Szerb állampolgárok Magyarországon

KINCSES ÁRON – TAKÁCS ZOLTÁN

Szerb állampolgárok Magyarországon Bevezetés A szerb állampolgárok alkotják az egyik legjelentősebb külföldi népességcsoportot Magyarországon. Ezért is fontos megvizsgálni, milyen tulajdonságok jellemzik őket, milyen területi hatása van a jelenlétüknek Magyarországon, illetve hiányuknak Szerbiában. Karakteres kapcsolatok mutathatók ki az elvándorlás és a célterületek között, azaz jellemző, hogy Szerbia melyik részeiről Magyarországon hová, milyen tulajdonságú migránsok mozognak. A cikk ennek a migrációs hálózatnak a területi tulajdonságait mutatja be. A kutatásunkban konkrétan a 2001–2008 közötti időszak adatait elemezzük, azonban egyrészt a folyamatok mélyebb megértése érdekében, másrészt az előzmények adott időszakra gyakorolt hatása miatt, harmadrészt a Szerbia felől Magyarországra érkező áramlások társadalmi-gazdasági hátterének feltérképezése okán lényegesnek tartjuk a szerbiai migráció XX. századi főbb vonulatainak ismertetését, illetve a Vajdaság jelenkori migrációs szerepének leírását is. A szerbiai migránsok ezredforduló utáni területi eloszlásainak analízise azt mutatja, hogy a szerb és magyar (migrációs) centrum- és (földrajzi) perifériaterületeknek jelentős hatásuk van a nemzetközi vándorlás alakulására. Budapest és Pest megye Magyarország általános dinamikus bevándorlási központja, míg a Vajdaság a kivándorlás központi térsége. Jelentős földrajzi motívum a határ közelsége, amely nem elválasztó elem, hanem kontaktzónaként viselkedik a migrációs áramlások szempontjából. A magyarországi értelmezés szerint a nemzetközi vándorlás az eredeti (szokásos) lakóhely országának olyan tartós elhagyása, amelynek célja egy más országban való lakóhely létesítése letelepedés vagy jövedelemszerző tevékenység végzése céljából (Demográfiai évkönyv 2007). A fenti definíciót egészíti ki Rédei Mária a tanulási célú migráció fogalmának bevezetésével (Rédei 2007), valamint Illés Sándor az időskori vándorlással (Illés 2008), amelynek célja lehet a nyugdíjak vásárlóerejének jobb kihasználása vagy a kedvezőbb éghajlat keresése (mediterrán térség). A szerbiai megfogalmazás a migrációt nagyobb lélekszámú lakosság egyik területről a másik területre való tartós vagy ideiglenes elvándorlásaként magyarázta, jogi szempontból semleges jelenségként említette: nem szankcionálható cselekedetként (Szalma 2001). Ez 2009-re merőben megváltozott: az európai migrációs politika értelmében „illegális migrációt” szankcionálni kell, büntetőjogi kategóriaként kell kezelni (Đorđević 2009).1 Grečić az emberek kiköltözését 1 Đorđević „nem reguláris migrációt“, „dokumentumok nélküli migrációt“, „nem engedélyezett migrációt“ említ szívesebben. Az International Organization for Migration 2008-ban ennek a kategóriának három szintjét különböztette meg: reguláris, „félegyesség“, nem reguláris. Tanulmányában Đorđević az EU migrációs politikáját restriktívnek és igazságtalannak titulálja, főleg a Szerbiát is érintő readmissziós egyezmény (illetve több bilaterális egyezmény) következményeit helyezve kilátásba (Đorđević 2009).

SZERB ÁLLAMPOLGÁROK MAGYARORSZÁGON

183

(permanent settlement), földrajzi elhelyezkedését – mobilitását (movement of population) érti migráción (Grečić 2001). A nemzetközi vándorok tehát önálló döntésük alapján változtatják meg a lakóhelyüket, amely választásra az általuk felmért külső és belső tényezőknek, a vonzó és taszító hatásoknak meghatározó szerepe van. A migránsok így tevékenyen részt vesznek a világ demográfiai, gazdasági struktúrájának gyors ütemű átalakításában. Tehát a nemzetközi vándorlás számos gazdasági, demográfiai erőtér látható formáját jelenti. Véleményünk szerint a keresetek regionális különbségei mellett (Hatton – Williamson 2005) a migránsok területi megoszlásában meghatározó magyarázóereje van a célterületek földrajzi helyzetének. A lakóhely megválasztásában a földrajzi és gazdasági centrum- és perifériaterületek fontos szerepet játszanak. Hipotézisünk szerint a szerb állampolgárok Magyarországra történő vándorlásának területi eloszlásában jelentős tényező Magyarország fővárosa, a gazdasági centrumterület, amely a nemzetközi vándorlás tipikus dinamikus fogadóközpontja is. A települések országos átlagához képest Budapest erőteljesen felülreprezentált a külföldiek mennyiségét és 1000 lakosra jutó arányát tekintve is, ami egybeesik a nemzetközi trendekkel: a migráció elsődleges célterületei a fővárosok. A foglalkozások és az eredetországok széles spektruma található ezeken a helyeken. A másik lényeges tényező a határ közelsége, amely sok migráns számára többletértéket hordoz. Gondoljunk az otthon maradt családtagokkal való könnyebb kapcsolattartásra! Megfigyelhetjük e jelenségeket az eredetországokban is, nevezetesen a migránsok a szerb határ közeléből sokkal inkább a határhoz közel telepszenek le, mint mások. A szerbiai migránsok, akik többségükben a Vajdaság területéről érkeznek, inkább Budapest és a szerb határ alkotta területen élnek. A határrégiókat a telephelyelméletek (location theory) tradicionálisan hátrányos területként szemlélték, a nemzetközi kereskedelmi határok és a katonai inváziók fenyegetése miatt (Anderson – O’Dowd 1999). A nemzeti határok negatívan érintették a regionális gazdaságot a növekvő tranzakciós költségek miatt. Az adók, a különböző nyelvek, kultúrák és üzleti gyakorlatok általában gátolták a határon átnyúló kereskedelmet, csökkentve az igényt a hazai vagy külföldi gyártók elhelyezkedésére ezekben a régiókban (Hansen 1977). Ennek a kedvezőtlen képnek a megváltoztatása a nagyobb nemzetközi gazdasági integráción keresztül – a kereskedelmi korlátok mérséklésével – új növekedést generálhat a határrégiókban. E régióknak több olyan tulajdonsága van, amely aktív kontakttérnek definiálható (Nijkamp 1998, Van Geenhuizen – Ratti 2001). A Szerbiából Magyarország felé áramló nemzetközi vándorlás jelentős célterületei (a fővárosi térség mellett) éppen ezek a határközeli települések, megyék. A szerb migráció kutatása megfelelő adatok hiányában nem tekinthető folyamatosnak. Az 1991–2002 közötti időszak eseményei pontos számadatokkal nehezen argumentálhatók, a 2000 utáni szerb szakirodalom becslésekre hagyatkozik. 2002-ben, az előző népszámlálások adataitól eltérően, részben a megváltozott módszertan miatt kevés kivándorlási statisztikát találhatunk. Így a legfontosabb kutatási eredmények a célországok statisztikai adatbázisaira alapozhatók. A befogadó országok 1998-ig általánosságban az emigránsok elvándorlási helyéül a „volt Jugoszláviát” jelölték meg, megnehezítve a régióspecifikus kutatásokat. A magyar releváns migrációs adatbázisok (a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, illetve a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisai)

184


tartalmazzák az elvándorlás helyének települését is. A települések egyenkénti azonosítása után lehetőségünk nyílt területi vizsgálatra, részletesebb elemzésre is. A cikkünkben külföldi állampolgárokon azokat a Magyarországon élő személyeket értjük, akik az adott év január 1-jén tartózkodási, bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkeznek (tehát az egy évnél rövidebb ideig Magyarországon tartózkodók, turisták, diplomaták nem képezik a vizsgálat tárgyát). Szerbia és a nemzetközi vándorlás Gredelj öt migrációs hullámot különböztet meg Szerbiában a XX. század elejétől: 1. Az 1920-as évek, a legszegényebb rétegek emigrációs hulláma. 2. Az 1945-öt követő, háború utáni Jugoszlávia politikai emigránsai. 3. A Gredelj által „új diaszpórának” nevezett kései ’60-as évek gazdasági emigránsai. Gábrity Molnár a munkaképes jugoszláv lakosság szervezett és folyamatos kivándorlásával jellemzi ezt az időszakot. Az akkori jugoszláv szocialista államapparátus által „ideiglenesen külföldön munkát vállalóknak (Grečić 2001)”2 nevezett emigránsok száma 1971-től (a népszámlálási adatokat figyelembe véve) folyamatosan növekedett. 1991-ben 1971-hez viszonyítva 51,1%-kal több jugoszláv állampolgár keresett külföldön személyes és egzisztenciális érvényesülést (Gábrity Molnár 2006). Becslések szerint 2,5 millió (további becslések szerint pedig négymillió)3 szerb, illetve szerb származású ember él Szerbián kívül (Gredelj 2006). A volt jugoszláv régiók (Montenegró, Koszovó, Szerbia, Vajdaság stb.) összlakosságának 1,9–3,9%-át tették ki 1971 és 1991 között az emigránsok. Regionális összehasonlításban csak a Vajdaságban csökkent 1991-ig a kivándorlók száma (47 522 fő), míg a többi régióban folyamatosan növekedett (Laki – Gábrity Molnár – Kovač Žnideršič 1997). Ennek oka a régió fejlettségével, a regionális identitással, az önrendelkezéssel egyaránt magyarázható. 4. Az emigránsok „virtuális hulláma”, az emigránsok gyermekei, akik a szülőkkel együtt távoztak, vagy már külföldön születtek. Gredelj 250 000-re becsüli a számukat. 5. A délszláv háborúk kényszerű szorításában külföldre távozó (becslés szerint 200 000–500 000) politikai, gazdasági és biztonsági motívumokkal vezérelt menekült. A háborús összetűzések eredményeként főképp a szomszédos országokba (Magyarországra, Horvátországba) emigráló lakosság emelhető ki (Marinić – Bugarin 2006). Tehát a szerbiai migrációs célországok közé a ’90-es évek változásait követően

2 Gábrity Molnár szerint az JSZSZK területén a szervezetlen és spontán kivándorlás megengedett, de váratlan volt. A pártdokumentumokban később a munkaerő más országoknak való „átengedéséről" beszéltek, azért, hogy elhárítsák a túlnépesedés és a munkaerő-felesleg kedvezőtlen következményeit, az agrárlakosság túlnépesedését, a felszínre kerülő regionális különbségeket (Gábrity Molnár 2006). Gredelj jelentős „kiviteli cikként” jellemzi őket 1,2 milliárd DM átlagos évi devizatranszferrel (Gredelj 2006). Tóth Pál Magyarország esetében a rendszerváltást megelőző időszakban „korábban letagadott” és „szemérmesen elhallgatott” jelenségnek nevezi a népességmozgás ezen formáját, amelyet a bolsevik típusú hatalmi-politikai rendszer összeomlása „kelt életre” (Tóth Pál 2001). 3 Strategija za upravljanje migracijama = Službeni Glasnik RS. Br. 59/2009.


185

Magyarország is bekerült.4 1988 és 1999 között Magyarországra 155 105 menekülő érkezett (Tóth Pál 2001). Az említett időszakban a menekülők 54,7%-a volt jugoszláv állampolgár. 1991-ben volt a legtömegesebb a menekültáradat: 48 485, ami később a frontvonal eltolódásával csökkent, miután 1998–1999-től ismét politikai indíttatású migráció vette kezdetét (a koszovói problémák miatt). Tóth Pál a ’90-es években végzett kutatásaiban kiemeli, hogy az 1993–94-ben Magyarországra érkezők legnépesebb tábora épp az értelmiségi elit volt, majd a tanulók és a középiskolát végzett munkások jöttek (Tóth Pál 1997, idézi Gábrity Molnár 2001). Magyarország egyik legjelentősebb szerepe a fiatalok oktatásában nyilvánult (és nyilvánul) meg. 1988 és 1994 között (Tóth Pál 1997) az összes Magyarországon tanuló külföldi 10,3%-a jugoszláviai magyar volt. Gábrity kutatásaiban az 1999/2000. tanévről tesz említést, amikor Magyarországon 395 általános iskolás, 676 középiskolás és 600 egyetemista tanult (Gábrity Molnár 2001). Az egyetemisták migrációs motivációját T. Mirnics 2001-ben a következőképpen összegezte: elsődleges ok az anyanyelv (az iskoláskorúak szerb nyelvvel kapcsolatos problémái (Nagy 2006)), a színvonal, az otthoni rossz életkörülmények. Szinte kivétel nélkül minden fiatalt foglalkoztat a migráció gondolata, legtöbbjüket a kedvezőbb anyagi körülmények, szakmai lehetőségek. Az elképzelt célországok sorrendjében Magyarország van az első helyen, majd Nyugat-Európa és a tengerentúl, Ausztrália, Kanada következik (Mirnics 2001). Az 1991–1993-as időszakot Nagy az értelmiségiek távozásának időszakaként, a kft.alapítás, tőkekimenekítés időszakaként jellemzi (Nagy 2006). Fontos hangsúlyozni, hogy kényszerhelyzetben, túlélési megoldást keresve a jugoszlávok határ menti vállalkozásalapításba kezdtek, tőkebefektetőkké váltak, a politikai mellett gazdasági okokkal is magyarázható volt külföldi tartózkodásuk. Ezt támasztja alá, hogy a fenti 12 év alatt Magyarországon 3982 jugoszláv befektetés valósult meg, az összes külföldi cégalapítás 16%-a. 70%-uk Dél-Alföldön, mindössze 20%-uk Budapesten. A folyamat 1993-ban érte el a csúcspontot, mintegy ezer vállalkozással (Szónokyné 2001). Gábrity Molnár a szerbiai magyar vállalkozók jelentős mennyiségű, az anyaországban, elsősorban Csongrád megyében befektetett pénztőkéjét emeli ki, a vállalkozások térbeli terjedését illetően pedig két irányt határoz meg: a települési hierarchia mentén az országközpont felé, illetve a határ mentén a határátkelők vonzáskörzetében (Gábrity Molnár 2008b). Az ezredforduló új migrációs hulláma – a határ menti migráció hatásait figyelembe véve – a határon átnyúló érdekkapcsolatok felélénkítésével, közös regionális fejlesztési elemek kidolgozásával, a határokon átívelő munkaerő-fluktuáció problémájának közös megoldásával vált a két ország térségfejlesztési lehetőségévé (Gábrity Molnár 2008b). Ezt a hullámot a menekültek számának folyamatos visszaszorulása és a szabad migráció felerősödése jellemzi.

4 Az áramlás iránya a ’80-as évek végéig a nyugat- és közép-európai országok voltak: az NSZK, Ausztria és Franciaország. 92%-uk Európába, míg 7,2%-uk Európán kívülre, a tengerentúlra távozott (Gábrity Molnár 2006, 2008a). Németország a legattraktívabb ország a jugoszláv migránsok, munkások, menekültek és politikai emigránsok számára. Pavlica 1990-ben 600 000 jugoszlávról számol be, ami a hazai emigránsok 25%-a az 1991-es népszámlálás adatai szerint. Németország után Ausztria (22,5%), Svájc (14,1%), Franciaország (7,7%), Svédország (3,5%), az USA (6,3%), Kanada (2,2%), Ausztrália (1,9%) területén éltek a jugoszláv emigránsok. 1990-et követően Németország tömeges menekültáradatot jegyez: 1994-ig 316 243 főt, majd 1995–1999 között újabb 156 645 menedékjoggal rendelkező személyt (Pavlica 2005). Öt év alatt megközelítőleg annyi jugoszláv menekült érkezett Németországba, amennyi menekült 1988 és 1999 között összesen Magyarországra érkezett Európából, a világból.

186


A Vajdaság befogadó/kibocsátó szerepe A Vajdaság történelmi fejlődését a lakosság jelentős migrációja jellemzi (Marinić – Bugarin 2006). 2002-ben a régió populációjának 53,1%-a őshonos, 46,9%-a pedig betelepülő. A betelepülők 8,5%-a Szerbiából érkezett, 17,9%-a pedig az egykori JSZSZK tagköztársaságaiból (Popis 2002). A Vajdaság a ’90-es évektől „a néhány százezer menekült fő desztinációjává“ vált. A „’40-es évek kolonizációját is felülmúló“ méretei miatt 2002ben a lakosság 9,2%-át a menekültek teszik ki (Đurđev 1995, idézi Penev 2006). A tartomány 45 községe közül 43-ban növekedett meg a betelepülők száma az előző népszámlálás adataihoz viszonyítva (Popis 2002). A betelepülők legtöbben Horvátországból és Bosznia-Hercegovinából érkeztek. A betelepülés oka gazdasági és politikai (az állam aktív szerepvállalásával), a kitelepülés pedig kényszerhelyzetek eredménye. A 2002-es adatokat megfigyelve, a vajdasági népességmozgás egyik sarkalatos pontja, hogy Újvidékre több betelepülő érkezett, mint Belgrádba. A város 1991-től vált legintenzívebben a külső és belső migráció célpontjává (Marinić – Bugarin 2006). Savić a Vajdaság belső migrációs potenciáljára figyelmeztet, Újvidék egyben a városközi migráció fő célpontja is, elsősorban gazdasági okok miatt (Savić 2008). A Vajdaság demográfiai és népességmozgása ellentmondásos: a régióra jellemző az elnéptelenedés, a lakosság gyorsuló elöregedése, a mortalitás növekedése, illetve a születések arányának csökkenése (a természetes fogyás 4,7‰), ugyanakkor a jelentős immigrációs folyamat, a menekültek betelepedése a lakosság abszolút növekedését eredményezte. A betelepülő lakosságnak a születések arányára gyakorolt esetleges hatása elenyésző, annak ellenére, hogy a migránsok általában a reproduktív lakosság köréből kerülnek ki, a politikai migráció esetében ugyanis inkább férfiakról, önálló egyénekről van szó (Golubović – Marković Krstić 2006). Etnikai összetételben a régió minden nemzetisége lakosságcsökkenést jegyez, két nemzetiség, a szerb és a cigány kivételével. A Vajdaság etnodemográfiai képének alakításában nagy szerepet játszanak a volt JSZSZK területéről betelepülő szerbek és az emigráló magyarok, etnikailag egyre homogénebb területi egységeket kialakítva (Golubović – Marković Krstić 2006, Rauški 2001). A szerbiai népességmozgást egészében vizsgálva fontos megemlíteni Szerbia másik (volt) tartományát, Koszovót, ahol a Vajdasággal ellentétes folyamatok zajlottak (Gábrity Molnár 2006). Ezekre Radovanović már 1998-ban felhívta a figyelmet: a ’60-as évektől a koszovói albánok (Európában egyedi jelenségként) demográfiai robbanásának lehettünk a szemtanúi, aminek következményeként a szerb és montenegrói lakosság tömeges emigrációja következett be (Koszovó és Metóhiai Ó-Szerbia „elszerbetlenedése” és „albanizálódása”) (Radovanović 1998). Az emigráló lakosság nyomon követhető mozgásiránya Koszovó–Közép-Szerbia–Vajdaság–Magyarország–Nyugat-Európa. A szerbiai hivatalos statisztikáktól eltérően a valós népességmozgás jóval nagyobb méreteket öltött. Erre a befogadó országok adatbázisai szolgálnak legjobb példával.5 A 2002-es szerbiai népszámlálás adatai szerint a Vajdaságból mintegy 70 000 ember távozott, ami körülbelül 50%-kal növelte meg a kivándorlók számát a két népszámlálás

5 A szerb statisztikák 4200 Magyarországra távozó emigránsról számolnak be 1992-t követően, míg Magyarországi forrásokra támaszkodva 1994–2001 között 9200 szerb és montenegrói állampolgárt említ Vukmirović – Prokić (idézi Penev 2006).


187

közötti időszakban. Letelepedésükben az anyaország, a határ menti térségek játszanak nagy szerepet. Az emigrációból származó veszteségek között Gábrity Molnár emberi, anyagi, illetve demográfiai jellegűeket említ, amelyek következménye a „régió erőtlensége, fejlődési lehetőségeinek hiánya” (Gábrity Molnár 2008b). A szakemberhiány számos további probléma forrása: lassuló gazdasági fejlődés, a munka termelékenységének csökkenése, az innováció hiánya, a technológiai elmaradás, a versenyképesség fokozatos vesztése stb. 1997-ben Komatina általános társadalmi veszteségként említette a drasztikus méreteket öltő szakember-elvándorlást (Komatina 1997). További, az értelmiségi elit távozását kiváltó okok: a háborúk során kialakult személyi kultusz, a korrupció, a polgárháború (Nagy 2006). A fiatal férfiak hiánya demográfiai veszteség, amellyel gazdasági is párosul (potenciális profitkiesés). Mindent összevetve civilizációs, irreverzibilis veszteségekként összegezhetők az emigráció eredményei (Gredelj 2006). Mihailović a fejletlen és rendszerváltó országok kifejezetten erős jelenségeként számol be az „agyelszívásról“ (Mihailović 2004). A ’90-es évektől Jugoszláviát mintegy 30 000 magasan képzett szakember hagyta el (Grečić 2001). Gredelj a „tudományos és kutatói gárda újratermelésének“6, „az intellektuális tőke szétszóródásának“, Gábrity Molnár pedig a „profilok pótolhatatlanságának“ problémáját említi (Gábrity Molnár 2008b). A fejlődésben lévő országok „tehetetlenek“ az EU „szelektív immigrációs politikájának rendeleteivel“ szemben. A „kék könyvben“ lefektetett – a magasan szakképzett emberek bevándorlására és tartózkodására vonatkozó – irányelveket az „agyelszívás“ szabályozott megoldásainak is tekinthetjük (Đorđević 2009). A vajdasági magyar értelmiségi elit néhány tagja reméli az emigránsok részleges vagy teljes visszatérését. Gredelj kutatásaiban a szakemberek, a szerbiai intellektuális tőke „virtuális visszatérésének”, „interaktív virtuális hálózatépítésének” lehetőségeivel foglalkozik. Különböző csoportokat sorol: „reális visszatérők”, „szezonális emigránsok”, „költöző madarak”. Tudásuk, tapasztalati és kapcsolati tőkéjük mozgósítására hívja fel a figyelmet (Gredelj 2006). Grečić 2001-ben a rendszer reformátorait, a „professzionális munka depolitizálásának megtestesítőit“, a vendégtanárokat, a tudományos kutatómunkát irányító, segítő szereplőket látja a potenciális visszatérőkben. Két lehetőséget vet fel a jugoszláv emigránsok által képviselt „szakmai, anyagi potenciál“ kihasználására: a visszatérést és az intellektuális hálózati diaszpóra megoldását (Grečić 2001). A Vajdaságban élő magyar közösség migrációs vesztesége Kocsis Károly számításai szerint 1948–1991 között 69 193 fő volt (Kocsis 2002, idézi Gábrity Molnár 2006). Az újgenerációs értelmiségi elit „eltűnésével” pedig éppen Szerbia ezredfordulós népességmozgásának elemzése során szembesülünk. Fercsik tanulmányában becslésekre hivatkozik, amelyek szerint a Magyarországon felsőfokú végzettséget szerző határon túli fiatalok közel 50%-a nem tér haza (Gödri – Tóth 2005, idézi Fercsik 2008), így a tanulás, illetve a továbbtanulás valójában migrációs csatorna, amely a letelepedés előkészítő szakaszaként is értelmezhető (Fercsik 2008). A 2008-ban végzett empirikus kutatások vi-

6 1979–1994 között Szerbia kutatóintézeteiből 1256 szakember távozott (a tudományos elit 10%-a). Ezen emigránsok több mint fele 40 év alatti, többnyire természettudományokkal, matematikával, egészségüggyel és elektronikával foglalkozó kutató volt. Az oktatásukba befektetett mintegy három milliárd dollár direkt veszteséget jelent Szerbia számára, az indirekt következményeket nem is számolva (Gredelj 2006).

188


szont már olyan következtetéseket fogalmaztak meg, amelyek értelmében Magyarország ugródeszka a későbbi migrációhoz Nyugat-Európa felé. A délvidéki magyar közösség migrációs veszteségének kárpótlásához, illetve a további csökkenés megállításához nélkülözhetetlen a tartós szülőföldön maradás, a szülőföldre való visszatérés feltételeinek megteremtése. A délvidéki magyarság tanulási célú migrációja visszafordítható, illetve racionálisan hasznosítható jelenségként kell, hogy tudatosuljon a politikai elit képviselőiben. Az anyaországban tanuló, diplomát szerző fiatalok visszatérésére, illetve meglévő tapasztalatuk, kapcsolati tőkéjük mobilizálására nagy szükség van a délvidéki magyar helyi-regionális elit egyetemalapítási törekvéseinek megvalósításához. Megfelelő felsőoktatási kínálattal, anyanyelvű oktatással, továbbá a regionális gazdaságfejlesztés eszköztárával egy délvidéki multietnikus egyetem lecsillapíthatná a tanulási célú migráció, majd emigráció további hullámait. Szerb állampolgárok Magyarországon A szerbiai migrációs helyzet ismertetése után térünk rá vizsgálatunkra, amelyben a migrációs folyamatokat az eredeti (szerbiai) és jelenlegi (magyarországi) lakóhely, a korcsoportok, a foglalkozás, az iskolai végzettség, az adófizetők aránya szerint fogjuk vizsgálni 2001 és 2008 között. A tanulmányozott területi szint NUTS 3, ahol pedig releváns, ott részletesebb (települési szintű) adatokat is használunk. Három iskolai végzettségi szintet különböztetünk meg, az alapfokút (befejezetlen és befejezett általános iskola); a középfokút (szakiskola, szakközépiskola, gimnázium); és a felsőfokút (főiskola, egyetem, doktori képzés); míg a foglalkozási osztályozások az ISCO-88 elnevezésű struktúrán alapulnak. A rendszerváltás óta Magyarország nemzetközi vándorlási többlettel rendelkezik. Azaz több külföldi érkezik hazánkba, mint ahány honfitársunk elhagyja azt. Ez a korábbi küldő országhoz képest jelentős új fejlemény. A tartós folyamatok következményeként a külföldiek hatása egyre nagyobb. Míg 30–40 ezer főre tehető az éves természetes fogyás, addig 10–20 ezres éves, pozitív migrációs egyenleg jellemzi Magyarországot. 2008. január 1-jén 174 697 külföldi állampolgár tartózkodott huzamosan hazánkban, ez a lakónépesség 1,7%-a. Az ezredforduló utáni nyolc évben a külföldiek aránya 61%-kal növekedett országos átlagban. 1. táblázat

Összefoglaló adatok A Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok Év (január 1.)

Lakónépesség

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

10 200 298 10 174 853 10 142 362 10 116 742 10 097 549 10 076 581 10 066 158 10 045 401

Forrás: KSH.

száma 110 028 116 429 115 888 130 109 142 153 154 430 166 030 174 697

az összes népesség százalékában 1,08 1,14 1,14 1,29 1,41 1,53 1,65 1,74


189

Azt tapasztaljuk, hogy a hazai népesség egy részének helyét folyamatosan a külföldiek veszik át, magukkal hozva saját „személyes tereiket”, szokásaikat, eltérő demográfiai összetételüket. Így a migráció gazdasági, társadalmi, demográfiai hatásai is jelentkeznek. Azonban az országos hatásokat jelentősen felülmúlják a területi, különösen a kistérségi szintűek. Vitathatatlan tény az, hogy a nemzetközi vándorlás közvetlen és közvetett hatásai Magyarország népesedésének meghatározó folyamatát jelentik. Mindez megállapítható az elmúlt két évtizedben lezajlott, és növekvő mértékben a jövőben valószínűsíthető folyamatok alapján. A közvetlen hatások a lakosságszám mennyiségi növekedésében és a munkaképesek arányának emelkedésében foglalhatók össze. A közvetett hatás az életkorhoz kapcsolódó és a befogadó országban bekövetkező jelenségekben nyilvánul meg, ilyen például a születések, házasságok számának emelkedése, az ingatlan- és munkaerőpiac mozgása, a felsőfokú tanulmányok folytatása. A 2008. január 1-jén Magyarországon tartózkodó külföldiek 9,8%-a szerb állampolgár volt (2. táblázat). Ez az arány egy többéves lassú csökkenés megtörésével jött létre. Amint látjuk, a Magyarországon tartózkodó külföldiek között a szomszédos országok súlya erőteljes, és az utolsó 3 vizsgált évet kivéve folyamatosan növekedett. Így 2008. január 1-jén 17 186 szerb állampolgár tartózkodott Magyarországon, továbbá 1993 óta közel annyi (12 556) vált magyar állampolgárrá (97%-uk magyar anyanyelvű). Tehát összességében 15 év alatt mintegy 30 000 szerb állampolgár települt át Magyarországra a hivatalos statisztikák szerint. Ez körülbelül egyévi magyarországi természetes népességfogyásnak felel meg. 2. táblázat

Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok állampolgárság szerint Ország Ausztria Franciaország Hollandia Nagy-Britannia Németország Olaszország EU–15 Horvátország Lengyelország Oroszország Románia Szerbia Szlovákia Szlovénia Törökország Ukrajna Egyéb európai Szomszédos országok Európa Ázsia Amerika Afrika Egyéb és ismeretlen Összesen Forrás: KSH.

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 694 785 750 780 544 1 494 2 225 511 601 711 765 330 1 316 1 506 324 346 373 415 236 666 1 096 624 700 872 963 440 1 451 1 911 7 493 7 676 7 100 7 393 6 908 10 504 15 037 542 563 545 551 404 777 1 020 11 723 12 181 11 629 12 143 9 714 18 357 25 394 917 931 800 902 837 778 813 2 279 2 227 1 945 2 196 2 178 2 364 2 681 1 893 2 048 1 794 2 244 2 642 2 759 2 760 41 561 44 977 47 281 55 676 67 529 66 183 66 951 12 664 11 975 11 693 12 367 13 643 12 111 12 638 1 576 2 213 1 536 2 472 1 225 3 597 4 276 82 88 65 81 34 79 115 455 544 469 557 615 756 886 8 947 9 835 9 853 13 096 13 933 15 337 15 866 20 584 21 088 21 552 22 915 24 493 24 307 25 314 66 359 70 716 71 913 85 293 97 711 99 579 102 769 93 197 97 640 98 230 110 915 122 261 130 535 140 827 12 603 14 401 13 480 14 715 15 121 18 543 19 733 2 488 2 557 2 434 2 535 2 667 2 989 3 075 1 233 1 318 1 281 1 455 1 556 1 800 1 783 507 513 463 489 548 563 612 110 028 116 429 115 888 130 109 142 153 154 430 166 030

2008 2 571 1 481 1 201 2 107 14 436 1 207 25 490 852 2 645 2 787 65 836 17 186 4 944 133 1 120 17 289 26 272 108 811 146 145 22 356 3 557 1 913 726 174 697

190


Magyarország külföldi lakosai között sokkal magasabb a gazdaságilag aktív korúak aránya, míg a magyar népesség a 0–14 és az 50–X évesek között felülreprezentált, ahogy az első ábrán is láthatjuk. A szerb állampolgárok között magasabb a 15–24 évesek aránya, mint az összes külföldit vagy a teljes lakónépességet tekintve. A déli szomszédunktól érkezők között nagyobb arányban találunk még 25–59 éveseket, mint a magyar állampolgárok között, azonban a külföldiek teljes csoportját jellemző 25–49 évesek magas rátája a Szerbiából érkezettekre csak mérsékelten jellemző. 1. ábra

Magyarország lakónépessége állampolgárság és korcsoportok szerint, 2008. január 1. 25

Magyar népesség

%

Összes külföldi

Szerb állampolgárok

20 15 10 5 0 0–14

15–19

20–24

25–29 30–39 Korcsoportok

40–49

50–59

60–X

3. táblázat

Az adófizetők összehasonlító táblázata állampolgárság és megyék szerint, 2007 Főváros, megyék

Az adófizetők száma, fő

Budapest Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Külföld Összesen

759 360 169 041 227 188 161 601 277 197 182 817 207 272 212 858 226 311 135 760 168 124 151 416 87 407 514 948 136 964 211 950 104 360 130 716 174 841 138 475 – 4 378 606

Forrás: APEH. a) Külföldön élő, Magyarországon adózó személyek.

Egy főre jutó adóköteles jövedelem, Ft 638 083 289 332 263 798 237 811 288 442 298 582 367 202 340 320 287 685 310 157 272 844 358 457 264 147 421 507 253 000 250 575 291 682 300 813 289 702 279 140 – 373 033

Külföldi adófizetők, fő összesen 32 036 1 334 2 015 1 151 1 196 2 984 2 118 2 864 1 802 1 187 803 2 146 521 10 735 830 1 983 708 705 1 063 862 18 034a) 87 077

ebből: szerb 1 109 131 339 79 13 968 142 68 30 21 18 31 6 255 59 8 53 23 30 76 220a) 3 679


191

A munkaképes korúak magas arányából következően magasabb az adófizetők aránya is. A külföldi adófizetők megyei eloszlása nem egyenletes, ott magasabb az arányuk, ahol nagyobbak az egy főre eső adóköteles jövedelmek, így Budapesten az adófizetők több mint 4%-a külföldi. A szerb állampolgárokra ez a trend kevésbé jellemző. Míg Budapesten és Pest megyében található a Magyarországon élő külföldi adófizetők 62%-a, addig a déli szomszédunktól érkezettekre vonatkozóan ez az arány a 40%-ot sem éri el. Jelentős azonban Csongrád megye szerepe, ahol a Szerbiából érkezettek közel azonos számban fizetnek adót azokkal a földijeikkel, akik Budapesten telepedtek le. Területi vizsgálatok A szerb–magyar migrációs kapcsolatok tradicionálisan erősek. A migráció az összes szerb és magyar megyét érinti. Azaz Magyarországra mindegyik szerb megyéből érkeznek migránsok, és mindegyik magyar megyében megtalálhatók. A folyamat a szerb települések 5,3, míg a magyar települések 24%-ára terjed ki. Így erős regionális hatásokat figyelhetünk meg. 2. ábra

A Magyarországon élő szerb állampolgárok az elvándorlás települése szerint, 2008. I. 1.

ERCE GOVIN

A

HO RVÁ

TORSZÁ

G

MAGYARORSZÁG

BOS ZNIA-H

BULGÁRIA

Fő 1– 5 6 – 100 101 – 250 251 – 1000 1000 fölött Kartográfia: dr. Bottlik Zsolt, MTA FKI.

ALBÁNIA

CRNA GORA

MACEDÓNIA

192


A Magyarországra vándorlásban leginkább érintett szerb települések Szabadka (3365 fő), Zenta (1951), Újvidék (1020), Topolya (705), Magyarkanizsa (694), Óbecse (524) és Nagybecskerek (508); a leginkább érintett körzetek pedig az észak-bácskai (5869), az észak-bánsági (4661), a dél-bácskai (2429) és a nyugat-bácskai (1005). A Szerbiából érkezők körülbelül 88%-a a Vajdaság területéről vándorolt el. Másrészről Magyarország mint célterület települései között a leginkább preferált Szeged (4481), Budapest (3896), Kecskemét (499) és Baja (336); megyék (NUTS 3 szint) szerint pedig Csongrád (6270), Budapest (3896), Bács-Kiskun (2522) és Pest (945), ahol a migránsok 80%-a él. Fontos megjegyezni, hogy a szerb állampolgárokat inkább jellemzi az eredeti (szerbiai) lakóhely szerinti nagyobb konvergencia és az aktuális (magyarországi) lakóhely szerinti nagyobb divergencia. 3. ábra

A Magyarországon élő szerb állampolgárok a jelenlegi magyar települések szerint, 2008. január 1.

S # # S S S# #

S #

S #

S # S #

S #

S #

S # S # S # S #

S# # S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S # # S

S #

S #

S #

S # # S

S #

S #

S# # S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

# S S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S S # #

# S S #

S #

S #

S # # S

S #

S #

# S S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S # # S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S # # S

# S S # S # S S# #

S #

S #

S #

S #

# S S #

S #

S #

S #

S #

S ## S S #

S # S #

S #

S # # S

S #

S #

S # S #

S #

S # S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S # S #

S #

S #

S #

S #

S #

S # # S

S #

S # # S

S #

## S S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S# # S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S # S# # S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S S# #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S # # S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S S# ## S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

# S S #

S #

S #

# S S #

S #

S #

S # # S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S # # S

S #

S #

S #

S # S #

S #

S #

S #

S #

S # S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S # S #

S #

S #

S #

S S # #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S S # #

S #

S #

S #

S# # S

S #

S# # S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S # # S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

# S S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S # # S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S# # S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

# S S # S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S # # S

S #

S #

S #

S #

S# # S

S #

S #

S #

S #

S #

S #

# S S #

S #

S #

# S S #

S #

S #

S # # S S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S ## S S #

S #

S #

S #

S #

S #

S #

S S # #

S #

S #

S #

S # # S S # S S # S# # S S# S # S# # S S # # S # S # S# # S S# # S# S # S # S # S S # S # S # S S # S # S# S# # S # S # S# S # # S # S # S# S # S# # S # S# S S # # S S S # S # S# # S # S S # S # S # S# # S# SS S # # S # S # S # S # S # S # S # S S # # S # S # S S # # S # S # S # S # # S S # S # S # # S S # S # S S # S # S# S # S # S# # S # S S# # S # S # S# # # S S # S # S S # S # S# # S# # S S # S # S # S S S # # S # S # # S # S S # S # S # # S S # # S # S# # S S S # S # # S S # S # S # S # S # S # S # S # S # S # S # S # S # S # S # S # # S S # S # S # S# S # # S # S S# S S # S# # S# # S S# # S S# # S S # # S # S # S # S # S# S S # S # S # S # S # S # S # S # S # S # S # S # S S # # S # S# # S S # S# # S # S # SS # # S # SS S # # S # S S# # S S# # S # S S # S # # S # S S# # S #

S #

S #

S #

S # S #

S #

S #

S #

S ## S S #

S #

S # S #

# S S #

S #

S # # S

S #

S #

# S S #

S #

S #

S #

S # S #

S #

## S S# S # S

S #

S #

S #

1 –1 - 5 5 6 –6 -100100 101– -250250 101 251 - 1000 51 – 1000 1001 – 1001

Célunk kapcsolatot találni az eredeti szerb körzetek és a jelenlegi magyar megyék között, illetve a nemzetközi vándorokat e jellemzőik alapján vizsgálni. A honnan–hová vándorlás mátrixa alapján az eredeti (szerbiai) lakóhely körzeteit három csoportba soroljuk. Az első csoportba tartoznak a határhoz közel eső észak-bácskai, észak-bánsági és nyugat-bácskai körzetek, a másodikba a dél-bácskai, dél-bánsági, közép-bánsági és szerémségi területek, a harmadikba az egyéb körzetek. Magyarországon is három csoportot különböztethetünk meg a vizsgált migrációs rendszer jellemzésére: a határ menti megyéket (Csongrád, Bács-Kiskun), a migrációscentrum-területeket (Budapest és Pest megye) továbbá egyéb megyéket.


193

Fontos megjegyezni, hogy a vizsgált országok között erős, koncentrált áramlás valósul meg egyrészt Észak-Vajdaság, másrészt Csongrád és Bács-Kiskun megye között 6532 emberrel, ami az összes vándor 40%-a. Így a migráció erős területi koncentrálódást mutat. A kivándorlás területi vetülete szignifikáns kapcsolatot mutat a magyarul beszélők aránya és az eredeti szerbiai településekről történő kivándorlási hajlandóság között. Kimutatható, hogy a szerb állampolgárok, akik most a határ közelében élnek (a magyar oldalon), nagyobb számban a határhoz közelről érkeztek (78%). Azonban a szerb migránsok, akiknek a születési helye nem a Vajdaságban van, legnagyobb számban a magyar migrációs központi területeken élnek (49,4%). Budapestet és Pest megyét más állampolgárságú migránsok is előszeretettel választják Magyarországon lakóhelyül, függetlenül az eredeti lakóhely országától. 4. táblázat

A Magyarországon tartózkodó szerb állampolgárok eredeti szerb csoportok szerinti megoszlása, 2008. január 1. (százalék) Magyar oldal Szerb oldal

KözépMagyarország

határ menti megyék

egyéb

összesen

Észak-Vajdaságból Dél-Vajdaságból Szerbia egyéb területéről

67,2 23,7 9,1

78,0 19,9 2,0

62,7 29,7 7,7

71,9 22,9 5,1

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0 5. táblázat

A Magyarországon tartózkodó szerb állampolgárok jelenlegi magyar csoportok szerinti megoszlása, 2008. január 1. (százalék) Magyar oldal Szerb oldal

KözépMagyarország

határ menti megyék

egyéb

összesen

Észak-Vajdaságból Dél-Vajdaságból Szerbia egyéb területéről

26,0 28,8 49,4

56,6 45,4 20,8

17,4 25,8 29,8

100,0 100,0 100,0

Összesen

27,8

52,2

19,9

100,0

A kialakított csoportokat iskolai végzettségek, foglalkozási főcsoportok és korcsoportok szerint vizsgáltuk tovább. Megállapítottuk, hogy a magasabb iskolai végzettségűeket a magyar migrációs központ nagyobb távolságokból is képes vonzani. A befejezett közép- és felsőfokú végzettségűek leginkább itt élnek. A magyar határhoz közel átlagosan alacsonyabb képzettségű szerb állampolgárok telepedtek le, mint más helyeken, de emellett jelentős a befejezett felsőfokú végzettségűek aránya is. Az adatokból megállapítható, hogy az iskolai végzettségek inkább a jelenlegi magyar lakóhellyel korrelálnak, mint az eredeti szerbbel. A korcsoportok szerinti vizsgálat (5. ábra) meglehetősen heterogén területi képet mutat. A Közép-Magyarországon élő szerb állampolgárok többsége munkaképes korú, de jelentős az idősek aránya is. A Vajdaságból érkezettek között sokkal magasabb az idősek

194


aránya, mint a Szerbia egyéb területeiről érkezettek között, függetlenül attól, hogy Magyarországon hol élnek. A határ közelében több fiatal szerbiai él, mint Magyarország más tájain. Feltételezhetjük, hogy ők felsőfokú képesítést igyekeznek szerezni Magyarországon, például Szegeden. A korcsoportok szerinti megoszlások mind az eredeti szerb települési osztályoktól, mind a jelenlegi magyaroktól függenek. 4. ábra

18 éven felüli Magyarországon tartózkodó szerb állampolgárok megoszlása a területi osztályozások és az iskolai végzettségek szerint, 2008. január 1. 100

%

80 60 40 20 0 ÉszakVajdaság

DélVajdaság

Egyéb Szerbia

Közép-Magyarország

ÉszakVajdaság

DélVajdaság

Egyéb Szerbia

Magyarország határ menti megyéi alap közép felső

ÉszakVajdaság

DélVajdaság

Egyéb Szerbia

Egyéb magyar

5. ábra

A Magyarországon tartózkodó szerb állampolgárok megoszlása területi osztályozások és korcsoportok szerint, 2008. január 1. 100

%

80 60 40 20 0 ÉszakVajdaság

DélVajdaság

Egyéb Szerbia

Közép-Magyarország 0–18

19–24

ÉszakVajdaság

DélVajdaság

Egyéb Szerbia

Magyarország határ menti megyéi 25–39

40–49

ÉszakVajdaság

DélVajdaság

Egyéb Szerbia

Egyéb magyar 50–59

60– X

Vizsgáljuk a foglalkoztatottságot! Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások (12%), ipari és építőipari foglalkozások (10,7%), egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások (7,4%), szolgáltatási jellegű foglalkozások


195

(7,4%), irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegű foglalkozások (5,4%), szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások (5,1%), törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetők (3,5%), gépkezelők, összeszerelők, járművezetők (2,4%), mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások (2%) jellemzik a hazánkban élő 18 éven felüli szerb állampolgárokat. Ezenfelül a munkanélküliek, nyugdíjasok, családsegítők, háztartásbeliek aránya 28,5%, míg a diákoké 15,5%. A jelenlegi lakóhelycsoportot vizsgálva a diákok aránya Közép-Magyarországon a legmagasabb (20%), míg az elvándorlás helye szerint a 18 év feletti Észak-Vajdaságból érkezők 16%-a diák, Dél-Vajdaságra ez az arány 14%, Szerbia többi részére pedig 10,8%. Közép-Magyarországon a felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások (az itt élő 18 év feletti szerb állampolgárok 16,5%-a), továbbá a törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetők (5%) vannak túlsúlyban az országos átlaghoz képest, míg a határ mentén a szolgáltatás jellegű (8,3%), mezőgazdasági és erdőgazdálkodási (2,5%), valamint a szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások (6,3%) a jellemzőbbek. Összefoglalás Kutatásunkban a szerbiai állampolgárok népességmozgását elvándorlási településeik szerint vizsgáltuk 2001-ben és 2008-ban. A kutatási eredményekből láthatjuk, hogy 2001 után fokozatosan növekszik a Magyarországon tartózkodó szerb állampolgárok száma. A délszláv háborúk lezárásának 10 éves történelme még nem jelenti a szerb emigrációs szándék csökkenését. Valójában a 2008-as koszovói történések következményei is tartogatnak további politikai indíttatású kivándorlási motívumokat. Véleményünk szerint az ezredfordulót követő (Magyarország felé irányuló) szerbiai/vajdasági emigráció a következő okokkal magyarázható: – a gazdasági térszerkezet (át)alakulása, a rendszerváltást követő privatizáció, annak sikertelenségei, munkanélküliség, regionális fejlettségbeli különbségek, újabb bizonytalanság (gazdasági migráció); – kétlaki vállalkozások, Magyarországon és Szerbiában történő üzletelés, tőkebefektetés (gazdasági migráció, ingázás); – új generációk tanulási célú (meghatározott időre szóló vagy tartós) kitelepülése, ingázása (tanulási célú migráció, ingázás); – a délvidéki magyarok esetében kifejezett etnocentrikus migráció (kontaktzóna); – Nyugat-Európa felé irányuló tranzitmigráció (politikai és gazdasági motívumokkal indokolva). A migrációs nyereség/veszteség a határ két oldalát mérlegelve: emberi, anyagi és demográfiai. Erős kapcsolatot tudunk felmutatni szerb–magyar migrációs viszonyban: 17 186 szerb állampolgár tartózkodik Magyarországon, továbbá 1993 óta 12 556 vált magyar állampolgárrá (97%-uk magyar anyanyelvű). Tehát összességében 15 év alatt mintegy 30 000 szerb állampolgár települt át Magyarországra a hivatalos statisztikák szerint. A vizsgált országok között erős, koncentrált, kis távolságú, határ menti áramlás valósul meg Észak-Vajdaság és Csongrád, Bács-Kiskun megyék között 6532 emberrel, ami az összes vándor 40%-a. Kimutattuk, hogy a szerb állampolgárok, akik most a határ közelében a magyar oldalon élnek, a legnagyobb számban (78%) a határ túloldalának közeléből, pontosabban a

196


Vajdaságból érkeztek. Így a határ nem elválasztóelemként, hanem kontaktzónaként funkcionál. Budapest és Pest megye a migránsok legkedveltebb letelepedési helye, függetlenül az eredeti lakóhelytől. Itt változatos foglalkozású és képzettségű vándorokat találhatunk, azonban ez a migrációs áramlás elmarad a határhoz közeli értékektől. Feltételezhetjük, hogy az eredeti szerb és a jelenlegi magyar megyék elhelyezkedése, a migránsok demográfiai és gazdasági tulajdonságai és az ismeretségeik együttesen meghatározzák a migráció szerkezetét. IRODALOM Anderson, J. – O’Down, L. (1999): Borders, Border Regions and Territoriality: Contradictory Meaning, Changing Significance, Regional Studies, Vol. 33(7) Đorđević, B. (2009): Evropska politika upravljanja migracionim tokovima i Srbija kao njen deo. = Bezbednost zapadnog Balkana. 12. Fercsik Rita (2008): Szülőföldről a hazába – és vissza? In: Szarka László – Kötél Emőke (szerk.): Határhelyzetek. Külhoni magyar egyetemisták peregrinus stratégiái a 21. század elején. Budapest, Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium Gábrity Molnár Irén (2001): A jugoszláviai magyarok vándormozgalmának okai és méretei. In: Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.): Fészekhagyó vajdaságiak. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság Gábrity Molnár Irén (2006): Migrációs folyamatok. In: Gábrity Molnár Irén – Ricz András (szerk.): Kistérségek életereje – Délvidéki fejlesztési lehetőségek. Szabadka, Regionális Tudományi Társaság Gábrity Molnár Irén (2008a): Vajdaság népességmozgása az utóbbi fél évszázadban. Közép-Európai Közlemények, 2. sz. Gábrity Molnár Irén (2008b): A szerbiai emigráció fél évszázada. „Határtalan határok” jubileumi Nemzetközi Földrajzi Konferencia, Dobogókő (2009. november 15.) http://gabritymolnariren.com/emigracio.pdf Golubović, P – Marković Krstić, S. (2006): Kretanje stanovništva Vojvodine tokom XX i početkom XXI veka. Zbornik Matice srpske za društvene nauke, 121. sz. Grečić, V. (2001): Migracije sa prostora SR Jugoslavije od početka 90-tih godina XX veka. Ekonomski anali, 44. évf. Gredelj, S. (2006): Virtuelni povratak „četvrte“ i „pete“ generacije migranata. Filozofija i društvo. 29. sz. Halmi Erzsébet – Kincses Áron – Nagyné Forgács Eleonóra (2006): Nemzetközi vándorlás 1995–2005. KSH Budapest Hansen, N. (1977): Border Regions: a Critique of Spatial Theory and a European Case Studies, Annals of Regional Science, Vol 11. Hatton, Timothy J. – Williamson, Jeffrey G. (2005): Global Migration and the World Economy: Two Centuries of Policy and Performance, Mass.: MIT Press, Cambridge Illés Sándor (2008): Indirect estimation on the types of international elderly migration in Hungary, Romanian Review on political Geography Vol 8. No 1. Komatina, S. (1997): Odliv stručnjaka iz Jugoslavije. = Stanovništvo. 35. évf. 1–2. sz. Központi Statisztikai Hivatal (2008): Demográfiai évkönyv, 2007, Budapest Laki, L. – Gabrić Molnar, I. – Kovač Žnideršič, R. (1997): Sociologija za ekonomiste. Subotica, Ekonomski fakultet Subotica Marinović, I. – Bugarin, R. (2006): Migracione karakteristike stanovništva Vojvodine. Zbornik Matice srpske za društvene nauke. 121. sz. Mihailović, S. (2004): Oduzimanje budućnosti – Omladina Srbije u vodama tranzicije. In: Srećko, M. (szerk.): Mladi zagubljeni u tranziciji. Beograd, Centar za proučavanje alternativa Nađ, I. (2006): Nekoliko obeležja migracije vojvođanske elite. Zbornik Matice srpske za društvene nauke. 121. sz. Nemes Nagy József (2009): Terek, helyek, régiók. Akadémiai Kiadó, Budapest Nijkamp, P. (1998): Moving Frontiers: a Local-global Perspective, Vrije Universiteit of Amsterdam, Faculty of Business Administration and Econometrics, Research Memorandum no. 22.


197

Pavlica, B. (2005): Migracije iz Jugoslavije u Nemačku – migranti, emigranti, izbeglice, azilanti. Međunarodni problemi. 57. évf. 1–2. sz. Penev, G. (2006): Vojvođanske migracije tokom 1990-ih godina: više doseljenih, manje odseljenih. Zbornik Matice srpske za društvene nauke. 121. sz. Popis (2002): Beograd, Republički zavod za statistiku Srbije. (Popis = népszámlálás) Radovanović, M. (1998): Desrbizacija i albanizacija kosovsko-metohijske stare Srbije. Arhiv za pravne i društvene nauke. 84. évf. 3. sz. Rauški, N. M. (2001): Etnocentrične migracije stanovništva Vojvodine krajem XX veka – uzroci i posledice. Zbornik Matice srpske za društvene nauke. 110–111. sz. Rédei Mária (2005) A nemzetközi migráció folyamatának irányítása. Statisztikai Szemle, 7. sz. Rédei Mária (2007): Mozgásban a világ – a nemzetközi migráció földrajza. Eötvös Kiadó, Budapest Rédei Mária – Kincses Áron (2008): A szomszédból érkező migránsok hatása a hazai gazdasági és társadalmi különbségekre. Közép Európai Közlemények, Geográfusok, regionalisták és történészek tudományos szemléje, 1. évf. 1. sz. Szalma József (2001): Migráció, kisebbségi jogok, nemzetközi jogszabályok. In: Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.): Fészekhagyó vajdaságiak. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság Savić, M. (2008): Potencijalni pravci migracija tipa grad-grad u Vojvodini. Stanovništvo. 46. évf. 2. sz. Szónoky Miklósné Ancsin Gabriella (2001): A jugoszláv működő tőke a Dél-Alföldön. FÁROSZ Nyomda, Szeged Strategija za upravljanje migracijama Službeni Glasnik RS. Br. 59/2009. T. Mirnics Zsuzsanna (2001): Hazától hazáig. A Vajdaságban és Magyarországon tanuló vajdasági magyar egyetemi hallgatók életkilátásai és migrációs szándékai. In: Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.): Fészekhagyó vajdaságiak. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság Tóth Pál Péter (2001): Jugoszláviából Magyarországra. In: Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.): Fészekhagyó vajdaságiak. Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság Van Geenhuizen, M. – Ratti, R (2001): Gaining Advantage from Open Borders. An active Space for Regional Development, Ashgate, Aldershot Kulcsszavak: Szerbia, Vajdaság, nemzetközi vándorlás, migráció, regionális különbségek. Resume One of the most considerable groups of foreign population is the Serbian one in Hungary. That’s why it is important to know what kind of features and spatial impacts characterize the international migration between these two neighbouring countries. In this article we study the migration method from Serbia to Hungary. An analysis of the spatial distribution of migrants shows that there are two separate and considerable geographical motives, which mostly determine the location of foreigners in Hungary, namely, the effects of centres and the borders. The first case meant both a dynamical centre of immigration to Hungary and of such emigration from Serbia. The second geographical motive is the proximity to the border, which is not a barrier, but rather a contact zone.

Szerb állampolgárok Magyarországon

Recommend Documents