Szilágyi Erzsébet Gimnázium Eger. Beszámoló az,,év iskolája versenyről

2011.NOVEMBER-DECEMBER

SZEGET

SZEGGEL Szilágyi Erzsébet Gimnázium Eger

Igazából Erzsébet-bál Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. Juhász Gyula

A TARTALOMBÓL:

Egyszer mindenki végzős lesz és átéli szilágyis életének utolsó Erzsébet-bálját. Hogy táncol-e? Rajta áll. Egy biztos: a palotás, keringő, tangó és latin táncok pompája adja meg a bál kellő színét, hangulatát. A végzősök tánca nemcsak a táncosoknak élmény, hanem a nézőközönség számára is. A csütörtöki főpróbán még előfordulhatnak apróbb csetlésekbotlások, azonban péntek estére érik be a több hetes kemény próbák gyümölcse. Akkora már oda sem figyel az ember, merre

lép, csak vezeti a lába, az ösztöneibe ivódott a mozdulatsor, és az egész olyan egyszerűnek és könnyednek tűnik. És nem az a fontos , hogy a koreográfia minden

eleme tökéletes legyen, hiszen tökéletes, olyan nincs. Létezik egy mérce, mely alapján a táncversenyeken

mérnek. De éppen olyan gyönyörű lehet, ha a táncos saját személyiségét adja vissza a mozgásával, és ehhez az kell, hogy a zene lendülete sodorja magával az önfeledt, boldog végzőst, aki talán még soha életében nem táncolt, de éppen felfedezte a tánc örömét. Ettől a boldogságtól válik az egész olyan meseszerűvé, és persze a szép ruháktól, melyekben este mindenki szép, amennyire az csak tőle telik.. (2. oldal)

EGY KIS ERZSÉBETNAP... EGY KIS KÖLTÉSZET...

EGY KIS (EGY NAGY!) INTERJÚ... TEHETSÉGGONDOZÓ NAP TANÁRINTERJÚK 90 ÉVE SZÜLETETT PILINSZKY JÁNOS GÓLYATÁBOR

Beszámoló az ,,Év iskolája” versenyről Bár már nagyon távolinak tűnik az október 5.-i dátum, mégis szeretnénk beszámolni erről a rendezvényről. Hosszas szervezkedés és az előkészületek után nem túl népes, de annál

lelkesebb szilágyis csapat jelent meg a Dobó téren, ahol a többi 10 iskola képviselőivel hallgattuk és szurkoltuk végig a megnyitót. Innen szinte extázisban vonultunk át a Körcsar-

nokba: indulókat skandáltunk, berekedésig tomboltunk. A Körcsarnokban csatlakozott hozzánk a szintén nagy elszántságú szurkolótáborunk.. A program műveltségi teszttel (2. oldal)

AZ ÉV ISKOLÁJA kezdődött, melynek témája Eger története volt. Utána egy játékos sportvetélkedőn mértük össze erőinket az eventusosokkal , majd pedig Katus Attila segítségével készítettünk egészségmegőrző programot. Különös párkapcsolati problémákra kerestünk megoldást egy pszichológussal, zárásként pedig gimnáziumunkért kampányoltunk. Végül a Közgé csapata mögött nem sokkal a 2. helyen zártunk, amelyet a Polgármester Úrtól kapott tortával ünnepeltünk

meg. Az eredményünkre mindannyiunknak joggal büszkének kell lennie, hiszen a győztes csapat többszörös túlerőben volt, ám mi óriási elszántsággal küzdve és utolsó hangszálszakadásunkig drukkolva igazán kitettünk magunkért. Köszönet Tóth László tanár úrnak és rajzosainak az ötletes transzparensekért, a szervezők munkájáért és főként azoknak, akik a szilágyis színeket képviselték.( Másnap az aulában láthattatok, hallhattatok ízelítőt a verseny

hangulatábólJ) Bolyki Zsolt

Képhez vagy ábrához tartozó felirat

Az eredményünkre mindannyiunknak joggal büszkének kell lenne IGAZÁBÓL ERZSÉBET-BÁL (FOLYTATÁS AZ ELSŐ OLDALRÓL) Sokan a hétköznapokban egyáltalán nem tartanák magukat kifejezetten szépnek, pláne nem ,,esztétikusnak”, és ha már itt tartunk, ez globális probléma. Hány tinédzser mondogatja magáról a felnőttkor kapujában, hogy elégedett magával? Valljuk be, sok fiatal felnőtt küzd komplexusokkal a kinézetük miatt, mert nem tudják elfogadni , elhinni, megtalálni a bennük rejlő értékeket. Azonban egy estére azt mondhatják magukról:,, Igen, szuperül nézek ki!” Egy estére elfelejthetik, hogy valójában kik is ők, nem kell szembenézni a problémáikkal, a kudarcaikkal, azzal a lényükkel, akit a hétköznapokban tehetetlenül utálnak. Ez egy kis darabkája a sokszor elérhetetlennek tűnő boldogságnak. Egyes kívülállók szemében,,sok hűhó semmiért”nek tűnhet ennyi végzős tánca, ám az igazság az, hogy ez az érzés, hogy ,,most táncoltukeldemégegyszerolyan csodálatos!” minden embernek kijár legalább egyszer az életben. Ki tudja? Lehet, hogy már holnap meghalunk, vagy nem . Lehet, hogy ez marad életünk legkedvesebb emléke, amiért örökké hálásak leszünk iskolánknak. H.F.H.

SZEGET SZEGGEL 2011.

OLDAL 3

Remélem, mostani számunk is lelket bizsergető lesz számotokra! KEDVES PAJTÁSOK MEG BAJTÁRSAK! Mea culpa meg bocsika, hogy eddig vakond módjára meglapultunk, és semmiféle életjelet nem adtunk magunkról, de köztudottan (most következik közhellyé vált mondatunk),,bokros teendőinket intéztük.” Remélem, mostani számunk is lelket bizsergető lesz számotokra, és ilyen csekély árért minőséget tudtunk produkálni- ismét. Most csak annyit tudok mondani, hogy mindenki vigyázzon magára, mert mindenféle vírusok és bacilusok támadnak itten az éterben, és csúnyán rájuk lehet fázni. Úgyhogy ha valaki a köldökpiercingjét mostanában készül ország-világnak mutogatni, legalább karácsonyig+ két hónapig várnia kell. Ám ha mégis megtörtént a baj, Szilvi néni teája gyógyír minden nyavajára . Azt se feledjük, hogy hamarosan jönnek az ünnepek. Ha lehet, most ne ugorjunk egymásnak a ,,karácsonyi hajrá-hetekben” a bevásárlóközpontok pénztáránál kígyózó embertömegben, mert a Szeretet ünnepén nem nézne ki valami jól. És mindenki pucolja meg a csizmáját!( Nehogy elkábítsuk szegény Télapót :) Most, hogy gyöngéd ízű ,,humorbonbonjaimmal” bealakítottam, kellemes olvasást kívánok , Kedves Olvasók, és nagyon boldog karácsonyi ünnepeket! A főgalád

mindemellett munkatársa volt a Vigília, az Élet, az Ezüstkor s az Új Ember lapoknak is. Pilinszky János (Budapest, 1921. november 25. – Olyan művekről ismert mint az Apokrif, Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század Harbach 1944, Ravensbrücki passió, vagy egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten- rövid epigrammáiról, mint a Négysoros, díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyu- Mire megjössz vagy Harmadnapon, mely gat irodalmi folyóirat negyedik, ún. „újholdas” életműben a 20. század kegyetlen világát nemzedékének tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örelemzi, kifejezi az ember magárahagyottkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt az Újhold ságát, a létezés szenvedése elől való me(folyóirat) körül csoportosultak, mely lapnak nekvés hiábavalóságát, valamint az élet 1946. és 1948. között társszerkesztője is volt; stációit átható félelmet és rémületet.

In memoriam Pilinszky János

Életrajza Édesapja, idősebb Pilinszky János révén katonagyerek volt, szigorú, kemény elvek alapján nevelte fiát. Gyakran ütötte, olykor nővére helyett is állta a pofonokat, lévén apja eszményei közé nem férhetett a nők bántalmazása. Mindezek következtében apja iránt félelemmel vegyes tisztelettel emlékezett vissza. A Cukor utcai elemi iskolában kezdte tanulmányait, ahol kitűnő tanulói magatartást tanúsított, majd a budapesti Piarista Gimnáziumban folytatta, ahol már főként csak a magyaróra érdekelte, s itt is kezdett el verset írni. A középiskola befejeztével a Pázmány Péter Tudományegyetemen a jogon kezdte, majd a bölcsészkaron, magyar–olasz– művészettörténet szakon folytatta. Az egyetemet 1944-ben befejezte, de diplomát nem szerzett. Első versei 1938–1939-ben jelentek meg a Napkelet, az Élet és a Vigília nevű lapokban. 1941–1944-ben az Élet segédszerkesztője volt. 1944 novemberében behívták katonának. 1945 februárjában került a németországi Harbach faluba, ahol – itt és más lágerekben betegeskedve – megláthatta a koncentrációs táborok szörnyű világát, ami meghatározta egész életét és a költészetét. Első verseskötetét a Szent István Társulat adta ki 1946-ban, mellyel a következő évben Baumgarten-díjat kapott. 1971-ben József Attila-díjjal, 1980-ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. 1981-ben, második szívinfarktusának következtében hunyt el hatvanéves korában. A halál váratlanul érte, tele volt tervekkel. Június 4-én hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a Farkasréti temetőben.

Költészetén megfigyelhetőek a 40-es évek lágertapasztalatai, a keresztény egzisztencializmus, a tárgyias líra és katolikus hitének hatása, mely ellenére nem tartozik a hagyományos értelembe vett, szakrális témájú, pap írók katolikus irodalmába, mint ahogy elutasította a vallásos és a profán irodalmat elválasztó falat is:„Én költő vagyok és katolikus”.

OLDAL 4

NÉHÁNY PILINSZKY-GONDOLAT Egy ember élete nagyrészt figyelmének története. Ha két pillantás valóban találkozik: rendszerint döntő pillanat. Szinte kivédhetetlen, hogy szerelem vagy barátság szülessék belőle. Boldog karambol."

pet. Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerűen az, hogy létezel, mozdítja meg itt és most a világot."

egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt."

"Az igazi szeretet próbája "Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan."

"Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot." "A gyepet nézem, talán a gye-

Irodalmi rovat Néhány talán nem tökéletes alkotás annak a jegyében, hogy "Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot."

Van ez szó, mi leírva csak betű És nem biztos, hogy minden ember hű de van oly lélek, ki őszinte, s igaz nem szép dolog, ha valaki gaz.

Szerető szavakkal szépíti szándékát szánalmas szemekkel nézi az árnyékát nem becsüli azt, ki őt szereti, noha nem igaz mit súg neki csókos ajaka.

Kimondja azt, mit nem érez a szíve bánni nem fogja, nincs tiszta lelke s töri össze, ki úgy érez iránta eltiporva lesz, mint egy lágy palánta.

Nem nehéz a szó, de súlya igen nagy a szív irányít olyankor, nem pedig az agy nem szabad elhinni, mit hazudik a gaz szeretni olya jó, ha őszinte, s igaz.

Ez a szó, most is csak 8 betű az mondja ezt ki, ki valóban hű tudom, hogy téged sohasem feledlek őszintén, igazán csak téged SZERETLEK! Ürmös Viktor

Ürmös Viktor: Miért van az… Miért van az, ha ember dalol, minden madár csöndbe ül? Miért van az, ha nincs más szó a szív dala felzendül? Miért van az, ha húr szakad, sírva ül a sok diák s ezredévnyi magyarságot susognak majd a fák?! Hogy lehet, hogy emberek, dal nélkül léteznek? Hogy lehet, hogy nemzetek, Himnuszt soha nem zengnek? Hogy lehet, hogy a magyar nép szégyelli szép hazáját, s nincs ember ki bármikor, megvédené országát?!

Hazafelé Megyek. Előttem üres utca. Magam vagyok. Nincs senki. Egy lélek sem. Csak én... Hirtelen meglátok egy árnyékot... Hátha ő az. De nem… Sosem. Semmi. Hiába a remény hal meg utoljára, én megelőztem. Elhaltam. A folytonos csalódástól. Összeomlottam. Már semmi vagyok. Egyáltalán vagyok még? Nem hiszem. Csak lebegek, szállok két semmi között. Ajkaimon ezernyi szó maradt, melyet most fáradtan rebegek. A semminek. Nincs, ki hallgatna, nincs ki... nincsen senkise. Bár lenne... Majd megjelenik egy illúzió szivárványfényben ragyog, elmosolyodok, és érzem átmelenget... De már késő... Késett a szivárvány... És vége... semmi közepén... már senki sincs… Csak a kis piros, melyet a szivárvány hagyott… (Dobi Csenge)


OLDAL 5

„Vándorbiblia” Egerben A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban is megrendezésre került az „Utazó Biblia” című kiállítás, mely meglepő népszerűségnek örvendett a diákok körében. A mintegy 66 nyelven íródott Biblia, amely jelenleg is járja a földet, egész délelőtt megtekinthető volt az iskola aulájában. Magyar nyelven mindössze egy könyv, az Amos könyve olvasható a hatalmas könyvben. Magyarországon eddig számos városban megfordult, többek között Budapesten, Békéscsabán, Miskolcon és a jövőben Gyöngyösön, majd Ózdon lesz kiállítva. Kétoldalú paneleken olvasható feliratok tettek bizonyságot a Biblia szövegének változatlanságáról. A délelőtt folyamán több osztály is megtekintette a kiállítást a felkészült szervezők segítségével. A diákok kérdésekre válaszolva versenyeztek a könyvekért, amelyeket a kiállítás végén adományoztak a lelkes fiataloknak. A kiállításban külön jó volt, hogy, ha bárkinek kérdése támadt, csak fel kellett tennie az öt szervező egyikének, akitől azonnali választ kapott. A kiállított könyvek között szerepelt a híres Baja Béla kódex, a Vizsolyi Biblia, és még sok más, témával kapcsolatos érdekes könyv. Négy osztály előadást is hallhatott azokban a témákban, amelyek

ma is nagyban érintik a fiatal korosztályt. Napjainkban egyre csökken a Biblia jelentősége, így különösen jó volt, hogy a diákok legalább néhány órára elgondolkoztak a Biblia és a valóság közötti összefüggéseken. Rácz József

Erzsébet-bál végzős szemmel

A kezdet...elsőéves korunkban, a legelső bálunkon csodálattal, kicsit irigykedve néztük a végzősöket. A gyönyörű ruhákat, a mosolygó, boldog és büszke arcokat. Már akkor elkezdtük tervezgetni, mit szeretnénk táncolni és persze, hogy kivel. Sajnos, nem mindenki táncolhatta azt, amit szeretett volna, de végül örültünk neki, hogy a sok gyakorlásnak és BOTOND BÉLA tanár úrnak köszönhetően, sikerült megszeretni a táncot. A próbák...mit is mondhatnék: nagyon élveztük, sokat nevettünk egymáson is, de főleg magunkon. Szerettük a próbákat. Gyorsan közeledett a bál napja, egyre izgatottabbak lettünk. Vajon milyenek lesznek a ruhák? Jól fog-e állni? Hányszor rontjuk el a táncot? - nekem legalábbis az utolsó két hétben

legyen nektek is legalább ennyire jó végzős bálotok! ez járt az eszemben./ de szerintem minden lánynak :-) / Aztán következett a főpróba. Mindenki gyönyörű volt, büszkén fogadtuk a dicséreteket, ami persze jólesett, és bátorságot adott a következő naphoz. A nagy nap...igazándiból megkönnyebbültünk, hogy vége van egy időszaknak életünkben, mégis szomorúak voltunk, hiszen ez az utolsó bálunk, A MI BÁLUNK!! Készülődéssel

töltöttük egész napunkat, de mégsem sikerült időben befejezni, így az utolsó fél órában őrült rohanásba kezdtünk. Persze ez csak az izgalom miatt volt, mert mindenki csodásan nézett ki. Majd jöttek a vendégek, szülők és hozzátartozók. Kezdtünk megnyugodni, vagy éppen ellenkezőleg, izgulni a nagy tömeg láttán. Megszólalt a zene, és a nézők elkezdtek tapsolni, mintha valami színházban lettünk volna, mindenki mosolyogva várta az előadást. Már nem izgultunk...na jó talán egy picit. :-) Vége. Túl vagyunk rajta, ez volt a legszebb bálunk. Szeretnék gratulálni mindenkinek, ügyesek voltatok! :-) Kedves leendő bálozók! Kívánom, hogy legyen nektek is legalább ennyire jó végzős bálotok! Zám Brigitta

OLDAL 6

Szegről végről a SZEG-ről, avagy Erzsébet-nap nem csak Erzsébeteknek

Hát ez a nap is eljött! Kíváncsian vártam, hisz úgy gondoltam, ez a hagyományos SZEG-es ünnep biztos jó móka lesz. Nincsen tanulás, érdekes programok vannak, este meg a várva várt bál. De aztán rá kellett jönnöm, hogy az Erzsébet-nap fő célja nem a bulizás, hanem annál sokkal több. Az én újságírói küldetésem az alpolgármester úrral való beszélgetés megörökítése volt,

ezért a délelőtt egyéb –felemelő – eseményeiről nem írok, csak a közéleti beszélgetésről. Fáradtan léptem át az osztályterem küszöbét, ahol társaim már elfoglalták a legtöbb padot és nevetgélve várakoztak vendégünkre. Pár perccel később meg is jelent a maga tekintélyes valójában Rázsi Botond, s a terem rögtön elcsendesedett. Mindenki ijedt

volt kicsit, de persze az okát senki sem tudta volna megmondani. A köszöntés és a bemutatkozás után Flóra, a „kérdezőbiztos” is üdvözölte a

„a dobos a zenekar legjobb barátja”,

jelenlévőket, majd kicsit lámpalázasan feltette első kérdését. „Mit gondol Alpolgármester Úr a fiatalok problémáiról és annak megoldásairól?” Vendégünk elmosolyodott, majd elkezdett mesélni a nemrég megnyílt IFIpontról. Ez a fiatalság részére készült létesítmény, ahol lehetőségük nyílik szabadidejük hasznos eltöltésére, információkat kaphatnak különböző az ország legrégebb óta működő kulturális és zenei klubja, és azt is megosztotta velünk, hogy januárban bezár. Ezután folytattuk a már megkezdett zenei utat, és Flóra a tervezett Beatles-múzeumról kérdezgette az alpolgármester urat. Ő büszkén említette meg Peterdi Gábor, a fanatikus nevét, ki felajánlotta hatalmas

programokról, rendezvényekről és az álláskeresésben is segítenek az érintetteknek. Közben megemlítette dobtudását is, így a következő kérdés már a zene felé irányult. Rázsi Botond elmesélte zenekarának, a Buszkasinak a történetét, majd egy bölcs

gyűjteményét a készülő múzeum számára. És mikor magáról a zenekarról kezdett mesélni, kiderült, Rázsi Botondnál csak egy tájékozottabb ember van a teremben Beatles-ügyben:

mondat elsütése után, miszerint „a dobos a zenekar legjobb barátja”, megkérdezte a hallgatóságot ki szokott vagy járt már az Egal klubban. Miután csekély két ember jelentkezett, viccesen hozzátette, hogy nem szégyen ám beismerni. Körülbelül innentől állíthatom, hogy a beszélgetés oldott hangulatban folyt tovább. Beszélt az Egal-ról, mely

Hegymegi Flóra. (Aki nem szégyellte kijavítani az alpolgármester urat.) Az információkkal teli tájékoztató után a merészebbek az alpolgármestert saját magáról, munkájáról, magánéletéről kezdték faggatni . A több, mint tíz évig a Pásztorvölgyi Általános Iskola igaz-


OLDAL 7

gatójaként ismert igen közvetlen riportalany néhány szóban mesélt gyermekkoráról, amikor is tanár szeretett volna lenni, de akkoriban még nem álmodott igazgatói posztról vagy a városvezetésben betöltött pozícióról. Állítása szerint a sors hozta ide, de nem bánja, hogy így alakult. Már csak egy kérdésre maradt idő, de ennek kiválasztása is nehézséVégül aztán

tervekben olyan kulturális helyszínként szerepel, ahol bárki jól érezheti magát ismerősei társaságában. És bár időnk letelt, úgy gondolom, bárki szívesen maradt volna még beszélgetni. A program oldottan, azt is mondhatnám laza hangulatban telt el, s a végén, a közös fotó után kellemesen csalódva és élményekkel tele hagytam el a termet. Úgy gondolom bebizonyosodott, hogy az Erzsébet-nap fő célja tényleg nem a bulizás, hanem annál sokkal több! Juhász Lilla

gekbe ütközött, ugyanis a lap tele volt kifejtős kérdésekkel. Végül aztán az Agora programra esett a választás. Alpolgármester úr elmesélte, hogy ez egy olyan épület lesz az Érsekkertben, ahol lehet beszélgetni, koncertre járni, konferenciát rendezni, játszani, szórakozni, enni-inni, tehát olyan, mint egy

az Agora programra esett a választás.

pláza, csak mégsem az. A

a közös fotó után élményekkel telve hagytam el a termet

És még mindig Erzsébetnap… Kedves SZEG-es diákok! Mint tudjátok, az Erzsébet-nap ünnepi része után több program közül lehetett választani - én a vízilabdás foglalkozásra mentem. Vendégünk a 27 éves Norbi, aki igen jó pasi, de a lányok sajnálatára Dammak


Jázminnal 5 éve boldog párkapcso-

latban él.:) Azzal indította a beszélgetést, hogy nem csak a sportról kérdezhetjük. Kíváncsi voltam rá, hogy látta-e a Hupikék törpikéket 3D-ben a mozikban… És igen látta, hát nem aranyos? :) Ezek után mesélt a gyerekkoráról, hogy a matek, fizika és a kémia kevésbé ment neki. Szerény véleményem szerint ezzel nincs egyedül. Ne hagyjuk azért ki, hogy

OLDAL 8

Egy kiállítás megnyitójára mesélt a pályafutásáról is, ha itt Egerben minden jól alakul, akkor jövőre is itt marad. Bár hamar el kellett mennie, mert edzése volt, mondta, hogy örült a meghívásnak, és hogy beszélgethetett velünk. Hozzáteszem, megígérte, hogy diáknapon is eljön meglátogatni minket. Sajnos elérkezett a búcsúzás ideje, így sok sikert kívántunk neki a továbbiakhoz, és megajándékoztuk egy üveg borral. Én úgy gondolom, hogy senki sem bánta meg, aki ezt programot választotta, mert nagyon jó hangulatban telt a beszélgetés. Kápolnai Kitti

Na jó…essünk neki. Nos, csak ketten vagyunk itt osztálytársammal, és Tóth László tanár úr. A folyosó viszonylag kihalt, és csak néhány programra siető diák megy el arra. Végül diákok kezdtek el szállingózni a megnyitóra. Úgy tűnik, mégiscsak lesz itt valami! Persze mi már addigra végignéztük a kiállított képeket, és nagyon is remekül sikerült műveket láthattunk... De vissza a lényeghez, Tóth László tanár úr tartott egy rövid beszédet, amiben ismertette az elkészült munkákat, a zsűri munkáját és véleményét. Én eközben szétnéztem az összegyűlt


az biztos, hogy kiemelkedő teljesítményeket láthattunk, és minden elismerésem azoknak, akik ezeket a műveket készítették

diákok között, és próbáltam kitalálni, hogy vajon az ő egyik munkája is ki van-e állítva, vagy csak érdeklődőként van jelen. A tanár úr beszéde után még megdicsérte a műveket és azokat, akik készítették. Viszonylag hamar vége lett az eseménynek, de sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak,főleg én, mert hogy őszinte legyek, egyáltalán nem értek a művészethez, de az biztos, hogy kiemelkedő teljesítményeket láthattunk, és minden elismerésem azoknak, akik ezeket a műveket készítették. További sok sikert kívánunk nekik! Kadlott Benjámin

Lincolntól Bushig Izgatottan várták a gólyák az első Erzsébet-napjukat. Szabados Nicolett tanárnő véleménye szerint, a specangolosoknak az angol kiselőadáson illene részt vennie. Először senki sem örült neki, mert mindenki azt gondolta, hogy unalmas és fárasztó lesz, de tévedtünk. Az EKF egyik adjunktusa, Peterecz Zoltán tartott kiselőadást az amerikai történelem fontos elnökeiről. A diákok közbeszólás és hangzavar nélkül ülték végig a közel egy órás előadást, mely igazán érdekes részleteket is tartalmazott. Bár lehet, hogy csak azért ültek ennyire csendben, mert koncentrálni próbáltak, hogy megértsenek minden egyes mondatot…:) Sok kérdésre adott választ a tanár úr. Például vajon hány golyó végzett Kennedyvel? Sokáig azt hitték, hogy csupán egy, de kiderült, hogy ekkora sérülést csak három töltény okozhatott. Egy kisebb technikai malőr kiküszöbölése után érdekes videókat láthattunk néhány merénylettel kapcsolatban. Néhány közülük felkavaró volt, főleg így ebéd előtt nem tett jót. Azonban ettől eltekintve az előadás érdekes volt, és megérte elmenni rá. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne többet megtudni az amerikai történelem fontos alakjairól, keresse Peterecz Zoltán előadásait a programajánlókban, mert ez is igazán izgalmas volt. Bora Noémi


OLDAL 9

TUDÓSÍTÁS AZ IMPLOM JÓZSEF HELYESÍRÓ VERSENY ISKOLAI FORDULÓJÁRÓL

Nyugi, Anna, semmi baj, nyugodj

azt tudom, hogy kapok egy ötöst nyelvtanból, amiért itt vagyok. Ó, jól megy, még ötöst kap azért, mert eljön!Én nem:( Hirtelen az asztalomra tesznek egy lapot. - Ez egy kérdőív, név nem kell rá! – Szól a tanárnő. Csoki vége bekap, telefon elrak, tolltartó (belőle a kabalatollam) előszed.

meg, elvégre te választottad ezt a programot! Oké, 206-os, 207-es terem. Csak szépen, lassan, nem sietünk sehová. Első emelet kivégezve, (közben egy ismerősömmel összefutok, és egy laza „halihó!”- val köszönünk) már csak egy emelet. 3 lépcső… 2 lépcső… 1 lépcső… Fent vagyok! Automatikusan elindulok a 207-es felé. Benézek, látom, tele van. Rendben, akkor marad a 206-os. Jó, nagy levegő, belépek ééééés… ÚRISTEN, HOL VAGYOK ?! Körülnézek, senkit sem látok. Nyugodj már meg! Szem becsuk, majd újra kinyit. Jé, itt van bent két tanár-

nő! (Szép jó napot kívánok!köszönök). Amott meg az egyik kolis lány. Mellette meg további két ismerős. Hoppá, mégsem vagyok egyedül! - Ancsiii, szia! Ülj már mellém, légyszi! A szívrohamból felocsúdva megfordulok, és szembe találom magam az egyik tízedikes sráccal. Kihúzom a széket, és leülök mellé. Egyre jobb, kezdek lazulni. - Te jó helyesíró vagy?- Kérdezi tőlem. - Hogy én? Háát… Fogjuk rá…Te?Válaszolok. - Én azt se tudom, hol vagyok, csak

Kezdjünk neki! - Íme a dolgozatsor! – Kerül egy új lap a padra. -12:10 – ig írhatjátok, névvel, osztállyal kezdjétek!

- Igen, persze, 12:10- ig lehet írni. Tollat a kézbe, tesztírásra fel! Gyorsan átfutom a feladatokat. Toldalékolás, elválasztás, egybe-vagy különírás, j vagy ly szavak. Mily meglepő, csupa nyelvtan! Sorra, lassan haladok a feladatokkal, nem sietek, nem kapkodok. Néha igyekszem (több- kevesebb sikerrel) jobban megerőltetni az agyam. Mit is tanul-

15 ember ül és bambul maga elé. Nézünk egymásra, és a tanárra, majd egy bátortalan hang kimondja, amire mindenki gondol. - Kezdhetjük?

Mit is tanultunk erről általánosban? Hogy is magyarázta hétfőn a tanár úr? Á, azt hiszem tudom!

tunk erről általánosban? Hogy is magyarázta hétfőn a tanár úr? Á, azt hiszem tudom! 11:50- re végzem. Átnézem a munkát, javítani nem merek, hallgatok az első megérzésre. Félek elsőnek kivinni, inkább várok. Végre megnyikordul az első szék, majd még két másik, és kiviszik a lapokat.

Elrakom a tollamat a tolltartómba, azt a táskámba. Lassan felállok, elindulok az asztal felé, és beadom a lapomat. Huh, túl vagyok rajta, el sem hiszem! Sőt, talán még jó is lesz! Jól van, Ancsi, büszke vagyok rád! – mondom magamnak. Na induljunk neki! Magabiz-

tos és bizakodó vagyok, hiszen, hogyha ezt túléltem, már semmi bajom nem eshet. Viszlát, sziasztok! – Köszönök kifelé menet, és azzal a lendülettel megfejelem a 206-os terem ajtaját… Már megint tévedtem…:) Zádori Anna

OLDAL 10

Ismered Franciaországot? – filmvetítés az Erzsébet-napon Ez a program már a nevéből ítélve is elég figyelemfelkeltő. És mint ahogy az meg volt hirdetve, jobban megismerheted Franciaországot, ezáltal közelebb kerülhetsz a kultúrájához, nem beszélve a híresebb építmények megismeréséről - mindezt vetélkedős, kicsit versenyformában. Először 3 csoportba voltunk szétosztva, és megkaptuk a lapokat, amin jó pár feladat sorakozott egymás után, és az időnk csak 10 perc volt ezek megoldására. Végignéztünk a lapokat, és mindenféle feladattal találkoztunk: volt a zenefelismeréstől egészen az ismertebb

városok elhelyezkedésén keresztül a híres emberekkel és a kultúrával kapcsolatos kérdés. Mi mindannyian vettünk egy mély levegőt, és gondoltuk, jó, kezdhetjük; majd a programszervező egy mosollyal az arcán közölte, hogy mehet. Aztán következett a nagy koncentráció: az első feladat volt a zenefelismerés: mi figyelmesen hallgattunk, és közben néztük a lapon lévő zeneszámokat: az első kettő még nagyon felismerhető volt, de aztán jött a többi… már kicsit gondolkozós

Én még nem voltam de nagyon szeretnék

volt, de sikerült megoldani. A lapon lévő következő feladat a városok bejelölése volt a vaktérképen: ez is ment, de azért el kellett gondolkozni, hogy Monaco vagy Marseille van beljebb. A harmadik feladat volt a híres emberek miről híresek című feladat, volt itt is, ami könnyebben ment, volt, akikről azért még nem hallottunk, de azért törtük a fejünket. Az utolsó feladatban pedig csak kérdések voltak az ételektől kezdve a híres építmények építéséig. Miután megválaszoltunk minden kérdést, beadtuk a lapokat, és míg vártuk az eredményt, egy na-

Franciaországban, egyszer elmenni

BELSŐ CIKK FŐCÍME gyon jól összeállított diavetítést néztünk. Már az első pár kép látványától boldog volt az ember, hisz annyira szép Párizs, a Diadalív, ami este ki van világítva, és a sugárút, ami megint csak fényárban úszik, és ne feledkezzünk meg az Eiffel- toronyról sem! Hiszen ha valaki elkezd Párizsról be-

szélni, az embereknek általában az Eiffel- torony jut eszébe, de ott van még a Louvre és a Notre Dame! Any-

nyira szép képek voltak, hogy az ember rögtön oda akart menni. Én még nem voltam Franciaországban, de nagyon szeretnék egyszer elmenni, és gondolom, nem csak én vagyok így vele. Miután vége lett a diavetítésnek, megtudtuk az eredményeket: mind a három csapat nagyon jól telje-

A diadalív - Napóleonnak szánták

Párizsról az embereknek általában az Eiffel- torony jut eszébe

sített és nagyon szoros volt a vége, mert csak 1-2 ponttal voltunk lemaradva egymástól, de minden helyezett kapott jutalmat (csokit). Szerintem nagyon jó program volt. Aki már járt Franciaországban, annak azt kívánom, hogy jusson el még egyszer, aki meg még nem, annak meg azt, hogy ha teheti,

mindenképp menjen el,

szerintem nem bánja meg.


OLDAL 11

Volt egyszer egy Erzsébet-nap (Egy kis kémia) A Szilágyi egyik legfontosabb eseménye az Erzsébet-nap és az ezt követő Erzsébet-bál. Szerintem a bál sokkal szebb, jobb és izgalmasabb, de azt a feladatot kaptuk, hogy írjak a november 18 -ai Erzsébet-nap kémiai előadásáról. Így hát megbirkózunk ezzel a feladattal, és megpróbáljuk különlegessé tenni ezt a néhány percet, amíg ezt elolvasod. :) Mikor vége lett a koszorúzásnak, mindenki megindult befelé, mert irtózatosan hideg volt odakint. Főleg néhány „elvetemült”, szoknyát viselő lány - köztük mi is - kapkodtuk a lábainkat. A többi foglalkozás már javában folyt, amikor Göncziné tanárnő odajött, hogy mindjárt kezdődik, de még elő kell készíteni az előadáshoz szükséges kelléket. Kicsit csúnyán nézett ránk, majd megjegyezte, hogy az ennivalót nem kéne bevinni, úgyhogy gyorsan faljuk be. Miután elment a

tanárnő, haraptunk még egy utolsót a kajánkból, majd becsúsztattuk a táskába a Szilvi néni ajánlásával vett piros-lekváros kiflit. Amikor kinyílt az ajtó, mindenki betódult a terembe, majd szépen helyet foglalt. Dr. Murányi Zoltán és Oldal Vincze, az Eszterházy Károly Főiskola oktatói tartották a bemutatót. Az egészet feldobták a saját poénjaikkal, ezért az előadás kifejezetten szórakoztató volt. Bár már valaki harmadjára volt részese eme csodálatos „mutatványok” összességének, de még így is érdekesnek találta. Egy tízedikes fiú erősen koncentrálva figyelte a kémikusok ügyködését. Vagyis figyelte volna, ha nem éppen a hátsó sorban jutott volna hely. Kettőnk közül az egyikünk már látta az előadást, így amíg valamelyikünk jegyzetelt – ami nem volt könnyű cserébe másikunk mindig részletes jelentést adott a soron

I ♥ KÉMIA! következő „műsorszámokról”. Megtudtuk, hogy ez az év a kémia éve, valamint, hogy ez az utolsó bemutatójuk. Az kémiai bemutató megkezdése előtt átestünk egy balesetvédelmi oktatáson, de nem ragadt meg bennünk sok minden, mivel nem ez volt az előadás lé-

nyegi része. Csak Göncziné tanárnőre hatottak megfelelően az elhangzott „intelmek”, mert tisztességes távolságban foglalt helyet a bemutatótértől. Amit viccesen meg is jegyeztek a kísérletek bemutatói.

A „Színes Kémia” volt a megnyitó része, ami magába foglalta az összes kémiához kapcsolódó, valamilyen színelváltozást produkáló kísérleteket. Örömmel tapasztaltuk, hogy számos nyolcadikos is részt vett ezen a programon. Az egész nagyon interaktív volt. Mindig felhasználtak minket, vagy a gondolatainkat a kísérletek elvégzéséhez. Egyik alkalommal egy színre kellet koncentrálnunk, amit ők, a kémikusok megpróbáltak előállítani. Persze úgy, hogy nem mondtuk meg,

Dr. Murányi Zoltán és Oldal Vincze, az Eszterházy Károly Főiskola oktatói tartották a bemutatót. Az egészet feldobták a saját poénjaikkal, ezért az előadás kifejezetten szórakoztató volt.


hogy milyen színre gondoltunk. Mindenki csöndben koncentrált a maga színére és akkor egyszer csak egy hatalmas, BUMM! Egyesek hátrahőköltek, majd pár másodperc után általános megkönnyebbült sóhaj és nevetés hallatszott a sorokból. Mindenki megnyugodott, hogy senki nem halt meg. Az előadók persze magukban mosolyogtak az arcunkon tükröződő ijedtség láttán, majd csak annyit mondtak: Mondom SZÍNRE!! Nem hangra!! :) Minden egyes kísérlet elvégzése után elmondták a kémiai reakciók magyarázatát is. Amiből mellesleg, mi

személy szerint nem sokat értettünk, mert vagy írtunk, vagy pedig a többieket néztük, vagy esetleg hunyorogtunk( egyeseknek nem volt szemüvege J:)). Csak mondogatták, hogy kalcium-nitrát, meg oxigénszulfid amit a kálium híg oldatával kevertünk össze, és ebből meg valami még bonyolultabb nevű anyag keletkezett. Na látod, nem is tudjuk hogy mi volt! Valójában fogalmunk se volt, hogy miből mi jött létre, vagy hogy mit használtak fel az előállításához. A lényeg, hogy látványos volt, és különösen bonyolultan hangzott.:) Ennek kö-

OLDAL 12

I ♥ KÉMIA! vetkeztében egyesek - néha mi is - úgy bámultak, mint aki kísértetet látott.(Mintha minimum Michael Jackson szelleme moonwalkozott volna az asztalon.) De voltak „bólogatós kutyák”, fáradt, értetlen tekintetű nyolcadikosok, zseni tízedikesek és mi. Minden színes kísérlet egy koktélhoz, esetenként répaléphez hasonlított. :) Megosztották velünk a fehér ninják eltűnési technikáját. Egy pillanatra nem figyeltünk oda, és már füst-gőz oszlop tört fel a magasba. Az egyik látványos kísérlet, egy sörösdoboz kilövése volt hidrogén meggyújtásával. A kilövést követően a tanárnő szélsebesen hátraszaladt, attól félve, hogy a sörösdoboz „lerohanja” őt. A bemutató közben páran megléptek, valamit sejthettek, ezért úgy gondolták, hogy jobb, ha elhúznak. Három diákot kiszólítottak a következő feladathoz. Megint a színekkel játszottunk. Meleg, hideg és szobahőmérsékletű folyadékot tartal-

maztak a kémcsövek. A tanulók kezében a kémcsövekkel versenyeztek, hogy kinek az oldata változik el hamarabb vagy jobban. A kék színnel „mindig csak a baj volt”. A legtöbb kísérletben ez a szín volt a domináns, de a kihívás az volt, hogy egyszer végre más színt is kapjunk. Az egyik reakció során egy elég furcsa sárgás színű folyadék jött létre. Az oktatók meg is jegyezték, hogy a vizeletmintákat már előtte begyűjtötték, hogy itt ne legyen belőle probléma. Majd ezután doppingmérést végeztünk, aminek az eredménye használhatatlan volt, ugyanis 3 különböző gyorsaságú reakció játszódott le az oldatban. Mi meg persze nem értettük, de azért megpróbálták elmagyarázni. Ezután gyilkosságot követtünk el. Lelőttünk egy ártatlan, kis, kék plüssmacit. Egy kémiailag előállított töltényt belegyömöszöltek egy óriási kémcsőbe, meggyújtották és kilövééés!! A maci mellett vi-

Az egyik látványos kísérlet, egy sörösdoboz kilövése volt hidrogén meggyújtásával. A kilövést követően a tanárnő szélsebesen hátraszaladt, attól félve, hogy a sörösdoboz „lerohanja” őt.

I ♥ KÉMIA! szont a periódusos rendszer is kapott a lövedékből. Mi pedig jót nevettünk, hogy hiába kémikusok, célozni attól még nem tudnak. A „show” zárásaként az egyik leglátványosabb kísérlet következett. Két lufi volt a teremben. Az egyikben hélium, a másikban hidrogéngáz volt. Először a héliummal töltött lufit gyújtották fel, ám ekkor nem történt semmi különös. Mindenki irtózatos robbanásra számított, de csak egy icipici nyúlfarknyi pukkanás volt. Feszülten felkacagott a terem. Ezt követően jöhetett a hidrogén gázos lufi. Mindenki csendben ült és figyelt, amikor az eddigi legnagyobb BUMM ütötte meg a fülünket. Ez a robbanás azonban nem csak hang,

Ipacs Henrietta

Lelőttünk egy ártatlan, kis, kék plüssmacit

hanem hő és fényhatást is eredményezett. Elég látványos volt, és szerintünk a jelenlévők közül legalább két embernek megfordult a fejében, hogy mi lenne HA a lufi nagyobbat robbant volna. :) Könnyes szemmel hagyták el a kémia labort a fiatalok, hiszen mindenkiben maradandó emlékeket hagyott az előadást, egyeseknek némi halláskárosodást is. :) A bemutató után még megkértük a tanárnőt és a Főiskola oktatóit, hogy álljanak össze egy közös fényképre. Örömmel teljesítették a kérésünket, majd Rebeka szó szerint elkönyörögte emlékül az egyik kísérlet darabját. Egy lapot, amin ez állt:


OLDAL 13

EGYRE TÖBB ÚJ TANÁR ÉRKEZIK A SZILÁGYIBA. CÉLUNK EZZEL A CIKKEL: HOGY NE CSAK AZ ARCUK UGORJON BE A NEVÜK HALLATÁN.....HANEM VALAMI MÁS IS :)

Kalas Martina: Tanárinterjúk

Milyen érzés újra a Szilágyiban tanítani? -5 év kihagyás után nagyon jó érzés visszatérni. Nagyon jól érzem itt magam. Milyen a kapcsolata a diákokkal, tanárokkal? -A diákokkal az ismerkedés fázisában vagyok, úgy gondolom, hogy pár hét nem elég a külön- Gabanyecz Mónika böző személyiségek megismerésére. A tanárok többségét régóta ismerem, a számomra újakkal igyekszem megismerkedni. Mindenki nagyon kedves velem. Hogyan viseli a nyüzsgést, a folyamatos pörgést, a nyüzsgést, a zsivajt?


-Eléggé hozzá vagyok szokva a gyerekzsivajhoz, nekem is van két kislányom, 2,5 illetve 5 évesek, de azért az arányok teljesen mások. Megedzettek a korábbi tapasztalataim. Néha szeretek 5 percig egyedül lenni, ez segít. Beszéljen egy kicsit magáról! Hol született, hova járt iskolába, mit szeret csinálni szabadidejében? -Sárospatakon születtem, Miskolcon szereztem meg az érettségit, a diplomáimat pedig Egerben és Debrecenben. A szabadidőmet a családommal töltöm, ők a programtervezőim. Nagyon szeretek zumbázni, biciklizni, úszni, sztepp- aerobikozni, fitbollozni és kirándulni. Mindig tanár szeretett volna lenni? Nem. 6 éves koromig hírolvasó- bemondó szerettem volna lenni. Igazából még a tanárképzőn sem gondoltam, hogy tanárként fogok dolgozni. Miután végeztem, egy évig tanítottam egy jó iskolában, ahol nagyon jó munkaközösség volt, és nagyon megszerettem ezt a szakmát.

Forgách Attila -Igen, egész kicsi korom óta. Régebben angol-latin szakos szerettem volna lenni.

Hogy érzi magát a Szilágyiban? -Köszönöm szépen, nagyon jól. Igazából heti 3 órám van, szóval nem túl sok időt töltök itt. Aranyosak a diákok, de azért egy páran csintalanabbak a kelleténél. :) A tanárok nagyon segítőkészek, páran már akkor is itt voltak amikor én ide jártam. Meséljen egy kicsit magáról! Egerben születtem, Mezőtárkányban lakom. Nagyon szeretek zenét hallgatni, főleg komolyzenét. Szeretek filmet nézni, főként spanyol filmeket nézek, hogy formában tartsam magam. Régóta tanár szeretett volna lenni?

Van esetleg valami terve, amivel népszerűbbé lehetne tenni a spanyol nyelvet az iskolánkban? Nagyon szeretnék egy nyelvi lektort a Szilágyiba, és egy tanulmányi kirándulás is jó lenne.

OLDAL 14


„Nem szabad hagyni, hogy a dolgok elsodorjanak magukkal. Tudni kell mindig a jelenben élni és megtalálni az egyensúlyt. Strényer Éva

Békési Katalin Milyen érzés újra a szilágyiban tanítani? -Nagyon örülök, hogy visz-

Hogy érzi magát a Szilágyiban? -Köszönöm, nagyon jól. Milyen a kapcsolata a diákokkal, a tanárokkal? -A gyerekekkel még ismerkedem, szerintem nagyon ara-

szajöhettem. Jól érzem itt magam, szeretek itt tanítani. Milyen a kapcsolata a diákokkal, a tanárokkal? -Az Erzsébet napi vacsorán jöttem rá, hogy minden kollégámat szeretem. Nagyon szeretem a diákokat is, aranyosak. Meséljen egy kicsit magáról, a családjáról! Férjnél vagyok, van 3 gyerekem, 11, 8 és 3 évesek. Nem sok szabadidőm van, de azt a családommal, a gyerekek barátaival és az én barátaimmal töltöm. Nagyon szeretek sportolni, futni, kirándulni. Hogyan viseli a folyamatos pörgést, a stresszt? BELS Ő CIKK FŐCÍME

- A Jézusba vetett hitem segít. Nem engedem, hogy a pörgés felemésszen. Nagyon örülök neki, hogy értelmes munkám van. Mindig tanár szeretett volna lenni? -Igazából dísznövénykertész szerettem volna lenni. A családomban több generációnyi tanár van. Én nem tudatosan készültem erre a pályára, de hiszem, hogy nem véletlenül vagyok itt. :)

nyosak. A kollégák is nagyon kedvesek és segítőkészek. Meséljen egy kicsit magáról! Egerben születtem, a Dobó gimnáziumba jártam, két évig latint tanultam. A debreceni egyetemen végeztem biológianémet szakon. Szeretek verset írni, rajzolni, érdekel az irodalom, szeretek táncolni, kirándulni. Hogy viseli a folyamatos pörgést? Nem szabad hagyni, hogy a dolgok elsodorjanak magukkal. Tudni kell mindig a jelenben élni és megtalálni az egyensúlyt.

Tóth Diána Milyen érzés újra a Szilágyiban dolgozni? Nagyon jó érzés, bár az elején eléggé izgultam. Az első pár hétben nehéz volt megszokni, hogy újra szilágyis vagyok, de már nem mint diák, hanem mint tanár. Milyen a kapcsolata a diákokkal, tanárokkal? Azt hiszem, mind a diákokkal, mind pedig a tanárokkal sikerült megtalálnunk a közös hangot, bár régi tanáraim tegezése meglehetősen nehezen ment/megy, az pedig szintén szokatlan volt, hogy a diákjaim magáznak, mivel a másik munkahelyemen (ami egy nyelviskola) – a kötetlenebb tanár-diák viszony miatt – eddig mindenkivel tegeződtünk. Hogyan viseli a nyüzsgést, a folyamatos pörgést, a zsivajt? Semmi problémám nincs vele, sőt! Ha nyüzsgés és pörgés van, biztos, hogy nem unalmas a nap. Beszéljen egy kicsit magáról! Hol született, hova járt iskolába, mit szeret csinálni szabadidejében? Debrecenben születtem, de Egerben nevelkedtem. Ide jártam általános iskolába, majd a Szilágyiba kerültem. ’Spec. angolos’ voltam, ami mondhatjuk, hogy egyenes utat jelentett a főiskolai angol szak felé. Az Eszterházy Károly Főiskolára jelentkeztem, felvettek, majd néhány évvel később kezemben is tarthattam a diplomámat. Mivel az angol nyelv mindig is sokat jelentett számomra, a főiskolás éveim alatt úgy döntöttem, hogy eltöltök pár hónapot külföldön, a nyelv gyakorlása végett. Így éltem néhány hónapot Olaszországban, Dániában, Cipruson és persze Angliában. Szabadidőmben szívesen utazom, kirándulok, olvasgatok, de a legrégebbi ’szerelmem’ a tánc. 11 éve táncolok egy tánccsoporttal, akikkel szeretjük fellépéseken megmutatni, hogy mi is az a hip-hop. Mindig tanár szeretett volna lenni? Nem mondhatnám, hogy mindig tanár szerettem volna lenni, de abban biztos voltam, hogy az angol nyelvvel szeretnék foglalkozni. A főiskola elvégzésével, a tanítási gyakorlatok és a nyelviskolában szerzett pozitív tapasztalatok után viszont azt kezdtem el érezni, hogy megy ez nekem, a diákjaim többsége kedvel és még szívesen is csinálom. Csak remélni tudom, hogy ez így is marad vagy még jobb lesz.


OLDAL 15

Micimackó – a szereplők jelleme a 21. század nagyítója alatt… Micimackó: Kórosan mézfüggő szenvedélybeteg, aki mindent megtesz, hogy napi adagjához hozzájusson (fára mászik, méhekkel csípeti össze magát, stb). Ha nem kap mézet, mély depresszióba esik, gondolkodása lelassul, tökéletesen alkalmatlanná válik mindenfajta társa-

beteges ragaszkodás, túlfűtött rasszizmus társul. Közösségekbe beilleszkedni képtelen, a társadalom magányos számkivetettje ő, aki elszigeteltséget tettetett vidámsággal, és állandó pótcselekvésével, az ugrálással próbálja meg kompenzálni. Füles: Súlyosan depresszív alkat. Öregkor-

tetni magát, állandó kisebbrendűségi komplexus gyötri, nem is beszélve arról, hogy még a leghétköznapibb dolgoktól is fél. Kórlapján szerepel még akut klausztrofóbia és a biztonságérzet totális hiánya is.

dalmiközösségi, kooperatív jellegű tevékenységre. Malacka: Totál idióta szegény. Szellemi fogyatékos (dadog, képtelen értelmesen fogalmazni, és bizonyára dyslexiás is), és növésben is erősen visszamaradt példánya fajtájának. Mivel képtelen másokkal megér-

ára belátta, hogy élete egy kudarc, egzisztenciája pedig valahol a béka s*gge alatt van. Nem tudott összegürcölni egy lakásra valót, ezért - míg társai jó meleg, fűthető odvas fákban vészelik át a teleket - meg kell elégednie egy huzatos fatákolmánnyal, ami Tigrisnek

Tigris: Megalomániás tévképzetes elmebeteg, a veszélyesebb fajtából. Meg van győződve arról, hogy a tigrisek a többi élőlény felett állnak, így a Százholdas Pagony önjelölt kiskirályát tisztelhetjük benne. Übermenschszindrómájához az árja tigris fajhoz való

köszönhetően minden második nap tönkrezúzódik. Öngyilkos is lenne, ha depressziója nem totálisan passzív magatartásban ütközne ki, és ha nem félne az újabb kudarcoktól ("mi van, ha nem sikerül?").

Ha ezt esetleg viccesnek találod, akkor világos: nagy baj van a XXI. századdal…:)


Nyuszi: Az agresszív-neurotikus páciens iskolapéldája. Hétköznapi félelmeit felnagyítva él, ennek köszönhetően mindig van valami, amiért aggályoskodik, és mindig van valaki, akin aggályait heves dührohamokkal és gyakran tettlegességig fajuló tombolással - levezetheti. Elviselhetetlen természetének köszönhetően világ

életében agglegény volt, és egyenes úton van a bogaras vénemberség felé. A Pagony lakói utálják, de annyira szánalmas, hogy nem merik megmondani neki. Róbert Gida: Hát, elég beteg kiskölyök lehetett, ha összehozta a fenti elmeotthont...

OLDAL 16

Novella

Boldog karácsony?

Azt hittem a járdára fagy a csizmám, olyan hideg volt. Éppen hazafelé jöttem a zöldségestől. Anya megkért, hogy hozzak neki még hagymát, hogy – az ő szavaival élve – az ünnepi vacsora ízei komplettek legyenek. Így fogtam magam, és elvánszorogtam a sarki zöldségeshez. Amikor elindultam, nem volt olyan hideg, nem esett a hó és nem is csúsztak az utak – bezzeg visszafelé a körülmények az előbb felsorolt sorrendben nehezítették a hazajutásomat. Kezdtem átérezni a Délisarkon fagyoskodó kutatók sorsát. Lassan haladtam, nehogy hátast dobjak a gyönyörűségtől – vagyis – a korcsolyapályává változott járdáktól. Mivel a csigát megszégyenítő ’iramban’ lépdeltem a szállingózó hóban, a Back To My Warm Home expedícióm során láttam ez-két dol-

got, ami elgondolkoztatott. Kétháznyira a zöldségestől volt egy kisebb ház alacsony kerítéssel. Mivel még csak alig szoktam hozzá a cudar időjáráshoz, iszonyat lassan haladtam, szóval bőséges időt tudtam arra fordítani, hogy benézzek az ablakokon. Igen, jóllehet, hogy nem valami helyes dolog illegális megfigyeléseket folytatni, de mit tehettem volna… Lényeg a lényeg, benéztem a kis szerény családi ház ablakán. Első pillantásra semmi különlegeset nem láttam: egy nő állt a konyhában és szeletelt. Mit? Jó kérdés. De aztán valami miatt tovább néztem őt. Szépen lassan kezdtek feltűnni a dolgok: észrevettem, hogy a homloka verejtékezik, a frufruja kuszán hullik az arcába – egész biztos, már régóta dolgozik a konyhában -, továbbá, hogy menynyi mindent csinál egyszerre: szeletel, a

következő pillanatban arrébb lép és mozgat valamit (biztos a tűzhelyen), lehajol és előkap egy edényt, aztán mosogat; rettenet! Jó, hogy szét nem szakad a sok tennivaló miatt. Ezt követően az arcát figyeltem meg tüzetesebben: szép kerek arca volt, pisze orra és vékony ajkai, ellenben szempillái sűrűk és hosszúak. Nem lehetett idősebb huszonnyolc, legfeljebb harminc évnél. Igazán szép volt. Pont, amikor úgy gondoltam, eleget láttam, a fiatal háziasszonyból, még utoljára észleltem egy dolgot. Egy kimerült, meggyötört arckifejezést és parányi csillogást a szeme sarkában: könnyeket. Ekkor rengeteg minden átsuhant a fejemben. Itt a karácsony, ami elvileg arról szól, hogy időt töltünk a családunkkal és pihenünk. Elvileg. De ő az élő példa rá, mennyi munka és fáradtság a karácsony a nők számára. Szinte láttam magam

előtt a hölgyet, amint az elmúlt napokat órákon át tartó takarítással, mosással, rendrakással, receptkeresgéléssel tölti és este félholt állapotban zuhan be az ágyba a kedvese mellé. Az állandó feladatok már-már elkedvtelenítik őt, és már a háta közepére se kívánja az egész ünnepi hercehurcát. A szíve szépen lassan megkeseredik, képtelen lesz keserű szájíz nélkül gondolni arra a szóra, hogy karácsony. Sajnáltam őt. Nagyon. Belegondoltam és feltettem a kérdés: ez az amit, úgy nevezünk, hogy Boldog Karácsony? Nem hinném… Próbáltam magamnak a hidegtől folytonosan összekoccanó fogaim idegesítő zaját kevésbé hallhatóvá tenni azzal, hogy a már majdnem egybe fagyott ujjaimmal a fülembe csúsztattam a fülhallgatókat és zenét kapcsoltam. Alig hallgattam meg egy dalt, amikor valami kiabálást hallottam.

Megfordultam, mert az hittem, nekem szóltak, de se előttem, se mögöttem nem láttam még árnyékát sem emberi képződménynek. Már azon voltam, hogy lenyomjam a Play-gombot, amikor újra hangokat hallottam; két dörmögő hang felettébb hangos vitáját. Meghúztam magam egy piros verda mögött, ami a kocsifelhajtón állt és onnan figyeltem az eseményeket. Hamar képbe kerültem a dörmögő hangok tulajdonosait illetőleg. Két idős bácsi veszekedett, két szomszéd – amit az idővel kiderült, az égősorokon. - Mit képzel maga, hogy csak úgy meghatározza nekem, mikor éghetnek és mikor nem az égősoraim?! – ordított a bácsi, aki sötétbarna kabátot és szőrmesapkát viselt a kerítésen át a szomszédjának, akinek olyan kabátja volt, mint a nagy detektívnek, Columbo-nak. Nem éppen meleg, de hatá-

rozottan menő – ha jelmezbálba megy az ember… - Az én díszeim, akkor használom őket, amikor én akarom! - Nem úgy van az, kérem! – kiabált Columbo is – Tekintettel kell lennie a lakókörnyezetére! Képtelen megérteni, hogy az égői olyan fényt árasztanak, hogy lehetetlenség nyugovóra térni tőlük?! - Ó, szóval erről van szó! Nem tud aludni! Hadd adjak egy ingyen jó tanácsot magának: vegyen be altatót, az biztosan segít! – mondta gonoszul és csúfondárosan nevetett a saját poénján. Kicsit úgy éreztem magam, mintha valami kisebb idősek otthonabeli verekedést néznék 3D-ben. A „gyere ki a hóra” rész már megvolt, most már csak a bunyó kéne… Most is sok minden kavargott bennem.


OLDAL 17

Itt a karácsony, ami elvileg a szeretet és a béke ünnepe. Elvileg. De látva a két öregembert, és hallva, hogy milyen gyűlölködően képesek beszélni, feltettem magamban a kérdést: ez az, amit úgy nevezünk, hogy Boldog Karácsony? Nagyon kétlem… Miután szemtanúja lehettem egy szolid papa -pankrációnak, erőt vettem magamon,és megint belefogtam a sétálásba. Pár házzal arrébb elérkeztem az utcánk legnagyobb, legfényűzőbb házához. A ’palota’ előtt nagy autó parkolt. Ahhoz képest, hogy mekkora a ház, igen alacsony kerítést építettek hozzá. A falat üveglap képviselte, szóval mindent tökéletesen láttam. A nappali közepén kandalló árasztott forróságot – pusztán attól, hogy a lángok táncát néztem, kezdtem kiolvadni -, mellette egy gyönyörűen feldíszített fa, alatta az ajándékok; tisztára, mint egy filmben. Egy kislány és egy kisfiú ült a kanapén, velük szemközt a szüleik. Mindannyian mosolyogtak. Az meghitt családi beszélgetésről hamar átterelődött a reflektorfény a fa alatt megbúvó dobo-

zokra. Amikor mindkét felnőtt bólintott, a gyerekek felpattantak és odarohantak a színes dobozokhoz és vadul tépték szét a csomagolást, hogy megtudják, mit kaptak. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy egyáltalán miért ma ünnepelnek? Holnap kéne… Leírhatatlan örömet és boldogságot láttam a gyerekek arcán, amikor pillantották a meglepetéseiket: egy aranyhajú baba és egy vonat. A szüleik nyakába ugrottak és hosszú percekig csak ölelték őket. Aztán az apa és az anya is az ölükbe ültették őket és elkezdtek hozzájuk beszélni. A gyerekek mosolya és önfeledt vidámsága fokozatosan átformálódott egy lefelé görbülő vonallá és szomorúsággá. A kislány sírásban tört ki, a kisfiú pedig felborította az ajándékdobozokat mérgében. Nem érettem mi történt. De igen gyorsan kiderült, amikor pár perccel később a felnőttek

meleg téli kabátokat viselve mentek oda a kanapén duzzogó gyerkőcökhöz elbúcsúzni, majd elhagyták a házat és elhajtottak a luxusjárgányukkal. Ismerve a gyerekek reakcióját, megint csak szántam egy-két percet az elmélkedésre. Itt a karácsony, ami elvileg arról szól, hogy együtt a család, mindenki boldog és örül az ajándékainak. Elvileg. De a boldogság nem megadható drága ajándékok által! Látva a gyerekek szívszaggató csalódottságát újra itt a kérdés: ez az, amit úgy hívunk, Boldog Karácsony? Abszolút nem… Irtó sokszor hallja az ember, hogy a kará-

csony a szeretet ünnepe. Meg a családé. Sokaknak viszont nem a meghitt családi órák, hanem a keserves készülődés, vásárlás, sütés-főzés, takarítás jut inkább eszébe a karácsony szó hallatán. A reklámokból csak az folyik, hogy vedd meg ezt és ezt, és ezer százalék, hogy teljes és boldog lesz a karácsonyod. De ők honnan veszik azt, hogy én attól boldogabb leszek? És ha megveszem, attól megoldódnak a családi viszályok? Egyre több embernek teher az ajándékozás. Akárhányszor a pénztárhoz állnak fizetni az aján-

dékokért, ott lebegnek a szemeik előtt a kifizetetlen számlák sárga csekkjei. Válság van; nehéz megélni. És akkor még költekezzünk is? Vegyünk ajándékot másnak? Nagyobbat, mint amilyet az XY vett? Szebbet? Jobbat? Drágábbat? Attól jobb az ajándék, mert drágább? A hollywoodi filmekből ismert idilli családi együttlétek már csak szinte a filmiparban léteznek. Hány családban torkollik az ünneplés veszekedésbe?

Mindannyian gondolkozunk a karácsony igazi lényegén, keressük a varázsszert, ami olyanná teszi december piros betűs napjait, mint amilyenek az általunk elképzelt ideálok. Mindenki törekszik, de sokaknak nem jön össze… Valójában miről szól a karácsony? Ajándékokról és esztelen dorbézolásról? Ennyi lenne? Miről szól? Vagy inkább… kiről?

Révész Rebeka

OLDAL 18

S VÉGÜL - AMIVEL KEZDŐDÖTT… Gólyatábor 2011. …Te meg én az álmok szigetén…szólal meg az ébresztő a telefonomon. Fél 7 van, 2011. 08. 22. hétfő, a gólyatábor első napja. Nagyot nyújtózom, majd lassan kiszállok az ágyból. Jó reggelt, reggelizzetek gyorsan, majd pakolj össze, Anna, és indulás!- vezényel keresztapám. Összeszedem magam, felöltözök, és a gyomorgörcsöm miatt nem is reggelizek. Ideges vagyok. Egész úton csendben ülök, igyekszem magam nyugtatni.

Ideges vagy, Annácska?- kérdezi keresztanyukám- Enned, kellene, rosszul leszel. Na persze, hátha kijön belőlem. Fél 10-re érünk Egerbe, még van fél óra a busz indulásáig. Mikorra odaérünk a buszmegállóba, sehol egy ismerős arc. A gyomrom szinte bukfencezik. Elérkezik a 10:00 óra, megérkezik 2 busz, indulás!! Nehéz szívvel búcsúzom el, keresztszüleimtől és unokatesómtól. Amint elindulok a busz felé megérintik a vállamat.

Szia Ancsi!- köszön rám két jövendőbeli osztálytársam. Megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül. Velük mentem fel a buszra, bár hely nincs. Hátul további 5 ismerősöm üdvözöl. Szia, ne haragudj, de leülhetek melléd?- szólítok meg egy idegen lányt. Szia, persze- válaszol halkan. Nem ugrik be, hogy ki lehet ő… Amúgy Zádori Anna vagyok, 9. a- mutatkozok be. -Sidló Viki, és szintén 9.a.

Tojás a gatyában, öntsd a fejedre a tojást, edd meg a hagymát, alkoholos filctollal firkálj a társad homlokára. Nagyon jól mulattunk, senki nem érezte kínosnak Ezek után összebarátkoztunk és szinte mindenhová együtt mentünk. 11: 00-re begördült a busz a fa kapu elé. Íme, itt volnánk! Elindulunk lejelentkezni, ahol kapunk egy karszalagot (az enyém kék volt) és megkapjuk, hogy melyik házban leszünk. Ezek után szépen

berendezkedtünk, majd a szenszejek bemutatkoztak. Nagy végzősök, és hozzájuk a csoportvezetők, akik idén 4.esek. A mi osztályunkat szétválasztják, mert renge-

akkor. Eztán következett a tánc és az éneklés. A bánya ablakában című dalt éjszakákon át fújtuk, majd a Hey baby-re a táncot is nagyon tudtuk. 40 fok volt, ömlött rólunk a víz, mégis eszméletlenül jó volt. Eztán következett az ebéd. Énekelnünk kellett az ebédért, aki nem énekelt elég hangosan, az később ment. Ebéd után pihentünk, majd jött a csapatnévadás és bemutatkozás. Mi voltunk a Hupikék

Törpikék. Miután ez lezajlott, következett néhány vicces feladat. Tojás a gatyában, öntsd a fejedre a tojást, edd meg a hagymát, alkoholos filctollal firkálj a társad homlokára. Nagyon jól mulattunk, senki nem érezte kínosnak. A délután további részén pihentünk, majd este diszkó következett, ami hatalmas buli volt.

tegen vagyunk. A kék csapat megkapta csapatvezetőnek Kácsor Dettit, aki rettentően kedvesen állt Néhány kép Bajzát Barnabás hozvideójából zánk már

Éjfélkor aztán elaludt a társaság. Másnap reggel 7-kor ébresztettek minket, mehettünk reggelizni. A mi csapatunk ment legutoljára, énekelnünk kellett, hogy elengedjenek. Hangom már alig volt, de mégis szívvel- lélekkel tettük amit tennünk kell. Később túrázni mentünk, és indulót kellett kitalálnunk. Nagyon elfárad-


tunk, rengeteget sétáltunk, és közben még meg kellett keresni elrejtett tárgyakat. Jól esett az ebéd, miután visszatértünk. A délután további részében megint tréfás feladatok voltak. Kötélhúzástól kezdve a bója körüli futástól kezdve minden ilyesmi jelen volt. Sosem felejtem el, hogy hányszor meg kellett tapsolnunk magunkat. Zárásként . „végigrepültek” a kisgólyák a táboron. Este egy újabb diszkó, a „búcsúéjszaka” következett, aminek alig akart vége lenni

gyunk). Végül aztán begördült a 2 busz újra, és elérkezett a búcsúzás. Amennyire nem akartam jönni, úgy nem akartam hazamenni. Nagyon jól éreztem magam. Elköszöntünk egymástól tehát. Mindenki szemében ott volt a szomorúság, mert ahogy a szenszejek is mondták:

OLDAL 19

Mindenki maradni akart. A

másnap reggel pakolással és az eredményhirdetéssel telt. A mi csapatunk 3. helyezést ért el. Kaptunk egy „gólyacsomagot”, amiben volt egy SZEG (emlékeztetve, hogy SZEGesek vagyunk), egy kisbéka (a gólyák békát esznek) és egy tökmag (mert kicsik va-

Ez volt életünk 3 legboldogabb napja!!! (Zádori Anna)

KAMASZMONOLÓG Jézusom! Hát persze, hogy ma! Nem is én lennék, ha nem ez lenne! Egy újabb pattanás és pont az orrom közepén, ami így a patti nélkül is 10 cm átmérőjű! Lemértem! Most őszintén, ekkora ormánnyal kinek kellek?! Már azon is meglepődtem, hogy a Józsi randira hívott. No, de hogy épp a randi napján kerül rám ez az ocsmányság?! Mert alapjába véve ( a családom és a barátaim elmondása szerint) szép vagyok. A szemem szinte fekete, olyan sötét. A bőröm is elég száraz. De nem elég ez, nem, még jönnek a ragyák is! És tetőzi, hogy télen-nyáron hófehér vagyok. Sokszor piszkálnak is azzal, hogy: Mi van, Julcsa, fallal törölköztél? Azzal hát! Aztán jön a hajam. Az egyetlen valami, amivel elégedett vagyok. A vállamig már leér. Ahhoz képest, hogy milyen rövidre vágattam?! Elég ez. No persze nem marad egy szál hajam se, ha a Boris kitépi és azt üvölti a fülembe, hogy szálljak le a Lacikájáról. De könyörgöm, rajta se vagyok! Tehetek én róla, hogy az „ő” Lacikája olyan bamba, hogy az én terebélyes hátsó felemen időzik a szeme?! Ha már a fenekemről beszélünk (ami valljuk be nem kicsi) azzal is megvan a bajom: irtóra lapos. De legalább akkor felül lennék kerek! De még ott sem… A fiúk csak „elől deszka-hátul léc”-nek csúfolnak. A hasam lapos, azzal baj nincs, de ahogy a csípőcsontom kiáll… és a combjaim… azokat még egy elefánt is megirigyelhetné! Olyan vastagok, hogy kész csoda, hogy beleférek egy nadrágba is! És ami a legrosszabb bennem: Iszonyat magas vagyok, a fiúk meg olyan aprók. A múltkor is lefejeltem az ajtófélfát… Minden esetre azért minden rosszban van valami jó… Elvileg! Bennem is biztos van, csak meg kellene találni. A természetem borzalmas. A hangulatváltozásaim és a dühkitöréseim nagyon számottevők. Igazi hangulatember. Mondják. Mosolyogjak. Kire? Mire? Nem mondanátok meg? Magamba? Az mire jó?! Nem vagyok mosolygós, ez van, így kell szeretni. Ezért nem vagyok átlagos. A barátaim, na, azok például teljesen átlagosak! Ott van a Bözsi. Magas és sovány, mint egy pálca, és a fiúk is szeretik, meg persze ő is őket. Ott a Rozi. Az alacsony és duci, viszont teljesen jó tanuló és egy ragyája sincs, persze ő a fiúkat nem érdekli. Pedig neki tetszik a Béla, hallottam, ahogy mondta. Itt vagyok 15 évesen és még nem voltam szerelmes. Normális vagyok?! Azért próbálom magam elfogadni… Jaj, 10perc és itt a Józsi, én meg eldumálom az időt. Gyors tükörbe nézés. Látok benne egy alakot. Igazából ez az alak teljesen tökéletes lenne… Ha nem én lennék… J Zádori Anna

OLDAL 20

Soha ne habozz, ha Szeget akarsz venni Szeggel!

…Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.

(Juhász Gyula)

Impresszum

Ára csak 100 Ft

Főszerkesztő és garázdálkodó: Hegymegi Flóra Hajnalka Szerkesztők: Bodnár Brigitta Bolyki Zsolt Bora Noémi Dobi Csenge Ipacs Henrietta Juhász Lilla Kadlott Benjámin Kalas Martina Révész Rebeka Ürmös Viktor Zádori Anna Zám Brigitta

Kiadja: Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium Felelős kiadó: Gönczi Sándor igazgató Felelős szerkesztő: Tóth Béla

Szilágyi Erzsébet Gimnázium Eger. Beszámoló az,,év iskolája versenyről

Recommend Documents