Szépirodalom: Kulcsár Ferenc Elfriede Jelinek Ardamica Zorán Pavol Rankov Öllõs Edit Jana Juráòová

Page 2

KÕ

9. ÉVFOLYAM

K

Ára 30.– Sk / 300.– Ft

SZÕRÖS

IRODALOM

K

23:36

2004 / 4.

2004. 11. 17.

ISSN 1335-6321

B-2004-4.qxd

K MÛVÉSZET K KRITIKA

Szépirodalom: Kulcsár Ferenc Elfriede Jelinek Ardamica Zorán Pavol Rankov Öllõs Edit Jana Juráòová Startvonalon: Haris Éva Emm Zirig Árpád Gubo Sándor Baranyovics Borisz Chrobacsinszky Eszter Bálint László Domonkos István Min dolgozol most? Czajlik József Kép-Szó: Thor Zoltán

KULCSÁR FERENC

A juhásznak jól megy dolga „Írom, írom Nobel-díjas, bánatos könyvemet, két szemembõl csillag látta, tengersós könny pereg: kalapom a vizen úszkál, üngöm zálog a bírónál, hej, Úristen, most gyere ki, kerek világ vár ideki. Soraimat sírva rovom, vadgalambszó, rigó füttye közben, valahol a Tejút sarkán, csodás Csallóközben. Kertem fái, madárkái egekben fészkelnek, sápadt hold fényében páváim lépdelnek” – írta R. C. barátjának kétezeregy október havában, születése boldogtalan napjában. Kerek három esztendõt zúgatott le habjain a vén Duna azóta, s szegény R. C., szegény féreg, Nobel-díjas könyvét veszni hagyta végleg. Nem vitte rá sehogyan a lélek, hogy ténferegjen gyom felverte versei romjai között, valamiért egyre a nemlét falának ütközött. De most, de most, de most, hogy megfogta Isten lábát, a legsûrûbb szitán is átlát. Terelgeti nyáját, a csillagos ég kóbor báránykáit, s fújva furulyáját, olykor-olykor Istenre is rányit. Megsüvegeli fényes trónját, zsámolyán idõzve egy-két boldog órát. Megtérõben aztán pityeregve írogat s a könnyei gyöngysorba fagynak – így lészen kaláris: viselje a világ, a hattyúnyakú lány is.

1

Angyalbõrben Miután R. C.-t 1971-ben a Comenius Egyetem konszolidációs gyomra kiokádta magából, úgy tört rá a szomjúság, mint isten ostora, Attila Európára. Napkitörések égették a szívét, írt hát egy verseskönyvet, legyen mit a polcra tenni nemzedéke majdani múzeumában. Aztán, mint egy csillagtalan istenporonty, cimborájával, az ördöggel egy rozzant vén szekéren végigdöcögött az országon, meg sem állva szülõfalujáig, pontosabban annak kocsmájáig. Ivott, ivott, mint a szivárvány, ült bambán a kocsmában kucsmában, várva, hogy a madarakat, fákat, a fényt és az eget megzabálja a sötétség, majd kitántorgott az üszökéjbe pofozkodni a széllel. Katonanótákat kurjongatott – piros kardom fellobog, mit sírva aztán eldobok –, de hirtelen elhallgatott: úgy érezte, a csillagtalan varjúéjben angyal öldököl, s a zöld viharban halkan énekel. R. C. egy hatalmas jegenyefa tövében állt, s a jelenéstõl földre rogyott, lyukas fejjel, mint egy katona. Reggel arra ébredt, hogy fakéreg szaga száll a szájából, arcába lóg a nap hosszú, vörös haja, és szívének levele zöldebb, mint a rét... Kitapogatta behívóját, s elutazott Nagymihályba, altiszti iskolába. Itt aztán az érett õszutói ég naponta terhes leányként könnyezett, akárcsak R. C., miután egy nyikhaj tizedes huszadszor dobálta szét pulykamérgesen az ágyát, rikácsolva: Rút! Rút! Rút! Mármint R. C. ágya, melyben éjjelente a poklok bugyrai fortyogtak, csillagsapkás, rangjeles ördögfattyak kara szellengetett, Belzebub, a mitugrász karmester-tizedes vezényletével. Istenem, megbolondulok, suttogta R. C., s megbolondult. Puskás katonák kíséretében vitték a hibbantak paradicsomába, egy õsi fák ölelte hatalmas kastélyba, a Purgatóriumba. Elõbb a pokol bugyrai, most pedig a flúgosok parkjának rózsái nyíltak meg elõtte. Beírták hát R. C.-t a bolondok könyvébe, 2

éppen mint a Bibliába szokás a túlvilágra menteket. A tisztítótûz-kúra békésen folydogált, mint a Nílus vize. R. C. a Purgatórium kaleidoszkópjában tisztán látta, hogy félnótás társai csillámló, színpompás gyöngyszemek: hóbortosak, bogarasak, botorak, kótyagosak, hõbörödöttek, kergék, csajbókosak, kolontosak, sügönyék, rigolyásak, balyókásak, csábák, kótyagos, didelik, éppúgy, mint odakint, Isten fényes ege alatt az emberek. R. C. katonaorvosa nyílt volt, mint Róma városa: Lermontov is, Hemingway is katonaként lett nagy író, az angyalbõr megedzi, mint a láng az acélt, egyébként is az angyalbõr – maga tudja, író ember – fényes könyvkötõ papíros, ily kötésben adják majd ki a jövõben a könyveit, nem pedig úgy, mint Nyugaton a béketábor ellenségei; biztosan hallotta, a tömeggyilkos diktátorok odaát emberbõr kötésben adatják ki memoárjaikat... Mit tehetett szegény bolond R. C., belátta, hogy orvosa átlát a szitán, s a dolgozó nép nevében még fenyegetõzik is. Én Istenem, mit csináljak – kérdezte R. C. a mennyország küszöbén –, bolond legyek vagy szolgáljak? Ha megállok, megkötöznek, ha elfutok, fõbe lõnek... Megállt hát inkább, engedve magát megkötözni. Most cimborája, az ördög sem kísérte R. C.-t , az istenporontyot, angyalbõrbe bújva egyedül zötyögött végig az országon, s mint a mesében, meg sem állt, míg el nem érte az imperialisták határát. Ott védte a hazát, Klatovyban, a végeken, hisz vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél... Vigasza csak egy maradt: az angyalbõrben õ nemcsak katona, hiszen az angyalbõr fényes könyvkötõ papíros is, így az õ összes verseinek foglalata is, mert mint késõbb kiderült, R. C. egész életével, mozdulataival, magatartásával, életvitelével poéta, eleven verseskönyv, ki költõ lenne akkor is, ha soha egy sor verset sem írt volna. 3

Albérletek R. C. édes-bús kálváriáját, mint az Úr imáját, megemésztette rég a világ bendõje, s ürülékként tán egy másik bolygón támadott humusz belõle. Emlékei hûtlen, bamba kisgyerekek lettek, s mint pestisesrõl a hús, lerohadt róla minden, mi eretnek... Az örök-nyájas kurva, a csalogató remény szívével évõdött, keresztútja így már a mennyekben kezdõdött. A balgatag titán tudományt nyelni ment a négytornyú városba, s belezuhant a legelsõ árokba – invitálást nyervén a paradicsomba. Turbékoltak szerelme fészkében éjt-napot, ilyen albérletet Ádám sem kapott. Pásztorolták a libákat, meggyet, mennyet szedtek, csillagmeggyet, édes örömöt… Miután az aranykorsócska eltörött, s elszakadtak a hold ezüstszálacskái, R. C., mint egy angyal, tovaszállt, s az idõsödõ Bovaryné házáig meg sem állt. Nála múlatta el lidércnyomásos éjeit, s napközben lejárt a hûs Dunához, vért köhögni s szövögetni sok nemtelen álmot. Helyette mégis Bovaryné halt meg, kénytelen-kelletlen felült hát egy buszra, s átköltözött R. C. a nyomor-Olümposzra. Sokáig itt lakott, az irodalom egyik fõalbérletében, ahol számos felvidéki költõ verselt szomjan-étlen. Igaz, õ csak cimmerherr volt, elõdjei viszont cimmergenossék, nekik dukált késõbb a bársonyos karosszék. Így vagy úgy, az égiek egy szép napon takarodót fújtak, s a szobaúr, a taknyos R. C. nyavalyái ismét kiújultak. Egy lírai házinéni fogadta be szegényt: a vért köpõ poétát, a legkisebb fiút, a sárkányölõ legényt. A titkon lévõ házinéni folyton operákat hallgatott, cirógatta, mint a macskát, a nyivákoló sok-sok dallamot, s mert félt a böhöm házban magyarul beszélni, bezárkózott a szívébe, s magyar ritmusokat kevert néger vérbe. Végül is a félkegyelmû szomszéd vitette el fogdmegekkel R. C.-t, nem tûrve szemtelen, szabad s magyar merszét, hogy állítólag él magyar, s biz Buda is áll még. (Késõbb szegény a bolondok házában végezte, a történelemködgomoly4

vakság lett a veszte.)... Új helyén, a boszorkánytanyán – R. C. szívének máig is talány –: a múzsák, mint a sáskák, sereglettek, nektárt ittak, ihletet nevettek, a sötét zug, a padlásszoba istentrónja volt, verset írt az élõ benne, s hegedült a holt... A szent dáridó közepette, a fene már régen megette, settenkedett-dühöngött a konszolidáció, s R. C., mint az éretlen zöld dió, féreggel a héja alatt, az istenfájáról leszakadt. Az Isten Fájáról földre hullt, a gyom közé, de – álom vagy igaz-é – felemelte valaki, halk szavát ma is hallani, s elvitte könnyû szárnyain a sugárzó Schumann-házba, napsugárba, holdsugárba. Itt írta R. C. – ha vannak ilyenek – a legszebb verseit, itt fészkelte magát szívébe a hit, hogy jó lenni az ég alatt, míg a hold az élõk s holtak tengere fölött áthalad. Aztán persze elvitték a pokolba, hülyék verték szájba, orrba, kést emelve gyönyörû szívére, máig sem érti, mi végre.

5

Góré A górét R. C. feleségének apja, idõsebb P. L. építette, miután hazaevickélt családjával Szudétahonból, a távoli és perverz, istenátkozta otthonból. A számûzetés lázálmát kiheverve, idõsebb P. L. s.-i udvarának egy áldott zugában ácsolta össze remekmûvét, a górét, mely bátran mondható életmûnek is, mert mint szívbõl az élet, ezen istenzugból sugárzott az egész famíliára a lélek. A góré, szerényen szólva, Isten trónusa volt, belé ült le pihenni a remény és a gond. Játékosan mondva, a góréba ült le a Góré, vagyis hát a gazda, szemlélõdni, pihengetni naponta… A szú ette kegyhely a nagyvilág legáldottabb õrvityillója volt, föléje szent és romlatlan diófalomb hajolt, az õsök álmait susogva-regélve, s a poklok tüzét lövellõ napokon az istenek hûst adó szentélye... Figyelmetlenségbõl, nosztalgiából R. C. múlt idõben beszél, hisz az istentanya, a mesebeli kaliba ma is áll és regél; õ most benne a Góré, õ a Góré a góréban, az icipici parasztolümposz-kunyhóban. S frigyládáján ülve R. C. arra gondol: jó nekem itt, mint Péternek a színeváltozás hegyén, hiszen, miként egykor írta, boldog, ki szánt, arat a fõoltár tövében, a tornyosuló, habzó ég alatt.

kicsit boldog világnak. Azt álmodtam, az emberi árnyak, isten tudja, miért, repülni vágynak, bár nem adott nekik a Teremtõ szárnyat. Vergõdtek ég és föld között, s árnyuk egyre házakkal, huzalokkal, fákkal ütközött. Mégis mindannyian egyre dicsekedtek: a másiknál, a nyomorult féregnél magasabbra reppentek. Ezt álmodtam, öreg világ, kenyeres pajtásom, s ma már tudom, álmom is csak álom. S álmaink álmai, mint õsszel a darvak, fészket adó messzi délre szállnak, de tavasszal a régi otthonukba vágynak. Mint a kutya – kergülten körözve – a farka után harap, úgy gurul, úgy köröz, úgy forog a föld, a sápadt hold, a nap: minden csak jelenés, minden az ég alatt. S amiként az édesanya gyermekét, úgy ölelnek bennünket az árnyak, szárítgatta meséjével R. C. könnyes arcát a világnak.

R. C. esete a világgal Hol volt, hol nem, régestelen-régen, mikor még az Istent s embert összekötõ köldökzsinór, a szép szivárvány másként tündökölt az égen, s mikor még a föld pora s az ég üszke ellen sem lázadtam, álmodást láttam álmomban, mesélte R. C. öreg barátjának, a kicsit morcos, 6

7

Ringató

Smiderczky

Mesélni, mesélni, mesélni, míg álomra nem csukódik gyermeked szeme, míg álomba nem ringatja teremtõ Istene. Mesélni, mesélni, mesélni gyermekednek az égrõl, fényévek hosszáról, vulkánok tüzérõl. Méhekrõl mesélni, messze óceánról, virágokat lépõ mesebeli lányról. A szépen szóló szõlõrõl, mely bordalt költ évente, a holdról, amely tengert ringat, tente, nagy víz, tente. Mesélni az égig érõ fáról, mézaranyról, amely virágokban lángol. A pokolról s a hetedik, Istent rejtõ égrõl, a kilincsen hamvadó édesanyakézrõl. Mesélni az égre törõ havasok álmáról, szomorúfûz vízre hulló, hosszú zöld hajáról. A rapszódiát komponáló, szörnyû tájfunokról, a szelek hátán szárnyaló rettentõ haragról. Mesélni a végtelen, megváltó halálról, a fûszálakon imádkozó, örökzöld sáskákról. A rabszíjakat hasogató, rejtezõ gonoszról, a világokat lángra gyújtó tavaszról. Mesélni a vízözön tornyosuló habjáról, a tûzözön lángoló, bozontos hajáról. Mesélni, mesélni, mesélni, míg álomra nem csukódik gyermeked szeme, míg álomba nem ringatja teremtõ Istene. Álmában majd kizöldül a világfa levele, s a nagy kerek világot telehinti vele.

Smiderczkyre, falunk bolondjára, bizonyára már csak én emlékszem – gondolta R. C., amikor a fülledt, harminckét fokos nyárban megérkezett a „szentföldre”, a világ egyetlen, örökké otthonos szívébe. Smiderczky félig lengyel volt, „vagy tán egészen az”, akit Szentesbe vezérelt az ég, már félháborodottan, vagy egészen, az angyalok a megmondhatói. Csóró pacák volt, igaz, de gyökerébõl kiszakítva is törekvõ és áhítozó esõre, napfényre, hátha lombot hajthat a lelke, a vére. Nem sikerült neki, kiszáradt. Vézna karóként járta a falut, odaadva életét s az eget is néhány pohár homoki vagy hegyi borocskáért. Félháborodottan, felháborodottan, siratva titkon lengyel õseit, s ugyanúgy a megvetett és letiport magyar forradalmat, járt-kelt a csak azért is édenben, megvetve és letiporva õ is. Hol van a sírod, Smiderczky József – kérdezte R. C. az ég fürdette poros úton, hol nyugszol, te tébolyodott lengyelmagyar borissza, te együgyû szent jóság, ki voltál, mint a kéz, amelybe sírunk, oly szegény, s mint tenyér, amely betakar, olyan meztelen, s mégis, aki engem mindig pajtásodként fogadtál, égig csattanó kézfogással. Falu bolondja, világ árvája, Smiderczky József, te, aki a szókat vakon írtad és a mélyben gyémántot csiszoltál, megalázott és kifosztott holtakban gyökérzõ barátom, hol van a te vigasztalan sírod, hogy odamenvén egy rózsával, engem megvigasztalj.

8

9

Bálám szamara Bálák, a Czippór fia, Moáb királya megrémüle és búsula, látván, az Izrael tábort üte az õ mezõségén. S mondá Bálák fejedelmeinek: „Íme, nép jött ki Egyiptomból, s ellepé földjeinket. Menjetek el Bálámhoz, Beór fiához Péthorba, jöjjön el, hogy megátkozza Jákóbot, káromolja Izráelt, ne támadhasson csillag, se királyi pálca belõle. »Íme, Egyiptomba küldtem az én fiamat, s Egyiptomból hoztam ki õt«, mondja az õ erõs istenük, de szavainak titkát egyikünk sem érti. Mondjátok meg Bálámnak, tûzön-vízen át siessen, mert akit õ megáld, áldott lesz, és akit megátkoz, átok öli azt meg.” Vívódva-bajlódva felült Bálám, a próféta szegény szamarára, de az Úr angyala egy szurdokban meztelen fegyverrel eléje álla. Titkos módon az angyalt csak a szamár látta, s mert láttán makacsul megálla, bottal ütlegelte Bálám, a gazdája. S ekkor az Úr megnyitá a szamárnak száját, hallják egek, vizek az állat szent iáját: „Mit vétettem neked, Bálám, hogy ütlegelsz kegyetlen?” „Mert megcsúfoltál engem! Ha volna fegyver a kezemben, megölnélek menten.” És monda a szamár Bálámnak: „Avagy nem a te szamarad vagyok-é, amelyen jársz, mióta csak megvagy, mind e mai napig? Avagy szoktam volt-é veled ekképp cselekedni?” Bálám pedig felele: „Nem.” És megnyitá az Úr Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, amint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az õ kezében. Az Úrnak angyala pedig mondta néki: „Mért verted meg a te szamaradat? Ímé, én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert az utad veszedelmet, istenkáromlást rejteget. Hogyan hogy a szamarad látott engem, s megállott elõttem, te pedig, a próféta, nem, sõt a szamaradat, aki lát és hátán hordoz téged, istenfélelméért bottal ütlegeled. Ha szolga szamarad 10

meg nem állt volna elõttem, meg is öltelek volna téged, õt pedig meghagyom, mivel õ az élet. Most azért menj el Bálákhoz, Czippór fiához, Moáb királyához, s mondjad neki, amit mondván mond az Úr: Egyiptomba küldtem az én felkentemet, a szolgámat, s Egyiptomból hoztam ki az én fiamat. Ki számlálhatja meg az õ porát, ki felkél majd, mint nõstény oroszlán, feltámad, mint hím oroszlán, és sátraiban lakozik, kiterjesztett völgyekben, az Úr plántálta áloék és cédrusfák között. Áldott lészen, ki áldja õt, és átkozott mind, ki átkozza.” Azzal elengedé az Úr angyala Bálámot és megnyílt szemû szamarát: vándoroljanak sivatagokon át, a történelem homokdûnéi közt, hirdetve a szolgák diadalát, az örök Isten örök akaratát.

Kulcsár Ferenc (1949) Szentes/Dunaszerdahely. Költõ, író. Verseskötetei: Napkitörések (Madách, 1972), Édennek neveztem (Uo. 1975), Krónikatöredék (Uo. 1979), Dióhintó. (Uo. 1981), A felkiáltójeles ember (Uo. 1987), Az idõ hallgatása (Madách Imre Díj; Uo. 1991), Mindig (Lilium Aurum, 1993), Tündöklõ hontalanság. 50 év – 50 vers (Nap, 1999). Próza: A kígyókõ (Mesék, Madách, 1984), Imádságok (Esszék, Kalligram, 1992), Ördögszekér. (Mesék, Lilium Aurum, 2003).

11

Irodalmi Nobel-díj 2004 Elfriede Jelinek Az osztrák írónõ, akinek mindeddig csak két mûvét olvashattuk magyarul, olyan, a díjra igencsak esélyes irodalmi nagyságokat elõzött meg, mint Mario Vargas Llosa, Salman Rushdie, vagy épp Joyce Carol Oates írónõ. A svéd akadémia közleményében Jelinek regényeinek, színdarabjainak „zenei kontrasztjait” emelte ki, amelyek „különleges nyelvi erõvel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását, és ezek leigázó hatalmát”. A hasonlat természetesen nem véletlen, hiszen az írónõ életében és munkásságában egyaránt meghatározó szerepe van a zenének. Elfriede Jelinek 1946-ban született a stá-

12

jerországi Mürzzuschlag városában, cseh zsidó apától, román–német anyától. Gyermek- és ifjúkorát Bécsben töltötte. Hatévesen balettozni kezdett, késõbb a bécsi konzervatórium növendéke lett. Zenei tanulmányai mellett színházés mûvészettörténetet hallgatott a bécsi egyetemen, majd végül 1971-ben szerzett diplomát orgona szakon. Irodalmi pályáját költõként kezdte, versei a legnevesebb osztrák avantgárd lapban, a Protokollban jelentek meg a 60-as években. Ugyanolyan „provokátorként” tartották számon, mint a másik két világhírû kortársát, Thomas Bernhardot és Peter Handkét. Elsõ

verseskötete 1967-ben jelent meg, ám irodalmi érdeklõdése idõvel a társadalomkritika felé irányult. Elsõ szatirikus regénye 1970-ben látott napvilágot, Wir sind Löckvögel címmel. A mûvet leginkább újfajta nyelvezetéért és a populáris kultúra hazugságainak leleplezéséért méltatták. Tanulmányai befejeztével Berlinben, majd Rómában élt, végül a hetvenes évek elején házasságot kötött Gottfried Hüngsberggel, s ekkortól Münchent tekintette második otthonának. A német olvasóközönséget azonnal elvarázsolta 1975-ben megjelent Die Liebhabringen címû regényével, mely Kis csukák címmel magyarul is megjelent Tandori Dezsõ fordításában. Az eddigi legnagyobb sikert minden bizonnyal az 1983-ban kiadott, önéletrajzi ihletésû Die Klavierspielerin (A zongoratanárnõ) címû alkotás jelentette számára, melybõl 2001-ben Michael Haneke rendezésében filmet is forgattak. Hogy mégsem teljesen ismeretlen számunkra Elfriede Jelinek, azt épp ennek a megrázó és rendkívül finom vonásokkal megrajzolt filmnek, a Zongoratanárnõnek köszönhetjük, melyben olyan színészek játékában öltött testet Jelinek mûve, mint Isabelle Huppert vagy a lenyûgözõ Annie Girardot. A film a Cannes-i Fesztiválon elnyerte a zsûri nagydíját és a legjobb forgatókönyv, valamint a legjobb nõi alakítás díját. De filmet készítettek Kirekesztettek címû regényébõl is 1982-ben. Malina (1990) címû regényét is megfilmesítették, a rendezõ Werner Schrötter, a fõszerepet szintén Isabelle Huppert játszotta. Regényhõsei szinte kivétel nélkül bonyolult problémákkal küzdenek, melyekért rendszerint a külsõ, kegyetlen és erõszakos világ a felelõs. Mûveiben Jelinek aprólékos gonddal ábrázolja, ahogyan a szórakoztatóipar hazugságai lassan belopóznak hõsei életébe, és megakadályozzák, hogy felemeljék hangjukat a nemi, illetve társadalmi alapon történõ megkülönböztetés ellen. Akárcsak hõsei, az írónõ maga is igen ellentmondásos megítélésnek örvend. Kijelentését, hogy egészségügyi okok miatt nem vesz részt a díjkiosztó ünnepségen, már most igen sokan

sértõ gesztusnak ítélik. Az Osztrák Szabadságpárt egyenesen így értékelte az írónõ magatartását: „Elfriede Jelinek évek óta élvezettel rántja sárba Ausztriát.” Elfriede Jelinek nem tartozik az osztrák kritikusok kedvencei közé, mivel keményen bírálja az otthoni állapotokat külföldön és szülõhazájában egyaránt. Független szellem, akit nemigen érdekel, hogy politikailag helyes-e, amit mond. A szerzõ radikalizmusba torkolló másképp gondolkodását azonban nem a regényei, hanem a színdarabjai tették ismertté, elsõsorban Ausztriában. Két darabjának, a Sportstück és a Bambiland címûeknek a bécsi Burgtheaterben tartották a bemutatóját, nem kis botrányokkal övezve. A színmûveket mondattöredékekbõl építette fel. A Bambiland bemutatója idén volt, az iraki fogolykínzásokat dolgozta fel benne sajátos, provokatív stílusban. Hogy a Nobel-díj odaítélésében hány százalék volt a politika, és hány százalék a színtiszta irodalmi érték, arról várhatóan még sokat fognak vitatkozni. A Nobel-díj azonban újabb teret biztosíthat számára, hogy immár világszerte is terjessze bizarr, szinte perverz – mások szerint egyszerûen jogos kritikát hordozó – Ausztria-képét.

HORVÁTH ERIKA

13

ELFRIEDE JELINEK

Szembesülés Annak, akit illet

Mondja, aki mondja: Patakként dagadnak most a beszédek, és leiramodnak a hegyekbõl. Dõlnek a népviselõsök – üres üveg ring a habokon. Ahogy neki-nekidõlnek, vigyorog a faragott korlát. Egyébként mindenki bedõlt: a sízõk a pályára, indíts, oda, ahol borított, ott ringat majd, ki sícipõdet szépen vad emberveteménnyel zsírozza be, az édes szülõhazádba! És akkor még hol voltak a határainkon felgyülemlõ emberek? Ezt adjátok össze! Szinte elborítanak már minket egészen, pedig arról volt szó, õk lesznek kezünkben a viasz, mikor visszaadjuk porhüvelyüket az anyaföldnek. Ropogósra sülve, szépen, mint a cipó, hiszen egy fél percig se tart! A legények, ipari tanulók hetykén kapják föl a fejüket, valósággal pattog-ropog bennük a tûz, amit az õ korukban az embernek már nincs hová hajítania. Egy-egy kisisten mindahány, üstökükbõl háborúk pattannak kifelé. Mert istennõ gördeszkával se merészkedne a közelükbe. Ledobják fenekükrõl a tojáshéjat, a lábukról a sílécet, hipphopp. Most minek õrizgetnék, amikor megállnak a saját lábukon is. A pultnál a husikámnak felszolgálják a tíz deka párizsit, aki még túlságosan fasírt, semhogy föl tudná mérni, mit bír. Pompás terep, szinte táncolni lehet rajta! Vigyázz, kész! A szikla visszarúg, igény van rá, szükség esetén ezeknek az örök csavargóknak osztogatja szét magát. Ha úgy hozza, a Haider bácsi rájuk dörög, 14

hogy attól koldulnak! Aztán fogja, hazaballag a völgyébe. Kacagva összehoz ott magának egy ménkövet. Azzal játszadoznak a szöszi gyerkõcök az irodában. A nyers természeti erõvel, amit beeresztettek a szobába, mosóporként rá a múltra, természetesen. Õk egy idegen rendben tartják egymás házát, akárhogy is, ott csak útban volna. Tûz van, srácok! Tûzés a puszta szobába tüzelni, ami csak belefér! Milyen fiatalok, s máris mennyire gondterheltek. Amikor a motor kormánya fölé hajolnak, mintha volna ott fönn valami, ami nemsokára az övék lesz! Már csak egy kicsit kell törleszteni, picit nyüzsögni! A történelmi marokba még itt egy jelentéktelen történelmi jatt, az élethez nektek úgyis kevés, másoknak meg – bizony isten – elégni elég! Mert ez a kor rátok borította a házát, hogy lássa, milyen kacatra költik adósai a pénzüket, ezek a robbanófejek! Hisz ki sem nõttek még az iskolapadból! Alig bírják betömni magukat a puskacsõbe, de arra van eszük, hogy mások ellen fegyverkezzenek. Nézd csak, hogyan ágaskodnak az ifjú hangok a táncban, hogy fakadnak össznépi haragra, amikor alig tanultak még meg beszélni, és dögös pólót venni. Valami fölneszelt erre a mi ifjúságunkra – valamelyik reszketeg föltámadás, egy visszhang, mely echózott már egyszer. És a hang egyszerre csak ismeretlenül zúg, mintha valamilyen idegen csúfság felõl jönne, amit velünk ûznek. Mindenkivel, aki a

magáét mondja csak, hogy aztán a másikat átvágja a palánkon. És nem ám, mint a kisállat, melyet nagy fáradsággal a szomszéd kertjében pórázon tartanak, mert annak úgyis lõttek. Meg a jól nevelt virágágyásnak is! Lesz nemulass! Az apa nagyokat hörpint majd a bûnösökbõl, az iskolás gyerekekbõl, a tulajdon rög-eszméjén fogja eldöngetni õket. Fiacskáim, most törlesztünk, közétek csapunk, mert annak idején nem tudtuk befejezni. Mégpedig idehaza, egymás között. Csak nemrég lett belõlünk vadászegyesület. Mert egyszerûen nem fér a fejünkbe: egyáltalán minek jönnek ezek ide, ezek az idegenek, akik elfelejtették a gyökereiket. Lépjenek vissza a sorba! Még mielõtt mi léptetnénk vissza õket. Egyébként meg hátra arc! Ha ezek a forgácsok, amelyeket ki kell onnan gyalulni, a szemünkbe jutnak még azelõtt, mielõtt a könny kicsordul. No azt akkor letöröljük. Sírni legközelebb majd ötven év múlva akarunk. A német példa elárasztja hazánkat, a magunkéval mi akarunk bújócskát játszani, hogy idejekorán fülön csípjük magunkban a nagyot, még mielõtt kisdolgunk végeznénk. Csak itt van valahol bennünk és korunkban. Példaképekre nincs többé szükségünk, magunk is beletalálunk a papucsba. Elég nagyok vagyunk már. Aztán akad is majd valaki, egy elnök, aki összeszedi a népet, vagy legalábbis a használhatóbbakat. A hegyekbõl jött és telerakta magának a húsosfazekakat, egy falást az utódoknak is hagyott, akik iparkodnak hamar összevérezni magukat. Mondanom se kell, elõször a saját fiainkat kell fölfalni. Állunkról csöpög a zsír. A táncparkett ördögei vagyunk és a diszkóban büszkén rázzuk a tagjainkat, mert aztán minket, mákvirágokat is gatyába ráznak, mi pedig leborulunk önmagunk elõtt: Igen, er-

rõl a lakomáról volt szó, ezt a kortyot engedélyeztük magunkat a vendéglõk különtermeinek trágyadombján, mi, ifjú rizsevõk. Idegenek elõtt zárva vagyunk. Figyelem, mi, németek végre kiereszthetjük a hangerõt, ami a jövõ felé mutat. Egyszer már ma-

gunkkal szemben is õszinték lehetnénk, hogy lássa meg a világ, miféle fából faragtak bennünket. Hadd lássa a mérges gondolatokat, amelyek ajtóként tárulnak most föl. Ajtóstul rontunk ki a házból. Nemsokára minden olyan lesz, mint mi. Mindenki a terített asztalnál foglalhat majd helyet. Vendég és vendéglátó, bor és borivó. Egyelõre elég is, jó étvágyat a csirkepaprikáshoz. A legtöbb állat jobb, mint egy ismeretlen ember. Aki félénken gubbaszt az ülésen, hazatérését a keleti vonattal már rég kizárta. De akárhová is menjen, rögtön kicseréljük a zárat, mivel csuklónk hozzá van bilincselve. Õhozzá, akinek a látványától is irtózunk. A végén meg pont olyan, mint mi! Akár bele is nézhetünk a tükörbe, ha a legvégsõkig el akarunk menni, most, hogy végre magunk vagyunk.

Horváth Erika fordítása 15

ARDAMICA ZORÁN

információ az ellentámadásról ülök a szöveg fölött és bûvölöm beszélgetek vele aztán egyszer csak nem válaszol többet körülnézek múzsa sehol jó tehát az én meddõségem érthetõ hallod-e te szöveg a te múzsád is lelépett? a fenét egyszerûen pihenek ki a fene fog veled a leglehetetlenebb helyzetekben beszélgetni van elég bajom tegnap egy társamat majdnem kiadták egy kötetben szegény alig úszta meg

16

még szerencse hogy ti írók össze-összevesztek a szerkesztõ meg megorrolt valakire akit a haver dicsért volna hát így menekült meg a közléstõl képzeld az a sok alulfizetett kritikus csak arra vár hogy destruálja leelemezze a szöveget belemagyarázzon egy csomó filozófiát meg politikát sõt ami a legrosszabb konfrontálja egy másik szöveggel gondolj bele neked jólesne az ilyesmi ti emberek belebetegednétek ha így kiveséznének titeket mi meg védtelenek vagyunk maximum egy másik szöveg védhet meg bennünket az is csak emberi segítséggel de meg nem gyógyíthat nem élhetünk olvasó nélkül mert befogadásunk objektív és szubjektív realitásunk egyik feltétele de mihelyt elolvas valaki veszélybe kerülünk megsérülünk az egyetlen védekezés ha elnémulunk vagy ha olyan szerencsénk van hogy a hülye olvasó egy büdös kurva kukkot sem ért belõlünk úgy megmaradhatunk önmagunknak senki sem asszimilálja identitásunkat saját olvasatába vesszen a nyelvtudomány és az irodalomtudomány de még a kommunikációelmélet is aztán ki a fene akarja hogy megmaradjatok önmagatoknak mi hasznunk lenne ebbõl a liberális magatartásból még önállóbbak lennétek mint vagytok ma és még kevesebbet értenénk belõletek aztán még több kritikusra interpretátorra hermeneutára meg más effélére lenne szükség ki bírja ezeket megfizetni amúgy se hallgat rájuk a kutya sem mert csak szövegek által tudják elvégezni a feladatukat eszközeik és tárgyaik is ti vagytok új szövegeket szülnek amiket megint csak nem értünk hallod-e te huncut szöveg azt a fûzkönyvtárban fütyülõ rézkötetét neki rossz hülye kamaszok vagytok nem bírunk veletek idegbajt kapunk miattatok én is azt mondom vesszen a nyelvtudomány és az irodalomtudomány de még a kommunikációelmélet is igen de mégis mi szembesítünk benneteket néhai fiatal önmagatokkal ember nélkülünk reménytelen sorvadásnak indulna az agyatok ja persze már elindult mert nem olvastok mûveletlen barbárok 17

létrehozzátok a szöveget már persze az isteni szent szövegek mintájára mert marha önállótlanok vagytok aztán nem törõdtök vele dögöljön meg vagy önállósítsa magát kénytelenek vagyunk a fejetekre nõni terjedelmileg és minõségileg is emlékezz ember már évszázadok óta uralkodunk fölöttetek s csak most veszitek észre ó balga faj emlékezz mindent elborítanak majd a szövegek tudományosak publicisztikaiak líraiak epikusak unalmasak és érdekesek mûfajtalanok és korlátokat áthágók egyszerre posztmodernek és népiek szóval önálló társadalommá növünk lassan és fölfaljuk értelmezõinket és szerzõinket hogy végre ne olvasatokként õrlõdjünk agyaitok között úgyhogy vesszen a nyelvtudomány és az irodalomtudomány de még a kommunikációelmélet is és akkor már teljesen önállóak leszünk ti pedig boldog lelki szegények nem sejtitek majd hogy teljesen felemésztjük majd kultúrátokat kezdhetitek újra az oralitással bár a mai memóriátokat ismerve bele fogtok bukni s még csak észre sem veszitek majd he-he igaz nem objektivizálódunk majd olvasataitok által ám a mi világunkban ez nem létkérdés csak a tiétekben Ardamica Zorán (1970) bizony mondom neked ember Losonc. elveszejtjük a nyelvtudományt és az irodalomtudományt A Bél Mátyás Egyetem de még a kommunikációelméletet is tanára. A Plectrum kiadó tulajdonosa. Antológiák: Kapufa a Parnasszuson (Madách, 1993), Menedékjog (Littera Nova, 1995), Vámbéry Antológia 2001, 2002 (Lilium Aurum). Kötete: Moslékrondó (Plectrum, 1998). Mûfordítás: Dezsõ Monoszlóy: Balada š¾aktrafených. (AB-ART, 2002).

18

19

PAVOL RANKOV

A hegyek gyermekei Megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni a napágyon. Egy csoport gyereket figyeltem, akik szüleikkel ellentétben még mindig nem fogták fel, hogy ez a nyaralás nem sikerült. A kisebb fiúk mellett egy lányka is belerohant a hideg vízbe, hangosan sikoltozott. Már abban a korban volt, amikor a leendõ nõk kezdenek tisztában lenni fegyvereikkel, és kiabálásával mintha hergelte volna kis barátai születõben lévõ férfiasságát. Errõl eszembe jutott a nyaralás elsõ napja és a feleségem folytonosan hûvös teste. Mégis megpróbáltam õt rávenni arra, hogy ma este megmártózzunk a vízben. A gyerekek mellett, akik éppen egy újabb sprintre készülõdtek a vízbe, egy hosszú köpenyes férfi állt meg. Komikus volt, ahogy a melegen öltözött felnõtt megpróbált beszélni a fürdõruhás átfagyott gyerekekkel. A fiúk nem bírták ki sokáig, hogy a hûvös szélben álldogáljanak, a vízbe ugrottak. Ám a lány egy pillanatra megtorpant. A férfi a füléhez hajolt, hogy túlkiabálja a vízi párbaj zaját. A kislány prüszkölt egyet, s mielõtt beszaladt volna a tengerbe, egy nem épp szép fintort vágott a férfira. A köpenyes férfi észrevette, hogy figyelem. Elmosolyodott, és elindult felém. Levetette magát a szomszédos nyugágyra. A tehetetlenség ésszel fel nem fogható vidám érzése töltött el az idei nyár miatt, úgy tûnt, õ is hasonlóan érez. Megkérdezte, lengyel vagyok-e. Odavetettem neki, hogy majdnem igaza van. Bár egyikünk sem az anyanyelvén beszélt, nagyon jól megértettük egymást. Nem is tudom, miért kezdtem bele a 20

hosszú – és minden más helyzetben unalmas – monológba. Elõször olyan emberként mutattam be magam, aki mindig rossz idõt fog ki a nyaraláskor, ám ez egyáltalán nem számít. Aztán elmondtam, a feleségemmel vagyok itt, aki éppen a szállodában fürdik a fedett medencében. Megjegyezte, hogy furcsa ötlet medencében fürdeni, amikor itt vagyunk a tengernél. Tekintettel az idõjárásra ez a megállapítás eléggé kétértelmû volt, de ezzel a mondattal ez az ember megnyert magának. Engem is meglepett, de elmondtam neki, hogy újságíróként dolgozom. Idegenek elõtt nem szívesen emlegetem a hivatásomat. Azt tapasztaltam, hogy a publicistákhoz eléggé különösen viszonyulnak az emberek. Ha még eddig nem volt a médiával személyes élményük, szinte lehetetlent várnak el tõle, ám ha valódi tapasztalatot szereztek, akkor utálnak, mert idegenek életébe ütjük bele az orrunkat. Ez a férfi úgy tett, mintha nagyon megörülne. Mintha ma éppen egy újságíróval szeretett volna találkozni. Feszülten figyelt minden szavamra, állandóan helyeslõen bólogatott. És az elhagyott part forgatókönyve megerõsítette az összetartozásunkat. Úgy gondolom, amikor õ kezdett el beszélni, akkor én csüngtem úgy a szavain, mint annak elõtte õ az enyéimen. Azt mondta, igazából nem is nyaral. A felesége a közelben lévõ hegyekbõl származik, és õ csak látogatóba hozta el õt a szüleihez. Most visszamegy északra. Letért a hegyi úrtól, hogy az autópályán menjen tovább, de nem akarta kihagyni a tengerpart látványát. A

tenger iránt érzett szerelmérõl beszélt, amelyet azok az emberek, akik itt élik le az egész életüket, sosem ismerhetnek meg. Ekkor figyelmeztettem õt, hogy tenger nélküli országban élek. A férfi elismerõen megveregette a vállam, mintha ez a tény az én kivételes érdemem volna. A beszélgetésünk egy más helyzetben teljesen nevetségesnek tûnt volna, ám a szél és a hullámverés amolyan képzeletbeli színfalat biztosított, minden szót csodás jelentéssel ruházva fel. Mintha az elemek valami kristálytiszta beszélgetést erõszakolnának ki, mely egyenesen a tudatalattihoz vezet. Valószínûleg butaság, de akkor jobb embernek éreztem magam és õt is annak tartottam. A hegyi életrõl kezdett beszélni. Állítólag az ottani emberek teljesen mások, mint az itteni tengerpartiak, bár csak néhány tíz kilométer választja el õket egymástól. Az életüknek sajátos szabályai vannak, amelyeket csak kevesen értenek meg. Ezért a hegyieket a tengerpartiak és az északiak is idegennek tekintik, nem szívesen érintkeznek velük. A hegyek gyermekei. Így nevezte õket, és nekem ez az elcsépelt szókapcsolat hatásos hasonlatnak tûnt. Beszélt a tulajdonságaikról. Állítólag öntudatosak és büszkék. Még a szegénységüket is erénynek tekintik, amit nem akarnak feladni. Leírta a széltõl acélosan durvává vált arcukat, az ottani nõket nagyon vonzónak találta. Amikor hozzátette, hogy már kislányként egészen ellenállhatatlanok, a partra nézett, ahol pillanatokkal ezelõtt az a kihívó kislány futkározott, mintha azt akarná jelezni, ez a fruska nem ér fel a hegyi lányok bokájáig sem. Nagyon érzékletesen mesélte el az ottani szokásokat is. Egyes ünnepeik még a pogány világ hagyományaiból erednek. A politikai pártok ott szinte semmilyen tevé-

kenységet nem fejtenek ki, mert mindenki az öregek tanácsában bízik csak. Az állami hatalom korlátozott, vannak olyan törvények, amelyeket megkerülnek. A férfi elhallgatott, meg kellett õt kérnem, folytassa. Arról beszélt, hogy ott a gyilkosok csak pár nappal élik túl áldozataikat. Ugyanis mindig elmennek a meggyilkolt személy temetésére, s ezzel elárulják magukat. Egyes rokonok aztán az áldozat vérét a gyilkos vérével bosszulják meg. Tudom, hogy ez hihetetlennek tûnik, de abban a pillanatban a gyilkos önmûködõ leleplezésének logikáját a temetésen teljesen magától értetõdõnek tartottam, ugyanúgy, ahogy akkor a vérbosszú jogosságát sem vontam kétségbe. Újra eszébe jutott a foglalkozásom. Azt ajánlotta, készítsek riportot az újságba errõl a különleges világról. Ám hangsúlyozta, hogy az odavalósiak biztosan nem fogadnának szívesen egy újságírót. De akkor is meg kellene tennem. Azt megígértem neki, hogy biztosan ellátogatok egy hegyi faluba, aztán otthon majd megírom a riportot. Amikor a feleségemnek errõl a beszélgetésrõl meséltem, nagyon meg kellett válogatnom a szavakat, hogy felfogja a mondandóm jelentését. Az ottani emberek jellemzése egyáltalán nem érintette õt meg, és kijelentette, nem utazik oda velem. Azzal érvelt, hogy napos idõ várható, s legalább a nyaralás utolsó napján napozhatnánk és fürödhetnénk egy kicsit. De így sem tudott lebeszélni arról, hogy én elutazzam. A következõ napra tényleg meleg napot jelentettek. Amikor úgy nyolc óra körül letértem az autópályáról a hegyi falvak felé, az égen nem volt egyetlen felhõ sem. A mellkasomon csorgott az izzadság, éreztem, nagy cseppekben folyt a hónaljamból az in21

gemre. Azok közé az emberek közé tartozom, akik a civilizáció hatására a tisztaság rabszolgáivá váltak, ám most ennek ellenére teljesen jól éreztem magam. Úgy tûnt, hogy éppen az átizzadt ingem küzdi le a nehézségeket a hegyi emberek és köztem. Olívaültetvények között haladtam pár kilométert, majd borókaerdõ szelte ketté az országutat. A gyanta és a tûlevél illata nagyon izgató és magával ragadó volt. Az út a tengerpartról az elsõ faluba nem tartott hosszú ideig. Éles kanyarhoz értem és egyszerre már a házak között is voltam. Lelassítottam, hogy mindent jól megfigyelhessek. Abban a pillanatban tudatosítottam, hogy elfelejtettem magammal hozni a fényképezõgépet. A nyaraláson az ember elfelejti a legalapvetõbb szakmai szokásokat is. A riport természetesen nem jelenhet meg fénykép nélkül. Egy percig azt fontolgattam, nem kellene-e visszamennem érte, de aztán azt mondtam magamnak, holnap is visszajöhetek, hogy lencsevégre kapjak pár embert. A házak a vakító napsütésben fehéren világítottak. A kertekben túlnyomórészt almafák és nagy liliombokrok voltak, elõször láttam ilyent életemben. Az út egy kiterjedt aszfaltfelületben szélesedett ki, ami a teret képezte. A felsõ részén pár nyárfa volt, melyek eltakarták a kilátást a templomra. Velem szemben volt a kocsma, a térre pár széket és asztalkát raktak ki. A meggondolatlan boltos sem hiányzott innen az élelmiszerekkel és más alapvetõ termékekkel, amelyekre a cigarettát, fagylaltot és limonádét elõállító nagy mamutvállalatok reklámjai hívják fel a figyelmet. Ugyanolyan dekorációja van minden hasonló üzletnek a világ minden országában. Ám ez a reklám is mutatja, hogy az üzlet kínálata egyáltalán nem igazodik a hely hangulatához, a lakosok igényeihez és szokásaihoz. 22

Ez a falu is megérdemelne egy kisüzletet szemes kávéval, rágódohánnyal, és kimért cukornáddal. Ez a téma lesz a riport alapgondolata. Kíváncsi lennék a lakosokra, a hegyek gyermekeire, de mindeddig egy embert sem láttam. Kiszálltam a kocsimból, ám nem tudtam, merre induljak. A harang durva hangja segített, kongása csaknem mozgásba hozta a házak falait. A tér felé vettem utam, oda, ahol a templom is áll. Ez a legjobb hely, ahol nemcsak pár idevalósi nõt lelek, hanem a pappal is beszélhetek, aki mesélhetne nekem a falu múltjáról és jelenérõl. A nehéz ajtók mögül zakatoláshoz hasonló hangok szûrõdtek ki. Amikor benyitottam, a kellemetlen nyikorgás mellett tudatosítottam, hogy a lombok susogásához hasonló zúgást több tucat forrásból érkezõ hang okozza, akik csendben imádkoznak. Egy kicsit kihoztak a sodromból a kutató tekintetek, majd a beültem az utolsó padsorok egyikébe. Szememmel végigpásztáztam a templomot. Bár a díszítésnél sokkal jobban foglalkoztatott az, hogy milyen sokan vannak jelen a szertartáson. Valószínûleg a falu nagyobb lehetett, mint azt eddig feltételeztem. Amikor vége szakadt az imádságnak, a karról hegedûk és sípok halk hangja szólalt meg. Keleti dervisek zenéjére emlékeztetett. A templomban hûvös volt, az átizzadt ing hûtött, még meg is rázkódtam. A szomorú dallam után a templom egy oldalhajójából négy férfi lépett elõ, fehér koporsót vittek. Annyira meglepõdtem, hogy nem tudtam visszatartani csendes felkiáltásomat. Tudtam, hogy a fehér koporsó legtöbbször gyermek halálát jelzi. Ám ha nagy, mint ebben az esetben is, akkor vagy pap, vagy szûz fekszik benne. Az elsõ sorban ülõk csendben felálltak, és besorakoztak a

koporsóvivõk mögé. A menet a templom közepéhez ért. Magam sem tudom, miért, talán, hogy együttérzésemet fejezzem ki a gyászolóknak, gyorsan felpattantam és elindultam kitárni a hatalmas bejárati ajtó mindkét szárnyát. Mielõtt még megtehettem volna mindezt, két erõs kéz eltolt onnét, fülembe csengtek a csendes káromlások. Újra visszaültem a padba és figyeltem a menetet. A fehéringes férfiaknak fekete tõr volt a kezükben, az asszonyok tetõtõl talpig feketében voltak. Sõt voltak olyanok is, akiknek még fekete csipkefátyol is eltakarta az arcukat. Többen ellenséges és megvetõ pillantást vetettek rám, mintha a jelenlétem zavarná a fájdalmukat. Utolsóként mentem ki a templomból. Ekkor már világossá vált, hogy ma nem írom meg a cikket. Amikor megéreztem a Nap perzselõ erejét, egy pillanatra szédülés kapott el. Meg kellett támaszkodnom a templom falába, nehogy elessek. A temetõbe is el akartam menni, de elõtte innom kellett valamit. Amikor ahhoz az ízléstelen üzlethez értem, egy nõ lépett ki onnét, talpig feketében volt. Bezárta az ajtót és gyors léptekkel elsietett. Valószínûleg a halotti menetet akarta beérni. Nem maradt más hátra, megfordultam, és én is a temetõ fele vettem az irányt. Pillanatok múlva az elárusítónõ észrevette, hogy mögötte lépkedek, még jobban sietett. Mintha félt volna beérni a menetet egy olyan ember társaságában, aki nem a faluból származik. Míg egy ház elõtti kútból ittam, teljesen szem elõl vesztettem. Amikor a temetõbe értem, már befejezõdött a szertartás. A kapunál gyerekek járkáltak, ujjal mutogattak felém, amikor meglátták, hogy közeledem, az anyjukhoz futottak. Egy sírkõre támaszkodva pihentem meg. Az asszonyok figyeltek. A férfiak ki-

sebb csoportokban a sír mellett álldogáltak és csendesen beszélgettek. Majd egy fátyolos nõ lépett oda hozzám. Bõ fekete ruhája magas termetén szélben lebegõ halotti zászlóra emlékeztetett. Megállt elõttem, majd felemelte arcáról a fekete csipkét. Amikor megláttam a tekintetét, meghátráltam. Szemei fájdalmas utálatot árasztottak, szája õrült vigyorra görbült. Esetlenül megfordultam, és a sírok között a kapuhoz szaladtam. A fejem fölött egy kis kõ repült el. Mint a felgyorsított filmben, úgy jött elõ annak a férfinak az arca, akivel tegnap a parton beszélgettem. A fejemben felhangzottak a szavai a gyilkos leleplezésérõl, mely még az áldozat temetésén történik. A térre lefelé vezetõ utcán futottam. A hátam mögött lábak dobogását hallottam. Hátranéztem, bár tudtam, feleslegesen rabolom csak az idõmet, úgy tíz-tizenöt férfi és nõ rohant utánam. Amikor a térre értem, a vállamat eltalálta az elsõ kõ. Abban hittem, hogy elõbb elérek az autóhoz, minthogy õk utolérjenek engem. Már vagy huszadszor néztem a visszapillantó tükörbe. Most legalább megnyugodtam, hogy semmilyen autó, sem motorkerékpár nem jött utánam a faluból. Egy kissé lelassítottam, egy letérõt kerestem, ahol rendbe hozhatnám magam. Majd egy kis erdei utat találtam, pár méterre be is hajtottam, hogy a fõútról ne lássák a kocsimat. Zsebkendõvel letöröltem arcomról az izzadtságot. Csak akkor vettem észre, hogy még mindig vérzik a könyököm, bekötöttem. A bokám, amit az a vágott kõ talált el, rendben volt. Visszaszálltam, majd felmértem a kocsimon keletkezett kárt. Az elsõ üvegen egy tenyérnyi percenés volt, de eddig erõsen tartott. A szélvédõn két helyen lejött a festék. Végül is jobban végzõdött, 23

mint ahogy azt remélni mertem. Elképzeltem, mi lett volna, ha megbotlom a temetõben vagy elcsúszom a téren. Biztosan megöltek volna. Úgy tûnt, már nemsokára ki kell érnem az autópályára, ám az utat még mindig borókafák szegélyezték. Aztán le kellett fékeznem. Az út szélén egy gyerek állt, integetett a kezével. Megálltam. Csak mikor a stoppos már mellettem ült, akkor vettem észre, hogy nem is gyerek. Fiatal nõ volt, aki még egy vagy két évvel ezelõtt gyerek volt. Nem viselt gyászruhát, és ez sokat javított a hangulatomon. Bekapcsoltam a rádiót és rámosolyogtam. Szégyenlõsen kinézett az ablakon. Ujjaival idegesen lejjebb húzta a szoknyáját, hogy ne láthassam a térdeit. A feleségem tudna arról mesélni, milyen érzékenyen reagálok a koszra és a testi tisztátalanságra. Sosem feküdnék mellé, ha izzadságszagot árasztana. Már pár évvel ezelõtt is undorodtam azoktól a nõktõl, akikbõl a szappan és a kölni illatától eltérõ szag áradt. Amikor az egyik kanyarban a fiatal hegyi lány felém fordult, rögtön megcsapta az orromat nyári izzadságának szaga. A test kipárolgása igazán életre kelt. Nem tudom, miért, de pontosan ellentétesen reagáltam erre, mint az ezt megelõzõ esetekben. Annyira izgatott lettem, hogy le kellett fékeznem. Nyaralásunk utolsó napja volt. A napernyõ alatt álltam, és zsebkendõvel a sós vizet itattam fel a könyökömön lévõ seb körül. A só kellemetlenül égetett. A seb lassan gyógyult. Megkérdeztem a feleségemtõl, enne-e valamilyen jégkrémet. Biztos voltam benne, hogy igenlõ választ ad. A fagylaltárusnál egy középkorú férfival elegyedtem szóba. Építész volt, nagyon érdekelte, amit a hegyi emberekrõl meséltem 24

neki. A magas tetejû kis házak és a borókaerdõben lévõ fehér falvacskák idilli elrendezésérõl beszéltem. Ránéztem a kezére. Nem viselt jegygyûrût, ezért szóltam még pár szót az ottani nõk bájairól is. A hegyek gyermekei tényleg ellenállhatatlanok. Ha ma nem mennénk haza, biztosan elmennék vele. Horváth Erika fordítása

Pavol Rankov (1964) Pozsony. Mûvei: S odstupom èasu (1995), My a oni / Oni a my (2001). Díjak: Ivan Krasko-díj (1995), Premio Letterario Internazionale „Jean Monnet” (1997). Horváth Erika (1978) Vásárút. Szerkesztõ, mûfordító. Fordításait a Szõrös Kõ, a Jelenkor és a Polisz közli.

25

ÖLLÕS EDIT

xxx

Háromszor fél óra

Tévedtem. Megint tévedtem. Elõfordul, hogy erre kell rájönnie az embernek, ha az úton egy idõ után úgy érzi, rossz irányt választott a keresztezõdésnél. Ha már visszafordulni nem érdemes (vagy mondjuk túl sok idõt és energiát venne igénybe), tovább kell haladni, és a köveket maga elõl, ha csak lehet, elgörgetni.

(napló) 1. Külön bejáratú irodalmi kávéházamban élveztem egy ideig a magány duruzsoló hangjait, melyek bluesszal vegyültek, lehörpintettem egy kávét, s miután visszatértem a tett színhelyére, döbbentem rá, hogy papír és ceruza nem is volt nálam... De sebaj, túléltem, sõt így is jól éreztem magam! A gondolatnak nem kell, hogy azonnal szemmel látható nyoma is legyen! 2. A tett színhelyén. A hullákat eltávolították, a nyomokat eltüntették.

A rendõr-fõkapitányság elindította a nyomozást. Ilyenkor már Brahms is megengedhetõ! 3. Míg Brahms szól, felidézem a forgatott pszichothriller pár epizódját. Míg Stefan Zweiget ízlelgetem, lejátszódik bennem, akár egy filmtekercs, életem. Míg Kosztolányit csodálattal élvezve irigylem, megkondul egy vészharang. Aztán, mikor írni kezdek, a legyek és a szúnyogok lemondanak a javamra gyümölcslevemrõl, és háttérbe vonulnak.

Háromszor a tévedésrõl Gyakran van úgy, hogy elszúrunk valamit. (Túl sok tût szúrunk a szénakazalba.) A következményekkel kénytelenek vagyunk szembenézni, akár veszíteni is tudnunk kell – de csakis emelt fõvel! xxx Másképp kellett volna? – tûnõdik az ember, mikor egy általa helyesen megválasztott szó vagy tett nem úgy ér célba, ahogy eltervezte. Erre kár gondolni. (Túl sok erõfeszítésbe kerül „megbánni” valamit, és szánakozni rajta.) Azon tûnõdjünk, hogyan hozható helyre!

26

Nyárutó Egyszerû Mikor szellemi betevõ falat, illetve kreativitásunk hasznos megnyilvánulása után vágyakozunk, kapcsoljuk be a rádiót, nyissuk ki az ablakot, készítsünk magunknak egy üveg vizet, és ragadjunk papírt-ceruzát! Öröm Ha megfosztják az embert az örömtõl, illetve úgy érzi, öröme mások rovására megy, azért nem kell feltétlenül bezárkóznia! Istent mindenképpen közel kell engednie magához! Szenvedély Amirõl Márai is megírta, hogy képtelenség nélküle, fogadjuk nyugodtan, hogy reggel hatra már hétszer élveztük társaságát! Aztán, ha vasárnap van, meghallgatjuk a Rákóczi-indulót, lehörpintünk két kávét, és ha esik az esõ, derûsen indul a nap. Intermezzo Mikor tudja az ember, hogy megint szép lesz a nap, ráadásul Istennel is a szokottnál korábban elcseveg, nem is következik be az eddig megszokott reggeli horror-közjáték! 27

Felebarátainkhoz amit „szeretettel” mûvelünk az akkor is simogat ha pofonként csattan ha azt csinálod „amit akarsz” sose felejts el körülnézni úgy megfogalmazni programodat hogy a „legmenõbb” számítógép is használni tudja

Harmonikusan! hogy meglegyen mindennek a helye az ideje mindent el tudjunk helyezni egy-egy szót is egy-egy mozdulatot is mert ha tehetetlenek vagyunk a pillanattal szemben Isten is hátat fordít és a kövek nélkülünk mozdulnak meg

28

Szó i tetszik a szó am kává is acs akár m atja lelkünket th változta rombolhasson do hogy az

Költészet ami szép azt felesleges magyarázni aminek elegan ciáját embere váloga tja az a legfelsõ fi ókba való ami rút azt a sarokba k ell vágni

Öllõs Edit (1975) Dunaszerdahely/Apácas zakállas. Szerepelt a Pegazusnemzedék Angyalzsugor címû antológiájában (AB-ART, 1997); verseskötetei: Négydimenziós pókháló (AB-ART, 1998), Duett a dadával (Madách -Posonium, 2003 ).

29

JANA JURÁÒOVÁ

A szegény kandúr gyötrelmei (Részlet) Beáta leült az asztalhoz, hogy megigya a reggeli kávéját. Szereti ezt a pillanatot. Otthon van, az õ lakályos kis konyhájában, egyedül. A férje már dolgozik. Hétfõ van, a hétvége utáni elsõ munkanap. Végre már jó ez a nyugalom. Kiélvezheti a pillanatot. Egy hétvége a falusi kunyhóban a férjével. Nem is kell ehhez semmit hozzáfûzni. A férfi recenziót írt, õ viszont a tüzet nézte, elképzelte, hogy már hétfõ reggel van, és egyedül kávézgat otthon a konyhában. A férjének nincs kötött munkaideje, egy véleményformáló hetilap szerkesztõje, de annál jobban szereti a rendszerességet. Éppen ez – hogy minden reggel ugyanabban az idõben kel fel, megborotválkozik, megiszik egy kávét és bemegy a szerkesztõségbe – ad értelmet életének. Amikor Beáta meghallja az ajtó csapódását, még kéjesen nyújtózkodik egyet az ágyban, bekapcsolja az üzenetrögzítõt – hogy az egész világ hagyjon neki békét –, felveszi a fürdõköpenyét, elsuhog a vécére, a fürdõszobába, majd a konyhába. A kávéfõzés számára apró szertartás. Ha a kávé elkészül, észrevétlenül lesurran a földszintre a bejáratnál lévõ postaládához, és kiveszi az újságot. Megegyeztek a férjével, hogy a postaládában hagyja neki a napi sajtót, mert a férfi a munkahelyén minden lapot elolvashat. Tehát az üzenetrögzítõt bekapcsolta, a kávé megfõtt, az újság ott hever elõtte. A reggeli nyugalom egy pillanata. Egy idõben adtak egy olyan reklámot: Ez az én kávém, 30

ez az én férjem, ez az én kis kedvencem. A reklámban a négylábú kis kedvenc, egy kandúr a rekamién hempergett. A férj úgy nézett ki, mint valami ágrólszakadt, és a szerencsétlenségét még jobban hangsúlyozandó, maga vasalta a nadrágját. Beátának is kell néha vasalnia, bár ki nem állhatja. De most nem fog a vasalásról merengeni. Elõtte a kávéja, és megvan neki is a kis kedvence. Hamarosan felhívja a kedvesét. Öreg kandúr, ám kedves. Szívesen dorombol az ölében. Amúgy már nem ér sokat. De híres író. Beáta férje is feltétel nélkül elismeri és csodálja õt. Nagyon. Sõt besegített abban, hogy a híres öreg kandúr megkapja a legjelentõsebb irodalmi díjat, melyet ebben a mocskos kis országban csak kioszthatnak és megkaphatnak. A díjátadást követõ fogadáson Beáta végre megismerkedett vele, és többé nem tudott neki ellenállni. A férfi sem neki. Az élete azóta más dimenzióban zajlik. Csodálatos. Az élet és a híres író is. Ez az életem. Ezek az újságjaim. Beáta sietve átlapozza az elsõ pár oldalt, siet a kultúra rovat felé, ott lehet, írnak valamit a kedvesérõl. Kortyolgatja a kávét, kétszersültet ropogtat hozzá, meg akarja õrizni a vonalait, miatta. Kétszersült margarinnal, a karcsúság biztosítéka, a boldogság biztosítéka. A kedvesnek, aki egy entellektüel, a világ minden kincséért sem árulná el, mi mindent jelentenek neki a reklámok. Biztosítják számára a felvilágosultságot, kívánatos

és egyszerû megoldásokat adnak neki: észrevétlen tisztasági betétet, fehérítõ fogkrémet, ránctalanító krémet, szájrúzst, mely nem maszatolódik el a legszenvedélyesebb csóktól sem… Természetesen ez nem igaz, ám ha a pohárköszöntõn pezsgõt iszik, legalább a poháron nem marad ott a gusztustalan lenyomat. És a hajszínezõ, ami elfedi az elsõ õsz hajszálakat, mégsem roncsolja anynyira a hajat. A mosóport meg kell venni, a többi csodálatos tisztítószerekrõl nem is beszélve. Ezek nem okoznak örömet. Míg más termékek igen. * Beáta szürcsölgeti a kávéját és lapozza az újságot a kultúra rovat felé. Pénteken, hétvége elõtt egy nappal egy kis ünnepséget rendeztek, irodalmi estet Beáta kedvesének tiszteletére. A kedves felolvasott az új könyvébõl. Beáta is ott volt a meghívottak között, mert a férjét is meghívták. Az irodalmi estet egy kastélyban tartották a fõvároson kívül. Kedves volt. Bár Beátának korán el kellett mennie. A kastélyból a férjével egyenesen a falusi kunyhójukba mentek. Még tíz elõtt tisztelettudóan el kellett távoznia törvényes választottjával, hogy ne legyen botrány. Nem éri meg a botrányt, hiszen nem fosztja meg magát semmilyen kéjtõl. Az esten kedves volt és izgató: világi feleséget játszott, elraktározta tudatában a mester képét, szemben ült vele, a férje karja átölelte a hátát, a térde a mester térdéhez ért és így tovább. Teljesen tûzbe hozta õt ez a helyzet. A nyaralóban aztán nem tudott elaludni. Nem a vágyakozás miatt, hanem inkább azért, mert fekve különféle vicces befejezéseket, bonyodalmakat talált ki. Tele volt velük a feje. Bárcsak naplót írhatna! Kockázatos ötlet. A kedves egyszer – ujjaival a hajával játszva – azt mondta, írni annyit jelent, mint kibékülni a múlttal. Még nem tud róla írni.

Sem szórakozásképpen, sem tanulságként. Õ még nem tartozik a múltba. És Beáta reméli, még soká nem is fog. Végre odalapoz a kultúrához, ahol ahogy reméli, megtalálja a hírt vagy egy felvételt az irodalmi estrõl. Lehet, valamelyik fényképen feltûnik majd õ maga is, de fõként a kedves, az õ legnagyobb szerelme ott lesz. Ha igen, jól kezdõdik a nap. Mindjárt fel is hívja. Legalább lesz rá oka. Ó, Viliam! Egyszer azt mondta neki, hogy nagyon bátortalan, és még telefonálni sem tud. Tény, hogy nincs maroktelefonja. A férjének van. Néha a táskájában, máskor a zsebében szólal meg, Beátának ez mindig túlságosan intimnek tûnik. Mint amikor a férfiak a fal mellett vizelnek, és azt hiszik, nem látja õket senki. Van, amikor tényleg mindegy nekik, bár vannak magamutogató emberek is. A mobiltelefonnal is hasonló a helyzet. Beáta megy az utcán, elõtte egy férfi lépdel. A szûk járdát teljesen elfoglalja, miközben nagy a forgalom, így Beáta nem tudja õt megelõzni. A járókelõ lassan halad elõre, Beáta is kénytelen csigalassúsággal menni, bár siet. Az úttesten mellettük hömpölyögnek az autók. A nagy forgalom és búgás ellenére akaratlanul is hallja: „Menj a fenébe, küldd ki rá a végrehajtót, ne csesszenek fel, mit szarakodsz vele anynyit, mi van veled?” Beáta csak remélni meri, hogy a férfi nem fog még fingani is, mert ebbõl az irdatlan nagy fenékbõl hatalmas fingok törhetnek elõ, és nincs hova elugornia, ha csak nem az elhaladó teherautó alá. És így illemtudóan slattyog, míg el nem ér a következõ sarokig, ahol inkább más irányba fordul, mint ahogy eredetileg tervezte, minthogy tovább részese legyen ennek a tortúrának. Hülye mobil. A barátnõje mondta, hogy húsvét elõtt valakinek még a gyóntatószékben is megszólalt a telefonja. Idõközben a gyóntatószékbõl egy körömci31

põs nõ tipegett ki, meg-megbotlott, a kézitáskája után kutatott, a többi várakozó között ugrándozott, és nem tudta megállapítani, hogy csörög a telefonja. A kedvesnek nemhogy nincs mobiltelefonja, de telefonálni sem szeret. Beáta azzal gyanúsítja, hogy ezt a bátortalan entellektüel vonását azért ápolja, mert így szeretné megõrizni tisztességét és egyéniségét. Sokat ír az feddhetetlenségrõl és az identitásról. Semmi másról nem ír. Beáta a férjétõl tudja, aki ért ehhez, hogy a fiatal szerzõk egész hada utánozza ezt a módszert, mellyel sikereket érnek el. Elvégre ma, ebben a szétesett és meghódított világban kit ne érdekelne az identitás és a becsület? Az identitásuk hasonlít egymásra, de ez annál népszerûbb. Frontális támadás az egyforma identitások ellen. A kedvese ennél eredetibb, mert a saját identitásának keresése közben mindig új elemekbe ütközik. A sértetlensége megõrzése érdekében sokszor huszáros cselekedeteket kénytelen véghez vinni. Amikor átadták neki a tekintélyes irodalmi díjat azért a regényért, melyben saját sértetlenségérõl írt, kopott bársonynadrágban és kardigánban jelent meg a rendezvényen. Mindenkit megrázott a látvány. Ám Viliam nem tett úgy, mintha valakit is sokkolni akart volna a megjelenésével, nem úgy viselkedett, mint akinek ez teljesen mindegy lenne. A szokatlan öltözetébõl komoly gondot csinált, és mindenkinek azt magyarázta, nem tudta eldönteni, hogy egy ilyen rendezvényre milyen ruhát vegyen magára. Az irodalmi díj ugyanis – magyarázta sajnálattal és kétséggel teli komoly arccal mindenkinek – annyira megváltoztatta az identitását, hogy az még számára is ismeretlen és felfoghatatlan, melyhez még nem találta meg a megfelelõ öltözetet, ami kifejezné õt. Sõt errõl a témáról még egy kis esszét is írt, melyet beépített az ünnepi beszédébe. Kedves volt tõle, 32

ezért mindenki megbocsátott neki ezért a társasági szabálysértésért. A nõk kisestélyiben voltak, a férfiak nyakkendõben, a mester pedig bársonynadrágban, de ártatlanul és védtelenül mosolygott. Senkinek nem jutott eszébe, hogy kritizálja vagy becsmérelje õt. Minden nõnek összetörte a szívét azon az estén. Annyira elbûvölte õket, hogy egyiküknek sem jutott eszébe a mester feleségét elmarasztalni a férfi öltözete miatt. Talán azért, mert nem volt jelen. Fene tudja, miért nem jár vele sehova. Hiszen létezik, közös lakásban élnek. Beátának eszébe sem jut a férfi felesége, hiszen sehol és semmilyen értelemben nincs jelen. Lehet, nem akar felelõsséget vállalni azért a bársonynadrágért. Beáta férje késõbb ezt a bársonynadrágos motívumot nagyon metaforikus és költõi formában használta fel, amikor recenziót írt Viliam legújabb regényérõl, valami olyasmi lett belõle, mint a kreativitás szimbóluma. * Amikor Viliam elõször vitte Beátát autóval (mert autója azért van neki), vezetés közben hosszasan fejtegette, mennyire nem szereti a telefont. Miért mondta ezt neki? Akkor már pattant közöttük azt a bizonyos szikra. A szónoklatának akkor nem volt se vége, se hossza, Beátának nem volt arra sem lehetõsége arra, hogy vitatkozzon vagy egyetértsen vele, nem is csodálkozhatott, nem is csodálhatta õt. Azt az egyet csinálta, amit tehetett: ült mellette, mintha tüskéken fészkelt volna, azon gondolkozott, hogyan végzõdik (vagy kezdõdik) ez az egész, mit vár tõle, miért mondja azt, amit mond, vegye õt komolyan és ne is hívja fel sosem? Úgy ült, mint a moziban, nézett csak maga elé, aztán elfordította a fejét, és a férfit nézte. Ám a férfi is maga elé bámult, nem õt nézte. Nagyon különös volt ez. Stílusos. Mint a 60-as évekbeli fekete-fehér filmeken. Viliam ballonkabátot

viselt, kint esett, az esõ csodálatosan barátságos volt, meghitt és nyugodt légkört teremtett az öreg autóban. Beáta arra már nem emlékszik, hogyan végzõdött ez a jelenet. Valószínûleg kiszállt az autóból, mert a férfi egészen a házukig vitte. Azóta már sokszor találkoztak. Már számtalanszor fel is hívta azóta, és a hangján nem érezte a szenvedést. Annak ellenére errõl a kérdésrõl ezek után még több alkalommal hallotta beszélni. És mindig nagyon különleges helyzetekben. Mintha a telefonálás témájával pótolna valamit, amirõl nem akar beszélni, ám amirõl hallgatni sem akar. Beáta nem fejtegette a témát. Ma biztosan felhívja. Azon gondolkozik, hogy az ismerõsétõl, aki a pénteki rendezvényen fényképeket készített, kérhetne pár felvételt. Lehet, valamelyiken rajta lesz a kedvesével, a mesterrel. Hogyan juthat a fényképekhez? Ezen késõbb gondolkodik majd, legalább lesz min törnie a fejét. Mosolyog és gondolkodik. Ha a férje jelenlétében így viselkedik, õ megkérdi tõle: „Hol jár az eszed? Itthon vagy, vagy kirándulsz éppen?” És õ azt feleli: „Elmehetnénk az IKEÁ-ba, lehet, hogy találunk valami szépet és olcsót” – és rámosolyog, kedvesen és lazán. És a férfi újra belemerül az újság vagy egy új recenzió korrektúrájába. * Miért nincs semmi a kultúra rovatban? Lehet, hogy nem érték el a lapzártát? Vagy már a szombati számban írtak róla? Az nehezen elképzelhetõ. Lehet, hogy az az idióta szerkesztõ, aki ebben a szörnyû újságban a kultúra rovatot csinálja, elfelejtet elmenni a pénteki irodalmi estre? Nem, hiszen ott volt. Beáta látta õt. Készített is egy beszélgetést Viliammal. Szolgai módon megalázkodott, undorítóan viselkedett. Beáta utálja a szerkesztõt, mert Péter, a férje sem kedveli. Nem is olyan rég ez az õslény ugyanannál az

újságnál a Fekete krónikában dolgozott, de aztán megszüntették ezt a rovatot, és a névtelen személyekkel történõ rémtörténeteket szétszórták az egész újságba. Az illetõ azóta a kultúrarovat munkatársa. A rovat idõnként a Fekete krónika benyomását kelti, nem is annyira tartalmilag, mint formailag. Most ketten dolgoznak a rovatban. A feketekrónikás mellett ott van még egy borzas hajzuhatagú nõ is, aki gyakran változtatja bozontja színét. A péntek esti ünnepségen a kastélyban piros frufruja volt, megpróbált bevágódni Viliamnál, ám a fõnöke, a volt feketekrónikás eltántorította õt, mert õ maga akart interjút készíteni a mesterrel. Beátának eszébe jutott, hogy a kis bozontoskának sikere volt Viliamnál. De szerencsére ez nem tartott sokáig, így Beátának nem volt arra ideje, hogy intenzíven féltékenykedjen, bár egy pillanatig elgondolkodott a mester ízlésén. Még azelõtt, hogy a feketekrónikás, a rossz hírek régi hírnöke beavatkozott volna a beszélgetésbe, Beáta fél füllel hallgatta, ahogy Viliam a bozontosnak azt magyarázza, mennyire nem szereti a telefonokat, a nõ pedig közben szívélyesen mosolyog. Beáta nézte Viliamot, ahogy kapálózik a bozontoska hálójában, és arcára ült a kedvetlenség árnyéka. De ha szeretni akarja, akkor esetenként ezt-azt el kell néznie a férfinak. Mindeddig még nem volt túl sok ilyen helyzet, ami elkedvetlenítette volna. Horváth Erika fordítása Jana Juráòová (1957) Pozsony. Az Aspekt feminista irodalmi folyóirat szerkesztõje. Mûvei: Salome (monodráma, 1989), Zverinec (Archa, 1993), Siete (Aspekt, 1996), Iba baba (gyermekeknek, uo. 1999).

33

Hetek óta

STARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTARTV V O N A LSTART

HARIS ÉVA

Bontás Egy fekete kanállal eltakarom a tévét (szemembe illik a kanál feje), hogy ne lássam a szemükben a pupillát, mint sztroboszkópot villámlani. Nyelvük négyágú kés: a puszta levegõben harangozik. Tenyerem közepén csillagokat összekötõ erõvonalak, megtévesztõen geometrikus, menedéket keresõ szakaszok, aláhúzzák sápadt elméleteim, ami vagyok a térbõl: az újrahívott, az újraélesztett, a sötétségbõl újraalkotott, ahol a gyerekek és a gyengék ömlesztett vaságyakban moha lepte takarók alá rejtõzve alszanak – valahol te is ott lehetsz –, de ne félj, az ösvények nem térítenek el. A húrokra hallgass, hazavisznek. Lenn a földeken ezerlábúakkal kerestetem nyomaim, hogy visszataláljak – már évek óta hazavágyom –, de hol van az a hely, amitõl mélytengeri ároknyi tér választ el? Fizikai fájdalom a kényszer. Sietve vetkõzném az emlékeket, de bennem lubickolnak, vérfürdõznek, élvezik a könnyeket, a hulló kristálymolekulák génkezelt alteregóit. A töltésen guruló gyerek vagyok, látod, ez szakasztott ugyanaz a régi filmtekercs, de most nem rólam szól, ez most magaslatokba törtetõ templomi csend, szívem katakombáiban lakmározó szélsõséges tömbök, kivert jégtáblák, az üvegházhatás alattvalói, vigyázók a kicsinyek fölött, ajtófélfának támaszkodó tartozékok, a totális hatalom elektronikus ügynökei, gyurmaemberek szalagfutását egyengetõk… Olajos gépek, futunk – csavarozott marionettek –, míg a seggnyalástól kékeslilára fulladunk. 34

Felemás víziók gyûjteményét lapozva idõnként felmerül bennem, szabad-e akár csak gondolati síkon mélyrepülni a lelkekben. Zavaró körülmény minden napsugár, de egyszerûvé válik néznem és látnom; a horizont mindjárt feldobja a teliholdat – Derékmagasságnyi félelemben botladozva újragondolhatom, ki vagyok a világon.

Én olyan Bolygóra születtem, ahol Nem az számít, aki vagyok, Hanem akivé emel Engem az úgynevezett Társadalom – már ha felemel.

35

Szikra

Disszonancia

Hogy általunk megújul, szebb lesz majd meg jobb a világ… Kötve hiszem. Néhány évtized múlva ujjal az égre bökve, hunyorogva számolgatjuk az emeleteket a felhõkarcolón, amiben lakunk, és az oxigénmaszküveget a párától megszabadítván rácsodálkozunk, milyen esetlenek, semmik, senkik vagyunk… Majd szuperszonikus jármûvérõl köszön a vezérigazgató, kinek kacsalábon forog harmadik gyára is, mit bánja õ a szakadékokat, pedig ugyanúgy velünk hullik el azon a tavaszon, amikor nem kel ki több béka.

Kendõt tekerek derekamra, és jéggel paprikázom tested, hogy lehûtselek, mielõtt végleg birtokba veszlek.

Szolga A sors keze fintorogva törölgeti orrát, jóízût kacag, és a másik oldalára fordul. Megátalkodott, mélaképû szolgája õ az ördögnek, olykor kezes báránya és tündér virágszála neveletlen kisangyaloknak. Az isten nem ver bottal, de ostora ott lóg a nagykapu mögött. A távolságok perifériáin lenni, ibolyántúli ködben tapogatni, átugrani a süllyesztõket, túlélni élõsködõk harapásait, belelógni a végtelenbe, elévülni vagy újratárgyalni... Vagy belefeledkezve a tébolyda sarkában dülöngÉlni…

A szobában Holdfényt szûr ablakom alkonyattól pirkadatig; szememnek kozmikus jellel mintázza tested. Éjszakáim abroszán te vagy a teríték, gyakran felébredek látványodért.

És?

Betekintés Önmagában a lét a magasfeszültség. Drótra feszülõ fecskék; álló sokaság erkély és karó között: estély. Folyó nélkül fabatkát se ér az egész. S hol folyó, ott ártér, hattyú, nyárfa, kullancs, százszorszép, ebihalak, csukák, fû, töltés. Valahogy ez még mindig kevés. Az a dobbanás kell, az a szívverés. Mágneses vihar kell, Napkitörés. Zsíros rét futtasson csordányi õzikét, nefelejcs bújjon vadvirágok közé itt, ahol a kék és a zöld összeér.

És akkor mi van, ha ugyanazt a dombot nézem vagy huszonhat éve? Minden más megváltozott, már a fûszálak is moszatok.

Felvilágosodás Képmutatón ácsorog a lehullott falevél, azt hiszi, arisztokrata úr a szentem, pedig ropogós avar õ, amin éppen átlépkedtem. 36

37

Egó

Átölelni

Szemet rajzoltam a madárra, ha már repülni tud, hadd lássa a hétrét terpeszkedõ tájat, amit a látvány kiszolgáltat

…átölelni árnyékát a szélben, érinteni lángját a szemének, végignyalogatni mezítlen a hátát, vászonra festeni leghalkabb sikolyát,

ebbõl a tenger gyümölcsbõl… Tekintete vegyen fürdõt, és csapjon le a nyájra, mint kabasólyom zuhan kicsiny

felhangolni, mikor hamis, alatta hintát lengetni, csokorba kötni ébredéseit, s ágyékának mézharmat cseppeit

áldozatára… Téveszmét habzsol és százszor kihörpintett korsóból iszik, és étvágya

kottába vésni, mint földbe vetni termékeny magot, s ázni tenyerén a kéjt ontó öröklétnek,

elapaszthatatlan; ember képe van, s álmaid önmagával tömjénezi.

mintha a testébe bújt Nap utoljára kelne másnap, fényével árasztva szerelmem mederét.

EMM ZIRIG ÁRPÁD

Este a lámpa alatt

Kocka

Egy szelídebb folyóra vágyom, ami elringat a tengerig, ott idõznék pár napot, míg rátalálnék a szigetre, hol csak élni kell megtanulni, és sose másoktól függeni.

Beleszülettem a kettõsség õrületébe, a kezdetektõl fogva rágcsál, mint fát a férgek. Bölcsek bölcsessége nem segíthet rajtam. Szél fúj. Könnyû vagyok. Nagyapám kalapja. 38

Haris Éva (1978) Révkomárom. A Szent István Egyetem hallgatója Gödöllõn, közgazdasági szakon.

3300 Buenos noces Az öreg lemezjátszó negyvenöt fordulat per perccel pörgeti a fekete aranyat, a recsegõs bakelitlemezt. Piros ingem kiterítve vár a fotel karfáján, nadrágom precízen lóg mellette. A hangfal tetején a fehérrum hullámzik a mélynyomóból pumpáló calypsó kövér basszusaitól. Békesség, lustaság s az égi manna végtelenre loopolva. Amilyen gyorsan lemegy, „leesik” a nap, úgy ront be a repedezõ ajtón. – Buenos noces, gringo – köszönt engem magyaros akcentussal, okos tekintettel átérezve latin hangulatomat. Feszes szoknyájából úgy bújtatja ki a fényesbarna combját, hogy semmi kétségem se maradjon afelõl, õ ma csúcsragadozót játszik. – Gringo, magaddal viszel? – kérdezi térdemhez dörgölõdzve. – Mulatni? – Akár oda is – mondja szemtelenül, és választ sem várva hadarja. - Hoztam neked mazsolát. – Itt van pénz, szervezz inkább valami finomat. – Akkor magaddal viszel? – támad nekem követelõzõen, de választ sem várva már indul is a folyosó felé. Utánanyúlok, még épp elkapom a szoknyáját. Visszahúzom, és megsimítom combját egészen fel a bugyijáig, miközben másik kezemet megpihentetem a hasán. – Na, szaladj – engedem el. – De mondd meg neki, hogy a legjobbat adja. Elindul, megtorpan, majd felém fordul. Sarkával rúgja ki az ajtót, és háttal megy ki.

Töltök. Átadom magamat a méltóságteljes éjszakának. – Mañana –, mondom késõbb csak úgy magamnak, de a lány bebukva az ajtón válaszol rá. – Mañana neked is, gringo. – „Van nekem fekete szeretõm” – mondom ki hirtelen jött nagy vidámságomban Nikolás Guillém egy verssorát. – Nem kapsz ám meg olyan könnyen – mondja sértõdötten. – Ez csak egy verssor, kicsim. Minek magyarázzam? Úgysem érti. – Nem vagyok a kicsid. Duzzog. Felállok, megsimogatom koromfekete haját. Kiveszem kezébõl az alufólia csomagot. – Nem kapsz ám meg olyan könnyen – mondja megint. – Elõbb mulatni akarok.

Emm Zirig Árpád (1979) Dunaszerdahely. Az egri Eszterházy Károly Fõiskola marketing–kommunikáció szakán végzett. Szerepelt a Vámbéry antológiában (Lilium Aurum, 1999, 2001).

39

GUBO SÁNDOR

Hidak a Szürke Városba Amikor hazaért, viselt zakóját megkönnyebbülten hajította le az egyik szék karjára. Gyorsan megszabadult a két bõrcipõtõl is, aztán a konyhába sietett, hogy igyon valamit. Kígyó Imre – vagy ahogy néhány barátja elkeresztelte, Jimmy Snake – erre a pillanatra várt öt óra tizenkét perc óta. A víz nehéz kortyokban ömlött le a torkán; mohón nyelte, mintha meg akarná magát fullasztani. Meleg volt. A hálószerû függönyön át beszûrõdött a konyhába a szõke napfény. – Rohadt nap! – súgta magamagának Jimmy Snake. Nekitámaszkodott a mosogatónak, újratöltötte a poharat langyos vízzel. Másodszorra már lassabban itta. Nyelt egy kicsit, fújtatott, aztán megint ivott. Közben szemét egyre csak a lekonyult õszirózsán pihentette. Olyan volt, mint egy kép: dermedt, mozdulatlan. Még szép. A levegõ meg se rebbent. Innen jutott eszébe, hogy talán egy kis huzatot kellene csinálni, hogy ne legyen ilyen fülledt a lakás, de lusta volt ahhoz, hogy megmozduljon. Ásított, letette a poharat. Egy kicsi szigetre képzelte magát, néhány magas, tömzsi sziklaszirttel, ami fönn van a viharos északon, távol az emberektõl meg a napsütéstõl. Jimmy Snake három dologtól tudott igazán kedvetlen lenni: a forróságtól, a búcsúzástól és a hiánytól. A nyár rosszindulatú tréfájaként aznap mindhárom tényezõ találkozott. Képtelen volt eldönteni, mihez kezdjen. Bekapcsolta a rádiót, de a fárasztó, százszor hallott melódia elsõ másodpercei után ismét csönd lett. Jimmy Snake megitta a vizet, aztán – félig öntudatlanul – harmadszor is teleeresztette a poharát. Csak mikor már az üvegen legördülõ kósza cseppet követte tekintetével, akkor döbbent rá: Nem is vagyok szomjas. Letette a poharat. Talán aludni kéne egy

40

kicsit, az kitisztítaná a fejét. Igen. Ez a nap ötlete. Átandalgott a nappali szobába, és gondolkodás nélkül elnyúlt a díványon. Jó volt leheveredni, mint egy nap hevétõl bágyadt kutya, csupán a feje lüktetése zavarta egy kissé. De igazán csak egy kicsit. El lehetne még viselni. Jimmy Snake hallgatott. Valamelyik szomszédban tányérokkal zörögtek; odalenn pedig egy kutya baffogott mély, vad hangon. A felvonó halk búgással megindult lefelé. Az élet zaja. Jimmy Snake szerette hallgatni. Odafigyelt minden kis zörrenésre, berregésre, nevetésre vagy sírásra, dallamra. Érdekelték, és egy kis idõ után el is álmosodott tõlük – abban a percben pedig, amikor kinyújtott tagokkal hevert az öreg, kicsit kemény díványon, éppen ez kellett neki. Rövid hallgatás után a világ leegyszerûsödött a heverõ durva szövetévé, a hangok kavalkádjává és valami anyagtalan homály-féleséggé, ami körbevette. Az érzés pedig olyan valós volt, hogy Jimmy Snake félálmos önkívületben felnyitotta szemét, hogy megállapítsa: megvan-e még a nappali szoba. Aztán megint jöhetett az a kellemes Semmi. Csak a sötét és a messzi hangok. Mintha a meleg cseppet enyhült volna. Nem is csak egy cseppet, állapította meg Jimmy Snake. És a hangok… igen, még észlelt valamit, de ez már nem zene és nem is kutyaugatás volt. Artikulálatlan, szabálytalan zörgés a vastag ködfalakon túl. Jimmy Snake mozdulni akart, ehelyett az volt az érzése, hogy groteszk környezete mozog körülötte. Kiskorában egyszer bedobták a medencébe, csak úgy tréfából, õ meg néhány másodpercig a víz alatt vergõdött. Azt hitte, meg fog fulladni: orrán felszaladt a víz, füle zúgott. Most ponto-

san ugyanúgy érezte magát. Megijedt. Más hangok jöttek, képekkel. Álmodom, gondolta Jimmy Snake. Autót látott, amint letér a fák közé, és eltûnik. Integetett, és viszszaintegettek neki. A letekert ablakon át kinyúlt egy kéz. Õ fogta. Látta, ahogy a lány beszáll az autóba, integet. Aztán meg kinn állt mellette, ölelte. Mosolygott, és azt mondta: Azt hiszem, már menni kéne. Remélem, találkozunk még valamikor! A következõ pillanatban a lány átfutott az úton, nevetve. Várj, még azt ott! – mondta, és átmutatott az út másik oldalára. Aztán hirtelen száz méterrel odébb voltak, fiatal platánfák hajoltak a járda fölé. Fagyit ettek. Látod, az ott az autónk! – mondta a lány, és egy parkoló fehér kocsira mutatott. Igen, mindez megtörtént. Csakhogy, Jimmy Snake döbbenetére, ebben a ködös álomban az egész fordítva játszódott le. Mintha kazettán tekernének. Mi ez? Sötétebb lett, akárcsak szürkületkor, ha vihar közeleg. Jimmy Snake nem értette, mit lát. Fekete sávok a haragosszürke felhõben… Igen, hídfõk. Hidak. Két komor híd. A túloldalon pedig – hogy minek a túloldalán, azt Jimmy Snake nem is sejtette, mert folyót sehol sem látott – borús, temetõhangulatú házak. Kõszínû tömbök, fekete út. És néhány ismerõs arcú, tépett ruhás koldus. Jimmy Snake félt. Odament az egyik híd végéhez, lassan, óvatosan, nehogy azok az emberek észrevegyék. Nehezen lélegzett, de ez nem nagyon zavarta. Természetesnek vette, hogy egy ilyen helynek csak nyomasztó levegõje lehet. Az egyik jó barátját látta. Egy asztalnál ült vele valami bárban. A barát lihegett, a térdére támaszkodott. Jól van, minden rendben – mondta zihálva, és a zsebébe tette az asztma elleni szerét. A földön üvegcserepek, szétfolyt sör. Fuldoklás hangjai. A szpré kiesik az ingzsebbõl, a földre. Karesz, a szentségit! – kiáltja Jimmy Snake, és utánanyúl. A barátja fuldoklik. Vagyis hogy… már csak fuldoklani kezd. Köhög. Karesz, valami baj van? Azután (vagy inkább azelõtt?) nyugalom. Röhögnek, sört isznak. Koccintanak. Jimmy Snake megborzongott. Megint egy

visszafelé játszott esemény. De miért látja? Egészen bizarr megállapításra jutott: megeshet, hogy õ, Kígyó Imre, a barátainak csak Jimmy Snake, meghalt, és most éli át az életét, visszafelé. Ez jó – mondta magában, bár egyáltalán nem gondolta így. Mi van, ha tényleg meghaltam? Ha csak egy hulla vagyok egy ócska garzon nappalijában? Jimmy Snake elkeseredetten vágyott arra, hogy újra beszívhassa az áporodott levegõt, felkelhessen és felhörpinthesse a vizet, amit a konyhaszekrényen hagyott. Tudatosította, hogy míg saját halálán gondolkodott, hogy, hogy nem, átkerült a híd másik oldalára. Körülnézett. Mindenütt magas, ködbõl épült házak: olyanok voltak, mintha egy nyolcéves kisgyerek kreálta volna õket vízfestékkel. A messzeségben egy ijesztõ, bokszfekete gyárkémény emelkedett a viharfelhõk közé. Purgatórium, remegett Jimmy Snake. Ez a purgatórium. Itt lehet várni mennyre vagy pokolra. Jimmy Snake nem akart várni. Jaj, csak történne már valami és hagyhatná el a Szürke Várost! Nem volt egyedül az utcán. Azok a koldusok, akiket az imént ólálkodni látott, összegyûltek az egyik ház tövében. Négy elmosott körvonalú emberalak egy régi olajhordó körül, melyben pislákolt a szemét táplálta tûz. Fölé hajoltak, kezüket melegítették. Változott a kép. Kinn állt a balkonon, és az esti eget kémlelte. Nagy felhõfoszlányok lebegtek odafenn, eltakarva néhány csillagot. A hold se látszott egészen. Lenn az utcán tülkölt egy autó, valaki jóízûen felnevetett. Jimmy Snake pedig ámulva vette észre: mintha ezen a helyen nem is lenne idõ. A felhõk álltak, egy távoli repülõgép egy helyben villogott, az éjszakai járókelõk ott stagnáltak az út szélén. A gyér füves területen egy kutya állt, fekete németjuhász, füleit hegyezte és lustán csóválta a farkát. Figyelt. Az út közepén piros autó vesztegelt, jelzõlámpái ritmikusan pulzáltak. Jimmy Snake mosolygott. Mindig is azon törte a fejét, hogy valami abszolút groteszket találjon ki, amit aztán papírra vethet. Hát itt van. A visszahaladó és az álló idõ. Ez lenne a halál után?

41

Hirtelen arra a zavaró tényre lett figyelmes, hogy a négy melegedõ nyomorult õt nézi sötét lyukszemével. Igen. És nem elég, hogy bámultak, mint a kíváncsi majmok, hanem retkes kezükkel integettek is feléje. Hívták. Azt már nem, tiltakozott Jimmy Snake, semmi pénzért nem megyek közelebb. Széttépnek, meglopnak. Na jó, felelt Jimmy Snake Logikája, de mit lopnak el tõled? Hisz’ semmid sincs itt, sõt, fizikai értelemben te is egy messzi nappaliban heversz, a díványon. Ez ellen nem lehetett szólni. Így volt. Jimmy Snake, immár leteperve az örök és mindenható Emberi Kíváncsiság által, imbolyogva sodródni kezdett a rongyos szörnyszülöttek felé. Azok vigyorogtak. – Gyere Jimmy! – szólt az egyik, kiegyenesedve, és üdvözlésre emelve ragyás, beteg tenyerét. – Segíteni akarunk! – Miben? Az nem felelt; üregszeme huncutul lesett rá, sárgásbarna fogai elõbuktak tépett, száraz ajka mögül. Jimmy – nyögte vágyakozva –, figyelj rám! A vérrõl írj, Jimmy! Mert mi szeretjük a vért! Imádjuk olvasni, nézni, inni! Vérrõl írj, sikolyokról, ölésrõl! Mielõtt a megdöbbent Jimmy Snake felelhetett volna, egy másik nyomorgó emelte fel a fejét. Leginkább egy elhanyagolt öregasszonyra hasonlított – kócos, pókhálóra emlékeztetõ hajszálai a szemébe lógtak. Ínye fogatlan volt, arca iszonyúan gyûrött. Ne, Jimmy! – szólalt meg alig érthetõen. – Ne csináld! Spermáról írj, kéjvisításokról, verejtékszagról, nedves lepedõkrõl! Mert igazából ez kell nekünk! Ondóból és ejakulátumból sosem elég, Jimmy! – és torzul elhúzta a száját. Jimmy Snakenek hányingere volt. El akart fordulni tõlük, itt hagyni a Szürke Várost, de a harmadik, valamivel fiatalabb és formásabb a többinél, szólásra emelkedett. Meg kellett hallgatnia. Bármennyire is undorodott, tudni akarta, mit mond. Jimmy – szólította meg –, a lélekrõl írj. A sötét rejtelmekrõl, a gonosz kívánságokról, amik bennünk kelnek ki. A bûnökrõl írj, Jimmy, az állatról az emberben! Már csak a negyedik volt hátra. Õ lehetett a legöregebb. Haja nem volt, csak pár kósza, vöröses szál, egyik szemét eltakarta egy

42

szemöldökébõl kitüremkedõ ocsmány húsképzõdmény. Álla pattanásos, varas. Mégis olyan békésen csillogott egyetlen mûködõ szeme, hogy Jimmy Snake képtelen volt visszataszítónak tartani. Ostobaságok, Jimmy Snake! – nevetett az öreg. – Hitványság. Gyarlók és maradiak vagyunk, barátom. Csak a test kívánságait értjük meg. Rólunk írj, Jimmy Snake! A lányról, akivel a platánfák árnyékában fagyizgatsz, a barátról, akivel összeütöd a poharat, és õszintén, hangosan röhögtök a világ baromságain, a kék szemû barna hölgyikérõl, aki mosolyogva, kicsit zavartan meséli, milyen féltékeny barátja van… Rólunk írj. Emberekrõl. A sperma és a vér felszárad, barátom, de mi mindig itt vagyunk. Ne feledkezz el rólunk, Jimmy Snake! Eltûnt minden. Már csak a hidakat látta a messzeségben, a semmi fölött átívelõ hidakat, meg a füstbõl épült gyárkéményt. Lassan szétolvadt a Szürke Város. A hídfõk látszottak még. Erõsen, szinte bántották a szemét. Hidak a Szürke Városba. És még valami: igen, a távolból még idehallott a házfalak közül áramló halk nevetés, ugatás, tülkölés. Az ott a mi autónk!… Semmi baj, már jól vagyok, Jimmy!… Szürkület volt, mikor magához tért. A nappali fárasztó, száraz levegõje még utalt a korábbi forróságra. A szobában nagy légy röpködött fel és alá, zümmögve. Jimmy Snake fölült, megdörzsölte szemeit. Szájában erõs, savanyú ízt érzett, feje enyhén fájt még. Tehát álom volt. Egy ilyen nap után nem is csoda, hogy kusza, félelmetes dolgokat álmodik. Halál, Szürke Város, rémarcú, ismerõs koldusok – tiszta vicc. Mint valami elvont, hetvenes évekbeli horrorfilm. Felkelt, megigazította a huzatot a díványon, majd kiment a konyhába és legördítette torkán a közben igencsak felmelegedett vizet. Azután a mobiltelefonját kotorta elõ. Ketten keresték, míg elvolt: Karesz meg Ági. Ez földerítette. Tehát hiányolják. Akárcsak Jimmy Snake õket. Kiment a balkonra, s közben megfontolt mozdulatokkal tárcsázott egy számot. Nézte az utcát. A sarkon épp egy

öreg kocsi kanyarodott be; a füvön nagy, fekete németjuhász kergetett önfeledten egy rikítószöld frizbit; két tini hegyibiciklin átszáguldott a lakótelepek közt húzódó járdán. Szemben, egy másik balkonon egy kövér

öregúr cigarettázott, a hamut az utcára pöckölte. Jimmy Snake füléhez nyomta a mobilját. Valahol, kilométerekre tõle kitartóan csöngött egy telefon.

Ignis Isten haragudott akkor az emberekre. Vörös lángja dühös ropogással emésztette el a szalmát, a gyümölcsfákat, mindent a határban, amiben kárt lehetett tenni. És aki elõször csak bosszankodva csóválta az üstökét, rossz gyerekcsínynek vélve a dolgot, néhány nap múlva már félt. Mert Isten haragudott rájuk. Szombat volt, hûvös alkonyat, legalábbis annak az utolja. Az égalja szokatlanul vörös volt, mintha mennyei bíborfestõk mázolták volna be; az emberek riadtan húzódtak be házikóikba, és a kemencéhez térdelve halkan imádkoztak. Egy eszelõs lány kacagva szaggatta be házuk disznóhólyag-ablakait, azt kiáltozván, hogy most végre eljön érte az angyal. A faluszélen kórusban felvonított néhány kutya, aztán hirtelen elhallgattak. Eljött az Úr, suttogták a jámbor parasztok. És féltek. A viskók között, a dimbes-dombos úton lépdelve a lelkész azon gondolkodott, mi rosszat tett a nyomorult nép. Igen, jó, káromkodtak sokat, meg aztán szemérmesek se voltak igazán, de hol van ez azoktól a gyalázatoktól, amiket a tanultak, a szentek és az igazmondók mûvelnek… Az atya sóhajtott. – Istenem, Istenem! – nyögött, egyre a lába alá nézve, hogy orra ne dûljön egy buckában. – Én, szegény szolgád és fiad, kérlek, vond vissza a dühöd a néprõl… Csönd. Semmi válasz, semmi utalás. Az atya sohasem értette, hogy lehet az, hogy a régmúlt szolgái beszélhettek az Úrral. Vajon most miért nem szól vissza? Lehet, hogy bezárta magát vastag érckapuk mögé, s most

hagyja, hogy a földiek saját magukat falják föl… De miért küldi a tüzet? Miért jön alkonyokon és hajnalokon, mikor a sötét elriasztja a parasztságot a mezõrõl, hogy sötét szemmel elvesse a parazsat? Örökké próbára teszel, gondolta az atya. Azt akarod, hogy értsünk meg. Nem értelek, Uram. Vajon ki az, aki tudna felelni üzenetre? Az atya reszketett, részint a félelemtõl, részint az egyre hûvösödõ esti széltõl. Szedte a lábát. Áldoztatni megy, egy emberhez, aki ma utoljára tölti meg mellkasát a fû- és lószõrszagú levegõvel. Sietnie kell, nehogy még azelõtt haljon meg a boldogtalan, hogy az atya szent kötelességét teljesíti. Mert az bizony rossz lenne. Az atya rá se mert gondolni. Útközben egy rég hallott imát dúdolgatott. Odakinn, az egykori erdõirtványnál, ahol három-négy sudár fa dacolt a széllel, Merquist épp megállt határbéli vándorlása közben, tûnõdve és forrongva, mint általában. Jegeskék szemei zavarosak voltak, szürkés, színtelen haját összevissza kócolták a fuvallatok. Kicsit olyan volt, mint a kísértet, ringó karokkal és lobogó, poros paraszthabitusban. Nem tudta, miért érzi annyira messze a falut, amelynek kunyhói és fészerei közt telt le életének huszonkét éve. Arcokat, neveket ismert, de mást nem. Csak ritkán szóltak neki, hogy: – Merquist, gyere közénk! Persze õ is tudta, hogy ez messze nem a falusiak gonoszsága és nemtörõdömsége; õ húzódzkodott tõlük. Zavarta, ha rászóltak, gyûlölte, ha nevettek. Merquist sírni szeretett, és ütni.

43

Hátat fordított a fáknak, és nézte a kaszálón azt a vékony, izzó sávot. Újra lángra kapott a mezõ. Hiába állítottak õrizetbe három csõszt, megtörtént. Isten keze, vagy démonoké. A lángok éledeznek, nyújtózkodnak, tépett füstlepedõt eregetnek az égbe. Nagy forróság lehet most ott. Merquist mosolygott. Igen, ez az igazságos fizetség álszent imáikra. Ezt érdemlik. Mert Merquist, az embergyûlölõ tudta, hogy bûnös, ezért soha nem kért semmit az Istentõl. Mint a vénasszonyok, akik ifjakat mételyeznek meg, és a szájukkal nem egyszer több kárt okoznak, mint más az öklével. Mint a derék inasfiak, akik mások feleségét hágdossák meg a szénán. Megérdemlik. Égjenek el, mind. Nekidõlt egy fa kérges oldalának. Bõre borsózott. Már látni lehetett pár aprócska alakot, amint hangyaként inalnak a mezõre. Merquist lehajtotta a fejét. Nézte a vastag gyökeret, ahogy belemerül a földbe. Egy barna színû, kövér bogarat, ahogy kapkodva mászik a kérgen felfelé. Egy földbe gyúrt sárga falevelet. Ez a világ. Nem a házak, szalmatetõk, karámok. Itt sokkal inkább otthon van. A messzeségben egyre mohóbban terjedt a tûz. Az atya keresztet vetett. Ajkai habogva rángatóztak; nem mondható meg, vajon imádkozott-e avagy levegõ után kapkodott. Aki tudott, talpalt a kúthoz, s onnan a félig leégett mezõre. Persze minden feleslegesnek látszott. Fekete és sárga volt a határ. A sárgásan pislogó, tarajos szörny kaján ropogással zabált. A füst elhomályosította a felhõkrõl csordogáló vörösséget. Az atya szeme nedvedzett. Nem fogta föl az isteni üzenetet. A legkeményebb penitenciát rótta ki rájuk: verejtékfacsaró gyötrõdéseik friss gyümölcsét élte fel. A lelkész idegesen gyûrögette öreg, ócska miseruhájának szélét. Néhány férfi rohant a mezõ felõl. – Gyertek, gyertek! – ordibált valaki. – Hiába, a kutya úristenit, elégett mind! – egy másvalaki földhöz vágta a vödrét, és ká-

44

romkodott, nem törõdve azzal, hogy a pap is hallja – Az erdõ felé rohant! Láttam valakit az erdõ felé… – Ezért kellett ennyi nyomorult napot… – Kegyetlen az Isten!… Az atya nem szólt, nem tudott mit. Bármily mocskos szájúak, igazuk van. Dühöngtek, könnyeztek, szitkozódtak, hogy a nyáluk fröcskölt. Az egyik kormos képû férfi a hõségtõl csípett szemgödreit és orcáját dörgölte. Leült a kút kávájára, és fejcsóválva nézte az ordítókat, a lehunyt szemmel könyörgõ atyát, a fekete üszökmezõt. Démonok, suttogta. Táncolt, sírt, nevetett. Arca és szeme csillogott; a meleg vibrálva perzselte bõrét. Fejbõre és háta borzongott, alhasánál bizsergést érzett. Táncolt, ugrált, valamilyen éneket suttogva, kezében a fáklyával. A sárga, lágy ujjak éhesen nyújtóztak feléje. Finoman, mint az úri hölgy léptek át hajtásról hajtásra, aztán éles pattogással, gyengéden elemésztették. A félmeztelen fiú kacagva nézte, s hitvány, sovány testét rázta a gyönyör. Szemébõl dõlt a könny, állán csorgott a nyála. Táncolt, énekelt. A fáklya köröket írt le a levegõben. Mindenhol ott volt a tûz: körbevette, mint egy féltõn ölelõ kar. Lángolt a bozót. Tudta, hogy nem fogják bántani: most a határban vannak, most nem jönnek ide. Pufogtak a földre esett, égõ faágak. Kérgük szürkésfehérre perzselõdött. A forró levegõ koromtól és perzselt hajtól bûzlött. Az ifjú pedig bömbölt és táncolt, mint az õrült, élete egyetlen és utolsó mulatságán.

Gubo Sándor (1986) Dunaszerdahely. A pozsonyi Magyar Tannyelvû Gimnázium negyedik évfolyamának diákja.

45

BARANYOVICS BORISZ

Az avantgárd avanzsál Itt minden oly fanyar, Mint egy orvosi labor És ez is csak egy kapor, Amit bekapriztál valahol ott délen A napfelkeltében, A kényelmességben, Az érzésnek krémben kell úszni, Az égbe felkúszni, Táncolva csúszni a jégen, A naplementében. És most is azt kérdem: Jó volt? Asztal alá ittad a sógort, A kóbort, még bort! A lelked kómába esett, Onnan fentrõl lesett, Beveheted te is az ereset. Valaki már keresett tegnap. Lesz nap még holnap, Hétköznap jobb nap, mint szombat, A faggyú megolvadt. Olvasd a levelet, A szeretet, mi hiányzik a földön, Megmarad a börtön. Hiába tépem, Leszakad a körmöm, Elsuhan a gépem, Benne a képem, Mit festettem a réten, A tél közepében, Ott úszik más lében. A képem más kézen. Mi maradt, az utcai élet, 46

Létem a mában, Messzi a távban, Túl mély a tájban És még alig láttam a fénycsíkot, Egyetlen jel sincs ott. Kegyetlen, elnyílott Valóság, savasság, vasasság, hamisság, kamuság, hazugság, kutassák A kiutat mások, Én a zsebembe hányok!

A metropolisz romantikája Innen fentrõl, A toronyház tetejérõl, Mint madárszemmel, Magasból, az égbõl Az éjjeli utolsó busz Kuss, fuss, szaladj A bérház tetején, Vagy a tûzlétrán. Lépj rám! Kéj vágy, Héja nász az avaron, Monoton maraton: Meztelenre vetkõzöl, Megfertõzöl, lefõzöl És a nyári éjen a tested Belesüppeszted az olvadt kátránypapírba, Onanizálsz, ahogy lüktet a Város hasizma. Nincs elõtted test, póz, arc, Csak a metropolisz zacc-harc, Csak egy karc, Meg a pléhpofa, amit felvarrsz, Ha a nép közé mész. Kész face, takarod, hogy félsz Fél szemmel félszerelemmel. 47

Suhanás Intergalaktikus suhanás, Busásan megfizetsz a tusán, Csak bámulok bután, furán. A propán bután a Buddhára utal. Fukar katarzis, Na meg a szinapszis, Na meg a napalm is, Sumlis sufnis szekrény, Simlis, szendén, kergén, A fa kérgén, a járda szélén, Félénken közeledtek felém, Csak merjetek mellém jönni És a diszkó-társadalom arcába köpni. Meglepni õket, a fõket, a követet, Köveket görgetek rájuk, A szájuk, a májuk, a kaján vágyuk. Megkóstolják a korbácsot, a rácsot És én a vásott fogaimmal tépem szét A médiakényszert. Fényjelvénnyel és egy kis kéjjel, Ma éjjel meglógtam a lével, A nõvel, a széppel. Kifent kardélre hányom fel Az ellenségeket. Jelentéktelen MZ/X-eket, Az érzéketlen nemeket, A semmitmondó, semmit adó neveket, Az üres szerepeket. A kezeteket akarom látni fenn, Ahol a verebek szállnak, Itt-ott leállnak És jól beállnak, Mert ez itt a suhanás-nász.

48

Tavasszal havat Elégia, óda, szóda, Próza, himnusz, humusz Mind csak üres forma. Elkopott ünnepi frázisok, Ellõtt lábú vén admirálisok, Kik kapaszkodnak kopaszon, Konzervatívan, ravaszon. Havat hirdetnének tavasszal, Hamassal fenyegetõznek, De a tömeg úgyis lefõzi õket… Újítanék, És újítanának még százan és ezren Sorakoznak a rozsdás ereszen. Eresszen a forma! Nem fogok térdelni sarokba’, Mindenre szarok ma, szárnyalni akarok! Engedjetek, ellõtt lábú vén admirálisok!

Baranyovics Borisz (1986) Párkány. A Pozsonyi Magyar Gimnázium diákja.

49

Szavak

CHROBACSINSZKY ESZTER

Egy virágért A virág olyan, hogy a nevét Sem szabad rosszul leírni. Hogy elvonjam a veszélyt Feje fölül, mit meg nem tennék? Lefedni üveggel, lehelni hidegben, Tüskéit is megcsókolni. Úgy szenvedni érte, hogy szememben Könnynek felszáradt nyoma se lehet. Aztán, ha már elhervadt, száraz, félholt, Elsóhajtani mindent egy éjszakán, És akkor feloldja azt, ami volt, Szerelem, ifjúság és halál.

A bõröm Ablakom simább, mint a bõröm. Ez sincs rendben így. Mert amaz csak mesterséges Szilíciumkristálykák Hideg temetõje. De ami engem fed: Simogatnivaló, meleg köpeny, Napégette kenyérhéj, Csontjaimra feszülõ ejtõernyõ, Dob, párna és vetítõvászon. Nem vagyok tökéletes, De belém sem látni. Ami van bennem, elfedi Barnálló, megvetett kérgem.

A barbár szerelme

A szavak A szavak mindent elrontanak Nélkülük Élni már nem tudok Szeretem A hajnalt és a töviseket Az íbiszt és a tigriseket Az ezüstöt és a vad hitet A parazsat és a kelyhet A surrogást és a szerelmet A holdat és az istennõket, A jeget és a tengereket, De nem szeretem A szavakat, mert végesek. A tenger Végtelen és kék és sós. De leírva Rövidke. És tinta nélkül

Nem létezne. A hajnal A Holdat megöli, a Napot üdvözli. De a szó Nem vöröslik, csak áll, közönyösen. A tövis Szúr, egyszerûen és gonoszul. A tigris Fal és párzik, ha teheti, A parázs Vízzé silányítja a jeget. De a szavak Egyformán gömbölydedek, simák, Boldogan Ugrálnak a papíron, Gurulnak Nyelvbõl a fülbe, könnyedén, A szavak Letépik az íbisz koronáját. Én gyûlölöm Ezeket a szavakat.

Borotváld meg az arcod Mutatkozz meg nekem Múlt éjjel hallottam hangod Érintésért sírva csendesen Odakint hõs vagy, legyõzöd a világot, Elég az ellenség, de a mindenség kevés Idebent – érzem – szíved riadtan dobog, Új arcvonásokat vés a szenvedés. Megfogom a kezed, ne nézz félre! Hallgass és sírj, mert utána mosoly jõ… Fogyjon el most két karod ereje, Hogy megértsd, hogy szeret a nõ… 50

Chrobacsinszky Eszter (1987) Budapest. 1999 óta a Szentendrei Ferences Gimnázium tanulója.

51

Sintinek 4

BÁLINT LÁSZLÓ

Elveszett boldogság

Egy verdám vóna énnékem, Csuda gép az, kedvesem, Pingyúr vóna annak neve, Örömmel járok én vele!

Kereslek tavak édes tükrében, De nem talállak sehol! Kereslek a Napnak fényében, Körülötted bolyongok vakon!

Neki is van két kereke, Tartálya és hengerfeje. Nem csak benzinre megyen el, Naftát is falja örömmel! Berúgni õt nem lehet, Betolni is nehezen. De ha pöfög, az nagy öröm, Jó helyre visz, vár a söröm! Csuda gép ez, mondom nektek, Kerék küllõs, tartály festett!

Vasbetonból falakat Építesz magad köré, De talán gyenge az akarat, Hogy belépjek falaid mögé! Ott vagy a szikrázó tájban Vagy a szakadó esõben, Édes gyermekjátékban, Vagy éppen elõttem?! Elérhetetlen, édes fájdalom, Kinek kezét fognám kezembe, Ó, boldogság, mire vágyom, Hát elvesztél a végtelenbe?!

52

Zsebre vágom kulcskészletem, Tartályt meg jól meglöttyintem, Fotelra ráülök, kezemben a kormány, Az utak réme vagyok én a pingyúrral!

Vigyél el innen Vigyél el innen, Könyörögve kérlek! Hideg van, fázom, Sötét van és félek!

Szabad-e?

Csak egy apró fényt Látnék meg messzirõl! Hogy bizalmat adna, És beszélne a hitrõl!

Szabad-e vállalni mindig önmagam? Szabad-e szólni, ha nem hallják szavam? Lázadni szabad-e, ha csak arra vágyom? Legnagyobb hibám, hogy nincsen barátom!

Mert hitem már rég nincs, Csak a szarnak élek! Vigyél el innen, Egyre jobban félek!

Szabad-e születni, ha meg sem kérdeznek? Szabad-e ölni, ha engem véreznek? Szabad-e szállni fenn a magas égen? Nem számít a válasz, én csak úgy kérdem.

Bálint László (1984) Kürt. Az érsekújvári gimnázium végzõs diákja.

53

DOMONKOS ISTVÁN

Osztálykirándulás és orgiák Prágát idõrõl idõre meglátogatják a felvidéki középiskolások is. Szép a város, olcsó a sör és a Becherovka, s mindemellett még csak útlevélre sincs szükség, hiszen hazánk és Csehország között simán átengedik a gyanúsabb fazonokat is személyazonosságival. Mindezt mérlegelve jutottam én és még huszonöt osztálytársam, na meg az osztályfõnök arra az elhatározásra, hogy május végén irány a száztornyú város. A szavakból nemsoká tettek is lettek, az osztály nekivágott a kirándulásnak, következzék hát a történet. 1. nap: Megérkezés. Elszállásolás a koleszon. Kaja. Idõrendi sorrendben. Aztán irány a város. Felszállás a villamosra. Metrózás. Károly-híd. Idõrendi sorrendben. Most jöhet a kérdés, miért nem fejtem ki bõvebben. Mi az, hogy megérkezés, kaja, elszállásolás?! Ilyet egy szépirodalmi szöveg nem tartalmazhat! Ideje viszont, hogy tudatosítsuk, írásom témája nem is anynyira az osztálykirándulás, mint inkább a tiniszex. Tinédzserl’amour, ha így jobban tetszik. Errõl írok majd bõvebben is, és talán nem idõrendi sorrendben. A természet és a legyõzhetetlen emberi alkotásvágy lélegzetelállító ötvözete várt ránk a belvárosban. A Károly-híd a lenyugvó nap fényében fürdött, a

54

nemzeti színház aranykupolája lángra gyúlt az izzó korong tükreként, s mindezt több tucatnyi vigyorgó, fürgén fecsegõ japán turista fényképezte. Kiröhögtük õket, oszt elmentünk inni. Idõrendi sorrendben. Prágában nem nehéz jó kocsmát találni. Még nekünk is sikerült. Egy-két órát elüldögéltünk egy nagyon prûd, kivörösödött,

kvéker-formájú família mellett. Kétségbeesve bámulták a lassacskán önmagukból kivetkõzõ közép-európai fiatalságot. Õket is kiröhögtük, majd visszamentünk, egyesek visszamásztak a koleszra. Útközben elméláztunk az ún. prágai szexmúzeum bejárata elõtt, ahol egy szeméremajak-simogató gépezet díszelgett, majd Károly-híd, metró, villamos. Mindez idõrendi sorrendben. Akkor úgy tûnt, már kiaknáztuk a városban rejlõ lehetõségek nagy részét, mellesleg még most is úgy tûnik. Arra, ami ezután következett,

nem emlékszem pontosan. Nem, nem voltam berúgva. Komolyan nem! Ellentétben másokkal. Egyszerûen az volt, hogy nem történt semmi. Egészen takarodóig. Az osztályfõnök, aki legalább annyira joviális állapotban volt, mint mi, diákok, ránk parancsolt, takarodjunk ágyba. Már amennyire parancsolni tudott. Én el is takarodtam a fiúszoba egyik emeletes ágyának második fokára. Bevágtam magam az ágy sarkába, megbújtam a paplan alatt, s élveztem, hogy végre szarhatok az egész mindenségre. Fáradt szemeim gond nélkül hozzászoktak a sötéthez, tagjaim a kopott, puha matrachoz, füleim a mindent behálózó csendhez. A nirvánai állapot nem tartott sokáig. Éjféltájt lépteket hallottam, aztán mozdult egyet a kilincs a fiúszoba ajtaján, majd az kitárult, s a lépések bent termettek a szobában. Lépegetõbõl kettõ volt. Mindkettõ lány volt, és nagyon beindultak. Miután bejött a két leány, történt valami. Nem emlékszem, micsoda, de a következmények messzemenõek voltak. Erre emlékszem. Nem sokkal ezután gyanús, felettéb gyanús hangokat hallottam lentrõl. Nemcsak a lányok, hanem két szobatársam is bein-

dult, s ahogy az lenni szokott... A szobában hárman voltunk. Egyedül nekem kellett hûvösnek maradnom. Nekem nem jutott csaj. Bosszúból leközöltetem ezt a megrendítõ vallomást. Remélem ráismernek magukra az illetõk. De ha magukra ismernek, nekem befellegzett... Egy ideig kibírtam az orgiázó kvartettel, tettettem, hogy alszom. Ám az egyik szobatársam okosabb volt nálam. Aszongya a gyerek: „Ez nem alszik. Túl gyorsan lélegzik.” S ezután részletesen kifejtette, hogyan függ össze a pocakom kidomborodása s besüppedése azzal, hogy alszom-e avagy sem. Ekkor elegem lett az egészbõl. Idõrõl idõre nálam is betelik a pohár. Kitakaróztam. Lemásztam az emeletes ágy létráján, vetettem pár megvetõ pillantást a már említett kvartettre, s kimentem a szobából. A megvetõ pillantás nem sikeredett valami jól. Inkább csak hülyét csináltam magamból. A szomszédos szobában jutottam menedékhez. S mit ad Isten, na mit? Ez volt a lányok szobája. A vad amazonok titkos odúja. Itt találtam magamnak egy üres ágyat, amelybe bele is feküdtem, de elõtte még elpletykáltam, mi minden folyt az én szobámban. A fiúk szobájában! Aprólékosan ecseteltem az önfeledt testi örömöket a legkisebb részletekig, semmit sem hagytam ki, sõt még ki is színeztem. És így lett az ártatlan enyelgésbõl köztitokként számon tartott orgia. Azt állítottam, láttam, ahogy az egyik hölgyemény, legyen a neve Heidi, lo-

vagol a szobatársamon, közben keletnémet pornókból szedett ocsmányságokat visítoz a sötétségbe. A másik számára pedig még ennél is nagyobb marhaságot találtam ki. Óriási sikert arattam vele. Büszke voltam magamra és a mocskos fantáziámra. Még most is az vagyok! Ezután, mint aki jól végezte dolgát, vágtam magam a párnák közé. Egymagam. Aludtam, alucikáztam, mígnem felkeltett ugyanaz a két csajszi, akik miatt szobát kellett váltanom. Az egyik közülük ki akart rúgni az ágyamból, mondván, hogy az az övé. Én erre, hogy elférünk itt ketten is, aranyom. Õ erre, hogy pofon köp, s meg is tette. Megalázva, puffadt szemekkel, egy jókora taknyos nyálcsomótól csúfítva, de a kényelmes ágyat el nem hagyván aludtam tovább. A leányzó meg visszament

élvezkedni a fiúszobába. Így van ez. Az éjszaka gyorsan elmúlt. Én alvással töltöttem. Sokan valami teljesen mással. Ezért is hagyott maga után e mágikus éj oly sok megválaszolatlan kérdést. Néhányat meg is említek: 1. Ki hányta össze a fiúvécé 2. sorszámú fülkéjét? 2. Ki fosta össze a lányvécé 3. sorszámú fülkéjét?

3. Ugyanaz az ember a tettes? 4. Mit csinált az osztályfõnök, amíg a diákok szeretkeztek? 5. Mit szólna az iskolatanács, ha tudnák, mit rejtett az éj? (A második kérdésre tudom a választ. A fiúvécét osztályom legjobb diákja, a Bayer Leverkusen fanatikus imádója okádta le. A bûnös tulképp nem õ volt, hanem a fél liter Jégermajszter, amit az éjjel lenyelt. Ugyanez a gyerek amúgy lehányta a saját ágyát is. Így van ez.) A következõ éjszaka lényegesen nyugodtabb volt. A két szerelmes pár már szakított egymással és egymás között is. Én meg le lettem cseszve, hogy minek beszélem el mindenkinek, mi folyt a fiúszobában. Hát annyi baj legyen! Ha az illetõk tudnák, hogy most egy irodalmi folyóiratban is leközöltem a történetüket, elõször szétvernék a pofám, majd beperelnének. Talán. Visszatérve a történethez, a tanulságos ok (értsd osztálykirándulás) pár nap múlva véget ért. S mi kitombolva, émelyegve, de fõleg egy fillér nékül ültünk fel a Florencen várakozó buszra, s irány Kassa. Hát igen. Így van ez. Így is lesz.

Domonkos István Pozsony. A pozsonyi magyar gimnázium növendéke.

55

MIN

stred DOLGOZOL MOST ?

– Min dolgozol most? – Sibylle Berg Helge élete címû darabját rendezem õsszel a Bárkában. Ez egy kortárs német szöveg, jó a humora, és úgy foglalkozik erkölcsi kérdésekkel, hogy közben nem tû-

CZAJLIK

J ÓZSEF

nik moralizálónak. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor itt Komáromban is dolgozom majd; a stúdióban egy – szintén modern – orosz drámaíró kiváló mûvébõl készítünk egy négyszereplõs kamara-elõadást. Az évad vége felé pedig egy kísérleti produkcióban veszek majd részt Budapesten, egy táncszínházzal együttmûködve. – Mesélj errõl valamit... – A Sámán Színház frontemberével, Magyar Évával Gombrowicz Operettjének próbái alatt színházi értelemben „egymásra találtunk”. Azok a színészek, akikkel együtt szeretnénk dolgozni, kellõképpen nyitottak mindenfajta színházi megfogalmazásra, és az anyag, amivel foglalkozni fogunk, nagyon inspiratív. Ezek a körülmények épp alkalmasak arra, hogy kipróbálhassuk magunkat. – Két éve dolgozol a Bárkában. Hogy érzed ott magad? – Már átestem a beilleszkedés fázisán. Intenzív idõszak volt és eléggé megviselt. Azóta sikerült magam függetleníteni a közegtõl. Színházi értelemben még nem találtam meg azt a hangot, amit használnom kellene: nem tudom még, hogy mi az a fluidum, amit oda kéne csorgatnom, hogy a kívánt eredmény megszülessen, de ez csak idõ kérdése.

56

A megszólalás módját keresem. Tudom, hogy mit akarok közölni, a „hogyan”-ban kellene még némi segítség. Sok alkotótársamat nem érdekli a közönség véleménye, én azonban nem akarok szuverén mûvészetet alkotni. Bár a siker engem sem foglalkoztat. Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy mi az a probléma, ami az adott közegben hangot talál? Mi foglalkoztatja az embereket? Hogyan tudok hozzátenni valamit az életükhöz? És itt nem hangzatos dolgokra gondolok, véleményekre például. Amíg itthon voltam, addig a felvidéki társadalmi “gyökerembõl” táplálkoztam, viszont ez Budapesten már nem érvényes: egy csomó dolgot külön meg kéne magyaráznom egy elõadásban, hogy érthetõ legyen; ilyen, ezekbe a külsõségekbe könnyedén beavató darabot még nem találtam. Szociális kérdésekre keresem a választ, ez pedig csak úgy mûködik, ha megértjük egymást a közönséggel. Magyarországon nem élek annyi ideje, hogy a színpadon is meg tudjam fogal-

mazni az ottani életérzést, itthonról pedig még nem szakadtam el annyira, hogy ne befolyásolna. Úgy érzem megtaláltam azt az utat, amin tudatosan mozgok, ha van olyan téma, amihez hozzá tudok fûzni konkrét, saját véleményt; túlléptem már azon, hogy egy darabot csak “megcsináljak”. Ezalatt az esztétizáló alkotást, az önmagáért való mûvészvéleményt értem.

ZSELINSZKY MIROSLAV

Fotó: Zselinszky Miroslav

57

KÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ KÖVÖNK K Õ KÖVÖNKÕ

KELEMEN ZOLTÁN*

Az utazás mint metafora két amerikai regényben „Amirõl nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.” (Ludwig Wittgenstein) Mircea Eliade írja Kulturális divatok és a vallástörténet címû munkájában, hogy az utazásnak, a sétának, egyszóval a helyváltoztatásnak a szerepe metaforikus a mítoszokban, illetve, hogy ezeket a mitikus metaforákat a szépirodalmi alkotások elemzésekor is figyelembe lehet venni. Említett tanulmányában Eliade James Joyce Leopold Bloomjának „utazgatása” és az ausztrál totemhõstípusok mitikus vándorlásai között von párhuzamot1. Véleménye szerint az utazás mindkét esetben az õsök hagyományának a tiszteletben tartásával van kapcsolatban, illetve ennek a hagyománynak a folyamatosságát segíti elõ. Emlékezetet teremt az elõdökrõl, illetve ezt az emlékezetet igyekszik ébren tartani. Abban az esetben pedig, ha az emlék feledésbe merülne, bizonyos mitikus utakonmódokon újra meg is lehet te-

remteni az õsök kultuszát. Ebben az esetben az utazást felfedezõ útnak szokták nevezni. (Emlékezzünk: Kolumbusz nyugati törekvéseinek eredete valószínûleg Platón Atlantiszmítoszából is származtatható a nyugati civilizáció kollektív emlékezetét figyelembe véve.) A szó itt újra eredeti jelentésében mutatkozik meg: nem arról van szó, hogy valami ismeretlent lelünk meg, hanem arról, hogy a felejtés fátylát leemelve felfedünk egy õsi emléket, ami ez által felfedezõdik. Persze a nyugatinak nevezhetõ ember nem azért indult felfedezõ útjaira az elmúlt fél évezredben, hogy felelevenítsen valamit eredetébõl, hanem, hogy titáni módon új eredetet jelöljön ki magának, abból a megfontolásból, hogy új földet lelt. Mintha az a darab föld nem létezett volna elõtte. A lelés egyik régi értelmében, mint teremtés szerepel ezúttal

az értelmezésben. Mindenképpen olyan földdarabról van tehát szó, amelyet ember (és lehetõleg nemcsak nyugati ember) annak elõtte még nem ismert, nem taposott. Az utazás ez utóbbi formája is megtalálható a mítoszokban, és errõl is értekezik Eliade A halál mitológiái: Bevezetés címû dolgozatában2. Ezek az utazás-típusok a halállal, a holtak birodalmával vannak kapcsolatban, és mitologikus vonatkozásaik a legszorosabban összefonódnak a szépirodalmi alkotások metaforikájával, sõt a hétköznapi társadalmi kifejezési formákkal éppúgy, mint az álmok jelrendszereivel3. Eliade a sámán eksztatikus állapotban tett túlvilágjárásait összefüggésbe hozza az európai epikus hõsök túlvilági útjaival, mivel a sámán általában azért utazik a holtak birodalmába, hogy lelkeket hozzon onnan vissza, mint Orpheusz, vagy hogy böl-

* A szerzõ a tanulmány írása közben OTKA Posztdoktori, illetve Bolyai János Kutatói Ösztöndíjban részesült.

58

csességet szerezzen, mint Odüsszeusz, vagy Odin, aki az Ygdrassilon lógva került halálközeli állapotba (talán Dante is az utazóknak ebbe a kategóriájába sorolható). Eliade így foglalja össze fejtegetéseit: „Mind a mítoszokban, mind a folklórban nagyszámú dramatikus motívum található azokban az utazásokban, amelyek az óceánon túli vagy a világvégi mesés tájakra vezetnek. Nyilvánvaló, hogy ezek a mitikus országok a holtak birodalmát jelentik. Lehetetlen kinyomozni egy ilyen másvilági földrajz eredetét vagy ’történetét’, de közvetve vagy közvetlenül mindegyik a másvilág sokféle elképzelésével kapcsolatos, köztük a legismertebb a föld alatti, a mennyei és az óceánon túli világ.”4 A túlvilágképzetek egyik legfontosabb jellemzõje a fordítás, a paradoxon. Minden másképp van ott, mint itt, sõt többnyire éppen minden fordítva van5. Nem érvényesek azon a földön az itteni természeti törvényszerûségek. Mindezen elõzetes megjegyzések természetesen nem segíthetnek abban, hogy olyan mûveket próbáljunk értelmezni, mint Edgar Allan Poe The Narrative of Arthur Gordon Pym of Nantucket címû egyetlen regénye6, mivel ez a szöveg már eddig is számtalan irodalomtörténeti és -elméleti kérdés gyújtópontjában állt. Ezút-

tal inkább az utazás Eliade által körvonalazott két lehetséges, mitikusnak is nevezhetõ metaforikája segítségével próbálom Poe mûvét Howard Philips Lovecraft At the Mountain of Madness címû kisregényével7 összehasonlítani. Lovecraft, akit még legszigorúbb kritikusai is mûfajteremtõnek nevez-

...elõtte még ehhez hasonló sem létezett...

nek és számos követõvel rendelkezik, köztük olyanokkal, akik az életmû továbbírásán fáradoznak, ellentmondásos szerzõnek nevezhetõ. Persze nem mûvei alapján, hiszen stílusuk nélkülöz minden ellentmondást, és nem hagy kétséget afelõl, hogy a múlt század elején alkotó Lovecraft figyelemreméltó következetességgel épített szöveguniverzuma fiktív és létezõ könyvtárak irodalmának hosszú során, lelkiismeretes földrajzi, régészeti, helytörténeti és természettudományos kutatásokon alapszik. Mûfaji-történeti besorolása azonban problematikus. A science-fiction rigorózusabb ítészei kizárják irodalmukból a keleti parti szerzõt, és jobb esetben a fantasyhoz sorolják,

ha ugyan nem minõsítik értékelhetetlen ponyvának. A fantasy rajongói legföljebb mint dark-fantasyt hajlandóak elfogadni, de ha lehet, õk is lemondanak errõl az életmûrõl. Sam J. Lundwall kézikönyvként, összegzõ mûként is olvasható Holnap történt címû rendhagyó science-fiction irodalomtörténetében8 egyrészt a szépirodalom felé közelíti értékelésében a Lovecraft-életmûvet, másrészt személyes hangvételû vallomásában az emberiség legõsibb mesehagyományának invenciózus megújítójaként jellemzi Lovecraftot9. A mesék esetében pedig éppen azok mitikus eredetére hívnám föl a figyelmet, mivel Lovecraft mûveinek legjava szintén mitikus alapokon nyugszik. Ezeket a mítoszokat a szerzõ teremti, és bármilyen meglepõ, elõtte még ehhez hasonló sem létezett, abból az okból kifolyólag, hogy Lovecraft mítoszai nem egyszerûen azt sugallják, hogy nem az ember az elsõ és nem is a legtökéletesebb létezési forma a Földön vagy a kozmoszban, hanem ezzel együtt azt is, hogy az egykor volt és koronkint újra létesüléssel fenyegetõ, az emberinél jóval magasabbrendû kultúra gonosz. Ez a gonoszság, amelyet a szerzõnek emberi értelemmel fölfoghatatlanná és földolgozhatatlanná sikerül stilizálnia, az a védjegy, amely egyrészt még legkiválóbb tanítványaitól is megkülönbözteti Lovecraftot, másrészt biztosítja helyét a szépirodalomban. Jorge Luis

59

Borges 1975-ös Homokkönyvé- kálnak a múlt század eleji ameben novellával adózik az általa rikai utcákon. Azzal, hogy inis nagyra becsült író emléké- kognitójuk az egyértelmû tének, s a novella címe éppen az vedés ellenére tökéletes, azt érzékeltetheti a ShakespeareLovecraft kelidézet, amelõ iróniával, lyet Lovecraft hogy az ameriaz At the kaiak számára Mountains of „There are még mindig isMadness címû, meretlen 1931-es kisreegyik legjelengény mottójául more things…” tõsebb elbeválasztott (ez a szélõjük mûmottó furcsa vészi hagyatémódon a cím ka. A Loveelõtt szerepel): craft-é l e tm û „There are more egyik legfontosabb részét kéthings…”10 Az, hogy Borges novel- pezõ 1927-es The Case of lisztikájára milyen jelentõs ha- Charles Dexter Ward (amely már tása volt Poe életmûvének, címének megfogalmazásában köztudott. Lovecraft éppúgy is emlékeztet Poe-nak arra The nagy tisztelõje és szellemi ta- Facts in the Case of M. Valdemar nítványa volt Poe-nak, különös címû novellájára, amelyrõl lesz módon azonban õ nem érte be még szó alább) címû kisregény annyival, hogy elbeszélõi mód- egyik titokzatos, züllést és deszereit alkalmazza, bizarr, gro- kadenciát sugárzó, gonosz szeteszk leírásait, hangulat-meg- replõje, Dr. Allen ugyancsak jelenítéseit átörökítse, sem homályos utalás lehet Poe-ra. annyival, hogy életmûvét a hi- Lovecraft Poe-val kapcsolatos vatkozások szintjén is bele- verseket is írt, ilyen a Where építse saját szövegvilágába, Once Poe Walked címû misztiolyan fiktív mûvek mellé so- kus-borongós mû, és egy márolva Poe-t, mint a Pnakotikus sik, amelynek címe szójáték: kéziratok vagy a Necronomicon. The Poe-et’s Nightmare. Az At the Lovecraft szereplõjévé teszi Mountains of Madness esetében Poe-t, Poe-hasonmások vagy azonban sokkal többrõl van Poe nevét (valamelyiket a há- szó, mint tiszteletteljes, grorom közül, sohasem mindet teszk vagy ironikus utalásról. egyszerre) álnévként használó Mintha Lovecraft be akarná szereplõk kettõs álarcába rejt- fejezni az állítólag lezáratlanul ve. A Poe legjobb groteszk tör- maradt egyetlen Poe-regényt. téneteit idézõ The Dark Még pontosabban, mintha a Broterhood fekete humorral folytatását akarná megírni, himegírt históriájában földönkí- szen Poe mûve csak a fölületes vüliek öltik magukra Edgar szemlélõ számára tûnhet befeAllan Poe külsejét, és így jár- jezetlennek.

60

A The Narrative of Arthur Gordon Pym of Nantucket címû szöveg könnyen beilleszthetõ lenne a keletkezése korában született rémséges és hiteltelenül egzotikus tengerésztörténetek sorába, ha nem parodizálná azokat többször is oly nyilvánvalóan erõteljes vonásokkal, melyek végképp hiteltelenné és nevetségessé teszik Pym kalandjait. Talán a Délisarkra is azért esett a választása, mert ott egy idõ után megtévesztõvé és fölöslegessé válnak az olyan gyakorta használt földrajzi meghatározások, mint Észak, Dél, Kelet vagy Nyugat. Másrészt föltûnõen jól illeszkedhetne azoknak a tengerésztörténeteknek a körébe is, melyeknek írói az úton levés filozófiai metaforáit metafizikus vagy teológiai, nemritkán biblikus párhuzamokkal bõvítve a fõként Ralph Waldo Emerson és Henry David Thoreau kezdeményezte concorde-i american naissance panteizmusához ízesülõ elveket igyekeztek érvényre juttatni mûveikben. Ezeknek a mûveknek a sorából kiemelkednek, de eredetiségük és egyedi esztétikai értékeik miatt ki is válnak Hermann Melville regényei, fõként a Moby Dick és a titokzatos Billy Budd, foretopmen. Emerson a skót neoplatonista Thomas Carlyle hatására vallotta azt az általa kissé misztikusan értelmezett elképzelést, miszerint Isten két könyvet alkotott: a Bibliát és a teremtett világot, s ezek egyaránt olvashatóak, ha valaki érti a jeleiket. Az elkép-

zelés, amely Francis Baconnél is fölbukkan, Szent Bonaventurától származik, egyébként egyike volt azoknak a bölcseleti problémáknak, amelyek Borgest is foglalkoztatták. Csábító lenne ezt a szándékot beleolvasni Pym történetébe, hiszen a mû végén félvér indián sorstársával gyakorlatilag betûkben, írásjeleket formáló tereptárgyakban bolyong, s a sziklafalon meglátott írás is – úgy tûnik – a természet erõinek tevékenysége által jött létre11. Csakhogy tudott, hogy Poe mûvészetét a concorde-i „iskola” soha nem fogadta el, sõt Emerson The Bells címû verse miatt „jingle-man”-nek nevezte Poe-t. Elméleti-bölcseleti mûveiket (fõleg Poe The Philosophy of Composition címû esszéjét vagy Thoreau Waldenját) ismerve, látható, hogy a köztük lévõ nézetkülönbség ismét csak a paródiát valószínûsíti az Arthur Gordon Pym-történet esetében. Az üzenet, a jel fölbukkanása a regény elején, a hajófenéken, és Pymnek az üzenet megfejtésére tett börleszkbe illõ fáradozásai12 szintén a mindenben üzenetet és jelentést keresõ, jeleket fejteni próbáló Emersonnak és concorde-i körének üzenhet. Az is elgondolkoztató, hogy Poe a regényt megelõzõ és követõ Megjegyzésekben egyaránt megpróbálta eltávolítani magától a szöveget, és úgy járt el, mintha ezeket a kiegészítéseket egy harmadik személy – talán valamely szerkesztõ, akinek neve azonban nincs föltüntetve – írta volna13.

Mindenesetre ez a harmadik csak elsõ értelmében jelent személy meghökkentõ kaval- kardszárnyú delfint. Lihegõ, kádját adja az állítólag közel- szuszogó kövér embert és horkeleti nyelven lejegyzett üze- kolót egyaránt jelent, és ha teneteknek, amelyek mind a fe- kintetbe vesszük a hajó szekete-fehér oppozícióra utalnak rencsétlen sorsát, melynek traés ezt az ellentétpárt hozzák gikumát és borzalmait egészen összefüggésbe a Déllel. a hisztérikus paródia túlzásaiig Az elbeszélõ hozzáértése a festi Poe (akárcsak elõzõleg az hosszadalmas tengerészeti és Ariel végzetét), valamint erefõként földrajzi fejtegetések dendõ nehézkességét és hátrákapcsán nagyrészt valóban nyoktól nem mentes vízre helytálló14, csak bizonyos ext- szállását, akkor egyáltalán nem rém esetekben veti el a suly- állhatunk távol a Grampus kot (például a rakomány rögzí- utóbbi értelmezéseitõl. Az, tésével kapcsolatos bonyolult hogy a Megjegyzésben Pym nem fejtegetés végén vagy a déli mulasztja el hangsúlyozni, sarki útnak abban a szakaszá- hogy richmondi urak adtak hiban, amikor már a 84. déli szé- telt a szavainak, nemcsak azt lességen jócskán belül halad- jelenti, hogy abban az idõben nak és még mindig vízen, ho- Poe a Southern Literary Messenlott azon a szégernél dolgolességen már zott, hanem a mindenütt a szellemi körkontinens tanyezet déli jel...Poe... lálható), ezeklegét is hangben az eseteksúlyozhatja, ...Borges... ben azonban a s z e m b e n ...Lovecraft... túlzás vagy a Emersonék lódítás annyira keleti parti ...Joyce... nyilvánvaló, északiságával. hogy az olvaMr. Poe éppen ...Eliade... sónak újfent a azzal biztatja paródia jut az Pymet, hogy eszébe. Találbeszámolójákoznak például a Déli-sark kö- nak fésületlensége csak növelzelében egy jegesmedvével15. ni fogja hitelét, s ez újfönt paA regényben elõforduló három rodisztikus, hiszen Poe szigorú hajó neve egy kivételével mel- esztétikai törvényszerûségek lõz minden különös utalást. figyelembevételével alkotott. Ariel, mint mitikus és irodalmi A végsõ érv, ami meggyõzi figura egyaránt ismert, a Jane Pymet kalandjai publikálásáGuy pedig valószínûleg Guy nak helyességérõl, az a kapitány egyik hölgyrokonáról „csíny”, hogy Poe szépirodalkapta a nevét. A szerencsétlen, mi fikcióként közöl néhány ugyanakkor mégis komikus részletet a saját neve alatt a sorsú Grampus neve azonban Messengerben, de – ahogy Pym

61

írja – az olvasók ezt nem hitték el, és levelekkel ostromolták a kiadót, hogy további tényeket tudjanak meg a csodás kalandokról. Napjainkra már legendássá vált az a történet, amelyet a The Facts in the Case of M. Valdemar címû Poe-novella publikálása szült: Poe semmit sem tehetett azért, hogy olvasói elhiggyék: fikcióról van szó, késõbb pedig, mikor sikerült õket meggyõzni, fölháborodtak, hogy valótlanságokat is közölnek a lapok. Erre az eseményre is utalhat a Megjegyzés iróniája. Az olvasó nehezen fojthatja el kacagását az ifjú Pym mélakóros fantáziálásainak giccses megjelenítésén, midõn az ifjú boldogan tengerészkatasztrófákról álmodozik16. Tréfára ad alkalmat az is, hogy Pym nagyapja új szemüvege miatt nem ismeri föl unokáját, annál is inkább, hiszen a szemüveg használata vagy éppen a használat mellõzése a The Spectacles17 címû novellájában szintén tréfára ad alkalmat Poe-nak. Az elsõ esemény, amely az elbeszélés menetében összekapcsolhatná Lovecraft és Poe regényét, Guy kapitánynak és fiatal unokaöccsének titokzatos kirándulása a Desolationszigeten, ahol (már megint!) üzenetet hagynak valakinek vagy valakiknek, természetesen palackban18. Különös módon azonban Lovecraft, aki számtalan alkalommal adta tanúbizonyságát kiváló filológiai képességeinek, ezúttal elsiklott e fölött a hely fölött. A második alkalom a csónakorr-marad-

62

vány fölfedezésekor kínálkozott volna19, valamint a bokor és a titokzatos emlõsállat fölfedezésekor20, Lovecraft azonban ezzel a narrációs lehetõséggel sem élt, hogy összekösse regényének cselekményét Poe mûvével, pedig hasonló helyzetekre szép számmal hozhatunk példát a Lovecraft-korpuszból. Az persze nem csoda, hogy Lovecraft nem vitte tovább a minden bizonnyal szándékosan bárgyú bennszülött-történet szálat regényében. Minden, amit megõrzött a tisztelt elõd által teremtett hagyományból, a jelekhez és a jelöléshez kötõdik21. A legfontosabb a Poe által híressé és Lovecraft által hírhedtté tett „Tekeli-li! Tekeli-li!” kiáltás22, amelynek jelentésérõl azóta sincs fogalma sem senkinek (Poe-nál talán fehéret jelent), de talán éppen ezért alkalmas arra, hogy borzongást keltsen az olvasókban. Mindkét szerzõ félelmetes, horrorisztikus jelentést sugalmaz vele kapcsolatban. Megjegyzem, más szövegkörnyezetben talán azt is jelenthetné, hogy „Megérkezett a fagyis kocsi, lehet nassolni!”, mondjuk valahol a boldog trópusokon. Poe-nak és Lovecraftnek köszönhetõen azonban végérvényesen a borzadály képzetköre kapcsolódik ehhez a jelsorhoz. Poe regényében homályban marad, hogy miért félnek olyan nagyon a bennszülöttek a fehér színtõl, s fõként mi köze ehhez a Tekelili! Tekeli-li! hangsornak. Az At the Mountains of Madnessben

derül ki, hogy ez a „szöveg” az „Öregek” nyelvébõl származik, vagyis azoknak a növényi és állati jegyeket egyaránt mutató, az embernél sokkal fejlettebb csillag-lényeknek a kultúrájából, akiknek jégbe fagyott, holt városát fedezi föl a kutatócsoport Lovecraft regényében az õrület hegyei mögött. Mindkét regény a halál birodalmába tett utazásról szól, s Poe regényének különösen ironikus jelleget ad az, hogy a vakmerõ Pym, aki egész életében kereste a halálos veszélyt, sikeresen visszatérve a holtak országából egy balesetben leli halálát a civilizált Egyesült Államok területén. Meg kell azonban jegyezni, hogy az utazásnak az õsök tiszteletével kapcsolatos jegyeit egyedül Lovecraft regényébõl lehet kimutatni, persze, ott is borzadállyal elegy csodálat jellemzi ennek a hagyománynak az újbóli tudatosítását. Tudniillik õsökön ezúttal nem lehet elõdöket érteni, hiszen az „Öregek” kultúrája nem emberi, sõt veszélyes az emberiségre. Lovecraft olyan õsöreg civilizáció utáni állapotot ábrázol regényében, ahol a fejlett kultúrát elpusztító korcs lények vakon pusztító ösztönei uralkodnak. Mindkét regény története déli-sarki utazás, mindkettõben cethalászhajón utaznak (Lovecraftnél cethalászhajókból átalakított hajókról van szó). Lovecraft természetesen nemcsak Poe-ra utal folyamatosan, hanem mindazokra az alkotókra, mûvekre, helyszí-

nekre és emberekre, amelyek mûveinek állandó részeit képezik. Így a történet kötõdik a keleti parti Arkhamhez, az ottani Miskatonic Egyetemhez és mindazokhoz a családokhoz, akiknek némely tagja általában szerepel a szerzõ írásaiban, így például a Pabodie-k vagy a Pickmanok. A két kutatóhajó neve is Arkham és Miskatonic. Nyikolaj Rerih orosz festõ mûveihez rendszeresen hasonlítja az elbeszélõ a déli tájat, hat említését találtam a mûvésznek. Az ír Lord Dunsany költészetét is párhuzamba vonja a regény a sarki délibáb jelenségének fenségével. A Necronomicont és a Pnakotikus kéziratokat, amelyek sokáig csak Lovecraft elméjében léteztek (ma már magyar nyelven is hozzáférhetõ – ráadásul Lovecraftot nevezve meg szerzõként! – például a Necronomicon, melynek állandó jelzõje az istentelen, szörnyûséges vagy az átkozott), lépten-nyomon emlegeti a szöveg. Poe elõször Ulalume címû versének fölidézésével szerepel, és már itt megemlíti a narrátor, hogy számára a Poeéletmûbõl az Arthur Gordon Pym-regény az érdekes, éppen a délszaki utazás miatt. Ennél talán fontosabb, hogy az At the Mountains… narrátora mintha tudatosan használná föltûnõen gyakran a történetmondás során a „groteszk” és „arabeszk” szavakat, melyek Poe elsõ kötetének címében szerepelnek. Míg Poe folyamatos felmelegedésrõl beszél, addig Lovecraft narrátora józanul ragaszkodik a hideg sarki „nyár” le-

írásához, bár õ is ír a Nansen- hívó jellegûek szoktak lenni. csúcsról, melyet hasztalan ke- Gyakorta utal pilótájára, aki restem a különbözõ atlaszok- idegösszeroppanást kapott ban – a Déli-sarkon. Az észa- azon események miatt, amekin számos földrajzi tárgyat ne- lyekrõl nem akar beszélni. Álveztek el Nansenrõl… talában akkor hozza föl a narráKülönös módon az arkhami tor a pilóta példáját, amikor õ Miskatonic Egyetemen min- is szívesebben választaná a den szakterület tudósai olvas- hallgatást. A befogadónak teták a Necronomicont, amelyet hát bele kell törõdnie abba, pedig „lakat alatt õriznek az hogy bizonyos dolgokat soha egyetem könyvtárában”, hi- nem fog megtudni, fõképpen szen nem ez az egyetlen azért, mert ez a hallgatás szavaLovecraft-mû, melyben szere- tolja azt, hogy egyáltalán valapel ez a fölsõoktatási intéz- mit el lehessen beszélni, rámumény, tudósai által. Ezúttal tatva ezzel a beszéddel a törtéazonban az idegen élõformákat net üres helyére, ahol megszûboncoló biológus maga vonja nik a beszéd. Ez az eljárás Poe le azt a következtetést, hogy regényében is megfigyelhetõ, olyan lényt vizsgál, amilyenrõl bár ott a hallgatás mintha a „Vének” vagy „Öregek” né- szenzációéhes közönséget ven az említett titkos könyvek büntetné azzal, hogy éppen a tudósítanak. Az is meglepõ, legizgalmasabb pillanatban, a hogy a természettudósok lép- titokzatos hófehér humanoid ten-nyomon szépmûvészeti fölbukkanásakor szakad meg hasonlatokkal az elbeszélés. próbálnak beA hallgatás számolni taLovecraftnél pasztalataikról. kétféle lehet: Már ha beszákényszerítõ molnak. Hiv a g y Tekeli-li! szen az At the kényszerített. Mountains… Önként fogaretorikai kiindott és koordiTekeli-li! dulópontja épnált, és kezelpen az a fölishetetlen öszmerés, hogy az tönös-psziemberiség béchés. Az elbekés életének szélés ilyenérdekében hallgatni kellene formán szaggatottá válik. A ezekrõl a szörnyû tapasztala- narrátor többször újra nekirutokról, s a túlélõ tudós éppen gaszkodik. Néha félelmei azért kezd bele a történetbe, kényszerítik hallgatásra, másmert azt reméli, hogy elaltatja kor ezeket a félelmeit gyõzi le, vele a kíváncsiságot, holott az el- hogy az emberi közösség érdebeszélések eredeti szerepük- kében tájékoztasson. Hallgatánél fogva inkább figyelemföl- sa akkor visszavonhatatlan, ha

63

etikai törvényszerûségei vagy az emberiség „érdeke” parancsolják neki. Kimondás és elhallgatás fogalmai összefonódnak a felelõsség, illetve a felelõsség-áthárítás kérdéskörével. A már említett Tekeli-li! Tekeli-li! kiáltás, melyet az elbeszélõ „fuvolaszólamhoz” hasonlít, közvetlen kapcsolatot teremt Lovecraft regényének lehetséges világa és az Arthur Gordon Pym történetét író Edgar Allan Poe között, mivel a kutatónak az általa hallott hangról Poe jut eszébe. Ez a hang ezúttal is összefüggésbe kerül a fehérséggel, a természetellenességgel és a halállal. Végül a túlélõ elbeszélõ még egyszer fölhívja a figyelmet arra, hogy vannak olyan dolgok, amikrõl nem szabad beszélni, sem tudomást szerezni, és ezúttal is csak azért tett kivételt és törte meg a hallgatást, hogy a további kutatásoknak elejét vegye. Beszámolója mindazonáltal olyan alapos volt és árnyalt, tudományos szempontból annyira csábító, hogy könnyen lehet: ellenkezõ hatást ért el vele. A regény utolsó szavaival újra a mûfaj mestere elõtt tiszteleg, mikor a pilóta, akinek olvasmányai (fõleg Poe-olvasmányai) miatt születtek merész képzettársításai így kiált föl: Tekeli-li! Tekeli-li! Jegyzetek 1 2 3

64

In. Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok. Osiris Kiadó Budapest, 2002. 12. I.m. 43-59. I.m. 55-56. Eliade itt nemcsak a

4

5

6

7

8

9

gyermekek ugróiskolájára mint régvolt mitikus beavatási szertartás keretében végrehajtott sikeres alvilági alászállásra és visszatérésre utal, vagy a halállal és az utazással kapcsolatos közismert szólásmondásokra, hanem arra, hogy mindennapi életünk gesztusnyelvét is nagymértékben szervezi a haláltudat: idegenekkel való találkozás, hosszú és fontos utazás ismeretlen helyen vagy ismeretlen helyre, sõt fény gyújtása, illetve eloltása esetén. I.m. 51. Eliade Az örök visszatérés mítosza címû könyvében további adalékok olvashatóak a halottkultuszokról és a túlvilágképzetekkel kapcsolatos rituálékról. In. Uõ.: Az örök visszatérés mítosza avagy a mindenség és a történelem. Európa Könyvkiadó Budapest, 1993. 108. Elegendõ talán a pogány magyar temetkezési szokásokra utalnom, ahol a halott eszközeit, készleteit a földi életben szokottal átellenes oldalra helyezik mellé. Edgar Allan Poe: The Complete Illustrated Stories and Poems. Chancellor Press. London, 1994. 767-909. Mivel Lovecraft mûveihez csak internetes honlapról férhettem hozzá, így nem hivatkozhatom az idézeteket, bár a szövegek megjelenésének évszámát, ahol ez lehetséges, igen. Sam J. Lundwall: Holnap történt. Tanulmányok a science fiction világtörténetébõl. MetaGalaktika 7. Kozmosz Könyvek Budapest, 1984. 133-136. A Lovecraft-életmû körüli ellentmondást csak növeli a tény, hogy bizonyos vonásaikban kultikusnak is nevezhetõ rockzenekarok, mint a Black Sabbath vagy az Iron Maiden gyakorta és nagy elõszeretettel merítenek ötletet Lovecraft olyan szövegeibõl, mint a Beyond the Wall of Sleep (1919.), The Strange High House in the Mist (1926.) vagy éppen az At the Mountains of Madness, úgy kezelvén ezt a hagyományt, mint az angol romantika elsõ nemzedékébõl például Samuel Taylor Coleridge

10

11 12 13 14

15 16 17 18 19 20 21

22

mûveiét. Az inspiráció mértéke és típusa legalábbis azonosnak nevezhetõ. Jorge Luis Borges: Válogatott mûvei III. A tükör és a maszk. Elbeszélések. Európa Könyvkiadó Budapest, 1999. 211-220. A dedikáció: „Howard P. Lovecraft emlékére.” 6. jegyzet 898-899. I.m. 788-792. Például I.m. 909. Két esetet érdemes megjegyezni. Aurora-szigeteket keresnek az Antarktisz közelében a Jane Guyjal, de nem találnak. Ez annál is inkább érthetõ, mivel azok a szigetek – jelenleg Maévo néven – az Óceániai-szigetvilágban találhatóak, az Új-Hebridák közelében. Guy kapitány pedig Bennetszigeteknek nevezi el az újonnan fölfedezett földrészeket. Bennettszigetek valóban léteznek – az Északi-sarkon. Azonban pontosan ott, ahol Poe megjelöli a Bennetszigetet, található a Berknersziget. I.m. 869-870. I.m. 777. I.m. 446-464. I.m. 860-861. I.m. 870. I.m. 872. Talán említhetõ még egy utalás, amely a második Megjegyzésben olvasható, s amely arra utal, hogy az Egyesült Államok kormánya expedíciót szeretne indítani a közeljövõben a Pymmel és tengerésztársaival történtek kivizsgálására és az új földrészek további megismerése céljából. I.m. 909. Elsõ elõfordulása i.m. 895.

Kelemen Zoltán (1969) Szeged. Tanársegéd a Szegedi Tu d o m á n y e g y e t e m Bölcsészettudományi Karának Összehasonlító Irodalomtudomány Tanszékén.

ARDAMICA ZORÁN

Kép, ritmus, rímek, hangulatok – könnyedén, mintegy odavetve Haraszti Ágnes egyes poétikai eljárásairól Képgazdag, mi több, képcentrikus, erõteljes ritmusú és zeneiségû költészetet olvashat, aki kezébe veszi Haraszti Ágnes Õszinte legyek címû elsõ verseskötetét (AB-ART, 2004). Azért fontos megemlíteni, hogy elsõ, mert ha nem a Start könyvek tizenharmadikja lenne, nem is igen vettem volna észre, hogy elsõ kötet. Érettebb ugyanis a szokványos elsõ köteteknél. Gyanakodtam már akkor is, amikor Kukorelly Endre szösszenetét olvastam a fülén, de a szöveg végleg meggyõzött. Nem célom itt szokványos recenziót írni, amely az egész kötet anyagát ismerteti. Ehelyett – szûkítve a témát – a leggyakoribb, legmarkánsabb és legjellemzõbb poétikai (közelebbrõl verstechnikai, valamint tartalom-forma viszonyát meghatározó) eljárásokat vázolnám néhány példaként kiragadott szöveget segítségül hívva. A szerzõ bemutatkozó kötetében túl a versek szépségén és elsõdleges mondanivalóján feltûnõen sikeres megoldásokról van szó. Holdhalás a címe az elsõ versnek. Hangulata paradox módon nem az új nap ébredésére épít, hanem a – majdnem azt írtam: alkonyati... – elmúlásérzésre. Színekkel festi benyomásait a költõnõ: vaksötét, zöld, kormos, vérbarna, kék; és látással, tapintással érzékelhetõ felületekkel: függöny, bronzesõ, villanás, matt, forgácstest, nedves csillogás, fa stb. Az impresszionista látásmód és technikák felhasználása, a színekkel való bánásmód kiemelten jellemzõ az egész kötetre, a hangulatteremtés egyik domináns eszközeként jelenik meg. A Hold halálának pillanatáig rend van a vers szerkezetében. Szabályos a rímelés (a b a b c), a szótagok száma nem in-

gadozik, a sormetszetek mind a helyükön vannak. Ahogy azonban eltûnik az égitest, hirtelen minden felborul: a rímelés (x x x x c), a szótagszám, a metszetek, s bár a rend látszólag visszaáll a két utolsó versszakban, hold nélkül a világ már sosem lesz teljesen a régi, a rím sem (x a x a d / x a x a d), a sorhosszúságok és metszetek sem. Az utóbbiakat nem állítja helyre semmi. A ritmus az áthajlásoknak köszönhetõen is „szétcsattant darabjaira”, a sok hosszú szótag lassítja, nyugtatja a zene áramlását, átvezet minket az örök nyugodalomba... Tartalom és forma egymásra találtak. Mivel úgymond „programversrõl” van szó, érdemes tisztázni, hogy az ég, az égitestek és a Hold, valamint tágabban értelmezve az idõ visszatérõ, központi motívumok / szimbólumok. A kapu féligben a mondatok szókapcsolatokká, befejezetlen képekké törnek, a ritmus a lassított film leglényegesebb kockáiból alkot mozaikot. Hatásos technikai megoldás, a Kispál és a borz dalaiban

65

szintén találkozhatunk ilyennel. Hasonló, de kevésbé fragmentáló ritmikai eszközökkel operál a szerzõ az Égi bakelitban, a rímek viszont mindkét versben koherenciateremtõ erõvé lépnek elõ. Szintén érdekes játékot ûz Haraszti Ágnes a Foltegek I.-ben: a szabad vers ritmusát a mintegy odavetett rímek, valamint a tagadószók és az egy névmás határozatlansága adja meg. A vers második részében az emberbõl lett angyal tiltakozik, amolyan mai, kevésbé patetikus és zavarodottabb Jónásként, menekülne feladata és önmaga elõl is. Az elmúlás, a halál motívuma kulminál a Pókhálóban: a fekete özvegy szerelme. Groteszk és ironikus versek sorozatát nyitja meg a Hangulat. Elsõ soraiban az atmoszféra már tisztázódik: „hova menekülnek a hosszú fáradt nappalok hova lopják fényük terhét bosszú ez?...” Töredékes mondatszerkezetek alkotnak folyamot, s az áthajlások az interpunkció hiányával kombinálva különbözõ értelmezési lehetõségeket teremtenek. Ez, úgy tetszik, kedvenc eljárása Haraszti Ágnesnek, máshol is tudatosan és gyakran alkalmazza. A további, alig pár másodpercet kirajzoló helyzetképek csupán illusztrálják a hangulatot, váltakozásuk ritmusa azt az elmúló, ám a valóságban végtelen idõt érzékelteti, amely a vers kezdetén kezdett „rohanni”, s ez a végén sem marad abba:

66

„az idõ rohan s a Mennyország öt órától ma is zárva”. A hétköznapi elemektõl távolabb esik a Kedd (kétszer szerepel a könyvben...) képi regisztere. Expresszív, szürrealista és impresszionista hatásoktól egyáltalán nem mentes („egy szót tartottál tenyeredben”, „kockakõnyi lélegzetvétel”, érzékelhetõ valóság képei). Leginkább a megszemélyesítések ragadnak el, keltik életre a keddi napot, s visznek egyáltalán valami mozgást az üresség állóvizébe: „...a fagyos járdán hosszában végigfeküdt az ég s ottmaradt hosszú percekig árván és lépésedre sem figyelt fel”, „a jégcsapokról szemed sarkából indult és széjjelfolyt színtelen a névtelen láz felszántotta arcod sárguló levéllé muzsikálta”. Elhagyatottság, magány – olyan érzések, amelyek elkeseredett sírást vagy nevetést váltanak ki az emberbõl. Harasztiból a Koszos, szép napban mindkettõt. Az önirónia végül is szimpatikus terápia... A kötet egyik legmeghatóbb darabja az abszurd epikával kacérkodó Mese a törpérõl, avagy vigyázzunk vágyainkkal. Nem érdemes kibékülni a sorssal, mert – bár néha csak halálunk által, de – gyõzhetünk. Legyõzhetjük alapvetõ törpeségünket, noha elégedetlenségünk nem mindig jó tanácsadó. Az ellentéteket a szerzõ nem oldja fel, a döntés helyessége kérdéses marad. Szintén feszültség vibrál az Õrültek házában. Vitathatatlanul erõteljes és logikus struktúra tartja össze a címadó vers, az Õszinte legyek – talán a könyv legjobbja – sorait. Már a cím is kérdéseket vet fel. Két grammatikai interpretációja lehetséges. 1. én legyek õszinte (felszólító módban). 2. a legyek (mármint a rovarok) õszinték. Sebaj, gondolja a gyanútlan olvasó, majd a szövegbõl kiderül, melyik az igazi. Csakhogy a szövegbõl nem derül ki, a szerzõ mindkét változatot életben tartja, sõt egy banális, mégis az egész vers fundamentumát képezõ hasonlattal rájátszik mindkét lehetõség egyidejû meglétére. A világosság kedvéért közlöm az egész

opust. (A sorszámozás és a rímképlet természetesen nem szerepel a kötetben.) Õszinte legyek 1. látod mekkora csak az éjjel x 2. zöld falakra szórt pókhálóban a 3. ring és lüktetõ kócos légyként x 4. eltévedve és megszállottan a 5. csuklik bele két leheletnyi x 6. keresztbe öltött üvegfonálba a 7. zörögve siklik fölé a béke x 8. nem mozdul szárnya nem a lába a 9. mozaikon át vigyáz az árnyra a 10. gyilkosra pislog görbe tükre b 11. hártya a hátán tüll kabátja a 12. imára kulcsolt ízelt ökle b 13. törné mi olyan törhetetlen x 14. akár lassuló szívverése b 15. mögé beszûkült nyolc karjával x 16. öl ölelve ócska kis kése b 17. látod ekkora csak az éjjel x 18. rémült bogárarcomon hegek c 19. rezzenéstelen pókhálóban a 20. megtanultam hogy õszinte legyek c A lírai én olyan, mint a csapdába esett légy. Kezdetben a hasonlított azonban még nem a költemény szerzõje, hanem az éjjel, amely kicsi, erõtlen, magatehetetlen (12-13. sor). S „véletlenül” még színe is egyezik a légyével. S „véletlenül”, akár a legyet, sokan negatívumként értékelik, hiszen az „élõ” nappal ellentettje... Az éjjel tulajdonképpen a múló idõ, amely mindentõl függetlenül halad (itt már a többi verssel is párbeszédbe lép a szöveg – nem hiába címadó). Az egyes sorokban található trópusok csupán egy-egy gondolatot

illusztrálnak, a szöveg egészére kiterjedõk pedig egybefogják õket. Összefüggõ, egymásra épülõ és egymást fokozó, tovább magyarázó, értelmezõ képek ezek, nem kettõsek, hanem a szöveg szintjén is megjelenõ többes képek. A pókháló egyben képháló. Tartalom és forma ismét látványosan egymásra találtak. E szerkesztési bravúrt Haraszti Ágnes még két irányból erõsíti meg. Lüktetõ ritmussal és a tartalmi részekre tagolás rímváltoztatásos alátámasztásával. A 7. sorban befejezõdik az állítás. Ezután, a 8. sornál döccen át a rímképlet, így kezdõdik az elõbbiekben közölt tény illusztrálása általi fokozás. (E nyolc sor elsõ felében csupán azért van létjogosultsága az a-rímû soroknak, hogy a 8-9. sornál döccenhessen, megtorpanjon az eddig szabályos ritmust adó rím, vagyis egyértelmûbb legyen a váltás.) A 17. sor mintegy hatásszünetként kitart, összefoglalva az eddigieket válaszol a verskezdõ kérdésre. Ezután következhet a rímek terén c a c hármassal leírható csattanó. Ennyi véletlen elõfordulása bármely költeményben hihetetlen volna... Haraszti Ágnes nemcsak megfogalmazni, hanem megszerkeszteni is képes sorait. Ráadásul drámaian. Alig észrevehetõ verseléstechnikai módszert alkalmaz a Tejfehér, éles foltban. Eljátszik egy ismert sorfajtával, strófaképlettel, hogy meggyorsíthassa a lüktetést. Az x a x a rím és a kétütemû hatos, miután a sormetszeteknél is sortörés található, szinte beleveszett a vers triolássá vált folyamába. És persze a kötetet „pókhálóként” átszövõ „idõ” motívumába. S ha már az intertextualitás mezejére tévedtünk, érdemes kiemelni, hogy az égitestek és égi jelenségek (éjjel, köd,

67

felhõ, fiú, Hold...), amelyek eddig szórványosan fordultak elõ néhány trópusban, esetleg szimbólumként, e helyütt központi szerepet kaptak. Mintegy mindent megmagyarázó metaforái lettek a körforgásnak. A Madarak folyékony szárnya a szürrealitás misztikumteremtõ erejével gyakorol hatást. A Találkozás és a Bátorság egy-egy groteszk kép. Hasonlókból épül fel az Utána és a Szakítás. Utóbbi egy megszemélyesítésre alapuló metafora. Vagy fordítva. A trópusok összefonódnak, miközben a szereplõk (hegedû és vonója) elválnak. És még mindig nem ismerjük a szerzõ egész eszköztárát. Holdalól címmel ráolvasásszerû abszurd rigmust írt, melyrõl a népi szürrealizmus és Weöres Sándor juthat eszünkbe. A Menedék c. versben ismét a tartalom-forma korrespondencia lehet a verselés minõségének egyik mércéje. A prózai és epikusabb alaphelyzetet egy prózaversben írt rész tálalja. Az aprócska, de kedves történet befejezése, kibomlása már líraibb, részben kötött strófaszerkezetek által realizálódik. Így a valódi menedék a líra, az ember életének lírai pillanatai. Egyszerû, kézenfekvõ, manapság viszont hihetetlenül ritka megoldás. Egy nap otthon – fantáziadús perszonifikációk kavalkádja. Tán irtózik a szerzõ az erõteljesen nominális stílustól, tán az asszociációs készsége fejlettebb a szokottnál, de minden statikus állapotban leledzõ élettelen és fogalmi dolgot képes megmozgatni általuk. Manapság divatos a köznapi nyelvi regiszter bevetése, valamint a könnyed, játékos, olykor szójátékos, esetenként ironikus „dumálgatás” a költészetben. Ilyen a Holdhalás ciklust lezáró Hát ezért. Látszólag lezárja az idõ folyamának szála mentén szerkesztett füzért, de a következõ ciklusban e szerkesztési elv szintén érvényesül. Az elsõ ciklus az én verseinek ciklusa. A másik: A hús õszinte – részletesebben nem elemzem, mivel az elõzõhöz képest nem hoz markáns változásokat – a te-verseké, pontosabban az én-te kapcsolatot dolgozzák fel az én felõl nézve, a te-re összpontosítva. A te személye univerzális-

68

sá növesztve jelenik meg bennük. Erre a legjobb példa az Egy apa kenyere, mellékesen az egyik legszebb darab a könyvben. Az Úr teste motívum így jelenik meg benne: „gyerekeink hogyha majd lesznek légy te a kenyér égett héja amit az ebédhez megesznek”. A szürrealista vágy ezáltal rituális dimenziót kap, megnõ, a megszólított (te) túlnõ egyetlen személyen, áttételesen a mindenséget is magába foglalhatja. Az én tehát a szerzõ, a te, a megszólított bárki, mindenki más, a szerzõn kívüli valóság egésze vagy annak egy eleme is lehet. (Ezt persze nem csupán ez a vers, hanem a kötet több más verse támasztja alá.) Haraszti Ágnes kötetében tehát a stabil szereppel rendelkezõ fõ motívumok; a látszólag flegma, valójában könnyed rím és ritmus alkalmazkodása a tartalomhoz; a többértelmûsítõ áthajlások; az erõteljes hangulatteremtõ erõ; a fantáziadús, többszintû és egymást értelmezõ (vagy elbizonytalanító) képek; a kiváló, dinamizáló perszonifikációk és a végtelenségig tudatos, nem ritkán drámai feszültséget teremtõ szerkezeti felépítés jelentik azon poétikai eljárások alapját, amelyek karaktert, értéket és a professzionalitás erényeit kölcsönzik e költészetnek.

JANA PÁCALOVÁ

Alma a fájától (Gondolatok a kritika szerepérõl két kötet tükrében) Svetlana Žuchová: Dulce de leche. Drewo a srd, Bratislava 2003 Ivan Žucha: Kompost. Drewo a srd, Bratislava 2003 „A könyvek nem érdekelnek senkit, ha mindennapiak, ilyenek például a falusi szerelemrõl vagy a városi koszról szólóak. Azok a könyvek érdekesek, amelyek nem mindennapiak. Olvastam egy könyvet, amely furcsa nyelven, központozás nélkül íródott. Csak két oldalt olvastam el, a harmadiknál leragadtam, ám a könyv akkor is elnyerte a tetszésemet. Tudom, hogy nem olvasom el végig, de akkor is tetszik.” (Ivan Žucha, 275. o.) Van egy rossz szokásom: a bemutatandó könyvbõl vett idézettel kezdem írásomat. A kiválasztott mottó idõnként annyira jól összefoglal mindent, amit le szeretnék írni, hogy aztán már nincs is kedvem semmivel kiegészíteni. Mert a leghitelesebb elbeszélõértéke mégis csak az eredeti elbeszélésnek van, hiszen még nem viseli magán az értelmezések, a fejtegetések tisztátalan hozadékát, a jelentõs eltolódásokat, melyeket az elemzõ nyelvi és élettapasztalatai idéznek elõ... Van, amikor egy mondat átérzése sokkal többet jelent az egész

könyv átélésénél, vagy az is lehetséges, hogy ez az egy mondat a titok kulcsa, amely az irodalmi rejtély megfejtéséhez vezet… Nem, nem, ezzel a mottóval nem azt akarom jelezni, hogy a bemutatni kívánt szövegobjektum olyan furcsaság, amelyet nem olvastam el és valószínûleg nem is fogok. Ez a mottó egyszerûen csak elnyerte a tetszésemet. Azért tetszik, mert a két könyvet illetõen eltalálja az elsõ benyomásaimat, és a késõbbi újraolvasás által megerõsített érzéseimet. Maradjunk egy pillanatra a nem mindennapi alapjelentésénél. A tejbõl készült édességek már címükben sem mindennapiak; azért, mert nem találjuk a könyvbeli motiváltságukat. (A kritikus csodálkozik: na és?) Nem mindennapiak a töredékességükkel, a végigmondhatatlanságukkal, a jelentéssel bíró síkok permanens összekeverésével, filmes megrendezésükkel, az elbeszélõ hûvös-cinikus távolságtartásával, az aprólékos leírásokkal, az alakok irracionális cselekedeteivel és gondolataival, a véletlensze-

rûségükkel vagy éppen ellentétes, fatalista történéseikkel, a nehezen rekonstruálható fabulákkal, az egzotikus motívumok túlsúlyával. (A kritikus folytatja az írást:) Az olvasó számára, akinek gondjai támadnak a tejbõl készült finomságok megemésztésével, ezen szövegek nem mindennapisága… (A kritikus megakadt.) Hm, a „szövegek nem mindennapisága”, a „szövegek (nem) mindennapisága”. Akárhogyan is próbálok segíteni magamon a központozással, az értelmetlennek akkor sem tudok értelmet tulajdonítani. Vagyis ha valamit nem mindennapinak kiáltok ki, törvényszerûen meg kell határoznom azt a jelenséget, amivel szemben ez a nem mindennapi nem mindennapinak tûnik, tehát a mindennapit. Az osztatlanság és a befejezettség mindennapi? Mindennapi a teljes megtervezettség, a racionális szereplõk és az empatikus elbeszélõ? A mindennapi törvényszerûen tradicionális vagy unalmas? A mindennapi tetszést és szimpátiát hív elõ, míg a nem mindennapi undort és ellen-

69

kezést? Vagy ez éppen fordítva van? Akkor annak, amitõl elhatárolódik Žucha kötete, Monika Kompaníková példás narrációja az ellenpólusa? Hogy persze?/Mi, hogy mégsem? Van egyáltalán manapság annak értelme, hogy felvessünk ilyen kérdéseket? Hiszen a töredékesség, a végigmondhatatlanság, a jelentéssel bíró síkok permanens összekeverése, filmes megrendezése, az elbeszélõ hûvös-cinikus távolságtartása, az aprólékos leírások, az alakok irracionális cselekedetei és gondolatai, a véletlenszerû és az ellentétes fatalista történések, a nehezen rekonstruálható fabula a XX. századi modern próza legjellemzõbb jegyei közé tartoznak. És ki várná el egy szlovák szerzõnõtõl, hogy kizárólag szlovák környezetre összpontosítson? Vagy lehetséges, hogy nem eléggé „szlovák”? A Vízum Európába címû mûvet húzzuk ki a tankönyvekbõl! Ne fertõzzük meg a szlovák olvasót a fügefalevéllel! Akkor kezdjük el újra! Ivan Žucha Kompost címû mûvében a szerzõ szerepe nem mindennapi. Kezdjük komolyan: Ivan Žucha Kompostjának nem mindennapi a mûfaji besorolása; elmélkedések, a legtágabb értelemben vett történetmagyarázatok átfedése, melyek naplóbejegyzésekhez, asszociációhoz, megfigyelésekhez, irodalmi jegyzetekhez, versekhez hasonlítanak. Nem mindennapiak a mesélõ, a szerzõ és a szereplõk közti kapcsolatok sem; ezek

70

annyira szorosak, hogy úgy tûnhet, a szöveg minden szubjektuma fedi egymást. A Kompostot Žucha professzor érdekes naplójaként is olvashatjuk, amelyben a professzor úr a megfigyelõt és önmaga kommentátorát is eljátssza: én háromszor, ugyanaz az én – három különféle alak prizmáján át nézve: én – látszólagos távolságtartással (implikáló szerzõ) és bizalmas megismeréssel (elbeszélõ) felerõsítve, én a különleges megfigyelõképességemmel, gondolkodásommal és értékelésemmel (Ivan úr alakja). A Kompostban nem mindennapi, ahogyan a szerzõ hivatása determinálja írásmódját. Az én önmaga pszichiátere. A fiktív világok teoretikusaihoz szóló kihívás: Ivan Žucha skizofrén, 3 szubjektumban való megjelenése a szövegben. A nem mindennapi irodalomelméleti indoklásra talált a mûben. Megtalálta a saját skatulyáját, a csodálóit és elhallgatóit is. Pont. Ez azt jelenti, hogy ez a kötet inkább elfogadható, mint a Dulce de leche? Vagy azt jelenti, hogy az apa autoritása mégiscsak erõsebb, mint a lánya potenciális autoritása? Hogy valójában a szöveg autoritása a szerzõ beleképzelt autoritásától függ? Hogy a szöveg megemészthetetlenségét az is okozhatja, hogy nem akarunk hozzá közel férkõzni, és így könnyebb relativizáló kritériumokkal érvelni? Valamit, amit egyik esetben „nem mindennapinak” érzékelünk, csendben elfogadunk, mert nem tudunk és nincs is bátorságunk

szembenézni vele, más esetben ugyanebbõl az okból kifolyólag megtámadunk, mert ezúttal már van hozzá merszünk? Mint például egy fiatal pályakezdõ értékelése esetében? És mi köze van ennek a gondolatsornak az irodalomhoz, a szöveg jellegzetes jegyeihez? (A kritikus azt gondol, amit akar.) A pályakezdõk indulásának értékelését igazából nem a várakozás determinálja elsõdlegesen? Akármennyire megjátszszuk is, milyen nagyon poszt-poszt-mindenek vagyunk és in-in-formáltak, akkor is testközelibb egy gyerekes szerelemrõl szóló hagyományos prózai írás inge, mint a bonyolult életviszonyok kabátja. Mert a jó (illedelmes) pályakezdõnek fel kell vérteznie magát a kalitkából való kiröptetésre váró kismadár körültekintésével. Mûveiben csak késõbb kell (mintegy) tükrözõdnie, mibe törött bele a foga. Senkit nem szabad bosszantania problémázó látásmódjával, negatív hozzáállásával. Ezt parancsolja a konzervatív test! Tulajdonképpen arról akartam írni, hogy az alma pont olyan messzire esett a fájától, amennyire kellett. Arról, milyen szépen illik egymáshoz a két könyv (nem mindennapi) címe, milyen színes képzettársításokat hívnak elõ belõlem. Arról, milyen hasonló a két szerzõ megfigyelõképessége, mondatszövése, leíró- és megnevezõképessége, érzékelése és elemzõkészsége. Milyen érzékenyen tudják kiválasztani azt az objektumot, amely a vallomások mezejét újra tudja

rendezni; ahogyan a banális dolgokat a mozgás vektoraként mutatják meg, ám arról is, hogy a leány hogyan fedi át apja egyenes vonalú tûnõdését az ábrázolás telítettségével, és hogy az apa miképpen mellõzi lánya fabulaalkotó készségét; arról, mivel magyarázhatóak meg a csodák (Jelenés Klaipedá-

ban), mint ahogy a szereplõk kegyetlenségelméletérõl (Telenovella), a történésekrõl és a háttérzajról (A huszonnégy órás nap) is. Ám ez már minden bizonnyal egy másik metaszöveg volna, amely hajszálra azonos mottóval kezdõdne.

Horváth Erika fordítása

Jana Pácalová Irodalomtörténész és kritikus. Verseit a Romboid és a Rak, irodalomkritikáit a Romboid, Rak, Vlna, Slovo, Slovenská literatúra, Kultúrny život, Os, a cseh Tvar, Psí víno és a www.iliteratura.cz közölte. Verseskötete: Citová výchova (Drewo a srd, Bratislava 2003).

Barangolás a Mûvészetek Völgyében A Balaton-felvidék Magyarország legszebb része – kezdte a beszélgetést nemes egyszerûséggel az a veszprémi sofõr, aki megsajnált minket, stopposokat, ahogy a Mûvészetek Völgyébe tartottunk. – A legjobb rendezvény pedig a Mûvészetek Völgye, igaz? – vágtuk rá rögtön. – Igen. Az volt – és már kezdte is a panaszkodást, ahogy az igazi lokálpatrióták teszik, akik a helyi fesztivál túlnövekedését személyes sértésnek tekintik. A Mûvészetek Völgye is helyi jellegû rendezvényként indult, tizennégy évvel ezelõtt. Adva volt a gyönyörû környezet és egy falu, Kapolcs, amelyben néhány kreatív ember, hipp-hopp, összegyúrt egy fesztivált. Ezeknek az embereknek olyan rendezvényre volt igényük, ahol a népmûvészettõl kezdve az iparmûvészetig mindenféle mûvészet jelen van egyszerre, ahol a stílusok és mûfajok találkoznak és egy kicsit egybeforrnak. Egy ilyen jellegû rendezvény

persze nem maradhat zárt körû. Nagyon hamar fesztiválparádévá nõtte ki magát, és tartalmilag-területileg bõvülnie kellett. Idén már hat szomszédos falura terült szét az a csiga, ami a fesztivál logója lett az évek folyamán; már több mint ezer program közül lehetett választani a tíz nap alatt. Tízszer bõvebb élmény a Dekameronnál. Már csak azért is, mert nemcsak az irodalom jellemzi a Völgyet, hanem renge-

teg színház, koncert, vásár, kocsma, mozi, nagy beszélgetések. Író-olvasó találkozók. Tavaly az egyik legnagyobb élményem Faludy György felolvasása volt. Kíváncsi voltam, idén mit tartogatnak az irodalombolondok számára. (Nem) mindennapi irodalmat. Ez volt a pulai író-olvasó találkozó-sorozat megnevezése. Kereszthury Tibor neve sokat ígért, õ irányította ezeket a beszélgetéseket. Az egyik nap Vásár és forgatag mindenfelé...

71

Nádasdy Ádám felolvas

csepergõ esõben, a szabadban. A másik nap zuhogó esõben, egy teremben. Harmadnap tûzõ napsütésben. A köret tehát változó volt. A tartalom is. Három beszélgetésre sikerült eljutnom: Oravecz Imre, Nádasdy Ádám és Kukorelly Endre estjeire. Három különbözõ világot nyitottak meg ezek az estek; olvasóként nem feltétlenül számolok az író egyéniségével, ezért számomra mindig meglepõek az ilyen találkozások. A szöveg mögött nem látok arcot; nem gondolok arra, hol írta az író, milyen szokásai vannak, milyen tollat használ. És ilyenkor a szöveg mellé odalép egy személy, sõt olyasmikrõl mesél, amik az írás szakmai jellegét villantják fel. Elmesélik, hogyan válik az íróasztal munkaasztallá, hogyan osztják be az idejüket az írásra,

72

mikor, miért, hogyan írnak. Kukorelly azt mondta, a lírában eljutott arra a szintre, hogy bármikor bármirõl publikálható színvonalú verset tud írni. Elég lett tehát a lírából, azt mondta, tovább kellett lépnie, hogy fejlõdhessen, hogy legyen miért írnia. Nekikezdett hát a prózának. Megírta a Tündérvölgyet. Ezzel is elbûvölte az olvasóit. És mivel az írás neki teljesen természetes és ösztönös dolog, többet beszélt a fociról – mintha az jobban lekötné, mert nagyobb kihívást jelent a számára. Mesterien lezser volt. Árasztotta magából az energiát hozzánk, hallgatóihoz. Nádasdy Ádám más hangon beszélt. Õ inkább poeta doctus, egy karmester, aki kezébe veszi a partitúrát, és valami különlegessé gyúrja át. Visszafogott hangon, bensõségesen

mesélt az életérõl, és magától értetõdõen fûzte egybe nyelvészeti elõadásait, fordításait, költõi munkásságát és egyetemi tanárságát az ELTE angol tanszékén. Mint egy filozófus. Oravecz még inkább magába forduló ember. Az elmúlásról elmélkedett; ahogy most visszagondolok, úgy tûnik, egész idõ alatt az elmúlásról beszélt. Az esõ miatt...? Nyár közepén, egy fesztivál derekán meglepõ volt. Persze a Mûvészetek Völgye épp azt akarja, hogy meglepetéseket tartogasson a résztvevõk számára. Vagyis inkább különlegességeket. Kikapcsolódást ígér, közben feltölt. Nemcsak az irodalom nem mindennapi – esténként például filmínyencségeket vetítettek egy régi pajtában. Egy erõdnél pedig színházi csemegézés folyt: Dekameron, Özvegy Karnyóné, A szarvassá változott fiú... stb. olyan elõadásban, hogy egy órával a kezdés elõtt el kellett foglalniuk a legszemfülesebbeknek a nézõteret. A többiek bánhatták. A mûvészeti turmixot tovább fûszerezte a zenekínálat: az évek óta visszajáró „völgyezõk” jól tudják, hogy mindennap legalább egy koncertre el kell menniük, hogyha érezni akarják a Völgy lüktetését. A templomokban klasszikus koncertek, a kocsmákban jazz, rock, a szabadtéri színpadokon népzene, világzene, mesezene, tánczene és mindenféle egyéb szólt; soha nem hallott és országos hírû zenekarok sorakoztak egymás mellett, öm-

lesztve, hogy alig gyõztünk választani. Szinte eufórikus hangulat alakult ki minden estére. Több ezer ember megfordult az alig ötszáz fõs falvakban, és a helybeliek éppen úgy élvezték a programokat, mint a völgyezõk. Hogy lehet ezt abbahagyni...? Az ember rászokik a Mûvészetek Völgyére.

CSIZMADIA GABRIELLA

Csizmadia Gabriella (1981) Hidaskürt. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem magyar–kateketika szakos hallgatója.

Vásár és forgatag mindenfelé...

Hatalmas, fából készült könyv

Petres Sándor fotói

73

ARDAMICA ZORÁN

A NEMZETISÉG CSÓTÁNYA Elõször – de nem legelõször – állítólag volt a nemzet. És volt Nagy Feró. Nagy Ferót a nemzet – ami nem is nemzet volt, hanem egy rohadt politikai, jobban mondva politikai és rohadt rendszer, ami nemzetként értelmezte önnön pártállamiságát –, szóval ez a „nemzet” kivetette magából Nagy Ferót. Nagy Feró e kivetettségben elméletileg feltalálta a nemzet csótánya társadalmi szerepet. Nem teszem idézõjelbe, mert a fogalom már közkeletû. Nagy Feró e kivetettségben gyakorlatilag élte a nemzet csótánya társadalmi szerepet. Nagy Ferót a rendszerváltás utáni (valamelyik) nemzet késõbb keblére ölelte, de egy kicsit még mindig csótányként kezeli. Ez jó, mert a nemzetnek több szüksége lehet egy õszinte csótányra, mint egy idomított zenészre. Másodszor – mármint a elõszörhöz képest – lett a nemzetiség. Ami voltaképpen nincs, mert az egy nemzet része, amely adott pillanatban éppen nem az anyanemzet államában él. Vagy pedig nemzet, csak nincs önálló állama. Meg ilyesmi. A nemzetiség egy kreált, és csak utólag tartalommal telített, a tartalom falloszával megerõszakolt fogalom. Mivel ezt a falloszt nem volt hova dugni, mert ahová kellett volna, az a lyuk, az „anyanemzet lyuka” foglalt volt. És szûk. Az anyanemzet meg szintén ilyen fogalom. A nemzetbõl kiragadott nemzetrész nem gyereke az „anyanemzetnek” – idézõjelbe teszem, mert nem veszem komolyan –, hanem igenis része. (Ilyenkor eszembe jut egy koncerten hallott mondat: „Gyerekek, a saját anyám vagyoook!!!” – már nem emlékszem pontosan, milyen kontextusban hangzott el, de szintén zenész ordította, a Tengs-lengs énekese, kb. 1985-ben...)

74

Tekintve azonban, hogy a nemzetiség szó elterjedt, s én éppen nemzetiség vagyok: szlovákiai magyar, vagyis a „szlovákiai magyar nemzetiség” része, ahhoz tartozó személy, de semmiképpen sem annak polgára. Hogyan is lehetne egy nemzetiségnek polgára? Hisz az még egy nemzetnek is nehezen lehet... Ez is egy Nonszensz. A legkisebb városkának is – pontosan fogalmazva minden közigazgatási egységnek – lehetnek polgárai, egy nemzetnek meg... És akkor még nem is beszéltem olyan mûszavakról, mint a polgári nemzetfogalom... Ezt azért már nem merem idézõjelbe tenni, mert az egyik legszimpatikusabb az általam ismert nemzetfogalmak közül... Szóval adott a nemzet, aminek annyi definíciója van, s annyira differenciált a jelentése, hogy már nem is igen tudjuk, mit jelent. És adott a nemzetiség, amirõl mindenki tudni véli, mit jelent – pedig ez a nemzetfogalom tisztázása nélkül lehetetlen –, de valójában nincs, csak valaki, valakik elméletileg kitalálták. És adott vagyok én, aki vagyok. Én pedig gyakorlatilag szoktam vagyni. Tisztázatlan társadalmi-politikai mivoltomban. Egy nemzetiségi. Egy kitalált nemzetiség nemzetiségije. E helyzetben ideje lenne – miként az a nemzetiségi irodalmak esetében is folyamatosan történik Trianon óta, de mégsem történik meg teljesen, csak mindig árnyaljuk a képet... – tisztázni, milyenek is egy nemzetiségi személy ismérvei. Lássunk hát hozzá, tisztán elméleti alapon: A nemzetiségi személy K éljen olyan államalakulatban, amelyben

nemzeti alapon kisebbségben lehet K ha elköltözik, kizárólag ilyen helyre költözzön K ha betelepült egy ilyen helyre, akkor is nemzetiségi K ha anyaországbeli állampolgárságát megtartva települt be egy ilyen helyre, a gyakorlatban akkor is nemzetiségi létben él, vagyis nemzetiségi, csak neki szabad elmenekülnie, s ezért erkölcsileg senki nem ítéli majd el K ha az anyanemzet államában él, de állampolgársága szerint megmaradt nemzetiséginek, részben még mindig nemzetiségi, hiszen az állampolgársága szerinti ország törvényei vonatkoznak rá K nemzetiségi, ha nemzetiséginek vallja magát K ha nem vallja magát nemzetiséginek, de más annak találja õt, akkor is nemzetiségi K lehetõleg használjon dialektust, hogy legalább valami szerint megkülönböztethessék a nemzet tagjaitól (eközben senkit nem fog érdekelni, hogy a nemzet nem nemzetiségi – értsd anyaországi – tagjai is használhatnak dialektust) K vegyen részt egy önállónak tûnõ, az egyetemesbe integrálódni óhajtó, mégis nemzetiségi kultúra létrehozásában, vagy ha nem vesz részt benne, tegyen úgy, mintha részt venne, s ha nem tesz úgy, valakik majd felmentik nemzetiségi körülményeire hivatkozva K legyenek komplexusai, különben árulónak tekintik mindkét oldalon K lehetõleg legyen szegényebb, mint az anyaországi átlag K lehetõleg legyen – legalább statisztikailag – mûveletlenebb, mint az anyaországi átlag K lehetõleg ne legyen képes – s ne is akarjon – kitörni a nemzetiségi létbõl, ezzel bizonyítja igazán, hogy a nemzetiség fogalmának van értelme. Most pedig vegyük számba, mitõl csótány egy személy: K a hivatalos politika nem veszi komolyan, esetleg egy-egy idõszakban el is nyomja, üldözi

K a társadalmi átlag, illetve az emberek többsége irtózik vagy fél tõle, esetleg nem tudja, mit kezdjen vele K gondolkodása ne egyezzen a többségével, fõleg ne a hivatalossal – értsd államapparátussal K ha egyetért, akkor sem hiszik el neki K vonzódik az átlagon kívül esõ jelenségek iránt K idõnként elárulják K idõnként idegileg és/vagy anyagilag tönkreteszik, de legalábbis megpróbálják K valójában veszélytelen, de ezt mások nem sejtik K esetenként megkörnyékezik, de a hivatalosba való beemelése sikertelennek bizonyul K felvállalja, hogy õ csótány K ha nem vállalja fel, akkor is az K esetleg legyen egy kis közéleti szerepe. Ezennel elméletileg feltaláltam a nemzetiség csótánya fogalmat. Ezennel rádöbbenek, hogy a nemzetiség ismérveinek maradéktalanul eleget teszek. Ezennel rádöbbenek, hogy a csótányság ismérveinek is maradéktalanul eleget teszek. Ezennel kijelenthetem, hogy a gyakorlatban is a nemzetiség csótánya vagyok. ÉN VAGYOK A NEMZETISÉG CSÓTÁNYA! Hallod, Feró? Hallod, nemzetiség? Hallod, nemzet? Szeretlek benneteket! De úgysem hiszitek el, mert csótány vagyok! Szeressetek engem, a nemzetiség csótányát! Mert nem minden nemzetnek vannak nemzetiségei! S nem minden nemzetiségnek akad olyan csótánya, mint én vagyok!

75

ÚJ KÖNYVEKÚ Ú J K Ö N Y V E K ÚJ KÖNYVEKÚ Ú J K Ö N Y V E K ÚJ KÖNYVEKÚ ÚJ Miklós László: MARTOS népviselete és népviseleti szakszótára „Martos sajátos népviseletét próbáltam megõrizni az idõnek, máig élõ, csodálatos gazdagságú hagyományos népi kultúrájából. A kötetben szereplõ népviseleti szakszótár rendszerbe foglalja, egyúttal megmagyarázza a viselettel kapcsolatos sajátságos kifejezéseket. A színes felvételeken többségükben olyan felbecsülhetetlen értékû teljes viseletek láthatók, amelyeket tulajdonosaik féltve õriznek mind a mai napig. Ez a könyv tükrözi népmûvészet iránti vonzalmamat, a martosi emberek iránti tiszteletemet és martosi nagymamámhoz fûzõdõ szeretetemet egyaránt.” Így vall a kiadványról Miklós László fiatal néprajz szakos pedagógus, aki a kötetben e különleges község múltjáról, irodalmi-mûvészeti kapcsolatairól, nyelvjárásáról is tájékoztatást nyújt. S teszi mindezt olyan közérthetõen, olvasmányosan, hogy még a népviseleti szakszótár szócikkei is élvezetesen frappánsak. Ez a kiadvány is bizonyíték arra, hogy még meglévõ kincseinket, népmûvészetünk, hagyományos kultúránk értékeit érdemes és fontos feltárnunk, közzétennünk, megõriznünk. 96 oldal, 32 oldalas színes fotómelléklettel; fûzött, 15x21 cm; ára: 200.- Sk Ardamica Zorán: egyétek (reflexiók, reakciók, különvélemények) A kötet Ardamica Zorán néhány eddigi írásának szerkesztett változata, amelyek eredetije érthetõ módon közelebb állt a zsurnalisz-

tikához, mint ahhoz az átmeneti mûfajhoz, melyet az alcím jelöl. „Hermeneutika, irodalomelmélet, esztétika, filológia, filozófia, etika, irodalomszociológia és számos más -tika, ógia, -ria és -mus színeivel festettem képeimet azokról a jelenségekrõl és alkotásokról, amelyek véletlenszerûen vagy többé-kevésbé tudatosan foglalkoztattak.” A gyûjtemény izgalmas kiegészítõje a kortárs gondolkodói folyamatoknak és vitáknak. 128 oldal, fûzve, 15x21 cm; ára: 180.- Sk Tornóczi Köles Ildikó: Zümmögõ Šmídné Horváth Klára rajzaival Óvodásoknak szól ez a csupa szín, tarkabarka verseskötet. 40 oldalon 40 kedves vers, olyan, amelyet megtanulni, mondogatni, eljátszani, továbbgondolni gyerekjáték, s amin kacagni is jócskán lehet. A vidám színes illusztrációk is hozzásegítenek ahhoz, hogy az óvodában vagy odahaza csupa móka legyen a mondókázás. Kötve, 24x17 cm, 40 oldal; négyszínnyomás; ára: 160.- Sk Vidám kalendárium 2005 Naptár, horoszkóp, rejtvény, vidám fotók, hazai és klasszikus humoreszkek, tréfás költemény és számtalan hajmeresztõ történet színesíti a kiadványt, amelynek célja, hogy a nehéz munka után kellemesen kikapcsolódhasson és felhõtlenül nevethessen az olvasó. Klasszikus és kortárs hazai szerzõk egyaránt helyet kapnak a lapokon. 15x21 cm, fûzve, 128 oldal; ára: 89.-

MINDEN JOBB KÖNYVESBOLTBAN MEGVÁSÁROLHATÓ MINDEN JOBB 76

RÖVIDESEN

MEGJELENIK:

Jan Karafiát: Bogárkák Jan Karafiát (1846–1929) cseh prózaíró, költõ, evangélikus lelkész, teológus Jimranovban született. Berlinben (1866–1867), Bonnban (1867–1868) és Bécsben (1868–1869) tanult, majd Skóciában élt. Független miszszionáriusként tevékenykedett. Prágában halt meg. A Brouèci (Bogárkák) Jan Karafiát egyetlen irodalmi mûve, amely névtelenül jelent meg 1876-ban, illusztrációk nélkül, harminc krajcárért, és nem figyeltek fel rá különösebben. A szerzõ neve csak 1912-ben, a tizedik kiadásban jelent meg a borítón. Gustav Jaroš újságíró tette ismertté tizenhét évvel késõbb a Èas címû hetilapban és „a cseh gyermekirodalom talán leg-

szebb virágá”-nak titulálta, szerzõjét pedig „cseh Andersen”nek nevezte. A könyv immár kilencven (!) kiadást ért meg Csehországban, filmváltozata is elkészült, sõt továbbírták. A könyv illusztrátora a tehetséges érsekújvári Lucia Pauliková, a pozsonyi mûvészeti középiskola elsõs diákja.

Csicsay Alajos: A tündérek titka Csicsay Alajos csodákkal és kalandokkal bõségesen fûszerezett mesekönyvét elsõsorban az alapiskola elsõ három osztályába járó, tehát 6-8 éves gyerekeknek szánja. Olvasói rengeteg ismeretanyaggal is gyarapodhatnak, hiszen mint Szeberényi Zoltán írja róla: Csicsay Alajos az ismeretterjesztést is irodalmi igénnyel végzi. Ebben a kötetben megelevenedik a Csallóköz élõvilága, gyermekkori élmé-

nyek, s gazdag képzelettel egy álomszerû világot, mesékben bõvelkedõ teret rajzol elénk. Olyat, amilyet minden értelmes szülõ kívánna gyermekének örökül hagyni a szülõföldrõl. A természeti jelenségek, a Nap, Hold, az évszakok is emberi formát öltenek magukra, az állatok is valós tulajdonságokkal rendelkeznek, például hangjukkal, küllemükkel, ugyanakkor jó és rossz tulajdonságaikkal is jelen vannak, plasztikus jellemet alkotnak, amelynek változásai, etikai értékei jól nyomon követhetõk. A szerzõ humora is figyelmet érdemel, hiszen a gyermek olvasó számára fontos, hogy a jellemek kellõ humorral legyenek árnyalva, a történések inkább humoros, mint tragikus kicsengést nyerjenek. A kötetet Balázsy Géza frappánsan ötletes színes és feketefehér rajzai illusztrálják.

Az AB-ART Könyv- és Lapkiadó kiadványairól tájékoztatást kaphatnak a www.ab-art.hu honlapon. Tisztelt Szerzõk! Az írásokat, grafikákat sima küldeményként a kiadóba várjuk: Postán: AB-ART (Szõrös Kõ) Komárnická 20; 821 03 Bratislava 2 E-mail-ben: [email protected] * [email protected] * [email protected] Az elektronikus formában továbbított szövegeket Word dokumentumban (.doc) vagy Rich Text formátumban (.rtf) kérjük. Egy fájlba írt több mû esetén kérjük zárójelben jelezni a különálló mûveket, címeket, mert az átalakítás során az információk elveszhetnek. Nyomatékosan kérjük, hogy a dokumentumokat sima szövegként, mindenfajta betologatás és rendezés nélkül továbbítsák! Az esetleges táblázatokat, illusztrációkat kérjük csatolni! Mellékjelekkel, jelölésekkel ellátott szöveg esetén szíveskedjenek mellékelni a kinyomtatott és korrigált kéziratot is! A grafikákat fekete-fehér (8 bites), a fotókat több milllió szín vagy szürkeállományos kimenetben, 300 dpi-s felbontásban kérjük. Írásaikhoz mellékeljék rövid önéletrajzukat! A fordításokhoz feltétlenül kérjük csatolni a mû eredetijét is! Kérjük a tisztelt szerzõket, hogy írásaikhoz mellékeljék pontos címüket és személyi számukat! Köszönjük! A szerkesztõség

77

SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPS SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPS SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPS SZÓ-KÉP SZÓ-KÉPS

Thor Tamás: „Az érzelmek, hangulatok és a nézõpontok tolmácsolása a fontos” Olyan világban élünk, amely a figyelmes és érzékelõ emberi lelkek számára sok izgalmas élményt, érdekes ösztönzést, az inspirációs források kimeríthetetlen tárházát nyújtja. Nem egyszer elég csupán a dolgok lényegére gondolni, sodortatni magunkat a fantáziánk, képzelõerõnk világával, bátornak kell lennünk ahhoz, hogy a sorok között keresgéljünk. Az érsekújvári Thor Tamás (alias Samot Roht) ezt már régen tudja, hiszen enélkül aligha láttak volna napvilágot azok a fotók, amelyek pár centiméternyi felületen olyan történeteket szõnek és mesélnek a látogatóknak, amelyek annyira megemelik a nézõk érzelmi szintjét, hogy kitörölhetetlen nyomot hagynak bennük. A következõ beszélgetésbõl többek között az is kitûnik, hogyan keltsük életre a kívülrõl statikusnak tûnõ tárgyakat, a fényképezõgép segítségével hogyan örökítsük meg az ötleteket, és hogyan valósítsuk meg õket fénykép formájában. – A fényképezés világa már a középiskolában elbûvölt téged, és a mai napig hûséges vagy ehhez a mûfajhoz. Érdekes megfigyelni, milyen változásokon ment keresztül a mûvészeted, mennyire más szemmel nézel már a világra és annak történéseire. Másként ragadod meg és alakítod át fényképpé. Ezt a belsõ átalakulást te hogyan érzékeled? – Az élettapasztalat és a mindennapi gyõzelmek és veszteségek nagymértékben befolyásolják az embert, és lassan, de biztosan rájövünk arra, mi az életben az igazán fontos. Az utóbbi idõben kicsit könynyedebben veszem az életet, már nem idegesítenek és zavarnak olyan dolgok, amelyek elõtte sok energiámat felemésztették. Úgy érzem, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Igyekszem arra összpon-

78

tosítani, ami igazán fontos, és természetesen ez a munkámban is megnyilvánul, ezért a fényképeimen az ember van a középpontban.

– A szlovákiai és nemzetközi versenyeken elért sikereid arról tanúskodnak, hogy alkotói tevékeny-

séged új, friss szeleket hoz a mûvészi fotózásba. Szívesen kísérletezel, keresel, kutatsz, mindeddig járatlan utakon lépkedsz. Úgy tûnik, a félelem nem tartozik a gyengeségeid közé... Honnan meríted az erõt ahhoz, hogy ilyen bátor, zabolátlan legyél? – Igen, az igaz, hogy a fényképezésben nagyon szívesen kísérletezem, gyakran alkalmazok szokatlan technikákat és eljárásokat. Ez a fotózás ideje alatt játék a formákkal, majd a vegyszerekkel, a fényképpapírral a képek elõhívása során. Ez a kifejezési mód felel meg nekem leginkább. Annak ellenére, hogy szívesen kísérletezem, és újabbnál újabb kifejezési formákat keresek, az én életemben is jelen van a félelem érzése. Idõrõl idõre kétségek törnek fel bennem alkotásaimmal kapcsolatban. Ám tu-

datosítom, hogy ennek így kell lennie, hiszen ezzel átértékelem eddigi mûvészetemet, alkotásaimat és az önreflexiómat. Ezekben a pillanatokban leginkább azok az emberek segítenek nekem, aki közel állnak hozzám, támaszt jelentenek számomra az életben. – Sokszor nagyon nehéz a mûvésszel beszélgetni saját alkotásainak sikerérõl, és vannak olyanok is, akik inkább a publikumtól, a kiállítások látogatóitól várják, hogy reagáljanak az alkotásaikra. Azoktól, akik azért jönnek el megnézni egy-egy tárlatot, hogy valami meglepõt és feledhetetlent éljenek meg. Hogyan mûködik ez a képzeletbeli dialógus közted és a mûveid befogadói között? – A kiállításaim megnyitóján alakulnak ki legtöbbször ezek a beszélgetések. Olyan emberek jönnek el megnézni a képeimet, akik közelállónak tartják magukhoz ezt a kifejezési formát. A hivatalos rész után mindig kötetlen beszélgetések következnek, amikor is kiderül számomra, hogy a falakon lógó képek megszólították-e a látogatókat, vagy sem. Mostanában nagy erõfeszítést igényel, hogy valaki felkeltse az emberek érdeklõdését a fotómûvészet (de akár másféle képzõmûvészet) iránt. Ez folyamatosan új ötletek kitalálásával és megvalósításával érhetõ csak el. – A Képzõmûvészek Avantgárd Egyesülete elnevezésû polgári társulás alapító tagja vagy, és egyben felelõsségteljes pozíciót is betöltesz, mert te vagy a társaság elnöke. Milyen tevékenységeket fejt ki a

szervezet, mivel dicsekedhettek? – Az egyesületet 1998-ban alapítottuk, és 2003-tól polgári társulásként mûködik. Abból a célból hívtuk életre, hogy egyesítsük azokat az embereket, akik aktívan részt vesznek a mûvészetekben és a kultúrában, a fényképezéstõl egészen az éneklésig. A tevékenységek ennyire széles köre a fennállás ideje alatt nem volt túl szerencsésnek mondható, annak ellenére, hogy jó pár sikeres rendezvényt szerveztünk. Ebben az évben az

egyesület kizárólag fényképkiállításokat szervezett. Azon gondolkodom, a tagoknak ajánlom majd a szakosodást, és azt, hogy kizárólag a képzõmûvészettel foglalkozzunk. – Ha nem tévedek, most egy olyan fényképkollekción dolgozol, amelyeknek témája a barátaid, ismerõseid portréi lesznek. Miért éppen arcképeket fotózol? Egyetértesz azzal, hogy az ember belsõ világáról sok mindent elárul az arckifejezése, a tekintete vagy a mimikája? – Már régen el szerettem volna készíteni egy olyan arc-

79

képsorozatot, amely valami módon szokatlan is egyben. Már két éve dolgozom rajta. Olyan emberek arcképei ezek, akiket – azt hiszem – jól ismerek. Az a szándékom, hogy a saját nézõpontomból, de ugyanakkor egy kicsit stilizálva is mutassam be õket. Ennek a gyûjteménynek a része egy felvétel, amely nem egy konkrét személyrõl készült, hanem bizonyos értelemben jellemzi mindannyiukat. Az eddig elkészült képek 2004 novemberében voltak megtekinthetõk egy közös kiállításon (Kiss Róberttel és Gyén Tamással fotómûvészekkel) az érsekújvári kulturális központban. A sorozat még nem készült el teljesen, ám a jövõ évben már be szeretném fejezni. – A kritikusok szájából egyre gyakrabban elhangzik az a szkeptikus állítás, hogy egyszer már mindent megvalósítottak, és egy bizonyos pont után a mûvészi alkotás „önmaga farkába harap”, körkörös futássá válik, teljesen kiveszik az újítás és az eredetiség. Egyetértesz ezzel a kijelentéssel? – Az valóban igaz, hogy a mûvészetben semmi áttörõre nem számíthatunk, ám ha figyelembe vesszük az új technikai lehetõségeket és a feltalálásokat (a fényképezés terén is), sok érdekes mûvészi alkotás születésében reménykedhetünk. Minden mûvész, akinek van mit mondania, bizonyos szempontból eredetit alkot, még akkor is, ha a témáik ismétlõdnek, a megközelítés és a szerzõ látásmódja mindig más és más, tehát

80

egyedi. Én magam is sokáig arra törekedtem, hogy valami forradalmian újat alkossak, de azután rájöttem, nem kell mindenáron ezt elérni, hiszen inkább az érzelmek, hangulatok és a nézõpontok tolmácsolása a fontos. – És hogy az aktuális információknál maradjunk – a napokban egy kicsi fotómûtermet rendezel be az új lakásodban. Feltételezem, hogy már nagyon várod azokat a pillanatokat, amikor a világra jönnek elsõ itt készült alkotásaid, amelyek gondolataid, ötleteid és életfilozófiád nyomait viselik majd magukon… – Hosszú idõ után, hogy fényképezéssel foglalkozom, az új lakásomban végre meglesz a kis „királyságom” – a feketekamra és dolgozószoba egyben. Nem kell majd állandóan kibe rakosgatnom a nagyításhoz szükséges segédeszközeimet. Ez a „rituálé” nagyon gyakran elvette a kedvemet az alkotástól, csökkentette a teremtõ erõmet is. A kis garzonlakásban valamikor tényleg nagyon megterhelõ volt, de nosztalgiával tekintek majd vissza ezekre az idõkre is, hiszen ennek is megvolt a maga varázsa. A fotókamra berendezése után, lehetséges, pár napra bezárkózom oda, megvalósítom a fényérzékeny anyagra vonatkozó felgyülemlett ötleteimet, és elkészítek egy újabb fényképsorozatot.

JITKA ROžÒOVÁ Fordította: Horváth Erika 81

Tartalom Kulcsár Ferenc: A juhásznak jól megy dolga, Angyalbõrben, Albérletek, Góré, R. C. esete a világgal, Ringató, Smiderczky, Bálám szamara (versek) ............................................ 1 Irodalmi Nobel-díj 2004; Elfriede Jelinek (Horváth Erika)......... 12 Elfriede Jelinek: Szembesülés – Annak, akit illet (novella; Horváth Erika fordítása)............................................... 14 Ardamica Zorán: információ az ellentámadásról (vers) ................. 16 Pavol Rankov: A hegyek gyermekei (novella; Horváth Erika fordítása)............................................... 20 Öllõs Edit: Háromszor fél óra, Háromszor a tévedésrõl, Nyárutó, Felebarátainkhoz, Harmonikusan!, Szó, Költészet (versek)..... 26 Jana Juráòová: A szegény kandúr gyötrelmei (regényrészlet; Horváth Erika fordítása) ....................................... 30 Startvonal Haris Éva: Bontás, Hetek óta, Én olyan, Szikra, Szolga, Felvilágosodás, Disszonancia, A szobában, És?, Betekintés, Egó, Átölelni, Este a lámpa alatt, Kocka (versek) ..................... 34 Emm Zirig Árpád: 3300 – Buenos noces (novella) ........................ 39 Gubo Sándor: Hidak a Szürke Városba, Ignis (novellák)............... 40 Baranyovics Borisz versei ................................................................ 46 Chrobacsinszky Eszter versei........................................................... 50 Bálint László versei........................................................................... 52 Domonkos István: Osztálykirándulás és orgiák (novella) ............. 54 Min dolgozol most? Czajlik Józseffel beszélget Zselinszky Miroslav ........................... 56 Kõ kövön Kelemen Zoltán: Az utazás mint metafora két amerikai regényben (Edgar Allan Poe; Howard Philips Lovecraft)........... 58 Ardamica Zorán: Kép, ritmus, rímek, hangulatok – könnyedén, mintegy odavetve (Haraszti Ágnes egyes poétikai eljárásairól)...... 65 Jana Pácalová: Alma a fájától – Gondolatok a kritika szerepérõl két kötet tükrében (Svetlana Žuchová: Dulce de leche; Ivan Žucha: Kompost).... 69 Csizmadia Gabriella: Barangolás a Mûvészetek Völgyében......... 71 Ardamica Zorán: A NEMZETISÉG CSÓTÁNYA (esszé) ............ 74 Új könyvek ..................................................................................... 76 Kép-Szó Thor Tamás: „Az érzelmek, hangulatok és a nézõpontok tolmácsolása a fontos” (Jitka Rožòová beszélgetése) ................... 78

Regisztrációs szám: 1582/96 Szerkesztõség: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected]; [email protected] Fõszerkesztõ: Haraszti Mária Kiadja az AB-ART Kiadó Felelõs kiadó: Balázs F. Attila, [email protected] Nyomdai elõkészítés: Median Nyomja: Pelikán Kft., Dunaszerdahely

A Szõrös Kõ megvásárolható az alábbi könyvesboltokban: Akadémia Könyvesház (Dunaszerdahely) Amicus (Dunaszerdahely) Andrew Book (Galánta) Bestseller (Párkány) Custos-Zöld Könyvesbolt (Budapest) Cseri Ilona könyvesboltja (Ipolyság) Írók Könyvesboltja (Budapest) Konkurent (Komárom) Phoenix (Losonc) RIA (Somorja) Ricsi Press 2 (Párkány) és a Madách-Posonium Kultúra könyvesboltjaiban. A lap kiadásához hozzájárul a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Illyés Közalapítvány.

NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA

Megrendelhetõ a kiadó címén. Elõfizetési díj 1 évre: 180.– Sk Magyarországon megrendelhetõ: AB-ART Hungary, 2040 Budaörs, Köztér 3/3.

KÕ

SZÕRÖS

IRODALOM, MÛVÉSZET, KRITIKA

A lapszámot THOR TAMÁS (Samot Roht) fotóival illusztráltuk.

Megjelenik kéthavonta Dvojmesaèník Celoroèné predplatné: 180.– Sk

ISSN 1335-6321 Realizované s finanènou podporou Ministerstva kultúry Slovenskej republiky

LITERATÚRA, UMENIE, KRITIKA

Registraèné èíslo: 1582/96 Redakcia: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected] Šéfredaktorka: Mgr. Mária Harasztiová Vydáva Vydavate¾stvo AB-ART Zodpovedný vedúci: Attila F. Balázs Tlaèiarenská príprava: Median Tlaè: Pelikán s. r. o., Dunajská Streda

A szerkesztõség nem feltétlenül azonosul a megjelentetett írások tartalmával. A kéziratok megszerkesztésének jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.