Németországi szakmai gyakorlat a Leonardo Da Vinci pályázat keretében 2012. június 10-től – 2012. július 21-ig
2012. június 10-én reggel fél 7-kor indultunk iskolabusszal, kb 15 óra utazás után megérkeztünk Petersfehn 2-be, ahol már várt minket Hermann Epping koordinátor úr. Ő elmondta,hogy mi az, amire figyelnünk kell . Másnap nem kellett dolgozni, így elmentünk boltot keresni, sajnos a közelben nem találtunk.
(itt laktunk 6 hétig) Gyalog megnéztük a környéket, hogy mi merre van, így láttunk elég sok érdekességet.
Első munkanapomon Acer palmatumot pakoltam, gyomláltam, locsoltam.
Heti 4 nap 8,5 órát,pénteken pedig 4,5 órát dolgoztunk Péntek délutánonként szakmai vagy kulturális programokon vettünk részt Hermann Epping vezetésével. A szünet: kétszer negyed óra, amibe beletartozott az, hogy a munkahelyről eljöttünk, ettünk, visszamentünk, ez 9:00-tól 9:15-ig illetve 15:15-től 15:30-ig volt.
Második hét: Német kollégámmal locsolóberendezést raktunk össze, ezt ki is próbáltuk és ahol nem volt jó, ott kijavítottuk. Locsoltam, árunövényt tisztogattam a cserepet magasnyomású mosóberendezéssel. A letisztított növényeket CC kocsira felpakoltuk, beáraztuk, jeltábláztuk és ezeket különböző helyekre szállították pl: Homburg, Fridrichshafen, Hamburg, Köln.
Szakmai program a Wolf kertészetnél volt, Westerstede-ben, ahol a tulajdonos elmondta, hogy sok növényt importálnak különböző országokból. Utána a koordinátor, Epping úr mondta el a tudnivalókat, pl: az üvegházakat szénnel és gázzal fűtik, rövid és hosszúnappalos növényekről és a lámpák színéről volt szó. A lámpa csak kék színű lehet, az agroszövet pedig azért fekete színű, mert a hőt a növény gyökerénél tartja. Elmesélte azt is, hogy az iskola nemzetközi kapcsolatokért felelős koordinátora Fekete-Márton Zsuzsanna is töltött itt 6 hetes szakmai gyakorlatot diák korában.
Harmadik hét Egész héten cserepeztem géppel vagy anélkül: többnyire Acer palmatumot, Pieris japonicust, Salixot. Előfordult olyan is, hogy nagyobb cserépből kissebbe kellett átültetni.
Az utolsó 3 hétben sajnos nem volt olyan változatos a munka, többnyire gyomláltam, cserepeztem, nönényeket pakoltam, locsoltam, Juniperusokat vágtam vissza, Ginkgo bilobát kellett átpakolnom, Salixot CC kocsira, Acereket a kocsiról le, rózsát gyomláltam és átpakoltam.
Az utolsó munkanapomat soha nem fogom elfelejteni, rózsát kellett gyomlálni és sorba rendezni. A fóliban dolgoztam és kint elkezdett szakadni az eső és a víz ömlött be, az
agroszövet néhol 20 cm-rel is megemelkedett, a növényeket se lehetett rendesen pakolni
Szakmai program 3-szor volt, amik közül a Park der Gärten volt a legjobb.
Voltunk a Bruns Pflanzen-nél is, ahol láttunk érdekes dolgokat, a fa sem cserépbe sem pedig szabadföldbe nem volt ültetve, a földlabda zsákkal volt bevonva és rajta pedig drót
Szabadidős programok Munka után elég sokszor elmentünk vásárolni. Azon a településen, ahol mi voltunk sajnos nem volt bolt, a legközelebbi bolt is 2 km-re volt, így jól jött a kerékpár, igaz nem voltak túl jó állapotban, de erre a célra megfeleltek.
Körbebicikliztük a Zwishenahner Meer-t, utána még áttekertünk Oldenburg-ba is. Ami nagyon fura volt: a cipők felakasztva, és a zöldségfélék az utcára voltak kiültetve.
Wilhelmshaven-be elmentünk és ha már ott voltunk megnéztük az Északi tengert is.
Brémába is sikerült eljutnunk, az idő nem volt a legjobb, mert esett az eső meg hideg volt, de azért jól éreztük magunkat. Addigra már megszoktuk, hogy Németországban elég fura az időjárás.
Az utolsó nap a tanárnő elvitt minket Walsrode-ba, a világ legnagyobb madárparkjába, ahol láttunk Hárpiát is.
Munkahelyről:Hajo Borchers Pflanzen
Legtöbbször oda raktuk ki a növényeket, ahol épp volt hely, így fordulhatott elő az, hogy a bambuszok közé kerültek a Hortenziák.
A közlekedés nem csak traktorral vagy kerékpárral történt, hanem golfos kocsival is.
Gyomtalanítás kint és bent, attól függött, hogy hol, hogy esik-e az eső. Köszönöm szépen,hogy részt vehettem ezen a 6 hetes gyakorlaton, sokat tanultam kint. Az emberek is kedvesebbek, jobban figyelnek a szelektív hulladékgyűjtésre, az utcákon is jóval kevesebb a szemét, a német is jobban megy, és így rájöttem, hogy a lengyel se olyan nehéz nyelv. Köszönöm,hogy kijuthattam!
Körösi János
