Szerkesztőség és kiadóhivatal. VIII., Rökk Szilárd-utcza 18. sz. } ^inrhwiiiítiiji

Szerkesztőség és kiadóhivatal VIII., Rökk Szilárd-utcza 18. sz.

I

} ^inrHwiiiítiiji

•AMEUBIEMENTS

AONDÉErtPARI5 EN 1585.

,,

_ „

r

^AKPlIO^"Dl^ZlTÖ^

BUDAPEST

(^s-DECORATEUR 1)Ü[ŐN]EGE5SÉGEl)

FRANCZIA

MG I HELSTADTER S. E

ÉS

ANGOL BLÍTOR^ÓVETE^BEN UQyiNÍÉN HÍMZÉSEDBEN.

MINDEM A BEREMDEZÉV IZAIJMABA VTOO AUMA|AROI). CjyA|LAIJXTHAX

Vácü-nlczi 1 -

Erzséhet-kSmt 15.

Legnagyobb czipöraktár. Czipők csak a legjobb anyagból, a legelegánsabb alakban, a legolcsóbb árban. Egyedüli készitóje a gomb-,

QAsz.A KIK. SZABAD

PODMANICZKY-UTCZA 18 Telefon-szám 20 - 70.

Gyár-utcza sarok.

Budapest fő- és székváros tanácsától izlésteljes tervezetei révén, a milleniumi kiállítási pavlllonjában teljesített munkálataival kitüntetve.

czugnélküli T r i u m p h czipónek, mely egy érintési é i fel- és lehúzható.

Páris 1900.

Ezüst érem. MEDAILLE D'ARGENT.

Vidéki rendeletei penteeu IIIkSzBltctnc': Bendolésnél elég egy j i l Ulé ocikí er.fe teWldéee.

HOLQYEKNEK I

I

lona-créme Legújabb és orvosi szaktekintélyek által is elismert biztos hatású kézés arcztisztitó-szer, eltávolít minden börtisztátlanságot és rövid használat után vakitó fehérré és üdévé teszi az arczbórt.

Egy tégely llona-créme 1 kor. Egy drb Ilona-szappan 80 flll.

FIGYELMEZTETÉSI Készítményeim nagy közkedveltsége miatt h a m i s í t v á a y o k a t hoznak forgalomba. - Csakis az valódi, mely a doboz alján aláírásommal van ellátva. - Kapható minden gyógyszertárban. Szétküldés! raktár: Alexander János gyógy st. Szolnokon. - Budapesti főrakt.: Török-féle gyógyszertárak Király-utcza 12. és Andrássy-ut 29. Kerpel-féle győgysz. Lipót-körut 28. és Thalmayer és Seitz uraknál.

D e c k e r í és H o m o l k a

távíró-, távbeszélő-, villámhárító- és villamvilágitási berendezők VL, Izabella-utcza 88.

BUDAPESTEN

V., Dorottye-utiza 8.

A magyar királyi államvasutak szállítói.

^ hangosan szóló = ^ ^ grafit-mikrofon feltalálói és szabadalom tulajdonosai. Készít: telefonberendezéseket köz p o n t t a l v . k ö r k a p c s o l á s s a l , elvállalja régi berendezéseknek s egyes készülékeknek alapos á t a l a k í t á s á t , t o v á b b á : vill á m h á r í t ó k , h á z i s ü r g ö n y ö k , tűz- és v i z j e l z ó b e r e n d e z é s e k készítését legj u t á n y o s a b b árakon. Talafon

automatákkal

kombinált

váltó-

á r a m ú önműködő berendezés Jelzésadásra vasutak s z á m á r a .

Árjegyzékek,

költségvetések

ingyen

bérmentve.

ercur-bank és válfó-üzlef részv.-fárs.

BUDAPEST ÜÜEiJSSfiliL

ÉRTÉKPAPÍROK

Takarék betétek:

vétele és eladása a napi árfolyam szerint.

••

••

KÖLCSÖNÖK

<35

értékpapirokra a legelőnyösebb feltételek mellett,

*********

ét

T

XIII. évfolyam. HEQJELEK HIHDEH VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Egész évre „ ... kor, 20.— FélévreNegyedévre

-

»

10.—

»

5.—

E g y e s s z á m á r a 40

fillér.

3/629. szám.

1902.

AHET P O L I T I K A I ÉS IRODALMI SZEMLE. SZERKESZTI K I S S

JÓZSEF.

Szerkesztését és kiadóhivatal: ;

.BUDAPEST,

'

: VIII., R ö k k Szilárd-utcza 18. s z /

Hirdetések felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Budapest, január hő 19. <§Mrdicsőségét, boldog, amikor megtalálja. a vezérczikkekben, meg a telekkönyvben, ahonnan az ő nevét a tulajdonos Krónika. -rovatából kitörülték. Mégsem illik kinevetni az ilyen derék tudósembert. A játékasztalnál igy dicsérik a kibiczek a vesztő játékost: P é n z . csak rajta, rajta, ne kiméld a pénzt 1 ahogy Konkoly-Thege . . . . — jan. 16. Miklóst meg a többi még eljövendő nagy adományoEgy darab hus ver a mellemben: kinek adjam? zókat biztatják. Gyönyörű a szó, peng a pénz, harsog a Viszem az istenemnek, az kinevet: nini,' hát te is az auto- dicsőség. De akik mondják, akik pengetik, akik harsogják, nómiai kongresszus tagja' akarsz lenni ? Viszem a hazám- ha olyan dicső dolognak tartják az adást, miért nem adnak, az müértően mosolyog: mandátum ? Viszem a művé- nak s ha a tudományt, az államot' oly támogatandónak szetemnek, az fanyarul- rám kacsint: czikknapod van ma ? tudják, miért nem támogatják? Ha annyira fölismerik az A szerelemnek nem "viszem, annak tudom már, hogy olcsó erény nagyságát másban, miért hogy maguk nem gyaportéka a sziv, enyéimnek nem adhatom, mert azoktól korolják ? Ha annyira keresik a ritka hazafiak számát, távol tartok minden keserűségét. Mit csináljak hát? Meg- miért nem szaporítják a maguk személyével? tartom magamnak. Semmi közöm hozzájuk, de ha hallom a hangjukat, A zsebemben fölcseng egy arany. Kinek adjam? felfordul bennem az epe. S.ha akad ember, aki figyel a Millió kéz nyul feléje, millió ajak mosolyog rám barátsá- hangjukra és hivő lélekkel keresi az o moráljukat, széretságosan. Az. isten az égből ledugja lábát: fogj meg, huzz nék odakiáltani neki: Kibicz-morál! Sipista-lelkesedés! le 1. A haza miniszterét küldi elémbe és rendjelet kinál. Kezökben tartják az ország üstökét és rázzák, rázzák s A szerelem az utczasarkon leselkedik reám, rokonom, ami verejték hull a szegény áldozatból, annak a sójával jóbarátom mind rám csillantja a szemét és a művészet a a maguk levesét fűszerezik. dicsőség legszebb virágaiból fon nekem koszorút: te vagy Az adás nagyságát magasztalják kinyújtott tenyéraz én szerelmes gyermekem, "mert aranyad van, a tö"í>bi rel. Az önzetlen honszerelmet dicsérik, akik a hazából csak azért imád, mert aranya nincsen. élnek, tudományt emlegetnek azok, akik hivatalt gondolHa rajtam kivül terem a boldogságom: ime, meg- nak. Konkoly-Thege Miklós ,és ti többi nevesek és névvan. Megvásárolhatom, akár a gyufámat a boltban. Hazám telenek, bizony kár felülni a hollók károgásának s egyszéles e világ, családom az egész' ország, barátom, akit egy nemes elhatározással leleplezni ezt a czudar világot, ennek megszólítok, apám a római pápa és anyám az hogy milyen képmutató. ország minden leányos mamája. Nem baj, hogy a fejem Legyen meg neki a teljes elismerés, illik, hogy megősz, az arany szőkére festi, Nem baj, hogy a szivem kapja : amig a földjének maga volt az ura, szelíden megöreg: a legszebb rózsa felkúszik a száraz kóron. Utálatos, mosolyogták a jó öreg urat. Nevették a csillagjait, hóbortde nagyon szép a világ annak, akinek pénze van. nak- tartották a széljárásokba való szerelmét. És azt Még szebb annak, aki a pénzét odaadja. Adni gyö- mondták: a kis Konkoly-Thegét nagyon izgatja a hiúnyörűség, de ugy kell adni, hogy vagy kinevessenek érte, ság — az ilyen gazdag ember miért akar nagy ember vagy istenítsenek, ha azt akarom, hogy nagy ember lenni ? legyek.. Irigykedve nézem azokat, akik ezt a gyönyörűJárt-kelt a képvisélőházban,'mindenkinek leereszkedő séget megszerezhetik. Csakhogy ezek az emberek nagyon jóvoltából. Imádta a tudományát a tudók humoros elriékomolyak és nagyon jók. Komolyan adnak és csak azért . zésé mellett. Újságoknál halló-val fogadták a czik.keit és adnak, hogy. adjanak. Amikor Pálffy gróf ideadta birtokait, lenyomtatták, ha éppen muszáj volt, a hetedik oldalon.' • vad vágy fogott el engem: hadd lenne nekem is birtokom, Pedig ugyanaz áz ember volt, ugyanazzal áz egyéniséghadd lennék : én is elhagyatva mindenkitől, hadd adnám gel, de senki sem nézte meg, senki sem becsülte föl. én is a hazámnak minden vagyonomat, hadd tegyem én Mielőtt egy negyedmilliót le nem szúrt, senki sem ismerte is csúffá embertársaimat. Most, hogy Konkoly-Thege.Miklós annyira, hogy tudhatta volna: ez- az embér' olyan1 derék teszi'.ugyanazt, meghatva nézem a kis tudós embert, ember, hogy czéljaiért képes.volna mindenét odaadni. aki mégvan indulva,- föl van villanyozva, egy örök jótett Lefizetted a táksát, tehát nagy ember vagy. Mint szenzácziója járja át s aki a csillagok között. kereste a nagy ember járhatsz-kelhetsz ezentúl közöttük, a kezük l

34 szorítása melegebb, a fejük bólogatása mélyebb lesz. Egy ember, aki után nem lehet örökölni, egy ember, aki mindenét odaadta. Az ilyen ember imponál, de ez az imponálás éppen azt mutatja, mennyire maga felé hajlik manapság nemcsak a szentek keze. Odaadják a dicsőséget, a népszerűséget egy" negyed millióért. Kevesebbért is, annyiért, amennyit adsz érte. Minél több, annál jobb. A kevés is valami, csak mindened legyen. Tedd azt, amit a többi esztelenségnek tart és föl fognak magasztalni. Harapd meg azt, akitől a többi fél és gratulálni fognak. Légy szerény, ne kivánj semmit, dolgozz ingyen : és meg fognak becsülni, mert egy konkurrenssel kevesebb van. Egymás szájából tépve a falatot, egymás bőrére pályázva, hirdetik a fenköltség', az idealizmus és az önzetlenség dicsőségét. A pénz, a pénz, a pénz minden. Ezt rie tessék keserűen olvasni, csak mint egyszerű tőmondatot. Helyeslem is, hogy igy van, mert a pénz kútforrása minden nemességnek, minden nagynak és minden emberiesnek. Nem vetem meg a leányzót, akinek jobban tetszik a gazdag ifjú, mint a szegény mesterlegény, mert tényleg szebb és a szegény ifjút, aki különb boldogságot sejt a herczegnő patyolat keblén, mint a szegény varróleányén, mert az a boldogság tényleg különb. De mért hirdetik az anyagiasság rútságát ? Az élet üzlet, ki tehet róla ? Pénzért mindent lehet szerezni és ára mindennék van. Szatócsok vagyunk valamennyien, akik nagy forgalomra törekszünk minél nagyobb haszonnal. Éhesek vagyunk valamennyien és jól akarunk lakni, ilyen az élet és senki sem tehetróla, hát mégis miért hirdetik az igazság képmutató ellentétét és miért rúgják meg az aranyborjút, ha tánczolnak körülötte? A Konkoly-Tnege Miklós adománya nemes alapitvány az ő intencziója szerint, de vásár a dicsőitői szemében. Hajdanában a fejedelmek árulták az ordóikat, ma a közvélemény árulja a népszerűséget. Az ember nem számit, csak a pénz. Ha sok a pénz, nem baj, ha az ember is értékes, de pénz nélkül az ember nem számit semmit, az értéke mellékes, annak ára nincsen. Sziv és ész magándolgok, nagy ember csak az, aki mindenét odaadta, még inkább az, aki másnak mindenét elvette. Semper.

Mindenki sokáig óhajt élni, de senkiseni akar meghalni. Sivift. *

Ifjúkori hibát nem kell magunkkal bevinni az öregségbe, mert az aggkornak megvannak tulajdon fogyatkozásai. Goethe. *

Angyalt, ördögöt megismerni könnyű ; embert, férfit, nőt nehéz ; ifjú leányt lehetetlen. Jókai. *

Senki sem akar közönséges ember lenni. Balzac. *

Mi más vőn' az öröm, mint örömöt szerezni ? Byron.

Ballada. Kizöldült a mező. Elmosta az utat a •Elmosta a nyomát ifja legények közt

Megindult az erdő. tavaszi esső. az én kedvesemnek: a legkedvesebbnek.

De nehezen várom tavasz elmúlását, tavasz elmúlását, buza aratását, napraforgó virág teljes kingillását, legény vitézeknek visszafordulását. Elhervadt a mező. Hullong a falevél. Messze idegenből a had is visszatér. Csak egy legényt várok. Csak egy legény nem jön. Elmaradt, ott maradt az idegen földön. Tarna vitéz, hol vagy: fődben-e vagy égben ? Akár ég, akár főd, gyere rózsám értem! Vigy el éngem akár az égi hazába, akár pedig fektess síri nyoszolyádba. Holdvilágos éjjel ki kopog, mi kopog ? Gyere ki galambom : itt vagyok, itt vagyok. Fehér a paripám, csendes a járása, mint az őszi szellő esti susogása. Felöltözik a lány ünnepi fehérbe. Rozmaring-koszorút illeszt a fejére. Igy találják reggel holtan az útfélen, Piros csizmában és ünnepi fehérben. Gárdonyi Géza.

A dada. Irta: BRÓDY SÁNDOR.

Finom rizskásáért kellett mennie a dadának. A gyerek aludt, a szakácsné nem mehetett. Egy kissé aggódtak, hogy megtalálja-e a boltot? — Végigmegy az Andrássy-uton, végig-végig. Szemben van az a bolt. Három sárga tök van ott kitéve, de az nem tök, hanem ananász. Olvasni persze nem. tud, hanem ha nem találja, megkérdezi. A dada elment keresni a boltot, ahol az a három sárga tök van kitéve, amelyeknek a neve ananász. Nagyon örült, a hideg is majd kilelte örömében, hogy beszabadulhatott a városba. A Dunára volt különösen kíváncsi, de mondták, hogy a Dunát nem láthatja. Hátha mégis megláthatja ? Ha egyszerre csak elejbe kerül ? A hétfejű sárkányról több fogalma volt, mint a nagy folyamról. Nem volt okos asszony a dada. Voltaképpen leány maradt, hiába született gyereke. Kisnövésü, vékonycsontú parasztleány, akit a sorsnak hiába tetszett a Mátra-aljáról' ide a megismerések városába küldeni, a . kis' esze csak összezavarodott, de meg nem nyílott. Őszszel hozatták föl, irván a jegyzőnek, hogy nincs-e ott egy olyan leány, aki azért becsületes, erkölcsös, jó fogú, hosszú életű .szüleire nézve és nem drága ? Küldték is, örült is, hogy jöhet, a kis leánya pedig már két hetes volt, vigan ette a szalonnabőrt. '

35 Őszszel, jó későn már, került belé az emeleti lakásba, amelynek tükör volt a padlója is. A kis urat nyomban a mellére tették és azontúl az le nem szakadt onnan. A tél következett és nem mehettek egy tapodtat sem. Őt néha — ha a gyerek aludt — elszalajtották a szatócshoz, közel a ligethez, mert ott laktak. Kikandikált az Andrássy-utra, látta a villamost és ezekhez épitette ki a helyet, ahová került. A téli rabság alatt esett módja épitgetni elég, a kicsi ur lump embertől eredeti, korán kezdte az álmatlanságot. Éjjel virrasztott, nappal aludt, vele kellett virrasztani, de nappal azért dolgozni kellett, félálomban mosni, mosni", mosni. Mert sok ruha volt. A dadának néha fájt, olykor sirt is a miatt, hogy itt annyi ruha van és az ő kis porontya sütő kendőbe, régi kék kötőbe van pólyálva otthon. Hanem lassanként elfeledte az odahaza való Kalári arczocskáját, ösztöne megtévedt és mind azt a szeretetet, amit iránta kellett volna táplálnia, átlopta erre az idegenre, aki viszont őt ismerte el anyjának. Jól éltek együtt, csak pusztai leány létére a folytonos főtt ételt nem birta megszokni. — Tömnek, mint egy hizót, bezártak az ólba! — durczáskodott magában. A sört sehogysem akarta meginni, amig nagyon kiabáltak: — A gyereknek kell, az angyalka éhezik, maga rá nem az oka. Hát megitta. Behunyta szemeit, elmondott magában egy miatyánkot és lehörpintette. Kapott ajándékot, a fizetése is rendesen kijárt, szép uj pénzekben. A pénzt magát éppen csak hogy látta, a vörös papiroson még elsején este elküldték haza a szüléknek, mivel azok tartották az ő leányát. Ha a posta lassan ment, mindjárt-mindjárt Írattak neki a kis tanitóval, igy: »Kedves .leányunk, Császár Maris, kivánjuk, hogy ezen pár sor Írásunk friss, jó egészségben találjon, mivelhogy oly igen nagy szégyent te reánk hoztál, a gyermekkel, kit szültél, a pénzt küldjed és nehogy elköltsd vagy odaadjad nyalánkságra avagy némely katonaembernek. A Klárika beteg, változása van, kávét kell neki venni. Nevelő édes szüleid koporsód bezártáig . Császár Kis Regináid, Botkó Kis Perzse.« Nagy sirások, kétségbeesések és kételkedések estek ilyenkor, ámbár a levelet az urék vagy elsikkasztották, vagy csak akkor adták oda, amikor megjött a párja, amely már a pénz megérkezését, a gyermek meggyógyulását jelentette. Áz alházmesterné segítségével azonban a dada kijátszotta az urakat és a postással odavitette a levelet a pinczébe. Ha fát hozott föl, akkor lehetett olvasni a pinczében. Az alházmester, mint czipész, kitűnő, jól olvasta a legrosszabb irást is. A pinczeablakban, részint a mosókonyhában, nagy olvasások történtek. A ház több cselédje oda állott hallgatónak. Egyszer egy fő levél jött, vastag és sok bélyeggel ellátott. Császár Mari mindjárt megismerte, hogy ezt a csendőr irta. Sirt eléje egy nagyot. Utána sirt csak igazában, a levélben az foglaltatott, hogy a csendőr más őrsre ment, hogy a kis leányukat el ne hagyja, mert azt a törvény is neki itéli. És hogy talán meg fog házasodni pünkösdre. Egyébként hü hozzá »koporsója bezártáig«. Itten beteg lett a dadus, a levéldolgok kitudódtak. Az asszonya azt kivánta az urától, hogy verjen meg, adjon föl és zárasson be mindenkit: — Ez a bubira megy. Megölik, eléheztetik, elfogy a tápláléka ! • • Veszekedtek a dadával, mert folyton sirt. A kis ur. is veszekedett vele. Sirt, nevetett, kapálódzott, gügyögött: »ne búslakodj dadus, mert akkor nincs, mit ennem!« Még volt, de már is adta a kis apróság a. kárvallottat, az any-

jának majd meghasadt a szive, ha ránézett, mert inkább jó, mint rossz asszony volt. Hizelegni kezdtek neki, megpróbálták okosan beszélni az oktalan kis fejével: — Gombház! ilyen szép menyecske kap minden ujjára. A háziorvos is beleavatkozott a dologba. Népies hangon szólott: — Lelkem gyerekem. Ne busuljon. Az árt a szervezetének. Ápoltja érdekében is kell, hogy kivilágos kivirradtig vig legyen. — De ha nem tud! — szólt közbe a szakácsné. — Gyermekem, — viszonozta az orvos — a cselédnek tudnia kell, ha a fizetést fölveszi. A pénzt szerezni nem oly könnyű. Az ur, kereskedő bár, de kitanult ember, egy ezüst jegygyűrűt vett neki és ez némileg megvigasztalta. Levelet is irathatott, hosszút, egy egész árkus átkot. Megkönnyebbült. Csendes rabságban mult el a tél. Csak azok voltak az igazán rossz napok, amikor a gyerek gyengélkedett. Gyanús szemmel néztek ilyenkor a -dadusra, megvizitáltatták, sőt egyszer arról is szóltak — csak maguk között — hogy megcserélik. Könyörgött, hogy ne küldjék haza, amig a kicsit ki nem szoptatta, a szive szakad meg, ha el kell válni most tőle. Tavasz felé történt csak újra baj. Megint a levél hozta. N. N. irt a falujából, hogy a gyereke meghalt, el is temették, csak előtte titkolják. »Hiában, nincs már szülötte gyermeked!« Ezzel végződött az anonym levél, amelyet maga az úrasszonya olvasott föl neki, gondolván, hogy ha ezen tul lesznek, . nyugodt és rendes lesz Mari. Nem hitte el, Íratott haza. Onnan megjött a válasz, bizony az Isten elvette. (Áldassék ő szent neve érette.) Megholt halálos betegségben, régen, két hónapja. Nem akarták tudatni, nehogy megszomoritsák. De a pénzt küldje, mert drága pénzen temették el. Czitromszin koporsóba, piros tüll szemfedővel. Búcsúztató is volt, tor is volt. Soha ezt a költséget ki nem heverik. A dadus éjszakákon át beszélgetett az apró úrral, aki ha nem szopott a mellén, marizsgált. Azzal tudott legjobban beszélgetni, meg is hallgatta, felelt is neki. — Nincs már nekem lányom, szép Kalári lányom. Ajaj, ajaj, ajaj, ajaj. Meghalt a te kis menyasszonyod, ajaj, ajaj, ajaj. - Kicsit kántált hozzá a hulló levelekről, amelyek őt elrejtik. Három nap alatt azonban már — némi rábeszélés közbenjöttével — megint vidám volt, mert az volt a természete, • valamint a tengelicznek, akit kaliczkába zárnak. ' A tavaszi munka kezdete felé azonban izgatott lett. Ha nem küldik a finom rizskásáért, talán elszökik, annyira vágyott látni a Dunát és venni egy pár papucsot a piaczon. De merre lehet itt a piacz? kérdezte magától, amikor gyorsan ment fölfelé az Andrássy-uton. Otthoni szokása szerint, rajta volt minden viselő szoknyája. Alul a puhák, felül a keményített. A feje' nem volt kendővel hátrakötve, mint ahogy azzal asszony létére köteles, hanem lányosan előre. Kenderszin haja egy czopfban mint a japán férfiaké; tenyérnyi széles violaszin szalag lóbálódzott a végén és verdeste a vékony kis vállát. Délelőtt volt és május, a hivatalnokok jöttek vele szemben. Sokan a szürke pesti feleségük mellől jöttek és ez a szines kis figura, mint a lipe, ki a mezőről a téglavárosba tévedt, nagyon megtetszett nekik. Meg is szólították : — Hány éves, lelkem? — Nem hányja egyik a másikát. 2*

36 A hordárok közül kettő lekisasszonyozta, de nem hagyta magát elkábittatni. Nem feledte el a negédes parasztlány feleleteket, amelyek között nem egy vastag Az én rózsatőmrül. gorombaság is akadt, csak férfi szájára való. Megtalálta a boltot a három ananásztökkel. Nem Szellőtől is óvtam,. ment be vásárlani. . . Lehellet se érje, — Elébb élem egy kicsit világomat! mondta magáKi is hajlóit gyorsan nak. A Dunát és a papucsos susztert minden áron fel Szivem melegére. akarta keresni, ha meg is ölik otthon. Ment mind beljebbbeljebb. Amint egy utczából kijutott, meglátott valami Gonddal ápolgattam, tért, ami tele volt emberrel. Nem is mentek, csak ugy Könynyel öntözgetlem, hajladozott a tömegük, mint a kigyó. Mögöttük vagy Mire kivirágzott, husz templom egymás mellett, egynek se láthatta a teteSzivedbe ültettem. jét, a tornyát. Kijutott mégis a Dunához. Elbámult rajta, hanem Ültethettem volna nem volt vele megelégedve még se. Lement a kőgarádiBárhová — felőled! cson hozzá, hogy megmossa benne a kezét. Hát egy . . . Leeszik a hernyók katona is éppen ott mosakodott. Kimaradt az éjszaka és Piczi rózsalömet. legalább tisztán akart a rapport elé menni. Ránéztek egyMiklós Jenő. másra, a katona beszédbe kezdett. Letegezte és találomra Marisnak nevezte mindjárt. — Hát maga ismer engem? — Hogyne ismernélek, amikor ismérlek! hazudozott vigan. Megfogta a kezét, nézte a gyűrűjét, a mivoltát Krónika II. kérdezte és mentek le együtt az alsó Dunasoron, az egymás kezét lóbálva, a pesti lányokat csúfolva . . . Este lett, a mikorra a dadus hazakerült. A gangon A Szentírásról. fogadták azzal, hogy már rendőrt küldtek érte. — jan. 16. — Be kell záratni! — szólt egy öreg asszonyság, aki Római egyházi körökben, az hírlik, a Szentírás uj egészen olyan volt, mint a fiatal asszony, csakhogy ötszörte kövérebb. Nem kímélték többé a kedélyét, az ur az hiteles fordításán gondolkoznak. Profánus embernek nehéz asszonynyal együtt behívta a vizitszobába. Az ur ott egy- megértenie, mely okon. A római egyház a Szentírást nem szer megütötte. Aztán kikergették a cselédszobába. A gyere- szívesen látja a hivő kezében. Ha a reformáczió az ő ket az asszony bevitte magával, mivel elhatározták, hogy biblia-kultuszával közbe nem jő, a Szentírás, Ó- és Újezek után azonnal elválasztják. A dadus egyedül aludt. Hét hónap után először volt szövetség egyaránt, ma már alkalmasint indexen volna. az álma magáé, kinyújtózkodhatott, levetkőzhetett, nem Az uj fordítás tehát aligha készülne a nagy hivő közönkellett minden pillanatban gyertyát gyújtani. Álmában ség számára — annál kevésbbé, mert az egyház hivatalos szepegett, szólítgatta a kis fiút, akinek keserves sirása ki- nyelvén, mely bizonyára e fordításnak is nyelve volna, hallatszott a szobából. Fölugrott, be akart menni, a nemhogy a hivők, de lassankint a pásztorok is mind. keveszakácsné kétszer is rákiabált. .Elnyugodott valahogy. A szenes ember költötte föl sebbet értenek. Az uj fordításnak tehát alkalmasint egyházreggel. Mindenki aludt, megálltak beszélgetni az ajtóban. politikai czéljai vannak; talán panacea akar lenni bizonyos — Hát a gyerek ? kérdezte a szenes, egy himlőhelyes, eretnek katolikus tudomány ellen, melynek bátortalan keznagy dunántuli parasztfiú, aki feljött az erejével szeren- deteit, a németországbelieket, sikerült ugyan Rampollának csét próbálni. visszaszivatnia, de nem lehet tudni, mely napon ütik fel — Elválasztották! szólt Császár Maris csendesen. fejüket ismét ? Katolikus tudományra, tudniillik, veszedel— Vége a • jó keresetnek! jegyezte meg a legény. Maris egy nagyot sóhajtott. A legény vigasztalónak mes serkentő van Németországban: a protestáns, amin' nem változtat, hogy tiszta tudományos szempontból egyik megfogta a lány finom kis állát és jól megszorította. — Hej, csak nincs is két olyan árva mint mi, la éppoly nonsens, mint a másik, s a protestáns teologust, ketten. Gustav Adolf Wislicenust, a hatvanas években éppúgy be — Csak az idejét kitöltötte volna a szegényke! — akarták csukni az ő biblia-birálatáért, akárcsak a szent busult a leány. — Ne szomorkodj rózsám — szólt á fiu — ha el- inkviziczió napjaiban. A protestáns biblia-kultuszszal szemben, mely a Szentírást kinek-kinek a maga anyanyelvén hagytad, újra kezded, van még gyerek Pesten! A kicsi keservesen sirt odabent. Kiáltottak rá, hív- szolgáltatja, érthetően és ellenőrizhetően, a római egyházták. -A dada szive hevesen dobogott, becsapta az ajtót, nak mind nehezebb ellepleznie, hogy a Vulgata, vagyis a szaladt befelé: ha még egyszer, csak egyszer keblére •Szentírásnak még a negyedik századból származó latin kaphatná lelkét, gyerekét, édes kis angyalát, kegyetlen, fordítása se nem hü, se nem tudományos, és a változtacsúf zsarnokát! tások, melyeket egészen a tridenti zsinatig tettek rajta, inkább czélzatosságok,' mint javítások. S minthogy a triAmit egy nő meg akar tudni, azt kiveszi vagy sírással, vag denti zsinat óta lepergett negyedfélszáz esztendő alatt az kéréssel, vagy édes csókkal. Egyház czélzatai is némiképpen módosultak, módosulni Mikszáth. * kell a hiteles szövegnek is. Mit asszonyszív kigondolt és az Isten nem fordít el, az ellen védelem nincs.

. .

Jóhai.

Habent sua fata libelli. Nincsen nagyobb hatalom a hitnél. Gondoljuk el, hogy akadna ma nálunk kormány

37 és törvényhozás, mely azt akarná törvénybe irni, hogy ezentúl kiki • igaznak tartozik itélni a Béla király Névtelen jegyzőjének krónikáját, a kétségnek még árnyékával sem illetvén annak eleink bejöveteteléről s törvényeiről való • állításait. S gondoljuk el, hogy ilyen törvényjavaslatot nemcsak a mi parlamentünk elé terjesztenének, de a franczia, az angol meg a német elé is, és, viszont, ami módosításokat angol, franczia vagy német hagyomány vagy képzelet vagy néphajlandóság tett a mi legendáinkon, azokat mi is kénytelenek volnánk elfogadni, különben eretnekek volnánk, farizeusok, megátalkodott sátáni nép, mely a megváltásért kereszttel fizet . . . Minden hasonlat sántit, de ez nem is olyan túlságosan. Az a Wislicenus, kit fennebb emiitettem, ama hatvanas évekbeli könyvében (Die Bíbel. Für denkende Leser betrachtet. Leipzig 1863.) népszerűen és érthetően foglalja össze a biblia-kritika eddigi eredményeit, melyek azóta, majd negyven esztendeje, bizonyára módosultak, de laikus ember számára igy is eléggé szentségtörőek. Van egy rendkívül elmés és plausibilis magyarázata a Mózes öt könyvében foglalt legendák magyarázatára. Erre menten rátérek, csak azt állapítsuk meg elébb, hogy a Mózes öt könyve s az abban foglalt törvénykezés egész rendszere: nem a kegyes Dávid s a templomépitő Salamon király, de még az ötödfélszáz évvel később, Kr. e. 638—608-ig uralkodott Jósija, judabeli király idejéig nemcsak hogy gyakorlatban nem volt,' mert hiszen addig is, azon tul is, vigan folyt a bálványimádás, megfelelő ember- és gyermekáldozatokkal, de névszerint is ismeretlen volt. Jezsaiás próféta, ki körülbelül száz évet élt Jósija király előtt: nemcsak hogy á törvényeket nem emliti sehol, de nem emliti sem Mózest, sem Ábrahámot, sem Noét, s az ő gyönyörű tanításai merőben ellenkeznek a Mózes öt könyvének bálvány-kultushoz nagyon közelálló merevségével s czeremóniájával. Megemlékezni csak a Jezsaiás után jó száz évvel későbben élt Jeremiás próféta emlékszik meg mindezekről, olykor' nagy tisztelettel, de elég gyakran olyan kommentárral, hogy: »kicsinytől nagyig: mindnyájan a hasznot kergetik, s prófétától papig: mindnyájan hazudnak!«" Mi e különösségek magyarázata ? Egyszerű; a Királyok második könyvében meg van irva, mint találta meg a Jahve isten házában Jósia, judabeli király idejében (Kr. e. 638—608) Hilkia főpap a törvénykönyvet, melynek szavait álmélkodva hallgatták mindenek, mivelhogy ezen dolgokról semmit sem tudtak. Alkalmasint nem az a Mózes öt könyve volt az, amilyen formában most van a kánonban, — ez azonban mellékes. A fő az, hogy ez a mózesi törvény szigorú rendszere a. Jahve (Jehova) isten egyedül való tiszteletének s az ő papjai megbecsültetésének, ami különös volna azon időkben, mikor a Jahve isten csak egy volt a sok többi isten között (még a templomépitő Salamon király is áldozott mindazoknak az isteneknek, akiket az ő idegen feleségei imádtak), ha nem tudnók, hogy éppen a zsidó _ birodalom kettészakadása után a Jeruzsálemben székelő Jósiás, judabeli király Jahve-tisztelő volt, s ez isten papjaira támaszkodva tartotta magát a királyi széken. Egyszóval a mózesi könyvek szakasztott ugy keletkeztek, s szakasztott olyan czélzattal is, mint az

Anonymus krónikája IV. Béla alatt: egy ad hoc költött történelemmel adni legitim alapot egy király hatalmi igényeinek s az ő érdektársai anyagi és egyéb jogczimeinek. Hogy aztán ez a krónikás vagy ezek a krónikások nem használtak-e fel az ő kieszeléseikhez kész, a nép száján élő s magjukban tán történeti legendákat is, az más kérdés, mely azonban minket azért érdekel közelről, mert a mi Anonymusunk elbeszélései száz esztendeig ejtették kétségbe a mi, ő miatta mozogni nem tudó, történetírásunkat. Minket tehát különösen érdekelhet a Wislicenus ama teóriája, mely szerint nemcsak, hogy a zsidók történelmi története csak a birák, vagyis haditettekben kitűnő fővezérek . idejében kezdődik, kik tehát olyasfélék voltak Saul, Dávid és Salamon idejéig, mint a mi vezéreink voltak Géza, Szent István és Szerit László idejéig — de hogy a Mózes öt könyvének egész előadásában egy betű történeti igazság nincsen; hogy Ábrahámon kezdve Mózesig minden alakja költött és képzelt, s az egész őstörténet nem egyéb, mint egyes alakokban megszemélyesített története a zsidó nép s a zsidó törzsek » Mózes « után s a babilóniabeli fogságon tul való hányattatásainak és válságainak, s maga az egyiptombeli rabság sem egyéb, mint allegóriája e babilóniabelinek, és, igaz, az ezzel együtt volt, de"a. történetirástól eléggé ki nem emelt, egyiptombelinek is. Amily meglepő ez elmélet, annyi plauzibilitással van megokolva, főképp a mózesi könyvek olyan passzusaira való utalásokkal, melyekből világos, hogy e könyvek irói ismerik Babilont, ismernek olyan városokat, melyek még Dávid király idejében sem állottak, és igy tovább. — Mily nagy a hit hatalma, hogy, ami Napoleonnak nem sikerült, az ő codejait uralkodóvá tenni a világon, az sikerül egy kis pásztor- és földmivesnép királyának, s az ő ravasz vajákos főpapjának, még harmadfélezer esztendő múlva is! A Szentírás történetei még egy különösséget juttatnak az ember eszébe. Fentebb, Anonymus-hasonlatomban, azt kérdeztem, mit szólnánk mi, ha elébb be-anonymusoznók a világot, aztán azonban angolok meg francziák azzal támadnának ránk, hogy az ő Anonymus-verziójuk a hiteles. Szakasztott ez történt a zsidókkal. Már maga Jézus is aligha volt vérbeli zsidó; Galileában zsidó hitre csak áttért idegen fajták laktak, s szegény Egán Ede, ha akkor él, alkalmasint Jézusra is rámondja, hogy nem zsidó, csak kazár, s nagyon el tudom gondolni az előkelő öreg Írástudók dühös fölháborodását, mikor ez a félig idegen fiatal rabbi magyarázgatta nekik, mit kell megtartani, mit nem, a törvényekből. Még érthetőbb ismét az első keresztények, vagyis alapjában messiáshivő zsidók felháborodása, mikor rómaiak és görögök magyarázgatták nekik, mi az igazi mózesi és jézusi törvény. Ugrón Gábor nem dühönghet ugy, mikor kis zsidó újságírók tanítgatják őt hazafiságra, mint ahogy tajtékzik, háborog és dúskál a metaforákban az Apokalipszis irója a nikolaos vagyis néprontó Pál apostol iskolája ellen, inely a pogányságnak nyitott tárt kaput a kereszténységben . . . S hogy ily békességben megférnek egymás mellett, egy szövetségen s egy biblián belül, a Pál apostol levelei s a János apostol látomásai, a Jézus történetei s az írástudóké, a mózesi könyvek tanításai; s a Jeremiás széljegyzetei, s

38 hogy most, az uj [zsidóüldözés napjaiban, ott, ahonnan ez az üldözés kiindul, uj hiteles fordítására készülnek e nép legendáinak, melyek egy pár prófétát és zsoltáréneket nem számítva, költői szépségre,- elbeszélés érdekességére s különösen tudományos sejtelemre alig vetekedhetnek például az indusok könyveivel, sőt tán a középkori Európa mondáival s románczaival sem: igazán le kéne szoknunk arról, hogy a történelmet összevont szemöldökkel olvassuk, hanem becsüljük meg benne a legérdekesebb és felüditőbb anekdota-gyűjteményt. Anonymus.

Az első kaland. (Svéd elbeszélés.)

.

Irta : LEVERTIN OSZKÁR. (Vége.)

Nem birta ki tovább. Elhatározta, hogy lefekszik. Ahogy az ágyat megpillantotta, szinte önkéntelenül eszébe jutott Griberg, a vén udvari komornyik, s - a nevét halkan suttogta. A hálóterem ajtaja azon nyomban feltárult, s megjelent a púpos szolga, melegitő palaczkot tartott reszkető kezeiben. — Kész minden, Griberg? — Kész felség, csakhogy az olasz ágyakon keresztíilfu a szél . . . s a négy hatalmas faragott oszlopon nyugvó széles ágyra mutatott. — Valóságos nativita-ágy — mondá nevetve a király s föllépett a lépcsőjére. Griberg nem értette, de azért gondosan elegyengette a puha vánkos csipkés széleit. — Nohát mászszunk bele Griberg —• mondá a király, s odatartotta a vállát, hogy a komornyik akaszsza le róla a kék szalagot. *

Lilje Axel-Gusztáv gróf a király hálóterme melletti szobában ült az ablak-párkányon összekuporodva, hosszú lábait keresztberakva. Filozofálásba merülve bámult ki az utczára. Peyron és többi társai az egész utazás alatt telebeszélték a fülét a luccai kalandokkal, s ezeket épp ugy ismerték a svédországi fürdővendégek, mint a meleg forrásokat. Szivesen belenyugodott, hogy egy hétig a király mellett kell szolgálatot teljesítenie, ha e miatt nem is járhatta be a vidám várost, hol úgysem kecsegtette semmi kilátás. Legalább ezen rágódott keserűségében. Axel-Gusztáv gróf meg nem foghatta, hogy miért nem sikerül neki csak egy csöppnyi szerelmi kalandba is keverednie, pedig ugy vágyott utána. Megfoghatatlan volt, de ugy volt, hogy valahányszor egy-egy nőnek udvarolt, az titokban mással volt eljegyezve, vagy más adorateurt kegyelt, vagy holmi ürügyek alatt elutasították. Axel-Gusztáv gróf elátkozta a sorsát, zsebpénzét poudre íi la maréchalera költötte, kezét mandulatejjel mosta, száját pedig ' ajkpomádéval kente. Mindez nem használt semmit. Nagy termete miatt szárnyvéd lett egy dragonyos-ezredben, szépsége miatt pedig jelen kellett lennie minden udvari ünnepélyen, lovaggá avatáson s efféléken. De egy leánynak vagy asszonynak sem jutott volna eszébe, hogy hálószobájának kulcsát ennek a szép fiatal óriásnak a zsebébe csempészsze. Ezen a sorson tépelődött most Axel-Gusztáv, s ez okból szinte örült, hogy őrséget kell tartania s szobában

kell raboskodnia. Legalább elfogadható ürügyül használhatta a társai gúnyja ellen. Azonközben, hogy Lilje gróf erről gondolkozott, leszállt az éj, s mikor merengéséből fölpillantott, meglepetve vette észre, hogy ablaka alatt egy női alak jár föl-alá, s álarczán keresztül őt vizsgálgatja. Kezdetben ügyet sem vetett rá, de mikor látta, hogy az alak csak nem akar távozni, s hogy szinte megfoghatja a kezét, ha az ablakon kinyúlik, becsületes, keresetlen svéd nyelven rákiáltott: »eredj a pokolba, vén boszorkány !« Ha nem tehet hódításokat, legalább ne gúnyolják azzal, hogy vén asszonyoknál van szerencséje. Mert az alak vén anyókának látszott fehér csipkefátyolában s lapos selyemálarczában. A hölgy; aki szavaiból válogatott udvariasságot magyarázott ki, csipkés keztyübe bujtatott egyik kezével fölnyult az ablak" rostélyához, s olaszul sóhajtá: — Jó estét, lovag! A kis csipkés keztyüre és a fiatalos üde hangra Axel-Gusztáv neszelni kezdett. A vér az arczába szökött, szive hevesen dobogott s fogyatékos olasz nyelven felelt neki. — Az északi jégkirály lovagjai közé tartozik? — kérdezte a hölgy. Axel-Gusztáv ráhagyta. — Az éjszaka oly enyhe és világos. Ne mutassam meg a várost "svéd Orlandino? S egy pillanatra feltolta az álarczát. Axel-Gusztáv kivehette barna mély szemeit s dus rőtbarna haját. Arcza azonban sajátságosan halavány volt, mjntha minden pórusával magába szivta volna a kelő hold fényét. AxelGusztáv elvesztette az eszét. Megfeledkezett őrségről, apródszolgálatról, királyról; egy ugrással lent termett a nő mellett, ki újra fölkötötte álarczát s a hatalmas alak mellett ugy nézett ki, mint egy kis fehér Sibylla. — Kicsoda ön? — kérdezte a nőtől. — Flaminia vagyok. — Flaminia ? . — Az. Luccának holdvilág-herczegnője. Nem hallotta még a hiremet? Fönt lakozom egy nagy toronyban a kapu mellett, ötszörös zár mögött. De minden keddi estén, mikor Luna a harmadik negyedbe lép s az óra tizet üt, kalandra kell mennem. Akar velem jönni, lovag ? — Tüzön-vizen keresztül, Flaminia. — Menjünk hát. Csak a rossz pillantások ellen kell magunkat óvnunk. Remélem, van szarva, lovag? — Szarvam? Axel-Gusztáv eddig nem valami különös előnynek tudta azt, ha valakinek szarva van . . . N-nincs. — Akkor az enyimet kell segítségül hivnunk — mondá Flaminia s karját a gróféba ölté. Meglazította mellén a kendőt, ugy hogy kivillant hófehér keble s vörös korállból faragott kis szarvacskát húzott elő, mely vékony aranylánczon függött a nyakában. — Most védve vagyunk minden gonosz pillantás, kém és csapda ellen — mondá a nő, s lovagját a SanGiusto felé vezette. A hold még nem szállt föl a láthatáron s. fénye kétszeresen bűbájos volt, mert még nem látszott a forrás, ahonnan kiáradt. A várost két szférába osztotta, az egyik ragyogóan világos, a másik sötétfekete volt; az érintkező pontokon pedig oly élesek voltak "a házak körvonalai, mintha papirosból vágták volna ki. A levegő forró volt és mozdulatlan. Itt-ott ácsorgó árnyak merültek föl s asszonyokkal suttognak, kik óvatosan nyitották föl az ablaktáblákat. Axel-Gusztáv dus feketehajú leányokat pillantott' meg, akik olvadozva beszélgettek lovagjaikkal, ahol meg szabad tér volt, mely füvei és fákkal volt tele, ott ezernyi ezer szentjánosbogár tündöklött. Flaminia többet fölfogott

39 hófehér kezébe, hol ugy csillogták, ' mint a zöld likőr csöppjei. — Ezek lucciolák — mondá behízelgő hangon. — Gyerekkoromban függőnek szerettem volna őket viselni. Amerre csak mentek, a szük utczák tele voltak fülkékkel, ivezetekkel, kiugró házakkal. Majd egyszerre kis terekre értek, hol a templomportálék fölött a kőből faragott antik Madonna-képek elvesztették a Mater dolorosa komor kifejezését s szelid fenséggé olvadtak föl a holdfényben. Igy értek el a S'an-Martino dómhoz, s figyelmesen szemügyre vették a főbejárat fölött álló szobor-csoportozatot. A jámbor szent éppen megállította rövid sörényű, elhízott lovát, s éppen nekikészült, hogy a köpönyegét kettévágja s felét annak a koldusnak adja, akivel esti lovaglása alkalmával találkozott.Az az ősi eredetiség, mely a később énekesnővé lett nápolyi utczai csavargóleánynyal veleszületett, lassanként előszivárgott e holdfényes bolyongás közben, e magas termetű, ügyetlen modorú, de gyermeteg kék szemű északi óriás oldalán. Axel-Gusztáv érezte, hogy az életöröm végigszáguld az erein s oly boldogsággal tölti el, minőt nem érzett még soha. Egyszerre eszébe jutott, hogy mint feszitette a mellét néha valami, mikor siheder volt. Most is ki szeretett volna nőni saját magából, mindenből, ami szük és ósdi. A világ kitárta előtte csodás gazdagságát, teli kehelylyel itta a délvidéki éjszaka bujaságát s ez ittasultságtól sajátságosan könnyűnek érezte magát és gondolatait. — Flaminia (s hangja inkább parancsoló volt, mint kérő) föl akarok menni a fekete toronyba s föl akarom nyitni mind az öt zárt. Flaminia helybenhagyólag intett s az utczafordulónál egy fehér kapura mutatott. Mennél jobban közeledtek, a leány annál szótlanabb lett, de mikor az ablaktáblákon keresztül lámpafényt pillantott meg, egyszerre fölvidult. — Mily szerencse! Antonio még fönt van.

Mielőtt Axel-Gusztáv rájött volna, hogy miről van szó, Flaminia már kopogtatott legyezője nyelével az ablakon, mely nemsokára föl is nyilt, s egy vésnök műhelyébe lehetett látni. A púpos kis vésnök még az asztalnál dolgozott füstölgő lámpa mellett, egyik kezében a kalapácscsal, másikban a tűvel. Kis női pecsétnyomón"dolgozott, melynek aranylapjára már ki volt vésve egy oltáron álló kosár, galambokkal. Ahogy kitekintett, még a szemén volt a fekete keretbe foglalt nagyitó üveg. Olyan volt, mint egy törpe, aki a hegy gyomrában kalapálja a sárga aranyat. — Ilyen későn Flaminia? Talán valami ékszert hoztál, valami postamunkát? — Nem Antonio, de hogy még világosságot láttam nálad, nagy -kedvem támadt megsimogatni a púpodat, mert ez mindig szerencsét hozott rám. .— Simogasd meg. ott, ahol akarod, Flaminia — mondá a kis; púpos udvariasan. 1 — Ugy-e megengeded a barátomnak is? Idegen ifjú, de hallotta, hogy szerencsét hoz, ha az ember egy púpot megsimogat, s egész Luccában senkinek a púpja sem hoz akkora szerencsét, mint a tied. Antonio mosolygott, . megfordult s oly méltósággal dugta ki púpját az ablakon, hogy a pápa sem nyújtja nagyobbal csókra a lábát. Axel- Gusztávnak nagy keze s Flaminiának finom ujjai végigsimogatták. — Jó éjt, Antonio. — Jó éjt, Flaminia. A műhely ablaka ismét bezárult, . a két szerelmes pedig tovább ment Flaminia fehér kapujához, egymást átkarolva. A kaputól a tulajdonképpeni házig lombos lugas vezetett, melynek folyondárai beleütődtek az arczukba. A zöld lombok közé helyezett s selyemkendővel letakart

kalitkában lévő seregély csicserégni kezdett, mikor a kapunyitás nyomában odavetődött a hold fénye. Azt hitte, hogy virrad. — Assunta — kiáltott Flaminia — világosságot és bort 1 Assunta, a vén duenna, harisnyásan tipegett' elő, egy kis lámpát tartva a kezében. Kivörösödött szemeit végigjártatta a lovagon, megelégedetten bólintott, mikor drága öltözékét s ujján a gyürüt megpillantotta, azután ismét kicsoszogott. Hosszú szoba volt, a sötét hátterében csak sejteni lehetett a "bútorokat, de az előrészét beezüstözte a beszűrődő holdfény, mely széles sávban ömlött el a falon. A fényözön közepén egy régi velenczei tükör lógott, melynek ragyogó felülete szinte magába gyűjtötte az egész világosságot, a hold fehér csillogását és a csillagokat, s olyan volt, mint egy megmerevedett tó. Flaminia odament a tükörhöz, levette álarczát és fátyolát, Lilje gróf a helyéről is látta a tükörben a leány szürke topáz-szemeit és sötét haját, mely titokzatosan ömlött alá halovány arczára és meztelen vállaira. A ráeső kékesfehér fényben olyan idegen, olyan különös volt, mint egy álomkép s bár a gróf csak pár lépésnyire állt tőle, a szive ugy kezdett dobogni — maga sem tudta, hogy miért — mintha valami elérhetetlen után sóvárgott volna. -Azután lábujjhegyen lopódzott hozzá, a karjait kitárva, hogy magához ölelje a holdfénynyel együtt. * .

-

Benincasa Gaétano kora reggel kopogtatott a kanonoknak levendulaszagu öltöző-szobájába. A nagy tenoristán" meglátszott, hogy egész éjjel nem bujt ki a ruhájából. Puffadt, fehér pierrot-arcza szürke, löttyedt volt, fehér selyemruháján pedig tubák — és' faggyufoltok éktelenkedtek. No de a kanonok sem szokott valami előnyösen kinézni, mielőtt az arczát nem kezelte szépitőszerekkel és pasztákkal. Ahogy ott ült reggeli köpenyében s szürke szemöldökeire brillantint kent, nagyon kiélt és vasalatlan volt az'ábrázata. Egész éjszaka nem hunyta be a szemét, annyit tépelődött, hol Flaminia, hol az operája fölött. Mint mikor az embert fölváltva kólika s fogfájás gyötri, és nem tudja, hogy melyik a kitarthatatlanabb. De mikor Gaetano belépett, gondtalan magatartást erőltetett magára. Az ecsetet belenyomta az achátból faragott hajkenőtartóba, gyorsan kendőt teritett a sok apró tégelyre, keresztbevetette vékony lábszárait s gondtalanul himbálta lábát, melyet az átszúrt szivü papucsba bujtatott. — Jó reggelt kedves Gaetano. Aki korán kel, aranyat lel. Remélem, kellemes hirt hozasz. — Kellemeset? — károgta Gaetano — ó n-n-nem! Csak éppen arra jöttem rá, hogy Flaminiának másik udvarlója is van. A kanonok elsáppadt a . fejebubjáig, sovány sárga kezével ugy rácsapott az asztalra, hogy a tégelyek majd fölborultak s fölordított: — Honnan tudod ? — Onnan, hogy néhány muzsikus barátommal egész éjszaka Glucknak, ennek a német sarlatánnak egyik partitúráját huztuk. (Hajnalig fárót játszott.)] Mellesleg megjegyezve : micsoda barbár egy ^csinálmány 1 . . . Hát amint hazafelé tartok, látom, hogy Flaminia házából egy fiatal lovag rohan ki s elillan, mint a kámfor. Nem birtam utolérni. Feketevörös ruha volt rajta, „mint aminőt a svéd udvari emberek viselnek. Eszembe jutott, hogy Pomponaccionak a svédekre mondott dicsérete megtette a maga hatását. Ó ezek az asszonyok 1 Mekkora . . . Itt valami erős kifejezést használt, azután egy kis miniatűr-arczképet húzott elő s odatette a kanonok orra elé. — Ezt pedig az a ficzkó vesztette el. Legalább mégvan a. corpus delicti.

40 A kanonok szemügyre vette az arany medaillonba foglalt arczképet, melynek hátlapján Lilje gróf neve és czimere volt bevésve. Az arczkép Axel-Gusztáv gróf anyját ábrázolta a birodalmi tanácsosnék vörös bársony díszruhájában, mely gazdagon volt prémezve. Púderes haja fölfelé volt fésülve, a szabadságharcz korának divatja szerint. Szürkéskék szeme, csukott szája kérlelhetlen szigorra mutatott s a háziasszonyos, istenfélő, de szigorú anyagrófné gyertyaegyenes, merev alakja élesen kivált a sárgás elefántcsontról. A kanonok fölvette a medaillont, • megrázta, mint ahogy az eltagadhatatlan bizonyítékkal szokás) s elfogta a düh. — Megölöm azt a ficzkót, de Flaminiát is. Megöletem, összevagdaltatom, belladonnát itatok meg vele. Igen, azt fogom vele tenni. Meg is teszem. — Csak legalább ne a Klytámnestra előadása előtt — mondá Gaétano gúnyosan. — Persze hogy nem a Klytámnestra előadása előtt — mondá a kanonok elgondolkozva. — De hogy meg fogom magamat bőszülni, abban biztos lehetsz . . . Halál... halál... — sziszegte magából kikelve. — Ez bizonyosan az anyjának az arczképe. Nagyszerűen be lehetne váltani, még pedig készpénzért — mondá Gaétano nyomatékkal, mintha figyelmeztetni akarná a kanonokot, hogy van ám más megoldás is, nemcsak a halál. A kanonok oldalvást rásandított, de nem felelt, hanem előkaparta az ecsetet az acháttartóból s folytatta a toaletjét. Gaétano ásított. — Arra kértél, hogy járjak utána a dolognak. Megtettem. Remélem, nem feledkezel meg Ígéretedről. De tanácslom, hogy ne hamarkodd el a dolgot. Servo; hazamegyek aludni. Szemhéjai majd leragadtak s szokása szerint savanyu arczczal, merev magatartással eltávozott, mint az alvajáró. Gaétano indítványa nem hagyott a kanonoknak nyugtot. Szinte már maga előtt látta az aranyakkal telt zöld selyem zacskót. Szinte már mérlegelte a kezében, hallotta az arany csengését. Arra gondolt, hogy mily nagyszerű díszleteket festethetne az operája számára s összecsődithetné Olaszország legkitűnőbb kóristáit. Nagy kísértés volt ez, s mikorára az utolsó ecsethuzásokat végezte az arczán, akkorára már kész is volt az elhatározásával. A fogfájás erősebb volt a kólikánál, s a kapzsiság diadalmaskodott a szerelmen.. Azon pillanatban, hogy elhatározása megérlelődött, érezte, hogy forrongó vérét valami jótékony hidegség hűti le. Mintha a Flaminia iránt érzett mélységes megvetésből hideg fölényt meritett volna. Zsebrevágta a miniatűrt s a svéd udvari szállásra sietett vele. A Hotel l'Universben még az igazak álmát aludták a svéd urak a gáláns Luccában átélt első kalandjaik után. Csak a király volt ébren. »Olyan: vagyok, mint a madár — szokta mondani — ha a nap följön, nem tudok tovább aludni.« Események és benyomások után sóvárgó- nyugtalan természete gyűlölte a hosszú, eseménynélküli, bóditó álmot. Azért azt a lehető legkisebb mértékre szállította le s igy most is. dolgozószobájában ült s olvasott. Világos selyem reggeli pongyola volt rajta, mellén áz Észak csillaga-rend nagykeresztjével, a fején pedig keskeny ernyőjü magas sipkát viselt, mely alatt élénken csillogtak a szemei a nap eseményeinek várakozásában. Az esteli melancholia elpárolgott a lelkéből s a kék nyári regg életkedve sugárzott a vonásairól. Néha-néha kitekintett a napsütötte kertbe, mely tele volt négyszögletes rózsaágyakkal. Merengéséből hirtelen felzavarta egy heves olasz hang, mely az előcsarnok felől hallatszott. — Mi az Griberg? — kérdezte a király.

— Egy félbolond pápista pap van itt felség, aki mindenáron kihallgatást akar felségedtől. Ily korán 1 Azt mondja, hogy a Sán Martino dóm kanonokja. — Ugy ! No hát bocsásd be a San Martino kanonokját, lássuk, mit akar. A kanonok szinte földig való hajlongással lépett be. Szinészi ügyességgel változtatta meg az arcza rendes kifejezését s szenvedélyes vonásait kenetteljes álarcz alá rejtette. Oly hadarva, oly áradozva beszélt, melynek egzotikus hatása nem is maradt el. — Felség 1 Szavam gyönge és gyámoltalan annak a rendkivüli boldogságnak a kifejezésére, melyet ős Lucca városa érez afölött, hogy klasszikus falai közt azt az uralkodót szerencsés tisztelhetni, kiről kétségben van az emberi elme az iránt, hogy Svédország Augusztusa-e, avagy az Észak Titusza. Szünetet tartott. — És miben lehetek San Martino tudós kanonok urának a szolgálatára ? — kérdezte a király. — Felség! Ami oly vakmerővé tesz, hogy aggodalmaimat felséges lábai elé mérjem lerakni, az egy esemény, mely a roszakarattól félremagyarázva, a rágalomtól táplálva sok rossz vért lenne képes szülni s elkedvetlenedést okozhatna az apostoli egyház és Lucca város magas svéd vendége közt, ami nemcsak sajnálatos lenne, de alázatos véleményem szerint el is lenne kerülendő. Kegyeskednék felséged egy pillantására méltatni ezt az arczképet ? A király kezébe vette az arczképet s meghökkenve szólt: »Hiszen ez Lilje grófné.« S visszaemlékezett a szigorú öreg asszonyságra, Zsófia Albertina komoly főszertartásmesternőjére, ki ellen minden udvarhölgy végtelenül el volt keseredve, mert roppantul fukar volt velük szemben, s még a kávéba való czukrot is darabonként adta ki nekik. Még őt magát (a királyt) is följelentette a kormányzónak, hogy a- drottningsholmi templomban a prédikáczió alatt titokban franczia színmüveket olvasott. A király nem állhatta meg, hogy föl ne kaczagjon, mikor látta, hogy a tiszteletreméltó és merev asszonyság ily intrigákba van belekeverve, s jókedvűen mormolta magában: »Hát udvarunk egyetlen ártatlansága, a derék AxelGusztáv is kalandokra jár ?« , — Felséges uram! — mondá a kanonok mind nagyobb szóáradattal. — Bár én ugy neveltetésemnél, mint az anyaszentegyház törhetetlen szent fogadalmainál fogva szerencsére távol állok a testi szenvedélyektől és tévelygésektől, de azért felséged mégse kérlelhetetlen Cato Censoriust lásson maga előtt, aki pálczát tör az ifjúság fölött. Művész vagyok, Sire, zenész s ha szabad magamról elmondanom, a Jézus Sebei czimü oratóriumomat tizenhét olasz, városban énekelték nagy tetszéssel s remélem; lesz alkalmam Klytámnestra operámat felséged előtt is előadathatni. Nem titok előttem a szerelem hatalma s az ifjú vér pezsgése. De ami ma éjjel történt, az több gáláns kalandnál, mert a templom békéjét szentségtelenítette meg. Az a fiatal Lány, kinek ablakából a svéd lovagot kiugorni láttam s kinek medaillonját felségednek az imént átadtam, legközelebb kolostorba lesz menendő. Éppen a fátyolt készül fölvenni. Felséged bölcsen be fogja látni, hogy ily kaland mily rendkivüli komoly bonyodalmakat alkalmas maga után vonni, ha az eset az apátnő fülébe jut. A szerencsés véletlen . ugy akarta, hogy csak magam' legyek tanuja a sajnálatos eseménynek, mikor kora hajnalban egy haldokló ágyától visszatértem s utam a kolostor mellett vezetett él. Felséged számithat a hallgatásomra. A király azt a határozott benyomást merítette a kanonok svádájából, hogy hazudik, de azért oly érdeklődéssel halgatta, mint a szinmüiró a remekül szövött intrigát.

41 — S micsoda kárpótlást óhajt a kanonok ur azért a baráti szolgálatért, hogy elhallgatja a dolgot? — mondá nagy, átható szemével a hevesen gesztikuláló sárga pap lelkében kutatva. Páter Francesco nem várta, hogy a király minden kerülgetés nélkül kirukkol ezzel a kérdéssel. Földig hajolt. — A magam számára semmit, felség, mert mi kívánsága lehetne az egyház megelégedett szolgájának ? (s a szava kenetes lett, hogy szinte csöpögött.) Hanem ötszáz scudót kérek egy uj brokátruhára, a San Martino nyugoti oltárán lévő Mária-szobor számára. Rossz időket élünk felség. A hitetlenség hatalmasan terjed s az áldozatkészség boldogító tudatát a korlátolt eszű és zsugori hivek mind ridegebben értelmezik. Nem magamnak kérem, felség, ezt a kis összeget, hanem Boldogságos Szűz Anyánk számára. A király egy perczig sem volt kétségben az iránt, hogy hova fog vándorolni ez a pénz, de a kanonok alakoskodása roppantul mulattatta, s azután pedig meg akarta kímélni gólyalábu, félszeg apródját az első kaland kellemetlen utóizétől. Különben is jó benyomást kelt Olaszországban, ha valaki az egyház számára adakozik. — Az ön apáczajelöltje bizonyára nagyon szép és fiatal, hogy ekkora kárpótlást kér érte — mondá a király kissé szigorúan. — De mindegy. Egy óra múlva kezei közt lesz az összeg, kanonok ur. A kanonok eltűnt, s a Hotel l'Universtől már jó messze járt, mikor arczára visszatértek a mindennapi vonások. A király belebujt reggeli kabátjába, fogta a medaillont, s egyenesen az apród szobája felé tartott. Lilje gróf azon mód felöltözködve nyúlt végig az ágyon, s aludt. Mosolygott álmában, mintha gyönyörűséges látomány vonult volna el szemei előtt, s ajkai alig észrevétlenül mozogtak. Halvány arczán oly boldog bágyadtság ült, hogy a királynak nem volt szive fölkelteni őt, hogy elmondja neki az esetet. — Nézz ide, te ostoba ifjú, s máskor jobban vigyázz — mondá, mintha a mélyen alvó apród hallotta volna, s az anyja arczképét odatette a vánkosa mellé. Azután kisompolygott a szobából, s bevonult a dolgozószobájába. A nap mind följebb emelkedett a firmamentumon, s a király nyugtalankodni kezdett. — Griberg, hol van Armfeld báró? — Még alszik, felség. — Hát Taube gróf? — Az is alszik, a többi is mind. Felséged egyedül van ébren, rendes szokás szerint. Legkésőbben tér nyugalomra, s legkorábban kel föl.

Szoyer Ilonka. A nézőtéren egy csomó arcz körül sárga és zöld szinek settenkedtek: az irigyek emblémejei. E diadalmi jelvények közt vonult be kedden este Szoyer Ilonka az Operaházba, nyugodtan és derülten. Először csak a hangján ámultak. Mindenki észrevette, hogy bizonyos tejfölösség és bonhomia van benne. Ugyanaz, ami az arczán ül. De tartogat az a hang még más egyebet is. Gyöngédséget, lobogást — mert csak ugy nekiizmosul egy-egy crescendoban —, főként pedig rendületlen fényt. Kivágja talán más is a magas eszt, amely után kedden ezer tenyér megakasztotta az előadást, de másnál ez mutatvány, Szoyernél az a gyönyörű kis csillag, amelyet e kótánál oly tisztán és könnyen kigyújtott, nem élősködik

ott a csúcson. Finom, szerves ivadéka egy gazdag fényforrásnak. Az Ezred leányát énekelte. Ugy volt rendszerint a közönség ezzel az operával, hogy kaczkiás számait nagy kedvvel hallgatta, érzelmes dalainál azonban oda sem ügyelt. A- Szoyer hangja ezeket az elárvult strófákat is szárnyaira vette. Meleg, becsületes kedélye ott virraszt a szomorú dalok mellett. Technikája is csupa lelkiismeretesség. Koloraturája nem piperkőcz, de elegáns. Ilyen fiatalon szubrett nem szokott már. ennyire fejlett lenni; Azt hinnők, hogy éppen ebben a szerepkörben lehet legjobban boldogulni, és hogy jóformán elég hozzá az arcz és a test üdesége, hogy a siker el ne maradjon. Pedig megfordítva van. A drámai énekesnő sokkal hamarabb érik meg, mint. a szubrett. Mert a gráczia nehezebben játszható meg a fuldokló szenvedélynél. Lucca Paulina és Hauk Mini is korábban voltak jó drámai énekesnők, mint jó szubrettek. Igazi komikus és — irodalomban — igazi humorista is lassabban szűrődik le másfajta színésznél és tollforgatónál. Mily hosszú utja van a szubrettnek, mig csak a koloratura minden finnyásságába beleokul. Minden czifrázat kicsiszolása hosszú évek munkája. A trilláé! Kis csattogásnak, ügyes madárka-utánzásnak látszik az egész, pedig mennyi gondot emészt ez a reszketése ugyanannak a két hangnak. Evekig kell dolgozni, hogy e két hang közt, ha szól a trilla, a távolság másodperczeken át ugyanaz maradjon. Ha egy hajszálnyival idébb vagy odább pislog bármelyik a két hang közül, a trilla már kusza és egyenetlen. Aztán jön a futamok két tuczatnyi válfaja, aztán a fejhang és a piano is sokkalta jelentősebb életkérdés a szubrettre, mint a drámai énekesnőre nézve. A Szoyer futamaitól ne sajnáljuk a figyelmet. Tiszták, frissek, egyetlen izük sincs kompromittálva. Bizonyos zenei ' és műszaki mesterfogásokkal szemben még flegmatikus, egy-egy frázisa még nem elég éles, de már ma is szigorú czenzura alá vesz mindent, amit csinál. Ábrányinén kivül, akinek finom és poétikus estéket köszönhettünk, sajátszerű pályázók jelentkeztek erre a szerepkörre. Pipiskék semmilyen hanggal és tudással, azután komolyabb értelmiségek, akiknek minden adatott, csak a szem, száj, arcz, hang és sziv ruganyossága nem. Mikor ez utóbbiakat hallgattuk, soha sem lopódzott belénk egy szemernyi hangulat, mindig ugy éreztük, mintha egy derék solfeggia-gyüjteményben lapozgatnánk. Most eljött Szoyer Ilonka az ő teljhatalmú ifjúságával és zengzetes lelkével. Mader Raoulnak jóindulatu emberek talán el fogják magyarázni, hogy ez egy aranyos kis leány, de a szerződtetését lehetőleg halasztani kell, hogy »tanulhasson* (pedig készebb a készeknél!), Mader Raoul talán ennek fel is fog ülni, mert udvarias ember, aki nem szeret senkivel sem összeveszni, — ám a közönség már lefoglálta magának a Szoyer Ilonka jókedvét. Kedden már boldogan üdvözölte az Operaház megfagyott deszkáira visszatelepülő mosolyt. M. G.

2'

42

Krónika III. Detektiv-nyomor. Jelen sorok szerény irója Detektiv voltam és vagyok, A detektiv-kar ibolyája, Ambicióim nem nagyok. A nagyszabású betörőkre Még sohasem fájt a fogam, Igy élek csöndben illatozva, Elégedetten, boldogan. Dolgom kevés van, hébe-hóba Jut némi könnyű munka rám, E pálya apró bajait hót Örömmel mért ne hordanám ? Néha lebeg csak fenyegetve, Mint keselyű a fürj felett, Fejem fölött egy borzadalmas Főkapitányi rendelet.

Idilli élet volna igy ez, De nem soká fog tartani, Mert gyönyörömnek szende báját Mégis' zavarja valami. Tegnapelőtt eltűnt a tárczám, Tegnap az órám, az arany, Ma meg azt láttam, hogy a gyürüm S a nyakkendő-tűm oda van. Kicsit költséges hát ez alvás S bár a zenét ah, kedvelem, Majd elmegyek a kapitányhoz, Hogy valamit tegyen velem. Vagy ráirom a plasztronomra, Hogy m. kir. detektiv vagyok, Talán azontúl megkímélnek A muzsikális tolvajok. Ineubus.

Krónika IV. Kecskeméthy Győző naplója.

Példa okáért . . . ma is igy van. Detektiv-szivem faj, sajog, Látván, mi sürün szaporodnak A budapesti tolvajok. • Hová a lábam, mint detektiv Betenni alighogy merem: Nekik ma nem szent már a színház, Nem szent a hangversenyterem. És énekeljen maga Barbi, Ez mind nem imponál nekik, Ők szeretettel átkutatják, Az embertársak zsebeit. A bölcs, mint tudjuk, leszakitja Óráinak virágait, De bölcsebben magát az' órát Szakitja le a tolvaj itt. E sajnos ténynyel kapcsolatban Sietve jött a rendelet, A legeslegfőbb kapitánytul, Kit szörnyű módon tisztelek. S azóta minden áldott este A hangverseny-teremben ül Hat-hét előkelő detektiv, Mind csupa szem, mind csupa fül. Ott ülök én is minden este Hátul a legrosszabb helyen És andalogva hallgatódzom, Mert a zenét ah, kedvelem. Kivált a klasszikus zenében Nekem nagy örömem telik, Mert klasszikus zenét ha hallok,' Aludni tudnék reggelig. És alszom is azóta mindig, Alszom szeliden, csendesen, És álmaimból nem riaszt föl A legnagyobb dob hangja sem. Megszűnt köröttem élni minden És elfeledvék a bajok És álmaimban- nem gyötörnek Se kapitány, se tolvajok.

Buenosz-Airesz,' 1901. Karácsony. Irt már naplót egy más Kecskeméthy is: bizonyos Kecskeméthy Aurél. Ez a névrokonom egy nagyon szegény ördög volt, aki, hogy kenyeret adhasson a családjának, bérbe adta a meggyőződését, a tehetségét és a szellemét. Naplójában itélet-napi leplezetlenséggel és a spongya-sziveket is megmarkoló őszinteséggel irja le hányattatásait, vergődéseit; egyben képet fest kenyéradóiról, az elmúlt idők szereplő embereiről, akiket ő közelről s minden pongyolában látott. Kapcsos könyvének érdekessége kettős. Megtanulhatjuk belőle, hogy az általánosan ismert nagy dolgokon kivül miféle apró, titokban maradt vagy elfelejtett erkölcstelenségek előzték a mai Magyarország kialakulását; s megtanulhatjuk belőle azt is, mint őrli rfieg a szentimentális embert annak tudata, hogy elvesztette lába alól a morális alapot. Azok számára, akik az ifjúságot erkölcsben kivánják fölnevelni — aminek a czélszerüségét különben nem látom be — nem képzelek tanulságosabb könyvet; a sok keserűség, melylyel e napló tele van, a legokosabb ifjút is eltántoríthatja a struggle for life természetes útjától, hogy visszavezesse a szentimentális és rövidlátó erkölcsösség rögös ösvényére.. Mindazáltal e napló ma se tett szert kiadóra; mert kit érdekelne az olvasók közül ez a megholt ember, aki, mig élt, akkor is csak megvetett vagy agyonsajnált szegény ördög volt ?! . . . Ellenben — és ezt minden hiúság nélkül mondom — az én naplóm lázas érdeklődést fog kelteni. Tettem merészsége és sikerem kiemelt az átlag-emberek közül; s a vagyon, melynek bázisán állok, hatalmas oszlopként emeli -egyéniségemet oda, ahonnan az emberek bámészsága és irigysége nem tudja levenni a tekintetét. Ha érdemes volna dicsekednem, amire nem szorultam rá, elmondhatnám, hogy ma én vagyok az a férfiú, aki honfitársai körében a leg-több érdeklődést foglalta le. Tessék megszámlálni a Magyarországon elröppenő gondolatokat-: ezek egy jelentékeny része rám vonatkozik, s azok között, akiknek a nevét ma

43 a legtöbbször ejtik ki, a liszta élén, hasonlíthatatlan recorddal, én fogok állani. Mondom, hogy nem hiúságból emlitem ezt, amint hogy e naplójegyzeteket nem hiúságból és nem haszonvágyból irom. Bocsássa meg a szives olvasó ezt a brutális őszinteséget: mióta minden tekintetben független ember vagyok, abszolúte nem törődöm az emberek véleményével. Mosolygok rajta, ha arra gondolok, hogy akik bottal ütik a nyomomat, tehetetlen dühökben gazembernek neveznek;. s nevettemben a könnyem potyog, mikor egyik-másik hazai újságban azt a kérdést olvasom, hogy miért nem. maradtam szegény, de becsületes, holott már a régi görögök is megmondták, hogy az önmegtartóztatás megelégedést szül a lélekben?! . . . Hogy egyszer s mindenkorra leszámoljak tettemmel: ezennel kijelentem a szives olvasó előtt, hogy ezt hidegen és minden elfogultság nélkül, úgyszólván : történelmi magaslatról itélem meg. Nem mondom, hogy szebbre nem képes az emberi energia, s lehet, hogy Leonidás elegánsabb volt nálam. De a szentimentalizmussal csak meghalni lehet, élni nem. Cselekedetem talán nem volt szép, de politikai szükség volt; az e nemű, nagy stilusu fordulatokat legalább az állam-alkotók s más jeles férfiak, mikor a tulajdon ügyökről van szó, e két szóval szokták magyarázni. Persze, minden politikai szükség áldozatokat kiván, s értem, ha az áldozatok — ebben az esetben csak: lefőzöttek — dühöngenek és ""csúnya szavakkal dobálóznak. Részvéttel vagyok irántok, sajnálom őket, de keresztül kellett rajtok gázolnom, mint ahogy a lokomotiv keresztülgázol az útjába" vetődő csirkén. Ami a csúnya szavakat illeti: ám legyen nekik igázok. Nevezzük tettemet sikkasztásnak, lopásnak, gazságnak;, nekem mindegy. Ezek csak szók, mint Hamlet helyesen mondja. Az az erkölcstan, mely azt rendeli, hogy: »ne lopj, hogy nekem több maradjon« — e napló szerény írójának nem imponál. Pardon, uraim, ez a háború; mindenek harcza mindenek ellen! Lettek volna önök az ügyesebbek! Csiptek volna nyakon stb.! De viszont a szerencse nem tesz elbizakodottá. Elismerem, hogy merényem sikerében több része volt a jósorsnak, mint a személyes érdemnek. Elismerem, hogy nem vagyok az a zseniális úttörő, akinek honfitársaim gondolnak; csak a véletlen kegyelt jobban, mint másokat, akik velem egy nyomon jártak. Ismétlem, nem hiúságból irom e naplót, s nem akarom elhitetni senkivel, amit magam sem hiszek, hogy t. i. túlszárnyaltam volna magát a nagy Barnatót. Haszonvágy se vezet. Bizonyára találkoznék amerikai kiadó, sőt talán magyar is, aki tekintélyes összeget fizetne e napló kiadásának jogáért; az olyan en vue személyiségnek, amilyen én vagyok, az irói értéke mindig nagyobb, 1 mint egy éhenkórász szamáré. De csekélységekkel nem törődik a praetor ; az a pár ezer dollár, amelyet e sorok megérnek, engem nem ingerel. Sőt, hogy bizonyságot tegyek róla, mily önzéstelenül vettem kezembe a tollat, a naplóm vételárát ezennel felajánlom egy oly mü kiadásának a költségeire, amelyet tartalmának körösi szentelt vizszerü ártatlanságánál s túlságosan unalmas erkölcsösségénei fogva, egy kiadó se akar kinyomatni.

Nem hiúságból, nem haszonvágyból: mulatságból irok. Nagy gyönyörűség, ha az embernek nincs egyéb dolga, mint naplót irni. Ha egész napokon át másolhattam a legunalmasabb aktákat egy forint ötven krajczárért, miért ne irnék mindennap néhány sort a magam örömére ? Ráérek. S papirra rögzitvén benyomásaimat, szórakozást teszek félre magamnak aggkorom idejére. A fő azonban az, hogy most is gyönyörködtet a dolog. Mindenekelőtt a jelennek élek; s jelenleg örömet találok benne: kinevetni a világot, s nevetésemet eltenni télire a pergamen-papir segítségével . . . Car tel est mon plaisir. De már elálmosodtam. Jó éjt, magyarok! Szilveszter-éj. Különös ügyben mondtam ma birói Ítéletet. Ahogy végig hajtatok a nagy avenue-n, a »Brazilia gyöngyé«-hez czimzett árucsarnok előtt nagy csoportosulást veszek észre. Valamit elloptak az üzletben, s a rendőr épp abban a pillanatban tartóztatott le az utczán egy rongyos embert, amikor a kocsimból kiszállva, oda értem. — Nem igazság! — kiáltoztak a körülöttük ácsorgók. — A szegénység nem bün! — Mi az? — kérdeztem. — Excellenza — magyarázta a rendőr — a tolvaj csak ez a rongyos ember lehet. Megmotoztam s egy árva millreis sincsen nála. Csak neki lehetett szüksége rá, hogy lopjon. — Nem igazság! — Ismételték az ácsorgó portugálok. — A szegénység nem bün! — Barátaim! — szóltam — elvben ennek a derék rendőrnek van igaza. A szegénység mindig gyanús; sőt, hogy többet mondjak: a szegénység idült bűnös állapot. A rendőr tehát csak kötelességét teljesítette, ha a gyanús és okvetetlenül bűnös embert elfogta. Mégis, kedvemért, szabadon fogja őt. bocsátani, annyival inkább, mert: ha ez a rongyos ember volna a tolvaj, a lopott tárgy nála volna. — Ez mindénesetre enyhítő körülmény — szólt a rendőr, aki fogatom láttára nagy tisztelettel fogadta szavaimat. — Viszont a rongyos embert is meg kell dorgálnom — folytattam. — Ön, rongyos ember, elmulasztotta megfogadni a nagy Guizot tanácsát, mely igy szól: Enrichissez vons ! Rongyos ember, javuljon meg, mert ha ez egyszer ki is mászott a csávából, majd meglátja, előbbutóbb horogra fog kerülni! Most menjen haza és ne vétkezzék többet! Salamoni Ítéletem általános tetszéssel találkozott. A rendőr szalutált, s az ácsorgó portugálok megéljeneztek. Jan. 3. Tegnap kellemetlen kalandom volt. Újév napjára valami különösen elmés módon óhajtottam meglepetést szerezni szivem bálványának, Doloresnek. E czélból egy skatulya csokoládé czukorkát készíttettem, de olyképpen, hogy minden darab czukorban valami drágakő vagy ékszer volt elrejtve. Újév napján a többi, másoknak szánt ajándékokkal együtt a csokoládés skatulyát is levitettem kocsimba, aztán elhajtattam ismerőseimnek gratulálni. Először persze Doloreshez mentem, átnyújtottam neki a skatulyát, s aztán siettem tovább, hogy Dolorés 2*

44 egyedül és zavartalanul élvezhesse a meglepetés gyönyörét. Másnap első utam ismét Doloreshez vezetett; szivem bálványa/nagy meglepetésemre, kissé hűvösen fogadott. Álmélkodtam, végre czélozgatni kezdtem a czukorkákra. »Miféle czukorkák? — kérdezte ő. — Én egy skatulya déli gyümölcsöt kaptam, ami igen jó volt« — folytatta, nem minden maliczia nélkül. Kiderült, hogy Dolores csakugyan déligyümölcsöt kapott, a drágán töltött csokoládé pedig tévedésből valaki másnak jutott. De kinek? Újév napján vagy harmincz jó ismerőst ajándékoztam meg 1 . . . Valamelyik barátom (ugy emlékszem: Misterioso báró, a rendorfőnök) azt ajánlotta, hogy járjam sorra a megajándékozott ismerősöket, valahol talán csak nyomára akadok a csokoládés skatulyának: »Bah!, — feleltem — csak

levelet nem írhatta Kecskeméthy Győző, a - Pénzzel a zsebében ! . A pestieknek igazuk van. Ennek a hamis levélnek a históriája mindennél jobban meggyőz róla: mily elkerülhetetlenül szükséges, mily helyes és czélszerü volt az, amit tettem, amin tul kellett esnem 1 . . . . Már-már belealacsonyodtam volt azokba a szűkös viszonyokba, amelyek közepett az ember a szemétből is élelmet óhajt desztillálni, de mióta belekóstoltam a függetlenségbe és a kényelembe, nem volna erőm visszasülyedni oda, hogy apró panamákkal legyek kénytelen megkeresni a kenyeremet. Ma már undorodom az apró panamáktól. Ha egyszer beleszokott az ember a finom életbe: innen nincs visszátérés . . .

nem leszek olyan smuczián, hogy visszakérjem az ajánJan. 9. Szegény Halmos! Fölvette eső után a hét dékot ?! Valakit fölsegéltem, de ám birja békével!« A his- galléros köpönyeget, súlyos bunkókat hajigál utánam és tória kellemetlen, de megvan az az elégtételem, hogy egész szigorú rendeleteket bocsát ki, hogy a Kecskeméthyeknek Buenosz-Airesz magasztalja gavallérságomat. Az ember huszonnégy óra alatt magvuk szakadjon. Azokat a városi nem néz oda egy pár garasnak, hanem ugy viselkedik, tisztviselőket, akik január elsejéig ki nem fizették az adóshogy mindenki, megforduljon utána és igy suttogjon mö- ságaikat, kérlelhetetlenül elcsapja; Szegény Halmos! Mint götte: »Ez aztán ur, a k u t y a f á j á t ! . . .« Kicsi koromtól magán-ember őszintén sajnálom, hogy ennyi kellemetlenfogva az Esterházyak voltak az ideáljaim . . . S az Ester- séget okoztam neki. házyaknak könnyebb volt, mert nem kezdték alulról, mint Őszinte részvéttel vagyok ama szegény volt kollégáim én . . . De hallgass, parvenü-gőg! . . . iránt is, akik ilyeténképpen állásukat vesztik miattam. De . Vízkereszt. Addig, mig jól meg nem tanulok angolul istenem, ez az élet! A világ-história a mártírok története, vagy-portugálul, szorgalmasan olvasgatom a hazai lapo- .Hány embernek kellett elpusztulnia, hogy Napoleon végig kat, noha már unom, hogy annyit foglalkoznak velem futhassa carriére-jét 1 (nem szeretem tudniillik a sok tömjénezést). Ez a szenHiába, el kellett veszniök, mert merényem sikere vedélyem ma egy kis meglepetésben, részesített. súlyos anyagi válságba sodorta szegény Budapestet. Valami élelmes ficzkó felültette az egyik pesti hir- Anyagi viszonyai eddig se voltak valami fényesek; ezt a lapot. Azt irta neki az én nevemben (az Írásomat utá- legújabb csapást alig birja elviselni. Bizony szomorú, nozva és az aláírásomat hamisítva), hogy én, már t. i. hogy rongyos kétszázezer forintnak az elvesztése ennyire én, egri Kecskeméthy Győző, szánom-bánom a bűnömet, meg tud rázkódtatni egy nagy várost; hogy egy egyszerű s vissza akarom adni a pénzt, azzal a föltétellel, hogy sikkasztás ennyire bőrére megy az egész lakosságnak! nem lesz bántódásom. Az utánzat ügyes, a levelet New- Szegény, Budapest 1 Ha módomban volna, valóban segiteYorkból küldötték el, s a hirlap felült. ' nék rajta. Érdekes, mit ki nem talál az emberi elme azért a Érdekes azonban, hogy a. károsult lakosság, minden nyomorult száraz kenyérért! Felkunkorodik egy sikkasztó veszteségének ellenére, nem titkolt szimpátiával kiséri gonszekerének a saroglyájára, csakhogy neki is jusson valami ' dolatban lépéseimet. Szeretnék visszakapni a pénzt, de ugy, az esetből! Pironkodva gondolok rá, hogy volt idő, mikor hogy a vakmerő regényhősnek egy hajaszála se görbülnekem is efféle kicsinyes expediensekhez kellett folya- jön meg. Meg is alkudnának, nem is. Nyíltan restelnének modnom az existencziámért. Ó, mennyire sajnálom ezt a tárgyalásba bocsátkozni egy gonosztevővel, de nem bánnévtelen levélírót, aki in hoc signo, az én nevemben re- nák, ha •— mialatt illedelmesen félre néznek — a zseménykedve áhitozza az irói honoráriumot! bükbe visszacsúsztatnám a pénzt. A legjobban azt a megÉs micsoda özönvizelőtti gondolkozás! Szánom- oldást óhajtanák, hogy vajha megnyerném a nagy lutrit, bánom, szentimentális görcsök; a bűnös magába száll, s minden károsodásom nélkül kárpótolnám őket. Sokan aztán egyet gondol s hiánytalanul visszatéríti az ezrese- remegnek, hogy Monté Christonak rossz vége lehet . . . ket! A »Lidércz naptár«-ban lehetett efféléket olvasni. Szegény budapestiek! Ugy meggyülölték a sok kicsiny Szerencsére a pestieknek több eszök volt, mint a és kicsinyes embert, hogy egyéb nagyságokban nem levelet hamisító névtelennek. A pestiek igy okoskodtak: bővelkedvén, a nagy Rocambole is imponál nekik. — Az ember bűnbánatot érez; illő is, hogy az emJan. 13. Ma egy nagyszerű jótékony alapitványnyal bér szánja-bánja a bünt. Az ember szeretné nem történtté. . örökítettem meg nevemet Buenosz-Airesz aranykönyvében, tenni, ami megtörtént; egy milliót adna érte, ha vissza- Tizenkét helyet alapitottam a menedékházban olyanok csinálhatná az egészet. De mivel ez úgyis lehetetlen: az számára, akik huszonöt évi pénzkezelés után is becsüleember megelégszik a szánom-bánommal, s a Pénzt, azt tesek maradtak. A gazdagságnak nem utolsó előnye az, nem adja vissza! Kecskeméthy nagy ember, szép ember, hogy az ember annyi jót tehet, amennyit akar. Megvaljó ember ; érzékeny szivü is, a nemes érzések nem haltak lom különben, hogy e cselekedetem nem volt teljesen ki a szivéből. De visszaadni a Pénzt! Nem,, ezt a önzéstelen. Mert jól esett a tudat, hogy: ime, morális ér-

45 zékem annyira fejlődött, hogy már csak a jótettben találok igazi örömöt. Mig szegény voltam, mindig azon járt az eszem, hogyan juthatnék. valami előnyhöz; most az ad boldogságot, ha másokért élhetek. Ó, mily igazam volt, hogy átsiettem a Rubiconon! Végre teljesen önzetlenül, s csupán a jónak élhetek. Nem kell elfojtanom nemesebb érzéseimet; módomban ' van kielégíteni azt a hajlandóságomat, mely mindig a jóra intett . . . Kinyitom a palotám ablakát: édes, meleg szellő jő a tenger felől .'. . Lágyan körülölel és azt suttogja: »Köztiszteletben fogsz meghalni, nagyon öregen . . . Nyolcz lovon visznek ki a temetőbe, százan és százan siratnak meg, s a hálás Buenosz-Airesz síremléket épit neked, vagy ki tudja? . . . talán emlékoszlopot! . . .« . *

Idem mester, a »Hét« sport-tudósitója, aki e réven a törvénykezési ügyéket is szemmel tartja, a fentebb közölt napló-töredéket postán kapta, ajánlott levélben, melyet Budapesten adtak fel. Ebből és más jelenségekből, melyek bizonyára az olvasónak is feltűnnek, eleinte apokrifnak vélte az iratot; most azonban, a tartalomból következtetve, nem tartja kizártnak, hogy a naplót csakugyan Kecskeméthy irta. Mi azt hisszük, hogy: inkább talán Réth Ferencz, akiről kiderült, hogy Kecskeméthy irását ügyesen utánozza.

INNEN-ONNAN.

háború trófeáját jelenti. íme, milyen különös áldozatok és körülmények kellenek hozzá, hogy a diplomáczia végre a mi határainkat is megtiszteli és Magyarországba eljöjjön . . . Az igaz, hogy akkor is — Bécsben. • * *

+ A razzia. A rendőrségben olykor feltámad a romantikával elegyes hadi indulat és úgynevezett razziára indul. Minden sovinizmus és lokálpatriotizmus nélkül is el kell ismerni; hogy ugy razziázni a világ egy rendőrsége se tud, mint a budapesti. Az érzése lovagias. Ha egy ember ellen kell küzdenie, a küzdelme sikertelen sokszor, mert az önérzete nem türi, hogy sokan menjenek egyre és aki gyáván fut, azt menekülni is hagyja. Ambicziója, hogy túlerőt hordozzon meg az utczán diadallal és annak támad, aki nem fut előle, hanem szembe jő vele. Ha száz rendőr indul vitézi razziára, legalább ötszáz »gyanusat« kerget befelé diadallal, sőt meg nem ijed attól sem, akinek a gyanusság jogos érzete karját, bátorságát nem bénítja. A razziár kon. Kecskeméthy Győzőt még soha se fogták el; de elfogtak már munkást, iparost, kereskedőt, vasúti konduktort, szenes legényt, szenes lányt, házmestert és háztulajdonost, borbélyt és fotográfust. Elfogtak embert utczán, kapu alatt, lépcsőházban és kávéházban, este és hajnalban. Legalább hatszor annyit vallattak, m'int ahánynak valami vallani valója volt. A razzia ilyenformán megváltoztatta a régi, megalázó karakterét és maholnap nem -lehet kaszinó tagja az, akit razzia , alkalmával még soha be nem kisértek. Az egész dolog nem valami szörnyű veszedelmes, mert hiszen ha kiderül az ember ártatlansága, negyvennyolcz óra múlva már szabadon bocsájtják, tekintettel az »enyhitő. körülményekre«. A legrosszabb esetben sem kap mást, mint egy pár nyaklevest és némi tüdőgyulladást. A rendőrség önérzetét azonban hatalmasan emeli a dolog, mert ha például valami külföldi rendőrség arról értesiti, hogy : — Elfogtunk egy bűnöst-, akit' önök három 'esztendeig hasztalan kutattak! — ő azonnal lefőzheti ezzel a válaszszal: — Elfogtunk nem is kerestek..

*** Egy seb. Ámbár nem valószínű, mint egy tisztelt és derék laptársunk buzgóságában elmondja, hogy a miniszterelnök sebéből harmat permetezett elé, e jóakaró és figyelmes szókép virágai közt rejtezhet némi igazság. Való, hogy ehhez a sebnek kevés köze van s a metafora nem könnyebb, mint ahogy Decius Brutus a Calpurnia álmát megfejti s Caesar sebeit Róma boldogságával hozza kapcsolatba. De ha nem is hihetjük, hogy e sebből Magyarország »él tető vért szí«, az a haszna megvan, hogy a diplomáczia, amelynek tarka frakkjai ugyan ritkán lebbennek végig a mi grániczaink között, a miniszterelnök betegsége révén egyszer bennünket is megtisztel reverencziájával. Öröm olvasni, hogy a legkisebb szerb házibál kólójában, a legapróbb montenegrói születésnapon a diplomáczia testületileg jelenik meg a colonne-ban s mi tagadás,, szomorú dolog, hogy nálunk államférfiak élhetnek-halhatnak, politikai vezéreszmék valósulhatnak, nemzeti ünnepek lezajolhatnak, anélkül, hogy a külföld ügyvivői tudomást vennének róla. Ázsia St. Marxnál kezdődik, vajlja- még mindig a külföld s a magyar sorompókon csak az egy vadászruha tud átjutni: a himzett frakk s a kalpag.honn marad. Még szomorúbb, hogy a st. marxi szabályt megerősitő kivétel éppen Szerbia, és Montenegró alakjában nyilatkozik meg. De, ime, a Széli Kálmán sebe révén' egyszerre megváltozik a hangulat. Ha elolvassuk azt a névsort, mely a miniszterelnöknél betegsége alkalmával járt kitűnőségeket összefoglalja, benne találjuk a diplomáczia minden képviselőjét, az exterritoriumok minden jelességét. Ebből a tisztelgésből jelentős rész a Széli Kálmán egyéni jellemének számlájára tartozik, de jut belőle a magyar miniszterelnöknek is; akinek pozicziója hozza meg az üdvözleteket. Ha ezen a réven, a magyar nemzet nyerne,.' a miniszterelnök kétségkívül a legférfiasabb és legnemesebb sebet kapta s plezurája diadalmas

*

kétszáz

ártatlant;

akit

önök

még

csak

*

*

*

,** A polgármester és a kis leány. Száll az ének szájról szájra, hogy a polgármester fontos aktái között egy kis levélke volt, amelyben Sejdmann Róza II.jc. oszt. tanuló a . Halmos János úrtól egy magyar olvasókönyvet kért. A polgármester behivatta a titkárát, doktor Wildner Ödönt és kiutalványozta a 30 krajczárt, előbb azonban, mint pontos hivatalnokhoz illik, kikutatta, hogy a kis leánynak tényleg szüksége van-e a'könyvre vagy nem akarja-e a könyvet eladni' s az igy befolyt összegen az angol bankot megbuktatni ? Szerencsére a kis leánytól távol állt e szándék s igy megkapta az olvasókönyvet, amelybe a polgármester . 1 5 9 8 / 0 2 . számú rendeletével ezt Íratta be, hogy: »A polgármester bácsi ajándéka, hogy a kis Róza jól-viselje magát.« Ez . a szívhez szóló anekdota bejárta az összes újságokat s bizonynyal sok családapának hullt a reggeli kávéjába egy könycsepp, elgondolkozván, milyen szép dolog, hogy' Halmos János még anekdotákra is ráér. Mi sem maradunk el laptársainktól s, feljegyezzük a jelen, esetet, nehogy esetleg a jövő évszázad historikusa jellemző apróságok hijján Írja meg Halmos János életrajzát. Igaz ugyan, hogy Juliifs Caesar biográfiájából hiányzónak az ezzel analóg legendák és Nagy Lajosról sem- 'ir hasonlót a történelem, sőt még Napoleonnal sem esett meg ilyesmi, de Budapest főváros polgármestere alkalmas rá, hogy a história régi sablonjait megtörje. Nagy adakozásról eleget tudurik: itt" van egyebek közt a Széchenyi-alapítvány, majd a Semsey Andoré; a Pálffy Jánosé, a Kun Kocsárdé, de hogy valaki három hatost tegyen le a közművelődés oltárára, az oly ritka jelenség, hogy külön Kliót kiván. ;S éppen azért kürtök riadásával, üstök dübörgésévél fogadjuk..a .polgármester-nemes ajándékát s a klasszikus, ado-

46 mát, amely egész magasztosságában mutatja be a székesfőváros fejét. Mely nagy férfiú, akiről már életében legendák keringenek, mely nagy szív, amely a szédítő magasságból is meghallja az aprók könyörgését és meglátja nyomorúságukat. Üdv neki! csak hódolat illeti meg, nem bírálat. A főváros jövő közgyűlésén méltányolni is fogja a nagy embert s prestige-e emelésére egy égő csipkebokort fog neki megszavazni. * *

*

+ A halotti beszéd. Egy halotti beszédről beszéltek sokat e héten, egy halotti beszédről, amelyet a megtévedt és megbűnhődött ember koporsójánál nem volt hajlandó elmondani a pap. De mortuis nil, nisi bene . . . Ám jót a halottról mondani nem lehetett, tehát semmit. Egy református pap ebből az alkalomból a halotti beszéd általános reformját sürgeti és azt mondja, ne legyen a búcsúztató merő hamis dicsérgetés, legyen kritika, olyan, aminőre életével a halott rászolgált. Ez az okoskodás logikus, igaz is: csak nem — papi. A pap nem biró az élőre sem; a halott felett való bíráskodás pedig az Úristen dolga, nem az ő földi szolgájáé. Akik a halottat, ha mig élt bűnös volt is és a halálba bűne kergette, koporsója mellett sírjához kisérik és elföldelésének részvétük diszét megadják, azok immár az irgalom, a megbocsátás nevében mentek oda. Bűnét az elköltözöttnek tudják, ám e tudaton tul vannak és már a megbocsátásnál tartanak. Nem a bűnnek adják meg a tisztességet, hanem a megbünhődöttnek, aki szivükhöz közel volt. A gyilkos is apja marad a fiának és gáncs a fiút, amiért gyilkossá lett apját a bűne után is szereti, "bizony nem érheti. A bűnöst bűnhődés illeti, akiknek az ő vétkében a saját szivük, szeretetük fáj és sajog, ezeknek részvét dukál. Aki a más' bűnén szerencsétlenné lesz, nem elitélni való, hanem vigasztalni és ebben a körben a pap a maga hivatását mindig megtalálhatja: Nem a bűnös halott dicséretét kérik tőle, akik a halottat bűnén tul is siratják, hanem a maguk vigasztalását és azt tőlük a pap, az irgalom,- a szeretet embere meg nem tagadhatja. A kritika az élőt illeti, ennek használhat, ezen javíthat, a halott érdemében, hibájában maga a befejezettség itt ezen a földön, számadásra már nem vonható. Ha bűnös volta daczára is állt élő a koporsója mellett, aki érette könyet hullatott, az irgalom vagy a szeretet könyét kritikával letörölni papnak nem való. * *

*

«** Egy élet. Bizonyos, hogy a Tomka-ügyhöz már egy jottányi glossa se fér. Ezt az áldatlan ügyet oly sokféleképp s oly szerteágazó argumentumokkal aratták le, hogy a kommentátornak ma legfeljebb tallózás jut. A gonoszság ügyében mindenki szakértő s- ezért bűnügyi kitűnőségeink teljes sorral vonultak fel a tetemhez, amely egész héten a társadalom morgue-jében hevert s mindenki: kriminalista, riporter, publiczista, novellista és snájderlegény által agnoszkáltatott. Ha volna egy szavunk hozzá, az csak a sokat megmosott rendőrségé lehet. S ez is csak föltételes, mert premisszánk hitelességét magunk se merjük megdönthetetlennek tartani. Arról van szó, hogy Bérezi kapitány Bécsből azt sürgönyözte volna Tomkának: »A tettesek nyomában vagyunk. Már azt is tudjuk, ki az a Blau?« Az a Blau pedig senki más nem volt, mint a szérencsétlen Tomka, aki is megértette a gyöngéd czélzást s egy négyemeletes halálugrással bizonyította, hogy van érzéke a a zarter Winkek iránt. Ismételjük: nem hisszük, hogy ez a telegramm való volna, mert ez esetben a sürgöny feladója egy emberélettel adósunk. Nem kétséges, hogy a boldogtalan áldozatnak jobb, hogy minden igy történt, megmenekedett a börtöntől s az úgynevezett szégyentől. De az élete mégis csak emberélet, amelyet meg lehetett volna menteni s hosszabb-rövidebb, fogság utján ha nem is ujjal felcserélni, de legalább megfoltozni. Vajon a rendőrség feladatai közé tartozik a szintén úgynevezett lovagiasság? A rendőruniformis nemcsak sötétben tet-

i

szik katonai egyenruhának, hanem nappal is militáris felfogásokat rejteget? Czélja, hogy aki már mindent elvesztett, annak nagylelkűen revolvert nyomjon a kezébe ? Bizonynyal: nem s ezt fejtegetni nálunk, ahol mindenki jogász, felesleges volna. A rendőrség feladata igazságot szolgáltatni, nem jogot, ha az a jog csak egy saltomortálényi is. A lovagiasság nemes dolog s mi azok közé tartozunk, akik respektáljuk és csodáljuk. De ezt a gavallérságot senki a Hermandadra nem ruházta s nem is keresi ottan, s a bünügyeken végighúzódó piros fonál át nem alakulhat selyem zsinórrá. Éppen a Tomka-ügy idején történt, hogy a rendőrség egy pár száz munkanélkülit elfogott, köztük sokat, akiknek munkája volt ugyan, de nem eléggé jó kabátja, amely őt az elfogatástói' megmenthette volna. A lovagiasság itt szebb területet talál, több dicséretet is érdemel. Még csak az hiányzik, hogy a főkapitányság nemzeti kaszinót játszszék s a bűnösök felett ballotage Ítéljen. Justitia nem lát, mert a szeme be van kötve, de ez nem azt jelenti, hogy rövidlátását monocle-lel reparáljuk s a pallos helyett párbajpengét adjunk a kezébe.

SZÍNHÁZ. Tágma királyné. Ma már minden olvasónk ismeri a halálfejü ifjú történetét, amely Rákosi Jenő ősidőkből való tragédiájának az egyik ága. Fölösleges, hogy a magam részéről apróra elmondjam, mennyire nem a mai közönségnek való ez a mese és mennyire nem a romantikus művészet lelkéből való Rákosinak uj tragédiája. Más a fantáziának játékos tobzódása és más a fantázia játékának hideg elmével való megfigyelése és irodalmi izlés szerint való utána képzelése. Aki igazán a romanticzizmus hevében alkot, az nem konstruál ugy, mint Rákosi Jenő és annak nem látszik ugy meg a mechanizmusa. Elvégre is három halálfej nem három invenczió, hanem csak egy s egy holttest, ha három felvonáson át fekszik is a szinen, nem borzongat meg háromszor. A tragédiának tragikus voltát különben elveszi az, hogy ami a darabban történik, nem természetszerűen tragikus, hanem minden baj és gyötrelem csak a szereplők sajnálatos tájékozatlanságának a következménye. Ha Arszil, a szép ismeretlen, mindjárt tudná, hogy aki meghalt, nem vőlegénye s aki megölte, voltaképen a gyalázattól óvta meg, akkor mindjárt boldogan Arszilja karjába vethette volna, magát s ennek szép arcza nem vált volna halálfejjé. Igaz, hogy akkor a besnyő nép sem szabadult volna föl és Tágma királyné sem játszhatnék a zsarnok Kuvráth fejével. Szóval: az egész tragédia ezen a tévedésen épül föl, már pedig Beöthy Zsolt szerint is a tragikus bűnhődés és a tragikus vétség adja meg a tragédia alapját, — de kár erről többet esztétizálni, ehelyett elégtételt szolgáltatok Rákosi Jenőnek, akit összes barátai, hivei, hódolói és hódoltjai alaposan félreismernek, amikor az igazságot, melyet körülbelül valamennyien fölismertek, nem merik neki egyszerűen és világosan megmondani. Ennyi köntörfalazást és dodonai kétértelműséget régen produkált a napi dramaturgia, mint Tágma királyné méltatásánál. Pedig éppen Rákosi Jenőnek illik szemébe mondani az igazságot, aki elbirja s a jókodás inkább helyén volna hatalom nélkül való fiatal embéreknél, akiknek a leikök meg a létük függ attól, mit irnak darabjáról. Sajnos, nálunk az igazság erényét éppen csak a gyengéken s az elnézést abban a mértékben gyakorolják, amely mértékben az illető nem szorul rá. Tágma királyné rossz, igen rossz tragédia, de azért Rákosi Jenő jó, igen jó vezérczikkeket tud irni. —r.

—s.

47 A dada. (Életkép 3 felvonásban. Irta' Bródy Sándor. esti bemutatója.)

A Vígszínház

szombat

Mire ez irás nyomtatásban áll, a mi első népdrámánk is húsban s vérben áll a közönség előtt. Hogy fogadják majd? Az emberek rendszerint nem mosolyognak, ha korbácscsal vágnak végig a képükön, különösen, ha nem tehetnek ugy, mintha nem kéne magukra venniök. Pedig, Bródy Sándor ilyen egérutakat nem hágy. Attól való félelmében, hogy ami egyik legfőbb irói erénye, a számitás jellembeli vonásul is ki talál ütközni az ő irói képéből, rádupláz mindazokra a hántásokra, melyekkel végzetes vonzódással éppen azokat döiködi, kiknek hatalma az irónak is torkára forraszthatja a szót, ha másképp nem, közömbösséggel és agyonhallgatással. Igaz, Bródy Sándor is, mint Jókai Mór, kötelességének itéli, hogy olyan legyen, mint amilyennek gondolja, hogy kell lenni. De nem tudok .embert, aki kevésbbé tudna hazudni, mint Bródy Sándor; mint a Mitterwurzerek s a Duse Eleonórák, csakis magából meriti a szerepeihez való adatokat s bármily alakban vagy helyzetben, ha . lágy, ha kegyetlen, ha vidám, ha lesújtott, ha jó napja van, vagy ha erőtlen: az egyénisége varázsával mindig magába szeretteti a nézőt, s méltán, mert ez egyéniség álján becsületes szenvedély lobog s e sziv igaz sebektől vérez. A számitás külső szinét az efajta szubjektiv lelkekre az ő látnokságuk veti, mely nem néz meg semmit, de meglát mindent. Félelmetesek volnának ezek az emberek, ha e mindentudásukkal mindenhatóság is járna. Valójában azonban nem urai, hanem rabjai a saját képességeiknek, melyekről ők maguk sem tudhatják előre, hegynek viszik-e őket vagy falnak. Ezért látszanak szeszélyeseknek s állhatatlanoknak; ezért olyanoknak,' akik olykor szánt szándékkal csúfot űznek az ájtatosakból, kik hisznek bennük, az ő geniejökben, müvészetükr ben, igaz voltukban. E kiszámíthatatlanság s egyenetlenség bizonyára mély árnyék egy művész arczképén, de a fényt annál ragyogóbbá teszi rajta; a fehér homlokot, mely sugarat vet a titkokba, a finom kezet, mely belenyúl a szivekbe. E kiszámíthatatlanságnak rendszerint az a titka, hogy nem, az irón magán áll, mi ragadja meg érdeklődését. Készen állhatnak kötetekre' menő tanulmányai, megfigyelései és adatai; készen fogások és kieszelések: mindez csak holt anyag, zavaros egyveleg, mig valami impulzus magot nem vet bele. Mi lesz ez a mag: azt nem lehet előre tudni. Mint ahogy asszonyt, témát sem lehet a más számára keresni. Lehet egyéni élemény, lehet figyelemébresztő idegen példaadás, lehet fölháborodás a más tehetetlenségén, lehet a más - sikerén felgyűlt becsvágy. De valami törvényszerűség ebben is van, a legjobb müveket olyan alkalom szül, mely valami mód-összefügg a művész egyéni képességeivel. A Bródy egyik nagy ereje, hogy némák tolmácsa; hogy meg tudja látni másokban s beszéltetni is tudja az érzéseket, melyek azokban csak tompán élnek s kifejezetlen maradnak. A levegőben van a szocziális kérdés, a nyugaton az irodalom s a szinház is tele van vele. Minálunk a formája: feleletül némi félszeg erőszakosság, kérdésül, egy kis fővárosi szájasságon kivül, a vidéken, a nép között még szavakban is szegény földhözragadtság. Az uron meg a papon kivül a népnek most már harmadik ura is kezd támadni: a polgár. Igazában szintén néma, öntudatlan és ártatlan, mint a piócza, melynek vért kell szopnia, hogy megélhessen. S ahol e két rend összeütközik, a tragédia is néma, nincs közös hagyományuk, nincs közösség a fejlődésükben, ' nem értenek, még ha az egymás beszédjét meg is értik, az egymás nyelvén, áthághatatlan válaszul állván közöttük a foglalkozás, életmód, társadalmi körülmények s gyakorta a

vallásnak is teljes különbözősége.' A ' mi szocziális kérdésünknek ez a része nem az ügyes, okos és gazdag Jákob s a szegény kijátszott Ézsau testvérháboruja; a példát ehhez valahonnan a hangyák világából kell venni, kik másfajta hangyákat hurczolnak rabságba . munkásul, fejős- tehénül, sőt dajkául is, de közben maguknak is keservesen meg kell dolgozniok az életért, gyűjteni, fáradni és reszketni az eltaposástól. Ezt a mi társadalmi és gazdasági speczifikumunkat szólaltja meg Bródy Sándor A dada-ban — olyan erővel és újsággal, mely az ő művészi fejlődésének e hirtelen felszökkenését politikai eseménynyé teszi. Ó mily teli hangon tud megszólalni az igazi költő ! Milyen uj dolgokat tud' elmondani, aki nemcsak a mások szemével lát! Mily könnyen buzog a kitalálása, aki magát az élet forrásait csevegteti előttünk! Ez nincs németből vagy oroszból magyarra átfestve, de életagyagból van kiformálva, mint a német Hauptmann s az orosz Tolstoj egyszerű és földszagú drámái. Nincs az a minden, amit egy egyszerű kis mesében el ne lehetne mondani. íme, • a Bródy meséje nem több, mint annyi, hogy a jogász ifiur lenn lebzsel, vizsgára készülni, falun, ahol elszereti a legszebb marokverő lyányt a rostálógépésztől, meg is ejti, ott is hagyja — azaz, hogy nem egészen. Az ügyvédjelölt úrfi odafönn Pesten ott kakukkoskodik egy reggeltől estig a feleségére kereső fiskális famíliájában, ahol egyelőre az asszonyon keresztül készül a még süldőlyány leányuk kezére s közben, mikor ez a boldog családi élet egy uj kis jövevénynyel gyarapodik, a dajkakérdést egyszerűen ugy oldja meg, hogy felcsalja a parasztgyereke anyját a kis urigyerekhez dadának. A többi szimplán és gyorsan fejlik: a nagysága minden este színházba van az ifiurral, a fiskális ur .minden este üres tűzhelyhez s hideg vacsorára jő haza, s egy ily hideg estén kedve támad egy kis meleg természetességre, amit ott keres a természet gyermekénél, a dadánál — bátortalan, félszeg, lelkiismeretfurdalásos a kedve ugyan, sikertelen is, de azért a nagysága, ha nem is a legrosszabbkor, de elég rosszkor- tér haza a szinházból. A dadát kikergetik az éjszakába s ez, miután a rakodó emberek nem hagyták a Dunának menni, a kvártélyán gyufát iszik s belehal. Egypár finom mellékszálból kihámozva, ez a darab főfonala, egy eleven emberekből összerótt igazi cselekményé. De ha akarják, nincs alakja, amit szimbólumnak is ne vehetnénk s viszont mindegyiknek a maga külön drámája ne volna meg e históriában. Ne szidd a czinikus fiatal csábitót: ha megházasodik, ő is olyan kenyérkereső masina lesz, mint a férj, akit,most ő szarvaz fel. Ne sajnáld túlságosan az egyénisége jogaira ébredő, anyjában megcsalatkozott s apja helyett szenvedő süldő leányt, ha férjhez megy, ő is oly lelketlen élvező báb lesz, mint az édes anyja. De azt az anyát se taposd el; a hiúságában s nemehagyottságában bűnhődik, mikor előre látja, mint kell az életről lemondania a leánya javára. S a dada, istenem, a dada — akarjátok képnek tekinteni, a maga fajtájától ; s az uraktól és mindenkitől, aki hozzája ér, testében, lelkében kizsákmányolt; érzéseiben mégcsufolt, szentségeivel magára maradt, jogaiból kifosztott népének ? Vagy a legszimplább alakjára redukált örök passzivitásu asszonynak ? Vagy a keletiesen szemérmetes és költői, parasztosan vadócz és makacs magyar parasztlyány típusának? Vagy külön tanulmánynak a szoptatós dajkáról, kinek az emlein keresztül a szivében is összepárosul a rnaga gyereke meg a kis idegen kosztos? Mind e vonások megvannak a darabban, kirajzoltan, kézzelfoghatóan, hol itt, hol ott, hol helyzetekben, hol odavetett czélzásokban egyre fölbukkanóan; ha tartasz az effélére, elhiheted, hogy minden külön, szántszándékosan van kiókumlálva és elhintegetve. Igazában ez nem igen lehet' igy; a darab egyszerűen: jó darab, az

48 Írója igazi költő és igazi művész, kinek az idegeiben előre benne van a megfontolás, s"azért talál,.mert nincs rá HETI POSTA. szüksége, hogy czélozzon. A biztos megmarkolásra szinte maguktól alakulnak ki a cselekménybeli fordulatok, melyek a szindarabirásnak Rhéde. A regényre nem reflektálunk. Ellenben, azt a p á r s o r o s némelykor áthághatatlan nehézségei. A Hófehérke tapogá-" verset alkalomadtán kiadjuk. tódzó tehnikáju Bródyjából egy ugrásra biztos dramaturP. J . Az a nemes érdeklődés, melyet pártfogoltja iránt tanusit, giáju szindarabiró lett, kinek már az sem árt meg, hogy igazán megható. Mi, őszintén szólva, nem tudunk érte fölmelegedni. a hang, melyen muzsikál; nem' az ő hangja, hanem idegen elődöké. akiket ostoroz, agyonkarrikirozza, s akiket szeret, virág- Az A versek szó szerinti másolása ma már nem igen lehetséges. Az embegal és verssel boritjá be őket. A bugrist megtudja érteni, rek' többet olvasnák és kevesebbet felednek,' mint azelőtt. De hanguszánni is, mikor szánnivaló, de szeretete a népé, forró, latokat kopizálni, tonusokat ismételni azt mindenki megcselekszi, az igaz szeretet, mely megtalálja a költészetét az elállatoso- ellenőrizhetlen. Az irók a muzsikusoktól tanulták el. Pardon, ha kellemetlenkedünk. De levele • őszinteséget parancsol reánk. • dásban is. Maga is a paraszt szófukarságával mutatja Dr. T.- Krónikát akartunk-imi arról a témáról, melyet szives meg a paraszt sorsát, aki .maga napszám hiján éhezik, volt nekünk beküldeni. Kiszorult. Alkalmilag azonban foglalkozni fázik s szorul arra, hogy a lyányát eladja és- nyúzza, a fogunk vele. ' ' B u d a p e s t . D. H. A novella rendelkezésére áll. lyányt, aki rossz életbe keveredik, vagy csak a halálba K o l o z s v á r . R. Mi minden sort elolvasunk, amit hozzánk külmenekülhet előle, s a gondolkozóját, akit nazarénusságba denek. El is intézzük, amint a sor rá kerül. Csak egy kis türelmet hajt a kétségbeesés Ezt a nazarénus legényt külön sze- kérünk. Gondolja meg, hogy mi a legritkább esetben vagyunk kívánretettel rajzolja meg Bródy; ez az a gépész, kinek szere-- csiak a beküldött kísérletekre- és fájdalom, még ritkább esetben jutaltőjét az úrfi elszerette s' kinek a gép ugyanaz éjczak'a mazza eredmény fáradságunkat. ragadta el a félkarját, amikor a kazánt is rá akarta' robbantani az egész szerelmeskedő világra . . . El akarja Felelős szerkesztő és'kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF. venni a lyányt, hogy igy egymáshoz hibáztak, de a lyány nem szereti. A kvártély, hová a dada megvonul, -a nazarénus legény pesti munkás-kvártélya is, s a leány ott E L E G Á N S , divatos szalonruhák készülnek Tereezky iszik gyufát. A legény félkarjával nekikront a lyány után és Lilienberg. férfiszabó-czégnél, Budapest, Városház-utcza 12. eljött nagyságos úréknak, de a lyány e perczben lehel . _ •: utolsót s a nazarénus leereszti a félkarját. Ne ölj. Félig zsoltárba, félig predikáczióba fúl haragja, dühe, kétségbeRajnai Ibolya. A nőt legjobban az ibolya parfüm- ékesiti s az esése — hittel a Jézusba, ki a pusztulás magvát íriár e f a j t a legjobb esszenczia a Mülhens Ferdinándé. A kölni gyáros illatbeleültette az uri fajtába,, melynek romlottságát meg kell szere hírnevét annak köszöni, hogy'főleg virágkivonatot alkalmaz s az bocsátani, mert maga sem tudja, mit cselekszik ... . E ke- alkoholt kerüli. Az előkelő világ, főleg utazásnál, csak e z t - á parfümöt használja, mely magamagát ajánlja legjobban. Illata kellemes, tartós, gyetlen megbocsátással végződik a Bródy életképe; külö- s jelentékenyen különbözik minden ugy nevezett ibolyaparfümtó'l. nösségeiben, vakmerőségeibén s szeszélyeiben egyike a legbátrabb, legmegrázóbb s legbecsületesebb költői dolgoknak, mik e hazug és beteg világban az igazság s/ a szépség létében való hitet ébren tartják az emberben ; hitet A MODERN MAGYAR K O N Y H Á K Ó D E X E : az igazakban s megdöbbenést a férgesekben. 7 A" : darab előadásáról, házi főpróba után,' nem igen szabad' irnom. Nem is teszem — reméllem, a teljesen -kicsiszolt előadásról s annak hatásáról beszámolhatok a jövő héten. Az előadásnak két nagy színészi szenzácziója Jgy Kincsestára minijén gazdaasszonynak. is bizonyos. Az egyik á . Varsányi Irén dadája, a másik Kiegészítője minden szakácskönyvnek.' •: - ' a Pethes nazarénusa. Varsányi Irén, akit eddig, is némcsak megnyerő és intelligens, de olykor meglepően tudar - 'J A f * / > d í s z e s kötesben tos színésznőnek ismertünk, a próbán a szemünk láttára . 4 f r . öt korona. nőtt bele ebbe a mi drámáinkban egészen uj és szokatlan és megjátszás dolgában fő-fő nehézségű feladatba. Az ólső T/~Ct t y V y C t i ' í \ minden k ö n y v k e r e s k e d é s b e n . • lYílJJllCit.U A HÉT. kiadóhivatalában. felvonásban még egyenetlen volt, még tapogatódzott, s; elVIII.; Rökk -Szilárd-u. 18. fogultsága főképp azon látszott, hogy minden egyes mozzanatot, külön játszott meg. A másodikban egéA H É T e l ő f i z e t é s i ára 2 0 k o r o n a e g y é v r e . szen) benne. élt a szerepében; olyan biztossággal,. melegséggel, leleményes igazsággal játszott, hogy egybenőtt ezzel a. bájos mezei virág-alakkal teljesen. Hogy találta meg ez a fiatal városi kisasszony ezeket az átmeneket, a jajgatásból a daczosságba, a gügyögésből a néma dühbe s a veszekedésből az elborulásba; e beszédes néma • . 9 • • ' cs. és kir. udv. jeleneteit a lyánybüszkeségnek, a parasztosan odaadó f ényképész asszonyi és anyai szerelemnek? Forradalmi levegő jár a rx • • 9 • J a f • w ) IV., Ujvilág-u. Bródy darabjával; hadnagyokból egy nap alatt válnak _ ^ 2. szám. generálisok. — Pethes, kit a fővárosi közönség a bűdái Kossuth Lájos-u. oldalról, mint Cyranót ismert, mélyen és előrelátható (tar: sarkán. tósan kapta meg azokat, akik ma látták először. Azok ényképfelvételek Í z l é s e s , közül a született színészek közzül való, akikkel mintegy művészies kivitelben. megtelik a szinpad, ha kilépnek rája. Ebben a darabban paraszt tud lenni minden móka nélkül és kenetes komikum nélkül; egyszerű és meginditó, mint a falusi templom Külön osztály: orgonája. külső, ház onkiv üli fény képfel vételekre. Ignotus.

A Hét Szakácskönyve. f

CLYClGLUI

F

Budapest. 1902. Az A t h e n a e i i . m irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.

'

i

iXeinzeti irodalmunk

legértékesebb alkotásait,

a magyar

irodalom

fömiweit

FRANKLIN

Társulat kiadása

Remekírók

czim a lati egyöntetű szép kiadásban, nyertes, művészi, erős angol vászon5 5 kötetben, diszes vászonkötésben kötés, a papírja famentes, soha meg nem sárguló; betűi külön e czélra adja közre a Franklin-Társulat. készülnek. Tartalmazza: A Franklin-féle M a g y a r R e * Arany János Kisfaludy Károly m e k í r ó k öt kötetes sorozatokban *Arany László Kisfaludy S á n d o r jelennek meg 1902 februártól kezdve Balassa Bálint Kölcsey Ferencz és azontúl minden félévben egy-egy "Bajza József Kossuth Lajos öt kötetből álló sorozat. Berzsenyi Dániel Madách Imre A Franklin-féle M a g y a r R e Csiky Gergely Mikes Kelemen m e k í r ó k előfizetőinek külön kedCsokonay V. M. Pázmán Péter vezményképen a most megjelenő uj "Czuczor Gerg. Petőfi Sándor magyar S h a k s p e r e - k i a d á s t , Deák Ferencz Reviczky Gyula 0 vaskos kötetben, diszkölésben Eötvös József br. Széchenyi Istv.gr. 2 0 k o r o n a — kivételes árban Fazekas Mihály "Szigligeti Ede szállítjuk, holott e kiadás bolti ára "Garay János Teleki László g r 3 0 korona lesz, és az eddig forgaGyöngyössy I. "Tompa Mihály lomban volt Shakspere kiadás 1 0 0 GvadányiJózsef "Vajda János koronába került. Legkiválóbb kölK á r m á n József * Vörösmarty M. tőink remekfordilásaiban közli ShaksKatona József Zrínyi Miklós pere remekeit e kiadás, névszerinl Kazinczy Fer. műveit. Aranv J á n o s , Pelőli, Vörösmarty, * Kemény Zsigm. Szász Károly, Lévay József, Arany Népies lyra Népballadák László, Rákosi Jenő, Győry Vilmos Kuruczköllészet átültetésében. Ez az egyetlen teljes * A csillaggal jelzett remekírók ki- magyar Shakspere, és értékes kiegéadási jogát a Franklin-Társulat magának szerződésileg biztosította, úgy hogy azt szítője a . M a g y a r R e m e k í r ó k más kiadó ki nem adhatja, ezen irók gyűjteményének. Megrendelhető a művei más versenygyűjleményben meg M a g y a r R e m e k í r ó k kai egyidejűleg. nem jelenhetnek. A Franklin-féle M a g y a r R e A Franklin-féle M a g y a r R e m e k í r ó k SS testes kötete felöleli m e k í r ó k 5 8 kötetnyi teljes gyűja legbecsesebbet, mit a magyar szel- temény ára 2 2 0 korona, mely öszlem teremtett és hivatva van arra, szeg 3 k o r o n á s havi részletekben hogy minden családi könyvtár törleszlhetö; a hat kötetes teljes Shakspere kedvezményára 2 0 kor. a gerincze legyen. A Franklin-féle M a g y a r R e - R e m e k i r ó k e l ő f i z e t ő i n e k , é s a két m e k í r ó k kiállítása méltó a nem- m ű együttesen rendelhető meg összezeti m ű jelentőségéhez. Kölése pálya- sen \ kor. havi részletfizetés mellett.

Sajtó alá rendezik és az illető iró életét és munkáinak jellemzését felölelő bevezetéssel ellátják:

Alexander Bernát Angyal Dávid Badics Ferencz Bánóczi József Beöthy Zsolt BerzeviczvAlbert Bayer József Endrődv Sándor Erődi Béla Erdélyi Pál Ferenczy Zoltán Fraknói Vilmos Gyulai Pál Heinrich Gusztáv Koroda Pál Kossuth Ferencz Kozma Andor Lévay József Négyessy László Hákosi Jenő Riedl Frigyes Széchy Károly Széli Kálmán Váczi János Vadnai Károly Voinovich Géza Zoltvány Irén

Shakspere összes színművei

mint a « M a g y a r R e m e k l r ó k o kiegészítő része 6 kötet bolti ára 30 korona, diszkötésben csak 20 k o r o n a kedvezményes áron szállíttatik a v M a g y a r R e m e k i r ó k » előfizetőinek. R É V A I T E S T V É R E K I r o d a l m i I n t é z e t R é s z v é n y t á r s a s á g Budapest, VIII. ker., Üllői-út 18., előfizetési felhívást bocsát ki a

MAGYAR

REMEKÍRÓK

Í

A részletek az első szállítástól kezdődőleg minden hó t-én Hérái Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság pénztáránál Budapestenfizetendőkmindaddig. mig a mű teljes vételára kiegyenlítve nincs. A részietek be nem tartása esetén a folytatólagos kötetek a rész- JsJÍ letek pótlásáig visszatartatnak; a lejárt s le nem fizetett • s g részleteket a Tarsaságnak jogában áll a portoköltség hozzá- «c számnása mellett, postai megbízással beszedni.A részletek elmulasztása esetében a részletfizetési kedvezmény megE szűnik és az egész mű vételára esedékessé válik. .4 vétel- 48* ár első résztele az első szállításkor utánvélelik.

Előfizetési feltételek: A Magyar Remekírók czimü 55 kötetes gyűjtemény ára 220 kor. illetve Shaksperrel együtt 240 kor, és megrendelhető : a j utánvétellel olyképen.liogy az egyes sorozatok megjelenéskor 20 kor. utánvétellel szállíttatnak bérmentve; b) 3 koronás havi részletfizetés mellett, Shakspere művei nélkül; c) 4 koronás havi részletfizetés mellett Shakspere műveivel, melyek a megjelenéskor megkiildetnek.

A fenti előfizetési feltételeket elfogadom, s ezek alapján megrendelem : aj A «.Magyar Hemeki rókát» 55kötetben 220 koronáért fizetendő sorozatonként 20 kor. utánvéttel. b JA "Magyar Remekirókatn és Shakspere müveit 240 koronáértfizetendősorozatonként 20 kor. utánvéttel. c) A «Magyar llentekirókat» és Shakspere műveit 240 koronáértfizetendő4 koronás havi részletekben. d) A oMagyar Remekirókatn Shakspere nélkül 220 koronáértfizetendő3 koronás havi részletekben. (A nem kívánt módozat törlendő).

a mrgyar irodalom főbb művei — czimü gyűjteményre, mely 55 kötetben, kötetenkint 2Ü ivvel, pályanyertes vászon-diszkötésben jelenik meg. A gyűjtemény félévenkinti 5 kötetes sorozatokban jelenik meg az 1902. év elejétől fogva. A gyűjtemény megrendelői Shakspere összes színmüveinek 1902 márcziusában niegelenő 6 kötetes kiadását, melynek rendes lolti ára 30 korona lesz, 20 koronás kedvezményes áron kapják diszkötésben.

Lakhely és kelet: E fényes névsor biztosítékot nyújt arra nézve,hogy aMagyar Remekírók megbízható szövegét adja a fölvett munkáknak, s hogy minden életrajz önálló becsű munka tesz.

Név és állás: A Hét. A megrendelésnek m o s t v a n l e g a l k a l m a s a b b i d e j e , mert később, a mikor sorozat lesz m e g a műből, a havi részlel megfelelően emelkedik.

több

1— 1N

s = m— C « Cl >

Ü> N<

ff r r r r rffr r r V v v r v r v r r r r i v í r r r v v r r r r r r r f r r r r r V i r r k r r r v r v r r r

a L t q j o s s stái

foa^öf?

BUDAPEST, IV. KER., BÉCSl-UTCZA 4.

s t í m

ele<jans avet;

(WASITA Afodakneká'ty naf>

SZÉNÁSY, HOFFMANN és TÁRSA SELYEMÁRUHÁZA

u

k m m i ö

alatt tistla fekérek

•fO
VSlÁJVíZ. kitúrd illatú atájdesmfcáló.

S f O A / W W - f l j G P á P t c i b ü s o k b a r i foatisititó 1 =

SfOrtAHN-SíÁJfó I CACHOÜ

I

k

elegáns kis r s e b ú v e g c s é k b e r t

A

Státi újdonságok teljes választéka raktárra érkezett. Czégünk elve csak

i I

nnNl <Mf/AAr^Y KAfMó MltóÜtfvalamiRtSfO/AAtlN-CifÁKNÁL tOl\ÍOft.

előlegesen beküldött 3kor. ért. rendelés e s e t é n bérmentve

S&ményi

t^ebel

„ F i r s t C l a s s " gyártmá, Ott * C S 5 ÍJ "5 Íj, ^ 'tt § -q a

nyok elárusitása. Czégünk az országban az egyedüli, mely Lyon és Páris legelső és leghíresebb gyárosaival közvetlen összeköttetésben áll 1 az általunk lekötött minták és minőségek k i z á r ó l a g czégünknél szerezhetők be. Minden egyes áruczikknek

§I

föltétlen szabott á r a

D ^ 5

fc

o 5 .5* £ c o

a. a c

Tj 3" ?> -ü C bt •0 0

k|

é r h e t ő el a P I L U L E S 0 R I E N T A L E 8 á l t a l , R a t l é g y ó g y s z e r t á r á b ó l P a r i s b a n , P a s a g e V e r d e a u 5. A z e g y e d ü l i s z e r , meiy két h ó n a p a l a t t es anélk ü l , hogv az egészscgnek i r t a n a , az asszonyi kebel f e j l ő d é s é t , v a l a m i n t a kebel I d o m a i n a k szilárdságai biztosítja. Egy üvegcse ura hasznalati u t a s í t á s s a l e g y ü t t 6 k o r o n a — F ő r a k t á r : Török József B u d a p e s t , K i r á l y - u . 12. és A n d r a s s y - u t 26.

nyiltan — szamokkal — van jelölve, ennélfogva a t u l -

fizetés t e l j e s e n wan z á r v a . =

=

=

=

=

=

| CR£ME SANS

ki

|

Kovics KÉZPAS7TÁJA

=

=

Minták a vidékre kívánatra bérmentve küldetnek,

GRAISE

Pár aa» aian amoan aroíot tanárit, üdít ás uápll Á r . 1 k o r o n . 2 0 fillér. S z a p p a n 1 kor.

, KUUbb KUrAMIRJA

(08alus f é l h o l d vé(1 j 8 gyg y ei

»'aku valódi).

H á r o m n a p a l a i l m i n d o n k e z e t g y ö n g é d d é és f e h é r r é v a r á z s o l . E g y iiveg 1 k o r o n a 20 t i l l é r . Hozzávaló szappan 1 korona.

kárpáti ibolyaillat t j & f f & f

SZÉNÁSY, HOFFMANN és TÁRSA SELYEMÁRUHÁZA

BUDAPEST, IV. KER., BÉCSl-UTCZA 4.

Fő-

A a niiuaj J s z ó p dobozban, 4 korona. K a p h a t ó m l n d a n gyógytárban éc g y ó g y á r u l l z l a t b a a . és s z á t k i l l d é s l - r a k t á r : Megjelent

Dr. K O V Á C S E R N Ő

„TOlLETT-

g y ó g y s z e r t a r a és l l l a t s a e r gyira

TITKOK"

Budapest, VI., Gyir-u. 17.

kívánatra ingyen bérmentve.

éa

j j m w r F É L B

fp/i" -

MAGYAR

KIRÁLYI

ÁLLAMVASUTAK.

A magyar-német fa- és kéregforgalomban érvényes díjszabásba 1901. november hó 20-ikával a következő állomások vétetnek fel: 1. a fára stb. érvényes A) kivételes díjszabásba: a magyar királyi államvasutak Bánhida, Felső-Galla, Szár és Szatmár-gőzfürész állomásai és a hallei a/S. kir. vasutigazgatóság Cosurig (Anhalt) állomása ; 2. a fára stb. érvényes B) kivételes díjszabásba : a magyar kir. államvasutak Szatmár-gőzfürész állomása t 3. a kéregre érvényes C) kivételes díjszabásba (a és b): a casseli kir. vasutigazgatóság Biedenkopf, Bovenden, Frankenberg (Hessen — Nassau), Grebenstein, Marburg, Melsungen, Wildungen állomásai és a magyar kir. államvasutak Somos-Újfalu állomása. Továbbá a fára stb. érvényes A) kivételes díjszabásban a cs. kir. szab. kassa—oderbergi vasút állomásai és a a szász kir. államvasutak Auerbach i. V. (ünterer Bahnhof), Falkenstein, Hof, Markneukirchen és Plauen i. V. (oberer és unterer Bahnhof) állomásai közötti forgalomban ugyancsak 1901. november hó 20-ikával a Becsen át történő számitás következtében mérsékelt díjtételek lépnek életbe. Közelebbi felvilágosítást a fent megnevezett állomások, valamint a részes magyar vasutak igazgatóságai gyújtanak.

Az igazgatóság.