1
Tanári portfólió
Péntek Julianna Tanár-szaxofontanár MA 120
Czakó Péter Konzulens tanár
Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet
Miskolc 2015
2
Tartalomjegyzék Bevezető ..................................................................................................................... 2.old. A tanuló személyiségének fejlesztése ........................................................................ 3.old.
Egy kiválasztott növendék fejlesztése szakmai szempontból
Tanulói csoportok, közösségek munkájának segítése, fejlesztése ........................... 5.old.
Két növendék duó formájában megvalósuló együttműködése
Pedagógiai folyamat tervezése .................................................................................. 8.old.
Intézmény bemutatás az iskolában begyűjtött dokumentációs anyagokkal
A tanulók műveltségnek, készségeinek és képességeinek fejlesztése a tudás felhasználásával ...................................................................................................... 11.old.
Valamely szakmai probléma megoldásának leírása
Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák fejlesztése ................ 13.old.
Számítógéppel segített tanulás
A tanulási folyamat szervezése ............................................................................... 16.old.
Kritikák, reflexiók a szakmai gyakorlatról
A pedagógiai értékelés változatos eszközei ............................................................. 17.old.
A szaktárgyi értékelés
Szakmai együttműködés és kommunikáció ............................................................ 22.old.
Szülőkkel és tanítványokkal való kapcsolattartás
Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre ................................................... 24.old.
Szakcikk összegzése
3
Bevezetés Tanári portfóliómban a csekély tanítási gyakorlatomat és az ez idő alatt szerzett tapasztalataimat
veszem
alapul,
bepillantást
engedve
a
gyakorlatot
segítő
tanítványommal végzett munkába. Ez alatt a két év alatt, míg zajlott a hospitálás, valamint a tanítási gyakorlat, sok mindent megtanultam, trükköket lestem el, melyek felhasználásával jelentős akadályokat tudok majd elhárítani, ha már saját tanszakom lesz. A dolgozathoz kevés tudományos könyvet, cikket használtam, igyekeztem a saját magam által tapasztalt és vélt helyzetekre, gondolatokra támaszkodni.
4
Tanuló személyiségének fejlesztése P.Pongrác jellemzése szakmai szempontból: a jellemzés elkészítéséhez figyelembe vettem az alapfokú művészetoktatás követelményeit és tantervi programját. P. Pongrác 5. évfolyamos tanuló, 3 éve szaxofonozik. Gondolkodásban kissé túlnő társain. Első találkozásunkkor illedelmesen magázó köszönést használt. Kissé feszült volt, de ügyesen megoldotta az adott feladatokat. Néhány óra elteltével megkértem, hogy tegezzen, hiszen így neki is könnyebb és nekem is. A következő órán valóban könnyebben tudtunk együtt dolgozni. Már nem félt attól, ha esetleg hibázik. Kezei kezdetben enyhén görcsösek voltak. Ez az idő teltével enyhült. Pongrác
adottságai
korának
megfelelőek.
Hosszú
ujjai
még
esetenként
koordinálatlanok, azonban egy adott mozdulatsor többszöri ismétlésével egyre szabályozottabbak. A megfelelő szaxofonhang eléréséhez szájtartásán még sokat kell dolgozni, ansatz-a még túlságosan laza és esetleges, így hamar el is fárad. Az első órákon észrevettem, hogy nyakát túlságosan előrenyújtja játék közben. Ennek oka, hogy a hangszert tartó nyaklója lejjebb volt engedve, így több teher nehezedett Pongrác kezeire, mivel így neki kellett tartania a hangszert. Ez sok kényelmetlenséget okozott neki játék közben. Érezhető a tanulón, hogy szívesen zenél, szereti a szaxofont és igyekszik mindent megvalósítani, amit kérnek tőle. Figyelmét sokáig tudja összpontosítani, azonban – korából adódóan- túl sok információt nem képes egyszerre befogadni. Sajnos, mint a legtöbb hasonló korú gyerek, nehezen küzdi le a már berögződött játékmódokat. Közösen kitapasztaltuk, hogy ilyenkor számára az a legjobb megoldás, ha meghallgathatja tőlem és leutánozza azt a frazeálást, amit én is csináltam, és amit a kotta elvár tőle. Ezután közösen játszuk el a leírtakat, majd ő egyedül, lehetőleg helyesen kijavítva a hibát. Az órákat mindig skálázással kezdjük, először legato-s, majd tenuto-s hangokkal. Pongrác tanult szolfézst, de sok mindent nem tud átkapcsolni a szaxofonozásba. Az alapvető ritmusokat ismeri és tudja is játszani. Ismeri a piano-tól fortissimo-ig terjedő dinamikai skálát. Értelmes, okos gyerek, hamar tanul. Sajnos az általános iskola eléggé leterheli, ezért a szaxofonórára gyakran fáradtan érkezik. Aznapi koncentrálóképességétől függően,
5
több-kevesebb szünetet kell tartanunk az órán, amit beszélgetéssel, egymás megismerésével töltünk.
Reflexió Nagyon hasznosnak és fontosnak tartom a zeneiskolai hangszeres oktatást. Az évtizedek alatt több kutatással bizonyították már a zene jótékony hatását a szellem fejlődésére. Maga a zeneterápia is több évtizedes múltra nyúlik vissza. Leginkább a pszichológiában
alkalmazzák,
de
használják
a
gyógypedagógiában
is,
az
orvostudományban pedig kiváló fájdalomcsillapító. A mai általános iskolások nagyon le vannak terhelve, sok a rájuk kiszabott feladat. Idejük sincs arra, hogy ha valami igazán felkeltette az érdeklődésüket, akkor arra elég időt szánjanak, így hamar motiválatlanná válnak. A zenetanárok tudnak a legtöbbet segíteni ilyenkor. Zenélés során kicsit kikapcsolódhatnak a növendékek, kicsit azt csinálhatják, amit szeretnek, nem pedig azt, amit kell. Pongrác egy átlagos zeneiskolai tanuló. Szívesen tanul szaxofonozni, de nem ez lesz a hivatása, így természetesen a legtöbb időt az iskola veszi el. Az egész napos iskola és délutáni házi feladatok után már kevés ideje, illetve energiája jut a gyakorlásra. Ezen okból nehezebben lehet vele haladni, szája hamarabb elfárad, hiszen nincs hozzászokva a megerőltetéshez. A jövőben a legfontosabb feladat ezek figyelembe vételével is a maximumot kihozni Pongrácból és megtartani az eddigi motivációját. Keresni kell egy olyan szájtartást, ami kényelmes, nem túl fárasztó és akkor talán az órán is jobban fog tudni haladni, ha nem kell több pihenőt tartania. Ezután a tantervnek megfelelően meg tud tanulni mindent, amit egy zeneiskolás szaxofonosnak tudnia kell. Remélhetőleg minden óráról úgy megy haza, hogy ismét kapott „valamit”.
6
A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése Ebben a kompetenciában P. Pongrác és U. Tamás együttes munkáját mutatom be, mely duó formájában valósul meg. U. Tamás 15 éves, szakközépiskolai diák, szaxofonozni 8 éve tanul. Nála már rögzültek a szaxofonozás alapvető fontosságú technikái, mint a helyes szájtartás, hangszertartás. Könnyebben megy neki a lapról olvasás, mint fiatalabb társának, Pongrácnak. Hangszíne nagyon szépen kifejlődött, módosított hangokhoz való viszonyán azonban még csiszolni kell. Ők ketten fél éve dolgoznak együtt, alkalomszerűen. A hozzájuk hasonló korú hangszerjátékosok szívesebben játszanak kamarazenében könnyedebb műfajokat, mint a blues, swing vagy a ragtime. Ez az ő esetükben is igaz, így főtárgytanáruk egy egyszerű motívumokból álló blues darabot kezdett el megtanítani velük. Én a tanítási gyakorlatomat végeztem velük és volt szerencsém egy olyan órát tartani, amikor duóztathattam őket. A darab kezdő periódusa összesen háromszor jelenik meg azonos formában, de mindig eltér a lezárás. A két „blues-kör” után következik egy ún. kidolgozási rész, ahol az alsó szólamban már elég sűrűn jelennek meg módosított hangok. Ezt a szólamot Tamás játsza, mivel a hirtelen váltások neki kevesebb gondot okoznak. Azon az órán, amikor én tanítottam nekik ezt a duót, épp ezt a részt kellett kigyakorolnunk. Az együttes játék legnehezebb része, hogy a periódus alatt végig komplementer ritmust kell összeilleszteniük. Míg a felső szólam „tá-titi-tá-titi”-t játszik, addig az alsó szólam ritmusa „titi-tá-titi-tá”. Ahhoz, hogy az egyik szólamból a másikba átvezető nyolcadok gördülékenyen kövessék egymást, mintha az egészet egy ember játszaná, rengeteg gyakorlás szükséges. Érdemes a tanulóknak megmutatni, hogyan kell szólnia ennek a résznek. Természetesen ehhez elengedhetetlen, hogy mindkét fél hanghiba nélkül és ritmikailag is teljesen pontosan tudja eljátszani a saját szólamát, ezért mindkettejükkel kigyakoroltuk az adott részt. A technikailag problémásabb részeket többször is átismételtük. Amíg az egyik gyerekkel foglalkoztam, megkértem a másikat, hogy kövesse figyelemmel a saját szólamát és magában, a billentyűk lenyomásával próbálja megtalálni a hangokat és a megfelelő ritmust. Amikor úgy éreztem, hogy mindketten képesek eljátszani a saját szólamukat, megpróbáltuk azokat összeilleszteni. Persze az elején mindkettejüknek zavaró volt, hogy a másik az ő
7
ritmusának pont az ellenkezőjét játsza, de mindketten maximálisan koncentráltak saját szólamukra és nem akarták sem beérni, sem bevárni a másikat. Ez a fajta komplementer ritmus azért is lehetett zavaró a számukra, mert a darab többi részében szinte végig egyszerre mozognak. Azonos a ritmus és azonos helyen vannak a szüneteik is. Természetesen egy óra alatt nem lehet megfelelően összerakni egy ilyen nehézségű részt, de külön foglalkozva a szólamokkal eredményes duó fog születni.
Reflexió Úgy gondolom, hogy a kamarazenélés „megtanulása” már fiatalon nagyon fontos. Kérdés, hogy ez mennyire is tanulható. Véleményem szerint, aki a mindennapokban figyelmes másokkal szemben és képes csapatmunkában dolgozni vagy akár játszani, az képes lesz a kamarazenélésre is. A duó csak az első lépés a kamarázásban. Lehet később alakítani triókat is, de ami a legjellemzőbb egy szaxofonos életében, az a szaxofon kvartett. Ha az adott zeneiskola rendelkezik fúvószenekarral és bekerül a növendék, ott is nagyon fontos, hogy tudjon együttműködni a társaival. A fúvószenekarokban azonban már nem csak egy emberre kell figyelni, hanem legalább 30-ra. Igaz, ott nagy segítséget jelent a karmester jelenléte, de ha a játékosok nem tanulják meg, hogy adott pillanatban kivel kell együttműködniük, kit kell előtérbe helyezniük, nem jön létre a kamarazenélés. Fontos, hogy a játékosok egymást segítik, alakítják, csiszolják egymást. Sajnos előfordulhat ennek az ellenkezője is, amikor egy együttműködésre képtelen hangszeres kerül a kamara együttesbe. Megfelelő idő és energiaráfordítással azonban az ő problémája is megoldódhat. A kamarazenélés azonban nem csak a zenében fejleszti a játékosokat, hanem az átlagos hétköznapokban is. Aki megtanul megfelelően együttműködni a zenében, az később –ha nem zenei pályát választ- a munkahelyén is kiválóan tud majd dolgozni a munkatársaival együtt.
8
9
Pedagógiai folyamat tervezése Intézmény bemutatása az iskolában begyűjtött dokumentációs anyagokkal A hajdúhadházi Földi János Kéttannyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
1
A hajdúhadházi Földi János Kéttannyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
Az általános iskola Dr. Földi Jánosról kapta nevét, aki 18. században élő orvos, természettudós, nyelvtudós és költő is volt. Nagyszalontán született, majd a debreceni Református Kollégiumban tanult. Később a pesti Tudományegyetem Orvosi Karán folytatta tanulmányait. Iskolai évei után a Hajdúkerület orvosa lett, így Hajdúhadházra költözött. Az iskolát 1896-ban kezdték el felépíteni. Akkoriban két épületből állt, az egyik a fiúiskola a másik pedig a lányiskola volt. 1925/26-ban délutáni tanítással elindult a polgári iskolai oktatás. A következő években egyre több gyerek tanult itt, ezért az épület 1
https://www.etarsulas.hu/telportal/app/startlap.aspx?ascx=_Controls/galeria.ascx&terulet=szolo_gal&tel_id=1248
10
bővítésre szorult. Új egyemeletes szárnyat építettek tornateremmel, konyhával és étkezdével. 1992-ben új részt építettek az iskolához, tornateremmel. 1994-ben kezdte meg működését a gimnázium és szakközépiskola, amely hamarosan új épületbe költözött, így az általános iskola birtokba vehette az új épületet. Kb. 20 éve kezdődött a zeneoktatás. Az első tanulható hangszerek a furulya, fuvola, a zongora, a hegedű, a citera, a klarinét, a trombita és a dob voltak. Később bővült a választható hangszerek száma, ma már tanulhatnak a zenélni vágyók a felsoroltakon kívül oboázni, gitározni, gordonkázni, szintetizátorozni, harsonázni és szaxofonozni is. Ezeken kívül beiratkozhatnak néptáncra, társastáncra, de rajzra, grafikára is. A zeneiskola elindításakor Dr. Földi János Általános és Művészeti Iskolának hívták, majd Dr. Földi János Alapfokú Művészetoktatási Intézmény lett. Végül 2014-ben, a Bocskai István Általános Iskolával egy igazgatás alá kerültek, így nyerte el mai nevét.
Reflexió A hajdúhadházi zeneiskola rengeteg kellemes emléket adott nekem. Zeneiskolai éveim alatt második otthonomul szolgált. Általános iskolai tanulmányaimat is e falak között végeztem. Szüleim Z, azaz zenei osztályba írattak be, így kötelező volt választani egy hangszert, ami először a klarinét volt. Még abban az időben más hangulata volt a zeneoktatásnak. Aki tanult valami hangszeren, az szívesen és szívvel csinálta. Ha időközben rájött, hogy mégsem szeretné, akkor abbahagyta, de volt a helyére új jelentkező. Gyakran előfordult, hogy még délután, mikor a zeneórák voltak, akkor is olyan volt az élet, mintha még mindig ott lennének az általános iskolások. Még csak 3 éve klarinétoztam, amikor is bekerülhettem a „nagy” fúvószenekarba. Ez óriási örömet jelentett a számomra, hiszen kb. 40 másik emberrel zenélhettem együtt. Fantasztikus élmény volt. Talán ezért is maradt meg óriási vonzalmam a fúvószenekarok iránt. Sajnos az élet úgy hozta, hogy a klarinéttanáromnak el kellett mennie az iskolából, így átjelentkeztem szaxofonra, ami már korábban is nagyin érdekelt. Onnantól kezdve szinte az összes délutánunkat bent töltöttük a barátainkkal a zeneiskolában, de nem csak azért, hogy ne kelljen otthon lenni. Szívesen voltunk ott,
11
szívesen voltunk együtt. Ha nem volt óránk, akkor is hallgattuk a többieket, hogy hogyan teljesítenek órán, igyekeztünk tanulni a nagyobbaktól. Alakítottunk egy szaxofon kvartettet és egy szaxofon zenekart is, hiszen akkoriban Hajdúhadházon volt a legtöbb szaxofonos a megyében. Sok fellépésünk volt az iskolában is, de megyeszerte is megfordultunk a szaxofonosokkal és a fúvószenekarral egyaránt. A tanárok rendkívül odaadóan tanítottak, mindenkire maximálisan odafigyeltek. Sajnos, ahogy tudom ma már nincs annyi lelkes növendék a zeneiskolában, de reméljük ez hamar változni fog, hiszen újra életre kívánják kelteni a fúvószenekart is, ami időközben utánpótlás hiányban megszűnt. Remélem ez sok gyereknek ugyanolyan hívogató lesz, mint nekem, annak idején.
12
A tanulók műveltségnek, készségeinek és képességeinek fejlesztése a tudás felhasználásával „Lámpaláz” jótékonnyá tétele „Az emberi agy nagyszerű dolog: mindaddig kiválóan működik, amíg az ember föl nem lép az emelvényre, hogy beszédet mondjon.” /Mark Twain/ Mi is a lámpaláz? Ki ne találkozott volna vele élete során… Lámpalázat érezhettünk általános iskolában, amikor egy megtanult verset az egész osztály előtt kellett elszavalni, „civil” munkával foglalkozók ezt érezhetik, ha egy nagyobb csoportnak, akár egy konferencia résztvevőinek kell előadást tartani, de talán akik a legtöbbször élik meg a lámpaláz jelenségét, azok a zenészek. A lámpaláz oka a mellékvese túlzott hormontermelése. Ezek a hormonok akkor is életbe lépnek, amikor magas koncentrációra és teljesítőképességre van szükségünk2. A lámpaláz mindenkinél másként és más arányban jelentkezik. Számtalan megnyilvánulása lehet: hideg, de izzadó tenyér, szájszárazság, arcpirosodás, kézés/vagy lábremegés, túlzott forróságérzet, fázás, reszketés, memória-kiesés. Szélsőséges esetben hányinger, hasmenés is jelentkezhet. Ami mindegyik jelenséget kíséri, az a túlzott szívdobogás, megemelkedett adrenalin szint. Ezen tünetek mennyisége és mértéke mindenesetben függ az előadó általános idegrendszeri állapotától, az aktuális helyzet esetleges tétjétől, a közönség számától és összetételétől, valamint a magabiztosságtól. A zenészek legtöbbjében a lámpaláz negatív hatásokat vált ki. Általános probléma lehet a memóriazavar, de a hegedűsök például félrehúznak egy-egy hangot, a rezesek magas hangjai „leszakadnak” vagy meg sem szólalnak, a nádas hangszereken játszó zenészek hangjai a túlzott szájszorítástól „becsipoghatnak”. Vannak azonban olyanok, akik természetükből adódóan, vagy az évek alatt szerzett rutin miatt hasznukra tudják fordítani az izgulást. Sok olyan zenészt ismerek, akik koncert, illetve vizsgahelyzetben sokkal jobban teljesítettek, mint egy átlagos órán.
2
http://www.egeszsegkalauz.hu/psziches-betegsegek/stressz/a-lampalaz-gyogyithato-106010.html
13
Reflexió Sokaktól hallottam már, hogy a kisgyerekek nem tudják mit jelent az, hogy izgulni. Ezt idővel a nagyobbak/felnőttek tanítják meg nekik. Úgy gondolom, hogy zenészeknél a lámpaláz jótékonnyá tétele már a kezdetektől elkezdhető. Valószínűleg örökre megszűntetni nem lehet és nem is szükséges. Fontos megtanítani a gyerekeknek, hogy mindig ugyanúgy gyakoroljanak. Akár egy adott mozdulatsort, akár egy motívumot. A gyakorlás során ezek a mozdulatok és érzetek fognak feltételes reflexé alakulni. Így, amit húszszor ugyanúgy játszik el gyakorlás közben, az valószínűleg huszonegyedszer, más környezetben sem fogja cserbenhagyni. Azt tanultam, hogy még a levegővételeknek is muszáj berögzülniük, és mindegy hogy honnan kezdem el az adott részt, mindig ott vegyem a levegőt, ahol várhatóan az egész darab eljátszásakor fogom. Így nem fog koncerten meglepetés érni, hogy elfelejtettem egy levegővételt, és nincs elég ahhoz, hogy végigjátsszam a motívumot. Nagyon fontosnak tartom, hogy a tanítványt előadni és ne vizsgázni tanítsuk meg. Természetesen tisztában kell lennie az adott szituációhoz tartozó felelősséggel, de nem szabad, hogy elfelejtse, hogy azért mennek el az emberek a koncertjére, mert azt szeretnék hallani, hogy hogyan zenél. Fontos tudnia, hogy mindenki, még a tanárai vagy a leghíresebb zenészek is hibázhatnak. Fel kell készítenünk őket arra is, hogy a koncertszituáció valószínűleg teljesen eltér attól, amiben gyakoroltak. Jobb esetben nagyobb a terem, melegebb a levegő, rengeteg szempár rászegeződik, stb.. Előadás közben azonban előfordulhat olyan is, hogy valaki késve érkezik vagy éppen egy már bent ülőnek sietve kell távoznia vagy esetleg megszólal egy mobiltelefon. Fel kell készítenünk ezekre a szituációkra és arra biztatni a növendéket, hogy ne engedje, hogy ezek befolyásolják az előadását, hiszen nem hagyhatjuk, hogy néhány ember balgasága miatt több hónap fáradságos munkája kárba vesszen. Rendkívül fontos kérdést tett fel egyszer a tanárom, ami azóta is sokszor megfogalmazódik bennem: „Mi lehet a legrosszabb?”
14
Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák fejlesztése Számítógéppel segített tanulás A tőlem idősebb generációk még emlékeznek, hogy milyen volt az élet, mikor még nem hallgathatták azokat a zenéket, amiket szerettek ott ahol szerették volna. Amikor én 10 éves voltam már elérhetőek voltak a magnókazetták és velük együtt a walkman-ek, amik lehetővé tették, hogy a megvásárolt kazettákat fülhallgató segítségével bárhol hallgathassuk. Én magam a kétkazettás rádió segítségével gyakorta vettem fel a rádióban elhangzó kedvenc dallamaimat. Tizennégy éves lehettem, amikor már megjelentek az első Cd lemezek és a lejátszásukra alkalmas hordozható Cd lejátszók. Én magam is nagyon szerettem volna, így az összegyűjtött pénzemből be is szereztem egyet. A Cd lemezeket hamarosan felváltották az Mp3 majd később az Mp4 lejátszók, melyek sokkal kisebb helyet foglaltak és még csak Cd lemez sem szükségeltetett a zenék lejátszásához. Ma már a hordozható számítógépek, tábla-gépek és okostelefonok világában, amikor az internet szinte mindenhol elérhető, kedvünkre hallgathatjuk kedvenc zenéinket. Erre a legjobb célt szolgálja a Youtube nevű videó megosztó portál. Ha esetleg valamilyen kottát keresünk, arra a legjobb megoldás az IMSLP, ahol mindenféle komolyzenei darabot megtalálhatunk, ha szerencsénk van kísérettel együtt. Adódhatnak olyan helyzetek is, amikor a diáknak saját magának kell darabot szerezni vagy egy adott anyagot át kell írnia egy másik hangszerre. Erre talán a legalkalmasabb a Sibelius nevű kottaíró program. Nem árt, ha egy zenész fel is tudja venni azt, amit játszik. Akár saját használatra, akár promóciós anyagként használva. Erre a legegyszerűbb megoldást a Nero SoundTrax jelenti.
Reflexió Úgy gondolom a Youtube-ot és az Imslp-t nem kell különösebben bemutatnom zenével foglalkozó embereknek. Ehelyett közlök néhány információt a Sibelius és a Nero Soundtrax nevű programról.
15
A Sibelius kottaíró programot Jean Sibelius 19. századi finn zeneszerzőről nevezték el. A program ötlete egy testvérpártól (Ben és Jonathan Finn) származik. Acorn Risc Pc-re tervezték az első programot, még a Windows és a Macintosh előtt. Mára kategóriájának legkeresettebb programja lett. „12 év fejlesztés eredményeként a Sibelius program forradalmasítja a zenészek munkamódszereit. Gyorsasága, eleganciája és egyedülálló jellemzői megkönnyítik a zeneszerzés, a hangszerelés és a kották sokszorosításának műveleteit - teljeskörű irányítást adva a felhasználó kezébe. A Sibelius valóban a leggyorsabb, leghatékonyabb, legkönnyebben kezelhető kottaszerkesztő program a világon3.”- írja a midisoft.hu. A Sibeliussal képesek vagyunk kottát írni, egy adott darabot áttranszponálni, sőt még zenét szerezni is, hiszen a program képes az általunk beírt dallamot visszajátszani. Különböző ritmusképleteket írhatunk a darabba. Be tudjuk állítani a dinamikát, a tempókat. A mai előrehaladt technika mellett a zenészek számára elengedhetetlen, hogy ismerjenek is tudjanak kezelni egy ilyen programot, hiszen a saját „kotta-gyártás” nagymértékben megkönnyítheti a zenész életét. Akár partitúrából kell kiírni a szólamokat, akár fordítva. Rengeteg időt meg lehet spórolni, ha nem ötvonalas kottapapírokra kell kézzel lejegyezni az apró „bogyókat”.
6
3
http://www.midisoft.hu/MIDICTLG/SIBELIUS/BROCHURE.pdf
16
A kottaírás mellett másik nagyon fontos program lehet a zenével komolyan foglalkozó emberek életében egy hangfelvevő szoftver. Sokaknak a Nero-ról a cd-írás jut eszébe, de használhatjuk képek, videók szerkesztésére, konvertálására.
Én magam nemrég
ismerkedtem meg a Nero Soundtrax-el, mellyel kiválóan lehet több sávot felvenni és egymás alá illeszteni.
A Soundtrax mellé érdemes alkalmazni a Nero Wave Editort, melynek segítségével kitűnően lehet apró részleteket, századmásodpercre pontosan is vágni. Véleményem szerint egy zenész hivatásának gyakorlásában nagyon fontos a visszajelzés. Az azonban nem lehetséges, hogy mindig ott üljön mellettünk valaki és ránk szóljon, ha valamit nem megfelelően játszunk. Saját magunk azonban teljesen másképp halljuk az általunk játszottakat, így nagyon fontos, hogy időnként felvegyük és meghallgassuk azt, hogy éppen hol tartunk, jó úton járunk-e. A Nero azonban ennél is többet nyújt nekünk, hiszen, ha esetleg promóciós anyagot szeretnénk készíteni magunkról, de nincs elegendő pénzünk egy jó stúdióban való munkára, a SoundTrax kiválóan alkalmas erre. Akár egy, akár több szólam felvételéről van szó. Ezzel a szoftverrel egy egész szimfonikus zenekar játékát is felvehetjük és apró hibák esetén tökéletesen egymás alá illeszthetjük, hiszen a Soundtrax-el annyi sávot illesztünk be, amennyire szükségünk van.
17
A tanulási folyamat szervezése és irányítása Tanítási gyakorlat Minden
mesterképzésben
résztvevő
zenetanári
hallgatónak
az
iskolai
kötelezettségeihez hozzátartozik a hospitálás és a tanítási gyakorlat. Az első évben kell teljesítenünk a hospitálást. Ennek során kiválasztunk egy, a szakunkat (is) tanító zenetanárt és az óráit látogatjuk. A hospitálás során megfigyeljük, hogy az általunk választott tanár hogyan tanít. Milyen tematikát követ, ha követ egyáltalán. Megfigyelhetjük, hogyan keres megoldást a különböző gyerekek problémáira, milyen „praktikákat” vet be a siker érdekében. Rengeteg olyan helyzetet tapasztalhatunk, amiket nem lehet megtanítani, szituációtól függnek.
Így kicsit már a tanár
szemszögéből tekintünk már a tanításra. Idő közben hospitálási naplót kell vezetni, amiben fel kell tűntetni a hallgató és a tanítást végző tanár nevét, a befogadó intézmény nevét és címét, valamint a megfigyelt diák(ok) nevét. A mesterképzés második évében már a tanítási gyakorlaté a főszerep. Ekkor a hallgató már nem, mint megfigyelő vesz részt a zeneiskolai órákon, hanem ő maga tartja azokat. A tanítási gyakorlat végén bizottság előtt kell a hallgatónak megmutatnia mit tanult a tanításról és milyen érzéke van hozzá, így célszerű a zeneiskolában már előre kiválasztani azt a gyereket, akivel a vizsgát végezni fogja. A tanítási gyakorlat során a hallgató kipróbálhatja azokat az elméleti és gyakorlati tudnivalókat, amiket az évek során megismert. Természetesen akadályokba ütközhet, de az a feladata, hogy ezeket minél hamarabb kiküszöbölje. Ebben természetesen segítséget nyújthat a tanár, akinél a gyakorlatot végzi. Ez idő alatt a hallgató már elkezdheti kitapasztalni saját tanítási stílusát, melynek a későbbiekben nagy hasznát veszi.
Reflexió Úgy vélem a tanítási gyakorlat rendkívül jó tapasztalatszerzési lehetőség. Mivel nem vagyok gyakorló tanár, így rengeteget kell még tanulnom és tapasztalnom. Voltak olyan főtárgy óráink, amikor meghallgattuk egymás óráit. Ilyenkor is igyekeztem figyelni arra, hogy mit mond tanárom a tanszaktársamnak. Több alkalommal is előfordult, hogy megkérdezte egyikünket, hogy ő milyennek érezte a hallottakat, mit mondana, mit kell és hogyan kijavítani. Sokszor már úgy hallgattam a többieket, hogy ha én lennék a tanár, mit mondanék neki az adott etűdre, de sajnos
18
többször tanácstalan voltam. Persze más egy zeneiskolást és más egy főiskolást tanítani. Tanítási gyakorlatom során is előfordult néhányszor, hogy egy dolgot el kellett magyaráznom többször, különböző trükkökkel próbálkozva, de a növendéknek így sem sikerült tökéletesen teljesíteni, azt, amit kértem tőle. Ilyenkor sajnos még egy idő után megrekedek, nincs elég variácó a fejemben. Biztos vagyok benne, hogy ez az évek során változni fog, hiszen rengeteg féle gyerekkel fogok még találkozni és a praktikák tárháza egyre bővülni fog. A tanítás közben felfedeztem egy nagy hibámat, amit a lehető leggyorsabban ki kell küszöbölnöm: van, hogy túl sokat várok a gyerektől. Néha nem sikerül elvonatkoztatnom a szakközép-, és főiskolás tapasztalatoktól és úgy gondolom, egy zeneiskolásnak is könnyű megoldania a rá kiszabott feladatot. Sokszor várom a problémák hirtelen megoldódását, persze hiába. Szerencsére mindig hamar rádöbbenek, hogy ez nem megy ilyen gyorsan, de ezt meg kell tanulnom még jobban kezelni. Minél többet és minél több gyereket fogok tanítani, a kollégáimhoz hasonlóan nekem is ki fog alakulni a saját tanítási stílusom és akkor a most nehézkesnek tűnő folyamatok automatikusakká válnak.
19
A pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazása Szaktárgyi értékelés
Vajon miért fontos az értékelés? Ki ne szeretné tudni, hogy az általa végzett dologban hol is tart. Talán csak az általános iskolában rosszul tanuló diákok. Értékelés szempontjából az osztályokat tanító tanárok feladata a legnehezebb. Annyi gyerek között megtartani az objektív értékelést szinte lehetetlen. Minden embert befolyásolnak az érzelmei a döntéshozatalokban. Harmincfős osztályok esetében elkerülhetetlen, hogy a tanárnak legyenek kedvenc és nem kívánatos tanulói. Az objektivitás elvesztéséhez sok minden hozzájárulhat, ami a tanár számára egyáltalán nem biztos, hogy tudatos. Ilyen lehet a gyerekek anyagi körülményeinek és ezzel együtt a családi háttereknek a különbözősége. Az értékelés eszközeinek hatékonyságáról megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint az érdemjegyes osztályzás kiválóan megmutatja a tudásszintet, más szerint ez nem elegendő és nem ad elég tájékoztatást, így fontos, hogy szóban is értékeljék a gyerekeket a jegyek mellett. A zenét tanítóknál elengedhetetlen a szöveges értékelés. Ez nem csak egy vizsga alkalmával valósulhat meg, hanem egy koncert után vagy akár egy szokványos óra keretein belül is. Zenészeknél két fontos értékelési fajta létezik. Az egyik, amikor a tanítványt a saját képességei ismeretében önmagához viszonyítva értékeljük, a másik, amikor a tanszaktársaihoz és az elvárt szinthez mérjük a tudását.
20
Reflexió Egy tanár, és főleg egy zenetanár nehéz helyzetben van, ha értékelésről van szó. Mérlegelnie kell, hogy mi az, amivel ösztönzi és mi az, amivel esetleg már elveszi a gyerek kedvét a zenéléstől. Ehhez okvetlenül ismernie kell a tanítványait. Tudnia kell milyen lelkiállapotúak, mennyire megingathatóak, de ismernie kell azt is, hogy mennyi energiát fektettek a munkába. Sokszor találkoztam már olyan helyzettel, hogy egy gyengébb képességű zenész, aki esetleg nem is dolgozott olyan sokat, ugyanolyan érdemjegyet kap, mint jobb képességű, némileg szorgalmasabb társa. Ezt persze, az, aki szorgalmasabb volt igazságtalannak tartja, holott a tanárnak csupán az volt a célja, hogy a gyengébb növendéket valamivel ösztönözze.
21
Sajnos emlékszem én is igazságtalannak érzett dolgokra. Volt egy olyan tanszaktársam, aki nagyon tehetséges volt, ezt tudta is, így nem sokat gyakorolt. Képes volt arra, hogy koncert vagy vizsga előtt néhány nap gyakorlással visszahozza a megfelelő teljesítményét. A tanárunk is tudta, hogy ne gyakorol eleget, de mivel nagyon jól teljesített a koncerteken és a vizsgákon is, így nem adhatott neki rossz jegyet. Ezt akkor nem tartottam fair-nek, hiszen én sokkal több munkát fektettem az elért eredményembe. A zenetanárok legfontosabb értékelési eszköze, a szóbeli értékelés. Minden egyes órán ezt alkalmazzák. Ha a növendék eljátszik egy etűdöt vagy egy darabot, a tanár utána elmondja mi volt az, amit jól csinált és mi az, amin javítani kell. Ilyen szempontok a dallamformálás, dallamvezetés, stílus, ritmus, hangminőség, stb… Nagyon fontos, hogy egy zenetanár tudja azt, hogy melyik gyereknél szabad alkalmazni a másokhoz való viszonyítást és melyiknek segít jobban a saját magához mért értékelés. A másokhoz való viszonyítás egy tanszakon belül komoly ellenségeskedést válthat ki. Ha mindenki mindig jobb akar lenni társánál, túlzott versenyszellem alakul ki és ezzel inkább hátráltatják, mintsem segítik egymás munkáját. Fontos azt kialakítani a gyerekekben egy-egy értékelés során, hogy bátran tanuljanak a tőlük jobban teljesítőktől, hiszen lehet, hogy olyan tanácsokat adnak egymásnak, ami tanárnak nem annyira kézenfekvő. Akár egy szimpla óra értékeléséről, akár egy vizsgáéról van szó, nem szabad csak a rossz dolgokat elmondanunk a gyereknek. Fontos, hogy kapjon „hideget-meleget”. Fel kell hívnunk a figyelmét az erősségeire, hogy tudja, mi az, amit nagyon is jól csinál, de figyelmeztetnünk kell a hibáira és ösztönöznünk kell azok kijavítására. Mint, ahogy egy általános iskolai tanárnak, a zenét tanítóknak is fontos figyelniük arra, hogy mindig tartsák meg az objektív osztályozást. Persze adódhatnak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem tudjuk érzelmeink befolyásolása nélkül értékelni a produkciókat, de állandóan erre kell törekednünk. Egy zeneiskolában ugyanolyan nehéz ez, mint a felsőbb zeneiskolákban. Egyelőre nem tudom, hogy van-e ideális értékelési módszer. Talán nincs. A gyerekek változóak és ezt állandóan szem előtt kell tartanunk. Emellett az életkor is befolyásolható tényező lehet. Bizonyos életszakaszokban másképp gondolkodnak a gyerekek, mással lehet őket befolyásolni és ösztönözni. Fontos, hogy a zenetanár mindig rendkívül rugalmas legyen. Azért is fontos, hogy ismerje növendékeit és azok
22
családi körülményeit, mert például ha hirtelen vagy akár fokozatosan történő romlás következik be a gyerek teljesítményében, az nem biztos, hogy a tanuló önös hibája. Ilyen esetben azonban, amikor a teljesítményromlás hátterében külső tényezők állnak, még nehezebb az értékelés. Ekkor már nem lehet érzelmek nélkül osztályozni.
23
Szakmai együttműködés és kommunikáció Szülőkkel és tanítványokkal való kapcsolattartás Mind az általános iskolába, mind a zenei oktatásban elengedhetetlen a szülőkkel való kommunikáció. Azok a szülők, akiket valóban érdekel gyermekük zenei teljesítménye érdeklődve fordulnak gyerekük zenetanárához. Ehhez nem kell, hogy megvárjanak egy félévi vizsgát, ha elviszik a gyereket a zeneórára vagy óra után hazaviszik, tájékoztatást kérhetnek a fejlődés állapotáról. A tanárnak ekkor nagyon fontos, hogy először a pozitívumokkal kezdjen és csak azután térjen ki óvatosan a még javításra szoruló momentumokra. A szülőnek is öröm és egyfajta sikerélmény, ha gyermeke jó teljesítményéről hallhat. Az érdeklődő szülőkkel egy zenetanár gyakran találkozik, ott vannak a gyerek koncertjein, elkísérik a vizsgákra. Akadnak azonban olyan szülők is, akik beíratják a gyereket zeneiskolába, gondolván, hogy addig is csinál valami hasznosat a gyerek, de különösebb érdeklődést nem mutatnak a munkája iránt. A koncertjeire elmennek, vagy szélsőséges esetben el sem mennek, és a félévi vizsgák alkalmával sem érdeklődnek a zenetanárnál gyermekük képességeiről,
szorgalmáról,
teljesítményéről.
Ezeknek
a
szülőknek
egyetlen
tájékozódási pont az ellenőrző füzet, melybe a tanár vizsgák alkalmával beírja az adott érdemjegyet. Azonban ide a tanár nem csak érdemjegyi bejegyzést írhat, hanem szövegeset is. Ennek érdemes pozitívnak lennie, hiszen így jobban ösztönözheti a növendéket. A zenei fejlődésnek elengedhetetlen feltétele a tanár-diák közötti kommunikáció. A zenetanárok kivételesen szerencsés helyzetben vannak, hiszen egy órán csak egy növendékkel foglalkoznak. Nem úgy, mint az osztályt tanítóknál, ahol 30 ember egyidejű tanításánál reménytelen, hogy mindegyiket megismerje a tanár és jól működjön a kommunikáció. Egy zenetanárnak nagyon fontos szerepe van a gyerekek életében. Ha jól működik kettejük között a kommunikáció, meglehet, hogy a növendék bizalmasává fogadja. Elmondja neki problémáit, akár olyan dolgokat is, amiket a szüleivel nem merne megosztani. Itt egy újabb nehéz feladat vár a tanárra: tudnia kell meghatároznia a határt, amikor a problémák megoldásába a szülőket is be kell vonnia. A tanárnak azért is fontos ismernie a növendékeit, hogy megtudja, kinek hogyan kell fogalmaznia értékelésnél. Mi az, ami még motivál egy gyereket és mi az, amit kudarcnak fog megélni, és ami által motiválatlanná válik.
24
Reflexió Sajnos még nincsenek önálló tanítási tapasztalataim saját tanszakkal, így csak az általam látottak, hallottak, megfigyeltek alapján tudok e témában véleményt alkotni. Amikor én zeneiskolás voltam édesanyám rendszeres kommunikációs kapcsolatban állt tanáraimmal, mindig érdeklődött munkám felől, ott volt a koncerteken, nyomon követte ellenőrzőm bejegyzéseinek változását. Emlékeim szerint akkoriban sok zenét tanuló társamnak így érdeklődtek a szülei. Így visszatekintve nem tudom megmondani, hogy nekem származott-e ebből bármi hasznom, talán nem, de édesanyámnak és tanáromnak is fontos volt, hogy beszéljenek arról, hogy hogyan dolgozom. A tanárom persze nem tudott segítséget kérni anyukámtól, hogy ellenőrizze, hogyan gyakorlok otthon, mivel édesanyám nem ért a zenéhez. Bár úgy gondolom, az otthoni gyakorlást a zenéhez kicsit is értő szülők rendkívül pozitívan tudják befolyásolni. Ahogy visszaemlékszem eddig zenével töltött éveimre, azt kell mondjam, szerencsére minden tanárommal jó volt a viszonyom. Emlékszem, a zeneiskolai szaxofontanárom minden növendékéről tudott mindent. Tudta, hol lakunk, ismerte a szüleinket, tudta melyik osztályba járunk, kikkel barátkozunk, mit csinálunk iskola után, hogyan viselkedünk az iskolában. Mindent tudott. Jót és rosszat egyaránt. Állandóan beszélgetett velünk. Sokszor ott töltöttük az egész délutánt, hallgattuk egymást és ilyenkor előfordult, hogy akár egy óra is azzal telt el, hogy tanárunk mesélt magáról, az ő fiatalságáról, ő hogyan oldott meg problémákat, küzdött le akadályokat. A szakközépiskolai tanárommal is nagyon jó volt a viszonyunk. Ő már kevésbé akart bizalmaskodni velünk, hiszen tudta, hogy egy tinédzsernél nagyon nehéz ilyesmit elérni, de nagyon sokat mesélt, viccelődött. Minden egyes instrukciójából, legyen az akár negatív, akár pozitív, a segítő szándékot éreztem. Az ő esetében hiányzott az, hogy néha játszon nekünk vagy csak megmutassa, hogy egy adott motívumot ő hogyan formálna meg. Persze előfordult ez is, de ritkán. A főiskolai tanáromnál ezzel nem volt probléma. Ha végképp nem tudtam visszaadni azt, amit hallani szeretett volna, akkor megmutatta. Az, hogy belejátszott darabokba és esetlegesen rossz hangot játszott kicsit azért megnyugtatott, hogy ő is csak ember, ő is hibázik. Úgy gondolom, hogy ez egy másik fontos része a tanár-diák kommunikációnak, hogy a tanár néha játszon a növendékei előtt. Így a diákok hallhatják hova lehet eljutni sok gyakorlással, és azt is, hogy nem ők az egyetlenek, akik hibákat vétenek, hanem a már felnőtt, profi művészek is.
25
Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre „Nagy-György Attila, szocioterapeuta, művészetterapeuta szerint a zeneterápia az egyéb művészetterápiákhoz hasonlóan, olyan esetekben alkalmazható, amikor a verbalitás, azaz a szóbeli kifejezőkészség valamilyen lelki folyamat kapcsán károsodott, így a párbeszéden alapuló pszichoterápia nem hatékony. A szakember szerint igen jó eredmények érhetők el alkalmazásával autista, skizofrén illetve magatartási zavarokkal küzdő gyermekeknél, skizofrén, neurotikus valamint szenvedélybeteg felnőtteknél. A zeneterápia főbb módszerei A művészetterápiákban, ezen belül a zene-, mozgás-, képzőművészeti, biblioterápiában (irodalmi terápia) két fő irányzat létezik. Az egyik szerint a terapeutának járatosnak kell lennie az adott művészeti irányzat terén, így a pácienssel közös alkotói folyamat révén járhatnak a személyes problémák végére. A másik irányzat lényege, hogy a terapeuta is lehet laikus, így a művészet kizárólag érzelmi hatások révén válhat a kezelés hatékony eszközévé – mondta el Nagy-György Attila. Zeneterápia végezhető egyénileg és csoportban, formája lehet aktív és passzív. Aktív terápia során a páciens vagy a csoport hangszereket (általában ritmushangszereket, dobokat) kapnak, és ezen kezdenek játszani. Egyéni terápia esetén előfordulhat, hogy erre a terapeuta „válaszol”, így zenei, ritmikai párbeszéd alakulhat ki. Csoportban többszereplős „beszélgetés” jöhet létre a hangszerek nyelvén, amelyet minden esetben a megélt érzelmek verbális átbeszélése követ. A passzív terápia során a páciens és terapeuta közösen meghallgatnak egy vagy több zenei művet, és ezután történik a felmerült érzések, gondolatok megbeszélése. Gyerekeknél is alkalmazható Gyermekcsoportokban is hasonlóképpen zeneterápiás alapelvek alkalmazhatók. Aktív zeneterápia során a csoport tagjai általában ritmikus feladatokat kapnak hangszerek (dobok, csörgők, xilofon) vagy saját kezük (taps) alkalmazásával, a cél, hogy a csoportban összhang alakuljon ki, a gyerekek odafigyeljenek egymásra, megtalálják helyüket az egység részeként. A csoportdinamika felderítését szolgálja pl. az a játék, melyben a terapeuta az egyik gyereket karmesternek jelöli ki, az ő feladata, hogy intésekkel, karmozdulatokkal jelezze, ki, mikor és mennyi ideig zenéljen. Ilyen
26
helyzetben könnyen felismerhetőek a deviáns magatartásformák, pl. ha valamelyik gyerek képtelen tiszteletben tartani mások játékát, saját magát folyamatosan előtérbe helyezi, beledobol mások „szólójába”, stb. Passzív zeneterápia során a csoport zenét hallgat, majd a terapeuta beszélgetést kezdeményez, vagy megkéri a gyerekeket, rajzolják le azokat az érzéseket, melyek a zene hallgatása közben keletkeztek bennük. Ily módon fény derülhet korábban fel nem ismert szorongásokra, félelmekre, ki nem mondott érzésekre. Nagy-György Attila elmondása szerint a művészetterápiáknak nem titkolt célja az is, hogy a művészeteket megszerettesse, beépítse a páciensek mindennapjaiba. Hiszen mindannyian érezzük: „lehet, hogy az iskolában nem szerettették meg velünk a zenét, mozgást, stb., mégis hatással van ránk”.
A zeneterápia definícióját az európai országok zeneterápiás szervezeteiből alakult Európai Bizottság Klinikai Gyakorlati Csoportja az alábbiak szerint határozott meg: „Zeneterápia során a képzett zeneterapeuta egy tervezett folyamatban használja a zenét vagy zenei elemeket (hang, ritmus, dallam, harmónia, dinamika) annak érdekében, hogy elősegítse a kommunikációt, kapcsolatokat, tanulást, kifejezést, mobilizációt, szervezést, szerveződést. Ezek mellett pedig terápiás hatást gyakoroljon fizikai, emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken. A zeneterápia célja, hogy az egyén lehetőségeit feltérképezze és / vagy sérült funkcióit helyreállítsa, így jobb intrapszichés és/vagy interperszonális integrációt tegyen lehetővé, s a prevenció, rehabilitáció vagy kezelés következtében az egyén minőségileg jobb életet élhessen.”
4
Reflexió A zene jótékony hatásait úgy gondolom már mindenki tapasztalta. Nem kell ahhoz zenét művelő embereknek lennünk, hogy egy dallam érzelmeket mozgasson meg bennünk.
4
http://www.ng.hu/Tudomany/2003/09/Mire_jo_a_zeneterapia
27
Mindenki életében vannak olyan dalok, melyek könnyet csalnak a szemébe, vagy épp ellenkezőleg; feldúlttá, idegessé válik a hallgató. Mindenkinek vannak kedvenc és utált dallamai. Kinek ne lenne ismerős az érzés, hogy újra meghall egy régen oly sokat hallgatott zenét és az akkori idők érzései villannak fel benne. A zeneterápia az agynak éppen ezt a tulajdonságát használja ki. Rendkívülinek tartom, hogy a pszichológia a puszta beszéd helyett más módszerekkel próbál embereken segíteni. Ahogy a cikkben is olvashatjuk, az alanyok különféle problémákkal bírnak. A zeneterápia a különböző lelki problémáktól kezdve a skizofréniáig segítség lehet. Én magam nem láttam még ilyen folyamatot, de a páciensek számára nagyon felszabadítható lehet, ha problémáikat például kidobolhatják magukból. Én magam úgy vélem, hogy a leghatásosabb alkalmazása az, amikor először zenét hallgat a páciens, majd lerajzolja az érzéseit. Valószínű ezt színekkel fogja kitűnően ábrázolni, az értelmezés pedig a zeneterapeuta kezében van. Meglátásom szerint nagyobb „divatot” kellene a zeneterápiából csinálni itthon is. Sok rászoruló beteg ember van, akiknek talán nagy segítséget nyújthatna ez a fajta gyógymód.
5
5
http://kecskemetitv.hu/sa_hirek/i_kecskemet_2/i_zeneterapia_a_juhar_utcai_iskolaban_94989/t_Zene ter%C3%A1pia%20a%20Juhar%20utcai%20iskol%C3%A1ban/index.html#
28
Felhasznált irodalom http://kerekvilag.sulinet.hu/iskola/zeneterapia.php http://www.midisoft.hu/MIDICTLG/SIBELIUS/BROCHURE.pdf https://cdn2.pcadvisor.co.uk/cmsdata/products/9782/Sibelius%205.0%20large1.jpg http://hu.wikipedia.org/wiki/Sibelius_%28szoftver%29 http://www.egeszsegkalauz.hu/psziches-betegsegek/stressz/a-lampalaz-gyogyithato106010.html https://www.etarsulas.hu/telportal/app/startlap.aspx?ascx=_Controls/galeria.ascx&terulet=szolo_gal& tel_id=1248 http://www.parlando.hu/Pasztor3-Lampalaz.html http://parlando.hu/Duffek2008.htm
