Szakmai gyakorlat Törökországban a Leonardo da Vinci program támogatásával 2012. április 21.- május11. Szalai Zoltán 2012. április 21. (szombat) Reggel 8:45-re érkeztünk meg Nagy István barátommal a Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtérre. 10:45 perckor rugaszkodtunk el Magyarország talajától egy Airbus A321-es típusú repülőgéppel a Turkish Airlines színeiben. A 2 órás utazás után az érkezés pontos volt az isztambuli Atatürk repülőtérre. Az útlevélvizsgálat után várt ránk Samet Yilmaz, aki segített nekünk eligazodni az isztambuli buszpályaudvarra. Samet a Turkish Technic Seat Shopjának munkatársa. A buszunk Bursába 17:45 kor indult. Nagyon kényelmes és luxusfelszereltségű távolsági járat volt. Este 23:00 –ra értünk a buszpályaudvarra, ahol már várt ránk Ahmet Eregli tanár úr és az egyik végzett diákja. Ezután Ahmet tanár úr autóval elvitt minket a szállásunkra, amit Takavnak hívnak, de első este meginvitált minket a saját házába. Kis beszélgetés után hamar nyugovóra tértünk. 2012. április 22. (vasárnap) Ahmet tanár úr keltett minket, mert már elkészítette a török reggelinket. Kiderült, hogy a tanár úr nem beszél jól angolul, de a szakmai angolt tökéletesen tudja, így a kommunikálás a kis angol mellett több verbális mozdulatot is igénybe vett. A reggeli tea elfogyasztása után elvitt minket az iskolájába ahol tanít, illetve megvendégelnek minket. Az intézmény neve Hürriyet Anadolu Lisesi. Ez egy négy éves szakközépiskola, ahol repülőgép-szerelőket, autószerelőket, valamint elektronikusokat képeznek. Nagyon nagy területen fekszik az iskola, külön szerelőműhely/ bázis van minden szakképző részlegnek. A körbevezetés után egy kis városnézésre vitt minket a tanár úr, tényleg rövid volt, csak pár érdekesebb részletet mutatott meg kocsiból. Egy közeli hegyre felvitt minket kávézni, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elénk, szinte az egész várost be lehetett látni. A kávé elfogyasztása után vissza vitt minket a szállásunkra és mondta, hogy hétfő reggel két tanítványa fog várni ránk 8:00 órakor a Takav előtt. Délután a kipakolás vette el az időnket, de este elmentünk egy étterembe, ahol kipróbáltuk az igazi török Kebapot.
2012. április 23. (hétfő) Tanítás nélküli nap volt a hétfő, mert április 23. Törökországban nemzeti függetlenség napja és Nemzeti Gyereknap. Reggel 8 órakor a megbeszéltek szerint várt ránk két diák Kagan Uludag és Murat Ögeday Öztan. Ők jól beszéltek angolul, ami nagy segítség volt számunkra. Megkérdezték, hogy mit szeretnénk csinálni, de mivel teljesen ismeretlen volt még minden, azért rájuk bíztuk magunkat. Ögeday felajánlotta, hogy elvisz minket a szülőfalujába Mudanyába. Másfél órás buszút volt mire eljutottunk a helyre, de megérte, ugyanis Mudanya a Márványtenger partján fekszik. A srácok megkínáltak reggelivel. Böreknek hívják az ételt, ami gyakorlatilag sajttal és fűszerrel töltött sült tészta. De az íze egészen egyedi és finom. A reggeli után rövid sétát tettünk a kis faluban. Gyorsan eltelt ez a nap, jó volt a társaság és a hangulat, így késő este értünk vissza a szállásra. 2012. április 24. (kedd) Reggel 6 órakor keltünk, mert a tanítás 8:20 kor kezdett. Ez volt az első tanítási napunk, ezért reggel Ahmet tanár úr elénk jött és megmutatta, hogy hogyan tudunk önállóan közlekedni az iskolába. Egyszerű dolgunk volt, csak egy buszra kellett felszállnunk, közel a szállóhoz és pár méterre rakott le az iskolától. Bérletet is egyszerű volt venni és használni is egyaránt, ugyanis Törökországban minden nagyvárosban kártyás a közlekedés. (Szerintem ez egyszerűbb módja a közlekedésnek, mint havonta bérletszelvényt venni.) Mivel nem volt időnk reggelizni, ezért az iskola büféjében vettünk pár péksüteményt. Egész nap Ahmet tanár úrral voltunk, ő foglalkozott velünk. Érdekes volt, mivel ott nem fordítják le angolról a berendezések neveit, így könnyen bekapcsolódhattunk a munkába. A légkondicionáló rendszert, valamint az alap levegőhálózatot gyakoroltuk aznap a diákokkal. Miután nem volt több órája, google fordító segítségével „beszélgettünk” a történelemről. A tanár úr hobbija a történelem, ezért nem volt meglepő, hogy sokat tudott hazánk történelméről is. Mint megtudtuk, a török emberek azt vallják, hogy testvérnép vagyunk, mert mind a két törzs egy helyről indult, csak míg a hunok Észak felől kerülték meg Ázsiát addig a törökök Délről foglalták el hazájukat. Továbbá a vallás és a kulturális szokások is szóba jöttek. Fél 6-ig voltunk bent az iskolába. Tanár úr elmondta nekünk, hogy ha nekünk nem kellemetlen, akkor minden napra ad mellénk pár diákot, hogy mutassák meg nekünk Bursát. Természetesen örültünk ennek a lehetőségnek. A keddi napon Engin Durgut és Sami Erdeal voltak a kísérőink. Velük néztük meg a bursai bazársort, a bursai nagy mecsetet és a kék
Türbét. Este vacsorára megkóstoltuk a CigKöftét. Kedden is csak késő este sikerült nyugovóra térnünk. 2012. április 25. (szerda) Reggel 8 órára értünk be az iskolába, reggeliztünk és teáztunk a büfében. 8:20 ra bementünk a tanterembe, tanár úr szólt, hogy hosszú nap lesz, ugyanis vizsgázik az osztálya, F5-ös vadászgép hajtóművének jégtelenítő szelepéből. Le voltunk nyűgözve, ugyanis van az iskolában egy vadonatúj hidraulika próbapad, ami egy Airbus orrfutóján szemlélteti a működést, van egy tüzelőanyag-panel, fékpad és panel, egy indítható segédhajtómű (APU), és rengeteg alkatrész metszet. Hajtóművek terén is találhatóak érdekességek. Több boxer motor is van, illetve egy soros motor, valamint van egy Airbus A320 hajtómű (CFM 565), egy F4 Phatnom vadászgép hajtóműve és egy F5-ös vadászgép hajtóműve és van egy ismeretlen Ilyushin hajtómű is. Az érdekesség az volt a számunkra, hogy amikor az egyik legjobb diák hibátlanul felelt és megkapta a maximum pontszámot, kezet csókolt a tanárnak. Náluk ez a szokás. Dél tájban szólt a tanár úr, hogy sikerült elintéznie számunkra a menzát. Örültünk a lehetőségnek és természetesen éltünk is vele. Szerintem menzához képest, több mint jó volt. Délután 4 órára fejeztük be a vizsgát. Utána még a tanár úr elmagyarázta nekünk is a jégtelenítő szelep részeit, ami áll egy szolenoidból, egy szelepből és egy szeleprugóból, egy pillangószelepből és egy nyomáselengedő ágból. Az egészet levegő vezérli. Este 7 órakor indultunk el az iskolából, nem vágytunk másra, mint egy nagy alvásra. Hazafelé még betértünk egy étterembe vacsorázni, ahol a bursai köftét kóstoltuk meg.
2012. április 26. (csütörtök) 8 óra 20 perckor kezdődött a tanítás a mai napon is. Ez a nap ajándék volt a tanár úrtól, mivel a szerdai nagyon hosszú volt. Mondta, hogy csak 11 óráig kell benn maradni, utána elmegyünk kirándulni Elif Dindarral, Gunay Esennel és Orkan Memissel a bursai hegyekbe, amit Uludagnak hívnak. De 11 óráig Ahmet tanár úr bevezetett minket a pneumatika és a hidraulika alapjaiba. A szemléltetésben nagy segítség volt a Festo tervezőprogram, valamint a Festo próbapad, ahol a tervezett rendszereket működés közben is használhattuk. Az alapvető pneumatikus rendszer áll egy kompresszorból, egy nyomás szabályozó egységből, csővezetékekből, levegőszűrőből és egy pneumatikus munkahengerből. Az elosztó szelepet a szerint kell bekötni a rendszerbe a munkahenger elé, hogy a munkahenger egy, vagy kétirányú mozgásra képes. Továbbá elmondta nekünk az alapvető különbségeket a pneumatika és a hidraulika rendszer között. A pneumatikus rendszer nem szennyezi a környezetet, viszont csak kis nyomással bír dolgozni, nem lehet vele zárat képezni, és csak folyamatos működésre alkalmas. Hamar eljött a 11 óra és a srácok már vártak ránk. Szinte a város közepéből indult egy libegő fel a hegyre. A csúcsa 2400 m magasan van, ahol hó borított mindent. Eddig még nem volt alkalmam április végén hógolyózni sohasem. A hegy tetején voltunk ebédelni egy vendéglőben, ahol kerti grillsütők voltak és mindenki saját magának sütötte meg az ebédjét. 6 óra felé elindultunk visszafelé, mert még Istvánnal el akartunk menni, bevásárolni. Eléggé elfáradtunk ezen a napon, nem kellett noszogatni bennünket, hogy menjünk aludni.
2012. április 27. (péntek) Utolsó tanítási napunk Bursában. Reggel szokásos időpontban kezdődött a tanítás. A mai nap befejeztük a pneumatikus rendszer gyakorlati megvalósítását a Festo panelen. Sikerélményünk volt, mert elsőre össze tudtunk rakni egy működőképes rendszert. Egy kis játszva tanulást feltételezve Ahmet tanár úr megmutatta a Flight Simulator X nevű programot. Elmondta, hogy nagyon hasznos szimulátor még tanítás szempontjából is. Ugyanis teljesen valósághű a műszerezettsége a repülőgépeknek, valamint minden gomb, kapcsoló működése teljesen megfelel a valóságnak, így a szimuláció reális lehet. Végig próbáltunk egy repülést
egy Airbus A320-as repülőgéppel Bursaból Isztambulba. Sikerélmény ezúttal elmaradt, inkább érdekesnek nevezném, ugyanis akadtak még problémák a földet érés során. Bucsú ajándékként a tanár úr megkérdezte, hogy szeretnék-e segédhajtóművet indítani. Nagyon örültünk a lehetőségnek, ugyanis ilyet nem próbálhatunk otthon. Miután az APU-t kivittük az udvarra a tanár úr elmondta az indítás lépéseit: 1. Engine Master Switch -> ON (világító zöld LED jelzi a működését.) 2. Oil cooler Fan -> ON 3. Starter -> UP 4. Ignition -> ON 5. Fuel Shut-off valve -> UP 6. Fuel boost -> ON Ezek bekapcsolása után a gázkart fokozatosan előrefelé kell tolni, mikor a gázkar teljesen előre van tolva, akkor a segédhajtómű fordulatszáma eléri az 50 000-et. Ha már elértük a maximális fordulatot, lassan a gázkar visszahúzásával először csökkentjük a fordulatszámot, majd alaphelyzetbe érve az indítással ellentétes sorrendbe leállítjuk a hajtóművet. Nekem volt szerencsém elvégezni egy próbát, de sajnos Istvánnál lemerült az akkumulátor, így nem volt lehetősége. 5 óra körül végeztünk az iskolában, elbúcsúztunk Ahmet Eregli tanár úrtól, majd Ufuk Sarmannal és Serkan Severrel elmentünk megvenni a vasárnapi buszjegyünket Isztambulba. A jegy vásárlása után még megnéztük a Topani városrészt, megkóstoltuk a hagyományos török fagyit, ami juhtejből készül, és többnyire pisztáciával ízesítik. Nem voltunk sokat a városban, mert másnap korán kellett kelni.
2012. április 28. (szombat) Korán keltünk, mert 6 órakor már várt ránk Sefa, Engin és Recep, akikkel elmentünk egy török fürdőbe, ami 1555-ben épült. Nagyon érdekes volt, mert Istvánnal azt hittük, hogy termálfürdő jellegű, ami a meleg vízig azonos is volt, de azt nem gondoltuk, hogy ide tényleg tisztálkodni járnak az emberek. 7 órától 11 óráig voltunk a fürdőbe, ami nagyon kimerített minket. A fürdő után elindultunk Cumalikizikbe, ami egy Bursához közel lévő „antik” falu, hasonló, mint itthon Hollókő. A kormány nem szól bele ennek a falunak az irányításába. Ide jöttünk, hogy megkóstoljuk a hagyományos török reggelit. Igazi terülj-terülj asztalkám fogadott minket, minden földi jó megtalálható volt az asztalon. Különböző sajtok, olívabogyók, vaj, méz, lekvárok egyszóval tápláló és változatos ételek voltak. A déli reggeli után még szétnéztünk a faluban, majd elindultunk haza, hogy össze tudjunk pakolni másnapra.
2012. április 29. (vasárnap) Kialudtunk magunkat, 9 óra környékén felkeltünk, amit még kellett becsomagoltuk, majd délben elhagytuk a szobánkat, kifizettük a szállást. Eközben Ufuk és Serkan már vártak ránk, hogy kikísérjenek a buszpályaudvarra. Másfél órával az indulás előtt kiértünk, így volt időnk még kávézni egyet és vásárolni pár apróságot. A buszunk 3 óra felé indult Isztambulba. Hasonlóan magas kényelmi extrákkal felszerelt busszal utazunk. Este 7 óra magasságában megérkeztünk Isztambulba, ahol Samet és 4 barátja már várt ránk. Mivel szállásunk csak a hétfői naptól van, ezért az egyik munkatársánál aludtunk. Este még tettünk egy rövid sétát a kerületben. 2012. április 30. (hétfő) Reggel 7 órakor fogtuk az összes csomagunkat és elindultunk a szállásunk felé, aminek a neve Kücükcekmece Ögretmen Evi. Miután leraktuk a cuccunkat megvártuk Mehmet Ali Akist aki tanár és a mi összekötőnk is egyben. Vele csak ezen a napon találkoztunk. Kivitt minket a Turkish Technic bejáratához, ahol találkoztunk Orhan Bilget tanár úrral, aki percekkel korábban ért vissza Lengyelországból. Ő angol tanár és a projekt koordinátora. Az egyik régi tanítványa volt segítségünkre végig a Turkish Technich-nél a 2 hét alatt. Ertekin Bassoy a neve. Miután adatainkat két hónappal korábban már elküldték, a belépési procedúra egyszerű volt, csak le kellett adnunk az útlevelünket, utána megkaptuk a napi belépőt és mehettünk be felvenni a munkát. Kivételes nap volt, hogy 9 órakor léptünk be, mert ezen a héten 7:00 kor kezdődött a műszak. Kaptunk egy alap eligazítást, hogy mit merre
és hol találunk a hangárokban, illetve, hogy hol tudunk étkezni. Megkaptuk a megkülönböztető mellényünket, majd tettünk egy rövid sétát a két óriási hangárban és az apronon. Ezután vége volt a délelőtti műszaknak, így elindultunk kifelé. Kint a bejárat előtt rengeteg céges busz várakozott. Ertekin segített nekünk és elmondta a buszsofőrnek, hogy minket is vegyen fel a megállóba, illetve vigyen vissza. És ez így is történt nap, mint nap. Délután kipakoltunk és mivel még teljesen ismeretlen környéken voltunk egyedül, nem mertünk csak egy rövid sétát tenni, majd vacsorázni egyet.
2012. május 1. (kedd) Május 1.-je ünnepnap Törökországban is, így ezen a napon nem, kellett dolgozni menni. Viszont hétfőn felhívták a figyelmünket, hogy nagyon ne is menjünk ki az utcára, mert veszélyes lehet a számunkra. Ezt mi meg is fogadtuk, így ha sokat nem is, de a közeli piacra kimentünk szétnéztünk, és vásároltunk némi ennivalót és vizet. Viszont e rövid idő alatt is sikerült megtapasztalnunk a borzalmas isztambuli közlekedést. Az autósok nagyon veszélyesek és mintha a szabályokat se nagyon tartanák be. Dél körül már a szálláson is voltunk. Mivel volt szabadidőnk így tudtunk készülni a vizsgára, átolvastuk a jegyzeteinket. 2012. május 2. (szerda) 7:00-kor kezdődött a műszak, a Seat Shopba lettünk beosztva Ertekin mellé. 8 óráig várnunk kellett, mert még nem érkezett meg a karbantartandó repülőgép. 8 órakor megérkezett a Turkish Airlines Boeing 777300ER repülőgépe (TC-JJM). Végignéztük a körüljárást, ugyanis csak kis karbantartást kellett végezni a gépen így nem húzták be a hangárba. A mi feladatunk az volt, hogy az első osztályú üléseket vizsgáljuk végig, ahol találtunk repedést, törést, hiányt, szóltunk Ertekinnek és már írta is fel a hibajegyzékbe. A munka legélvezetesebb része az volt,
amikor a ülések működését kellett kipróbálni, illetve a szórakoztató elektronika ellenőrzése. Egy ülésen bemutatták nekünk a működését, miszerint a Boeingen az ülés alatt van egy rögzített munkahenger, ami fogasléceket mozgat. A munkahengert elektromotor hajtja. Átvizsgálás esetén az ülés alján van egy biztosító szeg, amit el kell mozdítani, ezután kézi erővel, manuálisan lehet mozgatni az ülés háttámláját, lábtartót, illetve a fejtámlát. A turista osztályon az ülések hasonlóak voltak, de itt minden kézi vezérlésű volt az üléseken és nem volt rajtuk fekvő pozíció. A szórakoztató elektronika is különbözőbb volt, mert itt, ha valaki használni akarja az interaktív joystickot, akkor annak a bankkártyáját végig kell húzni az oldalán és az összeg függvényében internetezhet, illetve játszhat. Hamar eltelt a munkaidő, átöltöztünk majd visszamentünk a tanári szállásra a céges busszal. Délutánonként nem mentünk messzire, a helyismeret hiánya miatt, inkább a közeli kávézókat kerestük fel, illetve esténként más-más éttermeket próbáltunk ki. 2012. május 3. (csütörtök) Reggel 5:50-kor a szokásos helyen felszálltunk a buszra. 7:00 órakor kezdtünk a mai napon is, de erre a napra a beosztásunk a Cabin Interior Shopba szólt. Itt a főnökünk Hakan Kaygün. A Cabin Interior Shop a belső terek épségével, szőnyegekkel, illetve a belső borításokkal és fej feletti tároló rekeszekkel foglalkozik. A mi feladatunk a tegnap érkezett Atlas Jet Airbus A319-es repülőgép belső checkje. Első körben átvizsgáltuk az oldalablakok épségét, ahol nem találtunk hibát. Utána levettük a két vészkijáratot, majd elkezdtük átvizsgálni a fej feletti tároló rekeszeket (storage). A hibakeresés az alábbi pontokból állt: festés állapotának ellenőrzése, nyitófülek épségének ellenőrzése, rekeszek közötti tömítés megléte, állapota, a nyitást segítő rugó feszességének ellenőrzése, illetve törött zsanérok keresése. Ez elég hosszú munkafolyamat volt, mivel nagyon alaposan át kellett vizsgálni. Ez után szóltak nekünk, hogy a részlegvezető menedzser találkozni szeretne velünk. Mert Erensoynak hívják. Mikor felmentünk hozzá, magyar szavakkal fogadott, és mint később kiderült, Magyarországon diplomázott. Megköszöntük neki a lehetőséget, hogy itt tölthetjük a gyakorlatunkat, majd mondta, hogy az utolsó nap még szeretne velünk találkozni. Délután vettünk egy nagyobb levegőt és elindultunk a tenger irányába gyalog. Mivel nagyon messze volt és későre járt így sajnos félúton vissza kellett fordulnunk. De ez a séta meghozta az étvágyunkat, megvacsoráztunk és lassan nyugovóra tértünk. 2012. május 4. (péntek) A mai műszak is 7:00-kor kezdődött és ma is a Cabin Interior Shopba lettünk beosztva. Megvártuk, amíg az Atlas Jet A319-est betolták a hangárba. Utána meg kellett várnunk amíg Hakan kitölti a papírmunkát, ez 2 órás folyamat volt. A Turkish Technicnél egy TAMES nevű programot használnak az elvégzett munka rögzítésére, ahol meg kell adni a dátumot, az időpontot, a repülőgép lajstromjelét és a személyi azonosítót. Ezután az előző nap leszerelt fej feletti panelt csiszoltuk meg, gitteltük, majd újracsiszoltuk és ezután elvittük a festőműhelybe. Mivel volt még egy kis időnk Hakan felajánlotta, hogy körbevisz minket a reptéren belül, mert neki volt belső vezetői engedélye. Hatalmas a repülőtér és nagyon
forgalmas. Szinte minden percben szálltak le és fel a repülőgépek. Én ehhez foghatót még nem láttam. És állandóan foglalt az összes kiszálló állás. Szó szerint egy repülőgép jön és megy. A munkaidő vége előtt még találkoztunk Ertekinnel, aki megígérte, hogy a szombati napját ránk áldozza és elmegyünk várost nézni. Délután kiültünk a szálló melletti teázóba, beszélgettünk, és ismét átolvastunk egy pár jegyzetet, este beültünk vacsorázni egy közeli étterembe, majd visszamentünk a szobánkba. 2012. május 5. (szombat) Délelőtt 11 órára volt megbeszélve a találkozónk a munkatársunkkal, ami kis késések miatt fél 12-re módosult. Elsőnek vettünk Isztambul kártyát, amit szinte az összes közlekedési eszközön tudtunk alkalmazni. Elindultunk a történelmi városrész felé Metro busszal. Nagyon praktikus és gyors közlekedési eszköz. Elsőnek a Galata-toronyhoz mentünk, majd visszasétáltunk az európai oldalra, ahol megkóstoltuk Isztambul egyik nevezetességét a sült halat kenyérben. Nagyon finom, csak ajánlani tudom. Utána elmentünk egy 2 órás városnéző hajókirándulásra. Az idő szinte tökéletes volt, egész nap szikrázó napsütés és több mint 20 fok meleg. A tengerről nagyon sok
mindent beláttunk. A hajóút után megnéztük a kék mecsetet, bementünk a Basilica cisternbe, ami lélegzetelállító volt. Miután körbejártuk átmentük a Hagia Szophiába, ami István egyik álma volt, hogy láthassa. Miután kijöttünk teljesen megértettem, hogy miért. Káprázatos volt. Este 10-re értünk vissza a szállásra, ahol már Kaló tanár úr is ott volt.
2012. május 6. (vasárnap) Erre a napra városnézést terveztünk Kaló tanár úrral, de előtte még lementünk és megreggeliztünk. Az irány, hasonló volt a tegnapihoz, a történelmi városrész. Kitűztük célul a Topkapi palotát. Elég nagy volt a sor a bejáratnál, de sikerült bejutnunk. Nagy területen fekszik a szeráj. Jó érzés volt, olyan falak között sétálni, ahol pár száz évvel ezelőtt még török uralkodók laktak. Belül sikerült mindent végigjárnunk, a Háremtől kezdve a fegyverkiállításig. Elég sok időt vett igénybe a múzeum teljes körbejárása, de megérte. Annyi időnk még maradt, hogy az öreg bazárt megnézzük naplemente előtt. Szerettük volna látni az arany szarvnál, ahogy megy le a nap, de sajnos egyszer sem jött össze. De Isztambulban ez még a városban is gyönyörű. A történelmi városrészben megvacsoráztunk, majd elindultunk vissza a szállásra. 2012. május 7. (hétfő) Sajnos az utolsó hétre nem tudtuk egybekötni a városnézést a munkaidővel, mert délutánosok voltunk. Hétfő délelőtt még elmentünk a Nagy Bazárba szétnézni, aztán munkaidőre visszaértünk a Turkish Technichez. Ezen a napon az on Board Mechanic Shopba lettünk beosztva. A munkák erre a napra az volt, hogy a Turkish Airlines Boeing A330 (TC-JNK) repülőgép mosdóinak eltávolítása, illetve a mellékhelyiségek papír levegőszűrőinek eltávolítása (6 mosdó). Eltávolításához, csak egy csavarhúzóra volt szükség, hogy a műanyag tartópanelt levegyük, ezután már könnyen kijött a papírszűrő. A kivett szűrő alapján méretre vágtunk 6db szűrőt, majd visszahelyeztük őket. Ezután, ugyan ennek a gépnek az orrfutó zsírozási munkálatait kaptuk meg. Kézi zsírzóval a maintenance manuel-ben megadott zsírozópontoknál mindent bezsíroztunk. Miután ezzel készen lettünk, csak szemmel kísérhettük a következő munkafolyamatot, mert azt csak típusvizsgával rendelkező szerelő hajthatta végre. Ez a hajtóművön található starter motor olajcseréje volt. Ezzel a munkafolyamattal a munkaidő végére készültek el. 2012. május 8. (kedd) Reggel elmentünk a Márvány-tengerhez, mert csak pár buszmegállóra volt a szállástól. Élveztük a gyönyörű kékséget és a tenger sós illatát, de sajnos nem tartott sokáig, mert menni kellett dolgozni. Erre a napra és a holnapira az NDT Shopba lettünk beosztva (NonDestructive Test Shop). Ez a részleg a roncsolás mentes szerkezet vizsgálattal foglalkozik, valamit sérüléselemzéssel. Ez a részleg inkább műszerész terület volt, mint mechanikus.
Mivel kezdődött a nyári szezon, mindenki inkább repteti a repülőgépeket és nem karbantartja, így mondták nekünk. Egy gyakorlati feladat volt, egy Onur Air Airbus sárkányszerkezetén talált horpadást kellett megvizsgálni, hogy van-e törés, vagy repedés a horpadáson belül. De szerencsére nem talált semmit az Eddy Current tester. (Örvényáramú repedésvizsgáló). Ezután megmutatták a Röntgensugaras (X-ray) repedésvizsgálót, melynek működési elve, hogy a géphez merőlegesen kell tartani a vizsgálandó felületet, a felületről a gép egy röntgenképet készít. Ahol repedés vagy törés van, ott az előhívott fényképen más szín jelenik meg. Minden alkatrésznél a technológiai utasításban megadottaknak megfelelően kell beállítani a sugárzás mértékét, ami függ az anyagvastagságtól. Mivel az NDT shopban a műszaknak előbb van vége, mint a szerelőknek, így mi is előbb értünk haza. 2012. május 9. (szerda) Reggel elmentünk a közeli szupermarketbe vásárolni pár apróságot, amivel szinte az egész délelőtt elment. 15:00-ra mentünk dolgozni, az NDT Shopba. A mai napon megmutatták nekünk, hogyan zajlik a kerekes műhelybe a keréktárcsák örvényáramos vizsgálata, továbbá elmagyarázták és megmutatták, az ultrahangos Piezot- kristályos vizsgálat módszerét. A hang terjedési sebessége alapján mérnek. Ha a műszer egy kristályos, akkor a mérés egy kicsivel tovább tart, ugyanis az a kristály, amelyik kibocsájtotta a jelet, ugyan annak is kell fogadnia. Két kristályos műszernél, az egyik kristály csak a jel kibocsájtását végzi, amíg a másik csak a jel fogadását. Ha repedés, vagy törés van az anyagon belül, akkor azt jelzi a műszer, mert másképp verődik vissza a hang. Vizsgálat előtt a vizsgálandó felületet nagy viszkozitású vivőanyaggal kenik be, hogy a légrésből adódó műszaki hibákat kiküszöböljék. A harmadik legelterjedtebb mérési módszer az örvényáramos vizsgálat. A műszer érintkező fejét merőlegesen ráteszik a vizsgálandó felületre. A tekercsről mágneses tükörkép alakul ki a felületen. Sérülés esetén a tükörkép torzul. A műszer váltóárammal működik, magas frekvenciát felületi mérés esetén alkalmaznak, alacsony frekvenciát a belső repedés vizsgálatára használják. A mai napi gyakorlati feladat csak annyi volt, hogy próbáljuk le a műszert. 2012. május 10. (csütörtök) Délelőtti órákban megnéztük a kis bazárt, ittunk egy csésze kávét és ettünk egy süteményt, majd indultunk a Turkish Technichez. Eljött az utolsó munkanap, amit egyáltalán nem vártunk. Erre a napra a Structual repair and maintanance shopba lettük beosztva. Itt a repülőgép sárkányszerkezeti eleminek karbantartásával foglalkoznak. A nagyjavításoktól, az alkatrészgyártásig mindennel foglalkoznak, egyes elemeket még gyárthatnak is, sőt kompozit anyagot is gyártanak. A mai napra a feladatunk az volt, hogy Airbus A340 sugárfordító után a panel szegecseinek eltávolítása, kifúrása. A fúvócső fala sérült, cserélni kellett, ezért volt szükség eltávolítani a burkolólemezt. Természetesen itt is pneumatikus fúrókat, csiszolókat alkalmaznak. Ezen a panelen majdnem 200 szegecs volt, elég időigényes feladat volt. Mikor végeztünk ezzel, felmentünk a menedzser úr irodájába, hogy megköszönjük neki a lehetőséget, és minden segítséget, amit tőle, illetve a munkatársaktól kaptunk. Átadtuk a neki szánt apró ajándékunkat, majd mi is kaptunk tőle Turkish Technices ajándékcsomagot, aminek nagyon örülünk, és büszkék vagyunk rá, hogy ezt mi fel tudjuk mutatni. A beszélgetés után még visszatértünk a műhelybe, ahol csavarokat válogatott már mindenki, így hát mi is kivettük a részünket a munkából. Nagyon jó volt itt a társaság, nagyon gyorsan telt az idő. A munka végeztével furcsa érzés volt utoljára elhagyni a Turkish Technicet.
2012. május 11. (péntek) Az utolsó napunk Törökországban. Vegyes érzelmekkel ébredtünk fel. Mennénk is és nem is. Minden nagyon jó itt, de mégis hiányzik a haza. Reggeli után visszamentünk a szobánkba összepakolni. Miután ezzel megvoltunk, lementünk rendezni a szállást. Mivel csak este indult vissza a gépünk, letettük a poggyászainkat és elmentünk, egy utolsó városnézésre. Elindultunk felfedezni a híres Taksim teret és sétáló utcát. Nagyon zsúfolt hely, a Váci utcához tudnám hasonlítani, csak itt villamos jár középen. A Taksim téren mindenki egyetértett, hogy egy fagyi belefér ebéd előtt, így hát túlestünk rajta. Villamossal indultuk visszafelé a régi városrészhez, ahol betértünk egy étterembe és kiadósan megebédeltünk. Ebéd után visszamentünk a táskánkért a Tanári házba, majd célba vettük a Kemal Atatürk Repülőteret. Hazafelé is Turkish Airlines-szal repültünk, de most egy Boeing 737-800 volt az utazási eszköz. Kicsit hangosabb volt az Airbusnal, de összességében jobb volt. A felszolgált étel is finom volt, a stewardessek kedvesek voltak minden alkalommal. Budapestre este 7 óra körül érkeztünk. Ez a három hét maga volt a megvalósult álom, egy nagy lehetőség, aki csak tud, pályázzon.
