Útinapló 2013. november 4-9. Eger – Korond – Eger
Az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskola diákjainak élményei a Határtalanul! pályázat programjairól
Tartalomjegyzék
2. oldal
Előkészítő óra
3. oldal
November 4.
5. oldal
November 5.
7. oldal
November 6.
11. oldal
November 7.
13. oldal
November 8.
15. oldal
November 9.
17. oldal
Március 23.
20. oldal
Március 24.
22. oldal
Március 25.
25. oldal
Március 26.
28. oldal
Március 27.
30. oldal
Március 28.
33. oldal
Értékelő óra
35. oldal
Az útinapló készítőinek névsora
38. oldal
2
Október 22. Előkészítő óra
Az előkészítő órán tanáraink és az egri vár egyik munkatársa tartott figyelemfelkeltő előadásokat. Csillag Tamás úr beszélt nekünk a Gárdonyi emlékév
kapcsán
az
íróról
és
Gárdonyi Egerben eltöltött éveiről. Hiszen 2013 a Gárdonyi emlékév, az író születésének 150. évfordulóját ünnepeljük. Megtudhattuk továbbá, hogy milyen színes programok várnak minket a Várban, de a Petőfi Irodalmi Múzeumban és Gárdonyban is. Mivel a többi helyszín is részt vesz az író megemlékezésében. Ez az év már hivatalosan is Gárdonyi emlékév. A vár munkatársa természetesen elmondta, hogy náluk minden kapcsolódik neves írónkhoz, hiszen regényének, az Egri csillagoknak is a vár a fő helyszíne. A regény segítségével nemcsak az országban, de a világban is megismerhették az egri várvédők hősies tetteit. Az egri vár egyik tagintézménye a Gárdonyi Géza Emlékház, ahol az író édesanyjával élt. Itt írta legismertebb regényeit is az író. Az Emlékház megőrizte Gárdonyi eredeti bútorait, könyveit is. Már nagyon kíváncsian várjuk, hogy a korondi diákokkal együtt márciusban a megnyitó után megnézhessük, hogyan is élt itt az író. Pályázatunk
fő
témájának
a
Gárdonyi
emlékévhez kapcsolódva azt választottuk, hogy felkutatjuk és elkészítjük Gárdonyi Géza és Tamási Áron kedvenc ételeit. Az előkészítő órán megszerveztük, hogy kik lesznek azok, akik Gárdonyi és kik azok, akik Tamási után kutatnak. Ahhoz, hogy el tudjunk indulni a kutatómunkában, Sulyok Kinga tanárnő keltette fel az érdeklődésünket előadásával, amelyből az írók életútját és munkásságát, regényeiket és érdekességeket is megismerhettük. Megtudtuk, hogy Gárdonyi Géza vezetékneve eredetileg nem is Gárdonyi volt, hanem Ziegler. Mivel azonban Gárdonyban (Agárdpusztán) született később ezt a nevet vette fel. 3
Nemcsak mi egriek őrizzük ennyire az író emlékét, de Gárdonyban is meg lehet nézni szülőházát. Tamási Áronról is tájékozódhattunk, szó volt arról is, hogy még Amerikában is járt, de élete utolsó szakaszát Budapesten töltötte. A székelyföldi származású író szülőházához is el fogunk látogatni majd novemberben Farkaslakára.
Nyegrai
Krisztina
tanárnő
érdekes
bemutatójából
Románia
etnikai
összetételéről
tájékozódhattunk. Különösen az I.világháború következtében elcsatolt Erdély területét néztük meg alaposan, hiszen novemberben Korondra fogunk utazni más romániai nagyvárosokat is érintve. Egy 2011-es népszámlálás szerint 6,5%-ban élnek magyar nemzetiségűek Románia területén. Így a magyarok alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget, ez a népszámlálás szerint 2011-ben 1 237 746 fő. Székelyföldön koncentrálódik egy tömbbe, itt közel 700 ezer magyar él. Az 1990-es évekig a németek voltak a másik nagy kisebbségi csoport (szászok és svábok. A magyarok tehát főleg Erdélyben élnek. Itt több helyen hivatalosan is használható a magyar nyelv. A Korondi Szakközépiskolában is magyarul tanulnak az ottani diákok. 4
November 4. (hétfő)
Hétfőn kora reggel indultunk útnak Egerből Korondra. A reggeli álmosság ellenére, már kezdettől fogva jó hangulatban telt az utunk. Útközben a két íróról, Gárdonyi Gézáról és Tamási Áronról anekdótákat meséltünk egymásnak, valamint életútjuk történetével is megismerkedtünk.
Az első úti célunk Nagyvárad volt, a romániai Bihar megye székhelye, ahol Gárdonyi édesapja gyárigazgató is volt, ide délután értünk. Nagyváradon betekintést nyertünk a város nevezetességeibe, megismerkedtünk a hosszabb-rövidebb időt itt töltött költőkkel, írókkal, hiszen itt volt kanonok Janus Pannónius, a még latinul verselő magyar költő, Ady Endre három évig élt ebben a városban, de megfordult Nagyváradon Juhász Gyula is. Az Ady Endre Emlékmúzeum, József Attila és Petőfi Sándor szobra a Petőfi parkban őrzik emléküket. Áttekintettük a város helyét és szerepét a magyar történelemben, irodalomban (Szent László városa, Janus Pannonius: Búcsú Váradtól), felkutatattuk Gárdonyi életútját, édesapja, Ziegler Sándor Mihály Nagyváradhoz kötődését. 5
Ezek után utunk tovább folytatódott, megálltunk a Királyhágónál és megcsodáltuk a gyönyörű kilátást, a festői szépségű hegyeket. Bár az időjárás nem kedvezett, ez nem ronthatta el a kedvünket.
Már este hét óra volt mire megérkeztünk Korondra, ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk. Megismerkedtünk a diákokkal és a korondi kísérőkkel, egy közös beszélgetés során mindenki bemutatkozott, összebarátkozott. Az est végén a fogadó diákok kíséretében megismerkedtünk a szálláshelyünkkel is. Már az első alkalommal rendkívül barátságosak voltak a korondiak, könnyen össze tudtunk barátkozni, egymásra hangolódni.
November 5. (kedd) 6
Kedden délelőtt a Korondi Szakközépiskolával ismerkedtünk meg, ahol elsőként az iskola igazgatója köszöntött bennünket. Kísérőtanáraink ismertették velünk a hét programját is.
Majd az iskolabejárás során bepillanthattunk a diákok mindennapjaiba is, és az iskola tankonyháját is szemügyre vehettük, ahol később kedvenc íróink ételeit készítettük el. A korondi iskola tankonyhája jól felszerelt, vezetőtanárok és főzőasszonyok kíséretében tanulhatják el a középiskolások azokat a praktikákat, amelyekkel a szakvizsgán jó eredményt érhetnek el, de a későbbi életükben is hasznukra válik.
Ezután társainkkal elindultunk összegyűjteni a helyi ételkülönlegességek, valamint Tamási Áron kedvenc ételének pontos receptjét. Elsétáltunk Korond idős lakóihoz, akik nagy szeretettel fogadtak minket, és tőlük gyűjtöttünk receptet a régi székely ízek előcsalogatása reményében, valamint kíváncsian faggattuk őket Tamási Áron kedvenc ételének, a töltelékes káposztának a helyi elkészítéséről is. Tapasztalt, fantasztikusan főző asszonyok avattak be minket az erdélyi hagyományos és nevezetes ételek világába. Megismerkedtünk ezen ételek elkészítésével, a hozzájuk szükséges alapanyagokkal és ezek mellett jó tanácsokat és bevált 7
praktikákat is kaptunk a főzéshez. Akinek volt egy kis szerencséje meg is kóstolhatott egy-két számunkra különleges fogást. Ezeket a rendkívüli pillanatokat meg is örökítettük.
Délután utunk a Hargita megyei Parajdra vezetett, amely híres sóbányájáról, ahonnan évtizedek óta több tonna sót bányásznak. A bányába busszal jutottunk le, ahonnét még egy hosszú lépcsősor vezetett a sóbarlangba. A sóbánya belsejében kápolna, kávézók, kiállítások és még szabadidőpark is ki van alakítva, ahol az időt kellemesen el tudtuk tölteni. Ez a vidék, amit Sóvidéknek neveznek, a sóbányáról kapta nevét.
8
Megtudtuk, hogy a parajdi sótelep Európa egyik
legnagyobb
található
sót,
sótartaléka.
székely-sónak
Az
is
itt
szokás
nevezni. Gyógykezeléseket is tartanak a bánya belsejében. Hiszen a székely só, a földalatti tiszta levegő jótékony hatással van a léguti panaszokra is, mint például az asztma. A kápolnában megpihenve elmondtunk közösen egy imát, hálát adtunk azért, hogy itt lehetünk, hogy barátokra leltünk, és fohászkodtunk azért is, hogy a hazafelé vezető utunk is szerencsés legyen.
Innen utunk Szovátára vezetett, amely Korondtól 20 km-re fekszik. Itt meglátogattuk a híres Medve-tavat, és a jó időnek köszönhetően körbe is sétálhattuk azt. A Medve-tó nevét onnét kapta, hogy felülnézetből egy kiterített
medvebőrre
kísérőtanárainktól.
Ez
emlékeztet, a
víz
is
tudtuk
számos
meg
betegség
gyúgyítására alkalmas, a fürdőzők szinte lebegnek a tó felszínén a magas sótartalom miatt.
Az estét közös főzéssel zártunk, és a vacsora után Tamási Áron egyik híres művének, az Ábel a rengetegben filmadaptációját néztük meg közösen, hiszen a film helyszíne is a 9
Hargita, csak az 1920-as években. Ábel egy szegény család gyermeke így hamar meg kell ismerkednie a munka keménységével. Még 12 éves sincs, amikor az édesapja elszegődteti erdőpásztornak a havas Hargitába. Itt Ábel csak önmagára számíthat, és a leleményessége segíti ki a kacifántos helyzetekből. Nem lehetett könnyű olyan fiatalon elszakadni a családtól, édesanyja féltő szeretetétől. Megtudtuk azonban, hogy nem csak az 1900-as évek elején kellett keményen dolgozniuk az erdélyi gyerekeknek, hanem a mai napig ki kell venniük a részüket a mezőgazdasági munkákból. Akad olyan korondi diák is, akinek 2 órát is gyalogolnia kell, hogy elérjen az iskolába.
10
November 6. (szerda) Szerdán délelőtt a Hargita megye északkeleti részén található Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz kirándultunk. Itt az időjárás miatt nem tudtunk sok időt eltölteni. Ezt sajnáljuk is nagyon, mert a táj csodálatosan szép volt. Mindenki sok képet készített a hóesésben, a buszon pedig kísérő tanáraink, valamint az idegenforgalmi szakos társaink bemutatták nekünk a szoros történetét, valamint azt is, hogyan jött létre a tó.
A bemutatóból megismerhettük, hogy a tó valójában egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében keletkezett, az agyagos törmelék nagy esők hatására zúdult a völgybe. Így a kiálló fenyőtörzsek a régi erdő maradványai, amelyeket az eltelt idő olyan anyaggal vont be, ami által nem mennek tönkre a vízben.
11
Hallhattunk egy legendát is a tó eredetéről, ami szerint élt régen Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter, aki egyszer elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy legénnyel, aki mindenhez értett. Rögtön egymásba is szerettek, de az esküvőre nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. Eszter évekig sóvárgott választott kedvese után, amikor is egy zsivány elrabolta magának. Eszter a hegyekhez könyörgött segítségért, amikor is nagy esővel, földrengéssel lezúdult a hegyoldal, ami magával sodorta a lányt, a zsiványt és az ott legeltető pásztort nyájastul. Még ma is kiállnak a fenyőerdő maradványai a tó vizéből és napfényes időben az agyagos föld vérvörösre festi a víz színét. A szorosban,
visszaúton ahol
álltunk
keskeny,
meg több
a
Békás-
kilométeres
szurdokon keresztül vezetett az utunk. A szorosnak három fő része van, a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. A szoros még a buszról nézve is hatalmas, 200-300 méter magasak a sziklafalak. Európa egyik természeti ritkaságának számít, és nyáron a hegymászók előszeretettel keresik fel a meredek falakat. A Békás- patak a magas falak tövében csordogál, ilyenkor esős időben kis vízeséseket alkotva. A legmagasabb falon láthattuk az úgynevezett oltárkövet, amely kimagaslik a többi csúcs közül is. A szoros történetét mesélő diáktársainktól megtudtuk, hogy a zord falak mentén több védett állat és védett növény is meghúzódik.
12
Este, amikor ismét összegyűltünk, beszélgettünk Tamási Áronról, Gárdonyi Gézáról, kedvenc íróinkról, és felidéztük a nap eseményeit, az érdekesebbnél érdekesebb történeteket, legendákat. Ez a nap is, csak úgy, mint a többi remekül telt és nagy élmény volt látni ezeket a csodaszép helyeket, mert a szép tájak, a régi helyek csak még jobban erősítették bennünk buzgó hazaszeretetünket.
13
November 7. (csütörtök)
Csütörtök reggel, amikor beértünk a korondi középiskolába, kaptunk egy tantermet, ahol a délelőttöt tölthettük. A délelőtti programunk kreatív csoportmunka volt. 8-10 fős vegyes csapatokat alakítottunk ki, majd a csapatnevek kiválasztása után kezdődhetett a munka. Minden csapatnak 3 óra állt a rendelkezésére, hogy elkészítsen egy-egy plakátot mind Tamási Áronról, mind Gárdonyi Gézáról. Miután Sulyok Kinga tanárnő ismertette velünk az életrajzok legfőbb pontjait elkezdődött a munka. Minden csapat nagyon szép, igényes és díszes plakátot készített, amin az írók rövid életrajzán kívül szerepeltek még a kedvenc ételeik, mint például Tamási Áron kedvence a töltött káposzta vagy Gárdonyié az erdei gombás marhapofa ragu cipóban. Emellett ezeket az ételeket illusztráltuk is több-kevesebb sikerrel, majd az elkészítésüket is leírtuk.
Délután Farkaslakára indultunk, ahol Tamási Áron szülőházát nézhettük meg kívülbelül, Az első szobában, az úgynevezett nagy házban Tamási emlékkiállítás látható még a 14
Tamási család eredeti szobabelső berendezéseivel, valamint Tamási Áron használati tárgyaival, majd Tamási alkotásaiból, írásaiból, leveleiből és fényképeiből válogatott gyűjtemény tekinthető meg. Az író itt töltött éveiről egy még élő rokona mesélt nekünk. A templomkertben pedig Tamási Áron sírjánál közösen megemlékeztünk az íróról. Tudjuk, hogy az erdélyi származású író Budapesten halt meg, de kérésére szülőfalujában temették el. Sírkövét Szervátiusz Jenő, és fia Tibor, erdélyi szobrászok alkották. A sírkövön a következő feliratot olvashatjuk: Törzsében székely volt, fia Hunniának. Hűséges szolgája bomlott századának.
Következő úti célunk Székelyudvarhely volt. Besétáltunk az udvarhelyi régi templomba, majd a helyi múzeumot látogattuk meg. Egy kis időt az Emlékezés Parkjában is eltöltöttünk, ahonnan utunk a Tamási Áronról elnevezett gimnázium felé vezetett. Este a korondi pizzázóban gyülekeztünk egy kis izgalmasnak ígérkező vetélkedőhöz, ahol az elmúlt napokon megszerzett tudásunkat tesztelték. Szó volt a két híres írókról, legfőképp Tamási Áronról, az ő életútjáról és leghíresebb művéről, az Ábel a rengetegbenről, amit korábban kedden meg is néztünk. Valamint a meglátogatott helyekről és a hozzájuk kapcsolódó legendákról is. Eközben a korábban már közösen elkészített finom lekváros palacsintákat majszolgattuk. Az este mind a tanároknak, mind a diákoknak nagyon tetszett. Majd pedig egy nagyon jó hangulatú karaoke partyval zártuk a napot, ahol levezethettük a mögöttünk álló napok fáradalmait. Ez a nap is legalább olyan fantasztikusan telt, mit a többi és sajnos tudtuk, hogy hamarosan szombat és haza kell utaznunk, de nagyon izgatottan vártuk a pénteki programot.
15
November 8. (péntek)
Elérkezett az utolsó előtti nap. Beszereztük a receptek hozzávalóit, majd kalkulációt készítettünk és ezek után hozzáláttunk megfőzni Tamási Áron és Gárdonyi Géza kedvenc ételeit. Az ügyesebbek már korábban is készítettek töltött káposztát, így az gyorsabban el is készült. A ragu készítésénél már tanáraink segítségét kellett kérnünk. A korábban összegyűjtött pontos receptek alapján gördülékenyen ment a munka. Miközben a csapat egyik fele a káposztát csavarta, addig mások a marhahúst kockázták fel. A közgazdász szakosak pedig közben pontos költségvetést készítettek.
Az elkészült ételek mindenkinek ízlettek, többen elhatároztuk, ha hazaérünk mi is el fogjuk készíteni valamelyiket szüleinknek. A nagy kedvenc mégis a töltelékes káposzta volt. A kutatásunk során azt is kiderítettük, hogy Tamási Áron a csigatekercset is nagyon
szerette.
Miután
megfőztük
közösen
a
marhapofa ragut és töltött káposztát, az iskolából átvitték az ételeket a közeli Pálpatakára, mert ott tudtuk csak közösen, egy helyen elfogyasztani. Mi pedig lovacskocsikkal mentünk az általunk elkészített ételeink után. 16
Izgalommal készülődtünk, mivel mindenki nagyon várta már a kocsikázást Pálpatakára. Három lovas kocsi jött értünk Korondra, mi pedig óriási lelkesedéssel el is foglaltuk a kocsi hátsó részén a helyünket. Útközben nagyon jól éreztük magunkat, és csodálattal néztük a szebbnél szebb tájat. Láthattuk, hogy is megy az élet itt fent a hegyekben. Milyen messziről kell bejárnia néhány korondi iskolásnak, hogy tanulni tudjon. Mikor megérkeztünk Pálpatakára, elmentünk szétnézni, bemutatták nekünk a templomot, a tájat és megtudhattunk néhány érdekességet Pálpatakáról. A templom itt fából készült, még a benne található oltár és minden bútorzat is. A hegyekben élő emberek ide járnak istentisztelekre. Az itt található iskolát is bejártuk és valami kimondhatatlan nagy nyugalom áradt az egész tájból. A sétánk végén pedig közösen elfogyasztottuk az ételeket. Délután, amikor visszaértünk a szállásunkra, megnéztük Korondon is a látnivalókat, a helyi templomot valamint a székely kapukon beérve a mesteremberek munkáit. A délután során kiegészítettük az előző nap elkészített plakátokat és megbeszéltük, ki milyen élményekkel, érzésekkel gazdagodott az elmúlt egy hétben. Mindenki nagyon izgatott volt az este
miatt.
Nagy
örömünkre
ekkor
rendezték meg a korondi középiskolában a gólyabál, melyre mi is hivatalosak voltunk, és a szerencsésebbek be is kerülhettek a zsűri tagjai közé. Ekkora már közeli barátságba kerültünk egymással, lehetett szurkolni a társunknak, hogy ő legyen a bálkirály és a bálkirálynő. Nagyon jól szórakoztunk, az utolsó közös esténk egy igazán emlékezetes bállal zárult.
17
November 9. (szombat)
November 9-én véget ért a programunk és indulnunk kellett haza. Reggel korán indultunk el, hogy útközben még megnézhessünk pár nevezetességet. Első nevezetességünk a Királyhágó volt, aminek jelentőségéről történelmi előadást hallhattunk. Megtudtuk, hogy valójában nem igazi hágó, mert nem vízválasztón visz át, de a forgalom ezt az utat választotta. II. József még trónörökös korában járt itt. A hágó magassága 582 m. Erdély kapujának is szokták emlegetni a Királyhágót. Összeköttetést teremt a Partium és a történelmi Erdély között. Ezután még gyönyörködhettünk a csodás tájban és utána indultunk is tovább.
A következő állomásunk Kolozsvár volt. Kolozsvár Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa. Az egykori Kolozs vármegye, ma Kolozs megye székhelye. Bukarest után Románia második legnépesebb városa. A Kis-Szamos és a Nádas-patak völgyében található, de egyes városnegyedei átnyúlnak a szomszédos patakok völgyébe is. Amikor 18
beértünk a városba láthattuk, hogy nagyon szép házak és sok nevezetesség található itt. Sajnos nem nézhettük meg mindet, de Mátyás király szülőházát és a Mátyás-szobrot igen. Mátyás király szülőháza, Kolozsvár legrégebbi emeletes háza, jelenleg a Művészeti és Design Egyetem épülete, az Óvárban található gótikus stílusú műemlék. A kolozsvári Szent Mihálytemplom Erdély második legnagyobb alapterületű temploma, a hajdani Nagypiacon helyezkedik el. Nyugati főkapuját Zsigmond király magyar királyi, német császári és cseh királyi címere díszíti, felette Szent Mihály szobrával.
A nevezetességek megtekintése után már mindenki nagyon fáradt volt és azt várta, hogy hazaérjünk, de miután átértünk a határon már nem is tűnt olyan hosszúnak az út. Mikor beértünk Egerbe mindenki izgatott volt, azt vártuk, hogy elmesélhessük otthon, hogy milyen jó hetünk volt. Nagyon kedvesek és aranyosak voltak a korondi befogadó családok és mindenki nagyon jól érezte magát, alig várjuk, hogy újra találkozhassunk.
19
20
Útinapló 2014. március 23-28.
21
Március 23. (vasárnap)
Már
nagyon
vártuk
a
viszonttalálkozást, november óta tervezgettük, hogy ha itt lesznek a korondi
társaink,
mit
fogunk
megmutatni nekik. A korondi diákok vasárnap este 18 órára meg is
érkeztek
a
Szépasszony-
völgybe. Itt megvendégeltük őket zsíros és vajas kenyérrel, illetve teával. Szerencsénkre nagyon jó időnk volt, ezért le tudtunk ülni és jókat beszélgettünk, felelevenítettük az eddigi élményeinket, nagyon örültünk, hogy végre újra látjuk egymást. Amikor megvacsoráztunk, megmutattuk a frissen érkezőknek, hogy miről is ismert nálunk a Szépasszony-völgy. Arra is jutott időnk a korai érkezésnek köszönhetően, hogy a völgy történetét bemutassunk az Erdélyből érkezőknek. Elmondtuk többek között a Szépasszony-völgy történetét, ami a régi korokra visszanyúlik. A völgy nevéhez legendák sora is fűződik, mint ahogy Erdélyben a Gyilkos-tóéhoz. Egy néprajzkutató szerint a „Szépasszony” az ősvallás egyik istenasszonya volt, Vénuszhoz hasonló alak, a szerelem istennője. Neki mutattak be áldozatot ezen a helyen. De akad más legenda a völgy keletkezését illetően. A földművesek egy híresen szép asszonyról mesélnek, aki itt árusította az egyik pincében a jó egri bort. Mások szerint egy úri villa szép asszonyáról kapta nevét a völgy. Az első pincék építésének
idejét
nem
pontosan,
hogy
mikor
tudni is
kezdték. Az azonban biztos, hogy 1774-ben kezdték a völgy 22
Öregsorának kialakítását püspök-földesúri engedély alapján. A pinceépítést fokozta Barkóczy püspök gazdaságpolitikája, aminek következtében fellendült a bortermelés, kialakult a bor piaca, tehát szükség lett megfelelő tároló helyiségekre. A Szépasszony-völgy területe korábban az egri püspök tulajdona volt, és pincét vájni csak a püspök engedélyével lehetett. Így alakulhattak ki a csoportos, egyidejűleg vágott, utcába rendeződött pincék sorai. Miután körbejártuk a völgyet, máris az első estén volt alkalmunk bemutatni Eger egyik látnivalóját.
A vacsora és a völgybejárás körülbelül 20 óra körül ért véget. Ekkor kísérőtanáraink még egyszer elmondták nekünk a pontos programot, majd mindenki elindult haza, hogy lepihenhessenek a korondiak a hosszú út után. Megegyeztünk abban, hogy másnap 8 órakor az iskolában találkozunk és ellátogatunk Gárdonyi házához, ami az Egri Vár mögött helyezkedik el.
23
Március 24. (hétfő)
Hétfőn
délelőtt
a
korondi
diákokkal
meglátogattuk Gárdonyi házát, amely ma már emlékmúzeumként működik, és minden vele kapcsolatos dolog megtalálható itt. Ebben a házban született meg az 1552.évi török elleni harcról szóló regényt, az Egri Csillagokat.
Kísérőtanáraink
segítségével
bepillantást nyerhettünk az író életébe is, megismerhettük az író egri remete életét. Megnézhettük még Gárdonyi eredeti kéziratait, és az íróasztalát is, ugyan olyan állapotban találtuk, ahogyan az író otthagyta. A személyes tárgyait is megtekinthettük, az ágyát melyben aludt, és a szekrényeit, valamint az olajkályháját is megláthattuk. Az udvarban meglátogathattuk Gárdonyi kedvenc fáját, melynek tövében rengeteget üldögélt. Mi is megpihentünk az emlékház kertjében, elbeszélgettünk olvasmányélményeinkről. Szó volt arról is, hogy ki, milyen regényt olvasott még Gárdonyitól. Nagyszerű élmény volt az íróval ennyire azonosulni az emlékházban.
24
A
délelőtti
témához
kapcsolódóan
délután
meglátogattuk a híres egri várat, ahol egy nagyon szép délutánt töltöttünk
el
tárlatvezető
segítségével. Az első állomásunk a kazamata volt, ahol egy szakértő megmutatta
a
tüzes
kerék
működését, és a harcmodorokról illetve fegyverekről tartott nekünk egy érdekes, interaktív előadást. Megtanultuk a fegyverek helyes tartását, és a harci lépéseket is elsajátíthattuk. Alkalmunk volt egy régi magyar harcmodor kipróbálására melyet már honfoglaló ősink is ismertek, több íjon is ijászkodhattunk. Megmutatták, a török észlelésére használt jelzőberendezéseket is. A kazamata után pedig meglátogattuk Dobó István sírját, és az egri hősöknek emléket állító szobrokat. Ezután egy több teremből álló kiállítást nézhettünk meg, ahol bemutatták a vár történelmét. A hétköznapi emberek
életét,
használati
tárgyakat is megnézhettük. Egy maketten bemutatták az 1552. évi csatát, és élethű babákon láthattuk a török, és magyar harcosok viseletét. A harc közben megsérült katonák, és janicsárok sérüléseit a csontvázaikon pillanthattuk meg. Később
egy
korabeli
ágyú
működését figyelhettük meg. A délutánt Gárdonyi sírjánál zártuk, ahol megemlékeztünk az író végakaratáról, melynek megfelelően a sírfára a „Csak a teste” felirat került.
25
Ez a nap a várról és Gárdonyiról szólt, így az este folyamán is egy ezzel kapcsolatos programon vettünk részt, méghozzá a vár 1552.évi kinézetét nézhettük meg 3D-ben teljesen élethűen. A film 12 és fél percig tartott, de ez alatt az idő alatt teljes mértékben megismerhettük az akkori Egert, és a várat, és az ott élő emberek mindennapjait. A film megértésében és minden ezzel kapcsolatos kérdésünkre egy várban dolgozó szakértő adott tájékoztatást.
26
Március 25. (kedd)
Március 25-én, kedden reggel 8 órakor indultunk el Egerből Budapestre. A közel két és fél órás buszút alatt lehetőségünk volt beszélgetni, jobban megismerni egymást, közös kedvenc slágereinket hallgatni. Nagyon vártuk, hogy megérkezzünk Pestre, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeumba, majd a Budai várnegyedbe látogattunk el.
A múzeumban rengeteg különleges kiállítást tekinthettünk meg. Sok érdekes dolgot tudhattunk meg számos költőnkről, írónkról. Köztük Petőfi Sándorról, akinek több versét olvashattuk, hallhattuk színészek előadásában, valamint személyes tárgyait láthattuk köztük kedvesének, Szendrey Júliának adott jegygyűrűjét is. Karinthy Frigyesről is sok érdekességet láthattunk, illetve sok játékos feladatot oldhattunk meg, amiket mindenki nagyon élvezett. Személyes kedvencem egy régi telefon volt, amin Karinthy fogatta hívásunkat, de ezek mellett verseket is lehetett kiegészíteni, illetve anagrammákat is megoldhattunk. Mindenki 27
nagyon izgatott volt és egymás után próbáltuk ki a különböző feladatokat. Sokat nevettünk, jó hangulatban telt az idő. Lehetőségünk volt a Tamási Áron emlékszobát is megtekinteni, ami remekül passzolt pályázatunkhoz. Az emlékszobában ott volt Tamási íróasztala, bútorai, szőnyege, falfestményei, kanapéja és még számos kedvelt tárgya, amelyek a pesti lakásából kerültek a múzeumba. Végül Molnár Zoltán fotográfus Világok útjain kiállítását látogattuk meg, ahol rengeteg kiváló, figyelemfelkeltő fényképet nézhettünk végig a határontúli roma kultúráról. Miután mindenki végigjárta a különböző termeket, elindultunk a Budai várnegyedbe. Mindenki nagyon izgatott volt és alig várta, hogy felérjünk az I. kerületben lévő Várnegyedbe, ahol számos középkori műemlék és 17.-18. századbeli lakóház található. Természetesen a vár rövid történetével
is
idegenforgalmi
megismerkedtük szakos
társainktól,
megtudhattuk, hogy 1243-ban kezdték el az építését, illetve, hogy I. Szulejmán felgyújtotta majd később elfoglalta. Majd csak 1686-ban került vissza magyar kézre, de ezek után is sok ostromot ki kellett állnia.
A későbbi restaurálások megtették kellő hatásukat, így
gyönyörködhettünk szépségében. Nagy élvezettel jártuk körbe a lenyűgöző épületeket, szép szobrokat láttunk, mindenki csodálta a Várnegyedet. A kilátás is gyönyörű volt, kiválóan ráláttunk a Parlamentre, a Dunára és a Szabadság hídra. Rengetek képet készítettünk, jókat beszélgettünk a nézelődések közepette. Majd mikor mindenki körbejárta a várat, összegyűltünk és visszaindultunk Egerbe. Hazafelé menet ismét jól elbeszélgettünk, feladványokra
keresgéltük
a
választ,
amelyet
mi
készítettünk egymásnak
íróink
munkásságáról, közben eszegettünk és nevetgéltünk a buszon. Az esti program egy közös szalonnasütés lett volna az egri Szépasszony-völgyben, de az idő nem kedvezett nekünk, így erről sajnos le kellett mondanunk. De nem csüggedtünk, helyette elmentünk az Andrássyba, ahol elkezdtünk készülődni a csütörtöki kiállításra. Ez a program is nagyon élvezetes
volt.
Tökéletesítettük
a
még 28
Erdélyben készült plakátokat, fényképeket válogattunk és prezentációkat készítettünk Gárdonyi Géza és Tamási Áron életútjáról és kedvenc életéről. Mindenki nagyon lelkes volt és kellőképpen kivette a részét a munkából. Közben jól szórakoztunk, viccelődtünk, illetve összetartó csapat módjára segítettünk egymást, amiben csak tudtuk. Majd mikor befejeztük a munkát elbúcsúztunk egymástól és elindultunk haza. Otthon kipihentük az út fáradalmait és lelkiekben felkészültünk a következő napi programokra, hogy újult erővel vághassunk majd bele!
29
Március 26. (szerda)
Szerdán délelőtt a diákok és a tanárok együtt véglegesítették a már Erdélyben
elkészült
plakátokat.
Megnéztük egymás munkáját, és ha kellett még segítettünk egymásnak. Elkészítettük
Tamási
Áron
és
Gárdonyi Géza kedvenc ételének receptjeit, a hozzávalóitól kezdve egészen
az
elkészítésig.
Majd
megterveztük a kiállítást és különböző dekorációs elemeket készítettünk a kiállítás tökéletesítéséhez. A délután folyamán a korondi vendégek megismerhették Eger város nevezetességeit az egri diákok segítségével. Több nevezetességet is megnéztünk, bemutattunk és pár érdekességet is elmondtunk az épületekkel, terekkel, templomokkal kapcsolatban. Megmutattuk a vendégdiákoknak többek között Eger legnagyobb és legszebb templomát a Bazilikát, és egy nagy sétát tettünk a templomban, és körülötte is. A Bazilika lépcsőiről tökéletesen látszik az egri Líceum épülete, ahol a város legszebb könyvtára található. Majd ellátogattunk a Dobó térre is, ahol sajnos nem tudtunk sok időt eltölteni a munkálatok miatt, de messziről megtekinthettük a Minorita templomot, illetve betekintést nyerhettünk a Dobó tér és az idáig itt álló szobrok történetébe. Meglátogattuk a török uralom emlékét ábrázoló Minaretet, amelybe a korondi diákok fel is mentek, és élvezhették a csodálatos kilátást.
30
Az estét a diákok és tanárok közösen a Törökfürdőben töltötték el. A Törökfürdő egyediségét a török hangulatú, relaxációt nyújtó fürdőzés és masszázs jelenti. A vendégek számára az élményt tovább erősítik a török kor hangulatát idéző építészeti vonások. A Törökfürdőt az Eger várost megszálló törökök építették 1610 és 1617 között. A rekonstrukció megőrizte a muzulmán fürdőkultusz és építészet hagyományait. A fürdőben lévő víz nem szokásos csapvíz, hanem 38 fokos termálvíz, melynek gyógyító hatása van. Itt két órát töltöttünk el közösen és mindenki nagyon jól érezte magát. Szerintem
ez
a
program
még
közelebb hozott minket egymáshoz és még
egy
nagyon
jó
élménnyel
gazdagodtunk ezen a napon. 31
Március 27. (csütörtök)
Ezt a napot is, mint a többit nagy izgalommal vártunk, hiszen március 27-én (csütörtökön) tartottuk meg programunk keretén belül kiállításunkat az Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskolában. Ezen a reggelen is 8-kor találkoztunk termünkben, hogy mindent előkészítsünk a 10 órakor megrendezésre kerülő kiállításunkra. Az adott témának megfelelően készítettük el a bemutató anyagát, ami kedvenc íróinkról és kedvenc ételeikről szólt. A délelőtti feladatokból mindenki
maximálisan kivette a részét és szorgosan segédkezett az iskola alulájában berendezni a megnyitó helyszínét. A korábban saját kezűleg készített plakátokat, receptgyűjteményeket, életutakat sorba rendeztük. Igyekeztünk a legjobbat kihozni a kiállításból, amihez felhasználtuk a még novemberben tett erdélyi látogatásunk során készített plakátainkat, fotóinkat és az előző napokon készített életrajzokat és recepteket. Nagy volt a sürgés-forgás, hogy minden pontosan a helyén legyen a megnyitóra, amin a helyi tv, rádió és újság is részt vett. A megnyitót Garai Daniella 10. c osztályos tanuló beszéde nyitotta, majd felszólalt Rozmán Éva igazgató asszony is. A kiállítás nagy sikert aratott mind a diákok, mind a tanárok körében egyaránt, amire nagyon büszkék vagyunk. Hiszen nemcsak az volt a célunk, hogy bemutassuk a fotók segítségével, hogy milyen helyeken jártunk és milyen feladataink voltak, hanem az is, hogy felkeltsük diáktársaink érdeklődését a határon túli kultúra iránt.
32
Egy rövid ebédszünet után délutánra egy kis vetélkedőt szerveztek nekünk, amiben Gárdonyival és Tamásival kapcsolatban voltak kvízkérdések. Párosával vagy kisebb csoportokat alakítva együttesen próbáltunk megbírkózni a feladattal, ami többnyire sikerült is. Mindenki a legjobb tudása szerint próbálta kitölteni a kvízt és egy nagyon jó hangulatú délutánt sikerült eltöltenünk közösen, ami összekovácsolta a csapatot. A kemény munka és a sok odafigyelés meghozta gyümölcsét és sok kiváló megoldás született. Minden csapat jeleskedett, ezért izgatottan vártuk az eredményhirdetést, bízva abban, hogy a saját csapatunk fog nyerni. A kis versenyünk szoros eredményt hozott. Örültünk egymás sikerének és nagyon büszkék voltunk a saját csapatunk jó teljesítményére. Este
a
programunkhoz
hűen
megnéztük az elmaradhatatlan Egri csillagok filmváltozatát, ami Gárdonyi Géza műve alapján készült. A könyv érdekessége, hogy számos nyelvre lefordították, mint például finn, litván vagy örmény. A vetítés előtt egy rövid prezentációban Boza Anna bemutatta a szereplőket és a történet előzményét. Ezután elkezdődött a film, amit 33
mindenki nagyon élvezett, ugyanis nagyon jól tükrözte az akkori korra jellemző életstílust. Betekintést engedett nyújtani a török kultúrába is. A harcjelenetekkel tarkított film mindenkinek elnyerte a tetszését. A közel két és fél órás felvétel közben mindenki jókat evett és ivott, ugyanis kaptunk chipset, sütit, kekszeket és üdítőt. A film végeztével tanáraink megleptek minket egy nagyon szép emlékplakettel, amin egy közös kép is szerepel, ami garantálja, hogy mindig emlékezni fogunk az együtt eltöltött sok szép pillanatra. Az este végeztével elköszöntünk egymástól és mindenki indult haza csomagolni a másnapi utazásra. Ez a nap is fantasztikusan telt. Kiélveztünk minden pillanatot tudva azt, hogy ez az utolsó együtt töltött napunk és lehetséges, hogy egyhamar nem látjuk viszont egymást. A mozgalmas előkészületek, a sikeres kiállítás, a vidám verseny és nyugalmas filmnézés után egy érzelmekben gazdag estével zártuk a napot, ami mindenki számára emlékezetes marad.
34
Március 28. (péntek)
Péntek reggel nagyon nehezen indultunk el, egyrészt mert korán kellett ébrednünk, másrészt pedig mert rossz érzés volt, hogy az erdélyi társainknak itt kell hagyniuk minket. Otthon még mindenki megreggelizett, illetve kapott a hazaútra elegendő mennyiségű szendvicset és innivalót. A családok búcsúajándékot adtak a vendégeknek, hogy ne felejtsenek el minket, emlékezzenek ránk ezután is.
Ezen a reggelen fél8-kor volt gyülekező a Fekete Ló Panzió parkolójában, ahol már várta a busz a hazautazókat. Nagyon nehéz volt az elválás, de megbeszéltük, hogy mindenképp tartjuk még a kapcsolatot, illetve látogatjuk egymást, ha erre lehetőség nyílik. Ez a hét sok mindenre megtanított, és remélem máskor is lesz még ilyen program, amikor ellátogathatunk egymáshoz. Ebben már csak azért is bízunk, mert az elmúlt években az Andrássy nagyon jó kapcsolatot alakított ki a Korondi Szakközépiskolával. Az idei csereprogram azért is felejthetetlen számomra, mert nem csupán a közös kirándulásokról szólt, hanem megtanultunk velünk egykorú diákokkal együtt dolgozni. Megéreztük azt, hogy milyen is, amikor a hosszas kutatómunkánk eredményét megosztjuk a másikkal és abból 35
valami mégtöbbet tudunk kihozni. Az eltelt időszakban olyan helyeken jártunk, amelyeken addig még soha. Jó érzés volt itthon is megmutatni mindent, ami számunka fontos. Hiszen Korondon is akkora szeretettel fogadtak bennünket, szinte egy új családot kaptunk arra hétre. Egyszóval nehéz volt a búcsúzás, de abban a reményben köszöntünk el egymástól, hogy hamarosan még találkozunk. Sokáig tartott a búcsúzkodást, megköszöntük egymásnak az eltelt időszakot. Segítettünk bepakolni az utazótáskákat a busz csomagtartójába, majd még utoljára felszálltunk a buszra mi is, hogy el tudjunk köszönni. Sokáig integettünk még a busznak és álltunk ott a parkolóban a könnyeinket törölgetve.
36
Április 3. Értékelő óra
Április 3-án délután újra összegyűltünk
mindazok,
részt
a
vettünk
programban. vezetésével elmúlt
akik
Határtalanul!
Kísérőtanáraink összegyűjtöttük
időszak
az
tapasztalatait.
Mindenki őszintén elmondhatta, hogy milyen benyomást tett rá ez a projekt, valamint azt is meg tudtuk beszélni, hogy ki milyen élménnyel gazdagodott az elmúlt hónapokban. Hiszen a korondi utunkat már egy hosszas kutatómunka előzte meg, amikor is Egerben kutatva igyekeztünk kideríteni Gárdonyi Géza kedvenc ételeit. Ezt a kutatást többféleképp probáltuk kivitelezni. Voltak közülünk, akik a Bródy Sándor Megyei Könyvtárban könyveket bújva akarták kideríteni az igazit, mások egri éttermekben jártak, hogy megtudják, ki mit tart Gárdonyi kedvencének, de akadtak olyanok is, akik az író regényeiben keresték a megoldást. Az igazi nehézséget talán mégis az ételek elkészítése jelentette. Tamási Áron kedvencét, a töltött káposztát, vagy ahogyan a korondiak emlegetik, a töltelékes káposztát nem volt nehéz megfőzni, ugyanakkor a marhapofa ragu már sokkal több időt vett igénybe, mi pedig szívünk szerint már az evéssel lettünk volna elfoglalva. Szó volt ezen a délutánon arról is, hogy kinek, mennyire sikerült elmélyítenie ezt az új barátságot, hogy a befogadó családoknál milyen is volt az élet. Többünk tapasztalata azt mutatta, hogy sikerült alkalmazkodni egymáshoz és kiderült számunkra
az
is,
hogy
mennyivel
barátságosabbak, nyitottabbak erdélyi társaink. Emlékszem utunk elején még tartottunk attól, hogy mi lesz, ha nem a megszokott komfortos szobánkban fogunk lakni, ha nem lesz internet. 37
Most, túl a programokon már ezek egyáltalán nem fontosak. A lovaskocsikázás, a gyönyörű tájak, a közös munka feledtették velünk a mindennapok gondjait. Nem a technikai eszközök voltak a legfontosabbak. Valahogy esténként sem a televízió érdekelt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az írókról és ételeikről szóló plakátok is kézzel készültek, nem pedig számítógéppel. Büszkék voltunk a csoportmunkákra is, mert annak ellenére, hogy korábban nem ismertük egymást, remekül tudtunk együtt dolgozni. Ki tudtuk osztani magunk között a feladatokat, hogy eredményesebbek legyünk. Úgyhogy bátran mondhatom, hogy önállóságra is tanított minket ez a cserekapcsolat. Mi itt az Andrássyban több idegen nyelvet is tanulunk, mégis Erdélyben találkoztunk jó néhány érdekes kifejezéssel, akadt köztük olyan szó is, ami mára magyar nyelvből itthon már kikopott, nem használjuk, vagy már egyáltalán nem is tudjuk a jelentését, de ismerkedtünk román szavakkal is. Sokszor megmosolyogtak bennünket, ha az üzletek feliratait olvasgattuk például Székelyudvarhelyen vagy a Gyilkostónál. Ugyanakkor
nemcsak
Erdélyben
ismertünk
meg
érdekességeket, hanem amikor itt voltak nálunk a korondiak akkor is. Amikor készültünk bemutatni a városunkat, az egyes nevezetességeket, számomra akkor derült ki jó néhány plusz információ, amit eddig én sem tudtam például a Minaretről. Jó érzés volt, hogy nem csupán a tanárintól hallottunk anekdotákat, információkat, hanem tulajdonképpen egymásnak magyaráztunk el egyegy történetet Tamásiról és Gárdonyiról is. Az időjárás is jó párszor megtréfált minket. Erdélyben mintha minden évszakból kaptunk volna egy kicsit, legközelebb már biztos, hogy több melegruhát vinnék. A Békás-szorosban a hó is esett november elején, míg Szovátán pólóban sétáltunk a tó körül, mert annyira szép volt az idő. Pálpatakán pedig mintha egyenesen megállt volna az idő. A Korondi Szakközépiskola egy intéázménye található ott. Szinte minden fából van, kevés gyerek tanul ott, főleg azok, akik a hegyekben laknak. Néha én is vágyom ilyen helyre, ahol a természettel összhangban lehet tudásra szert tenni. Az odajáró gyerekek nem tűntek nekem olyan türelmetlennek, és a szünetekben sem a telefonjukkal voltak elfoglalva, hanem beszélgettek, együtt játszottak, és persze nagyon kíváncsiak voltak ránk, mi pedig rájuk. Ez a cserekapcsolat, a közös munka megmutatta, hogy 38
nem kell távolságtartónak lenni másokkal, lehet együttdolgozni, kompromisszumokat kötni, és nagyszerű dolgot alkotni közösen is. Ráadásul életreszóló barátokra is találhatunk mindeközben. Én belevágnék máskor is szívesen hasonló projektbe!
39
Az útinaplót készítették az Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskola Határtalanul! programján résztvevő tanulók: Bárdos Barbara 12.b Boza Anna 11.d Bódizs Diána 11.b Czifra Tímea 11.d Danyi Szilvia 11.c Dobos Flóra 11.b Garai Daniella 10.c Hajdu Renáta 12.b Józsa Fruzsina 11.d Kovács Sára 11.c Lénárt Lilla 11.d Linkecs Melinda 11.d Mártha Fanni 12.b Menyhárt Vivien 10.c Nagy Petra 11.a Oláh Norbert 10.c Sánta Viktória 12.b Tóbiás Brigitta 11.d Urbán Katalin 10.c Utasi Evelin 10.c
40
