SZAKDOLGOZAT. Hulladékgazdálkodási kérdések az építőiparban. Holcsek Péter

SZAKDOLGOZAT

Hulladékgazdálkodási kérdések az építőiparban Holcsek Péter

2005

Tartalomjegyzék Nyilatkozat az önálló munkáról

i

Tartalomjegyzék

ii

1.

1

Tartalmi összefoglaló

2. Előzmények 2.1. A hulladékgazdálkodás kialakulása Magyarországon 2.2. Hazai kezdeményezések a műszaki szabályozásra

2 2 3

3. Építőiparban keletkező hulladékok 3.1. Európai Hulladék Katalógus

6 7

4. Építőipari hulladékgazdálkodás jogszabályi háttere 4.1. Jogszabályi háttér 4.2. Az építési és bontási hulladék kezelése

9 9 11

5. A hulladékgazdálkodási törvény témára vonatkozó fejezetei 5.1 A hulladékgazdálkodás alapelvei 5.2 A hulladékgazdálkodási törvény vonatkozó részei

13 13 14

6.

17

A társadalom által támasztott követelmények

7. Épület bontásakor keletkező hulladékok ideiglenes tárolásának követelményei, műszaki megoldásai, technológiai elemei 7.1 A hulladékok gyűjtése és szállítása 7.1.1 Együtemű gyűjtés és szállítás 7.1.2 Többütemű gyűjtés és szállítás 7.2 Az ideiglenes tárolás során felmerülő környezeti kockázatok 7.3 Környezeti kockázat szerint 7.4 Családi házak építése, bontása során képződött hulladék ideiglenes tárolása 7.5 Ipari méretű épületek építése, bontása során képződött hulladék ideiglenes tárolása

18 19 19 20 20 22 22

8.

Épületbontásnál keletkező hulladékok végleges elhelyezése, ártalmatlanítása, újrafeldolgozásának követelményei, műszaki megoldásai, technológiai elemei 8.1 Bontott aszfalt felhasználásának lehetősége 8.2 Bontott beton felhasználásának lehetősége 8.3 Feldolgozás technológiai lépcsői 8.4 Feldolgozás gépegységei 8.4.1 Félmobil törőberendezés 8.4.2 Továbbító szállítószalag 8.4.3 Maró berendezés 8.4.4 Osztályozó gép 8.5 A helyszíni feldolgozás elrendezése 8.6 Deponálás

23 25 25 26 27 27 31 31 32 33 33

ii

8.6.1 8.6.2 8.7 8.8

Hulladék lerakó technológiai követelményei Veszélyes hulladékok kezeléséről Jelenlegi gyakorlat hazánkban Talaj kérdése

33 34 34 35

9. Gazdaságosság kérdése 9.1 Beton készítésénél 9.2 Szennyezett talaj kezelése

38 38 42

10. Összefoglalás

43

Felhasznált irodalom

44

Melléklet

46

iii

1. Tartalmi összefoglaló Feladatom az építőiparban jelen lévő hulladékgazdálkodási kérdések összegyűjtése és elemzése. Elsőként egy időbeli áttekintés alapján bemutatom, hogy hazánkban miként alakult e terület, milyen változások, változtatások kellettek ahhoz, hogy a mostani helyzet kialakuljon. Összefoglalom az építőiparban keletkező hulladékok fajtáit, különös tekintettel az épület bontásánál keletkező hulladékokra. Az építőipari hulladékgazdálkodási jogszabályi háttér ismertetésével megállapíthatóvá válik, milyen procedúrát kell követni, hogy egy épület bontása megkezdődhessen. A témával kapcsolatban áttekintem, hogy a jelenlegi hulladékgazdálkodási törvény mely pontjai vágnak ide. A vizsgálatom kiterjed a társadalom által támasztott követelményekre, melyek hármas tagolódásúak: törvényekből, szabványokból és az államigazgatási eljárási rendből. A szakdolgozat 7. fejezete bemutatja az épületbontásnál keletkező hulladékok ideiglenes tárolásának követelményeiről, műszaki lehetőségeiről, és technológiai elemeiről szóló szabályozást. Bemutatásra kerül az épületbontásnál keletkező hulladékok végleges elhelyezésének, deponálásának, ártalmatlanításának, újrafelhasználásának követelmény rendszere, műszaki megoldásai, és technológiai elemei. Végül pedig a műszaki és gazdaságossági szempontokon alapuló elemzés és értékelés következik az épület bontásából származó hulladékok kezelésétől a deponálásig tartó hulladékgazdálkodási folyamatról a hatályos jogszabályok figyelembe vételével. Summary of matters My task is to collect and analyse the questions of waste management in building industry. For first I show a chronological review of this section in Hungary and the changes that affected the present situation. I summarize the kinds of waste materials in building industry especially the building demolition rubble. With the introduction of laws in building industry waste management I can find out the procedure, we have to follow to demolish a building. In the connenction with this subject I overview the essential paragraphs of waste management law. I also analise the requirements that the society demands with this subject. This has three parts: laws, international standards and state administrational method. The seventh chapter of the thesis shows the technological possibilities and requirements alowed by the low to store the building demolition rubble temporarily. In the thesis I show the final storage, the deponing, the disposal and recycling of building industry’s waste with its requirement system and technological methods. Finaly I analize and summarize the whole waste management process in technological and economical aspects considering the operative laws.

1

2. Előzmények 2.1 A hulladékgazdálkodás kialakulása Magyarországon A II. világháború előtt és közvetlenül azután épült régi ipari épületek egy része napjainkra korszerűtlenné vált, elvesztette funkcióját. Azokat le kell bontani, hogy új épületeknek adhassák át a helyüket. A keletkező bontási hulladék elszállítása és elhelyezése gondot okoz. Környezetvédelmi szempontból is célszerű a bontott építőanyagokat fajtánként elkülöníteni, és arra alkalmas hányadukat előkészítés után újrahasznosítani. Az újrahasznosítható bontott anyagok egyike a beton- és vasbetonszerkezetek törmeléke, amelyből a betonacél eltávolítása után, töréssel és osztályozással beton-adalékanyagot lehet előállítani. A bontás során, számos helyen téglatörmelék keletkezik, amiből leginkább könnyűbeton készíthető. Az építéssel és bontással együtt járó építési törmelék, a gyártási selejtként jelentkező beton, tégla és cserép törmelék a hulladékhasznosítás évszázados módja szerint töredékében ma is bekerül az új vagy átalakított építményekbe (pl.: bontott tégla, bontott cserép stb.). Nálunk azonban a többi közép és kelet európai országokhoz hasonlóan többségüket még szemétként kezelik, s a kommunális szilárd hulladékkal együtt hulladéklerakókba szállítják, vagy illegálisan leszórják a legkülönfélébb helyeken. Több minisztérium összefogásával 1986-ban kezdődtek követő fejlesztést célzó hazai kutatás-fejlesztési munkák, az élenjáró külföldi példák számításba vételével. Az 1998-ban megfogalmazott kérdésekre 1999-ben, a témában rendezett országos konferencia záródokumentuma ajánlásokat fogalmazott meg a honi teendőkre. A hazai illetékes minisztériumhoz való eljuttatás után, 2000-ben megjelent a hulladékgazdálkodási törvény, mely feladatokat határoz meg az építési hulladékokra. 2002-ben elkészült az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (továbbiakban OHT), mely a 2003-2008 közötti időszakra készített programokat. Az OHT részei az ország 7 régiójának Környezetvédelmi Felügyelőségei által készített hulladékgazdálkodási tervek. Az OHT-ben az építési és bontási hulladék kezelése kiemelt témaként szerepel, melynek célkitűzéseként 2008-ra az újrahasznosítás aránya a legalább 50%-os értéket el kell érje. Ennek érdekében az OHT a megelőzést (bontott anyagok újrahasználata) és a hasznosítást elősegítő szabályozások szükségességét emeli ki. Így:  ki kell dolgozni és megjelentetni az építési és bontási hulladékok kezelésének részletes szabályait, a másodlagos nyersanyag minőségi osztályba sorolását (ez a szabályozás megjelent 2004-ben);  felül kell vizsgálni az építőipari, útépítési, építési szabványokat, mûszaki irányelveket és előírásokat;  meg kell alkotni a másodlagos nyersanyagok felhasználást lehetővé tevő műszaki irányelveket, a vizsgálati és minősítési eljárásokat;  az állami és önkormányzati tenderekben preferálni kell a hasznosítható építési hulladékok meghatározott arányú alkalmazását és e szabályokat az építésibontási, valamint útépítési engedélyezésekben is érvényesíteni kell. 2

Az utolsó három felsorolt cél megvalósítása az OHT-ban még hátra vannak. A másodlagos nyersanyagok piaci megjelenítése addig nem valósítható meg, amíg a műszaki szabályozási háttér még hiányos, egyes lépések már történtek, de maradt még megvalósítani való. Ezért nem tud ma még egy újrahasznosítható anyagokat előállító vállalkozás, pl. autópálya építéshez természetes nyersanyagot helyettesítő, jó minőségűnek ítélt beton zúzalékot értékesíteni, ugyanis nincs minőségi követelmény előírás, ami alapján beazonosíthatná az előállított termékét, a vevő pedig tudja, mit kap. 2.2 Hazai kezdeményezések a műszaki szabályozásra [17.] - 2000. 2002. és 2003. évben, az útépítésben való újrahasznosításra jelent meg eddig 4 db műszaki előírás (ÚT 2-3. 207 - fúrt minta fűrészelése, ÚT 2-3. 210 – aszfaltminta testsűrűség mérése, ÚT 2-3. 301- cement mintavétele és ÚT 2-3. 706.jegyzőkönyvek, szakvélemények), a már több éve alkalmazott osztrák szabályozások legfontosabb példáinak hazai honosításra való előkészítése készült el (3 db Richtlinie magyar nyelvre lefordított és hazai alkalmazásra előkészített változata), de még minisztériumi fiókban pihennek, nem jelentették meg. Elkészültek műszaki irányelv tervezetek (2 db) bontásból származó betontörmelék adalékanyag felhasználásával készítendő betontermékekre, de nem jelentek meg, jelenleg folyamatban van a fib (Nemzetközi Betonszövetség) Magyar Tagozata gondozásában IRÁNYELV készítése „Bontott építési törmelék adalékanyagú betonok készítése" tárgyában, amely az újrahasznosítás egy különleges – vélhetőleg szűkebb – területe. • 2004. januárjától hatályos a 164/2003. (X. 18.) Kormányrendelet a hulladékokkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről • 2004-ben az EU-hoz való csatlakozásunk kezdetén jelent meg a rendelet az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól. Ez a rendelet már meghatározza az építési és bontási hulladékok keletkezés szerinti csoportosítását, nagyrészt követve a nyugat-európai gyakorlatot: előírja a szelektív gyűjtés követelményét, továbbá szabályozza az építés és bontás során keletkező hulladékok mennyiségének tervezését és elszámoltatását. Ez már utat mutat a hulladék lerakás vagy újrahasznosításra való átadás nyomon követésére, az újrahasznosítási arányok valóság közeli megállapítására Tehát a politikai akarat – az EU-s követelményekkel összhangban – a környezetterhelés csökkentése, a lerakás minimalizálása, az újrahasznosítás fokozása: kitûzött cél 2008-ra az építési és bontási hulladékok 50%-os részarányban való újrahasznosítása. A megvalósítás egyik feltétele a megfelelő technikai, technológiai feltételek kialakítása: 

inert hulladékgyűjtő helyek létesítése, szelektív tárolással,

 hulladék feldolgozó technológiák és gépsorok kialakítása, telepített és mobilizálható kivitelben. Az építési és bontási hulladékok feldolgozási technológiáinak alapműveletei az aprítás és az osztályozás. Ezekhez a mûveletekhez különféle aprítógépek (pofástörő, röpítőtörő, ütőfejes törő stb.), illetve ezekhez kapcsolt gépcsoportok állnak

3

rendelkezésre, így többféle technológia és géplánc alakítható ki. Mindenkor alapvető szempont, hogy: - miből, - milyen feldolgozási terméket kívánunk létrehozni és - azt milyen felhasználási célra ajánljuk. Így lehet egylépcsős aprítás és osztályozás, vagy kétlépcsős aprítás és osztályozás. A feldolgozási végtermék minősége nagyban függ a feladott anyag minőségétől (összetétel, szennyezők részaránya, stb.), valamint a megtervezett feldolgozási technológiát megvalósító gépsor helyes megválasztásától. Az országban már működik több, bontási törmeléket feldolgozó gépsor. Azonban az ezeken előállított másodlagos nyersanyagok, mint építési termékek, jelenleg még nehezen piacosíthatók. Folyamatban vannak a minőségi követelményre vonatkozó mûszaki szabályozások, amelyek alapján a termékek beazonosíthatók egy-egy minőségi osztályba. Hiányoznak a felhasználói tájékoztatók, a beazonosított minőségi osztálybeli termékből az alkalmazási lehetőségekre. Így nem tud kialakulni – a külföldi gyakorlatok mintáján – a hazai újrahasznosító (recycling) iparág. A bontási hulladékot feldolgozók elsősorban saját felhasználásra gyártanak, és saját felelősségre építik be a másodlagos nyersanyagaikat. Egy mintapéldát szemléltetnek az 1-2 képek. Egy vállalkozás a saját bontásából eredő, szelektíven gyűjtött beton törmelékből állít elő osztályozott betonzúzalékot. Ennek egy részéből betonelemeket (zsalu elemeket) gyárt, saját felhasználású beépítésre.

1. kép: célirányosan bontott beton és háttérben a feldolgozási termékek két frakciója

4

2. kép: Betonelem gyártás beton zúzalékból Kik lehetnek a hazai érdekeltek: hulladékot feldolgozó vállalkozók, feldolgozási technológiákhoz gépeket gyártók, forgalmazók, építési, bontási vállalkozók, hogy a bontási törmeléket vélhetőleg olcsóbban helyezhessék el a feldolgozó telepeken, önkormányzatok, amelyek a hulladék elhelyezéséért felelősek, inert lerakókat működtető vállalkozók, hogy a begyűjtött törmelék másodlagos nyersanyagként értékesíthető legyen, azok a szellemi műhelyek, amelyek részt kívánnak venni a hazai újrahasznosítás elősegítésében. Az építőgépészek mindenkor meghatározók voltak az építőipar fejlődésében, az építés iparosításában, az iparosított technológiák kialakításában. Egy újabb kihívás lehet a ma építőgépészeinek, a politikai akarat megvalósításának elősegítésében való közreműködés, hiszen a feldolgozás csak gépesített formában lehetséges, a minőség pedig a jól megválasztott és alkalmazott technikák függvénye. A feladat pedig nemes abban a vonatkozásában is, hogy a hulladékoktól kíméljük a környezetünket és minél több hulladékot újrahasznosítva, visszavezessük azokat az építési tevékenységbe.

5

3. Építőiparban keletkező hulladékok [12.] Az épületek, építmények építése, felújítása, illetve bontása során keletkező hulladékok átfogó megnevezése az építési és bontási hulladékok. Az építési és bontási hulladékok csoportosítására a következőket alkalmazzák: 1) kitermelt föld: a földkitermeléssel járó föld-és mélyépítési munkáknál keletkező, hidraulikusan vagy bitumennel kötött összetevőket nem tartalmazó, természetes eredetű ásványi anyagokból (homok, agyag, kavics, kő vagy kőzetek, melyek a 17 05 04 és 17 05 06-os EWC kóddal rendelkeznek) álló maradék; 2) útbontási hulladék: az utak, közterületek építése, bontása, karbantartása során keletkező, az út, illetve a közterületek kopó/záró (17 03 02), kötő és teherviselő rétegeiből származó, szilárd ásványi anyagokból (17 01 02, 17 01 03, 17 01 07, 17 02 02, 17 06 04, 17 08 02) álló hulladék; 3) építési és bontási hulladékok: az épületek, építmények építésekor, részleges vagy teljes bontásakor, felújításakor keletkező, ásványi anyagokat tartalmazó szilárd hulladék (kő, tégla, beton, cserép, gipsz, csempe, homok, stb, mely elemek 17 01 01 és 17 03 02-es kódúak), melynek összetételét jelentősen meghatározza az alkalmazott építési mód, az építmény kora, funkciója; 4) kevert építési hulladék: az épületek, építmények építésekor, részleges vagy teljes bontásakor, felújításakor keletkező szilárd hulladék, amelynek összetételére jellemző az ásványi és nem ásványi eredetű összetevők kevert megjelenése (170 9 04), de döntően nem ásványi eredetű összetevők (fa, papír, műanyagok, fémek, stb.) áll, hasonlóan az iparból és kereskedelemből származó szilárd települési hulladékhoz.

13%

6%

kitermelt föld

11%

útbontási hulladék 70%

építési és bontási hulladék kevert építési hulladék

1. diagramm: 2000. évben Magyarországon keletkezett 10 millió tonna építési és bontási hulladék megoszlása

6

Építési, bontási és egyéb hulladékok mennyisége, 2001. 2000000

2500000

0 Régiók

428500

400000

467700

500000

500000

1000000

468845

1500000

725777

Mennyiség (tonna/év)

2000000

Nyugat- dunántúli Statisztikai Régió Közép- dunántúli Statisztikai Régió Dél-dunántúli Statisztikai Régió Észak- alföldi Statisztikai Régió Dél- alföldi Statisztikai Régió Észak- magyarországi Statisztikai Régió Közép- magyarországi Statisztikai Régió

2. diagramm: Építési, bontási és egyéb hulladékok mennyisége, 2001. (forrás: 15/2003.(XI.7.)KvVM rendelet a területi hulladékgazdálkodási tervekről) 3.1 Európai Hulladék Katalógus (European Waste Catalogue) 1994-ben átfogó lista készült valamennyi veszélyes és egyéb hulladékról a Hulladék Keretirányelv alapján. A lista Európai Hulladék Katalógus (EWC 1994) néven került elfogadásra. A Közösség ezután határozta meg, hogy az EWC szerinti hulladékok közül melyiket tartja veszélyesnek a veszélyes hulladékokról szóló irányelvben meghatározott tulajdonságok alapján. Ennek eredményeként született meg a Veszélyes Hulladékok Listája (Hazardous Waste List). Mind az EWC 1994-et, mind a HWL-t utóbb módosították, majd összekapcsolták, és széleskörűen kiterjesztették. Ennek eredménye az EWC 2002, amelyet 2002. január 1-jén vezettek be a tagállamok és tartalmazza a veszélyes és nem veszélyes hulladékok európai listáját. E listából minket kiváltképp egy főcsoport érint a témához kapcsolódva, mely a következő: 17 ÉPÍTÉSI ÉS BONTÁSI HULLADÉKOK (BELEÉRTVE A SZENNYEZETT TERÜLETEKRŐL KITERMELT FÖLDET IS) 17 01 17 01 01 17 01 02 17 01 03 17 01 06* 17 01 07 17 02 17 02 01

beton, tégla, cserép és kerámia beton téglák cserép és kerámiák veszélyes anyagokat tartalmazó beton, tégla, cserép és kerámia frakció vagy azok keveréke beton, tégla, cserép és kerámia frakció vagy azok keveréke, amely különbözik a 17 01 06-tól fa, üveg és műanyag fa 7

17 02 02 17 02 03 17 02 04* 17 03 17 03 01* 17 03 02 17 03 03* 17 04 17 04 01 17 04 02 17 04 03 17 04 04 17 04 05 17 04 06 17 04 07 17 04 09* 17 04 10* 17 04 11 17 05 17 05 03* 17 05 04 17 05 05* 17 05 06 17 05 07* 17 05 08 17 06 17 06 01* 17 06 03* 17 06 04 17 06 05 17 08 17 08 01* 17 08 02 17 09 17 09 01* 17 09 02*

17 09 03* 17 09 04

üveg műanyag veszélyes anyagokat tartalmazó vagy azzal szennyezett üveg, műanyag, fa bitumen keverékek, szénkátrány és kátránytermékek szénkátrányt tartalmazó bitumen keverékek bitumen keverékek, amelyek különböznek a 17 03 01-től szénkátrány és kátránytermékek fémek (beleértve azok ötvözeteit is) vörösréz, bronz, sárgaréz alumínium ólom cink vas és acél ón fémkeverékek veszélyes anyagokkal szennyezett fémhulladékok olajat, szénkátrányt vagy egyéb veszélyes anyagot tartalmazó kábelek kábelek, amelyek különböznek a 17 04 10-től föld (ideértve a szennyezett területekről származó kitermelt földet), kövek és kotrási meddő veszélyes anyagokat tartalmazó föld és kövek föld és kövek, amelyek különböznek a 17 05 03-tól veszélyes anyagokat tartalmazó kotrási meddő kotrási meddő, amely különbözik a 17 05 05-től veszélyes anyagokat tartalmazó vasúti pálya kavicságya vasúti pálya kavicságya, amely különbözik a 17 05 07-től szigetelőanyagokat és azbesztet tartalmazó építőanyagok azbeszttartalmú szigetelőanyagok egyéb szigetelőanyagok, amelyek veszélyes anyagból állnak vagy azokat tartalmazzák szigetelő anyagok, amelyek különböznek a 17 06 01 és 17 06 03-tól azbesztet tartalmazó építőanyagok gipsz-alapú építőanyagok veszélyes anyagokkal szennyezett gipsz-alapú építőanyagok gipsz-alapú építőanyag, amely különbözik a 17 08 01-től egyéb építkezési és bontási hulladékok higanyt tartalmazó építkezési és bontási hulladékok PCB-ket tartalmazó építkezési és bontási hulladékok (pl. PCB-ket tartalmazó szigetelőanyag, PCB-ket tartalmazó gyanta-alapú padozat, PCB-ket tartalmazó leszigetelt ablak, PCB-ket tartalmazó kondenzátorok) veszélyes anyagokat tartalmazó egyéb építkezési és bontási hulladékok (ideértve a kevert hulladékokat is) kevert építkezési és bontási hulladékok, amelyek különböznek a 17 09 01, 17 09 02 és 17 09 03-tól

*=veszélyes hulladék

8

4. Építőipari hulladékgazdálkodási jogszabályi háttér 4.1

Jogszabályi háttér

Az OHT-ben kitűzött terv megvalósításához szükséges eljárások, technológiák már jelen vannak, fejlett országokban már alkalmazzák, és ezáltal nyersanyagot takarítanak meg. Építési és bontási hulladék gazdaságos hasznosítása, úgy valósítható meg, ha a hulladék keletkezésekor nem keverednek össze az egyes alkotók, mivel így könnyebben megvalósítható az előkezelés. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLII. Törvény 59.§ 3. bekezdésének d) pontjában adott felhatalmazás alapján készült, az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályozására a 45/2004.(VII.26.) BM-KvVM együttes rendelet. E rendelet tartalma a következő:  az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. Törvény 2.§-ának 8. pontjában meghatározott építmény fogalma: rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül, minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy az azok feletti légtér természetes állapotának tartós megváltoztatásával, beépítésével jön létre  építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII.29.) KTM rendelet hatálya alá tartozó építmények építése és bontása során keletkező hulladékokra, mely rendelet nem terjed ki a sajátos építményfajtákra (utak, vasutak, repülőterek, távközlési építmények, villamos-és távhőellátási vezetékek, bányászati, vízi, nukleáris létesítmények stb.) az építési törvény 62§ (4) bekezdése szerint a sajátos építményfajtákra vonatkozóan a szabályozási feladatokat az építményfajta szerint illetékes minisztériuma gyakorolja. Az építési és bontási hulladékok nagyrészt nem minősülnek veszélyes hulladéknak, viszont kezelésnél a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001.(VI.15.) Korm. rendelet előírásait kell betartani. A szelektíven gyűjtött hulladék kezelése, tevékenység engedélyezése és ellenőrzése során a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 213/2001.(XI.14.) Korm rendelet előírásai veendők figyelembe. Kis mennyiségben keletkező, nem hasznosítható hulladék ártalmatlanításakor pedig, a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 213/2001.(XI.14.) Korm. Rendelet, és 22/2001. (X.10.)KöM rendelet a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szerint kell eljárni.

9

Az építési és bontási tevékenység során keletkezett hulladékok mennyiségi küszöbértékeit az 1. táblázat mutatja. Sorszám

A hulladék anyagi minősége Hulladék EWC kódja szerinti csoportok

1.

Kitermelt talaj

2. 3. 4. 5.

6. 7. 8.

17 05 04 17 05 06 Betontörmelék 17 01 01 Aszfalttörmelék 17 03 02 Fahulladék 17 02 01 Fémhulladék 17 04 01 17 04 02 17 04 03 17 04 04 17 04 05 17 04 06 17 04 07 17 04 11 Műanyag hulladék 17 02 03 Vegyes építési és bontási 17 09 04 hulladék Ásványi eredetű építőanyag- 17 01 02 17 01 03 hulladék 17 01 07 17 02 02 17 06 04 17 08 02

Mennyiségi küszöb (tonna) 20 20 5 5 2

2 10 40

1. táblázat: Építési és bontási hulladékok csoportosítása [2.] Az építtetőnek az építési és bontási munkák során keletkező törmelék mennyiségét előre tervezett módon kell anyagcsoportonként kiszámítania, keletkezés után tételenként elkülönülten tárolnia addig, míg a kezelőnek azt át nem adja. Természetesen a jogszabály annyira „zöld”, hogy megengedi: amennyiben az műszakilag lehetséges, az építtető az építés során felhasználhatja a „hulladék”-ként megfogalmazott bontott építési anyagot. Más jogszabályok azonban a közvetlen felhasználást az újbóli és kötelező minősítési eljárással annyira megnehezítik, hogy ennek egyelőre nagyon kevés esélyt adnak. Ezen a ponton talán fontosabb kérdés az, hogy mi történik a hulladékkal, mit tesz vele a kezelő. A jogalkotó „a hulladék további könnyebb hasznosíthatóságá”-ról beszél és „mennyiségi küszöbérték”-ről. Ez utóbbi alatti mennyiségek esetében „ártalmatlanítási szabályokat kell alkalmazni”, mely rendeletre fentebb említést tettem. Ezen külön mellékletben meghatározásra kerülő mennyiségekről csak annyit: komplett családi házak kerülhetnek továbbra is szemétdombra (de akár még az árokpartra is). Mert 2 tonnáig dobhatjuk el a műanyag építési hulladékot, de 40 tonnáig az ásványi eredetűeket is. (39,9 tonna

10

kőzetgyapot a maga mikroszálaival igen sok légúti betegséget képes okozni akár csak a bontás ideje alatt is.) Várhatóan a fenti mennyiségi kvótával az 50 százalékos újrahasznosítási arány elérhető lenne a nagy projekteken. De mit értünk újrahasznosítás alatt? Ezt a definíciót a rendelet nem tartalmazza, ám beszél „hulladék előkezelő létesítmény”-ről, a „hasznosítandó hulladék, aprítással, osztályozással (stb..) való előkezelésé”-ről és ennek „a hulladéklerakóhoz kapcsolódóan is megvalósítható” kialakításáról. Pontosan azt sugallja a szövegezés, ami nem az újra használható építőanyagokhoz vezeti az építőipart, hanem az újra használt hulladékhoz. 4.2

Az építési és bontási hulladék kezelése

Az építési és bontási hulladékok csoportosítása a fentebb látható táblázat szerint történik. Amennyiben bármely az l. számú táblázatban szereplő, a hulladék anyagi minősége szerinti csoportban a keletkező építési vagy bontási hulladék mennyisége meghaladja az 1. számú táblázatban foglalt mennyiségi küszöbértéket, az építtető köteles az adott csoporthoz tartozó hulladékot - a hulladék további könnyebb hasznosíthatósága érdekében - a többi csoporthoz tartozó hulladéktól elkülönítetten gyűjteni mindaddig, amíg a hulladékot a kezelőnek át nem adja. Ezen kötelezettségének az építtető köteles a keletkezés helyén, vagy ha ez nem lehetséges, hulladékkezelő létesítményben eleget tenni. Az elkülönítetten gyűjtött hulladékot - amennyiben az műszakilag lehetséges - az építtető az építés során felhasználja, illetőleg a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló külön jogszabály előírásainak megfelelően a hulladékkezelőnek átadja. Amennyiben bármely csoportban a keletkező építési és bontási hulladék mennyisége nem éri el az 1. számú táblázatban közölt mennyiségi küszöbértéket, akkor a külön jogszabályban meghatározott ártalmatlanítási szabályokat kell alkalmazni, mely az 5/2002.(X.29.)KvVM rendeletben a hulladékgyűjtő udvarra vonatkozó rész alatt található. Nem veszélyes hulladékból egy lakostól alkalmanként begyűjthető, illetve átvehető 1000kg vagy annál kevesebb mennyiségű hulladék a 17es főcsoport (építési és bontási hulladék) hulladékaiból. Az építési és bontási hulladék nyílt téren helyezhető el. A nyílt téri tárolás minden esetben csak edényzetben történhet, és gondoskodni kell a csurgalékvíz összegyűjtéséről, kezeléséről, valamint a hulladék rendszeres elszállításáról. A nyílt téri tárolónak minden esetben egységesen és összefüggően burkolattal ellátottnak kell lennie. Lakossági beszállításkor az átvett hulladékról bizonylatot kell kiállítania a hulladékgyűjtő udvarnak a beszállító részére. Az építési és bontási hulladék anyagában történő hasznosítása céljából a hulladék előkezelésére áttelepíthető, illetve telepített berendezések alkalmazhatók. Ezek feladata a hasznosítandó hulladék, aprítással, osztályozással és minőségjavító, tisztítási műveletekkel való előkezelése. Amennyiben a megvalósítás helyszínéül választott településen hulladéklerakó üzemel, a telepített hulladék előkezelő berendezés kialakítása a hulladéklerakóhoz kapcsolóan is megvalósítható. A kezelt építési és bontási hulladékból, illetve annak felhasználásával készült termékek építési célra szolgáló forgalomba hozatalánál az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelősség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és

11

felhasználásának részletes szabályairól szóló külön jogszabályban foglalt előírásokat kell alkalmazni (3/2003. (I.25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet). A nem hasznosított vagy nem hasznosítható építési és bontási hulladék kizárólag inert vagy nem veszélyeshulladék-lerakón helyezhető el a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szóló külön jogszabály előírásainak betartásával. Az építési és bontási munkálatok megkezdése előtt meg kell tervezni a hulladék mennyiségét, a munkálatok befejeztével pedig el kell számolni a keletkezett hulladékokkal. Ennek megvalósítása érdekében az építészeti műszaki tervdokumentáció kiegészítendő az építési és bontási hulladék tervlapokkal, illetve az építési/bontási tevékenység befejeztével, az építtetőnek el kell számolnia a keletkezett hulladékokkal az építési/bontási hulladék nyilvántartólap kitöltésével. Építési vagy bontási engedély e hiányában, az építést vagy bontást követően használatbavétel, illetve új építéshez építési engedély nem adható ki. A tervlapokon, illetve a nyilvántartó lapokon a keletkezett hulladékokat EWC kóddal együtt kell megadni, feltüntetve a keletkezett hulladék mennyiséget, a hulladékkezelés módját (saját felhasználás, hasznosítás vagy ártalmatlanítás), a kezelő létesítmény nevét, címét, KÜJ (Környezetvédelmi Ügyfél Jel), KTJ (Környezetvédelmi Területi Jel) számát is. Az engedélyezési eljárásban a hulladékkal történő elszámolás során a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőséget szakhatóságként be kell vonni. A tervlapokat nem építésügyi hatósági engedélyköteles építési, bontási tevékenység során a területileg illetékes környezetvédelmi hatóságnak kell közvetlenül benyújtani. A hulladék tervezése és elszámolása során a környezetvédelmi hatóság feladata:  a rendelet előírásait betartassa,  az egyéb környezetvédelmi jogszabályokba foglalt előírásokat szakhatóságként ellenőrizze  építésügyi eljárás során szakhatósági hozzájárulást csak akkor adhat, ha a követelményeket teljesítették E hármas felsorolással szankcionálhatóvá válik a nem megfelelő hulladékkezelés. Kiemelendő még a 164/2003. (X.18.) Korm. Rendelet az építési és bontási hulladékok nyilvántartási-és adatszolgáltatási kötelezettségéről.

12

5. Az érvényben lévő hulladékgazdálkodási törvény jelen témára vonatkozó fejezetei [1.] 2000.évi XLII. Törvényt a hulladékgazdálkodásról címmel az Országgyűlés hozta a következők érdekében: a fenntartható fejlődés biztosítása, a jövő generációk létfeltételeinek , lehetőségeinek biztosítása az energia –és nyersanyagfogyasztás mérséklése, a felhasználás hatékonyságának növelése, a hulladék mennyiségének csökkentése az emberi egészség, a természeti és épített környezet, hulladék okozta terhelésének mérséklése A törvény hatálya kiterjed minden hulladékra, a hulladékgazdálkodási tevékenysége és létesítményekre, viszont nem terjed ki a levegő tisztaságvédelmi jogszabály hatálya alá tartozó, a levegőbe kibocsátott anyagokra és a radioaktív hulladékokra. Az első fejezetben találjuk az alapfogalmakat, melyek segítségével az ezen a területen tevékenykedők beazonosíthatják és besorolhatják magukat és tevékenységüket az egyes meghatározásokkal rendelkező fogalmak alá. Saját tapasztalatom, melyet az Országos Hulladékgazdálkodási Konferencián szereztem (2005.X.5. VDF Székház), azt támasztja alá, hogy vannak, akik nem fordítanak kellő figyelmet a törvény megértésére, és így nem megfelelő csoportba sorolva magukat, kibújnak az adatszolgáltatási kötelezettség alól (például: szállító-begyűjtő fogalmának keverése).

Hulladékképződés megelőzése, keletkező hulladékok veszélyességének csökkentése

Újrahasználat, hasznosítás Biztonságos ártalmatlanítás

1. ábra: hulladékgazdálkodási hierarchia 5.1

A hulladékgazdálkodás alapelvei

A törvény I. fejezetében találhatók az alapelvek, melyek a következők: megelőzés: a legkisebb mértékűre szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét elővigyázatosság elve: a veszélyes illetve a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak lennének a gyártói felelősség elve: a termék előállítója felelős a termék és a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező megválasztásáért (felhasznált alapanyagok megválasztása, termék külső 13

behatásokkal szembeni ellenálló-képessége, termék élettartama, újrahasznosíthatósága, hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezése, hulladékkezelés költségeihez való hozzájárulás) a megosztott felelősség elve: a termék és az abböl származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működnie az elvárható felelősség elve: a hulladék birtokosa köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy a hulladék környezetet terhelő hatása a lekisebb mértékű legyen az elérhető legjobb eljárás elve: törekedni kell az adott műszaki és gazdasági körülmények között megvalósítható leghatékonyabb megoldásokra a szennyező fizet elve: a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladékkezelés költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani a közelség elve: hulladék kezelésére, illetve átalmatlanítására a lehető legközelebbi arra alkalmas létesítményben kerüljön sor a regionalitás elve: a hulladékkezelő létesítmény létrehozásánál a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak, a kezelési igényeknek megfelelő területi gyűjtőkörű létesítmények hálózatának létrehozására kell törekedni az önellátás elve: a képződő hulladék teljes körű ártalmatlanítására kell törekedni a fokozatosság elve a példamutatás elve: állami és önkormányzati szervek példát mutatva alkalmazzák törvény szabályait és végül a költséghatékonyság elve: a gazdálkodók és fogyasztók által viselendő költségek a lehető legnagyobb környezeti eredménnyel járjanak 5.2

A hulladékgazdálkodási törvény vonatkozó részei

A törvény II. fejezetében a hulladék termelőjének, birtokosának kötelezettségeivel foglalkozik. A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége nyomán keletkező, vagy más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, hasznosításáról illetve ártalmatlanításáról gondoskodni. A hulladék ártalmatlantását saját maga is teljesítheti, vagy erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek átadhatja, a kezelés költségeinek megfizetésével. Törvény vagy rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, az így előkészített hulladék átadására a begyűjtést végző szervezetnek, illetve hulladékkezelőnek. A törvény a III. fejezetében utal a hulladékkezelésre és hulladékhasznosítására Hulladékkezelésnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása, mely kizárólag környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető. Leírja, hogy a hulladékkezeléshez használt technológia, berendezés, eszköz, anyag alkalmazását, forgalmazását jogszabály engedélyhez vagy alkalmassági vizsgálathoz, illetőleg minősítéshez kötheti. A hulladék kezelésének megfelelő elkülönített gyűjtése a hulladék termelőjének vagy birtokosának kötelezettsége. A hulladék telephelyen belüli - a környezet veszélyeztetését kizáró módon történő - gyűjtése a külön jogszabályokban meghatározott feltételekkel, környezetvédelmi hatósági engedély nélkül végezhető.

14

A hulladékkezelő begyűjtőhelyet önálló telephelyként vagy telephelyen belüli gyűjtőhelyként hatósági engedély birtokában létesíthet és üzemeltethet, ahol a hasznosítást vagy ártalmatlanítást megelőzően a hulladékot elszállításig tárolják, esetenként előkezelik, illetve további kezelésre, hasznosításra előkészítik. A hulladékszállításról szóló rész kimondja, hogy hulladék szálltása során a környezet ne szennyeződjék. Szállításból eredő szennyeződés esetén a szállító a hulladék eltakarításáról, a terület szennyeződés mentesítéséről, valamint az eredeti környezeti állapot helyreállításáról köteles gondoskodni. A hulladék hasznosítása történhet a) a hulladék anyagának termelésben, szolgáltatásban történő ismételt felhasználásával (újrafeldolgozás) b) a hulladék valamely újrafeldolgozható összetevőjének leválasztásával és alapanyaggá alakításával (visszanyerés); c) a hulladék energiatartalmának kinyerésével (energetikai hasznosítás). A hulladékártalmatlanítás a környezetvédelmi hatóság engedélyében megfogalmazottak szerint a) hulladéklerakóban történő lerakással b) termikus ártalmatlanítással vagy c) más kémiai, biológiai vagy fizikai eljárással történhet. Hulladéklerakóban előkezelés nélkül - ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet másként nem rendelkezik - hulladék nem ártalmatlanítható. A lerakással ártalmatlanítható hulladékok körét és a lerakás feltételeit külön jogszabály határozza meg (5/2002. (X.29.) KvVM települési szilárd hulladék kezelés szabályairól). A törvény IV. fejezetéből a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó szabályok közül az ingatlantulajdonos kötelezettségeit kell kiemelni. Az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán keletkező hulladékot, a jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, és továbbá a hulladékkezelőnek átadni. Az ingatlantulajdonos a települési hulladék egyes összetevőit (pl. a veszélyes hulladékokat) az előírtaknak megfelelően köteles elkülönítetten, a környezet veszélyeztetését kizáró módon gyűjteni Az ingatlanon elhagyott hulladék kezelési kötelezettsége a hulladék tulajdonosát, ha annak személye nem állapítható meg - ellenkező bizonyításig - az ingatlan tulajdonosát terheli. A települési önkormányzat, közigazgatási területén, a közterületen elhagyott hulladék elszállításáról és hasznosításáról, illetve ártalmatlanításáról a közszolgáltatás keretein belül gondoskodik. A környezetvédelmi hatóság az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására kötelezi a) a hulladék tulajdonosát, b) az ingatlan tulajdonosát, abban az esetben, ha a hulladék tulajdonosának személye nem állapítható meg.

15

Az V. fejezetben a veszélyes hulladék birtokosának kötelezettségeire vonatkozóan találunk iránymutatást. A külön jogszabályokban kihirdetett hulladékjegyzékekben nem szereplő, vagy ismeretlen összetételű hulladékot veszélytelenségének, illetve veszélyességének megállapításáig veszélyes hulladéknak kell tekinteni. Tilos a veszélyes hulladékot - a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül - más hulladékkal vagy anyaggal összekeverni. A veszélyes hulladékot eredményező tevékenységéről a termelőnek anyagmérleget kell készítenie. A veszélyes hulladék birtokosa köteles a veszélyes hulladék sorsát (keletkezését, gyűjtését, szállítását, kezelését, átadását, átvételét) szoros elszámolásban nyilvántartani. A veszélyes hulladék termelője köteles legalább 3 évre szóló hulladékgazdálkodási tervet készíteni. A háztartásban, illetőleg intézményi fogyasztásból, felhasználásból vagy szolgáltatásból keletkezett veszélyes hulladékot a termelő köteles gyűjteni és hulladékkezelő részére átadni, valamint a szolgáltatásért járó díjat megfizetni. A IX. fejezetben találjuk a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló részt, mely a következőket fogalmazza meg. A hulladék termelője, birtokosa és kezelője a külön jogszabályokban meghatározott módon és tartalommal köteles a tevékenysége során keletkező, más birtokostól átvett vagy másnak átadott hulladék mennyiségét és összetételét fajtánként nyilvántartani, üzemnaplót vezetni, és ezekről a hatóságoknak bejelentést tenni. Előző bekezdés szerinti kötelezettség nem terjed ki azon ingatlantulajdonosokra, akik települési hulladékukat a közszolgáltatónak szerződés alapján átadják A gyártói felelősség alapján a visszavételi kötelezettség alá tartozó termékek és hulladékokról a forgalomba hozatallal és a visszavétellel érintett gyártók, forgalmazók, hulladékkereskedők és kezelők kötelesek nyilvántartást vezetni és ezekről a hatóságoknak bejelentést tenni.

16

6. A társadalom által támasztott követelmények Társadalom szempontjából a hulladék az 1970-es években szállítási problémaként tűnt fel. A lakosság elképzelése, és gondolkodásmódja, abban merült ki, hogy a hulladékkal ne kelljen közvetlenül érintkeznie, ne legyen szem előtt. Vagyis, a vizuális környezetszennyezés és közérzetromboló hatás ne jelentkezzen a társadalmi színtereken (utcán, járdán, parkokon, tereken). Így ezekben az években a hulladékgazdálkodás fogalma kimerült a szállítás kérdésében. A tárolásra, szállításra, kezelésre és elhelyezésre vonatkozó jogszabályi háttér fejlődésével a hulladék adminisztratív problémává vált. Napjainkban a hulladékkezelés inkább szabályozási kérdés, aminél hármas tagozódásáról kell beszélnünk, mely a következő elemekből áll:   

Törvények Szabványok Államigazgatási eljárási rend

A társadalom által megválasztott képviselők megalkották a 2000.évi Hulladékgazdálkodási törvényt, mely kiegészítésre került a 45/2004-es rendelettel, ami az építési és bontási hulladékok kezelésének részletes szabályairól szól. A szabványok írják elő, hogy milyen feltételeknek kell teljesülnie, az adott tevékenység végzése közben. Társadalomi elvárás, hogy a hulladék útja nyomon követhető legyen, a keletkezésétől a végső elhelyezéséig. Azon cégeknél, melyek az ISO.14000-es szabvánnyal minősítettek, biztosított, hogy a hulladék megbízható helyre kerül, például: olyan hulladékkezelőbe , vagy lerakóba, mely rendelkeznek a kezeléshez, ártalmatlanításhoz megfelelő engedélyekkel. Bontási tevékenység végzésekor figyelemmel kell lenni a munkavédelmi szabványokra. Az építőipari bontási munkák biztonságtechnikai követelményei címen jelent meg munkavédelmi szabvány, MSZ-04.905.83 számmal [11.]. E szabvány nem vonatkozik a robbantással véghezvitt épületbontásra. Kimondja, hogy a bontási tervnek tartalmaznia kell a következőket:     

a bontási munka végrehajtásának módozatát a biztonságot nyújtó bontási munka végrehajtási sorrendjét a bontáshoz szükséges segédszerkezeteket ideiglenes megtámasztást, alá támasztást munkamegszakítás esetén az épületszerkezet bontás közbeni állékonyságának bizosítását  szükség szerint megmaradó épületrész állékonyságának védelmét  a közlekedési anyagszállítási utak kijelölését  a bontás technológiai utasításait A bontási munkák megkezdése előtt a közműhálózatról le kell választani a bontandó épületet, és az összes csövet le kell üríteni. Csatornahálózat betorkollásánál a közcsatornát el kell falazni, viszont a bontási épületre kerülő csapadékvíz

17

elvezetéséről ezután is gondoskodni kell. A szabványban szó esik még a szerkezet bontásáról (tetőszerkezet és falazat). E szabvány három másikra utal, melyek a következők: 1) Építő és szerelőipari szerkezetek általános előírásai MSZ-04.800.83, melyet 1995-ben visszavontak. 2) Munkavédelem. Építőipari munkák általános biztonságtechnikai követelményei MSZ-04.900.83. e helyett most az MSZ-04-900-1989-es verzó van érvényben. Tartalmáról röviden: biztonságtechnikai követelmények, építési feljárók, járópadozatok, átjárok és építési lépcsőkre vonatkozóan. 3) Munkavédelem. Termelési folyamatok általános biztonságtechnikai követelményei MSZ KGST 1728-79, melyet 1994.01.01-jén visszavonnak, helyette MSZ EN 292-1:1993-at vezetik be 2004.08.01ig, és most jelenleg az MSZ EN ISO 12100-1:2004 szabvány áll rendelkezésünkre. Az államigazgatási eljárási rend pedig meghatározza, hogy milyen procedúrán kell átmennie a bontásra szerződött cégnek, vagy vállalkozásnak. E részről már részletesen esett szó az építőipai hulladékgazdálkodási jogszabályozási háttér ismertetésekor, úgyhogy itt csak ismétlésszerűen vázolom fel. Az építésügyi szakhatósági engedélyhez kötött bontási tevékenység esetén, beadásra kell kerülnie a bontási kérelemnek a területileg illetékes környezetvédelmi szakhatósághoz, melyhez csatolni kell, a kitöltött bontási hulladék tervlapot [lásd 1.melléklet], melyben meghatározásra kerül a tervezett hulladék mennyisége. A szakhatóság ugye eldönti hogy engedélyezi-e a kért tevékenységet, vagy sem. Mindkét esetben indokolja döntését, és értesíti az érintett feleket. Ha engedélyezik a kérést, akkor a bontás megkezdődhet. A bontási tevékenység befejeztével pedig az bontási hulladék nyilvántartó lapot [lásd 2.melléklet] kell kitölteni, és a szakhatóságnak eljuttatni, a hulladékot kezelő átvételi igazolásával.

18

7. Épület bontásánál keletkező hulladékok ideiglenes tárolásának követelményei műszaki megoldásai, technológiai elemei A Hulladékgazdálkodási törvény alapfogalmai között szerepel a tárolás, melyet a következőképpen magyaráz: „A hulladéknak a termelője által a környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett, három évnél rövidebb ideig tartó elhelyezés.” 7.1 A hulladékok gyűjtése és szállítása A hulladékkezelés technológiai folyamatának első fázisa a hulladéknak, a keletkezés üteméhez igazodó, szervezett, környezetkímélő összegyűjtése és készletezése az elszállításig. Ennek során alkalmazkodni kell a hulladék keletkezésének üteméhez, anyagi tulajdonságaihoz, a keletkezési és kezelő hely környezetéhez, jellemzőihez, valamint a gyűjtési módokhoz és a gyűjtési kapacitáshoz. A hulladékok gyűjtése és szállítása szoros kölcsönhatásban van egymással. A gyűjtési és szállítási módszerek attól függően kerülnek kiválasztásra, hogy: - milyenek a hulladék tulajdonságai - a keletkezési helytől milyen mennyiséget, milyen gyakran kell elszállítani - melyek a gyűjtés és szállítás iránt támasztott környezetvédelmi és közegészségügyi kérdések - milyen gazdaságossági szempontok merülnek fel A hulladék gyűjtésének és szállításának összehangolt tárolási és anyagmozgatási folyamata hulladékgyűjtési rendszer, amely lehet együtemű vagy többütemű. 7.1.1 Együtemű gyűjtési és szállítási rendszer Az együtemű hulladékgyűjtési rendszer a hulladék átrakás nélküli mozgatása, ugyanazzal a szállítógéppel, a gyűjtésből a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig. Egy együtemű hulladékgyűjtő rendszer vázlata látható a 2. ábrán.

2. ábra: Egy együtemű hulladékgyűjtési rendszer vázlata [16.]

19

7.1.2 Többütemű gyűjtési és szállítási rendszer A többütemű hulladékgyűjtő rendszer lényege, hogy a hulladék mozgatása a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig, átrakodó állomáson való átrakás (esetleg előkezelés) közbeiktatásával. A többütemű rendszerek lényegében a szállítási távolságok jelentős növekedése miatt – regionális rendszerek kiépítése – alakultak ki. A többütemű szállítást leginkább körzeti, regionális kezelőtelepekhez kapcsolódóan alkalmazzák a teljesítmények fokozása érdekében. A 3. ábra egy kétütemű hulladékgyűjtő rendszert mutat be.

3. ábra: Egy többütemű (itt kettő) hulladékgyűjtési rendszer elvi felépítése [16.] 7.2

Az ideiglenes tárolás során felmerülő környezeti kockázatok

A talaj, a talajvíz és a felszíni vizek szennyeződése: A talajon átmenetileg tárolt hulladék, kitéve a környezeti hatásoknak, veszélyt jelenthet talajra nézve. Például, ha a hulladék bomlékony, akkor az esővíz a bomlástermékeket szétmossa a talaj felszínén, majd a szennyező anyagokat a talajvízbe viszi. Talajvíz természetes áramlása során pedig vízbázisokat is veszélyezteti. Szerves anyagok bomlásának végtermékei kilúgozódva, sókat képeznek (kloridok, nitrátok, szulfátok), melyekkel közvetve okozzák a vízminőség romlását (a nehézfémekről nem is beszélve), ezért szükséges, hogy a nem inert hulladékokat külön, megfelelő összefüggő burkolattal ellátott tároló edényzetbe gyűjtsék és ne a szabadban, vagyis ne a nyílt téren halmozzák fel. Szerves szennyező anyagok sorsa a talajban:  Gáz vagy gőz formában, vízben oldott szilárd formában kerülhet a talajba.  A talajszemcsék felületén a gázok, gőzök, folyadékok és szilárd szennyező anyagok egyaránt megkötődhetnek  Szerves szennyezők mineralizálódhatnak, energia termelődhet belőlük, C, N és P tartalmuk pedig ismét felhasználhatóvá válik

20

 Beépülhetnek a biomasszába, táphumuszba, szerkezeti humuszba  Fosszilizálódhatnak  Szerves szennyezők koncentráció csökkenése az alábbi kémiai folyamatok során jöhet létre: hidrolízis, szubsztitúció, elimináció, oxidáció és redukció  Lebontás intenzitása, függ például a hőmérséklettől, a tápanyagok pH értékétől  A mikroorganizmusok oxigénhez férhetőségét meghatározza a talaj típusa, a talajvízzel való telítettsége, egyéb szubsztrátok jelenléte Szervetlen szennyezők sorsa a talajban:  Akkumuláció  Toxikus fém táplálékláncba kerülésének veszélye Bűz hatás, levegő szennyezése: Szerves anyagok bomlása során jellegzetes bűzös szagú gázok keletkeznek, többek közt ammónia, hidrogén-szulfid stb., az összegyűlt hulladékhalmok szemcsés porát a szél a levegőbe emeli, ezzel jelentős porterhelést okozva a levegőben. A környezet elszennyeződésének esztétikai jelentősége: A rendezetlen szétszórt hulladék látványa, a nem megfelelő hulladék eltávolítás tönkreteszi a táj eredeti szépségét, csökkenti a pihenés és kikapcsolódás teljes körű lehetőségét. 7.3 Környezeti kockázat szerint két csoport határozható meg: Veszélyes és nem veszélyes Veszélyesek azon hulladékok, melyek olyan összetevőket tartalmaznak, mely önmagában is és bomlása során keletkező termékeivel az élővilágra és a környezetre közvetlenül vagy közvetve kockázatot jelent (veszélyes hulladékkal szennyezett bontási törmelék). Nem veszélyes például a betontörmelék vagy előkezelt frakciók tárolása, mely lehet nyílt téren felhalmozva, ha mennyisége a jogszabályban megállapított 20 tonna küszöbértéket meghaladja, akkor pedig kötelező az elkülönített tárolása. A környezeti hatások ellen ezt is érdemes védeni például fóliatakarással, mivel a porózus anyagok hajlamosak a vizet magukba szívni, és ha ehhez még fagy is társul téli időszakban, akkor elkezdődik az anyag mállása (levegő porterhelése megnőhet). Átmeneti tárolás szükséges:  Helyben lévő tárolás (bontás folyamata alatt)  Újrahasznosító telepen való tárolás (másod nyersanyag kinyeréséig)  Hulladékból nyert másodnyersanyag átmeneti tárolása esetén (felhasználásig)

21

7.4 Családi házak építése, bontása során képződött hulladékok ideiglenes tárolása Családi házak bontásánál a legtöbb esetben nincs arra lehetőség, hogy mobil gépsort vigyenek az építkezésre, és helyben dolgozzák fel a bontási törmeléket. Amennyiben a keletkező hulladékok begyűjtését és feldolgozó gépsorral rendelkező telepre szállítását megoldjuk, az újrahasznosítás lehetőségét megteremtjük. A különböző szétválogatott inert hulladékot rekultivációhoz, útalaphoz és vízelnyelő réteghez lehet alkalmazni, de fel is lehet használni az építkezéseken alapozásánál, talajszilárdításhoz, kötőrétegekhez vagy zajvédő falakhoz. A mobil gépsor által feldolgozott további frakciók is újrahasznosíthatóak, melyek lehetnek a kitermelt föld, faanyag, beton, különböző nagyságú zúzott állapotban. Célszerű olyan hulladékgyűjtő udvarok létesítése, melyek kifejezetten az építési és a bontási hulladékok kezelésére szakosodtak. A „sok kicsi, sokra megy” elv érvényesülésével, a családi házak bontása során keletkezett kisebb mennyiségű hulladék, szelektív kezelését rendeletek nem mondják ki. Ezért olyan telepek létesítésével, melyek a kisebb bontások és például a területenként illetékes szakhatóság által összegyűjtött, illegálisan lerakott bontási hulladékok gyűjtésével foglalkozik, majd megfelelő mennyiség elérése esetén a kezelését megvalósítják. Ezen udvarok értelemszerűen a következő hulladékokat fogadhatnák: betontörmelékeket, kevert törmelékeket, aszfalt-és útbontási hulladékokat, valamint különböző osztályú kavicsokat. 7.5 Ipari méretű épületek építése, bontása során képződött hulladékok ideiglenes tárolása Ipari épületek bontásánál, lehetőség van a kezelés helyben való elkezdésére, melyhez a helyszínre, egy áttelepíthető előkezelő gépcsoportot visznek. Egy gépcsoport, mely rostával, törő berendezéssel rendelkezik, adott helyszínen a jelenlegi jogszabályok szerint legfeljebb egy évig üzemeltethető.

22

8. Épület bontásánál keletkező hulladékok végleges elhelyezése, deponálása, ártalmatlanítása, újrafeldolgozásának követelményei, műszaki megoldásai, technológiai elemei.

4. ábra: Épület bontásánál keletkező hulladékok kezelésének lépései Az építési és bontási hulladékokat a nem veszélyes hulladékoknál említik, ezek döntő többsége valóban nem veszélyes inert hulladék. Az inert hulladék olyan hulladék, amelynek anyagai építési és bontási folyamatokból származnak, az adott tárolási, gyűjtési, feldolgozási, körülmények között egymással nem lépnek reakcióba, fizikai változásokon mennek át, vízben nem oldódnak és a környezetre káros hatást nem fejtenek ki. Úgy tűnhet, hogy e hulladék típussal van legkevesebb problémánk, hisz nem veszélyes hulladékok. A problémát igazából az okozza, hogy a hatályos törvény megszületése előtt óriási és felmérhetetlen mennyiségben termelődtek, illetve az ártalmatlan hulladékok közé az olcsó deponálás érdekében, sokszor keveredhet veszélyes hulladék is. Elmondható, hogy a bontott építőanyagok újrahasználata és újrahasznosítása egy új iparágat hoz létre. Megfelelő kényszerítő szabályozások hatására a szemétből nyersanyag lesz, így jelentős megtakarítások érhetők el lerakásnál, illetve az olcsó nyersanyag piacon történő újbóli értékesítése javítja a foglalkoztatottságot, és adóvételt jelent az államnak. Az inert hulladékok problémájának hosszú távú megoldásához, nemcsak csak arról kell gondoskodnunk, hogy a jelenleg keletkező hulladék megfelelő helyre kerüljön, hanem arról is, hogy az építkezések során olyan anyagokat alkalmazzanak, amelyeknek majdani elbontása kevesebb használhatatlan anyagot eredményez. Ezek a módszerek sokak számára nem ismeretesek, és alkalmazásuk például a környezetbarát vályog vagy szalmabála esetében, igen nehézkes a víztől és tűztől való indokolatlan félelem miatt. Ezen a hozzáálláson azért lenne érdemes a jövőben

23

változtatni főleg a családi házas építkezéseknél, hogy a jövőben lényegesen kevesebb használhatatlan sitt keletkezzen. A jelenlegi helyzet kezelésére pedig az építkezők szemléletváltása szükséges. Fontos lenne, hogy az építkezési és a bontási folyamatok során keletkező sittre ne úgy tekintsenek az emberek, mint használhatatlan inert hulladékra, hanem úgy, mint nyersanyagra, ami valamilyen újrahasználatra vár. Az elsődleges cél az lenne, hogy az anyagokat sértetlenül hagyva (akár funkcióváltással is) újbóli beépítésre kerüljön sor, ezáltal növelve az anyagok életciklusát. A következő táblázat az épületbontáskor keletkező bontási hulladékok újrahasznosításának lehetőségeit mutatja (2. táblázat)

Háttörés, felszórás

Vezetékárkok feltöltése

Talajszilárdítás és javítás

Kötőanyag nélküli hordozőrétegek

Hidraulikusan kötött hordozórétegek

* *

* *

x *

x *

x *

x *

x *

x *

x x

*

*

*

*

*

*

*

*

x

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

x

*

x

*

x

x

x

*

*

*

x

*

*

x

x

Bitumenes fedő és kötőrétegek Beton hordozórétegek

Alépítmények

Aszfalt Beton, betonelem Más hidraulikus kötési építőanyag Terméskő, új vagy használt anyagok, pályakavics Kavics, homok Egyéb ásványi anyagok Tégla, malter, kőanyag

Zajvédő falak

Anyagcsoport

Nem kötött felületű falak

Felhasználási területek

*

Jelmagyarázat: * alkalmazása megengedett; x alkalmazása feltételesen megengedett 2. táblázat: az épülettörmelék alkalmazási lehetőségei [14.] Az újrahasználat szóba jöhet átalakításoknál, melléképületek vagy nyaralók építésénél, műemléki felújításoknál, de akár a kertépítésben is. Az átalakítások során az új válaszfalak, amelyeknek tartó vagy egyéb statikai funkciója nincsen, készülhetnek bontott téglából. Ha van rá mód, akkor a használható régi nyílászárókat is beépíthetik (és tervezhetik) az új házba. A régi házak elbontása sokszor indokolatlan, mivel ezek az épületek statikailag kifogástalan állapotban vannak, általában bővítésükre és átalakításukra lenne szükség, amivel, sokkal kevesebb hulladék keletkezne. Az is gyakran előfordul, hogy a telkek elé kikerülő konténerek olyan sittet tartalmaznak, aminek újrahasználata lehetetlen, mert egyben rombolás is, amivel az anyagok összekeverednek.

24

A legtöbb településen élnek olyanok (mesteremberek), akik helyi szinten tudják kezelni az ilyen, mások számára használhatatlan anyagokat. Saját tapasztalatom van ehhez a ponthoz. Szomszédunkban olyan régi téglaház állt, amit az önkormányzat szociális lakásként adott ki használatra pedagógusoknak. Az épületet lebontásra ítélték, majd megpályáztatták a bontását. A bontási munkálatra olyan építkezőket fogadtak fel, akik anyagért bontanak. Feltétel csak annyi volt, hogy aki szeretné a bontásból kinyerhető még felhasználható építési anyagot, téglát, annak a bontási munkálatok végeztével, a területről a többi bontási hulladékot is el kellett távolítania. Manapság is akadnak még olyanok, sajnálatos módon hogy, jobban megéri nekik kifizetni a konténerek elszállítási költségeit, mint megkeresni azokat a helyi kapcsolatokat, amelyekkel a hulladék újrahasznosításra kerülhetne. A kertépítés során burkolatokat (például téglából), kisebb építményeket (filagória) lehet bontott anyagból építeni, amennyiben a bontás során odafigyelnek arra, hogy az anyagok ne sérüljenek. 8.1

Bontott aszfalt felhasználásának lehetősége

Fejlett országokban 100%-os újrafelhasználás van e téren gyakorlatban, mellyel megelőzhető, hogy a környezetet terheljék a kátrányos anyaggal. Energia megtakarítást is jelent (olajszármazék megtakarítása). A helyszíni felhasználás lehetőségével élnek egyes cégek az aszfaltút felújításánál, melynek lépései a következők: Felbontást, mosást, tisztítást, adagolást és hevítést, továbbá a terítési folyamatot egymás után végzik. 8.2 Bontott beton felhasználásának lehetőségei [18.]a következők lehetnek: A bontott anyag előkészítése újrahasznosításra kezdetben talán legelőnyösebben mobil berendezéssel és ott valósítható meg, ahol a bontást és építést egyazon vállalkozó végzi, mert ebben az esetben az újrahasznosított beton a bontás helyén az új építménybe be is építhető. Várható, hogy a piacon megjelennek gyártók, akik kifejezetten újrahasznosított betont forgalmaznak, és ilyen termékekkel kereskednek. Ennek feltétele, hogy az újrahasznosított betonból készülő termék nem csak a minőséget, hanem az eladási árat tekintve is versenyképes legyen a hagyományos termékek piacán (megfelelőségi követelményeket a 3/2003. (I.25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet előírásai támasztják) A bontott anyagok beton-adalékanyagkénti alkalmazásának az MSZ EN 2061:2002 európai beton szabvány azáltal enged teret, hogy az adalékanyag fogalmát a 3.1.24. fejezetben ekképpen határozza meg: “Betonhoz alkalmazható, szemcsés ásványi anyag. Az adalékanyagok lehetnek természetesek, mesterségesek vagy korábbi szerkezetekből újra hasznosított anyagok.” Bontott adalékanyagként való alkalmazás. Adalékanyagul olyan bontási anyagot kell használni, amelyből az idegen anyagokat (például a vasat) eltávolították. Az építőanyag nemenként elkülönített bontási anyagokat megfelelő szemcsenagyságúra kell törni, és frakciókra kell osztályozni. A bontott építési törmelék fizikai, mechanikai és kémiai tulajdonságait meg kell vizsgálni, és adalékanyagként akkor alkalmazható, ha minősége megfelel a követelményeknek. A bontott törmelék tulajdonságai elsősorban a zúzott kőéhez hasonlítanak. Ha a bontott anyag minősége betonkészítés céljára nem megfelelő, akkor természetes adalékanyaggal szabad javítani, és a javított adalékanyag keverék

25

tulajdonságait kell vizsgálni. A vizsgálati jegyzőkönyvben, ha lehetséges, fel kell tüntetni a bontott anyag származását és bontás előtti minőségét, valamint az esetleges javító adalékanyag jellemzőit és a keverési arányt. A bontott törmelék kőzetfizikai csoportba sorolását célszerű szerkezeti betonelem (például zsaluzóelem, pincefalazó elem, födémbéléstest, stb.) adalékanyag esetén az MSZ 18291:1978 szabvány szerint, forgalom hatásának kitett betonelem (például járdalap, útszegélyelem, stb.) adalékanyag esetén az ÚT 2-3.601:1998 útügyi műszaki előírás szerint végezni. A téglatörmeléket a könnyűbeton-adalékanyagok vizsgálati módszereinek eredményeivel is jellemezni kell. Felhasználás előtt meg kell határozni az adalékanyag rövid idejű mértékadó vízfelvételét. Az osztályozott, bontási adalékanyagot frakciónként és mérlegelve kell a betonkeverő gépbe juttatni. A megszilárdult betontermék minőségét a vonatkozó termékszabvány előírásai szerint 28 napos korban kell meghatározni. A vizsgálatoknak értelemszerűen ki kell terjednie a termék méretére, felületeinek, éleinek, sarkainak ép voltára, tömegére, szilárdságára, időjárásnak kitett termékek esetén a fagyállóságra, a forgalomnak kitett termékek esetén, ha szükséges a kopásállóságra és az olvasztósó-állóságra (az anyag tulajdonságaival szemben támasztott követelmények és vizsgálatok a Függelékben találhatóak, a hivatkozott szabványok és műszaki leírásokkal egyetemben). A termékgyártás műszaki és minőségügyi feltételeit a termékszabvány vagy a műszaki előírás, ezek hiányában a gyártó által elkészítendő műszaki leírás tartalmazza. A minőséggel kapcsolatos eseményekről, az anyag és termék vizsgálatok eredményeiről naplót kell vezetni és a naplót meg kell őrizni. A naplóba a minőségért felelős vezető és az üzem vezetője tehet bejegyzést. Az épített környezet védelmében kiadott 1/1995. (II.24.) KTM rendelet, illetve az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló, [3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet M. Közlöny 8/2003. szám] szerint tanúsítani kell, hogy az építési tevékenység során beépített anyagok, épületszerkezeti elemek minősége az építési célnak megfelelnek. “Forgalomba hozni (továbbforgalmazni) vagy beépíteni csak megfelelőség igazolással rendelkező, építési célra alkalmas építési terméket szabad.” A bontott építési törmelék adalékanyaggal készített termék megkülönböztetése a természetes adalékanyagú termékektől a termelési naplóból visszakereshető számjelzéssel történhet. A betonelem termék szállítólevelén nem szükséges az egyébként szokásostól eltérő, az adalékanyagra utaló megnevezést alkalmazni, vagy megjegyzést feltüntetni. Ha az építési törmelékkel e műszaki előírás szerint készített betonból - mint transzportbetonból - más felhasználónál készül a betonelem, akkor a transzportbeton szállítólevelére rá kell vezetni, hogy az csak vasalatlan betonelemek készítésére alkalmas. 8.3 -

Feldolgozás technológiai lépcsői pedig a következők Aprítás: Az aprítás lényege egyes szilárd hulladék szemcse illetve darabméretének csökkentése, másrészt az anyagegyüttesek megbontásával a különböző komponensek előkészítése az elválasztásra, valamint a további kezelés hatékonyságának növelése. Az aprítás végezhető mechanikai és termikus módszerekkel, továbbá száraz és nedves eljárással, környezeti hőmérsékleten illetve mélyhűtött állapotban.

26

-

Fémkiválasztás: mágneses kiválasztás acél anyagok részére, és nem acél anyagok kiválasztása fémkereső berendezéssel.

-

Osztályozás: eladható, újra felhasználható frakciókat kell előállítani

-

Szétválasztás: végterméket károsító anyagok például fa, fedéllemezek, könnyű építőanyagok, papír és a hozzájuk tapadt por leválasztása.

A feldolgozás két feladatot teljesít: 1) A feldolgozáshoz szállított anyag meghatározott szemcseméretre történő aprítása, mely az újrahasznosításnak megfelel. Cél a végtermék teljesítse a kívánt normákat. 2) Az anyag feltárása, idegen részek minél kevesebb ráfordítással eltávolíthatók legyenek. 8.4

A feldolgozás gépegységei a következők -

aprítógép

-

leválasztók, osztályozók

-

mágnes leválasztók

-

szállító szalagok

8.4.1 Félmobil törőberendezés leírása A hulladékaprítókat a legkülönbözőbb szerkezeti megoldásokkal készítik, minden típusnak megvan a legcélszerűbb alkalmazási területe. Így van ez az épület bontási hulladékkezeléséhez szükséges berendezés kiválasztásánál is. Ez az R-CI 90-90 ütvezúzóval ellátott félmobil törőgép, kiválóan alkalmas olyan építési anyagok, mint az aszfalt, építési törmelék, de ugyanúgy a természetes kőzetek előkészítésére és törésére is. Ezzel az átgondolt koncepciójú félmobil törőberendezéssel, amely alkalmas a mélybölcsős szállító járművel (trélerrel) történő szállításra, az MFLG cég egy természetbarát és gazdaságos megoldása.

27

5. ábra: R-CI 90-90 / HP félmobil törőberendezés Ennél a berendezés típusnál éppen a szállítási méretek és a súly, valamint a kompakt felépítés eredményezi a flexibilitást, amelyre a gyakori és problémamentes munkahelyváltás esetén elengedhetetlenül szükség van. R-CI 90-90 / HP félmobil törőberendezés előnyei:          

kiforrott, szolid és robosztus felépítés, dízel-elektromos hajtással a méretekre és a berendezés súlyára nézve problémamentes szállítás üzemképes kevesebb, mint 2 óra alatt, csekély szerelési ráfordítás mellett minimális felszerelési ráfordítás és karbantartás kopásálló törőelemek- a kopó alkatrészek hosszú élettartama változó, egyszerű törőrés beállítás a legjobb törőhatás eléréséhez beépített szállítószalag a tört anyag és az előszortírozott anyag számára felépített szállítószalag fölötti mágneses szortírozó (különleges felszerelés) magas átfutási teljesítmény és törési hatékonyság beépített szalagmérleg (különleges felszerelés)

6. ábra: törőberendezés feléptése 1. 1.adagoló vályú 2. vibrációs szállítóvályú 28

3. adagoló garat – törőberendezés 4. ütvezúzó 5. kapcsolószekrény 6. dízel generálegység 7. hidraulika-aggregát 8. támasztóhenger 9. törőberendezés – hajtómotor 10. alvázkeret 11. előszortírozó szalag 12. kihordó szállítószalag 13. mágneses szoltírozó (különleges tartozék) A berendezés munkamódszere: A gép hajtásához szükséges elektromos energiát egy dízel – generátoregység állítja elő. A berendezés valamennyi részegységét elektromos motorok hajtják.

7. ábra: berendezés munkamódszere Anyagtovábbítási folyamat: A. a törendő anyag rakodó segítségével egy feltöltött felállón keresztül, kanalas markoló, vagy szállítószalag által az adagoló vályúba kerül feltöltésre. B. A vibrációs szállítószalag az anyagot a beömlő torkolaton keresztül az ütvezúzó egységhez szállítja. C. A megtört anyagot az ürítő szállítószalaggal a tároláshoz vagy halomba, vagy egy az építéshez használt szállítószalagra termeljük. D. Az előszoltírozott anyag balra, vagy jobbra halomba kerül kitermelésre. E. Egy a szállítószalag fölött elhelyezett mágnese szortírozó kiszortírozza a vasanyagokat a szállított anyagból (különleges felszerelés)

29

Üzemeltetési adatok adagolt anyag:

termelési teljesítmény: adagolt darabnagyság: darabvastagságig

Termelt szemcsenagyság:

építési törmelék, feltört aszfalt, természetes kőzet természetes kőzet 2500 daN/cm2 nyomószilárdságig (nagyobb nyomószilárdságot feltétlenül egyeztetni kell a gyártóval) kb. 50-110 t/óra (függetlenül az adagolt anyagtól és a termelt szemcsenagyságtól) aszfaltdarabok 500mm élhosszig és 200mm Vasbeton törmelékdarabok 350mm élhosszig Vasazat (Dmax. 20mm) 100mm-re érhet ki a betondarabból) kb.90% 0/45mm (függ a termelt szemcsenagyságtól és a beállított törési rés nagyságától)

A félmobil törőberendezés teljesítményét nagymértékben befolyásolják a következő tényezők:  az adagolt anyag fizikai tulajdonságai (állapota, szemcsézete , nedvessége )  a gép beállítása (az ütvezúzó lécek, lemezek kopottsága )

8. ábra: ütvezúzó berendezés munkamódszere Az ütvezúzó berendezés munkamódszere: Az ütvezúzó berendezésekben, az anyag ütések általi szétmorzsolódással kerül megtörésre (ütvezúzás). Az adagolt anyag a 4 ütőléccel felszerelt rotoregységre vezetődik. A fentről bevezetett anyag a körben elhelyezett ütőlécek ütése által összetörődnek, vagy a körben elhelyezkedő ütvezúzó pofáknak ütköződve morzsolódik szét. A rotor körül elhelyezett ütvezúzó pofáknak csak ütköztetési funkciójuk van. Ezek a rájuk verődő anyagot visszairányítják az ütészónába. Ez annál gyakrabban történik, minél kisebb a rés az ütvezúzó pofák alsó éle és az ütészóna között. 30

Ennek a résnek nincs kalibráló hatása, de meghatározza a visszaverődések gyakoriságát. 8.4.2 Továbbító szállítószalag A feladó szalag gyártmánytól függetlenül lényegesen azonos felépítésű teljesítménye, szélessége, hossza a kiszolgálandó törőgéptől függ.

3-4. kép: szállítószalag a megtört építési törmelékkel Erősen koptató anyagok szállítására megfelelően alkalmasan megválasztott, ütő és vágó-hasító igénybevételt elviselő hevedert kell választani. Ajánlott felső borítógumi vastagság: 5-8 mm

8.4.3 Maró (mosó) berendezés Igen jó minőségű végtermék esetén a tört-és acéltól megtisztított anyag még egy maróberendezésen is keresztülmegy, mely feladata a könnyebb anyagok leválasztása (például fa, műanyag, karton), úszó anyagok kiválasztása, kimosása. Utókezelésként alkalmazzák általában.

9. ábra: maró berendezés működési elve [13.] Működési elve a következő: Az egyes szemcsefrakciókat érdemes külön mosatni. A szennyezett szemcséket a surrantón (a) keresztül egy vizes kádba (C) mossák. Ebben a kádban egy görgővel lenyomott hullámos, határoló elemekkel ellátott szalag mozog. A szalag 31

szállítóiránya (B1) a súrlódás következtében a nehezebb, leült szemcséket (E) kihordja. A szalag haladási irányával szemben (B2) a folyadék áramlása a könnyebb szennyező anyagokat (F) a vízzel kiválasztja. A szétválasztási út egészen a szalag végéig (D) funkciónál. A víz hozzávezetés a surrantón keresztül történi, mely hátráltatja a szennyezők leülepedését, a keletkező örvények miatt. Most pedig lássuk a gépszerkezeti rajzát:

10. ábra: maró berendezés szerkezeti rajza [13.] 8.4.4 Osztályozó gép A gép alkalmas különféle kőzetek, ásványok, bontott beton, általában rideg tört anyagok szemcseméret szerinti osztályozására adott mérettartomány között. Például: a félmobil osztályozó-berendezése Az osztályozó-berendezés tartóvázból, osztályozógépből, szállítószalagokból, hidraulikus rendszerből és vezérlésből áll. A szállítószalagok felhajthatóak, így a berendezés közúton is szállítható. Teljesítmény: 30-100 t/h tört anyagok képes szétválasztani 3 frakcióra. Szalagok szélessége: oldalsó 500 mm, felső-alsó 800 mm. Méretek: hossz: 9700 mm; szélesség: 2370 mm; magasság: 3100 mm; össztömeg: ~ 9000 kg

5. kép: félmobil osztályozó-berendezése 32

8.5

A helyszíni feldolgozás elrendezése A 4-es számú feladószalagon keresztül a 2-essel jelölt törőgépbe kerül az anyag. A törési folyamat végeztével az 5-ös és 1-es szállítószalag segítségével egy háromrostás osztályozógépbe. Itt szemcseméret szerinti osztályzás után, mint láthatjuk 3 frakcióméretet kapunk. A kapott frakciókat utókezelésen való átesés után, mint nyersanyagot használhatják fel.

11. ábra: helyszíni feldolgozás elrendezése [13.] Természetesen nem minden anyagot lehet újrahasználni. Ezek esetében feltétlenül a deponálás a megoldás, de meg kell vizsgálni, hogy az újrahasznosítás lehetőségét is. 8.6

Deponálás

A nem veszélyes hulladékok elhelyezésére kialakított depóniák követelményei nem olyan szigorúak, mint az egyéb hulladéklerakóké, viszont ellenőrizni kell, hogy ártalmas anyagok ide semmi esetre se kerüljenek be. A magánépítkezések során keletkezett anyagokat, olyan helyre kell szállítanunk, amelyek műszakilag ellenőrzött létesítmények, lerakók. 8.6.1 A deponálás, lerakás követelményei A hulladékot csak olyan hulladéklerakóba lehet elhelyezni, amelyre a kezelő szervnek engedélye van. A hulladéklerakás díját az üzemeltetőnek úgy kell megállapítania, hogy az fedezze a hulladéklerakó létesítésének, üzembe helyezésének és üzemeltetésének teljes költségét, továbbá a hulladéklerakó lezárásának és legfeljebb 30 évig történő utógondozásának becsült költségét. A hulladék átvételi követelménye három részből álló megfelelés biztosítása, melyek a következők: 

Alapjellemzés

33



Megfelelőségi vizsgálat



Helyszíni ellenőrző vizsgálat

Az alapjellemzés és a megfelelőségi vizsgálat elvégzéséről, továbbá azok eredményeinek rögzítését a jegyzőkönyvben a hulladéktermelő köteles rögzíteni, ennek hiányában viszont a hulladék birtokosa, tulajdonosa köteles gondoskodni. A hulladéklerakó üzemeltetője a telephelyének beléptető pontján és a lerakás helyén helyszíni vizsgálatot végez annak megállapítása érdekében, hogy a lerakásra szánt hulladék azonos-e az alapjellemzésben, megfelelőségi vizsgálatban, egyéb kísérő dokumentumban leírt hulladékkal. Ha eleget tesz mind a három követelménynek a hulladék, akkor lerakható, ha viszont nem, akkor a hulladéklerakó üzemeltetője megtagadhatja a hulladék átvételét. Ez esetben, jegyzőkönyvben kell rögzíteni az átvétel megtagadásának indokait. Az átvétel megtagadásáról szóló jegyzőkönyv egy példányát a hulladék átadójának, másik példányát a hulladéklerakó helye szerint illetékes Felügyelőségnek kell megküldenie. Tehát ha a hulladéklerakó üzemeltetője a hulladék átvételét megtagadja, a hulladék átadója köteles a hulladékot a hulladék tulajdonságainak megfelelő hulladéklerakóba, vagy más hulladékkezelő létesítménybe, vagy saját telephelyére szállítani. 8.6.2 Veszélyes hulladékok kezeléséről Az építőiparban keletkező veszélyes hulladék az azbeszt, mely anyagra kiemelt figyelmet kell fordítani a bontásnál. Az épületekben alkalmazott szórt azbesztvakolatok mentesítése várhatóan mintegy tízéves program során történhet meg. Ezzel egyidejűleg az azbeszthulladék keletkezési üteme meg fog növekedni. A szórt azbeszt eltávolításából származó laza hulladék fele a lakás célú, másik fele a kommunális, illetve ipari célú épületekből származik. Az azbesztcement termékek forgalmazása természetesen ma már tilos, felhasználása pedig már évek óta nem engedélyezett. A jelenleg már beépített tetőfedő anyagból származó bontásnál keletkező darabos hulladékot első sorban monodepóniákba kell szállítani. 8.7

Jelenlegi gyakorlat hazánkban

Manapság az építési törmelékeket illegálisan a legkülönbözőbb helyekre rakják le. A kevésbé fejlett üdülőterületeken, illetve a zártkertes övezetekben az egyre nagyobb forgalmú földutaknak a kátyú-mentesítésére is szokták alkalmazni. Itt még azt az érvet is hangoztatják, hogy majd a később épülő műutak alapjául fognak szolgálni ezek a törmelékek. Az ilyen kátyúfeltöltésben megtalálható a kis kockakőtől kezdve, a fél téglákon át, a csempedarabokig, minden. Ehhez hasonló feltöltéssel már én is találkoztam kedvenc horgásztavam bekötő földút szakaszain. Mellesleg nem biztos, hogy a gépjármű gumiabroncsának jót tesznek az éles csempedarabok. Viszont ezek csak összezúzva képeznének olyan homogén vízáteresztő anyagot, amely útalapnak használható lenne. Régebben a szokás az volt, hogy a régi ház törmelékeit szétterítették a telken. Ez a gyakorlat korábban is rontotta a talaj minőségét, amikor még sokkal környezetbarátabb anyagokat használtak az építkezéshez, például vályogot. A gyakorlat megmaradt, az építőanyagok megváltoztak.

34

8.8

Talaj kérdése [19.]

Az ipari létesítmények sokszínű használatának következtében, a létesítmény környezetében szennyeződhetett a talaj. A szennyezett területeken a szennyezettség fokának csökkenését és annak megszüntetését, továbbá a felszíni vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggően a kormány 219/2004.(VII.21.) Korm rendelete foglalkozik. A megszűnt egykor környezetkárosítással járó tevékenységnek azonban következményei vannak, mint például, olyan anyagok maradnak vissza utánuk, melyek nem láthatók, a felszín alatt vannak, vagy látszanak, de nem állapítható meg hogy mennyire károsak. Ilyen veszélyforrások lehetnek a talaj számára: -

kőolajat, kőolajszármazékot tároló létesítmények: repülőterek, olajfinomítók, vasútállomások, üzemanyagtöltő állomások vegyi üzemek: üzem területén lévő tartályok, felszín alatti csővezetékek katonai létesítmények: garázsok, javítóüzemek, vegyianyag-tartályok

A fent megnevezett létesítmények közül nem egyet elbontottak vagy korszerűsítettek, ám a talajba került anyagok ott maradtak. A szennyezettség mértékének megállapítására feltáró kutakat fúrnak a vizsgált helyszínen, és mintát vesznek a talajból, melynek összetételét és koncentrációját laboratóriumban állapítják meg. A kapott eredményeknek megfelelően kell megválasztani azt a műszaki beavatkozást, amelyik az adott természeti viszonyok és környezeti feltételek között a legjobban megfelel a feltárt szennyezőanyagok természetének és a megszüntetendő veszély nagyságának. Viszont az sem mindegy, hogy ugyanazt vagy közel ugyan azt a célt mekkora ráfordítással lehet elérni. Szennyező terjedésének megakadályozása talajban, lokalizációs eljárások:  Horizontális árnyékolás: a gravitáció hatására lassan lefelé húzódó olajtest a leszivárgó vízzel való érintkezését akarjuk megakadályozni. Eszközei, megvalósítása: felületi takarással fólia vagy műanyag lap, agyag vagy betonit réteg vagy ezek egyidejű kombinációja, azaz többrétegű szigetelő fedés megvalósítása. Szennyeződés alatti árnyékolás abban az esetben alkalmazható, ha az olajszennyezés olajat át nem engedő réteghez ér és e fölött megáll. Ilyenkor talptömörítés szükséges biztonságból, gél injektálással. 

Vertikális árnyékolás: a szennyező oldalirányú mozgásának megakadályozására alkalmazzák. Ezek mesterséges falak (kötényfal, szádfal, résfal), melyek alsó fele a legalacsonyabb talajvízszint alatt kell hogy legyen, megakadályozva ezzel az olajlencse vándorlását. Hidraulikus gáttal is megoldható a vertikális árnyékolás, mely alatt a következő értendő: olyan kútsor, mely depresszió görbéi összeérnek, és akadályozzák az olaj és olajos víz vagy bármely más oldott szennyező vándorlását. Kitermelt vizet kezelni kell, majd visszatáplálni a talajba, például nyelető kutakkal.

35

A bontási területen addig nem építhető új létesítmény, míg a talajt nem kezelik, azaz talajszennyezés esetén a szennyezőket el nem távolítják véglegesen belőle. A következő 3. táblázatban kapunk összefoglalást az olajszármazékokkal szennyezet talajok kezelésére Kezelés módja

Előnye

Hátránya csak részleges problémamegoldás, emelkedő lerakási díjak miatt megfontolandó alkalmazása

Veszélyes hulladék lerakóba való szállítás

gyors megoldás

Talajlevegőztetés

gyors olcsó eljárás, in-situ, elszívásról gondoskodni ex-situ alkalmazható kőolaj kell, fokozottan könnyűpárlatainál tűzveszéllyes

Biológiai talajdekontaminálás: mikroorganizmusokkal, magasabb rendű növényekkel valósítható meg

környezetbarát megoldás

hosszú időszükséglet, kémiai, biológiai és bakterológiai elővizsgálatok szükségessek

Égetőberendezés alkalmazása

gyors ártalmatlanítás mindenféle kőolajfajtára

gáztisztítási kötelezettség, hosszú engedélyeztetési eljárás, csak ex-situ alkalmazható

Termikus kezelés: kishőmérsékletű krakkolás 450-600˙C, pirolízis 750950˙C, nagyhőmérsékletű pirolízis T>1200˙C

mindenféle szénhidrogén eltávolítható

költséges

Plazmatechnológia: 3000˙C fölött anyagok elektront veszítenek, így vezetik az áramot

minden szerves és szervetlen mikroszennyező rendkívül költséges ártalmatlanítására alkalmas

3. táblázat: olajszármazékokkal szennyezett talaj teljes ártalmatlanítása [16.]

36

Mikor tekinthető egy kármentesítési-művelet befejezettnek Két szélsőséges nézet szerint lehet: 1. Holland példa szerint: egységesen megállapított határértékek alapján határozzák meg a beavatkozás szükségességét 2. Németországban alkalmazott módszer ezzel szemben az egyedi mérlegelést képviseli. E módszer figyelembe veszi a későbbi területhasználatot Az idő múlásával ennek a két szemléletnek a közeledése tapasztalható. A hazai módszer a víznek és a talajnak az adott területen a szennyezés előtti, a természetestől csak kevéssé eltérő állapotát a (B) szennyezettségi határértékkel jellemzett állapotát veszi alapul. Ezek a határértékek a jogszabályban, vagy ennek hiányában hatósági határozatban, a felszín alatti vizeknél az ivóvízminőség és a vízi ökoszisztéma igényei, földtani közeg esetén a talajok multifunkcionitásának figyelembevételével meghatározott kockázatos anyag koncentrációk. Ha a talajban illetve a vízben levő kockázatos anyagok (B) határértéket nem lépik túl, akkor a talaj illetve a víz még nincs ugyan természetes állapotában, de még nem tekinthető szennyezettnek. A hazai szabályozás egyedileg írja elő azokat a koncentrációkat, melyeknek mértékéig el kell távolítani a kockázatos anyagokat az adott területen. Ez a (D) kármentesítési határérték, melyet kockázatfelméréssel, területhasználat figyelembevételével és költség-haszonelemzéssel állapítanak meg, viszont ez nem lehet kisebb, mint a már említett (B) szennyezettségi határérték. Nem kell nagyobb tisztaságot elérni a kármentesítéssel, mint amilyen az adott környezeti állapota volt az elszennyeződés előtt. A felelősség megállapítása 1995-ben megalkotott Környezetvédelmi törvény (későbbiekben Kv.) óta, azon ingatlan tulajdonosa, mely jogsértő tevékenységet folytatott, felelősséggel tartozik érte. Egyértelműen meghatározza a törvény a jogsértő tevékenységet: mely olyan tevékenység, mely a környezetet veszélyezteti, szennyezi, illetve károsítja és a környezetvédelmi előírások megszegésével folyik. Ha tevékenység végzője ismeretlen, és a felszín alatti vizeket, kőzeteket veszélyeztető, szennyező, károsító tevékenység a Környezetvédelmi törvény (továbbiakban Kt.). - hatálybalépését követően folyik, akkor a jogsértő tevékenység helyének tulajdonosa, vagy használója - hatálybalépését megelőzően történt, akkor az illetékes környezetvédelemért felelős miniszter által kijelölt szervezet kötelezett a kármentesítésre. Fontos még figyelmet fordítani a tevékenység jogutódlására vonatkozó kitétel meghatározó szerepére, melyet a 219/2004.(VII.21.)Korm. Rendelet 21.§ (2.) bekezdésben rögzítettek. A Kt. 67.§ (2) bekezdése szerint a környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenységnek minősül a létesítmény vagy művelet felhagyása, így ebben az esetben a terület átvétele esetén, ha a szennyezést okozó tevékenység még folyamatban van, fenáll a környezet veszélyeztetésének ténye, úgy a terület új tulajdonosa, mint a tevékenység jogutódja lesz a kármentesítés kötelezettje.

37

9.

Gazdaságosság kérdése

9.1 Beton készítésénél osztályozott kavics kiváltása megfelelő frakcióra tört bontási betonnal Számolásom során változatlannak vett adatok, értékek: (A lentebb látható árak 2005. november-december hónapára érvényesek.) A rendelkezésünkre álló bontási törmelék (vasbeton) mennyiségét 1000 tonnában veszem fel. Ennek a felvételére azért van szükség, hogy diagrammban egyenest tudjunk készíteni, költségekre (mivel 2 pont határoz meg egy egyenest). Kezelendő mennyiséget későbbiekben „X”[t] jelöli. Felmerülő teljes költséget „Y”[Ft/t] jelöli, mely a kezelendő mennyiség függvénye. Félmobil törőberendezés költségei (R-CI 90-90 / HP) A gép dízelolajjal üzemel, fogyasztásának árát a törési díjba kalkulálták, mint a többi kőolajszármazékkal üzemelő berendezését is. Telepítéssi díj trélerrel: 250-300 FT/km (T-telepítési díj) Törési ár: 550-900Ft/tonna (átlagár:750 Ft/t) (annál drágább, minél nagyobb arányban tartalmaz törendő anyag vasat) Törőpofa amortizáció: 300 Ft/tonna Homlok rakodó, anyag feladása:150 Ft/tonna Előkészítés bontó kalapáccsal: 250 Ft/tonna Kezelési díj összességében (mely a fentebbi árakat tartalmazza a telepítési díj figyelembe vétele nélkül): 1450-1500Ft/tonna (K-kezelési díj) A bontás helyszíne és a félmobil törőberendezést üzemeltető cég telephelyének kétszeres távolsága (oda vissza) km-ben, továbbiakban „S” jelöli egyenletben. A példában szerepeljen a két helyszín között 100km távolság, tehát S=200. Bevezetek továbbá egy korrekciós szorzót, melyet jelöljön „h” - újrahasznosítási arány. Jelentése pedig, hogy bontási törmelék aprítása után az anyagmennyiség hány százaléka, van a megkövetelt szemcsefrakcióban. A számolásnál ezen értéket 1-nek veszem. Bontási törmelék deponálási költsége Az építési törmelék árképzése pedig a következőképp alakult: Megkérdezett cég 1 m3 bontási betont 1,6 tonna tömegűnek számol. 4 m3 szállító konténerrel történő bontási hulladék elszállítási (mely ugye tartalmazza a kezelés, lerakás költségét is) ára: 12350 Ft (Áfás ár), ez 4*1,6=6,4 t bontási törmeléket jelent, míg a 8 m3 (8*1,6=12,8tonna) konténerrel aló szállítás költsége pedig (kerületen kívüli szállítás esetén) 24000Ft+Áfa/tonna, azaz 30000 Ft/tonna.

38

Kiszámítható hogy egységnyi bontási hulladéktól (esetünkben bontási betontól) mennyi pénzért lehet megszabadulni, mely 30000 / 12,8 = 2343,75 Ft/tonna árat eredményez (D-deponálási díj) 1m3 0-24mm-es frakciójú osztályozott kavics kiskereskedelmi ára: 2890 Ft/m3 Egy példa beton készítéséhez felhasznált anyagmennyiségekre (egységnyi m3re vetítve)[15.]: Cement Természetes szemcsemegoszlású homokos kavics (THK 0-24 mm) Osztályozott kavics (O.K. 12-24 mm) Víz

0,251 0,889

tonna m3

0,353 0,159

m3 m3

Fő szempont: Akkor gazdaságos, ha osztályozott kavics (továbbiakban O.K.) beszerzési áránál alacsonyabb összegből lehet előállítani a bontott betonból a megfelelő szemcseméret frakciót, mellyel kiváltható az új beton készítésekor az alapanyagként felhasznált O.K.-ot. A költség összehasonlításhoz diagramm készíthető, mely egyik tengelyén a költséget, ráfordítás (Y) mértékét (Ft-ban), a másik tengelyén pedig az anyagmennyiséget (O.K. és a feldolgozott betont tonna mértékegységben) ábrázoljuk. A beton gyártásához szükséges sódert és osztályozott kavicsot építőanyag kereskedő cégnél vásároljuk, kiskereskedelmi áron. Ez az ár tartalmazza a kitermelés költségeit, a raktározást, tisztítását, és szállítását az építkezésre. Az O.K. ára lineárisan növekszik, minél nagyobb mennyiséget veszünk, annál nagyobb összegbe kerül, tehát egyenesként ábrázolható a diagrammban. Átfogó vizsgálatban a beton előállítás mely esetben olcsóbb (1) és (2) eset: (1) eset alapanyag

+

cement   sóder    osztályozott _ kavics    víz 

eszközök

+

bontási hulladék = deponálási költsége

beton

bontási beton aprítási költsége

beton

betonkeverő  villamosenergia   

(2) eset alapanyag + + osztályozott kavics helyett adalékanyag (bontási beton)

eszközök

+

=

39

Az alapanyagok keverésére, összedolgozására fordítandó energia költség mindkét egyenletben (1)-es és (2)-esben is fellelhető, úgy, mint a cement, sóder, víz és a végtermék. Így ezekkel lehet egyszerűsíteni a fenti egyenleteket. (1) esetben a bontás során keletkező anyagot nem használjuk fel beton készítésre, így költségként annak deponálása is minket terhel a betonhoz szükséges nyersanyagok árának megfizetésével együtt. Előző fejezetben megemlítettem, hogy a betonhoz alkalmazható adalékanyagként, olyan bontási anyag, mely fizikai tulajdonságai a zúzott kőéhez hasonlóak. Adalékanyag alkalmazásával kiváltható némelyik alapanyag, ezt mutatja (2) lehetőség, melynél a bontott anyag feldolgozásának megvalósításával elfelejthetjük annak deponálási költségét. Beton készítésénél a sódert és az osztályozott kavicsot térfogategységben kell felhasználni, ezért meg kell állapítani, hogy a bontott betontörmelékből ideális esetben, mekkora térfogatú másodnyersanyagot nyerhetünk. Kiszámolom, hogy 1000 tonna bontási törmelék térfogata, mennyi osztályozott kavics térfogatával egyenértékű: 1000 / 1,6 = 625 m3-nak felel meg A fentebb említett fix adatokkal a gazdaságosság számolása a következőképpen mutat: Képletekkel: Y(1) = O.K. * h * X / 1,6 + X * D Y(2) = K * X + T * S

3. diagramm: gazdaságossági diagram

40

Értékekkel behelyettesítve: Y(1) = 2980*1*1000 / 1,6 + 1000 * 2343,75 = 4206250 Ft Y(2) = 1000 * 1500 + 300 * 200 = 1560000 Ft Gazdaságossági diagram 4500000 4206250

4000000

Költség (Ft)

3500000

(1)-es eset

3000000 2500000

(2)-es eset

2000000 1560000

1500000 1000000 500000 60000 0

0 0

200

400

600

800

1000

1200

Kezelendő mennyiség (tonna)

4. diagramm: fix értékekkel számolt költségdiagram Y(1) > Y(2), tehát a helyszíni feldolgozás és újrahasznosítás 1000 tonna mennyiségnél kifizetődőbb, mint ennek a mennyiségnek a deponálási és nyersanyag költsége. Összefoglalóan mely paraméterektől függ a gazdaságosság számolása:  a kezelendő bontási hulladék mennyiségétől  az aktuális piaci nyersanyag és szolgáltató áraktól

 a bontás helyszínéig megtett kilométerekből adódó költség, kis kezelendő mennyiségnél erősen befolyásolja

 végül de nem utolsó sorban célszerű a törőberendezés kihasználtsági hatásfokát magasan tartani, melyhez tisztában kell lenni a gép kapacitásával. Ez a következő:40-60 t/óra és 350-500 t/nap mennyiség. Tisztán látható, hogy minél nagyobb mennyiséget kell kezelni (értem ezalatt a több 1000 tonna bontási hulladékot) annál gazdaságosabb a tevékenység.

41

9.2

Talajkezelés gazdaságossági szempontja

Épület bontása után, fennálló talajszennyezés esetén szükséges azt kezelni, megszüntetni. Ez a kezelési folyamat a létesítendő új épület, üzemcsarnok stb., építésének kezdő dátumát, vagyis az új beruházás kezdését, elindítását késlelteti. Ezért fontos a megfelelő kezelési eljárás kiválasztása. Mérlegelni kell, hogy a gyors és magas kezelési költségű talajkezelés a következő projekt nagyságához mérten, mekkora beruházást jelent. A leggyorsabb megoldás a szennyezett talaj teljes kitermelése és pótlása tiszta talajjal. Ez esetben a szennyezett talajt vagy kezeltetjük, mely időtartama több hónapot, akár évet is igénybe vehet, vagy veszélyes hulladéklerakóba szállíttatjuk borsos áron (valószínűsíthető, hogy veszélyes hulladékok tonnánkénti lerakási ára a jövőben csak növekedni fog). A legdrágább a talaj vitrifikálása (más néven plazmatechnológia), melyet hazánkban nem is alkalmaznak a magas villamos energia árak miatt. Elmondható, hogy a kezelés gazdaságossága is több tényező függvénye. Ilyen tényezők a következők: -

a kezelendő talaj mennyisége

-

a szennyezést okozó anyagok milyensége

-

a kezelésre fordítandó idő mennyisége

-

a kezelés technológiájának költsége

42

10.

Összefoglalás

Az építési és bontási hulladékok kezelésének szabályozásáról összefoglalóan elmondható, hogy a rendelet célja: elősegítse, az országban keletkező, döntő hányadban inert, nem veszélyes hulladéknak számító építési és bontási hulladékok, minél nagyobb arányban való hasznosítását. Ennek feltétele, hogy a hulladék, a keletkezés időszakában ne keveredjen össze más hulladékokkal, azaz gyűjtése, anyagfajtánként elkülönítve valósuljon meg, mely által az előkezelés technikailag könnyebbé, gazdaságilag hatékonyabbá válhat. Megállapítható továbbá, hogy az egyéni próbálkozások a deponálásra minden esetben környezeti károkat okoznak. Ezért a használhatatlan sitt helye a műszakilag megfelelően kialakított inert hulladéklerakóban van. Ahhoz, hogy az építkezések során keletkező hulladékokat hosszútávon kezelni tudjuk, gondoskodnunk kell a megelőzésről, az újrahasználatról, az újrahasznosításról és a biztonságos deponálásról. Az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben előirányzott 50%-os újrahasznosítási célkitűzés megvalósítható lesz, ha törvény hatályát a nagy mennyiségű hulladéktermeléssel járó sajátos építményfajták (utak, vasutak, repülőterek, távközlési építmények, villamos-és távhőellátási vezetékek stb.) építése, bontása során keletkező hulladékokra és ezek megfelelő kezelésére, minél nagyobb arányú hasznosítására is kiterjesztik, illetve jogszabályokkal megvalósíthatóvá teszik. A társadalom szemléletének megváltoztatása is szükséges. Ez hosszú folyamat, mely a társadalom környezettudatos nevelésével valósítható meg (kiskortól egész az idős korig). Szemléletváltás a települési szelektív hulladékgyűjtés megvalósítása után már érzékelhető, melybe ugye a társadalom széles rétegét bevonták. Az építési és bontási hulladékok kezelésére vonatkozóan valószínűleg csak az építőiparban érintettek szemlélete és hozzáállása változik az előírásoknak (törvények, rendeletek) megfelelően (Megfelelő ösztönző, vagy erős szankcionálás hatására). A szabályozást valószínűleg nem fogják enyhíteni, sőt idővel szigorítani is fogják, s így kiderül, mely cégek képesek alkalmazkodni, s a kor követelményeinek megfelelni.

43

Felhasznált irodalom Felhasznált jogszabályok: [1.]

2000. évi XLIII. Törvény a hulladékgazdálkodásról

[2.]

45/2004. (VII.26.) BM-KvVM együttes rendelet az építési és bontási hulladékok kezelésének részletes szabályozásáról

[3.]

1997. évi LXXVII. Törvény az építésügyi hatósági engedélyezési eljárás szabályozásáról

[4.]

46/1997. (XII.29.) KTM rendelet az építési munkákkal és tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásról

[5.]

98/2001. (VI.15.) korm. Rendelet a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről

[6.]

213/2001. (XI.14.) korm. Rendelet a települési hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről

[7.]

22/2001. (X.10.) KÖM rendelet a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről

[8.]

164/2003. (X.18.) korm rendelet az építési és bontási hulladékokkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről

[9.]

3/2003. (I.25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet az építési termékek műszaki követelményeinek megfelelőségi igazolásáról, forgalomba hozatalának és felhasználásának szabályozásáról

[10]

219/2004. (VII.21.) Korm rendelet a felszín alatti vizek védelméről

Felhasznált szabványok: [11.]

MSZ.-04.905.83. Építőipari bontási munkák biztonságtechnikai követelményei

Felhasznált könyvek: [12.]

Hulladékgazdálkodási tanácsadó; Verlag Dashöfer, 2005 Szerző: Dr. Csevár Antal (szerk.)

[13.]

Világszínvonal vizsgálati tanulmányok. Építőipari bontási törmelékek feldolgozása, újrahasznosítása 16/1985 Kézirat, Budapest, Lichtmanegger Oszkár okl.gépészmérnök

[14.]

Műszaki Információ – Hulladékok és hasznosítása. Budapest, OMIKK 1995-1999

másodnyersanyagok

44

[15.]

Egységes Építőipari Szolgáltató Kft.1994

Normarendszer,

TERC

Kereskedelmi

[16.]

Környezettechnika; Mezőgazda Kiadó 2003. szerk.: Barótfi István

és

Felhasznált web lapok [17.]

http://www.tuv-bayern.hu/tplweb/download/emi-tuv-hirlevel-200410.pdf Hazai program az építési és bontási hulladékok újrahasznosítására

[18.]

www.betonpolus.hu/not_bontott/Bontott-neton.htm Betontörmelék és téglatörmelék újrahasznosítása adalékanyagként. TANULMÁNY.

[19.]

beton-

www.kvvm.hu talaj és víztisztaság védelem része

45

Melléklet 1. számú melléklet 3. számú melléklet a 45/2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelethez BONTÁSI HULLADÉK TERVLAP a bontási tevékenység során keletkező hulladékhoz

Az építtető adatai: A vállalkozók adatai: Dátum: Neve: Neve, címe:KÜJ, KTJ száma: .............................. ..................................... .................. ....... ., Címe: Neve, címe:KÜJ, KTJ száma: .............................. ..................................... .................. ...... ., Neve, címe:KÜJ, KTJ száma: ..................................... .................. ., A bontási terület adatai: Címe: ............................................................................................................................................. ........................................................... Helyrajzi száma:A végzett tevékenység: épület .................................................................................. részleges vagy teljes lebontása. (A kívánt rész aláhúzandó!) Építési hulladék Kezelési mód Sor- A hulladék anyagi minőségeEWC kódszám Tömeg Megnevezése szám szerinti (t) csoportosítás 1. Kitermelt talaj 2. Betontörmelék 3. Aszfalttörmelék 4. Fahulladék 5. Fémhulladék 6. Műanyag hulladék 7. Vegyes építési és bontási hulladék 8. Ásványi eredetű építőanyaghulladék Összesen:

Helyszíne

46

2. számú melléklet 5. számú melléklet a 45/2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelethez BONTÁSI HULLADÉK NYILVÁNTARTÓ LAP a bontási tevékenység során keletkező hulladékhoz Az építtető adatai: A vállalkozók adatai: Neve: Neve, címe:KÜJ, KTJ ......................................................................., .................. .... Címe: Neve, címe:KÜJ, KTJ ......................................................................., .................. ... Neve, címe:KÜJ, KTJ ......................................, ..................

Dátum: száma: száma: száma:

A bontási terület adatai: Címe: ............................................................................................................................................. ........................................................... Helyrajzi száma:A végzett tevékenység: épület .................................................................................. részleges vagy teljes lebontása. (A kívánt rész aláhúzandó!) Építési hulladék Sor- A hulladék anyagi minőségeEWC kódszám Tömeg (t) szám szerinti csoportosítás 1. Kitermelt talaj 2. Betontörmelék 3. Aszfalttörmelék 4. Fahulladék 5. Fémhulladék 6. Műanyag hulladék 7. Vegyes építési és bontási hulladék 8. Ásványi eredetű építőanyaghulladék Összesen:

Kezelési mód Megnevezése Helyszíne

47

3. számú melléklet Követelmények és vizsgálatok: Jel Anyag és tulajdonság Követelmény Vizsgálat Bontott adalékanyag A vizsgálati anyag mintavételét az MSZ 18282-1 szabvány szerint kell végezni. 2. Egyneműség* Idegen anyag*  0,5 m% Szemrevételezés ** Idegen anyag  2,0 m% 3. Testsűrűség  1800 kg/m3 MSZ 18284-2 3 Halmazsűrűség  900 kg/m 4. Vízfelvétel MSZ 18284-3  25 m% MSZ 18284-3 5. Rövid idejű mértékadó 4 mm alatt 4 mm felett vízfelvétel, 10 perc alatt  20 m%  15 m% 6. 7.

0,02 mm alatti szemek  15 v% mennyisége a 4 mm alatti frakcióban 2-3.601 Szemmegoszlás MSZ 18291 ÚT UNZ szerinti NZ szerinti osztály osztály Adalékanyag keverék A finomsági modulus az MSZ finomsági modulusának 18293 szerinti szélső számítása a határgörbék finomsági szemmegoszlás vizsgálat modulusa közé kell, hogy essék. eredményéből

8.

Szemalak

9.

Mikro-Deval aprózódás, betontöret esetén Los Angeles aprózódás, betontöret esetén

10.

11.

Deval aprózódás, betontöret esetén

12.

Szulfátos kristályosítási aprózódás, betontöret esetén

MSZ 18288-2 szerinti ülepítéssel

MSZ 18288-1 szerinti száraz szitálás Szemmegoszlás vizsgálat alapján, MSZ 18288-5 szerint, 0,063 mmes kezdő szitanyílással 18288-3 2-3.601 MSZ MSZ 18291 ÚT szerinti UNZ szerint, 4 mm szerinti NZ felett v/s=0,5 osztály osztály tengelyaránnyal, 4 mm alatt “B” jelű tölcsérrel ÚT 2-3.601 szerinti, legalább MSZ 18287-6 “DD” kőzetfizikai csoport MSZ 18291 ÚT 2-3.601 MSZ 18287-1 szerinti, szerinti, legalább “D” legalább “DD” kőzetfiz. kőzetfiz. csoport csoport MSZ 18291 ÚT 2-3.601 MSZ 18287-2 szerinti, szerinti, legalább “D” legalább “DD” kőzetfiz. kőzetfiz. csoport csoport MSZ 18291 ÚT 2-3.601 MSZ 18289-3 szerinti, szerinti, magnéziumlegalább “D” legalább “DD” szulfát-oldatban vizsgálva kőzetfiz. kőzetfiz. csoport csoport 48

MSZ 18287-3 Hummel-féle  1,5 szétmorzsolódási tényező, téglatöret esetén 14. Oldható szulfát-tartalom  0,1 m% MSZ 18288-4 SO4-ben kifejezve 15. Oldható klorid-tartalom  0,02 m% MSZ 18288-4 Cl-ban kifejezve 16. Agyagrög-tartalom Szemrevételezés  1 m% Friss beton 20. Roskadási mérték MSZ 4714-3  20 mm Beton próbatest Beton-összetételenként hetente három darab MSZ EN 206-1:2002 szerinti próbatestet kell készíteni. A beton próbatesteknek külön keverésekből kell származniuk 21. Testsűrűség a friss beton Betontörmelék adalékanyag MSZ 4714-2 bedolgozott állapotában, esetén a friss beton testsűrűsége és a megszilárdult, vízzel legalább 2050 kg/m3, a telített betonon (nyomó- megszilárdult, vízzel telített szilárdság vizsgálat előtt) betoné legalább 2200 kg/m3 mérve, tömör beton- Téglatörmelék adalékanyag struktúra esetén esetén a friss beton testsűrűsége 13.

legalább 1775 kg/m3, a megszilárdult, vízzel telített betoné legalább 1925 kg/m3

22. Nyomószilárdság Az ajánlás A.3. fejezete szerint Megszilárdult beton- és könnyűbeton termék, például termék-szabvány, 23. Méretfelvétel, a felületek, Vonatkozó élek, sarkok vizsgálata, illetve műszaki leírás szerint tömegmérés 24.

25.

26.

Termék nyomószilárdsága, legalább, átlag (egyedi legkisebb) Főfal-falazóelem Zsaluzóelem Pincefalazó elem Termék hajlító-törőereje, legalább, átlag (egyedi legkisebb) Födémbéléstest EB 60/19 Válaszfallap Termékből kifúrt vagy kivágott próbatest nyomószilárdsági osztálya Útszegélyelem, normál “K”-szegélykő Surrantóelem

MSZ 4715-4 Vonatkozó termékszabvány, illetve műszaki leírás szerint

2,5 (2,0) N/mm2 3,0 (2,5) N/mm2 4,5 (3,5) N/mm2

MSZ 11405-3 MSZ 11405-6 MSZ 11405-4

5000 (3500) N 4500 (4000) N

MSZ 10798-2 MSZ 11405-5

C 16/20 C 20/25 C 20/25

MSZ 1999 MSZ 1999 49

27.

Útszegélyelem, extra C 30/37 Útburkolóelem C 35/45 Termék hajlítóhúzószilárdsága, legalább

MSZ 4751

Járdalap I., II., III. oszt. 2,0 1,8 1,6 N/mm2 MSZ 4755-2, -4 Mederlap 2,0 N/mm2 28. Fagyállóság Főfalfalazóelem 15 ciklus MSZ 11405-3 Zsaluzóelem 15 ciklus MSZ 11405-6 Pincefalazó elem 15 ciklus MSZ 11405-4 Útszegélyelem, normál 25 ciklus MSZ 1999 “K”-szegélykő 25 ciklus MSZ 1999 Surrantóelem 50 ciklus Útszegélyelem, extra 50 ciklus Útburkolóelem 50 ciklus MSZ 4751 Járdalap 25 ciklus MSZ 4755-2, -4 Mederlap 50 ciklus 29. Kopásállóság Útszegélyelem, normál k 12/18 MSZ 1999 “K”-szegélykő k 12/18 MSZ 1999 Útburkolóelem k 14/21 MSZ 4751 Útszegélyelem, extra k 10/15 Megjegyzés: Az egyneműség szempontjából * típusú idegen anyagok: gipsz, fa, növény, szigetelőanyag, papír, textil, gumi, műanyag, üveg, fém; ** típusú idegen anyagok: sejtbeton, könnyűbeton, aszfalt.

50

4. számú melléklet Hivatkozott szabványok és műszaki leírások MSZ 1999:1983 MSZ 4714-2:1986

MSZ 4714-3:1986 MSZ 4715-4:1987 MSZ 4719:1982 MSZ 4751:1991 MSZ 4755-2:1991 MSZ 4755-4:1991 MSZ 10798-2:1989 MSZ 11405-3:1992 MSZ 11405-4:1992 MSZ 11405-6:1992 MSZ 18282-1:1987 MSZ 18284-2:1979 MSZ 18284-3:1979 MSZ 18287-1:1990 MSZ 18287-2:1983 MSZ 18287-3:1983 MSZ 18287-6:1984 MSZ 18288-1:1991 MSZ 18288-2:1984 MSZ 18288-3:1978 MSZ 18288-4:1984

Előregyártott beton útszegélyelemek A betonkeverék és a friss beton vizsgálata. A betonalkotók mennyiségének, a beton testsűrűségének és légpórustartalmának meghatározása A betonkeverék és a friss beton vizsgálata. A konzisztencia meghatározása A megszilárdult beton vizsgálata. Mechanikai tulajdonságok roncsolásos vizsgálata Betonok Beton útburkoló elemek Beton járdalapok. Normálkivitelű járdalapok Beton járdalapok. Gyephézagos járdalapok Üreges beton födémbéléstestek. EB jelű födémbéléstestek Leier-építőelemek. Főfalfalazó elemek Leier-építőelemek. Pincefalazó elemek Leier-építőelemek. Zsaluzóelemek Építési kőanyagok mintavétele és vizsgálati rendszere. Termékek mintavétele és minősítése Építési kőanyagok tömegösszetételi vizsgálatai. Sűrűségi jellemzők vizsgálatai Építési kőanyagok tömegösszetételi vizsgálatai. Víztartalmi jellemzők vizsgálata Építési kőanyagok szilárdságvizsgálata próbahalmazon. Los Angeles-vizsgálat Építési kőanyagok szilárdságvizsgálata próbahalmazon. Deval-vizsgálat Építési kőanyagok szilárdságvizsgálata próbahalmazon. Hummel-vizsgálat Építési kőanyagok szilárdságvizsgálata próbahalmazon. Mikro-Deval-vizsgálat Építési kőanyagok szemszerkezeti és szennyeződési vizsgálata. A szemmegoszlás vizsgálata szitálással Építési kőanyagok szemszerkezeti és szennyeződési vizsgálata. Szemmegoszlás vizsgálata ülepítéssel Építési kőanyagok szemszerkezeti és szennyeződési vizsgálata. Szemalak vizsgálata Építési kőanyagok szemszerkezeti és

51

szennyeződési vizsgálata. A vegyi szennyeződés vizsgálata MSZ 18288-5:1981 Építési kőanyagok szemszerkezeti és szennyeződési vizsgálata. Szemmegoszlásjellemzők számítása MSZ 18291:1978 Zúzottkő MSZ 18293:1979 Homok, homokos kavics és kavics MSZ EN 196-1:1996 Cementvizsgálati módszerek. A szilárdság meghatározása MSZ EN 196-3:1990 Cementvizsgálati módszerek. A kötési idő és a térfogatállandóság meghatározása MSZ EN 197-1:2000 Cement. Az általános felhasználású cementek összetétele, követelményei és megfelelőségi feltételei MSZ ENV 206:2000 Beton. Tulajdonságok, előállítás, bedolgozás és megfelelőségi követelmények MSZ EN 206-1:2002 Beton. Feltételek, teljesítőképesség, készítés és megfelelőség MSZ EN 12350-2:2000 A friss beton vizsgálata. Roskadásvizsgálat MSZ EN 45014:1990 Gyártók megfelelőségi nyilatkozatának általános feltételei MÉASZ ME- Beton és vasbeton készítése. Műszaki előírás 04.19:1995 ÚT 2-3.601:1998 Útépítési zúzott kőanyagok. Útügyi műszaki előírás MSZ EN 206-1:2002 Beton. 1. rész: Műszaki feltételek, teljesítőképesség, készítés és megfelelőség

52