T Á RS A DAL M I. I RO D ALM I É S KR I TI KAI S Z E M L E október

Poštarina plaćena

u gotovu

T Á R S A D A L M I. I R O D A L M I É S K R I TI K A I S Z E M L E

1950 október T

A

R

T

A

L

O

M

Sinkó E.: Kulturális örökség és szocialista realizmus (633) — Csépe Imre: Tavaszi reggel (643) — Csépe Imre: Delelőn túl — Falum fölött süt a Nap (644) — Majtényi Mihály: Száz forint (Regényrészlet) (645) — M ajor Nándor: Hejh, otthon ilyenkor ... — Fürjét fogott öregapám (656) — Miroszláv Krlezsa: A Bisztrica-lesznai ütközet (Sinkó Irma fordítása) (659) — Borús Erzsébet: Józan és megbocsátó arccal (680) — Újlaki Frigyes: „Rokonoknál" (Regényrészlet) (681) — Jován Jovánovics Zmáj: A kácsa és a béka (Gál László fordítása) (693) — Safer Pál: Keresztúton (694). FIGYELŐ Jean Cassou: Üzenet a jugoszláv értelmiségnek (701) — Lőrinc Péter: Népi kultúra — népies kultúra (704) — huták István: Szterijadarab a magyar színpadon (707) — Bori Im re: Sinkó Ervin elbeszései (710) — Toldi György: A vajdasági magyar nyelvről (715) — Bori Imre: „Jimmie Higgins“ (könyvbírálat) (718). KRÓNIKA K É PM E LLÉ K LE TE K : Á c s József: Vázlat (655). — Morzsolóasszony (657). — Kukoricahordás (692).

XIV. évfolyam

Ára 20 Dinár

Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Ernyes György Szerkesztőség: Noviszád, Njegoteva utca 2/1. Telefon: 20— 63 Kiadóhivatal: Noviszád, Jován Gyorgyevics utca 2 Telefon: 38— 94 Előfizetési d ij: Egy évre 120 dinár, fél évre 65 dinár Postatakarékszámla 300-473.220. Lapzárta minden hó 10-én Kéziratokat nem őrizünk meg és nem adunk vissza

Kiadja s Vajdasági Ku’i túrszövetség magyar esztálya

X I V . ÉVFOLYAM

T Á R S ÉS !\ SINKÓ

10. SZÁM

A H A L M !, I R O D A L M ! R I T í kl A I S Z E AA L E

ERVIN:

Kulturális örökség (Megjelent

Sinkó

Ervin:

és szocialista realizmus Knyizsevne sztudije cimű (Folytatás) V.

könyvében)

Fel lehetne vetni a kérdést: vájjon a nagy novellisták tud­ ták-e, mért épp novellákat írnak, mért épp ezt a műfajt választot­ ták a maguk kifejezési formájául? Igen valószínű, hogy sok mindent sejtettek, ámde mégis két­ ségtelenül messze voltak attól, hogy ismerjék azt a történelmi folya­ matot, mely őket magával ragadta és, amely műveikben tükröződött. Bizonyos, hogy volt érzékük az iránt, amit a zenében „ellenponté­ nak nevezngk, érezték azokat az ellentéteket, azt a kettősséget, melyből az egységes egész keletkezik. Semmikép se puszta véletlen, hogy Dante kortársa és barátja — a képzőművészetben bajtársa is — Giotto és semmikép sem puszta véletlen, hogy punctum contra punctum, az ellenpont fogal­ ma maga a novella első és legnagyobb mesterének, Boccaccionak korában születik meg. Boccaccio maga élettel teli novellái hátteréül és keretéül azt a szörnyű pestist választja, amely 1348-ban dühöngött „Firenze nevezetes városában", abban a városban, amely „Olaszország minden városánál szebb és ahol a pestis négy hónap alatt százezer polgár­ társát pusztította el. Boccaccio Dekameron-ja előszavában a pestist különösen abból a szempontból írja le, hogy milyen pusztító a hatása az^mberek egymásközti viszonyára. Leírja, hogyan álcázza le a halál közel­ sége az embereket, hogyan semmisít meg minden irgalmat, az élet minden eladdig kialakult formáját, minden szemérmet, mindazt, ami azelőtt a polgárosult keresztény társadalom életétől elválaszthatat­ lannak látszott. Előkelő, szép és ifjú (hölgyek, számszerint heten és három ifjú gavallér elhatározzák, hogy elhagyják a várost, amelyben csak a halál és az élvezetek féktelen vágya uralkodik, ö k a természet ölébe menekülnek, ahogy négyszáz évvel később menekülni akar minden romantikusok atyja, Jean Jacques Rousseau is. 41

Csakhogy a különbség lényegbevágó: Rousseau a természetet szembeállítja a társadalommal; az ö számára a természet a jó erkölcs elvének képviselője, míg a társadálom mindennek, ami emberi, a megtestesült tagadása. Nem így Boccaccio. Az ő számára és az ő hősei számára csak egy kirándulásról van szó; ők egy kalandot szerveznek meg arra az időre, amíg meg nem szűnik a pestis dühöngése. Senki közülük még álmában se gondol rá, hogy a pestis elmúltával ne térjen vissza a városba és ne folytassa ott előbbi életét. Sőt: míg távol a várostól, a természetben időznek, ahol „hallani lelhet a kicsi madárkák ének­ szavát, ahol látni lehet a dombok és a sík föld zöldjét és a tenger­ ként hullámzó búzaföldeket", ebben á térmészetheti ők azzal szóra­ koznak, hogy* egymást felváltva novellákat mesélnek egymásnak. Novellákat, vagyis valami szokatlan eseményt éspedig főleg közön­ séges emberek életéből, akik társadalmi helyzete majdnem pontosan meg van határozva; olyan emberek történetét, mint amilyenek ők maguk, emberekét, akik az ő polgártársaik az ideiglenesen elhagyott Firenze városában. Azok, akik a történeteket mesélik, magát a pestist úgy élték át, mint valami kalandot s ez az ideiglenes, vidám életük és ez a kirándulásuk a természetbe szintén kaland s amit mesélnek, az is mások kalandjairól szól. Az egész élet semmi más, mint kalandok sorozata, vagyis ese­ ményeké, amelyeket nem lehet előrelátni és amelyek mögött semmi­ féle gondviselés se rejtőzik. Események, amelyek nem alkotnak értelmes egészet, összefüggő élettartalmat. Kaland minden, az élet és á halál is az, de épp ezért szenvedélyes érdeklődést érdemel az élet. Megszűnt az értékek zárt rendszere. Az ember, akit semmi se köt már, szabadon lélegzik, szabadon nevet és élvezi saját szellemé­ nek ezt a szabadságát. Minden ajtó nyitva áll előtte s az egész világ felfedező úton jár. Hódítók ezek az emberek, kielégíthetetlenek és ámulnak felfedezéseiken és minden, amit az ember lát, hall, érint, ízlel és szagol, csábító és érdekes. A középkori igazságoknak tegnapi hatalmas épülete rombadőlt. Most, csak most vált szabaddá a láthatár és nyílt meg az út és minden valami boldog meglepetésben él. Az, ami felülkerekedett, a korlátlan lehetőségeknek, minden emberi és minden földi való­ ság vonzóerejének és érdekességének érzése. M i minden van a Dekameronban! Kezdve a jobbágy életétől a mindenható hűbérúrig, a XIV. századbeli társadalom legkülönbözőbb rétegeinek és foglal­ kozási ágainak férfi és női képviselő? valamennyien meg vannak festve. Világos, hogy mint minden nagy művésznek, Boccaccionak is az a legfőbb törekvése, hogy ^ fölébekerekedjék a valóságnak az által, hogy kifejezi és a kifejezés erejével megismeri a valóságot. Csak­ hogy ezt a novellaíró nem érheti el a novella minőségének segítsé­ gével. Minden novella, még a legtökéletesebb is, töredék csupán, az áttekinthetetlen egésznek egyik darabja. A novellaírónak nincs más lehetősége, mint a kidolgozott töredékek halmozása és az egész valóság átfogását csak úgy közelítheti meg, hogy sok részletet,

mennyiségileg sokat dolgoz k i , hogy halmozza végtelenül a minő­ ségileg kidolgozott töredékeket. A novellistának ebben a törekvé­ sében, hogy a részek sokasága által teremtse meg az egész egy­ ségét, van valami, ami titáni. Goethe ezt forrongó ifjúsága idején felülmúlhatatlan erővel így fejezte k i : »JJnd was der ganzen Menschheit zugéjeilt ist, WiV- ich in m.einen innem Selbst geniessen, Miit rr+einem Geist das Höchst' und Tiefste greifen, Ihr Wohl und Weh auf meinen Busen háufen, Und so mein eigen Sélbst zu Itwem Sélbst erweitern Und wie sic seflíbst, ÜTÍI End auch ich zerscheitcrn.*

Szerelem, féltékenység, gyűlölet, bölcsesség, ravaszság, hiszé­ kenység, butaság, fösvénység, részvét, nagylelkűség, a bánatnak és örömnek minden fajtája, minden, amit ember érez, ami, az embert megindítja, boldoggá vagy boldogtalanná teszi, minden megszólal a novellákban. Az egyes novellák közt az a kapcsolat, hogy ez is és az is megesett. Egyik novella nem világítja meg a másikat, csak a térben sorakoznak egymás mellé és ez minden. Pontosabban: mi látjuk, hogy mindezek a sorsok a társadalom egyik meghatározott korszakába tartoznak, de ők maguk egymás számára némák; aki őket elbeszéli, annak számára esetek és semmi több. Mindent a vélet­ len kormányoz, az az esetlegesség, melyet lehet szerencsének vagy szerencsétlenségnek nevezni. Igen, a klasszikus novella istenének igazi neve a Véletlen. Nincs törvény, csak a véletlenek sokasága a való; véletlenek sokasága, melyek aztán annak számára, akit érnek, szükségszerű­ séggé alakulnak át, sorssá és ezért az egész emberi élet, az egyén és az emberiség életének eseményei úgy jelennek meg, mint érdekes „novellák" sereglése. Így keletkezett a novella, mint a XIV. századbeli polgári tár­ sadalom és polgári öntudat irodalmi tükrözése. A novella ez osztály tagjainak világérzéséből, a módból, ahogy ők átélték a valóságot, nőtt k i és megmaradt, mint a polgári irodalom alapvető műfaja, hogy aztán a polgári társadalom magasabb fejlettségi fokán novel­ lából szatirikus realista regénnyé alakuljon át. A novella megmaradt a polgári irodalom alapvető formájának egész a szatirikus realista regény és a modern dráma egyidőben történő megjelenéséig. A novella megmaradt uralkodó irodalmi műfajnak, mert az ifjú pol­ gári osztály öntudatának és élményeinek, megélési módjának, élménytartalmainak, világérzésének különösen megfelelő kifejezési formája volt. A novella abban a korszakban termett, amelyben Engels sza­ vai szerint az ifjú polgári osztály megtörte „az egyház szellemi diktatúráját" s mint műfaj megfelel annak a polgári osztálynak, mely hordozója s végrehajtója „a legnagyobb progresszív átalaku­ lásnak, amelyet eladdig az emberiség átélt. Ez az a kor volt, amely óriásokat követelt és óriásokat szült, óriásokat a gondolkodás, a szenvedély és a jellem, a sokoldalúság és a tanultság tekinteté-

ben" — folytatja Engels és nem felejti el, hogy kiemelje egyik olyan jellemvonását ez óriásoknak, amely a novella helyes megértése szempontjából döntő fontosságú: ,Az embereket, akik a burzsoázia modern uralmát megalapították, kisebb vagy nagyobb mértékben ennek a korszaknak kalandor* szelleme ihlette meg."( ) A novella mint irodalmi műfaj a polgári irodalom ősformája: magán viseli a polgári individualizmus jellegét és dinamikáját; ez a műfaj a közösség és egyén szerves összetartozásának tagadása, mint ahogy a szerves összetartozás tagadása maga a polgári társa­ dalom; ez a műfaj a fejlődés azon fokának kifejezése, amelyen az egész anyagi élet úgy tűnik az embereknek, mint emberfeletti, démo­ nikus hatalmak uralmának játéka; ez a műfaj az árutermelés kifej­ lődésének következménye, annak a termelési formának, amelyben „a termelők elvesztették hatalmukat életkörük egész termelőmun­ kája felett, amikor a termékek és a termelés a véletlen uralma alá kerülnek.T) Az élet démonikus hatalomnak tűnik, mely nem tűr semmiféle tudatos ellenőrzést. A véletlen uralkodik, a társadalom emberi tár­ sadalom, de úgy tűnik, 'hogy emberen kívüli hatalmak kormányoz­ zák. Hatalmak, amelyek egyre erőszakosabban, ellenállhatatlan meg­ rázó erővel nyilvánulnak meg az egyének és az összesség életében. A polgári társadalom fejlődése azoknak az ellentmondásoknak á kifejlődése, melyeken a polgári társadalom nem képes úrrá lenni. A világ, amelyben az ember él, nem emberi; az ember és az ő világa nem értik meg egymást; az ember egyedül van, magános a saját világában. A novella már ennek a magányosságnak a tükröződése. De amikor ez a magányosság központi élménnyé válik, amikor az egyé­ ni öntudat már megszűnik a saját ereje felett boldogan ámulni, amikor az egyén magánossá és tehetetlenné lesz, amikor a polgári társadalom, melyet a polgár harcolt k i magának, ezzel a polgárral szemben emberfeletti hatalommá növekszik, mint valami megoldha­ tatlan rejtély — akkor a novella szatirikus reálista regénnyé és ugyanakkor modern drámává terebélyesedik. Ahogy a patriarchális katonai demokráciának rabszolgatartó államba való átmenetével megmutatkoztak a naiv eposz tematikájá­ nak belső ellentmondásai és a belső ellentmondások által épp a naiv eposz vált a nagy görög, tragédia témaforrásává, ugyanúgy a pol­ gári osztály fejlődésével, amikor a kereskedelmi tőke a feudalizmus alapjait aláássa és az abszolút monarchia védőszárnyai alatt felépül a tőke uralma, a novellista tematikája felfedi a maga tragikus mag­ vát és a nagy humanista dráma témaforrásává válik. Köztudomású, hogy se a g ö r ö g tragédia-írók, se Shakespeare, egyetlen művüknek sem maguk gondolták k i a témáját. Ahogy a g ö r ö g tragédia-írók az eposz mythológiai világából, Shakespeare témáit különböző novellákból vette. És az, amit e témákhoz „hoz­ zátett", amivel azoknak halhatatlan, új életet adott, az ő új öntuf

x

*) Engels: A természet dialektikája, Moszkva 1935. 483. oldal. ) Engels: Anti-Dühring, horvát kiadás 285. oldal. 2

data, a polgári individualizmusnak az a teremtő öntudata, mely már a tragikumot az emberi viszonyok elkerülhetetlen, szükséges meg­ nyilatkozásának tartja, mely a tragikumban az emberi nagyság és méltóság sorsszerű megnyilatkozását látja. Az első modern regény, Cervantes Don Quijote-ja szintén novellából indult k i . Don Quijote esetéből, ebből a rendkí­ vüli esetből. Csakhogy itt a novella szétveti saj,át kereteit, nem marad bezárva önmagába, hanem az egyéni eset epikus szélességgel kerül összeütközésbe a külső világgal. Rendkívül jelentőséges, hogy az egységes külső világnak ez a megnyilvánulása egész sor majdnem önálló kalandon keresztül játszódik le; a második oldalon pedig a főhős a költő kezében a társadalommal szemben egy szellemi agent provocateur szerepét tölti be. Az egyén és a társada­ lom szembenállnak egymással. Don Quijote a külső világ számára az ő elvarázsoltságában éppoly megközelíthetetlen, mint ahogy Don Quijote számára az egész külső világ az. . . . Nem akarta tovább halasztani szándékának megvalósítá­ sát, mert attól tartott, hogy ez a halogatás a világra veszélyes követ­ kezményekkel járhatna. Fejébe vette, hogy megbosszulja a sérelme­ ket, hogy az elnyomottakat jogaikhoz segíti, hogy az igazságtalan­ ságokat jóváteszi, hogy minden hatalommal való visszaélésnek elejét veszi és a bűnösöket megbünteti. Ez okból egy napon, anélkül, hogy bárkinek is megvallaná szándékát, mielőtt még felkelt a nap, nehogy bárki is megláthassa, Don Quijote de la Mancha lóra ült és világgá indult. Egy gondolat tartja megszállva, egy eszme. Békés falusi kúriájából nem a világhoz való konkrét viszony, hanem, egy eszme tereli az CTszágútra. Csak az ideáljához ragaszkodik, mely a lovag­ ideál; a világ az ő számára csak színtér ennek az idálnak a meg­ valósításához. Don Quijote nem vet számot a valósággal. Ez. azon­ ban nem azt jelenti, hogy csak arról van szó és nem másról, mint hogy Don Quijote nem korszerű ember. Vájjon lehetséges-e csak elgondolni is egy kórt, amelyben Don Quijote korszerű volna? Több mint biztos, hogy világbolond­ jának nézték volna még akkor is, ha a lovagkor virágkorában, a keresztes hadjáratok idején születik, mert ő minden történelmi élet­ feltétel megtestesült tagadása. Az ő számára egyedüli valóság az ő eszméje. Ha teljesítményei valóságos hősök teljesítményeivel érné­ nek is fel, mégse volnának hőstettek. Don Quijote hőstettei azért hatnak komikusan, mert épp azál­ tal, hogy felidézik igazi hősök hőstetteinek képét, felfedik a szaka­ dékot, amely az ő és az igazi hősök tettei között tátong. Ez a sza­ kadék a különbségből keletkezik, amely Don Quijote és az igazi hős szándékait és azoknak hatását elválasztja egymástól. Don Quijote hiába veti magát harcba egymaga száz ellen, hasztalan szabadítja meg gályarabságra hurcolt emberek tömegét, nem emelkedik fel a magasztosig, mert azt, amit tesz, nem teszi magáért az ügyért és nem egy megfelelően átélt eszme érdekében. Ö nem teszi azt, amit tesz, szeretettől indíttatva, mások iránti tényleges, szerény tiszte­ letből, hanem teszi azért, mert utánozza, utánozni akarja a szerete­ tet, a szerény tiszteletet és a nagylelkűséget s még azt sem azért, l

hogy jót tegyen, hanem egy elvont eszmétől sarkallva, dicsőség­ vágyból. Híres lovaggá akar válni, akinek teljesítményeiről majd a krónikások lelkesen szólnak. A spontanitás kívülesik Don Quijote lehetőségein, ö tehát szükségképpen a komédiás típusához van leg­ közelebb, mert akkor is, mikor egyedül van, képzelt közönség előtt beszél, sóhajtozik, vezekel és harcol. Don Quijote és az igazi lovag között nem az a különbség, hogy az igazi lovag szerelmének tárgya valóságos hercegnő, míg Don Quijote imádott ja csak egy tenyerestalpas parasztlány, akit csak az ő képzelete alakít át hercegnővé. Nem az a különbség, hogy Don Quijote Rozinanteja csak öreg gebe, mert Oroszlánszívű Richárd is lovagolhatna még soványabb öreg gebén és mégis igazi lovag volna. Az igazi, valóságos különbség az igazi és a Don Quijote-féle lovag között az, hogy az igazi lovagot teljes'en elfoglalja feladata és hogy csak a nem-lovagi néző viszonya a.lovaghoz szentimentális viszony. Don Quijote viszonya a lovag-ideálhoz mindenekelőtt esztéti­ kai viszony, amit Cervantes olymódon fejez k i , hogy Don Quijotetal lovagregényeket olvastat és ezeket a lovagregényeket teszi fele­ lőssé árért, hogy Don Quijote utánozni akarja az egykori lovago­ kat. Űtja végén Don Quijote'a szó mind valódi, mind átvitt értel­ mében megtöretett csontokkal nemcsak kétségbeesik, hanem „meg­ világosodva * meg is békül istennel. Van-e ebben a megtérésben csak egy morzsányi felelet is a nyitvamaradt kérdésre? Arra a kérdésre, hogy van-e gyógyfű a sebre, melyet ilyen élet ütött az embernek a világhoz való viszonyán? Don Quijote szemszögéből nézve a közönségéé emberek tömegének élete — azoknak az élete, akik az elhagyatott, túlsó parton élnek — úgy jielenik meg, mint értelmes élet, magával elégé détt, ellentétben a megszállott rajongóval, aki a maga egyéni voltá­ val különvált a közösségtől. Ez az elhibázott élet, mely elvesztette értelmét, még kivé.teles állapotnak tűnik, egyéni, rossz bűvölet következményének, amellyel szemben az általános, a közönséges élet értelmesnek és egyensúlyozottnak mutatkozik. A kóbor lovag békét­ len, sovány alakja szemléletesen tükrözi az ellentétet a hiábavaló, egyéni tévelygés és a termékeny, rendezett élet között. A túlsó partról nézve különcködés következménye és csak különcködésé, ha valaki keresi a maga helyét. Ekkor még, a túlsó partról nézve,, mindenkinek megvan az adott világban a maga megfelelő helye. Cervantes maga ironikusan függőben hagyja a kérdést: viszszavonul a krónikás inkognitójába, ő csak elbeszél és nem magya­ ráz. Cervantes lángesze nyilvánul meg abban, hogy az embert, aki „ m e g akarja váltani" a világot, aki a maga egyéni öntudatávai akar hatni a korabeli társadalom életformáira, bolondnak ábrázolja. Cer­ vantes olyan embert mutat be, aki elmerült annak a hűbéri társa­ dalomnak az ideológiájába, amelyben „a személyek társadalmi viszonyai úgy jelennek meg munkáikban mint személyes viszonyaik és nincsenek a. dolgok, a munkatermékek társadalmi viszonyaival álcázva '.'O Cervantes ilyen emberen keresztül mutatja be korának tár4

4

sadalmát, amelyben, Marx ragyogóan világos szavaival „a társadalmi viszonyok nem úgy jelennek meg, mint maguknak az embereknek közvetlen társadalmi viszonyai, hanem ellenkezőleg, mint dolgok viszonyai, mint dolgok közti társadalmi viszonyok".( ) Így sikerül Cervantesnek megformálni a polgári társadalom­ nak azt a fejlődési fokát, amelyen már láthatóan megjelenik a sza­ kadék, mely az emberiséget a maga egészében szembeállítja a való­ sággal. Így mutatja be az emberi és a polgári közötti szakadékot, mely áthidalhatatlanná vált az emberi igazság és a polgári társada­ lom valóságának igazsága, az ember és kezének műve között* A polgári osztály, amely tudott teremteni „sokkal különb csodákat, mint az egyiptomi piramisok, római vízvezetékek és g ó ­ tikus székesegyházak", a polgári osztály „amely a maga alig száz­ éves osztályuralma alatt tömegesebb és hatalmasabb termelőerőket hívott életre, mint valamennyi elmúlt nemzedék együttvéve" (Kom­ munista kiáltvány) — ez az osztály és művészete nem volt képes egész fejlődése folyamán egyetlen műalkotást sem teremteni, amely azoknak az alapvető problémáknak megoldási lehetőségét mutatta volna meg, amelyek már a polgári művészet legkezdetén kiélezett formákban ütköznek k i . A kapitalizmus fejiődése folyamán ezeknek az ellentéteknek a megoldhatatlansága eléri a tetőfokot. Ezért e megoldhatatlan problémák, a polgári és általában az osztálytársadalom megoldha­ tatlan ellentmondásai úgy jelennek meg, mint örök emberi ellen­ tétek. Hirtelen virágzásának és feloszlásának folyamán a polgári művészet mintegy elvarázsolt körben mozog. Nem tud szabadulni egy kérdéstől. Állandóan az egyénnek a társadalomhoz való vi­ szonya, a benső életnek a közélethez való viszonya körül forog. Az­ zal a kérdéssel kínlódik, mely az értelmes és egész, egységes életre törekvő egyéni akarat s a társadalmi valóság lelketlen korlátainak összeütközéséből adódik. A polgári művészetnek és — természetesen — a polgári existenciának és gondolatnak egész történetét meg lehetne írni abból a szemszögből, mely szerint ez az egész történet egy azon témavariáci­ óiból áll: az érzelem és értelem áthidalhatatlan ellentétének, az ember­ nek és valóságos életének, a vágy és lehetőségek, az érzékek és gon­ dolatok, a szándékok és megvalósítások, a látszat és valóság ellen­ tétének témájából; variációk a témáról, mely szerint minden ellent­ mondás magában az emberben is ellentmondás s ez az ellentmondás magának a polgári társadalomnak, annak a társadalomnak a vissz­ fénye, mely azon az alapvető antagonizmuson épül, hogy az ember áruforgalom tárgyává vált, árúvá vált maga is. Effajta történelem megmutatná, hogy a polgári művészet kü­ lönféle képviselői különféle módon egyazon problémával vívódtak, a problematikával, mely az egész polgári kultúra tengelye. Ezen az elvarázsolt körön belül természetesen óriásiak a különbségek. A vi­ rágzás idején, amikor a polgári osztály hübéruralom elleni harcában az egész elnyomott társadalmat, minden elnyomottat képviselt, ennek 2

l

) ée *) Marx: Kapital, első kötet, Kultúra kiadása 37. oldal.

az osztálynak a művészete akkor merészen tárja fel minden ellent­ mondásával együtt a valóságot. A hűbéruralom ellen folyó harca idején nemcsak hogy nem fél a valóságtól, hanem minden erejével arra törekszik, hogy megkeresse, meglássa és megmutassa, feltárja azt; akkor a valóságban tudja a maga erejét, a valóság lázadásának és reményeinek egyaránt kiapadhatatlan erőforrása. A maga felbomlása idején a polgári művészet lemond az egész valóság átfogására irányuló törekvéseiről. Ez időben mindinkább korlátozza a területet, melyet át akar fogni. A valóság elszigetelt részleteire összpontosítja figyelmét, hogy azután beérje a társadalmi valóságon kívül eső problémák keresésével és hogy ezen az úton érje el a látóhatár elködösítését, minthogy nem hisz már sajátmagában, nem hisz magában az emberben és az ember teremtő erejében. A polgári művészet ránkmaradt örökségének nagysága az osztálytársadalom embere problematikájának felfedésében és kife­ jezésében rejlik. Ennek a problematikának a megoldása a forradalmi proletariátusnak, a szocialista társadalomnak és művészetének: a szocialista realizmusnak a történelmi feladata. VI. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a művészet iskolai feladat. Teljesen hamis volna úgy fogni fel az elmondottakat, hogy a pol­ gári művészet „eredménye" abban és csak abban rejlik, hogy ez a művészet kifejezte a problémákat, míg a szocialista realizmus ezek­ nek a problémáknak a kész megoldását jelenti. A szocialista realizmusnak valóban az a feladata, hogy meg­ oldja ezeket a problémákat, sőt hogy fölébük kerekedjék, de csakis a polgári művészet elért eredményeinek, a polgári művészet vívmá­ nyainak alapjain. A szocialista realizmusban a ipolgári művészet He­ gel terminológiájával „aufgehoben", ami azt jelenti, hogy a szocia­ lista realizmus nem szünteti meg a polgári művészet tartalmait, ha­ nem úgy haladja túl őket, hogy bekebelezi minden értéküket. Mert a polgári művészet és általában az osztálytársadalom ryűvészete nem csak megoldatlan problémák ránkszállt örökségét jelenti. Ennek az örökségnek sok olyan eleme van, amelyek az ember belső életének kitörülhetetlen tartozékaivá váltak s amelyek az emberi lelki érzé­ kenység, az emberi érzékek, a szenzibiliíás kifejlődésében meg nem történtté nem tehető állomást jelentenek. Történelmi út eredményei ezek az elemek; az egész emberiség eddigi munkájának, tapaszta­ latának és szenvedéseinek eredményét jelentik. „Az öt emberi érzék megformálásán a világ egész eddigi t ö r ­ ténelme dolgozott" — írta Marx (*), és a szocialista realizmus nem­ hogy nem a tagadása, hanem csak további terméke ennek a hosszú fejlődési útnak. Ahogy a kapitalizmus már a maga méhében megteremtette a szocialista társadalom megvalósításához szükséges előfeltételeket, úgy bennünket a polgári művészet olyan lelki, erkölcsi és esztétikai értékekkel gazdagított, hogy ezeknek az értékeknek a meg nem be*) Marx: Oekonomlsch — phil. Manuskript 120. oldal.

csülése vagy épp semmibevevése egyértelmű volna azzal a kísérlet­ tel, hogy a fejlődésnek egy, a polgári művészetnél alacsonyabb fo­ kára térjünk vissza. Nem fogjuk szétrombolni a gépeket azért, mert a kapitalista termelési viszonyok között a munkás kizsákmányolásának leghatal­ masabb eszközéül szolgálnak s ugyanúgy nem leszünk azon, hogy az emberiség olyan fejlődési fokra hátráljon vissza, amelyen az egyéni benső élet könnyebben kielégíthető, a maga fejletlenségében kevésbbé igényes. A feladat épp az, hogy értékeket, melyek meghatározott tár­ sadalmi adottságuk között nem tudnak érvényesülni, vagy pedig romboló hatásúak, felszabadítsuk azoknak a körülményeknek az uralma alól, melyek ez értékeket eltorzítják. Minden kultúrának előfeltétele, hogy megőrizze az előbbi kultúrákkal való produktív folytonosságot. „A marxizmus mint a forradalmi proletariátus ideológiája, azáltal vívta k i magának a világtörténelmi jelentőséget, hogy sem­ mikép se vetette el a burzsoá korszak legértékesebb eredményeit, hanem épp ellenkezőleg, magáévá tett és feldolgozott mindent, ami értékes a több mint kétezer éves emberi gondolat és kultúra fejlő­ désében. Csak az ezen az alapon és ebben az irányban folyó további munkát, mely a proletárdiktatúrának, mint minden kizsákmányolás ellen folyó utolsó harcnak, a pratikus tapasztalataiban valósul meg. csak ezt lehet elismerni valóban a proletárkultúra további fejlődé­ sének". $ Tehát szó sincs arról, hogy gépiesen folytassuk azt, ami a múltban volt. A mult és elmúlt kultúrák csak annyiban folytatód­ nak igazán, amennyiben a jelen alkotó, teremtő erejéből alakúinak át. Még az is, ami a múltban negatív volt és amit meghatározott tár­ sadalmi adottságok között tagadnunk kellett, új társadalmi viszo­ nyok között termékenyítő erővé válhat, gazdagodás és új teljesít­ mények forrásává lehet. A szocialista társadalom a haladó kapitaliz­ mus még létező világában ma történelmi tény. Ma az emberiség előtt az osztálytársadalom megszűntetése, „az emberiség őstörténetének" megszűntetése a feladat. Ma az egész kulturális életet két világ harca uralja: az új születése és a magát túlélt régi felbomlása. E harc világméreteket ölt. Ma döntő jelentőségű feladat, hogy máskép és újraértékeljük a ránkszállt kulturális örökséget s természetesen ezt a feladatot he­ lyesen megoldani csak azon megismerés alapján lehet, hogy a mű­ vészet alapproblémáiban a társadalom alapvető anyagi problémái tükröződnek. Ez még nem magának a szocialista realizmusnak, sem pedig művészeti elveinek a „definíciója". Ez csak a kiindulási pont megha­ tározása. Annak a kiinduló pontnak, amelyből el lehet és el kell vé­ gezni a polgári és általában az osztálytársadalom művészetének át­ értékelését. A kiinduló pont az, hogy magunkévá kell tenni és ér­ tékként kell elismerni mindazt, ami az emberi életet meggazdagítja l

41 -

) Lenin m ű v e i X X V . 'kötet, 409. oldal (aláhúzta S. E . )

jtfD

és az emberek egymásközti viszonyának erejét, tartalmát és szép­ ségét elmélyíti; mindazt, ami az ember alakját, az ember teremtő akaratát, az embertelen ellen való harcát felmagasztosítja. A kiin­ duló pont az, hogy magunkévá tegyük és értékként ismerjük el mindazt, ami megnehezíti és lehetetlenné teszi az embernek, hogy ke­ véssel beérje, hogy lemondjon a maga méltóságáról, a maga igényei­ ről s arról a szükségletről, hogy teljes és gazdag életet éljen. S elfogadva ezt a kiinduló pontot, már meg is közelítettük a szocialista realizmus művésze állásfoglalásának fogalmi meghatá­ rozását. A szocialista realizmusnak ezek szerint csak az lehet az alapja, amit az emberiség egész eddigi fejlődési útján elért s ezen az alapon fogja keresni az ember és a társadalom, az egyén és a közelség közti ellentét megoldását. Annak az ellentétnek a megoldását, arftéty a polgári társadalomban és ezért a polgári öntudatban és művészet­ ben is megoldhatatlan problémaként jelentkezik. '* A művész, aki megérdemli a szocialista realizmus művészé­ nek nevét, küzd ezeknek az ellentéteknek a megoldásáért. Abban látja feladatát, hogy konkréten, realisztikusan megvalósítsa ez el­ lentét feloldását. De hangsúlyozni kell a szót: a realisztikusan. Vagy­ is nem úgy, nem azon az áron, hogy csökkenti az egyénit. Nem ugy, nem azon az áron keresi a szintézist, a megbékülést az egyén és a közösség között, hogy letagadja az élő egyéni problémákat és kö­ veteléseket. Nem úgy és nem azon az áron, hogy a látszólagos meg­ oldás érdekében szegénnyé teszi, leegyszerűsíti az egyéni l%lket. Nem úgy és nem azon az áron, hogy meghamisítja az egyéni ember való­ ságát és a sokrétű, ellentmondásokkal teli, való lelki élet helyett „ideális" hős-sémákkal operál. A polgári művészet a maga hanyatlása korában ugyanezt tette és teszi, csakhogy ellenkező irányban: semmibe veszi vagy meghamisítja a társadalom valóságát az egyéni pszihológia kimélyítésének örve alatt és ilymódon elhanyagolva a társadalom döntő szerepének áb­ rázolását és csak egy tényezőre irányítva minden figyelmét, meg­ hamisítja, mert elszigetelte ezt az egy tényezőt is. O Realisztikusan, a szocialista realizmus szellemében megoldani az ellentéteket azt jelenti, hogy az ilyen látszólagos megoldások eszközeit, amilyenekkel a hanyatló polgári művészet dolgozott, el kell vetni. Azt jelenti, hogy a nagy polgári realisták útján kell járni, de szemünk előtt más távlatokkal, az ő útjukon, de azzal a boldog öntudattal, hogy korunk döntő fordulópont az ember történetében. l

) »Korunk írója, a drámaíró olyan emiberrel áll szemben, aki száza­ dokon keresztül az osztályharc adottságai között nevelődött. Olyan ember­ rel, aki m é l y s é g e s e n meg van fertőzve zoológiai individaulizmussal é s aki á l ­ talában rendkívüli ellentmondásokkal teli, komplikált és sokszínű jelenség. Ezért ha azt akarjuk, hogy útjjáneveljük a mai embert — é s m i ezt akarjuk — akkor nem szabad őt leegyszerűsítenünk, hanem meg kell neki magának mutatnunk őt magát, egész belső meghasonlásának ,zavarának, szive é s e l ­ m é j e ellentmondásainak s z é p s é g é b e n . . . »Az osztályjelleget« nem szaíbad k í ­ vülről ragasztani az é l ő e m b e r r e . . . az osztáilyjelleg nem holmi szemölcs, ha­ nem bent az emberben, az idegeiben, az agyában, az élettani lényében élo v a l ó s á g a (Gorkij: A színészetről).

lavaszi

reggel

Szivárványpántlikát kötött az ég S meíéltuzte bokrétának á napot. Az ébredő reggel fejébe vágta, Mint pávatollas, díszes kalapot. Nagyilomhán elindwU a tájak fölé, Szélesrehúzva derült mosolyát, Kacagó kedvében, sugárujjaival Árnyakra tépte az éjszakát, ÁsUva riad álmából a bimbó, Harmatcseppel hűsíti horrMkát, Szellő úrfi perdül át a kerten, Táncra kéri a kicsi ibolyát. Árnyából kilépve kacag a szegfű, Harnwtba mártja mosdani levélét, A lenge szellőbe törölköző jácint Kiloccsantja kelyhe iiWaimelegét. Karcsú szárán a tuUpán is illeg, Andalgót lejt, bálong, hafftong, Szűz kelyhébe egy méhe tér be Kosarával szuszog, hajlong. KankaUn guggol az ösvény mellett, Égre eme\M mézzel tétit kelyhét, Bódult illatárban fürdik a kamilla, Méhecske keféli poros kis fejét. Harmat tükörben hangya fésülködik, összetöri, fűre csurran, utánna kap. Pelyhes kis rügyek hin\táznak az ágon, M&eg sugarát öntözi rájuk a nap. Az ablak mögött muskátli tetszeleg, Sürög, forog, vörös haját tűzi, bontja, Nézi magát az ablaküvegbe Tetszik neki a fodros szoknya. Talpát nyálazva pendül a Háromszor körülszáü az Sarkantyús lepke imbolyog S ájulva zuhan le, virágok

dongó almafán, a kertben illatán.

Delelőn túl Hiába áltattok ti bukó fények, Nyúlik az árnyék s az idő ha^ad. Hazatér, ki pihenni vágyik, Valamit fülébe súg az alkonyat . . . Delelöm ehnuloM, Árnyékomat lassan túlnövöm, Nyakamba akasztom tarisznyám És kiiszom megmaradt örömöm . . . Itt már úgysincs mit keresnem, Nagy faluba vesző Szabadkán, Mennyit könyörögtem egy kis Sajnálni elveszített időmet szabad

emberségért, tán.

Maradék erőmmel útnak feszülök, Ígéreteknek újra fel nem ülök, Falumba érek még az éj eüott, Körülölelem az öreg temetőt. Két alajmécslángú szememmel Kikeresem a helyemet, őseim között az ismeret rögön Hajítom le fáradt fejemet.

Falum fölött süt a Nap Az emDékek felröppennek bennem, Mint tarkatollú cifra madarak, Puhafészkű kisfalumnak BőMatú akácfáin ringanak. Belecsiripelnek a vattás csöndbe, A mezőn napsugár aranyfátyla száll, Szülőfalumnak daloékedvű népe Mézetgyűjtő rajként aratásra vár. Bőtermést ígér a búzatábla Nem a földesúré, övék a határ, Néznek a káiásztringató tájra, Nem robog azon már úri batár. Dúsillaiú virágok méze a kehelyben Annyi sok szépet lútok és e helyben, Fájt a jaj, panasszal volt jegyes Űj élete virradt, boldog lesz Kishegyes...

MAJTÉNYI

MIHÁLY:

Száz forint — Regényrészlet — Csöndes, derűs szeptember vég borult a falura; az árokparton rucák fürödtek, testüket, szárnyukat áztatva a mocskos fekete víz­ ben/Nem volt egy lélek sehol az utcákon — aki csak épkézláb ember akadt, mind a kukoricát törte valahol a határban. A nyitott iskolaablakból kiszüremkedett a tanítás zaja, az ütemes „á-bé-ap" meg az egyszeregy éneke. — Hatszor nyolc az negyvennyolc, hétszer nyolc az ötvenhat, nyolcszor nyolc az hatvannégy — üvöltött kórusban a gyereksereg, eltartott vagy félórát a különös ének, a bontakozó tudás zaja. Hibát­ lanul pattogott danája az iskolamester pálcájának csapkodó ü t e ­ mére: kétséges persze, ha nem kórusban üvölti a gyereksereg és egyenként szólítanak fel valakit, meg tud-e felelni arra a kérdésre, mennyi hatszor nyolc? Ilyenkor a gyerek húzódozva és szipogva állt fel helyéről és egyre csak ismételte makacsul a kérdést: hatszor nyolc, hatszor nyolc az annyi m i n t . . . háromszor is belekezdett de sohasem tudott ráhibázni. Pedig a mester pálcájának csapkodása nyomán hogy fújta már a kórusban, együtt a t ö b b i v e l . . . Hiába no, elfáradtak a gyerekek — kulcsolta az eredményte­ lenségből Kocsmánk iskolamester. Tanítási módszerében egy percig sem kételkedett, hogy talán abban van a hiba. A gyerek az gonosz kis kártevő — hajtogatta, ha haragudott. Fáradtak már szegények — ezt akkor mondta, ha enyhe hangulat lett úrrá rajta és gondo­ latai neki is másfelé szálltak. Most például ülepét tapogatta és úgy érezte, hogy kopik már a régi folt a nadrágján; aztán cipőjére vetett reménytelen pillantást.Derék lálbbeli volt, eráris, obsitba helyezése óta hűséges szolgálója. Igaz, kétszer is veretett rá talpat — most azonban, úgylátszik, végleg elhagyja. Kissé hajlott hátát nem nyomta ma,gas életkor az iskolamesternek, ha kiegyenesedett, akkor látni csak, bogy izmos, szálas ember, alig ötven felé járó. Defhát mikor volt neki kedve, kihúzni magát, felegyenesedni s főleg: k i előtt egyenesedne ki? A gyereksereg, az nem számít, a parasztember az maga is hajlott-görbe ebben a korban, a főtisztelendő úr előtt meg jobb ha így jár ihajlottan, siránkozva örökké, mert amint gangosabbrangosabb érzés jelét adja, mindjárt rákezd — mármint a főúr, a plébános — kevés a stóla, a párbér, nem hoz a föld sem ám, sok az a húsz forint, lelkem mester uram. Mármint a mester fizetése,

azt sokallja állandóan: a duplájáért ő képzett, rendes tanítót is kapna, aki orgonálni is t u d . S a hajjdani császári és királyi káplár, az iskolamester, az obsitos ilyenkor fnindig zsugorodott, még .púpo­ sabban járt, s még hangosabban fiíjatta a gyerekekkel az ábécét, az egyszeregyet, imád hallja az tgé&z falu — még ha nem képzőt járt tanító is — nála lelkiismeretes* igaz munka folyik. De most nem volt kedve tovább vesződni a gyerekekkel. — Abbahagyjuk — mondta sztentori hangján, amely olyan volt örökké, mintha bakaszázadot vezényelne. Ez volt a kincse, tőkéje, erejie, ez a pompás, mély hang, amelyen egész érzésskála vibrált. Ha haragudott, megremegtek a falak és úgy megbú|t a gyerek, mint a kisegér. „Ez ám a jó mester" — mondták ilyenkor az ablak alatt elhaladó falusiák. Ha m é g Jókedvében érte a nap, sokat mesélt, egyre mesélt a kicsinyeknek, távoli világról, sok csodáról, melyek a négy világtájon leledzenek s melyekből ő, Kacsmarik Gyula katonakorában mennyi sok ctodát á t é l t . . . — Abbahagyjuk — ismételte el a kiáltást és a vigyázók fel­ ugrottak s megkezdték a gyerekek kiterelését. Mert ebben ís kato­ nás rendszert honosított meg az obsitos, a vigyázók voltak az al­ tisztek, a parancs azoknak szólt és ők közvetítették aztán pajtá­ saiknak: — Emelkedj m á r B í r ó ! . . . Előre Szekula! Vidám, zajos és pattogó völt mindig az ilyen óravég s ő örömmel legeltette szemét a gyerekhadon. — No csak kifele — harsogta s a gyerekeket nem is nagyon kellett biztatni. Mikor az utolsó iskolás is kívül volt — hogy aztán a hosszú utcasoron meginduljon a víjogó kergetőzés, csapkodás — a mester most már teljes tenyerével tapogatta nadrágja fenekét. Gyanúja nem csalt, a folt végig kirepedt, oldalt meg vásik. Lyukas megint a nadrágja. Most már csak egy van, a kékposztó, a lyukasat Kati néne gondjaira kell bízni: vaksi szemével képes lesz-efélig-meddig Tiasználhatói állapotba hozni? Erősen kételkedett benne; új nadrág pedig aligha kerül egyhamar testére. Bezárta a tantermet, a kulcsot felakasztotta a magas szegre a félfa mellett, ő maga pedig megindult az árokszélen, a tollászkodó rucasereg szomszédságában, amely zajongott és hápogott. Nem volt messzi útja a mesternek, i t t a faluszéle mindjárt özvegy Kalapos Katalinné birodalma. Mesterlak, tanítólak még csak ilyen akadt a faluban, dőltfalú, vályogos — az iskola maga is átépített hájdani bikaistálló, egyetlen terem mindössze. Egyetlen terem, agyonfara­ gott padokkal és egy kecskelábú asztal: ez volt az iskola, m ű k ö d é ­ sének színtere. Törékeny, töpörödött asszony kuporgott az ajtóküszö­ bön, a vaksi Kati. Réglezárult élet, emberszámba alig ment már, inkább úgy tapogatózva halad a sírgödör felé. Ha markába nyomtak vala­ mit közelemelte el6bb a szeméhez és hunyorgatott rá; csak úgy látott már, egészen közelről. A koldusbottól az ú j iskolamester mentetté meg, rábízta testi ellátását, főzést, mosást, t a k a r í t á s t Zsörtölődve

tett-vett egész nap a földes, kis .házban, nyomorult habarcsokat főzött csempe fazékjaibán, egynéhány lábasában. Az ő mosása nyo­ mán úgy beleette magát a kosz a mester szegényes fehérneműjébe, hogy azt onnan többé kifőzni nem lehetett. összerugták a port minden héten, ilyenkor a Kati sírva szedte össze holmiját, batyuját, fazekait, hogyhát: indul. — Valahol a har­ madik faluban élt valaimi húga, ahhoz készült mindig, halált várni, ahogy ő mondta. De azért ott maradt mégis, a mester oldalán. Babot szemezett éppen Kati néne és csak úgy a léptekiből találta k i , hogy k i az érkező', hogy kosztosa az, aki hazatért. — Már gyün? — elégedetlenkedett feléje — hát hun van még a dél! — Baj történt — hangzott a baljóslatú válasz. Baj, ugyan, baj? Hát lehet is más, mint baj — ez lapult vaksi Kati tekintetében. Más sincs, mint baj — s akkor meg minek mondja? — Kilyukadt a pantalló, ehol ni, a folt tetején — tisztázta mindjárt az ijesztő bevezetőt a ház ura. Le is vetette menten a ruhadarabot, o t t parádézva hosszú alsójában, amelyet pántlika szo­ rított alul a lábához. Kati meg a szeméhez emelte a nadrágot, tapo­ gatta, nézegette, aztán felvetve tekintetét, kimondta a szentenciát: — Majd töszök rá új foltot. Hessegette a nyomorult kendermagost, az egyetlent, onnan az ajtóküszöbről — a mester meg lépegetett befelé villogó alsójá­ ban, a füstszagú konyhán át, amely fedetlen kéményt tárt az ég felé. Lépegetett be a szobába. Lóca, asztal, ágy meg nagyláda, ez volt minden bútorzat, a nagyládán kalamáris és teméntelen sok faragott lúdtoll — az írószerekről a gyereksereg gondoskodott, koppasztva mind a ludat a falu határában. A tollak metszésében mester volt a hajdani altiszt, még a jegyző is küldött olykor egy nyalábbal — ócska ojtókésével, egyetlen mozdulattal avatta fel az írószerszámot Kacsmarik mester s tette irótollá a legócskább lúdtollat; öröm volt vele az írás. Előbb jót húzott a kancsóból a szobábalépő, aztán végig­ feküdt az ágyon, lábát magasraemelte, tekintete a nyüzsgő, haldokló őszi legyeket követte. ő r a j t a , nagy nyomorúságban több dolog is segíthetne. Elő­ ször néhány kövér, zsíros halott, hárompapos temetés — ilyenkor a szomszédfalu káplánjait is mozgósítják — s az ilyen temetés meg­ hozná az ő új ruháját. Becstelen gondolat, halálba kívánni egy-két nagygazdát, de hasznos gondolat. Dé a ruha még nem minden. Kellene némi készpénztőke, for­ gatható forintok — az ördög szánkázna azon, aki azt kitalálta, hogy csak pénzzel a zsebben jön meg a becsület. A .forgatható forintokon beállíthatna aztán tíz-tizenkét malacot. Ól az lenne, hely hozáá, a malacok híznának s mire kigömbölyödne a hízó, olyan élénk kereskedés indulhatna, hogy összegyűlne hamar a száz forint. Száz forint, az már ugródeszka: ó, haj, száz forint az már beszél, sájnban bankóban, ezüstben barátságos szép 'hangja van. Lehetne bérelni földet a Dudvásban vagy a slájszparton — egy pár iga, eke, vagy

ami kell hozzá. A bérlet adná a k u k o r i c á t . . . a hízók száma most már száz körül járt képzeletében... Gamósbot a kézbe és előre a vásárra. Hegyes nincs messze, odajár a pesti nagykupec, szemre vásárol, nem súlyra, viszi aztán a jószágot Szegednek... Bugyellár a zsebbe és velemenni! Mert attól tanulhatni, a nagykupectől számadást, seftet, ahogy az csinálja. Lábfejét bámulta és a madzagot a bokáján, amely szorítja a' gatyaszárat. Benne volt a levegőben mindenfelé a gondolat hogy: gazdagodni. Csak az első száz forint, az első ezer forint, amellyel elindulhat az ember, az okoz keserves fejtörést. M i űzi a szegényle­ gényt az út mellé, mi ihajtja a vásárost de még a földes parasztot is napesti munkára — gondolta Kacsmarik mester. Az a száz, vagy ezer forint nyilván, a forgótőke és az alap megszerzése, Megro­ hanni a vásárost, vagy feleségül venni az ördög öreganyját is, mindegy, csak a száz forint meglegyen. S aztán ő, Kacsmarik Gyula már járna is a tollasodás útján. Ha ő kiállna az országútra és el­ ordítaná magát: kocsi alá mind — úgy reszketne a vásári nép, hogy menten ideadná a p é n z é t . . . Vagy ha ő forgatná szemét a szomszéd falvak gazdag özvegyei előtt .megszédülnének — rgég k i is húzná derekát a kedvükért. Lábfejét bámulta, meg is vakarta —• egyszerű és sima dolog ez mind, ez a képzelődés, a száz forint meg a tollasodás körül, de csak így gondolatban persze, heverve az ágyon. A valóságban — jaj hát a valóság, az egészen más. Csak tegnap látta a községi koterben azt a két szegénylegényt, akit a pandúrok fogtak el és kisértek, hajtottak á város felé. Félszeme kiverve az egyiknek, szennyes ken­ dővel bugyolálta, arca dagadt volt és éktelenül kék. A másik meg nyiszlett volt, a másik betyár, nyiszlett és kehes — ezek ugyan megadták mindketten, akasztófa vár rájuk odabent. S akkor minek a száz forint vagy ezer, ha ilyen sorsra jut az ember? — Hajaj — sóhajtott az iskolamester; nem volt vigasztaló a foghíjas özvegyasszonyok képe sem, akiktől házasság révén kívánta megszerezni a százast. Mert az ám belebeszél az ember dolgába, ha oda is adja a pénzt —• ha ugyan adja — tanító úrhoz ment ő férjhez, nem kupechez! S mit ér végül az egész álmodozás, ha nem szól az öregharang és nem hirdet zsíros halottat, akiből az új ruha kitelik a b ú c s ú z t a t ó é r t . . . maradt hát a foltos nadrág odakint a Kati kezén. Nagyon hallgat a banya, még befűzni sem hítta, tűt cérnát befűzni, talán még foltot sem lelt? Egyszeriben elfogta a mélabú s lepattant az ágyról: kihalászta a ládából a kéknadrágot —• most már az egyetlent — nem nyug­ szik ő itt na, megy a falu felé! Utálkozó pillantást vetett a Kati főztjére a füstös konyhában, a nyitott tűzhelyre. — Na, megyek — vetette oda a szájtátó öregasszonynak. Pedig most készült éppen bíbelődni a lyukasfenekű n a d r á g g a l — Haza se várjon — mondta bolondul és gorombán. S tolta kifelé a szekere rúdját, az árokparton át a nagyutca felé; még fütyült is hetyke katonanótát, zsiványosat: az ördög tud eligazodni ilyen bolond emberen, mint ez a mester. :

A jegyző kibámult a községháza ablakán és messziről meg­ ismerte a vonuló iskolamester alakját. „Ni a Kacsmarik" — mor­ molta magában, ennek sem lehet terülj asztalkám, ha déli harangszó idején toronyiránt vonul, vagyis a falu felé. Ismerték ezt a tüntető vonulást, ilyenkor a taníttt tudatni kívánta a falu népével: szabad vagyok, nézzétek emberek, szabad, mint a madár, unom a vaksi Kati puliszkáját, meg a babot — mert örökké azt főz, valamelyiket a kettő közül — hijjatok meg már, ahol valami jobb készül. Ünneplő kékpantallója most egyenesen hirdette a kínálkozást. A jegyző a foszlós diósbélesre gondolt, deihogy felezi azt meg valakivel. S ráhajtotta aztán fejét az előttefekvő ügyiratra — nem Kacsmarik, ma nem ebédelsz a jegyzőnél, nem lesz diósbéles. A plébános, aki az egyházfit leste, hozza-e m á r a toronykulcsot, az is hamar vissza­ húzódott az ablakból: — majd még én etetem, nem elég, hogy fize­ tem — ilyesmit morgott. A telkesgazdák közül egy sem mutat­ kozott, a szegények azok munkán mind, ott se járja más, mint puliszka, veszedelmesen olyan mint vaksi Katié; ezzel aztán k i is lenne a falu. A Nagyutca másik fele, az már a szerbeké, a szakállas pap birodalma, ott meg idegenként vonulhat akár egy álló óráig. Oc nc-olta már, hogy megfordul s Icpeget v sszaMé, szégyen­ szemre, Kati főztjére, saját otthonába, mikor felötlött benne a távoli slájsz képe: az ám, a gátbiztos! Hos?y erre nem gondolt! A slájsz tövében szép kis házikó, muskátlis ablaka, az udvaron tyúk kapirgál, liba gágog, malac röfög, a töltés tövében hosszú kaszáló, azon tehén legelészik: se nem úr, se nem paraszt a gátbiztos, éppen mint ő. Kacskakezű volt hajókormányos, két gyermek !s van a ház­ nál, az egyik már tapossa az i s k o l á t . . . S csak k i kell lépnie, éppen t i * perc járás a vízig — hej hogy éppefi ez nem jutott'eszébe! Rótta az irtat az istentelen porban, arca verejtékes lett, a nap éppen úgy tűzött, mint nyáron. S már fel is tűnt a kis szőlőskert a víz partján. S a víz felől kiáltozás szállt feléje: — Hoó, hééé! Ladik ringott a sírna víztükrön és evezőjével integetett a gát­ biztos: jövök már! S néhány csapással partrahozta a csónakot. — Ni a mestör! Nézzed csak asszony, a mestör jár erre. Bajnak mindig baj, iha éppen délre vetődik vendég, de a menyecske nem mutatta a bosszúságot. Inkább odacsatlakozott lelkendező urához. — Kántor és pap inkább ebéden, mint gyásztoron. Ez volt a meghívás, a régf szólásmondás. Oldalasért hamar a kamrába, borért a pincébe! S ott kotlottak az ebéd fölött hama­ rosan, teli ház, férfi, asszony, gyerek, vendég. Kanalazták a levest. A hús benne bár tavalyi füstölés, de semmi szaga még. Szurkálták a nagy tálból a szilvásgombócot: no m é g — biztatták a várattan vendéget, a mestert. A téglatetős kőház úgy tapadt a töltéshez, a vízmederhez, mintha jelezné: én ide tartozok, a faluhoz kevés a közöm. S való­ ban, ez már másik birodalom, a vízé, a csatornáé, azt már más fel­ sőbbség igazgatja. A jegyző írása körúton érkezik csak ide, a plé:

bános, az sem tudja, hivei-e azok ott a pirostetős gátbiztosi lakban. Pandúr és fegyveres kopogtatva jön ide, hisz gazdája maga is álla­ mi ember. Azért jól esnek a hírek onnan a falu felől, de inkább csak kíváncsiságból. Hogy forr a nép tagosítás miatt. „Mondja a sze­ génység, megint csak mi húzzuk a rövidebbet, a krisztusmáriáját! Hogy zsugori a plébános, siránkozik, sokallja a pénzt a nemzeti művelődésre, inkább a papgazdasszony családját hizlalná, két fattyat urasítaná. Ügy mesélt a vendég, teli szájjal. Épséges kék nadrágjában, annak fenekét nem kellett aggódva tapogatnia. — Szegénylegényt hajtottak a falun át a város felé, iszonyú nagy rablókat, úgy mondják. — Ó a pogányok — hajtogatta a menyecske — de nem de­ rült k i , kire is érti, a rablóra vagy a pandúrra. Azért, hogy ez állami ház, mégsem mondhatta Gyula mester, 'hogy velük a részvéte s hogy tán ők is csak azt a száz vagy ezer forintot kergették valami nagy kupeckodáshoz. Nem, ezt nem mondhatta, inkább lenyelt még egy gombócot s arra gondolt, jó lenne k i se menni ebből a "háziból, ahol így megbecsülik. A hír a rablókról egészen felvillanyozta a gátbiztost. — Az én öregapám — mesélte — az víziember volt, tudja, hajósember volt. De nem ám ilyen hitvány vízen, mint én, nem a slájsz körül — nem is volt meg talán erre a hajók útja, úgymondta. Hanem arrafelé napnyugatnak, ott hajózott ő a Dunán, az öregapám. Kiveti egyszer a hálóját éppen a falu alatt, hogy fog egy kis zsákmányt vacsorára, hát egyszercsak... beleakadt a fenékháló valamibe. Húzza, húzza — nem megy. Odainti a legényt is, mert ketcen vannak a hajón mindig, tudja, húzzák ketten — hű, fene nagy hal lehet, mondogatják egymásnak és rángatják k i a dobó­ hálót. Ki is g y ü t t , d e nem volt azon hal. Hanem — ember. — Ember? — Ember, vagyis: halott. Halott ember. Nyakába drót. S nyil­ ván hogy kő volt a dróton, csak lesodródott és feljött a halott. Mondták a parti népek — mert dangubált a hajó valahol Apatin alatt — mondták azok: nem más ez, mint a Klasz Matyi, a gazdag kenderkereskedő. Nosza a pandúrok, körülszimatolták a falut — mi lett a Klasz Matyival, mi lett a pénzivei? Agyon vágták valahol a parton az embert, holttestét meg nagy káposztáskővel — zsupsza, bele a Dunába. Ütból jött éppen a Matyi, Bajáról és lehetett nála a tarisznyájában vagy tízezer forint, mind m e r ő ezüst. Hová lett a pénz, az ezüstpénz, csak nem olvadt el valahol a Dunában? — Hehe, jól mondták, hogy elolvadt a p é n z . . . — Ügy mondták s keresték a pénzt, a tarisznyát, de nem került elő. — Soha? — Soha bizony: jó helyre vándorolt az. Nagyon is jó helyre. Vagyis volt ott egy másik kereskedő — csakhogy annak bizony baj volt és gond az élet, gyereke sok, pénze semmi. Két balkeze volt, akármihez nyúlt. S csodák csodája, mióta a megdrótozott holttest m

előkerült a vízből — röviddel utána, hogy eltemették, házat vett. Házat vett, kendert vett, spekulált, feleségét cifrán járatta, gyere­ keit papokhoz küldte iskolába. Honnan szakadt rá a szerencse — kérdezgette mindenki s jött is egyszer a vármegye: gyanús vagy te nekünk hallod! Vizsgálgatták az urak, de nem sokáig. A szolgabíró kétszáz körmöci aranyért olyat írt a papírra, hogy a kereskedő nagybátyja Komáromban békésen elhalálozván ennyi meg ennyi ezüstöt hagyott unokaöccsére, ő látta a testamentumot. Mármint a szolgabíró, Hallgattak is aztán a dologgal vagy öt évig, jött egy másik szolgbfró, ennek sem tudta megmutatni nagybátyja test ímentumát, de megmutatott háromszáz körmöci pénzt meg az első szol­ gabíró bizonyságlevelét. S megint kapott egy újabb levelet, most már kettő volt neki. Csakhogy feneketlen ám az urak étvágya, pár év múlva megint csak azt kezdték firtatni a vármegyén, hogy hon­ nan ennek az embernek ekkora vagyon? De már akkor méregbe­ jött, hintóba ült — mert addigra igen gazdag lett — és felhajtott Bécsbe. Urak, mondta, itt van két levél és ötszáz arany, ér-e ez együtt egy nemességet? Ha mégegyszer ötszázat a disz és azt meg­ tízszerezed, akkor ér —• mondták neki. S meg is kapta a nemesi levelet, most már három levele volt neki, nemesség, két hiteles írás — de testamentum mégmindig egyse. Mikor aztán sok-sok év után úgy érezte ez a gazdag ember, hogy közeleg a halála — nagyon öreg ember volt már akkor — maga köré gyűjtötte fiait, unokáit. Birtokos urak voltak azok mind, nemes urak. Gondolták: az öreg testamentumot csinál. Hanem mikor a tollat a kezébe fogta, hogy megírja végakaratát, egyszer csak kékül-zöldül, visszahanyatlik és úgy integet a lúdtollal. — Azt a nagy követ a mellemről, azt hengergessétek el, mert nem tudok írni! Ügy kellett a nemesuraknak tenni, mintha követ emelnének le róla, izzadva, de még akkor is mindig azt hajtogatta: nem jól vettétek le a követ, ott van az még mindig. Agyára ment a vénség — hirdette a család — hanem a nép az másként beszélt. Ki kellett mondania az igazságot, a káposztáskő miatt. S úgy is mondják azóta a családjáról, hogy a káposztáskövi -nemzetség . . . Így születik, lám, a vagyon, huncut módon, káposztáskővel vagy másként, az emberek egymás fejére lépnek — merítette a meséből Kacsmarik Gyula. Nagy ám a tülekedés, csak az első száz vagy ezer forintot nehéz megostromolni, azt ő is tudja. De meg kell szerezni, aztán: pénz beszél, kutya ugat. S révedezve mártogatta bajuszát a boroskancsóba — itt is csak azt hallotta, amire már régen gyanakodott — hogy egy kis kupeckodás nélkül mit sem ér az egész élet. * • * A slájszon innen terült el Csernáknak, a feketeparasztnak birodalma. Törtfülű, vállas, hízott, nagy ember volt, lapátkezű és erőszakos, agyafúrt és mézesmázos. Mint a kígyó, amely hét bőrt vedlik örökké, úgy tudta arcát változtatni. Pártot ő maga sohasem ütött, hanem fullajtárserege, apró kisparasztok vagy módosabb —

de nála sokkal szegényebb — gazdák serege útján szólt bele a falu minden dolgába. Ha a községtanácsban meglepő indítvány hangzott l> a jegyző mindig felkapta fejét és tudta, hogy onnan fúj a szél, a feketeparaszt felől, ezt ő akarja vagy ő ellenzi. A faluban volt cifra nagyháza, de azt sohasem verte fel zaj és lárma: idekint a földjén, birodalma központjában, eperfákkal övezett alacsony ta­ nyásházban székelt és innen kormányzott. Istállójában marha bőgött, lovainak se szeri, se száma, egész családihad reszkette parancsát. — Én irtó jóember vagyok ez volt a szavajárása — ha­ nem aki nekem ütközik, beletörik a feje, csak azt mondom. Jaj volt a falubelinek, akit mezei tolvajságon vagy tilosban ért, jaj volt a cselédnek, aki jogára hivatkozott és ellenszegült, jaj volt mindenkinek, akinek a feketeparaszt nekiszaladt. Mert akad­ tak néha ilyenek, tudatlanok, beavatatlanok, akik megpróbálták. Az öregebbje a faluból m é g emlékezett, hogy húsz évnek előtte egy özvegy asszonynak, özvegy Csernáknénak három fia volt, erős nagy legények, éppen mint a csontos vénasszony, éppen olyanok. Hatvanláncos örökséggel szállt sírba — azazhogy csak ő szállt sír­ ba, az örökség ittmaradt. Húsz lánc mindegyik gyerekre, erre még emlékeztek — 'hogy van az mégis, hogy a két testvér családja kol­ dusboton, napszámban, nyomorban, elszóródva a városban szerte, ez meg jó háromszáz láncon kiskirály? Ne kérdezd — mondták annak, aki faggatni kezdte ezt a dolgot. Első ember ő a faluban, már a templomi szószékről is elhangzott a neve, mint olyan pász­ toré, akinek gondos munkája és szorgalma megtermé gyümölcsét. Nem is szenved hiányt a parókia fában, igában soha. Az öreg­ jegyző, aki nélia pipafüst mellől mesélt valami ellopott végrende­ letről, valami sötét családi háborúról, tán mérgezésről, az sírbaszállt régen, ez meg, az új jegyző, nagyhatalmú parasztot ért megválasz­ tásakor, földesurak bizalmasát, parasztbasát — na majd éppen ő húz ujjat vele. . . . Ezen az estén a füttyszóval, énekszóval haladó iskola­ mester útja a feketeparaszt földjén vitt át — azon volt egy mesgye, amely negyedével rövidítette meg útját a falu felé. A settenkedő Csernák már rá akart mordulni, fenével etetni a betolakodót, pörbeszállni vele, hogy leüti még a derekát is annak, aki az ő földjén átjár — de megismerte a félhomályban: ez bizony a tanítómester, kapato­ san vonul. Sokra nem becsülte, de mégis hivatalbeli volt, egyházi tanító. Az ő elve pedig az volt, hogy írástudóval, úrfélével, ha mindjárt csak kántor is, .ki nem kezdett soha. Inkább ráköszönt, mint aki véletlenül cirkál este, saját földjén. — Jóestét. Hun virágzik az a szőlő, amelyik ilyen jókedvet e

ád?

A részeg megtorpant a nagy fekete ember láttán, de kihúzta aztán derekát — uniformist érzett mindig magán, részegségében. Hogy ő katona, a paraszt meg csak paraszt, akármilyen testes és gazdag, akárhogy a maga földjén jár — bizony nem volt üedtség benne, a Kacsmarik Gyulában, inkább barátságos bizalmasíkodással ölelte át a nagyhasút. „Pszt" — mondta és ajkára tette ujját. „Vízparton pirostetős házikó kéménye füstölög, hehe, ott mérik la".

Dünnyögött és kezével a távoli slájssz felé mutatott. Jó emberét hagyta ott, tehát nem árulkodhat, de az irányt csak megmutathatja, a jó itóka irányát, nem igaz? Csernákot megcsapta a borszag. Most mit tegyen ezzel a részeggel, lódítsa el magától, ilyen barátságos bevezető után? Különben is szerette, ha hivatalbéli, mégha kántor is meg tanító-mes­ ter, elázik — figurára részeg, de milyen, szokta mondani. Gondo^ latán végigfutott a sok lehetőség: nem az ő cselédje, a papé leg* feljebb, az egyházé, miért ne inna? Hallotta, hogy ott vesződik, ott nyomorog a Kata főztjén, üzenni akart már érte egyszer, hogy meghívja ebédre, de abbamaradt mindig a dolog — miért nem hívná meg most, vacsorára? Hátrapislogott a tanyaház felé — lenyugodott már a ház" n é p . . . egy kis szalonna, sonka, b o r . . . meg lehet csinálni. — Na gyerünk mester úr — karolt beléje. — Hová hé, krucifiksz, Csernák közvitéz, hová? — Hát vacsorára káplár úr! Vagy már -meg is volt talán? Hogy megvolt-e? Ö már nem is tudja. Ettek is, ittak is, de hogy az vacsora volt, vagy ebéd, összekeveredett ez a dolog őbenne: jó volt, az a fontos. S most ezt a jót, lám folytatni is lehet. Szeren­ csés nap, nagy nap. S ez nem a Kati, aki invitálja, nem ám, ez maga a zsírosparaszt a slájsz közelében a Csernák — az ám a krisztusát, ez a Csernák maga! Lépkedett vele bögyösen egyeneset-erőszakolö járással, aki látja őket, hinné, két igaz jóbarát vonul. De nem járt már senki arra, közömbös vagy ijedt cselédek .legfeljebb, akik hallva a részeg hangzavart és gazdájuk felcsattanó nevetését, megbújtak a homály­ ban. A petrol fellobant, ez az újfajta világosság odabent a házban, a rendetlen szoba olyan volt, mintha kimenekültek volna valamerre lakói. A gazda hunyorított egyet a rendetlenségre, aztán legyintett és benyitott a közeli kamrába. Oldalas, sonka, keménytojás, nagy­ csutora — kész is a vacsora. Tányért? Minek. Bicskát ragadnak és dolgozik a két állkapocs. A részeg ember hunyorít, belenevet a fénybe. „Jó nap" motyogja maga elé — estig bizony hiába várta a Kati, estig kibírta s még telt hassal érkezik haza, tetejibe. — Egyék mester — mondja a kövér. A másik a vacsora ha­ tása alatt egyre inkább magához tér és szótlanul követi a kínálást. Bukik a csutora, egyszer, kétszer. A lapátkezű közben tarkóját vakarja — ezt minek is hittant ide? De ha már itt v a n . . . — Egyék még — unszolja. A mester mutat: eddig van. Torkig van mindenfajta étellel. — Dosztig — mondja. — De a bor még csúszna? — A bor, bizoay csúszna. Iszik mint a gödény, gondolja a nagyparaszt. S ivott ő maga is, mint a gödény. Most kell majd belevájkálni ebbe az emberbe, részegen, belevájkálni, miféle. Mert ez mind forgat valamit a fejé­ ben, az ilyenféle, éppen mint ő. Ez sohasem elégedett. Csakhogy neki szabad: háromszáz lánc földje van, de ez csak úri bolha, srök-

décselne, de törtlábú: ereje nincsen hozzá. Kopott zeke, kékposztónadrág ilyen melegben — tán nincs is neki más — a plébános meg az egyház kenyere, a Kati kosztja... bizony az sovány lehet. — A nemzeti művelődés, az hogyan áll, mester? — Mint a kutya, aki hetet kölkezett. Odaadnám mindet száz forintért, hallja, az egészet. Akár a sfin, ha hirtelen támadás éri, úgy húzódott össze a gazdagember a száz forint hallatára. Pénzről nem szeretett beszélni, különösen ilyen éhenkórásszial nem. Meg is mondta mind­ járt. — Nono, száz forint, öt hónap ábéap az a község iskoláján! De már egyenesebb volt a Kacsmarik Gyula. Kivirágzott belőle a száz forint meg az ezer forint meséje: itt beszélhet, ez nem ijed meg a számtól, ennek van. Ennek elmondhatta. — Most a sertésé a jövő, a hízóé — súgta és kacsintott egyet a szemével. A kishegyesi vásárról viszi a pesti nagykupec: bugyellár a zsebbe és előre! Sze­ gedről már szárnyaskerék hordja tovább az állatot, olcsó a szállítás immár, azért van nagy becse és ára a hízónak. Százból ezer lesz, aztán tízezer. Földet túrni, minek? Itt a kupeckodás, az hozza a nagypénzt, a föld csak arra jó, hogy eledelt biztosítson a sertésnek. A hízókban az erő! Bugyogott a szó belőle, a feketeparaszt meg figyelte. Van esze az obsitosnak,, nagyakaratú ember, s amit a sertésekről mond hát az megfontolandó, igen meggondolandó. Van esze ennek, dehát ott a hajdani bikaistállóban, a sok gyerek közt, irkafirkán, mi lesz belőle? Tíz esztendeje • még lehet m u n k á r a . . . és lesz neki száz forintja valaha is? Solha. De neki megvan — nem ennyi, sokszor száz és amit ez a sertésekről a kupeckodásról m o n d o t t . . . hát igen nagyon meggondolandó . . . Itatta hát, hogy elaltassa gyanúját és úgy figyelte a szünte­ lenül áramló beszédet. Tanulhatni a szegényembertől is lám, az ilyen­ től — hogy mondja azt a dolgot azokkal a hízókkal! amire már ő is gondolt, de sohasem merte elhatározni. Nemcsak a bor járta át neki is a testét, hanem az öröm, hogy lám, így is lophatja a másét, ilyenformában. A más bátorságát. Pénz a zsebbe és neki a hegyesi vagy a szegedi vásárnak! Vágott ő már így a dolgoknak, az nagyobb mersz v o l t . . . az örökséggel az István családjával... Kicsit birkózott benne a lelkiismeret — oda­ veti azt a százast a tanácsért, de leintette magát, hisz ez úgyis elissza. De mennyit adjon neki, egy tizest talán? Hogy holnap eszébe jus­ son, kitől a pénz és hogy kinek fecsegett? Eh, elég lesz ennek ez a vacsora is. Még egy kis itatás. S a mester akkor már hősködött a bor hatása alatt, testvérévé fogadta a gazdágembert és áldást morgott rá . . . Most már nevette a feketeparaszt: megvagy, bolha, most már ugorhatsz! * Mikor látta, nincs indulhatnékja a vendégnek, egyszerűen szekérre rakta. Zörgött a szekér a fekete, sötét utcahosszon, a falun végig — míg amaz ott horkolgatott a saroglyában, ő már számolt, Számolgatott magában: mennyi is kell egy ilyen üzlethez?

S csak úgy foghegyről adta át a részeget az elősiető öreg­ asszonynak. — Herbateát főzzön neki, szüle, a szép nadrágját vesse le mert lerókázza — tanácsolta gúnyosan. — Ö a pokol égesse meg kendet, hogy így eláztatta — sirán­ kozott a Kati. Egész nap főzött a gardájára, főzte a puliszkát,- d}e nem jött a szerencsétlen. S most ni, ez a pogány részegen fuvarozza haza. S bátran szembeszállt a testes nagy emberrel, mint a kotlós: netji félt tőle és szidta, szapulta egyre. Nem bánta ő, hogy az mérges és szüntelen morogja „szájat befogni" —r dehogy bánta csak átkoz­ ta, közben kiszikkadt két kezével húzta és vonszolta a részeget. Az ment, mint az alvajáró, a küszöbön azonban összecsuklott. — Gazdag vagyok lihegte, aztán összecsuklott, mint akit megütöttek. A széles padkán, a faragott lúdtollak mellett ott várt rá a foltos nadrág.

Á<x József:

Vázlat

MAJOR

NÁNDOR:

Hejh, otthon ilyenkor. Hejh, otthon ilyenkor súsnya szisszen, Az emberek kukoricát törnék. Hordás közben friss csemegére Nyála csorran az ökörnek. Hejh, otthon ilyenkor szőlő érik, Fehér, fékeítie, Ma gerezd. Legénylány billeg a tőkék között, S a hordó csapja mustot ereszt. Hejh, otthon ilyenkor mulatság ]árja, — Szerelemtől hufonak a begyek — Üjbort hoznak a szürétbálra, — Hejh, én biz holnap hazamegyek! 9

Fürjet fogott

öregapám

Valamikor régen, — csöppnyi voltam — Tarka-cirmos kis fürjet fogott Fattyazás közben öregapám: Tudta, hogy örüiílni fogok. SzáMási gyéreknek nincs játéka. Egy ostor — régi, öreg, kopott —, Meg szár-ló, csuk azt hajkurássza, öregapám most fürjet hozott. Piciny kezemben úgy tartottam! Jaj, el ne szaladj hétfr, irt* maradj! A kukoricásban anyja kereste, Hangos panasszal: pitypalatty. És sírt, csak sírt a szállás mögött, — Hittem, könnyét a föld issza — öregapám, csak állt, simogatott: Fiam, a fürjet vigyük vissza . . .

M1ROSZLÁV

KRLEZSA:

A Bisztrica-lesznai

útközei

A Bisztrica—lesznai csata egyik részletének ez a története bol­ dogult Peszek Mátó tizedes ú r és a második zászlóalj második szá­ zadának hat elesett honvédje, és pedig: Trdák Vid, Blazsek Frányó, Loborec Stef, Lovrek Stef, Pecák Imbró, és Krizs Matija tiszteletére íródott, akik mind hősi halált haltak a háromszáztizenhármas kóta elleni hősies* rohamban, így ontván magyar királyi honvédvérüket Szent István ezeréves királyságának dicsőségéért, az 1868-as magyarhorvát kiegyezés értelmében. Nyugodjanak békében! Tartalékos tizedes ú r Peszek Mátó és eme történetünk hat hőse kezdetben mindannyian azt a csendes és keserű életet élték, melyet embereink milliói élnek, akik immár évszázadok óta kínlódnak itt ezen a mi sáros földünkön, felszántván azt minden tavasszal és ősz­ szel, hogy előteremthessenek belőle egy-két marék magot és ehesse­ nek egy darab fonott kalácsot húsvétkor meg karácsonykor, azon a két ünnepi napon, amikor az ember derekát nem húzza le a hét­ köznapi teher, hanem csak éppen megitatja a jószágot az istállóban, maga meg ott füstöl és köpköd a templom mellett'egész álló dél­ előtt. Az úrdolgának és robotnak, füstpénznek, jobbágyságnak és deresnek évszázados ködében, abban a hűbérúri ködben, mely még kilencszáztizennégyben Első Ferenc József uralkodása alatt gyászos fátyolként terjengett a falunk fölött, hőseink valamennyien olyan dolognak érezték ezt az ő életüket, melyet maga az Üristen terem­ tett olyannak, amilyen. Ezt az életet élte öregapjuk, dédapjuk is (senki fel ne hánytorgassa nekik), hát mi is ezen a gondolkodnivaló és mit tehet itt az ember? Mindezt, úgy, ahogy van, maga az Üristen teremtette (dicső­ ség Néki és dicsértessék a neve), a paraszt pedig igenis.ágrólszakadt szegény ördög, hisz maga az Üristen teremtette annak. Így van ez megírva a parókián meg a telekkönyvben, a járásbíróság paragra­ fusaiban meg a bíráskodás törvényeiben s az Üristen az Urakra bízta, vigyázzanak az ágrólszakadt parasztra, hogy jól betartsa az Ür tízparancsolatját, fizesse az adókat, illetékeket, járandóságokat, hogy katonáskodjék, ha pedig Neki úgy tetszik, bizony menjen még hábo­ rúba is. És így a mi hét honvédünk megitatta reggel, délben, este az ő Virágját meg Sárgáját és a beteg, hektikás Riskát minden isién-

áldotta nap, télen-nyáron, esőben és hóban, immár harminc év óta. Szántottak, kapáltak, vetettek búzát, árpát, rozsot és hajdinát, répát, kukoricát, megkapálták a szőlőt, lekaszálták a füvet meg a sarjút (ha áldott és meleg volt az ősz). Dolgoztak látástól vakulásig, hogy belenyilallott a keresztcsontjuk. Mert a mi földünk sovány, meredek, beléjje kell nyomni mélyen az ekevasat és megtrágyázni amúgy iga­ zában, ha az ember azt akarja, hogy k i ne fogjon rajta. Hej, pedig ez nem könnyű élet. Mert: száfcfcBni nehée. Gázolni a nedves barázdákban, vetni, boronálni nehéz. A jószágot ellátni nehéz. Az ökör ökör, a disznó meg 4isznó; mindent készen kell elé­ bük adni. Szalmát is, szénát is, szecskát is, herét is! A trágyát el kell alóluk takarítani, almot vetni, a barmot megvakarni és kell mindezt, kell, mert ha csak egyetlen egy nap elmulasztod, lám, ott ástt már rád a másnap, akár a romlás. Hát ezért kell! És minden rosszul van és az embernek mindig mindenben magának kell helyt állnia! A gyü­ mölcsöt is le kell szedni, ecetet is kell főzni, kendert is törni, vász­ nat is szőni, 'mert drága minden^ ami gyári portéka. Meg kell hát feszíteni minden erőt, hogy az ember fel ne forduljon pőrén és mezit*láb. Mert ha kutat ásatsz (kút nélkül nem lehet meglenni), ez mind­ járt ezreket nyel el. Ha meszeiteted a házat, annyi, mintha meg­ nyúzatnád magad. De a kamrát is be kell fedni náddal, a cséplőknek is k i kell adni a tizedet, s ha fel akarod ruházni magad, meg a házad­ népét, k i kell ürítened az istállót. S hol maradnak még a kötelezett­ ségek, régi adósságok, terhek, fiskálisok? Bizony, a gondoknak se vége, se hossza! A boltos kosárszámra szedi el a tojást meg babot azért a pár edényért, lámpacilinderért meg pántlikáért; a bocskoros megnyúz a vásáron az átkozott bocskorért; az adók nőnek, a szol­ gáltatások emerre húznak, fináncok, zsandárok amarra; erdőkerülők, tollforgatók, (hivatalos személyek, káiplán, tanító, (mint a görény meg a nyest) mind visz, mind lop: tojást, baromfit, pálinkát, bort, szalonnát, diót, és mind a parasztot veri, akár a barmot. S látja a paraszt jól, hogy ő valahogy legalul van és hogy tömérdek az, amivel terhelik, de ha látja is, amit lát, — mi haszna abból, hogy mindezt tudja? S hivatali személyek és zsandárok, kaszárnyák és hatóságok, községháza, irományok, hivatalok, mindez olybá tűnt hőseinknek, mint valami gépezet, melyet a tanult urak azért eszeltek k i , hogy kitapintsák a paraszti élet verőerét és számon tarthassák a paraszt zsákjait, disznaity k a n c á i t De ez az egész úri, doktori, királyi !hármas«— g y gép és ennek az egész hivatalnoki gépezetnek összes királyi intézményei alábecsülték azt a bennük rejlő hatalmas és lebirhatatlan életet, s mikor ezek a mi hőseink gondolkoztak magukról és a maguk életéről, akkor az valahogy ilyenformán festett: Ez az én viskóm. A teteje meredek; az esővíz jobbra-balra lefolyik róla, nem csorog hát a fejemre. Jól k i van ez eszelve, hogy a víz nem csorog a fejemre. Boldogult nagyapám hagyta rám örökbe ezt az én füstös, meleg fedelemet, én meg a fiamra fogom hagyni, mert bölcs dolog az, hogy fedél van az ember feje felett. (Az ember olyan volna mint a barom, ha nem volna fedele.) Ülök itt a kalapom alatt, mint a gomba, s nézem, hogyan kanyarog a füst, ömlik a víz az égből és e

áztatja a szántóföldet. És ez is jó. Az asszony a fonalat nyálazza, mint a pók, a fazékban rotyog a krumpli, s kerül olykor egy-egy zsíros füstölt oldalas is a padlásról. Ez minden. Több nekem igazán nem is kell. J ó dolog élni! Az ember pipára gyújt a szürkületben és nézi a macska sárga szemeit az ökörpárás istállóban, úgy villognak mint a szentjánosbogarak! Jó dolog élni! *

*

*

Ezek a nyomorúságos, erdőkben és szakadékokban szétszórt zágorjei, prigorjei és kálniki falvak és települések a múltban sok­ sok katasztrófát éltek át s ez az utolsó Habsburg-iháború, amely egy napon, estefelé nyargalt be a faluba, amikor nyomtatták és csépel­ ték a gabonát s minden szérű tompa ütésektől rengett, ez a szeren­ csétlen háború sem volt ezeknek az embereknek sem az első, sem az utolsó sorscsapás. Házaik leégtek már jó néhányszor tövig, ők maguk pusztultak pestistől, kolerától, éhen, grófi deresen; mikor a törökök letiporták a karlováci-drávavidéki várakat és végig égették az egész vidéket, a Pármából, Piacenzából, Speziából jött ausztriai vértesek és spanyol meg svájci kondottierik osztrák és pápai zászlók alatt raboltak el mindent, amit csak értek, az utolsó szál kolbászt a kéményből s az utolsó fonalat a szövőszékről, a sztubicai katasztrófa után, 1573-ban. Lőttek ezekre az emberekre magyar zsandárok az 1868-ik kiegyezés értelmében, megerőszakolták asszonyaikat és leányaikat negyvennyolcasok és zöldkáderesek Custozza és Solferino után, az asszonyok pedig megint csak tulajdon kezükkel vágták át sarlóval újszülöttjeik köldökzsinórját és harmadnapra a szülés után felkeltek; az ember meg borral öntözte a halottat, akár a régi pogány időkben. Hogy Európa tengerpartjain hatalmas birodalmak támadtak és pusztultak, hogy új földrészeket fedeztek fel, hogy az élet gyö­ keresen megváltozott, mindehhez ennek az életnek* itt semmi köze se volt. Igen! Épültek a völgyekben templomok és fegyházak: kőéjpületek zászlókkal és római keresztekkel, villámhárítókkal és orgonák­ kal, vasrácsokkal és paragrafusokkal fölszerelve. De mindezek a fegy­ házak és ihivatalok és templomok tegnap még nem álltak itt és meg­ történhetik, hogy ezek a templomok és irományok és paragrafusok halnap megint csak nem lesznek, Jézusevót és Szent-Jalzsabetet és Szent-Ivánt pedig megint csak Mogyorósnak vagy Farkasveremnek fogják nevezni, mint annakelőtte, és így is jó lesz! Dicsőség Isten­ nek! A dolgokat ilyen emelkedetten nézve és az eseményeket ezzel a kitapasztalt mértékkel mérve, embereink természetesen nem nagyon indultak fel ezen az úgynevezett háborún. — Hja! Háborúi — Eh, Istenem! Háború! Hát mit lehet tenni? A doktor urak csak tudják, mit akarnak, há már kifőzték! — Éz az urak dolga, ez az ö háborújuk! Megesett és híre kelt, hogy ennek vagy annak elvitte a golyó a lábát, de bizony még a fejét is. Az asszonyok kezdtek „judifonn"wszagúak lenni s úgy hallatszott, hogy akadt, aki beállt a zöldkáderbe

(de az a zöld káder, inkább a gazdagokat nyírja, mint a jobbágyo­ kat. Hát csak lesz, ami lesz)! * — Volt úgy, hogy nem volt háború, h á t csak lesz megint úgy is, hogy nem lesz! — Az asszonyok, igaz, elkutyultak, de az emberek se jobbak ott a kaszárnyában és ispotályokban! — Kinek-kinek a magáét! A k i megéri, meglátja! Mindennek megvan a maga ideje. Idő. szolgál, senkit nem ver! Idillikusán kezdődött az egész. Az istenadta földmívelőknek és baromtenyésztőknek, akik egy egész életen át istállókban háltak és a jószággal vesződtek az aszfaltos városban élni (ahol ha esik, a gyalogjáró fénylik mint a tükör), kezdetben könnyebbnek látszott annál a keserves és sötét igavonásnál és így nem sajnálták, hogy az elviselhetetlen, nebéz rab-életükből egy percre felszínre kerültek. Hallották már hírét egy Eldorádó nevű csodálatos országnak, ahol sült kacsák és csirkék repülnek az ember szájába, a réteken nyárson­ sült malacok és bárányok legelnek, ezüst órák, láncok fityegnek le a fákról, és ez a városi élet, az első napokban ilyen Eldorádónak tűnt fel előttük. Csupa hentesbolt, tele füstölt hússal! Mennyi sonka és oldalas és piros szalonna! A halálos sebeket pedig szépen besütötték zsíros fekete korommal, a verés lyukakba szögeket ütöttek, felfújt belek lógnak felakasztva, és izzadnak a vastag kolbászok és illato­ zik a töpörtyű a porcellántányérokon, amiket dróttal fontak be, hogy szét ne essenek, Csupa füstölt hús! Tele a város füstölt hússal! Son­ kák lógnak, mint a zászlók! És a mészáros-cégéreken fehér szopós­ malacok levágott fejei, feldarabolt borjúk a templom körül, fehér vásznak a szélben, szépen leöntve jószagú friss vérrel, véres mészároskezek nyomai a vásznakon, csupa finom borbély műhely, szaglik a legfinomabb szaippantól és himbálóznak a borbélytányérok és recsegnek és nyiszorognak a szélben, hogy öröm hallgatni. És meny­ nyi nevezetes kocsma még ós fájintosan festett cégér, csupa fekete macska, tüzér meg fehérnép, aztán meg fehér macskák és koppasztott csirkék ízekre szedve, ötágú villákkal keresztüldöfve, aztán nagy pohár habos sörök, az ablakokban meg zsíros palacsinták, fánkok, nagy és kis pogácsák! Mindez illatozik, mindez szinte dalol! Milyen gyönyörű az élet úgy vasárnap délután, amikor az ember zsebében ott az egész zsoldpénz, aztán felhörpint egy fityóka fűszeres szilva­ pálinkát, mézeskaláccsal hozza rendbe a szája ízét és megöntözi mindezt borral, fröccsökkel, s mikor ott a lány, tamburák, harmo­ nikák, járod hogy reng belé a kocsma, a nők melle meleg, ttogy szinte beleharapsz és égő ínyeden érzed az asszonyi test sós verej­ tékét; érzed a vér melegét, a mezítelenséget és járod a táncot mint az eszeveszett. Fölségesen leittad magad, köröskörül csupa lány, cselédlányok, keményített alsószoknyák, piros pántlikák, meztelen, barna térdek és combok és ropod a táncot, tamburák, kurjongatás, du-du, du-du, digu-digu, Csicsónénak három lánya, háromnak van egy szoknyája, haj, didánom, hopp-hopp-hopp!

S tartalékos tizedes úr Peszek Mátó, valamint Trdák Vid, Blazsek Frányó, Loborec $tef, Lovrek Stef, Pecák Imbró és Krizs Matija honvédek is ilyen idillikusán kezdték ezt a háborúskodást, ropva a táncot vasárnap délután, de a dolog később aztán bizony egy e dagadt és egyre jobban gyulladásba jött, műit egy seb. Bizony, ezek a mi "hőseink sok száz meg száz kilométereket jártak meg vonaton és gyalogszerrel és sokat jajgattak ispotályokban és börtönökben és sok igazságot ismertek meg addig a vasárnap reggelig, amikor úgy Ítéltetett nekik, hogy egyik a másik után essen el Bisztrica-Lesznánál, a háromszáztizenhármas k á t a megrohamozásakor. Azon a reggelen, amelyen csatára kellett kerülnie a dolognak, Trdák Vid honvéd volt a legkedvetlenebb valamennyiük között. Álmá­ ban a gyerekeit látta, aztán eszébe jutott az üresség, az a szörnyű nagy üresség, amelybe öt nappal ennek előtte belebámult, és valami úgy Összeszorította a torkát, hogy még a feketekávéját se tudta meg­ inni, hanem kiöntötte a sárba. Ügy történt, hogy mielőtt a városba, a kaszárnyába indult volna, valahogy éppen akkor temette el a fele­ ségét, a házban pedig ott maradt a két gyerek, az öregebbik hét, a kisebbik négy éves. A maga meg a felesége atyafiságával összeve­ szett és amíg csak meg nem jött a sürgöny, hogy menni kell, sok meg sok éjszakát tűnődött át a büdös szalmazsákon, hogy hogyan is intézze a gyerekei dolgát? Azon az utolsó éjszakán ötlött az eszébe, hogy majd elmegy a kegyelmes királyi horvát-szlavón-dalmát k o r ­ mányhoz; Jel a Márkus térre, magánalk a kegyelmes Bánnak elébe. Megkérdezi a Bánt, mi lesz ihát a gyerekeivel, ha ő elmegy a frontra, hadd tegyen a kegyelmes Bán valamit ebben az ő ügyében. Így hát a mi Trdák Vidünk a Márkus téren sok ajtón befordult és sokon hiába kopogtatott. Nem tudta, fején hagyja-e a sapkáját és tiszte­ legjen, ahogy katonának illik, vagy pedig meghajtsa magát Jevett sapkával, ahogy paraszt és jobbágy teszi, ha kéri, ami neki kijár, így hát hol hajadonfőtt tisztelgett, mire kinevették; hol pedig meg kidobták, mert közönséges disznó és mit jöii be a hivatali helyisé­ gekbe föltett sapkával, „tán csak nem fáznak a tetvek a fején". így ezen a kilváriás úton, a királyi kormány végnélküli folyosóin és szobáin át, ráakadt egy emberkére, akinek érzéketlen szemei voltak, a feje felett pedig sárga gázlámpa lobogott hangosan sercegve; a szobában félhomály uralkodott. Elgajdolta Trdák Vid ennek az embernek az ő litániáját, a kis öreg pedig érzéketlen, üveges szemeivel elnézett felette a levegőbe és töltögette a Riz-Abadie hüvelyeket középfinom Bé-Há-dohánnyal és rakta a „cigarettákat egyiket a másik után egy, skatulyába, amely éppen csakhogy még nem volt tele. — Igen! Jól van, atyafi! Hallottam m á r én mindezt, barátom! De hóvá tegyem én a maga gyerekét? Nincs nekünk i t t helyünk a msga gyerekei számárai Annyit megtehetünk, hogy jegyzőkönyvbe vesszük! Ügy ám, édes atyám fia! Hát igen! Megkövetem a doktor úrat — akarom mondani — a tekintetes doktor urat! Oszt minek nekem a jegyzőkönyv? Én a gyerekekkel nem tudok hová lenni. — Mennyi földje van? r

— Két hold! — Háza? — Van az is. — Nol Hát mért nem maradhatnának a gyerekek a házban? — Hej, doktor úr! Az Isten áldja meg! De hétesztendős az öregebbik! Hát maradhat az olyan magára? — Nézze, atyafi, kap maga havi segélyt! Adja oda azt a segélyt valakinek a faluban! — Hát mi az? Az a vacak segély? Azért nem ad senki sémnlít! — Hát adja rokonnak! Rokona csak van? —Vanni van, de Jobb vóna, ha nem vóna! Hát rokonok azok, az Isten verje meg? Adna az ég árvizet rájuk! ö t s z ö r m e g n ő t t wtoa már a fű fölöttem, ha úgy volna, ahogy az én rokonságom szeretné. A mesgyémet elszántották, a 'házamat lebontották. M i lesz a gyere­ kekből ilyen rokonoknál? — Hm, hm! De mit tehetünk mi arról, atyafi? M i gyerekeket elvből nem hozunk be a városba! Mert ha behozzuk őket, a gyere­ kek el fognak puhulni. Proletárokká válnak. Szegény ördög fesz belőlük, érti? — Hát igen. De hát én tán nem vagyok szegény öré&g, doktor úr? Szegény ördögök vagyunk mi mind! — Hadd maradjanak a maga gyerekei otthon a földön! Nézze, atyafi, a mi népünk amúgy is pusztull. M i lesz hát belőlünk, ha ott hagyjuk a földünket, ha proletárokká válunk?! Városi csavargók lesznek a gyerekeiből, atyámfia! — De hát mitévő legyek velük? Meg kell akkor fojtanom őket, hogy fel ne forduljanak! M i t tegyek, hogy a gyerekek ne legyenek csavargókká? Hisz én magam is csavargok, mint a mihaszna, az Isten megáldja, tekintetes úr! — Atyafi! Adja őket valahová, jó emberekhez! — Á, megkövetem, hát hol vannak azok a j ó emberek? — Higyje el, atyafi, a maga gyerekeinek az érdekében nincs értelme, hogy ide hurcoljuk őket a városba! A gyerekei ércíeke, hogy ott maradjanak a földön! — De hol lesznek, hol lesznek, a Krisztus öt sebére? Hol fog­ nak maradni? — hördült fel Trdák Vid kétségbeesetten a Márkus-tér egy büdös szobájában és sírhatnékja támadt, úgy összefacsaroáott valami a mellében. Az Isten szerelmére! Hisz ő holnap megy k i a frontra! Hogy hogy nem érti ez itt, ez a „doktor", hogy & holnap megy a frontra? — Valami majd csak adódik, atyafi! Majd mi szépen átírunk a községnek! — A jegyző tolvaj gazember! — Írunk majd a plébánosnak! — Á, megkövetem, A mi főtisztelendő ^Fuak! — fegyiatétt Trdák Vid. — H á t majd írunk mindenkinek! Mindenkinek, atyafii A járás­ bíróságra és a vármegyére! Sürgetni fogjuk, hogy felemeljék a maga segélyét! Most úgyis fel fogják emelni a segélyeket. Nohát! Most szépen jegyzőkönyvet veszünk fel, atyafi, aztán miném jó lesz.

Aláírván ott fent a királyi kormánynál a jegyzőkönyvet, Trdák Vidnek az a kellemetlen gondolata támadt, hogy az a jegyzőkönyv hazugság és hogy ott igazában nincs is semmiféle országos kiráiyi kormány, se kegyelmes Bán, és semmi más,- csak egy ilyen rövidlátó ember, aki cigarettákat töltöget és rakosgatja őket, egyiket a másik mellé, a skatulyájába, ö m á r sokszor gondolt arra, hogy ezek a jegyzőkönyvek, hivatalok és írások a szegény ördögöknek és parasztoknak szánt csalás és hazugság, de ilyen véglegesen és viszszavonhatatlanul ezt eddig a pillanatig még sohasem érezte. Puszta üresség minden és sehol senki, csak egy félig megvilágított, homá­ lyos szobában ül egy üveges szemű ember és Riz-Abadie cigarettá­ kat töltöget középfinom Bé-Há dohánnyal. *

*

Trdák Vid honvéd oldalán ott menetelt párként a kettős rendben Loborec Stef honvéd, régi frontharcos és sajgott a sebe a j/obb vállán, a borjú meg a mannlicher szíja alatt. Hiába tette át a puskát jobb válláról a balra, a szíj bevágódása égett és felsajdult minden lépésnek Sodródott Loborec Stef honvéd árkokban és rohamokban errearra, amíg meg néift sebesült a combján; felépülvén a kórházban megint a frontra dobták, ahol tífuszt kapott. Sokáig halódott, de nem halt meg, hanem a lábbadozóba vetették. Már k i volt osztva a hatheti szabadsága, amikor ott termett valami rendkívüli bizottság és ő meg vele még harminchetén kaszárnyába kerültek, a zászlóalj­ hoz. Loborec Stef itiéjg két hónapja se volt házas, amikor eltépték a feleségétől és ő ezt a hatheti szabadságot „szent jussának" érezte, melyet tőle elrabolni senkinek sem állt jogában. És mégis elrabolták tőle ezt az ő „szent jussát". Elkeseredésében csendes apáthiába merült és nem törődött semmivel. Azelőtt szívesen tisztította az altisztek cipőit és ha a kanti^ba küldék, futva ment oda-vissza; de most min­ denért csak morgott sértődötten és döfködni kellett, meg fenéken rúgni, hogy szedje a lábát, ha parancsolják. Mikor a századnak a frontfelszerelést osztották, ő őrségen volt, — másnap pedig már nem volt a számára cipő. A főraktárban az altisztek valami ládát emlegettek, hogy az nem érkezett meg, aztán meg kinevették. Hadd menjen csak rongyos cipőben! „Az uraság lányokkal csavarog, niikor a századot .felszerelik.. — ö r s é g e n voltiim! — Kuss! Mars J^i! Szemtelen ökör! Raportra jelentkezett. Felírták, de nem kapta meg a cipőjét. Elindult hát a zászlóaljhoz, hogy bepanaszolja a századot, hogy meg­ kapja „a jussát", mert hogy miért ajándékozza oda azoknak ^a tolva­ joknak ott a raktárban a cipőjét? De a zászlóaljnál kirúgták, azt mondván, hogy Lepoglaváról jött, utolsó kutya, baroib, disznó és tolvaj! Vigyázzon, hogy fel ne kössék még reggelig! A lépcsőn lefelé gurultában összehorzsolta magát a korláton és így indult el, nagyon,nyomott lélekkel, a raktár felé. A raktárak nehéz acélrudakkal voltfk aáfeteszelte és lakattal lezárva. Minden el volt előtte reteszelve é$ fekattal lezárva, pedig ő nem -keresett sem­ mi mást, csak az ő „szeftt JttíBét"!

Meg kell érteni az öreg frontharcos jogérzékét! Ilyenkor, indulás előtt, amikor nyolc tölténytár éles töltényeinek ólma szorítja a derekát, amikor a zászlóalj kovácsmühelyeiben élesítik a bajonetteket és napokhosszat sivítanak a köszörűkövek a meztelen acélon, akkor a frontharcos valami ősi, farkasi erőket érez ébredezni ott be\it, mélyen magában. Ez a véres, vadállati érzés fokozatosan vész el a harctér sarában és a táborozás szenvedéseiben, de a kaszárnyá­ ban, ahol m é g minden operettszerü, ahol villognak a kardok, recseg­ nek a trombiták, ütemesen menetelnek a csapatok, ott a frontharcos hősnek érzi magát. És amikor összeméri m a g á t a zászlóalj írnoki személyzetével, akkor az ilyen szegény ember óriásnak, hősnek érzi magát, aki nagy tettekre, mészárlásra, vérbe, tűzbe indul és nem fog a meleg fedél* alatt maradni mint ezek a tolvajok, írnokok; svindle­ rek, lógósak, csibészek és szürke, lusta, pékségi disznók és liferánsok. Jó ezeknek a zászlóalj! sündisznóknak! Nem dideregnek hét hosszú éjszakán át marhavagónban, az átkozott tetűtojások, hanem meleg szobában fekete bolhákat rónak a papírra, komiszkenyeret zabálnak és ürmöst hörpölgetnek. Mért ne szagolhatnának ők is oda, ahol a golyók fütyülnék? Felébred a frontharcosban a meleg istá'ló szagát érző éhes ordas gyűlölete és ezért nem jó a frontharcoshoz nyúlni. — Tapasztalt és békeszerető írnokok az ilyen utolsó napok­ ban kéfülik is a frontharcost, mint a bélpoklost. Lehajtott fejjel és búsan fordult vissza Loborec Stef a raktár­ tól. Tudta, hogy most majd szakadt, régi cipőben kell elindulnia oda, a galíciai sárba és hogy az első eső után azontúl mindig vizes lesz a lába, mikor is így, gondolatokba merülve, épp a zászlóalj udvará­ nak közepén szemben találta magát a kövér Smidt .őrmesterrel, min­ den raktárak fő-fő urával. Elhatározta hát, hogy mégegyszer sze­ rencsét próbál és elpanaszolja minden kincstári cipők és szegek e legfőbb parancsoltjának, mi is történt ővele és hogyan rövidítették meg becstelenül, disznó módon. Állt Smidt előtt és még szépen, katonásan össze is ütötte a bokáját, hogy a dolog minél jobban sikerüljön, de Smidt izgatot­ tan vicsorgott rá. — Eredj a pokolba! Hagyj békén! — ő r m e s t e r úr, alázatosan kérem, az én cipőm . . . Az őrmester úr, akinek á hadosztálynál egész nap a vérét szívták holmi ellennyugtabeli huszonhét korona és tizenhat fillér miatt, éppen számolgatta magában az árukat meg a kérdéses tételeket, elfe­ lejtett kiadások után kutatva. Loborec most megzavarta összes kom­ binációit, így hát felfortyant. — Mars, takarodj, te zagorjei tolvaj! Tolvajok vagytok mind egy szálig! — Nem én vagyok tolvaj! Maguk topták el azt, ami nekem jár! Smidt valójában nem is hallotta, mit kivan ez itt és mit is beszél, de felbőszítette az a hallatlan vakmerőség, hogy. egy közön­ séges honvéd meg meri állítani és, hogyVegy közönséges honvéd azt mondja neki, hogy lopott, mikor egész délelőtt ugyanezt fújták neki a hadosztálynál a magyar svindlerek. :

És pofonvágta Loborec Stefet minden erejéből, csak úgy csattant. Az ördögbe is, szabaduljon már meg egyszer mindentől. Éppen abban a pillanatban haladtak át az udvaron a szakácsok nagy üst forró feketekávéval. Loborec, tajtékozó eszeveszettségében, frontharcosi becsületében sértve, hogy őt, aki holnap harmadszor megy
Ez a gondolat azonban rágta, furkálta Loborec Stefet az utazás egész ideje alatt. Minek utazik k i 6 megint a frontra, mikor ez nem igazság? Volt ő már kint az árokban, lerótta ő már a maga tizenhét hónapját. A szabadságát se adták k i neki, pedig kijárt jog és szabály szerint; a cipőjét is ellopták és a vállát is véresre sebez­ ték és azonmód véresen kidobták őt megint a ködbe, sárb\ vérba, halálba. * *

*

Csendes vasárnap reggel volt és k ö d ö k gomolyogtak keleten, meg-megvilágítva a pirkadat alig észrevehető foltjaitól. A század menetelt, erdőn át, sárban, pocsolyában, és nem hallatszott semmi, csak a fegyverek, ásók és lámpások csörömipölése. Az úttól jobbra és balra óriási erdőtömböt lehetett sejteni. Loborec Stefet folyton egy és ugyanaz a gondolat furkálta: ha ott lent a faluban, ahol éjszakáz­ tak, behúzódik az istállóba, beássa magát a trágya közé és ott marad, míg megint beesteledik, megszabadult volna mindentől és visszámehetett volna. Sebesült, vérzik, felvették volna valahol egy kór­ házba. Megmenekült volna mindentől és nem kellene kínlódnia, mint valami állatnak. A század megállt egy tisztáson a félhomályban; a tisztek a telefonnál parancsra vártak, az emberek pihentek. A legénység csatát szimatolt. Már két napja hallatszik az ágyúdörgés, elől pedig, az első kettős rendekben valaki éles fejhan­ gon meséli, ihogy sehogy se tud visszaemlékezni, milyen volt az arca annak az orosznak, akinek ő, amikor utoljára itt kint volt, az eleven húsába szúrt. A bükkfa alatt bújt el a szamár, de ő bajonettel kipisz­ kálta az avarból, az orosz meg a tülekedésben megharapta, itt la, a bal mutatóujján, még most is látszik a csontigható harapás nyoma. Nedves fenyőfadeszkák szaga terjengett; a hadosztály telefonistái ütötték össze kalibájiukat amott a tisztáson. Füst szállon­ gott. Egy telefonista üstöket mosott és arról beszélt az embereknek, hogyan akasztották itt fel ugyanerre a telefónpóznára két nappal ezelőtt egy kémet. Szilvát és kenyeret kívánt, hogy jóllakjon halála előtt. Adtak neki szilvát, hadd lakjon jól vele* De nem tudott rágni, úgy meg volt ijedve. Kifordult a szájából a falat. Olyan volt, mintha Vér folyna a száján. Pedig nem vér volt, hanem a szilva! — He-he! A kenyeret se tudta megrágni, összemorzsolta a tenyerén és kiszórta a sárba, hadd maradjon a madaraknak! — Ugyan mit csinál a mi Rucnerünk? He-ihe? ~ Á! Jobb dolga van, mint nekünk! — Alighanem jobb! — Jó ember volt, k á r érte! Észre lehetett venni a szavakból, hogy ez a „mi Rucnerünk" nyilván őszinte szimpátiának örvendett a században és hogy az embe­ rek szerették és tisztelték. Írnok volt civilben és sokat koplalt vidéki községházákon, de aztán ^ikerült behúzódnia a felséges királyi

horvát--szlavón-dalmát országos kormány egy áporodott szobájába a Márkus téren és ott vonalzóval lajstromokat rajzolt és táblázatokat töltött k i számokkal és betűkkel. Ez a „mi Rucnerünk" elolvasott életében néhány könyvet arról, hogy Isten nincs és hogy a demokrácia feltétlenül és biztosan meg­ fogja váltani a világot, és mindez az agyában összegabalyodott. Sokat törte fejét, hogyan is van az azzal az Istennel -meg a demokrá­ ciával? Rucner idegei már régóta meglehetősen zilált állapotban v p l tak; a veséi elkoptak, mint a kilyukadt^szita. ö maga idegeinek ezt az állapotát „az idegek dezorganizáltságának ' keresztelte el, a yeséiről pedig mindig úgy beszélt, mint valamiről, aminek megvan a maga külön bomlasztó törekvése és hogy „ez — igen^— ez az! Ezzel, hogy tudniülik „ez az , Rucner éppen azt vélte megoldani, ami az életben a legrejtettebb és legtitokzatosabb. Érezte, hogy a fogai rothadnak és kihullanak és hogy a mirigyei (valami zsíros, mérges mirigyek, mélyen őbenne) nem működnek úgy, ahogy kellene. Benne minden pusztult. A szíve gyámoltalanul vibrált az események tömke­ legében és ő érezte, hogyan vibrál ez az ő rothadt szive és érezte, hogy a körmei magúktól nőnek, mint a halottéi. Gondolkozván ilyen módon arról, hogy „ez — igen — ez az!' szomorúan és boldogtala­ nul élt, mielőtt beosztották a zászlóaljhoz és belelőttek kétszer. Még civilkorában legjobban szeretett a városvégi büdös csatorna-töltésén sétálni, ahová ödahöimpölygött az egész város szennye és bűze és ahol házinyúl-nagyságú patkányok ugráltak. Rucner abban az időben szerkesztett magának egy végleges és nagyon szomorú világnézetet, melynek alapeszméje az volt, hogy az egész város valójában csak ezért a büdös csatornáért van. Az emberek egymást ölik és kínlód­ nak, kalóriákat nyelnek és utaznak, könyveket írnak arról, hogy „Isten nincs és hogft a világot a demokrácia fogja megváltani . Mind­ ezt pedig csak azért, hogy minden szenvedés és gondolat végső következményeként egy ilyen fekete és mocskos csatorna keletkez­ zék. Ez a pesszimizmus Rucnerben frontharcosi tapasztalatai után még cs^k megerősödött, sőt kezdett még a demokráciában is kétel­ kedni s m é g gondolni se akart többé rá. Egyremegy! Demokrácia, nem demokrácia, mindegy! Végezetül mégis minden a sáros csatorná­ ban fog végződni! Bisztrica faluban, ahol megháltak, Rucner összeakadt azzal a kovácsnéval, akit akkor ismert meg, amikor két évvel ezelőtt ezen a vidéken járt. Ennek a kovácsnénak, aki nemrég szült, az urát agyonlőtték, így tehát özvegyen maradt öt gyermekével. Éjszakára Rucner ott maradt az asszonynál és az egész dologban nem volt semmi különös. Meleg ágy, sok piros-fehér csíkos huzatú tollpárna, erős, izzadt női combok a dunyha alatt és valahol messze, tompán, ágyúdörgés. Egy lámpásos. lovas cuppogott a sáros országúton és hallani lehetett, hogy a ló nehezen emelgeti patáit a sárban. Ködös eső szemerkélt. Eszébejutott Rucaernek, hogy az asztalon a kony­ hában (pirostéglás a padlója) ott hagyta a pipáját és abban a pilla­ natban úgy tűnt neki, hogy éppen az a tér, melyet a lovas gázol, rendkívül mély. A szobában a gyerek elsírta magát, ő pedig itt áll bután, betegen, elhagyottan. 4

4

u

4

44

Ügy találtak rá másnap reggel a szénapadláson, egy vastag gerendán lógva. A balkezében a pipáját fogta és különösen hatott Trdák Vidre. Párja volt a sorban és ha azt vezényelték, hogy kettős rendek jobbra át, akkor Trdák Vid úgy fordult meg Rucner körül, mint az ajtószárny a félfa körül és mindig Rucner mellé ugrott máso­ diknak. Ekképpen sokat beszélgettek egymással a sorban is, a vagon­ ban is, a kaszárnyában is; Rucner ismerte Trdák góndját-baját, de sofcase vigasztalta. — Meg fogsz halni te is, a gyerekeid is és én is meg fogok halni, de emiatt senkinek sem fog megfájdulni a fejel Ugyan kérlek! Tán csak nem gondolod, hogy én nem ismerem a Márkus teret? Te azt hiszed, hogy ott ül az az öreg, rövidlátó írnok és hogy Riz-Abadie cigarettákat tölt," mi? He-he! S te azt hiszed, hogy doktor? Senki sincs ott! Nincs ott se öreg doktor, se Bán, se Kormány! Minden üres! Minden belekerül a fekete csatornába! — Lám! Itt volt, tegnap még 4tt menetelt a kettősrendben, most pedig nincs többé a kettősrendben! Egyszerűen kilépett a ket­ tősrendből. Trdák Vid mögött az emberek Viktort, a zászlóalj kőmívesét csúfolták, aki az őrsagy úrtól szabadságot kapott, de csak azzal a feltétellel, hogy hazamegy és lelövi a feleségét mint egy kutyát, mert az őt az öreg molnárral a legalávalóbb módón megcsalta (míg ő itt a fronton hullatta a vérét, otthagyta az asszony a házat és átköltö­ zött a malomba). És lám, Viktor megjött, dolgavégezetlén! — Ide hallgass, Viktor — mondta neki a zászlóaljparancsnok, mielőtt szabadságra indult. — Én téged elengedlek a frontról! J ó ! D£ fogadd meg nekem becsületszavadra, hogy azt a bestiát lelövöd mindenképpen! —• Igenis, őrnagy úr! Becsületszavamra! Lelövöm, mint a kutyát! És Viktor kőmíves elutazott a frontról, de nem lőtte le az asszonyt! Hol a becsületszó, Viktor? Viktor! A tisztek (tetőtől talpig kaucsukban, gumiban) kijöttek a telefonos kunyhóból és lóra ültek. Végighullámzottak a vezényszavak a zászlóalj testén és nehezen, fáradtan megint megmozdult minden. Az ember, aki a Bisztrica-lesznai csatában hőseink sorsa felett döntött Weisersheimb Richárd volt, Reichlin-Meldegg és Hohenthurm lovagja, rangja szerint pedig vezérkari alezredes és hadmű­ veleti főnöke annak a hadi egységnek, melyben a mi zágorjei száza­ dunk úgy elenyészett, mint egy alig észrevehető, piros ceruzával húzott vonás a szürke, keresztülkasul rajzolt, egy a hetvenötezerhez léptékű térképen. Az alezredes úrnak ezen a térképén nem látszott, hogy ezt az egész vidéket gránátok barázdálták fel (mintha a földet veszett vadkanok marcangolták volna) és nem látszott, hogy azok az ezrek, melyek azon a reggelen láthatatlanul és halkan mozogtak a terep völgymeredélyein és szakadékaiban, sebes és gennyes hústömegek. A térképen ezek csak vörös nyilak voltak, hegyeikkél az orosz állá­ sok kanyargó kék vonalai felé irányulva. A háromszáztizenhármas kótán keresztrefeszített bádog-Krisztussal egy kápolna állott, golyók

M, Krlezsa:

A BtsztriccL-lesznai

iMközet

671

mély bevágásaitól végig barázdálva és lehántva. Egy német parancs­ nokság fekete táblát szögeztetek a falra annak a huszonkilenc ember­ nek a nevével, akiket itt temettek el közös gránátos-sírba, még három hónappal ezelőtt. Gránátosai voltak ezek egy rohamoszlop­ nak, mely a háromszáztizenhármas kótán keresztül nyomult előre kelet felé. Később a frontot ezen a helyen kétszer is áttörték és az oroszok átjöttek a kápolna elé, most pedig hátrálva és visszavonuló­ ban készültek azt ismét elhagyni. Ez, az alacsony cserjékkel benőtt, egyébként kopasz domb kimagaslott az egész környék fölé és a szem róla patakokon és mezőkön, barázdákon és nyárfákon át messzire elhatolt, egész a faluig, ahol éjfél után a „mi Rucnerünk" felakasz­ totta magát és tovább az erdőkomplexumig, ahol jó távcsővel tisz­ tán k i lehetett venni az összelőtt és leégett állomást és ahol az d s ő zágorjei egységek beásták magukat. Ez a háromszáztizemhár;mas kóta nagyon fontos volt az erő­ viszonyok további kialakulására. Holmi sarokpontot képezett. Weisersheimb Richárd úrnak, valamint orosz részrjpl való képmásá­ nak, von Frederiks báró, ezüstsarkantyús, még Péter cár idejéből bojári titulust és nagy kitüntetéseket viselő gentlemannak összes kombinációi e pont körül forogtak. Ez a von Frederiks báró Weiser­ sheimb legmélyebb szakmeggyőződése szerint „tökfilkó", „műked­ velő", „kontár" és „pacer" volt. — A hülye! Ha a kazáni brigádot, amely ott tegnap elvérzett, huszonnégy órával elcjihb dobja a harcvonalba, minden éppen ellen­ kezőleg történt volna! De így! Majd megmutatjuk mi annak a „pacvelő", „kontár" és „paccer" volt. És így Weisersheimb Richárd, Reichlin-Meldegg és Hohenthurm lovagja, mintha sakkozna amott a front másik oldalán lévő ellen­ felével von Frederiks báróval, megjelölte a (háromszáztizenhármas kótát piros ceruzával és .meglhúzta rajta kombinációinak ábráját. Ez a mi elkínzott brigádunk számára (amely frissen vasaitan és még a raktárbeli naftalinnal behintve tábort ütött a ködös erdők mögött) azt jelentette, hogy gázolni fog a vérben már az elkövetkező regge­ len, éppen a szent vasárnapi napon. Az emberek levertsége minden lépéssel nőtt és mind úgy érez­ ték, mintha kő volna a hasukban, mely az embert megállásra kény­ szeríti, hogy amúgy isten igazában kivizelje magát. Minden perc­ ben ki-kilé,pett egy-egy ember a kettősrendből, beállt az árokba, majd nekiiramodott, vissza a helyére és így ettől az ideges íutko.sástól a felszerelés az embereken úgy meg-megzördült, mint nehéz igáslovakon a szerszám. Elhaladtak egy összetört lőszerszállító szekér mellett. Végé­ ben sátorlappal befödve egy halott feküdt. A cipője hiányzott, a kapcája piszkos és ázott volt. Egy holló ült az oldalán, de nem repült fel magasra, hanem ihangosan károgva ismét leereszkedett a sárba. Az erdő egyre ritkult és a terep szélesen mintázva lejtősödött a patakig, mely a sárba belemetszve kanyarodott, mintha valaki abba a tapadós, szürkésvörös agyagba mélyen belenyomta volna termé­ szetfölöttien nagykörmü hüvelykujját és feltépte volna a földet, mire a föld gennyes, piszkos .váladékokat bocsátott k i magából, mint egy

régi seb. A szél zörgette a száraz leveleket, mikor eldördült az első lövés. Addig kísérteties csend volt, mint nag^-események előtt min­ dig; a járőrök, akiket messzire a század eléSíüldtek, 'visszajöttek a hírrel, hogy az orosz csapatok az erdőszélen fifeiyezkedtek el ,a lövés pedig messzire visszhangzott a parcellákon és réteken át. Az embe­ rek, akik még nem szagoltak lőport, mélyen fellélegzettek és mindez nem tűnt nekik olyan borzasztónak! Ügy csattant, mintha valahol messze egy deszka csapódott volna egy másikra! Semmi az egész! Erre eldördült a második lövés is. Még kettő. Aztán csend. Az, emberek egy ledőlt, lombos fatörzsön gázoltak át, mind piszkosan, csatakosan s arcuk sápadtsága természetfölöttinek tűnt. Mind halkan lépkedtek és így tizedes úr Peszek szava ebben az ünne­ pélyes csendben (melyben mindenki szivét a torkában érezte) két­ szeresen keményen és szigorúan hangzott. — No! M i lesz? Tán csak nem vagytok ballerinák? Átkozott mamlaszokI Futólépés! Rohantak mind a patak medrébe, melynek vize bokáig ért, és ott sorakoztak fel holmi idegen, ismeretlen katonák a szántófölde­ ken bukdácsoltak keresztül, hol ugrálva, hol kúszva. Mindez nevet­ ségesnek és egyben megfoghatatlannak tűnt. Lovrek Stef nézte eze­ ket az ismeretlen, idegen katonákat, hogyan mozognak a barázdák mentén, mint szántóvetők a távolban (de nem szántóvetők és nem is ekét fognak, hanem puskát); nézte a nedves, nehéz, feltúrt földet és lehajolt, hogy megtapogassa, miféle föld, mert úgy tűnt neki, hogy mélyen, amúgy igazában fel van szántva és hogy j ó föld lehet. Abban a pillanatban, ahogy Lovrek Stef lehajolt és a földbe markolt, fel­ csiripelt egy veréb, Trdák Vid pedig, 6 pajtása a hetedik tagpárb?n, rátámaszkodott, mintha rosszullét fogta volna el. A halk, alattomos csendben kattogni kezdett messze valahol a jobbszárnyon az erdőben egy gépfegyver, majd ropogás töltötte be a völgyet és terjedt hullámosan egyre tovább *s tovább; ebben a szélesen hullámzó recsegésben tompán szólalt meg. egy ágyú. Az ágyú úgy dördült meg, mintha valahol öt lépésnyire volna cssk fel­ állítva, hangosan és mélyen, mint a mozsár húsvétkor a templom előtt. Ugyanebben a pillanatban messze elől ágyúk szólaltak meg, mint orgonahangok és valami átröpült az árkon és a patakon az emberek felett, mint egy madár. — Túl magasan repül — kiáltotta el magát valaki csodálkozva. — Kuss! Lovrek hallotta az ágyúkat és feszült kíváncsisággal figyelte, megszólalnak-e újból, amikor Trdák Vid görcsösen belekapaszko­ dott mint a vízbefúló. Lovrek csak a z t é r e z t e , hogy Trdák puha, hogy csúszik lefelé a földre. Vér bugyborékol a száján és folyik végig a kezén — Vid, Vid, a Krisztus öt sebére, Vid! Trdák Vid nem felelt egy szót se. Szeme fehérje kékesen csil­ logott és véres hab szűrődött elő a fogai közül; nyeldekelt és az

M. Krlezsa;

A Bisztrica-tesznai

ütközet

673

állkapcsai úgy őröltek, mintha kérődzne. Trdák még hallotta azt a verebet és hallotta azt a kiáltást, hogy túl magasan repül. Aztán elhomályosodott előtte a világ és eszébejutott, hogy elfelejtette meg­ mondani annak a doktor úrnak a Márkus téren, hogy gyors intéz­ kedést kér, de végül is, ha ő nem is felejti el, a doktor úr úgyse ér arra rá, Riz-Abadie cigarettákat tölt — Rucner pedig azt mondta, hogy nincs semmi — semmi sincs, se Kormány, se Bán, se doktor, se s e m m i . . . Lovrek Stef lehajolt Trdák Vidhoz és fel akarta emelni és valamit akart volna tenni, ami bölcs és emberi és helyénvaló, de sehogy se tudott visszaemlékezni, hol is van a kötszere, hol is bújt el az az átkozott pakli, a kenyérzsákban-e, vagy a borjúban? Az árok felett megint átsüvöltött egy gránát és az is túl magasan; aztán meg mindjárt még három, mind a három magasan. Az emberek szaladni kezdtek, mint tehenek a tűz elől, semmit se lehetett meg­ különböztetni, csak eszeveszett kiáltozást és fütyülést. Lovrek egé­ szen megzavarodott és nem tudta, mit tegyen? Fusson az emberek ut4n, vagy kiabáljon, vagy hagyja itt Trdák Videt a sárban, mit, mit? — Az anyád istenit! Lelőllek, mint a kutyát! Mars! Megrázkódott Lovrek, mintha álomból ébredne. Peszek tize­ des áll előtte és revolverrel fenyegeti, kiabál torka szakadtábóf és káromkodik. Sehol senki. Az emberek mind eltűntek valahová a föld alá, csak ő áll itt és tizedes úr Peszek a revolverrel. Engedelmesen, mint valami jószág, futott Lovrek egy tuskó felé és nem volt még három lépésnyire se tőle, mikor valahol mellette lecsapott egy g r á ­ nát és az omló föld a patakba dobta. Alig hogy elugrott Trdáktól, alig hogy beleesett a patakba, mikor egy meredek fekete víz- és sár­ oszlop szökött a magasba jobbról és mindjárt rá egy éppen olyan fekete földoszlop balról, és a föld kezdett fel-felfröccsenni, mint pocsolyák felületén a cseppek vihar idején: itt egy, amott egy, majd egyre több és egyre sebesebben. Lovrek érezte, hogyan tapad a nedves ruha és fehérnemű a bőréhez, a szeme pedig.telefröccsent rothadt, nyúlós, szürkészöld mohával a keze meg véres Trdák vé­ rétől. A könyöke sajgott, azt felhorzsolta, ég a térde (de az semmi, kis karcolás), fijú, fijú, fijú, tűhegyes fonalak fütyültek a levegőben, mint mikor a lőtéren a mellvéd mögött á céltáblákat állítgatta. Vas­ tag földréteg szakadt le fölötte, zsírosan és súlyosan, mint egy da­ rab késsel levágott tészta. Hallatszott, ahogy vízbuborékok bugybo­ rékolnak a sárban: klok, klok. Éles füttyök hangzottak és valahol elől a csipkebogyó és gyalogszedér közt lőttek. Egy trombitás négykézláb, sebesen, mint egy majom, szaladt az árokban és Lovrek utána akart kiáltani, hogy hol a második század, de az erdő felett süvöltő viharban nem lehe­ tett hallani egy szót sem, csak a gránátok brummogtak mint a nagy­ bőgők. A dörgés egyre erősödött és Lovrek füle mellett vékonyan süvített el egy golyó, mintha tűhegyes voJna. Ugyanabban a pilla­ natban egy másik a földbe fúródott előtte és felszakította, a föld pedig feljajdult, nyujtottan, és mélyen, ahogy a ledöfött ember jaj­ gat. Hallatszott, ahogy az erdőben egy fa koronájától gyökeréig végighasad. Lovrek hanyatt feküdt a patak kanyarulatában, ahol az%

43 — HÍD

előtt jószágot jtattak és ahol mindent csülöknyomok borítottak ós min­ den bűzlött a tehéngánéjtól. Meg akart fordulni, hogy odahúzód­ jon a beroskadt palló alá (ott melegebb volna), de nem tudott meg­ mozdulni valami kimondhatatlan fáradtságtól, amilyet nem érzett még akkor sem, amikor gabonát csépelt a legnagyobb augusztusi hő­ ségben. Mintha a teste egy zsák ázott cement volna, olyan súlyt ér­ zett a lábaiban s a szeme lehunyódott; már csak annyira tartotta nyitva a szemhéjait, hogy a szeme bogarát egy vékony, vízszintes fénysáv érte, és zsíros fátyolon, mint könnycseppeken keresztül látta az esőcseppeket, melyek egy pókháló mentén levélről levélre gördültek alá. Lovrek Stef tisztán emlékezett fá, hogyan kapaszkodott bele Trdák derékszíjába és hogyan kezdett egészen puhára váltan vért okádni és hogyan üvöltött rá Peszek revolverrel a kezében^ .most pedig »mindezek a képek behúzódtak valami puhába, mint egy csiga összetaposott szarvai és minden olyan nyúlósnak, tapadónak éshidegnek tűnt. Furcsa ivolt Lovreknek, Hogy tizedes úr Peszek ordított rá és még meg is fenyegette revolveirel, most pedig itt fekszik a látánál zöl­ dén, süketen, nem moccan s á" fehér shrapnell-felhőeskék mint hólabdák szállongnak a feje felett. A föld omlik, mintha valaki lapát­ tal hányná és ez az egész füst és ez a sár, meg minden, olyan süket­ néma és csendes. x

Amikor a tüzérségi tűz megindult, Loborec Stef el volt fog lalva azzal az ötlettel, hogy hogyan is lett volna, ha megbújt volna a faluban valahol a trágya között. Mint régi tapasztalt veterán, fekve maradt az árokban. Tudta, hogy a sikeres és bölcs háborúsko­ dás első alapelve az, hogy az ember fekve marad, fejét befúrja a sárba és k i nem nyitja a szemét, mennél tovább, annál jobb. Mozdu­ latlanul és mereven feküdt és amikor magához tért, nem tudta, egy szempillantásig tartott-e az egész, vagy borzasztó sokáig; elvesz­ tette az időépzékét és úgy tűnt neki, mintha álomból ébredne. Körü­ lötte csupa magyarok voltak, magyarul káromkodtak és mentek előre. Egy hatalmas termetű magyar megállt felette és belerúgott a hátuljába. Erfe ő is feltápászkodott és futott a magyarok után. — Mennek a magyarok, megy ő is! Mindegy! „Magyar ember! Államvasút!" Muszáj! Még agyonlövik különben ezek a magyar disz­ nók, mint a kutyát! Maradt, amíg tudott! Most már mindegy! Weisersheimb Richárd alezredes úr orosz hasonmása, von Frederiks báró, a „műkedvelő'* és „hülye", aki tegnap könnyelműen — valósággal hazárdul — eljátszotta kazáni brigádját, nem engedte, hogy elvegyék tőle a háromszáztizenhármas kótát holmiféle ellenroham-trükkel. Pontos előrelátással készült erre a lökésre. Ezért még a mult éjjel megerősítette az egész állást kétszeres tüzérségi tartalékkal és piros ceruzával odarajzolt a térképre néhány cserkesz szállítmányt, mely már hérom hete utazik sáros orosz állomásokon át. Kiadta tehát a parancsot, hogy a frontot tartani kell, amíg ezek a szállítmányok meg nem érkeznek. Fekete földoszlopok szöktek a magasba jobbra és balra. Loborec Stef lélekszakadva futott mint valami eltévedt hangya a

fekete, kormos füstoszlopok sötét sorai és a gödrök között. Elful­ ladva, kihevülten vetette bele magát a tűzbe, kábultan, mintha valaki ököllel vágta volna orron, pedig csak egy göröngy ütötte meg. Szálltak a zsíros, fekete füstfelhők, az összezúzott fatörzsek szilánkjai a tüskés bokrok és a sáros föld pedig ott kavarogtak az emberek feje felett. Loborec érezte, hogy valami meleg buggyan az arcán s ahogy végighúzta rajta a kezét, hogy lássa, mi az, véres volt újja, mintha poloskát nyomott volna össze. Vér volt az, ami buggyant. Az emberek kiáltoztak jobbról is, balról is, de nem lehetett egy szót se érteni, a dörgés pedig és a gépfegyver-golyók tűhegyes fonalai s a tűz, a füst, a sebesültek jajgatása, a lőpor nehéz, kábító szaga, mindez behatolt szembe, fülbe, pórusokba és idegekbe és Loborec valahogy nyomasztó szükségét érezte, hogy valahová elrej­ tőzzék. Mint egy féregé úgy fúrta bele arcát a földbe és nehezen lélegzett. Gőzölgött, mint a ló. Jobbra tőle valaki jajgatott s ez a jajgatás baljóslatú szorongással töltötte el. A testét skarlátvörös tűz öntötte el s ő, mintha rühes volna, vakarni kezdte szőrös mellét, comb­ jait, térdét és meztelenre szeretett volna vetkőzni, félegyenesedni, menekülni, megvakarni a talpát, mely olyan pokolian viszket, fel­ ordítani, üvölteni, de ekkor éppen előtte csapódott be egy golyó, majd elsivított felette. Loborecnek abban a pillanatban az az érzése támadt, hogy ez a golyó a szemébe fúródott. Tapogatni kezdte a szemét és elcsodálkozott, hogy az ott volt a helyén, érintetlenül. A szemhéjai idegesen vibráltak a szakadatlan robbanásoktól. A sze­ menként hulló golyóesőben, agyhártyái megduzzadtak és mindene úgy rengett, mintha valaki a koponyáját verdesné a falhoz. Abban a nagy forróságban, mély a robbanások rendkívüli erejű nyomásától a beleiből feltolult, a pillanatnyi teljes sötétség­ ben Loborec kezét a szemére szorította és görcsösen összehúzódzkodött azzal a szándékkal, hogy még mélyeteben fúródjék a földbe. De ekkor minden lobbot vetett és ő, zöld szikrák tűzesője által a ma­ gasba emelve érezte, hogy kilökődött, hogy néhányszor körbe forog, hogy a feje fedetlen és hogy őt magát egészen elborítja a sár, mely végigkúszik a nyakán, hogy nehéz, fojtó, foszforos gyanta önti el és orra nyálhártyáit, légcsövét csiklandozva tüsszentésre ingerli. Tüsszenthetnékje volt, de nem mert moccanni se és csak a puskákra fülelt, melyek úgy pattogtak, mint a szőlőbeli kereplők a sebes szél­ ben: aztán majd eljön Szent Mihály . . . Sokáig maradt mozdulatlanul, majd nekibátorodott és tapo­ gatni kezdte magát, hogy él-e még? Kiásta magát a földből s mellette otf feküdt valakinek a feje. A rohamcsapatból való sisakos fej volt, szíjjal átkötve, mint egy postacsomag. „Kettős rendek jobbra át! InduljI" Isten veled! Roham! Isten nyugosztalja! Egy leszakított puskatus ott kavargott fent a füstben, a barázdák mentén fehér pára kúszott és mindennek égés- és nyersvas-szaga volt, ahogy a vas­ darabok szortyogtak és ki-kialudtak a tócsákban, mint kovács­ műhelyben a patkók. Loborecnek eszébe ötlött, 'hogy jó volna mélyebbre ásni ezt a gödröt, melybe talán maga Szent Rókus dobta bele. Nagy kínnal a z

keresni kezdte hát az ásóját, mely ide-oda csúszott a hátán. Sokáig erőlködött, bajlódott az ásó szíjával, mikor pedig végezetül kihúzta, valami megzörrent és az ásó magas ívben repült k i a kezéből. — Oda van — gondolta s összegomolyodott a gödörben. A következő pillanatban megint valami sivított és Loborec feje bele­ sajdult. A húsa tüzelt, a horzsolás vérzett és ő nyakig sárosan-piszkosan tapogatta a fejét és hol bután nézte véres ujjait, hol a fejét simította végig. A szive élénken, hangosan vert. Előtte egy kis buc­ kán ott feküdt valakinek a köpenyege. Egy golyó letépett egy gombot a köpenyegéről és a gomb megcsördült, mint ahogy kint a mezőn felröffen a malac, mikor a kanászok döfködik. „Geller ez, az anyja istenit, oszt ihol mégegy". — Éppen engem vettek itt célba, az anyjuk keservit — fejezte be gondolatát Loborec és a puskája után nyúlt. A puskája nem volt sehol, az ott maradt az árokban, és ő itt fekszik, valakinek a hullá­ jától fedezve, puska nélkül, és még mindig azon rágódik, mennyivel okosabb lett volna ott maradni a bisztricai trágyadombon, ahelyett, hogy itt a szántóföldön mészárolják le, éppen ezen a szent vasárnapi napon. Addig a percig még mindig ember volt, aki homályosan érezte, hogy igazságtalanság érte és hogy becsületesebb dolog volna lecsapni azokra a semmirekelőkre, pékekre, liferánsokra, svindler káderesekre; puskát fogni és sorba lelőni az összes hadtápbeli tol­ vajokat, tábornokoktól a zászlóalj-suszterig. Mint jámbor barom, úgy félt ettől a tűztől, de most, befúrva képét az ismeretlen magyar halott zöld kabátja alá, véresre tépetten és ingerülten, abba a mély meggyőződésben, hogy valaki itt éppen őt veszi célba, puskát ragadott és lőni kezdett bele a ködbe, sárba, szederbokrokba, a sem­ mibe! Kinek vétett ő? Elvették a hatheti szabadságát és a tulajdon feleségét puskatussal verték vissza tőle a kaszárnya kerítésénél! öszsze-vissza marcangolták, iSpotályról-ispotályra hurcolták, a cipőjét ellopták, és most még valaki lövöldöz is rá? Ki az a disznó, aki pont őt vette célba? Hadd lássuk, tűri-e sokáig Loborec Stef, hogy min­ denki éppen őt üsse? Így őrjöngött Loborec Stef és a puskája ropogott mint egy motor, a cső füstölgött, a fa átforrósodott és a hüvelyek izzón repültek k i a tárból, akár csak a szecskavágóból, Stef ujjain pedig fehér égési hólyagok támadtak. Száguldott Loborec Stef az ütközet gőzgépén teljes tempóban. Pálcsics, a hadosztály halottkémje (civilben diák és csupa idog, akinek az élet legapróbb csekélysége is a torkát fojtogatja és a szemei valami kimondhatatlan bánáttói fénylenek), Bisztrica-Leszna elemi isjkolájában a háromszáztizenhármas kóta előző napi halott­ jait számlálta össze. A zágorjei ezred első zászlóalja, mely a balszárnyon volt, szenvedett legtöbbet. Az első zászlóaljból hetvenkét halotti cédula feküdt Pálcsics diák hadosztályi halottkém asztalán, aki ezeket a halotti papírokat sorban kihámozta sárga fémtokjaik­ ból és adataikat különféle iratokba és a hadosztály veszteség-listá-

jába vezette be. A második zászlóaljból a második és harmadik szá­ zad szenvedett veszteségeket. A második század második szakaszá­ ból heten estek el, még pedig: Peszek Mátó tizedes és hat honvéd. A sorban az első Krizsa Matija honvéd. Született, be volt oltva, elesett, maradt utána, mellékelten: két levél, huszonnégy korona, egy zsebkés és egy tükör. Krizs Matija első levelét nehéz paraszti kézzel Rodes Katica Irta és a levél így szólt: Ha volna könnyű szárnyam elrepülnék a te hívó melledre, ha volna sólyomszemem szemem széles kebledet keresné ha volna gyöngy a nyakamon szivedet foglalnám bele csakhogy minél ^szebb és kedvesebb és drágább légy nekem. Látod, így szeretlek téged és ha kéne életem adnám érted. Pedig ahogy leveledből értem korholsz engem és írod, hogy nem vagyok hű hozzád, ne félts te engem ked­ ves én csak teáltalad tudok boldog lenni és elégedett és ezt leírni nem tudom szivem fogom kivenni és elébed tenni, hogy meglásd benne a képedet egészen és hogy lássad hogy szeretlek. A rossz nyelvek nem tudnak békén maradni és megszólnak engem is bár én arról nem tehetek erről a mostohaapám tehet, aki azt akarta, hogy az övé legyek míg az én Pepom Taljánországból 'haza nem jön de te ezt el ne hidd elég szomorú hogy a tulajdon anyád gyaláz engem mert a mostohámnál hálok pedig hol hálnék máshol há veled nem lehetek mert mit szól majd Pepo ha megjön mert Francetics Stefek Pepoval volt Taljánországban Pepo él és jó egészségben van dicsértessék a Jézus Krisztus és Mária viszontlátásra Rodes Katica. Krizs Matija honvéd második levelét nem Rodes Katica, hanem Jánkics Lyubica, minden jel szerint még hajadon lány írta. Szerető hű üdvözlet Jánkics Lyubicától. Dicsértessék a Jézus Krisztus és Mária Kedves Mátó Drága szivem tudatom lapját meg­ kaptam harmadikán este és megörült a szivem mikor lapját meg­ kaptam. Írom ezen levelemet magának mert a szivem nem hágy nyugtot kedves mátó szerelmes szivem életem szerelmem olyan hű mint a fényes holdfény kedves lelkem • piajbászomat fogom jobbkezembe hogy megírjam levelem hogy mi ketten Együtt nem lehe­ tünk Fényes csillagát szivemnek szeretem istennél is jobban lám szivemből mostan fényes napsugár száll és üdvözli az ő édes szivét. Édeslelkem írjon nékem hogy áztat a levelemet megkapta a szűz­ anyára kérem írjon nékem igazán olyan rossz nagybeteg ahogy nekem áztat a Kovácsék balázsa mondta mert már harmadszor írok és félek hogy a városban másokkal van szerelemben küldöm szerető hű üdvözletemet Jánkics Lyubica. Pálcsics diák hadosztály-halottkém elgondolkozott Rodes Katicának ezen a levelén, mely ime idekerült az ő halottkémi aszta­ lára és ilyenképpen egy szerelmi dráma befejezése Jett. Rodes Katica bizonyára beleköpött a kiszáradt, poros tint4süvegbe és megkeverte a tintát a tollszár másik végével, mintha rán­ tást keverne a lábasban és egész vasárnap délután a szerelmi levele­ zőből holmi Harambasics-Badalics féle kifejezéseket írt k i , hogy végül is ebbe az egész mézeskalácsos tarkaságba telehintsen egy kis igazságot, keserűt, mint az ürömcsepp. %

Ismerte Pálcsics diák a levelezésnek ezt a módját, olvasta ő únosúntig az ilyen leveleket, melyekre rózsaszínű meztelen angyal­ kák és vérző szivek voltak ragasztva s melyeket mindig ugyanolyan kezek írtak, ferdén, a bal felső saroktól lefelé a jobb sarokig; tudta Pálcsics diák már pontosan előre, mikor következik az a bizonyos fordulat az édesből a keserűbe s mindezt unalmasnak és szomorúnak látta. Ülni itt az üres iskola szobában és olvasni egész éjjeleken át, hogy Katancsec Éva megboldogult Blazsek honvédnek három galam­ bot küld. „Az első viszi szerelmemet, második a levelemet, a har­ madik kis virágot tudtam én mindent mi volt ott a szöllőben Goricsancsev Janicával és mért nem írod nekem azt hogy istenveled. És hogy Pecák Jága írja a horvát királynak, hogy alulírott alázatosan bátorkodik a legfelsőbb atyai kegy reményében jelen legalázatosabb kérelmét alattvalói hűséggel előterjeszteni. Pecák Jágának jelen legalázatosabb kérvényét a királyi h a t ó ­ ságok szolgálati úton elküldték az illetékes katonai címnek ottani célirányos ajánlás végett, az illetékes cím pedig ezt a kérvényt rövid hivatalos eljárással rapport útján visszajuttatta a kérvényezőnek (illetőleg férjének, Pecák honvédnek), azzal a megjegyzéssel, hogy őfelsége a horvát király „nem méltatta azt kegyelmére és nem kegyeskedett azt legfelsőbb atyai jóváhagyásában részesíteni", és ennek következtében Pecák Imbró honvéd nem fog visszatérni fö'djére, ahogy azt Jága kérte és erősen remélte és evégből a községi írnoknak kövér libát és huszonhét tojást ajándékozott. Minden odavan! A liba és a huszonhét tojás és Jága reményei és Pecák Imbró! Mindez ott van a halotti cédula fémtokjában, mely bői azt Pálcsics diák, a halottkém kihámozza. írva áll fekete betűk­ kel fehér papíron, hogy Pecák Imbró elesett és hogy bé volt oltva kolera és tifusz ellen, nős, született a szvetojáni község Trnye-Jézusovó falujában. És itt van Peszek Mátó tizedes ezüstórája is és annak fedele alatt a Sostár kalendáriumból kivágott rész, ahol nyomtatva áll, hogy ezt az ezüstórát Peszek Mátó ú r jutalmul kapta a kalendá­ rium igazgatóságától, mert megfejtette a „Sostár" kalendáriumban közzétett rejtvényt: „Ki korán kel, maga esik bele", és hogy „Aki másnak vermet ás, aranyat lel". Hámozta únosúntig Pálcsics diák ezeket a halotti cédulákat, olvasta únosúntig ezeket a kérvényeket és tisztán látja Blazsek Maricát a halottas ágyon, ahogy, a komái gyújtják neki a halotti gyertyákat: a gyerekek sírnak, ő meghal szárazbetegségben, az ő Frányója pedig ime, itt fekszik a galíciai Bisztrica-Leszna elemi iskolájának katedráján Katancsec Éva' három szerelmes galambjával. Az első Viszi szerelmemet, második a levele­ met, a harmadik kis virágot! És ha Loborec Stef visszatérne fiatal feleségéhez, látná, hogy az tönkreitta magát. Tehenet, disznókat, aprójószágot, félhold legelőt, mindezt elitta Loborec felesége abban az őrült gondolatban, hogy Stef meghalt és nem fog többé vissza­ jönni. És az almáriumot is, a párnákat, a lepedőket mind elitta, még pedig négy koronáért lepedőjét. Mindez rászakadt Loborec Stéf ott­ honára és ha ő valami véletlen folytán hazatérne, ott találná fele­ ségét részegen, eszméletlenül az árokbán fekve, amint a falubeli w

gyerkőcök kövekkel hajigálják, ö bizonyára véresre verné, így tehát jobb, hogy egyáltalán nem tér vissza. Blazsek honvéd apja meg, aki hetven éves múlott és gyönge, beteg és nincs senkije, aki mosna rá és valami meleget főzne neki — a lovai félig vakok, a disznók megdöglöttek, a jég mindent elvert — írja a fiának, az ő jobbkezének, hogy jöjjön vissza a földjére, hogy írjon kérvényt, hogy lásson hozzá, jelentkezzék raportra, hogy engedjék haza, mert ezt már tovább birni nem lehet. Hullanak a halotti cédulák a hadosztályi halottkém asztalára mint az eső, a halotti cédulákkal együtt pedig a megboldogult hon­ védek levelei és kérvényei, és Pálcsics diák olvassa mindezt és nyil­ vántartja, és mindez elvégeztetett és minderre nincs többé se orvosi, se jogi orvoslat, nincs felfolyamodás, nincs appelláta. Nemcsak Trdák Vid maradt itt második századának második szakaszbeli hat pajtásával meg a kérvényével, melyre elfelejtette ráírni, hogy sürgős elintézést kér; a halottak brigádjai és hadosztá­ lyai sétáltak át ezeken a táblázatokon és menetelnek tovább a vég­ telenségbe, némán, meggörnyedve, nyomorultan, ártatlanul halálra ítélve. Mennek négyes sorokban, végnélküli éjszakai oszlopok tompa dobogásával, meg-megcsörren a felszerelésük, mannlicherek, ásók, bajonettek, hallani, ahogy a bakancsukat emelgetik a sárban, s a hadosztály halottkémje egy percre abbahagyja a számolást, hegyezi fülét mint a kutya és visszafojtja lélegzetét az iszonyú rádöbbenésben. - íme, menetelnek kint a zágorjei bányászok, akik egész éle­ tükben nyelték a kormot és bűzt és mérges gázokat, felkeltek az egyik sírból, meggyújtották olajmécseseiket és mennek csendben, kettős rendekben a másik gödörbe, ahonnan nincs visszatérés. A drávavidéki szőlőmunkások és a sztubicai parasztok, Gubec Matija unokáj, menetelnek mind kint a sötétben és mind vissza fognak térni ide, az ő halottkémi asztalára. És ő olvasni fogja szerelmes levelei­ ket, kérvényeiket, nézni azokat a szörnyű, barbár fényképeket, lapozgatni az iratokat, és mindennek nem lesz vége soha.

BORÚS

ERZSÉBET:

Józan és megbocsátó Józan és megbocsátó nyújtanám

csókra

arccal

arccal a

számdt.

S várom, hogy él jössz-e

értem,

m

ég e a seb még nálad? Lesném

is meg szívnám

hajadba túrnék S megpihennék

valahol lágyan^

csókosan szád És követelve

tövében. zúgok

lépésed

lesem,

Követel

a vérem,

követel

az

S nézném,

feléd,

várom. az őrült,

asszonyiságom. hogy a semmise élet

tesz Pontot kettőnk — Ha együtt lennénk hullanák

a hangod,

mélyen.

le vonagló

nyarára. balondttón szádra.

ÜJLAKI

FRIGYES:

„Rokonoknál" I. RÉ3Z XIV. FEJEZET Olyan volt a város mint egy megbolygatott méhkas. Mindenki a közipont felé rohant. Izgatott hangokat, kiáltásokat lehetett hallani minden felé. Ablakok nyíltak, kapuk dörögtek. Rémült polgárok igyekeztek a templomtérre, ahol már nagy tömeg hullámzott. Az út mindkét oldalán hosszú sorban, riadtarcú emberek álltak. Horn könyökével utat törtl magának. Mindent látni akart. — Azt mondják, hogy ezek Bánátból jönnek — szólalt meg valaki mellette. — Csak nem? — csodálkozott egy másik — olyan messziről? — Bizony. Dehát, nem maradhatnak otthon. Képzelje el, ha az oroszok mindenkit felkoncolnak? Horn idegesen elfordult. Ezt ő már mind tudta. Két távolabb álló asszony fecsegése ragadta meg a figyelmét. Német munkásasszonyok voltak. — Schrecklich! Felborultak? — Ja. És a kis Péterkét agyonnyomta a kocsi —• sírta el magát az egyik.

— Szörnyűi De hogy is történhetett!? — Hát tudja, annyi kocsi ment az úton, és az a szerencsétlen Máté kerülni akart, de nem vette észre, hogy mögötte egy katonai autó jön;, Az meg beleszaladt... — És fölborította, jaj, jaj! — Csak a szegény kis Péterkét sajnálom . . . — Mi lesz velünk, édes jó istenem! — Bizony, bizony. Férjem éppen ma nézett kocsi után. Maguknak van már? . — Az lenne a legkevesebb! Csak itt hagyni a házunkat, mindenün­ ket. Becsaptak bennünket. De én mondtam neki, hogy ne lépjen be a Kultúrbundba, de én hiába b e s z é l e k . . . Most itt a baj. — Persze, az urak majd szépen beülnek az autójukba és elpárolog­ nak. Mi meg az úton kódoroghatunk. Horn továbbsodródott. A tömeg hullámzott, majd reszketés járta át. Kiáltások hallatszottak: »Jönnek1« Messze, az utkanyarban megjelent az első kocsi. Utána még egy, majd m é g . . . még nagyon sok. Hosszú sor volt.

Közeledtek. Lassan, nagyon lassan cammogtak. A tömeg felmorajlott. Az első ponyvával fedett kocsi bakján egy férfi ült. Fáradtan, lemondó tekintettel nézte az ú t menitén állókat. Aztán mintha elszégyelte volna magát. Zavartan tekintett körül. Kiegyenesedett és ostorával ke­ ményen rávágott a lovakra. — Gyíí! A lovak tovább bandukoltak. Fülüket sem mozgatták. A kiálló bor­ dák nem érezték az ütést. Az ember visszaroskadt előbbi helyzetébe. Szeme a nyílegyenes utat nézte. Talán könny csorgott le orcáján, vagy talán veríték. Mert a nap erősen tűzött. A második kocsi zsákdarabokkal foltozott ponyvája alól gyerek­ sírás hallatszott. Egy öregasszony el-elcsukló hangon nógatta gebéit. És mentek... Az egyik kocsin' fiatal nő ült. Porosan, fekete ár­ nyékkal a szeme alatt. Talán m é g két héttel ezelőtt fiatal lány volt, a falu s z é p s é g e . . . Most ernyedten tartotta a gyeplőt. Néha-néha hátrafordult. A kocsi mellett szülei vánszorogtak, elnyűtt cipőkben, dagadt lábbal. Mentek. Sokan voltak. Talán százan, talán tízezren. K i t u d j a . . . Egyformák voltak mindannyian: piszkosak, fáradtak, öregek és meg­ csaltak.

* Horn nyugtalanul járt-kelt dolgozószobájában. Nem ízlett neki már az ital sem. Szája keserű volt, a gyomra émelygett. Egyik cigarettát a másik után szávta. A drága iszőnyegen félig elszívott, m é g füstöljgő ciga­ rettavégek Kevertek. Mit csináljon? Pakkoljon ő is é s menjen? Nincs más hátra. Jöinnefc az oroszok; már az Aldunán állnak. Öh, a gyáva népség! Menekülnek, nemhogy puskát ragadnának és megvédenék az ország belsejét, Német­ országot, Hitlert és a . . . a, na, igen, a biztos győzelmet. A gyáva kmtyák,! Ömiattuk kell elhagyni a házát, vagyonát, a gyárat. Piszkos bandái Miért nem harcolnak?! Oh!l Elhajította cigarettáját. Leült, majd felugrott, hátraszorított kézzel rohant fel s alá. Káromkodott. Rágyújtott. Hirtelen megtorpant. A folyo­ són siető léptek halLatszottak. Horn nyugalmat erőltetett az arcára és várt. Az ajtón kopogtak. Geisler lépett be. Mosolyogva, gondtalanul, féktelen önbizalommal tekintetében és mozdulataiban. — Hű, micsoda füst van itt bent — kiáltotta. Keresztül sietett a szobán és kitárta az ablakokat* A nehéz, füstös levegő megmozdult. Geisler nyugodtan leült. Keresztbe vetette lábait, és miközfcten szivarra gyújtott, gúnyos mosollyal nézte a maga elé meredő Hornt, aki alig tudta palástolni izgatottságát. — Töltsön magának — szólt Horn, mert elviselhetetlen volt szá­ mára a csönd. Geisler nem kérette magát. Mégízlelte az italt és csettintett. — Nagyszerűi Horn felugrott. — Ördög és pokol! — kiáltotta. — Maga nyugodtan ül, mikor az eszme, érti, az eszme, a biztos győzelem kockán forog?! Azok ét .birkák futnak, ahelyett, hogy fagyvert ragadnának, és . . / é s . . . tudja mi lesz ezután? Itt hagyunk mindent és megdöglünk mint a veszett kutyák! De

nem . . . Nem olyan könnyen'! Én harcolni fogok! Érti? Har-col-ni! Az utolsó csepp véremet fogom odaadni, ha senki más, én igen! Geisler egy szót sem szólt. Vállát vonogatta. Egykedvűen bámult maga elé. v Horn újra k i t ö r t : — M i lesz velünk! Azért harcoltunk, hogy most a biztos győzelem előtt itthagyjunk mindent és elmenjünk, — azért? Geisler elmosolyodott. Pedig neki sem volt mindegy, de 5 már határozott. E l fog menni Németországba. Ott úgy sem ismerik. Itt nem maradhat. Ha az ellenség betör, akkor neki v é g e van. Németországban pedig új életet kezdhet, m é g ha azok a bizonyos
—- Ezt érteni. De minek keverte bele azt az átkozott Jánost, vagy Pistát, vagy minek hívjákf — Csak azt akartam mondani vele, hogy ha a városbeliek nen^ is árulják el, ami különben hihetetlen, akkor is vannak m é g olyanok, a-kák ismerik a múltját és akik nem fognak sajnálni magától egy golyót, vagy kötelet. Horn fáradtan roskadt egy székre. Érezte, hogy Geislernek igaza van. — Na, m é g most is itt marad? Még mindig védeni akarja a vároft? De mit is beszélek. Minek is ontaná a vérét. Hiszen ártatlan, nem bán­ tott senkitiy— Geisler felnevetett. — Ne gúnyolódjék! — mordult rá Horn. — Azt hásziem magának még kevesebb nevetni valója van mint nekem. A város s z e g é n y e g e t talán é n csalogattam be abba az átkozott Kultúrbundba. — Én nem is tagadom, hogy vannak bizomiyos... hogy is* mondjam... — Lelki szépségfoltjiai —, fejezte be Horn —, de m é g mennyire, hogy vannak! — Nézze térjünk át talán valami kellemesebb témára. Én nagyon jól tudom, hogy mi a bűnöm és maga szintén. Tehát kár erről tovább tárgyalni. Azt pedig belátja, hogy a legrövidebb időn belüliéi kell innen tűnni? Horn bólintott. — Itt kell -Hagynunk mindent, amit mem vihetünk el. Magának a gyárat, a földjeit és a házait. Nekem pedig... — A házat — szólt Horn egykedvűen és átvillant agyán, hogy ez a ravasz róka milyen keveset veszít. — Dehogy —, mosolygott Geisler — Nem hagyok itt semmit. A házamat tegnap eladtam. — Mit? Hogy mondta? — pattant fel helyéről Horn — Eladta a házát? Ilyen felfordult világban? K i volt az a marha? *t" Szeretné tudni mi? Azt hiszi, hogy a magáét is megvenné? — Hát talán — reménykedett Horn — Jó l e n n e . . . •— Most Hallottam magától először őszinte szavakat. — Menjen a cfcudába, örökös gúnyolódásaival. Geisler elérkezettnek látta az időt, hogy ajánlatát előterjessze. Mit bánta ő, hogy Horni itt marad vagy sem. Most is csak azért jött eli hoszizá hogy megpuhítsa Hornt, hogy az minél könnyebben ráálíjon az üzletre. — Az előbb említettem pgy embert, aki megvásárolta a házamat. Nos, házat már nem vesz, de 'pár hold jó bácskai földet még venne — kezdte el Geisler. — Nagyszerű — kiáltott fel Horn — És mennyit adna egyért? — Először is, megvenné az egész birtokát. — Igazán? — Igen. — És mennyit ad? Geisler nagyon halkan megmondta. — Mi? Hogy mondta? — üvöltött fel Horn —. Hiszen kétszer annyit ér ! —- Akkor, sajnálom, — mondta •Geisler és az ajtó felé inchdt. — Várjon! Ne siessen annyira! — Tessék. 1

Horn alkudozni próbált, de amikior látta, hogy a helyzet kilátás­ talan, beleegyezett a felkínált vételárba. — Tehát, ezzel akkor rendben lennénk — szólalt meg Geisler. —; A provízió háromezer. Úgy van?! Horn hallgatott, nagyot fújt és tehetetlen dühében az asztalra csapott. De bele kellett egyeznie, hogy legalább azt mentse, ami még megmenthető. Geisler megelégedetten távozott. Ezt jól megcsinálta. A provízió háromezer, a birtokon' keres tízezret, hm, hm, egész jó. Fütyürészve bandukolt hazafelé. Ha-ha, ez a v é n szamár, hogy beugrott! Hogy hencegett mindig a földjeivel! Hogy azoknak nem árt a bomba, az a legbiztosabb. Most meg nézhet a földje után. Mindenesetre, már nem fogja sokáig szidni mert ahogy ezt az ügyet elintézte, felpakkol a motorbiciklire és aztán már néz­ hetnek u t á n a . . . Hazaérkezett... #

*

*

Forró nyárvégi este volt. Horn szobájában hárman vitatkoztak, T i l ­ da, a férje és Horvát. — De papa, csak nem maradhatnak itt —, szólt Tilda kétségbeeset­ ten tördelve kezét — gondolja meg! Az oroszok mindenkit felkoncolnak. — Ugyan, kár erről vitatkozni — ellenkezett Horvát. Már meg­ mondtam, hogy nem megyek innen. Ha az oroszok bejönnek, itt megvár­ juk míg rendeződnek a viszonyok és azután hazamegyünk, Szrémbe. — Ezek szerint a papa véleménye az, hogy mi elvesztettük a hábo­ rút. Hogy mondhat ilyent! Mi még visszajövünk. — Horn izgatottan kia­ bált. — Hogy Németország elvesztette a háborút azt már akkor tudtam, amikor elkezdték ezt a felesleges vérontást. — Horvát nyugodtan meg­ mondta a véleményét. — És, hogy ti ide mégegyszer visszajöjjetek, ahhoz tíz Hitler sem volna elegendő. — Hogyan? Hohó! óriási tévedés — kiáltott fel magabiztosan Horn ~- Nem hallott az új fegyvereinkről? Az egész világott leigázzuk. Még Amerikát is, pedig az a legerősebb ellenségünk. —• Nem hiszem. — Horvát az ajtó felé indult. — De papa, ne menjen most el amikor ilyen fontos ügyeket keíl megbeszélnünk. — Részemről be van fejezve a dolog. — De legalább azt mondja meg, hogy mit tanácsol nekünk. Men­ jünk el, vagy . . ., — Természetesen — vágott lánya szavába Horvát. — Azt* hifizem, ezen nincs mit gondolkozni. Vállat vont és elment. Hornék szótlanul álltak, majd a férfi meg­ szólalt: — Ezt azért nem vártam volna tőle. — Az igazat mondta meg — válaszolt Tilda. — Na jó, hagyjuk ezt. Inkább a csomagolásról beszéljünk. Azt hi­ szem bútort nem viszünk. Inkább élelmiszert és ruhát. — És minden bútorunkat itthagyjuk! De Jenő! — Nem tehetünk mást. Azonkívül bútorozott lakást kaphatunk bár-

hol, de élelmiszert meg ruhaneműt sehol.' Fogalmad sincs a németországi helyzetről. Tilda hosszú vita után beleegyezett abba, hogy a gyár autójára csak élelmiszereket és ruhát raknak. — Most pedig elkezdhetsz csomagolni. Nincs sok időnk. Holnap ahogy a birtokomért megkapom a pénzt, indulunk. — Eladtad a földet? — Igen. — Nem is mondtad még. Mennyiért? — Jobb ha nem is beszélünk róla — válaszolt Horn, aztán meg­ mondta az árat. Felesége csaknem elájult. — Szörnyű! — Nem kell búsulni. Úgyis visszajövünk ha győztünk és akkor a mienk lesz az egész világ.,,Nem háromszáz holdunk lesz, hanem ezer, tízezer... — De a papa azt mondta hogy e l v e s z í t j ü k . . . — A papa egy v é n trotykos... Nem ért ő ehhez. A dolgozószobára újra csend borult. Tilda csomagolni ment, Horn pedig rövid tűnődés után iratai rendezéséhez fogott... Valahol az országúton hosszú kocsisor v á n s z o r g o t t . . . A házban csend honolt. A zajos, csomagolás és a különböző herce­ hurca után kissé furcsának tűnt ez a nagy nyugalom. Hornék délben utaztak el teherautójukon. Horn, a sofőr mellett ült, akit csak nehezen tudott rábeszélni arra, hogy velük menjen a bizonytalanságba. Tilda hol ájuldozott, hol i>eáíg hisztérikus rohamokat kapott. Alig lehetett le­ csillapítani . . . * *

*

Endre délután a városba ment. Céltalanul lődörgött és nézte a me­ nekülőket. Már három napja özönlöttek. Most azonban már megritkultak a kocsik, azokat ás fáradt gebék vonszolták. Sokszor magányos lovasok vágtattak el mellettük, egy szegényes batyuval, vagy hátizsákkal. Aztán ezek is ritkábbak lettek. ö t óra felé a vasútállomás közelében Endre Jancsival találkozott. — H a m mész? — Nem, inkább mászkálok egy kicsit. Mennjünk a városba. — Mehetünk. Már éppen indulni akartak, amikor a sarkon egy hosszú menet for­ dult be. Rosszul öltözött emberek voltak. Fáradt, lesoványodott testükön lötyögött a ruha. Kétségbeesés tükröződött verejtékes, poros arcukon. Nehéz hátizsákokat cipeltek. A két fiú érdeklődve nézte őket. Az állomáson többen tartózkod­ tak. Geisler is ott volt. A menekülők az állomásépület előtt helyezkedtek el. Legtöbbjük lehányta magáról a terhet és lefeküdt a kövezetre. Keveset beszéltek. Csak sóhajtoztak. Néhány asszony meg sírt. Hamarosan elaludtak. Geisler beszélgetni kezdett egy emberrel. Magastermetű meggör­ nyedt ötvenéves férfi volt — Feleségemmel és fiammal jöttem. Lányom az úton meghalt. — Miért jöttek ide az állomásra? Vonattal akarnak tovább utazni? — Igen. Magyarországra megyünk, aztán majd meglátjuk. Lehet, hogy azután Németországba.

— Miért nem mentek kocsin? — kérdezte Geisler. — Azért, mert nincs — volt az egyszerű, de keserű, válasz. Persze, persze. Hogy is kérdezhetett ilyen szamárságot. — Maga német? — Természetesen — csodálkozott Geisler. Mindig azt hitte, hogy csak rá kell nézni és már felismerik benne a tipikus németet. — Menekül? — Igen. — Vonaton? — Nem. Motorbi... Azaz, hogy is mondjam. Hajóval. Az ember elfordult tőle. Geisler, csodálkozva nézett a távozó után. Biztosan megirigyelt, mert én motorbioiklin megyek majd. Phah! Vén szamár. De, hm, azt hiszen, ezek az emberek a legjobb úton vannak a kommunizmus felé. Ezek már inkább lázadók. Veszélyesek az ilyenek, nagyon veszélyesek I Indulni akart amikor valaki a vállára csapott. — Kit látok! Maga az Geisler?! Kistermetű ember állt előtte. Rongyos ruhában volt. Mezítelen lába mélyen belesüppedt a porba. Bokáján véres seb tátongott. Tehenet tartott egy spárgán. • —» Na, csak hogy egy ismerőst látok. Képzelje már negyedik nap­ ja vagyok úton. Feleségemet és fiamat a kocsival előre küldtem, én meg vevőt keresek a tehenemre. Jobban mondva; egy olyan embert, aki a te­ henemért cipőt adna. Tudja cipő nélkül állunk, mert a fiamét és az enyé­ met is ellopták az úton. Anélkül pedig lehetetlen megtenni egy ilyen hosszú utat. Geisler már sajnálta, hogy kijött az állomásra. — Ugy-e maga kisegít majd — könyörgött a férfi — Hát persze. Hiszen annyi üzletet intéztünk el együtt, hogy ezt a kis szívességet meg­ teszi majd nekem. Azonkívül nem ingyen akarom, a tehenemet adom érte. Máshoz már nem is merek fordulni. Kinevetnek. Hát talán igazuk is van, mert a tehenem bizony rossz állapotban van már, de ha levágja a bőréből akáit öt pár cipőt is csináltathat, azonkívül itt a hús i s . . Geisler menni akart. Dehogy akart ő most ilyen üzletet csinálni. Igaz, hogy valamikor jótevőjének mondta ezt az embert, de azóta már sok víz elfolyt a Dunán. Nem, nem, hagyjon neki békét a tehenével. — Igazán sajnálom, de nem tehetem — hebegte zavartan. Mivel hirtelenében nem talált jobb kifogást, csak ennyit mondott: — Sok a dolgom. — Menni akart. Pár pillanatig csend volt, de akkor egy kéz markolt bele Geisler vállába. Endrei és Jancsi, aki eddig a menekülőket nézték, figyelmesek lettek a jelenetre és közelebb húzódtak. Geisler megfordult, aztán megrettent. Nem, ez már nem volt az az ember aki könyörgött neki. A menekült arca eltorzult. Szemei kidül­ ledtek vérvörös gödrükből. Arca dühtől és kétségbeeséstől vonaglott, ö k l e súlyosan zuhant Geisler arcába. — Átkozott! — hörögte. Geisler a porba roskadt. Sápadt, rémült arcán végig folyt a vér. — Reszketsz, kutya, mi? Te disznói Becsaltál a bundba és most h

még segíteni sem akarsz nekem? Piszkos dögl Nesze, nesze! — Belerú­ gott. 7— Ilyenek vagytok mindannyian. Becsapjátok az embert aztán lóg­ tok. Üssön b e l é d . . . Nem folytathatta. Két rendőr, aki a lármára előrohant, lefogta. — Vigyétek be! Majd ott elintézzük a dolgot — szólt Geisler fel­ tápászkodva. — Várjál csak, majd megmutatom én neked'— fenyege­ tőzött. Elindultak. Az áldozat nem szólt. Csendesen ballagott a két rendőr között. Jancsi dühösen rágta a szája szélét. — Piszkos alak ez a Geisler. Akárcsak a fia. Endre nem értette a történteket, de érezte, hogy barátjának igaza van,. Valóban, piszkos alak ez a Geisler. . A négy ember befordult a sarkon. Mögöttük a tehén kullogott. Valaki hangosan felzokogott. Valahonnan panaszos tehénbőgést hozott a szél. A menekülők közül valaki megszólalt: — í g y jár az, aki igazat beszél. Halkan mondta, nagyon halkan. Aztán m é g sóhajtva hozzátette: — Eső lesz . . .

XV. FEJEZET

ösz... Hulltak az esőtől és naptól összezsugorodott, barnás-sárga falevelek. Az országutak felett porfelhők kavarodtak. Szürke, finom por volt, amely rárakódott az izzadó arcokra, beleragadt a hajba és ingerelte a szemet. Aztán esett az eső. A sár belekapaszkodott a kerekekbe, nehéz cso­ mókba ragadt az ormótlan bakancsokra, elnyüdt cipőkre. Az elhagyott földeken varjak károgtak. Éhes, fekete sereg. Csak akkor riadtak fel, amikor közvetlen közelükben egy elfáradt vándor, néhány kukoricacsövet tört magának, hogy, megpörkölje ebédre, vagy vacsorára, de lehet talán villás reggelire, vagy pedig mind h á r o m r a . . . Szomorú, szeszélyes idő volt. A nap alig szárította fel valamennyire az utat már is r á z ú d u l t egy z á p o r . . . Messze, hegyek, kékje rajzolódott a borús hajnalba. Búsan néztek le a síkságra, ahol furcsa kocsisorok másztak, lassan, halálos fáradtsággal... A szekér nyöszörgött, sírt, az emberek nehézkes, vontatott lépteik­ től cuppogót a sár. Az ázott, szellős ponyva alatt jobbra-balra ingott az összezsúfolt holmi. A zsákokon, ládákon, emberek ültek. Elrévedező, kialudt szemük néha-néha lecsukódott, egy zökkenésre azonban újra a semmibe meredtek az élledtelen szemgolyók. Valamennyien egyformák voltak: öregek és a fiatalok, asszonyok és a férfiak. A gyerekek talán csak annyiban különböztek a felnőttektől, hogy sápadt, maszatos arcukon könnyek csurogtak végig, girbe-görbe vonalakkal a nyomukban . . A földek közt kanyargó országúton vonult a karaván, a megcsaltak hosszú sora. Egy-egy leszakadt cipőtalp, piszkos rongy és a kocsikerekek mély bevágása jejette, hogy erre- mentek. Néha ló vagy tehén nyújtózott el az árokban vagy a puha bácskai földön. Fáradt tagjaik utolsót rúgtak...

Megszabadultak a szenvedéstől. Egy sóhaj, pár könny, aztán tovább ván­ szorogtak a fájdalomtól eltompult emberek. Csak a varjak károgtak és gyülekeztek a hullák felett, hogy alkalomadtán lakomához telepedjenek. És mentek . . . Ősz volt. Nyirkos szomorú ősz. Csak ritkán sütött a- nap. Talán könyörületből, hogy egy kis életet öntsön a vándorokba, megszárítsa a nedves rongyokat és hogy megszikkadjon egy keveset az út. A kocsik oldalán mindenféle edény lógott, himbálódzott és ütődött a deszkához. A kocsik alatt kutyák kapkodták lábaikat, a kocsik mögött tehenek vánszorogtak. A méhet megállt. Lehet, hogy megpihennek. De nem. Egy kerék törött el; mindenki kiabál szitkozódik. Az oldalára billent kocsi elállja az utat. Elől mennek tovább. Néhányan kihajtanak a sorból, hogy ne kelljen várni míg újat raknak a törött kerék helyébe. Mások segítenek. Aztán tovább mentek . . . Majd újból kerék törik. De ezúttal nem kell megállni. Az egész kocsi az árokba fordult. A romhalmaz alól még néhányat nyög valaki. A zsákok és a ládák alól egy holtestett húznak e l ő . . . A kocsik tovább zörögnek. Egy falunál egy másik karavánnal találkoztak. A sor meghosszab­ bodott. Riadt tekintetükben kilobban az utolsó remény. — Hátha, hátha mégsem igaz. Csak mesebeszéd — így imádkoztak, így szerették volna. Nem is csalódtak nagyon. Ü g y sem hittek álmaikban. Már régen elkészültek a csomagolással, a bognár már megjavította a ko­ csit. A ponyvát is már ráfeszítették a félkörbe hajlított vasra. Már min­ dent elkészítettek, csak a kaput-kell kinyitni és kihajtani. És ez a szörnyű! Búcsú . . . s aztán mi következik? Elhagyják a falut, elmennek földjeik mellett és eltűnnek a sötét jelenben. Igen, egy kis remény még ott bujkált a lelkük mélyén. Hogy is mondták egyesek? — Csak egy rövid kirándulásról van szó. Nem kell megijedni. Aztán tovább, és ezek m é g szebb szavak voltak: — Elmegyünk és győzedelmesen térünk vissza. Legyőzzük az egész világot! A lábunk előtt vinyognak majd. Térden állva fognak könyörög­ ni. Meggazdagodva térünk vissza! Szolgák serege vár majd bennünket. Fiaink már világokat fognak kormányozni. Lehet, hogy éppen a te fiad lesz Amerika ura. — Csak egy kirándulás az egész. Szóra sem érdemes. K i s nélkü­ lözés, fáradalmak, de mi az? A győzelemért, azért a győzelemért, amely nekünk az egész világ meghódítását jelenti, érdemes feláldozni nétíány* cipőt vagy lovat, álmatlan éjszakát. Nem számít! Kamatostól kapjuk vissza... A szél elsárgult faleveleket kergetett maga e l ő t t . . . Néha esni kez­ dett, aztán elállt. De a nap nem sütött ki a piszkosszínű felhők mögiH. A felkavart por lomhán kavargott, majd az országút szélén szomorkodó bok­ rokra szállott alá. Valahol messze teherautó dübörgött. Taxi suhant el a menekülők mellett. A puha ruganyos üíéseken furcsa emberek ültek. Legalábbis errefelé voltak szokatlanok. Jól táplált urak és hölgyek, tisztán, frissen, megelégedetten. Púderos arcai, a férfiak borotváitan, vasalt nadrágban. Arcukon csodálkozással kevert félelem, sőt undor. Ah, ők! ő k valóban csak kirándulni mennek. A csomagtartóban néhány koffer, de az ölükben egy t á s k a . . egy szép bőrtáska-... Nem is v

kell annál több. Van abban! Meg lehetne a tartalmából élni, míg a k i ­ rándulás tart. És ha évekig tartana? Oh, istenem! Az sem lenne nagy baj! Majd csak meglesznek valatíogy. Csak a táskát ne veszítsük el,, csak arra kell vigyázni. — Szegények! Nyomorultak! — Egy lakozott körmű ujj mutatott ki a szürke országútra. — Nézd csak Félix azt az embert, avval a gyerek­ kel. Biztosan eltörött a lába. B r r r ! . . . — Ugyan hagyjad már ezt a népséget. — Jött a válasz valahonnan a hájas tokákt mögül. — Heinrich hajtson gyorsabban. Heinrich, nem hallja?! Gyorsab­ ban! . . . * Szurokfekete éjszaka volt. Az égen nehéz felhők úsztak. — Eső lesz — gondolta Kirsner, kitekintve dolgozószobájának ab­ lakán, majd visszatért sürgős tennivalóihoz. Izgatottan nézte át iratait. Rengeteg apró csomag feküdt az irófasztalon. A borítópapíron hanyagul odavetett nevek és évszámok virítot­ tak, pirosan vagy kéken. Türelmetlenül ráncigálta a zsineget és amikor eltépte a levelek, okmányok szétfolytak tenyerében. Futólag nézte át őket majd a papír­ kosárba hajigálta. Csak ritkán tett félre egy-egy levelet, amelyet óvatos mozdulattal egy finom bőrtáskába helyezett. Ha végzett egy papírcsomóval, nyugtalanul felugrott és miközben szórakozottan, oknélkül az utcára pillantott, cigarettára gyújtott, majd rövid ideges léptekkel fel-alá rohant a szobában. Rendszerint az alko­ hollal megrakott állványhoz lépett, töltött magának valamelyik üvegből és mohón ivott. Mindezek után elhajította a cigarettáját és újból neki­ rontott a papírhalmaznak. A negyvenes évszámokkal ellátott csomagokat nem nézte át. Ezekre még szüksége lehet. Legújabb szerződéseit és üzleti ügyeit tartalmazták. Gyengéd mozdulattal helyezte őket a táskába. A papírkosár tartalmát a kandallóba öntötte, aztán meggyújtotta. Már egész este okmányaival foglalatoskodott, de nem bírta abbahagyni. E l kellett mindent égetnie ami fölösleges. Az égő papír lángjai furcsán táncoltak. A kandallóval szemközti falon árnyékok imbolyogtak. Kirsner nyugtalanul járkált. Valahol ajtó csukódott. Sietős lépése­ ket hallott. Az asztalhoz ugrott. Kirántotta a középső fiókot és kiragadta browningját. Az ajtón kopogtak. — K i az? — Én vagyok. Felismerte háziasszonya hangját. — Lehet — kiáltotta, miután a zsebébe csúsztatta a fegyvert. Az asszony a feketekávét hozta. Szótlanul az asztalra helyezte és menni készült. Látszott rajta, hogy mondani szeretne valamit, de nem szólt. Tudta, hogy gazdája nem szeret beszélgetni. Már az ajtónál volt, amikor Kirsner mégszólalt. Izgalom remegett hangjában. — Várjon csak. Nem tud valami újságot? Mit mondanak a város­ ban?

Az asszony megállt, ö r ö m csillant a szemében. Végre beszélhet. Végre .elmondhat mindent, ami már olyan régóta kikívánkozott belőle. Az utóbbi napokban senkivel sem lehetett már egyetlen okos szót is váltani. M é g Seiler nénivel sem.. Az is rohan, csomagol. Pedig az régen, hogy tudott beszélni! Milyen szépen megfértek egymással! Egész délután tereferéltek. És m o s t . . . az egész világ feje tetejére állt. Mindenki pakol, szaladgál és menekül. Buzgón mesélt "Kirsnernek. Kifogyhatatlanul ömlöttek belőle a legújabb hírek, amelyeket már a férfi is nagyjából ismert. Közben bele keverte a mondókájába a maga véleményét, a maga gondjait is. Kirsner már-már el akarta küldeni, amikor egy szó megütötte fülét. — Micsoda? Hogy mondta? Partizánok!? — kiáltotta. Olyan erővel ugrott fel helyéről, hogy a. szék messzire repült, majd nagy robajjal felborult. * Az asszony hebegve ugrott hátra: —? Hát persze — magyarázta aztán — az oroszok még messze van­ nak, de a . . . — akadozott és félénken folytatta tovább: — a partizánoktól hemzseg az egész környék, meg a város. Legalább is azt mondják, hogy már itt is_ bujkálnak. Méghozzá nagyon sokan, talán ezren is. Mindén éjszaka mászkálnak az utcákon — hangja suttogóvá vált: — Szrémben már nyíltan harcolnak. Egész falvakat foglalnak el. Tegnap éjjel meg egy német tisztet gyilkoltak meg. Átvágott torokkal találták meg a szobá­ jában. É s . . . és — nem folytatta tovább. Kirsner hamuszínű arca meg­ rémítette. Rekedt üvöltés szakadt ki a férfi torkából. Amikor pedig az őrülettől lázas eszemébe pillantott, fürgén kiugrott az ajtón és jajgatva elrohant. ; A folyosón ajtó csapódott és Kirsner magához tért. Kimerülten rogyott le egy székre, majd az álványhoz vánszorgott és ivott. Alig maradt az üvegben. Cigarettára gyújtott és újból szaladgálni kezdett. Hirtelen hangokat hallott az utcáról. Két ember beszélgetett* Kirs­ ner ijedten kapta elő a revolverét. Arcán kövér izzadságcseppek gyön­ gyöztek. Néhány pillanatig még állt, aztán elejtette a fegyvert és az izga­ lomtól elgyötörten a heverőre vetette magát. Fejét beleütötte a falba, de nem érezte. Nyugtalan félálomba merült. Agyán riasztó gondolatok cikáztak végig. Régi emlékei is feleleve­ nedtek benne. Csupa zavaros kép. Hajdani béresé könyörgött neki egy kocsiért, hogy beteg feleségének orvost hozzon. Aztán a könyörgő resz­ kető kéz ököllé változott. Balta süvített. Fejében éles fájdalmat érzett. Nagyot nyögött. A képek tovább kavarogtak. Egy erdőben volt. Kezében eldördült a puska és egy ember összerogyott. Ö pedig kacagott... ka­ cagott, őrjöngve,.borzongva. Tovább pergett ez a félelemtől és alkoholtól hajtott film: sovány, beesettarcú emberek közeledtek feléjé, mindegyik kezében egy balta villogott; géppuska ropogott, gránát robbant. Másik kép vibrált előtte: nagynénje betegen fekszik és ő vizet visz neki, a mérget, hogy minél előbb felforduljon és az övé legyen a vagyon, a p é n z . . . az imádott pénz. Űjból a béres közeledett, b a l t á v a l . . . véres b a l t á v a l . . . az ő vére csöpögött le róla . . . — Jaaaaj! — ugrott fel Kirsner. Riadtan nézett körül. Sehol semmi. Csend volt. . . halotti csend... Didergett, hideg rázta, agyát lüktető fájdalom szaggatta. Félt mindentől:

a bútoroktól, a libegő függönytől. Nem mert moccani sem. Zajt csapott volna, ez pedig megölné. Dermedten ült. Tekintetében őrültség riadozott. Szeme megakadt a padlón heverő fegyveren. Oda, oda kellene men­ nie. Fel kell emelnie, fel kell emelnie, igen, kell — zakatolt benne a gondolat — és lőni, mindenkit és mindent l e l ő n i . . . Felugrott. De nem lépett, egyetlen lépést sem tudott tenni. — A fegyver, a fegyver — ordított valami benne. Szája kinyílt, rekedt üvöltés szakadt ki belőle. — Ne! i . . Ne bántsatok! Ártatlan vagyok. A r t a t . . . Ajkai nyitva maradftak. Nem mondhatta tovább. Zaj hallatszott az utcáról. A nyitott ablak fekete keretében egy fej jelent meg. Egy ökök nagyságú fej, apró fülekkel. Kirsner szemei kidülledtek, Arcán vörös és sárga szín váltakozott. FejéKez kapott és görcsösen összerándult. — Áááááhl —• hörögte. Egész hosszában végigzuhant a drága szőnyeggel borított paciión. Nem moccant többé . . . Az utcán macska nyávogott. A szél könnyedén meglebbentette a függönyt, aztán megeredt az eső . . .

Ács József:

Kukoricahordás

Jován Jovánovics

Zmáj:

A kacsa és a béka* Ha van sok időtök, hallgassátok szómat: Tó jártján hangzott el ez a kácsa-szózat. Hallgatták a békák, kicsinyek és nagyok; csörgött a szó mézként, igaz száként hatott. Szónokolt a kacsa, hogy mily \szép a béke; a nagy a kisebbet ne bántsa, ne tépje. Joga mindenkinek, hogy szabadon éljen; senki, senkitől se, ok nélkül ne féljen. Béke és szeretet, szívbéU jó hűség; nyugtából a békést soha Jci ne űzzék. Hallgatták a békák a gyönyörű törvényt. Végezte a kacsa és íme, mi történt: Egy béka, kicsike, hozzá közeledne; a kacsa bekapta és menten henyélte. A tanulság mélyen mesémben leledzik: szépen beszél a gaz, ám gazul cselekszik. (Gál László

fordítása)

*) Zmáj készülő: »Gyerekek, madarak, állatok«-című gyermekverskötetéből.

SAFER

PÁL:

Keresztúton A rozoga ágy minden elővigyázatosság mellett nagyot reccsent alatta, amikor megmozdult. Halban, tapogatya megkereste a sötétben a papucsát, nadrágját, kabátot vetett magára, árzután haDgatódzott. A másik ágyból alig hallható, egyenletes lélegzés jelezte, hogy. felesége alszik. Kiindult tapogatódzva kifelé. Mikor lenyomta a kilincset hirtelen úgy tűnt neki, mintha valami reccsent volna a szobában, megfordult, ismét hallga­ tódzott, de a szoba mélyéből csak a sötétség ásított felé. Az ablakon beszűrődő halvány szürkeségben, mintha^ egy pillanatra kirajzolódott volna a tárgyak körvonala. Csend *volt, csak a felesége lélegzett halkan, egyen­ letesen. Kilépett és lassan becsukta maga mögött az ajtót. Néhány lépés után könnyű borzongás futott végig rajta, amint átmelegedett testéhez ért a hűvös éjszakai levegő, önkénytelenül is összéb húzta a vállára vetett kabátot. Április volt, a levegőben az induló élet erős illatai terjengtek. Az udvar közepén álló vadgesztenye csupasz ágain a nagy dagadt bimbókkal ezerszálú csomós korbácsnak tűnt a derengő hajnali szürkületben. Felnézett az égre. Odafent, a tiszta égen] millió sárga topáz csillogott, meg-megrczzenve néha, mintha m é g őket is borzongatná, a< hűvös áprilisi éj. A szom­ szédban néha felugatott egy-egy kutya, különben mélységes csend volt Aludt a falu. Elindult lassan a hátsó udvar felé. Nem sietett. Egyik kezével a kabátját fogta össze, a másikkal pedig kitapogatta a kis lécajtón a reteszt. A hátsó udvarban, a kutyaház mellett kiterített szalmán Bodri viaskodott álmában valami láthatatlan ellenséggel. A lépésekre felriadt és hangos vakkantással jelezte, hogy ébren van. — Csiba te! — mordult fel az ember, mire a kutya nyöszörögve visszacsavarodott a szalma közé. Az udvar végében sötét épület meredezett, az istálló alacsony, roz­ zant épülete. Ezt m é g az apja építette. Fal verésnél melegedett össze Annussal, mire az istálló tető alá került már jegyesek voltak. Megesküd­ tek, azután jöttek a hosszú nyűgös évek. Minden tavasszal testével érezte az ébredő élet leheletét, ezt az illatos, hűvös levegőt. Minden évben újra kezdte a harcot. Kemény, irgalmatlan harc volt, látástól vakulásig, harc a földdel, a földért. Mire felnőtt a két lány meg a fiú, szép rendezett gazdaság, meg nyolc hold jó bácskai föld volt Somogyi Péter vagyona. Észre sem vette, hogy ez idő alatt, szép barna hajába szürke fürtök vegyültek,, és napsütötte arcán m é l y árkokat szántott a szüntelen gond, a küzdelem. Nem vette észre, mert még nem érezte magát öregnek. Igaz, két hatalmas válla kicsit meghajolt, mintha megadását fejezte volna ki/ a

kíméletlen, könyörtelen élettel szemben. De a szemében meglobogott az a konok makacs láng, amely akkor lobbant fel, mikor az öreg Somogyi Istvánt kikísérték a temetőbe, és amikor tudatossá vált benne, hogy egyedül maradt. Azutái> jött a háború. Péter még jobban magába zárkózott, mint eddig. Ügy remélte, hogy az ő kis világába nem fog eljutni a háború szele. Ezerkilencszáznegyvennégy őszén azonban elébe állt a fia: — É d e s ­ apám, én elmennék — katonának — a Petőfi Brigádba! Ügy érezte, mintha kést döfték volna a szívébe. Ingadozott a gon­ dosan, kínosan építgetett kártyavár, a jövendő, a nyugodt öregség. Mondani szeretett volna valamit, tiltakozni, de ahogy a fiára nézett megértette, hogy itt nincs alku — az ő fajtája. — Eregyj, — mondotta halkan, azután elfordult. Ne lássa a gyerek, hogy őbenne most egy életen át ápolt álom omlott össze. Talán még ne­ héz is lenne neki a k k o r . . . Mert ki tudja, háború van, minden megtör­ ténhet . . . A fiú elment. Egy darabig jöttek a levelek a frontról, azután a hadikórházból. Azt írta a fiú, hogy ne aggódjanak miatta, nem veszélyes a sebe. Azután elmaradtak a levelek és egy darabig nem jött semmi. Egy májusi napon azután ismét benyitott a postás. Péter kinyitotta a levelet, és olvasni kezdte a gépírásos rövid értesítést: »Somogyi P. Kálmán . . . hősi halált foalt...« — olvasta a szeme előtt összefolyó betűket. Nem sírt, nem lázongott, csak a válla azóta kicsit, mintha mélyebbre görnyedt volna, mintha valami rettenetes súly nyomná a két izmos vállát lefelé. Az ajtóhoz ért. Csendesen félretolta a reteszt és belépett. Arcát kellemesen érintette a hűvös éjszakai levegő után a jószágok meleg k i ­ párolgása. A lovak állva rágicsálták a saroglyába vetett szénát. A kis tarka tehénke pedig, borjújával elnyúlva a szalmán kérődzött. Meggyújtotta a petróleumlámpást. A sarokban szundikáló kotlós mocorogni kezdett, bán­ totta a fény. Á megzavart csibék némelyike álmában panaszosan fel­ csipogott. Bement a lovak közé. Megigazította a szénát a saroglyában, azután lassan végig simított a szürke kanca nyakán. A ló, mintha megértette volna gazdája érzéseit, lassan odanyomta meleg, sima pofáját Péter vál­ lához. No Rigó, — morogta magában Péter, — holnap már új istállóban rágod a s z é n á t . . . Megveregette a ló nyakát. A kúlai vásáron vette ezelőtt két évvel. Nem volt akkor valami jó színben, de most már meglátszott rajta a gondos gazda keze. A másikat Topolyán vette. Ez egészen rossz állapotban volt, de hát jobbra nem tellett! Egy esztendeig úgy dédelgette, ápolta, mint a gyerekét és most, holnap így egyszeriben, üres lesz az istálló, üres a ház. — Ellepték a sötét gondolatok. -^Hiszen, tudja ő jól, megért mindent, nem kényszerítette őt senki, hogy. belépjen a szövetkezetbe, saját eszével határozott. Még az asszony­ nyal is kemény csatát vívott miatta. Csak legalább ez a jószág átadás ne lenne így egyszerre. Legalább egy kicsit több ideje volna megszokni ezt a gondolatot, hogy most már nem kell többet felkelni télen ötkor, nyáron háromkor, etetni. Pedig az már úgy a vérében van, hogy nem is tud aludni reggel négy után. Meg aztán, hát ki tudja, sokféle ember jön össze abban a szövet-

kezetben, vájjon kinek a kezébe kerül az ő két szép lova. Meg tudja majd az becsülni azt a végtelen türelmet, azt a keserves verítéket, amivel ő ezt a két jószágot ápolta, nevelte. Meg tudja-e majd az érteni, mit jelent ez a két hűséges segítőtárs. Mert olyan két ló ez, amelyeknek alig van párjuk a faluban. So­ mogyi Péter nem hívott soha segítséget se hordásban, se kukoricatörés­ ben. Ezt meg is mondja majd annak a szövetkezeti kocsisnak, akinek a keze alá kerülnek. Meg azt is, hogy ezek a lovak az ostort nem ismerik. Elővette a villát, vetett a lovaknak m é g egy nyaláb szénát, azután elfújta a lámpát és kiment. Az udvarban m é g körülnézett a disznóól körül. Megsimogatta a körülötte settenkedő-Bodri bozontos fejét, azután lassan elindult befelé. A falu felett m é g úr volt az éjszaka, csak itt-ott kukorékolt egy-egy korai kakas. * * Bement a szobába. Amikor betette maga mögött az ajtót, az ágy felől egy halk, fáradt hang szólalt meg. . . — Esznek? — Esznek — felelte csendesen. Csak azután jutott eszébe megkérdezni: — Hát te nem alszol? — N e m . . . felelte az asszony, azután ismét mélységes csend lett. Botorkálva megkereste a lámpást. Gyufa sercent és a szobát el­ öntötte a petróleumlámpa sárga fénye. Az asztalon szétszórva magyar, szerb újságok hevertek, néhány egymásra rakott könyv; a csomó tetején pedig a » Termelő parasztszövetkezetek alapszabályai«. Előkotorászta a dohányt és cigarettát sodort. Rágyújtott. Hol az egyik, hol a másik újságot vette kézbe, azután ismét visszatette az asztalra. Nem ment most az olvasás sem. Eszébe jutott valami, ceruzát papírt vett elő, számolni kezdett. Irta egymás alá a számokat, összeadott, kivont, törölt, újra számolt, de nem sikerült sejpogysem. Akárhogy is akarta nem tudta kiszámolni, hogy jól keresett. Akárhogy is forgatta a számokat mindig csak egy eredményt kapott. Mintha beszéltek volna a számok: ».. . Hiába számolsz Péter, akárhogy fordítod, akármerről nézed, keserves élet volit ez, nyűgös é l e t . . . Bizony nyűgös élet !« .— visszhan­ gozta a szegényes, alacsony kis szoba, a banyakemence, a petróleum­ lámpa. Péter felkapta a fejét, ismét felágaskodott benne a dac. ^Akármilyen volt is. az enyém volt, a magam gazdája voltam«, •— gondolta magában. Észre sem vette, hogy! a cigaretta már végig égett, és sütni kezdte a körmét. A hirtelen fájdalom magához térítette. Eloltotta a cigarettát, azután felsóhajtott. — Feküdj le P é t e r . . . — szólt rá az asszony aa ágyból. — Aludjál, —- biztatta, de hangján érzett a fáradt bizonytalanság, érzett, hogy nem aludt ő sem egész éjszaka. Hiszen volt neki is min gondolkodni. Nem küszködött ő sem egy jottányival is kevesebbet, mint Péter. Péternek talán m é g könnyebb is l

volt, hiszen ő férfi. D e ő a k ö z ö s k e r e s z t é n k í v ü l viselte m é g a s a j á t k e r e s z t j é t , az asszonysorsot. Nem mintha P é t e r nem b e c s ü l t e volna meg. J ó férj volt, n e m ivott, nem hangoskodott otthon. Amitoor nagyon n e h é z volt az é l e t , a k k o r csak hallgatott komoran, s ö t é t e n . Ö pedig ö s s z é b b h ú z ó d o t t olyankor a k i c s i k ­ kel v a l a m e l y i k sarokba, minden pillanatban v á r v a , hogy v a l a m i rettene­ tes fog t ö r t é n n i . Szeretett volna olyankor odamenni hozzá, m e g k é r n i , hogy ossza meg vele a terhet, megsimogatni a komor, lehajtott fejet. De nem .merte. C s a k ült, hallgatott, vagy n e s z t e l e n ü l tett-vett a h á z k ö r ü l , és n é h a b e l ü l r ő l m e g r á z t a az ijedt, hangtalan z o k o g á s . A z i d ő f o l y a m á n nagyon ö s s z e m e l e g e d t e k ők P é t e r r e l . A k ö z ö s gond, a k ö z ö s m u n k a ö s s z e h a n g o l t a g o n d o l k o d á s m ó d j u k a t . M e g é r t e t t é k e g y m á s t k e v é s s z ó b ó l is. H i s z e n nem k i s r é s z e volt neki a g a z d a s á g b a n . Bizony voltak olyan e s z t e n d ő k , amikor h i á b a dolgoztak h a j n a l t ó l k é s ő estig, a b ú z á n a k meg a k u k o r i c á n a k nem volt ára. I l y e n k o r ő mentette meg a c s a l á d o t a p é n z k ö l c s ö n tői. N e m volt a k ö r n y é k b e n o l y a n piac, ame­ l y i k r e el n e m ment volna. A z ember nem is h i n n é m i minden k e r ü l t k i a b b ó l a kis k e r t b ő l , ott a Bara-aljon. Viaskodott ő is a j ö v e n d ő gondola­ t á v a l , de belenyugodott, — legyen ú g y , ahogy P é t e r a k a r j a . N e m volt m á r fiatal asszony, t a v a l y á t l é p t e a negyvenet, de most, ahogy a k ö n y v e k k e l , g o n d ó l a t o k k a l v i a s k o d ó P é t e r t n é z t e , v a l a m i furcsa őrzés s z o r í t o t t a el a torkát, —• a f é l t é k e n y s é g . N e m volt f é l t é k e n y soha, igaz, oka sem volt rá. D e most, ahogy erre a furcsa kicsit é r t h e t e t l e n ó r i á s r a gondolt — a s z ö v e t k e z e t r e — i n k á b b ö s z t ö n ö s e n kezdte é r e z n i , mint é r t e n i , hogy el fogja v e s z í t e n i P é t e r t . É r e z t e , hogy P é t e r paraszt s z í v é t e l ő b b - u t ó b b teljesen el fogja ragadni a hatalmas, s o k á g ú gazda­ ság, é s hogy ebben a s z í v b e n s z á m á r a egyre kevesebb hely m a r a d . E z a gondolat b e f é s z k e l ő d ö t t a g y á b a , é s egyre v i l á g o s a b b a n kezdte érteni, hogy ez csak í g y lehet. Ismerte P é t e r t , tudta, hogy mindent s z í v ­ v e l - l é l e k k e l csinál, ezt is ú g y fogja c s i n á l n i . D e m i lesz vele? Igaz, b e s z é l t az E r z s i a s z ö v e t k e z e t i t a n á c s k o z á s o n arról, hogy az asszonyok is r é s z t v e s z n e k m a j d a s z ö v e t k e z e t i g a z d á l k o d á s b a n . Hitte is, meg nem is. Pedig jó volna. K e l l ott is az a s s z o n y k é z , ő pedig tud m é g dolgozni. L a s s a n kibontakozott e l ő t t e teljes e g é s z é b e n é s minden k ö v e t k e z m é n y é ­ vel a nagy e l h a t á r o z á s s ú l y a . E s z é b e jutottak M o l n á r é k . ' a fiatal h á z a s ­ pár, akik nem l é p t e k be a s z ö v e t k e z e t b e , m e r t a fiatalasszony nem akar a m e z ő n dolgozni. G a z d a l á n y a R ó z s i . . • Most é r t e t t e meg i g a z á n , m i l y e n e r ő s e k é s milyen fiatalok ők ket­ ten, mert fiatal a s z í v ü k , m e r t dolgos k é t k e z ü k van, é s mert ilyen nagyot tudtak h a t á r o z n i , — hogy b e l é p n e k a s z ö v e t k e z e t b e . Csendesen n é z t e egy darabig a p e t r ó l e u m l á m p a f é n y é b e n f ü r d ő s ö t é t f é r f i a l a k o t . E l is felejtette, hogy nem kapott feleletet a s z a v á r a . A szeme e l ő t t lassan ö s s z e f o l y t a l á m p a f é n y , P é t e r feje, az ablak, a szoba. T e s t é t e l ö n t ö t t e v a l a m i j ó l e s ő nyugalom. E l a l u d t . * * A k é t a b l a k k ö z ö t t i falon, s i m a b a r n a f á r a m á b a n egy f é n y k é p f ü g ­ gött, m o s ö l y g ó s a r c ú t i z e n h a t - t i z e n h é t é v k ö z ö t t i fiút á b r á z o l t . A kerek f i ú a r c o n kezdtek m á r k i r a j z o l ó d n i a férfi v o n á s a i . P é t e r most a k é p e t n é z t e : — H e j , de m e n n y i r e m á s volna mostan, ha K á l m á n itt volna! K ö n n y e b b is volna t a l á n ! . . .

A z o n kezdett gondolkodni, v á j j o n mit mondana a fia, h a most itt lenne. Hiszen Somogyi volt az is, dolgos, k e m é n y k e z ű , é p p ú g y t ö r ő d ö t t a h á z z a l mint az apja. Meg a z t á n olvasott is sokat a gyerek. N e m szidna-e most össze? Szinte h a l l a n i v é l t e a Hangját: — H á t , e z é r t dolgozott kend! E z é r t g ü r c ö l t e g é s z é l e t é b e n é d e s ap'ám, hogy most e l f e c s é r e l j e n , e l d o b á l j o n mindent, hogy m á s k e z é r e b í z z a a sorsát, azt amit v é r e s v e r e j t é k k e l szerzett? R á n é z e t t a k é p r e , é s mintha v á r t a volna, hogy az m e g s z ó l a l j o n , hogy helyeseljen. D e a k é p csak mosolygott, meredten, mozdulatlanul. R á j ö t t , hogy azt b e s z é l t e gondolatban a f i á v a l , amit most legjobban szeretne hallani, ami; k í n o z z a napok óta. K í v á n t a , hogy b á r j ö n n e v a l a k i , aki l e b e s z é l n é , a k i n y i l t a n m e g m o n d a n á : » V e s z t e d b e rohansz P é t e r ! Á l l j meg! M é g most t a l á n lehet, m é g csak í r á s t adtál, a j ó s z á g m é g a te i s t á l l ó d b a n v a n . . . « , de a s z o b á b a n csend volt. V a l a m i e s z é b e jutott. •— F e l k e l t az asztal m e l l ő l é s lassan oda­ ment a s z e k r é n y h e z . K i n y i t o t t a . A z ú j s á g p a p í r b ó l v á g o t t c s i p k é v e l d í s z í ­ tett polcokon k a t o n á s rendben sorakozott a h ó f e h é r , vasalt a l s ó n e m ű , á g y h u z a t o k , terítők, ingek. P é t e r b e n y ú l t a s z e k r é n y m é l y é b e é s egy szalaggal á t k ö t ö t t p a p i r o s k ö t e g e t vett e l ő . A z u t á n becsukta gondosan a s z e k r é n y t , visszament az asztalhoz é s l e ü l t . Mikor kibontotta a csomagot, az asztalon s z é t t e r ü l t az itt-ott s á r g u l n i k e z d ő p a p i r o s k ö t e g — K á l m á n levelei. E g y m á s u t á n n é z e g e t t e a leveleket, é s r a k t a ő k e t f é l r e . E g y i k e t , m á s i k a t olvasgatta, a z u t á n azokat is odatette a t ö b b i e k h e z . A z u t o l s ó l e v é l ­ nél m e g á l l t é s figyelmesen olvasni kezdte . . . : » Kedves Édesapám és Édesanyám! Megka ptam u t o l s ó l e v e l ü k e t , amelyben azt írják, hogy j ó l vannak. Én m a g a m r ó l ezt nem í r h a t o m , mert k ó r h á z b a n fekszem s e b e s ü l t e n . A z orvos azt mondja, hogy a sebem n e m é l e t v e s z é l y e s , é n azonban nagyon g y e n g é n e k é r z e m magam, de h á t nem tudhatja s e n k i e l ő r e a s o r s á t . Itt, a k ó r h á z b a n nincs rossz dolgom, á p o l n a k b e n n ü n k e t , é s jó az é l e l e m . S z o b a t á r s a i m is b a r á t s á g o s a k , k ü l ö n ö s e n egy boszniai b a j t á r s s a l b a r á t k o z t a m össze. Milos a neve. Sok mindent k é r d e z t ő l e m , é r d e k l i hogyan é l ü n k mi B á c s k á b a n , m i l y e n a f ö l d ü n k , hogyan m u n k á l j u k , csak az a k á r , hogy é n a g y e n g e s é g e m miatt nem birok neki eleget m e s é l n i . F u r c s a ember ez a Milos. N é h a befordul a f a l f e l é , é s sír. Rosszul esik azt hallgatni, mikor egy f e l n ő t t ember s í r . I l y e n k o r mindig é d e s ­ a n y á i n jut eszembe, pedig ugye maga é d e s a n y á m nem s í r miattam. E g y s z e r m e g k é r d e z t e m tőle, hogy m i é r t s í r , — azt hittem azért, mert a l á b á t l e v á g t a az a k n a v e t ő g r á n á t j a . S o k á i g nem felelt a k é r d é ­ semre, de egyszer a z u t á n e l m e s é l t e . E g y boszniai faluban, messze fent a , h e g y e k k ö z ö t t otthagyta az ód ő s a n y j á t meg a k é t kis g y e r e k é t . A f e l e s é g e m é g r é g e b b e n elesett a harcokban, ú g y h o g y a k é t gyerek, a kis h á z i k ó , meg a kicsike f ö l d az ö r e g a s s z o n y r a maradt, U t o l j á r a t a v a l y ő s s z e l l á t t a őket, m i k o r az uszta­ s á k a t k i ű z t é k - a f a l u b ó l . A h á z a t kifosztva t a l á l t a , az u s z t a s á k e l v i t t é k a két k e c s k é t , meg a k e n y é r n e k v a l ó magot. Most a z é r t sír, mert nem tudja hogy mit esznek a gyerekek meg a z ö r e g a s s z o n y . Most é r t e t t e m meg csak, hogy m i é r t k i v á n t a Milos, hogy B á c s k á r ó l m e s é l j e k . H i n n i akarta, hogy a gazdag B á c s k á b a n van e l é g b ú z a , é s hogy a b b ó l a b ú z á b ó l j u t n i fog az ő c s a l á d j á n a k is ott fent a Kegyekben. f

fc

Nagyon e l s z é g y e l t e m magam, m i k o r eszembejutott, hogy m i l y e n hivalkodóan m e s é l t e m neki a földünk gazdagságáról, a hófehér kenye­ r ü n k r ő l , m i k ö z b e n neki é h e z ő c s a l á d j a j á r t az e s z é b e n . E m l é k s z i k - e é d e s a p á m a belterjes m e z ő g a z d a s á g r ó l s z ó l ó k ö n y v e m ­ re? A r r a a k ö n y v r e , amelyikre azt szokta mondani, hogy haszontalan k ö n y v , mert m é g ennek a b ú z á n a k sincs meg az ára, ami megterem, h á t m é g ha több teremne... ő r i z z e azt a k ö n y v e t é d e s a p á m , kelleni fog, h a m a j d h a z a j ö v ö k sok b ú z a kell a m i o r s z á g u n k n a k , n e m a b ú z a k e r e s k e d ő k n e k m e g a kupecoknak, hanem azoknak, akik dolgoznak, meg az olyan gyerekeknek mint a Milos g y e r e k e i S z é p o r s z á g lesz a mi o r s z á g u n k , gazdag országÉ d e s a p á m , f e l s z á n t o t t - e m á r ? Itt nagyon s z é p tavaszi i d ő van, m é g az ablakok is n y i t v a vannak. A k ó r h á z é p ü l e t e k i n t v a n a v á r o s s z é l é n , é s é n az á g y a m b ó l k i l á t o k a f ö l d e k r e . Tegnap l á t t a m egy embert, amint s z á n t o t t , ú g y f o r d í t o t t a az e k é t , ahogy é d e s a p á m szokta. E r ő s ember lehet. Megint a Milos gyerekei jutnak az eszembe. Tegnap azon gondol­ kodtam, hogy m i é r t kellett az egyik embernek ennyire szenvedni, a m á ­ siknak meg j ó l é l n i . M é r t v a n az egyik embernek k é t - h á r o m s z á z h©ld földje, a m á s i k n a k meg nincs kenyere sem . . .« P é t e r letette lassan a levelet az asztalra, é s i s m é t f e l n é z e t t a fia k é p é r e . N a p s ü t ö t t e barna a r c á n k é t f é n y e s k ö n n y c s e p p siklott a l á . — K á l m á n f i a m ! . . . Okos, s z é p f i a m l . . . — suttogta, a z u t á n zseb­ k e n d ő t k o t o r á s z o t t elő, é s l e t ö r ö l t e a k ö n n y e i t . A z asztalon f e k v ő k ö n y v c s o m ó b ó l kivett egy s z ü r k e k ö t é s ű k ö n y v e t , 6s s o k á i g n é z e g e t t e . A k ö n y v f e d é l e n nagy fekete b e t ű k k e l - é k e s k e d e t t a felírás: » A belterjes m e z ő g a z d a s á g a l a p e l e m e d « . Fellapozta a k ö n y v e t é s olvasni kezdett. Hirtelen ú g y é r e z t e , hogy valami f á r a d t s á g lepi el, s z e m h é j a i egyre s ű r ű b b e n c s u k ó d t a k le, a feje lassan lehanyatlott a k ö n y v r e , elaludt.

A r r a é b r e d t , hogy v a l a k i kopog az ablakon. K i n é z e t t . K e l e t e n m á r v i l á g o s volt az ég. A z ablak alatt a s z ö v e t k e z e t i e l n ö k t i z e n k é t é v e s fia állt. Megremegett, — t a l á n s z ó l n i jött a gyerek, hogy vezesse a lovakat? De a z u t á n e l s z é g y e l t e m a g á t erre a gondolatra. H i s z e n ő maga, saját j ó s z á n t á b ó l l é p e t t a s z ö v e t k e z e t b e , tudta, hogy az i g a v o n ó á l l a t o k a t be kell adni a k ö z ö s vagyonba . • < — Mit akarsz Jancsi? — k é r d e z t e a gyereket a csukott ablakon keresztül. — Eresszen be P é t e r b á t y á m , é d e s a p á m k ü l d ö t t ü z e n e t t e l , — felelte f o n t o s k o d ó a n a gyerek. K i m e n t é s beeresztette a gyereket. A szoba f é l h o m á l y á b a n a gyerek f é l ő s e n f é l r e h ú z ó d o t t . P é t e r n e k e s z é b e jutott, hogy i j e s z t ő e n n é z h e t ki az át nem aludt é j s z a k a után, e z é r t b á t o r í t ó a n o d a s z ó l t a gyereknek. — Na, mondjad Jancsi, m i é r t k ü l d ö t t apád? — A z t mondta é d e s a p á m , — b á t o r o d o t t fel a gyerek, — hogy g y ű j j ö n P é t e r ' b á t y á m fél hatra a s z ö v e t k e z e t b e t a n á c s k o z á s r a . Meg kell beszelni a tavaszi v e t é s ' e r v é t , — tette h o z z á f o n t o s k o d ó a n , — m^ri

négyszáz holdon kell vetni. Most nagy gazdák vagyunk ám, oszt többet kell termelni. Péterben, mintha valami jóleső borzongás futott volna végig. Meg­ fogta a gyereket, maga elé állította és belenézett a szemébe . . . — Hogy mondtad ezt, te gyerek? — mondjad csak m é g egyszer! Jancsi szorongani kezdett. Nem értette, mit akarnak tőle, miért viselkedik ilyen furcsán ez az ember. Röviden felelt: — Azt mondta édesapám, hogy gyüjjön kend fél hatra a tanács­ kozásra. — Meg a többit is, amit m é g mondtál, — követelte türelmetlenül Péter. — Hát — ingadozott a gyerek, nem tudva, hogy jó-e vagy sem amit mond — azt is mondtam, hogy most közös a gazdaság, oszt mind annyiunknak kell gondját viselni. Ahogy gondját viseljük, úgy fizet. Az országnak meg kell a k u k o r i c a . . . — Kitől hallottad te ezt? — kérdezte Péter élénken. — Édesapámtól, — válaszolta a gyerek. — No, nézd csak, — dörmögte Péter, — de megtanított apád a politikára. No, szaladj, és mondd meg neki, hogy mindjárt jövök. A gyerek elszaladt. Péter vizet öntött a lavórba és mosakodni kez­ dett. Törülközés közben halkan dörmögött magában: — Négyszáz hold kukorica!... Az én kukoricám . . . . A mi kuko­ ricánk! Ügy tűnt, mintha próbálgatta volna, méregette, kóstolgatta volna az eddig soha ki nem mondott nagy szavakat: Négyszáz hold kukorica!... — Elmész? — szólalt meg az asszony, aki felébredt a lavór csörömpölésére. — E l . Etessél meg helyettem, — felelte kurtán Péter, és már ment is kifelé. Az asszony felsóhajtott. Ismét eszébe jutottak az esti gondolatok. Lassan, komótosan feltápászkodott az ágyból, odament az ablakhoz, hogy megnézze milyen kint az idő. Így szokta meg huszonkét év óta. A falu felett szétterpeszkedett a tiszta, rózsaszínbe játszó reggeli ég. Elnézett az utca hosszán. Kihalt volt m é g minden, csak Péter ment a szövetkezeti iroda felé, hajadonfőtt, kemény lépésekkel, mintha "most is húszéves Umne. 1

FIGYELŐ Üzenet

a (ugosztáv

értelmiségnek A külföldi és a jugoszláv írók el­ ső találkozóján, Dubrovnikban, Claude Avellin, francia író felol­ vasta Jean Cassou üzenetét a jugo­ szláv értelmiséghez.

Kedves barátaim! E g é s z s é g i á l l a p o t o m a k a d á l y o z abban, hogy csatlakozzam a D u b rovnikba u t a z ó b a r á t a i m h o z . E z t lelkem m é l y é b ő l s a j n á l o m , mert nagy ö r ö m t ő l vagyok í g y megfosztva: nem á l l a p í t h a t o m meg s z e m é l y e s e n , hogy t a v a l y i l á t o g a t á s o m ó t a a l á t o g a t á s o k m e g s o k s z o r o z ó d t a k ; Ö n ö k t ö b b é nincsenek e g y e d ü l , nem szenvednek m á r a t t ó l az e l s z i g e t e l t s é g t ő l , amelyet oly h ő s i e s e n elviseltek; é s í m e , m a legszebb ü d ü l ő h e l y e i k e t teszik meg a k ü l f ö l d r ő l é r k e z ő é r t e l m i s é g i emberek t a l á l k o z ó h e l y é v é . N e m propaganda az, amit ott Ö n ö k tesznek. Ö n ö k nem a k a r j á k azt b i z o n y í t a n i , hogy t á r ­ sadalmi b e r e n d e z é s ü k m e n n y o r s z á g , nincs s z á n d é k u k b a n , hogy a k ü l f ö l ­ dieket b á r m i e g y e d ü l jogos, b ö l c s m e g á l l a p í t á s s a l t e r h e l j é k . A m i k o r Ö n ö k a v i l á g minden r é s z é r ő l o r s z á g u k b a h í v j á k az embereket, s m é g azokat is, akik Ö n ö k e t r á g a l m a z z á k , e g y e s e g y e d ü l a z é r t teszik, Hogy azok megismer­ h e s s é k az i g a z s á g o t . J u g o s z l á v i a semmi m á s t nem k í v á n , minthogy az legyen, ami, s azt mutassa meg, amilyen. A h a z u g s á g ellen k í v á n tiltakozni. Meg a k a r j a t e s t e s í t e n i az i g a z s á g o t . J u g o s z l á v i a nem akar semmit bizo­ n y í t g a t n i , nem k í v á n t e t s z e t ő s s z í n b e n mutatkozni; é s , m i n t ahogy azt Ö n ö k n e k t a v a l y mondottam, J u g o s z l á v i á n a k n e m a n n y i r a b a r á t o k r a , mint i n k á b b t a n u k r a v a n s z ü k s é g e . J u g o s z l á v i a embereket h í v , o l y a n embereket, akik szeretik az i g a z s á g o t é s meg is a k a r j á k azt ismerni, hogy azutájn t a n ú s k o d h a s s a n a k mellette. E n g e d j é k meg, hogy kifejezzem azt a meg­ g y ő z ő d é s e m , hogy a t ö r t é n e l e m f o l y a m á n k e v é s n é p rendelkezett a z z a l az e l ő f e l t é t e l l e l , hogy i l y m ó d o n v á l j é k az i g a z s á g é s a t a n ú s k o d á s t á r g y á v á ; k e v é s n é p n e k volt meg a l e h e t ő s é g e a r r a , hogy i l y e n m i s s z i ó t v á l l a l j o n . E z é r t minden felszabadult szellem — é s m i r e m é l j ü k , hogy r ö v i d e s e n m i n ­ den s z a b a d s á g s z e r e t ő n é p is — ú g y fordul J u g o s z l á v i a f e l é , m i n t a leg­ t i s z t á b b , l e g b ő s é g e s e b b forradalmi f o r r á s h o z , a m i l y e n csak m a a v i l á g o n létezik. M á s ö r ö m is v á r t volna r á m D u b r o v n i k b a n : l á t h a t t a m volna, s e z ú t t a l m é g m e g g y ő z ő b b e n azt, amit m á r l á t t a m is — t. i. azt, hogyan a l a k u l k i egy szocializmust m e g a l a p o z ó n é p k u l t ú r á j a é s szellemi é l e t e É s m e g á l l a p í t h a t t a m volna, hogy ezt a k u l t ú r á t é s ezt a szellemi é l e t e t s z a b a d s á g , b é k e s z e r e t e t , ő s z i n t e s é g , e g y s z ó v a l a humanizmus jellemzi. H a valamely n é p m á s n é p e k szeme e l é t ű z i az i g a z s á g o t , t e r m é s z e t e s , hogy e l s ő n e k ő a k ö t e l e s tisztelni, kutatni é s á p o l n i az i g a z s á g o t . A z igaz­ s á g nem lehet m e s t e r s é g e s , nem lehet v a l a m i m e g j e l ö l t , mondott i g a z s á g . M i k é n t a s z é p s é g sem lehet az. N e m tartozik sem egy papi vagy politikai hatalomra, sem valamelyes b ö l c s é s z e t i k a r r a , hogy d ö n t s e n e k t u d o m á n y o s ,

erkölcsi, t ö r t é n e l m i vagy k ö l í ö i , m ű v é s z i igazságról. A z igazság, m i k é n t a s z é p s é g is, a dolgokban rejlik é s feltör azokból. U g y a n í g y a tett is, — a nemzeti, a forradalmi tett is. A z is bizonyos dolgodban, t é n y e z ő k b e n r e j ­ lik, azokban a v a l ó s á g o s f e l t é t e l e k b e n , amelyek között a n é p é l . É s ezek a tettek e z e k b ő l a t e l t é t e l e k b ő l erednek. E jellegzetes m ó d n á l fogva igazak és s z é p e k ezek a tettek. É s csak annak a n é p n e k áll j o g á b a n rendelkezni v e l ü k , amely elgondolta ő k e t . S e m i l y e n apostoli s z e n t s z é k , de s e m m i f é l e g e s t á p ó sem l é t e z h e t i k t e h á t , amely f e l m u t a t h a t n á n e k ü n k az olvasni é s az e l é g e t n i v a l ó k ö n y v e k j e g y z é k é t . S e m m i f é l e á l t u d ó s o k b ó l és r e n d ő r ö k b ő l á i i ó a k a d é m i a sem szabhatja meg n e k ü n k , hogy egy r o n d ó v e r s s o r á b a n mennyi a megenge­ dett s z ó t a g o k s z á m a ; nem oktathat a r r a , hogy mit h i g g y ü n k s mit ne, mit mondjunk s mit ne az é l e t t a n r ó l , "a c s i l l a g á s z a t r ó l , c i r k u s z r ó l vagy a k o n y h a k e r t é s z e t r ő l . M i n d e r r ő l — k u t a t ó m ó d s z e r e i n k r ő l vagy a l k o t ó m u n k á n k m ó d j á r ó l — m i magunk d ö n t ü n k é s Ö n ö k v i t á z n a k felette. É s csakis í g y , é s n e m m á s k é n t j ö n l é t r e h a l a d á s . ö n ö k n e k nincs joguk l e n é z n i , l e a l a c s o n y í t a n i a n é p e t azzal, hogy hitegetik; s z ü k s é g ü k n e k m e g f e l e l ő é s s z á m u k r a k ö z e l f é r h e t ő t u d o m á n y t é s m ű v é s z e t e t g y á r t a n a k neki. M á r csak a z é r t sem l e h e t s é g e s ez, mert Ö n ö k a n é p e t jelentik s a n é p az e g y e n l ő Ö n ö k k e l . A ' n é p é s az é r t e l m i s é g szo­ ros e g y ü t t m ű k ö d é s e t e r m é s z e t s z e r ű k ö v e t k e z m é n y e annak a forradalom­ nak, amely egy n é p e t s a j á t s o r s á n a k i r á n y í t ó j á v á é s h a z á j á n a k u r á v á tett. E z a n é p s a j á t m a g á n a k építi fel iskoláit, m ú z e u m a i t , l a b o r a t ó r i u m a i t , egye­ temeit, k ö n y v t á r a i t , s l a k ó h á z a i t , hídjait, v a s ú t á l l o m á s a i t , g y á r a i t , s z ö v e t ­ kezeti otthonait é s m a g á n a k , a maga r é s z é r e é p í t i . É s minden téren m i n ­ denki — m u n k á s vagy m ű v é s z , f ö l d m ű v e s vagy t u d ó s — azt cselekszi, amit cselekednie kell, azaz, amihez legjobban é r t . M i n é l jobban dolgozni, ez azt jelenti: annak az é r d e k é b e n dolgozni, amin dolgozunk. E z azt jelenti, hogy teljes figyelemmel kell c s ü n g n ü n k m u n k á n k o n , ez azt jelenti, hogy ö n m a g u n k a t , s z e m é l y i é r d e k e i n k e t é s m i n ­ den k ö z v e t l e n m e g e l é g ü l t s é g ü n k e t el kell f e l e d n ü n k , csakhogy m u n k á n k ­ ban k i t e l j e s e d h e s s ü n k , — abban, ami ott v a n a s z e m ü n k előtt, a k e z ü n k ü g y é b e n , a l e l k ü n k b e n , s a m e l y b ő l a z u t á n ú j dolognak, s z é p a l k o t á s n a k , f o r m á n a k , f o r m u l á n a k , t u d o m á n y o s t ö r v é n y n e k , matematikai e r e d m é n y ­ nek, g y ó g y s z e r n e k , s ennek f o l y t á n a z u t á n fizikai vagy szellemi á l d á s n a k , e m ó c i ó n a k , emberi e g y m á s h o z v a l ó k ö z e l e d é s n e k , h a l a d á s n a k kell meg s z ü l e t n i e . De, hogy ez m e g v a l ó s u l j o n , annak —< i s m é t l e m — e l s ő f e l t é t e l e a s z a b a d s á g , a h a s z o n l e s é s m e l l ő z é s e , a s z e r é n y s é g é s a m e g h a j l á s a tudo­ m á n y 3 a m ű v é s z e t e l ő t t , amelynek é p p e n m ű v e l ő i v a g y u n k ; m e g h a j l á s a f o g l a l k o z á s , a m u n k a technika előtt, amelyet é p p e n v é g z ü n k , amelyet é p p e n folytatunk; m e g h a j l á s m e s t e r s é g ü n k t ö r v é n y s z e r ű s é g e i é s a m e g m u n k á ­ l a n d ó anyag k ö v e t e l m é n y e i előtt. J e g y e z z é k meg, hogy a v e g y é s z s z á m á r a legbiztosabb a n é p s z o l g á l a t a o l y k é p p e n , hogy a v e g y é s z e t e t s z o l g á l j a , v a l a ­ mint az asztalos s z á m á r a legjobb é s legbiztosabb m ó d s z e r a n é p e t szol­ g á l n i , — a s a j á t n é p é t , felszabadult n é p é t , amely a forradalom é s a de­ m o k r á c i a ú t j á n h a l a d e l ő r e — ha j ó b ú t o r t készít, ha b e c s ü l e t e s e n , l e l k i ­ ismerettel j ó é s s z é p b ú t o r o k a t g y á r t . A z é r t e l m i s é g i ember, a t u d ó s é s a m ű v é s z s z a b a d s á g a a m u n k a iránti o d a a d á s t é s s z e r é n y s é g e t jelenti. A m e s t e r s é g e és a m e g a l k o t a n d ó m ű v e előtt v a l ó s z e r é n y s é g é t jelenti. E n g e d j é k meg, hogy felhozzak n é h á n y p é l d á t h a z á m m ű v é s z e i n e k é l e t é b ő l , a francia n é p m ű v é s z e i n e k é l e t é b ő l , amely n é p t ú l n y o m ó r é s z t iparral foglalkozik. E n g e d j é k meg, hogy f ö l ­ e l e v e n í t s e m Ö n ö k n e k nagy m ű v é s z ü n k , Claude Debussy egyik s z ö v e g é t , amelyben szembehelyezi Wagner m ű v é s z e t é t — amelyet nem szeretett — Cesare F r a n c k m ű v é s z e t é v e l , melyet viszont szeretett. Debussy azért nem szerette Wagnert, mert az nem tért ki a m ű v é s z e t útjából, mint ember,

s ahelyett, hogy minden e r e j é t ö s s z p o n t o s í t o t t a volna a l k o t ó m u n k á s s á g á b a n , csak azzal törődött, hogy c é g é r e s k e d h e s s é k é s é l ő i é i b e helyezze d ö l y f ö s , t o l a k o d ó s z e m é l y i s é g é t . És Debussy megmutatja a k ü l ö n b s é g e t Wagner s z é p é s furcsa, zavaros é s c s á b í t ó m ű v é s z e t e , valamint Cesare F r a n c k - é között, aki ú g y s z o l g á l a m ű v é s z e t n e k , hogy szinte semmi d i c s ő s é g e t nem k í v á n tőle. Azt, amit az é l e t b ő l k ö l c s ö n v e s z , s z e r é n y e n visszaadja a m ű ­ v é s z e t n e k , s s z e r é n y s é g é b e n csaknem a n é v t e l e n s é g i g megy. F e l f o g j á k - e v á j j o n a g y ö n y ö r ű t a n u l s á g o t . A r r ó l van s z ó , hogy egy z e n e m ű v é s z azért s z o l g á l a z e n é n e k , hogy beleadja abba mindazt, amit az óLeLbőI elvesz, mindazt, ami e s z m é i n k b ő l , é r z e l m e i n k b ő l , ö r ö m ü n k b ő l , szen­ v e d é s ü n k b ő l s z á r m a z i k , mindazt, ami l é n y ü n k e t k é p e z i . Mindezt oda kell adnia a m u z s i k á n a k , mert az, e g y e d ü l csak az i r á n y i t é s benne minden b c i e j e z é s t nyer. E s í m e az, ami t a l á n p a r a d o x k é n t hat, de m é l y s é g e s e n igaz: csak í g y lesz emberi az a muzsika, amit alkotnak. Igen, csak í g y é r e z h e t i k át azt az emberek. Mert tudatosan, teljes f ü g g e t l e n s é g b e n , teljes s z é p s é g é b e n , é s lelkiismeretes b u z g ó s á g b a n t e r e m t ő d i k meg. E z é r t lesz b e l ő l e muzsika. N e m pedig elvont é s fanatikusan d i r i g á l t k e r e s e t t s é g . A m i k o r E u g e n Delacrois » S z a b a d s á g , amely a n é p e t a b a r r i k á d o k r a vezeti* c. f e s t m é n y é n és Roger de la F r a i n e s a » L e v e g o m e g h ó d í t á s á « - n hagyja, hogy lebegjen a t r i k o l ó r a megfestett é g e n , a f e s t é s z e t n e k szol­ g á l n a k , á t a d j á k a f e s t é s z e t n e k a francia z á s z l ó s z í n e i t . Mert az a h á r o m s z í n a f e s t m é n y e k e n , amelyeket sikeresen v a l ó s í t o t t a k meg, gondosan é s s z e n v e d é l l y e l v i t t é k v á s z o n r a , mint nagy francia f e s t ő m ű v é s z e k , ez a h á ­ rom s z í n egy magasztosabb j e l e n t é s s e l bír, m e r t é r t e megy h a l á l b a a fel­ l á z a d t n é p és'azj e l s ő r e p ü l ő s ö k . E z a h á r o m s z í n a v á s z n o n ö s s z h a n g b a n van — m i k é n t a t ö b b i s z í n is — az é g s z í n é v e l , az e g é s z f e l é p í t m é n n y e l é s a k o m p o z í c i ó e g é s z d i n a m i k á j á v a l . L á t j á k , ez a h á r o m s z í n volt az az eszme, amely m é l y e n b e v é s ő d ö t t Delacrois-nak a s z í v é b e , a p o l g á r e m b e r s z í v é b e , a k i mint ember é s p o l g á r m e g é r e z t e az 1830-as j ú l i u s i forradalom m a g a s z t o s s á g á t . E z a h á r o m s z í n volt az az eszme, amely m é l y e n b e v é s ő ­ dött Roger de la F r a i n e s s z í v é b e , abba a h ő s i s z í v b e , amely m é l y e n meg­ é r e z t e a r e p ü l ő k e l s ő l e n d ü l e t é n e k h a t á s á t . É s Roger de l a Fraines, az 1914—1918-as h á b o r ú fiatal h ő s e , meghalt e z é r t a h á r o m s z í n é r t . D e ezen a k é t k é p e n ez a, h á r o m s z í n nem t ö b b s z í n n é l , a f e s t é s z e t n e k s z o l g á l n a k , v i s s z a a d t á k ő k e t a f e s t é s z e t n e k . É s v é g ü l , ez a k é t k é p azonos tartalmat fejez k i , egy emberi j e l e n t ő s é g ü k van, az egyik v a l ó b a n a forradalmat j e l k é p e z i , a m á s i k a l e v e g ő m e g h ó d í t á s á t é s egy emberi e m ó c i ó t , emberi e g y e s í t é s t é b r e s z t e n e k fel. A k é t m ű v é s z n e k a s a j á t m ű v é s z e t ü k e l ő t t v a l ó m e g h a j l á s á n á l fogva, ez a, k é t k é p nemcsak a francia f e s t ő m ű v é s z e t remeke, hanem e g y ú t t a l k é t l e g v i l á g o s a b b k é p is, amelyekben ö s s z e g e z n i lehet a francia n é p e s z m é n y i s é g é t . L e g y e n e k e g y s z e r ű e k azon a ponton, ahova t e h e t s é g ü k á l l í t o t t a Ö n ö k e t : ez a legjobb m ó d arra, hogy f e l h a s z n á l j á k s z a b a d s á g u k a t é s a legbiztosabb e s z k ö z ahhoz, hogy n a g y o k k á legyenek. É s az Ö n ö k n a g y s á g a ö n m a g á t ó l s e m m i s ü l meg m ű v e i k n a g y s á g a előtt. Mert csak a z o k r ó l v a n szó. E s a r r ó l a nagy m u n k á r ó l , arról a nagy m ű r ő l , amelyet Ö n ö k e g y ü t t e s e n b e t ö l t e n e k . E z t a m ű v e t J u g o s z l á v i á n a k h í v j á k é s az felvette az i g a z s á g , a s z a b a d s á g , a d e m o k r á c i a é s a forradalom k é p v i s e l e t é t . E z t a m ű v e t , amelynek a t e r h é t é s f e l e l ő s s é g é t a tragikus é s d i c s ő s é g e s é v e k ó t a . de k ü l ö n ö s e n ebben a k é t u t o l s ó é v b e n h o r d t á k , v é g i g k e l l v i n n i ö k , s nem­ csak ö n m a g u k miatt, akik t u d j á k s tudni f o g j á k a benne v a l ó m e g v a l ó ­ s u l á s t , hanem mindazon n é p e k miatt is, a k i k n e k m a p é l d a k é n t s z o l g á l n a k é s v e z é r c s i l l a g u k . Merítsenek: erőt a b b ó l a r e m é n y b ő l , hogy v a l a m e n n y i n é p v é g ü l is megegyezik abban, hogy r e m é n y é t ö n ö k b e helyezi.

JEJAN CASSOU

Népi

kultúra

— népies

kultúra

A t ő k é s r e n d s z e r b e h a t o l á s a a faluba nem c s u p á n a falu g a z d a s á g i é s t á r s a d a l m i é l e t é t a l a k í t o t t a át, de nagy k i h a t á s s a l volt t e r m é s z e t s z e r ű l e g a falusi k u l t ú r á r a is. A n é p v i s e l e t e l p o l g á r o s o d o t t , a dal e l v á r o s i a s o d o t t , a t á n c n é p i elemei elkeveredtek v á r o s b a n - l á t o t t , eltanult t á n c o k elemeivel. Persze s z á m o l u n k is mindezzel. A m a i n é p i k u l t ú r á r ó l le a k a r j u k h á n t a n i a v á r o s i a s elemeket. A z t is, a m i t t a l á n a b o k r é t á s - k u l t u s z rakatott rája, amit ez a mindent e l i d i l l i z á l ó »népi«, helyesebben n é p i e s k e d ő t ö r e k v é s á t s t i l i z á l t rajta. D e ha s i k e r ü l n e is ezt e l é r n i é s a z e l ő t t i nagy t i s z t a s á g á b a n népi környezetében, népi stílusban megépített, népi m o t í v u m o k k a l díszí­ tett h á z a k k ö z ö t t , t a l á n az utcaporban l á t t a t n i ú j b ó l a n é p i viseletet, dalt, t á n c o t — a k k o r is tudnunk kell, hogy a n é p i é s ú r i mindig is k ö l c s ö n ­ hatás viszonyában állottak egymással. N e m r é g i b e n elpolgáriasodott a népi viselet. R é g e b b e n viszont nemesi h a t á s o k alatt volt a n é p é s bizonyos, hogy p é l d á u l a n é p i viselet sok d a r a b j á t a z e l ő t t nemesek t e s t é n l á t h a t t u k . É p p e n e z é r t n á l u n k m á r alig t a l á l h a t ó igazi n é p i k u l t ú r a é s meg­ v a l l v a az igazat, é p p e n ezt a t a l á n igazi, h a m i s í t a t l a n n é p i k u l t ú r á t — alig-alig i s m e r j ü k . K ü l ö n ö s e n a s z l a v ó n i a i magyarok m é g k i nem kuta­ tott, m é g le n e m r ö g z í t e t t n é p r a j z i j e l l e g z e t e s s é g e i r e gondolok itt. M a g á ­ ban V a j d a s á g b a n n é g y falut szoktunk tekintetbe venni, amikor n é p i t á n ­ cokra, dalokra, 'viseletre fordul a szó. B o g o j e v ó , K u p u s z i n a , D o r o s z l ó , esetleg V o j l o v i c a m a g y a r j a i t á n c o l n a k m é g talán teljesen eredeti, t a l á n nem s t i l i z á l t n é p i t á n c o k a t , t a l á n nem s t i l i z á l t n é p i v i s e l e t b e n . . . T a l á n , mondom, mert a n n y i bizonyos, hogy azok a t á n c - c s o p o r t o k , a m e l y e k s z í n ­ padjainkon f e l l é p n e k , k i ö l t ö z n e k erre az a l k a l o m r a é s n e m ú g y jelennek meg a s z í n p a d o n , ahogyan odahaza járják, k ü l ö n ö s e n ahogy odahaza j á r nak-kelnek dolgukat v é g e z n i . K u p u s z i n á t l á t t u k u t o l j á r a az ú j v i d é k i m a ­ g y a r k ö r s z í n p a d á n é s é s z r e v e t t ü k , hogy a b e m o n d ó bizony m á s k é p ö l t ö ­ zött mint a t á n c o s ifjak. Itt n e m a r r a gondolok, hogy a t á n c o s o k d í s z e s e b b r u h á t ö l t ö t t e k erre az a l k a l o m r a . M á s s t í l u s ú , m á s s z a b á s ú p o l g á r o s o d o t tabb r u h á b a n jelent meg a b e m o n d ó é s amikor maga is t á n c o t akart bemutatni — á t ö l t ö z ö t t h o z z á . A d o r o s z l ó i a k i s azt r ó t t á k fel kis é n e k e s ­ n ő j ü k n e k , hogy nem öltözött k i , hogy mindennapi r u h á j á b a n állt k i dalolni. És ez a mindennapi ruha v á r o s i a s a b b s t í l u s ú volt a t á n c o s l á n y o k r u h á ­ jánál . . . S t i l i z á l á s r ó l v a n h á t itt is m á r s z ó é s i g a z á n nagyon s z e r e n c s é s e k n e k n e v e z h e t j ü k magunkat, ha ez a s t i l i z á l t n é p i viselet e l é g k ö z e l á l l m é g az eredeti n é p i viselethez, h a m é g t ö b b benne az e m l é k e z e t i elem a s t i l i z á ciónál, é s ha pontosan v e t t é k le v a r r ó m ű v é s z e i n k a m i n t á t a m é g m e g l é v ő r é g i s z a b á s o k r ó l , s z í n e k r ő l . . . E z pedig annyit jelent, hogy t u d o m á n y o s a n k e l l foglalkoznunk a régi n é p i viselettel. U g y a n í g y a n é p d a l o k é s m e l ó ­ diák, a n é p i n y e l v j á r á s o k é s k i e j t é s , a n é p i t á n c o k is t u d o m á n y o s elem­ z é s r e szorulnak m á r . K ö z b e n azonban á p o l n u n k k e l l é s meg k e l l ő r i z ­ n ü n k azokat a f o r m á k a t , amelyeket m a m é g i s m e r ü n k , hogy ezek is t o v á b b ne v á l t o z z a n a k a m a i é l e t h a t á s a alatt. P e r s z e t i s z t á b a n v a g y u n k azzal, hogy egyre nagyobb lesz a t á v o l s á g , a s z a k a d é k a mindennap é s a n é p r a j z i

múltból á t m e n t e t t sajátosságok között. Csak m ú z e u m k é n t m e n t h e t j ü k át az egykori falut, m é g h a maga az é l ő falu is a kerete ennek a m ú z e u m n a k . D o r o s z l ó é s K u p u s z i n a egy-egy t á n c c s o p o r t j á t l á t t u k a n y á r o n t a r ­ t o m á n y i f ő v á r o s u n k b a n . A d o r o s z l ó i csoport k ö z e l e b b á l l m é g az egykori, a n é p i faluhoz, h a b á r e g é s z bizonyos az is, hogy a d o r o s z l ó i a k is hoztak k ö z é n k sok olyat, amit m á r t ő l ü n k v á r o s i a k t ó l tanultak el. A ruházatról, — a kis n ó t á s l á n y v i s e l e t é r ő l — m á r s z ó l o t t a m . D e a kis nótás, l á n y — nem d o r o s z l ó i n é p i dalokat é n e k e l t e l ő t t ü n k . H i á b a biztattuk, a v á r o s i a k ­ nak azt a k a r t a b e b i z o n y í t a n i , hogy n e m csak amolyan parasztos — t a l á n ú g y gondolta, kevesebbre b e c s ü l t — , é n e k e k e t ismer, hanem eltanulta m á r t ő l ü n k s z e n t i m e n t á l i s , m ű v é s z i e t l e n chansonjainkat is, k u p l é i n k a t is é s tud ö bizony »szeriőz« dalokat is é n e k e l n i . E z e k a dalok persze ö n m a g u k ­ ban is m ű v é s z i e t l e n e k , de a n n á l i n k á b b hatottak annak az idegen, mert falusiassá varázsolt környezetben. Felrótták a kislánynak a városiasabb viseletet, jobban mondva a f a l u m i n d e n n a p j á n a k r u h á z a t á t , D e t a l á n m é g ez volt az e g y e d ü l k i f o g á s t a l a n ezekben az é n e k s z á m o k b a n . A v á r o s i a s n ó t á k h o z e l v á r o s i a s g d o t t viselet j á r ! E z — s t í l s z e r ű volt, h a nem is ezt — a v á r o s f é l m ű v é s z e t é t — v á r t u k a falu m ű v é s z e i t ő l . N e m n y ú j t o t t t ö b b e t a kupuszinai j ó s v á d á j ú é s nagyon ü g y e s , n a ­ gyon szellemes b e m o n d ó sem. T a l á n i n k á b b azt kellene mondanom, hogy — k o n f e r a n s z i é . P e r s z e í g y , magyarosan í r v a , aminthogy ő is igyekezett magyarkodni. D e csak magyarkodni, csak n é p i e s k e d n i , a n é l k ü l , hogy s i k e r ü l t volna a n é p i t t á r n i e l é n k . P l u h á r s z ó l a l t meg G ö r e G á b o r módján^ t a l á n ú g y , hogy — amint az egykori k u p i é mondta — most k í v ü l hordta a? a l s ó n a d r á g j á t ! Nagyon t e h e t s é g e s e n é s m u l a t t a t ó n , de m á r — nevetett maga is a n é p e n . Ugyanezt p é l d á z t a a d o r o s z l ó i a k » P a d r a K a t i « t á n c a is. Persze, hogy az is csak » p a d ö k á t e r « - n e k bizonyult, de í g y magyarosan í r v a . Itt azonban meg k e l l á l l n u n k egy s z ó r a , itt k i s s é s t á c i ó z n u n k k e l l . Mert, amint hallat­ szik, a d o r o s z l ó i a k is p a l ó c o k , a k á r a kupuszinaiak, é s m é g egykori haza lukban, m i e l ő t t B á c s k á b a k ö l t ö z t e k volna, é r i n t k e z h e t t e k s z l á v n é p e k k e l . T a l á n e r e d e t ü k b e is b e l e j á t s z o t t v a l a m i s z l á v k e v e r e d é s . A n n y i bizonyos, hogy s z l á v é s n é m e t dallamok, s z l á v , f ő l e g s z l o v á k o s t á n c f i g u r á k keve­ redtek n é p i t á n c a i k b a , í g y a g u g g o l ó s c s á r d á s u k b a is. Viszont igaz az is, hogy a s z l á v o s , m a z u r k á s , vagy n é m e t e s , t a l á n l á n d l e r e s t á n c m o z d u l a ­ tokba, fordulatokba magyaros ü t e m e t , ritmust vittek. JVJár csak e z é r t is é r d e m e s volt v é g i g n é z n ü n k ezt a » P a d r a K a t i t « . M á r csak e z é r t is a d o r o s z l ó i a k n a k volt h á t igazuk, nem azoknak, a k i k azt t a n á c s o l t á k , hogy v e g y é k le ezt a táncot m ű s o r u k r ó l , mert nem eredeti n é p i t á n c . N e m ismer­ h e t j ü k meg azt, amit nem i s m e r ü n k ! A n n y i t jelent ez, hogy kiveszett m á r az ősi, n é p i k u l t ú r a ? Semmi esetre sem. A k é t t á n c c s o p o r t is az e l l e n k e z ő j é t b i z o n y í t o t t a . Hiszen adtak ő k mindezen k i v ű l sok » e g y e b e t is, m á s t is« . . . é s — » ú g y Ügaz az egyik, m i n t igaz a m á s i k . . .« Hogy is mondjuk? A kupuszinaiak m á r begyakorlottabbak, ü g y e s e b b e k , rutinosabbak. Jobban t u d j á k azt is, mire van s z ü k s é g . É p p e n azt adták, amit a d o r o s z l ó i a k tói e l v á r t u n k , amit — persze u t ó l a g o s k r i t i k á k b a n — k é r t ü n k t ő l ü k . Egyebek k ö z ö t t lakodalmas rigmusokat, lakodalmi t á n c o k a t , n é p i s z o k á s o k t á n c f o r m á j ú s z í n r e v i t e l é t . Hogy ezt a z t á n a b e m o n d ó m a g y a r á z n i is igyekezett — az m á r t a l á n f ö l ö s ­ leges volt. F ö l ö s l e g e s pedig azért, mert — h i b á s volt. Mert, hogy ú g y mondjam, Engels é s a f o l k l o r i s t á k n e m - i s m e r é s é n alapult. K á r valamit h i b á s a n m a g y a r á z n i . Viszont ki* sem k í v á n h a t j a » P l e t y k á s P a l i t ó l « , hogy t u d ó s s á v á l j é k . K u p u s z i n a ő s i p á s z t o r - t á n c o k a t is bemutatott. E z e k a t á n c o k eredetibbek é s k ö z e l e b b - á l l ó k a b á c s k a i faluhoz, mint azok a kurucos, p a l o t á s é s e g y é b b o k á z ó táncok, amelyeket a d o r o s z l ó i a k hoztak e l é n k , amelyek t a l á n nem is az ő f a l u j u k b a n termettek é s t a l á n nem is 45 — HÍD

m mm abban az egykori p a l ó c faluban, ott a régi tájon. Viszont á t m e n t e t t e k ők is egyes, falujukban, a v a s á r n a p i , vagy napesti uccaporban, mindennap­ j u k b a n d í v ó mai, n é p i t á n c o k a t a s z í n p a d r a é s ezek a t á n c o k — e z t é r e z t ü k minden m o z d u l a t n á l — b e i d e g z ő d t e k a l á n y o k b a - l e g é n y e k b e . Ezekben a t á n c o k b a n csakugyan ö n m a g u k a t , falujukat adták. V i s e l e t ü k , k ü l ö n ö s e n a l á n y o k a l u l r ó l n y í l ó rózsája, csokra-bokra, ha talán vitrinek­ ben l á t h a t ó kis nippekre, p o r c e l l á n b a b á k r a , mondjuk herendi b a l l e r i n á k r a e m l é k e z t e t e t t is, minden g a z d a g s á g á b a n is ősi, n é p i r u h á z a t o t k á p r á z t a t o t t e l é n k . M é g s z e r e n c s é n k , hogy nem m ű k ö d t é k a reflektorok é s jupiter­ l á m p á k . Mert D o r o s z l ó n az utcasarkokon, ahonnan ezek a t á n c o k erednek, bizony aligha akad pazarabb v i l á g í t á s s í g y t ú l s á g o s a n — s t i l i z á l t n a k hatott volna. É s a v é g k ö v e t k e z t e t é s ? Ideje volna t a n u l m á n y o z n i falvainkat a n é p i k u l t ú r a , n é p i nyelv, n é p d a l s z e m p o n t j á b ó l is. I d e j e v o l n a t u d o m á n y o s a n f e l t á r n i falvaink m ú l t j á t é s j e l e n é t . M e g á l l a p í t a n i , m i az ő s i é s m i az eredeti. M e g á l l a p í t a n i , m i a s t i l i z á l t . É s addig is m e g ő r i z n i a mait, a ma m é g f e l l e l h e t ő t — b á r m e l y f o r m á j á b a n is. Mert ma m á r t u d o m á n y o s elem­ z é s n é l k ü l aligha á l l a p í t h a t j u k meg, hogy m i az e l d o b a n d ó , mi a meg­ őrzendői E z t hagyjuk k é s ő b b r e . É s a s t i l i z á l á s k é r d é s é t is. E z a m a i v é g k ö v e t k e z t e t é s e m . K i h a n g s ú l y o z o m — az é n k ö v e t ­ k e z t e t é s e m , mert nem vagyok szakembere ennek a k é r d é s n e k . A k i n e k m á s a v é l e m é n y e , mondja, hangoztassa, ha s z i n t é n e g y é n i is c s u p á n a n é z e t e . A z t a d h a t j a mindenki, amije é s amennyije van. A d o r o s z l ó i a k is, a kupuszinaiak isi LŐRINC PÉTER

Szteríja-darab

magyar

színpadon

H a z á n k b a n a s z l á v s z í n p a d o k o n m i n d e n ü t t j á t s s z á k J o v á n PopovicsSz leríja k o m é d i á i t . E l e v e n c s e l e k m é n y ü k , é l e s s z a t í r á j u k , h ú s b ó l - v é r b ő l v a l ó alakjaik m a is k ö z k e d v e l t t é teszik ezeket a s z í n m ű v e k e t a szerb s z í n p a d o k o n . S ő t mintha m a n a p s á g , a n é p i k u l t ú r ö r ö k s é g á t é r t é k e l é s e idején, fokozottan f é l é j ü k fordult volna a figyelem. A n a g y v á r o s i s z í n ­ h á z a k b a n is j á t s s z á k ; de a kisebb v i d é k i s z l á v s z í n h á z a k m ű s o r á r ó l le nem k e r ü l Szterija neve. E h h e z a n é p s z e r ű s é g h e z az is h o z z á j á r u l , hogy — az egy » R o d o l y u b c i « (Honfiak) c í m ű nagy s z a t í r á j á t k i v é v e — kis l é t s z á m ú szereplőgárda szükséges valamennyi Szterija-vígjáték bemutatásához. S a d í s z l e t e k m e g o l d á s á b a n sem állítja ez a n a g y s z e r ű s z e r z ő n e h é z felada­ tok e l é a s z í n t á r s u l a t o k a t . Fontos szempont a Szter ija-kultuszban az is, hogy az egyre s z é l e s ü l ő é s sok ú j fiatal erőt m o z g ó s í t ó s z í n j á t s z á s nemzeti darabok t a n u l á s á v a l f e j l ő d h e t l e g e r e d m é n y e s e b b e n . A m u l t alakjait meg­ e l e v e n í t ő s a j á t n é p i s z í n d a r a b o k s e g í t i k a fiatal s z í n j á t s z ó k a t , hogy i r o ­ dalmilag m e g h a t á r o z o t t é s az é l e t b ő l e g y s z e r ű e n le nem k o p í r o z h a t ó alakok m e g f o r m á l á s á b a n j e l e n t ő s tapasztalatokra tegyenek szert. A mult é s jelen népi s z o k á s a i , t í p u s a i m e g é l e v e n í t é s é v e l , j á t s z a n i t u d á s a e l m é l y ü l a fiatal s z í n é s z n e k . . S m á r b á t r a b b a n foghat messzi v i d é k e k , idegen n é p e k , t á v o l i korok s z í n m ű b e l i a l a k j a i n a k s z í n r e v i t e l é h e z , é l e t r e k e l t é s é h e z . (Sajnos, v a j d a s á g i magyar s z í n j á t s z á s u n k m é g nem mindenben j á r j a az ifjú s z í n ­ játszók i l y e n i r á n y ú n e v e l é s é n e k útját, f ő l e g nem a m ű k e d v e l ő s z í n j á t s z á s . Nem e l é g s z e r szerepelnek a j ó v á h a g y o t t magyar darabok sem a m a g y a r a m a t ő r s z í n p a d o k o n . S ez f ö l t é t l e n ü l m ű k e d v e l ő v e z e t ő i n k hibája.) A Szterija-darabok a f ö n t e b b e m l í t e t t t u l a j d o n s á g a i k n á l fogva, nem jelentenek nagy n e h é z s é g e t m a g y a r s z í n p a d o n v a l ó b e m u t a t á s szempont­ jából sem. S mivel a mai p r o b l é m á k a t t á r g y a l ó s z í n m ű v e k é s a n é p i nemzeti magyar darabok t a n u l á s a mellett a t e s t v é r i s z l á v n é p e k k u l t ú r e r e d m é n y e i n e k k ö z e i h o z á s a é s i s m e r t e t é s e magyar a m a t ő r s z í n j á t s z á s u n k , á l t a l á b a n magyar s z í n j á t s z á s u n k e l s ő r e n d ű feladata, Szterija darabjainak is, jó f o r d í t á s b a n , e l ő b b - u t ó b b helyet kell foglalniok a v a j d a s á g i magyar s z í n j á t s z á s m ű s o r á b a n . A n n á l is i n k á b b , mert B á n á t m u l t s z á z a d i l e v e g ő ­ j é n e k f ö l t á m a s z t á s á v a l , n e k ü n k v a j d a s á g i magyaroknak a n n y i r a közeli v i l á g o t i d é z s z í n r e minden S z t e r i j a - v í g j á t é k . Helyesen járt el a topolyai J á r á s i N é p s z í n h á z , amikor magyar s z í n j á t s z ó c s o p o r t j a , mint az a m a t ő r s z í n j á t s z á s é s a h i v a t á s o s s z í n j á t s z á s h a t á ­ rán l e v ő e g y ü t t e s , s fontos v i d é k i k u l t ú r g ó c p o n t , S z t e r i j a - k o m é d i á t f o r d í t ­ tatott m a g y a r r a é s t ű z ö t t a m ű s o r á r a . E z a darab a » F ö l f u v a l k o d o t t t ö k ­ fej«. E n n e k a darabnak s z í n r e h o z a t a l á v a l m e g k e z d ő d ö t t a S z t e r i j a - v í g j á ­ t é k o k b e m u t a t á s a magyar s z í n p a d o k o n . Szterija m a g y a r r a f o r d í t á s a e g y á l t a l á n nem tartozik a k ö n n y ű f ö l a d a t o k s o r á b a . Nyelve m é g nem a V u k K a r a d z s i c s kiharcolta szerb n é p i nyelv, hanem bizonyos fokig a r é g i k ö n y v i r o d a l o m m ű n y e l v é n e k é s a n é p n y e l v n e k v e g y ü l e t e . H a most m é g — mint a » F ö l f u v a l k o d o t t tökfej«ben — k ü l ö n ö s é s s z á n d é k o l t a n »parnasszusi«- versezetet illeszt S z t e r i j a az egyik s z e r e p l ő m o n d a n i v a l ó j á b a , a k k o r csak nehezedik a feladat: a darab

á t ü l t e t é s e m á s nyelvre, ezesetben m a g y a r r a . L á z á r I s t v á n f o r d í t á s a sike­ resnek m o n d h a t ó . A » F ö l f u v a l k o d o t t tökfej« magyar s z ö v e g e é l v e z h e t ő színpadi nyelven készült. A s z é l h á m o s f ő n n h é j á z á s verseit szlavjanoszerbszki-ny e l v r ő l egy­ s z e r ű e n l e f o r d í t a n i t a l á n n e m is lehet, valahogy m á s k é p p e n k e l l azt m a ­ gyarban visszaadni. A szlavjanoszerbszki irodalmi nyelv a mult s z á z a d e l s ő f e l é b e n is csak az irodalomban é s az ó s z l á v l i t u r g i á b a n , meg az orosz nyelvben is j á r t a s emberek s z á m á r a volt j ó l é r t h e t ő . M ó d o t kellett a m a g y a r f o r d í t ó n a k t a l á l n i a , hogy ezt a s z ö v e g e t m a g y a r m e g f e l e l ő v e l he­ l y e t t e s í t s e . A k ü l ö n ö s , de s t í l s z e r ű e n f e l l e n g ő s versezetet szellemes á t k ö l t é s s e l oldotta meg a f o r d í t ó . A Ruzsicsics s z á j á b a adott á l k l a s s z i k u s hang­ s z e r e l é s ű m a g y a r versek is az ü r e s f e j ű » l e v e g ő b e b e s z é l é s « megnyilatko­ zásai. D e á l t a l á b a n a z e g é s z f o r d í t á s ü g y e s é s ö t l e t e s , ö t l e t e s ott is, ahol az i d e g e n m a j m o l á s szerbesen elrontott n e m z e t k ö z i k i f e j e z é s e i t m a g y a r u l kicsavart m e g f e l e l ő k k e l kellett visszaadnia. E g é s z e n é l v e z h e t ő ez a for­ dítás é s a m a g y a r s z í n p a d o k o n h a s o n s z ő r ű á t ü l t e t é s s e l s z í h r e k e r ü l h e t n e k mind a Szterija-darabok.

* A » F ö l f u v a l k o d o t t t ö k f e j « r e n d e z é s é t a topolyai J á r á s i N é p s z í n h á z ­ ban G a r a y B é l a , a szuboticai Magyar N é p s z í n h á z r e n d e z ő j e v á l l a l t a , mint v e n d é g . A r e n d e l k e z é s é r e á l l ó fiatal e g y ü t t e s s e l komoly m u n k á t v é g ­ zett. A z e l ő a d á s o n folyamatosan g ö r d ü l a c s e l e k m é n y . A s z ö v e g t u d á s biz­ tos. A z egyes jelenetek j ó l k a p c s o l ó d n a k e g y m á s h o z . A j ó r é s z b e n a m a t ő r ­ s z í n j á t s z ó k e l ő t t v i l á g o s , hogy m o n d a n i v a l ó j u k b a n hol v a n az é r t e l m i hang­ s ú l y . A r e n d e z ő i r é s z l e t e k é s a f o r d u l ó p o n t o k m e g á l l a p í t á s a szakavatott é s az i r á n y í t á s b a n h a t á r o z o t t k é z r e v a l l . A szatira sehol sem v á l i k otrom­ b a s á g g á , m é g akkor sem, amikor az e g y s z e r ű alakok f a r a g a t l a n s á g á n a k k ö v e t k e z t é b e n v á l i k é l e s s é é s n y e r s s é . A z ú r h a t n a m s á g b a esett j ó m ó d ú m e s t e r n é é s a c s a l á d j á b a f u r a k o d ó t á n y é r n y a l ó szakadatlan d e r ü l t s é g e t keltenek v i s z k e t e g s é g i g k é n y e s k e d ő á l m ű v e l t s é g ü k k e l . A f ö l d i kincsek u t á n n y ú l ó é s é g i m a g a s z t o s s á g o t s z a v a l ó k ö l t ő pedig m i n t h a a m a g y a r k ö z ö n ­ s é g e l ő t t termett volna meg a j ó r e n d e z ő i m e g f o g a l m a z á s b a n . A z e g é s z ­ séges számítást képviselő színdarab alakoknak a gúnyalakokkal való öszs z e ü t k ö z é s é t t ö m ö r , egybefogott c s e l e k m é n y ű , p e r g ő é s k i e g y e n s ú l y o z o t t e l ő a d á s b a n hozta k i a r e n d e z ő . A z Í z l é s e s s é g r e is m i n d v é g i g tekintettel volt. A díszlettervezés J e n o v á c S z t e v á n stílusos munkája, aki a r e n d e z ő i e l k é p z e l é s é s j á t é k t e r v szerint egy s z í n e n oldja meg a darab c s e l e k m é n y é n e k t e r é t . A jelmezek j e l e z t é k a darab t ö r t é n é s é n e k i d e j é t . Mind a d í s z l e t e k , m i n d a jelmezek egy v i d é k i kis s z í n h á z t a k a r é k o s , de gondos m u n k á l k o d á s á t i g a z o l j á k é s a c é l e l é r é s é r e m e g f e l e l ő e s z k ö z ö k e t jelentenek. A maszkok a r e n d e z ő i u t a s í t á s o k n a k m e g f e l e l ő e n , gondosan k é s z ü l ­ tek. A m a s z k í r o z á s b a n sem h i á n y o s s á g , sem t ú l z á s nem mutatkozott, s ez egy k e z d ő s z í n h á z komoly e r é n y e . A m i a s z e r e p l ő k e g y é n i a l a k í t á s á t illeti, s z í n é s z i h o z z á j á r u l á s u k a t a r e n d e z ő i e l k é p z e l é s m e g v a l ó s í t á s á h o z , itt m á r bizonyos k ü l ö n b s é g e k m u ­ tatkoztak a t e l j e s í t m é n y b e n . A z e g y ü t t e s j á t é k á b ó l egy s z í n j á t s z ó sem esett ki, s ez ö n f e g y e l e m r e , m á r e l s a j á t í t o t t m é r t é k t a r t á s r a utal. D i mi t r i j e v i c s Mara a színjátszó együttes hivatásos mag­ vának igazgatónője játszotta Femát, a megszédült »majsztramnét«. Az a m a t ő r s z í n j á t s z á s n a k T o p o l y á n m á r r é g i e r ő s s é g e volt Dimitrijevics M a r a , amikor a h i v a t á s o s s z í n j á t s z á s ú t j á r a tért, j á t é k á n é r e z h e t ő is a t u d á s é s rutin, de n é h a megingott b i z t o n s á g á b a n , s a mindennel t ö r ő d ő i g a z g a t ó n ő s i e t é s e csapott k i egyes jelenetek f o r d u l a t a i b ó l . K ü l ö n b e n a l a k í t á s a j ó t e l j e s í t m é n y . F e m a l e á n y á t , - E v i c á t K a r n a M a r g i t adta, k i s s é h a l ­ v á n y a n s nagyon is k ö n y v í z ű e - z ő b e s z é d d e l , a m i e l ü t ö t t a t ö b b i e k t e r

m é s z e t e s b e s z é d j é t ő l . E g y é b k é n t az e g y ü t t e s j á t é k á b a illeszkedett. Mitárt, F e m a b á t y j á t tapasztalt é s temperamentumos s z í n j á t s z ó , S n e i d e r D á ­ n i e l alakította, Sneider jó figura volt, j á t é k a is e l é g g é biztos, de n é h a b i r k ó z i k a m e m ó r i á j á v a l , pedig l á t h a t ó a n tudja a s z ö v e g e t . O l y k o r i meg­ a k a d á s a egy-egv pillanatra b i z o n y t a l a n s á g o t vitt a t ö b b i s z e r e p l ő k ö z é . Vászót, Evica v ő l e g é n y é t H u s z t a F e r e n c j e l e n í t e t t e meg. S z e r e p é ­ ben i n k á b b t ü z e s magyar, mint szerb l e g é n y volt, e g y e d ü l ezt k i f o g á s o l ­ h a t n á n k k ü l ö n b e n ü g y e s a l a k í t á s á b a n . É r d e k e s f i g u r á t adott a t á n y é r n y a l ó S á r a s z e r e p é b e n F a r a g ó K l á r a . A m i n d i g e v é s r ő l á b r á n d o z ó alakot testileg is jól t ö l t ö t t e k i , csak a v é g s ő v e r e s é g e t vette k i s s é e g y k e d v ü b b e n , mint k í v á n a t o s volna. Ruzsicsics, az olimpuszi r ó z s á k a t s z a g o l g a t ó , hozo­ mányvadász versfaragó K r á m e r Rezső t o l m á c s o l á s á b a n szinte k i ­ c s ú c s o s o d ó t e l j e s í t m é n y e az e g y ü t t e s s z í n j á t s z á s á n a k . A n e h é z szerepben ez a fiatal s z í n j á t s z ó e g é s z komolv t e l j e s í t m é n y e k r e v a l ó a l k a l m a s s á g á t b i ­ z o n y í t o t t a , h a b á r e g v n é h á n y s z o r bizonyos e g y h a n g ú s á g l o p ó d z o t t a k ü l ö n ­ ben l e n d ü l e t e s j á t é k á b a . A talpraesett papucsosinas. J o v á n s z e r e n é b e n G y ö r e J á n o s nagyon ü g y e s a l a k í t á s t nvuitott, b á r e g v s z e r - m á s s z o r kiesett a p r i m i t í v i n a s k o d ó h a n g b ó l é s finomabb h a n g h o r d o z á s b a csapott át. E t t ő l eltekintve, s z i n t é n a t á r s u l a t f ö l t é t l e n f e j l ő d ő k é p e s fiataljainak so­ r á b a tartozik. A n c s i c a c s e l é d l á n y s z e r e p é b e n B a r n a E r z s é b e t l é ­ pett föl. K i s s é j e l e n t é k t e l e n e b b volt, mint a m a i s z t r a m n é - m é l t ó s á g a feje­ t e t e j é r e á l l t h á z á b a n l e h e t s é g e s a c s e l é d l á n y n a k lennie, de a h i z e l k e d é s t é s a p é n z é r t k a p k o d ó ö r ö m e t jól mutatta be. Pontosan, a behirdetett i d ő b e n k e z d ő d ö t t az e l ő a d á s . A J á r á s i N é p ­ s z í n h á z m á r megnevelte bizonvos fokig a k ö z ö n s é g é t . É s s e m m i f é l e k i ­ csinyes technikai hiba nem volt é s z l e l h e t ő . A z e l ő a d á s r ó l a k ö z ö n s é g f ö l üdülten, jókedvvel távozott. A toDolvai s z í n h á z ennek a darabnak a s z í n r e h o z a t a l á v a l is ö n á l l ó úti a e r ő s í t é s é t , t o v á b b i f e j l ő d é s i t ^ o i g á l t a é s jó k e z d e m é n y e z é s r e mutat p é l d á t a t ö b b i magyar a m a t ő r s z í n h á z n a k . LATÁK

ISTVÁN

Sinkó Ervin

elbeszélései*

Ügy tartottuk számon mint igényes tanulmány írót,, a marxista esztétika törvényeinek következetes alkalmazóját. Tanulmányainak központi problémája a realizmus. Tehát elméletben és gyakorlatban egyaránt a valóság tényeinek kimutatását és egymásközötti kapcsolataiknak felkutatását tekinti elsőrendű feladatnak. Ilyen értelemben járja körül egy-egy tanulmányában a dráma, történelem, forradalom kérdéseit, a realizmusnak, mint a tökéletes ábrázolás­ nak megjelenését a történelemben és fejlődését napjainkig, felfedezve a szocia­ lista realizmusnak, mint egy új lehetőségeket rejtő módszernek csíráit száza­ dunk irodalmában. Az elméletnek és a gyakorlatnak ritkán találjuk meg ö s z szefonódásá/t egy író egyéniségében. Általában megszoktuk, hogy kétféle írótípusról beszéljünk. Az egyik az, aki alkot, az életnek és a társadalmi jelen­ ségeknek megjelenési formáit adja képekben, a másik típus, a meglévő, az állandóan szaporodó képtömegbőd következtetéseket von le, törvényszerűsége­ ket állapít meg, osztályoz, szóval megpróbálja azt a hatalmas anyagot, amit Jróemberek hordtak össze, rendezni, értékelni és megállapítani azt a rendkí­ vül érdekes folyamatot, amellyel • az író k é p e k b e foglalja a magakörül látott é s a maga módján felfogott és átdolgozott társadalmi jelenségeket. Az első típus az íróé, a költőé, a másik pedig az elméleti íróé, kritikusé, irodalomtörté­ nészé. Paradoxonnak tűnik, de talán a marxista irodalomban van legjobban ez a differenciálódás. Gorkij a kivétel, és Lukács György, Franz Mehring a sza­ bály. A polgári irodalomban megtaláljuk m é g az irodalom és a tanulmány szorosabb kapcsolatát. Ott a tanulmány is szubjektív műfajjá lett, megtöltődött lírával, az író ú g y beszélt könyveiről, élő és halott költőkről, írókról, mint megírt regényeinek, verseinek hőséről, vagy mint saját magáról. Legjellem­ zőbb példa erre talán Babits Irodalomtörténete, vagy Németh László tanul­ mányai. Sinkó Ervinnél az elmélet és a gyakorlat ritka összetalálkozását szemlél­ hetjük. R e g é n y - és elbeszélés író, költő, esztétikus. Elbeszéléseit is a teljes­ ség, tehát a realizmus jellemzi. Írásomban a realizmus szempontjából próbá­ lom megközelíteni elbeszéléseinek világát, megpróbálom az elmélet Sinkó Ervinjének szempontjából értékelni elbeszéléskötetét. Az első, ami szembeötlik a kötet elolvasása után az, hogy hús-vér embe­ rekkel, határozott fiziognómiájú emberekkel álltunk szemben. Azt hiszem k e v é s elbeszéléskötetre mondhatjuk ezt rá, amelyet háború utáni irodalmunk­ ban megjelentek, igaz azonban az is, hogy ez a gyűjtemény a két háború között született, de megjelenésével m é g ma* is aktuális, tehát dokumentációs erejű. A realizmus elvének egyik alaptétele a teljesség. Nem szereti a relief: 7crű ábrázo'ást. Alakjait úgy mintázza meg. hogy minden oldalról körül :

* A kötet horvát nyelven jelent meg a zágrebi Zora kiadóvállalat mint a K i s kön.wtár iMala bibliotéka) sorozat 5$. kötete.

kiadásában,

Bori

Imre:

Sinkó

E.

elbeszélései

7U

lehessen járni őket, hogy ne csak testi mivoltukban, de pszichológiai bonyo­ lultságukban is felfoghatók legyenek. Á pszichológia különleges s2erepet játszik éppen Sinkónál. Íróink igyekezték elkerülni ezt a problémát, vagy ha m á r nem sikerült megkerülni, hát leegyszerűsítették, és harmadrangú tényezőként kezelték. Sinkónál, aki ebben az elbeszéléskötetben kitörölhetetlenül a francia realizmus tanítványa, és érzésem szerint az öregedő Flauberté é s Anatole Franceé, hőseit messzebbre tolja magától, nem engedi magához kö«zel őket, m é g az önvaHamásszerű Elemér főhadnagyban sem. Távolságát érzünk közötte é t hősei között. Ugyanakkor egy m á s jellegű tágasság is állandóan ott van alakjai mögött: a széles horizont, a tágas világ, a társadalmi élet és érzelmek világa. A jó írások mindig ennek a tágasságnak az érzését keltik bennem. Érzem rajtuk, hogy nem egy szűk szemlélet, vagy egy szűkreszabott v ü á g szülte meg, hanem az író tág szemléletmódja é s a társadalmi valóság teljes és termékeny összműködése. A tágasság mindig érdem írónál. M é g nagyobb érdemnek s z á ­ mít egy írónál, aki elvének és döntő kritériumának tartja a marxista eszté­ tika követelményeit; a társadalmi változás irányának meghatározását. Sinkó­ nál éppen ez a tágasság, éppen ez a szabad űr, amit hősei mögött érzünk, teszi lehetővé, hogy betekinthessünk a háttérbe, oda, ahonnan a hősök jöttek, vagy tartoznak, oda, ahol alapjában v é v e irányítják az előttünk mozgó é s élő embe­ reket. Sinkó E r v i n elbeszéléskötete három ilyen háttérbe, helyesebben három ilyen világba enged betekintést. Az első, az I. Világháború előtti Magyarország világa, a másik a magyar októberi forradalomé, a harmadik, az emigrációé. Legteljesebbek az első k é t csoport elbeszélései, jóval soványabbak ezektől a Párizsi, általában az emigráció világát megelevenítő részek. Értékével é s terjedelmével is kiemelkedik a kötetből az Elemér főhad­ nagy. E z a több mint száz oldalas, kisregénynek is beillő elbeszélés első lát­ szatra tisztán pszichológiai problémák megoldásának tűnik. Mélyebben azon­ ban a társadalmi ellentétek egész hálózata húzódik meg, é s aki belemerül a* elbeszélésbe, feltárul előtte egy kis világ, egy egész világ, a gyermeki é* i nek. intrikáknak küzdelmeknek finom hátterébe. Ebben az e l b e s z é l e d - n . amely, a kötet végén írt önéletrajz tanulsága szerint a legfiatalabb írá*?. a kötetnek, a gyerekkor rajzán túl, megjelenik egy másik is, a társadalomé. A dzsentroid magyar hivatalnokok, a polgáriasodé gazdag németek, a magyaro­ sodó zsidók társadalma, két gyerek és egyben két osztály ellentétének pszi­ chológiailag indokolt küzdelmén keresztül. Ha ellenvetéseket teszünk is az iró túlságosan pszichologizáló módszere elen. (túlságosan nagy jelentőséget tulaj­ donit az emberek életében a lélektani okoknak és sokszor az az érzése az olvasónak, hogy Freudnak igen sokat köszönhet az író), csak azért tesszük, mert sokszor háttérbe kerül a társadalmi ok, és nagyon előtérbe kerül a lélek­ tani. Tudjuk, hogy a gazdag úrifiú és a szegény útkaparó fia között n:.ncsak olyan gyerekesek az ellentétek, az elbeszélés további folyamán fel-fel villan, hogy itt tulajdonképpen késhegyre menő harc folyik, uralkodó osztályok és proletariátus között, amelynek képviselői már öntudatos emberek, öntudatos szocialisták. A vonal azonban nem következetes az elbeszélésben, hosszúra nyúlt és bizony a kicsúszási felület megnagyobbodott ezáltal. Az E l e ­ mér főhadnagy című elbeszélésében Sinkónak nem sikerült összhangba hozni a pszichológiát a társadalmi ábrázolás következményeivel. A kettősség sokat ront az a m ú g y értékes ós hálástémájú elbeszélésen. Az Osztrák-Magyar Monarchia társadalmi életét tartalmazó elbeszélé­ sek legkitűnőbbje és a kötet legsikerültebb írása is egyúttal, a Szerelem című.

Ebben benne van minden, ami Sinkó elbeszéléseit értékesekké teszi, és teljem egészében tartalmazza Sinkó elbeszéléseinek minden erényét: érzékét a lélek­ tani problémák iránt, fínomvohaíú meseszövését, az ember minden m e g n y i l v á ­ nulásának tisztelet és a társadalmi élet szemléletének biztonságát. Az elbeszé­ lés rövid é s ott van a v é g é n a pszichológiailag befejezett poén is, ami a rövid elbeszélésbe zsúfolt feszültséget megoldja. Miről szól ez a kis elbeszélés? Emberekről, akiket a nyomorúság, a zsellérsors kiszakított otthoni életük­ ből; a férfit kiragadta családja köréből, a nőt férje mellől és_ egy képviselő szolgálatába sodorta őket össze. A z asszonynak otthon férje van, az ember­ nek felesége é s k é t gyereke. És a két szolga között is meg van az ellentét. A képviselő és szolgái ellentétéről nem is értesülünk. Annuska, a szakácsnő arra gondol, ha ez az ember nem lenne, az ő ura szolgálna most itt; a férfi, hogy milyen jó lenne, ha felesége tudna itt főzni. Szóval nem tűrték e g y m á s t és egy este mégis e g y m á s karjába sodródtak. A lélektani megfigyelése nincsen az elbeszélés terhére, nem érezzük ballasztnak, mint az Elemér főhadnagy­ ban sokszor éreztük. Két teljesen kidolgozott portré a két ember, társadalmi és lélektani ellentéteikben. A társadalmi háttér, ami Sinkó minden elbeszélé­ sének biztos alapja, itt is széles, é s a magyar társadalmi fejlődésnek egy töakaszának osztálytagozódását mutatja. A harc a szegényparasztságon belül is folyik, az ellentétek kiélezettek, és szimbolikus erejű az összetalálkozásuk és ölelkezésük. A csoport, amelybe ezek a háború előtti elbeszélések tartoznak, a társadalmi állapotok néhány jellemző vonását tartalmazzák. A szegény paraszt­ ságon belül jelentkező osztályellentéteket, a magyar társadalom néhány öszszetevö csoportjának jellemző fejlődési irányát, a tehetetlenségbe fúló magyar uralkodó osztályét, a magyarság uralkodó rétegéhez idomuló és feltörekvő zsidóságét, a n é m e t gazdagparasztok polgárosulási törekvéseit; a magyar parasztság városba özönlését, é s azt a felmorzsolódási folyamatot, amelybe itt került. A városba, amelyet nem tudott magáénak tekinteni és nem tudott ott meg­ szokni, ahol örök idegenként járt-kelt, éhezett és nyomorgott, kicsúszott a be­ özönlők lába alól a föld is; a faluba visszatérők ijedten l á t t á k hogy míg ők távol voltak, a faluban nagy változások történtek. Ugyanakkor nem vették észre, hogy ők változtak meg, ők vettek fel új szokásokat, új szemléletet, új erkölcsö­ ket. (Elemér főhadnagy, Szerelem, Paradicsom). Azután az aratósztrájkok küzdelmei, a bebörtönzések, önkény, csendőrterror. (Visszatérések). Az elbeszéléseknek a második csoportja a magyar forradalomról szól, amelynek igaz történetét m é g máig se írták meg. sem a történelem tudomá­ nyos módszerével, sem az irodalom másmódszerü ábrázolásával sem. Eddig csak az ellenforradalom dühös és gyalázkodó, elfogult és nagyon is egyoldalú szempontjából olvashattunk pár verset, pár írást, naplót, emlékezést. Igyekez­ tek elkendőzni mindent, ami igazi valóságban mutatta volna meg a magyar népnek ezt a fontos megmozdulását. Sinkó aktív résztvevője ennek a harc­ nak, íráskészségének erejével és a marxista világszemlélet segítségével meg­ óvta magát a kisiklásoktól, és sikerült neki, pár emberi vonáson is keresztül megmutatni néhány döntő é s lényeges jegyét. A z emberi kapcsolatok segítsé­ gével az ember belső történésein keresztül közelíti meg a forradalmat és úgy ábrázolja. Képeket vetít elénk itt is, sőt ezekben az elbeszélésekben hőseit m é g messzebb tolta magától és a sorok között ott érezzük azt az anatolefrance-i humort, amely írásait minden mástól megkülönböztethetőkké teszi. Evvel nézi Sinkó intellektüel hősét, aki a forradalomba kerül, és a forradalom leve-

rése után elvesztve állását, nyomorog, fokról-fokra süllyed, nyomortanyákrólnyomortanyákra vándorol, é s aki nem rendelkezve élettapasztalattal, altruista emberek könyörületébe bízva azt reméli é s azt szeretné elhitetni magával, hogy azok majd egy napon megszánják é s kenyeret juttatnak neki. A Shakespearet idézgető naiv tanárt, v é g ü l is egy autó tapossa halálra. (Ködben). A z átmenetet a forradalomba mindenesetre az Elemér főhadnagy jelenti. Hősei ebben az elbeszélésben ellenségként találkoznak a forradalomban, az egyik a forradalom oldalán, a másik az ellenforradalom oldalán, és a forradalom részt­ vevője, az útkaparó Pista, az öntudatos szocialista, opportunista lesz. A másik elbeszélése, amely jellegzetesen társadalmi gyökerekkel rendelkezik ez az András gazda című. A parasztságról szól, a gazdag, hadigazdag parasztról, a k i m é g a frontra sem ment k i é s aki a forradalom kitörésekor Pestre megy és otthon a fiai maradnak. Gyűlöli a munkásságot é s fél tőlük; mindig köp, ha találkozik velük; és természetesen, hogy a fehérterror nemzetőrségébe sodró­ dik. Egy járőr vezetője lesz, önkényeskedik, rabol és a végén, mert gőgje nem engedi meg, hogy parancsoljanak a »falu első e m b e r é n e k ^ sértődöttségében szívszélhüdést kap é s meghal. Benne van a parasztság kulákrétegének sok jellegzetes vonása, sok olyan elem, amely döntően hatott a magyar társada­ lomnak ebben a szakaszában. Ebből a csoportból messze kiemelkedik a Ködben című. Témája a francia realisták tollára való és Sinkó természetesen k i is használja a témában rejlő lehetőségeket. Finom szkepszis, szánakozó irónia van minden sorában. Sinkó mértékletes író, főleg nem deklamál, nem ír a hőseinek társadalomtudományi értekezést, hiszen a tendencia így is ott van minden mondatában, hőseinek minden mozdulatát ez irányítja. E z teszi m é g közepes írásait is egy fokkal értékesebbekké, ez emeli művészi hitelüket é s az író emberi hitelét is. A harmadik rész a franciaországi élményekből íródott. Itt van a leg­ több személyes emlék, átélés, de itt van a legtöbb átlagírás is. Kisiklott az a talaj, amelyen állt, és amely olyan biztonságot nyújtott neki akkor, amikor a magyar társadalom problematikáját ábrázolta. Kuszább az emigráció világa, mint a hazai bonyolult társadalmi állapot. A nemzetközi proletariátus embe­ rei élnek itt egymással, német, francia, forradalmárok, fölbukkannak m e g k í n ­ zott, hazátlanná vállt emberek, akik itt is élik tovább emberi életüket, szeret­ nek, szenvednek, küzdenek és keresik az igazságot, kovácsolódik bennük a tudat, amit az egyik elbeszélésének v é g é n í g y foglalt össze az író: »Hogy érde­ mes küzdeni ezt már azelőtt is tudtam. De azóta megtanultam m é g egyet: győzni kell, érzem, hogy a győzelem kötelesség. Tulajdonképpen ez az egész« (Ez az egész). Már az előző csoportoknál rámutattunk, hogy Sinkó szsveti ezeket a groteszk embereket, és szívesen közeledek hozzájuk. A Ködben naiv tanár alakjának méltó társa az egészen m á s fából faragott George, akit nem szeretett senki, akit éppen szeretete miatt, hagyta ott a felesége. Ezek az embe­ rek, ezek a ferde hősök egy jó adag naivitást örököltek, amelyen a finom szkepszis csendesen szórakozik. A harmadik kötetben sokkal több az emberi, mint az első két részben. Sokáig nem lehet elfeledni-az Első napom Párizsban című elbeszélés hangulatát. A kötet kétségtelenül értéket képvisel, fiatal elbeszélőink haszonnal forgathatnák és nagyon érdekes és figyelemreméltó az, ahogyan a valósághoz közeledik és megragadja. Azt föltétlen megtanulnák, hogy a valóság olyan változatos és olyan gazdag, hogy hajlékony tollat és emberi melegséget, meg­ értést követel attól, aki művészi módon akarja tükrözni. Ahány elbeszélés

van, annyi külön műfaj, annyi tükör, amelynek valamennyinek a társadalmi élet a foncsora. Ellenvetést csak annyit kellene tenni, hogy hiányzik belőle a mai tár­ sadalmi váho/.ások ábrázolása. Sinkó rendkívül érdekes önéletrajzában ezt írja: »Most pedig írni kellene, többet írni mint valaha. írni a harcokról, és a hősökrői, emberi melegségről, emberi nagyságról; mindenről, amit ebben az országban láttam é s napról-napra látok«. Ennél szebb feladatot író nem is tűzhet maga elé. E z a kötet lezárt valamit: a küzdelmes multat. Várjuk az újabb köteteket, amelyek a jelenről, rólunk szólnak. Bori Imre

A vajdasági

magyar nyelv

Valóban eljött az" ideje, hogy anyanyelvünkre nagyobb gondot fordít­ sunk. Erről tanúskodik Debreczeni Józsefnek a H í d júniusi számában meg­ jelent .cikke. A n y e l v m ű v e l é s mindeddig mostohagyermeke volt kultúréletünknek. A nyelv minden irodalmi ténykedés alapja, a politikai felvilágosító munka eszköze. E z t tudjuk mindannyian, anyanyelvünkkel m é g i s vajmi keveset törődtünk eddig. Kultúréletünk az utóbbi években, mint a szocialista társadalomépítés egyik pillére, komoly fejlődésnek indult. Á m n y e l v m ű v e l é s ü n k ebben a fej­ lődésben lemaradt. Irodalmáraink a maguk nyelvérzékére vannak utalva s ez gyakran tévútra vezeti nemcsak a fiatal írónemzedéket, hanem az idősebbeket is. Iránymutató munka alig szerezhető be s így nem csodálhatjuk, ha a nyelvi' helytelenségek útvesztőjébe tévednek. Általában közéletünket n y e l v h e l y e s s é g tekintetében a teljes bizony­ talanság jellemzi. Nagymértékben hozzájárulnak ehhez sajtótermékeink, de különösen napi sajtónk nyelvi hibái. A z egyébként is romlott nyelvérzékű olvasóközönség a napihírekkel együtt kapja a nyelvi hibákat is. Hogy ennek véget vessünk, intézményessé kell tenni Vajdaságban a nyelvművelést. Debreczeni József írása, ú g y hiszem, alkalmas arra, hogy felrázza a n y e l v m ű v e l é s iránt eddig oly k e v é s érdeklődést mutató vajdasági közéletet s kiinduló pontul szolgáljon egy határozottabb n y e l v m ű v e l ő mozgalomnak. Ü g y v é l e m azonban, hogy az említett cikk megállapításai nem minden­ ben helytállóak. Elsősorban a vajdasági magyar nyelvről alkotott v é l e m é ­ nyére gondolok. A vajdasági magyar nyelv kérdéséről szólva í g y ír: »A magyar nyelvterület perifériája volt, ahol k u n y h ó k k á zsugorodnak a paloták. Kunyhók díszével pedig k i törődnék? Vegyes n y e l v ű területeken is szokatlanul szegényes a magyar nyelvi- folklór.« Vajdaság a magyar nyelvterület peremvidékébe tartozik. E z tény. De miért volna ezért szegényes a nyelvi folklórja? Vájjon a Székelyföld magyar­ sága nem peremvidéken él, s vájjon állíthatjuk-e. hogy a székely népnyelv szegenyes? Vagy v e g y ü n k egy másik példát. Arany János Biharmegyéből származott, s amint ő maga vallotta, a Toldi nyélvét ennek a vidéknek köszönhette. Pedig Biharmegye a magyar nyelvterület peremvidékébe tarto­ zik. A vajdasági magyar népnyelv* peremvidéki volta ellenére nemcsak nem szegényes, de semmiben sem marad m á s magyar tájak nyelve mögött. Ha elkészítenénk — s talán erre is sor kerül egyszer — Vajdaság, vagy leg­ alább egy vidéke tájszotárát, elénk tárulna az itt élő magyar nép nyelvének minden színe, virága, gazdagsága. Kétségtelen, hogy a magyar nyelv Vajdaságban nem egységes, v i d é ­ kenként, sőt néha falvanként változik. E z azonban nem valami vajdasági különlegesség. A helyzet semmivel sem különb a Duna-Tisza közének egyéb vidékein, s a Tiszántúl déli részében sem. E z érthető, hiszen ez a táj volt a törökök hadi útja s őslakossága gyökeresen kipusztult. E vidék mai magyar lakossága a török világ után települt ide a magyar nyelvterület különféle vidékéről. Így aztán Vajdaságban megtalálható mind az alföldi, mind a Duna-tiszaközi, mind a felvidéki nyelv járásterület, sőt későbbi telepítések révén Délbánátban a székely nyelvjárás egy-egy szigete is. Mindez n^m jelenti a vajdasági nyelvi folklór szegénységét, hanem inkább tarka sú'*-

számba m e n ő gazdagságát. V a n tehát .nyelvanyag bőven, csak élni kell vele. Debreczpni a továbbiakban ezt írja: »A filológiai kölcsönhatás vesztese t e r m é s z e t e i n a vaWasági magvar nyelv«. A szláv, pontosabban a délszláv táj levegőié, a szerb kultúra é s nyelviség terieszkedő ereje, könnyedén áradt át a mesterséges é s mesterkélt politikai határokon. Mi sem természetesebb, hogy nagyrészt ez az erő for­ málta a maga kénére nemcsak a szellemet, hanem rögzítőiét: a szót is. Germán hatás-elemek is rányomták bélyegüket nyelvre és gondolatra egyaránt«. ' Itt m á r a helytelen állítások egész sorára bukkanunk. Először is nem tudom, miféle mesterséges vagy mesterkélt Politikai határra gondol, amelye­ ken a délszláv táj levegője, a szerb kultúra nyelve és terjeszkedő ereje könnyen átáradt. H a Vajdaságra gondol, — s minthogy szerbek és magyarok nagyobb számban csak itt élnek együtt, erről lehet szó, — nem értem, miért for­ málta volna a szerb kultúra s nyelviség a maga kénére a vajdasági magyar szellemet é s szót. Debreczeninek ehhez a megállapításához valóban csak az hiányzott, hogy a germán hatáselemek is rányomiák bélyegüket a magvar nyelvre és gondolatra egyaránt. H a ez csakugyan így van, hogvan vonhatta le ebből n é h á n y sorral alább azt a következtetést.. hogy »mindez nem tra­ gikus, sőt nem is nagyon lényeges*.. Ha ez így volna, akkor bizony nagyon lényeges volna, sőt tragikus is, mert azt jelentené, hogy a vajdasági magyar­ ság sem gondolkodás-módjában, sem beszédében nem magvar. Az itt é l ő magyarságra hatással volt a vajdasági szerbség is, németség is, de ez a hatás nem volt egyoldalú, hanem kölcsönös. A magyar n é o n y e l v b e kerültek szerb, bunyevác, sokác népnyelvi elemek, ezekbe meg magvar ele­ mek szivárogtak be. Mindez, minthogy e g y m á s mellett élő és hasonló foglal­ kozású népcsoportokról van szó, természetes is. Szó sem lehet arról, hogy a szerbség terjeszkedő erejével átalakította a vajdasági szellemet é s gondo­ latot, amint hogy a magyarság nem tett ilyesmit. Á két népcsoport természet­ szerűleg hatott egymásra, de ez a hatás távolról sem volt olyan méretű, hogy kiforgatta volna a másikat eredeti mivoltából. Igen rossz v é l e m é n y e van Debreczeninek a vajdasági magyarság k i ­ ejtésmódjáról ás. E z t írja: »Vajdaság magyar nyelve szó- és képkincsében meglehetősen szegé­ nyessé, ejtésében meglehetősen fakóvá lett. Hasonlítsuk csak bármilyen magyar táj szigethez. Hiányzik belőle Göcsej színe és kedélyes furfangja, Hajdúság zengő leleménye, Dunántúl íze és ereje, de m é g 'Szegedvidék sajá­ tos zamata is. Sok benne a színtelen hangoztatás, dallamában kevéssé for­ dulatos, képteremtő ihlete fogyatékos. A szabadkai, zombori, újvidéki magyar beszédet — ezt bizonyítani sem kell, hiszen napról-napra halljuk — tőrülmetszettnek, tősgyökeresnek érezni nem igen lehet.« Egyszóval a vajdasági magyar beszéd színtelen. Pedig éppen az imént említettem, hányféle nyelvjárásterül étről verbuválódott a vaidasági magyar­ ság. Ahány vidék, sőt néhol ahány falu, annyi nyelvjárás. Az a szín pedig, amit Debreczeni a vajdasági magyar beszédből hiányol, maga a nyelvjárás. Élvezhetjük mi Vajdaságban a szegedvidékiek sajátos zamatú beszé­ dét a Tiszamentén, a Hajdúság zengő leleményét Középbácska egyik-másik helységében. Göcsej színe és k e d é l y e hiányzik ugyan' vidékünkből, de akad helyette a D u n a m e n t é n a palócok lágy, dallamos beszédéből, sőt talán még a székely nyelvjárás furfangjából is a Bánát déli részein. Mindez a szín megvan a vajdasági magyarság beszédében, — mindezt élvezhetjük. Csak egyet ne kívánjunk; e g y s é g e s vajdasági magyar nyelv­ járást, mert ez nincs. Azonban teljesen igaza van Debreczeninek a szabadkai, zentai, újvidéki magyar beszédről alkotott véleményében. E városok mellé oda iktathatjuk Vajdaság többi magyarlakta városát is. Tévedés volna Debreczeni részéről egy kalap alá venni a népnyelvet a városok magyartalan beszédével. A n é p n y e l v v e l nincsen baj, de annál inkább baj van azzal a bizonyos köznyelvvel, amellyel városainkban é^nek. Ebből v a l ó b a n . hiányzik a magyar nyelv minden sava-borsa, de megtalál­ hatjuk benne a germanizmus vezetésével az idegen kifejezések, mondatfűzé-

sek egész seregét. A helyzetet súlyosbítja, hogy ez sajtónk, iskoláink, köz­ életünk nyelve. Még íróink se.m szabadultak meg teljesen e nyelv hatásá­ tól, noha az igyekezet megvolt bennük. Nemcsak Vajdaságban van ez így, hanem a magyar nyelvterület m á s vidékein is. A jó magyar írónak v a l ó ­ sággal újra kell tanulnia beszélni. A különbség a népnyelv s a közélet nyelve között nem volt .mindig ilyen éles. Hajdanában a kettő alig különbözött egymástól. A szétválás a mult század első felében ment végbe a nyelvújítás hatásaként. E mozgalom a magyar nyelv »lomposságára« való hivatkozással a n é ­ met szavak és fogalmak egész seregét » ültette át«. a magyar nyelvbe, tekin­ tet nélkül a magyar nyelv szellemére és törvényeire. Ez az erőszakos nyelvújítás kiforgatta a magyar nyelvet eredeti m i ­ voltából. A magyar nyelv könnyebbé vált ^ígyan, de mesterkélt lett, papírosízü. A nép ezeket .a szellemétől idegen újításokat nem vette át, á m annál inkább magáévá tette a század második felében kialakult polgárság. E z az újsütetű, származásában nagyrészt idegen s csak nagyhirtelen asszimiláló­ dott elem immár semmi közösséget sem érzett a nép n y e l v é v e l s fenntartás nélkül átvette a közélet magyartalan nyelvét, kiegészítve azt a nyelvújítást követő évtizedek újabb fattyúhajtásaival. Már Arany János felismerte, hogy ez az út a népnyelv s a köznyelv szakadásához vezet. Ezért megindította n y e l v v é d ő mozgalmát s ez később követői révén mindjobban kiszélesedett. Sikerült is kiszorítaniok "a nyelvi hibák jelentékeny részét 9 a korcs szavakat helyettesíteniök a népnyelv sza­ vaival, vagy olyanokkal, amelyek ehhez közel álltak. Az évtizedekre terjedő mozgalom sikere azonban nem lehetett teljes, hiszen maga az uralkodó réteg távol állt gondolkodásmódjában a néptől. A már kiirtott idegenszerűség h e l y é b e mind újabbak (lopakodtak nyelvünkbe. E z a közéleti nyelv — amelyet a nép sokszor már meg sem értett — szállt örökségül népi demokráciánkra. Ma, a népuralom idején tétlenül nézni, miként burjánzik ez a néptől idegen beszéd — nem egykönnyen megbocsátható vétség. E z ma a n y e l v m ű v e l é s központi problémája. Mit kell h á t tennünk? Először is: harcot indítani sajtóban, rádióban, iskolákban, kultúregyesületekben s a közélet minden megnyilatkozású -területén a magyartalansá­ gok, nyelvi helytelenségek ellen. •Másodszor: fokozatosan utat nyitni az imént felsorolt intézmények -révén a népnyelv hatásának közéletünkre, hogy a nyelvi hibáktól megtisztí­ tott s a n é p n y e l v szellemében megújult magyar szó legyen a vajdasági magyar kultúra alapja. Befejezésül megemlítem, hogy Debreczeni cikkének a »Jugoszlávia.i magyar nyelvünk« címet adta. Jugoszláviai magyar nyelv nincs, mint ahogy nincsen romániai, franciaországi, amerikai magyar nyelv sem, de nincsen magyarországi magyar nyelv sem. Ellenben beszélünk tájegységek szerint dunántúli, tiszántúli, erdélyi magyar nyelvről s így vajdasági magyar nyelv­ ről is. Ha országos viszonylatban említjük, így mondjuk: a jugoszláviai magyarság nyelve. Toldi György

Upton Sinclair:

Jimmie

Higgins

A »Testvériség-Egység« kiadóvállalat kiadásában nemrég jelent meg Sinclair: Jimmie Higgins c. regénye. Sinclair haladó író. Bátor helyzetföltárásáért nemrég veszífette el kiadó­ ját és utolsó regénye, amely a négerkérdéssel foglalkozik, már saját kiadá­ sában jelent meg, a kiadók bojkottja miatt. Regényeiben az amerikai kapi­ talizmus fejlődésének újabb tüneteit ábrázolta, a munkásság harcát a kizsák­ mányolás minden fajtája ellen. Bátran nyúlt a legégetőbb szocialista kérdések­ hez. A z amerikai életnek arról az oldaláról ír, amelyről a vezetők nem szí­ vesen beszélnek, írásainak ez a jellege, tehát a szocialista problematikának szocialista módon való megközelítése és megoldása, az Októberi Forradalom után m é g határozottabbá, m é g szilárdabbá vált. Megismerkedve Lenin taní­ tásával a forradalomról, a Párt vonaláról, Sinclair távlatot tudott adni m ű v é ­ nek és a műbe foglalt eseményeknek. Hősei tétováznak, de csakhamar meg­ ismerik a helyes utat és világosan látják a célt. Talán legjellemzőbb ilyen regénye a Jimmie Higgins. Természetesen Sinclairrel kapcsolatban nem beszél­ hetünk szocialista realizmusról, m é g ebben az esetben sem. Tud előre mutat­ ni, hősei tudják, mért harcolnak; azonban írói módszere, az a mód, ahogyan hőséhez közeledik, ezt az írást a kritikai realizmus sikerültebb alkotásai közé állítja. Ábrázolása nem ér el gorkiji magasságot, hisz Gorkij r e g é n y é ­ ben é s novelláiban a szocialista realizmus eddig m é g felülnemmúlt remekeit alkotta meg. A z amerikai szocialista mozgalom nem jutott el arra a fokra, ahol az orosz munkásság 1905-ben volt. és így nem tudott alapot szolgáltatni olyan realizmusnak, amelynek gyökere a szocialista mozgalomba kapaszko­ dik és amelynek hatása nagy. új módszerrel dolgozó irodalmat teremtett. Így Amerika haladó írói a nyugati hagyományokat folytatják, félszemmel m é g a naturalizmusra kacsintanak (Jimmie Higginsben a gyáros fiának éjjeli kalandja a farmon, hol Jimmie él). Annyi azonban észrevehető, hogy bizonyos vonásaiban m á r eltér a kritikai realizmus megszokott formájától. A z a tény, hogy a regény hősének élete nem pesszimizmusba torkollik, bármennyire tragikus is a befejezés, már ú j , a kritikai realizmusban ismeretlen dolog. A nyugati realizmus maradványai ~és az új szocialista tartalom Sinclairnek ebben a regényében disszonanciában egyesülnek. Érezzük, nem a régi, de m é g az új sem. Sajnos nem ismerjük Sinclair újabb regényeit, pedig érdekes lenne végig kisérni az amerikai realizmus fejlődésének újabb szakaszát is. Az első világháború időszaka a szocialista mozgalmak nagy erőpróbája volt. Elméleti gyengeségük vagy szilárdságuk, szervezeti erejük tünt k i ekkor. A háború nyilt színvallásra kényszerítette a szocialista pártokat. Azon a gyűlésen, amit a leesvillei pártszervezet rendezett, hogy a háborúval és az ennek következtében beállott új helyzettel szemben tisztázzák álláspontjukat és magatartásukat, a következő, az akkori szocialista mozgalmakra általában

Bori Imre: „Jimmie

Higgins"

719

jellemző párbeszéd hangzott el: »A mi számunkra csak egy kérdés létezik. Internacionalisták vagyunk-e. vagy sem? Nekem úgy rémlik, vetette közbe Norwood, — hogy a kérdést úgy kellett volna 1'2-ltenni: antinacionalisták va­ gyunk-e, vagy sem?« E z a probléma, természetesen, nemcsak Leesvilleben, Amerika egyik kb; városában vetődött fel, hanem szerte Európában is. A világ szocialista pártjaiban ez a probléma égetően fontossá vált. A I I . Internacio­ nálé, amely hivatva lett volna, hogy a problémát megoldja és helyes állás­ pontot foglaljon el vele szemben, ekkor már a beszivárgott opportunista ele­ mek működése miatt megszűnt ható erő lenni. É r d a n c s foglalkozni ezzel a problémával, mert Sinclair regényének ez a mozgató ereje. Aszerint is csoportosíthatjuk a szereplőket, hogy milyen álláspontot foglalnak el e kérdés iránt. A regény egyik alapproblémája rejtő­ zik az előbb említett idézetben. í g y a regény is új jelleget kap, amelyről később lesz szó. Elöljáróban csak annyit, hogy a regény nem egyén, vagy embercsoport regénye. Egy egész mozgalomról szól a »Jimmie Higgins«. A regény főhőse csak kis mértékben Jimmie, a szegény amerikai munkás. A valódi főhős maga az amerikai szocialista mozgalom. A pontosabb m e g h a t á ­ rozás k e d v é é r t itt is különbséget kell tennünk a mozgalom vezetői é s magát a mozgalmat alkotó m u n k á s s á g között. A regény első fejezetei pont erről szólnak. A vezetőség nem képviseli a pártot. A párttagok és vezetői között m é l y szakadék van. A vezetőség reprezentál, gyűléseken szónokol, a párt­ tagok nagy tömege pedig a tagsági díjat fizeti, feláldozza idejét és pénzét — bár szűkösen él — egy nemesebb cél érdekében. K i k is tulajdonképpen a vezetők? Munkások? Csak nagyon kis mértékben. Értelmiségiek, akik hatá­ rozott cél, öntudat és forradalmi készültség nélkül, tisztán kapitalista úton, pénzük segítségével jutottak be a pártba és nyertek vezető szerepet. T e r m é ­ szetesen ezeknek az ü g y e nem volt egyúttal a Párt ü g y e is. Ezt a párttöme­ gek is tudták; nem egy helyen olvasunk az összeütközésekről a párt ö n t u ­ datos része (vad Bili, a köréje csoportosultak) és az úgynevezett vezetőség között. Jellemző módon némították el a regény egyik öntudatos, harcos hősét ezek * a vezetők. Egyszerűen megtiltották, hogy a gyűléseken felszólaljon, hogy így ne tudjon a párttagokra hatni. Ezek meg beleegyeztek, mert a veze­ tőséget senkisem merte megsérteni, nem mertek ellentmondani neki, hogy meg ne bántsák, hisz a vezetőség adta a pénzt a mozgalom céljaira. A pénz­ zel pedig befolyásukat is érvényesítették és a pártot megfertőzték az oppor­ tunizmus mérgével. A regény helyes magyarázása szempontjából és a regénykoncepció ilyen jellegének következtében elengedhetetlenül szükséges pár szót szólni a szo­ cialista mozgalmakról általában. Lenin szavai szerint a I I . Internacionálé 1914-ben megszűnt, bár firmailag bizonyos ideig azután is fennállt. F e n n ­ állásának idején állandó belső harcok, széthúzás, opportunizmus jellemez­ ték. A másik jellemző sajátsága pedig a tehetetlenség volt, mely l é n y e g é ­ ben az előbbiből következik. Szinte egy határozatát sem tudta m e g v a l ó s í ­ tani. Főleg azok a határozatok maradtak csak határozatok, amelyek a készülődő imperialista háborúra vonatkoztak. Nem valósították meg többek között a Bázelben hozott határozatokat sem, pedig a leglényegesebb elvekről szól­ tak. A szocialista pártok képviselői nem szavaztak a parlamentben a hadi­ hitelek ellen, nem emelték fel szavukat a készülődő háború ellen. Ellenkező­ leg. A burzsoázia álláspontjára helyezkedtek. Segítettek az imperialista kor­ mányoknak abban, hogy a munkásosztályt a nacionalizmus mérgével oltsák be.

A nacionalizmus, mint a munkásosztályon belül jelentkező probléma, nem a háborúval keletkezett. Megvolt azelőtt is, csak nem* ilyen kiélezett formában. Az európai bevándoroltak csakhamar jó yankeek lette, a kapi­ talizmus kohója gyorsan forrasztotta eggyé őket. És a propaganda hatására ezek az emberek ismét magyarokká, németekké, lengyelekké váltak. Leesvilleben, a háború kitörése után csoportokra szakadt a pártszervezet. A viták akörül forogtak most, hogy melyik imperialista állam a támadó, melyik a megtámadott, tehát végső fokon, melyik állam visel igazságos háborút. A két párt között, hol ennek, hol annak adva igazat, állnak az amerikai m u n k á ­ sok, akiknek ez a jelszavuk: etessük az amerikaiakat! Jimmie Higgins is ezek közé az amerikai munkások közé tartozik. »Egyik válla magasabb volt. mint a másik, barna bajusza kávétól nedves és kusza, rendetlen fogai feketék, érdes kezeibe pedig a piszok és az olaj úgy beleette magát, hogy minden mosás időpazarlás lett volna. Ruhája kopott és lompos, kaucsuk gallérja repedezett, nyakkendője csupa foszlány. Egészbe véve: valaki, aki mellett észrevétlenül megyünk el az utcán«, és ;>aki min­ den héten hatvanhárom órát fogyaszt el életéből a »Nagy Empires gépgyár­ ban^ Mást, jellemzőt a regényben nem találunk róla. Érzelmi életéről alig tudunk valamit; ide Sinclair nem nyújt betekintést. Annyit tudunk csak, hogy az egyszerű emberek becsületességével szereti feleségét, akit a nyil­ vános házból hozott ki és három gyermekét. E z a normális viszony egyszer siklik ki: Jimmie szerelmes lesz egy elvtársnőbe, aki nemrég került a városba és aki a nőmozgalom lelkes apostola. E z a nő kijelentéseivel, viselkedésével megbotránkoztatja a férfiakat, de rögtön jó feleség, békés asszony lesz. ahogy férjhez ment. E z a szerelem azonban nem járul hozzá lényegesen Jimmie jellemének megismeréséhez. Annyit tudunk csak meg, hogy naivsága mellett m é g félszeg is. Általában nem határozott jellem. Nincs benne k ö v e t ­ kezetesség, de idővel azzá fejlődik, hisz objektívvé lesz. Talán azt akarta hagsulyozni Sinclair, hogy az egyén élete a kapitalizmus mind s z ö v e v é n y e ­ sebbé váló világában mennyire eltörpül, mennyire l é n y e g t e l e n n é zsugorodik. A problémákat nem az emberek életén veti fel. Nem az emberek egyéni, közvetlen kapcsolataiból erednek a problémák, hanem felülről, szinte erő­ szakosan avatkozik bele a világ az emberek életébe. De így vagyunk a többi hőssel is. Személytelenek, csak névről különböztetjük meg őket és csak figyelmes szem vesz észre különbséget közöttük. Az emberek — a m u n k á ­ sokra gondolok itt — csak felfogásuk árnyalatában térnek el egymástól. A regény valamennyi munkás szereplője szocialista. A háború kitörése azonban elvben is felbontja ezt az egységet. Csoportok alakulnak. A német származá­ súak külön csoportosulnak. Ök általában azt az elemeket képviselik, amely a szocialista eszméket cserben hagyja és szívvel-lélekkel támogatja az impe­ rialista Németországot. Az amerikaiak nem foglalnak állást. Tétováznak. Szerintük egyik felnek sincs igaza és m á s vágyuk nincs, mint hogy hagyják őket nyugodtan dolgozni, hogy eltarthassák nagyszámú családjukat. Jimmie Higgins itt is tükrözi ezt a felfogást. Tanácstalanságára jellemző, hogy az egyik vita hallgatásakor hajlandó volt megtapsolni mind a két tábort. Azo­ kat, akik elítélték a német háborút és azokat is, akik védői voltak a Köz­ ponti Hatalmaknak. Jimmie az egész amerikai munkásmozgalom szimbóluma. Jelleme az amerikai munkásmozgalomé is. A tanácstalanság, bizonyos fokig az opportunizmus — ennek gyökere az elvi képzetlenség — a forradalmi öntudat csekély volta mind ezt mutatja. Jimmie ingadozása, de azért min-

tíorí

Imre: „Jímmie

Higgins"

dig előbbre jutása, ezt bizonyítja. Az amerikai névteleneket képviseli J i m ­ mie, de akik m á r szervezkednek. A regény egy másik, nagy szimbóluma, az előbbinek mintegy kiegészítése az európai -harcokban való részvétel. A döntő ütközetet Jimmie nyeri meg. Helyesebben nem is Higgins, hanem az ameri­ kai kis emberek, a technikai munkásság. Azok, akik Jimmie nevével vonul­ tak be Sinclair regényébe azáltal, hogy Jimmie egy osztályt képvisel, egy jogaiért küzdő munkásosztályt, egyetemes alakot nyer. Jimmie a regény harmadik részében (természetszerűleg oszlik a regény három részre: J i m ­ mie a gyárban, Jimmie a farmon és Jimmie Európában) már a jövendőbe mutat. Elszakadva az amerikai munkásmozgalomtól é s megismerkedve az Októberi Forradalommal, Sinclair az amerikai munkásmozgalom elé a jövő képét — a forradalmat — vetíti. A befejezés tragikus, Jimmie megőrül. Sok kitérővel mégiscsak felismeri a helyes utat. Ebben segítségére van vad Bili is, aki Jimmie mellett a regény másik pozitív hőse. Bili szintén szimbólum, az ösztönös forradalmárt képviseli. Nagy forradalmi tapasztalatokkal rendel­ kezik, azonban a sok üldözés, harc, megtöri erejét és a cél előtt összeroppan. A leesvillei pártszervezet egyetlen következetes és igazi forradalmára ő volt. De lássuk magát a regényt. Rövid tartalma ez: Jimmie Higgins egyszerű amerikai munkás. A leesvillei pártszervezet tagja, aki aktívan is részt vesz a párt munkájában. A háború kitörésével a nyugodtnak mondható pártélet felborul. Jimmie ekkor is alaposan kiveszi részét az agitációs munkából. Tapasztalatlansága miatt német kémek hálózzák be é s így börtönbe kerül. Elveszíti állását, mert sztrájkolt. Mezei munkát vállal és egy közeli farmon dolgozik. A farmtól nem messze épült lőszergyár felrobbanásakor - felesége és gyermekei meghalnak. Vándorútra kel vad Billel. Tanácstalanságába beáll katonának és Európába kerül. Itt egy döntő ütközetet nyer meg, egymaga feltartóztatva az ellenséget, ő r m e s t e r k é n t az intervenciós amerikai sereggel Arhangelszkbe jut, ahol az Októberi Forradalom eszméivel közvetlenül kap­ csolatba kerül. Röpcédulákat terjeszt. Ezért börtönbe vetik, kínozzák, vallat­ ják, amibe beleőrül. Ez a regény rövid tartalma. E r r e a gerincre azonban, sokrétű, bonyo­ lult anyagot rakott Sinclair. Nem egészen egysíkú a regény. A munkásmoz­ galmakkal természetesen kapcsolatban van a kapitalista világ is. Ebbe is rövid^ de jellemző képekben nyerünk betekintést. A kapitalista összekötteté­ sek kuszál tsá-gáról, de ugyanakkor erős kapcsolatairól érdekes képet kapunk. Például: a kapitalista vállalatok, annak, ellenére, hogy konkurrensi viszony­ ban vannak egymással, nem akadály arra semmi, hogy a sztrájkoló m u n k á ­ sok ellen egymást támogassák. »Gépkocsi fordult be az udvarra és a tömeg hirtelen kettévált. Az autó zsúfolásig volt emberekkel, akik e g y m á s h e g y é n ­ hátán ültek és a kocsi hágcsójára kapaszkodtak. Nyomban utána m é g egy autó. Ezek a hubbardstowni őrök voltak, mert ilyen esetben a Hubbardgépgyár készséggel segített a konkurrensének. E z volt a kapitalizmus össze­ tartása, amit a szocialisták oly nagyon emlegettek«. A másik jellemző összefüggést a háború szolgáltatta. A német kapi­ talizmusnak a háború ideje alatt is szoros kapcsolatai voltak az amerikai kapitalistákkal. Jimmie Higgins élettörténete, vagy méginkább párttörténete Sinclairnak alkalmat adott arra, hogy az amerikai munkásmozgalmak sok jellemző vonását is megörökítse. Ilyen vonás például a szalonforradalmárok problé­ mája. Ismertetésünk elején beszéltünk már erről; most pár vonással bővít46 -~ H Í D

tfigyeíó jük az ott elmondottakat. Egy ilyen műkedvelő forradalmár volt Servis dr. is, aki nem érzett semmi közösséget a munkásmozgalommal, de pénze révén vezetőszerephez jutott. Terror alatt tartotta a tagokat, mert ő adta a pénzt propaganda célokra. Szava döntő volt. Vad Bilit elnémította. Mindenki v i g y á ­ zott, nehogy megsértődjék a pártnak ez a »vezetője«, hiszen kezében van a szervezet jövője, fejlődésének lehetősége. Mikor az egészséges elemek ragad­ ják magukhoz a vezetést, pénzét nem folyósítja tovább, kilép a szervezetből és hamarosan az ellentáborban találjuk. A másik ezzel kapcsolatos probléma a munkás-paraszt szövetség. A regény középső része erről is szói. A z opportunizmus, a helytelen párt­ taktika következtében a farmer, a nagybirtokos által kizsákmányolt mező­ gazdasági munkásokkal, nem keresték az összeköttetést, nem szervezték őket, nem vonták be a forradalmi munkába. Ezek szervezetlenül, tehát védtelenül dolgoznak és ki vannak szolgáltatva a vállalkozók, földtulajdonosok k é n y é ­ nek. E z is bizonyítja, hogy mennyire nem készültek a forradalomra Amerika munkás vezetői. Jimmie a farmon idegennek érzi magát. Nem fél a m u n k á ­ tól, hisz a gyárban is dolgozott, de hiányzik a szervezet, amely őt nevelte, tanította. Azt a kis tudást, amit felszedett, szervezei életében leste el és most mindentől meg van fosztva. A mezőgazdasági munkások között nem tud elbeszélgetni a Párt problémáiról, mert azok m é g szervezetlenek. Idegenkedés, közöny, esetleg megnemértés é s nacionális fertőzöttség jellemzi a farmok világát. A regény egy másik jellegzetes problémája a mozgalom és a háború, valamint az í g y felmerült nemzetiségi kérdés. E z a probléma jellemezte a tízes éveket és itt volt aztán az egyetlen lehetőség, hogy Sinclair elveszítse azt a következetes vonalvezetést, ami regényét mindvégig jellemzi. Érdeme az írónak, hogy a problémát nemcsak meglátta, de érzékeltette és azon túl meg is oldotta. Jellemzésül közöljük azt a részt, ahol teljes valójában fel­ tűnik ez a probléma és ahol képet kapunk Sinclair írói módszeréről is. »A tagok vitatkozó csoportokba verődtek. Milyen v é l e m é n y e legyen az ember­ nek, egy olyan kormányról, amely ilyen gazságra ad parancsot! (Amerikai személyszállító hajók megtorpedózásáról van szó. B . I.) Schneider, a német serfőzőazt válaszolta, hogy a német k o r m á n y minden tőle telhetőt megtett. Nem tett-e hirdetményt közzé a newyorki lapokban, melyben figyelmeztette az utasokat, hogy a hajón a megtámadtatás veszélyének teszik k i magukat? Persze, ha az asszonyok lőszerhajókon u t a z n a k . . . Szép kis lőszer! — gúnyolódik az ügyvéd. Mi célra szolgálnak a töltényhüvelyek — hangzott a válasz — h a nem arra, hogy n é m e t e k e t öljenek velük? Németországot az egész világ meg­ támadta, tehát védekeznie k e l l . . . A z é n számomra érthetetlen — jegyezte meg a fiatal ügyvéd, — hogy ti németek, most védelmezitek a császártokat, holott a háború előtt nem győztétek s z i d n i . . . É n kész vagyok meghalni hazámért. Keletporoszországért!« — volt a felelet. A regénynek sok érdekes és jellemző sajátosságát emelhetnénk ki. Sok problémára nem mutattunk rá, bár a regényben megvannak és Sinclair meg is oldotta őket. Véleményünk szerint a regény döntő, l é n y e g e s vonásait emeltük k i . R á kell azonban mutatnunk n é h á n y szépséghibára is. Sok olyan zavaró epizód került a regénybe, amelyek egyáltalában nem segítik elő az események megismerését és amelyek »amerikaias« ízt adnak a regénynek (a fiatal gyártulajdonos éjjeli kalandja). Ezek a m á r említett naturalista örök­ ségből következnek. »Amerikanizmusok« ezek is azt bizonyítják, hogy Sinclair

nem tudott teljesen megszabadulni az úgynevezett amerikai életi orma tói felfogástól. A regény legnagyobb érdeme a következetesség, amellyel az ameri­ kai munkásmozgalmak történetének ezt a fontos szakaszát ábrázolja. V é g e ­ zetül pedig hadd írjam ide az egyik gyűlésen elhangzott szavakat. A háború­ ról van szó: »Vad Bili hirtelen felugrott. — Ezek a veszekedések N é m e t o r ­ szág és Anglia miatt a szívem gyökeréig fájnak! Hát nem látjátok, ti hülyék, hogy ugyanazt a játékot űzitek, mint uraitok? Egymással veszekedtek, ahe­ lyett, hogy felráznátok a munkásságot és felkészülnétek az igazi h a r c r a . . . Stankewitz elvtárs ráduplázott: Gyűlölöm a háborút, mert ellenségességet szít a munkások között. A háborúnak nincs egyetlen jó tulajdonsága! . . . Vad Bili arca gúnyos mosolyra torzult! — E z nem igaz; hiszen a háború fegyvert nyom a proletárok markába és megtanítja őket, hogyan kell bánni vele. Mi lesz, ha egy napon megfordítják a fegyver csövét és a maguk harcát fogják megvívni?« Bori Imre

KRÓNIKA M A U P A S S A N T SZÁZADIK ÉVFORDULÓJA Guy de Maupassant századik é v ­ fordulója alkalmából a »Nouvelles litteraires című francia hetilap l e k ö ­ zölte néhány francia, német, angol és amerikai író véleményét a nagy fran­ cia elbeszélőről. Jofaann Boyör Maupassant minden időké. Szá­ momra ő a legnagyobb francia író. Nagy regényeiben (»Erős mint a h á ­ l á k , s S z i v ü n k s »Egy élet«, »Jóbarátok«) stílusban túlszárnyalta F l a u bert-et, pszichológiában pedig Burgeat •is. Senki sem érte utol képeinek plasztikusságában, kifejező k é s z s é g é ­ ben, senki sem szárnyalta túl a nyelv közvetlen szépségében é s dallamossá­ gában. Franciaországon k i v ü l ma már kevesen olvassák Zolát, de a fia­ tal írók az egész világon, mindig ta­ nulhatnak Maupassant-tói. E . Caldwell Maupassant számos m ű v é t olvas­ tam fordításban, é s ez sokat hasz­ nált nekem. Meggyőződésem, /hogy Maupassant pótolhatatlan, művei mindig a legjelentősebb irodalmi a l ­ kotások között fognak szerepelni. Thomas Mann A szó szoros értelmében halhatat­ lanoknak tekintem ennek a franciá­ nak a m ü v e i t . Meggyőződésem, hogy a jövő nemzedékek ú g y tekintenek rá, mint a világirodalom egyik leg­ nagyobb elbeszélő mesterére. J . B . Pristley Sokat olvastam Maupassant-tói francia és angol nyelven, különösen sokat angolul. Nem szokásom, hogy megállapítsam a világ íróinak rang­ sorát, mint ahogy azt a teniszezőkkel

teszik, de Maupassant-ot mégsem he­ lyezném jelentősebb helyre. Nem tu­ dom, igazam van-e, ha azt állítom, hogy Franciaországon kivül mindig nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki, mint ahogy a francia kritika vélekedett róla. Maupassant-ra ú g y tekintek mint egy nagy elbeszélőre, aki rövid léleg­ zetű, egyhangú, de kitűnő író, é l e s elméjü m e s é l ő é s hivatásának párat­ lan mestere, aki mindig meg tud maradni a realizmus é s a költészet határain belül, és aki többízben mes­ terien bebizonyította, hogy van érzé­ ke a mindennapi élet tragikumához, — ami pedig szerintem a regényíró igazi vérmérsékletének m e g n y i l v á n u ­ lása. Maupassant-nál kétségtelenül az volt a hiba, hogy nem volt elég szi­ gorú saját magával szemben é s belső életében nem volt derűlátóbb. Talán szerencsétlenség volt, hogy olyan időben élt, amikor k ö n n y ű volt az élet...

SZABADSÁG FILM

ÉS A

SZOVJET

Néhány szovjet filmrendező és filmszínész, köztük Pudovkin, Csiaureli é s Geraszimov is, megható fel­ hívást intézett a világ filmszínészei­ hez é s rendezőihez. A felhívásban egyebek között a következő áll: Gon­ doljatok csak arra a szörnyű és saj­ nálatraméltó helyzetre, amelyben ma a marshallizált film .senyved. Láthat­ játok, hogy mily súlyos bilincset rak­ tak rá, amely erősen leláncolja a n é ­ pek akaratát, gondolatait é s alkotó szabadságát«. Továbbá: »Igazság, vagy hazugság? Szabadság vagy rab­ ság? ...«, — Mindenki előtt ismeretes, hogy milyen helyzetben van a mar­ shallizált filmipar. De érdekes lenne,

ha Pudovkin, Csiauredi és Geraszi­ mov megmagyaráznák, hogy milyen bilincs láncolja le a szovjet filmmű-

vészetet, ainetly már régóta nem adott a világnak értékes alkotást. Egyúttal pedig feltehetnénk nekik ugyanazo­ kat a kérdéseket, amelyeket ők m á ­ sokhoz intéztek: »Igazság, vagy ha­ zugság? Szabadság vagy rabság?« Hol van a nagy stockholmi békehar­ cosok igazsága a filmművészetben?! NOVISZÁDI

RÁDIÓ

Idestova egy é v e működik már a noviszádi rádió. Hazánkban ez a m á ­ sodik rádióállomás, amely a jugo­ szláviai magyarság részére magyar­ n y e l v ű műsort sugároz. Naponta át­ lag egy óra hosszat közvetít magyar adásokat, nem számítva a magyar­ nóta-műsort. E z körülbelül ugyan­ ennyit tesz k i . Október elsejétől bővül a noviszádi rádió magyar adásainak időtartama. Naponta átlag egy é s egynegyed óra hosszat sugároz m a g y a r n y e l v ű m ű ­ sort. Nagyobb terjedelmet kap a pio­ nírműsor, a falu hangja, valamint az »Építjük a szocializmust« című m ű ­ sor. Ezenkívül új műsorszámot is kezd a vajdasági magyarok rádiója: minden szombat este felváltva vidám estet, vagy rádiójátékot sugároz. • A noviszádi rádió egyik legkedvel­ tebb műsorszáma, a » Vajdasági ma­ gyar ifjúság rádiófélórája«, amelyet minden szerdán este 18 óra 30 perc­ kor sugároz. A z ifjúsági műsor anya­ ga változatos és mintegy kiegészíti az »Ifjúság Szava« tartalmát. Minden adásban hosszabb-rövidebb riportokoan és »színe3 írásokban^ számol be az ifjúsági szervezetek életéről. Rész­ letesen foglalkoznak az ifjúságnak szánt műsorok a politikai helyzettel, különös tekintetfel a hazánk és a tájékoztatóirodás országok között folyó elvi harcra. Ezenkívül híreket é s tu­ dósításokat közöl hazánk és az egész világ ifjúsági vonatkozású eseményei­ ről. Végül — és nem utolsó sorban — irodalmi ismertetővel teszi színe­ sebbé és változatosabbá műsorát. Az irodalmi ismertetőkben leginkább az ifjú magyar tollforgatók írásait köz­ vetítik. A z eddig elhangzott adások­ ban főleg Fehér Ferenc, Petkovics Kálmán, Major Nándor, Mácsay Ist­ ván és Dujmovics János költeményei és elbeszélései kerültek a mikrofon eléK. I.

ÜNNEPI JÁTÉKOK SALZBURGBAN Az ausztriai Salzburgban n e m r é ­ gen fejeződtek be a h a g y o m á n y o s zenei és színházi ünnepi játékok, amelyek több mint egy hónapig tar­ tottak. Az ünnepi játékokon résztvet­ tek hazánk zeneművészei is. A salzburgi ünnepi játékokat már •több mint három évtizede rendsze­ rint minden é v b e n megtartják, é s itt a világ minden részéből számos m ű ­ vészbarát gyűilt össze, hogy meghall­ gassa a fellépő világhírű zenészeket és színművészeket. Az idei ünnepi játékokon a bécsi szimfonikus zene­ kar, a bécsi állami opera é s balett­ kara, valamint az állami színház m ű ­ vészegyüttese lépett fel. Számos ope­ rát é s drámát adtak elő, és több hangversenyt rendeztek. F E R N A N D E L ÉS A S Z E N T ÉV A szent év széleskörű propagandá­ jának keretében Parisban most m u ­ tatták be Mario Soldafeti » Verésért veréssel« című filmjét. A filmben Fernandel é s m é g néhány amerikai és francia színész különféle kalan­ dokat é l meg Rómában. A filmnek népszerűsíteni kellene a szent évet. és ú g y vélik, hogy bemutatása utrn újabb turisták é s hívők tódulnak R ó ­ mába, ahol kezdve a Szent Péter k-\tedrálisától egészen a fagylaltárusok­ ig, minden a szent év jegyében van. ÍRÓI

ESTEK

A Magyar Kultúrszövetség kereté­ ben működő Vajdasági Magyar írók Klubja megalakulása óta Temerinben, Kulán é s Topolyán írói estet rendezett. Ezek az írói estek lehetővé teszik egyrészt a nép számára irodalmi éle­ tünk és az írók közelebbi megismeré­ sét, másrészt alkalmat adnak irodal­ munk művelőinek arra, hogy a v a j ­ dasági népet jobban megismerjék. A három megrendezett írói est k ö ­ zül kétségtelenül a kulai volt a leg­ sikeresebb. Sikeres volt, de nem csu­ pán azért, mert itt találtak rá íróink a legnagyobb irodalmi érdeklődésű közönségre. A jó szervezés is hozzájá­ rult ehhez. A Topolyára ellátogató írócsoport tagjai között négy topolyai fiatal i?

726

Krónika

ott volt, s a csekélyszámú, de lelkes közönség számára ez a tény külön érdekességet szolgált. H a a szerve­ zés lelkiismeretesebben, nagyobb kedvvel végzik az illetékesek, akkor talán nem, került volna sor arra, hogy az írói estet a többezerfőnyi l a ­ kosú városnak csupán értelmiségi rétege látogatja meg. Az írói estekkel kapcsolatban biz­ tató jelnek v e h e t j ü k azt, hogy a v i ­ dékre ellátogató írócsoport tagjai között mind több tehetséges fiatal szerepel: ezzel elmélyül az idősebb^ é s az ifjú nemzedék között a kap­ csolat. A V A J D A S Á G I NEMZETISÉGI F I A T A L ÍRÓK K L U B J A Fejlődő kultúréletünk jelentős ál­ lomáshoz érkezett: Noviszádon meg­ alakult a fiatal írók klubja, amely összefogja, egy táborban egyesíti V a j ­ daság minden nemzetiségének fiatal tollforgatón. A Népi Ifjúság Tartományi Veze­ tőségének a közbenjárása, anyagi és szervező segítsége m á r a fiatalokat egybefogó irodalmi pályázat meghir­ detésében megnyilvánult. A pályázat jelentette áz első -lépést a klub meg­ alakításával kapcsolatban. A p á l y á ­ zati eredmények kihirdetésén é s az ezzel összefüggő megbeszélésen V a j ­ daság minden tájáról eljöttek a fia­ talok és itt ismerkedtek össze. Ezen a találkozón választották meg klub­ juk vezetőségét is, itt fektették le a klub alapszabályait. A vezetőségben a nemzetiségi fiatal írók és költők legjobbjai kerültek be. A Népi Ifjúság Tartományi Vezetősége komoly irá­ nyító segítséget nyújtott ebben a munkában is. A fiatal klub — lefektetett mun­ katerve szerint — már megrendezett egy irodalmi találkozót: szeptember elején Sinkó E r v i n látogatott el hoz­ zájuk, meghallgatta a legjobb írásai­ kat, elbeszélgetett velük azokról és külön beszélt az írói hivatás felelős­ ségteljességéről, az író öntudatáról és az alkotás kérdéseiről. A mindenkép eredményesnek mondható találkozó, az elhangzott viták, hozzászólások bizonyítják, hogy már régen szükség lett volna a fiatal erők összefogásá­ ra, irányítására. A klub tagjainak nagyrésze állandóan dolgozik, tanul és ír, írásaik a napilapokban és folyó­

iratokban jelennek meg, sőt egy-ket­ tőnek kötete is van. A klub magyar alosztálya — a Tartományi Vezetőség anyagi segít­ ségével — antológiát állított össze, amelyben a fiatal magyar írók és költők legjobb írásaikkal mutatkoz­ nak be irodalmi nyilvánosságunk előtt. A z antológia előreláthatólag az év v é g é n jelenik meg. A szerb a l ­ osztály tagjai ugyancsak készülnek egy hasonló antológia összeállítására. A klub munkaterve szerint hama­ rosan újabb irodalmi találkozót ren­ deznek, amelyre ismét egy írószövet­ ségi tagot hívnak meg vendégül. K É T M A G Y A R ÍRÓ S Z E R B ÉS HORVÁT N Y E L V E N Miroszláv Krlezsa az utolsó jugo­ szláv író, akire a magyar irodaiam számottevő hatást gyakorolt Petőfi­ ben. Előtte a szerb romantika nagy­ jai, Zmáj és Gyura Jaksity voltak a magyar irodalom döntő hatása alatt, és a hatás ismét ' csak Petőfiben és Arany Jánosban teljesedett ki. Azóta a magyar és a jugoszláv népek iro­ dalmában nem jelentkezett komo­ lyabb v é r - é s eszmecsere. Kazinczy, Kölcsey m é g szerb népdalokat fordít, de a Nyugat nemzedék m á r v é g é r v é ­ nyesen nyugati m ű v e l t s é g e t szívott csupán, az utánuk k ö v e t k e z ő nem­ zedék pedig, — a két háború között, és a háború alatt felnövő, jelentkező irók, — már a finn, vafey a klasszi­ kus görög-latin hagyományokba ágyazzák magukat. Ugyanakkor, a k é t háború között jelentkezett egy másik mozgalom is, amely Ady Ma­ gyar jakobinus dalából választotta jelszavát. Folyóiratuk is volt, az Apolló, amely hivatva volt a kelet­ európai összehasonlító irodalomtudo­ mányt nemcsak megalapozni, hanem újabb és újabb anyagfeltárással, pub­ likációkkal jelentősen fejleszteni is. Nem tudom, hogy kézzelfogható ered­ m é n y e lett volna a dolognak. A v a j ­ dasági magyar folyóiratok hoztak egyedül komoly fordítás-melléklete­ ket, viszont azok a fordítások, nagy­ részük bizonyosan ilyen volt. inkább hasonlított a kivetett ember felfedező útjához új lakóhelyén, mint kísérletet eszmék átvételére; és az, mint a ma­ gyarországi kezdeményezés is, semmi nyomot nem hagyott a magyar iro­ dalomban.

Jugoszláv részről megtett lépések m é g ismeretlenebbek, mint a magyar kísérletek. A régi, reakciód Jugoszlá­ via irodalomtudománya nem szíve­ sen emlegette klasszikusainak m a ­ gyar kapcsolatait, tudjuk, hogy Ignyatovics magyaron állásfoglalása miatt nem nyerte el azt a helyet, amely megilleti a szerb regény történeté­ ben. Ha volt. mert bizonyosan volt szerb részről -is kezdeményezés, — éppen Szenteleki leveleskötete tartal­ maz ilyen anyagot, — az egyenlőre ismeretlen előttünk. A Felszabadulás ezen a téren is jelentősebb e r e d m é ­ nyeket tud felmutatni, mint a régi Jugoszlávia 20 é v e . Rögtön megjele­ nik Petőfi verseinek gyűjteménye. Azután megjelent Illyés Gyula k ö n y ­ ve a P u s z t á k népe, majd Móricz R ó ­ zsa Sándora, azután Gergely Sándor kötete a Vitézek és hősök. Most két regény hagyta el a sajtót. A z egyik Móricz Zsigmond regénye a L é g y jó mindhalálig, a magyar irodalomnak ez édes-bús remeke, amelyet jelentő­ ségben é s életrajzi vonatkozásaiban egyedül Gorkij hasonló m ü v é v e l , a Gyermekévekkel lehet összehasonlí­ tani. . Mindenesetre szerencsés volt a választás, és ha a Szerb Matica foly­ tatja Móricz m ű v e i n e k kiadását je­ lentős szolgálatot fog tenni. Ugyan­ akkor hozzá kell fűznöm azt is, hogy igyekezni kellene azokat a regénye­ ket megjelentetni szerb nyelven, amelyek a magyar parasztság és a magvar kisváros életével foglalko­ zik, tehát elsősorban Egy boldog ember című regényére gondolok. A fordítás folyamatos, azonban a for­ d í t ó i k Dr. Maletin Márkónak nem sikerüU visszaadni Móricz stílusának bőségét, eredetiségét. í g y szerb fordí­ tásban Móricz talán m é g a közepes­ nél is gyöngébb stilisztának tűnik. Évekkel ezelőtt olvastam magyar nyelven és m a . is nagyon emlékszem arra a finom, ízes nyelvre, amely ezt a regényt jellemzi. A gyermekkori emlékek megszépítő bája harmóniába egyesül a vérbő és kifejező 'nyelv­ vel. Mindez nincs meg a fordításban. Nincsen kéznél a magyar eredeti, hogy a fordítás szöveghűségét ellen­ őrizhessem, a regény hangulata azon­ ban nem az, mint a magyaré, tehát a fordítás nem sikerült teljes egészé­ ben. E z a fordítás lehet szöveghű, de nem stílushü. tehát m á r nem Móricz regényét adja teljes egészében. Mint ahogy Adyt nagyon nehezen lehet

fordítani, mert nemcsak szavakat, hanem stílust é s hangulatot is át kell ültetni; ugyanúgy Móriczot is igen nehéz átültetni m á s nyelvre. A másik k ö n y v a zágrábi Zora kiadóvállalat kiadásában megjelenő K i s könyvtár sorozatban látott nap­ világot. Nagy Lajosnak a regénye a Falu jelent meg Vojnovics Sztipó for­ dításában. A fordítás hangulatos és olvasható, a könvv v é g é n az író is­ mertetéseként önéletrajzát hozzák. Meg kell emlékeznünk e k é t k ö n y v megjelenésének alkalmából m é g egy mozzanatról, amely igen fontos é s szerintem döntő kellene, hogy legyen a további magyar m ü v e k fordítósá­ nál. E z pedig az, hogy verset, minél több verset kellene fordítani, ha nem Adyt, de József Attilát, Illyés Gyulát, Tóth Árpádot, Babitsot, Vajdát, Aranyt, mert a magyar irodalom leg­ nagyobb erőssége éppen a lírában van. E z irodalmunk egyik sajátossá­ ga é s szerintem ezt figyelembe nem venni lehetetlen. Megismertetni a ma­ gyar társadalom és irodalom problé­ máit csak ú g y lehet,
KIOSZTOTTÁK A LEGNAGYOBB OLASZ I R O D A L M I DÍJAT A »Viareggio« legnagyobb olasz irodalmi díjat az idén Carlo Bernari és Francesco Jovinne nyerte el. Ber­ nari a »Kis remény« című regényé­ ért. Jovinne pedig az ez év áprilisá­ ban, egy hónappal halála előtt az »ígéret földje« című utolsó- elbeszélé­ séért részesült ebben a magas juta­ lomban. Jovinne Olaszország egyik legkiemelkedőbb ha adószellemű író­ ja volt. 1948 elején küldöttséggel meglátogatta Jugoszláviát é s halálá­ ig hű barátja maradt hazánknak. 1

FILM AZ EGYETEMI V A R O S B A N DOLGOZÓ K Ü L F Ö L D I BRIGÁDOKRÓL A »Jadran« filmvállalat egy fel­ v e v ő csoportja megkezdte a Zágráb melletti egyetemi város építésében dolgozó külföldi brigádok felvétele­ zését. A film bemutatja a külföldi brigádok tagjainak életét, szórakozá­ sukat, valamint a gyárak és a szö­ vetkezetek látogatását. ELKÉSZÜLT E G Y F A S I S Z T A FILM Milanóban befejezték egy .kimon­ dott fasiszta jellegű dokumentáris film felvételezését Mussodini életéről é s munkásságáról. A z új film címe » Tragikus hajnal Dongóban«, ahol mint ismeretes az olasz partizánok 1945 májusában foglyul ejtették Mus­ solinit. A filmszínészek mindannyian olaszok, s a filmet a volt fasiszta filmvállalatok munkatársai rendez­ ték egy hoddywoodi fümvállalat anya­ gi támogatáséval. A filmet j ó v á h a g y ­ ta az olasz cenzúra és így nemsokára bemutatásra kerül Olaszországban. OLASZNYELVÜ B R O S Ü R A VLADIMÍR NÁZORRÓL Rómáiban nemrégen olasznyelvű tanulmány jelent meg Vladimír N á zorról. A tanulmány írója Carlo B i me, ismert olasz szlaviszta. A »Nagy horvát költő é s Olaszország barátja« (a brosüra alcíme) munkásságának és életének bemutatása mellett a k ö n y v ­ ben számos részlet jelent meg Názor költészetéből, valamint »Oroszország anyánk« című utolsó versének átköltése. ZENEMŰ M A R U L I C S ÉVFORDULÓJÁNAK TISZTELETÉRE Joszip Hatze szpliti zeneszerző, Petár Hektorovics neves régi horvát k j l tő szövegére, dalt komponált vegyes­ kórusra, m ű v é t Marko Marulics em­ lékének szentelte születésének 500. évfordulója alkalmából. A Hatze által megzenésített verssorok megtalálha­ tók Hektorovics »Halászás és h a l á ­ szok beszélgetése« című ismert költői útleírásában. Hektorovics utazása a l ­

kalmával meglátogatta a Soltán lévő Necsujamot, ahol valamikor Marko Marulics Szplit nagy fia é s költője tartózkodott. Marulics költői hírneve akkor m á r messzire elterjedt é s erről tanúskodnak Petár Hektorovics,. M a ­ rulics 30 é v v e l fiatalabb ^kortársának verssorai. (Hektorovics 1487-ben szü­ letett): O, fényes Spalátn kegy-e szerencsédnek. Hogy t e mindég voltál fészke n a g y elméknek K i m i n d h i r r e tett szert, — m e n n y i költő . rfátott Dicső f a l a i d közt fénylő napvilágot. D e m o n d a n o m m e g k e l l , s értsd igaz s z a -

f vámul:

A l e g n a g y o b b h i m e k örvend köztük M a r u l . Dicsfénnyel övezte szép szülőhazaját. Melyről t i s z t e l e t t e l beszel és z e n g hálát: - - M i n d , k i n e k a z a j k a szép szláv n y e l v e n fszólal; S m i n d , a k i beszélget ékes l a t i n szóval. Miként H a j n a l c s i l l a g r a g y o g fenn az égen M a r u l n e v e u g y él örökké a népben.

Hatze szerzeményét Zágrábban nemrégen kiadta a Horvát Kultúregyesületek szövetsége, s ez jelentős hozzájárulás Marulics évfordulójának megun ne plés éhez. A S P A N Y O L NÉP HARCÁNAK KIÁLLÍTÁSA Spanyolország, Katalonia és Baszk­ ország egyetemistáinak szövetsége ál­ tal szervezett kiállítás anyaga hat kisebb helységben nyert elhelyezést. Mindjárt a bejáratnál a látogató sze­ mébe ötlenek Antonio Machada vers­ sorai: »Duero szaggatja tölgyfa szívét, Ibériának és Kasztiliának Ö! Szomorú és szép földek. Hona fennsíkoknak, k ő m o z ő k n c k . Rombolt városoknak, s hazátlan utaknak.-És csak valamivel tovább egy kép, amely Garcia Lorcát ábrázolja, fia­ talon és szépen, mint ahogy a fa­ siszták agyonlőtték. Ezt a képet n é z e ­ getve gondolatainkban visszaröppe­ nünk az 1936-os esztendőbe. Vissza­ emlékezünk arra az újságokban meg­ jelent hirre: »Granadában megölték Garcia Lorca spanyol költőU. E z j ú ­ lius elején történt. Utána pedig á l d o ­ zatul esett m é g vagy egymillió spa­ nyol. A börtönökben több mint tél­ im üli ó pusztult el. S mikor már mindennek vége volt m é g félmillióan F r 9 n ci a o r sz á gba szö ktek. Sorakoznak a falon é s emlékeze­ tünkben Madrid, Harame, Brunette.

Guadalahara, Teruela és Ebra dicső nevei. Am i 'talán pedig a legnagyobb hatással van ránk, és a külföldi bri­ gádok tagjaira, akik azért jöttek ha­ zánkba, hogy segítsenek a Zágráb melletti egyetemi város építésében — a madridi egyetemi város romjai, ahol hónapokig dúltak a véres csa­ ták a hősök és a bérencek között. A harcot ábrázoló képek a Franco tá­ borairól készült rajzok és fényképek mellett vannak. A z egyikk épen száz­ számra látunk holttesteket, a másik képen pedig a be nem avatkozási bi­ zottság tagjai egy négyszögletes asztal mellett pokkent játszanak. Se szeri se száma az adatoknak és statiszti­ káknak. Ma minden száz iskolára 175 templom jut, 62 ezer tanító, akik közül egyeseket agyonlőttek, máso­ kat elbocsátottak, sokan pedig kö­ zülük külföldre szöktek. Adatok Franco paradicsomának gazdasági vá l­ ságáról. Egy- asztalon illegális sajtótermé­ kek. Negyven különféle újság és fo­ lyóirat. A papir elég silány és a hetük is sokszor olvashatatlanok. Mennyire emlékeztet ez bennünket, a mi, m eg­ szállás alatti háborús sajtónkra. Itt varrnak azok a papírlapok is, — az illegális sajtó, — amelyek a spanyol börtönökben cirkálnak. A cikkek tel­ ve reménnyel, bizakodással és hittel. A szabadság és a függetlenség utáni vágy nyilatkozik meg bennük. » A spanyol nép sohasem fogja el­ felejteni a nemzetközi brigád harco­ sainak hőstetteit« — Ez az aláírása annak a képnek, amely a nemzetközi brigád tagjait ábrázolja menet köz­ ben. A kép mellett adatok. Jugoszlá­ via neve mellett nagy piros betűk­ kel ragyog egy 1.500-as szám. »Am ikor a tájékozta tóirodá sok azt

állítják, hogy a hősi jugoszláv önkén­ tesek, a nemzetközi brigád tagjai, Franco és a fasiszták parancsnoksága alatt harcoltak, akkor meg vagyunk győződve, hogy a Jugoszlávia ellen felhozott többi vád is, ugyanígy ha­ zug és átlátszó.«. — jelentette k i ne­ künk Oarascer, a spanyolországi egyetemisták küldöttségének egyik tagja. Ez a kiállítás mindenképpen hoz­ zájárult ahhoz, hogy közelebb jus­ son egymáshoz és jobban megértse egymást i f júságunk és a száműzetés­ ben lévő spanyol közitársasági ifjúság. A kiállítás hozzájárul a két nép ba­ ráti viszonyainak megszilárdításához, a világ haladó mozgalmának erősödé­ séhez. BECSBEN M E G N Y ÍL T A M Ű VÉSZETTÖ RTÉNETI MÚZEUM Bécsben ismét megnyitották a mű­ vészettörténeti múzeum kilenc nagy termét. A képzőművészet remekei közül a látogató ismét gyönyörköd­ het a holland primitívek műveiben, Rubens rajz- és képgyűjteményeiben, valamint a »Crumani Madonná«-ban. JU G O SZLÁV F ILM E K B E M U TA TÁ S A A M E R IK Á B A N A »Szlavica« és az »Élni fog ez a nép« jugoszláv művészfilmeket, vala­ mint több dokumenitáris film et mu­ tattak be azokban az amerikai váro­ sokban, amelyekben kivándoroltjaink élnek. A film ek bemutatását a jugo­ szláv származású amerikaiak egyesü­ letei szervezték meg.

A HÍD irodalmi pályázata A » H ÍD « irodalm i és k ritik ai fo ly ó ira t pályázatot h irdet különböző irodalm i munkára: versre, elbeszélésre, színm űre és tanulmányra. A pá­ lyázat toborzó je lle g ű és irodalm i életünk továb bi fejlődését és kris­ tályosodását szolgálja. A z írószövetség tagjai nem vesznek részt a pá­ lyázaton s íg y azoknak, akik újabban kapcsolódtak be az alkotógárdába, valam in t azoknak, akik most lépnek először az olvasóközönség elé, alkal­ muk lesz friss hangjukkal, elevenségükkel hozzájárulást adni célkitűzé­ seink m egvalósítására; új tehetségeket keresünk és rem éljük, h ogy ezek kiválasztásához hatásos eszköz lesz ez a pályázat. A pályam űvek tárgyát, tem atikáját nem kötjük meg. A munkák fe l­ ölelhetik múltúnkat, szocializm ust terem tő jelenünket; az igazán em berit keressük, a valóban m űvészi ábrázolást és vetítést. Szűkebb tém akört egyedü l a tanulm ányoknál szabtuk m eg; kikötésünk az, h ogy a tanul­ m ányok a vajdasági m agyar irodalom ból v e g y é k tárgyukat, esetleg V a j­ daság más népeinek irodalm i problém áit, alkotásait tárgyalják.

Pá tyá x a to t h ird etü n k : 1. Elbeszélésre; első díj 7.000 dinár; második díj 5.000 dinár; két har­ m adik díj egyenként 2 500 dinár. 2. Versre; első díj 4.000 dinár; második díj 3.000 dinár; két harm adik díj egyenként 1.500 dinár. 3. E gyfelvon ásos színműre; első díj 8.000 dinár; második díj 6.000 dinár; harm adik díj 4.000 dinár. 4. Három felvonásos színműre; első díj 20.000 dinár; második díj 10.000 dinár; harm adik díj 8.000 dinár. 5. Tanulm ányra; első d íj; 8.000 dinár; második díj 6.000 dinár; h ar­ m adik díj 3.000 dinár. 6. Irod alm i riportra; első díj 7.000 dinár; második díj 5.000 dinár; két harm adik díj egyénként 2.500 dinár. 7. Humoros karcolatra; első díj 6.000 dinár; második d íj 4.000 dinár; harm adik díj 2.000 dinár. A p á ty á z a to k h a tá r id e je s Elbeszélésnél, versn él és egyfelvon ásos színműnél 1951 január 15. Tanulm ánynál 1951 febru ár 15. H árom felvonásos színműnél 1951 április 15.

P á li ú za ti te lt é t e le in k : a) A pályázaton kizárólag eddig m eg nem jelen t írásokkal lehet résztvenni. b ) A pályam unkákat két példányban ritkán gépelt sorokban, papírnak csak eg yik oldalára írott szövegezéssel k ell eljuttatni, a » H ÍD « szerkesz­ tőségének cím ére, jelig és boríték kíséretében. c) A P á lyázat eredm ényét a »H ÍD «~ b an tesszük közzé a bírálóbizottság értékelése alapján. d) Fü ggetlen ü l attól, hogy va la m ely írás Pályázatot n yer v a g y sem, a közlésért külön honorárium ot fizetünk.