szellemek számára rendelt Energia-körbe került, annál lejjebb nem léphetett, mert a Végtelen Mindenségben lebegő Teremtő Energia-elemek számára még megfelelő Fénykör energiaszintje már elégtelen, gyenge lett volna ahhoz, hogy a magasabb fokú LÉT szintre emelt Teremtmény Szellemi Létét megtarthassa: vagyis a Teremtmény a Teremtő elemek szintjére lépve ismét be kellett volna igazodjék az adott szint rezgésáramába. Ez azt ugyan nem jelentette volna, hogy megszűnik létezni, hisz akkor is megmarad a Mindenségben, de már korábbi Lét-állapotába lépve vissza, ami azonban már (és még) nem ad számára lehetőséget, hogy mint Teremtmény, mint egyéni individuum is létezzen! Csak akként létezhetett volna, amiként egy korábbi Lét-állapotában volt, tehát teremtő energia-elem-ként. Hogy ez ne következzék be, a Mennyei szintek legalsó rezgéskörében elfedte a Szellemet a Kegyelem, s az már csak egy önmagáról megfogalmazott ÉN-képmást áramoltatott tovább, akként vélve: valóságosan is ő maga mozdul. Az ÉN-képmás, amely aláereszkedhetett a Teremtő Erő-elemek rezgéssíkjára… – mégsem ereszkedhetett alá arra a szintre maga sem, mert az ÉN-képmásban lévő negatív gondolati-akarati erő ezt lehetetlenné tette, lévén a Teremtő Erő-elemek szintjén is ugyanaz a Tökéletes energia áramlott, és áramlik mindenkor, amely a Mennyei Szintek mindegyikén, s a Végtelen Mindenségben, ha ott még a legalsó Mennyei szintnél is, tehát az épp csak EGY-ségbe rendezett s már a magasabb rendű LÉT szintjére emelt Bébi szellemek szintjénél gyengébben is. Az a Tökéletes TEREMTŐ ERŐ van jelen Teremtő Elemek szintjén is, azaz a Mindenség teljességében, amellyel az ÉN-képmásban lévő negatív energia diszharmonikus kölcsönhatásba került volna: amiként ellentétes kölcsönhatásba is került, s éppen ez adott számára módot: mégiscsak tovább lépni, de már teljességgel és hermetikusan elkülönülten a Mindenségben lévő, s mindenkor tökéletes tisztaságú Teremtő elemektől, és mindahány Mennyei szinttől is, beleértve természetesen azt a legalsó Mennyei szintet is, ahol az ÉN-képmást megfogalmazó Szellem leárnyékoltan maradt. A Tökéletes tisztaságú Teremtő Elemek szintjén lévő pozitív energia, s az ÉN-képmásban lévő negatív energia valamelyike a hatás-ellenhatás révén az addig azonos forgásirányból ki kellett, hogy mozduljon. S mert hogy a Teremtő ERŐ Örök és Állandó, az ÉN-képmásban lévő, már korántsem tökéletes energia forgás-iránya kellett hogy változzék, amiként az történt is. Az egymással ellentétes irányban mozgó erők közti súrlódás végett a sűrűbb, tehát az ÉN-kép által megfogalmazott energiaegységek belső szerkezete megváltozott, az energia-elemek benső nyomása megnövekedett, s azok elvesztették korábbi, teljességgel anyagtalan voltukat. Ez a benső sűrűség egymáshoz vonzotta őket, viszont a sűrűbbé lett energiaelemekre a Tökéletes Energia-elemek már egy bizonyos fokú taszító hatást is gyakoroltak. Az ÉN-képek belső elemszerkezeti változása azok benső hőjének változásával is járt. Az ÉN-képmás a maga lefokozott energiáját áramoltatta maga körül, s ezzel, és ebből fogalmazta meg a maga számára az elsődleges burkot, amely mint önálló egységgé lett „testsejt”: lebegett akkortól, s lebeg mindmostanáig a Végtelen Mindenség „testében”. A burok felső, még a Tökéletes Mennyei Szinthez legközelebb eső köre, és a gömb középpontja közt viszont szintén egyfajta disszonáns egymásrahatás állt be: a felső kör tisztább energiája taszítani igyekezett az alsószintű, tehát a sűrűbbé lett gondolati és akarati energiát, míg az magához vonzani, magába olvasztani akarta emezt. A taszító – vonzó hatás-ellenhatás ismét egy új mozgást eredményezett az ÉN-képekben lévő, s az általuk kiáramoltatott energiákra. Az ellentétes forgásirány egyben lefelé haladó forgássá is lett. A negatív energiák az alsó rezgéstartomány felé haladtak, míg a tisztábbak megmaradtak a legfelső energiakörben, még a Fent Világa, tehát a legalsó Mennyei szint vonzásában. Ez a mozgás azonban nem térbeli: azon a szinten, tehát a ti hetedik szférikus körötökben még nincs sem Tér, sem pedig Idő: Állapot van, amelyet annak tisztább, vagy már erősebben besűrűsödött volta végett nevezünk alsó, vagy felső szintű Energia-körnek. A hetedik Fénykör szintjére emelkedettek nem akként lépnek egy-egy Fény-ívvel feljebb, hogy ténylegesen is egy kört tesznek meg a Tér-Idő síkon, mert ahogy az imént mondtam, ott még sem ez, sem az nem létezik: egy-egy Fény-körrel emelkednek feljebb, mindig abba a Fény-körbe emelkedve be, amelynek tisztasági foka az ÉN-kép benső tisztasági fokával megegyezik. Ahogyan az a lefelé vezető mindahány Fénykör mindmegannyi Fény-ívében is van!
73
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet A Teremtő ERŐ, mint mondtam, a Legmagasabb rendű, A TÖKÉLETES FÉNY. Ezt a FÉNYT fedte el önmaga elől a Szellem, amikor megfogalmazta önmaga ÉN-képmását, elfedve ezáltal önmaga elől és önmaga számára A VALÓSÁGOT. Aztán ezt a FÉNYT az ÉN-képmás ismételten elfedte, majd későbben az ÉN-fél is. De nem akként, hogy ő maga, mint Szellemi Energia, lépett mind lejjebb és lejjebb a körötte megfogalmazott Valótlan Valóságban: hanem akként, hogy ő maga vont magára mindenkor új, és mégújabb Maya-fátylakat, akként vélve, ezzel még távolabbra került Istentől, amiként az szándékában is volt, s még közelebb került ahhoz a képzelt birodalomhoz, amelyet megfogalmazni kívánt magának: és amelyet fokról - fokra meg is fogalmazott ekként, ha az csak benne és számára válhatott is „valósággá” és távolsággá, mert nem tudta, hogy a Valóság mellett nincs, nem lehet másik Valóság, s az Örök Mindenségben csak az állapotszerű „ITT, és MOST” létezik, s nem a „valahol”, és nem a „másutt”, amiként a MOST sem zár magában más Időegységet, mint az állapotszerű Jelent. És épp így nem tudta azt sem: A FÉNY ellenében nem fogalmazhat meg „ellenfényt”: csak a sötétséget, ami csak számára, és benne válhat mindenkor „tökéletes fénnyé”, éspedig éppen azért, mert amilyen fokon elfedte magát a FÉNY elől, olyan fokon lett „fényérzékeny”, mint a beteg szem, amely az állapotromlással egyenes arányban fogja mind kisebb mértékben elviselni a fényt, kezdetben még a százas izzóra mondva, hogy az bántó, később már a hatvanas izzó fényét érezve ugyanolyan bántónak, majd a negyvenest, s végezetül, ha az elhalóban lévő látóideget a fény bárha leghalványabb sugara éri, már vakítólag hat a szem, s még a Tudat számára is. A mind sűrűbbé, tehát mind több negatív energia-elemmel terheltté vált ÉN-fél egy szint után már képtelen volt elviselni a Fent Világából a gömbben is áramló ÖRÖK FÉNYT, már még akként is, hogy annak ŐS-TISZTASÁGÚ áramát többszörösen is elfedte magában – maga elől. Duális Egysége megbontása után viszont már nem volt, s nem is lehetett képes akként meríteni az alááramló FÉNY-ből, mint tette ezt korábban, mert ahhoz kevés, és gyenge volt az ÉN-fél ereje, s mert hogy másként nem fedhette el maga elől, hogy tovább csökkentse annak Erejét, megbontani igyekezett a Szüntelen áramló FÉNYT, megfogalmazva az Időt és a Teret, s ezek elemeit építette be a FÉNY energia-elemei közé, megfogalmazva ekként az egységes TÉR-IDŐ-FÉNYT, amelyet ismételten képes volt használni, akként, hogy amilyen mértékben ő maga telítődött a negatív energiákkal, olyan mértékben igyekezett a FÉNY elemeit az általa megfogalmazott TÉR-IDŐ elemekkel keverni. Ekként a lényegében mindenkor tökéletes FÉNYT már kétszeresen is elfedte önmagában, és önmaga elől. Aztán, hogy az ÉN-képek energiavesztéses állapotának egy fokánál a gömb már teljesen kaotikus energia-halmazába alá ereszkedett A Kegyelmi ERŐ-ív (amelyet akár Isten Szeretet-üzenetének is nevezhetnék), hogy széjjelsugározva, s a más és más rezgésszintű energiákat magához vonzva megfogalmazza az elsődleges RENDET, a Tér, az Idő és A FÉNY ismételten különálló elemekké lettek: de már csak a Valóság értelmében. Vagyis akként, hogy a Fent Világából alápillantó számára sem Tér, sem Idő, csak a mindahány szinten ÉLŐ FÉNY nyilvánul meg, míg az adott szintig aláereszkedett, s a Tökéletes és Örök FÉNY elviselésére már képtelen ÉN-felek, majd azok Én-részei számára akként, amiként azt ők maguk megfogalmazták a maguk számára, s amilyen szinten még (vagy már) képesek voltak elviselni a Fényt. Mi tehát tudjuk, hogy a Végtelen Tisztaságú Örök FÉNY-ből mennyi az, amit ti láttok, vagy láthattok egyáltalán, s hogy mi, és mennyi az még az általatok érzékelt Fényen túl, amennyit elfedve enged maradni előletek A KEGYELEM: vakokká ne legyetek a véghetetlen Fény-áradatban, amelyben a Valóság értelmében éltek és vagytok, de amelynek a magatok valósága értelmében aligha egy kis szikráját tudhatjátok is magatokénak, mert többet el sem is viselhetnétek! S épp ezt a tényt hagyták figyelmen kívül azon Testvéreink, akik a feléjük leközvetített információt a saját szájuk íze szerint már akként közölték, éspedig sajnos meglehetősen sokakkal, hogy a Nagy Ugrást követően a Végtelen FÉNYBE emeltetnek azok, akik a Felemeltetettek közé kerülnek. Ez így, ekként nem igaz, és nem is lehetne az, hisz el sem viselhetnétek a ti jelenlegi szinteteknél bárha egyetlen szférikus körrel erősebb Fény-tartomány energia-többletét sem, de nem lehetne igaz azért sem, mert a Felemeltetés, ha az a ti fizikai Világotokban, a ti Kozmikus teretekben, s a ti teljes kis valótlan világaitokban mint tényleges fizikai történés fog is realizálódni, egyáltalán nem fizikai: Szellemi - tudati 74
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet akarati történés lesz. Nem a Föld: a Felemeltetettek Szellemi - tudati akarati energiája mozdul, az emelkedik egy szinttel magasabb Fénykörbe akként, hogy levet magáról egy korábban önmagának, és önmagában megfogalmazott negatív erőréteget, ami által benne magában fog megszületni számára a Fény egy újabb, számára már ismét viselhetővé lett Fényköre. * S most ugorjunk egy nagyot, éspedig a ti korotokba, a ti szintetekre. Azt mondtam az imént: nem csak a Teret, és nem csak az Időt vagytok képesek használni, de egy bizonyos értelemben már a Fényben is mozogtok: s ez nem csak akként igaz, amiként fentebb elmagyaráztam, de kifejezetten Tudatotok révén is megvalósul, bár ekként teljességgel spontán módon, akaratotoktól függetlenül! Ha komorak vagytok, akként érzitek, sötét lett tán még a Nap is, míg ha emelkedett állapotban vagytok, a Fény áramát érzitek ragyogni magatok körül, s magatokban is. Ez utóbbit észlelitek akkor is, és ez természetes, ha ima, vagy meditáció közben kerültök eufórikus állapotba: és ez nem véletlen! A Fény ugyanis bennetek van! Bennetek, Szellemetekben, s ekként a parányi kis Szellemi Követben, az Énrészben, hisz a Szellemi Követ Isteni Erő, amely Maga A Fény, mert Istenből van! Ti magatok hordjátok tehát magatokban A Fényt, mert az a bennetek Ős-tisztaságában megmaradt Isteni Szikra, amelyet azonban csak olyan szinten fogtok tudni érzékelni, amilyen fokon képesek voltatok levetni magatokról azokat a tisztátalanság-rétegeket, amellyel azt egykoron elfedtétek önmagatokban – önmagatok elől. S amilyen szinten képesek vagytok ismételten kibontani, felismerni, megélni és elviselni is a bennetek lévő Fényt, olyan Fénybe emelkedhettek fel a Fény által, mert olyan erősségű, azaz rezgésszintű Fény befogadására és betöltésére váltok képessé. S mert e Fény egy Tökéletes eleme mindenkor része az Én-résznek, az Én-részben lévő Fény által emelkedtek fel Tudatotokkal is, s amilyen szintre emelkedtetek, olyan szintre nyertek bepillantást azon percekben, amikor az emelkedettség csúcspontján vagytok. (Avagy mi mást tükrözne már magában az a tény is, hogy a test körüli aura-mezők is, amiként azt a Fénykörök, s azok Fény-ívei esetében tapasztalhatjátok: épp úgy hét rétegből tevődnek össze? Ám e kérdésre már külön térek majd rá, hogy e könyv oldalait ne szaporítsam a szükségesnél inkább, mert e kérdés maga külön és alapos vizsgálódást és kibontást igényel, és érdemel is...) Amikor azt mondom: „bepillantást”: ne csakis és kizárólag, sőt: elsődlegesen ne fizikai értelemben vett látást értsetek, hisz jobbára még csak nem is nyitott szemmel, de éppen hogy húnyt pillákkal érzékelitek azt, amit látnotok enged a Kegyelem. Inkább akként fogalmazzuk meg a történést, hogy magatokban érzitek a „látott” képet, egyfajta benső látással látjátok, mintha azt ténylegesen is belétek vetítette volna valaki, de akként, hogy gyakran még csak nem is képi formában látjátok: inkább csak érzitek, mi van egy számotokra ismeretlen teremben, az asztalon, vagy egy réten, s érzitek, hogy magatok hol vagytok, kik vannak köröttetek, és mit csináltok. Vagy csak a kép-képzetek színét és hangulatát, s megtisztító és Biztonság-tudatot adó Erejét érzékelitek. A Valóságot érzékelitek egy pillanatig, azt az állapotot élitek meg testben, ami a Valóság értelmében is körül vesz benneteket. Mert ez is ekként van! Akik a magasabb Fény-ív tartományban vannak, lényegét tekintve ugyanabban a parányinál is kisebb Végtelenség – elemben járják Útjaikat, amelyben ti magatok is vagytok, s amely csak a ti számotokra osztódik fel Térre és Időre, megbontva a ti számotokra a VÉGTELEN, ÖRÖK és TÖKÉLETES FÉNYT, amelyből mindenkor annyit érzékelhettek, amennyit még a Tér és az Idő-elemek, és a sötét gondolati és akarati energiák érzékelnetek engednek. Ám ettől függetlenül a Valóság értelmében egyetlen parányi pontban van jelen minden és mindenki, aki a maga-fogalmazta gömbbe zárta magát, abban a Végtelen Mindenség-elemben, amelybe a kezdet kezdetén, tehát az Elfordulás, s a legalsó Mennyei szintre való „aláereszkedés” percén bezárta magát, hisz mind – mind – önmagatokban zártátok be magatokat, egyazon LÉT-érzetet fogalmazva meg, s már önmagatokban válva ama Létérzet foglyává. Ekként, s ez is természetes, mindahány Út is bennetek magatokban létezik, ha akként élitek is meg, mert akként kell, hogy megéljétek, mert akként vágytátok és akartátok megélni, s ezért akként is 75
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet fogalmaztátok meg a magatok számára, mintha mindaz, ami véletek és köröttetek történik, a TEREMTŐ EGY-ségtől, és a MENNYEI SZINTEK mindegyikétől távol történne. Valóságnak megélt Útjaitok ekként nem a Valóság részei: és mégis, mert ti magatok emeltétek azt a magatok Valóságának szintjére – önmagatokban. EGY-ÉN-enként mind, ha a megfogalmazott kép azonos volt is, s híven követte is a legelső, a Satana által megfogalmazott képet. Miért, és miként lehet akkor mégis, hogy egymás mellett, egyazon közegben, egyazon történésben járjátok Vissza vezető Útjaitokat? – kérdezhetnétek, és bizonnyal kérdezitek is, s erre azt válaszolom: a megfogalmazott kép rezgésszintje helyez benneteket egymás mellé! Ki-ki az általa megfogalmazott kép-képzetben kezdte meg Útsorozatát, abban, amelyben képessé vált megállni. S mert az egyformán megfogalmazott képet csak egyazon akarati Erő révén emelhettétek Valóság szintre, az általatok megfogalmazott valótlan Valóság Világai, azok egyenlő magasságú rezgésszintje visszafelé is csak egy bizonyos kép megfogalmazását teszi lehetővé. S ez még akkor is így van, ha ugyanazt a képet most akként fogalmaztátok meg, hogy ki-ki más és más részletét fogalmazhatta meg annak, mindenkor azon Testvérek részletei mellé rajzolva a maga parányi részletét, akikkel a lefelé vezető Úton is együtt haladt, vagy akikkel már egy-egy közös kép megalkotása során is egymás melletti részleteket rajzoltak meg, és töltöttek be önnön akarati Erőikkel, s az adott kép részletei ilyen vagy olyan értelemben hatással voltak már a következő Útra, tehát a következő alkalommal megfogalmazandó képre is. Ha akként tetszik, akiknek rajzába egy-egy vonalat húztatok, vagy akik maguk húztak egy-egy vonalat a ti rajzotokba, amely vonalak megerősítése, vagy ellenkezőleg: a korábbi képből való kitisztítása adatik feladatotokul a következőleg elkészített rajz betöltése során. S mert hogy rajzaitokat mint Valóságot igyekeztetek megfogalmazni a lefelé vezető Úton, akként is kell azokat betöltenetek és megélnetek, mint valóságot, ha ti már tudatában lehettek is annak: nem a Valódi VALÓSÁG részei, csakis és kizárólag a magatok Szellemi – akarati és gondolati erőiből megfogalmazott, s minden lefelé vezető szinttel egyre tisztátalanabbá tett kép-képzetek, amelyek csak akkor tűnnek el ismét, hogy teret engedjenek néktek: már ismét A VALÓSÁG felé megtenni egy kicsinyke lépést, ha a képet megtisztítottátok, vagyis ha annak minden kis vonalát megismertétek és betöltöttétek, hogy ekként felbontsátok, s az ismét megtisztított „Szellemi vászonra” ismét a Valóság képeit fogalmazzátok, és alkossátok is meg a magatok számára. S akkor egy szinttel feljebb léptek, s már a magasabb szint energiájából fogalmazhatjátok meg magatoknak azokat a képeket, amelyre az adott szint energiája egyáltalán módot és lehetőséget ad. S már most mindezek ismeretében vizsgálódjunk tovább kérdésünkben, akként, hogy tudói vagytok annak: mennyire nem az az Élet, aminek magatok megélitek, és mennyire az mégis a ti számotokra, mert valótlan Valóságaitokat annak is kell megélnetek, aminek megterveztétek, megfogalmaztátok magatoknak. *** Más az Élet: mondtam, és ez tényleg ekként is van! Más: vagy inkább más is, s nem csak az, és nem csak annyi az Élet, amit, és amennyit ti annak véltek, és annak éltek meg a magatok szintjén, az adott fizikai testben létezve, s csak a test Tudatában realizálódó képet fogadva el, mint Valóságot. Más, több, még akkor is, ha a ti szinteteken (s még a tiéteknél alacsonyabb rezgésszintű Fény-ívekben Úton járók számára is) mindenkor a magatok szintjének megfelelő kép az, amit látni, és érezni, s ekként mint Valóságot: elfogadni képesek vagytok és lehettek. Más, és több, s ez éppen hogy a ti szinteteken válik mind többek előtt Bizonysággá, ha még csak akként is, hogy érzitek a köröttetek lévő Világot, vagy Világokat. De azok vannak, léteznek, amiként vagytok és léteztek ti magatok is, és létezik a más Fényíven élők Világ-képzete is, amiként a ti szemszögetekből vizsgálva, a ti számotokra létezik a ti Világképzetetek is: ha azt az alsóbb Fény-körökben, s azok Fény-ívein Úton járó Testvéreitek sem akként élik meg, mint Valóságot. Mert ők sem képesek még a ti Világotokat sem látni, sem érezni: holott ti magatok vagytok a bizonyság rá, ha nem is az ő számukra, de a magatok számára, hogy léteztek, s Világotok is létezik, hisz abban vagytok, abban járjátok azt a Kegyelmi Utat, amelyet elétek adott a Kegyelem Áldott Krisztusa.
76
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Viszont ha ez ekként van, márpedig ekként van, abban a másféle, számotokra mégismeretlen Életben Úton járók másféle cselekvéseket is végeznek, más történéseket élnek meg, mint amely cselekvéseket ti ismerhettek, és amely történéseket megélhettek: pedig a Valóság értelmében egyazon valótlan Valóságelemben, egyazon Tér-Időben vagytok. Csak a ti valóságotokat amazok valóságától elválasztó Fény ereje, tehát rezgésszintje nem egy és ugyanaz, és nem is lehet, mert az ő Fény-körük energia-elemeinek kvantum-ideje is más, s a ti világotokban lévő Fényenergia kvantumideje is más. Ahhoz, hogy bepillantást nyerjetek az ő „más” világukba, és „más” életükbe, az szükségeltetik, hogy a két Fény-idő egy-egy eleme megközelítőleg azonos rezgéstartományba kerüljön. Ez a ti fizikai Világotokban természetesen nem lehetséges: és mégis lehetséges, mert bennetek magatokban lehetséges, s ez is ekként van rendjén, hisz amiként az imént mondottam, bennetek magatokban van a Fény, annak az a rezgésszintje, amelyen a magatok Világa megnyilvánul a ti számotokra, s amelyen ti magatok is megnyilvánulhattok a magatok Világa, s a magatok Világában élő Testvérek mindegyike számára is. Ha az Én-rész nem képes teljességgel beigazodni valamely Fény-ív rezgésszintjébe, nem lehet képes ott fizikai testet sem megfogalmazni. Viszont ha már megfogalmazta, maga a test fogja őt az adott Fénytartomány szintjén megtartani, lévén annak elemei az adott szint elemei, ha nem is teljességgel, de nagy részben, amiként a test létben tartására is az adott szint energia-elemei révén van mód, amely energiaelemek rezgésfoka ismétcsak beíródik a fizikai testbe, annak korábban megfogalmazott elemeibe. Ha Shambhalla Városára gondoltok, megértitek: miként értem azt, hogy a ti Világotok, és más Fényívhez tartozó Világok egyazon Tér-Idő síkon egyszerre léteznek. Amikor a Tibetben élők, s a Föld lakóinak soka magasabb rezgésszintre tudja emelni Tudatát, a Légtér energiaszintje megváltozik azon a ponton (is), amelyen Shambhalla városa áll. Ha egy közületek maga is emelkedett Szellemi – tudati és lelki energiákkal telten közeledik az adott ponthoz, láthatja az Aranyvárost, vagy annak egyes részeit, többnyire a sűrűbben lakott területeket, ahol a Föld légterében lévő, bár már magasabb rezgésszintű energiákból megfogalmazott testtel bíró lakók testi – tudati, s akár még lelki – szellemi energiáinak rezgésszintje is megközelítőleg azonos a magas emelkedettségi fokra, s majdhogynem akként is mondhatnám: a fél-meditációs szintre emelkedett, s akként ama bizonyos pont felé közeledő Testvér energiaszintjével. Shambhalla lényegében a maga Fény-ívében marad: s a Föld általatok ismert Fény-ívének rezgésszintje, tehát Fényenergiája válik egy halvány árnyalattal magasabbá az adott ponton, ahol a minden értelemben zsúfolt, vagy inkább túlzsúfolt nagyváros, s az emberi Gondolatok nem árnyékolják le olyan mértékben a Föld légterében lévő Fény-energiákat, mint a Föld más területein. Aki a tisztább Fény meglátásának vágyával és képességével közelít az adott ponthoz, láthatja a Várost, ám aki a maga mindennapi, megszokott gondolati – érzelmi és akarati energiáival telten halad el ugyanakkor és ugyanott, semmit sem fog látni, s érzékelni is csak ritka esetben, s akkor is csak valami számára megmagyarázhatatlan módon szálló illatot, halk, inkább a szél zúgásának vélt hangot, esetleg csekély hőmérsékleti különbséget, nem is tudva, még csak nem is sejtve: a Várost érezte egy pillanatig. * A mindinkább elfedődő, tehát besötétülő Szellemi Követ számára mindenkor az a szint maradt meg mint Valóság-kép, amelyet még érzékelni tudott. Azt töltötte be önmagával, és gondolati – akarati képeivel is, s mert Akarata révén fogalmazta meg gondolati képeit, azok Valóság szintre emelkedtek, és meg is maradtak a Szellemi Követ Valóságában. Egy ideig legalábbis, addig, míg más, még az előzőnél is sötétebb szintre nem utasította őket lázadásuk, mást-akarásuk: és akkortól csak az a más szint létezett számukra, mert csak az létezett bennük, Szellem-tudati képeikben. Most, amikor már a Visszafelé vezető Úton jártok, a képlet azonos: ha nem is teljességében. A lefelé vezető Úton a magasabb rendű Valóság-képben tartózkodva fogalmazta meg magának az Én-rész Szellemi Tudata révén a mélyebb szintek eléréséhez szükséges gondolati – akarati képeket, s amikor azokat megfogalmazta, be is töltötte önmagával akként, hogy a TÖKÉLETES SZERETETET fedte el, mind kevésbé élve meg azt.
77
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Ti magatok is a lefelé vezető Út során megfogalmazott képben vettetek testet, ekként ott kell megéljétek azt, amit korábban megfogalmaztatok magatoknak, de már akként, hogy a Felfelé vezető Út következő, és mind tisztább és tisztább képeit kell igyekeznetek gondolati-akarati úton megfogalmazni, mindenkor arra törekedve, hogy a magatok Világ-képzetét a gondolati-akarati úton megfogalmazott képek közé emeljétek az egyes megvalósított SZERETET-cselekedetek révén, amely egyedül alkalmas eszközötök, hogy ténylegesen is azon magasabb rendű képeket töltsétek be. A lefelé haladó Szellemi Követek számára mindenkor az a kép vált Valósággá, amit még képesek voltak elfogadni, mint Valóságot: számotokra viszont nem csak az lesz Valósággá, amit már Valóságként tudtok elfogadni! Az is, de még az is a ti Valóságotok része kell, hogy legyen, amit a lefelé vezető Úton Valóságként AKARTATOK elfogadni, s mert akartátok, megfogalmaztátok magatoknak. A korábbi, tehát a lefelé vezető Úton általatok, mint Szellemi Követek által megfogalmazott, s a Tiszta Bölcsességtől jócskán eltérő akarati képet kell megismerjétek, megtapasztaljátok mint fizikai testben élő, s úton járó Szellemi Követek, de már az eszköz, és annak Tudata révén, megélve és megtapasztalva mindazt, amit egykor meg akartatok élni és tapasztalni, mert csak ekként, tehát csak tapasztalati úton válhat bennetek igazán Bizonyossággá: mennyire nem volt helyén, és rendjén való az a Gondolat, amelyet megfogalmaztatok, s mennyire távol esik a Szeretet Tiszta Fényétől az a kép, amelyet mint gondolati Erőt: akaratotok révén a Valóság szintjére emeltetek magatokban és a magatok számára. E fizikai értelemben vett megtapasztalások megszerzése mellett viszont (bármilyen nehéznek is tűnik az adott szinten elétek álló, s nem egyszer akár tragikus történések közt) kell, hogy már a magasabb szintek Szellemi Ismeretelemeinek elérésére is törekedjetek, hisz az is a ti Valóságotok részévé lett, és lesz is mindenkor egy bizonyos fokig, amit már képesek vagytok Valóságként látni és megélni, tehát elfogadni a maga teljességében. Ám ezt már nem, vagy nem teljességgel csak fizikai, de már lelki – Szellemi értelemben is kell értsétek, hisz a mélység felé sem mint fizikai személyek, de mint lelki-szellemi Erők ereszkedtetek! Ez viszont azt jelenti, hogy a Szellemi Követ sem fizikai formában fogalmazta meg a maga új, s a VALÓSÁGTÓL: A TÖKÉLETES SZERETET IGAZSÁGÁTÓL mindenkor egy-egy újabb szinttel erősebben eltérő „igazságait”: így nem is fizikai formában, de lelki-szellemi, s a ti szinteteken még tudati úton is kell, hogy a mélyebb szintű, már fizikai „igazságok” mellett, és azok fölött megfogalmazzátok azokat a magasabb rendű Igazság-morzsákat is, amelyeket ismét csak akarati úton építhettek be a ti Világ-képzetetek törvénytelen „igazságai” közé, de már a Fent Egyedülvaló IGAZSÁGÁT akarva. Ekként a ti szintetek még erősen besűrűsödött tudati, Szellem-tudati és akarati tartomány elemei közé a Lélek, azaz a Teremtő ŐSSZERETET energia-elemei épülhetnek be: és ismét nem fizikai értelemben kell ennek bekövetkeznie, még akkor sem, ha ennek hatása, tehát jele, nyoma a fizikai szintű történésekben is Valóság szintre emelkedik bennetek és köröttetek egyaránt. A Szellem volt az, amely a megteremttetése pillanatától, s már annak előtte is: az Öröktől Benne lévő ERŐ: A TEREMTŐ ŐS-SZERETET Erejét Élhette: amiként a Szellem volt az is, amely az általa már meg, és felismert Teremtő Bölcsesség elemeit elfedte magában, elvetve a Teremtő Szeretetét. Mert a Szeretet Tiszta Fényét vetette el magától akként, hogy megtagadta a Teremtő EGYSÉG azon JOGÁT, hogy az ÁLTALA a Teremtménynek adott, s mindenkor a Teremtmény felé sugárzott Szeretetet visszatükröződni lássa és érezze ÖNMAGA felé, és megtagadta a Teremtő BÖLCSESSÉGÉT is, elvetve magától azt a Szent Jogot és Kötelességet, hogy pontosan akként áramoltassa mindahány Testvére felé is a TEREMTŐTŐL nyert SZERETET-FÉNYT, amiként azt ő maga Teremtőjétől vehette, látta és tanulta, tehát akként, amiként az az EGY-ségben áramlott, és áramlik is mindenkor: Örökkön az Atya, A Fiú, és a Szentlélek közt, kiáradva mindenkor a MINDENSÉG teljességébe, a Végtelenbe is. Azt mondtam az imént: néktek még Tudatotok révén kell megfogalmazzátok azokat a Tisztaságelemeket, amelyeket Akaratotok révén emelhettek ismét Valóság szintre magatokban, betöltve a Tudat által felismert Bölcsesség-elemeket az Akaratotok, de már a Tiszta Akarat révén magatokhoz vonzott Teremtő Szeretet Erejével. Ez a ti erősen fizikai szinteteken még ekként van: még akkor is, ha a késztetést a Szellemi Én-rész kell megadja a Tudat számára. Mert ez is ekként van, s a magasabb rendű késztetés mindenkor az Én-résztől a Tudat felé a Lélekszálon keresztül átközvetített Energia-kép nyomán ébred a Tudatban. Az Erő tehát a Szellemi Követé: de Gondolatot, mint elsődleges tudati képet akkor is a Tudat kell, hogy megfogalmazza 78
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet az ekként nyert többletenergia használatával, amiként az akarati Erő is a Tudat, s még csak egy bizonyos fokig az Én-rész magasabb rendű, tehát Szellem-tudati energiái révén kell, hogy megfogalmazódjék bennetek: ismét csak fizikai Tudatotokra hatva. Mit értek ez alatt? Vegyük példának az imát, s az imában Isten elé tárt kéréseket. No, nem a fizikai személy kívánságait, nem azokat, amelyek csak csupán a fizikai ember akarati képeit tükrözik, s csak fizikai történésekre irányulnak: ezek a ti szinteteken tulajdonképpen már nem is volna szabad, hogy imába zárt kérésekké váltan szálljanak Istenünk Szent Színe elé, hisz az Áldott Mester már rég, már két ezer évvel ezelőtt megmondta: „mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.” (Mát. 6.8) Bizony, tudja az Igaz Teremtő, s ha a Szellem érdekei nem szabnak annak gátat és korlátot, meg is adja mindenkor mindazt, amire szükségetek van, vagy lehet, s mert Istenünk még most is, még a Bűn, sőt: bűnök ezerének Ellene való elkövetése után is a BENNE ÉLŐ SZERETETET érzi teirántatok, s ezt mindenképp tudtotokra kívánja adni, még azt is megadja, éspedig kérés nélkül is, amire nincs igazán szükségetek, de tudja, hogy vágyódtok rá. Ha vágyódástok háttere nem a hiúság betöltése, és semmiképp sem irányul mások ellen, megkapjátok azt, ami titkos vágyaitokban él, hogy igazán tudói legyetek annak: ISTEN SZERET BENNETEKET! Kimondhatatlanul, s töretlen, Örök Szeretettel SZERET, mert LÉNYEGE A SZERETET. S ha a nem igazán szükséges, nem a Haza vezető ÚT végigjárásához tartozó, csupán földi, gyarló elmétek által vágyott dolgokat megadja néktek, mennyivel inkább megadja azt, amit akként kértek, hogy másoknak segíthessetek általa! Ha a kérés a Szeretet nevében, és a Szeretet jegyében fogalmazódik meg, bizonyossá kell legyen bennetek az is: Isten meghallgatja, és teljesíti is kéréseteket: de mert még a Karma Törvénye, és az alsóbbrendű Igazság Törvénye alá rendeltettetek, kell, hogy még ekkor is csak azt, és csak annyit vehessetek, ami semmiképp sem köt meg benneteket vagy másokat, azokat, akikért fohászkodtok az adott szinten, és az adott Úton vállalt karmikus elemek megtisztításában, vagy valamely, még az Én-rész által, az Út megkezdése előtt tett Vállalás betöltésében. Amint mondtam, néktek mindahány kérés megfogalmazásánál kell, hogy Tudatotok is egy magasabb szintre emelkedjék, vagyis hogy követni tudja az Én-rész felől érkezett késztetést a kérés megfogalmazásában, amely a Tudatban válik Gondolat-energia képpé. S most ezt is kibontom, hogy igazán értetté tegyem. Amiként mondtam, mindahány gondolati energiának teljességgel más és más a színképe. Van, hogy a szó a ti földi értelmezéstek szerint kedves, de annak hátterében korántsem az húzódik meg mint gondolati kép, mint amit maguk a földi szavak tükröznek. Ennek ellenkezője is igaz: a durva szó nem egyszer sokkal tisztább szándékot, és sokkal mélyebb érzéseket takar, mint azt bárki vélné a szavak hallatán. Erre utaltam, amikor azt mondtam: nem a földi szavak, de az azok hátterében meghúzódó gondolati – érzelmi és akarati képek azok, amelyeket figyelembe vesz az ÚR! Annál is inkább, mert a szó, az emberi beszéd nem öröktől való, ekként nem is a Valóság része! Amint a korábbiakban már elmondtam, az első emberiség még szavak nélkül, gondolati úton kommunikált. Akkortól viszont, hogy gondolati – érzelmi, s ekként akarati képeik többé nem egyeztek, vagyis a gondolatok más és más rezgéstartományban fogalmazódtak meg, azokat többé nem lehettek képesek megérteni, s a korábban megszokott formában egymás felé áramoltatni, szükségessé vált egy olyan kommunikációs rendszer, amellyel gondolataikat átközvetíthették egymásnak: ha már nem is mindenkor azt közvetítették át a szavak révén, ami ténylegesen is gondolataikban volt. A kettő, tehát a gondolati kép, és a kimondott szó ketté vált, két külön rezgéstartomány részévé lett. A szó az alsóbbrendű, s a fizikai szintű Tudat számára megfogalmazott közlési mód: míg a Gondolat továbbra is megmaradt a Valóság szintjén realizálódó Energia szintjén. És lényegében erre utalt az ÚR is, vagy inkább erre is, amikor az imént is kiemelt idézetben azt mondja: „mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.” A Teremtő Bölcsessége előtt nem lehet nem tudottá: mi az, amire a fizikai szinteken élőknek mindenképp szükségük van, vagy lehet ahhoz, hogy Útjukat végigjárhassák, hiszen látja gondolataikat és érzéseiket, azok színképét, s ahogyan az imént mondottam, azt mindenkor meg is adja akként, amiként 79
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet arra az ÚT értelmében ténylegesen is szükségetek van, vagy lehet. De amint azt magatok is tapasztalhattátok, s amiként ezt is mondtam az imént: TEREMTŐNK nem csak azt akarja megadni néktek, amire mindenképp szükségetek van, hanem gyakran azt is, amire éppen csak vágytok. S mert ez is ekként van, s mert a Teremtő EGYSÉG Bölcsessége végtelen, gondolataitok színképét, és az Életfilm elemeit egybe vetve adja meg mindazt, amit megadnia lehet anélkül, hogy azzal a ti valós Én-eitek dolgát tenné nehezebbé! De csak azt, és annyit, ami ténylegesen is nem lehet ártástokra az Úton! Nem is tudjátok: hányszor, de hányszor kell, hogy Atyánk, Krisztusunk, vagy az Áldott Anya akként, az által kedvezzen néktek, hogy nem adja meg azt, amit balga gyermekekként oly igen akarnátok, ha a kérésetek teljesítése végett egyes Sors-elemek betöltése válna lehetetlenné! Hányszor, de hányszor lázad bennetek pedig az elme, csak mert nem tudjátok: mit eredményezne számotokra, még mint testben élő emberek számára is, ha kérésetek meghallgatásra találna! S hányszor kell, hogy később, akár évek múlva azt mondjátok: de jó, hogy akkor nem hallgatta meg kérésemet az ÚR...! És hányszor, de hányszor van, hogy már nem is kérő, de követelő szavatokra nem Istenünk, s nem a Fent Világában élők: de az ellentét felel, teljesítve kérésteket, s nem azért, hogy kedvezzen, de hogy ártson nektek! Amiként a Teremtő EGY-ség, akként mi is, akik a Fent Világában élünk, akkor sem a szavakat, de a gondolatok színképét vesszük alapul, amikor Szellemmel, vagy Lélek-elem-mel bíró Testvéreitekért mondott, imába zárt kéréseiteket elmondjátok. Ekkor azonban már nem csak a ti érdeketekben: azok érdekében is kell, hogy mérlegre tegyünk minden egyes kérést, akikért az imák szólnak, hogy azok számára is csak azt, és csak annyit adjunk az ÚR engedélyével, amivel, és amennyivel nem megkötjük, de igazán segítjük Útjában. Mindezt viszont néktek magatoknak is tudnotok kell, amiként már tudjátok is! Ezt is tudjátok, s a fentebb elmondottak alapján azt is, hogy a Gondolat az, s nem a szó, amely a Valóság szintre emelhető az Akarat révén: ha még csak a magatok kicsinységének mértéke szerint élhettek is azzal a lehetőséggel, amelyet kezetekbe adott, s ad is az ÚR. És itt ismét visszatérünk a gyógyítás során és annak céljából megfogalmazott tudati - akarati energia használatának kérdéséhez, amelyet már néktek is kell, hogy mindinkább megismerjetek. Amint többször mondtam, a Szellemi Követek is gondolati képeiket emelték Valóság szintre, s azt tették az általuk megfogalmazott Világ-képzet részévé, akarati Energiáikkal töltve be azokat. Viszont ha ez a lefelé vezető Út során ekként volt, nem lesz, mert nem is lehet másként a Felfelé vezető Úton sem, mert ez a Törvény. A lefelé vezető úton haladó szellemi Követek gondolati képeiknek betöltéséhez, amely gondolati képek akkor még mindenkor a sötétebb tartományok megfogalmazását célozták, az ellentét, azaz Satana energiáiból merítettek Akaratuk révén hogy gondolati képeiket Valóság szintre emeljék, hisz akarati képeik nem lehettek volna betölthetőkké a Fent Világának Ereje révén, lévén maguk a gondolatok is a negatív tartományban rezegtek. Több, mint természetes, hogy mindaz is, aki ma a Föld színén, vagy bármely egyéb fizikai Világ-képzetben járja Útját, szintén csak az ellentét energiáiból meríthet, ha ártó gondolati energia-képeit a ti Világ-képzeteitek valótlan Valóságának szintjére akarja emelni. Ekként viszont természetes az is, hogy a tisztább gondolati képek Valósággá lehetéséhez a magasabb rendű Energiákat vonzzátok, vagy vonzhatjátok magatokhoz, s minél magasabb rendű, azaz minél tisztább, minél inkább a SZERETET, de már a Bölcs Szeretet által megfogalmazódott a gondolati kép, annál magasabb rendű Energiák birtokosaivá lehettek, hogy gondolati képeiteket a magatok Világának Valóság szintjére emelhessétek. S azt talán már mondanom sem kell, ha kell mégis, hogy újra és újra elismételjem: ha az Igaz Szeretettől vezéreltetve fogalmazzátok meg Gondolataitokat, mi magunk segítünk, hogy a Gondolathoz, a segítő szándékú Akarathoz a Fent Világából is magatokhoz vonzhassátok az ÚR Örökkön Tiszta SZERETET-energiáját, amiként magunk is a Bennünk ÉLŐ Szeretet erejét árasztjuk felétek, hogy segítsük lépteiteket. Mert amiként már nem is egyszer megtapasztalhattátok, mellettetek vagyunk, s ezt ne csak a szó elvont értelmében gondoljátok: ténylegesen is mellettetek állunk, és ha készek, és képesek vagytok elfogadni Szeretetünket, mi boldogan árasztjuk azt felétek, s ha készek, és képesek vagytok elfogadni Értetek nyújtott segítő kezeinket, mi nem vonjuk azt vissza tetőletek: de még a legmélyebb 80
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet mélységbe is utánatok nyúlunk ha kell, hogy emeljünk, és segítsünk benneteket nehéz, keserves vándorlástokban, amelyben az lehet, s az kell, hogy legyen az egyedüli Édes Gondolat és vigasztalás: Haza felé vezet az Út, legyen bármilyen rögös. Haza, ahol igaz, s hű Testvéri Szeretettel várunk mindőtökre: az utolsó egyre is. Mindehhez viszont még azt is tudnotok kell: ti magatok is kell, hogy már elmerjétek, és eltudjátok fogadni felétek nyújtott, néktek adott (s már az Úr Akaratából adhatott) segítségünket! S nem csak a személyesen néktek adott segítséget, de mindazt is, amelyekkel már ti magatok is segíthetitek egymás lépteit az Úton, akár azon Testvérekét is, akik a mélyebb szinteken, vagy akár a mélység világában állnak: mert csak így, csak ekként közelíttek ahhoz, amit egykoron, mint Szellemi Követek: fokról – fokra elvetettetek magatoktól: A Valós SZERETET felé, Istenünk felé. Nem csak kérnetek kell tehát: de már fogadnotok is az ÚR által (bárha a mi közreműködésünkkel) felétek küldött segítséget, éspedig kérnetek, és fogadnotok kell azt azzal az igaz hittel és azzal a töretlen, gyermeki Bizalommal és Bizonyossággal: Isten SZERETETE mindenkor árad felétek. Nem véletlen, hogy ezt ilyen erősen kiemelve, és szinte a végtelenségig elismételve írjuk le néktek! Kezetekbe engedte adni az ÚR az erőt, amellyel élnetek és hatnotok lehet: s ha lehet, akkor kell is, hogy éljetek, és hassatok véle, mégpedig sokakért: azokért, akik maguk még nem képesek erre! Ám ehhez még egy igen fontos dolgot tudnotok kell. Míg kérésetek nem az Isteni Szeretetbe vetett BIZONYOSSÁG révén fogalmazódik meg, tehát amíg csak akként kéritek az ÚR segítségét, s a Fent Világában élő Testvérek Erejét, hogy kéréseitekben a kételkedés, az önmagatok iránti hitetlenkedés, az „ezt én úgy sem tudom, ki vagyok én, hogy...” stb. stb.: vagyis a magatok szerepének és feladatának lekicsinylése érezhető az Úrba, és az Úr Akaratába, és Szeretetébe vetett Bizalom helyett, Gondolat-energiátok színképe elmosódott marad, gyenge, ekként nem is tölthető be, hisz ha nem hiszitek, hogy Istenünk megadja rajtatok keresztül a segítséget, vagy akár gyógyulást beteg Testvéreteknek, ténylegesen is nem fogtok elérhetni semmilyen eredményt, mert jó szándékotok mellett bizony: az Isten IGAZ, és ÖRÖK SZERETETÉBE vetett HIT gyengeségéről is bizonyságot tesztek, s az, mint negatív energia a ti szinteteken még elfedi Gondolataitokban a tisztább szándékot, lévén maga a közeg, de a betegség energiája is a negatív tartományban van. Részben (és igen fontos részben!) a tényleges értelemben való Gyógyítások során válik ez már most, s később még inkább bizonyossággá mindannyiótok számára. Erre viszont még itt és most nem térek ki, mert még csak kevesek azok, akik ennek lehetséges voltát akárcsak elhinni, elfogadni is képesek! Pedig a Valóság része az is, hogy gondolati és akarati Erőtökkel hathattok egyes betegségekre, vagy a betegséget okozó, negatív energia-elemekből megfogalmazott kórokozókra, kiemelve azokat a fizikai test tisztább elemei közül, hogy visszaadjátok Testvéreitek egészségét, ha még nem is azt a módszert, tehát nem a TÉR-IDŐ sík elemeinek összevonását alkalmazva, amiként azt az ÚR tette egyes eseteknél, mint például Lázár esetében, akit negyednapos halálból emelt ki ekként, hogy élővé tegye. Később ezt is meg fogjátok majd tanulni, akkor, ha annak érkezik el az ideje: ám az már és még tényleg odébb van, mert ti szintetek energia-tartománya, s most a tudati, a Globális, és a már magatokhoz vonható Kozmikus energiákra gondolok: nem alkalmas e nagyon magas szintű Szellem-energetikai művelet elvégzésére, és nem alkalmas még erre a Föld színén élők közt sem senki, hacsak nem olyan erők magához vonzásával, amely erők használata rég nem illeszthető bele A Törvénybe. S nem véletlen, hogy erre is ismét rátérek: aki a mélységből merített erővel igyekszik a fizikai testre hatni, a test elemeinek még erősen besűrűsödött volta végett képes lehet rá: de nem tudja, mert nem tudhatja: nem valamely Karmi-kus történésbe avatkozik-e bele illetéktelenül, s nem árt-e inkább, mint segít annak, akit a fizikai test valamely betegségéből, vagy akár halál-állapotából kiemelt. S ez is az oka annak, hogy e kérdésre itt nem térek ki bővebben: kísértésbe ne essék az, aki előbbre helyezi becsvágyát és önnön fizikai érdekeit, semmint a Feltétel nélküli SZERETETET... * De térjünk vissza e kis kitérő után félbe hagyott témánkhoz. Mellettetek állunk, amiként mondtam, hogy segítsünk, és vezessünk is titeket Utatokon, ha már készek, és képesek vagytok elfogadni segítségünket. De nem csak mi: a Fent Világának lakói vagyunk mellettetek: ha magatok még nem mindenkor érzékelhetitek is, a magatok Fénykörében olykor a tiéteknél 81
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet magasabb szinten álló Testvérek is megjelennek. S itt már nem csak Shambhallára, s annak lakóira gondolok, de a ti magasabb Fénykörötökből mellétek érkező Testvéreitekre is, akik az ÚR akaratából vállalhatnak feladatot, már nem testben, de mint Szellemi Energia-lények. És éppen ez az, amire bővebben is ki kell térjek, mert nem csak akként érzékelhetitek Testvéreink jelenlétét, amiként azt vélnétek, és nem csak azok Jelenlétét érzékelhetitek, akik mint Szellem-energia lények: valamely Segítő Feladatot vállalnak mellettetek, de azon Testvérekét is, akik a tiéteknél magasabb Fénykörben maguk is Úton járók! A Fényívek egymásra vetülésére, tehát arra a bizonyos dimenzió-átcsúszásra, vagy áthúzásra gondolok, amelyet többen tapasztalhattatok: akár csak egy-egy esetben, akár állapotszerűen, akként tehát, hogy egyes képeket, vagy jelenségeket újra és újra láttok, vagy akár érzékeltek is. Ha igen egyszerűen akarom megfogalmazni, akként kell fogalmazzak, ahogy munkatársam számolt be e jelenségről. A ti megszokott fizikai képeteknél halványabb energia-képeket, tehát ezüstös színű, s a ti sűrű fizikai közegetek szintúgy sűrű légterében szellemi testeknek tűnő (bár mint mondtam, szintén Úton lévő) Testvéreket, vagy testeik körvonalát, esetenként használati tárgyaikat, vagy (ha valamely távolság-képzetet adó formában megjelenő képről van szó) egy-egy utcát, vagy házat, teret láttok, akikről, vagy amelyekről tudjátok: nem lehet ott a magatok Valósága értelmében, ahol feltűnik: és mégis ott van valamiképpen. Ott van, látjátok, legalábbis képszerűen érzékelitek, és még sincs egészen ott, mert ha a kép felé indultok, az eltűnik, vagy egyszerűen áthatolhattok rajta, néha akként, hogy már csak a kép-képzeten áthaladva ébredtek rá: valami szokatlan volt az adott ponton. Mintha nagyon gyenge áram hatását éreznétek testetek egészében, ami persze a levegővel való érintkezésnél, kiváltképp egy zárt térben nem igazán szokott előfordulni, még akkor sem, ha hibás elektromos készülék mellett haladtok el, vagy ha a Kozmikus Térben elektromos viharok dúlnak. És mégis... – és ez kérdések sokaságát szüli elméitekben: Képzelődöm? Vagy lehetséges, hogy láttam, és éreztem, amit láttam és éreztem? S ha igen: ha tényleg létezik, ha tényleg nem engem csalt meg az elmém, és a látásom: mi lehet az oka, s a magyarázata a jelenségnek? A kérdések hátterében persze nagyon is érthető okok vannak, s ezek nem is mindenkor kedvezőek, így még azok is inkább hallgatnak az ilyes jellegű megtapasztalásról, akik amúgy a közlékenyebb Testvérek közé tartoznak: ne súgjanak össze a hátuk mögött azok, akik még náluk is szkeptikusabb beállítottságúak, vagy „hivatalból tagadók”. Gondolom, értitek, mire akarok utalni: igen, a nem éppen kedvező ítéletről és előítéletről, amely a pszichiátriai betegek közé utasítja azokat, akik ilyes történésekről nyíltan mernek szólni. Pedig a jelenség ténylegesen is létezik: s mind gyakoribbá válik, aminek meg van a magyarázata is. Vizsgáljuk meg tehát e kérdést, s annak magyarázatát is. Miért, és miképpen lehetséges, hogy azok a képek elétek állhatnak, ha a magatok Világának valósága szerint az a Világ, amelyet ekként megéreztek, vagy amelybe ekként bepillanthattok, akár több Fény-ívvel fölöttetek lévő Fény-tartományban nyilvánul meg? S ha ti érzékelitek a magasabb szinten Úton járó Testvért, vagy annak Otthonát, esetleg városát: vajon ő is érzékel titeket? A kérdések válasza lényegében a dimenzióváltáshoz vezethető vissza, s a jelenség Shambhalla megjelenéséhez hasonlatos, ha nem is teljességgel ugyanaz, hisz amiként mondtam, Shambhalla alig egy szinttel a Föld általatok lakott Fény-íve fölött épült, s bár Lakói már a negyedik Fénykör tagjai, a Város mégis, ha csak részben is, a ti Fény-ívetek része, amelynek a Holnapok során lesz kiemelkedő szerepe, hisz Shambhalla az Új Jeruzsálem, amely a Felemeltetettek előtt már teljességgel Valósággá lesz, mint Szellemi Központ. Shambhalla mai lakóinak utódai lesznek azok, akik segítségére sietnek a magasabb Fénykörbe emelkedő Testvéreknek az átállás esetleges kezdeti nehézségeinek leküzdését téve könnyebbé. De mert e kérdést már korábban kibontottuk, inkább térjünk vissza a ti jelenlegi szinteteken észlelhető jelenségekhez. A Föld mai energia-képe abban a Fényívben, amelyben magatok járjátok Utatokat, nagyon összetett. Erősebb szélsőségeket, és erősebb rétegezettséget mutat, mint a második emberiség Történelme során bármikor is! Ennek okáról már szóltam: az alsóbb, s a felsőbb szintekről egyként érkeznek Testvérek egyegy Kegyelmi, vagy Missziós Útra, akik, és ez is természetes, mind a maguk szintjének megfelelő energiát viszik a Föld színére. Ekként viszont a Föld-test, annak anyaga maga is e szélsőséget mutatja, 82
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet hisz a Föld-testbe áramló energiák már eleve összetettek, s a Föld Szellemi Gömbjének rezgésszintje a magasabb tartományban van. Igaz: ez utóbbi most, tehát a ti jelennek megélt korszakotokban nem érzékelhető spontán módon. Vagyis Föld-Anya nem áramoltatja alá „kéretlen” az Erőt, amelyből a Szellemi Burkot megfogalmazta, mert hisz készülnie kell a Nagy Ugrásra. Ekként viszont csak Akaratotok révén kérhettek, és vonzhattok magatokhoz Tőle Erőt, s a Kozmikus Tér magasabb rendű energiáit is valamely kiemelt energiát igénylő Szeretet-cselekedethez. Ezen felül a közegben, tehát a légtérben lévő energiákból vonzotok magatokhoz, s az alsóbbrendű Kozmikus Erőkből, a mindenkori szándéknak megfelelő rezgésszintű erő-elemekből meríthettek. Ez lényegében az Út egyes, hogy akként fogalmazzam: átlagos, mindennapos történéseinek megéléséhez bőséggel elegendő, a magasabb rendű, kiemelkedő Feladathoz pedig már tudtok a Kozmikus Erőkből meríteni, amiként tudtok Föld-Anyától, a Fent Világának lakóitól, vagy a már igazán komoly megterhelést adó Feladatok és Vállalások betöltéséhez az Úrtól, vagy az Áldott Anyától is energiát kérni, mindenkor Közvetítő Testvéreken keresztül. Ám mert a Föld energiája ennyire szélsőséges, lehetetlen, hogy ne legyen a mélyebb szintekről érkezettek mellett olyan is, s nem is kevés, aki a harmadik Fény-ív magasabb szintjeiről érkezett, hogy bebizonyíthassa: valósággal is alkalmas, és érett-e a negyedik Fénykörbe léphetni. Ezen Testvérek a maguk fokozatának megfelelő energiát áramoltatják a Légtérbe, amelybe ekként a ti jelenlegi szintetektől pozitív értelemben is eltérő, annál magasabb energiák is beépülhetnek, amiként jelen vannak a még magasabb, tehát már az ötödik Fénykörből, vagy a hatodik Fénykör alsó Fényíveiből érkezett Missziós Testvérek energiái is, akik akár testben (mint Teréz anya, vagy Pió Testvérünk, vagy akár Ghandi testvérünk, s még sorolhatnám...), akár testen kívül, tehát Szellem-energia testekben ereszkednek, vagy ereszkedtek le rövidebb – hosszabb időre, majd Visszatéréskor a légtér elemei közt hagyják/hagyták a magukkal vitt magasabb szintű energiákat. Ekként lehetséges a Föld légteréből is magatokhoz vonzani a tisztább energiákat még akkor is, ha a történések, amelyek inkább napvilágra kerülnek, többnyire a negatív energia-tartományból merített erő révén, maguk is mint negatív történések állnak elétek. Ne feledjétek: az, aki igazán az ÚR Tanításai szerint él és cselekszik, igyekszik titkon cselekedni, hogy „ne tudja a bal kéz, mit cselekszik a jobb kéz”, így az ő tetteik nem lesznek oly igen ismertté és tudottá: de a tettek révén, vagy az imádságok révén megfogalmazott, vagy levonzott pozitív energia akkor is a légtérbe kerül mindenkor. S mert ez az energiamennyiség nem is olyan csekély, mint amiként azt ti gondoljátok és akár érzitek is, s mert a Szellemi Gömb energiája magában is alkalmas erre, a magatok Tér-Idő síkján, de más Fény-körben Úton lévők energia-köre áttűnik, átlényegül egy-egy pillanatra, vagy percre. Ehhez természetesen az is hozzájárul, hogy a Föld-testen már korábban is meglévő Energia-kapuk mellett a közelmúltban új, és még újabb Energia-kapuk és csatornák nyittattak meg az ÚR Rendelésére. (Elsősorban, és kiemelten a ti Hazátok területén, s nem csak a Pilis hegységben, bár elsődlegesen azon a területen. Ám ezen túl, s már a Túlélők érdekében további Energia-kapuk nyittattak a Föld szinte minden pontján is, a legtöbb Egyiptom, Izráel és Tibet földjén, s a végtelen kiterjedésű Óceánok és Tengerek felett.) E csatornák és/vagy Energia-kapuk révén (amelyeket ti Dimenzió-kapu néven ismertetek meg) erős áthúzás lehetséges: és nem a ti szintetekről emelkedik át az energia, amely még annyi, de annyi negatív elemet tartalmaz, hogy azt be sem fogadná egyetlen, már magasabb energia-kör sem: de a Föld teljességének bárha csak átmenetileg is, valamely nagyobb méretű karitatív tevékenység által magasabb szintű energiákkal való telítődése lehetségessé teszi, hogy a magasabb szinten élők, már a ti szinteteken jelenlévő magasabb, tehát a maguk szintjének energiájával harmonizáló energiákra hangolódva megjelenjenek a ti Fény-ívetekben is, s míg annak Energia szintje erőteljesen vissza nem zuhan, érezhetővé, és láthatóvá is válnak az adott ponton. A hely lényegében ugyanaz, amely ponton ti magatok is éltek: de a Fény-kör rezgésszintje más, s ha a két, egymás melletti Fény-kör közelít egymáshoz, a kettő időlegesen egymáshoz csatolódik: ha nem is teljességgel, mert még a legnagyobb emelkedéstek során, annak időtartama alatt is jelen marad a magatok szintjének negatív energiája is, hisz bűncselekmények, Szeretet ellen esett bűnök akkor is: szinte szégyen, de mindenkor vannak. S ezek energiája mindenképp elfedi és elválasztja egymástól az időlegesen egymás mellé került Fény-íveket. S ez is ekként van, és ekként is kell, hogy legyen, ha csak a ti érdeketekben is, mert e nélkül a jelenséget meg sem tapasztalhattátok volna! Ha ugyanis a ti szinteteken már nem volna jelen a pozitív mellett a negatív energia is, az azt jelentené, hogy a ti szintetek teljességgel az időlegesen felbukkanó Testvérek szintjére emelkedett, akkor viszont ők maguk is már egy magasabb Fény-ívbe emelkednek, s már annak vonzását 83
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet követve haladnak mind feljebb. Ekként ti követitek az ő szintjük energiájának vonzását, amiként a ti szintetek energiájának vonzása hat a tiéteknél mélyebben lévő Fény-körre, s ama Fénykör lakóira, akik energia-tartományában olykor épp úgy felbukkan a ti szintetek egy-egy energia-képe, amiként a ti szinteteken a tiéteknél magasabban álló Testvérek Világának egy-egy energia-képe. Az alsóbb rezgéskörben lévők Világ-képzete viszont semmiképp sem lényegülhet át, tehát nem tűnhet át a magasabb rezgés-ívben álló Fény-tartományba. És persze, ennek is meg van a maga oka, s a magyarázat nem is olyan egyszerű, mint azt elsőre vélnétek. Az alsóbb szint energia-képe azért nem jelenhet meg a ti Fényívetekben, mert mindazt, amiben még az alsó szintnek megfelelő rezgésszinten álló energia van, könnyűszerrel magába zárná, és magához vonzaná a hasonló hasonlót vonz elvén, vagyis az, ami a ti Valóság-képzetetekben az alsószintű energia-tartomány részét képezi, egyszerűen beleolvadna abba a tartományba, amelybe energiafokozata szerint való. Annak oka viszont, hogy ti magatok sem emelkedhettek fel a tiéteknél magasabb Fényívbe, nem az az oka, hogy ti magatok vonzanátok magatokhoz azt, ami ott a ti szinteteknek megfelelő energia szinthez tartozik, hisz a tiéteknél magasabb Fény-ívben nincs, és nem is lehetne jelen semmiképp olyan összetett, s tisztát és tisztátalant egyként magába záró energia, mint amilyen a ti Világ-képzetetek energiája: de ami, vagy aki a ti Világképzetetekben a magasabb szinthez tartozó energiát bírhatja, átlényegülne a magasabb szint energiatartományába. Ez ugyan a fizikai testek elemei végett nem igazán volna veszély, ha... – Ha nem volnának olyan Testvérek is a ti szinteteken, mint például a Tibetben élő Láma-testvérek, akiknek fizikai testei sem minden esetben teljességgel azonos energia-képlettel bírnak, mint aminő energia-képletet a ti testeitek mutatnak. S még ennél is tovább megyek! Ti magatok is, ha nem az asztrális szinteken, de a magatok Fény-íveiben emelkednétek meditációitok során, a magasabb rezgésszintre emelkedett testek egyszerűen átlényegülnének, s ez kimondhatatlan veszélyeket rejtene magában! A meditáció során és révén magasabb rezgésszintre emelkedett test, s annak Tudata ugyanis a meditativ állapot megszűntével visszailleszkedik a korábbi energia szintbe, még akkor is, ha az Én-rész és a Lélekszál még utána is emelkedettebb rezgésben marad. S épp ebben rejlik a veszély. Ami az alsóbb szintű rezgéstartomány része, vissza is illeszkedne, vagy inkább úgy mondom: visszazuhanna a maga korábbi szintjére, s a test betöltené a maga korábbi pontját a magatok Fény-ívében, amiként a Tudat is. A Tudat, amely viszont akkortól megszűnne működni, mint Tudat, hisz a magasabb rezgéstartományban maradt Szellemi Követ, tehát az Én-rész, amely eleve egy magasabb rezgésenergiával bír, nem lévén benne semmi, ami fizikai elem volna, többé nem kötődne a Tudathoz, legalábbis akként nem, hogy azt irányítani és működtetni tudja. A szintén magasabb rendű energiákból álló Lélekszál ugyanis szintén a magasabb Fény-ívben maradna, ha a Tudattól nem szakadna is el teljességgel. Ám az ekként megnyúlt Lélekszál már nem alkalmas arra a szerepre, amelyre rendeltetett, tehát nem volna képes fenntartani az összeköttetést a Tudat és az Én-rész közt. A kapcsolat, a kötődés adott volna, de a kommunikáció teljességgel lehetetlenné válna, s a test lényegét tekintve irányítatlanná válna, olyan biológiai robottá, amely még a vegetatív működési rendszerben maradt, de amely akkortól már nem eszköze: csupán rabtartója volna az Én-résznek, amely kiszakadni sem tudna a használhatatlanná lett eszközből, míg annak fizikai működési ideje, tehát létideje le nem jár. Az ekként végig vegetált Út tehát nem csak a test számára, de az Én-rész számára is tragikus volna. Ha a meditáció során kiemelkedő Én-rész az asztrális Világok valamelyikére emelkedik fel, a test, habár a testelemek maguk is egy megváltozott energia szintre emelkednek, nem követheti, mert a test mindahány sejtje, azok rezgésszintjétől függetlenül is fizikai marad, mert a közeg lényegesen sűrűbb energiáit is magukba zárják mint az adott szintnek megfelelő alkotóelemet, míg a Szellemi Követ, amely képes az asztrális szintre lépni, nem az, és nem az a Lélek-szál sem, amely az összekötő híd szerepét játssza a két, egymástól mindenben és mindenképpen különböző elem: az Én-rész és a test között. Még a Tudat sem lehet képes, csak egy bizonyos szintig követni az Én-részt, amikor az az Asztrális síkokra emelkedik, s még arra a szintre is csak bizonyos történések során emelkedhet fel maga a földi Tudat. Akkor, amikor az Én-rész nem fedi el azt teljesen, hogy valamely Feladat elvégzését akként valósíthassa meg a Tudat által irányított testtel, hogy ő maga egy magasabb szintre emelkedik, s onnan közvetíti le a Lélekszálon a maga utasításait a Tudat felé, vagy a Tudat mellett hagyott Én-elem felé, amiként az imáitok közben történik, vagy amiként munkatársam esetében is van, amikor dolgozunk. Ha azonban a gyógyítás időszaka alatt kell együttműködnie a Tudatnak és az Én-résznek, nem maga az Én-rész 84
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet emelkedik ki. Akkor ő marad a Tudat mellett, s egy önmagából kiáramoltatott „Fény-vetületet”, azaz hologramot tölt be önmaga egy kicsiny szikrájával (vagy elemével), s a Tudat abba igyekszik bele illeszkedni, de maga is csak mint másodlagos energia-kép. Tehát lényegében a Tudat sem teljességgel emelkedik ki a testből, de energiáját az Én-elem számára szükséges, vagy szükségessé lehető ismeretek összességével mintegy: rávetíti, bele vetíti az Én-hologramba, s akkortól azt a testet, és azt az „énjét” éli meg valóságosnak a gyógyítást végző személy, ha olykor a maga tényleges milyenségébe is vissza kell tudjon nyúlni, ha olyas információ, vagy ismeretelem magához-vonzása válik szükségessé, amelyet nem vetített át az Én-hologramba (mint amikor a megszállottságban szenvedő gyógyítása közben csaknem szó szerinti küzdelemre került sor. A küzdelem ismereti elemeit a Tudat természetesen nem közvetítette át esetünkben sem az agy felé elindított Én-elembe, hisz ha az már eleve negatív emlékezeti energiával indul, meg sem kezdheti gyógyítói feladatát. Ám ha már a történés közben válik szükségessé, hogy az ellentét küldöttével szemben a maga eszközét használja az Én-elem, kell, hogy azt magához vonzhassa a Tudat emlékezeti elemei közül, hogy a maga eszközével győzze le a másik földi személy Tudatát, vagy akár Én-részét megszálló ellentétes energia-lényt, amelyet csak ezt követően tudhat a maga közegébe visszautasítani, vagy (ha esetleg módjában áll) ébreszteni, hogy visszatérvén kibocsájtójához, már ő maga, tehát a mélységből felközvetített Én-hologram ébreszthesse a magába zárt pozitív energia révén ama Testvért, aki a fizikai világban Úton járó Testvér felé a maga én-képét felközvetítette. Arra, hogy más Fény-ívben élő Testvéreket, az ő jelenlétüket mint konkrétan látott képet érzékeljétek, vagy hogy hangjukat halljátok, igen ritkán, elvétve van csak mód, hisz maga a jelenség nem akaratlagos kapcsolatfelvétel: spontán történés, amely az egymás közelébe került energia-tartományok közti áthúzás végett következik be. Mint amikor a rádió keresőgombját egy olyan állomásra tekeritek, amelynek frekvenciája olyan közel van egy másik adó frekvenciájához, hogy az áthallás bekövetkezik. Ahogy a hanghullámok áramlanak az éteren át: tudjátok, hogy az adó mellett ott van a másik adó is, de míg az általatok beállított adóban hallott szavakat értitek, emezt nem értitek, mert nem tiszta a vétel, és a nyelv sem ismerős. Ekként van ez a Fény-ívek közti áthúzás esetében is, s ez még akkor is ekként van, ha maga az Én-rész esetenként képes megérteni a másik szintről átszivárgott szavakat, hisz az Én-rész „nyelve” nem valamely földi nyelv, nem is más bolygók lakóinak nyelve: az egyetemes Gondolatenergia „nyelvét” érti, azon keresztül kommunikál a Tudattal, de a mellétek kerülő személy Tudatával is, ha arra nyílik lehetősége. Ez utóbbi a ti szinteteken még inkább csak az anya, és a méhében növekedő magzat Én-részei esetében lehetséges, s még akkor sem minden esetben, legalábbis nem állandó köztük sem a kapcsolat. A magzat megfoganását követően ugyan mindenkor felveszi egymással a kapcsolatot az egymás mellé került két Én-rész, de ez csak a kezdeti pillanatok történéseinek része: aztán a kapcsolat a magzat és a leendő anya Tudata közt kell megszülessék, hisz a leendő anya kell, hogy igazán a magáénak érezhesse születendő gyermekét, amiként kell, hogy a csöppnyi kis magzat agyi állományába is beíródjék az anya iránta való érzéseinek összessége, hangja, szívverésének ritmusa, a vér áramának zúgása: egyszóval minden, ami a még meg sem született magzatban már egyet jelent a Szóval: Anya. S nem véletlen szoktam mondani munkatársamon keresztül, micsoda fontossága van annak: miként fogadja az anya a felismerést: gyermeket vár, s miként szól még meg sem született, de már mindenképp élő, s ekként érző gyermekéhez. Azok a Világok, amelyekbe olykor lehetőségetek nyílik átlátni, épp oly valóságos Világok, mint amilyennek a magatok földi Világát megismertétek. Nem egy esetben a saját Világ-képzetetek valamely lehetséges Világ-képére nyit rá az Én-rész Tudata, vagyis azok közül a lehetséges Utak közül áramlik át egy-egy kép, amelyeket az előző kötetben mutattam meg, ha csak néhány kép erejéig is. De e képek nem lépnek túl a ti jelennek megélt korszakotok épp folyamatban lévő történésein, hisz amiként mondtam, a Holnapokba nem lépettek, s nem is láthattok bele. Ekként legalábbis nem, ha egyes lehetséges történéseket leközvetíthetünk is valamely Testvérek Én-részének, s azon keresztül Tudatának, aki e leközvetített lehetséges történéseket kell elétek is tárja a számára rendelt formában, és mértékben. De az ekként megmutatott képek is csak a leginkább feltételezhető Holnapot mutatják meg, amely még nem konkrét, megváltoztathatatlan kép, hisz amiként már ezt is mondtam, minden szó, minden mozdulat, minden döntés, minden állítás és tagadás akár a teljes Élet-útra kihatással lesz, megváltoztatva a Holnapképet nem csak az egyén: akár a Föld teljessége számára is.
85
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Ám itt és most nem erre akarok kitérni, hisz ennél lényegesen fontosabb: miként lehet segítségetekre az a tény, az a Felismerés: nem vagytok egyedül a magatok kis Mindenség-morzsájában (amely persze számotokra maga A Mindenség), s miként lehet segítségetekre ennek ténye még akkor is, ha nem vehetitek fel azon Testvérekkel a kapcsolatot, akiknek Világába ekként egy-egy kép, vagy csak képfoszlány erejéig bepillantást nyerhettek. Ahhoz, hogy a történést tényleg hasznosítani tudjátok, először is meg kellene tudnotok különböztetni három, nagyon is egyként ható jelenséget. Az egyik történés, amely a leginkább fontos a ti számotokra, és a ti jelenbéli, s a Holnapok során várható történéseitek értelmében, az a kép, amikor a Segítő Szellemtestvéreket látjátok. A másik, amikor a párhuzamos Idő-síkok valamelyikébe nyertek bepillantást, a harmadik pedig az, amikor az ellentét igyekszik elkápráztatni, s ekként tévútra csalni benneteket egy-egy általa felközvetített, és Tudatotokra vetített képpel. S mert ez utóbbi az, ami a leggyakrabban előforduló történés, elsőként erre térnék ki. Amiként mondtam, Satana most, a várható történésekre készülve minden eszközt megragad, hogy energiát szerezzen. S bár ez ekként van, ami egyben azt is feltételezi, hogy a nehezen megszerzett energiát nem pazarolja olyan képek felközvetítésére, amelyek megjelenítéséhez a Kozmikus Tér-ből, vagy a fizikai Világokból orozott pozitív energia egy részének felhasználása révén lehet csak módja, megteszi mégis, kiváltképp a Föld azon pontjain, ahol a kiáramoltatott energia révén megfogalmazott kép nyomán még több energia elorozására nyílik, vagy nyílhat lehetősége. A ti kegyhelyeitekre gondolok itt elsősorban, hisz maga a Nagy Ugrás a ti Fényívetekben, tehát az általatok ismert – lakott Föld színén lesz Valósággá. Ekként éppen hogy tőletek igyekszik mind több és több energiát nyerni, éspedig két okból is. Először is azért, mert amiként már ezt is mondtam, ahol sokan gyűlnek egyazon helyre, a tömegpszichózis hatása fog érvényesülni. Így ha valamely, általatok „szentnek” nevezett helyen gyűlik össze több száz, vagy akár több ezer ember, már egymásra is hatással lesznek, ekként a vallásos érzület energiája, amely szintén a pozitív tartományban rezgő energia, hihetetlen mennyiségben fog áramlani. S mert ez ekként van, szinte természetes, hogy az ellentét is megjelenik, s mert arra még nem vagytok képesek (legalábbis az egyszerű emberek többsége nem), hogy a negatív energiát megérezve bezárjátok a Hit, a Szeretet és a vágyakozás által megnyitott csakrákat, amiként a Légtérben áramló pozitív energiát sem lehettek még képesek elzárni az ellentét küldöttei elől, azok szinte méretlen vonzzák el az adott területen felgyülemlett energiát, mindenkor a maguk negatív energiáját áramoltatva az elvont pozitív energia helyére. Ez volt a medjugorjei földrengés oka és háttere is, s akkor még csak a közelmúlt egyik nagyobb történését említettem. Ezen felül és ezen túl az ellentét által produkált „csodáknak”, és számotokra érthetetlen történéseknek, mint mondtam, más szerepe is van. Ezt ugyan már nem annyira a közismert kegyhelyeken, mint inkább egyes Testvérek esetében igyekszik megvalósítani, de ismét csak azzal a céllal, hogy energiát orozzon, s azzal a kifejezett szándékkal még, hogy a láttatott kép által elkápráztatott és elámított testvért (s azon keresztül akár sokakat!) a maga tévútja felé csalja! S mert ezt a legkönnyebb megvalósítania, mert a vágyódás-szülte hiszékenység szinte határtalan, mert a hit még ténylegesen is csak hit, s nem a Bölcsességgel párosuló Bizonyosság, ezzel az eszközzel fog élni amikor csak teheti, mert ekként a siker szinte minden esetben biztosított a számára. Aki híján van a Valós Alázatnak, s magamagát szívesen emeli valamely magas polcra, kész elfogadni az ellentét által felközvetített hamis képet akként, mint valós Jelenést, s mert még önmagát is meggyőzi: Isten kiválasztottja, akinek ekként kíván valamely üzenetet átadni az ÚR, vagy az Áldott Anya, vagy akként érzi, hogy a Jelenés révén lesz tudomása a reá váró Feladatról, kész mindent elfogadni, amit a hamis képben látott személy sugalmaz néki, akár ténylegesen is elhitetve véle: ő az ÚR kiválasztottja. Hogy aztán a későbbiek során hová, merre vezeti az elámítottat, s mindazokat, akiket ő maga, tehát már az ellentét által „meggyőzött” földi személy képes elámítani; nem kell, hogy mondjam. Mert bizony, ez sem ritka: és éppen ez az ellentét szándéka is! Egy Testvéren keresztül ismét csak sokakat ámítani el, s vezetni őket tévútra, akár éles ellentétben is azzal az Úttal, amely az Úrnak Útja, hogy valóságosan is igazzá legyen, amit az ÚR már kétezer évvel korábban megmondott: „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek.” (Mát. 24.24-25)
86
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet S ez bizony, ekként is van, és még lesz is. S ez már még csak nem is új jelenség, hisz ilyen hamis „látomások”, vagy „Isteni parancsok” nyomán és okán indult útjára szinte mindahány keresztes had, amiként az inkvizíció is ekként indult el, mint „hitvédő”... – gyűlölethullám, amely végigsöpört a Föld színén, annak szinte teljességén. Az egyes, mindenkor egy-egy személy jelenlétében esett „jelenések”, vagy akár még azok is, amelyek épp a sokaság csoda-várását követve esnek: az ellentét praktikái. Nem sorolom fel itt azokat a „csodás történéseket”, amelyek máig elétek állnak, mert szükségtelen volna, amiként (ezt viszont már néktek magatoknak is kell, vagy legalábbis kellene hogy tudjátok!) szükségtelen volna az is, hogy ténylegesen is olyas jelenségeket adjon elétek az ÚR, vagy az Áldott Anya, amelyre az évszázadokkal korábban élteknek tudati és Szellemi milyenségük végett még ténylegesen is szüksége volt. Azokra a ti korotokban, és a ti szinteteken (kiváltképp a ti számotokra, a ti Szellemi Ismereteitek mellett) már rég nincs szükség, így azon képek még akkor sem a Valóság részei, ha azok, akik Tudatukban még e képeket fogalmazzák meg, gondolati – akarati erőik révén ténylegesen is e képeket fogalmazzák meg. De már ők maguk fogalmazzák meg a képet, amelyet maguk, vagy a náluk gyengébb akarati és/vagy tudati energiákkal bírók (többnyire kicsinyek, vagy egyszerű, tanulatlan emberek) elé vetítenek, vagy amelyet az ellentét vetít eléjük, követve a Tudat akaratát. Hogy mi az oka az ellentét e nagyon is átlátszó, mégis oly gyakran „sikeres” praktikájának, már elmondottam. Azt viszont, hogy mit okoz, és hogy mit fogalmaz meg magának az, aki ekként vezeti tévútra testvéreit, azt hiszem, nem kell hogy mondjam... * Ti magatok már az Erő ismeretével (is) bírtok, amiként tudói vagytok annak is: az a Világ-kép, amelyben éltek, csak a ti számotokra, s a ti szinteteken az, ami. Mi már titeket sem akként látunk, amiként ti magatok látjátok egymást, vagy önmagatokat. Nem az ember-alak jelenik meg, ha reátok gondolunk, de már annak látunk és ismerünk benneteket, akik a Valóság értelmében vagytok, s ez még akkor is így van, ha ismerjük azt a képet is, amelyet ti magatok is ismertek önmagatokról és egymásról is, s még inkább is, mint ti magatok, hisz anélkül a fizikai testek gyógyítását sem segíthetnénk. Tudjuk, milyen hibák állhatnak, vagy álltak elő már konkrét értelemben véve az egyes fizikai szervezetekben, de nem azt fogjuk látni, amit ti, tehát nem egy-egy földi értelemben, a fizikai szemmel látható, vagy a ti műszereitekkel észlelhető szervi torzulást érzékelünk, amiként nem is azt figyeljük. A fizikai szervek, s még azok elemeinek, azaz sejtjeinek színképe is elemenként más és más, s ha valamely sejt állapota megváltozik, megváltozik annak színképe is. Ezt a rezgésszint torzulást látjuk, s ha arra lehetőség kínálkozik, az adott testelemeket mint energia-elemeket segítünk visszailleszteni a maga korábbi rezgés tartományába annak a Testvérnek, aki a gyógyítást végzi, s aki, és ez is természetes, továbbra is a maga földi – fizikai formájában képzeli maga elé a szervet. De a ti szinteteken ti magatok kell, hogy a gyógyítást tudati – akarati úton megkezdjétek, amiként az is szükségeltetik, hogy végezzétek is azt kitartó türelemmel, mindenkor a Szeretet erejére támaszkodva, abból merítve, s a Szeretetet megélve már egészen, a maga teljességében, akként, amiként megélni már képesek vagytok. Aki már eleve feladja a harcot, maga vonja el az energiát Testvérétől, amelyet pedig ő kellene az adott személy felé átközvetítsen! Hasonlóképpen van tehát, ha a gyógyítást végző mond le a gyógyítás lehetőségéről, mint amikor maga a beteg mond le a gyógyulásról: a tagadó gondolat, amely egy pozitív eshetőséget vet el, magát az Életet veti el, a pozitív gondolat ellenkezőjét fogalmazva meg, s emelve ezzel valóság szintre a ti valótlan Valóságotok Világában. Mindahány ÚT KEGYELMI AJÁNDÉK: s aki azt nem segít megtartani Testvéreinek (vagy akár csak a mellé rendelt Lélek-lények bármelyikének is, akik épp érettetek vehetnek testet közöttetek), Isten Szeretet-ajándékát tépi ki annak kezéből, hasonlóképpen azon Testvérekhez, akik az alig is megfogant magzatot taszítják el, a maguk érdekeit fontosabbnak tartva és érezve, mint Testvérük érdekét. Azon Testvérükét, aki általuk érkezhetne a Föld színére, hogy a Föld színén végigjárandó Kegyelmi Út során, s a fizikai értelemben vett Élet révén ÉLETET nyerjen. Amiként már ezt is mondtam, ma, aki akként kell megkezdje Útját, hogy Életfilmjébe az Út megkezdése előtt az ÚR beírta az Út jogát megvétózó MONDATOT, akként kell elszenvedje valamely korábbi cselekedete Karmikus következményét, hogy vagy az általuk betöltött magzat teste, vagy az anya teste 87
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet valami oknál fogva nem alkalmas arra, hogy a kis test teljességgel kifejlődjön. Így, bár az Út kezdetén álló, tehát még alig is leérkezett Én-rész minden erejével küzdeni fog, hogy az általa megfogalmazott test az anya testében maradva kifejlődhessék, s alkalmas eszközzé lehessen számára az Életfilm betöltésére, erre semmiképp sem nyílik lehetősége. A karmikus történés tehát spontán mód bekövetkező magzati halál folytán: de már rég, hosszú idők óta nem az anya akarata révén következik be. Aki akként kell elvegye korábbi tette karmikus büntetését, hogy az anya maga taszítja el magától, ahogyan ő taszította el korábban a saját magzatát, már nem a Föld színén, legalábbis nem a ti szinteteken kell ezt megtapasztalja! Aki tehát a ti szinteteken, s a ti korotokban ekként löki el magától gyermekeit, megtagadva azok Életjogát, mindenképp, és mindenkor Élet elleni bűnt követ el: s ma már nem lehet azt mondanotok, hogy meg kell tapasztaljátok az ölést is, mint negatív cselekedeti elemet, hisz azon már mind réges-rég túl jutottatok korábbi, éspedig a meglehetősen távoli Múltba tűnt Útjaitok valamelyikén. Amiként a megöletés történését is megismertétek: ekként az ölés, mint történés sem az elkövető, sem pedig annak áldozata esetében nem illeszthető bele a ti szintetek Törvény-rendszerébe, annál is inkább, mert ti már a Szeretet Törvényvilágába kell megtanuljatok mindinkább beilleszkedni, amely Törvényvilágba átemelkedni vágytok, s készültök. S ennek elsődleges feltétele, hogy a Kegyelem Törvényét mind magasabb szintre emeljétek már önmagatokban is, akként és az által, hogy nem csak kéritek és elvárjátok Isten Kegyelmét, de ti magatok is éltek a Kegyelemmel, mint a Szeretet Tiszta Eszközével. * S most térjünk még vissza egy pár mondat erejéig a gyógyításra, amely most munkatársam Tudatának is központi kérdése. Ugyan a Magoknak szóló könyv következő kötetében már meglehetős részletességgel kitértem e kérdésre, kell, hogy itt is szóljak róla, ha csak néhány szóban is, mert a Magoknak szóló kötetet ténylegesen is csak kevesek vehetik kezükbe. No, nem azért, mintha bármely titkos Tanítás volna azokban, de csak kevesek azok, akikhez ott szólani kívántam. (S én magam kívánom a leginkább: bárha többen lehetnének...) Amint mondtam, a fizikai test mindahány sejtje más és más energiát képvisel, tehát más és más színtartományban van. Ez még akkor is így van, ha azokon a bizonyos aura-fotókon az egyes szervek egységes színben látszanak feltűnni a felvételen. Ezen belül azonban még az azonos színnek is más és más árnyalatai léteznek, amelyeket ti, a ti Világotokban még nem érzékelhettek. Mi viszont, és a segítségetekre mellétek érkezett Testvérek igen. Nem egy olyan eset van, amikor anélkül, hogy kérnétek, vagy akár csak ti magatok észlelnétek testetek betegségét, annak kezdetét, éppen e Segítő Szellemtestvérek hatnak a normál rezgésszinttől eltért sejtekre, hogy a betegséget már annak kezdetén megszűntessék, mint az Út történései közé nem illő, vagy valamely várható, és sokkalta fontosabb történést lehetetlenné tevő, vagy azt a megengedettnél nagyobb mértékben megnehezítő folyamatot. Ez esetben nem csak a ti Fényköreitek magasabb szintjeiről érkezett Testvérek, hanem az általatok nem is minden esetben érzékelhető Elemi Szellemek segítenek. Ezek az Elemi Szellemek a Lélek-lények távozását követően a Föld légterében maradt Lélek-energia elemek, amelyek, miként már ezt is mondtam, a Kozmikus Világ-lélek elemei, amelyek a Szellem utolsó, s az ÉN-képzet első gondolati-akarati Energiája révén válnak Teremtő Energia-elemekből Szellemi Energia-lényekké, magasabb szintre emelkedve a Teremtő Energia-elemek szintjénél egy bizonyos értelemben, s mégis alacsonyabb rezgésszint-tartományba süllyedve, beigazodva ezzel a ti, azaz a bukás felé indult Szellem által megfogalmazott ÉN-kép alsóbbrendű Lét-tartományába. Az alsóbb szintű Lét-tartományban, tehát a ti Gömbbe zárt „Világmindenség-elemetekben” a Mindenségben áramló Teremtő Energia-elemek benső energiája teljességgel elégséges ahhoz, hogy Energia-elemből Energia-lénnyé legyenek. De mert arra, hogy a Tökéletes Tisztaságú Teremtő Erő bárha egyetlen kis eleme is, akár egy pillanatra is alámerülhessen a ti, már tisztátalanná lett Világotokba, magának a Teremtő Elemnek is az ÉN-ben lévő, a Tökéletes Szellemi Erőtől eltérő energiákra volt szüksége. Ekként először is a Szellem által megfogalmazott utolsó gondolati – akarati energiát vonzotta magához, azon gondolati – akarati energia-elemekkel fogalmazva meg a maga „látszat-egységét”, majd az ÉN-kép energiáját is magához vonzotta, amely a ti Világaitok mértékében még legtisztább, de a Fent 88
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet értelmében már a Tökéletestől eltérő gondolati és akarati Erő, s amelynek révén akár a ti gyengébb energiával bíró szintjeiteken is megmaradhat, de mindenkor akként ereszkedve alá (ha nem mint Léleklény, vállal Feladatot) mint Kegyelmi Energia-lény. E kicsiny Fény-lények akként érkeznek az egyes szintekre, hogy mind alacsonyabb rendű Napok energiáiba „öltöznek”, mindenkor a Nap sugaraival áramolva tovább és tovább a Kozmikus Terekben a következő fokozatú Naprendszerek Napja felé, hogy aztán már annak sugarában haladva érjék el végső céljukat, tehát azt a szintet, ahol Feladatot vállaltak. A ti szintetekre is ekként érkeznek, bár nem mindenkor a Nap sugaraival közelítik meg a ti Fényíveteket, s azon belül is a ti bolygótokat: a Nap sugarai a Csillagok testén is visszatükröződnek: s éppen hogy a Csillagok fényével érkeznek mellétek a legtöbben, s éppen azért, mert amikor az éj órái vannak, a légtér inkább tiszta a nappal kiáramoltatott negatív gondolati-akarati, tehát az indulati energiáktól. Az éj órái azok is, amelyeket felhasználva a meghibásodott testsejtek rezgésszintjére hatnak, hogy elejét vegyék a test betegségének, de az éj órái azok is, amikor a ti gondolati-akarati energiáitok nyomán, ha azokat a Tiszta Szeretet jegyében és nevében fogalmaztátok meg, közelítenek hozzátok, betöltve a delejezni kívánt víz minden egyes atomját. Éspedig nem is csak egyképpen, de több, egymástól erősen eltérő módon is! Ha az igazán indokolt és szükséges, mondjuk egy igen súlyos betegségben szenvedő Testvér, vagy egy nagyon gyenge gyermek, vagy idős Testvér esetében, akként adnak gyógyító Erőket a vízhez, hogy nem csak a magukkal vitt energia egy részét áramoltatják a vízbe, de ők maguk merülnek bele a víz-atomba, önmagukkal erősítve meg azt, s ekként a beteg testvért is, hogy Élete lehessen. A víz elemei a testbe épülnek bele, majd a sejt természetes lét-idejének végén a sejt elpusztul, s a vízelemmel együtt a sejtbe lényegült Lélek-elem kiemelkedik a sejtből, már csak a magával vitt energiát hagyva abban, s folytatja megkezdett munkáját, akár akként, hogy egy másik test-sejtet tölt be, már annak rezgésszintjét emelve, hogy továbbra is segítse a test gyógyulását, vagy, ha a test gyógyulása már végbement, akként, hogy a kilélegzett levegővel együtt elhagyja a fizikai testet, s tovább létezik a Légtérben, míg vállalt Küldetése erre módot ad. Aztán visszatér, azaz elhagyja a Föld légterét is, de többnyire megmarad az adott Kozmikus Térben, várva a következő feladatot, vagy azt; mikor kéri segítségét ismét valaki közületek a Föld színén. Akár akként, hogy ismét a gyógyításhoz használt Élet-víz elkészítéséhez kér energiát, akár akként, hogy magához a gyógyításhoz kíván energiát magához vonzani. A gyógyítás Feladatára vállalkozó Testvér, aki az Úr Engedélyével kezdheti meg (már az Út megkezdése előtt reá bízott) Feladatát, nem egyedül száll szembe a betegséget okozó negatív energiákkal: amiként látjátok, Segítő Testvérek sokasága várja, hogy mint Tisztaság-elem, tehát mint pozitív, s ekként Gyógyító Erő-elem: részesévé és segítőjévé legyen a gyógyítói munkának. De a Kozmikus Világ-lélek kicsiny Energia-lényein kívül természetesen a Fent Világából is sokak várják, hogy segítségetekre lehessenek, s itt és most sem csak azon Testvérekre gondolok, akik a ti magasabb szintjeitekről kapnak lehetőséget: közétek ereszkedni, hogy segítsék tétova, kicsiny, gyengécske léteiteket. A Föld Vezérlő Szellemi Géniuszai, Föld-Anya, s természetesen én magam is mellettetek állok, s még azok a Testvérek, akiknek ma és Holnap engedtetik Urunk által, hogy Szellemi Képmásaikat alááramoltatva segítségetekre legyenek: aki Ébredni, s Lépni kész, Ébredhessen és Léphessen a Fent Világai felé vezető Úton. A Szellemi Géniuszok közé soroltatik Gábriel, Micháel, Rafael, stb., stb... s még hosszasan sorolhatnám az általatok Arkangyaloknak, Szeráfoknak és Keruboknak nevezett Szellemi Személyek sokaságának (általatok ismert és használt) neveit, Akik a Föld-testen már nem vállalhatnának Feladatot, de Akik a Szellemi Gömb Felemeltetésében döntő fontosságú szerepet játszanak. Tulajdonképpen erre utalt az a kis információ, amely Micháel Testvérünkről eljutott hozzátok, s amelyet fentebb már megemlítettünk, ha nem is akként lesz szerepe és Feladata a Történésben, amiként gondolják közületek sokak! Nem akként, hogy Micháel és „serege”: tehát az irányítása és vezérlete alá rendelt Szellemi Segítők sokasága majd „lángpallossal” érkezik, s hozzá egyenesen a Föld színére. Erről is szóltam már, de mert e kép oly sokak Tudatában rögzült így, ennyire nagyon hibásan, kell, hogy ismét korrigáljam a tévesen leközvetített, s aztán még át is fogalmazott információt. Aki erről szólott, mint mondtam, nem láthatott „lángpallost kezeikben”. Elsőként is azért nem, mert nem az általatok ismert test-képzetben fognak megjelenhetni, de valós szellemi milyenségüket, annak pontos képmását közvetítve le, természetesen a Bennük, mint Szellemi Személyekben lévő ERŐVEL, amely mindenkor A SZERETET EREJE: s e Szeretet Sugara az, amely Belőlük árad, és amellyel Föld89
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Anyácskát körbeölelik: ne lehessen ártására az ellentét, amely nagy erőkkel, tehát megszámlálhatatlan negatív szellemlényt felvonultatva fog támadni, hogy a két Fény-ív közt feljebb emelkedő Szellemi Gömb energiáját elorozza, vagy legalábbis megpróbáljon magához vonzani a Szellemi Gömbben lévő Őstisztaságú Erőből, vagy akár a Felemeltetettek tudati-lelki-szellemi Energiáiból valamennyit. Ezeket védik Micháelék, éspedig az Egyedül Valós „Fegyverrel”: A Tökéletes SZERETET Isteni Sugarával: azaz A MEGVÁLTÓ KEGYELMI SUGARAKKAL. S ez ellen Satana, s az ő mindahány csatlósa, zsoldosa, vagy akár mindahány, általa megfogalmazott démoni lénye is kevés volna. Ezt természetesen maga Satana is tudja: hiszen A KRISZTUS SZERETETE volt AZ, amely legyőzte őt, éspedig a saját Birodalmában! De mert Satana a Valós Bölcsességet is igyekezett elvetni magától, hogy már a maga fogalmazta „bölcsességet” kövesse, s azt hirdesse a maga követőinek is; máig nem kész elismerni: a harcot már rég, sőt: már az általa megfogalmazott – megkezdett Útnak kezdetén elvesztette! Méghozzá nem is csak a Teremtő EGY-séggel, és nem csak az ÚRRAL: még önmagával szemben is. S tán önmagával szemben még hamarabb: már a legelső gondolat megfogalmazását követően, akkor, amikor a még alig is felbukkant Gondolat elvetése vagy betöltése közt választhatott. A Szabad Akarat Istentől kapott Szeretetajándékával visszaélve döntött, anélkül, hogy a döntés meghozatalához a maga akarati képét mérlegelte volna a Teremtő Bölcsessége ellenében: s épp ebben mutatkozott meg, mennyire nem volt birtokosa még ő maga sem a Bölcsességnek, ha elméletben már ismerője volt is számos Bölcsességnek. Azonban már ezt is számtalanszor kibontottam néktek, így itt nem bontjuk ki újra, inkább tovább lépünk megkezdett témánkban. * Amiként mondtam, az általatok Valóságként érzékelt szinten nem csak ti magatok: fizikai testekben élő személyek, s nem csak a szintén fizikai testeket viselő Lélek-lények és a tárgyak vannak jelen. Végtelen sokaságú, számotokra láthatatlan Elemi Szellem segíti Utatokat, (vagy Szellemi Elem: a név, a megfogalmazás lényegében egyet takar, ki így, ki úgy ismeri, a lényeg azonban nem változik!) s még rajtuk kívül is sokak, akik a ti Gömbötök magasabb Fényköreiből, egészen pontosan a hatodik Fénykör alsóbb szintjeiről kérhetnek, és még kaphatnak is Feladatot mellettetek. És itt nem csak az Oktató és az Őr-szellem Feladatát felvállaló Testvérekre gondolok, de azokra is, akik, mint mondtam, a Kozmikus Térben kell maradjanak, nem közeledhetve egyetlen fizikai, vagy fél-fizikai Világképzethez sem. Ők azonban nem csupán a magukkal vitt Erőt áramoltatják alá: más Feladatuk is van, éspedig azon Testvérekkel, akik maguk is missziós Feladatot végeznek. A Hold-bázis egykor volt Lakóira gondolok, de azokra is, akik a ti Jelennek megélt korszakotokban, s még a Holnapok során is egy kevésnyi időn át Feladatot vállalhattak akként, hogy az ismét felállított, azaz megnyitott Hold-bázison tartózkodva segítik a Föld-testen: a Bermuda-szigeteki, a Tibeti, s az ezeken kívül is létező, bár általatok máig ismeretlen, vagy épp a ti jelenetek során ismételten is megnyitott Energiakapuk Őrizőinek munkáját, s azon Őrizők Feladatát, akik a Tibet hegyeinek mélyén az Istengyermeki ERŐT, a Keresztnek fájába áramlott Krisztusi ERŐT, s az ÚR által a Föld színén hagyott Megváltó Kegyelmi ERŐT őrzik, természetesen mindazon ERŐKKEL együtt, amelyek az Első emberiség Történelmét követően reájuk bízattak. Kezdve az atlantisziak által használt, s még csaknem az Első emberiség korszakában volt Tisztasági Fokon maradt Energiáktól az egyiptomiak által használt, s az utolsó Beavatott Fáraó halálát követően az Őrizők által még a Piramisokból is kivont Erőig, amelynek ekként alig halvány lenyomata maradt csak meg a piramisokban. Kivéve azon piramisokat, amelyek a dzsungelek legmélyén, az eső-erdőkben, vagy akár a hegyek ember-nemjárta rejtett szakadékainak mélyén, sűrű növényzettel, vagy akár vékonyabb földréteggel is fedetten mindmáig el vannak rejtve az emberiség teljessége elől! Mert ezekben megmaradt, és meg is kellett, hogy maradjon az ERŐ. Ezeken kívül viszont, az általatok is ismert, és sokak által látogatott piramisokban ténylegesen is nem maradt meg az Erő, esetleg annak halvány emlékelemei, bár még azok az energiaszikrák is ártására vannak azoknak, akik csak tisztátalan késztetésüket követve igyekszenek annak közelébe kerülni. S mert ez előre tudott volt, kellett, hogy a Föld-test egyes számotokra is elérhető pontjain lévő felépítményekből az Őrizők magukhoz vonják a korábban beléjük áramoltatott energiákat, azon nagy részét. Ezen felül, és ezen túl, s ez is természetes, az utolsó Beavatott távozása óta az Orion Csillagképben maradt Testvérek sem 90
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet áramoltathatják a piramis megcsonkított csúcsán át a piramis belső termei, vagy a piramis teljességének Föld-felszín alatti Energia-vetülete felé az Erőt, mint tették azt korábban, még az Utolsó Beavatott halála előtt. Ez viszont lényegében még és már nem tartozik a ti történéseitekhez, mert ha a Föld színén maradt is: a lefelé vezető Úton használt Erő akkor is a lefelé, s nem a Felfelé vezető ág ereje! Hogy miért engedte mégis az ÚR, hogy az egyiptomi Piramisokban lévő Erő a Föld színén, az Őrizők oltalmazásában maradjon: már e kérdésre is a Holnap történései adják meg a Választ, s itt és most nékem sem engedtetett még meg, hogy azt elétek tárjam. * Az Első emberiség egykor volt tagjai, mint tudjátok, nem mindannyian tértek vissza: sokak közülük a szeretett Anya-bolygó, azaz a Föld közelében kívántak maradni, s mert szándékuk igaz volt és tiszta, az Úr leghatalmasabb engedélyét is elnyerték. De azon Testvérek is a Hold-bázison, vagy annak közelében, a ti Kozmikus Tereitekben teljesítenek valamely Szeretet-szolgálatot, akik akkor, tehát még az Első emberiség Történelmének végén nem kerülhettek vissza a Mennyei Szintekre, hisz még maguk sem érték el a hatodik Fénykör szintjét sem. Részint azokra akarok itt utalni, akik az Utazók közé tartoztak, s épp Úton voltak valamely távolabbi, bárha a maguk Fény-ívében lévő Naprendszerben, de gondolok azokra is, akik maguk vétlenek voltak a történésben, mert hisz azok közül is többen ellene voltak a vezetőség által tervezett cselekvésnek, akik akkor és ott a bolygón tartózkodtak. Természetes, s ezt mondanom sem kellene, hogy azóta azon Testvéreink már maguk is felfejlődtek, s jobbára Vissza is tértek. Ha nem is mindannyian, hisz az Utak Törvénye fölöttük épp úgy hatott, amiként hat az fölöttetek is, s aki közülük gyenge volt, épp úgy a mélység alsóbb tartományai, vagyis az alacsonyabb rezgésfokozatú Fény-körök felé haladt, mint a második emberiség mélyebb szintre aláereszkedett tagjai, s mindazon Testvérek is még az Elsődök közül, akik akár máig azon Fény-körökben tartózkodnak, amelyekben magatok, vagy akár annál is mélyebb szinteken. De sok volt köztük az is, aki folytatta ugyan a korábban megkezdett Utat Felfelé, s el is ért a legmagasabb Fénykörbe, s nem egy volt, aki a Szellemi Ébredést is magáénak tudhatta, és mégis, Hazavágyódása ellenére is vissza kívánt térni az épp csak elhagyott Fény-energia tartományba, részint, hogy lemaradt, vagy a mélyebb szintre alázuhant Testvéreit, részben hogy az Elsődök nyomában elindult Másod-teremtettségű Szellem-testvéreiket segítsék. Ezen Testvérek tehát, mint mondtam, részben a Holdbázison, részben a Bermudákon, s a Föld más és más pontjain lévő Energia-kapuk mellett teljesítenek szolgálatot (természetesen már nem fizikai, s nem is fél-fizikai, de Szellemi Energia-testekben), részben a ti Kozmikus Teretekben is látható Csillagokon kiépített Bázisokon. Ezen Testvérek némelyikét, pontosabban az ő Fény-űrhajókat nem egyszer szabad szemmel is láthatni: legalábbis, aki bír a benső, azaz a Szellemi Látás, a „harmadik Szem” használatának képességével, nem egyszer (sőt: mind gyakrabban!) észlelheti, amiként a Csillag-testtől eltávolodnak, vagy Feladatuk végeztével visszatérnek oda. Közülük is nem kevesen vállalták, hogy hasonló Feladatot végeznek a Föld-test légterében, mint a Kozmikus Térben lévő Testvéreik: s akiket e Feladatra kiválasztott az ÚR, máig a közeletekben vannak: s még csak fogalmatok sem lehet, olykor mennyire közel! (Azt, hogy az Úr jelölte ki őket, ne akként értelmezzétek, hogy nem az önként jelentkezők állnak mellettetek! Mindannyian önként kérték és vállalták a Feladatot, ám a számtalan jelentkező közül az Úr jelölte ki azon Testvéreket, akik ténylegesen is alkalmasak voltak annak ellátására. Hisz amiként az köztetek is van, akként van a Fent Világában is, és kiben erre, kiben arra a Feladatra van meg az Erő, a képesség, s akkor azt a Feladatot végezheti, ha mint Segítő: olykor azon Feladatokban is részt vállalhat, amelyek kevésbé a benne lévő Energia iránya szerintiek. S ez is akként van, mint a ti esetetekben: ti sem csakis és kizárólag egyetlen feladatot végeztek, de a fő Feladat mellett ebből is, és abból is vállalhattok valamennyit, ha arra van szükség. S ennek is a Holnapok, de már a közelebbi Holnapok során lesz, nem is kis szerepe, amikor jó, ha a szükséges teendők mindegyikével meg tudtok birkózni, legalább alap fokon.) Az ekként Feladatot vállalhatott Testvérek Feladatai közé tartozik a Természeti Lények, tehát az erdők fáinak, a rétek és mezők, valamint a termőföldek és a gyümölcsösök növényeinek, s az erdőkben, vagy a Föld-test más és más pontján élő állatvilág tagjainak a lehetőségekhez mérten legtökéletesebb formában 91
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet való oltalmazása (amely lehetőségnek épp ti, emberek szabjátok meg a végső határát!) de a vizek élőlényeire, s magukra a vizekre általatok lekért energiát is ők közvetítik le, s áramoltatják a Folyók, patakok, csermelyek, és zuhatagok vizébe, vagy az erdei, s egyéb, szabadon élő növényeket tápláló talajba, de még a Földalatti víztárazókba és víz-erekbe, Föld-felszín alatti folyamokba is. Ezen felül és ezen túl ők nyithatják meg azokat a kisebb Energia-kapukat (csatornákat) is, amely a mediális képességgel bíró Testvérek, s azok Szellemi Vezetői közti kapcsolattartást hivatottak megkönnyíteni, s amelyek a mediális Feladattal érkezett Testvérek oltalmát szolgálják. Ez esetben az a Szellem testvér, aki az energia-átközvetítést végzi, egyben az Üzenetek leközvetítésében is vállal, vagy vállalhat feladatot, amiként a gyógyítást, vagy az energia-átközvetítést végzők is az ő közreműködésükkel lehetnek birtokosaivá a használni kívánt, s mindenkor az Úr által engedélyezett, és az Engedély nyomán általunk leközvetített Erőnek mindaddig, míg az ilyes Feladatot vállalható Testvér el nem tér a Tiszta Úttól. (S ez utóbbi is természetes, ezt sem kellett volna külön megemlítenem, mert hisz aki a Tiszta Úttól az ellentét tán könnyebbnek, csábítóbbnak érzett hamis útjára lép, attól kezdve nem kell, és nem is lehet, hogy a Fent védelmét bírja, hisz ő maga veti azt el magától.) A kapcsolattartás ekként, tehát Közvetítőkön keresztül való megkönnyítésére jobbára a transzban, vagy fél-transz állapotban „dolgozó” médium esetében van szükség, tehát abban az esetben, ha a Közleményt nem akként adja át a Szellemi Vezető, amiként azt én teszem kis munkatársammal, hanem a Tudat teljes, vagy részleges félreállításával, nem egyszer akár külön csak a testet, annak egy részét, például a kezet használva. Amiként már ezt is mondtam, erre ma már nincs, vagy nagyon ritka esetben, időlegesen, tehát egy-egy Tanítás átadásának idejére lehet szükség. Az inspirációs médium ugyanis maga emelkedik fel Én-része révén, s bár számára is szükséges lehet a biztosítás e formája, arra nem is annyira a munkája, vagy nem csakis és kifejezetten a munkája: inkább a mindennapi élet egyes történései, annak könnyebb viselhetése érdekében van, vagy lehet szükség. Amiként az munkatársam Otthonában is van, ahol több, egymástól független működő Energia-csatornát engedett megnyitnom az Úr, amellett, hogy kapcsolatunk eleve folyamatos. De nem egy esetben kétféle formában is kell, hogy többletenergiát áramoltassunk munkatársam felé: a szellemi-tudati erőt, s a test fizikai erejét megtámogatandó. S hogy az utóbbira miért volt, és van is mindenkor szükség, munkatársamat, s a mi Feladatunk sokrétű voltát, valamint munkatársam egyéni „vállalkozásait” ismerve nem kell kérdeznetek. Az írott formában, vagy a szóban átadott Üzenetek és Tanítások eleve más és más rezgésszintű energia átáramoltatását tették szükségessé, és ismét más rezgésszintű energiára van szükségünk a gyógyításhoz, majd megint más energiákra akkor, amikor a vizet kívánjuk Energiával be, és feltölteni. Ezen kívül a földi szintű teendőknek, a mindennapi élet feladatainak végzésében is segíteni kívántam, és kívánom őt mindenkor, így azokra külön közvetítek át számára energiát, mindenkor olyan szinten, amely szinten arra ténylegesen is szüksége van. (S ha csak a mostani „vállalkozását” veszitek alapul, magatok is felismerhetitek, hogy azt bizony nem lehetett volna képes egymaga, csak a maga földi erejére támaszkodva elvégezni!) S még mielőtt ezt is kitörölné a gépből, mondván: már megint „személyeskedem”, gyorsan tovább is lépek, azaz vissza, azon Testvérekhez, akikkel olykor szembe találhatjátok magatokat. Ez utóbbi történést, tehát az energia-áthúzás révén történő kapcsolódást ti még többnyire csak a meditáció során, annak egy bizonyos, általam a korábbiakban „utazásnak” nevezett formájában, a folyamat első fázisában, vagy szakaszában tapasztalhatjátok meg, amikor az Én-rész még épp csak kiemelkedőben van a Tudat mellől, magával emelve egy bizonyos szintig a Tudatot is. A Tudat, már az Én-rész energiáiból is magához vonzhatva egy bizonyos mennyiséget, magasabb rezgésszintre emelkedik: ezért van, hogy a környezetet, és a környezetből érkező hatásokat nem, vagy csak gyengén, és késleltetve érzékeli, viszont érzékeli a párhuzamos sík egyes képeit, amely nem egyszer akként vetítődik elé, hogy az érzékelt képek a Tudatban lévő emlékezeti elemekkel, vagy az egyes vágy-képekkel keverednek. Például: egy virágos réten álltok, s egy eltávozott Testvérrel szóltok, vagy épp csak megálltok mellette és szó nélkül figyelitek a rég látott, szeretett arc vonásait. A Tudatba égett képek közül nem az fog kiemelkedni, amely az eltávozás előtt, hanem amely a régebbi korban, tehát akár évekkel, vagy évtizedekkel korábban vésődött bele, mert a párhuzamos sík magasabb rezgésenergiája a pozitívabb, tehát még az egészséges ember képét emeli ki a Tudatalatti agyi tartományban maradt emlékképek közül. Azt, amelyben az Élet-erő erősebben van jelen, mint a későbbi, már a betegség-energiával telítődött arcról 92
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet megőrzött emlékképben. De nem egyszer abban az esetben is egy korábbi arcát fogjátok látni a már eltávozott Testvérnek, ha már csak mint betegségében szenvedőt ismertétek meg, mert a magasabb szintű energia hatása akkor is érvényesül. Tehát a Globális Tudattárból akkor is a pozitív energiában gazdagabb képet emeli ki, és jeleníti meg az Én-rész, hogy azt közvetítse a Tudat felé, s akkor épp csak tudjátok (vagy csak érzitek), hogy az illető az, aki, de mert Tudatotokban más arc őrződött meg, az arc vonásai nem lesznek ismerősek. A környezet, tehát a rét, a virágok, vagy a tengerpart: többnyire a párhuzamos sík Valóságához, míg a látott arc a Tudatban (vagy a Globális Tudattárban) megőrződött emlékképek valóságához tartozik. Ugyanez a folyamat azonban másképp is végbe mehet: s akkor a rét lesz az emlékezetből kiemelt kép, s a számotokra ismeretlen arcot az emlékképek közül kiemelt rétre vetíti az Én-rész a Tudat számára, mégpedig a párhuzamos síkban. Az ekként látott arc, vagy akár teljes alakos kép-képzet természetesen nem a párhuzamos síkon lévő valótlan Valóság része, nem is akként áll elétek: az asztrális szintek valamelyikéből leközvetíthetett kép lesz, amelyet azonban a ti saját szinteteken, annak gyengébb rezgésfoka végett nem, vagy csak ritkán lesz képes az Én-rész akként a Tudat elé vetíteni, mint ténylegesen is a Tudaton kívül lévő személy képét. Ez a történés tehát már inkább hasonlatos az álomhoz, hisz a helyszín, vagy az arc (esetleg mindkettő) az emlékezetből emelkedik ki, s hogy az ténylegesen is valóság-közelivé legyen, a képek megjelenítésének helyszíne vagyis az adott Tér-Idő sík Fény-íve lesz más, egy szinttel magasabb, hogy a kép ténylegesen is realizálódhassék a Tudatban. Nagyjából akként van tehát, ahogy az az álomban is van, ha a látott kép nem is lesz teljességgel olyanná, mint valamely álomkép, hisz az ekként elétek táruló kép mindahány eleme része valamely sík valótlan Valóságának, míg az álomkép gyakorta csak a Tudat fantázia, és/vagy emlékezeti elemeinek, és az Én-részből átáramlott képek összességének, vagy ténylegesen is csak az Én-rész által, annak Álomútjairól a spirituális áthúzás révén, spontán mód átáramoltatott képek energiájának a keveréke, amelyből nem tudhatjátok: mi lesz, vagy lehet része a Holnapok történéseinek, és mi az, amit csak magatok szeretnétek, illetőleg nem szeretnétek, hogy a Holnapok részévé legyen. A meditációs szint elérése előtt, de már a természetes, a megszokott Tudat szint fölött érzékelt képet nem a földi síkon, de nem is az Asztrál-világban érzékeli a Tudat. Egy másik, a Tudat által elért rezgésszinten lévő, párhuzamos síkba átvetítve látja, s akár hallja is az Én-rész által átközvetített képeket és hangokat, akár akként is élve meg, mintha ténylegesen mellette állna az, akit oly igen vágyott látni, de akit nem láthatna, mint fizikai testben élő személy. Nem, mert maga a Tudat azon állapotában nem emelkedhet fel az Asztrális szintig, lévén a Tudat maga telítődve van a fizikai sík sűrűbb energiaelemeivel. Ám mert a tiétekkel párhuzamos sík maga is tartalmazza a ti szinteteken élőkéhez részben hasonlatos gondolati és akarati energia-elemeket, az Én-rész által leközvetített kép megjelenhet, s mint ténylegesen is létező valóság-rész, beépülhet a Tudat észleletei, s a Tudat által irányított agyi tartományok révén működő érzékszervek megtapasztalásai közé: nem mint fizikai, de mint tudati jelenség, vagy történés, amelyhez magának a fizikai testnek csak úgy nincs, és nem is lehet köze, mint az álom-béli cselekvésekhez és/vagy történésekhez. A Tudat felé átközvetítődik ez is, és az is, mint kép, mint hang, akár még mint érzés vagy érzet is, anélkül, hogy a Tudat cselekedetre utasíthatná a tényleges fizikai testet. Lényegét tekintve tehát az „Utazás” során elétek táruló kép, amely bár az álomképekhez hasonlatos formában jelenik meg a Tudatban, a párhuzamos síkon, vagy az Asztrál-világban lévő képeket nem teljességgel akként jeleníti meg, mint az álom időszakában: nem a meditáció végén, hanem annak kezdetén, amelyet követően a Tudat ismét alámerül, legalábbis az Én-részhez mérten, s elfedődik, megőrizve, s mint folyamatos élményt őrizve meg az általa látott – befogadott képet. Ez adja aztán azt az érzést, hogy a képet, vagy képeket a meditációs állapot teljességén át észleltétek, holott ez nem így van, hisz ha a Tudat folyamatos éber állapotban, s a maga megszokott szintjénél magasabb rezgésszinten marad, az Én-rész nem képes elemelkedni mellőle. A tényleges, már magasabb rendű értelemben vett meditatív állapot szintjének elérése az, amikor a Valós ÉN-elem, azaz az Én-rész eltávolodik mindattól, ami nem a saját Valóságának része, hogy egy ideig önálló Életet éljen, már olyan Világokba emelkedhetve, s olyan Testvérek közé lépve valamely információ, vagy Tanítást átvételének céljából, amely Világokba, s amely Testvérek közé a Tudat a saját szintje, s az Én-rész által elért szint lényegesen magasabb rezgésmagassága, e kettő közti hatalmas 93
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet különbség végett nem emelkedhet, de amely Szintről, s amely Testvérekről az Én-rész nem is adhat át információt a Tudatnak, és ismét csak a szintek közti különbség végett. Ez az oka annak is, hogy ti még többnyire az álom időszakában kaphattok egyes Tanításokat, bár ismét csak Én-része-iteken keresztül, amely ekkor az Álom szintek valamelyikén kaphat oktatást. Maga a Tudat viszont még az Álom-világ képeit is csak később érzékelheti: akkor, amikor az Én-rész már készül visszatérni mellé, s átközvetíti mindazt, amit az Út képeiből és/vagy az általa kapott információkból átközvetítenie lehetséges. A párhuzamos sík képei azonban nem csak meditáció során állhatnak elétek, s ez még akkor is így van, ha a kép észlelésének, érzékelésének bármely formáját mindenképp, és minden esetben csak a Tudat megváltozott energia-állapota teheti lehetővé. Ha a Tudat a fizikai szinten esett történések végett emelkedett állapotba került, vagy ha valamiért a saját megszokott szintje alá süllyedt, lehet azokban a bizonyos „testen kívüli” élményben részetek, amikor is egyes képek és hangok is elérhetik a Tudatot. A képek, a hangok, s a hang által mondott szöveg mindenkor akként jelenül meg, hogy a Tudat magasabb, vagy mélyebb szinten áll-e. A magasabb szintről átközvetítődő kép, vagy a testen kívüliség élménye a Tudat felfokozott, míg ennek ellenkezője a Tudat mély szintjén, tehát szomorú, letargikus, deprimált állapotában következik, vagy következhet be. Ez utóbbit az esetek túlnyomó részében az ellentét okozza, éspedig szándékoltan a Tudat túlterhelt időszakaiban, amelyet maga is igyekszik elfedni: ezt követően közvetítheti át a Tudat felé a maga sötétnél sötétebb képeit, hogy elbizonytalanítsa, elbátortalanítsa, vagy akár meg is rémítse a Tudatot, megkísérelve azt eltántorítani egyik vagy másik Feladattól. De persze ez sem mindenkor ennyire egységes! Nem ritka ugyanis az sem, hogy a Tudat felé éppen az ellentét közvetít számára, tehát a Tudat számára kedvező képet, hogy kelepcébe csalja. Ilyenkor van, vagy legalábbis volna hatalmas szerepe a magasabb rendű Bölcsességnek! Az a képi, vagy akár hallott üzenet, amelyet az ellentét tár a Tudat elé, többnyire nem más, mint a Tudatban meglévő vágyak kivetített képe, s azok bizony: nem mindig a Felfelé vezető Út utáni vágyakozás-szülte, de nagyon is földi-emberi, s akárha még kicsinyesen is emberi képek: olykor még akkor is, ha egy-egy „mennyei jelenés”, vagy „égi hang” azon képek és tárgya, ha azok révén vágy kiemelkedni és kitűnni a megkísértett Testvér. Mert ez sem ritka: sőt... sajnos, éppen hogy ma, amikor a Szellemi Ismereteket vehetitek, válik mind gyakoribbá: s ez az oka annak is, hogy erre is, mint annyi másra, újra és újra vissza kell térnem. Persze, valahol még ez is természetes, legalábbis az adott szinten, ahol még nem a Valós Fejlődés, de a látható/láttatható eredmények a fontosak az ember számára, és ami a szavak mögött, és azok mélyén van, épp annyira az ismeretlenség homályába merül mások előtt, mint az: mi az, ami hiányzik a szavakból és a szavak mögül. S ennek oka az, hogy a Gondolatenergiáknak az aurában megjelenülő színképét nem vagytok, s még nem is lehettek képesek nemcsak hogy magas fokon: egyáltalán, semmilyen formában érzékelni. Ám most nem is annyira az ellentét praktikáira akarok kitérni: azt mindenkor érzékelhetitek, ha a látott kép nem az, aminek látjátok, ha igazán a Tiszta Úton kívántok járni, részben azért, mert az ellentét, mint mondtam, csak kevesek elé igyekszik valamely „égi jelet” felközvetíteni, hisz azt csak a nehezen megszerzett pozitív energia egy részének feláldozásával teheti, s ezt még akkor is csak kivételes esetben vállalja fel, ha az energiaráfordítás többszörös megtérülésében bízik, részben pedig azért, mert a Valóság Világából érkező képek energiaszintje teljességgel más, s aki ténylegesen a Fent Világából kap Üzenetet valamely Jelenés, vagy Hang formájában, annak Erejét semmiképp sem fogja összetéveszteni az ellentét által felközvetített kép és/vagy hang energia szintjével, mert ez utóbbiba az ellentét minden igyekezete ellenére is bele keveredik a lent Mélység-energiájából is, kellemetlen, vagy fájdalmas érzetet adva, vagy olyan ismeretekkel terhelve meg a Tudatot, amelyek nyomán az besötétül, megszállottá, fanatikussá: azaz rabbá lesz. Istenünk, Aki A Szeretet Istene, nem azért adta néktek a Szabad Akaratot, hogy éppen Ő tegye rabbá az Általa Kiválasztottakat, hanem azért, hogy a Szabad Akaratot már a Bölcs Szeretet jegyében és nevében használva Ébredhessetek az Igazságra és az Igazságban, önként vállalva fel a Szeretet Szabad „rabságát”, mint egyedülvaló Szellemi Kötelmet, amellyel mindenkor maga a Teremtmény akarja Istenéhez: TEREMTŐJÉHEZ kötni magát. Nem Isten kötözi meg tehát a Szellemet: de a Szellem fogalmazta, és fogalmazza is meg mindenkor a maga számára e végtelen édességű Köteléket, Amely a Tökéletes, Örök Szabadság egyedülvaló Záloga.
94
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Ekként viszont az, aki a Szellem, a Szellemi Követ, vagy a legkisebb Szellemi Követ, azaz az Én-rész eszközének, a Tudatnak rabságát akarja, és adja is, semmiképp sem Isten, de az ellentét: Satana, aki önmagát is megfosztotta a Szabadságtól, hogy a lázadás, az elfordulás, a szeretetlenség keserű rabságát élje meg „szabadságnak”. * A párhuzamos sík, az energia-áttűnés, s a ti szinteteken Feladatot kért, és kapott Testvérek: lényegében ezek a kérdések azok, amelyekről a továbbiakban még szólnunk kell, ha meg akarom mutatni, mire is gondolok, amikor azt mondom: Más, és több is az Élet, mint amit ti érzékeltek, s amit ti a Valóságnak és a Teljességnek véltek. Pontosabban ezeket is meg kell, hogy mutassuk: s ezt követően, vagy akár már e képek mellett bepillantunk azokba a párhuzamos Fényívekbe is, amelyek a ti világotokban is fel-fel bukkannak, mert ha nem is mindenkor, és nem is mindenben, de bizony, még nagyon is sokban hasonlítanak a ti szintetekhez. Legalábbis ami magukat az egyes történéseket illeti: de már azok megélése teljességgel eltérő, mint amiként ti megélitek azokat a magatok szintjén. S mert ez ekként van, és mert a ti Fényívetek közelébe került, s olykor akár át is tűnő Világ-képek mindenkor magasabb szintű Fénytartományok, amelyeknek nyomában kell, hogy járjatok, lehet is, és kell is, hogy egyes dolgokat megismerhessetek: olyan dolgokat, amelyeket az Ő példájukat megismerve és követve magatok is tisztábbá, szebbé, Szeretet-telibbé tehetitek Útjaitokat, (még most is, tehát még a Nagy Ugrást megelőző időkben is!), s olyas Tanításokat is megismerhessetek már az Ő példájukon, amely Tanítások megvalósítása a ti szinteteken sem lehetetlen, sőt: bizony, szükséges ma, s még inkább szükséges lesz a várt – várható Holnapok, s azok mindahány történése során. Menjünk tehát vissza a kérdés elejére, s válasszuk külön: mely képek azok, amelyek a Fent, s amelyek a lent képei, s hogy a számtalan kép közül melyek azok, amelyek az áthúzás következtében állnak elétek, és melyek azok, amelyekkel a Fent Világa segíteni, vagy a lent mélységének lakói megnehezíteni kívánják Utatokat. De külön kell válasszuk mindezektől azon képeket is, amelyeket csak a magatok Tudata fogalmaz meg, elétek vetítve vágy-képeiteket, vagy azt, amitől a leginkább rettegtek. Annál is inkább kell, hogy ez utóbbit is kibontsuk, s ha nem is teljességében, de legalább megközelítőleg, elemeiben megvizsgáljuk (hisz ezek a képek szinte minden egyes Tudat, azaz minden személy esetében más, és másként jelennek meg!), mert ezeket irányíthatjátok földi értelmetek, azaz Tudatotok révén, akként, amiként megfogalmazni is magatok fogalmazzátok meg azokat. S mert akként érzem: ez az, ami a leginkább megköt még sokakat a Felfelé vezető Úton, elsőként ezt vesszük nagyító alá, hogy több szempontból is kibontva, megvizsgáljuk, hogy a már lehetséges szintig értetté tegyük számotokra is. Az Élet, vagyis az a folyamat, amit ti annak neveztek, nagyon összetett, hisz nem csakis és kizárólag a testnek létét, és nem is csak a Tudatnak létét jelzi és jelenti. Sőt: elsősorban nem ezeket! De a Valódi LÉT, a tényleges ÉLET egyes elemei még csak a magatok szintjén Életnek érzett s megélt történésbe olvadva állhatnak elétek. A földi, tehát a fizikai és tudati, valamint a lelki és Szellemi Lét elemei keverednek, s olykor, sőt, igen gyakran nem csak egymással, de a Léttelen lét-állapot, azaz a mélység képeivel is, amelyek akár akként olvadnak mindennapi történéseitek közé, mintha a fizikai szintű Létállapot elengedhetetlen és elidegeníthetetlen velejárói volnának. Holott nem azok, pontosan akként nem azok, mint amiként a lelki és Szellemi LÉT-állapotnak sem elidegeníthetetlen eleme a fizikai szintű Létállapot egyetlen eleme sem. Minden és mindenki a FENT VÉGTELENJÉHEZ tartozik. Ez tény, éspedig egyértelmű és megmásíthatatlan örök TÉNY, a TEREMTÉS ténye, amely az EGY-ség Igazsága. Ebből a Törvényből léptetek ki, s ezt törtétek széjjel a magatok számára, az IGAZSÁG elemei közé keverve a magatok Látszat-igazságait, majd hogy a Látszat-igazságok már nem vezettek sehová, a Látszat-igazságokat is kevertétek a mélység hamisság-elemeivel, azon Lét-elemekkel, amelyeknek már semmi közük nem volt, mert nem is lehetett a Valósághoz: még az általatok megfogalmazott Látszat-valósághoz sem. Aztán a Szellemi Követ egyik vagy másik ponton, de esetetekben már mindenképp a fizikai Utat feltételező és
95
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet lehetővé tevő szintek valamelyikén megállt, majd Ébredtsége egy bizonyos fokától keresni kezdte az egykor volt Tökéletes Igazságot. Szinte több is, mint természetes, hogy elsőként azok a valótlan valóság-elemek álltak elé, amelyekkel az általa megfogalmazott és betöltött mélységet telítette önmaga számára. Kezdetben még csak a megokolhatatlan rettegés korát élték, rettegve mindentől, ami náluk nagyobb, erősebb, vagy számukra ismeretlen volt, és rettegésben tartva mindenkit, akinél ők voltak nagyobbak és erősebbek. A számukra ismeretlen jelenségeknek aztán nevet igyekeztek adni, hogy félelmeiket legalább konkrét formába öntsék: Démonokat és isteneket „fedeztek fel” az általuk rettegett történések hátterében, de Isteneknek kiáltották ki mindazon személyeket is, akiktől rettegtek. Aztán ez a korszak, vagy inkább e korszakok letűntek: ahogy a történések ismertté váltak, az azoktól való rettegés is tovatűnt: a Felismerés felülírta a Tudat félelmét, így az többé nem jelentett gátat az előrébblépésben az elme, s ekként a fizikai személy számára sem. A megoldott „rejtély” helyébe akkor más: és mindenkor más lépett, mintha a Tudat maga keresett volna magának mindahány fejlődési szakaszban valamit, amitől félhet, amit önmaga elé állíthat mint rettegett akadályt, amelyet át sem léphet, és meg sem kerülhet. Ezen akadályok némelyike ismét eltűnt a Tudatból, némelyike azonban mindmáig él: és nem véletlenül! Nem véletlenül, mert teljességgel és tökéletesen csak azok az elemek lehetnek semmissé, amelyek magában a Tudatban szűnnek meg, mint értelmi - érzelmi elemek. A teljes tudatlanság korában a korábban megfogalmazott Mélység-elemeknek az elme még nevet sem tudott adni: később már egy magasabb szintre lépett, és nevesítette azokat, hogy tudja: mi az, amitől fél. E félelmetes elemek száma aztán mindinkább lecsökkent, hogy helyüket más, a Szellemi Követ által mégkorábban megfogalmazott valótlan Valóság-elemek vegyék át, más, amit csak úgy nem tud felismerni az elme, mint a kezdeti korban a még nem is nevesített rémeket. S ezek az új félelmetes tudati elemek is mindaddig részei lesznek a Szellemi Követ Útjának, míg a magasabb rendű Felismerés birtokosává nem lesz az ember. A fizikai testben, s a Tudatosodás, de még csak a materiális, azaz anyagi, azaz fizikai szintű Tudatosodás fokának magasabb szintjén állva végre meg kell, vagy meg kellene tegyétek az első lépéseket a Szellemi Felismerések felé, hogy mindazt, ami mint fizikai szintű történés, s ami még máig rettegéssel tölt el benneteket, felismerjétek, és mint fel, és megismertet: el tudjátok engedni... ismétcsak az Elméből. Ehhez viszont már az szükségeltetik, hogy végre külön tudjátok választani azt, ami ténylegesen is ti magatok vagytok, attól, ami csak a szellemi Követ korábbi gondolati – akarati energiáinak produktuma, azok kivetülése. Elméletileg már képesek vagytok erre: már megfogalmaztátok a Testet, a Lelket és a Szellemet, és megfogalmaztátok a Fent Igazságai, és a Lent hamisságai közti különbséget. Ezzel viszont még csak azt, és annyit értetek el, mint egykor élt őseitek, akik már „csak” akként rettegtek egyes, számukra ismeretlen jelenségektől, hogy nevén tudták nevezni: mi is az, amitől rettegnek. A mélység elemei, a mélység követei azok, s mindazon jelenségek, amelyek az erősen besűrűsödött, s a ti fogalmaitok szerint anyagivá lett gondolati-akarati elemből álló test ártására, s ekként a fizikai test Tudatának is ártására vannak. Ezek olyan jelenségek a ti korotokban, s a ti korotok embere számára, amelyeknek már nevet adott ugyan, de amelyeket mert a fizikai Én-t még mindig azonosítja a Szellemi Követtel, tehát a Valós ÉN-nel s az Én-résszel, máig potenciális ellenségnek tart és érez, mert nem tudja: az csak a fizikai világban megfogalmazódott gondolati – és akarati energia-kivetülésnek, tehát az eszköznek: a testnek: de nem a Valóságos ÉN-nek lehet ártására. A valós ÉN-nek csak akkor lesz ártására bármi, legyen az a mélység bárha legdurvább támadása is, ha annak gyengesége végett az egyes történés magában a Tudatban jelenik meg akként, mint valós történés: s éppen az Én-rész gyengesége végett, amely nem képes a látott, vagy akár a fizikai testtel esett történéseket a maga Valós voltában elfogadtatni a Tudattal. S épp ez a kérdés az, amelyre I. testvérünk oly gyakran utal, amikor azt igyekszik bizonyítani Pió Testvérünk egy történésére utalva: mennyire a valóság része mindaz is, ami ténylegesen nem a Valóság része, mert épp annyira fizikai történés, mint amennyire mégsem az, ha a történésnek a fizikai szinten nyoma van is. S ehhez hasonlatos az a történés is, amelyet a hajnali órákban kellett munkatársamnak elviselnie, megtapasztalnia. Pió Testvérünk kis cellájában a negatív energia-tartományból felközvetített mélységbéli küldöttek csak a saját benső energiájukkal leginkább harmonizáló, tehát a legsűrűbb, s a ti „valóságotok” értelmében, a ti 96
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet szinteteken anyaggá sűrűsödött energia-elemekből álló tárgyak megmozgatására voltak képesek: s azokat meg is mozdították gondolati-akarati energiájukkal, hogy a történés révén megfélemlítsék Pió Testvérünk tudati és Valós Én-jét, vagy amennyiben ez nem vezet eredményre, a szintén fizikai elemmé sűrűsödött másik elemet, azaz Pió Testvérünk fizikai testét, annak létét szüntessék meg, amelyben az a Szellemi Követ, akit a Föld színén mint Pió Testvért ismerhettek meg az adott kor emberei, a Feladatát végezte. S éppen a Szellemi Követ, tehát a Valós Én-elem, azaz az Én-rész Feladata volt az, amely végett annak eszköze ellen támadtak, annak biztos tudatában: ha az eszközt megszűntetik, használhatatlanná teszik, az Én-rész nem végezheti el a reá bízott Feladatot az adott szinten: legalábbis, mint fizikai személy, nem. A szomszédos cellákban tartózkodó szerzetes-társak, és ez is természetes az adott helyen és helyzetben, a fizikai sík törvénye szerint érzékelték a történést: vagyis a fizikaivá sűrűsödött elemekből álló tárgyak térbeli mozgását, és a mozgással járó hanghatásokat regisztrálták: de nem Én-részeikkel, csak az adott hangok észlelésére alkalmas Tudat révén, a maguk tudati reakcióit élve meg Valóságként. Munkatársam esetében fizikai szintű jelenség nem volt: erre nem volt szükség, hisz nem a fizikai személy kellett feloldja magában a fájdalomtól, vagy bármely történéstől való félelmet. A Tudat és az Énrész kellett egy fokkal erősebben megélje különvalóságát. És ismét csak nem a testtől való különállóságot, nem a test fájdalom-jelzéseinek, vagy egyéb fizikai értelemben vett jelzéseinek mérlegelését kellett megismerje. Az egymástól való különállóságot élte meg akként a két nem fizikai testelem, hogy az Én-rész, amely a támadás célpontja volt, a Tudat felé is átközvetítette a támadás tényét, amelynek viszont már fel kellett ismernie: a történés épp annyira része a Valóságnak, mint amennyire mégsem az. A Tudat természetesen a maga erejére volt hagyva, vagy-is az általa korábban megszokott módon, de már az Én-részben lévő Felismerés értelmében kellett reagáljon a jelenségre, amiként az esett is. Lényegében talán azt is mondhatnám: a Tudat az Én-részre, s az Én-rész a Tudatra támaszkodva, egymás eszközeit használva kellett megéljék a támadást, s én magam csak a háttérből figyelhettem a harc kimenetelét, ami szinte nem is volt kérdéses. A Tudat korábbi „harcedzettsége” és az Én-rész ismeretei csak egyképpen nyilvánulhattak meg, még akkor is, ha a Tudat még alig is emelkedett ki egy rövid, s a test meglehetősen legyengült állapota végett mély alvási szakból. A két, egymástól meglehetősen távoli időpontban és helyen, más és más személyekkel esett történésnek egy közös vonása volt. A Tudat függetlenedett a történés idején a testtől, míg az Én-rész is függetlenítette magát a Tudattól, s egy bizonyos szintig és egy bizonyos értelemben a Tudat is az Én-résztől, de akként, hogy e két utóbbi egymásra támaszkodva vívta meg a maga harcát: de már mindegyik a maga szerepének teljes ismeretével, s e szerep megélésével, a testnek, mint valótlan Valóság-elemnek teljes figyelmen kívül hagyásával. Ezt így, ekként megfogalmazva természetesen csak kevesek képesek értelmezni, mert a test-képzet oly erősen tartja őket fogva, hogy mindent, ami a fizikai síkon történik, csak mint fizikai történést képesek érzékelni és felfogni, amiként lereagálni is. S mert ez ekként van, a számukra még ismeretlen jelenségek ténylegesen is mint fizikai jelenségek fognak eléjük állni: akár mint kellemetlennek, vagy már tragikusnak megélt történések, akár akként, mint a fizikai test betegségei, amelyeket még a maguk megváltozott állapotaként élnek meg. Nem akként tehát, amiként az egyes történések vannak, nem akként, mint a Szellemi Követ által megfogalmazott hibás gondolati és akarati Erő egy bizonyos szinten való kivetüléseit, de mint tényleges történést, vagy jelenséget, amelyet még nem képesek kezelni, s bár többségében már nevesítették, még képtelenek legyőzni, mert azok Törvény ellen való voltát képtelenek a Felismerés szintjére emelni, s már mint felismertet, felül is írni egy azoknál magasabb rendű Igazságelemmel: A Szeretettel. Ahhoz, hogy erre képessé váljatok, elsőként azt kell tudatosítanotok magatokban: nem a test vagytok, még csak nem is a Tudat, ha a test révén elvégzendő cselekvésekre a Tudaton keresztül adhattok is utasítást a magatok eszközének: a testnek. Ezen felül és ezen túl az szinte természetes, s ezt ismét csak nem kellene, hogy mondjam, hogy az eszköz jelzéseire mindenkor legalább olyan figyelmet kellene fordítanotok, amiként bármely más egyéb eszközötök jelzéseire. Ha autótok motorja csak egy kicsit is másként hangzik, már szerelőhöz viszitek, s ha a motorban lévő hűtővíz felforr, félreálltok, hogy megpihentessétek a gépet, míg a víz lehűl. Hát legalább ekként kéne figyelnetek a test jelzéseire is, már akként, hogy a jelzéseknek a Tudatban való felbukkanásakor kellő alapossággal igyekszetek megállapítani: jogos és megalapozott-e a jelzés, és az 97
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet eszköz vált energia-hiányossá, netán hibássá is, vagy csak a „készülék” hibás programozásából eredő jelzéseket érzékelitek, mert ez esetben nem a „készüléket”: a programot kell javítanotok, s nem a testben elsődlegesen, hanem a Tudatban, amelyben az „eszköz” programja készült és ekként, tehát hibásan raktározódott el. Erről azonban szintén kimerítő alapossággal szólottam már, így itt ezt sem ismétlem meg újra. Az ellentét természetesen nem csak ekként: sőt, elsősorban nem az egyes személyek ellen intézett támadással igyekszik megmutatni vélt hatalmát, de inkább a tömegek ellen támadva: s ennek is meg van a maga oka! A tömeg-pszichózisnak már a lefelé vezető út során is hatalmas szerepe volt. Ha egy Szellemi követ elindult, a többi ment utána, s ha egy megállt, mások is megálltak. Máig ekként van ez: s ha akkor fontos volt: ki az, aki elindult, vagy megállt, ma tán még fontosabb! És ismét csak a Tudat számára fontos, nem Valós Én-etek számára, tehát ismét abba a hibába estek, hogy nem a benső Én-t, nem a Szellemi Követet: a Tudat által helyesnek vélt irányt, akarjátok követni és betölteni, s még csak nem is tudati, de testi emberekként. S az ellentét ezzel nagyon is tisztában van! Nem véletlen, hogy éppen a test számára fontos és/vagy kényelmes eszközöket tárja elétek, felébresztve a Tudat kívánságát azok megszerzésére, míg azt, ami a Valóság szempontjából, Valós ÉN-eitek számára fontos volna, igyekszik olyan színben feltüntetni, mint valamely Életellenes dolgot, amelynek birtoklása nem tesz, nem tehet benneteket boldoggá, sem megelégedetté. S amíg a test késztetéseinek, és a Tudat akaratának hibás voltát fel nem ismeritek, ténylegesen is nem lesztek boldogok és elégedettek: csak ha már a Valóság értelmében mellékes „szereplőket” azok tényleges helyére: az Én-rész mögé tudjátok utasítani, hogy már az Én-rész számára szükséges értékek megszerzése felé haladjatok, mondhatjátok el, hogy igazán a Boldogság felé haladtok. Nem a test boldogsága, s nem is a Tudat boldogsága felé, Valós ÉN-eitek Boldogsága felé, amely nem vétetik el tőletek a fizikai eszközök létidejének végeztével. Ehhez, mint mondtam, elsősorban arra van szükség, hogy a fizikai emberből, és a tudati emberből lelki – Szellemi emberré legyetek. A Tudat, hogy a fizikai test az alap szintű, ösztön-világ béli félelmeitől megszabadult, szinte spontán módon fogalmazta meg magának azokat a dolgokat, amelyek továbbra is félelemmel tölthetik el. Ezek tulajdonképpen alig változtak valamit az eltelt évezredek során, amiként alapjuk is egy: a test jólétének hiányától való félelem. A jólét fogalmába természetesen a tényleges értelemben vett fizikai, tehát az anyagi jólétet és biztonságot is, de az egészségi állapot megfelelő voltát is besorolja az elme, s még sok egyebet, ami a Tudatban a jólét fogalmai közé tartozik, vagy tartozhat. Akinek van, még többet, és még jobbat akar, természetesen a földi értékeket értve, és hajszolva, s még aki a leggazdagabbnak érzi is magát, kevesli azt, amit a magáénak tudhat, csak mert fél, hogy amit a magáénak mondhat, elveszíti. A földi értelemben vett, tehát az anyagi értékkel bíró az egészséget, a még hosszabb lét-időt akarja, hogy ami az „övé”, azt mind tovább a magáénak is tudhassa, nem tudva és nem értve: minden, még maga a földi lét is csak látszat! Nem az „övé”: csak használja, mint eszközt. Ekként a földnek megannyi kincse is csak eszköz, amiként eszköz az egészség, vagy a rendelkezésére álló Idő, s még a tér is, amelyben van, mert sem ez, sem az, sem pedig amaz nem része a Valós LÉT-nek, ekként Annak a Valakinek sem, Aki ténylegesen vagytok. Testetek, egészségetek, és mindaz, ami benneteket körül vesz, egy-egy jól megrendezett előadás részei, amelybe az Én-rész mint kiváló képességgel bíró bábszínész helyezkedik bele, hogy megpróbálja a számára írt szerepet eljátszani, de már akként, mintha egy életre kelt bábot igyekezne a saját elképzelésének elfogadására késztetni. Hogy mennyire a báb kerekedik a színész fölé, az már a színészen múlik, s ha a színész maga is kész akként megélni, hogy ő az alárendelt, vagy akként, hogy ő maga a mozgatásra – használatra kapott báb, csak a báb értelmével játszhatja végig a darabot, lemondva a saját Értelmének használatáról. Az ellentét célja és vágya kezdettől az volt, hogy ez ekként legyen, mert hisz a „színésznek” ő nem parancsolhat: csak a „bábot” tarthatja uralma alatt, mert csak azzal képes elhitetni: a maga Akaratát követi, ha a tőle jött késztetések betöltésére törekszik. S mert ezt az őt követőknél egy bizonyos Mélységszint után el is érte, továbbra is meg akarja tartani ezt a helyzeti előnyt, hogy minél tovább a maga iránya felé igyekezzen vonzani a Tudatot, s ezen keresztül a gyengének bizonyuló Én-részt is, s ha ezt másként nem éri el, a Tudat megfélemlítését használva eszközül, vagy ismét csak a Tudat elkápráztatását, amelyet legyőzve lényegében az Én-rész fölött arat győzelmet. (És éppen hogy ez az oka annak, hogy azt a bizonyos ezer éves szerződést is a Tudattal, s nem az Énrésszel igyekszik megkötni az ellentét képviselője, amiként annak is, hogy a Tudat által felvállalt, bár már 98
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet az Én-rész által elszenvedett ezer esztendőt követően az Én-rész bonthatja csak fel a szerződést, a Tudatot teljességgel, vagy részlegesen elfedve!) A Tudat, amely máig a testtel azonosítja önmagát, s a test által éli meg „én-ségét”, természetesen a test egyes történései révén kormányozható. A test betegsége, a testi nyomorúság réme, a test esetleges halála: ezek mind – mind alkalmas eszközök az ellentét kezében a Tudat megfélemlítés révén való kordában tartására, amiként a földi értékek, a test jóléte, a földi értelemben vett siker is alkalmas annak elkápráztatására és elaltatására. Ekként éri el az ellentét, hogy a Tudat szabadulni akarjon a test kellemetlen, nyomasztó, vagy szenvedés-teli állapotából, és ne tudjon, vagy ennek ellenkezője: hogy a test elégedettségi szintje végett ne is akarjon mást, és többet, mint megtartani azt, amit a magáénak tudhat. Ha a Tudat mégis, mindezek ellenére is képes az Én-rész késztetését meghallani, és hajlik arra, hogy azt kövesse, az ellentét bosszúja sem marad el. A fizikai szenvedések sokát árasztja a testre, hogy a Tudat egyszerűen ne legyen képes másra, mint a testi szenvedésre figyelni. Ám amiként magatok is tapasztaljátok, és ezt is szinte nap mint nap: az ellentét még csak ehhez az eszközhöz sem kell, hogy folyamodjék! Részint azért, mert az EGY-ség legkisebb fokú megteremtésére is képtelenek vagytok. Ez azzal jár, hogy mindaz, amit Istenünk Kegyelme mindőtöknek, a Föld-testen élő minden egyes személynek rendelkezésére adott, hogy az Út ténylegesen is végigjárható legyen, s nem csak a kivételezettek, de mindahány ember-szellem számára, alig néhány ezer kézben gyűlik össze minden egyes Országban. Olyanok kezében, akiket még csak nem is érdekel, hisz a maguk külön „világában” észre sem veszik: mint lesz a többség mind szegényebb. S mert ez ekként van, mert az elszegényedés már szinte általános méreteket öltött, a harc kizárólag a fizikai lét alap-feltételeinek, vagy annál egy kicsivel magasabb létszínvonal megteremtésének jegyében zajlik. Az emberek többsége a mindennapokért, s a mindennapi filléres, és mégis hatalmas, legyőzhetetlen gondokkal szemben vívott küzdelemben még csak nem is kíváncsiak másra, mint arra, hogy megszerezzék azt, amire szükségük van, s aztán, ha azzal már bírhatnak, még azt is, amire vágynak, mert hisz X.-nek, vagy Y.- nak is van. Tehát a felsőbbség, s itt a fizikai értelemben vett felső társadalmi réteget értvén a szó alatt, lényegében elvégzi az ellentét munkáját, lehetetlenné téve hogy a „kisemberek” a létszükségen túl, vagy azon felül mással is akarjanak, vagy képesek legyenek törődeni. S ez annál is inkább ekként van, hisz maga a felső népcsoport az, amely a maga fényűző életét állítja a kisemberek elé, mint követendő példát, amely után felkeltik bennük a vágyat, anélkül, hogy a látott életmód elérésére a legkisebb esélyük is lehetne a „kaszton kívüli” személyeknek. Ha csak nem becsületük és önbecsülésük árán, amiként azt a munkatársam által nagyon is találóan a „sátán egyházának” nevezett, Istentől, és mindahány Isteni, vagy a szó nemesen vett értelmében emberi Törvénytől elrugaszkodott, attól elfordult, s csak az emberi gyengeségre, aljasságra, képmutatásra és árulásra támaszkodó, de mindezek ellenére is mind nagyobb tért hódító szekta vezetői és elkötelezett tagjai teszik, s követelik meg a behálózott szerencsétlenek sokaságától is. Viszont már e szektáról, és ennek felmérhetetlen veszélyeiről is szóltunk (ha személyes Üzenetben is), így erre sem fordítunk több időt és energiát, kiváltképp azért, hogy aki még nem hallott ama szektáról, ne épp tőlünk halljon, mert nem szeretnénk épp mi felkelteni bárki kíváncsiságát is olyas valami iránt, amit jobb messze elkerülnötök... Az ellentét tehát ekként: a mindennapok történéseiben van jelen, s nem csak a mélységből felközvetített képviselői által, de bizony: azok által a már fizikai testekben Úton járó Testvérek által is képviseltetve magát, akik a maguk jólétét tartva egyedül fontosnak és lényegesnek, szemrebbenés nélkül tűrik Testvéreik szenvedéseit, akárha még tudva is: Isten TÖRVÉNYEI ellenében, s az ellentét akarata értelmében járják a részükül adott Kegyelmi Utat. De nem csak az ellentét képviselői vannak jelen nap mint nap, s a nap mindahány pillanatában: amiként mondtam, Segítő Testvérek sokasága is, akiket viszont csak akkor fogtok tudni igazán érezni, s észre venni, ha már nem a többség által kívánatos fizikai értelemben vett értékek után, de a Valóság Világában, és Valós Énetek számára nagy fontosságú Értékek után áhítoztok, s azok megszerzésén fáradoztok. Hányan, de hányan vannak, akiknek százszor is igyekeznek felnyitni szemeit Testvéreink, hogy Látókká legyenek: s akik mégis behunyják inkább az ő szemeiket, hogy ismét csak vakon rohanhassanak az újabb, eléjük állott szakadék felé, mit sem törődve azzal: ha ezen az Úton vakok maradnak, aztán már hosszú időn át nem lesz számukra újabb Kegyelmi Út, amikor is Látókká lehetnének! 99
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Aki viszont a környezeti hatások és a környezetében élők elvárásai ellenére is kész, és képes is már ténylegesen, tehát nem csak szavaiban, de tetteiben, és teljes életében Isten felé fordulni, csodás Megtapasztalások birtokosává lehet, amelyek mind – mind azért adatnak elé, hogy megkönnyítsék úgy a fizikai szinten járandó Utat, mint a Fent Világába vezető Utat. Amikor viszont azt mondom: a fizikai szinten járandó Utat is megkönnyítik, vagy megkönnyíthetik számotokra Testvéreink akik mellettetek, és véletek vállalhattak Feladatot, nem arra kell gondoljatok, mert nem arra gondolok én magam sem, hogy a létért vívott küzdelmet vívják meg helyettetek: de arra, hogy segítenek felismerni: mi az, ami ténylegesen is szükséges ahhoz, hogy a Szellemi Követ végigjárhassa Útját, s megvívhassa a Tudat s a test használata révén a maga mindenkor ezerszer fontosabb Harcát, és mi az, amit csak az ellentét akar, hogy fontosnak lássatok és érezzetek, s amivel csak az ellentét akarja elfedni előletek a Valós Utat. Amint mondtam, a kicsiny Elemi Szellemeken, és Őrszellemeiteken kívül is Segítő Szellemek sokasága áll mellettetek, így ha már képesek vagytok reájuk hagyatkozni, és képesek vagytok elfogadni segítségüket, olyan dolgok megtételére váltok képessé, amelyek elvégzésére gondolni sem merhetnétek ha csak a magatok földi erejére támaszkodtok. Az első ilyen Segítő... – éppen hogy ti magatok: a Szellemi Követ vagytok, amely, ha a Tudat már kész felismerni, és elfogadni alárendelt szerepét az Én-résszel szemben, mindazt az energiát a Tudat, s a fizikai test felé áramoltathatja, amelyet az Út sikere érdekében magával vihetett, s még annál többet is, mert ha már valósággal is az ÚTON haladtok, az Én-rész maga is kérhet, és persze: kaphat is olyan többletenergiát, amelynek átadásával az Őrszellem van megbízva az Út kezdetétől, vagy akár olyan energiát is, amelyet az Őrszellem segítségével kérhet le az Én-rész a maga Felsőbbrendű ÉN-jéből, vagy más Segítő Szellemtestvérektől, akik a Kozmikus Térben állnak készen, hogy segítsék mindazokat, akik az Útra léptek. És még mindig ne akként értelmezzétek, hogy a magatok kicsiny földi harcainak megvívása válik ezáltal könnyebbé, mert ez így épp annyira nem volna igaz, mint amennyire mégis csak az! A harcok nem lesznek sem könnyebbé, sem kevesebbé: a környezeti elvárás épp úgy megmarad, sőt: még kiélezettebben tárul azok elé, akik „bojkottálják” a fizikai szint követelmény-rendszerét, és mégis könnyebbé lesz a harc, mert a Tudat már le tud mondani azok megvívásának kényszeréről, ami által kevesebbé is válik a megvívandó harcok száma, mert már meg lesz a Tudat azon Bölcsessége, hogy felismeri: mit kell, és mit nem kell igazán harcként megélnie, s mit kell elvégezzen, hogy a fizikai Lét folyamata ne szakadjon meg, vagyis hogy a maga, és az Én-rész eszköze ténylegesen is a kellő időn át rendelkezésére álljon az Út teljességének megéléséhez. Ám a baj lényegében már itt, e kérdésnél elkezdődik. Pontosabban ott, hogy már a kisgyermekben felébreszti a szülő és a környezet a fölösleges igényeket, így hamarosan nem csak azt kell megadja a gyermek számára a szülő, amire a gyermeknek ténylegesen is szüksége van, de azt is, amit más gyermek megkap: ne érezze hátrányban magát, ne ébredjen fel benne a kicsinyhitűség azért, mert ő nem rendelkezik mindazzal, amivel más gyermekek bírnak. S itt ismét csak nem a Valós Értékekre, de a földi értékekre helyeződik a hangsúly. A szülő ugyanis máig nem arra törekszik, hogy gyermekében a magával vitt, természetes tudati – lelki és Szellemi ÉRTÉKEKET nyissa ki, és erősítse meg, de mintha készakarva terelné ezek helyett a gyermek figyelmét is a múlandó, mit sem érő, s többnyire tényleg csak ideig – óráig való értékekre, azok elébe szórása révén, s a gyermek, már felnövekedvén: maga is e mit sem érő értékeket igyekszik majd a maga gyermekének megszerezni és átadni, csak mert fogalma sincs, és nem is lehet a Valós ÉRTÉKEK, és az álértékek közti mérhetetlen különbségről. Amit tehát a kezdeti években hibásan értelmez „szerető gondoskodásnak” a szülő, a későbbi években visszaköszön, fölösleges terhet rakva a szülő, de a gyermek vállára is, aki a hibás értékítéletben felnőve maga is annak a hibás kényszernek követőjévé és foglyává lesz, amit igazából még csak nem is a test, de a környezeti elvárásnak való megfelelni akarás állít elé, hogy e kényszert adja tovább ő is a maga gyermekének... Az ekként felnőtt gyermekben később, már mint felnőttben kell megérjen a vágy a Valós Értékek után, és később kell benne kinyíljon a képesség azok felismerésére, és megszerzésére: de akkor ismét szembe találja magát a környezettel, amelynek számára a Valós Érték semmi, s csak a látszat-érték a valami, mert a Valós Értéket „csak” Isten elé tárhatjátok, míg a látszat-értéket a világ: a rokonok, az ismerősök, a szomszédok elé vihetitek, akik irigy csodálattal fognak rátok tekinteni. Mert bizony, ez is ekként van, és pusztán csak azért, mert akik ma csodálják az „ügyes”, és eltaszítják maguktól az „élhetetlen” embert, maguk sem tudják: csak olyas „értékekért” vagy „képességekért” dicsérik és/vagy irigylik azt, akit 100
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet dicsérnek és irigyelnek, ami Holnap annyit sem fog érni, mint az útfélre vetett, szélfútta szemét, s az, amit ma értéktelennek élnek meg, Holnap mint az ÉN Igaz Kincse fog ragyoghatni, amelyet Isten Mosolya tesz még értékesebbé. * Azok, akik a ti Fény-köreitek magasabb szintjeiről, vagy (ritkán) a Fent Világából vállalhatnak egy-egy Missziós Utat, nem véletlen élik a szegények életét, amiként nem véletlen élte azt maga az ÚR is! Amiként az sem „véletlen”, hogy az ÚR Útját olyként igyekszenek meghamisítani, hogy a hamis, újkori legendákban ŐT, AKI a Végtelen Tisztaság, a Tökéletes Szelídség, a felülmúlhatatlan, a Legtökéletesebb Szerény Alázat megtestesítőjeként egy Betlehem melletti istállóban, mint számkivetett, mint be nem fogadott Kisded vett Testet az ember-világban, akként igyekeznek megmutatni, mint aki a jólétbe és a gazdagságba született bele, amelyből csak Útja utolsó három esztendejére lépett ki, hogy az Evangéliumot adja... a kicsinyek kezébe! (Azt hiszem, csak egy-két „apróságot” hagyott figyelmen kívül ama könyv szerzője, s azok is, akik hitelt adtak/adnak a könyvben leírt nagyon is durva oktalanságoknak! Ha ez nem ekként lett volna, ha az ÚR ténylegesen is mint a Pártusok hercege születik a Föld színére, nem a szegényeknek, de a gazdagoknak szólott volna, s akkor nem mondja azt a Hegyi Beszédben: „~~ Kik a Boldogok? Nemde bár vélnétek, hogy azok, kik egészségnek örvendenek, kik kényelmes, nagy házat, vagyont, jószágot, nagy családot, s mindenféle hatalmat mondhatnak magukénak… Vélnétek, azok mondhatják magukat boldognak, akiknek házában örökös vígság lakozik, akik mindenkor ki tudják harcolni a maguk igazságát, akik a Jog és a Törvény fölött állnak hatalmuk és erejük révén, vélve: ők maguk a Jog, és ők maguk a Törvény… Vélnétek: ezek a boldogok, aminthogy vélitek is, ám nem így van! Boldogok azok, akik lélekben szegények, mert az övék a Mennyeknek Országa…” (Pét. I. 61.) Az a Testvérünk, aki a „Pártus-legendát” kiötlötte és leírta, lényegében az ÚR Tanításait akarta hamis színben feltüntetni: s hogy kinek a késztetését követve, azt hiszem, nem kell mondjam. És hogy ez mennyire ekként van, magatok is ráébredtek, ha egy kicsit is utána gondoltok egy nagyon is egyszerű, földi igazságnak. Annak, hogyha az ÚR mint hercegi sarj: születik, nevelkedik és él hosszú évtizedeken át: nem fog e szókkal fordulni a Köréje sereglett, s többségében éppen hogy a legszegényebbek, a legnyomorultabbak közül Köréje sereglett emberekhez. Ezt tán éppen maga az azóta is változatlan emberi milyenség igazolja vissza: aki akkor a felső kaszt szülötte volt, maga is már kicsinységüktől akként oktatta utódait, amiként az a maga társadalmi rangjának megfelelt, ahogyan az mindmáig is van. S aki harminc éven át (ami az akkori átlag életkor csaknem felének felelt meg!) a gazdagságban élt, nem fordít hátat a megszokott jólétnek, hogy a szegények közé lépve, a saját kasztja ellen szóljon, és nem vállalja fel Tanításaiért még a Halált is... Annál is inkább nem, mert ahogy ma nem képes, akkor sem lett volna képes a szegények „nyelvén” szólni az, aki csak a gazdagságot ismeri és éli évtizedeken át! Azt hiszem, egyelőre ennyit elég is mondanom és megmutatnom az ellentét számos cselszövéséből amelyet elétek állít: mindőtök elé, hogy „megtévessze ha lehet, még a Választottakat is”, amiként azt az ÚR már akkor, előre megmondotta. De nem csak a könyvek lapjain: a művészeti ágak szinte mindegyikében megtalálhatjátok a mélység keze nyomát, amiként Útjaitok mindahány egyéb területén is. Nem csak a mélységből felközvetített energia-képmás révén igyekszik tehát ártani az ellentét, nem csak akként lép ellenetek, de megszámlálhatatlan, és főképp nehezen felismerhető módon és formában, és ellenetekre lép a köröttetek lévő Természetre való ráhatással is. Igaz: ebben már néktek magatoknak is szerep jut, hisz ti gondolati–akarati energiáitok révén magatok is nagy mennyiségű Kozmikus energiát vonzhattok, és persze: vonzotok is a Föld légterébe, amely mindenkor a gondolati–akarati iránynak megfelelő rezgésszinten fog a légtérbe, és a Föld-testbe is áramlani. Ha ingerültek, durvák vagytok, a sűrűbb, sötétebb, míg ha nyugodtak, szeretetteliek vagytok, a tisztább energiákat vonzzátok magatokhoz. Igaz viszont az is, hogy nem az egyes emberek tudati–akarati energiája fogja meghatározni: milyen energiák áramoljanak a Földet körülölelő Kozmikus Térbe, s ennek következtében a Légtérbe és a Föld-testbe, de mert minden egyes tömeg is csak egyénekből áll, mégiscsak fontos és lényeges: milyen egyénekből tevődik össze a tömeg.
101
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet A Föld színén, abban a Fény-ívben tehát, amelyben vagytok, mindahány rezgésszinten lévő energia jelen van, és érezteti a hatását. Ennek okáról már szóltam: kell, hogy a Nagy Ugrás pillanatában a pozitív és a negatív energia oly mértékben halmozódjék fel, s oly mértékben feszüljön egymásnak, hogy az energia-robbanás bekövetkezhessék. Ennek „előszelét” már magatok is, mindannyian egyre inkább érezhetitek és tapasztalhatjátok is, s már nem csak a köröttetek, sőt: elsősorban nem a köröttetek, de a bennetek magatokban felbukkanó indulati - érzelmi energiák szélsőségességén. Hol túláradó Boldogságot éreztek, hol a legmélyebb szomorúságot, majd a heves indulat, és a legteljesebb nyugalom váltakozása lep meg benneteket. Hol a tiszta, mély Hit és Bizonyosság érzése tölt be, hol a bizonytalanság, a Holnapoktól való rettegés, a talajvesztettség érzése. S épp a fel-felbukkanó negatív indulati-érzelmi energia-hullámok azok, amelyekre az ellentét megpróbál ráhangolódni, hogy a mély-pontján lévő elme kétségbeesését akár a pánik szintig, a teljes összeomlásig is igyekezzen fokozni. De amiként mondtam, nem csak az ellentét van a közeletekben olyankor: a Fent Világából érkezett Segítők is, tehát azok a parányi Lélek-elemek, vagyis Elemi Szellemek, akik nem csak a Természeti lények, de elsősorban a ti, azaz a Szellemmel bíró Testvérek támogatását és segítését vállalják Feladatukul. No, nem akként, hogy azzal a Tudat szabad önrendelkezési jogába avatkoznának, nem! Ti magatok kell tudjátok és merjétek is elfogadni a puszta tényt: ha akként vélitek is, hogy a legmélyebb mélységben álltok, ha úgy érzitek, már összecsapnak fölöttetek a hullámok, hogy nincs menekvés, és nincs segítség: ők mégis, mindenkor mellettetek vannak mint Isten Szeretetének kicsiny Küldöttei, s reájuk támaszkodva, belőlük, a bennük rejtőző Isteni Szeretet Erejéből merítve a legmélyebb mélységből, a legsúlyosabb szomorúságból, a legnagyobb kétségbeesésből is kilábalhattok. Mert bizony, a Mélységérzet, a szomorúság, a tanácstalanság, vagy akár a kétségbe esés: hiába is igyekszenek akár még önmaguk elől is titkolni sokan, általános emberi érzések: millió közül egy nincs, akit ez, vagy az meg ne érintene, magával ne ragadna, hisz emberek vagytok, akik emberi értelemmel és emberi érzelmekkel bírtok. Ha ez nem ekként volna, nem is volnátok emberek, igaz: állatoknak sem nevezhetne benneteket senki, mert hisz az állatnak, s még a növények mindegyikének is vannak érzései (ha a növényvilág tagjainak nincsenek is indulatai: de érzései vannak, s ezeket kifejezésre is juttatják, amiként azt már egyes tudós kutatóitok is kimutatták műszereik révén). Akkor nem volnátok egyebek, mint a benneteket körülvevő tárgyak, vagy valamely biológiai robotok: s akkor nem is szólhatnának néktek a mi szavaink sem, hisz azokban is érzések vannak, és a bennetek lévő és bennetek ÉLŐ Érzésekre igyekszünk hatni általuk. Ez több is mint természetes, s amiként már ezt is nem egyszer elmondtam, aki nem képes sem szomorúságra, sem tanácstalanságra, vagy akár (urambocsá’) indulatok érzésére: nem is lehet az ÚR követője. Nem, hisz az ÚR is kizavarta az árusokat a Templomból (ha nem is indulattal, de nevelő szándékkal mutatva ki, s adva nyomatékot is neheztelésének), s az ÚR is sírt Lázár sírjánál. És sírt Jeruzsálem pusztulása fölött, és kesergett, és fohászkodott, amikor a Gecsemáni kertben voltunk, és már EMBERRÉ lett egészen: ha még Isten-ERŐVEL bírt is, de EMBERI érzésekkel, tudva: hamarosan önként teszi majd le ISTEN-EREJÉT, hogy már abban se különbözzék tőlünk: egyszerű Úton járóktól. Már akként szólt Ő is Az ATYÁHOZ, amiként csak ember tudhat szólani: ember, aki érez, és fél, és aki nem szégyelli az Ő Atyja előtt sem érzéseit, sem félelmét. Nem véletlen mondom, és már ezt sem először: aki akként igyekszik láttatni magát, mint ha sohasem is érezne félelmet, szomorúságot, tanácstalanságot, vagy sohasem ébredne fel benne semminő indulat, nem lehet az ÚR igaz Követője, mert hisz az nem csak a körötte élő Testvérekkel: Istennel sem őszinte! Még isten előtt is szerepet igyekszik játszani, hogy megmutassa: micsoda végtelen mély hite van, s hogy milyen boldog és hálás minden szenvedésért is... Aki jobbnak, tisztábbnak, erősebbnek igyekszik magát mutatni A MESTERNÉL már Istennek is hazudni próbál, s aki csak a maga hamisságában él, nem találhatja meg ISTENT, mert nem Istenben, és nem Istennel él, ha százszor akként véli, és akár hirdeti is: csak önmagában, s a maga-fogalmazta hamis szerepben. * Amint mondtam, Életetek, Utatok minden percében is jelen vannak mellettetek azok a kicsiny Elemi Szellemek, akik az egyes Sors-viharokat vállalták megkönnyíteni, viselhetővé tenni puszta létükkel a számotokra. De jelen vannak mindenkor, ha nem is a Légtérben, de a Kozmikus Tér magasabb régióiban azok a Testvérek is, akik az Őrszellem Feladatát vállalhatták mellettetek. Az természetes, hogy kinek – 102
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet kinek megvan a maga Őrszelleme, amiként az is természetes, hogy nem egy esetben az egymást követő Utak hosszú során át vállalja ugyanaz a Testvér ezt a szerepet valaki mellett. De amiként az egyes Szellemi Követeknek, akként a Föld mindahány Energia-térségének is megvannak a maga Őrizői, Vezérlő Géniuszai: ők viszont ténylegesen is kezdettől ugyanazok, és ugyanazok is maradnak, míg a Föld-test, mint Szellemi Energia-képződmény fel nem bomlik, hogy ismét azzá legyen, ami volt a mélységtörténet kezdetén: vagyis Szellemi Energia. Ezt is mondtam már, de mert akként szükséges, ismételten is, s még részletesebben kibontom, a kérdést. A Föld minden egyes Országának földrajzi értelemben vett, megközelítőleges területe más és más energiákból áll, amelyek viszont még ezen belül is rétegeződnek, éspedig nem is csak egyféleképpen. Ez azt jelenti, hogy minden Szellemi Követ energiái, azok, amelyeket az a lefelé vezető Úton megfogalmazott, beépültek a Föld-testbe. De azt is jelenti, hogy azon korban, amikor az Én-rész már át kellett tudja adni a test irányításának szerepét a Tudatnak, hogy akkortól a háttérből igyekezzék ellátni és betölteni a test irányításának feladatát akként, hogy már csak a Tudat felé törekedhet átközvetíteni azon instrukciókat, amelyek a test teljességét a számára szükséges cselekvések megtételére késztették, a Tudat által ténylegesen is elvégeztetett cselekvések, tehát a tudati – akarati, s még a cselekedeti energiák is beépültek az adott területbe, már mindenkor akként, hogy az Én-rész korábban beépült Szellemi – akarati energiái vonzották azokat magukhoz, hisz a Tudat akarati – gondolati energiái mindenkor az őt, tehát a Tudatot irányítani próbáló Én-rész energiáival harmonizálnak. S most ezt is hadd bontsam ki egy kicsit bővebben is. A lefelé vezető Úton még az Én-rész magasabb szintű, tehát Szellemi – tudati, és magasabb rendű akarati energiái fogalmazódhattak csak meg, mert ameddig az Én-rész, mint a Szellem teljes jogú Követe képessé nem vált felismerni: mennyire helytelen irányban halad, meg sem állt, s még nem is fogalmazott meg magának fizikai testet. Az Eszmélés pillanatáig tehát az Ős-bűnben, a Teremtő EGYSÉG-től való elfordulás – eltávolodás bűnében létezett, még inkább elmélyítve, és súlyosbítva a maga számára az Ős-bűnt terhét, még inkább belemerítkezve annak sötétségébe: de még nem a ti mai fogalmaitok szerinti karmikus terheket fogalmazva meg a maga számára! Nem, mert azok a karmikus terhek, amelyeket ti ma, már a Visszavezető Úton kell hogy megtisztítsatok, mindenkor valamely már fizikai testben járt Utatok során elkövetett vétségek vagy akár bűnök nyomán állnak elétek: azok a vétségek és/vagy bűnök, amelyeket az Én-rész által, annak gyengesége végett irányíthatatlan Tudat vezetése alatt álló test, azaz személy követett el, s amely vétségek és/vagy bűnök ekként mindenkor magát az Én-részt terhelik, terhelve egyszersmind az ÉN-t is, mert hisz ezek gyengesége, vagy inkább fogalmazzunk akként: restsége, vagy sötétsége végett lépett a Tudat is olyan történések felé, amelyekkel mások ártására volt, s amelyek mindegyike mint sűrű, sötét tisztátalanság folt borult az amúgy is besötétült Én-részre, s annak felsőbbrendű ÉN-jére. Nemegyszer nem is a restség, a gyengeség: a hibás önismeret és önértékelés vezetett ahhoz, hogy az Énrész valamely Vállalását elbukta, s ezáltal ismételten karmikus terhet vett magára. Erről is szóltam már: ez az a bizonyos történés, amikor az ÉN nehezebb Feladat elvégzésére akarja késztetni Én-részét, mint amelynek elvégzésére ténylegesen is képes, vagy az ÉN-ből magával vihetett Erő révén képessé lehet egyáltalán. Ez esetben az adott Feladat felvállalásában mindenkor vétkes maga az Én-rész is, hisz az, amint az ÉN-ről leválik, bír azzal a Bölcsességi szinttel, hogy képessé legyen megállapítani: vállalhatja-e az ÉN által írt Életfilm mindahány elemét, vagy sem, s ha akként ítéli meg, hogy az Életfilm túlzó, és erejét meghaladó Feladatot ad elé, kérheti az Oktató Szellemtestvért és A Mestert is az egyes Sors-elemek felülbírálására, s az Életfilmből való kiemelésére, ami esetenként rendre meg is történik. De nem egyszer maga az ÚR, A MESTER az, Aki egy-egy történés-elem kiiktatását javasolja a felsőbbrendű ÉN-nek. Ha az ÉN-ben, s annak Én-részében a szellemi gőg kerekedik a Bölcsesség fölé, s akár a Mester javaslata ellenére sem módosítja az Életfilm egyes, a Mester által mindenkor tudottan túlzó vállalásait, a szellemi gőg vétsége egyként terheli az Én-részt, s annak felsőbbrendű ÉN-jét is, amellett, hogy még kudarc esetén a ténylegesen is hibásan végig járt ÚT terhét is magukra veszik, mint karmikus elemet. A fizikai testben elkövetett, s az Én-rész gyenge, vagy rest volta végett elkövetett hibák és bűnök összessége azon karmikus elemek sokasága, amelyeket elsőként le kell tisztítson magáról az Én-rész. A karmikus elemek megfogalmazása viszont már a negyedik Fénykör első, tehát legalsó rezgésszinten megnyilvánuló Fényíve alatti, tehát már a mélység fennhatósága alá tartozó energia-körökben (szférikus és dimenzionális szinteken) lesz valósággá. A harmadik Fénykör hetedik Fény-íve az a szint, amelyen az 103
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet ÉN, s annak Én-része már oly mértékben vetette el magától a felsőbb szinteken még magáénak tudhatott Bölcsességet, amely mérték már a Testvér elleni cselekvések helyes voltának megfogalmazására és/vagy elfogadására is képessé teszi az Én-rész által irányított Tudatot is. S ez az a szint is, s az ez alatt lévő, mindahány szint, amelyet már elhagyva, a Visszafelé vezető Úton az Én-rész nem lesz képes arra, hogy közvetlenül irányítsa az általa megfogalmazott testet: ő is, amiként a lefelé haladó ÉN-fél, meg kell fogalmazza a maga „követét”, vagyis a Tudatot, amelynek irányítása révén kell ismételten is kibontsa magában a lefelé vezető út során elvetett alsóbbrendű Bölcsességelemeket. A karmikus elemek a Tudat kiépítését követően lesznek valós teherré az Én-rész számára. Amíg csak az ösztön-lények szintjén képes mozogni az Én-rész által megfogalmazott eszköz, azaz a fizikai test, még az ösztön-lények Lét-törvénye érvényesül fölötte, akkor még csak a fizikai értelemben vett megtapasztalások révén emelve közelebb egy lépéssel magát az Én-részt is a tudati elemek befogadására, s azok megőrzésére és használatára képes agy, s az agyban a Tudatosodásra alkalmas agyi tartomány kiépítése felé. Azon a szinten tehát, amelyen az eszköz csak mint ösztöneit követve élő lény, még ténylegesen is csak a test fizikai értelemben vett megtapasztalásait adja, mint többletet az Én-rész kezébe, amely „többlet” viszont ez esetben nem más, mint az Én-rész által korábban elvetett alapszintű, tehát még a legegyszerűbb, s csak a fizikai szintű Létezést lehetővé tevő Bölcsességelemek egy-egy kicsiny szilánkja. Azon kis Bölcsesség-szikrák, amelyek megszerzése nélkül az Én-rész nem lesz képes a mind magasabb rendű eszköz kiépítésére, amely nélkül viszont néki magának sem nyílik alkalma a magasabb rendű Feladatok elvégzésére. S ez esetben már azon Feladatok, és Vállalások elvégzése válna lehetetlenné a számára, amelyek révén ismét csak új, és még újabb, s mind magasabb szintű Bölcsességelemek birtokosává lehet ő maga is, és felsőbbrendű ÉN-je is, de amely Bölcsességelemeket már nem csakis és kizárólag a fizikai történések: inkább azok lelki – Szellemi, és persze: tudati hatása révén szerezhet meg az Úton járó. De mert az erősen besűrűsödött elemekből álló test vezetésére és irányítására ő maga, mint Szellemi Elem: nem lehetne képes, azt csak a köztes elem, vagyis a Tudat közbeiktatása révén, már annak irányításával lehet képes vállalni is, és elvégezni is. S mert a Tudatot ő maga is mint önmaga teljes jogú Képviselőjét építi ki, a Tudat is bírni fog azzal az egyetlen, s mindenkor elvehetetlen Kinccsel, amellyel bírt mindenkor maga az Én-rész is, egészen a fizikai síkok legalsó szintjéig: s ez a Kincs a Szabad Akarat, amelyet már csak a Satana-fogalmazta, s már ténylegesen is a Mélység-szintjeinek számító Léttelen Létállapotot adó energia-tartományba merültek kezéből tép ki az, akit oly vakon, és balgán követtek: vagyis maga Satana, és annak kezdettől hűséges, mert kezdettől teljességgel elámított csatlósai, akik, s ez is természetes, egy bizonyos Mélység-szint után már csak akként maradhattak meg Satana mellett, hogy maguk is le kellett mondjanak a megteremttetésük pillanatában nékik adott Szabad Akaratról, engedve és felvállalva, hogy mindig és mindenben Satana sötétnél is sötétebb Akarata érvényesüljön bennük, köröttük, fölöttük és általuk is. Akik Satana Mélység-birodalmába hullottak, maguk is a Szabad Akaratot adták cserébe azért a Látszatgazdagságért, és Látszat-szabadságért, amelynek ideig – óráig a birtokosaivá lehettek, de amelyet ténylegesen is csak időlegesen tudhattak a magukénak. Addig, míg Satana teljességgel meg nem fosztotta őket Szellemi Tudatuk utolsó kis szikrájától is: s akkortól már csak egy-egy „sikeres küldetés” után élhették, és élhetik meg egy-egy átmeneti ideig azt az érzetet, hogy fényes gazdagságban és jólétben élnek, s az olyannyira vágyott Hatalom, a Teremtő ERŐ birtokosai: aztán vissza kellett, és kell is süllyedjenek mindenkor, mindmáig is a legsötétebb tudatlanság és tudattalanság állapotába, amelyből sötét feladatuk elvégzése érdekében emelte ki őket Satana a maga akarati energiája révén, s amelybe ismétcsak a maga Akaratát követve taszította is vissza őket: fel ne ébredjenek, s fel ne lázadjanak ellene valamiképpen. Akkortól a mélység fogságába esettek ténylegesen is fogságban léteznek (s itt már szándékoltan nem írjuk akként, hogy „élnek”, hisz az a lét-állapot már semmilyen szinten nem nevezhető Életnek!), nem bírhatva, csak a minden egyes Teremtményben, s azok mindahány, még Szellemi Erőből álló Küldöttében is jelenlévő, s mindörökkön elvehetetlen és ellökhetetlen Isteni Szikrával, amely Szikra mellé a Megváltás Kegyelmi Szikrája, annak Energia-lenyomata is beépült még a legmélyebb mélységben lévő Szellemi Követ energia-testébe is: még maga Satana is birtokosává lett annak, ha ezt még önmaga elől is titkolni igyekszik, hisz a Megváltás érette is volt, amiként mindannyiótokért, akik valaha is elfordultatok a TÖKÉLETES TEREMTŐ EGY-ség Szívétől.
104
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet * Az imént azt mondtam: a Szellemi Követek mindegyikének gondolati és akarati energiája kezdettől beépült a Föld-testbe. Ez a mondat azonban ismét felvethet bennetek egy kérdést: hisz nem a másodteremtettség Szellem-lényei voltak a Föld-test első lakói, hanem az Elsődök! Hogy íródhatott be akkor a másodteremtettség ma Úton lévő, s éppen hogy a Föld-testen Úton lévő (vagy legalábbis a Földtesten már több esetben is Utat vállalhatott) Szellemi Követeinek akarati és gondolati energiája, ha a Földtest, mint Kozmikus Képződmény, már létező elem volt, amikor ők egyáltalán megkezdték lefelé vezető Útjukat?! E kérdés, ha valósággal is feltennétek, jogos volna. Márpedig ti is feltennétek, amiként munkatársamban is megfogalmazódott. Ám válaszom is egyszerű volna, amiként az is! Föld-test az Első emberiség korában még nem volt, s nem is lehetett volna a mai sűrűségi állapotában. A Naniviei Nagy Robbanást követően, miként mondottam, a Föld-test egy, a korábbinál lényegesen mélyebb rezgéstartományba, egy alsóbbrendű Fénykörbe ereszkedett alá. Ebben már nagy szerepet kapott az a tény, hogy a Föld-testet Föld anya vállalta Önmagával betölteni, vagy inkább akként fogalmazzunk: Önmagába fogadni, hogy akkortól mint a Föld Szellemi Ereje, azaz Szellemi burka kísérje és oltalmazza úgy a Föld-testet, mint a még csak azután a Föld-testen Útjukat járó Szellemi Követek kicsiny, de már Felfelé vezető lépéseit. A másodteremtettségűek későbben, mélyebb rezgésszinten való Ébredése volt tehát az ok, amely végett a Föld-test lényegesen mélyebb szintre ereszkedett alá, mint amely szintre maga a Robbanás késztette volna alászállani, s erre a Föld-test nem lett volna alkalmas, ha Föld-Anya Szellemi Ereje nem oltalmazza a Mélység-hatásoktól magát a fizikai gömböt. Ehhez viszont az Elsődök által megfogalmazott, s a Föld elsődleges fizikai gömbjét adó gondolati és akarati energiák legtisztább elemei a Föld-test magját adó Kegyelmi Erő mellé kellett csatolódjanak. Ezek vonzását követte a másodteremtettség Szellemi Követeinek legelső, tehát a még magasabb szintű, tisztább gondolati – akarati energiáinak összessége is, míg a későbben megfogalmazott és kiáramoltatott, de még mindig viszonylag tisztának nevezhető gondolati és akarati energiák mindösszességéből fogalmazódtak meg a Föld-test körüli Légköri gyűrűk. A harmadik Fény-körbe aláereszkedett Szellemi Követek által még a fizikai testbe lényegülés előtt megfogalmazott, tehát a nem karmikus elemként érvényesülő és ható gondolati – akarati energiák a Földfelszín mélyebb, s az Eszmélés energiái a Föld-felszín tényleges felszínét, annak elemeit adták és adják. Az Eszmélés tehát lényegét tekintve az a termékeny Talaj, amelybe a magot: az Életnek Magvait elvetitek, s ezt úgy fizikai, mint Szellemi értelemben értsétek. A fizikai test megfogalmazására alkalmassá lett, tehát az Eszmélés Pillanatát megélt Szellemi Követ elsőként a saját, korábban kiáramoltatott gondolati – akarati energiáiból megfogalmazódott Föld-elembe lényegült bele, mint benső Én-jével még és már harmonizáló elembe. Ezzel ismét beírta a maga Szellemi rezgés-képletét az adott pontba, s mert az Én-rész minden újabb, testnek még nem is nevezhető sejt-csoportot a számára ismerős rezgéssel bíró ponton igyekezett megfogalmazni, Szellemi Energia-képlete az adott ponton többszörösen is beépült, s megőrződött. Kezdetben, és ez is természetes, még a vízmélyekben voltak azok a bizonyos pontok, amiként a víz mélyén építette a maga új, és még újabb sejthalmaz-testeit az Én-rész is. Később a test a szárazföldre kényszerült, s akkortól hosszan nem volt kiemelt fontossága annak: hol, mely ponton építi ki a soron következő testet az Én-rész. Még akkor sem, ha a Tudattal még nem bíró testeket eszközéül tudható Én-rész a maga Energia-szálával mindenkor a korábbi ponthoz igyekezett kötni magát, akár még akként is, hogy az adott ponttól távol, már nem a víz mélyén, hanem a szárazföldön építette ki a maga számára a fizikai eszközt. A Tudathoz még nem köthette magát, hisz a test (s éppen az Én-rész Mélységszintje végett!) még nem bírt Tudattal. Az ösztön-elemekhez viszont akkor sem köthette magát, ha ő maga igyekezett azok betöltésére megadni a késztetést a fizikai elemnek, hogy az a lehetőségekhez mérten mind tovább álljon rendelkezésére. De mert kellett, hogy a fizikai síkon maradjon, részben a fizikai eszköz elemeihez, részben a saját, korábban a Földtestben hagyott Energiáihoz igyekezett kapcsolódni, ekként ismét otthagyva a maga energiáit, vagy akár csak azok lenyomatát az adott ponton. A Föld Óriás-vizei nem egyszer, és nem is kétszer változtatták meg helyüket. Az a Föld-rész, amely ma sivatag, egykor hatalmas városok építésére, vagy termények felnevelésére alkalmas terület volt, s ahol ma hegy-óriásokat láttok, a régmúltban akár sivatag, vagy tengermély volt, akár egy tenger alatti szakadék, vagy sík terület. Aztán a Föld-lemezek mozgását követve a Föld felvette mai arculatát: s ez is 105
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet kapcsolatban áll az atlantiszi, a Mú, és lemúriai, de még az egyiptomi történésekkel is. Akik azon történések során és révén már kiemelkedtek a harmadik Fény-körből, azok alsóbbrendű Szellemi Energiái, tehát az általuk, mint Szellemi Követek által megfogalmazott gondolati és akarati energiák, valamint a mélyebb fizikai szinteken a Föld-testbe áramoltatott Energia-lenyomataik is kiemelkedtek, azaz semmissé lettek, mint Föld-elem, s vagy a Föld-maghoz, s a Föld-mag közelében lévő, még az Első emberiség által hátra hagyott energiához csatolódtak, mint megtisztult Energia-elemek, vagy a Légkör felsőbb szintjeire emelkedtek, megerősítve a Föld legfelső légköri gyűrűjét és az Ózon-burkot, még inkább segítve ezáltal Föld-Anyát, hogy akkor is a Föld-test mellett maradhasson, amikor az már csaknem a legalsó Fény-körig ereszkedik alá. Föld-Anya, mint Szellemi ERŐ, mindenkor megmaradt a maga Ős-tisztaságában: s ekként elképzelhető, mennyire erős volt a taszítás az Ő Tiszta Energiája, s a Föld-test tényleges rezgésszintje közt! E kettő közti disszonancia bárha csak részleges és ideiglenes enyhítését szolgálta a mainál lényegesen tisztább légköri gyűrűk mindegyike, azon Légköri gyűrűké, amelyek mindegyikét oly erősen szennyezetté tettétek mára, s ezt úgy fizikai, mint Szellemi értelemben értvén. Mert bizony, ekként is, és akként is igaz ez, de igaz már az is, hogy a legfelső légköri gyűrű Szellemi értelemben vett tisztátalanságát (s ismét csak részben) ellensúlyozza a sokak által feláramoltatott Szeretet-energia, az imák energiája, s az Ébredők mind magasabb rezgésszintű gondolati és akarati Energiája, amely a Felfelé vezető Út Erejével tölti meg a már végletekig elgyengült légkörök mindegyikét, további Időt adva nem csak néktek, de sokaknak, lehetővé téve még egy kevésnyi ideig, hogy Föld-Anya, mint Tiszta Szellemi Erő, egy időn át még ne szakadjon el a Föld fizikai gömbjétől a légköri taszító hatás végett. S épp erre akartam utalni, amikor az imák, s a Valós Hit és Bizonyosság fontosságára, a Teremtő Erők mindegyikének egyként való megszerzésére és gyakorlatbani megvalósításának fontosságáról szóltam. Ha a Teremtő Erők mindegyikét: A Teremtő Bölcsességet, A Teremtő Akaratot, s a Teremtő Szeretetet egyként, egyazon szinten bírjátok, lényegében nem csak magatoknak: mindahány Úton járónak esélyt adtok, annál is inkább, mert ezen Energiák mindösszessége nem csak a ti birtokotokban marad: mint Globális Energia, a Föld-testen maradók tovább, és túlélését is segíti, éspedig ismét csak a légtérbe, de már az adott történés során és révén szinte a semmivel egyenlővé váló légtérbe emelkedve, majd a légtérben lévő tisztátalan gondolati – akarati energiák fölé emelkedve, de a Kozmikus Térbe ki nem áramolva, mint a Föld-test ideiglenes Energiaburka segíti a Túlélők, s azok utódainak Útjait, a puszta létben maradását is. Ez lesz az az energiaburok, amely alatt megszorul az végtelenségig elvékonyodó, és csak minimális oxigéntartalmú lég-gyűrű, amelyből a túlélők utódai, amiként már ezt is megmutattam, a maitól eltérő módon vonhatják ki mégis a létezéshez szükséges oxigént úgy a szárazföldek alatti barlang-rendszerekben, a földmélyi vizek mellett, mint a tengerek és óceánok mélyén lévő barlang-rendszerekben, s akár a vizekből is. * S most, ez ismételt kitérő után térjünk vissza még egy kis időre azon kérdésre, amelyet félbehagytunk, s amelyben azt akarom megmutatni: miként értem azt, hogy a Föld-test magában hordja mindőtök Szellemi Energiáit. Amiként láttátok, a Szellemi Követ hosszan igyekezett, hogy ott fogalmazza meg a maga számára a már megfogalmazható fizikai elem-halmazokat, majd a mind fejlettebb fizikai testeket, legalábbis azok alapját, amely ponton a korábbiakban már otthagyta a maga energia-lenyomatát. S mert ez még nem a fizikai test tudati gondolati és akarati, de ténylegesen is a Szellemi Követ energia-emléke a Föld-testben, maga az Én-rész lesz az, amely mind erősebb vágyakozást fog érezni: visszatérni a számára ismerős, s a saját Szellemi Emlékezetében megmaradt pontra, amelynek egységes rezgése benne magában is megmaradt, mint emlék-elem. S amikor azt mondom: ezek összessége, már azt is elmondtam: egy bizonyos pont közelében nem csak az adott Szellemi Követ, de sokak, a kezdettől mellette lévők energiái is ott rezegnek, hisz hát nem egy-egy Szellemi Követ, de sokak, s még annál is többek kezdhették meg egy-egy energia-pont közelében a Visszavezető Utak hosszú sorát, így egy-egy energia-pont sokak energiájának összességéből tevődik össze. S mert a Szellemi Követ is mind erősebb, tehát mind magasabb rezgésszintű energiákat vihetett magával, a Föld-testben maradó energia-lenyomat is mind erőteljesebbé, mindinkább jellegzetessé lett: s ezt érzi ma is az Én-rész, s az Én-rész késztetését követve akár a Tudat is.
106
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Erre akartam tehát utalni, amikor azt mondtam: ki-ki ott fogja a leginkább Otthon érezni magát, amely Földterülettel a saját benső Energiái a leginkább harmonizálnak. Pontosabban: erre is, hisz ezen felül, és ezen túl, és ez is természetes, nagy szerepe van e kérdésben annak a bizonyos csoport-karmának is, amelyet a kezdettől egymás mellett haladó, így a későbbiekben is egymás mellé érkező Én-részek vettek magukra: de már a Tudattal bíró eszköz révén. Ez ugyan már egy későbbi történés, gyökerei azonban mégis a Szellemi Követ, és a Föld-test kapcsolatához nyúlnak vissza, hisz azok a Szellemi Követek, amelyek egyazon Fénykör egy bizonyos Fényívében álltak meg, egymáshoz mindenképp közeli rezgésszinten maradtak, ami azt is jelenti, hogy egy Szellem-csoportot alkottak, amely csoport, éppen más szintű benső rezgése révén elkülönült a többi Szellemi csoportoktól. Ekként, ha mint szellemi Követek, egyazon szinten álltak meg, a későbben Otthonukká lett Föld-testen is csak egy bizonyos energia-pont, vagy energia-szál mellé érkezhettek, amely energia-szál az általuk megfogalmazott, de már a harmadik Fény-kör tisztasági fokának szintje alatti gondolati – akarati energiákat is magához vonzotta. S itt van a dolog lényege! A Szellemi Követek mindegyike megfogalmazta a lefelé vezető Úton az Út mindahány rezgésszintjének megfelelő Energiákat: de a Földtestben az vált az ő elsődleges energiaelemévé, amelyet az eszmélés pillanatában magában hordott. Az általatok Szent György vonalaknak nevezett energia-háló szálai részint a Kozmikus Energiákból, tehát mindenkor az adott Fény-körnek még és már megfelelő rezgésszintű Kegyelmi Energiából, részint a későbbiekben ezek mellé csatolódott, mindenkor az adott Fény-körnek megfelelő rezgésszintű, s úgy az első, mint a második Teremtettséghez tartozó Szellemi Követek (még) tisztább Szellemi akarati és gondolati energiáiból fogalmazódtak meg. Ezzel szemben a Hartman-háló szálai már a mélyebb szintre jellemző, s az adott szint mértékének megfelelő sűrűségű negatív energiákból állnak, jelezve részben a Föld-test fizikai elemeinek sűrűségi fokát, részben az adott szinten élők tudati - akarati – gondolati, de még az érzelmi milyenségét is. Ezekhez a Mélység-energia áramlatokhoz csatolódott a lefelé tartó, más és más szinteken megálló, és eszmélni kész Szellemi Követek energiája, mindegyiküké a Hartman-vona-lak azon szála mellé csatolódva, amelynek energia szintje egyezett az azt megfogalmazó - kibocsájtó Szellemi Követ saját benső energia szintjével. Ezeket a pozitív és negatív energia-hálókat akként képzeljétek el, amiként az egyes Fényköröket és azok Fény-íveit, mert akként vannak, akként válnak minden szinttel tisztábbá, magasabb rezgésszintűvé amiként a Szellemi Követ képes a maga benső energiáját emelni. Ez, és ez is természetes, azt jelenti, hogy az alsó Fény-körök mindahány Fény-ívén is jelen van úgy a pozitív, mint a negatív erőszálak és erőmezők mindegyike, de minden szinten a szintnek megfelelő rezgéssel bír ez is, és az is. Ekként a második Fénykör első Fény-ívében a Szent György vonal alig érzékelhető, míg a Hartman-háló szálai számotokra képzelhetetlen (és viselhetetlen) erősséggel vannak jelen, míg a harmadik Fény-kör hetedik Fényívében a Hartman-háló szálai már alig is érzékelhetőek, míg a Szent György vonalak energiája a Föld teljességén meghatározza az Élet jellegét, annak minőségét. Amely Szellemi Követ még csak a második Fénykör energiáját mondhatja magáénak, tehát még csak annak kibontására és felismerésére vált képessé, nem is lehet képes, csak a második Fénykörnek megfelelő rezgésszintű Energia-szálak közelségének észlelésére és elviselésére, míg aki már a harmadik Fénykörben fogalmazza meg a maga fizikai testeit, a maga szintjének megfelelő Energia-szálakat fogja érzékelni. A negyedik Fénykörtől viszont már csak a pozitív erőszálak érvényesülnek és hatnak a Földtesten élőkre, hisz azon a szinten már nem érvényesülhet az Ellentét ereje: így a Hartmann-háló a Földtest mélyére merül, s minél magasabb rezgésszintre emelkedik a bolygótest, annál mélyebbre. Ez viszont magával hozza azt is, hogy az a negatív energia, amely ma még ténylegesen is hálóként borítja a Föld csaknem teljes felületét, a Föld-test középső magjául szolgáló pozitív energia-mag közelébe kerül, s fokozatosan megtisztul, míg be nem olvad maga is, mint testetlen, azaz anyagtalan Energia a pozitív energiába. Ez lényegében már csak az ötödik Fénykör magasabb szintjére ért bolygótesten lesz valósággá, s épp ennek következtében lesz képes az ember a tömegvonzás Törvényét elfeledni. Vagyis ezen a szinten már azokban a bizonyos Felhő-városokban élnek, ha még a növény, és az állatvilág egyes egyedei a Földtest vonzásában maradnak is, de már maguk is készen és képesen is arra, hogy a Föld-test mindinkább anyagtalanná váló anyagából táplálkozva, maguk is mind anyagtalanabb testekben létezzenek. Erről is szólottam már, s későbben, ha arra szükség, és persze idő is lesz, még vissza is térek, mert bár a kérdés 107
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet maga a ti szempontotokból nem fontos, és nem lényeges, érdekes, s a Holnapok egyes képeit elétek vetítő kérdés. S most térjünk vissza fentebb megkezdett témánkhoz. Azt mondottuk: a lefelé vezető Úton a Szellemi Követek mindegyike megfogalmazta az Út mindahány rezgésszintjének megfelelő Energiákat: de a Földtestben az vált az ő elsődleges energia-elemévé, amelyet az eszmélés pillanatában magában hordott, vagyis az, amelyet utolsóként kiáramoltatott. Annál is inkább ekként van ez, mert azon a szinten kezdte meg a maga fizikai eszközeinek kiépítését, amely szint energiáival még bírt, s ahogy haladt a felfelé vezető Úton, akként „nőtt bele” az általa korábban megfogalmazott, tehát még magasabb rezgésszintű energiába, ahogy önmagában is képessé vált az alsóbb rendű energiát felülírni, s a magasabb rendűt felébreszteni. Amíg csak a második szint elviselésére voltatok képesek, csak a második szinten hagyott energiáitok köszöntek vissza, s ha már majd a negyedik szintre léphettek, azokat az energiákat fogjátok érzékelni, és persze használni is, amelyeket a negyedik Fénykör szintjén áramoltattatok ki lefelé vezető Utatok során, s amelyek ekként a negyedik szint energiatartományába csatlakoztak bele a Globális Energia-háló vonzását követve, s akkortól az alsóbb szintek energiái ismét nem létezővé válnak számotokra, mert már bennetek: felsőbbrendű ÉN-eitekben, s az Én-részben sem lesznek jelen. Ilyen egyszerű. * Amint mondtam, az egyazon energia-körben megálló Szellemi Követek az azonos energiakörön belül is a maguk benső, egyéni energiájuknak megfelelő ponton kezdhették meg Visszavezető Útjaikat. Ez a benső energia egyénileg is más és más volt, ha nem is rezgésszintjében, és nem is rezgés-energia irányában: és mégis, mert magábazártan tartalmazta a Szellemi Követ egyéniségi jegyeit, a lefelé vezető Út mindenkor eltérő emlék-morzsáit, s az Út egyes állomásain megfogalmazódott érzelmi energiák lenyomatát. Ahány Szellemi Követ, mind más és más egyéni benső energiával rendelkezett, és rendelkezik, hisz épp azért lesz EGY-ÉN-i az energia, ha mindenkor egy adott szintnek megfelelő rezgésszintű is maga az energia, azok összessége. Hogy is fogalmazzunk, hogy mind értsétek: az energiák összességének rezgésszintje egy, de az energiák színképe mégis más és más: s ez adja a különbözőséget még az egyazon szintre aláereszkedett szellemi Követek esetében is. Az is természetes, hogy az egymással nagyrészt harmonizáló energia-színképpel bírók kerültek egymás közelében lévő Energia-pontokra, mert hiszen az általuk megfogalmazott és kiáramoltatott gondolati – akarati energiák is egymás közelében épülhettek csak be a Földtestbe. Ha az egymástól eltérő benső rezgéssel bíró energiák kerülnek egymás közelébe, a Föld-test saját energia-hálózatában is zavar támad, s a Föld-test kilökni igyekszik magából az egymás mellé nem illeszthető elemeket. (Ahogy az egy-egy földmozgás esetén is történik, amelynek magasabb rendű magyarázata ebben keresendő, és található is, ha még geológiai szempontból nem mindig lehettek is képesek megokolni egy-egy földmozgást.) A kezdetben egymás mellé került Szellemi Követek természetesen később is egymás mellé kerültek, hisz amiként mondtam, mindegyikük energia-lenyomata ismételten is beíródott az adott pontba, amelyet ismét igyekezett betölteni a Szellemi Követ. Később az Én-rész elérte azt a fizikai Bölcsességi fokozatot, amelyen már nem a korábbi módon, nem csupán a sejt-halmazok szintjén fogalmazta meg a maga eszközét, hanem már valamely „kész” testben, két, egymástól függetlenül létező, párválasztásra és szaporodásra képes testek más és más elemeinek összevonása révén. Ezen a szinten, de még a Tudat megjelenése előtt ismét csak az egymás mellé, egyazon szellemcsoportba tartozó Szellemi Követek érkeztek egyazon pontra: akkor már nem Föld-elemi mértékekben mérve az egyező pontot, de lényegesen megnövekedett területekben, hisz amint ezt is mondtam, maga a Szellemi Követ is mind nagyobb területekben hagyhatta ott a maga energia-lenyomatát, lévén hogy magasabb szintű Feladat mértékében megnövekedett rezgésszintű energiával is kezdte meg Útját, amelynek kisugárzása is nagyobb területet érintett. Ekként az Én-rész energia-lenyomata, energia-emléke mind nagyobb területen íródott bele magába a Föld-testbe, magához vonzva az általa, mint Szellemi Követ által még a lefelé vezető Úton kiáramoltatott, s a Föld-test azon pontján, s azon a rezgés-íven beépült energiáit is, amelyet még mint a fizikai eszköz kiépítésére használt többletenergiát használhatott fel. Az egymás mellé, vagy az egymás közelébe tartozó Szellemi Követek tehát a későbbiekben is egymás közelében vehettek testeket, nem egy 108
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet esetben éppen akként, hogy egymás fizikai testének egy-egy sejtjét is a maguk fizikai teste biztosította, vagyis földi értelemben szülőivé lettek egymásnak. Az egy Szellem-csoporhoz tartozók ekként gyakran egy fizikai csoport egymáshoz közel álló tagjaivá is lettek, tehát egy családot alkottak, ha akkor még a szó: család, nem volt is ismeretes a számukra. De akik egymást erősítve tették meg a lefelé vezető következő lépést, egymást segítve kellett megtegyék már akkor is a Visszafelé vezető Út egy-egy parányinál is kisebb lépését is. Lefelé egy-egy energia-hullámot közvetítettek át egymás felé: Visszafelé egy-egy test-sejttel, s az esetlegesen már megszerzett megtapasztalások továbbadásával kellett segítsék egymást, hogy a lefelé megtett lépést felülírhassák önmagukban. Később, már a nagy Vándorlások korában az egyes, ember névvel még mindig nem illethető Lény-csoportok elhagyták az általuk megjelölt, tehát a rájuk, pontosabban a bennük élő Szellemi Követre jellemző energiát tartalmazó területet. De nem hagyták el hosszan egymást, mert a benső energia-kép nyomán az Érkező Én-rész, amely az adott Földrészhez, tehát az adott energia-ponthoz nem kötődhetett, a hozzá legközelebb álló Szellemi Követhez igyekezett közel kerülni. S ez is természetes, hisz a Feladat továbbra is egymás mellé rendelte őket, éspedig mindaddig, míg a Tudat, már fejlettsége egy bizonyos pontjára érve, felülírni nem igyekezett a Szellemi Követ késztetését. A testek akkortól más, és más földterületen, és más és más, akár teljességgel idegen rezgéssel bíró Én-résszel élő személy testében (vagy test-eleme révén) fogalmazódtak meg, így ha csak részben is, de mindahány, korábban más és más Földterületen élő átvette a másik területen élő, s nem csak másféle Szellemi energiákkal, de másféle test-felépítéssel is bíró faj egyedi tulajdonságait. Ez még akkor is fontos és meghatározó, ha az idegennek számító fajra jellemző tulajdonságok valóban csak elemi, vagy inkább atomi szinten íródtak bele más fajok gén-térképébe. A még későbbi korokban, amikor a Szellemi Követ már teljességgel a háttérbe kellett vonuljon, hogy már akként igyekezzen irányítani az általa megfogalmazott testet a szintén általa megfogalmazott, s mind magasabb szintű Tudatosodásra képes agyi tartományra való ráhatás révén, a kép ismét hatalmasat változott. Az egyes, s akkor már magukat ember névvel jelölő lényekből álló csoportok sokasága, amelyek akár teljességgel eltértek attól a földrajzi ponttól, amelyet az Én-rész a maga energiájával töltött be, és fel, ismét a vándorlás korszakába lépett. Volt, és máig is van ugyan egy-egy olyan kis csoport, amely mindvégig megmaradt azon a földrajzi területen, amelyet kezdettől a magáénak tudhatott (s itt ténylegesen a Kezdetet értvén e szó alatt!), ám ezt csak a legritkább esetben sikerült megvalósítaniuk. A természeti katasztrófák, árvizek, földrengés, stb. szinte mindahány embercsoportot eltávolították a korábbi élőhelyről, s ha a természeti történések nem, akkor egy másik, hozzájuk hasonlatos embercsoport, vagy valamely, számukra veszélyessé vált állatfaj űzte el őket, akár a Föld egy távolabbi, s akkor még könnyűszerrel megközelíthető földrészére is, ahol új Hazát, új élőhelyet kezdtek keresni, hogy most ők törjenek azok ellen, akik a nékik tetsző területen éltek… E vándorlások kora volt az, amelyek során az ekként egymás mellé került, már Tudattal bíró személyek az egyes, már fizikai értelemben vett csoport-karmákat, azok egy részét megfogalmazták. Ezek a karmikus elemek részben függetlenek attól: ki mely Föld-területen kezdte meg Útját, amiként attól is: Szellemi értelemben véve mely Csoporthoz tartozik. Az egyes népcsoportok (vagy akár még csak hordák) letelepedési, azaz honfoglalási törekvése (amely történés szinte minden esetben lényegesen korábban zajlott, mint a ti Honfoglalásotok) szinte a legvadabb eszközökkel ment végbe, amit elképzelni képesek vagytok, vagy lehettek. Ennek nyomát azonban még nem teljességgel őrizte meg, csak a nemzeti Tudattár, mert a Tudat még korántsem állt azon a fejlettségi szinten, hogy az élet elleni cselekedetet mint vétséget tudta volna érzékelni, hisz ha egyes esetekben a konkrét értelemben vett kannibalizmus már nem is, de az „istenek” oltárain bemutatott emberáldozatok szinte minden néptörzs hagyomány-rendszerének részei voltak. Lényegét tekintve az emberiség e korai történelmi korszakában, s az azt megelőző korszakokban megfogalmazott csoportos karmák kiegyenlítése már megtörtént, nem egyszer akként, hogy az épp csak elfoglalt területre betörő idegenek hasonló módon vetettek véget azok életének, akik maguk is vér árán szereztek maguknak új földet, de akár akként is, hogy egy azt követő Út során kellett szintén hasonló történés révén feloldja a karmikus elemet az Én-rész, amely fölött még az alsóbbrendű Igazság Törvénye hatott: a „szemet – szemért” törvénytelen, mert Szellem-idegen és Isten-idegen, mégis kötelező erejű Törvénye.
109
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet De van a Csoportkarmának egy másik, s az elsőnél lényegesen fontosabb eleme is: s ma már ezeket az úgynevezett Történelmi korok során megfogalmazott karmikus elemeket tisztítja le magáról a Föld-testre érkezett Szellemi Követ, azon túl, hogy a maga egyéni karmikus terheit is magával viszi, hogy azokat is megtisztítsa. Nem véletlen, s ennek oka éppen hogy az utóbbi formában megfogalmazott csoportkarmában keresendő, hogy aki ma fehér bőrszínnel érkezik, holnap, vagy tegnap esetleg fekete bőrszínnel érkezik vagy érkezett, és megfordítva, mert elsőként a fizikai értelemben vett, és csoportosan megfogalmazott karmikus elemeket kell/kellett megtisztítsa az Én-rész. Ugyan ez áll azon történések hátterében is, amikor a fizikai értelemben egymásnak idegen személyek lesznek áldozataivá egyazon történésnek: mert ténylegesen is csak fizikai értelemben idegenek! Szellemi Én-részeik egyazon Csoportkarma terhét viselik, amelyet egyként oldhatnak is ekként: egyként, és mégis mind – mind külön élve meg a maga szenvedését, amiként azt egykor áldozataik is meg kellett éljék. S ez annál is inkább ekként van, mert amiként fentebb is, s már másutt is mondottam: minden egyes csoport is egyénekből áll, így az, amit ti csoport-karmának könyveltetek el, épp úgy lett, és lesz is mindenkor az adott csoport egészének karmája, mint a csoportba tartozó személyek Én-részének egyéni karmikus terhe is, s azt, bár csoportosan fogalmazták meg, egyénenként kell letisztítania magáról mindahány Én-résznek, hisz az a személy, akinek Tudatát akkor gyenge volt a helyes irány felé terelni, egyénileg fogadta el, és akár változtatta is cselekedetté azt a késztetést, amelyet rajta kívül sokak fogadtak el, szintén mindannyian egyénileg döntve és cselekedve. Amiként az az első emberiség esetében is történt, és az atlantisziak (stb.) esetében is: egyénileg mondhatott igent, vagy nemet az adott csoportnak feltett kérdésre mind, aki az adott csoporthoz tartozott, így ha a csoport-karma egy bizonyos fokig hat is azok fölött, akik valamely helytelen cselekedetet elutasították, nem hat fölöttük, mint egyéni karma, s akik elfogadták, azok egyként hordozzák – hordozták a csoport döntésének, s a maguk egyéni, hibás döntésének terhét is. Ez természetesen akkor is ekként van, legalábbis egy bizonyos mértékig (s ez esetben már a Minősítési Törvény a mérvadó), ha egy adott történésben való részességet (teszem azt: a két Világégés során bármely harcoló fél katonájaként) külső kényszer hatására vállalta az, akinek döntenie kellett, mert az Út félbeszakadását felvállaltathatja a Tudattal az Én-rész: más Útjának félbeszakításához azonban nincs, és nem is volt joga soha, senkinek. E történésben viszont azok a harcolni, és esetleg gyilkolni küldött katonák karmikus terhe, akik a saját legjobb meggyőződésük ellenére, kényszer hatására döntöttek, vagy akiket valamely hibás földi „törvény” kötelezett egy általuk elvetendőnek érzett történés részesének lenni, nem teljes súlyával nehezedik az Énrészre, még akkor sem, ha amiként mondtam, az egyén mindenkor szabadon választhat a kényszer elfogadása, vagy elvetése közt, akként, hogy a gyilkosságban való részesség helyett a halált fogadja el. Ezt azonban az Életösztönnek engedelmeskedő Tudat csak ritkán képes felvállalni az adott szinten: s ezzel tökéletesen tisztában voltak, és vannak is azok, akik kényszerrel hatnak az alájuk rendelt személyekre: ez esetben viszont a karmikus teher elsősorban azokat terheli, akik az utasítást, vagy a parancsot kiadták, megtagadva a szabad választási jogot azoktól, akiket koruk, nemük, vagy képzettségük végett gyilkos cselekvés részesévé kényszerítettek válni. De mint mondtam, a katona is megtagadhatja a parancsot, ha az Én-rész fel meri vállalni az Út esetleges félbeszakadásának nagyon is nyilvánvaló veszélyét, amely veszély persze akkor is fenn áll, ha az Én-rész a Tudat késztetését, az egyéni élet fontosságát fogadja el. S mondtam azt is, hogy erre, a ti akkori, s még a jelenlegi szinteteken is csak kevesek képesek, mert a Tudat még a testet azonosítja önmagával, s még önnön „Én-ségében” él. Amíg a Tudat képessé nem válik felismerni, és elfogadni is önmaga, és a test fölött az Én-részt és a felsőbbrendű ÉN-t, a fizikai létet mindig is a Valós ÉLETTEL fogja összecserélni, s ahhoz fog kötődni, mert még nem tudja: mi az, ami A LÉT, s amihez ekként igazán, s minden erejével, bármi áron is kötődnie kellene. * Az Én-rész, amikor ma Útra készül, s már meglehetősen rég óta, amióta az egyes népek és nemzetek megtalálták a maguk helyét a Föld színén, ismét igyekszik arra a pontra Utat vállalni, amely egyezik a maga benső energia-képletével. Vagyis ha egy kicsit fura megfogalmazással élek, igyekszik „haza térni”, s ha ez születése, tehát az Út kezdete során nem adatik meg néki, a későbbiekben igyekszik egy bizonyos pont felé vezetni a testet, átközvetítve a Tudat felé is a benne mindenkor megmaradt vágyakozást, akár 110
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet azon a szinten is, hogy a Tudat maga is boldogtalanná lesz, ha ismét vissza kell térjen arra a földrajzi pontra, ahol mint fizikai személy élt, s élnie kell, mert az adott ponthoz rendelik a családi kötelékek, vagy az adott ország törvényei, amelyek tiltják a kivándorlást (vagy a másik ország törvénye, amely a bevándorlást tiltja meg). A következő, azaz a negyedik Fénykör első Fényívében e kép nagyjából rendeződni fog. Aki a Felemeltetettek közt lesz, még azon a földrajzi ponton fogja élni életét, amelyre született, de már azok, akik a Felemeltetettek utódaiként születhetnek, az Én-rész rezgés-képletével bíró pont közelében kaphatnak Utat, így néhány generáció során a Föld, s a Föld-lakók benső energia-képlete teljes harmóniába kerül. Egy egészen rövid, átmeneti időszak lesz még, amikor ez a harmónia megbomlik, hisz amikor a Föld-test is felemelkedik, a harmónia ismét kibillen egyensúlyi állapotából, de már tényleg csak mérsékelten, hisz azok, akik az Ezeréves Birodalom korában vehetnek testet a Föld színén, szintén a maguk Szellemi energia-pontjának közelében kezdik meg útjukat, tehát az Én-részeikkel leginkább harmonizáló rezgésszinttel bíró föld-terület szülöttei lesznek. Akik a mélység csábításának engednek, de az utolsó pillanatban képesek elfordulni attól, gyakorta a Föld más és más pontján lelnek menedékre, s ők nem mindenkor érkezhetnek a maguk tényleges energia-pontjára. Az a kis mérsékelt fokú egyenetlenség ebben fog gyökerezni, ám mint mondtam, ez tényleg csak átmeneti időn át tart. Amint a veszély, a mélységtől eredő fenyegetettség megszűnik, az ellentétes erők elől elmenekült Testvérek is megkeresik, és az Én-rész instrukcióit követve meg is találják azt a földrajzi pontot, amelyhez igazán tartoznak, s amelyen maguk is egy kiteljesedett Életet élhetnek, mert a maguk benső energiáit a Föld-testben maradt Szellemi energia-lenyomat is nagy mértékben megtámogatja, és megerősíti. S ez utóbbi lesz annak oka és miértje is, hogy a Felfelé vezető Út már lényegesen könnyebb, és gyorsabb lesz a negyedik Fénykörbe emelkedve, mint volt az az alsó három Fény-körben. * Az egyes Föld-területek, s éppen azért, mert más és más Szellemi Energiák épültek a Föld-test adott területeibe, más és más Vezérlő Géniuszok felügyelete alatt is állnak. Azon Vezérlő Géniuszok felügyelete alatt, akik ekként (egy bizonyos fokig) az adott területhez „tartozó” Szellemi Követek oltalmazói is, ha nem is akként kell ezt értsétek, amiként azt az Őrszellemek esetében értitek. Ezek összességét irányítja a Föld Vezérlő Szellemi Géniuszainak ezzel megbízott Vezetője, Aki a Föld Szellemének Szellem-párja, vagyis az, aki Föld Anyácska Duális társa, s aki egyazon pillanattól kezdve végzi a maga Feladatát, mint amióta végzi azt a Föld Szelleme, tehát Földanya, s akinek akkor is ér véget Vállalt Küldetése, amikor Földanyáé, hisz az EGY-séget egy Akarattal bontották meg a Teremtő EGYség leghatalmasabb engedélyével, és az EGY-ség erejéből merítve, ekként együtt is térhetnek csak vissza, hogy a Teremtő EGY-ségtől nyert ERŐT visszaáramoltassák magának az EGY-ségnek, Amelynek EREJE révén egyáltalán alkalmuk volt megkezdeni Feladatukat. Ez is érthető és egyszerű, így ismét tovább lépünk. * A Föld Vezérlő Szellemi Géniuszain, a Szellemi Elemeken, s mindahány, akár az Önmagukról alááramoltatott Szellemi Képmásaik révén Feladatot vállalható Szellemi Személyeken, s a ti magasabb Fényköreitekből Feladatot kapott Testvéreken kívül mások is vannak és léteznek egyazon Tér-Idő síkon, amelyen ti magatok vagytok, méghozzá nem is kevesen! Egy egész „emberiség”, amelyet ugyan nem emberiségnek nevezünk, de mert ekként tudom a leginkább értetté tenni számotokra: miként léteznek ugyanott, és ugyanakkor e Testvérek is, ahol, és amikor magatok is léteztek, kell, hogy így közelítsem meg: mintha egymásra vetítve érzékelnétek két Föld-testet, amelyen egy-egy „emberiség” éli a maga megszokott mindennapjait, csak éppen más és más FÉNY-ÍVBEN töltve be egy bizonyos Tér-Idő síkot. Az egyes Fényköröket, s azok mindahány Fény-íveit csak azok rezgésszintje választja el egymástól. Amelyek egyazon Tér-Idő ponton léteznek, nem léteznek ugyanazon FÉNY-ívben is, viszont amely bolygókon egyazon Fény-ívben vesznek testet (fizikai, avagy fél-fizikai testeket) az ott Utat kapott Testvérek, nem kerülnek egyazon Tér-Idő síkra.
111
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Ekként a Föld ötödik Fénykörének mondjuk a negyedik Fény-ívében Úton járó nem léphet át a Vénuszon véle egyazon Fényívben testet vettek mellé, mert bár a Fény-ív azonos, más a Tér-ív és az Időív. A Föld-testen minden és mindenki egyazon bolygón, de annak más és más Fény-ívében, tehát más rezgésszinttel bíró energia-körében (vagy energia-tartományában) éli a maga Életét, akként, hogy az ő számára a maga gondolati és akarati és Szellemi Energiái révén megfogalmazott bolygó-kép áll elé, és akként is, hogy ő maga a saját Világát éli meg akként, amiként ti a magatok Világát. Az ő szintjén élők csak az ő, és a véle egyazon Fény-ívben és Tér-időben élők számára lesznek fizikai személyek, amiként ti magatok is csak a magatok, s a mellettetek álló, tehát a véletek egy rezgéskörben, és egy Tér-Idő rendszerben testet vettek számára vagytok azok, és olyanok, akik, és amilyenek. Minden más szinten Úton lévő Testvéretek számára csak mint energia-lények nyilvánulhatnátok meg, természetesen a számotokra szilárd képzetet adó tárgyaitokkal, bútoraitokkal, házaitokkal együtt, amiként ti magatok is csak mint energia-lényeket érzékelhetitek őket, valamint tárgyaikat, épületeiket, még növényeiket és állataikat is. Egy síkon, „egymásban” létezve, de más és más rezgésíven van jelen tehát a Föld-testen minden egyes szint, ami azt jelenti: egymásra épülnek rá, úgy is mondhatnám: egymásból nyílnak a szintek: a magasabb szint viszont már csak annyit tart meg, tehát csak annyi lesz érzékelhető a magasabb szintre emelkedettek számára az alsóbb szint elemeiből, amennyi még a magasabb rezgésszint Törvényei szerinti Valóságba is beleilleszkedik, tehát ami még a magasabb szinten is az „itt és most” képzetének része. Amiként az a ti szinteteken is van: a ti szinteteken ugyanis még létezik a legalsó rezgéskör elemeinek egy része, hisz léteznek a végtelenségig, s szinte azon is túl besűrűsödött anyagelemből álló sziklák, léteznek a fizikai értelemben vett fejlődés legalsó fokozatán reprodukálódott egysejtűek, s a tudati evolúció legalsó szintjén megrekedt Természeti produktumok, mint például a rovarok. De már létezik a magasabb szintek Törvényrendszerébe illeszkedő légnemű anyagok soka is, amiként léteznek a tudati és a Szellemi fejlettségi szint meglehetősen magas fokot elért képviselői is (például a Tibetben élő Őrizők, vagy a Bermudákon, a Vízmélyi bázison élő Testvéreitek). Ti már nem a föld-felszín alatt éltek: de vannak lényeitek, amelyek még ott élnek, s még nem a légtérben éltek: de olyan lényeitek is vannak, amelyek igen. Ezzel szemben a magasabb szinteken olyan élőlények már nincsenek, amelyek a földfelszín alatt élnének, de mint mondtam, már a Szellemmel bíró lények is a légtérben építik fel városaikat, amelyekben mindinkább anyagtalanná váló testekben élnek. Ha igen pontosan akarok fogalmazni, a ti Fény-ívetek lényegében a középpont, amelyen még megtalálható az alsó szintek elemeinek egy része is, és már megtalálható a felsőbb Fénykörök, jelesül a hatodik Fénykör alsóbb rezgésszintű Fényíveinek egy-egy eleme is, hisz innen már, és onnan még érkezhetnek a ti szintetekre egy-egy Testet öltés erejéig Testvérek. Az alsóbb szintről, hogy vizsgát tegyenek, s a felsőbb szintről, hogy valamely missziós feladatot elvégezzenek. S ők (akár az alsó, akár a felsőbb szintről érkezhetnek) már és még eleve kell, hogy be tudjanak illeszkedni a ti szintetek rezgésenergia-körébe, és kell, hogy a rendelkezésükre álló energiák közt a saját szintjüknek megfelelő energiákat is bírhassák, mert azok nélkül sem ez, sem az az Én-rész nem építhetné ki a maga számára szükséges fizikai testet. Ekként az alsó szintről érkezők az adott szint sűrűbb elemeit lesznek képesek inkább használni, s a magasabb szintről érkezettek a magasabb rezgésenergiákat: ha nem is a fizikai test kiépítése során, mert az az adott szinten egységes elemszerkezettel kell hogy bírjon, de a testek energiaburkainak kiépítésére, amely viszont egyénenként más és más, mindenkor olyan tisztasági, és energia szinttel fog bírhatni, amilyen energiák bevonzására és használatára az érkezett Én-rész képes. No, itt sem az ezüstaurára, vagy az elsődleges szivárvány-aurára gondolok, hisz az ezüst-aura a fizikai test energiaszintjét jelzi, és biztosítja is egy bizonyos, nem fizikai értelemben, míg az elsődleges szivárványaura a test egyes belső, tehát szervi betegségeit jelzi, de egyben a testben lévő Én-rész és a test Tudatának nem fizikai tulajdonságait is hivatott jelölni. Erről viszont már szóltam, így itt és most nem térek ki rá bővebben, annál is inkább, mert még nem ezzel a jelenséggel van dolgotok. Igaz: amellyel viszont már dolgotok van, vagy lehet, még csak kevesen vagytok képesek ténylegesen is érzékelni. De mert annál többen vannak, akik ennek ellenkezőjét igyekszenek állítani, akár olyan 112
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet képtelenségeket is összehordva, hogy „igazolják” a köztük, s a párhuzamos síkon élő Testvérek közti „kapcsolatfelvételt”, amelyek már mindenképp szükségessé teszik, hogy megmutassam: miként is léteznek a közeletekben azok a Testvérek, s miként léteztek ti magatok az ő Világukban, az ő számukra. Amiként mondtam, a ti szintetek közelében léteznek a tiéteknél magasabb szinten élő Testvérek is. Azok, akiket annak ellenére is érzékelhettek, hogy a Valóság értelmében nem a magatok Világképzetében, hanem a ti Tér-Idő síkotok egy magasabb Fény-ívében vannak: és egy kicsit mintha mégiscsak ott volnának, egyazon ponton, és egyazon térben, akár egyazon lakásban is, éspedig egyazon időpontban is, ahol, és amikor ti magatok is vagytok. Ha nem is állapotszerűen, de mind gyakrabban érzékelhetitek jelenlétüket, de még csak akként, ahogyan Shambhallát is mind gyakrabban érzékelhetnétek a magatok Fény-ívének azonos Tér-Idő tartományában, ha ti magatok a magasabb Fényív rezgésenergia szintjére, vagy legalább a saját Fény-ívetek legmagasabb energiaszintjéig tudnátok emelkedni, hisz amiként már ezt is mondtam, a Város, mint magasabb szinten lévő elem, nem ereszkedik alá: az, aki azt látja, emelkedik magasabb Szellemi és tudati rezgésszintre. S ez az oka és az alapja annak a bizonyos Fény-áttűnésnek is, amelyet ti még dimenzió-áthúzásként ismertetek meg a korábbi munkák révén. Az egymáshoz közeli Fény-ívek rezgésszintje időnként olyannyira közelivé lesz, hogy egyes képek és jelenségek a másik, a párhuzamos, de többnyire az alsóbb rezgésenergiával bíró Fény-ívben is észlelhetővé lesznek: ha nem is minden egyes Úton járó számára, s ha nem is feltűnő formában. De azért tagadhatatlanul, s nem egyszer akként, hogy a jelenségnek nem csak egy, de több tanúja is van. S itt most nem az egyazon Fény-ívben történő bilokális jelenségekre kell, hogy gondoljatok: más Szellemenergetikai jelenség ez is és az is, annál is inkább, mert az Áttűnés egyben Kozmikus jelenség is, míg a bilokációnál nincs számottevő Kozmikus változás, legalábbis nem olyan jellegű, amely a Föld-testre, vagy a magatok Tér-Idő síkjára az adott Fény-ívben kihatással lenne. Ha több személy emelkedik egyazon időpontban magasabb Szellemi – tudati szintre, vagy ha egy olyan helyiségben tartózkodnak, amely maga van a magasabb szintű Erőkkel telítve, érzékelhetővé, azaz láthatóvá válik a magasabb rezgéstartományban lévő Világ-képzet egy-egy olyan részlete, amelynek energiaszintje az adott személyek, vagy az adott pont rezgésszintjével megegyezik. És éppen ez a jelenség, tehát az Energia-áttűnés az alapja a várt - várható Nagy Ugrásnak is! Azok, akiknek Bölcsességi – akarati és Szeretet-energia szintje a kellő rezgésszintet eléri, erősen a magasabb rezgésszintű Fény-ív tartomány vonzása alá kerülnek, s mert ez ekként van, lényegében a Föld Szellemi Gömbjével együtt szinte magához rántja őket a negyedik Fénykör alsó Fény-ívének energia-árama, míg azok, akikben nincs meg, vagy csak hiányosan, csak töredékében van meg a szükséges Energiák összessége (amely Energiák, ha egy kicsit utánagondoltok, ugyanazok az Energiák, amelyekkel a Szellem megteremttetése pillanatától a maga mértékének megfelelő fokon egységesen bír, vagyis a három TEREMTŐ ERŐ, amely a kicsiny Bébi-szellem Létét, s ekként mindahány TEREMTMÉNY létét is adja), nem lesz képes „áthangolódni”, s ekként Felemelkedni sem, vagyis abban nem fog kinyílni a magasabb Fény-tartomány érzékelésének képessége, mert még annak elviselési képessége sincs meg benne. Ezzel viszont még valamit elmondtam. Azt, hogy lényegét tekintve mindahány, egykor elfedett Fény-kör, tehát a Tökéletes Mennyei Fény teljessége megmaradt, s megmarad mindenkor a Szellemi Követben, amely azonban már csak abban a mértékben lesz képes azt érzékelni, amilyen mértékben ismételten is felfedte azt önmagában, letisztítva arról a lefelé vezető Út során reá szórt tisztátalanságokat, vagyis amilyen mértékben levetette magáról azokat a bizonyos „Maya-fátylakat”, amelyek révén önmaga fedte el önmagában önmaga elől a benne magában is mindenkor meglévő FÉNYT, hogy a maga „fény-látási”, vagy fény-felismerési képességének megfelelő szinten érzékelt Fény-tartományban maradva igyekezzen a már következő tisztátalanság-elemtől is megszabadulni, hogy egy újabb, az éppen betöltött szinten állva bárha csak rövid pillanatokra megérzett Fény-tartományt is kibontsa, és ismételten betöltse önmagával, s egyben önmagában is. A Fény teljessége, amelyet a Teremtett Szellem az elbukás pillanatában a magáénak érzett és tudott, s amelyben addig a pillanatig létezett, megmaradt a Teremtményben: de már ő annak érzékelésére képtelenné tette önmagát. Már csak egy lényegesen gyengébb Fényt volt képes érzékelni, mert a legelső tisztátalanság-elem Szellemi Tisztánlátását homályosította el, így akként élte meg, hogy egy mélyebb Fény-tartományba merült alá, egy korábbi Fény-körbe, s akkortól már ténylegesen is csak a korábbi Fény113
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet kör energiáját volt képes használni is, hisz ami még azon felül, és azon túl a rendelkezésére állt volna, már még csak nem is érzékelte. Vagyis, számára lett az nem létezővé, s a számára veszett el: ha mindenkor megmaradt is benne. A TEREMTŐ EGY-ség ugyanis soha, egytől nem vonta vissza azt, amit az már a magáénak tudhatott, hisz a Teremtő EGY-ség Célja nem az, és nem is volt az soha, hogy bármiért is, és bármiképpen is vissza akarja vetni fejlődése Útján azt, aki már LÉT-be emeltetett, de inkább hogy az, hogy a Teremtmény mindenkor a benne lévő Bölcsességi szint Ereje révén emelkedhessék és növekedhessék a Szeretetben, azaz A FÉNYBEN, míg Istennek SZÍVÉIG, a Legmagasabb rendű FÉNYBE ér, amelynek része, és részese is lesz egyaránt. A Teremtmény, aki megfogalmazta, vagy elfogadta, és maga is elkövette a bűnt, bűne révén büntette önmagát, akként, hogy a Fény-ismeretet vetette el magától fokról fokra, míg végül a Végtelen Fényben is akként élte meg: a legteljesebb, vagy csaknem a legteljesebb sötétségben áll. Egy bizonyos sötétségi fok eléréséig még volt bizonyos mértékű rálátása a fölötte lévő, tehát az önmagában – önmaga elől épp csak elfedett Fény-körre, de egy bizonyos sötétségi szint elérése után, amikor már a korábban még benne lévő Bölcsességnek is teljességgel híján volt, mert már mindahány, addig a magáénak tudhatott Bölcsességet is megtagadta, s ekként el is zárta ismét csak önmagában – önmaga elől, meggyőződésévé lett, hogy csak az az övé, amit még lát, s amit már nem lát, az egyáltalán nincs is, nem létezik, hisz ő nem látja, nem érzi, nem élhet annak erejével... S ha a lefelé vezető Út során ekként volt ez, ekként van, hisz nem is lehetne másként a Felfelé vezető Úton sem. Az egyiptomiak még a Fény újabb szintjeit fedték el magukban – maguk elől: ti viszont már mind újabb Fény-tartományokat nyithattok ki magatokban, hogy újra felismerjétek, és ismét használjátok, vagyis hogy ismételten Éljetek annak ereje által, éltetve azt a Világ-képzetet is, amelyet a korábban már felismert Fény révén megfogalmaztatok magatoknak. Ahhoz viszont, hogy egyáltalán képesek legyetek megérezni, felfedezni, és igazán, már a szó magasabb rendű értemében kinyitni, és megélni, azaz önmagatokkal betölteni is a Fényt, annak egy újabb Fénykörét, három dolgot kell, hogy megtanuljatok: meg kell tanulnotok megismerni önmagatokat, és meg kell tanulnotok megismerni Világotokat. Ez még ugyan csak kettő: ám e kettő alapjait nem lesztek képesek a Valóság ismérvei szerint megfogalmazni és megismerni, ha nem ismeritek meg Istent, AKI a minden: Bennetek, és a benneteket körülvevő Világban is. A Buddhizmus lényege tulajdonképpen éppen ez: a Fény önmagatokban való megkeresése, megtalálása és megélése. Erre nem lehettek képesek, ha a saját benső Fényeteket a köröttetek lévő Világban akarjátok megtalálni. Ha ennél magasabb szintre akartok jutni, meg kell ismerjétek a Világ Isten-fényét is, mert míg azt meg nem találjátok, önmagatokban is csak a magatok kicsiny „ember-fényecskéit” fogjátok fellelhetni, ami a minden egyes Teremtményben meglévő ISTEN-FÉNY, tehát az Isteni Szikra Fénye mellett siralmasan és fájdalmasan kevés, gyenge és sötét. Elsőként tehát meg kell tanulnotok bevonulni önmagatokba, hogy a magatokban őrzött Isteni Szikra közelségébe kerülve éljetek. Aztán meg kell keressétek, és meg is kell, hogy találjátok az Isten-fényt a külső Világban, annak mindahány személyében és elemében is. Erre viszont csak akkor lesz módotok, ha a bennetek élő, s általatok megtalált, felfedezett Isten-fényt kiárasztjátok, hagyva, hogy az megvilágosítsa számotokra az Utat. Azt az Utat, amely elvezet benneteket mindenhez és mindenkihez: de már rég nem abban az értelemben, amely értelemben az ember-ember közti, vagy az ember-Természet közti közeledést és kapcsolatot addig értelmeztétek. Már nem azt, és nem akként fogjátok keresni Testvéreitekben, vagy a Lélek-lényekben, amit, és amiként azt korábban kerestétek. Nem önmagatokat, nem a saját tükörképeteket akarjátok megkeresni és megtalálni: és mégis, nem Testvéreitek ember-énjét, s nem a Lélek-lények számotokra – vagy akár a maguk számára kedvező tulajdonságait fogjátok keresni; és mégis. Egyet fogtok keresni emberben, növényben és állatban, és egyet fogtok keresni a köröttetek – véletek lévő Szellem-testvérekben is: AZT, AKI MINDENBEN és MINDENKIBEN EGY: Istent, Aki nélkül nem találhatjátok meg igazán egymást, és önmagatokat sem, AKIT viszont nem találhattok meg igazán, míg meg nem találtátok önmagatokat, s mindent, és mindenkit, ami, és aki köröttetek él, van: azaz Létezik.
114
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet S ebben akar néktek segíteni minden, és mindenki, ami, és aki köröttetek van, amiként néktek magatoknak is az a feladatotok, hogy ennek elérhetésében segítsetek mindent és mindenkit, ami, és aki köröttetek van. A FÉNY egyként rejtezik bennetek: s ti egyként kell, hogy megkeresni, és megtalálni igyekezzetek azt magatokban, de aki ténylegesen is csak önmagában, és csak önmagának akarja megtalálni a benne is rejtező Fényt, ismét csak önnön sötétségét fogja megtalálni, azt a sötétséget, amelybe Testvéreit kívánta taszítani akként és az által, hogy az általa meglelt Fényt elzárta, eltitkolta előlük, vélve: ha ő maga a Fény Birtokosává, azaz Buddhává lett, már mindent megtett, és mindent elért, amit megtennie, és elérnie szükséges volt, s vélve: amiként ő megkereste, s meg is találta Ön-fényét, akként kell megkeresse és megtalálja mindenki más is a benne Élő Fényt. Ám amiként mondtam, aki elzárni, és nem kiárasztani akarja az önmagában megtalált Fényt, az nem csak mások számára nem teszi könnyebbé, hogy megtalálják a bennük is Élő Fényt: de önmaga előtt is elfedi a mellette élők Fényét, így mindent és mindenkit akként fog érzékelni, mintha a legteljesebb sötétség venné körül: és ez is ekként van, mert hisz amiként azt az ÚR is mondotta, akként van: „~~ Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényeskedjék mindazoknak, akik a házban vannak.” (Pét. 1. 94.) Aki igazán „Buddhává” akar lenni, meg kell keresse, és meg is kell találja önmagában, s mindenki másban A Fényt, amely Fény maga Isten, Aki az Egyedül való, Örök FÉNY, és meg kell, hogy mutassa e Fényt mindenki másnak is, hogy más is megtalálhassa azt önmagában, és mindenekben is, megtalálva ISTENT, hogy ÉLETE legyen A FÉNYBEN, és A FÉNNYEL. Az elrejtett Fény nem világít, s az elrejtett tűz nem melegít: s néktek éppen hogy az a feladatotok, s már nem csak a fizikai testekben mellettetek élőkkel, de még mindahány, nem testi formában mellétek kerülő Testvéretekkel szemben is, hogy a megtalált, és el nem rejtett Fény által mutassátok az Utat, s az el nem rejtett Tűz ereje révén felmelegítsétek a dermedt, a megfagyni készülő szíveket: hadd legyen mind több és több az, aki Él, és aki Lát, hogy már együtt léphessetek még tovább, és még feljebb, egészen a FÉNY Szívéig, amelyből Útra keltetek, amelyből, és amelytől éltek azonban mégis mindmáig is, mindannyian. Az, aki ma azt vallja magáról: „megvilágosodott mester”-ré lett, nem mond igazat. Nem, mert ezt egyedül Krisztus mondhatta volna el magáról. A Megvilágosodottsági Állapotba értek ugyanis Fénnyé lettek: s vajon volt-e, bárha csak egy is a Föld színén valaha, aki Fénnyé lett volna, ha nem csupán csak az ÚR? Még az is, aki kész, és képes elfogadni, és megvalósítani is Buddha, és az ÚR Krisztus mind összes Tanításait, csak „kisbuddha” lehet, mert csak a benne élő Isteni Szikrát lehet képes megkeresni, megtalálni, felébreszteni és betölteni is önmagával: vagyis még csak az önmagával való, és az önmagában való EGY-séget élte meg: amiként maga Buddha is. Bizony, gyermekeim: még Buddha is, tehát az a fizikai személy, aki én magam voltam azon a 2500 évvel korábbi Úton! Feladatom értelmében a benső Én, a felső ÉN, és a földi én közti harmónia megfogalmazásának és megvalósításának lehetséges voltát bontottam ki, s tártam gyakorlati formában azok elé, akik készek, és képesek voltak elfogadni eszmei irányzatomat. Nem mint „vallásalapító” éltem köztük a magam egyéni, s akkor még igencsak sajátos életét, inkább mint filozófus, aki a maga életében, a maga történéseiben bontotta ki az Igazság felé vezető Út egy kicsinyke szakaszát, hogy megmutassa azt az Utat, amely a Fény felé vezet. Azt az Utat, amelyet egyedül Krisztus járt a maga legteljesebb Tökéletességében, s Aki ekként Egyedüli BUDDHA volt, s maradt is mindenkor, hisz Krisztus nem a Fény felé vezető Utat építette ki számotokra: de Ő maga volt, és lesz is mindenkor AZ ÚT! Az Ő esetében nem mondhatjuk, hogy a FÉNYBEN élt: Ő MAGA A FÉNY, ekként a maga Teljes és Tökéletes ISTEN-FÉNYÉT élte meg. Annak Ereje révén szállott alá a mélységbe, annak Ereje révén vett diadalt a mélység fejedelme, s a mélység teljessége felett, s annak Ereje révén emelkedett vissza A TEREMTŐ EGY-ségbe, ismételten belelényegülve Önmaga ISTEN-FÉNYÉBE, ismételten magához vonzva a mind magasabb és magasabb szinteken, az Őrizők oltalma alá helyezett Erejét. Aki tehát igazán, s a maga mértékének teljességében „Buddhává” akar válni, KRISZTUS Tanításaiban kell, hogy éljen. Nem az ÚR Tanításai szerint: azokban, s az ÚR minden egyes Tanítása is benne kell, hogy éljen, hogy már ne ember-fényét keresse, csak a benső, és a Felső fényt, amelyeket Isten Fényébe: Krisztus Fényébe kell, hogy emeljen
115
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet mindinkább, hogy mindinkább Megvilágosodottnak: azaz Istentől Fénylővé tettnek vallhassa és tudhassa magát. Annak a fizikai személynek, aki Szidhartha néven élt hercegből végül Buddhává lett, az volt a Feladata, hogy az ÚR Útját előkészítse a Föld színén. És még csak nem is annyira a fizikai, de már a Szellemi síkot értvén ez alatt, bár ha nem bontja ki, és nem éli meg gyakorlatban is a magával vihetett, s az Út csaknem kezdetén, tehát még ifjúságában kibontott Tanításokat, azok, mint Energia: nem is épülhetnek be sem a Globális, sem az adott, tehát a bolygó-közeli Kozmikus Tér Energia-mezejébe. Kellett tehát, hogy a magával vitt, s kibontott kicsiny Fény-szikra révén megalapozza az ÚRNAK Útját. Ekként amikor az Írás arról szól: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Malak. 3.1); nem kifejezetten Jánosra utalt. Őreá is, de nem teljességgel Jánosra, mert ő fizikai, tudati és lelki: s nem Szellemi értelemben készítette az ÚR Útját. János az akkor és ott körötte élőknek adta hírül az ÚR Érkezését: Buddha a FÉNY meglátásának, felismerésének és elfogadásának képességét kellett a Föld színén hagyja, mint Globális Energiát: s még ekként is, mily szégyenletesen kevés volt azok száma, akik ténylegesen is képessé váltak a FÉNY: Az ÚR felismerésére! S ez még akkor is ekként van, ha azok az Én-részek, amelyek már a Buddha Tanításainak energiáját magukhoz vonzva vehettek testet, elsődlegesen az Izráel Földjére érkezhettek az adott, tehát a Krisztusi korban: és mégis... Még azok többsége is, akik Én-részeik késztetését követve az ÚR követőinek vallották magukat, és azok többsége is, akik éppen hogy az ÚR Szent Kezéből vehettek gyógyulást, hányan, de hányan kiáltották a döntő pillanatban a Fény felismerésére képes Én-rész késztetése ellenére is azt, amit a sötétség sugallt nékik: „Feszítsd meg!...” * S most, e kis kitérő után ismét térjünk vissza arra a jelenségre, amelyet fentebb akként neveztem meg: Energia-áthúzás. Magát a jelenséget, annak Globális méretű, fizikai jelenségét néhány évvel ezelőtt kezdték érzékelni azok, akik már akkor nyitottak voltak egyes, a megszokottól eltérő jelenségek meglátására. Akként szóltak az általuk észlelt változásról: olyként tűnik a számukra, mintha a levegő elemei megváltoztak volna. Ez persze ekként is volt, és ekként is van, s ez a levegő „színének”, a napsugarak esési ívének, így a fénytörési szögének megváltozásával is együtt járt, és jár. Ennek részben a ti szinteteken bekövetkezett, és lassú (de nem túl lassú) folyamatként érzékelhető változásban épp úgy keresendő a magyarázata, mint a Fény-energia áthúzásban. A fizikai értelemben vett változás lényege az ózonburok siralmas állapotából fakadó Globális felmelegedés, a jégmezők, jéghegyek, s a sarki hótakarók gyors olvadása révén a légtérbe került, és felmelegedett vízrétegnek, valamint a páraként felszálló víz lég-elemei közt a korábbi korszakokban megszorult gáznemű anyagok légtérbe kerülésének velejárói: ám itt most nem erre akarok utalni, annál is inkább nem, mert mindezek összessége is része a Nagy Ugrást megelőző történéssorozatoknak, s azért sem, mert e jelenséget már tudósaitok is nagyon alapos részletességgel kibontották, bárha a jelenség tényleges, magasabb rendű okát eszükbe nem volt kutatni. A lég-elemek megváltozásának azonban, mint mondtam, nem csak fizikai okai vannak. Az Energia-áthúzás, az egymás közelében lévő Fény-körök közti összerezgés is hat a levegő minden egyes elemére, megváltoztatva azok rezgés szintjét. Nem a légelemek benső szerkezeti felépítése lesz tehát mássá: az általatok belélegezhető levegő összetétele nem, vagy csak nagyon kis mértékben térhet el a számotokra, mint fizikai személyek számára megszokottól anélkül, hogy az ne okozna már most komolyabb fizikai változást az emberi testekben is, ahogyan az a későbbiek során, már a Nagy Ugrást követő korszakokban megfigyelhető lesz a Föld-test teljességén. Igaz: akkor sem a lég-elemek összetétele, hanem a lég-elemek egymáshoz viszonyított aránya, tehát a levegő sűrűsége fog megváltozni, s amennyivel kevesebb lesz a levegő oxigén tartalma, annyival fog növekedni annak károsanyag-tartalma, s a számotokra ma még szinte hihetetlen mértékben elvékonyodó légtérben éppen hogy azok a káros anyagok fognak felhalmozódni, amelyeket tegnap és ma a légtérbe juttattok. Ez azonban még, mint mondtam, a Holnapok távolában van. 116
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Mindettől függetlenül viszont már ma megfigyelhető, éspedig akár szabad szemmel, sőt: akár egy zárt szobában is a légelemekben bekövetkezett változás. Aki a Benső, azaz a Szellemi Látás adományával bír, az szinte különálló elemekként (is) érzékeli a levegőelemeket, valahogy akként, mintha milliónyi ezüstszemcse közt mozogna. S ez lényegében ekként is van, egy bizonyos értelemben. A ti Fény-Idő egységetekbe az adott Tér-Idő szektor egy másik, párhuzamos Fény-ívének Fényenergiaelemei áramlanak át, amellett, hogy az adott, tehát a tiétektől eltérő Fény-ívben Feladatot vállalt Szellemi Elemek is átléphetnek szükség esetén a ti Fény-ívetekbe, és megfordítva, a ti Fény-ívetekből a párhuzamos Fény-ívbe, hogy ott legyenek segítségére annak, akinek arra a leginkább szüksége van. (Őket érzékelitek, amikor a mind gyakrabban felfénylő kicsiny Fény-szikrákat látjátok meg-meg villanni.) Ez a jelenség, tehát az egyes Fény-ívek részleges egymásba nyílása az oka annak a történésnek is, amelynek során a ti Fény-ívetekben, s a ti korotokban már rég kipusztultnak tudott állatfajok átlényegülnek, ha csak időleges jelleggel is a ti Fény-ívetekbe. Ez ugyan nem teljességgel az a jelenség, mint a Loch Ness-i lények felbukkanása, mert az a jelenség is más, és ez is, lévén hogy azok a „szörnyek” mindenkor egy-egy dimenziókapun, tehát egy-egy energia-kapun jutottak, és jutnak át a ti Világképzetetekbe, annak egy számukra máig megfelelő létfeltételekkel bíró pontjára, majd azon keresztül térnek is vissza a maguk tényleges Lét-tartományába, azaz közegébe. Ez azt jelenti, hogy nem „véletlenül” bukkantak/bukkannak fel, de a még bennük lévő, s a ti szinteteken úgy az egyes Léleklényekben meglévő energiát, mint a légtérben, annak teljességében jelenlévő, de már általatok: emberek által megfogalmazott és kiáramoltatott negatív gondolati és érzelmi energia-elemek vonzását követve lényegülnek át, mint a maguk fizikai, és ösztön-elemeivel harmonizáló közegbe, viszont már a tiéteknél magasabb szinten álló Testvérek magasabb szintű akarati energiájának hatására térnek vissza a maguk Tér-Idő-Fény ívébe. (S itt nem azokra a Lélek-lényekre gondolok, amelyeket egy korábbi munkánkban megmutattam! Ők már valósággal is „megszűntek létezni” mindahány fizikai síkon, azokon legalábbis, amelyeken mint fizikai, vagy akár fél-fizikai testbe öltözött Testvérek, Útjaitokat járhatjátok. Őket, amiként azt is láthattátok, egy Köztes szintre emeltette át a Kegyelem Krisztusa, s nem most, de már rég, hogy valósággal is oltalomra és menedékre leljenek, míg el nem jő az a korszak, amelyen ismételten a Szellemmel bíró ember Társaivá szegődhetnek egy-egy Út erejéig, hogy emeljék és segítsék a még mélyebb szinten álló Lélek-lényeket, akik, mint mondtam, maguk is mind tisztábbakká kell, és persze fognak is válni, követve a Szellemmel bíró ember példáját: nem Bölcsességi, de tisztasági fokának tükörképeként maradva mellette, míg az ÚT végső szintjéig nem értek. Akkortól a Lélek-lények csak mint Energia lesznek mellettetek, hisz akkor már ti sem mint test: de mint lelki energiákba öltözött Szellem: járjátok az Út még meglévő, utolsó „métereit”...) S most nézzük meg más szemszögből is e kérdést, mielőtt tévedésekbe esnétek! Amikor a magatok tényleges szintje, és a párhuzamos szint közti áthúzásról szólok, korántsem akarom azt mondani, hogy ti magatok is átléphetnétek bármely más Fény-ívben élő Testvéreitek mellé, amiként azt oly sokan, és oly szívesen hangoztatják magukról! Az ember, és az emberiség még közel sem áll azon a fejlettségiébredtségi szinten, hogy erre képessé lehetne. (Hogy lefelé miért nem léphetnétek akkor sem, ha erre fizikai értelemben módotok volna, arra a Földtesten élő, s a nálatok kisebbnek, vagy gyengébbnek érzett Testvérekkel szembeni magatartástok helyettem is megadja a választ: amiként arra is, miért nem léphettek az általatok értelmezett formában felfelé.) Még akkor sem léphettek át más Fény-ívbe, ha a maga tényleges Létterében, s a bilokáció révén más földrajzi ponton is, egyazon Idő-egységben jelen lévő személy önmagáról kivetített Én-hologramja az asztrális ívek egyikén kell elérjen az indulási ponttól a célig, tehát a hologramot megfogalmazó Testi, és Szellemi tudattól a Tudat által (de az Én-rész szellemi Ereje révén) megfogalmazott pontig, hogy ott elvégezze a Tudat által a hologramba írt Feladatot, majd ugyanazon az Úton vissza is kell térjen (az Őrszellem segítségével) az őt megfogalmazó és kibocsájtó Tudatba. Mert vissza kell, hogy térjen, hacsak a Tudat, már a Szellemi Én-résszel közösen akként nem rendeli az Én-hologram, tehát az energia-önképmás számára, hogy a feladat elvégzését követően az adott ponton maradjon: de ez esetben már nem mint Képmás, nem mint hologram marad a Föld-test más pontján. Maga a kép-képzet, azaz a hologram
117
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet felbomlik, és mint többletenergia marad az adott ponton, amely energia révén egy, vagy több Testvér segítségére lehet az, aki a képet megfogalmazta és elküldte. A tényleges Energia-áthúzás révén való Közlekedés azonban, mint mondtam, más. Valami több, és magasabb szintű is, mint a bilokáció, még akkor is, ha az Energia-áthúzás révén a ti Valóság-képzetetek energiájának erős megosztottsága végett nem csak a ti Fény-Idő síkotok mellé került magasabb, de akár az egy-egy szinttel alacsonyabb Fény-Idő tartományból is érkezhetnek, és persze: érkeznek is Testvérek. S mert a magasabb szintről érkezők is befolyással vannak a ti Utatokra, s az alsóbb szintről átlényegülők Jelenléte is, mindkettőt megvizsgáljuk, mert egyként fontos és lényeges ez is, és az is. Amiként mondtam, nem ritka, hogy a párhuzamos, s a ti Fény-síkotok közelébe került Fény-ívben Feladatot vállalhatott Szellemi Elemek átlényegülnek az adott Fény-ívből a ti Fény-ívetekbe, és viszont. Az már azonban ritkább jelenség, ha magukat az adott Párhuzamos Fény-íven Úton lévő Testvéreket, s az még ritkább, ha egy másik, a ti Fény-íveteknél lényegesen magasabb Fény-körök valamely Fény-ívében Úton járó Testvéreink Jelenlétét érzékelhetitek: ha nem is teljességgel akként, amiként egymást, tehát a véletek egy Fény-íven, s akár egyazon városban, házban, akár egy családon belül Útjukat járó Testvéreiteket érzékelitek. És mégis érzékelhetitek őket, bárha csak akként is, mint gyengén világító, vagy foszforeszkáló ezüstszín, vagy egészen halvány zöld, olykor ismét csak halvány kék energia-hullámokat. Valahogy akként, mintha valamely fizikai testek energia-körvonalát látnátok a ködben, vagy akként, mintha a másik síkon élő Testvér auráját látnátok, nem látva azonban a testet magát. Ha a szobátokban, vagy másutt vagytok, és éppen másra irányul figyelmetek, akár neki is mentek egy-egy ilyen energia-testnek, s ha az áthúzás eléggé erős (ez inkább a zárt térben, tehát egy szobában figyelhető meg), akként érezhetitek, mintha nagyon enyhe, de félreismerhetetlen áram ért volna testetekhez. Igazság szerint maga az érzet nem fizikai: a ti testetek energia-burka, azaz aurája, s az áthúzás következtében a közeletekbe került Testvér testének az aurája, vagy valamely tárgynak az erő-burka érintkezik, s a két, egymástól eltérő rezgésszintű energiaburok közti különbséget érzékeli az Én-rész (s ennek révén maga a fizikai test is), amelynek az aura átközvetíti a benne realizálódott észleletet. Amikor az Energia-ívek rezgésszintje egymáshoz közeli rezgésszintre kerül, tehát ha ti magatok, mint fizikai személyek, egy megváltozott, emelkedett tudati – lelki és Szellemi állapotba kerültök, mondjuk ima, vagy meditáció során, a jelenség akár mindennapossá is válik. (Munkatársam esetében ez a közös Feladat jellege, s a Feladat értelmében és érdekében mindenkor megnövekedett energia-mező rezgésszintje végett lett „állapotszerű”: erre azonban még a későbbiekben – ha módomban áll! – visszatérek, amikor a Mélység-energiák megjelenéséről is szólok...) A magasabb rezgésszintre emelkedő benső energiák kiáramlanak a fizikai testből, s betöltik a test energia-burkait, azaz az aurákat, s ha az aura is telítődött, még tovább áramolnak, a szoba légterébe, amelyből a kiáramló energia-szálak a hozzájuk hasonló, tehát a magasabb rezgésszintű energia-elemeket igyekszenek magukhoz vonzani. Egyben azonban fel is erősítik önmagukkal a légtér energia-elemeit, azok teljességét, hisz már az energia mozgásának többletenergiája is jelen lesz, valósággá válik. Az energia, nem csak egyenes irányban, de szóródva áramlik, s mert ez ekként van, nem egy fény-csóvát képez, de szinte egy-egy fény-udvart bocsájt ki maga körül mindahány energia-elem. Ezek a parányi fény-udvarok egymással érintkezve, s egymásban áramolva energia-mezővé válnak. A test körül áramló energiamező révén az egész test belső energia-burka megnövekedik, s a külső, a szivárvány-aura betöltésére törekszik: amely ekként viszont maga is megnövekedik, s egyben magasabb rezgésszintre is emelkedik. E magasabb rezgésszintre emelkedett energia-mező lesz az, amely a magasabb szinten megnyilvánuló Fénykör energia szintjét is elérheti, s mert ez ekként van, a magasabb szint energiáiból fog magához vonzani. Hogy miért nem a magasabb rezgésszintű energiákkal bíró Fény-tartomány energiamezeje vonzza magához a ti szinteteken megfogalmazódott, tisztább energiát, annak igen egyszerű a magyarázata. A ti fizikai testeitek elemeinek sűrűbb energia-lenyomata végett, amely, ha ténylegesen csak mint energia-lenyomat is, de kell, hogy jelen legyen a test körül áramló energia-mező elemeiben is. Annál is inkább, mert hisz épp ez: a Szellemi Én-rész benső önenergiájának lenyomata az, amely a Tudat, a fizikai testelemek és a Légtérben lévő energia-elemekből álló energia-burkot adja, s egyben a maga energiájának vonzó hatása révén a test körül is tartja.
118
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Ha a test fizikai értelemben vett halála bekövetkezik, az Én-rész visszavonja a maga energiáit. A tudati energia, s a test fizikai elemeinek korábbi biológiai energiája megszűnik, s a légtérből a test köré áramlott energia-elemek visszacsatolódnak a légtérbe. Ekként a test körüli energia-mező elemeire bomlik: az Énrész a tudati energiákat részben magába vonja, részben a Globális és/vagy a Kozmikus Tudattár felé áramoltatja: de a testelemeknek a légtérből magukhoz vonzott, majd ismét felszabadult energiái a légtérben maradnak. Ez az oka annak, hogy még hosszan érezhetitek az Eltávozott Testvér Jelenlétét, mert a testeiteket körül ölelő energia-mezőben lévő lég-energiák magukhoz vonzzák, és „beérzékelik” azokat a légenergia-elemeket, amelyeket korábban is „ismertek”, tehát amelyekben még az Eltávozott korábbi energia-emléke rezeg. Amiként mondtam tehát, a magatok megnövekedett Szellemi – tudati energiátok mindenkor magában hordozza a fizikai test elemeinek energia-lenyomatát, s mert a ti testeitek rezgésszintje még nem, vagy csak alig valamit változik ugyanakkor, amikor Tudatotok, lelki és Szellemi energiáitok magasabb rezgésszintre kerülnek, mert testetek mindahány eleme, azaz sejtje még erősen az anyag-törvény hatása alatt áll, annak energia-képlete sem változik. E sűrű „maggal” viszont a ti bárha legtisztább, legmagasabb rezgésszintre emelkedett fizikai energiátok sem emelkedhet át egy olyan Fény-ív energia-tartományába, amelyben az adott rezgéssűrűségű energia már nem létezik. Azt a bizonyos átlépést tehát ti még ténylegesen is csak Szellemi energiáitok révén valósíthatjátok meg: de már testeitek nem lényegülhetnek át a magasabb Fény-tartományba, az imént említett ok végett. A Tudat felé a magasabb rezgésszintre emelkedett Szellemi Tudat, azaz az Én-rész Tudata közvetítheti át az általa meglátott képet akként, hogy az a Tudat számára egy általa érzékelt Valóság-elemmé válik. S mert a ti szintetek még a mélység uralma alá eső területek közé tartozik, míg a fölöttetek lévő Fénykör már nem, még olyan formában sem jelenhettek meg a magasabb Fény-körben, amiként a tiéteknél mélyebb szinteken élők a ti szinteteken, vagy amiként a magasabb szint Lakói megjelenhetnek a ti alsóbbrendű rezgéstartományotokban. Erre részben akként kerülhet sor, hogy Jelenlétük tisztább energiájának kiáradását érzitek, de akként is, amiként fentebb leírtuk, tehát hogy testeik körvonalát, vagy annak egy részét érzékelitek, akként, amiként azt az imént megmutattuk, tehát Én-részeitek révén. S itt most kifejezetten az Úton lévő, s az Energiaáthúzás révén mellétek, tehát a ti szintetek közelébe került, Szellemmel bíró Testvérekre gondolok, nem a magasabb szintekről feladatot vállalt, és Szellemi testben lévő Testvérekre. Akik a ti szinteteknél magasabb szinten vállalhatnak Feladatot valamely Asztrális Világképből indulva, nem, vagy csak igen ritkán válnak a ti szintetek látható tartományának részévé: erre, mint mondtam, jobbára csak az Elemi Szellemek esetében van mód, akik nem kötődnek Vállalásuk révén egy bizonyos személyhez, vagy egy csoporthoz, lévén hogy Vállalásuk lényege a megerősítés, a kiegyenlítés, s nem csak egy adott személy, vagy egy csoport, hanem egyik vagy másik energia szint megerősítése. Ha a ti szinteteken, a légtér energiái telítettebbek a negatív energiával, vagy ha valamely magasabb szintű szellemi Erővel bíró Testvér számára kellemetlen, vagy az Én-részre nézve veszélyes helyzetbe kerül, a parányi Energia-lények átlépnek, hisz őket nem csak egy szint, de egyetlen Én-rész energiája is vonzza, s nem csak egy szint energiájának emelését, de egy bizonyos rezgésszinthez tartozó energia szinten tartását és/vagy emelését vállalták. Azok a Testvérek, akik az asztrális Világ-képek magasabb szintjein vannak, vagy akik a Kozmikus Térben vállaltak Feladatot, mint mondtam, nem mint látható, de mint érezhető energia jelenhetnek meg, ha akként szükségeltetik. Akik a ti szintetek látható tartományának részévé lesznek, éppen hogy a ti saját benső energiáitok hatására válnak azzá. Ha a Tudat és a Szellemi Én-rész energia szintje a szokottnál lényegesen magasabb rezgéstartományba emelkedik, vagy ha egyébként is magasabb szinten van, mint a magatok közegének általános energia-tartománya, láthatóvá lesznek számotokra azon Testvérek, akik a ti tudati-szellemi szinteteknek megfelelő rezgésszinten élnek, de mert a ti tudati és Szellemi erőitek összessége mindenkor az agyban realizálódik elsődleges jelleggel, akként tehát, hogy az agy Tudatosodott agyi állományára van elsődlegesen hatással, s onnan áramlik ki a test körüli energia-mezőkbe, tehát az aurákba (éspedig a fizikai testeken, még pontosabban a korona-csakrán, a harmadik szem, és a halántékon lévő másodlagos csakrákon, valamint a szív-csakrán), a jelenséget is az agy megfelelő agysejtjei érzékelik elsőként. Az érzelmi hatás a végtelen nyugodtság és Boldogság-érzetet adja, a tudati hatás a biztonságérzetet növeli, a fizikai formában való észlelés, a testi érzet a gyenge elektromos hatás bizsergető érzete, vagy a szintén fizikai érzékszerveken 119
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet keresztül történő, s mégsem annyira fizikainak, mint inkább tudatinak nevezhető formában, látás, illetőleg hallás révén való érzékelés formájában lesz valósággá számotokra. A leggyakoribb természetesen a tudati érzékelés, és az érzelmi hatás, a végtelen nyugalom-érzet, amely nem egyszer akár az álmossághoz hasonlatos érzetté is válik, s a Boldogság, és biztonság-érzet. Ha megannyi fizikai probléma közepette vagytok is, ha képesek vagytok elmélyült imában, vagy meditáció révén magasabb szintre emelni benső, nem fizikai energiáitokat, érezni fogjátok, amiként a magasabb szintű energiák áramlata megérint, megsimít benneteket. Az a magasabb szintű erő-áramlat, amelyből merítve a gondok könnyebbé válnak, s az addig megoldhatatlannak érzett problémák megoldása könnyűvé, legalábbis könnyebbé lesz. És lényegében erre gondolt a Mester, vagy inkább erre is, amikor azt mondta: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” (Pét. I. 100.) Ha a gondok közepette, szomorúságban, a test, vagy a Tudat számára szokatlan megterhelése közepette képesek vagytok igaz szívvel, s az Úrra való reáhagyatkozással bárha csak egy őszinte, igaz fohászt is az Ég felé küldeni, a segítő energia mindenképp megérkezik, mert a Tudat és a Szellemi Én-rész már az által a kicsiny fohász által is magasabb rezgésszintre emelkedik, ami azt jelenti, hogy az agy, és az Énrész felé magasabb rezgésszintű energia áramlik, amelyből meríthettek, s amelytől az addig viselhetetlen fájdalom enyhül, s a megoldhatatlannak vélt probléma szinte egyszerűvé, köznapi feladattá válik, amelyet „játszva” oldotok meg, vagy amely (éppen hogy a Tudat magasabb rezgésszintre való emelkedése végett) anélkül lesz semmissé bennetek, és számotokra, hogy tennetek kellett volna bármit is. Annál is inkább, hisz a legtöbb probléma inkább csak bennetek magatokban lesz problémává, de nem a Szellemi Énrészben, csak a Tudatban, amely még nem tudja megkülönböztetni az igazán fontosat a mellékestől, s akár olyan dolgokat is problémaként él meg, amelyek az Én-rész számára nemcsak hogy nem jelentenek problémát, de még csak nem is érzékeli azokat. Valamit el akarnátok érni, meg akarnátok szerezni, amiről (akár joggal, akár anélkül) úgy vélitek: mindenképp szükségetek van rá. Ez valami oknál fogva nem sikerül, s a Tudatban a kérdés máris problémává lépett elő, amelyet, hogy a maga Gondolatát betöltse, mindenképp meg akar oldani. Ekként megadja a késztetést a fizikai testnek a szükségesnek érzett cselekvés megkezdésére és elvégzésére. Ha a késztetést követően a test energiája kevésnek bizonyul, vagyis a test nem képes eleget tenni a tudati késztetések, a probléma még erősebben, még fokozottabban érezteti hatását. Ekkor a tudati késztetés is erősebbé válik, akár fizikai hiány-érzetté lépve elő, s akkor már test és Tudat egyként gyötrődni fog, holott lehet, hogy csak a Tudat hibás meglátásáról, s nem valós szükségről van szó. Ha ilyenkor képesek vagytok arra, hogy a Tudat követelő szavát elcsitítva kérjétek az Úr, vagy az Áldott Anya segítségét, a segítség semmiképp sem marad el. A Tudat, s az Én-rész az ima ereje révén magasabb szint elérésére lesz képessé, vagyis emelt szintű energiából fog meríthetni, amelyet aztán kétféle formában használhat fel az Én-rész. Vagy a test felé áramoltatja, amely ekként mégiscsak képessé lesz a szükségesnek érzett feladat elvégzésére, vagy a Tudat felé, amely viszont szükség esetén annak felismerésére válik képessé: mennyire csak a maga gondolatában szükséges az, amit el kívánt érni, s mennyire nem szükséges része az Útnak az a Valóságban. Ez is, és az is a fohász nyomán nyert többletenergia eredménye, s vagy a test energiája lesz többé, ha az szükséges, vagy a Tudat bölcsessége növekedik, ha az a célravezetőbb. A ti szinteteken azonban, amint mondtam, nem csak a magasabb szinteken élők jelenlétét érzékelhetitek, de a szint erősen összetett energiái végett a mélyebb rezgéstartományban élők jelenlétét is, kiváltképp a magatok jelennek megélt korszakában, s még a Nagy Ugrás előtti, kicsiny időszakban. Ez azonban lényegét tekintve már nem teljességgel az Energia-áthúzás része, és mégis az valamiképpen, ha már más értelemben, és más formában is. Itt már nem magukat a mélyebb Fény-körökben, azok valamely Fény-ívében Úton lévő Testvéreket fogjátok érzékelhetni: ténylegesen is csak a mélyebb szinteken élők sűrűnek és „nehéznek” ható energiája lesz az, amelyet érezni fogtok, s azt mindinkább, éspedig két okból is, amelyek teljességgel összefüggenek egymással. Az első ok az, hogy a ti szinteteken a Föld légterébe a mélyebb szintekről testekbe öltözhetett Testvérek a maguk energiáit is magukkal viszik, hisz amiként mondtam, csak az általuk már megszerzett energia használata révén végezhetik el a maguk Feladatát, amely által módjuk és reményük lehet a korábbinál magasabb szint elérésére.
120
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Ezen felül, és ezen túl (s ez a másik ok), a ti szinteteken még a Globális energiák összessége tartalmazza a második, s részben az első Fénykörök energiáját is. Ez viszont azt is jelenti, hogy az általatok megfogalmazott, mélyebb szintű, tehát tisztátalanabb tudati – akarati és érzelmi, vagy akár már valóság szintre is emelt, azaz cselekedetté lett negatív energiák vonzása révén is a Föld légterébe áramlanak a mélyebb rezgéssel bíró energiák, s ezt úgy a Föld-testen, a második Fény-kör magasabb, s a harmadik Fénykör alsóbb szintjein Úton járók energiáira, mint a második Fény-körben, más bolygók színén, de azonos Tér-Idő síkon Úton lévők által a Kozmikus térbe áramoltatott energiákra értem. Tehát ez esetben nem magukat a mélyebb szinteken Úton járó Testvéreket fogjátok érzékelni, kiváltképp nem mint fizikai személyeket. Sőt: őket még annyira sem, mint a magasabb szinten Úton lévőket, mert ha a tudati – akarati és/vagy érzelmi energiátok mélyebb rezgésszintre süllyed is, az Én-rész energiája nem csökken a maga tényleges rezgésszintje alá. Igaz, a Tudat akkor is hajlamosabb lesz arra, hogy egyes Mélység-képeket regisztráljon, ám azok a képek már csak az Asztrális szintek mélyebb régióiból alááramoltatott képek, amelyeket most nem az Én-rész, hanem közvetlenül a Tudat érzékel, s mégcsak nem is akként, hogy ténylegesen is látnátok azokat. Az asztrális szintek mélyebb rezgéstartományaiban megrekedtek a Tudatba vetítik át a maguk sötét képeit, s a Tudat vetíti ki azt önmagának akként, mintha ténylegesen is a látó szerv, azaz a szem révén érzékelte volna azokat. Természetesen ekként „dolgozik”, azaz igyekszik a közeletekbe jutni a mélység is, s itt már ténylegesen is a Satana fogalmazta mélységet értem. Pontosabban: ekként is, mert hisz Satana, és az ő csatlósainak cselei sem mindenkor azonosak! Ám akár hogy igyekszenek használni a maguk ártó energiáját, egy valami biztos: nem véletlenszerűen, de nagyon is céltudatosan cselekszenek! Magatok is nem egyszer megfigyelhettétek, hogy minél inkább arra törekedtek, hogy a Fent Világához közeledjetek, annál több akadály áll elétek, mintha valaki szándékoltan igyekezne visszarántani benneteket az Útról. Ez ekként is van, s ennek is meg van a logikus és érthető magyarázata. Minél tovább juttok az Úton, s minél inkább megvalósítani igyekszetek a már megismert és elfogadott Tanításokat, s az azokban rejtező Bölcsességelemeket, annál magasabb szintű energiákat vonzhattok magatokhoz. Viszont ahol már magasabb rezgésszintű Erő van jelen, a mélység is mind nagyobb erőkkel jelenik meg, részint hogy elorozni igyekezzék az általatok megszerzett energiát, részint, ahogyan az imént mondtam, hogy visszavessen benneteket az Úton, megkötve elméteket a kicsiny, s olykor mégis oly súlyos és hatalmas fizikai szintű történések sokával. Nem véletlen emeltem ki azt, hogy nem az alsóbbrendű fizikai szinteken élőkről, de a fizikai tettel nem bíró Mélység-követekről van szó, mert azok, akik valamely mélyebb Fénykörben, de már maguk is fizikai testben élnek, mint Úton járók (például azok, akik a Mars bolygón élnek), nem áramoltathatnak felétek akaratlagosan negatív energiát: de az általuk megfogalmazott energiát az ellentét nagyon is átáramoltathatja felétek, hogy megkössön benneteket Utatokban. Amiként a Föld színén megfogalmazott energiák összességének, akként a mélyebb szinteken álló bolygókon megfogalmazott energiáknak egy jelentős része is a Kozmikus Térbe áramlik, ahogy azt az imént is mondtam. Az ellentét, amelynek saját benső energiáival a mélyebb Fénykörök valamely szintjén élők által a Kozmikus Térbe áramoltatott energiái harmonizálnak, inkább képes lehet magához vonzani a Kozmikus Térben keringő, tisztátalan energia-hullámokat. S mert a negyedik Fénykörbe már nem áramoltathatja fel az ekként magához vonzott energiát, elsősorban éppen a ti szintetekre igyekszik azt eljuttatni, amiként azt a bolygószerte szaporodó történésekből is érzékelhetitek. Itt elsősorban a természeti katasztrófákra, a meglehetősen gyakori közlekedési, vagy légi szerencsétlenségekre, a tűz okozta pusztításokra (stb.) egyaránt gondolok, amelyeknek (bárha sokak akként vélik), nem mindenkor valamely karmikus elem áll a hátterében, még akkor sem, ha a történés révén ténylegesen is sokan tisztíthatnak le magukról valamely korábban megfogalmazott karmikus kötést adó tisztátalanság-elemet. De gondolok ugyanakkor a szintén egyre gyakoribbá váló, durva „emberi” megnyilvánulásokra, vagy akár az alsóbb-rendű (ragadozó) fajokhoz tartozó Lélek-lények viselkedésére, amelyekből szintén látjátok és érzitek is: Satana, és csatlósai nem is sikertelenül törekednek, hogy mindinkább ártástokra legyenek! Igaz: a tönkre silányított ózonburkon nem is olyan nehéz feladat számára a begyűjtött negatív energia átáramoltatása. Mert elsőként éppen hogy ezzel a módszerrel igyekszik, és tud is hatni úgy a természeti elemekre (amelyek jórészt épp úgy magukban hordozzák a ti szinteteken még, a szint rezgésfoka végett Törvényszerű negatív energiaelemeket), mint az egyes személyekre is, hisz a ti fizikai testeitekben is jelen vannak mindazok a negatív energiák, amelyeket a Természetben is fellelhettek. Az egyes személyek ellen a Tudat elkáprázatásától 121
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet kezdve a fizikai test meggyötréséig, szinte mindahány eszközét felvonultatta már Satana, amiként azt a továbbiakban is tenni fogja, s mind egyre növekvő mértékben, hisz ő is tudja: az IDŐ már nem néki dolgozik, s aki most kimenekedik az ő sötét birodalmának ható-körzetéből, azt véglegesen elvesztette, s az akkor már igazán csak Istené, és a HAZA vezető ÚT Utazója. Vagyis attól már többé nem orozhat energiát, s azt már kelepcébe sem csalhatja. Mindezeken a fizikai értelemben vett praktikákon túl persze az ellentét is igyekszik a nem fizikai eszközeit is használni, már nem az elemekre, és nem az egyes személyek fizikai testének elemeire, de közvetlenül a Tudatra, s akár a gyengének érzett Én-részre is nyomást gyakorolva. S még tán gyakrabban is, s mert a Tudat elleni harc, tehát a Tudat elámítása, vagy annak meggyötrése, esetleg megszállás révén való részleges, vagy akár teljes besötétítése mindenkor könnyebben kivitelezhető a számára, igyekszik a maga küldötteinek energia-képét felközvetíteni a ti Fényívetekbe, mindenkor a ti szintetek mélyebb rezgésenergia-elemeire vetítve rá azokat, vagyis azok magához vonzása révén fogalmazva meg küldöttei vagy csatlósai kép-képzetét a ti szintetek látható tartományában. E kép-képzetek is támadhatnak közvetlen módon, tehát magában a Tudatban bukkanva fel, de akként is, amiként azt Pió testvérünk, vagy akár munkatársam esetében is cselekedte, amely történéseket már megmutattunk. Ha a Tudatot meg nem támadhatja, amiként mondtam, az adott pont legsűrűbb energia-elemeire (a falakra, vagy súlyos, tömör fizikai tárgyakra) vetíti rá a maga energiaképét, akként láttatva azt a megtámadott személlyel, mintha küldötte ténylegesen is jelen volna az adott ponton, hogy a megtámadni kívánt személyben félelmet ébresszen. Holott ez nem így van, és nem is lehetne így, mert a mélység legmélyebb szintjén lévő nem volna képes elviselni a ti szinteteken már jelen lévő magasabb rezgésszintű energiát! Ha valamely mélységbéli valamiképp ténylegesen is kiemelkedne a maga megszokott közegéből, hogy már ténylegesen is mint Szellemi Követ igyekezzen a magához vonzott, s a maga Mélység-szintjéhez legközelebb álló, azaz a legsűrűbb energia-elemekből megfogalmazott test-képzetben a ti szinteteken élőkhöz közeledni, ő maga is, s az általa alig is megfogalmazott test-képzet is szertefoszlana már a legelső pillanatban, mielőtt még bárki ellen is cselekedhetne! S itt most ne azokra a fizikai testbe öltözött Mélység-küldöttekre gondoljatok, akik ténylegesen is egy Út teljes hosszára lettek törvénytelen testet öltés révén a Föld színére küldve! Ők valósággal is akként öltenek testet, mint bárha egy is közületek, és mégsem teljességgel akként, hisz nem az ÚR által nékik rendelt Útra érkeznek. Azt a fizikai testet, pontosabban a későbbeni test alapjául szolgáló sejteket foglalják el, amelyek összevonására és betöltésére az Asztrális szintről is Útra indult az az Én-rész, amely a Törvény értelmében járhatta volna azon testben a maga Kegyelmi Útját. Ám többnyire nem ekként érkezik az, aki ártani akar, hisz feladata nem tesz szükségessé számára egy teljes Élet-utat. Így csak az önképmás megfogalmazása és felközvetítése révén közelít, s annak révén igyekszik támadni is, és ártani is, már csak a Tudatot támadva meg. Ekként viszont az ellentét azon „küldötte” által megfogalmazott kép nem más, mint a maga sötét akarati energiáinak, s a légtér, tehát a szoba, vagy a helyiség levegőjének sűrűbb elemeiből összességéből megformált, s a maga durva akarati energiáival betöltött, majd a fizikai elemekre kivetített hologram, amely közvetlen módon, tényleges formában nem lehet ártására egyetlen fizikai személynek sem, még akkor sem, ha energiái révén, tehát közvetett formában ráhatással bírhat is egyes fizikai tárgyakra, amelyekkel árthat a fizikai testnek. Megmozdíthatja, megemelheti a sűrű fizikai elemből álló tömegeket, ennél többet azonban már nincs módjában cselekedni. Ahhoz ugyanis, hogy ekként ártson valamely testben élő személynek, már hatalmas mennyiségű energiát kell, hogy feláldozzon, márpedig olyan nagy mennyiségű energiával csak kevesek bírhatnak a mélység világában, s akik bírhatnak is azzal, azoknak már nem, vagy csak igen indokolt esetben áll módjukban azt ilyes célokra fordítani, mert hisz amiként már ezt is mondtam, Satana minden csepp energiát igyekszik összegyűjteni abban a nagyon is balga reményben, hogy még annak révén győzelmet arathat a Teremtő EGYSÉG ellenében, mert máig nem képes, vagy inkább nem hajlandó el, és felismerni: az ÚR KRISZTUS győzedelmeskedett fölötte. Nos, nagyjából ekként érzékelhetitek a magasabb szinteken élő Testvérektől alááramoltatott, s mindenkor segítő – megerősítő – megtámogató pozitív, avagy a mélyebb szinteken Úton lévők, valamint a mélység világaiból feláramoltatott ártó negatív energiákat. De a magasabb szintek energiáit nem csak akként érzékelhetitek, mint elétek táruló képeket, vagy testárnyakat! Amiként mondtam, a Segítő Szellem-testvérek soka van mellettetek mindenkor, ha ti nem 122
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet láthatjátok is őket. Ez a tény viszont magában hordozza azt is, hogy ti magatok is tehettek azért, hogy ténylegesen más, és több legyen az ÉLET már most is, még e kicsiny, még megmaradt Időben is, s még a magatok Útjának további részében is, mint amilyennek, és amennyinek ti magatok megismertétek, s élitek. És nem csak a magatok Útját tehetitek könnyebbé, de mindazon Testvére-két is, akik a ti szinteteknél mélyebb szinteken állnak! Azok a Segítő Szellem-testvérek ugyanis, akik mellettetek vállalhattak bizonyos Feladatokat, nem csak akkor várják, hogy megszólítsátok Őket, és segítségüket kérjétek, ha a magatok érdekében, vagy a véletek egy korban, egy Földrészen, akár egy városban, egy családban is élők érdekében kívántok segítséget kérni: de már akkor is, ha nem a magatok érdekében szóltok, annál is inkább, mert ti már kell, hogy mindenekért tudjatok imádkozni, ekként segítve akár a mélység legmélyebb szintjén megrekedt Testvéreket is, hogy mielőbb Ébredésük lehessen. Annál is inkább ekként van ez, mert azok a Segítő Testvérek, akik mellettetek állnak, Feladatuk értelmében nem is azért vannak mellettetek, hogy a mindennapok-adta kisebb gondok megoldásában segédkezzenek. Azokban is mellétek állhatnak ha akként szükséges, de azok megoldása már a ti feladatotok, mint fizikai személyeké, hisz épp ez az oka annak, hogy a fizikai szintű bölcsességek már kezetekbe adattak, méghozzá meglehetősen magas fokon! Amit már magatok képesek vagytok megoldani, azt kell is, hogy megoldani igyekezzetek, mert amíg a kisebb, a fizikai értelemben vett Bölcsességelemeket nem vagytok készek és képesek, vagy bizonyos kényelmi megokolásból nem vagytok hajlandóak értelemszerűen használni, addig a magasabb szintű, már Szellemi Bölcsességi elemekkel sem fogtok tudni élni: esetleg csak visszaélni, erre viszont a Törvény néktek sem ad jogot: ha módotok lehet is, még erre is, de ismét csak a mélység késztetését elfogadva! A ténylegesen is csak fizikai szintű feladatokat tehát a Tudatotokba fogadott, az Út során megszerzett ismeretek használatával magatok kell megoldjátok, éspedig egymást segítve, már akként, hogy a megoldás mindinkább A Törvénybe illeszkedő legyen. Ez azonban nem is mindenkor olyan könnyű feladat! S mert ez ekként van, mert a Föld színén még inkább csak a Törvénytől eltérő megoldást ismerhettétek, és ismerhetitek meg, bizonyos esetekben a fizikai szintű feladatok egy részének megoldása a Tudat mellett épp úgy az Én-rész feladatává is kell, hogy váljék. Sőt: szükség esetén, ha a Tudat s az Én-rész egybehangzó kérése erre módot ad, s ha az ténylegesen is indokolt, az Őr-szellem, vagy a kicsiny Szellemi Elemek feladatává is válik, akik kell, hogy a Tudat irányítóivá és segítőivé legyenek még akkor is, ha ténylegesen is csak segíthetik: de nem vehetik át teljességgel a Tudat (és/vagy az Én-rész) feladatát. És kell mégis, hogy egy bizonyos formában megtámogatására legyenek a Tudatnak, hisz maga a Tudat, mint alsóbbrendű nem fizikai testelem még inkább kész azt elfogadni és követni, amit kicsinységétől megszokott, s amit a környezetben is lát, vagy látott, s ez, valljuk meg, távolról sem az, amit Törvénybe illeszthetőnek lehetne mondani. Ha a Tudat már képes ennek felismerésére, tehát ha a tisztátalan fölött már képes megérezni a Tisztát, s képes is azt kívánni inkább, sem hogy a könnyebb, megszokottabb utat kövesse, de még nem tudja: miként oldjon meg bizonyos feladatokat, miként fogadjon egyes Élethelyzeteket, az Őr-szellem, vagy a Segítő Szellemek és a Szellemi Elemek olyan instrukciókat közvetíthetnek át az Én-részen keresztül, vagy olyan történések felé vezethetik magát a testet, amelyekből a Tudat a maga egyéni Bölcsességi szintjének megfelelő következtetésekre juthat, megtalálva az instrukciók, vagy a történések nyomán a maga kérdéseire a feleletet. Számtalanszor tapasztalhattátok magatok is a segítség e formáját. Ám még ebben is óvatosnak kell lennetek, mert amiként mindenben, vagy csaknem mindenben, még ebben is képes megtéveszteni benneteket az ellentét! Többnyire akkor folyamodik e módszerhez, ha nem a meggyőzés, nem a megrémítés, de az elkápráztatás a célja, s annak révén akar tévútra csalni benneteket. Olyan helyzeteket, olyan történéseket tár elétek, vagy olyan élet-helyzetet ad elétek, amelyek alkalmasak lehetnek a Tudat éberségének elaltatására. Többnyire a Tudat anyagi értelemben vett törekvéseit, vagy a szintén a Tudatban megérzett hiúságot, becsvágyat, sikeréhséget használja fel a maga céljaira. Amit ennek elhárítására tudnotok kell, az az, hogy a Fent Világából érkező segítség és támogatás nem akként adatik néktek, hogy a földnek javait, a földi dicsőséget segítünk elérnetek, mert mindez csak a földé és csak annak lesz „értékké”, aki maga is a földé. A mi segítségünk akként adatik néktek, hogy az Isten felé vezető ÚT egy-egy kis lépését tárjuk elétek, és azt tanítjuk meglépnetek, akár a kezeteket is fogva: el ne essetek az ellentét által elétek szórt, olykor fényesen csillogó, de értéktelen kövekben. A mi segítségünk a
123
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Tudat Isten felé való törekvései nyomán, azok megtámogatása révén adatik néktek: de azon törekvésteket mindenkor segíteni is fogjuk, hogy már igazán ÉLETETEK legyen. Van, hogy szívesen hajolnátok le egy-egy elétek kerülő, csillogó kőért, s akkor kell, hogy elétek adjunk egy-egy olyan történést, amelynek nyomán még időben ráébredhettek: kicsiny híján az ellentét csapdájába estetek. Amikor a történésekben vagytok, nem egyszer akár könnyes is lesz szemetek, akár haragotok is feltámad, akár még isten felé is kérdőn szóltok, s kissé tán vádlón is: Miért engeded ezt, Uram? – aztán, amikor végre megvilágosodik bennetek és számotokra a történés, annak háttere és miértje, már a hála könnyei váltják fel a fájdalom s a harag, a lázadás-adta könnyeket, s akkor már, meglátva és megértve: micsoda iszonyatos csapdából menekültetek ki a szenvedések árán, szavatok is mássá lesz, s már a hála szavával szóltok, akár még akkor is, ha az előbbi szenvedés sebei még szíveteken, elméteken és lelketekben égnek: Köszönöm, Uram...! Akik köröttetek vannak mint magasabb szintről érkezett Segítő Testvérek, többnyire az ima-energiára válaszolnak, és gyakran nem is akkor fogjátok érezhetni: valósággal is meghallgatták kérésteket, amikorra ti magatok azt várnátok, hanem lényegesen később. Akkor, amikor valamely történés kapcsán már akár eszetekbe sem jut: a történés azért lehetett lényegesen enyhébb kimenetelű, mert a Segítő Szellemek akkor feleltek a ti korábbi imátokra, már cselekedet formájában válaszolva, s mutatva ki irántatok való, Szeretet-teli törődésüket. Sokszor említettem már, mennyire fontos és hatalmas szerepe van a ti ima-energiáitoknak a túl, és továbbélők, valamint az ő utódaik, vagy akár kései leszármazottaik puszta létben maradásában, s még a Harmadik emberiség fejlődésének kezdeti szakaszában is. Sem ez, sem pedig az a korszak nem lesz sem egyszerű, sem könnyű, hisz akik a túlélők közé soroltatnak a Nagy Ugrás pillanatában, s azok is, akik már a Föld-test Orion felé vezető Útja alatt érkezhetnek a Földre, szembe kell nézzenek nem csak mindazzal a negatív energiával, amelyet hosszú Utak során megfogalmaztak, de önnön korábbi restségükkel is, mindenkor a fizikai eszközön, vagyis önnön testeiken érezve meg ennek is, és annak is fájó visszahatását. Az Orion felé vezető Út során, annak kezdetén is nem egy lesz a túlélők közt, akik éppen hogy a történések, mégpedig a mind keservesebbé váló történések révén lesz képes Ébredni. Ehhez azonban az kell, hogy egyáltalán módja legyen bárkinek is a Túlélésre. És ebben lesz nagy fontossága az általatok ma megfogalmazott Szeretet-energiának, mint magasabb rendű, nem fizikai Energiának, de hallatlan fontossága lesz annak is, hogy akik már tudnak bánni az Erővel, milyen mértékben készek és képesek feltölteni a Föld-mélyi vizeket azzal az energiával, amelyet levonzani és továbbáramoltatni ma módjuk és lehetőségük van. Amiként azt munkatársam révén már elmondtam, akkor és ott bizony már csak elvétve lesz orvos, és orvosság, s a ma megszokott műszerek használhatatlan lommá lesznek csupán. Így a Túlélők a vízben lévő energiát vonják magukhoz, hogy testeik betegségeit legyőzzék, amely vizeket (és ez is természetes) maguk nem fognak tudni energiával feltölteni, legalábbis nem olyan szintű, de lényegesen gyengébb, s már nem a Kozmikus Térből: csak a Föld silány légköréből magukhoz vont energia révén, s az által is csak egy ideig. Aztán, ahogy a Tudat mindinkább visszasüllyed az emberiség fejlődésének korai szakába, a kezdeti ismereti elemek egykori megfogalmazásának szintjére, már még e Tudás is kivész, megszűnik a Föld-lakók Tudatában mint ismeretelem. A Harmadik emberiség számára sem lesz teljességgel zökkenőmentes a Kezdet, hisz vissza kell térjenek a felszínre, s ez a fizikai testek erős mutálódása végett nem is lesz olyan egyszerű, még akkor sem, ha a Szellemi Én-rész mindenkor megmarad a Nagy Ugrás pillanatában magáénak tudhatott Bölcsességi szinten, amely egyben azt is jelenti, hogy a fizikai testek jelenlegi felépítésének módja is megmarad benne mint Szellem-tudati ismeretelem. Az átállás akkor sem, ennek ellenére sem lesz könnyű: de könnyebbé tehetik azok a Segítő Szellem testvérek, akik a ti ma megfogalmazott imaenergiáitokat akkor áramoltatják alá, megtámogatva az Új Emberiség bizony, nagyon is gyenge, érzékeny fizikai testeit. A tüdő, amely szinte elveszti szerepét, ismét kell, hogy képessé váljon a jelenlegi formában ismert működésre, amiként a látásra alig is alkalmas szem is, s még hosszan sorolhatnám. De nem teszem, hisz a Láték új Eget... c. munkánkban meglehetős részletességgel mutattam meg: milyen jellegű elváltozásokon megy át a teljes fizikai szervezet, amelynek azonban ismét olyanná, vagy csaknem olyanná kell válnia, éspedig meglehetős rövid idő alatt, amilyen a ti mai fizikai testetek.
124
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet * Ezen felül, és ezen túl már a Ma történéseiben, és a közelebbi Holnapok eseményeiben is igen fontos, hogy végre megtanuljatok közeledni a nem fizikai személyekként mellettetek lévő Testvérekhez, hogy már a Ma, s az a bizonyos közelebbi Holnap is, ha csak egy halvány árnyalattal is, tisztábbá lehessen: számotokra, és sokak számára, akik készek, és képesek is elfogadni Istenünk Kegyelmi Ajándékát. Azok, akik mint Segítők vállaltak Feladatot mellettetek, mint mondtam, nem a fizikai feladatok könnyítése érdekében, de már azzal a kifejezett céllal vállalhatták azt, hogy mind többeket igyekezzenek Ébreszteni. Azonban ez az Ébresztés nem is minden esetben olyan egyszerű, annál is inkább, mert hisz nem a Szellemi Követet kell ébresszék, amely tisztában van önnön Isteni származásával, eredetével: de a Tudatot, amely vagy a fizikai testtel azonosítja magát, vagy egy hamis Isten-képet őriz, egy olyan Istent vetítve maga elé, akitől félnie kell, aki büntet és megtorol minden Ellene esett vétket, vagy egy-egy olyan hamis „tan” elemeit fogadta magába, amely nem hogy Haza nem vezet egyetlen megtévedt Szellemi Követet sem, de mind mélyebbre és mélyebbre taszítja azok mindegyikét, olyan tévutak felé vezetve az elmét, s akár az egyes, a Bölcs Szeretet ellen való cselekedetekre való késztetés megadása – megtámogatása révén a testet is, amely tévutak sarát nem lesz, mert nem lehet képes letisztítani magáról az Út végéig az elerőtlenedett Szellemi Követ, vagyis az Én-rész. Erről már sokszor szóltam, amiként arról is: ezeket a hamis utakat éppen hogy az ellentét késztetését követve tárja elétek az, aki, akár a maga életével „bizonyítva”: csak az az út a helyes, és az egyedül boldogító. S ez egy bizonyos fokig ekként is van, legalábbis a „tant” közreadó, s azt követő Testvérek szempontjából, abban az esetben, ha a Boldogságot csakis a fizikai szintű érvényesüléssel, s a földi értelemben vett meggazdagodással azonosítják. Márpedig nem is egy Útkereső téved el akként, hogy azt véli: aki az Úton halad, annak mindenképp, már a Föld színén is jár a Boldogság, s akként, hogy a Boldogságot maguk is összetévesztik a fizikai eszköz pillanatnyi előnyével, vagyis az anyagi jóléttel, a földi szintű sikerrel. A Segítő Szellemtestvérek nem egy, és nem két esetben olyan utak felé igyekszenek terelni az ekként megtévedteket, amelyek egyáltalán nem a földi értelemben vett gazdagság felé vezetnek, de amelyen végig lépve, majd visszatekintve az elme is felfedezheti a Kegyelem Istenét, Aki mindvégig kezén vezette, s ha akként kellett, hát karjára emelve hordozta őt. Ám sajnos csak igen kevés azok száma, akik akként volnának képesek és hajlandóak a már megtett Útra visszatekinteni, hogy az egyes történéseket ne csak földi szemmel vizsgálják, s ne csak a keserűség, vagy akár az Isten elleni lázadás fogalmazódjék meg elméjükben, de már a Felismerés: a Valós Boldogságot nyerhették meg a földi értelemben vett nehézségek, vagy akár már szenvedések árán és révén. Többnyire csak magukat a nehézségeket képesek meglátni: ám AZT, Aki mindvégig oltalmazta őket, hogy egyáltalán módjuk legyen a visszapillantásra, már még csak nem is igyekszenek meglátni, s mert nem látják, a vádak özönét árasztják Felé: „Hol volt akkor Isten, amikor én...” Pedig Isten, s az Ő Őriző – Segítő munkásai mindenkor ott voltak – ott vannak: csak tudni, merni és akarni kell megérezni, meglátni Őket, és el kell fogadni felétek nyújtott jobbjukat, vagyis merni kell reájuk hagyatkozni, s akként felvállalni a Sors-viharokat, hogy tudatában vagytok annak: Semmi sem történik „véletlenül”. Semmi sem történik igazságtalanul. Semmi sem történik, ami ne a ti javatokat: de már VALÓS ÉN-eitek javát szolgálná. Aki a tévútra vezető áltanításokat (az ellentét késztetését követve) elétek adja, rendszerint nem felejti el tudatosítani követőiben: Mindaz a gazdagság, amelyet a Föld színén a magáénak tudhat, „az ő mély, és tiszta hitéért” adatott néki Istentől... Amiként azt is igyekszik elhitetni vélük: Mindazok, akik őt követik, s az általa mutatott úton járnak, birtokosaivá lesznek annak a gazdagságnak, amelyet ő maga megnyert, mert az mindazokat megilleti, akik hűségesek maradnak... Mindazok, akik hagyják magukat ekként elámítani, ha kimondatlanul is, de vagy a földi gazdagságot, vagy a földi sikert keresik: nem Istent. Pedig akik igazán Istent keresik, csak az ÚR KRISZTUS nyomában járva találhatnak REÁ. Márpedig az ÚR nem fényes palotákban, nem ékesen kivilágított termekben: nem a gazdagok útjain hagyta ott az Ő Lábainak nyomát, de bizony a szegények viskóihoz vezető ÚT porában. Az ÚR nem fényes palotában élt, s nem a gazdagon megrakott asztal, nem a cifra öltözet, és nem a telt erszény: de Tündöklő SZERETETE adta IGAZ GAZDAGSÁGÁT: amiként az Igaz 125
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Szeretet fogja megadhatni mindazok egyedülvaló Gazdagságát is, akik ŐT akarják, merik, és tudják is követni, nem tévesztve szemeik elől az Ő porban maradt lába nyomát. Azok a Testvérek, akik az Energia-áthúzás révén olykor fel – fel tűnnek a ti Fény-ívetekben, a magasabb szint Lakói. Ama szint Lakói, amelybe magatok is olyannyira vágyakoztok, s amelybe felemelkedni kívánnátok, amikor a Nagy Pillanat elérkezik. E ténnyel azonban azt is közöltem: ők már elérték azt a szintet, amelyet a ti szinteteken élők csak akkor lesznek képesek elérni, ha megtartják az ÚR Rendeléseit. Ezzel nem azt mondom, hisz nem is mondhatnám, hogy csak azok lehetnek a Felemeltetettek közt, akik valamely Keresztény felekezet tagjainak mondják – tudják magukat, hisz nem a Felekezettől függ: betartjátok-e mindazt, amit az ISTEN FIA rendelt, avagy sem! Van, aki az Ős-keresztény egyház tagjának vallja magát, ám ezen önvallomáson túl köze nincs sem az igaz kereszténységhez, sem pedig az ÚRHOZ. Van viszont olyan is, aki nemcsak hogy nem keresztény, de egyetlen más felekezet tagjának sem vallhatja magát: és mégis keresztény, már a SZÓ valós, magasabb rendű értelmében, mert az ÚR Tanításait éli, ha nem tudja is: Kitől adatott elé azon Tanítás, amelyet megvalósít. Sőt, akár még akként is, hogy még azt sem tudja: létezik olyan Törvény, olyan Parancsolat, amely a Szeretetet tanítja. Csak Éli, ami benső késztetéseiben van, amit helyesnek és rendjén valónak érez, tehát a Szeretetet, mert csak a Szeretetben, és a Szeretet által érzi teljesnek, épnek, EMBERNEK; éspedig akár legmélyebb szegénysége ellenére is gazdag embernek magát. Más az Élet. Más, és több is, mint amit ti, a ti szinteteken annak neveztek, s éltek meg. Más, több, jobb és szebb, s minél közelebb emelkedhettek az egykor ellökött Otthonhoz, annál inkább ekként lesz. Amiként mondtam, akik az Energia-áthúzás révén a ti szinteteken megjelennek, már ama Valós, és Tiszta Boldogság egy részének birtokosai, amelyről ti ma még csak álmodoztok: ha álmodozni is tudhattok egyáltalán olyan Boldogságról. Bár... ha mást még nem nagyon vagytok is képesek tenni, azért Álmodni tudtok, s ennek számos, idő közben már letűnt rendszer a bizonyítéka. Azok a rendszerek, amelyek Valósággá kellett volna hogy legyenek, ám az emberi gyengeség végett csupáncsak Álommá lettek. Azok, amelyek megfogalmazói tulajdonképpen az EGY-séget akarták volna megvalósítani, vagy legalábbis megalapozni. Azon Testvérek Feladata és Vállalása ugyanis, akik az Egyenlőség, a Testvériesség megfogalmazására törekedtek e rendszerek alapjainak letételével, ez lett volna. A hiba mindenkor ott következett be, hogy az elméletből és a gyakorlatból egyaránt hiányzott Isten, és hiányoztak az ÚR Tanításai és Parancsolatai, amelyek nélkül viszont a jónak indult rendszerek is belefulladtak az egyéni önzés mélységes mocsarába, azon rendszerek szintjére süllyedve le, amelyek még csak nem is hirdettek olyan szép, és tiszta Eszméket, de nyíltan hirdették és hirdetik ma is: csak magának szerez mindenki, mert csak magáért, a maga boldogulásáért tartozik felelősséggel, s esetleg még a közeli hozzátartozókért, azok boldogulásáért. S itt nem véletlen nem írattam Boldogságot, csak boldogulást: a kettő nem ugyanaz! Tudom, és tudja, és ama Testvérek Visszatértét követően számításba is vette az ÚR, amikor Útjukat kellett megvizsgálják, és maguk megmérjék az IGAZSÁG és A SZERETET mérlegén: azok sem véletlen tértek el az ÚR Útjáról és Útjától, akik Istent, de még isten létét is elvetve igyekeztek végrehajtani vállalt Feladatukat, de bizony, s ez tán a legszomorúbb a dologban, éppen hogy Isten szolgáinak nem is annyira „emberi” milyensége volt (és akár maradt is!) az egyik döntő fontosságú oka! A papság soraiban látható és tapasztalható visszásságokra, a törvénytelenségekre, a harácsolásra, az erkölcstelen, kicsapongó életre gondolok, amelyek épp úgy nem voltak az ÚR TÖRVÉNYEIBE illeszthetőek soha azok Útjában, akik a Föld kicsinyeinek vezetését vállalták, amint a Föld polgári értelemben vett hatalmasságainak élete és cselekedetei sem voltak, és nem is lesznek a Törvény részévé. Épp úgy a SZERETET Egy-igaz Parancsa ellen volt ez is, és az is: tán csak azzal a különbséggel, hogy akik Istenünk, Krisztusunk Kicsinyeinek vezetését vállalták, de csak félrevezették azokat, s akik a szenvedők, az elesettek, a nyomorgók és kiszolgáltatottak istápolását vették magukra, amiként magára vette azt egykor az ÚR KRISZTUS is, de akik azt nem akként végezték, amiként végezte azt Maga A FIÚ ISTEN, Aki érettük is KRISZTUSSÁ lett: százszorosan vették, és veszik is el mindenkor a maguk bérét, mint azok, akik egyszerű polgári személyekként tévedtek el ugyanazon az Úton. Igaz azonban még az is, hogy akik egyszerű polgárokként kaptak arra lehetőséget, hogy a náluk elesettebbek könnyét letöröljék, és azt nem cselekedték meg, de 126
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet még inkább maguk is okot adtak a keserűség könnyeinek ontására, maguk is el kell vegyék a maguk bérét, hisz amint már ezt is nem egyszer mondtam, az, aki a földnek javaival bírhat, nem a maga érdemeiért: de Vállalt feladata elvégezhetéséért bírhat azokkal. S akkor annak nem arra kell, hogy törekedjék, hogy ezrek könnye árán is növelje a már meglévő vagyont, de arra, hogy e könnyek letörlése révén Égi Vagyont igyekezzék gyűjteni, olyan Kincseket, amelyeket visszatérvén, bízvást és örömmel tehet le az ÚRNAK: A SZERETET ISTENÉNEK „asztalára”, hogy cserébe az ÉLETNEK KINCSEIT vehesse az ÚRNAK kezeiből... S most végezetül még térjünk vissza e kérdés egy korábbi mondatához. Azok a Testvérek, akik a ti Fény-ívetekben feltűnnek, nem boldogulni akarnak: Boldogok akarnak, és tudnak is lenni, mert Boldogságuk nem a boldogulás függvénye, de Isten Szeretetében gyökerezik és növekedik, hogy mielőbb Igaz Termést adó fává legyen, olyan fává, amelyen örömöst pihennek meg a Lélek-madarak. A Hit, a Remény, s a Szeretet Madárkái. Azon a szinten nem a ti értelmezéstek szerinti, de már a Valós Gazdagság a cél, bár amiként azt Shambhallában is láthatjátok, a kettő nemcsak hogy nem zárja ki egymást, de szervesen együvé tartozik, annál is inkább, mert hisz a kettő, s éppen hogy a magasabb Bölcsességi szint elérése, s ama Bölcsességi elemek használata révén feltételezi, és biztosítja is egymást. Ahol a Szeretet Boldogsága az irányító Eszme, ott nincs nyomorgó, nincs éhező, és nincs magányba süllyedt ember sem, hisz a Testvér fájdalmát mind egyként éreznék, és érzik is, s mert ez ekként van, egyként is igyekszenek segítő jobbot nyújtani egymás felé, megtámogatva egymást az Úton. Ahol a Szeretet erejét a Bölcsesség teljesíti ki, a tárgyakat már a Bölcsesség révén és az Akarat Erejével a mind tisztábbá váló gondolati Energiák által bevonzott Fény-elemek felhasználása révén fogalmazzák meg. És ez természetesen látható is, s akik valaha látták Shamb-halla városát, az „aranyvárost”, maguk is számot adhatnak arról, hogy az ott élő Testvérek a gazdagság olyan szintjét érték el, amelyről ti még ténylegesen is csak álmodhattok. És ez pontosan azért lehet ott Valósággá, mert az, ami mint földi gazdagság, kezükbe adatott azon a szinten, nem vált céllá bennük és számukra egy percre sem! Nem adta meg egyiküknek sem a késztetést az önzés sötét gondolati – akarati energiáinak megfogalmazására, hiszen ha ekként lett volna, az, aki e bűnt magára veszi, többé nem is maradhat meg azon a Fény-íven: milyensége, a tudati – Szellemi erői közé áramlott negatív elemek a mélység felé húzzák, ami azt jelenti, hogy Útja az adott szinten véget ér, és a következő Út megkezdésére csak a mélyebb szinten lesz módja, azon, amelyet megfogalmazott magának. Ez azonban, és ez is természetes, az adott szinten nem fordult, és nem is fordulhatott volna elő, hisz már nem a Tudat, de a lényegesen magasabb Bölcsességi szinten álló Én-rész az Út, s az eszköz, azaz a test irányítója. Az anyagi eszközök szerepe mindőtök Útjában is az kell(ene) legyen, ami ezek szerepe Shambhallában: mindaz, amit megfogalmaztak maguknak, ténylegesen is csak eszköz maradt számukra, amely hozzásegíti őket a magasabb rendű CÉL eléréséhez. És ez is természetes, és Törvény szerű: mindahány magasabb szinten ekként van. Shambhalla arany kupolái, aranyból épített utcái nem a fényűzést, nem a hivalkodást: a cél, és ésszerűséget szolgálják, amiként mindazok a kényelmi berendezések is, amelyeknek rendeltetése az, hogy az embert felszabadítsák, hogy mind több és több időt fordíthasson Isten Rendeléseinek, és Isten AKARATÁNAK megismerésére, és hogy ennek révén mind többet tudjanak ismételten kibontani, s már gyakorlati formában megvalósítani is azon Bölcsességelemek-ből, amelyeket a lefelé vezető úton haladó Szellemi Követ elvetett magától. A ti szinteteken, és sajnos ezt sem kell, hogy mondjam, máig nem ekként működik e kérdés. Ha már van is egy bizonyos Ébredni képes réteg, akik igazán az Úr Útját keresik, s már járják is, a Föld összlakosságának nagy része még akkor is a még több vagyon, s a még nagyobb, földi értelemben vett hatalom, és a földi boldogság elérése után törné magát, ha hasonló körülmények közé kerülne, mint amilyen körülmények közt Shambhalla lakói élnek. S ha nem a földi hatalom utáni vágy, akkor a gőg kötné meg lépteiket az Isten Országa felé vezető Úton, az a gőg, és az az önteltség, amely vakká teszi még a földi, de még a Szellemi szemet is, ahogy az máig van, amelyekről már csak a test halálának pillanatában hull le a hályog, hogy a gőg által elvakított végre meglássa, és felismerje: vélt gazdagsága közepette is micsoda mély nyomorban, nincstelenségben tékozolta el fejlődni és haladni kapott Kegyelmi 127
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Útját, egész Életét. Ezzel szemben azon Testvéreitek, akik a ti szintetekhez közeli Fény-ívben járják Útjaikat, rég hasonlatosan élnek és gondolkodnak, mint Shambhalla lakói. Annak oka és miértje, hogy a két, egymástól még azért bizony: jócskán különböző Fény-ívben, bárha egyazon Tér-Idő síkon létező szintek mégis, még e hatalmas különbségek ellenére is egymáshoz oly közel kerülhettek, s akár egy-egy hosszabb – rövidebb időre (ha csak érintőlegesen is) egymáshoz is érnek, egymásba áramlanak, szintén összetett, és bonyolult. Részben azt a célt szolgálja, s ez elsősorban Shambhalla újra és újra való „felbukkanására” vonatkozik, hogy a Föld légterében lévő pozitív energiák rezgésszintjét megtámogassa magának a Városnak energiája is, hisz Shambhalla, amely az Új Jeruzsálem, maga is akkor emelkedik az ÚR Kegyelmi Energiáiból megfogalmazódott köztes Fény-ívbe amikor a Föld Szellemi Gömbje, hogy Shambhalla lakói akkortól egy időn át, egész pontosan: a Föld fizikai gömbjének Felemelkedéséig segítőivé, oktatóivá és vezetőivé legyenek a Föld teljes lakosságának. De természetesen nem csak ez az oka a magasabb szint átlényegülésének, hisz Shambhalla városán túl még számos más Város is, vagy akár csak az adott szinten lévő Városok egy-egy kicsiny részlete felbukkanhat a Föld színén, amint mondtam, akár egy-egy testvér otthonában is, mint ezüstös fényű Energia-kép. Ez esetben viszont már éppen annak van szerepe, hogy maga a kép, még ha a ti szinteteken élő Testvér azt nem is képes mindenkor mint látott képet érzékelni, az illető személy Feladatához ad többletenergiát. Ez utóbbi történés viszont már lényegesen gyakoribb, mint Shambhalla felbukkanása, annak ellenére, hogy Shambhalla állapotszerűen van a ti szintetek közelében, még ha nem is a ti szintetek látható tartományában, amiként arról már fennebb szólottam. S ez utóbbi Energia-képek még csak nem is mindenkor áramlanak át ugyanarról a Fényívről a ti energia-tartományotokba, mint amelyhez Shambhalla tartozik, akkor sem, ha egy-egy kép onnan is átlényegülhet a Föld más pontjaira is, még Tibet hegyeitől akár ezer kilométerekkel távolabb is, hisz A Valóság értelmében nincs Tér, ekként távolság sem létezik, mert sem ez, sem az nem része A Valóság Világának. Még akkor sem, ha a ti szintjeiteken, s éppen a ti érdeketekben nem a folyamatos ITT és MOST Energia-áramlásának Törvénye szerint, de a ti Ébredtségi szintjeitek szerint lesz a ti látható Valóság-képzetetek részévé, vagy válik láthatatlanná a ti szintetektől eltérő szintek mindegyike, akként jelenve meg, vagy tűnve el, hogy el értétek-e, vagy már elhagytátok azt az Ébredtségi fokot, amelyen a magasabban, vagy a mélyebben lévő szintek egy-egy képe elétek tárulhat. Sem a mélység, sem a magasság nem lesz, mert nem lehet a ti világotok állandó elemévé, de ezt tán mondanom sem kell. Még akkor sem, ha mint mondtam, egy-egy átáramló Energia-kép több, egymást követő alkalommal, s akár meglehetős gyakorisággal tűnik - tűnhet fel egyazon ponton. S most ne az úgynevezett „Jelenésekre” gondoljatok, mert amiként már ezt is elmondtam, az már nem a ti Jelenetek Valóságához tartozik! Annál is inkább nem, mert ti már túljutottatok azon a szinten, amelyen még a tudati képet követné egyegy nem fizikai jelenség. Márpedig a Valóság Világában nem azok a test-képzetek vannak, mint amit ti ismertek, s láttok, hanem egy-egy Energia-kép, hisz ti magatok is csak a magatok számára vagytok test: a mi számunkra mindenkor megmaradtok, és meg is maradtatok annak, akik kezdettől vagytok és voltatok: Szellemi Energia, amely akként lesz mind tökéletesebbé, fényesebbé és tisztábbá, amiként arról a Szellemi Követ letisztítja a lefelé vezető Út során reátapadt tisztátalanságokat. Viszont ha a Valóság Világából nézve mint Szellemi energiát látunk benneteket, de még az általatok, mint Szellemi Követek által megfogalmazott, ekként ismét csak Szellemi energiákból álló testeket és tárgyakat is, aki maga is a Valóság értelmében LÁT, maga is energia-testeket fog érzékelni, s ha ténylegesen is a magasabb szintek Követeit látja, az elébe táruló „kép” mint fényes energia-felhő bukkan elé, míg ha az ellentét által felközvetített kísértőt érzékeli, azt/azokat mint sötét, zavaros tapadósnak vagy nyúlósnak tűnő energiagomolyagot fogja észlelni. S míg az előbbin látható, hogy könnyűnél is könnyebb, légies, lágy és puha, és érzetre is kellemes, mint a selyem, vagy a könnyű bársony tapintása, az utóbbin szinte „érzi” az elme, milyen mély, és milyen sűrű, milyen tapadós, milyen súlyos, súlytalan volta ellenére is. Ez esetben is, amiként az mindahány jelenség esetében van, nem maga a szem látja az energia-képet, és nem maga a Tudat regisztrálja azt. A szellemi látás révén lesz a látható világ részévé, akként, hogy a harmadik szem regisztrálja, s az Én-rész kielemzi a test energia-körébe, vagy annak közelségébe került képet, s az általa kielemzett képet „lefordítja” a Tudat számára. A Tudat a kapott információt kivetíti a szem látóidegei, s a retinahártya felé, amely akként közvetíti vissza azt az agy minden egyes látott képet kielemző, és a
128
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet Valóság, tehát a látott képek szintjére emelő agyi tartománya felé, mintha a kép lenyomata benne magában jelent volna meg. (Azt nem mindannyian tudjátok: nem azért láttok, mert a szem jó: az is kell, hogy a retinahártyán a szem elé került tárgy képe megjelenjék, s azt a látóidegek az agy felé közvetítsék. De ha az agy adott agyi tartománya nem képes érzékelni és kielemezni a szem által átközvetített képet, az érzékelt kép nem lesz ténylegesen is látottá, mert a szem nem tudja, hogy mit lát, vagy mit kellene látnia. Az csak az optika, amelynek „befogott” képét az agy hívja elő, és jeleníti meg az agy egy másik, már a Tudatosodásra alkalmas agyi tartományában. A kicsinyek látják az előttük lévő tárgyat, s ha a szem jó, a tárgy képe átközvetítődik az illető agyi tartományba, amely a kapott, és kielemzett képet át is közvetíti a másik agyi tartományba, amely azonban még nem ismeri fel a képet, hisz még nem épült be annak léte és mibenléte az adott agyi tartományba mint tudati ismeretelem, amely, bár Tudatosodásra alkalmas, a kicsinyek esetében még csak a Tudatosodás kezdeti fokán áll. A kicsi már felismeri és beazonosítja az anya, az apa, az ismerősök, s a már ismert tárgya és/vagy lények képét, de ha még nem látott farkast, vagy cicát, az csak egy ismeretlen, mozgó valami lesz, aminek mibenlétét még meg kell tanulnia, meg kell jegyeznie. Ez az oka annak, hogy a kicsinyek életük kezdeti hónapjaiban semmitől és senkitől nem félnek: hisz még nem is ismernek senkit igazán. S ez még akkor is így van, ha egy bizonyos kor után egyes gyermekek minden idegen láttán keserves sírásra fakadnak, mert nem az ismeretlen személytől félnek: általában attól, ami és aki ismeretlen, ami és aki nincs jelen az agy Tudatosodásra alkalmas agyi tartományában. Ez esetben maga a szülő tanítja meg „félni” a gyermeket, ha szorosan magához, és csakis magához láncolja, s a gyermeknek nincs alkalma megszokni, hogy időről – időre számára ismeretlen képek bukkannak elé, amelyek lehetnek emberek, állatok, növények, vagy bármi más. A kicsi számára mindez csak egy-egy újabb kép, amit meg kell tanulnia, be kell illesztenie a tudati rendszerbe.) Ám ismét elkalandoztunk egy kissé, így most térjünk vissza e kötet utolsó kérdéséhez: az általatok látott – látható képekhez. Amiként mondtam, a magasabb szintekről átközvetítődött, vagy olykor szándékosan, éspedig a Szellemi Vezető által, de mindenkor az Úr engedélyével a ti világotok energia-elemei közé átközvetített kép vagy bizonyságul és megerősítésül adatik elétek, s ez a gyakoribb, de csak rövidebb időre felbukkanó kép, vagy akként, és azért, amiként és amiért azt munkatársamnak engedi látni az Úr. Részben persze felé is azért engedtetett meg az Úr által a magasabb szintek egy-egy részletét, képét átközvetítenem, hogy erőt és bátorságot csepegtessek mindig riadt, s nem éppen önbizalomról híres Tudatába, és Haza vágyó lelkébe - Szellemébe, részben pedig azért, hogy fizikai energia szintje az általunk vállalt Feladatnak megfelelő rezgésszinten maradhasson. De ez az oka annak is (tehát a testi – lelki és Szellemi energiák megfelelő szinten tartása) hogy azok az energia-kapuk (vagy csatornák) megnyittattak a csöppnyi lakás bizonyos pontjain: ott, ahol dolgozunk, ahol a gyógyítást végezzük, s ott, ahol a víz különböző rezgésszintű Élet-energiákkal való feltöltését végezzük. Ezek a „kapuk”, vagy csatornák tulajdonképpen nem is annyira az adott pontokhoz vannak kötve, tehát nem az adott helyiség bizonyos pontjai, és a Fent Világa közt léteznek: munkatársam elsődleges energia-csatornája, tehát a korona csakra és köztem áramlik az energia, ekként azt mindenkor közvetlen formában, mondhatni: spontán mód vonzza magához az Én-rész, amelynek feladata a test és a Tudat energia szintjének folyamatos utánpótlása. Viszont az is természetes, hogy az a légköri ív, amelyen a leközvetített energia rendszerint áthalad, maga is magasabb rezgésszintűvé válik, mert az adott lég-elemek rezgésszintje az ívben, s akörül megnövekedik. Ekként lehetséges az, hogy aki az íróasztal előtti székbe ül, maga is érzékeli az energia áramlását, ha már nem is teljességgel azon a szinten, mint munkatársam, aki nem közvetve, de közvetlenül érezheti, és persze, használhatja is a leközvetített energiát. De természetesen nem csak kis munkatársam kaphat, és kap ekként többletenergiát: mindannyian birtokosaivá lehettek, és birtokosaivá is lesztek mindannyiszor, ha igazán, szívetekből fohászkodtok, ha a gyógyító folyamatban vesztek részt, ha a víz delejezésével, vagy bármely Szeretet-szolgálat elvégzésével foglalatoskodtok. Akinek Feladata jobbára fizikai energiát igényel, az is a feladatnak megfelelő rezgésszintű energiát fogja kapni Őrszellemétől, s akinek koncentrált figyelemre van szüksége, mert tanít, vagy tanul, vagy Testvérei panaszát igyekszik akként könnyíteni, hogy figyelmesen és türelemmel hallgatja végig őket, az szintén a maga energiaigényének megfelelő szintű, erejű és mennyiségű
129
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet többletenergiát fogja kapni, amelynek egy része megmarad benne magában, mint többletenergia, amely segítségére lesz, hogy másokat is segítsen akként, amiként az az ő feladatában vagyon. Amikor azt mondom: tanít, vagy tanul, inkább a Fent Világából érkezett Tanítások átadására, vagy befogadására értem, bár a föld szintű ismeretek elsajátításához is kap, vagy kaphat a Tudat többletenergiát. Azt viszont már az Én-rész kell átközvetítse a Tudat felé, éspedig a magával vitt energiából merítve. Ezért van, hogy aki tanul, épp úgy elfárad, mint aki kifejezetten fizikai megterhelést adó munkát végez, mert az Én-rész a fizikai feladat elvégzéséhez szükséges energia-többletet is a Tudat aktivizálására fordította, viszont ha a Tudat felé már elküldte az általa helyesnek és szükségesnek, és felhasználhatónak ítélt energiamennyiséget, a testi erő megtámogatására nem áldoz többletenergiát, csak nagyon indokolt esetben. Jobbára akkor, ha az, aki tanult, utána még valóban szükséges, de már fizikai energiát igénylő feladatot is el kell hogy lásson. Például aki munka mellett folytatja tanulmányait, szintén kétféle energiát kell, hogy kapjon. Ennek egy része az Én-rész által magával vitt energia, egy része viszont már az Én-rész által az Őr-szellemtől kért, és kapott energia. Ugyanez a jelenség a Szellemi értelemben vett Feladat esetében is hasonlóképp van, ha nem is teljességgel azonosképpen. Akinek Feladata már eleve megosztott, vagyis akként lehet csak módja a magasabb rendű, azaz tudati – lelki és Szellemi értelemben vett Feladatát végeznie, hogy közben valamely fizikai megterhelést adó feladatot is végeznie kell (mint azt munkatársam, vagy T. E. Testvérünk esetében is megfigyelhetitek), az a számára szükséges többletenergiát mindenkor a magasabb szintű, tehát a Szellemi értelemben vett Feladathoz mérten kapja, tehát akként, hogy a fizikai értelemben vett feladat végzéséhez is a magasabb rendű energiát közvetíti le Én-része felé Őr-szelleme, mert a figyelem megosztása eleve több energiát igényel, s mert a feladat mindahány eleme egyként fontos, így ezt is, és azt is teljes értékű, egyedüli feladatként kell megoldja, egyazon időben. Ez viszont a fizikai feladat végzését is nehezíti, nem csak a tudati és Szellemi, s akár még lelki részét. * Bizony, gyermekeim, akként van, amiként mondom, és más: több, és szebb is az Élet, mint amennyit ti abból ismertek és a magatokénak tudhattok, de amelyet csak akkor fogtok már igazán megismerhetni, ha nem földi elmétekkel igyekeztek meghatározni a Boldogság és a gazdagság mibenlétét, és nem földi szemeitekkel akarjátok meglátni A Kincset, amely igazán Gazdaggá és Boldoggá tehet benneteket. Azon Kincsek ugyanis, amelyek Shambhalla mindahány Lakójának rendelkezésére állnak, a ti szinteteken is megvannak, éspedig éppen hogy bennetek, és köröttetek. Csak még vak bennetek a Lélek és a Szellem: meglátni, és felismerni azokat azon hamis kincsecskék mellett, amelyeket a testi ember szemei látnak, s amelyet a testi ember akar magának. Azok a nem fizikai történések (vagyis jelenségek), amelyekről az imént szólottam, éppen azért adatnak elétek Útjaitok során, hogy eltereljék a földi kincsecskékről a figyelmeteket, hogy képesek legyetek észre venni azokat a másféle Kincseket, amelyek bennetek, és köröttetek vannak. A földi gazdagság árán megszerezhető Valódi Gazdagság felé akarnak terelni benneteket azok a Segítő Szellem-testvérek, akik maguk is látják és tudják: mennyire semmit érő volna az ő minden igyekezetük, ha csak a földi gazdagság megszerzésében segítenének benneteket, amiként az még elmétek kívánsága, ahelyett, hogy a Valós Gazdagságot igyekeznének elétek tárni, megmutatni és kezeitekbe adni, és afelé igyekeznének vezetni benneteket, amiként az a Szellemi Követ, s a felsőbbrendű ÉN kívánsága, és persze érdeke is. Bizony, gyermekeim: más az Élet, korántsem olyan egyszerű, és nem olyan egyértelmű, mint amiként azt magatok várnátok és szeretnétek. Van, hogy ami elmétek számára kedvesnek tűnik, nem más, és nem több, mint az ellentét ártó csele, és van, hogy az a fájdalom, ami benneteket ér, éppen a ti érdeketekben kell, hogy érjen benneteket, hogy Ébresszen, vagy letisztítson valamely korábban Szellem-ruhátokra esett, sötétlő sárfoltot. De akár ekként van, akár akként, az Élet nem csak más, hanem valósággal több is, mert az, amit annak éltek meg, csak látszik annak, de nem maga az Élet! Az ÉLET, s már ekként, nagy betűkkel, mindenkor azzá, és olyanná lesz számotokra, s már Valós ÉNeitek számára, amivé tenni tudjátok, mégpedig éppen azokon az Élet nevű Utakon, amelyek ekként nem
130
Tandari Éva: Más az Élet II. kötet másak: Az ÉLET építőkövei, amelyeket azonban ti kell, hogy összegyűjtsetek, és együvé hordjatok: ne legyetek Hajlék nélkül, amikor már majd a Viharnak szelei fújnak. Sokat: bizony, nagyon is sokat beszélhetnénk még e kérdésről, de mert akként érzem: itt és most ennyit elégséges volt elétek tárnom, elköszönök tőletek, ha ismét csak e kötetben is, hisz hamarosan új könyv, és új kérdések felé vezetlek benneteket, hogy annak is tudóivá, értőivé legyetek... (2005. júl. 21.)
131
Tandari Éva
Más az
Élet… III. kötet
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Az előző kötet egy nagyon is fontos és lényeges részét emeltettem át már a könyv írása közben e kötetbe is, mert kell, hogy az egyik mondattal kapcsolatban valamit lényegesen bővebben és részletesebben is elmondjak néktek. Ám most kivételesen nem a kiemelten íratott, de a szinte csak „mellékesen”, zárójelbe téve megemlített kérdést fogjuk tüzetesebben megvizsgálni, ha annak magyarázatához szorosan hozzá tartozik is a kiemelt szövegrész teljessége: „A Fény ugyanis bennetek van! Bennetek, Szellemetekben, s ekként a parányi kis Szellemi Követben, az Én-részben, hisz a Szellemi Követ Isteni Erő, amely Maga A Fény, mert Istenből van! Ti magatok hordjátok tehát magatokban A Fényt, mert az a bennetek Ős-tisztaságában megmaradt Isteni Szikra, amelyet azonban csak olyan szinten fogtok tudni érzékelni, amilyen fokon képesek voltatok levetni magatokról azokat a tisztátalanság-rétegeket, amellyel azt egykoron elfedtétek önmagatokban – önmagatok elől. S amilyen szinten képesek vagytok ismételten kibontani, felismerni, megélni és elviselni is a bennetek lévő Fényt, olyan Fénybe emelkedhettek fel a Fény által, mert olyan erősségű, azaz rezgésszintű Fény befogadására és betöltésére váltok képessé. S mert e Fény egy Tökéletes eleme mindenkor része az Én-résznek, az Én-részben lévő Fény által emelkedtek fel Tudatotokkal is, s amilyen szintre emelkedtetek, olyan szintre nyertek bepillantást azon percekben, amikor az emelkedettség csúcspontján vagytok. (Avagy mi mást tükrözne már magában az a tény is, hogy a test körüli aura-mezők is, amiként azt a Fénykörök, s azok Fény-ívei esetében tapasztalhatjátok: épp úgy hét rétegből tevődnek össze? Ám e kérdésre már külön térek majd rá, hogy e könyv oldalait ne szaporítsam a szükségesnél inkább, mert e kérdés maga külön és alapos vizsgálódást és kibontást igényel, és érdemel is...) A fontos, és a lényeges ez a mondatrész: „a test körüli aura-mezők is, amiként azt a Fénykörök, s azok Fény-ívei esetében tapasztalhatjátok: épp úgy hét rétegből tevődnek össze” A test aura-mezői, azok mindegyike Fény, annak más és más rezgésszintű elemeiből áll. Tehát nem csak magatokban: testeitek körül is jelen van a Fény, amely lényegét tekintve nem más: a bennetek lévő Fény: a mindenkor tökéletes Isteni Szikra kivetülő sugara. A test maga a legsűrűbb energia-elemekből álló képződmény az Én-rész körül, és annak szolgálatában. Amiként mondtam már a korábbi munkáink során, az Én-rész abban a pillanatban, amikor is eléri a testet öltés színhelyét, és egymáshoz vonzza majdani fizikai eszközének alap-elemeit, azaz a petesejtet és a férfi-erő sejtet, a majdani test körüli energiaburkok mindösszességét akként nyitja ki, hogy azok egymásra borulva léteznek miként a rózsa szirmai. A történés spontán mód megy végbe, az Én-rész Szellemi tudatában tárolt kép jelenik meg az egymáshoz vonzott, egységbe rendezett és betöltött sejt-pár körül. A két, egyesült sejt akkor még csak mint megtermékenyült pete létezik a fizikai szempontok szerint: de már akkor tökéletes test az Én-rész szempontjai szerint, mert az Én-rész a legelső pillanattól, s már azt megelőzően: az ÚT felvállalásának pillanatától akként éli meg a maga Szellemi Tudatában lévő energiatesteket, mint tényleges testet. Vagyis a Szellemi Követ valóban ÉL a legelső pillanattól abban a testnek, de még embriónak sem nevezhető, mert még alig is egymásba kapcsolódott sejt-együttesben, mert megéli önmaga kiterjedését, annak teljességét a majdani test már létező energia-burkaiban. Az Én-rész a ti fogalmaitok szerint a test egy parányi pontján van jelen. Ez ekként is van: a ti értelmezéstek szerint, és a ti számotokra, mert még csak a testet vagytok képesek érzékelni, s mert tudati – ismereti elemeitek közt épp csak a testet körülvevő elsődleges energia-burok, azaz az ezüstaura kapott helyet, mint létező, nem fizikai test-elem. Vagyis még csak annak észlelésére vagytok képesek, legalábbis többnyire, mert még kevés azok száma, akik az ezüstaura fölötti réteg: a Szivárvány-aura érzékelésére is képesek, s még ők sem látják azt a maga teljességében, mert az emberi agy még nem alkalmas arra, hogy a számára ismeretlen szín-tartományokat érzékelje, beazonosítsa mint látott képet. Amiként mondtam, a látás alap-feltétele, hogy az agy tudomásul vegye a szem elé kerülő tárgyat, vagyis érzékelje magát a tárgyat, amely érzékelést mint történést a látóidegeken keresztül a szem átközvetít. Ameddig az agy Tudatos agyi tartományában valamely kép nincs jelen, tehát még nem ismert, a látott kép nem is 133
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet konkretizálódik, azaz nem válik felismertté. Ha az agy képtelen a Tudatosodás bárha legalsóbb szintjének elérésére is, akkor sem válik tudottá: mit lát az illető személy, ha a szem maga ép és egészséges, vagyis teljességgel alkalmas arra, hogy a szerepét betöltse. Amilyen fokon kinyílik az agy tudati agyi tartománya, olyan mértékben lesz több és több a látóidegek által regisztrált, s a Tudat által felismert képek száma is. S ez még akkor is ekként van, és akkor is a Tudat az elsődleges fontosságú a látás valósággá válásának folyamatában, ha a látható tartományba, s a szem elé került tárgyak és/vagy személyek képe nem a tudati, de az agy látó-központjai felé áramlanak elsősorban. Sem maga a szem, sem az agy látóideg-központjai nem alkalmasak a retinahártyán rögzült kép kielemzésére: ezek csak továbbítják azt a Tudat felé, amely a kielemzést végzi, meghatározva a látott kép mibenlétét. A teljes, tehát az általatok, a magatok szintjén elérhető átlagos fejlettségű Tudat már minden egyes, a szem látó-mezejébe került tárgy beazonosítására képes, s ha a szem, és a látóidegek mindösszessége is ép, a kép ténylegesen is a látható világ részévé lesz számotokra. Aki az átlagosnál magasabb szintű tudati erők birtokosa, több tárgy beazonosítására válik képessé, mint az azonos fizikai adottságokkal bíró, de tudati erőit csak mérsékeltebb fokon használó személy. Aki viszont a tudati energiák mellett (vagy akár azok helyett!!) az Én-rész Szellemi energiáinak használatára is képes, nem csak azt fogja akként érzékelni, mint a látható tartomány képét, ami ténylegesen is az adott szint látható képei közé tartozik: azt is, s még azt, aminek látására az Én-rész Szellemi Tudata révén módja és lehetősége nyílik. Az imént nem véletlenül emeltem ki azt, hogy akár a fizikai értelemben vett, tehát a test tudati energiái helyett. Számos olyan Látó van, és volt már a múltban is (s akkor még több is, mint ahányan ma ténylegesen is Látóknak nevezhetőek azok közül, akik annak mondják magukat!) akiknek földi értelemben szinte zárt a Tudata, sőt: olyan is volt, van, és még lesz is, aki a földi értelemben vett látás képességét sem mondhatja magáénak a szem, vagy a látóidegek, esetenként az agyi látó-idegközpontok betegsége végett: és mégis többet lát, mint bárki más, ha nem is azt, amit ti a fizikai szint értelmében láttok. Nem látja a körötte lévő tárgyakat, mert azok az Én-rész szempontjából mellékesek, viszont látja az előtte álló személy Valós milyenségét, látja téves vagy helyes, tiszta vagy tisztátalan érzelmi – értelmi energiáit, mert az Én-rész látja a test körüli energia-burkokba íródott tudati-akarati energiák világosabb vagy sötétebb színképeit, s azokat közvetíti át az agy Tudatos agyi tartománya felé akként, amiként a szem közvetíti át az általa érzékelt és befogadott képet. A test körüli energiaburkokban a fizikai, a tudati, a lelki, a Szellemi, a kozmikus, az asztrális és a ketherikus energiák rezegnek. Az Én-rész érzékelheti ezek mindösszességét, viszont nem láthatja önmagát, lévén hogy a Tudat nem „Tükör” a számára, amiként nem az a test, és az energia-testek, tehát az aurák sem, mert a test az adott szint tükörképe, az energia-testek pedig az Életfilm tükörképei. A test elemei az adott szintnek megfelelő fokon besűrűsödött energiákból állnak (formától és mérettől függetlenül), az energia-testekben viszont az Én-rész által az Életfilm betöltéséhez szükséges, és az ÉN által rendelkezésére bocsájtott energiák vannak. Ezek mindösszességét érzékeli, azaz tudja és ismeri az Én-rész: ha nem minden történés során használhatja is a test-burkok mindahány rezgésszintű energiáit: ezekből ugyanis az Élet-film egyes történései során merít, mindenkor a szükséges mértékben, ha az lehetséges számára. Az Én-rész ismeri a test, és a Tudat energiáit is, és ismeri a rendelkezésére lehető Erők mindösszességét: de csak olyan szinten és olyan fokon meríthet ez utóbbiból, amilyen mértékben azt a tudati energiák lehetségessé teszik számára. Az szinte több, mint természetes, hogy az Én-rész maga mindenkor a legtisztább energiák használata felé igyekszik vezetni a Tudatot: azt a Tudatot, amelynek még csak tudomása sincs arról: milyen tisztasági fokú energiák birtokosává lehetne, mert a Tudat csak a test, és a maga energiáinak ismeretére képes és alkalmas. Ma még legalábbis ekként van, és már ma sem teljességgel, nem mindenkor, hisz az egyes szellemi történések már Tudatosan való megélése a korábbiakban megszokottnál lényegesen magasabb rezgésszintű Erők megmozdítását és időleges használatát teszik lehetővé és szükségessé is. Ezen Szellemi Történések közé sorolandó a bizonyos „Utazás”, amikor a felfelé emelkedő Én-részt még a csak részlegesen elfedett Tudat is kíséri. Ekkor a Tudat az „Én-rész szemével lát”, vagyis az Énrész által érzékelt képeket látja, de azokat még a benne, pontosabban a tudatalatti agyi tartományban lévő emlékképek, vagy vágy-képek formájában érzékeli, s nem akként, amiként azt az Én-rész érzékeli. 134
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Lényegében tehát az történik, hogy az Én-rész által átközvetített kép nyomán a Tudat emel ki a tudatalatti agyi tartományból az átközvetített kép rezgésszintjének megfelelő emlék és/vagy vágy szinten elraktározódott emlék-elemet, s azt érzékeli be akként, mint általa látott képet. Ezzel szemben a meditáció magasabb szintjén, amikor a Tudat maga már teljességgel el kell fedődjék, a Tudat teljességgel és ténylegesen is azt a képet fogja megélni akként, mint látott képet, amelyet az Énrész közvetít felé. Vagyis már nem a tudatalattiból emelkedik ki az elrejtve meglévő kép, s nem is a Tudat elemzi ki a képet: az Én-rész már a kész, kielemezett képet áramoltatja a Tudat felé, s az el kell azt fogadja mint Valóságot, még akkor is, ha az nem, vagy nem teljességgel illeszthető bele az általa ismert – megszokott és elfogadott Valóság-képzetbe. Ha már képesek vagytok éber, azaz nem meditatív állapotban is az Én-rész „szemével” látni, a test körüli energia-burkok érzékelésére is képessé váltok, éspedig nem is csak egyféleképpen, sőt! Mint ténylegesen látott kép, nem is minden esetben jelenik meg előttetek a test energia-burka, s aki ma látónak nevezi magát, sem láthatja, csak a közvetlenül a test körül lévő testburkokat, vagyis az ezüst burkot, s az elsődleges (az alsóbbrendű) szivárvány-aurát. Ezek azonban igen kevesen vannak, még akkor is, ha azt a bizonyos ezüst-aurát mind többen vagytok képesek érzékelni. S még kevesebb azok száma, akik ténylegesen értik is, amit látnak. Mert az egy dolog, hogy a színképeket érzékeli-e valaki, és ismét más, hogy képes lehet-e olvasni is a látott képekben. S éppen ez utóbbi az, ami magánál a látás tényénél is kevesebb Testvérnek adatott meg. Azok száma viszont, akik mindenkor folyamatában képesek figyelemmel követni az aura színképének változásait, és képesek megállapítani a változások miértjét is... nos, ez a ti világotokban nem is lehetséges, erre senki sem képes a Tibeti Őrizőkön, a Bermudákon, s a Föld más Energia-kapuinál Feladatot vállalt Őrizőkön és a magasabb szellemi Ébredtségi szintet elért Gyógyító – oktató Tibeti szerzetes Testvéreken kívül! Ti magatok az adott személy pillanatnyi energiaállapotát, vagy egyes, kirívóan erős színképben megjelenő múltbéli történést lehettek képesek meglátni és akár fel is ismerni, de ezt is csak esetleg: még akkor is, ha a korábbiakban leközvetített Tanítások révén ismerői lehettek az egyes színek jelentésének, hisz nem csak az adott szín, de annak árnyaltsága és a színképben rezgő energia sűrűsége is erősen meghatározza: mit jelent a látható tartomány részévé lett szín egy bizonyos személy esetében. Ahhoz, hogy erre legalább megközelítőleg választ adhasson közületek bárki is, nem csak az illető Testvért, nem csak mindahány, körötte élő személyt, és nem csak a kérdést feltevő Testvér fizikai szintű feladatainak mindösszességét, de az Életfilmet, a Lélek-szál energia-képét, az illető Szellemi Én-részének korábbi Útjait, s még az adott, fizikai testben élő Testvér mellett élők mindegyikének Életfilmjeit, s az ő korábbi Útjaikat is ismernie kellene, hisz minden mindennel, és mindenki mindenkivel összekapcsolódik. Mindezek látására és ismeretére csak az ÚR volt képes, s az Ő Visszatérte után azok, akik Véle voltak, s az Ő Kezéből vehették a Szentlélek Erejét. Ma a Tibeti Őrizők, a Föld-mélyi és a Föld Tengereinek és Óceánjainak mélyén (természetesen nem fizikai testekben) Feladatot vállalt Őrizők, s a kiemelt Szellemi Energiával bíró Tibeti Gyógyító és Oktató Testvéreknek adatott csak meg mindezek ismerete és látása, s ez talán több is, mint természetes. Ők azok, akik igazán megállapíthatják: ki az, aki gyógyulást vehet az ÚR akarata szerint, és ki az, akit a testnek gyógyulása visszavetne Útjában, így az sem véletlen, hogy ahol a földi személy akarati erői gyengének bizonyulnak, az ő segítségüket kell kérje még munkatársam is, aki maga is csak az ember erejével bírhat az adott Út, s az adott szint értelmében, még akkor is, ha ez az Erő még így is több, mint az átlagosnak nevezett emberi erő, legalábbis Szellemi értelemben, tehát nem akként, amiként az emberi erőt ma a legtöbben elképzelik. Ettől függetlenül, ha csak néhány szóban is, de felvázolom néktek a fizikai testek három, leginkább testközeli energia-burkát, s azok szerepét, mert amit mondani kívánok, éppen-hogy ezzel függ össze. Az első a test körüli ezüst-aura, amelyet test-aurának is nevezhetünk, a test fizikai energiáját, és a tudati – akarati energiát tükrözi. Ha a test, vagy a Tudat energia-vesztéses állapotban van, az ezüst-aura szinte láthatatlanná lesz, mintha beszívódott volna a testbe: és ez, ha nem is teljességgel, de ekként van. Az energia-hiányos test igyekszik energiatöbbletet nyerni, s ha ezt nincs alkalma magának a testnek megpihentetése révén megszerezni, az Én-rész a test-aurát vonzza a fizikai elem-halmaz energia szintjének megemelése érdekében mind szorosabban a test felhámrétege mellé. A negatív gondolati – 135
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet akarati energiák megfogalmazódásakor, vagy egyes negatív cselekedetek megvalósításakor is ez történik: akkor viszont maga a Gondolat, az Akarat, vagy már a cselekedet energiája kényszeríti a test energiaburkát a „beszűkülésre”. Ekként igyekszik az Én-rész a Tudat bárha a legutolsó pillanatban való ébresztésére, előidézve a Tudat szorongó állapotát annak reményében: a megfogalmazott Gondolat, ha már akarati energiává érett is, tehát már eltökélt szándékká, tervvé lépett is elő a Tudatban, nem lesz mégsem cselekedetté. A második test-közeli energia-burok az elsődleges, tehát az alsóbbrendű szivárványaura: ez a Lélekszálban lévő energia kivetülése. Ezt aktivizálja az Én-rész amikor a fentebbi formában hatni akar a Tudatra. Az ezüst-aura elvékonyodása ugyanis természetes következményként hozza magával, hogy az elsődleges szivárvány-aura közelebb kerül magához a testhez, s a korona-csakrán ekként nagyobb erővel hat az agy Tudatosodott agyi állományára is az Én-rész rendelkezésére álló Lélek-energiák összessége. A Lélek-szál a Tudat és az Én-rész közt is rezeg: de épp így jelen van az Én-rész, és annak felsőbbrendű ÉN-je közt, s amiként az is természetes, a mindenkor oltalom alatt álló Lélek-szál azon része, amely az Én-részt és a felsőbbrendű ÉN-t egymással összeköttetésben tartja, a magasabb rezgésszintű energiákat, míg az Én-részt a Tudattal összekapcsoló része a gyengébb energiákat tartalmazza, hisz ha nem ekként volna, az agy Tudatosodásra alkalmas része az Út megkezdésekor akár teljességgel kiégne a magas rezgésszintű energia hatására, hisz az agy sejtjei maguk is csaknem olyan rezgésszintű energia-elemekből állnak, mint a fizikai test bármely más része (kivéve természetesen a csontozatot, a hajat és a körmöket, amelyek a test általános energia szintjénél is alacsonyabb szintű, vagyis inkább besűrűsödött energiaelemekből állnak: ezért is, hogy azokat a Föld-test sem oldja fel, vagyis nem bontja elemeire, míg a fizikai test egyéb részeit igen.) Annak, hogy a Lélek-szál energia szintje két, egymástól eltérő rezgésszinten áll, természetesen nem csak az az oka, hogy az Én-rész ekként védi az agy Tudatosodásra alkalmas részét. Ez is oka, de az is, hogy a Tudat a maga mindenkor tisztátalanabb gondolati-akarati energiái révén maga is leárnyékolja az Én-részt véle összekötő Lélek-szálat, kiváltképp akkor, amikor az ellentéttől érkezett késztetés elfogadása felé hajlik. Ez esetben a Tudatból kiáramló gondolati-akarati energia a korábbinál is sötétebbé lesz, ami viszont azt is jelenti, hogy az Én-rész sem lehet képes a tisztátlan energiák által beárnyékolt Lélek-szál érintése révén hatni a Tudatra. Szükséges tehát, hogy a Lélek-szálat valamiképp ismét magasabb rezgésszintre emelje, de erre csak akkor van módja, ha a Lélek-energiát mind magasabb fokon vonzza a Lélek-szál ama kicsiny részére, amelyen keresztül hatnia kell a Tudatra. A Szellemi Én-részt már a lefelé vezető Út során is teljességgel beburkolja a Lélek-szálban rezgő Erő: ekként lehetséges csak úgy átjutnia a Kozmikus Téren, s ekként vonhatja csak magához az Életfilm értelmében szükséges energiákat akként, hogy ő maga megőrizze a maga tényleges tisztasági fokát, és megőrizze a benne rezgő Isteni Szikra tökéletes Tisztaságát is. Ekként viszont nem csak őt, tehát az Énrészt, de az általa megfogalmazott test egészét is már kezdettől, az első két sejt egységberendezésének pillanatától kell, hogy beborítsa ugyanaz a Lélek-energia: s ez a burok a test teljességét is ekként öleli magába. Lényegében a Fent értelmében ez volna a test elsődleges energia-burka, ha a tudati - akarati energiák, s a fizikai szint önenergiája a ti szintetek értelmében még nem kellene hogy a test, és az elsődleges szivárvány-aura közé ékelődjék. Ha ezt lehetővé nem teszi a Kegyelem, a test egyetlen sejtje sem maradhatna meg jelen formájában: a test-sejtek „anyaga”, a sűrű energia-elemek úgy olvadnának el a Lélek-energia lényegesen magasabb rezgésszintű áramában, miként a vaj a Nap sugaraiban. Az Út értelmében e két nem fizikai test-burok az, amelyet igazán a magatokénak vallhattok, s amelyeknek energiájából meríthet a test és a Tudat egyaránt. És most erre is kitérek egy pár szó erejéig, hogy értetté tegyem: mit is akarok mondani ezzel. Amikor tudati – érzelmi vagy akár fizikai értelemben mélyponton vagytok, érezni nem érezhetitek, csak a szűk fizikai testet, akként élve meg annak érzetét, mint valami börtönt, vagy kalodát. Egy bizonyos szint eléréséig, és bizonyos Bölcsességi elemek megismeréséig ez ekként is van: valójában csak a testben, a test és a Tudat erőit használva léteztek. Addig, amíg már tudói nem lehettek annak: mennyire nem azok vagytok valójában, akiknek vélitek, és megélitek magatokat, vagyis mennyire nem a test vagytok, és mennyire nem a test késztetéseit kell elfogadnotok és követnetek. 136
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet És ekként van egy bizonyos szint eléréséig még e Felismerés megszerzését követően is, hisz ha a Felismerést elméleti formában már a magatokénak tudjátok is, mégis abba a szűk testképzetbe zárva kell járjátok Utatokat egy hosszú, bárha mégis oly rövid életen át, mint korábban. De míg ez korábban, még a korábbi Ébredtségi szinten nem vált Tudatos érzetté, egy bizonyos Bölcsességi fokot elérve, már a Felismerés birtokában tudottá, s mint tudati ismeretelem, jelzés-értékűvé is lesz számotokra, mert az egyes hibák az addig rendelkezéstekre álló Erők csökkenését is magukkal hozzák, vagyis ismétcsak a test, és a szorosabb értelemben vett testi Tudat energiáit használhatjátok, de már nem vonhatjátok magatokhoz Akaratotok révén a test körüli Energia-mezők energiáit: vagyis bezáródtok a testbe és annak Tudatába. A test még ekkor sem jelez: de a Tudat már „fuldoklik”, s ezt nem egyszer mint testi érzetet, mint fizikai tünetet érzékeli maga a test is, amely „szűk börtönévé” lett a magasabb rezgésszintű Erőkhöz szokott Tudatnak. Addig, míg e Felismerés birtokosává nem lesztek, természetesen mindenkor, mindahány szinten a test lesz az elsődleges, és egyetlen ismert-elfogadott megnyilvánulási forma a Tudat számára is, mert amiként mondtam, a Tudat maga is a testtel azonosítja magát. Ugyanez, és ez is természetes, vonatkozik mindazokra is, s azokra még kiemeltebb formában, akik akár a Föld alsóbbrendű Fényköreiben, akár bármely más bolygón és/vagy bolygó-képzeten, de máig csak az első, valamint a második Fény-kör egyes Fény-íveiben járják Útjukat. Azokra, akik még csak a testben, majd a testben és a Tudatban élnek, nem ismerve, és nem is fogadva el, csak a testnek késztetését, amelyet fokozatosan tanul meg irányítani a Tudat; ahogyan az a ti bolygótokon, és a ti szinteteken élőknél is volt. De ez még ekkor is csak a Tudat, éspedig az alsóbbrendű „ösztön-én” Tudatosodottsági fokát elért Tudat, amely lassan lép ki a „test árnyékából”, azaz lassan tanulja meg a test késztetései fölé helyezni a benne lévő, egy halvány árnyalattal már magasabb rendű késztetéseket, s még ennél is lassabban válik képessé arra, hogy a maga késztetései fölött elfogadja és elismerje a Szellemi Követ, vagyis az Én-rész mégmagasabb szintű késztetéseit mint elsődleges irányadó Erőt. Ti magatok már e szint elérésére törekedtek, vagyis: erre kellene, hogy törekedjetek, és többnyire erre is törekszetek, már ismerve a testet, a Tudatot, és felismerve e kettő külön-valóságát úgy az egyes késztetések, mint a testi érzetek nyomán kélt tudati érzetek: a megelégedettség, vagy annak ellenkezője, a kudarc-érzet, vagy a lelkiismeret furdalás megélése révén. Legalábbis azok többsége, akik ma a Föld színén járják Útjukat, elértek e Bölcsességi szintre, s ti, akik már a Tanítások ismerőivé is lehettetek, még inkább. S mert ez ekként van, ti már kell, hogy tudjatok különbséget tenni a helyénvaló, és a helytelen testi késztetések közt: amiként már tudtok is, és tudnotok kell (vagy ezt még inkább csak kellene, de az ismeret nem mindenkor válik igazán gyakorlattá!), csak a Tudat magasabbrendű: s nem a test alsóbbrendű, azaz ösztöni késztetései szerint cselekedni. Akként kellene tehát cselekednetek, amiként azt a Tudat irányítójától; az Én-résztől érkezett késztetés rendeli számotokra: a benső Én, amelynek szava mindenkor tisztább, mint a „tudati-én” szava, és nagyságrendekkel tisztább mint az alapszintű, a testi, azaz az „ösztön-én” szava és késztetése. Az alsóbbrendű Én-érzet tudati képe, ha még ez az ÉN tényleges ébredtségi fokozatának megfelelő, egyetlen Lét-érzetet adó ismeretelem, a testet természetes közeggé teszi a Tudat számára, amely csak a számára kellemetlen vagy kritikus élethelyzetekben érzi szűknek a test-börtönt. Azon kívül viszont, ahogy azt ti magatok is kifejezitek a nagyon is találó magyar szavakkal; „jól érzi magát a bőrében” az illető. Ugyanez azonban elmondható minden más szintre ért Úton-járó esetében is. Ameddig képesek vagytok a belső Én szavát meghallani és készek, és képesek vagytok azt követni, ti is a helyeteken érzitek magatokat (legalábbis többnyire), s csak ha valamely hibát elkövetitek, vagy az elkövetés szándéka megérik bennetek, s már akarati erővé válik, lesz szűkké számotokra a test. (Egy ideig legalábbis, s mert e Lét-érzet oka ennél összetettebb formában is jelentkezik, vagy jelentkezhet egy bizonyos szint után; hamarosan annak miértjére is rátérek!) Az ekként megfogalmazódott Lét-érzet oka az, hogy a test energia-burkaiban lévő Erő alapvetően szabad teret kapva áramlik a testbe az egyes test-csakrákon keresztül, mindenkor az Én-rész, és a Tudat tényleges Ébredtségi szintjének megfelelő fokú energiához juttatva magát a testet is. Ha az ezüst-aurában felgyülemlenek a Tudat s az Én-rész Ébredtségi szintjének már nem megfelelő negatív gondolati – akarati, vagy cselekedeti energiák, vagy ha a kimondott, tisztátalan, esetleg hamis, vagy épp a 137
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet kimondatlan maradt szavak végett az ezüst-aura „besűrűsödik”, s már annak nyomasztó, nem egyszer „fullasztó” érzetet adó energiája áramlik a negatív gondolati – akarati energiák hatására amúgy is szűkké vált, vagy akár teljességgel bezáródott (eltömődött) test-csakrák felé, a sűrű energiák a test teljességét is elzárják az elsődleges szivárvány-aura magasabb rezgésszintű erő-elemeitől. A test ekként ténylegesen is szorongattatott helyzetbe kerül, amiként a Tudat is. Igaz viszont az is, hogy a Tudat abban a mértékben fogja érzékelni a test szorongattatott helyzetét, pontosabban abban a mértékben fogja azt annak megélni, ami, amilyen fokon képes felismerni a hibát, legyen az gondolati, érzelmi avagy cselekedeti tisztátalanság. Ha még maga a Tudat sem képes ezek tisztátalan, vagy bármely más formában helytelen voltát felismerni, a test sem érzi meg az energia hiányát, mert a test, mint eszköz, mindenkor csak azt, és akként érzékeli, aminek érzékelésére a Tudat képes. A földi értelmezés szerinti légszomjat is a Tudat érzékeli, bárha az a testben jelenik meg, mint testi tünet. Ekként kapcsolódik egymáshoz a test és a Tudat magasabb rendű értelemben is: a Tudat hibáját a test fogja jelezni, és ismételten csak a Tudat felé adva jelzést: valahol valami nincs rendjén. Amilyen mértékben képessé váltok a test már a helyesen megfogalmazott tudati – akarati késztetések révén való irányítására valamely cselekvések felé, olyan mértékben lesztek képessé a test az egyes csakrák révén az ezüst, majd az elsődleges szivárvány-aura energiáinak bevonzására és használatára. S ez még akkor is így van, ha mint fizikai testben élők, nem lehettek képesek, csak az ezüst-aura mind teljesebb mértékben való betöltésére. Vagyis arra, hogy az ezüst-aura energiáinak teljességével éljetek, már akarati úton merítve a következő, azaz a szivárvány-aura energiaelemeiből is. Aki már a test és a Tudat szerepét, majd a Tudat, a Lélek-szál és az Én-rész szerepét megfogalmazó Felismerés birtokosává lett, különbséget tudhat tenni a test korlátai, valamint a Tudat, a Lélek és a Szellem Erőinek Szabadsága közt (és ez az, amire már kevéssel fentebb is utaltam). Viszont tudójává lesz annak is, hogy csak a Tudatnak a testtől való függetlenítése révén és ennek mértékében élheti a Tudat a Lélek és a Szellem már valós értelemben vett Szabadságát. Vagyis csak olyan mértékben lesz, lehet képes az ezüst-aura energiájának mindinkább való bevonzására és felhasználására, s csak olyan mértékben meríthet a szivárvány-aura energiáiból is, amilyen fokon képessé válik megélni önmagát, mint Tudatot, és amilyen fokon képes önmaga, mint Tudat is az Énrészbe illeszkedni. A következő, tehát a harmadik testkörüli energia-burok a magasabb rendű szivárvány-aura. Ez már csak részben a Lélek-energiákat, részben azonban már a Szellemi Én-rész önenergiáit tükrözi, azokat tartalmazza. Az Én-rész nem egy esetben nem bonthatja ki azonnal a magával vitt Erők mindösszességét, és hogy azon erők jelenléte ne legyen hatással egy bizonyos Feladat kezdetéig a Tudatra, s még a fizikai testre sem, azon Erőket már a test foganásakor e második szivárvány-aurába kell áramoltassa, hogy csak az adott percben, egy bizonyos életszakaszban, esetleg egy előre meghatározott történés tényleges bekövetkeztekor vonzza magához. Ebből az energia-készletből az Őrszellem áramoltathat az Én-rész, a Tudat, vagy a fizikai test felé, ha arra igazán szükség van, annál is inkább, mert a Perc elérkeztéig az Őrszellem feladata az energia oltalmazása. Ez azt is jelenti, hogy már az Én-rész sem férhet hozzá: ő is csak kérheti az Őrszellemet annak alááramoltatására. Amikor viszont az Életfilmben megjelölt Perc ténylegesen is elérkezik, az Énrész felé spontán áramlik az Erő, amelynek használata is spontán válik tudottá, ismertté számára, majd az ő közreműködése révén a Tudat számára is. Ezek természetszerűleg nem fizikai értelemben vett energiák: Szellemi Erők, amelyeket az Én-rész a korábbi Utakon, vagy azok valamelyikén bontott ki magában, s amelyeket ismét használnia kell, de már csak bizonyos, az Út és az Életfilm értelmében elé, azaz még inkább csak a test és a Tudat elé álló történések bekövetkezte után. Lévén hogy azon Szellemi Erőket egyszer már megszerezte, kibontva magában az ehhez szükséges Bölcsesség-elemeket, s gyakorlati szintre emelve azok mindegyikét is, ezek ismételt megszerzésére nincs szüksége. Azok adott esetben készen a rendelkezésére állnak, mint jogos tulajdonai, amelyektől azonban az adott szinten az Út korábbi szakaszában végrehajtandó, s csak fizikai értelemben vett feladatok olykor meglehetősen hosszú sora választja el mindaddig, míg a feladatok 138
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet elvégzése révén meg nem szünteti, vagy inkább szüntetteti a testtel és a Tudattal a távolságot önmaga, s az Út megkezdése pillanatában még önmaga elől is elfedett, magasabb rezgésszintű Szellemi energiaelemekből álló szivárvány-aura közt. A test tehát elsőként önmagát töltötte be – önmagával: vagyis a Tudatban megfogalmazódott a testi értelemben vett „én-érzet”, majd az „én-tudat”. Eztán a Tudat kell betöltse önmagával önmagát, már akként, hogy mindinkább függetleníti magát a testtől, maga mögé utasítva a testet, mint irányító elemet. A gyermek mindmáig először a testi érzékelést ismeri meg, majd megismeri magát a megismerést, és ezen keresztül a megismerőt is, vagyis a Tudatot. A test, mint fizikaivá sűrűsödött energia-egység teljes betöltése spontán mód adódik, a szint törvénye értelmében, mint fizikai történés. Ugyanez már nem egészen mondható el tudati értelemben. A Tudat lassanként tanulja meg a test önmagával való azonosítását: a kicsiny gyermek még összekeveri az énérzetet a te-érzettel, mert még nem a Tudatban: az Én-részben él, ha az Én-rész ismeretelemeit nem közvetítheti is a környezete felé, éspedig éppen hogy a szint, s a Tudat fejletlen volta végett. (S itt a gyermek Tudatának fejletlen voltára csak úgy gondolok, mint a körötte élő felnőttek Tudatának fejletlenségére! A gyermek Tudata ugyanis a ti fogalmaitok szerint fejletlen: a ti Tudatotok viszont még a Szellemi Igazságok felismerésére, el, - és befogadására az, s ez, bárhogy lázad is sokakban az önérzet, bizony: ekként van! Ekként, még akkor is, ha elméletben tudói vagytok, vagy lehettek sok mindennek: ám az elmélet még nem gyakorlat.. – s ez akár naponta is beigazolódik, csak kellő alázatra van szükség ennek fel, és elismerésére...). Ugyan a test fizikai ereje is fokozatosan növekedik, de a test elsődleges betöltése teljességgel független a Tudat akaratától. A tudati erők mozgósítása és használata azonban nem függetleníthető teljességgel magától a Tudattól, ekként az Én-résztől sem, amely a tudatosodásra alkalmas agyi állomány mindinkább való aktivizálására kell törekedjék mindaddig, míg az el nem éri az Életfilm betöltéséhez szükséges alap szintet, vagyis míg a Tudatosodásra alkalmas agyi állomány el nem indul a Tudatosodás felé vezető úton, magába zárva a legfontosabb, bár még csak fizikai szintű ismeretelemeket. Ezután a Tudat már a maga erejére kell hagyatkozzék, törekedve a még magasabb szintű ismeretek megszerzésére, egészen a ti szintetekig, ahol is már nem is annyira a Tudat, mint inkább az Én-rész kell a Tudatosodás mind magasabb szintjének elérése felé törekedjék, bár még csak akként, hogy a benne lévő Ismeretek kibontására és azok gyakorlatbani, mind tökéletesebb formában való megvalósítására törekszik, s ennek érdekében akként igyekszik a Tudat révén a testet irányítani, hogy a test a benne, tehát az Én-részben lévő Ismeretelemek kibontását, és a magatok valótlan Valóság szintjére emelését lehetővé tegye. Ehhez már kell, hogy a Tudat maga is felismerje és elfogadja az Én-rész késztetéseit a saját késztetései fölött, vagyis kell, hogy arra a bizonyos benső Hangra tudjatok hagyatkozni. Ez persze nem megy zökkenőmentesen, sőt! Csak itt kezdődik tán igazán a Felfelé vezető Utak nehézség-sorozata, mert az ellentét a test elsődleges fontosságáról igyekszik meggyőzni a Tudatot, akár olyan Élethelyzeteket is teremtve a test számára, amelyek mindenképp a test felé fordítják a Tudat figyelmét. Ezzel az az ellentét nagyon is nyilvánvaló célja, hogy ne engedje a Tudatot kitörni a testből, még akkor se, ha annak már a szó legszorosabb értelmében kellemetlen érzetet ad a test, és nyűggé lesz a test mindahány, csak földi és csak testi értelemben vett igénye, azok kielégítése. És mégis kell, hogy szinkronba igyekezzen hozni az egyes feladatokat, egyként biztosítva a test útját, annak létben maradását, de már a maga Útját, éspedig a magasabb rendű értelemben vett Útját is megkeresve, megtalálva és biztosítva. A test útját a test alap szintű igényeinek kielégítése révén biztosíthatja. Ez viszont természetes folyamatként adja azt, hogy a maga Útját is csak a maga alapszintű igényeinek kielégítése révén biztosíthatja. A test, mint fizikai elem-halmaz, még csak a fizikai igényeket támasztja a Tudattal szemben. A Tudat ezzel szemben már a magasabb rendű, nem fizikai „táplálékot” igényli, s már nem a fizikai értelemben vett, de a „lelki és Szellemi hajlékot”, hogy ne csak Élete legyen, de Otthon is érezhesse magát abban a testben, amelyet már nem mindenáron kiszolgálnia: már csak létben tartania és vezetnie kell, már akként, hogy annak révén ő maga is a néki szükséges és megfelelő „táplálékot” szerezhesse meg magának. Azt, amelynek megszerzésére épp úgy megkapja a késztetést az Én-résztől, miként a test eledelének megszerzésére vonatkozó késztetést a testtől. A test, ha ténylegesen is 139
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet megkapja mindazt, ami az Út értelmében szükséges számára, mindenképp jól fogja magát érezni – önmagában, vagyis a Tudatban is a test megelégedettségi érzete nyilvánul meg. (S ez, tehát a test ténylegesen vett igénye egyénenként is más és más: de sohasem a túlzó, a kirívó, a hivalkodó fizikai elemek lesznek azok, amelyeket a test igényel, legyen szó élelemről, öltözékről, pihenőhelyről, vagy bármi másról, mert erre, tehát a „luxus-minőségre” nem a testnek: mindenkor csakis a Tudatnak van szüksége, amely megrekedt a hamis értékítéletben, megkötve abban a fizikai testet is, amely, mint teljességgel atavisztikus, azaz az ösztön szinten álló elem a ténylegesen szükségessel is „beéri”, s annak révén is rendeltetés szerűen fog működni, még akkor is, ha a tudati késztetéstől függetlenül is kész a legkényelmesebb létformába igazodni!) Ha tehát a test elégedett, a testi érzet a Tudatban is megjelenik. Ez viszont még csak annyit jelent, hogy a test maga teljességgel beilleszkedett az elsődleges testburokba, amely azonban mindenkor jelzi, ha a test valamilyen irányban túlzottan eltér az előzetesen tervezett, az Én-rész által meghatározott „paraméterektől”. E jelzést mindenkor megszüntethetitek a Tudat hibás késztetéseinek korrigálásával. Ha a test túltáplált, vagy ennek ellenkezőjeként alultáplált, az energia-burok, és a test tényleges fizikai elemei közt egy bizonyos, meglehetősen kellemetlen érzetet adó disszonáns rezgés következik be: a fizikai testsejtek elemeinek energiája mindkét esetben a számára ideális Egész-S-Ég-i állapottól eltérővé lesz, s ekként egy alsóbb szintű rezgéstartományba kerül, amelyre viszont már taszítólag, vagy nyomasztóan hat az ezüst-burok elemeinek mindenkor egységes szinten maradó rezgése. Ez természetesen először is magában a fizikai testben ad kellemetlen érzetet, kihatva az agy Tudatosodott részére is, amelynek akarati elemeit kell, hogy korrigáljátok ahhoz, hogy a test tényleges igényeinek biztosítása révén a test-elemek rezgésszintjét mindinkább az elsődleges energiaburok rezgéséhez igazítsátok. Vagyis a tudati – akarati képet felülvizsgálva meg kell állapítanotok a helyes táplálkozási módot, több, vagy kevesebb, vagy teljességgel másféle táplálékot biztosítva az eszköznek, amelynek révén annak energiaszintje a leginkább megközelítheti az elsődleges energiaburok rezgésszintjét. A Tudatnak csak addig adja meg a teljesség-érzetet a test körüli, s a test védelmét szolgáló elsődleges energia-burok, az Ezüst-aura, míg maga is azonosul a testtel, és amíg elégségesnek is tudja érezni a testi igények kielégítésének feladatkörét. Egy idő, pontosabban egy bizonyos Bölcsességi fok elérése után azonban a Tudat automatikusan felismeri: mennyire nem lehet csakis a test mindenáron való szolgálata a feladata: s mert ez ekként van, s mert a Tudatban van meg végül is az Egy-Én-i Akarat megfogalmazásának és megélésének képessége, a hiányérzet maga adja meg számára a késztetést, hogy valami más, valami több felé haladjon, olyas valami felé, amelyet nem szerezhet meg csak a test szolgálata révén, s amelyet nem szerezhet meg csak a test körüli ezüst-aurában lévő energia el, és befogadásával. Ezen az ébredtségi szinten már kell, hogy a Tudat olyas Bölcsességek megszerzésére törekedjék, amelyek felé haladva egyszersmind a második energia-burok, tehát a szivárvány-aura elemeit is mindinkább magához vonzza, hisz egyik történés nem valósítható meg a másik nélkül: a magasabb rendű Bölcsesség-elemet csak a Szivárványaura energiáját magához vonzva szerezheti meg, és fogadhatja magába, viszont a magába zárt Bölcsesség-elemek nélkül nem lehet képes a szivárvány-aurában lévő magasabb rendű Energiák bevonzására sem. Az is igaz viszont, hogy a már megszerzett Bölcsességelemek még több és több energia bevonzására teszik alkalmassá, amelynek révén aztán ismét új, és még újabb Bölcsesség-elemek megismerésére és kibontására nyílik lehetősége, majd egy bizonyos Bölcsességi szintet elérve a többletenergia használata révén a már megismert és kibontott Bölcsesség-elemeknek a test által történő megvalósítására is törekedhet. E Bölcsesség-elemek közül, és ez is természetes, éppen az a legelső, és tán a legfontosabb, amelynek révén a Tudat felismeri a maga tényleges feladatát és szerepét, a fizikai eszközhöz fűződő kapcsolatát, és képes már ténylegesen is megfogalmazni a maga, és a test egymáshoz való viszonyát. Amig ez a Felismerés meg nem fogalmazódik a Tudatban, az csak a test szolgálatát végzi, amelyhez viszont számára sem szükségeltetik, csak a test körüli elsődleges energia-burok energiája, hisz a magához vonzott energiák használata révén, legyen azon energiák rezgésszintje bármely magas szintű energia: továbbra is csak a testet szolgálná. S az ez esetben már szinte teljességgel mellékes is: csak a test létben maradásához elengedhetetlenül szükséges, szinte ősi cselekvéseket végzi, vagy a benne magában 140
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet megfogalmazódott igények kielégítéséhez szükséges cselekvéseket: s ez utóbbiak olykor akár meglehetősen magas szintű, és összetett cselekvések is lehetnek; mégis csak a korábbi, az ősi ösztönt kielégítő cselekedetek érték szintjén megmaradt cselekvések lesznek, mert a cél, amely a cselekvőt vezérli, ugyanaz, mint amely cél a csak ösztön szintű, ősi cselekedetnél megrekedt Tudatban is él, vagyis a test szolgálata. Ahhoz tehát, hogy a cselekedet értéke ténylegesen is növekedjék, kell, hogy a cselekvés miértje, a cselekedtető szándék értéke növekedjék. Ha a test jólétének eléréséhez vezető út a számtalan, s még annál is több fizikai szintű ismeretelem megszerzésén át vezet, de a szándék és a cél csakúgy a test elsődleges szolgálata marad, a Tudat megannyi erőfeszítése kárba vész, mert a cél értéke, s ekként a cselekedet értéke sem növekedett. (Ha igazán, már felsőbbrendű értelemben véve önmagában, tehát bármely magasabb szintű szándék és Cél nélkül is Érték volna mindaz az ÉN, és végső felbontásban a Szellem számára, amit bárha a legmagasabb fokú fizikai szintű képzettség révén magába zárhat egy-egy földi elme, nem volna szükség arra, hogy a korábbi úton már megszerzett fizikai ismereteket mindahány Út kezdetén ismételten is meg kelljen tanulnotok: azt készen közvetíthetné át a Tudat felé az Én-rész! Márpedig ez ekként van: aki a korábbi úton tanár, vagy akár rangos kutató, tehát magas képzettséggel bíró tudós volt, csak úgy magába kell zárja egy újabb Úton, az új test Tudata révén mindazt, amit egykor tudott, s akár oktatott is, mint a körötte élők bármelyike, s még az sem biztos, hogy képessé válik ugyanolyan tudati képzettségi szintet elérni, mint a korábbi Út során, vagy mint amit bárki más elér akkor és ott. A földi értelemben vett tudáselemeket ugyanis nem őrzi meg a Szellem. Csak azok megszerzésének energiái: az ok, a szándék, a Cél energiája épül be az Én-részbe. S ha a szándék, a Cél továbbra is csak a földi szintű érvényesülési vágy megélése, és/vagy a testi igények kielégítéséhez vezető út kiépítése, csak ez: vagyis a legősibb ösztöni késztetések kielégítésének igényének és vágyának igencsak alacsony rezgésszintű energiája épülhet be az Én-rész-be, s akkor bizony az, aki mint tudós, tanár, vagy akár művész (stb.) valamely kiemelkedően magas szinten érezte állani magát a Föld színén, nagyon is „alacsony polccal” kell beérje „Szellemi besorolását” illetőleg...) Amiként fentebb mondtam, egy bizonyos Bölcsességi fok elérése után a Tudat automatikusan felismeri: nem lehet a test mindenáron való szolgálata az elsődleges feladat a számára. S mert ez ekként van, kell, és fog is törekedni arra, hogy változtasson helyzetén, annál is inkább, mert benne, vagyis A Tudatban van meg akarati képek mindösszessége, azok megfogalmazásának és megélésének képessége. Az az akarati Erő, amelyet korábban még a test „akaratának” érzett, s akként is fogalmazott meg, holott a test, az eszköz nem tud akarni, mert arra csak ő, tehát a Tudat képes, éppen azért, mert a test csak „az”, de nem Ő! Ugye, érezhető a kifejezések, a megfogalmazások közti különbség: a test a tárgy, míg a Tudat a tárgy használója: a Tudat A Valaki, A Személy, míg a test olyan csak a Tudat „kezében”, mint fodrász kezében az olló, hogy kis munkatársam kedvelt hasonlatával éljek...) A Tudat tehát a háttérbe igyekszik szorítani a testet, s a test körüli teendőket, mert maga a feladat válik kevéssé számára, s az lesz az, amely végett megkötözve érzi magát, s amely végett ki akar törni a szűknek és kényelmetlennek érzett korlátok közül. Azon korlátok közül, amelyeket még csak nem is mindenkor, sőt: elsősorban nem a fizikai szintű ismeretek végett érez, hisz aki már igazán sok fizikai szintű ismeretet magába zárt; az vágyik a leginkább valami más, valami több, valami „sosemvolt”, megfoghatatlan és kifejezhetetlen, kimondhatatlan után, mert aki már igazán „sokat” tud, az tudja igazán: mennyire nem tud semmit! Nem a földi szintű tudás mennyisége, vagy minősége adja tehát a bezártság-érzetet a Tudat számára: hanem az az energia, amelyet a csak földi szinten értéknek számító ismeretek és cselekvések révén magához vonzhat. Tehát az általa elérhető ERŐ lesz kevéssé számára: hisz a fizikai szintű Tudás révén is szert tesz bizonyos rezgésszintű energiára, de amiként mondtam, ha a Tudás megszerzése nem kötődik össze valamely magasabb rendű, azaz már Szellemi Céllal, a megszerezhető ismeret által bevonzott energia rezgésszintje sem lesz magas fokú, megmarad a test körüli ezüst-aura tényleges energia szintjén, amely még akkor is lényegesen alatta marad a szivárványaura rezgésfokának, ha a Tudás, mint agyi energia, mindenképp magasabb rezgésszintre emeli az ezüstaura teljességét is. Ezzel egy időben 141
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet viszont nem segíti elő a két egymást követő energia-burok közti távolság csökkenését, hisz a két testburok mindenkor szinkronban, egymáshoz viszonyítva mozdul. Ha az ezüstaurába bizonyos mennyiségű, de nem magasabb rendű, tehát nem lelki – Szellemi, csak fizikai és tudati energia épül be, az ezüstaura vastagabbá válik: viszont ennek megfelelő mértékben kerül távolabb magától a fizikai testtől a szivárvány-aura, hisz a Tudat nem magához vonzani igyekezett azt valamely magasabb rendű Cél megfogalmazásával, hisz nem a Szellemi Követ szándékát akarta betölteni! Így azonban továbbra sem meríthet, csak a test rendelkezésére álló elsődleges Erő-mezőből (amely ekként még csak nem is teljességgel tiszta Energia!), amiként az általa megmozdított, s a folyamatos mozgásban tartott, s éppen hogy a mozgás révén mennyiségileg: de nem minőségileg megváltozott, azaz megnövekedett energia is csak a test energia-mezőjébe áramolhatott vissza mint energiatöbblet. Ennek révén tehát nemcsak hogy nem csökken: állandó marad, vagy akár meg is növekedik a távolság az ezüstaura és a szivárvány aura közt (s így természetesen a fizikai test, és a szivárvány-aura közt is), hisz a kettő közt nem növekedett a Szellemi Követ Akarata révén megfogalmazott, s a Tudat által megvalósított akarati Erő vonó ereje, sőt! A tudat akarati ereje növekedett, akár teljességgel is elnyomva a magasabb rendű, azaz a Szellemi Tudat minden késztetését, ahogy az nagyon is sok tudós esetében megfigyelhető volt, akik csak azt kutatták, ami a fizikai, a testi, figyelmen kívül hagyva, és teljességgel elvetve mindent, ami Szellemi és Isteni. A Tudat tehát elégedetlenné lesz a maga test körüli feladatával, mert gyengévé és kevéssé lesz számára az az energia, amelyet a test igényeinek, vagy a maga Akaratának betöltése során magához vonzhat. S mert ez ekként van, már törekedni fog arra, hogy a számára szűkké és gyengévé lett energia-burkot megnövelje és felerősítse. Ezt ugyan még ne mint akaratlagos elgondolást: inkább mint a Tudat „ösztönös” cselekvését, vagy még csak mint cselekvési szándékát értsétek, amely viszont már mint megfogalmazott szándék is ad egy bizonyos mennyiségű, s már ténylegesen is értékelhető többletenergiát a Tudatnak, ha azt még nem a szivárvány-aurából meríti is, de még az Én-rész közvetíti át felé. S épp ennek a legelső kicsiny energia-morzsának lesz aztán köszönhető, ha annak mibenlétét ténylegesen is képes felismerni a Tudat, hogy mint nem fizikai test-elem, már nem csak a test fizikai, de mindinkább a maga nem fizikai táplálékát igyekszik megkeresni és magához vonzani, hogy ismét könnyűnek és szabadnak érezze magát. Minél fejlettebb a Tudat, annál inkább a magasabb szintű energiákra lesz szüksége. Ennek megszerzésére viszont csak akkor, és akként nyílik módja, ha az Én-rész irányítása alá helyezi magát, amely az ezüst-aura, és az elsődleges szivárványaura egyesítésére törekedhet oly formában, hogy mind több és több energiát igyekszik átemelni a szivárvány-aurából az ezüst-aurába, amelyen keresztül aztán ő is magához vonzhatja a maga megnövekedett energia-igényének megfelelő rezgésszintű energiát, annak egy bizonyos részét átközvetítve a Tudatnak, emelve a Tudat rezgésszintjét, s ekként az agy teljességének, azaz mindahány agyi tartomány minden egyes agysejtjének energia szintjét is. Mindezt viszont nem teheti meg az Én-rész akként, hogy eközben magát a testet meghagyja a maga korábbi állapotában: azt is nemesítenie, finomítania, vagyis tisztítania kell, ami által a test energia-elemei is magasabb rezgésszintre emelkednek, mindinkább magukba zárva az ezüst-aura energiáit. Mindehhez, és ez is természetes, elsősorban a Test-tudatnak kell a felsőbbrendű Tudatba, azaz a Szellemi Követ Tudatába mindinkább beilleszkednie, amelyből a tisztább energiákat magához vonzhatja, amely energiák révén a tisztább késztetések megfogalmazása és betöltése felé vezetheti magát az eszközt, azaz a testet is, amely betöltött késztetések révén aztán a test elemei is tisztábbakká lesznek, finomodnak. E „láncreakció” beindítására azonban csak akkor van módja a Tudatnak, ha igazán fel tudja mérni: melyek a test tényleges igényei, és melyeket fogalmaz meg csak ő maga, mint a test számára fontos dolgokat. Ehhez viszont ismernie kell önmagát is, hogy megismerje, és magasabb szintre emelhesse a test elemeit is. Ha a test igényei, szokásai változatlanok maradnak, a tény maga jelzi a Tudat, és az Én-rész milyenségét is, amellett, hogy nem is emelkedhet a testsejtek rezgésszintje, mert megkötve tartja azokat az a szint, amelynek energiaszintjéhez az adott cselekedetek még tartoznak. Ez még akkor is így van, ha a cselekvést végző személy Tudatával, de valóban még csak elméletben tudja: helytelenül él és/vagy cselekszik, és tudja azt is, de szintén csak elméletben: miként kell, vagy inkább csak kellene cselekednie, avagy élnie. A hibásan megélt gondolati – akarati és/vagy érzelmi erők nem hogy segítenék: visszább léptetik a Tudatot ha az csak a test érzékelésére, s a testi energiák, és a maga alsóbbrendű tudati erőinek használatára válik 142
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet képessé, megfosztva önmagát a testet körülvevő aurák magasabb rendű energiáitól, még akkor is, ha elméletben már tudja: mi volna a helyes, de az elméletet nem tudja, vagy nem akarja gyakorlattá változtatni. Ez, hogy valamelyest képi formába öntsem mondandómat a könnyebb érthetőség kedvéért, azt jelenti, hogy aki még az alsóbbrendű értelemben megfogalmazott cselekedetekben képes megélni, azaz használni az Én-rész által bevonzott mondjuk Marsikus energiákat, vagy a Skorpióra (stb.) jellemző energiák elemeit csak a durvább formában használja, ha tudja is: mit, mikor és milyen fokon rontott el, a tudati ismeretelemtől függetlenül is a Marsikus vagy a Skorpióra (stb.) jellemző alsóbbrendű energiákkal terheli meg önmagát, mert a test még a cselekedeti energiák függvényében maradva működik, s az elméletben már megfogalmazott tudati energiák kihasználatlan maradtak. Amint tudjátok, mindahány Kozmikus testnek, azaz minden egyes bolygónak és/vagy Csillagnak megvannak a maguk pozitív és negatív jelleget képviselő energiái, amellett, hogy a pozitív Erőként ismert energiát is lehet negatív, s a negatívnak ismertet pozitív értelemben is használni, még akkor is, ha a ti szinteteken jobbára az egyes bolygók és/vagy Csillagok negatív energiája érvényesül mint ható erő, akár önmagukban, akár akként, hogy az adott Égitest bevonzott pozitív energiáját más, negatív hatást adó energiák támadják, s akár felül is írják. Pedig ha ugyanezeknek a Kozmikus erőknek a pozitív értelemben való használatára törekszetek, s a Mars harciasságát, erőszakosságát nem a ti szinteteken ismert és megszokott formában és értelemben, de mint végtelen szorgalmat és kitartást adó Tiszta, legalábbis lényegesen tisztább energiát használjátok, a hatása is mássá lesz, s nem rombolni, de építeni fog bennetek és köröttetek egyaránt. Ha a Cél, amelyben kitartásra törekedtek, emellett már még csak nem is a fizikai célok valamelyike, de már a nagyobb magasságok elérése, azaz Szellemi Cél, ez az Erő többszörösen fejti ki hatását, mert a Tudat pozitív erejét az Én-rész, az Őrszellem, s az Őrszellem késztetését követve az ÉN, s a Segítő Szellemtestvérek sokasága is megtámogathatja, ha arra az Úr is engedélyt ad. Márpedig erre, amiként minden, már igazán pozitív irányú törekvés megtámogatására, mindenképp megadja az engedélyt az Úr, hisz a Cél éppen hogy az, hogy mielőbb előrébb és feljebb lépjen Tudat és Lélek és Szellem egyaránt. Nem ama célok megvalósításához engedélyezi tehát Urunk a többletenergia leközvetítését, amelyet ti magatok mint fizikai célt magatok elé tűztök, nem is ahhoz kaphattok ekként segítséget, amit esetleg csak ti magatok éreztek pozitívnak: de azon cselekvésekhez, amelyek az ÚR Legtökéletesebb Bölcsessége szerint való pozitív cselekedetek: azokat támogathatja meg úgy az Őrszellem, mint az ÉN, vagy bárki a Segítő Szellemtestvérek közül a Fent Világából. Nem egyszer (s ezt is tapasztalhattátok) még az általatok szeretet-cselekedetnek érzett – gondolt cselekedetek végrehajtásához sem kaphattok ekként segítséget: s mert ez is szinte mindennapi kérdés, egy kicsit bővebben is kibontom, s elmagyarázom. Van, hogy a tényleges Szeretet vezet benneteket, amikor segítségére akartok lenni valakinek: gyermekeiteknek – szüleiteknek, más rokonnak, hozzátok közel álló embernek, akár egy idegenként mellétek került Testvérnek. Szándékotok ekként teljességgel tiszta, és mégsem adatik meg a lehetőség a szükséges, vagy szükségesnek megélt segítségnyújtáshoz, sőt: még mintha minden ellenetekre volna, hogy akadályozzon benneteket a szándék véghezvitelében. Ekkor többnyire az ellentét praktikáját érzitek a dolgok hátterében, pedig számtalan esetben nem erről van szó. Arról, hogy ti magatok nem láthatjátok: mennyire volna valóban segítség az, amit adni kívántok, és mennyire nem az, ha száz-annyira akként érzitek is. A fizikai test, s a Tudat számára valóban jelenthetne pillanatnyi, vagy akár hosszabb távra szóló segítséget az, amit adtok: de az Én-rész, s ekként az ÉN szempontjából a test és a Tudat könnyebbsége nem hogy nem segítséget, de hátrányt jelentene, mert az Én-rész éppen hogy a test és a Tudat nehéz fizikai körülményei révén tisztíthatna le magáról valamely karmikus kötést, vagy ismét csak az adott körülmények révén kerülhetne olyan helyzetbe, amelyben egyegy új, addig még ki nem bontott Bölcsességelemre nyílik rálátása, s azt a történés során, vagy az azt követő időszak más pontján fogja kibontani és gyakorlattá változtatni, előrébb és feljebb lépve ezáltal Útjában, emelve természetesen a felsőbbrendű ÉN-t is. Van, és bizony, nem is ritka (kiváltképp a ti korotokban!) hogy a megadni kívánt segítséget nem a tényleges segítő szándék: csak a kényelem, a nyugodt környezet megteremtése végett akarja megadni 143
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Felebarátjának valaki, amiként az Úr egyik tanításában is ama bizonyos hamis bíró, aki nem az Igazságért, csak a háborgattatásért nyújtott segítséget a példázatbéli özvegynek. Hány, de hány ilyen „bíró” van, és hány „özvegy”! S ami a szomorú, és tán megdöbbentő is a dologban, az az, hogy ez utóbbiak ma gyakorta még csak nem is a valós szükség végett háborgatják azt a bizonyos „bírót”: de mert tudják, mennyire félti nyugalmát, hát addig zaklatják, míg az be nem adja a derekát, eleget téve a zaklató kéréseinek, vagy akár már követeléseinek, nem is sejtve: tényleg csak maguknak szerezek, földi értelemben vett könnyebbséget. De sem Testvérüknek nem segítettek igazán, sem önmaguknak, hisz tettük nem a Valós Szeretettől vezéreltetve: csak a kényszerűségnek engedve esett. Akivel szemben a kényelemféltés-adta cselekedet esett, nagyon is sok esetben már a fizikai síkon megtapasztalja restsége következményét, hisz akit zsarolni tudnak, előbb – utóbb ellép mellőlük, s akkor ténylegesen is ínségbe kerülnek, mert nem tanultak meg a szintnek megfelelő formában megküzdeni a mindennapi betevő falatért, s ha a történés hosszabb időn át zajlik, amikor az ekként élvezett javak árama megszakad, már maguk sem tartoznak a fiatalabb korosztályhoz: tehát ha akarnak, sem tudnak elhelyezkedni. Akkor a valódi ínség köszön reájuk, a maguk restségének, és a másik gyengeségének és/vagy kényelem-féltésének köszönhetően. Hány, de hány szülő nézi tehetetlenségtől szenvedve már a Túlsó Partról: miként süllyed az Élni nem tudó, már deresedő hajú gyermek a legmélyebb nyomorba, vagy miként lép a bűn útjára, aki megszokta, hogy semmit, vagy szinte semmit sem kell tennie azért, hogy mindazt megkapja, ami számára a léthez szükséges, s még akár annál is többet! A szülő a maga gyengeségének bérét fogja elvenni, s a gyermek a restségét, de míg az utóbbi már a fizikai síkon elveheti a maga restségéért járó jusst, a szülőnek (vagy egyéb „jóakarónak”), ha a fizikai síkról már távozott, erre nem nyílik alkalma. Akkor, abban a történésben már nem... Ha a tényleges, s már a Bölcs Szeretet nevében és jegyében nyújtott Szeretet-cselekedet megtámogatására van szükség, s a segítség valóban Segítség lehet a megtámogatni kívánt Testvérnek, az Úr engedélye, és akár közvetve adott Segítsége is megérkezik, így a ti feladatotok elsőként mindenkor az, hogy az Ő segítségét kéritek, hogy cselekvéstek igazán áldássá, ne hátránnyá legyen másnak/másoknak, akár a ti legjobb szándékotok ellenére is. Ám nem csak erre gondoltam, amikor a pozitív irányú törekvésre utaltam, ha szükségét éreztem is, hogy e kérdésre is kitérjek. Más, s már önmagatokkal, valós ÉN-etekkel szembeni cselekvésekre gondoltam, azokra, amelyek ténylegesen is a Szellem Bölcsességi szintjének növekedését adhatják, hisz amiként már ezt is mondottam, egyként kell növekedjetek Szeretetben, Bölcsességben és Tiszta Akaratban ahhoz, hogy ténylegesen is előrébb, és feljebb léphessetek. Ahhoz, hogy a Szellemi Bölcsességben növekedjetek, kell, hogy időt szakítsatok mindazon Tanítások megismerésére, amelyeket az ÚR hagyott néktek a Föld színén, s azokra, amelyeket leközvetítenünk enged. Ehhez azonban a test igényeit kell csökkentsétek, s ez a ti korotokban épp úgy nem könnyű, mint amennyire szükséges (volna) mégis. Ha csak a test, és csak a testi igények kielégítésére törekedtek, a test megelégedettségét, s még egy bizonyos fokig a tudati elégedettséget is érzitek: és ez utóbbit mégsem, mert hisz már tudói vagytok annak, amit az ÚR is tanított: „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (Ján. 6.63) S mert ez ekként van, a Tudatban az elégedettségérzet mellett is megmarad a hiányérzet. A Tanítások létének puszta tudati képe már ébreszti az Én-részt, s az (szükség szerint) több – kevesebb energiát átáramoltatva törekedni fog a Tudatot az ÚR Tanításainak megismerése, és azok betöltése felé vezetni. Ezt érzi a Tudat akként, mint hiányérzetet: és többnyire ennek az érzésnek felbukkanását követően mentek el moziba, színházba, vagy fogtok valami könnyű kis regényt ahelyett, hogy megvizsgálnátok: mi az, amit tényleg érdemes és szükséges megismernetek és befogadnotok mint szellemi Táplálékot, s mi az, amit csak a Valós Eledel helyett adtok a Szellemi Követnek, mint kicsinyeknek a cuclit: míg azt szopogatja, addig sem sír... Viszont ahogy a cuclizástól nem fejlődik egyetlen csecsemő sem, akként nem fejlődik a látszat-eledeltől a Tudat, s a Szellemi Én-rész sem. S mert ez ekként van, maga a fizikai test is csak a test körüli ezüst-aura energiáját lesz képes magához vonni, s csak azt lesz képes betölteni. Ha a Szellemi Én-rész megkapja a 144
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet maga Valós Táplálékát a Tudaton keresztül, ennek mértékében válik fokozatosan képessé az Elmét is új, és még újabb Felismerések megszerzésére késztetni, s ennek mértékében lesz képessé mind több és több energiát átemelni, azaz magához vonzani a szivárvány-aurából, amelyet azonban csak részben használ fel. Részben azonban átáramoltatja a testet körülölelő ezüst-aurába, amely kiteljesedik: megerősödik és megnövekedik, míg végül szinte eggyé nem olvad az elsőrendű Szivárványaurával, amely attól kezdve lassan át is veszi az ezüstaura szerepét, s a test elsődleges energiaburkává válik. Erre a történésre ugyan már a negyedik Fény-körben, annak második Fényívében kerül sor, de a folyamat már a ti szinteteken kezdetét veszi, ha a Tudat kész felismerni és elismerni maga fölött Istent, mint EGYETLEN ERŐT, s kész megkezdeni az Utat, amely HOZZÁ vezet. S itt sem a hétköznapi értelemben vett hitre, vagy a templomba járásra: már a megélt és megvalósított SZERETETRE, s az ÚR igazánvaló Keresésére és Követésére kell gondoljatok, amelyet csak a Bölcs Szeretet Útján járva valósíthattok meg igazán és maradéktalanul. E kérdésre azonban már számtalan alkalommal kitértem, így itt nem ismétlem meg a korábban elmondottakat: magatok is tudói vagytok azoknak. A Tudat tehát betöltötte önmagával a testet: vagyis átvette a test irányítását, a test azon cselekedeteit, amelyeket nem a vegetatív idegrendszer kell, hogy irányítson, spontán cselekvésből Tudatos cselekvéssé változtatva. Ekként elmondhatjuk, hogy betöltötte és megélte a test körüli első Szellem-energia burkot, egy lépéssel közelebb lépve ahhoz az állapothoz, amelyet elvetett magától az Én-rész a lefelé vezető Úton. Ezt követően, a Tudat fejlettségi fokának egy bizonyos pontjától az Én-rész kell fokozatosan betöltse önmagával a Tudatot, elfogadtatva véle, s rajta keresztül a testtel is önnön elsőbbségét és felsőbbségét. E folyamat alatt lassan, fokozatosan betölti az alsóbbrendű szivárványaurát, ami azt jelenti, hogy a két test körüli energia-burok eggyé olvad. Pontosabban: ezt is jelenti, és azt még, hogy már az adott Úton megváltozik a testsejtek energia-képe, s az Én-rész már ezt a megváltozott, magasabb rezgésszintre emelkedett sejt-képet viszi magával mint Szellem-tudati emlékképet. Ez viszont azt is jelenti, hogy egy következő Út során már eleve e Szellem-tudati emlékkép szerint fogja megfogalmazni a leendő fizikai eszköz, azaz a következő Út során irányítani kívánt test sejtjeit, ennek értelmében programozva a test gén-állományát is. S ez már ténylegesen is hatalmas előbbre lépést jelent: nem véletlen, hogy erre már a negyedik Fény-körben kerül sor. Ha egy kissé közelebbi képet akarok adni arról: mit is jelent maga a folyamat, mivel jár, milyen többletet ad az Úton járó számára testi – lelki és Szellemi értelemben, kell, hogy a folyamatot egy olyan ponton kísérjük figyelemmel, amely már túljutott rajta. Shambhallára, pontosabban Shambhalla egy közel-múlt béli arcára gondolok. Arra a képre, amelyen Shambhalla, s annak minden lakója még azon a szinten állt, amelyen ti magatok álltok most, s aztán még más képekre is, azokra, amelyeket elétek tárnom lehet. Ne véljétek, hogy itt és most egyes életképeket akarok elétek tárni, mert nem volna igazatok. Legalábbis nem teljességgel, még akkor sem, ha ez volt munkatársam leghőbb vágya is: megmutatni néktek is A Várost, megismertetni véletek is annak mindennapi életét, arcát. De nem az egyes életképek: az egyes történések tudati – lelki és Szellemi háttere, s ezekkel összefüggésben a fizikai test változásai azok, amelyeket meg kell, hogy mutassak, annál is inkább, mert magatok is hasonló Változáson kell, hogy keresztül jussatok. Ez, és ez is természetes, nem mindannyiótok esetében, tehát nem mindahány Föld-lakó esetében lesz ekként, de azok esetében mindenképp megkezdődik, vagy már meg is kezdődött a változás, akik a Nagy Ugrás során a magasabb szintre emelkedhetnek (amiként az imént mondtam, azért, hogy az Én-rész már a megváltozott sejt-képet vihesse magával, amely szerint a Holnapok valamelyikén az új test elemeit kiépítheti), s attól a pillanattól kezdve még hosszan kell az tartson, hisz a történés nem is a ti fogalmaitok szerinti történés: inkább akként fogalmazom: folyamat, amely mindenkor a megváltozott, a fokról – fokra megtisztult Lét-érzetet közvetíti Test és Tudat, Lélek és Szellem felé egyaránt. A Föld színén, abban a Fény-ívben tehát, amelyben vagytok, mindahány rezgésszinten lévő energia jelen van, és érezteti a hatását (amiként bennetek magatokban is!!). Ezt is mondtam már, s tapasztalhatjátok is, akár mindennaposan. Más, és másként reagáltok ugyanaz egyes, mára szinte 145
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet „véletlenszerűen” felbukkanó energiákra, amelyek időjárásotokat is kiszámíthatatlanná, de az évszaknak már semmiképp nem megfelelővé válásáért is felelős, amiként idegrendszeri hatásai is kiszámíthatatlanok. A test számára már vagy még ismeretlen energiák végett olyan betegségek sokasága bukkant fel, amelyek megléte korábban megszokott, vagy ellenkezőleg: teljességgel ismeretlen volt, és ez elmondható az egyes, s nemegyszer a régebbi, ismert kártevőkből kiformálódott, azaz mutáns rovarok, illetőleg baktériumok és/vagy vírusok felbukkanására is. Olyan betegségekre, és az azokat előidéző kórokozókra gondolok, amelyek ellen a tudósok már megtalálták ugyanaz ellenszert: de amelyeknek e kései utódai ellen épp úgy hiába használjátok az alaptörzs ellen hatásos vakcinákat, amiként az alaptörzs egyedei ellen a korábbi, még nem kifejezetten az adott betegség kórokozói ellen kikísérletezett oltóanyagokat, „csodaszereket”: csak a fizikai test elemeit gyötritek még inkább, akár többet is ártva a hagyományosnak számító kezeléssel, semmint amennyit használnátok azokkal. Ez sem ismeretlen jelenség, így ennél a kérdésnél lényegében fölösleges is volna hosszasabban időznünk. Annyit tán még, hogy ezek a mutáns egyedek a ti szinteteken már rég szokatlan sűrűségű tudati – lelki és Szellemi energiák „szülöttei”. Viszont ezek ellentéte, a ti szinteteken épp úgy jelenlévő, szokatlanul magas rezgésszintű energiák hatása is megfigyelhető, akár ugyan abban a pillanatban, mint amikor a Mélységenergiák is kifejtik hatásukat, csak a Föld más – más pontjain, vagy egyazon ponton, s akár egyazon személynél, de más és más időpontban. Ez is, és az is része úgy a ti jelenlegi szinteteknek, mint amiként része annak a Globális mértékű Változásnak is, amely szintén nem ma vette kezdetét, de amiként már mondottam, az 1850- es évek táján, tehát nagyjából akkor, amikor véget ért a második inkvizíció korszaka. Ezt követően több Nagy Tisztulási folyamaton ment át a Föld teljessége. A két Világégés, a nagyobb, bár már „csak” nemzet – nemzet ellenében vívott háborúk, a sorozatos tömegszerencsétlenségek, ha egy bizonyos értelemben szükségesek voltak is, mégis mind több és több tudati és lelki tisztátalansággal fertőzték és terhelték a Földet, amely meg kell szabaduljon a beléíródott, beléégett negatív energiák egy részétől már most: ne a Nagy robbanás során kelljen egyszerre kiégetnie, kivetnie magából mindent, mert az még inkább megnehezítené a Túlélők helyzetét. A Föld öntisztító folyamatához tartoznak a vulkáni tevékenységek, a tektonikus lemezek elmozdulása végett bekövetkező földrengések, Tenger-rengések, és a többi, számotokra: emberek számára szinte hihetetlennek tűnő geológiai történések, s a mind gyakoribbá váló, s a Föld úgyszólván teljességén észlelhető Kozmikus viharok, s azok földi – fizikai szintű hatásai. De e tisztulási folyamat részét képezik az áradások, vagy az özönvízszerű esőzések is az addig aszály sújtotta vidékeken, vagy akár az erős havazás a Föld olyan részein, ahol jobbára csak filmeken, vagy idegen földön láttak havat az ott élők: stb. stb.... – sorolhatnám a végtelenségig, de ezt is szükségtelen volna hosszasabban ecsetelnem. Annál is inkább, mert ezek a történések nem csak az általatok Valóságként ismert – megélt Lehetséges Fejlődési Út velejárói! Amiként azt a korábbi kötetekből tudjátok, a Lehetséges Utak számosak: de az általatok megfogalmazott Valóság addig a pontig, amelyen a ti Történelmetek éppen áll, az alapja mindazon Lehetséges Útnak, amerre haladhattok. Nem annak a Holnap-képnek, amerre már eddig is haladhattatok volna, ha a múltban nem akként cselekszetek, amiként cselekedtetek: azok mindegyike egy-egy lezárt, s egy bizonyos ponttól a Valótlanság homályába merült akkor, abban a pillanatban, amelyen a tényleges emberiség letért a Lehetséges Történés-mutatta Útról. Mint Lehetőség, természetes módon megmaradt a Teremtő Tudattárban, hisz a Teremtő tudta, és tudja ma is, kezdettől és mindörökkön: hányféle Lehetséges Út végigjárására nyílhatott volna módja az emberiségnek, ha... – ám mert ez a bizonyos „ha” mindahány eddigi Lehetséges utat keresztezett, ezek mindegyike félbeszakadt, mint egy félig megírt történet, amelyet másképp folytatott annak leírója, s amelynek eredeti folytatását csak Az ismeri, Aki mindahány Történet végére is a Pontot ki fogja tehetni, s Aki minden egyes lehetséges Történés egyedülvaló Célja. S most akkor megkérdezhetitek: ha azok a lehetséges Utak a ti múltatok során megszakadtak: honnan, s miként bukkant fel a ti szinteteken Shambhalla. A kérdés helyén, és rendjén való is, hisz amiként mondtam, maga Shambhalla is hasonló: de csak részben hasonló Utat járt végig, mint a ti szintetek emberisége. És a lényeg talán épp ebben keresendő: a ti Szintetek, és az Ő szintjük közti különbség az, 146
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet amely e kérdésre megadja a feleletet, amiként arra is: hogyan lehetséges, hogy egy hasonló Múlttal mégis magasabb rezgésszinten van maga a Város, és annak mindahány Lakója is, mint amely szinten az általatok ismert – lakott Föld áll, s mint amelyen ti magatok is álltok. Kezdjük talán e kérdéssel, s még csak nem is teljességgel ezzel, de az ehhez tartozó, bár mégis némiképp eltérő kérdésekkel jelen vizsgálódásunkat, hogy ténylegesen is értetté legyen számotokra: mit is jelent az a nagyon is fontos, és lényeges tény, miszerint az általatok ismert – lakott Föld, tehát a Föld ama megnyilvánulása, amelyet ti mint egyedülvaló megnyilvánulási formáját a Föld nevű Kozmikus Testnek ismeritek, az egyetlen Vizsga-bolygó. Hogyan lehetséges azt mondanom, hogy a Föld az Úton járó Szellemi Követek Vizsgabolygója, ha azt is mondom, hogy bár a Föld testén minden egyes Fénykörben, és azok mindannyi Fényívén van Élet, azt is mondom egyben, hogy csak a ti szintetek az, amelyben a Fénykörök csaknem összességéből érkezhetnek egy-egy Vizsga-útra a Szellemi Követek, míg ugyanannak a Föld-testnek más Fénykörben megnyilvánuló testén csak az adott szintnek megfelelő ébredtségi szinten álló Testvérek járják Útjaikat? S ha az ekként egymás közelségébe rendelt Szellemi Követek csak a ti szinteteken, tehát az általatok ismert – lakott Földön vannak Vizsga-úton: mi történik vajon a Föld-test más szinten megnyilvánuló energia-tartományaiban Úton lévőkkel akkor, amikor a Föld a Nagy Ugrás folyamatán kell keresztül essen? Mi fog történni azokkal, akik valamely más Fény-körben járják Útjukat? Vajon ők is a Túlélők, a Felemeltetettek (stb.) közt lesznek? Vagy kiemeli, eltávolítja őket a Kegyelem a Föld színéről, míg a Kozmikus és Szellemi történés végbe megy? Esetleg ők is, amiként a Vizsga-úton járók: megméretnek, s más és más szintekre emeltetnek át? És mi történik azzal a Föld-testtel, amelyet ti akként, tehát a számtalan Fény-kör energiájából állónak ismerhettek? Mi történik a Föld-testben lévő, de nem a magatok tényleges szintjéhez tartozó energiákkal? Vajon a magasabb szintre kerülő, s a Felemeltetettek gondolati – akarati – érzelmi – tudati és Szellemi energiáiból fizikaivá váló, azaz materializálódó Föld-testben is jelen lesznek az alsóbb, s az alsóbb rezgéskörben maradó Földtestben, tehát az általatok ma ismert fizikai képződményben a ma benne lévő magasabb rezgésszintű energiák? Amiként látjátok, számtalan a kérdés, amely felbukkanhat, és bizonnyal fel is bukkant már elméitekben, s mert a kérdések időszerűek, érthetőek, kell, hogy mindre feleletet is kapjatok. Vegyük sorra immáron a kérdéseket, hogy kellő alapossággal kibontsuk azokat, ha nem is egyenként, de már egybe foglalva az egy kérdéscsoporthoz tartozókat, mielőtt arra a kérdésre is kitérnék: hogyan, miként lehetséges, hogy Shambhalla, amely nem a ti szintetekhez tartozik, mégis fel-fel bukkan, s nemcsak hogy kísérője, és részben részese is a ti Jeleneteknek, de a Holnap történésében is fontos, éspedig kiemelkedően fontos szerepet fog kaphatni, mindahány Lakójával egyetemben. Az első kérdéscsoport ez volt: Mit jelent az a nagyon is fontos, és lényeges tény, miszerint az általatok ismert – lakott Föld, tehát a Föld ama megnyilvánulása, amelyet ti mint egyedülvaló megnyilvánulási formáját a Föld nevű Kozmikus Testnek; ismeritek, az egyetlen Vizsga-bolygó. Hogyan lehetséges azt mondanom, hogy a Föld az Úton járó Szellemi Követek Vizsgabolygója, ha azt is mondom, hogy bár a Föld testén minden egyes Fénykörben, és azok mindannyi Fényívén van Élet, azt is mondom egyben, hogy csak a ti szintetek az, amelyben a Fénykörök csaknem összességéből érkezhetnek egy-egy Vizsga-útra a Szellemi Követek, míg ugyanannak a Föld-testnek más Fénykörökben megnyilvánuló testén csak az adott szintnek megfelelő ébredtségi szinten álló Testvérek járják Útjaikat? – A Föld, mint fizikai elem, akként realizálódik mindahány Úton járó Tudatában, amiként annak megfogalmazására és érzékelésére, azaz észlelésére és beazonosítására a Szellemi Követ maga képessé tudja tenni az elmét. Ennek megvalósításához, mint elsődleges Feladathoz a Szellemi Követ mindenkor csak olyan rezgésszintű energiát használhat fel, amely az adott szinten megnyilvánuló, de mindahány szinten fizikai elem-halmaz-képzetet adó Kozmikus Energia-tömeg érzékelésére alkalmassá teszi magát az elmét, tehát a Tudatot. A Föld azért, és attól lesz fizikai tömeggé, amitől a ti testeitek is, s minden, ami benneteket körül vesz, s amit ti mint fizikai elemhalmazt kell megismerjetek, elfogadjatok és használjatok: de semmi sem az, aminek ti a magatok szintén fizikaivá lett energiákból álló szemetek, azok 147
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet idegszálai, és az agy sejtjei révén érzékeltek: minden, de minden energia: csak ti magatok, Szellemi Követek vagytok azok, akik valaminek, és valamilyennek látjátok és érzitek és megélitek az adott energiatömegeket. De minden csakis, és kizárólag ENERGIA: éspedig az egyetlen energiából való Energia: a Tökéletes Teremtő ERŐ, amely a lefelé ereszkedő Szellemi Követ akarati képei szerint módosult, s a már Visszafelé vezető Útra lépett Szellemi Követ tudati – akarati energiái szerint vált az általa korábban megfogalmazott, s most, tehát már a Felfelé vezető Úton a korábban megfogalmazott, megélt, vagy inkább vágyott akarati Erői tükörképeként visszaköszönő, a Valóságtól a Mélység-szint mértéke szerint eltérő formában megjelenülő Energia-halmaz. S mert maga a fizikai test is a Törvénytől a szintnek megfelelő fokon eltérő energiákból áll, az ekként megfogalmazódott, tehát tárgyként megélt energia-halmazok a testre, mint másik tárgyként megélt energia-halmazra veszélyessé válhatnak. A kő, vagy a vas például a Tudatban élő valótlan Valóságban a testnél lényegesen keményebb képződményként vagy tárgyként jelenik meg, mert e kép felülírásához még az adott szint értelmében az Én-résznek sincs joga a Tudat felé energiát átáramoltatni (mert azzal a fizikai testet veszélyeztetné): holott a kő, a vas, és maga a fizikai test is egy és ugyanaz: Energia, amely a Tudatban lesz azzá, amivé a Szellemi Követ által átáramoltatott energia használata révén az adott szint értelmében a Tudat az adott energia-halmazt formálhatja a maga számára, s ekként a test számára is. Akit tehát a ti valótlan Valóságotokban megüt egy kő, az ténylegesen is megsérülhet, éspedig komoly sérülést is szenvedhet, mert a szint értelmében a tárgy ténylegesen is azzá lesz, amivé azt a tudati energia formálta, vagyis kemény kővé, amely a gyengébb gondolati-akarati energiákból megfogalmazódott (materializálódott) testnél keményebb, s arra veszélyt jelenthet. E tudati képet írja felül a Szellemi Követ egy bizonyos Fénykörben: s ez a magyarázata annak, hogy Shambhalla lakói akár a lég-elemekből is képesek felépíteni a maguk házait, vagy képesek megfogalmazni a maguk használati tárgyait. A ti szintetek, és a ti bolygótok tehát, ha a Valóság értelmében akarom megfogalmazni, számtalan, egymástól eltérő rezgésszintű, tehát Tisztasági-fokú energia-halmazból áll, s ez az energia-halmaz minden egyes szinten akként jelenül meg, amiként az a Tudatban megjelenik azaz lesz a reális Valóság részévé az adott szint Törvénye értelmében. A Szellemi Követ, azaz az Én-rész (vagy későbben már az ÉN-fél) viszont mindenkor csak az adott szint értelmében áramoltathat a Tudat felé a magával vitt energiából annyit, amennyi a szintnek megfelelő elemérzékelésre alkalmassá és képessé teszi a Tudatot. (És mindez vissza is igazolódott egyes laboratóriumi kísérletek során, ha a kísérletek eredményét még nem voltak is képesek elfogadni tudósaitok annak, ami.) A kérdés nyitja mindenkor a Szellemi Követ, tehát az Én-rész, és az ÉN-fél emelkedettségi, Bölcsességi szintjén, s az egyes Utakra az Úticélul megjelölt szint, valamint az Életfilmben szereplő életfeladatok értelmében magával vihetett Erő mennyiségében rejlik, s abban még, hogy a magával vitt energiából mennyit áramoltathat a Tudat, s a test érzékelési tartománya felé, és mennyi az, amit már nincs joga, s az adott szint értelmében módja sem e célra fordítani. Sokszor álmodtatok már olyast ti magatok is, hogy testbe zártan repültök, olyan természetes módon, mintha ténylegesen is repülni tudhatnátok: ez ekként is van, vagyis volna, ha a Tudat érzékelési foka, a test-elemek érzékelési, és a Tudatban megfogalmazódott sűrűségi (azaz nehézségi) foka, és maga a szint nem tenné ezt lehetetlenné számotokra. A test, mint energia-halmaz ténylegesen képessé lehetne akként megváltoztatni helyét a légtérben, hisz nem történne más: energia-halmaz haladna tőle eltérő szintű más energia-elemek áramában, éppen másféle rezgésszintje és rezgéssűrűsége végett tartva meg a maga egységes voltát, amely meggátolja abban az adott sűrűségű energia-tömeget, hogy a másféle energiák áramlatába olvadjon. Amiként az imént mondtam tehát: semmi sem az, aminek látszik: és mégiscsak az minden, aminek látjátok, mert ti annak kell, hogy lássátok, és annak is kell elfogadjátok testeiteket csak úgy, mint a benneteket körülvevő környezetet, aminek az látszik számotokra, hisz abban a testben, és abban a környezetben kell megéljétek a Megtapasztalásokhoz szükséges történéseket, hogy mindahány történés, s annak mindahány mozzanata révén egy-egy újabb Bölcsességi elemet ismerhessetek meg, bonthassatok ki, és éljetek meg, magasabb: a Megvalósulás szintjére emelve ezáltal a történést csakúgy, mint a történés révén megszerzett Bölcsesség energiáját magába záró, vagy inkább az egykor elvetett Bölcsességet mint Szellem-tudati Erőt önmagában ismét felébresztő, aktivizáló Szellemi Követet, még tovább növelve 148
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet annak benső önenergia szintjét. Ez a benső önenergia az, amelyet a Szellemi Követ magával visz egy-egy Út végén, s ez az az energia is, melyből mindahány Út kezdetén meríthet. A Szellemi Követ, s ez természetes, az ÉN által elért Bölcsességi szintnek, s az Úti célul megjelölt Fényívnek részarányosan megfelelő energiát viszi magával, s ennek mértéke szerint lesz képes az agy érzékelési és tudati energiáit is biztosítani, amelyek a közeg fel, és megismerésére alkalmassá teszik az egyént, mint Tudattal bíró személyt. S mert ez ekként van, ha elméletben tudói lehettek is a fentebb leírtaknak, kell, hogy az adott szintnek megfelelő formában érzékeljétek a magatok testét csak úgy, mint a benneteket körülvevő személyeket és tárgyakat, ha a szint reális fogalom, - és valóság-rendszerébe akartok beilleszkedni. Aki attól eltér, már kibillenti önmagát a reális, a logikus gondolati, azaz tudati rendszerből, ami ismét csak két, egymástól tán nem is annyira eltérő dologra enged következtetni. Aki nem akarja a maga Világát a maga tényleges tudati szintjének megfelelő formában elfogadni, s nem akarja a közeg-törvényeket a szintnek megfelelő formában megélni, tehát irreális gondolati – akarati képet követ, mindenkor híján van a Szellem-tudati energiának. Vagy teljességgel, akként, hogy a Szellem-tudati energiát nélkülöző földi szintű Tudat ténylegesen is energiahiányos állapotban van, s az illető személy nem alkalmas a szint követelmény-rendszerébe beilleszkedni, vagy akként, hogy a Szellem-tudati energiát más, nem tiszta energiák helyettesítik: s akkor a földi szintű Tudat a megszállottság jegyeit mutatja. Csak igen kivételes és kirívó esetben engedte azt meg az ÚR, hogy a Tudat, s a Tudat által irányított test megélje valamely szinten a Szellemi Tudatban realizálódott Valóság-képet, azt tehát, hogy valamely földi személy akként használja fizikai testét, és akként közlekedjék a testet adó energia-halmazt körülvevő más rezgésszinttel bíró energiák közt, amiként az közlekedhetne a Valóságban is, ahogy például a köröttetekmellettetek lévő Segítő Szellem-testvérek is közlekednek. Vagy ahogyan a Mester is közlekedett: hisz a Mester is az energiák közt haladt el, amikor a templomban köréje sereglő, s Ellenére támadók közül eltávozott: nem a fizikai testeket, de az azokat alkotó energiákat távoztatva el magától akként, hogy Ő a közeg tiszta, legalábbis tisztább energiái közé emelkedett a maga végtelen tisztaságú energiákból álló „testével”, míg a körötte állók továbbra is a saját érzékelési tartományuknak megfelelő rezgésszinten lévő energia-tömegben, és energia-tömegek közt maradtak. Az ÚR, lévén hogy a magasabb Fény-körben lévő energiák közé emelte a „testét” adó energia-elemeket, az adott, tehát az alsóbb szint Idő-tartományának kötelmi rendszeréből is kilépett: s amikor abba visszahelyezte akarati és Bölcsességi Ereje használata révén a testét adó energia-elemeket, az adott Idősík egy másik, általa megjelölt pontján fogalmazta azt meg, amiként a szint valótlan Valóságának részeként szereplő Térben is ekként változtatta meg helyét. Akkor viszont, amikor a Keresztáldozat meg kellett hogy legyen érettetek, az ÚR, az Egyedül Hatalmas Mester teljességgel kiáramoltatta a maga Isten-erejét: vagyis beilleszkedett az akkori emberiség tudati – érzékelési szintjére, már akként érzékelve és élve meg Önmagát, és Önnön fizikai testét, s az Őt körülvevő tárgyakat és személyeket is, mint egy is az akkori kor emberei közül, mint amiként ti magatok is megismeritek és érzitek a magatok testét, annak mindahány kis, és nagy fájdalmát, hogy Áldozata épp annyira legyen Igazán emberi, mint amennyire Igazán és Teljességgel Isteni Áldozat volt. A Mester, lévén hogy Isten-elemmel, éspedig a Föld teljességén egyedül TÖKÉLETES, ŐSTISZTASÁGÚ ISTEN-ELEMMEL bírt, Önnön Tökéletes Akarata szerint érzékelte a Föld-testen – Önmagát, és mindenki mást is, és a Valóság értelmében bánt az Erővel: mindahány energia-elemmel és energia-halmazzal. És éppen ez az, amit Szellemi Én-résszel bíró, ha mégannyira akarja is, nem tehet meg a Törvény értelmében! Lehetséges az Akarat révén megcselekednetek bizonyos, ma még ritkaságnak számító dolgokat: járhattok parázson anélkül, hogy a test elemeit adó energiák mint fizikaivá lett elemek megváltoznának, és mozgathattok, elgörbíthettek tárgyakat ismét csak az Akarat erejével: ezeknek azonban szinte nincs is köze ahhoz, amely Tudás felé haladnotok kell, hisz ténylegesen is csak az akarati erő mozdul: az, amelynek hibás használata révén a lefelé vezető Út mindannyi lépését is megfogalmazta, és meg is tette a Szellemi Követ, elvetve közben magától a Bölcsességet és a Szeretetet, mint TEREMTŐ ERŐT. Ahhoz, hogy már igazán a Valóság felé közeledve legyetek képessé az Erő teljességének felismerésére és annak használatára, kell, éspedig mindennél inkább kell, hogy a Bölcs Szeretet Teremtő Akarata legyen az elsődleges, sőt: egyetlen szempont az Út mindahány történésénél bennetek és számotokra egyaránt, 149
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet amiként ez volt, és ez is maradt mindig, minden pillanatban az ÚR ISTEN-TUDATI Erőinek mozgatója is. A kérdések következő csoportjában már az egyes érzékelési tartományokban megnyilvánuló energiakörök, azaz a Fény-körök és azok Fény-íveinek egymáshoz – és önmagukhoz – viszonyított szerepe áll vizsgálódásunk középpontjában. Miként értem azt, hogy az egymás mellé rendelt, tehát az egyazon szinten Úton lévő Szellemi Követek csak a ti szinteteken vannak Vizsga-úton, míg ezt más szintek lakói nem mondhatnák el magukról? S ha ez ekként van: mi történik a Nagy Ugrás során azokkal, akik a Föld-test más szinten megnyilvánuló energia-tartományaiban járják épp Útjaikat? Mi fog történni velük, egyáltalán: történik-e bármiféle változás azokon a szinteken? Vajon ők is a Túlélők, a Felemeltetettek (stb.) közt lesznek? Vagy eltávolítja őket a Kegyelem a Föld, mint Kozmikus test teljességéről, s az ő Útjuk ekként töretlen, és folyamatos marad? Vagy ők is, amiként a Vizsga-úton járók, megméretnek, s más és más szintekre emeltetnek át? – Ismét egy sor olyan kérdés, amely sokakban megfogalmazódott már az eddig leközvetített Tanítások olvastán is. S mert ez ekként van, a leghelyesebb, ha mindjárt a ti szintetek magyarázatával kezdem. Hogyan, miként lehetséges az, hogy egyazon szinten több, egymástól akár nagymértékben eltérő rezgéssűrűségű energia-tartomány, s azok Lakói is jelen lehetnek? Hogy lehet, hogy az egymással nem harmonizáló energiák mégis egyensúlyi állapotban képesek maradni anélkül, hogy már a kezdet kezdetén diszharmonikus egymásra hatás alakult volna ki, már a kezdet kezdetén előidézve az egymástól eltérő, s egymásra taszító hatást gyakoroló energiák egymásba-robbanását? A Föld, amiként minden egyes Kozmikus Test, más és más szintű energiaelemekből ötvöződött egységes egésszé. A Föld-test energia-gyűrűi (s ezt most Szellemi értelemben értsétek), amiként mondtam, más és más Szellemi Érzékelési Tartományban vannak, akként, hogy azokban az érzékelési tartományokban a bolygótest adott rezgés-képén testet vettek számára csakis és kizárólag az adott szinten lévő bolygó-képzet lesz a tudati Valóság részévé. Minden más szint csak képzet, csak fikció marad számukra a Bölcsességi szint egy bizonyos fokának eléréséig: amiként minden más bolygó, és/vagy Csillag-testen megjelenő Élet is, mert egy adott szintig ki-ki csak a maga érzékelési tartományában megjelenő kép tényleges érzékelésére képes. S ez még akkor is így van, ha az Álom Útjain, vagy meditációs állapotban akár Világok sokát ismerhetitek meg: az egyedüli Valóság mégis az lesz, amelyben létezni vélitek magatokat, amelyben cselekvő részesei lehettek a köröttetek-mellettetek zajló történéseknek, akár mint tényleges cselekvők, akár mint cselekedtetők, akár mint az egyes cselekvések elviselői-megélői. (Ugyan az Álom Útjain is cselekedhettek, ez a cselekedet azonban nem realizálódik az éber állapotba visszalépő Tudatban, vagyis azt a cselekvést nem is soroljátok a valós cselekedetek közé: hogy ez mennyire nem akként van, amiként azt a Tudat megéli, már korában elmondottam, így itt nem térek ki rá ismét.) Az a Kozmikus Tér, amelyet magatok ismerhettek, s azok a Kozmikus Erő-szálak, amelyek mellett az általatok lakott Naprendszer egységbe rendeződött, s amelyben az általatok ismert, lakott Föld is van, épp úgy a lefelé ereszkedő Szellemi Követ nagyon is összetett energiáiból áll, mint maga a bolygó-képzet, amelyet e Naprendszer, e Kozmikus Tér magába fogadott. A Föld-test azon Energia-képe, amelyet ti mint a magatok bolygóját ismertek, a Valóság értelmében a harmadik Fénykör ötödik Fény-ívében létező energia-halmaz. Ez azt jelenti, hogy aki ma az asztrális Világokból indul, azon a rezgésszinten fogja érzékelni a Föld-testet, s mert ez ekként van, a maga Sors-elemei megéléséhez szükséges energiákon túl mint elsődleges Szellemi Erőt, annak a szintnek az energiáját kell magára vegye az Útra készülő Én-rész. Nem azt mondom ezzel, hogy azt zárja magába! Nem: abba burkolja őt az Őr-szellem, mint valamely köpönyegbe, ami által nemcsak hogy lehetővé teszi az őrizetére bízott Én-résznek, hogy az ténylegesen is a számára engedélyezett szinten kezdhesse meg Útját, de megakadályozza azt is, hogy a kisebb, vagy ellenkezőleg: magasabb rezgésszintű benső, azaz ön-energiával bíró Én-részt az a szint, amelynek rezgésfoka az ön-energia rezgésfokával megegyező, egyszerűen magához szippantsa. Erre az elsődleges energia-burokra veszi fel a Kozmikus Tér más és más, az Életfilm megvalósításához nélkülözhetetlen energiákat a testet öltés színhelye felé igyekvő Én-rész, de mert az irányt adó a Szellemi test körüli 150
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet energia-burok, míg a többit csak mint másodlagos energiákat vonzza magához, mindenképp a megadott pont felé fog közeledni, az Életfilmben szereplő ember-pár egy-egy testsejtjének egymáshoz vonzása, és betöltése céljából. És ez esetben tulajdonképpen az adott pont, tehát a „célállomás” energia szintjének megfelelő elsődleges energia-burok a testbe öltözés pillanatáig még az Én-rész benső energiáját is felülírja, tehát még azt is mellékessé teszi: a Cél elérését, s a test megfogalmazását és betöltését követően a szintnek megfelelő energia a még alig is megtermékenyült pete körüli elsődleges testburokká válik, s az is marad mindaddig, míg azt a tudati-akarati energiák révén tisztátalanná nem teszi, vagy ellenkezőleg: még inkább meg nem tisztítja az illető fizikai személy. S ez az lényegében, amire utaltok akkor (ha nem is tudatosan, inkább csak ösztönösen), amikor a kicsinyek tiszta és ártatlan voltára utaltok, mert a kicsinyek még valóban a ti szintetek legmagasabb rendű energiáit „viselik”, mint a test oltalmazó burkát, amely mindenképp elősegíti, hogy a kicsinyek akár igen nehéz körülmények közt is életben maradhassanak, ha az Életfilmben nem szerepel ennek ellenkezője, mert akkor az elsődleges testburok energiáját az Énrészbe kódolt Sors-elem energiája írja felül. A már tudati ismereti elemekkel bíró gyermekek elsődleges test-burkába a megszerzett, már földi szintű tudati ismereti elemek energiája is beíródik, így ha azok a legtisztább tudati elemek is, mindenképp tisztátalanabbá teszik az elsődleges test-burkot, mint volt az a megszületés előtti, vagy az azt követő időben, hisz számos olyan fizikai elem kell kinyíljék az agy Tudat alatti agyi tartományában, s kell később már a Tudat révén irányított magatartási elemmé legyen, amelyek mindenképp eltérnek a magasabb szint követelmény, és energia-rendszerétől. A már megszületett test élelmet vesz fel, aminek következtében salakanyagot távolít el magából, először még spontán, később a Tudat által irányítva, bizonyos időben, bizonyos helyre, vagyis az ösztönszintű spontán történés akarati úton irányított cselekvéssé lesz, ami épp úgy jó, mint amennyire mégsem egészen, hisz azt jelzi, hogy a Tudat képes bizonyos ismeretek elsajátítására, de jelzi azt is, hogy a test, a Tudat és (az adott Út értelmében) a Szellemi Követ még nem áll azon a szinten, hogy a tiszta Energiával való táplálkozást megvalósíthatta volna. E Testi - tudati képlet beíródik az Én-rész által a test köré áramoltatott elsődleges energia-burokba, vagyis a megszerzett tudati ismeretelem mint létező tudati energia beíródik az ezüstaurába is. (És nem véletlen írtuk az imént, hogy az Út értelmében! Lehet, hogy a Valóság értelmében az Én-rész már rég képes, alkalmas és jogosult is volna olyan, már nem teljességgel fizikai test megfogalmazására, amely már nem igényel szerves táplálékot, tehát képes a Tiszta Energiát hasznosítani, de a szint, s az adott szinten végigjárandó Út értelmében e Tudáselemet nem bonthatja ki sem magában, sem a Tudatban sem a testben.) Annak oka tehát, hogy egyazon szinten más és más szintekhez tartozók ölthettek testet egyazon időben, az egyazon asztrális energiában, azaz az elsődleges energia-burokban, annak az adott szint értelmében egyező rezgésszintjében keresendő és található is meg. Erről is szóltam már korábban is, amikor a már testben élő Én-részek szellemi „hovatartozásáról”, annak megítéléséről, „megméréséről”, még pontosabban annak lehetetlen, mert Törvényellenes voltáról szóltam, de mert szorosan a kérdéshez kapcsolódik, kellett, hogy ismételten kitérjek rá. A Föld-test egymástól eltérő rezgésszinten megnyilvánuló energiái, s ezt is tudjátok, nem minden zökkenő nélkül igazodtak egymáshoz. Amikor azt mondom: a Naniviei robbanást követően a Föld-test mint fizikaivá sűrűsödött Energia-halmaz az adott Kozmikus Tér egy másik rezgésszinthez tartozó energia-körébe lépett át, azt mondom lényegében, hogy az alsóbb szintre lépett Szellemi Követek érzékelési tartományának részévé vált, olyan Energia-halmazzá, amelyet a magasabb szintű Bölcsességi szinten maradt Szellemi Követek már (és még) nem érzékeltek, mert azok a mélyebb szintre jellemző energiák nem léteztek azok Szellemi Tudatában sem. Vagyis nem vetették el maguktól olyan fokon a magasabb szintekre jellemző, ott még meglévő Bölcsességet, hogy az ellentét által megfogalmazott, de már egy alsóbb szintű Bölcsességi fokon megfogalmazott Szellem-tudati és akarati kép energiáit a számukra „létező”, a maguk szintjén ismert „Valóság-kép” részeként érzékelhették volna, de még nem is álltak azon a Bölcsességi fokon, hogy tudottá lehetett volna számukra azon mélységek léte, vagy lehetséges volta, hisz még képtelenek lettek volna elhinni, elfogadni, hogy vannak, vagy lehetnek olyan Világ-képek, amelyeket olyan mértékben besűrűsödött energia-halmazok léteznek, mint a vasérc, amiként 151
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet képtelenek lettek volna azt is elfogadni, hogy lehetséges olyan sűrű fizikai testekben létezni, mint amilyen a ti testetek, ahogy magatok is képtelenek éreznétek hogy egy Mars-béli Testvér, a tiéteknél is sűrűbb testében létezzetek. Igaz: a ti belső szerveitek sem volnának alkalmasak egy-egy Mars-béli test létfenntartó rendszerének szerepét ellátni...) A Föld-test, amely a maga korábbi megnyilvánulási pontján a magasabb rendű Kozmikus Energiákat vonta magához, és a magasabb rendű energiákkal bíró Erőszál tartotta meg a Kozmikus Rend egy adott pontján, a hirtelen köré áramló negatívabb energiák hatására egyszerre élte meg aktívvá és inaktívvá válását. A magasabb rendű Erők az adott, már mélyebb rezgésszintű Energia-áramlatokkal telt Kozmikus térben „nem létezővé”, azaz a bolygótest számára inaktívvá váltak, míg az addig rejtetten, a Föld-testben szunnyadó sűrűbb, azaz negatív erők a Kozmikus tér vonzását követve mindinkább a felszínre igyekeztek törni. Az Erők egymással szembeni reakciójának jeleként számtalan, hatalmas robbanás rázta meg a Földtestet, amelynek következtében a magasabb rendű Energiák még meglévő elemei a Föld-mag vonzását, s a felszín-közeli energiák a Kozmikus Térben lévő, s a Naniviei papság által bevonzott, de már a negatív irányú energiák vonzását követték. A bolygótest, mint egymástól nagy mértékben eltérő energiákból álló Kozmikus Képződmény, és éppen a bolygótestben lévő, eltérő energiák hatására olyan benső feszültséget produkált, amely alkalmas lett volna arra, hogy akár a bolygótest teljességét szétvesse. Akkor, abban az esetben az egymásra taszítólag ható energiák a maguk rezgésfokának megfelelő Kozmikus Erő-szálak vonzását követték volna, míg a legszilárdabb, a legsűrűbb energia-elemekből álló energia-halmazok (amelyeket még a Naniviei papság által bevonzott energia is gyenge lett volna elemeire bontani, és mint fizikaivá lett energia-tömeget: megszüntetni,) máig akként keringenének a Kozmikus Térben, mint a már szintén említett „repülő sziklák”, amelyek egy másik bolygó az imént vázolttal esett, bár más okból bekövetkezett Robbanásának mementói a Kozmikus Térben. Ez a történés éppen hogy Föld-Anyácska: a Föld Szellemi burkát adó Elsőd Vállalása végett nem vált azzá, amivé válhatott volna. A Föld Szelleme a maga Energiáival oltalmazta meg a Föld-testet attól, hogy a Kozmikus Térben lévő negatív energia-áramlat a bolygótest negatív energiáira hasson, akár akként, hogy magához szippantja azokat, akár akként, hogy azokat felerősítve az imént említett robbanás elsődleges okozójává lesz. Természetes, hogy ez is, és az is a bolygó, mint Kozmikus Elem megsemmisüléséhez vezetett volna! Ha a Kozmikus Térben úszó negatív energiafelhők valamelyike magához rántja a bolygótestben lévő negatív energia-elemeket, a bolygótestben lévő pozitív energia vagy azonnal felfelé áramlik, visszaigazodva a maga tényleges Erő-terébe, annak energia-áramlatába, vagy az ellentét birtokába kerül, még inkább megnehezítve ezzel az alsóbb rezgéstartományokba zuhant Testvérek Ébredését, hisz Satana nagyobb erők birtokosaként nagyobb hatást is gyakorolhatott volna rájuk, azaz még több energiát fordít azok elámítására, majd rabságban tartására is, még inkább megfosztva őket a Szabad Önrendelkezési Jogtól, vagyis a Szabad Akarattól. E történésnek állt az útjába Föld-Anyácska, s mert ez ekként volt, nem csak magát a történést akadályozta meg. De mert a Föld Szelleme, Aki a Teremtő EGY-ség leghatalmasabb engedélyével, s a Teremtő EGY-ség Erejéből merítve bonthatta meg Ősi Duál-állapotát, egy bizonyos értelemben maga is akként fokozta le a benne rezgő Ős-tisztaságú Erőt, amiként azt az ÚR cselekedte. De míg az ÚR nem vonta magába a Tökéletes ISTEN-ERŐTŐL eltérő energiák egyetlen szikráját sem, az a Szellemi Személy, Akinek Anya-aspektusát mint a Föld Szellemét ismerhettétek meg, kellett, hogy az adott energia-körök magasabb rezgésszintű energiáit magához (bár ő is csak magához: nem magába!) vonzza. A negyedik Fénykör első Fényívéig a magasabb szintek mindahány Fény-ívének energiájából merített, ha mindahány Fény-ív energiaháztartásának csak legtisztább elemeit is: s mégis a Tökéletestől eltérő Erőket vonta magához, ekként ereszkedve lefelé, hogy fokozatosan képessé és alkalmassá váljon elviselni a negyedik Fény-körnél mélyebb rezgésszintű, s akár a legmélyebb fizikai szintre jellemző energiákat is, azokat, amelyek magában az oltalmazásra váró Földtestben voltak jelen. A Föld-test energiái ezt követően elnyugodtak, legalábbis, egy viszonylagos nyugalmi állapotba kerültek. Föld-Anyácska a maga Ős-tisztaságú Energiái révén a Föld-test pozitív és negatív energiáira hatva az adott szintnek, tehát már a negyedik Fény-kör alatti rezgéstartománynak megfelelően megfogalmazta a Föld-test két, egymással hatás-ellenhatásban maradt energia-pontjait: vagyis a mágneses pólust és a delejes pólust. A delejes pólus már létező valóság volt az Első emberiség korában is, amikét 152
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet létezett a magnetikus erő is, de míg az előbbi a Föld-test teljességére hatott, az utóbbi szinte csak jelzésértékű szerepet töltött be, annál is inkább, mert hisz a bolygótest akkor és ott, tehát az Orion Csillagkép övszalagjában maga is a pozitív, tehát a delejes energiákból állt, s azokat is vonta magához a Légtérből, és a Kozmikus Térből, mert a Föld-test energia-burka (s akkor még nem beszélhettünk Szellemi Burokról) a bolygó-lakók tiszta gondolati-akarati és érzelmi energiáiból, a Testet öltésre érkezettek magasabb rendű Szellemi Energiáiból állt. Aztán ezek az energiák mindinkább keveredtek a papság, és a főrendű urak némelyikének a szint természetétől idegen negatív elemekkel: s amint ismert, már ez a tény óriási változásokat hozott a bolygó teljességének energia-háztartásában. A korábban virágzó Föld mind kietlenebbé, terméketlenebbé vált, amit természetesen csak a jólétben élő főurak és a magasabb rangban álló papok nem vettek észre, mert már érdekeik ellenében lett volna észrevenni, mint lesz napról napra mássá köröttük az Élet. No, még ne olyan mértékű elsivárosodásra gondoljatok, mint amelyet magatok tapasztalhattok a Föld egyes pontjain. De a folyamat már megkezdődött, mert a légtérben áramló negatív gondolati – akarati erők a Földtestben szunnyadó, s az adott szintnek már nem megfelelő rezgéssűrűségű energiákat keltették életre a Föld-test mélyebb rétegeiben, s a Kozmikus Térben, innen is és onnan is azt vonzva a Föld-test felszínéhez közelebb eső talajrétegbe, illetőleg a légtér még magasabb, de a bolygó Energia-köre alatti rétegeibe. A Föld-felszín energiái tehát még csaknem a korábbinak megfelelő rezgésszinten maradtak, amiként a légtér alsóbb rétegeinek energiái is. Épp ellenkezőleg hatott tehát a gondolati – akarati energiák áramlása, s azoknak a Földtestben és a Kozmikus Térben lévő energiákra való hatása, mint amiként az a ti korotokban történik, s amint azt ti is érzékelhetitek. A Föld felszín, és a légtér alsóbb régiói csaknem változatlan szinten maradtak: de alulról és felülről romboló hatású negatív energiák indultak, s amikor a Naniviei papság a Fent Végtelenjéből lekért energia mellé a mélység energiáit is magához vonzotta hogy tisztátalan tudati késztetéseinek érvényt szerezhessen, a bevonzott energiák egymásra hatása mellett a két, egymással ellentétes irányból a Föld-felszín felé haladó energiák szinte egymásba rohantak, mindent megsemmisítve útjukban és félelmetes fekete nászukban, ami még mint pozitív energia: eléjük került. A tiszta gondolati és akarati Erőből megfogalmazott tárgyak feloldódtak, felmorzsolódtak, elemeikre hulltak az őrült energia-áradatban, s mert a lekért Tiszta Erők a történés során mint bolygó-idegenné lett energiák ismét kiszakadtak nem csak a bolygó légteréből, de az adott Kozmikus Térből is, az ekként elemeire bomlott Tiszta Energiát is magukkal vonzották, míg a legsűrűbb, legdurvább energiák, amelyek a Satana által feláramoltatott negatív energia vonzását követték, a mélység részeivé lettek. A Föld-test az addig meglévő legtisztább, de a Föld-test mélyebb (bár nem a legmélyebb) rétegeiben lévő legsűrűbb energiáitól is részlegesen megfoszttatott, s mert a Tiszta Erők nélkül nem maradhatott korábbi rezgésszintjén, a mélyebb Fény-tartományban kezdett megjelenni, már az ott lévő „Valóság” részévé válva. Ekként lett egy alsóbbrendű, tehát a Föld-testre gyengébb Energiát árasztó Nap bolygójává a jelenlegi Naprendszerbe épülve be, amelynek Energia-szála mellett körülbelül akként vált a látható tartomány részévé, amiként a ti szinteteken fel-fel bukkanó, majd gyakorta ismét eltűnő, általatok hulló csillagként érzékelt Kozmikus testek, amelyeket azonban nem tud magához vonzani, és nem tud maga mellett tartani egyetlen erő-szál sem. Vagy mert ahhoz túl alacsony, vagy ellenkezőleg, mert túl magas azok benső Energia szintje a ti Naprendszeretekben, s az adott Kozmikus Térben lévő erő-szálak rezgésszintjéhez mérve. S ezzel lényegében már arra is rátértem: hogyan, miért tudott megállapodni a Föld a Nap vonzáskörében lévő Erőszál mellett. Nem a saját benső energiájának köszönhetően, hisz az akkor, amikor a Föld-test a mai Kozmikus Pontra ért, még meglehetősen kaotikus állapotot mutatott: az egymással ellentétes irányú energiák harca még nem ért véget. De Föld-Anya energiája már köré borult, mint valamely irgalmas takaró, amelynek köszönhetően a Föld befejezhette hosszú Vándorlását a Kozmikus Tereken át. Az Orion övszalagjától még egy jó pár parszeknyi távolságot kellett megtegyen a Föld, míg a bolygó egymással szembeni energiái legalább egy bizonyos mértékben kiegyenlítetté lettek. A Föld Szellemi Oltalmazója addig a pontig csak a bolygótest közelébe kerülő energia-áramlatokat tartotta távol „védencétől”, majd hogy a bolygó belső magja körül kiépült a védelmi gömb, amely a Földtest középső, s akkor még felső rétegeiben lévő negatív energiáktól elválasztotta, a Föld Szelleme is megkezdte a Föld-test magába zárását. Ha nem akként ereszkedik alá a legfelső szintektől amiként azt az imént mondtam, képtelen lett volna bárha megközelíteni is a maga Ős-tisztaságú Energiájával a Föld fizikai gömbjét, s még így is kellett, hogy a Föld-test és a Szellemi Burok közé a kevésbé Szellemi, de 153
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet nem is teljességgel sűrű fizikai elemek ékelődjenek. A Föld testét ezért gázok, és némi gőz-állagú anyag burkolta be, amelyek éppen hogy a lényegesen magasabb rezgésszintű energia közelségére törtek elő a Föld-test mélyebb rétegeiből. És ismét csak nem a legmélyéről, mert amiként tudjátok, ott a legtisztább energiák vannak, akként nyilvánulva meg a ti szintetek érzékelési rendszerében, amiként a Nap testét is érzékelhetitek, tehát mintha valamely kicsiny, lángoló Nap volna a Föld-test közepében, egy kicsiny lángoló tűzgolyó, amely minden, a közelébe kerülő negatív energia-elem „kiégetésére” azaz átminősítésére, s a hozzá hasonlatos elemmé változtatására alkalmasan zárja magába azt a Kegyelmi Szikrát, amely kezdettől magához vonzotta a Föld test energia-elemeit, amelyek a maguk tényleges rezgéstartományában rétegeződtek akként, amiként a Kozmikus Térben keringő, s a későbbiekben a Földtestre érkező Szellemi Követek energiájának hatására rendeződni tudhattak. (A Föld Szellemének hatalmas szerepére és Vállalására a későbbiekben, ennél lényegesen részletesebben is rátérek, mert szükségesnek és fontosnak érzem, hogy tudói legyetek annak: micsoda hatalmas Vállalás és Áldozat az, amelyet felvállalt, s nem most, de egy számotokra képzelhetetlen távolságba merült Múltban...) S bár már ezt is elmondtam, azért elismétlem. Akkor, az Első emberiség idején is, amiként az máig, és mindenkor volt és van és lesz is, a Föld-test belső magja (amiként mindahány Kozmikus Testé is) a Tökéletes Kegyelmi Erő. Eköré épül fel a bolygó-mag, amely ez esetben a tiszta Szellemi erőből áll. Ezt a mag héja követi: ez már a kevésbé tiszta, bár a ti szintetek mértékéhez hasonlíthatatlan rezgésszintű, mert a Duál-állapotból még épp csak kilépett Szellemi ÉN gondolati – akarati Erőiből áll. (Az első emberiség, még a Nagy Robbanáshoz vezető folyamat kezdete előtt e rezgésszintű energiagömb érzékelésére volt képes. Már nem az ÉN legtisztább gondolati – akarati energiáiból megfogalmazódott, tehát fél-anyagivá sűrűsödött Föld-testet érzékelte, de még nem is a negyedik Fénykör rezgésszintje alá ereszkedett Én-rész gondolati – akarati energiáiból megfogalmazódott Föld-testet, ha ez utóbbi mint fizikai elemmé sűrűsödött Energia már megjelent is a Föld-test színén, akként hatva az akkor és ott Úton járók tudati – fogalom-alkotási rendszerére, amiként a ti értelmetekre hat egy-egy hegyóriás, annak kősziklái, vagy a Föld-testből kiemelt, sziklánál is keményebb ásványok, amelyeket a későbbiek során, hogy már nem tudhatták gondolati úton megfogalmazni otthonaikat, épületeiket, használati tárgyaikat, és nem tudták a korábbi módon működtetni gépeiket, hasonlóképp használtak, mint ti a követ, az ásványokat, bárha azokat továbbra is a Tér-összevonás elméletét alkalmazva szállították a Föld bárha legtávolabbi pontjairól is.) A következő rétegek, amelyek a lefelé tartó Szellemi Követek; az ÉN-felek, majd ezek Én-részeinek gondolati – akarati energiáiból fogalmazódtak meg, ismét rétegezetten épültek egymásra. A belső mag héja fölötti réteg a tisztább, s a fölötte lévők az egyre sötétebb energiákból állnak, míg a fizikai szintek legalsó szintjének megfelelő energia-réteg be nem zárja a sort. Efölött viszont ismét egy fokkal tisztább gondolati – akarati energia-réteg fizikai megjelenési formája található, s a Felszín felé közeledve lesz mindig egy-egy fokkal tisztább azon energiák összessége, amelyek az adott kéreg-réteg fő alkotóelemeit adják. (S ezt sem véletlen emeltük ki: éppen hogy a Naniviei történés, és a Nagy Robbanást követő robbanássorozat végett a Föld-test e felszín alatti rétegei erősen keveredtek egymással, így az adott rétegekben már a Kozmikus Térből bevonzott akár nagy rezgésmagasságú energiák csak úgy megtalálhatóak, mint a legmélyebb, a fizikai szintek legalsó határának energiái. Ezek azonban minden szinten csak a szintnek megfelelő mértékben válnak érzékelhetővé. Viszont éppen ezek egy időben való jelenléte teszi alkalmassá az általatok ismert, tehát a ti érzékelési tartományotokban, a ti Szellemi – testi Tudatotokban megnyilvánuló Föld-testet az egymástól eltérő szintekről érkező Szellemi Erők elviselésére és magába zárására, s ez teszi lehetővé, hogy a Föld, mint Vizsga-bolygó, a Fénykörök mindegyikében, s azok mindahány Fény-ívén (amelyekben még fizikai, vagy fél-fizikai testekben járják Útjukat Testvéreink) az ő érzékelési tartományuk részeként, a maguk létező Valóságának szintjén megjelenhessen. A Föld-test tehát egy és ugyanaz: de nem mindegy, mely Fény-ív energia szintjének megfelelő energia-elemek jelennek meg az adott szinten élők érzékelési tartományában akként, mint bolygó-kép, mint Föld-test. Ebből viszont már magatok is kikövetkeztethettetek valamit. Azt, hogy a Föld nem kezdettől volt a mélységbe zuhantak Vizsga-bolygója, ha az Isteni Tervben kezdettől, s már a Kezdetek előttől ismert volt 154
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet is ennek lehetségessé válása. Teremtőnk tudta, hogyha a mélység vonzatát követő ÉN-képmások egy bizonyos tűrési vonal alá ereszkednek, már nem lehetnek képesek csakis és kizárólag a korábban elvetett Szellemi Bölcsességek ismételt „felfedezése”, azaz a Felismerések megfogalmazása és megélése révén, azok Ereje által kiemelkedni a mélységből, de már kell, hogy bizonyos fokú fizikai megtapasztalások birtokosaivá lehessenek. Ehhez mindahány szintnek megfelelően biztosított számukra egy, vagy több „Tanuló-bolygót”, ahol a Szellemi erőiket a végtelenségig, s már még azon is túl elvetett Szellemi Követek egy-egy nem szellemi Ismereti elem megfogalmazására és megvalósítására törekedhettek, s egyetlen Vizsgabolygót is, ahol a már megtanult Ismeretelemet akként is meg kellett tudják valósítani, hogy nem a minden szempontból ideális környezetben teszik azt, de sokszor akadályok százai közt. Ha erre is képessé váltak, több, egymással összefüggő ismeretelemből tehettek vizsgát azon a Föld-képzeten, amelyen most magatok is járjátok Útjaitokat, ha ti már akként is, hogy az egyes Sors-elemek még csak nem is mindenkor látszanak egymáshoz illeszthetőeknek, annál is inkább, mert akik a ti szintetekre érkeznek, nem csak a vizsga-feladato-kat, de az egyes karmikus elemeket is magukkal viszik, s ezek beékelődnek a tényleges Sors-elemek közé, nagy mértékben megnehezítve ezáltal egy-egy Élet-feladat betöltését. Ha ezen Utak is sikeresek voltak, már igazán elmondhatták, hogy az adott, s mint mondtam, kezdetben, tehát az alsóbb Fény-tartományokban megszerzett, s még csak fizikai ismeretelemeket valóban ismerik, bírnak annak Szellem-tudati erejével, ami azt jelentette, és jelenti mindenkor, hogy a már megszerzett többlet energiát is magával viheti az Én-rész egy következő Vizsga-útra. Amiként olvastátok, csak a ti szinteteken, azaz az általatok ismert – lakott Föld színén van arra is lehetősége a Szellemi Követnek, hogy a megtapasztalások, vagy egy-egy Bölcsesség-elem már gyakorlati formában való megélése mellett azon karmikus elemeket is feloldani igyekezzék, amelyeket korábban megfogalmazott. A megtapasztalás alatt a Szellemi Követ által még csak gondolati – akarati formában megfogalmazott, s akkor és ott jónak és célravezetőnek vélt, de a Fent Világának Valós Bölcsességétől mindinkább eltérő elemeinek gyakorlati formában való megismerését kell értsétek. Ezek közt nincs, nem is lehet a karmikus elemek feloldását szolgáló elem: ténylegesen is csak a Szellemi követ által egy újabb, de mindenkor alsóbbrendű Igazság-morzsáért elvetett Bölcsességelem ismételt megtalálása, elfogadása és megvalósítása a cél, még akkor is, ha ezen elemek megszerzése révén könnyebbé, vagy egyáltalán: lehetségessé válik valamely karmikus kötés oldása is az Én-rész számára. S amiként mondtam, ez utóbbi a ti bolygóképzeteteken lesz az Én-rész feladata, éspedig elsődleges jelleggel, hisz azok a Felismerések, amelyeket az Út során kibont, részben és elméletben bár, de ismertek a számára. Ismét vegyünk egy példát, hogy értsétek, mire akarok utalni. A Szellemi Követ a Mars felszínén kap lehetőséget arra, hogy egy Út keretén belül a korábban megfogalmazott gondolati – akarati képet a gyakorlatban is megismerje. Nem magát a gyilkolást fogalmazta meg ugyan, mint tényleges Szellemi Gondolatot, nem is annak végrehajtása volt a Szellemi Követ akarata, de az általa megfogalmazott gondolati – akarati kép energiája csak annak a fizikai történésnek megvalósítására alkalmas, mert azon a fokon hiányzik a Szellemi Gondolatból és Akaratból a Valós Szellemi Erő, vagyis abban a mértékben távolodott el a Valós Élet, A Teremtő Bölcsesség, a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet Őstisztaságától a romboló akarat irányába, amely mértékben még képes lehet valamely fizikai szervezet megfogalmazására, betöltésére és a fizikai fogalmak szerinti életben való megtartására, de már nem képes annak értékét tényleges mértéke szerint felismerni, így olyan fizikai történés cselekvő részese lesz, amelyben az Élet, mint Érték felismerési képességének hiánya nyilvánvalóvá lesz. Születik, mert mint test, nem tud nem megszületni, és öl, és megöletik, mert nem tud nem ölni, mert ahhoz kevés és gyenge a megszerzett (vagy a lefelé vezető Út során még megőrzött) szellemi Bölcsesség Ereje, amiként mindahány mellette élőben is. Igaz: már nem válogatás nélkül öl, a ténylegesen is mellette élőket nem, vagy csak adott esetben öli meg: de akkor azokat is gondolkodás és mérlegelés nélkül, ahogy azok is akként oltanák ki az ő életét. Ez a történés, az ölés és megöletés mint megszerzett Ismereti elem íródik az Én-részbe, még csak akként, hogy e két fogalom megismerésének szándékával kezdi meg Útját az, akiből e megtapasztalás energiája hiányzik. A nőnemű egyedeket kivéve tehát mindannyiukban, viszont akik az adott út során az utódok világrahozatalának feladatával érkezettek, egy korábbi, vagy egy későbbi Út során bontják ki és élik meg ugyanazt a Sors-elemet akként, hogy sorsuk még nem vált ki semmiféle érzelmet azokban, akik a történés egyéb szerepköreiben vannak. Aki valamely fajtársát megölte, csak az 155
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet ölés sötét mámorát érzi, vagy akár már azt sem, csak egy személytől független, és irányíthatatlan indulati késztetés betöltését, s aki ekként vesztett el valakit, még csak észre sem veszi annak hiányát: az anya nem keresi és nem siratja gyermekét, gyermek sem az anyját, testvér sem a testvért, hisz e fogalmak mint tudati és lelki, tehát értelmi – érzelmi elemek ismeretlenek. Az utód alig valami kis időt tölt csak az őt megszülő nőnemű egyed mellett, aztán a többivel együtt növekedik tovább: nem nevelődik, a Mars színén szó nincs nevelésről. Csak a harcot, vagy a női szerep felvállalását kell ismerjék: a harcot mind megtanulják, a női szerep spontán bukkan fel a nőnemű ivadékok egy bizonyos életkorában, azt tehát még annyira sem tanulják, mint a fegyverek használatát. Aki a Mars felszínén megtapasztalta az ölés, és a megöletés tényét, vagy valamely más, de a Mars jellegét magán viselő bolygón, vagy a Föld első Fénykörében vállal ismételten Utat, már akként élve meg ugyanezt a két Sors-elemet, hogy a fő Életfeladatok mellett a tudati – érzelmi elemek kibontását is megtanulja az Úton járó, hogy legalább némiképp fogalmat alkothasson magának arról: mit jelent valamely szeretett személy elvesztése akkor, ha az mellőle lép el egy erőszakos cselekedet áldozataként, s akkor, ha az ő cselekedete következtében lép el valaki a hozzá közelállók közül. Az ölés és a megöletés fogalma ezzel kitágul, az Én-rész megismeri az „áldozat” és a „gyilkos” fogalmát, azok érzelmi hátterével együtt akként, hogy mindkét szerepet többször is átéli, de már nem kifejezetten mint testben élő: az egyes szerepek más és más aspektusait a szintnek megfelelő rezgésenergiákkal telített Asztrális Világképben éli meg, már nem teljességgel akként, mint fizikai testben lévő, de azzal a Szellem-tudati képpel, mintha még mindig Úton volna. A történés számtalan oldalát bonthatja ki ekként, és ismerheti is meg, már nem csak elméletben, de nem is teljességgel a gyakorlatban, és mégis akként, mert hisz a Látszat-út benne és számára épp oly valóságos lesz annak mindahány érzelmi elemével, mint volt a korábbi, a ténylegesen is végig járt Út. (És később, ha a Földtest alsó két Fényköre, s azok mindahány Fényíve is bezáródik, a mélységből kiemelkedők a kezdeti lépéseket e Látszat-világok bolygó-képzetein élik meg, mint tényleges Valóságot, mert amiként mondtam, a mostani történést követően, ha már a Föld fizikai gömbje is Felemeltetik, a történéssel lényegét tekintve a Mélység-korszak egy igen jelentős szakasza zárul le. Ugyanis nem lesz Vizsga-bolygó, amelyen a mélységből kiemelkedők a megszerzett megtapasztalásokból vizsgát tehetnének, így arra más körülményeket ad eléjük, és más lehetőségeket a Kegyelem, míg a legmélyebb mélységből kiemelkedettek csak a történések révén megszerezhető magasabb rendű Felismerést kell kibontsák, annak ismeretét, mennyire nem helyén, és rendjén való az Élet, éspedig bármilyen rendű Élet ellen esett cselekedet. Annál is inkább, mert hisz ők az ölést és a megöletést mint gyakorlattá tett cselekedetet nagyon is jól ismerik...) Azok, akik a Mars-i történés magasabb rendű, azaz tényleges értelmi – érzelmi hátterét is meg, és felismerték, mint mondtam, a Föld színén vizsgázhatnak abból: képesek-e lemondani a legdurvább benső késztetés megvalósításáról, s ha nem mint cselekvők, vagy cselekedtetők (azaz értelmi irányítók) válnak részévé egy-egy ekként esett cselekedetnek: képesek-e valóban érzelmi úton reagálni a hozzájuk közeli személy elvesztésére, vagyis képesek-e meg, és átérezni a veszteséget. De már akként kell e magasabb fokú Vizsgát letenniük, hogy a köröttük lévők másságát is el kell hogy fogadják: és annak ellenére is meg kell valósítsák a benső késztetésükben szereplő Feladatot, vagyis le kell tudjanak mondani az Élet semmibevételéről akár mint annak kioltói, akár mint annak más-más értelemben vett szenvedő alanyai (áldozatai, vagy az áldozat hozzátartozói), hogy a környezet épp az ellentétes magatartásformát várja el, és segíti elő. Ez azt jelenti: az adott szinten még szokott, sőt: szinte törvényszerű vérbosszú helyett már az elfogadás, vagy akár már a megbocsájtás érzését kell felébresszék, és megéljék a tudati – lelki fájdalom ellenére is. (Ez utóbbit, tehát a megbocsájtás érzését az adott szinten még inkább az áldozattá lettek Szellemi Énrésze kell megfogalmazza magában, még az előtt, hogy a test Tudata mellől végképp kiemelkedne. De ez az a történés, ez az a Bölcsességi elem, amelyet sokan még a Föld színén sem képesek Valóság szintre emelni, s nem csak azon népek tagjai közt, ahol a vérbosszú „becsületbeli” kérdésként van jelen még a nemzeti Tudattárban is!). Természetesen nem csakis és kizárólag az Élet elleni bűnöket ismeri meg, és éli meg ekként a Szellemi Követ, de mindazon negatív gondolati – akarati energiák már fizikai formában való kivetülését,
156
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet amelyekkel magatok is találkoztok szinte nap mint nap, ha nem is mint elkövetők vagy kárvallottak, de mint külső megfigyelők, akik a történés megtapasztalásán már csaknem minden formában túljutottak. Amikor egy adott Feladattal a magasabb szintek valamelyikén kerül szembe az Én-rész, gyakorta olyan körülmények közt kell tudja a késztetés elvetése felé terelni a Tudatot, amely körülmények szinte kínálják a bűn elkövetésére az alkalmat és a módot is, s akár még valamiféle okot is találhat a Tudat a Szellemi Én-résztől érkező tilalom megszegésére. És mégis, még akkor is el kell tudja érni az Én-rész a már megszerzett, és magával vitt erő révén, hogy a Tudat a tőle érkezett tiltást fogadja el, ha az iménti feltételek mindegyike adott, s akkor is, ha az adott szinten, és az adott közegben a negatív cselekedet mindennapos, átlagos történésnek számít. Még ez is a második Fénykörben, de már annak magasabb Fény-ívében felvállalandó történés, amely annyival is nehezebbé lesz az Én-rész számára, mert az adott Feladatot már egy sor egyéb Feladat mellett kell elfogadtassa a Tudattal, tehát már meg kell ossza a rendelkezésére álló energiát, meghatározva az egyes Feladatok fontossági sorrendjét, hogy annak mértékében áramoltassa a maga energiáit a Tudat felé, amilyen fokon az adott Feladat számára fontossággal bír, miközben az ellentét is mind nagyobb erővel igyekszik a legdurvább cselekedetek felé terelni a Tudatot, s a Tudat által irányított testet egyaránt. (Ez, amiként már ezt is mondtam, a mélyebb szinteken még nem annyira jellemző, hisz még maga a szint is inkább a mélység, semmint a magasabb szintek rezgéstartományához soroltatik, vagyis az ott Úton lévőknek még nem kell feltétlen az ellentét késztetése ahhoz, hogy valamely negatív cselekedet elkövetésére vállalkozzanak...) Ezen a szinten is több, egymást követő Út során bukkan, vagy bukkanhat fel ugyanaz a Sors-elem: de itt, a Föld-test második Fénykörében, annak valamely magasabb rendű Fény-ívén már akként, mint az Énrész által az első Fénykörben, vagy a második Fény-kör alsóbb szintű Fényíveinek egyikén korábban már kibontott, és megtapasztalt Sors-elem, tehát mint az Én-rész számára ismertté lett történés, amelyet már fel kell tudjon oldani, meg kell tudjon tagadtatni az Én-rész a Tudattal, mint tudottan hibás cselekvést ahhoz, hogy az adott történés negatív energiáját megtisztítsa, vagyis a negatív elem elvetésének energiájával felül írja önmagában – önmaga, s ekként az ÉN teljessége számára. És éppen azért, mert maga a történés már ismert, ha a vállalásban annak feloldása, megtisztítása szerepel, a vállalás elhibázása (elbukása) esetén a Tudat által megfogalmazott, s a fizikai test által végbe vitt negatív cselekedet már a történés karmikus kötéstét, terhét is magával hozza az Én-rész számára, míg ugyanaz a történés a Mars színén élő Testvérek számára csak a Szellemi Gondolat gyakorlatbani megtapasztalásának energiáját adta és adja. S hogy visszatérjünk a példázatban szereplő Marsi történéshez, az Élet elleni bűn elvetésének kérdéséhez... Nem is egy olyan Úton járó van, volt, s még lesz is egy kicsinyke ideig még ott, a ti szinteteken is, aki már az egyéb jellegű Feladatok megismerése, megtapasztalása, és megvalósítása révén képessé vált azok negatív energiáinak megtisztítására, s az ekként ismételten is megszerzett Erő révén alkalmassá vált belépni a harmadik Fénykörbe, ahol újabb Feladatokat vállalt és teljesített: azt az egy, hatalmas fontosságú Feladatot kivéve. De mert a már megszerzett Erő révén alkalmassá vált (vagy éppen egy újabb Út során alkalmassá válhat) kiemelkedni akár a harmadik Fénykörből is, hogy ismét magasabb szintre emelkedjék, fel kell vállalja a még hiányzó Bölcsesség-elemek teljes és (a szint mértékének megfelelő fokon) tökéletes kibontását és megvalósítását is. S mert a Cél éppen hogy ez, tehát a fokozatos és folyamatos emelkedés, ennek elérhetése érdekében kap arra lehetőséget az Úrtól, hogy a ti szinteteken járjon végig egy Kegyelmi Utat. Ezek közt az Úton járók közt (és ez is természetes) olyan Testvérek is vannak, akik már csak akkor és ott vállalkozhatnak e nagyon is fontos, sőt: alapvető fontosságú Feladat, teljes és végleges kibontására és Valóság szintre emelésére. (Annál is inkább van, lehet olyan Testvér még közöttetek, tehát a ti szinteteken, a ti Jelennek megélt korotokban is, mert az egyes Feladatok fontosságát, és azok megoldásának sorrendjét a Felsőbbrendű ÉN határozza meg, ahogy az mindenkor is volt, elfogadva, vagy elvetve az ÚR javaslatát.) De mert enélkül a Bölcsesség-elem nélkül egy nem léphet át a következő, tehát a negyedik Fény-körbe, kell, hogy az egyes rész-ismereteket már megszerzett Én-rész mindenképp a teljes győzelemre törekedjék. És nem csak azért, mert a Nagy Ugrás előtt álltok, de azért is, mert aki arról a szintről zuhan vissza, épp úgy nagyot zuhan lefelé, mint az a magasabb szintről Utat vállalt Testvér, aki esetleg valamely Missziós 157
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Vállalását bukja el, vagy Missziós Úton követ el olyan alap szintű hibát, amelynek elkövetése még mint eshetőség sem szerepel az Én-rész Életfilmjében. És az adott esetben ez a zuhanás tényleg hatalmas lesz, s az elbukott hosszan nem kaphat ismételten alkalmat arra, hogy a mélységből kiemelkedve újabb próbát tehessen! A fentebb leírt példázat természetesen mindahány, már az Én-rész, azaz a legkisebb rangú Szellemi Követ által korábban elvetett Bölcsesség-elemre érvényes: ezek mindegyikének az egyedül lehetséges, tehát fizikai formában való megfogalmazása, megtapasztalása és felülírása ekként, lépcsőzetesen, fokrólfokra zajlik. Az Én-rész által elvetett Bölcsesség-elemek már magukban is gyenge, de még Valós szellemi energiát képviseltek: az Én-rész által, a maga elgondolása szerinti formában megfogalmazott gondolati – akarati elemek viszont már oly csekély mértékben tartalmazták az ÉN-ben, s az ÉN-félben még részben meglévő Szellemi Bölcsesség erejét, hogy azokat már lehetetlen volna valamely Szellemi Történés révén felismernie, és mint hibásan elvetett és „átfogalmazott”, s ekként még inkább alsórendűvé tett gondolati Energiát, feloldania, megtisztítania és ismét elfogadnia az Én-résznek. (Igaz: ehhez már magában az Énrészben és annak felsőbbrendű ÉN-jében is kevés lett volna az erő, hisz az Én-rész mint az ÉN követe, az ÉN energiáiból tékozolt, azokat herdálta abban a hiszemben, hogy a maga Erejét használja, hisz ő maga az ÉN, s ekként végső soron azt még, hogy ő maga A Teremtmény, A szellem...) S mert hogy az Én-rész maga már nem merülhet olyan mély rezgéstartományba, amelyen az általa megfogalmazott Gondolat és Akarat mint valótlan Valóság elem elébe állhat, kellett, s még kell is, hogy a gondolati – akarati energiának még és már megfelelő „segéd-eszközt” fogalmazzon meg, hogy már a test, és annak Tudata által váljék számára ismertté az általa gondolati – akarati képként megfogalmazott történés: az, amelynek energia-mezejét a magasabb rendű Energia helyett kívánatosnak érezte és elfogadta. A test és a Tudat szenvedése természetesen az Én-rész szenvedése is: de lehetetlen is volna, hogy ne ekként legyen, mert kell, hogy az Én-rész a maga szenvedése által, és a maga szenvedése árán értse meg: hová, micsoda kaotikus állapothoz vezet az a gondolati – akarati kép, amelyet a Bölcs Teremtő által megfogalmazott Végtelen Boldogság, s az Örökkön-való LÉT állapota helyett, annak legkisebb szikrája helyett megfogalmazott magának, mint általa kívánatosnak érzett Lét-képzetet. S ha a Tudat s a test szenvedéseit a Lélek-szál révén érzékeli és éli az Én-rész, lehetetlen is volna, hogy ne érezze és élje át ugyanazt maga az ÉN, amely épp úgy összeköttetésben áll Én-részével, és a Szellem, amely viszont az ÉN-t véle összekötő Lélekszál révén vonzza magához és éli meg mindazt a szenvedést, amelyet Követei: az ÉN, az ÉN-felek és azok Én-részei, s az Én-részek által megfogalmazott fizikai testek és azok Tudata is átél és megtapasztal, hisz a tévelygő a Szellem, s az ő Követei lényegében az ő akaratát valósítják meg egy olyan Világban, amelyben ő már csak ekként lehet jelen. S most ne akként képzeljétek, hogy ténylegesen is a test fizikai szenvedését érzi a Szellemi Én-rész: de azt a szellemi kínt, amelyet az ad számára, hogy tudja: mit és hol rontott el korábban, mi az, ami végett a test és a Tudat a legnagyobb szenvedés energiáját közvetíti felé a Lélekszálon át, mint valami segélykiáltást, amelyre nem felelhet akként, amiként szeretne. Nem véletlen, hogy az Én-rész egy bizonyos fejlettségi szint után oly hatalmas erőfeszítéssel igyekszik a negatív cselekedetektől eltántorítani eszközeit! Tudja, már akkor és ott tisztában van vele: egy Holnapi Út során a ma gyengesége végett bekövetkező negatív cselekedetnek is ekként, tehát a teljes tehetetlenség-érzet gyötrő szenvedésében kell elvegye a bérét... Amiként mondtam, a Föld az egyetlen Vizsga-bolygó, és a ti szintetek, az általatok ismert – lakott bolygó-képzet az egyetlen pont még az adott szinten, tehát az adott Fénykörben is, ahol több, egymástól eltérő Ébredtségi szintet a magáénak tudható Szellemi Követ vehet testet, amiként az az egyetlen olyan pont is, ahol egyszerre több, olykor egymástól nagy mértékben eltérő Életfeladattal indulhat az Útra érkező, s mindahány Élet-feladat révén más és más Bölcsesség-elemből is tehet vizsgát. Mindez nem véletlen: hisz éppen hogy a ti szintetek erős megosztottsága végett az, amelyen a Nagy Ugrás a legerősebben hatni és realizálódni fog. A középpont, a választó vonal a majdan felfelé és a lefelé igazodó Erők közt, amelynek ti, tehát „tegnapi”, - „mai”, s még a „holnapi” lakói is a Válasz-útnál vagytok. Tegnap, ma és még holnap tehettetek és tehettek vizsgát azon Bölcsesség-elemekből, amelyek megléte vagy hiánya dönti el: a Felfelé vezető, vagy a mélység fogságát adó Útra léptek, amiként az is ott dől el, ki az, akit nem a tisztátalan késztetések betöltése utáni vágy, de a Szellemi Követ, azaz az Én, és annak 158
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Én-része a maga tényleges gyengeségével köt meg az adott szinten: s akkor azokat a várakozási pontok valamelyikén helyezi el a Kegyelem Áldott Krisztusa azon Oktató Szellem-testvérek oltalma alá helyezve őket, akik a maguk Vállalása értelmében segítik és erősítik is e gyengécske Gyermekeket, már a következő emberiség tagjaként végigjárandó Útra készítve fel őket. A gyengeség, ha az nem restség, nem a Tisztaság elvetésének vágya, nem gőg, és nem az Isten Szeretete iránti közömbösség, de a Szellemi Követ minden igyekezete és akarata ellenére is bebizonyosodó, tényleges gyengeség, nem is méretik akként, mint a Szellemi Követben lévő egyéb negatív elemek. Ti sem vártok el olyast a kicsiny gyermekektől, ami erejüket meghaladó volna, s ha engeditek, hogy az erején felül való feladattal megpróbálkozzék, nem azért engeditek és nem akként, hogy ugyanazt a teljesítményt is várjátok és követeljétek tőle, mint a nagyobb gyermektől, aki már ténylegesen is érett az adott Feladatra: csakhogy ismerkedhessék a Holnapok során reá váró Feladattal. Ekként ha ti tudtok különbséget tenni gyermek és gyermek közt: mennyivel inkább tud az Atya, Krisztusunk, s az Áldott Anyácska! A következő kérdés, amely felbukkanhat mindezekkel kapcsolatosan, az az: mi történik vajon magával a Föld-testtel, amelyet ti akként, tehát a számtalan Fény-kör energiájából állónak ismerhettek? Mi történik a Föld-testben lévő, de nem a magatok tényleges szintjéhez tartozó, mert annál sűrűbb, vagy ellenkezőleg: sokkalta aeteribb energiákkal? Az talán ismét csak természetes dolog, és már ezt a kérdést is érintettem a korábbiakban, hogy nem csak a ti szinteteken Úton lévők, de a Föld, mint Kozmikus elem minden egyes Fény-köre is megmérettetik. A ti szintetek, ahogy az imént is mondtam, minden szintek energiáiból tevődik össze, vagyis a fizikai, a fél-fizikai, de a lelki és Szellemi energiák is megtalálhatóak ott, a Kozmikus Erő-mezők és Erő-ívek azon egyetlen, keskeny kis sávján, amelyen jelen Útjaitokat járjátok, hisz van, létezik a végtelenségig besűrűsödött energia-elemekből álló anyag csak úgy, ahogy a légnemű, s még annál is könnyebb, számotokra már még csak nem is érzékelhető, nem megfogható, mégis a magatok Világának elidegeníthetetlen Szellemi energia-eleme, azok a lelki – Szellemi Energiák, amelyeket ki-ki a maga rezgésszintjén lehet csak képes érzékelni. Sehol másutt, egyetlen más Naprendszerben, egyetlen más Kozmikus Mezőben nincs még egy olyan pont, amely bírna e tulajdonsággal: s ez kezdettől, tehát amióta Föld-Anya, mint a Föld Szellemi Ereje oltalmába vette a Földet, ekként volt, és ez is logikus. A Föld Szelleme ugyanis a Föld-test teljességének, tehát mindahány rezgéskörének középső rétegéhez kellett kösse magát, mert ha az alsóbbrendű Erőtartományokhoz próbál kötődni, azokat önnön benső Tisztasága révén eltaszította volna magától, spontán módon eltaszítva ekként az oltalmazni kívánt fizikaivá lett energia-gömböt is a maga teljességében. Vagyis lehetetlen lett volna önmagával, a maga mérhetetlen rezgésszintű energia-terével beburkolni azokat. Ekként viszont igaz az is, hogy a magasabb rezgésenergiával bíró Fény-körökhöz sem köthette volna magát, mert azok a hasonló hasonlót vonz Törvényének engedve egyszerűen beleolvadnak FöldAnya energia-mezejébe: legalábbis a magasabb Fény-körökben lévő, s ott már lényegesen nagyobb mennyiségben jelen lévő tiszta energiák, míg az adott szinteken még meglévő negatív elemek akként lökődnek ki mint a tollpihe. Ezáltal a magasabb szintű energia-tartományok egyszerűen felbomlanak, vagyis az adott Fény-körök többé nem biztosíthatják a Szellemi Követek számára egyetlen Út végigjárásának lehetőségét sem. Márpedig azon Testvérek, akik már fél-szellemi testekben járhatnak végig egy-egy Utat azon Fény-körökben, kell, hogy a még bennük lévő, már nem fizikai értelemben vett tisztátalanság-morzsák maradékát is megtisztíthassák: erre viszont ismét csak nem nyílhatna számukra lehetőség egy teljességgel tiszta, s már a Valós, tehát Szellemi értelemben véve tiszta energiákból álló Energia-körben, hisz oda még csak be sem tudhatnának lépni, mert a még meglévő tisztátalanság-elemek ezt lehetetlenné tennék számukra. Kellett tehát, hogy a Föld Szellemi Ereje a Föld-test azon energia-köréhez kapcsolódjék, amely mindahány szint energiáit magában hordja. Így a Föld Szelleme a magasabb, s az alsóbbrendű Fénykörök felé egyként a megfelelő szintű és mennyiségű Szellemi Energiát küldhette, egyként „befogva” a Vizsga-bolygó mindahány energia-tartományát. S épp ennek érdekében volt szükség arra, hogy a Föld Szelleme a Mennyei Szintektől eltérő mindahány Energia-kör rezgés-áramából magához vonzzon egy 159
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet bizonyos mennyiséget, amire fentebb is, s már korábban is utaltam. A már nem fizikai lét-állapotot adó szintek felé az adott szintnek megfelelő energiát ugyanis nem akként küldte, amiként azt a mélyebb szinteken kiáramoltatnia szükségeltetik: a maga otthagyott Energiáit szabadítja fel az ott Úton lévők tényleges szükségei szerint, éspedig akként, hogy még csak nem is ő maga kell azt szabaddá tegye: de már az ott Úton lévők kell tudják azt magukhoz vonzani, amire csak azon mértékben lesznek képessé, amilyen mértékben ők maguk is képessé váltak a bennük lévő Tiszta Szeretet Erejét feláramoltatni, de már még csak nem is annyira Föld-Anyácska, mint inkább A Teremtő EGY-ség felé: szándékuk szerint és érzéseikben legalábbis, hisz azok a gyengécske kis erők még nem áramolhatnak fel közvetlenül a Teremtő EGY-ség ŐS-ÖRÖK, s mindenkor Végtelen Tisztaságú Szeretet-áramához. Bizony, gyermekeim, akként van az, amiként mondom: s még a legmagasabb szinteken élő Testvéreitek sem méltóak arra, hogy közvetlenül Atyánk, Krisztusunk, vagy Szentlélek Mária felé küldhessék a maguk, a tiéteknél már képzelhetetlenül, nagyságrendekkel tisztább energiáit! S mert ez ekként van, ők is egymás felé kell azt áramoltassák, és a Föld Szellemi Személye; Föld-Anyácska felé, Aki érettük épp úgy Vállalta jelen Feladatát, amiként érettetek, még akkor is, ha ők már még csak nem is valamely bolygóképzeten, csak az általuk korábban, tehát a Végtelen tisztaságú Mennyei Szintektől való eltávolodást követően megfogalmazott gondolati – és akarati Energia-áramokban lebegnek. Viszont ezek az erőáramok épp azt a szerepet töltik be az ő esetükben, mint a bolygótest a ti esetetekben, s mert ez ekként van, azon energia-áramok épp úgy Föld-Anya oltalma alatt állnak, mint a ti bolygó-képzetetek, s ez annál is inkább ekként van, hisz az a Kozmikus tér, és azok a Kozmikus Testek, amelyeket ti akként érzékeltek, amiként, tulajdonképpen a magasabb Fény-körökben lévő Testvérek által betöltött Energia-mezők, de már azoknak a ti szintetek mértékében besűrűsödött energia-képei. A Nagy Ugrás során, és ez is természetes, a ti szinteteken, tehát az általatok Valósnak megélt szinten lévő energiák összessége is kell, hogy elmozduljék jelenlegi pontjáról, amiként kimozdul a Föld-test mindahány Fény-körében és ezek mindahány Fényívében lévő energiák mindösszessége is, hisz a Fent és a Lent, a Magasság Fény-energiái, és a Mélység sötét energiái egyként áramlanak a Mindenség azon kis energia-terében, azaz a ti kis „gömbötök” teljességében, amiként azt a magatok pillanatnyi szintjén érzékelhetni fogjátok. De mert a történés nem a Mennyei Energiák szintjén nyilvánul meg, hanem az attól bárha a legcsekélyebb mértékig eltérő, azaz tisztátalanná lett energiák szintjén, az egyes szinteken meglévő Szellemi Erő-elemekre nem: csak az azokat tisztátalanná tevő energia-elemekre lesz kihatással, éspedig akként hatva az egyes Fénykörök és Fényívekre, amilyen mértékben azok Tiszta Energiái a tisztátalan energiákkal keveredtek. A mélység felé indult Szellem-lények még csak a Tökéletes Tisztaság szintjein, azok mind gyengébbé váló, de továbbra is, a legalsó Mennyei Szintig Tökéletesnek megmaradt Energiáit használták, vagyis fogalmazták meg maguknak, mint az ő érzékelési szintjüknek még megfelelő Erőt. Az ÉN már megfogalmazta a benne még meglévő Tiszta Erők mellé a maga tisztátalan energiáit is, s mindinkább eltért a Fent Végtelen Tisztaságú, azaz Mennyei Szintjeitől, annál kisebb mértékben bírt a Mennyei Erőkkel, amelyek hiányát mindinkább a maga fogalmazta, már tisztátalan erőkkel igyekezett pótolni, hogy ne érezze azt a végtelen energia-veszteséget. S mert ez ekként volt, az általa használt Ős-tisztaságú Energia mindinkább eltűnt, elsüllyedt az általa megfogalmazott tisztátalan energiák közt. Ám mert hogy a Teremtő Erő nem semmisül meg, a meglévő Tiszta Energiák ténylegesen is csak elsüllyedtek a tisztátalan energiák áramában: de nem semmisültek meg, éltek, és az adott szint mértékében éltettek is, abban a mértékben éltetve a Szellemi Követet, amilyen szinten az Élet-erő ellenében megfogalmazott életellenes, tehát az Építő Energia helyett megfogalmazott romboló energia még lehetővé tette. S itt visszaköszön lényegében annak kérdése, miként értem azt, hogy az életellenes bűn mindenkor és mindenhol az Ős-bűn újrafogalmazott kivetülése. A Teremtő ERŐ AZ ÉLET maga. A Szellem, miután a legalsó Mennyei Szinttől eltávolodni készült, az ÖRÖK ÉLET EREJÉTŐL akart eltávolodni. De mert minden egyes Teremtmény „Szellem-teste”, annak mindahány Erő-eleme Az ÖRÖK ÉLET Energiájának eleme, az egy pillanat tört részéig sem léphetett ki soha AZ ÉLETBŐL: A TEREMTŐ EGYSÉGBŐL, Aki MAGA A MINDENSÉG és MAGA AZ ŐS - ÖRÖK ÉLET. A Szellemi ÉN-képmás viszont már megfogalmazhatta a maga legelső életellenes energia-elemét, amiként azt meg is tette, tisztátalanná téve önmagát. Ez azt jelenti, hogy a TÖKÉLETES ÉLET-ERŐ elemei közé egy, az ÉLETTEL ellentétes, tehát élet nélkül való energia-elemet fogalmazott meg 160
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet önmagában – önmaga számára, eltávolítva ekként önmagát a TÖKÉLETES ÖRÖK ÉLET VILÁGÁBÓL, aminek következtében benne és számára mindenkor abban a mértékben csökkent úgy az ÖRÖKKÖNVALÓSÁG, mint az ÉLET tudati - ismereti képe, amilyen mértékben csökkentette magában az ÉLET-ERŐT, hogy azt az élettelen erővel helyettesítse. Az ÖRÖKLÉT elvetésével megfogalmazta magának az ÖRÖKKÖNVALÓSÁG ellentétét adó IDŐT, és IDŐBENISÉGET, valamint az ÖRÖKLÉT ellentétét adó állapotot, a „nemlét” gondolati - tudati energiáját, amely azon a ponton vált ténylegesen is a lefelé haladó Szellemi Követ által megtapasztalandó „valóság-elemmé”, amikor a maga még meglévő Szellemi Energiái csökkentebb mértékűvé lettek, mint a szintén rendelkezésére álló, de már csak magafogalmazta, a LÉT-tel ellentétes nemlét-energiák, hiszen a Szellemi Követ, amiután képessé lett megállni, hogy visszafordulván és ébredvén, már Visszafelé is megtegye ugyanazt az Utat, mindenkor a még rendelkezésére álló pozitív, azaz Élet-energiákból, s a már általa megfogalmazott élettelen, azaz tisztátalan energiákból fogalmazhatta meg a maga fizikai testeit, amelyeket természetesen csak a megfogalmazandó test energiaszintjével teljességgel harmonizáló Energia-körben lehetett képes megfogalmazni, mert csak azon Energia-kört volt képes elviselni, s csak abból vonhatta magához az általa megfogalmazott energia-burkok betöltéséhez szükséges energiákat is. Ez viszont azt is jelenti, hogy az ÖRÖKKÉVALÓSÁGTÓL való eltávolodás mértéke szerinti IDŐ-tartományba lépett, amely az általa megfogalmazott testet is bezárta a maga IDŐ-kereteibe, megszabva a test létének kezdetét és a LÉT-idő végét. S mert az IDŐ és a TÉR egymással párhuzamosan fogalmazódott meg, mint a VÉGTELEN és az ÖRÖK ellentéte, az IDŐ-be zárt test egyben a TÉRBE is bezáródott. Az ÉLET, tehát a Valós, a Szellemi Élet – FÉNY. Ekként aki a Végtelen ÖRÖKKÖN-VALÓ LÉTET vetette el magától, a FÉNY elvetésének mértékében fogalmazta meg a maga számára az IDŐT és a VÉGTELENT korlátok közé szorító TERET, vagyis a FÉNY egy bizonyos tartománya, azaz a Fény-kör, s annak Fény-íve egyben a LÉT időbeni hosszát, és a „létező”, azaz a testbe öltöző térbeni korlátait is meghatározza, azaz megszabja. A LÉT ŐS-Tisztaságú Erő-elemei tehát minden, még a legalsó rezgésszinten lévő, de még a fizikai lét megfogalmazódására alkalmas Fény-ívben is jelen kell, hogy legyenek, és jelen is vannak ekként, még akkor is, ha a legalsó Fény-kör első Fényívében az Én-rész csak a legsűrűbb fizikai elem-halmaz egyetlen parányát fogalmazza meg, és tölti is be, amely nem igényel a szó már magasabb rendű értelmében vett Élet-erőt, vagyis mint az anyag-világ egy atomja nem is számít élőnek: de kell mégis, hogy az Őstisztaságú LÉT Ereje, ha csak nyomaiban is, de jelen legyen, hogy a végtelenségig besötétült Szellemi Követ a benne ÉLŐ egyetlen Tiszta LÉT-elem: az Isteni Szikra révén megmaradhasson az adott szinten, az adott rezgéstartományban. Az Isteni Szikra elvetési vágyának megfogalmazódása lényegében a második Halál állapota, amely a Szellemi Követ „halállal” való telítődésének állapota, s ez azt jelenti, hogy a Szellemi Követ a maga végső tisztátalan akarati Erői révén még az Isteni Szikrát is elfedte önmagában, elzárva annak Szellem-tudati képét önmaga elől, akként élve meg, mintha ahelyett is az általa választott, s a Tiszta LÉT állapotával ellentétes energiát fogalmazta volna meg. Ez a végső pont, ami után a LÉT teljességét elvetett Szellemi Követ a Nemlét, tehát a Végtelen ÖRÖK LÉT állapottal teljességgel ellentétes állapotba: a mélység birodalmaiba, Satana anti-világaiba hull, ama szintre, amelyen valósággal is csak az általa megfogalmazott, s a nemlét mind sűrűbbé váló energia-elemei állnak rendelkezésére, azok, amelyekből mind többet és többet igyekszik megfogalmazni, mindenkor abban a hiszemben, hogy továbbra is a maga Szabad Akarata szerint cselekszik. Pedig akkor és ott ez már nem így van: a Szellemi Követ, amikor már az utolsó, s az egyetlen Tiszta Szikrát is elfedi magában, a Szabad Akaratot is elfedi önmaga elől, mert már nem tud, nem is tudhat akarni, hisz az Akarat megőrzéséhez meg kell őrizze az Életet is: s ha annak utolsó elemét is megtagadja, megtagadta az Életet, s mindazt a Jogot, amely az Élet Joga. A felfelé haladó Szellemi Követ lényegében a benne szunnyadó ÉLET-elveket ébreszti fel önmagában, hogy a már megtalált, felismert és felébresztett, tehát a maga számára Élővé tett Bölcsesség-elem révén felülírja és semmissé tegye azt a romboló, azt az életellenes elvet, amelynek révén az adott Életelvet korábban elfedte önmagában – önmaga elől. Minél több Élet-elvet képes ismét felébreszteni, elfogadni,
161
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet tehát MEGÉLNI, annál inkább képes kiemelkedni a nemlét birodalmából, amelybe a Teremtő LÉTenergiák helyett megfogalmazott és magába zárt romboló nemlét-energiák révén merült el. S hogy értsétek mind, megfogalmazzuk másképpen, számotokra ismertebb formában is e kérdést: Minél inkább képesek vagytok elvetni a Tökéletes Tisztasággal ellentétes gondolati – akarati és érzelmi energiákat, és minél inkább képesek vagytok ismét megkeresni, megtalálni és befogadni, azaz Valóság szintre emelni a Tiszta Isteni Erőket, olyan mértékben növekedik bennetek az Élet Ereje, vagyis annyival emelkedtek közelebb ismét a Végtelen és Örök Valósághoz, s annál kisebb mértékben lesz fölöttetek hatalma a nemlét-állapotnak, vagyis az Élet ellenében megfogalmazott halálnak, s a Szellemi Követ is annál hosszabb Lét-szakot tud megfogalmazni: kezdetben még a maga „helyetteseként” Úton járó fizikai elem-halmaz, azaz a fizikai, majd a fél-fizikai testben lévő Én-rész számára, később már a maga számára, ami az ő esetében azt jelenti, hogy mint a Szellem ÉN-képe, annál hosszabb időt tölthet az új, és még újabb Bölcsesség-elemek kibontásával egy-egy Fényívben, mielőtt egy-egy létszakasz véget ér. Ez az ÉN-felek Ősi EGY-ségállapotának visszaállításáig ekként van, amely állapottól már nem élnek az Időben, s már csak a Tér köti őket, s az is csak egy bizonyos fokig, oly mértékben, amely a ti számotokra, mint fizikai testekben „raboskodók” számára még a „Végtelenség” érzetét adja, de amely a Szellemi ÖN-KÉPMÁS számára épp úgy szűk, és viselhetetlen börtönnek tűnik, mint a ti számotokra, és Szellemi Énrészeitek számára a jelenlegi fizikai test, mert amiként ti a Végtelen Mindenség utáni vágyakozást élitek, akként vágyakoznak a Mindenségbe az ÉN-KÉP-MÁSOK is, amelyet viszont csak a Szellembe való Visszalényegülés adhat meg mindőjüknek, amiként a ti Én-részetek is csak akkor éli meg (ha csak időlegesen is) a maga Teljességét kiteljesedettségét, ha az ÉN-félbe lép vissza, s a Tudat is csak akkor és akként, ha az Én-részbe lényegül bele akként, hogy ez is, és az is átadja az irányítás szerepét a saját felsőbbrendű ÉN-jének, a maga szűk energia-köre helyett már annak Energia-körébe lépve, s azt élve meg mint kiteljesedett Valóságot. De lépjünk tovább a kérdések sorában... – Vajon a magasabb szintre kerülő, s a Felemeltetettek gondolati – akarati – érzelmi – tudati és Szellemi energiáiból fizikaivá váló, azaz materializálódó Föld-testben is jelen lesznek az alsóbb, s az alsóbb rezgéskörben maradó Földtestben, tehát az általatok ma ismert fizikai képződményben a ma benne lévő magasabb rezgésszintű energiák? - fejeztük be a fentebbi kérdéssort, s erre az utolsó kérdésre volna tán a legegyszerűbb válaszolnom: nem. De ne érjük be ezzel az egyszavas felelettel, mert nem volna egészen érthető, mit is akarok mondani, ha azt mondom: az adott szint energiái megosztottá válnak, s a magasabb szintű energiák is, amiként a mélyebb szintek energiái a maguk tényleges energia-köreihez csatolódnak. Mert ez ekként lesz a Törvény értelmében, s nem csak a Globális Energiákban, de az Úton járók tudati – akarati és érzelmi Energiáiban is. Amiként magatokban is megfigyelhettétek, nem csak egyféle energiákkal bírtok ti magatok sem, s a szint értelmében még ez is a Törvénybe illeszthető: és ez az, ami végett a kérdés válasza bővebb kibontást igényel! A Tudatban szinte mindahány indulati – érzelmi energia jelen van, mint az adott közegből átközvetítődött agyi energia-hullám, s hol ez, hol pedig az érvényesül, olykor akár számotokra is érthetetlen (és akár értelmetlen, mert céltalan) indulati – érzelmi késztetésként, hogy egy-egy villanásnyi idő után el is tűnjék, nem hagyva csak az értetlenkedő kérdést elméitekben: „még ez is bennem van, ez is én vagyok?” A Föld, éspedig az a Föld, amelyet ti akként ismertek, mint a végtelen magasságok és mélységek tárházát, a Nagy Ugrás során ismét olyanná lesz, mint volt egykoron, ha nem is teljességgel. Amiként nem egyszer mondtam, a Föld Szellemi Gömbje emeltetik fel, ami azt is jelenti, hogy az alsóbb rezgéstartományban marad Erők elszakadnak attól, ami a magasabb szintre emeltetik. Pontosabban ezt is jelenti, de még mást is, azt, hogy a Föld már nem úgy, nem akként fogja betölteni szerepét, amiként azt ma teszi, még akkor sem, ha a továbbiakban is megőrzi megosztottságát, legalábbis egy bizonyos mértékben.
162
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet A Föld Szellemi Gömbje, amint a korábbiakban is mondtam, a harmadik Fénykör legmagasabb, és a negyedik Fény-kör legalsó, azaz első Fény-íve közti energia-mezőbe emelkedik. Ezt akként kell értsétek, hogy akik a Felemeltetettek közt lesznek, még nem lépnek át teljességgel a negyedik Fény-körbe, ami természetes is, hisz fizikai testeik nem volnának alkalmasak arra, hogy olyan fokú változáson menjenek keresztül, amilyen változáshoz a két szint közti különbség áthidalásához szükség volna. A test sejtjeiben, s ekként a test egészében is a jelenlegi szint energiái vannak, s ez nem jelentheti még csak azt sem, hogy az Én-rész tényleges energia szintjének megfelelő energiákkal bírtok, sőt! Ha megfigyeltétek, minél magasabb rendű energiákat vonz magához a Tudat révén az Én-rész, vagyis mindinkább közeledni igyekszetek a Fent Világa, A Krisztusi Út felé, az ellentét annál inkább igyekszik a szint legsűrűbb energiáit áramoltatni a fizikai test (még) erősen besűrűsödött, anyagi elemei közé. Vagyis a Lét-ellenes energiákat áramoltatja testeitekbe. Először a tudati – akarati erőiteket igyekszik megkötni a körülmények mindinkább való megnehezítése révén, s ha ezzel nem ér célt, arra fog törekedni, hogy a maga hatókörébe tartozó elemeket támadja. Ez ezt jelenti, hogy mert nem támadhat a test magasabb rendű, azaz Szellemi és tudati Erői ellen, és nem képes azokat a számára szükséges irány felé terelni, megkísérli a fizikai testekben a szint természetéből adódóan jelenlévő anyagi energiákból álló elemeknek, azaz a testsejteknek, vagy egész sejtcsoportoknak megsemmisítését, abban a reményben, hogy ezáltal megsemmisítheti a testet magát, megkötve az Én-részt Felfelé vezető Útjában. Az egyes negatív gondolati – akarati elemekből megformált és általa lét szintre emelt, s a testsejtek optimális lét-állapotát megszüntető, s akár a fizikai test teljességét is a nemlét állapota felé terelő elemek: a múlt korszakok kísérteteiként felbukkanó, vagy a számotokra máig ismeretlen vírusok, baktériumok, az eddig nem ismert betegségek sokaságának felbukkanása „köszönhető” annak, hogy Satana maga is tudja, mennyire kevés a rendelkezésére álló idő. S mert ez ekként van, és mert minden szikra energiára szüksége van, sokkalta inkább, mint a korábbi korokban – korszakokban, ilyen, vagy olyan formában, de támad, s akit nem lehet képes a Tudat elámítása, vagy ellenkezőleg: megrémítése révén elterelni az ÚR Útjáról, és akit nem tud valamely hamis út megismertetése révén eltéríteni az Úr által mutatott Úttól, azt a test fizikai értelemben való meggyötrése révén igyekszik megállásra késztetni, akár akként, hogy az Úton járót magát, akár akként, hogy közeli, szeretett hozzátartozóját: gyermekét, vagy szülőjét (stb.) támadja, abban a reményben, hogy a betegséggel foglalkozó személy figyelme elfordul az Úrtól, s az Úrnak Útjától. Ha ez sem, és az sem vezet eredményre, amiként mondtam, akár a test megszüntetésére is kész, éspedig ekként, tehát a test elemeinek megbetegítése, s a test-elemek rezgésszintjének teljes leárnyékolása, lefedése révén. A betegség ugyanis lényegében a testsejtek energiaszintjének lecsökkenésére, a testsejtekben az adott szintnek megfelelőtől eltérő rezgésszintű, negatív energiák felbukkanására vezethető vissza, amely energiák a szint értelmében még maguk is materializálódnak, azaz „testesülnek”: mikroszkopikus testekké válva támadják a test tényleges sejtjeit, s mert ők maguk az adott szinten a nemlét-energiát képviselik, a nemlét állapotával gyengítik a sejtet, s akár a test teljességét is. Azok a vírusok, amelyek a ti szinteteken az egészséges testsejtet megbetegítik, a mélyebb Fény-körben lévők testeinek nemcsak hogy nincsenek ártalmára, de akár teljességgel sejt-barát energia-elemekként léteznek a testben. A magasabb szintre emelkedők testeiben ezen test-idegen energiák részben még benne lesznek, még akkor is, ha a betegség maga nem nyilvánul meg többé. Olyan formában legalábbis nem, ahogy az a ti szinteteken, s a ti jelenetek során van. De mert a Felemeltetettek (és ez is több, mint természetes!) nem csak a fizikai értelemben teljességgel egészséges Testvérek közül kerülnek ki, lehetetlen, hogy a test elemekben ne maradjon nyoma se az addig viselt betegségnek. Annál is inkább, mert hisz a Történés egy szemvillanásnyi idő alatt megy végbe. Viszont a magasabb rezgésszinten, ahol a Légtér energiáiból eltűnik a mélyebb szinten maradó negatív gondolati, akarati, érzelmi és cselekedeti energiák összessége, már nem jut táplálékhoz a test-elemekben lévő negatív energiából lett parány sem, s mert a testelemek benső energia szintje is növekedik, az addig gyógyíthatatlannak tudott betegség is felszívódik, mert a testsejtek megnövekedett pozitív energiája győzedelmeskedik a belé ékelődött negatív energiaelemek fölött. Vagyis a betegség nemcsak hogy nem terjed tovább, de hamarosan semmissé lesz a test számára, s ekként végül a szint teljessége számára is. Aki valamely karmikus kötés megtisztítása végett kellett vállalja az adott betegséget, vagy teljességgel kiemeltetik, s már egy következő Út során, mint a Felemeltetettek utódja folytathatja Haza vezető Út-sorozatát, ha az adott karmikus elemet már megtisztítottnak, azaz semmisnek, kiegyenlítettnek ítéli meg az ÚR, vagy a Túlélők közt kell befejezze a 163
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet megkezdett Utat, hogy azt követően lépjen a Felemeltetettek szintjére. Azon Testvérek, akik a Történés időpontjában a negyedik Fénykör első Fény-ívében járják a maguk Útját, szintén kell, hogy érezzék a Nagy Ugrást, ha nem is akként, amiként azt a ti szinteteken élők, s az alsóbb rezgésszint-tartományokban Úton lévők érzik majd, annál is inkább, mert hisz az ő szintjükön már nem a negatív energiák választtatnak el a pozitív energiától, és azért sem, mert az ő fizikai testeik sem tartalmaznak a ti szintetek mértékében vett negatív energia-elemeket, hisz tudati Erőik sem állnak már az ellentét hatása alatt. A negyedik Fénykör első Fény-ívében mégis kell, hogy érzékelhető legyen a ti szinteteken bekövetkező változás, ha nem is fizikai, vagy tudati, de Szellemi érzékelés formájában. Ezt akként kell értelmezzétek, hogy a szint teljessége, és mindahány szint is egy halvány árnyalattal feljebb emelkedik, így ha egészen pontosan akarok fogalmazni, majdhogynem azt mondhatnám, hogy átmenetileg a negyedik Fénykör első Fényívének két, egymástól alig is különböző rezgéstartománya lesz, amely különbség csak a benső, azaz a tudati – érzékelési szinten lesz valósággá: amúgy egy lesz az adott szint, amely EGY-séget valahogy akként fogják érzékelni a két, egymástól különálló rezgésszinten Úton lévő Testvérek, mint ahogy a ti elődeitek érzékelték egy „másik világ”, azaz egy-egy új Földrész felfedezését. Az akkor élt ember is azt hitte (és nem is teljességgel alaptalanul!!), hogy egy másik Földre jutott: holott ugyanannak a Földnek egy másik, meglévő Tartományát fedezte fel. Ekként fogják „felfedezni” egymás Világait a már a negyedik Fénykör első Fény-ívében Úton lévők, s a felemeltetettek, annak ellenére, hogy ezek is, és azok is akként vélik: már minden részét ismerik ama bolygónak, amelyen élnek. Hogy ez mennyire nem ekként van, azt magatok is érzitek, hisz még arról sincs halvány elképzelésetek sem: van-e, és ha van, milyen fokú fejlettséggel bíró Élet van a Föld-test mindmáig kikutathatatlannak maradt Ős-rengetegeiben, vagy akár a Tengerek és Óceánok mélyén! Még az elrejtett Piramisokat sem mind találtátok meg: s hogy ezek közelében létezik-e bármiféle Élet, civilizáció, még annyira sem tudjátok, dacára a műhold-felvételeknek, s a számtalan expedíciónak! Amiként Shambhalláról is csak halvány elképzeléseitek vannak: pedig létező Valóság-elem az is, így az előbbenit sem lehetne teljességgel kizárnotok mint szintúgy létező Valóság-elemet, amely csak azért nem létezik a ti számotokra, mert még nem vagytok képesek azt is megismerni, ahogy megismertétek az általatok lakott területeket. Ám mert Shambhallára, amiként azt fentebb is ígértem, még visszatérek (s azzal összefüggésben néhány egyéb dologra is), e kérdést most egy időre függőben hagyjuk... A Felemeltetettek tehát a magasabb Fény-ívre kerülnek, s az alsóbb szinten állók (azok, akik a ti szinteteken járva Útjukat, ragadtak le valamely alsóbb szinten), más és más történés részeseivé lesznek. Amiként a Láték Új Eget és új Földet... – c. munkánkban már mondtam, akik gyengeségük, éspedig tényleges gyengeségük végett nem érik el azt a szintet, amely alkalmassá tenné őket: a Felemeltetettek közé kerülhetni, vagy a Kegyelem által emeltetnek fel mégis, vagy vissza kell hogy térjenek az Asztrális Világképek egy elkülönített pontjára, az Oktató-testvérek mellé, vagy (ha a gyengeségük oly fokú és mértékű) azokba a „neveldékbe” kerülnek, hogy lassan, fokozatosan érjék el azt a szintet, amely alkalmassá teszi őket már a harmadik emberiség tagjai közé érkezhetni. Akik akként járják Útjukat, hogy nem gyengeségük, de közömbösségük és/vagy restségük végett nem lépnek előrébb, későbben a Túlélők közt kell megtalálják, és elvégezzék azt a Feladatot, amelyért a Föld színére érkezhettek, s már akkor és ott kell bizonyítaniuk, hogy készek, és képesek is a Tisztaság és A Szeretet Útján lépni. De akkor már az erősen megváltozott, lényegesen nehezebbé vált (s mind nehezebbé váló) körülmények közt kell az Út kezdete előtt vállalt feladatot elvégezniük: ugyanazt, amelyet a még viszonylag jó körülmények közt felvállalva nem teljesítettek. Ha akkor sikerrel járják a még rendelkezésükre álló Utat, a továbbiakban maguk is a felemeltetettek utódaiként, vagy azok gyermekeiként folytathatják a magasabb Fény-ívben a megkezdett Út-sorozatot, s ha akkor sem lépnek ki a maguk alkotta sötétségből, az általuk keresett sötétségbe is térnek vissza újra és újra. Akik a mélységet választották, éspedig annak legsűrűbb rétegeiben, tehát az ellentét mutatta keménységben és szeretetlenségben, vagy akár már a gyűlöletben tobzódva, mindenkor mások ellenében törve a maguk önző érdekeinek betöltése felé, a maguk akarata szerint is kerülnek a maguk választotta „fejedelmük” birodalmába. De van itt egy másik kérdés, ami viszont a ténylegesen is a mélyebb Fény-körökben Úton lévők kérdése. Erre is kitértem ugyan a korábbiakban, de mert kérdésként ismét felbukkant, igyekszem valamivel részletesebben is megmutatni, hogyan, miként fogja érinteni Őket az a történés, amelynek bekövetkezte 164
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet mint „szelektív erő” fog hatni azokra, akik a ti szinteteken, tehát a harmadik Fénykörben élik meg a második Fénykörben Úton járók fejlettségi szintjének még megfelelő tudati – lelki és Szellemi késztetéseket. A kérdés lényege tulajdonképpen a minősítési Törvény része, mert a kérdés az: vajon egy mértékkel méretnek-e azok, akik még ténylegesen is csak kiemelkedőben vannak a legalsóbb Fénykörökből, vagy akár az ellentét Mélység-birodalmából, s ekként még az alsó Fény-körben, annak valamely Fény-ívében való Út végigjárására kaptak alkalmat, és azok, akik a ti magasabb szinteteken járták Útjukat, de akként, mintha a második Fény-körben járták volna azokat? Nagyon fontos és lényeges kérdés: ezért is emeltettem ki külön is, és ezért is, hogy ismét kitérek rá. Akik már a ti szinteteken kaptak, vagy kapnak még egy kevésnyi időn át lehetőséget egy-egy Kegyelmi Út végigjárására, semmiképp sem méretnek egyazon mértékkel, mint azok, akik még valósággal is a második, vagy akárha az első Fény-kör valamely Fény-ívében járják Útjukat. Aki ugyanis a ti Jelenetek során, a ti közeli Múltatokban, vagy akár a még rendelkezésetekre álló Holnapok során kaphat Kegyelmi Út végigjárására lehetőséget az Úrtól, akként kaphatja azt, hogy előzetesen megismerhette az alsóbb Fénykörök mindahány Bölcsességi elemét. Vagyis tisztában van A Törvénnyel, amely mindig, minden egyes szinten az ÉLET TÖRVÉNYE. Az ÉLET – A SZERETET, és A SZERETET – AZ ÉLET. E Törvényt kell mind magasabb szintre emelve megélje, azaz gyakorlati fokon megvalósítsa mindahány Úton járó. Erre viszont csak akkor lesz igazán lehetősége, ha már képes megkülönböztetni a puszta fizikai létet attól, amit igazán ÉLET-nek nevezünk. Nem a fizikai létezés az ÉLET: még akkor sem, ha a magatok szintjein elsődleges jelleggel azt, tehát a fizikai értelemben vett Élethez való jog feltétel nélküli tiszteletben tartását kell megtanuljátok, mint a legfontosabb fizikai Bölcsességelemet! Aki nem képes az Élethez való jogot még ekként sem, tehát mint a fizikai síkok mindegyikén is kezetekbe adott Isteni Ajándékot mint elidegeníthetetlen JOGOT tiszteletben tartani, eleve nem alkalmas arra, hogy a ti szinteteken vállalhasson Utat. S ez még akkor is ekként van, ha az egyes, és olykor csaknem a bolygó egészét érintő történések Valóságszintre emelése érdekében olyan Testvérek kellett időről időre Utat vállalhassanak, akik még ténylegesen is nem lépték át a második Fény-kört, sőt: még annak is csak az alsóbb Fény-íveiben szükséges Ébredtségi fokot mondhatták magukénak. Ilyen volt például Hitler és csatlósai, s a hozzájuk hasonló személyek, azok, akik a bolygó adott szintjének már rég nem megfelelő, s mégis szükségszerű történések irányítói és végrehajtói voltak, amely történések révén sokak tisztíthatták le magukról a Múlt utak legsötétebb tisztátalanság-elemeit. Akik akkor és ott törleszthették karmikus elemeiket, vagy akik egyes Vállalásokat teljesíthettek, többnyire túljutottak azokon az Életfeladatokon, amely nélkül nem léphettek volna tovább az Úton, de olyan is volt, s nem is kevés, aki akkor és ott kellett vizsgát tegyen: emberségből és emberiességből, vagy akár a Tiszta, Krisztusi Szeretetből és áldozatosságból. Hányan, de hányan voltak ez utóbbiak úgy a foglyok, mint azok őrei közt, és hányan buktak bele vállalásukba: s főképp az utóbbiak közül...! Nem véletlen engedtetik máig is, hogy a ti szinteteknek már nem megfelelő történések essenek, amelyek áldozatai többnyire maguk okoztak hasonló szenvedéseket másoknak: Testvéreiknek egy korábbi, nagyobb történés során. Akik az ilyes történések kitervelői, vezetői és/vagy végrehajttatói voltak (mint az imént említett Hitler), a maguk ténylegesen elért (mélység)szintje szerint cselekedtek és annak értelmében is irányítottak másokat: azokat, akik a maguk tényleges szintje értelmében már meg kellett volna tudjanak húzni egy bizonyos határt önmagukban – önmaguk számára, amelyen túl nem engedelmeskednek az emberség legalapvetőbb szintjének sem megfelelő parancsoknak, megállítva ezzel a parancsot kiadó személyeket is, akik éppen hogy azáltal kaptak vérszemet, hogy mindahány utasításukat vakon végrehajtották az alájuk rendeltek. Ha ez nem ekként van már kezdettől, lényegesen kevesebb lett volna az áldozatok száma, amiként kevesebb lett volna azok száma, akik az Út kezdete előtt tett Vállalást elbukják... – és akkor ma, s még a holnapok során is kevesebb volna azon Testvérek száma, akik az akkor megfogalmazott Sors-elem karmikus kötésének megtisztításáért, vagy legalább részben történő feloldásáért érkeznek a Föld színére, 165
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet a magatok szintjére, olyan földrészek, és olyan országok szülötteiként, amelyek még nemzeti Tudattárukból sem tisztították ki a legsűrűbb, legdurvább csoport-karma egyes elemeit. De nem csak a ti szintetekre érkeznek: más bolygók szülötteiként is járják Útjaikat, kiváltképp azok, akik nem csak gyengeségből, vagy a másoktól; feletteseiktől való félelemből hajtották végre az Életellenes tettekre kapott utasításokat, de akár ők maguk kezdeményeztek, és hajtottak végre a maguk sötét, vad gyönyörűségére ilyes durva tetteket, kedvüket lelve mások megkínzásában, meggyalázásában és megölésében, hogy hatalmukat ekként éljék meg és ki másokon. Sőt: ezen Testvérek többnyire már csak a mélyebb szinteken lévő bolygókon járják a maguk szintjének megfelelő formában Útjukat, ha nem az ellentét világában vannak, a maguk akarata és választása szerint. Mert bizony, akként van, amiként azt munkatársam is mondta: még Hitler is választhatta volna a tisztább, egyszerűbb Életet, még akkor is, ha a maga tényleges szintjétől nem tért el cselekedeteivel. Mert ő a maga ténylegesen elért szintje szerint cselekedett, elfogadva, és a saját gondolati – akarati képeként betöltve sokak tudati-akarati képét, azt, amelyet előtte évszázadokkal korábban megfogalmaztak, s papírra fektettek más személyek, akik az adott korban (is) követőkre találtak (mint a fajelmélet kérdésében, amelynek alapját lényegesen korábban írta le az elmélet „szülőatyja”), így ő maga lényegében visszatért a maga szintjére, átmenetileg megfogalmazva a Föld akkori szintjén is azokat az állapotokat, amelyek az ő szintjének megfelelő rezgésenergiákkal bírtak. De hatalmasat léphetett volna előrébb és feljebb abban az esetben, ha a mások által sugallt, és megtámogatott késztetést elveti, s a világuralmi törekvések helyett az egyszerű ember életét éli, ahogy az Útjának kezdetén is volt, és ahogy arra meg is volt a lehetősége. Ám nem ez történt: s mégsem ő ez esetben a fő bűnös, hisz ő a történések idején alig is emelkedett még ki az első Fény-körből. De már azok, akik a benne lévő tudati-indulati (s még csak nem is érzelmiértelmi) késztetést megtámogatva szinte maguk elé emelték, mint valami védőbástyát, már fel kellett volna tudják oldani magukban ugyanazt a késztetést, amelyet követve maguk is a mindenáron való uralkodó szerepre törtek, még akkor is, ha az Erő hatalmi rendszerének valóságszintre emeléséhez csak ekként, tehát egy valaki háta mögé bújva volt meg bennük a mersz. Azok ugyanis, akik Hitler követőiként szerepelnek a ti történelmi könyveitekben (legalábbis azok közül sokak), lényegében inkább instruktorai és mentorai voltak, ha Hitler végül fölébük kerekedett is: egy bizonyos értelemben, hisz végül mégis azok lettek a fizikai szintű „győztesek”: Hitler elfogadta az eszmét, élte, amiként az a maga szintje szerint érthető, legalábbis a Minősítési Törvény szerint megérthető is, és végül, ahogy már korábban is mondtam, akkor is a halált választotta volna, ha nem egy vesztes háború legyőzött résztvevője, pusztán azért, mert mint kiderült, ő maga sem tartozott az általa oly igen bálványozott embertípushoz, azaz nem volt „übermensch”, nem volt árja, sőt: egyik nagyszülője révén az általa üldözött fajhoz tartozott. Mint megszállott híve a „tökéletes faj” elméletének, arra is képes és kész lett volna, ha gyermekei születtek volna, hogy önnön utódait is meggyilkolja, csak mert egy szerinte tisztátalan faj génállományát, vagy annak egy bizonyos részét hordják magukban. De erről már a Szavak... – sorozatban is szóltam, amikor a fanatizmus kérdéskörét tárgyaltuk, így erre sem fordítunk most több időt. Inkább térjünk vissza ama kérdésre: hogyan, s miként kell megéljék a Nagy Ugrást azok, akik az alacsonyabb szinteken járják Útjukat. Amiként már erről is szóltam, a Fény, mint az egyedüli Valóság-elem a ti Tér-Idő síkjaitok mindegyikén, nem egyenes irányban terjed. Vagyis: nem csak egyenes irányban terjedhet, de hajlítható, amiként ezt tudósaitok is bizonyították. S ez nem csak a ti általatok már irányíthatott kicsiny Fénysugarak, de a Kozmikus Fény-ívek esetén is ekként van, s mert ekként van, a lehetőséggel élni is fog a Kegyelem Istene, hogy az Energia-ívek közti váltás során megmozduló Energiák csak azon Fény-ívekben éreztessék hatásukat, amelyekben szükségeltetik. Vagyis a ti szinteteken, s részben a negyedik Fénykör első Fény-ívében, míg a többi, tehát a magasabb szinten lévő Fénykörökben és Fényívekben mind gyengébbé és gyengébbé válik a kiáramló energia-hullám hatóereje, ahogy azt egy vízbe vetett kő által keltett vízgyűrű esetében is megfigyelhetitek. Ha nem is teljességgel akként, hisz a tóba dobott kő elmerülése nyomán az adott ponton lévő mindahány víz-elem megmozdul, s ami a vízben lévő nehezebb fajsúlyú elem, a kő irányát követve alámerül, s alant is marad, egy ideig legalábbis, míg a könnyebb fajsúlyú elemek ismét felbukkannak, majd el is távolodnak a becsapódás pontjától.
166
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet A „becsapódás” pontja a ti szintetek: s ott is, ami a szint önsúlyánál nehezebb, az alá fog merülni a mélységbe, s ami a leginkább súlyos, a leginkább besűrűsödött, hosszú időn át alant is marad. Ezek a mélységet választott Testvérek. Ami kevésbé sűrű, elmerül ugyan, de lassabban, és csak időlegesen, majd ismét csak lassan visszaemelkedik a korábbi szintre, hogy tovább mossa és tisztítsa a víznek árama. A tisztább elemek viszont, mint a víz-elemekbe került légbuborékok, s a légbuborékokban lévő anyagelemek; kiemelkednek, s már nem is térnek vissza a vízbe: legfeljebb annak felszínére ereszkednek le, hogy ami Élő alant maradt is, élhessen. Ekként képzelhetitek el azt: miként osztódnak meg annak az egyetlen Fény-ívnek a ma még nagyon is összetett energiái, amelyben ma éltek. Ami tisztátalan, a mélységé lesz, mert a mélységé az, ami kevésbé tisztátalan, az is alámerül ugyan, de csak azért, hogy ismét felbukkanhasson, már egy új, egy minden szempontból nyugodt „víz-felszínen” folytatva tisztulását, s ami igazán tiszta, vagy képes és alkalmas arra, hogy azzá legyen, az kiemelkedik, a „légbuborékkal”, vagyis a Szellemi Gömbbel emelkedve egy energia-síkkal feljebb. Ez lesz a ti szinteteken. De mert mindaz, ami a ti szintetekben lévő negatív energiával azonos, vagy akár annál is sűrűbb energiával telített, természetes történésként a ti szintetekről aláhulló energia vonzását követné, s mert a mélyebb szintek negatív energiája még inkább meg volna támogatva a ti szintetek aláereszkedő negatív energiái révén, s az adott szint maga mélyebben, erősebben besötétültté válna, kell, hogy még az azonos rezgésszinten, de a Felfelé vezető ágban haladó szinteket is elválassza A Kegyelem azon energiáktól, amelyek visszahullva ismét a leszálló ág energiáit képviselik. Ezért kell, hogy az alsóbb, s erősebben beszűkült Fény-ívek Fény-energiáit időlegesen kitágítsa a Kegyelem Krisztusa, A Megváltó ERŐ révén téve lágyabbá az alsóbb szint energia-elemeit, mintegy: felhígítva az adott szinten élők erősen besűrűsödött gondolati-akarati és érzelmi energiáit, amelyek épp úgy az adott Kozmikus Térben, s az adott Kozmikus Erő-szálban rezegnek, amiként a ti gondolati-akarati és érzelmi energiáitok is. S amiként ti magatok érezhetitek: milyen változásokat hozott a Föld általatok bírhatott Fény-ívében a megsokasodott szeretetlenség, gyűlölet, önzés, durvaság energiája, akként érzékelhetik az alsóbb Fény-körben élő Testvérek a maguk szintjén bekövetkező változásokat. S amiként ti is még épp csak érzitek azt, amit majd mint Valóságot: élni fog a Föld ama szintje, akként érzik meg a változást lassan, fokozatosan azok, akik a mélyebb szinten vannak. Ők természetesen nem lesznek tudói az átmeneti változás miértjének, mert még amely Fény-ívben az értelmi fejlődés, tehát a tudományos technikai fejlettség igen magas szintjét érték is el, nem fogják a Szellemi: csak a fizikai hátterét kutatni a mindinkább érzékelhető Jelenségnek. De merthogy annak nem fizikai oka van és lesz, nem is fogják tudni, amiként a ti szinteteken, a ti Jelennek megélt korotokban is csak kevesek készek elhinni: mindannak a változásnak, amely már nap mint nap tapasztalható a Föld immáron teljességén, csak részben van fizikai oka. A légtér szennyezetté válása, a légköri gyűrűk fokozatos elvékonyodása, az ózon-burok gyengesége, s a Kozmikus Térben történt változások csak részben a fizikai: nagyobb részben a tudati, Szellemi és a lelki, azaz az értelmi-érzelmi energiák tisztátalanná válásának következménye. A fizikai szintű szennyeződést még képesek lehetnétek megszüntetni: de már mindazt a mérhetetlen mennyiségű gyűlölet-energiát, amelyet az ÚR Útja óta megfogalmazott az ember... – magatok is beláthatjátok, mennyire képtelenség volna azt várnotok, hogy ti: egy maroknyi Úton járó megtisztíthatná a kétezer év minden tudati, lelki és Szellemi negatív energiahalmazát bárha csak a Föld légterében, s akkor még a magasabb légkörökről, a Föld-testről, a Kozmikus Térről és a szint energiáival bíró Asztrál-világok mindösszességéről nem is szóltam. És mégis kell, hogy a lehetséges mértékben megtisztítani igyekezzetek legalább a légtér energiamezejét, mert hisz amiként mondtam, a légtérből felfelé áramló Energiák összessége lesz az az energiaburok, amely a Szellemi gömb helyett még egy bizonyos szintű oltalmat adhat a Túlélőknek, s amely alkalmas lehet a Föld-test egyes Energia-pontjain a Kegyelem által felszabadított energiáknak a légtérben tartására, míg a Túlélők viszonylagos biztonságot jelentő rejtekhelyeket nem lelnek a kaotikus állapotú Föld felszíne alatt. Amiként a korábbi rajzon láttátok, az egyes Fénykörök, és azok mindannyi Fény-ívei akként helyezkednek el egymáshoz viszonyítva, amiként egy tölcsér felső, és alsó széle, s a két, eltérő átmérőjű kör közt lévő megannyi körgyűrűként is megfogalmazható, tehát elképzelhető tölcsér. A mélység Léttelen lét-pontjait akár a tölcsér kivezető csöveként is elképzelhetitek, amelynek legalsó kis köröcskéjét a MEGVÁLTÓ SZERETET fedte be: az aláereszkedő Szellemi Erő ki ne lépjen abból a bizonyos „tölcsérből”, mert még ez a lét nélküli, mert A SZERETET FÉNYE nélkül való állét is csak addig tart 167
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet számára: aztán ismét kiáradva, a Végtelen Örök Mindenség-elemek közt Teremtő Energia-elemeire bomlik, s nemcsak ő, tehát nemcsak a legkisebb szintű Szellemi Követ, de annak felsőbbrendű ÉN-je is, s ekként annak ÉN-párja, vagyis Duál-társa, s ezek révén a legalsó Mennyei szinten elfedetten maradt Szellem. Annál is inkább, mert hisz az is kilép ezáltal a maga mindenkor Valós Tökéletességi állapotából, hisz egy Teremtő Erő-elem többé nem térhet vissza hozzá, nem lesz ismételten részévé: s ez még akkor is kibillenti Teremtése óta meglévő Tökéletességi szintjéről, annak rezgés-állapotából, ha csupán a maga gondolati és akarati erőiből megfogalmazott ÉN-képzet egy kis parányát veszti el, hisz ez esetben nem a mennyiség: maga a tény az, ami a fontos. Lényegében akár úgy is mondhatnám: mindegy, hogy a Satana, tehát Fény-látó által megfogalmazott, s Duális EGY-ségének megbontása nélkül aláereszkedett Szellemi ÖN-KÉP-MÁS lép át azon a bizonyos utolsó körön, vagy egy őt követő ÉN-fél Szellemi Én-része: maga A SZELLEM, A Teremtmény így is és úgy is energia-hiányossá, csökkentett rezgésszintűvé válik, s már az is marad, mert többé esélye sincs, hogy a Lélek-szál révén mindenkor részéül maradt ÉN-morzsát ismét ÖN-VALÓJÁBA vonhatja. Vagyis többé nem lesz EGÉSZ: s mivel nem EGÉSZ, nem nevezhető az EGÉSZ-S-ÉG szintjét elérőnek sem. Felbomlik tehát, mert mint Teremtmény nem: de mint Teremtő Energia még visszatérhet a Teremtő Energiák rezgésszintjén érvényes Tökéletességi szintre, s nemcsak hogy visszatérhet, de vissza is kell, hogy térjen, mert ez A TÖRVÉNY: A TÖKÉLETES TEREMTŐ Törvénye, mert a TÖKÉLETES Teremtőben nem létezik, mert nem létezhet semmi, ami ne volna maga is TÖKÉLETES. Tehát visszatérve a korábbi gondolathoz: azok, akik még ama „tölcsér” egy alsóbb „körében” járják útjukat, kell, hogy amikor a ti energia-körötök egy bizonyos energia-mennyisége a még alsóbb szint felé halad, oltalmat kapjanak. Viszont a negatív energia is spirál-ívben halad, ekként szinte elkerülhetetlen, hogy az alsóbb szintekhez csapódva ne húzza le azokat is, aki még alig is hogy megkezdték, de már megkezdték Felfelé való haladásukat. Képzeljétek el akként a történést, mintha a tölcsér falát az alsóbb körtől lefelé megkettőzné a Kegyelem. A Fény-kör egy bizonyos mértékben kitágul, bár nem éri el a magasabb kör átmérőjét, a szint energiájának lenyomata, azaz a Szellem-világban megnyilvánuló engramja viszont továbbra is a korábbi ponton marad, időlegesen átvéve a tényleges energia-kör szerepét. Akik az adott Energia-körben vannak, mint Felfelé haladó Úton járók, meg is maradnak a maguk Energiakörében, de már a Kegyelem Ereje által „kitágított”, tehát egy árnyalatnyival nagyobbá lett Energiakörében, s a Nagy Robbanás során a ti szintetekről kicsapódó negatív energia a korábbi energia-gyűrű egy rezgés-árnyalattal gyengébb „fantom-mezejében” ereszkedik alá a maga szintjének megfelelő energia-kör felé, vagyis a mélység birodalmába, éspedig az ellentét vonzásának erejét követve. Ezt követően, és ez is természetes, az időlegesen elgörbített Fényív-elemek visszailleszkednek a maguk korábbi rezgésszintjének megfelelő Fény-erő ívbe, s ezzel az adott Fény-ív is a maga korábbi energia szintjére lép vissza, már azzal a lényegi eltéréssel, hogy akik az adott szinten mégis képesek a fizikai jelenségek mögött és fölött valami mást is feltételezni, mint puszta fizikai, és tudományos elmével megmagyarázható jelenséget, hatalmasat léphetnek előrébb, és feljebb. Természetesen akkor, ha nem csak megszerzik a Felismerést, de törekednek azt élni is, s már a megsejtett, megérzett Valaki felé lépni hogy Életük legyen. A magasabb szintek Úton járói is kell, hogy érezzék a Változást, s ez is természetes, hisz a történés nem csak a ti Kozmikus Teretekben, de mindahány Naprendszerben érezteti hatását. A felfelé tartó Erők a Fent Világának vonzását követik, s a Mélység-energiák is a maguk tényleges iránya felé haladnak, ami azt is jelenti, hogy Fent és Lent közt űr, szakadék támad, amelyet már nem köt össze a ma még a negyedik Fény-kör, és a ti harmadik Fény-körötök közti Átjáró, azaz Energia-kapu: az, amelyet a Naniviei Energiarobbanás során feláramló negatív energia zárt be hosszú korszakokra, s amelyet az ÚR Krisztus Megváltó Ereje nyitott meg ismét, hogy aki a Tiszta Erő követésére képes, már ténylegesen is kiemelkedhessék a mélység hatása alatt álló Fény-körökből. S mert hogy ezen Energia-kapu, s ezzel kapcsolatosan a ti Fényívetekben lévő Erő-csatornák és Energia-kapuk kérdésére is hamarosan visszatérek, itt és most nem bontom tovább e kérdést sem. A következő kérdés mindezek ismeretében, s az elétek tárt Holnap-kép ismeretében szintén természetes és magától értetődő módon bukkan fel szinte mindőtökben. Hogyan, miként fogják tudni megélni a Felemeltetettek magát a tényt, hogy azokat, akiket többé nem tudhatnak maguk mellett, esetleg a mélyebb 168
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet szinten maradottak közt kell tudniuk. Hogyan lesznek képesek megbirkózni azzal a gondolattal, hogy akik az alsóbb szinten, vagy akár a mélységben folytathatják csak Útjukat, ha maguk fogalmazták is meg maguknak azt a történést, amelynek szenvedő alanyaivá lettek, mégiscsak szenvedések közt járják Útjukat... Nem a maguk veszteségének feldolgozására akarok itt választ adni azoknak, akik azt keresik, mert akik csak azt keresik, még nem is illeszkedhetnek be teljességgel a magasabb szint energia-áramába, hisz az egocentrikus gondolkodás és érzés mindenkor visszahúzó erőként hat, megkötve a maga tényleges szintjén még azt is, aki a vélt elvárásoknak megfelelni kívánva esetleg akként él, mintha ténylegesen is az Úton járna, de benső tudati-akarati és érzelmi Erői továbbra is csak önmaga felé irányulnak. Mert bizony, ilyen is van, ha nem is volnátok, és persze, nem is lehetnétek képesek magatok megítélni azt: de látja mindezeket az érzéseket és gondolatokat AZ, Aki az Utakat adta, s Aki mindeneknek tudója és ismerője, az ÚR, Aki előtt nincs, nem lehet fedve semmi, és semminek tényleges, valós oka és miértje. A Nagy Ugrás természetes velejárója, hogy mindahány Föld-lakó, aki értelemmel – érzelemmel bír (s ez utóbbiak közé soroltatnak a véletek – mellettetek élő Lélek-lény társaitok is!) megtapasztalja és megéli a veszteség fájdalmát. Amint mondtam, a Túlélők csoportjához tartozók tán a legenyhébb fokon, hisz ők a túlélés lehetőségével, ennek megteremtésével kell elsősorban foglalkozzanak, így az érzelmi erő helyét is a tudati és az ösztöni késztetés ereje veszi át, s az érzelmi, azaz a lelki vonatkozás csak későbben érik meg a Tudatban, amiként az a nagyobb katasztrófák során is van, mert az agysejtbe égett élet-ösztön a legelemibb, ős-valóságának szintjén nyilvánul meg a Tudatosodott elmében is a Szellemi Ébredés egy bizonyos szintje alatt. A menekülési kényszer ugyanis még a fajfenntartás kényszerénél is erősebb, legalábbis a Lélek-lények és a Szellemi Erővel bíró emberek számára. (A rovarvilág tagjai csak a létfenntartás ösztönében élnek, még akkor is, ha egy bizonyos formában ivadékgondozásra is képesek: ez is csak az előbbi ösztön ki, és megélési kényszerének, s nem magasabb rendű, már ténylegesen is érzésnek nevezhető késztetés nyomán lesz lét-valóságuk részévé. Az alsóbbrendű idegrendszeri felépítéssel bíró rovar akkor is az utódlásról fog gondoskodni a számára megszabott időben és helyen, ha közben reng alatta – fölötte a föld, mert nem az önfenntartás, nem az Életösztön: csak a fajfenntartás ösztön szintű kényszerét képes követni, ha közben maga belepusztul is.) A magasabb szintre emeltettek esetében viszont, s már ezt is mondtam, maga a fizikai változás csak addig a pillanatig válik a maguk Létének részévé, amely Pillanat a Szellemi Gömb, s a Föld-test egymástól való eltávolodásának Pillanata. A Föld fizikai gömbjén a történés tovább zajlik: folyamattá, esemény-sorozattá lesz, míg ugyanaz a történés a Szellemi Gömb Energia-mezejével együtt a magasabb Fény-kör energia-ívébe lépők számára egyszeri, bár minden korábban tapasztaltnál hatalmasabb esemény lesz, amely magával a történéssel le is zárul, mint fizikai történés, amelynek nyomán azonban nem lehet nem érzékelniük a Föld-test bizonyos mértékű, s a maguk tudati emlékezeti képeiben megőrződött roncsolódását, a városok romba dőlését, vagy akár egész Földrészek, vagy azok egy darabjának eltűnését, s addig ismeretlen Földrészek felbukkanását, amiként lehetetlen volna nem észlelniük azok hiányát is, akik az alsóbb szintek valamelyikén maradtak. S mert a hiányt észlelniük kell, kell hogy érezzék az elvesztés fájdalmát is, ahogy az ma is van, még abban az esetben is, ha csupán egyetlen személy elvesztését kell megtapasztaljátok, s akkor is, ha tudói lehettek annak: aki ellépett mellőletek, csak egy másik, egy magasabb rendű LÉT-állapotba lépett át. Mellőletek akkor is ellépett, és hiányát érzi a Tudat, s a Lélek. S mert ez ekként van, e nem fizikai test-elemek felé a Szellemi Én-rész kell tudjon annyi többletenergiát áramoltatni, amely nem csak a történés megértéséhez: elfogadásához is elegendő. A Nagy Ugrás során a Felemeltetettek épp úgy érezni fogják tehát a társ, a barát, a testvér, vagy akár csak közeli - távolabbi ismerős elvesztésének, s akár még az Út értelmében ismeretlennek maradt Testvér elvesztésének fájdalmát is (megérezve a számára ismeretlen Testvér hozzátartozóinak – ismerőseinek fájdalmát), de a tudati – lelki energiák a bennük élő fájdalom ellenére is letisztulnak, kikristályosodnak a Szeretetben, s az Istenre való reáhagyatkozásban, teljességgel beilleszkedve ekként a magasabb Fénykörbe, ahol számotokra ma még képzelhetetlen tisztasággal fogják láthatni nem csak magukat a történéseket, de azok miértjét, azaz okát, és végső eredményét is. Érezni, és érteni is fogják azt, amit ma még csak igaz, gyermeki alázattal lehet módjuk elfogadni, mert a Szellemi Követ mind nagyobb mértékben veszi át a Tudat irányítását, kibontva a Tudat számára is mindazon Bölcsességi elemeket, 169
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet amelyeknek ma még csak ő maga lehet birtokában. Azon Bölcsességi elemeket, amelyek alapját ismerhetitek meg ma Tudatotok révén, de amelyet csak a magasabbrendű, azaz a Szellemi Tudat használatával vallhattok teljességgel a magatokénak. Ma már sok az, amit érthettek, amit mint elméleti ismeretelemet megszerezhettek, de megélni, tehát Valóság szintre emelni csak azt lehettek képesek, ami az adott szint, s az adott korszak Törvénye értelmében beleilleszthető az „itt és most” valótlan Valóság-elemei közé. Tudhattok a tárgyak gondolati – akarati úton való mozgatásának lehetséges voltáról, van is olyan Testvér, aki a kisebb tárgyak áthelyezése révén bizonyíthatja is számotokra az Úr Akaratából, az elmélet gyakorlatbani lehetséges voltát, érhettek el eredményeket a gyógyítás terén (s ezt már magatok is megtapasztalhatjátok), ha a betegség oka nem karmikus eredetű, vagy nem valamely Vállalás része; de még meg kell, hogy tapasztaljátok ez utóbbiban a kudarc-élményt is, hisz nem lehettek tudói annak: mi a betegség háttere, mi, vagy mi lehet annak Szellemi szintű oka. (Van, hogy éppen az az oka, hogy az oly gyorsan felébredő szellemi gőgöt segítsen felismerni és semmissé tenni azon Testvérek számára, akik akként vélik: ők mindenre, s még annál is többre képesek és hivatottak. Mert bizony, az egyes kiemelkedőnek érzett sikerek esetén a Tudat könnyen hajlik e gondolat el, és befogadása felé, s hogy ez hová, mire vezet, sajnos nagyon is sok esetben megtapasztalhattátok magatok is. Kell tehát, hogy az ÚR a tényleges gyógyulások mellett közel engedje elmétekhez a tehetetlenség fájdalmát is, hogy egy pillanatra se feledjétek: kicsinyek vagytok mind, Istenünk óvott és szeretett kicsinyei, akik, ha olykor nagyobb feladatot végezhettek is, képtelenek volnátok rá, ha nem az ÚR Ereje volna segítségetekre! Az a Megváltó, Megtartó és Megerősítő Kegyelmi Erő, amely a Tiszta Kérés nyomán árad hozzátok, s amely nélkül egy nem élne teközületek: nem még hogy másokat megtarthatna a Létben, még ha csak a ti kicsiny fizikai értelemben vett Lét-állapototokról van is szó!) E kudarc-élmény viszont valósággal is csak a magatok még nagyon is összetett energiákból álló szintjén szükséges és lehetséges. Viszont nem szükséges, ekként nem is a valóság része Shambhallában, amelynek lakói éppen hogy a Felemetetettek átvezetését vállalták, vagyis azt, hogy a kezdeti nehézségeken segítik átjutni a Tudatot: nem akként, hogy a magasabb szintre emeltetettek helyett megoldják a természetszerűen eléjük álló gondokat és problémákat, nem is akként, hogy a maguk energiáit áramoltatják át nékik, de akként, hogy megtanítják őket a meglévő Szellemi Erő használatára. És ezzel lényegében el is érkeztünk ahhoz a részhez, amelyet több ízben is megmutatni ígértem, vagyis Shambhalla kérdéséhez. Ahhoz viszont, hogy ténylegesen is megértsétek: mi a szerepe a Városnak, és lakóinak a mában és a Holnapok során, a Felemeltetés folyamatában, s az azt követő időben, talán nem árt egy kissé visszapillantani Shambhalla múltjára. Amiként tudjátok, Shambhalla épp annyira része a ti Valóságotoknak, mint amennyire mégsem az. Mondtam, hogy a Jelen során egy Fény-ívvel magasabb rezgés-körben található maga a Város, s annak mindahány Lakója. Viszont ha ez ekként van, ekként kellett legyen a Múlt során is. És ekként is volt, ha Shambhalla mai Lakói már rég nem azok is, akik egykor, még a Naniviei Történés időszakában voltak. Mert a történet érdemi, tehát benneteket is érintő része addig az időig vezet vissza. Akkor, amikor az első emberiség ismételt bukása bekövetkezett, amint mondtam, nem mindannyian voltak arra képesek a Földlakók közül, hogy magasabb szintre emelkedjenek, de nem is mind kellett mélyebb szinten folytassák a megkezdett, de sokak számára még csak lefelé vezető Útjukat. Voltak, éspedig nem is kevesen, akik „vétlen” elszenvedői voltak az akkori történésnek, s mert az ő esetükben az adott szinten még nem fogalmazódott meg az egyéni, csak a szótlan beleegyezés-adta csoportos karma, nem hulltak olyan mélyre a Nagy robbanás előtti szintről, ha átlépték is a negyedik és a harmadik Fény-kört elválasztó Kegyelmi Erő-vonalat, amelyet visszafelé át sem léphettek mindaddig, míg az ÚR Megváltó Energiája meg nem nyitotta számukra az Átjárót, azaz a Nagy Robbanás során bezáródott Energia-kaput. Ezt megelőzően viszont azok, akik addig újra és újra az adott szinten vehettek testet, három, egymástól eltérő lehetőség közt választhattak. Vagy az adott szinten, de az adott Fény-ívben lévő más és más bolygók testén vállalhattak Utat, vagy a mélyebb szintekre érkezhettek mint tényleges értelemben vett Utat vállaló Tanítók (s ezek közt nem egy szerzetes, vagy a Tiszta Úton járó, gyakran vértanúságot szenvedett Tanító volt, akik más és más formában, de az Úr Szeretet-Tanítását igyekeztek már kezdettől 170
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet elfogadtatni Testvéreikkel), tudósok, feltalálók, művészek, orvosok (stb. stb.). De lehetséges volt a maguk korábbi testet öltésének színhelyére is visszatérniük, amely szint már akkor is a ti Fénykörötök legmagasabb Fény-íve volt, ami természetes, hisz az ÚR Visszatérése a Szellemi Követ előtt nyitotta meg a felfelé vezető Energia-kaput: de nem eredményezte az egyes Fény-ívek rezgésszintjének spontán változását is, még akkor sem, ha mindahány Energia-kör rezgésszintje magasabbá lett, hisz mindahányba beleíródott az ÚR Megváltó Ereje. De mert hogy minden egyes szint rezgésmagassága változott, nem változott azok egymáshoz való viszonya. A ti szintetek akkor még a második Fény-kör volt: Shambhalla városa akkor is, és mindmáig a harmadik Fénykörben volt és van, de amiként az természetes is, lakói mindenkor előrébb és feljebb léptek és lépnek, ha képessé válnak a Felismerések megszerzésére, el, és befogadására, és az egyes Bölcsességelemek Valóság szintre emelésére. Az is természetes, hogy azok a Testvérek, akik Shambhallában kezdhetnek meg egy-egy Kegyelmi Utat, az Út végére elérik ama Bölcsességi szintet, amely alkalmassá teszi őket a feljebblépésre, még akkor is, ha sokan vannak köztük, akik a magasabb szint Erőinek birtokában is vállalják, hogy visszatérnek A Városba, részint, hogy az adott szinten tarthassák a Várost, részint hogy a ti szintetek közelében legyenek a kellő pillanatban, már akkor áramoltatva ki ténylegesen is a maguk magasabb rendű Szellemi Erőit, amely Erő alkalmas lesz arra, hogy a Föld Szellemi gömbjére csatolódjék, de arra is, hogy a Felemeltetettek gondolati – érzelmi – akarati és Emlékezeti energiáiból megfogalmazódó bolygótestet magához vonzza, s mint az Új Föld Szellemi „magja”, a Szellemi Burokba illeszkedve emelje és vezesse a Föld-testet, emelve és oltalmazva ekként az alsóbb szintről átemeltetett Testvéreket is, akiknek érzelmi energiái nem volnának, nem is lehetnének teljességgel alkalmasak arra a kezdeti időkben, hogy megtartsák őket azon a szinten, amelyre felemeltetnek. Amint mondtam, az elvesztés fájdalmát élik meg szinte mindahányan, s akik nem saját Szeretteiktől kell elszakadjanak, a mások fájdalmát érzik át, vagyis együtt szenvednek más szenvedőkkel, ami még akkor is egy árnyalattal sűrűbbé teszi a meglévő tudati erőt, ha a fájdalom maga érthető és jogos, hisz emberek vagytok, érző szívvel. Ha nem ébredne fel az elvesztés fájdalma, ha nem tudná a Felemeltetettek mindegyike ha csak egy pillanatra is, míg a Megértés, a Bölcsesség felül nem kerekedik a Tudatban, átérezni a mélyebb szinten maradottak fájdalmát, s a reájuk váró, még az adott fájdalomnál is nagyobb Testi – lelki tudati és Szellemi fájdalmat, nem is volna alkalmas egy sem a magasabb szintre emelkedhetni, mert az empátia teljes hiánya mindenkor a Szeretet tökéletlen voltát, annak hamisságát jelezné. A ti szinteteken még legalábbis, hisz egy nincs, és nem lesz még a Felemeltetettek közt sem, aki az adott pillanatban képes lehetne csakis a megszerzett Bölcsességet Élni, már a szó magasabb rendű értelmében, mert még nem is bírtok azzal a Bölcsességi szinttel, amelynek révén átláthatnátok a történést a maga teljességében. Annak okát és miértjét mind tudhatjátok: de a további kimenetelét nem, kiváltképp nem akként, hogy a történést csak mint Szellemi Állomást, tudjátok megélni, meglátva: ki, hová, merre kellett lépjen az adott Történésben, s ki hogyan és miként fogja tudni hasznosítani a történést mint Szellemi Megismerést a későbbiek során. Tehát nem tudhatja az, aki a Felemeltetettek közé került: hová lett az, aki nincs mellette, amiként mellette volt addig, s bár azt érezni, és érteni fogják mind, hogy az ÚR Szeretete mindenkor a javát szolgálja mindazoknak, akik a Történés ilyen vagy olyan formában való megélői kellett legyenek, a Bölcs mellett élni, és szomorkodni fog az ember, az egyszerű földi halandó, mert a Szellemi Követ mellett még az egyszerű, földi értelemmel bíró Tudat is hallatja szavát, már nem a kétely, de az együttérzés, és a Szeretet szavát, amelynek Ereje révén, abból meríthetve még akkor is, még az utolsó utáni pillanatban is nem egy lesz, aki kiemelkedik az adott, tehát a túlélők által elfoglalt szintről, ha nem is a Felemeltetettek közé, de az asztrális szintre emelkedve. Shambhalla tehát, mint Szellemi bázis, ha úgy tetszik, a Naniviei történést követően az Elsődök bukása után fogalmazódott meg azon Testvérek számára, akik nem emelkedhettek feljebb, de mélyebb szintre sem zuhantak. Maga a Város tehát a ti Történelmetek előtti korban fogalmazódott meg, ha lakói változtak is, és persze: változott maga A Város is. Voltak, persze, hogy voltak Shambhalla történelmében is olyan pontok, amelyek erősen hasonlatosak voltak a ti történelmi eseményeitekhez, hisz Shambhalla maga is csupán egy magasabb szint egy kiemelt fontosságú Városa, amely szintnek Történelme egy bizonyos pontig egyező, vagy csaknem egyező kellett legyen az adott Érzékelési tartományban megnyilvánuló bolygó-képzet mindahány városának Történelmével is, még akkor is, ha a történések egy bizonyos 171
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet pontján lényegében még a maga „bolygóján” lévő mindahány Várostól is el lett választva Shambhalla, mint az Istennek Szentelt Város, az Új Jeruzsálem, amelynek Lakói már a Feladatra kiválasztott Testvérek közül kerülnek ki. Olyan Testvérek közül, akik (miként a ti szintetekre érkezett, Missziós testet öltést vállalhatott Testvérek is) a maguk tényleges szintjénél mélyebbre ereszkedtek, épp a Feladat érdekében. S már nem most, de rég óta ekként öltenek testet a Város lakói, hogy a város teljességének energia szintjét emelve alkalmassá tegyék magát a Várost is, annak mindahány épületével, s az emberek mellett élő Lélek-lényekkel arra, hogy az adott szinten lévő bolygó-képzettől mint energia-tömegtől elválasztódva a felemelkedő Szellemi Burokhoz csatolódjék, már annak, s a Felemeltetettek energiáiból megfogalmazódó Új Földnek részévé váljon. Nem egyszerű ezt így megfogalmazni... A bolygó-képzet, tehát az általatok is lakott Föld-testnek az a fizikaivá sűrűsödött Energia-képe, amelyen ma a Város található, magasabb rezgésszinten, tehát magasabb Fény-ívben találtatik, mint a ti Fényívetek, és a „ti Földetek”: de egy halvány árnyalattal mégis alacsonyabb rezgéssel bír, mint maga a Város, amely elemi szinten magába szívta Lakóinak magasabb rendű Szellemi Erőit. Vagyis Shambhalla lakói még a városnál is magasabb szinten vannak a Valóság értelmében, ha az adott ponton vállaltak is Utat, s mert Útjuk egy, a tiéteknél lényegesen tisztább szinten végig járható Missziós Út, a maga tényleges szintjének megfelelő Erőket vihette magával a Testet ölteni készülő Én-rész. S mert az adott ponton az Élet-filmek is lehetőséget adnak erre, a Kozmikus Erőkből is a Szellemi erőknek megfelelő energiákat vonzotta magához az Út megkezdése előtt a Szellemi Követ. Ez adja lényegében az eltérést az ott valósnak érzett Föld más városai, és Shambhalla közt, valahogy akként választva el A Várost a többi, véle egy Földtest-képzeten lévő várostól, ahogy a ti Pilisetek válik ki a magatok Földtest-képzetének mindmegannyi pontja közül, vagy ahogy a Bermuda háromszög egy bizonyos területe lett mássá az Óceán teljességében maradva is. Shambhalla tehát lényegében épp úgy egy Energia-kapu, amiként az a Bermudák ama pontja, vagy a Pilis hegység, s a Föld-test számtalan pontja is. (S még a Pilisben is több, egymástól különálló Energia-kapu és Erő-csatorna van, épp azért, hogy rejtetten maradhasson az utolsó Pillanatig az az egy, amelyet magatok még csak nem is érzékelhettek akként, mint Energia-kaput: arra szigorúan ügyel a Kegyelem, s az ÚR megbízásából számtalan Őriző Szellem-testvér, amiként a Tibeti hegyek mélyén a Krisztusi ERŐ oltalmazását vállalt Őrizők is teszik...) Tehát Shambhalla történetében is volt a korábbiakban számos olyan történés, amely az adott szinten megnyilvánuló bolygó-képzetet, annak Történelmi múltját részlegesen hasonlatossá teszi a ti Történelmetekhez, hisz amiként mondtam, a bolygó-képzet maga a tiétekkel párhuzamos Íven létezik, ami azt is jelenti, hogy Történelmük egy bizonyos pontján maguk is át kellett essenek bizonyos „gyermekbetegségeken” azokon, amelyek náluk lényegesen enyhébben zajlottak le, hisz ha ez nem ekként volna, nem is létezhetnének magasabb szinten: a ti szintetekbe épült volna mindaz az Energia, amely az adott bolygó-képzet fizikai megjelenését az adott Fény-ívben lehetővé teszi és tette. De míg ti kevésnyi híján kipusztítottátok a fél bolygót, ők képesek voltak megállni a legnagyobb történések elméletbeni megfogalmazásánál. Ekként már az első Világ-égés kimaradt az ő Történelmükből mint történéssé lett tudati – akarati elem. Addig, tehát az első Világháborúig csaknem teljességgel egy szálon fut a történet, vagyis a Múlt addig a pillanatig majdhogynem egyező, mint Emlékezeti elem az adott szint Történelmében, és a tiétekben. Az az egyetlen bolygó méretű háború, amelyet elméleti formában ők maguk is megfogalmaztak, már akként, tehát mint elméleti kép elégséges is volt számukra ahhoz, hogy felébredjenek, s a fegyverkezés őrült iramban való felgyorsítása, s a gyilkos háború tényleges kirobbantása helyett ténylegesen is az emberiség legégetőbb problémát adó kérdéseinek megoldása felé igyekezzenek törekedni. És nem véletlen, hogy ők csak elméletben fogalmazták meg azt a háborút, amely a ti Történelmetekben oly sok ember halálát okozta! Már az elméletek megfogalmazásánál felismerték, amit a ti akkori, és későbbeni Vezetőitek is fel kellett volna hogy ismerjenek, de amit még a mai vezetőitek sem képesek felismerni: azt a hatalmas, mégis oly egyszerű Igazságot, hogy a problémákat nem megoldani: csak súlyosbítani lehet bármilyen fegyverrel (!!).
172
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet S ha ez ekként van (márpedig ti magatok vagytok rá a bizonyíték, hogy ekként van!) kell, hogy más, már tényleg valódi, és tartós megoldást adó irányt keressenek és találjanak is, ami nem veszélyezteti: valóban emeli és segíti az embert, s mindazon élőlényeket is, amelyek véle és körötte vannak, élnek. A már és még meglévő anyagi, és humán erőiket az Élet, és nem az uralkodás szolgálatába igyekeztek állítani azon egyszerű indok alapján mondva NEM-et a további fegyverkezést szorgalmazó politikusok mindahány szónoklatára, hogy az ember, legyen annak bőrszíne bármilyen, egyformán érkezik a Föld színére, ugyanazoktól a dolgoktól szenved, és ugyanúgy képes félni – de Szeretni is, és egyformán hal is meg: a lényegi kérdésekben tehát semmiféle különbséget nem lehet tenni. A pofon épp úgy pofon, ha egy fehér, mintha egy sárga, barna, bronzszínű, vagy fekete bőrű arcon csattan, és ugyanaz a simítás is, a baráti ölelés, és egy a felszabadult, megkönnyebbült mosoly is. S ha már lehet elkerülni, hogy ezeken a más és más színű arcokon könnyek folyjanak, ha el lehet érni, hogy a gyermeki arcokon könny helyett a mosoly élhessen, kell, hogy erre törekedjen mindenki, akinek bármiféle erő vagy hatalom adatott. Vagyis a Krisztusi Eszme megvalósítása lett a cél, amiként az Úr Szava és Ereje lett az eszköz is, még akkor is, ha nem ugyanazt a vallási irányt követték mindannyian: de a szenvedés megszüntetésének vágya egy volt, hisz a gyermekek egyként halnak éhen a háború okozta nyomorban itt is és ott is, s ha egy igazán életképes és boldog Nemzedéket akartak felnevelni, olyat, amelynek lehetősége nyílik a vegetálás helyett valóban Élni az Életet, kellett, hogy ennek legfontosabb alap-feltételét: az ÉLETHEZ való elidegeníthetetlen JOGOT kimondják, amiként kimondta azt kétezer évvel teelőttetek AZ ÚR KRISZTUS, és kimondta azt minden Ő Teremtménye fölött a kezdetek kezdetén Az ATYA, A Szentlélek Erejével pecsételve el Önmaga számára: AZ ÉLET SZÁMÁRA mindahány Teremtményt. Azt viszont talán mondanom sem kell, hogy e történések is jóval korábban estek azon a Földtestképzeten, mint ahogy bekövetkeztek a ti szinteteken. Akkor fogalmazódott meg az első, és egyetlen Nagy Háború mint elméleti elem, amikor az adott bolygó-képzet a ti mai rezgéstartományotok része volt, amelyből viszont igen gyorsan: a NEM egyöntetű kimondása után feljebb emelkedett a bolygó, mert a tudati – akarati Erők rezgésszintje megnövekedett, magasabb rezgésszintű energiával töltve meg úgy a bolygótestet, mint annak Légterét. Ennek ellenkezője történt a ti esetetekben, és persze: történik mindmáig, hisz nap mint nap, még azóta is, a második Világ-égés óta is a durva, s a még durvább gondolati – akarati – érzelmi és cselekedeti energiák áramlanak a Föld-test fizikaivá sűrűsödött, s mindinkább besűrűsödő energia-elemei közé, s azok teszik mind sötétebbé és tisztátalanabbá a Föld légkörét, már a Kozmikus térből is a durva energiákkal rokon energiákat vonva a ti szintetekre, amelyet magatok is tapasztalhattok. (Ez az oka annak hogy már lassan nincs Valós Napfény, nincs Életet adó nyár, nincs rügy-bontó Tavasz: csak lombullást adó őszi, és a Természet „halálát” adó téli időszakok váltják egymást, amellett, hogy a robbantások nyomán az atomszennyezetté, a gyárak kéményén áradó mérges gázok, s a légtérbe eregetett vegyi anyagok nyomán savassá lett esők a Föld-testet és annak mindahány Természeti lényét: fákat és virágokat, mindahány fűszálat, a Föld vizeit, s még a magatok számára termelt növényeket is tovább mérgezik.) Amiként mondtam, maga A Város tulajdonképpen csak egy részét képezi a maga szintjén megfogalmazódott bolygó-képzetnek, épp úgy, ahogy egykoron Atlantisz, Mú, Lemúria (stb.) emelkedett ki a ti Földetek mindahány, emberek lakta pontjából, az Atlantiszon élők Szellemi, de már fizikai értelemben vett tudati Erői révén is, amely egyesített, tehát Szellemi és tudati Erő magának a Föld-testnek erő-mezejét emelte egy fokkal magasabb rezgésszintre. Ez a Szellemenergetikai jelenség a Föld-test, s a légtér energia-elemeinek bizonyos változásait adja (és adta) az adott fizikai ponton, s a Föld-testet körülölelő légtérben is: de már a Szellemi burok egyazon hatásfokkal érezteti Erejét itt is, és ott is. Ez azt jelenti, hogy bár Shambhalla (és korábban Atlantisz, Mú - szigete stb.); mint fizikai képzetek, vagyis már az emberi Akarat által megfogalmazott, azaz megtervezett és létre hozott élőhelyek az oda érkezők Szellemi Energiája végett magasabb rezgésszintet mondhattak magukénak, mint a Föld-test egyazon rezgésívben lévő egyéb városai, s mindahány pontjai, a Föld Szelleme, vagyis Föld-Anya csakolyan 173
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet hatásfokkal áramló energia-mezőt fogalmazott meg a Föld azon Fény-ívben megnyilvánuló teste egésze, mint A Város fölött, hisz az eltérés nem egy teljes Fény-ívnyi, mert ha ez ekként volna, maga a Város nem is maradhatott volna abban a rezgéstartományban, amelyben van! Egy, a ti szinteteken várt – várható történéshez hasonló, vagy akárcsak egy nagyobb horderejű fizikai esemény: egy földrengés, egy szökőár, vagy a tektonikus Föld-lemezek elcsúszása folytán keletkező hatalmas szakadék... – tehát valamely, a fizikai síkon általatok is megmagyarázható történés kíséretében a Város teljessége eltűnik a ti Világképzetetekből, kiemelkedett volna az adott szintről, s már teljességgel részévé lesz a negyedik Fény-kör első Fény-ívének. Erre, mint mondtam, nem került sor, és ennek oka ma már előttetek sem titok. Kellett, hogy a Kegyelem módot adjon arra, hogy Shambhalla, s mindazok, akik ott vállalhatnak egy-egy Utat, a megfelelő szinten, a ti közelségtekben legyenek akkor, amikor a Nagy Ugrás pillanata elkövetkezik. Amiként viszont feljebb nem emelkedett a Város, akként alá sem merülhet teljességgel az adott Fénykör alsóbbrendű energiáival telített bolygó-képzetének szintjére, hisz az azt jelentené, hogy A Város, s annak mindahány lakója csak az alsóbb rendű Fény érzékelésére és elviselésére képes, s csak ott, tehát az alsóbbrendű energia-tartományban képes létezni. Hogy ez mennyire nem ekként van, arra maga A Város, s A Város életének mindennapi történései adják a leghívebb, legtisztább bizonyítékot. Ha viszont A Város nem jelenhet meg a ti szintetek alsóbbrendű Energia-tartományában, tehát az adott Fény-kör alsóbb Fényívében, ti magatok is csak egy módon pillanthatjátok meg: amiként ezt is mondtam már, ti magatok kell feljebb emelkedjetek, s mert A Város távolsága nem fizikai értelemben veendő, nem is lehet elégséges, ha csak fizikai formában emelkedtek a Föld-test fölé. Ha ekként tesztek, láthatjátok mindahány városotokat, az erdőket, a vizeket, még a Múlt során elrejtett piramisok közül is sokat: de sem Shambhallát, sem az Erő-burkok alá rejtett, máig felfedezetlen maradt piramisokat nem fogjátok megtalálhatni. Lehatolhattok a Tengerek és az Óceánok mélyére, vagy figyelhetitek ezen Óriás-vizek mélyét az űrbe küldött műholdak sokaságával: az ott lévő Energia-kapukat sem fogjátok a magatok Tér-Idő-Fény képzetében fellelhetni, még akkor sem, ha azok Jelenlétének hatását egy bizonyos mértékig magatok is érezhetitek, s egyes, a ti szinteteken is megnyilvánuló történések révén meg is tapasztalhatjátok. Ugyanez a helyzet a Tibeti Őrizők által lakott, s a hegyek mélyén lévő barlangokkal, vagy a magatok hegységeiben, s kiváltképp amiként mondtam, a Pilis hegységben lévő Energia-kapukkal. Az Erő-ív nyomán, annak érzékelése révén ugyan eljuthattok addig a pontig, ahol az Energia-kapu a magatok szintjénél egy rezgésszinttel magasabb energia-tartományban van: s nem találhatjátok meg mégsem magát A Kaput, mert a ti szintetek elől azt mindenkor jótékonyan elfedi a Kegyelem által megfogalmazott Energia-pajzs, vagyis az a Védőburok, amely az egymástól eltérő rezgésszintű energiamezők közti áthúzást megakadályozza, mintegy: szigetelő energia-lemezként feszülve a két rezgés-kör, azaz a két Fény-ív között: ne legyen ártására egyik szint a másiknak az eltérő rezgésmagasságú energiák átáramlása végett. Ahogy az az egyes rádió állomások esetében is van, akként kell elképzeljétek ezt az alig árnyalatnyi, a ti szempontotokból, a ti számotokra mégis hatalmas, mert számotokra ma még áthidalhatatlan távolságot. Ha egy hajszállal odébb csavarjátok a rádió keresőjét, a vétel zavarossá lesz: más megaherzen lévő állomás hangját fogjátok az imént hallott adó mellett hallani. Elsőre még csak mint az adást zavaró zörejt, később, még tovább tekerve a kereső gombját, már érezhetően, de nem megérthetően halljátok a másik adót, vagyis már tudhatjátok, hogy ott egyáltalán van valamiféle állomás: még tovább tekerve a gombot az imént hallott szavak válnak torzzá, értelmezhetetlen zörejjé, s a másik frekvencián hallott „zörej” áll össze szavakká és mondatokká, amelyeket viszont csak akkor érthettek meg, ha értitek magát a nyelvet. (És lényegében ehhez a jelenséghez hasonlíthatnám a mind magasabb szinten leközvetíthetett Tanításokat is: akként kell mindenkor ráállnotok az új, és még újabb „állomásokra”, ahogyan egy nyelvet tanultok meg: először még csak halljátok a hangot, aztán érzékelitek, hogy amit hallotok, az értelmes, emberi beszéd, majd megragadnak bennetek az első szavak, amelyeket azok logikus, s minden nyelven hasonlóképp mondott volta végett nem lehet nem értenetek. Ha ennek hatására felébred bennetek a tényleges érdeklődés, elkezditek tanulni a nyelvet: alap, és közép fokon, majd akár át is költöztök abba az országba, amelynek nyelvét megtanultátok, hogy ott már a gyakorlatban tisztítsátok le, teljesítsétek ki, s emeljétek felső fokú nyelvtudássá a nagyjából már megtanult, de a mindennapi értelemben véve nem teljességgel tudottnak, mert nem a mindennapos használatban kifinomodottnak nevezhető 174
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet nyelvismereteteket, addig tanulva azt az illető országban, míg ténylegesen is anyanyelvi szinten nem értitek és nem használjátok az adott nyelvet, már gondolataitokat is azon a nyelven fogalmazva meg elméitek mélyén, ahogy azok teszik, akik ténylegesen is az adott ország szülöttei és neveltjei. S ha már azt a nyelvet megismertétek, és teljességgel megtanultátok, új állomást találtok a keresőn, amely ismét új, még ismeretlen nyelven szól, már felébresztve bennetek a vágyat ama nyelv megtanulására is. A fizikai szintű, azaz tudati Bölcsesség-elemek megszerzésén az emberiség maga túljutott, s ez még akkor is így van, ha a technikai fejlettségi fok még távolról sem éri el azon Testvéreitek tudás szintjét, akik űrjárműveikkel a ti Világ-képzetetekben is felbukkantak, annál is inkább, hisz amikor azt mondom: a tudati – Bölcsességi szint tetőpontjára kell érjetek, nem azt mondtam, hogy a technikai fejlődés csúcspontjára kell érjetek, hisz az EMBER: nem a Technikától lesz EMBERRÉ! Az EMBERRÉ válás folyamatának kezdetét ugyanis nem a kerék feltalálása: az első, már ténylegesen is pozitív érzelmi elem felbukkanása és megélése jelentette! Nem a Technikai fejlettség maximumát: a Bölcs Szeretet általatok elérhető csúcspontját kell elérjétek hogy elmondhassátok: már ténylegesen is, anyanyelvi szinten „beszélitek” a magatok, s ha még csak alapfokon is, de tanulni kezdtétek, s már beszélitek is a „szomszédos országban”, azaz a negyedik Fénykörben „használt nyelvet”, azon a szinten, amely már lehetővé teszi számotokra, hogy a nyelv mindinkább való elsajátítását már az adott „országban” élve folytathassátok. De térjünk vissza e kis kitérőnk előtti kérdésünkhöz. Aki bepillantást kíván nyerni Shambhallába, maga kell, hogy magasabb lelki – Szellemi szintre emelkedjék, ami viszont a magasabb rendű Tudatosodottságot is magában hordozza, amely nélkül az előbbi, tehát a lelki – Szellemi szint emelkedéséről sem beszélhetünk igazán. S még ekkor sem mondhatom, hogy mindenki felemelkedik arra a rezgésszintre, amelyen ténylegesen is bepillantást nyerhet A Városba, hisz nem csak a Jelen, de a Múlt mindahány Útjának, s azok minden egyes történésének emléke is benne rezeg a Szellemi Követben, s ekként a test teljességét körbe ölelő energia-burkokban, azaz a test-aurákban. Amíg a Jelen Útját meg nem tisztítottátok, nem kezdhettek hozzá a Múlt sarának letisztításához, viszont míg a Múlt Utak tisztátalanság-elemei még az ezüst-aurában és az elsődleges szivárvány-aurában rezegnek, az ezüst-aura és a szivárvány-aura tényleges rezgésszintjére sem léphettek, vagyis nem tölthetitek be azokat ténylegesen is azon a fokon és abban a mértékben, hogy már azok adják a fizikai test tényleges energiaszintjét is. Legalábbis nem akként, hogy már állapotszerűen abban tudjatok létezni, s még azon a szinten sem, hogy a magatok tényleges fizikai szintjéről (spontán, vagy megtisztított akarati Erőitek révén) a test-burkok magasabb szintű rezgéskörébe emelkedhetnének. (S erre még mindjárt visszatérek.) Amikor lelki, – Szellemi és tudati energiátokat a magatok szintjének megfelelő, de már az adott szint tisztább, magasabb rezgéstartományába emeltétek, az ekként egyesített, nem fizikai test-elemek tényleges energia szintjének megfelelő energiák magatokhoz vonzására váltok képessé (épp úgy spontán módon merítve a légtér és a kozmikus tér magasabb szintű energiáiból, ahogy most is spontán mód meríttek a magatok tényleges szintjének megfelelő energiákból). E Szellemi – ébredési folyamat révén a légtérből és a Kozmikus Térből levonzott, de már a magasabb szintű energia áramlik a testbe a Korona-csakrán keresztül. Ezáltal ismét egy árnyalattal magasabb rendű energia szintre emelkedik a Tudat, s a tudati erőkkel harmonizáló rezgés-áramlatba emelkedve, lényegében az illető személy fizikai teste is. Testének mindahány sejtje, de még az általa viselt öltözék minden eleme is magasabb rezgéstartományba emelkedik, s az adott, tehát a maga korábbi szintjén maradók számára „láthatatlan” lesz. Ezzel egy időben viszont még nem lesz a látható tartomány részévé lesz azon Testvérek számára, akik a magasabb rezgés-ívben tartózkodnak. S most ezt is ki kell bontsam egy kissé, hogy értsétek, hisz igazatok van, ha arra gondoltok: aki egy pontról eltűnik, egy másik ponton kell, hogy jelen legyen, mert ha itt sem, és ott sem lesz, lényegében mint fizikai személy, nem is nevezhető létezőnek. És mégis annak nevezhető, hisz az ÚR is, Pió testvérünk is, s még többek is végbe vitték ezt az Energia-ívek közti „Utazást”, amikor üldözőik közül más módon nem tudhattak kimenekedni. És ezzel lényegében el is mondtam: hová lép át az, aki egyik szinten sem lesz része a látható tartománynak. Aki az általatok lakott Fény-ívben „eltűnik”, nem lesz képes teljességgel arra, hogy a magasabb Fényívben felbukkanjon, mint valamely, ténylegesen is a magasabb szinten testben élő 175
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet személy, hisz mint fizikai személy (vagy inkább mint fizikai tömeg, anyag-elem halmaz) a Törvény értelmében nem léphet át egyik rezgéstartományból a másikba (s nem is lehetett volna képes, s nem is lesz képes rá senki, még a legmagasabb szintről érkezett Missziós testet öltést vállalt Testvér sem hanem csakis az ÚR, AKI URA mindahány szintnek is, mert URA a legmagasabb rendű ERŐNEK is, amely ERŐ A TEREMTŐ ERŐ: és innen akár már folytatnom sem kell: tudjátok magatok is, hisz már tanultátok). Aki az egyik szint számára „láthatatlanná” lesz, nem lesz látható a másik szint számára: és mégis eltűnik az adott pontról. El, mert a test sejtjeibe áramló energia révén a test teljességének rezgésszintje megváltozik, magasabb frekvencián fog rezegni: de nem lép be a magasabb rezgéstartományba, mert a testsejtekben lévő erősen fizikai elemek erre nem teszik alkalmassá, hisz a magasabb rezgés-energia áramlatba csak a testsejtekbe beépült, s szintén magasabb rezgésszintű energia lényegülhetne bele, míg ugyanannak a testsejtnek a már korábban is meglévő, de még sűrűbb energiákból álló elemei nem alkalmasak, ekként nem is képesek ugyanarra. Valahogy úgy képzeljétek ezt el, mint amikor egy léggömböt teljesen, szinte a kidurranásig gázzal töltötök meg, s azt elengeditek. A léggömb feljebb emelkedik, vagy-is kikerül a ti tényleges tartózkodási szintetekről, hisz ti a földön álltok. A léggömb két, egymástól eltérő állapotú elemből tevődik össze, de a könnyebb, anyagtalanabb elem révén a nehezebb, sűrűbb anyag-elemekből álló rész is felemelkedik, s eltűnik a ti „világotokból”. Egy bizonyos magasság eléréséig együtt halad a léggömb két eleme: az anyag-elem, és a gáz nemű elem, majd a légkör nyomása a sűrűbb elemet visszatérni készteti a ti szintetekre, azaz a léggömb maga vissza hull a Földre, a gáz viszont tovább emelkedik egy bizonyos szintig. Ha a fizikai sejtbe a magasabb rendű nem fizikai energia épül be, a sejt fizikai és Szellemi energiaelemhalmazzá válik, s az összetett, más és más rezgéssűrűségű elemekből álló test-sejtek mindösszessége egy bizonyos szintig együtt fog emelkedni. Ez most is ekként van, ebben igazatok van: ma is az összetett energiából áll mindahány test-sejt. De most még, azon a szinten inkább az anyag-elemek energiája, s a tudati energiák, semmint a szint magasabb rendű, tehát a tisztább Szellemi Energiák rezegnek mindahány testsejtetekben. És éppen hogy ezen energiák összességének egymáshoz viszonyított arányát kell megváltoztassátok, s ezt ti a magatok szintjén nem lehettek képesek másképpen megvalósítani, mint hogy a meglévő fizikai sejt-elemek, azaz az anyag-elemek energiái mellé már mind kevesebb alsóbbrendű, azaz tudati – akarati, s mind több, s mind tisztább, mind magasabb rezgésszintű Szellemi Erő-elemet igyekeztek párosítani. Ez azt jelenti, hogy a Tudat e téren is mindinkább át kell adja a teret a Szellemi Követnek. Nem akként, hogy a Szellemi Követ végzi ugyanazt a Feladatot, amelyet ma a test Tudata végez, beigazodva ekként a Tudat szerepkörébe, de akként, hogy a Tudat kell mindinkább a Szellemi Tudatba emelkedjék. Ha a Tudat a Szellemi Követ Akaratát igyekszik megismerni, követni, s követtetni az irányítása alatt álló testtel is, már nem csakis és kizárólag, sőt: egyre inkább nem a maga korábbi erőit, nem a fizikai elemekből álló agysejtek energiáit, hanem a Szellemi Követ magasabb rendű energiáit fogja használni, azt áramoltatva a test felé is, amelynek révén Létben tartja, s mind magasabb LÉT szintre is emeli a fizikai testet. (S ismét mondom: ne gondoljátok, hogy elégséges csak a fizikai értelemben vett táplálék ahhoz, hogy a test ténylegesen is LÉT-ben maradjon, mert nem gondolnátok helyesen! Vegetálhat, mint bármely fizikai szervezet, a vegetáció azonban, amiként azt már kezdetben kibontottuk, még nem azonos a LÉTTEL: magasabb rendű értelmezésben legalábbis nem.) Minél inkább képessé válik a Tudat a Szellemi Követ akaratának megismerésére és elfogadására, annál több, és annál magasabb rendű energia birtokosává lehet, ami által még inkább képessé válik a Szellemi követ akarata szerint irányítani a testet is. E történés tehát nem valamely egyszeri történés: egy meglehetősen hosszú folyamat, amely végül a Tudat és a Szellemi Követ egyesüléséhez vezet. Ez magától értetődően azt is jelenti, hogy a magasabb rezgésszintű energia-ráhatás révén, tehát a magasabb szint felé közeledő, vagy afelé közeledni vágyó Tudat által vezetett test sejtjeibe a magasabb rezgésszintű energia épül be, aminek következtében a testsejtek összességének rezgésszintje megnövekedik. Ez viszont elengedhetetlenné, és logikus következménnyé teszi a magasabb rezgésszintűvé vált test körüli energiamezők változását is. Az ezüst-aura rezgésszintje viszont csak egy megadott szintig képes követni a fizikai elem rezgésszintjének növekedését: aztán az energia-burok rezgésszint növekedése le kell 176
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet lassuljon, hisz a körötte lévő szivárvány-aura, mint magasabb rezgésszintű energia-burok még taszítani fogja, mint alsóbbrendű nem fizikai testburkot. Ezzel szemben a test elemeinek rezgésszintje akkor, amikor a Tudat saját energiája és a Szellemi Követ energiája egyesül, megnövekedik, s magasabb szintűvé válik, vagyis a test önenergiájának és az ezüst-aurának rezgésszintje lényegében lassan egyazon szintűvé lesz, mint mondtam, nem akként, hogy az ezüstaura rezgésszintje csökken, de akként, hogy a fizikai test sejtjeinek rezgésszintje növekedik. Amikor a test sejtjeinek, s a test körüli elsődleges energiaburoknak rezgésszintje megegyező rezgésszintűvé lesz, a két, megegyező rezgésszintű energia spontán mód egymásba olvad, vagyis az ezüstaura mint többletenergia a test-elemek alkotórészévé lesz, s akkortól az elsődleges szivárványaura veszi át a test első energia-burkának szerepkörét, s a magasabb rezgésszintű energiákkal telített második szivárvány-burok az alsóbbrendű szivárvány-burok szerepét, míg az ő szerepkörét már egy új, még magasabb szintű energiákból álló burok veszi át. Erre viszont már csak a magasabb Fény-körbe való átlépést követően kerülhet sor, mert csak azon a szinten lesz módja a Felemeltetettek közé került Szellemi Követnek ismételten, s már az adott szintnek megfelelő rezgésszintű energiát lekérni és átvenni a maga felsőbbrendű ÉN-jétől, azon a szinten, ahol már sem a Szellemi Követ, sem annak felsőbbrendű ÉN-je nincs kitéve ama veszélynek, hogy a kért és kapott Energiát az ellentét, vagy annak csatlósai elorozzák, vagy akárcsak megcsapolják. A Tudat s a Szellemi Követ egységesített energiái révén tehát a test sejtje maga is egy másik, magasabb rezgéstartomány elérésére válik képessé és alkalmassá is. S mert ez esetben nem egyetlen testsejtről, s nem is csak egy sejtcsoportról, de a megszámlálhatatlan sokaságú testsejtek mindösszességéről van szó, lényegében maga a test emelkedik a megváltozott, a magasabb rezgésszintnek megfelelő energiakörbe. Egy olyan szintre, amely azonban a „két Világ határán” mozog, ahol is meg kell hogy álljon, mert ha nem áll meg, a test sejtjei, azok külső, sűrűbb energiákból álló burka csak úgy „széjjeldurran” a magasabb rezgésszint hatására, amiként a magasabb légköri rétegben a légtér nyomásától a léggömb. Ekként megy végbe tehát az a folyamat, amelynek következménye, hogy a magasabb rezgésszintre emelkedett személy a maga korábbi, az alsó rezgéskörében nem lesz érzékelhető, mert a magasabb rezgésszintű Szellemi Erő a testsejtek mindegyikét a magasabb rezgéstartományba készteti emelkedni: viszont a magasabb szintű Szellemi erővel feltöltött, de eredendően mégiscsak a ti szinteteken megfogalmazott, s ekként a ti szintetek energiáit is tartalmazó sejtekből álló test még a magasabb szinten sem lesz érzékelhető, mert a testsejtek sűrűbb anyagi elemei lent kényszerítik maradni a sejtet, s ekként a testet is magát a magasabb szint rezgés-köre alatti energia-tartományban. Ekként a test sem itt, sem ott nem lesz teljességgel: a két rezgéstartomány közti úgynevezett köztes energia-síkon lesz, amelyben még létező valóság a mélyebb, s már az a magasabb rezgésszintű, a testsejt átmeneti teljességét adó Energia. Olyasféle ez, mint amikor az országaitok határai közt lévő keskeny sávon ver valaki sátrat: itt is van egy kicsit, és ott is, még sincs sem itt, sem pedig ott, s mégis mindkét országban lesz, tehát ennek is, és annak is részévé lesz egy bizonyos értelemben. Ekként van az egyes szintek közti erő-közi tartományba lépett Testvér is. Amikor a magasabb szintre pillant fel, épp úgy lát, és érez, mint amikor az épp csak elhagyott szintre pillant le. Akkor is lát és érez, s nemcsak az adott Pillanatot, de a közeli – távolabbi Tegnapok és Holnapok képeibe is beleláthat, hisz egy magasabb szintre emelkedve, ahogy a hegy teteje felé haladó hegymászó esetében is van, kitágul a látóhatár, vagyis a látómező kiszélesedik. S ez még akkor is ekként van, ha azt, amit a maga tényleges szintjén, a maga ténylegesen vehető Holnap-képei közt meglátott mint várt-várható történést, a ti szinteteken élőkben még el kell, hogy fedje a Kegyelem: legalábbis többnyire, hogy a várt-várható történések rejtetten maradhassanak: ne lehessen képes egy se beavatkozni közületek más/mások Útjába a meglátott történések elhárítása, vagy siettetése révén. Még a Szellemi Én-rész is el kell fedje a visszalépő Tudat elől a magába zárt információkat, azok nagy részét, nem hagyva meg a Tudat tényleges rendelkezésében, csak az Eltávozás érzelmi energiáját, s azt is csak abban az esetben, ha a látott kép nyomán megfogalmazódó érzelem energiája nem válik ártalmára annak, aki azt láthatta, hisz amikor a tudati energiák ismételt visszafokozódása révén az illető fizikai értelemben is visszatér, kell, hogy folytatni tudja Útját, amelyet korábban megkezdett.
177
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Ez a típusú Eltávozás, tehát a fizikai síkról való kiemelkedés azonban ritkábbnál is ritka, s mert szinte már az utolsó Órákban vagytok, nem is ad rá engedélyt a Kegyelem. De már szükségetek sem volna arra, hogy valaki ilyes módon bizonyítsa néktek a Másik Világ létét! Aki tudja, már ténylegesen is tudja, s aki máig nem volt képes azt elfogadni, az már nem is lesz képes arra, csak ha maga tapasztalja azt meg: ahhoz viszont, hogy ilyen formában szerezzen megtapasztalást, kell, hogy tudati – lelki és Szellemi erői révén ki tudjon emelkedni... – és itt vége is a körnek: aki nem bír a magasabb tudati – lelki – Szellemi erővel, ki sem emelkedhet, és így megtapasztalást sem szerezhet, vagyis továbbra sem fog hinni a magasabb szintek létezésében, s még akár magában Istenben sem, ugyanezen az alapon: nem láttam, tehát nem hiszem. Ez a történés, ez a fajta „Utazás”, vagy Kiemelkedés természetesen nem azonos az általatok is ismerthallott UFÓ-jelenségekkel! Nem olyas jellegű Utazásra gondoltam, hisz aki ekként, lényegében Szellemi Erői révén emelkedik feljebb, minden fizikai eszköz nélkül teszi azt, s nem olyan formában közlekedik, mint az „ufonauták”. Amikor a Tér-Időben való utazásról, s azokról az UFÓ-król hallotok, tudnotok kell, hogy azok, bár más Kozmikus Tér-képzetekből, s akár változó IDŐ-síkokról is érkeznek, de mindenkor ugyanannak a Fényívnek más és más pontján elhelyezkedő Galaxisokban lévő valamely Csillagképből, annak egy, a Földtesttől több parsec távolságban lévő bolygójáról, vagy a Lét feltételeit számukra biztosító Csillagáról érkezik. A szilárd, és meglehetősen masszív anyagokból készült űrjárműveken érkező Testvérek nem a TÉRIDŐ-FÉNY utazást valósították meg (akként már a negyedik Fény-kör magasabb szintjére értek Utaznak, ám azok a Testvérek nem lépnek, nem is léphetnének át a ti Fény-ívetekbe, mert ahhoz bírniuk kellene a ti Idő-síkotokban még meglévő fizikai elemekkel, ami viszont már a maguk szintje értelmében nem áll a rendelkezésükre, mert olyan erősen besűrűsödött fizikai elemek már az adott szinten nincsenek, nem léteznek, viszont még ők sem képesek csak mint Szellemi Erő közlekedni, legalábbis testet öltésük idején nem), de nem képesek még a FÉNY-IDŐBEN, vagy csak magában A FÉNYBEN sem közlekedni, amiként azt a Fény-űrhajókon közlekedő, s már a hatodik Fény-ívben, fél-szellemi testekben élő, vagy a hetedik Fény-körből valamely missziós Útra érkezett Testvérek teszik. Igaz: ez utóbbiaknak eszükbe nincs, és nem is volt soha, hogy a Föld-test általatok lakott szintjeire ereszkedve beavatkozni igyekezzenek akárha csak egyetlen Testvérük életébe is, nem még hogy annak Szabad Akaratát megkötve űrjárműveikre vigyék, és akarati erejüket megkötve akként vizsgálják őket, mint ti valamely kísérleti céllal fogva tartott állatotokat. Ezt, mint igen sűrű, és igen negatív gondolati–akarati úton megfogalmazódott cselekedetet csak azok hajtják végre, akik a ti szinteteken, véletek egy Fény-ívben, azaz egyazon Szellemi Ébredtségi fokozaton, vagy még a ti Szellemi szinteteket sem bírhatva, bárha magasabb technikai fejlettségi szinten állnak, mint ti magatok. S amiként magatok a tudományra hivatkozva teszitek, amit a védtelen és kiszolgáltatott, s „kellőképpen” elkábított, tehát teljeséggel védekezésképtelenné tett állatokkal tesztek; ők is a tudományra hivatkozva cselekszik az általuk elkábított személlyel azt, amit cselekszenek ami az ő esetükben talán egy fokkal még érthetőbb is, hisz az adott szint teljes genetikai torzulást szenvedett, s már a kihalás fenyegeti őket... Ám mert már e kérdést is érintettem, nem térek ki rá bővebben. Annál is inkább nem, mert a magatok cselekedetét még képtelenek vagytok helytelennek el- és felismerni, amazokét pedig még csak el sem fogadjátok, amiként még puszta létüket sem, mintha azzal, hogy a tényeket nem veszitek tudomásul, már nem létezővé is tettétek őket csak úgy, mint a történéseket, ha még oly szavahihető személy mondta is el. Az, aki a magasabb rezgés-körbe tud emelkedni, mint tudati–lelki–Szellemi ERŐ lép át a másik rezgéskörbe, így ha érzékeli is Shambhalla magasabb rezgésszinten lévő Városát, nem tudhat belépni annak kapuján mint fizikai személy: csak Szellemi Tudata, Szellemi erői révén közlekedik, amiként azt munkatársam is teszi, természetesen az én kíséretemben. És térjünk itt vissza egy kissé, amiként azt ígértem is egy ehhez tartozó kérdéshez. Azt mondtam fentebb: amíg a Jelen Út mindahány tisztátalan elemét meg nem tisztítottátok, ki nem tisztítottátok magatokból, nem kezdhettek hozzá a Múlt sarának letisztításához. Ez még akkor is így van, 178
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet ha az Út történései révén éppen hogy a Múlt tisztátalanságait tisztíthatjátok le. De ez még csak annyit jelent, hogy valamely korábban megfogalmazott karmikus kötést oldottátok egy-egy történés során, s nem azt, hogy ugyanakkor nem fogalmaztok meg a történés révén új negatív elemeket, amelyeket ismét le kell tisztítsatok magatokról, ha azt akarjátok, hogy a karmikus elem ténylegesen is megtisztítottá legyen. Na, igen ám: de ennek kapcsán is felmerülnek bennetek bizonyos kérdések: – Vajon mely Sors-elemek azok, amelyek mint karmikus elemek adatnak elétek? – Melyek azok a történések, amelyeket úgy kell elfogadnotok és megélnetek, hogy tudjátok: annak révén valamely korábbi Út karmikus kötését oldjátok éppen? Ez az, aminek nem lehettek tudói, s éppen azért nem, mert mindahány Sors-elemet, az Út mindannyi Történését csak akkor vállaljátok fel a maga teljességében helyesen, ha a gyermeki reáhagyatkozással, igaz, gyermeki Bizalommal vállaljátok azt fel, legyen annak oka bármi. Tudnotok kell, amit persze már tudtok is, hisz számtalanszor elétek lett már tárva: semmi sem történik véletek – köröttetek, amiről ne tudna az ÚR, és semmi sem történik véletek – köröttetek akként, hogy annak ne volna meg a maga felsőbbrendű oka és célja! Erről azonban csak AZ tud, AKI az Utat kezetekbe adta, s AKI engedte az egyes Sors-történéseket elétek kerülni. Ti csak ezt tudhatjátok: de ezt már nemcsak hogy tudnotok: ÉLNETEK IS KELL a maga teljeségében, mert hisz akiben az ÚR iránt nincs meg a teljes bizalom, aki az ÚR végtelen SZERETETÉBEN nem bízik, lényegében a Megváltásban nem bízik, mert a Megváltás az ÚR Örök Hatalmas SZERETETÉNEK mindenkor ÉLŐ BIZONYÍTÉKA! Ha AZ, AKI Életét adta teérettetek: mindőtökért, valamit elétek enged állni, mint Sors-eseményt, nem „haragját” tárja elétek ezzel, de ismét csak SZERETETÉT mutatja meg, elmondva néktek azt: tudja, hogy meg van bennetek az erő az adott Sors-esemény elviselésére, vagy az adott Feladat elhordozására, s bizalommal van teirántatok, hogy az adott Feladatot el is végzitek, akként, amiként azt elvégezni vállaltátok, akként, amiként Ő elvégezte, amit Ő vállalt: Szeretettel és békességgel és Igaz Alázattal. Tán nem mondok sem újat, sem szokatlant, ha azt mondom: ez bizony, még nem ekként van a ti esetetekben! Ha él is bennetek az ÚR Krisztus iránti Szeretet, s ha él is bennetek A TEREMTŐ EGYSÉG iránti alázat, még nem vagytok képesek felismerni az ÚR Szeretetét az egyes történésekben: azokban, amelyek éppen hogy a ti érdeketekben adatnak elétek: emelkedhessetek és növekedhessetek általuk. Pedig a CÉL: növekedni, növekedni szüntelen, hogy Vissza: hogy HAZA térhessetek mind, az ISTEN ÖRÖK SZERETETÉBE, A FÉNYBE. Az anyag-világba merült Szellemi Követ még csak az anyag-elemet fogalmazta meg a maga számára, s azt töltötte be, s csak amikor már teljességgel képessé vált annak birtoklására, „belakására”, léphetett előrébb és feljebb, mind nagyobb és nagyobb, mind több anyag-elemből álló testet fogalmazva meg magának, hogy mindenkor azok Törvényeit és törvényszerűségeit ismerje, s élje meg. Számára mindenkor az jelentette a teljességet, mert hisz a test még nem bírt Tudattal, amelynek révén a „más” és a „több” fogalmait, s azok elérhetésének vágyát megalkothatta volna. Ezek a teljességgel anyag-elemből álló „testek” a légkörben lévő, nem anyagi elemekkel is töltődtek, s mert az ekként megfogalmazott „test” már magában véve is lehetővé és szükségessé tette, a Szellemi követ a második állomásra lépve meg kellett valósítsa a „test” energia-burkának kiépítését is. Ezt is mindenkor olyan mértékben kellett megfogalmaznia, amilyen fejlettségi szinten álló test megfogalmazására módot kapott. Ez a test-burok az ezüst-aura, amely mint energia-burok, mindahány fizikai tárgy körül is jelen van. Ezt kellett megtanulja mind magasabb rezgésszintre emelni, mindenkor oly mértékben használva a rendelkezésére álló energiát, amilyen fejlettségi fokon állt a megfogalmazásra, majd kiépítésre kerülő test. Aztán a test bizonyos magasabb szintű feladatokat kellett megtanuljon: s e feladatok mértékében fogalmazódott meg a test, s a test körüli ezüst-aura oltalmát szolgáló szivárványaura, amely már a kapott feladat mértékében válhatott mind erősebbé, s végül a Tudat fejlettségi szintje szerint vált ténylegesen is azzá, ami, vagyis szivárvány-burokká. A test tudati és érzelmi energiáinak színképe épült, és épül be mindenkor a szivárvány-aura alap-színei mellé, amely alap-színek, mint tudjátok, a test szervi egységei szerint is változnak, de a Tudat szint, a 179
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet lelki és Szellemi energiák mértékében is, vagyis a ti szinteteken már jelzik a Tudat-állapotot csak úgy, amiként a szervek energia-állapotát (tehát egészségi fokát), de már jelzik az érzelmi hullámokat, a pillanatnyi „lelkiállapotot”, s még annak okát is, jelzik a Tudatra ható Kozmikus Erők jelenlétét, de a légtér energiáit is, amelyek mindösszessége hat ilyen vagy olyan formában a testre és a Tudatra egyaránt. (Emlékeztetőül, s azon Testvérek kedvéért, akik nem olvasták hadd írassam le itt az egyes auraszíneket, ha csak vázlatosan is, s csak az elsődleges szivárványaura színeit: Vörös = harag Rózsaszín = Szeretet Sötétkék = akarat Szürkéskék = megterhelés Égszínkék =elhivatottság Királykék = gyógyító erő Kékes-zöld = esztétikai érzék, művészi kifejezés Zöld = munka Sárgás-zöld = értelem fontossága a tettekben Sárga = irigység Narancssárga = büszkeség Aranyszín = értelem Lila = célirányos meditáció Levendula = spirituális törekvés, intuíció Barna = egoizmus (önzés) Szürke = depresszió, félelem, fáradtság, energiahiány, v. betegség is Szürkés-barna, inkább barnába hajló: fájdalom A testen, a napfonatnál ~ a köldöknél~ lévő zöld: felső rész: beágyazódott, állandó érzelmek v. Jellemzők múltbéli tapasztalatok, érzelmek alsó rész: változó, aktív érzelmek jelenbeni ráhatások Csípő, térd: napi gondok, problémák Lábfej: múltból rögzült negatív érzelmek, traumák, keserűségek emléke) A ti szinteteken az a feladat, hogy a Tudat ön-energiájának helyét mindinkább a Szellemi Tudat vegye át. Ez az „aurák nyelvén” fogalmazva annyit jelent, hogy meg kell tanulnotok azt, hogy nem a Tudat értelme szerint, de már a Szellemi Követ, azaz az Én-rész Tudatszintjének megfelelően reagáljátok le az egyes történéseket, már a Szellemi Követ Ébredtségi fokán használva úgy a felétek áramló légköri, mint a Kozmikus Energiákat. Amíg csak a Tudatban élve vagytok képesek a Kozmikus Erők, azaz a Csillagenergiák levonzására, addig csak a test érdekében vonzzátok magatokhoz a testnek, mint fizikai szervezetnek előnyös, s jobbára a test ösztön szintű késztetéseinek betöltését segítő, többnyire a negatív irányú Csillag-energiákat. Ez kezdetben teljességgel spontán formában történik, vagyis a test maga vonzza magához a számára szükséges energiát. Később e feladatot mindinkább a Tudat veszi át, már akként, hogy a benne megfogalmazódó célok eléréséhez szükséges energiát igyekszik bevonzani, s e célok részben a test érdekét, tehát továbbra is az ösztöni késztetések betöltését, részben az Én-résztől, vagy ezzel ellentétesen: az ellentéttől érkezett, már tudati késztetések (akarati momentumok) betöltését célozzák. Ha már ugyanazon Égitestek energiáját nem a Tudat, hanem a Tudat irányítását átvett Én-rész vonzza magához, már nem a Tudat, és nem a Tudat által irányított test ösztöni késztetéseinek betöltését megtámogató alsóbbrendű: az ő, tehát a Szellemi Követ érdekeit megtámogató magasabb rendű Csillagenergiák magához vonzására fog törekedni. Minél inkább képessé válik az Én-rész a Tudat fölötti irányítás, s ezzel a test irányításának átvételére, annál többet vonz magához az egyes Kozmikus Testek pozitív, s annál kevesebbet azok negatív energiáiból, ami egyben azt is jelenti, hogy a Kozmikus Térből is a magasabb rendű energiákat tudja magához vonzani, mert azokat a ti szinteteken még jobbára éppen hogy a Csillagenergiákkal együtt, azokhoz csatolódva vonzza le. Az egyes Kozmikus Ívekben magához vonzott, a testet öltés „színhelyéül” rendelt szintnek, és az életfilmnek megfelelő Kozmikus energiákat lényegében már a lefelé vezető Út során magához vonzza 180
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet mindahány Én-rész: ezek azonban csak az illető személy alap-tulajdonságait, s a főbb Életfeladatokat megtámogató, segítő (vagy adott esetben, ha az Életfilmben ekként áll, gátoló) energiák, amelyekhez a Tudat s (a ti szinteteken már) az Én-rész (is) vonzhat magához bizonyos mennyiségű többletenergiát, s mert vonzhat, vonz is, éspedig nem is csak egyféleképpen, de mindenképp az általa már ismert módon. A Csillag-energiákat igyekszik magához vonzani, amelynek energia-elemeihez az azzal azonos rezgésszintű és rezgésirányú, s a Kozmikus Térben lebegő, valamint a légtérben lévő energia-elemek csatolódnak. Az adott Csillag-energiák (és a járulékos energiák) ugyanazok, bárki kéri is le őket, hisz egyazon Fényívben egyként nyilvánul meg egy, már a ti látható tartományotokba került Kozmikus Test mindannyiótok számára. És mégsem lesz egy a levonzott Energia, mert az energia akként fogja kifejteni hatását, amiként felhasználásra kerül. Amikor azt mondom, hogy a Kozmikus Tér Csillag-energiái egyszerre pozitívak is, és negatívak is, azt mondtam: hathatnak ekként is, és akként is, attól függően, hogyan képes (vagy hajlandó) azokat használni az Én-rész, a Tudat és a test. Lényegében, ha egy szinten, egy Fény-ívben, s egyazon bolygótesten járnak végig egy-egy Utat, ugyanazt az energiát viszi magával az erőszakos zsarnok, mint egy láng lelkű szónok, vagy egy hatalmas teljesítményt elérni kívánó tudós, avagy sportoló. Ez is, és az is a Mars-i energiát használja (pontosabban, azt is), csak a Mars-i energiát más, és másként használják. Jó: ez talán egy kissé erős, vagy inkább csak elnagyolt, a teljesség igénye nélkül megfogalmazott példa volt, hisz a Marsikus energia mellé még számtalan egyéb Csillag energiáját is magával viszi ez is, és az is az Életfilmnek megfelelően, amely energiák nem valószínű, hogy a hadúrnak lehetővé tennék, hogy egy tudós feladatkörét válassza, vagy megfordítva: a makacs kitartásártól ismert tudós sem válhatna erőszakos hadúrrá, de élsportolóvá sem csupán a Marsikus energia megléte végett. Nem is erre: a makacs kitartásra, a szívós akarat, törekvés képességének meglétére akartam utalni, amely mindegyikük személyiségjegyei közt meghatározó szerepet játszik, amelyet viszont éppen hogy a Mars energiái támogatnak meg a leginkább. Az Energia maga „személytelen”: ha „szent”, ha bűneiben megrögzült személy vonzza magához, ugyanabból az Energia-áramlatból meríthet ez is és az is. Azt viszont már néktek kell eldöntenetek: a meglévő, és az Út során magatokhoz vonzott Kozmikus ERŐT hogyan, miként, milyen céllal akarjátok használni. Fentebb azt is mondtam, hogy (s ezt most idézem): „amíg a múlt Utak tisztátalanság-elemei az ezüst-aurában és az elsődleges szivárvány-aurában rezegnek, az ezüst-aura és a szivárvány-aura tényleges rezgésszintjére sem léphettek, vagyis nem tölthetitek be azokat ténylegesen is azon a fokon és abban a mértékben, hogy már azok adják a fizikai test tényleges energiaszintjét. Legalábbis nem akként, hogy már állapotszerűen abban tudjatok létezni, s még azon a szinten sem, hogy a magatok tényleges fizikai szintjéről (spontán, vagy megtisztított akarati Erőitek révén) a test-burkok magasabb szintű rezgéskörébe emelkedhetnének.” Tán mondanom sem kéne, mégis mondom: a fizikai test az alsóbbrendű energia-halmaz, az ezüst-aura és a szivárvány-aura a magasabb rendű energiát képviselik. A test ekként az Én-rész és a közeg energiáiból, míg az energia-burkok az Én-rész és a felsőbbrendű ÉN energiáiból állnak. Az Én-rész és a test közötti közvetítő a Tudat, amely be kell már tudjon illeszkedni az Én-részbe, mivel elértétek azt a Tudatosodott-sági szintet, amely már a Szellemi Bölcsességek kibontását, annak kezdetét is lehetővé tette számotokra. A Tudat, mint a test irányítója tehát elvégezte a maga feladatát, magasabbra nem képes lépni. De mert az örök Fejlődés Törvénye mindahány Teremtményre egyként vonatkozik, ti sem állhattok meg azon a fejlettségi fokon, amelyen álltok. Az imént ugyan már szóltam erről, és szóltam arról is: e fejlettséget nem technikai értelemben kell vennetek. Annál is inkább, mert mindazok a technikai eszközök, amelyek az általatok „ufók”-nak nevezett űrjárművekben érkező Testvéreknek ma már a rendelkezésére állnak, a magasabb szinteken élő Testvérek birtokában is megvannak: ha nem is teljességgel ugyanazok, mert míg az utazáshoz, az egyes tudományos kutatásokhoz, vagy akár a ti testeitek vizsgálatához az ufonauták tényleges fizikai eszközöket vesznek igénybe, ugyanazon feladatokat és célokat a magasabb szintek lakói minden eszköz nélkül, a Szellemi Gondolat és a Szellemi Akarat révén hajtják végre. 181
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Jó: a magasabb szintekre ért Testvéreknek már eszükbe sem jutna, hogy a ti testeiteket mint fizikai elem-halmazokat vizsgálják, hisz az ő számukra ti már nem a test: a Szellemi Követ vagytok, amiként azok ők maguk is, ezt tehát nem szükséges még ekként sem végrehajtaniuk. Annál is inkább nem, mert tudják: miként, mitől és meddig működik egy-egy szint Lakóinak fizikai, vagy fél-fizikai teste, látják azok hibáit, „tervezési” hibáit csak úgy, mint a későbben szerzett rendellenességeket, és tudják azok okát, eredetét, de még célját is. Nékik tehát semmilyen formában nincs szükségük arra, hogy a fizikai testek működését tanulmányozzák. Ők már azt igyekeznek inkább „tanulmányozni”: milyen szinten vagytok készek és képesek betölteni az egyes energia-burkokat, vagyis arra figyelnek: mint lesz a ma még erősen besűrűsödött energia-halmazból álló testetek mind anyagtalanabbá, könnyedebbé, mint közelíttek a Visszatérés csodás Boldogsága felé. Ezt figyelik, és ezt igyekszenek elősegíteni: és ismét csak nem valamely fizikai eszközök révén, de a Szellem „eszközével”: A Bölcs Szeretet Erejét áramoltatva le mindahány alsóbbrendű szintre. A test, amely kezdetben nem volt több, mint bármely Lélek-lény teste, csak a fizikai, és az ösztöni energiákkal bírt. Ezeket a környezet más elemeiből, és önmagából nyerte, akként, hogy a környezet más fizikai elemei révén biztosította az ösztöni késztetések betöltését, mindenkor akként cselekedve, amiként azt az ösztön szava diktálta: táplálékot keresett, s vett magához, hogy a táplálkozási ösztönnek eleget tegyen, rejteket keresett, ha a test késztetése a nem fizikai, tehát nem a testsejtek létben tartását szolgáló energia pótlásának szükséges voltát jelezte, és párt keresett, ha a fajfenntartás ösztöni késztetése erre adott számára utasítást. Vagyis a fizikai, a táplálékokból és a vízből nyert szerves energián kívül a létbenmaradást szolgáló tudat alatti agyi késztetések nem fizikai energiáját mondhatta magáénak. Ezek azonban ténylegesen is csak az egyed létben maradását és a faj fennmaradását voltak hivatottak szolgálni, s egyébre nem is nagyon voltak sem alkalmasak, sem pedig elégségesek. Mára mindezek mellé bírja (minden életkorban más és más szinten) a tudati energiákat, s a Szellemi Követ energiáit, legalábbis annak egy részét, azt, amelyet a Szellemi Követ a test felé, s a testbe áramoltat. A fennmaradt energia révén az Én-rész a Tudatot igyekszik a maga Akarata szerinti késztetések elfogadása és betöltése felé terelni. Márpedig a Szellem Akarata mindenkor, minden körülmények közt (és minden körülmények ellenére is!) A Szeretet: ekként a Szellemi Követ is mindahány Útjára a Szeretet mind magasabb szinten való megélését viszi magával, mint elsődleges Feladatot, s ezt igyekszik Valóságszintre emelni más és más történésekben, azok kibontása és megélése során úgy a test, mint a Tudat segítségével. Gyakori, hogy az adott történésben a tényleges értelemben vehető Szeretet-cselekedet egyaránt ellenére van a testnek és a Tudatnak: és a Tudat mégis kell, hogy az Én-résztől érkező késztetést fogadja el az ellentéttől érkezett, s többnyire az Én-résztől kapott instrukcióval ellentétben álló késztetés helyett. Minél inkább képtelen erre a Tudat, minél inkább a test, és persze a maga érdekét tartja szem előtt az Én-rész érdekével szemben (ahogyan azt az ellentét sugallja is számára), az Én-rész annál nagyobb mennyiséget kell a Tudat meggyőzésére fordítson a magával vitt Erőből: így annyival kevesebb energiát fordíthat a Tudat, s a testsejtek energiaszintjének megtámogatására, növelésére. Enélkül viszont a Tudat energiaszegényebbé lesz, legalábbis a Fent értelmében, hisz az Én-rész által átközvetített energia nem a Tudat energiaszintjének növekedését fogja célozni és szolgálni: csak a korábbi, még az ellentét által feláramoltatott késztetés felbukkanása előtti energia szint visszaállítását. Ekként a Tudat csak azt követően építheti tovább önmagát az Én-résztől kapott többletenergia révén, ha az ellentét késztetését képessé vált teljességgel elvetni, mint az ÚR Törvényébe nem illőt. Ez az a tudati – akarati történés, amelynek megfogalmazása (azaz Gondolatbani kimondása) révén a Tudat már ténylegesen is visszalép korábbi energia szintjére, vagy-is vissza illeszkedik korábbi Tisztasági fokozatába: s ekkor ismét képes lesz arra, hogy az Én-rész szándékai szerint használja a rendelkezésére adott energiát, megtámogatva annak egy részével a fizikai testet, annak mindahány sejtjét is, hogy a test, mint a maga, s az Én-rész eszköze alkalmassá váljon az Én-résztől érkezett késztetés betöltésére, azaz a fizikai értelemben vett Valóság szintre emelésére, betöltésére.
182
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet A Tudat amiként az imént mondtam, csak egy bizonyos értelemben, a Fent Törvénye értelmében lesz energia-szegényebbé akkor, ha az Én-résztől érkezett késztetés helyett az ellentéttől érkezett, negatív irányú késztetés elfogadására és betöltésére törekszik. Mert természetesen a mélység is akként igyekszik a tőle érkezett késztetés elfogadtatására bírni a fizikai testben élők mindegyikét, hogy energiát áramoltat a Tudat felé, de az az energia már rég nem a Tiszta Szellemi Erő! Satana ugyanis csak a maga Mélységenergiáit közvetítheti át a Tudat felé csatlósai közreműködésével, így a Tudat is csak azzal töltheti fel, és be a fizikai test sejtjeit is. A testsejtekben épp ezért hosszú időn át nem is jelentkezik az energia-hiány, hisz a testsejt, mint maga is erősen besűrűsödött fizikai energia-elem, képes hasznosítani egy bizonyos fokon, és egy bizonyos időtartamon keresztül a mélység energiáját is. De csak egy pontig: aztán a Tudat által óvatlanul el, és befogadott energia hatása megváltozik, ellentétes rezgésiránya erősen hatással lesz a fizikai test teljességére. A test sejtjei mind kevésbé lesznek életképesek, hisz az Én-rész, amely a testbe áramlott negatív energia ellenében elsősorban önmagát kell védje a rendelkezésére álló Szellemi Energia révén, csak csekély mennyiségű pozitív energiával tudhatja megtámogatni a testet, s a Tudatot is, így ezekben már csak igen csekély mértékben lesz jelen az ÉLET energiája, ellentétben a mélység antienergiáival, amely viszont nem alkalmas egyetlen fizikai szinten és fizikai elemekből megfogalmazódott test Létben tartására sem, hisz a „nemlét” energia-állományát képviseli. Az ellentét, ha a Tudatot már maga felé tudta fordítani, akként kezdi mérgezni a test sejtjeit is, hogy a test kezdetben látszólag energiával telt. Vagyis maga a test erősebbnek és egészségesebbnek fog tűnni. Egy ideig. Aztán, ahogy mondtam, ennek ellenkezője következik be, annál is inkább, mert a testsejtek a számukra Életet jelentő delejes energia helyett a negatív irányú magnetikus erővel telítődnek. (Amiként az a ti mágneseiteknél is van, a két energia egyként a mágneses energiát képviseli: azonban a delejes a pozitív, a magnetikus „más szóval mágikus” erő a negatív energiát. Tudom, hogy ezt többnyire tudjátok, de vannak, akik szóvá tették azt a tényt, miszerint ez is, és az is mágneses energia: ez igaz, de nem mindegy, mely pólusát képviselik az ERŐNEK.) A test tehát a magnetikus erővel töltődik. A delejes azaz a pozitív energia a Szellemi erőt alkalmas a test felé vonzani, ám ha a testben a már túlnyomó részt a magnetikus energia van, az a Szellemi Erőt, ekként a test körüli energiaburkokban lévő Szellemi Energiát is taszítani fogja, s mert a fizikai elem-halmaz nem maradhat meg energia-burok nélkül a ti szinteteken sem (ahogy sehol másutt sem), az eltaszított Szellemi energia helyére ismét csak az ellentét energiája áramlik, a test sejtjeiben lévő elsődleges energia vonzását követve. Ez azt is jelenti, hogy a test elemeiben megnövekszik a sejtek benső feszültsége, vagyis a negatív energia akként hat a testsejtek mindegyikére, mintha azok villamos árammal telítődtek volna. (Ennek tényleges hatása a szó legszorosabb értelmében megfigyelhető a test közelébe került elektromos energiával, azaz villamos árammal működő készülékek viselkedésén.) De nem csak ekként árthat az ellentét azon Testvéreknek, akik az Út egy szakaszán az ő szavát követték, eltékozolva ezzel az Én-rész energiáinak nagy részét. A történések hatására természetesen a test állapota is erősen leromlik, s mert ez ekként van, a test szabadulni akar a fájdalomtól, a mind gyakoribbá váló betegségektől, a benső feszültségtől. Az ellentét ekkor bizonyos történések felé igyekszik terelni a Tudatot, s persze a fizikai testet is, a gyakorlatban ismertetve fel az illető személlyel azt a tényt, hogy bizonyos feladatok felvállalása, bizonyos cselekvések elvégzése során, vagy azt követően a testben s a Tudatban lévő feszültség enyhül. Az ekként felvállaltatott feladat két, egymástól eltérő formában, de mindenképp mások ártalmára adatik a benső feszültségtől szabadulni kívánó személy elé. Egyik formája, amikor a megszállott, s lassan, fokozatosan rabbá tett személy olyan foglalatosságot kell keressen, és találjon, amelynek révén energiát vonzhat magához, amelynek egy része az ő birtokában marad: nagy részét azonban ismét csak elorozza az ellentét. Megesik, és sajnos nem is ritkán, hogy éppen e pillanatnyi erő-többlet fogalmazza meg magában a Tudatban azt a hamis képet, hogy a helyes irányban tart, hisz amíg az Én-rész ellenkező irányú, tehát pozitív értelemben vett késztetését igyekezett elfogadni, az ellentét olyan akadályokat állított az útjába, amelyek megkötötték céljai elérésében, s minél inkább ragaszkodni kívánt az Én-rész által jelzett tisztább irányhoz, a támadások annál gyakoribbá és komolyabbá váltak, míg teljességgel el nem lehetetlenítették Tudat és test számára a cél elérését. S itt még nem is valamely magasabb rendű, tehát nem Szellemi Cél elérését kell értsétek: a cél maga ez esetben inkább fizikai, amelyet viszont tiszta, és kevésbé tiszta, vagy akár már teljességgel téves és hibás 183
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet utat elfogadva és járva is meg lehet közelíteni. S éppen azért, mert a cél maga is fizikai; lehet képes az ellentét az ő negatív irányát követőt megtámogatni, amire törekszik is, ismét csak fizikai értelemben vett segítséget adva néki, hisz hát a test és maga a szint is részben az ő anyag-világához, s ekként az anyagvilág törvényei alá tartozik, amely törvény az ő törvénytelen Törvénye. Azt, aki csakis lelki – Szellemi célt tűz ki maga elé, már nem lehetne képes megtámogatni e magasabb rendű CÉL elérésében, hisz néki csak az anyagvilág, és persze: a negatív gondolati – akarati energiák fölött van hatalma. (Megtámadni persze megtámadhatja a Szellemi Kincsek után vágyakozót (amiként azt mind gyakrabban cselekszi is!), hisz annak teste is anyag-elemekből áll, és anyagi Világban létezik: de csak a test ellen tud támadni! Nem támadhatja viszont Azt, Aki igazán az ÚT végigjárója, s a megszerzett, már Valós Kincsek birtokosa, vagyis a Szellemi Követet, Aki a Valóság értelmében ti magatok vagytok!) A maga iránya felé terelt Tudatot, s az általa irányított testet tehát nem csak elámítani és eltéríteni: használni is igyekszik az ellentét, és ma még inkább, mint bármikor. S most azt, hogy „a maga iránya felé terelt”: ne csak akként értelmezzétek, hogy a hitetlenségben megrögzült, vagy egyenesen a negatív cselekedeteiben „megcsontosodott” személyek Tudatát akarja, és tudja is használni! Nem csak rájuk gondolok, sőt: elsősorban nem rájuk! Sokkalta nagyobb veszélyt rejtenek azok, akik színleg az Úton járnak, mint azok, akik nyíltan vállalják: senkiben és semmiben nem hisznek, csakis önmagukban... Hány, de hány olyan Testvér van, aki a Tiszta Út helyett kész a kevésbé tisztát, vagy akár a tisztátalant felvállalni, vagyis aki az Isteni Törvény melletti kiskapukon igyekszik közeledni a maga jogosnak vélt céljai felé. Ezek mindegyike lényegében még akkor is a Törvény ellenében jár, ha akár hetente misére megy, s akkor is, ha a Szellemi Tanításokat igyekszik megtanulni, mert ez sem ritka ma már. De tényleg csak megtanulni: nem ÉLNI akarja azokat: mert ÉLNI, tehát megvalósítani csak a maga akaratát kívánja, bár már a Tanítások mögé rejtezve, abban a nagyon is gyermeteg hitben, ekként elrejtette tényleges Valóját, benső milyenségét is. Ám azt sem Isten, sem pedig az ellentét elől el nem rejti, s mert ez ekként van, az ellentét ki is fogja aknázni e felismerését. Azt, hogy az illetőt még inkább a maga iránya felé lehetséges csalnia: csak mind több és több elérhetőnek láttatott fizikai célt kell eléállítania (s ez épp úgy lehet a földi értelemben vett vagyon, mint a hatalom, a siker, a mások fölötti hatni-tudás), s az azok megszerezhetéséhez szükséges, de már a Tiszta Úttól mindinkább eltérő út felé kell terelgetnie, hogy mire eszmélne, már ne tudjon visszatérni a Tiszta Útra. És bizony, többnyire a tévútra csalt nem is képes visszatérni, ha csak nem akként, amiként azt korábban is tette: azaz ismét csak látszatra járva a Tiszta Úton, de ekkor már nem a maga akaratából használva a Hitet, mint álarcot, bár továbbra is mások elámítására. Azokéra, akiktől energiát kell orozzon az ellentét számára, aki enélkül újra és újra csak gyötrelmek sokaságát árasztja reá, meggyötörve testét és Tudatát, és akár Lelkét és Szellemét is, mindaddig gyötörve, míg az energia megszerzésére szükséges történést fel nem vállalja, s el nem végzi a Tudat, s a Tudat irányítása alatt álló test. És ez az a történés, amit fentebb is említettem. Lényegében ilyen rabságban van az Szellemi tévelygők, de az úgynevezett energia-vámpírok többsége is. Ki így, ki úgy szerez energiát az ellentét számára, olykor akár még csak észre sem véve: kinek a megbízását teljesíti! Csak azt érezve: ha csak időlegesen, átmeneti jelleggel is, de könnyebbséget élvez, ha ezt vagy azt a cselekedetet végre hajtja. (S e történéseknek oly sok változata van, hogy szinte felsorolni is sok volna.) Van, aki nem megszerezni akarja, de ellenkezőleg: tovább áramoltatni a benne lévő energiákat, akként vélve: a pozitív energiát képes továbbáramoltatni. Holott ha ez ténylegesen ekként volna, ha ténylegesen pozitív energiák birtokosa volna, nem érezné azt a rémítő feszültséget mindaddig, míg a benne feszülő energiától valamiképpen meg nem szabadult. Ez utóbbi ugyan ritkaság, legalábbis eddig az volt, de mert ma „divattá” lett ezoteriával, és gyógyítással foglalkozni, mind gyakoribbá válik, „hála” az önismerettel nem bíró „vállalkozó szellemű” testvéreknek, akik nem csak azt nem tudják, mert egyszerűen képtelenek meglátni önnön „nagyszerűségük” mellett: miként, és mennyit ártanak másoknak. Azt sem látják, mert azt sem akarják meglátni, mennyit ártanak önmaguknak: Valós ÉN-jüknek... De ismét elkanyarodtunk egy kissé korábbi témánktól, ezért visszatérünk ama kérdésre: hogyan, s miként töltitek be az egyes testkörüli energia-burkokat.
184
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet A mélység birodalmában lévő Testvérek amiként mondtam, nem bírnak olyan energiákkal, amelyek révén bármely fizikai síkon mint tényleges fizikai személyek megnyilvánulhatnának. Ők tehát a saját energiájuk révén még a fizikai elemet sem volnának képesek kiemelni az anyag szintjéről, vagyis nem tudhatnának élő szervezetet megfogalmazni. Az első Fénykör alsó szintjein viszont már hat fölöttük az Élet-elv, így az anyagi elemek szintjéről már a biológiai egységek szintjére léphetnek, betöltve önmagukkal a fizikai elemet, majd a mind fejlettebbé váló testeket. A következő szint a mindinkább való Tudatosodás szintje, de már csak a második Fény-körben lesznek ténylegesen is képessé arra, hogy a tudati – akarati erőik révén az egyes Lélek-energiákat is mozgósítsák, vagyis ezen a szinten válnak igazán képesé a Tudatos Szeretet megvalósítására. A második Fény-kör második Fény-ívére emelkedők még a tudati fejlődés szakában vannak, de már képesek az akarati elemet a tisztább érzelmi elem alá helyezni, s nem csak az ösztönös utód-védelem megvalósítása során, de a tudottan és akarattal felvállalt, mert felismert Szeretet-cselekedetek révén is. E fejlődési szintet kell mind magasabb fokon megéljék a második Fénykör következő szintjein, egészen addig a pontig jutva e fejlődési folyamatban, amelyen alkalmassá válnak a Nagy Vizsgatételre, amelyre viszont már a harmadik Fény-kör első Fényívében kerül sor. „A tudati energiák kiteljesítése, s azok mindinkább való használata a Szeretet-cselekedetekben.” – lényegében ekként fogalmazhatnám meg a legpontosabban a ti Fénykörötök alsóbb Fényívein felvállalható Feladatokat. A második Fénykörben az Én-rész megtanulta teljességgel betölteni a testet, de megtanulta a Tudat alapszintű irányításán túl a Lélek-szál érintése révén való ráhatást is, vagyis a Tudat értelmi formában való irányításán túl az érzelmi elemeket is kibontotta, hogy akár az értelem rovására is az érzelmi, azaz a lelki irány elfogadása felé igyekezzék vezetni a Tudatot s a testet egyaránt. A ti szintetek első Fényíveiben e kettő együttes használatának kezdeti elemeit tanulja meg az Én-rész, vagyis megkezdi a Bölcs Szeretet alapelemeit is megismerni. Ezzel együtt megkezdi a Tudat teljes betöltésének folyamatát is, vagyis megkezdi a Tudat irányításának átvételét. Ez azt is jelenti, hogy a Tudat meg kell tanulja megismerni önmagát, majd meg kell fogalmazza az önmaga, s a fizikai eszköz, azaz a test közti különbséget, már a maga Bölcsességi szintjének megfelelő fokon irányítva a test teljességét, figyelembe véve a test, mint fizikai elemhalmaz tényleges igényeit, korlátait, de már nem alárendelve magát ezeknek. Ez a folyamat már Szellemi értelemben is kell, hogy meghozza a maga ismételt változását, s amiként az anyag-elemet betöltötte ön-energiájával az Én-rész a kezdeti lépésnél, az első Fény-kör legalsó Fényívében, akként kell betöltse a Tudatot is önmagával, egyszerre véve át a Tudat és a fizikai eszköz irányításának jogát és feladatát. Amilyen mértékben képessé válik a Tudat felé áramoltatott energia révén a maga Akarata szerint vezetni a Tudatot, olyan mértékben lesz képes a testet is a maga energiáival be, és feltölteni, ami ott, a ti szinteteken megy végbe, s azt jelenti, hogy a testsejtek rezgésszintje növekedik, ami által a testsejtek és az elsődleges Szellemi burok, azaz az ezüstaura rezgésszintje lassan egy szintűvé, egyenlő erősségűvé lesz. Amikor a test tudati és sejt szinten egyaránt eléri azt a tisztasági fokot, a test körüli, vagy akkor már inkább test-felszíni energia-burok beleolvad a test teljességébe, s a szivárványburok a test elsődleges energia-burkává válva már közvetlenül áramoltatja az oltalmazott test sejtjei felé a benne rezgő, magasabb szintű Szellemi energiát, miközben az elsődleges szivárvány burok fölött lévő, s magasabb rezgésszintű energiákból álló második szivárvány-burok energiáiból az Én-rész nyerhet többletenergiát, még magasabb szintű feladatok elvégzésére, s még magasabb szint elérésére válva képessé és alkalmassá általa. A ti szinteteken, tehát a harmadik Fény-kör magasabb Fény-íveiben már ennek folyamatos és fokozatos megvalósítására kell törekedjék az Én-rész, mindinkább kitisztítva magából, s az ÉN-ből a korábbi Utak karmikus történéseit, hisz épp ezek azok, amelyek még nem teszik lehetővé számára, hogy az elsődleges szivárvány-burok energiáit használja a Tudat és a test vezetésére. Amilyen fokon az ÉN-ből kitisztulnak a karmikus tisztátalanságok, olyan mértékben áramoltathat át energiát az Útra küldendő Én-rész felé, s minél nagyobb mennyiségű energiával rendelkezhet az Én-rész, annál nagyobb Feladatok felvállalására válik is képessé és alkalmassá. (S ezért nem helyén való, ha egymás fölött próbáltok ítéletet mondani, megállapítva: ez innen, az pedig onnan jött, ez ilyen, amaz pedig olyan tisztasági fokon áll! Lehet, hogy aki csak kicsiny feladatokat vitt magával, nem azért nem vitt nagyobbat, mert nincs már feloldandó 185
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet tisztátalanság-elem az ÉN-ben: van, de azok felvállalásához még gyenge az Én-rész, mert még nincs módja és joga a nagyobb feladat megoldásához szükséges energiát magával vinni.) A negyedik Fénykörbe emelkedve az Én-rész lényegét tekintve már akként építi ki a fizikai testet, hogy azt az energiát, amely ma még testetek a körül lévő ezüst aurát adja, mindinkább beépíti a test sejtállományába. A negyedik Fény-kör harmadik Fényívében mondhatjuk azt, hogy a ti korszakotokban, tehát az általatok élt „Jelen”-ben megkezdett szellemenergetikai folyamat véget ért, s ismét egy új folyamat; a szivárvány-aura betöltése kezdődött meg. Ekkor, ezen a szinten a Tudat és az Én-rész viszonya teljességgel rendeződött, az Én-rész átvette testnek és Tudatnak irányítását, már olyan fizikai eszközt fogalmazva meg a maga számára, amelynek használata révén a magasabb rendű Szellemi Bölcsességi elemek kibontására, és azok gyakor-latbani megvalósítására is képessé lehet. Ez a szint lényegét tekintve a Shambhallába érkező Testvérek valós és tényleges Szellemi szintjének megfelelő Ébredtségi szint, még akkor is, ha Shambhalla lakóit egy bizonyos mértékben megköti valós Erőik használatában az a tény, hogy a ti Világ-képzetetek közelségében lévő Fény-ívben vannak. S ezt ismét meg kell magyarázzam, hogy értetté legyen. A Shambhallába érkező Testvérek mindegyike elérte legalább a negyedik Fény-kör harmadik Fény-ívét, míg maga a Város a negyedik Fény-kör első Fényívében megnyilvánuló bolygó-képzethez tartozik. Vagyis... ahhoz tartoznék, ha nem különíti el az adott rezgésszinttől csak úgy, mint az alatta és fölötte lévő rezgésköröktől is a Kegyelem, és éppen a várható történés során betöltendő Feladat felvállalhatása érdekében, amiként azt már elmondottam. A Város lakói, bár az adott szint már nem számít, s nem is számíthatna a ti szintetek szerinti értelemben véve vizsga-bolygónak, mégis meglehetősen széles skálát magában foglaló energia szintekről érkezhetnek, ami ez esetben azt jelenti, hogy a Negyedik és az ötödik Fény-kör mindahány Fény-ívéről jelen vannak Testvéreink, s még a hatodik Fénykörből is kérhetnek, és kaphatnak ott Feladatot az Úrtól. Akiknek fizikai testekben van feladatuk, akként, s akik a maguk szintjének megfelelő Asztrális Világképről vállalnak testen kívül hosszabb, vagy rövidebb időtartamra Missziós Utat, akként érkeznek az adott szintre. Ez utóbbi Testvéreink azok, akik máig a Tibeti Őrizőkkel való kapcsolattartásért felelnek, de ők tartják az összeköttetést az Orion csillagképben, már Szellemi Testekben várakozó Testvérekkel csak úgy, mint a ti szinteteken, a Föld, és Vízmélyi, s a Föld egyéb, rejtetten maradt pontjain lévő, s csak az utolsó pillanatban megnyitásra kerülő, majd a ti jelenlegi szintetek értelmében ismételten bezáródó Energia-kapuknál Őrizői Feladatot vállalt Testvérekkel is. S ezzel lényegében azt is elmondtam, hogy ők maguk is az Őrizők közé tartoznak. Az egyes Energiakapuk ugyanis a ti szinteteken, s az ő szintjükön egyként jelen vannak, amiként jelen vannak a legfelsőbb szintekig, ami annál is inkább természetes, ugyanis ezen Energiakapuk egyazon Energia-ív, vagy Energiacsatorna mentén, annak rezgéstartományában, bár az adott szinteken még testekben élők elől itt is, és ott is elfedetten léteznek. Itt, ezen Energia-kapuknál várakoznak olykor akár hosszú évszázadokon át az egymást váltó Őrizők, készen rá, hogy az adott percen, amikor is a ti szintetekről kiemelkedő Szellemi Burok leszakad (vagy inkább lerobban) a bolygótestről, a felemelkedő Szellemi Burkot a Város rezgésszintjéhez emelve, majd a Város Kozmikus Energia-ívét a Szellemi Gömbbel felemelkedők tudati – lelki és Szellemi Erőiből s az Emlékezeti elemekből megfogalmazódó Új Föld rezgésszintjéhez hajlítva, beillesszék a felemeltetettek által megfogalmazott Föld látható tartományába magát a Várost, amely attól kezdve az adott bolygó-képzet részeként fog szerepelni. Velük, és rajtuk keresztül az Orion Csillagképben várakozó Testvérekkel kell tudjanak együtt működni azon Kijelölt Testvérek, akik a Nagy Ugrás során a ti szinteteken lesznek: ki testben, ki ismét csak testetlenül, tehát mint Szellemi Követ, s még aki testben van is, a Mária Rózsájának kiemelése során kiáramló hatalmas Energia hatására, mire a Történés véget ér, már nem lesz a fizikai személyek közt... – ám mert ezt is elmondtam már, ismét tovább haladhatunk. Az a szint, amelyet éppen végettetek tart a ti szintetekhez közel a Kegyelem, s amelynek ma, s még egy kis időn át a Város tulajdonképpen a részét képezi, akkor maga is beilleszkedik a maga tényleges energiakörébe, már minden szempontból elszakadva az alsóbb rezgéstartománytól, míg a Város akként fog
186
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet „megjelenni” az Új Föld lakói előtt, mintha a Föld két, legtisztább eleméből, a vízből és a lég-elemekből a szemeik láttán akkor, azokban a percekben épülne fel. A Város mai, és holnapi lakói természetesen tudói a várható történésnek, hisz kell, hogy felkészültek legyenek az adott pillanatban. Annál is inkább, mert nem egy olyan Világ-képbe, nem egy olyan bolygóképzetbe emeltetnek át, amelyen a hozzájuk teljességgel hasonlatos Ébredtségi fokot elért Testvérek járják Útjaikat. Egy, még nem teljességgel az ő Szellemi Tudás szintjükön álló, de akár a magasabb rendű Tudás-elemekkel épp csak ismerkedni kezdő, vagy azt még csak mint elméletet ismerő Testvérek közé kell lépjenek, akik közül nem egyet a Kegyelem Áldott Krisztusa emel át az utolsó fejlődési szakaszon, „átugortatva” vélük azon bizonyos Szellemi transzplantáció révén az utolsó, teljességgel még nem magukénak mondható, de már megközelített szintet, a harmadik Fénykör hetedik Fény-ívét. Shambhalla lakói tehát már most a negyedik Fény-körbe emelkedettek közül kerülnek ki, s Vezetőik, akik már nem „politikai”, vagy egyéb, a ti szinteteken ismert formában lettek Vezetői a Városnak, de ténylegesen Szellemi értelemben, a negyedik Fény-kör magasabb, vagy az ötödik Fénykör valamely szintjéről vállalhattak egy-egy Utat. Későbben, ha már a Nagy Ugrás mint Szellemenergetikai történés a megvalósulás szintjére emelkedett, az ötödik Fénykörből érkezettek a Városból is távoznak, s már ténylegesen is a maguk szintjén folytatják Útjukat. Akkortól a Város vezetését a negyedik Fénykör más és más Fény-tartományaiból érkezett, s a magasabb szintekről, de ténylegesen is Szellemi testekben segítségükre küldött Oktató - Vezető Testvérek veszik át. A Szellemi Segítők akkortól mindaddig a Föld lakói mellett maradnak, míg a harmadik emberiség is el nem éri azt az Ébredtségi szintet, amelyen a Földtest, tehát a Föld jelenlegi fizikai gömbje már a harmadik emberiség tagjaival együtt beemeltetik az Úr Krisztus által a Szellemi gömbbe, amely ismét magába zárja azt, s már ténylegesen is a negyedik Fénykörbe emelkedik, ami egyben a harmadik Fénykör, s az alatta lévő Energia-tartományok közti kapcsolat teljes és végleges megszakadását is jelenti, vagyis az Úton járók, azaz a Mindenség Urától elfordultak Mélység-történetének, s e történés egy jelentős útszakaszának lezárulását, amelyet követően a Mélységszintjein megrekedteknek egy újabb „örökkévalóságon át” nem lesz módjuk kiemelkedni a magukválasztotta sötétségből, addig, míg a magukba zárt, sötétnél is sötétebb tisztátalanság-elemeket ki nem égették magukból, akként, amiként azt korábbi munkáinkban már megmutattuk. Az Ébredni kész, és képes, s a mélységből már kiemelkedni kész Szellemi Követek a továbbiakban már egy-egy bolygóképzeten, vagy inkább bolygó-hologramon kezdik meg, és járják a maguk Felfelé vezető Útjait, egészen addig, míg ők is el nem érik azt a fejlődési szintet, amelyen átemelkedhetnek a negyedik Fénykörbe. Erről is szóltam már fentebb, s korábbi munkáinkban meg is mutattuk meglehetős híven a folyamatot, így ezt sem íratom le újra, legalábbis ennél részletesebben nem, mert szükségtelen volna. Ahogy már kikövetkeztethettétek, Shambhalla lakói képesek arra, hogy a testbe öltözéskor már akként fogalmazzák meg a maguk fizikai eszközét, hogy az teljességgel magába zárja az ezüst-aurát, mint energia-halmazt, s már a szivárvány-aura energiáját használják mint elsődleges testburkot, amely az ő érzékelési tartományukban akként nyilvánul meg, mint a ti szinteteken az ezüstaura, azzal a különbséggel, hogy a test körüli energia-burkok összességéből nem csak hármat képesek érzékelni, de a Szellemi Követ tényleges ébredtségének megfelelően többet. Aki a negyedik Fény-kör valamely Fényívéből érkezhet egy-egy Útra, az ténylegesen is csak a két szivárvány-aurát, s az ezek körül megfogalmazódó arany színnel ragyogó test-burkot érzékeli. (S ez az a test körüli energia-burok, amelyet néhányan már a ti emberiségetek múltjában is érzékelhettek, mert megengedte nékik az ÚR, hogy számot adhassanak róla Testvéreiknek, ha csak a maguk módján, s a maguk meglehetősen kezdetleges képalkotási formájában, s eszközeivel is. Ez az a bizonyos glória az egyes szenteket ábrázoló képek alakjainak feje fölött, de ez (ha nem is minden esetben) az ősi sziklarajzokon és véseteken látható kör is (amelyek nem mindenkor ezt ábrázolják, hisz nem minden esetben a Szellemi szintekről érkezett, de gyakran a Holdbázisról aláereszkedett Testvérek találkoztak az embernek még alig is nevezhető lényekkel, akik a kapott instrukciónak megfelelően, s ismét csak a látott kép iránti hűséggel igyekeztek a sisakot is megörökíteni a képeken. De mert a sziklarajz, vagy metszet nem enged különbséget tennetek a „glória” és az űrruhához tartozó sisak közt, a különbség eltűnik, s a hátra hagyott képek egybe mosódnak, ha csak a korai korszakban élt festő vagy kőbe véső művész nem igyekezett az Idegen hátán lévő légzőkészülék palackjait is megörökíteni. Mert ilyen szikla-metszet is készült, ha nem 187
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet is túlzottan sok. Inkább sziklarajzok készültek, amelyek nagy része megsemmisült az eltelt évezredek hosszú sora alatt.) Ám a negyedik energia-burkot, amelyet a ti kép, és fogalomalkotási rendszeretek szerint a leginkább mint valamely gyémántporból álló test-burkot tudnám a leghívebben elétek tárni, csak az adott Fény-kör magasabb Fény-íveiből, vagy az annál is magasabb rezgéstartományból érkezettek érzékelik, ha annak Erejét ők sem, vagy ma még csak igen mérsékelten használhatják az adott ponton élő Testvérek közt is. (Az ezt követő test-burkok... – már nem testburkok, hisz azok már nem valamely fizikai, vagy fél-fizikai testet ölelnek körül, s mert ez ekként van, itt és most nem is térek ki ezekre, mert még nem érett rá a perc, hogysem érthetnétek mondandómat.) A Nagy Ugrás során Felemeltetettek, s a későbben már a Felemeltetettek utódaiként születő Testvérek is megtanulják a Tudat és a Szellemi Követ teljes és végleges egységesítését, s mert ez ekként van, a Szellemi Én-rész is mind nagyobb mértékben áramoltathatja a fizikai test sejtjeinek elemei közé a magával vitt energiát. Ennek révén a testsejtek és az ezüst aura rezgésszintje lassan egyenlővé lesz. Ennek következtében a test jelenlegi megjelenési formája is megváltozik. Erőteljesebbé, ugyanakkor könnyedebbé is lesz, s amiként mondtam, a sejtek betegség-állapotát adó elemek teljességgel eltűnnek mint az adott szinten nem a Törvénybe illeszthető energia-elemek. Az, aki már képessé vált teljességgel, s a szó minden értelmében beilleszkedni a negyedik Fény-kör első Fényívébe, természetes módon már ott kezdi meg a következő Utat, hisz az Örök és Folyamatos Fejlődés, és a Visszatérés Törvénye mindahány szinten továbbra is érvényben marad. S amiként igaz ez a Felemeltetettekre, és azok utódaira, akként érvényes a Város, Shambhalla lakóira is, akik közül, mire a Felemeltetettek, s az ő első generációs leszármazottaik végére érnek egy Útnak, maguk is végére kell hogy érjenek a maguk Útjának, mert kell, hogy már ők is a maguk tényleges szintjén folytathassák Útsorozatukat, természetesen akként, hogy az adott Út, s a valósággal is nem mindennapi nagyságrendű Feladat révén megszerzett Bölcsesség szintjének megfelelő, tehát a korábbinál magasabb szinten kezdhetve egy új Utat. Az is természetes, hogy minél feljebb emelkednek, annál inkább képessé válnak az egykor elvetett Bölcsességi elemek kibontására és megvalósítására, s minél inkább képessé válnak erre, annál kevésbé lesz szükségük arra a fizikai eszközre, amelyet magatok, s még egy időn át a Felemeltetettek is meg kell fogalmazzanak maguknak. Amiként már fentebb is, s nem egyszer mondtam, a Tudat vezetése alatt álló test még fizikai elemekből áll, s még csak a fizikai elemekből nyert energia használata révén képes létezni. Aztán a test irányítását a Szellemi követ veszi át, s minél inkább kész átadni a Szellemi Én-résznek az irányítás jogát a Tudat, a Szellemi Én-rész is annál több, már nem fizikai energiát áramoltathat a test sejtjeibe, már azzal is táplálva a testet magát. A test sejtjei akkor „megtanulják” a kétféle: a fizikai és a Szellemi energiával való töltekezést, viszont a Szellemi Követ is a megváltozott igényű sejt emlékezeti képét viszi magával, így a következő Út során már eleve olyan sejtet épít fel, amely e kettős energia-befogadásra alkalmas. Ezt követően a test sejtjei mindinkább áttérnek a magasabb rendű, tehát a nem fizikai elemekből álló táplálékra. Kezdetben ez még akként zajlik, hogy a Tudat a benne lévő képet fogalmazza meg, és emeli a maga Valóság-szintjére, vagyis az Úton járó a maga gondolati és akarati energiáit használva, a közegenergiákból fogalmazza meg a számára szükséges táplálékot. (Egy megfordított Szellemenergetikai történés megy tehát végbe, mint volt az az ÚR esetében, hisz Ő, amiként tudjátok, nem vett magához fizikai szintű táplálékot, vagy csak igen ritka esetben, s akkor is úgy, hogy a kezébe vett élelem, mire azt ajkához emelte, az minden egyes elemében színtiszta Erővé vált, még akkor is, ha mi a mi alsóbbrendű Tudatunk révén azt továbbra is akként voltunk csak képesek érzékelni, mint a magunk által is fogyasztott élelmet...) Az Úton járó tehát kezdetben még gondolati-akarati erői révén megfogalmazza a maga táplálékát. Később erre sem lesz szükség, mert a Tudat a Tiszta Energiát fogadja magába az Én-résztől, s már azt, annak elemeit közvetíti át a testsejtek felé, amelyek az Út e szakaszán már maguk sem anyagi; csupán félanyagi elemekből állnak, amelyek már csak a Tiszta Energiát, a légzéshez szükséges oxigént, és természetesen a vizet igénylik, mint kiegészítő elemet, amelyre a fél-fizikai testnek a testnedvek keringésének fenntartása érdekében szüksége van. Későbben az Energia mellett már csak a Lélekelemekből álló testbe zárt, s azt már önmagával betöltő Szellemi ÉN-félnek szükséges energiára van 188
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet szüksége a test-képzetnek is, még akkor is, ha a Szellemi Tudat emlékképei közt maradt bolygó-képzeten jár végig egy-egy Utat, megfogalmazva azon a maga anyagtalan anyagokból álló Világát. Épp úgy „házat” fogalmaz meg magának, amelyben lakik, s egyéb építményeket, amelyekben munkálkodik: ismét csak Szellemi Bölcsességek Valóságszintre emelését gyakorolja, mind magasabb rezgésszintre emelve ezáltal önnön test-képzetét, amelyet nem felbont: visszavon magába mint Szellemi gondolatot, midőn az Út véget ér. A még feljebb emelkedő ÉN-fél már maga fogalmazza meg a maga „test-képzetét”, amiként ekként fogalmazza meg a maga „testét” az utódként érkező Testvér is. Ő maga is, s a leendő Szülő-pár is maga elé vetíti a leendő „testet”, amely a gondolati és Lélek-energiákból, valamint a légköri energiákból fogalmazódik meg a szülőpár mellett. Nem akként, mint a ti kicsiny, magatehetetlen újszülötteitek, de mint nagyobbacska, s az Út Törvényeivel tisztában lévő, cselekvőképes gyermek. (S ez az, amit még munkatársam sem szívesen vetít maga elé, mert a kicsinyek édes-bájos kedvességét, gügyögését, mosolyát, tétova tipegését: tehát az egész újszülött- és kisgyermekkort hiányolja: pedig mindezt felülmúló Boldogságban lesz részük azon keveseknek, akik akkor és ott szülőivé lehetnek egy utódnak. Mert ott már kivételes Ajándéknak számít egy gyermek – amiként azt magatok is annak kellene érezzétek, hisz ekként is van, s minden Gyermek az Istennek Ajándéka! Mi más is volna, mint Kegyelmi Ajándék, hisz azt jelzi: Isten alkalmasnak és méltónak talált benneteket arra, hogy egy Testvér Haza vezető lépeit segíthessétek: fizikai, tudati, lelki és már Szellemi értelemben egyaránt...!) Az ezt követő szinten, vagyis már a hetedik Fénykörbe emelkedve már csak egyetlen energia tartja megkötve, egyetlen energia adja a Duális Egységbe rendeződött ÉN-kép „testét”, s ez a Szellem Akaratának Ereje, amellyel őt, mint önmagáról megfogalmazott ÖN-KÉP-MÁST a Szellem az „alsó világba” útnak indította. Itt, e szinten már a Szellemi Követek mindegyike „végtelen kiterjedésű”. Otthona, tápláléka, itala, s az általa „belélegzett levegő”: A Teremtő Szeretet, s A KEGYELEM EREJE. Ennél több, vagy másféle táplálékra nincs szüksége ahhoz, hogy mind magasabbra emelkedhessék a hetedik Fénykör magasabb szintjein, s már az általa megoldandó Feladat is csak a folyamatos és egyenletes emelkedés, ami szüntelen növekedés is egyben. Aztán a Szellemi Akarat révén megfogalmazódott Gondolat lassan kitisztul, s a Tökéletesedettség szintjéig emelkedik. Közelsége viszont már JEL a Szellem számára, s a Szellem mellett lévő Oktató Testvér számára is, így amely Lét-másodpercben az oktató Ébresztő Gondolata révén érinti a Szellemet, az Ébredése révén vonja vissza magába az általa kiáramoltatott gondolatenergiát, amely akkortól megszűnik ÉN-KÉP-MÁS lenni. Már ismét Szellemi gondolati energia, amely azonban csak akkor marad meg jelen állapotában, s csak akkor válik teljességgel alkalmassá a Szellem kiteljesítésére, azaz teljes és végleges Ébresztésére, ha a kezdeten megfogalmazott gondolatot a Szellem nem csak fel- és elismeri, de felismeri a gondolat helytelen voltát is, elismerve ezzel a legelső, az Ős-tökéletestől eltérő legelső Gondolat helytelen voltát is. S ez már – lévén hogy azt a bizonyos legelső gondolatot az általa korábban elért szinten fogalmazta meg – annak megtagadása, s ekként felbontása, a Tökéletesbe való „visszaigazítása” révén emeli vissza magát a Szellemet is, amely akkortól ugyanazon a szinten fog állhatni, mint amely szinten állt az első, a Tökéletestől eltérő, nem Felfelé vivő, de lefelé taszító Gondolat megfogalmazásának, vagy a mások által megfogalmazott gondolat elfogadásának Lét-másodpercén. *** S most végezetül térjünk vissza még egy kis időre az egyik sokakat érdeklő, ám a fentebbiekben még épp csakhogy érintett kérdésre. Arra a részre, amelyben Shambhallával kapcsolatosan az Energiakapukat, s az energia-kapukat a Fent Világával összekötő Energia-csatornákat, s a rejtetten maradt piramisokat, s egyéb felépítményeket említettem. Amiként mondtam, igen csalódnak azok a Testvéreink, akik akként vélik: minden részletét ismerik a Földnek, mert ez nem így van, és nem is lehetne így. És nem csak azért, mert még a Földnek is, amiként 189
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet mindahány más bolygónak és Csillagnak csak azt az arcát ismeritek, amely a magatok Fény-ívének látható tartományában nyilvánul meg. Ettől eltekintve sem ismeritek a Földet, még a magatok szintjén sem teljességgel. És nem csak azért, mert a Föld mélyére nem láthattok, műszerek nélkül legalábbis nem. Nem erről van szó: arról, hogy még a föld felszínen lévő, s az előttetek élt Testvérek által évezredekkel korábban felépített piramisokat és egyéb építményeket sem mind láthatjátok, azokat legalábbis nem, amelyeket a későbbiekben el kellett rejtsenek azok a Beavatottak, akik még a Tiszta Erővel bírtak és bántak. Arról már, hogy az egyes őserdők mélyén, vagy az esőerdők ember nem járta rejtett pontjain találhatóak ilyen piramisok, s a ti számotokra rejtélyes építmények, épp úgy tudhattok, mint ahogy megismerhettétek a Hold-bázisról érkezett Testvérek által a magasabb sziklák közt (nem egy esetben éppen a legmagasabb sziklák tetején kialakított sziklateraszokon) kiépített leszállóhelyeket, vagy ahogyan láthattátok (ismét csak akkor, amikor magatok is képessé váltatok valamely szerkezetek segítségével a kellő magasságba emelkedni) azon repülő szerkezetek kőbe vésett, illetőleg kövekből megformáltan emlékeztetőül hagyott rajzait is, amelyeket ismét csak a Hold-bázisról érkezettek, vagy a ti korai elődeitek: az atlantiszi Testvérek használtak. Mindezeket tehát láthatjátok, ahogy látjátok, és még máig sem értitek a Stonehengek szerepét, rendeltetését. Mindezek mellett, és ezeken felül viszont sok olyasmi is a ti világotok létező része, amit még mindig nem láthattok, s ezek az Energia-kapuk, amelyek az Erő-csatornák révén a ti világotokat, s a magasabb szinteket kötik össze! Ameddig nem voltatok képesek a Föld színén nagyobb távolságokat megtenni, azt véltétek: csak az, és csak annyi a Föld, amit magatok láttok. Később, hogy a vizeken útra kelt az ember, a látó-határ is kiszélesedett, a Földről alkotott tudati kép megváltozott. Még inkább ekként van, amióta az első repülő szerkezet után megszokottá lett a felhők közti közlekedés. Mára a műholdak képei is a rendelkezéstekre állnak: de mindezekkel együttesen sem látjátok a magatok Világát annak teljeségében, mert mindahány eszköz révén is csak fizikai értelemben szélesedett, tágult ki számotokra a szemhatár. Amit fizikai értelemben felfedezhettetek, mint a Föld színén létező Valóság-elemet, lényegében felfedezetté vált, ha csak nem számítjuk a Tengerek és Óceánok mélyén, a hatalmas, és épp ezért (ma még) a legérzékenyebb műszerrel sem áthatolható víztömeg alatt rejtező, egykor, a ti Jelenetek, sőt: a ti emberiségetek történelme előtt használt épületeket, amelyek ismét csak nem véletlenül merültek a Tengerek és Óceánok legmélyebb vízrétegei alá, s még a víz alatt is a Föld testébe, hogy a legkorszerűbb víz alatti felszerelésekkel se bukkanhassatok azok nyomára. A Föld-test máig háromféle Titkot rejt előletek. Ezek egyike a ti tényleges szinteteken, a magatok érzékelési tartományában maradt, más része az ennél magasabb rezgéstartományban van, amiként Shambhalla, amelyről már szólottam. A harmadik csoportba azok az építmények tartoznak, amelyeket annak ellenére sem láttok, hogy a ti érzékelési tartományotokban vannak. Ezeket ugyanis egy számotokra érzékelhetetlen, mert a ti energia szintetek számára „nem létező”, s épp a ti érdeketekben érzékelhetetlen Erő-pajzs oltalmaz bármely idegen és erőszakos behatolástól. Az esőerdőkben lévő piramisok egy része, s a Stonehengek számotokra láthatatlan és érzékelhetetlen maradt részei is ekként vannak elrejtve. S most kérdezhetnétek: miért kellett azokat elrejtse a Kegyelem, ha egyszer meghagyattak a ti szintetek részeként? Miért nem emeltettek egyazon szintre, mint amelyen mondjuk Shambhalla is van? A válasz igen egyszerű: azért, mert ezek mindegyike akként építtetett egykoron, hogy a Kozmikus Térben áramló Erő levonzására alkalmas Energia-kapukká legyenek, olyan Erőket biztosítva a ti szinteteken megnyilvánuló Föld számára, vagyis a ti szintetek számára, amelynek segítségével a Föld az egymástól erősen eltérő rezgésmagasságú energiák elviselésére és kiegyenlítésére alkalmas fizikai egységgé lehetett. S mert az Energia-kapuk és az ERŐ-csatornák kérdése a Holnapok, s a Nagy Ugrás szempontjából is lényeges és fontos, megkíséreljük e kérdést is kibontani és értetté tenni e kötet végén. Elsőként azonban a Föld Szellemének szerepére térünk ki ismét, amiként ígértem, már lényegesen részletesebb magyarázatot adva Föld-Anyácska Vállalásának hogyanjára és miértjére is. 190
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Föld-Anya Vállalása értelmében az adott bolygó teljeségét, tehát annak minden egyes Fény-körét és Fény-ívét oltalmazza mindaddig, míg az alsó rezgéskörök az ellentét hatását is kell viseljék és képviseljék. Ebből természetes módon következik, hogy a Föld Szelleme nem, vagy nem csakis és kizárólag, és nem elsődleges jelleggel a fizikai formában megnyilvánuló Földet oltalmazza, hanem azokat az energiákat, amelyekből a Föld ott lent, az általatok Kozmikus Térnek nevezett kis „gömbbe” zárt „mindenség-elemben” más és más rezgésszinteken egységbe rendeződött, hogy más és más szinteken, azaz más és más Fény-körökben és Fényívekben biztosítottá legyen e besűrűsödött energia-halma-zokon mindőtök Útja, amely más és más szinteken bár, de Haza vezet. Ahogy a ti fizikai testeiteknek, akként a Föld-testnek is megvannak a maga erő-burkai: s ezek mindegyike maga a Föld Szelleme! Föld-Anya, ahogy a Mennyei szintről megkezdte lefelé vezető Útját, csakúgy ott kellett hagyja mindahány szinten a magával vitt Tökéletes Szellemi Erő egy részét, ahogyan az ÚR hagyta ott az egyes Fény-körökben a Benne lévő Isten-erőt. Azonban míg az Úr, amiként mondtam, a spirális ív közepén haladt, a Föld Szelleme magán a spirális íven ereszkedett mind lejjebb, s amely szinten kiáramoltatta a maga Tökéletes Szellemi Energiájának egy bizonyos részét, ott a kiáramoltatott energiának megfelelő mennyiségben magához is kellett, hogy vonzza a szintnek megfelelő energiákat, hogy az azt követő szintre is képessé váljon aláereszkedni. S itt hadd tegyem még hozzá ismételten is: nem magába zárta: csak magához vonzotta azokat, s az nem ugyanaz! Ezáltal ugyanis nem lett tisztátalanná a Benne lévő Szellemi ERŐ, és mégis elfedte azt az egyes szinteken magához vonzott, s a Kozmikus Térben áramló energiák révén úgy a felsőbb, mint az alsóbb szint elől. Ekként a Föld Szellemének valós ön-energiája az egyes Fény-körök és Fény-ívek közt lévő Szellemi burokban van csak jelen a maga Ős-természetében: de ott jelen van, ha az ŐS-EGY-ség, tehát a Duális állapot megbontása végett gyengítve is, tehát mint megosztott Energia, amely ettől függetlenül is megmaradt a maga ŐS-TISZTASÁGÁBAN. Talán akként volna lehetséges ezt a leghívebben elétek vetítenem, ha azt mondom: úgy érzékeljétek Föld-Anya és az Ő Duális társának megosztottságában is megmaradt tökéletes ŐS-Szellemi Erejét, mintha maga a Szellemi Személy is Útnak indult volna, de ugyanakkor egy Önmagáról kivetített hologram is, amelybe a Duális EGY-ség ŐS-Erejének pontosan a felét, vagy annak szintén hasonmását, lenyomatát áramoltatta volna át, vagy mintha ugyanazt a Szellemi Személyt két kisebb, de továbbra is Tökéletes formában, Szellemi Erői teljességének birtokában reprodukálva látnátok. Az ERŐ nem lett tisztátalanabbá Föld-Anyában, amiként Duális társában sem. Tehát nem minőségében: csak mennyiségében változott, és még e megváltozott Erő-mennyiség is elfedődött, éspedig az egyes szinteknek a Tökéletestől mindinkább eltérő energiája révén elfedve, s éppen az adott szintek védelmében. Ezen felül is van azonban még egy igen fontos része e történésnek! Az a Szellemi Személy, aki ekként osztotta meg önnön Szellemi Erőit, nem a maga erejéből osztotta azt meg, de a TEREMTŐ ŐSERŐBŐL meríthetve, amiként arra sem önnön Ereje révén vált képessé, hogy a Benne lévő Szellemi ERŐT elfedje az egyes szinteken élők elől: de ezt is a TEREMTŐ EGYSÉG Kegyelmi Ereje révén vált képessé megcselekedni, hisz minden Energia Istentől, s ekként Istenből adatik a Szellemek mindegyikének, amiként a NAP adja az ő fényét az Ég Csillagainak. S amiként a Csillag nem fedheti el önmagában a reáhulló Napsugarak fényét, akként nem fedheti el a Szellem sem a magába zárt ISTENI FÉNYT, ha csak nem akként, amiként a mélységbe hullottak, akik épp úgy nem a Valóság értelmében, s nem a Valóság Világában, és főképpen nem Isten elől: önmaguk elől fedték el a Mennyei szinteken korábban már magukba fogadott, magukba zárt ISTEN-FÉNYT. Azt, amelyet akként is kell megtanuljanak ismét meglátni és használni, amiként azt elfedték, és amiként annak használati jogát is elvetették. S részben ez utóbbit valósítjátok meg (ha még csak kicsiben is), amikor a Mennyei szinteken élő Testvérektől alááramoltatott Fényt közvetítitek a gyógyításra szánt vízbe, s ezt, amikor beteg testvéreitek felé áramoltatjátok a Gyógyító Energiát. S még mindezek révén is épp csak egy szikrájával, s csak bizonyos ideig élhettek a Fénnyel: de már megtettétek az első, nagyon is fontos lépést a Szellemi Fény ismételt meglátásának, felismerésének, és használatának Útján.
191
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Az ÚR nem akként haladt, mint a Föld Szelleme, s erre nem is lett volna szükség, hisz Ő A TÖKÉLETES ISTENI BÖLCSESSÉG RÉSZE és RÉSZESE, aki önnön ISTEN-EREJÉT mindenkor bírhatta, amely akkor is, amiként mindenkor MINDENHATÓ ERŐ volt, s lesz is. Ő, amiként mondtam, a spirál-ív belsejében ereszkedett alá, s e középpontban áramoltatta át a magával vitt ISTEN-ERŐ egy bizonyos részét azon Őrizőknek, Akik a megadott pontig kísérték, s akik természetesen az adott ponton várakoztak is Visszatértére. Az ÚR ISTEN-EREJE tehát megmaradt a maga ŐS-ISTENI TÖKÉLETESSÉGÉBEN, egyetlen szint önenergiája által sem beárnyékoltan, s mégis akként, hogy az ISTENI ERŐ, amely a Legtökéletesebb FÉNY, A BÖLCSESSÉG, s A SZERETET, A FIÚ ISTEN Kegyelmi Energiája révén, tehát ismételten a maga ISTENI EREJE által volt elfedve az egyes szintek, s azok lakói elől. És azt hiszem, ez az a kérdés, amelyet szinte lehetetlenség kibontanunk úgy, hogy a magyarázat mindőtök számára értetté legyen... Az ÚR, mint a LEGMAGASABB RENDŰ NAP ÖRÖKKÖN TÖKÉLETES EREJE indult a mélységbe, Önmagában mindenkor megőrizve a maga ŐS-TÖKÉLETESSÉGŰ FÉNYÉT, amelyet csak Önmaga fedett el Önmagában a maga ŐS-ISTEN EREJE által; érettetek, hogy Életetek legyen, de amelyet a ti szintjeitek, s még a Satana által megfogalmazott mélységszintek mindösszessége is kevés lett volna elfedni! Arra csak A FIÚ ISTEN volt képes, hogy az ISTEN-ERŐT elfedje, akként, amiként a ti kicsinyke Napotok is: ha maga elé húz is bárha ezer és ezer felleget, önmagában, a fellegek fölött mégis megmarad a maga tökéletességében, sem ereje, sem fénye nem csökken. S a Nap ezt „tudja” is, és ha a fellegek végett számotokra láthatatlanul is, de önmaga számára mindenkor tudottan árasztja Fényét csak úgy, mintha azok a fellegek nem is léteznének. És a Nap számára valósággal is nem léteznek azok a fellegek: azt csak azok látják akként, akik alant állnak, s felpillantanak az Égre. A Teremtmények egyike sem bír, nem is bírt, és nem is bírhat soha örökkön MINDENHATÓ ERŐVEL. A Tökéletes Szellemi erő birtokosává lehet, amiként a Föld Szelleme is, ám a benne lévő Szellemi Erő még akkor sem teszi lehetővé számára, hogy a Mélység-szintek bárha legelső energia-körébe is önerejéből, s a maga Ős-tisztaságában megmaradva alámerüljön, ha a legmagasabb Mennyei szintről ereszkedik alá mint Szellemi Személy, mert még ekként, tehát a legmagasabb rendű Szellemi ERŐ révén sem lehet képes arra, hogy a negatív erő-teret áttörje, közömbösítve a magában hordozott Erőt. Ez viszont azt is jelenti, hogy az egyes szintek energiái egyszerűen felolvadtak volna a Szellemi Személy önenergiájában, mert abban nem volt meg a Mindenhatóság, hogy a benne lévő Erő, és a tisztátalanná tett Erők közti különbséget elfedje, elszigetelve egymástól a két eltérő rezgésszintű energiát. Enélkül viszont az adott szinten tartózkodók szabad akaratát sértette volna meg akaratán kívül is, mert az egyes szinteken lévő erő-elemek beolvadtak volna a Szellemi Személy igen magas rezgésszintű Energia-áramába, kiemelkedve a maguk választotta, és maguk fogalmazta szintekről. Arra, hogy a Benne lévő ŐS-ERŐT elfedje az adott szinteken, mégis megőrizve azt Önmagában és Önmaga számára a maga Osztatlan EGY-ségében, csak a LEGTÖKÉLETESEBB és LEGHATALMASABB BÖLCSESSÉG a MINDENHATÓ; Az ÚR KRISZTUS, A FIÚ ISTEN volt képes. (Még az a Lélek-energia is kellett, hogy fokról – fokra elfedje önmagát – önmagában - önmaga elől is, amely az Áldott Anya Fogantatásakor kellett aláereszkedjék, hogy az Anna asszony méhében (s éppen hogy az aláereszkedő Ős-tisztaságú Lélek-energia-elem révén) megfoganó leánygyermek Isten-elemévé legyen, s amelyben elrejtve ott kellett legyen az a másik Lélek-elem is, amely az ÚR földre érkezését lehetővé tette, tehát az, amely később Mária testében a női petesejt szerepét töltötte be akkor, amikor a szeplőtelen Fogantatás hatalmas és csodálatos Pillanata elkövetkezett. Erről is szóltam azonban, s nem is egy munkánkban, így erre, tehát a Fogantatás körülményeire sem térek ki ismét.) (Az; És mondá A MESTER... – c. munkánk I. kötetében, és a Kegyelemmel teljes... – c. munkánkban olvashattok e kérdésről bővebben is.)
192
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet A Föld Szelleme tehát mindahány szinten kiáramoltatta a maga Szellemi Energiája egy részét, s az adott szint energiáját vonzotta magához. Ezzel a magához vonzott, tehát az adott szintnek megfelelő rezgésmagasságú energiával lényegében betöltötte az általa kiáramoltatott Erő-burkot. Ekként az általa kiáramoltatott energia adta a magasabb rendű, a Szellemi burkot, a bevonzott energia pedig az alsóbbrendű energia-burkot, azaz magát az adott szint látható tartományában megnyilvánuló Föld-testet. Ezt követően ismét lejjebb ereszkedett, s az alsóbb szintnek megfelelő mértékben áramoltatta ki a maga Szellem-Erőit, majd az ekként megfogalmazott Erő-burkot ismét betöltötte a szint tényleges energiáival, amelynek révén a magasabb rezgésszintű, tehát az általa kiáramoltatott Szellemi Energia burkok mindahány szinten elválasztattak egymástól. Ez tette lehetővé, hogy a Föld-test, mint erősen összetett energiákból megfogalmazódott fizikai, vagy fél-fizikai anyag-halmaz mindahány rezgéstartományban egy időben megnyilvánulhasson, s e rezgéstartományok mindegyike alkalmas legyen az Élet más és más szintű megnyilvánulási formáinak fogadására anélkül, hogy az egyes szintek egymásba olvadnának, megzavarva egymás rezgés-energia köreit, és ellehetetlenítve egymás tökéletes, tehát az adott erő-körnek megfelelő működését. Ebből viszont logikusan kikövetkeztethető két, nagyon is összefüggő dolog. Az egyik az, hogy FöldAnya nem csak a ti szinteteken megnyilvánuló bolygótest-képzet Őrszelleme, de mindahány Energiakörben ellátja ugyanazt a Feladatot. A másik, ami ez előbbitől nem külön választható, az az, hogy ekként a Föld Szelleme mindahány tartományban egyként kell, hogy uralja továbbra is a maga Erőiből kiáramoltatott energiát. És ez ekként is van, éspedig a legmagasabb Fény-kör legmagasabb pontján kiáramoltatott energia esetében csak úgy, mint a legalsó Fénykör legalsóbb szintű Fény-ívében egykoron kiáramoltatott, s mindahány Fénykör minden egyes Fény-ívében mint Őstisztaságú Szellemi Erő kiáramoltatott energia esetében. Az, hogy a legalsó Fénykör már bezáródott, „nem létezővé” lett a Föld teljessége számára, lényegében éppen azt jelenti, hogy a Föld Szelleme már visszavonhatta a legalsó szintre kiáramoltatott Energia-mezőt önmagába: s még pontosabbá téve e Szellemenergetikai folyamatot az önmagából kiáramoltatott, de még csak az egy szinttel magasabb rezgés-körbe emelve feljebb, amely ekként egy halvány árnyalattal erősebbé lett, hisz többletenergia áramlott belé, de gyengébbé is lett, mert hisz a belé áramlott energiák egy része az alsóbbrendű energiát képviseli. Ezen felül, és ezen túl azonban nem csak magához vonzani, tehát egy-egy szinttel magasabb Fény-ívbe emelni képes a kiáramoltatott energiát, de az egyes magasabb rendű Fénykörök bármely Fény-ívéből is képes levonzani a maga számára szükséges, vagy az általa oltalmazott szintek bármelyikének szükséges energiát, annak azon mennyiségét, amennyit az adott szintre áramoltatnia a Törvény értelmében, az ÚR leghatalmasabb Engedélyével lehetséges. Erre a Szellemi műveletre azonban csak abban az esetben lehetne módja, ha maga a legfelső Fénykör legmagasabb rendű Fényívében marad, ahogy az sok Missziós Testvér esetében is van. De Földanya külön Vállalást vett magára, s e Vállalása éppen hogy a ti nagyon is összetett szintetekre szól. Ez azt jelenti, hogy egy olyan Fénykörben állt meg lefelé vezető Útján, amelyen állva a ti „Földeteket” a Nagy Ugrás percén mint a Föld Szellemi Gömbje, oltalmazhatja. S e Vállalás nem csak az adott történésre, s még csak nem is a ti korotokra korlátozódott: már azt megelőzően, a Krisztusi Kor kezdetén, azaz az ÚR Visszatérésétől oltalmazhatja a ti érzékelési tartományotokban megnyilvánuló Föld-test-képzetet, alááramoltatva az adott bolygó-képzet felé, s köré simítva egészen a maga Szellemi Erejét. S ez még akkor is ekként van, ha az akkor Úton járók még többségükben a második Fény-kör Ébredtségi szintjéhez tartoztak. S éppen e külön Vállalás rendkívülisége végett vált szükségessé az is, hogy ne mint a Duális állapotát megőrzött Szellemi Személy Önmagáról, Ős-tisztaságú Szellemi Lényéről és lényegéről megfogalmazott Szellemi Energiakép ereszkedjék bele az ŐS-ISTENI TÖRVÉNYTŐL eltávolodottak által megfogalmazott mélységbe ahogy azt a Missziós Vállalást teljesítő Szellem-testvérek soka tette, s teszi mindmáig, de akként, hogy EGY-ségállapotát A TEREMTŐ EGY-ség Erejével megbontva, mint két, különváltságában is Tökéletes Szellem jelenjék meg, s ereszkedjék alá a bolygó azon energia-ívéig, amelyen tartózkodva a felsőbb szinteket s az alsókat egyként oltalmazhatja és erősítheti. Ez a szint, s ezt talán mondanom sem kell, az a Fény-kör, amelyen már nincs, mert nem lehetne hatalma az ellentétnek. Eddig a szintig, és az ezt követő, tehát az ennél mélyebb szinteken már valóban csak a 193
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Föld Szellemének hátra hagyott, illetőleg alááramoltatott Ereje az, ami a Szellemi burkot adja, amelyekhez viszont továbbra is, tehát a negyedik Fénykör első Fényíve alatti Fény-tartományokban is az adott szint tényleges önenergiája töltötte be a Szellemi burkot. Azt sem kell tán már mindezek ismeretében mondanom, hogy a Szellemi Burok mindahány szinten is megmaradt Ős-tisztaságú Szellemi Erőnek, míg az egyes szintek mindegyikén az adott szintnek már és még megfelelő energiákból sűrűsödött össze az adott szint érzékelési tartományában megnyilvánuló Földtest. És ez utóbbi közlés ismét felvethet bennetek egy kérdést. A Föld, amiként mondottam, nem csak a ti emberiségeteket, de az Első emberiséget is testén hordozta. Ha ez ekként van, miért íratom most azt, hogy a Föld más és más rezgésszintjein megnyilvánuló testeit a Föld Szelleme fogalmazta meg az adott szintek tényleges energiáiból? A válasz nagyon egyszerű. Amiként mondtam azt is, a Föld a Naniviei bukás során lépte át a negyedik és a harmadik Fény-ív közti választóvonalat. Azon a szinten állt tehát a Földtest a Nagy energiarobbanás pillanata előtt, amelyen maga a Föld Szelleme is meg kellett álljon lefelé vezető Útján. Ezt megelőzőleg Föld-Anya már kiépítette a magasabb szinteken „létező” Földtesteket, majd a negyedik Fénykör alsó íve alá ereszkedni készülő Föld-testet mint egységessé lett energia-halmazt burkolta be a maga Ős-tisztaságú energiájával, s amilyen mértékben, és mélységbe az általatok ismert Föld-test alá kellett ereszkedjék ahhoz, hogy testén ismét, de már a fizikai szintek alsó határára érve megkezdődhessék az Élet, olyan mélységig engedte alááramolni a Földtestet körbe burkoló Szellemi Energiát is, amely aztán a Föld-testtel együtt emelkedett ismételten is vissza. Ahogy a ti Földetek mind magasabb rezgéskörbe emelkedett, úgy vált viszont szükségessé, hogy a Föld Szelleme a ti Földetek által elhagyott szinten ismételten is megfogalmazza az adott Kozmikus Tér ama bizonyos Fény-Idő síkján a Föld-test által elhagyott szintnek megfelelő bolygó-képzetet, az adott szintre még csak aztán felemelkedők számára, már azt is beburkolva egy újabb, alááramoltatott Szellemi Erő-sugárral, amely az új bolygó-képzetet is akként burkolta be, amiként a bolygó bármely más Rezgéstartományban megjelenülő másait. Ez mindahány Fénykörben ekként kellett végbe menjen, mert kellett, hogy a mélységbe is alámerült, majd onnan kiemelkedni képes Testvérek is a Föld-testen tehessenek vizsgát az azonos Fény-ívek más és más bolygóján megszerzett ismeretekből. Akkortól azonban, amikor a mélységbe hullottak mindegyike is (Satana közvetlen csatlósait kivéve, akik máig nem léptek ki a mélység csaknem legalsó szintjéről) megszerezte a fizikai elem, majd lassan a fizikai test megfogalmazásához szükséges Bölcsességi fokot, s amikor a már megszerzett ismeretet a Föld színén élve, megváltozott körülmények közt is képessé lett Valóság szintre emelni, az alsó Fény-kör egyes Fényíveire nem volt többé szükség. Így azok energiáit Föld-Anya fokozatosan visszavonta, amiként mondtam, akként, hogy azon energiák a fölöttük lévő Fény-ívek energia-körébe olvadtak bele. De haladjunk tovább ismét... Ahogy a ti Naprendszeretekbe ért az Orionból lefelé ereszkedő, tehát még a lefelé vezető ágban lévő bolygó, Földanya mint Oltalmazó Erő, beilleszkedett negyedik Fénykör Erő-körébe, megkötve magát az adott szint rezgéstartományához rendelt Kozmikus Erőszálak mentén, s akkortól a Föld-test is akként merült mind mélyebbre, amiként a Kozmikus tér maga vált mind sűrűbbé és sűrűbbé a még lefelé haladó Szellemi Követek (s ekkor már Én-részek) által megfogalmazódott és kiáramoltatott energiák végett. Minél mélyebbé, azaz sűrűbbé vált a Kozmikus Erőtér, Föld-Anya is annál mélyebb szintre kellett alááramoltassa a maga Szellemi Energiáját, hogy azt mindenkor az adott szint energia-állományából betöltve az adott szint rezgésmagasságának megfelelő bolygó-képzetet fogalmazzon meg, de már akkor, amikor az általatok lakott bolygó-képzet valamely magasabb szintre emelkedett. Ez az első Fénykör legalsó Fényívéig ekként zajlott, annál mélyebb szinten viszont nem lehetett volna lehetséges semminő bolygótestet megfogalmazni, hisz az első Fénykör legmélyebb pontja egyben az a pont is, ahol a fizikai világban fizikai formában megnyilvánuló Energia ismét anyagtalanná, azaz energiává, de akkor már negatív energiává, azaz anti-anyaggá válik, hisz az a pont már Satana világa. Az a szint tehát, pontosabban a magatok szintjén érzékelt, s fizikaivá sűrűsödött Energia-halmaz az a Föld, amely egykor, mint Energia-burok nélkül maradt energia-halmaz elindult a Kozmikus Térben. Azt mondanom sem kell, mi történt volna a bolygóval, ha a Kozmikus Tér más erői még azt a vékony energia-teret is elszippantják a fizikai tömegtől, amelyet éppen hogy a fizikai tömeggé lett energiák sugároztak ki magukból, s amely energia-hullámok a Föld-test belső magjának vonzását követve 194
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet maradtak a bolygótest mellett. Az Erő-tér nélkül maradó, tehát a légüres tér hatásainak közvetlen mód kitett energia-halmaz elemeire bomlott volna, s a megkötött, tehát besűrűsödött energiák felszabadulva más energiákhoz csapódnak, mindenkor más és más kísérő jelenséget produkálva, ahogyan azt magatok is megfigyelhetitek, s nem is ritkán, éspedig a hulló csillagok, és a ritkább, de fokozottabban érzékelhető kísérő jelenségeket produkáló üstökösök esetében. Ezt akadályozta meg Földanya, amikor a gyenge, és teljességgel elvékonyodott energia-mezővel bíró Föld-test köré áramoltatta a maga Energia-köpenyét, mintegy: magába zárva a Földet, amelynek alsóbb szintű rezgésköreit csak eztán fogalmazta meg akként, amiként fentebb mondtam, tehát mindahány újabb Mélység-szinten is kiáramoltatva egy bizonyos mennyiséget a maga Ős-tisztaságú Szellemi Erejéből, s betöltve azt a szint ön-energiájával. Tudom, drágáim, hogy amit most elmondtunk, sokatok számára egy kissé bonyolultnak fog tűnni, pedig ha ismét elolvassátok, rájöttök: nemcsak hogy nem az, de nagyon is egyszerű, és nagyon is terv, és ésszerű és Csodálatos a Kegyelem e munkája is, amiként minden, amit csak a Kegyelem létre hozott, vagy létre jönni engedett. A Föld alsóbb szinteken megnyilvánuló Energia-testei még nem léteztek a Naniviei történés idején, s még később sem, de mert a Szellemi Követ, amely végett a Föld megtarttatott, mind mélyebbre ereszkedett alá, kellett, hogy a bolygótestet is az adott rezgés-körbe engedje alá hullani a Kegyelem, de már akként, hogy a még „élettelen” bolygó a Föld Szellemének oltalma alatt állott. A lefelé vezető Út során a Naniviei papság által felvonzott, majd a Föld-testbe égett negatív energiák lassan kiégtek, s a bolygó végezetül ismét alkalmassá vált arra, hogy testén meginduljék az Élet, akként fejlődve fel fokról – fokra, amiként azt már a magatok történelmi emlékeiből is (ha csak megközelítőleg is) megismerhettétek. Az egyes energia-körök tehát, amelyeket a Föld Szelleme önmaga tökéletes tisztaságú Szellemi Energiái kiáramoltatása révén megfogalmazott, a Mélység-vonzat bűvöletébe esett Szellemi Követek azonos szinten kiáramoltatott, de már megközelítőleg sem olyan tisztasági fokon rezgő energiái révén választtattak el egymástól. De ezen Energiaburkok minden egyes szikrája, azok kiáramoltatása ellenére is része maradt a Föld Szellemi Személyének, hisz Földanya nem vetette el magától a Mennyei Szinteken magáénak tudhatott Szellemi Bölcsességet: ekként a Benne élő Szellemi Bölcsesség révén az Erő-burkok is Szellemi Valójának részei maradtak. S nemcsak hogy nem vetette el magától a Szellemi Bölcsességet: el sem vethette volna azt magától, hisz annak erejére támaszkodva vállalta hatalmas Misszióját, s annak ereje révén lehetett csak képes a maga Szellemi Lényegének oltalmára magához vonzani azt a TEREMTŐ ERŐT, amely nélkül, mint mondtam, senki Teremtett Szellem nem vállalhat akként Feladatot, hogy Ős-tisztaságában maradva ereszkedjék alá a tökéletestől eltérő szintek bármelyikére is akként, hogy ŐS-EGYSÉGÉT, azaz Duális EGY-ségét megbontva, mint két, továbbra is Tökéletes Szellem-rész merül alá: abban a formában, ahogyan azt Földanya, s az ő Duális Társa tette. Az, aki a Föld vezérlő Szellemi Géniuszainak vezetőjévé lett. (Tehát a Fent Világában maradt Szellemi Személyek önmagukról megfogalmazott, és az ÚR leghatalmasabb engedélyével leközvetített Én-kép-másainak, valamint a Mennyei szintekre Visszaemelkedett, s ismét csak az ÚR engedélyével már mint Szellemi Erő: ismét visszatért Segítő Szellemtestvérek Vezetőjévé). Végezetül vizsgáljuk meg azt a kérdést: mik is azok az energia-csatornák, energia-kapuk, Föld, és Vízmélyi Energia-bázisok, csatornák, s azt is: mi ezek szerepe. Amiként mondtam, a kezdeti Ős-káoszból a REND az által fogalmazódott meg, hogy a TEREMTŐ EGY-ség alááramoltatta Szeretetének Kegyelmi ERŐ-sugarát. E Sugár a ti parányi „gömbötökben” szálakra, erő-ívekre bomlott, amelyek más és más rezgésfokon, de mindenkor egyenlő Ős-tisztasági szinten maradva. Itt ismét visszaköszön tehát az a jelenség, amely szerint az ŐS-ISTENI ERŐ nem „minőségében” változik, amiként nem is változhatna, mert örökkön Tökéletes az. És mégis: az ERŐ-sugárból kiáramlott Erő-szálak egyike gyengébb, a másik erősebb hatásfokkal bír, s minél mélyebbre ér a Mélység-szinteken, annál inkább, mert nem csak maga az Erő-szál nyúlik meg mindinkább, s lesz ekként mind vékonyabbá. Ez a jelenség tette lehetővé, hogy egy adott Erő-szál csak bizonyos, azonos, vagy megközelítő rezgésszinten lévő gondolati – akarati energiát vonzzon magához, legalábbis mint elsődleges Energiát. Mindahány szinten az útnak indult Szellemi ÉN-képzetek, ÉN-felek, majd Én-részek által az adott szinten megfogalmazott gondolati – akarati, s a Szellemi Követek által még megőrzött Szeretet-energiát 195
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet vonzotta magához az adott szintre alááramló Erő-szál. Minél magasabb arányban volt jelen egy bizonyos szinten a Tökéletestől eltérő energia, a valóban Tisztának megmaradt Energia annál nagyobb mértékben keveredett azokkal, vagyis a Kegyelmi Erő-szál mellé csatolódott energia-halmaz annál nagyobb mértékben sűrűsödött, azaz sötétült be. Az ERŐ-sugár spirális alakban, egyre szűkülő körökben halad, amiként a „tölcsér” hasonlatnál is mondtam. Ennek megfelelően az Erő-szálból kiáradt Erő-ívek is e spirális formát követik. Ezekből ismét vékony erő-szálacskák áramlanak ki, mert az egymáshoz hasonlatos, azaz Tökéletes Tisztaságú Erőszálak közt is megmarad egy bizonyos fokú Energia-áthúzás. Ezek a kicsiny szálacskák szelik át az általatok Kozmikus Térnek nevezett kis Mindenség-atomot. Ezek mentén rendeződtek el az egy rezgésszinttel bíró bolygók és Csillagok, míg az Elsődleges, azaz központi Erő-szálak mentén az egyes Naprendszerek Napja vagy Napjai fogalmazódtak meg, amelyek az Erő-szálacskák energiáját önenergiájukba olvasztva ismét kiáramoltatták a maguk energia-szálait, de már nem csak egy irányba, s nem spirális alakzatban, de minden irányban sugározva azt széjjel, hisz a köröttük lévő Kozmikus Térben lévő más Erő-szálak is vonzották azon energiákat, s az azok mellett megfogalmazódott Energia-halmazok (bolygók) is. Hogy a Napok mégis egységes gömb formában maradhattak, részben a Kozmikus Tér örök körforgása révén keletkezett centrifugális erőnek, részben a saját benső rezgésükkel teljességgel harmonizáló Erő-szál megkötő erejének köszönhető. Az egyes Energia-halmazok tehát a rájuk leginkább jellemző, tehát az Energia-halmazban domináns energiaként meglévő energia szintjének megfelelő Erő-szálhoz, vagy annak kis energia-szálacskájához csatlakoztak, mindenkor akként, hogy amely Energia-halmazban a negatív energia még csak nyomaiban volt jelen, ott a negatív energia a halmaz közepén sűrűsödött össze, s a pozitív, bár már nem Ős-tisztaságú gondolati és akarati energiák a sebesen forgó kis negatív energia-gömb mellé csatlakoztak, s maradtak is a kis negatív gömb mellett, ismét a centrifugális erő hatására. Az Erő-szál a szint legtisztább energiáit vonta magához, amelyekhez viszont az adott szinten már jelen lévő negatív energiák is csapódtak. A hasonlóság elvén a negatív energiák egymás mellé csatolódtak, s minthogy az energia-halmaz (vagy nevezhetem akár úgy is: energia-felhő) tisztább pozitív energia-elemeinél egyébként is súlyosabb, mert önmagukban is besűrűsödött energiaelemekből összerendeződött negatív gömb lényegesen nehezebb volt, egyszerűen belesüllyedt a könnyebb energia-elemekből álló halmazba, felhőbe. De mert a középpontig érve már minden oldalról egyenlő erővel hatott rá a pozitív energia-réteg nyomása, amelynek révén a külső, tisztább energia-burok kilökni igyekezett volna magából a negatív gömböt, a minden irányból egyenlő intenzitással ható taszító erő volt az, ami végül is benntartotta a negatív energia-gócot. A negatív és a pozitív energiák forgási sebessége, és eltérő forgási iránya a mag, és a burokká, azaz Nap-testté lett pozitív energia-halmaz közt hatalmas hőt fejlesztett, amely részben elválasztotta egymástól a két, össze nem illő energiát, egy bizonyos védő réteget képezve a központi mag, és a külső burok, azaz a Nap tényleges gömbje közt, s mert a pozitív energia a ti fogalmaitok szerinti legtisztább, azaz a lég és gáznemű anyagok formájában nyilvánult meg az egyes Napok testében, a központi mag és a burok közt képződött hő, s a két elem eltérő forgásiránya-adta súrlódás izzásba hozta, majd lángra lobbantotta a gáznemű elemeket. Ha ugyanezek a pozitív energiák nem akként csatolódnak egymáshoz, tehát nem a Mélység-szinten találkoznak, nem is válnak a Szellemi Követ gondolati képeinek fizikai megfelelőivé: vagyis nem válnak a csak a ti kicsiny „mindenség-morzsátokban” létező elemmé. Csak a magatok, tehát a Szellemi Követek gondolati és akarati képei vetülnek elétek minden egyes anyag-elemben akként, hogy az a Valóság Világának Szellemi elemétől eltérően, azaz fizikai formában jelennek meg, mint gáz, vagy légnemű anyagok, amelyek a Fent Világaiban nem léteznek, nem is létezhetnének. A Végtelen Mindenségben, a Mennyei Szintek mindegyikében A Mindenségteremtő Szeretet Energiaelemeit használja alkotóelemként a Szellem. Azokat formálja a maga gondolati és akarati energiájával, abból építve fel a maga Világait, amelyek, lévén a Teremtő Akarat örök, maguk is örökkön létező Alkotások, amelyekhez foghatót nem alkotott senki, soha a ti kis Mindenség-képzetetekben. Nem, mert a ti műveitek anyagból vannak, s az anyag nem örök. A ti építészeti remekműveiteket nem a Tökéletes Bölcsesség használatával fogalmaztátok, és építettétek meg, és nem is a Bölcs és Tökéletes Szeretet által vezéreltetve, ezért azok
196
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet mindegyike az enyészeté lesz. Még a Piramisok is, amikor a Perc elérkezik, amikor a még bennük lévő energia mindösszessége visszavonatik azokból, hamarosan az enyészetéi lesznek. Amint e kis kitérőnk előtt mondtam, a Nap központi magjának, és a Nap-testnek egymástól eltérő forgásiránya okozta súrlódás révén keletkezett hő lobbantotta lángra azon fizikai elemmé lett energiaelemeket, amelyek az Erő-szál mellett egységbe rendeződtek a maguk Kozmikus Törvénye szerint. Ekként történt ez mindahány Nap esetében, amelyek heves tűz-jelenségeket, kitöréseket produkálva igyekszenek kilökni magukból a beékelődött és fogságba esett negatív energiát. Ennek ellentéteként ment végbe az egyes bolygók és Csillagok testének megfogalmazódása. A Kegyelmi Erő-szálból kiáramlott Erő, s még pontosabban annak lényegesen gyengébb energiát képviselő kis erő-szálacskái ez esetben is az adott szintnek megfelelő pozitív energiát igyekeztek elsődleges jelleggel magukhoz vonzani, amely mellé ismét csatolódtak az adott szintig aláereszkedett Szellemi Követek sűrűbb gondolati és akarati energiái. Ez esetben viszont már ez utóbbi volt a domináns, vagyis már lényegesen kevesebb volt a valós Tisztaságú, s ennek megfelelően több a mind tisztátalanabbá tett energia. Ekként az erő-szálacska vonzásának engedő pozitív energia mellé is több negatív energia csatolódott. S most a pozitív energia elemei zárkóztak egymás mellé, amelyeket bekebelezni igyekezett a negatív energia-halmaz. S be is zárta azt önmagába, de arra már nem lehetett volna képes, hogy a pozitív energiák forgás-irányát megfordítva asszimilálja azokat, s éppen az ellentétes forgásirány végett, amely ez esetben is megteremtette a két, egymástól eltérő energia közti hő-hatást, amely hő mint valami burok vette körbe a kicsiny pozitív energia-magot, amely most az ellentétes rezgéssel bíró negatív energiahalmaz közepén érte el azt a hőmérsékletet, amelyet a Nap teste elért, így a bolygó központi magja vált egy parányi, a bolygó testében izzó „Napocskává”, amely nem ki, hanem leégetni, levetni igyekszik mindmáig is a köré záródott, s erősen besűrűsödött negatív energia-tömeget. Erre azonban a negatív energiaréteg vastagsága és annak szilárdsága végett nem kerülhetett sor. Épp úgy nem, mint arra, hogy a sűrű negatív energia-gömböt az adott erő-szálacska eltaszítsa magától. Mert ha nagy volt is a taszító hatás az erő-szálacska és a negatív energia-gömb között, nagy volt a kicsiny Mag, és az erő-szálacska közti vonó erő is. Tehát maga a kis központi mag az, amely megkötve tartja a bolygó teljességét egy-egy pozitív energia-szálacska mellett. A pozitív energia-szálacskák természetesen csak kiáradtak, de nem szakadtak le az őket kibocsájtó Erőszálról, így a Naprendszerek, s a Naprendszereket magába ölelő galaxisok egyként spirális mozgásban vannak, mert energia nem állhat anélkül, hogy semmivé ne válna. Még a ti testeitek minden egyes elemében is a spirál-elmélet szerint áramlik az energia: s amiként kicsiben van, akként van az nagyban is, mert ez a fizikai szint – és mindahány szint Léttörvénye, amelynek minden egyes Teremtő Energia-elem engedelmeskedik. Ami megáll, az elpusztul, s csak ami mozog, lesz képes megőrizni magban az Életet. Amint mondtam, az egyes Erő-szálak mentén megfogalmazódott Napok számtalan, az Erő-szálból kiáramlott erő-szálacska mentén megfogalmazódott más Kozmikus Testek felé áramoltatják a bennük lévő energiát, azt a lángoló energiát, amely bár hővé és fénnyé lett, nem válik „semmivé” az égési folyamat révén: csak átalakul, átminősül, más, a korábbinál is tisztább energiává válik. A ti Földetek azonban még mindezen kis Kozmikus Testektől is eltér, s nem csak keletkezésében, de rendeltetésében is, s e kettő ismét csak szervesen összefügg. Amiként mondtam, a Föld Szelleme fokonként, vagyis mindahány Fény-kör minden egyes Fény-ívében megfogalmazta a bolygó az adott szintnek megfelelő energia-burkát, betöltve azt az adott szinten használatra magához vonzott energiákkal. A ti bolygó-képzetetek megfogalmazásánál az adott szintnek megfelelő Szellemi burok megfogalmazását követően az első emberiség által lakott, de akkorra már kietlenné és sivárrá, élettelenné lett energiahalmazt vonta magához, éspedig abban a pillanatban, amikor az átlépni készült a negyedik és a harmadik Fény-kör választó vonalán. A Föld Szelleme akkor nem csak magához vonzotta, de ténylegesen is magába zárta a bolygótestet, vállalva, hogy Szellemi oltalmazójává lesz. Ahogy a Föld Szelleme az egyes Fény-körökön és azok Fény-ívein áthaladt, amiként fentebb mondtam, minden szinten egy-egy energia-burkot fogalmazott meg a maga Szellemi Energiáját kiáramoltatva az adott szinten megfogalmazott Föld-testképzet számára, annak oltalmazására. Ezek az Energia-burkok azonban nem váltak különálló energia-egységgé: mindenkor összeköttetésben maradtak a Föld 197
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Szellemével, hisz azok minden egyes eleme az Ő elidegeníthetetlen energia-elemei maradtak. A lefelé vezető Út során mindahány, már megfogalmazott Erő-burok és Közte egy-egy Energia-szál révén maradt állandó a kapcsolat, amit akként képzelhettek el, mint egy horgolt, s kör alakú csipkékből álló szalagot vagy övet, amelynek minden egyes köröcskéjét összeköti a köztük lévő szál, s amelyek mindegyike kapcsolatban marad a gombolyaggal, amelyből a csipke készítését megkezdtétek. Lehet, hogy a hasonlat nem teljességgel pontos, de ennél szemléletesebben nem tudom megmutatni a történést ahhoz, hogy értetté tegyem. Már csak azért sem teljességgel pontos a hasonlat, mert a csipke készítésénél a gombolyag mind kisebbé válik: a Föld Szelleme ezzel szemben nem vált „kisebbé”, mert a maga erejét, amelyet kiáramoltatott, a Kegyelmi Erőszálakban lévő energia révén pótolta a Kegyelem, hogy amikor a fizikai szintek legalsó Fény-ívén fogalmazza meg a Szellemi Burkot, s az abba bevonzott energiák mindösszességéből az adott szint érzékelési tartományának megfelelő Föld-testet, azt meg is oltalmazhassa, hisz az utolsó szintet követően már az Ellentét birodalma kezdődik, s az ellentét a gyengeség legelső jelére kész lett volna (amiként kész volna mindmáig is) megtámadni Föld-Anyát, hogy elorozza Tőle a pozitív energiát. A legalsó Fény-ív, és a mélység világa közt éppen ezért még egy bizonyos óvó réteget is meg kellett fogalmazzon, hisz amikor a Szellemi Követek elérték a maguk Mélység-történetének utolsó, még a fizikai síkon való tartózkodásra jogot és módot adó pontját, az ellentét birodalma, és a legalsó szint szinte egymásba ért. Ez természetesen a szint, és a szinten létre jött „élet” milyenségén is érzékelhető volt, hisz ott, az első Fény-ívben még csak az anyag-elemi létforma vált adottá a Szellemi Követek számára, a legalsóbb rendű fizikai létforma, amely a Tudatosodás legkisebb nyoma vagy jele nélküli Utat engedélyezett csak az alá hullott Én-résznek, amely ekként önerejéből nem is oltalmazhatta volna meg magát az ellentét támadásával szemben. S most nézzük meg azt is: hogyan lehetséges az, hogy az egyes Erő-csatornáknál Missziós Feladatot vállalt Testvérek máig kapcsolatban maradhattak egymással. Miként értem azt, hogy az egyes Energiacsatornákon akár a legmagasabb rendű, bárha a ti Világaitok energiáit is képesek lehetnétek magatokhoz vonzani, ha erre módot adna számotokra A Kegyelem? A legalsó Mennyei szintre ért Szellem a magából kiáramoltatott ÉN-képet egy Lélek-szál segítségével indította útjára. Ez nem csak azt a célt szolgálja, hogy a Szellem önmagából kiáramoltatott gondolati – akarati energia-eleme egy bizonyos formában mégiscsak megmaradhasson a Szellem teljességében. Ezt is, hisz ha az az energia mennyiség, amelyből az ÉN-képmást megfogalmazta, teljességgel elválik, azaz kiszakad a Szellemből, maga a Szellem csonkává, hiányossá, azaz tökéletlenné válik, márpedig a Mennyei Szinteken nem marad semmi, nem létezik semmi, amely eltér a Tökéletesség szintjétől. Erről is szóltam már, de arról még nem, hogy ez a Lélekenergia szál volt a biztosítéka annak, hogy a Szellemi Követ csak azt, és csak annyit cselekedjék, amire és amennyire a Szellemben is megvan a tényleges Erő. Épp úgy, ahogy az ÉN-felek által megfogalmazott Én-rész: az is hű Követe kell legyen a maga felsőbbrendű ÉN-jének, bizonyítva: mi, és mennyi az, amit egy adott ponton, egy bizonyos közegben, a megadott feltételek, és egy bizonyos energia birtokában maga az ÉN képes volna végrehajtani, ha az maga ugyan olyan körülmények közé kellene lépjen, amiként azt tervezte is, és ugyanolyan energiák birtokosaként, amiként az a további lázadás végett valósággá is lett volna fölötte, ha aláereszkedhet azon mélységekbe, amelyek elérésére megvolt benne a vágy, az akarat. A Föld Szelleme a magasabb szinteken megfogalmazott Szellemi Burkok mindegyikével egy-egy Erőszál révén maradt összeköttetésben, ezek mindösszessége viszont ahhoz a Kegyelmi Lélekenergia-szálhoz csatolódott, amelynek segítségével egyáltalán aláereszkedhetett a Mennyei szintekről. Tehát ő maga is, amiként a mélység felé indult Szellemi Követek, egy Lélek-szálon át maradt összeköttetésben a Fent Világával, de míg a Szellemi Követ az őt megfogalmazó Szellemmel maradt ekként összeköttetésben, a Föld Szelleme, és természetesen a Vezérlő Géniuszok vezetőjének szerepét vállalt Duális társ A Szentlélek Kegyelmi Energiájának egy szálával maradt összeköttetésben a Teremtő EGY-séggel! Ez az Energia-szál húzódik mindahány Szellemi Gömb, s az azt megfogalmazó Szellem, tehát Föld-Anya közt, biztosítva, hogy a kiáramoltatott Erő mindenkor része maradhasson Szellemi Teljességének. Ezen felül és ezen túl, s ez is természetes, Erő-szálak tartják összeköttetésben Duális társával is, akitől ekként mégsem kellett teljességgel elszakadnia, annál is inkább, mert kettejük 198
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Feladatának egy a lényege. A Föld mindenkori védelme, amely Feladat lényegében addig szól, míg a Föld-test az ellentét hatótávolságában van, hisz akkortól, hogy a Föld mai, a ti Fény-ívetekben megnyilvánuló gömbje (már az Orion Csillagképből) beemeltetik a Szellemi Gömbbe, s azzal együtt a negyedik Fény-körbe, az ellentét ártó ereje nem hatolhat fel, tehát külön, kiemelt védelemre sincs szüksége. S most kérdezhetnétek: miért kellett akkor, hogy a Föld Szelleme a negyedik, s annál magasabb Fénykörökben, s azok mindahány Fény-ívében is megfogalmazza a Föld-test Szellemi Burkát, s az adott szinteken rendelkezésére álló energiák mindösszességéből a bolygótesteket is? Azért, mert lényegét tekintve a Föld attól a pillanattól lett minden szintek Vizsga-bolygójává, amikortól a Föld Szellemének oltalma alá került. Ha csak a negyedik Fénykörtől, s az annál lejjebb lévő Fénytartományokban oltalmazza a Földet, az nem lesz minden egyes szint Vizsgabolygójává. Ezen felül és ezen túl Földanya, mint Szellemi Erő, nem léphetett volna le mindjárt a negyedik Fény-körig. Kellett, hogy ő maga is a fokozatosság elvén haladjon mind lejjebb, megismerve és megérezve, ha magába nem zárva is az egyes szintek energiáját. Amiként mondtam tehát, az egyes szintekkel Föld-Anya folyamatos kapcsolatban maradt, ami azt is jelenti, hogy mindahány, a negyedik Fénykör első Fény-íve fölötti Fény-tartományban lévő Energia-szál energiája is a rendelkezésére áll, s azokból bármikor meríthet, akár a maga számára, akár az általa beburkolt Föld-test, vagy az alááramoltatott energiákba burkolt Föld-képzetek számára, ha az igazán indokolt, s ha azt a MESTER is akként látja helyén valónak és szükségesnek, ahogy ezt fentebb is mondtam. Föld-Anya a negyedik Fénykör első Fény-ívében fogalmazta meg azt az Energia-burkot, amelyet aztán nem is hagyott el. Vagyis akkor már ténylegesen is önmagából, s nem csak kiáramoltatott Energiájából fogalmazta meg a Védő-burkot, amelyhez ekként hozzá van kapcsolódva az az Erő-szál, amely mindahány szinten keresztül húzódik. Ez az Erő-szál nemcsak hogy mindahány szinten létező Valóság, de minden egyes Fény-ívben megnyilvánuló Energia-burokkal egy-egy vékony szál révén maradt meg a Föld Szellemének összeköttetése, hogy az egyes szintek egymástól el legyenek választva, mert hisz a cél az volt, hogy a Föld Szellemével maradjanak összeköttetésben, s nem az, hogy az egyes szinteket kössék össze. Ekként viszont a ti szinteteken, a ti érzékelési tartományotokban megnyilvánuló Föld Szellemi Burkában, azaz magában a Föld Szellemében mindahány magasabb szint energia-szála is benne rezeg, s ennek hatóereje a Föld-testre magára is kihatással volt, és van is, mert az Erő-szálak és a Föld központi magja közt energia-áthúzás révén kapcsolat jöhetett létre a Kozmikus Erőszálak, s a Föld között. Ezek azok a bizonyos Erő-csatornák, amelyeknek a Föld-mélyi és vízmélyi pontjait az Őriző Szellemtestvérek oltalma alá helyezte a Kegyelem Istene. A Föld, amikor egy bizonyos szintet elért a rajta testet vett ember-szellemek sokasága, s maga is megkezdhette az elhagyott Fény-körfelé vezető Útját, már a Felfelé vezető ágban haladva, mindinkább képessé vált az Erő-csatornákon átáramló Energia hasznosítására. Ez az emberszellemek fejlődési ütemére is hatással volt, így a Második emberiség fejlődése lényegesen gyorsabbá vált, mint azt más körülmények közt, más bolygótesten várni lehetett volna. S a fejlődés nem csakis és kizárólag a fizikai értelemben vett fejlődésre vonatkozik, sőt: elsődlegesen nem arra, bárha az „evolúció” folyamata is gyorsabbá lett. De a tudati fejlődésre akartam utalni, amelyet a lelki és Szellemi értelemben vett fejlődés is követett, ha ez olykor nem akként tűnik is számotokra, s éppen azért, mert az ellentét is megsokszorozott erővel igyekszik támadni, hogy megkösse a bolygó egészét, s mindahány Úton járót máig abban a reményben, hogy sikerül az Erő-csatornák közelébe férkőznie. Hogy ez mennyire lehetetlen, azt az eltelt évezredek is bizonyítják. A Föld-test mindahány Erő-csatornáját és minden egyes Energia-kapuját féltőn őrzik azok az Őriző Szellemtestvérek, akik az Úr megbízásából vannak a Föld, és Vízmélyi Energia-bázisokon. Részben, amiként mondtam, Tibet hegységeiben, s a ti Pilisetekben, valamint a Bermudáknál lévő Energia-kapunál, de a Föld-test megszámlálhatatlan pontján is. A Föld-testben lévő energia-háló ugyanis maga is alkalmas arra, hogy az Erő-ívekből bizonyos mennyiségű Energiát vonzzon magához, amiként még ti magatok is alkalmasak vagytok erre, ha már Szellemi Erőiteket megtisztítottátok, mert a pozitív energia spontán módon vonzza magához a hozzá hasonlatos energiát. Ekként ha fizikai testeteket támadja is az ellentét, már képesek lehettek, vagy lehetnétek védekezni a magasabb szintű Kozmikus Erők levonzása révén. A 199
Tandari Éva: Más az Élet III. kötet Föld Szelleme által megfogalmazott Erő-szálak maguk is a Kozmikus Téren haladnak keresztül, s mert hogy testeitek még a Föld színén található alsóbbrendű, tehát fizikaivá sűrűsödött energia-elemekből állnak, nem az ő Szellemi Erejét, hanem az azáltal bevonzott, magasabb rezgésszintű, azaz tisztább Kozmikus Energiákat vonzhatjátok magatokhoz. Egy ideig még legalábbis, aztán a kép meg kell, hogy változzék, éspedig éppen hogy a Nagy Ugrás végett. Akkor ugyanis, amikor a Szellemi Gömb, azaz a Föld Szelleme el kell választódjék a jelenlegi Föld-testtől, legalábbis egy időre, s már azt megelőzően a Föld egyes Energia-kapui bezáródnak: a Föld Szelleme lassan visszavonja a Föld-test felé áramló Erőket, mert magának lesz szüksége azon energiákra, amelyeket addig engedtetett a Föld mélyébe áramoltatni, részben a ti érdeketekben, de részben már a Túlélők érdekében, elősegítve számukra a valóságos Túl, és továbbélést, azt, amit mintha ti már most minden erőtökkel meggátolni igyekeznétek... Nem mondom, hogy konkrétan ti, tehát azok a Testvérek, akik az Úr Útján járnak, vagy igaz Szívükkel Azt keresik: de amiként mondtam, ti még alig is maroknyian vagytok, pedig az Idő, s ezt nem tudom elégszer, és kellő nyomatékkal elmondani, kevésnél is kevesebb... Más az Élet... – mondtuk a legelső kötet elején, s azt hiszem, magatok is látjátok immár, hogy ez valósággal is ekként van. Más, és lényegesen több is az Élet, mint puszta fizikai és tudati lét-állapot, annál is inkább, mert éppen hogy az nem része annak, amit mi a Valóság értelmében, s a Valóság szintjén ÉLETNEK nevezünk. Mert bizony, akként van, amiként az ÚR mondotta, s én e kötet végén az Ő szavaival szeretnék elköszönni tőletek egy kevésnyi időre, kissé tán már a Holnapokra is felkészítve benneteket, hogy az Ő szavai intsenek és vezessenek, oltalmazzanak és bátorítsanak Benneteket drágáim ma, és holnap, és mindenkor: „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.”(Luk. 9.24) „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14.27)
2005. szept. 3-4. Péter „A Névtelen Szellem”
* * *
200
