Számítástechnika kezdőknek II

, a
, és a jelentése pontosan megegyezik a html kódok jelentésével: azaz bekezdés, soremelés, vastag betű. Viszont
esetén kötelező a / jel beírása, ld. a html-es br magyarázatát! Ha ezt a kódot például adataim.wml fájlnévvel felmásoljuk a tárhelyre, és mobiltelefonunk könyvjelző kezelőjébe beírjuk: „kovacs15._xm.hu/adataim.wml”, akkor, ha mindent jól csináltunk, ezek az adatok megjelennek telefonunkon. Ha nem látunk semmit, akkor valahol, valamit elgépeltünk. Elég egy kis hiba, pl. csak egy helyen
helyett
, hogy az egész ne jelenjen meg egyáltalán, úgyhogy a gépelésnél legyünk nagyon figyelmesek (kezdetben gyakran fog ilyen kis hiba előfordulni, semmiképpen ne szegje kedvünket!)

Email postafiókok kezelése Fiókok Az internet előfizetések legtöbbjéhez jár postafiók. A tárhelyekhez is szokott járni fiók, úgyhogy egy átlag internet használónak annyi postafiókja van, hogy a zömét számon sem tudja tartani. A postafiók neve — tán ez közismert — két részből áll: a felhasználó, vagy előfizető nevéből ( @ jel előtt), és a domain névből (a @ jel után). A postafiókokhoz minden esetben tárhely is jár (vagy fordítva), de tárhely nélkül bizonyosan nincs fiók, mert a leveleket valahol kell tárolni. A levelekhez valamely levelező program fér hozzá. Egy fejezettel később írok a levelező rendszerekről, most a programokról, pontosabban azok beállításairól adok kevéske, de nélkülözhetetlen információt. Az internet, vagy a tárhely szolgáltató minden esetben közli a fiókhoz való hozzáférés adatait. Mindenképpen nézzünk ezeknek utána, különben nem fogjuk tudni olvasni leveleinket, vagy nem tudjuk azokat elküldeni. Melyek ezek az adatok? A bejövő, és a kimenők levelek kiszolgálójának neve. A kettő néha azonos, néha eltér. Általában (de közel sem mindig!) mail.szolgáltató neve a bejövőé, ugyanez, vagy smtp.szolgáltató neve a kimenőé. Esetenként nem lehet azon a rendszeren levelet küldeni; ez inkább az ingyenes szolgáltatókra jellemző. A mail kezelő programok általában több fiók kezelését oldják meg; de ezek között mindig van alapértelmezett. Levelek küldésénél az alapértelmezett fiókot jelölik ki a mail kezelő programok, de általában eltérhetünk ettől. (Mire jó ez? Például munkahelyünkön írunk egy fontos magánlevelet — feltéve, hogy engedélyünk van erre. Nem szeretnénk, ha magán levelünk hivatalosként tűnne fel: ekkor, ha a magánlevelezésünk is be van állítva a levelező programban, választhatjuk a magán postafiókot is. Hasonló a helyzet, ha több funkciót töltünk be munkahelyünkön, és az egyes leveleket funkciónk szerinti eltérő levelezési címmel akarjuk elküldeni.) Nézzük meg, miként történik egy levél kezelése?

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

83

145/

Internet és email A levelező program, amiben a levelet írjuk, csupán egy szövegszerkesztő program. A levél elküldésekor viszont a mail kezelő funkciója kerül előtérbe. Mi is történik ilyenkor? A fiókok beállításánál is említett SMTP –vel elküldi a levelet az SMTP helyen beállított szerverre. Az a szerver azután majd továbbküldi úgy, hogy végül a címzett szerverén állapodjon meg a levél, ahonnan a címzett majd le tudja tölteni. A kapott levelet a mail kezelő programunk POP protokollal tölti le gépünkre; ennek szervere szintén beállítandó. Mail kezelő programunk azután megjeleníti a levelet. Az elektronikus levelező rendszerek csak szöveget tudnak továbbítani, a csatolt dokumentumokat küldéskor a MIME protokoll átalakítja bájtsorozattá, fogadáskor pedig vissza alakítja. A MIME foglalkozik a 128 (ld. kódolások) feletti karakterek (az internet protokollja 7 bites!) átalakításával is; ezeket & jellel kezdődő hexadecimális értékekké alakítja. A küldő és a címzett levelezőrendszerének ismernie kell a használt MIME protokollt; pontosabban a címzettnek kell azt ismernie, mert a küldő nyilván ismeri. Amiért ilyen cifrán írtam, az az, hogy a levelező rendszerek több MIME protokoll használatára vannak beállítva, nyilván ezek zöme mindkét fél rendszerén megtalálható, de vannak esetek, amikor nem. Ilyenkor látunk olyan leveleket, amiben egyes ékezetes betűk helyén olvashatatlan betűhalmazt látunk: „sötét szőke a vállig érő haj” itt csak az ő betűvel volt gond, de kaptam már olyan levelet, amiben szinte mindegyik ékezetes betű hibás volt.

Postafiókok beállítása A postafiókot a szerint kell beállítani, hogy milyen levelező rendszert (lásd a következő alpont) enged meg a fiók szolgáltatója és azon belül mi mit szeretnénk beállítani. Én a Microsoft Outlook Express rendszerén keresztül mutatom be a beállításokat, azzal, hogy számos más rendszer is létezik. A Név, Cím, E-mail cím, Válaszcím rovatba bármit beírhatunk, de azért lehetőleg a saját, élő adatainkat írjuk be. Az adatok megjelennek a címzett levelében, de a rendszer nem használja őket (ill. a válaszcímet felhasználja úgy, hogy amikor válaszolunk egy levélre, ez a cím fog megjelenni a címzett helyén, ám amit felülírhat a válaszlevél küldője). Ha a válaszcímet üresen hagyjuk, az e-mail–cím rovatban szereplő címet tekinti válasz címnek. A beérkező levelek kiszolgálójának típusát megválaszthatjuk (POP, IMAP, HTML), de a szolgáltatónál tájékozódjunk, mert nem mindegyik szolgáltató biztosítja az összes lehetőséget. A beérkező és kimenő levelek kiszolgálója közül a beérkező mindig beállítandó, és adatait a szolgáltató adja meg. Kimenő levelekre egyes ingyenes szolgáltatók azt mondják, hogy az internet előfizetés szolgáltatóját használjuk levelek küldésére. Ha csak olvasni akarunk levelet (pl. egy internet kávézóban), akár üresen is hagyhatjuk. De beállíthatjuk az internet szolgáltatónk SMTP szerverét, vagy másik fizetős tárhelyünk szerverét is: leginkább a megbízhatóságot javaslom választási szempontként értékelni. A kimenő levelek esetén — ha az eltér a bejövő levelek szolgáltatójától — eltérő beállításokat is kell alkalmaznunk (lehet, sőt, valószínű, hogy más a bejelentkezési név/jelszó a másik helyen). A fióknév és a jelszó magától értetődik — majdnem. Ui. egyes szolgáltatók nem a regisztrációs nevet kérik itt megadni, hanem a domain nevet is kérik: el kell olvasni a szolgáltató utasításait. A POP fiókok esetén a speciális beállítások között meg lehet adni, hogy levelező programunk letöltse-e az elolvasott levelet, vagy hagyjon egy másolatot a kiszolgálón.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

84

145/

Internet és email Ha levelezésünket csak és csakis egy gépen kezeljük, akkor töltessük le azokat. Ha azonban felváltva olvassuk leveleinket otthon, és munkahelyünkön, esetleg internet kávézóban, hagyassunk másolatot a kiszolgálón, különben az első olvasás után többet azt nem látjuk. Ugyanakkor időnként törölni is kell leveleinket, különben betelik postafiókunk (pontosabban a szolgáltató biztosította tárhely), és akkor több levelet nem fogunk kapni (amíg nem szabadítunk fel tárhelyet törléssel, vagy nagyobb tárhely megvásárlásával). Sok beállítási érték szerepel még, de ezek a mi szintünkön nem érdekesek.

Rendszerek

POP3 Post Office Protocol rövidítése.

A legáltalánosabb levelező protokoll. Alapbeállítása szerint a beérkezett levél letöltődik az olvasó gépére, és ezzel a szerverről törlődik. Másik jellemzője, hogy kifejezetten kérni kell a letöltést; pl. az Outlook Express beállításai között szerepel, hogy milyen gyakran történjen ez meg. A levelek letöltése időigényes általában.

IMAP Internet Message Access Protocol rövidítése

Gyakori protokoll. Különbség a POP-tól, hogy nem tölti le a levelet, így át lehet tekinteni leveleinket. Gyakran történik meg a szinkronizáció (azaz a beérkező levelek ellenőrzése), de letöltésük csak kifejezett olvasásukkor történik meg.

HTML Főleg ingyenes levelező szolgáltatások protokollja, bár a legtöbb ingyenes szolgáltató POP rendszert is ajánl. Előnye, hogy nem kell levelező rendszert használni olvasásához. Ugyanakkor lassú, és főleg internet kapcsolat függő a sebessége: ha a szolgáltató túlterhelt, leáll, vagy elviselhetetlen szintig csökken a sebessége. Legismertebb képviselője a Hotmail.

WebMail Főleg vállalati levelező rendszereknél, ahol a szerver a cég birtokában, kezelésében van, ahhoz kötött e-mail rendszereket használnak. Azok a rendszerek viszont a vállalat részére kialakított beállításokkal működnek, külső program gyakran hozzá sem tud férni. Viszont a vállalati dolgozók igénye, hogy hivatalos leveleiket otthon, külföldön is el tudják olvasni (szabadság, kiküldetés). Erre a célra elkészítenek egy web oldalt, amivel — általában korlátozott lehetőségekkel — a levelek elolvashatók, megválaszolhatók. Beállításuknál viszont csak a szokásos belépési adatokat kell ismernünk.

Gyakran felmerülő kérdések A leggyakoribb kérdés, amivel találkoztam, és amit a kérdezők láthatóan nem értenek: „Hol vannak az e-mailjeim?” Alkérdés: Hogyan tudom a munkahelyi számítógépre érkező emailt otthon/külföldön elolvasni? (És vice versa: az otthoni leveleimet el tudom-e olvasni a munkahelyemen?) Az e-maileket nem a számítógépünkre küldik. Az e-mailek a szolgáltatónál található szerver gépeken tárolnak, onnan olvashatjuk el azokat, és hacsak az első olvasáskor nem töröljük

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

85

145/

Internet és email arról ki (ld. Outlook Express beállításai), ott is maradnak a végleges törlésükig. Innen következik, hogy amennyiben ismerjük a postafiókunk beállítási adatait, bárhol a világon elolvashatjuk leveleinket. (Azért a vállalati levelező rendszerek esetén létezhetnek korlátok. Például a vállalat nem köz–szolgáltatói mail rendszert használ, hanem sajátot, elméletileg elképzelhető, hogy külföldön ahhoz a szerverhez nem lehet hozzáférni. De olyan eset is lehetséges, hogy speciális levelező programot használ egy cég — pl. az ún. GroupWise egy jó nevű ilyen rendszer, de egy lelkes net programozó akár saját levelező rendszert is fabrikálhat — nos, ilyen esetben a levelező rendszer–programot futtatva lehet csak az oda érkező emailjeinket elolvasni. Gyakran telepítenek web-mailes felületet, ekkor korlátozottabb lehetőségekkel bárhonnan olvashatjuk leveleinket). A másik probléma, hogy a levelek írása, olvasása hosszú ideig tartja fenn a telefonvonalat. (Ez a probléma csak betárcsázós modem kapcsolat esetén okoz gondot). Levelek kezelésére, de bő tartalommal rendelkező internet oldalak olvasásához is javaslom, hogy egy kapcsolat létesítéssel töltsük le a leveleinket, az érdekes internet oldalakat, szakítsuk meg a kapcsolatot, és ún. „Kapcsolat nélküli” módban válaszoljuk meg az összes levelet, amit meg szeretnénk válaszolni, írjuk meg az új leveleinket, „küldjük el” külön-külön mindet. Ekkor még nem indul el a levél, csak az ún. „Küldendő” mappába kerül. Ha mindezzel kész vagyunk, indítsuk el újra a modemes kapcsolatot (ha nincs a megírt levelek között sürgős, akár a következő alkalmat is megvárhatjuk, azaz a másnap, a harmadnap is jó, a levél a küldendő mappában marad); a fizikai elküldésre, azaz a levélnek az SMTP szerverre való feltöltése csak akkor fog megtörténni, így jelentős modem időt takaríthatunk meg. Hogyan tudom a fontos mailjeimet megőrzni? Alkérdés: winchestert cseréltem, és nem látom a régi mailjeimet? További alkérdés: formázni akarom a merevlemezemet, de előtte a fontos mailjeimet archiválni szeretném? Ezek a kérdések az Outlook/Outlook Express használóinak kérdés, sajnos, ezek nem tartalmaznak archiválási menüt, csak levelenként lehet azokat menteni. Nos, a C:\Documents and Settings\Számítógépünk neve\Local Settings\Application Data\Identities\{lehetetlen szám}\Microsoft\Outlook Express alkönyvtár tartalmazza mappánként ezeket az adatokat. Az egész mappát mentsük, majd az új merevlemezen az Outlook/Outlook Express Fájl…Importálás…Outlook Express menüből megkeresve a mentett könyvtári adatokat, vissza tudjuk hozni a régi leveleinket.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

86

145/

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése Előszó Ebben a fejezetben arról írok, hogyan lehet számítógépen kívüli eszközökről fájlokat készíteni. Régi, akusztikus lemezek (bakelit lemezek), kazetták, orsós magnószalagok, illetve VHS, vagy más szabvány szerint videó szalagok anyagainak átjátszására gondolok. Mivel a feladat megoldása az akusztikus CD és a videó DVD esetében majdnem azonos, csak az előbbit tárgyalom részletesen, az utóbbinál csak az eltéréseket emelem ki. Az alábbi fejezet megértéséhez feltételezem a számítógépek operációs rendszer alapszintű ismeretét; azaz olyan beállítások előhívásának képességét, mint például a hang tulajdonságok beállítása. Szintén fel kell ismerni a hangkártyát, annak alapszintű kezelését. Szoftver ismeretekből feltételezem a hang fájlok, így az MP3, a wav, stb.) fájlok főbb tulajdonságainak, ill. az azt befolyásoló tényezőknek (sample rate, bitrate, felbontás, stb.) ismeretét. Feltételezek végül olyan mélységű technikai ügyességet, amivel a bemutatott eszközök elkészíthetők, összeállíthatók. Mivel XP operációs rendszer van a gépemen, ami magyarázatot adok, az az XP megoldásait alkalmazza. Más OP esetén a kellő módszert meg kell találni.

Digitalizálás Bakelit lemezek digitalizálása Régi bakelitlemezeinket (szabatosabban nem az acéltűs bakelitlemezekre gondolok elsősorban, hanem a CD megjelenése előtti időkig dívott műanyag — polivinil — mikrobarázdás lemezekre) a mai technika alkalmazásával általában nehézkesen tudjuk csak meghallgatni. Nem mindegyik erősítőnek van lemezjátszó bemenete (a külső bemenetek — AUX, Line In, stb — nem alkalmasak erre a célra). De ha minden rendelkezésre áll, akkor is meglehetősen macerás — legalábbis a CD-kel összehasonlítva — a lemezek gyakori cserélgetése. És még egy: egyre nehezebb az elkopott tűt pótolni (Jómagam mindössze egy üzletről tudok Budapesten, ahol a lemezlovasok kiszolgálásához tűt és fejet is lehet kapni). A digitalizáláshoz nem kell különleges eszköz. Természetesen előfeltétel a lemezjátszó megléte. Talán fölösleges itt leírni, de azért tudni kell, hogy kétféle lemezjátszó létezik. A gyengébb minőségű az ún. keramikus hangszedővel készített lemezjátszó, melyben egy piezoelektromos tulajdonságokkal rendelkező kerámiatest veszi át a tű rezgését, és alakítja azt át elektromos feszültséggé. Ezeknek a lemezjátszóknak a kimenő feszültsége elég magas ahhoz, hogy közvetlenül lehet a „Line In” bemenetre csatlakoztatni. A jó minőségű lemezjátszók dinamikus hangszedőkkel rendelkeznek (a dinamikus hangszedőknek is több alfaja létezik, de ennek a dolgozatnak nem tárgya a szabatos hangtechnikai ismertetés). A dinamikus hangszedőhöz mindenképpen erősítő szükséges, ráadásul nem lineáris, hanem ún. „RIAA korrektor” karakterisztikával rendelkező. Mindenképpen szükség van egy olyan hangkártyára, amelyiknek van „Line In” bemenete; de hát ma már majd’ minden számítógépben van hangkártya. (Az általam ismert notebookoknak mikrofon bemenetük van, de ennek hangerejét, érzékenységét kellő szintre beállítva alkalmas a célra). A következő nélkülözhetetlen kellék az erősítő. Az egyik megoldás az, hogy a minden bizonnyal rendelkezésünkre álló erősítő (melynek lemezjátszó bemenetéhez természetesen csatlakoztatnunk kell a lemezjátszót) „Line Out” kimenetét csatlakoztatjuk a hangkártya F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

87

145/

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése „Line In” bemenetéhez. Jómagam más utat választottam Az erősítő és a számítógép ui. ritkán van egy helyiségben. Sok 10 méteres kábel ugyan működőképes megoldást kínál, de nagy valószínűséggel búgást, magas–hang vesztést okoz. Én készítettem egy RIAA korrektort. Az egyik budapesti rádiótechnikai árusításban készre szerelten lehet ilyet kapni, nekünk csak dobozba kell szerelnünk azt, és a csatlakozásokat kell beforrasztanunk. Itt ejtek néhány szót a csatlakozókról.

A hangkártyákon általában sztereo Jack aljzatok vannak, amelyekbe sztereo Jack dugót kell bedugni. Sok erősítő RCA harang kimenettel rendelkezik. A régebben (20 évnél idősebb) készült készülékeket tuchel aljzattal szerelték, amelyhez értelemszerűen tuchel dugót kell alkalmazni. Ha kész összekötő kábeleket vásárolunk, főleg ez utóbbival lesz gondunk; én az utóbbi időben már csak alkatrészként láttam tuchel dugót. Akár vesszük, akár magunk szereljük, a helyes lábkiosztásra ill. színjelölésekre ügyeljünk. A bekötésekre adok egy rövid összeállítást.

Az ábrán beírtakhoz képest eltér a keramikus pickup bekötése: ott a 2 és az 5 a bekötendő láb, míg a másik kettő üres. Ha sikerült a készülékeket csatlakoztatnunk, kapcsoljuk be őket. A lemezjátszóra tegyünk fel egy lemezt, indítsuk el. Ekkor a lejátszott zenét hallanunk kell. A hangerőt a számítógép hangerő-szabályozójával kell tudnunk befolyásolni, ill. a „Line In”, vagy a magyar nyelvű operációs rendszerben „Vonalbemenet” húzógombbal tudjuk változtatni, mely húzógomb a „Hangerő” beállító ablakban található meg. Ha nem hallunk hangot, először nézzük meg a „Hangerő” ablak „Beállítások … Tulajdonságok … Felvétel” ablakban ki van-e választva a csatlakoztatott bemenet (Vonal, vagy Mikrofon). Ha igen, annak hangereje megfelelő-e? Ha visszalépünk a „Lejátszás” ablakba, ott nincs-e tiltva ugyanez, és a hangerő alkalmas szintűe? Ha még mindig nincs hang, a csatlakozásokat ellenőrizzük (jó aljzatba dugtuk-e?). Eme dolgozat mélyebb hibajavításra nem vállalkozhat, azért itt annyit, hogy mikrofonnal próbáljuk meg a hangkártya működőképességét, és nézzük meg a hangkártya kézikönyvében a jó beállítás mikéntjét. Ha megszólalt a készülék, vegyük le a lemezt a lemezjátszóról, és üresen indítsuk azt el. Ekkor ideális esetben teljes csöndet kell hallanunk a hangszóróból, ami persze sose fog F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

88

145/

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése teljesülni, de búgás, sistergés nem lehet. Ha mégis van zaj, először nézzük meg (notebookoknál), hogy a bemenetként használt mikrofon beállítása a vonalbemenet jellegzetességeihez jobban illeszkedő érzéketlenebb állásban legyen. Ha a kellő eredményt így nem tudjuk elérni, vizsgáljuk meg a csatlakozásokat, elsősorban az árnyékolást (a koaxiális kábel külső, szövetharisnya anyagból készült része); azoknak jó elektromos kötésben kell lenniük egymással. További sikertelenség esetén még az egyik (de csak az egyik!) csatlakozás árnyékolását vágjuk el, vagy forrasszuk le (az ún. földhurok kialakulását megszüntetendő). Amikor a készülékek összeállítása alkalmas a kifogástalan minőségű átvitelre, indítsuk el a digitalizáló szoftvert. Én a Syntrillium Software Corporation Cooledit 200024 programját használom. (A szoftvert azóta átvette az Adobe cég, és Audition néven továbbfejlesztette.) Először létre kell hozni egy új fájlt, a kellő paraméterekkel; a felkínált értékek az MP3 fájlok részére alkalmasak: 44100 sample rate, sztereo mód, 16 bites felbontás. Én a megjelenítésben a „Waveform”-ot használom, mivel ebben a képben látom a felvétel esetleges hibáit. A többi beállítás tetszőleges lehet, az alapbeállítások mindenhol megfelelőek. Indítsuk el a lemezjátszót (persze most már a digitalizálni kívánt lemezzel). Amikor a tű eléri a lemezt, de még üres barázdában fut, a Cooledit „Record” (felvétel) gombjára kattintva indítsuk el a felvételt. A fő ablakban ekkor még nem látunk semmit, míg a felső sorban egy zöld csík jelzi az előre haladást. Amikor a felvétellel végeztünk, a „Stop” gombra kattintva a digitalizálás kész is van, és oszcilloszkópon látható képet fogunk kapni. Az ábrán jelöltem a fontosabb elemeket, melyekkel dolgunk lehet. A folyamat alatt figyeljük a felvételi erősség indikátort. Az ideális

A feldolgozható legnagyobb hangerő

A teljes fájl aktuálisan kijelölt részét mutató sáv

Az aktuális játékidő Felvétel/ lejátszás gombok

Felvételi erősség indikátor sávja

A fő ablak nagyításához gombok

A kijelölt szakaszra vonatkozó információk

beállítás esetén éppen eléri, de sose lép be a zöld csík a piros mezőbe. Amennyiben attól 24

Időközben az Adobe felvásárolta a szoftvert, és saját néven adja ki.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

89

145/

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése folyamatosan messze van, vagy állandóan a piros jelez, indítsuk újra a felvételt (mentés nélkül), mert előbbi esetben csak zajosan tudjuk korrigálni később a felvételt, utóbbi esetben sehogy. Ha kevéssé marad el a piros határtól a kijelzés, vagy időnként egy-egy pillanatra villan be a piros, a felvételi hangerőt változtassuk (erre viszont nem itt, hanem a „Vezérlőpult… Hangok és audió eszközök” pontban van lehetőség, mégpedig annál az eszköznél, amiről felveszünk éppen. Ha az nem látszik, a „Tulajdonságok… Hangerő… Speciális… Tulajdonságok… Felvételhez” ablakban pipáljuk a szükséges helyet, és az így megjelenő tolócsúszkával állíthatjuk a felvétel hangerejét). Az ideális eset egyébként, ha időnként bevillan a pirosba, akkor még nem lesz torz a felvétel. A bedigitalizálásnak ezzel vége van. Tulajdonképpen. Mert a nehézkesebb munka csak most kezdődik. Általában nagylemezeket digitalizálunk, amelyeken ugyebár oldalanként 6-8 szám volt. Namármost. Digitalizálhatjuk külön-külön a számokat: Ehhez viszont minden számnál el kell találnunk a nagylemezen a kezdést, ami sokszor nem is olyan könnyű feladat. Én inkább az egész oldalt digitalizálom be, majd az egyes számokat kijelölve, vágólapra kivágva, egy új fájlba beillesztve szedem szét a felvételt. A két szám közti határ (csaknem mindig) egy néhány másodperces csönd, azt pedig a waveform megjelenítésben jól fel lehet ismerni. (Van persze úgy, hogy egy zeneszámon belül is van csönd, vagy az egyik zeneszám átúszik a másikba: akkor csak a belehallgatás segít). A kijelölés az egérrel lehetséges: a kurzort a kívánt kezdőponttól a fő egérgomb nyomva tartásával a kívánt végpontig húzzuk; amennyiben a két pont nem fér el egy képernyőn, addig „húzzuk” össze a képet, hogy ez a feltétel teljesüljön (nem kötelező, de így jobban látjuk a munkánkat). A kijelölésben segítenek az időpontok. Hallgassuk meg a felvételt, jegyezzük meg a kritikus — a kijelölendő kezdő- és végpontra vonatkozó — időpontokat az „Aktuális játékidő” indikátorokon, majd a kijelölésre vonatkozó helyen ezeket (a „Sel” sorban, a „Begin” (kezdet), „End” (vége) írjuk be. Akár így, akár úgy járunk el, a következő lépés a fájlok mentése legyen. Ha csak MP3 fájlok előállítása a célunk, abban a formátumban mentsük. Az „Options”-ben győződjünk meg, hogy 128 bit/sec, sztereo mód van-e beállítva, majd végül adjunk egy fájlnevet. A fájlnév megválasztásánál a CD-re írás miatt javaslom, hogy tartsuk be az alábbi szabályokat: 

rövid,



ékezet és szóköz nélküli,



a zeneszám címére utaló

szó legyen. A magyarázat a CD-re írás szabályaiban keresendő: a CD-s szabványok ugyanis nem tűrik sem az ékezetet, sem a szóközt, sem a túl hosszú fájlneveket. A CD égető szoftvertől függően azokat nagybetűssé alakítja, aláhúzással, ékezet nélküli karakterrel, vagy más, általunk nem kívánt dolgokkal helyettesíti, a végeket levágja, stb.. Így ha egy fájlnak az „ÉnNevem” szót adjuk, abból a végén a CD-n „_NNEVEM”, „ENNEVEM” lesz, az „En Nevem” meg „EN_NEVEM”-é alakul, vagy levágva a szóköz utáni részt „EN” marad. Amennyiben zenei CD előállítása a célunk, wav fájlformátumot válasszunk, tömörítés nélkül. Ebből a formátumból fogja majd a konvertáló program a CD-s formátumot a legkisebb veszteséggel megírni (vagy másból nem is tudja). A végleges fájl kialakításához még hátra van a zörejek kiszűrése. Bár elvileg lehetséges a filterek kellő felépítésével a minden lemezen (a szűz lemezeket kivéve) előforduló pattogások F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

90

145/

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése kiszűrésére, vagy a Cooledit, vagy jómagam nem annyira profi, hogy ezt megoldja. Én vizuálisan oldottam meg a problémát, ahol a jellegzetes tűzörej látszik, az amplitúdó levágásával, vagy a pattogás kivágásával vettem ki azt. Nagyítsuk ki a képet a zörej környékén, jelöljük ki a jellemző csúcsot, és vágjuk ki, vagy az amplitúdóját csökkentsük le. Macerás, de eredményes eljárás. Az MP3 fájl tartalmazza a szám címét, az előadót, az album címét, a megjelenés évét, és még néhány más adatot a számról, és a szerzői jogról. Ezeket az adatokat itt, a Cooleditben is feltölthetjük, de később bemutatok egy másik MP3 editort is, ahol ezeket az adatokat kényelmesebben tudjuk felvinni; viszont most még a lemezborítóról egy menetben leolvashatjuk őket. Az előadóra utaló tagot is bevehetünk a fájlnévbe, de a hosszúságra ügyeljünk.

Magnetofonszalagok digitalizálása A magnetofonszalagok digitalizálása mindenben megegyezik a lemezek digitalizálásának módszerével. Műsoros kazetták digitalizálásához elsősorban asztali kazettás magnó (hifi torony kazettás egysége) jöhet szóba, melynek a „Line Out” kimenetét célszerű felhasználni, de — bár nem próbáltam — walkman is megfelelő lehet. Ez utóbbinál csak fejhallgató kimenet van, és ezen elég magas torzítással jelenhet meg a hang, továbbá a motor zaja is bele kerülhet. Próbaképpen indítsuk el kazetta nélkül a walkmant, és ha nincs alapzaj, valószínűleg megfelel a célnak. Az MP3 adatok a kazettatokról leolvashatóak. Az elemek állapota viszont kifogástalan legyen, mert a nyávogás, torzítás örök időkre rákerül a CD-re. Orsós magnókról történő digitalizáláshoz természetesen megfelelő magnetofon készülék szükségeltetik. A magnetofonszalagok típusuktól, és így minőségüktől függően öregszenek. Mindenképpen javaslom a készüléket — elsősorban a gumiból készült hajtó szíjakat — megvizsgálni, lehetőleg cserélni, mivel az elöregedett szíjak egyrészt nyávogást okozhatnak, másrészt a szintén elöregedett szalagokat is gyötrik, szakítják. Érdemes a gumiból készült hajtóhengereket megvizsgálni, és ha barnás elszíneződést látunk rajta, denaturált szesszel (spiritusz), vagy gyógyszertári tiszta alkohollal (de csak alkohol jöhet szóba, hígító, aceton, benzin tilos!) tisztítsuk meg. (Legjobb kisbabák füleinek tisztítására szolgáló vattás pálcikát használni erre a célra). A szalagok öregedése zajt okoz, és a magas hangokban okoz veszteségeket. A Cooledit zajcsökkentő lehetőségeket biztosít, valamint a Filter menüpontban ki lehet emelni a lecsökkent magas hangokat. Mivel az öregedés jellegét, mértékét a szalag gyártási körülményei, eredeti minősége befolyásolja, szalagonként 1-2 szám, vagy számrészlet megvizsgálása után kísérletezzünk az optimális eredmény elérése érdekében. Az idők folyamán a fejbeállítás is megváltozhat: mind a pozíciója, mind a dőlésszöge. Aminek ez a két fogalom mond valamit, az alkalmas csavarhúzóval állítsa be a két értéket. Én ezt a feladatot is belehallgatással oldom meg: a legnagyobb hangerő a pozíció optimális értékét, a legtöbb magas hang pedig a dőlésszög optimumát jelzi (azért áthallás a bal és a jobb csatorna között nem lehet). Persze beállító szalaggal és oszcilloszkóppal pontosabb eredményt lehet elérni.

CD-ről átvett fájlok szerkesztése Zeneboltban megvásárolt CD (esetleg barátainktól kölcsönkapott CD, de ez már a szerzői jogi problémákat vet fel) számaiból is készíthetünk saját összeállítású CD-t, vagy MP3 CD-t. A

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

91

145/

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése CD-k zenei anyagának konvertálására én a Maskbit Software #1 CD Ripper programját használom. A program indítása után helyezzük be a CD-t. Rövid idő után megjelenik a CD tartalma, de természetesen a Track# jelzésekkel. (A Track a CD-n sehol nincs felírva, azt a Windows adja). Ha nem az első CD-t tettük be, a „Refresh” gomb megnyomása szükséges a lemeztartalom beolvasásához. A „Settings” ablakban állítsuk be az „Output Directory”-t. És itt egy kis kitérő a fájlok szervezésre, ami igaz a digitalizálás műveletére is. Én a konvertált MP3 fájlokat a CD nevére utaló könyvtárakba mentem el, de természetesen más megoldás is szóba jöhet: előadó, zeneszerző, műfaj, megjelenési év, stb. szerinti csoportosítás szintén alkalmas szempont, de egy közös könyvtár is lehetséges. A lényeg: ismerjük ki magunkat a mentett fájlok között, mert egy CD-re 300 szám is ráfér, és azok között válogatni már nehézkes. Az „Output Filenames” értéket javaslom <Title>-ra állítani: ha az és az adatokat is beállítjuk, tűrhetetlenül hosszú fájlneveket kapunk. (Egy példa: „Best Of Rolling Stones_Rolling Stones_Let's Spend The Night Together.mp3”). Abban az esetben, ha éppen Internethez vagyunk csatlakozva, a CDDB gomb megnyomásakor a „CDDB Settings” ablakban beállított CD adatbázisban megkeresi a CD-t. Ha egyértelműen megtalálja, a Track# sorokat átírja a megfelelő fájlnévre, és (ami itt nem látszik), kitölti az MP3 adatokat. Ha több albumot talál, felkínálja nekünk a választást (ez eléggé gyakori eset: hasonló címekkel, általában megegyező számokkal különböző kiadók jelentetnek meg CD-t). Ha egyáltalán nem talál egyező albumot, meghagyja a track kiírásokat, és figyelmeztet az eredménytelenségre. (Ez az eset főleg magyar kiadású CD-kkel fordul elő). Mivel most van a kezünkben a CD, ill. a tokja, én ilyenkor manuálisan írom be a szükséges adatokat. A program automatikusan elmenti az adatokat, én viszont esetleges borító készítéshez exportálom is az eredményt mu3 fájlba. Ha gépünk nem állandóan van neten, esetleg be kell tárcsázni, most cserélem a CD-t, és a következő CD-vel megismétlem a procedúrát, addig, míg a tervezett konvertálni való CD-kel nem végzek. A következő lépés maga a konvertálás. Ha több CD-t olvastunk be, célszerűen kezdjük az utolsóval. Még egyszer győződjünk meg az „Output Directory” állásáról, majd jelöljük ki a konvertálandó számokat (célszerűen az összest). A „Select All” majd a „Check Selected” vagy egy lépésben az „Inverse Check” kipipálja a konvertálandó sávokat. A konvertálás a „Convert” gombra indul. Ez viszont időigényes: az én 2 GHz-s gépemmel is néhány perc sávonként; ezért célszerű percdíjas Internet kapcsolat esetén a CDDB beolvasást elválasztani a konvertálás művelettől. Ha vége, az „Output Directory” tartalmazza a kívánt MP3 fájlokat. Utána CD csere, „Refresh”: ha jól dogoztunk, meg is jelenik automatikusan a címlista, és megismételhetjük a konvertálást (De az „Output Directory” beállítást írjuk szükség szerint felül!)

Letöltött MP3 fájlok kezelése Ez a fejezet nagyon rövid lesz: a letöltés után — a következőkben leírt normalizálástól eltekintve — különösebb tennivalónk nincs.

MP3 fájlok létrehozása, szerkesztése Digitalizált fájlok szerkesztése A digitalizáláskor leírtak alapján a bedigitalizált fájl immáron rendelkezésre áll. A fájlnévből ki tudjuk olvasni, ill. pontosabban következtetni a szám címét is. Az MP3 viszont lehetőséget biztosít szám, az előadó és az album adatainak feltöltésére. Én a Kevesoft Tag Clinic nevű programját találtam eddig a legjobbnak.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

92

145/

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése

A fenti képhez csak néhány megjegyzést fűzök. A Cím és a Szerző tagok 30 karakter hosszúak lehetnek mindössze, az ID3V1 szabvány szerint. A többi szabványban lehet több is, de én azokat nem használtam ki, ennyi lehetőség számomra elég volt. A fájlnév természetesen nem tartalmazhat ?, *-t, de !, +, -, se ajánlott (mivel a zeneszerzők nem kötelesek a fájlnév konvenciókat alkalmazni, ez gyakran megtörtént: a fenti példában is van kérdőjel, felkiáltójel: ld. a címeket). Az MP3 többi tagját sem töltöttem ki, nélkülözhetőnek tartom őket, de lehet azokra időt fordítani. Főleg az itt nem látható Genre rovat kitöltésével bajlódtam sokat, mielőtt feladtam volna: nehezen tudtam a legtöbb számot besorolni, de a — később még megemlített — CDDB adatbázisok is úgy keverik eme azonosítót, mint tyúk a töreket. A szám megjelenésének éve meg nem egyértelmű (főképp a képen láthatóhoz hasonló albumoknál): az eredeti megjelenés évét írjam be, vagy az album kiadásának évét (az album a ’80-as években megjelent nosztalgia lemez volt!), esetleg az MP3 szerkesztéséét? Az ismétlődő adatok feltöltésére is van mód, és valamennyi adat megváltoztatható (beleértve a fájlnevet is).

CD égetés előkészítése Normalizálás A CD-ről másolt fájloktól eltekintve mindegyik esetben érdemes a hangerőt kiegyenlíteni, a hangszínt beállítani. A bakelit lemezekről és a magnetofonról történt volt digitalizálásnál mind a hangerőt, mind a hangszínt kézben tartottuk, de egy ellenőrzés nem árt. A letöltött MP3 fájlok tulajdonságai viszont bizonytalanok. A következmény: ha például autóban játsszuk le a CD-t, az egyik szám üvölt, a másik alig hallható, állandóan a hangerő-szabályozóval kell bíbelődnünk. Más oldalról viszont a normalizálás eléggé macerás dolog, hacsak nem tudjuk a batch módot F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

93

145/

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése megoldani (nekem még nem sikerült). A Nero viszont beégetés előtt — ha beállítottuk a kérést — normalizálja a jelölt fájlokat. Olvassuk be a Cooledit 25-be (biztos van ennél jobb szoftver is, de nincs időm túl sok program megtanulására) a fájlt, és nézzük meg az amplitúdóját. (A View…Vertical Scale Format-ban a „Normalized Values” legyen beállítva). Ha az alábbi képet látjuk,

akkor a hangerő kevés, mivel a 0 dB-t (a két vízszintes vonal fent és lent meg se közelíti). Jelöljük ki az egész fájlt, és a Transform…Amplitude…Normalize paranccsal oldjuk meg a problémát: a legnagyobb amplitúdó mindkét csatornában 1 legyen. Van azért egy kis gond: itt is láthatunk néhány tüskét. A hangerőt ezek a tüskék nem befolyásolják: egy pattanást lehet csak hallani (azért ha sok van belőle, az már zavaró), viszont a normalizálás ezeknek a tüskéknek az értékéhez történik. Célszerű levágni ezeket a tüskéket — lásd a pattogáskivágásról szóló részt —, vagy a normalizálást 1 helyett annál nagyobb értékre állítsuk. Mentsük az eredményt, és jöhet a következő fájl. A (főleg magnóról nem is általunk) bedigitalizált anyagoknál a hangszínnel is lehet gond. Belehallgatással ellenőrizzük azt (Analyze), és a Transform paranccsal javítsunk ízlésünk szerint.

A CD-kre kerülő információk Mind audió, mind MP3 CD esetén a CD-nek adhatunk, adjunk nevet; ez a név fog számítógépek esetén a fájlkezelőben, és a tálcán, komolyabb CD lejátszók esetén a kijelzőn megjelenni. Audió CD-nél a CD égetésnél beállíthatjuk a „CD TEXT lemezre írása” módot, 25

Amikor a Cooleditet megismertem, a Syntrillum nevű cég volt a tulajdonos. Azóta az Adobe adoptálta, és ez a szoftver lett az Adobe hangeditáló programja, ld. korábban, a bedigitalizálásról írott fejezetet.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

94

145/

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése ahhoz viszont a megfelelő helyen (CD író programtól függ, hol) ki kell a szöveget tölteni. Az adatok: az album címe, az előadó, és még néhány adat, valamint az egyes számok címe. Az így felvitt adatok azután számítógépen, komolyabb lejátszókon megjelennek. MP3 CD készítése esetén találjuk ki a fájlstruktúrát. Lehet mindent a gyökérkönyvtárba tenni, de CD-k esetén, beállítás nélkül (ld. „A CD égető programok beállítása” alfejezet, max. alkönyvtár mélység) 8 szintű alkönyvtár-rendszert hozhatunk létre. A 8-nak persze sok értelme nincs MP3 fájlok esetén, de albumonként, előadónként, megjelenés éveként, stb. be lehet a számokat sorolni. Ha megtettük, a lejátszó alkönyvtáranként fogja a számokat lejátszani, hacsak nem állítunk be véletlen sorrendű lejátszást. Alkönyvtáron belül a sorrendet a CD égető program fogja meghatározni; ez sajnos hiba, mert a fájlnév szokott meghatározó lenni, ez pedig nem mindig jó (ha fontos a sorrend, a fájlneveket válasszuk alkalmasan meg: pl. az eredeti fájlnevek elé szúrjunk be számokat). Audió CD-n figyeljünk a számok sorrendjére. Nem mindig fontos a sorrend, de pl. a Beatles Abbey Road c. albumának B oldalán egymásba úszó néhány számának összekeverése az élvezhetetlenégig elrontja a zenei élvezetet. Az egyes számokat az egérrel húzhatjuk a megfelelő pozícióba. A számok közötti szünet hossza is beállítható, beállítandó: 1 mp az alapbeállítás, ami megfelel általában, de az előbb említett Beatles album esetén 0-ra kell állítani.

A CD összeállítása A CD-re kerülő fájlok részére egy üres ablak jön létre. Abba húzzuk be akár a CD égető program böngésző ablakából, akár egy külön ablakból azokat a fájlokat, amelyeket a CD-re írni szeretnénk. MP3 CD esetén ebben az ablakban egy böngésző ablak képét fogjuk látni. A fájlnevek már a CD-re kerülő formában (ld. korábban, az ékezetes fájlnevekről írottakat). A sorrend a fájlkezelőben megállapított rendezési elv szerint alakul (Fájlnév, kiterjesztés, módosítás dátuma, méret). Audió CD esetén a behúzáskor automatikusan megtörténik a konverzió; azaz a behúzott fájltípus (MP3, VAW, bármi) formátumról a zenei CD track formátumára konvertálódik a fájl. A Windows által megjelenített Track# nem zenei sáv, csak Windows által megjelenített szimbólum, a sávok száma olvasható ki belőle! Az áthúzás után húzással állíthatjuk be a számok sorrendjét.

Fontosabb beállítások MP3 CD-nél — mivel közel 300 szám is elfér egy CD-re — előfordulhat, hogy nem tudjuk megtölteni az egész CD-t egy menetben. Ilyenkor a „Többmenetes CD írás” („Multisession) lehetőséget válasszuk. A CD égető program ilyenkor nem zárja le a CD-t, és később folytathatjuk a CD összeállítást. Van azonban egy hátulütője ennek az eljárásnak: egyes régebbi CD lejátszók nem ismerik fel a le nem zárt CD-t; ill. a több menetben írt CD-ről csak az elsőnek, vagy az utolsónak felírt menetet látják (CD-től függően). Audió CD-nél ilyen választás nincs: azt minden esetben lezárja a porgram. Akkor is, ha a 80 perces kapacitásból csak 5 percet használtunk ki. A CD író program ideiglenes könyvtár méretét sem árt ellenőrizni. A program ide másolja a CD-re írandó fájlokat (beleértve az automatikus konverzió eredményét képező fájlokat is). Kis méret esetén kiszámíthatatlan az eredmény: jó esetben a CD írás el sem kezdődik, rossz esetben eldobható a felírt, de rontott CD.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

95

145/

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése

Videó anyagok bedigitalizálása. Akusztikus CD-k digitalizálásához hangkártya kell(ene), de mivel a legtöbb mai gépen legalább alaplapra integrált hangkártya rendelkezésre áll, azt nem is említem külön. Videó digitalizálásához viszont mindenképpen szükség van digitalizáló kártyára, melynek van ún. kompozit videó, és/vagy Svideó bemenete. Előbbi egy RCA aljzat, utóbbi egy 4 lyukú, alján egy kis téglalap alakú tájolóval ellátott aljzat. Általában mindkettő rendelkezésre áll, és a videónk kimenete dönti el, melyiket használjuk; a drájver által felkínált ablakban kell a „source” választékból kiválasztani azt, amelyikhez S-videó csatlakoztattuk az eszközt. A munkához digitalizáló szoftver is szükséges. Általános szoftverek is léteznek erre a célra: az XP része a Movie Maker RCA (nagyon jó, és külön fejezetben írok róla!), félprofesszionális az Adobe Premiere (vagy a félprofinál is több); de a digitalizáló kártyához is szoktak adni programot. A digitalizálás általában „avi” vagy „mpeg” fájlba történik, és ez még csak a nyers képfolyam. Amennyiben már editált videót digitalizáltunk, több dolgunk nincs. Videó kameráról digitalizált forrást viszont szerkeszteni kell. A fölösleges jeleneteket vágjuk ki, a klippek sorrendjét rendezzük át, ha az szükséges, és a megmaradó klippeket kössük össze a szoftver felkínálta átúsztatásokkal, alcímekkel. A különféle digitalizáló programok közötti különbség a rendelkezésre álló trükkök számában van; a legjobbak még saját trükkök készítésére is módot adnak (én még nem jutottam el idáig, de nem is volt rá szükségem). A hangsávot is lehet szerkeszteni; vagy meghagyjuk az eredeti hangot, vagy zenét viszünk fel a képek alá. (Utószinkron, play-back készítése már jóval túlmutat eme könyv keretein, bár az általam megismert programok lehetővé tennék ezeket). A szoftverek többsége lehetővé teszi, hogy digitalizálás közben a filmet folyamatosan nézzük a képernyőn, de jobbnak tartom, ha — főleg amennyiben rendelkezik TV kimenettel a digitalizáló kártya — külön erre a célra szolgáló tévén követjük nyomon a videót. Ez utóbbi megoldás azért is jobb, mert a szalagot gyorscsévéléssel tudjuk előre-vissza tekerni, szükség szerint. A tévékészüléknek egyetlen, nem különösebb feltételnek kell eleget tennie: legyen videó bemenete (a legtöbbnek van).

DVD készítése A bedigitalizált videó anyagokat egyszerűen DVD-re menthetjük, vagy DVD-t is készíthetünk belőle. A DVD formátum nem analógiája az audió CD-nek; CD-n zenei sávok tartalmazzák a zenét, a DVD-n alkönyvtárakba (video_ts, ill. a jövőbeni fejlesztésekre audio_ts) szervezett, (jellemzően „vob, „bup” és „ifo”) fájlok tartalmazzák magát a videó anyagot, a különböző nyelvű szinkronhangot, a szintén különféle nyelvű szövegeket a feliratozáshoz, valamint a menürendszerhez szükséges kép- és szöveganyagokat. Az egészet speciális DVD szerkesztő programok állítják össze. E könyv írásakor még nincsen olyan kiforrott szoftver, amit biztosan tudnék ajánlani, így a részletek bemutatását mellőzöm. Ha vásárolunk videó editáló kártyát, ahhoz bizonyosan jár alkalmas szoftver, de a DVD írókhoz is adnak már ilyeneket.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

96

145/

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése Közös bennük, hogy a DVD-be szerkesztendő filmeket el kell készítenünk, ki kell találnunk a menüstruktúrát, az egyes menüpontokhoz képeket kell készítenünk; esetleg a DVD-re kerülő filmnek egy rövid szakasza is szóba jöhet állókép helyett. (A menü kialakításakor idézzük fel a már látott DVD filmeket, és a szerint találjuk ki a menüpontokat. Lehetséges például egy úti élményeinket megörökítő DVD-n a főmenübe az úticélokat, az almenübe az egyes állomásokat szerkeszteni. De lehetséges persze témánként is csoportosítnai, vagy úti társaink személye szerint). Ha mindez megvan, az egészet össze kell állítanunk. A legjobb megoldás — ha nem az egyetlen —, hogy egy erre a célra kijelölt könyvtárban létrehozunk egy-egy „VIDEO_TS” és „AUDIO_TS” könyvtárat (de többnyire a DVD készítő program ezt magától megteszi); s az összeállítandó DVD anyagát oda írattatjuk ki a programmal. (Az audio_ts létrehozása nem kötelező, a DVD hanganyaga nem oda kerül, hanem az is a video_ts könyvtárba!). A DVD készítés végső fázisa, hogy azt a könyvtárat; ill. értelemszerűen a két alkönyvtárt égetjük a nyers DVD-re; s ezzel kész a DVD.

DVD és CD égetés A CD égető programok beállítása A CD égető programokban egyes paramétereket be lehet/kell állítani. Általában a „default” beállítások megfelelnek. Főleg az „ISO” paraméterekre azért vessünk egy pillantást, ill. tájékozódjunk az egyes beállítások hatásáról, mivel régebbi operációs rendszerek (pl. Windows 3.1), vagy régebbi CD olvasók, egyes beállítási értékek esetén nem fogják a CD lemezt lejátszani. Az írási sebességre is vessünk egy pillantást: gyengébb minőségű CD író (pl. öregedés), vagy nyers CD lemez esetén nem árt az óvatosság: ne használjuk ki a leggyorsabb írási sebességet. Végezetül van néhány adat (pl. „Copyright”, dátumok), amelyek kitöltése nem kötelező, saját örömünkre készített összeállítások esetén nem is mondanak semmit. Több CD ill. DVD előállítása esetén érdemesebb (mármint amennyiben a szerkesztő program erre lehetőséget biztosít) az „image fájlt” létrehozni: ez egy olyan fájl, amely a CD/DVD-re kerülő információt pit (ugye emlékszünk: a lyukak) szinten tárolja. A DVD égetés így sokkal gyorsabban megtörténik.

A CD égetés maga Miután minden paramétert beállítottunk, meggyőződtünk az adatok, beállítások helyességéről, a megfelelő ikonra, vagy menüpontra kattintva a beégetés megtörténik.

Fényképek kezelése A fényképeit ma már szinte mindenki megtanulta, hogyan kezelje számítógéppel. Főleg a digitális fényképezőgépekkel készült fényképeket írják az emberek CD-re. Ebben az alfejezetben azokról az ismeretekről ejtek szót, amelyek kevésbé tudottak.

Szkennelés Hagyományos fényképezőgéppel készült papírképet sokan szkennelnek. Túl sokat erről nem írok, éppen azért, mert egy egyszerű szkennelés alapvetően nem jelent ma már senkinek gondot. Amennyiben a papírkép jó minőségű, nem is jelenthet problémát, de azért mindenképpen javaslom a következő alfejezet elolvasását is!

Papírképről Régebbi, már megfakult papírképekről már érdemes szót ejteni.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

97

145/

Akusztikus CD lemezek, videó DVD lemezek készítése (digitalizálás), fényképek kezelése Minden szkenner ad lehetőséget néhány képjellemző magváltoztatására. Ha találunk valamiféle automatikus képjavító eljárást a szkenner beállító panelján, érdemes vele megpróbálkozni, a képfeldolgozás mára olyan szintre jutott, hogy általában jó eredményt biztosítanak. Ha mégse, akkor az alábbi értékek változtatásával próbálkozhatunk: Brightness=Fényesség, Contrast=Kontraszt, Gamma korrekció, Histogram,Tone curves, Level az utóbbi háromnál a mester, máshol RGB csatorna, és a színcsatornák külön–külön is). A munka eléggé fárasztó, mert csak nagyon hosszas gyakorlás után tudjuk a képre ránézve eldönteni, melyik állításhoz nyúljunk, addig csak a tengersok próbálkozás, visszavonás jöhet szóba. Éppen a nehézségek miatt ajánlom, hogy mielőtt elkezdjük a változtatásokat, egy példányt mentsünk archívumba.

Negatívról, diáról Amennyiben sok negatívunk, diánk van, a szkenner vásárlásakor olyan típust válasszunk, melynek tartozéka az ún. dia–feltét, mely nevével nem egészen összhangban a negatív képekről is jó minőségű képet készít; sőt, a negatívok egy sárga színű réteget tartalmaznak (nem tudom a pontos okát), hogy negatívokról képet csak dia–feltétes szkennerrel tudunk készíteni. A dia és a negatív jóval időállóbb a papírképnél, de nagyon sok éves (30 évnél régebbi) filmeken már megmutatkoznak az öregedés jelei, így ott sem árt az előbb vázolt korrekciókat kipróbálni.

EXIF adatok A JPG és a TIF fájlok tartalmaznak egy információkat hordozó tartománnyal is. Ezen információk nagy részét a fényképezőgép írja a fájlba, de néhányat magunk is beírhatunk. A képkezelő programok (én az ACDSee-t használom, de sok ilyen program létezik) kezelik ezen információkat. Akit a kép minősége érdekel, megtalálhatja köztük a kép méreteiről, felbontásról, a kép készítésekor beállított fókusztávolságról, a fényképezőgép típusáról, a vaku használatáról, a villanás idejéről, a fényképezőgépen beállított dátumról (másodperc pontossággal), és még rengeteg információt, melyek egy részét éppen a képfeldolgozó program használ. Ami érdekes inkább: a fénykép készítője (Author), a szerzői jog tulajdonosa (Copyright) bejegyezhető, továbbá User Comment és Image Description elnevezésekkel saját magunknak is készíthetünk bejegyzéseket. (E sorok írója készített egy PHP programot, mely egy adott alkönyvtárban elhelyezett összes fényképet megjeleníti, ám a megjelenítéshez szükséges adatokat — a fénykép elnevezése, készítője — az EXIF adatokból veszi ki). Ezek az adatok azután a kép átméretezésekor, másolásakor megmaradnak, így a szerzői jog is jól nyomon követhető (feltéve, hogy mások ki nem szedik azokat). A Windows is megjeleníti ezeket az adatokat a részletes fájl információk között; csak van egy kicsi baj. Az EXIF még nem egy teljesen kiforrott szabvány, ráadásul a magunk által beírt adatok nem egyszerűen csak megjelennek a fájlban, hanem elhelyezésüket egy bonyolult, az EXIF szerzői jogait birtokló cég által eléggé borsos áron árult eljárás segítségével lehet csak megoldani. A Windows és más programok nem azonosan kezelik ezeket a bejegyzéseket, így előfordul, hogy az általunk beírt adat nem jelenik meg a Windowsban, ill. ha a Windowsban felülírjuk, akkor meg a másik program számára tűnik el.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

98

145/

Adatok rendszerezése (adatbázisok)

Adatok rendszerezése (adatbázisok) Ebben az fejezetben kifejezetten az adatbázisok tervevezéséről írok, továbbá néhány kezelő program ismertetését tűztem ki célul. A magyarázatképpen leírt programrészletek megírásakor a könnyű megérthetőséget tartottam szem előtt; emiatt a programrészletek önmagukban általában futtatásképesek lehetnek ugyan, de programozás–technikailag csak a legszükségesebb keretek között maradtam. Tettem ezt azért, mert ami szakkönyv eddig a kezembe került, az — esetenként a könyv deklarációjával ellentétben — nem a kezdők számára készült. A példaprogramokat a kifogástalan futtatás igényével írták (azt sem mindig sikerrel), aminek az a következménye, hogy a lényeg eltűnik szem elől. Ennek az is oka, hogy a jó programnak 80-90%-a az adatbevitel és a kiíratás előkészítésére, a feltételezett adatbeviteli hibák elhárítására, megoldására fordíttatik, és csak a maradék tartalmazza a lényeget. Ebben a fejezetben többször fogok hivatkozni a „Matematikai alapismeretek” és a „Programozási alapismeretek” fejezetek egyes pontjaira, úgyhogy javaslom azokat átnézni mindenképpen. Így az adatok mibenlétét, fajtáit, a függvények és eljárások fogalmát itt nem ismételem meg, úgyszintén a programírás általam nélkülözhetetlen előfeltételeként kezelt blokkdiagram készítés fortélyait, valamint a logikai matematika alapjait.

Adatok kezelése számítógépes programokban. Az adatbázisokról Az adatbázisokat röviden adatok valamilyen szempontok szerint rendezett csoportjakén lehet megfogalmazni. A rendezés minden esetben kétirányú, amit szemléletesen táblázatként lehet elképzelni. A táblázat függőlegesen az adat fajtája szerinti rendezettséget mutatja, vízszintesen pedig az adatok egyedeit adják. Az oszlopok nevei a mezők, a soroké pedig rekordok. A mezők nevei az adatbáziskezelő programokban tulajdonképpen speciális változókként is kezelhetők: azoknak értéket adhatunk, velük számításokat végezhetünk, stb. A példákban egy képzelt személyzeti-munkaügyi adatbázist fogok bemutatni. Személyzetit azért választottam, mert ebben szinte valamennyi adatbázissal kapcsolatban felmerülő probléma bemutatható. A könnyebb érthetőség miatt viszont nem teljes adatbázist fogok bemutatni, hanem mindig csak az éppen fontos részleteket emelem ki. Sorszám

Név

Lakcim

Alapfizetés

Munkahely

1

Kis László

Budapest, Pesti u. 10

22 500

Gyártóüzem

2

Ó Pál

Ófalu, Uj u. 1.

18 250

Központ

A táblázat hasonlatos a régebben alkalmazott kartonrendszerhez hasonlít, (egy dolgozó – egy karton), aholis a "rubrika" megfelel a "mezőnek", a "karton" pedig a rekordoknak. A számítógép adat–tárolóján valójában ilyen sorrendben kerülnek rögzítésre az adatok. A tárolt adatok rendszerét a programozók általában úgy alakítják ki —pontosabban úgy lenne kötelező kialakítani —, hogy minden adat egyszer kerüljön csak rögzítésre, és abból a többi adat kiszámítható legyen. (Pl. egy nagyobb vállalatnál a munkahely adatok üzem–főosztály– osztály jelleget mutatnak, egy-egy mezőbe kerülnek ezen adatok, és pl. az osztály adatba már nem írják be a főosztály nevét).

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

99

145/

Adatok rendszerezése (adatbázisok) Az adatbázisokkal kapcsolatban néhány részletkérdést fogok csak megvizsgálni: azokat, amelyek tapasztalataim szerint általában gondot okoznak. Annak, aki ténylegesen szeretne adatbázisokkal műveleteket végezni, néhány fő kérdést tisztázni kell.

Fogalmak Egy adatbázis adatok rendszerezett tárolását jelenti. Legkönnyebben táblázatként lehet elképzelni, mely oszlopokból és sorokból áll. Az oszlopokat hívjuk mezőnek, a sorokat rekordoknak. Az oszlopok lehetnek fix szélesek, vagy rekordonként a tartalomhoz igazodó szélesek, de ez utóbbi nagyon ritka. Fizikailag a tárolás rekordonként történik. Egy adatfájl első része a fejrész, mely az adatállomány jellemzőit, utána az első rekord (vagy inkább nulladik) a mezők neveit tartalmazza, majd a rekord adatok a mezőnevek sorrendjében. Fix mezőszélesség esetén a tartalomtól függetlenül minden adat ugyanannyi bájtból áll, ha a tényleges adattartalom annál kisebb, a fölösleg vagy szóközökkel, vagy 0-kkal töltődik fel. Változó szélességű adatfájl esetén szintén a mezők sorrendjében tárolnak az egyes adatok, de azokat egy szabványos határoló bájt választja el egymástól. Egyes adatállományok esetén szükség van arra, hogy azokból csak arra feljogosított felhasználók tudjanak olvasni, ezért titkosítják az adatállományt (pontosabban mára már általános a titkosítás, és a ritka kivétel a nyers adatállomány). Ebben az esetben valamennyi adatot egy titkosító programmodul átkódolja, ill. ennek a modulnak a párja visszakódolja megjelenítéshez, feldolgozáshoz. Az adatállományokhoz sok esetben hálózati környezetben, különböző helyzetekben kell hozzáférni (pl. a könyvelési adatrögzítő a számlák adatait beírja, a főkönyvelő meg azokból jelentéseket készít). Ráadásul lehet, hogy a gyáregységi könyvelő egy másik városban (sőt, a mai távadat-hozzáférés lehetőségeit kihasználva egy másik földrészen) dolgozik, mint a főkönyvelő, így ők munkájukat semmiképpen nem tudják összehangolni Azért, hogy ilyenkor se keveredjenek az adatok, egyes adatállományokat, rekordokat az adatrögzítő program szükség szerint zárol. Eme kérdés részleteibe ez a könyv nem teszi lehetővé, hogy belemenjek, de a folyamat megjelenési formájáról ejtek szót, mert biztosan sok olvasó áll egy kicsit értetlenül, hogy esetenként miért nem tud zavartalanul dolgozni. Nos, amikor az adatrögzítő egy régi adatot módosít, az adatfeldolgozó program az éppen változtatás alatt álló cellát, vagy rekordot megjelöli, majd az adatfeldolgozó gép memóriájába másolja. Ezen megjelölés időtartama alatt más nem tudja a kérdéses adatot megváltoztatni. Ha nem így lenne, előfordulhatna, hogy a bérelszámoló egy alkalmazott korábbi érvényes bérét elkezdi átírni az érvényes utasításoknak megfelelően, azaz a régi adat a gép memóriájába kerül, közben egy másik munkatárs egy másik adat megváltoztatása érdekében az egész rekordot átviszi a másik gépre; majd a bérelszámoló visszaírja az új bért, de a következő pillanatban a másik munkatárs is befejezi a másik adat megváltoztatását, és ekkor visszaíródik a régi béradat is. Kicsit bonyolult, de ilyen gyakran előfordulhat, ha a megfelelő zárolásokra a programozó nem gondol. Azt is meg kell mondanom, hogy a mai sokgépes adatfeldolgozó programok ezt a feladatkomplexumot olyan finoman oldják meg, hogy a problémát felhasználói szinten észre sem lehet venni.

Egyszerű adatbázisok A legegyszerűbb adatállományokat lehet ide sorolni. Például egy egyszerű, rövid címtárat akarunk magunknak létrehozni, akkor a mezők: Név, Irányítószám, Város, Utca_Cím, Körzetszám, Telefonszám lehet. (A sorszám minden esetben része az adatállománynak, de nem mindig látszik. Ha szükséges, célszerű külön is szerepeltetni). Példa:

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

100

145/

Adatok rendszerezése (adatbázisok) Címtár: Sorszám Név

Irányítószám

Város

Utca_cím

Körzetszám Telefonszám

1

Ó Pál

1111

Budapest, XI

Ló u. 10/B

1

2

Új István

3388

Poroszló

Szamár 1.

123-4567

u. 36

654-321

Relációs adatbázisok Máshol részletesebben kifejtem, hogy nagyobb adatállományok esetén hiba forrása lehet, ha egyes mezőkbe hibás adat kerül (a példa Budapest, Budapset betűcsere volt). De sok adatrögzítői munkát is meg lehet spórolni, ha egyes elemeket külön adatállományba helyezünk. A feladat alapelve az, hogy a Város adatot nem közvetlenül a város nevével adjuk meg, hanem a városokat tartalmazó adatállomány sorszámával. Példa: A Városok adatállomány (persze a példa miatt csak szűk részlet) Sorszám

Városneve

Irányítószám

Körzetszám

26

Budapest, XI.

1111

1

34

Poroszló

3388

36

Címtár: Sorszám Név

Irányítószám

Város

Utca_cím

Körzetszám Mobil Telefonszám körzet

1

Ó Pál

26

26

Ló 10/B

2

Új István

34

34

Szamár u. 34 1.

u. 26

123-4567 654-321

Az adatfeldolgozó program figyelemmel kíséri, hogy az egyes oszlopokba az oda beírt sorszám megfelelő mezőjének adatát írja. A megfeleltetést a két adatállomány között mezőnként kell megadnunk, ezek után a megjelenítést jól megoldva, adatbevitel esetén megjelenik egy ablak, amelyben felsoroltatik a Városok adatállomány összes rekordja, és a megfelelő kiválasztásával a Címtárba csak a sorszám kerül; megjelenítéskor viszont nem a sorszámot írja a képernyőre, hanem a sorszám alapján a Városok adatállomány megfelelő adatát. Felhasználóként az egyszerű adatbázisban látható táblázatot látjuk.

Sorba rendezés: Index Az adatállományba az adatok a felvitelük sorrendjében kerülnek. Ez általában semmiféle olyan tulajdonságot nem mutat, ami számunkra megfelelne. Az adatbázis kezelő programok mindegyike tartalmaz sorba rendező utasításokat, melyekkel olyan sorrendben jeleníthetjük meg adatainkat, emilyen sorrendre szükségünk van. Nemcsak az egyes mezők adnak F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

101

145/

Adatok rendszerezése (adatbázisok) lehetőséget sorrend képzésére, hanem az azokból kiszámítható adatok is. (A programozási alapismeretek fejezetben foglalkozom szöveg adatok összefűzésével. Nos, sorrendet képezhetünk úgy is, hogy Város + Név. Ebben az esetben az adatokat ABC rendbe szedett városonként, és városon belül szintén ABC rendbe szedett névsort kapunk).

Szűrés: filter Egyes esetekben a teljes adatállomány kisebb részére van szükségünk. Például a budapesti lakosokra. Minden adatbázis kezelő erre a feladatra is kínál megoldást, és itt is igaz, hogy nemcsak mezőkre, hanem az azokból származtatott összetett adatokra is lehet szűrni. Kiagyalt példa: budapesti, 20-as mobil körzetszámú lakosok. A szűrési feltétel eredménye minden esetben logikai adatnak kell, hogy legyen, erre vigyázzunk, mert nem minden esetben magától értetődik (Városneve=”Budapest”: ennek az egyenlőségnek értéke IGAZ azokra a rekordokra, ahol budapesti a lakos, és HAMIS azokra, akik nem. Lásd Programozási alapismeretek, műveletek logikai adattípusokkal. A bugyuta másik feltétel: (Városneve=”Budapest” ÉS Mobil körzet=”20”).).

Adatbázisok tervezésének alapelvei Azt hiszem, hogy programozással eddig nem foglalkozó emberek számára nagyon nehezen megfogalmazható problémáról kell most szólnom. A számítógép minden esetben adatokkal dolgozik. Adatokat kér be, azokkal csinál valamit. A programokról a „Programozási alapismeretek” c. fejezetben írok. Az adatok tárolása úgy történhet, hogy megállapítunk egy változó nevet, ez teljesen tetszőleges lehet. (Ebben a fejezetben a jobb megértés érdekében használom az ékezetes neveket, de sok program a változónevekben nem tűri azokat, át kell alakítani: "Név" helyett használja a "Nev" beírást. További megjegyzés, hogy a kis és nagybetűk azonos jelentésűek, de ezek megkülönbözetésére sok program alkalmas módon utasítható: a "nev", a "Nev", a "NEV" teljesen egyenértékű). A megállapított névnek azután vagy a programban adunk értéket, vagy a kezelő fogja azt begépelni. Pl. NagySzam=100000, LakCim="Ló u. 10." A mai fejlett programok az adatokat különböző típusok szerint kezelik: egy-egy adattípus memóriában elfoglalt mérete, belső szerkezete eltérő. Az adat–típusok ismerete nagyon fontos azoknak, akik valami okosat is meg szeretnének tudni a gépben tárolt adatokból. Az adattípusokról szintén részletesen írok a Programozási alapismeretek c. fejezetben. Új adatbázis tervezésekor megfontolandó az egyes, egyébként csak számokat tartalmazó adatok típusának meghatározása. A szabály általában az lehet, hogy szám formátumot csak azon mennyiségeknek adunk, amelyekkel matematikai műveletek elvégezhetők. Például az irányítószámok vagy a telefonszámok csak számokból állnak, de az azokon végzett számtani műveletek értelmetlenek: egy irányítószám 2-vel való megszorzása — irányítószámként — teljesen "vad" eredményt ad. Dátum jellegű mennyiségeket is célszerű dátumként kezelni, aminek az egyik oka a dátumbeírásoknál automatikus ellenőrzés megléte. Adatbázisok tervezésekor kiemelten fontos szabály az, hogy egy adatot szigorúan egy helyen vihetünk csak be. Ez így leírva könnyen teljesíthetőnek tűnik, sőt, magától értetődőnek. Azonban bonyolultabb struktúrák könnyen adnak lehetőséget az eltérésre. Egy mesterségesen kiagyalt álproblémán próbálom meg a gondolataimat szemléltetni. Adatbázis alapadatai között megkérdezzük a nevet, lakcímet, és még néhány adatot; majd később az állandó lakáshoz tartozó telefonszámra vonatkozó kérdésben ismét megkérdezzük a város nevét, ahol lakik az illető. Így az adatfelvitel végül is duplázott adatot fog tartalmazni. Kis baj, hogy fölösleges munkát végzünk, a nagyobbik baj az, hogy egy lakcímváltozás feljegyzésekor szinte bizonyosan elfelejtkezünk a duplikált adat módosításáról, így valószínűleg az új F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

102

145/

Adatok rendszerezése (adatbázisok) telefonszám a régi körzetszámmal fog megjelenni, ami viszont téves adat nyilvántartását jelenti. Egy másik — az előbbivel kis mértékben összefüggő — probléma az, hogy ismétlődő adatelemeket gyűjtsük különálló adatállományba. Ez így kicsit homályos, egy példán mutatom be a problémát. Nézzük megint a lakcímnyilvántartást. Néhány 10 adat felett egészen biztosan előfordul, hogy több, azonos városban élő személy adatai kerülnek be adatbázisunkba. Első ránézésre kézenfekvő megoldás (sőt, ismereteink mostani állapotában nincs is más), hogy gondosan ügyelünk arra, hogy minden esetben pontosan ugyanúgy írjuk be a város nevét. Mert mi történik, ha nem így van? Nos, amikor néhány száz, esetleg néhány 1000 cím közül a később ismertetett szűréssel szeretnénk kigyűjteni a pl. budapesti lakosokat, és egy helyen Budapset szót írta be az adatrögzítő (nem nagy tévedés, ugyebár), akkor azt a lakost nem fogja látni a szűrés után a feldolgozó személy. De akadnak komolyabb, elvi nehézségek is: Balaton-boglár, Balatonboglár egy példa, amit említek. A megoldás részleteiről a relációs, azaz kapcsolt adatbázisokról írok, itt annyit, hogy a városneveket egy különálló adatállományban kell tárolni, és a lakcímnyilvántartásban a városokat tartalmazó állományra való hivatkozást kell beépíteni; ugyanakkor megjelenítésben a város neve lesz olvasható. És visszatérve az előző fejezet körzetszám problémájára, a városokat tartalmazó adatállomány nem csak a városnevet, de a körzetszámot is tartalmazhatja. A harmadik alapelv, amit feltétlenül megtartandónak ítélek, az adatok szétválasztásának az elve. Jöjjön megint a lakcímnyilvántartás. Néhány, egy alkalommal felhasznált adatállomány tervezésekor még megengedett, de a fölött kerülendő megoldás, hogy a lakcím adatot egy adatmezőbe helyezzük: azaz LakCim=”1111, Budapest, Ló. u. 10/B”. Miért nem jó ez? Először is, városnévre csak nehézkes, körülményes megoldások alkalmazásával tudunk szűrni. Másodszor, a megjelenítés is csak a felírás rendjében lehet; azaz például borítékot nem tudunk majd megcímezni, mert az irányítószámot nem tudjuk legalulra, külön sorba írni. A megoldás: három (nagyon komoly adatbázisokban 5) részre kell bontani a címet, valahogy így: Varos=”Budapest”, Irsz=”1111’, Utca_cim=”Ló u. 10/B”. Ha 5 elem van, külön kerül az utca(=”Ló”), a közterület(=”utca”), és a házszám(=”10/B”) adat is. Élő példa: tessék például az ELMÜ honlapján bejelenteni valamit. A következő tudnivaló felvezetését többszöri nekifutás után sem tudtam megalkotni, vágjunk a lényegébe mindjárt. Adatállományba az adatok felbukkanásuk sorrendjében kerülnek be. Felhasználásuk viszont a legritkább esetben történik a rögzítési sorrend szerint. Megint a személyzeti probléma: az alkalmazottak adatainak rögzítése az alkalmazottak belépése sorrendjében történik, fizikailag ilyen sorrendben tárolnak a winchesteren, de listázásuk alfabetikus, lakcím szerinti, részleg szerinti, vagy még ki tudja milyen sorrend szerint történhet; a legritkábban belépési dátum szerint. Azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy nem kell azzal törődni, hova kerül az adatbázisban az adat, a sorrendet majd a listázó program állapítja meg. (Régen a kézi kartonozás idejében ezt úgy oldották meg, hogy pl. szervezeti egységenként külön-külön dobozban, alfabetikus rendben őrizték a kartonokat, új felvételes esetén egyszerűen a megfelelő helyre beszúrták az új kartont. Elektronikus adatállomány esetén nem kell azzal törődni, hogy hova szúrjuk be az új sort: egy beszúrás mindig bonyolult folyamat, az új sor mindig az utolsó után következik. Kezdők mindig elszórakoznak a beszúrás lehetőségével, teljesen fölöslegesen).

Az SQL-ről Az SQL — Structured Query Language, Struktúrált Lekérdezéső Nyelv — egy egyszerre nagyon egyszerű, és ugyanakkor nagyon bonyolult adatbázis kezelő rendszer. Egyszerű, mert néhány 10 kulcsszóból áll mindössze, azok közül is vagy 5-6 szóval szinte minden lényeges

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

103

145/

Adatok rendszerezése (adatbázisok) dolog kinyerhető. Bonyolult viszont, mert egyrészt nem önálló programnyelv, másrészt az adatbázis létrehozása, az eredmény megjelenítése a futtató nyelvtől függően körülményesen hajtható végre. Ami miatt mégis foglalkozok vele az az, hogy számos programnyelv használja, így az itt elmondottak segíthetnek megérteni, hogy az aktuális programmal mit lehet, mit nem megvalósítani. Az Access ráadásul tulajdonképpen nem más, mint egy SQL kezelő program, ami az SQL utasításokat emészthetőbb formában kezeli, de beállítható úgy is, hogy a lényeges elemek SQL utasításoknak látszódjanak (persze ez a lehetőség az SQL-t jól ismerők számára hasznosság). És még egy. A teljes SQL használatának bemutatása messzemessze meghaladja eme könyv kereteit, ráadásul e sorok írója bevallja, hogy nem jártas magas szinten az SQL használatában. Itt és most kész, működő adattáblákból adatok kinyerésével, szűkebben adatok módosításával, és érintőlegesen új adatsorok bevitelével foglalkozok. Tehát adott egy adatállományunk, pl. a már többször használt Címtár; az adatállomány neve Cimtár.db. (Most az egyszerű állománnyal foglakozom, de a relációs lekérdezés is természetszerűleg megvalósítható). Az adatállomány a select * from Címtár utasítással történhet, ahol a * azt jelzi, hogy az összes mezőt kiválasztom (ha nem így lenne, a select Név from Címtár.db csak azt az egy oszlopot jelöli használatra). Amennyiben szűrni akarjuk az adatokat, akkor a select * from Címtár where Város=”Budapest” sort használjuk. Az igazi gond az eredménnyel van. A művelet eredménye egy tömb, amely a választott, és a feltételeknek megfelelő adatokat tartalmazza. Az SQL sort végrehajtó program feladata azután az eredményt értékelni. Megpróbálkozhatunk egy Access adatbázis létrehozásával. Az egyes mezők hozzáadásakor a mezőneveket az egyszerű adatbázisminta szerint nevezzük el, a tábla neve majd legyen Címtár. Amire még ügyeljünk, hogy ebben a példában mindegyik „Szöveg” típusú adat, de a hosszuk különböző lehet, és legyen is: a Név 25, az Irányítószám 4, a Város 20, és így tovább, akkora értékeket adjunk, amilyen hosszú adatra számítunk. A sorszámot az Access „Azonosító” névvel hozza létre. Hozzunk létre egy lekérdezést, a varázsló segítségével, minden mezőt hozzáadva. Ha a lekérdezésben átváltunk SQL nézetre, akkor éppen ehhez hasonló sorokat fogunk látni. Ha Lekérdezéstervező nézetben a „Feltétel” sorba a Város alá beírjuk, hogy „Budapest”, akkor SQL-re váltva a Where feltételt láthatjuk példaképpen. A Jelentés azután ezt a lekérdezést fogja használni, de hogy hogyan, nos, erre már nem térek ki. Megemlítem még az Update utasítást, ahol a mezőnevekkel, azok új értékeivel, és Where feltételekkel át lehet írni adatbázisokat; és még az új sorokról: a Values into parancs használandó erre a célra. És hogy mégis, miért írtam ennyit? Nos, sok profi program létezik, amelyik az adatok kezelését SQL-lel oldja meg. A felhasználó, aki adatokat ír be, vagy azok elemzésével foglalkozik, persze nem kell, hogy SQL szakértő legyen, sőt, annak adatrögzítésben, vagy még inkább abban a szakmában kell járatosnak lennie, amiről a program szól (könyvelő, pénzügyi vezető, stb.). Az elemzéseket, pontosabban az elemzések adattartalmát viszont ezeknek a szakembereknek kell összeállítaniuk, hiszen ez munkájuk alapja. És itt tartom fontosnak, hogy az a személy, aki a nem programnyelven megfogalmazott feltételeket saját magának jól össze tudja állítani, értse, hogy milyen folyamat történik valójában. Hogy kevésbé legyek tudományosan misztikus: amikor a program azt kérdezi: keressük azokat a számlákat, amelyek kibocsátója a Norvég Halművek, alatta, vagy mellette egy választókapcsoló a VAGY/ÉS szavakkal, és még olyan kérdés is felmerül, hogy „Rendezze az adatokat”, akkor tudjuk, hogy azok mindegyike egy-egy SQL feltétel összeállítást jelent. És így tán egy kicsit hatékonyabban, eredményesebben tudja a jelentést megírni magának. És

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

104

145/

Adatok rendszerezése (adatbázisok) még egy. Esetleg szerény dolgozatomat elolvasván egyszerűbb Access adatbázist állít magának össze a könyvelő program adatainak exportálásával. És a másik dolog, hogy az Internet és e-mail c. fejezetben foglalkoztam tárhely előfizetéssel (akár ingyenes tárhely is lehet). Szinte mindegyik tárhely szolgáltató biztosít SQL adatbázis kezelő programot is. És szintén csak megemlítettem a PHP nyelvet, amelynek erős SQL futtató függvényrendszere van. A kettőt együtt néhány szakkönyv tartalmazza, amely szakkönyvek — ezen könyvben megtanult alapismeretekkel megalapozva — alapján tudunk olyan honlapot tervezni, amelyben a látogatót megkérdezzük a bennünket érintő adatokról (tegyük fel, van egy kis vállalkozásunk, és ahhoz szeretnénk némi statisztikát a látogatói igényekről), majd ezen adatokat adatbázisban tároljuk, és végül a statisztikát lekérdezzük magunknak. Higgye el a Kedves Olvasó, meg tudja ezt a feladatot oldani! Azért néhány alapvetést ez ügyben leírok. Azt, hogy pontosan miképpen kell egy internetes tárhely adatbázisához hozzáférni, a tárhely kezelési utasításai a mérvadók. Közös jellemző, hogy kell valamiféle bejelentkezés, aktiválás, amely alapján visszaküldenek egy azonosítót, és egy jelszót; és amely adatokat a PHP SQL kezeléséhez kell felhasználni. Az adatbázis létrehozásához a szolgáltatók biztosítanak egy webes felületet, ahol kreálni lehet egy táblát, a táblában mezőket tudunk létrehozni, adatokat tudunk bevinni, és végül le is tudunk kérdezni a táblából rendszerezett adattáblákat. Csak éppen a web lap látogatóitól nem tudunk adatot bekérni, ehhez kell a PHP. A PHP-ben 3 lépésben tudunk az adatbázishoz csatlakozni (a 3 lépést nekünk kell programozni ahhoz, hogy a látogató adatait felvegyük). Az adatbázishoz csatlakozni kell (ide írom a PHP függvény nevét: mysql_connect), a táblát ki kell választani (mysql_select, de ez messze nem azonos az SQL select utasítással), és végül ki kell adni a lekérdezés utasítást, melynek tartalma viszont adatfelvitelnél insert into lesz (mysql_query). Többet itt nem írok, mert a dologhoz a form…input html utasításokat is ismerni kell, még egyszer hivatkozok az ide való szakkönyvekre, és a PHP félig magyar kezelési könyvére.

Adatbázis állományok létrehozása, használatba vétele. Excel állományok létrehozása és használatba vétele Excel állományok létrehozása és használatba vétele kevésbé különül el egymástól, így együtt tárgyalom a kettőt. Itt is az elhatározással kell kezdeni, de a mezők típusa Excelben kevésbé fontos, mert az Excel kiterjedten él az automatikus átalakítás lehetőségével. A munkalap valamelyik sorába írjuk be mező neveket. A munkalapot eszerint töltsük ki. Jelöljük ki a munkalap így kitöltött részét (a mezőneveket tartalmazó sortól kezdve az utolsó sort követő üres sorral bezárólag). Az Adatok menü Adatbázis megadása26 sorára kattintsunk rá a 2000-es Excelt megelőző változatokban, Űrlap a mostaniban. Adatbázisunk így már kész is. (Az adattípusokra vonatkozó irányítószámos példa itt is áll. Az Excelben aposztróffal kell az ilyen számokat kezdeni, különben az jobbra igazítva kerül fel, jelezvén, hogy azt számként értékelte az Excel. Irányítószámoknál nem, de telefonszámoknál gondot okoz továbbá, hogy amennyiben számként kezeli a számot, a vezető 0-t levágja, így a 06 20 11111 számot 6201111-nek veszi be.

26

Az Microsoft egyes problémák megoldását időről időre megváltoztatja. Könyvemben eredetileg egy, 1990-es évek elején érvényben volt megoldások szerint írtam meg a problémákat, most a 2002-es szerint is bemutatom.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

105

145/

Adatok rendszerezése (adatbázisok)

Adatok felvitele Excel-ben: Az Excel két megoldást kínál fel. Az egyszerűbb az, hogy a következő üres sor megfelelő celláiba beírjuk az új adatot. Ekkor figyelni kell, hogy az új adatok felvitele után (persze nem mindegyik után külön–külön) az adatbázis kijelölést meg kell ismételni. A másik megoldás az Adatok…Rekordonként; ill. az Űrlap menü meghívása. Ilyenkor egy adatmaszk jelenik meg. Ráállunk a módosítandó rekordra (Fel–le nyíl, Követekezőt–Előzőt, Görgető sáv); ill új rekord esetén Új rekord parancs, majd a mezők közt a Tab ill. Shift–Tab gombokkal mozogva az új értékeket beírjuk.

Sorrendiség. Amikor az adatbázist először elkészítik, oda az adatok általában rendezetten kerülnek be (pl. névsorban). A sorszám ilyenkor még megegyezik az ABC renddel. Ez az állapot azonban pl. a személyzeti adatbázisunk esetén csak az első munkásfelvételig igaz, mivel az új munkaerő a soron következő számot kapja, neve viszont az, ami. Kilépők esetén elképzelhető, hogy sorszámukat később felhasználják, de gyakran az új felvételesek akkor is a új sorszámot kapnak, ha korábbi kilépettek miatt van nem használt sorszám. Egy sok éve működő vállalatnál a sorszámok az ABC rendtől teljes mértékben különböznek. Az adatbázisok feldolgozásakor viszont általában valamilyen szempont szerinti sorrendben kellenek az adatok. (Pl. a fizetési listát munkahelyenként, azon belül ABC sorrendben kell kiadni). Az ellentmondás feloldása: létezik az adatrögzítési sorrend (a gyakran fizikai sorrendnek nevezik), és létezik logikai sorrend, amit a programban kell meghatározni. Minden olyan sorrend előírható, amit az adatbázisban szereplő adatokból egyértelmű — de tetszőlegesen bonyolult — előírással (vagy annak, aki a matematikát szereti, képlettel) le lehet írni. A logikai sorrendű állomány külön fájlban található. Legyen a kért sorrend munkahelyenként ABC rendezettség. A képlet: munkahely+név. (V.ö: az adattípusoknál írottak közül a szövegek összeadása). A fájl előállítása kétféleképpen lehetséges:

Több adatbázis összekapcsolása. Adatbázisok összekapcsolását az Excel nem támogatja, de kissé kerülő úton megoldható. Az adatbázisok összekapcsolása előtt tisztázni kell egy olyan problémát, ami csak számítógépes adatrögzítésnél merül fel, és ami nagyon sok adatrögzítőt a sírba kerget. Tegyük fel, hogy előbbi adatbázisunk kiegészül az alábbi nevekkel: Sorszám

Név

Lakcim

Alapfizetés

Munkahely

3

Nagy Lívia

Budapest, Budai u. 10

22 500

Központ

4

Uj Pál

Ujfalu, Ó u. 1.

18 250

Postázó

Figyeljük meg: a 4. sorban a munkahely Postázó, nagy P-vel, rövid o-val. Ily módon alkalmazva az adatbázist, amennyiben a későbbiekben felvételkor postázó–t (kis p-vel) ír be a kezelő, "elveszti" az oda felvett dolgozót. Az is gyakran előfordul, hogy valahol két szóközt írnak. Itt a megoldás a következő: létre kell hozni egy második adatbázist a munkahelyekről. Ebben minden olyan adatot tárolnak, ami a munkahelyre jellemző. Lehetséges más megoldás is természetesen, de az adatbázisok összekapcsolása a legcélszerűbb, már csak azért is, mert több más programozási feladatot is megold, mint pl. a kapcsolt adatbázisra jellemző adatok tárolása (ekkor már önálló adatbázisként kezelve, esetleg ahhoz is más adatbázisokat

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

106

145/

Adatok rendszerezése (adatbázisok) kapcsolva. Mindenesetre a "hurkolt" kapcsolás tilos: a vezető neve helyett nem használhatom a személyz rekordszámát). Sorszám

Munkahely neve

Elhelyezési cim

Vezető

1

Központ

Bánya u.

Bányász Péter

2

Gyártóüzem

Kőfejtő u.

Hamar Péter

3

Postázó

Kézbesítő u. 10

Kiváncsi Fáncsi

Eredeti adatbázisunk pedig a következőképpen alakul: Sorszám

Név

Lakcim

Alapfizetés

Munkahely

1

Kis László

Budapest, Pesti u. 10

22 500

2

2

Ó Pál

Ófalu, Uj u. 1.

18 250

1

3

Nagy Lívia

Budapest, Budai u. 10

22 500

1

4

Uj Pál

Ujfalu, Ó u. 1.

18 250

3

A munkahely oszlopba a munkahelyek adatbázis "Sorszámát" írjuk. A program feldolgozásakor persze oda nem a sorszám kerül, hanem az adatbázisok összekapcsolása révén a munkahely neve.

6.2.2. Adatkapcsolás Excelben Excelben adatbázisokat kapcsolni nem lehet, csak egyes adatsorokat. Egyszerű megoldás erre az alábbi táblán látható: (először mint adattábla, utána a ugyanaz a tábla, csak a képleteket mutatva:) Sz 1 2 3 4

Név Kis László Ó Pál Nagy Lívia Uj Pál

Lakcim Alapfizetés Munkahely M_helyKod Budapest, Pesti u. 10 22 500 Gyártóüzem H3 H2 Ófalu, Uj u. 1. 18 250 Központ H2 Budapest, Budai u. 10 22 500 Központ H4 Ujfalu, Ó u. 1. 18 250 Postázó

A

B

C

Sz 1 2 3

Név Kis László Ó Pál Nagy Lívia

Lakcim Alapfizetés Budapest, Pesti u. 1022500 Ófalu, Uj u. 1. 18250 Budapest, Budai u. 1022500

D

E Munkahely =INDIREKT(F3) =INDIREKT(F4) =INDIREKT(F5)

F M_helyKod H3 H2 H2

Munkahelyek Központ Gyártóüzem Postázó

G

H Munkahelyek Központ Gyártóüzem Postázó

A táblákhoz némi magyarázat: Az "INDIREKT()" függvény paraméterei az "F" oszlop számait tartalmazó cellák Ezekben a cellákban egy "H" betűvel — a "Munkahelyek" oszlop oszlopcíme — kezdődő szám írandó; ahol a szám a "Munkahelyek" oszlop abszolút sorszáma (azért abszolút, mert nem az első adatot tartalmazó sor az 1., hanem a munkatábla első sorától számított sorszám).

Adatok "szűrése". Az idézőjel itt kicsit fölösleges, mert — képletesen ugyan — de tényleges szűrésről beszélhetünk. A feladat az, hogy csak a Központ alkalmazottainak adataira vagyunk kíváncsiak: nos ilyenkor szűrő feltételeket kell megadnunk. Ez a feladat Excelben kitűnően megoldható.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

107

145/

Adatok rendszerezése (adatbázisok) A feladat megoldása Excelben az Adatok… Kritérium, ill. Irányított szűrő pontjával lehetséges. Az adatbázis kijelölése után keressünk egy szabad területet. A kritérium mező egy legalább egyszer két cellából álló terület. A felső cellába a szűkítési feltételt tartalmazó mező nevét kell másolni (betűről betűre, sőt Szövegigazításra is azonosnak kell lennie az adatbázis mezőnevével). Az alsó cellába a szűkítés konkrét tartalmát kell beírni. Sorszám

Név

Lakcim

Alapfizetés

Munkahely

1 Kis László

Budapest, Pesti u. 10

22 500 Gyártóüzem

2 Ó Pál

Ófalu, Uj u. 1.

18 250 Központ

3 Nagy Lívia Budapest, Budai u. 10

22 500 Központ

4 Uj Pál

18 250 Postázó

Ujfalu, Ó u. 1.

Munkahely Központ

Sorszám

Név

Lakcim Alapfizetés

Munkahely

Adatbázisként a korábbiakban már bemutatott módon a bal oldalon a Sorszám … Munkahely közötti oszlopok, ill. a Fejlécsor és a 4. sort követő üres sor által meghatározott terület (az alap betűtípussal jelölöm ) kell kijelölni. A kigyűjtő terület megadásához az adatbázis fejlécét kell átmásolni (igazítás, betűtípus azonos legyen; itt csakis a magyarázat érdekében váltok betű-stílust!); átmásolás után ezeket a cellákat kijelölni, majd az Adatok … Kigyűjtőhely megadása27 paranccsal megadni. (Amennyiben később ezt a területet kijelölöm, a státusz cellában, ahol egyébként a cella jele van a "Kigyűjtőhely" szó jelenik meg, ami az adatbázisra és a kritériumra is igaz: megegyezően azzal, mintha a területnek nevet adtunk volna. Az ábrán dőlt betűvel jelzem). A szűrő feltétel megadása kétféleképpen történhet. Ha a szűrési feltétel caskis egy-egy mező tartalmától függ, a mező(k neve(i)t átmásolom egy üres területre (ha több van, egymás mellé); majd a kívánt adat értékét alá írom. (Az ábrán a lehető legegyszerűbb eset látható, aláhúzott betűkkel). A két cellát kijelölöm, majd az Adatok … Kigyűjtőhely megadása28 paranccsal elnevezem. Kereshetek bizonyos értéknél kisebb, nagyobb értékű rekordokat is: ekkor a "<" ill. ">" jellel együtt kell ugyanezen cellába írni az adatokat: Alapfizetés <100000 beírás pl. a 100 000 Ft alatti fizetésűeket fogja kiírni.

Alapfizetés >50000 <100000 beírás pl. az 50 000 és a 100 000 Ft közötti fizetésűeket fogja kiírni.

27

Ezt a fejezetet egy korábbi Excel változathoz írtam meg. A 2000-es változatban a szűrési tábla második tartományának állításával lehet a szűrési feltételeket tartalmazó cellákat kijelölni. 28

Lásd az 1-es lábjegyzetet!

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

108

145/

Adatok rendszerezése (adatbázisok) Még bonyolultabb feltételek is megfogalmazhatóak. Akkor a mezőnév alatti cellát üresen hagyjuk, és az mezőneveket tartalmazó utolsó cellától jobbra levő alatti cellába írjuk az "="-el kezdődő függvényekkel leírt feltételt. Amikor a kritérium tartomány is meg lett adva, a tényleges adatbázis-vizsgálat már nagyon egyszerű. A feltételeknek megfelelő adatok kigyűjtése: az Adatok … Kigyűjt parancs megadása után a kigyűjtő területre átmásolja az adatbázisból az összes kritérium feltételnek megfelelő adatot. Ha ezen területet kijelöljük, az Adatok… Sorba rendez parancsával (a kért sorrend az ezután feltáruló "Rendez" ablak 1. Kulcs kisablakba a rendezés elvét tartalmazó oszlop felső cellájának számát kell beírni, a 2., 3. kulcs akkor kell, ha az elsőn belül további elvet is meg akarunk adni (Pl. Munkahely, azon belül Név). Ez után az adatbázis átrendeződik. A másik adatbázis vizsgálati módszer az Adatok … Keresés. Ekkor a képernyőn az eredeti adatbázis jelenik meg, de a kurzorral csakis a szűrőfeltételeknek eleget tevő rekordokra tudunk lépni (innen az Adatok … Keresés megszakítása paranccsal tudunk kilépni). Új rekordok az Adatok … Rekordonként paranccsal is felvihetők. Az Adatok … menüpont további elemeinek ismertetése már túlmegy ezen dolgozat keretein, ezért azokkal nem foglakozom.

Nyomtatás Excelből Az Excelből történő nyomtatás alapvetően a többi Windows programhoz hasonlóan történhet; ráadásul a Súgóból mindent megtudhatunk. Kiemelni csak egy dolgot szeretnék. Ha nem az egész munkalapot akarjuk nyomtatni, hanem csak a már kigyűjtött, átrendezett táblát, akkor jelöljük ki a nyomtatni kívánt területet, majd az Egyebek…Nyomtatási területet megadásával csak ezen terület kerül nyomtatásra. Ha minden lapra szeretnénk, hogy felkerüljön a nyomtatási terület felső sora, mint élőfej, akkor a felső sort, mint címtartományt adjuk meg az Egyebek…Nyomtatási címek bejelölésével.

Adatbázisok létrehozása, kezelése Access programmal Az Access program kifejezetten adatbázisok kezelésére hozattatott létre. Kezelése kezdő szinten is egyszerű, bár jó programozó komoly feladatokat is tökéletesen meg tud oldani vele. Adattáblák létrehozását már említettem, itt is leírom. Az új adatbázis létrehozása után a tervező nézetet választva, adjuk meg a az egyes mezők nevét, adattípusát, valamint a mezők hosszát. További mezőtulajdonságokat is megadhatunk; ezek közül a „Cím”-et említem, mely később, a Jelentés tervezőben lesz hasznos (megadásának hiánya esetén a mező nevét használja erre a célra), továbbá az adatbeviteli maszkot, mely pl. nagyobb számok esetén az ezres tagolást, telefonszámok esetén az előhívó számok (körzetszám, országkód, stb.) bevitelét segíti. Mentéskor adjunk nevet a táblának: ez számunkra fontos beszélő név legyen. A mentés előtt adjunk meg elsődleges kulcsot: ez lehet a rekord sorszáma, vagy a legfontosabb rendező adat (pl. a Név); ez utóbbi a jobb megoldás, majd látjuk, miért. Létrehozhatunk lekérdezéseket: nem kötelező, de a jelentések, űrlapok esetén hasznos szűrési feltételeket tudunk vele biztosítani. Kapcsolt táblák esetén adjuk meg a kapcsolatokat: a kapcsolat a kapcsolt mezők összerendezésével lehetséges. Például a Címtárban a Város, a Városok táblában a Város neve lehet az összekapcsoló mező. Következik az adatbevitel megszerkesztése: a Táblák, vagy a Lekérdezés táblák alapján hozzunk létre Űrlapot. A Varázsló is nagyon hasznos a mi szintünkön; a Varázsló által feltett kérdésekre jól válaszolva kész is az adatbeviteli űrlap. Végül az eredmények megjelenítése a

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

109

145/

Adatok rendszerezése (adatbázisok) Jelentés segítségével történhet: ebben az esetben is ajánlom a Varázsló használatát. Itt jön jól, ha nem a táblák, hanem a lekérdezések alapján készítjük el a jelentést: a lekérdezésben beállítjuk a szűrőfeltételt, a jelentés csak a szűrt adatokat fogja tartalmazni. Ha az adatbázis tervezéskor megadtuk a mezők címeit, az Űrlapoknál, és a Jelentéseknél a táblázatok fejlécébe azokat fogja megjeleníteni. Az adattábláknál szempont legyen az adatok szétválasztása, ill. az „egy adatot egy helyen megadni” elv használata. Lekérdezésekből annyit állítsunk össze, ahány féle szűrést tervezünk, Jelentésből viszont az igények száma a mérvadó.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

110

145/

Ergonómia

Ergonómia Ez a fejezet nagyon rövid lesz, de szerintem nagyon fontos ismereteket ad. Ha megnézzük a számítógépek elhelyezését, azt látjuk a legtöbb helyen, hogy az íróasztalon valahol elhelyezik a vízszintes elrendezésű gépet, arra állítják a monitort, és a billentyűzetet, meg az egeret oda teszik, ahol arra marad egy kis hely. Manapság nehezen lehet fekvő házat kapni, ezért aztán a számítógépasztalokat alakítják úgy ki, hogy legyen egy kimagasló lap a monitornak, a billentyűzetnek meg egy fiókszerűen kihúzható lapot szerkesztenek. Teszik ezt, mert az emberek nagyon tisztelik a számítógépet, és amit tisztelünk, azt ugyebár a lehető legmagasabb polcra tesszük; és az emberek szemében a monitor maga a számítógép. Nos, az előbb vázolt elrendezés a lehető legrosszabb. Miért? Azért, mert a billentyűzethez képest a monitor magasan van, a legtöbb ember meg nem tud vakon gépelni (azaz úgy, hogy a billentyűzetet úgy tudja kezelni, hogy nem néz rá: ezt csak a hivatásos gépírók tanulják, tanulták meg29). Mi a következménye ennek az elrendezésnek? Az, hogy a szemünk állandóan ugrál a nagyon alul lévő billentyűzet, és a nagyon magasan elhelyezett monitor között; ill. ha inkább a monitort kell figyelnünk, a szemünket felfelé kell folyvást fordítani. És mi a következménye a szemünk eme helyzetének? Az állandó ugrálás elfárasztja a szemet, az állandóan felfelé nézés miatt pedig akaratlanul ritkábban pislogunk, ami a szem kiszáradásához vezet. És végül mi a következménye a szem kifáradásának, kiszáradásának? Nos, az állandó fejfájás. És az emberek fordítva okoskodnak: ha fáj a fejem a számítógép előtt, biztos van valami kisugárzása a monitornak. Nosza, tegyünk elé monitorszűrőt, vegyünk speciális szemüveget. És ezt az ostobaságot még a munkaügyi felügyelőség is bevette, mert előírás lett a különleges szemüveg használata. Akkor mi a gyógyír? Vegyünk magunknak gépíró asztal magasságú íróasztalt (ez egy kicsit alacsonyabb a normál íróasztalnál; a baj az, hogy az ilyen asztalok kisebbek is a standard íróasztalnál). Tegyük a monitort arra, és a billentyűzetet közvetlenül elé. A monitor felbontását, és a betűmérteket állítsuk olyan értékűre, hogy még jól tudjuk olvasni a szöveget, jól lássuk a képeket, ábrákat. Higgyék el: ettől az elrendezéstől el fog múlni a fejfájásuk! Azok pedig, akik tényleg egész nap a gépet verik, készíttessenek maguknak olyan asztalt, amibe a monitort kb. 45°-ban döntve lehet elhelyezni, és amely előtt van elegendő hely a billentyűzetnek. A számítógép többi részének elhelyezése ergonómiai szempontból kevéssé érdekes. Talán annyit említenék meg, hogy minden gépben van, vannak ventillátorok, amelyek eléggé nagy zajt csapnak. Ha módunkban áll, keressünk csöndes ventillátorokat, és azokat szereljük, szereltessük be a gépünkbe. Természetesen némi többlet árért lehet csendes ventillátorokat, ill. ilyen ventillátorokkal szerelt gépeket kapni (a felár tapasztalatom szerint ventillátoronként 2-4 ezer forint). Ventilátor van a tápegységben, a processzoron (ezen a két helyen mindenképpen), a videokártyán, és esetenként ún. házhűtőt, merevlemezhűtőt is felszerelnek. Napi 1-2 óra a zajos gép mellett egy nem zajos irodában már kellemetlen lehet (ha az iroda egyébként is zajos, pl. ügyfélforgalom van, a magas alapzaj elnyomja a gép zaját). És persze a 29

Nem tudom, manapság létezik–e még gyors és gépíró iskola. Amikor pályát kellett választanom, még létezett: 3 éves képzésen tanulták meg a gyerekek ezt a szakmát, és lett belőlük titkárnő, leíró, jegyzőkönyvvezető. Volt a kezemben ilyen tankönyv, a tanulóknak írógépen kellett sok ezerszer lepötyögni néhány betűkombinációt, ügyelve arra, hogy minden betűt más-más ujjukkal üssék meg. És tessék megnézni a mai billentyűzeteket: az F, a J, és az 5-ös gombon van egy pici kiugrás, amit ujjbeggyel tudunk érzékelni. Ezek a jelek egyrészt a vakok, másrészt a vakon írók ujjainak ránézés nélküli tájolására szolgál

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

111

145/

Ergonómia gép kezelőszerveit (floppy, CD, USB csatlakozók) el tudjuk érni; a nyomtatóba és a szkennerbe tudjunk papírt rakni, onnan elvenni, ez is szempont. Megjegyzem, a notebookok elrendezése éppen ilyen!

Jó!

Rossz!

Legjobb!

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

112

145/

Gépösszeállítás, javítás

Gépösszeállítás, javítás Számítógépet összeállítani nem túl komplikált feladat. A legtöbb körültekintést az előkészület igényel: eldönteni, hogy milyen célra akarjuk a gépet használni. Az egyes főegységek ugyanis legjobban abban különböznek egymástól, hogy melyik mit tud, mire tervezték. Így eléggé rébuszosnak hangzik a mondat, de majd mindjárt megvilágosodik az összefüggés.

Gép tervezés A választás kiindulópontjának én a videó kártyát tartom. Amennyiben ugyanis autóverseny, repülőgép szimulátor, vagy grafikai kiadvány szerkesztés lesz a gép fő profilja, akkor vagy nagyon gyors, vagy kiemelkedően jó felbontású videó kártya kell. Szintén jó videókártya kell videó– editáláshoz, azaz ha videó kameránkkal rögzített filmekről szeretnénk DVD-t készíteni. A kártya igényei szerint válasszunk alaplap–processzor párt; ebben az esetben nem célszerű alaplapra integrált videó kártya, (ha ki is kapcsoljuk a BIOS–ban, a legjobb eset, hogy nem zavar). Kis–irodai célra, internet böngészéshez, e-mailek kezeléséhez viszont nagyon jók az alaplapra integrált eszközök. A processzor teljesítményének, gyártójának kiválasztása a következő lépés. A már említett különleges felhasználások esetére javaslom, konzultáljon a Kedves Olvasó hasonló programokat futtató ismerőseivel, ugyanis pusztán a termékismertetőkből nem lehet a legkedvezőbb párosítást megállapítani. Azt még ki lehet találni, mi mivel nem működik, de hogy mi mivel működik a legjobban, azt már nehéz; a kísérletezés meg drága: egy jobb videó kártya 100 000 Ft fölött van, az alaplap–processzor páros szintén fölötte: kevesen engedhetik meg maguknak, hogy mindegyikből vesznek több különböző darabot, hogy kiválasszák a legjobb párosítást. A RAM típusa következik a processzor előírásaiból, úgyszintén a sebessége (a RAM tempójának bele kell esnie a processzor által megengedett tartományba). A RAM mérete megint csak a felhasználástól függ; de az említett felhasználói igények a minél több, annál jobb elv szerint alakulnak, viszont a RAM ára ma nem meghatározó. A szintén említett általános igények kevés RAM–ot igényelnek. A hangkártya választása is megfontolást igényel. Zenei fájlok szerkesztése, zenélés a géppel indokolhatja a külön hangkártya alkalmazását (azokon speciális zenei effektusok is megtalálhatók), de az alaplapra integrált hangkártyák ma már egészen jó minőségűek (e sorok írója gépének az alaplapja 4.1 csatornás hangkártyát tartalmaz, ennél sokkal jobb számítógépen nem kell). Ma már az USB nagy jelentőséggel bír: szinte minden külső eszköz vagy csak USB-vel csatlakoztatható, vagy kapható USB kivitelű formában is. Ezen ok miatt keressük azt az alaplapot, amelyiken legalább 6 USB kimenet van; ha olyat nem találunk, vagy más okokból olyat választunk, amin nincs ennyi, mindjárt vásároljunk hozzá bővítő eszközt: PCI-s, PCMCIA- kártya, USB HUB, stb. Főleg a digitális videokamerák kedvelt csatlakozó felülete a 1394-es csatlakozó, gyakran nevezik „firewire” eszköznek is. Ha szükségünk van rá, ugyanaz vonatkozik, mint az USB-re. A ház megválasztásában az esztétika a legfontosabb szempont; de kiválasztása az alaplap után történjen mindenképpen, mert egyes nagyobb méretű alaplapok kis méretű házban nem férnek el. Azonban a házhoz tartozik a tápegység is. Nos, itt érdemes nagy körültekintéssel eljárni. Mind a tápegység, mind a processzor hűtője ugyanis eléggé zajos darab. És mindkettőben létezik nagyon csöndestől kezdve nagyon zajos kivitelig minden. Csöndes szobánkban egy állandó sistergős zúgás bizony idegesítő, és még a szemünket (lásd az Ergonómia c. fejezet) is rontja a pszichésen zavaró hanghatás. Sajnos, nehéz előre eldönteni, mennyire lesznek zajosak F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

113

145/

Gépösszeállítás, javítás ezek az eszközök, ezért ugyan legyünk tekintettel a választásnál a zajtényezőre, de mielőtt végleg készre szereljük a gépet, próbáljuk ki, figyeljünk a hangjukra. Ha valamelyik nagyon zajos, a gép árához képest nem túl nagy összegért vehetünk kiegészítő eszközt. A tápegység cseréje 4 csavar ki– és becsavarását, a processzor hűtőé 2–4 kallantyú lazítását, szorítását jelenti mindössze, úgyhogy a legtöbb időt a beszerzés fogja elvinni. De az itt írottak igazak a videokártya, a merevlemez, a ház esetleges hűtőjére is. A merevlemezek, a floppy egység, a CD/DVD egységek megválasztása is ide tartozik. Főleg a winchester kapacitása legyen döntő szempont: ha filmeket akarunk DVD–re digitalizálni, a 150GB az alsó határ; de gyorsaságuk is nagyon fontos. CD/DVD gyakori másolása mindenképpen két darab ilyen eszköz beépítését igényli, mert így az egyikről közvetlenül tudunk a másikra írni. Ennyit a gépek kiválasztásáról, és most összerakásuk, javításuk néhány trükkjét mutatom be.

Gép összeszerelés Szerszámkészlet túl nagy nem kell a dologhoz: egy közepes méretű kereszthornyú csavarhúzó (általános) ami nélkülözhetetlen, nem árt egy kis méretű kombinált fogó, egy egyenes csavarhúzó, egy mágnes, egy csipesz, és egy elemlámpa, valamint hűtőzsír. A számítógépben mindennek megvan a helye, csak illeszteni, csavarozni kell. Az új házak hátfalán a csatlakozóknak, és néha az előlapján a perifériáknak nincs helye; viszont ún. kikönnyítéssel könnyen eltávolítható zárólemezekkel vannak takarva. A hátlapon a csatlakozók helyének megállapításához vegyük elő az alaplapot, és annak megfelelően törjük ki a szükséges zárólapokat. Ehhez a művelethez egyszerűen nyomjuk meg erősen az eltávolítandó lemezdarabkát; ha nem megy, a lapos csavarhúzóval valahol óvatosan feszítsük meg, vagy a csavarhúzó nyelével nyomjuk meg erőteljesebben. Egy ponton el fog szakadni, ott megfogjuk, és kézzel, vagy kombinált fogóval teljesen eltávolítjuk az egész lemezt. A mai alaplapokhoz egy komplett hátsó falat mellékelnek, amelyet csak be kell pattintanunk. A ház szemből nézve bal oldalát vegyük le. Ez minden ház esetében más–más módszerrel történhet: hátul csavarok tartják, a ház tetejét kell lecsúsztatni, az egész oldallapot hátra csúsztatni, ha nem jövünk rá első ránézésre a módjára, olvassuk el a kezelési utasítást, ha ezek után sem, akkor viszont vigyük el az egész házat alaplapostul, kártyástul szakemberhez. Mielőtt az alaplapot beszerelnénk, keressük meg a sorozatszámát, és írjunk fel onnan minden számot. A chipset típusát is keressük meg (de azt nem mindig leljük meg, ám az alaplap gépkönyvében benn kell lennie). Ezekre az adatok később szükség lehet. Az alaplapot minden esetben távtartókkal kell a házba szerelni, ezeket általában a házhoz mellékelik. Keressük meg a felfogó csavar helyeket az alaplapon, és azokon a helyeken a házba csavarjuk/pattintsuk be a távtartókat (a házon szinte mindig több Felfogó lyuk van, a különböző alaplapok miatt). Illesszük az alaplapot a csavarhely házra. Ezt a műveletet óvatosan kell végezni, gyenge erőfeszítés kellhet a pontos elhelyezéshez, de nagyon sem meghajlítani, sem megfeszíteni nem szabad.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

114

145/

Gépösszeállítás, javítás Megfelelő elhelyezés esetén a hátlapon minden csatlakozó látszik, kellően kiemelkedik a hátlapfelületből, és valamennyi felfogó lyukhoz hozzáférünk. Ha ezzel megvagyunk, a felfogó csavarokkal rögzítsük az alaplapot, de most még ne az összessel, csak eggyel, kettővel (lehetséges, hogy a végén derül ki, valahol, valami nem stimmel). A csavarokra ügyeljünk! Sajnos alapvetően kétféle csavart használ a számítástechnika, és hogy mikor melyiket, arra annál jobb összefüggést, minthogy papagáj húzza ki kalapból, hova milyen csavart terveznek, még nem találtam (ill. van még egy sejtésem: miből van éppen raktárkészlet). A két csavarról egy képet mellékelek, a jobb oldali egy kicsit durvább menetű, (a szabványát nem ismerem), a bal oldali finomabb, ill. metrikus menetes. A kettő könnyen összetéveszthető; még bele is lehet kölcsönösen erőszakolni az egyiket a másik anyarészébe, de azzal tönkre is tettük az anyarészt. Egy dologra ügyeljünk nagyon: nehogy megkarcoljuk az alaplapot a csavarhúzóval. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a processzor és a memória elhelyezése; a sorrend tetszőleges. Mielőtt tovább haladunk, érintsük meg először a házat, majd a szerelendő eszköz valamely fémes felületét a kezünkkel! Erre a statikus elektromos feltöltések kisütése miatt van szükség, és nagyon fontos művelet. (Csak zárójelben jegyzem meg, lehetőleg ne viseljünk műszálas ruházatot). Statikus feltöltődés miatti legcsekélyebb kisülés is a drága eszköz azonnali tönkremenetelét okozhatja. És ezekre az apró érintésekre szerelés közben minél gyakrabban kerítsünk sort, nemcsak most, a gép összeállításakor, hanem bármilyen szerelés közben is! És a szerszámokat is süssük ki minden esetben! A processzort vegyük kézbe. A képen látható, számos tüske alkotja az elektromos csatlakozó rendszert. Sajnos, a processzorokat árukhoz méltatlan módon csomagolják: a legtöbb esetben egy habszivacs–féle lapocskába szúrják (de az a szivacsocska szigorúan antisztatikus!) A gyatra csomagolás miatt gyakran elgörbül, elhajlik valamelyik láb. Tartsuk a processzort vízszintesen a szemünk elé, nézzünk át rajta, amikor mintegy a sűrű, de rendezetten ültetett erdő fái között szeretnénk ellátni messze. A lábaknak minden irányban (ha nagyon gondosak vagyunk, még átlós irányban is) egy-egy sorban kell lenniük, ha bármelyik kihajol a sorból, azt a lapos csavarhúzóval, vagy egy lapos csipesszel, kombinált fogóval (de előtte elektromosan azt is ki kell sütnünk!) nagyon óvatosan hajlítsuk vissza a sorba! Akkor folytassuk a munkát, ha a lábak rendben állnak. Nekem sikerült találni a fényképezéshez egy rosszat: a képen nézzük meg a szélső lábat, mely befelé görbül. Ha ez megvan, az alaplapon a processzor aljzatát szabadítsuk ki. Általában egy kis kallantyú rögzíti a processzort, ezt üresen is lezárt állapotban szállítják. Picit lenyomjuk, elhúzzuk az aljzat felől, és elengedjük: ekkor felpattan; állítsuk függőleges helyzetbe. A processzort helyezzük el a foglalatban, de ügyeljünk arra, hogy a 4 lehetséges irány közül csak 1 a megfelelő: ezt általában két hiányzó láb mutatja (ld. az ábrán az alsó sort). Óvatosan tegyük a processzort a foglalat fölé, és nagyon gyengéden nyomjuk meg: ha jól tettük a dolgunkat, magától beesik, vagy a gyenge nyomásra leül a helyére. Ha nem ez történik, vegyük újra kézbe, ellenőrizzük először, hogy jól pozícionáltuk–e, majd a lábak elhelyezkedését. Lehetséges, hogy egy egész lábsor elhajlott egy picikét, és nem vettük észre, ez abban

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

115

145/

Gépösszeállítás, javítás mutatkozik, hogy az egész sor egy picit eltér a merőlegestől. Lábanként egyesével állítsuk merőlegesre. Ismételjük meg a felhelyezést. Itt erőszakoskodni sose szabad, mert a végén eltörik az egyik láb, és akkor az egész processzor megsemmisült! Ha a helyére került a proci, a kallantyút nyomjuk le, az aljzat felé mozdítással, majd elengedésével rögzítettük a processzort. Most a processzor hűtője következik. A hűtőkhöz mellékelnek egy pici injekciós fecskendőben (ld. a szerszámokról készült fotót), vagy plasztik zacskóban, hűtőzsírt. Ha nincs, vásárolhatunk is, de finomabb szilikonzsír is megteszi: kárt nem okoz; viszont zsír nélkül ne szereljük a hűtőt: biztosan rosszul fog működni a processzor. Némelyik processzort viszont egy felragasztott alufóliával gyártják, ennek felületére nem szükséges zsír, de nem is árt, úgyhogy inkább kenjünk oda egy keveset (Régi elektroműszerészi mondás: a legrosszabb zsír is ezerszer jobban vezeti a hőt, mint a levegő. Azért kémiailag agresszív kocsikenőcsöt, tavottát ne használjunk, mert az korrodálja a fémeket). A „kevés zsír” amolyan nagyobb gyufafejnyi méretű cseppet jelent. Itt írom le a gyenge hűtés hatását: a processzor elindul, de télen kicsit hosszabb, kánikulában rövidebb idő után a gép lefagy. Ha van alkalmas szoftverünk (a BIOS–ban is szokott lenni), amely méri a processzor hőmérsékletét, és esetleg fájlba is írja az eredményeket, látni fogjuk, hogy a processzor hőmérséklete egyre emelkedik, majd amikor meghaladja a működési feltételeket jelentő, a mai processzorok estében 80 C° körüli értéket, leáll, de ilyenkor már nincs ideje hibernálásra, figyelmeztetésre, így a gép lefagy. A hűtőventillátor felhelyezésére közös szabály nincs. Olvassuk el a ventilátor utasítását. Általában néhány kallantyúnak a processzor foglalata körüli aljzatba történő beakasztásával, átfordításával lehet rögzíteni az egységet. A lényeg: a ventilátor alján egy sima fémlap látható, ennek a bezsírozott processzor–fedőlapra kell ráfeszülnie. Ennél a szerelésnél némi erőszakoskodás mindig kell! Végezetül a hűtőegység elektromos csatlakozóját nyomjuk be az alaplap megfelelő aljzatába. Ha ránézésre, vagy rutintalanságunk miatt nem találjuk, keressük meg az alaplap könyvében. Viszont mielőtt elhelyeznénk a hűtőegységet, a pozícióját úgy kell meghatároznunk, hogy a kallantyúk mellet az elektromos csatlakozó elrendezését vizsgáljuk meg: azt el kell tudni érni. Léteznek automatikus hőszabályozású ventillátorok (zaj szempontjából ezek a legjobbak, mert nem forognak teljes fordulatszámmal, és így a legzajosabb üzemmódban, csak akkor, ha szükség van a nagy hűtőteljesítményre; nos, ezeknél a ventillátoroknál az elektromos csatlakozásra figyelni kell: vagy egyszerűen össze kell kötni két vezetéket, vagy arra alkalmas helyre kell mindkettőt bedugni. Ha ez utóbbi lépést elmulasztjuk, a ventilátor nem indul el. A RAM–ok szerelése sokkal egyszerűbb. Általában a lemezkék csatlakozó felületén találunk egy bevágást, és ennek a bevágásnak egy párját az alaplapon. Megfelelően helyezzük be a RAM fészekbe a RAM lemezt, és egy határozott, erőszakos mozdulattal nyomjuk meg azt. Ekkor a fészek két oldalán a két műanyag kallantyú befelé fordulva rögzíti a RAM-ot. A RAM-ok kivételekor ezeket a kallantyúkat kell kifelé fordítani, és akkor tudjuk a RAM-ot kiemelni a fészekből. Több RAM esetén csak egy esetben van gondolkodni valónk: ha hyperthread technológiát alkalmazó processzort vettünk (P4), és az alaplap is támogatja ezt, a RAM-okat úgy kell elhelyezni, hogy a két különböző színel jelölt fészek közül mindkettőbe kerüljön RAM (pl. 1 GB RAM-ot szeretnénk, akkor 2 db. 512-est vegyünk, és az egyiket kék, a másikat fekete fészekbe illesszük. Nem jó, ill. a hípethread nem fog működni, ha mindkettőt a kékbe, vagy mindkettőt a feketébe tesszük, meg akkor sem, ha 1 db 1GB-s RAM-ot használunk).

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

116

145/

Gépösszeállítás, javítás A következő lépés egy kissé komplikált műveletsor: a ki/be kapcsoló, a HDD figyelő jelzőlámpák, valamint az USB, firewire csatlakozók alaplapra bekötése. Az utóbbiak esetében rendszerint egy hátfali slotot adnak, néhány USB, és 1394 aljzattal szerelve. A házról a számunkra alkalmasnak tűnő pozíciójú zárólemezt távolítsuk el (törjük ki); de ha már itt tartunk, és amennyiben külön videokártyát, hálókártyát vásároltunk, azok zárólemezének kitörésén is essünk túl (ennek a műveletnek a leírását korábban megadtam). Az USB kártyát csúsztassuk a helyére, de a csavart még nem húzzuk meg, csak lazán hajtsuk be.

Most jön a neheze. Először is keressük meg a legerősebb szemüvegünket, vagy valakit, akinek nem kell szemüveg a legapróbb betűk elolvasásához sem. Nem árt az alaplap gépkönyvét is a kezünk ügyébe helyezni. Nézzük át a házból kilógó összes „tyúkbelet”, vékony elektromos vezetékeket. A végükön egy–egy fekete, esetleg színes műanyag csatlakozó található, mindegyiken egy-egy rövidítés van nyomtatva. Ezek a következők lehetnek, mindegyik gépen mindegyik megtalálható, de a rövidítések eltérhetnek. „PWR On”, „RST”, „SPK”, „PLED”, „HLED”, „SLED”. Jelentésük: Power On=Bekapcsoló, Reset=Reszet, Speaker=Hangszóró, PowerLED,=Bekapcsolásjelző, HDDLED=Merevlemez jelző, Merevlemez felfüggesztés jelző. (LED=Light Emitting Dioda, azaz fénykibocsátó dióda). Valamennyi csatlakozó két–eres, és a két ér eltérő színű. A Speaker nem egy külső hangszóró, hanem vagy a házra szerelnek, vagy mellékelnek hozzá egy nagyon egyszerű kis hangszórócskát, ami bekapcsoláskor, és hiba esetén csippan egyet. Keressük meg az alaplapon a helyüket, és úgy dugjuk be őket, hogy a csatlakozók felirata az aljzathoz képest a külső oldalon látható legyen. Ha a csatlakozón van + jel (ennek vezetéke általában piros, vagy fekete, de ez nem kötelező!), és az alaplapon is, azokat úgy párosítsuk. Az alaplapon csapocskák találhatók, ezekre kell ráhúzni a csatlakozókat. De nem mindig szomszédos csapocskákra kerül a megfelelő csatlakozó, erre ügyeljünk. A Speaker valamilyen számomra rejtélyes okból 4-es csatlakozó. Idemásoltam egy alaplap csatlakozósorát a gépkönyvéből, és egy másikról fényképet, szemléltetendő a problémát. Az USB, és a 1394 kábelek csatlakoztatása is hasonlóképpen történhet. Az USB bekötésénél, amennyiben kettős a csatlakozó, a fölösleges láb irányítja a csatlakoztatást, ha viszont szimpla a sor, itt látható egy táblázat, mely vezeti a szemünket, ha el tudjuk olvasni a kábeleken is a jelölést. (A VCC sokszor + jellel, a Ground – jellel jelöltetik meg; de sokszor a Data+–t jelölik +–szal, és a Data- -t –-szal. A színek is sokat mondanak.) Azért az igazság mindig kiderül valahogy. A következő lépés a floppy, a merevlemezek, és a CD/DVD egységek beszerelése. Mielőtt azonban a tényleges beszerelést elkezdenénk, egy problémát el kell döntenünk, feltéve, hogy a leggyakoribbnak számító IDE eszközöket vásároltunk. Egy alaplapon 2 (esetleg 3) IDE csatlakozó van; viszont csatlakozónként 2 eszközt tudunk illeszteni. A kábel az illesztési rendben nem segít, egy kábelen 2 teljesen egyforma csatlakozó található; ellentétben a floppy kábellel, amelyiken az erek egy részének az elcsavarásával a megfelelő sorrendben csatlakozik az alaplaphoz. A nélkülözhetetlen megkülönböztetést jumperekkel

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

117

145/

Gépösszeállítás, javítás tudjuk beállítani. A két IDE csatorna elnevezése primary ill. secondary IDE, és egy csatornához egy–egy master ill. slave IDE eszköz rendelhető. (Az elnevezésekkel ellentétben — primary=elsődleges, secondary=másodlagos, master=mester, slave=szolga) kevés sorrendiséget tételez fel a rendszer, a gyakori, de nem kizárólagos megkötés, hogy a gépet indító rendszerlemez a primary master legyen, de eme sorok írója gépében a BIOS-ban be lehet más HDD–t is állítani. Azt akarom ezzel a közléssel érzékeltetni, hogy lehetséges olyan eset is, mint hogy például csak primary master és secondary slave esetet állítunk be). A master ill. slave hozzárendelést kell jumperekkel beállítanunk. Tehát mielőtt csavarhúzót veszünk újból a kezünkbe, ezeket a feltételeket döntsük el magunkban, bár a lényeg nem az, hogy mit hova rendelünk, hanem az, hogy két egyforma hozzárendelés ne legyen, mert azt elfelejtettem leírni, hogy azonos hozzárendelés esetén egyik sem fog működni (tehát két master, vagy két slave egy IDE ágon). A jumperek a HDD hátsó oldalán találhatók, általában a tápcsatlakozó és az IDE csatlakozó között. A winchester házán pedig mindig fel lelhetünk egy táblázatot, ami alapján megállapíthatjuk a jumper szükséges elhelyezését. Ja, igen: a jumper egy nagyon pici tégla alakú csatlakozó (a képen világoskék színű), melyet egy tüske párra kell ráhúzni. A HDD–k gyári beállítása általában master, slave-re való átállításához lehúzzuk a helyéről, és a slave állásnak megfelelő tüskékre toljuk fel. A házon belül találunk fészkeket a HDD-k részére. Csúsztassuk be a megfelelő fészekbe a kézbe vett darabot, keressük meg a hozzá való csavart, és legalább 2 csavarral rögzítsük. Egy HDD–n általában a két oldalon 3-3 furat van a csavaroknak, de ezért ennyi, hogy a különféle szabványú házakhoz legalább 2 találkozzon a házon kialakított hellyel, amely rendszerint nem furat, hanem a csavar átmérőjével egyezően széles ovális kivágás. Floppy esetén a szerelés menete a HDD–vel teljes mértékben megegyezik, azzal az eltéréssel, hogy a floppy eleje mindig kinyúlik a ház előlapjára (ill. egyes házakon van egy maszk, azzal kell a floppynak találkozni). Precíz szerelés esetén az eddig le nem vett jobb oldali takarólemez alatt is becsvarozhatunk 1 vagy 2 csavart, de ez nem kötelező, bár floppy és CD/DVD esteén ajánlatos, mivel azokon nyomkodnunk kell gombokat, és esetleg elmozdulhatnak kellő rögzítés hiányában. CD/DVD esetén az előlapon ki kell vennünk a megfelelő számú takarólemezt, és néhány ház vázáról is ki kell törnünk egy takaró fémlemezt. Amikor az egységek a helyükön vannak, a csatlakozókat kell illesztenünk. Az IDE csatlakozók egyik végét az alaplap IDE csatlakozó aljzatába dugjuk. A csatlakozókat csak egyféle állásban tudjuk elhelyezni, ezt egy kivágás jelzi az aljzaton. A kábelek másik végeit a merevlemezek, ill. a CD/DVD-k aljzatába csúsztassuk: itt is bevágás jelzi a megfelelő pozíciót. De ügyeljünk az általunk választott primary/secondory, master/slave rendre. A floppy kábelt is csatlakoztassuk. A tápegység kábeleket is csatlakoztassuk: a floppy tápkábel egy kisebb, a többi szélesebb csatlakozóval rendelkezik. Az összes csatlakozó teljes mértékben azonos, így azt, hogy melyiket melyik IDE egységbe dugjuk, csak az szabja meg, hogy hogyan éri el a tápkábelek hossza az egységeket. Amennyiben sok IDE eszközt csatlakoztatunk, szaküzletben lehet vásárolni tápkábel–elosztót. A CD/DVD-ből még kilóg egy audio kanóc. Ennek régebben volt szerepe, amikor a zenei tartalom lejátszására hardveresen is szükség volt. Azóta a lejátszó szoftverek fejlődése szükségtelenné tették ezt a kábelt; én a magam néha fölösleges precízkedése miatt be szoktam kötni, de hiánya tapasztalataim szerint nem okoz zavart. Az alaplapon megtaláljuk a szükséges csatlakozót, ha a bekötése mellett döntünk.

ATX csatlakozó

Most, ha már a kábeleknél tartunk, a fő tápkábelt is csatlakoztassuk az alaplapra; nem elfelejtkezve az ún. ATX kábelről sem, mely a ki/be kapcsoláshoz szükséges (ugyanis .ezeknek a gépeknek a

Tápegység F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

118

145/

Gépösszeállítás, javítás főkapcsolója nem hagyományos áram alá helyez/megszakít kapcsoló). Ha videó kártyát is vettünk, most lehet beszerelni. Ma gyakorlatilag kétféle rendszerű videó kártyát forgalmaznak, de az AGP messze gyakoribb, mint a PCI. Az AGP aljzat a PCI sor mellett szokott lenni, a legfelső slothoz tartozó pozíció. A házról a korábbiakban írottak alapján valószínűleg már eltávolítottuk a takaró lemezt. Az AGP-nek van egy kis rögzítő kallantyúja, azt billentsük hátra, illesszük be a kártyát. Ha a megfelelő helyzetet fölvette a kártya, a kallantyú bebillen, ill. segítsünk rá egy picit, de nagyon ne erőszakoskodjunk, inkább az egész kártyát igazgassuk, míg be nem ül a helyére. A slot csavarját is hajtsuk be. A „kötelező” elemeken ezzel túl vagyunk. Csatlakoztassuk a hálózati csatlakozót, a billentyűzetet és a monitort. Az egér most még nem feltétlenül szükséges, de nem is árt bekötni. (A monitor hálózati csatlakoztatásáról se feledkezzünk meg izgalmunkban). A főkapcsoló megnyomásával a gép elindul, és a BIOS-ba is bejutunk, a Del gomb megnyomásával (néhány egzotikus alaplap más gombot kér a Del helyett, ezt a képernyőre kiírja). Keressük meg a winchestert, vagy winchestereket, és a CD/DVD egységeket. Ha mindent jól csináltunk, minden pozícióban azt látjuk, amit várunk. Ha van alaplapra integrált videó, audió, hálózati kártya, de ezek helyett külön kártyát szereltünk be, akkor most tiltsuk le az alaplapra integrált egységeket, ill. engedélyezzük azokat (pontosabban ellenőrizzük le, hogy engedélyezettek–e), amelyeknél az alaplapi egységet szeretnénk használni. És még egy nagyon fontos BIOS beállítás: a rendszer–indító helyet állítsuk be. Ez a kész gépen majd a rendszerlemez lesz, de jelenleg az még formázatlan. Ma gyakorlatilag mindig CD-ről lehet, sőt, inkább kell telepíteni az operációs rendszert, így valamelyik CD/DVD–t állítsuk be elsődleges indítónak (nem baj, ha az elsődleges indító egység primary–master HDD–re, vagy a floppyra van beállítva, de legalább a 3. pozícióban CD legyen; előbbi esetekben viszont fölöslegesen keresgél azokon a BIOS). Ha valami nem stimmel, kapcsoljuk ki a gépet, igazítsuk meg azt az egységet, amiben fölfedezni véltük a hibát véltünk. (Pl. valamelyik IDE ágon egyik gépet sem látjuk, ellenőrizzük a master/slave pozíciót). A további lépéseket csak akkor kezdjük el, ha mindent rendben találunk. Viszont éppen itt az ideje, hogy az eddig szándékosan kihagyott csavarokat behajtsuk, a lazán hagyottakat pedig meghúzzuk. Az oldallapokat is felszerelhetjük, és a gépet végleges helyére beállíthatjuk. Ha formázatlan a rendszer winchester, akkor az operációs rendszert (Windows XP, 2000) tartalmazó CD-t tegyük be a beállított CD egységbe, és indítsuk el a gépet. A telepítő ekkor elindul. Általában meg kell erősítenünk az operációs rendszer kívánt helyét (lehetséges több operációs rendszert is telepíteni különböző partíciókra, de azok, akiknek ezt a könyvet írom, elégedjenek meg egy OS-szel); és ez legyen a C: meghajtó. Miután miden kérdésre válaszoltunk, indítsuk el a formázást. Most pedig kimehetünk a konyhába néhány sörért, elkezdhetünk olvasni egy hosszú regényt, felhívhatjuk az összes ismerősünket, mivel egy modern, nagy kapacitású winchester formázása meglehetősen hosszú időbe telik. Azért néha nézzünk rá a képernyőre, mert a Windows telepítése majdnem automatikusan lezajlik ugyan, de a telepítés helyének, nyelvének megadásánál megáll a rendszer, és várja a válaszunkat. A korábbi operációs rendszerek telepítése esetén a merevlemez telepítésre való előkészítését magunknak kell elvégezni, és ez nem is egyszerű feladat. Először el kell indítani az fdisk programot (fdisk.com). Ekkor megvizsgálja a lemezt, és felkínálja a partícionálást. Ennek részleteibe nem megyek bele, válasszuk a teljes lemez elsődleges partícionálását. Ha ez megvan, kilépünk az fdisk–ből, és elindítjuk a format c: parancsot. (Mind az fdisk, mind a format felhívja figyelmünket arra, hogy minden adat elvész, ezt akarjuk–e, de hát a vicc szerint, ha a Microsoft tervezte volna a légzsákot, mielőtt kirobban, rákérdezne, hogy biztosan

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

119

145/

Gépösszeállítás, javítás ezt akarjuk–e?). A Windows telepítése csak ez után indulhat. (Bár, lehet, hogy a formázást a Win 98 már önállóan elintézi, régen telepítettem már azt). Amikor kész a telepítés, mi még nem vagyunk készen. A mai alaplapok ugyanis drájverek telepítését követelik meg, anélkül nincs hang, csak a legrosszabb felbontású monitormód él, éppen csak működik, vagy úgy sem a hálókártya. És más hibák is lesznek, a chipset drájver hiánya miatt. Ha kíváncsiak vagyunk, mi hiányzik, a „Beállítások … Vezérlő pult … Rendszer … Eszközkezelő” ablakot nyissuk meg, és ahol sárga felkiáltójel látszik, ott valami nem stimmel. Az alaplaphoz, és a többi kártyához mellékelnek egy-egy CD-t. Ha van internet– kapcsolatunk, a feljegyzett alaplap– és chipset–adatok alapján megkereshetjük a legújabb drájver készletet, de a CD–n található drájverek is alkalmasak a telepítése céljára. Sorban telepítsük az audió, a videó, a hálókártya, a chipset funkciókat, a sorrend tetszőleges. Amikor az újraindításra rákérdeznek ezek a telepítő programok, nemmel válaszoljunk, nem kell minden drájver után újra indítani a gépet, csak az időnket rabolja az állandó leállás–elindulás. Elegendő az utolsó drájver telepítése után újraindítani a gépet. Ez után viszont az előbb említett Eszközkezelőt feltétlenül nézzük meg: most már egy sárga jelzés sem lehet; ha van, annak az eszköznek nem sikerült a korrekt telepítése. Ne nyugodjunk bele a hibába, mert rendszerint a legváratlanabb pillanatban fogja a gépünk megmakacsolni magát. A hiba kijavítására viszont minden helyzetre érvényes receptem nincs. Lehetséges okok közül néhányat megemlítek. Az általunk leolvasott adatok az alaplapról nem stimmelnek, mert vagy rosszul olvastuk le azokat, vagy a gyártó időközben megváltoztatott néhány paramétert, de nem vezette át a gépkönyvbe a változtatást. Az is előfordulhat (velem már megtörtént), hogy az adott alaplapot többféle integrált perifériával gyártják, és nem, vagy reménytelenül nehezen lehet csak megtalálni annak a változatnak a nevét, amit alaplapunkra forrasztottak. Sokszor viszont az alaplap gyártójának a honlapjáról kell letölteni a legújabb drájvert, ill. pontosabban azt a drájvert, ami az operációs rendszerünkhöz illeszkedik (mert a CD-n még egy régebbi OS-hez való drájver volt). Most már viszont mindennek működnie kell.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

120

145/

Gépösszeállítás, javítás

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

121

145/

Enciklopédia, mennyiségek

Enciklopédia, mennyiségek Analóg-digitális (AD), Digital-Analóg (DA) konverter A számítógépek a környezetükből származó információkat csak úgy tudják feldolgozni, ha azokat számokká, számsorozatokká alakítjuk. Az átalakítás általában első lépésben elektromos feszültséggé történik, majd második lépésben számsorozatokká. De a számítógépek előállított adatokat is vissza kell alakítani ember által értelmezhető jelekké, azoknál a sorrend általában fordított. Az AD konverter a bemenetére adott feszültséget néhány, jellemzően 8, vagy 16 bites számmá alakítja. Az átalakítás fizikailag úgy történik, hogy a várható legnagyobb feszültséget 8 bit esetén a maximális feszültség 256-od résznyi egységekben összehasonlítja a pillanatnyi feszültséggel. A bemenetre érkező elektromos jelet pedig úgy erősítik erősítőkkel, hogy az ne haladja meg a beállított maximális feszültséget (ez az érték általában 1V). Ha a bemenetre mégis olyan nagy impulzus érkezik, hogy az meghaladja a beállított maximális értéket, akkor torzított lesz a jel. Ha pl. 0,3V az éppen aktuális jel, akkor a digitális jel 0,3/(1/256) = 76,8, de itt nem a kerekítési szabály él, hanem az egész rész: azaz 76. Ez az átalakítás az átalakítandó jel jellegétől függő gyakorisággal történik; a leggyakoribb AD átalakítás, a hangfelvétel esetén másodpercenként 44100-szor a CD minőséghez, 11025-ször telefonhang minőséghez. A kiinduló jel a mikrofon membránja által keltett elektromos rezgés. Szkennerek esetén minden egyes képpont beolvasása után történik meg a jelátalakítás, de pl. videók digitalizálása még sokkal gyakoribb műveleti sebességet igényel. Az átalakítás után így egy számsorozatot kapunk, mely számsorozatot lehet azután fájlba menteni. A visszaalakításkor a számsorozatot feszültséggé, vagy képjellé kell alakítani. A hang esetén pontosan ugyanolyan ütemben, ahogy a felvétel történt, a szám értéke szerinti feszültséget kell beállítani. Képek esetén egészen más a metódus. Minden, ami a monitoron megjelenik, a memória erre a célra fenntartott tartományában tárol, és minden képet megjelenítő szoftver (de a grafikus monitor megjelenése óta a szöveg is grafikus módon jelenik meg) a memória ezen tartományába írja be képpontonként a 3 színnek megfelelő kódokat.

ASCII szabvány Ez az első szabvány, amely a betűket számokkal helyettesíti. Őse a távíróban keresendő, mert a drótokon, amely a távíró (telex) gépeket kötötte össze, így tudtak szöveget továbbítani. A teljes ASCII szabványt nem másolom ide, csak kiemelek néhány értéket, melyek magyarázzák, vagy megértetik a lényeget. A megértéshez kéretik egy írógépet elképzelni! (Részletes, de nem teljes táblát mellékelek). 10es

16-os

rövid jelentés

angol írógépen a művelet

8

8

backspace

a kocsit betűnyivel ugratja

9

9

tab

a kocsit a bejelölt a soron belül a következő pozíció pozícióba ugratja előre

10

A

line feed

a hengert egy sorral soremelés, azaz a kurzort egy

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

számítógépes jelentés

egy egy betűvel visszaléptet, törölve vissza az ottani értéket

2012.03.06. 13:58:00

122

145/

Enciklopédia, mennyiségek 10es

16-os

rövid jelentés

angol írógépen a művelet

számítógépes jelentés

előre tolja

sorral lejjebb helyezi

13

D

carriage return

A kocsit a sor elejére A sor elejére ugrik a kurzor vissza tolja

1013

AD

CR-LF

Ez a korábbi kettő kombinációja. A gépíró a kocsit kezelő kart megrántja, így a kocsi a következő sor elejére ugrik

32

20

Space

A szóköz billentyű, Szóközt ír be egyet ugrik előre a kocsi

33

21

!

A felkiáltójel kart üti Felkiáltójelet ír be a papírra

3447

22-2F

48

30

0

Írógépen általában 1-es számjegyet ír be. Lásd még a nincs, az O betűvel programozásról szóló fejezetben helyettesítették az adattípusokat!

4957

31-39

1…9

Írógépen az 1 A megfelelő számjegyet írja be általában nincs, az „l” (123456789) (kis el) betűvel helyettesítették, a többi a megfelelő számjegy kart üti a hengerhez

5863

3A-3F

64

40

65

41

Írásjelek

A kurzor a következő sor elejére ugrik. A Windows a kettő kombinációját használja alapértelmezésben, a UNIX csak LF-et használ, a Macintosh csak CR-t.

Írásjelek („#$%&’()*+,-./)

Írásjelek

Írásjelek (:;< = > ?)

@

Nem jellemző

A @ jelet írja be, de speciális jelentései is vannak: a nyomtatót alaphelyzetbe hozza, azaz törli a különféle programozási beállításokat, az internetnél a domain előtagját jelöli.

A

Shift-a, azaz a „A” A nagy „A” betűt írja be betűt üti a hengerhez, azaz a nagybetűváltóval a tasztatúrát megemeli, hogy a betűkar nagybetűt tartalmazó fele üsse meg a

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

123

145/

Enciklopédia, mennyiségek 10es

16-os

rövid jelentés

angol írógépen a művelet

számítógépes jelentés

papírt. 6690

42-5A

A nagybetűk

A nagybetűket írja be (B…Z)

9196

5B-60

Írásjelek

Írásjelek ([\]^_`)

97

61

98122

62-7A b

a

123- 7B-7E 126 127

7F

Del

az „a” betűkart üti a kis „a” betűt ír be hengerhez A kisbetűk

A kisbetűket írja be (b…z)

Írásjelek

Írásjelek ({|}~)

Nincs

A DEL gomb, azaz a kurzor helyén levő betűt törli

A kiterjesztett ASCII táblában találhatók a 128-255 közötti értékek, de ez már a különböző szabványok, az úgynevezett kódtáblák szerint változnak. Például a 193 a nagy Á a 852-es kódtábla szerint, az alaptábla ┴ jelet ad erre vissza, de más ékezetes készletekben más betűt jelöl; ill. más kódtáblákban (volt egy magyar szabványosítási kisérlet is, a CWI) más szám jelöli a Á-t. (Itt is megjegyzem, hogy a jelenlegi internet protokoll a 7 bites alaptáblát használja, ezért nem lehet ékezetes betű az internetes címekben). Bájt: Néhány (5, 7, de leggyakrabban 8 bitből álló adatcsomag, a merevlemezeken általában egy szám, vagy betű értéke.

Bit A bit a számítástechnika legelemibb egysége. Lehet 1 és 0; ld. kettes számrendszer.

Busz Sajátságos fogalom. Az alaplapon az egyes egységek — ide értve a processzort is — a rendszer egyik legfontosabb paraméterét képező számú bit (jelenleg 64 bit) szerinti adatvezetéken érintkeznek egymással. Ez az adatvezeték köteg a busz. Ez azt jelenti, hogy a kettes számrendszer szerinti adat megjelenik a buszon, meg az is, hogy az adat mely egységnek szól (hat). Azután valamennyi egység megvizsgálja, neki van-e dolga az adattal, ha van, feldolgozza, és az eredményt egy következő ciklusban a buszra adja ki, ha nincs, „aki nem veszi, ne babrálja” jelszó szerint békén hagyja. Hogy milyen gyakran változik az adat a buszon? Ez a szám a processzor frekvenciájával függ össze. Két buszrendszer van egy gépben: az adatbusz, és a címbusz.

Character, vagy karakter : szöveget számítástechnikában mindig számok formájában tudunk rögzíteni. A számok szabványosak, de mára számos szabvány létezik; mindegyik őse az ASCII szabvány.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

124

145/

Enciklopédia, mennyiségek

Mennyiségek előtagjai: Egység 

10-es számrendszer



2-es számrendszer

Kilo:



ezer



1012

Mega:



millió (ezer kilo)



1024144

Giga:



milliárd (ezer millió)



1036433728

Tera:



…(ezer milliárd)



1048870932736

Frekvencia A számítástechnikában szinte mindig az 1 másodperc alatt elvégzett műveletek számát jelenti; mértékegysége a Herz. Az a kifejezés, hogy egy processzor 2,4 GHz-es, azt jelenti, hogy a processzor 1 másodperc alatt 2,4 milliárd, azaz 2 400 000 000 műveletet végez el.

Fezültség, áramerősség A számítógépeket elektromos áram működteti. Elektromos energia továbbításához legalább 2 elektromos vezető kell; de sok esetben az egyik a talaj, a föld; ezt a vezetéket föld-vezetéknek nevezzük. A lakásokban 2 vezeték van, de az egyik a földeléshez van kötve. Mivel a magyar szabványok (a legtöbb más országokéval egyezően) szimmetrikus kapcsolatot írnak elő (2 egyforma lyuk a konnektorokon), az áramütések megelőzését szolgáló védőföldelés egy 3. vezetéken kerül a berendezésekhez. Gyengeáramú berendezésekben, mint amilyen a számítógép is, mindig elválasztják a működtető vezetékeket (ismert nevén a táp, angolul power) a földeléstől (angolul ground). Az elektromos energiatovábbítás két legfontosabb mértékegysége a feszültség (V, volt) és áramerősség (A, amper). Az elektromos energia továbbítása az általános iskolában megtanultak szerint az atomok egyik alkotóelemének, az elektronoknak az áramlása. A feszültség a két vezeték közötti töltéskülönbség, amely az elektronokat mozgásra kényszeríti, az áramerősség az áramló elektronok sűrűsége. A két mennyiségből származik a teljesítmény, mely eme két adat szorzata30. (A hálózati feszültség Európában 230V. Ha egy 2300W-os fűtőtestet (a teljesítmény egysége a W, azaz watt) működtetünk, akkor az áramerősség 10A. Ha egy 24V-os, 2400W-os fűtőtestet akarunk üzemeltetni, akkor már 100A kell!). A falakban lévő vezetékekben váltóáram folyik, azaz a polaritás másodpercenként 50-szer megfordul (az elektromos potenciálnak ugyanis iránya van). Az elektronikus alkatrészek zöme ugyanakkor egyenáramú, azaz a földhöz képest lehet pozitív és negatív a feszültség is. Az elektronok mindig a pozitív pólustól mozognak a negatív felé; ami megállapodás kérdése, 30

Ide írok egy megjegyzést. Mostanában gyakran olvasok számomra hihetetlen adatokat főleg autórádiók teljesítményadatáról: pl. 300W. Miért nem hiszem ezt el? A teljesítmény a hangszóróra kerülő feszültség és az azon átfolyó áramerősség szorzata. Namármost. A számba vehető (ún. effektív) feszültség az autókban alkalmazott 12V-os feszültségből következően, 12V maximális amplitúdójú, hangfrekvenciás váltakozó feszültség lévén 12/ 2 =7V. Az áram erőssége a hangszórókra szabványos 8Ω, de legalább 8Ω ellenállásból következik. A 4Ω abból származik, hogy a hangszórók tekercseléséhez vastagabb rézdrót nem alkalmazható, mert megnövekszik a lengőtekercs súlya, a menetszámot meg ezért nem lehet csökkenteni, mert akkor a mágnesen tér ereje gyengül. Így a képlet: U2/R, azaz 72/4≈12W, hangszórónként. 4 hangszórót feltételezve, A 48W már akkora hangerőt biztosít, amely mellett vezetni, nomeg az autót egyben tartani nem lehet. Hogy honnan a fészkes fekete fenéből hozzák ki a 300W-ot hangszóróként? De amikor nagyzenekarok több tízezer watt teljesítményét olvasom, ugyanez a kételyem: a ’60-as évek végén néhány 400W-os Selmer hangfal akkora hangerőt biztosított, hogy utcákkal odébb is lehetett élvezni a zenét. Néhány tízezer watthoz ráadásul egy kisebb hőerőmű szükségeltetik.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

125

145/

Enciklopédia, mennyiségek és kissé ellentmond a valóságnak: az elektronok töltése ui. negatív, így a pozitív pólus valójában negatív. De ne menjünk ebbe a kérdésbe mélyebben bele; a probléma gyökere az, hogy az elektromos energia használata előbb kezdődött, mint az atomfizikai ismeretek megszerzése. A számítógépek kezdetben 5V-al működtek. Akkor a processzorok még néhány megahertzen működtek. A működési frekvencia mára jellemzően 2-4 GHz-ra nőtt, itt nem ismertetett okokból a feszültséget 2-3,5V-ra kellett csökkenteni. Ugyanakkor a nagyobb teljesítményigényű egységek (merevlemezek) nagyobb feszültséget igényelnek, mivel másképpen az áramerősség nagyon megnőne: ez 12V; a RAM-ok viszont ellentétes polaritású feszültséget is igényelnek: -12V-ot. Ezt az igényt elégítik ki a tápegységek. A digitális jelátvitel során magas és nulla szintű jelről beszélünk. Ez a következőt jelenti. Mint írtam, a 0-t a földpotenciál jelenti. Az adatvezetékeken ehhez képest vagy 0V (nulla szintű jel), vagy a mindenkori tápfeszültség jelenik meg, ez a magas szintű jel. A mindennapi szóhasználatban „nulla” és „magas” szót használjuk; azaz amikor majd azt írom: „magas” nem sok tízezer voltos magas–feszültségre kell gondolni, hanem a tápfeszültségre. Még egy megjegyzés: mint mindenhol az ember alkotta technikai világban, semmi sem abszolút pontos, mindennek van ún. tűrése. A hálózati feszültség tűrése 10% körüli, azaz 23023=207 és 230+23=253V között mozoghat, de az 5 ill. 3,3V is kisebb mértékben (1-2%, nem tudom a pontos értéket) változhat; sőt, a BIOS-ban ezt növelni lehet, amitől a processzor sebessége nő, de ugyanakkor bizonytalanná is válhat a működése, és tönkre is mehet). Ugyanakkor a működés során egyes helyeken a feszültség csökkenhet, ezért az alacsony jelet 0 és néhány tized volt, a magas jelet pedig a tápfeszültség mínusz néhány tized volt és a tápfeszültség közötti feszültség jelenti.

Elektronikai alkatrészek Elektroncsövek Az első aktív elektronikai alkatrész volt. Vákuumot tartalmazó üvegtartályban (alakja miatt csőnek nevezték) forró, alkalmas ötvözettel bevont szálról, a negatív töltésű katódról induló elektronnyalábot fogott be egy hideg fémlemez, az anód. Az elektronnyalábban áramló elektronok intenzitását egy közbenső, változó feszültségűre feltöltött fémszál spirál (eredeti kivitele miatt rácsnak nevezték) befolyásolta. A későbbi, bonyolultabb csövekben több katód, anód, rács is volt, és amelyek alkalmasan változtatott feszültségekkel bonyolult módon lehetett az elektronok áramlását vezérelni. Ma már gyakorlatilag egy helyen használnak elektroncsövet (az is kiszorulóban van), a televíziók, és a CRT monitorok megjelenítő eszköze ma is elektroncső.

Tranzisztorok A tranzisztor ún. félvezető fémből készül. Félvezető azért, mert teljesen tisztán nem vezeti az áramot (a vezető fémekkel szemben), de nagyon kevés anyaggal ötvözve vezeti azt (mivel ötvözéskor néhány százaléknyi idegen anyagot tartalmaz az ötvözet, a félvezetők viszont néhány ezred százalékot csak, nem ötvözésről hanem szennyezésről írnak a szakemberek). A szennyező anyag jelleg szerint különbözőképpen vezetik az áramot. Egy tranzisztor 3 réteggel rendelkezik, a középső és az egyik szélsőre adott feszültség szelepként befolyásolja a két szélső között folyó áramot. Vannak ún. erősítő tranzisztorok (ezeket pl. rádiókban, erősítőkben használják), és kapcsoló üzeműek; ezeket lehet számítógépbe építeni (bár a kettő között nincs nagy különbség, sokszor csak az üzemeltetés jellege szabja meg, hogy erősítőként, vagy kapcsolóként működik a tranzisztor). Így a középsőre adott feszültség, mint F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

126

145/

Enciklopédia, mennyiségek egy kapcsoló, lezárja, vagy megnyitja az áramot, és ezzel a kimenet magas vagy alacsony jelet mutat (ld. a feszültség, áramerősség c. pontot). A tranzisztor amúgy úgy készül, hogy vesznek egy néhány tized milliméteres félvezető lapkát, (vagy nagyobbat, de utóbb tizedmilliméteres darabkákra vágják), és azt alkalmas módon szennyezik; azaz ötvözik mindkét felületéről kiindulva.

Integrált áramkörök Különálló tranzisztorokkal fel lehet építeni egy teljes számítógépet, de hamar rájöttek, hogy néhány tranzisztorból egy félvezető lapkára többet is el lehet helyezni, és a félvezető részek alkalmas módon való szennyezésével mindjárt össze is lehet azokat elektromosan kötni. Ily módon kezdetben néhány tucat tranzisztorból készítettek integrál áramkört, de egy P3-as processzorban 28 millió tranzisztor van. A legelső digitális integrált áramkörök néhány egyszerű logikai műveletet végeztek el. A logikai műveletekről lásd a matematika Boole algebra c. fejezetet. Egy-egy integrált áramkör jellemzően 4 NAND, NOR, EXOR kaput, egy-két flip-flopot, SRAM-ot tartalmazott, de rengeteg más IC-t kifejlesztettek. Egy két bemenetű NAND kapu úgy működik, hogy az egyik kimenete magas szinten van, ha a két bemenete közül legalább az egyik alacsony, és csak akkor vált alacsonyra, ha mindkét bemenete magas. (A NAND a NOT AND rövidítése). A NOR (NOT OR) kimenete akkor vált alacsonyra, ha bármelyik bemenete magasra vált. Az EXOR (EXKLUZIV OR, azaz kizáró vagy) kimenete magas, ha mindkét bemenete vagy magas, vagy alacsony, azaz egyformák, és alacsony akkor, ha a két bemenet különbözik egymástól. A flip-flop olyan áramkör, amelyiknek a bemenetének megváltozása a kimenetet átbillenti, és a következő változásig abban az állapotban marad. (pl. alacsony->magas átmenetre a kimenete alacsonyból magasra vált, és a következő alacsony->magas átmenetre billen vissza. A memória logikailag bonyolultabb működésű egység. Lényege, hogy van(na)k adatbemenete(i), és vezérlő bemenete(i), és ha a vezérlő bemenetére írási utasítás kerül, akkor az adatbemenetén lévő értékeket rögzíti, ha pedig olvasási, akkor a rögzítetett adatot a kimenetre küldi. Ez az SRAM. Ezeket az integrált áramköröket azért emeltem ki, mert bármennyire hihetetlen, bármilyen bonyolultságú számítógépet meg lehet építeni belőlük. Még egy P4-es CPU sem tartalmaz lényegét tekintve mást. A memória IC-k rövid ismertetésének olvasása előtt tessék a processzorokról szóló fejezetet elolvasni. A CPU ugyebár a fő memóriában tárolt számok által meghatározott utasításokat hajtja végre. Azt jelenti ez, hogy a CPU utasítás bájtjainak 2-es számrendszerben megvalósuló elektromos képét kell tárolni a memóriában. Ezt legszemléletesebben úgy tudnám bemutatni, hogy egy bit memóriát egy rácsként képzeljük el: a sorok és az oszlopok kereszteződésében jelen levő elektromos jel egy bit, a bájt pedig annyi rács egymás fölött, ahány bites a bájt. A ROM (Read Only Memory) úgy készült az első megvalósításában, hogy a rács minden pontját fémesen összekötötték, méghozzá a testelésre, így minden pontja 0 értéket mutatott. A program szerint azután ahol 1 érték kellett, azt a rácspontot kijelölték, és oda egy rövid túlfeszültséget küldve a fémes kapcsolatot kiégették. Ez az eszköz azután tartalmazta a

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

127

145/

Enciklopédia, mennyiségek programot. A beégetett jel akkor is megmaradt nyilvánvalóan, amikor az eszköz nem volt bekapcsolva. Manapság persze sokkal finomabb módszereket használnak, az IC-t írásra utasítani, és a megfelelő lábaival lehet egyes biteket átírni; a beírt adat megmarad akkor is, ha a gép nincs bekapcsolva, vagy akár kivesszük az elemet a számítógépből. Ilyen memória tartalmazza a BIOS-t. Az ily módon kialakított memóriákat azután EEPROM-nak nevezik (Electronically Erasable Programable ROM, azaz elektronikusan törölhető, programozható RAM-ok, vagy a Flash memória). A memóriákat kétféle szervezésben lehet használni, eszerint van a ROM, és a RAM (Random Access Memory), mely közvetlen hozzáférésű memóriaként fordítható; és ahol a közvetlen hozzáférés arra utal, hogy a külön állapotváltó utasítás nélkül lehet a cím beírásával, írástolvasást végezni. Az SRAM (Statikus RAM) csak addig tartja meg adatait, amíg a gép feszültség alatt áll. Gyors, de sok tranzisztort tartalmaz, ezért viszonylag drága, így a CPU-k belső memóriájaként használják csak (regiszterek). A DRAM (Dinamikus RAM) végtelenül egyszerű kialakítású, de csak akkor tartja meg az adatot, ha állandóan kiolvassák a tárolt adatot, akkor is, amikor arra nincs szükség. Az állandóan ismétlődő kiolvasási ciklusok nagyon lelassítják a működést. A számítógépekben így több szinten tárolódik az adat. A programot az operációs rendszer a DRAM-ba írja (ez a közismert nevén RAM). A CPUnak a DRAM nagyon lassú, ezért az éppen végrehajtani szándékozott programrészt bemásolja a saját SRAM-jába, ez az ún. cashe memória, és azt hajtja végre; és vice versa: a számított adatokat a cashe-be írja, és csak időnként teszi át azokat a DRAM-ba. A különféle DRAM-ok neve gyártástechnológiájuk szerint különbözik egymástól: DDRAM, SDRAM, RAMBUS, stb. A pendrájvokban, fényképezőgépekben használt memória viszont leginkább az EEPROM szerint működik.

Hibajavítás Adatfolyamok átvitelénél, főleg a soros jellegű adatátvitelnél — és soros jellegű az adatátvitel a merevlemezeknél, CD, DVD esetén — egyetlen bit kiesése megváltoztatja az a bitekből álló bájt tartalmát. Kezdem a soros adatátvitel egyszerű hibafelismerésével, és be kellene fejeznem a CD lemezek hibajavítási kódolásával, de nem teszem, mert az annyira bonyolult, hogy messze túlhaladja ezen könyv kereteit. Amint azt másutt láthatjuk, egy bájt 7, vagy 8 bitből áll szokásosan. Nézzünk egy 8 bites adatátvitelt. A 8 bit az érvényes adatbitek száma, de utána írhatunk egy 9. bitet is, amit paritásbitnek neveznek. A bit értéke páros paritásbit esetén 1, ha az érvényes bitek között páros számú 1 érték szerepel (pl. 00000110, azaz decimális 6), egyébként 0. A fogadó oldal megszámolja az 1 értékeket, és ha az így kijött érték nem egyezik a paritásbit értékével, akkor hiba keletkezett. Sajnos így csak annyit tudunk meg, hogy páratlan számú (1,3, stb.) hiba történt, mert páros számú hiba esetén (2) a paritásbit értéke jó lesz. De elhelyezhetünk több hibajavító bitet is, például a páratlan helyiértékű bitekre és a páros helyiértékűekre különkülön. A problémakörnek bonyolult matematikai irodalma van, én itt lezárom a magyarázatot azzal, hogy elegendő számú többletkód alkalmazása esetén nemcsak a hiba helyét lehet

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

128

145/

Enciklopédia, mennyiségek behatárolni, hanem az eredeti, hibátlan kód is visszakövetkeztethető. többletinformációt szaknyelven redundanciának nevezik.

Az

ilyen

Még annyit, hogy távoli adatátvitelnél nemcsak többletkódokat alkalmaznak, hanem ugyanazt a bájtot többször (3-szor) is elküldik, és csak azt fogadja el a vevő egység, ahol legalább 2 azonos értékű; ehhez persze vissza kell küldeni egy visszaigazolást, mert hiba esetén az adó egység újra meg újra elküldi az adatfolyamot.

Szintaxis A programozásban a programnyelvben meghatározott felírási szabály. A kezdő szó jelzi a szabály, függvény, stb. nevét, utána módosító elemek következnek. Vannak kötelező elemei, ezeket külön jelzés nélkül szokták leírni, és opcionális elemei, ezeket [] zárójelek közé írják. A szintaxistól eltérő felírásra minden esetben hibaüzenetet, vagy hibát kapunk.

URL Az internet oldalak címe, a megfelelő protokoll előtaggal. URL lehet pl. http://enoldalam.hu, vagy ftp://ftp.enoldalam.hu, és bármi más.

Wildcards Helyettesítő karakter a magyar neve, néha joker betűnek is hívják. Fájlneveknél, vagy szöveg keresési feltételek megadásánál gyakran okoz nehézséget, hogy nem tudjuk a pontos szöveget, amit keresünk, vagy nem is lehet azt megadni (pl. nevek esetén a különféle írásmódok miatt: Kovács, Kováts, Kovách, Kovátch, stb.). Erre a célra találták ki a helyettesítő karaktereket, pontosabban kettőt: a „*” és a „?”. Az előbbi több, meghatározhatatlan számú betűt helyettesít, az utóbbi mindig csak egyet. A „Kovács” példánál a „Ková*” valamennyi formát megtalálja, a „Ková??” a Kovátch formát nem, mert 3 betű áll a név végén. Még egy-két példa: az „F” betűvel kezdődő valamennyi szó a F*” értékkel helyettesíthető, a „?aa*” minden olyan szót megtalál, aminek a második-harmadik betűpárja „aa”. a „*aa*” viszont minden olyan szót, amiben az „aa” betűpár megtalálható.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

129

145/

Szótár

Szótár Az alábbi alfejezetben néhány számítástechnikában gyakran használt szó, kifejezés fordítását adom meg. Hogy minek a mire történő fordítását? Nos, nem határozom meg, mivel a nagyfokú nyelvi keveredés miatt nem akarom magam beszorítani valamiféle sablonba. Ebben tér el a fejezet egy klasszikus szótártól. Témakör

Magyar

Angol

Általános

Vágólap

Clipboard

Általános

Drag and Drag&Drop

Megjegyzés

Drop, Fogd és vidd, Húzd át

Fájlműveletek Fájlműveletek

Megnyit

Open

Fájlműveletek

Bezár

Close

Fájlműveletek

Ment

Save

Fájlműveletek

Ment más néven, Save as Mentés másként

Fájlműveletek

Oldal

Page

Fájlműveletek

Oldalbeállítás

Page setting

Fájlműveletek

Nyomtatás

Print

Fájlműveletek

Nyomtatási kép

Print view

Fájlműveletek

Csak olvasható

Read Only (ha ilyen fájlt akarunk szerkeszteni, hibaüzenetet kapunk)

Szerkesztés

Másol

Copy

Szerkesztés

Kivág

Cut

Szerkesztés

Beilleszt

Paste

Szerkesztés

Keres

Search

Szerkesztés

Cserél

Replace

Bekezdés

Paragraph

Elválasztás

Hyphenating

Fájlműveletek

Könyvtár

Folder

Fájlműveletek

Alkönyvtár

Subfolder

Fájlműveletek

Mappa

Subfolder

Gyökér

Root

Szerkesztés

alkönyvtár

„Behúz”, a számítógép Bootol

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

130

145/

Szótár indulását jelenti Fájlműveletek

Böngésző

Explorer

Átnevezés

Rename

Parancsikon

Shortcut

Lomtár

Recycle

Vált

Shift

Vezérel

Control

Igen

Yes

Nem

No, Not

Egyenlő

Equal

Helyettesítő karakter

Wildcard

Joker

Wildcard

Vászon

Canvas

Beszúr

Insert

Felülír

Overwrite

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

(explore felfedez)

131

145/



F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

132

145/

Hibaelhárítási tanácsadó Az alábbiakban néhány, általam gyakorinak talált hibajelenséget, és a hiba elhárítását írom le. Nem írom le azokat a hibákat, melyek jellemzően egy-egy egység kezelési utasításaiban megtalálhatóak. Először a jellemző hibajelenségeket, majd a javítási lehetőségeket mutatom be, de a kettőt sem egzaktul szétválasztani, sem összeszerkeszteni nem tudtam, így némi konfúzió fellép, és ráadásul a gépösszeállítás néhány akkordja is áthangzik ide. Sajnálom.

Hibajelenségek A számítógép egyes funkciói, vagy egyes egységei nem működnek, vagy rendellenesen működnek. Az előbbi eset látványos, az utóbbi bosszantó.

HDD, floppy hiba Ha a rendszerlemez romlik el, nem indul el a gép. De nem mindig hirtelen romlik el, ld. a hibaokok felderítése c. bekezdést lejjebb. Azonban előfordul, hogy a floppy, vagy nem rendszerlemez hibája esetén a gép elindul, csak minden elviselhetetlenül lelassul. A BIOS ilyenkor általában nem ismeri fel a hibás HDD–t.

Hőguta A gép elindul, majd egy idő után lefagy. Kikapcsolás után ismét elindul, de attól függően, mennyi idő telik el az ismételt bekapcsolás után, megint lefagy.

Színszegény kép a monitoron A videokártya hibája okozhatja ezt a jelenséget: nem tudunk kellő bitszámú színmélységet beállítani. De nemcsak a kártya hibája, a drájver hibája is ugyanezt a jelenséget produkálja. Frissítsük először a drájvert. A videokártya súlyos hibája esetén csak csíkokat, négyzeteket látunk a monitoron.

A hiba eredeti okának felderítése Először a BIOS-t nézzük meg. Bekapcsolás után mindjárt nyomjuk meg Általában a Del gombot, de némelyik alaplap más gombot kér (főleg notebookok); F2, F10 akadt eddig a praxisomba, de a bootolási üzenet mindig jelzi, melyik gombra indul a BIOS. Sajnos, a BIOS egy meglehetősen nagy méretű adathalmaz, melyek zöme csak különleges felhasználás esetén módosítandó. Ami számunkra érdekes, azt a gépek összeállításáról szóló fejezetben bemutattam. A rendetlenkedő adatokat keressük: ha jól működik a winchester, azt nem kell vizsgálnunk nyilván. Most azokat az adatokat ellenőrizzük, melyekről tudjuk, hogy mit kellene helyes működéshez látnunk. Főleg az integrált perifériák számunkra fontos engedélyezését nézzük meg (ha pl. videokártya van a gépben, tiltva van–e az integrált kártya, ugyanez igaz az audio, kártyára, stb.). A HDD esetén látjuk–e, és a beépített HDD adatait látjuk–e? A mai gépek a gyártót is kiírják a fejek, a szektorok, stb. adatokon kívül. Látjuk–e a floppyt, és olyannak látjuk–e, amilyent beépítettünk? (A leggyakoribb a 3,5 collos, 1,44 Mb kapacitású floppy). Ha tanácstalanok vagyunk, a beépített eszköz gépkönyvéből nézzük meg a szükséges beállítást (pl. a videokártyának megfelelő AGP érték van– beállítva). Ha hőgutára gyanakszunk, és van a BIOS–ban „Health check”, hagyjuk egy ideig működni a gépet, vagy a hibajelenség bekövetkezte utáni újraindítás (de tényleg mihelyst a gép elindul) rögtön ide lépjünk, és nézzük meg a processzor hőmérsékletet, és a ventillátorok fordulatszámát. Ha a hőmérséklet 70C° fölötti, vagy nem működik valamelyik ventilátor, a processzor kenésével, vagy szerelésével van gond; lásd a gépek összeszerelésével foglalkozó fejezetet. A BIOS elállítódásával a processzor feszültségének elállítása, elállítódása is okozhat

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

133

145/

megmagyarázhatatlan hibajelenséget: ezek helyes értékeit az alaplap ill. a processzor kezelési utasítása tartalmazza (azért nem írok ide konkrét értéket, mert az változhat, de jelenleg a 3.3V a leggyakoribb érték.) Ha a BIOS rendben van, vagy rendbe tettük, és még mindig van hiba, akkor Windowsból a Beállítások… Vezérlő pult… Rendszer… Hardver… Eszközkezelőt hívjuk be. Itt nem láthatunk hibajelzést. Amennyiben látunk, attól függően, hogy melyik eszköznél látjuk, a drájver újratelepítése segíthet, vagy menjünk vissza a BIOS–ba, és a hibajelzés alapján próbáljuk meg kideríteni, hol a hiba. Ha a gépünk feltűnően lelassul, négy eset lehetséges. Vírusfertőzés az egyik lehetséges ok. Amennyiben régen frissítettük a víruskereső definíciós fájlját, tegyük meg azt, és indítsunk el teljes víruskeresést. A spy (kém) programok is okozhatják ezt a jelenséget, arra való keresővel irtsuk ki a férgeket. A másik eset, hogy a merevlemez majdnem megtelt. Töröljük a fölösleges fájlokat. Főleg az ideiglenes internet fájlok okozhatnak ilyen gondot, az internet böngésző programok többsége rendelkezik a beállítások között ezek törlésére alkalmas menüponttal; de a „C:\Documents and Settings\A gépünk neve\Local Settings\Temp” könyvtár tartalmának törlésével is célt érhetünk el (bár ide jutni kissé macerás: jó néhány ellenőrző kérdést fog a Windows feltenni). A harmadik eset, hogy fregmentált a winchesterünk, vagy hibás láncok találhatók rajta. Na, nem kell megijedni, ezek nem javíthatatlan hibák. Az első esetben arról van szó, hogy a sok fájl–írás, törlés, újabb írás, stb. alatt az egyes hosszabb fájlok nem egymás utáni szegmensekbe kerülnek, hanem szétszórva, és azok olvasásához sok fölösleges fejmozgás kell (ennél szakszerűtlenebbül, de azért valamennyire közérthetően nem tudtam megfogalmazni a jelenséget); a második eset akkor következhet be, ha feszültség–kimaradás miatt hibásan, lezáratlanul maradt fájldarabok maradtak a merevlemezen. A korábbi Windows rendszerek ezekre a célokra külön programokat tartalmaztak: a Scandisk és a Defrag volt ez a kettő. Az XP a feladatot áthelyezte: a Scandisk helyett a Chkdsk /f működik; de ekkor általában újraindítás után fut le ez a program. A defrag helyett a Beállítások… Vezérlő pult… Felügyeleti eszközök… Számítógépkezelés… Lemeztöredezettség menüpontban találjuk meg a lehetőséget a javításra. De legyünk tekintettel arra, hogy főleg a töredezettség–mentesítés a 100GB körüli merevlemezeken több óráig is eltart! Célszerű először a Scandisk/Chkdsk–t lefuttatni (a Defrag el sem indul ezek előtt), és utána töredezettség–mentesíteni. A negyedik ok a legsúlyosabb, a merevlemez sérülése. Ennek leggyakoribb ismertetője, hogy a Scandisk /Chkdsk minden futtatása után újabb és újabb hibákat jeleznek eme programok, míg végül a lemez teljesen olvashatatlanná válik. Ha a második programfutás után nő a hibák száma, nagyon gyorsan kerítsünk egy másik merevlemezt, építsük be a gépünkbe, és amit lehet (és amit kell), másoljuk oda át, különben a fontos állományaink eltűnnek.

Gépjavítás Számítógépek javítása elsősorban a hibás egységek felderítését jelenti. Az egyes egységek önmagukban általában javíthatatlanok, csak cserélni lehet azokat. Mindazonáltal ritka esetben előfordul, hogy csak egy maglazult csatlakozó okoz gondot, ezek okozta hibák természetesen a rögzítés után elmúlnak. A tápegység, a processzor és a RAM hibája, hibás csatlakozása esetén a gép el sem indul; vagy elindul. de rögtön le is áll. Nézzük először a tápegység hibáját. Jele, hogy nem forog a processzor hűtőventillátora, egy LED sem ég. Szerencsére, vagy sajnos, sokszor „amperszag” is kíséri: ez az égett bakelit, vagy más műanyag szaga. A tápegység jóságát ellenőrizni csak erre a célra készített műszerrel lehet, mert csak két, ezen célú csatlakozó tüskéjét rövidre zárva indul el a tápegység, másrészt pedig mindegyik feszültséget ellenőrizni kell (+5V, +12V, -12V).

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

134

145/

A processzor hibája esetén a LED–ek égnek, de a gép nem indul el. RAM hiba esetén ugyanez a helyzet. Ha több RAM van, akkor próbáljuk meg külön–külön eltávolítani a RAM– okat; ha valamelyikkel elindul a gép, a kivett darabot cseréljük. A videó kártya hibája ritkán okoz teljes képkimaradást, rendszerint zavart képet látunk, teljesen értelmezhetetlen ábrákat. De a teljesen működésképtelen videó kártya esetén is „dereng” valami a képernyőn; és a monitor saját maga láthatóan működik (pl. a képet tudjuk a monitor gombjaival ide–oda tologatni, stb.). A rendszerlemez hibája esetén a gép elindul, de „Rendszerlemez hiba” üzenettel mindjárt le is áll. A HDD-k többféle módon tudnak elromlani. Ha a BIOS sem ismeri fel, akkor az elektronikája, ha az felismeri, akkor a fejek, vagy a lemezek mágneses rétege sérültek. Amennyiben fontos adataink voltak rajta, próbálkozhatunk szakszervizzel: ha a mágneses réteg nem sérült, nem kevés összegért meg tudják javítani. (A „nem kevés összeg” esetenként meghaladhatja egy új merevlemez árát, de ha a mágneses réteg sérült, a világ egyik legjobb winchesterjavító vállalata, a Kürt Kft. néhány 10 winchester áráért adatainkat visszahozza. Azért írom ezt ide, mert ez a cég azon nagyon kevés magyar vállalkozások egyike, amelyik az egész világon egyedülálló, és az egész világ által elismert tevékenységet végez). Rosszul érintkező csatlakozók esetén a gép bizonytalanul működik, főleg az elindulás nehézkes: sokáig bootol, és gyakran nem indul el, de ismételt bekapcsolás után néha elindul. Sajnos a jelenség gyakran összetéveszthető vírusok tevékenységének hatásával. Javítás ezekben az esetekben annyi lehet, hogy az összes kábelt megigazítjuk, kihúzzuk, visszacsúsztatjuk, és közben a kábelek és az aljzatok összes lábát szemügyre vesszük: nem görbült–e el valamelyik egy javítási eljárás, főegység csere folyamán. A számítógépekbe ugyebár több–kevesebb rendszerességgel vásárolunk ezt–azt. A bővítéshez, cseréhez ki kell szerelnünk fő egységeket, és a visszaszereléskor kis figyelmetlenségünk következményeképpen valamelyik csatlakozás sérül. Inkább saját tapasztalataimból írok ide néhány esetet, közel nem a kimerítő részletesség igényével. Egy merevlemez viselkedett teljesen kiszámítatlanul. Már–már a winchester valamiféle rejtélyes belső hibájának könyveltem el a hibát, míg egy alaposabb szemrevételezéskor rájöttem, hogy az IDE csatlakozó egyik tüskéje beljebb csúszott, és ezért hol érintkezett a kábel csatlakozójával, hol nem. Egy kis fogóval kijjebb húztam, de eléggé laza volt, úgyhogy csak archiválási célra használom, mert minden csatlakoztatás újra romlik a helyzet. Egy régi gépem bizonytalanul indult. Már minden lehetséges főegységet átnéztem, de nem találtam a hiba okát. Végül, mivel amikor nem indult normálisan, de valahogy működött, a floppy nem működött egyáltalán, azt vettem alaposan szemügyre, és teljesen véletlenül észrevettem, hogy a tápegység–aljzat egyik lába a floppy meghajtó nyák31–lemezen, forrasztási hibás volt. Egy pillanatnyi hevítés a pákával a megfelelő helyen rendbe hozta a hibát. Itt jegyzem meg, hogy amúgy számítógépes áramköri lemezhez pákával ne nagyon közelítsünk, mert azokat az alkatrészeket csakis nagyon precíz automatákkal lehet forrasztani. Egy gépem szintén állandóan bizonytalanul működött, a hiba akkor jelentkezett, ha hálózathoz fordult a gép. Végül kiderült, hogy egy egész sorozat hálókártya volt problémás, mert emlékeim szerint a 4. csere meg oldotta a problémát (ugyanazon gyártmányú, típusú kártyákról volt szó!) Túlzsúfolt gépekben a hőtermelődés okozhat gondot. Átmeneti megoldás lehet, hogy levesszük a gép szemből nézve bal oldali takarólemezét; de az igazi jó megoldás a kártyák 31

nyák = nyomtatott áramkör

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

135

145/

átrendezése úgy, hogy a levegő szabadon áramolhasson, és esetleg házventillátor alkalmazása (erősen hőtermelő főegységekre készítenek speciális ventillátorokat: ház–, winchester–, videokártya ventillátorok kaphatók). De érdemes megnézni — főleg, ha nem magunk szereltük a gépet —, van–e hűtőzsír a processzor és a hűtőventillátor között. Egy ritka, egyszerűen javítható hibajelenség: a gép minden kikapcsoláskor elfelejti a BIOS adatait, így a dátumot, és az összes beállítási értéket (például az alaplapra integrált kártyák tiltását), így mindig újra kell állítani az összes adatot a BIOS–ban és ennek következtében a Windowsban. A megoldás egyszerű. A BIOS adatait tároló memóriát egy külön — általában CR2032 szabványjelű — elem táplálja, és amely elem lemerült. Vásároljunk egy újat (számítógépes szaküzletben, vagy óra–elemeket árusító szaküzletben). Vegyük le a gép oldalfalát, az alaplapon keressük meg az elemet. Általában jól hozzáférhető helyre teszik, így ha szerencsénk van, nem kell főegységet kiszerelni egyáltalán. Ha nincs szerencsénk, a gépek összeszerelésénél bemutatott módszerekkel (ill. nyilván az ellenkező sorrendben) szereljük ki az útban lévő egységeket először. Az elemcsere nagyon egyszerű, egy kis méretű egyenes csavarhúzóval kibillentjük az öreg elemet, és behelyezzük az újat. Mint minden elemcserénél, ügyeljünk arra, hogy zsíros kézzel ne érintsük az elemet; pontosabban kézzel egyáltalán ne, mert az ujjlenyomatunk megmarhatja az elem borítóját, és a korrodált felületen megszűnik az érintkezés.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

136

145/

Melléklet Mellékletek a Hardver ismeretek fejezethez: A párhuzamos port lábkiosztása <= in => out

DB25 pin

Cent pin

Name of Signal

Reg Bit

=>

1

1

-Strobe

C0-

=>

2

2

Data 0

D0

=> => => => => => =>

3 4 5 6 7 8 9

3 4 5 6 7 8 9

Data Data Data Data Data Data Data

D1 D2 D3 D4 D5 D6 D7

<=

10

10

-Ack

S6+

<=

11

11

+Busy

S7-

<= <=

12 13

12 13

+PaperEnd +SelectIn

S5+ S4+

=>

14

14

-AutoFd

C1-

<=

15

32

-Error

S3+

=>

16

31

-Init

C2+

=>

17

36

-Select

C3-

==

18-25 33,17,16

19-30,

Ground

1 2 3 4 5 6 7

Function Notes

Set Low pulse >0.5 us to send Set to least significant data

Set to most significant data IRQ Low Pulse ~ 5 uS, after accept High for Busy/Offline/Error High for out of paper High for printer selected Set Low to autofeed one line Low for Error/Offline/PaperEnd Set Low pulse > 50uS to init Set Low to select printer

Note: Some cables, ports, or connectors may not connect all grounds. Centronics pins 19-30 and 33 are "twisted pair return" grounds, while 17 is "chassis ground" and 16 is "logic ground". "<= In" and "=> Out" are defined from the viewpoint of the PC, not the printer. The IRQ line (-Ack/S6+) is positive edge triggered, but only enabled if C4 is 1. Here's the same data grouped for ease of reference by Control Out and Status In registers and pins. (Data Out is straightforward in previous table). <= in => out

DB25 pin

Cent pin

Name of Signal

Reg Bit

Function Notes

=>

17

36

-Select

C3-

=>

16

31

-Init

C2+

=>

14

14

-AutoFd

C1-

=>

1

1

-Strobe

C0-

<=

11

11

+Busy

S7-

-Ack

S6+

Set Low to select printer Set Low pulse > 50uS to init Set Low to autofeed one line Set Low pulse > 0.5 us to send High for Busy/Offline/Error IRQ Low Pulse ~ 5 uS,

<=

10

10

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

137

145/

<= in => out

DB25 pin

Cent pin

Name of Signal

Reg Bit

<= <=

12 13

12 13

+PaperEnd +SelectIn

S5+ S4+

<=

15

32

-Error

S3+

Function Notes

after accept High for out of paper High for printer selected Low for Error/Offline/PaperEnd

Soros port lábkiosztása

X.21 interface on a DB 15 connector

Glossary of Abbreviations etc. CTS DCD DCE DSR DSRS DTE DTR FG NC RCk RI RTS RxD SG SCTS SDCD SRTS SRxD STxD TxD

Clear To Send [DCE --> DTE] Data Carrier Detected (Tone from a modem) [DCE --> DTE] Data Communications Equipment eg. modem Data Set Ready [DCE --> DTE] Data Signal Rate Selector [DCE --> DTE] (Not commonly used) Data Terminal Equipment eg. computer, printer Data Terminal Ready [DTE --> DCE] Frame Ground (screen or chassis) No Connection Receiver (external) Clock input Ring Indicator (ringing tone detected) Ready To Send [DTE --> DCE] Received Data [DCE --> DTE] Signal Ground Secondary Clear To Send [DCE --> DTE] Secondary Data Carrier Detected (Tone from a modem) [DCE --> DTE] Secondary Ready To Send [DTE --> DCE] Secondary Received Data [DCE --> DTE] Secondary Transmitted Data [DTE --> DTE] Transmitted Data [DTE --> DTE]

USB szabvány:

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

138

145/

USB bekötés

USB csatlakozó számítógéphez

USB csatlakozók eszközökhöz

Mellékletek az Internet és e-mail fejezethez Kezdő elem <S> <EM> <STRONG> <SAMPLE> <SMALL> <SUB> <SUP>

HTML betű formázó elemek Ilyen betűformátumot eredményez Félkövér betűformátumot eredményez Dőltbetűs formátumot eredményez Aláhúzott formátumot eredményez Áthúzott formátumot eredményez Fixpontos betűket eredményez Kiemeli a szöveget Idézetekre használható Változónevet jelöl Ez is egy kiemelési lehetőség Kódoknál használjuk Minták jelzésére használjuk Billentyűfelirat jelzése Idézet megjelenítése Nagyméretű betűformátumot eredményez Kisméretű betűformátumot eredményez Alsóindexet eredményez Felsőindexet eredményez Villogó szöveget eredményez32

Záró elem

HTML és CSS sínek neve, a színkódok és a színek látványa Color Name AliceBlue AntiqueWhite 32

Color HEX #F0F8FF #FAEBD7

HTML szín nevek Color

A villogó betűt az Internet Explorer tapasztalatom szerint nem jeleníti meg; a Netscape, az Opera igen.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

139

145/

Color Name Aqua Aquamarine Azure Beige Bisque Black BlanchedAlmond Blue BlueViolet Brown BurlyWood CadetBlue Chartreuse Chocolate Coral CornflowerBlue Cornsilk Crimson Cyan DarkBlue DarkCyan DarkGoldenRod DarkGray DarkGreen DarkKhaki DarkMagenta DarkOliveGreen Darkorange DarkOrchid DarkRed DarkSalmon DarkSeaGreen DarkSlateBlue DarkSlateGray DarkTurquoise DarkViolet DeepPink DeepSkyBlue DimGray DodgerBlue Feldspar FireBrick FloralWhite ForestGreen Fuchsia Gainsboro GhostWhite Gold GoldenRod Gray Green GreenYellow HoneyDew HotPink IndianRed Indigo Ivory

Color HEX #00FFFF #7FFFD4 #F0FFFF #F5F5DC #FFE4C4 #000000 #FFEBCD #0000FF #8A2BE2 #A52A2A #DEB887 #5F9EA0 #7FFF00 #D2691E #FF7F50 #6495ED #FFF8DC #DC143C #00FFFF #00008B #008B8B #B8860B #A9A9A9 #006400 #BDB76B #8B008B #556B2F #FF8C00 #9932CC #8B0000 #E9967A #8FBC8F #483D8B #2F4F4F #00CED1 #9400D3 #FF1493 #00BFFF #696969 #1E90FF #D19275 #B22222 #FFFAF0 #228B22 #FF00FF #DCDCDC #F8F8FF #FFD700 #DAA520 #808080 #008000 #ADFF2F #F0FFF0 #FF69B4 #CD5C5C #4B0082 #FFFFF0

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

HTML szín nevek Color

2012.03.06. 13:58:00

140

145/

Color Name Khaki Lavender LavenderBlush LawnGreen LemonChiffon LightBlue LightCoral LightCyan LightGoldenRodYellow LightGrey LightGreen LightPink LightSalmon LightSeaGreen LightSkyBlue LightSlateBlue LightSlateGray LightSteelBlue LightYellow Lime LimeGreen Linen Magenta Maroon MediumAquaMarine MediumBlue MediumOrchid MediumPurple MediumSeaGreen MediumSlateBlue MediumSpringGreen MediumTurquoise MediumVioletRed MidnightBlue MintCream MistyRose Moccasin NavajoWhite Navy OldLace Olive OliveDrab Orange OrangeRed Orchid PaleGoldenRod PaleGreen PaleTurquoise PaleVioletRed PapayaWhip PeachPuff Peru Pink Plum PowderBlue Purple Red

Color HEX #F0E68C #E6E6FA #FFF0F5 #7CFC00 #FFFACD #ADD8E6 #F08080 #E0FFFF #FAFAD2 #D3D3D3 #90EE90 #FFB6C1 #FFA07A #20B2AA #87CEFA #8470FF #778899 #B0C4DE #FFFFE0 #00FF00 #32CD32 #FAF0E6 #FF00FF #800000 #66CDAA #0000CD #BA55D3 #9370D8 #3CB371 #7B68EE #00FA9A #48D1CC #C71585 #191970 #F5FFFA #FFE4E1 #FFE4B5 #FFDEAD #000080 #FDF5E6 #808000 #6B8E23 #FFA500 #FF4500 #DA70D6 #EEE8AA #98FB98 #AFEEEE #D87093 #FFEFD5 #FFDAB9 #CD853F #FFC0CB #DDA0DD #B0E0E6 #800080 #FF0000

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

HTML szín nevek Color

2012.03.06. 13:58:00

141

145/

Color Name RosyBrown RoyalBlue SaddleBrown Salmon SandyBrown SeaGreen SeaShell Sienna Silver SkyBlue SlateBlue SlateGray Snow SpringGreen SteelBlue Tan Teal Thistle Tomato Turquoise Violet VioletRed Wheat White WhiteSmoke Yellow YellowGreen

HTML szín nevek Color

Color HEX #BC8F8F #4169E1 #8B4513 #FA8072 #F4A460 #2E8B57 #FFF5EE #A0522D #C0C0C0 #87CEEB #6A5ACD #708090 #FFFAFA #00FF7F #4682B4 #D2B48C #008080 #D8BFD8 #FF6347 #40E0D0 #EE82EE #D02090 #F5DEB3 #FFFFFF #F5F5F5 #FFFF00 #9ACD32

CSS stílus elemek táblázata Stílus elemek táblázata Stílus elem

Lehetséges érték

Magyarázat

border-width

thin, medium, thick

vékony, közepes, vastag

border-style

none hidden dotted dashed nincs rejtett pontozott solid double groove ridge vonalazott szolid dupla inset outset bemélyített kiemelkedő belső külső Lehet kombinálni: {border-style: solid dotted}

font-size

xx-small | x-small | small | nagyon kicsi … nagyon nagy medium | large | x-large | xx- (small=kicsi, large=nagy, X, large XX: méretre utal

font-weight

100-900, normal, bolder, lighter

font-stretch működik)

(nem

bold, 100 és 900 közötti 100-as számok. normal=400

mindig ultra-condensed extra- condensed:=sűrített, condensed condensed semi- expanded=ritkított condensed normal semiexpanded expanded extraexpanded ultra-expanded

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

142

145/

Internetes helyek, ahol programozói segédletek találhatók: Leírások, segédletek Program

Internetes hely

Megjegyzés, leírás. nyelv

Összes

http://www.w3schools.com/

Mindenhez külön-külön lap tartozik. Nem teljes a részletezettség, de éppen elég a számunkra. Angol nyelvű

http://www.w3schools.com/html/default.asp

Ami a w3schoolsra igaz.

http://www.w3.org/TR/REC-html40/

Angol nyelvű, tk. a HTML referenciája-

http://msdn.microsoft.com/library/default.asp?url=/workshop/author/html/reference/elements.asp

Microsoft lap, az összes paramétert tartalmazza.

http://www.w3schools.com/css/default.asp

CSS, Stílus

Ami a w3schoolsra igaz.

http://www.w3.org/TR/CSS21/

A CSS referenciája. Angol nyelvű

wap

http://www.w3schools.com/wap/default.asp

Ami a w3schoolsra igaz.

SQL

http://www.w3schools.com/sql/default.asp

Ami a w3schoolsra igaz.

http://www.w3schools.com/php/default.asp

Ami a w3schoolsra igaz.

http://hu.php.net/manual/hu/index.php

Félig angol, félig magyar

Html

PHP

Szakirodalom: Szakirodalom: Szerző

Cím

Kiadó

Jason J. Manger

Javascript Essentials

Osborne McGraw-Hill

több

Otthoni Hálózat

Computer Panoráma

több

PC–Műhely sorozat

Panem Kft.

Sági Gábor

Webes adatbázis-kezelés BBS-Info Kft. MYSQL és PHP használatával

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

143

145/

Szerzői jogi közlemények: Az ACDSee programokat az ACDSee-vel kötött megállapodás alapján ismertetem. Az Adobe fejezetekkel kapcsolatban: © 2006 with express permission from Adobe Systems Incorporated Adobe product screen shot(s) reprinted with permission from Adobe Systems Incorporated. A Microsoft fejezetekkel kapcsolatban: A Microsoft programokat a Micrsoft.hu engedélyével mutatom be. A TagClinic programot a Kevesoft nevében Keve Zoller engedélyezte.

F:\Konyvem\SzamgepIsmeretek\Közös\Számítógépes ismeretek_NonPublic.doc

2012.03.06. 13:58:00

144

145/