"Itt van Istenetek!” (Ézs 40/9)
T ÁLENTUM
Piliscsaba-Klotildliget Református Gyülekezet Hírlevele IX. évfolyam - 2010. IV. õsz Csoda, hogy Jézust vonzzák ezek a helyzetek! Bizony, csak az Õ számára hívogató tények ezek. A mindenkori ember helyzete provokálja az Isten Fiát, látogatásra ösztönzi Õt, aki nem is nyugszik addig, amíg a találkozás létre nem jön. Minden torlaszt, akadályt, feltartóztató erõt áttörve, képes még az egeket is meghajlítani, hogy testközelbe jöjjön és megkeresse, megtartsa, ami elveszett. Mélység és magasság megváltó találkozásának csodájáról énekelt Zakariás pap, Keresztelõ János apja. Jézus Krisztus eljövetelének pillanata az-az érintkezési pont, amelyen keresztül találkozhat a kiáltó sorsú ember és a naptámadat magassága. Ez az-az archimédeszi pont, amelynek segítségével Isten mindent kimozdít a helyébõl és mindent újjá tesz. A holtponton állókat átlendíti és útnak indítja, a mélyponton lévõknek ünnepet szerez. Isten dicsõséges világának törvényszerûségei, ajándékai lekívánkoznak a földre, hogy ne legyen többé lent és fent, ég és föld, magasság és mélység, fény és sötét, nyomor és gazdagság, hogy felemelkedjen az élet értéke. Ezért lett a magas rangú látogatóból kedves vendég, az elõkelõ idegenbõl betlehemi gyermek. Ma nálad is látogatást akar tenni! 2. Csoda a leleplezõ fényesség. Elõtte nincs mit takargatnod! A leleplezõ fényesség a másik jézusi vonás. Mellette derül ki igazán, hogy mennyire van sötétség és van siralomvölgy. De szívesen átfestjük, szépítjük, komfortosítjuk, megszokjuk sötétségünket és beletörõdünk siralomvölgyeinkbe is. A sötét helyetti szürkeséget már eredményként könyveljük el, siralmas világunkban pedig önmagunk reklámfényei akarunk lenni, mi akarunk fényeskedni. Mint keresztyének, vagy mint féligmeddig az emberségesség elkötelezettjei, számtalanszor megbuktunk már a jó akarásában. Ennek többnyire nemcsak a körülöttünk lévõ sötétség volt az oka, ami meg nem értésben, közönyben, ellenségeskedésben mutatkozott meg, hanem legalább annyi esetben a mi belsõ sötétségünk miatt maradt alul a jó ügy. Mint ilyen vesztesekhez szól az Ige: az igazi világosság jött el, aki a Világ Világossága. A ránk sugárzó karácsonyi fény is bebocsátásra vár: aki beengedi magába a Krisztus fényét, az fel tudja ismerni a hamis fényeket! Az különbséget tud tenni jó és rossz, hasznos és káros, hazugság és igazság között. Akik fel tudják adni a saját dicsõségük halvány fényét, akik lemondanak errõl, azokat tudja igazán világításra használni Jézus, azoknak kölcsönadja a saját világosságát és rájuk ruházza azt, és így szólítja õket: “Ti vagytok a világ világossága”.
Kedves Piliscsabai Testvérek! Élénken él bennem a tavalyelötti tihanyi találkozás, a felszabadult és jó ízû beszélgetés a táborozó gyülekezeti tagokkal. Az ünnep közeledtével egy adventi és egy karácsonyi ige magyarázattal kívánok áldott, meghitt ünnepi készülõdést és boldog Karácsonyt minden kedves testvéremnek. Fekete Károly debreceni teológiai professzor
ZAKARIÁS ÉNEKE - A TÖMÖRÍTÉS CSODÁJA Textus: Lk 1,78b-79 “Meglátogat minket a felkelõ fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” Kedves karácsony ünnepére készülõdõ Gyülekezet! Zakariás pap Benedictus énekének Jézus-életrajza utolérhetetlenül rövid és felülmúlhatatlanul kifejezõ. A tömörítés csodája: Jézus megszületett, mert találkozni akart velünk; élt, hogy világosságot közöljön; feláldozta magát, hogy kibékítsen Istennel és egymással. Ez a három életrajzi mozzanat mindent elmond a karácsony mindig aktuális csodájáról. 1. Csoda az, hogy Krisztus meglátogat minket. Miért csoda az, hogy Krisztus meglátogat minket? Azért, mert semmi vonzót nem tudunk felmutatni, ami Õt, a magas rangú látogatót csalogathatná. Nem dicsekedhetünk megingathatatlan hittel, megsokszorozott tálentumokkal. Nem tudunk felmutatni teljes körû ismereteket, érvényesülõ igazságosságot, híjával vagyunk az õszinte szavaknak, a kifogyhatatlan szeretetnek, a kikezdhetetlen békességnek.
1
Akiben ez a csere megtörténik, az megszûnik öncélú fény lenni. A sötétség ellen folytatott, sok kudarcot megért emberi próbálkozásainknak itt van az egyetlen gyõzelemre fordulási lehetõsége. Jézus Krisztus világosságának befogadása a megoldás! Lábad elõtt mécses akar lenni az Ige, hogy lásd a következõ lépést. Igen, mert azt akarja, hogy lépj, hogy járj, hogy haladj! Boldog az, aki felfedezi a csodát, azt, hogy Isten Fiának ez a látogatása ma is lehetséges. Õ találkozásra kész, mert segíteni akar. Õ tudja most is, hogy ki az közülünk, aki megrekedt az úton és már kiáltani is elfelejtett a hosszú veszteglésben. Látja dühös térdre kényszerüléseinket, a cseles kerülõ utakat, a dacosan szabálytalan elõzéseket, az alattomos egyirányú utcákat és tanácstalan parkolásainkat. 3. Csoda a békesség célba vivõ útja. Isten jobb utat tud a mienknél! És Õ ezzel is segít! Meglátogatása tökéletes alkalmazkodás, hozzá igazodás az emberihez, hogy az embernek könnyebb legyen majd hozzá igazodnia. Várja, hogy felvegyük a lépést Istennel és egymással. Jézus jött és jön, hogy megtanítson járni a békesség útján. Azzal bíbelõdik, hogy ráigazítsa erre az elhagyott útra a lábunkat. Mit kell értenünk a ráigazítás alatt? A végletek kiegyenlítõdését, az indulatok közös nevezõre hozását, az Isten és ember közötti irdatlan szakadék betöltését, a kibékülés és visszatalálás lehetõségét. A karácsony csodája az, hogy járható az út Isten és egymás felé! A békesség útja jó irányba terel, eligazít és felfelé vezet: “Boldogok, akik békét teremtenek, mert õk Isten fiainak neveztetnek” (Mt 5,9). 4. A tömörítés csodájából kiindulva elérünk a kiteljesedés csodájáig. Íme mi minden bomlik ki Zakariás utolérhetetlenül rövid Jézus életrajzából. A tömörítés csodája, de kevés is rá a szó: tömörítés, mert az, hogy Jézus megszületett, hogy találkozni akar velünk; hogy kínálja világosságát és áldozata a mienk is, amely kibékít Istennel és egymással; ez tulajdonképpen nem más, mint ami lehet a mi életrajzunkká, válhatnak ezek a tények a mieinkké, hiszen mindent érettünk tett Jézus. Be akar vonni bennünket is ebbe a világtörténelmi eseménybe úgy, hogy a mi életrajzunkra nézve ez a kiteljesedés csodáját hozza el. Ez pedig nem más, mint a karácsony életünket kiteljesítõ csodája. A kiteljesedõ élet három fordulópontja is az, hogy be kell fogadni Krisztust, életünk döntéseit az Õ világosságában kell meghozni és megélni, amelynek hatására másokat is jó irányba terelhetünk, segíthetjük célirányossá válni sokak életét. Nem feledhetjük ezért a ma kezdõdõ ünnepen sem: Jézus Krisztus látogatni készül, világossága felismerhetõ, a békesség útja célba juttat, egészen a saját életünk kiteljesedésének csodájáig. Ámen.
Kedves Testvéreim! Ünneplõ Gyülekezet! “Velünk az Isten” - “Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”: olyan ez a két kijelentés, mint egy összetartó keret, egy szoros gyûrû. Ezek tartják össze az evangélium kezdõ és végpontja közötti eseményeket. Ez a mondat: “Velünk az Isten” azonban nem csak a Máté evangéliumára jellemzõ, hanem az egész Szentírás ezt hirdeti. Már az ószövetségi ember vigasztalása is ez az ígéret volt: veled leszek... Amikor Isten valakit kiszemelt magának, kiválasztott valamilyen nehéz feladatra, vagy valami olyat kért tõle, aminek a végrehajtására kevésnek érezte magát az ember, akkor Isten mindig ezzel az ígérettel vértezte fel a kiválasztottat, mint egy pajzzsal: én veled leszek. Aki ezt elhitte, az valóban el tudta látni a rábízott feladatot. Ezt az ígéretet kapta Mózes, amikor Istentõl azt a küldetést kapja, hogy szabadítsa ki népét az egyiptomi fogságból (Ex 3,12), Ez teszi képessé Józsuét a honfoglalásra (Józs 1,5), ennek segítségével kormányozták a népet a bírák (Bír 6,16; 1Sám 3,19), a királyok (2Sám 7,89; 2Kir 18,7), ezzel az ígérettel a szívükben merték kockára tenni életüket a próféták (Jer 1,8.19). Az ószövetségi ember számára ez volt az örömhír, az életforrás, a reménység. Amikor Ézsaiás arról az Úrtól rendelt férfiúról beszél, akitõl a nép üdvössége függ (Ézs 7,14), akkor a gyermek nevét Immánuelnek prófétálja, ami azt jelenti: velünk az Isten. De vajon miért jelentett oly sokat az Ószövetség emberének ez az ígéret? Azért, mert ahol és amikor ez elhangzik, ott ez szabadulást, gyõzelmet, jót jelent. Míg az Isten közelléte, jelenléte a hitetlenek számára ítélet, addig az az övéinek kegyelem. Tehát, aki ezt az ígéretet kapja az Ószövetségben, legyen az nép, egyén, kicsi vagy nagy, öreg vagy fiatal, férfi vagy nõ, annak az Istennel való közösség a legfõbb jót hozza. Akinek Isten a jelenlétét, a vele létét ígéri, az elõtt lehet bármi és bárki, nem vész el. Lehet elõtte fáraó, Vöröstenger, Jerikó falai, erõsebb és ügyesebb népek, modernebb haditechnika, cselszövés - bármi: ha Isten vele, nem lehet senki és semmi eredményesen ellene. Ezt tudva érthetjük meg annak a névnek a sokat mondó jelentését, amellyel Máté evangéliuma az ézsaiási prófécia beteljesedését hirdeti. Jézus az, aki az Immánuel, akiben valóság lett: velünk az Isten! Sokan természetesnek vesszük ezt, de ha mindazt felidézzük, amit az ember valaha is tett ennek a mindent elsöprõ kijelentésnek a megvalósulása ellen, ahogy kereszttel fogadta a Jézusban megjelent Istent, ahogy az államvallássá lett keresztyén egyház visszaélt ezzel az ígérettel és elbízta magát, ahogy a reformáció népe megcsontosodott napjainkra és felrázásra szorul, vagy ahogy mi rugódozunk a velünk lévõ Isten ellen, az mind azt mutatja, hogy ez egyáltalán nem természetes. A hit történetére és önmagunkra nézve az lenne a természetes, ha az Írásban az állna: “Ellenünk az Isten!” Igazság szerint ezt érdemelnénk, de mi azt kaptuk: velünk az Isten! Még akkor is igaz ez, amikor úgy érezzük és az ellen panaszkodunk, hogy most ellenünk fordult. Hamar kiszalad a szánkon egy nyitott sírnál, egy betegségben, egy sikertelenségben, hogy ellenünk az Isten, pedig csak figyelmeztetés a baj, a próba arra, hogy Õ igazságos Isten, hosszútûrõ, de egyszersmind irgalmas is. És mivel sem igazságát, sem irgal-
JÉZUSBAN VELÜNK VAN AZ ISTEN Textus: Mt 1,18.22-23; Mt 28,20b “Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielõtt egybekeltek volna, kitûnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektõl. [...] Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által. “Íme, a szûz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek”- ami azt jelenti: Velünk az Isten. “... és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” 2
a magunk és embertársaink, környezetünk javára váljon. Tévedéseink beismerése, bûnvallásunk szabaddá tesz, szabaddá a bocsánatkérésre és a megbocsátásra. Ingadozó hitünkben mindezért Urunktól a félelem nélküli újrakezdés lehetõségét kapjuk, bátorságot a közel 500 éves protestantizmus vállalására. Ünnepünk 2010 évi jelmondata: “Ébredj bizonyságtevõ lélek”; korunk legnagyobb szükségét fogalmazza meg. Luther 1517. október. 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára függesztette ki 95 pontos, reformációt elindító nyilatkozatát. A nyilatkozat hittételei az aprópénzre váltott üdvösség és a megvásárolható isteni kegyelem helyett az isteni dicsõséget és megváltást hírdették. Sokan támadták, de legalább annyian kiálltak tanai mellett. Háromszáz évvel késõbb nyilvánították ezt a napot a protestáns világ emlékezõ ünnepévé. Piliscsabán nagy hagyománya van az evangélikus és református egyház közös ünneplésének. Alkalmainkon szép számban vesznek részt katolikus testvéreink, akik egyházi elõljáróikkal együtt vallják, hogy az egyetemes vallás a reformáció nélkül nem a mai katolikus hitgyakorlat lenne. Idén a protestáns napok elsõ eseménye október 29.-én a református templomban az õszi esti koncertek keretében a Poézis együttes hangversenye volt. Csoma Áron református lelkipásztor úr bevezetõje indította és fûszerezte humorával az ismert együttes bemutatkozását. Elsõ zenéjük számunkra
masságát nem hajlandó feladni, ezért bár ellenünk kellene lennie, mégis Immánuellé tette egyszülött Fiát az Isten, ami azt jelenti: velünk az Isten! Az Isten jelenlétének ténye volt az elsõ karácsonyon a vigasztalás Józsefnek és Máriának az idegen helyen, a kétes indulásnál, az Egyiptomba menekülésnél. Ez tény hajtóerõvé vált Jézus számára is. Ez vitte elõre az országszerte tanítót, gyógyítót, jót tevõt a keresztig, és ez az erõ volt az, ami a halálban is vele volt, akkor is, amikor Õ már így kiáltott: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Még itt is Vele volt és feltámasztva kihozta a Fiút a halálból. Máté evangéliumának tetõpontja a feltámadott Krisztus “kiáltványa”, aki meghirdeti: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön..., és megígéri: “ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Amit Krisztus születésénél reá vonatkozóan hallottunk, azt földi munkásságának végén, az evangélium utolsó szavaiban, mint vigasztalást halljuk tanítványai felé: veletek leszek... Jézus tudja, hogy egyedül nem lesz egyszerû a dolguk. A sikeres munkálkodás, a bizonyságtevõ élet csak Vele, Jézussal képzelhetõ el. Karácsony ünnepén minket is, kései tanítványait ezzel vigasztal: veletek leszek minden napon. Aki ezt hiszi és elfogadja Jézus társaságát élete útján, az át tudja menteni karácsonyát a hétköznapokba, mert minden külsõség, vendég eltûnhet, de a karácsony lényege: Jézus Krisztus jelenléte az életünkben, az megmarad. Aki nem küldi el magától ezt a társat, az nem marad egyedül akkor sem, amikor a messzire szakadt gyermekek, unokák lármája nem veri fel a ház nyomasztó csendjét; az tud több kedvességet adni, amikor az átlag férj vagy feleség találékonysága, karácsonyi kedvessége szürkeségre, közömbösségre vált át a társa iránt. Aki tudja, hogy Jézus Krisztus vele van, az nem lesz életunt öreg, amikor a karácsonyi ajándékok után újra elfelejtett öreg lesz. És azok, akikkel Jézus van, azok képessé válnak arra, hogy békességet szerezzenek azokban a munkahelyi, családi ellenségeskedésekben, amik háromnapos fegyverszünet után újra akarnak kezdõdni. Ha Jézus veled marad minden napon, akkor te is oda tudsz állni mások mellé, társ tudsz lenni. Ez a képesség az a karácsonyi ajándék, amit minden nap közöl velünk Jézus és ez az az ajándék, amit mi továbbadhatunk másoknak. Ez nem kiemel az emberek közül, hanem betagol, közösséget munkál, hogy igaz legyen a “velünk az Isten” többes száma. Ámen. Fekete Károly
ajándékként csendült fel, egyik nagyon kedves dicsõítõ énekünkkel - a 264. dícséret “Áldjad én lelkem a dicsõség erõs királyát...” - lepték meg a gyülekezetet. Ismert és kevésbé ismert költõink, általuk megzenésített verseit hallgattuk pár nemzetközi mûvel vegyesen. A siker nem maradt el, ráadással fejezték be elõadásukat. Hangverseny után Kutas László szobrászmûvész nyitotta meg Lisztes László beregi református templomokról készült fotóinak kiállítását. A népi
GYÜLEKEZETEINKBEN TÖRTÉNT A REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN Protestáns napok Piliscsabán. A reform, reformáció újraalakítás, javítás, nem egy új gondolat erõszakos keresztülvitele. Az idõ kiüresíti a formákat, a tartalom átalakul; a hit, nemes gondolat világi célok nemtelen eszközévé válhat. A jó akarásában elkötelezett közösségeinket (nemcsak az Istent hívõ, vallásos gyülekezeteket), magunkat folyamatos önvizsgálat alatt kell tartanunk, reformációra készen, hogy mûködésünk, életünk 3
vallásosság ihlette építõmesterek által épített Isten-házakról a mûvész látó hitével tett tanubizonyságot, bûvölt el bennünket. Az elmaradhatatlan szeretetvendégség várta az ünneplõket a gyülekezeti teremben, ahol a sokféle rétes mellett az ünneprõl tudósító (Hegyi Julianna) festményei meséltek világunkról “Õrízd meg népedet, Uram...” címmel.
Október 30.-án az evangélikus templomban találkoztunk. Fiataljaink a Luther címû nagysikerû filmet nézték meg. A Krisztus hívõk ökumenéjének jegyében (evangélikusok, katolikusok, reformátusok) Kopp Mária akadémikus asszony,
Kézdy Péter evangélikus lelkipásztor hírdette az ígét. A piliscsabai két protestáns gyülekezet most is gyütt lehetett úrvacsora közösségben. Könyörögtünk bocsánatért, hálát adtunk Istennek Jézus Krisztus által közvetített, nem személyválogató kegyelméért. Emlékezõ ünnepünk után már az adventi idõszak 40 napját éljük. Szeretnénk méltók lenni a megváltásra, bár emberi természetünk miatt csak a kegyelemben bízhatunk. magatartáskutató “Vallásosság és egészség” címû elõadását halgattuk párbeszédes formában. Mint tehetséges elõadó, pszichiáter az elméleti fejtegetéseket, statisztikai elemzéseket gyakran szakította meg kérdésekkel, kíváncsian ismereteinkre, tapasztalatainkra. Tanulságos a kutatások eredménye: -legsérülékenyebbek a maguk módján hívõ, közösséghez nem tartozó emberek -egy tizes skálán, ahol a léthez kötõdõ elvárások a legfontosabbak, csak 9. helyen van a magasabb rendûben való hit. Ha ez az utolsók közt szereplõ motíváció hiányzik, tehetetlenné válunk életünk, hazánk,... elvárásainak teljesítésére. Az elõadás moderátora a régi kapcsolat jogán Pátkai István doktor úr volt. Professzor asszony szeretettel emlékezett a piliscsabai egyetem szervezésével töltött idõre, és még mindig csodálja településünk páratlan szépségét. A reformáció elõestéjén a szokásos énekes, fáklyás menetben vonultunk a református templomig. Rövid áhítattal zártuk ezt az élményekben gazdag napot. Október 31.- én, vasárnap megtelt a református templom.
Hegyi Julianna
REFORMÁCIÓ ELÕESTI SZABADTÉRI ÁHÍTAT Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: “Békesség néktek!” Azután így szólt Tamáshoz: “Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívõ” Tamás pedig így felelt: “Én Uram, és én Istenem!” Jézus így szólt hozzá: “Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” János 20, 26-29 A humanizmus érteni és látni akart. Elvetik a legendákat, meghaladják a skolasztikus spekulációkat, visszatérnek a forráshoz, a Szentíráshoz. Ne az egyházi tekintélyek magyarázzák a hitet, hanem Jézus tanítványainak apostoli bizonyságtételét elfogadva magunk jussunk el Jézushoz, keresztjének és feltámadásának titkához. 4
Az egyház földi vezetõi mindig maguk akarták kijelölni az Istenhez vezetõ utat, miként egykor a fõpapok, az írástudók, a farizeusok. A zsidóság lelki vezetõi a törvényt tartották a nép szeme elé, a maguk bõséges magyarázataival, kegyességi elõírásaival. A római egyház vezetõi is nagyon jól tudták, hogy mi kell az egyszerû nép szívének: rémisztgetés pokol tüzével, aztán a megmenekülés megragadható mentõ-kötelei: vezeklés, búcsújárás, ereklyék, közbenjáróés védõszentek. Az a fontos, hogy bízza rá magát a nép a lelki anyára, az egyházra. De sem a törvény pontos ismerte, buzgó emberi értelmezése, sem a bûn ébresztette rossz lelkiismeret felkorbácsolása, a haragvó Isten kiengesztelésének buzgó erõfeszítései nem vezetik el az embereket istenhez, nem adnak üdvbizonyosságot. Sõt, önmagában a helyes tudás, lelki-testi tapasztalás sem vezet el bennünket Jézushoz. Tamás apostol lelki megrendülése, a reformátorok teljes önátadása álljon most elõttünk, mikor a magunk hitéhez keresünk támaszt. Tamás átadja egész életét, amikor leborul a feltámadott Jézus elõtt: “Én Uram, én Istenem!” Nem vívódik már azon, hogy a Megjelenõ földi testben áll-e elõtte, vagy csak valami megmagyarázhatatlan jelenség hatása alatt áll. Hallotta, hogy Mestere megszólította õt: “Nyújtsd ki a kezedet, érintsd meg a testemet, és ne légy hitetlen, hanem légy hívó!”. Õ enged a feltámadott Jézusnak, enged az õt megszólító személyes igének. Mert a Feltámadottnak nem csak a hatalma a nyilvánvaló, hanem a jóindulata, a szeretete is. Megáll közöttük, de nem fon kötélbõl ostort, hogy megbüntesse hûtlenségüket, hanem így köszönti õket: “Békesség néktek!” Az Isten megbékélt az emberrel, a világgal, sõt megbékél a hûtlen egyházzal is. Megjelenik, megszólít, és a tanítvány kedvére tesz, hogy bizonyságot nyerjen és higgyen Benne. A reformátorok élete nem csak Jézus feltámadott testének újra megérintését jelenti, és nemcsak a hûtlen tanítványi ködösség megtisztításának elszántságát. Jelenti elsõsorban és errõl sokszor megfeledkezünk - a leborulást és teljes önátadást az élõ Krisztusnak. Jézus újra és újra megszólítja barátait, a reformáció elõtt is, a reformációban is, azóta is, ma is; minket, hinni resteket is. Ma, ha az Õ szavát halljuk, induljunk el újra követve Õt, szenteljük oda életünket az Isten megbékélését hirdetõ Krisztusnak. átadva nekik Kálvin intelmeit. Thurnay Béla
helyettük közösen próbáltuk a hallottakat értelmezni. Ebéd után- mivel az idõjárás szinte tavaszi enyheséggel kedveskedett nekünk- közösen sétára indultunk a Magyar Tenger partján. Tiszteletüket tettük a József Attila emlékmû
elõtt, újra megcsodáltuk a “klasszikus“ balatoni panorámát, a szikrázó napsütésben fehéren úszó vitorlásokat, a szemtelenségükben is fenséges hattyúkat, és kisebb túra után felfrissülve értünk vissza szálláshelyünkre.
PILISCSABAI ALPHA KURZUS SZENTLÉLEK HÉTVÉGE BALATONSZÁRSZÓN November elsõ hétvégéjén az Alfa- kurzus keretében Balatonszárszóra, az Evangélikus üdülõbe utaztunk. Ez a pár nap jó lehetõséget adott egy kis elmélyülésre, a Szentlélekrõl való elmélkedésre. Kiszakadva a hétköznapok taposómalmából, lelki épülésünkre koncentrálhattunk. Már péntek este, megérkezés után meghallgattuk az elsõ, gondolatébresztõ elõadást- mintegy felvezetve a hétvégét- a Szentlélek ajándékairól. Másnap délelõtt újabb két kérdéskört tárgyaltunk meg: “Mit tesz a Szentlélek” és a “Lélekkel való betöltekezés”. A jól megszokott kiscsoportos beszélgetések ezúttal elmaradtak, 5
gasztos témák megbeszélésében. A nyári családos táborokban is szívesen vállalták e nemes, de nem mindig fáradságmentes szolgálatot. (Mintha csak most lett volna, csak érdekes módon a pici gyermekeink azóta nagy kamaszokká nõttek.) Mindkét esküvõ a hagyományok felélesztése jegyében zajlott, volt võlegénykikérés, menyasszonyra való alku, népzene és nagyon-nagyon jó hangulat. Mocsáry Orsi és Sárközi Gergõ ökumenikus esküvõi szertartása a piliscsabai katolikus nagytemplomban református részrõl Csoma Áron lelkipásztorunk részvételével történt. Nem mindennapi helyszínen mondta ki a boldogító igent Szép Mónika elõtt Erika és Barabási Csaba, az esküvõi
Este különleges vendég érkezett hozzánk. Ion Palmer, egy szabadegyház vezetõje olyan módjával ismertetett meg bennünket a Szentlélekkel való betöltekezésnek, amilyen formában ezt õk gyakorolják. Elõadása a saját vallásunkban is teljes módon megtapasztalható “Szentlélek- élményben” erõsített meg minket. Vasárnap úrvacsorai közösséggel tettük teljessé a hétvége lelki ajándékait. Azt hiszem most bátran, és közhely nélkül elmondhatom, hogy mindannyian új élményekkel, lélekben megerõsödve és Lélekkel eltelve térhettünk haza. Sárközi Gergely
szertartás a dobogókõi Valden szálloda dísztermében volt megtartva.
KÉPES ESEMÉNY HÍRADÓ
Az ÕSZESTI KONCERTEK-rõl szeretnék néhány szót mondani. Idén is - mint ahogy eddig is már megszoktuk - Áron nagyon színvonalas mûsormenüt állított össze, elsõsorban gyülekezetük tagjai részvételére számítva. Hogy ezzel a lehetõséggel mennyire éltünk, arról viszont úgy érzem beszélni kellene. A kérdés, vajon miért tátongtak templomunk padjai az ürességtõl, egy koncert kivételével? A mûsorok komolysága, netalán a komolytalansága miatt? A jegy árak miatt? Kissé értetlenül állok az eset elõtt, mert már a koncertek elteltével elmondhatjuk, elmondhatják azok akik látták és hallották, hogy nagyon jó kis elõadások voltak. Az árak? Ugyan már, tavaly sem beszélhettünk teltházakról, de lényegesen több volt a látogatottság, mint idén. Pedig az árak nem változtak. Vagyis változtak a bérletek szempontjából, mivel a tavalyi 4 koncert helyett idén ötöt kaptunk, ugyanazon az áron. A propaganda hiánya miatt? Itt látok talán némi hiányosságot. Ebben bizony megoldás lenne, ha gyülekezetünk minden tagja magáénak érezné ezt a missziót, vagyis az Õszesti Koncertek hírének terjesztését. Ne lelkipásztori feladatnak tekintsük csupán. Viszont, ha csak azok eljöttek volna gyülekezetünkbõl, akik tudtak róla, már nem lett volna gond. Mi az oka a nagy begubózásnak, otthonmaradásnak. Vagy már csak a nagyon nagy nevek tudnak megmozgatni bennünket? Azzal tisztába kéne lennünk, hogy az élvonalbeli elõadók szerepeltetésének anyagi vonzata messze meghaladja templomunk befogadóképességébõl eredõ bevételnek határait. Vagyis megfizethetetlenek. Mint ahogy a mostaniak is - bármennyire is anyagiasan hangzik - csak némi tiszteletdíjért jönnek el Piliscsabára, és azt bizony ki kell termelnünk, mert különben könnyen ki lehet találni, hogy kik fizetik és, hogy honnan fog hiányozn ez a pénz.
A legutolsó Tálentum megjelenése óta számtalan kis, de gyülekezetünk számára jelentõs esemény történt. Ezekrõl szeretnék most beszámolni. Az erlsõ mondat viszont még nem a programoké, hanem egy sajnálatos elírás korrigálása: Kutas Laci bácsi és Hoffmann Henrietta 50 éves házasságkötési fogadalomtétele természetesen ARANYLAKODALOM volt és nem ezüst. Ezúton kérem elnézésüket. Még egy, vagyis két elmaradás pótlása a feladatom. Mindkét örömteli esemény még nyárutón történt, méghozzá a Mocsáry lányok férjhezmenetele. Hogy miért érdemel többet, mint bárki másé, annak az az oka, hogy mindketten (nemrégiben, még kislányként) tevékenyen részt vettek a családos bibliakör gyermekeinek pátyolgatásában, hogy a kedves szülõk megfelelõképpen el tudjanak merülni a ma-
6
Hogy miért fogalmazok ilyen élesen, milyen jogon dorgálom meg a gyülekezetünket? Mert egy ilyen ráfizetéses sorozat után (már tavaly is az volt), felvetõdik az a jövõkép, hogy a már Piliscsaba kulturális életébe beleivódott, megszokott Õszesti Koncertsorozat megszûnik!
egészíteném ki - némileg magam felé is kritikát gyakorolva - hogy ha a plakátra nem tesszük ki, hogy az elõadók az Operaház tagjai, talán a gyerekeiket is elhozták volna azok, akik végül eljöttek a koncertre. Mert a nagyon komoly felvezetésünk ellentéteként egy könnyed, de nagyon szinvonalas, vidám öröméneklésben volt részünk. (Mentségünre legyen mondva, hogy nem ismertük elõzetesen az együttes addigi munkáit) Az egyedüli telt házat a miskolci Fráter gimnázium énekkara hozta.Hogy miért jöttek el nagyon sokan? Talán a Solymári Gospel Fesztivál híre, talán a részünkrõl megnyilvánuló erõteljes propaganda hatására, mindenesetre a lényeg, hogy végre a ”csilláron is lógtak” az érdeklõdõk. Aki ott volt, annak nem kell ecsetelni az elõadást, aki nem volt ott, az
No, de félre bánat, félre bú....Egy kis beszámoló a koncertekrõl. A marimbás Juhász Balázs már visszatérõ vendég, a kakaókoncert gyerekseregének egy könnyed, míg a kon-
certsorozat utólsójaként a felnõtteknek egy komolyabb programmal állt elõ. Bár a színvonal megvolt, de amenynyiben jövõre is folytatjuk, akkor a mûvészek duplázásról lehetõség szerint el kéne tekinteni. Sajnos a zongorista házaspár négykezesén nem voltam jelen és kép sem készült a koncertrõl, de egybehangzó vélemény szerint a mûvészek nagyon szuggesztívek voltak. A Poézis koncertrõl már Hegyi Julianna a Protestáns Napokról szóló cikkében írt egy kis méltatást, én csak azzal
bánhatta. Regõs Zsolt karvezetõ karizmatikus egyénisége és a 25 gyerek fantasztikusan átélt produkciója mindenkit lenyûgözött. Még azok is elismerõen csettintettek, akiknek fenntartásaik voltak az amerikai jellegû Istent dicsõítõ gospel zenével, és annak elõadásmódjával szemben. 7
málisan teljesítették az elvárásokat. A kakaókoncerten Szabó Márti, Fehér Kriszti és Soós Eszti mérték a barna, édes nedüt. Várnagy Andrea és Farkas Zsolt estjének háziasszonya Jeliné Jolika volt, aki házias májas, zsíros csemegével kedveskedett. A Poézis együttes koncertje utáni réteskóstoló fõ szervezõi és többek között készítõi Gyarmati
Ibolya néni, Csízi Kati, Kubeczné, Irénke és Szép Mónika voltak. A Fráter kórus utazásban megéhezett társaságát Gyarmati Ági és jómagam fõzte gulyáslevessel vártuk, majd
A képek egy kis ízelítõt adnak elõadásuk dinamikájából. Végezetül köszönet az elõadások utáni szeretetvendégségek házigazdáinak, akik megérdemlik a nevesítést, mert maxi-
a koncert után az édességek készítõi Batta Judit, Gangel Tünde és Lapuné, Ilike voltak. Az utolsó koncert háziasszonyai, akik a gusztusos “retro” szenvicsek
elkészítésében jeleskedtek, Fábián Gyöngyi, Markos Andrea és Vég Marianna voltak. Természetesen a köszönet azoknak is kijár, akik készítményeikkel bedolgoztak a szeretetvendégségekbe, sajnos az õ nevüket helyhiány miatt nem tudom felsorolni. Nemcsak Hegyi Julianna és Lisztes László kiállításai voltak események az õszön. Gyülekezetünk aktív tagja, a 8
kerekesszékes Bálint Ferenc képmontázsai és himzései, valamint a Summa Vitae lakóinak kollektív képzõmûvészeti kiállítása nyílt meg okt. 8-án a piliscsabai Uradalmi házban. A Nõszövetség sohasem tétlenkedik. Gyarmati Gyuláné, Ibolya néni nagy meglepetéssel rukkolt elõ, saját hímzésû keresztelési kendõket adottt át a meghatódott Mónikának. Az elsõ, aki megkapta Udvari Ádám volt.
Az õsz eseménye volt még, hogy a Budapesti Lónyai Református Gimnázium diákjai látogattak el gyülekezetünkbe, a vasárnapi isten-
tiszteleten egy kis bemutatkozó mûsorral népszerûsítették iskolájukat. Sajnálom, de csak ismételni tudom önmagamat, újra egy nõszövetségi hír következik: A képen aszszonyaink már az idõsek karácsonyi csomagjainak készítésében szorgoskodnak. Mire ez az újság meg-
jelenik, nyugdíjasaink már meg is kapták ajándékaikat. Karácsonyra készülõdve Tinnyérõl egy emlékezetes karácsonyestérõl mesélnek az idõs református és katolikus tinnyei asszonyok. Jól ismert tény, hogy a második világháború végefelé a mi vidékünkön megállt a front és bizony sok fájdalomban és nyomorúságban volt részük az itt élõknek. Az alábbiakban Tóth Eszti néni foglalta össze, hogy milyen volt a karácsony ünnepe 1944-ben Tinnyén: 9
TINNYE KARÁCSONYA 1944-BEN Békesség és áhítat, csillogó, illatos fenyõ, ünnepre terített dús asztalok, az ajándékozás izgalmai, öröm és szeretet Karácsony, ez tükrözõdik a korabeli képeslapról. De volt egy karácsonyunk, - már lassan elmennek közülünk, akik megélték amelyhez egészen más fogalmak, más emlékek kapcsolódnak. 1944. december huszonnegyedikét írták a k k o r . “Mindenki szerette volna b é k é s e n ünnepelni a karácsonyt, de már reggel óta egyre e r õ s ö d õ ágyúdörgést lehetett hallani.”- emlékezik Sebõk Józsefné tanárnõ. “Mindenkiben félelem és nyugtalanság bujkált. A feszültséget még fokozta, hogy délben parancs jött, minden kocsival rendelkezõ gazda fogjon be, mert az itt állomásozó csendõrezredet nyugatra kell szállítani a közeledõ szovjet csapatok elõl. A gazdák sírva búcsúztak családtagjaiktól, majd indultak a csendõrökkel Úny felé. A faluban alig maradt férfi. A kará-
pánikba esve kereste családtagjait, és már hazafelé többen találkoztunk a T-34-esekkel, Katyusákkal. Ezek beálltak az udvarokba, utcákba. Az elsõ orosz katonák hatalmas emberek voltak. ivó- és mosdóvizet kértek, közben nyugtattak, hogy ne féljünk, de mi azért rémülten bújtunk kéthetes húgunkat ölében tartó anyánkhoz.” Kladekné Szakács Ica így emlékezik: “Másnap az emberek elõjöttek a pincékbõl, házakból, és a boltból vitt mindenki amit ért. Húgommal és nõvéremmel mi is felmentünk a faluba a gyerekekért, akik szintén ott bámészkodtak. A gyerekek nem jöttek velünk, mi azonban rémülten futottunk, mert repülõk szálltak a falu fölé, és bombázni kezdtek. A gyújtóbombáktól több ház lángba borult. Géppuskák ropogtak. Még nem értünk haza, bemenekültünk egy kis melléképületbe. Hajnal Sándor bácsi már nem tudott odaérni. A repülõ látva a menekülõket ránk szórt egy géppuskasorozatot. Sándor bácsi megsérült. Naszvadi Etust az ablakon át becsapódó bomba sebezte halálra. Kis János az iskola elõtti téren kapott halálos sebet.” Naszvadi Jánosné, Lidi néni így kezdte: “Tíz éves voltam azon a karácsonyon. Aznap nem volt karácsonyunk. Ugyan lett volna istentisztelet a református templomban, de 25-én ki sem mertük dugni az orrunkat, 26-án pedig - úgy emlékszem bombáztak a németek. Én imádkozni próbáltam, de a Miatyánknak mindig csak az elsõ soráig jutottam, mert mindig újabb bomba csapódott be. A többi gyerek ki is nevetett ezért. Arra is emlékszem, hogy az oroszok számára fontos volt, hogy valamilyen templom köré temessék a halottaikat. Ezt kifejezetten a mi templomunknál próbálták meg elõször. De azzal szembesültek, már az elsõ halottnál, hogy a magas talajvíz miatt a református templom körül ez lehetetlen. Ezután temették a halottaikat a katolikus templom mellé.” Ilyen volt 1944 karácsonya Tinnyén. Tóthné, Héregi Eszter
És utoljára, de nem utolsósorban egy mindenki által ismert örömhír képes bizonyítéka: megszületett Csoma Júlia Anna, lelkészházaspárunk harmadik gyermeke. Gyülekezetünk nevében nagyon sok boldogságot kívánunk az egész családnak, az Úr Isten áldásával!
csonyi éjféli misét a kijárási tilalom és az elsötétítési kényszer miatt 6 órakor tartottuk. Mi gyerekek is nagyon izgatottak voltunk, figyeltük a felnõttek beszédét, vártuk a fejleményeket. Az éjféli mise közben egyszer csak egy nagy villanást észleltünk. Barátnõimmel, Payer Ilivel és Miskei Emmivel lerohantunk a kórusról a templom lépcsõjére. Ekkor érkezett egy motoros magyar futár. Minket kért meg, szóljunk a tisztelendõ úrnak, hogy mindenki azonnal menjen haza, mert 3 km-re vannak az orosz csapatok. A hírre mindenki
Mindenkinek Áldott, Békés Karácsonyt Kiván a szerkesztõ Lukács László 10
GYERMEKOLDAL
Ádvent ideje az Úr jövetelére való várakozás. Az Újszövetség azt írja, hogy "hamar" visszajön Krisztus, és ezzel azt érzékelteti, hogy esetleg már az író életidejében megérkezik. Sokan pont emiatt gondolják, hogy a a Biblia nem mindig tévedhetetlen. A "hamarosan" jelentése azonban az, hogy "bármelyik pillanatban" bekövetkezhet. Olyan ez, mint a telefonos üzenetrögzítõ. Az üzenettel tájékoztatjuk a telefonálót, hogy nem vagyunk otthon, de "hamarosan" visszatérünk. Ugyanezt az üzenetet használjuk akkor is, ha csak két percre, vagy két hétre megyünk el hazulról, mert ezzel bátorítjuk a hívót az üzenetátadásra anélkül, hogy pontosan megmondanánk, mennyi idõre távoztunk otthonról. Urunk azt szeretné, hogy úgy élnénk napjainkat, mintha bármelyik nap az utolsó lehetne. John Wesley-t egyszer megkérdezték: "Mit tenne, ha tudná, hogy ma visszajön Jézus?" A nagy igehirdetõ ezt válaszolta: "Pontosan azt tenném, amit erre a napra terveztem." El tudod ezt te is mondani? Egy kislány hallotta, hogy szülei arról beszélnek, hogy Krisztus nemsokára visszajön a földre. Aznap egy ideig nem tudta az anyuka a kislányáról, hogy hol van. Mikor elindult megkeresni, a ház legfelsõ szobájában állt az ablakban. Az anya kérdezte, hogy mit csinál. "Ó, anyu, hallottam, hogy Jézus talán a mai nap visszajön, és az elsõ akarok lenni, aki meglátja õt. Nézd, megmosakodtam, és tiszta ruhát vettem fel!" Krisztust várjuk vissza - nyilvánvaló ez nekünk, és a szomszédaink számára? Eszter néni
Zakariás a templomban találkozik az angyallal. 6 különbség is van a két kép között. Megtalálod mindet?
11
IMANAPLÓ "A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek (…)" Lk 1, 76-79 Aki sötétségben ül, az gyakran mozdulni sem tud. Nem tudja merre, minek, érdemes-e elindulni. Tehetetlenségre kárhoztatott. Ebben az állapotunkban látogat meg, ebbõl emel ki, mozdít meg Isten világossága, mely megjelent az Úr Jézus Krisztusban. "Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet." Lk 2, 30 Az igaz ember számára készített legnagyobb ajándék: már a földi életben kitekinteni az üdvösség valóságába. "Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõtért." Zsid 12, 1-3 Az Ige kitartásra buzdít. Az év végi teendõk, az újévre szóló elhatározások között sokszor imádkozik az ember azért, hogy el tudja viselni. De a hit küzdelmeiben tekintünk-e Krisztusra? Egyáltalán, vannak-e hitküzdelmeink, harcolunk- e hitünkért akár saját magunkkal, akár a világgal? "Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen!" Zsid 13, 25 Mi mást is kívánhatnánk egymásnak, magunknak, mint azt, hogy legyen velünk az újév új napjain Isten világot átformáló és minket megtartó kegyelme.
Megjelent a piliscsabai és a tinnyei refor mátus naptár, mely az év gyülekezeti eseményeit tartalmazza. Kapható a templomokban önköltségi áron. Ára: 2500 Ft
Ünnepi alkalmaink: Piliscsaba dec. 24. péntek 17 óra Karácsony esti áhitat a templomban dec. 25. szombat 10,45 Karácsonyi ünnepi istentisztelet úrvacsorai közösséggel. dec. 26. vasárnap 10,45 Karácsonyi ünnepi istentisztelet úrvacsorai közösséggel. dec. 31. péntek 17 óra Óév búcsuztató istentisztelet dec. 31. péntek 24 óra Áhitat úrvacsorai közösséggel jan. 1. szombat 10,45 Újévi istentisztelet úrvacsorai közösséggel jan. 2. vasárnap 10,45 Úrnapi istentisztelet Tinnye dec. 24. péntek 15 óra Karácsony esti áhitat a templomban dec. 25. szombat 9 Karácsonyi ünnepi istentisztelet úrvacsorai közösséggel. dec. 26. vasárnap 9 Karácsonyi ünnepi istentisztelet úrvacsorai közösséggel. dec. 31. péntek 15 óra Óév búcsuztató istentisztelet jan. 1. szombat 9 óra Újévi istentisztelet jan. 2. vasárnap 9 óra Úrnapi istentisztelet 12
Várjuk hozzászólásaikat, híreiket, cikkeiket a Talentum hasábjaira a Tálentum alapító szerkesztõjénél, Soósné Jeckel Eszternél a 373-089-es, ill. 06-20-341-3476-os telefonszámon, vagy Lukács László szerkesztõnél a
[email protected] e-mail címre. A Talentum ára: 200 Ft, éves elõfizetési díja: 2500 Ft. 2081 Piliscsaba, Deák Ferenc u. 55. Telefon: 06-26-374-760; 06-30-638-4746, A Harangért Alapítvány számlaszáma: 11101404-18662955-10000001
