Talajfauna j II
Talajökológia
Phylum: Arthropoda - Ízeltlábúak Subphylum: Chelicerata - Csáprágósok Classis: Arachnida - Pókszabásúak Ordo: Araneae - Pókok
Ordo: Araneae - Pókok A pókok (Araneae) a pókszabásúak osztályának egyik rendje. Két testrésszel (fejtor- és potroh), négy pár járólábbal, csáprágóval rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak. Az Uloboridae és a Holarchaeidae családba tartozó fajokat leszámítva ((ez kb. 350 faj) j) mérget g termelnek, amelyet y vadászatkor és önvédelemkor alkalmaznak Generalista
predátorként
elsősorban
a
talajlakó
í ltlábú k populációinak ízeltlábúak lá iói k szabályozásában bál á áb vesznek k részt. é t
Nemesia pannonica - Magyar aknászpók • Mind a nőstény mind a hím 11• •
• •
• •
12 mm Barnásvörös színű Fej két oldalán egy-egy, a tori részen 3-3 sötétbarna sugár alakú sáv sá Potroh középvonala szintén sötét Csáprágók alapízén kitinfogakból álló ásásra szolgáló képződmény van Talajba ásott járatokban él, amelyek gyakran elágaznak Ezek f á falát nyállal á é és talajszemcsékkel szilárdítják meg és fonallal kibélelik
Nemesia pannonica - Magyar aknászpók • Járat nyílását csapóajtó zárja,
• • • • •
•
amely sarokpánttal fel-le csapható és növényi maradványokkal álcázza Éjszaka aktív, nappalt a tárnában tölti Csak a hímek és a fiatalok kób l k kóborolnak Tavasszal és ősszel is párzanak N á Nyáron nyugalomba l b vonul, l ilyenkor leszövi a tárna ajtaját Középhegységek déli oldalainak sziklagyepjeiben, lejtőssztyeppjeiben és bokorerdeiben él Szubmediterrán faunaelem
Nemesia pannonica - Magyar aknászpók
• Legnagyobb egyedszámban a
Villányi-hegységben él, de Budapest környékén sem ritka • A hegylábi löszös talajú területeket kedveli • VÉDETT!
Atypus affinis - Tölgyes torzpók • Európában
és a Kárpát medencében ez a leggyakoribb torzpókfaj ókf j • Meleg tölgyesek, bokorerdők és l jtő t lejtőssztyeppek k pókja ókj • A középhegységek déli oldalainak felmelegedő élőhelyein szinte bárhol előfordulhat • Csak a hímek hagyják el a lakócsövet
Atypus affinis - Tölgyes torzpók
• Ap párkeresés éjszaka j zajlik j • Kolóniaképzők • Kedvező
élőhelyeken y a példányszám elérheti négyzetméterenként akár a 10et is • VÉDETT!
Dysdera crocota – Sárgás fojtópók • Nősténye 11-17 mm, hímje 9-13 • • • • •
•
mm Fejtora élénk vörösesbarna, potroha selymesen fénylő szürke Csáprágója nagyméretű Hazánkban általánosan elterjedt Sík- és dombvidéken egyaránt előfordul M l i é Melegigényes f j így faj, í k d li a kedveli felhagyott kőbányákat, szőlőhegyeket Eurázsiai elterjedésű, de széthurcolással más földrészeken is megjelent
Pardosa alacris - Sárgafoltos gyászfarkaspók • 5-7 5 7 mm nagyságú á ú • Fejtorának
középsávja világos
széles és ezüstössárga • A potroh felszíne apró világosabb foltokat visel • A hazai erdők leggyakoribb farkaspókja • A nyílt száraz, valamint kifejezetten j nedves napos p élőhelyeket kerüli
Pardosa agrestis - Pusztai farkaspók • 4,5-6 mm nagyságú • Az egész állat enyhén zöldes•
•
• •
vagy sárgásbarna Fejtorának világos középsávja elől, a szemek mögötti területen a legszélesebb P t há k középvonalában Potrohának kö é láb egy páratlan majd páros foltokból álló mintázat ismerhető fel Lábai sárgásbarnák, g , feltűnő gyűrűzöttséget nem mutatnak Természetes élőhelyei a nyílt szikes puszták, ahol karakterfajnak számít
Pardosa agrestis - Pusztai farkaspók • A szántóföldek jelentik a
második otthonát, melyet példátlan éldá l egyedszámmal d á l népesít be • Egyéves Eg é es s ántóföldi szántóföldi kultúrákban a talajon élő teljes pókegyüttes 40% 40%-át át ez az egy faj teszi ki
Pardosa amentata - Parti farkaspók • 5-7 mm nagyságú • Alapszíne sötétbarna • A fejtor középsávja széles,
középen befűződik, oldalsávja szaggatott • A barna potroh hátulsó f lé k két oldalán felének ld lá ki kis méretű sárga foltokat visel • Lábai sötéten gyűrűzöttek • Elsősorban a nedves talajú üde területeket kedveli
Pardosa amentata - Parti farkaspók • Láp- és mocsárréteken, üde
kaszálókon,, árterek nyílt y vagy mérsékelten árnyékolt részein tömegesen fordul elő • Agrárterületeken is jelen van
Geolycosa vultuosa - Pokoli cselőpók • Nősténye 30-35, hímje 18-25 • • •
•
• •
mm Nagy testű, sötét színezetű farkaspók A nőstény egész testének alapszíne szürkésfekete A potroh elülső harmadában egy vaskos nyílhegyre hasonlító fekete foltot visel Az ivarérett hímek színezete általában hamuszürke hamuszürke, mintázatuk kontúrosabb A potroh hasi oldala fekete A lábak térdízülete alul sárga
Geolycosa vultuosa - Pokoli cselőpók • A Kárpát-medencében Kárpát medencében alföldi
• • •
•
és középhegységi területeken egyaránt elterjedt A gyér é növényzetű ö é ű napos és é száraz élőhelyeket kedvelő faj A talajba függőleges tárnákat épít A szikesektől a mély talajú középhegységi gyepekig számos helyen élhet A legelőket, sőt az ember taposása á ál l által f l íl felnyílott, bolygatott gyepeket is tömegesen lakja
Lycosa singoriensis - Szongáriai cselőpók • Nősténye Nő té 35 45 hímje 35-45, hí j 20-25 20 25 • • • •
• • •
mm A Kárpát-medence p legnagyobb pókfaja A fejtor és a potroh alapszíne szürkésbarna A fejtor sugárvonalai sötét színűek A potroh háti oldalán egy sor harántvonalakból álló mintázat található Potroh hasi oldala fekete színű Lábak térdeinek alsó felszíne fekete Élőhelyei elsődlegesen a szikes puszták (szikpadkákat különösen kedveli)
Lycosa singoriensis - Szongáriai cselőpók • Másodlagos
• • •
•
• •
élőhelyei a gyérnövényzetű gyepek esetleg meddőhányók Függőleges tárnái fél méternél is mélyebbek lehetnek Legalább 3 évig fejlődik Keleti faj, nyugati elterjedési határa a Fertő-tó menti szikesek Nászidőszakba a kóborló hímek nagy területeket járnak be Alkalmanként lakott területekre is betelepülhetnek VÉDETT!
Trochosa terricola – Földi farkaspók • Nősténye 10-14 mm, hímje 9-10 • • • •
•
mm Kö Közepes nagyságú, á ú zömök ö ök alkatú farkaspók Alaps íne ete vörösesbarna Alapszínezete örösesbarna A fejtor széles középsávval és keskeny oldalsávval rendelkezik Országszerte gyakori, a szélsőségesen száraz, nedves vagy napsütötte élőhelyek kivételével szinte mindenütt előfordul Városi parkokban, kiskertekben, agrárterületeken, de kaszálóréteken is jellemző
Arctosa perita – Tarka farkaspók • Nősténye 8-9 mm, hímje 7-8 mm • Élénksárga, rozsdavörös, drapp
éés fekete f k ffoltokból l kból álló mintázat i á figyelhető meg rajta • A fejtor eg egyszínű, s ínű világossárgától, mély barnáig változhat • A potroh alapszíne halványsárga, y g , ez viseli a rozsdabarna, élénk sárga, fekete foltokat • Tárnázó életmódú faj, amely a nyílt homokfelszínekhez kötődik
Arctosa perita – Tarka farkaspók • Éjszakai aktivitású • A telet is a homokban vészeli
át • Főleg ő eg a Duna-Tisza u a s a homokpuszták lakója
közi ö
Eresus cinnaberinus - Bikapók • A hímek 8 8-11, 11, a nőstények 15 15•
• • • •
20 mm nagyságúak A hím fejtora j fekete,, potrohának cinóbervörös, amelyen 4 fekete színű fehéren szegélyezett folt található Fekete lábain fehér szőrgyűrűket ő ű űk t visel i l A nőstény egyszínű fekete S t b Szeptember elejére l jé válnak ál k ivaréretté A nőstény fonallal bélelt üregben lakik, amelynek bejáratánál tölcsér alakú háló, e fölött pedig ívben kifeszített fogóháló van
Eresus cinnaberinus - Bikapók • Főleg
bogarakat
fogyasztanak • Ivaréretten I é tt telelnek t l l k át • Főként domb és hegyvidéki lösz-,, lösz dolomit-,, dolomit és mészkősziklagyepekben, valamint h homokpusztagyepekben k t kb élnek, a zárt erdőket kerülik • Szigetszerű előfordulású
Aphantaulax trifasciata – Háromfoltos kövipók • Nősténye 10-14, hímje 8-10 • •
• • •
mm Csillogóan fekete alapszínezetű Fejtorának széles középsávja és potrohának foltjai krétafehérek Potrohán három, néha öt fehér foltot visel A fejtor j után egy gy övszerű folt figyelhető meg A lábak töve fekete, a többi része világos bordó
Aphantaulax trifasciata – Háromfoltos kövipók • Száraz S á é meleg és l homokos h k
területek jellemző pókja • Nappali aktivitású • Duna-Tisza közének homokpusztáin és középhegységek dolomit sziklagyepjeiben gy pj fordul elő
Berlandina cinerea – Szürkefoltos kövipók • Nősténye 7-8, hímje 6-7 mm • Alapszíne
világos
szürkésbarna ü é • Fejtorán és potrohán j ll jellegzetes t fekete f k t foltokból f lt kból álló mintázat van • Száraz, Száraz homoki gyepek tipikus talajlakó pókja • Éjszakai életmódú
Drassodes lapidosus - Barna kövipók • Nősténye 9 9-14, 14, hímje 77-12 12 mm • Fejtora • • • • • •
vörösesbarna és mintázatmentes Lábainak színezete hasonló, csak világosabb Potroha selymesen fénylő barna Lábai hosszúak Köves-sziklás helyeken él, ahol a kövek alá be tud húzódni A nappalt itt tölti zsákszerű fehér é szövedékében é é A köveknek döntő szerepe van az élőhely élőh l mikroklímájának ik klí ájá k szabályozásában
Drassodes lapidosus - Barna kövipók • Csak éjszaka vadászik • A dolomitsziklagyepektől az
•
•
•
•
alhavasi kőgörgetegig előfordul A kövek hőtartályokként hatnak az alattuk lévő üregekre Ez kiegyenlíti a talajfelszín hőmérséklet és páratartalom ingadozásait Lombos erdeinkben a vastag avartakaróban is megtalálható Itt az avarréteg biztosítja a kiegyenlített mikroklímát
•
Yllenus horvathi – Pannon dűneugrópók 5-6 mm nagyságú
• Színezete és mintázata a
•
•
• •
homokfelszínhez való alkalmazkodást mutatja Homoksárga alapszínezetű, sötétbarna és fehér szőrökből álló mintázat figyelhető meg rajta Kizárólag a nyílt homokfelszínű homokdűnéken él Mo-n főleg a Kiskunságban él Lakótárnát készít a homokban
Szárazföldi ászkák Crustacea: Isopoda: Oniscidea
Talajtani j jjelentőségük g Rágásukkal felaprítják az elhalt nagyobb szerves növényi maradványokat. Ez tápcsatornájukon áthaladva csak kevéssé megváltozva (emésztve), mint ürülék kerülnek vissza a talajba. Il Ilyen áll állapotban tb már á felaprózott, f l ó tt mikroszkopikus ik k ik méretű é tű szerves struktúrákként a baktériumok könnyebben tá dják és támadják é ásványosítják á á ítják őket. ők t
Filogenetikai g felosztás • Diplochaeta • Synochaeta • Crinochaeta
A különbség leginkább az ivarszervek és a légzőszerv g felépítésében p mutatkozik. Ez utóbbi a szárazföldi léthez való alkalmazkodásban játszik szerepet
Ökomorfológiai típusok Segítségével nagy vonalakban csoportosíthatjuk a szárazföldi ászkákat főbb alaktani jjellemzőik és életmódjuk j alapján. pj
Futó típus K Kapaszkodó k dó Összegömbölyödő „Tüskés forma” „Bújkáló” „Non-komformista”
Futó típus:
Jellemzők: - Hosszú lábak, amellyel gyors futásra képesek - viszonylag érzékenyek a kiszáradásra Példa: Ligidium hypnorum, Ligia oceanica
Kapaszkodó típus: Jellemzők: - Széles ovális és általában lapos test, amivel veszély esetén az j „tapadnak”. „ p aljzatra - Gyors mozgásra is képesek. Példa: Oniscus asellus
Összegömbölyödő típus: Jellemzők: - Erőteljes testfelépítés - vastag páncél - változatos mozgás (lomhától a fürgéig). - Általában jól tolerálják a kiszáradást,, de vannak vizes élőhelyekhez kötődő fajok is. • Példa: Armadillidium
vulgare, és más Armadillidium fajok
Bújkáló típus:
Jellemzők: - Nagyon kis testméret (2-5 mm), - rövid lábak, - vastag gp páncél dudorokkal - lassú mozgás. j Kiszáradásra érzékenyy fajok. Példa: Haplophthalmus p p danicus
„Non-komformisták”:
Jellemzők: - kis testméret (5-10 mm), - Rejtett életmód (barlangok, hangyabolyok) - Gyakran y depigmentált pg és vak ászkák Példa: Platyarthrus y hoffmannseggii ff gg
Hazai fajok j Erdőkben jellemzőek: Kapaszkodók: - Protracheoniscus politus (barna erdei ászka) - Trachelipus ratzeburgii (lebenyes ászka) Gömbölyödők: - Armadillidium opacum p ((erdei ggömbászka)) Futók: - Ligidium hypnorum, L. germanicum (partiászkák) Bújkálók: - Haplophthalmus montivagus
Gyakoribb y hazai fajok j Lakott területek: Kapaszkodók: - Porcellio scaber (érdes pinceászka) Gömbölyödők: - Armadillidium vulgare (közönséges gömbászka) - Cylisticus convexus (közönséges álgömbászka) Futók: - Porcellionides pruinosus
Ordo: Coleoptera p • A Földön mintegy 350 ezer (más forrás szerint 400
ezer), a Kárpát-medencében pedig 6300 fajjal a ezer) rovarvilág legnépesebb rendje. Testük legnagyobb részét kitinképletek p borítják. j • A bogarak (Coleoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának y egyik gy rendje. j Jellemző rájuk j a következő négy tulajdonság együttes megléte: pár szárny, y, az első p pár keményy szárnyfedővé y - két p módosult, a hátulsó pedig hártyás, p és utótoruk - előtoruk szabadon áll,, a közép– egymással és a potrohhal is összenőtt, g szájszervekkel j rendelkeznek,, - rágó - teljes átalakulással fejlődnek.
A bogarak talajtani jelentősége Táplálkozásuk szerint lehetnek: - ragadozók, g do ó , növényevők, övé yevő , dög dög- ill.. korhadékevők, o dé evő , némelyek
táplálkozása
csak
a
lárvakorra
szorítkozik, mások kifejlett korban is esznek. p is jjelentős,, p pl. lehetnek Sok fajj emberi szempontból erdő- és mezőgazdasági kártevők (cserebogár), h hasznosak k a biológiai bi ló i i védekezésben éd k é b (k ti b á ) (katicabogár), vagy fontos talajjavító fajok (ganéjbogarak). Egy rét 0-3 cm-es rétegében 140 kifejlett bogarat és 910 lárvát homokos szántóföldön 290 bogarat és 350 lárvát, álcát számoltak össze m2-enként.
Familia: Carabidae - Futóbogarak •Többnyire sötét színezetűek •Futólábakkal és fonalas csáppal rendelkeznek Nedvességkedvelő, éjjel aktív állatok •Jelentős részük ragadozó, de szép számmal vannak közöttük dögevők és növényevők is •Általában a talajfelszínen, ritkábban a növényeken mozognak •Csápjuk fonalas, a lábfejízek száma 5-5-5 •Világszerte 30000 fajuk ismert, ebből hazánkban kb. 650 faj fordul elő •A Carabinae alcsalád fajai általában nagyobb termetű, viszonylag karcsú testű és főként éjjel aktív bogarak, amelyek leginkább ragadozók és jellemző rájuk a testen kívüli emésztés.
•Ezzel szemben a Harpalinae p alcsalád képviselői p között már szép számmal találkozhatunk vegyes táplálkozású vagy gy kizárólagosan g növényevő y fajokkal, j , amelyek y akár mezőgazdasági károkat is okozhatnak
Táplálkozás p • Állati eredetű táplálék: • Csiga, Ci
atkák, tkák collembolák, ll b lák lepkehernyók, peték
földi ili ták földigiliszták,
• Növényi táplálék: • Nektárium, pollen, magok, levelek, friss hajtások
( egu (Leguminosae, os e, Caryophyllaceae
Compositae, Co pos e,
Umbelliferae, U be e e,
Cicindela hybrida – öves h homokfutrinka kf t i k • Teste 12-15 mm • Többnyire
fémeszöld vagy bronzos színű, szárnyfedőin 33-33 jellegzetes fehér folt van • Elterjedési területén a homokos talajú, nyílt térségeket részesíti előnyben • Melegkedvelő, nappal aktív, ragadozó faj faj, kisebb rovarokkal táplálkozik • Szintén ragadozó g lárváik a talajban függőleges járatokat készítenek.
• 10-16
•
•
• •
Cicindela campestris – mezei h homokfutrinka kf t i k
mm hosszú és testfelépítésében az előző fajhoz nagyon hasonló faj Alapszíne többnyire fé fé ű fémfényű fű öld fűzöld é és a szárnyfedőkön 6-6, néha összefolyó sárgásfehér folt láth tó látható Magyarországon főként domb-,, és hegyvidéken gy fordul elő, ahol a kötött talajú réteken, tisztásokon esetenként elég gyakori A nyílt, homokos területeket általában kerüli N Nappal l jár já vadászni dá i és é táplálékát a nála kisebb rovarok, hernyók képezik.
Calosoma sycophanta – aranyos báb bló bábrabló
• Nagytermetű, 24-30 mm • Szárnyfedői rezes zöldes rezes-zöldes •
• • •
színűek Domb-, és hegyvidéken, gy lombos erdőkben, elsősorban tölgyesekben él Nappali aktivitású A fákon, bokrokon lepkehernyókra vadászik Fő tápláléka á lálék a gyapjaslepke, j l k az apácalepke, a tölgy búcsújárólepke és a bagolylepkék hernyói és bábjai
Calosoma sycophanta – aranyos báb bló bábrabló • Hasznos
állat állat,
mely az Amerikai Egyesült Államokba betelepítve sikeresen tudta kontrolálni az oda Európából véletlenül behurcolt kártevő lepkék egyedszámát is • Védett!
Calosoma inquisitor – kis bábrabló • Testnagysága 13-21 mm • Gyakoribb, mint az aranyos
bábrabló, s a tölgyeseken bábrabló kívül elegyes lomberdőkben, parkokban, gyümölcsösökben is megjelenhet Nappal aktív • Fő tápláléka a nagy téliaraszoló hernyói és bábjai.
Carabus coriaceus – bőrfutrinka
• Testnagysága T t á 34-43 34 43 mm • Közép-Európa legnagyobb • •
•
•
•
termetű futóbogara g Feketeszínű, szárnyfedőinek mintázata bőrszerű Főleg hegyvidéki, heg idéki és erdei faj, amellyel többnyire az erdőszegélyekben t lálk h t k találkozhatunk, d de kertekben és parkokban is megjelenhet Röpképtelen, szárnyfedői összenőttek, így leginkább a talajfelszínen, j , az avarban mozog Ragadozó faj, tápláléka csigák bogarak, csigák, bogarak hernyók, hernyók és giliszták Védett!
Carabus violaceus – keleti kékfutrinka • Teste 25-35 mm hosszú • Sötétkék színű színű,
•
• • •
szárnyfedőjének és előhátának oldalszegélye ibolyás fényű Főleg domb- és hegyvidéken fordul elő, elsősorban erdei f j faj, amely l az erdőtársulásokban nem válogat, a k karsztbokorerdőkben b k dőkb é a és telepített fenyvesekben egyaránt megél, de nyíltabb helyeken is gyakori Kerüli a száraz élőhelyeket Ragadozó főként csigákkal Ragadozó, táplálkozik Védett!
Carabus intricatus – lapos kékfutrinka • Testhossza 26-35 mm • Lapított testű állat, állat melynek
•
• •
•
szárnyfedő kék színűek, és néha lilás vagy zöldes fénnyel irizálnak Elsősorban hegyvidéki faj, amely hazánkban árnyas, üd erdőkben üde dőkb (tölgyesekben, (töl kb bükkösökben, patakvölgyekben, szurdokerdőkben) d k dőkb ) fordul f d l elő, lő bár általában sehol sem gyakori Ragadozó Az imágók ősszel kelnek ki és korhadt fákban, fákban öreg fatönkökben telelnek át Védett!
Carabus ullrichii – rezes futrinka • 24-28 mm testnagyságú • Hátoldalán általában
• •
•
•
sötétebb vagy világosabb rézvörös színű állat, ám teste alulról nézve fekete Csápjai és lábai szintén feketék Sík és dombvidéki területeken egyaránt előfordul Ragadozó életmódot folytat, de lédús gyümölcsöket is fogyaszt Védett!
Carabus cancellatus – ragyás futrinka • Teste 20 20-32 32 mm hosszú • Csápjának tőíze
vörösesbarna, nem fekete és sokszor a lábak combjai is ilyen színűek • Az Alföldön és a d b idék dombvidéken egyaránt á t megtalálható és a nyílt területeken is előfordul • Ragadozó, de elvétve növényi eredetű táplálékot is fogyaszthat • Védett!
Pseudophonus rufipes – nagy selymesfutrinka l f t i k • 11 11-16 16 mm hosszú faj • Szárnyfedőin rövid, • •
• •
finom
szőrök figyelhetők meg Éjj l aktív Éjjel ktí Gyepes területeken gyakori, homokos területeken nagyon gy közönséges Gyakran repül fényforrásokhoz Növényevő
Familia: Formicidae - Hangyák gy • A
sarkköröktől a trópusokig nagy számban megtalálhatóak. g • Számos faja van, sivatagi területeken is jellemző. • Az amazóniai esőerdők állati biomasszájának 1/3-át 1/3 át a hangyák és termeszek teszik ki. Közel 8 millió hangya és 1 millió termesz található hektáronként. hektáronként • Társas lények, kolóniákban élnek, melyben számos k t található. kaszt t lálh tó
• A
• • •
•
talajba nitrogéntartalmú anyagokat kevernek azáltal, hogy fészkeikben a zsákmányolt állatokat raktározzák. Járataikkal javítják a talaj szerkezetét, levegő- és vízáteresztő képességét. Nagy mennyiségű talajt szállítanak egyik helyről a másikra. Szárazabb területeken a föld alatt készítik el a fészkeiket közben alaposan összekeverik a fel- és fészkeiket, altalajt. Nélkülük a talajok jóval tömődöttebbek lennének. lennének Hegyi legelőkön átveszik a földigiliszták szerepét, mivel azok a köves talajt nem kedvelik. kedvelik
Az anyaghoz kapcsolódó kérdések • Mi a p pókok legfőbb g talajtani j jjelentősége? g • Milyen főbb ökomorfológiai típusokat ismersz a
szárazföldi ászkák esetében (rövid jellemzés is)? • Jellemezd a futóbogarak családját. • Sorold fel a hangyák talajtani jelentőségét. jelentőségét
