PSZICHIÁTRIA SZORONGÁSOS ZAVAROK – ÁLTALÁNOS IRÁNYELVEK • Pszichiátriai Szakmai Kollégium • Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve
Alapvetõ megfontolások
A SZORONGÁSOS ZAVAROK JELENTÕSÉGE AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSBAN
A PROTOKOLL ALKALMAZÁSI /
(összefoglalásként l. Bandelow et al, 2002):
ÉRVÉNYESSÉGI TERÜLETE
1. gyakran veszik igénybe a sürgõsségi ellátást (elsõsorban a pánikbetegek); 2. az öngyilkossági kísérletek fokozott kockázata; 3. a szerfüggõség kialakulásának fokozott kockázata; 4. a mentális betegségek összköltségének egyharmadát teszik ki.
Ez a protokoll a pszichiátriai szakmai kollégium jóváhagyása alapján készült a szorongásos zavarokban szenvedõ betegek kezelésében részt vevõ pszichiáterek részére, s a rendelkezésre álló klinikai tapasztalatokon, bizonyítékokon alapul. A protokoll a szorongásos zavarok diagnózisához és kezeléséhez nyújt irányelvet, de nem feltétel nélkül alkalmazandó stratégiát, ugyanis egyes betegek esetében számos egyedi szempont befolyásolhatja a kezelés menetét.
A hasonlóságok ellenére számos eltérés mutatkozik az egyes szorongásos zavarok terápiájában. Több példát lehet említeni: 1. a nagy potenciálú benzodiazepinek mindegyik szorongásos zavarban javasoltak, de OCD esetén (kényszerbetegségben) nem bázisszerként, hanem csak kiegészítõ terápiaként; 2. a nem benzodiazepin anxiolyticumok közül a buspiron például csak a generalizált szorongásban (GAD) hatékony; 3. az antidepresszívumok közül sok – de nem mindegyik – hatékony a különbözõ szorongásos kórképekben; a kényszerbetegségnél pedig speciális a helyzet: itt csak a potens szerotonerg hatással rendelkezõ antidepresszívumok hatékonyak; 4. a különbözõ pszichoterápiás módszerek is más-más hangsúlyt kapnak az egyes szorongásos zavarokban.
AZ IRÁNYELV BEVEZETÉSÉNEK ALAPFELTÉTELE A kutatási eredményekbõl és a klinikai tapasztalatokból eredõ – konszenzuson alapuló – összefoglalás, amely lehetõvé teszi a pszichiátrián kívüli szakmák, szervezetek, hatóságok, civil szervezetek kontrollálási szándékát.
GYAKORISÁG A szorongásos zavarok világszerte a leggyakoribb pszichiátriai betegségek közé tartoznak. Reprezentatív felmérések alapján a szorongásos kórképek 1 éves prevalenciája 12,6–17,2% között van (Kessler et al, 1994, összefoglalásként l. Bandelow et al, 2002). Hazai vizsgálat szerint 17,7% (Szádóczky, 2000). A nõket gyakrabban érinti, mint a férfiakat.
A fentiek miatt mindegyik szorongásos zavart külön-külön is tárgyaljuk a terápia szempontjából, ezért ez a protokoll egy olyan keretnek tekinthetõ, amely általánosságban érvényes a szorongásos zavarokra.
Gyakoriságuk ellenére felismertségük és adekvát kezelésük még elmarad a szakmailag elvárttól. Ez is az egyik indoka lehet a szorongásos zavarok felismerésérõl és terápiájáról szóló szakmai protokoll kidolgozásának.
2009. JANUÁR
1
PSZICHIÁTRIAI ÚTMUTATÓ
SZORONGÁSOS ZAVAROK 1. TÁBLÁZAT A SZORONGÁSOS ZAVAROK
ETIOLÓGIA
LEGFÕBB JELLEMZÕI
Genetikai vulnerabilitás és környezeti hatások eredményeként lépnek fel a különbözõ szorongásos kórképek. A neurotranszmitterek, neuropeptidek közül a szerotonin, a noradrenalin, a GABA, a glutamát, a kolecisztokinin és a hypothalamus-hipofízismellékvesekéreg tengely ún. stresszhormonjai játszanak fontos szerepet. A neuroanatómiai struktúrák közül a prefrontális kéregnek, az amygdalának és a hippocampusnak van kiemelkedõ jelentõsége. Az öröklött hajlam talaján korai és/vagy aktuális életesemények (pszichotraumák) hatására alakul ki a tüneti kép alapját képezõ agyi mûködészavar.
Szorongásos zavarok 1. Pánikbetegség: spontán jelentkezõ szorongásos rohamok 2. Agorafóbia: rosszullét, félelem – zsúfolt terektõl, tömegtõl 3. Szociális fóbia: rosszullét – figyelemnek kitett szituációkban 4. Speciális fóbia: konkrét tárgytól, szituációtól, állatoktól való félelem 5. Kényszerbetegség: visszatérõ gondolat, ill. cselekvés okozta szorongás, feszültség 6. Generalizált szorongásos zavar: hullámzó intenzitással, tartósan fennálló szorongás 7. Poszttraumás stressz: rendkívüli (pszicho)trauma után, az emlék okozta szorongás
Diagnózis
gyakran kombinálódnak egymással. A leglényegesebb elemeket az 1. táblázat foglalja össze. A részleteket illetõen utalunk az egyes kórképekkel kapcsolatos szakmai protokollokra.
A diagnózis felállítása a DSM-IV vagy a BNO10 kritériumai alapján történik. A szorongásos zavarok között vannak tüneti átfedések, és
A diagnosztikus algoritmusok segítséget jelenthetnek a különbözõ szorongásos betegségek elkülönítésében (1. ábra).
1. ÁBRA: A SZORONGÁSOS ZAVAROK DIAGNOSZTIKUS ALGORITMUSA (HOLLANDER-KLEIN, 1989) Kifejezett szorongás
Epizodikusan jelentkezõ szorongás? Igen
Nem
Perzisztens szorongás, aggodalmaskodás?
A kiváltó tényezõ meghatározható?
→ Generalizált szorongás
Nem Igen
Spontán rohamokban jelentkezik?
Szituációhoz, „tárgyhoz” köthetõ?
→ Pánikbetegség
Nem Igen
Agorafóbia
Kényszergondolatok vagy cselekvések?
→ Kényszerbetegség
Szociális fóbia Speciális fóbia
PSZICHIÁTRIAI ÚTMUTATÓ
2
2009. JANUÁR
PSZICHIÁTRIA
Második lépés: lehetséges komplikációk felmérése
Kezelés A KEZELÉS INDIKÁCIÓJA
1. Szorongásos zavar súlyossága Amennyiben a beteg tüneti képe a BNO-10 vagy a DSM-IV diagnosztikus kritériumait kimeríti, akkor indokolt a kezelés. A terápiás terv kidolgozásánál figyelembe kell venni a betegség súlyosságát, a komorbid pszichiátriai és/vagy szomatikus kórképeket, a szerfüggõség fennállását, az öngyilkossági kockázatot, a korábbi kezeléseket, a beteg elvárásait (gyógyszeres kezeléssel vagy a pszichoterápiával kapcsolatban), valamint a beteg számára elérhetõ egészségügyi ellátórendszer lehetõségeit.
Súlyos tünetekkel járó, régen fennálló, jelentõs életminõség-romlást okozó zavar esetén a terápiát minél hamarabb kezdjük meg. Antidepresszív terápia indítása esetén kezdetben javasolt kiegészítõként nagy potenciálú benzodiazepin (BZD) adása a szorongás gyorsabb csökkentése érdekében.
2. Komorbid depresszió Az elsõ választandó szernek hatékonynak kell lennie mind a szorongásos zavar, mind a depresszió kezelésében is. Erre a legalkalmasabbak a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI) családjának tagjai. Súlyos depresszió esetén a kettõs hatású venlafaxin (SSNRI) vagy a triciklikus (TCA) clomipramin javasolt elsõdlegesen.
A SZORONGÁSOS ZAVAROK FARMAKOTERÁPIÁJÁNAK KÖZÖS VONÁSAI
(STEIN, 2003)
Elsõ lépés: diagnózis felállítása Noha a szorongásos zavarok gyakori betegségek, mégis sok beteg kezelés nélkül marad, melynek egyik oka lehet, hogy a betegek nem kérnek segítséget, a másik oka, hogy az orvos nem ismeri fel a kórképet. Néhány rövid kérdéssel a szorongásos tünetek felfedezhetõk. Segítséget jelenthetnek ebben a diagnosztikus becslõ- és szûrõskálák. Differenciáldiagnózis szempontjából a szorongásos zavarok elkülönítendõk: • egymástól (l. 1. ábra); • szomatoform zavartól; • alkalmazkodási zavartól; • alkohol- és droghasználattól; • belgyógyászati betegségektõl.
Nem vagy nehezen kontrollálható öngyilkossági gondolatok esetén BZD hozzáadása szükséges, a hospitalizáció pedig mérlegelendõ.
3. Alkohol- vagy drogabúzus gyanúja A szorongásos zavarok közül a szociális fóbia és a poszttraumás stressz betegség jár gyakran együtt szerhasználattal. Gyanú esetén a benzodiazepinterápia csak megfelelõ körültekintéssel végezhetõ, hiszen e szereknél alkohollal keresztdependencia áll fenn.
4. Komorbid belgyógyászati betegség
A felismerés után meg kell határozni a kezelési céltünet(ek)et, az ezt kísérõ esetleges komorbid állapotokat, a betegség súlyosságát, kihatását az életvitelre, életminõségre.
A farmakoterápiás választást befolyásolja, hogy adott belgyógyászati szerekkel a lehetõ legkisebb legyen a gyógyszer-interakció esélye.
A farmakoterápia megválasztásához szükséges felvenni a pszichiátriai és belgyógyászati anamnézist egyéni és családi vonatkozásban egyaránt. Szükséges a pszichiátriai és belgyógyászati vizsgálat is.
2009. JANUÁR
3
PSZICHIÁTRIAI ÚTMUTATÓ
SZORONGÁSOS ZAVAROK 5. Idõskor
adag tartományába essen). Életminõségre jelentõsen kiható mellékhatás nem elfogadható. A céltünetek maradéktalan remissziójára törekedjünk. Jó terápiás válasz esetén a fenntartó terápiát általában ugyanabban a dózisban, megfelelõ ideig folytassuk (6–12 hónap).
Szinte mindig elõfordul komorbid belszervi betegség, interakciókat még fontosabb figyelembe venni, mint fiatalkorban. A szorongásos tünetek is mutathatnak eltérést: a szorongás gyakran aggódás, aggodalmaskodás formájában jelentkezik, konkrét félelmek megjelenése gyakori. A szorongás felléphet agitáció formájában is. A szorongás kifejezett koncentrációs zavart okozhat, a figyelmetlenség, feledékenység dementiatünetnek is látszódhat (ún. pseudodementia). Idõs beteg szorongásának csökkentésekor mindig vegyük figyelembe, hogy a benzodiazepinek paradox izgatottságot is kiválthatnak.
Ötödik lépés: a terápia tartama Nem megfelelõ terápiás válasznál emelni kell a dózist, keressük azt az adagot, mely mellett a javulás optimális. Részleges siker esetén augmentációs stratégiával, ennek sikertelensége esetén gyógyszerváltással próbálkozhatunk. Az augmentációs lehetõségek szorongásos zavaronként specifikusak.
6. Terhesség és szoptatás A terápiás választ BZD-terápia esetén 2–3 hét múlva, antidepresszív szer és buspiron esetén 4–6 hét múlva értékelhetjük.
Egyre több adat támasztja alá, hogy az SSRI antidepresszívumok biztonságosan alkalmazhatók terhesség alatt, azonban mindig a haszon/kockázat mérlegelése szükséges az adott esetben. Ha szoptatás ideje alatt szükséges az antidepresszív/BZD terápia, a szoptatást fel kell függeszteni (összefoglalásként l. Szádóczky-Németh 2002/a, 2002/b).
Jó terápiás válasz esetén a farmakoterápia javasolt idõtartama minimum 6 hónap, de inkább átlagosan 12 hónap.
Hatodik lépés: a terápia befejezése A terápia befejezése lassan, fokozatosan történik. Biztonságos az elhagyás üteme, ha a beállított terápiás adag maximum harmadával csökkentünk havonta. A terápia befejezésének szakaszában nagy szerepe lehet a pszichoterápiának.
Harmadik lépés: a farmakoterápia indítása A farmakoterápia kezdetekor fontos a beteg megfelelõ tájékoztatása. A pszichoedukációra nemcsak a compliance fokozása érdekében van szükség, az információk sokszor már magukban szorongást csökkentõk. Elsõként választott terápia leggyakrabban SSRI vagy SSNRI. A konkrét választáshoz mérlegelni kell a tüneteket, egyéni és családi elõzményeket, mellékhatásprofilt, interakciós profilt, adagolás módját stb.
Hetedik lépés: sikertelen terápia esetén Terápiás sikertelenség vagy nem megfelelõ remisszió esetén felül kell vizsgálnunk a tüneteket, a kezelés menetét. Újra kell értékelnünk a diagnózist, meg kell vizsgálnunk, hogy jól mértük-e fel a pszichiátriai komorbiditást (pl. személyiségzavar is állhat a háttérben), nem magyarázhatók-e jobban a tünetek belgyógyászati eltéréssel (pl. pajzsmirigytúlmûködés). A beteg nem megfelelõ együttmûködése (compliance) vagy alacsony terápiahûsége (adherence) is okozhatja a
Negyedik lépés: a terápiás válasz követése A szorongásos zavarok kezelésében terápiás cél a teljes vagy majdnem teljes remisszió. A hatást a gyógyszer relatíve mellékhatásmentesen kell elérje (a beteg által maximálisan tolerálható dózis a hatékony
PSZICHIÁTRIAI ÚTMUTATÓ
4
2009. JANUÁR
XANAX
2005/I. SZÁM
5
ÚTMUTATÓ
SZORONGÁSOS ZAVAROK 2. TÁBLÁZAT A NEMZETKÖZI
terápia hatástalanságát. Felmerülhet specifikus farmakokinetikai eltérés (pl. gyors metabolizáló beteg, felszívódási képtelenség). Sikertelenné teheti vagy megnehezítheti a terápiát súlyos, negatív pszichoszociális tényezõk tartós fennállása is.
SZAKIRODALOMBAN A SZORONGÁSOS ZAVAROK KEZELÉSÉRÕL MEGJELENT SZAKMAI PROTOKOLLOK LEGFONTOSABB KÖVETKEZTETÉSEI (A RÖVIDÍTÉSEK MAGYARÁZATÁT L. A SZÖVEGBEN).
Szorongásos zavar
Terápiarezisztenciát csak legalább két (lehetõleg különbözõ gyógyszertani csoportba tartozó) antidepresszívum maximális dózisával, egyenként legalább 6 hétig folytatott sikertelen terápia esetén mondhatjuk ki.
• Szakértõi panel • Terápiás ajánlások • Farmakoterápia min. idõtartamára vonatkozó ajánlás
Pánikzavar
• American Psychiatric Association (APA 1998) Int. Consensus Group on Depression and Anxiety (Ballenger et al, 1998/a) • CBT v. farmakoterápia; SSRI szerek • 12–18 hónap; 12–24 hónap
NEM GYÓGYSZERES TERÁPIA A pszichoedukáció jelentõségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A beteg számára a megfelelõ felvilágosítás már nagyon sokat jelenthet.
Generalizált szorongásos zavar (GAD)
• Int. Consensus Group on Depression and Anxiety (Ballenger et al, 2001) • SSRI, SSNRI, TCA, CBT • (nincs erre vonatkozó adat)
A szupportív, támogató pszichoterápiás intervenciót minden, megfelelõ empátiás készséggel rendelkezõ háziorvos biztosíthat a betegei részére.
Szociális fóbia
• Int. Consensus Group on Depression and Anxiety (Ballenger et al, 1998/b) • SSRI szerek • 12 hó
A speciális pszichoterápiás módszerek – pl. relaxációs terápia (autogén tréning, hipnózis), kognitív-behavior terápia (CBT), családterápia, interperszonális terápia, pszichodinamikus terápiák – alkalmazása már képzett szakemberek (pszichiáterek, pszichológusok, pszichoterapeuták) feladata (Kopp et al, 1986, 1987, Koltai, 2003, Kulcsár, 1995, MórotzPerczel, 2005, Szilvás-Túry, 2002, SzõnyiFüredi, 2000, Túry, 1995).
Specifikus fóbia
• Nincs konszenzuson alapuló szakmai irányelv • Nincs megbízható adat
Kényszerbetegség (OCD)
• Expert Consensus panel for Obsessive-Compulsive Disorder (1997); American Child and Adolescent Psychiatry (AACAP, 1998) • CBT vagy SSRI/clomipramin; CBT vagy CBT + SSRI v. Clomipramin • 12–24 hó; 12–18 hó
Poszttraumás stressz zavar (PTSD)
A gyógyszeres terápiát és a pszichoterápiát együtt lehet – és ajánlott – alkalmazni. Egymás hatását erõsítik (Roy-Byrne et al, 2005).
• Int. Consensus Group on Depression and Anxiety (Ballenger et al, 2000) • SSRI szerek, CBT • 12–24 hó
A szorongásos zavarok kezelésérõl az utóbbi években a nemzetközi szakirodalomban megjelent szakmai protokollok legfontosabb következtetéseit a 2. táblázat foglalja össze.
PSZICHIÁTRIAI ÚTMUTATÓ
A különbözõ szorongásos zavarok kezelésében alkalmazott gyógyszerek Evidence Based Medicine-en (EBM) alapuló értékelését a 4. táblázatban foglaltuk össze (Bandelow et al, 2002). A táblázatban szereplõ ajánlások mind lektorált lapokban megjelent, randomizált, kettõs-vak vizsgálatokon alapulnak. A táblázat korlátja, hogy az összefoglaló cikk írása óta
6
2009. JANUÁR
PSZICHIÁTRIA 3. TÁBLÁZAT AZ EVIDENCE BASED MEDICINE KATEGÓRIÁINAK JELENTÉSE
Az ellátás megfelelõségének indikátorai
A) Pozitív tapasztalatok, azaz 2 vagy több randomizált, kettõs-
vak vizsgálat igazolja a placebóval szembeni hatékonyságot és 1 vagy több pozitív kettõs-vak vizsgálat igazolja a komparátor gyógyszerhez viszonyított azonos vagy kifejezettebb hatékonyságát
A megfelelõ szakmai ellátás indikátorai egyedi és statisztikai szinten ragadhatók meg. Egyedi szinten a beteg állapotának javulását különbözõ pszichiátriai (objektív, tehát a vizsgáló által kitöltött) becslõskálákon vagy a beteg által megválaszolt, ún. önkitöltõ kérdõíveken szokás rögzíteni, de inkább csak a különbözõ klinikai kutatások, ill. a gyógyszervizsgálatok során. A mindennapi klinikai gyakorlatban ezen módszerek (részben az idõhiány miatt) nem alkalmasak az ellátás színvonalának objektiválására, már csak azért sem, mert a beteg saját állapotának summás értékelése (romlott, változatlan, kicsit javult, sokat javult, teljesen tünetmentes) önmagában a legalkalmasabb és legautentikusabb vélemény. Statisztikailag megragadható szinten az osztályról elbocsátott betegek rehospitalizációs rátája, az osztályról való elbocsátás után még hosszabb ideig betegállományban lévõk aránya jelenthetik a megfelelõ indikátorokat. Ambulánsan kezdett terápia esetén a betegállományon kívül objektív mutató lehet még az is, hogy az ambuláns kezelésbe vételt követõ egy bizonyos idõn belül a betegek hány százalékát kellett mégis osztályos kezelés céljából kórházba utalni.
B) Elõzetes pozitív tapasztalatok B1 = 1 vagy több randomizált, kettõs-vak vizsgálat igazolja a placebóval szembeni hatékonyságot, vagy
B2 = 1 vagy több pozitív naturalisztikus nyílt vizsgálat, vagy B3 = 1 vagy több pozitív esetismertetés és nincs negatív vizsgálat
C = Nem konzekvens eredmények, azaz a kontrollált pozitív
vizsgálatokat kiegyenlíti a kb. azonos számú negatív vizsgálat
D = Negatív tapasztalat, azaz a vizsgálatok többsége nem jobb,
mint a placebo, illetve rosszabb, mint a komparátor gyógyszer
E = Nincs tapasztalat három év telt el, s az azóta közölt vizsgálatok még nem szerepelhetnek benne, ugyanakkor ilyen pontosan kategorizált vizsgálati értékelés azóta sem jelent meg, ezért indokolt a közlése. A hazai klinikai tapasztalatokat is magába foglaló részleteket l. az egyes szorongásos zavarok protokolljaiban.
Gondozás A szorongásos kórképek – más pszichiátriai betegségekhez hasonlóan – gyakran krónikus lefolyásúak, és teljes remisszió esetén is elõfordulhat évek múltán relapsus. A betegek gondozása az elért terápiás eredmény fenntartását és a visszaesés megelõzését szolgálja. A terápiát a teljes remisszió elérése után minimum 6–12 hónapig folytatni kell. A prognózist számos tényezõ befolyásolja. A legjobb prognózis a teljes tünetmentességet elérõ betegeknél várható, míg a legkedvezõtlenebbel a súlyos, régóta fennálló és társult pszichiátriai kórképekkel szövõdött esetekben számolhatunk. Ezért kell hangsúlyozni a korai felismerés és kezelésbe vétel jelentõségét.
2009. JANUÁR
Melléklet GYAKORI TÁRSBETEGSÉGEK A pszichiátriai kórképek közül a depresszió és a szerfüggõség társul leggyakrabban a szorongásos zavarokhoz, valamint a szorongásos kórképek egymással kombinálódnak. A szorongás áll gyakran a kezdõdõ hipertónia hátterében, amely késõbb különbözõ cardiovascularis szövõdményekhez vezethet. A szorongásos állapot az öngyilkosság kockázatát fokozza.
7
PSZICHIÁTRIAI ÚTMUTATÓ
SZORONGÁSOS ZAVAROK 4. TÁBLÁZAT A KÜLÖNBÖZÕ SZORONGÁSOS ZAVAROK KEZELÉSÉBEN ALKALMAZOTT GYÓGYSZEREK EBM-EN ALAPULÓ ÉRTÉKELÉSE (a rövidítések magyarázatát l. a szövegben) (Bandelow et al, 2002)
Diagnózis Pánikzavar és agorafóbia
Kezelés
Gyógyszer
Pánikrohamban: Benzodiazepin Fenntartó kezelés SSRI szerek
TCA
EBMkategória
Ajánlott napi dózis
Alprazolam
A
0,5–2 mg
Lorazepam
B1
1–2,5 mg
Citalopram Fluoxetin
A B1
20–60 mg 20–40 mg
Fluvoxamin Paroxetin
A A
100–300 mg 20–40 mg
Sertralin Clomipramin
B1 A
50–150 mg 75–250 mg
Imipramin
A
75–250 mg
A fentiek hatástalansága vagy tolerálhatatlansága esetén Benzodiazepinek
Alprazolam
A
1,5–8 mg
SSNRI SNRI
Clonazepam Diazepam Lorazepam Venlafaxin Reboxetin
A A B1 B1 B1
1–4 mg 5–20 mg 2–8 mg 75–225 mg 4–8 mg
NaSSA RIMA
Mirtazapin Moclobemid
B2 C
45 mg 300–600 mg
SSNRI SSRI TCA Azapironok
Venlafaxin ER Paroxetin Imipramin Buspiron
A A A C
75–225 mg 20–50 mg 75–200 mg 15–60 mg
Ha nem hatékonyak vagy nem tolerálhatók: Benzodiazepinek Antihisztaminok
Diazepam Hydroxyzin
A B1
5–15 mg 37,5–75 mg
Fluvoxamin Paroxetin Sertralin Moclobemid
A A A C
100–300 mg 20–50 mg 50–150 mg 300–600 mg
Clonazepam Gabapentin Citalopram Fluoxetin
B1 B1 B2 B2
1,5–8 mg 600–3600 mg 20–60 mg 20–40 mg
Generalizált szorongásos zavar (GAD)
Szociális fóbia
SSRI RIMA
Ha nem hatékony vagy nem tolerálható: Benzodiazepin Antikonvulzívumok SSRI
PSZICHIÁTRIAI ÚTMUTATÓ
8
2009. JANUÁR
PSZICHIÁTRIA 4. TÁBLÁZAT A KÜLÖNBÖZÕ SZORONGÁSOS ZAVAROK KEZELÉSÉBEN ALKALMAZOTT GYÓGYSZEREK EBM-EN ALAPULÓ ÉRTÉKELÉSE (FOLYTATÁS)
Diagnózis Kényszerbetegség (OCD)
Kezelés
Gyógyszer
EBM-kategória
Ajánlott napi dózis
TCA SSRI szerek
Clomipramin Citalopram
A B1
75–300 mg 20–60 mg
Fluoxetin Fluvoxamin
A A
20–80 mg 100–300 mg
Sertralin Paroxetin
A B1
50–200 mg 40–60 mg
Haloperidol Risperidon
B1 B1
3 mg-ig 0,5–2 mg
Pindolol Clonazepam
B1 B1
7,5 mg 5 mgiig
Olanzapin Quetiapin
B2 B1
5–15 mg 150–170 mg
Fluoxetin Sertralin
B1 B1
20-40 mg 50–100 mg
Fluvoxamin Paroxetin
B2 B1
100–300 mg 20–40 mg
Amitriptilin
B1
75–200 mg
Imipramin
B1
75–200 mg
Lamotrigin
B1
25–500 mg
Részleges reszponderség esetén kiegészítõ szerként adható:
Poszttraumás stressz zavar (PTSD)
SSRI szerek
TCA
Ha nem hatékony vagy nem tolerálható: Antikonvulzívum
ÉRINTETT TÁRSSZAKMÁK
IRODALOM
Családorvosok, akiknek feladata a szorongásos zavarok felismerése, és szövõdménymentes esetekben a beteg kezelésbe vétele vagy szakorvoshoz történõ irányítása.
AACAP Practice parameters for the assessment and treatment of children and adolescents with obsessive-compulsive disorder. AACAP. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry. 1998;37:275–455. APA. Practice guideline for the treatment of patients with panic disorder. Work Group on Panic Disorder. American Psychiatric Association. Am J Psychiatry. 1998;155:1–34. Ballenger JC, Davidson JR, Lecrubier Y et al. Consensus statement on panic disorder from the International Consensus Group on Depression and Anxiety. J Clin Psychiatry. 1998/a;59(Suppl 8):47–54. Ballenger JC, Davidson JR, Lecrubier Y et al. Consensus statement on social anxiety disorder from the International Consensus Group on Depression and Anxiety. J Clin Psychiatry. 1998/b;59(Suppl 8):54–60. Ballenger JC, Davidson JR, Lecrubier Y et al. Consensus statement on posttraumatic stress disorder from the International Consensus Group on Depression and Anxiety. J Clin Psychiatry. 2000;61(Suppl 5):60–66. Ballenger JC, Davidson JR, Lecrubier Y et al. Consensus statement on generalized anxiety disorder from the International Consensus Group on Depression and Anxiety. J Clin Psychiatry. 2001;62(Suppl 8):53–58. Bandelow B, Zohar J, Hollander E, et al. World Federation of Societies of Biological Psychiatry (WFSBP) Guidelines for the Pharmacological Treatment of anxiety, obsessive-compulsive and posttraumatic stress disorders. Word J Biol Psychiatry. 2002;3:171–199.
ZÁRADÉK Ez a protokoll a Pszichiátriai Szakmai Kollégium által 2005-ben korszerûnek számító szakmai irányelveket tartalmazza, amely nem feltétlenül egyezik mindenben az OEPelõírásokkal és a hazai gyógyszerrendeléssel kapcsolatos jogszabályokkal.
2009. JANUÁR
9
PSZICHIÁTRIAI ÚTMUTATÓ
SZORONGÁSOS ZAVAROK Expert Consensus Panel for Obsessive-Compulsive Disorder. Treatment of obsessive-compulsive disorder. The Expert Consensus Panel for Obsessive-Compulsive Disorder. J Clin Psychiatry. 1997;58(Suppl 4):2–72. Hollander E, Klein D. Differential diagnosis of anxiety disorders. In: Panic anxiety states (Eds. Kielholz P, Adams C). DeutscherArzte Verlag, Köln, 1989, 17–26. Kessler RC, McGonagle KA, Zhao S, Nelson CB, Hughes M, Eshleman S, Wittchen H, Kendler KS. Lifetime and 12 month prevalence of DSM-III-R Psychiatric disorders in the United States. Arch Gen Psych. 1994;51:8–19. Kopp M, Mihály K, Tringer K, Vadász P. Agorafóbiás és pánikneurotikus betegek légzési kontroll kezelése. (Respiratory control treatment of agoraphobic and panic patients) Ideggy Szemle. 1986;39:185–196. Kopp M, Mihály K, Tringer K. A kardiális szorongás szindróma kognitív-viselkedésterápiás kezelése. (Cognitive-behavioural treatment of cardiac panic patients) Card Hungarica. 1987;16(1):57–66. Koltai M (szerk.). Család – pszichiátria – terápia. Medicina, Budapest, 2003. Kulcsár Zs. A pánik pszichodinamikai értelmezése. In Bánki MCs (szerk.). Pánik és fóbiák. Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1995, 73–89. Mórotz K, Perczel D. Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Budapest, 2005. Roy-Byrne PP, Craske MC, Stein MB et al. A randomized effectiveness trial of cognitive-behavioral therapy and medication for primary care panic disorder. Arch Gen Psychiatry. 2005;62:290–298. Stein DJ. Algorithm for the pharmacotherapy of anxiety disorders. Current Psychiatry Reports. 2003;5:282–288. Szádóczky E. Kedélybetegségek és szorongásos zavarok prevalenciája Magyarországon. PrinTech, Budapest, 2000. Szádóczky E, Németh A. Hangulatzavarok kezelése terhesség alatt. Psychiat Hung. 2002/a;17:259–272. Szádóczky E, Németh A. Hangulatzavarok kezelése a szoptatás alatt. Psychiat Hung. 2002/b;17:273–286. Szilvás A, Túry F. Az agorafóbia párkapcsolati dinamikája és párterápiás lehetõségei. Pszichoterápia. 2002;11:208–214. Szõnyi G, Füredi J (szerk.). A pszichoterápia tankönyve. Medicina, Budapest, 2000. Túry F. A pánikbetegség és a fóbiák pszichoterápiája. In Bánki MCs (szerk.). Pánik és fóbiák. Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1995, 141-152.
Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve Készítette: a Pszichiátriai Szakmai Kollégium Írták: dr. Németh Attila, dr. Ágoston Gabriella A teljes szakmai irányelv elérhetõ: Egészségügyi Közlöny 2006. év 5. számában. A szakmai protokollt az Egészségügyi Közlöny írásmódjával, betûhíven közöljük. Budapest, 2005. augusztus 28.
PSZICHIÁTRIAI ÚTMUTATÓ
10
2009. JANUÁR
