Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet
Portfólió Konzulens tanár:
Szabóné Bíró Klára Zeneiskolai Tanár
Készítette: Kozák Anita Mariann Zenetanár-furulya MA120
Miskolc 2015
2
Tartalomjegyzék Bevezetés ................................................................................................................... 3 I. A tanuló személyiségének fejlesztése ................................................................. 4 Egy kiválasztott növendék jellemzése szakmai szempontból Szilágyi Veronika 2. osztály (EK2) ........................................................................... 4 Reflexió ...................................................................................................................... 8 II. Atanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése ................ 9 A hangszere osztályok „közösségének” fejlesztésének segítése ............................... 9 Reflexió ...................................................................................................................... 12 II. A pedagógiai folyamat tervezése ........................................................................ 13 Zenei találkozóra és furulya versenyre történő felkészülés tematikus terve ............. 13 Reflexió ...................................................................................................................... 16 IV. A tanulók műveltségének, készségeinek és képességeinek fejlesztése a tudás felhasználásával. ....................................................................... 17 Walter van Hauwe: A korszerű furulyaiskola I. kötetének ismertetése, felhasználhatóságának bemutatása ............................................................................ 17 Reflexió ...................................................................................................................... 19 V.Az egész életen át tartó tanulást elősegítő, megalapozó kompetenciák fejlesztése ......................................................................................... 21 Pályaorientációs programok ...................................................................................... 21 Reflexió ...................................................................................................................... 23 VI. A tanulási folyamat szervezése és irányítása .................................................. 25 A szakmai gyakorlat egészéről írt rövid összefoglalás reflexiókkal .......................... 25 Reflexió ...................................................................................................................... 27 VII. A pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazása........................ 28 Gyerekekkel, szülőkkel készített interjúk, beszélgetések vázlata .............................. 28 Reflexió ...................................................................................................................... 29 VIII. Szakmai együttműködés és kommunikáció ................................................. 30 Reflexió ...................................................................................................................... 31 IX. Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre............................................ 32 Irodalomjegyzék....................................................................................................... 34
3
Bevezetés Felsőfokú zenei tanulmányaimat 2010-ben a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének előadó művészet, klasszikus furulya szakirányán kezdtem, 2013-ban pedig sikeresen lediplomáztam, majd az MA tanári képzést ugyanitt folytattam, Széplaki Zoltán növendékeként. Tanulmányaim elvégzésével és a folyamatos önképzés lehetőségének kihasználásával szeretném alkalmazni pedagógiai pályám során ismereteimet és folyamatosan bővülő tapasztalataimat. Célom, hogy kreatívan és ember közelien fejlesszem a rám bízott furulyás növendékeket, segítsem őket a zenei pályán történő érvényesülésben. Portfólióm tartalmazza eddigi tapasztalataim leírását, szakmai gyakorlatomon szerzett ismereteim és élményeim pontos leírását, egy kedves növendékem fejlődésének áttekintését, egy általam elismert furulya iskola ismertetését és kritikáját, alkalmazásának lehetőségeit az alapfokú zeneoktatásban. Ezen kívül részletesen leírom elképzeléseimet a közösség alkotás fontosságáról. Megtalálható a lapok között saját élménybeszámolóm egy miskolci zeneiskola növendékeivel közösen tartott tanszaki koncertről. Felvázolok egy interjút, egy növendékem édesanyjával, a gyerekek motiválásáról és értékeléséről, melyet részletes reflexióval láttam el. Végül pedig tárgyalom elképzeléseimet és terveimet szakmai életutammal kapcsolatban.
4
I.
A tanuló személyiségének fejlesztése
Egy kiválasztott növendék jellemzése szakmai szempontból Szilágyi Veronika 2. osztály (EK2)
Pedagógiai munkámat 2013 szeptemberében kezdtem. Első növendékeim egyike a kiválasztott növendékem, Szilágyi Veronika. A kislány elsőosztályosként, nálam kezdte zeneiskolai tanulmányait, a furulya tanszakon. Választásom több okból esett rá. Az egyik ok, hogy mindkettőnk számár új volt a helyzet. Ő az első gyermek, akinek én adtam először hangszert a kezébe, s bár én vagyok a főtárgy tanára, rengeteget tanultam tőle, és tanulok a mai napig, a gyermekek zenei oktatásáról, igényeiről, lelki, fizikai, szellemi fejlődéséről. A választásom másik oka pedig, hogy Veronika kompetenciái véleményem szerint kimagaslóan pozitívak kortársai között. Alig fél éve dolgoztunk együtt, mikor egy megyei furulyás találkozón nívó díjban részesült.
1. ábra: Veronika a furulyás találkozón
5
2. ábra: Veronika emléklapja
A közös munka egyik legérdekesebb színezetét az adta, hogy még nem tudott olvasni, valamint az óvodában tanult népdalokon és gyerekdalokon kívül nem volt tapasztalata a zenetanulás terén. Szerencsésnek bizonyult, hogy a kislány párhuzamosan kezdte közismereti és zenei tanulmányait. Így könnyen összekapcsolta a betűket a hangokkal. a kottaolvasást ugyanolyan természetesnek vette, mint a betűk összeolvasását. Eleinte okozott némi fejtörést, hogy hogyan hidaljam át Veronikánál az olvasni tudás hiányát, egész pontosan azt, hogy még nem ismeri a betűket.
6
Tekintve, hogy az ABC-s hangok esetében is szükség van az írástudásra, a betűk ismeretére, hangokat betűjelekkel láttam el, melyeket a kislány is könnyedén le tudott rajzolni, hangokhoz tudott társítani, segítette őt a kotta olvasásában. A következő rajzokat használtam: -Házikó: H hang -Alma: A hang -Dió: D hang -Cica: C hang -Géza: G hang 3. ábra:
Eleinte az órai feladatok vagy a házi feladatok állandó része volt, hogy a hangok fölé kellett rajzolnia a jeleket, vagy a füzetben gyakoroltunk. Arra azért ügyeltem, hogy ne essünk át a ló másik oldalára és rajzok nélkül is tudja azonosítani a hangokat. Egyes esetekben, a kotta füzetben a fent említett rajzocskákkal „kottáztam” le az éppen tanult dalokat, majd ha már le tudta játszani, akkor vettük elő a hagyományosan kottázott dallamot, s rajzok nélkül, csak a kotta fejek helyét figyelve gyakoroltattam. Veronika esetében a kezdetektől fogva tudtam érvényesíteni. szinte mindent, amit módszertan órákon tanultam. Az első főtárgy óra alkalmával kiderült, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak. Közvetlen, nyitott és barátságos természete hozzá segített a gördülékeny közös munkához. Már ekkor megtanultuk, hogyan működik a hangindítás a furulyán, miként kell ajkunknál tartani. Hogyan helyezzük el a nyelvünket, hova tegyük a „T” indítást. Közismereti tárgyak terén is szépen fejlődött, könnyen ment neki az olvasás, így a kottaolvasás. A matematikai feladatok is egyszerűnek bizonyultak számára, így nem volt nehéz elsajátítania a metrum betartását és a hangok értékének, hosszának kiszámolását. Minden órán megbeszéltük a felmerülő kérdéseit, a fontos technikai dolgokat. Hamar megértette, hogyan működik a furulya, hogy nevezzük a részeit és melyik résznek mi a szerepe a hangszeren. Némi nehézséget okozott a furulyatartásban és a játszó lyukak lefedésében, hogy Veronika kisebb növésű volt kortársainál, apró kezei és ujjai voltak. Folyamatos
7
ellenőrzéssel és kellő figyelemmel, hamar megoldottuk a problémát, nem származott semmi hátrány hangszer technikai fejlődésben. Az első félév végére elért egy meglehetősen stabil és megbízható technikai szinte és muzikalitása segítségével a felmerülő zenei kérdéseket is könnyedén megoldotta. Pár hónap után, már dinamikai szempontból is megközelíthettük a dalokat, apró műveket. A tartás és a játszólyukak lefedésének problémája után, a levegő vétellel és a rekesz légzéssel adódtak nehézségek. A kezdetektől végeztünk rekesz légzésre vonatkozó gyakorlatokat, ám ahogy cseperedett a kislány, újra és újra meg kellett tanulnia a légzés technikát. Minden furulya óra elején gyakoroltunk és otthonra is kapott tornagyakorlatokat, melyek elősegítették a megfelelő rekesz légzés elsajátítását.
8
Reflexió
A szülőkkel való kommunikáció mindig is kiváló volt. Vera szerepléseit, versenyen való részvételét támogatják, felügyelik az otthoni gyakorlását. esetleges kérdések esetén bátran fordulnak hozzám, ezzel próbálván elősegíteni a kislány zenei fejlődését. A kislány jelenleg Ek/2. osztályba jár, de hangszeres fejlettségi szintje eléri az A/1. osztályos növendékekét. A Lőrincz-Paragifurulyaiskola mellett, szonáta részleteket, menüetteket is tanulunk. Ebben a félévben belekóstolt a kamarazenélésbe és részt vett a második zenei találkozóján. eltökélt szándékom, Veronika fejlesztése és zenei pályára való ösztönzése. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy már pályám elején egy ilyen gyermeket kaptam „kezeim közé”. Ha akadályokba ütköztem a pedagógiai módszerek helyes megválasztásával és alkalmazásával kapcsolatban, lehetőségem volt tanáraim segítségét kérni, hisz magam is tanuló vagyok még. Hasznosnak és rendkívül hatékonynak tartom azt, hogy mi zenetanár szakos hallgatók az utolsó egyetemi éveink alatt a hospitálás és a tanítási gyakorlat mellett elkezdjünk hivatalosan is tanítani. A rutin és az első egyéni tapasztalatok megszerzése sokkal gördülékenyebb, valamint megbízhatóbb tudásra teszünk szert, ha a kollégákon kívül saját tanárinkhoz is tudunk fordulni problémáinkkal, megoldásra váró feladatinkkal. Biztos, vagyok benne, hogy Veronika veleszületett tehetsége és szorgalma mellett gyors és alapos fejlődéséhez hozzájárult a lelkesedés, melyet tanáraim, a gyermek fejlődésének látványa és a kezdők vehemenciája ültetett belém.
9
II.
A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése
A hangszere osztályok „közösségének” fejlesztésének segítése
Hogyan alakult ki a tanítványaimból álló kis közösség? Kezdő furulya tanárként nem volt konkrét elképzelésem, arról, hogyan szeretném tartani a főtárgy órákat, azon kívül, hogy minden gyermekkel foglalkozom egyénileg, rendszeres időközönként pedig közös órákat tartok nekik. Fontos részlet, hogy a zeneiskolának, ahol tanítok, kihelyezett tagozatai működnek, vidéki általános iskolákban. Egy ilyen falusi iskolában kezdtem én is zenepedagógiai pályámat. Szerencsére egy barátságos tanár és gyermek közösség mindennapjainak lehetek aktív résztvevője. A községben csak alsó tagozatos gyermekek tanulnak, így név szerint ismer mindenki, mindenkit. A tanítás során örömmel vettem tudomásul, hogy a gyerekek nagyon szeretik a közös órákat. emellett és részben ennek köszönhetően technikai és zenei fejlődésükre is jótékony hatással van egymás hallgatása és a közösségben,”közönség” előtt történő furulyázás. felfigyeltem rá, hogy szinte minden közös óra után kérték a gyerekek, hagy „költözzenek” át a furulyás terembe és házi feladatukat csendben készítve hagy hallgassák társaik furulya óráját. Általában engedtem az unszolásnak és nem bántam meg, mert nagyobb léptékekben és precízebben fejlődtek technikailag és zeneileg is. Így történhetett, hogy mára már nem is kérdés, hol töltik a furulyás délutánokat, a napköziben vagy velem. Ehhez persze kellett a napközis tanár nénik közreműködése és engedélye, valamint a kölcsönös oda-vissza működő rugalmasság egymás igényeit illetően. Hogyan zajlik a közösségben eltöltött idő? Átlagos zeneiskolai délutánokhoz képest rendhagyóan alakultak a mi mindennapjaink. Ahogy már említettem ez annak is köszönhető, hogy a zeneoktatás nem egy külön épületben, hanem az általános iskolai napközi délutánok ideje alatt, az iskola épületében zajlik. Mire megérkezem a nagyobb növendékek, már szorgalmasan csinálják a leckéjüket a termünkben, az alsóbb évesek pedig a napközis pedagógus felügyelete alatt dolgoznak, míg nem kezdődik az órájuk, ha feladatukat elvégezték ők is részesei lehetnek az interaktív délutánoknak. Először egyénileg foglalkozom a növendékekkel. de ha adódik egy probléma,a mi mindenki számára aktuális, vagy megoldásának szemlélése tanulságos lehet, akkor mindenkinek megmutatom a „megoldást” és egyenként ellenőrzöm őket. Természetesen
10
nem kérek mindent minden korosztályon, számon, de igyekszem egyenrangúan kezelni tudásukat, ezzel képezve egy egészséges motivációt bennük a fejlődésre, fejlettebb társaik utolérésére. A főtárgy órák után a közös munka folytatódik. Játékos formában végzünk improvizációs gyakorlatokat, ritmus képleteket tapsolunk, „táncolunk el”, hangközéneklésre, dallamok memorizálására vonatkozó szerepjátékokat játszunk, intonációs gyakorlatokat végzünk furulyával és énekhanggal. Hogyan fejlődik így a hangszeres technikájuk, zeneiségük? Már az ókori Mezopotámiában is elterjedt volt az utánzás által elnyert tudásszerzés, hiszen az akkori írnok iskolákban pont ezzel a módszerrel oktatták a tanulókat, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az akkor oktatási tematikák nyomokban sem hasonlítottak maiakra.1Mégis azt gondolom az utánzás általi tanulás legalább annyira hasznos lehet, mint káros. Jó példát kell mutatnunk a gyerekeknek, mindenkor figyelnünk kell a saját hangszertartásunkra és a precíz játékmódra, hangindításra stb., mert a gyerekek mindent leutánoznak, amit tőlünk vagy egymástól látnak. A közös órákon éppen ezért érhetünk el a fejlődés terén pozitív eredményeket, ha a gyerekek egymás előtt próbálják ki a fogásokat, tartást, hangindításokat, dallamok megformálását stb. Láthatják, mi számít rossznak, mi pedig jónak, valamint hogyan zajlik le a folyamat a két véglet között. Később közös gyakorlások alkalmával segíthetik, figyelmeztethetik egymást. A kialakul közösséget, milyen iskolán kívüli tevékenységgel erősítem? A közös délutánok, a játékok és beszélgetések eredményeként egy összetartó kis csapat született. Hárman közülük versenyen is szerepeltek Miskolcon, így lehetőségünk volt egy kis tanszaki kirándulást szervezni. A kirándulás keretein belül meglátogattuk a Zenepalotát. Megmutattam nekik a furulya tanszak hangszereit, a nagytermet, ahol a koncertek zajlanak és végig jártuk a folyosókat. Ez az élmény szinte nagyobb hatással volt rájuk, mint maga a verseny szereplés. Később lelkesen mesélték élményeiket társaiknak és álmodozni kezdtek arról, milyen lesz, majd ha ők is idejárnak iskolába, mint a tanár nénijük. A kis kirándulásunk során, igyekeztem programot kitalálni azoknak a gyerekeknek, akik nem tudtak velünk tartani. Tartottunk egy olyan játékokra épülő délutánt, ahol ők találhatták ki mit játszunk, természetesen annyi kikötéssel, hogy furulya kelljen hozzá és zenei téma legyen. Egy héttel az esemény előtt már azon törték a fejüket, milyen játékokat találjanak ki. Leírták a saját kitalált szabályaikat és fantázia neveket adtak a játékoknak. Így alakult, hogy saját szereposztással és kitalált helyszínekkel, zenés szerepjáték keretein belül előadták a Piroska és a farkast, zombik, múmiák és dínók támadásától védték meg a falut a furulya szó segítségével, valamint órákig mondókáztunk és ritmus játékokat játszottunk az iskolaudvaron, befogadva minden gyereket a játékba, akinek kedve volt csatlakozni.Az ominózus délután olyan jól sikerült, hogy időről időre, azóta is megszervezzük, teret adva a gyerekek gazdag fantáziájának és a zene szeretetének. 1
http://mek.oszk.hu/01800/01893/html/02.htm
11
Terveim között szerepel egy közös miskolci kirándulás szervezése, az egész tanszak számára, művészetek háza, zenepalota és nevezetes templomok látogatásával. A szülők beleegyezésével és segítségével, a főtárgy vizsgájuk után, még a nyári szünet előtt eltöltünk egy kellemes és a kicsik számára tanulságos napot Miskolcon, és ha sikerült egy furulya koncertet is meghallgatunk a zenepalota nagytermében, a gyerekek nagy örömére. A koncert után pedig hangszer bemutatón vehetnek részt, a miskolci egyetem furulya tanszakának közreműködésével. 4. Ábra: Növendékeimmel a Zenepalota látogatás után:
12
Reflexió
Főiskolás éveim alatt megtapasztalhattam, milyen jó dolog interaktív furulyás délutánokon részt venni. Bár ebben az esetben furulyával és régizenével kapcsolatos elméleti órák közé voltak tűzdelve az improvizációs alkalmak. Az improvizáció sok esetben lazításként, az agyunk átmozgatására felfrissítésére szolgált, mégis rengeteget tanultunk belőle, mind a mellett, hogy a kötetlen improvizáció mellett az órákon táncokat, gyakran előforduló zenei formulákat, szabályokat követve és megjegyezve is improvizáltunk. Sokat okultam ezekből az alkalmakból, a színpadi kiállásom bátrabb és lazább lett. közelebb kerültem a „tökéletes” hang megformálásához, és sikerült megértenem, mit is jelent az, ha az ember szívből zenél. Belülről olvassa a „kottát”, nem pedig a kottaállványra kihelyezett papírból. Mióta tudom, hogy gyerekeket szeretnék zenélni, furulyázásra tanítani érzem, hogy az improvizáció és kötetlen mégis hasznos közös játékos „munka” áldásos hatását a gyerekek számára is kamatoztatnom kell. Amíg azonban tanítani nem kezdtem, nem tudtam elképzelni, a főiskolai órák tematikáját, hogyan illesszem be az alsós korú zeneiskolás gyerekek zenei nevelésébe. Kedves olvasmányom volt Sáry László, Kreatív zenei gyakorlatok című könyve, számos ötletet merítettem belőle. A könyv mellett, pedig saját tapasztalataim alapján kreáltam gyerekeknek való feladatokat. Az ötleteim és a tanáraimtól hozott gyakorlatok mellett, egy kis gyakorlás után a tanulók fantáziája is nagysegítséget jelent, néhány egyszerű vázat nyújtó támpont megadása után, a képzeletükre hagyatkozunk és általában nagyszerű tapasztalások alakulnak ilyen módon, a gyerekek pedig úgy érzik valami nagyszerűt alkottak együtt.
13
III.
A pedagógiai folyamat tervezése
Zenei találkozóra és furulya versenyre történő felkészülés tematikus terve
1. Táblázat: Zenei találkozóra való felkészülés tematikus terve (kamara együttes): Óra
Téma órákra bontása
Fejlesztési területek
Ismeretanyag
1.
Magabiztos, önálló játék. Egymásra figyelés.
3.
Eredeti kotta átnézése. A részenkénti vizsgálata. Összjáték.
4.
Összjáték.
5.
Összjáték.
Zenei gondolkodás színesítése.
6.
Főpróba.
Előadásmód tökéletesítése
2.
Önállóság, kompromisszu m készség. Intonáció.
Módszerek, munkaformá k
Szemlélteté si eszköz
Házifeladatok
Szólam kották.
Partitúra, szólam kotta.
Saját szólamok gyakorlása.
Szólam kottáinak vizsgálata. A kotta összefüggő Egymás áttekintése. „megszokása”.
Egymás szólam kottája. Felvétel készítése
a többi szólam gyakorlása.
Dinamikai jelek.
Felvétel elemzése. Szólamok egyenkénti bemutatása.
Blattolás, egyéni foglakozás. párok Szólamok összjátéka
Intonációs gyakorlatok. Globális áttekintés. A dinamikai jelek furulyaszerű megvalósítása. zenei egységek „Vizsga” tudatosítása. helyzet teremtése.
Felvételhallgatás. Metronómmal gyakorlás. Az összes szólam ismétlése. Tanórán kívüli próba szervezése. Önálló gyakorlás.
Videó Ismétlés. A felvétel kamara kotta készítése, tanulmányozása. annak közös elemzése.
14
2. Táblázat: Versenyre való felkészülés tematikus terve (egyéni): Óra. Téma órákra bontása. Blattolás, 1.
3.
4.
5.
6.
Ismeretanyag. Módszerek, munkaformák.
1. a mű meghallgatása. 2. Eljátszom nekik a darabot. 3. Nehézségek megbeszélése. ritmusok Tempó ritmus képletek A mű részekre szedése, „helyretétele”. kérdések vizsgálata, panelek kigyakorlása. ritmikai megbeszélése. problémás egységek ritmusok megbeszélése. keresése. A mű, zenei Dallam A mű dinamikai 1. Többféle megformálása, ívekben való vizsgálata. értelmezés tételenként. gondolkodás. Idegen szavak, vizsgálata. Dinamikai tételkiírások 2. Saját szemlélet készség jelentésének kialakítása. fejlesztése. megbeszélése. „Együttjáték” Összhang a Kíséret kotta Közös munka a összhangba zongora tanulmányozása. korrepetitorral. Saját tér hozása. kísérővel. adása a kísérő pedagógusnak és a növendéknek a közös munkára. Felvétel felmerülő Mögöttes Az elkészült felvétel készítése. problémák tartalmak kielemzése. kijavítása. megértése, „tólGlobális ig” gondolkodás. gondolkodás. Összefüggő Színpadi A mű egésze, Lazító gyakorlatok. gyakorlás, kiállás, elképzelés az „Mintha ott lennénk” kísérettel. vizsgahelyzet előadásról. játék. teremtése. ismerkedés a művel és a kottával.
2.
Fejlesztési területek. Kottaolvasás.
Kotta megismerése, felvétel hallgatása a műről.
Szemléltetési Házi eszköz. feladatSzólam kotta, kíséret kotta. Faximile és urtex változat.
Az első kijelölt szakasz gyakorlása.
Tapsolás, ritmusra lépkedés, rávezető gyakorlatok. Zenei lexikon, különböző felvételek hallgatása.
Metronómmal való gyakorlás.
Tanár kísérő játéka.
Idegen fogalmak megtanulása, dinamikai jelek betartása. és Dinamikailag közös és ritmikailag helyes gyakorlás.
A mű összefüggő gyakorlása, mérsékelt tempókkal. A színpadi A darabot kiállás csak egyben módjának gyakorolni, bemutatása. hiba esetén nem megállni és ismételni. A gyermek saját előadásának felvétele.
15
6. ábra: M. Anna verseny szereplése:
7. ábra: M. Zsófia verseny szereplése:
16
Reflexió
A tematikus tervekben nem szerepel a felkészülés minden egyes furulya vagy kamara órája. Ennek oka, hogy számos óra alkalmával ismétlődhet egy-egy fontos momentum gyakorlása, ismétlése, megbeszélése. Ezért igyekeztem mindkét esetben a legfontosabb lépéseket szemléltetni az ábrákon. Ahogyan a táblázat szemlélése közben megfigyelhető, bizony lényeges különbségek vannak egy zenei találkozóra való felkészülés és egy versenyre való felkészülés között. Esetünkben sok különbség nyilvánvalóan abból adódik, hogy a kamara és az egyéni felkészülést állítottam egymással szembe. Ám, a szereplés milyensége is eltérő. egy versenyre feszítettebb tempóban, szigorúbb szabályok szerint készülünk, míg egy találkozónál más a cél és más a motiváció, mint az első esetben. Így a felkészülés vagy akár maga szereplés kötetlenebb. Rengeteg megegyező mozzanat van, például a felvétel készítése és meg hallgatása, a színpadi kiállás, dinamikai és technikai cél megvalósításokra való törekvés. Véleményem szerint azonban, ez egy találkozón történő technikai vagy dallami hiba nem jár olyan súlyos „következményekkel”, mintha egy versenyen vétene a gyermek. Mégis úgy látom, hogy a lényeges különbség nem a tanulási folyamattól függ, hanem magától a szituációtól. Tapasztalatom szerint, a gyerekek már attól is kevesebbet idegeskednek, hogy zenei találkozón játszanak, nem pedig versenyen. Hozzátéve, hogy egy találkozón közel háromszáz, míg a versenyen mindössze negyven-ötven ember hallja produkciójukat. Persze a lámpaláz okozója maga verseny elnevezésből és persze a szakmai zsűri jelenlétéből adódik. Egy találkozón kötetlenebb és formabontóbb műsorszámok is szerepelhetnek, a gyerekek hangulata oldottabb, több ismerős arcot látnak. Mindkét megmérettetésre való tanulás, felkészülés során igyekszem szem előtt tartani, hogy a legfontosabb, hogy a gyermekekben pozitív élményként maradjon meg a szereplés. Ne görcsösen akarjanak megfelelni az én elvárásaimnak, hanem magukból próbálják meg kihozni a maximumot. Ennek létrejötte, akkor lehetséges, ha megfelelően motiváltak, pozitív a hozzáállásuk és nem sulykolom beléjük, mekkora felelősség nyomja a vállukat a verseny kimenetelét vagy a többi produkció melletti helytállást illetően. Igyekszem vidám hangulatot teremteni a furulya órákon, a megfelelő fejlődési ütem megtartása mellett. Hiszem, hogy a pozitív szereplés élmény, egyre csak növeli a vágyat a gyermekekben eredmények elérésére, mind a mellet, hogy egészségesen fel tudják dolgozni azt is, ha nem kapnak helyezést, vagy vastapsot.
17
IV.
A tanulók műveltségének, készségeinek és képességeinek fejlesztése a tudás felhasználásával.
Walter van Hauwe: A korszerű furulyaiskola I. kötetének ismertetése, felhasználhatóságának bemutatása 8. ábra: A korszerű furulyaiskola I. fedőlapja:
18
9. ábra: A korszerű furulyaiskola I. Tartalom jegyzéke:
19
Reflexió Zeneiskolás (általános iskolás) voltam, mikor kaptam egy példányt Walter van Hauwe. A korszerű furulyaiskola I. című kötetéből. Így nekem eredeti példányom van belőle, ami manapság ritkaságnak számít. Nagy becsben tartottam és gyakran forgattam a kötetet. Annál is inkább, mert a benne található gyakorlatokat furulya órán is végeztük, és házi feladatot is kaptam belőlük. Újszerűek voltak számomra a leírt módszerek, ekkoriban kezdtem komolyabban foglalkoznia furulyázással. Teljesen más elképzeléseim voltak a hangszer metodikáját és fizikai működését illetően. Nagy problémát okozott nekem, hogyan hozzam összhangba a kezem és a nyelvem mozgását. Gyakran fájt a kezem a helytelen furulyatartástól, és az ebből adódó merevség a technikai fejlődésemet is gátolta. Tehát számomra időszerű volt a könyv megismerése. Kritikák megfogalmazásán gondolkozva, leginkább pozitív gondolatok jutnak eszembe, hiszen számomra minden tekintetben fejlődést és előre lépést hozott a furulyázásban ez az írás. Segített a városi zeneiskolásokhoz való felzárkózásban és a naprakész zenei gondolkodás megismerésére ésráillesztésére a furulyázásra. Az évek múlásával időről időre fellapoztam a könyv oldalait, ha tanácsra volt szükségem, vagy egy-egy régi probléma újra jelentkezett. A tanításban is hasznomra volt, a gyerekek játéknak fogják fel a gyakorlatok elvégzését, tetszik nekik, hogy interaktívak, így nem unják meg hamar. Az első fejezet a furulya tartásáról szól, általános tudnivalókkal, a jobb és bal kéz tartásáról, az ajkak optimális helyzetéről és a megfelelő súlyelosztásról szól. Az általános tudnivalókat olvasva, hasznos tanácsokat kaphatunk a laza hangszertartással kapcsolatban. A feloldódás, vagyis a fesztelen hangszer tartás és játék tudatossá tétele, egyszerűbbnek bizonyulhat a könyv leírásának alkalmazása után. Támpontokat kapunk az ülés és állás közbeni lazaság elsajátítására egyaránt. A jobb és bal kéz tartására, az ajkak helyzetére vonatkozó részek vizsgálata furulya tanárként rendkívül fontos főleg, ha zeneiskola első osztályos gyermekekkel kezdjük a hangszeres játék elsajátítását. Az első fejezet után, általában a harmadik fejezetet hívom segítségül, a gyerekekkel való foglalkozás során. ez a fejezet a légzésről szól, ami szerintem a helyes tartás rögzítése után a legfontosabb kezdők esetében. A gyerekek folyamatos növekedése miatt, pedig rendkívül hasznos, ha szabályos időközönként elővesszük a bevált gyakorlatokat, és újakat is tanulunk. Eme rendhagyó furulyaiskolát lapozva megfigyelhetjük, hogy minden fejezetben találhatók illusztrációk. A gyakorlatok elvégzésének fázisait figyelhetjük meg a képeken, így kapva világos képet arról, hogyan is kell véghezvinnünk azt. Ezzel a
20
szerző kiküszöböli azt a problémát, hogy az olvasó, helytelenül csinálja a gyakorlatot, nincs siker élménye, nem érti, mit ront el és nem következik be a várt fejlődés. A fejlesztő feladatok leírásán kívül, arról is részletesen olvashatunk, hogy azok pontosan miért is működnek, valamint mik a rossz technika által előidézett „tünetek” és, hogy hogyan segíthetünk magunkkal a leírtak elvégzésével és gyakorlásával. Tanítás során a harmadik fejezet után visszaugrom a második részre, az ujjak mozgásának kérdésköréhez. Mivel eddigi pályám során főként alsós gyerekekkel foglalkoztam, egy egyéni „pályát” állítottam fel a könyv alapján, melyen végig haladva a cél egy precízen megalapozott és megszilárdított technikai tudás. Így lehetséges, hogy a tulajdonképpeni mozgásról szóló bekezdést pásztázzuk a legtöbbet. Ezután következik a jobb kéz. Olvashatunk arról, pontosan mi is a funkciója az ujjaknak, mi hogyan következik egymásból. Fontos leszögeznem, hogy a gyerekek tudvalevően szoprán furulyán kezdik a tanulást, ez a könyv pedig altfurulya orientált. Nem a klasszikus értelemben vett kezdőknek szánták, de rendkívül jól adaptálhatóak a gyakorlatok szoprán furulyára is. Ezért a gyerekek kotta füzetébe szopránfogáshoz alkalmazkodva szoktam átírni a kottapéldákat. A bal kéz leírásánál, általában visszanyúlok a jobb kéz gyakorlataihoz, ahogyan azt maga a szerző is ajánlja, valamint saját fantáziámra és persze a gyerekére támaszkodva közösen új gyakorlatokat találunk ki. A fél lyukak használatának mikéntjére nem térünk ki azonnal, ha aktuálissá válik, akkor lapozunk vissza hozzá és kromatikus skálák segítségével gyakorlunk. A negyedik és egyben utolsó fejezetet még nem tudtam a tanítás során alkalmazni, de bízom benne, hogy a jövőben lesz rá alkalmam. Számomra hatalmas segítséget jelentettek a leírt sorok, mikor az artikuláció terén szerettem volna fejlődni. Leghasznosabbnak a dupla nyelv elsajátításához írt segédlet bizonyult, abból is a T-D artikulációra vonatkozó részek. Napjainkban is rendszeresen érzem szükségét a könyv olvasásának és a fejezete tematikus áttekintésének. Felmerülő technikai kérdésemre gyakran találok választ a sorok között, így nekem összességében erről a kötetről pozitív a véleményem és várom, hogy megjelenjenek még hasonlóan hasznos és ilyen érzékletesen leírt furulya iskolák magasabb szinteken is.
21
V.
Az egész életen át tartó tanulást elősegítő, megalapozó kompetenciák fejlesztése Pályaorientációs programok (A gyermek zenei pálya melletti elkötelezettségének erősítése.)
Az alábbiakban egy felsorolásban vázolom fel, az általam elképzelt módokat a gyerekek zenei pálya melletti elkötelezettségének erősítésére és a meglévő kompetenciák fejlesztésére.
1. A figyelem és érdeklődés fenntartása: - Az órák interaktívvá tétele. - Hangfelvételek, videók hallgatása és nézése. - Partner viszony kialakítása. 2. Közösség kialakítása: - Csoportos hangszeres foglalkozások. - Közös játékok. - Kooperatív csoportokban feladat megoldás. 3. Iskolán kívüli programok szervezés: - Koncertlátogatás. - A legközelebb lévő zeneművészeti főiskola vagy szakközépiskola látogatása. (esetleg óralátogatás) - Hangszer bemutató megtekintése. 4. Irányított beszélgetések: - A gyerek ösztönzése az önálló zenei gondolkodásra. - Zenei gondolkodást serkentő témák felvetése és beszélgetés. - Napjaink zenei életének megismertetése az érdeklődő gyermekkel.
22
10. ábra:
23
Reflexió
A fentebb található pontok és alpontok egyéni, szubjektív véleményemen, valamint saját gyerekkori tapasztalataimon alapulnak. A tehetséges gyerekek számára úgy tehetjük vonzóvá a zenei pályát, ha visszaemlékszünk saját gyermek és fiatalkorunkra és arra minket mi ösztönzött igazán és tanáraink, hogyan motiváltak minket. Emellett fontos, hogy más nézőpontokat is megvizsgáljunk, figyelembe vegyünk a gyermek lelki és szellemi sajátosságait, igényeit. Így személyre szabva az ösztönzés módját. A tanuló, ha jól érzi magát az órán és siker élményei vannak, egy idő után bizonyosan elgondolkodik azon, milyen jó is lenne felnőtt korában azzal foglalkozni, ami ennyi örömet szerez neki már most is. Ebben hatalmas szerepe van a zene pedagógusnak. Azzal, hogy az órák nem „unalmasak”, hanem mozgalmasak, már megfoghatjuk a gyerek figyelmét. Sokszor visszatartó erő a gyerek fejlődésében, hogy egy-egy darabot nem ért, nem tudja elképzelni, hogyan kell megformálni, esetleg még akkor sem, ha bemutattuk neki. Ilyenkor hasznos, ha különböző felvételeket hallgattatunk vele. Esetleg, ha azt mondja, nem szeret a művet, amit meg kell tanulnia, unalmasnak találja, nem érdekli, kereshetünk a világhálón, olyan felvételeket, amelyeken nem mindennapi értelmezésben, szabadabban, „máshogy” adják azt elő. Nagy esélyünk van rá, hogy megváltozik a darabhoz való hozzáállása, ad neki még egy esélyt. Tehát siker élményként könyveli el, hogy nem adta fel, csak azért is megtanulta. Mindez akkor lehet igazán hatékony, ha ésszerű keretek között partner viszonyt alakítunk ki a gyerekkel. Meghallgatjuk a mondanivalóját, engedjük véleményt formálni, elképzeléseit, nem intjük le, csupán a megfelelő mederbe tereljük. A gyerekeknek általában mindenről van véleményük, és nagyszerű dolgok születhetnek, abból, ha ezt egymás előtt egymással, megvitatva fejthetik ki. Tehát érdemes időről, időre „kerekasztal” beszélgetéseket rendezni, ahol megoszthatják zenéről alkotott elképzeléseiket egymással. Ha sokat beszélgetnek, tisztában vannak egymás nézőpontjával, könnyebben dolgoznak együtt és oldanak meg problémákat, ezzel felkészülve a jövőbeni zenekari próbákra. A gyerekek a zeneiskolában egy burokban nevelkednek. Ismerik a tanáruk és társaik zenei érdeklődését, beállítottságát. Tehát alapvetően van saját zenegondolkodásuk és vannak saját ötleteik is. A közösségbe való beilleszkedést, a látókör tágítását, azonban nem lehet elég korán kezdeni. Ha abban nő fel a nebuló, hogy nem csak koncertezni, de koncertre járni is jó, akkor több oldalról, pozitívan támogatott a lelki fejlődése, zenei beállítottsága.
24
Bár feltehetően, sokféle „testvérét” látta már a szoprán furulyának a főtárgy órákon, egy hangszer bemutató koncerten biztosan láthat valami rendhagyó furulya félét, vagy furulyához hasonló más fúvós hangszert. Felébred benne az érdeklődés a különböző furulyák iránt és remélhetőleg minél több félén szeretne játszani a jövőben. Egy idő után a gyerekek érdeklődni kezdenek, hol lehet még furulyát tanulni a zeneiskolán kívül, hol tanultunk meg mi tanárok, ilyen szépen furulyázni. Mikor már nagyon sokszor meséltünk nekik, a felsőbb fokú zenei intézményekről és még mindig élénk érdeklődést mutatnak, szervezhetünk kirándulást a legközelebbi zeneművészeti főiskolára, vagy szakközépiskolába, hogy a „kis furulyás” saját szemével lássa, amiről eddig csak hallott. Elképzelheti, milyen lenne, ha ő is ide járhatna pár év múlva. Mindezek a tevékenységek és az ezekről való beszélgetés, a gyerekek élmény beszámolójának meghallgatása, fejleszti a gondolkodásukat, nyitja a látókörüket. Az ő közreműködésükkel és lelkesedésüktől lendületben, terelgethetjük őket a zenei pálya felé.
25
VI.
A tanulási folyamat szervezése és irányítása
A szakmai gyakorlat egészéről írt rövid összefoglalás reflexiókkal
Szakmai gyakorlatom során két növendék furulya óráin vettem részt. Boglárka, általános iskolai tanuló, míg Rebeka első éves egyetemi hallgató. Szerencsésnek tartom magam, hogy két különböző korosztály oktatásában nyerhettem tapasztalatot és gyűjthettem ötletek, kiváló módszereket, melyek a jövőben kamatoztathatok pedagógiai pályámon. Az alábbiakban szeretném részletezni, hogyan teltek a tanítási gyakorlat órái, mind két leány esetében. 1. Boglárka: Kezdetben óralátogatóként vettem részt Bogi furulya óráin. Megfigyeltem a főtárgy tanár módszereit, a diák és közte lévő kapcsolatot és a nonverbális jeleket, melyek segítségével szavak nélkül is megértik egymást. Megismerhettem az órák tematikus felépítésétét és a számonkérések módját. A megfigyelés után, első lépésként rész időben taníthattam Bogit. Kijelölt szakaszokat, rövid tételeket tanulhattunk és ezekből számon kérhettem a kislányt. Olyan házi feladatokat adtam neki, amelyek a gyakorlás mellett hozzájárultak a darab egészének elsajátításához. a nehezen megtanulható ritmus képletekből és hangváltásokból a kotta füzetbe gyakorló feladatokat készítettem neki, melyeket óráról órára adtam fel neki. Természetesen minden esetben egyeztetettem a főtárgy tanárával és együtt néztük át, melyek azok a részek, mik ilyes fajta módszert igényelnek. Alsó tagozatosként rohamos növekedésnek indult, és bár a hirtelen „nyúlás” ezekben az években életkori sajátosság, minden gyermeknél más és más területre hathat ki a hangszeres technika alkalmazása, tanulása során. Bogi esetében a hangszert tartás terén okozott némi problémát ez a jelenség. Segítségül hívva Walter von Hauwe Korszerű furulyaiskolájának ide vonatkozó gyakorlatait, hamar túlléptünk az átmeneti problémán. Kamatoztatva kezei „nyúlását”, elkezdtük az altfurulyázást. Megkönnyített a tanulás folyamatát, hogy minden technikailag, mind zeneileg stabilan játszott már a szoprán furulyán. Kezdetben megbeszéltük az altfurulya működési elvét, miben egyezik, miben különbözik a szoprán furulyáéval. A fogások elsajátítása
26
sem bizonyult nehéz feladatnak Boglárka számára. Szokatlan volt neki a furulya mérete, a lyukak távolsága, de kitartó gyakorlással hamar megszokta. A kislány nagyon motiválta az újonnan szerzett tudás várta a legközelebbi szereplési lehetőséget, hogy színpadon is kipróbálhassa az altfurulyázást. Már szoprán furulyával is szívesen lépett fel, a megyei zeneiskolai furulya versenyen kiemelt nívódíjban részesült. A megmérettetésekre szívesen és sokat gyakorol, annak ellenére, hogy a hétköznapi gyakorlás alkalmával nehezen viseli a monotonitást.
2. Rebeka: Rebeka a legidősebb furulyás növendék, akit alkalmam volt tanítani. Saját gyermekeim, mind alsó tagozatosok, így nagy örömmel és izgalommal vártam az első gyakorlati óránkat. Eleinte zavarban voltam, hiszen Rebeka alig négy évvel fiatalabb nálam, így mondhatni kortársak vagyunk. A későbbiekben viszont kiderült, hogy pont a csekély korkülönbségnek hála igényeit könnyedén fel tudom mérni, könnyű a közös munka és egymás megértése. Technikai és zenei kérdésekben is könnyen érthetően tudok neki válaszokat adni és segíteni őt a fejlődésben. Az ő esetében egy klasszikus problémával találtam szemben magam. Bár technikailag igen fejlett és természetéből fakadóan precíz, mégis megfigyelhető, hogy játék közben testét enyhén előre hajtotta, tüdejéből kiszorítva a levegőt, kezeit pedig alacsonyra eresztette. Ez egy öntudatlan mozdulatsor, mely helytelen intonációval, görcsös ujjmozgással jár. Figyelmeztetésre azonnal korrigálta a hibákat. Tanácsomra sokat gyakorolt tükör előtt, ellenőrizve saját magát. Tudatosítottuk, a levegő helyes irányát, elképzeltettem vele, hogy a légáram egész testén végig halad. Kiváló zenei adottságokkal rendelkezik. Kora barokk darabok tanulása során kreatív ötletei vannak, könnyen ráérez a hangulatra és a különféle lüktetésekre. színpadi játéka szabadságának egyedül izgulékonysága szabhat gátat, melyet egy modern darab tanulásával/tanításával igyekeztem minimalizálni. Megtanulta Paul Leenhouts, Big Baboon című művét, mely mű eladása során elengedhetetlen a színpadi gátlások levetkőzése. Rebeka igyekezett elsajátítani és megvalósítani a darab kívánalmait. A félévi vizsgán nagysikerrel adta elő. Utólag úgy mesélt az átéltekről, mint a legszabadabb szerepléséről
27
Reflexió Hálás vagyok, amiért ilyen nagyszerű növendékekkel dolgozhattam együtt. rengeteget tanultam a tanítási gyakorlat során és hasznomra vált, hogy az újonnan tanultakat azonnal alkalmazhattam is saját növendékeimen. Sokat jelentett, hogy önállóan dolgozhattam velük, és mégis akármikor kérhettem és kaptam tanácsot. Védő hálót jelentett a főtárgy tanáruk jelenléte, így soha nem tartottam attól, hogy pontatlanul magyarázok, vagy hogy helytelenül mutatok be gyakorlatokat, anélkül, hogy észrevenném a hibáimat. Nem csak pedagógiai módszerekkel lettem gazdagabb, hanem hangszeres technikám is fejlődött. Kellemes és tanulságos élményként maradt meg bennem az elmúlt pár év és hónap. Megtiszteltetésnek tartom, hogy belepillanthattam és valamilyen szinten részesévé is válhattam egy olyan nagy múltú és családias tanszak mindennapjainak, amit mentoráló tanárnőm létrehozott és óvón kiterjesztette fölé szárnyait.
28
VII. a pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazása Gyerekekkel, szülőkkel készített interjúk, beszélgetések vázlata Az április 18.-án tartott zenei találkozónkon alkalmam volt beszélgetni az egyik tanítványom édesanyjával a gyerekek furulya óráiról, és a szülők meglátásairól a gyerekek zeneiskolai neveléséről. A következő sorokban eme beszélgetés fő csapás vonalát szeretném felvázolni. -Én: Hogy tetszett a gyerekek produkciója? -Sz.V.: Hát elfogult vagyok, mivel az én gyerekem is szerepelt, de számomra szórakoztató volt. Jó volt látni, mennyire élvezik a szereplést, így én sem izgultam annyira a kislányomért. -Én: Ezek szerint szerinted is fontos, hogy a gyerekek ne csak teljesítmény orientáltak legyenek, hanem élvezzék is a zenét és a szereplést? -Sz. V.: Persze, hiszen az a legfontosabb, hogy ne szorongjanak. Mióta a gyerek furulyázik, és szerepel a hangszerrel, azóta verset is bátrabban szaval közönség előtt. -Én: Ezt örömmel hallom. Hogy vetted észre, a gyerek magától is gyakorol otthon, vagy azért noszogatásra szorul? -Sz.V.: Előfordul, hogy rá kell szólnom, de alapvetően kedvvel, magától is gyakorol. -Én: Mesélt már otthon a játékokról, amiket játszani szoktunk? -Sz.V.: Persze! Engem is rendszeresen be akar venni a buliba. Meg arról is mesél, hogy miket kap jutalmul, ha szépen játszik. Jó ötletnek tartom, hogy nem osztályzatokkal, hanem nyomdákkal értékeled őket, de azt is mesélte, már, hogy ha ügyes volt ő találhatta ki mit játszatok az óra végén. -Én: Köszönöm, igyekszem őket játékos formában értékelni, bár ez nem azt jelenti, hogy minden esetben csak pozitívan „osztályozom” őket. -Sz.V.: Ez természetes. Ezt szokták meg az iskolában is. Mennem kell, de azt szerettem volna még kérni, hogy rendezzetek több koncertet, amire elmehetünk, ebben a félévben egy kicsit kevés volt. -Én: Rendben, köszönöm az észrevételedet és a beszélgetést!
29
Reflexió Fontosnak tartom a szülők és tanárok közötti folyamatos kapcsolattartást és a jó viszony kialakítását, hiszen együttesen, egymást támogatva tudunk igazán a gyerek fejlődésért tenni. Az alternatív szemszögből átgondolt értékelő módszerek egyre több szülőnek szimpatikusak manapság. Úgy gondolom, hogy a zeneoktatásban nagyszerűen kamatoztatható a rendszer miszerint a gyerekeket legalább évközben ne osztályzatokkal, hanem egyéb módszerekkel értékeljük. A hatás ugyanaz mégsem képez akkora szakadékot a gyerek között, mint a számokkal történő osztályzás. A közös játékok, a mozgalmasság izgalmassá teszik a furulya órákat és az otthoni gyakorlást. Így a szülő is azt látja, a gyermeke élvezi a zenetanulást, nem nyűgként, plusz teherként fogja fel azt. A tanszaki koncerteket és vizsgákat érdemes nyilvánossá tenni, hiszen a gyerekeknek támogatást nyújthat a szülői jelenlét, ösztönözheti őket a jobb teljesítmény elérésére. A szülőknek pedig hatalmas élmény gyermekeik sikereit látni. A folyamatos kapcsolattartás segítségével a szülő úgy érezheti része a gyerekkel való közös munkának és hozzájárulhat a zenei előmeneteléhez. Megőrösödik a tudat, hogy jó döntést, hoztak, mikor beíratták gyermekeiket a zeneiskolába.
30
VIII. Szakmai együttműködés és kommunikáció
Tanszaki koncert Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt, Szabóné Bíró Klára és Kozák Anita Mariann növendékeinek közös tanszaki hangversenyére.
Helyszín: Miskolc Egressy Béni Zeneiskola koncertterme
Időpont: 2014. 05. 12. 17:00 A belépés díjtalan
31
Reflexió A tavalyi év során, lehetőségem nyílt egy rendhagyó tanszaki hangverseny szervezésére. Három növendékem szerepelt a megyei zeneiskolai furulya versenyen az Egressy Béni Zeneiskolában. Megígértem nekik, hogy a szereplést követő időszakban különleges meglepetéssel kedveskedem majd nekik. Az Egressy furulya tanszakának vezetője felajánlotta, hogy három növendékével közreműködve szervezhetek tanszaki hangversenyt a zeneiskolájuk koncerttermében. Örömmel fogtam bele a szervezésbe. Első lépésként a gyerekek szüleivel egyeztettem. Szerencsére mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam a koncertet illetően. A gyerekek utaztatását a szülők oldották meg a gyerekek utaztatását. A növendékek nagy izgalommal készültek a megmérettetésre. Kíváncsian várták, hogy hallhassák és megismerhessék az együttműködő gyerekeket. Többször egyeztettünk a részleteket illetően Szabóné Bíró Klára tanárnővel, akinek köszönhetően létrejöhetett a koprodukció. Megbeszéltük a műsor felépítését, a pontos időpontot a kísérővel való közös próbát. A koncert kezdésének időpontja előtt két órával már a helyszínen voltunk. Közösen bepakoltuk a termet, kipróbáltuk az akusztikát. Arra is maradt idő, hogy a gyerekek összeismerkedését közös improvizációs játékokkal segítsük. A koncertet több zeneiskolában is meghirdettük, valamint a gyerekek szülei, rokonai is szép számmal megjelentek. Miután elkezdtek szállingózni a hallgatók a gyerekek egyre nagyon izgalommal tekintgettek az ajtó felé. Felcsendültek az első hangok. Az izgalom és a feszültség mintha egy csapásra elillant volna koncertteremből. A gyerekek felszabadultan zenéltek és örültek egymásnak. A két zeneiskola növendékei felváltva léptek színpadra, tekintve hogy az Egressys növendékek idősebbek voltak, mint a vendég előadók. Így a műsor színes volt, nem vált monotonná.A koncert után egy kis fogadáson beszélgethettek a gyerekek és élvezhették a sikert, mely jó érzéssel töltötte el őket. Későbbi beszámolójuk alapján legnagyobb hatással a környezetváltozáson kívül az volt a legmaradandóbb élmény, hogy felsőbb éves furulyásokat is hallhattak, motivációt nyerhettek a fejlődéshez.
32
IX.
Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre
Egyetemi éveim alatt nagy hangsúlyt fektettem az iskolán kívüli szakmai tovább képzésre. Az tanszak tanárai által szervezett mester kurzusok mellett, számos kurzus látogattam az ország különböző pontjain. Mind a régi furulya zene, mind a kortárs, modern furulyázás szakmai érdeklődésem középpontjában áll. Így a régi zene kurzusok mellett, látogatója, aktív résztvevője voltam hangművészettel kapcsolatos work shopoknak, látogattam hasonló témájú koncerteket. Igyekeztem összhangba hozni a két stílust a furulya játékomban és mai napig törekszem mindkét stílus zeneiskolai oktatásának elsajátítására. Hiszem az újszerű tanítási módszerekben, a játékos mégis irányított improvizációs gyakorlatok alkalmazásában, mind a zeneiskolákban, mind felsőbb intézményekben. Emellett nem elhanyagolható, a historikus előadói gyakorlat elsajátítása sem. Rövid távú szakmai céljaim közé tartozik, hogy elhelyezkedjek egy olyan zeneiskolában, ahol a furulyaoktatás elismert, a tanszak népes, de az elől sem zárkózom el, hogy egy furulyás szempontból nem kimagasló helyen kezdek tanszak építő munkába. Kezdetben szeretném megerősíteni eddig kialakult szakmai kapcsolataimat és egy olyan formációt szervezni, mellyel koncertezhetünk egyre szélesebb körben ismertté válva. Terveim között szerepel a német és olasz nyelv elsajátítása. Hiszen német nyelvterületen rengeteg furulyás kiválóság él és dolgozik, valamint számos intézményben folyik nívós furulyaoktatás. Olaszországban pedig szintén számos furulya technikát és érdekes zenei szemléletmódokat állhat módomban elsajátítani. Fontosnak tartom a folyamatos szakmai naprakészséget, éppen ezért továbbra is fogok kurzusokat látogatni aktív és passzív résztvevőként egyaránt. A saját koncertek szervezése mellett, rendszeres koncert látogatóként is szeretném pallérozni elmémet, megfigyelve, mi az, ami a közönségnek leginkább tetszik, számontartva ki milyen zenei területen, milyen eszközökkel igyekszik fenn tartani a hallgatóság érdeklődését. Hosszú távú céljaim közé tartozik a zeneiskolásoknak szánt kurzusok létrehozása. A gyerekek hangszeres oktatása mellett, fontosnak tartom a zenei gondolkodás fejlesztését is, az igény kialakítását a koncertlátogatásra, kulturális programokon való részvételre, és az egyéb művészeti ágak iránt való érdeklődésre is. Amint lehetőségem lesz, elvégzem a kulturális manager, vagy a kulturális rendezvényszervező szakot, kiegészítve ezzel most megszerzett diplomámat. Így minden eszköz a kezemben lesz a színvonalas rendezvényszervezéshez, pályázatok írásához, mind a gyerekek épülésére, mind a zenekarom fejlesztésére.
33
Fontos leszögeznem, hogy nem feltétlenül nagyvárosban képzelem el szakmai életutamat, hiszen a vidéki zeneiskolákban is számos tehetség van, és a kisvárosokban, falvakban pedig kiaknázatlan lehetőségek és művészetigénylő hallgatóság. Segíteni szeretnék a vidéki zeneoktatás színvonalának emelésében, a gyerekek felzárkóztatásában, ezzel az általam tisztelt és elismert, vidéki városok furulya tanárainak nyomdokaiba lépni. 12. ábra: Oklevél:
34
Irodalom jegyzék Bali János: A furulya, Editio Musica Bp. Zenemű kiadó Dr. Bábosik István: Személyiség fejlesztés, OKKER Zrt., Budapest, 2007 Falus István: Didaktika, Elméleti alapok a tanítás tanulásához, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Knausz Imre: A tanítás mestersége, Egyetemi jegyzet, http://mek.niif.hu/01800/01817/01817.htm Walter van Hauwe: A korszerű furulyaiskola I.
