SZINTÉZIS
International Centre for Career Development and Public Policy
Budapest 2011. november
BEVEZETÉS (KELEMEN MELINDA, MAGYARORSZÁG) A Hatodik Életpálya-tanácsadás és Szakpolitika Világszimpózium (International Symposium on Career Development and Public Policy 20111) célja, hogy szakpolitikai szintű párbeszédet kezdeményezzen és közelebb hozza egymáshoz az oktatás-, gazdaságpolitika és társadalmi befogadás területén tevékenykedő életpálya-tanácsadási szakpolitikai döntéshozókat, a szakmai stratégiai vezetőket, szolgáltatókat és a terület kutatóit. Az első Világszimpóziumot 1999-ben Kanada rendezte meg, majd Kanadát (1999, 2001, 2003), Ausztráliát (2006), az Egyesült Királyságot (Skócia) (2007) és Új-Zélandot (2009) követően a Szimpóziumnak ezúttal Magyarország adott otthont. Részvételét 29 ország jelezte előre, végül 31 ország küldött hivatalosan, a szaktárcák által felhatalmazott delegációkat és további két ország megfigyelőként vett részt a rendezvényen. Az országokat képviselő delegációk mellett több nemzetközi szervezet is képviseltette magát, mint az Európai Szakképzés Fejlesztési Alapítvány (CEDEFOP), Felsőoktatási Tanácsadók Európai Szövetsége (FEDORA), Nevelési és Szakképzési Tanácsadók Világszövetsége (IAEVG).
Az országjelentések célja A Szimpóziumot megelőzően a résztvevő országokat egy rövid országjelentés elkészítésére kértük fel, annak érdekében, hogy az: 1. elősegítse a párbeszédet az országdelegációk tagjai között a Szimpóziumot megelőzően és magán a rendezvényen, 2. alkalmassá tegye az országdelegációkat arra, hogy egy közös álláspontot találjanak az országukban nyújtott szolgáltatások és aktuális kérdések kapcsán, 3. meghatározzon olyan témaköröket, amelyek alapján a különböző országok csoportosíthatóak lesznek a Szimpózium során az egymástól való kölcsönös tanulás érdekében, 4. ösztönözze az országdelegációkat a jövőkép / célkitűzések megfogalmazására. Az előzetes országjelentések összeállításában 27 ország, négy földrészről vett részt (az Egyesült Királyság országjelentése külön kitért Angliára, Skóciára, Welszre és Észak-Írországra). Két ország kivételével mindegyik kérdés és téma megválaszolásra került. A jelenlegi szintézisjelentés célja, hogy az országok képviselői által küldött anyagok főbb megállapításait összefoglalja. Ezen elemzés alapján került megfogalmazásra az a néhány kérdés, amely a Szimpózium kerekasztal beszélgetései során került megvitatásra. A teljes országjelentések az IS2011 honlapján megtalálhatók. Az országok, amelyektől kaptunk országjelentést:
1
A szimpózium honlapja: http://eletpalya.munka.hu/web/eletpalya-folyoirat/iccdpp1 A világszervezet (ICCDPP honlapja és a korábbi szimpóziumok tartalmainak http://www.iccdpp.org/
elérhetősége:
2
Ausztrália
Németország
Lettország
Szerbia
Ausztria
Görögország
Libanon
Szlovénia
Kanada
Magyarország
Új-Zéland
Dél- Afrika
Horvátország
India
Norvégia
Törökország
Ciprus
Írország
Lengyelország
Egyesült Államok
Dánia
Izrael
Portugália
Egyesült Királyság
Észtország
Koszovó
Oroszország
Az országjelentések szerkezete Az országjelentések öt részből álltak össze. Az általános bevezető részt követően (1. rész), az országok az IS2011 négy témájával kapcsolatos erősségeiket és gyengeségeiket elemezték (2. rész). A szimpózium (és az országjelentések) az alábbi négy fő témára szerveződött: 1. Politikai, gazdasági, társadalmi változások és az ahhoz kapcsolódó életpályatanácsadási szakpolitikai feladatok változó szerepe. 2. Életpálya-tanácsadási szakpolitika, mint az egységes humán erőforrás fejlesztési szakpolitika része – kihívások és lehetőségek. 3. A változó világ és az életpálya-tanácsadás változó szerepe – életpályatanácsadói készségek és kompetenciák. 4. Tény alapú gyakorlat; tény alapú szakpolitikák az életpálya-tanácsadás területén.
Az országdelegációkat felkértük arra is, hogy a fenti témákat rendezzék sorrendbe (3. rész), anélkül, hogy indokolnák választásaikat. A 4. részben, az országdelegációk maximum három olyan kulcsfontosságú szakpolitikai vagy gyakorlati kezdeményezést neveztek meg, amelyek jelenleg is zajlanak vagy előkészítés alatt állnak az országukban. Végül minden résztvevő országtól azt kértük, röviden fogalmazzák meg a „jövőbeli fókuszukat” (vagyis az ország delegáció nemzeti életpálya-szakpolitikájával, gyakorlatával és kutatásával kapcsolatos átfogó jövőképet, 5. rész).
3
A TÉMÁK SORBA RENDEZÉSE (KELEMEN MELINDA, MAGYARORSZÁG) Az országjelentés 3. részében az országdelegációktól ország azt kértük,, hogy rangsorolják a témákat aszerint, melyik a legfontosabb az ország szemszögéből. Mind a 27 ország, amely megküldte az országjelentését, részt vett ebben a feladatban. Némi módszertani nehézséget okozott, hogy az országok nyilvánvalóan kétféleképpen értelmezték a feladatot. Egyes országok a témákat rangsorolták egymáshoz viszonyítva (1 = legfontosabb, 4 = legkevésbé fontos), más má országok a témákat egyenként osztályozták egy 1-től 1 4-ig terjedő skálán. Az összes országot tekintve,, azt az átlagos pontszámot alapul véve,, amelyet az országok adtak az egyes témáknak, a 2. téma volt a legfontosabb, bár a különbség a témák között nem volt számottevő. (Ha csak azokat az országokat választjuk ki, akik a témákat egymáshoz képest rangsorolták, ugyanazt a sorrendet kapjuk.)
1.. ábra: A témák “fontossága” (összes ország)
Ha közelebbről megnézzük az egyes országokat országokat (lásd: Melléklet), látható, hogy csupán két klaszter képezhető az adott pontszámok/rangsorolás alapján: Horvátország, Ciprus, Észtország, Koszovó és Szerbia (az összes ország európai) a második témát rangsorolta elsőnek, majd a harmadikat, elsőt és a negyediket. gyediket. Libanon és az Egyesült Államok mindketten az első témát tették az első helyre, majd a harmadikat, másodikat és a negyediket. A többi ország esetén nincs egyértelműen felismerhető szabályszerűség. Törökország egyenrangúnak rangsorolta mind a négy témát. Néhány másik ország, például Magyarország és India a témákat osztályozta (csupán az 1,2,3-as 1,2,3 as pontszámot alkalmazva), elkerülve azt, hogy bármelyik témát is utolsó helyre tegye.
4
1. TÉMA: POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK, VALAMINT AZ AHHOZ KAPCSOLÓDÓ SZAKPOLITIKAI FOLYAMATOK VÁLTOZÓ SZEREPE (GIDEON ARULMANI, INDIA) Definíciók és a kifejezések tisztázása Politikai változás •
Események és folyamatok, amelyek befolyásolják azt, ahogyan egy csoport (nemzet/intézmény) együttesen kormányozza önmagát.
•
A változáshoz vezethet radikális forradalom, szerkezeti revízió, vezető-, vagy politikaváltás.
Gazdasági változás •
Események és folyamatok, amelyek változásokhoz vezetnek a javak termelésében, elosztásában és fogyasztásában és szolgáltatásokban egy csoporton/intézményen belül, valamint az ezekhez a tényezőkhöz társított értelmezésekben.
•
Széles körű tényezők eredményezhetik, beleértve piaci erőket (pl. fellendülés vagy csőd), politikai váltást (pl. rezsimváltás), kormányzati politikát (pl. liberalizáció) és természetben előforduló jelenségeket (pl. katasztrófák/természeti erőforrások felfedezése).
Társadalmi változás •
Dialektikus és/vagy fejlődésbeli folyamatok, amelyek változáshoz vezetnek a társadalmi rendben/a társadalom szerkezetében.
•
Széles körű tényezők eredményezhetik, beleértve kulturális, vallási, gazdasági tényezőket, tudományos vagy technológiai erőket.
•
Kölcsönösen kapcsolódik a természeti jelenségekben, társadalmi intézményekben, társas viselkedésben vagy társadalmi kapcsolatokban bekövetkező változásokhoz.
Az alábbi összefoglalás a témakörhöz tartozó anyagok kivonatán alapul, a fentebb vázolt politikai, gazdasági és társadalmi változások keretébe foglalva.
Összefoglaló A téma az áttekintett országtanulmányok közötti egyezőségek, valamint a jelenkori viszonyoknak megfelelő relevanciájuk alapján kerültek kifejtésre. Azok a témák, amik csak egyes országokra jellemzőek, és nem vonatkoztathatóak más országokra, nem kerültek kifejtésre. Olyan elképzelések, amelyek nem ehhez a témához kötődnek, szintén nem kerülnek ismertetésre. Világgazdasági változások Azok a gazdasági változások (pl. világgazdasági válság, nukleáris és természeti katasztrófák), amelyek átsöpörtek a világon az elmúlt öt évben, az összes országjelentésben megjelentek. Említésre érdemes, hogy ezen változások igen jelentősek, és az egész spektrumon átnyúlónak tekinthetők: a komoly gazdasági lejtmenettől kezdve (pl. Egyesült Királyság) a más régiókban való gazdasági robbanásig és példa nélküli gazdasági fellendülésig (pl. India). A gazdasági változások eme széleskörűsége már önmagában is egyedi kihívások elé állítja az 5
életpálya-tanácsadást. Az altémák, amelyek ezen a témakörön belül felbukkantak, az alábbiakban kerülnek röviden bemutatásra: Az életpálya-tanácsadási szolgáltatások iránti igény növekedése, miközben a szabályozott közfinanszírozás eredményeként forráselvonás történik: Az Egyesült Királyság országjelentése például a következőről számol be: “a gazdasági lejtmenet eredményeként megnőtt azon (16-24 év közötti) fiatalok aránya, akik nem vesznek részt sem oktatásban, sem képzésben és nem is foglalkoztatottak (NEET). Ez megnövelte a független és mérhető életpálya-tanácsadás iránti igényt…” Ezekben az országokban a helyzet olyan, hogy éppen az az erő, ami a NEET és munkanélküliség növekedését okozta, megakadályozza azokra a szolgáltatásokra fordítható forrásoknak az elosztását, amelyek segíthetnék ezeket az egyéneket. Átképzések iránti igény: Megnövekedett az igény azokra a támogatásokra, amelyek az egyének életpálya-váltását, (pályakorrekcióját) valamint az új munkakörökhöz szükséges új készségek elsajátítását (munkakör gazdagítást, pályavitel megerősítést) és átképzését segítik. Ahogy a portugál országjelentésben olvasható, ez az igény kifejezetten magas a 40 feletti korosztályban. Növekedés, fejlődés nélkül: A nagyszámú álláshely, amely az egyik gazdaságban (pl. Egyesült Királyság) elveszett, átvándorolt egy másik gazdaságba (pl. India). Ez példa nélküli munkalehetőség – bővülést jelent azokban az országokban, ahova az álláshelyek vándoroltak. India egy olyan gazdaság, amely korábban hiányt szenvedett a lehetőségekben. Ennek eredményeképpen az adott életpályát választók csupán annak puszta létezése miatt rohannak az új lehetőségért, az egyéni érdeklődés középpontjába a „jó munkahelyet” helyezik, sokkal inkább, mint az egyéni potenciálokat és a megelégedettséget. Például általános tendencia Indiában, hogy a fiatalok otthagyják az iskolát, hogy munkába álljanak a pillanatnyi magas bérezésért cserébe. Emiatt, ahogy az indiai országjelentésben szerepel, „… gazdasági értelemben a növekedés az egyéni fejlődés elé került. Napjainkban annak látjuk a negatív hatásait (pszichológiai distressz, érdeklődés elvesztése, lemorzsolódás), hogy emberek olyan munkákat vállalnak, amelyekre nagyon kevéssé alkalmasak. A munkaerő költsége növekszik, és az álláshelyek elkezdtek elvándorolni Indiából.” A lehetőségek növekedése paradox módon kihívásokat teremtett az életpálya-tanácsadás számára. Nagyobb gazdaságok hatása az életpálya-tanácsadási szolgáltatások nyújtására: A kisebb gazdaságok képesek rugalmasan és gyorsan reagálni a munkaerőpiaci változásokra. Ugyanakkor, ezek a gazdaságok gyakran ki vannak téve a nagyobb gazdaságok gazdaságpolitikájának. Az észt országjelentés közli például: „Észtország egy kis gazdaság, emiatt könnyen alakítható a nagyobb gazdaságokban végbemenő változások hatására.” Ez szintén gyors változásokat idéz elő a munkaerőpiacon, amely cserében nagyon nehézzé teszi a megbízható munkaerőpiaci előrejelzést, mely alapját és tartalmát adja az időben és megfelelően nyújtott életpálya-tanácsadási szolgáltatásoknak.”
6
A hagyományos foglalkozások eróziója: A portugáliai országjelentésben az áll, hogy „… a hagyományos tevékenységek gyengesége karöltve a csekély anyagi forrásokkal” a piac és fogyasztásközpontú gazdaságpolitikák túlzott megerősödését eredményezi. Az indiai országjelentés jelzi, hogy „… a gazdasági fejlődés hajlamos a hagyományos foglalkozásokat és életkörülményeket a háttérbe szorítani. A szakmák, amelyek eredetileg ahhoz kapcsolódtak, ahogy az életet éljük, mellőzöttnek és nem fontosnak számítanak egy iparosított piacgazdaságban, amelyet a globalizációs erők hajtanak.” Egységesség és konvergencia Számos ország (főleg azok, ahol az életpálya-tanácsadási szolgáltatások jól megalapozottak) számolt be arról, hogy bár különböző szolgáltatók által nyújtott számos életpályatanácsadási szolgáltatás hozzáférhető, de ugyanakkor hiányzik az egységes stratégia. Az altémák, amelyek ezen a főtémán belül felmerültek, az alábbiak voltak: Nemzeti egységesség: Az ausztráliai jelentés kitér arra például, hogy „… Ausztrália nyolc államból és területből áll, így a nemzeti megegyezés és nemzeti egységesség magába kell, hogy foglaljon több különböző minisztériumi tárcát mindegyik államból és területről, valamint az erős életpályafejlesztési szakpolitika hasznával kapcsolatos közös értelmezést … ezen szakpolitikák implementációja nem rendszerszerű módon megy végbe a nyolc államban és területen … a jelenlegi kormányzati infrastruktúra elkülöníti a munkaügyi, szakmai oktatási és képzési, a felsőoktatási és iskolai szakpolitika napirendeket...” Szakterületek közötti kohézió: A német országjelentés például a következőt írja: „Bár számos kísérlet van az életpályatanácsadás rendszerének koordinálására és továbbfejlesztésére, még mindig nincs olyan egységes nemzeti életpálya-tanácsadási stratégia Németországban, amelyik lefedné az összes, oktatási, ifjúsági, családi és munkaügyi szakterületet.” A török országjelentésben is hasonló szerepel: „Gyengeség a kapcsolódó szereplők közötti koordináció és az együttműködés elégtelen szintje.” Lettország további példával szolgál az integrált megközelítés kifejlesztésének fontosságára, amikor az országjelentésében a következőket írja: „… nagy jelentősége van a magas minőségű életpálya-tanácsadói munkával kapcsolatos nemzetileg osztott jövőkép megalkotásának, egy közös nyelvezetről és értelmezésről való megegyezésnek és elfogadásnak, annak érdekében, hogy a tanácsadói szakpolitika és gyakorlat megfelelően tudjon reagálni.” Ügyfélcsoportok A politikai, gazdasági és társadalmi változások úgy tűnik, újfajta ügyfélcsoportokat termeltek ki, amelyek különleges bánásmódot igényelnek. Ahogy az ausztrál papír rámutat, ezek magukba foglalhatják „… a tartósan munkanélkülieket, az oktatásban részt nem vevő felnőtteket, a vidéki és távoli területeken élő ausztrálokat, a fogyatékkal élő embereket és a kulturálisan, nyelvileg, sokszínű/menekült közösségeket”. Az alábbiakban ezekre olvasható néhány jellemző példa.
7
Migrációval összefüggő életpálya-fejlesztési szükségletek: A faluból városba költözés számos vidéki fiatal álma. Amikor sikerül a városba érkezniük, a túléléssel kapcsolatos nyomás nem engedi megvalósítani az álmaikat. Ez különösen igaz azokban az országokban (pl. India), amelyekben magas az urbanizált gazdasági tevékenységek szintje. Ehhez a témához kapcsolódik az emberek más országba való elvándorlása. A migráció jelentheti azokat, akik átmenetileg külföldi kiküldetésen vannak a cégüktől. Jelentheti azokat is, akik tartósan költöznek egyik országból a másikba, mint bevándorlók. Az ő életpálya-fejlesztési igényeiket gyakran figyelmen kívül hagyják. A norvégiai országjelentés például a következőt mondja: „Norvégiában nincs életpályatanácsadási szolgáltatás kifejezetten a bevándorlók számára, amely hozzásegítené őket az oktatási útvonalakhoz és/vagy a munkaerőpiachoz.” Különleges csoportok: idősebb munkavállalók A közelmúltban sajátos, az életpálya-fejlesztés szempontjából érzékeny csoportok jelentek meg számos társadalomban. Ez különösen igaz az idősebb munkavállalókra, akiknek új készségekre van szüksége annak érdekében, hogy munkaerőként újra megjelenhessenek. Ennek hatása van a felnőtt korúakra is, akiknek tovább kell dolgozniuk a nyugdíjjogosultság eléréséhez. A portugáliai jelentés például elmondja, hogy „… a gyakori állásváltoztatás és mobilitás tükrében az átképzés szükségletté vált a 40 év feletti korosztály számára.” Különleges csoportok: frissen végzettek, de munkanélküliek Ezzel ellentétben a frissen végzett munkavállalók nem képesek a képzettségüknek megfelelő munkahelyet találni az állások alacsony száma miatt a saját országukban. Ez frusztrációhoz és kiábrándultsághoz vezet a fiatalok körében. Ahogy például a libanoni jelentés rámutat: “Habár a libanoni fiatalok az ország értékeinek tekintendők, mégis, néha az tapasztalható, hogy a lehetségesnél sokkal kevésbé használják ki a képességeiket; és az ezekkel a kihívásokkal magukra maradt fiataloknak rosszul fizető állásokat kell elfogadniuk, vagy külföldre kell menniük a magasabb fizetés és szakmai képességeik fejlesztése érdekében.” Különleges csoportok: csoport specifikus szükségletek A horvát országjelentés is a különleges csoportok tagjainak igényeire adott személyre szabott válaszok szükségességét és fontosságát hangsúlyozza: „A szakmák kínálatának és keresletének eltérése több, jellemzően magas munkanélküli rátával rendelkező sérülékeny csoportot eredményezett (nők, idősebb munkavállalók, fiatalok, stb.). Ez hatással van a személyre szabott szolgáltatások bevezetésére.” A „különleges csoportok” kitermelődése megnövelte azoknak az életpálya-tanácsadási fejlesztéseknek a jelentőségét, amelyek pontosan a vélt szükségletekre válaszolnak. Ahhoz, hogy ezek hatékonyak legyenek, ezeknek a szolgáltatásoknak kulturális és ismereti kérdésekre is figyelemmel kell lenniük. A „fő célcsoport” kiszolgálása Az életpálya-tanácsadási szolgáltatások és a forráselosztás hangsúlya úgy tűnik, széleskörű, különleges és változatos szükségletű ügyfélkörre fókuszál – ahogy az egyes pontokban szerepel fentebb. Ez azt eredményezi, hogy azok a fiatalok, akiknek nincsenek „különleges szükségletei” – vagyis a fő célcsoportot alkotók – hozzáférése nehezebb az életpályatanácsadás kínálta előnyökhöz. A dán országjelentésben szerepel: „Amikor az egyéni tanácsadás egyre inkább a különleges szükségletű fiatalokra koncentrál, a főcsoportnak nincs 8
meg a tanácsadáshoz való ugyanazon hozzáférése … vagyis fennáll a veszély, hogy a fő célcsoporthoz tartozó fiatalok azzal kapcsolatos elképzelései vagy döntései, hogy melyik oktatást válasszák, nem kérdőjeleződnek meg … mivel az életpálya-tanácsadó központoknak prioritizálniuk kell a forrásaikat, ezért a jobb helyzetű fiatalokat az Internetes tanácsadás felé terelik”. Politikai támogatás vs. politikai teendők Bár az életpálya-tanácsadási szolgáltatásoknak minden támogatásra szükségük van, alkalmanként, amikor a politikai teendők összekapcsolódnak az életpálya-tanácsadási szolgáltatásokkal, bizonyos jellemző kihívásokat át kell gondolni. A politikai rendszerekhez való kapcsolódás rövidtávú gondolkodáshoz vezet A kormányok tekinthetik úgy az életpálya-tanácsadást, mint egy olyan eszközt, ami elősegíti a fiatalok fejlődését. És ez így rendben is van. Ahogy a dán országjelentés rámutat, „ez a politikai rendszerhez való szoros kötődés azt jelenti, hogy a tanácsadás egyértelmű szerepet játszik, azaz, hogy a tanácsadás jelenleg egy nagyon áttekinthető tevékenység és eszköz, amely haszonnal jár mind a tanácsadói rendszer, mind a fiatalok és szüleik szempontjából.” Az országjelentés ennél is továbbmegy: „… amikor a tanácsadás egy integrált eszköz a kormányzati stratégiában a célok eléréséhez … szükséges a tanácsadás fiatalokra gyakorolt hatásának ismerete, … folyamatos az igény az értékelésre már nagyon korán, az új jogszabályok implementációját követően. A tanácsadás hatásairól szóló tényadatok megszerzése nehézkesnek bizonyulhat rövidtávon.” A politikai bizonytalanság hatásai A bizonytalan politikai környezet befolyásolja azt, hogy hogyan érzékelik a tanácsadás természetét és a szolgáltatásokra jutó források minőségét. Ahogy a libanoni országjelentés jelzi: „… a politika bizonytalanság/az elfogadott szociális szakpolitikák, Libanonban csökkentik a kormány hatékonyságát abban, hogy több állást teremtsen a diplomások számára.” India hasonló helyzettel néz szembe. A jelenlegi kormány erőteljesen szekuláris, és támogatja a nem dogmaszerű emberi fejlődést. Mindamellett „a jelenlegi kormány határozatlannak, gyengének és bizonytalannak tűnik. Az erősen jobboldali párt egyre jön fel, és talán hatalomra jut. Amikor ők voltak hatalmon korábban, hozzáállásuk diszkrimináns és kasztközpontú volt.” A szerepkörök bizonytalansága Kormányváltások és az azt kísérő változások a politikai pozíciókban közvetlen hatással vannak arra a szerepre, amit az életpálya-tanácsadás játszik és a szolgáltatások nyújtásának módjára is. Ahogy az írországi jelentés rámutat, „Az életpálya-tanácsadás jogi alapon erőteljesen beágyazódott az oktatási szférába…”. Mindazonáltal a jelentés ennél továbbmegy és jelzi, „A gyors változás hatásai a felelősségi körök módosulásához és az egyértelműség hiányához vezetnek. A kormányváltás az intézményeken belüli és azok közötti szerepek és felelősségek cserélődésével járt.” A megvalósítás késedelmei és kompromisszumai Életpálya-tanácsadási szakpolitika megalkotása alapvető fontosságú lépés a megfelelő irányba. Mindamellett a megvalósítással kapcsolatos politikai akarat hiánya komolyan 9
hatással van a szakpolitika gyakorlatba való átültetésére. El tudja fojtani a lelkesedést, és hatással van a motivációra. A magyar országjelentés rámutat, hogy „A Nemzeti Életpályatanácsadási Rendszer elképzelése még megvalósításra vár, amely bizonyos intézményi/szervezeti és jogszabályi változástatásokat jelent. A folyamat jelentős késése bizonyosan veszélyezteti a magyar rendszer minőségét és a már felhasznált források hatékonyságát … a különböző szakterületi változások és a hozzájuk kapcsolódó szakterületi projektek nem az elvárható szinten épülnek be.” Kormányzati prioritások Miközben egyes országokban az életpálya-tanácsadás elsőbbségi szerepet élvez, más országokban nem kapja meg a szükséges támogatást. A lett országjelentés felhívja a figyelmet arra például, hogy „habár az életpálya-tanácsadói témák érintésre kerülnek a nagy szakpolitikai dokumentumokban, nincs egyértelműen megfogalmazott akcióterv arra vonatkozóan, hogy a nemzeti stratégiai célok hogyan valósíthatók meg teljesen mértékben. Ez egy széttöredezett, rendszerszerű és rendszertelen tevékenységhez vezet. Az életpályatanácsadás finanszírozás szempontjából nem egy elsőbbséget élvező szakterület.” Életpálya-tanácsadói szolgáltatások és az infrastruktúra fejlesztése Valószínű, hogy az életpálya-tanácsadási infrastruktúra- és szolgáltatásfejlesztést politikai napirend irányítja, amit a munkaerőpiaci és más erők sokkal inkább befolyásolnak, mint személyközpontú kívánalmak. Az írországi országjelentés kihangsúlyozza, hogy „a javasolt NEES tájékoztatási, elhelyezési és kifizetési megközelítést nyújt, szemben a tanácsadásközpontú megközelítéssel. A javaslat nem úgy tűnik, mintha a „tanácsadást” helyezné a szakpolitika középpontjába.” Fenntarthatóság Egy projekt sikerének a kulcsa annak hosszútávú fenntarthatósága. Az életpálya-tanácsadási projektek fenntarthatóságára való törekvést több ország is problémás ügyként említette meg. Támogatott projektek Ahogy a német országjelentés rámutat, „Néhány az értékes tevékenységek és programok közül jogszerűen csak átmenetileg/alapjaiban finanszírozható a Szövetségi Kormány által. A fenntartható struktúrákat a tartományok vagy alapítványok részvételével kell fejleszteni.” Tény, hogy amikor a szolgáltatás „projektmódban” marad, annak fenntarthatósága a projekt időtartamára korlátozódik. Ahogy a lett jelentés jelzi, „a legtöbb életpálya-tanácsadási intézkedés és tevékenység projektalapon, nemzeti és külső finanszírozás kombinációjával kerül megvalósításra. A projektek megelőző és kezelő intézkedésekre is összpontosítanak. Gyakran hiányzik a hosszútávú és fenntartható támogatás az életpálya-tanácsadás rendszerének megerősítéséhez és a tanácsadási szolgáltatások nyújtásának hatékonyságához.” Ezt az észt jelentés is kihangsúlyozza: “… több sikeres fejlesztést (mint például a két minisztérium közötti együttműködési egyezmény alapján kezdeményezett program) az ESZA finanszírozott. Az életpálya-tanácsadási szolgáltatás jelenlegi helyzetét nem lehetett volna elérni csupán állami finanszírozással, ez pedig felveti a fejlesztési folyamatok általában vett fenntarthatóságának kérdését az ESZA finanszírozás befejeződését követően.” 10
Kapacitásnövelés A fenntarthatósággal közeli kapcsolatban áll a források megteremtése – mind módszerek és rendszerek, mind a képzett emberi erőforrás formájában. Számos országra hatással van az elégséges források hiánya vagy ezeknek a forrásoknak a nem hatékony elosztása. Ahogy például a magyar jelentés rámutat, „a jelenlegi meglehetősen széttagolt rendszer bizonyos korlátokkal bír abban, hogy hozzáférést biztosítson a teljes népesség számára a szakmai szintű szolgáltatásokhoz. A TÁMOP 2.2.2 programjában közel 650 képzett munkavállalási tanácsadó bevonásával tanácsadó szakemberek regionális hálózata jött létre.” Közösségi média által befolyásolt társadalmi változás Általános nézet, hogy a közösségi médiának, mint például a rövid szöveges üzeneteknek (sms), Facebooknak és a Twitternek megvan az a lehetősége, hogy általuk a tanácsadói szolgáltatások nagyobb közönség számára is elérhetőek legyenek. Néhány ország jelezte, hogy a fejlődő technológia kihasználása nem optimális. Az ausztráliai jelentés rámutat, hogy a „jelenlegi és fejlődő technológiák – ideértve a közösségi kapcsolatépítést a Facebookon, Twitteren, sms-en keresztül, párosítva az üzenő-funkciókkal, valós idejű és privát csevegéssel – alulhasznosítottak a jelenlegi életpálya-tanácsadási fejlesztés gyakorlatában … sokféle célcsoport élvezhetné a fejlődő technológiák előnyeit, és hozzáférhetnének a minőségi életpálya-tanácsadás fejlesztés által nyújtott támogatásához.” A közösségi kapcsolatépítés egyfajta, az életpálya-tanácsadási szolgáltatások nyújtására alkalmas hasznos platformmént került bemutatásra. Mindazonáltal alapvető fontosságú megjegyezni, hogy ezeknek a médiáknak az értéke azokra korlátozódik, akiknek van Internethozzáférésük. Indiában a nagyobb városokon kívül az Internet-hozzáférés szélsőségesen korlátozott.
Következtetések A politikai, gazdasági és társadalmi változások hatására az életpálya-tanácsadás gyakorlati és szakpolitikai szerepe az elmúlt pár évben sokat változott: előtérbe került. Ahogy a mi tudományterületünk/szakmánk küzd ezekkel a változásokkal, fontos, hogy tudatában legyünk annak a jelentős veszélynek, hogy a munkaerőpiaci nyomás elsodorhat minket. A munka világába való belépés a munkáltatók rövid távú érdekei szerint történik, ahol a „növekedés” kétoldalú kifejezéssé vált – páran jól járnak vele, de a legtöbben kimaradnak. Annak lehetősége, hogy az életpálya-fejlesztés a tanulás, egyéni fejlődés és a potenciál kiaknázásának eszköze legyen, eltűnhet. Az életpálya-tanácsadás a munkaerőpiac szolgálólánya szerepére szűkülhet le. Természetesen az életpálya-tanácsadás egyik fontos célja, hogy az egyén tudatosságát a munkaerő-követelményekkel és a munkaerőpiaci indikátorokkal kapcsolatosan növelje. Az igazán hatékony életpálya-tanácsadási program nem kizárólag gazdasági trendek és munkaerőpiaci folyamatok által hajtott. Miközben ezek alapvető fontosságú tényezők, bármelyik rendszerszerű életpálya-tanácsadási folyamatban, lényeges, hogy az életpályát választó személye szigorúan az életpálya-tanácsadás középpontjában maradjon. Az egyén több mint egy életpályához elegendő tehetséggel rendelkezik. Ha ez nem kerül elismerésre, számos életpályára-törekvő (valószínűleg a többség), akiknek az érdeklődése és a rátermettségi profilja nem találkozik a munkaerőpiaci igényekkel, lehetséges, hogy nem 11
találják meg önmaguk helyét a világban. Ehelyett, ki vannak téve annak, hogy népszerű életpályákat válasszanak, és kihagyjanak olyan életpályákat, amelyek jobban illenének hozzájuk. Felvértezve módszerekkel, amelyek ezt az alapvető egyensúlyt megtörnék, az életpálya-tanácsadási szolgáltatások esetleg behódolnak a tapasztalható politikai, gazdasági, és társadalmi változásokra adható válaszokkal. Ezen háttér ismeretében az alábbiaknak lehet jelentős hatása az életpálya-tanácsadás szakpolitikájára, kutatására és gyakorlatára: • • • •
Kulturális vonatkozás: a vélt igényekre adott válasz. A társadalmi kognitív környezetre való érzékenység: életpálya-hiedelmekre adott válasz. Társadalmi-gazdasági státusz: kiváltságokkal és hátrányokkal kapcsolatos kérdésekre adott válasz. A munkaerőpiaccal való elköteleződés: nem csupán állásba helyezés, de a munkaerőpiac képviselőivel való elköteleződés annak érdekében, hogy okot adjunk arra, hogy a munkaerőre ne csupán, mint a termelés egy tényezőjére tekintsenek.
12
2.
TÉMA:
ÉLETPÁLYA-TANÁCSADÁSI
SZAKPOLITIKA, MINT AZ EGYSÉGES HUMÁN
ERŐFORRÁS FEJLESZTÉSI SZAKPOLITIKA RÉSZE – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK
(LYNNE BEZANSON, KANADA) Kapcsolódás az előző Szimpóziumokhoz Az „élethosszig tartó tanulás” és az „életpálya-tanácsadás” kifejezések több országjelentésben is szerepelnek, a „humán-erőforrás fejlesztés” azonban csak elvétve fordul elő. A „közös nyelvezet” gyakran megemlítésre kerül, mint a szakterületünk egyik problémája, és kifejezetten kihangsúlyozásra került az első „Szándékjelentésben” az első két szimpóziumot követően (Kanada, 1999, 2001). Az első Szándékjelentés kimondta „az életpálya-fejlesztés újradefiniálásának, mint a tanulás és munka egy életen keresztül történő irányításának” szükségességét. Az átgondolásra szánt kérdés az, hogy a „humán erőforrás fejlesztési szakpolitika” egyértelműen átadja-e a tanulást és a munkát azok számára, akik a szakterületen belül tevékenykednek, és ami lényeges, a szakterületen kívüli szakpolitika-alkotóknak. Szintén érdemes megemlíteni, hogy a harmadik szimpózium Szándékjelentésében (Ausztrália, 2006) nagy hangsúly helyeződött a munkaerő-fejlesztésre (Workforce Development). Az életpálya-tanácsadás szerepe magába foglalta a munkaerő-ellátás javítását, megcélozta a készségekben való hiányt és az emberi tőke szintjének és minőségének emelését. Az életpályatanácsadás kulcsfontosságú eszközként volt meghatározva a munkaerő felkészítésében, alkalmazkodásában és reintegrálásának a támogatásában. És az „emberi erőforrás fejlesztés” kifejezés átadja vajon ezeket a tartalmakat, és ugyanazt értik ez alatt a politikusok is? A negyedik és az ötödik szimpózium Szándékjelentése (Skócia és Új-Zéland) kevésbé összpontosított a filozófiára és a célokra, inkább azokra a tevékenységekre, amelyeket az ICCDPP szerint az országoknak meg kellene tenniük. Több kezdeményezés is haladt előre az első Szimpózium óta, de úgy tűnik, hogy nem a nyelvezetre vonatkozóan. Ha ezt a témakört vesszük, hasznos lehet a szakmai kifejezések felülvizsgálata, átgondolása. Melyik nyelvezet az, amelyik a leginkább átadja és elismeri a munka értékét, amelyet a szakterületünk végez? Milyen szerepet játszik a nyelv ennek átadásában és a meggyőzésben? Hogyan értelmeződik az „életpálya-tanácsadási szakpolitika“? Mit tartalmaz az „emberi-erőforrás fejlesztés”? Hogyan illeszkedik ebbe a „munkaerő-fejlesztés” és a „készségfejlesztés”? Az „élethosszig tartó tanulás” vajon egy átfogó kifejezés? Vagy az „életpálya-tanácsadás” inkább egy átfogó terminológia? Mennyit számít a nyelvezet? Ez a fejezet a Szimpózium előkészítésének keretében a második témában 27 országtól kapott válaszok összefoglalása. A második téma: „Életpálya-tanácsadási szakpolitika, mint az egységes humán erőforrás fejlesztési szakpolitika része – kihívások és lehetőségek.”
Kiemelt témák (a leggyakrabban említett témakörök) Az áttekintett 27 országtanulmány alapján 10 ország helyezte a második témakört az első helyre, további tíz pedig a második legfontosabb témának értékelte azt (74%). Nemzeti intézmények Az országok által a leggyakrabban megemlített téma azon nemzeti intézményrendszerek jelentősége, amelyek kifejezetten az élethosszig tartó tanulással és az életpálya-tanácsadással 13
foglalkoznak. Az életpálya-tanácsadással kapcsolatos intézkedések alapvető építőkövekként helyezkednek el az élethosszig tartó tanulás támogatásának és erősítésének rendszerében. A nemzeti intézmények a változás és a befolyásolás alapvető hajtóerejének tekintendők. Azok az országok, ahol nincsenek életpálya-tanácsadási szakpolitikával foglalkozó federális intézmények (Kanada, Ausztrália, Egyesült Államok), következetesen a politikai akarat befolyásolásának nehézségéről számoltak be, és kifejezett nehézségekről az életpálya-tanácsadás politikai jelentőségének emelése kapcsán. A legtöbb ország, ahol van életpálya-tanácsadási szakpolitikával kapcsolatos nemzeti intézmény, a szakpolitikai törekvések megvalósításának kihívásairól számol be, leginkább a tanulással kapcsolatos szakterületek egységességének és együttműködésének hiányáról. Egyik ország sem jelezte, hogy rendelkezne igazán fejlett életpálya-tanácsadási rendszerrel, bár Norvégia, Dánia, és Észak-Írország úgy tűnik, közel állnak ehhez. A feladatok, amelyek magukban foglalják az életpályatanácsadást is, az oktatás területén még mindig másodlagosak (Szlovénia, Lengyelország), és ezekben az országokban folyamatos a kihívás a munkaügy és oktatás közötti együttműködés terén (Oroszország, Németország, Ciprus, Ausztria); problémás az üzleti szektor, különösképpen a kis- és középvállalkozások bevonása (Egyesült Királyság, Ausztrália). Elenyésző számú jelentés használja az „egységes humán erőforrás-fejlesztési szakpolitika” kifejezést (második téma), bár Dél-Afrika megjegyzi, hogy a tanácsadás az átfogó emberi erőforrásfejlesztési szakpolitika része, és kifejezetten része a Nemzeti Készségfejlesztési Stratégiának (National Skills Development Strategy). Oroszország jelzi, hogy munkáltatók által vezetett nemzeti emberi erőforrás stratégiára van szükség és érdekes módon, Észtország jelentésében az szerepel, hogy a kormányzati stratégia elismeri az emberi erőforrás fejlesztést, de nem ismeri el kifejezetten a tanácsadást. Új-Zéland megjegyzi, hogy az életpálya-tanácsadás szakterülete még mindig nem kapcsolódik teljesen az emberi erőforrás szakmához. A legtöbb jelentésben az életpályatanácsadás az emberi erőforrás fejlesztés szinonimájaként jelenik meg. A terminológia gyakran említésre kerül, mint az életpálya-tanácsadás szakterületének egyik kihívása, és ez csak egy a sok példa közül. Az ELGPN (European Lifelong Guidance Policy Network, Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat) tagság és az általuk elérhető eszközök (Szakpolitikai Kézikönyv, Minőségbiztosítási Ellenőrzőlista) többször megemlítésre kerültek, amik nagy segítséget jelentenek az életpályatanácsadás jelentőségének a politikai napirendeken való emelésében. Felnőtteknek szóló szolgáltatások és PLAR A jelentéseken belül két témakör bukkant fel többször és kapcsolódott közvetlenül az életpályatanácsadással kapcsolatos intézkedések kihívásaihoz. Az első az Előzetes Tanulás Értékelése és Elismerése/validáció (prior learning and assessment services, PLAR) általánosan vett alacsony elterjedtsége, az informális tanulás akkreditációja vagy végzettségre való átváltása. Kivételeket képez Lettország, ahol nyolc kompetencia központot állítottak fel, Norvégia, ahol a felnőttek számára kiterjedt PLAR hálózat van, és Görögország, ahol a nemzeti képesítési keretrendszer elismeri a tanulás összes formáját. Összességében nézve azonban hiányoznak a rugalmas és kompetens validációs rendszerek, amelyek támogatják az élethosszig tartó tanulást. A második felbukkanó téma a felnőttek, különösképpen az alkalmazásban álló felnőttek számára csak elszórtan hozzáférhető életpálya-tanácsadási szolgáltatások. Dánia és Ausztrália például arról számol be, hogy felnőttek vagy foglalkoztatottak esetében nincsenek nemzeti célkitűzéseik vagy 14
egységesség. Norvégia kivételnek számít, nemzeti szakpolitika keretében mind a 19 megyéjében Életpálya-tanácsadási Központokat állított fel az összes korosztály számára, beleértve a foglalkoztatott felnőtteknek szóló szolgáltatásokat is. Észak-Írország felnőttoktatáson belüli erős életpálya-tanácsadási szolgáltatásról ad jelentést, mely szolgáltatások nem a munkaügyi központokon belül érhetők el. Ezek azonban kivételes eseteknek számítanak.
Erősségek Megvalósítási stratégiák Néhány ország példákat hozott fel életpálya-tanácsadási nemzeti intézményekkel kapcsolatos ígéretes megvalósítási stratégiákra. Szlovénia például egy hétéves kivitelezési tervet fogadott el az életpálya-tanácsadás rendszerszerű megvalósítására. A folyamatban lévő projektek közül vannak, amelyek az életpálya-tanácsadás nyelvezetének fejlesztését, nemzeti szakértői csoport megalakítását, egyetemi életpálya-tanácsadási szakirány, illetve szolgáltatási sztenderdek fejlesztését tűzték ki célul. Norvégia nem csak egy Nemzeti Életpálya-tanácsadási Intézményt (National Unit for Lifelong Guidance) alapított, de létrehozott egy Nemzeti Koordinációs Csoportot (National Coordination Group) is, hogy az egyes kezdeményezések köré csoportosítsa a különböző szakterületeket. Dánia alapított egy központi tanácsadási egységet (Central Unit of Guidance) az Oktatási Minisztériumon belül, amely jelentősen emelte a tanácsadás fontosságát a politikai napirendekben. Magyarország jelenti, hogy a Nemzeti Pályaorientációs Tanács (National Lifelong Guidance Council) hatalmas ösztönzést nyújt a pozitív változáshoz. Egy nemzeti életpályatanácsadási központ megalapozó munkái folynak Dél-Afrikában. Több ország beszámol arról, hogy a tényleges stratégiák megvalósítása lassú és kihívásokkal teli, és a stratégiáik gyakran nem érnek el megfelelően magas szintre, így az intézkedések erőtlenek maradnak. Az üzleti szektor elköteleződése Ausztrália és Új-Zéland is a nagy üzleti vállalkozások életpálya-tanácsadás iránti támogatásának jelentős erősödéséről számolt be. A nagy üzleti vállalkozások összekötik a minőségi életpálya felkészülést a minőségi munkaerővel. Az üzleti szektor kifejezetten az iskolából a munkába való átmenetet célozza meg, mint figyelemre és együttműködésre méltó területet. A „Skills Australia” egy olyan független intézmény, amely az oktatást látja el a jelenlegi és várható munkaerő készségigényekkel kapcsolatos tanácsadással. Az Egyesült Királyság jelentéséből világossá válik, hogy mind a négy nemzetnek van önálló Készségstratégiája (Skills Strategy) amely elismeri a magas minőségű életpálya-tanácsadás jelentőségét. Skócia éppen egy jelentést tett közzé, amely a szolgáltatások újratervezéséről és fejlesztéséről („Service Redesign and Improvement”) szól, és azokra a készségekre fókuszál, amelyek jellemzően hiányoznak. Észak-Írország a közelmúltban fejlesztett ki az oktatási és munkaügyi tárcák közötti közös stratégiát. Ezeket a Készségstratégiákat önálló életpálya-stratégiák támogatják. Törökország szintén az oktatás és munkaügy közötti szoros együttműködésről számol be. Horvátország Vállalkozói Tanulás Stratégiája („Strategy for Entrepreneurial Learning”) azért készült, hogy a vállalkozói képzést kulcsfontosságú területként biztosítsa az élethosszig tartó tanulás terén, és további célja az emberi erőforrás lehetőségeinek az üzleti életben való fejlesztése. Alapul véve, hogy számos ország az oktatás és foglalkoztatás közötti szakadékról számol be, ezek a kezdeményezések fontos bepillantást adhatnak. A „készségstratégia” terminológia használata az „életpálya-tanácsadás stratégiával“ szemben szintén vonzó lehet a szakpolitika-alkotók és az üzlet összekötése szempontjából. Érdemes megemlíteni,
15
hogy Nyugat-Ausztrália a „Munkaerő-fejlesztési Központok” kifejezést használta az állás- vagy életpálya-központok helyett. Életpálya önmenedzselési készségek Új-Zéland jelenti, hogy egy olyan újragondolt iskolai tanmenetet fogadott el, amely azon alapkészségre helyezi a hangsúlyt, amelyek közeli kapcsolatban állnak az életpálya-menedzsment készségekkel. Észak-Írország arról számol be, hogy az életpálya-menedzsment készségek jól beleágyazódnak az oktatási rendszerbe. Ausztrália leírja, hogy az olyan életpálya-fejlesztési keretrendszerek használata, mint a Blueprint, segítenek összekapcsolni az életpálya-fejlesztést és a foglalkoztathatóságot. Az Egyesült Államok jelentésében az áll, hogy az egyéni tanulási tervek jól megalapozottak és végső soron hatékonyak. A technológia használata a hozzáférés növelése érdekében Az új-zélandi Életpálya-tanácsadási Szolgálat messze menően alkalmazza az Internetet, és a legutóbbi értékelési jelentésében jelzi, hogy ez a médium nagyon jól működik az ügyfelek és a gyakorlati szakemberek körében. Dánia kifejezetten a tehetős fiatalokra és szüleikre koncentrál annak reményében, hogy azok, akik kevésbé tehetősek, inkább hozzáférjenek a magasabb szintű támogatáshoz. Ausztráliának létezik egy Experience+ elnevezésű közvetlen vonala az idősebb korú dolgozók számára, valamint egy nemzeti életpálya-tanácsadási honlapja is. Görögországnak egy többcélú portálja van, amely a diákokat célozza meg, és tartalmazza a Real Game egy viszonylag új verzióját is. Anglia 2012-ben indítja el a Nemzeti Életpálya-tanácsadási Szolgálatát („National Careers Service”), amely minden korosztály számára tartalmaz egy webcímet és telefonos segélyvonalat is.
Gyengeségek A felnőtt életpálya-tanácsadás inkonzisztenciája és a validáció (PLAR) korlátai már ismertetésre kerültek. A szakterületek közötti kohézió hiánya A legnagyobb gyengeség és az egyetlen, amelyik több országjelentésben is megemlítésre kerül, a szakpolitikai szintű összefogás és együttműködés hiánya az oktatás minden szintjén (alap, közép, szakmai, felsőfokú és felnőttképzés), valamint a szociális szolgáltatások és a munkaügy között. Észtország például megemlíti, hogy az egyes szolgáltatások ugyan nagyon jól működnek, de általánosságban véve nem problémamentesen, és ügyfélként nehéz a hozzáférés. Ciprus jelzi az együttműködés hiányát a különböző területen tevékenykedő szakpolitika-alkotók között. Lengyelország kísérletezett egy Életpálya-tanácsadási Fórummal, azzal a kifejezett szándékkal, hogy lerombolja a korlátokat, de pár évet követően, még mindig nem képes az asztalhoz ültetni harmadik felet. Szlovénia jelenti, hogy a Nemzeti Munkacsoportja jó ütemben halad előre, de az oktatási szektornál még nem értek el eredményeket arra vonatkozóan, hogy az életpályatanácsadást prioritásként kezeljék. Kanada szintén arról számol be, hogy a legfelső szinten, az Oktatási Miniszterek napirendjén az életpálya-fejlesztés még nem szerepel prioritásként. Az Egyesült Államok beszámol arról, hogy a szövetségi szabályozás továbbra is mellőzi azt a direkt beszédet, amely kifejezett intézkedésekhez vezetne a minőségi életpálya-tanácsadási szolgáltatások kapcsán. Az életpálya-tanácsadási szolgáltatások könnyen elveszhetnek abban a politikai zsargonban, amely támogatja ugyan az emberi fejlődést, de kerüli a szolgáltatások szükségességének kimondását. Miközben észlelhető néhány ígéretes gyakorlat, ennek a 16
kohéziónak a hiánya látszik az egyetlen igazán hátráltató tényezőnek egy hatékony életpályatanácsadási stratégia megalapozásához. Minőségi sztenderdek A nemzeti Minőségi Szolgáltatási Sztenderdek hiányát több ország is említette (Norvégia, Ausztrália), mint jelentős hiányosság, valamint olyan tényezőként, ami hatással van a szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez. Az Egyesült Királyság hivatkozott az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózatban (ELPGN) a közösségi minőségi sztenderdekkel kapcsolatban végzett munkára, és beszámolt arról, hogy az lehetővé teszi a jó gyakorlatok megosztását Európa-szerte. Mindamellett más országok nem említették itt ez irányú tevékenységüket, vagy azt, hogy az eredmények hogyan segítik őket a minőségi sztenderdek területén. Minőség vagy mennyiség Németország és Észak-Írország aggodalmát fejezte ki, hogy az elhelyezési kimenetek irányítják a munkanélküliek számára nyújtott életpálya-tanácsadási szolgáltatásokat, és nincs megfelelő hangsúly a fenntartható és minőségi elhelyezésen. Oroszország hasonlóan jelezte, hogy az életpálya-tanácsadás nyújtása és a munkanélküliség csökkentése között még nincs kapcsolat. Oroszország továbbá megjegyezte, hogy az élethosszig tartó tanulás önmagában véve nem egy jól értelmezett vagy átfogó szakpolitikai témakör.
Következtetések Az élethosszig tartó tanulással és az életpálya-tanácsadással kapcsolatos intézkedések úgy tűnik, egyre jellemzőbben jelennek meg, egyre növekvő mértékben elismerésre kerülnek, és győznek mind a szakpolitikai, mind a gyakorlati szinteken, bár a szakterületen használt nyelvezet nem alkalmazza az „egységes humán erőforrás fejlesztési szakpolitika” kifejezést. Az a kérdés, hogy kellene-e, vagy szükség lenne-e rá, vita tárgyát képezi. A legnagyobb kihívásnak az tűnik, hogy az összes szakterület egy rendszerben működjön. Az együttműködő és teljes rendszerek terén még mindig hatalmas lépéseket kell tenni. Miközben a felnőttek számára hozzáférhető szolgáltatások elenyésző száma már kihangsúlyozásra került, fontos megjegyezni, hogy a fiatalok demográfiája egyre nagyobb mértékben válik hatalmas társadalmi, gazdasági és politikai kérdéssé. Indiában a lakosok több mint 65 %-a 35 év alatti, Törökország lakosságának 70 %-a 35 év alatti, a Közel-Kelet és Észak-Afrika lakosságának pedig 67 %-a 25 év alatti. Ennek hatásai megrázóak az oktatás, foglalkoztatás és – minden bizonnyal – az életpálya-tanácsadási szakterület szempontjából. Erősségnek és gyengeségnek sem tekinthető, de egy észrevétel, ami átgondolásra adhat okot: néhány ország megjegyezte, hogy az újragondolt iskolai tanterveikben az életpálya-menedzsment készségek meghatározók voltak, a társadalmi igazságossági attitűdökkel és viselkedésformákkal együtt. Lettország „Munkát a Fiataloknak” („Jobs for Youth”) elnevezésű programot indított a 1824 éves korosztály számára. A program a munkáltató támogatását is magában foglalja, de kizárja az alacsony képzettséget igénylő munkát és kötelezővé teszi az ésszerű bért. India megjegyzi, hogy gazdaságilag a növekedés az emberi fejlődéssel szemben előtérbe került, ami sajnálatos következményekkel járt, lemaradt a munka fejlesztés- és egyénközpontú megközelítése, a gazdagság és az egyén, amely pedig kulturálisan igen lényeges és fontos. Az életpálya-tanácsadás dél-afrikai modellje kollektivista szociológiai megközelítésen alapul, amely az egyént, mint a közösséghez hozzájárulót tekinti (szemben a jóval általánosabb individualista pszichológiai 17
modellel). Ha az életpálya-tanácsadási szakpolitikát az egységes humán erőforrás-fejlesztési szakpolitika részeként tekintjük, a legnagyobb kihívás és lehetőség azokban az értékekben rejlik, amelyek a fejlődést hajtják, és egy olyan szakmai vitát javasol a szakterület számára, amely különösen a fiatal korosztállyal kapcsolatos demográfiai trendekre tér ki.
18
3. TÉMA: A VÁLTOZÓ VILÁG ÉS AZ ÉLETPÁLYA-TANÁCSADÁS VÁLTOZÓ SZEREPE – ÉLETPÁLYA-TANÁCSADÓI KÉSZSÉGEK ÉS KOMPETENCIÁK (JOHN MCCARTHY, ÚJ-ZÉLAND) Bevezetés Az elmúlt évtizedben számottevő szakpolitikai érdeklődés volt az életpálya-tanácsadó szakemberek készségei és kompetenciái iránt abból a szempontból, hogy a szerepük hogyan fejlődött a változó világban. Mindazonáltal ennek az érdeklődésnek a hatásai elhanyagolhatók. A második Életpálya-tanácsadás és Szakpolitika Világszimpózium (Vancouver, Kanada, 2001)2 kimondta, hogy a képzés és a végzettség olyan területek, ahol a kormányzat gyakran elvárja a szakmai szervezetektől, hogy proaktívan részt vegyenek, mint szakpolitikai partnerek, de a különböző országokban nagymértékben különbözik a gyakorló szakemberek és szakmai szervezetek hozzáértése. Megemlítve a szakpolitika, gyakorlat és kutatás háromszögének fontosságát, megfigyelhető, hogy az életpálya-tanácsadási szakemberek képzettségi szintje szakpolitikai kérdések és kutatás terén nem elég magas színvonalú ahhoz, hogy a reflektív gyakorlatot támogatná. Ehhez hasonlóan az OECD (2004)3 nemzeti életpálya-tanácsadási szakpolitikák áttekintésének eredménye ugyanaz volt, azaz hogy az életpálya-tanácsadás szakmaisága gyenge a legtöbb országban, valamint hogy a gyakorló szakemberek elégtelen vagy nem megfelelő képzést kaptak. Az áttekintés alapján megfogalmazott javaslatok szerint fontos lenne, hogy a kormányzatok közvetlenebb szerepet játsszanak az életpálya-tanácsadó munkaerő jellegének átalakításában, valamint a képzési és végzettségi intézkedések kapcsán. Fontos lenne átfogó kompetencia keretrendszerek fejlesztése is, amelyek a képzett alkalmazottakat és a kisegítő személyzet körét is érintik. Az Európai Unió Oktatási Minisztereinek Tanácsa (2004)4 szintén ráirányította a figyelmet, hogy szükséges az életpálya-tanácsadók alap- és továbbképzésének fejlesztése. A CEDEFOP (2009)5 által az Európai Unión belül az életpálya-tanácsadó gyakorló szakemberek kompetenciájáról és képzéséről szóló utánkövetési tanulmány konklúziója az volt, hogy minden országban nagy jelentőséget kapott az a téma, hogy szükséges a keretrendszerek kifejlesztése az életpályatanácsadási feladatokhoz és szerepekhez vezető tanulási utak kapcsán. A tanulmány egy kompetencia keretet is javasolt, amely alapot adhatna a szakpolitikusok, képzők, szolgáltatók6 és szakmai szervezetek közötti képzési kérdésekről való párbeszéd megkezdéséhez.
2
CCDF (2002) Making Waves: Volume 2 Connecting Career Development with Public Policy Ottawa: CCDF OECD (2004) Career Guidance and Public Policy: Bridging the Gap. Paris: OECD 4 Council of the European Union (2004) Resolution on strengthening policies, systems and practices in the field of guidance throughout life 9286/04 EDUC 109 SOC 234 5 CEDEFOP (2009) Professionalising career guidance: practitioner competences and qualification routes in Europe Luxembourg: OOPEC 6 Szolgáltatást nyújtó ügynökség ebben a jelentésben azokra a szervezetekre utal, pl. nemzeti életpályatanácsadási szolgálat vagy intézmény, pl. iskolák, felsőfokú és felnőttoktatási központok, munkaügyi központok és más olyan környezetre, ahol életpálya-tanácsadási szolgáltatásokat nyújtanak. 3
19
A harmadik Életpálya-tanácsadás és Szakpolitika Világzimpózium (Sydney, Ausztrália, 2006)7 összefoglalta, hogy az életpálya-tanácsadási szakmai képzési program tartalmának és módszerének az országokon belül és a közösségek közötti gazdasági és kulturális különbségek jobb megértésére kell alapozódnia. Ez a gondolat hangsúlyos volt az ötödik Életpályatanácsadás és Szakpolitika Világszimpóziumon (Wellington, Új-Zéland, 2009) is. A kulturális kompetencia-képzések és a kulturálisan sokszínű életpálya-tanácsadási alkalmazottak iránti igény, nyomatékosításra került a „Számít a kultúra” témában. A 2009-es Szimpózium Transzformációs Technológia témája szintén elismerte az életpályatanácsadási szakemberek változó szerepét a változó világban. Különösen fontos feladat az életpálya-tanácsadási szakemberek technológiai képzésének integrálása a képzési folyamatba, mely képzettség révén a szakember erősíteni tudja a kliens önállósodását, önálló boldogulását. A Transzformációs Technológia nemzetközi munkacsoportja (az ötödik nemzetközi szimpóziumot követően került felállításra 2009-ben) összegezte, hogy égető szükség van arra, hogy a szakpolitika-alkotók és a képzők megcélozzák8 az életpálya-tanácsadó szakemberek alapés továbbképzésének fejlesztését, különös tekintettel az ICT által nyújtott szolgáltatások használata terén. Az alap- és továbbképzési programok (és képzők) jóval a technológia által nyújtott előnyök mögött kullognak. Az életpálya-fejlesztési ügynökségek pl.: Új-Zéland, Dánia, kifejlesztették a saját programjaikat, hogy felkészítsék munkatársaikat a virtuális szolgáltatásnyújtásra a hagyományos képzést nyújtók jelenlétének hiányában is.
Az életpálya-tanácsadási munkaerő szakmaisága: országjelentés összegzés, 2011 Az országjelentésekből egy igen sokszínű kép állt össze. A változó világ és a változó szerepek kérdésköre alig került érintésre, mindamellett az életpálya-tanácsadó szakemberek szakmaiságát és a tudás- és képességbeli hiányosságokat érintő kérdések részletesen leírásra kerültek. Életpálya-tanácsadók kompetenciaprofilja A kompetenciaprofilok, a teljesítmény-értékelés, a sztenderdek több országban is kifejlesztésre kerültek, vagy kifejlesztésük éppen folyamatban van, néhány országban kormányzati támogatással (Ausztrália, Kanada Quebec tartománya, Németország, Görögország, Írország, Lettország, Törökország, Egyesült Királyság), néhány esetben szakmai szervezet által (Kanada és az Egyesült Királyság). Írország és Ausztrália esetében ezek megléte kevés, vagy semmilyen hatással nem volt eddig az életpálya-tanácsadó szakemberek alap- és továbbképzésére. Kanada esetében ezeket néhány tartományban alkalmazták a munkaügyi központokban az ügyfelekkel közvetlenül foglalkozó szakemberek képzésére. Lettországban és Kanada-Quebecben az alapképzési programokat összehangolták a kompetenciaprofilokkal, és Törökország idővel szintén ezt szeretné elérni. A kompetenciaprofilok szakterületek közötti megközelítését alkalmazzák Ausztráliában, Írországban, Németországban, Törökországban és Kanadában, de ahogy a német jelentés rámutat, a szakterületek kihívásokkal küzdenek a sztenderdek elfogadása, és azok implementációja kapcsán. Lengyelországban az életpálya-tanácsadó szakma
7
http://www.iccdpp.org/Portals/1/Documents/Symposia/Sydney2006/docs/COMMUNIQUE%20with%20Adden dum.pdf 8 ICCDPP Position Paper on Transformational Technology 2011, előzetesen megküldésre került a Szimpózium résztvevőinek.
20
a nemzeti foglalkoztatási szolgálatban törvény által szabályozott. Kanada Quebec tartományában az életpálya-tanácsadási szakmát a mentális egészség szakterülete szabályozza. A szakmaiság ösztönzése A legtöbb országban csak nagyon kevés ösztönző létezik az életpálya-tanácsadói munkaerő szakmaiságának támogatására. Ausztrália kivételnek számít. Az Ausztráliai Oktatási, Foglalkoztatási és Munkahelyi Kapcsolatok Kormányzati Tárca (DEEWR) kezdeményezte az Ausztrál Életpálya-Fejlesztési Tanulmányok (Australian Career Development Studies, ACDS) programot, amelynek célja az életpálya-fejlesztési képzési lehetőségekhez való hozzáférés szélesítése. A képzést a Nyilvántartott Képzések Szervezete (Registered Training Organisations, RTO) nyújtja. Ez a szakterületek közötti megközelítés egyike a továbbfejlesztett Életpályatanácsadási Szolgáltatási kezdeményezéseknek, a Nemzeti Partnerség a Fiatalok Tudásáért és Átmenetéért program része, amely az Ausztrál Államok és Területi Kormányzatainak közös projektje. Az életpálya-tanácsadó szakemberek különböző ösztöndíjakat is igénybe vehetnek, hogy fejlesszék készségszintjüket pl. posztgraduális, IV. szintű bizonyítvány vagy rövidtávú munkahelyi gyakorlat keretében. Az országok többségében nincs egységes szakmai képzési program, ami a szakma széttöredezéséhez vezet. A görög országjelentés jelzi, hogy a végzősök számára a munkahelyi képzés, ami annak az érdekében történik, hogy a közszférában és a foglalkoztatási szolgálatban dolgozzanak, széttagolódott, már a tervezéskor sem volt egységes. Ausztrália, Észtország és Portugália a szakterületek közötti képzések létéről számol be. Továbbra is hangsúlyoznunk kell, hogy ezek inkább kivételek, mint szabályszerűségek, nincs továbbá rendszerszerű megközelítés a szakterületek közötti képzési igények elemzésére vonatkozóan sem. Magyarország esetében a szakmaiság széttöredezettsége keveredik a szakterületek közötti megegyezés hiányával az életpálya-tanácsadás szakemberek szerepének kérdésében. Több országban nem léteznek szakirányú életpálya-tanácsadási képzési programok, így a magas szintű szakmai tartalom gyakorlatilag kizárható. Amelyik országban van ilyen képzés, ott gyakran hiányzik a képzések külső minőségbiztosítása. Dánia megemlítette a szolgáltatásnyújtó ügynökségek és a képzők közötti együttműködés és a visszacsatolás igényét a képzés minőségének javítása érdekében. Ahogy az ausztrál országjelentés rámutat, igény van azokra a mechanizmusokra/ösztönzőkre, amelyek folyamatosan inspirálják a növekvő szakmaiságot az életpálya-tanácsadás szakterületen belül. A tudás és a szakértelem fejlesztésének tanulási útjai Több ország jelentette az életpálya-tanácsadási szakemberek készségeinek különböző módszerekkel való fejlesztése iránti igényét. A Horvát Foglalkoztatási szolgálat által bevezetett on-the-job tréning és mentorprogram a szakemberek szakmai minősítő-rendszerének kialakulásához vezetett. Szlovéniában a Foglalkoztatási Szolgálat és a Felnőttképzési Központok az általuk toborzott diplomás személyzet számára nagyszámban nyújtanak belső tréningeket. Az előzetes tanulás elismerése (PLAR) minden életpálya-tanácsadási képzési szinten felhasználható kreditek gyűjtésére Ausztráliában. Ez a megközelítés alkalmazható több országban is, különösen olyan területeken, mint például a felnőtt és közösségi oktatás, ahol számos ország, pl. Németország és Dánia arról számol be, hogy a felnőtt életpálya-tanácsadási 21
szakemberek háttere igen vegyes. Az ACDS (lásd fentebb) modell egy vonzó sajátossága, hogy a „A pályaválasztás tudatossága” (Awareness of Career Development) modul révén bárki számára biztosított a programba való belépés. Ezt a modult szülők, családtagok, kortárs segítők, valamint az oktatás és a pályaválasztás oldaláról kapcsolódó szakemberek számára dolgozták ki. Az életpálya-tanácsadási szakemberek Nemzeti Szakmai Sztenderdje a közelmúltban került elfogadásra az Egyesült Királyságban. A Tanulási és Készségfejlesztési Szolgálat (Learning and Skills Improvement Service) a munkáltatókkal és egyéb érdekeltekkel közösen méri fel az életpálya-fejlesztési Minősítési Kredit Keretrendszer (Qualifications Credits Framework) iránti lehetséges igényeket összekapcsolva azt a nemzeti sztenderdekkel. On-line támogatás a tudás és készségek fejlesztésében Annak ellenére, hogy nem fordul elég figyelem életpálya-tanácsadó szakemberek arra való felkészítésére, hogy hogyan nyújtsanak szolgáltatást a technológia segítségével, néhány ország (Ausztrália, Magyarország, Írország, Lettország, Libanon, Lengyelország és Portugália) intézkedésekről számolt be olyan on-line erőforrásokkal kapcsolatosan, ami segíti a szakemberek folyamatos szakmai fejlődését. Az UNWRA9 Életpálya-tanácsadási Egysége Libanonban az Internetről gyűjtött külső forrásokhoz nyúl. Észtország és Lettország más EU országokból származó jó gyakorlatokat hasznosít a szakemberek életpálya-tanácsadói gyakorlatának fejlesztése érdekében. Hiányosságok a képzésben A dán jelentés megjegyzi, hogy az életpálya-tanácsadók szükséges készségeinek rendszere nagymértékben változni fog, amit a jelenlegi képzési rendszer már nem is képes kezelni, hiszen a tanácsadással kapcsolatos intézkedések egyre inkább a közpolitikai célok eléréséhez kezdenek igazodni. Az egyes országok egyéb hiányosságokat is jeleztek:
9
•
a specializáció hiánya a különleges kulturális csoportokkal való munka során (Ausztrália, Izrael, Új-Zéland);
•
munkaerőpiaci és gazdasági információk megértése és értelmezése és azok átadása az ügyfelek számára (Észtország);
•
hátrányos helyzetű csoportok gazdasági és munkaerőpiaci integrációja (Ausztrália, Magyarország, Izrael);
•
az oktatási szektorban tevékenykedő életpálya-tanácsadók kompetenciaszintje (Lettország, Új-Zéland, Szlovénia);
•
virtuális életpálya-tanácsadási szolgáltatás nyújtásához szükségek készségek hiánya (Lengyelország);
•
tanácsadáshoz szükséges iskolai ICT erőforrások (Lengyelország);
•
elégtelen rövidtávú képzés és szakmai sztenderdek hiánya (Oroszország);
•
megfelelő képzés hiánya (Koszovó);
Az ENSZ palesztin menekültek segélyezésért felelős szervezete
22
•
az életpálya-tanácsadás területen a speciális felsőoktatási képzési programok hiánya (Észtország, Horvátország, Szerbia, Oroszország, Szlovénia).
Következtetések Nemzeti szinten az életpálya-tanácsadók alap- és továbbképzésének szakpolitikai irányítása meglehetősen gyenge a legtöbb országban. Ennek ára van: az alap- és továbbképzés tartalma és módszertana a finanszírozók (kormányok minisztériumai), szolgáltatásnyújtók és intézmények elvárásaitól jóval elmarad, mögötte járnak azoknak a szakterületi fejlesztéseknek, mint a virtuális életpálya-tanácsadásnyújtás, és elmaradnak a szakterület gyakorlati szakembereinek igényeitől is. A szakmai szervezetek általában véve nem eléggé szakmaiak ahhoz, hogy a szakpolitika fejlesztők és képzők valódi szakpolitikai partnerei legyenek képzési témákban. A szolgáltatásnyújtók/intézmények és a képzők közötti fontos visszacsatolás, a szakterület igényeivel kapcsolatos információnyújtás vagy hiányzik, vagy nem formális keretek között történik. Többet szükséges tenni annak érdekében, hogy az életpálya-fejlesztés tanulóösvényei és a minőségi keretrendszerek fejlődhessenek.
23
IV. TÉMA: TÉNYALAPÚ GYAKORLAT; TÉNYALAPÚ SZAKPOLITIKA (RAIMO VUORINEN, FINNORSZÁG) Bevezetés Az ötödik Életpálya-tanácsadás és Szakpolitikai Világszimpózium Új-Zélandon (2009) kimondta, hogy szükség van arra, hogy folyamatosan bizonyítsuk az életpálya-fejlesztés pozitív hatásait az emberek számára és azok közpolitikai célokkal való találkozását, beleértve az „értéket a pénzért” megközelítést. Az elmúlt években számos jelentős fejlődés vezetett a tényalapúsághoz. Az életpálya-fejlesztés eredményeinek bizonyítása, a készség-fejlesztés és az élethosszig tartó tanulás a társadalmi, oktatási és gazdasági célok érdekében alapvető. Valós az esély a kutatók, gyakorlati szakemberek és szakpolitika-fejlesztők számára, hogy megerősítsék a siker indikátorairól és mércéjéről való gondolkodást. A 2009-es Szimpózium bátorította a résztvevő országokat arra, hogy strukturáltabb kapcsolatokat alakítsanak ki egymás között az elszámolhatósági keretrendszerek fejlesztése és megosztása érdekében, továbbá az ICCDPP (International Centre for Career Development and Public Policy, Karrier Tanácsadás és Szakpolitika Fejlesztéséért Felelős Nemzetközi Központ) felkérést kapott a tevékenységek követésére és – a 2011-es Szimpóziumon – az azokról való visszacsatolásra.
Erősségek Az országjelentések szerint nőtt az elszámolhatóság és a minőségbiztosítási keretek fontosságának elfogadása, megjelentek az azok fejlesztésére és implementációjára alkalmas lehetséges stratégiák. Az egyik leggyakrabban említett erősség, az általános indikátorok fontosságának elismerése a tényalapú politikák és szakpolitikai fejlesztések támogatásában. Ez a fejlődés négy különböző modellen keresztül mutatható be. Hat ország (Ausztrália, Horvátország, Dánia, Németország, Lettország és Új-Zéland) jelezte, hogy a kormányzati szervek maguk gyűjtenek olyan tényeket különböző forrásokból, amelyek támogatják a szakpolitikai fejlesztéseket. A szolgáltatásnyújtásra kifejlesztett infrastruktúra visszajelzési mechanizmusként is használatos. A Horvát Foglalkoztatási Szolgálat kifejlesztett egy adatbázist a regionális szolgáltatásnyújtók által kitűzött célok elérésének monitorozására. Új-Zéland erősségként azonosítja a szakterületek közötti együttműködést és azok elköteleződését a tényalapú sztenderdek és azok értékelése irányában. Ez a szolgáltatások belső és külső értékelését egyaránt magában foglalja. Dánia nemzeti adatbázist használ az összes tanácsadói tevékenység és azok kimenetelének rögzítésére. A céljuk egy olyan minőségbiztosítási rendszer megalapozása, ami a korábbi tapasztalatokon alapul, és ami egyrészről hozzájárul a szolgáltatások fejlesztéséhez, másrészről az eredmények és hatások felülvizsgálatához. Lettország a visszajelzési rendszer fejlesztését beépítette az új életpályatanácsadási programjába. A második megközelítés az országos szintű értékelések kialakítása esetében a feladatok átadása a nem kormányzati szereplőknek (Észtország, Görögország, Magyarország, Izrael, Írország, Norvégia, Törökország) vagy nemzeti kutatási kezdeményezések és projektek számára (Kanada, Szlovénia). Észtországban az Életpálya-szolgáltatások Nemzeti Fóruma a minőségbiztosításra éves munkatervet és anyagokat hozott létre. Magyarországon a Nemzeti Pályaorientációs 24
Tanács (National Lifelong Guidance Council) nemzeti kutatási programot indított, a hatásra, a költséghatékonyságra, valamint az életpálya-tanácsadás indikátoraira összpontosítva. Írországban, az NCGE-nek régmúltra visszamenő hagyománya van a tematikus felülvizsgálatban és a tényalapú gyakorlat fejlesztésében. Görögországban, az új Élethosszig Tartó Tanulás Stratégia részeként, az Élethosszig Tartó Tanulás Minőségbiztosításának Nemzeti Keretrendszere nemrégiben került elfogadásra. Kanadában, a nemzeti kutatócsoport (CDSWG) rendszerszerűen kifejlesztett egy megközelítést, amely a tanácsadói szolgáltatások hatékonyságára és kimenetelére összpontosít; a visszajelzési formanyomtatvány folyamatosan biztosítja a párbeszédet a kutatók és a szakpolitikusok között. Az előrehaladás harmadik formája olyan mechanizmusok megalapozása, amelyek célja a tényalapúság növelése (Libanon, Norvégia, Lengyelország, Egyesült Királyság). Norvégia az adatok rutingyűjtésének fejlesztését az Életpálya-tanácsadási Nemzeti Intézet feladataként jelölte meg. Lengyelország kezdeményezett egy szervezett Életpálya-tervezés és Menedzsment Olimpiad-ot, a szolgáltatás és a tényalapúság fejlesztése érdekében. Ausztria, Horvátország, Oroszország, Szerbia és Törökország jelezte egy új, nemzeti stratégia, vagy a szakterületek közötti szakpolitikai kezdeményezés jóváhagyását, amelynek középpontjában a szakpolitikai fejlesztéseket támogató még biztosabb tényalap áll.
Gyengeségek A jelzett gyengeségek nagyjából ugyanazok maradtak, mint 2009-ben. Ahogy 2009-ben is, a legtöbb ország megjegyezte, hogy a rendelkezésre álló tényadatok nem elegendőek az életpálya-tanácsadás hatásairól. Az országok jelezték, hogy a gyűjtött tények szétszóródnak az egyetemek, minisztériumok, foglalkoztatási szolgálatok, iskolák és információs központok között, és a monitor adat csupán belső- vagy önértékelésre érhető el, vagy esetleg szakterületen belül megvalósított programok esetén. Új-Zéland kifejezte kétségeit arra vonatkozóan, hogy az adatgyűjtés melletti elköteleződés ellenére jelenleg nincs az adatgyűjtésnek, értékelésnek és elemzésnek közösen elfogadott módja a tanácsadói szakterületeken belül. Hiányzik továbbá a koherencia és a kapcsolat az adatok között (különböző adatsorok és különböző típusú adat). Ausztrália megemlíti, hogy a jelenlegi kutatás szétaprózódott, és nagymértékben függ a kutató személyétől és gyakran azok speciális és leszűkített érdeklődési körét tükrözik. Kanada állítja, hogy bár egyre nagyobb mértékben elfogadott a tényekre alapozott gyakorlat és szakpolitika általános filozófiája, a tudásmegosztás függ a bevont emberek szakmai hálózataitól. Dánia felismerte a veszélyt, hogy a gyűjtött adat nem azt méri esetleg, amit valójában mérnie kellene. Általános az aggodalom, hogy hiányoznak az adatok a tanácsadási szolgáltatások hosszú távú hatásáról. Az Egyesült Királyság jelezte fenntartását a tények hiányával kapcsolatosan a különleges csoportok számára nyújtott szolgáltatások, valamint a hozzáférhetőség és esélyegyenlőség egyensúlyának megtartása kapcsán azokban az esetekben, amikor információs és kommunikációs technológiákat építenek be a szolgáltatásnyújtásba. A fejlődő országok a tényalapúság fejlesztésében tapasztalható általános hiányosságokról számolnak be mind a gyakorlat, mind a szakpolitika terén. Új-Zéland jelzi, hogy a kormányzat számára nem áll rendelkezésre olyan empirikus kutatás, amely a tanácsadás hosszútávú hatását vizsgálja az olyan emberek esetében, akik túl sokáig tartózkodnak az oktatási rendszerben vagy egy adott munkakörben. 25
Néhány ország jelzi, hogy a pénzügyi válság következtében az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos adminisztratív szervek összevonásra kerülnek. Görögországban ez a helyzet például késedelmet okozott az Élethosszig Tartó Tanulás Minőségbiztosítási Nemzeti Keretrendszerének megvalósításában.
Jövőbeli irányok Az országjelentések bizonyítékul szolgálnak arra, hogy strukturált nemzeti vagy nemzetközi együttműködés által a következetes tényalapú gyakorlat és szakpolitika fejlesztése elősegíthető. A kanadai kutatócsoport példa egy ilyen nemzeti hálózatra, amely elkötelezett a nemzeti és a nemzetközi módszertani fejlesztésekhez való hozzájárulás iránt. Új-Zélandon az Életút Oktatás Teljesítményértékelés (Career Education Benchmarks) fejlesztése példa a nemzeti hálózat és egy nemzeti szintű hivatkozási csoport lehetőségeire. Németországban, a nemzeti minőségbiztosítási keret kifejlesztése kutatók, szolgáltatásnyújtók és szakpolitikusok közös erőfeszítése. Az Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat (European Lifelong Guidance Policy Network, ELGPN) egy tagállamok által vezetett kezdeményezésre példa, amely értékeli a tagok közötti különbségeket, de közös hivatkozási pontokat fejleszt ki szakpolitikai tanulás céljából. Az ELGPN egyik tematikus tevékenysége épp a minőség és a tényalapú szakpolitikai és rendszerfejlesztésre fókuszál. Magyarország, Portugália és az Egyesült Királyság elismeri a hálózat fontosságát a jó gyakorlatok megosztása érdekében. Ezt a tematikus tevékenységet az ELGPN-en belül Magyarország vezeti és a csoport már realizálta, hogy Európa-szerte számos minőségbiztosítási keretrendszert használnak vagy fejlesztenek. Ez esetben az elsődleges cél olyan minőségbiztosítási keretrendszerek kifejlesztése, amelyek alkalmassá teszik a szakpolitika-alkotókat arra, hogy kiválasszák a hasznos információkat, és hogy felhasználják azokat az életpálya-tanácsadási szakpolitika fejlesztéséhez, miközben elősegítik a tényalapú életpálya-tanácsadási szakpolitika fejlesztését már önmagában is. A hálózat a tagállamok számára öt területet azonosított a lehetséges teljesítményindikátorok terén: gyakorlati szakember kompetenciák, felhasználók/állampolgárok bevonása, szolgáltatásfejlesztés, költségelőnyök a kormányok számára, költségelőnyök az egyének számára.
26
JÖVŐKÉP (KELEMEN MELINDA, MAGYARORSZÁG) Saját jövőképével kapcsolatban valamennyi ország rövid jelentést adott (a teljes víziókat lásd a Mellékletben). A különböző országok jövőképe természetesen nagyban függ a körülményektől pl. a földrajzi elhelyezkedéstől, a munkaerőpiaci sajátosságoktól, a gazdasági fejlettség fokától, valamint az életpálya-tanácsadási rendszer fejlettségétől (nemzeti szakpolitika, gyakorlati szakemberek képzettsége, nemzeti intézményrendszerek megléte, stb.). Portugália kivételével (öt év) egyik ország sem jelezte, hogy mikorra akarja ezeket a célokat megvalósítani. Egyes országok, pl. India és Dél-Afrika csak a közelmúltban vagy csak mostanság tették meg az első lépéseket azon céljaik megvalósítása érdekében, amelyek stabil alapot adnak a jövőben. Izraelben az alap már létezik, de a rendszernek és maguknak a gyakorlati szakembereknek is még nagyobb szakmaisággal kell rendelkezniük. Koszovóban a jogi alapok hiányoznak. Libanonban a cél a csoportos tanácsadás felőli elmozdulás a személyre szabott szolgáltatások felé. Jelentős különbségek vannak még egy-egy földrészen belül is. Például Európán belül – még így is, hogy az Európai Unió (EU) közös keretrendszer felé terel – választóvonal van a régi és az új tagállamok között, akárcsak az EU- és nem EU-tagországok között. Az EU-n kívüli európai országokban (pl. Koszovóban) és az új tagállamokban (pl. Szlovénia) a fenntarthatósági kérdések többször felmerülnek, mint a gazdaságilag stabilabb országokban (pl. Ausztráliában, Németországban). A leggyakrabban említett témák a következők: •
a partnerségi viszonyok megerősítésének fontossága (Lengyelország, Új-Zéland);
•
az életpálya-tanácsadás céljainak, terminológiájának, okainak jobb megérthetősége (Lettország);
•
a gyakorlati szakemberek jobb képzése (Szerbia, Szlovénia);
•
a tényalapú szakpolitika alkalmazása (Norvégia, Németország, Írország);
•
a modern technológiák (pl. Internet vagy web-alapú alkalmazások) által támogatott eszközök jobb hasznosítása (Izrael, Törökország);
•
a hozzáférés szélesítése, azaz hozzáférés mindenki számára (Törökország, Norvégia).
Összefoglalva a fentebbi témaköröket egy hosszú mondatban: egy ideális világban, a közös, nemzetek fölötti életpálya-tanácsadásra vonatkozó jövőkép a következő lenne: fenntartható, tényalapú, szakpolitika által irányított, szakmai, elismert, minőségbiztosított, állami támogatású, partnerségi viszonyokon alapuló hatékony rendszer. Természetesen messze állunk egy ilyen ideális világtól, de idővel, jó szándékkal a kis lépések elvezethetnek egy jobb életpálya-tanácsadói rendszerhez.
27
MELLÉKLET 1. táblázat: A témák rangsora országonként II. Életpálya tanácsadási I. Politikai, gazdasági, társadalmi változások szakpolitika, mint az egységes humán és az ahhoz erőforrás fejlesztési kapcsolódó szakpolitika része – szakpolitikai kihívások és feladatok változó lehetőségek. szerepe.
III. A változó világ és az életpályatanácsadás változó szerepe – életpályatanácsadói készségek és kompetenciák.
Ausztrália
1
3
4
2
Ausztria
4
3
1
1
Kanada
4
3
2
1
Horvátország
3
1
2
4
Ciprus
3
1
2
4
Dánia
1
2
2
1
Észtország
3
1
2
4
Németország
4
2
3
1
Görögország
1
4
3
2
Magyarország
1
2
2
1
India
1
2
3
3
Írország
1
2
3
4
Ízrael
3
4
2
1
Koszovó
3
1
2
4
Lettország
2
1
3
4
Libanon
1
3
2
4
Új-Zéland
1
2
2
1
Norvégia
1
2
4
3
Lengyelország
2
1
1
3
Portugália
2
1
1
1
Oroszország
1
1
2
3
Szerbia
3
1
2
4
Szlovénia
1
2
1
2
Dél- Afrika
4
2
1
3
Törökország
1
1
1
1
Egyesült Királyság 1
3
2
4
Egyesült Államok
2
4
1
3
IV. Tényalapú gyakorlat; tényalapú szakpolitikák
28
2. táblázat: Az országok és jövőképeik
Ausztrália
Ausztria
Egész életen átívelő keretrendszer, olyan mechanizmussal, ami erősíti a kormányzatok, munkáltatók, közösségek és életpálya-tanácsadó szakma közötti partnerséget, tényekkel alátámasztott és olyan gyakorlat, amelyben az életpálya-fejlesztés központi szerepet játszik a nemzet jövőbeli jóléte érdekében.
Egy egységes megközelítés megtalálása, amely az LLL és az életpálya-tanácsadás összes aspektusát átfogó módon magába foglalja – ötvözi a szolgáltatások változatos és a közös értelmezését az Élethosszig tartó Tanulás Folyamatán belül. Tényalapú gyakorlat, tényalapú szakpolitika
Kanada
Az S&G fejlesztésének és korszerűsítésének folytatása, több nemzeti gyakorlati kompetencia szakmai leírásának belefoglalása, és néhány, várható ügyfél-változást jelző általános indikátor, amely használható az érdekeltek gyakorlatának befolyásolására. Egy olyan K-12 rendszer megléte, amelyben az életpálya tudatosság fontos és életkornak megfelelő és a tervezési elemek bele vannak ágyazva a normál tantervbe, amely hatékonyan támogatja a diákokat a munkaerőpiacra való felkészülésben és integrációban. Életpálya-tanácsadási stratégia Minőségbiztosítási rendszer TNA, személyzet képzése
Horvátország
Életpálya-tanácsadási Nemzeti Fórum Jogi keretrendszer az életpálya-tanácsadási intézkedésekhez Önsegítő módszerek Munkaerőpiaci információcsere rendszer
Ciprus
A ciprusi országdelegáció előre látja azt az időt, amikor az életpálya szakpolitika egy foglalkoztatási és oktatási közös nemzeti stratégiai tervbe ágyazódik.
A jövőbeli munka valószínűleg három kulcstényező köré épül: Oktatást mindenkinek Dánia Az IT használatának további fejlesztése a tanácsadásban A tanácsadás tényalapú fejlesztése Mindenki számára elérhető minőségi pályatanácsadói szolgáltatások Az emberek ismerik a pályatanácsadói szolgáltatásokat és aktívan használják is azokat Észtország
Megvalósult hatékony formális képzés és munka közbeni képzés az életpálya specialisták számára. Működő és hatékony minőségbiztosítási rendszer megléte. Átfogó életpálya-tanácsadási rendszer megvalósítása
Németország
Minőség és szakmaiság további fejlesztése közös irányelvek által Tanácsadási kimenetek, hatások és gazdasági előnyökkel kapcsolatos kutatás erősítése
29
Görögország
Egységes nemzeti stratégia kifejlesztése és megvalósítása, amely lehetővé teszi az élethosszig tartó és széles hozzáférést a minőségbiztosított életpálya-tanácsadói szolgáltatásokhoz az összes állampolgár számára, és lefedi az összes szakterületet (iskolák, szakképzők, felsőoktatás, foglalkoztatás) és az ország összes földrajzi területét.
Magyarország
A magyar kormány által kitűzött munkaerőpiaci és oktatással összefüggő célok elérése érdekében egy hatékony nemzeti életpálya-tanácsadói rendszer megvalósítása szükséges. Az első nagyobb lépések már meg lettek téve, Magyarország vezető szerepet vállalt nem csak európai, hanem világviszonylatban is ezen a területen.
India
India nem nyugati ismeretekre és kulturális értékekre támaszkodhat egy életpályatanácsadói rendszerben, amely aszerint ágyazódik be a mindennapi életbe, ahogyan azt az emberek megélik.
Írország
Életpálya-tanácsadás szakpolitika, ami az életpálya-tanácsadás tökéletes összekapcsolódását biztosítja a szakterületeket áthidalva, megfelelően képzett személyzet által nyújtva, kutatás alapú tényekkel támogatva és tájékoztatva. Távtanácsadás érdekében az Internetre alapozott eszközök használatának maximalizálása
Izrael
Életpálya tanácsadói szolgáltatók szakmaiasítása Folyamatos tanácsadói szolgáltatási értékelés bevezetése
Koszovó
Életpálya-tanácsadási szolgáltatások fenntarthatósága, jogi alapok megteremtése és kormányzati intézményekhez való csatlakozás.
Az életpálya-tanácsadással kapcsolatos értelmezések és szóhasználat közössé válik a szakmák között Lettország
Stratégiai tervezés/fontossági sorrend felállítása a teljes életpálya-tanácsadói spektrum együttműködésével a minőség és a hozzáférhetőség javítása érdekében Az életpálya-tanácsadó szakemberek számának növelése és képzésének javítása
Libanon
Az ENSZ Életpálya-tanácsadási Egysége az erőfeszítéseit arra a stratégiára összpontosítja, amely elősegíti a progresszív átmenetet a csoportközpontú tanácsadástól a diákok igényeinek személyre szabottabb megközelítése felé. Fejlettebb együttműködés a kulcsfontosságú szervezetek között egy kiváló új-zélandi életpálya-tanácsadói rendszer felépítése érdekében.
Új-Zéland
Az átfogó „Fiatalok Garanciája Stratégia” („Youth Guarantee strategy”), „Tehetséges Auckland” („Capable Auckland”), és az „Életpálya Oktatási Teljesítmény-értékelés” („Career Education Benchmarks”) lehetőségeket teremt a kiemelt csoportok kimeneteleinek javítására. Az Életpálya-tanácsadás Nemzeti Intézet (National Unit of Lifelong Guidance) Norvégiában az alábbi jövőképet vázolja fel az életpálya-tanácsadás szakpolitika kapcsán:
Norvégia
Életpálya tanácsadáshoz való hozzáférés mindenki számára Megalapozott tényalapú és minőségbiztosított rendszer Szakmai szolgáltatások életpálya-tanácsadáson való hangsúllyal.
30
Fontos az életpálya-tanácsadás növelése és fejlesztése és a fontosságának egy jóval általánosabb tudatosítása egy egyre növekvő csoporton belül (szakpolitika alkotók, különböző intézményeket vezető személyek, és személyek, akik használják az életpályatanácsadó szakemberek által nyújtott szolgáltatásokat). Lengyelország
Partnerség építése és az együttműködés megteremtése az intézmények között, amelyek életpálya-tanácsadási szolgáltatásokat nyújtanak az ország egyes területein ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesztése érdekében A tanulók, a szüleik és felnőttek közötti tudatosság növelése annak kapcsán, hogy milyen lehetőségeket kínál a szakmai képzés A következő öt évben a portugáliai életpálya-tanácsadói szakpolitika az alábbiakra összpontosít: Integráció – a nyújtott szolgáltatások minőségének és hatékonyságának növelése az intézkedések foglalkoztatási és oktatási szakterületek közötti átválthatósága által, egy Nemzeti Életpálya-tanácsadói Kompetencia Keretrendszer kifejlesztése
Portugália
Részvétel – közös jövőképpel és gyakorlattal felhatalmazni az összes kulcsfontosságú érintettet, Nemzeti Életpálya-tanácsadói Forum létrehozása Innováció – új tartalmak, struktúrák és szolgáltatási csatornák fejlesztése, a szolgáltatások közelségének és hatékonyságának a növelése Minőség – a nyújtott szolgáltatások értékelése, utánkövetése és fejlesztése
Oroszország
LLL életpálya tanácsadói szakemberek számára képzési sztenderdek kifejlesztése. A meglévő állás e-portál egy átfogó rendszerbe való integrálása, ami nemzeti képzési elvárások, rendelkezésre álló és előrelátható álláshelyek, képzés és elismerési lehetőségek köré épül. Nemzeti Erőforrás Központ Életpálya-tanácsadási sztenderdek
Szerbia
Minőségbiztosítás Gyakorlati szakemberek számára képzési és oktatási programok Projektek által több anyagi forrás gyűjtése Szakpolitikánkban az életpálya tanácsadási szakpolitika és gyakorlat sikeréhez a legfontosabb elemek az alábbiak: Az oktatási hatóságok még aktívabb bevonása a szakpolitikába.
Szlovénia
nemzeti életpálya-tanácsadási
Életpálya-tanácsadási szakirány és egyetemi életpálya-tanácsadási képzés fejlesztése. Az életpálya-tanácsadás iskolai alaptantervbe foglalása és az életpálya-tanácsadás helyzetének erősítése az iskolai munkatervekben. Az életpálya- tanácsadás szakpolitika további működtetése nemzeti projektek által (Európai Szociális Alap és egyebek)
Dél-Afrika
Az alapok a nemzeti életpálya tanácsadói szolgáltatások érdekében le lettek téve. A jelenlegi legfőbb cél az erre az alapra való hatékony építkezés.
31
Új álláshelyek teremtése, új készségek fejlesztése, és ahogy azt az EUROPASS előrevetíti, a szakmai képzések befejezésekor megszerzett diplomák és a végzettségek értékelése Törökországban. Törökország A személyes és az ICT eszközök, élethosszig tartó nézőpontból fejlesztésre szorulnak a minőségbiztosítás tekintetében. A szolgáltatásoknak el kellene érnie az összes célcsoportot. A közeli jövőben egy Nemzeti Fórum szintén felállításra kell, hogy kerüljön. Egyesült Királyság
Minden állampolgár kifejleszti a készségeket és a magabiztosságot, hogy a választásaikból a lehető legjobbat hozzák ki, javítsák az életben az esélyeiket azzal, hogy olyan életpálya-utat követnek, amely a leginkább közel áll hozzájuk és pozitívan járulnak hozzá a társadalomhoz és a gazdasághoz.
Egyesült Államok
Szövetségi szinten támogatott és átfogó életpálya-tanácsadás kezdeményezés megléte, amely előtérbe helyezi az életpálya támogatást annak érdekében, hogy alkalmassá tegye a gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket életpálya menedzsment készségek kifejlesztésére.
32
