szorítással bezárul körülötte. De hiszen egy bivaly erői lakoztak Rainerben!

— Mondd, igaz a hír Rainerről ? — Miféle hír ? — Thomas Veszelits épp most h í v o t t fel az Abendzeitungtól azzal, hogy Fassbinder meghalt. K u r t R a a b az ágyban f e k ü d t . Nem aludt már, csak úgy révedezett, nem gondolt semmi h a t á r o z o t t r a , mikor Dieter Heisig felhívja. R e k e d t a hangja. Reggel kilenc óra van. Ú r n a p j a . Ü n n e p n a p Bajorországban. K u r t R a a b nem gondol halálra. Azt gondolja: gonosz viccet engedett meg magának Fassbinder valamelyik ádáz ellensége és ezt a hírt röppent e t t e fel. Rainer és hogy halott — ilyen nincs. Igen, régebben, hat-hét éve, akkoriban K u r t R a a b is számolt vele, hogy Rainert utolérheti egyszer a halál, hogy az alkohol, kábítószerek, altatók és ajzószerek ördögi köre halá12

los szorítással bezárul körülötte. De hiszen egy bivaly erői lakoztak Rain e r b e n ! Újra meg ú j r a megfricsk á z t a a sorsot. J á t s z i könnyedséggel birkózott meg azzal, ami m á s o k a t már t ö n k r e t e t t volna. Mi m i n d e n t kibírt ez a fickó! Micsoda energiát fejt e t t ki m u n k a közben. (És vajon nem dolgozott-e t u l a j d o n k é p p egyfolytáb a n ? ) Igen, és micsoda h a t a l m a volt az embereken — ő r a j t a is. És így K u r t m o n d o g a t t a is mindig: — Túlél ez m i n d a n n y i u n k a t . K u r t még mindig nem gondol halálra, mikor felhívja Peer R a b e n t , a korai évek b a r á t j á t , még a közös antitheater-idők előtti évekét, Peer R a b e n t , a k i t , , Willi"-nek neveznek. — Igaz a hír, Willi? — Igaz, igen. Willi tud részleteket is: J u l i a n e Lorenz, Rainer vágója, utolsó évei-

ben t ó t u m f a k t u m a és élettársa, éjjel h a z a t é r t a Clemensstrasse 76-ban levő közös lakásukra, amely Horst W e n d l a n d t producer t u l a j d o n a . Hajnali fél négy volt. J u l i a n e meghallotta, hogy még surrog a bekapcsolt tévé Rainer s z o b á j á b a n . És bár tilos volt hívatlanul belépni ebbe a szobába, főleg ha R a i n e r aludt, bement, hogy kikapcsolja a készüléket. E k k o r találta meg o t t holtan, az ágyán fekve, a cigarettával még a szájában. Az első sokk h a t á s á r a J u l i a n e Daniel Schmidet, Fassbinder b a r á t j á t és kollégáját h í v t a fel Párizsban, két nappal előbb R a i n e r még látogatóban volt nála. Párizsból — és nem Münchenből — kelt s z á r n y r a a h a l á l h í r . . . Rainer halott. K u r t próbálja megállapítani, mit érez. N e m érez semmit. Céltalanul szaladgál fel-alá müncheni lakásában a Nietzsche-

A z t szokták mondani mostanában az ilyesmire: jelenség. R é g e b b e n talán azt m o n d t á k : f e n o m é n . Ilyen jelenség, fenomén volt életében és halálában a 37 éves korában váratlanul e l h u n y t Fassbinder. Mint az itt folytatólagosan közlésre k e r ü l ő életrajz egyik szereplője, Fassbinder e g y i k közeli m u n k a t á r s a is kijelenti: n e m készített egyetlen olyan filmet sem, a m e l y b e n tökéletesen és mindenestül benne volna, amely ö n m a g á b a n véve is r e m e k m ű volna. Fassbinder e l s ő s o r b a n nem e n n e k vagy annak a halhatatlan r e m e k m ű n e k a r e n dezője volt, h a n e m : volt. V o l t , aki. Ö s s z e téveszthetetlenül jellegzetes és jellemző filmcsináló férfi és filmcsinálási szemléletmódszer. Legendás korjelenség. Lehet, hogy más is, t ö b b is. Lehet, de ma még ez nem látszik világosan, és K u r t R a a b — Peter K a r s t e n k ö n y v e s e m vállalkozik kifejtésére. K ö n y v ü k az e m b e r és az általa megtestesített jelenség, sőt, mítosz vallatása. Tehát n e m filmtörténet, nem filmesztétika, h a n e m szubjektív vallomások, tanúságtételek sora. Bár a k ö n y v e t két szerző jegyzi, az igazán K u r t Raab műve. A z ő Fassbinderélményének foglalata. K u r t Raab a m o l y a n mindenese volt Fassbindernek, amíg össze nem vesztek, színésze, f o r g a t ó könyvírója, díszlet- és jelmeztervezője, barátja és csodálója, ura, hűséges szolgálója. K ö n y v e részben az ő emlékezése Fassbinderre és saját pályájára, részben pedig az ő és Peter Karsten, egy-két kisebb

strassén, még idegesebben, még hektikásabban, m i n t m á s k o r szokott. Cigarettázik. Egyik cigarettát a másik után szívja. Mi t ö r t é n t ? H o g y történhetett meg ilyesmi ? Rainer halott. K u r t egyedül érzi magát. Talán jobb így, gondolja. Kurt egyedül van zavarodottságában, csak a telefon cseng m i n d u n t a lan. Mindegyik hívás sztereotip módon ezzel a kérdéssel kezdődik: — Hallottad m á r ? — v a g y : — Tényleg igaz ? Ez a június tizedike kivételesen forró n a p Münchenben. Délben K u r t Raab a " P a u l á " - n a k becézett P e t e r Kern és az én t á r s a s á g o m b a n üldögél a schwabingeni Café Extrablatt teraszán. „ P a u l á " - n a k m i n d j á r t két kis kerek asztalkára van szüksége, hogy elférjen r a j t u k h a t a l m a s második reggelije. Miközben P e t e r K e r n némán tömi m a g á t , K u r t beszél. Természetesen Fassbinderről. Még inkább locsog, m i n t egyébként is szokása. Felismeri a Süddeutscher Rundfunk egyik riporternője, részleteket akar hallani a halálesetről. K u r t felvilágosítja, készségesen, amiről csak tudomása van. Az újságírónő elmondja neki, Fassbinder h o l t t e s t é t az ünnep m i a t t csak másnap, pénteken boncolják fel. A rendőrség állítólag azt közölte vele: — Elvégre Fassbinder is csak ember. És aztán l á t j a jönni azokat, akik Rainer Werner Fassbinder haláláról

Fassbinder-szerep alakítójának és újságí r ó n a k az interjúi a Fassbinder-banda néhány kulcsfigurájával. Raab is, a t ö b b i e k is Fassbindert, az e m b e r t és f e n o m é n t p r ó bálják megfejteni. E m l é k e z é s e i k b e n n y í l tan, magától é r t e t ő d ő e n és h a n g s ú l y o s a n jutnak s z ó h o z az é r i n t e t t e k érzelmi és szexuális, t ú l n y o m ó r é s z t h o m o s z e x u á l i s hányattatásai. V á l o g a t á s u n k a k ö n y v anyagának m i n t egy a felét közli, hol n a g y o b b , teljes s z ö v e g t ö m b ö k e t , hol kisebb részletek t ö m ö r í t ő montázsát. A s z ö v e g összeállítója és fordítója teljesen mellőzte K u r t Raab személyes, Fassbinder-telen kitérőit, valamint a túlságosan „ h e l y i é r d e k ű " érzelmi belügyeket. K u r t Raab n e m c s a k m i n t k o r o n a t a n ú számíthat é r d e k l ő d é s ü n k r e , h a n e m m i n t író is, n e m h i á b a forg a t ó k ö n y v í r á s az e g y i k mestersége, de néha azért elveti a s u l y k o t , és k ö z é r d e k e t tulajdonít m a g á n ü g y e k n e k . A Rainer Werner Fassbinder vágyakozása alá alcímül o d a í r h a t n á n k : fejezetek egy életregényből. A Fassbinder-univerzumban netán n e m eléggé járatos olvasó kezd e t b e n s o k ismeretlen névvel találkozik, akárcsak valamely r e g é n y b e n , amely n e m fedi föl mindjárt, ki kicsoda. M i n t az ilyen r e g é n y olvasójától, a mi o l v a s ó i n k t ó l is t ü r e l m e t és figyelmet k é r ü n k , a f o n t o s a b b s z e r e p l ő k k o n t ú r j a i m i n d élesen kirajzolódnak. GYÖRFFY

MIKLÓS

rég á t t é r t e k a filmüzlet napirendjére. Elsőként H o r s t W e n d l a n d t t ű n i k fel, a Lola producere és a Lili Marleen forgalmazója. E l t ű n i k a k á v é h á z belsejében, ahol — K u r t e p i l l a n a t b a n ezt n e m t u d j a még — két t o v á b b i filmnagyság vár m á r rá, Sam W a y n berg és H a n n s E c k e l k a m p . Wendl a n d t u t á n kollégája, K a r l i Spiehs jön sietve. S végül megjelenik Dr. Dieter Schidor, a Querelle producere, akit ,, a kis d o k t o r " - n a k vagy „ K i t t y B a b u f f k é " - n a k is neveznek. Wolf G r e m m , a rendező kíséretében, aki valósággal lebeg fehér öltözetében. A helyszín i n k á b b derűsnek h a t . K u r t azonnal sejti, miről van szó a filmes urak e déli találkozóján. G r e m m fél évvel ezelőtt fejezte be Kamikáze című f i l m j é t — Fassbinderrel a főszerepben. A játékfilm eddig eladhatatlannak bizonyult, langyos, p o s h a d t sör g y a n á n t kínálg a t t á k . Alig telt el pár óra R a i n e r halála óta, m o n d j a K u r t a k é t barátj á n a k , máris m e g k e z d ő d ö t t a kötélhúzás, máris üzletelnek, spekulálnak a halállal. Egyszeriben mindegyiknek kellene a G r e m m - t e r m é k moziterítésre. — Az én szememben ez hullagyalázás. — K u r t izgatott. — Pocsék film ós attól nem lesz jobb, hogy R a i n e r meghalt. És K u r t R a a b nem az egyedüli, aki így reagál. H a r r y Baer tombol, amikor este a Deutsche Eichében, R a i n e r

t ö r z s k o c s m á j á b a n értesül a Kamikáze körül folyó alkudozásról. I t t az Extrablattban vetődik fel a gondolat először, hogy k ö n y v e t írjunk közösen R a i n e r Werner Fassbinderről. K u r t R a a b m á r két éve hordozza m a g á b a n ezt a tervet, ós csak megerősíti s z á n d é k á b a n , mikor n é h á n y óra múlva P e t e r K e r n LuxorFilmjének türkenstrassei i r o d á j á b a n telefonon keresik. P é t e r B u c h k a h í v j a a Süddeutsche Zeitungtól és azt szeretné, ha K u r t írna egy cikket a hétvégi mellékletbe „a faszcináló Fassbinder-jelenségről", a m i n t m o n d j a . (A cikk a SZ 1982. június 19/20-i s z á m á b a n jelent meg. A Filmvilág az 1982 októberi s z á m á b a n — teljes terjedelmében — a d t a közre. — A szerk.) A telefon a Luxor-irodában sem hallgat. Fassbinder számos színésze ós m u n k a t á r s a hivatása jövőjéért aggódik, szoronganak, hogy mi lesz most. B a r b a r a Valentin például már a halál e n a p j á n sem t u d j a , mihez kezdjen. Arra s z á m í t o t t , hogy hamarosan szerepet k a p az új filmben, az Ich bin das Glück dieser Erde (Én vagyok a Föld szerencséje) címűben, és színházi t u r n é r a megy Tennesse Williams A vágy villamosával (Elisabeth Volkmann-nal és A r t h u r Brauss-szal. ) Előkerülnek a z t á n ezen a n a p o n azok is, akiket K u r t "az utolsó barát o k " - n a k fog nevezni. Egyszeriben mindegyik R a i n e r legközelebbi hívének a k a r j a t u d n i m a g á t . É s így aztán ilyeneket hall a t e l e f o n b a n : — Tudod, u t o l j á r a a Chinesischer T u r m n á l l á t t a m . Én u t o l j á r a a Deutsche Eichében t a l á l k o z t a m vele. — U t o l j á r a a Leopoldstrassen l á t t a m . — Én beszéltem vele u t o l j á r a telefonon. — Én v o l t a m az utolsó, akihez kedves volt. — Egyszerre mindenki az „ u t o l s ó " a k a r lenni. Csak akkor, amikor igazán szüksége lett volna valakire, gondolja K u r t , a k k o r volt Rainer egyedül. K u r t bizalmatlan a többiek gyásza i r á n t . Féltékeny, talán szívesen lett volna ő is az „ u t o l s ó " . Azt hiszi, csak az ő gyásza valódi, a többieknek csak ö n m a g u k o n jár az esze, azokon a következményeken, amelyekkel s a j á t életükre nézve jár R a i n e r halála. Ő viszont, K u r t R a a b , m á r 1977 ó t a független volt h i v a t á s a terén Fassbindertől. És így az SZ-be írt cikke is ezzel a m o n d a t t a l fog végződni: „Megélhetés dolgában független vagyok ugyan tőle, jól-rosszul elboldogulok, és így hirtelen halála sem állít most olyan kérdés elé, m i n t sokan m á s o k a t : mi lesz most velem, az életemmel, a karrieremmel, hivatásom érdekeivel, mégis megengedem m a g a m n a k azt a szemtelenséget, azt a szabadságot és azt a szilárdságot, hogy gyászoljam őt. " J ú n i u s 10-e d é l u t á n j á n K u r t R a a b találkozik Dieter Schidorral a Café Monopterosban, nem a producernek u g y a n a b b a n a h á z b a n levő lakásán, m e r t o t t v a n Ziegler, Gremm, H a r r y 13

és Juliane. Juliane Lorenz, meséli Schidor, teljesen magán kívül van, hisztériázik ós r e t t e n t ő szemrehányásokkal illeti magát, amiért elment éjszaka hazulról. E g y ú t t a l H a r r y n a k azt veti szemére, hogy szerzett valamit Rainernek a halála előtti délután. — A H a r r y t ki kell h a j í t a n i a lakásból — követelte állítólag ú j r a meg újra. Schidor azt m o n d j a K u r t R a a b n a k : — El kell m a j d távolítanom H a r r y t a lakásból. Meg kell védeni Julianét. — Kis doktor, gondolja K u r t , nem vagy ostoba, tudod, hogy az „ ö z v e g y " most fontosabb lesz, mint a H a r r y , az egyetlen ember, akit igazán megráz Rainer halála. Schidor elmondja, hogy Rainer a halála előtti délután neki a d t a utolsó i n t e r j ú j á t — egy Wolf G r e m m készítette dokumentáció számára.

A beszélgetésre a clemensstrassei lakásban került sor. Rainer egyszeriben nagyon hiú lett, háromszor-négyszer is átöltözött, ingeket próbált fel és azt kérdezte: — Ez passzol? Szép ez így m o s t ? — A „kis d o k t o r " elbeszélése szerint Rainer nagyon n y u g o d t volt, de feltűnően f á r a d t , m i n d a m e l l e t t nagyon pontos válaszokat a d o t t . K é t óra elteltével kifogyott a nyersanyag, R a i n e r nem a k a r t a , hogy pótlásról g o n d o s k o d j a n a k . — Í r j á t o k csak egyszerűen hozzá, ami mondanivalóm még lehetne.

„Túlél ez m i n d a n n y i u n k a t " (Fassbinder a Berlin, Alexanderplatz f o r g a t á s á n )

Ez u t á n az i n t e r j ú u t á n a Chinesischer T u r m n á l találkoztak, aztán m i n d n y á j a n fölmentek B a r b a r a Valentin l a k á s á b a : Rainer, Juliane, H a r r y Baer, Elisabeth Volkmann és mások. I t t , a Valentin-lakásban járt körbe a z t á n a porok királya. R a i n e r később nyilván szükségét érezte, hogy egyedül m a r a d j o n . Ez nem volt szokatlan. Aki együtt élt vele, megszokta, hogy hallgatózzék a szobája a j t a j á n á l : vajon lélegzik-e. R a i n e r erősen horkolt. Ha kihallatszott a horkolása, megnyugodhatott az ember. A halál é j s z a k á j á n Juliane csak a tévékészülék surrogását hallotta. Mikor a z t á n megtalálta Rainert, már „egészen hideg" volt, mint mondta. J u l i a n e t e h á t este h a z a m e n t vele, a z t á n a vágószobában pár hangot még a helyére a k a r t tenni. A vágószobából azonban n e m ment újra haza. A Fassbinder-barátok a Romagna Anticában voltak, később a New Yorkban és a Friscóban, késő éjszakáig. E g y óra körül a z t á n Ingrid Caven telefonált Párizsból, és Volker Spengler telefonszámát a k a r t a elkérni Rainertől. Wolf G r e m m jelentkezett és azt m o n d t a : — Nincs itt Rainer. — Ingrid Caven megkérte a rendezőt, értesítse R a i n e r t , hogy h í v j a fel őt Párizsban. Másnap azonban Gremm azzal szórakozott — Schidor szerint —, hogy h a z u d o t t Cavennek. Mindenesetre, így gondolja most Kurt R a a b , ez az ember akadályozta meg, hogy Rainer még egyszer beszélhessen volt feleségével. J u l i a n e reggel megpróbálta telefonon elérni Dieter Schidort. De az, mivel nagyon későn m e n t haza, a telefont k i t e t t e a folyosóra, és rár a k o t t egy p á r n á t , hogy zavartalanul alhasson. H a t órától fogva mégis hallotta a telefon csengetését, de csak kilenc óra felé v e t t e fel a kagylót. Gyásza jeléül Dieter az Armani-féle d r á g a t w i n s e t j é t v e t t e föl, amellyel R a i n e r tisztelte meg. Rainerről azt m o n d t a a „kis d o k t o r " : — Irtó klassz viszonyban vagyok vele, nem kedvelem ugyan a kövéreket, de vele szívesen vagyok e g y ü t t . A Querelle forgatása során minden reggel tudtam, hogy 10-10 000 márkával t ö b b az adósságom, de Rainerral dolgozni egyszerűen gyönyörű. Mialatt R a i n e r halálhíre b e j á r t a az egész világot, és a n é m e t tévéállomások még f o n t o l g a t t á k , megváttoztassák-e p r o g r a m j u k a t vagy sem, a franciák és olaszok pedig m á r rég dologhoz l á t t a k , így szólt Regine Ziegler, a producernő, Schidor lakásában a rendezőjéhez, Wolf Gremmhez: — Kedves Wolf, most meg kell rendezned R a i n e r n e k azt a d a r a b j á t , a Der Müll, die Stadt und der Todot (A szemét, a város és a halál). Hisz tudod, ez volt az utolsó kívánsága. — A pufók Wolf Gremm helyeslőleg biccentett. Így meséli legalábbis Dieter Schidor.

Wolf Gremm t e h á t most mint Rainer művészi hagyatékának kezelője lép föl, gondolja K u r t , és eszébe jut egy cannes-i eset, amelyet szintén tud K i t t y Babuffkéről. Wolf jelenlétében azt mondta Rainer, és közben Harryra, művészeti m u n k a t á r s á r a nézett: „művészeti m u n k a t á r s n a k " nevezem most minden emberemet, aki nem t u d semmit. Ezért Wolf Gremmnek is azt m o n d o m : „művészeti rendező". — Majd elnevette magát Fassbinder a maga mekegő hihihizésével. Schidor azt is elmondja K u r t n a k ebben a Monopterosbeli beszélgetésben, hogy ez a dolog A szemét, a város és a halál című darab körül tulajdonképpen csak egyike volt Rainer ismerős intrikálásainak, Rainer t u d t a , hogy Peter Chatelt érdekli a darab. De haragudott rá, mégis Cannes-ba hívatta, és ott egyszercsak azt mondta: — É p p e n most úgy döntöttem, hogy Wolf Gremm rendezi meg F r a n k f u r t b a n . — Csak azért, hogy kicsit ugrassa Peter Chatelt, véli Schidor, és mesél Rainer filmtervéről is, az Én vagyok a Föld szerencséjéről. Ma, Ú r n a p j á n készültek, Rainer és ő, motívumokat keresni, többek között a Song Parnasst is megnézni. Hiszen kész volt már minden, a könyv, a technikai tervek, Rainer már megmondta az operatőrnek, Xaver Schwarzenbergernek: — Fekete fényt akarok. Kíváncsiságból és hogy próbára tegye partnerét, álszent módon megkérdezi K u r t R a a b : — És miért nem készítitek el ti magatok a filmet, ha már Rainer úgyis rátok h a g y t a a forgatókönyvet, megvannak a helyszínek és a szereposztás ? — K u r t tudja, hogy éppen ezeket a kis filmeket csak Fassbinder maga t u d t a megcsinálni, mert ezek voltak az ő legsajátabb filmjei, mint A zöldségkereskedő vagy A félelem megeszi a lelket. Schidor azonban nem veszi észre a csapdát, és belelép. Egyetért K u r t javaslatával és azt m o n d j a : — Tényleg, miért ne? Ezen bizony el kell gondolkodnunk. — (Gondolkodott is rajta, és később olyan rendező-nevek bukkantak fel a sajtóban, mint Alexander Kluge és Bernardo Bertolucci, akik mind számításba vétetnek Fassbinder tervének posztumusz megvalósítására.) Rainer, gondolja K u r t R a a b , egy felhőn ülve fog mennydörögve leordítani: — De hiszen ez nem az én filmem, Juliane! — Ahogy a Hogyan lett R. úr ámokfutó? (Warum läuft Herr R. Amok?) című filmet sem tekintette soha a magáénak. Az szintén csupán néhány oldalnyi szinopszis alapján készült, és az Én vagyok e Föld szerencséje alapjául sem szolgálhatna ennél több. Nem szerette az Ámokot, nem szerette, hogy a színészek improvizálnak benne, amit rendezőtársa, Michael Fengler engedett meg nekik. Fassbinder azt akarta,

„A filmjeiben fia »Lilo Pempeit«-nek nevezte..." (Fassbinder é d e s a n y j a a Berlin, Alexanderplatz-ban)

hogy a szereplők az ő szövegeit mondják. Igaz, gyakran előfordult, hogy a dialógusokat csak a forgatás helyszínén írta meg vagy még át is írta — de akkor is az ő dialógusai voltak. Ú r n a p j a estéjén, mint minden csütörtökön, vacsorára gyűlünk össze Ursula Strätznél, aki egykor az Action-Theatert alapította és kezdettől fogva nagy pártfogója volt az ifjú Rainer Werner Fassbindernek. K u r t úgy gondolja, Ursel lesz a legjobban

megrendülve, alkoholba fogja fullaszt a n i f á j d a l m á t . Nem, Ursel nem fog t u d n i vacsorát főzni. De a n a p folyam á n kiderül, hogy Strätz ezen a csütörtökön is m e g t a r t j a a vacsorát, amellyel évek óta próbálja hetente maga köré gyűjteni az Action-Theater régi embereit. Így összegyűlik a Thierschstrasséban Urselnél Peer Raben, R e n a t e Leiffer, K u r t R a a b ós Peter Kern is (noha a P a u l á n a k semmi köze nem volt az Action-Theater kezdeteihez). Mindenki azt m o n d j a , Ursel előtt egy szót sem Rainerről. De K u r t azt gondolja: mégsem társaloghatunk ma holsteini fejőstehenekről. Nekem arról kell beszélnem, ami foglalkoztat, Rainerről. Beszélnie kell, beszélni, beszólni. Ne15

hogy eszébe jusson elgondolkodni. Fél a depressziótól és gyásztól, amely m a j d utol is éri éjszaka. A televízióban szemtanúi mindannyian Wolf G r e m m h á t b o r z o n g a t ó felléptének. Úgy tesz, m i n t h a ő t a l á l t a volna meg Fassbinder holttestét. Holott csak a szomszéd szobában szunyáit. K u r t o t meglepi, hogy Ursel szinte meg se szólal egész este, csak úgy mosolyog m a g á b a n . Valahogy olyan oldottnak t ű n i k . N e m emlékszik rá, hogy valaha is l á t t a volna ilyennek. Alkoholt sem iszik, elégedettnek látszik. N e m árul el semmi olyat, a m i t v á r t a k tőle. Csak este tíz óra t á j b a n hullik le a kényszer Kurtról, hogy Fassbinderről beszéljen. Súlyos depresszív hangulatba esik. Nagyon ki v a n merülve. Hazamegy, és csak akkor jelentkezik nála valami, amit gyásznak nevezhet. Arra gondol: most egyszeriben nincs többé valaki, akit szerettem. Ez a szeretet Rainer i r á n t valami különös dolog volt. Soha n e m ólt benne az az igény, hogy hozzáérjen. Soha nem érzett valami gerjedelem-félét, ha együtt volt Rainerrel. A közelsége volt fontos számára, ebben a közelségben jól érezte m a g á t . Ha négy éve már nem dolgoztunk is egymással, gondolja most, azért a kapcsolat tov á b b r a is fennállt. N e m azt m o n d t a - e Rainer többször is róla, hogy ő „az én egykori legjobb b a r á t n ő m " ? E n nek ébred most t u d a t á r a . H i á n y z i k valamije, örökre oda ö n m a g á n a k egy része. A következő n a p o k b a n K u r t R a a b a Süddeutsche Zeitungnak írt cikkével van elfoglalva, amely oly nagy feltűnést kelt megjelenése u t á n , m e r t olyasvalaki szólal meg benne, aki őszinte és becsületes. K o n k r é t alakot öltenek a n n a k a könyvnek a tervei is, amelyet K u r t Fassbinderről akar írni velem. De mások sem t é t l e n k e d n e k : H a r r y Baer is ír, m o n d j á k , és Gerhard Zwerenz kézirata állítólag m á r készen is van. Időközben k i a d t á k Rainer W e r n e r Fassbinder holttestét. Csak jóval később derül m a j d ki, hogy kokain- ós tabletta-élvezet következtében h a l t meg. A gyászünnepet szerdára, június 16-ára tűzik ki. A perlachi t e m e t ő ravatalozójában t a r t j á k meg, reggel negyed tízkor. A korai időpont, viccelődnek egyesek, a későnkelő Fassbinder bosszúja. Dieter Schidortól m e g t u d j a K u r t R a a b , hogy kedden a temetés előtt élő adás lesz a W D R - b e n ( I I I . tévéprogram) Beszélgetés Werner Fassbinderről címmel. H a n s Christoph Blumenberg fogja vezetni a n y i t o t t végű műsort. Dieter Schidor, I r m H e r m a n n , Peer R a b e n ós H a r r y Baer mellett K u r t R a a b o t is meghívták. K u r t örül ennek az élőben sugárzott beszélgetésnek. Talán sor kerül valami jó kis vitára, amelyben végre 16

kerek-perec k i m o n d j á k , a m i t eddig mindig elhallgattak. Schidor csak azért lesz o t t , hogy a Querelleről mondjon valamit, erről a filmről, amely még nincs is készen, de azért a k a r n a k m u t a t n i belőle n é h á n y részletet. K e d d e n K u r t felhívja Schidort, hogy megbeszéljék, mikor repülnek. A producer l a k á s á b a n o t t van J u l i a n e Lorenz is, aki egyszercsak h a r s á n y a n belerikácsol a t e l e f o n b a : — K u r t R a a b , te giliszta! — K u r t : — Ki vagy te t u l a j d o n k é p p ? — Ő: — Én a J u l i a n e Lorenz vagyok. — T o v á b b f ú j t a t : — Mi a fenét akarsz te ma este m o n d a n i ? — K u r t : — Juliane, t u d o d mit, nézd meg a műsort, és akkor m e g t u d o d , m i n t m o n d o k . — E r r e ő: — Márpedig én nem nézem meg. — K u r t : — H á t akkor n e m t u d o k m i t csinálni. — Ő zárszóul: — Csak azt k í v á n o m neked, hogy m e g f ú l j tőle, a m i t ma este mondasz. J u l i a n e úgy viselkedik, m i n t a fenséges özvegy, akinek szegény h a l o t t F a s s b i n d e r t védelmébe kell vennie hullagyalázók ós más komisz alakok ellen. K u r t arra gondol, hogy J u l i a n e mindig is h a r a g u d o t t rá. Mindig azt m o n d o g a t t a R a i n e r n e k : — A régi embereket n e m szabad t ö b b é használnod. — S t a n d a r d m o n d a t a volt ez. Elsősorban őrá, K u r t r a gondolt. J u l i a n e t e l e f o n a t t a k j a nagyon elb i z o n y t a l a n í t j a K u r t o t . Aggályai tám a d n a k és legszívesebben lemond a n á a kölni u t a t . Szerencsére ekkor megint Dieter Schidor veszi át a telefonkagylót, és rábeszéli K u r t o t , hogy repüljön el vele. Az indulás előtt, útközben és u t á n a Dieter Schidor m a j d kibújik a bőréből jókedvében, de K u r t érintetlen m a r a d tőle. Schidor egyik Fassbinder-sztorit a másik u t á n meséli. R a i n e r utolsó New York-i tartózkodása során meg voltak híva A n d y Warholhoz. Fassbinder csak állt o t t jellegzetes t e s t t a r t á s á b a n , feje leh a j t v a , k a r j á t fenn a melle fölött összekulcsolva, és n e m szólt egy szót sem. W a r h o l megkérdezte tőle: — Szokott gimnasztikázni ? — Fassbinder t o v á b b r a is h a l l g a t o t t , és a p o p - p á p a nem t u d t a , h o g y a n folyt a t h a t n á a beszélgetést. Hosszabb szünet u t á n a n n y i t m o n d o t t R a i n e r : — R é g e b b e n előfordult, hogy gimn a s z t i k á z t a m . — A két nagy művész dialógusa. W a r h o l egy n a g y diner-re is megh í v t a Fassbindert. E l j ö n a Jacqueline is, a Bianca is. — Ki az a Jacqueline ? — kérdezte R a i n e r . Mire W a r h o l : — H á t a Jacqueline K e n n e d y . — És ki az a Bianca? — H á t a Bianca Jagger. Fassbinder ezt óriásinak találta, m i n t egy gyerek, úgy örült ennek a találkozónak, de a z t á n végül meggondolta m a g á t . E s t e W a r h o l vendégei mind a g e r m á n szörnyet v á r t á k , akire nagyon kíváncsiak voltak. A szörnyeteg a z o n b a n n e m j ö t t . New Y o r k b a n elmentek a h í r h e d t Canal-Streetre is, ahol az a sok bőrös

lokál van. E g y ilyen bőrös alak oda m e n t Rainerhez és azt m o n d t a neki — N a g y o n hasonlít Rainer Werner Fassbinder n é m e t rendezőhöz. — Mire R a i n e r : — Hiszen az olyan híres, az mégsem mászkálna csak úgy fel ós alá ezen az utcán. Schidor H a n s Christoph Blumenbergről is mesél, akivel Cannes-ban ismerkedett meg. Blumenberg gyakr a n elment a fesztivál idején vacsorázni Fassbinderrel és Schidorral. E z é r t azt h i t t e a Zeit újságírója, hogy most m á r közeli kapcsolatba került Rainerrel. Így megígérte egy ausztrál tévés s t á b n a k , hogy összehoz nekik egy i n t e r j ú t Fassbinderrel. Elintézem én, jóban vagyok vele, m o n d t a a tévéseknek. K é t óra hosszat vártak ezek a szálloda előcsarnokában, akkor lejött H a r r y Baer, és azt mondta: — Sajnálom, R a i n e r kicsit később jön. — A várakozás további órái u t á n ú j r a megjelent H a r r y , és így szólt: — R a i n e r nem t u d lejönni, beteg. — Közben csak n e m volt kedve az interjúhoz, m e r t i n k á b b zenek a z e t t á k a t a k a r t hallgatni a szobájában. R a i n e r és Schidor azt a viccet is megengedték m a g u k n a k , hogy úgy t e t t e k , m i n t h a el a k a r n á k vállalni B l u m e n b e r g első s a j á t játékfilmjének a g y á r t á s á t . Blumenbergnek el kellett mesélnie a film sztoriját. U t á n a így szólt F a s s b i n d e r : — H á t ez még igazán nem t ö r t é n e t . Még sokat kell r a j t a dolgoznod. —- Mégis játszották t o v á b b a producer-szerepet. Még a szereposztást is megbeszélték, és R a i n e r r a g a s z k o d o t t N a s t a s s j a Kinskihez, a k i t Blumenberg nem akart. Az első adás a z t á n n e m valami jól sikerül ezen az estén. Blumenberg kívánságára a beszélgetésnek flottul, fesztelenül, semmiképpen sem gyászos bambasággal kellene folynia. De végül is elég száraz valami sikeredik a dologból. M á s n a p reggel az egész kerekasztaltársaság Münchenbe repül a temetésre. Az szinte teljes egészében egy zene-egyvelegből áll, amelyet Juliane Lorenz állított össze. K u r t azt gond o l j a : „ H a következetesek lennének, azt m o n d a n á k : kedves egybegyűltek, ha m á r ilyen szépen e g y ü t t vagyunk, hallgassuk négy n a p o n át mindazokat a zenéket, amelyeket R a i n e r szeret e t t . " P e t e r Zadek v a g y Alexander Kluge helyett egyszercsak H a n n a Schygulla áll o t t egy cédulával a kezében, és olyan bölcsességeket hebeg, h o g y : — Ki fog e z u t á n új arcokat ós régieket ú j r a f e l f e d e z n i . . . — Eközben Ingrid Caven kivonul a teremből. Úgy h a t , m i n t h a Schygulla ellen t ü n t e t n e , de csak dühös Julianéra, a m i é r t tilalma ellenére az ő egyik d a l á t is e l j á t s z a t t a . K i n n a szabadb a n sétálnak m á s gyászvendégek is, m e r t o d a b e n n a zenei egyveleg nem a k a r véget érni. K u r t R a a b azonban k i t a r t . K u r t úgy érzi, J u l i a n e ki a k a r j a élvezni a h a t a l m á t , amelynek most b i r t o k á b a n hiszi m a g á t . Azt

gondolja, most játssza ki utolsó aduját, m e r t t u d j a , hogy u t á n a visszasüllyed a b b a a teljes jelentéktelenségbe, a h o n n é t R a i n e r fölemelte. U t á n a a Deutsche Eichében f u t össze mindenki. Az ilyen temetési szertartás a viszontlátásoknak is ünnepe. Es K u r t sok kedves emberrel találkozik, akiket m á r régóta n e m l á t o t t . H a n s Hirschmüllerrel például, a zöldségkereskedővel, Fred -Ilgnerrel, a W D R gyártásvezetőjével, aki R a i n e r számos tévéfilmjének viselte g o n d j á t , Rosemarie Schönarttal, a régi idők egyik maszkmesternőjével, és Daniel Schmiddel, v a l a m i n t barátjával, Raullal, akik Párizsból érkeztek. Mikor K u r t megérkezik az Eichébe, sem Juliane, sem R a i n e r a n y j a nincs o t t . Nemcsak az a n y a , Juliane is fog a d t a a kondoleálókat a t e m e t ő b e n . A fehér borjúvirsliből és g y ű r ö t t , hideg m á j s a j t b ó l álló, furcsa h a l o t t i tor a l a t t K u r t a W D R embereivel társalog. H á t t a l áll a n y i t o t t a j t ó n a k és valami m u l a t s á g o s a t mesél, mikor érzi, hogy a jelenlevők az a j t ó r a merednek és elnémulnak. Megfordul. Az a n y a áll előtte. Lilo PempeitE d e r . H a l o v á n y r a festve. F u r c s á n révetegnek h a t . Messzire k i n y ú j t j a a kezét és azt m o n d j a : — Szervusz, K u r t o c s k á m . — K u r t a szeme közé néz, miközben megfogja a feléje n y ú j t o t t kezet. És azt m o n d j a : — Szervusz, Lilo. — Azt v á r j a , hogy az aszszony t o v á b b m e g y . De n e m megy. O t t m a r a d előtte állva ós kimeredt szemmel b á m u l rá. K u r t azt gondolja, most biztosan arra vár, hogy könyn y e k r e f a k a d j a k , és a n y a k á b a boruljak. Na nem, gondolja, azt nem. Így R a i n e r a n y j á n a k végül nem marad m á s választása, m i n t hogy t o v á b b m e n j e n R a i n e r törzsasztalához, és ott udvart tartson. K u r t teljesen elgyengül a találkozástól, és mindenekelőtt le kell ülnie. De mivel i m m á r vége m ú l t b a révedő h a n g u l a t á n a k , úgy határoz, hogy R e n a t e Leifferrel és F r e d Ilgnerrel e g y ü t t távozik. E l ő b b azonban még elbúcsúzik I r m H e r m a n n t ó l , aki az előkelőségek asztalánál ül, o t t , ahol F r a n c o Nero, H a n n a Schygulla, Marg a r e t h e von T r o t t a és Dieter Schidor is található. H a n n a erre megfordul, magához v o n j a K u r t o t és bensőségesen szájon csókolja. Biztosan azt szeretné, ha kibékülnénk, gondolja K u r t . De s z á m á r a n e m alkalmas erre a pillanat. É s miközben m a g a m ö g ö t t h a g y j a a gyászoló F a s s b i n d e r - b a r á t o k a t és

„ A k i együtt élt vele, megszokta, hogy hallgatózzék a szobáját a j t a j á n á l : v a j o n lélegzik-e?" Boy Goberttel Wolf Gremm K a m i k a z e című f i l m j é b e n (fent) J u l i a n e Lorenz és Ursula Strätz között Peter Karsten mint szerkesztő a Lola című filmben

17

azokat, akik szeretnének azok lenni, végérvényesen megvilágosodik előtte, hogy meg fogja írni, meg kell írnia ezt a könyvet Rainerről. P a p í r r a kell vetnie a maga igazságát Fassbinderről, akár tetszik az embereknek, a k á r nem.

Rainer örömmel f o g a d o t t gyermeke volt szüleinek, nemzetségfenntartó, fiú, egyáltalán n e m pufók, p u t t ó szerű, m i n t gondolhatná az ember, inkább törékeny, h a l v á n y bőrszínű, szinte betegesen f a k ó arcú (ez az anyján is feltűnik, tőle valók Rainer mongol vonásai). A két szülő eleinte e g y ü t t rajongott éteri ivadékukért. A keresztnévben már nem egyeztek meg olyan

könnyen. Az elsőt persze h a m a r megt a l á l t á k . A második keresése során a z t á n m á r feszültség ós némi vita t á m a d t . Olyat a k a r t a k , amely ritmikusan z á r j a az ívet a Fassbinder családnévvel. Az apa, aki m i n t orvos a test elkötelezettje volt ugyan, de lelke mélyén h a j l o t t a líra felé, és t i t o k b a n verselgetett is, példaképe, Rilke n y o m á n a Maria n e v e t a k a r t a a Rainerhez fűzni, az a n y a azonban, aki szintén v o n z ó d o t t ugyan az irodalomhoz, bár i n k á b b a prózához, s

„ F e k e t e fényt a k a r o k " (Fassbinder és Harry Baer a Lola) forgatásán

ez alkalmi tolmácskodásban fejeződ ö t t ki, még a kínai fordításától sem r i a d v a vissza, ellenállt, és — nem először és nem u t o l j á r a — az ő akar a t a érvényesült. A gyermek így a R a i n e r W e r n e r nevet k a p t a , amelyet igazán szép íveléssel lehet kiejteni a családnévvel e g y ü t t . A fiatal házasság zsenge szálait m á r e kis viszály kikezdte, de a külvilág elől n é h á n y évig még rejtegették a kötelékek t o v á b b i szakadozását. Végül is a z o n b a n a hatéves kisfiú válási színjáték t a n ú j a lett. Az apa h a m a r o s a n e l t ű n t (csaknem sohaviszontlátásra), Kölnbe t á v o z o t t , szándékosan távolra a fiútól, akire előtte sem volt semmilyen befolyással. Az a n y a magával vitte g y e r m e k é t Münchenbe, és ha nem is nagyon t ö r ő d ö t t vele vagy külön ólt tőle, mindig nagy h a t a l m a volt fölötte. E g y kicsit mindig szégyellte Rainer a származását, és ebben nem különbözik azoktól a nagy szellemektől, akik proletár t é m á k n a k kötelezték el m a g u k a t . Persze azért mindig kokett á l t is vele, soha nem t u d t a igazán megtagadni, r ú t torzképeket rajzolt a polgárságról, ahol csak érintette filmjeiben, h a d a k o z o t t származásával külsőségekben is, viselkedés és öltözködés terén e g y a r á n t . Fassbinder pökhendisége! Azok a híres-hírhedett fellépései a nyilvánosság előtt, dacossága, mogorva válaszai interjúkérdésekre, a l k a l m a n k é n t i szófukarsága, toporzékoló őrjöngései, amelyekkel gúnyolódó kritikusainak d ü h é t sokszor fehér izzásig h e v í t e t t e ! Ez a polgári n o r m á k a t kihívó fellépés nem volt más, m i n t nyíltan k i m u t a t o t t tiltakozás gyerm e k k o r a ellen, amely, m i n t ő maga m o n d t a , m i n d e n n e m ű neveltetés nélkül m ú l t el, mégis olyan f o r m á k b a n és keretek között telt, amelyeket a n y j a ós polgári rokonsága mórt rá. Ez a nevelés n e m családi bensőségességben folyt, s nem t ö r ő d ö t t a személyiség fejlődésével, a kis t e r e m t m é n y kibontakozásának g o n d j á v a l . Anynyira külsőséges volt, a n n y i r a csak a t ö b b i emberrel való mellékes és külsőséges érintkezésre ügyelt, hogy Fassbinder joggal érezte ú g y : nem is k a p o t t nevelést. És ha később emlékezett valami befolyásolásra, az csak olyan szabályokra irányult, amelyeknek f o n t o s a b b a jó magaviselet, m i n t a jótékony megértés, az üres udvariassági formula, m i n t a gyöngéd szó. Ez odáig m e n t , hogy még a m i n d e n n a p i köznyelvben is megkövetelték tőle a választékos kifejezésm ó d o t és a nyelvtani szabatosságot. És igaz ugyan, hogy később — hoszszú e g y ü t t m ű k ö d é s ü n k idején — ugyancsak érdes, nyers és közönséges volt k ö z t ü n k az érintkezési tónus, n e m r i t k á n kéjesen t o b z ó d o t t a fekáliás képzetekben, R a i n e r mégis mindig ügyelt arra, hogy a v a l a h a tölcsérrel beléje t ö l t ö t t n y e l v t a n i szabályokat m e g t a r t s u k . Leghőbb v á g y a volt u g y a n a k k o r ,

18

hogy levetkezze a rákényszerített ifjúkori finomságokat. V o n a t k o z o t t ez az öltözködésére is. Akármilyen nevetségesen hangzik, mindig gondosan választotta meg r u h á z a t á t , perszer negatív hangsúllyal kifelé. Szegényesnek a k a r t látszani, s z a k a d t n a k , lomposnak. 1967-ben a később olyan nevezetessé vált bőrdzsekijében ismertem meg (amelyet a z t á n m i n t legsajátabb á r u v é d j e g y é t viselte) és kirojtosodott, kitérdelt, agyonhordott n a d r á g o k b a n . A n n a k idején még m o n d h a t t a az ember, nincs mit fölvennie a fiúnak (végtére is felfedezésre váró tehetség volt még), később azonban, amikor a világ legjobb szabóinak összes modelljét megvásárolhatta volna, m á n i á v á , a normális emberek megvetésévé, a n y a k k e n d ő viselők gúnyolódásává f a j u l t szenvedélye az előnytelen öltözködés iránt. Litergatyák lötyögtek n a g y r a n ő t t hasán, az ingei s z a k a d t a k voltak, hiányoztak róluk a gombok, bőrcsizmáját bármelyik csavargó e l h a j í t o t t a volna, és ráadásul mindenének koszosnak kellett lennie kicsit. Annyira nem tekintette értéknek az öltözködését, hogy ez az é r t é k t a g a d á s végül is nagyon pontosan kiszámított értékké vált. Így a z t á n m á r az lett a sikk, hogy k a n t á r o s szarvasbőrnadrágot, karcsú emberekre illő holmit, a müncheni Dietlnél, a mértéktelen mértékszabónál csináltat m a g á n a k . Kedvét lelte benne, hogy a l k a l m a t adjon bizonyos pletyka-kolumnisták-

„A zöldséges, akivel úgy e l b á n n a k , egyik n a g y b á t y j a volt" (A zöldségkereskedő)

nak, h a d d r a g a d t a s s á k el m a g u k a t illetlen öltözetének részletes és gúnyos lepocskondiázásában, hogy a legközelebbi alkalommal liliomfehér ölt ö n y b e n lepje meg őket. A bőr különleges jelentőségű a n y a g volt s z á m á r a , amely nyilván egyszerre jelentette a proletariátushoz való t a r t o z á s á t ós erősítette férfiass á g á n a k t u d a t á t . Így g y a k r a n adózott a n n a k a bőrfetisizmusnak, amelyet bizonyos p u h á n y férfipozőröktől ismerünk, akik szegecsekkel kiverve szerte a világon tetszelgő MC-klubokb a n gyűlnek össze ékeskedni. Legfőbb ismertetőjegye a m a bizonyos filckalap volt, amelyet a k á r a nyilvánosság előtt volt, a k á r nem, soha le nem v e t t volna a fejéről, és olyan k o n y a ós h o r p a d t volt, m i n t polgárp u k k a s z t ó rokonáé, a képzőművész von Beuysé. Amilyen ápolatlan volt az öltözéke, olyan ápolatlanul a k a r t minden hozzátartozó kellékkel e g y ü t t m i n t ember is megjelenni. (Nem voltak-e v a j o n filmjei is ilyen „ á p o l a t l a n o k " , amiért is a z t á n a felületes szemlélő pongyolaságot, ,,odabaszottságot'', zagyvaságot, d i l e t t a n t i z m u s t h á n y t a szemére ? De n e m á m ! A n é m e t

film világában n e m a k a d t technikai téren j á r a t o s a b b , a részleteket megszálottabban kidolgozó perfekcionista, m i n t Fassbinder. ) Borzas, fésületlen h a j a , v a d o n b u r j á n z ó , vörhenyes-színtelenül kunkorodó szakálla, megmosolygott t a r v á g á s o k k a l benne, szutykos kézkörmei, a mértéktelen d o h á n y o s megsárgult ujjahegyei, a bőr tisztátalansága — mindez rest jellemzőinek elegendő okul szolgált arra, hogy u n d o r u k n a k a d j a n a k kifejezést, f i n n y á s k o d v a a f ü r d ő k á d intézményére h í v j á k fel a figyelmét. K ö z b e n egyáltalán nem titok, hogy Fassbinder nagyon is szeretett kedvelt b a r á t a i v a l f ü r d ő k á d a k b a n pancsolni, még forgatási m u n k á k a t is elhalasztott vagy l e m o n d o t t e m i a t t ; és s a j á t t a p a s z t a l a t o m a l a p j á n mondh a t o m , hogy g y a k r a b b a n f ü r d ö t t , m i n t az á t l a g n é m e t szokott. Ez az ingerlés, a felületet k a p a r g a t ó tisztaságlovagok félrevezetése mulatt a t t a , és e g y ú t t a l piszkos leple volt érzékenységének, amelyet a nyilvánosság előtt nagyon is igyekezett rejtegetni. N e m volt m á s mindez, m i n t kései dacolás az a n y a i r e n d m á n i á v a l , amely m i n d e n lelki rezdülést a szőnyeg alá söpört volna, hogy megőrizze a tiszt a s á g külső l á t s z a t á t . Védvár a n n a k az időnek az emléke ellen, amikor f o n t o s a b b volt a vonalzóval meghúz o t t választék a f e j t e t ő n , m i n t az, ami alatta van. A Fassbinder-kisfiút m á r röviddel 19

a szülők válása u t á n n a g y a n y a i oltalom alá helyezték. A n y j á n a k , aki m á r régóta t ü d ő b e t e g volt, különféle szan a t ó r i u m o k b a n kellett kezeltetnie magát, és később, mikor már nem volt r e m é n y a gyógyulására, egyik tüdőfelét el is kellett távolítani. A kisfiú t e h á t é p p hogy csak megtűrt, terhes kolonc volt felmenői nyakán, gyámoltalan kölyök, akivel m u s z á j törődni, ha m á r egyszer a világon van, de csak a legszükségesebb mértékben. T e h á t s z a b a d j á r a engedték, m e r t ez volt a legegyszer ű b b és legkényelmesebb. És mivel ráadásul nehéz gyereknek s z á m í t o t t , minden nevelési szándék hatástalanul pergett le róla, n e m s o k á r a vég-

„ R a i n e r , és hogy halolt — ilyen n i n c s . . . " (Kurt Raab)

képp feladták, hogy b a j l ó d j a n a k a nevelhetetlen mihasznával, és csak azt v á r t á k el tőle, hogy h a n e m h a g y j a is terelni m a g á t az előírásos pályán, legalább a szükséges n o r m á k h o z igazodjék. Fassbinder így végre kezdte felkut a t n i a hátsó u d v a r o k a t , a kivilágít a t l a n u t c á k a t , és ha a m ü n c h e n i miliőben játszódó első filmjeire gondolunk, alighanem meg is szerette őket. Számára ugyanis o t t z a j l o t t az élet, o t t ü t k ö z ö t t meg gyűlölet és szerelem, ő m a g a o t t talált r e j t e t t gyöngédségre, o t t szerezte első tapasztalatait a s a j á t nemével és a másikkal, 20

o t t z a j l o t t le minden, a m i t emberek közötti kapcsolatokon é r t ü n k . Ez a t á j é k lett legkedveltebb t a r t ó z k o d á s i helye. Mivel m a g a is kívülálló volt a rokonságában, m á r g y e r m e k k o r á b a n különleges érzék f e j l ő d ö t t ki benne az iránt, hogy milyen szerepet kell játszania egy olyan közösségben, ahol a konkurenciaharcot élesebben vívják meg, m i n t m á s u t t , ahol az irigység, a rosszakarat és megvetés halálos végű lehet, az elnyomó mechanizmusok könyörtelenül érvényesülnek és akik n e m viszik semmire, a családi rangsorolásban is legalulra kerülnek, és a sikeresek s z á m á r a intő például szolgálnak.

E n n e k a l a p j á n állított kegyetlenül őszinte emléket r o k o n s á g á n a k 1971ben A zöldségkereskedővel. Ez a zöldséges, akivel ú g y elbánnak, egyik n a g y b á t y j a volt, uralkodó figura a h á t s ó u d v a r o k b a n , t a r g o n c á s kereskedő, a k i t kedveltek vevői, a családja a z o n b a n gyűlölt, üldözött, megalázott. Fassbinder mély v o n z a l m a t érzett i r á n t a g y e r m e k k o r á t ó l fogva. Ha kicsit elrajzolta is a t ö b b i figurát, viselkedésükkel ós megnyilatkozásaikkal nyilván ilyen egyoldalúan rögződtek a k i s f i ú b a n : a becsvágyó feleség, aki becsapja és megcsalja a férjét, n a g y o b b t e t t e k r e sarkallja, ejti, mikor az n e m j u t előbbre, h a g y j a sodródni, hogy a z t á n elátkozhassa; az a n y a (Fassbinder n a g y a n y j a ) , könyörtelen, rideg perszóna, akiben nincs semmi emberi érzés fia iránt, csak szégyenkezik m i a t t a , büszke csak sikeres gyermekeire l e h e t ; egy nagynéni, aki csak volt valamikor

nemes, és akit Schygulla olyan után o z h a t a t l a n u l találóan j á t s z o t t el; a zöldségkereskedő nővére (a filmben s a j á t a n y j a ) , aki próbál u g y a n tart ó z k o d ó a n viselkedni, mégis állást foglal, mikor a család tisztességének megőrzése a t é t . F é r j e , a zöldségkereskedő sógora, senki más n e m lehet, m i n t Fassbinder m o s t o h a a p j a (ha lehet így nevezni valakit, akihez a világon semmi köze sincs az embernek). Wolf Edernek h í v t á k (a filmben K u r t volt a neve, nyilván azért, m e r t nekem kellett eljátszanom őt m i n t nyárspolgári faszfejt), újságíró volt, és a Bayernkuriernak dolgozott. I d ő n k é n t lokálp a t r i ó t a verseket is írt meg novellákat (a filmben csak a n n y i t t u d u n k meg róla, hogy egy ú g y n e v e z e t t kereszt é n y ú j s á g b a ír), Fassbinder anyjának nevéhez, a Liselottéhoz (filmjeiben fia „Lilo P e m p e i t " - n e k nevezte) az esküvő n a p j á t ó l hozzáragasztották az E d e r n e v e t is, a m i t a későbbi éveiben m i n t h a b á n t volna, hiszen fogadásokon és filmpremiereken senki sem ismert rá így m i n t a híres rendezőhöz oly közelálló személyre, és minden b e m u t a t k o z á s k o r hozzá kellett tennie, hogy ő Fassbinder anyja, különben n e m zsebelhette volna be azt a tiszteletet és csodálatot, amely szerinte megillette őt. Wolf E d e r gyűlölte felesége első házasságából való fiát, á t n é z e t t r a j t a , s e m m i b e vette. Fassbinder soha n e m l é p h e t e t t be a n y j a lakásába, h a E d e r o t t volt. Csak ha eltávozott hazulról Eder, v a s á r n a p i s é t á j á r a , a k k o r volt szabad R a i n e r n e k gyorsan meglátogatnia a n y j á t s meginnia vele nagysietve egy k á v é t . Mindazoknak, akikkel csak összea k a d t a hátsó u d v a r o k b a n és külvárosi u t c á k o n , a k á r jók voltak hozzá, a k á r nem, a l k a l m a t a d o t t , hogy m a g u k r a ismerjenek filmalakjaiban. M i n d n y á j u k a t piacra d o b t a , és jaj volt a n n a k , aki igazságtalanul bánt a kis Fassbinderrel, rongyemberként, ócska senkiként l á t t a viszont m a g á t ; a szatócsok és virsliárusok, a szomszédok és p l e t y k a t a n t i k , a kávénénikék és jobb h i v a t a l n o k o k , a házmesterek és rendőrök. Szeretettel és gyöngéd ábrázolással illette viszont m i n d a z o k a t , akiknek védekezniök kellett a gonosz külvilág ellen, akik hozzá hasonlóan kívülállók voltak, a külvárosi Casanovákat és kiskaliberű bűnözőket, a merész á l m o k a t melengető, pöffeszkedő mini-desperadókat, az alkalmi k u r v á k a t és koraérett p r o s t i k a t , a t a k a r í t ó n ő k e t és vendégm u n k á s o k a t és természetesen a buzikat. Fassbinder, m i n t k o r a é r e t t kamasztársai, az u t c á n szerezte ismereteit a

A külvárosi kamasz-Brando és későbbi arcai

szexualitásról, ott, ahol először az a tét, ki t u d a legmesszebbre pisálni, később, hogy kinek jön meg először, aztán, hogy ki esik át elsőnek a titokzatos élményen. Mint egyszer elmesélte, őt is egy k u r v a i n d í t o t t a el a legközönségesebb ú t o n , de h a m a r észrevette, hogy ezen a téren sem normális, legalábbis elüt kicsit a normától. Lehet, hogy ő, aki soha, sehol nem a k a r t normális lenni, szexuális téren a k a r t legkevésbé az lenni. (Egyes férfiak és nők, akik már régóta ismerték Fassbindert, állították is róla, hogy egyáltalán n e m homoszexuális, csak az a k a r lenni. ) E b b e n bizonyára nem volt kivétel és a b b a n sem, hogy apapótlékot keresve az idősebbekhez vonzódott. K a m a s z k o r i kortársai n e m szerették, elutasították, mint aki képtelen a kapcsolatteremtésre, kilóg a közösségből. Így t e h á t még az á r t a t l a n b a r á t s á g sem a d a t o t t meg neki, és a p u b e r t á s k o r i enyelgés más fiúkkal idegen volt tőle. Végül talált egy férfit, aki h a j l a n d ó volt társulni vele. Görög volt (görög a Katzelmacher főhőse is, és Fassbinder m a g a játszotta), Fassbinder elá r a s z t o t t a vonzalmával, persze nagyon büszke volt új szerzeményére, és boldogságát nem a k a r t a eltitkolni. Az első látogatás t e h á t , amelyet b a r á t j á v a l tenni akart, a n y j á n a k szólt. De micsoda keserű csalódás v á r t rá, mikor b e m u t a t t a o t t h o n a görögöt! Igaz, toleráns a n y j a igyekezett olyan n y i t o t t és megértő lenni, hogy elfogadja fia homofil h a j l a m á t . De az erre egy külföldivel állít be hozzá, egy esetlen, bárdolatlan, primitív alakkal, aki r á a d á s u l még németül se t u d rendesen. Ha m á r így kell lennie, ahogy van, m a g y a r á z t a meglepett fiának, kereshetett volna legalább egy n é m e t e t és még i n k á b b egy művelt férfit, akivel k u l t u r á l t a n beszélgetni is lehet, és erre való tekintettel könnyebben t ú l t e h e t i m a g á t az ember a kapcsolat kétességén. A fiú sértetten vonult el. K é s ő b b a z t á n megfizetett ezért a n y j á n a k , aki a k k o r már nem t u d o t t védekezni, n e m tud o t t ellenkezni, m e r t Fassbinderből híres ember lett, és ez mindennél fontosabb volt neki, és tűrnie kellett, hogy fia sorra hozza hozzá kávézni az arabokat. Fassbinder képzetei a szexualitásról természetesen testközpontúak voltak. Ideálja az úgynevezett kemény férfi v o l t : a zömök, tömzsi, izmos, t ú l t e n y é s z t e t t bodybuilderek vonzották. H a r m i n c körüli, rámenős nehézfiúk e j t e t t é k meg, akik rendszerint csak külsőleg látszottak egészségesnek, belülről t ö n k r e m e n t emberek voltak. Goromba fráterek, fenegyerekek, muszklimiskák, akik bizonytalanságukat, kiegyensúlyozatlanságukat pökhendiséggel, erőfitogtatással kendőzték, lelki nyomorúság u k a t bőr- és szegecspajzs mögé rejtették, de hiába f ű z t é k be m a g u k a t ily módon, lágyságukban szétfolytak. 22

Bűzleni kellett szájukból a férfiasságnak, izzadtságuk állati kellett, hogy legyen. A h a s u k kicsi is lehetett, ha különben jól fel voltak fegyverkezve. A k u r t a ós f á j d a l m a s szexet kellett kedvelniök. Mindenesetre a t y a i korb a n kellett lenniük, anélkül, hogy m i n d j á r t az apa-pótlék szerepét akart á k volna eljátszani nála. Legföljebb olyan a p á k lehettek, akik feltétel nélkül alávetik m a g u k a t a f i ú n a k . L e h e t t e k külföldiek is, ha olyan ösztöneik voltak, amelyeket mi, degener á l t európaiak állatiaknak t a r t u n k .

n y á j a s , megnyerő, nyílt kedvességet is árasztani, ilyenkor ellazulva közeledett hozzá az ember, ós kész volt bizalmasan megnyílni jóságának. R a i n e r Werner, m i n t a legtöbb egyetlen és kulcsos gyerek, akire szülei n e m érnek rá, legföljebb lelkiismer e t f u r d a l á s t éreznek néha amiatt, hogy viszonylag sok zsebpénzt kapott az a n y j á t ó l , a m i t ő, s a j á t állítása szerint, mozira k ö l t ö t t . H a kedve t á m a d t moziba menni, n e m érte be egy filmmel legalább h á r m a t kellett megnéznie egymás u t á n . Telhetetlensége ezen a téren is olyan hirtelen mohóFassbinder s a j á t testén úgyszólván sággá változott, hogy válogatás nélsemmi n y o m a n e m volt az általa anykül nyelt el m i n d e n t , ami csak kínáln y i r a kedvelt i z o m p a r á d é n a k , olyan kozott. A hollywoodi fekete széria p u h á n a k h a t o t t , m i n t h a csontjai sem krimijei mellett, amelyekben inkább lennének. A lába, ha mégoly vaskos a hideg cinikusért, J a m e s Cagney-ért volt is, túlságosan n a g y r a n ő t t , kar a j o n g o t t , m i n t a k e m é n y férfiasság limpáló kisgyermekére emlékeztetett. b á l v á n y á é r t , H u m p h r e y Bogartért, És ha d ü h r o h a m fogta el, mely a k á r n é m e t m e l o d r á m á k a t és a fürdőkádban k i t ö r h e t e t t r a j t a elsősorban , végszirupos giccseket szeretett. És végül k é p p nem l e h e t e t t letagadni, menyis ő lett az első a kezdetben ú j , majd nyire hasonlít egy bébihez. Bőre, fiatal, időközben pedig m á r őszülő amely semmi áron nem volt h a j l a n d ó n é m e t filmesek között, aki ismét felkicsit sem lesülni, s á p a d t , fakó, á t t e t r a g y o g t a t t a az ötvenes évek német sző volt, egyetlen szőrpihe sem sarcsillagait ( B a r b a r a Valentin, Elma j a d t ki r a j t a . Teste így m i n d e n ellenKariowa, Cornelia Froeboss, Karlt é t e volt az i d e á l j á n a k , felsőteste heinz B ö h m , Adrian H o v e n , Joachim nem volt sem széles, sem erős, i n k á b b H a n s e n ) . Már-már R o m y Schneider vézna, csípője sem keskeny, h a n e m is sorra került. Fassbinder h a j l o t t rá, kerek, köröskörül m i n d e n kerekded hogy vele játszassa el Maria Braun volt r a j t a , m á r akkor is, mikor még szerepét, és R o m y Schneider kapva n e m hízott h á j p a c n i v á . H a békés volt, k a p o t t volna r a j t a . De m i n t világhírű olyan kedves képet t u d o t t vágni, sztár elkövette azt a hibát, hogy a m i n t a szomszédék n e t t fiacskája. kevésbé híres rendezőt gyakrabban Ha m e g v a d u l t , a r c á t az az ijesztő dac rendelte Párizsba, s e m m i n t az ínyére t o r z í t o t t a el, amelyet filmjeiben időnl e t t volna neki, úgyhogy egy napon k é n t olyan t u d a t o s a n jelenített meg Fassbinder azzal a dühös felkiáltással imágója jegyeként. Kicsit mindig f o g a d t a R o m y Schneider ügynökének esetlennek ós g y á m o l t a l a n n a k h a t o t t , t e l e f o n h í v á s á t : — H a g y j o n bókén az ós mivel erre, m i n t ö n m a g á n a k is a hülye t y ú k ! —, és ez egyelőre véget p o n t o s megfigyelője, h a m a r r á j ö t t , is v e t e t t a nagy reményekkel várt b u m f o r d i m a n c s a i t nadrágzsebébe e g y ü t t m ű k ö d é s n e k . Schneider aszr e j t e t t e , olyan j á r á s m ó d r a s z o k t a t t a szonynak e z u t á n m á r egyáltalán nem m a g á t , amely táncos léptekkel egy volt jó véleménye Fassbinderről. magabiztos férfi széles tappancsolásán a k l á t s z a t á t kelthette, és amely Lehet, hogy moziszenvedélye meolyan jól megfigyelhető a Liebe ist kälter als der Todban (A szerelem nekülés volt a valóság elől, csillapíthidegebb, mint a halál). Soha nem h a t a t l a n vágyakozás, a gyermeki gesztikulált, k a r j á t mindig teste kövigasztalanság felejteni akarása, elsőzelében t a r t o t t a , és mindig túlságosorban mégis az a becsvágy dolgozott san f e n n kulcsolta össze, úgyhogy m á r benne ösztönösen, hogy tanulilyenkor t ö b b n y i r e ú g y festett, mintjon, magától t a n u l j o n . Nézés ú t j á n ha m a g a a k a r n á a m a g a s b a emelni a k a r t tanulni, nem t a n í t á s által, m a g á t . H a a z u j j a i v a l m u t a t o t t valaamellyel mások t r a k t á l t á k . És így az mire, a k á r kedvesen, a k á r dühösen, iskola is olyan rémség volt számára, mindig volt ebben valami évődésféle. amellyel k i t a r t ó a n szembeszegült. N é h a olyasmit is m ű v e l t , a m i t kisE n n e k az lett a következménye, hogy gyerekek csinálnak elrévedve, felfeaz elemi iskolától kezdve úgy váltodezőúton s a j á t t e s t ü k felé, ós egyszerg a t t a tanintézeteit, m i n t más az alsócsak f ü t y ü l ő j ü k h ö z érve kíváncsian n a d r á g j á t . K o n o k , dacos, ellenkező elidőznek r a j t a : kezét ilyenkor csak kölyök volt, fejjel m e n t a falnak, semúgy, önfeledten b e d u g t a g a t y a k o r c a miféle közösségbe n e m a k a r t beilleszalá, és hosszan, fesztelenül t u r k á l t , kedni, végképp nem olyanba, amek a p a r á s z o t t , v á j k á l t odabenn, a m i t lyikben egy volt az egyenlők közül. sokan, akik véletlenül t a n ú i voltak, I n k á b b s a j á t t a p a s z t a l a t o k a t akart n e m t e k i n t e t t e k elnézhető véletlenszerezni, n e m a többiektől tanulni, nek, h a n e m u n d o k célzatosságként m a g a a k a r t a elsajátítani a m a g a tudár ó t t á k fel neki. Arca a t e s t e t ö l t ö t t sát, csak azt, ami kellett és megfelelt gyűlöletté t u d o t t változni, torzfejjé, neki, a m i t ő t a r t o t t fontosnak. mely megijesztette az embert, szemét ilyenkor dühösen összevonta, s z á j a (Folytatjuk) lefelé görbült. De t u d o t t ez az arc Oyörffy

Miklós fordítása

Schwabingi lakás. Az ablakok növényzettel benőtt hátsó u d v a r r a nyílnak. Forró nyári délután 1982 júniusában. K u r t R a a b a heverőn fekszik, és hol fennhangon, hol n é m á n tudósításokat olvas a müncheni lapokból Rainer Werner Fassbinder temetéséről. Szemlátomást felségesen szórakozik. Peer R a b e n („Willi") a földön térdel a heverő előtt, amelyet asztalnak használ. F e l v á l t v a s a j t o s t é s z t á t — fagylaltot — sajtos t é s z t á t eszik. K u r t a dialógus a l a t t idegesen, fela j z o t t a n izeg-mozog. N e m képes megülni a helyén. Feláll, járkál, ú j r a lefekszik, megint feláll, limonádét hoz magának. Vakarózik, leveszi a szemüvegét, hogy u t á n a m i n d j á r t visszategye. K u r t (olvas): „Nemcsak a filmjei korszakalkotóak. A müncheniek egy,

igaz, rövid fejezet színháztörténetet is köszönhetnek R a i n e r Werner Fassbindernek. Jó tizenöt évvel ezelőtt ő volt a pontocska az i-n a város eleven underground világában. K é t évi színiiskola u t á n " — ohó! — „Fassbinder 1966-ban m e g a l a p í t o t t a " — ohó! — „az antiteater n e v ű színházi k o m m u n á t olyan, akkor még ismeretlen nagyságokkal e g y ü t t , m i n t H a n n a Schygulla, Ingrid Caven, Magdalena Montezuma, Peer Raben és Kurt R a a b . . . " — h á t M o n t e z u m a biztos, hogy n e m volt benne, és t u d o m á s o m szerint Caven sem. Össze t u d o d még szedni azt a tíz embert, aki a k k o r . . . ? Willi: Miért ne. K u r t : H á t a z alapítás mindenesetre n e m 1966-ban volt, h a n e m 1968-ban. Willi: N e m '67-ben m á r ?

K u r t : 1968 n y a r á n . És a Mockinpott urat játszottuk. Willi: Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása. K u r t : P e t e r Weiss d a r a b j á t . É s játszott benne mind a tíz alapítótag. A hölgyek a következők voltak — Schygulla t u l a j d o n k é p p e n benne volt m á r ? N e m volt benne. A hölgyek t e h á t ezek v o l t a k : Lilith Ungerer, Doris Mattes, I r m H e r m a n n — és még ki ? Willi: E n n y i nő volt mindössze. K u r t : A z t á n te, én, K r ä ä , R a i n e r és B r e m . . . Willi: N e m t u d o m , ki volt még benne. K u r t : Mindegy, az Action-Theaternél a kasszába v o l t a m száműzve. Nyolcvanszor j á t s z o t t u k Ionesco Jakab avagy az engedelmességét. A végén m á r kívülről t u d t a m a d a r a b o t . H á t 41

Action-Theaternél, ha a d r á g a Willi — m i u t á n egy óv m ú l v a visszajött a wuppertali színháztól, a h o v á a Zinner-stúdió végzése u t á n elszerződött — ki n e m vesz a kasszából, hogy a színpadra állítson. Willi: K é t évre szólt a szerződésem. A vakációra j ö t t e m Münchenbe. És t u l a j d o n k é p p e n eltökélt szándékom volt, hogy ősszel visszamegyek Wuppertalba. K u r t : Rendezni a k a r t á l , v a g y az csak úgy véletlenül t ö r t é n t ? Willi: Akkor még a Jakab avagy az engedelmesség m e n t . És Ursel folyton sápítozott, hogy milyen régóta játszsza m á r ezt a d a r a b o t . De fogalma sem volt, mi m á s t j á t s z h a t n a , és ki m i t t u d n a megcsinálni. És akkor azt m o n d t a m n e k i : én szívesen megcsin á l n á m az Antigonét. K u r t : Sophokles n y o m á n . De kicsit m á r a m o l y a n Living Theatremódra. Willi: H á t igen, hisz az volt a Living Theatre nagy korszaka. K u r t : Milyen volt a közönség és a s a j t ó reakciója az Antigonéra ? Willi: N a g y h a t á s a volt, lévén nagyon szokatlan előadás. Nemcsak pozitív h a t á s a , h a n e m riasztó is, amikor elkezdtünk vadul kiáltozni és dobolni, s ez a z t á n végigkísérte az előadást. A s a j t ó b ó l csak a n n y i r a emlékszem, hogy a Süddeutsche megpróbált komolyan foglalkozni vele. Azt írta,

„ K ö v e t k e z e t t az Übü-orgia, ahol az a nagy b o t r á n y v o l t . . . " (Műsorlap 1968 augusztusából) „ T a l á n most sikerül összeszedni, kikből állt a c s a p a t " (Az „ a n t i t e a t e r " együttese: Kirstin Dobbertin, Fassbinder, H a n n a Schygulla, Günther K a u f m a n n , Ursula Strätz, Rudolf W. B r e m , K u r t R a a b (ül), Margit Carstensen, Harry Baer, Peer Raben (ül)

igen, az Action-Theater. Azt a híres Zinner-színészstúdió tíz végzőse alapította, akik egy kicsit mind jobbak voltak annál, hogy vidékre menjenek. Willi: Ez elkezdődött m á r a színiiskolában. Már o t t kialakult egy klikk Ursel Strätz és H o r s t Söhnlein körül. K u r t : Te t a g j a voltál ennek a klikknek? Willi: Nem, de mindig meghívtak. Érdekes módon ezeken az első üléseken o t t volt Klaus L e m k e is. Ez 1964-ben lehetett, úgy akörül. K u r t : Ursel Strätznek és H o r s t Söhnleinnek volt egy mozija. E g y fél évig mozizással próbálkoztak. Willi: Művészmozit p r ó b á l t a k csinálni egy külvárosi moziból. K u r t : Igen, és a z t á n fokozatosan átépítették a mozit színházzá, és bem u t a t t á k a Jakab avagy az engedelmességet. És én valószínűleg egész életemben kellékes m a r a d t a m volna a tévénél és hobby-pénztáros az 42

hogy a rendezés egy prehistorikus társadalom ábrázolására törekszik. K u r t : Az Antigoné b e m u t a t ó j á n bukkant fel Rainer. Marite Greiselis hívta meg. Ő j á t s z o t t a a négy Antigoné egyikét. E g y ü t t j á r t Rainerrel abba a színiiskolába, a h o n n a n R a i n e r két h ó n a p elteltével menekülésszerűen t á v o z o t t . Soha nem felejtem el azt a benyomást, amelyet első megjelenésekor t e t t r á m ez az ember. A reszketve v á r t b e m u t a t ó előtt történt, hogy az a j t ó n benézett egy kerek képű, s á p a d t , agyonéjszakázott fickó, k u t a t ó a n és dacosan körülnézett, és Maritét kereste. H o g y igazában félszeg, nem t ű n t fel, a n n y i r a elijesztett ábrázatának feneketlen mélységű csúfsága. Anélkül, hogy egy szót v á l t o t t a m volna vele, vagy akár csak h a l l o t t a m volna tőle egy szót is, ellenszenv és agresszió ébredt bennem iránta, sőt, m i n d j á r t betolakodót l á t t a m benne, holott csak egy meghívásnak t e t t eleget. Nem v e t t e m észre, hogy ez az ember gátlásos, és nem mer bejönni addig a színházba, amíg föl nem fedezte b a r á t n ő j é t , Maritét. Mögötte egy magas, vézna, széles k a r i m á j ú kalapos, i f j ú hölgy állt, aki bizalmatlanul, mégis szeretettel figyelte őt. Marite Greiselis b a r á t s á g b a n volt egy fiatal titkárnővel. I r m H e r m a n n nal, aki t ű r h e t ő fizetést k a p o t t a német autóklubnál, és a kereskedelmi iskola elvégzése u t á n közönséges polgári életre készült. E g y este Maritével elment egy filmmúzeumi kiállításra, ahol b e m u t a t k o z o t t neki egy félénk fiatalember, akit Marite a színiiskolából ismert. A húszéves fiúról azonban, bár kedves, udvarias és n y á j a s volt hozzá, az irodai hétköznapok során h a m a r megfeledkezett. De nem ám róla a fiú. E g y napon telefonon keresték Irm H e r m a n n t , és Rainer Werner Fassbinder megkérdezte tőle óvatosan, hogy volna-e kedve közreműködni egy rövidfilmjében. I r m H e r m a n n természetesen habozott, és aggályainak a d o t t kifejezést, miszerint ő nem színésznő. E k k o r a fiatalember már k o n k r é t a b b , energikusabb és célratörőbb lett, és közölte a lánynyal, hogy nem kell aggódnia, ő m a j d m e g t a n í t j a arra, a m i t t u d n i a kell. E k k o r a önbizalom és rábeszélés meggyőzte I r m e t , igent m o n d o t t , szabadságot vett ki, egy napon át f o r g a t o t t Fassbindernél, és ezzel észrevétlenül megtette az első lépést azon az ú t o n , amely ettől fogva egyre messzebbre vitte elképzelései világától, t i t k á r n ő i életétől, kitűzött céljaitól. Ez a forgatási m u n k a , melynek során Fassbinder óvatos irányításával I r m Herm a n n m e g k o c k á z t a t t a az első színművészeti kísérletét, olyan d ö n t ő hatással volt rá, meggyőző erejével, a fiatalember úgy megbűvölte, hogy rögtön t u d t a : „ I t t én valami rendkívüli nagysággal, egy zsenivel állok szemben". Anélkül, hogy tisztában lett volna vele, olyan szerelembe esett I r m Her-

,, Az Antigoné b e m u t a t ó j á n b u k k a n t fel R a i n e r . . . " Fassbinder 1968 körül; Ursula Strätz festménye a rendezőről

a legjövedelmezőbben befektetni. Rá is v e t t e Rosert, hogy vegye ki a bankból összes készpénzét, és bocsássa az ő rendelkezésére, hogy két rövidfilm e t g y á r t h a s s o n belőle. Persze Fassbinder m á r akkor meg volt kenve minden hájjal, és rafinált módon hízelgéssel, Roser hiúságára való apelm a n n ezzel a Fassbinderrel, hogy az lálással n y o m u l t előre célja felé. idők f o l y a m a a tökéletes függőség álRosernek hízelgett, hogy m i n d k é t kisl a p o t á b a sodorta. 1966-ban ennek terfilm főszerepét neki a j á n l o t t a fel mészetesen még nem volt t u d a t á b a n . Fassbinder, és pénzét r á b í z t a erre az Fassbindernek ekkor végre sikerült emberre, akit alig ismert. Így születálmai egy p a r á n y i részecskéjét megh e t e t t meg a Der Stadtsreicher (A vávalósítani: lehetőséget k a p o t t rá, hogy leforgassa első két rövidfilmjét. ros kóbora) és a Der kleine Chaos (A kis zűrzavar). Ám a végtermék N e m sokkal előbb megismerkedett i r á n t n e m érdeklődött egyetlen foregy Christoph Roser nevű, állástalan galmazó vagy tévéállomás sem, úgyszínésszel, és m i u t á n viszony alakult hogy a filmtekercsek d o b o z u k b a n ki köztük, összeköltöztek. Éldegéltek p i h e n t e k és porosodtak, ós Roser m á r jól-rosszul a közös lakásban, mikor l e m o n d o t t a pénzéről. Később a z t á n is Fassbinder r á j ö t t , hogy Rosernek úgy t e t t e k , m i n t h a a mester korai van egy kis v a g y o n k á j a , a m i t eltitkol előle. Törni kezdte a fejét, h o g y a n leműveire b u k k a n t a k volna rá. E g y h e t n e kicsalni tőle ezt a pénzt, és darabig a naiv Roser a b b a n a meg43

bocsáthatatlan tévhitben élt, hogy visszakövetelheti pénzét Fassbindertől, akinél ekkor m á r joggal g y a n í t o t t sokkal t ö b b e t . De a m i t ő egykor visszafizetendő kölcsönnek t e k i n t e t t , az Fassbinder szemében k a m a t m e n t e s isteni a d o m á n y volt, a m i t visszakérni blaszfémikus b ű n t e t t e l volt egyenlő. E n n e k megfelelően b á n t egykori bar á t j á v a l , akit soha t ö b b é nem léptet e t t föl filmjeiben. I r m H e r m a n n sorsa eldőlt. Elköltözött a szüleitől Fassbinder és Roser lakásába, ahol a két férfi és a nő megpróbált egy háromszöget felépíteni, amely végül is i n k á b b gyatrán, mint jól sikerült. A szüntelen súrlódásokat és féltékenykedéseket Fassbinder mint nevető h a r m a d i k , mindig a maga j a v á r a t u d t a kihasználni, hiszen végül is ő volt a viszály almája, amelyből a két másik egyekezett minél nagyobb d a r a b o t kiharapni magának, és eközben úgy tátogtak, tolakodtak, lökdösődtek, m i n t a madárfiókák a fészekben. Fassbinder hol Roserhez fordult szerelmével és ragaszkodásával, hol Irmhez, mindig kellően mérlegelve a helyzetet és helyesen megítélve a két riválist, Így azok állandóan versengtek a kegyeiért, egymást pedig gyűlölték, ő volt mindig a győztes, m e r t a másik kettő mindig a kedvében a k a r t járni, éspedig lepipálva a mindenkori másik a t . Roser vezette a h á z t a r t á s t , és kényeztette-táplálta a herét, I r m

kereste a pénzt. Fassbinder forgatók ö n y v e t írt, azzal a k a r t áttörni, elismerést kicsikarni végre, úgy írta, m i n t valami megszállott, és m ű v é n e k a Kalter Stahl (Hideg acél) címet a d t a . I r m H e r m a n n egyre mellékesebbnek t e k i n t e t t e t i t k á r n ő i m u n k á j á t , ós főhivatásul az ismeretlen zseni támogat á s á n a k és megismertetésének szentelte m a g á t . Szent meggyőződése volt, hogy R a i n e r b ő l egyszer nagyember lesz. Fölcsapott ügynökének. T a r k a r u h á k b a n , széleskarimájú kal a p o k b a n , a forgatókönyvvel a hóna a l a t t j á r t a a n é m e t földet. Megtisztelt látogatásával minden n é m e t tévéállomást ós minden mégoly jelentéktelen n é m e t filmproducert, magaszt a l t a R a i n e r f o r g a t ó k ö n y v é t , de senki sem kért belőle. E v e k m ú l t á v a l sem csüggedt, u t a z o t t , a m e n n y i r e zsebpénzéből f u t o t t a . Fassbinder többször m e g v á l t o z t a t t a a címet, a t a r t a lom azonban n a g y j á b ó l m a r a d t a régi; I r m megint ú t n a k indult és ú j r a megverten t é r t vissza, ós hálául is ha nem éppen verést, de szemrehán y á s o k a t k a p o t t , amelyek ü t é s e k k é n t záporoztak a hűséges csatlós és szerelmes érzésvilágára. Ajánló- és dicsőítő k ö r ú t j a i r a I r m mindig magával v i t t f é n y k é p e k e t is Fassbinderről, m e r t azt remélte, hogy ha m i n t kezdő rendezőt nem is, legalább mint kezdő színészt szárnyra t u d j a bocsátani. Ez végül is sikerült neki, és így 1966-ban Fassbinder első

„Irm Hermannt a tökéletes függőség állapotába s o d o r t a " (Irm H e r m a n n a Zöldségkereskedő-ben)

Fassbinder, I r m H e r m a n n és Ursula Strätz a Koldusopera színpadán

44

ízben k a p o t t egy filmszerepet. Bíróság előtt álló k a t o n a volt egy oktatófilmben, amely a hadsereg számára készült. I r m nagyon büszke volt erre a sikerére, amelytől azt v á r t a , hogy némi t ö b b l e t e t biztosít s z á m á r a az érzelmek k o n t ó j á n . Joggal érezte m a g á t a n n a k , aki legelsőnek segített neki, k i t a r t o t t mellette, amikor még senki sem a k a r t kiállni mellette, aki feláldozta magát érte, s ezért n e m v á r t semmi ellenszolgáltatást, aki hűséges volt hozzá, ragaszkodó, holott R a i n e r kezdetben anyagilag és egzisztenciálisan függött tőle, aki szerette már akkor, amikor Fassbinder még nem volt közismert személyiség. A dicsfény nélküli embert szerette Fassbinderben, szerette bizonyosan R a i n e r haláláig, még ha az utolsó években hallgatott is erről, sőt, néha az ellenkezőjét h a n g o z t a t t a hevesen, ezzel a kitérő formulával élve: „Lelkem mélyéig megváltani tőle. " Vitáik mindig szemünk l á t t á r a , fülünk hallatára j á t s z ó d t a k le. Alighanem úgy volt, hogy akkor értették meg egymást remekül, amikor kettesben voltak (hiszen Fassbinder, én magam is épp elégszer t a p a s z t a l t a m , a legmegértőbb és legkedvesebb partner t u d o t t lenni, hacsak m e g a d a t o t t az embernek az a szerencse, hogy kettesben lehessen vele!). Mivel azonban R a i n e r n e k úgy tetszett, hogy mások jelenlétében veszekedéseket szítson,

éveken át a b b a n a kétes m u l a t s á g b a n volt részük, hogy egy — látszólag — állandóan hisztérikus I r m e t l á t h a t tunk magunk előtt, akinek f r u s z t r á l t kitöréseit r o p p a n t teátrálisnak t a r t o t tuk. Hogy Fassbinder g y a k r a n az őrjöngésig felingerelte, g y ö t ö r t e és megalázta, kívánatos és k a p ó r a j ö t t cirkusz volt, egyrészt m e r t mulatságos volt nézni és hallgatni, másrészt mert ha I r m m e l k a p o t t h a j b a , egy időre legalább is biztonságban h i h e t t e az ember s a j á t személyét R a i n e r támadásától, és ezt a j á n l a t o s volt kihasználni. Elvégre szívesebben voltunk kuncogó t a n ú k , m i n t hogy mi magunk legyünk t á r g y a i dühkitöréseinek és agresszióinak, amelyeket hol alázatosan lenyeltünk, hol kontrakaríroztunk, de mindig sikertelenül. Senki más n e m volt a l k a l m a s a b b ilyen villámhárítónak, m i n t I r m , ezt Rainer m a g a is t u d t a , és mi is h a m a r megtudtuk, m e r t senki m á s nem m e n t készségesebben elébe, eleinte óvatosan, aztán egyre élesebben megformulázott t á m a d á s a i n a k , m i n t éppen ő. Kicsinyes szemrehányásokra I r m éppen olyan hevesen reagált, m i n t a legrondább gyanúsításokra, m e r t mindenütt kelepcét s e j t e t t , a h o n n é t láthatatlan láb nyúlik ki, a m e l y csak arra vár, hogy őt elgáncsolja. És ennek csak egyvalami lehetett a r u g ó j a : hogy félreszorítsák őt R a i n e r mellől, eltávolítsák közvetlen közeléből, Így mindenkiben, a k á r férfi, a k á r nő

volt az illető, k o n k u r r e n s t l á t o t t Fassbinderhez fűződő szoros kapcsolatáb a n . Olyan k o n k u r r e n s t , aki csak arra vár, hogy elszakítsa azt az amúgyis megviselt szálat, amelyet ő sodort s a j á t szívétől Fassbinderéig. A leginkább még Fassbinder férfiismeretségei fölött t é r t napirendre. Á t a d t a m a g á t a n n a k az — ezen a pont o n — nyárspolgári beidegződésnek, hogy a n o r m a a f o r m a , és a m i n e m normális, az egyszerűen nincs. Öncsalása tökéletes volt ezen a téren. H a n e m ami a nőket illeti, a k á r azok a t , akik csak h i v a t á s u k n á l fogva állt a k közel Fassbinderhez, m i n t H a n n a Schygulla, a k á r azokat, akik i d ő n k é n t m a g á n e m b e r k é n t is közelebb álltak hozzá nála, m i n t például Ingrid Caven, o t t mindig résen volt. Lövellt a szeméből a bizalmatlanság, követte imádott Rainerének minden belső és külső rezdülését, képtelen volt palástolni balsejtelmeit, m e r t az arcára voltak írva, r e t t e g e t t az esetleges vereségtől, és ez fülsértő, hisztérikus rikácsolásokban t ö r t ki belőle. Érzékenységét ilyen hirtelen, éles gyűlöletkitörések mögé r e j t e t t e , amelyek semmi m á s t nem jelentettek szám u n k r a , m i n t m i n d e n n a p i felszínes élvezkedésünket szenvedései l á t t á n , k á r ö r ö m ü n k rendszerint még j o b b a n felszította ordítozását és sírógörcseit. Így egyáltalán nem volt szokatlan s z á m u n k r a , h a I r m órák hosszat ült az ablakdeszkán, bőgött, és közbe-

közbe v á r a t l a n u l f e l o r d í t o t t : — N e m bírom t o v á b b ! É n ezt n e m csinálom t o v á b b ! E z t m á r n e m t ű r ö m el! — ós féllábát kilógatta az űrbe, m i n t aki ki a k a r ugrani. G y a k r a n előfordult, hogy ilyenkor még r á t e t t valaki egy l a p á t t a l , és cinikusan megkérdezte tőle, segítsen-e neki kiugrani. Fassbinder ápolta, gondozta ós növelte kisebbrendűségi komplexusát, ahol csak t u d t a . Nemcsak azzal, hogy b u t á n a k t ü n t e t t e fel, g y a k r a n bizonyg a t t a neki, hogy ő csak egy b u t a t e h é n vagy ostoba liba. Azt is épp elégszer éreztette vele, hogy filmjeiben csak a m á s o d r e n d ű szerepekre t a r t j a jónak, és azok közül is mindig a nyárspolgári, frigid és f r u s z t r á l t háziasszonyét j u t t a t t a neki. Így csakh a m a r m i n d n y á j u n k közkincsévé vált az a torzkép, amelyet filmjeiben Fassbinder róla n y ú j t o t t , és amilyen figyelmetlenek voltunk, nem v e t t ü k észre I r m jó oldalait, o d a a d á s á t , ragaszkodását, hűségét, önfeláldozását. R a i n e r ismerte persze ezeket a legj o b b a n közülünk, de I r m sokféle t u l a j d o n s á g a közül csak a rosszakat, negatívokat, k i á l l h a t a t l a n o k a t szolg á l t a t t a ki, és így I r m természetesen úgy érezte, hamis színben jelenik meg, és p a n a s z k o d o t t az egyoldalú igénybevétele m i a t t . Soha n e m t a p a s z t a l t a m , hogy igazán boldog ós elégedett lett volna a rá kiosztott szereppel (egyetlen kivétel a Petra Kant állandóan hallgató,

Irm H e r m a n n az Effi Briest-ben

„Szent meggyőződése volt, hogy RainerbőI egyszer n a g y e m b e r lesz" (Fassbinder és I r m H e r m a n n a Zöldségkereskedő 1971-es velencei bemutatóján)

45

csak a tekintetével mindent befogadó cselédlánya lehetett). Még A zöldségkereskedő forgatása a l a t t is, amikor pedig Fassbinder végre megkönyörült r a j t a , és alighanem valami hirtelen rohamszerű hálából mindazért, amit k a p o t t tőle, neki a d t a a női főszerepet, állandóan elégedetlenkedett, és irigykedő pillant á s o k a t vetett Schygullára vagy Caven ruháira, és folyton szidta nekem azokat a k ö t é n y r u h á k a t , amelyeket viselnie kellett. Mikor a Küsters mama a mennybe megy című filmben megint egy butácska, undok, fúriaszerű némbert kellett alakítania (ez már 1975-ben volt), már csak n a g y o t s ó h a j t o t t , és m e g a d t a m a g á t sorsának, a rezignált ember távolságtartásával. A legnagyobb csalódás és vereség akkor érte, amikor Fassbinder feleségül vette Cavent. Ez olyan mély sebet ü t ö t t r a j t a , mely nem gyógyult be többé. Fassbinder összes homoszexuális kapcsolatával elboldogult volna, de ezt a csapást soha n e m heverte ki. Hiszen soha n e m a d t a fel a reményt, hogy egy napon elnyeri méltó j u t a l m á t fáradozásaiért, ha másképp nem, h á t egy házasságlevél f o r m á j á b a n . Caven nagyon jól t u d t a , mennyire szenved I r m attól, hogy Fassbinder őt választotta, és bőségesen ki is élvezte, hogy f á j d a l m a t okozhat I r m n e k , m i k o r , , Fassbin46

d e r n é " néven jelentkezett a telefonban. A legrosszabb Irm Hermann szexuális függősége volt Fassbindertől. Testi kegyeiben R a i n e r nagyon r i t k á n részesítette őt, de I r m mindig v á r t és mindig készen volt rá. Így mindenféle játékos perverziót e l t ű r t Rainertől, csakhogy a közelében lehessen; u b o r k á v a l meg jégdarabokkal h a g y t a m a g á t kínozni és Fassbinder a r a b b a r á t a i n a k is o d a a d t a mag á t , akiket nem kedvelt, akiktől — bár el n e m á r u l t a volna — undorod o t t , ha közben R a i n e r is o t t volt, és a z t á n ő is m a g á é v á t e t t e . Az E f f i Briest f o r g a t á s a a l a t t a rendezőasszisztens, volt berlini komm ü n á r , vegetáriánus hitre t é r í t e t t e I r m H e r m a n n t . E g y ízben ü l t ü n k egy f r a n k f u r t i vendéglőben és r e n d e l t ü k m i n d n y á j a n a n a g y t á l sülteket és steakeket. Csak I r m volt kivétel, és n e m á t a l l o t t csupán egy a d a g s a l á t á t kérni t o j á s és m i n d e n m á s állati ered e t ű alkatrész nélkül. Fassbinder v á r t egy kicsit, míg a pincér a rendeléseinkkel, fixírozta egy darabig I r m e t , sorra végignézett r a j t u n k , szemét h u n y o r í t v a , m i n t h a valami titkos jelet a d n a , a z t á n megint I r m hez fordult, és lakonikusan azt m o n d t a n e k i : — I r m , minden egyes szelet steakért, amelyet megeszel előttem, kapsz egy n u m e r á t !

Ez ült. N á l a is, nálunk is. Kipukk a d t belőlünk a nevetés, mintha valami jó cifra disznó viccet hallott u n k volna, a z t á n m i n d n y á j a n biztat ó a n ós várakozóan, kíváncsian és vigyorogva lestük I r m e t . I r m n e m pirult el, csak megragadta az étlapot, heves m o z d u l a t t a l odai n t e t t egy pincért, és izgatottan eld a r á l t a , hogy szeretne egy jó nagy d a r a b , zaftos steaket. Megint elnevettük m a g u n k a t , elismerően b ó l o g a t t u n k , egyikünk sem v á r t m á s t tőle. Mikor a z t á n megérkezett I r m n a g y d a r a b húsa, az önfeláldozás szánalomra méltó színjátéka nyílt meg e l ő t t ü n k . I r m , aki ekkor m á r évek ó t a nem e v e t t húst, kezdte falatról f a l a t r a legyűrni t o r k á n a szeletet úgy, hogy mi m á r a l á t t á r a is émelyegtünk, és ha n é h á n y harapás u t á n n e m I r m m e l történik meg, mi m a g u n k h á n y j u k el m a g u n k a t . Felu g r o t t , és kezét a s z á j a elé t a r t v a kir o h a n t a vécére, a h o n n é t kis idő m ú l v a m e g k ö n n y e b b ü l t e n és jókedv ű e n t é r t vissza, büszkén leült Rainer mellé és r á n é z e t t . R a i n e r tekintete megint k ö r b e j á r t az asztalon. Aztán h a l k a n és g ú n y o s a n azt m o n d t a neki: — A z t m o n d t a m , ha megeszed, nem h a k i h á n y o d . H a baszást akarsz, m a g a d b a n kell t a r t a n o d a húst. E r r e m á r csak kínos csend következett. A slusszpoén m á r nem ült, és

... Mi a fene a z : kommuna? — Hát az olyan, hogy együtt élnek a népek" ( K u r t Raab és F a s s b i n d e r ; Hanna Schygulla és Kurt R a a b a Pre Paradise Sorry Now című Fassbinder-darabban; Fassbinder Schygullával a Katzelmacher-ben)

nem éreztük jól m a g u n k a t többé, egyikünknek sem ízlett m á r a rendelt hús. . . . Másoktól, hiszen jöttek mások is, nem idegenkedtünk annyira, m i n t tőle. Nekem csak a második vagy harmadik alakalommal t ű n t fel, mikor egész k o n k r é t a n megkérdezte tőlem, hogy nem vehetne-e részt a munkában. F o g a l m a m sem volt, mi a fenét csinálhatna. Minden hely foglalt volt. A következő d a r a b b a n is, amit terveztünk, ki volt osztva már minden szerep. K u r t : És akkor egyszercsak arról volt szó, hogy a Leonce és Lénát négyen rendezik: Kristin Peterson, Ursula Strätz, Peer R a b e n — és Rainer Werner Fassbinder. Én azonban nem a k a r t a m őt rendezőnek, az én rendezőm Willi volt, aki kiemelt a kasszából. Olyan otthonosan éreztük már akkor m a g u n k a t a b b a n a kicsiny, koszos színházban. És akkor egyszercsak úgy beállít oda ez az alak. Willi: Nekem nem volt ellenszenves, de nem is nagyon érdekelt. Ha már valaki megkérdi, hogy csinálhatja-e ő is, akkor megnézi m a g á n a k az ember, miféle az illető, érdeklődést kelthetne-e a színpadon vagy sem. És én inkább érdektelennek t a l á l t a m . K u r t : Adódott egy kedvező pillanat a számára, hogy beugorjon m i n t

színész a csoportba, amikor Anatolnak, aki az egyik hírnököt j á t s z o t t a , eltörött a lába. Szükségünk volt az esti hetven m á r k a bevételre, valakinek gyorsan be kellett ugrania. E r r e jelentkezik ez a pofa — m a j r é s nem volt s o h a : — Én megcsinálom. Holn a p este eljátszom! — I r m még ma is azt állítja, hogy remekül t u d t a a szerepét, csak a k k o r s z a r t a össze m a g á t , mikor egyszercsak a színpadon t a l á l t a m a g á t . Egészen összezav a r o d t u n k , m e r t az óriási monológjából, a m i t m i n t háborús hírnöknek kellett volna előadnia, csak az első és utolsó m o n d a t o t m o n d t a el. De senki sem v e t t észre semmit, m e r t hisz úgyis t u d t a az ember, miről van szó. A nézőket nem z a v a r t a , b e n n ü n k e t annál i n k á b b , elfancsalodtunk, amiért nem eregethettük ki a t o r k u n k o n a z o k a t az ősi kiáltásokat. B a r o m i dühösek voltunk erre a p a t t a n á s o s fickóra, aki nem t u d t a a szövegét, és a főnöknő Ursel S t r ä t z mégis pártfogolta. És ezután k ö v e t k e z e t t a négyes rendezői fogat a Leonce és Lénánál. Willi: Ez volt az a bizonyos Flower-Power-korszak a n n a k idején. K u r t : Táncoltunk a színpadon. Willi: Beatles-zenére, meg ilyesmire. Igazi kis közönségsikere volt az előadásnak.

K u r t : Az első siker t e h á t Rainerrel j ö t t meg? Willi: Igen. De nem hiszem, hogy lett volna neki köze hozzá. A rendezés nélküle sem lett volna nagyon más. K u r t : E z t nem hiszem. R á m nagy hatással volt. Emlékszem az első prób á r a vele. P é t e r királyt j á t s z o t t a m , és a m ú g y p a p r i k a j a n c s i s k o d t a m az egyik jelenetben. Mindenki n e v e t e t t r a j t a . Kivéve R a i n e r t . Nagyon morcosan és dühösen nézett. — Ez így nem megy — m o n d t a . E r r e én máris s a v a n y ú képpel néztem rá. -— Neked s e m m i mondanivalód nem lehet szám o m r a — m o n d t a m neki. — N e m te vagy a rendezőm. Az én rendezőm Willi. — És elfüstöltem a próbáról. Aztán később egy kocsmában találk o z t a m veled és Rainerrel, és beszélgetni k e z d t ü n k . És a k k o r egyszeriben észrevettem, hogy jó fej ez a fickó. — Úgy kell elképzelned ezt a P é t e r királyt, ahogy egy nyárspolgár képzelné el — m o n d t a . Hiszen én m a g a m vagyok a nyárspolgár, gondoltam, és nagyon soká t ö p r e n g t e m ezen a mond a t o n . És a z t á n m e n t minden, m i n t a karikacsapás. Nagyon beteg volt akkoriban az a p á m , és nem állt többé szóba velem, m e r t nem a k a r t a m t a n á r lenni. Boldogtalan voltam, és folyton sírógörcsöket k a p t a m . E k k o r állt melléin Rainer, és a m o l y a n póta p á m lett. Mindig t ö r ő d ö t t velem, meghallgatta a történeteimet, én bőgtem és a problémáimról meséltem. Ez volt az az idő, amikor igazán megkedveltem. Willi, de nem úgy volt-e, hogy R a i n e r meg Ursel t á m o g a t t a fantasztikusan ? Willi: De igen. Elvégre ő m o n d t a ki a d ö n t ő szót, hogy R a i n e r a rendezői négyes egyike lesz. K u r t : És a z t á n m i n d i n k á b b ő vette kézbe az egész rendezést. Világos volt az is, hogy nem éri be ennyivel. H o g y l á t t a d te ezt, mit éreztél közben ? Egyszeriben o t t t e r m e t t egy rendező, és rögtön ő lett a főrendező. Willi: Soha nem voltak olyan ambícióim, hogy én legyek a középpont. K u r t : Úgy érezted-e m a g a d , m i n t a k i t Rainer h á t t é r b e szorít ? Willi: N e m volt akkor még ő olyan központi figura. K u r t : De később igen. Ki választ o t t a ki a d a r a b o k a t ? Ő. Willi: Ez n e m igaz. A Leonce és Lena u t á n k ö v e t k e z e t t a Johannesd a r a b , azt ón v á l a s z t o t t a m és rendeztem. K u r t : Hands up, Johannes! R a i n e r is j á t s z o t t benne, és azt a k a r t a , hogy folyton játsszuk a d a r a b o t . Kellett neki a pénz. Voltak, akik valami m á s keresetből éltek, azok keresztülvitték, hogy csak a k k o r játsszunk, ha v a n legalább nyolc néző. Willi: Ha csak két m á r k a folyt be a kasszába, az is t ö b b volt a semminél. Rainer, Ursel és én a bevételre voltunk u t a l v a . K u r t : A m u n k a mellett —- ne 47

kerüljük ki ezt a t é m á t — szerelem szövődött közted meg R a i n e r között. Ez nagyon erős kapcsolat volt, nem ? Willi: Erős? H á t olyan erős nem volt. K u r t : T a r t o t t vagy k é t évig. Willi: Ugyan, dehogy, két hónapig! K u r t : Mikor volt ez? Willi: A Leonce és Lena u t á n lehetett. K u r t : Észrevettem a n n a k idején. Gisela Ottónak az altatós öngyilkossági kísérlete u t á n afféle motorikus zavarai voltak, időnként epilepsziás r o h a m o k a t k a p o t t . Ez úgy jelentkezett, hogy először m a g a elé meredt, aztán elvágódott. Schwabingban volt a m vele egy este, amikor megint elk a p t a a roham, és elterült. Nem tudtam, hova vihetném. Felhívtam Irmet, aki az Ainmillerstrasséban lakott. Irm H e r m a n n s á p í t o z o t t : — Már itt van Rainer, és egy ágy sem szabad. — Giselát aztán mégis odavittem, ós akkor te meg Rainer aludt a t o k az ágyban. Giselát a heverőre f e k t e t t ü k , én a karosszékben töltöttem az éjszakát. I r m pedig a földön aludt. Willi: Micsoda, te is o t t a l u d t á l ? K u r t : Igen, öten a l u d t u n k a b b a n a kis szobában. Te akkor Rainerrel és Irmmel laktál abban a p a r á n y i lakásban. Willi: Így van. Az egész egy félreértés következtében alakult ki. A színészek egy része a színházban lakott. Mikor próba folyt, az alvókat el kellett távolítani a színpadról. Én akkor Urselnél laktam a Holzstrasséban.

E g y nap, nem sokkal a Leonce és Lena b e m u t a t ó j a előtt, a z t m o n d t a Ursel, túlságosan megerőltető a rendezőnek, ha neki is o t t kell aludnia a színpadon. R a i n e r jöjjön hozzá. Gondoltam, kezdettől fogva ácsingózott Rainerre, mos lecsapott r á . Az ócska V W - m m e l e l m e n t ü n k hozzá hármasban, de alighogy beléptünk a lakásba, e l t ű n t Ursel. Bezárkózott a szobájába. Az én s z o b á m b a n pedig csak egy ágy volt. Így t a l á l t u n k a z t á n egymásra. K u r t : I r m a z t á n t a j t é k z o t t , mi? — É s mit j á t s z o t t u n k a z t á n ? Willi: Akkor k ö v e t k e z e t t m á r Rainer s a j á t d a r a b j a , A Katzelmacher (Külföldi vendégmunkások gúnyneve. A szerk. ). Ezzel m á r m i n t szerző is egycsapásra sikert a r a t o t t . K u r t : E k k o r m á r jöttek a dicshimnuszok. Y a a k K a r s u n k e a rádióban, J o a c h i m von Mengerschausen a Süddeutchéban és K a r i n T h i m m is nagyon barátságos lett egyszerre az Abendzeitungban. Én nem lehettem benne, m e r t nem t u d t a m kijönni az esti 2 m á r k a 50 pfennig gázsiból, és elmentem mosogatni egy vendéglőbe. Szerettem volna t o v á b b r a is játszani, de éppen akkor volt a m u n k a dan-

„Dolgoznia kell n á l a m , hiszen egy csomó pénzt kell visszafizetnie" Kurt Raab a F a r k a s o k gyengédsége című filmben ( R e n d e z ő : Ulli Lommel, producer: Fassbinder)

d á r j a , amikor az előadás lett volna, és a főnök nem engedett el. Rainer kidobott. Csak a Csung című vietn a m i kollázsban j á t s z h a t t a m újra, de ezt nem R a i n e r rendezte, hanem n é h á n y brémai pofa. E z t az actiondar a b o t 68-ban csináltuk, mikor virágjában állt az apo, mert elrendelték a szükségállapotot. E k k o r voltak a diákzavargások. A müncheni egyetem e t is elfoglalták. A szükségállapotnak ezen a hetén minden reggel kilenckor m á r az egyetemen voltunk, hogy eljátsszuk ezt a d a r a b o t . Velünk voltak a colás és konyakos üvegeink, és az u d v a r lépcsőjén ü l t ü n k , és várt u n k , hogy elkezdhessük. Először úgy volt, hogy m a j d háromkor. Háromkor azt m o n d t á k , m a j d ötkor. És ötkor m á r olyan részegek voltunk, hogy h i á b a voltak a p l a k á t o k , nem t u d t u n k m á r játszani. Az ActionTheater így k ü z d ö t t a szükségállapot ellen. E g y hétig egyfolytában részegek voltunk. R a i n e r nem szerette, ha m á s u t t is játszik az ember, nemcsak nála. E n g e m ez az apo-ügy azért is érdekelt, hogy dacolhassak vele. K ü l ö n b e n a színházban akkor esténk é n t már o t t volt mindig Andreas Baader és Pröll. E g y á l t a l á n nem sugdolóztak, nyíltan és fennen hirdették a jelszavaikat. Willi: Thorwald Prolinak hívták a másikat. K u r t : Manapság perbe fognák ilyesmiért az e m b e r t terrorista szervezet t á m o g a t á s a címén, akkor ez m i n d e n n a p o s dolog volt. Különben sem hitte senki, hogy csakugyan fognak végül valamit csinálni. „ G y ú j t sátok fel az á r u h á z a k a t ! " , ez volt az egyik jelszó akkor. De nem v e t t ü k komolyan. És egy reggelre tökéletesen szét volt verve az Action-Theaterünk. H o r s t Söhnlein t u d a t o s , szándékos és jelképes t e t t e volt. Szinte ő egymaga rendezte be eredetileg a színházat, ő é p í t e t t e a színpadot, fekt e t t e le a csöveket stb. És egy éjjel izzó-porrá t ö r t mindent, amit fáradságosan fölépített. Véget a k a r t vetni a színházasdinak. Másnap reggel a z t á n elindultak a VW-jával, ő, Baader, Proli és Ensslin, F r a n k f u r t b a , és o t t f e l g y ú j t o t t á k az á r u h á z a k a t . De nemcsak a színházasdijának a k a r t véget vetni, h a n e m a Fassbinder-társ u l a t n a k is behúzni egyet. Gyűlölte ugyanis R a i n e r t , amiért Ursel otth a g y t a őt a kedvéért. Akkor Rainer m á r a Nördliche Auffahrtsalleen l a k o t t Ursel lel, I r m m e l és veled. És te m o s o t t r u h á t szállítottál házhoz egy mosodából. Willi: H á t persze. Előfordult, hogy nem j u t o t t eszünkbe d a r a b , amelyet érdemes l e t t volna megcsinálni. Urselt és I r m e t pedig elküldtük, hogy h a j t s a n a k föl pénzt. K u r t : E z t világosan el kell mondanod, nem ilyen finoman. Raineré volt a legnagyobb és legszebb szoba a közös lakásban, és ő terrorizálta a többieket. A legkisebb szoba volt a tied.

48

Willi: I r m n e k is kicsi volt a szobája. És az igazság az, hogy Urselnek nem volt semmilyen. K u r t : Urselé volt a konyha. És akkor pénz kellett. Willi, mint mondtuk, napközben f e h é r n e m ű t fuvarozott, aztán intézte a színházi ügyeket, röplapokat írt, szövegeket szerkesztett, éjszaka, az előadás u t á n még szét is osztotta őket, p l a k á t o k a t ragasztott. E n g e m is elküldtek vele, nem volt apelláta. De furcsa módon csináltuk is. Rainer mindezt egyszerűen elrendelte. És ő természetesen nem vett részt benne. Willi: Ő közben flipperezett a türkenstrassei Bungalow-ban. K u r t : Egyikünk sem t i l t a k o z o t t . Automatikusan világos volt, hogy felügyel a dolgokra. Willi: Neki nem kellett csinálnia semmit. A többieknek kellett dolgozni és pénzt keresni. I r m és Ursel. Most jön az a t ö r t é n e t , amelyet I r m nem enged elmesélni. Egyszer elmondtam már valahol, és nagyon megharagudott. K u r t : Nem t i l t h a t j a meg nekem, mert igaz. Rainer ötlete volt, vagy Urselé és Irmé ? Willi: Rainertől indult ki. Hiszen amit én a fehérnemű-fuvarozással kerestem, az csak a lakbérre volt elég. K u r t : R a i n e r , aki járatos volt a

"Óriási összegek voltak. És Rainer mindent lefölözött" (Fassbinder és Adrian Hoven az Angyalok á r n y é k á - b a n — rendező Daniel Schmid)

németországi külföldiek ós vendégm u n k á s o k köreiben, azt javasolta a két nőnek, hogy üssenek t a n y á t valamelyik p á l y a u d v a r környéki caféban. É s hogy i s m o n d j a m . . . feküdjenek le a vendégmunkásokkal. Willi: Kedvesen h í v j á k meg magukhoz a v e n d é g m u n k á s o k a t . Kurt: Ezt mondta? Willi: Igen, és m i a l a t t a vendégek a lakásban voltak, ő elment a b b a a caféba d a r a b o t írni. R a i n e r n e k darab o k a t kellett írnia. A café ablakából figyelte a lakást, amely o t t volt szemben. Így l á t h a t t a , mikor mennek el a vendégek. K u r t : És az a p i k a n t é r i á j a még a t ö r t é n e t n e k , hogy a Koldusoperában fellépett a z t á n két kurva, és I r m H e r m a n n meg Ursula S t r ä t z játszotta őket. De vissza a tárgyhoz. M i u t á n H o r s t Söhnlein összerombolta az Action-Theatert, nemcsak új játszóhelyre, h a n e m új névre is szük-

ségünk volt. T u l a j d o n k é p p e n ki találta ki az antiteater nevet ? Willi: Azt hiszem, én. De nem vagyok biztos benne. K u r t : Rainer mindig azt m o n d t a , tőle származik. Mit a k a r t u n k ezzel a névvel ? Volt ebben valami p r o g r a m ? Willi: Először is a z : ellene vagyunk az uralkodó, etablírozott, normális színháznak. Aztán az is játszott valami szerepet, hogy az ActionTheater név is a-val kezdődött. Elvégre az Action-Theater törvényes u t ó d j á n a k éreztük m a g u n k a t . K u r t : 1968 júniusának egy éjjelén a l a p í t o t t u k az antiteatert. J ú l i u s b a n próbálni kezdtük a z t á n a Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatását K u r t R a a b b a l a főszerepben. Úgy véltem ekkor, van egy új színházunk, és én vagyok a s z t á r j a . K e z d t e m hinni m a g u n k b a n ós a színházi m u n k á b a n . A többiek is. Talán most sikerül öszszeszedni, kikből állt a c s a p a t : Rainer W e r n e r Fassbinder, Peer R a b e n , Gunter K r ä ä , Rudolf W a l d e m a r Brem, K u r t Raab, Irm Hermann, Doris Mattes, Lilith Ungerer, J ö r g Schmitt... Willi: Már megint hiányzik valaki. K u r t : Talán nem is volt tizedik. Willi: Lehet, hogy csak kilencen voltunk. 49

A színpadkép a m o l y a n csövekből K u r t : Jelentkezzen, aki még o t t állt, amelyek szintén o t t voltak vevolt. A Mockinpott úr u t á n követkelünk a buszban. És valahányszor fézett az Übü-orgia, ahol az a nagy botkeztél, a n y a k u n k b a z u h a n t a k ezek rány volt, mert Berninger kioltotta a a csövek. R a i n e r n e m volt velünk, fényt obszcenitás m i a t t . A premier ő egyedül természetesen repült. Már kellős közepén, a sztriptízemkor. akkor. K a r á c s o n y szent estéjén éjfélWilli: Az Űbü-orgiával a z t á n átkor j á t s z o t t u n k . Tömve volt a színház m e n t ü n k a Witwe Boltéba. I s m e r t e m idősebb urakkal-hölgyekkel, a m o l y a n már a termet korábbról. H e t e n t e egyjól szituált polgári közönséggel. Minszer amolyan költő-kabarét t a r t o t t a k denki azt v á r t a , hogy a goethei mű ott. fényes, méltó, ünnepélyes előadásáK u r t : Igen, a Katakombét. Szerdán nak lesz t a n ú j a , s nem egy ilyen d u r v a emiatt nem j á t s z h a t t u n k , olyankor müncheni h á t s ó u d v a r i v á l t o z a t n a k , ezek voltak ott. Mindig úgy dühöngt ü n k m i a t t a . E n n e k a Witwe Bolténak. m i n t később az újságok í r t á k . R a i n e r csak azért rendezte meg a d a r a b o t , pazar hangulata volt: elől volt a venm e r t a n n y i t bosszantották vele az isdéglő, aztán j ö t t a konyha, s végül ez kolában. E l m o n d h a t a t l a n , milyen a gyűlésterein. csalódottak voltak az emberek. E g y r e Willi: Tulajdonképpen afféle venj o b b a n m e g n y ú l t a k az á b r á z a t o k . déglői különterem volt. A l a t t a pedig Már m i n d j á r t olyan obszcénül kezdőtekepálya. d ö t t . Azt m o n d t a m : „Szeretnélek K u r t : Előadás a l a t t mindig felmegbaszni. " hallatszott a tekézés. É p p hogy csak megtűrtek ott minket. Willi: Oresztész és Pyladész viszonya is egyértelműen homokosnak Willi: Joggal. Még bért se fizettünk. volt feltüntetve. E s t é n k é n t harminc m á r k á t kellett K u r t : Willi, t u l a j d o n k é p p e n te volvolna fizetnünk. De annyi volt az tál az egész antiteater mentora. Fassegész esti bevételünk. binder mindenekelőtt a nevét a d t a K u r t : A Koldusoperával a z t á n már hozzá, ezt mindig szívesen csinálta. fejenként 25—40 m á r k á t kerestünk. Ő rendezett. És valahogy ő volt a feje Én néha még a d u p l á j á t is ennek. Az a az egésznek. De a színházat te igazgrandiózus ötletem t á m a d t , hogy g a t t a d , ugye ? mint P e a c h u m , a kolduskirály a te Willi: Így van. ú j o n n a n komponált nyitányod a l a t t K u r t : Hagytad magad háttérbe tányérral körbejárok, és a nézőktől szorítani. Úgyszólván m e g n y i t o t t a d pénzt kéregetek. Í r t a m egy cédulát, az u t a t Fassbinder karrierje előtt. n y a k a m b a l ó g a t t a m : adakozzék VietVagy azt hiszed, a zseni a szemétdomnamnak, Libériának, U g a n d á n a k ós bon is megtalálja a m ó d j á t , hogy azt a többinek, ráírtam, ami csak eszemápolt veteményeskertté varázsolja ? be j u t o t t , mindent, ami akkor a k t u á Szerintem nem így van. M o n d j u k ki lis volt. Senkitől nem t á g í t o t t a m , világosan, hogy ugyanúgy szüksége amíg le nem perkálta az obulusát. A nyitány három percig t a r t o t t . Ha nem készültem el — és egyre t ö b b időre volt szükségem — háromszor, négyszer is meg kellett ismételned a n y i t á n y t . A Koldusopera volt egyébként az a darab, amellyel R a i n e r t „Minél híresebb lett, mint rendezőt befogadták. A s a j t ó a n n á l mellékesebbek lettünk m i . . . " (Fassbinder 1970-ben átveszi Hans-Dietrich nekiállt minden oldalról átvilágítani Genschertől a szövetségi filmdíjat) az antiteatert. E k k o r b u k k a n t föl az, hogy mi egy színházi k o m m u n a vagyunk, holott soha nem voltunk az. Willi: Mivel hogy a d a r a b b a n is szó van ilyesmiről. E z é r t t á m a d t ez az ötletük. K u r t : „Mi a fene az: k o m m u n a ? " — mint Peachumnek ezt kellett H a n n a Schygullától kérdeznem. „ H á t az olyan, hogy együtt élnek a népek", felelte ő. N a i v a t játszott, azt egész jól t u d t a játszani. E b b e n is nagyon jó volt. Rainer is egész jó volt. B a j o r hátsóudvari Mackie. E g y é b k é n t is óriási volt a szereposztás. I r m és Ursel mint kurvák. És Caven m i n t gonosz, zsémbelő Peachei. — Bombasiker volt a darab. Csaknem mindig teltház előtt ment. De valamit most kifelejtettünk, Willi. Az Iphigenia Tauriszbant is megcsináltuk. Willi: Még a Koldusopera előtt ? K u r t : Igen, és meghívtak vele bennünket Berlinbe, a Forum-Theaterbe, amely már nincs meg. Télen utaztunk, busszal, az úton t ü k ö r j é g . 50

volt r á n k , ahogy n e k ü n k szükségünk volt őrá. Willi: A zseninek megfelelő konstellációkra van s z ü k s é g e . . . K u r t : Stílust t e r e m t e t t . Hiszen mi addig a m a g u n k kis á l m á t melengett ü k , hogy m a j d nagy állami színházi színészek leszünk. Erről ő radikálisan l e s z o k t a t o t t b e n n ü n k e t . „Állj egyhelyben, ne csinálj semmit, csak m o n d d a szövegedet", m o n d t a nek ü n k . Vesd be t u d a t o s a n azokat az eszközeidet, amelyek a magadéi, és semmi több. Az eszközök szegénységére é p í t e t t . Igazán ő t a l á l t a ki, hogy mind a mozgás, mind a nyelv, mind a mimika terén a lehető legkopárabb legyen a színház. Amit kicsiben csinált, azt f o l y t a t t a később is. Soha n e m k í v á n t t ö b b e t az emberektől, mint amennyit tudtak. Willi: És mindig valami egészen p o n t o s a n m e g h a t á r o z o t t dolgot követelt a színésztől. T e h á t szó sem volt nála arról a bizonyos kölcsönhatásról, miszerint a rendező kezdeményez v a l a m i t és a színész kínál valamit, és a k e t t ő egymásra hatásából születik valami. Nála eleve a d v a volt egy világos, szinte körülhatárolt elképzelés a figuráról, és mindig pontosan azt a k a r t a elérni. K u r t : Mindenekelőtt, m á r az első p r ó b a előtt, azt t u d t a egészen pontosan, hogyan találkozzanak a szereplők a színpadon, honnan hová menjenek. E z é r t nála nem olvasópróbával kezd ő d ö t t a m u n k a , h a n e m állítópróbával, és m i n d j á r t végigrendelkezte az egész d a r a b o t . Ha háromórás volt is a d a r a b , először beállította a jelenet e k e t . És anélkül, hogy feljegyezte volna őket, minden eljárást az eszébe vésett. A járások, az emberek egymásra v o n a t k o z t a t o t t mozgásai felől é p í t e t t e fel a rendezését. És a járások felől a l a k í t o t t a ki fokról fokra a figurákat. Willi: Talán i t t is arról van szó, a m i t m á r a kezdeti kritikák is f ilmszerűnek minősítettek. A filmezésnél tudniillik nagyjából ez az ideális megoldás: úgy felépíteni a jeleneteket, hogy megkoreografálja őket a rendező és a figurák koreográfiájából m á r leolvasható a jelenet t a r t a l m a , Így dolgozott ő a színpadon is. Gondolok i t t például különösen a Katzelmacherre, ez elejétől végig pontosan kiszámított koreográfián alapult. Teljesen tiszta volt, ki áll egészen elöl, arccal a közönségnek, ki h á t u l profilb a n . . . Az ilyen m u n k a kizárja, hogy előbb kidolgoz valamit az ember a színésszel. A koreográfia világossága érdekében számításba kell venni, hogy az elevenség bizonyos h á n y a d a veszendőbe megy. Ez az oka, hogy bármit csinált Fassbinder, a k á r filmet, a k á r színházat, a n n a k az elevensége csak korlátozott m é r t é k ű . Mindig érezhető a formálás. E z t nem t a r t o m m i n d e n ü t t jónak. Azon múlik a dolog, mit a k a r elmondani az ember. Úgy gondolom, egyáltalán nem jó ez a Querelle című filmben, hogy egészen

aktuális legyek. I t t tisztára zsákutcának t a r t o m , hogy állandóan érezni kell ezt a formáló szándékot. Ennek már semmi köze Genet könyvéhez. Tulajdonképpen ellentétes a könyvvel, amelynek épp az a jellemzője, hogy nem ismer semmi h a t á r t , semmi korlátozást. A Katzelmacherben viszont nagyon jól sült el a dolog. Annak idején egyébként nem éreztük ezt idegennek, hiszen valami m á s t kerestünk, mint a megszokott. Az Action-Theater legtöbb t a g j a színi iskolából jött ugyan, ahol azt t a n u l t a , hogyan kell szabályos színészként dolgoznia, de ezek a z t á n úgy gondolkodtak, hogy most már t u d j u k , hogyan kell csinálni, igazában mégsem akarjuk így csinálni. Fassbindert én a n n a k idején a kezdetkor olyan embernek láttam, akinek nincs u g y a n világos elképzelése, mégis lát valamit, a m i t művészileg el akar érni. Később aztán észrevettem, hogy a n n a k a m ó d n a k , ahogy belefog valamibe, a m i t formálnia, keresnie és megtalálnia kellene, bizony m e g v a n n a k nála a határai. Mondhatnánk ezt úgy is, hogy félt a hibázástól. Egyszerűbb, világosabb formára törekedett olyankor is, amikor a nagyobb, bonyolultabb forma valószínűleg m á s t eredményezhetett volna. A művésznek ö n m a g a iránt tanúsított ökonomikus t a r t á s a felől nézve ez célszerű dolog, jót tesz a munka folyamatosságának. De hiszen mondják, hogy a nagy művész-

„ B á r m i l y e n filmet, minden a n y a g o t meg tudott volna c s i n á l n i " ( H a n n a Schygulla és Ulli L o m m e l A szerelem hidegebb, mint a halál-ban)

nek is kell buknia. Ilyen értelemben Fassbinder nem volt nagy művész. Művészileg ő, azt hiszem, soha n e m vallott k u d a r c o t . K u r t : Még amikor t u d t a , hogy gyöngébb m ű v e t alkotott, olyankor is mindig nagyon jól t u d t a védeni m a g á t , mi miért van úgy, a h o g y a n van. Kivéve egy filmet, amelyet soha nem szeretett, mert nem is egyedül csinálta, a Hogyan lett R. úr ámokfutó ?-t. Willi: Ez nagyon jellemző arra, a m i t magyarázni próbálok. E n n é l a filmnél ugyanis azzal a k o c k á z a t t a l kellett számolni, hogy a színész néha nem oda megy, a h o v á a koreográfia érdekében jó lenne, h a n e m például hirtelen kirohan az a j t ó n , ami egyált a l á n n e m m u t a t valami szépen, m e r t túl gyorsan kell svenkelni a kamerával, hogy utolérje a színészt. Az öszszes többi filmje, ezt el kell m o n d a n i róluk, i p a r o s m u n k a inkább, m i n t művészet, m e r t nem vállalják ezt a kockázatot. K u r t : Mindig csak azt csinálta, a m i t t u d o t t . A t a n o n c csak egyszerű p á r k á n y t t u d megcsinálni, később

a z t á n a v i z s g a m u n k á j a m á r nehezebb, mindenféle ékítmények v a n n a k r a j t a . Eleinte R a i n e r hosszú, s t a t i k u s beállít á s o k a t csinált. Filmről filmre lett tökéletesebb. Mint az iparos. Bármilyen filmet, minden a n y a g o t meg t u d o t t volna csinálni, a mesterségbeli t u d á s á n nem m ú l o t t volna. Willi: Olyasmit mondasz ki ezzel, a m i t az utolsó éveiben valószínűleg már ő m a g a is világosan érzett. K u r t : I p a r o s m u n k á j á r a azonban — vegyük például a Lili Marleent — mindig talált még valami művészi m á z a t . Azt m o n d t a a Lili Marleenről: miért ne csináljam meg; igaz, Purzer úr írta a forgatókönyvet, de ón azért m a j d olyanra csinálom meg a filmet, amilyen én vagyok. Willi: Az utolsó évek bármelyik filmjéről megkérdezhetnéd t u l a j d o n képpen, v a j o n miért csinálta — kivéve a Veronika Vosst. Ezek a z t á n a l a p j á b a n véve nem is lettek mások, mint amilyen a f o r g a t ó k ö n y v ü k . Melyek t u l a j d o n k é p p e n azok a filmek, amelyek igazán az ő filmjei ? K u r t : Az egészen kis filmek, amelyek kis költségvetéssel készültek: Liebe is kälter als der Tod (A szerelem hidegebb a halálnál), Katzelmacher, A zöldségkereskedő. Willi: A Faustrecht der Freiheit (A szabadság ököl joga), és az In einem, Jahr mit 13 Monden (Tizenhárom hónapos év) is. — De t é r j ü n k még vissza az antiteaterhez. Egyszeri51

ben vezérürüje lett a n y á j n a k . Már így m o n d o g a t t á k : Rainer Werner Fassbinder és az ő antiteaterje. Willi: E b b e n nagy része volt a Koldusoperának, amelyet ő írt, ő rendezett és ő j á t s z o t t a a főszerepét. K u r t : Eltervezte ő mindezt, hideg fejjel, nagy gonddal eltervezte. Willi: Nem, ezt nem hiszem. K u r t : Tudod, milyen hideg fejjel tervezett mindent később is. Tudatosan intrikált, tervszerűen b á n t az emberekkel. Willi: Nem, ez így nem igaz. Ért e t t e a m ó d j á t , hogyan fordítsa a maga j a v á r a a helyzeteket, ez igaz, de csak ennyi. K u r t : Én nagyon csalódott voltam, mikor egyszercsak azon k a p t a m magam, hogy bárány vagyok a n y á j b a n , és van egy vezérállat. E z t a s a j t ó is erőltette. Minél híresebb lett Fassbinder, annál mellékesebbek lettünk mi. H a n n á t még vitte magával kézenfogva, de mi csak i n t e g e t h e t t ü n k u t á n u k . A Koldusopera a l a t t t ö r t é n t , amikor már harminc-negyven m á r k á t kaptunk esténként, hogy te mint pénzügyi góró, odaléptél elénk, és azt m o n d t a d : Úgy d ö n t ö t t ü n k — nem kérdeztük, kik —, hogy a gázsik felét visszatartjuk egy filmre, amelyet majd együtt készítünk el. Később, a Theater am T u r m n á l lett egyértelmű és világos, hogy a szavazati jogunk látszólagos: ő megteszi a j a v a s l a t á t , de igazán senki sem m o n d h a t neki ellent. Az antiteaternél sem m e r t e senki azt m o n d a n i : én inkább kérem teljes egészében az esti gázsimat. A két utolsó előadás a Witwe Boltéban, azután leforgattuk a Götter der Pestet (A dögvész istenei), m a j d a Hogyan lett R. úr ámokfutó t-t, és akkor kezdődött az eszeveszett 1970es óv, amikor minden összejött: film, színház, hangjáték, televízió. Az antiteater mint antiteater-X-Film GmbH ólt tovább, ahol te mint Peer R a b e n cégvezető voltál. Willi: Ez csak egy név volt, korlátolt felelősségű társaságról szó sem volt. Én pedig hirtelen producer lettem. K u r t : De nem volt még könyvelésed sem. Volt néhány papírkosarad, és valahányszor a takarítónő ki a k a r t a üríteni őket, r á k i á l t o t t á l : „Ne nyúlj hozzájuk, bennük v a n n a k a nyugtáim!" Willi: Ez még a Stolbergstrasséban volt, aztán átköltöztünk Feldkirchenbe. Ott még nagyobb volt a káosz. Egyrészt félelmetesen sok mindent csináltunk egyszerre, másrészt egyre világosabbá vált előttem, hogy ez így nem mehet t o v á b b , de semmi lehetőségét nem l á t t a m , hogy valahol valamit lefékezzek. Üzletvezetője voltam az antiteaternek, és most egyszerre filmproducernek kellett volna lennem. Egyszeriben nyersanyagot kellett rendelnem, másolócégekkel tárgyalnom, színészeket szerződtetnem, k a m e r á t kölcsönöznöm. Ez eleinte csak több m u n k á n a k 52

látszott, m i n t azelőtt, és kész. H o g y micsoda lavina n ő t t belőle lassanként, erre itt, Feldkirchenben döbb e n t e m rá. Mivel Fassbinder és mindenki, akit é r i n t e t t a filmezés, olyan meredeken felfelé ívelő szakaszban volt, nem t u d t a m senkit és s e m m i t lefékezni, nem m o n d h a t t a m , hogy emberek, ez így nem megy. Feldkirchenből a z t á n megint elköltöztünk, be a városba. A folytonos költözködésekre, a velük járó címváltozásokra és az újságcikkekre, miszerint az antiteater százezreket k a p filmprémiumokból, természetesen felneszelt az adóhivatal. Óriási bevételeket szám í t o t t a k ki az adóhivatalnokok. Ezek a pénzek természetesen mind befolyt a k az ú j a b b filmprodukciókba, deh á t nem volt róluk könyvelés. Csak a z o k a t a s z á m l á k a t t u d t u k bemutatni, amelyek véletlenül még épp o t t hevertek szanaszét. És így egyszeriben 400 000 m á r k á n y i a d ó t a r t o zást sóztak a n y a k u n k b a . Tisztán a papíros szerint nekem egymagamnak kellett volna az adósságot állnom, hiszen m i n d e n t ón í r t a m alá. Csakhogy még mielőtt vizsgálatra gondoltunk volna, R a i n e r az adóhivatal előtt önszántából kijelentette, hogy ő és én egyenlő a r á n y b a n vag y u n k üzletvezetők. E r r e természetesen az a d ó t a r t o z á s t is megfelezték. U g y a n a k k o r k a p t a a fizetési felszólít á s t , amikor m e g t u d t a , hogy régebbi b a r á t j a , G ü n t h e r K a u f m a n n átpártolt hozzám. És volt melléje még 200 000 m á r k a a d ó h á t r a l é k a is. N e m csoda, hogy a küszöbét se léphettem át többé. Kifizette a m a g a felét, de később az ügyvédei révén megpróbálta megfizettetni velem. K u r t : Ő m a g a t i l t o t t ki a lakásából ? Willi: N e m , de mindenkinek, aki a lakásban élt, m e g m o n d t a , hogy tessékeljenek ki. Ők természetesen végre is h a j t o t t á k az utasítását, amiért Rainer a z t á n megszidta őket. K u r t : A káosz, amelynek közepette a filmek készültek, a feldkircheni házban is t ü k r ö z ő d ö t t . E g y r e nagyobb lett a család, és egyre ú j a b b rokonok csapódtak hozzá. Willi: A k o n y h á b a n t a n y á z o t t az egész müncheni filmes bagázs. K u r t : És Rainer tovább játszotta a családatyát, aki eldönti, ki hol lakh a t , ki kivel ehet és kivel nem. És a te papírkosaraid egyre teltek n y u g t á k kal, bizonylatokkal és számlákkal. Willi: Lehetetlenség volt r e n d e t teremteni. Minden épelméjű ember azt m o n d t a volna: legyen vége ennek. D e h á t ez nem ment. K u r t : T ö b b százezer m á r k á t úgysem v o n t a k volna le tőled, m e r t számla nélküli csatornákon folytak el. Emlékszem, a m i n t Rainer o d a m e n t hozzád, és azt m o n d t a : Párizsba kell mennem, adjál tízezer m á r k á t . Mindig ö r ü l t ü n k a csekkeknek, amelyeket n e t t ó fizettél ki b r u t t ó helyett, amelyek azonban később a végzet ü n k k é v á l t a k . Később például egy

5000 m á r k á s berendező-honorárium u t á n a n n y i a d ó t kellett fizetnem, m i n t h a 20 000 m á r k a lett volna, m e r t R a i n e r az ügyvédein keresztül így a d t a meg. E g y másik példa: a Katzelmacher nagyon sok pénzt hozott, és a forgalmazó mindig az antiteater-X-Film címére küldte a csekkeket. R a i n e r nagyon korán felkelt, és m e n t a postára a csekkekért. Szárnyra k a p o t t a k k o r i b a n a mendem o n d a , hogy R a i n e r h á z a t vesz mag á n a k t i t o k b a n . Én ezt nem hiszem. Te? Willi: N e m lehet t u d n i . De elképzelni nem t u d o m róla. Másfelől mindu n t a l a n fölvetődik a kérdés: mi lett azzal a sok pénzzel ? K u r t : Óriási összegek voltak. És R a i n e r m i n d e n t lefölözött. N é h a meg még gázsi sem volt, és az eljövendő p r é m i u m o k k a l vigasztalt, amelyekből a z t á n megint csak nem l á t t u n k egy p e t á k o t sem. Azt hiszem, az a n y j a egész szerencsésnek m o n d h a t j a mag á t azzal, a m i t örökölt. — Tulajdonképpen h á n y Fassbinder-filmnek voltál végül is a producere ? Willi: N e m t u d o m pontosan. Hétnek vagy nyolcnak. K u r t : Vegyük csak s o r r a : Liebe is kälter als der Tod (A szerelem hidegebb a halálnál), Katzelmacher, Hogyan lett R. úr ámokfutó?, Götter der Pest (A dögvész istenei), Rio das Mortes, Whity, Der amerikanische Soldat (Az amerikai katona), Pioniere in Ingolstadt (Ingolstadti pionírok). Willi: Ez volt az utolsó, i t t m á r csak a szerződéseket k ö t ö t t e m meg én. K u r t : Mennyi ideig t a r t o t t , amíg visszafizetted a 200 000 m á r k á t ? Willi: 1981 májusáig. K u r t : Másfél évi slamposság m i a t t — amelyben m i n d n y á j a n közreműk ö d t ü n k . De amikor olyan szép és anarchisztikus volt, hogy azt mondt u k : n e m fizetünk adót. Willi: És az antiteater-X-Film céget a z t á n feloszlatták. A csőd jobb lett volna, de nem voltunk k f t . K u r t : A Zärtlichkeit der Wölfe (A farkasok gyengédsége) forgatásakor, ahol Rainer csak producer volt, ezt m o n d t a n e k e m : Willinek dolgoznia kell nálam, hisz egy csomó pénzt kell visszafizetnie. — Én azt mondt a m : — Úgy t u d o m , G ü n t h e r (Kaufm a n n ) m i a t t v a g y t o k rosszban. — Mire ő: — Azt n e m bocsátom meg neki soha, de a pénzt vissza kell fiz e t n i e . — N e m is bocsátott meg neked soha. És G ü n t h e r t három n a p r a szerződtette, de h á r o m hétig foglalkozt a t t a , csak azért, hogy téged boszszantson. Később, amikor e g y ü t t ültetek a vágószobában, soha többé nem esett szó köztetek azokról az időkről ? Willi: Soha többé. ( Folytatjuk ) Györffy

Miklós fordítása

1969 végén én is k a p t a m egy főszerepet (Kurt Raab — A szerk. ), amelyre úgy á h í t o z t a m . Csalódást csak az okozott, hogy ehhez a vállalkozáshoz nem készült olyan részletes forgatókönyv, amilyent megszoktam. Csak két géppel írt lapot n y o m t a k a kezembe, r a j t u k a film cselekménye, hozzávetőlegesen. E g y fiatal hivatalnok — feleség, gyermek, átlagos, a szomszédok kedvelik, a m u n k a h e l y é n nem kelt feltűnést — m i n d e n l á t h a t ó ok nélkül megöli g y e r m e k é t és feleségét, a szomszéd nőt is, aki véletlenül épp a l a k á s b a n tartózkodik, és másn a p reggel f ö l a k a s z t j a m a g á t a cégénél. I z g a t o t t a dolog, u g y a n a k k o r f á z t a m kicsit attól, hogy csak ú g y egyszerűen nekilóduljak, előre megt a n u l t párbeszéd m a n k ó j a nélkül. A kamera, ez az á t k o z o t t mozgó bestia, hallatlan koncentrációra kénysze-

ríti az e m b e r t , n e m is s e j t e t t vakmerőségre, ós egyszercsak azon k a p j a m a g á t az ember, h o g y , ú g y beszól, ahogy a szíve d i k t á l j a . Így keletkezett a Hogyan lett R. úr ámokfutó? P a r t n e r n ő m ü l -Ingrid Ungerert szemelték ki, ezt j ó n a k t a r t o t t a m , m e r t soha ki n e m á l l h a t t a m őt, és ezért el t u d t a m képzelni, hogy megölöm. E l kell ismernem, hogy k ö n n y e b b dolg o m is volt, m i n t az összes t ö b b i szereplőnek, m e r t ha végképp n e m jut o t t eszembe semmi, f o r g a t á s közben kedvetlen és lusta voltam, a k k o r egyszerűen csak ü l t e m a k a m e r a előtt, m i n t h a t o m p á n tépelődnék valamin, miközben a többiek egyszerre vidám a n ós b o r z o n g a t ó a n j á r t a t t á k a száj u k a t . Valamiképpen észre kellett vétetni, h o g y valami r e t t e n t ő dolog készülődik a férfi fejében. Mikor teh á t a filmbeli feleségem és filmbeli

a n y á m (aki a Fassbinder által n a g y r a t a r t o t t Alexander Kluge t a k a r í t ó n ő j e volt) n y o m n i kezdték a süket, üres d u m á j u k a t , nekem, aki különben szívesen locsogok, t o r k o m o n a k a d t a szó. Legszívesebben felkeltem és elb ú j t a m volna valahová, h a nem l e t t volna o t t a k a m e r a , és nem filmforgat á s o n l e t t e m volna. És egyre j o b b a n m e g é r t e t t e m a férfit, akit a l a k í t a n o m kellett, és későbbi t e t t é t . E g y i k ü n k sem t u d t a , sejtelme sem volt róla Fassbindernek sem, r e n d e z ő t á r s á n a k , Fenglernek a legkevésbé, mi fog kisülni ebből a kísérletből. Jelenetről jelenetre f o r g a t t u k a filmet, ami megt ö r t é n t , az m e g t ö r t é n t , ami elhangzott, az elhangzott. F a s s b i n d e r t nem is érdekelte igazán a film, ez nem az ő filmje volt, n e m viselte m a g á n az ált a l a kidolgozott f o r m a bélyegét. Az ő f i l m a l a k j a i n a k az ő fejéből kellett ki43

pattanniuk, az ő dialógusainak az <5 gondolatmeneteit kellett visszatükrözniük. Így a legtöbb jelenetet Fengler vette föl, s ezek ennek megfelelően unalmasak voltak: bizsergetően izgalmas akkor lett a dolog, ha Fassbinder időnként nekidurálta magát, és maga vette kezébe a kormány rudat. Ekkor vettem észre először, mennyire érti a m ó d j á t , hogy szereplőinek sajátos jellegét mint egészen specifikus mozzanatokat építse be a filmjeibe. A hanglemezbolti jelenetben például t u d t a , hogyan hozza felszínre belőlem egész szorongó félszegségemet, komplexusaim halmazát. A férfi égy hanglemezt akar venni a feleségének, valami slágert, amit a rádióban hallott, de a címére nem emlékszik. Megpróbálja eldúdolni a dallamát az elárusítónőknek, akik furcsa erőlködése l á t t á n csak pukkadoznak nevettükben. Ezek voltak a film legmélyreha-

t ó b b képsorai. Különben Fassbinder szívéhez nem állt valami közel ez a m u n k á j a . Hiszen arról volt szó, hogy csak a tévében megy m a j d egyszer, és aztán soha többé sehol. De hogy mennydörgött, mikor egy napon m e g t u d t u k , hogy a bizottság éppen ezt a m ű v e t választotta ki német versenyfilmnek az 1970-es Berlinaléra. Másrészt persze megtiszteltetésnek is érezte, és így visszavonni sem a k a r t a . Igazi, inkább magáénak t e k i n t e t t művét, a Götter der Pestet (A dögvész istenei) nem választották ki, és ezért még mindig úgy érezte, hogy félreismerik, nem méltányolják. Aztán a Hogyan lett R. úr ámokfutó? mégis-

„Mikor nyomni kezdték a süket, üres d u m á j u k a t , t o r k o m o n a k a d t a szó" ( K u r t R a a b a Hogyan lett R. úr ámokfutó-ban; lent Ingrid Ungererrel)

csak az ő filmje lett, amelyikkel kilépett az ígéretes kezdői státuszból. Ez volt az iparoslegényi vizsgadar a b j a (vagy netán már remeke?). Első ízben figyeltek fel rá a nemzetközi hírközlő eszközök. Számomra is hozott némi sikert a film, mert legalább a belföldi s a j t ó észrevett, és először o l v a s h a t t a m magamról hoszszú kritikát. És Peter K a r s t e n (akit akkor még nem ismertem, és ő engem csak ebből a filmből) tehetségesnek nyilvánított, „ i f j ú Peter Lorré"-nak nevezett (ez a jelző üldözött egy darabig), és figyelmébe a j á n l o t t a a zsűr i n e k , hogy egy E z ü s t Medvére engem is vegyen számításba. Mivel a többi német lap is követte ebben, ki sem p a k o l t a m a holmimat, mikor kis berlini diadalomról hazatértem Münchenbe, és türelmetlenül v á r t a m a fesztivál végét és az eredményhirdetést. E r r e aztán persze már nem került sor, mert a Berlinale kidurrant. K. O. -val győzött r a j t a Michael Verhoeven O. K. című filmje, ez a vietnami parabola, amelyben az amerikaiak Amerika-ellenes tendenciát szimatoltak. Trükkökkel és zsarolással próbálták az O. K. -t távoltartani a versenytől. Számításuk be is vált. A franciák és mi, németek visszavont u k filmjeinket, és Fassbinder szinte boldog volt, amiért nem hullott díj eső a Hogyan lett R. úr ámokfutó?-ra, amelyet nem szeretett. Egy év múlva a z t á n mégis megkapta a legjobb rendezésért járó Bundesfilmpreist [ A Német Szövetségi Köztársaság filmdíját — A szerk. ] a Hogyan lett R. úr ámokfutó?-ért. Rendezőtársáról, Fenglerről ez alkalommal m á r szinte t u d o m á s t sem vettek. Fassbinder magától értetődően vette át a leheletvékonyán arannyal bevont szalagot, amilyenből m á r volt neki egypár, és a t o v á b b i a k b a n szinte rendszeresen k a p o t t évente egyet. Nem g y ű j t ö t t e , vitrinbe se t e t t e őket, mint mások szokták, de mindegyiket elfogadta. Mígnem 1978-ban másokkal (Schlöndorffal, Klugéval) e g y ü t t megintcsak szántak neki egyet, ezt azonban elu t a s í t o t t a . Alighanem ő volt az egyetlen, akiben volt kellő érzék az iránt, hogy olyan filmért, mint a Deutschland im Herbst (Németország ősszel), amely az N S Z K politikai viszonyai ellen irányult, nem szabad még kit ü n t e t t e t n i e is m a g á t ugyanettől a m e g t á m a d o t t köztársaságtól. Mikor aztán 1982-ben a berlini filmfesztivál zsűrije a Veronika Vossért neki ítélte oda az Arany Medvét, mely esemény különben ma amolyan ante mortem et memóriám megtiszteltetésnek tetszik, m á r olyan fokot ért el a közömbössége, hogy csak ennyi volt hozzá a k o m m e n t á r j a : — Már annyiszor v á r t a m a medvét, hogy most már meg se lep.

A Whity című, alig ismert mozidarab amolyan kulcsfilm volt számomra, nem a f o r m á j a és t a r t a l m a m i a t t , hanem mert Fassbinder olyan viselke44

dési formáit t á r t a fel s z á m o m r a , amelyek addig r e j t v e m a r a d t a k előttem. A film 1970-ben készült, a b b a n az évben, amelyet elemzők és újságírók, mint H a n s G ü n t h e r P f l a u m vagy Hans Christoph Blumenberg Fassbinder tomboló m u n k a k e d v é n e k tetőpontjaként t a r t a n a k számon, ebben az évben dolgozott a legmegszállottabban, legőrültebb v á g t á b a n . A filmötletek és megvalósításuk valóságos mámora szállta meg. Alighogy elkészült egy film, m á r elő volt készítve a következő, alighogy b e m u t a t t a k egyet a moziban, már elkészült egy másik. Mámoros állapota b e n n ü n k e t is megfertőzött, egyszerűen n e m t u d tunk betelni a m u n k á v a l . Nyolc film készült ebben az évben, két t é v é j á t é k , több h a n g j á t é k ; két színdarabot rendezett meg és rövid t u r n é t t e t t ü n k több német t a r t o m á n y b a n . U n a l m a s volt minden n a p , amikor nem hoztunk létre valamit, üres és sivár volt minden kényszerű szünet. N e m csoda hát, hogy gyűlöltük a p i h e n ő n a p o k a t , és a v a s á r n a p o k a t egyszerűen megszüntettük. Fassbinder volt a méhkirálynő,

„Ott trónolt egy h a t a l m a s tölgyfaasztalnál, a h o n n é t csak azért emelkedett föl, hogy vécére, vagy a hűtőszekrényhez m e n j e n " ( K u r t R a a b és Volker Spengler — F a s s b i n d e r : S á t á n f a j z a t című filmjében)

amely s z a k a d a t l a n u l szüli a l á r v á k a t , mi pedig a serény m u n k á s m é h e k , amelyeknek vele kell törődniük és senki mással. Felületesen nézve mag y a r á z h a t ó ez azzal, hogy a n n y i minden t o r l ó d o t t össze benne i f j ú k o r a óta, hogy mindez kikívánkozott belőle, alakot a k a r t ölteni. Az én szemszögemből vagy az én együgyűségem szemüvegén át nézve szimpla oka volt mindennek. Günther Kaufmann-nak hívták, huszonhárom éves volt akkor, arányos testfelépítésű bajor néger, ahogy Fassbinder a k á v é b a r n a bőrű keveréket mindig nevezte. R a i n e r még a legutóbbi időben is ezzel u g r a t t a G ü n t h e r t : -— A G ü n t h e r b a j o r u l gondolkodik, b a j o r u l érez és b a j o r u l beszól. E z é r t minden reggel megijed, mikor belenéz a t ü k ö r b e . K a u f m a n n m i n t Schlöndorff Baalmegfilmesítésének egyik melléksze-

replője a k a d t Fassbinder ú t j á b a , és n y o m b a n rabul e j t e t t e . Természetesen ezt egyikünk sem sejtette, mikor Fassbinder szerződtette őt a Götter der Pest (A dögvész istenei) egyik kis szerepére. De b e n n ü n k e t is megigézett gyönyörűszép testével, érzéki kisugárzásával, szelíd lényével, amely, ha sértés érte, vad hirtelenséggel csapott át brutalitásba. K a u f m a n n először r e j t e t t , m a j d m i n d i n k á b b m e g m u t a t k o z ó középp o n t j a lett Fassbinder cselekedeteinek és gondolatainak. H o g y állandóan magához kösse, semmi lehetőséget ne a d j o n neki, hogy hazatérhessen feleségéhez és gyermekéhez, mindegyik soron következő filmjében szerepeltette. Előbb olyan történet e k e t talált ki, amelyeknek a perem é n jelent meg K a u f m a n n , a z t á n egyre i n k á b b olyanokat, amelyekben m á r csak egy négerről vagy mulattról volt szó. É p p e n a Rio das Mortest f o r g a t t u k ( K a u f m a n n itt egy honv á g y g y ö t ö r t e alakot játszott), mikor Ulli Lommel, aki mindenáron producer a k a r t lenni, felhívta Fassbindert és megkérdezte tőle: 45

— Akarsz Spanyolországban forgatni ? Fassbinder gondolkodás nélkül igent mondott, és percek a l a t t megszületett az ötlet, hogy olyan filmet forgassunk, amelynek cselekménye egy mulatt köré szövődik, aki az amerikai Délen ól. Günther K a u f m a n n volt Whity. K a u f m a n n akkoriban legalábbis biszexuális volt. Nem a k a r t t e h á t minden további nélkül lemondani a feleségéről és családjáról, Fassbinder ugyanis ezt követelte tőle. Jól adagolva a d t a oda magát Fassbindernek, bizonyára nagyon kedvelte őt, de soha nem vette szájára az örök szerelemről szóló nagy szavakat, holott Fassbinder erre vágyott. Mivel azonban a derék fiú nem t u d o t t színlelni (néha biztosan könnyebb lett volna nekünk, ha tud), Fassbinder a k a r a t a , amely győzhetetlennek hitte magát, fellázadt vonakodása ellen. Megszokta, hogy mindenkit könnyen le tud igázni, és most dührohamokkal, agressziókkal reagált, amelyek együnket sem kímélték és egyre kiszám í t h a t a t l a n a b b á váltak. K a u f m a n n ügyesen taktikázott, bizonyos távolságban t a r t o t t a magától Fassbindert, anélkül, hogy igazán eltávolodott volna tőle, meg a k a r t maradni a teljesületlen nagy szerelem állított tárgyának, hogy ezzel döntő lökést adjon karrierjének. Így a feszültség örökké r a j t u n k sült ki, villámcsapások és rettentő zivatarok a l a k j á b a n vert bennünket. K a u f m a n n é k h o z egyszeriben beköszöntött a jólét, Günther kistafírozta feleségét és gyermekeit, teljesült minden kívánsága, ki sem kellett mondania, szeméről leolvasta Fassbinder, Így filmes tevékenységünk mellett folyton intéznünk kellett mindenféle olyan ügyeket is, amelyek K a u f mannék jólétét célozták. Négy Lamborghini beszerzése már maga nagy kunszt volt. Egyetlen óv a l a t t kellett négyet előteremteni, mert alighogy ripityára törte K a u f m a n n az egyikét ezeknek a vagyont érő j á r m ű v e k n e k egy baleset alkalmával, már jönni kellett a következőnek, az azonban nem tetszett K a u f m a n n a k a színe miatt, ós némi nyereséggel a d t a tovább, abban a biztos t u d a t b a n , hogy a fekete, amelyet akart, hamarosan megérkezik. A Whityt szánta Fassbinder első kosztümös filmjéül. Hiszen addig bárki b e l e b ú j h a t o t t például p r i v á t g ú n y á j á b a (kivéve H a n n a Schygullát, e kultikus alakot, akit már akkor fel kellett öltöztetni, mint valami babát). Most azonban egészen célzatosan és kitervelten kellett bevetni kosztümöket és díszleteket egyaránt. Halk kérdésemre, ki vállalja el ezt a társulatunkra nézve szokatlan munkát, Fassbinder az ilyen esetekben gyakran használt mondásával felelt, miszerint m a j d beleveti m a g á t valaki a mélyvízbe, éspedig ki más, ha nem megint én. Ebből a célból levetített 46

nekem egy szirupos Clark Gablelimonádét, amely a déli államokban játszódik, és amelyet egyik kedvenc rendezője, Michael Curtiz (Kertész Mihály) bűvölt a vászonra, nekem azonban rikító harsánysága és dagályossága m i a t t egyáltalán nem tetszett. A kosztümöket a z t á n ösztönösen olyasfélére csináltam, amilyennek a filmben l á t t a m őket, és a díszlettervem teljes egészében zavarodottság o m n a k volt a mása. Kibéreltünk Almería közelében egy westernfalut, és ennek belső tereit kellett most berendeznem és á t a l a k í t a n o m . Az egyik első helyszín, ahol forgatni a k a r t u n k , egy k u r v a ós dizőz magánlakása volt — a szerepet Schygulla játszotta. A spanyol felvételvezetővel átfésültem Almería összes régiségkereskedését, és mivel ezekben többnyire csak vallásos kellékeket és k e g y t á r g y a k a t t a l á l t a m , az a gloriózus terv fogant meg bennem, hogy ezt a bűnnek szentelt helyiséget a vallásos á r n y a l a t ú szívjóság ós tisztaság a u r á j á v a l vonom be. Gyér spanyol szókincsemmel sarkalltam m u n k a t á r s a i m a t , h a j t s a nak föl szentképeket és feszületeket, ezekkel a z t á n teliaggattuk a szobát, és a legkülönfélébb méretű p u t t ó k a t helyeztük a falakra. Fassbinder megb a b o n á z v a nézte őket. Megdicsért, különösen ezt a díszletet kedvelte, amelyben katolicizmusom merő blaszfémiává idegenedett. E t t ő l fogva ha szemrevételezett egy új helyszínt, először mindig azt nézte, vannak-e p u t t ó k . Ha nem voltak, megparancsolta, hogy haladéktalanul szerezzek n é h á n y a t . E g y m á s hegyén-hátán l a k t u n k , a spanyol és német s t á b egyaránt, egy parányi, magányos szállóban, egy bűzlő strand mellett. Állandóan egymás n y a k á n ü l t ü n k , minden személyes problémánkkal egymásra akaszk o d t u n k . Nappal f o r g a t t u n k , éjszaka piáltunk, hol eufórikus állapotban, hol mélységes n y o m o t t s á g b a n . A h a n g u l a t mindig Fassbinderétől f ü g g ö t t . H a m e g t a g a d t a m a g á t tőle Kaufmann, depresszió telepedett ránk, ha engedékeny volt, repestünk örömünkben. Fassbinder közös szobát a k a r t vele, e m i a t t került sor az első összecsapásra. K a u f m a n n érvényesítette az a k a r a t á t , külön szobát k a p o t t , és csak alkalmilag l á t o g a t t a Fassbindert. Ha nem t a r t o t t a meg a szavát, Fassbinder öngyilkossággal fenyegetőzött. Ezt természetesen csak üres h a n d a b a n d á z á s n a k t a r t o t t u k , amely a literszámra fogyasztott Cuba-libre-ből f a k a d t . Ü g y e t se vet e t t e m így rá, mikor Fassbinder bejött a szobámba, b o r o t v á t kért és bezárkózott a szobájába. Későbbi közlése szerint fel a k a r t a vágni az ereit, de aztán mégsem t e t t e meg, mert f o n t o s a b b n a k t a r t o t t a , hogy megmar a d j o n s z á m u n k r a , m i n t hogy megszerezze K a u f m a n n - n a k azt az elégtételt, hogy m i a t t a ölte meg m a g á t . B a j o s a b b a k és veszedelmesebbek lettek öngyilkossági kísérletei olyan-

kor, amikor m á s t is részesükké a k a r t tenni. E g y reggel azzal ébresztett, hogy menjek el vele egy p a r t m e n t i autókirándulásra. Beszálltunk egy gyors Mercedesbe, ő vezetett, és nem vezetett rosszul, de az én érzésvilágomnak túl n a g y sebességgel. Cidrizve ültem mellette, de nem mertem bevallani a félelmemet. Nyílegyenes úton robogtunk. A t á v o l b a n egy kereszteződés következett, a betorkolló út forgalmából nem lehetett látni semmit. — Tudod, hogy halt meg J a m e s Dean ? — kérdezte, miközben száguldottunk a kereszteződés felé. — Csak úgy nagyjából — mondt a m akadozva, rekedten. — N e m a k a r t t o v á b b élni, öngyilkos lett. De i m á d o t t a u t ó j á v a l a k a r t a halálba menni. Szélvészgyorsan h a j t o t t egy kereszteződés felé, ahol összeütközött egy t e h e r a u t ó v a l . Már o t t is voltunk a kereszteződésnél. Azt h i t t e m , története csak aláfestése a n n a k a borzalomnak, ami m a j d most történik velünk. E g y gyors pillantás azonban meggyőzött róla, hogy ezúttal megmenekültem. N e m j ö t t egy a u t ó sem a keresztúton — mégis reszkettem egész testemben és h a m u s z ü r k e voltam. R á m n é z e t t , és csak mosolygott: — Ha most j ö t t volna egy autó, ugyanúgy h a l t a m volna meg, m i n t James Dean! E k k o r már, éppen megmenekülvén a haláltól, m e r t e m tenni egy megjegyzést: — Igen, de én is m e g h a l t a m volna veled, R a i n e r ! Értetlenül nézett r á m . A forgatási napok feszültség, veszekedések, agresszió közepette teltek. R e t t e n e t e s volt a légkör. Reggel a forgatásra megérkezvén Rainer első dolga az volt, hogy elkiáltotta m a g á t : — Köberle, tíz BacardiColát! Köberle, a felvételvezető máris hozta a rendelést. Kilencet Fassbinder egymás u t á n f e l h a j t o t t , a tizediket rendszerint hozzávágta az operatőrhöz, Michael Ballhaushoz, aki először dolgozott ekkor Fassbinderrel. A spanyol műszakiak, akiknek az operatőr közvetlen felettesük és technikai igazgatójuk volt, és az ő szem ü k b e n több, m i n t a rendező, összed u g t á k a fejüket, és sötét bosszúterveket szőttek Ballhaus becsületének visszaszerzésére. Az alkalom h a m a r elérkezett. E g y vendéglő teraszán üldögélt ü n k , nyugalmas éjszaka volt. Fassbinder p a t t a n á s i g feszült volt, s m a g a elé meredt. K a u f m a n n nem volt o t t , pedig o t t kellett volna lennie. A produkciós titkárnő, egy fiatal, tolakodó, szószátyár hölgy, gyanútlanul közeled e t t Fassbinderhez, ám az h a t a l m a s a t r ú g o t t a lábába. A nő felordított és j a j g a t o t t f á j d a l m á b a n . Ez volt a jeladás a t á m a d á s r a . K é t magas, jól kipárnázott műszaki megragadta Fassbindert, a terasz közepére vonszolták, és alaposan elagyabugyálták.

Fassbinder ellenállás nélkül t ű r t e . Mi, többiek n é m á n és kíváncsian álltuk körül az eseményt, a kezünket se m o z d í t o t t u k Fassbinder megsegítésére. M i n d n y á j a n úgy éreztük, hogy méltó b ü n t e t é s é t k a p j a meg. Valamiféle elégtételt éreztünk a tőle elszenvedett sérelmekért. Fassbinder felállt, és n é m á n távozott. Soha többé n e m beszólt az esetről, de el n e m felejtette, nem felejtette el nekünk. A bosszú édes érzete t ö l t ö t t el olyankor is, amikor néhányszor éltem az alkalommal, hogy h a j n a l b a n Günther K a u f m a n n - n a l mehessek le a strandra. Csodálatos volt, de legcsodálatosabb az a kis titok, amelyre így Fassbinder előtt szert t e t t e m , és amelyet utolsó cseppjéig kiélveztem. Az elégtétel bársonyos érzése j á r t át elképzelvén, hogyan hánykolódik Fassbinder az ágyában, sóváran várva K a u f m a n n r a , aki azonban most nekem szentelte m a g á t ! T ö b b e t ón nem is a k a r t a m . A spanyol káosz fölé emelkedve lebegett H a n n a Schygulla, m i n t mindig. Minden civódásból kivonva magát már akkor é r t e t t e a m ó d j á t , hogy mindentől és mindenkitől érintetlen maradjon. Élte a maga flörtjét Ron R a n d a l l negyedosztályú hollywoodi színésszel, és úgy t e t t , m i n t h a fogalma sem volna nehézségeinkről. De

„ I n g r i d Caven volt a gyártásvezető, és Ingrid Fassbindernek neveztette m a g á t , amivel mindannyiszor kést döfhetett I r m H e r m a n n b a " ( H a n s Hirschmüller és Ingrid Caven A zöldségkereskedő-ben)

hiszen éppen ebben r e j l e t t az okossága. Végül visszatértünk Münchenbe. Időközben az egész t á r s u l a t átköltözött egy feldkircheni házba, München mellé, o t t székelt az antiteater-XFilm, ahogy m o s t m a g u n k a t nevezt ü k , ós innen t e r j e s z t e t t e ki rému r a l m á t . R e s z k e t e t t az egész szomszédság. A belső harc pedig folyt t o v á b b . A szobák elosztása gyorsan m e g t ö r t é n t , éspedig F a s s b i n d e r u t a sítása szerint. Ő a legszebb és legnagyobb szobát foglalta el az emeleten (mindössze egy m a t r a c volt benne), t o v á b b á az új p a r t n e r , Michael Fengler l a k h a t o t t még a beletage-on. Ő a másik erkélyes szobát k a p t a meg, amelyet barátnőjével, Mollyval oszt o t t meg. L e n n a k o n y h a mellett t a n y á z o t t Peer R a b e n , fenn a t e t ő a l a t t Ingrid Caven, aki oda vonult vissza, hogy n y u g o d t körülmények között f o l y t a t h a s s a pedagógiai tanulm á n y a i t . És Fassbindertől balra, az ő nagy bosszúságára fészkelte be m a g á t a rá mindhalálig áhítozó Ursula Strätz. Münchenből állandóan á r a m l o t t a k ki ide a népek. Feldkirchenben soha

n e m voltak zárva az a j t ó k . Némelyek csak azért jöttek, hogy csillapítsák az éhüket, mások azért, hogy élvezzék a m i n d e n k i előtt n y i t v a álló úszómedence előnyeit, valaki pedig éppenséggel éjjel azért, hogy elemeljen egy színes televíziót. Fassbinder pedig u d v a r t t a r t o t t , m i n t v a l a h a X I V . Lajos, aki a m a g a Versailles-ában m i n d e n nemesnek m i n d e n t megenged e t t , hacsak hódoltak a Napkirályn a k . Fassbinder cercle-jei a tágas k o n y h á b a n f o l y t a k . O t t trónolt egy h a t a l m a s tölgyfaasztal végén, ahonnét csak azért emelkedett föl, hogy vécére vagy a hűtőszekrényhez menjen. I t t evett, ivott, a l u d t ós töpreng e t t . Színészek és rendezők, szerkesztők és mások i t t tisztelegtek előtte. I t t tervelték ki a filmvállalkozások a t , i t t osztottak szerepet, i t t gyakorolt kegyet ós i t t h i r d e t t e ki, kit e j t e t t ki kegyeiből. Közben Fassbinder egyetlen igazi célja az volt, hogy végérvényesen magához láncolja G ü n t h e r K a u f m a n n t . Meg a k a r t a koronázni és alázni egyszerre. Megszületett a Der amerikanische Soldat (Az amerikai katona) ötlete, szorosan az izmos K a u f m a n n testére szabva. Az volt a terv, hogy Berlinben és cinemascopeméretben f o r g a t u n k . Berlin. — Miután egy hétig mocskoltuk a Schweizerhof szállót és zakl a t t u k a személyzetét, kitört a vihar 47

Fassbinder és K a u f m a n n között, és az egész produkció felbomlott. Azt h i t t ü k , soha többé n e m készül el ez a film. Gondoltuk mi, és Fassbinder a markába nevetett. Dúlva-fúlva ment el kedvenc tartózkodási helyére, P á rizsba, ahol a sok szauna kedvéért szeretett időzni. O t t t á m a d t az ötlete, hogy csakazértis megcsinálja ezt a filmet, és m e g m u t a t j a K a u f m a n n nak, hogy elboldogul nélküle is. Még aznap éjszaka felhívott bennünket, hogy készítsünk elő m i n d e n t . Nem cinemascope-film lesz, h a n e m közönséges, és lehetőleg minél olcsóbb. K a u f m a n n helyére K a r l Scheydtet szemelte ki, aki jól mut a t o t t ugyan, de a kisugárzása kilométerekkel e l m a r a d t K a u f m a n n érzékisége mögött. Fassbinder visszarepült, és hót és fél n a p a l a t t leforgatt u k a filmet. Fassbinder egyszeriben n y u g o d t , higgadt, kiegyensúlyozott, szelíd és n y á j a s lett. Gürcölnünk kellett ugyan, elvégre mindössze öt fős s t á b voltunk, de szívesen csináltuk, hiszen boldognak látszó Fassbinder állt az élünkön. A legszebb időszakok egyike volt, amelyet átéltem vele. De ez is csak része volt egy nagyszabású színjátéknak, amelynek semmi más célja nem volt, m i n t hogy Kaufmannt térdre kényszerítse. Olyan látszatot kellett a d n i a dolgoknak, m i n t h a Fassbinder elfordult volna tőle, de ami t ö r t é n t , valójában csak félrefordulás volt, leselkedés a szem sarkából. Úgy t e t t , m i n t h a közömbös volna s z á m á r a K a u f m a n n , de közben szüntelenül n y o m o n követte, hogy reagál a tetteire. És akkor bejelentette házasságkötési szándékát. Ingrid Caven volt a kiválasztott, aki készségesen belement a játékba, egyrészt m e r t izgatta, másrészt m e r t ezzel betörülh e t e t t egyet u t á l t vetélytársnőinek, H e r m a n n a k és Schygullának. Az esk ü v ő t az ebédszünetben t a r t o t t á k meg. Fassbinder fehér öltönyben forgatott, és aztán a b b a n indult az anyakönyvvezetőségre, oldalán Günther K a u f m a n n - n a l . A feldkircheni polgármester meghökkenve b á m u l t a őket, és nem értette, miféle komiszságot a k a r n a k i t t művelni vele. Végre betámolygott a menyasszony is. Caven addigra m á r jókora mennyiségű bort fogyasztott el, és f e n n h a n g o n dalolt. Günther K a u f m a n n végül házassági t a n ú k é n t m ű k ö d ö t t közre. A polgármester összeadta a p á r t , bár őrülteknek t a r t o t t a őket. N e m

„Ugyanazzal az erővel hat férfi is j á t s z h a t t a volna ezt a darabot. Tulajdonképpen férfidarab volt" (Petra von K a n t keserű könnyei — Margit Carstensen és H a n n a Schygulla fent; a berlini b e m u t a t ó n , 1972-ben: Irm H e r m a n n , Fassbinder, Kathrin Schaake és Margit Carstensen — lent)

48

mert azonban ellenszegülni nekik. Utána folytatódott a forgatás. A nászéjszakán K a u f m a n n a l u d t Fassbinder szobájában. Lassanként romhalmazzá változott a valaha oly polgárian rendezett feldkircheni ház. Amit a j ó k a r b a n lévő berendezésből az éj leple a l a t t le nem hordtak a b a r á t o k és ismerősök, azt a rombolási d ü h m e g m a g y a r á z h a t a t lan, tagolatlan r o h a m a i t ö r t é k ízzéporrá. Időközben már nem m a g á n a k Fassbindernek kellett így kitörnie, divatot t e r e m t e t t őrjöngéseivel, és akadtak közelebbi és távolabbi adlátusok, akik u t á n o z t á k . H a r r y Baer, aki többnyire szelíden és csendesen viselkedett, lassanként nagymesterré fejlődött ebben az agresszív szakmában. Egy szép napon az egész összetört, széthasogatott konyhaberendezést az időközben kiürített úszómedencében találtuk meg, ide cibálta H a r r y Baer agressziós r o h a m a . Mivel megszoktuk már, hogy szokatlan dolgokat művel — egy alkalommal ő m i a t t a vontuk m a g u n k r a a B a j o r Kastélyés Tófelügyelőség h a r a g j á t , és örök időkre forgatási tilalmat r ó t t a k ki ránk, mert H a r r y k á r t t e t t egy állami tulajdonban lévő vár értékes berendezésében —, nem is h a r a g u d o t t rá senki igazán, végtére is mindenkinek szüksége van szelepekre. Kihalt a ház, pusztult a valaha pazar kert körülötte. E g y rácsos kioszkban két m a j o m didergett a későőszi hidegben. Mivel a müncheni állatkert nem f o g a d t a be őket (szuvenír g y a n á n t érkeztek egy görögországi útról, m i n t elmés előnászajándék), egyszerűen lopva r a k t u k őket egy éjjel az állatkert k a p u j a elé, cédulával a m a j m o k n y a k á b a n , miszerint szíveskedjék valaki g o n d j a i b a venni őket. Dér lepett be m i n d e n t , és a felbőszült h á z t u l a j d o n o s n e m s o k á r a haladéktalanul f e l m o n d o t t n e k ü n k . I s m é t esedékessé vált egy költözködés. A legjobbkor, hiszen nemcsak egy eszeveszett évnek v e t e t t véget, hanem egy v a d u l őrlő és emésztő szakasznak is Fassbinder és a mi életünkben. Csend lett körülötte. A lázas felajzottságot síri nyugalom v á l t o t t a fel. Nem legyeskedtek t ö b b é körülötte k e g y h a j h á s z ó szerkesztők, egy időre mindenkinek elege lett Fassbinderből. 1971 tavaszi h ó n a p j a i b a n , m i u t á n feloszlatták az antiteater-X-Film-et, ezt a soha nem is létezett céget, ú g y látszott, lassan minden m á s is felbomlik. A b a r á t i látogatások egyre ritkultak, Fassbinderről azt t a r t o t ták, kiégett, vége. Ú g y t e t s z e t t , bekövetkezett az, a m i t egyes kritikusok kajánul megjövendöltek, miszerint két végén égeti a g y e r t y á t , és így hamarosan el fog égni. Végre ú j r a forgatni a k a r t . N e k e m ígérte A zöldségkereskedő főszerepét, de a z t á n nem is csalódtam olyan na-

gyon, mikor végül H a n s Hirschmüller k a p t a meg, m e r t a lényeg az volt, hogy ismét dolgozhatom vele. I s m é t díszlet- és jelmeztervező voltam, és mellékszereplő, Ingrid Caven volt a gyártásvezető, és Ingrid Fassbindernek nevezhette m a g á t , amivel mindannyiszor kést d ö f h e t e t t I r m Herm a n n b a . Az így felpiszkált I r m viszont színészi csúcsteljesítményre rag a d t a t t a m a g á t , és a l a k í t á s á é r t megk a p t a a Bundesfilmpreist. U t á n a é n B r é m á b a m e n t e m , ahol még a téli p a n g á s idején állami színházi b a b é r o k r a p á l y á z t a m és unalm a m b a n egy f o r g a t ó k ö n y v ö n dolgozt a m , visszaszólított ide a szerződésem, de hál'istennek n e m s o k á r a követ e t t F a s s b i n d e r is. Bremer Freiheit (Brémai szabadság) című d a r a b j á n a k készült i t t az ő s b e m u t a t ó j á r a . Nemcsak a j á n l o t t a Margit Carstensennek ezt a m ű v é t , h a n e m őrá is írta a főszerepét, ú g y h o g y a szuperpiszkafa i t t végre kiélhette féktelen tetszelgési és szereplési viszketegségét. Mivel F a s s b i n d e r soha sem érte be azzal, hogy csak színházat csináljon, a f e n n m a r a d ó időt egy film előkészítésére és f o r g a t á s á r a s z á n t a . A nevezetes m ű v é s z f a l u b a n , Worpswedeben készült a Die bitteren Trämen der Petra von Kant (Petra von Kant keserű könnyei), amelyben felejthetetlen t a l á l k á t a d o t t e g y m á s n a k h a t n ő : Carstensen, Schygulla, Hermann, Mattes, Fackeldey és Schaake. U g y a n a z z a l az erővel h a t férfi is j á t s z h a t t a volna ezt a d a r a b o t , t u l a j d o n k é p p e n f é r f i d a r a b volt, egy d a r a b Fassbinder életéből. P e t r a von K a n t , ez a hol k ö n n y f a k a s z t ó a n érzelgős, hol t á g látókörű, a k t í v és életkedvtől duzzadó nő, aki végül depresszióba esik ós öngyilkossági gondolatokkal foglalkozik, ez az émely, ez az embergyűlölő cinikus, ez senki más, m i n t m a g a Fassbinder. É s P e t r a szerelmese, az exkluzív k o k o t t , a k i t K a r i n Thimm játszott: ő Günther Kaufm a n n . A többiek is m e g k a p t á k a mag u k é t . Így például az örökké b u t a s á g o k a t fecsegő Sidonie von Glasenappb a n ö n m a g a m a t l á t h a t t a m ; a leány, aki alig sejt v a l a m i t a n y j a önpusztító lelkiállapotáról, ez alighanem H a r r y Baer v o l t ; és P e t r a a n y j a természetesen Fassbinder s a j á t a n y j a . A n é m a szolgálólány, aki m i n d e n t eltűr, mind e n t szó nélkül t u d o m á s u l vesz, soha nem tiltakozik, rabszolgaként f ü g g P e t r á t ó l , s végül a z t á n mégis ő t ű n i k el K a r i n T h i m m e l : ez Peer R a b e n . Fassbinder nem egyedül j ö t t Brém á b a . D ö n t ő esemény t ö r t é n t az életében. Kíséretében volt El H e d i Ben M o h a m m e d Salem, egy harmincegyn é h á n y éves berber, akivel egy párizsi s z a u n á b a n ismerkedett meg. Lehet, hogy eleinte a szexuális élvezet késztette F a s s b i n d e r t arra, hogy Salemet m a g á v a l hozza N é m e t országba, később mindenesetre szerelem lett a kapcsolatból, és az mindk e t t ő j ü k e t e g y a r á n t alaposan igénybe v e t t e ós megviselte. F a s s b i n d e r t

Salem k i s z á m í t h a t a t l a n lénye, átláth a t a t l a n jelleme b a b o n á z t a meg. És nem is sikerült Fassbindernek soha á t h a t o l n i a ezen a sűrű bozóton, a legintenzívebb l é l e k k u t a t á s árán sem. Végeredményben Salem hétpecsétes titok m a r a d t s z á m u n k r a . A berber természetes büszkesége és az a r a b saj á t o s jellege találkozott benne és alk o t o t t z a v a r b a e j t ő egységet. Salem t ö b b n y i r e sűrű, göndör szakállt viselt, az első p i l l a n a t b a n k o m o r n a k és z á r k ó z o t t n a k h a t o t t , keménynek ós férfiasnak, göcsörtösnek, mozdulataib a n medveszerűnek és esetlennek, de mélyen á t é r z e t t h a n g u l a t o k is eluralk o d t a k r a j t a ós egészen közlékennyé is vált néha. E g y i k pillanatról a másikra sírva f a k a d h a t o t t , t u d o t t szelíd, kedves és segítőkész is lenni, de tomboló szörnyeteggé, m a n c s á v a l hadonászó medvévé vált, ha alkoholt i v o t t . N e m csoda, hogy Fassbinder m i n d n y á j u n k n a k megparancsolta, Salemet t a r t s u k állandóan ellenőrzésünk a l a t t , ós lehetőleg ne e n g e d j ü k , hogy alkoholhoz jusson. Salemnek felesége és öt gyermeke volt Algériában, akikkel évek ó t a nem t ö r ő d ö t t . Alighogy m e g t u d t a ezt Fassbinder, az a különös és egyben végzetes t e r v f o g a n t meg benne, hogy családot alapít, amelynek ő és Salem lesznek a fejei. N e m sokat teketóriázva felkerekedtek, és e l u t a z t a k Algériába, átszelték a nagy országot egészen a Szahara széléig, ahol egy Bir-el Latif nevű porfészekben nemcsak m e g l á t o g a t t á k Salem c s a l á d j á t , hanem szét is zúzták. Az a r a b férfiakn a k mi sem egyszerűbb, m i n t elválni a feleségüktől. Salem írt egy nyilatk o z a t o t , amelyben közölte a feleségével, hogy h á z a s s á g u k a t semmisnek tekinti. A z u t á n kiválasztott k e t t ő t a fiai közül, a tizenegy éves Abdelkad e r t és a kilenc éves H a m d a n t , m i n t az a l a p í t a n d ó család új t a g j a i t , ós m a g u k k a l hozták őket Németországba. Abdelt és H a m d a n t először Fassbinder a n y j á n á l helyezték el. I t t szép új tini-külsőt k a p t a k , és belekóstolt a k , hogy mi a n é m e t rend ós fegyelem. Fassbinder a n y j a soha nem fin o m k o d o t t részrehajlása k i m u t a t á s á b a n , és e z ú t t a l is h a m a r kijelentette, hogy a kisebbiket kedveli, a nagyobb i k a t nem. I g a z á n v a l ó j á b a n egyikük e t sem szerette, a l a p j á b a n nyilván u t á l k o z o t t mind a kettőtől. É p p e n az ötrészes munkás-sorozat o t k é s z í t e t t ü k elő (Acht Stunden sind kein Tag — Nyolc óra még nem a nap, 1972) Kölnben, és az én f e l a d a t o m volt, hogy az új család o t t h o n á u l tágas, kényelmes lakást keressek, amelyet meg is t a l á l t a m a Wallraffplatzon, közvetlenül a D ó m a l a t t . Fassbinder a z o n b a n c s a k h a m a r megsokallotta, hogy egyszerre m i n d j á r t két fia is legyen, és mivel H a m d a n t t a r t o t t á k a kezelhetőbbnek, őt tov á b b a d t á k a színész Hirschmüller c s a l á d j á n a k . O t t m á r volt h á r o m 49

gyerek, akiket olyan antiautoritáriusan neveltek, hogy azt h i t t é k , szó nélkül befogadják az a r a b fiút is. De azok összeesküdtek ellene, csúfolták a németül nem t u d ó , vézna gyereket, nem bocsátották be m a g u k közé, félrelökdösték és minden úton-módon éreztették vele ellenszenvüket. A kis H a m d a n megbosszulta m a g á t és bárdolatlan, veszett ripők lett belőle, aki lepisilt öreg hölgyeket, tönkrevert bicikliket, elpáholt kislányokat ós ürülékkupacokat h a g y o t t kapualjakban. Abdel káder ellenben a Fassbinder zászlaja a l a t t felsorakozó új elit káderje volt h i v a t v a lenni, ő t Fassbinder szellemében a k a r t á k nevelni. De Fassbindernek már n é h á n y n a p múlt á n elege volt a fiúból, egyszer s mindenkorra a lakás egyik hátsó szobájába száműzte, amelyet Abdel csak akkor h a g y h a t o t t el, ha a dolgát m e n t elvégezni. Étkeznie is itt kellett. Jelenlétét eltűrték ugyan még egy darabig, de Fassbinder szeme elé nem volt szabad kerülnie. Rendszeresen megkapta a maga verés-fejadagját, nevezetesen olyankor, mikor Fassbinder és Salem összeveszett. Fassbinder rendszerint győztesen t á v o z o t t ilyenkor a porondról, mire Salem tehetetlen dühvel esett neki Abdelnek. Végül már úgy félt Abdel, hogy ha vendégek vagy b a r á t o k j ö t t e k , , apjaihoz", e l b ú j t a teraszon, m i n t a kivert k u t y a . A terasz lett csaknem állandó tartózkodási helye, hiszen mindig voltak emberek a lakásban. Végül én vettem m a g a m h o z Abdelt, és hosszú időre az én „ c s a l á d o m " t a g j a lett. E g y évvel később, 1973-ban Münchenben f o r g a t t a Fassbinder A félelem megeszi a lelket című filmjét, amellyel Salemnek a k a r t emléket állítani. Időközben ugyanis úgy döntött, hogy megválik ettől az embertől, aki alázatos i m á d a t t a l r a g a s z k o d o t t hozzá. H ó n a p o k i g e l t a r t o t t a z t á n ez a procedúra. Fassbinder szabadulni a k a r t Salemtől, és nem s o k a t fontolg a t t a , hogyan billenthetné t o v á b b bar á t j á t a legkíméletesebben, egyszerűen m a g á r a h a g y t a a kétségbeesett, reményevesztett férfit. K e r ü l t vele minden nyílt beszélgetést, b u j k á l t előle, l e t a g a d t a t t a m a g á t , igyekezett az ügyet elfojtani. Természetesen mi nem v e t t ü k észre, hogy ezt a filmet b ú c s ú a j á n d é k u l szánta Salemnek, hiszen könnyedén o d a v e t e t t , személytelen m ű v e volt, és még Salem sem s e j t e t t e ezt m i n t a film főszereplője, úgyhogy a forgatás u t á n lakást keresett Berlinben Fassbindernek és m a g á n a k , és azt a m a g a esetlen gondoskodásával be is rendezte. Mindnyájan Berlinben a d t u n k ugyanis egymásnak találkozót, hogy Fassbinder vezetésével b e m u t a s s u k a Freie Volksbühnén a Hedda Gablert. Karlheinz Böhm, Margit Carstensen, I r m H e r m a n n , P e t e r Chatel és én kezdtük próbálni a d a r a b o t , amelynek az előadása a z u t á n nagy ripacs50

kodásba torkollt, kínos, kiérleletlen produkció lett belőle. Salem v á r t a , hogy Fassbinder beköltözzék a lakásba, eleinte türelmetlenül v á r t a , a z t á n elképedve. A rem é n y t a z o n b a n nem a d t a föl. Rainer időközben m e g i s m e r k e d e t t egy stricherlokál csaposával, aki szívesen t i t u l á l t a m a g á t „Berlin legnag y o b b d á k ó j á " - n a k . Ez a férfi nemcsak testi előnyei m i a t t érdekelte, h a n e m elsősorban a t ö r t é n e t e m i a t t is. Tudniillik jókora s u m m á t n y e r t egyszer a lottón, és h a g y t a m a g á t rábeszélni akkori szeretőjétől, hogy a p é n z t fektesse be egy p a p í r g y á r b a , amelyhez volt valami köze ennek a szeretőnek. A derék b a r á t m á r m o s t é r t e t t e a m ó d j á t , hogy ne csak kicsalja lassan az összes p é n z t a lottónyertes zsebéből, h a n e m részesedést is biztosítson m a g á n a k a g y á r b a n , mígnem a v a l a h a gazdag nyertesnek nem m a r a d t semmije, kivéve csúful pazar lakása, és megélhetéséről m i n t bárcsaposnak kellett gondoskodnia. Ez a t ö r t é n e t szolgált a z t á n a l a p j á u l a Faustrecht der Freiheit — A szabadság ököljoga című filmnek, amelyet Fassbinder 1974-ben f o r g a t o t t , ö n m a g á v a l a főszerepben. Fassbinder t e h á t a bárcsapos lakásán h ú z t a meg m a g á t vagy szállodaszobákban, a m e l y e k e t szüntelenül v á l t o g a t o t t Salemtől való jogosulatlan félelmében. P i l l a n a t n y i tartózkodási helyét mindig szigorúan t i t o k b a n kellett t a r t a n i , t ö b b n y i r e csak I r m ós én t u d t u n k róla. Persze Salem csakh a m a r kiderítette, hogy a Volksbühnén p r ó b á l u n k , de átlátszó kifogásokkal m e g a k a d á l y o z t á k , hogy beléphessen a p r ó b a t e r e m b e , és a büfé" M i n d n y á j u n k n a k megparancsolta, hogy Salemet t a r t s u k állandóan ellenőrzésünk alatt, és lehetőleg ne e n g e d j ü k alkoholhoz j u t n i " (Brigitte Mira és El Hedi Ben Salem — A félelem megeszi a lelket)

ben is hiába v á r t Rainerre, aki nagybölcsen be sem t e t t e oda a lábát. Aztán a Hedda Gablert játszottuk minden este. Mivel csak h a t a n volt u n k szereplők s m i n d a n n y i a n jóbarátok, p o m p á s a n m e g é r t e t t ü k egymást, annál is i n k á b b , mivel Karlheinz B ö h m mindig t ö r ő d ö t t a jó hangul a t t a l és az u d v a r i a s érintkezési form á k k a l , és apró figyelmességekkel h a l m o z o t t el b e n n ü n k e t . Egyszer különleges ö r ö m e t a k a r t szerezni azzal, hogy m e g h í v t a az egyik előadásra a p j á t , a világhíres k a r m e s t e r t , K a r l B ö h m ö t , és az előadás u t á n még be is m u t a t o t t neki b e n n ü n k e t . Ez valósággal m o n a r c h i k u s ceremónia volt, az öregúr öltözőről öltözőre j á r t , figyelmes fiára t á m a s z k o d v a , mindn y á j u n k n a k bensőségesen megszorít o t t a a kezét, és e l m o n d t a a sztereotip f o r m u l á t : — N a g y o n t e t s z e t t az alakítása. U t á n a vacsorázni m e n t ü n k . Karlheinz nem j ö t t velünk, neki az apjával kellett törődnie. Büszkén mesélt ü k egymásnak, hogy megdicsért benn ü n k e t az öreg B ö h m , mígnem Margit kissé b á t o r t a l a n u l közölte: — H á t nekem azt m o n d t a Karlheinz, hogy ne m o n d j a m t o v á b b nektek, de az a p j a azt m o n d t a neki, hogy csak ő ós én t e t s z e t t ü n k neki, a többiek nem. E r r e mi, többiek, úgy éreztük, hogy csúful e l b á n t a k velünk. Természetesen m i n d n y á j a n rosszak voltunk, de éppen m i n d n y á j a n , kivétel nélkül. Ü g y d ö n t ö t t ü n k , hogy Karlheinz-cel egyáltalán nem érintkezünk többé, és csak a legszükségesebb s z a v a k a t váltjuk vele. E t t ő l fogva k i t a s z í t o t t , semm i b e v e t t ember volt, és úgy szenved e t t ettől, hogy n e m s o k á r a valami lázas, gennyes gyulladást k a p o t t és a d a r a b o t le kellett venni a műsorról, a m i n e k mi, akik soha nem kedveltük, csak ö r ü l t ü n k . M i n d j á r t a premier u t á n Fassbinder elmenekült Berlinből Salem elől, és ismeretlen helyre t á v o z o t t . Ezzel Salem sorsa megpecsételődött. Epekedő várakozása vak gyűlöletbe csap o t t át, ós bosszút forralt. Éjjelnappal a Volksbühne büféjében ült, b a m b á n f o r t y o g v a , egy alkalommal félrevont a s a r o k b a , előhúzott egy élesre fent, hosszú k o n y h a k é s t , és kij e l e n t e t t e : — Megölök valakit, m a j d írnak róla az újságok, és R a i n e r n e k a k k o r vége. É r t é s é r e a d t a m , hogy ezzel senkinek sem á r t a n a t ö b b e t , m i n t s a j á t mag á n a k és a szegény á l d o z a t n a k . Bört ö n b e c s u k n á k , Fassbindernek pedig semmi b a j a nem t ö r t é n n é k , legföljebb n a g y o b b volna a hírverés körülötte, de Salem ezzel a jelképes t e t t e l m a g á t és F a s s b i n d e r t e g y ü t t a k a r t a romlásba dönteni. É n a z o n b a n nem s o k a t t ö r ő d t e m Salem sötét terveivel, végtére is megs z o k t u k tőle az ilyen példálódzások a t , ós így F a s s b i n d e r t sem a k a r t u k velük z a k l a t n i . Más, ú j a b b f e l a d a t o k v á r t a k r á n k . Németországi t u r n é r a m e n t ü n k a

Bremer Freiheittel (Brémai szabadság). Egy este R a v e n s b u r g b a n játszottunk, egy kis szálloda vendéglőjében üldögéltünk, mikor Margit Carstensen s á p a d t a n j ö t t vissza a telefontól, és akadozva m o n d t a : — Valami borzasztó dolog t ö r t é n t . Salem tegnap leszúrt h á r o m e m b e r t . Tettre v á l t o t t a tervét. Az indíték elentéktelen volt. Egyik vedelőkörútján d ö n t ö t t e m a g á b a a whiskyt, amely a legveszedelmesebb méregként h a t o t t rá. Mivel nagyvonalúan meghívott c i m b o r á k a t , c s a k h a m a r köréje gyűltek n é h á n y a n . E g y i k ü k állítólag az erszényéhez nyúlt, mire Salem e l ő r á n t o t t a a k o n y h a k é s t , amelyet mindig magával h o r d o t t , és három e m b e r t leszúrt. E g y i k ü k e t súlyosan megsebesítette, a másik k e t t ő t könnyebben. A letartóztatástól csak úgy menekült meg, hogy néhány színházi ember megkönyörült r a j t a , és kivitték az első h a j n a l i párizsi gép-

j

„ I d ő k ö z b e n ugyanis úgy döntött. hogy megválik ettől az e m b e r t ő l " (EI Hedi Ben Salem, a Félelem megeszi a lelket főszereplője)

hez. É v e k i g körözte a rendőrség. Salem a z t á n állandóan úton volt Franciaország, Belgium és Hollandia között, azt rebesgették, hogy kábítószercsempész. N é h a telefonált is, de Fassbinder nem m e n t a készülékhez. Egyszer azt m o n d t a nekem, hogy rosszul megy a sora, és hogy v a j o n R a i n e r nem küldene-e neki p é n z t . R a i n e r a z o n b a n mogorván reagált a kérésre, kellemetlenül érint e t t e , hogy eszébe j u t t a t j á k Salemet, ő egyszer s m i n d e n k o r r a lezártnak t e k i n t e t t e ezt az ü g y e t . Aztán sokféle m e n d e m o n d á t lehet e t t hallani Salem t o v á b b i életútjáról, olyat is, hogy m é r nem ól, egy közlekedési balesetnek esett áldozatul. K é s ő b b Werner Schroeter azt mesélte n e k e m : egy a r a b b a r á t j á t ó l hal-

lotta, hogy bizonyos El Hedi Ben Salem meghalt egy francia börtönben. Ezek u t á n bizonyosságot a k a r t a m szerezni, a n n á l is i n k á b b , mivel Abdel állandóan ösztökélt, hogy derítsem ki, mi t ö r t é n t az a p j á v a l . Í r t a m t e h á t Abdel n a g y b á t y j á n a k Algériába, akinek a címét mindenféle kerülőutakon t u d t a m meg. J ö t t is h a m a r válasz: ,,El Hedi Ben Salemet néhány évvel ezelőtt holtan találták a dél-franciaországi Nimes egyik börtönében. A boncolás eredménye szerint a halált a k a s z t á s okozta. " E z t a z értesítést a k k o r k a p t a m , amikor Fassbinder utolsó filmjének, a Querelle-nek a m u n k á l a t a i t végezte. F e l h í v t a m producerét, Dieter Schidort, és m e g k é r t e m , t u d a s s a Rainerrel ezt a hírt. Fassbinder állítólag ném á n f o g a d t a és semmiféle reakciót nem mutatott. Csak u t a s í t o t t a a produkciót, hogy 51

„ Z a d e k ekkor Fassbinderre vetett szemel, de csak őrá e g y m a g á b a n . " (R. W. Fassbinder)

a Querelle cím elé ezt a feliratot tegyék: „ A j á n l o m El H e d i Ben Salem iránti b a r á t s á g o m n a k . " P e t e r Zadek, aki m á r k o r á b b a n hírnevet szerzett m i n t a klasszikus művelődési kincs r o m b o l ó j a és erőszakos felülbírálója, i n t e n d á n s lett Bochumb a n , és n y o m b a n elkötelezte m a g á t a népszínháznak (vagy a n n a k , amit é r t e t t r a j t a ) . Első n a g y i t t e n i rendezésében sikerült is valóra váltania koncepcióját. A Mi lesz veled, emberke? n a g y közönségsikert a r a t o t t , a későbbi rendezéseiben ez a koncepció m á r n e m m ű k ö d ö t t olyan jól. Zadek ekkor F a s s b i n d e r r e v e t e t t szemet, de csak őrá e g y m a g á b a n , m i n t rendezőre. Fassbinder viszont r a g a s z k o d o t t a t r u p p j á h o z . T e h á t szerződtették vele azt is, és ezzel máris elhintették a viszály m a g v á t , hiszen nekünk, F a s s b i n d e r - f é r f i a k n a k és -nőknek eszünk á g á b a n sem volt beilleszkedni a színházművészek magasztos boc h u m i közösségébe. M i n d n y á j a n hároméves szerződést k a p t u n k , ahol is m á r a h a v i gázsik összegét is szig o r ú a n Fassbinder kénye-kedve szer i n t á l l a p í t o t t á k meg. H a n n a Schygulla, Margit Carstensen, Ulli Lommel és én n a g y j á b ó l a m a x i m u m o t k a p t u k (úgy emlékszem, 2800 DM-et), innen m e n t lefelé a többieké I r m H e r m a n n i g , akit ú j a b b m e g a l á z t a t á s ért azáltal, hogy ő k a p t a a legkevesebbet, 1200 DM-et. Mivel mindennek néphez közelinek kellett lennie, Fassbinder darabul is népszínjátékot v á l a s z t o t t , mégpedig Molnár Ferenc Liliomát, amelyet a z o n b a n a z t á n addig csűrt ós csavart, mígnem mégiscsak m ű d a r a b lett belőle, és a népek csak k a p k o d t á k a f e j ü k e t . Így például én az első részben az ocsmány intrik u s t és a derék Liliom f e l b u j t ó j á t j á t s z o t t a m , a z t á n egyszeriben a m e n n y e k b e n , mikor Liliomnak szám o t kell a d n i a a J ó i s t e n n e k , ez utóbbit a d t a m . Ki é r t h e t t e ezt ? Már a Liliom p r ó b á i a l a t t megszólaltak a h a r m ó n i á t és d u e t t e t ígérő h a r a n g s z a v a k mellett az első diszh a r m o n i k u s h a n g z a t o k is Fassbinder és Zadek között. F a s s b i n d e r n e m a k a r t elsőszülöttje lenni a n a g y mágusnak, még oly privilégiumokkal sem, h a n e m e g y e n r a n g ú fél, nem a k a r t a rendezői karhoz t a r t o z n i , m i n t Zadek elképzelte. N e m k a p o t t t e h á t t ö b b színpadi p r ó b á t , m i n t a többiek, a m i azt eredményezte, hogy

Molnár Ferenc Liliomának p r ó b á j á n B o c h u m b a n (1972) (balról: Ulli Lommel, Wolfgang Schenk, Fassbinder, Rudolf W. Brem, I r m H e r m a n n , Kurt R a a b , H a n n a S c h y g u l l a )

52

Fassbinder elnyomottnak és kizsákmányoltnak érezte m a g á t , a k i t n e m rangjához illően méltányolnak. A diszharmonikus h a n g z a t o k egyre fülsértőbbek lettek. Egyszercsak Fassbinder már n e m a k a r t a megrendezni következő d a r a b j á t , Heinrich Mann Bibijét, holott aláírta a szerződést. Betegséget színlelt, üzent, hogy elutazott, eltűnt, és Zadek minderre nem épp megértően és elnézően reagált, h a n e m hasonló merevséggel, amit intendánsi h a t a l m á val is a l á t á m a s z t o t t . I n d u l a t o s levelezésre került sor k e t t ő j ü k között. Végül Fassbinder mégis r á s z á n t a magát, hogy célba vegye Heinrich Mann darabját. Mivel a z o n b a n t á m a d ó kedve valójában Zadek ellen i r á n y u l t , a Bibiből szinte semmi sem m a r a d t . Itt-ott ledaráltak n é h á n y jelenetet, de a java a m o l y a n kollázs volt Zadek, a gonosz kópé rovására, emberi és művészi modorosságainak persziflázsa, amelyen p o m p á s a n szórakozott ugyan a közönség, a jó d a r a b o t azonban ez az eljárás elkótyavetyélte. Az együttes szenvedett F a s s b i n d e r kedvetlenségétől, amellyel igyekezett minduntalan kitárnia a rendezés igazi célja elől. K a r l V a l e n t i n - u t á n z a t ú jeleneteket j á t s z a t o t t el, travesztiákat i k t a t o t t be, t ö b b oldalas filozófiai szövegeket m o n d a t o t t fel, v a g y egyszerűen úgy h a t á r o z o t t , ha m á s nem j u t o t t eszébe, hogy i t t tessék valamit improvizálni. Valahányszor Fassbinder n e m vergődött zöldágra a megbízóival, ha a dolgok nem úgy m e n t e k , ahogy elképzelte, ha esze erősebb volt, m i n t az a vágya, hogy lelépjen, frusztrációjának csordultig telt edényét mindig szűkebb környezetére b o r í t o t t a . Dühkitörések, gonoszságok, erőszakoskodások valóságos önkívületi állapotába révült. Ezek néha az egész társulatot s ú j t o t t á k , amely ilyenkor közös depresszióba s ü p p e d t , néha csak egyik t a g j á t , aki a z t á n a káröröm ünnepének lett t á r g y a . A bochumi idő h a n y a t l ó szakaszában Ingrid Caven lett ilyen ünnepelt, aki nem volt m á r Fassbinder felesége ugyan, de a n n á l i n k á b b c é l p o n t j a gonosz szeszélyeinek. E g y n a p o n például m i n d n y á j a n — Fassbinder u t a sítása szerint — meztelenül úszkáltunk a fürdőmedencében, amikor egyszercsak felszólította b a r á t j á t , Salemet, hogy hozza a k o n y h a k é s é t . A mit sem sejtő Cavent leteperték, és Salem lenyisszantotta a h a j á t . Mi nagy ujjongással kísértük a látványosságot. Ingrid Cavennek u t á n a nemcsak a h a j z a t a volt alaposan megtépve, h a n e m a n y a k á n és k a r j á n is véreztek sebek, és ő m a g a persze szívszaggatóan zokogott. Nyilvánosan viselnie kellett a z t á n fél-kopaszságát. A dolgok végső állása szerint Fassbindernek sok b a r á t j a volt a németországi filmes berkekben, ha hinni lehet a kompetens véleményközlők szá-

mos m e g n y i l a t k o z á s á n a k . Az igaz is lehet, hogy m i n t m a g á n e m b e r t valób a n kedvelt s o k a t kollégái közül, anélkül, hogy csodálója lett volna művészi vagy mesterségbeli képességeiknek, n é h á n y u k t ó l , akik a legkedvesebbek voltak s z á m á r a , teljesen el is v i t a t t a azokat. I d e v á g ó ítélete mindig független volt a mindenkori személyhez fűződő viszonyától, igyekezett egészen o b j e k t í v e n a m a g a s z u b j e k t í v véleményét kimondani. Bármilyen megsemmisítő volt is az, másfelől őszinte és így radikális.

„ U t a s í t o t t a a produkciót, hogy a Quereile cím elé ezt a feliratot t e g y é k : A j á n l o m El Hedi ben Salem iránti barátságomnak. " (R. W. Fassbinder)

H a r k B ö h m g y á m o l t a l a n pubiarcok szívesen l á t o t t epizodistája volt sok filmjében, Margarethe von Trott á t i n k á b b e m b e r k é n t és alkalmi színésznőként becsülte, rendezői tehetséget m á r nem t u l a j d o n í t o t t neki. Syberbergen h a m a r á t l á t o t t , Ludwig ( I I . Lajos) című filmjén csak gúnyolódni t u d o t t , és a z t á n egy szava sem volt t ö b b é egyre fokozódó egocentrikus és m á n i á k u s egyhangúságára. Schlöndorff jajveszékelő nagyzási h ó b o r t j á t m e g v a d u l t , sokszorosított nyárspolgáriságként u t a s í t o t t a el, Herzog miszticizmusát pedig infantilizmusként, Wendersről n e m j u t o t t semmi eszébe. R e i n h a r d H a u f f r ó l se igen n y i l v á n í t o t t véleményt, Geissendörferben c s u p á n egy nincstelen papi v a d é k o t l á t o t t , és a többiek is mind csak az átlagot jelentették s z á m á r a , amelyre kár szót vesztegetni. Tisztelte W e r n e r Schroeter korai filmjeit, kedvelte operaias koreográfiáját, miképpen az egzotikus o r n a m e n t i k á t szereti az ember, amelyet n e m t u d lemásolni. Schroeter t é m á i végül is olyan távoliak voltak az övéitől, hogy sohasem keresztezhették volna

e g y m á s t gondolatmeneteik. Csupán egyszer t a l á l t a k egymásra, és akkor egy a l a t t o m o s karate-csapás leterít e t t e Schroetert, ugyanis arra vetem e d e t t , hogy mohón k i n y ú j t s a a kezét a Querelle u t á n , olyan pimaszságra, amelyet Fassbinder ezzel a szemrehányással n y u g t á z o t t : — Hog y a n j u t h a t o t t eszedbe, Werner, hogy te a k a r d megcsinálni a Querelle-t, mikor k ö z t u d o t t , hogy ón a k a r o m megcsinálni, ós még nem t e t t e m le róla. Schroeter filmje, a Die neapolitanischen Geschwister (A nápolyi testvérek ) r e m e k m ű volt a szemében, a legjobb n é m e t filmek egyike a h á b o r ú óta, m i n t a k a d o z ó a n az újságcézárokn a k m o n d t a , hogy u t á n a m i n d j á r t gyalázatos f é r c m ű k é n t r á n t s a le Schroeter következő m ű v é t , a Palermo oder Wolfsburgot (Palermo vagy Wolfsburg). N e m t u d h a t ó , v a j o n valóban ez volt-e az őszinte véleménye róla, v a g y csak a méreg beszélt belőle, a m i é r t Schroeter az 1980-as Berlinale A r a n y Medve d í j á t k a p t a ezért a filmjéért, azt a k i t ü n t e t é s t , amelyet Fassbindertől addig megtag a d t a k . Mikor m á r a beérkezettek közé t a r t o z o t t , a n é m e t film vezéra l a k j a i közé, mikor külföldön egyre g y a k r a b b a n emlegették az első hár o m hely egyikén, ha a legnagyobbakról volt szó, ú g y érezhette, most m á r egy kezdő ú t m u t a t ó j á n a k , p á r t f o g ó j á n a k is illik lennie. Az i f j ú Walter Bockmeyert vette gondjaiba, akinek első filmjéért, a Jane bleibt Jane-ért (Jane Jane marad) az első kísérletet engedte meg m a g á n a k fenyegető példálódzásainak sorában, amelyeknek semmi m á s céljuk nem volt, m i n t hogy felrázzák és megs a r k a n t y ú z z á k a tévészerkesztőségek és f i l m g y á r t ó vállalatok álomszuszékj a i t : elmegy és m á s u t t telepszik le (hol azzal fenyegetőzött, hogy Párizsban, hol meg azzal, hogy Amerikáb a n telepszik le m i n t emigráns). De hogy o t t filmeket is készítsen, a hazai t á p t a l a j t ó l megfosztva, erre nem gond o l h a t o t t komolyan, ehhez h i á n y z o t t belőle a végső következetesség. Okos a b b is volt ennél, t u d a t á b a n s a j á t eszközei k o r l á t o z o t t s á g á n a k . N a g y o n jól t u d t a , hogy filmjei németek, és Németországban kell elkészítenie őket, hogy h a t á s u k r a és jelentőség ü k r e külföldön csak úgy t u d n a k szert tenni, ha közvetlenül átélt és á t é r z e t t világ sugallatát tolmácsolj á k . N e w Y o r k b a n aligha t u d t a volna u g y a n o l y a n á t ü t ő sikerrel ós intenzitással leforgatni a Maria Braunt, a Lolát vagy a Veronika Vosst, m i n t i t t h o n . Így bele kellett törődnie, hogy ebben a gyűlölt t á r s a d a l m i f o r m á j ú , u t á l a t o s országban m a r a d j o n . Voltaképpen csak elégedett l e h e t e t t ezzel a döntésével, hiszen W i m W e n d e r s ú t j a alighanem intés ós figyelmeztetés volt neki is és m á s o k n a k is.

Györffy

( Folytatjuk ) Miklós fordítása 53

Fassbinder f r a n k f u r t i intendánskodása és az ennek során keletkezett káosz már sok találgatás t á r g y a volt. Hogy végül is min b u k o t t meg minden, azt még mi magunk, akik o t t volt u n k , sem t u d j u k pontosan megmagyarázni. Én mindenesetre azt állítom, hogy Fassbinder m a g a idézte elő céltudatosan az összeomlást, és önállótlanságunk és alávetettségünk volt számára a megfelelő t a l a j , hogy mindent szétdúlhasson és felszánthasson, gyökerestül kipusztítson. Minden eljövendő b a j alapja a b b a n a felállásban rejlett, amelyet ő alakít o t t ki a színház irányítására és életben t a r t á s á r a . A beleszólási szabadság kezdettől fogva kényelmetlen kolonc volt számára, amelyet csak a látszat kedvéért hurcolt, de ahol t e h e t t e , lábbal t a p o d t a és jelentéktelenségre k á r h o z t a t t a . Már az emberek kiválo40

g a t á s a is a r r a vallott, hogy n e m közösen vállalt f e l a d a t o t a k a r közös erővel megoldani, ahol is m i n d e n k i egyforma jogokkal és kötelességekkel vesz részt a m u n k á b a n , h a n e m csak t a k a r g a t n i és t i t o k b a n ú j r a felépíteni az ismerős régi színházi hierarchiát, amelynek a csúcsán minden kétséget kizáróan ő m a g a áll. É n v o l t a m Fassbinder legközelebbi bizalmasa. Azáltal, hogy az igazgatóságon belül engem v á l a s z t o t t a k az együttes képviselőjének, afféle helyettese lettem. Közös irodánk volt, a h o v á csak az l é p h e t e t t be, a k i t a bizalmas megbeszélésekre m e g h í v t u n k . Igaz, időnként t e r h e m r e volt, hogy csip-csup ügyekkel foglalkozzam. Nevetségesnek t a r t o t t a m , mikor Gottfrid J o h n azzal j ö t t hozzám, hogy p a n a s z k o d j é k az új üléshuzatok színére, vagy másvalaki egy n a p szabad-

ságot kért, másfelől n a g y o n élvezt e m , hogy olyan helyen ülhetek, ahol k é n y ü n k - k e d v ü n k szerint bánhatunk az emberekkel. O t t t a n u l t a m meg azt is, milyen szép és fontos dolog lehet a h a t a l o m fegyvereként bevetni a telefont. Olyasféle j á t é k , amelynek ism e r e t é t később a tökéletességig fejlesztettem. Fassbinder és én már előre megegyeztünk egy jelbeszédben, és valahányszor felhívott benn ü n k e t valaki, elég volt rápillantanom, k i v á r n o m valamilyen jelét, és máris t u d t a m , mit kell mondanom a l á t h a t a t l a n hívónak. Mellesleg én i n t é z t e m egész levelezését is, leveleket í r t a m a nevében, és alá is írtam őket megbízása szerint. Mivel a Theater am Turm a népművelésügy h a t á s k ö r é b e tartozott egy n a g y o b b üzemegység részeként, Fassbindernek ós nekem minden reg-

gel üléseken is részt kellett v e n n ü n k , ahol e kulturális intézmény minden alkalmazottjának jó- és balsorsáról döntöttek. Szabálytalanságokat ós nehézségeket v i t a t t u n k meg, álláskérelmekről d ö n t ö t t ü n k , p á l y á z ó k a t hallgattunk meg. H a kezdetben még szórakoztató ós érdekes volt is különféle nők életrajzait olvasni, és határozni, melyiküknek legyen szabad a felmosóvödörrel csörömpölnie a hatalmas betonépületben, lassanként annyira beleuntunk ezekbe az igazgatási ügyekbe, hogy m á r csak ásítoztunk ezeken az értekezleteken, és olyan mindennapi r u t i n r a b j a i n a k éreztük m a g u n k a t , amilyen elől mindig szökni a k a r t u n k . Végül Fassbinder egyszerűen el se j ö t t t ö b b é ezekre az ülésekre, engem bízott meg a képviseletével, és így a d ó d t a k a z t á n az első neheztelések az a p p a r á t u s b a n . Fassbinder mindig is született játékostermészet volt. Azelőtt a flipp e r a u t o m a t á k és asztali focik mellett ü t ö t t agyon egész é j s z a k á k a t , itt, F r a n k f u r t b a n a t á r s a s j á t é k o k felé h a j l o t t . E l e i n t e , , Ki nevet a végén ?"-t kellett folyton j á t s z a n u n k , másik nevén „ E m b e r , ne mérgelődj !"-öt, amely leginkább őt m a g é t hozta méregbe, ós az á r t a l m a t l a n szerencsejáték g y a k r a n f a j u l t tomboló veszekedéssé, mikor a b á b u i t n e m neki sikerült elsőnek biztos r é v ü k b e juttatnia. A römizéshez valami bonyolult pontrendszert agyalt ki, amellyel csak ő t u d o t t bánni, m e r t ennél a játéknál is m i n d e n á r o n addig kellett mesterkednie, mígnem ő lehet a győztes. Egyszer a z t á n hallott egy kérdezz-felelek játékról, amelynek „kínai r u l e t t " a neve. Ez lett a kedvenc játéka. Voltak olyan időszakok, amikor minden szabad p e r c ü n k e t erre kellett s z á n n u n k . Szabadulásról szó sem lehetett. N e m m o n d h a t t a az ember egyszerűen azt, hogy nincs kedve hozzá, hacsak n e m a k a r t gyalázkodásokat zsebrevágni. T e h á t részt v e t t benne, kedvetlenül, a m i t nem volt szabad k i m u t a t n i a , beosztotta magát a két csoport egyikébe, amely megegyezett abban, hogy kire vagy mire gondol, ós a z t á n körülírással kellett válaszolnia a másik csoport kérdéseire. Az idő h a l a d t á v a l f i n o m o d t a k ezek a kérdések és feleletek, intenzívebb lett a lelki masszázs, a j á t é k lelki mélyfúrássá változott. Fassbinder é r t e t t e a m ó d j á t leginkább, hogy minden egyes m o n d a t b ó l kiolvassa kinek-kinek a valódi véleményét és lelkiállapotát. Úgy vélte ilyenkor az ember, hogy mindent t u d o m á s á r a hoz, amit szeretne eltitkolni előle. Már a Germinal próbái során világossá vált előttünk, hogy a színházunk technikai téren csak szükségmegoldásokkal él, és n e m versenyezhet egy állami színház felszerelésével. A színpad kicsi volt és szűk, és a gondosan megtervezett díszletet teljes nagyságában fel sem lehetett építeni r a j t a . A világítási rendszer tökéletlen volt, és Fassbindernek, aki

kedvelte a f é n y j á t é k o k a t , ez t ü s k e volt a szemében. Kifogásaira a szolg á l a t b a n megőszült ós az i n t é z m é n y fogyatékosságai fölött m á r rég napir e n d r e t é r t színpadmester h i g g a d t a n és tárgyilagosan csak ennyit válaszolt: — N e m is v a g y u n k mi színház, ez csak egy gyűlésterem. — És hivatalosan így is volt s z á m o n t a r t v a a Theater am Turm. A Germinalnak dobszóként kellett volna felvernie a n é m e t színházi élet e t , és felhívnia a figyelmet a színházrendező Fassbinder nagyszabású indulására. E n n e k az előadásnak egycsapásra á r n y é k o t kellett volna vetnie mindazokra, akik addig vezéralakokn a k s z á m í t o t t a k . Steinnek és Schaubühnéjének el kellett volna halván y o d n i a e felkelő csillag ragyogó fényétől, s Zadeknek elterülnie az utólag b e h ú z o t t megrendítő erejű ütéstől, és m i n d e n színházrajongónak F r a n k f u r t b a zarándokolnia, m i n t a csodaváróknak Lourdes-ba. Mikor a z o n b a n a b e m u t a t ó u t á n a kritikák csak h ü m m ö g t e k , a b u k á s még enyhe volt ugyan, de mindenki s z á m á r a jól érezhető. Fassbinder érezte a legvilágosabban, és a m a g a érzékeny m ó d j á n reagált rá. A színházi ü z e m m e n e t látszólag normálisan folyt t o v á b b , de a destrukció m á r egy h ó n a p p a l a rem é n y t e l j e s kezdet u t á n megindult. K i a l u d t a tűz, még mielőtt igazán meggyulladt volna. Fassbinder m á r régóta el a k a r t a játszani J e a n t a Júlia kisasszonyban. E z t az ó h a j á t most a s a j á t színházáb a n készült valóra váltani. Ulla Stöcklt, ezt az alkalmi filmrendezőnőt szemelte ki rendezőnek, aki igen h a m a r m e g b á n t a , hogy büszkén elf o g a d t a a megbízást. Fassbinder r ú t kis ördögnek t ű n h e t e t t a szemében, amikor rendre r á f ö r m e d t , rendreu t a s í t o t t a , leszidta a színpadról. Csakh a m a r a n n y i r a elhitte m á r alkalmatlanságát, hogy képtelen volt világosan á t t e k i n t e n i a d a r a b o t . Minden összezavarodott benne, semmilyen rendezői u t a s í t á s t nem m e r t adni. Ez még j o b b a n felszította Fassbinder d ü h é t . Végül szabályszerűen elnémít o t t a a rendezőnőt, először hozzá n e m volt szabad szólnia, a z t á n a többiekhez sem, egyetlen szót sem. O t t ült szerencsétlen nő kétségbeesetten, eln é m í t v a a s ö t é t nézőtéren, és bénult a n nézte, h o g y a n bajlódik Fassbinder Margit Carstensennel, hogy a kis J e a n b ó l n a g y F a s s b i n d e r t csináljon. Végül odarendelte G o t t f r i e d J o h n t , és a b u t á j a belement a c s a p d á b a . H o l o t t csak segíteni a k a r t , de éppen e m i a t t l e t t kegyvesztett, ugyanis Fassbindernek m á r egyébre se volt g o n d j a , m i n t h o g y m e g b u k j o n ez az előadás és neki ne kelljen játszania benne. De azért még j á t s z o t t a , még csin á l t a egy darabig, h a b á r a legközelebbi rendezésén is látszott, m á r n e m érdekli ez a vállalkozás, és buk o t t n a k tekinti. A Ványa bácsiból

m á r nem lett más, csak valami sűrű, nyúlós tészta, amelyen látszott, mennyire kelletlenül készítette a szakács. Persze j á t s z o t t benne összes s z t á r u n k , de sem Karlheinz B ö h m vagy Gottfried J o h n , sem Brigitta Mira vagy Margit Carstensen n e m t u d t a t a l p r a állítani, nemhogy életre galvanizálni a d a r a b o t . Túlságosan is h i á n y z o t t mögüle a mester bátorító és irányító keze. Fassbinder kötelező dolgozatként t u d t a le második rendezését, úgy, m i n t amitől minél előbb szabadulnia kell. P á r h u z a m o s a n a Ványa bácsival én is n e k i f o g h a t t a m első s a j á t rendezésemnek. B r u c k n e r Verbrecher (Bűnözők) című d a r a b j á t v á l a s z t o t t a m , amelyet Fassbinder nagyon a szívén viselt, ú g y h o g y biztos lehettem benne, n e m e j t ki m i a t t a a kegyeiből. Természetesen a másodrendűségből n e m e n g e d h e t t e m . Világosan meg kell e t t m u t a t k o z n i a , hogy itt csak B-osztályú rendezésről van szó. Teh á t a szereposztásnál csak azokra s z á m í t h a t t a m , akiket ő mellőzött, Ők meg azt éreztették velem, hogy n e m t a r t a n a k sokra, csak Fassbinder kedvéért v a n n a k i t t , és i n k á b b játszan á n a k nála egy kis szerepet, m i n t n á l a m n a g y o t . K e t t ő j ü k végül közben is j á r t Fassbindernél, hogy ugyan karolná fel azt a r a k á s szerencsétlenséget, aki én vagyok, m e r t szégyenletes, m i t művelek velük. Mármost mindvégig engedelmesen megfogadt a m ugyan Fassbinder tanácsait, sőt, előírásnak t e k i n t e t t e m őket, de hogy s z a b a d u l j a k szorongatott helyzetemből, beleegyeztem, hogy jelen legyen az utolsó p r ó b á k o n , és beavatkozhassék, ahol szükségesnek l á t j a . Megfélemlített nyusziként ültem mellette, miközben kínosan vonaglott az arca, ós azt m o r m o g t a , milyen lehetetlen ez az egész. Kész v o l t a m minden változtatásra. Mikor a z t á n b e m u t a t t á k a d a r a b o t , és P e t e r Iden azt írta a Frankfurter Rundschauban, hogy a szezon eddigi legjobb rendezését l á t t a a Theater am Turmban, nem éreztem semmi elégtételt, távol volt tőlem minden büszkeség. E l m e n t e m Fassbinder lakására, l e f e k ü d t e m az ágyba, t ö m t e m m a g a m b a a v á l i u m t a b l e t t á k a t , amelyek o t t h a t a l m a s mennyiségben hevertek szerteszét, csak aludni akart a m , s nem visszatérni t ö b b é ebbe a boldogtalan, szürke életbe. Révület e m b ő l csak i d ő n k é n t b u k k a n t a m felszínre, és egy ilyen alkalommal sikerült a n n y i t felfognom, hogy Fassbinder és Armin el a k a r utazni. A r m i n Meier, „a vágóhidak J a m e s D e a n " - j e , Fassbinder l e g ú j a b b szerzeménye volt, aki h e n t e s k é n t kereste azelőtt a kenyerét, és mellette m i n t csapos segített ki egy müncheni kocsm á b a n , i t t i s m e r k e d t ü n k meg vele. Az úticélt Armin választotta ki. A napsütötte Bahama-szigetekre a k a r t menni. Mikor az elutazásuk előtti n a p o n Armin mellékesen megkérdezte: — K u r t tulajdonképpen

41

miért nem jön velünk ? — Fassbinder azt m o n d t a : — Tényleg, t u l a j d o n képpen miért nem jössz v e l ü n k ? — Mire én reszelős hangon csak azt t u d t a m válaszolni, hogy nincsen se pénzem, se időm, ugyanis abszolválnom kell a fellépéseimet a Germinal-ban. Ellenvetésemre Fassbinder kapásból azt felelte, hogy ez igazán nem akadály, írassam ki m a g a m betegszabadságra egy ismerős orvossal, és valaki beugrik a szerepembe. Így is t ö r t é n t . Másnap reggel h á r m a s b a n elrepült ü n k . Oldottak és derűsek voltunk, és kárörvendően t a l á l g a t t u k , h o g y a n boldogulnak v a j o n az o t t h o n maradók egymaguk a színházi üzemmenettel. T á v o z t u n k a szürke decemberből, és megérkeztünk az örök napsütésbe. A kiegyensúlyozottság ideje közöntött r á n k , soha máskor n e m l á t t a m Fassbindert ilyen nyugodtnak, nap- és levegőélvezőnek. A legtisztább harmónia honolt, még a mindennapi p e r p a t v a r o k is elmaradt a k közte és Armin között. E g y e t értő család voltunk, amelyet Armin így jellemzett: — Rainer az apa, én az a n y a és K u r t a gyerek. Az a p a kedves volt és elnéző, ügyelt rá, hogy megfelelő időben étkezzünk, az a n y a gondoskodó, m e r t a gyermeknek mindig a d o t t zsebpénzt. Armin, aki különben is mindig pénzkötegeket hurcolt magával, amelyek rendszerint szép ezresekből álltak, n a p o n t a d u g o t t nekem egy-egy ilyen bankót, és megjegyezte, most úgysem kell, tedd el ínségesebb n a p o k r a , Így c s a k h a m a r jókora összeget gyűjt ö t t e m össze, hiszen kiadásaim csakugyan nem voltak, m i n d e n t Fassbinder fizetett. Nagy alvások u t á n kiadósan megreggeliztünk, a z t á n k i f e k ü d t ü n k az úszómedence mellé, ahol Fassbinder sorra falta az összes Simmel-regényt — állítása szerint harmadszor olvasta végig őket. P o m p á s szórakozás volt n a p o n t a elküldeni egy-egy képeslapot az o t t h o n m a r a d o t t a k n a k és színházzal bajlódóknak, szép rímekben int e t t ü k őket szorgalomra és kitartásra, ós lelkendeztünk n a p s ü t ö t t e lustálkodásunkért. Armin m i n d e n ismerősének k ü l d ö t t lapot, de — m i n t nemsokára maga is megállapította — nem t u d o t t írni, helyette h á t nekem kellett lejegyeznem szíves üdvözleteit. Vacsora u t á n Armin magáról mesélt. Minthogy nemsokára észrevette, milyen figyelmes hallgatói vagyunk, ami kezdetben akadozva és töredékesen j ö t t belőle, kezd e t t összefüggő t ö r t é n e t t é kerekedni. A n y j a nem a k a r t a őt (egyszer l á t t a mindössze a születése óta), véletlen t a l á l a t k é n t egy k a t o n a nemzette, akivel a m a m á n a k röpke, de a n n á l forróbb viszonya volt. Szabadulni a k a r v á n tőle, b e a d t á k egy katolikus árvaházba, és Armin a z t á n i t t n ő t t fel. A vakációt falun t ö l t ö t t e Regensburg közelében, ahol idősebb fiúk és i f j a b b suhancok szexuális 42

kísérletezéseik t á r g y á u l h a s z n á l t á k , és Armin ennek során m a g a is megtanulta, a m i t a többiek r a j t a gyakorolt a k . Az iskolai o k t a t á s r a az a p á c á k n e m s o k a t a d h a t t a k , hiszen A r m i n a n a l f a b é t a m a r a d t . Tizenöt éves koráb a n egy regensburgi fogorvos f o g a d t a szolgálatába, a m o l y a n ház körüli mindenesnek ós szexuális játékszernek. Igyekezett ravaszul függőségben t a r t a n i azáltal, hogy teljesen elzárta őt a világtól. Szellemi kiskorúság á l l a p o t á b a n őrizte. Végül is legföljebb azt engedte meg neki, hogy kitan u l j a a hentesmesterséget. Mikor a legény k i n ő t t abból a korból, amelyben szexuális g e r j e d e l m e t ébresztett benne, egyszerűen kilökte az a j t ó elé. Ü g y véltem, F a s s b i n d e r n e k észre kell vennie, hogy n a g y f e l a d a t áll i t t e l ő t t e : a gyermeteg lelket bevezetni a világba, egyáltalán, életre kelteni. Armin csak külsőre volt makkegészséges, n a t u r b u r s c h lény, bensőleg, ha n e m m e n t is teljesen t ö n k r e , megropp a n t ember volt és szeretetre szorult. G y a k r a n j á r t u n k el a játékkaszinóba is, amely a h o t e l k o m p l e x u m h o z t a r t o z o t t . Órákon át j á t s z o t t u n k a félkarú b a n d i t á n . E g y n a p F a s s b i n d e r v á r a t l a n u l fölszólított, hogy gyorsan hozzak egy j e g y z e t t ö m b ö t , m e r t azonnal le kell í r n u n k a Küsters mama... t ö r t é n e t é t . Már régóta d é d e l g e t t ü k ezt a t e r v e t , s z e r e t t ü n k volna valami korunkbeli remake-et csinálni a Mutter Krauses Fahrt ins Glück (Krause m a m a ú t j a a boldogság felé) című némafilm n y o m á n , amelyet forrón szerettünk és csodáltunk. Tíz perc a l a t t felvázoltuk a t ö r t é n e t e t , és a z t á n r á m v á r t a feladat, hogy megí r j a m belőle a f o r g a t ó k ö n y v e t . Meg is í r t a m az elkövetkező h e t e k f o l y a m á n . És 1975 f e b r u á r j á b a n l e f o r g a t t u k a Küsters mama a mennybe megy című filmet. Első alkalommal részesültem a b b a n a k i t ü n t e t é s b e n , hogy a főcímben szerzőtársként szerepeltem. Igaz, kissé csalódtam, mikor azt o l v a s t a m itt, hogy „ F o r g a t ó k ö n y v : R a i n e r Werner Fassbinder, K u r t R a a b közreműködésével. " Végtére is azzal á l t a t t a m m a g a m , hogy ha n e m én vagyok is az egyedüli szerző, de legalább a másikkal egyenrangú. Frankfurtban aztán hamar kitört a b o t r á n y . R a i n e r írt egy d a r a b o t , amely felizgatta az újságírói kedélyeket. Megihlette a Die Erde ist unbewohnbar wie der Mond (A Föld lakhat a t l a n , a k á r a Hold) című Zwerenzregény, és írt belőle egy d a r a b o t , a Der Müll, Die Stadt und der Tod (A szemét, a város és a halál) címűt, amely arra késztette J o a c h i m F e s t e t , hogy F a s s b i n d e r t a n t i s z e m i t á n a k bélyegezze. Számos kritikus k ö v e t t e a p é l d á j á t , é s forró s a j t ó v i t a t á m a d t . A legokosabb és l e g b u t á b b okfejtések l á t t a k napvilágot, és m e g t ö l t ö t t é k az újságok h a s á b j a i t . Az volt a t e r v , hogy ennek a d a r a b n a k az ősbemut a t ó j á v a l kezdődik az 1975-ös idény, de a vihar m i a t t a f r a n k f u r t i magisztrátus kénytelen volt megkérni

F a s s b i n d e r t , hogy ne rendezze meg m ű v é t , m a j d amikor az dacosan ragaszkodott hozzá, még be is tiltotta. Ez volt a z t á n az á h í t o t t alkalom Fassbinder számára, hogy feltegye a vagy-vagy híres kérdését, és azonnali felmondással fenyegetőzött. H o g y mi t ö r t é n t , m i n d e n k i t u d j a . Fassbindernek f e l a j á n l o t t á k , hogy csak menjen, még keresztet is v e t e t t e k u t á n a háromszor, ós máris azt fontolgatták, hogy e Fassbinder-vircsaft u t á n bez á r j á k a Theater am Turm színházat, amellyel ú j r a meg ú j r a felsültek. U g r á n d o z o t t a szívem örömében, én v o l t a m az elsők egyike, akik csatlak o z t u n k Fassbinderhez, és szintén benyújtottam a lemondásomat. N a g y v o n a l ú a n l e m o n d t u n k még arról is, hogy g o n d o s k o d j a n a k további foglalkoztatásunkról, sőt, még a kártérítésről is. Csak el innen, ez volt a jelszavam. Menekültem, m i n t valami bűzlő reterátról.

Beszélgetés P e t e r Chatellel a müncheni Amalien-Passage egy olasz vendéglőjében. K u r t R a a b és P e t e r Chatel metélt t é s z t á t esznek és ásványvizet isznak. Chatel: A Hedda Gabler idején ker ü l t e m szoros kapcsolatba Rainerrel. Azért is t u d o k a n n y i szörnyű dolgot megbocsátani neki, m e r t a Hedda Gabler próbáin nagyon, de nagyon rossz v o l t a m . Állítólag m á s r a is akart á k osztani a szerepet, de K u r t Hübner n e m m e r t e nekem megmondani, R a i n e r n e k a z o n b a n szólt. R a i n e r azt válaszolta: — Ha úgy gondolod, hogy osszuk m á s r a a szerepet, csak szóljál. — Úgy éreztem, n a g y o n megbízik b e n n e m , m e r t még azt is mondta: — Csináld t o v á b b mindenesetre a főpróbáig, a z t á n én még mindig e l j á t s z h a t o m . — A p r ó b á k u t á n még R a i n e r r a l is p r ó b á l t a m a szerepemet a r r a az esetre, ha a főpróba u t á n neki kellene átvennie. N a g y o n n a g y szeret e t e t éreztem akkor iránta. Ez még egyszer ismétlődött meg, de egészen m á s k o n t e x t u s b a n , most nemrég N e w Y o r k b a n . Arról volt szó, hogy ne m e n j e k el Párizsba, ahol Cavennel készültem rendezni egy show-t. Ekkor hirtelen a d ó d o t t két óra a szállod á b a n , ami u g y a n o l y a n intenzív és intim volt, m i n t a tíz évvel ezelőtti helyzet. Fenomenálisan elemezte vis z o n y u n k a t . E b b e a nagyfeszültségű légkörbe r o b b a n t bele Juliane, és egyszercsak f e n n h a n g o n pénzt kezd e t t számolni. R a i n e r rárivallt: — N e m látod, hogy tíz éve n e m voltam ilyen feszült á l l a p o t b a n ? N e m veszed észre? — J u l i a n e t o v á b b számolt, és csak a n n y i t m o n d o t t : — Nem. — Akkor k i h a j í t o t t a Fassbinder. Ez a két N e w York-i óra nagyon őszinte volt u g y a n és hallatlanul izgalmas s z á m o m r a , de zárójelben teltek el, a csábítás órái voltak. És a végén R a i n e r tévedésből kiterítette az aszt a l r a a h a m i s k á r t y á k a t , amelyekkel j á t s z o t t . R á m pillantott azzal a te-

kintetével, amelyet te is jól ismersz, amelyben anyaság, szentlélek és minden benne van, és hirtelen így szólt: — Most a z t á n m á r végképp nem mehetsz el. — Ilyen volt az ő hamis őszintesége. Azt m o n d t a m neki: — Te, én most m á r értem, hogy ez a két óra a csábítás t r ü k k j e volt. — Erre hisztérikusan üvöltözni kezdett, és azt m o n d t a : — Ha most elmész, megölöm magam. — E r r e m á r csak ezt válaszolhattam, hasonló cinizmussal: — Akkor helyedben az ablakon ugornék ki, mert így az én ablakom előtt repülnél el, hiszen a l a t t a d lakom, és akkor egyszer még inthetnénk egymásnak. Kurt: E z t m o n d t a d neki ? Hihetetlen. Chatel: E z t m o n d t a m . U t á n a a z t á n megint j ó k e d v ü n k t á m a d t . Kurt: Miről volt szó ebben a kétórás beszélgetésben ? Chatel: A passzivitásról. Hiszen ismert volt Rainer arról a képességéről, hogy mindig áldozatnak tüntesse fel magát, bármilyenek voltak a körülmények. Akár F r a n k f u r t b a n is,

„ A r m i n Meier, a vágóhidak J a m e s D e a n j e hentesként kereste azelőtt a k e n y e r é t " ( A r m i n Heier és Volker Spengler a Bolwieser-ben)

ahol éppen ő volt az, aki a körülmén y e k e t előidézte. A t ö m e g k o m m u n i kációs eszközök is bedőltek neki, és mindig m i n t áldozattal b á n t a k vele. E z t n a g y o n erős t u l a j d o n s á g n a k tart o m , ha valaki így ki t u d j a forgatni a valóságot. Ő persze nem ismerte el. hogy így van. A végső igazságot soha nem ismerte el. A végén azt mondt a m neki: — R a i n e r , hiszen hazudsz. Ez az egész beszélgetés a hazugság a l a p j á r a épült. — E r r e azt m o n d t a ! — Ne nézz m á r úgy, m i n t h a m i n d e n t megértettél volna. — Így s z ó l t a m : — Lehet, hogy m i n d e n t nem é r t e t t e m meg, de ezt igen. — Mire ő: — N e m t u d o m , mire gondolsz. — É n : — Pedig nagyon egyszerű. H a l á l r a unod m a g a d . — Ő: — E g y á l t a l á n nem

u n a t k o z o m , hiszen állandóan dolgozom. — Azt m o n d t a m : — Azért kell a n n y i filmet csinálnod, hogy néha kimondhasd az igazságot. Az életben ez sohasem sikerül neked. — E r r e ennyit m o n d o t t : — Hihihi. — És hosszú csend t á m a d t . Akkor m e n n i a k a r t a m , ós erre h o z a k o d o t t elő az öngyilkossági szándékával. Kurt: A n n y i r a u n a t k o z o t t . Hiszen n e m volt m á r semmi h u m o r a . Tulajd o n k é p p e n n e m volt sohasem humora, ha s a j á t magáról volt szó. Igazában csak a k á r ö r ö m ö t ismerte. Chatel: H u m o r a , az nem volt. Csak viccelni t u d o t t . H a azt é r t j ü k humoron, hogy az ember s a j á t m a g á n t u d nevetni. Kurt: Viccelni, azt m o n d o d . Chatel: Intellektuálisan t u d o t t gúnyolódni, szívből jövő h u m o r a nem volt, legkevésbé sem s a j á t mag á r a vonatkozó. Szerettem volna megnézni egyik filmjét, amelyet még nem l á t t a m . — Melyiket? — kérdezte. — A Veronika Voss sóvárságát — feleltem. E r r e megint hisztériás r o h a m o t k a p o t t : — Ha n e m t u d o d a 43

filmjeim címét, nem is fontos, hogy megnézd őket. (A film címe helyesen: Veronika Voss vágyakozása — A szerk.) — Ez groteszk volt. H o g y a n t u d h a t n á az ember kívülről mind a 41 filmjének a címét? Kurt: Tudsz-e valami önkritikusat mondani a Theater am Turmnál tölt ö t t időről ? Chatel: Az egyetlen önkritikus megállapítás, a m i t m o n d h a t o k , hogy amikor észrevettem, szó sincs itt beleszólási szabadságról vagy más hasonlóról, ez csak amolyan j á t é k t é r , pálya, akkor ón is játszani kezdtem, persze a m a g a m j á t s z m á j á t . Egyfelől túlságosan kedveltem R a i n e r t , másfelől túlságosan ostobának t a r t o t t a m az egész társulatot, semhogy szolidáris legyek vele. Viszont Rainerrel sem lehettem szolidáris, m e r t n e m helyeseltem, amit csinál. Így teljesen közömbösen viselkedtem. Kurt: I n k á b b úgy látszott, hogy Rainer oldalán állsz, mert az j o b b a n tetszik neked. Chatel: Rainer intrikálása annyival intelligensebb volt, m i n t a másik oldalon állók ostobáinak jószándéka. Túlságosan nagy volt a csábítás, hogy Rainerrel t a r t s o n az ember, mert az magasabb szintre emelte annál, m i n t ha megrekedt volna Simon és Co. színvonalán. Kurt: Otrombaság is volt, a m i t műveltek. Chatel: Az egyik oldalon volt a színházban Rainer, aki fasisztoid módon használta játékteréül a színházat, a másik oldalon pedig Heide Simon, Peter N e u b a u e r és a többiek, akik nagyon tisztességesen, de érdektelen nívón megpróbáltak é r v é n y t szerezni a beleszólási szabadságnak. Ez azonban nem sikerült a másik oldallal szemben, mert az Rainerrel, veled, Margittal és Karlheinz Böhmmel sokkal erősebb volt. Kurt: Én is nagyon közömbösen viselkedtem aztán, amikor k i r ú g t a k az igazgatóságból. Chatel: N e m így van, te nem is akartál már benne lenni, sokallottad, eleged volt belőle. És szürke eminenciási pozícióba vonultál vissza. Érdekesebb volt mindenesetre a fasiztákkal szórakozni, m i n t a többiekkel unatkozni, és amellett nagyon törékeny is volt ezeknek a tisztessége. Kiderült ugyanis, hogy csak azért jöttek a színházhoz, mert filmkarrierre számítottak. A filmeket azonban Rainer nem velük, h a n e m velünk a k a r t a forgatni. Kurt: Ez még sokkal cifrább volt. Azt m o n d t a : — V a n n a k itt olyanok, akikhez csak a színházban v a n közöm, és v a n n a k azok, akikkel filmeket is csinálok. — Ezzel a u t o m a t i k u san két t á b o r r a osztotta a t á r s u l a t o t . Chatel: A két t á b o r m á r megvolt azelőtt is, de azzal, hogy ezt nyilvánosan kimondta, a k á r t y á k a t leterít e t t e az asztalra. Az arcokat kellett látni — annyi színészi tehetség már 44

„ H u m o r a , az nem volt. Csak viccelni tudott. " (Fassbinder a Szabadság ököljogá-ban)

nem volt bennük, hogy palástolják, mit éreznek. Kurt: Szeretném megtudni, milyen volt az a l a p h a n g u l a t R a i n e r két utolsó ú t j á n New Y o r k b a n és Cannesban? Chatel: A h a n g u l a t i d ő n k é n t hisztérikusan t é p e t t volt, m a j d ismét bénító letargia jellemezte. R a i n e r b ő l köztudomásúlag olyan erő sugárzott, hogy nem t u d t a m a g á t kivonni az ember a h a t á s a alól. És New Y o r k b a n , m a j d Cannes-ban, m i n t m o n d t a m , úgy látszott, halálra u n j a m a g á t . Kurt: Gondolod, hogy az unalomba halt bele? N y i l v á n v a l ó a n n e m t u d o t t m á r igazán m i t kezdeni magával. Chatel: Tudnivaló az is, hogy n e m azok az emberek v e t t é k ekkor m á r körül, akik érdekelték. Kurt: J u l i a n e nem nagyon érdekelte, ugye ? Chatel: E g y á l t a l á n nem. Kurt: És Schidor ? Chatel: Schidor m á r i n k á b b . Ő a m o l y a n vitamin-injekció volt. De azért persze szívesebben lett volna veled vagy Ingriddel v a g y Daniel Schmiddel vagy Wernerrel. Kurt: Akkor miért másokkal a d t a össze m a g á t ? Chatel: Mert te meg a többiek önállósítottátok m a g a t o k a t . Kurt: Ha h í v o t t volna, szólt volna, „gyere velem New Y o r k - b a " , bármikor m e n t e m volna. Chatel: Neked meg a k a r t a m u t a t n i , hogy t u d nagyon következetes is lenni. Kurt: E g y e d ü l velem volt következetes. A többiek két-, három- vagy ötévi b ü n t e t é s t k a p t a k , és a z t á n ú j r a a keblére ölelte őket. N e k e m a z o n b a n intő p é l d á n a k kellett m a r a d n o m . De miért u n a t k o z o t t ? Kiégett ?

Chatel: Azt hiszem azért, m e r t már m i n d e n j á t s z m á t lejátszott. Mindenből kivette a részét. Mindent megt a p a s z t a l t , még azt is, hogy megöli m a g á t a b a r á t j a , a k i t szeret. Ennél szélsőségesebb t a p a s z t a l a t m á r aligha van e n n é l . . . Kurt:... Mint ilyen halálos játszm á k a t játszani. Chatel: Ha kezdetben n e m is volt játék, a végére az lett, mégpedig halálos végű. Kurt: Búcsúlevelet írni, amely olyan komplikált, hogy Armin egy k u k k o t sem ért belőle, ez bizony halálos j á t é k volt. Chatel: Ha minden játszmának vége, a k k o r mi v a n még h á t r a , mit csinálsz a k k o r ? Kurt: Hiszen l e h e t e t t volna úgy is, hogy egyszerűen beteg. Chatel: N e m , mikor évekkel előbb t ö m n i kezdte m a g á b a a drogokat és t a b l e t t á k a t -— valami rettenetes, mi minden m e n t át a testén —, már akkor m o n d t a m , csoda, hogy még él. Azt m o n d t a m , m á r csak a d ü h élteti. És az még éltette volna t o v á b b . Kurt: Amióta ismerem, mindig j á t s z o t t az emberekkel. Chatel: E z e k e t a j á t s z m á i t mindig egészen művészien j á t s z o t t a meg, m i n t h a csak egy-egy rendezés lenne mindegyik, éppen ez volt b e n n ü k a veszedelmes és a bűvöletes is egyben. E l e i n t e teljesen megbűvölten figyelt e m őket, és n e m s e j t e t t e m , hogy halálos végűek is lehetnek. Az anyjához fűződő viszonya is igéző és undorító egyszerre. Az volt az egyik különlegessége R a i n e r n e k , aki a n n y i filmet készített érzelmekről, hogy őbenne m a g á b a n alig voltak érzelmek. Csak szentimentális volt. Az érzelmeket összetévesztette a szentimentalizmussal. A rendelkezésére álló érzelmek nagy része ö n s a j n á l a t volt. Egyszer New Y o r k b a n kerestem őt a Lincoln Centerben, és egy nézőtéri páholyban t a l á l t a m r á . P o t y o g t a k a könnyei, és s a j á t m a g á t nézte a Faustrecht der Freiheitben (A szabadság ököljoga). A különös az, hogy az a figura, akit én j á t s z o t t a m , az volt ő, a kizsákmányoló. Akit ő j á t s z o t t , az az, aki lenni

szeretett volna, a törékeny, érzékeny proletárgyerek, aki végül is n e m volt. Kurt: Azért zseniálisnak t a r t o d ? Chatel: F e n o m é n volt. Kurt: És m i n t rendező? Chatel: N e m hiszem, hogy csinált volna olyan filmet, amelyet remekműnek lehetne minősíteni. R e m e k m ű a 41 film e g y ü t t és az élet és minden, ami hozzátartozik. A filmek melléktermékei ennek az életnek. Kurt: A zsenialitása a b b a n rejlett, hogy az életét m i n t m ű a l k o t á s t ú g y t u d t a alakítani, hogy végeredményben filmes életmű m a r a d t u t á n a . Chatel: Óriási filmjei v a n n a k , amelyekben borzalmas dolgok a k a d n a k , és kevésbé jó filmjei, amelyekben óriási dolgok a k a d n a k . Ez az ellentmondásosság volt nála megigéző. És a kritikusok a n n y i m i n d e n t t u d t a k belevetíteni, hogy egyszeriben i t t volt ez a mítosz. Természetesen m ű a l k o t á s mindegyik film, de egyik sem remekmű. De r e m e k m ű az egész e g y ü t t véve. Fellini és Visconti, akik szintén folyton önmagukról meséltek, külön-külön r e m e k m ű v e k e t a l k o t t a k . Fassbindernél mindig egy-egy aspektusa van meg a r e m e k m ű n e k . A Kamikazéban, ahol m i n t rendezőt n e m is említik, m i n d e n t megcsinált, a m i t a zsigerei d i k t á l t a k . A Kamikaze azért mond el annyival t ö b b e t róla,

m i n t az összes t ö b b i filmje, m e r t i t t m i n t Marilyn Monroe és Marion B r a n d o keverékét ábrázolja m a g á t . Éspedig halálkomolyan. A Kamikazéb a n m i n d e n t megcsinált, a m i t a s a j á t filmjeiben n e m m e r t . Ha a Der Müll, die Stadt und der Todot (A szemét, a város és a halál) r e f l e k t á l t a n írta volna meg, n e m egy N e w York-i ú t o n a repülőn oda-vissza menet, biztosan n e m így í r t a volna meg. Ez a d a r a b is a gyomrából j ö t t elő, és nagyon, de nagyon s o k a t elárul róla. Igazi b á t o r d a r a b , gondoltam, amitől libabőrös lesz az ember. Pedig egyáltalán nem bátor, egyszerűen csak úgy megtört é n t vele ez a d a r a b . N e m spekulálta ki, m i n t a Petra von Kantot. Csak ú g y kiokádta. Kurt: Mikor teoretizált, afféle szentenciákat eregetett, néha te is mosolyogtál r a j t a , igaz ? Chatel: A legjobb érvek a k k o r jut o t t a k eszébe, mikor m a g a sem h i t t b e n n ü k . N e m Y o r k b a n egyedül kellett elmennem a Despair sajtókonferenciájára, m e r t neki nem volt kedve hozzá. Mivel n e m s o k a t t u d t a m erről a filmről, előtte kikérdeztem. És akkor f e l v e t ő d ö t t az a kérdés, hogyan lehet, hogy a Despair elején a n n y i nácit látni, akik a z t á n később eltűnnek. — E l f e l e j t e t t e m leforgatni a hiányzó jeleneteket — m o n d t a . — És ezt így

m o n d j a m meg nekik? — kérdeztem. — Dehogy, azt m o n d d nekik, hogy azért látni az elején a n n y i nácit, a végén meg m á r nem, mert 1933-ban, kezdetben sokkal i n k á b b észrevették az emberek a nácikat, később azonb a n megszokták őket és már n e m t ű n t e k fel nekik. Kurt: Gondolod, hogy néha a markába nevetett ? Chatel: E g y szál m a g á b a n , legfeljebb. Kurt: Azt hiszem, hogy néha, amikor olyan intellektuális lett, m a g a sem é r t e t t e , m i t beszél. De mihelyt k i n y o m t a t t á k vagy film lett belőle, hitte, hogy ú g y van. Mikor b e m u t a t t á k egy f i l m j é t és megjelentek róla azok az intellektuális kritikák, mag á é v á t e t t e őket. Chatel: Ha Schütténél olvasott valamit, a m i m e g t e t s z e t t neki, á t v e t t e tőle. Ha a sajtókonferenciákon odalöktek neki egy m o n d a t o t , amellyel t u d o t t v a l a m i t kezdeni, azonnyomb a n f e l k a p t a . Lehet, hogy a b b a h a l t bele, h o g y hirtelen egy szál m a g á b a n súlyos nevetőgörcsöt k a p o t t . Ahogy felépítette az életét, az image-ét, az része volt r e m e k m ű v e megrendezésének. I g a z á n kolosszális dolog, ha valaki m á r életében kultikus figurává stilizálja m a g á t . Daniel Schmid ezt m o n d t a r ó l a : — H a z u d i k , ha csak kin y i t j a a s z á j á t , kivéve, mikor eszik. — A filmjeiben igazságokat m o n d o t t ki, az életben a z o n b a n soha nem mond o t t igazat.

• É l e t e m legszebb korszaka kezdődött. N é m a , felhőtlen egyetértés uralkod o t t köztem és Fassbinder között. Olyan közel v o l t a m hozzá, m i n t addig még soha. És a helyzetem is biztos, szilárd, közel s távol senki, aki veszélyeztethette volna. „ E m m a , a legjobb b a r á t n ő " l e t t e m . H a dönteni kellett valamiről, azt m o n d t a : — Gyere, E m m a , szerepet kell osztan u n k vagy össze kell állítanunk a s t á b o t . — Ha elő kellett készíteni valamit, csak ennyit m o n d o t t : — Majd a z E m m a megcsinálja. Már azelőtt is én készítettem elő az összes filmjét, Christian Hohoff-fal én kerestem helyszíneket, ízlésem szer i n t ón r e n d e z t e m be őket, és rendszerint szerencsém volt velük, m e r t Fassbinder j ó v á h a g y t a őket, ha egyáltalán, m u t a t k o z o t t o t t a forgatás előtt. Á l t a l á b a n csak akkor j ö t t oda, amikor m á r a f o r g a t á s r a került sor. Öt percig fel-alá j á r k á l t ilyenkor a helyiségben, vizsgálódva forgolódott, leült a forgatókönyvéhez, és apró ábr á k a t r a j z o l t . A k í v á n t képkivágást

„ E g y nézőtéri páholyban potyogtak a k ö n n y e i : s a j á t m a g á t nézte a Szabadság ö k ö l j o g á - b a n " (Fassbinder és Peter Chatel)

45

vázolta fel, és szükség szerint pontokból és vesszőcskékből a l a k o k a t is elhelyezett benne, úgyhogy t u d n i leh e t e t t , közelképet akar-e vagy t o t á l t . R a j z a i t o d a a d t a a z t á n az operatőrnek, aki a világítást és a gépet eszerint állította be. (Később, az Alexanderplatz forgatása során g y a k r a n előfordult, hogy el se j ö t t a forgatásra, csak taxin elküldte a r a j z a i t . ) Én csak olyan u t a s í t á s o k a t k a p t a m előre, hogy világos vagy sötét, lineáris vagy többrétű legyen minden, v a l a m i n t azt a figyelmeztetést, hogy a t ü k r ö k nem h i á n y o z h a t n a k . Mivel t u d t a m , hogy kedveli őket a képmező megtörésének eszközeiként, minden alkalmas vagy alkalmatlan helyre agg a t t a m belőlük. Természetesen előfordult, hogy egy-egy m o t í v u m nem nagyon tetszett neki. — Miért n e m nézted meg előre ? — Megadóan bólintott és nyersen h o z z á t e t t e : — Akkor h á t itt kell forgatnom, de jegyezd meg, hogy rossz m o t í v u m o t választottál. Ha színészként is k ö z r e m ű k ö d t e m a filmben, ilyenkor valamilyen bonyolult beállítással b ü n t e t e t t meg, ós alig várta, hogy izgalom és bizonytalanság legyen ú r r á r a j t a m . Akkor azt á n odalépett hozzám ós dühösen ezt sziszegte: — Megérdemled, E m m a , amiért ilyen ronda m o t í v u m o t választottál. Akkor a z t á n végképp oda volt a koncentráló képességem, el kellett mennem sétálni egyet, a m i t szó nélkül megengedett, mert a lényeg az volt, hogy ü t ö t t és talált. E g y é b k é n t is szerette, ha a m u n k a t á r s a i t , operatőrt, díszlet- ós jelmeztervezőt tömör, de homályos utasításokkal bizonytalanságba döntheti. De éppen ez késztette őket intenzívebb töprengésre. És így időnként meglepő ötletek születtek. Azt m o n d t a például egyszer Michael B a l l h a u s n a k : — Olyan színes filmet szeretnék, amely fekete-fehérnek látszik —, s ez Ballh a u s t arra indította, hogy bonyolult fényviszonyokat találjon ki. Vagy azt m o n d t a B a r b a r a B a u m jelmeztervezőnek: — Minden r u h a militáris h a t á s ú legyen! — B a u m meglepő ötletekkel reagált. A Bolwieser forgatása előtt így szólt h o z z á m : — E m m a , eredj, és mondd meg minden színésznek, hogy expresszionista módra kell játszaniok. — És ők, m i n d n y á j a n törni kezdték a fejüket, hogyan játszh a t n á n a k expresszionista módra, és sajátságosan szép alakításokat n y ú j tottak. Amikor a Satansbraten (Sátánfajzat) forgatási m u n k á i 1975 decemberében szüneteltek, Fassbinder Arminnal e g y ü t t engem is magával v i t t Floridába, hogy megnézzük a híres F o r t Lauderdale-i „ h o m o k o s " strandot. N e m volt szabad napoznom, hogy a félbehagyott film hátralévő jeleneteiben ne legyek b a r n á b b , m i n t a már felvettekben. K r a n z költő csodálatos szerepét, amelyet valamennyi Fassbinder-szerepem közül a legjob46

b a n kedveltem, hálából ós jutalomk é n t k a p t a m , amiért v i s s z a a d t a m egy szerepet, amelyet P e t e r Beauvais s z á n t nekem. Fassbinder szabályszer ű e n e l r a g a d o t t tőle. A Satansbraten ú j a b b arculcsapása volt a k u l t ú r f u n k cionáriusoknak, akik m á r azt h i t t é k , hogy a féktelen Fassbinder időközben beilleszkedett a kulturális élet rendezett menetébe, t ú l v a n i f j ú k o r i őrjöngésen, stabilizálódott. A Satansbratennel ismét m e g m u t a t t a , hogy n e m lehet őt sehová sem besorolni, ós az engedetlenség gesztusát meg is értett é k az illetékesek: teljes hosszában n e m engedélyezték a filmet. Így Fassbinder egyik legszebb, legőszint é b b és legradikálisabb filmje n e m k a p o t t kellő nyilvánosságot, állítólagos obszcenitása m i a t t dobozba zárták. K ö v e t k e z ő filmjében, a Chinesisches Roulette-ben (Kínai rulett) kedvenc j á t é k á n a k a k a r t Fassbinder emléket állítani. A főszerepekre Ulli Lommel, A n n a K a r i n a , Margit Carstensen és ón v o l t u n k kiszemelve. De a z t á n mikor Fassbinder h o z t a a kész f o r g a t ó k ö n y v e t , és elolvasta, r ö g t ö n l á t t a m , hogy a nekem szánt szerep egyáltalán n e m illik r á m . T u d t a ő is, de azt a k a r t a , hogy ón jussak erre a belátásra, és egyelőre nem szólt. A z t á n Ulli L o m m e l t bízta meg, hogy óvatosan a d j a be nekem a dolgot, ón a z o n b a n t ü s t é n t örömmel lemondt a m a szerepről. Tervezőként sem kellett m á r k ö z r e m ű k ö d n ö m , úgyhogy lemondásomért megint egy másik szereppel k á r p ó t o l t a k , e z ú t t a l Ulli Lommel Adolf und Marlene című filmjében, amely Hitler és Marlene Dietrich képzeletbeli szerelmét beszélte el. A Chinesisches Roulette-tel párhuzamosan forgattuk, mikor Fassbindernek n e m volt kedve s a j á t m ű v é n dolgozni. A s t á b és a színészek u g y a n a z o k voltak. A Chinesisches Roulette rideg, technikai film lett. N e m volt benne semmi, ami fölmelegíthette volna a nézőt, a színészek szó szerint f á z t a k m á r a forg a t á s a l a t t is. Különösen A n n a Karina volt frusztrálva. A film nagyrészt végtelenül bonyolult, kiagyalt kocsizásokból állt, és n e m ok nélkül állítják egyesek, hogy ez a film a j á n dék volt Ballhausnak, Fassbinder operatőrének. Ballhaus t á g a s o b e r f r a n k e n i házáb a n készült ez a film is és az Adolf und Marlene is. I t t került kapcsolatba Fassbinder a fehér porral, a „ h ó " val, a „koksz"-szal, vagyis a kokainnal. Eleinte még teljesen nyíltan szedte a kábítószert, sőt, hátborzong a t ó a n izgatónak találta, hogy nyilvánosan szedje, de később, mikor felébredt i r á n t a az államügyészség és a nyomozók kíváncsisága, szigorú titokt a r t á s r a r e n d e z k e d e t t be. Mások kezéből k í n á l t a t t a m a g á t a porral, akik a kockázat ellenére vállalkoztak a közvetítésre, és nagyon is készségesen n y ú j t o t t á k oda a mesternek az üdvözítő szert. És s z á m t a l a n ilyen kéz

a k a d t , és egyik sem érezte m a g á t piszkosnak. Aligha t a r t j a m a g á t bárki is bűnrészesnek Rainer Werner Fassbinder lassú öngyilkolásában. Ezek a n y o m o r u l t a k t ö b b n y i r e ugyanolyan n a r k o m á n o k voltak, m i n t ő, és csak úgy j u t h a t t a k hozzá az élvezethez, ha Fassbinder fizetett szolgálataikért. És jókora á r a volt a becses i m á d o t t n a k . H o g y neki kellett elsőnek életével is fizetnie érte, a sors igazságtalansága. Élősdijei, ezek a hólapátolók, azzal á l t a t j á k m a g u k a t , hogy nemcsak a szipózás okozta a halálát. Mértéktelen volt egyéb dolg o k b a n is, mértéktelen evő, t a r t á s nélkül ivó, krónikus gyógyszerfaló, a n y u g t a t ó k r a b j a , halálvágyó egészségromboló, űzött, n y u g t a l a n lélek, a k i t elkerült az álom. A m i igaz, az igaz, élvhajhász volt. Szeretett j ó k a t és n a g y o k a t enni, és e g y m á s u t á n szedte m a g á r a a kilókat, amelyektől a z t á n szigorú diétával s z a b a d u l t meg eleinte. Szeretett inni is, és nemcsak a szomjúság ellen. Utolsó éveiben, hírneve nőttével azt á n s u t b a d o b o t t m i n d e n önmegtart ó z t a t á s t . T ö m t e m a g á t mindennel, m i n t valami feneketlen b e n d ő j ű szörnyeteg, vedelte a szeszt, fecskendezte m a g á b a az ajzószereket, ós a z t á n hat á s u k a t csillapítókkal t o m p í t o t t a . A legerősebb a l t a t ó k a t kellett bevennie, hogy legalább h á r o m ó r á t alhasson, és m e g k o r o n á z á s u k k é n t a feledés és a h a m i s boldogság fehér p o r á t jutt a t t a be egyre rövidebb időközönként mind f o r m á t l a n a b b , levegő u t á n kapkodó, kegyetlenül megkínzott testébe. F ö l s z i p p a n t o t t a az o r r á b a , hogy megvilágosítsa a fejét, de a por beleette m a g á t a c s o n t j a i b a is. Azok számára, akik e g y ü t t éltek és dolgoztak vele, végtére is kényelmes volt, hogy elég e d e t t , n y u g o d t Fassbinderrel van dolguk. És végül m á r csak olyankor volt ilyen, ha kellő mennyiségben rendelkezésére állt a drog. Lebeszélni róla s e m m i k é p p e n sem l e h e t e t t volna. Egyszerűen m e g v o n t a volna az embertől a szót. Így n é m a t a n ú k é n t figyelte ö n p u s z t í t á s á t környezete, és m i n d e n k i fel-feltette m a g á b a n a kérdést, mikor következik be az elkerülhetetlen. Az utolsó években m á r természetfölötti erőket t u l a j d o n í t o t t u n k neki, m e r t a testi pusztulás ellenére még egyre életben t a r t o t t a bivalyerős a k a r a t a . Mialatt f o r g a t t u n k , Armin nagy feudális lakást t a l á l t Münchenben a Deutsche Eichével szemközt. Fassbindernek megfelelt, én m e g k ö t ö t t e m a bérleti szerződést, amely tíz évre szólt, ós n e k i l á t t a m , hogy Fassbinder ó h a j a i szerint berendezzem. Mindent sötétszínűben a k a r t , egyetlen árnyalat sem lehetett világosabb a sötétb a r n á n á l . Sötét padlószőnyeget csin á l t a t t a m , sötét f ü g g ö n y ö k e t akaszt a t t a m fel s hozzá még elsötétítőket is. A hálószobának feketének kellett lennie, n a g y j á b ó l ágyékmagasságban t ü k ö r f u t o t t körbe a négy falon, a szoba közepén állt a széles bőrheverő.

Két fürdőszoba készült, az egyik neki, a másik a vendégeknek, és mind a kettőben nagy, kör alakú fürdőkádat kellett elhelyezni, amelyekben négyesben lehetett lubickolni. Csak a konyhában m e r t e m világos színű f á t alkalmazni, ós k o n t r a s z t k é p p e n homokszínű á r n y a l a t o k a t . Fassbinder beköltözött ide Arminnal, és a legszívesebben a k o n y h á b a n tartózkodott. Aztán felajánlotta, hogy költözzem én is hozzá, és én elkövettem a végzetes t e t t e t : f e l m o n d t a m a lakásomat. Egyelőre nem volt rá úgysem szükségem, a m i n t a Fassbindernél felajánlott szobára sem, mivel a Bolwieser forgatására készültünk, éspedig Oberfranken legfelső csücskében, Hof környékén. Az előkészítési idővel együtt négy hónaposnak ígérkezett a munka. Addig ezzel vigasztaltam magam, rengeteg idő eltelik még, m i a l a t t sok minden t ö r t é n h e t . A javaslat, hogy Fassbinder filmesítse meg Oskar Maria Graf Bolwieser című regényét, dr. K n o p p t ó l eredt, aki a n n a k idején a tévéfilmek felelőse volt a Bavariánál a Z D F megbízásából. Kezébe n y o m t a Fassbindernek a mű egy f o t ó k ó p i á j á t , és megkérte, hogy vegye fontolóra, neki

„ Í g y kezdtem én is n a p o n t a szedni a p o r t . . . " ( K u r t R a a b és B e r n h a r d Helfrich a Bolwieser-ben)

való anyag-e. Fassbinder elég h a m a r elolvasta a k ö n y v e t , és őt m á r megihlette, mikor elhozta nekem. Még a z n a p éjjel el kellett olvasnom, és m á s n a p reggel e l m o n d a n o m érdemes-e szerintem is filmet csinálni belőle. F e l f a l t a m t e h á t Bolwieser állomásfőnök terjedelmes élettörténetét, egyre növekvő élvezettel, a s z á m o m r a szinte teljesen ismeretlen G r a f b a n n a g y költőre ismertem, és mélyen m e g i n d í t o t t az ábrázolásm ó d j a . Közelről é r i n t e t t Bolwieser lassú h a n y a t l á s a , amelyet h ű t l e n felesége és a kíméletlen, k á r ö r v e n d ő pletykaéhes faluközösség idéz elő, p á r h u z a m o s n a k l á t t a m s a j á t életemmel. Miután egy lélegzetre végigolvast a m a regényt, meg v o l t a m győződve róla, hogy csak én t u d o m eljátszani ezt a szerepet. Másnap reggel jelentést t e t t e m Fassbindernek, és h o z z á t e t t e m , hogy m á r azt is t u d o m , kinek kell Bolwie-

sert játszania. Ő is t u d j a m á r , hunyorított. A forgatókönyv néhány nap a l a t t elkészült. Elképzelése szerint négyórás, kétrészes filmnek kellett készülnie belőle, a Bavaria ezt szó nélkül elfogadta. Az előkészületi m u n k á k r a engem nevezett ki teljh a t a l m ú m e g b í z o t t j á n a k . Ő elfüstölt valahová Arminnal, a produkció emberei pedig m i n d e n olyan ü g y b e n hozzám f o r d u l t a k , amelyben tulajdonképpen a rendezőnek kell döntenie. A forgatás kezdetén m i n d j á r t nyom o t t s á g és feszültség telepedett a s t á b r a , sehogyan sem alakult ki a megfelelő h a n g u l a t . Fassbinder mogorva volt, kötözködött, leginkább velem. Hol a véres, kialvatlan szemem n e m t e t s z e t t neki, hol a helyszín, amelyet k i v á l a s z t o t t a m . Óráról órára ú j a b b ós ú j a b b kellemetlenségek ért e k , szüntelen ki v o l t a m téve rosszk e d v ű zsémbelésének. Mint később m e g t u d t a m , ingerültségének semmi köze nem volt a filmhez. Kedvezőtlen volt s z á m á r a a hely, ahol f o r g a t t u n k , túlságosan félreesett a kábítószerkereskedelmi ú t v o n a l a k t ó l , és a kok a i n - f u t á r o k n a k hosszadalmas és veszélyes kitérőt kellett t e n n i ü k hozzá. Semmi egyebet nem a k a r t t e h á t , m i n t 47

minél előbb visszatérni a forrásokhoz, és igyekezett a legkülönfélébb fondorlatos komiszságokkal kimódolni, hogy felőrlődjön a produkció, és a forgatást át kelljen helyezni Münchenbe. H á r o m h é t elteltével sikerült is ezt elérnie, és azt is, hogy mindenki előtt én álljak o t t b ű n b a k ként. Végtére is én választottam ki azokat a lehetetlen helyszíneket, amelyeken nem lehetett forgatni, én szerződtettem azt a P é t e r Müllert, aki cégével a tervezői m u n k á k kivitelezésére vállalkozott, de. nemcsak hanyagul dolgozott, h a n e m pénzt is elsikkasztott, ami súrlódásokat okozott a Bavariával. Mielőtt célhoz ért Fassbinder, és visszaköltöztünk Münchenbe, engem is kísértésbe vitt. Rá a k a r t beszélni, hogy kóstoljam meg a fehér port, a színművészet nem is sejtett csúcsaira fog vezetni. Olyan Bolwiesert rittyentek, mondotta, amilyenről egy normális R a a b nem is álmodhat. H á r o m héten át állhatatosan ellen48

"Aligha t a r t j a m a g á t bárki is bűnrészesnek Rainer Werner Fassbinder lassú ö n g y i l k o l á s á b a n " (A Berlin, Alexanderplatz f o r g a t á s á n )

álltam, pedig ú j r a meg ú j r a k í n á l g a t t a a segédeszközt. A z t á n egy esős, komor novemberi n a p o n olyan jelenet következett, amelyben egy súlyos beteget kellett meglátogatnom, aki a szemem l á t t á r a hal meg. Mélységes depresszió u r a l k o d o t t el r a j t a m . Fassbinder erre félrevont egy üres kamr á b a , a kellékek h a m a r kéznél voltak, k i n y i t o t t a a kis szelencét, érdeklődve néztem, hogyan morzsolja össze a durvaszemcsés kristályt, csinál belőle t ö b b csipetet, s szippant föl egyet az orrába. Miután k ö v e t t e m a példáj á t , m i n d j á r t olyan változást észlelt e m az a g y a m b a n , amilyet még soha nem t a p a s z t a l t a m . S z a b a d n a k és ki-

egyensúlyozottnak éreztem magam, minden teher lehullott rólam, semmi sem gátolt többé. Olyan eufóriával v á g t a m ki a jelenetet, amely elhitette velem, hogy csodálatos színész vagyok. Hamarosan meggyőződtem róla, hogy ez az önfelszabadítás ideális eszköze. Így k e z d t e m én is naponta szedni a port, és Fassbinder mindig kész volt megosztani velem a kincsét. Bensőmben minden tisztán és világosan körvonalazódott, gondolataim n e m is s e j t e t t mélységekig hatoltak, és úgy g o n d o l t a m , a legjobb úton vagyok, hogy tökéletesen hitelesen hassak szerepemben m i n t Bolwieser. H o g y mindebből semmi sem jutott ki az arcomra, m i m i k á m merev volt, m o z d u l a t a i m szegényesek, nem tudtam. A m ü n c h e n i forgatás nagyrészt egy helyszínen z a j l o t t . Már szinte csak k e t t ő s jelenetek voltak h á t r a . Bolwieser úr és Elisabeth Trissenaar alak í t o t t a feleségének házassági jelenetei. G y a k r a n előfordult, hogy napi

tizenhat órán át f o r g a t t u n k . Fassbinder és Ballhaus egyre bonyolultabb kameramozgásokat és tükörreflexeket eszelt ki. Trissenaar csak úgy bírta a r o p p a n t megterhelést, hogy kis k v a n t u m o k b a n k o n y a k o t iszogat o t t , ós néha csodálkozott, én hogy bírom az egészet. Persze nem t u d t a , hogy Fassbinder kokainja t a r t j a bennem a lelket. Egy jótékony híve nemsokára Mandrax a l t a t ó t szerzett Fassbindernek. Így átkokszolhatta az éjszakát, s u t á n a csak be kellett vennie ezt az erős t a b l e t t á t ós mély álomba z u h a n t tőle. Csak az volt a rossz ebben, hogy reggel nem ébredt fel és így mindig elkésett a forgatásról. Hogy hiányzását valahogy eltussoljuk, Ballhaus-szal próbálni kezdtük a jeleneteinket, és ha t o v á b b r a sem jött, fel is v e t t ü k őket. Egyszer egyáltalán nem jelent meg, és mivel ezen a napon olyan beállításokat kellett volna csinálni, amelyekre nem m e r t ü n k nélküle vállalkozni, az egész s t á b tétlenül és

hiába v á r a k o z o t t . Attól t a r t o t t u n k , hogy kiesik egy forgatási n a p , és ez nagy többletköltséget okoz a produkciónak. Mivel Fassbinder n e m volt h a j l a n d ó a veszteségbiztosító vizsgál a t á n a k alávetni m a g á t , a gyártásvezető engem környékezett meg kezét tördelve, hogy k a p j a k m á r valami betegséget, amely m i a t t kárbejelentéssel élhet a biztosítónál. Mivel krónikus g y o m o r h u r u t o m volt annakidején, elmentem a Bavaria üzemorvosához, és ő kiírt. A főszereplő betegsége m i a t t így a gyártásvezetőnek sikerült anyagilag megmentenie egy forgatási n a p o t . Persze a Bavaria akkori vezérigazgatójával, dr. Jedelével azért fontolgatni kezdték, mi t ö r t é n j é k Fassbinderrel, m e r t p o n t a t lansága ós m e g b í z h a t a t l a n s á g a egyre j o b b a n e l h a t a l m a s o d o t t . Már a r r a gondoltak, hogy m á s v a l a k i t állítanak a helyére. A gyártásvezető Ballhaust, az o p e r a t ő r t a j á n l o t t a . Ő állítólag bizalmasan egyetértését jelezte. E z t a beszélgetést kihallgatta egy j ó b a r á t ,

elmesélte nekem, és én e l r a k t á r o z t a m szívem mélyén az értesülést, hogy az első a d a n d ó alkalommal aduászként kijátszhassam. Az alkalom h a m a r elj ö t t . Fassbinder megint orrolt r á m , és egy jól i r á n y z o t t ütéssel le a k a r t t e r í t e n i : — A Bavaria embereinek n a g y o n lesújtó a véleménye rólad, m e r t elcseszted a díszleteket és egy r a k á s p é n z t elpazaroltál. — R ó l a d se valami jó a vélemén y ü k — m o n d t a m diadalmaskodva. — Már le is a k a r t a k cserélni. F e l k a p t a a f e j é t ? És ki lépne a helyemre ? — S o n j a ! — feleltem, és Ballhausra m u t a t t a m . Fassbinder elsápadt, gyorsan e l t ű n t , és egy negyedóráig elő se j ö t t . Akkor megjelent, veszedelmesen f o j t o t t h a n g o n lehordta Ballhaust, a helyszínre rendelte a szerkesztőt, és t u d a t t a vele, hogy soha t ö b b é nem a k a r j a látni a g y á r t á s v e z e t ő t . Így is történt. (Folytatjuk) G y ö r f f y Miklós fordítása 49

Emma hozzám költözik — rendelkezik Rainer. Mást nem is t e h e t n é k , nincs egy fillérein se. Arra is pénzt kel! kölcsön kérnem, hogy kiválthassam a holmimat a Résidence szállóból, inert különben nem t u d n á m kifizetni a szobaszámlát. Fassbinder nem ad kölcsönt. Caventől kapom meg az összeg egyik felét, Trissenaartól a másikat. Így kiválthatom a ruhaneműmet, és úgy-ahogy berendezkedem Fassbinder lakásában. Előbb három napon át alaposan kitakarítok, az a kényszerképzetem, hogy nem tudok olyan helyen lakni, ahol előbb nem csináltam rendet az ízlésem szerint. De ez csak a kezdet. Egyébként is elfoglalt t a k a r í t ó n ő válik belőlem. Hiszen állandó a vendégjárás, és mindenki otthonosan viselkedik. Míg porszívózom, Fassbinder

elmegy sétálni, m e r t nem á l l h a t j a a porszívó l á r m á j á t . A z t á n a k o n y h a következik. N a p o n t a edények hegyei. Armin minden este főz, és estéről estére vagy húszan l a p á t o l j á k m a g u k b a a f ő z t j é t , m i n t h a r á s z o r u l n á n a k erre az ingyenlevesre. De nemcsak az ételre sóvárognak, lázas t e k i n t e t ü k elá r u l j a , hogy másféle t á p l á l é k é r t is epedeznek. K ö r b e j á r - e a mennyei áldás? Fassbinder h a n g u l a t á t ó l függ. H a adakozó, kegyúri kedvében van, egy újsághalom alól előhúz egy csomagocskát, fog egy összekarcolt t ü k r ö t , kiönt rá egy kis kupacot, és apró adagokra o s z t j a , miközben be nem áll a szája. De a jelenlevők m á r n e m az életbölcsességeire figyelnek áhítatosan, h a n e m arra, a m i t a kezével művel, csak a r r a v á r n a k , hogy a főnök

fölszippantsa a m a g á é t , a z t á n a mar a d é k o t nagylelkűen t o v á b b a d j a a legközelebb ülőnek, hogy aztán mindenki sorra kerüljön. De az is előford u l h a t , hogy szóló élvezetre vágyik, ilyenkor á t f u r a k s z i k a jelenlevőkön, eltűnik a f ü r d ő s z o b á j á b a n , ahol a polcon készen v á r j a minden kellék. Derűsen tér aztán vissza, szakadatlanul árad belőle a szó, a t e k i n t e t e k a z o n b a n csalódottan függnek r a j t a . Sereglenek a vendégek Fassbinder k o n y h a a s z t a l á h o z is, némelyek meg v a n n a k híva, mások bejelentés nélkül jönnek vagy csak „ b e n é z n e k " . Senkit sem d o b n a k ki, mindenki órákig m a r a d vagy egész éjszakára, van, a k i őszinte érdeklődésből jön vagy m e r t v a l a m i t meg kell beszélnie, mások a z o n b a n csak úgy tesznek, m i n t h a csüggenének a mester szavain, való43

jában egyvalamiért j ö n n e k : h á t h a j u t nekik is a mester tükréről egy kristály morzsa. Tiszteletreméltó emberek mellém telepszenek, és csak arra v á r n a k , hogy Fassbinder egy pill a n a t r a k i m e n j e n a konyhából, és akkor gyorsan a fülembe súgják, hogy segítsek r a j t u k , ón biztosan t u d o m , hová d u g t a a „ h o l m i t " . Csak egy szemernyit a k a r n a k , egy röpke szippantást, nem t ö b b e t . Én ismerem a rejtekhelyeket, de nem adok nekik semmit, süket vagyok a kérlelésükre. Végtére is tisztában vagyok a dolog értékével, és ha m á r lopok, a k k o r saját magamnak. Igen, Rainer, h á t ide j u t o t t a m , most már egyesegyedül tőled függök. Nálad kell l a k n o m , a te pénzedből élnem, csak te t u d o d szenvedélyem e t kielégíteni. Ha akarok egy csipetet, hogy az euforikus n i r v á n á b a jussak, nekem is alázatosnak kell lennem, kezes k u t y u s n a k , aki farkcsóválva v á r j a az asztal a l a t t , hogy a gazdája odavessen neki egy f a l a t o t . Komoly beszélgetésekre is sor kerül köztünk. Aggódsz a jövőmért, joggal, hiszen nem k a p o k semmilyen a j á n l a t o t , és te egyelőre nem fogsz foglalkoztatni. — Megcsináltam veled a z o k a t a filmeket, amelyeket elképzeltem. Most már nem t u d o k mihez kezdeni az arcoddal, m á r n e m j u t eszembe róla semmi — mondod, és enyhítésül hozzáteszed: — Ez persze idővel megváltozhat még. És azért csak mar a d j u n k együtt, hiszen te v a g y a legjobb b a r á t n ő m . Bólintok. — Talán megint csinálunk m a j d együtt egy forgatókönyvet. A Bavariánál mindenesetre nem dolgozhatsz többé, nem kérnek t ö b b é belőled, mint díszlettervezőből, hiszen lehetetlenné t e t t e d magad a Bolwieserrel. N é m a egyetértés részemről. Milyen igazad van, csakugyan lehetetlenné t e t t e m magam, de a te segítségeddel, így gondolom. H a n g o s a n k i m o n d a n i természetesen nem merem. A Bavaria csakugyan nem foglalk o z t a t o t t soha többé. De most úgyis a te m a g á n t i t k á r o d vagyok. Ha éppen igazán nincs m i t csinálni, neked bizonyosan hamarosan eszedbe j u t valami testhez álló feladat. Azonkívül én vagyok még a telefonosod is. Ha szól a telefon, oda se mész m á r , terhedre van az egész. Többnyire az ágyban fekszel, és csak estefelé kelsz föl, pedig sürgős p r o b l é m á k a t kellene megbeszélni. Végtére is a közeli jövőben akarod forgatni a Despairt, első alkalommal olyan világsztárokkal, mint Dirk Bogarde és A n d r é a Ferréol, a t e r v e k e t most „Oscar". Zehetbauer csinálhatja. Letagadt a t o d magad és mindenféle kifogások a t találsz ki, csakhogy ne kelljen beszélnek a kétségbeesett emberekkel. És aztán én vagyok még a peszt o n k á d is. Nemcsak k á v é t kell főznöm neked, ételt-italt az ágyadhoz 44

vinnem, szüntelenül vigyáznom kell rád, nehogy valami b a j o d essék. Mert néha v a l ó b a n csak g y á m o l t a l a n kisgyermek vagy. Egész éjjel kokszoltál, csak reggel négykor h a g y t a d a b b a , a k k o r aludni akarsz, de mivel anynyira éber vagy, h á r o m m a n d r a x t a b l e t t á t kell bevenned. Akkor eszedbe j u t , hogy sürgősen fel kell hívnod Cavent Párizsban, és n a g y o t veszekedni vele valamiért, t e h á t gyorsan szippantasz k e t t ő t a porodból, ami ú j r a felélénkít, és így kellően meg tudod m o n d a n i a véleményedet a hölgyikének. A z t á n ú j r a beveszel egy m a n d r a x o t , és egyszercsak kiesik a kagyló a kezedből, s elterülsz a konyh a p a d l ó n . Úristen, gondolom ijedten, most m e g k a p t a d , kollapszus vagy még rosszabb. Melled fölé hajolok, még lélegzel, sőt, máris horkolsz, m e g k ö n n y e b b ü l v e az á g y a d b a vonszollak, a z t á n m a g a m is aludni megyek. Éjjel a vécében találok r á d , békésen alszol a csésze mellett, megint gyorsan visszacipellek fekhelyedre. Egyszer a f ü r d ő k á d b a n alszol el. E g y röpke óra szabadság, gondolom. Gyorsan lelépek a lakásból, sebtében végigjárok n é h á n y k o c s m á t . Mikor visszatérek, n e m j u t o k be a lakásba. N e m lehet kinyitni az a j t ó t . Armin j á r t o t t h o n közben, összevesztettek. Armin elrohant, b e v á g t a m a g a mög ö t t az a j t ó t , te pedig a zárban hagyt a d a kulcsot, hogy a szófogadatlan fickó ne t u d j o n bejönni. És e g y ú t t a l engem is m e g b ü n t e t s z . Két napon és éjszakán á t bolyongok Münchenben, csengetésemre és kopogásomra n e m reagálsz, nem jössz a telefonhoz sem. Végre engem beengedsz, de A r m i n t még n a p o k r a kizárod. G y a k r a n állok az a b l a k b a n , és vág y a k o z v a nézek ki a hószürke u t c á r a . H o g y a n s z a b a d u l h a t n é k ebből az egészből? Akkor a d a t i k egy rövid kitérő a szabadságba. R o b e r t von Ackeren szerepet a j á n l föl Belcanto című filmjében. N y u g a t - B e r l i n b e n forgatunk. Mikor visszaérkezem, összetörve találom a színes televíziómat, a m e l y e t a k o n y h á b a n helyeztem el. E g y dühr o h a m á b a n Armin sörösüveget a k a r t hozzád vágni, de az az á r t a t l a n képernyőt t a l á l t a el. Megcsináltatom, és Armin fülébe s ú g o m : — E z e n t ú l a s z o b á m b a a helye. De te m i n d e n t meghallasz, az a j t ó n kívül hallgatóztál, és m o s t m i n t valami b ü n t e t ő a t y a lépsz a k o n y h á b a . — N y u g o d t a n beállíthatod a szobába, E m m a , de a k k o r neked ki kell költöznöd. Ez ül. Kiköltözni, de h o v á ? A Chinesisches Roulette-nek és az Adolf und Marlenenek u g y a n a z o n a n a p o n v a n a b e m u t a t ó j a . N e m megyek el egyikre sem, m e r t m á r m e g i n t összetűztünk, és én holtrészegre iszom magam. M á s n a p felhív a mindig jól inform á l t R e n a t e Leiffer: — T u d o d m á r , hogy a R a i n e r egy új k a s t é l y t é p í t t e t át magának?

Még az Albatros-Film irodájában vagyok, ahol eláztam. Sietek a Reichenbaehstrasse-i lakásba. Armin és te m é r elmentetek. E g y sötét, bivalyerős férfi áll őrt, és csak vonakodva enged be. — S e m m i t sem vihetsz magaddal — m o n d j a nyersen, és figyeli m i n d e n m o z d u l a t o m a t . — Csak a b ő r ö n d j e i m é r t j ö t t e m — kérlelem. És e n n y i t meg is enged. T a j t é k z ó düh tombol b e n n e m . T o v á b b iszom, kocsmáról kocsmára járok, nincs többé szállásom. Végül az á l t a l a m kedvelt Bel Ami n e v ű homokos kocsmában kötök ki. L ó g a t o m a fejem, mint valami súlyos terhet. Mégis fölfigyelek egy fickóra, aki fel-alá járkál előttem, és m e r t nyilván t u d j a , hogy egyik színészed vagyok, ezt m o r o g j a magáb a n : — A n n a k a Fassbindernek, annak szeretném egyszer szétverni a pof á j á t , egy jó n a g y o t betörülni abba az o c s m á n y képibe. — E r r e egyből kij ó z a n o d o m : — Én is azt szeretném. Ha meg akarod tenni, t e d d meg, és ha c s a k u g y a n megteszed, kapsz tőlem százötven m á r k á t . — A fickó ezu t á n mindenfelé megfordult, és mindenkinek e l m o n d t a , milyen megbízást k a p o t t tőlem. Természetesen nemsok á r a te is hallottál felőle. Elküldted A r m i n t , hogy keresse meg az általam megbízott pofozót, és hozza elébe, ahol meg kellett ismételnie kijelentéseit. Te ezt magnetofonszalagra vetted, ós a z t á n kifizetted neki helyett e m a százötven m á r k á t . Később szélt é b e n - h o s s z á b b a n azt terjesztetted, hogy m e r é n y l e t e t t e r v e z t e m ellened, és ez volt az oka, a m i é r t szakítottál velem. Szenvedtem a szakítástól, eleinte r e t t e n t ő e n , kitaszítottnak, megbélyegzettnek éreztem magam, dideregtem a hidegben és ürességben, ós nem hevertem ki teljesen, hogy nélküled kel! élnem és boldogulnom, évekkel ezelőtt sem, a legutóbbi időkig sem, a legvégén sem, és most már sohasem. 1978 j a n u á r j á t ó l a nyugat-berlini Schillertheaternél vagyok. Thomas Brasch és K a t h a r i n a T h a l b a c h engem a k a r n a k a Lovely Rita című darabhoz, amelyet Niele-Peter R u d o l p h rendez. Te a Maria Braun házasságát forgatod, először Coburgban, informálva vagyok mindenről. Állítólag megint szörnyen viselkedtél o t t , a szálloda k á r t é r í t é s t követel Fenglertől, a producertől, húszezer m á r k á t , m e r t tönkretettél és bemocskoltál egy szobát. F é n y k é p e k e t küldenek neki, amelyek olyan u n d o r í t ó a k , hogy azonnal megsemmisíti őket. Szüntelenül igyekszel megkeseríteni Fengler életét, nyíltan m e g m o n d o d neki: — Meglátod, leszoktatlak én arról, hogy még egyszer filmet a k a r j velem csinálni! — Adósságokban döntöd, m e r t gyakran lehetetlent követelsz. N e m jelensz meg a forgatáson, m e r t i n k á b b pancsolni akarsz G ü n t h e r K a u f m a n n nal a f ü r d ő k á d b a n . E g y á l t a l á n , lépt e n - n y o m o n visszalépsz, ha például nem f u t be a heti gázsid, harmincezernek kellett mindig lennie, v a g y ha

„Szép c i r k a l m a s s z a v a k k a l útilaput kötöttél a t a l p á r a " ( A r m i n Heier egyik utolsó fényképe New York-ban, 1978)

n e m m ű k ö d i k a kokain-csatornák, a m e l y é r t szintén Fengler felel. A z u t á n N y u g a t - B e r l i n b e n f o l y t a t o d a forgatást. Ki sem m e r e m t e n n i a l á b a m az utcára, nehogy találkozzam veled. Kat h a r i n a T h a l b a c h végül m a g á v a l visz a Deutschland, im Herbst (Németország ősszel) című d o k u m e n t u m f i l m - z a g y valék B e r l i n a l e - b e m u t a t ó j á r a . Szám o m r a egyedül az általad készített d a r a b j a k o m o l y a n veendő és őszinte. O t t ülök h á t a Zoopalastban, és feltárul előttem a m ú l t a reichenbachstrassei l a k á s o d b a n . Realisztikusan rajzolod meg, n e m féltve és kímélve s a j á t személyedet, becézgetés és szépítés nélkül, ú g y t ű n i k s z á m o m r a , m i n t h a s a j á t p r i v á t s z f é r á m is a nyilvánosság elé t á r u l n a . R á i s m e r e k mindenre, ahogy félkézzel a telefonkagylót t a r t o d , a másikkal a h á j a d a t vak a r g a t o d , ahogy veszekedsz Arminnal, v a g y gyengéden enyelegtek egymással, ahogy é j s z a k á k o n át vitatkozol a n y á d d a l , és állampolgári jégre viszed. Vergődöm, reszketek, lelepleződve érzem m a g a m . N é h á n y n a p m ú l v a a televízióban látlak. I n t e r j ú t adsz. A k a m e r a közelképen m u t a t . Csak az arcod látszik a képernyőn. Megijedek. P u f f a d t n a k és betegnek hatsz. Bőröd olyan porózus, m i n t h a azonnal oszlásnak a k a r n a indulni. H a beleszúrnának v a l a m i t , vagy akárcsak k ö n n y e d é n megbökné az ember az u j j a hegyével, összeomolna az egész, h a m u v á porladna, szétperegne, m i n t a m e g m o z d í t o t t m ú m i a . Istenem, s ó h a j t o k fel, R a i n e r , te a végét j á r o d ! De még nincs véged.

E g y júniusi reggelen R e n a t e Leiffer telefonál. — Armin meghalt. — H o g y - h o g y — kérdezem ostob á n az első sokk h a t á s á r a . — Öngyilkos lett. Természetesen állandóan hallott a m , m i t rebesgettek a kapcsolatotokról. T u d o k t e h á t az örökös összetűzésekről, á t m e n e t i elválásokról és búcsúkról. H a l l g a t o m m o s t R e n a t e elbeszélését, egyszer sem szakítom félbe. N e w Y o r k b a n voltál Arminnal. O t t megismerkedtél egy tekintélyes m é r e t ű , vaskos négerrel. L á t h a t ó a n n a g y o n m e g t e t s z e t t neked. Féltékenységi r o h a m á b a n Armin egyedül repült vissza Münchenbe. Te írtál neki egy levelet, egy búcsúlevelet. A r m i n k ö r b e j á r t a vele M ü n c h e n t ,

„ O p e r a t ő r ö d egyszerűen különböző színű fóliákkal t a k a r t a t t a le a díszleteket" (Fassbinder a Lola f o r g a t á s i n a k befejezésekor B a r b a r a Sukowával)

45

csomó embernek m e g m u t a t t a , és egyre azt kérdezte: — Meg t u d o d magyarázni, m i t jelent ez, mi v a n benne? R e n a t e Leiffer is olvasta a levelet. Nagyon bonyolultan fejezted ki magad, bár nagyon szépen. E g y é r t e l m ű volt mindenesetre, hogy végérvényesen h á t a t f o r d í t o t t á l A r m i n n a k . Szép szavakkal cirkalmas ú t i l a p u t kötöttél a talpára, és Armin ezt nem é r t h e t t e meg, nem is a k a r t a megérteni. Támolygott a városban, m i n t h a részeg lenne, ós zavarosan d ü n n y ö g ö t t magában. Azt m o n d t á k róla az emberek, hogy leitta magát, és hozzá b e v e t t e még a boldogító ós a l t a t ó piruláit. Hogy megzavarodott az elméje, a lelke pedig még inkább, ezt mégsem lehetett csak úgy feltenni. K ü l ö n b e n is azt terjesztette széltében-hosszában, hogy repülsz Cannes-ba, időközben te már o t t voltál a négereddel, hogy részt vegyél első „ n a g y " filmed a Despair b e m u t a t ó j á n . Mikor értesültél Armin szándékáról, a legkülönfélébb embereket h í v t a d fel, és könyörögtél nekik, akadályozzák meg, hogy Armin u t á n a d jöjjön. De Armin nem hallgatott senkire, egyre hajtog a t t a makacsul, hogy repül Cannes-ba. A Deutliches Eiche emberei, akik gondjaikba vették, így nem gondoltak semmi rosszra, mikor nem j ö t t t ö b b é a vendéglőbe, azt hitték, nálad van Cannes-ban. Akkor j ö t t a házmesterné, és azt suttogta, hogy bestiális bűz árad a lakásotokból. Anyád ment oda

a kulcsával, k i n y i t o t t a az a j t ó t , és ő m e n t be elsőnek. Már a folyosón l á t t a , hogy egy kar lóg ki a k o n y h á b ó l . Armin k a r j a volt, a k o n y h a p a d l ó j á n f e k ü d t , m á r oszlásnak indult, t a l á n öt n a p j a is volt m á r , hogy o t t h e v e r t . Az asztalon t ö b b üres váliumos t u b u s t t a l á l t a k . A n y á d a z t á n p r ó b á l t a eltussolni a szörnyűséget, mindenkinek azt m o n d t a , A r m i n n a l gyomorvérzés végzett, hisz k ö z t u d o t t , hogy régóta b a j lódott gyomorfekéllyel. H a r m i n c h a r m a d i k születésnapodon Armin leült a k o n y h á b a n , o t t , ahol t a l á n legboldogabb perceit élte veled, ós tölteni kezdte m a g á b a az alkoholt, ós szedte melléje a t a b l e t t á k a t , míg holtan fordult le a székről. Ez 1978. m á j u s 31-én t ö r t é n t . Cannes-ban t u d t a d meg, mi tört é n t , a négeredet azonnal visszaküldted New Y o r k b a , Münchenbe azonban nem mertél hazatérni. Végtére is megfenyegettek, hogy eltesznek láb alól, bizonyos Armin baráti köre nevű csoport bosszút e s k ü d ö t t . A s a j t ó persze mohón lecsapott az esetre, és alaposan b e l a k m á r o z o t t belőle. A n y á d i n t é z e t t el minden formalitást, az ilyen dolgokban mindig tökéletes volt.

„ M é g azt is megszabtad a munkatársaidnak, milyen zenét kell h a l l g a t n i u k " (Rosel Zech a Veronika Voss vágyakozása című film főszerepében)

E l r e n d e z t e Armin temetését is. Te természetesen n e m voltál ott, nem is v á r t a tőled senki, elbújtál Walter Bockmeyernél Kölnben, aki aztán m i n d e n t e l m o n d o t t nekem azon melegében. Mit vesződött veled, örökösen a s a r k a d b a n kellett lennie, hogy ki ne u g o r j az ablakon vagy ne végy be a kelleténél t ö b b a l t a t ó t , amelyeket p á l i n k á v a l k a p t á l be, hogy azután m i n d j á r t k i o k á d j a d őket. A padlón fetrengtél és kétségbeesetten üvöltöztél, a l e g v a d a b b szemrehányásokkal illetted magad.

L e f o r g a t t a d az Alexanderplatzot, a tervezettnél rövidebb idő a l a t t . Mégis m i n d e n k i táncol örömében, hogy megszabadul tőled, az utolsó hónapok h o r r o r b a illően borzalmasak voltak, így mesélik nekem. Pedig olyan szép e n k e z d ő d ö t t . Minden munkatársad r a j o n g o t t , hogy előnyödre változtál meg, n y á j a s főnök lett belőled, soha még n e m volt ilyen szép veled forgatni. A Bavaria- vezetők örültek a m u n k a t e m p ó d n a k , rendszerint már d é l u t á n k é t órakor készen voltál a napi p e n z u m m a l . U d v a r i a s gesztusokkal, hideg büfével kényeztetted a s t á b o t . És eleinte t a r t o t t a d is magad az egyezséghez, összeszedted bivalyerős a k a r a t o d m i n d e n m a r a d v á n y á t , kiegyensúlyozott voltál, mint még soha. De a z t á n ú j r a h a t a l m á b a kerít e t t a régi b ű n . E g y i k napról a másikra k i b í r h a t a t l a n n á lettél. Ú j r a pont a t l a n ós d e s t r u k t í v voltál. Akik addig f u v o l a h a n g o n beszéltek rólad, egyszeriben megismerik most a másik oldaladat. E g y kis l a k á s b a n lakom Dieter Schidor mellett. É l e t t á r s a , Mike McL e r n o n l e t t a felvételvezetőd. 1980. m á j u s végén látom, a m i n t Mike VWje megáll a ház előtt. Te ülsz mellette, m i t ülsz, lógsz kifelé az ablakon és h á n y s z . Gyorsan t a x i b a ülök és távozom. Órák m ú l v a visszajövök. Máris szól a csengőm, a j t ó t n y i t o k és hátrahőkölök, o t t állsz előttem pucéran és h á j a s a n , reszketés f u t végig a testemen. — Van tüzed, E m m a ? — H o g y n e volna, R a i n e r — suttogom, ós n y ú j t o m az ö n g y ú j t ó m a t . Kézen fogsz és átvezetsz Dieter Schidor lakásába. O t t találom Udo K i é r t is, aki i d ő n k é n t az inasod és rabszolgád. H á r o m s z o r e g y m á s u t á n végignézed videón a Bolwiesert, ott kell ülnöm melletted, és azt m o n d o d : — N á l a m még jó voltál, E m m a . É p p e n a Lili Marleent készíted elő, ós u g r a t s z : — T u l a j d o n k é p p e n jó lennél Hinkel szerepére, de sajnos tegnap m á r aláírta a szerződést Karl-Heinz von Hassel. Kihasználom az a l k a l m a t : — N e m kell aggódnod m i a t t a m , R a i n e r , boldogulok, hiszen kapok a j á n l a t o k a t innen-onnan. Ez így is van. De mindegyiket azonnal e l d o b t a m volna, m i n d e n szerző-

dést megszegtem volna, ha nálad kapok egy szerepet. E z t természetesen te t u d o d , de csak mosolyogsz. Aztán U d o felöltöztet, segítek neki. Udo közben ezt sziszegi: — U r a m a t és mesteremet el a k a r t a d tétetni láb alól, ez nagyon csúnya dolog, hallod-e, ilyesmit nem csinál az ember. — Meg is k a p j a érte a b ü n t e t é s é t — mondod. Meg is b ü n t e t t é l érte csakugyan. — H o l n a p r a meg vagy híva a születésnapomra — m o n d o d még, és kitámolyogsz. Ismét m á j u s 31-e van. Ünnepség a clemensstrassei lakásodban. Az elsők között érkezem, ós elsőnek rúgok be. Többen megdermednek a l á t t o m r a . Már megint m i t jelentsen ez? H a r r y Baer arcára az a kérdés íródik: elsápad mikor észrevesz. Te m á r az ajtóban fogadod a vendégeket, és vihogva kiáltod nekik: — Minden ellenségemet m e g h í v t a m m á r a ! — És azzal természetesen r á m m u t a t s z . N e m maradok soká, n y o m o t t h a n g u l a t lesz úrrá r a j t a m , az a j á n d é k o m a t is elviszem. K ö n y v a kábítószerek évszázados történetéről.

„Olyan filmnek kell lennie, amilyen az U r u n k k á l v á r i á j a volt" ( J ü r g e n Draeger r a j z a J e a n n e Moreau-ról, a Querelle női főszereplőjéről)

b a r a Sukowával. A Zeit kritikusa euforikus h i m n u s z t ír a filmről, ós elsősorban a fényformálásoddal és a n n a k A Lili Marleent Schygullával kell b á m u l a t o s szimbolikus jelentéseivel forgatnod, ez a feltétele produceredfoglalkozik. Én azonban el t u d o m nek, Luggi Waldleitnernek. Tulajképzelni, milyen véletlenül l e t t mindonképpen egyáltalán nem akarnál den olyan, amilyen, az operatőröd már vele dolgozni, meg is m o n d t a d egyszerűen különböző színű fóliákkal már neki a Maria Braunnál, és most t a k a r t a t t a le a díszleteket, és a szíúgy állsz r a j t a bosszút, hogy az arcá- • neszek így, aszerint, hogy éppen hol ból holdvilágképet csinálsz. Látszik álltak, sárga, kék vagy piros f é n y b e minden közelin, sikerült a szándékod, kerültek. csak úgy ragyog a vászonról SchygulA Veronika Voss forgatásán még la fánk-képe. R é m ü l t csodálóid szemazt is m e g s z a b t a d a m u n k a t á r s a i d rehányásaira, akik rosszallják, hogy nak, milyen zenét kell hallgatniuk. odaadod magad egy ilyen smoncához, M i n d e n n a p u t a s í t o t t a d a felvételvemegfilmesíted Purzer úr együgyű zetőt, hogy a napi diszpozícióban iskönyvét, röviden csak ez a válamertesse j a v a s l a t a i d a t : Mahler heteszod: — Hogy Purzer úr mit ír, az dik szimfóniájától L e o n h a r d Cohenig nekem édesmindegy, én a m a g a m t e r j e d t e k . Ezzel már nagyjából körfilmjét csinálom. vonalazva is volna zenei ízlésed, közelebb álltak ugyanis hozzád a lassúFél óv múlva ú j r a meghívsz, ezútvérű, melankolikus X I X . századi zetal az Alexanderpartykra, így neveneszerzők, m i n t a korábbiak. Termézed ezeket az összejöveteleket. A hétszetesen kedvelted az Elvisedet is, fő esték 1981 novemberében és deós az igényes, emelkedett rockzenét, cemberében, amikor a Berlin, Alexande rabul e j t e t t a Kraftwerk szintetikus derplatz folytatásait sugározza a televízió. Drága ételek az asztalon, ho- i hangzása is, és az Autobahn című lemezt a n n y i t n y ú z t a d , hogy az e m b e r már, kaviár. Mindenki zabál, és abnem bírta t ö b b é kiverni a füléből. De ban a pillanatban kiejti a villát a kem e g d o b o g t a t t á k szívedet az ötvenes zéből, mihelyt megkezdődik az adás. évek szirupos slágerei is. Szanaszét szórva állnak a lakásban a tévékészülékek, ki-ki a hozzá legköAmennyire emlékszem, nem voltak zelebbi oltár felé fordul, ós á h í t a t o t példaképei a filmjeidnek, noha s o k a t tart, pedig te m á r nem is vagy jelen, idéztél. K e d v e l t e d a negyvenes és ötvisszavonultál már a b u n k e r o d b a . A venes évek hollywoodi filmjeit, a „fesorozat utolsó adása után megajándékete széria" filmjeit és a melodrámákozol a film alapjául szolgáló könyvk a t . Ez u t ó b b i a k különösen közelről vel, benne ezzel az ajánlással: Egyé r i n t e t t e k , és Douglas Sirköt úgy kori legjobb ( ! ! !) barátnőmnek, Emtisztelted, m i n t h a az a p á d lett volna, mának (Nagy Kurt Raubnak), igaz, és igyekezted utánozni. K u l t i k u s fibizonyos szomorúsággal. g u r a volt szemedben Erich von Stroheim is, mikor a filmvilág m á r teljesen Aztán megint sokáig nem találkomegfeledkezett erről a nagyszerű műzunk. Én a Varázshegyben játszom, vészről, ós az a süllyesztőben v á r t új• te a Lolát forgatod a pót-Schygullárafelfedezésére. Némelyik korai filmval, aki viszont jobb színésznő, Bar-

alakod tőle k a p t a a nevét. Szeretted G o d a r d első filmjeit, egyáltalán nagyjából mindent a Nouvelle Vague idejéből, a T r u f f a u t - k a t és Chabrolokat, amelyek közül egyeseket n e k ü n k is meg kellett néznünk, m e r t a fényviszonyokat, a díszleteket ezek valamelyikéből akartad kölcsönvenni. Titkos favoritod azonban a Mutter Krausens Fahrt ins Glück (Krause m a m a ú t j a a boldogság felé) című nagyszerű n é m e t némafilm volt, Piel J u t z i alkotása, amelyet legalább húszszor n é z t ü n k meg e g y ü t t .

Kurt Raab beszélgetése dr. Dieter Schidorral, a Querelle egyik producerével. Schidor: Azt hiszem, a Querelle a m o l y a n kultikus film lesz. Van benne valami egészen ú j . Nehéz megmondani, hogy mi. E g y é b k é n t is van valami, a m i olyan magától értetődőnek l á t t a t m i n d e n t a K ö v é r (Fassbinder) filmjeiben. A normalitás. Az egész film a l a t t azt gondolod: ez így normális. Kurt: A m i t mások a n o m á l i á n a k t a r t a n a k , i t t olyan normálissá válik, hogy magától é r t e t ő d ő ? Schidor: Pontosan. Soha nem m o n d j a a f i l m : odanézz, milyen b u j a , ahogy o t t basznak. Odanézz, milyen brutális, ahogy o t t kinyírnak valakit. Még csak meg sem lepődik az ember. Ha obszcénul ábrázolnák ezt, azt m o n d a n á az e m b e r : a rendező obszcén. Mivel Rainer n e m lepődött meg a legtöbb dolgon, amelyen mások meglepődtek, n o r m á l i s n a k is m u t a t j a a z o k a t . Abban a jelenetben, amelyben Querelle (Brad Davis) és G ü n t h e r K a u f m a n n basznak, azt m u t a t j a : ez pedig így meg így v a n . N e m vulgárisan, mégis t e r e t n y i t a n n a k a gondol a t n a k , hogy sokkal t ö b b is történhetne. Kurt: R a i n e r s z á m á r a is teljesen normális dolog volt a homoszexualitása ? Schidor: Igen.

47

Kurt: Tőled eredt a Querelle-film ős-eszméje ? Schidor: Tőlem. Mikor elhatároztam, hogy a b b a h a g y o m a megalázó színészkedést, és filmeket a k a r o k ezentúl gyártani, elsőnek a Querelle j u t o t t eszembe. A s a j á t szakállunkra megvásároltuk B u r k h a r d Driesttel a Querelle jogait. E z é r t t e r h e l t e m meg jelzáloggal azt a lakást is, a m e l y b e n te laksz. Kurt: B u r k h a r d Driest í r t a a z t á n a forgatókönyv első v á l t o z a t á t . Te pedig tárgyalásokat kezdtél Rainerrel, ugye ? Schidor: Igen. Először igent mondott. Egyre k o n k r é t a b b f o r m á t ö l t ö t t a vállalkozás. Már a szereposztásról is szó volt. Azt is m o n d t a : — Olyan filmnek kell ennek lennie, amilyen az Urunk k á l v á r i á j a volt. — A z t á n ú j a b b megbeszélésekre került volna sor, de ezekre m á r n e m j ö t t el a Kövér. Úgy v e t t e m észre, hogy m á r n e m vágyik rá különösebben, hogy megcsinálja a Querelle-t. De azt se m o n d t a , hogy nem lenne kedve hozzá. Mikor l á t t a m , hogy n e m fűlik hozzá a foga, felhívtam Bertoluccit. N a g y o n lelkesedett, de aztán azt mondta, mégsem t u d j a megcsinálni, a z t hiszi, ezt a filmet csak tíz év m ú l v a lehet m a j d megcsinálni. Aztán Martin Scorsesére gondoltam és egy nembuzira, Sam P e c k i n p a h r a is. Végül Werner Schroeter j u t o t t eszembe. Kurt: Még most is úgy gondolod, hogy Werner Schroeter meg t u d t a volna csinálni? Schidor: Akkor nagyon t e t s z e t t nekem ez az ötlet. Bárkiről volt is szó, féltem, hogyan csinálná meg a

48

"Fedezetlen csekkeket írtam a l á " (Dieter Schidor. Fassbinder, Brad Davis és Andy Warhol a Querelle forgatásán)

Querelle-t. Különösen a Kövértől félt e t t e m a t é m á t . A Faustrecht der Freiheit (A s z a b a d s á g ököljoga) s z á m o m r a nagyon ellenszenves film. Elviselhetetlen. H a z u g n a k és h a m i s n a k tart o m . És valahogy n a g y o n kellemetlenül buzinak. Az a főzelékszag: féltem, hogy benne lesz a Faustrecht der Freiheit főzelékszaga a Querelle-ben, ha a K ö v é r csinálja meg. És a veszély nagyon is f e n n á l l o t t volna, ha az eredeti szereposztás szerint készül el H a n n o Pöschllel Querelle szerepében. H a n n o Pöschl remek színész, de m i n t Querelle nem m ű k ö d ö t t volna. Felkerest e m t e h á t végül Schroetert Velencében. És ő a z t m o n d t a , megcsinálja a filmet. Akkor elmentem a G a u m o n t hoz Párizsba, ők is n a g y o n lelkesedtek érte, hogy Wernerrel csináltassuk a filmet. Ez nem sokkal azelőtt volt, hogy b e m u t a t t á k a Palermo oder Wolfsburgot (Palermo v a g y Wolfsburg). Sok pénze volt a b b a n a Gaum o n t - n a k , a film a z t á n csak közepes sikert a r a t o t t . Kurt: 1981 n y a r á n a z t h a l l o t t a m , hogy a G a u m o n t már húzódozik a koprodukciótól. A Filmförderungsanstalt is e l u t a s í t o t t a a t e r v e t . Schidor: Igen. A k k o r Németországb a n k e z d t e m p a r t n e r t keresni. Így b u k k a n t a m Fenglerre, akinek megt e t s z e t t az ötlet. Volt is valami pénze, bár nem sok. Kurt: A gondolat, hogy mégegy-

szer f ö l k é r j é t e k F a s s b i n d e r t , Fenglertől s z á r m a z o t t ? Schidor: N e m így v a n . Mikor minden teljesen r e m é n y t e l e n n e k látszott, f e l h í v t a m R a i n e r t R e g i n a Zieglernél... Kurt: Mikor a Kamikazét forgatta... Schidor: Azt m o n d t a m neki, felelj n e k e m igennel v a g y nemmel egy kérdésre: meg a k a r o d csinálni a Querelle-t v a g y nem ? És ő igent mond o t t . A k k o r elkezdődött egy hosszú cidrizés, megcsinálja-e csakugyan v a g y csak játszik velem. A r r a gond o l t a m , l e m o n d o m Schroetert, és akkor l e m o n d j a ő is. T e h á t a k k o r mindj á r t m á s n a p N y u g a t - B e r l i n b e repült e m , és a P a r i s - B a r b a n v á r t a m rá, míg m e g j ö t t . A k k o r o t t a Paris-Barb a n aláírta a szerződést. M i n d e n t tiszt á z t u n k . Azt is m i n d j á r t m e g m o n d t a , hogy m ű t e r e m b e n a k a r j a f o r g a t n i a filmet. Kurt: Mikor e l u t a z t á l Fassbinderhez, n e m szóltál előtte Werner Schroeternek ? Schidor: N e m , n e m szóltam: Félt e m is, hogy R a i n e r és W e r n e r e g y ü t t j ö n n e k a P a r i s - B a r b a , és a z t mondj á k : — Szóval, így v a g y u n k , K i t t y . — Ez is m e g t ö r t é n h e t e t t volna. P á n i félelmet éreztem. Kurt: T e h á t le kellett m o n d a n o d W e r n e r Schroetert, végtére is szerződés volt a zsebében. Schidor: Ez volt a legszörnyűbb. Fel a k a r t a m hívni W e r n e r t , és csak egy m o n d a t o t m o n d a n i neki, a m i t egy gyufásdobozra írtam föl: — Werner, n e m veled csináljuk meg a Querelle-t. — T u d t a m , nem s z a b a d v i t á b a

bocsátkoznom. Így is t e t t e m , ós akkor ő azt kérdezte: — És mi lesz a szerződésemmel ? Volt egy záradék a szerződésben, miszerint ha 1981. szeptember 30-ig bebizonyosodik, hogy a Querelle finanszírozása n e m megy, felmondhatjuk a szerződést, és Werner Schroeter k a p akkor 15 000 márkát elvégzett m u n k á j a fejében. Akkor aztán beindult a bolt. Beszállt a Gaumont és m e g k ö t ö t t ü k a forgalmazási szerződést Sam Waynberggel. Kurt: De Rainer s a j á t k ö n y v e t akart írni, ugye? Schidor: B u r k h a r d két könyvváltozatának nagyon sok köze van a végleges forgatókönyvhöz. A konstrukció meg a többi, ügyesen megfirkálta ezt a Kövér. Kurt: Írt egy s a j á t f o r g a t ó k ö n y v e t , de a v á z á t n a g y j á b ó l B u r k h a r d Driesttől v e t t e á t ? Schidor: Persze. A Veronika Voss forgatása előtt írta a forgatókönyvet — hasonfekve egy g u m i m a t r a con, fürdőköpenyben, a sebes könyökére t á m a s z k o d v a . M o n d h a t o m , különös, híres rendezők hogyan í r j á k a forgatókönyveiket. Nagyon jónak tartottam a Kövér könyvét, a n n y i minden volt benne Genet-ből, hogy csak á m u l t a m , miért n e m tetszik Penglernek meg neked. U g y a n a k k o r annyira nem kommerciális volt, olyan nehezen elmesélhető, m i n t t ö r t é n e t , hogy megijedtem tőle. Kurt Raab a Querelle forgatókönyvéről könyve egy másik fejezetében: — Nem nagyon erőltetted meg magad, de hiszen k ö z t u d o t t , hogy ha kedvelsz egy t ö r t é n e t e t , az a fejedben van, minek akkor még sokat irkálni. Forgatókönyved k u r t a , t ö m ö r rendezői utasításokból áll, különben csak narrátorszöveg, amely m a j d a cselekményt kíséri, és a regény r ö v i d í t e t t szövege. Ezzel természetesen egy á r v a garast sem lehet kicsalni az érdekelt filmgyártókból, márpedig ezekből jónéhányra szükség van ahhoz, hogy a

m ű elkészülhessen. S a m W a y n b e r g , a francia G a u m o n t , a Berliner Filmf ö r d e r u n g ugrásra készen áll, előbb a z o n b a n olvasni a k a r j á k a könyvedet. De azt senki n e m meri o d a a d n i nekik. Fengler akkor ú g y h a t á r o z , hogy t u d t o d nélkül át kell írni, és engem szemel ki erre a m u n k á r a . H o g y ne kerüljön sor b o n y o d a l m a k r a , lemondok esetleges jogaimról, a nevem feltüntetéséről is, és a szóban kilátásba helyezett h o n o r á r i u m é r t nekilátok a k ö n y v á t a l a k í t á s á n a k . N é g y n a p a l a t t kell ennek megtörténnie, a francia fordítónő m á r vár az eredményre, és a számításba jöhető finanszírozók is. A producer meg v a n elégedve a m u n k á m m a l , n y o m b a n tov á b b í t j a a megfelelő helyekre. S a m W a y n b e r g forgalmazási garanciával vállal részt, a f r a n c i a G a u m o n t igent mond, a F i l m f ö r d e r u n g is kész a tám o g a t á s r a . R o p p a n t elégtétel természetesen s z á m o m r a , hogy mindez az ón v á l t o z a t o m h a t á s á r a történik, hogy A n o n y m u s k é n t belopóztam a vállalkozásodba, hogy fel-alá graszs z á l h a t t a m a k ö n y v e d b e n , és gusztusom szerint á t a l a k í t h a t t a m . D ü h b e csak a k k o r gurulok, mikor a honorár i u m o m n a g y o b b i k fele elmarad. Fengler kifizeti ugyan a m a g a részét, de a nagyobbik h á n y a d o t m e g t a g a d j a tőlem a másik producer, a m e n n y i b e n mindegyik a másikra t o l j a a fizetési kötelezettséget. Figyelmeztetéseim n e m használnak, v á r a k o z á s o m hiábavaló. E r r e ú g y d ö n t ö k , kilépek az üggyel a nyilvánosság elé. F e l a j á n lom a t ö r t é n e t e t egy h a m b u r g i magazinnak. És ők r á h a r a p n a k . Fengler még ma is haragszik r á m ezért, n o h a elismeri, hogy az igazat í r t a m meg. Schidor sokáig habozott, hogy az orrod elé tolja-e az én v á l t o z a t o m a t .

Az egész film alatt azt gondolod: ez így n o r m á l i s " (Fassbinder a Querelle rendezése közben. J o b b r a Brad Davis)

N e m sokkal a forgatás megkezdése előtt mégis m e g t e t t e , te átnézted, és csak a n n y i t m o n d t á l , nem, nem tetszik, te bizony a m a g a d filmjét akarod most is leforgatni. ) Schidor: A K ö v é r visszamenőleg s a j á t h i t b i z o m á n y á n a k t e k i n t e t t e szőröstül-bőröstül a Querelle-t. Wernernek is azt m o n d t a : — Hiszen t u d h a t t a d , hogy én csinálom a filmet, soha n e m m o n d t a m r á nemet. H o g y jössz te ahhoz, hogy elvedd tőlem ezt a film e t ? — Mikor a z t á n a könyv rendben volt, m á r szinte n a p o n t a találk o z t u n k . Azt a k a r t a , hogy H a n n o Pöschl játssza Querelle-t. Én ellenezt e m . Később Brad Davist a j á n l o t t a m . N e m volt oda érte, de nem is ellenezte. Kurt: Nemcsak producer voltál, han e m gyártásvezető is, és állandóan jelen voltál a forgatáson. Napról napra átélted hogy a költségvetést egyre i n k á b b semmibe veszik. Végül egy millióval lépték túl. Mi volt ennek az oka? Schidor: A díszlet- és műteremköltségek előirányzata 950 000 m á r k a volt, de a z t á n 1, 6 v a g y 1, 7 millióra emelkedtek. Kurt: Hogy-hogy ? Schidor: Részben a t ú l ó r á k m i a t t . De azzal is összefüggött a dolog, hogy sok m i n d e n d r á g á b b n a k bizonyult, m i n t a m e n n y i r e eredetileg kalkulált á k . Ezekhez a dolgokhoz azonban a K ö v é r n e k semmi köze n e m volt. Kurt: T e h á t a milliós túllépés nem a rendező m ű v e ? Schidor: H á t közvetve persze, hogy az övé. A t ú l ó r á k m i a t t például. De a m i közvetlenül is tőle eredt, az az volt, hogy m i n d j á r t az első forgatási n a p o n elordította m a g á t : — Minden n a p r a 60 s t a t i s z t á r a v a n szükségem! — Előzőleg leszögeztük, hogy statiszta h á r o m n a p r a kell, 30—30 fő. Mármost van egy kis különbség hár o m n a p ós 25 nap, v a l a m i n t 30 statiszta és 60 s t a t i s z t a között. De rögt ö n m e g é r t e t t e m , mit a k a r a Kövér, és ezért n e m is m o n d h a t t a m nemet. Ha a cinemascope-kamera svenkel egyet, a k k o r h á t u l a h a j ó k o n és a k e r t e k b e n is embereknek kell mozogniuk, i t t t e h á t n e m hibáról volt szó, h a n e m művészi döntésről. Voltak persze olyan húzásai is a Kövérnek, amelyeket egyáltalán nem t a r t o t t a m jónak. Kurt: És mégis boldog voltál ? Schidor: Boldog v o l t a m az egész forgatás a l a t t , olyan boldog, m i n t még soha életemben, hiszen megs z ű n t a távolság köztem és közte, én is benne v o l t a m az egészben, még játs z o t t a m is egy szerepet. És miközben f o r g a t t a m , félóránként k a p t a m egy telexet, hogy b e z á r j á k a m ű t e r m e t , mert valamilyen számlát nem fizett e m ki. A beállítások között az irodába r o h a n t a m , telexeket í r t a m , és távi r a t o k a t a d t a m föl. Fedezetlen csekkeket í r t a m alá, m e r t azt reméltem, hogy h á r o m óra m ú l v a rendezni tu-

49

d o m őket. É s r á a d á s u l m i n d e z t e l kell e t t t i t k o l n o m a K ö v é r elől, m e r t t u d t a m , h o g y n e m ö r ü l n e neki. A h a r madik forgatási napon megtagadta a m u n k á t , n e m a k a r t t o v á b b dolgozni, el a k a r t m e n n i , k i i r t a n i m a g á t . E z v a l a m i b o r z a l m a s volt. B i z t o s í t v a volt u g y a n , de a m a g a s v é r n y o m á s kivételével. És a z t a betegséget, a m e l y e t az orvossal m e g a k a r t állap í t t a t n i , esetleg vissza l e h e t e t t v o l n a vezetni a m a g a s v é r n y o m á s r a . És akkor o t t á l l t a m v o l n a — b i z t o s í t á s nélkül. M i n t h a az a n g y a l o k n y e l v é n szólnék, ú g y beszéltem a lelkére, h a j meresztő volt. És egy n a p ki is maradt emiatt, ő meg azt állította, hogy zsarolom. A z o n k í v ü l n a g y o b b gázsit kér, m e r t olyan hőség v a n a m ű t e remben. Kurt: Igaz, h o g y n a p o n t a f i z e t t e t t e ki a g á z s i j á t ? Schidor: Ez a z u t á n volt, h o g y kit ö r t ez a b o t r á n y , és n e m a k a r t to-

régi bőrdzsekije, a m i t n a g y o n szeret e t t . És e b b e n a d z s e k i b e n is a k a r t j á t s z a n i . — Jó — m o n d t a a K ö v é r —, h o r d h a t o d , de a z o n n a l le kell v á g n o d az u j j á t — A g a t h a , a z a z B u r k h a r d , m a j d n e m elájult. Kurt: De a z t á n l e v á g t a ? Schidor: H o g y ő-e v a g y m á s , a z t nem tudom, mindenesetre másnap u j j a t l a n dzsekiben j ö t t a forgatásra. Kurt: T u d s z m é g mesélni v a l a m i t u t o l s ó cannes-i t a r t ó z k o d á s o t o k r ó l ? Schidor: E g y reggel h a t k o r a z t m o n d t a : — N á l a d alszom. — Csak egy o l y a n n a g y d u p l a á g y volt a szobában. Levetkőzött a Kövér, na, gondoltam, most következik, amiért bejött. N e m t u d o t t aludni, bevett először p á r t a b l e t t á t , és egy n e g y e d óra múlva újra. És akkor elkezdett úgy horkolni, hogy én nem t u d t a m tőle a l u d n i . Kurt: Miért k e l l e t t a n n y i m i n d e n t beszednie ?

v á b b forgatni, é s m á r a z a u t ó b a n ü l t , hogy r e p ü l vissza M ü n c h e n b e . Mindenféle zsaroló m a n ő v e r e k k e l rábírt a m , hogy csinálja t o v á b b . Megegyezt ü n k , hogy m i n d e n reggel m e g k a p j a a 11 500 m á r k á j á t . N é h a n e m t u d t a m kifizetni. T u d o m á s u l v e t t e , sőt egyszer azt m o n d t a : — K ö l c s ö n ö z h e t e k is neked, K i t t y , a k k o r m i n d e n reggel ki t u d s z fizetni.

„ É j s z a k a leléptem tőle, 5 aludt, én m e n t e m a s z o b á m b a . N e m s o k á r a jön u t á n a m és azt m o n d t a : Hogy lehetsz ilyen brutális? (Balról az ernyő alatt — J u l i a n e Lorenz, Fassbinder é d e s a n y j a és Rosel Zech 1982 j ú n i u s á b a n , Kainer Werner Fassbinder temetésén)

A nagy d r á m a u t á n , m i k o r ú g y m e g i j e d t a Querelle-től, m i k o r m á r m á r lelépett, m e r t m é g n e m t u d t a p o n t o s a n , m i t csináljon, a k k o r o l y a n helyzet a d ó d o t t , a m i l y e t még n e m élt e m á t m á s filmnél. N e m c s a k r á m nézve, hanem a K ö v é r r e és az egész s t á b r a nézve sem. M i n d n y á j u n k r a rátelepült az, amiről a film szólt. Voltak persze olyan cirkuszok is, amilyeneket m i n d i g m ű v e l f o r g a t á s közben. M e g s z o r o n g a t t a és kikészít e t t e B u r k h a r d D r i e s t e t is. Volt B u r k h a r d n a k egy olyan g y ö n y ö r ű

Schidor: M e r t m á s k ü l ö n b e n n e m h a t o t t a k r á . M á s n a k a n n y i elég l e t t volna, h o g y . . . C a n n e s - b a n a d ó d t a k azok az időszakok is, m i k o r R a i n e r csak z a b á l t . Ü l t a s z o b á j á b a n , t é v é t n é z e t t és e v e t t , e v e t t , sört i v o t t , hozzá B l o o d y M a r y t , egész erőset. A z t á n e l ő f o r d u l t a k m á s p i l l a n a t o k is. É j s z a k a l e l é p t e m tőle, ő a l u d t , én m e n tem a szobámba. Nemsokára jön után a m ós a z t m o n d j a : — H o g y lehetsz ilyen b r u t á l i s . Mégsem h a g y h a t s z csak ú g y egyedül. T e n e m i s t u d o d , milyen az, h a m a g á n y o s a z e m b e r .

50

N á l a m m a g á n y o s a b b n e m lehet senki. — Az utolsó i d ő b e n ezt ú j r a meg ú j r a á t é l t e m vele. N e w Y o r k b a n is. A k k o r is velem j ö t t , ha repülőjegyek é r t m e n t e m , n e h o g y egyedül maradjon.

1982 m á j u s á n a k egyik e s t é j é n K i t t y B a b u f f k e — Schidor — h í v fel. — Meg v a g y h í v a R a i n e r születésn a p j á r a — j e l e n t i be. Csodálkozom. — K i t ő l s z á r m a z i k a meghívás? Te s u g a l m a z t a d ? — N e m , a K ö v é r m a g a h í v o t t meg. Összeállított egy v e n d é g l i s t á t és te is szerepelsz r a j t a . É n csak informállak. E l f o g a d o m a m e g h í v á s t ; ezúttal p ü n k ö s d h é t f ő r e esik a születésnapod. A z n a p m á r h a b o z o k , e l m e n j e k - e . Félelem és r e m é n y , k í v á n c s i s á g és szor o n g á s k ö z ö t t h á n y ó d o m . Felhívom Barbara Valentint. — B a b a , m e h e t e k veled ? E g y e d ü l nem merek? B a r b a r a n e v e t v e a j á n l j a fel, hogy v é d ő s z á r n y a i alá vesz. H o s s z ú idő elteltével lépek b e ú j r a a D e u t s c h e E i c h é b e . A r m i n h a l á l a óta alig f o r d u l t a m m e g i t t , v a l a m i babon á s érzés t a r t o t t tőle vissza. Az összejövetel n y u g o d t ós b a r á t ságos, d e r ű s a h a n g u l a t . Te m é g n e m v a g y o t t , ü r e s a h e l y e d a törzsasztal végén. L e ü l ü n k v a c s o r á z n i . É j f é l t á j b a n jössz m e g J u l i a n é v a l , s z i n t e észrevétlenül. Megkezdődik a g r a t u l á c i ó k s z e r t a r t á s a , én is beállok a s o r b a , elvégre m e g v a g y o k h í v a , köteles v a g y o k én is sok szerencsét kív á n n i n e k e d . G y o r s a n t ú l a k a r o k esni rajta, n y ú j t o m a kezem. — M i n d e n j ó t k í v á n o k a születésn a p o d r a . — T ö b b r e , m i n t erre a szabv á n y f o r d u l a t r a n e m f u t j a . T e hirtelen lehúzol m a g a d h o z . E r r e n e m s z á m í t o t t a m . É s m i e l ő t t felocsúdnék, átölelsz ós az a r c o d h o z szorítasz. Csókolsz, n e d v e s a j k a d a t v é g i g j á r t a t o d a z a r c o m o n , s z á j a m o n , homlok o m o n . Z a v a r t a n állok o d é b b , érthet e t l e n s z á m o m r a a viselkedésed. K é s ő b b C a v e n t l á t o m , a m i n t egy f é n y k é p e z ő g é p p e l h a d o n á s z i k . Felv é t e l t a k a r csinálni rólad, kér, h o g y állj föl. F e l k á s z á l ó d s z az asztaltól, egyik k e z e d b e n s ö r ö s p o h á r r a l , f á r a d t a n mosolyogsz a lencsébe. S ö t é t n a d r á g v a n r a j t a d , k é t s o r o s f e h é r zakó, r ó z s a s z í n ű ing, elég t a r k a v a g y . A z a k ó felső zsebéből f e k e t e z s e b k e n d ő k a n d i k á l ki. Csak m o s t veszem észre. A r m i n j u t eszembe. H a l á l á n a k negyedik é v f o r d u l ó j a v a n m a . N e m felejt e t t e d el. Gyászolsz. N é h á n y n a p múlva. Úrnapja. Ünn e p n a p . G y e r m e k k o r i emlékek r é m lenek fel b e n n e m : h o g y a n ü n n e p e l t ü k f a l u n ezt a n a p o t . Szól a telefon, fölv e s z e m : —- Te m o n d d , igaz, h o g y Fassbinder meghalt? (Vége) Györffy

Miklós

fordítása

Digitally signed by Kuksi Date: 2012.10.07 18:28:47 +02'00'