Tandari Éva. Egyszer volt, hol nem volt

Tandari Éva

Egyszer volt, hol nem volt…

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… … volt egyszer egy ÉG… Kissé tán furcsának találjátok majd e címet, Gyermekeim, hisz amiről szó lesz, egyáltalán nem mese. És mégis: ekként kellett kezdjem: Egyszer volt, hol nem volt… Volt? Volt is, van is, és lesz is, de nem így, külön-külön, mint Múlt, Jelen és Jövő képeihez és képzeteihez kötődő, de a Mindig és Mindenhol és Mindenkor nagyon is tág Világába tartozó Történés, amelynek nincs Kezdete, mert maga a KEZDET, és nincs vége sem, mert maga a KEZDET a VÉG, amely a Kezdet, és ekként VÉG létére sem bírhat az általatok VÉG-nek nevezett állapot jellemzőivel, hisz akkor megbomlana a MOST folyamatos és állandó vonala. De kezdjük talán az elejénél. * Az Örökkévalóság Végtelen Tengerében az Örökkévalóság egy Pillanatában megfogalmazódott VALAMI amire azt mondjuk: LÉT. Ki fogalmazta meg? Mikor fogalmazta meg? Miként? Miért? És KI tulajdonképpen az a Valaki, Aki annak Megfogalmazója volt? Honnan lett, miként lett maga az a VALAKI, aki a LÉTET megfogalmazta? Az Örökkévalóságban megfogalmazódott LÉTET megálmodó, megteremtő VALAKI LÉTÉT ki álmodta meg, ki emelte Valóság szintre? Ezek, s még ezekhez hasonlatos, millió kérdés száll szinte nap mint nap még ma is az ÉG felé. Természetesen nem a felé az Ég felé, amely a fejetek fölött van, mert az, ha hasonló, vagy azonos névvel illetitek is, nem az ÉG, nem az a magasabb rendű értelemben vett ÉG, mint amelyre az ÉG lakói gondolnának…- ha egyáltalán eszükbe jutna gondolkodni e kérdésen. A Valaminek Megálmodója, a Mindenség Ura Maga a Mindenség. Így, ahogy mondom: Ő Maga A Végtelen Mindenség, és Ő Maga az Örökkönvalóság. Az Örökkönvalóság az a LÉT-állapot, amely a Folyamatos MOST állapota. Nem a folyamatos Jelen, mert a szó: Jelen, már eleve magában hordozza mint feltételezést a Múltat és a Jövőt. Az Örökkönvaló Létezésben azonban sem Múlt, sem pedig Jövő nem létezik, tehát sem az Örökkönvaló előtti, sem egy az utáni Lét-pontról nem beszélhetünk, s éppen annak Örökkönvaló volta végett nem, mert a folyamatos, a mindenkor állapotszerű MOST nem bír időbeni kiterjedéssel, nem Időhöz kötött, hisz nem az Időhöz: csak magához a LÉT-hez, mint folyamatos állapothoz mérhető, s az MOST van, de ez a MOST mindenkor volt, és lesz is, hisz mint LÉT: Örökkönvaló. Épp így értelmezhető, és értelmezendő a Végtelen, amelynek szintén nincsenek térbeni határai; ezért a legegyszerűbb Tér-meghatározás illik rá: MINDENHOL. A Mindenség, a Végtelen, mindenkor ITT lévő pont, mindenhol létezik egyszerre, az Időtlen, tehát Örökkönvaló LÉTBEN, mert elválaszthatatlan a LÉT-től, annak ISTENI FOGALMÁTÓL: az Örökkönvalóságtól. Ekként az a Valaki, Aki a LÉTET megálmodta, Maga a Tértől és Időtől, mint objektív Fogalmaktól független, azon felülálló Végtelen és Örökkönvaló LÉT: vagyis maga a LÉT, amely mindenhol és mindenkor egyként, és Állapotszerűen VAN. És mert VAN, mindenkor volt, és lesz is, hiszen a VAN nem feltételezi önnön ellentét-párját, a NINCS fogalmát, mert az nem illeszkedne bele a Végtelen és Örökkönvaló Isteni Fogalomkörbe, amely Fogalomkör a két Tökéletes Isteni Fogalmon kívül: Végtelen, és Örökkönvaló: mást nem tűr meg, mert ami más, már ellenkezik a két Isteni Fogalom magjával, annak benső Lényegével, ekként magával az Istenivel, vagyis Istennel, mert eltér az Örökkönvaló és a Folyamatos Most LÉT-energiájának szintjétől. Ekként nem része a Végtelen Mindenségnek a testet öltés, vagyis a születés, de a halál sem, amiként nem része maga a fizikai értelemben vett Élet sem, mert e kettő: Kezdet és a vég, és a kettő közti, 2

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… mindenkor Múlttal és Jövővel bíró Jelen nem része a Folyamatos Most LÉT-energiájának, ha egy bizonyos szintig, és egy bizonyos értelemben beleilleszthető is abba, de akként csak, amiként egy vágott seb a kézen: csak a seb gyógyulásáig, addig, míg a sebszéleken lévő sejtek közti, korábbi Egész-ségi helyzet vissza nem áll a korábbi Egész-ségi szintre. És mindemellett is, még a beteg, sérült rész, a vágás révén keletkezett rés is beleilleszthető az Egész-séges testbe, mert a vágás szélein lévő sejtek magukban hordják korábbi Egész-ségi állapotuk emlékét. * A Végtelen és Örökkön való LÉT már eleve feltételezi a BÖLCSESSÉGET: hisz ha nem bírna a Bölcsességgel, sem Végtelen, sem pedig Örökkönvaló nem lehetne. De e Bölcsességet másként nem bonthatta ki, csakis Önmagából, és nem élhette meg, csakis Önmaga által, és Önmagában, hisz mint Végtelen LÉT: nem ismert, nem is ismerhetett egy rajta kívüli Lét-állapotot, mert az nem létezik. Ekként azonban a Bölcsesség Teljessége is BENNE VAN mindenkor, BENNE VOLT, és BENNE IS LESZ mindenkor, lévén nem csak Végtelen, de Örökkönvaló is, amely ha egy más Lét-pontról nem vonzhat magához Bölcsességet, NÉKI MAGÁNAK KELL AZT BÍRNIA. S mert Örökkön lévő; Örökkön kellett, és Örökkön kell is ama Bölcsességek teljességével, vagyis összességével bírnia. S nem csak a Bölcsességek mindegyikével kell, hogy bírjon a TEREMTŐ mindenkor: de épp e Bölcsesség révén, amely a Tökéletes TUDÁS, minden lehetséges történés lehetséges változatainak ismerete is megvolt Benne, és ismét csak Örökkön, amely BENNE, mint VÉGTELEN LÉT-ben valaha is bekövetkezik, vagy bekövetkezhet. Így a MOST értelmezése szerint, mert hogy az Örökkönvaló maga a folyamatos MOST állapotban Létezik, minden történés is egy pontban Létezik benne, mint lehetséges változat. De mert ezek mindegyike az Örökkönvalóban, s ekként az Örökkévalóságban érvényes, folyamatos fejlődési állomások, magának az Örökkévalóságnak az egyes fejlődési fázisai az Örökkönvalóban, nem egyes konkrét történésekként vannak jelen, nem mint tényleges, már Valóság szintre emeltetett LÉT-elemek: azok lehetősége, s e lehetőség ismerete az Örökkönvalóban, Akinek puszta LÉTE fogalmazta meg LÉT-állapotát, vagyis az Örökkévalóságot, amelyen belül e LÉT-folyamat végbe megy, amely folyamatnak, mely az Örökkévalóságban, tehát az Isteni LÉT-állapotban, annak teljességében bekövetkezik, vagy bekövetkezhet, Ismerője és tudója, ekként egyedülvaló irányítója is maga az Örökkönvaló, Aki e Lét-állapotot éli akként, hogy benne magában már él, van mindaz, ami az Ő Lét-állapotának teljességében megfogalmazódik vagy megfogalmazódhat, mint Törvényszerű LÉTEZÉSELEM. Ekként a Valaki, aki a LÉTET megfogalmazta, maga a LÉT: amely mindenkor, mindörökkön való, és Végtelen. Nem LETT a szó általatok vett értelmében: Önmagában létezett, Önmagából fogalmazódva meg. Amiként a Fény mindahány eleme is létezik a legsötétebb sötétségben is, amely sötétség valójában (és a Valóságban) nem létezik, csak a benne lévő FÉNY-elemek még nem álltak össze, hogy FÉNY-nyé legyenek, megszüntetve a sötétséget, amely a FÉNY elemeiből áll, de azoknak önnön FÉNYtulajdonságuktól eltérő rendeződése révén egy bizonyos látszólagos lét-elemként hat. Ekként azonban a sötétség maga mégsem létezik, mert a FÉNYBŐL, annak még összerendezetlen elemeiből fogalmazódott meg: vagyis maga is a FÉNY része, amely FÉNY még elemi szinten, a rendezetlenség állapotában van: de már VAN, mert elemei léte révén nem lehet nem léteznie. Ekként viszont nincs a sötétség, ha olybá tűnik is a szem, s a szemen belül a Fény-felbontásra csak mérsékelten, csak egy bizonyos szintig alkalmas retinahártya számára, s így a látóidegek révén átközvetítve a Tudat számára is. A NEMLÉT is a LÉT elemeiből áll, azok kaotikus zavarából: ezért nem része a LÉT-nek a születés sem, és a halál, mert mindkettő már eleve feltételezi egymást, nem feltételezi viszont az Örök és Végtelen LÉT-et, mert annak nincs, a születésnek és a halálnak pedig már van IDŐ-kerete, vagyis nem kötődik kezdethez és véghez, míg a születés valaminek a kezdete, a halál pedig valaminek a vége… …– és másvalaminek a folytatása, éspedig a folyamatos MOST-ban való LÉT-nek a folytatása. Ekként van, hogy amennyire nem tartozik bele a Végtelen és Örök MOST-ba a születés és a halál, mégis bele illeszthető valamiképp, mert e két történés közti idő-vallum, tehát egy-egy „Élet-út” után a LÉT folytatódik, amelynek a születés és a halál közti idő csak mintha egy pillanatnyi szünete volna. S még az sem teljességében, mert csak a LÉT által megfogalmazott és EGY-ségbe rendezett LÉT-elemekből a 3

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… LÉTEZÉS TESTÉBE emeltetett Létező: vagyis a Szellem a LÉTEN túli, vagy inkább a LÉT alatti álma; amely álom, mint lehetséges Történés-elem már megvolt, ismert és tudott volt a Teremtő előtt. – Egyszer volt, hol nem volt…? — Volt, és mégsem volt, mert a szó csak a múlt időt jelzi, s ekként nem teljesen helytálló, amiként a „hol” szócska sem, mert az is feltételez valamely konkrétan megfogalmazható, megmutatható pontot: itt ott-amott-valahol: s a Végtelen és Örökkönvaló Teremtő a Mindenkor és mindenütt JELENVALÓ BÖLCS SZERETET-ERŐ. Az ŐS TUDAT, ha úgy tetszik, Amelyben benne VAN minden és mindenki, s még e mindennek és mindenkinek is az elemi megnyilvánulási formája, mert mindaz is, ami VAN, az ŐS TUDAT része. A TEREMTŐ, mint Teremtő ŐS TUDAT jelen VAN öröktől – Önmagában önmaga számára, és jelen VAN öröktől e TUDÁS tudati képe is: tehát az ŐS TUDÁS tudta önmagáról mindenkor, hogy VAN, amiként azt is tudta, hogy TUDJA ezt, és ezzel egyidejűleg mindent. Tudja, és tudta mindenkor, mert a Tökéletes Ős-bölcsesség, és annak kiteljesedése, amelynek nem volt szüksége a fokozatos és folyamatos TUDATOSODÁSRA, hisz a TUDAT, mint TUDAT: nem tudatosodik, hisz már eleve Ő MAGA A TUDAT, AMELY A TUDÁS ÖSSZESSÉGÉVEL BÍR. A TUDAT Önmagáról megfogalmazott, és Önmagában kinyilvánított Mindenség-képe az, ami maga a Teremtettség, és a TUDAT önmagáról, önnön TUDAT-LÉTÉRŐL megfogalmazott első GONDOLATA, amely épp úgy Örökkönvaló, mert a Teremtő Örökkön tudatában volt önnön LÉT-voltának: a FIÚ, AKI a Teremtőben örökkön lévő ÖN-LÉT-KÉP. A TUDAT önmagában tudja Önmagát, vagyis Tudja a FIÚT, AKI mint TUDATI KÉP; Örökkön ÉLT és ÉL a Teremtőben, mint ÖN-LÉT-KÉP: e Képet nevezte NEVÉN a Teremtő, amikor megállapította Önmagáról - Önmagában: VAGYOK. A SZÓ, az IGE a SZÓ Kimondásának ereje révén, a GONDOLATTAL egyazon értékű, de más rezgéshullámon megnyilvánuló ERŐVÉ vált, így a TÖKÉLETES GONDOLAT MEGKETTŐZŐDÖTT, és Önmagával - Önmagában rezgett együtt. E tökéletes harmónia az ŐS SZÓ az OHM, amelynek EREJE már a két, egymás felé irányuló GONDOLAT-ban, annak rezgésharmóniájában és rezgésharmóniájából egy harmadik rezgés-hullám fogalmazódott meg, amely magában foglalta az Első, tehát a TUDAT, a LÉT ÖN-LÉT-KÉPÉNEK, vagyis a teremtő Önmagáról megfogalmazott Gondolatának rezgését, és magában foglalja a már kimondott, kinyilvánított GONDOLAT, vagyis a SZÓ, az IGE rezgését is: egy újabb, tökéletesen harmonizáló rezgés-képben nyilvánulva meg, kifejezve a GONDOLAT és a kimondott GONDOLAT, vagyis a SZÓ közti, tökéletes HARMÓNIÁT, amely Harmónia, mint Tökéletes Értelmi érzelmi ENERGIA: Örökkön áramlott egymás felé. Nem kiegészítve, és nem megtámogatva egymást, mert hisz egyiknek sem volt szüksége megerősítésre: TÖKÉLETES EGÉSZ volt a KETTŐ, mert TÖKÉLETES EGÉSZ VOLT AZ EGY: Ezt a KÉT TÖKÉLETESSÉGET tükrözi vissza a HÁROM, amely maga is TÖKÉLETES: ekként EGY lesz a KETTŐVEL, és HÁROM a KETTŐBŐL. * A GONDOLAT tehát Önmagában hatványozódott, és hatványozódik tovább Öröktől anélkül, hogy hatványozódna, hisz Ő maga kezdettől a legmagasabb fokú „hatvány hatványa”. A két, egymás felé áramló Tökéletes ERŐ középpontjában, az EGGYÉ lett KETTŐ (ha úgy tetszik) SZÍVÉBEN fogalmazódott meg, és emelkedett LÉT-be tehát a HÁROM, vagyis az ATYA és a FIÚ közti TÖKÉLETES SZERETET, amely az Egy és a KETTŐ egymás felé áramló Szeretet-energiájának centrikus pontján nyilvánult meg. A HÁROM energiája, amely az EGY és a KETTŐ energiájának egymásra hatásából keletkezett, ismét egy harmadik rezgésszinten nyilvánult meg: ez a rezgésszint az Egy és a Kettő energiáinak teljessége, az Atya és a Fiú Szeretete; a Szentlélek, amely a hozzá érkezett Szeretet-energiát tovább áramoltatta az Atyától a Fiúig, és a Fiútól az Atyáig, de áramoltatta Feléjük a Benne, mint megnyilvánult, tehát LÉT szintre emelkedett Harmadik Isteni Személyben rezgő Szeretetenergiát is. 4

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Egyként áramlott, és áramlik Örökkön úgy az EGY felől a KETTŐ, mint a KETTŐ felől az EGY felé, de az Egy és a Kettő középpontjából, tehát a Háromból is az Egy és a Kettő felé, valamint az EGY-ségben lévő három Isten-személyből a Végtelen és Örök Mindenségbe a BÖLCS SZERETET EREJE: amely a TEREMTŐ ERŐ. A Teremtő és a Fiú közti Szeretet révén, az egymás felé áramoltatott Szeretet-energia központi magjában tehát az EGGYÉ lett BÖLCS SZERETET Energia-áramából megfogalmazódott Szentlélek szintén azonos rezgésszintű, Tökéletes Energiája fogalmazódott meg, amely nem csak megfogalmazódott, de az Atya és a Fiú Energiájával egyesülve szüntelen megfogalmazódásban és kiáramlásban van, mert a Szeretet Energiája is szüntelen áramlik a Teremtő, a Fiú, és a Szentlélek között. Ekként természetesen mindhárom ISTEN-Személy Teremtő Erő-eleme jelen van a Mindenségben. A Végtelenben áramló Erőkből, amelyek a Teremtő FIÚ-ISTEN Létbehívó, az ATYA Létbe emelő, és a Szentlélek Létben tartó ERŐI, ezeknek a Mindenségben áramló Teremtő Erő-elemeiből egyként merítve emelte ki a FIÚ Isten a Teremtő Gondolat: a LEGYEN révén a Teremtő Energia elemeket, és fogalmazta meg azokat, mint lehetséges LÉT-lényeket. E kicsiny LÉT-lények mindegyike a három Teremtő Erőt kellett bírja önmagában, hogy tökéletes másaivá legyenek ekként a Teremtő EGY-ségnek. A FIÚ-ISTEN az Akarat Teremő Ereje révén az ATYA elé tárta e kis Embrió-szellemeket, s azokat az ATYA emelte létbe, s töltötte be a Szentlélek Megtartó Erejével, megtartván azokat „megfogalmazódottsági” állapotukban, amely nélkül visszahullottak volna a korábbi pontra, ahol továbbra is mint Teremtő Elemek: léteztek volna, egy alsóbbrendű Isteni LÉT-állapotban. A FIÚ által a Teremtő Gondolat révén megfogalmazott LÉT-lényeket a Teremtő Akarat erejével emelte az Atya elé, Aki a Teremtő Bölcsesség ereje által töltötte be azokat Lélekkel, mindegyikbe a Szentlélek egy-egy Élő, Teremtő Szeretet-sugarát áramoltatva, amelyet a Lélek áramoltatott az Atya és a Fiú felé. Ekként az Atya, Fiú és a Szentlélek egyként cselekvő, aktív részesei a Teremtésnek mindörökkön. * A Szellem tehát a Teremtő Bölcsesség, a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet erejéből, azok tökéletes tisztaságú elemeiből fogalmazódott meg, aztán ugyanazon ERŐK által lépett LÉT-be is, hogy a kapott, Tökéletes Teremtő Elemeket mind magasabb szintű Teremtő Erőkké növelje önmagában, a Végtelen Mindenség Erejéből merítve ehhez az energiát. Az Atya által betöltött és LÉT-be, de már a Tudatosodás, és a Tökéletesedés (vagy inkább a Tökéletesség) mind magasabb fokon való elérésének, betöltésének képességével a magasabb szintű LÉT-be emelt LÉT-lények ekként Szellem-gyermekekké lettek, akik az Atya, a Fiú, és a Szentlélek Szeretet-energiájával; vagyis a saját Szellemi “testeiket” is adó energiákkal töltekeztek, mindenkor annyi energiát vonzhatva magukhoz, amennyire növekedésükhöz szükséges volt. Az ATYA, mint minden ŐS-Bölcsesség hordozója és annak birtokosa, Öröktől rendelkezésére adta a FIÚ-ISTEN-NEK a Teremtő Jogot és Hatalmat, mert a Benne öröktől létező ÖN-KÉP-MÁS, vagyis a FIÚ maga is Öröktől hordozója és birtokosa az Atyában mindahány ŐS-bölcsességnek, s még az Atya Teremtő Akaratának is birtokosa, amely Akarat volt az alapja az ÖN-KÉP-MÁS EGY-ségében is különvaló megfogalmazódásának, amiként ez az Akarat; de már az Atyában és a Fiúban egyként megnyilvánuló Akarat volt az alapja a Szeretet Szent Lelke megfogalmazódásának is. Ekként természetes, hogy a kicsiny Lét-lények: vagyis az Elsőd teremtettségű Szellemlények létét is a Fiú Létbehívó, az Atya Létbeemelő, és a Szentlélek Létben tartó, Bölcs Akarata adta. A Végtelen Mindenségben is e három Teremtő Isteni Energia áramlik, ekként a Szellem-gyermekek “teste” is ezen elemekből épült fel. S mert hogy e három Teremtő Energiával lettek is létbe hívva és betöltve, már megteremttetésük jogán bírtak azon képességgel, hogy e három Teremtő Elemet, tehát a Teremtő Akaratot, a Teremtő Bölcsességet és a Teremtő Szeretetet mind magasabb és magasabb fokon legyenek képesek megélni. * Amiként már korábban is mondtam, a Teremtettség kicsiny Szellem-gyermekei maguk választhattak a végtelen számú, lehetséges ÚT között. No, nem azonnal: hosszú fejlődési folyamaton kellett ahhoz 5

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… túljussanak, míg elérték azt a fejlettségi szintet, amikor már ténylegesen is éretté lettek a választásra. Addig egyként nevelődtek, tehát a kicsinyek számára még egyetlen lehetséges Úton maradtak, s a Fiú Isten által alááramoltatott inspirációkra hagyatkozva fejlődtek, s emelkedtek mind magasabb és magasabb Tudatosodási, Tökéletesedettségi szintre. Az is természetes, hogy ezen inspirációkat nem közvetlenül áramoltatta alá számukra a FIÚ, hisz a mérhetetlen ERŐ mindenestől kiégette volna a kis Szellemgyermekek gyengécske energia-testét. Amire fejlődésükhöz, növekedésükhöz szükségük volt, a Mennyei Tudattárba közvetítette le a FIÚ ISTEN, s a kicsinyek már abból vonták azt magukhoz, ki-ki azt a Bölcsesség-elemet, amelynek bevonzásához már kellő fejlettségi szinttel bírt. * A Mennyei Tudattárban lényegében minden megtalálható, és minden együtt van, amire a Szellem-világ lakóinak szükségük van, vagy lehet, hisz az is, amiként a Teremtő Tudattár „kötetei”, azokon a bizonyos „Akasa-lemezeken” vannak rögzítve, amelyeket persze már csak az emberi Tudat végett kellett ekként megnevezzünk, mert másképp nehéz lett volna megmagyarázni a különböző rezgésszinten lévő Bölcsességek egy ponton való elhelyezkedését. A Mennyei Tudattárban lévő Bölcsességek természetesen nem érik, nem is érhetik el a TEREMTŐ TUDATTÁRBAN lévő ŐS-BÖLCSESSÉGEK rezgésfokát, de még a meglévő Bölcsességek is elzártan maradnak, ha a Szellem fejlettsége még nem elégséges azok kibontásához, befogadásához és használatához. Csak amikor egy-egy Bölcsességi elemet már a gyakorlatban is visszaigazolhatóan bír a Szellem, tehát már a megvalósulás szintjére emelt; nyílik ki számára a következő Bölcsességi szint. Vagyis csak akkor emelkedik ő maga egy rezgéskörrel magasabbra, ahol már módja, joga, sőt: feladata is lesz a magasabb szintű ismeretelem levonzása, megismerése, befogadása és használata. * A Szellem-testvérek tehát egy Úton haladtak, de egyikük valamivel gyorsabban haladt, a másikuk lassabban: benső rezgésük adta hajlandóságuk szerint bontva ki, és építve be Szellemi Ön-valójukba a Fiú által leközvetített (vagyis megjelölt, s a Mennyei Tudattárból magukhoz vonzott) Bölcsesség-elemeket. Ez a benső hajlandóság mindegyiküknél más és más volt, s ez nem is lehetett volna másként, hisz a Végtelen Mindenségben lévő Teremtő Energia-elemek mindegyike is más és más rezgéssel bír, s azok egymással ötvözve, tehát egy-egy hármas Szellemi Egységbe rendeződve egymásra is más és más hatással voltak. Ekként minden egyes Szellem-gyermek rezgésszintje, s még annak rezgés-árnyalata is más és más lett, összetéveszthetetlenné téve az egymás mellett lévő, de ezen EGY-ségükben is mindenkor egymástól különálló Szellemi egyedeket. Ezen Rezgések adták aztán az egyes Szellem-gyermekek neveit is, hisz amiként a Teremtő Egység Erejének megfogalmazódott a maga (nem földi értelemben vett) szava, az OHM, amely a Végtelen Mindenségben rezeg, akként álltak össze a Szellem-gyermekek rezgésének hangjai is, spontán módon kiadván azok neveit. (E nevekre utal az Evangélium is, amikor azon kis fehér kövecskéket említi: „Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja.” (Jel. 2.17) Enni adok az „elrejtett mannából”: vagyis azon Tanításokat teszi értetté számára a Lélek, amelyek rejtve vannak azok elől, akik vesztesek maradnak az ellentéttel vívott, vívandó küzdelemben, és rejtve is maradnak mindaddig, míg győzedelmeskedni nem tudnak az ellentét, és minden ő csatlósa és szolgája: tehát mindahány negatív késztetés és kísértés fölött. A megmutatott Bölcsességek révén azok, akik annak birtokosaivá lehetnek, könnyebben emelkedhetnek vissza az elhagyott EGY-ségbe, vagyis önnön Szellemi Valójukba, mint onnan kiáramoltatott Gondolat, hogy ekként már ismét mint Szellem-lények: létezzenek a Mindenségben. Ismét, s már Mindörökkön, bár már más Nevekkel bírva, mint annak előtte. A mélységből ismételten visszavont Gondolat révén ugyanis a mélység felé elindult Szellem rezgése megváltozik. Az új rezgés azonban már nem adja ki azon hang-képet, amely a Szellem korábbi nevéhez illeszthető volt. 6

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… (Ez az egyik jelentése az idézetnek, de persze van egy másik is, amely viszont már ténylegesen is arra a névre vonatkozik, amelyet csak az fog ismerni, aki kapja, mert ezt a kis „fehér követ”; ezt az emlékezetmagot a Szellem önmagában, Szellemi Tudatában fogja őrizni, az általa kiáramoltatott Gondolatból megfogalmazódott Mélység-kép, vagyis az ÉN által megtett Út emlék-lenyomatával, s ha ismét a hibás Út felé indulna, a benső név maga fogja őt megszólítani, emlékezetébe idézve a bukást, az eltávolodást, s mind, a mélység szenvedéseit és a Visszatérést. Ezeket természetesen csak mint történések és érzések nélküli, tehát nem konkretizált tényeket villantja fel előtte, mint valami mementóul szolgáló címszavakat. Ha ez hatástalan, az ismételten tévútra induló Szellem (s itt már ne csak a Visszatért, de mindahány Szellemet értsd, vagyis még azokat, akik még eztán emeltetnek a LÉT szintjére) meg kell ismerkedjék az egykor volt történések egy-egy részletével is, amelyek a Teremtő Tudattárban vannak, s csak ilyen esetekre közvetíti le azok egy kicsiny töredékét a Mennyei Tudattár felé a Teremtő EGY-ség (s még ekkor sem mint konkrétan az egyes Szellemi egyedekre vonatkozó, csak mint általánosságban vehető, mint mindahány Szellemi Egyedtől független történésekkel, amelyek egykor valamely pontján a Végtelennek megtörténtek eggyel, vagy többel a végtelen számú Teremtmények közül), hogy a tévútra induló beazonosíthassa magában a történést: ez már volt, nem volt helyén való, mert nem illeszkedett bele a Törvénybe, tehát szükségtelen és értelmetlen is volna megismételni, vagy akár csak meg is kísérelni azzal a gondolattal: „majd én tudni fogom”… Mert ez tényleg ekként van: értelmetlen, sőt végzetes döntés volna, mert másodszorra nincs, mert nem lehet Visszatérés. Krisztus, a FIÚ-ISTEN egyetlen egyszer nyilvánult meg valamely Mélységtartományban, hogy Megváltójává legyen mindahány mélységbe hullott Teremtménynek. S amiként a Megváltás egyszeri és megismételhetetlen, az kell legyen a bukás is: s ha valamely Szellem ismételten, már a teljes és tökéletes Teremtettség szintű EGY-ségállapot újbóli megfogalmazódását követően mégis útnak indulna, már a legalsó Mennyei Szint után Teremtő Elemmé válna, olyan Teremtő Energia elemekké, amelyből majd egy későbbi LÉT-ponton ismételten megfogalmazódik egy-egy Szellem-gyermek, s annak, hogy ismételten ugyanaz a három Teremtő Elem kerüljön együvé, kimondhatatlanul kicsi a valószínűség-százaléka, kifejezhetetlenül kicsi még a ti számokhoz szokott világotokban is.) Most közbe kell szúrjak még valamit, hogy e fentebbi, kiemelt mondatot is tökéletesen értetté tegyem. Korábban ugyanis már szóltam arról, hogy a Bukás-történet három, egymást követő esetben megismétlődött. Elsőként azon Elsődök esetében, akik az Orion csillagképben megfogalmazódott Föld lakói voltak. Másodszorra és harmadszorra, szinte egyazon időben buktak el a Naniviei papok és Szellemi vezetők, és a másodteremtettség azon Szellem-lényei, akik közül sokan ma is a Föld, de már a korábbinál mélyebb szférikus szinten lévő Föld lakói. E három, egymást követő bukás lényegét tekintve egy volt: az Első, és a második Teremtettség Szellem-lényeinek bukása, amely maga sem egy hirtelen bekövetkezett történés, hanem egy egybefüggő folyamat volt, amelynek során az Elsődök, s az őket követő (bár nem az ő példájukon, hanem a maguk hibás döntését követve elindult!) Szellem-lényei elsőként érték el a mélység azon fokát, amelynél lejjebb már nem ereszkedhettek, beleértve természetesen az eltávolodásnak, mint Szellemi cselekedetnek elsődleges megfogalmazóját, Satanát is. S épp mert hogy ő maga elérte a mélység legvégső, még elérhető pontját, kellett számára, s ekként mindahány mélységbe hullott Szellem számára megálljt parancsoljon a Kegyelem Istene, Aki Önnön FIÚ-ISTEN képében és Isten-Személyében indult el, hogy Megváltójává legyen mindazoknak, akik a mélység felé indultak. A bukás-történet ekként egyszeri volt, még ha tagolódott is, hisz nem egyszerre, de csak egyszer indulhatott el a mélység felé mindahány Szellem, amiként Egyszer indult el értük a Megváltó Fiú Isten is. De a Kegyelem Energiája már az Ő Útját is három, egyenként is felmérhetetlenül fontos részre osztotta: a Testet öltés, a Kereszt-áldozat és a Feltámadás egyként hatalmas Csodájára, amely mégis Egyetlen és mindörökkön megismételhetetlen. (A hármas EGY-ség szimbóluma és szerepe ekként tulajdonképpen a Teremtettség mindahány Szellemének Történetében, s e történetek minden egyes mozzanatában is, ekként a bukás történetében, majd a Megváltói Cselekedetben is végig figyelemmel kísérhető. Lesz még alkalmatok rá, hogy ezt magatok is megfigyeljétek, s még más, a Fent Világának Benső Titkaira utaló jegyeket is, amelyek mindmind egy-egy Ígéret, egy JEL volt, és marad is mindaddig, míg az utolsó egy is vissza nem tér.) *

7

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt…

A Szellem-gyermekek tehát, amiként mondtam, egy ideig együtt, egyetlen Úton haladtak, és a Fiú-Isten alááramoltatott instrukcióit követve fejlődtek. Ezen instrukciókban, ezek magukhoz vonzott elemeiben mindenkor a Szellem-gyermekek fejlettségi fokának megfelelő rezgésszintű Bölcsességi elemek voltak, és kezdetben még az ezek elfogadásához, majd ezek kibontásához, és megvalósításához szükséges akarati energiákat is alááramoltatta számukra a FIÚ-ISTEN, hogy annak segítségével megtanulják a Pozitív Akaratot magukban kibontani, s használni is. A harmadik Teremtő ERŐ, a Szeretet energiája, mint a Mindenségben folyamatosan áramló Lélek-Energia: szüntelen rendelkezésükre állt a kicsinyeknek, hisz az éltette és táplálta Szellemi testeiket. Azt, hogy táplálta, akként kell értelmezzétek, hogy az első Lét-időben, tehát még a Szellem „embrionális” állapotában a Mennyei Világ-lélek tartotta az optimális, alig egy fokkal megemelt szinten az Elemi Szellemek mindegyikének rezgésszintjét. A Bébi Szellem már egy bizonyos fokig kellett hogy tudja használja az akarati Energiát, de még csak olyan fokon, hogy be kellett akarnia fogadni Szellemtestébe a Szeretet Szent Lelkének Energiáját. A Szellem-gyermek, és később a Szellem lény már mind magasabb és magasabb fokon kellett tudja használni az akarati Erőt, hisz mind több és több Szeretet-energia kellett beépüljön Szellemi Testébe ahhoz, hogy fejlődése folyamatos legyen. Ahhoz viszont, hogy a magasabb szintű akarati Energiákat is használhassa, a megfelelő szintű Bölcsességgel is bírnia kellett, ahhoz viszont megfelelő rezgésszinten kellett tartsa, vagy már a következő, egy fokkal magasabb rezgésszintre kellett emelje testét a folyamatosan magához vonzott és magába zárt Szeretet energia: egyik függött tehát a másiktól, a másik a harmadiktól, a harmadik az elsőtől: vagyis mindegyik mindegyiktől. Ahogy mondtam, a Szellem gyermekek fejlődése, annak egy bizonyos fokától már nem volt teljességgel egyforma ütemű. Volt, aki gyorsabban haladt, és volt, aki álmodozó hajlandóságánál fogva lassabban. Később az előbbiek lettek az utóbbiak vezetői, vagy ha úgy tetszik: Oktatói, s ezzel megkezdődött a Mindenség Mennyei Szintekre való tagolódása, vagyis kezdtek kialakulni az egymástól eltérő rezgésmagasságú Szférák. Ez ugyan kezdetben nem volt olyan sokrétű, mint a jelenlegi formájában, tehát még nem fogalmazódott meg a hét Mennyei szféra, sem azok hét-hét dimenziója: még kezdetben mindössze a három, egymást követő szint létezett: a Bébi-szellemek, a kicsinyek, tehát a kis Szellem-gyermekek, és a Szellem-lények szintjei, s még az egyes szintek közti eltérés sem volt jelentős, hisz az Első teremtettségű Szellemek is épp csak elindultak fejlődési, tehát Tudatosodási Útjukon. Vagyis még nem Tökéletesedési: még csak a Tudatosodási szinteket érték el, ki lassabban, ki gyorsabban, s akkor már csak a gyorsabb haladásra képesek kapták közvetlenül a FIÚ-Istentől az instrukciókat. De már nem csak a saját haladásukat biztosító instrukciókat vonzották le a Mennyei Tudattárból a FIÚ-Istentől kapott vezetés szerint, hanem a náluk kisebbek vezetését segítő instrukciókat is, hisz még ők maguk is meg kellett tanuljanak tanítani. Vagyis a FIÚ- Isten, miközben őket vezette, mindenkor tudtukra adta: mi az, amit a magukhoz vonzott Tudás-elemekből leáramoltathatnak kisebb Szellem-testvéreik felé, mi az, amit azoknak is maguknak kell tudniuk elérni és magukhoz vonzani, és mely Bölcsesség-elem az, amit a magasabb szintre értek még csak maguk kell tudjanak használni. Azokat aztán már egy későbbi ponton adhatták tovább, amikor a kisebbek is elértek egy bizonyos Tudatosodottsági fokozatot, miközben ők maguk már ismét magasabb szintű Bölcsességelemek Tudóivá és használóivá lehettek. * A Szellemek, már kilépve a Szellem-gyermekre jellemző rezgés-síkról, sokkal inkább eltérő rezgésenergiával bírtak, mint korábban, mert az egyénenként változó rezgések is felerősödtek, s ezek egymásrahatása még inkább kiemelte az EGY-ségen belül is az egyes Szellemlények individuális jellegét, egyéni sajátosságaikat. Ekként az egymáshoz hasonló rezgéssel bírók alkottak egy-egy Szellem-csoportot, vagyis már kiemelkedhettek a Szellem-családból, és más és más Szellemi Csoportokba illeszkedtek bele, ha el nem is szakadtak a maguk Szellemi Családjaitól, hisz a Létbe emelő, Létbe hívó és a Létben tartó Energia-együttes, első erejének a csakis arra a Szellemcsaládra jellemző Rezgése mindenkor megmaradt, s megmarad bennük, ha úgy tetszik: szülőik Szellem-lenyomatát örökítve a saját Szellemi Valójukba, s ez 8

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… az egy Szellem-családhoz tartozóknál még akkor is összekötő kapocs maradt, és marad is mindenkor, ha egyikük idővel gyorsabb fejlődése révén magasabb szintet ért el, s a másikuk lemaradt valamiért. Természetesen a lemaradottak sem gyengeségük végett maradtak le, hisz a Tökéletes Teremtő Elemekből LÉT-be emelt Szellem nem volt, és nem is lesz, mert nem lehetne gyenge. De az álmodozóbb természetű Szellem-gyermek hosszabban időzött egy-egy ponton, aztán persze nem egyszer utolérte előtte haladó Testvéreit, bár az csak ritkán fordult elő, hogy le is hagyta volna azokat, hisz benső, vagyis Szellemi Természete nem változott, s ha ismét megállította valamely Bölcsesség, s az annak révén birtokául jutó ismeret, ismét lelassította haladását, hogy alaposabban kibontsa magának a Szellemi Tudatát érdeklő kérdést, mielőtt tovább halad. Igaz: ezek a leállások és lemaradások inkább a Szellemgyermekek rezgésszintjéről kiemelkedettek, tehát már Szellemlénynek számító Teremtményeknél voltak gyakoriak, akik (mint egy korábbi munkánkban mondtam, sőt: meg is mutattam) már maguk is megfogalmazhatták a maguk kicsinyded Világ-képeit, amelyeket azonban még ismételten fel is bontottak, hogy annak energiáját ismét magukhoz vonzzák. Volt, aki épp csak megfogalmazta a maga kis Világképét, majd hogy konstatálta: képes bánni a Teremtő Erővel azon a fokon, mindjárt fel is bontotta e kis Világ-képet, és folytatta Útját, már új Bölcsességet igyekezve megismerni, megérteni és betölteni. De volt, és nem is egy, aki hosszan elidőzött a maga kis Világánál, vagy akár Világában, s azon igyekezett, hogy mind szebbre formálja azt. Gyakran valóságos kis Szellemi ékköveket építettek fel ekként, s addig időztek benne, míg be nem teltek azon szépségekkel, amelyeket megfogalmaztak. Aztán persze még ők is fel kellett bontsák őket, de nem egyszer ismételten is felépítették, már többek gyönyörűségére: s akkor többen időztek el egy-egy ilyen kis Mennyei Ékkő mellett, vagyis többen is félbeszakították Útjukat, tudván: mindenképp elérnek Oda, ahová az előttük haladók, s ha lassabban, hát lassabban. Minthogy sem Idő, sem pedig (az általatok feltalált) „versenyszellem” nem volt ismert számukra, nem volt fontossága a lassúbb, vagy gyorsabb haladásnak sem, amiként ma sincs. Minden Teremtett Szellem a saját benső érzete szerint halad, vagy áll meg egy időre, hogy aztán ismét tovább induljon. (Ti magatok sem tudjátok megsürgetni gyermekeitek fejlődését, s ha olykor a gyermek rákényszerül is, hogy időnek előtte “felnőtté” váljon: csak kényszer az, amely egy ponton mindenképp visszahat, s a kényszer még mint fogalom sincs jelen a Mennyei Szinteken.) * Az Atya tehát kiárasztotta Önmagát - Önmagában, kimondva a SZÓT: VAGYOK, s az ÖN-EGYSÉGben különváltan rezegni kezdő IGE ekként egy másik IGÉVÉ lett: VAN. A VAN is megfogalmazta a SZÓT: LEGYEN: és ezt a Szót, az ennek Ereje révén kiemelkedett Teremtő Elemeket az Atya a kettejük Szeretetéből létbe lépett Lélek Erejével tartotta meg a LEGYEN szintjén, és Lett a Teremtettség első Szellem-csoportja. A két, egymást követő SZÓ: VAGYOK, és a VAN, valamint e kettőből megfogalmazódott Harmadik; az ŐS-EGYSÉG megfogalmazódása. Az ezt követő Első Teremtő SZÓ: a LEGYEN a Teremtés Kezdete: amely nem kezdete annak mégsem, mert mint lehetséges történés, már Örökkön megvolt az Atyában! Megvolt, mint a Teremtő Bölcsesség, a Teremtő Akarat, mint Teremtő Szeretet Teremtő Cselekedete, amiként megvan mindörökkön, s éppen az imént említett Isteni TUDATTÁRBAN: vagyis magában az Isteni BÖLCSESSÉGBEN. Amiként meg volt, és meg van örökkön mindahány lehetséges ÚT, és mindahány történései is azon Utaknak. ÚT ugyanis a Végtelen Valóság Világában számtalan, sőt: végtelen számú lehet, hisz végtelen számú azon Szellem-lények száma is, akik ezen Utakat járhatják. De mindahány ÚT-nak EGYETLEN IRÁNYA lehet, éspedig a Tökéletesedés mind magasabb szintje felé mutató irány. Ami ettől bárha csak jottányit is eltér, már nem lehet a Tökéletes Isten Tökéletes része sem, mert csak a Tökéletes felé haladó képes fejlődni, vagyis a Tökéletesedés mind magasabb és magasabb pontjára emelkedni. Az Utak épp úgy a Végtelen Mindenségben, tehát a Teremtő EGY-ség teljességében fogalmazódnak meg, amiként azon Szellem-lények, akik azokat az Utakat megfogalmazzák. Mert bár a Teremtő ŐSBölcsesség számára tudott mindahány lehetséges ÚT, a Teremtmény szabad akaratán múlik: melyiket, és miképpen fogalmazza meg önmaga számára.

9

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… S most azt mondhatnátok: hisz akkor kötött, mert keretek közé zárt a Szabad Akarat is, hisz a Szellem, a Teremtmény csak a Teremtő EGY-ség által már Öröktől ismert Utak közül választhat. S mert ezt ténylegesen is mondják közületek, és nem is kevesen, megismétlem: a lehetséges Utak száma épp úgy Végtelen, amiként Végtelen maga a Mindenség is. Az Ős-Bölcsességű TEREMTŐ EGY-ség előtt az Utak mindegyikének mindahány megfogalmazási formája, s a már megfogalmazott Utak mindahány történése tudott: de hogy melyik Szellem melyik Lehetséges Utat fogja megfogalmazni önmaga számára, az a Szellem Szabad Akaratán múlik: és azzal, hogy megfogalmazza, emeli lényegében a Valóság szintjére az addig még csak fikcióként, lehetőségként létező Utat. Valahogy úgy képzeljétek ezt el, mintha egy káprázatos szivárvány előtt állnának a Szellemek, egy olyan szivárvány előtt, amelyben nem csak mindahány szín, de még azok mindahány lehetséges színárnyalata is jelen van. E színek és azok minden színárnyalata mást és mást ad, és ezek még menet közben is ötvözhetőek más és más színekkel vagy színárnyalatokkal: aki választ a színek, és azok árnyalatai közt, tudatában van a Színek Törvényének, és annak is: mely színt melyik más színnel keverheti ahhoz, hogy abból egy új színt kapjon. A Szivárvány, amelyben e színek és színárnyalatok vannak, természetesen tudatában van annak: milyen színek és színárnyalatok vannak benne, amiként annak is tudatában van, hogy azok a színek hogyan és miként ötvözhetőek egy új színné: de aki a Szivárvány előtt áll, maga választ a színek közül. A Szivárvány akkor tudni fogja: hová, merre vezet a színt kiválasztó Szellem útja, amiként tudja azt is: mely másik színnel ötvözve milyenné válik a szín, miként és milyen mértékben tér el attól a színtől vagy színárnyalattól, amelyet eredetileg kiválasztott magának az adott Szellem, és milyen színnel vagy színekkel kell a kapott színt ismételten kevernie, ha vissza akarja kapni az eredetileg választott színt. Ekként ismeri a Teremtő EGY-ség, vagyis maga Isten mindahány, lehetséges Utat, és ismeri azok minden egyes változatát is, vagyis tudja, hová, merre vezetnek az egyes Utak és/vagy tévutak, amiként tudja azt is: mely döntés milyen változást eredményezhet az adott lehetséges Útban. Ekként mindahány téves döntést is ismeri, és a lehetséges irányok minden buktatóját, és tudja azt is: mely irány lesz téves, és melyik lesz, vagy lehet az, amely az egyetlen kiutat jelentheti a téves irányba elindult Szellem számára, hogy az visszatalálhasson a helyes irányt adó Útra. De mert mindenképp kezükbe akarta adni a Teremtményeknek a Szabad Akaratot… – még ÖNMAGA ELŐL IS ELFEDTE annak ismeretét, hogy melyik Teremtmény mikor, és milyen mértékben fogja elfedni maga elől az Egyedül helyes Utat. Vagyis lemondott arról a JOGÁRÓL, hogy a saját BÖLCSESSÉGE révén vezesse a Szellemeket! Ez volt az a bizonyos pont, amelyen mintegy: felfüggesztette Önnön MINDENHATÓSÁGÁT, hogy a Teremtmény ne csak mint Teremtmény, ne csak mint TŐLE függő Szellem, de mint önálló és szabad Individuum létezhessék Benne örökkön. Egyetlen „tiltott szín” volt, amelyet a Teremtmény nemcsak hogy nem találhatott meg a Szivárvány palettáján, de kikevernie sem volt szabad (de nem volt lehetetlen sem!): és ez volt az a szín, amelyet Satana mégis kikevert magának, és mindazoknak is, akik követőivé lettek. Egyetlen Út, egyetlen irány volt tehát, amelyre nem indulhatott el egyetlen Teremtmény sem, de amiként a többi, akként ez az út, vagy inkább tévút sem volt elzárva. A benső hajlandóságoknak megfelelő Utak magukkal hozták azt is, hogy a Szellem a maga irányának leginkább (sőt: egyedül) megfelelő feladatokat látta – látja el. Az Oktatók kiemelt csoport voltak, s maradnak is. Ők végzik mindenkor a Kicsinyek oktatását, vezetését. A Szellem-gyermek csak egy bizonyos pontig, kicsinysége állapotában marad az őt megfogalmazó Szellemi Szülő közelében, hogy a benne lévő, s a Szellemi Szülőben lévő rezgés harmóniája is segítse első lépteit. Amikor kicsinységéből kiemelkedik, tehát megerősödik, már megnyilvánulnak benne egyéniségének sajátságos jegyei. Ezeknek alapján „kéri ki” őket egy-egy magasabb rangú Szellemlény, vagy valamely Szellemi Személy, aki az Oktatók Csoportjához tartozik (Amiként Én magam kértem ki azokat a FIÚ ISTENTŐL, akiket most ismét össze kívánok gyűjteni, mert az Enyéim közül indultak el a hibás irányba hívó, megtévesztő szóra. Amiként már mondtam, most azokat, vagyis az azok közül Úton lévőket igyekszem együvé terelni, hogy csoporttá legyenek a Krisztus által reám bízott Nyájon belül is: belső MAG-gá, amely feladata és

10

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… vállalása értelmében ténylegesen is MAG-gá lesz, amelyet elvetek, hogy kinővén Élet-adó kalásszá legyen a Holnapok embere számára.) * Munkatársam tudatában felbukkant az a fura, de egyáltalán nem érthetetlen gondolat: milyen lehet a LÉT egy olyan szinten, ahol a Szellem csak tanul és tanul, s mert nincs anyag, se nem épít, se nem alkot, se virágot nem ültet…– vagyis azon kívül, hogy mind magasabb Bölcsességi szint elérésére törekedik, semmi mást nem csinál. Ez természetesen nem csak az ő gondolatai közt fogalmazódott meg, de sokak elméjében, s hogy őket is megnyugtassam, most nékik is megmutatjuk mindazt, amit munkatársamnak megmutattam. Először is térjünk vissza oda, hogy a Szellemek fejlődése közti (nem minőségi, csak a fejlődés gyorsaságában megnyilvánuló) különbség révén az egyes Szférák közti rezgés-különbség is mind nyilvánvalóbbá lett, vagyis a más és más rezgésszintre emelkedettek más és más Mennyei Pontot töltöttek be, mindenkor tovább és feljebb emelkedve. Amiként mondtam, a kicsinységükből kiemelkedetteket, tehát a legalsó szférát már elhagyni képes Szellem-gyermek magasabb dimenzióba emelkedett, bár még továbbra is a Kicsinyek szférájában maradt, hisz megfogalmazni még nem: csak elfogadni tudta és akarta a Mindenségben áramló Szeretet energiát. A második szintre, vagyis a második Szférába emelkedettek azonban már nemcsak hogy képesek voltak, de mert már képesek voltak, meg is kellett fogalmazzák önmagukban a Szeretet-energiát, és már képessé kellett válniuk annak folyamatos, és mind nagyobb körben való továbbáramoltatására is. (Az első szinten a kicsinyek még csak önmagukban, önnön duális társukkal áramoltatták egymás felé a befogadott energiát, majd egymás közt, de még csak a közvetlenül mellettük lévő Szellem-testvérrel kapcsolódva ekként.) Ezt a folyamatot már megmutattam korábbi munkáinkban, s már nem is egyszer, így e kérdésnél nem időzöm tovább. Annál is inkább nem, mert a magasabb Szférikus körbe emelkedve már nem csak a Szeretet-energia, s a Teremtő Erő-elemek megfogalmazása volt a Szellem-lények feladata. Amiként mondtam, egy bizonyos emelkedettségi szintet elérve mindannyian más és más, egyéni késztetésüknek megfelelő Útra indultak, vagyis kikerültek az őket megfogalmazó Szellemi Szülő vezetése alól. Később még feljebb emelkedtek, s akkor eltávolodtak azon Szellem-lényektől is, akik addig Oktatóik voltak, hogy akkortól más Oktatók vegyék át vezetésüket, vagy ha az Oktatók csoportjába kerültek, hogy ők maguk legyenek a legkisebbek oktatóivá, továbbra is az addig is Oktatójukként szereplő Szellem-lény, vagy már valamely Szellemi Személy további oktatásában részesültek, vagyis maguk is tanítva tanítottak, miként azt elődeik, tehát az első Oktatók tették. De mert nem csak az Oktatók és a kicsinyek csoportjai léteznek, a többiek is haladtak tovább, mindannyian a maguk választotta Úton, az egyéni késztetéseknek leginkább megfelelő feladatok felé, a maguk új Oktatóinak vezetésével. Akik ismerik a korábbi, s más Szellem-testvérek által leadott Közléseket, vagy részt vettek olyan mediális ülésen, ahol a Mennyei Szintek valamelyikéről jelentkezhetett a médiummal együtt dolgozó Szellemi Vezető segítségével valamely Szellem Testvér (bár erre az utóbbi időkben már nem igen került sor, úgyhogy nem sokan lehetnek azok, akik erre konkrétan emlékezhetnek), aki nem valamely egyéni nevet mondott a bemutatkozásnál, hanem akként jelölte meg magát, hogy az Atyától kapott „csoportnevet” mondta: “az Építők; vagy a Kertészek - stb. - csoportjába tartozom. Ez ekként is van, és nem csak az Asztrális Világokban, de a Mennyei Szinteken is, hisz Itt is Világok épülnek fel, és itt is megfogalmazzák a Kertészek a legkülönfélébb, csodásnál csodásabb virágokat: mindent a Mennyei Teremtő Energiából, s akként, hogy tetszés szerint minden bármikor felbontható és „átépíthető” legyen, bármiről legyen is szó. Amikor most kevéssel korábban e kérdés szóba került, munkatársam belső látóterében egy káprázatos Energia-virág bukkant fel, amely egy Kertész Szellemtestvér gondolatai nyomán fogalmazódott meg, majd a Gondolat változását követve lett egy másik, tán még szebb, még színpompásabb virággá, hogy végül a ti kicsiny, és szerény ibolyátokhoz hasonlatos növénykévé legyen egy hatalmas fa árnyékában, amely fa maga is a Teremtő Energiákból fogalmazódott meg. Igen, gyermekeim, itt is vannak színek, annak ellenére, hogy sokan akként vélik: csak a fény, és annak különböző erősségű sugarai léteznek. A Nap sugarait is, ha nézitek, egy ponton a szivárvány minden színét érzékelitek a sugarakban, de még egy egyszerű földi világítótest, vagy akár egy gyertya lángjának fénykörében is: hogy ne volna jelen, méghozzá valami számotokra elképzelhetetlen káprázatos és 11

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… pompázatos áramlásban a lehetséges létező színek mindegyike a Mennyei Szférákban: hisz még a Végtelen Mindenség Teremtő Energiaelemei, s az azokból megfogalmazott és LÉT-be emelt Szellemek mindegyikének is megvan a maga sajátos, egyéni színe! Más színt viselnek Szellemi energia-testeikben a Kertészek, az Oktatók, az Építők, az Alkotók, akik a Művészetekhez vonzódtak leginkább… stb. Minden, ami a ti világaitokban, vagy azok Asztrális megfelelőjében az igazán Tiszta, és igazán magas szintet képviselő Szépségek közé tartozik, innen: a Mennyei Szférákból származik, s még azoknál százszor és milliószor csodásabb dolgok is, amelyeket ti magatok a ti szinteteken még csak elképzelni sem tudtok. Azok a zseniális művészek: festők, szobrászok, zeneszerzők, vagy akár az építészek (hisz ők is Művészek az építészet egy bizonyos szintje fölött!): mindannyian a felsőbb szintek valamelyikén alkotják meg először azt a művet, építik meg azt a tündökletes, nem is a Föld világába tartozónak tűnő palotát, amelyet aláereszkedve a ti valótlan Valóságotokban is megalkotnak aztán, mint szobrot, mint képet, mint zeneművet, vagy valamely örökbecsű klasszikus irodalmi művet: de már csak az eredetinek árnyát, mert sem szín, sem forma, sem szó nem fogalmazódhat meg a Tökéletesnek azon a szintjén, mint a magasabb szintek Asztrális Világaiban: s még azok is csak halvány másolatai az eredetinek, amelyet a művész Szellemi Valóságában egykor a Mennyei Szinteken megformált, megalkotott a Végtelen Örök Mindenség Teremtő Energiáiból. (A későbbiekben az Asztrális Világokról is szólok majd, hogy ekként egy kedves Testvérünk kérdésére is feleljek…) Az Oktatókon kívül még egy különös, kiemelt Szellem-csoport létezik. Ezek tulajdonképpen a Segítők és az Őrizők (akiket „Őrangyaloknak” hívtok, holott Ők maguk is Szellem-lények vagy a Szellemi Vezetők esetében már inkább Szellemi Személyek), akiknek csak az utolsó Egy visszatéréséig van feladata az adott irányban: amúgy ők is az Oktatók csoportjaihoz tartoznak, azok közül emelte ki őket a Kegyelem Istene, mindenkor azokat, akik erre önként jelentkeztek, és persze, akik a leginkább alkalmasak is voltak a Kapcsolatteremtés és/vagy tartás nem is kis, és főképp nem könnyű feladatára, mert azt talán mondanom sem kell, hogy aki az Oktatók csoportjához tartozik, mind önként vállalta volna a Mélység felé indultak segítését a Visszavezető Úton. * A kicsinyek, amikor már egy bizonyos szinten képessé váltak az Erő használatára, maguk is megfogalmazták a maguk gondolati képeit, vagyis a Valóságba emelték azokat, majd ismét felbontották, és vagy másképp rendezték ismét egységbe, vagy visszavonták önmagukba a kiáramoltatott Gondolat, s a Gondolathoz rendelt Teremtő Energia-elemeket is, amelyeket már mindenkor ők maguk rendeltek (vagyis vonzottak) a saját gondolati energiáik mellé, hogy az ekként egybevont energiát használják. Minthogy az ő kicsiny képeiket még nem tárhatták a FIÚ Isten elé, azokat még felbontották, és már a megvalósítás révén nyert többletenergiával együtt zárták ismételten magukba azok energiáját. (Ezt a részét a Mennyei Világoknak azonban már nagy alapossággal kibontottam és megmutattam a Tűznek Keresztségében… sorozatban, így itt nem térek ki rá ismét, hisz nem ez a célom.) Az Első teremtettségű Szellemlények (tehát az Elsődök), akik egy bizonyos ponttól, azaz a harmadik Mennyei Szinttől már ténylegesen is megkezdhették a maguk kis Világainak megfogalmazását, mindenkor a Teremtő EGY-ségnek mutatták fel azokat: még csak mint lakatlan kis Világ-mindenség egységeket, amelyeket aztán szintenként fejlesztettek tovább, majd amikor a hatodik szint rezgésküszöbét is átlépték, már a maguk Szellemi Utódainak megfogalmazását is megkezdték. Akkortól ugyanis maguk is képessé lettek a Végtelen Mindenség Teremtő elemeinek gondolati úton való kiemelése, és tökéletes EGY-ségbe rendezése révén a saját kis Embrió-szellem “gyermekeiket” megfogalmazni, akiket aztán a FIÚ ISTEN elé tártak, Aki az Atya elé bocsájtotta a kis Szellemi Embriókat, hogy az Atya betölthesse azokat, amiként korábban az Elsődökkel is tette. Akkortól azok is Bébi-szellemekké lettek, akik LÉT-ük kezdeti szakában az őket megfogalmazó Szellemi Szülő mellett maradtak, majd amiként mondtam, az első Mennyei szféra szintjéről kiemelkedve valamely Oktató szellem mellé kerültek, aki kikérte őket magának a FIÚ-tól.

12

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Az Oktató-szellem irányultsága szerint kapták aztán a maguk Csoportneveit ők is, amely egyúttal besorolta őket az adott Szellemi rezgéskörbe is. Az azonos, vagy hasonló Teremtő munkát végzők mindenkor azonos, vagy egymáshoz közel lévő rezgés-körökben léteztek, de természetesen a Mindenség bármely pontján is léteztek ugyanakkor, mindenkor oda “közvetítve” át magukat, ahol valamit meg akartak fogalmazni. Ha az Építők a Kertészek segítségét kérték egy-egy Világ felékítésére, vagy a Művészek csoportjába tartozókét, a Hívó szó, a gondolat ténylegesen is a gondolat gyorsaságával ért el egyik rezgéskörből a másikba, s a hívottak is akként, tehát a gondolat sebességével lényegültek át a szükséges pontra, de akként, hogy közben a maguk pontját sem kellett elhagyniuk, azt, ahol a Szellemi Energiatest a legoptimálisabb körülmények közt maradva folyamatosan a számára szükséges szintű energiát vonta magához, az ekként bevonzott energiából közvetítve át a magából kiáramoltatott gondolati energia-test felé is, megtartva annak rezgésmagasságát a másik rezgéskörben is. A Kertészek, és az Alkotók, tehát a Művészek lényegében csaknem a legmagasabb szintű rezgés-kört foglalták el, amely az Oktatók szintje után következő szint. Érdekes módon a Szó mesterei, vagyis a ti világaitokban költőknek, vagy íróknak nevezett Szellemlények épp annyira bele tartoztak, és bele tartoznak a Művészek csoportjába, mint amennyire nem, de ekként szinte mindahány Szellemi Csoporttal harmonizáló rezgéssel bírnak, vagyis a többi csoportba is épp annyira tartoznak bele, mint amennyire külön állnak azoktól is, mintha egy teljesen különálló kis Világot képeznének akként, hogy egymáshoz kötik a legkülönbözőbb rezgésszinteken lévő Csoportokat. Ennek oka az, hogy ők a színek, ekként a Szellemi Színek, vagyis a Szellem-lények egyéni rezgéséből, ama rezgéshullámból keletkezett hangokból fogalmazzák meg a maguk költeményeit, s azokat a Végtelen Hangja, vagyis az OHM mindenséget be, és kitöltő Hangja mellett áramoltatják ki maguk is a Végtelenbe. Minthogy ekként szinte mindahány Szellemcsoport minden egyes Szellemének hangjával kapcsolatba kerülnek, azok a rezgések mindenkor megmaradnak egy bizonyos szintig a saját Energia-hangjaik, és e hangok színképei közt, vagyis mintha minden egyes Szellemből magukhoz vonzanának egy parányit, de át is adnának azoknak ugyanannyit a Név-hangokból megfogalmazott költemények továbbáramoltatása révén, amely hangsor, hang-együttes épp úgy áramlik tova a Végtelen Mindenségben, amiként a Szférák Zenéje, amely maga is e hangok árama, ha az már nem is akaratlagos, hanem spontán megfogalmazódásban keringő hang-energia áramlat, amely hol halkabban, hol élénkebben tölti be a Mindenséget, attól függően, hogy a Szellem-lények az Alkotás, az Oktatás, vagy a töltődés, vagyis a pihenés fázisában vannak. Az előbbiek élénkebb, az utóbbi lágyabb hangok áramlását adja, míg az OHM mindenkor egyenletes, a hangsor, a hang-együttes pedig a Szellemek benső igénye, kívánsága szerint erősödik, vagy halkul el. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a Szellem-világ tagjai, amiként ti magatok is, pihenőt kellene tartsanak egy-egy Alkotással töltött szak végén, hisz az Alkotás, és minden egyéb elfoglaltság itt ténylegesen is az, ami: a Szellem öröme, nem pedig fárasztó és kimerítő robot, mint a ti fizikai szintű tevékenységeitek. Ekként a Szellem nem “fárad el”, s mert hogy a számára szükséges Mindenség-energia is szüntelen áramlik körötte, és ekként benne is, azt sem mondhatnám, hogy energia-utánpótlásra volna szüksége. De az Alkotó tevékenységet mindenkor felváltja a további fejlődéshez, a mind magasabb Szellemi szintekre való emelkedéshez szükséges tanulási szak, s hogy a kettő közti átmenet adott legyen (ha csak nem esik egybe a kettő!), a Szellem is a maga megszokott foglalatosságától eltérő dologgal tölt egy bizonyos időszakot. Ezt is mindegyik a maga benső érzete szerint határozza meg, ekként még az sem ritka, hogy a Kertészek közé tartozó maga is a Név-hangok révén alkot, vagy az Alkotó kicsiny virágokat fogalmaz meg, amelyeket aztán dédelget, míg ismét fel nem bontja azok Energia-testét. De ekként osztják be maguknak a tanulási vagy munkálkodási szakot is, hisz nem biztos, hogy amikor az egyik Szellemlény a leginkább befogadó állapotban van, a másik is abban az állapotban van. Lehet, hogy ő ugyanakkor inkább a kiáramoltató, tehát a cselekvő, Alkotó fázisát éli. A Világok megfogalmazása, és azok kiépítése mindemellett nagyon is pontos összmunkát igényel, de mert minden egyes Csoport mindahány tagja egyként képes a feladatok mindegyikét ellátni, a pihenőre térő, tehát a maga Alkotási szakának végére, s a pihenés, vagy az oktatási szak elejére ért Szellem feladatát tovább folytatja az, aki az adott feladathoz szükséges rezgéssel a leginkább bír. A Végtelenben a Szellemlények száma is végtelen, amiként a Világaik megfogalmazásához szükséges Teremtő Energia elemek száma is az. Ezeket vonzzák magukhoz, és rendezik egy megadott EGY-ségbe, mindenkor a Vezetőtől kapott részfeladat értelmében. Természetesen az általuk megfogalmazott Világok száma is, s a majd eztán megfogalmazandó Világok is végtelen sokaságú, s minél magasabb szintekre emelkednek, e 13

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Világok annál ragyogóbbakká és tündökletesebbekké lesznek, még akkor is, ha e Világok mindegyike is Tökéletes a maga nemében. * A kiáramoltatott Gondolat-energia, amelynek révén a Teremtő Energia-elemeket magukhoz vonzzák, az Akarat Ereje révén válik ténylegesen is építő elemmé. A kicsiny Szellem-gyermek Szellemi Tudatában megfogalmazódott Gondolat, és a maga Akarata révén magához vonzott Teremtő energia-elemekből épült kicsiny Világ-képek ezért is bomlanak fel, hisz a kicsinyek akarati energiája még nem olyan szintű, hogy annak segítségével már ténylegesen is képesek lehetnének a maguk kis Világait megtartani. Amíg a Szellemi Tudat Gondolatában megvan az akarati Erő, a kicsiny Világ-kép a látható tartományban marad, majd ha a Világkép megfogalmazója visszavonja az alkotóelemek közül a maga akarati energiáját, a kép is felbomlik, s a Szellem-gyermek által visszavont akarati energiákkal együtt a Szellem-gyermek Energiatestének részévé lesz. Az is természetes, hogy már csak a ténylegesen is hatalmas Világ-képeket emeli Lét szintre a Fiú, megerősítve a maga Isteni Akaratával azon Szellem-lények, vagy már Szellemi Személyek akarati Energiáit, akik a Világ-képet gondolati úton megfogalmazták, tehát felépítették. * Így, ekként „lakták be” a Végtelen Mindenség egy kicsiny, mégis hatalmas részét: annak teljességét az Elsődök, majd az általuk megfogalmazott Másodteremtettségű Szellemlények csoportjai is. Az alsóbb szintek Világaiba a magasabb szintek lakói már nem, a magasabb szintek Világaiba az alsóbb szintek lakói még nem léphetnek át, még akkor sem, ha a saját rezgésszintjén, tehát a maga Mennyei Szféráján és annak megadott dimenzióján belül korlátlan mozgási szabadságot élvez mindahány szint mindahány Szellemi Lakója, s még akkor sem, ha még ekként sincsenek elzárva egymástól az egyes szintek, hisz a Mennyei Világlélek mindenkor összeköti, és EGY-ségben tartja mindahány Szférát, és azok minden egyes dimenzióit is, amiként a Nap tartja EGY-ségben a fellegek fölötti léggyűrűket, a fellegeket, s a Földet, s még azon légteret is, amely a Föld és az Égbolt között van. Satana, (vagyis akkor még Fény-látó) aki a harmadik szféra szintét érte el, épp azzal követte el az első Engedetlenséget, hogy nagyobb mennyiségű akarati Energiája révén az egy szinttel magasabb Szférikus pontra, vagyis a számára még a Törvény értelmében nem elérhető, következő szférába emelkedett fel, noha tudván tudta: még nem bír az adott szintre való Felemelkedéshez szükséges Bölcsességek erejével. Ezt a hiányosságot azonban az akarati energiával pótolva mégis képes volt felemelkedni: de mert az elébe tárult képhez, s a számára magas energia elviseléséhez még ténylegesen alacsony Bölcsességi fokon állt, az energia-többlet meghasonlást okozott ahelyett, hogy (amiként azt várta, és remélte volna) a Teremtő Erők nagyobb mértékben való magához vonzására tette volna képessé. Mert ebben bízott, mert a bevonzott, és Szellemi Valójába zárt Akarat sürgető késztetése révén akként vélte: ő már lényegesen magasabb ERŐK birtokosává kell legyen, mint amennyit a Teremtő EGY-ség részéül juttatott. De az engedetlenség révén nem hogy Erőt nyert volna: még inkább veszített is korábbi energiájából, hisz az addig magába zárt Tökéletes Tisztaságú Szeretet energiáját már ez engedetlenség ereje révén gyengítette magában, vagyis az engedetlenség tervének megfogalmazásakor kezdte lefedni önmagában. Ezzel egyidejűleg viszont növelte magában az akarati energiát, de már azt sem akként, hogy a pozitív, Teremtő Akaratot növelte volna! Annak ellenére, hogy tudta: engedetlensége révén a Szeretet energiát fogja csökkenteni önnön Szellemi testében, ezt tudva is véghez vitte, amit kitervelt. Vagyis, szándékos energia szint rombolást, vagy csökkenést okozott önmagában, ekként már a gondolat megfogalmazásakor, annak révén a negatív akarati energiát építette be a Szellemi Energia-testében lévő, addig makulátlan tisztaságú Teremtő elemek közé. Aztán a Végtelen Tisztaságú Elemekből álló Szellemi energiák közé került egyetlen kis negatív energia-elem megkezdte Szellemi testében a rombolást, vagyis a gondolati képet megtámogató Akarat a Gondolat Tökéletes tisztaságútól eltérő volta végett már tisztátalan elemmel keveredett: ez viszont már gátolta abban, hogy tökéletes tisztaságú Gondolatot fogalmazzon meg. És gátolta volna mindaddig, míg a hibás gondolatot a Végtelen Szeretet Erejével felül nem írja, és ki nem igazítja Szellemi Tudatában. Mert erre is módja lett volna!

14

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Csakhogy addigra, mire a hibásan, a Törvény ellenében megfogalmazott gondolat megvalósításának végére ért, az az egyetlen gondolatenergia-elem már a tényleges megvalósultsági szintre emelkedve maga is megsokasodott, s mert a Tökéletes Tisztaságú Teremtő Elemekből álló Szellemi Test rezgésével nem harmonizált, besűrűsödött, vagy ha úgy tetszik: becsomósodott, s az a kicsiny, már a Tökéletes Tisztasági szinttől eltérő rezgésű energia-csomó akként szívta magához, és “festette meg” az addig káprázatos ragyogású, hisz a Tökéletes Teremtő Elemekből álló Szellemi Testet, s annak Szellemi Tudatát, mint a tiszta vízbe cseppentett festék. Eláramlott, még alig is volt érzékelhető: és mégis ott volt, megváltoztatva a Szellemi Test teljességének rezgésszintjét, elválasztva ekként magát Fénylátót a ténylegesen is Tiszta rezgéssel bíró Szellemek mindegyikétől. És még akkor is módjában állt, hogy azt a Szellemi Tudatába, s onnan Szellemi Energia-testének egészébe szétáramlott idegen elemet kitisztítsa magából, megtagadva a hibásan megfogalmazott gondolatot, s a gondolat nyomán végbe vitt cselekedetet egyaránt! A tisztátalan elemmel keveredett akarati energia azonban már másféle késztetést adott számára; s még inkább elfedte Szellemi Tudatában a Bölcsesség-elemeket. Ezzel a Tiszta Teremtő Akarat még több tisztátalan elemmel keveredett, s ezt a maga módján reagálta le. Már nem visszailleszkedni akart korábbi társai, vagyis a maga Szellemi szintjének tagjai közé, de már végképp ki akart emelkedni közülük, hisz akként vélte: a megszerzett tapasztalat révén többé, nagyobbá és erősebbé vált, mint a körötte lévők. De felfelé hiába igyekezett volna: az újabb negatív elem; a szellemi gőg révén megnövekedett, s ekként sűrűbbé vált Gondolat energiája még sötétebbé, és súlyosabbá lett, s nem hogy felfelé emelte volna, de még a korábbi szinttől is eltávolította. A történet folytatását ismét megtaláljátok a Tűznek Keresztségében… - c. sorozat első kötetében, ekként ezt sem folytatom tovább. * Amiként mondtam, a Végtelen Örök Bölcs Teremtő nem hogy kezdettől, de mindörökkön tudója és ismerője mindahány lehetséges történésnek, és azok mindahány lehetséges változatának, ekként e történés is mint tudott Valóság-elem következett be. Azt is mondtam: a Teremtő EGY-ség, hogy teljességgel megadhassa a Teremtmények mindegyikének a Szabad Akaratot, még Önmaga elől is elfedte a lehetséges Utakat, pontosabban azt: mely Teremtmény lesz az, amelyik a Tökéletes Utaktól eltérő irányba fog térni, és melyik lesz az, amelyik mindenkor megmarad a maga Tisztaságában. Fénylátó, miként az imént láttátok, maga is több lehetséges változat közt választhatott, s akár még az utolsó pillanatban is megállhatott volna: ezzel szemben ő folytatta a megkezdett történetet, s nemcsak hogy folytatta, de még azokat is mind maga után csalta, akikben gyengébb volt a Bölcsesség, viszont a Fénylátó által megmutatott, vagy legalábbis felvillantott lehetőség megnövelte az akarati energiát. Ez az akarati energia-növekedés, lévén egy, a Törvényestől eltérő irány követésére irányuló késztetés elfogadásából eredt, ismét csak nem a tiszta, tehát nem a pozitív akarati energiát növelte; ekként már a helytelen úton Erőt szerezni kívánók Szellemi energiái közé is a negatív akarati energia keveredett, s ekként a Szellem-test teljességének rezgés szint csökkenését okozta. Az önmagához mérten, tehát a maga által már ténylegesen is elért szint értelmében mindenkor Tökéletes rezgéssel bíró Szellem, amelynek Szellemi Tudatában az addig elért szint energiájának rezgése rögzült, fájdalmasan érzékelte az energia szint csökkenését: erős hiányérzet váltotta fel a teljes megelégedettségi érzetet, s ha még nem is fizikai, hisz az még lehetetlen lett volna, de már Szellemi-tudati fájdalommal jelezte: a Szellem valamiképp eltért a saját megszokott szintjétől. A fájdalom növekedése sokakat megállított, viszont még többeket a hiányzó energia akarati energiával való pótlására ösztönzött, s mert az akarat nem a Visszatérés, hanem az eltávolodás felé irányult, az akarati energia sem lehetett tiszta. Minél több tisztátalan akarati energia keveredett a Szellemi Testek addig tökéletes tisztaságú elemeivel, a Szellemi energia-test rezgésszintje akként csökkent, mind alsóbb és alsóbb szintekre utasítva vissza magát a Szellemet, lévén a Szellemi test gyengébb rezgésszintjénél fogva már nem lett volna képes elviselni a magasabb rezgéssel bíró szinteket. Aztán a Szellemek elérték önnön energiáik legkisebb, korábbi szintjét, és ott lefedődtek a Kegyelem által, és megkezdte útját az ÉN: a lefedettségében megdermedt Szellem önmagáról megfogalmazott képe. Az ÉN megfogalmazásának pillanatától azonban már nem volt, mert nem lehetett érvényes a Fent

15

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Világának Törvénye és Törvény-rendszere a belőle kilépett ÉN-re: vagyis az Isteni Tudattárban egy másik lapja nyílt meg számukra azon bizonyos Akasa-lemezeknek.

II. rész … volt egyszer egy KÖNYV… S itt most még ne az Ó-szövetségre, és ne is az Új Szövetségre gondoljatok! Ezek is megvoltak már, amiként mondtam, az Örökkönvalóban mindenkor, mint lehetőség, de az a KÖNYV, amelyről most szó van, a TEREMTŐ KÖNYVE: vagyis azok a bizonyos Akasa lemezek, amelyeket az imént említettem, s azoknak is azok a “kötetei”, amelyeket nem nyithat fel soha örökkön más, csak a Teremtő EGY-ség: az ATYA, a FIÚ, és a SZENTLÉLEK. Annál is inkább, mert azoknak a bizonyos Akasa lemezeknek, tehát a TEREMTŐ TUDATTÁRNAK és a MENNYEI TUDATTÁRNAK minden egyes “Lemeze” magának a TEREMTŐ TUDATNAK a része! Épp ezért nem mondhatta, és nem is mondhatja el senki, hogy akár csak a Mennyei Tudattárba is bepillantást nyert volna valaha is valamely fizikai, vagy akár fél-fizikai síkon létezhetve, mert amiként mondtam, még a Mennyei Tudattárban lévő Bölcsesség-elemeket sem bonthatja ki kötetlen módon egyetlen Szellem-lény sem. Még ők is mindenkor a csak már ténylegesen is elért Bölcsességi szintnek megfelelő információkat és Bölcsességeket vonzhatják magukhoz, a Mennyei Tudattár legmagasabb szintű Bölcsességeit pedig csak a legmagasabb Mennyei Szintre emelkedett Szellemi Személyek képesek kibontani, azok, akik már ténylegesen is aktív részesei a Teremtés Hatalmas Művének. Azok, Akiknek Világai már ténylegesen is az Örökkönvaló Teljességében vannak és maradnak is, mert a Végtelen Mindenség teljességét töltik be, vagyis a Mindenségben rezgő Tökéletes Teremtő Energiákat fogalmazzák meg: s már nem azokból merítve fogalmaznak meg a Szellem egyetlen Gondolata révén bármikor felbontható kis, vagy nagyobbacska Világ-képeket, vagy akár Világokat. A Legmagasabb szintű Szellemi Bölcsesség letéteményesei és birtokosai Ők: akik mégis kicsinyek maradtak a Teremtő Bölcsességének mértékében, ekként mindörökkön kicsinyek maradnak a Teremtő Ősi Titkainak megismeréséhez, amely ŐS-TITKOK a TEREMTŐ TUDATTÁRBAN, magában a TEREMTŐ EGYSÉG TUDATÁBAN vannak, mert AZ MAGA A TEREMTŐ TUDAT. Ezt valahogy úgy tudjátok megérteni: ami ismeret elem agyatokban van, annak legkisebb, legegyszerűbb elemeit a kicsinyek elé tárjátok, a nagyobbak már a magasabb szintű ismeretet tanulhatják meg, s a Bölcsek akár a tudás mindegyikét is megszerezhetik: de nem szerezhetik meg magát az AGYAT, sem pedig az AGY benső Ön-képletének Titkait, mert azt csak maga AZ AGY birtokolhatja. * A Teremtő Tudattárban, miként mondtam, minden lehetséges Létezés-elem, minden lehetséges Út, s még azok mindahány történése is megvan Öröktől fogva, de még a Valóság szintre emelkedett, tehát a Szellemek által Valóság szintre emelt Utak, s azok mindahány történése is. Ekként természetesen a bukás, mint lehetséges Szellemi Történés bekövetkezése, s annak mindahány történése, s azon történések hatásai a Volt - Van - Lesz - Lehet Utakra ismert és tudott a Teremtő EGY-ség által már a Teremtés előttől, Örökkön. De valóban akként, mint lehetséges: s nem mint törvényszerű, s főként nem mint elkerülhetetlen Szellemi Történés! Az már a Szellemvilág tagjainak Szabad Akaratán múlott: bekövetkezik-e egyáltalán, mikor, és miként, s milyen fokon valósul meg maga a bukás. Amiként mondtam, Fénylátó (aki már e nevet is önmaga adta – önmagának, miután a már ténylegesen is magasabb szintekre emelkedett Szellemtestvérek által használt Teremtő Energia-elemek ragyogó fényét megismerte, amiként később Satana néven is ő maga kezdte nevezni magát, hogy ezzel is meghúzza azt a bizonyos választó-vonalat maga, és a Teremtő EGY-ség, s a maga különálló, bár mindenkor a Végtelen Mindenségben maradó világa, és a Teremtő Tökéletes Örök Világa közt), az utolsó pillanatban is, s még az utolsó pillanat után is, a lefelé vezető Út bármely pontján megállhatott volna, s csak a saját akaratán múlott, hogy nem ekként tett, hanem a legutolsó, vagyis a legtávolabbi pontig elmerészkedett. Az utolsó utáni pontra viszont már nem engedhette lépni a Kegyelem Istene: abban az egyetlen, s a leg-utolsó, még 16

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… a Szellemi energia révén, de lényegében már e Szellemi energia ellenében végbeviendő cselekedetben meg kellett akadályozza Krisztus, vagyis a FIÚ ISTEN, mert azon cselekedet révén Satana már az Atyától kapott Szabad Akaratot is kivette volna mindahány, őt követő Szellem kezéből, megszüntetvén azok Szellemi Létét, vagyis felbontva Szellemi Lényegüket, amelyet mint Isteni Szikrát: a mélység mindahány pontján megőriztek. Ha az utolsó utáni mozzanat bekövetkezik, és Satana ténylegesen is megbontja önnön Szelleme, és a Szelleme által megfogalmazott ÉN-kép közt lévő Lélek-szálat, a Szellem által kibocsájtott Gondolat megszűnik létezni, hisz a Lélekszál nélkül az ÉN-kép eltűnik, semmivé lesz, mert nem tartja fenn tovább a Szellemben még megmaradt energia. Ekként viszont semmivé lesz a Szellem egy parányi eleme, egy Gondolatenergia-része is, amely nélkül viszont már maga a Szellem sem lehet Tökéletes: vagyis már nem lehetne képes Ébredni a Teremtő Tökéletességében, s a Teremtettség EGY-ségében, lévén még a Tökéletes ÖN-EGY-séggel sem bírhatna. Az egyetlen, mindenkor tökéletes tisztaságúnak megmaradt kis Szikra az, amely az ÉN-ben, s még az Énrészben is jelen van, s amely mindenkor jelzi a Szellem Teremtett voltát, s ekként Istentől való eredetét. Bármennyire is akként érezhetnétek a most elmondottak alapján, hogy Krisztus a mélység fejedelmének, vagyis Satanának szabad akaratát kötötte meg a Megváltói Cselekedet Csodájának végbevitele révén, mégsem ekként történt, mert nem Satana Valós Én-je, tehát nem Szelleme: csak a dualitását megőrzött ÉN készült a Lélek-szálat elszakítani, amely ÉN-kép mindmáig nem képes elfogadni a tényt: ő nem más, és nem több, mint a tényleges ÉN, vagyis a Szellem produktuma, és a Szellem soha örökkön fel nem kívánná bontani Önmagát, hogy ismételten Teremtő Mindenség-elemekké változzék vissza, hisz az azt jelentené, hogy teljességgel megszünteti magában és magának a Létet! S még Satana, vagyis Fény-látó ÉN-je sem ezzel a szándékkal akart cselekedni, de a Bölcsesség ama szintjére még nem emelkedett fel, hogy tette következményével ténylegesen is számolni tudott volna. Ekként lényegében a Satana által duális EGY-ségben megőrzött ÉN szavát, annak akarati képét írta felül az ÚR, éspedig az azt kibocsájtó Szellem érdekét helyezve szembe az ÉN akaratával, mert az ÉN sohasem kerekedhet felül az őt megfogalmazó Szellemen, és a Szabad akarat reá is kiáramló energiája nem teszi számára megengedetté, hogy a Szellem mindenkori Akaratát megvétózza, s a Szellem Létét veszélyeztesse ekként. És Satana nem csak a saját felsőbbrendű eleme, tehát Szelleme ellen készült cselekedni, de mindazok ellen, akik a ti kis gömbötökben, annak bármely szintjén vannak. Azonban már erről is szóltam, úgy hogy itt sem időzünk tovább… * A Teremtő TUDAT-ban lévő Bölcsességekből áramoltatta alá maga a Teremtő EGY-ség, konkrétan a FIÚ a Mennyei Tudattárba azon Bölcsességelemeket, amelyekre a Teremtettség Szellem-lényeinek valaha is szüksége volt - van, lesz, vagy lehet, hogy abból minden egyes Szellem azt, és annyit vonzhasson magához, amire és amennyire már érett, tehát amihez már ténylegesen is meg van benne a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet: amelynek Ereje révén a Teremtő Bölcsesség-elemeket magához vonzza, és használja. E Mennyei Tudattárból áramoltatott alá a Kegyelem a bukott Szellemek ÉN-jei számára annyi Bölcsességelemet a Kozmikus Tudattárba, amennyire a Visszaemeltetés pillanatáig szükségük volt, van vagy lehet, egészen a kezdeti, a legegyszerűbb Bölcsességi szintektől, tehát az első, de már fizikai szintű szféra legelső szintjére (dimenziójába) való felemelkedéshez szükséges Bölcsesség-elemtől a legmagasabb Mélység-szint, vagyis már a ti hetedik szférátok legmagasabb dimenziójában, már a Felemeltetés előtt magukhoz vonzandó, számotokra még bizony: hosszú időn át megközelíthetetlen Bölcsességekig. A Globális Tudattárba aztán a Kozmikus Tudattárból áramoltatnak át a Föld Vezérlő Szellemi Géniuszai mindenkor annyi Bölcsesség-elemet, amennyire a Föld egyes szférikus és dimenzionális pontjain testekben lévőknek szükségük van, vagy lehet. Ekként tehát a Globális Tudattárban mindahány szint Bölcsesség-elemei egyként megvannak, de mindahány szint lakója csak a saját szintjének már megfelelő, vagy a következő szint eléréséhez szükséges Bölcsesség-elemeket vonzhatja magához, ez utóbbiakat gyakran nem is az adott szinten az adott korban élők, de már azok utódai érdekében, hogy az adott Bölcsesség-elem magasabb rezgésenergiája beépülhessen az adott szint légterébe és a bolygó

17

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Szellemi burkába egyaránt, megkönnyítve az utód Én-része számára, hogy a már magasabb fokú Bölcsesség felé irányíthassa a Tudat figyelmét. * Lényegében tehát a Globális Tudattárból írattak le egyes előrejelzések Mózes, és az egyes Próféták által is, akként, hogy a Globális Tudattárból az asztrális síkon maradt, de a Föld ama pontján élők mindegyikénél lényegesen magasabb szinten álló Testvérek közvetítették le a Tanítások és a profetikus előrejelzések egy részét, míg a magasabb szintű Tanításokat a magasabb szférákból, a hatodik és a hetedik szférából aláereszkedő, már Szellemi testekben élő Testvérek adták át. E próféciák révén azon Történéseket kívánta megmutatni a Kegyelem, tehát az egyes próféciák azokról szóltak, amelyek a legnagyobb valószínűséggel várhatóak voltak, mint bekövetkezendő, vagy bekövetkezhető történések. (Az egyes természeti katasztrófák nagyobb pontossággal voltak előre jelezhetőek, lévén hogy azok az emberi Tudat által megfogalmazott gondolati és érzelmi energiák nyomán emelkedtek a Valószínűségi szintre, s nem csakis és kizárólag az adott korban élők akkor és ott épp csak megfogalmazott, de már a korábban élt nemzedékek gondolati-érzelmi energiái is kihatással voltak és vannak is mindenkor a Föld egyes jelentősebb történéseire. S itt a komolyabb árvizekre, földrengésre, jelentősebb szárazságra, stb. gondolok, amelyekre még akkor is befolyással vannak a Föld légterében már meglévő, tehát a hosszabb idő alatt felhalmozódott energiák, ha annak az adott korban, s még aztán is egy ideig semmi jelét nem érzékelitek. A hirtelen támadt viharokat a légtérben lévő, ott összesűrűsödő, s fokozottabb mértékben felhalmozódott, de az adott kor embere által kibocsájtott negatív értelmi-érzelmi energiáknak köszönhetitek, míg a földrengések és a komolyabb, már Globális hatással járó történések azt jelzik: a korábban kibocsájtott negatív energiákhoz csatlakozó, s az adott korban élők tudati-érzelmi-cselekedeti energiái által túltelítetté vált energia okozott egy „kisebb fajta” belső energia-robbanást, egy olyan jelenséget, amely még csaknem teljességében megmaradt bolygószintű történésnek, vagyis még nem váltott ki komolyabb Kozmikus hatást.) Tehát az ekként megfogalmazódott, s nagy valószínűséggel várható történéseket is előre jelezték az egyes próféciák, ha az adott területen élők nem valamely csoport-karma következményeként kellett azt megéljék s viseljék. Akkor ugyanis nem jelezhették előre, mert a karmikus történést az adott nép mindahány tagja el kellett szenvedje, azok legalábbis, akik a történés idején a történés színhelyén voltak. Akik nem kellett a karmikus történést elszenvedjék, vagy akiknek Életfilmjében az adott történés nem szerepelt, mint megtapasztalásra váró (vagy valami okból felvállalt) Sors-elem, mindenkor időben eltávolította az Őrszellem a történés színhelyéről. (Amiként azt mondjuk a Titanic tragédiájánál, vagy valamely repülőgép-szerencsétlenség esetében is tapasztalhatta az, aki „véletlenül” lemaradt a hajóról, repülőgépről…) De természetes, hogy némely nagy fontossággal bíró, mert az emberiség, sőt: a Föld teljességére kihatással lévő történések, mint ismeretelemek, akként is el lettek rejtve az Írások közt, s már a legkorábban élt próféták jövendöléseiben is, hogy csak abban az esetben tárhassátok fel azokat, ha a lehetséges irányok közül azt az egyetlent választjátok, amelyek természetes és kikerülhetetlen, egyenes következménye épp az elrejtett történés lesz, de kibonthatatlan maradjon, ha az irány eltér attól, mert akkor a történések is más irányt vesznek. Azt természetesen magatok is tudjátok: mely úton haladt, és halad az emberiség, amiként már nagyjából azt is sejtitek (még akkor is, ha nem olvastátok korábban leadott előrejelzéseimet): merre, mely történések felé tart úgy az emberiség, mint maga a Föld. Szomorú, de ismét a legkeményebb lehetséges történések felé, amiként az már 2000 évvel korábban is volt. De a 2000 évvel korábbi Történés szinte előre megrajzolta az emberiség várható, további útját is, amely a keménység, a vadság, a törtetés, az érvényesülni vágyás és a harácsolás útja volt akkor is, s az maradt azóta is. Mert amiként mondtam: nem az Atya Akarata volt a Kereszt; az emberé, mert az Atya Akarata mindenkor a Szeretetben teljesedik ki: az ember kicsiny „akarásai” viszont ezzel szemben álltak 2000 évvel ezelőtt, amiként szemben állnak még ma is.

18

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt…

Vannak, és ez természetes, és nagyon biztató, hogy vannak köztetek, s egyre többen olyanok is, akik mindinkább ellépni igyekszenek erről az útról, de mert a korábbi nemzedékek egy olyan tudati-lelki, tehát értelmi-érzelmi alapot fektettek le, amely óhatatlanul a mindinkább való elanyagiasodás felé vitte az emberiség egészét, szinte lehetetlenség kiszakadni az anyagi világ adta kötelékekből. Ahhoz, hogy a mindennapok folyamatosságát biztosítsátok, akarva-akaratlanul kell, hogy az anyagi javak megszerzésére törekedjetek: egy bizonyos fokig! És épp ez a csapda, az ellentét csapdája, hisz ha nem tudjátok konkrétan behatárolni: mi az, amire ténylegesen is szükségetek van, és mi az, ami fölösleges és ekként mellőzhető, könnyen a többet és még többet akarás kelepcéjébe estek. S a csapda lényege ez: olyan eszközöket és olyan kívánatosnak tűnő, ámde lényegében nem létszükségleti eszközöket vonultat fel előttetek, amelyek megszerzése csak akkor lehetséges, ha figyelmeteket teljességgel a fizikai síknak szentelitek. Ekként viszont eltereli a figyelmeteket, és elveszi az energiátokat is minden olyan dologtól, amely már a Valós Lét szempontjából volna ténylegesen is fontos és kívánatos az Én-rész, s ekként az ÉN számára! Az Otthon megléte, a mindennapi kenyér, az öltözet: természetes, és jogos emberi igények. Ezeknél azonban nem álltok meg, mert az igények: a saját, a környezet, a gyerek stb. igényei ezeken rég túlnőttek, s ha a többletet, a nem létszükségleti, de kellemetesnek tűnő cikkeket is be akarjátok szerezni, a nap szinte minden percét ezek megszerzésére kell fordítsátok, nem hagyva még csak szóhoz sem jutni a tudati Akarás alá feszített Én-részt: hogy másról, a komoly Szellemi tanulmányokról, meditációról, vagy a Fent Világával való Kapcsolat kiépítéséről már ne is szóljak. S még jó, ha egy gyors esti imára futja az energiátokból: miközben az Én-rész magával vitt, de nem fizikai célokra szolgáló energiája parlagon, kihasználatlanul hever, mert nem lehetséges azt csakis arra a Célra felhasználnia, amely Cél érdekében magával vihette azokat. Sajnos sokan vannak köztetek, akik akként gondolkodnak: előbb megszerzem mindazt, amire szükségem van, s azt, amire a családomnak szüksége van, vagy lehet, ráérek azután a Szellemiekkel is törődni, ha már a fizikai erőm kimerült, hisz akkor már úgysem leszek alkalmas másra. – És hajtják magukat inuk szakadtáig, hogy ténylegesen is megszerezzenek mindent, s még annál is többet, míg a test tényleg teljességgel el nem erőtlenedik. Mert ez nagyon is gyorsan bekövetkezik: de erőtlenné lesz a Tudat is, mert nem részesült folyamatos megerősítésben, s mert még akkor is, utolsó gondolatával is csak ahhoz fog kötődni: még ezt is meg kellett volna szerezzem, hogy legyen, mire az unokám felnő… – és vége is az Élni és Fejlődni kapott Kegyelmi Útnak anélkül, hogy az Én-rész ténylegesen is Élte volna az Utat, és ténylegesen is fejlődhetett volna, s akkor még jó, ha nem visszább lépett arról a szintről is, amelyről elindult. E kérdésre is visszatérek még hamarosan, hisz kis „mesémben” az emberről is szólok, mielőtt még tovább lépünk majd, annak megmutatása felé, s már egy másik, egy új sorozat köteteiben: mi is az, amit az Én-rész ki kell bontson, mi az, amire a Szellem, a Lélek, és a Tudat, s ekként még a fizikai test is egyként kell törekedjék, hogy az Élni kapott Út ténylegesen is az ÉLET felé vigye Valós ÉN-eiteket. * III. rész: … volt egyszer egy Kozmosz… Kevéssel korábban a Kozmikus Tudattárról szóltam. De vajon mit értek ez alatt? Mi az a Kozmosz? Vane, lehet-e egy olyan egységes tudati pontja a számotokra „végtelennek” tetsző Kozmikus tereknek, amelyből mindahány Kozmikus pont mindahány bolygójára induló Én-rész a számára ténylegesen is szükséges elemeket merítheti annak érdekében, hogy a mélység fogságában lévő felnövekedjék ahhoz, hogy a Föld nevű „vizsga-bolygó” szülöttjévé legyen, s a magasabb szinten álló ahhoz, hogy még magasabb szintre emelkedhessék? S ha van: hol van ez a bizonyos Pont, hol található a Kozmikus Tudattár? Amiként tudjátok, a Szellem ÉN-képmásának lefelé vezető Útjának egy pontján a Kegyelem Istene a Mennyei Világ-lélek egy szálát áramoltatta a mélység felé haladó ÉN-ek gondolati energiáiból kialakult 19

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Káoszba, megteremtve az elsődleges Rend-et. A Mennyei Világ-lélek megszámlálhatatlan szálra bomlott széjjel, akként terülve el a Kozmikus Térben, amiként a szántóföldeken a Nap végtelenszámú sugara. A bolygók ezek mellett az Energia-szálak mellett fogalmazódtak meg akként, hogy az azonos, vagy az egymáshoz közeli rezgés-síkon megnyilvánuló gondolati energiákból sűrűsödtek, formálódtak gömbbé, s mindegyik bolygó az adott rezgés szinten álló ÉN-fél által útjára bocsájtott, vagy az adott szintre aláereszkedett Én-részt vonta magához. A bolygók természetszerűleg nem csak az egy rezgésfokon álló gondolati energiából formálódtak meg. Több, egymástól többnyire nem túl nagy mértékben eltérő szinten megnyilvánult Gondolat-energia elemből, bár azok központi magja mindenkor a két, egymással ellentétes elemből tevődött össze, a „jin és jang” ellentét-pár Törvényét követve, amelyek épp annyira vonzzák, mint amennyire esetenként taszítják egymást, akként, hogy a bolygó magja, és e mag ha úgy tetszik „köpenye” közt már alapvető, tehát lényegi eltérés mutatkozott. A bolygó mindenkor önnön tényleges energia szintjével ellentétes rezgésirányú magot hord testében. E két, ellentétes forgás-irányú energia természetesen minden szinten, mindenkor taszítja, de ugyanakkor vonzza is egymást. Taszítja, mert idegennek és ellenséges elemként érzékeli a másikat, ám vonzza is ugyanakkor az ellentétes, vagyis a mágneses és a delejes pólusok erő-törvénye értelmében. De a bolygótest már a saját rezgés-iránya értelmében hat a központi magra. A magasabb rezgésszintű gondolati energiákból megfogalmazódott bolygók esetében nagyon jól megfigyelhető a taszító jelenség. A bolygó, amelynek belső magjában a nagyobb mértékben pozitív energia mellett jelenik meg, mint e mag “köpenye” a kisebb mennyiségű negatív energia, szüntelen izzással és lángolással igyekszik kiégetni a bolygótestben megrekedt negatív energiát, s a feloldott negatív elemeket heves robbanások kíséretében taszítja ki testéből. Ennek ellentéteként a negatívabb gondolati energiákból álló bolygó a testében lévő pozitív energiát szinte akként zárja magába, mint valami erős páncél. Ekként a magasabb szintű bolygók legbenső magja az, ami a negatív energiát képviseli, s amelyet a bolygótest kivetni igyekszik magából, míg a negatív energiákból álló bolygó központi magját a pozitív energia adja, még akkor is, ha a negatív gondolati energiákból álló bolygó magja körül lévő, mind sűrűbbé és sűrűbbé váló energia magnetikus energiája végül is az, amely a bolygótestet egységben tartja, megadva magának a bolygónak is a magnetikus energiát, amely nélkül semminő fizikai élet ki nem alakulhatott volna a bolygók testén, de még azok testében sem. A Kozmikus térben az egyes Kozmikus Erő-szálak mentén a bolygók mindegyike a maga megszabott, többnyire elliptikus pályáján halad, az elliptikus pályát mind kisebb és kisebb ívben járva végig, s ha a bolygó a maga Napjának optimális távolságán belülre került, tehát elérte a legkisebb keringési ívet, a pálya hirtelen kitágul: a bolygótest visszatér a maga elliptikus íveinek külső energia-zónájába, mert a Nap a bolygótest negatív energiájára taszító hatást gyakorol, miközben a bolygó magjában lévő pozitív energia kitörni próbál, hisz azt, mint azonos energiát, vonzza az ismét egyre távolabbra kerülő Nap a maga erős pozitív energiája révén. Ekkor azonban nem a pozitív, de a negatív energiák egy része távozik a bolygótest teljességéből, s ez még akkor is ekként van, ha a bolygó testben szinte nincs is, vagy csak jelentéktelen mértékben van negatív energia, amely, amiként az imént mondtam, a már gáz-állagú testet magáénak mondható bolygó belső magjaként van csak jelen a bolygó testében. A negatív energiából álló magot a bolygó pozitív energiákból álló teste kiengedi, vagy inkább kilöki, míg a többségében negatív energiából álló, s ekként sűrű fizikai tömegként megnyilvánuló bolygó esetében a bolygómagjában lévő pozitív energia reagál a Nap közelségére heves kitöréssel, de a köré záródott negatív energia-réteget nem, vagy csak olyan mértékben mozdíthatja meg, hogy ismét csak a negatív energiák egy része lökődik ki a bolygótestből, annak külső rétegeiből. Ekként a bolygó maga anyagtalanabbá lesz, de továbbra is megőrzi a negatív energia-többletet, ekként a bolygó magjában lévő pozitív energia továbbra is a negatív energiaburok fogságában marad, s újabb kitöréseket produkál, valahányszor a Nap közelébe, vagy egy erősebb, pozitív irányú Kozmikus energia-áramlatba kerül, lévén a hasonló hasonlót vonz elmélete épp úgy érvényes a Kozmikus Rendben, mint az imént említett ellentétes irányú energia-vonzás Törvénye. De míg az előbbi, tehát a hasonló energiák vonzása a Fent Törvényébe illeszthető, az ellentétes energiák egymásra gyakorolt vonzása a mélység törvénytelen törvényébe, még akkor is, ha a pozitív energia épp úgy átminősíteni igyekszik a negatív energiát, mint a negatív a pozitívat, s még akkor is, ha Mennyei 20

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Szinteken is érvényesül az a bizonyos „jin-jang” elmélet, lévén a duális EGY-ség is érvényesül. Ott azonban a duális felek egyként a pozitív energiát hordozzák, mint Szellemi ön-elemet. Amiként a fentebbiekből is kiderült, a Kozmikus Energiák nem csak mint energia-szálak, de mint máig szabadon áramló energia-hullámok is jelen vannak a Kozmikus térben, a pozitív energiák csak úgy, mint a negatív energiák. Ezek nagy részét éppen hogy maguk a bolygók áramoltatják a Kozmikus térbe: még pontosabban az egyes bolygókon testekben lévők, a maguk gondolati-érzelmi-cselekedeti energiái révén. A szabadon áramló Kozmikus Energiák azonban már mindenkor a hasonló hasonlót vonz elmélete alapján keresik, és találják is meg egymást. Legalábbis többnyire, viszont ha két, egymással ellentétes Energia-felhő találkozik, azaz ütközik egymásnak a Kozmikus Térben, hatalmas Kozmikus viharok keletkeznek, amelyek hatása lényegét tekintve a Kozmikus „öntisztítás” folyamatába illeszkedik bele, de amely Kozmikus történések úgyszólván mindahány alacsonyabb szintű bolygó belső légterére is kihatással lesznek, s nem csak a légtérre, de az egyes fizikai jelenségekre is. A magasabb szinten álló, tehát nagyobb részt pozitív energiából álló bolygók mindenkor a pozitív energiát vonzzák magukhoz, míg az alacsony rezgéssel bíró bolygók, mint például a Mars, a negatívat (itt tehát a hasonló hasonlót vonz elmélet érvényesül): de amíg a pozitív energiával bíró bolygó a negatív energiát igyekszik már teljességgel kivetni magából, addig a negatív természetesen a pozitívat igyekszik távol tartani, éspedig gyakorta akként, hogy a közelébe kerülő pozitív energiát a negatív energia kiáramoltatásával próbálja eltaszítani magától. Ez az a bizonyos centrifugális és centripetális elmélet, amelyet I. testvérünk említett fel az imént. A Mars a negatív energiát szórja, de még azt is igyekszik magához vonzani, míg a Jupiter, vagy a Vénusz a pozitívat igyekszik bevonzani, miáltal a bennük lévő, már csak elenyésző mennyiségű, lényegesen sűrűbb negatív energia kilökődik, vagy a beáramló pozitív energia hatására elenyészik, semmivé lesz, feloldódik és átminősül a pozitív energiák mindenkor megújuló áramában. A ti központi égitestetek, a Nap hasonló okból “produkálja” a mind hevesebb Napkitöréseket, hisz tulajdonképpen maga is kering egy még magasabb rendű Nap körül, amely viszont már olyan mérhetetlen rezgés-magasságban van, hogy ti még nem lehettek képesek a legfejlettebb műszereitekkel sem érzékelni. A Nap, mint túlnyomó részben már pozitív energiákból álló energia-gömb, kivetni igyekszik magából azokat az energia-elemeket, amelyek a ti szintetekhez mérten már ragyogóan tiszták: a saját Nap-köre értelmében, tehát a maga rezgésszintjén viszont még a tisztátalan energiák közé soroltatnak: amiként a Nap Napjának egyes energia-elemei is tisztátalanok még a maga Nap-körének energiáihoz mérten, s annak energiái a Fent Világainak energia szintjéhez viszonyítva. A ti kicsiny Földetek ezzel szemben akként hat az első szféra magasabb dimenzióiban lévő, ám számotokra már szintén az érzékelési tartományon kívülre került bolygókon testeken (vagy bolygótestekben) élők számára, amiként ti érzékelitek a magatok Napját, vagy a Nap testén élő, már teljességgel anyagtalan testekben élők a maguk Napját, míg már az ő érzékelési tartományukon kívülre került a Föld, és mindahány, azzal azonos rezgésszinten álló bolygó, vagy akár azok a csillagok, amelyek a fejetek fölött ragyognak. A Kozmikus Energia térkép egy részét egy bizonyos szintig (és formában) ti magatok is ismeritek: nem ismerhetitek azonban azon Kozmikus Törvényeket és Törvényszerűségeket, amelyek alapján a Kozmikus Energiák áramlanak, annál is inkább, mert a Kozmikus Energia-áramlatok többsége a ti szinteteken (még vagy már) nem érzékelhető. S nem csak azért, mert a Föld maga tényleg csak egy paránynál is kisebb pont a Kozmikus Térben, de azért is, mert az energia-áramlatok többsége nem a Föld rezgésszintjén halad: vagy lényegesen magasabb, vagy lényegesen alacsonyabb rezgés-síkon áramlanak, ekként vagy még, vagy már nem is haladhatnak abban a rezgés-magasságban, amelyen a Föld jelenleg áll. De a ti belső Kozmikus Erő-teretekre nagyon is van hatásuk, s ez utóbbiaknak is van hatásuk a Föld teljességére. * A Föld csaknem mindahány szintjének, amiként mindahány bolygónak is meg van a maga asztrális vetülete, vagyis az asztrális síkon lévő, nem fizikai kivetülésben, de Szellemi síkon megnyilvánuló Világképe, amelyről már annyiszor szóltam, s persze, nem csak én, de már más Oktató Testvér is. Egyedül a 21

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… hetedik szféra azon két, utolsó pontjának nincs, mert már nem is lehet Asztrális képe, amelyen az ismételten Duális EGY-ségbe lépett ÉN-felek a Felemeltetés pillanatára várakoznak, hisz azok már nem kell újabb, a további emelkedéshez szükséges Bölcsességet kibontsanak, vagyis már megszűnik fölöttük s számukra az Utak Törvénye, hogy már csak Egyetlen Út álljon előttük, vagyis a Szellembe való visszalényegülés, amelynek révén többé nem mint a Szellemtől elkülönült ÉN-kép, de mint a Szellem Tökéletes gondolati egysége fognak létezhetni, vagyis mint Maga a Szellem. Az utolsó Bölcsesség-elemet ugyanis maga a Szellem fogja kibontani, eszmélése pillanatában ébredve rá: mennyire elhibázott volt a korábbi gondolat, amelyet követve a Tökéletes Teremtő Tisztaságától és Bölcsességétől eltávolodva kívánt olyan Erők birtokába jutni, amelyek tényleges elviseléséhez nem volt, mert emelkedettségi szintje értelmében még nem is lehetett meg benne az ERŐ. Az ÉN-felek ismételt Duális EGY-sége, ennek energiája közvetítődik fel lényegében azon a Lélek-szálon keresztül, amely már nem a Kozmikus, hanem még a Mennyei Világ-lélekből áramlott alá a Kezdet kezdetén, hogy az ÉN, és a Szellem közti kapcsolatot mindenkor biztosítsa. Tulajdonképpen e Mennyei Lélekszál egy kicsiny paránya az a bizonyos Isteni Szikra, amely magában viseli az adott Szellem megfogalmazásának, és LÉT-be emelésének emlékét, mindahány Szellemi elemből, tehát a Teremtő Akaratból, a Teremtő Bölcsességből és a Teremtő Szeretetből az utolsó, még Tökéletes Tisztaságú parányt, amely magában hordja a Szellemi Engramot, amelyet az Én-rész maga is mindahány Útra magával visz, s még az adott síkok, s az adott bolygó értelmében megfogalmazott test legfontosabb testnedvébe is át áramoltat, vagyis a ti esetetekben a vérbe, lényegében ekként “igazolva” az adott test és annak Én-része közti kapcsolatot. (Amiként már ezt is mondtam, nem véletlen, hogy az ellentét fejedelme is mindahányszor egy-egy vércseppet kér az általa elcsábított fizikai személytől, ha az késznek mutatkozik a véle való szerződés megkötésére, hisz a vér Szellemi eleme, vagyis Szellemi energialenyomata mindahány testet öltésnél ugyan az, így a korábbi Úton aláírt szerződést a későbbiek során is érvényesíteni tudja, mert a Szellemi Engram révén igazolja (az Én-rész előtt) annak hiteles voltát.) * Egy bizonyos szintig, tehát az ötödik szféra felső, s a hatodik alsó, tehát első dimenziójáig (amely szint fölött már nem fizikai, hanem fél-anyagi testet épít fel magának az Én-rész) ezek az Asztrális Világképek maguk is több, egymástól hermetikusan elzárt Asztrális rezgésenergia-tartományban vannak, lévén ezek maguk is feloszlanak pozitív és negatív energia-tartományokra, amiként maguk a bolygók. Az Asztrális Világokban, azok egy-egy síkján vannak elhelyezve a Kegyelem által a testet öltés előtt álló, vagy az épp végig járt Út után visszatérő Én-részek. De itt kapnak helyet a félig már megtisztított Lélek-elemek is, ha azok nem csatolódnak fel a Lélek-lény fizikai szintű szerepének végén a Kozmikus Világlélekbe: s akkor azt további tisztításra más Lélek-lény vonzza magához, míg a felcsatolódott Lélek-elem, amely ismét a Kozmikus Világ-lélekbe csatolódik, egy az egyben bele olvad abba, fokról - fokra tisztítva, s mind magasabb rezgés-fokra emelve ekként a Kozmikus Világ-lélek egészét. A ti Földeteken lévő (s a más bolygón, másféle testi formában megjelenő), még teljességében durva és tisztátalan Lélek-elemmel bíró, tehát még a ragadozók csoportjába tartozó állatok Lélek-elemei itt várakoznak a Lélek-lény fizikai szereplését követően, de még egymástól is elválasztva. A ténylegesen is ragadozó életmódot folytató lények Lélek-elemei ugyanis már külön kell választassanak a húsevő, de már nem kifejezetten ragadozó élethez szokott, vagyis egy fokkal magasabb szintre emelkedett lények Lélek-elemeitől. Máshol kapnak tehát helyet a Mars vérengző állatai, s a ti mindahány nagy testű ragadozó állatotok, és ismét mást a rovarokra vadászó, vagy a mellettetek élő, de továbbra is az ősi késztetésekkel bíró állatok. S még a Mars, s a többi Mélység-bolygó lényeinek visszaemelkedő Lélek-elemei e külön szinteken is el kell választódjanak mindahány Lélek-elemtől, lévén azok még nem érték el a fejlettségnek, vagyis a tisztaságnak ama fokozatát sem, amely legalább az ivadékgondozás és védelmezés, vagy a társ védelmének benső késztetését lehetővé tenné a Lélek-lény számára. E Lélek-elemek ismét a korábbihoz hasonlatos formában és szinten jelenülnek meg, míg a sorozatos történések révén a legdurvább energiák ki nem égnek az adott Lélek-elemből: s akkor más, már egy szinttel magasabban álló bolygó Lélek-lénye vonzza azt magához, mielőtt a ti Földetekre kerül. A Föld színén elsőként a nagyragadozók valamely ivadékának Lélek-elemévé lesz, s ott már fokról-fokra tisztul, míg teljességgel ki nem égnek belőle a legdurvább elemek: s akkor a Lélek-elem már visszatérhet a Kozmikus Világlélekbe, ahonnét egy-egy 22

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Útra induló Én-rész vonzhatja magához, mint Lélek-szálat, vagy valamely tagja a növényvilágnak, s ez utóbbi már mindenkor a Kozmikus Világ-lélek egy-egy nagyobb tisztasági fokú elemét, hogy ekként segítse a testekben élők Útját, az adott bolygó légterének tisztasági szintjét növelve a magával vitt Lélekelem révén. (S éppen ez a történés, vagyis ez a folyamat az, amit a Keleti vallások némelyike a reinkarnációval összekevert. A Lélek-vándorlás ugyanis az állatvilág tagjai közt érvényes elem, lévén az állat nem bír, nem is bírhat Szellemi Én-résszel, hisz akkor maga sem volna többé állat: a Szellem képessége a Gondolkodás révén kiemelte volna a tudatos és akaratlagos Gondolat megfogalmazására képtelen lények sorából, amiként az egyetlen Fél-szellemi lényt, a delfint. Azonban már Róluk, vagyis a delfinekről is szóltam, így itt és most Róluk sem szólok többet.) A várakozási szinten megálló Lélek-elemek azok számára, akik meditációban az Asztrális Világok e pontján állnak meg egy időre, mindenkor akként fognak, mint tudati kép az Én-rész által leközvetített energia révén megfogalmazódni, amilyen testet a Lélek-elem a fizikai világban működtetett. Ezért állhatnak elétek olykor a fizikai síkról már eltávozott kis kedvenceitek, de ezért láthattok csodásnál csodásabb virágokat, vagy addig ismeretlen állatokat is az egyes meditációk során, mert a Tudat mindenkor a leközvetített Lélek-energia korábbi megfogalmazódási formáját fogja, mint látott képet regisztrálni: bár a meditációban lévő Én-rész mindenkor a testetlenné lett Lélek-elem képét, vagy inkább annak energia-vetületét közvetíti tovább a Tudat felé. * A Kozmikus Terek, a Naprendszerek, a fizikai síkok bármelyikén megnyilvánuló bolygók és Csillagok, Holdak és Üstökösök, de még mindahány Kozmikus Erő-szál és Energia-áramlat is, s még ez utóbbiak lehetséges útja is a legmagasabb szinten, tehát a ti hetedik szférátok hetedik dimenziójában van feltérképezve (ott tehát, amely szint már nem bír asztrális képpel). S ez az a bizonyos Kozmikus Tudattár, amelyben nem csak a Kozmikus Terek és Naprendszerek, de a ti valós, vagy lehetséges Útjaitok is fel vannak jegyezve, azok mindahány Volt - Van - Lesz - Lehet történésével egyetemben, akként, amiként az a Teremtő Tudattárból a Mennyei Tudattár felé le lett közvetítve, majd a Mennyei Tudattárból e Kozmikus Tudattárba, ahonnét az egyes testet öltéseitek során a védelmeteket vállaló Őrszellem a számára szükséges, és lehetséges információkat magához vonzhatja már akkor, amikor Én-részeitek még csak az élet-filmmel ismerkednek, s még csak készülnek az Útra. Enélkül ő maga sem tudná: mire kell felkészülnie, hisz az egyes Utak, amiként mondtam, nem csak konkrét, tehát előre tudott, de nagyon is kiszámíthatatlan elemeket is tartalmaznak, s a Föld lakói esetében, s különösképpen a ti szinteteken Testekbe öltözöttek esetében még inkább, hisz a ti szintetek az, ahol már a leginkább összetett Feladatokkal érkezik az Én-rész: tudva és ismerve az Élet-filmet, a maga lehetőségeit, ismerve a rendelkezésére álló Erő mennyiségét és annak tisztasági fokát: de nem ismerve, nem is ismerhetve: hogyan, s miként fog reagálni a Tudat, s a Tudat irányítása alatt álló test az egyes Sors-elemekre, vagy a Sors-elemeket megelőző, kísérő vagy azt követő környezeti hatásokra. Ezek fedve maradnak még az Asztrális síkon Útra készülődő Én-rész előtt is, hisz a feladat, tehát az Út lényege éppen az, hogy az Énrész végbe kell tudja vinni a maga feladatát a Tudat mindahány reakciója ellenére is, vagyis el kell tudja érni azt, hogy a Tudat az Élet-filmben szereplő történéseket „játszassa el” az irányítása alatt álló testtel még akkor is, ha közben az ellentét is megkísérli a Tudatot, s a Tudaton keresztül a testet is a maga elképzelése szerinti irány felé terelni. Az Én-rész az Asztrális síkon „előjátssza” a maga szerepét, vagyis végig veszi az Életfilm egyes elemeit, s meggyőződik arról: azok végrehajtásához ténylegesen is meg van benne a szükséges Erő. De csak a történések előre tervezett formáját játszhatja el, azt, amely az ÉN tervei szerint be kell következzenek. Az esetleges eltérésekre, módosulásokra, kitérőkre nem készülhet fel, mert azok a Tudat Szabad Akaratának függvényében lesznek, vagy lehetnek Történéssé, s az Életfilmhez csatolódó Sors-elemmé. Az Életfilm tehát mindenkor adott: a Sors, mint folyamatosan változó Történés-sorozat, mindenkor módosul, vagy módosulhat a Tudat reakciójának iránya és mértéke szerint, annak befolyására.

23

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… A Kozmikus Tudattárban azonban még ezek a lehetséges Sors-elemek is rögzítve vannak, tehát az Őrszellem utólag is kérhet információt, ha az Út, amelyre felkészült, nagyobb mértékben tér el az ÉN által tervezett Élet-filmtől, hogy akkor a megváltozott irány értelmében folytassa az Én-rész, a Tudat és a Test együttes védelmét. Nem egyszer épp ennek révén lesz képessé a fizikai testet megoltalmazni attól, hogy az idő előtt teljesen működésképtelenné váljon (vagyis megszűnjön létezni, mint fizikai Élet-elem), hogy az Én-rész végig járhassa a számára tervezett Utat. De az Én-rész maga is kérhet egy-egy újabb Lételemet, ha akként ítéli meg: az adott Út teljességgel kudarcba fulladt. Ez esetben az álom síkján, az Őrszellem közreműködésével fordul önnön felsőbbrendű ÉN-jéhez, hogy az Út félbeszakítását kérje. Ha ez indokolt, az Őrszellem nem lép közbe, amikor a fizikai test veszélyes helyzetbe kerül, hanem engedi, mert engednie kell, hogy a tragédia végzetes kimenetelűvé váljon a test számára: megszabadítva ezzel az Én-részt, és magát az ÉN-t is, hogy a Tudat sorozatos, és visszafordíthatatlan hibái végett mélyebb szintre hulljon, mint volt az Út megkezdése előtt. Hogy ez a történés milyen hatással van az Én-részre, mondanom sem kell. A tragikus történés után ugyan még az Asztrális világok úgynevezett pihentető szintjén tartózkodik egy ideig, de amikor az Őr-szellem, vagy az Oktató Testvér akként véli; mindenképp szembesülnie kell önnön kudarcával. A gyengeség, a restség, az Istenre való reáhagyatkozás hiánya (vagyis a hitetlenség, illetve a spirituális gőg) végett elszenvedett kudarccal, amelyek mindahány karmikus elemét is tudatosítania kell magában, hogy már mint konkrét ismeretelemet: tovább közvetítse az ÉN-be a visszacsatolódás pillanatában. Akkor természetesen az ÉN maga is átéli az Én-rész kudarcérzetét, annak keserűségét és fájdalmát. A Kozmikus Tudattárban rögzített lehetséges Sors-képek mindegyike azt is jelzi: mely időpont a legideálisabb az Én-rész útnak indulására ahhoz, hogy az ÉN által megírt Életfilm betöltéséhez szükséges, azt nagy mértékben elősegítő Kozmikus és Csillag-energiákat magához vonzza. Ezért is van, vagy legalábbis volna nagyon fontos szerepe a spirituális asztrológiának. De mert a magzat megfoganásának, s ekként az Én-rész tényleges testet öltésének pillanatát még nem érzi meg a leendő anya, ennek tényleg csak volna hatalmas szerepe: amiként majd lesz is, ha már egy magasabb szintre értek, egy olyan szintre, amelyen nemcsak hogy érezni fogja az asszony: gyermeket fogant, de a leendő gyermek Én-részét is meg fogja tudni szólítani önnön Én-részén keresztül, s ekként a gyermek Életfilmjének egyes elemeivel is tisztában lesz, tehát már előre felkészülhet arra: hogyan és miként segítheti az Érkező Én-részét feladatának betöltésében. Ez azonban, mint mondtam egy távolabbi Lét-ponton, egy magasabb Szférikus és Dimenzionális síkon lesz lehetséges. Ott, ahol most vagytok, a közeg energiája, tehát a bolygó légterében lévő energia sem volna alkalmas egy ilyen szintű Szellemi kapcsolódás megvalósítására. Igaz, még így is nagy szerepe lehet a spirituális asztrológiának, mert az Én-rész nem csak testet öltése, de a test világrajövetele során is vonz magához bizonyos energiákat, amelyeket korábban a még magzati állapotában lévő test, s a test agyának gyengesége végett nem, vagy nem teljességében vonzhatott magához. IV. rész: … egy Föld… A ti szintetek, és a testet öltések kérdésével lényegében el is értünk a Mindenség ama kicsiny, „gömbbe zárt” eleméhez, vagyis a Kozmosz legösszetettebb bolygójához, amelyen jelenleg ti magatok is vagytok: a Földhöz, amelyen Én-részeitek testekbe öltözve járják Útjaikat. Mert bár akként tűnik, és a Tudat akként is véli; nem a test, és nem is a Tudat járja azon Utat! Az Én-rész, amely a ti valós ÉN-jeitek egy kicsiny eleme, s amely a ti tényleges ÉLETETEK érdekében kell végigjárja azon Utat/utakat: bizony, ha kell, akár ellenetekben is, akként, hogy olyan Életfilm betöltését vállalja, amely a fizikai test, és a Tudat számára csak a fájdalmak, a kudarcok, és a gyötrődések sokaságát adja mindaddig, míg a Tudat nem képes megérteni és elfogadni mindahány történés tényleges okát. A test ugyan az okok megértése után is szenved, de a Tudat már látja a test szenvedésének okát és célját is, s mert mindezekkel már tisztában van, a tudati szenvedés okozta lázadás és harag, esetlen a Világgal, és mindennel-mindenkivel szembeni gyűlölet, vagy legalábbis ellenérzés helyét a Hit, a Bizonyosság, s a gyermeki alázaton és Isten iránti Szereteten alapuló reáhagyatkozás váltja fel, megkönnyítve ekként magának a testnek helyzetét is, amely igen gyakran épp a tudati lázadás végett lesz még nehezebb, mint amilyen a valóságban. 24

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt…

Amiként már nem egyszer említettem, a Föld az egyetlen olyan bolygó a teljes Kozmikus Terek mindegyikében, amelynek testén mindahány szinten, tehát minden egyes Szféra mindahány dimenziójában van Élet. Ezzel természetesen nem azt mondtam, hogy az egyes szférikus és dimenzionális pontokon csak a Föld színén van élet: nem is mondhatnám, de azt már igen, hogy a Föld színén „vizsgázik” az Én-rész azon Bölcsesség-elemekből, amelyeket korábban más és más bolygókon és/vagy bolygó-típusú Kozmikus képződményeken ismert meg, bontott ki, és valósított meg még akként, hogy csakis és kizárólag azt az egy Feladatot vitte magával. A Föld teljességén viszont egyedül a ti szintetek a legösszetettebb feladatok megoldására alkalmas szint, legalábbis azon szintek közül, amelyen nem csak az egyes feladatokkal kell megbirkózzon az Énrész, de még az ellentét mindahány, és mind erősebb késztetéseinek is ellene kell tudjon mondani, s erre rá kell tudja bírni a Tudatot is. Amiként mondtam, a negyedik szféra első dimenziójától már nem érvényesül a mélység ereje, tehát attól a szinttől kezdve már ténylegesen is csak a Visszatéréshez szükséges Bölcsesség-elemek ismételt kibontását és gyakorlattá változtatását végzi a Test, a Tudat s az Én-rész egyaránt, ami azt is jelenti, hogy a Visszatérés folyamata attól a szinttől meglehetősen felgyorsulhat. Az első szféra alsóbb dimenziói lényegében a ti jelenetek során már bezáródtak: ekként a legalsóbb szintű Bölcsesség-elemet, tehát a fizikai test megfogalmazását már nem a Föld színén kezdi meg kibontani és megvalósítani az, aki a mélységből még csak most, vagy ezt követően emelkedik ki. Az első szféra magasabb dimenziói viszont még mindig létező elemek, vagyis azok az energia-körök mindmáig nyitottak a Föld teljességén. Ennek természetesen még a magatok már lényegesen magasabb szintjén is megtalálhatjátok nem is egy, de számtalan jelét, kezdve a kannibalizmusból még ki sem lépett, vagy általatok már rég elhagyott állomáshoz még vissza-visszatérő ember-csoportoktól (s itt nem csak a dzsungelekben mindmáig rejtve élő, kicsiny csoportokra gondolok, de még a nagyobb népekhez tartozó, s az adott ország legelmaradottabb vidékein élők közt épp úgy megtalálható csoportokra is!!) az egyes, már rég kiveszettnek hitt állatok felbukkanásáig: s itt sem a Dimenzió-kapun átlényegült és a ti szinteteken materializálódott, vagyis a ti szintetek energiáját magukhoz vonzott állatokra gondolok. Azokra a számotokra mindeddig idegen élőlényekre, amelyek a Föld élővilágának kialakulása (ti. a ti Kozmikus és szférikus szinteteken történt, második Élővilágának kialakulása) során léteztek, félig még az egyik, félig már a másik lény-csoporthoz tartozva. A Föld maga a Ki, és leválasztódás korát éli: ha még csak annak kezdetét is. Vagyis ama bizonyos Utolsó Időkben, annak egy jelentős állomásán vagytok. Mert természetesen ez még nem az a pont, és maga a dimenzióváltás sem az a történés, amelynek révén ténylegesen is felbomlik az IDŐ, hisz még a TÉR is megköt benneteket az IDŐ-ben, amiként maga az IDŐ köt meg benneteket a TÉRBEN, lévén azt nem az Én-rész fogalmazta meg lefelé vezető Útján, hanem még az ÉN. Ezt azonban már egy korábbi munkánk során kibontottuk, így itt most nem is foglalkozunk vele ismét. A Föld-test természetesen maga is magában hordozza még mindahány meglévő szint energiáit: ha ti már nem, vagy nem mindenkor érzékelhetitek is a legalsó, még meglévő dimenziók hatását, amiként nem érzékelhetitek még a legmagasabb szintekét sem, annak ellenére, hogy ennek, és annak energiája is beáramlik a ti dimenziótokba, mint szellemi energia, s ki is fejti ott a maga pozitív vagy negatív hatását. A Föld-test maga, a lefelé tartó Út szinte mindahány gondolati energiájából őriz magában: a Föld Szellemi gömbje azonban már az adott szférikus szint legmagasabb dimenziójának energiájával harmonizál, tehát a Föld test még bír az eső és a második szféra, valamint a harmadik szféra első két szintjének energiáival is, míg a szellemi gömb már a Nagy Ugrásra készül, tehát túlnyomó részt csak a harmadik szféra hetedik dimenziójának energiájából, és már csak kis részben a harmadik szféra hatodik, valamint már a negyedik szféra első dimenziójának energiáiból tevődik össze, mindenkor veszítve valamit a hatodik dimenzió energiáiból, viszont ugyanannyit már magához is vonzva a negyedik szféra első dimenziójának energia-hullámából. Vagyis már mindinkább a magasabb rezgésszinten álló energiával telítődik a Szellemi gömb, hogy a nagy Ugrás minél zökkenőmentesebb lehessen. A még benne lévő hatodik dimenzióhoz tartozó energia később, tehát a Nagy Ugrás során részben a Föld légterébe, részben pedig a Föld testének mélyebb 25

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… rétegeibe áramlik: ekként az a lelki-szellemi energia, amelyet ti magatok fogalmaztok meg, marad a légtér elsődleges energiája, amelyet részben támogathat csak meg a Nagy Ugrás során a Szellemi Gömbből hátramaradó, esetlegesen még benne lévő, a jelenlegi Globális energia szintnél magasabb energia. A Föld, amiként mondtam, maga három, egymástól eltérő elemre bomlik. A Szellemi Gömb felemeltetik, s a harmadik és a negyedik Szféra közti síkon helyeztetik el, egy olyan ponton, amelyen az ellentét már nem áramoltathatja a Föld színére, s a Föld színén testet vevők felé a maga Mélységenergiáit. És itt egy nagyon furcsa dolog állt elő, amit még egyszer el kell ismételjek, bár már erre is kitértem egy korábbi munkánk során. A Föld Szellemi gömbjével felemeltetettek továbbra is mint Földet fogják ismerni és nevezni az Új Földet, amely az ő lényegesen tisztább érzelmi, emlékezeti és gondolati energiáikból formálódik egy lényegesen anyagtalanabb Gömbbé, vagyis kap új „testet”: de Föld néven nevezik a bolygót azok is, akik a Föld fizikai gömbjén maradnak: ama Föld testen, amely köré, amiként mondtam, a most, éppen hogy általatok megfogalmazott/megfogalmazandó, s a korábbi évezredek során élt emberek által megfogalmazott, s még máig is a Föld légterében maradt érzelmi, emlékezeti, és gondolati energiákból fog kialakulni a Föld új energia-burka (s ez már nem Szellemi burok lesz, hanem egy alsóbb rendű, nagyon is vegyes összetételű energia-burok, amely ekként lényegesen sűrűbb is lesz, nem biztosítva a Lét alapszintű feltételeit a Föld színén sem embernek, sem állatnak, sem a növényvilág tagjainak). A harmadik elem a bolygó legsűrűbb negatív energiáinak összessége, amely akként fog hatalmas erővel kivágódni a Föld-testből, hogy annak egy darabját is kiszakítja, s a Kozmikus Térbe löki: ez az energiatömb aztán az általatok „fekete lyuk” néven ismert Kozmikus képződmények egyike felé fog haladni, hogy ott a Mélység-birodalmak teljességébe olvadjon bele, amely Mélység-birodalomba tulajdonképpen e fekete „kapukon” át áramlik a Kozmikus Térben keringő energiák azon része, amelyet Satana csatlósai és szolgái révén megszerezni képes. * Mindannyiótok előtt ismert tény – legalábbis azok előtt, akik az: És mondá a MESTER… c. munkánk utolsó kötetét olvasták –, hogy az Áldott Anya felemeltetése pillanatában a Szívéből kiáramoltatott IstenAnyai Szeretet energia révén csatolódott a Föld Szívcsakrájához, hogy a Szívében lévő Erőt áramoltassa a Föld egészébe. Ez ténylegesen is akként ment végbe, hogy az Isten-Anyai Szeretet-energia, már a Föld szellemi burkán átáramolva, majd a légtéren áthaladva a Föld-testbe hatolt, mint valami ékes és gyönyörűséges Szivárvány-híd, s egyként töltötte fel úgy a Föld Szellemi gömbjét, mint a Föld légterét, mielőtt nyugvó pontra lelt volna a Föld-testben, annak Központi csakrájában, megtámogatva a Föld egészét. A Föld csakrákról többen kérdeztetek, ezért ha csak néhány szóban is, de e kérdésre is kitérek. Az emberi test, amiként mindahány szerves életet élő test a Föld színén is bír ezekkel a csakrákkal. Az emberi test hét fő csakrával, s azok másodlagos csakrakürtőivel vesz, illetve vehet fel, míg a test egészén, pontosabban a test körüli energia-burok (aura) teljességén képes kiáramoltatni az energiát, ez utóbbit a test egyes részein eltérő módon és mennyiségben. Az állatok fejlettebbjei szintén e hét fő csakrát bírják, bár esetükben ezek használata a test puszta létének spontán velejárója, tehát sem akaratlagos energia felvételre, sem annak hasonló módon történő átáramoltatására nem képes az állat, ekként a csakrák is csak mint fizikai test-elemek töltik be nem fizikai szintű, de a test létben tartását, annak egészségi állapotát megőrző, vagy erősítő szerepet. A magasabb rendű növények teste már ezzel szemben csak három központi, vagyis fő csakrával bír: a táplálék felvételére, s a Globális történések érzékelésére szolgáló gyökér-csakrát (amely nem azonos az emberi test gyökér-csakrájával még akkor sem, ha az ember maga is a gyökér-csakrán keresztül lehet képes magához vonzani a Föld-testben lévő energiát, s azon át áramoltathatja a számára nemkívánatos energiákat a Föld-testbe, a Föld központi magja felé), a növényi test megtartását elősegítő közép-csakra szerepe a fák, s a fa formátumú növények esetében a növény testének és a lombozat megtartásának feladatában játszik szerepet, míg a korona-csakra a felsőbb szintű, s a légtérben lévő energiák összességének bevonzására szolgál (és ez sem keverendő össze az emberi test azonos nevű csakrájával, mert ez esetben ez a növényi test-csakra a lombozat belső, tehát az ágak és a törzs közvetlen csatlakozásának teljességét beborítja, befedve a törzs felső részét, és a törzsön nőtt ágak tövét is, míg az 26

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… emberi test-csakra csak a fejtetőt, vagy kezdetben még annak is csak egy bizonyos kis területét jelenti: a csakra nyitottságától függően). Ezen keresztül vonzza magához a növény a Kozmikus energiákat, s a magasabb rendű, tehát tisztább Globális energiákat, de részben ezen keresztül érzékeli az emberi gondolatok és érzelmek energiáit is akként, hogy azoknak a légtérben maradó, de a Föld energia-hálózatáról visszaverődő hullámait is érzékeli, meglehetősen nagy érzékenységi fokon. Érzékeli természetesen ugyanezen energiák jelenlétét a közép-csakra, s a mélyebb, negatív irányú gondolatokat a gyökér-csakra segítségével is, de elsődleges jelleggel a korona-csakra révén. A növény felé áramoltatott, s már akaratlagosan, tehát a növény megtámogatását célzó Szeretet-energia viszont a növény-testet is körbe ölelő energia-burok teljességén beáramlik, ahogy az emberi test auráján. Ekként a növény delejezésénél a növény-test egészére kell koncentráljatok, beleértve a gyökérzetet, s még a táptalajt is, amelyben a gyökér van, hogy azt is feltölthessétek a Szeretet-energia segítségével levonzott Kozmikus és/vagy Mennyei energiákkal. A Föld-test csakrái és mellék-csakrái már sokkalta bonyolultabb rendszert alkotnak, lévén a Föld maga nem a rajta élő lények test-formáját, hanem egy gömb formátumot visel. Ez esetben az elsődleges csakrákon kívül már nem csakrákról, hanem energia-csatornákról, vagy Kapukról beszélünk. A csakrák és az energia-csatornák elhelyezkedése is más, s a Föld-test benső, tehát a földfelszín alatti energia-réteg szerint tagozódtak. Amiként már mondtam, a Föld testének ha úgy tetszik „építőelemei” közt mindahány rezgés-hullámon, tehát mindahány szinten megfogalmazott gondolati energiák megtalálhatóak. Amilyen mértékben ezek az energiák felhalmozódtak a Föld-test bizonyos területein, a Kozmikus és Mennyei energiák is olyan mértékben képesek beáramolni az adott területre. Ahol tehát a Föld-test építőelemeit a (még) pozitívabb gondolati energiák adják, a magasabb rezgéssel bíró Kozmikus, és már egy bizonyos mértékig a Mennyei energiák is képesek beáramlani, hogy a Föld-test központi magjában lévő energiát megtámogassák, és szüntelen áramlásban tartsák, hisz ha az energia nem mozoghatna, épp úgy megszűnne létezni, mint minden más, ami mozdulatlanná lesz, ezáltal viszont maga a Föld sem létezhetne. A Föld Szív-csakrája, amiként mondtam, a ti Hazátok területén van, a Mária Rózsája nevezetű, igen nagy gondossággal elfedett kőszikla alatt, amelyet nem látott, s az utolsó, a Nagy Pillanatig nem is láthat emberszem, de még az állatok sem, hogy az állatok érzelmi energia-hullámaira rácsatolódókat el ne vezessék az adott ponthoz, hisz az állatok érzelmi hullámaira (sajnos) nem csak a magasabb szinten állók képesek ráhangolódni… A „Föld Szája”, vagyis a Szív-csakra után a második legfontosabb energia-központ, amelyen keresztül ténylegesen is akként áramlik a Föld testének mindahány elemébe a magas szintű energia, (Szellemi burok, légtér, Föld-test, Központi Mag) amiként egy kitátott szájba, s amelyet ekként a Föld „koronacsakrájának” is nevezhetünk, ha az elnevezést az emberi test csakráival akarnánk jelölni, a Tibet területén lévő, de nem teljességgel a ti dimenziótokhoz tartozó Shambhallában van. Az, amit az emberi testen a köldök-csakrának nevezünk, a Bermuda szigeteki Bázis, a Harmadik Szem pedig ismét csak a Tibetben, az ott épült láma-kolostorok közelében, de a sziklák mélyén, a barlangrendszerek egyikében van. Azon a ponton őrzik az Ereklyéket is; ez is az oka annak, hogy az ott Feladatot vállalt Láma-testvérek úgyszólván kortalanná, és már csak fél-anyagi testekben élőkké lettek. A Föld-test másodlagos csakrái, vagyis azok a bizonyos energia-csatornák vagy Kapuk a Föld szinte mindahány területén megtalálhatóak, bár mindenkor más és más rezgésszintű energia befogadására alkalmasak. Ez részben a Föld-test energiájától függ, de behatással bírnak a Föld tektonikus lemezei, azok mozgása, valamint a föld alatti víz-erek, folyamok és Föld alatti tavak, amelyek mozgását az energiahullámok is követik. Annál is inkább, mert a Föld energia-hálója, ha csak részlegesen is; a felszín alatti vízerekhez csatolódik, e kettőt viszont a légtérben lévő energia-szálak kötik össze. A Föld energia-hálója a pozitív, de a negatív Kozmikus Erőket is képes magához vonzani: ebben viszont már igen nagy szerepet kap az általatok kiáramoltatott tudati-lelki-szellemi energiák összessége. Az tehát, hogy milyen szinten vagytok képesek a pozitív gondolatok megfogalmazására és megvalósítására, vagyis hogy milyen fokon töltitek be a Bölcs Szeretet Törvényét már Tudatos formában, a pozitív Akarat révén, érzelmi-cselekedeti szinten egyaránt.

27

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Mielőtt e kérdést is tovább bontanám, már a következő részben, még a Föld gyökér-csakrájára is kitérek, lévén az is létező energia-pontja a Föld egészének. A Föld gyökér-csakrája, vagyis amit jelen esetben annak nevezhetünk, épp annyira része a Föld fizikai testének, mint amennyire talán mégsem teljességében része annak, legalábbis nem állíthatnám ezt ilyen konkrét formában, mert lényegében nem magát a Föld-testet, hanem a Szellemi burkot kapcsolja ahhoz a Kozmikus Energia-szálhoz, amely mellett a Föld az Orionból lefelé vezető Útja során megállapodott. (Erre is visszatérek hamarosan, mert ez is igen fontos része a Vissza vezető Útnak!) A Föld gyökércsakrája lényegében a Szellemi burokban található, s a gyökér „szálai” egyként irányulnak a Kozmikus Energia-szál, és a Föld-testben lévő energia-szálak felé. Valóságosan is akként mélyednek a Föld-testbe, amiként a fák gyökerei, és akként nyúlnak a Kozmikus Tér felé is, miként a fák ágai a Föld légterébe. A gyökér-csakra lényegében a Föld mágneses pólusán van, ahhoz kötődik, s ha a Föld-testben bekövetkezik az a bizonyos időszakos pólusváltás, az a Föld gyökér-csakrájának energia-áramára is kihatással van. A gyökerek ugyanis nem csak a Déli, vagy nem csak az Északi sarkkörön, de mindkettőn megtalálhatóak, és épp úgy csatolódnak egymáshoz, amiként az emberi test korona-csakrája a gyökér-csakrához: még akkor is, ha a korona-csakra szerepét ténylegesen is betöltő Föld-csakra (vagyis Központi Energia-kapu) nem az Északi, és nem is a Déli sarkon található. De nem is lehetne lehetséges, hogy a korona-csakra valamely sarkkör közelében legyen, és éppen ezért, tehát az újra és újra bekövetkező, időszakos pólusváltás végett, amelynek során a Föld-test mindenkor hatalmas változásokon kell keresztülmenjen, amely változás a Föld-test energiái egy részének elvesztését, s más, mindenkor váltakozó erősségű és rezgésszintű energiák beáramlását okozza. Ez az oka annak, hogy a pólusváltással együtt mindenkor a Föld légterének hőmérséklet-változásai, s az ezzel együtt járó jégkorszakok is bekövetkeznek, és tartanak mindaddig, míg a Föld energiaburka ismét meg nem állapodik és meg nem erősödik. A mostani „kis jégkorszak” oka is ebben keresendő, amely ugyan most eltérő lesz, mint a korábbi, nagyobb mértékű Jég-korszakok, de olyan változást okoz, amelyre mindenképp szüksége van a Föld-testnek, hogy könnyebben elszakadhassanak azok a bizonyos gyökér-szálak úgy a Kozmikus energia-hálótól, mint a Föld-testben lévő energia-hálótól. Ekként történt abban a korban is, amikor a Föld az Orion csillagképtől el kellett távolodjon, hogy a ti jelenlegi Naprendszeretek tagjává legyen, ha csak időlegesen is, csak néhány évmilliónyi időre, amely időszak ténylegesen is, szinte jelentéktelen a Kozmikus TÉR-IDŐ mellett. A Föld az Orion-csillagképben még lényegesen magasabb energia-síkon állt, vagyis akkor és ott még nem ereszkedett le arra a Mélység-szintre, amelyen akkor a ti mostani Naprendszeretek állott. Természetes, és ezt ismét egyik kedves Testvérünk kérdésére válaszolom, hogy a Naniviében bekövetkezett Nagy Robbanás korában élt emberek testei sem voltak olyan erősen anyagi testek, mint a ti mostani testeitek, de ez valóban természetes is, hisz még nem értek le arra a Mélység-szintre sem, amelyen a Föld jelenleg áll. Amiként korábbi munkánk során mondtam, a bukás-történet lényegében a ti jelenlegi Kozmikus pontotokon, bár a Föld korábbi szférikus és dimenzionális szintjén ért véget a Föld számára. Annál mélyebb fokra a Föld-testbe áramlott pozitív energia végett nem ereszkedett alá, mert a Föld-test mélyében lévő energia fenntartotta: viszont korábbi pontján sem maradhatott, hisz a Naniviei energia-robbanás során nemcsak az akkor élt papság által levonzott pozitív, de az ugyanazok által felvonzott negatív energia is a Föld-testbe ágyazódott, s mert hogy akkor és ott a pozitív energia kisebb mennyiségben volt jelen a Föld-testben, mint amennyi a Föld rezgésszintjének a korábbi rezgésmagasságban való megtartásához elégséges lett volna, a Föld-test energiájánál magasabb rezgésszintűvé vált Kozmikus Energiák taszító hatással voltak a Föld-test egészére. A most bekövetkező Energia-robbanás során már nem a fel- illetve levonzott energiák lesznek a robbanás közvetlen okozói, vagyis: nem csak azok, mert természetesen a Föld Szív-csakrájánál levonzandó pozitív Energia, s a Föld légterében áramló, valamint az évezredek során a Föld-testbe áramlott negatív energia, és az ellentét által felküldött (s az adott időpontban még felküldendő) ellentétszellemek által felvonzott negatív energia is okozói lesznek a történésnek, de már nem akként, hogy egyazon személyek fogják a Föld egyazon pontján levonzani a pozitív, és felvonzani a negatív energiákat, amiként azt a Nanivie-i papság egyes tagjai tették. A Föld-test tehát ismét elszakad a Kozmikus Energia-hálótól, de elszakad egymástól a Föld-test és a Föld szellemi burka is, mert a Szellemi Gömb maga már nem lesz képes a Föld-testbe kapaszkodni. A 28

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… pozitív energia nagy része ugyanis éppen hogy a Szellemi Burokba áramlik, még inkább megnövelve annak energiáját, míg a felvonzott negatív energia a Föld légterébe, és a Föld-testbe kerül, s a két, eltérő rezgés- és forgásirányú energia-elemekből álló Erő már eleve taszító hatással lesz egymásra. A légtérben és a Föld-testben még meglévő pozitív energia, s az Erő-piramis oldalaiban (majd) jelenlévő pozitív energia egy része elégséges lesz ahhoz, hogy a felfelé áramló negatív energia hullámát megkösse: addig csak, míg a Föld Szellemi burka felemelkedik, és eltávolodik annyira a Föld-test közeléből, hogy a Felvezető szerepre kiválasztott Szellemi Személyek, tehát a Föld Vezérlő Szellemi Géniuszainak és Szellemi Segítőknek sokasága a magukkal vitt pozitív energiával megadhassák a Burok, (és persze a Felemeltetettek) számára a teljes védelmet, s akként kísérjék fel a számára kijelölt és már rég előkészített pontig. A Föld-test akkor, hogy már nincs, ami még megkösse az adott Kozmikus Erő-szálak mentén, maga is el kell hogy induljon, és el is indul, de mert a Föld Szív-csakrájából felszökő Isten-Anyai Szeretet-energia szála már az Orionból aláereszkedő Energia-szálra lesz rácsatlakozva, e két, egymás vonzásában álló Erőszál hatása lefelé nem engedi haladni: vagyis mindenképp csak felfelé mehet, éspedig ugyanazon a Kozmikus Úton, amelyen korábban lefelé haladt, s amelyben ekként megmaradt a bolygó emléklenyomata, mint Kozmikus Emlékezeti elem. A Tejút-rendszer Csillagai, a bolygók, a Napok és Holdak: mindahány, az Út teljességén lévő, és korábban érintett Naprendszer Kozmikus Emlékezeti elemei közt szerepel a bolygó akkori energiájának lenyomata, amely lényegében nem a bolygó test, hanem a bolygó központi magjának mindenkor változatlanul maradó Energia-képét őrizte meg, ahogy minden más bolygóét, vagy aszteroidáét, vagy akár csak hullócsillagét, az adott Kozmikus Téren, vagyis azon a Kozmikus szektoron áthaladó üstökösét, tehát minden egyes Kozmikus elemét, amely valaha is megjelent ott. Ekként a Kozmikus Tér mindenkor „emlékszik” az egyes Üstökösökre is, s ha azok valamelyike ismételten közelít, és eléri az adott Kozmikus szektort, a Tér hangjai megváltoznak, olyanná válnak, mint az Üstökös korábbi megjelenése idején voltak, mintha már előre köszöntené, éspedig a saját rezgéshullámával az Üstököst (vagy kisbolygót, stb.) a Kozmikus Tér… És ez is ekként van: ahogyan a ti Én-részetek is „felismeri” a mellettetek álló Én-részét, ha valamely testet öltés során már közelebbi, vagyis szorosabb kapcsolatba került vele. Pontosabban az egykor azáltal irányított testtel az a test, amelyet ő maga fogalmazott meg azon a korábbi Úton, s ennek az emléknek az energiáját akár át is közvetíti a Tudat felé, ha az emlék maga nagyon mély nyomot hagyott benne. Ha az emlék kellemes volt, az ösztönös szimpátia, ha pedig túlon-túl kellemetlen volt az adott test Tudata számára, az ösztönös idegenkedés ébredhet fel a Tudatban, de már a jelenlegi test Tudatában, anélkül, hogy akár egyiknek, akár a másiknak okát tudná adni az, aki érzi azok valamelyikét. Pedig ennek oka gyakran a spirituális áthúzás, vagyis az, hogy az Én-rész az illető Én-rész közelségére „emlékezni kezd” a korábbi Útra, s ezen emlékezés energiájának egy része a Tudat felé is átáramlik (vagyis megszólal az a „bizonyos belső hang”), olykor akár egy életre meghatározva a két, egymás számára e későbbi Úton akár teljességgel ismeretlen személy további kapcsolatát is. *

*

29

*

V. rész… egy ember… És ezzel el is értünk a mi kis igaz Mesénk következő állomásához: az emberhez. Az emberhez, aki a Föld lakója. A Földé, és mégsem a Földé, amiként nem tagja maga a Föld sem a Valóságban a Kozmikus Térnek, mert maga a Kozmikus Tér sem része a Valóságnak: még akkor sem, ha a Valóság Szintjén, a Végtelen és Örök Mindenségben maradt Szellem önmagáról megfogalmazott képe: az ÉN fogalmazta azt meg – önmagának. Mert ez is egy igen érdekes dolog, s nem véletlenül nem mondtam sem a Szellemet, sem az ÉN-t, sem az ÉN gondolati úton végbe vitt cselekvését többes számban! Amiként az ÉN-t a Szellem, akként a mélység különböző szintjeit az ÉN fogalmazta meg: minden Szellem a maga ÉN-képét fogalmazva meg, és minden ÉN a maga új, és még újabb Mélység-szintjeit. S ez még akkor is ekként van, ha az ÉN által megfogalmazott Mélység-szint egyként lett megfogalmazva, mert amiként a Fent Világának egyes elemeit csak azok telességében, és tökéletesen lehet megfogalmazni ahhoz, hogy azok tökéletesen, és mind magasabb fokon illeszkedjenek a Fent még magasabb szintű Tökéletes elemeihez, akként a mélység mindahány állomását is csak akként lehetett megfogalmazni, hogy az mindenkor pontosan illeszkedjék az alatta lévő mélységszinthez akként, amiként azt Satana előtte megfogalmazta. De amiként Satana is mindenkor maga fogalmazta meg a következő szintet önmaga számára, akként fogalmazta meg azt önmagának önmagában mindahány, a mélység felé tartó ÉN, ÉN-fél és Én-rész is: ha a minta adott volt is, a Tökéletes FENT-től tökéletesen eltérő tökéletlenség képlete szerint. Satana megadta a mintát, a késztetést: de a mintát már ki-ki maga fogadta el, és utánozta le, vagy vetette el magától! A Szellem lefelé vezető Útját már többször is, és igen nagy részletességgel megmutattam, ekként arra nem is térek ki ismét. Sokkal inkább fontosnak érzem, hogy az emberről magáról: feladatairól, harcairól, érzéseiről szóljak, hisz a mindennapok során még ti magatok is ezekkel kerültök kapcsolatba. * A Múlt korok embernek még nem nevezhető, de már az állatok közé sem tartozó lénye teljességgel képes volt a Természettel való harmóniára, vagyis a Természet Törvényeiben való létezésre. Ez még semmiféle tudati, vagy akarati erőt nem jelent, hisz tényleg csak élte a lét mindennapjait, akként, amiként azok elé álltak: mindent akkor, úgy és ott végzett el, amikor, amiként és ahol lehetősége nyílt rá: evett, aludt, rejtőzködött, utódokat nemzett, s egy idő múltán már nevelt, vagyis gondozott is. De mindezt csak az ösztön Törvényének rendje szerint, nem előre megtervezetten, még ha olykor a megszokások által vezettetve is. Abban a korban, amikor a Lény a Tudatosodás azon fokára ért, hogy már ténylegesen is embernek nevezhette magát, mind nehezebben volt képes megbarátkozni nem csak a környezetével, és a környezetében élők másféle tulajdonságaival, de még önmagával is. A megszokott élőhely szűkké lett, főként ha a Természet maga késztette mind tovább és tovább haladni. Az egymás mellett élők mindinkább a maguk akarata szerint kívánták megválasztani az irányt, és a maguk akarata szerint kívánták berendezni és élni mindennapjaikat: vagyis a korábbi egységes csapat-szellem megbomlott. Először még tényleg csak a csapat-szellem, vagy ha úgy tetszik: a falka-szellem lazult fel, majd tűnt el mindinkább, aztán már az egymáshoz tartozók is más és más igényeket fogalmaztak meg maguknak, s azt igyekeztek betölteni. Vagyis a Tudat ébredezni kezdett, az egyén kezdett különbséget tenni a saját elképzelései, és a mások, a körötte lévők elképzelései közt, mindenkor a maga akaratát tartva elsődleges fontosságúnak: olykor még abban az esetben is, ha az helytelen, vagy nehezebben kivitelezhető volt, mint a másik elképzelés, mert még csak ébredezni: s nem hatni és vezetni kezdett a Tudat.

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… A Tudat és az Én-rész közti kommunikáció kezdeti korszaka volt ez, az a kor, amikor az Én-rész igyekezett a Tudat felé eljuttatni azon energiákat (még csak az energiákat, s nem az egyes közléseket!), amelyek révén a Tudatban a test egyes nem, vagy nem teljességgel fizikai késztetéseit erősítette fel, vagy gyengítette, ekként igyekezve a Tudatot, s így magát a testet is a maga számára kedvező történések felé terelni. A Tudat aztán mind élesebben raktározta el az ilyes késztetések nyomán szerzett benyomásokat, vagyis az ezek nyomán esett történések emlékképeit, s ezek egy része már mint tudati Örökség: az utódokba is, azok agyi idegpályáiba is beíródtak mint tudattalan tudati kép, hogy alkalmasint felbukkanva figyelmeztessék a Tudatot a veszélyre, vagy egy esetleges, kellemes történésre, amely a várt-várható történés révén éri/érheti a test egészét. Aztán a Tudat mindinkább képessé vált a környezet megismerésére, s mindinkább a maga, bár még csak hirtelen felbukkanó gondolat-foszlányait akarta betölteni, nem egyszer még abban az esetben is, ha a gondolat végbevitele veszélyes volt a test egésze számára. Az Én-rész természetesen az ősi emlékezet elemeinek felvillantásával próbált hatni a Tudatra, amely azonban már mind nehezebben fogadta el az Énrész másféle késztetéseit, még akkor is, ha fogalma sem volt annak (vagyis az Én-résznek) a létezéséről, s ekként az Én-rész is mind több nehézséggel kellett megküzdjön, ha a maga elképzeléseit, vagy legalább azok egy részét el akarta fogadtatni a mind nyitottabbá: de a fizikai sík, és annak történései felé nyitottá váló Tudattal. A kezdeti kor embere még inkább hagyatkozott a maga ösztöneire, semmint a logikus Értelemre, s ez még akkor is így van, ha a már szerszámokat készítő, s azokat tudatosan használó lény, vagyis a Homo faber; ember névvel illethette is magát. Az Ős-közösségi társadalomnak ezen a ponton már lassan nem volt szerepe: pedig ez volt az a pont, amelyről az ember még ténylegesen is előrébb és feljebb léphetett volna akként, hogy az Ős-közösségi rendben meglévő, bár csak fizikai - szintű, ösztönösen élt Egységet a már magasabb szintű, tehát a Tudatos EGY-ség felé teljesíti ki. Ehhez azonban arra lett volna szükség, hogy a Tudat ténylegesen is kész, és képes legyen átadni önnön vezető szerepét az Én-résznek, hogy már annak instrukcióit elfogadva folytassa megkezdett Útját, vagy inkább Út-sorozatát. Ezzel szemben inkább az ellentét szavát fogadta el, amely sötét szó az egó: a földi szintű „én” elsődlegességét, a több és a még több élelem, állati bőr (stb.) begyűjtését és elrejtését sugallta neki. A Történelem eme kockáit mindannyian ismeritek, így nem folytatom ama folyamat leírását, amely pedig teljességgel nyíltan mutatja meg mindannyiótoknak: merre, s miként haladt az emberiség, míg a mai, s már szinte teljességében az elanyagiasodott világszemlélet rabszolgájává lett, rabszolgájává válva mindannak, amit ő vél birtokolhatni! Mert bizony: az Ős-közösségi társadalom Szabadsága óta fokról fokra zuhant az emberiség teljessége az ellentét által elé állított csapdába, megkötve magát mindennel és minden által ahelyett, hogy egyedül Isten által volna „megkötve”, az Ő Édes Szabadságának „fogságát” élvezve! Az adok-kapok korszaka, s az ezt követő korszak aztán mindmáig fennmaradt: csak a külsőségek változtak meg. Ma már nem élelmet cseréltek állati bőrért, s már nem is egy tál élelemért adjátok el Szabadságotokat: és mégis ekként van. Az egyik ember továbbra is a kizsákmányoló, vagyis a rabszolga tartó, míg a másik a kizsákmányolt, vagyis a rabszolga szerepkörébe kényszeredett, ha már nem is ekként nevezték-nevezitek őket. * A Tudat, ahogy mind fejlettebbé vált, az ősi formák elvetésével, a Természet Világának, és a Természet Törvényeinek mindinkább való megismerésével együtt fedezte fel mindinkább Azt a Valakit, Aki fölötte áll, amiként fölötte áll mindahány emberi és Természeti Törvénynek is. Vagyis az Isten-kép a Tudattal együtt lett mind fejlettebbé és mind általánosabbá, még akkor is, ha e kép végül szinte végtelen sokaságú irányba ágazott el, minden nagyobb népcsoportnál más és más alakban ábrázolva a Valakit, vagyis Istent, viszont idővel mindahány vallási, vagy kultikus irányból kihagyva az egyedül fontosat, vagyis a teljes és tökéletes Egyenlőség elvét, mint számukra (ti. az uralkodni kívánó réteg számára!) kényelmetlen, ezért elvetendő ismeretelemet, amely pedig megjelent mindahány főbb 31

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… irányzatban, lévén mindahány irány követői közé érkeztek idővel olyan Testvérek, akik kifejezetten e Tanítás: az Egyelőség és a Szeretet Tanításának leviteléért, és az adott vallási irányzatba való beépítéséért indultak Útra. * Az ÉN természetszerűleg kezdettől bírt a Fent Törvényeinek ismeretével, amelyekből az Én-rész mindenkor olyan szintű ismeretelemeket vitt magával, amilyenekre ténylegesen is szüksége volt vagy lehetett, amikor valamely bolygón testbe kellett öltöznie. Természetesen ezeket a levitt Bölcsességek energiájával együtt vonhatta magához, hogy annak a Tudat felé való átáramoltatása révén az adott Bölcsesség-elemet elméleti elemből történési elemmé változtassa a Tudat irányítása alatt álló testtel. Az is természetes, hogy azok, akik a Föld kezdeti korszakában, tehát a Föld élővilágának kialakulásakor indultak, épp úgy csak a legalsó szintű Bölcsesség-elemeket vitték magukkal, mint a többi bolygók szülöttei, hisz a Föld lényegében ismét kellett élje „megteremttetése” történetét, annak mindahány kezdeti állomásával, annak ellenére, hogy a korábban élt emberiség révén már létező valóság volt a Globális Tudattárban a biológiai folyamatok összessége. Épp ezen elemekből merített az Út kezdetére érkező Én-rész, akkor még csak a Globális Tudattár legalsóbb szintű ismeretelemeiből meríthetve, és merítve az ismeretelem kibontásához és megvalósításához szükséges Kozmikus energiákból is, amelyeket mindenképp, és minden bolygón Utat vállaló Én-rész magához kell vonzzon. Ennek hasonló szerepe van, mint a Lélek-lények által levitt Lélek-energiáknak! A Kozmikus energiák ugyanis mindenkor az adott Kozmikus Térben lévő Csillag-energiák összességéből tevődnek össze. Amely Kozmikus Térségben túlnyomó részben a negatív rezgésű bolygók rendeződtek a rezgésfokozatuknak megfelelő erősségű, de mindenkor a Tökéletes Tisztaság állapotában maradt Kegyelmi szál mellé, a bolygók testén Utat vállalók Én-része is csak az adott térségnek megfelelő Kozmikus erőket vonzhatják magukhoz, s vihetik a Cél-bolygóra, hogy azokat a vállalt Életfeladat végbevitele során megtisztítsák, tehát egy szinttel magasabb rezgésre emeljék. Ezek a Kozmikus energiák (vagyis Csillagenergiák) az Én-résznek a semmivé vált Tudat mellől ellépő, tehát a szerepe végére ért, s üres, élettelen tárggyá lett test agyából való kiemelkedése során épp úgy visszaközvetítődnek, tehát leválnak az Énrészről, amiként a Lélek-lények által levitt Lélek-elemek. Az Én-rész tehát azokat már nem viszi magával az ÉN-be való visszacsatlakozáskor. Az Asztrális Világokban várakozó ÉN-be ugyanis csak az abból származó, s a betöltött Feladat révén magasabb szintre emelt, vagy ellenkezőleg: a kudarc által még inkább besötétített energiákat viheti fel az Én-rész, a betöltött, vagy betöltetlen maradt Feladatok révén megfogalmazott energiák összességével együtt. Ez a célja lényegében a testet öltéseknek, vagy inkább ez is a célja: az Én-rész, s ekként az ÉN által korábban, a lefelé vezető Úton tisztátalanná tett Kozmikus Világ-lélek energiáinak megtisztítása, és mind magasabb rezgésszintre emelése, miáltal a teljes Kozmikus Tér maga is egyre tisztul. Amikor ugyanis a Nagy Ugrás bekövetkezik, nem csak az ÉN, nem csak az Én-rész, és nem csak az adott bolygó: a teljes Kozmikus tér egy szinttel magasabb rezgésszintre kell emelkedjék, ez viszont lehetetlen volna, ha a Kozmikus Energiák is fokról - fokra tisztábbá nem válnának, mindenkor azon mértékben, amilyen mértékben az Én-rész képes megtisztítani a magához vonzott Kozmikus, vagyis Csillag-energiákat. A megtisztított Kozmikus Energia mintegy: „jóvá íródik” az ÉN teljességében, mint egy kiegyenlítésre került számla, hogy akkor az ÉN már a következő elemet vehesse sorra a soros Élet-film megszerkesztésénél, azon elemet, amely a leginkább fontos számára, mert a leginkább megkötve tartja őt magát az adott Mélység-szinten, éspedig éppen azért, mert azok a megtagadott és eltaszított Bölcsességelemek mint kiegyenlítetlen tartozások: “fel vannak jegyezve ellene” a Kozmikus Térben: és ő maga jegyezte fel azokat minden egyes, a mélység egy-egy újabb foka felé megtett szinttel! Amikor azt mondjátok: az Élet Könyvében minden fel van jegyezve, s azt: előre megszabott minden egyes ember útja, lényegében erre utaltok, mert hisz csak a ténylegesen is meglévő, éspedig az általatok, önnön ÉN-jeitek és azok Én-részei által a lefelé vezető Úton megfogalmazott gondolati energiákból épül fel minden egyes Út, hogy ki-ki a saját Szellemi erői (vagy inkább szellemi gyengesége!) által tisztátalanná tett Kozmikus energiákat tisztítsa meg: és ebben vannak segítségetekre a Lélek-lények is, 32

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… hisz a Kozmikus elemek tulajdonképpen a Szelem, az ÉN, az ÉN-fél és azok Én-részei által elvetett és megtagadott, s e tagadás révén tisztátalanná tett Bölcsességi, akarati és Szeretet-energiák. Amig ezek Tökéletes Tisztaságukban voltak a Szellemben, a Szellem a maga szintjén állt. Amikor azonban megkérdőjeleztétek a Teremtő Bölcsesség Tökéletes voltát, és megkérdőjeleztétek a Bölcs Teremtő Szeretetének Tökéletes voltát, akként vélekedve: a Teremtő EGY-ség kevesebb Teremtő Energiát ad jussotokul, mint aminek elviselésére már meg volna bennetek az Erő; már eltávolodtatok a Tökéletes szinttől, attól a szinttől, amelyet addig megszerezhettetek és magatokénak tudhattok, mert a kételkedés elfedte bennetek, önnön Szellemeitekben a Tökéletes Ismeretének Képességét, s mind mélyebbre temette azt bennetek az egymás után megfogalmazott tagadó gondolatok Maya-fátylai alá. Vagyis a Bölcsességi szintetek csökkent le azáltal, hogy kételkedtetek a Teremtő Szeretetében, annak utolérhetetlenül Tökéletes voltában, s e kételkedéssel már a Bölcs Szeretetet is kétségbe vontátok. E kételkedés energiája közétek, és a Teremtő EGY-ség közé állt, és elfedte előletek az addig közvetlen és spontán módon áramló Teremtő Energiát, elsőként a Szentlélek, vagyis a Teremtő EGY-ség mindhárom Isteni Személyében egyként Tökéletes Szeretet Energiáját: és akkor már ténylegesen is kevéssé lett a Szellem számára az az Energia, amely pedig addig tökéletesen elegendő volt a folyamatos fejlődéshez, s amelynek révén mindenkor feljebb emelkedve a szükséges, és már ténylegesen is Törvény szerinti Teremtő Erő birtokosává válik a Szellemek mindegyike. A Végtelen és Tökéletes Bölcs Szeretetben való kételkedés azonban nem a Teremtő Szeretet-energiáját tette gyengébbé a Benne kételkedő Szellem számára, hanem megfordítva! A Szellem “Ön-fénye” lett gyengébbé, vagyis a Szellem nem volt képes többé a maga korábbi Tökéletességi fokán sem befogadni, sem pedig visszaáramoltatni a hozzá áramlott Szeretet-energiát, mert már nem volt meg benne az ahhoz szükséges Bölcsességi Erő. Az ekként leárnyékolódott, vagyis besötétült Szellemek Satana sugallatára hallgatva elhitték, hogy a Teremtő áramoltat feléjük kevesebb Szeretet-energiát: mert Satana ezt igyekezett elhitetni velük, hogy azok ne vehessék észre a maguk és a Teremtő közé, a Szellemre került, tehát magát a Szellemet befedő, s éppen hogy a Szellemnek a Tökéletestől eltérő, másféle gondolati - érzelmi energiájából képződött „fátylat”, vagyis azt a mind vastagabbá, s ekként mind áthatolhatatlanabbá, ekként mindinkább tisztátalanná váló gondolati - érzelmi energia-réteget, amely a kétkedés mind erősebbé válásával, a Bölcs Szeretet mindinkább való kétségbevonásával, vagyis tagadásával vált mind vastagabbá, még inkább elzárva a Teremtő Bölcs Szeretet-árama elől az utat, még gyengébbé téve azon Energiát a Szellem számára. A Teremtő Tökéletes Szeretetének Bölcs Energiája természetesen továbbra is, és mindenkor a maga korábbi Tökéletességében áramlott, és áramlik a Végtelen Mindenségben. De a Szellem utolsó Gondolata, amelynek révén önmaga kivetülését: az ÉN-képet megfogalmazta, egyben megfogalmazta azt a határvonalat, vagyis gömböt is, amely az ÉN-t elválasztotta a Fent Tökéletes Világaitól, már elválasztva, és még inkább leárnyékolva az ÉN előtt is a maga Ősi Tökéletességben áramló Teremtő Szeretet energia-hullámait. Vagy-is a Szentlélekből kiáramló Szeretet energiáját, amely ekként, tehát a Teremtő EGY-ségből mindenkor kiáramolva, mint Mennyei Világlélek tartotta, és tartja meg a Teremtettséget a Végtelen Mindenségben: vagyis magában a Teremtő EGY-ségének Végtelen Teljességében. S merthogy a Teremtő Bölcs Szeretetének energiája mindörökkön állandó és egységes, csak a Szellem fedhette el önmagát a felé áramló Sugarak elől: rétegről - rétegre fedve el önmaga elől a Végtelen Szeretet Energiáit, mind gyengébbé téve azokat önmaga számára, hogy akkortól már csak az önmaga által elfedett energiákkal töltekezhessen. * S itt most egy pillanatra hadd szakítsam félbe önmagam, hogy a munkatársam tudatában, de rajta kívül még sokak tudatában felbukkant gondolatra válaszoljak. Amiként mondtam, Mária nem foganhatta volna a Szentlélek Tökéletes Tisztaságú Energiájából a Gyermeket, ha Maga is nem a Szentlélek azonos rezgésszintű Energiájának egy szikráját bírja, akként, amiként ti a magatok bírjátok ÉN-jeinek egy kicsiny Én-részét. 33

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Ekként Mária természetesen a Szentlélekkel azonos, hisz ti sem önnön fizikai testeitekkel, még csak nem is a test Tudatával: az Én-résszel vagytok azonosak. Munkatársam gondolati kérdése az volt: miként volt akkor lehetséges az, hogy Anna képes volt Mária fizikai testét foganni, hordani és világra hozni, ha az Áldott Anya maga is a Szentlélek egy elemét vitte a Föld színére, ekként egy Isten-elemmel (azt hiszem ez a leghelyesebb földi kifejezés annak érzékeltetésére: micsoda óriási különbség volt Mária, és az emberiség valaha is élt, vagy eztán megszülető mindahány tagja közt!), s nem egy, a tiétekhez hasonlatos, bárha a legtisztább Szellem Én-részével bírt. Anna, amiként mondtam, maga a hagyományos módon foganta Máriát: s már a fogantatás módjának energiája volt az, ami egy bizonyos fokig leárnyékolta az egyesülni készülő sejteket Egy-ségbe kapcsoló, tehát a Mária fizikai testének foganását lehetővé tevő Isten-elemet, amely ha akként kellett volna megfoganjon Anna testében, amiként a Mester fogant az Áldott Anya méhében, mindenestől kiégette volna nem csak Anna, de még a nemzésnél „szerepet vállaló” Joachim Én-részét is, még akkor is, ha maga Anna és Joachim is egy heted íziglen visszamenőleg megtisztított dinasztiába születtek le, s éppen azzal a hatalmas Feladattal indulva a Mennyei Szintek legmagasabb pontjáról, hogy Mária fizikai testét létbe hívják. S még ekként is igen gyorsan távoztak a fizikai síkról, mert a Szellem, amelynek Én-részét hordták, nem volt, mert nem lehetett képes annyi Energiát áramoltatni a két Én-rész felé, amely a hatalmas energia minden fizikai testre gyakorolt hatását felülírva hosszabb Lét-időt biztosíthatott volna a fizikai testek számára anélkül, hogy a két Én-rész is ne károsodott volna. Ugyanis ha az Én-részt a maga rezgésszintjénél, s még az őt útjára bocsájtó ÉN-nél is lényegesen magasabb Energia-hatás éri, az Én-rész energiája már becsatlakozik a hozzá áramlott Energiába: vagyis az Én-rész feloldódik a maga rezgésszintjénél lényegesen magasabb Rezgés-áramlatban. Ekként vagy ennek veszélyét kell felvállalja Anna (és persze Joachim is), vagy azt, hogy a felsőbbrendű ÉN a lehető legkorábban visszahívja a belőle kiáramoltatott Én-részt, s ismételten magába olvasztja. Anna és Joachim Szelleme, amely csak e célzott Feladat értelmében kellett megfogalmazza a maga ÉNképét, amelyből az ÉN duális egységét felbontva a két egyenlő rezgésszintű ÉN-fél a maga Én-részét útjára küldhette, az utóbbit kellett válassza, mert a Törvény erre ad lehetőséget: s még ekként is a Kegyelem Istenének segítsége volt az, amely végül visszaemelte ÉN-képbe a két ÉN-félt, ismételten helyre állítva a Cél érdekében megbontott duális Egy-séget, majd a nem mindennapi, és hatalmas Vállalás végén az ÉN-t is visszaemelte a Szellembe, s a Szellemet a Mennyei szintek legmagasabbikába, amelyből útnak indultak, hogy a nem mindennapi, sőt: egyszeri és megismételhetetlen Feladatnak eleget tegyen. Tulajdonképpen ez, vagyis az Áldott Anya fizikai testének fogantatási módja volt az, amely végett a Mester nem emelhette fel azonnal, tehát az EGY-ségbe való visszatértekor Máriát a legfelső Mennyei Szintnél is lényegesen magasabb szinten lévő ISTENI EGY-ségbe. Az Áldott Anya földi testének fogantatásakor részlegesen lefedett Isten-elem volt ugyanis az, amely a TEREMTŐ SZINT, és a legmagasabb Mennyei Szféra legfelső rezgés-köre közti Utat elsőként meg kellett tegye, majd mind lejjebb és lejjebb ereszkedve lényegében a teljes Út hosszát megfogalmazza (megnyissa) és önnön Energiája révén tökéletes tisztaságúvá tegye, otthagyva az Út teljességén a maga Isteni energialenyomatát, biztosítva az Utat annak a Lélekenergiának, amely a Gyermek tökéletes tisztaságú testét volt hivatott adni. Az elsőként alááramoltatott Isten-elem, tehát a Mária testének foganását és születését lehetővé tevő Isten-elem, amiként mondtam, már magába zárva egy másik, egy kisebb, de épp úgy a Tökéletes Tisztaságú Szentlélek energiájából való Isten-elemet hozott, amely Isten-elem ama kis sejt szerepét volt hivatott betölteni, amelyet a női, az asszonyi természet megnyilvánulása következtében a test mint a fogamzáshoz szükséges petesejtet épít ki a test megfelelő pontján. Ezt a második Isten-elemet érintette aztán a Szentlélekből alászállott harmadik Isten-elem: ekként egy időben volt jelen a Föld színén az Atya Szeretetének, az Atya női princípiumának, tehát a Szentlélek Szeretetének, és a FIÚ Szeretetének összessége, mint Isten-energiai kifejeződés, megnyilvánulás. Vagyis; ekként, e formában is a Teremtő EGY-ség fogalmazódott meg a Föld színén, mintegy jelzésként: a Teremtő EGY-ség a Tökéletes Bölcs Szeretet teljességét árasztja a Föld színére, a Föld színén testekbe lépett/lépő mindahány Szellemi Énrészre. S nem csak azokra, akik a Föld színén vesznek/vettek testet! De mert hogy az Isten-elemek egyként haladtak át mindahány Mennyei, Asztrális és fizikai szinten, e szintek mindegyikét is besugározta a 34

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Tökéletes Isteni Szeretet Ereje, majd hogy a legtökéletesebb, a Krisztusi Erőt magába záró, tehát a Megváltó Energiát képviselő Isten-elem a Mélységek mélységeibe is alászállott, azt is e Szeretet-közösség tagjává nyilvánította, amely Isteni Szeretet - közösségből lehetetlenség kilépni, vagy akár szándékkal (ti. az ellentét által sugallt tudati akarat által megfogalmazott szándékkal) kiszakítania magát bárha egyetlen Teremtménynek. Ezzel viszont már a Lent mindahány szintjén is megfogalmazta a “Minden és mindenki EGY” Ős-örök Törvényét, lényegében azt jelezve ezáltal: minden és mindenki az Ősi EGY-ség tagja, amely EGY-ségbe egy percen minden és mindenki Visszatér. Ezzel lényegében választ adtam nem csak munkatársam kérdésére, de B. I. testvérünk kérdésére, vagy inkább csak gondolatára is, amiként azt hiszem, még igen sok Testvérünk kimondatlan, s tán még félig sem megfogalmazott kérdésére egyaránt. (B. I testvérünk türelme volt egyébként az, amelynek köszönhető, hogy munkatársam a kérdést is, s annak Válaszát is képessé vált megfogalmazni, hisz lényegében ha úgy tetszik: a lehetetlent kellett a lehetséges szintjére emelnie. Márpedig ez benső harcok, erős vívódások nélkül nem megy, nem is mehetne végbe, amiként semminő „szülés” nem lehetséges fájdalom nélkül, ha igazán saját gyermeketeknek akarjátok érezni és vallani azt, ami megszületett. S itt most nem is annyira az ember megszületésére, mint inkább egy-egy ilyen „kis” Szellemi morzsa megszülésére gondolok: vagyis mindahány Bölcsességre, de mindahány ténylegesen is a Művészet csodái közé tartozó alkotásra is, hisz a Művek születése is hasonló „vajúdással” megy végbe, mint a Bölcsességek „világrahozatala”. Ez viszont nem megy, mert nem mehet végbe csakis és kizárólag a mi segítségünkkel, hisz az alkotó, vagy a Bölcsességet „megszülő” maga is a fizikai sík lakója, aki a maga fizikai szintű Tudatát kell olykor bizony nem kis szenvedések és keservek árán teljességgel a háttérbe tolja, hogy a Tudat kétkedéseit az Én-rész Bölcsessége írhassa fölül. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha van, aki a segítségére lesz már a Tudat kérdésének kibontásában is, mert Mi a Tudatot nem: csakis az Én-rész érinthetjük, lévén a Tudat maga is bír a Szabad Akarattal, amelyet csak az illető személy saját Én-része írhat felül.) A fenti kis kitérőből is láthatjátok: egyetlen Bölcsesség-elemet sem szülhet, és nem is szülhetett meg soha „fájdalommentesen” a Visszatérni igyekvő Szellem, ha azt akarja/akarta: ténylegesen is a maga „gyermekének” érezhesse azt. Még azok is, akik csak olvassák a munkatársam által kibontott és megmutatott, vagy az általunk leközlésre került Bölcsesség-elemeket, meg kell vívják a maguk harcát, mindenkor akként, hogy a Tudat küzd meg az Én-résszel. Ha a Tanítás ténylegesen is magasabb szintű, az Én-rész fog a védelmére kelni a Tudattal szemben, amely mint számára el nem fogadhatót, gyakorta kész azt elvetni, és akár helytelennek is ítélni, míg ha a Tudat akar a számára kényelmesnek érzett Tanítás felé haladni, a Tudat lesz az, amely a Tanítás védelmére kel, és az Én-rész lesz az, aki az esetleg nem helyén való „tanítás” elvetésére igyekszik megadni a késztetést a Tudat számára. Ez ekként van, mióta az ember ténylegesen is a Tudatosodás Útjára lépett, hisz az Én-rész attól kezdve kell a magasabb szintű Bölcsességek felé terelje a Tudatot, megkísérelve mindenkor, hogy azok betöltése felé irányítsa a Tudat által kormányzott testet is. És ezzel tulajdonképpen eljutottunk a legfontosabb kérdéshez, vagyis az Én-rész már tényleges, vagyis magasabb szintű értelemben vett felbukkanásához a Tudat mellett. A legelső, parányi Gondolat megfogalmazódásakor még az Én-rész volt az, aki a Gondolat magvát a Tudat felé küldte. Aztán a Gondolat mind magasabb szintre emelkedett, magasabb szintre emelve az embert is a Tudatosodás felé vezető Úton. Viszont a már összetettebb Gondolatok megfogalmazásának szintjétől nem csak az Én-rész, de az ellentét is igyekezett, s igyekszik mindenkor megadni a Tudatnak a késztetést, éspedig mindenkor az Én-rész késztetésével ellentétben, vagyis az Én-rész érdekeit háttérbe taszítva, akként, hogy a sűrű energiákból álló fizikai test érdekeit állítja a Tudat érdeklődésének középpontjába, megkísérelvén rávenni a Tudatot, hogy ne az Én-rész magasabb szintű, hanem a test mindenkor alacsonyabb szintű érdekei szerint döntsön.

35

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Ez a mélységből érkező késztetés volt az, ami az Ősi EGY-ségre emlékeztető társadalmi rendet az egyéni érdekre épülő, s csak azt szolgáló társadalmi rend felé terelte, mégpedig (sajnos) meglehetősen nagy sikerrel törekedve arra, hogy az EGY-ség legkisebb szikráját is kiölje a Tudatból, mint természetes érzést, nem adva helyette mást, mint az önzés és a telhetetlenség érzését, amely végül uralkodó tudati elemmé lett a Föld mindahány társadalmában, de még az egyes hit- (vagy olykor csak vallási és/vagy felekezeti) irányzatokban is, ha ez utóbbiak nem egyszer hangzatos jelszavakkal igyekeznek is takarni e kimondatlan törvényt. A kezdeti, még az Egy-ségre épülő társadalmi rendet persze még ténylegesen is csak fizikai EGYségként értsétek, akként tehát, ahogy ma az egyes állatfajok falkáiban is megnyilvánul ez a rend: az erősebb mindenkor többet követelhet mint a gyengébb, de nem követelhet, és nem is akar többet követelni, mint amire ténylegesen is szüksége van, mert nem tud többet akarni, s a többlettel sem tudna mit kezdeni, mert tudatosan tartalékot sem képes gyűjteni az ínségesebb időkre gondolva, hisz gondolkodni sem tud. S épp ez, a Gondolkodás és a tervezés képessége az, ami végett az ember nevű lény elhagyta az ősi, még az alsóbbrendű Lét-formákra jellemző állapotát, hogy a megszerzett többlet fejében valami mást szerezzen meg, amit viszont ő nem tudott megszerezni, valamely társa viszont igen. Az Ősközösségi társadalomban az egyénnek még nem voltak különösebb egyéni kívánságai, s ha olyasmit akart, aminek ő maga nem jutott birtokába, az erősebb jogán elvehette a gyengébbtől, mert ez volt a Törvény, az adott szint még nem tudatosodott lényeinek Törvénye. A fejlődés, a fokozatos Tudatosodás az akarati késztetések mindinkább való betöltésének vágyát adta, a kezdeti sikerek pedig az újabb késztetések megfogalmazódását: vagyis az ember igényei növekedtek, s ezeket hol az ősi Erő törvény révén, hol a Tudat, a gondolkodás készségének használata révén töltötte be az egyre tudatosabbá váló lény. Az Értelem és az Akarat tehát már ismét megvolt, s e kettő közül még az Akarat irányította az Értelmet. Ez aztán a későbbiekben némileg módosult, s a gyengébb az Értelem segítségével képessé vált a fizikai értelemben véve erősebb fölé kerekedni. Ez sem ment persze erőszak nélkül, legalábbis nem mindenkor, ezért nem egy esetben sok gyenge állt egy újabb, már nem mindenkor helyesen értelmezett Egységbe, s ekként kerekedett az erős fölé, a leginkább tudatosodott vezetésével. Ezt a jelenséget is mindmáig tapasztalhatjátok, dacára annak, hogy az ember feladata nem az lett volna, hogy az Erő Törvényét emelje magasabb szintre az Értelem segítségével, hanem az, hogy az Értelem révén felülírja és semmissé tegye önmaga, faja, és a Föld egésze számára az Erő, vagy inkább az erőszak mindennél törvénytelenebb törvényét. A Mars színéről, s más hasonló, a Föld akkori szintjénél is alacsonyabb szintű bolygóról érkezettek azonban még e késztetést hozták magukkal Én-részeikbe zártan, s mert ehhez a késztetéshez a megfelelő Kozmikus energiákat is bevonzhatta a lefelé ereszkedő Én-rész, s még a Föld teljességének energia szintje is erre adott lehetőséget, a késztetés elfogadtatása a Tudattal nagyon is egyszerű volt. Az erő és az erőszak törvénytelen törvényébe a kezdeti időkben még beilleszthető volt a fajtárs életének elvétele: később az Én-rész már a benne lévő, s már korábban kibontott ismeretek, a közeg-hatás és a magához vonzott Csillag-energiák ellenére is meg kellett volna tudja adni a késztetést a Tudatnak, s azon keresztül a testnek a következő Bölcsességi elem kibontásához és betöltéséhez, amely ismeretelemet egy korábbi Út során maga az Én-rész már megismert. Az Élet feltétel nélküli tiszteletének Törvényét, amely a gyilkolás ellen szól mindenkor, minden esetben és mindenhol. Az első, amit a Tudat el kellett fogadjon, az a leölt ellenség, tehát az ellenségként ismert fajtárs testének felfalására vonatkozó tilalom volt. Ez volt az a korszak, amikor a Tudatosodó lény nem csak érzékelte egy fölötte lévő Hatalom jelenlétét, hanem megkísérelt valamiképp közel is kerülni hozzá, és megkísérelt hatást gyakorolni a Titokzatos Felsőbbrendű Lényre, s mindazt igyekezett elébe adni, ami a maga számára értéket jelentett, hogy annak kegyeit elnyerje. Ez azonban már a Tudatos Gondolkodás jele: ha akarok valamit, meg kell nyernem a Valaki pártfogását, hogy segítségemre legyen a cél elérésében. Az áldozatok bemutatása, felajánlása egyes törzseknél már az Ős-közösségi társadalomban ismert volt, sajátos, rituális szertartások közben igyekeztek a Jó Szellemeket a maguk pártjára állítani az elejtendő vad ellenében, vagy az ellenséges hordák elleni küzdelmek előtt. De a tudatos áldozatbemutatás már a későbbi korok elemei közé tartozik, s akkor vált szokássá a legnagyobb érték: az emberi élet feláldozása is.

36

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Mindez természetesen el kellett tűnjék a Tudatból, és ez bizony már meglehetősen lassú folyamat volt, amely nem is ment egyszerre végbe. * Az Élet, s elsősorban az emberi élet tiszteletben tartása ha lassan is, és nem is teljességében, és bizony: nem is maradandó és kötelező jelleggel, de már beíródott az emberi tudatba, akként legalábbis, hogy már az áldozati oltárokon nem embert, hanem valamely állatot áldoztak. Mert az “emberáldozás” időszakosan újra és újra visszatért azon ősi időkben is, és ha megváltozott formában is, de visszatér még a ti “fejlett” és “civilizált” világotokban, korotokban is… Bizony, hogy visszatér, és nem is ritkán, és nem is akármilyen fokon! A Mózesi kor mindahány háborúja együttesen nem volt olyan vad, és nem volt olyan barbár, mint a ti korotok egy-egy, bárha csak kisebb háborúja! Csak a második Világháború során csaknem annyi ember pusztult el, vagy lett egy életre nyomorékká, mint ahány ember a Mózesi korban egyáltalán élt a Föld színén! Egy kis túlzással ugyan, de ez ekként van, nem akarok itt most statisztikai adatokat leíratni, de nem is az volt a szándékom, hogy számszerű adatokat vessek össze: csak a történéseket és azok hatásfokát akartam illusztrálni, hogy legalább fogalmatok legyen arról: miért nem adunk igazat azoknak, akik a Mózesi kor, s az Ó-szövetségi kor vadságáról, barbarizmusáról szólnak. Az akkori kor emberének tudatosodottsági szintjéhez még megfelelt az a viselkedési forma, amelyet az Ó-szövetségből, és a Mózesi Öt Könyvből, tehát a Talmudból megismerhettek. A ma emberének tudatosodottsági szintje azonban már rég túlhaladta azt a fokozatot, amely még megmagyarázhatóvá tenné azt a rengeteg véráldozatot, Hirosimát, Nagaszakit… – s mindazon öldöklést, amely nap mint nap esik: s mégis… Mert ezek is áldozatok, de már nem az Istennek felajánlott, de bizony: a sátán feketénél is feketébb oltárán esett áldozatok. Amiként az éhezők, s az éhhalált szenvedők, a víz hiányában szomjan pusztulók, a fertőzött víztől iszonyatos betegségekben szenvedők: asszonyok, csecsemők, kicsiny gyermekek, öregek (már ha megéri bárki is a Föld azon táján az öregkort!): mind-mind az emberi önzés és vadság áldozatai, akiknek vére, könnye és minden szenvedése egy-egy áldozati ajándék a sátán oltárán. – És zajlik mindez a ti korotokban, annak ellenére, hogy az Én-rész már nemcsak hogy meg kell kísérelje megérinteni, és a maga számára szükséges irány felé terelni a Tudatot, de mindinkább el is kell érje azt, hogy a Tudat az ő késztetését kövesse a saját, vagy az ellentét által beléáramoltatott késztetés helyett! * No, de ismét elkanyarodtam az eredeti témánktól, ha nem is olyan nagymértékben. A Tudat fejlődésnek indulásával együtt az Én-rész is mindinkább ébredt, s ez azt jelenti, hogy a Tudat fejlődése egy pontján át kellett volna tudnia adni az ÚT irányítását, és ekként önmaga irányítását is a mind nyitottabbá váló Én-résznek. Ezzel szemben az ellentétnek adta át, és az ellentét késztetéseit fogadta el, hogy az Én-rész instrukciói helyett azt kövesse. Ekként viszont már az Ős-közösségi társadalmi rend felbomlását követően bekövetkezett a benső tudati Rend felbomlása is. Az lett volna ugyan-is az a bizonyos korszak, vagy inkább tudati fejlődési állomás, ahol a Tudat az Én-rész irányítását követve léphetett volna tovább a még csaknem teljességében ösztönösen megfogalmazott fizikai szintű EGYségből a magasabb rendű, az Én-rész mutatta, de már Tudatosan felvállalt EGY-ség felé. Ehelyett az ellentét szavát követve a Tudat még az addig létezett Egy-séget is igyekezett megszüntetni, s ezzel a következő fejlettségi fokozatot adó „MI-állapot” helyett az „ÉN-állapot”, a mindinkább uralkodó elemmé váló egocentrizmus tudati képét - érzetét fogalmazta meg, mint követendő Utat. A Tudatba íródott kép, amely a Valaki létét sugallta az agy Tudatos tartománya felé, ekként mindinkább az alsórendű én-képpel, tehát a saját földi képmással keveredett, s az ember többé nem vált képessé, s később már hajlandóvá se arra, hogy igazán megismerje, vagy legalább megismerni igyekezzék a Valakit. Tehát nem hogy közeledett volna Isten felé, de mindinkább eltávolodott Tőle!

37

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… * Az Élet feltétel nélküli tisztelete volt tehát az első, és legfontosabb ismeretelem, amelyet az Én-rész el kellett tudjon fogadtatni a Tudattal. Amikor a felsőbbrendű Lény: tehát Isten léte, mint tény: tudatossá vált az emberben, egyúttal az is tudatossá kellett (volna) legyen benne: az Életet maga Isten adta néki, amiként minden egyes ember-társának is, ekként Élet és Halál fölött dönteni egyedül Istennek van joga. Ahhoz, hogy ezt képessé legyen elfogadni, miként az imént mondtam, kevés volt az, ha egy-egy médiális adottsággal és feladattal érkező, de hozzá mindenben hasonlatos személy intette: nem egy esetben még az is az áldozatok közé került szavaiért, így szükséges volt, hogy a Közlést egy másik, egy lényegesen magasabb szintről juttassa el a Föld színére a Kegyelem Istene. A Mózesi kor előtt élt próféták éppen ezért Jelenések közben kapták az egyes Tanításokat, amelyeket tovább kellett adjanak testvéreiknek is. Ezek a Látók mindenkor különleges adottságokkal bírtak, mint például József, aki a fáraó álmait fejtette meg, s e tulajdonsága kiemelte az akkori emberek közül, méghozzá olyan mértékben, hogy képes lehetett hatalma és szava révén az egész fogságban élő Izráeli nép sorsát is megváltoztatni, s a szükséges meder elé terelni. De nem akarok itt most kitérni az Ószövetség mindahány médiumára: miként mondtam, ezt követő sorozatunkban bőven lesz rá alkalmunk, hisz ez, vagy ez is lesz ama sorozat célja és rendeltetése. * Az ember, mint áldozati ajándék ki kellett törlődjék a Tudatból. Ehelyett az állat-áldozatok, majd ezt is felül írva a tömjén, s más füstölők, valamint az ételáldozatok íródtak be a Tudatba, mint “Istennek kedves” ajándékok, s ezek képét már Mózes kellett elültesse a Tudatban, ismételten megfogalmazva azt a Globális Tudattár elemeiből a Föld színén. A Tudat ekként, vagyis ennek elfogadásával mindinkább közelített a Fent Törvényeihez, ahhoz a szinthez, amelyen már ténylegesen is megismerkedhetett a Fent Világának: Istennek Törvényeivel. A Mózesi Törvények, s a Fent Világából leközvetített Tízparancsolat már ezt a célt szolgálta, s ezt szolgálja mind a mai napig. Ezen Parancsolatokat a Mester is megerősítette, de már magasabbra emelve a mércét a Szeretet Törvénye által, amely Törvény révén az egyes Parancsolatok betöltötté váltak az ember számára. A Mózes korában élt ember még azt kellett elsődleges jelleggel tudatosítsa magában hogy az Élet, megismételhetetlen Ajándék, és azt, hogy csak a Teremtő Isten jogosult rendelkezni Élet és Halál fölött. Ehhez természetesen már a Szeretet Törvényét is meg kellett ismerje egy bizonyos fokig. És éppen ez az a Törvény, amelyet nem csak ama kor: még a ti korotok embere sem képes megtartani, pedig az Utak Törvényei közül az első éppen hogy ez, hisz aki ez ellen vét, az Isten Kegyelmi ajándékát tépi ki ember-testvére kezéből, hogy visszahajítsa Istennek! A ti korotok embere már azzal is tisztában kell legyen: az Élet nem csakis és kizárólag a test élete! Sőt: elsődleges fontossággal a Szellemé, amelytől nem ragadható el az Út végigjárásának Istentől adatott Kegyelmi Lehetősége anélkül, hogy ezzel ne a Lélek elleni bűnt venné magára az, aki a gyilkolás révén tulajdonképpen Isten és a Szellem közé áll, mert hisz a Szellemet köti meg Útjában, amelyen az Isten felé igyekezne, hogy visszatérjen az EGY-ségbe. Az Élet tiszteletének Törvényét ma már úgyszólván minden egyes ember ismeri, aki csak a Föld színén él, és mégis: a fentebbiekben említett háborúkon kívül, s az Isteni Kegyelem révén néktek juttatott földi javak igazságtalan elosztása végett éhínségben, vagy a nyomorból fakadó járványokban elpusztultakon kívül is hány, de hány Szellem-testvéretek kezéből tépitek ki nap mint nap, sőt: a napok mindahány percében és pillanatában a ti modern barbarizmusotok sátáni “találmányai” révén: az abortusz és az euthanasia révén azt a Kegyelmi Ajándékot, amely fölött pedig a ti korotokban is Istennek van, vagy legalábbis volna Joga rendelkezni! Pedig ezen már rég túl kellett volna hogy jusson az ember nevű lény, hogy már ténylegesen is a magasabb szintek ismeretei felé fordulhasson, s már azokat igyekezhessék megvalósítani. A “Ne ölj” parancsolata ugyanis már nem csak a gátlás nélkül való gyilkosságot: mindahány gyilkosságot tiltja, míg a Mózesi törvények még megszabták: ki az, akit lehet, vagy akár kell is halállal súlytani, ha bizonyos rendelkezéseket vagy Törvényeket megszeg. A Mester már a “ne ítélj” Tanításával 38

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… kivette ez ősi „jogot” is az ember kezéből, megszabván számára: az Ítélet joga egyedül Istené: az ember joga a megbocsájtás, amiként az Isten bocsájtotta meg az embernek az ellene esett, s minden egyéb vétségnél nagyobb vétket: az elfordulás, s a Szeretet megtagadásának bűnét, amelyet egyként követett el mindahány, a Tökéletes EGY-ségtől eltávolodó Szellem, s halmozta e bűn súlyát mindahány ÉN, ÉN-fél és azok mindegyikének Én-része, amint egyre mélyebbre és mélyebbre ágyazták be magukat a tagadás, az eltávolodás, az Isten iránti engedetlenség és szeretetlenség sötétlő mélységeibe. Vagyis minden egyes ember, és mindahány Szellemmel bíró lény részes e bűnben, a Kozmikus Terek és az Asztrális Világképek bármelyikén van is. * Amiként mondtam, az első számú Törvényen már rég túl kellett (volna) tudnotok lépni, amiként túl kellett volna lépnetek a Tíz Parancsolat Törvényeinek ismeretén is, hogy már ténylegesen is a magasabb szintek Bölcsesség-elemeit igyekezzetek megismerni és betölteni. Azon szintek Bölcsességi elemeit, amelyek már ténylegesen is nem az anyag, hanem a Lélek és a Szellem felé fordítják a Tudat figyelmét is, megadva a Tudat számára a késztetést az irányítás jogának átadására, hogy akkortól az Én-rész vezethesse a testet azon Feladatok betöltése felé, amelyek az ÉN emelkedését, s a még meglévő karmikus elemek letisztítását adhatnák, amely karmikus elemek megkötik azt a maga Mélység-szintjén. Ehhez azonban mind általánosabbá kéne váljék az Utak Törvénye csak úgy, amiként a Visszatérés Törvénye is, amelyek nélkül sem előrébb, sem feljebb nem léphettek. * Előző munkánkban azt mondtam: ahhoz, hogy az Én-rész és a Tudat közti harmóniát képesek legyetek megteremteni, mindenképp szükséges, hogy a test igényeit ténylegesen is a reális szinten mérjétek fel. Ez természetesen nem egyszerű, hisz nem egyedül éltek a világban: vagyis alkalmazkodni kényszerültök a környezet, a család igényeihez és elvárásaihoz. És mégis: meg kell tudjátok húzni azt a bizonyos határvonalat a szükséges és a szükségtelen dolgok közt ahhoz, hogy a Fent Világához közelíthessetek, a szükségtelennek ítélt cselekvések helyett inkább Lélek és Szellem dolgával foglalkozva, mert amiként ezt is többször idéztük: „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (Ján. 6.63) A Lélek az, ami megelevenít… - az igaz, gyermeki Szeretet, amellyel Isten és egymás felé fordultok, a hit, vagy inkább már Bizonyosság, és a Teremtő EGY-ség Szeretetére való reáhagyatkozás. * De hogyan, miként fordulhattok még inkább Isten, és a Teremtő EGY-ség felé a ti mindig rohanó, mindig zsúfolt, mindig zajos Világotokban? És mit értek itt egyáltalán az igaz, gyermeki szeretet és Önátadás szavak alatt? Hogyan közeledhettek még inkább Isten felé, aki (úgy érzitek) épp olyan távol van, vagy tán még távolabb, mint volt azokban az időkben, amikor Mózes révén, vagy a későbbi korban, a próféták révén Isten Maga közeledett az emberhez, segítve őket Útjukon? Nos, amiként mondtam, Isten nem csak a mózesi, s az azt követő kor embere számára, hanem a ti számotokra is rejtett el Tanításokat és Bölcsességeket az Ószövetség lapjain, s a Mester nem csak a 2000 évvel előttetek élt embernek: néktek is adott olyan Szellemi Örökséget, amelyet egyszerűen lehetetlenség lett volna bárha megannyi szövegfordító, vagy az Írások „megreformálási törekvéseinek” összessége során kitörölni az Evangéliumokból, ha csak nem törlik a Mester mindahány Szavát és Tanítását, de még mindahány cselekedetét is, természetesen az Ószövetség, a próféták, az apostoli levelek és cselekedetek, de még Salamon mindahány Bölcsességeit is egybe véve, vagyis úgy ahogy van, a teljes Bibliát, amelyben mindaz benne volt, és benne maradt máig is (ha ténylegesen is csak a sorok közt elrejtve), ami a ti korotok, tehát az Utolsó idők emberisége számára fontos és szükséges Tudnivaló.

39

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Mielőtt azonban ténylegesen is rátérünk ezen Titkok kikutatásához és magyarázatához, még szükséges, hogy az emberről szóljak egy pár szót. A Tudat, amiként mondtam, teljességgel magához ragadta az Út irányításának jogát, annak ellenére, hogy az Én-rész mindenkor jelezte: a Jog őt illeti meg. Jelezte ezt akként, hogy a testet a Tudat révén számára megoldhatatlannak maradó történések, és élethelyzetek felé terelte, de jelezte akként is, hogy a lélek-szálat megérintve figyelmeztette a Tudat egészét az elkövetett hibákra. A kezdeti korban természetesen még egyszerűbb volt az emberi Élet, annak ellenére is, hogy egyáltalán nem volt egyszerűnek nevezhető, mint fizikai szintű történés-sorozat. Az Én-rész feladata azonban még lényegesen könnyebb volt, hisz többnyire egyetlen fő Feladatot vitt magával, amelyet aztán a körülmények folytán elé álló kisebb feladatok közt kellett tudjon megoldani a Tudat s a test segítségével. A mai kor emberének Szellemi Én-része ezzel szemben már több, egymással nem is mindenkor összefüggő Feladattal, Vállalással, vagy a korábbi Utak karmikus kötésének terhével kezdi meg Útját. A tét ma már igen nagy, és egyik Feladat, vagy Vállalás sem hagyható ki, s egy karmikus terhet hagyhat feloldatlanul az Én-rész, és éppen azért nem, mert a tét ma már ténylegesen is hatalmas. Nem egy Testvérünk érzi, vagy érezheti akként: az alatt az egyetlen Életút alatt több Életet él végig: s ez ekként is van! Ha az ÉN olyan Életfilmet ad az Én-résznek, amelyben több, azonos nagyságrendű és fontosságú, de egymástól eltérő feladat van, az Élet szinte érzékelhetően bomlik szakaszokra, ha a feladatok semmiképp sem oldhatóak meg egymással párhuzamos formában. Az első rész lényegében a felkészülés időszaka, amelyet többnyire a vállalások betöltése követ, majd a harmadik szakaszban a karmikus terhek letisztítása a cél, a feladat. Az Én-rész mindenkor az adott Életfeladatnak megfelelő Energia-csomagot bonthatja ki magában (vagy kérheti le az Őr-szellem segítségével a felsőbbrendű ÉN-ből), hogy mindenkor annyi és olyan rezgésszintű energiát áramoltathasson a Tudat felé is, amelyre annak a feladat betöltéséhez ténylegesen is szüksége van, vagy lehet. A Tudat és az Én-rész harca természetesen lényegesen nagyobb: éspedig az egymás ellenében vívott harca, mert a Tudat a megszokotthoz akarna ragaszkodni, míg az Énrész látja a váltás szükségességét, amely nélkül ő maga nem lehetne képes a számára írott Életfilm következő állomására lépni, tehát a következő Élet-szakaszra tervezett Sors-elem felé terelni a testet. Ekként vagy a vállalás, vagy más a korábbi Utak karmikus elemeinek letisztítása válna lehetetlenné. Természetesen a sorrend fordított is lehet, s akkor az Én-rész először valamely nagyobb karmikus kötést a még inkább teherbíró test révén igyekszik letisztítani. Ez történik azon esetekben is, ha az alvilág fejedelmével kötött szerződést kell (már az ezer esztendő, és ama időszak során felhalmozódott karmikus kötések letisztítása után) végérvényesen és visszavonhatatlanul felbontania. Ilyen esetben az Én-rész le kell fedje (legalább részlegesen s csak időlegesen) a Tudatot, hogy annak háttérbe tolásával ő maga vívja meg a reá váró, s az általa felvállalt Harcot az ellentéttel, vagy magával Satanával, vagy annak csatlósával/csatlósaival, és/vagy szolgáival. A harc sikerén múlik: az Én-rész kiemelheti-e a Tudatot a szinte szó szerint rákényszerített rabságból, vagy annak kiemelése nélkül (kudarc esetén) meg kell szakítsa az Én-rész Útját az ÉN. Ha az Én-rész kudarca oly formán esik, hogy az Én-rész ismét az ellentét fogságába esik, erre természetesen nincs lehetőség. Akkor a Tudat többnyire megmarad a maga fogságában, de már e fogság kétszeres lesz számára, mert az ellentét olyas cselekedetekre fog neki, s ekként a testnek utasítást adni az Én-rész által, amelyet a tiszta Tudat nem volna hajlandó, vagy nem volna képes végbe vinni, hisz azok már a kor fizikai szintű Törvény-rendszerébe sem illeszkednek bele. Hogy hová, merre vezet ekként az illető földi személy útja, nem kell vázolnom. Vagy a Tudat lefedésére használt szer áldozatává lesz, vagy a Törvény nyúl utána, hogy véget vessen az emberi társadalmak egyikében sem megengedett cselekedeteknek. Az ilyesféle kudarc szerencsére nagyon ritka: bár az még gyakran megtörténik, hogy az Én-részt vissza kell rendelje az ÉN, s még csak nem is minden esetben azért, mert az gyengének bizonyult a szerződés felbontásához: ha az újabb szerződést már nem vette is magára. De az Én-rész küzdelmének nem is oly rövid időszakában a fizikai test, vagy akár a Tudat maga oly mértékű károsodást szenvedhet, hogy az Én-rész már nem lehet képes az Életfilm további részeit végig vinni azokon keresztül. Ilyenkor azonban az Életfilm nem törlődik: az ÉN néhány kiegészítő elemet told csupán a már meglévő Életfilmhez, ismételten ellátja Én-részét a számára szükséges energiákkal, s a test fizikai szintű halála után kevéssel az Én-rész már ismét testbe öltözhet, kiváltképp ha a korábbi Életfilm további részeiben egy fontos Vállalás van. Az esetek többségében azonban az Én-rész képes győzedelmeskedni anélkül, hogy a tervezettnél nagyobb mennyiségű energiát használna fel. Ekkor kiemelheti a Tudatot annak lefedettségi állapotából, s 40

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… megkezdheti a következő történés végigjátszatását testtel és a Tudattal egyaránt. Ezek azok az esetek, amelyekre azt mondjátok: csoda történt, az illetőt mintha kicserélték volna – holott csak az Én-rész lépett tovább az Életfilm következő „filmkockája” felé, s az már teljességgel másról szól, mint a korábbi kockába írott történés, ekként egy megváltozott emberi milyenséget is követel. Van, hogy ugyanannak a Vállalásnak más és más részén ugyan ez a külsőleg igen élesen feltűnő változás a velejárója, azon esetekben, ha az illető Én-rész az Út első felében megtapasztalásokat kell szerezzen egyes, számára mindaddig ismeretlennek maradt Sors-elemekről, hogy a Feladat folytatásánál már fel is használja az ekként megszerzett megtapasztalásokat akár önmaga, akár sokak érdekében. Amiként mondtam, ezek a történések, s ezek az egymástól gyakran élesen elütő Élet-film elemek a Tudat és az Én-rész közti harcok közepette zajlanak. A Tudat ragaszkodna a megszokott - megismert szerephez, amiként ragaszkodik a test jóllétének (vagy akárcsak puszta létének!) elsődlegességéhez is, az Én-rész viszont sem ehhez, sem ahhoz nem hajlandó ragaszkodni, mert hisz nem is ragaszkodhatna, csakis a számára megírt Életfilmhez. Ha a benső harc a Tudat győzelmével végződik, s az Én-rész nem lát esélyt arra, hogy a későbbiek során a számára szükséges Irány felé terelje a Tudatot, s azon keresztül a testet, maga is kérheti az Út félbeszakítását. Ha a kérés ténylegesen indokolt, vagy ha a test valamely teljességgel hibás irányba, tehát valamely mélység felé vivő útra tért, az ÉN továbbítja Én-része kérését a Szellemi Oktató felé, aki Krisztus javaslatára engedélyezheti az Út félbeszakítását. Ekkor viszont az Énrész nem tér vissza azonnal a fizikai síkra, hisz a kudarc oka önnön gyengesége volt, vagyis hosszabb időre van szüksége, míg ismételten, s már alaposabban felkészülhet az Út újbóli megismétlésére. Ezt viszont most már csak a mainál lényegesen nehezebb körülmények közé érkezve fogja megtehetni, hisz amiként már számtalan esetben elmondtam: az Idő már nem néktek dolgozik, s a dimenzióváltás pillanata igen közel van. Sőt: az általános emberi (emberi?) milyenség, az alant zajló történések még inkább megrövidítik a még rendelkezésetekre álló időt. Amiként azt is üzentem, s már nem most, s még csak nem is jelenlegi munkatársam révén, a Kezdetig már rég nincs egy teljes testet öltésre elegendő időtök. A vártvárható Történések már most éreztetik hatásukat: az Idő mindinkább beszűkült, s a Föld a legalsó keringési ívbe ereszkedett alá: ekként arról a keringési ívről már mindenképp tovább kell lendülnie, s mert hogy a Föld Szellemi Gömbje már a magasabb szférikus Energia-ív vonzásába került, az le kell, hogy szakadjék a Föld-testről. Ekként viszont a Föld-test sem maradhat meg jelenlegi Kozmikus Pontján, a jelenlegi Kozmikus Erő-szál mellett. Ezt viszont már ismét csak kibontottam számotokra, nem is kevéssé, s mert hogy a Próféciák, a Mester, s az Ószövetség szavait magyarázva is találkozhattok még e kérdéssel, tovább is léphetünk, egyelőre legalább is. * A Tudat és az Én-rész közti harcok tulajdonképpeni oka minden esetben a Tudatban keresendő. Abban, hogy a Tudat önmaga ÉN-ségében él mindmáig, s a legfontosabbnak az általa irányított fizikai test kényelmét és jólétét ítéli meg, csak mert nem képes kapcsolatot teremteni az Én-résszel. De nem csak önnön Én-részével nem képes kialakítani a kapcsolatot: a Tanítások közt sem képes eligazodni, annál is inkább, mert nem érzi szükségesnek, hogy időt szakítson azok tényleges kibontásához és alaposabb megvizsgálásához. Jó, tudom: a ti korotok a rohanás kora, amikor is csak az érvényesül, aki mindenhol ott van, vagy aki éjt nappallá téve dolgozik… - ez legalábbis a többség kifogása, ha az Írásokról esik szó. De vajon ténylegesen is azért kaptátok-e azokat az Élet nevű Utakat, hogy ott, a fizikai síkon, s csakis fizikai értelemben véve akarjatok “érvényesülni”? Tényleg nem akarjátok-e megérteni, miről szólott Krisztus, amikor azt mondta: „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit:”…

41

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Mi is tulajdonképpen a test? És mi a Tudat, vagy a Lélek, a Szellem? Vegyük kissé közelebbről is szemügyre mindezeket, hogy mindannyiótok számára nyilvánvalóvá váljék végre a Mester e Tanításának hatalmas Igazsága, mielőtt tovább lépnénk azon Tanítások kibontása felé is, amelyekre ezen idézet másik részében azt mondotta az ÚR: „a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (Ján. 6.63) * Az ÉN, a Szellemből kiáramlott Gondolat, Ön-képmás. Ahogy az ÉN mind lejjebb haladt a mélység Satana által már megfogalmazott, újabb állomásai felé, tulajdonképpen éppen e haladás révén fogalmazta magának újra az előtte álló Mélység-szinteket. Azonban egy bizonyos szint alá már nem léphetett, lévén a még benne lévő pozitív energia nem adott módot számára a nagyobb mennyiségű Mélység-energia megfogalmazására, vagyis arra, hogy ekként még inkább besűrítve önnön, még túlnyomórészt a Szellem Energiájából álló testet, lejjebb ereszkedjék a következő Mélység-szintre. Satana a Gondolat elsődleges megfogalmazója volt, ekként őt az általa megfogalmazott, és a Kozmikus Tudattárba elsőként beírt Gondolat súlya „segítette” a gondolatban már létező elemmé tett szintre való aláereszkedésben, amelyre az adott Gondolat másodlagos, tehát már nem spontán módon megfogalmazóknak nem lehetett módjuk, lévén a másodlagos Gondolat kisebb súlyánál fogva ezt nem tette lehetővé számukra. Ez volt az oka, hogy az ÉN, amely mindenképp követni akarta a vezetőjéül elfogadott Satanát, annak tanácsára megbontotta ÉN-egységét, vagyis dualitását, vélve: ekként kétannyi energiát fogalmazhat meg, amely energia végül is segíti elérni célját, amely célt is Satana állított elé. A Duális EGY-ségből kilépett ÉN-fél ekként ha nem is nagyobb mennyiségű, de mindenképp sűrűbb és súlyosabb energiák megfogalmazására vált képessé, amely energia már kellőképpen besűrítette az ÉN-felek önsúlyát ahhoz, hogy azok még mélyebbre ereszkedhessenek alá, lévén az ÉN-fél „teste” egy újabb jelentős Mélység-energiával terhelődött le, ekként ismét veszítve a Szellemi Energiák még meglévő energiáiból. Az ÉN-fél aztán maga is meg kellett álljon egy ponton, amelytől már ő maga is már csak egy önmagáról megfogalmazott Kis-én-képet küldhetett a mélyebb energia-tartományok felé, azt az Én-részt, amelybe ekként mindahány Mélység-szint energiája beíródott. (S éppen ez az oka annak, hogy mindenkor egy és ugyan az az Én-rész kell Útnak induljon, mert abban az egyben van meg a Mélység-szintek energia-emléke, bár abban is csak az emléke, hisz a tényleges Mélység-energiát minden egyes szint elhagyásakor, s az újabb Mélységszintre való alászállásakor felközvetített a maga felsőbbrendű ÉN-jébe, vagyis abba az ÉN-félbe, amelynek elidegeníthetetlen eleme volt, s maradt is mindenkor, lévén a Szellemi Engram, és a Lélek-szál mindenkor megtartotta azt a felsőbbrendű ÉN-nel való kötöttségében. A mélység alsó szintjéig, vagy addig, míg az Én-rész képessé nem vált a megállásra, a felsőbbrendű ÉN nem vonhatta azt vissza. Mert a Szellem Istentől kapott Ajándéka, a Szabad Akarat a Szellemi Gondolatba, vagyis az ÉN-be, s ekként az ÉN-félbe is beleíródott, meg kellett legyen az ÉN-félből tovább áramoltatott Én-részben is, amiként meg kell legyen mindmáig is. Amikor az Én-rész elérte önnön Mélység-történetének legtávolabbi pontját, vagyis megállt, az ÉN az egymást követő Mélység-képek kielemzése révén tudatosíthatta magában tévedését. Amikor ennek már ténylegesen tudatára ébredt, megfogalmazódott benne a megbánás, mint elsődleges pozitív Bölcsességi energia, s a Felfelé való vágyakozás, mint az ÉN-fél első, már ténylegesen is tiszta akarati energiája. Ez idő alatt a belőle útra kelt Én-rész a legalsó, tehát az általa elért legtávolabbi Mélység-szinten várakozott, a Felfelé vezető Út megkezdésére még képtelenül, lévén az ÉN-félből már nem vonzhatott magához több energiát. A mélységből ugyan még nyerhetett volna energiát (amiként némelyek nyertek is), ez azonban csak az újabb Mélység-szintek, s nem a már elhagyott, vagyis korábbi szintek elérését segítette volna elő. Amikor a felsőbbrendű ÉN-ben megfogalmazódott a Visszatérés vágya, s a Teremtő EGY-sége utáni végtelen vágyakozás, az Én-rész az adott szint anyag-elemeinek legkisebbikét töltötte be, még teljességgel tehetetlen, lefedett állapotban. Az ÉN a maga újabb, már egy halvány árnyalattal tisztább gondolati energiájának egy kicsiny parányát küldte Én-része felé: s ezzel elsőként vetett véget az Én-rész Mélység-útjának, vagyis elsőként emelhette azt ki az általa betöltött anyag-elemből, amely ekként az Én-rész fizikai testének számított, hogy ismét magához vonzva az Énrész, de még nem magába zárva, csak az Én-rész által addig betöltött Mélység-szint asztrális Világ-képéig emelve, egy újabb gondolati és érzelmi energia-elemmel töltse azt fel, ekként már kellőképp erősé téve az Én-részt a következő, egy fokkal magasabb szint betöltésére, vagyis arra, hogy az már két, egymással 42

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… szerves kapcsolatban álló fizikai elemet fogalmazzon be, és töltsön be önmagával egy újabb korszakon át. Aztán az Én-rész ismételten is kiemelkedett a már egy fejlettségi fokkal magasabban álló “testből”, s a korábbi asztrális pontra visszatérve feláramoltatta az ÉN-be az ekként megszerzett ismeret Bölcsességi energiájának parányi szikráját, majd egy még nagyobb feladattal ismét útnak indult, már a feladat mértékének megfelelő Energia-csomagot vonzhatva le a felsőbbrendű ÉN-ből az Oktató-szellem és önnön Őr-szelleme segítségével. Az ÉN-fél, amely az Én-rész első visszaemeltetésekor már az Én-rész által elért Mélység-szintnek megfelelő Asztrális Világ-képen tartózkodott, az Ébredést adó első Gondolat megfogalmazásakor, annak erejével vonzotta magához az adott szinten Vállalást betöltő Oktató Szellemek közül azt, akinek vele (pontosabban: vele is) kellett foglalkoznia Vállalása értelmében. Az Én-rész első, már az általa megfogalmazott test Tudatában megfogalmazódó tényleges Gondolat energiájának magába zárása révén vált kellőképp erőssé ahhoz, hogy az Út végén az ÉN-félbe, vagyis önnön felsőbbrendű ÉN-jébe emelkedjék: s akkor már a tudati energiát is átközvetíthette az ÉN-be, de átközvetítette (amiként azt már korábban is fel kellett közvetítse) az elhagyott fizikai elem, vagyis a test mindahány fájdalmának, s az azzal esett, vagy az annak révén esett, mindahány történés energiáját is: a fájdalmak, a szenvedések, a Tudattalan, s inkább csak fizikai szintű, még nem is örömök, csak megelégedettségi-érzetek, de az Út végét okozó, esetleges tragédiák emlék-energiáját is. Ekként az ÉN maga is csak úgy érzékelte a test, s az Én-rész minden szenvedését és kínját, s azok kicsiny, szinte jelentéktelen elégedettségi energiáit is, amiként érzékelte azt az Út során maga a test, s a testben lévő Én-rész. Még később, amikor a Tudat már tényleges szerepet kezdett játszani, s ekként mind fontosabb szerepet játszott az Én-rész irányítása alatt álló test történéseiben, a tudati gondolati érzelmi energiák, s a test által bevégzett cselekvések összességének energiái is az ÉN teljességébe kerültek, letisztítva, tehát feloldva abban az első felemeltetés során az Én-részből átközvetített Mélység-elemek egy részét, vagy (kudarc esetén) még sűrűbbé téve az Én-rész által megtisztítani vállalt Mélység-elemet. A test tehát mindenkor, már a Visszatérés folyamatának legelső pillanatától az Én-rész eszköze volt, s az is marad, mindenkor az Énrész, s ekként magának az ÉN-nek ébredtségi fokozata értelmében megfogalmazott formában. Amíg az ÉN az Én-rész által megfogalmazott és betöltött Mélység-szintek alsóbb elemeit őrzi, az Én-rész nem vihet magával csak olyan, és annyi energiát, amelynek révén az adott szintnek megfelelő testet megfogalmazhatja. Minél inkább képes az Én-rész az általa megfogalmazott test segítségével felülírni a korábbi, tévesen megfogalmazott és betöltött szintet, annál inkább válik az semmissé az ÉN-ben is, amelyben a korábban negatívvá tett, tehát tisztátalanná lett energiák már megtisztítva ismételten mint Szellemi Erő nyilvánulhatnak meg, olyan Szellemi Erő, amely ekként mindinkább lépessé teszi az ÉN-t a tisztább, tehát magasabb rezgésszintű Kozmikus Lélek-energiák bevonzására. Ekként az Én-rész is a már tisztábbá lett energiákból visz magával a következő Útra, hogy már azok rezgésszintje szerinti eszközt, tehát testet is fogalmazzon meg magának, amelynek révén a következő feladatot végbeviheti. Ezen felül és ezen túl egy bizonyos szint elérése után az Én-rész, ha vállalása ekként szól, az ÉN-ből magához vonzott, már tisztább energiák mellé a sűrűbb Kozmikus Energiákat is magához kell vonzza a Testet öltés helyszíne felé haladva, hogy azokat is megtisztítsa az Út értelmében bekövetkező történések során, amely Kozmikus Energiákat, amiként mondtam az előbbiekben, a Visszatérés, tehát a fizikai szintű Út végén mindahányszor vissza is közvetít a Kozmikus Energiák közé, tisztítva és emelve ezáltal a Kozmikus Tér teljességét is, amiként azt a Lélek-lények is teszik. (S épp ezért, és ezt sem győzöm elismételni, még az elétek álló kép alapján sem lehettek képesek megítélni: ki mely szintről ereszkedett alá, vagy emeltetett fel a ti szintetekre, s erről szól, erre utal a “ne ítélj…” számotokra tán még máig is képzelhetetlenül fontos és hatalmas Tanítás.) A Tudat mindenkor épp annyira eszköze a testnek, mint amennyire mégis alárendelt szerepet játszik mellette, lévén mindenkor elsődleges célja a test érdekének képviselete. Ma még, és a ti szintjeiteken legalább is. Pontosabban éppen hogy a ti szintetek alatti szinten, mert ti, a magatok szintjén már meg kell kíséreljétek, és meg is kell tudjátok valósítani azt, hogy a Tudat ne a test, hanem az Én-rész érdekeit tartsa elsődleges fontosságúnak. Ehhez két dolog szükséges. Először is az, hogy elfogadjátok: nem a test a tényleges ÉN, s nem a Tudat az elsődleges irányító, hanem annak magasabb rendű eleme, vagyis az Énrész. A másik fontos tudni való az, hogy a testtel esett történések csak szükségszerű, vagy lehetséges velejárói az ÉN történéseinek, de mint történés: nem, csak mint az adott történés révén megfogalmazódó Energia játszik szerepet a Valós ÉN, s az ÉN képviseletében Útra kelt Én-rész történetében. 43

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Azt pedig, hogy mi az Én-rész tényleges célja, és miként segítheti a test és a Tudat e Cél betöltését, éppen hogy a Bölcsességi fokok mindinkább való megismerése, és azok betöltése révén, az Én-résznek a Lélekszálon át érkező instrukciói, de a józan, logikus gondolkodás révén is megtudjátok, hisz épp ezért adatott az embernek (s mindahány, Szellemi Én-résszel bíró, bármely bolygón élőnek) a Gondolat képessége, és a lelkiismeret… * Azzal kezdtem e kis könyvet, hogy megmagyaráztam: Ki fogalmazta meg azt a valamit, amit akként nevezünk: LÉT. Elmondtam azt is: mikor fogalmazta meg, és azt is, hogy miként áradt ki e LÉT a Végtelen Mindenségben, hogy a Teremtő Szívében Valóság szintre emelkedjék a Teremtettség egésze. Arra a kérdésre azonban: “Miért?” - még adós maradtam a válasszal, ha nem is teljességében, hisz élő szóban már nem egyszer elmondattam munkatársammal: tulajdonképpen épp annyira akaratlagos volt maga a Teremtés, mint amennyire mégsem volt az, de egy bizonyos értelemben véve spontán történés, mert a Szeretet Energiája sem lehetne Örökkön-való, ha nem mozdul, ha nem áramlik ki, s nem áramlik szüntelen a Végtelen Mindenségben. S mert ez a kijelentés újabb kérdéseket szülhet a gondolkodó elmében, már előre felelek a még ki sem mondott kérdésekre is. Amiként a Nap áramoltatja ki sugarait a Fény mindenkori Benső, és Legfelsőbb szintű Törvénye értelmében, akként áramlott ki a Teremtő EGY-ségből a Végtelen és Örök Szeretet Energiája a Teremtő Legbensőbb ÖN-TÖRVÉNYE szerint, amely Szeretet akként Végtelen és Örök, amiként Végtelen és Örökkönvaló maga a Teremtő EGY-ség, vagyis az ISTEN, Aki három, EGY-LÉNYEGŰ ISTEN-SZEMÉLY. Az Atya legbenső Lényege a Szeretet, s mert ez ekként van, azt is mondhatjuk, éspedig teljes joggal: a Teremtő Legbensőbb Törvénye a LÉT, Amely maga a Szeretet, amely Törvény a TEREMTŐ Létével Öröktől - örökig Élő Törvény. S mert a Szeretet maga is Örök és Végtelen, nem szabhatott Önmagának sem határokat Önmagában, mert azzal a saját Törvényét köti meg, és teszi semmissé, semmissé téve Önmagában a Létet is, hisz annak legbensőbb Törvényét köti meg, megkötve ezzel egyúttal a LÉT teljességét is, tehát megszűntetve a Szeretet Végtelenségét, ekként egyszersmind a Lét Végtelenségét is megszűntette volna. Ez pedig egyszerűen lehetetlen, mert Önnön legbensőbb Törvényét nem szegheti meg, és nem kötheti meg semminő Élet, ha a maga szintjének Tökéletesedettségi fokán akar maradni. Márpedig a Teremtő csak a Legtökéletesebb Tökéletesség szintjén volt, van és lesz is mindenkor, mert hisz Ő Maga A TÖKÉLETESSÉG. E Tökéletes Szeretet, mint Végtelen Legbensőbb Törvénye, önnön Törvény-voltát követve áramlott az ATYÁBAN, mert ez az Áramlat lényegében az Atya, mert Ő A Törvény! De ez a FIÚ, és az Atya és a FIÚ közt örökkön Élő Szeretet is. E Szeretet töltötte be a Teremtő EGY-ség egészét, és tölti is be mindenkor, amiként a Nap sugarai töltik be a Naprendszer teljességét. Vehetjük akként is, hogy a Teremtő EGY-ség a legmagasabb rendű NAP, Amelynek sugarai a Mindenség teljességét betöltik Önnön Törvénye és Törvényszerűsége szerint. A Nap sugarai spontán módon áramlanak a ti parányi Naprendszereitek teljességében: ekként viszont a Legmagasabb rendű NAP; vagyis a Teremtő Szeretetének Sugarai is spontán módon áramlanak, és áramlottak kezdettől fogva a Mindenségben. A Teremtő, vagyis az Atya az önmagáról mindenkor tudott ÖN-LÉT-KÉP kimondása pillanatában LÉT szintre, második ISTEN-SZEMÉLY szintre emelte Önmagában a FIÚT. E benső Szellemi mozdulat, tehát a Gondolatnak az IGE kimondása által való megkettőződésének spontán következménye volt, hogy a Teremtő Szeretet mozgásában nem nagyság-rendi, mégis lényegi változás állt be. Az addig önmagából indult, és önmagába visszatérő Szeretet energiája most a Teremtő Lényegének benső magjában, de már 44

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… két, egymás felé mutató irányba kezdett áramolni, megfogalmazva e mozgás révén, a két, egymás felé haladó áramlat középpontjában a Hármat, amely a két egymás felé áramló Szeretet-energia tökéletes EGY-ségének kifejeződése. Az egymás felé áramló Erő e középpontban egyesült, s innen áramlott tovább, már megkettőzött hatásfokkal, rezgésbe hozva a Végtelen Mindenség egészét. E rezgés nyomán a Végtelen mindenségben áramló Mindenség-elemek maguk is egy másféle rezgés-energia fokra emelkedtek, s e megváltozott benső rezgés lett a Teremtő Elemek benső Törvénye, amely Törvény azonban mindenkor már eleve tökéletes tükörképe volt a Teremtő Törvényének. Amiként mondtam, a Teremtő Benső Törvénye a Végtelen és Örökkön való Szeretet: amely Maga A Lét. E Lét Törvényét tükrözte, és tükrözi vissza tehát minden egyes Teremtő Elem, hisz mind a LÉT, vagyis a Tökéletes Végtelen és Örök Szeretet részei. E Tökéletes Lét-elemekből a FIÚ által kimondott SZÓ emelte ki azon Teremtő Erő-elemeket, amelyek az elsőd teremtettségű Szellem-lények Energia-testeit adták, s ezek a maguk Benső Törvénye értelmében, a maguk rezgés-energiái révén a SZÓ Tökéletes EGY-ségének képlete szerint rendeződtek, s mert hogy a SZÓ már eleve magába zártan hordozta a Teremtő EGY-ség mindhárom ISTEN-SZEMÉLYÉNEK Szeretet-energiáját, a Teremtő elemek is az EGY-ség, de még csak az ATYA és a FIÚ Benső EGY-sége értelmében rendeződtek. Ez a mozgás azonban, s ez az egyesülés ismét egy másféle rezgés szintet feltételezett, és fogalmazott is meg, vagyis a Végtelen Mindenség Teremtő Hangja másként, egy másik rezgéstartományban szólalt meg, visszaverődve a FIÚ által megfogalmazott Teremtett EGY-ségekről, amelyek e másféle rezgés révén kiemelkedtek a Végtelen Mindenség legmagasabb szintű rezgéstartományának közelében. Az Atya érzékelte a FIÚ kimondott Szavának erejét e kiemelkedett, s már Duális EGY-ségbe rendeződött Teremtő Elemekben, s mert ez ekként volt, a kis parányok LÉT-be emelése érdekében a harmadik ISTEN-személy, vagyis a Szentlélek energia-áramát is egy magasabb rezgés szintre emelve betöltötte azon kis parányokat. Vagyis egy rezgésszinttel magasabbra emelte a parányokban lévő, de a parányok körül áramló Tökéletes Szeretet, azaz a Lélek Energiáját is. A Teremtő Szeretet Ereje természetesen addig is, s mindenkor áramlott a Végtelen Mindenségben, és hozzá Tökéletes fokon: de az EGY-ségbe rendezett Teremtő Elemekben, és azok számára a Teremtő Bölcsesség már egy másféle rezgés szintre kellett emelje a Végtelen Mindenségben áramló Lélek-energia elemeit is, amelyek amiként már mondtam, a Teremtő EGY-ségéből kiáramolva Mennyei Világ-lélekként töltötték, és töltik is be a Végtelen Mindenséget. Vagyis már ekként egy másféle, épp úgy tökéletes, de gyengébb rezgés-energiát képviselt a Szentlélek kiáramlott energiája, mert a Mindenségben áramló Teremtő Mindenség-elemek nem viselték volna el azt a mérhetetlen magasságú energiát, amely a Teremtő EGY-ségben Létezett. Amiként a Nap sugarai is: egyként teljesek és tökéletesek a Nap korongjához közelebb és távolabb, de még tökéletességükben is más és más féle erősséget képviselnek, mindenkor olyan növényeket és lényeket éltetve, amelyek számára az adott fény és hő már, vagy még megfelelő. Ha a Teremtő Szeretet, vagyis a Szentlélek energiája a maga teljességében, a maga rezgés-fokán áramlott volna ki a Végtelen Mindenség egészében, a kis Teremtő Energia-parányok megsemmisülnek a végtelen és hatalmas erősségű rezgésáramban. A Duális EGY-ségbe rendeződött Teremtő Elemek számára azonban már ismét egy fokkal magasabb szintű Lélek-energiára volt szükség ahhoz, hogy még egy szinttel feljebb emelkedhessenek a Mindenségben, ismételten egy másik rezgés szintre, amely már a tényleges és valós, a Teljességre a Tökéletes Tudatosodott Szeretet mind magasabb fokának elérésére alkalmas szint: a LÉT szintje volt az addig csak mint Teremtő Akarat-elem, Teremtő Bölcsesség-elem és Teremtő Szeretet-elem: a Végtelen és Örök Mindenségben élő Teremtő Elemek számára. A Teremtő Bölcsesség tehát megfogalmazta és kiáramoltatta a Mindenségben áramló Lélek-elemekből az EGY-ségbe rendezett Teremtő Elemek számára a nékik szükséges rezgés szintű Lélek-energiát, azaz betöltötte azokat általa, amely Lélek-energia a már egyesülésre alkalmas kis Teremtő Elemek középpontjává lett, már ténylegesen is EGY-ségbe foglalva a két, mindenkor egyforma erősségű Teremtő Elemet, mint LÉTBEN TARTÓ ERŐ. 45

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt…

Ekként tehát a Teremtés ténylegesen is annyira a Törvény: a Teremtő Szeretet Ős-örök Törvényének spontán megnyilvánulása volt, amiként mégsem, mert a másféle rezgés hatására kiemelkedett, és egységbe rendeződött Teremtő Elemeket a FIÚ Teremtő Akarata emelte még magasabb rezgésszintre, s az Atya Teremtő Bölcsessége fogalmazta meg azon Lélek-energia szintet, amelyek egyedül alkalmas szintre emelték a Mennyei Világ-lélek kiáramló energiáit is ahhoz, hogy azok az egymás vonzás-körébe került Teremtő elemeket betöltsék, vagyis már ténylegesen is EGY-ségbe foglalják, és meg is tartsák azokat kiemelkedettségi szintjükön, meggátolva, hogy a Duális EGY-ségbe rendeződött Teremtő Elemek ismételten elszakadva egymástól a Teremtő Energiák szüntelen rezgés-áramának vonzó hatására, visszailleszkedjenek ezen áramlatba. A Teremtő Akarat, és a Teremtő Bölcsesség emelte tehát magasabb rezgésszintre a Teremtő elemeket, és a Mennyei Világlélek megtartó ereje, tehát a Teremtő Szeretet ereje tartja őket azon a szinten, s az emeli is őket mind feljebb és feljebb, mindenkor azon a fokon, amelyen képesek a Bölcs Akarat, mint Teremtett Szellemi Örökség ereje révén már akaratlagosan töltekezni a Megtartó Szeretet Erejével. Amikor a Szellem elvetette magától a Bölcsességet, lényegében a Szeretet magasabb szintű energiáját vetette el magától, megfosztva önmagát a további emelkedés lehetőségétől, s minél inkább kilépett a korábban már magáénak tudhatott Bölcsességből, annál gyengébbé vált az az energia, amelyet még képes lehetett magához vonzani. A Bölcs Szeretet elvetése lényegében azt jelenti, és abban nyilvánult meg elsődlegesen, hogy a kis teremtmény már nem a maga által addig megszerzett Szeretet energiát igyekezett a Teremtő EGY-ség felé áramoltatni. Már az elégedetlenség által elfedett energiákat áramoltatta tovább, viszont magához is csak akként, tehát önnön elégedetlensége és engedetlensége által gyengítve vonzhatta magához az egyébként továbbra is Tökéletes Megtartó Erőt, vagyis a Mennyei Világ-lélek, a Teremtő Szeretet erejét. Ez ismét elégedetlenséget szült benne, lévén még nem állt azon a Bölcsességi szinten, hogy a történés tényleges okát megfogalmazhatta volna magának, ekként a következő Bölcsességi szintet, amely Felfelé vezet, már meg sem kísérelhette elérni, s mert hogy továbbra is szüksége volt önnön tökéletességének tudatára, a korábban már elhagyott, s mind korábbi Bölcsességi fokokhoz tért vissza: ekként mind egyre gyengébb energiákat vonzhatva magához, amelyek Tökéletes Sugarait mindenkor egy-egy újabb elégedetlenségi réteggel fedte el önmaga elől. Hát lényegében ez a Teremtés miértjének magyarázata, még ha nem lehetséges is ennél inkább kibontanom, de azt hiszem, nem is szükséges. * A Végtelen mindenségben kiáramoltatott, s ekként a Végtelen mindenséget betöltő Teremtő elemekből LÉT-be emelt, vagyis megteremtett Szellemek mindegyikének LÉT-eleme, de benső tulajdonsága is a Szeretet, a Szeretet mind magasabb fokon való megélésének képessége, amely képesség a már felismert, megértett és a Teremtő Bölcsesség révén gyakorlattá változtatott elemeinek rezgés-foka szerint hatványozódik, tehát növekedik a Teremtmények mindegyikében, egészen a Végtelenségig, s azon is túl: Örökkön. A Teremtmény, amelynek rezgés-energiája Megteremttetése pillanatában még alig is volt megkülönböztethető a Mindenség teljességében maradt Teremtő Elemek rezgésszintjétől, mind magasabb rezgésszintre volt képes emelkedni a befogadott Szeretet-energia révén megvalósított Bölcsesség ereje révén, amely Bölcsességek legnagyobbika mindenkor a Szeretet megélésének képessége volt, és maradt is, mert enélkül semmi sem létezik, mert nincs, ami megtartsa a LÉT-ben. S épp ez az oka annak is, hogy a kis szellem-gyermekek még mindahányszor fel kellett bontsák az általuk megformált - megfogalmazott Világ-képeket. A Szeretet ugyan kezdettől a maga Tökéletességében volt meg bennük, hisz a Mindenségben is a maga Tökéletességében van jelen a Szentlélekből kiáramló Mennyei Energia, de mert a Szellem még csak kicsiny volt, csak kicsiny mértékben volt képes a tökéletes Erőből meríteni. Ezt igyekezett aztán mindinkább kiáramoltatni, éspedig a maga kis akarati szintjének megfelelő mértékben. Amilyen mértékben kiáramoltatta a Szeretet energiáját, olyan mértékben volt képes bevonzani a körötte lévő Mindenség-elemek egy részét is, hogy azokból megfogalmazza a maga kis világait, de ha ahhoz már elégséges volt is benne az akarati és a Bölcsességi erő, hogy a magához vonzott elemekből új kis világképeket fogalmazzon meg, ahhoz még gyenge volt, hogy megtartsa, s a Teremtő FIÚ-ISTEN elé tárja azokat. Kicsiny Világ-képei kezdetben még csak benne magában fogalmazódtak meg, mint gondolati 46

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… Kép, majd e gondolati Képeket kezdte betölteni már akként, hogy a Bölcsességet és az Akaratot is használta, s a benne lévő kicsiny Szeretet-morzsákkal emelte a megfogalmazott képeket a maga rezgésszintjénél egy fokkal magasabb rezgésszintre, kiemelve ekként önmagából a megváltozott rezgés szint által időlegesen valóság szintre emelkedett energia-képeket. Amikor a Szellem elérte a hatodik Mennyei szféra első fokát, már bírt azzal a Teremtő akarati Erővel, és bírt azzal a Teremtő Bölcsességgel is, hogy Világai, és Szellem-gyermekei már nem csak mint valami gyorsan és könnyen elillanó gondolati kép, de a Gondolat rezgésfoka révén már tényleges Teremtett Világnak és Teremtménynek nevezhető Energia-egységek voltak. A Teremtett Világokat még ő maga töltötte be a benne áramló, Megtartó Szeretet erejével, de már kicsiny Szellemi gyermekeit a FIÚ ISTEN elé tárta, vagyis a maga szintjétől elkülönítve tette láthatóvá annak másféle rezgését a FIÚ számára, AKI a maga Teremtő Akaratával még inkább elválasztotta a kis Embrió-szellemeket a Mindenség-elemektől, s amiként azt az Első teremtettség kicsinyeivel tette, az ATYA Bölcsességére bízta. Az ATYA a Tökéletes Bölcs Szeretetre képes, s a FIÚ által már az akarati szintet is megkapott kicsinyeket ismét a kiáramló LÉLEK magasabb szintű Erő-elemeivel töltötte be, már teljességgel LÉT-be emelve ekként azokat, hogy megkezdhessék fejlődésüket a Végtelen Örökkévalóságban: vagyis a Teremtő EGY-ségben. * A mélységbe hullott Szellemi ÉN, s azok mindegyikének immáron Felfelé vezető Útjait járó Én-része a lefelé vezető Úton éppen hogy e Teremtő Elemeket, vagyis Erőket fedte el önmagában önmaga számára: tehát ezeket kell megkeresse, és meg is találja, hogy mind magasabb és magasabb fokon használva azokat, mindinkább Visszaemelkedhessék az Ősi EGY-ségbe. A Teremtő Bölcsesség, és a Megtartó Szeretet helyére mindinkább a negatív, vagyis a romboló akarat lépett: ezt kell tehát mindinkább pozitív Akarattá változtatni. Ez viszont semmiképp sem mehet végbe a Bölcs Szeretet megismerése és megvalósítása nélkül. Ahhoz viszont, hogy a Bölcsesség fokára emelkedve lehessetek képesek Élni a Szeretet Erejével, mindenképp fontos és szükséges, hogy ismerőivé és tudóivá, és használóivá is, tehát betöltőivé legyetek a Teremtő Törvényeinek, mindenkor a magatok már ténylegesen is elért szintje értelmében törekedve a Tökéletes szint elérésére. Ehhez az Értelmi és érzelmi energiák mind tökéletesebb harmóniába állítására van szükség, arra, hogy a bennetek lévő Bölcsesség, vagyis a Tudat használata révén mindenkor meg tudjátok állapítani: mi az, amit ténylegesen is célszerű és lehetséges megtennetek abból, amit a Szív Szeretetének szava, mint elsődleges késztetést megtennetek diktál. Azt ugyanis már eleve feltételezem, s nem csak én, hogy aki már eddig eljutott a Felismerések Útján, mindenképp a Szeretet Törvénye értelmében érez, nem akaratlagos, de spontán érzelmi reakciója, s ekként Lét-eleme, emberi Természete az, hogy a Szellem Természetéhez igazodjék, amely Szellemi Természet, mint mondtam, mindenkor a Szeretet, hisz a Teremtmény a Teremtő Természetét kapta, s az a Bölcs Szeretetben teljesedik ki. A Mózesi korban azt a szintet kellett elérjék az Izráel fiai, amely szintet Mózes a Törvényekből eléjük tárt: még nem a teljes Törvényt, s a Törvényeknek csak az akkori szintnek megfelelő értelmezése szerinti Parancsokat, de azokat már a maguk módján, és a maguk mértéke szerint tökéletesen kellett megvalósítsák. Aztán a mind távolabbi korok mind fejlettebb Tudatosodási szintre emelkedett embere előtt fokról - fokra nyíltak ki a korábbi tanítások felszíne alatt rejtőző értelmezések, gyakorta egy-egy próféta révén megvilágítva: s akkor a magasabb tudatosodottsági szintre emelkedett ember már a magasabb fokú követelményt kellett elfogadja, megértse és be is töltse, és ismét csak önmagához mérten tökéletes fokon. Ekként haladtak a Mózes Törvényei révén megkezdett Úton, és érték el azt a szintet, amelyen a FIÚ ISTEN már közéjük ereszkedett, hogy Új Szövetséget, s ezzel együtt Új Törvényeket is tárjon eléjük, amelyekkel nem felül írta, hanem még inkább megerősítette és kiteljesítette az Ószövetség törvényeit, s egyben kiterjesztette az az egyetlen Kiválasztott Népről a Föld mindahány népére, s a mélység egyes szintjein lévő, mindahány bukott Szellemre egyaránt.

47

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… És annak ellenére, hogy az Izráel népe volt úgyszólván az egy a Föld színén élő népek közt, amely megmaradt az EGY-Isten hitben, éppen hogy az Izráel népe volt, és maradt is mindmáig az a nép, amely nem volt kész, és nem volt hajlandó elfogadni Krisztust, mint a próféták által megjövendölt Megváltót. * A kezdeti korban még csak mi és a többi Tanítvány indulhattunk útnak, hogy a Mester rendelése szerint terjesszük az Örömhírt a Föld szinte mindahány részén, kelettől nyugatig, és északtól délig, ameddig csak eljutottunk. Természetes, hogy mi is csak azt, és csak annyit adhattunk tovább a Mester által reánk hagyott, s a Lélek által megvilágosított Tanításokból, amennyire az adott kor embere már ténylegesen is érett volt. A többit írásban rögzítettük: ki - ki a maga módján, s a maga tudása szerint. Ezek azon apostoli levelek, és az Evangéliumok, amelyeket aztán a későbbi korok erős cenzúrája szinte teljességgel megmásított, de mert hogy nem lehetett képes azt a Föld mindahány részén megsemmisíteni a legvadabb inkvizíció sem, ha csak a megrövidített Írások is, de fennmaradtak, alapul és támaszul a későbbi korok emberének, akik már annak alapján kellett megkeressék, és meg is találják a saját szintjüknek megfelelő Utat, s az EGYETLEN ÚT-hoz, a KRISZTUSI ÚTHOZ vezető, keskeny ösvényt. Azt az Ösvényt, amelyet mindenkor a kor emberének értelméhez igazodva mi magunk is igyekszünk feltárni, hogy akiben már megvan a Bölcsesség, és a Tiszta Akarat, reátalálván követhesse az Utat, mind magasabb szinten tölthetve be a Törvényt, s már a magasabb szintre emelt Mózesi Törvényt csak úgy, mint a Messiás Szeretet-Törvényét. Ti ekként tehát már a Krisztusi Törvényeket kell betöltsétek: és ti is a magatok szintjének megfelelő, Tökéletes fokon, de ti már akként, hogy minden segítséget megkaptok. Fokról - fokra nyílik ki előttetek mindaz, amit a későbbi történések ismeretében az Evangéliumokban, és a távolabb fekvő városok gyülekezeteihez írt leveleinkben gondosan elrejtettünk számotokra, akként, hogy csak az a kor, s azon korban is csak azok érthessék meg az Írásokban elrejtett Tanításokat és Üzeneteket, amely kor, és amely személyek már ténylegesen is éretté lesznek erre. Akként, amiként a Mózes Törvényeiben, s a próféták jövendölésében lettek elrejtve a ti korotok emberiségének szóló Üzenetek és próféciák már akkor, tehát évezredekkel a ti Jelennek megélt korotok, s a dimenzióváltás korszaka előtt! S mert ez a korszak éppenhogy az utolsó, amely még az emberiség rendelkezésére áll; ti magatok vagytok azok, és a ti gyermekeitek, és gyermekeitek gyermekei, akiknek már “füle kell legyen a hallásra”… Azzal kezdtük e kis könyvet, hogy kibontottuk az oly sokak által, és oly gyakran feltett kérdést: Ki, mikor, és miképpen fogalmazta meg a LÉTET? S a LÉTET megfogalmazó VALAKI létét ki fogalmazta meg? Aztán azzal folytattuk, amire már oly gyakran kitértünk: miként fogalmazta meg a LÉT-be emelt, s a Teremtő Akarat, a Teremtő Bölcsesség és a Teremtő Szeretet ereje által Megteremtett, LÉT szintre emelt, s ekként Szellem-lénnyé növekedett Teremtmény a maga bukását, Mélység-béli Útjait, és most arra kívánunk fényt deríteni: miként találhatja meg a Visszatéréshez szükséges Utat. A Krisztusi Utat, amelyen egyedül esélye lehet rá, hogy Visszatérjen: de amelyet mindenképp járnia kell mindahány elbukott Szellemnek, mert mind, még az utolsó Egy is vissza kell, hogy térjen, hisz a Megváltás mindenekért, még azon utolsó Egyért is történt. Ahhoz azonban, hogy már ténylegesen, és a maga teljességében képesek legyetek a Visszavezető Út megkeresésére, megtalálására és végigjárására, mindenképp, és mindenek előtt szükséges, amiként mondtam, az ÚR Tanításainak és mindahány, olykor csak egy-egy cselekedetbe zárt Üzenetének teljes és pontos megismerése, legalábbis azon a szinten, amelyre már ti magatok emelkedtetek. Nem mondom, mert semmiképp nem mondhatom, hogy ezek a Tanítások minden esetben az általatok várt, s már magas szintű Szellemi Bölcsességek lesznek. De nem is lehetnek azok mindenkor, éspedig két okból. Az egyik az, hogy e magyarázatokat nem csak azok számára kell leírassuk munkatársammal, akik már “haladókként” veszik kezükbe az eztán megszületendő köteteket, de azok is, akik még magával az Evangéliummal is csak akkor, tán éppen azon kötetek segítségével ismerkednek majd. A másik ok az, 48

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… hogy még a legkisebb Tanításokat, s a legegyszerűbb, a ti szinteteken már rég köztelező, és bizony: gyakorta nagyon is fizikai értelemben vett tudnivalókat sem vagytok képesek gyakorlattá tenni (s itt is azt kell mondjam: akinek inge…)! Ebben, és természetesen a magasabb szintű Bölcsességek kibontásában is segítségetekre kívánok lenni, s nem csak én magam, de a Mester csak úgy, amiként Mária, ekként ha nem jelöljük is mindenkor külön; a Tanításokat hol a Mester, hol a Szűz Anya adja, mindenkor az én közvetítésemmel hol pedig én magam fogom megmagyarázni az egyes Tanításokat. (S itt és most azért is kellett magamra vállaljam a Mester, és az Áldott anya szavainak tolmácsolását, vagyis átközvetítését is, hogy újabb támadás ne érje munkatársunkat, akire épp elég feladat hárul még a továbbiakban is, semhogy engedhetném, hogy az egyes intrikákra, vagy személyét ért inzultusokra is időt és energiát, természetesen tudati - lelki és Szellemi energiát kelljen pazarolnia, hisz miként mondtam: az Idő már túlon-túl kevés!) * – Egyszer volt, hol nem volt… — talán igaz sem volt! – mondják közületek még e könyv, s a könyv elején olvasottak után is bizonnyal néhányan, hozzá téve: rég volt, ki hiheti el mindezt így, már évmilliárdok távolán át? Pedig ez az egyetlen “Mese”, ami egyáltalán nem “mese”, amely Igaz, s amelyet épp úgy el kell tudnotok fogadni, amiként a gyermek a meséket. Mert a mesék a gyermek számára az Igaz Világhoz tartoznak, s ha nem is a mesék világában, de a mesék világával él a gyermek, tudatában egyként őrizve meg ezt is, és azt is. Ti is akként kell legyetek hát, amiként a kisgyermekek: a magatok világában élve is benne kell tudjatok élni a Valóság Világában is, de ti már akként, hogy tudjátok is: ami a Lent törvénye értelmében a válóság birodalmában látszik lenni, csak mese, csak álom, ha még oly “véresen komoly” is, de akkor is csak álom, amelyből valós ÉN-etek, tehát a Szellemi Én-rész, s az ÉN maga is egy percen fel kell ébredjen, hogy aztán számot adjon mindarról – önmagának, amit ez álom-úton tett, mondott, érzett, vagy amit épp elmulasztott, épp úgy, ahogy a gyermek jeleníti meg előttetek mesékből szőtt álmait, s az álmában szőtt meséket egyaránt. * Kedveseim! Azzal kezdtük e kis kötetet, hogy kibontottuk a Végtelen és Örökkönvaló Teremtő EGY-ség mibenlétét, e tény mindahány Törvényét. Most azzal zárom: a Teremtmény, a Szellem, amelyet a Teremtő a maga „képére és hasonlatosságára” teremtett, a maga mindenkori benső mértéke szerint szintén Végtelenné és Örökkönvalóvá lett teremtve, mert hisz a Végtelenben és az Örökkönvalóban ez nem is lehetne másként. A Végtelen és Örökkönvaló Teremtő Mindensége a Fény sugarainak árama: e Fény elemeiből lett megteremtve minden egyes Szellem, ekként a Végtelen Fény egy-egy eleme mind, amely kis Fény-elemek minden vágya, hogy egyre inkább közelítsenek az EGY-séghez, vagy ha akként tetszik: a Legmagasabb rendű NAPHOZ, Amelynek Sugarai voltak, s maradnak is örökkön. Még mielőtt ténylegesen is tovább lépnék, hogy engedve munkatársam benső vágyakozásának, már a következő munkát kezdjük el, még egy kedves Testvérünk kérésére, vagy inkább korábbi javaslatára reagálnék. Testvérünk javasolta: írjunk egy olyan könyvet, amelyben arról szólunk: miért kell hinni… Nem kell hinni: egyszerűen nem lehet nem hinni, vagyis nem lehet nem bizonyosnak lenni abban, hogy Isten, mint Teremtő: van, mert ebben kételkedni (s ma már főként!) ellenkezik a józan értelem, a logikus gondolkodás Törvényével. Ha azt vesszük alapul, hogy a test, mint fizikai elem: anyag, s a Tudat az, ami működteti, el kell gondolkodjunk azon is: mi működteti a testet, ha a Tudat, mint a test irányítója nem működik? Mert a Tudat teljes működése semmivé lesz, eltűnik, megszűnik, ha a test az álom, vagy már a halál állapotába hull. Ha az álom időszakába lép a test, s ekként a Tudat teljességgel elfedődik, még mindig létezik az a Valaki, aki az Álom útjain jár, majd ébredve ismét működésbe hozza a Tudatot s a testet egyaránt. A Szellem, pontosabban a Szellem ÉN-képének, a felsőbbrendű ÉN-nek egy kicsiny része, aki az Álom Útján járva a lélek-szállal marad összeköttetésben a Tudat központjával, vagyis a fizikai test agyával, s ha 49

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… a halál pillanata bekövetkezik, ismét az Én-rész lesz az, amely a Lélek-szálat kiemelkedése révén elszakítja, s tovább lép. A test akkortól viszont ténylegesen is anyaggá lesz, egyszerű, tartalmát vesztett tárggyá, amellyel bárki bármit tehet, akár egy fadarabbal, vagy egy kővel, hisz az a valami, ami mindmáig igyekszik teljes „én-ségét” megélni az Én-résszel ellentétben, vagyis a Tudat maga is semmivé lesz, elfoszlik. Sem tudás, sem emlék, sem terv, sem vágy: semmi sem marad benne, annál inkább nem, mert mindez nem a Tudat, hanem az Én-rész birtoka volt addig is, az Én-részé, amely a számtalan, s csak fizikai szintű ismeretnek a Globális Tudattár felé történt átközvetítése után csak azt tartja meg, ami ténylegesen is az övé, s ami a Tudatban tényleges Értékként megfogalmazódott. Ahhoz tehát, hogy a tényleges ÉN-etek Éljen, s ne csak Éljen már a szó valós, és magasabb rendű értelmében, de fejlődjék is, hogy mielőbb a Valós LÉT szintjére emelkedhessék vissza, a test, és főképpen a Tudat meg kell tegyen mindent, s még annál is többet, hogy segítse a Szellem-ÉN fejlődését és további emelkedését. S éppen ez az, amire az Írás alapos megismerése, és a Mester mindahány Tanításának megismerése, kielemzése, megértése, el, illetve befogadása, s a Felismerések mind maradéktalanabb megvalósítása nélkül nincs, mert nem lehet esélyetek sem! * „De mikor eljő amaz, az Igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.” (Ján. 16.13) – mondta egykor nékünk a Mester, és akkor még csakugyan az Igazságnak Lelkét vehettük, mert még a Föld az Igazság Törvényében élt. Az Igazságnak Lelke ~ amely ma már, s már 2000 éve a Kegyelemnek Lelke, amely a Tökéletes Teremtő Szeretet Szent Lelke, hisz 2000 éve, hogy az ember az Igazság Törvény-világából a Kegyelem Törvényvilágába emeltetett, a Megváltás Ereje által. S most, Krisztus után 2000 évvel, amikor a Harmadik Szövetség is elétek adatott, hogy EGY-ségbe emelkedjék bennetek az Atya, a FIÚ és a Szentlélek Szövetsége, s ezáltal egy Új Kor nyittassék meg számotokra: a Visszatérés Kora, amely már mindaddig tart, míg az utolsó egy is vissza nem tért az Ősi, Teremtett EGY-ségbe. * A Bukás korát, s az azt követő, meglehetősen hosszú korszakot az Igazság Törvénye tartotta fenn. A Megváltás Korát a Kegyelem Törvénye. A Szeretet Törvénye az, amely a Visszatérést egyáltalán lehetségessé tette, s teszi; ekként a Szeretet Törvényvilága az, amely az utolsó Mélység-korszakban egységbe foglalja, s Önmagával teljesíti ki, vagyis teszi Egésszé úgy az Igazság, mint a Kegyelem Törvényét, megmutatva nyíltan mindkettőben a Szeretet Törvényét, amely Törvény adja úgy a dimenzióváltás során felemeltetendők, mint a visszamaradók, s még a mélység fogságában lévők számára is a Visszatérés egyedüli Esélyét. A Szeretet Törvényvilága, amely egyként hatotta át a két előző Korszakot is, de amelyre már néktek is a Szeretettel, éspedig a Bölcs Szeretettel kell felelnetek, hogy Visszatérvén: Életetek, s már Valós Életetek legyen a Szeretet Istenének szándéka és Akarata szerint. Ehhez kívántam segítséget nyújtani eddig is, s ehhez kívánok minden lehetséges segítséget megadni Néktek ez után is, hogy már ténylegesen is „egy nyáj legyen, és egy akol”: a Mindenség valahány Teremtett Szelleme, akik a Végtelen és Örökkönvaló Teremtő EGY-ség Szeretetében lakoznak, amiként egykoron. * Egy kis idézettel fejezem be e könyvet, drága gyermekeim, részben azért is, hogy itt és most mindjárt megvilágítsak egy kérdést, amely félreértésre adott okot. A Mester azt mondotta nékem, mielőtt Visszatért volna az ŐSI EGY-ségbe:

50

Tandari Éva: Egyszer volt, hol nem volt… „Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat! Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat! Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!”(Ján. 21.15-17) Én kaptam tehát a megbízatást, hogy pásztorául, és őrizőjéül legyek a nyájnak: s én a magam részéről törekedem, és törekedtem is erre mindenkor. Ahhoz azonban, hogy e törekvésem mielőbb sikerre vigyem, kell, hogy a “bárányok és juhok” hallják, és kövessék is a Hívó Szót, amellyel hívom Őket… E kötetben elköszönök tőletek azzal, hogy hamarosan ismét találkozunk, már az Evangéliumi magyarázatok köteteinek oldalain. Elköszönök az Atya, a FIÚ és a Szentlélek Mária Szeretetének, s a magam Szeretetének Áldását küldve reátok, amiként mindenkor, akképpen most is: 2004. júl. 20.- án: Péter, a Névtelen, akit Gohoó apónak is neveztek

* * *

51