TAKÁCS DÓRA Elfriede Jelinek dr{m{i a magyar színpadokon Elfriede Jelinek dr{mai munk{ss{ga napjainkig szinte teljesen ismeretlen Magyarorsz{gon. H{rom fontos regénye (A zongoratan{rnő, a Kis csuk{k és a Kéj) mellett eddig egyetlen dr{m{ja, az 1998-ban írt Sportdarab jelent meg magyar fordít{sban Tandori Dezsőtől az Ab Ovo kiad{s{ban 2006-ban. Provokativ, heves vit{kat kiv{ltó színdarabjai, mint a Burgtheater (1985), a Raststätte (1994), az In den Alpen (2002) vagy a Das Werk és a Bambiland (mindkettő 2003) nem szerepelnek a magyar köztudatban, holott ezek a dr{m{k és főként botr{nyoktól hangos színpadi bemutatójuk vezettek legink{bb ahhoz az {thidalhatatlan szakadékhoz, amely az írónő és haz{ja, Ausztria között t{tong. Jelineket n{lunk legtöbben A zongoratan{rnő című film alapj{ul szolg{ló regény Nobel-díjjal kitüntetett írójaként tartj{k sz{mon. Jelinek magyarorsz{gi színpadi recepciója csak tavaly, 2009. november 11-én a Münchner Kammerspiele német nyelvű vendégj{ték{val kezdődött a budapesti Th{lia Szính{zban. A Rohonc. Az öldöklő angyal című darabot a Jelinekspecialistaként is ismert, sv{jci sz{rmaz{sú rendező Jossi Wieler 1 rendelte meg az írónőnél.2 A 2008. november 28-ai müncheni ősbemutató a 2008/2009-es évad legjobb rendezéséért j{ró díj{t kapta, Jelineket pedig a Mülheimi Szính{zi Napok zsűrije az év legjobb dr{maírój{v{ v{lasztotta. 3 Jelinek ebben a dr{m{j{ban az osztr{k-magyar törénelem egy sötét és m{ig feldolgozatlan fejezetét t{rja elénk. A burgenlandi településen élő magyar grófnő, Batthy{ny-Thyssen-Bornemissza Margit röviddel a h{ború befejezése előtt bucsúpartit szervez magasrangú n{ci bar{tainak, amely végül 180 magyar kényszermunk{s lemész{rl{s{val z{rul. Az írónő egy konkrét történelmi eseményt dolgoz fel, de a címen és néh{ny mondatfoszl{nyon, valamint a tettesek, így a grófnő és két {llítólagos szeretője, Franz Podezin és Hans Joachim Oldenburg megnevezésén túl mellőz minden tov{bbi konkrét utal{st. Nem tudunk meg semmit az {ldozatokról, azok sz{rmaz{s{ról, vagy az azon az éjszak{n történt szörnyűségekről. „Nem antifasiszta dr{ma. Nem retorikus mementó-mű. És semmiképp nem prédik{lja a hat{stalan refrént: soha többé.” 4 írja Moln{r G{l Péter a Népszabads{gban megjelent cikkében. 1 Jossi Wieler több Jelinek-darabot vitt színre m{r: Wolken.Heim (1993, Deutsches Schauspielhaus Hamburg); er nicht als er (Ősbemutató 1998, Salzburger Festspiele/ Deutsches Schauspielhaus Hamburg); Macht nichts (Őb 2001, Schauspielhaus Zürich); Das Schweigen (Őb 2000, Deutsches Schauspielhaus Hamburg) 2 L{sd Szabó Ágnes interjúj{t Jossi Wielerrel. In: Magyar Narancs. XXI.évf. 41.sz{m. 2010.10.08. 3 Az irónőt imm{r harmadszor tüntették ki ezzel a neves díjjal, 2002-ben a Macht nichts, 2004-ben a Das Werk című művéért ítélték oda neki. 4 http://nol.hu/kult/mgp__vadaszunnepseg_rohoncon
367
Jelinek célja egyértelműen nem a tiszt{zatlan események dokument{l{sa ill. rekonstru{l{sa, hanem az úgy nevezett „Schweigemauer”, a hallgat{s fal{nak ledöntése, valamint a „geschwätziges Schweigen”, a fecsegő, locsogó, szósz{ty{r elhallgat{s, eltusol{s, eltitkol{s ill. elbagateliz{l{s kultúr{j{nak kiméletlen bír{l{ta. Itt is – mint sok m{s művében (In den Alpen; Burgtheater; Stecken, Stab und Stangl) emlékezni és emlékeztetni akar. „A kontextu{lisan meglehetősen t{gas, kronologikusan és tematikusan egyar{nt t{voli képzett{rsít{sokat összekapcsoló monológ nemcsak, sőt elsősorban nem az eseményre vonatkozó felelősség kérdését, hanem {ltal{ban a történelmi emlékezet (emlékezetkiesés), a kollektív történelmi tudat működésének (nemműködésének) manipulatív-disszimulatív mechanizmusait vizsg{lja, a szerzőre jellemző intellektu{lis-ironikus verbalizmussal, a lebírhatatlan szótolul{s attraktivit{s{val.”5 Dr{m{ja ezen a ponton tal{lkozik az alcímben utal{sként feltüntetett Az öldöklő angyal című filmmel, melynek mottój{ul az alkotó, Luis Buñuel a következő mondatokat v{lasztotta: „Emlékek nélkül nem élet az élet, mint ahogy a megnyilv{nul{s képessége nélkül nem értelem az értelem. Az emlékezetünk tartja össze a bennünk meglevő dolgokat, az emlékezetünk hat{rozza meg értelmünket, cselekedeteinket, érzelmeinket. Emlékezet nélkül semmi vagyunk.”6 Az 1962-ben bemutatott szürrealista, csoportpszichológiai tanulm{nyként is aposztrof{lt7 film és a dr{ma kerete is azonos: a filmben a vendégek egy {tmulatott éjszaka ut{n azon kapj{k magukat, hogy b{r fizikailag megtehetnék, mégsem tudj{k elhagyni a h{zat. Jelineknél a parti résztvevői m{r elmentek, de a falu lakosai maradtak és azóta is együtt élnek a halottak szellemével. A felelősséget elh{rítj{k ugyan, hiszen sem a tettesek sem az {ldozatok nem voltak helybeliek, de szorosabb haz{juk neve örökre összefonódott egy embertelen bűntettel. Ehhez az irónő sz{mos forr{st tanulm{nyozott, elsősorban az Eduard Erne {ltal jegyzett dokumentumfilmet Totschweigen/Agyonhallgatva címmel, melynek interjúalanyait dr{m{j{ban rendre parafraz{lja, valamint David Lichtfields sokat vitatott The Thyssen Art Macabre/ A gyilkos grófnő című művét, 5 Koltai Tam{s, http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=35452:hirnoek oek-jnek&catid=37:2009-december&Itemid=7 6 http://www.mazsike.hu/a+szembenezes+harom+napja+elfride+jelinekkel.html 7 http://www.pim.hu/object.bd5e1bc7-5187-4761-b9a1-ac4753422070.ivy
368
amelyben Batth{nyi Margit tetteiről és h{borítatlan, felelősségre von{stól mentes öregkor{ról ír.8 A szöveg nem csak tartalmilag, hanem form{ja szempontj{ból is szokatlan és radik{lis. A több mint sz{z oldalas összefüggő szövegfolyam a dramatika minden hagyom{nyos eszközét nélkülözi: nincs cselekmény, nincsenek hősök és nincsenek p{rbeszédek. Az antik dr{m{kra csak a névtelen hirnökök emlékeztetnek, melyek sz{m{t a mindenkori rendezői koncepció hat{rozza meg.9 Ezeknek a modern hirnököknek nincsen identit{sa vagy karaktere, kiz{rólag gondolatokat, érzéseket, véleményeket közvetítenek. Gyakran v{ltoztatj{k nézőpontjukat, néha gyilkosként, néha {ldozatként szerepelnek. Klasszikus értelemben nem cselekednek, csak beszélnek. Egy interjúj{ban Jelinek arról beszél, milyen mélyen befoly{solt{k művészetét Schiller dr{m{i, melynek szereplői – szerinte – egy meg{llíthatatlan beszéd{radat {ldozatai: „Ezen dr{m{k szereplői nem dönthetik el, hogy valamiről beszélni vagy hallgatni akarnak-e. Mindenről beszélnek, még akkor is, ha nem beszélnek, folyamatosan. Ezek a figur{k üldözöttek, mert beszélniük kell. Nincs m{s v{laszt{suk...”10 Ebben a dr{m{ban is olyan erővel beszélnek a szereplők, hogy a mondatok feltartóztathatatlan {radata minden m{st, a performativit{st, a teatralit{st és az akciót is a h{ttérbe szoritja. A nyelv v{lik a legfontosabb szereplővé, az „a nyelv, amelyik arra lenne hivatott, hogy a történelmi emlékezetet megfogalmazza, hordozza és tov{bbadja: az egész darab e cél tragikus beteljesítetlenségéről, buk{s{ról s e buk{s fat{lis következményeiről szól. A darab egy olyan hihetetlenül sokrétű nyelvi massza, amely hol muzikalit{sa, ritmusa révén idéz elő érzéseket, asszoci{ciókat, hol pedig a nyelv olyan mélyrétegeit t{rja fel, amelyek a kollektív tudat illetve tudatalatti megjelenítői, perform{lói. Jelineknél nem a l{tv{ny, hanem a nyelv performativit{sa az elsődleges.”11
8 A grófnő a h{ború ut{n lótenyésztéssel foglalkozott, többször visszal{togatott Rohoncra, és Sv{jcban halt meg 1989-ben. 9 „Es sprechen nur die Boten oder die Botinnen (es kann auch nur einer oder eine allein sein, es bleibt der Regie überlassen.)” In: Jelinek, Elfriede (2008): Rechnitz. Der Würgeengel. Rowohlt Theater-Verlag. 1.o. (A tov{bbiakban Szövegkönyv) 10 Sprech-Wut (Ein Vorhaben). In: Literaturen. Heft 1/2005. „Es wird den Personen der Dramen nicht überlassen, ob sie über etwas sprechen oder schweigen wollen, (<). Sie sprechen über alles, auch wenn sie nicht sprechen, fortwährend. (<) Diese Figuren sind Getriebene, weil sie sprechen müssen. Sie haben nicht die Wahl.” (Ford. T.D.) 11 B{n Zsófia, http://www.revizoronline.hu/hu/cikk/1851/elfriede-jelinek-rechnitz-azoldoklo-angyal-munchner-kammerspiele-thalia-szinhaz-bof-2009/?label_id=2385&first=0
369
A hírnökök szövegelnek, fecsegnek, néha megbotlik a nyelvük, helyesbítik magukat, majd biztosítanak mindenkit arról, hogy ők nem is szemtanúk, ők nem l{ttak semmit, ők csak besz{molnak valamiről, amit igaz{ból csak hírből, mendemond{ból ismernek.12 A Süddeutsche Zeitung ősbemutató ut{ni kritik{j{ban a következőket olvashatjuk: „Amit Jelinek itt a tudatosan enerv{lt üres fecsegéssel, redundanci{kkal, szóviccekkel és üresj{rat-retorik{val virtuózan megmutat, az a beszédünk szakadéka, az a művészet, ahogy a z igazs{got – l{tszólag felt{rva és kibeszélve – t{vol tartjuk magunktól.”13 A szöveg akaratlanul is emlékeztet Paul Celan Todesfuge (Hal{lfuga) című versére: a darab a tartalmi megfeleléseken túl a fuga kompozíciós elvével oper{l, mely szerint bizonyos tém{k, motívumok, nyelvi képek és kódolt metafor{k kanonikusan visszatérnek, több szólamban újra és újra megismétlődnek. A Jelinekre oly jellemző „intertextu{lis szellemidézés”14 egyébként itt is nagyon meghat{rozó: Celanon kívül, aki az írónő oeuvrejében gyakran feltűnik15, tov{bbi irodalmi utal{sok fedezhetők fel: T. S. Eliot verse Az üresek, Euripides Bacch{nsnők című tragédi{ja vagy Nietzsche Zarathustr{ja. Goethe hal{lra emlékeztető híres versét, A v{ndor éji dal{t is felidézi: „Ujjong{suk a t{volban sz{munkra ordít{snak tűnik, honnan jön ez, mikor leszünk m{r ott? Mikor? V{rj, nemsok{ra.”16 A szöveget azonban a jelenre vonatkozó utal{sok, aktu{lpolitikai hivatkoz{sok is {tszövik. A Nabucco g{zvezeték és az ir{ni h{ború 17 is megemlítésre kerül, de 12 Szövegkönyv. 28.o.: „[...]ich sage, wie man es mir gesagt hat, wörtlich, [...]” 13 http://www.sueddeutsche.de/muenchen/elfriede-jelinek-rechnitz-die-obszoenitaet-desboesen-1.36788 „Was Jelinek bei aller - bewusst enervierenden - Geschwätzigkeit, Redundanz, Wortwitz- und Leerlaufrhetorik virtuos vorführt, sind die Abgründe unseres Sprechens, (<), die Kunstfertigkeit, sich die Wahrheit diskutierend und scheinbar reflektierend vom Leib zu halten.” (Ford. T. D.) 14 Vgl. Colin, Nicole (2007): Die Unbeheimateten. Jüdische Stimmen in im Theater Elfriede Jelineks. In: Text+Kritik. Elfriede Jelinek. Heft 117. XI/07. 51. 15 „Er ist eines der Opfer, dass sich dann nachträglich noch ertränkt hat, weil er gesehen hat, dass weder ein Heidegger (<), noch irgend jemand sonst Einsicht zeigt und dass sich im Grunde nichts ändert: Celan ist aus der Bukowina, die einmal zur Monarchie gehört hat, ein ostjüdischer Autor aus diesem einstmals so reichen Kulturkreis.” Janke, Pia (2004): Werkverzeichnis. Elfriede Jelinek. Wien: Edition Praesens. 104. o. „Ő egyike az {ldozatoknak, aki később vizbe fullasztotta mag{t, mert l{tta, hogy sem egy Heidegger, sem b{rki m{s nem mutat bel{t{st és hogy alapj{ban véve semmi sem v{ltozik: Celan a Bukovin{ból sz{rmazik, amely valaha a Monarchi{hoz tarozott, egy keletzsidó író ebből a valaha oly gazdag kultúrkörből.” (Ford. T.D.) 16 Szövegkönyv. 3.o. „Ihr Jauchzen in der Ferne klingt für uns wie Geschrei, woher tönt es, wann werden sie dasein? Wann? Warte nur, balde!” (Ford. T.D.) 17 uo. 5.o.
370
előjönnek a modern fogyasztói t{rsadalom elmaradhatatlan kellékei is, a Calvin Klein és Hugo Boss alsónadr{gok (amiben a hirnökök Jelinek útmutat{sa alapj{n pózolnak18), illetve a magyarorsz{gi wellness és spa-sz{llod{k, valamint a mell- és fogimplant{tumok is.19 A jelen bevon{s{val egyértelművé teszi a m{ban élő emberek érintettségét és felelősségét. A müncheniek előad{sa messzemenően igazodik Jelinek megdöbbentésre törekvő attitüdjéhez. A szinpadkép nagyon egyszerű, mégis szimbolikus: 11 lövész{ll{s, falak piros fejhallgatókkal, egy pici szeparé és az ajtó felett egy trófea. 5 színész estélyibe öltözve jön be a szinpadra, ismerősöket tal{lnak, integetnek nekik és a két ór{s előad{s alatt végig kapcsolatban maradnak a nézőkkel. Szép lassan alsóneműre vetkőznek, pizz{t esznek birodalmisasos logóval ell{tott papirdobozból, ha pedig Németorsz{g ill. a németek szóba kerülnek, akkor egyikük elj{tszik egy gyors öngyilkoss{gi jelenetet, utalva ezzel a németek több évtizede tartó (és szünni nem akaró, nem tudó) vezeklésére. Az asszoci{ciókban gazdag mondatok ropognak, mint a fegyverek, amelyek a h{ttérben néha fel is dördülnek. Zenei al{festésként Weber „Bűvős vad{sza” szól, mely magyarul is, de főleg németül „Freischütz” nem nélkülözi az {thall{sokat. A vendégj{ték rendkívül pozitiv fogadtat{sban részesült. Szakavatottak, mint Cs{ky Judit, Moln{r G{l Péter, Koltai Tam{s, B{n Zsófia dícsérik a kíméletlenül szókimondó darabot, a gazdag rendezői munk{t és a bravúros szinészi j{tékot. Ezut{n a müncheni vendégj{ték ut{n érzékelhető némi fellendülés Jelinek szinpadi recepciój{ban, hiszen az elmúlt évben több kisebb kísérleti szính{z is foglalkozott a műveivel: Az Első Pesti Gy{rszính{z, a Bakelit Multi Art Center, 2010. janu{r 20-{n tűzte műsor{ra a Kis csuk{k című regény dramatiz{lt v{ltozat{t A szerető nő címmel egy magyar-francia kooprodukcióban francia valamint magyar felirattal. M{rciusban a PanoDr{ma színt{rsulat, mely elsősorban kort{rs külföldi dr{m{k magyarorsz{gi illetve a magyar dr{m{k külföldi megismertetését tűzte ki célj{ul, rendezett h{romnapos workshopot Vad{szünnep és B közép. A szembenézés h{rom napja Elfriede Jelinekkel címmel. Az első napon a Sportdarab című dr{ma hirhedt bécsi ősbemutatój{t tekinthették meg felvételről az érdeklődök. M{snap a Rohonc című művét olvast{k fel a HoppArt t{rsulat színészei, majd végül a Kézimunka című darab műhelybemutatój{ra került sor. Ezt a darabot később július 29-én, az oberwarti romagyilkoss{g 15. évfordulója alkalm{ból a PanoDr{ma Kőszegen, a v{rszinh{zi napokon is bemutatta. Mindkét darabot Halasi Zolt{n fordította. Cs{ky Judit szerint Jelinek 18 uo. 1.o. 19 uo. 226.o.: „Die Ungarn sind und waren eben an sich schon billiger, und warum mehr bezahlen, wenn man schon eine ungarische Krone bekommen kann, Krone ist Krone, und billiger sind die ungarischen immer gewesen und sind es noch!, aber nicht mehr lange, aber geschenkt sind sie auch nicht.”
371
„megtal{lta az ő lehető legjobb magyar hangj{t: Halasi Zolt{n költő-fordítónak igen sokat köszönhet. Nemcsak azt, hogy metsző és kegyetlenül szellemes belvil{g{t, a kényszeredett vigyort az arcunkra fagyasztó mondathömölygéseket tal{lékonyan és színesen közvetíti, hanem hogy legal{bb annyira saj{tja Jelinek vezérszólama is. Ezért azt{n gazdagítja is ezt a vil{got a mi hamisitatlanul magyar vonatkoz{sainkkal, ebből pedig bőséges t{rh{z {llt a rendelkezésére. Persze ne vacak kis utal{sokra sz{mitson senki, hanem (<) stil{ris telital{latokra, gördülékeny dialógusokra.” 20 Lengyel Anna, a Panodr{ma alapítója és vezetője, arra a kérdésre, hogy miért éppen Jelineket és műveit v{lasztott{k programjuk középpontj{ul, a következőt v{laszolta: „Sosem szerettem a direkt politikai szính{zat. De azt még kevésbé szeretném, hogy szó nélkül hagyjuk mindazt, ami ma Magyarorsz{gon történik. Hogy úgy j{tszunk Csehovot és Feydeau-t, mintha nem tombolna gyilkos rasszizmus az utc{n és nem olvashatn{nk nap mint nap a harmincas évek lózungjait a falakon és az újs{gokban. Ebben a h{rom napban a miértekre keressük a v{laszt. Egy dolog biztos: Magyarorsz{g sosem nézett szembe fasiszta múltj{val. Ahogy néh{ny évvel ezelőttig Ausztria sem. S tekintve, hogy a magyar dr{maírók egyelőre nem akarnak írni arról, ami körülvesz bennünket, mi Elfriede Jelinekkel prób{ljuk felt{rni az okokat, az ő műveinek apropój{n szeretnénk beszélgetni a lehetséges megold{sokról.”21 Koltai Tam{s szerint is „szembeszökő a magyar kultur{lis közeg kapitul{ciója a szórakoztató alapú művészeti szolg{ltat{s előtt. N{lunk elképzelhetetlen egy olyan előad{s, mint a Rechnitz. Nincs, aki megírja, nincs, aki elj{tssza, nincs, aki megnézze.”22 És b{r a nagy szính{zak és ez{ltal a széles közönség tov{bbra is t{vol marad Jelinek kényelmetlen és kínos szính{z{tól, egy kisebb szính{zba j{ró réteg m{r felfedezte a dr{maíró Jelineket, és ez kezdetnek nem kevés....
20 http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=21284 21 http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=268090 22http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=35452:hirno ekoek-jnek&catid=37:2009-december&Itemid=7
372
