Szakmai beszámoló Készítette: Mácsik Henrietta
Szociológiai felmérés a Cinka Panna Tanoda diákjai körében A Tanoda projekt záró szakmai értékelésének részeként, a programban részt vevő hatvan tanuló közoktatási intézményben elért teljesítményét, a tanuláshoz/önképzéshez kapcsolódó motiváltság mértékének változását, művelődési és szabadidős szokásait állítottuk keresztmetszeti vizsgálat elé. Kutatásunk célja egy összehasonlító elemzés készítése: a Tanoda tanulóin a beiratkozáskor mért tanulmányi helyzet, motivációs és művelődési vizsgálat eredményének összevetése a szakmai munka befejezésének időpontjában mérhető kimeneti állapottal ugyanezen szegmensek tekintetében. Az iskolai eredményességnek, a pályaorientáltságnak, a tanulásnak a tanuló értékrendjében elfoglalt pozíciójának folyamatos megismerése és figyelemmel kísérése mentori munkánk szerves részét képezte, a diákok egyéni fejlesztési terveire építve igyekeztünk a tanulók oktatási intézményben történő előrehaladását, beilleszkedését elősegíteni. A szakmai értékelés elkészítésekor az adatok vizsgálata során nem vettük figyelembe a tanulók tanoda programban való részvételének időtartamát (45 tanuló 21 hónapot, 15 tanuló16 hónapot, és 15 tanuló 9 hónapot vett részt a programban a projekt ütemezett haladásának megfelelően), így arra vonatkozóan nincsenek adatainak, hogy a tanulókkal folytatott foglalkozások mennyisége – a programban tartás időtartama - és a tanulók fejlődésének mértéke milyen arányban erősítette egymást. Tanulóink egyéni előrehaladási üteme, és azok az aspektusok, amelyekben az objektíven mérhető és a szubjektíven megélt sikeresség megmutatkozik, nagyon eltérőek egymástól, több területen nehezen összemérhetőek. Felmérésre épülő kutatást végeztünk, melynek során egy komplex kérdőívben tettünk fel több témakörben kérdéseket a csoport egésze számára. A demográfiai adatok ismételt felvétele után, az iskolai előremenetelt dokumentáltuk (évfolyambeli előrehaladás, továbbtanulás, tanulmányi teljesítmény) majd motiváció-erősség kutatás történt. A kérdőív második felében, a szabadidős tevékenységek és a tanulás/önművelés témakörében készítettünk felmérést, külön tekintettel a tanodai életnek a tanuló életvitelére gyakorolt hatására. A vizsgálatot minden tanodás diák körében elvégeztük, de a válaszadás önkéntes volt, így kérdéseinkre a válaszadó felelhetett „nem válaszol” kategóriával is. A kérdőívekben zárt, standardizált kérdéseket használtunk, kisszámú kategóriával dolgoztunk a könnyebb statisztikai elemzés érdekében. Ennek hátrányaként azonban az árnyalati különbségek nem minden esetben tűntek ki. A bemeneti kérdőívek kiértékelése során kiderült, hogy a válaszok nem minden esetben tükrözték a megkérdezettek valódi véleményét, inkább azt, amit jónak láttak válaszként megjelölni, egyfajta idealizált állapot mutatkozott meg néhány kérdés kapcsán. Ezzel szemben a kimeneti kérdőívek lekérdezésekor a tanulókkal kiépült bizalom hatására a diákok szubjektív véleményei és érzései valamint az objektív ténymegállapítások és statisztikai adatok megfeleltethetőek egymásnak. Az alábbi értékelésben a teljesség igénye nélkül kerülnek bemutatásra a kutatás eredményei, a központi kérdések kapcsán született eredmények mutatkoznak meg nagyvonalakban. A százalékos értékelésnél kerekített értékeket használtunk.
1
Demográfiai adatok A Tanodába járó tanulók nemek szerinti megoszlása nagyjából kiegyenlítettnek volt mondható: 28 fiú és 32 lány vett részt a programban (2006 szeptemberében 30, 2007. februárjában 15 tanuló, 2007 szeptemberében újabb 15 tanuló került beíratásra). Származásukat tekintve a diákok 71,6%-a vallotta magát romának, de tanulóink mindegyike a hátrányos helyzetű diákok közül került ki. Az életkor szerinti szóródás 10 és 18 éves kor között alakult, az átlagéletkor folyamatosan 13-14 éves kor körül volt - a második és harmadik körös beíratáskor némileg csökkent, majd az idő múlásával emelkedett. Iskolai évfolyamok szerint diákjaink 83%-a felső tagozatos gyerekek közül került ki. A 2007/2008-as tanévtől kezdve ez az aránybeli különbség mérséklődött, hiszen diákjaink közül 7-en megkezdték középiskolás tanulmányaikat, és a szeptemberi beíratáskor további 2 középiskolás tanuló csatlakozott hozzánk. Már az első vizsgálatkor kiderült, hogy a diákok jelentős hányada nem az életkorának megfelelő osztályban tanul, hanem egy-két osztállyal lejjebb. Ennek okaként a kései időpontban (7-8 évesen) történő iskolakezdést, az évismétlések számát (esetenként előfordul, hogy több alkalommal is), illetve a 0. évfolyamokon való részvételt kellett figyelembe venni. Ez a lemaradás azonban a program alatt nem fokozódott, hiszen egyetlen tanuló sem szorult évismétlésre, tanulóink sikeresen haladtak előre tanulmányaik során. Az évfolyamonkénti megoszlás megfelelt a tanoda program célkitűzéseinek, hiszen az ötödik-hetedik osztályban elkezdett felzárkóztatás és tehetséggondozás eredményeként a középiskolai felvételiig a gyerekek jó eséllyel voltak felkészíthetőek arra, hogy érettségit adó középiskolában tanuljanak tovább, vagy legalábbis az addig felmerült tanulási nehézségek idejében korrigálhatóak voltak. Az iskolatípusok szerint a diákok közül a beíratáskor 49-en tanultak általános iskolában, 11-en középiskolában, a program zárásakor további 11 tanulónk megkezdte középiskolás tanulmányait. Eredménynek tekinthető, hogy pályaválasztás előtt álló tanulóink 85%-a, abban a középiskolában tanulhat/tanulhatott tovább, amit a pályaválasztási lapon elsőként megjelölt, amit leginkább szeretett volna. Szakmát tanuló diákjaink mind a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakmát választottak, és jövőbeni terveik között minden esetben szerepel az érettségi vizsga letétele is. Születési év 1988-ben született 16 14 12 10 fő 8 6 4 2 0
1989-ben született 1990-ben született 1991-ben született 1992-ben született 1993-ben született 1994-ben született 1995-ben született 1996-ben született 1997-ben született
2
Évfolyamok szerinti megoszlás beíratkozáskor
fő
14
5. osztály
12
6. osztály
10
7. osztály
8
8. osztály
6
9. osztály
4
10. osztály
2
11. osztály
0
12. osztály
Mobilitás és motiváltság Kíváncsiak voltunk a szülők iskolázottságára, képzettségére, hogy ehhez képest vizsgáljuk a tanulók terveit és jelenlegi iskolázottságát. A statisztikai eredmények szerint az édesapák/nevelőapák mindannyian elvégezték az általános iskola mind a nyolc osztályát. Az édesanyák/nevelőanyák esetében ez az arány sokkal kedvezőtlenebb, a válaszadók szerint az anyák 18%-a nem fejezte be az általános iskolát, de többet végzett, mint négy osztály. Az apákról többen mesélték, hogy „elkezdett még valamit tanulni, de szakmája nincs” A tanulók tervei között sok esetben szerepelt a diploma 28%, vagy az érettségi 22%, megszerzése. A gyerekek 35%-a az első kérdőív felvételekor azt vallotta, hogy azzal is megelégedne, ha egy szakmát tudna szerezni, de akadt olyan is, akinek legfőbb célja az általános iskola sikeres befejezése volt. A mentori tanácsadások, a személyes és közvetlen példák, a pályaorientációs tréningek, az iskolalátogatások eredményeképpen azonban a program befejeztével már tanulóink körülbelül 60%-a tűzte ki célul maga elé az érettségi vizsga letételét. Jellemzően a diákok – a családi környezet hatására - egy szakma megszerzése után képzelik el a továbbtanulást.
Milyen iskolai végzettséget szeretne? 35 30
%
25
diploma
20
érettségi
15
szakma
10
ált. iskola nem tudja
5 0 nyitófelmérés
zárófelmérés
3
Arra a kérdésre, hogy vajon meddig sikerül a diákoknak továbbtanulniuk, az első vizsgálatkor visszafogottabb és borúlátóbb válaszok születtek. 6,6% vélte úgy, hogy nem sikerül majd szakmát szereznie, 40% volt biztos benne, hogy el fog végezni, egy szakmát adó középiskolát. A gyerekek 33%-a gondolta úgy, hogy megszerzi majd az érettségit, de csak 12% gondolt arra, hogy felsőfokú végzettséget lesz képes szerezni. Ehhez képest a kimeneti felméréskor valamennyi tanulónk biztos volt benne, hogy kellő segítséggel és támogatással, jó eredménnyel fejezi be az általános iskolát, és 92% gondolta úgy, hogy el tudja majd végezni az általa kiválasztott középiskolát. Tanulóinknak több mint a fele érezte úgy, hogy érettségit lesz majd képes szerezni! Arra a kérdésre, hogy mitől félnek leginkább, milyen ok gátolhatja meg őket a középiskola sikeres befejezésében (szakma/érettségi letétele), egyenlő arányban választották az alábbi indokokat: tanulási nehézségek (24%), családi krízis (26%), beilleszkedési problémák (28%), a többiek egyéb indokokat jelöltek meg, vagy nem válaszoltak. Diákjaink az interjúk során úgy nyilatkoztak, hogy a jövőben, középiskolásként ezen esetlegesen felmerülő problémák esetén szívesen fordulnának hozzánk. Vizsgáltuk, hogy mennyire fontos a tanulás a diákok az életében, ezt konkrét kérdés formájában tettük fel (ötfokú skálából választhattak). 38% a középértéket választotta, miszerint a tanulás néha fontos szerepet játszik az életében, de néha kevésbé tartja fontosnak; 38%-nak volt fontos az életében, 13%-nak volt nagyon fontos dolog az életében a tanulás, az iskolai eredményességre való törekvés. Mindössze 3-5% mondta, hogy a tanulás számára kevésbé, vagy egyáltalán nem fontos. A kimeneti vizsgálatkor ezek az adatok lényegileg nem változtak, illetve csak nagyon csekély, elhanyagolható mértékben: a diákok 8,4%-a vélekedett úgy, hogy már értékesebbnek tartja a tanulást, mint korábban. Ennek okát mindenekelőtt a családi szocializációban és a kortárscsoport hatásában lehet keresni. A tanulók 68%-a érezte úgy a felvételkor, hogy a szülei nagyon támogatják abban, hogy tanuljon, és minél magasabb végzettséget szerezzen. Mentori munkánk alatt - a folyamatos kapcsolattartás révén a tanulóval és családjával – azonban kiderült, hogy kérdésfelvetésünk fogalmi nehézségek miatt, nem értékelhető eredményt hozott. A családi támogatás a legtöbb diákunk esetében ténylegesen - sem anyagilag, sem érzelmileg, sem egyéb szükségletek terén nem, vagy csak részben valósul/valósulhat meg. (Érdemes megemlíteni, hogy a gyerekek 14%-a nem tudta, vagy nem szerette volna megmondani, hogy szüleinek/nevelőinek mi a véleménye a tanulásról.) A diákok többsége azt őszintén bevallotta, hogy kortárscsoportjában, baráti körében kevésbé fontos a tanulás, mint számára. Szinte minden diákunk tanuláshoz való viszonya legerősebben attól a közegtől függ, amely legközelebb áll hozzá, azaz a háztartásuk tagjaitól/családjuktól, kortárscsoportjuktól. A tanodai élet során igyekeztünk olyan befogadó, ösztönző, példamutató hátteret biztosítani a tanulók számára, amely számukra értékhordozó, elsődleges csoportként funkcionálhat.
Művelődési szokások, szabadidő felhasználás tanulásra, önképzésre Az információszerzést, az információhoz jutást, mint a tanulmányi eredményesség összetevőjét külön fontossággal kezeltük. Ezen belül a nyomtatott és elektronikus segédanyagokhoz való hozzáférést és ezek használatát egyforma mértékben szorgalmaztuk. A diákok összesen 40%-a könyvtártag valamelyik közkönyvtárban (ebbe beleértettük a gyerekkönyvtárakat is), ők rendszeresen, csaknem fele-fele arányban látogatják a könyvtárat havonta, illetve ritkábban, mint havonta, de évente többször. A felmérésből kiderült, hogy minden diákunk iskolájában van iskolai könyvtár, ezt azonban minden harmadik diák soha nem használja. A tanulók 40%-a saját bevallása szerint évente csak 1-2 könyvet olvas el,
4
mégpedig az iskolai kötelező irodalmat (vagy azt sem). A többi tanuló azonban azt vallotta, hogy rendszeresen olvas.(Az adatok valódiságát nem állt módunkban ellenőrizni) A könyvtárlátogató és az olvasni szerető diákok egyaránt kerültek ki az általános és középiskolások közül, a jó és gyengébb tanulók közül is. A tanulmányi eredmény, a családi háttér illetve a könyvtárhasználat/olvasási szokások között nem tudtunk összefüggést kimutatni. A tanoda könyvállományának használatára folyamatosan ösztönöztük diákjainkat, elsősorban az iskolai feladatokhoz szükséges irodalom használatát igyekeztünk elsajátíttatni. A diákok mindegyike megismerkedett már az Internet használattal, és rendszeresen lépnek fel a világhálóra 58% szinte minden nap Internetezik, elsősorban a Tanoda által nyújtott lehetőségeknek köszönhetően.(Ezt megelőzően a gyerekek 16%-nak volt csak erre lehetősége) A tanulók döntő többségének iskolájában szabad felhasználásra nem engedélyezett az Internet-használat, csak tanórákon hozzáférhető. Megkérdeztük, hogy általában mire használják az Internetet: 75% általában kapcsolattartásra használja, azaz levelezik, chat-el; 11% legszívesebben játékprogramokkal játszik. Tanulási segítségnyújtásra, ismeretszerzésre a diákok 35%-a hetente néhány alkalommal használja a világhálót, de minden negyedik tanuló soha nem szokta e célból igénybe venni. A Tanodában folyamatosan biztosítottunk a diákok számára a számítógép-használathoz mentori felügyeletet/segítséget, a tantárgyi felkészítések alatt is szorgalmaztuk a világhálón történő ismeretszerzést, adatgyűjtést. Ennek látványos eredményeként, a program zárásakor már a diákok több mint 60%-a használja a tanuláshoz rendszeresen az Internetet, amellett, hogy a felhasználási szokások egyébiránt nem változtak. Vizsgáltuk a tantárgyi felkészülésre fordított időt (mindennapi lecke elkészítése, gyakorlás, szorgalmi feladatok stb.) illetve azt, hogy a tanulók időbeosztását milyen mértékben változtatta meg a tanodai szaktantárgyi felkészítéseken való részvétel. Jellemzően elmondható, hogy az általános iskola ötödik és hatodik osztályában tanuló diákok 2/3-a teljes iskolai felkészülését naponta a tanodában tette meg; a felsőbb korosztály célzott tantárgyi felkészítést vett igénybe, általában 2-4 tantárgy kapcsán. Megkérdeztük, hogy tanulóink mennyi időt fordítanak naponta az iskolai felkészülésre, tanulásra. Az első kérdőív lekérdezésekor sajnos 26%-uk azt nyilatkozta, hogy naponta kevesebb, mint egy órát tanul (otthon, napköziben), egy-két órát 38 % tölt felkészüléssel. A záró felméréskor azonban már mindössze a tanulók 8%-a mondta azt, hogy ritkán készül az iskolai órákra. Iskolai felkészülés időtartama 50 40 kevesebb mint 1 óra
30
1-2 óra
% 20
2 óránál több nem válaszolt
10 0 nyitófelmérés
zárófelmérés
5
A tanoda programban részt vevők iskolai felkészülésre fordított ideje, lassú ütemben, de jelentősen növekedett a záró felmérésig eltelt időben. A tanoda által biztosított szakkörök rendszeresen látogatottak és népszerűek voltak, a tanulók 45%-nak a Tanodában egyformán volt vonzó a tanulásban való segítségnyújtás és a szakkörök látogatása, a gyerekek 35%-a elsősorban a tanulásban nyújtott segítségnyújtás/korrepetálás végett iratkozott be, illetve járt hozzánk. Megvizsgáltuk a szakmai program befejeztével, azt is, hogy miként ítélik meg a tanoda programban való részvételük hatékonyságát a diákok. Valamennyien megjegyezték, hogy tartalmasabbak lettek a délutánjaik, új közösséget találtak, örülnek, hogy olyan tevékenységekben vehetnek részt, amelyekre egyébként nem lenne lehetőségük. Megkérdeztük, hogy véleményük szerint többet és hatékonyabban tanulnak-e, amióta a tanodába járnak. A tanulók több mint fele (55%) úgy érzi, hogy amióta „tanodás” több időt és energiát fektet az iskolai felkészülésre, azok közül, de akik azt válaszolták, hogy nem változott az időfelhasználásuk (35%), azok is úgy vélték, hogy ennek ellenére eredményesebben hasznosítják a tanulásra fordított időt.
Mennyi időt fordítasz iskolai felkészülésre a Tanoda programban való részvétel alatt? 55
60 50
35
40
többet készül ugyanannyit
% 30
kevesebbet készül
20 5
10
5
nem válaszolt
0
Diákjaink szubjektív véleménye, hogy a tanoda nyújtotta lehetőségekkel eredményesebbek (jobban felkészültek, jobb teljesítményt nyújtók) iskolai tanulmányaik során. Mennyire érzed magad eredményesebbnek az iskolában? eredményesebb 100 80 %
60
ugyanolyan eredményes
40
eredménytelenebb
20 0
nem válaszolt
6
Összegzés A Cinka Panna Tanodában 2006 szeptembere és 2008 februárja között 60 halmozottan hátrányos helyzetű, Szekszárd és környéki diáknak biztosítottunk tantárgyi felkészítést és hasznos szabadidős lehetőségeket. Tanulóink nemcsak szociális hátrányokkal érkeztek hozzánk, de az iskolai sikerességhez szükséges készségbeli, képességbeli, nyelvi hátrányokkal is. A kompetenciák fejlesztésére külön hangsúlyt fektetve sikerült elérnünk, hogy ezen hátrányok ne növekedjenek, hanem a lehetőségekhez képest kiküszöbölésre kerüljenek. A szakmai program eredményeként az iskolai lemaradások a csoport egészét tekintve megszűntek, az iskolába járás és a rendszeres iskolai készülés minden diákunknál megvalósult. A továbbtanulási hajlandóság jelentősen nőtt, ezzel egy időben az iskolai tantárgyi eredmények is javultak. Diákjaink életében a családias, ösztönző és példamutató közösség, a mentori támogatás és felügyelet, a gyerekek szándéka együttesen eredményezte, hogy a program befejeztével tanulóink céltudatosabban, nagyobb energiát belefektetve, választott középiskolába készülve/járva igyekeznek, hogy majd sikeresen illeszkedjenek be a munkavállalók közé.
7
