SZAKDOLGOZAT AZ INGATLANOK KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELME HAZÁNKBAN ÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR ÁLLAMTUDOMÁNYI INTÉZET KÖZIGAZGATÁSI JOGI TANSZÉK

SZAKDOLGOZAT

AZ INGATLANOK KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELME HAZÁNKBAN ÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN

MISKOLC, 2015

Konzulens: Dr. Szabó Balázs egyetemi tanársegéd

Készítette: Sztaniszlovszki Attiláné diplomás joghallgató

UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF ADMINISTRATIVE LAW

Protection of cultural heritage related properties in Hungary and in the European Union

MISKOLC, 2015.

Consultant:

Author:

Dr. Balázs Szabó

Attiláné Sztaniszlovszki

Instructor

Correspondence course

2

Tartalom BEVEZETŐ .............................................................................................................................. 5 1. A kulturális örökségvédelem igazgatása, fogalma ............................................................ 8 2. A hazai kulturális örökségvédelem történeti kialakulása és fejlődése ............................ 9 3. Kulturális örökségvédelem szervezetrendszere ............................................................... 13 3.1. Országgyűlés ................................................................................................................. 13 3.2. Kormány ........................................................................................................................ 13 3.3. Miniszterelnökséget vezető miniszter ........................................................................... 13 3.4. Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ ................. 15 3.5. Közigazgatási Hivatalok ................................................................................................ 16 3.6. Önkormányzatok részvétele a kulturális örökségvédelemben. ...................................... 18 3.7. Lechner Lajos Tudásközpont......................................................................................... 18 4. Műemlékvédelem, műemléki érték, építészeti örökség ................................................... 19 4.1. Műemlékvédelem .......................................................................................................... 19 4.1.1. Műemlékfenntartás ................................................................................................. 21 4.1.2. Műemléki helyreállítások........................................................................................ 23 4.2. Műemlékek védetté nyilvánítása ................................................................................... 26 4.2.1. A műemléki védettség megszüntetése .................................................................... 29 4.3. A Velencei Karta és a magyar műemlékvédelem .......................................................... 30 4.4. Műemléki érték .............................................................................................................. 33 4.4.1. Műemléki épületek hazánkban ............................................................................... 34 4.4.2. Népi műemlékek ..................................................................................................... 39 4.4.3. Népi műemlékek sajátos vonásai ............................................................................ 40 4.4.4. Népi építészeti együttesek védelme Magyarországon ............................................ 43 4.4.5. Hollókő helye a világ műemlékvédelmében ........................................................... 46 5. A műemlékvédelem eszköze, avagy a hazai jogi szabályozás ......................................... 48 5.1. Országos védelem .......................................................................................................... 48 5.2. Helyi védelem ................................................................................................................ 49 5.3. Hatósági eszközök ......................................................................................................... 51 5.3.1. Örökségvédelmi hatástanulmány ............................................................................ 51 5.3.2. Hatósági kötelezés .................................................................................................. 52 5.3.3. Tűrési kötelezettség ................................................................................................ 53 5.3.4. Örökségvédelmi bírság ........................................................................................... 53

3

5.3.5. A hatóság örökségvédelmi felügyeleti feladatai és a helyszíni ellenőrzés szabályai védett műemléki érték esetén ............................................................................................ 54 5.4. Műemléki nyilvántartás ................................................................................................. 55 5.4.1. Műemlékjegyzék ..................................................................................................... 60 II. rész ...................................................................................................................................... 67 6. Az Európai Unió kulturális örökségvédelmének történeti kialakulása és fejlődése .... 67 6.1. Európai kulturális eszme kialakulása ............................................................................ 68 7. Az Európai Unió kulturális örökségvédelme érdekében közreműködő szervezetek ... 70 7.1. Az Európai Tanács ......................................................................................................... 70 7.2. Az Európai Bizottság ..................................................................................................... 71 8. Nemzetközi védelem ........................................................................................................... 75 8.1. Az Európa Tanács tevékenysége ................................................................................... 75 8.2. A Nemzeti Bizottságok tevékenységei .......................................................................... 76 8.2.1. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Oktatási Szervezete, az UNESCO ......... 76 8.2.2. Az ICOMOS tevékenysége ..................................................................................... 77 9. Kulturális örökség védelme az Európai Unióban........................................................... 79 9.1. A műemlékek védelme .................................................................................................. 79 9.2. Az ingatlan kulturális örökségvédelme ......................................................................... 81 9.3. Együttműködés a tagállamok között.............................................................................. 87 10. Nemzetközi jogi szabályozás ........................................................................................... 88 10.1. Világörökségi Egyezmény (1972.) .............................................................................. 88 10.2. Athéni karta (1933) ...................................................................................................... 90 10.3. Granadai egyezmény az európai építészeti örökség védelméről (1985.) .................... 91 10.4. Aalborg karta (1994.) .................................................................................................. 91 11. Magyar helyszínek a Világörökségi listán ...................................................................... 92 Összefoglaló............................................................................................................................. 96 Irodalomjegyzék ................................................................................................................... 100 Jogszabályok ......................................................................................................................... 102 Mellékletek ............................................................................................................................ 104 1.

számú melléklet ........................................................................................................ 104

2.

számú melléklet ........................................................................................................... 106

3.

számú melléklet ........................................................................................................... 107

4

BEVEZETŐ

A kulturális örökség a történelmi múlt máig fennmaradt értékei az egyetemes kultúra számára. Művészettörténeti és építészettörténeti ismeretekkel gazdagítja jelenünket és jövőnket. A kulturális örökségvédelem feladata a történelem folyamán felhalmozott értékek megőrzése, megmentése, a népi kultúrák megmaradt értékeinek feltárása, kutatása és közkinccsé tétele. Feladatunk az épített örökségünket az egyetemes kultúra részeként megőrizni, és azt hitelesen bemutatni a jövő nemzedéke számára. Ez egyben alkotmányos kötelességünk is annak érdekében, hogy a jövő generációi ugyanazt a kulturális örökséget és hagyományt tekinthessék saját örökségüknek, amit mi is örököltünk. Ennek a célnak kell megfelelnie a kulturális örökségvédelem intézményének. A kutatás, az oktatás, a fenntartás, a szaktanácsadás, a felügyelet, a tervezés, a restaurálás, a nyilvántartás, az adattár egységes rendje teremti meg a szakmai hátterét a számos szakterület (építészet, művészettörténet, régészet, kertművészet, tájépítészet, szociológia, geológia, anyagtan, képzőművészet, településfejlesztés, néprajz stb.) összehangolását kívánó munkának. Az állandósult nemzetközi együttműködés lehetővé tette műemlékvédelmünk eredményeinek megismertetését. Módszerünk mintául szolgált tőlünk meghatározóbb országok számára is. Hosszú évtizedekig a műemlékvédelem társadalmi közügy volt, a szakterület és a műemlékek tulajdonosai együttműködő partnerként segítették egymást. Ahogy a kulturális kódexünk mondja, „ A kulturális örökség a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége. Tilos a kulturális örökség elemeinek veszélyeztetése, megrongálása, megsemmisítése, meghamisítása, hamisítása.‖1 A kultúra, a társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják. A kultúra alapján tudunk eligazodni abban, mi a fontos érték és norma az életben, így a tudás, a jog, az etika, a művészet és minden olyan emberi képesség, melyet az ember a társadalom tagjaként sajátít el. A kulturális örökség pedig mindaz, amit az ember épített, vagyis művi környezetünk része. A már nem létező kultúrák emlékei éppúgy örökségünk tárgyai, mint a jelenlévők. Magyarország múltja, történelme, nemzeti kultúránk sokfélesége az építészeti örökségünkben 1

2001. évi LXIV. törvény

5

is megmutatkozott. Az építészeti örökség az emberek identitásával függ össze. Az építészet olyan épület, építmény, és ezek csoportja, ami alkalmas arra, hogy az emberek, az emberek egy csoportjának, vagy az egész emberiségnek az identitását kifejezze. Ez pedig igencsak szubjektív dolog, hiszen az emberek kizárólagos joga dönteni, mit tartanak szellemileglelkileg a magukénak, és mi az, ami identitásuk kifejezője. A kulturális örökségvédelem új keletű fogalom, a XX. században az építészeti értékek megőrzésének igényeként merült fel, célja a különleges értékek megőrzése a jövő nemzedéke számára. ―Hazánk történelmének, kultúrájának és művészetének pótolhatatlan örökségét képezik azok az alkotások, amelyek a környezet kiemelkedő értékeiként az ország és az egyes települések arculatának jellegzetes meghatározói, kulturális hagyományainak hordozói, s egyben a történelmi és nemzettudat formálói. Ezek az alkotások, mint műemlékek – a tulajdonjogra való tekintet nélkül – az egész nemzet közös kulturális kincsei, védelmük nemzeti összefogást kíván. Fenntartásuk, jelentőségükhöz méltó használatuk és az egész társadalom számára való hozzáférhetővé tételük közérdek.‖2 Az UNESCO 1972-ben meghozta híres konvencióját3 a világ természeti és kulturális örökségéért, kimondva, hogy vannak a modern világnak is csodái, nemcsak hét, mint az ókorban,

bár

legyenek

Olaszországban,

vagy

Egyiptomban,

nagyszerűségüknél,

ritkaságuknál, eredetiségüknél s a világra kifejtett hatásuknál fogva nem helyi- vagy országos jelentőségűek, hanem világméretűek. Jeruzsálem és Róma éppúgy az egész emberiségé, az egész emberiség identitását fejezi ki, mint az egyetlen fennmaradt ókori csoda, a gízai piramisok, vagy Machu Pichu inka romjai. Amíg az építészeti örökséget a közösség spontán öntudata fejezi ki, addig a műemléket jogszabály védi. A műemlékvédelem függ a társadalmak fejlődésétől, gazdasági és politikai rendszerétől. A műemlék hazánk történeti múltjának jellegzetes, pótolhatatlan építményi és egyéb alkotása, amely az ország gazdasági-társadalmi és kulturális fejlődésének tárgyi bizonyítékul szolgál és építészeti, történeti szempontból kiemelkedő jelentőségű. Dvořák, Riedl Dehio és Pogány Frigyes szerint egy épület, vagy építmény a benne felhalmozott történeti- és esztétikai értékektől és a kettőből adódó etikaitól válik műemlékké.

2 3

Az idézet a műemléki törvény bevezetőjéből származik (1997. évi LIV. törvény a műemlékvédelemről) Világörökségi Egyezmény

6

Az építészeti örökség fogalma azokban az országokban terjedt el leginkább, amelyek szegények műemlékekben. Ez azért lehet, mert rövid a történelmük, vagy, mert a gazdasági érdek miatt újat emeltek helyettük. Mire a műemlékvédelem az identitására ébredt, alig maradt ott műemlék. Az építészeti örökség a helyiek identitását fejezi ki. A műemlék objektíve műemlék, legfeljebb az a kérdés, hol húzzuk meg a határvonalat, ami fölött annak számít az épület, és ami alatt nem. Egyes országokban több műemléket tartanak nyilván, más országokban kevesebbet. Ebből levonható az a következtetés, hogy vannak műemlékekben gazdag és szegény országok, de építészeti örökségben nem. Ráday Mihály hagyományvédő televíziós műsorában4 próbált a műemlékek sorsának jobbra fordulásáért hangot adni. A magyar műemlékvédelem, ha akarjuk, ha nem, a világ egészének a része! „A múltra mondjuk az igent, de nincs nemünk a jövőre se, a múlékonyt akarjuk múlhatatlanná tenni, (…) amit mi látunk ebből, s amit mindenkivel láttatni szeretnénk‖.5

4 5

Unokáink sem fogják látni… című műsort Román András egyik egyetemi előadásán hangzott el.

7

1.

A kulturális örökségvédelem igazgatása, fogalma

A kulturális igazgatás a közigazgatás részterülete, olyan emberi együttműködés során keletkező tevékenység, amely biztosítja a közös kultúrához kapcsolódó célok elérését, az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket, a kulturális célok megvalósítása érdekében együttműködő szervek, személyek tevékenységének összhangját. A kulturális örökségvédelem a kulturális igazgatás részterülete. Kulturális jog alatt a kulturális igazgatás egyes ágazataira, a kulturális örökségvédelem ügyére, a művészetügyre, a közművelődésügyre, valamint a közgyűjtemények ügyére vonatkozó jogszabályok összességét értjük. Az Alaptörvény is deklarálja, hogy a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.6 Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezését a kulturális igazgatás ágazati törvényei részletezik. Ezek közül a legfontosabbak: a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, és a világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvény. Ezen törvények felhatalmazása alapján azok végrehajtására a Kormány, valamint a kulturális örökség védelméért felelős miniszter a felelős. 7 A miniszter rendeleteket bocsát ki. A kulturális örökség védelméről szóló törvény meghatározza a kulturális örökség fogalmát, a műemlék fogalmát, és a műemléki érték fogalmát, melyeket a következőkben részletezek. A kulturális örökség fogalma: minden olyan ingó, valamint ingatlan dolog, amelynek alapkritériuma, hogy történeti-, művészeti-, etikai-, vagy esztétikai értékkel bírjon. A kulturális igazgatás fogalmához hasonlóan a kulturális örökség is gyűjtőfogalom. Magába foglalja a műemléket, a régészeti örökséget, valamint a kulturális javak elemeit. A műemlék, olyan műemléki érték, amelyet jogszabállyal védetté nyilvánítottak. Műemléki értéknek minősül minden olyan építmény, kert, temető vagy temetkezési hely, terület (illetve ezek maradványa), valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék, alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt.

6 7

Alaptörvény (2011. április 25.) P) cikk 2001. évi LXIV. törvény 6.§.

8

A kulturális örökségvédelem felügyeletét, irányítását a Miniszterelnökséget vezető miniszter látja el. Feladat- és hatáskörét a 152/2014. (VI. 6.) Kormányrendelet határozza meg.8 A kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos feladatokat ellátó szakigazgatási szerv korábban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal volt, azonban az intézmény 2012-ben megszűnt. Azóta a kormányhivatalok látják el ezen feladatokat. A fővárosi- és megyei kormányhivatalokról szóló 288/2010. (XII. 21.) Kormányrendelet 2. § (1) bekezdés 2. pontja alapján: „A fővárosi és megyei kormányhivatal szervezeti egységeként működő ágazati szakigazgatási szervek: az építésügyi és örökségvédelmi hivatal az állami főépítészi feladatok, az építésfelügyeleti hatósági feladatok, az egyes jogszabályban meghatározott építésügyi hatósági feladatok, és a kulturális örökségvédelmi hatósági feladatok ellátására‖9 jöttek létre. 2.

A hazai kulturális örökségvédelem történeti kialakulása és fejlődése

A hazai kulturális örökségvédelem történetének kialakulása egészen Szent László király törvénykezéséig mutat vissza, de Zsigmond- és Mátyás király intézkedései között is találunk olyan törekvéseket, melyek a régi épületek megóvásával foglalkoznak. 1846-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Kassán konferenciát tartottak a műemlékek

megóvásának

szükségessége

érdekében.

A

Magyar

Orvosok

és

Természetvizsgálók 1847-ben Sopronban határozatot hoztak, hogy a föld gyomrából napfényre kerülő régi maradványok és kincsek megváltás mellett a Nemzeti Múzeum számára hivatalosan megszereztessenek és az országgyűlési követek erről törvényt alkossanak. 10 A szabadságharc eseményei, a polgárosodó Európában a nemzetté válás folyamata ebben az időben felerősödött, melynek része lett a múlt, az elődök és a gyökerek kutatása. Magyarországon a Habsburg Birodalom nyomása alatt ez a felismerés erősebben kiéleződött. A kiegyezés előtti időkben erős lett az igény arra, hogy a hazai műemlékvédelemért Magyarország önállóan gondoskodhasson, a feladatokat a bécsi Zentralkomissiontól függetlenül végezhesse. Ez 1866-ban sikerült, amikortól a műemlékvédelmi ügyeket a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Osztálya önállóan intézhette.

8

152/2014. (VI. 6.) Kormányrendelet 17. §. (1) bek. 288/2010. (XII. 21.) Kormányrendelet 2. § (1) bekezdés 2. pontja 10 Henszlmann Imre műtörténész életrajzából 9

9

1872-ben a közoktatási miniszter rendelettel hozta létre a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságát, melynek elnöke Szalay Ágoston lett. Hazánkban az 1881. évi XXXIX. törvénycikkel lépett hatályba a műemlékek fenntartásáról szóló jogi szabályozás. A törvény létrehozta a Műemlékek Országos Bizottságának hivatalát, amely 1934-ig működött. A műemlékvédelem következő szakasza 1934-től - 1949-ig tartott. A II. világháború befejezésével megindult az ország újjáépítése. Lajstromba vették a műemlékek állagát. A romokat eltakarították, a műemlékek további pusztulását dúcolásokkal, aláfalazásokkal biztosították. Első között volt a budai várnegyed épületeinek állagvédelme és helyreállítása. A II. világháború anyagi kárai a Várnegyedben hívták fel először a figyelmet arra, hogy a barokk eklektikusnak látszó épületek vakolatai, falazásai alatt sok helyütt középkori építészeti részletek húzódnak meg. Ez a felismerés műemlék-konzerválásra ösztönözte a műemlékes szakembereket. Gazdag építészeti, művészettörténeti világ tárult így fel, amely egyrészt gyökeresen átalakította a magyar középkorról korábban kialakult képet, másrészt új területeket, távlatokat nyitott meg a műemlék-restaurálás elmélete és gyakorlata számára is. A világháborús romokon virágzott ki a magyar műemlékvédelem, de hasonlóan történt Európa más országaiban is. A műemlékvédelem következő szakasza az 1949. évi 13. törvényerejű rendelet megalkotásával folytatódott. A törvényerejű rendelet átfogóan rendelkezik a műemlékekről, kifejezésre juttatja a kultúrértékek vonatkozásában a köztulajdoni igényt, és számít a társadalom segítségére. 1957-ben létrehozták az Országos Műemléki Felügyelőséget, amelynek két alapvető feladata volt. Egyrészt hatóságként szakmai felügyeletet látott el, másrészt szakmai kivitelezői apparátussal rendelkezett a speciális feladatokat igénylő műemlék-helyreállítási munkáknál. Budapesten van a legtöbb védett építészeti emlék, ezért ennek következtében a főváros közigazgatási határain belül a műemléki tevékenységet egy önálló szervezet, a Budapesti Műemléki Felügyelőség látta el az országostól annyiban eltérően, hogy feladatai csak hatóságiak voltak, saját tervező-, kutató-, kivitelező szervezetekkel nem rendelkezett. A két műemléki szervezet a jogszabályban meghatározott védelmi kategóriák (műemlék (M), műemlék jellegű (MJ), városképi jelentőségű (VK) és ezekhez kapcsolódó környezet esetében

10

gyakorolta hatósági-, tanácsadói-, ellenőrző-felügyeleti jogkörét. E fogalmakat azóta is használjuk az igazgatásban. Az 1990-es évek politikai, gazdasági változásai következtében a magyar műemlékek sorsáért felelős

minisztériumok

szétválasztották

a

műemlékvédelmi

hatósági,

felügyeleti

tevékenységet az építési ágazati irányítástól. 1990. évi XX. törvényerejű rendelet szabályozza a hatásköröket, végrehajtási rendelete11 létrehozta az Országos Műemléki Felügyelőség jogutódját, az Országos Műemlékvédelmi Hivatalt (OMvH). Az OMvH, működését 1992. április 1-én kezdte meg. A változás leglényegesebb eleme az volt, hogy egyrészt az OMvH önálló jogállású szervezetként az egész országra kiterjedő illetékességgel látta el hatósági feladatát, másrészt az, hogy a hivatalként működő szervezeti egységekről levált az összes hajdani operatív feladatot ellátó részleg. Így önállóvá váltak az egykori vidéki építésvezetőségek. A tervezés, illetve restaurálás feladatai ellátására létrehozták az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központot (ÁMRK), utóbb: Kulturális Örökség-védelmi Szakszolgálat (KÖSZ), valamint az egyes állami tulajdonban tartandó emlékek kezelői feladatát ellátó Műemlékek Állami Gondnokságát (MÁG), utóbb: Műemlékek Nemzeti Gondnoksága (MNG). Közös irányításukat az OMvH látta el. A Műemlékek Nemzeti Gondnokságát 1992-ben alapították azzal a céllal, hogy az állami tulajdonban lévő, kiemelkedő értékű műemlékek kulturális hasznosítója és szakmai vagyonkezelő szervezete legyen. Feladata kiterjedt a műemlékek állagmegóvására, helyreállítására is. Az Országgyűlés 2001. június 19-én fogadta el a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényt, mely a mai napig hatályos. E kódex újrafogalmazta a materiális örökségünk megőrzésével kapcsolatos feladatokat. A kódex újdonsága az, hogy egyetlen jogszabályban gondoskodik a régészet, az építés-építészet, valamint a képzőművészetek körébe tartozó valamennyi ingó- és ingatlan örökségi elem gondozásáról, megőrzéséről, illetve az ezekhez kapcsolódó hatósági feladatokról. A törvény mellékletében felsorolt műemlékek, műemlék-együttesek kizárólag állami tulajdonban lehetnek. A mellékletben fel nem sorolt alkotásokat, vagy azok együtteseit a helyi önkormányzatok minősíthetik védetté, függetlenül tulajdoni illetőségüktől. A műemlékek jókarbantartásukról tulajdonosuk, vagyonkezelőjük, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója köteles gondoskodni.

11

25/1992. (I. 28.) Kormányrendelet

11

A Kormány a törvény végrehajtására intézményként létrehozta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (KÖH). A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2012. szeptemberéig működött. A (KÖH) műemléki érték és régészeti hatósági feladatait a fővárosi és megyei kormányhivatalok vették át, egyéb nyilvántartási és szakhatósági feladatokban jogutódja a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ lett. Az átalakítás során hármas irányítási rendszer jött létre. Ágazati irányítói szinten a belügyminiszter feladata lett a műemléki értékek és a régészeti örökség védelmének ágazati irányítása, szakmai felügyelete, valamint a Lechner Lajos Tudásközpont irányítása. A közigazgatási és igazságügyi miniszter feladata lett a műemléki értékek és a régészeti örökség védelmének hatósági feladatai. Az emberi erőforrások miniszterének feladatai a világörökség, a nemzeti és történelmi emlékhelyek, a határon túli örökség, a szellemi kulturális örökség és a kulturális javak védelme, a nemzetközi örökségvédelmi feladatok ellátása, a műemlékek vagyonkezelésbe, vagy tulajdonba adásának jóváhagyása, a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ irányítása. Hatósági szinten az emberi erőforrások miniszterének feladata lett a kulturális javak védelme, a belügyminiszter feladata a védetté nyilvánítás, nyilvántartás, és a közigazgatási és igazságügyi miniszter feladata lett a járási hivatal, valamint a főváros, megyei kormányhivatal építésügyi és örökségvédelmi hivatalainak létrehozása. Napjainkban a kulturális örökség védelméről szóló törvényben, a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 39/2015. (III. 11.) rendeletben, valamint más jogszabályokban meghatározott, a

régészeti örökség és

a műemléki érték védelmével (a továbbiakban együtt: örökségvédelem) kapcsolatos hatósági feladatok ellátására az első fokú örökségvédelmi hatóság a járási (fővárosi kerületi) hivatal építésügyi és örökségvédelmi hivatala, a védett műemléki értékkel kapcsolatos feladatok tekintetében másodfokú örökségvédelmi hatóság az

illetékes fővárosi- és megyei

kormányhivatal

építésügyi

szakigazgatási

szerveként

működő

és

örökségvédelmi

hivatalának építésfelügyeleti hatósági és örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat is ellátó önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezeti egysége.12

12

39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet 3. §. a-b) pont

12

Az örökségvédelmi feladatokat országos illetékességi hatáskörrel a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ látja el.13

Kulturális örökségvédelem szervezetrendszere

3.

3.1. Országgyűlés Az Országgyűlés feladatai különösen: a kulturális örökségvédelem alapvető feladatainak meghatározása, a kizárólagos állami tulajdonban lévő forgalomképtelen értékek rögzítése, a kulturális javak védelmével kapcsolatos éves költségvetések meghatározása. 3.2. Kormány A Kormánynak az Országgyűlés által elfogadott törvények keretei között a közigazgatás csúcsszerveként lényeges szerepe van a kulturális igazgatás alakításában. Az Alaptörvény a Kormány általános feladataként írja elő a törvények végrehajtását, így a kultúrával, azon belül a kulturális örökség védelmével kapcsolatos törvények végrehajtását is. A Kormány másik feladata, hogy meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait és biztosítsa az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket. A Kormány tevékenysége tehát elsősorban előkészítő, valamint végrehajtó jellegű.

3.3. Miniszterelnökséget vezető miniszter A

kulturális

örökségvédelem

kormányzati

feladatait

korábban

két

miniszter,

a

belügyminiszter és az emberi erőforrások minisztere látta el. A 152/2014. (VI. 6.) Kormányrendelet hatályba lépésével (2014. június 6.) mindez most egy kézbe került, a miniszterelnökséget vezető miniszter lett a kormány kulturális örökségvédelem felelőse. A miniszter a kulturális örökségvédelemért való felelőssége keretében dönt a védendő területek meghatározásáról, védetté nyilvánításáról, védelméről, megőrzéséről, dönt a 13

199/2014. (VIII. 1.) Kormányrendelet

13

műemléki értékek védetté nyilvánításáról, illetve annak megszüntetéséről, gondoskodik a műemléki értékek és a védelem alá vont területek védelméről, megőrzéséről és nyilvántartásáról, ellátja a világörökséggel és az emlékhelyekkel kapcsolatos állami feladatokat, közreműködik az örökségvédelmet érintő nemzeti szabványok kidolgozásában, ellátja a központi építészeti tervtanács műemléki testület működtetésével kapcsolatos feladatokat, előkészíti a kulturális örökség, a régészeti örökség és a műemléki érték védelmére vonatkozó jogszabályokat is.14 Kormányzati irányító minőségében irányítja a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot.15 A miniszter a közigazgatás-szervezésért való felelőssége keretében előkészíti a fővárosi és megyei kormányhivatalok jogállására és működésére vonatkozó jogszabályokat, mely alapján összehangolja a fővárosi és megyei kormányhivatalok hatósági tevékenységét a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályainak alkalmazása szempontjából, biztosítja e szabályok egységes alkalmazását, összehangolja a több ágazatot érintő, közigazgatással kapcsolatos kormányzati feladatok területi végrehajtását, kialakítja és működteti az egységes közigazgatási hatósági statisztikai rendszert, gondoskodik a kormányablakok működtetéséhez

szükséges

feltételrendszer megteremtéséről és

a

kormányablak-tudástár tartalmának kialakításáról. A miniszter az európai uniós ügyek koordinációjáért való felelőssége keretében előkészíti az európai uniós tagsággal összefüggő kormányzati koordinációhoz kapcsolódó jogszabályokat. Ennek keretében összehangolja az európai uniós tagságból fakadó kötelezettségek teljesítését és részt vesz azok végrehajtásának ellenőrzésében, képviseli a Kormányt az Európai Unió Általános Ügyek Tanácsának ülésein, közreműködik az Európai Tanács munkájában és ellátja üléseinek előkészítését stb.. A miniszter az építésügyért való felelőssége keretében előkészíti az építésügyre, az építészeti-műszaki tevékenységgel összefüggő szakmai kamarákra és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű építési beruházásokra vonatkozó jogszabályokat. Ennek keretében irányítja az építésügyi és építésfelügyeleti hatóságok és a területfejlesztéssel

14

[152/2014. (VI. 6.) Korm. rend. 17. § (1-2) bek.]. A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ új elnevezése a 199/2014. (VIII. 1.) Kormányrendelet 20. § (1) bekezdés hatályba lépése óta. 15

14

kapcsolatos feladatok tekintetében a területfejlesztés stratégiai tervezéséért felelős miniszterrel együttműködve - az állami főépítészi hatáskörben eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal tevékenységét. Összehangolja - a sajátos építményfajták és a műemlékek tekintetében is - az építésüggyel kapcsolatos feladatellátást, ellátja az építésüggyel összefüggő oktatási, továbbképzési és tanügy igazgatási feladatokat, továbbá közreműködik a nemzeti szabványok kidolgozásában.16

3.4. Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal átalakulásával, a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának beolvadásával és a Lechner Lajos Tudásközpont Területi, Építésügyi, Örökségvédelmi és Informatikai

Nonprofit

Korlátolt

Felelősségű

Társaságtól

átvett

örökségvédelmi

tevékenységekkel létrejött a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ. A Kormány, a 199/2014. (VIII. 1.) Kormányrendeletében határozta meg a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ (továbbiakban: Forster Központ) jelenlegi működését és feladatait. A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ a kulturális örökség védelméért felelős miniszter irányítása alá tartozó, központi költségvetési szerv, mely önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező – jogi személyiség nélküli – országos illetékességű Hivatal. A Központot az elnök vezeti. A Forster Központ a tudományos gyűjtemények fenntartója a kulturális örökséggel kapcsolatos dokumentumok gyűjtése és feldolgozása terén. Szolgáltató tudományos intézményként biztosítja, hogy a száznegyven éves múltra visszatekintő könyvtár, tervtár, tudományos irattár és fotótár minden állami- és magánszereplő számára szabadon látogatható legyen. Feladata a régészet, a műemlékvédelem, a műtárgyfelügyelet, a feltárás, a tudományos kutatás és összegzés, a védések előkészítése, mindezek dokumentálása, a nyilvántartás, a hazai világörökségi helyszínekkel kapcsolatos feladatok ellátása, ezen túlmenően az állami tulajdonú kastélyok-, paloták-, várak-, történeti parkok vagyonkezelője.

16

[152/2014. (VI. 6.) Korm. rend. 16.].

15

A magyar örökségvédelem letéteményese, névadója, báró Forster Gyula (1846 – 1932) akinek példaértékű munkásságához hűen szakmai irányítóként vesz részt örökségi értékeink védelmében,

megőrzésében,

helyreállításában,

fenntartható

fejlesztésében. 17

Első fokú szerve: a) a Műtárgyfelügyeleti Iroda és b) a Nyilvántartási Iroda, amelyek hatósági ügyeiben a másodfokú hatóság a Központ elnöke. Az örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatai a közhiteles nyilvántartás, nem hatósági feladatai keretében lefolytatja a műemléki értékek védetté nyilvánításának és a védetté nyilvánítás megszüntetésének előkészítését, intézkedik a védetté nyilvánítás tényének az ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzése iránt. Tudományos feladatokat is végez az ország műemléki értékeinek feltárásával kapcsolatosan. Gondoskodik a műemléki értékekkel összefüggő tudományos adatbázis létrehozásáról, fenntartásáról, és szakmai tanácsadó testületként működteti az Ásatási Bizottságot, amely a régészeti örökség védelmével kapcsolatos és egyéb szakmai döntések előkészítésében segíti az örökségvédelmi hatóságok munkáját.18 3.5. Közigazgatási Hivatalok A Kormány a kulturális örökség védelméről szóló törvényben és a 39/2015. (III. 11.) Kormányrendeletben, valamint más jogszabályokban meghatározott örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatok ellátására első fokú örökségvédelmi hatóságként a 39/2015. (III. 11.) Kormányrendelet 1. mellékletben felsorolt járási (fővárosi kerületi) hivatal építésügyi és örökségvédelmi hivatalát, az 1. mellékletben meghatározott illetékességi területtel, a védett műemléki értékkel kapcsolatos feladatok tekintetében másodfokú örökségvédelmi szakigazgatási

hatóságként19 szerveként

az

működő

illetékes

fővárosi

építésügyi

és

és

megyei

kormányhivatal

örökségvédelmi

hivatalának

építésfelügyeleti hatósági és örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat is ellátó önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezeti egységét, a régészeti örökség 17

http://www.forsterkozpont.hu/rolunk 2001. évi LXIV. tv. 19 343/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet 18

16

védelmével kapcsolatos feladatok tekintetében másodfokú örökségvédelmi hatóságként országos illetékességgel Budapest Főváros Kormányhivatala Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatalának önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezeti egységét jelölte ki. Az örökségvédelmi hatóság illetékességét valamely ügyben az érintett telek fekvése határozza meg. A műemlék építmények esetében nem minden önálló járási építésügyi hivatal járhat el elsőfokú hatóságként, csupán a megyeszékhely városaiban működők (illetve Pest megyében Érd város), továbbá két fővárosi önkormányzat (az I. és az V. kerület). Ezek az építésügyi hivatalok a műemlékekkel kapcsolatban nagyobb szakmai felkészültséggel rendelkeznek. Mind eljárási, mind hatásköri szempontból el kell választani a műemlékekkel, műemléki területekkel kapcsolatos építésügyi hatósági feladatokat azoktól a műemlékeket érintő hatósági ügyfajtáktól, amelyek építésügyi hatóság, vagy más hatóság engedélyéhez nincsenek kötve. Építési engedély-köteles ügyekben az építésügyi és örökségvédelmi hivatalok járnak el. Műemlékeket érintő, engedélyhez nem kötött ügyekben a járási hivatalok építésügyi hatóságai hatósági eljárást folytatnak le, mert a műemlékvédelem érdekei indokolják. Az örökségvédelmi szakigazgatási szervek szakhatósági állásfoglalásaira a műemlékek és a műemléki jelentőségű területen, műemléki környezetben lévő nem védett, valamint új építmények építéshatósági ügyeiben van szükség. Garanciális szabály, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatal örökségvédelmi hivatala előzetes szakhatósági állásfoglalást ad ki, amely a kibocsátásától számított hat hónapig hatályos. A kulturális örökségvédelmi feladatokat ellátó kormányhivatali szerv – hatósági jogkörében műemlékvédelmi érdekből az országos építésügyi szabályoktól és a kötelezően alkalmazandó nemzeti szabványoktól eltérhet. Az eltérés akkor engedélyezhető, ha az alkalmazandó megoldás az élet- és vagyonbiztonság követelményeinek megfelel, vagy az más módon biztosítható.

17

3.6. Önkormányzatok részvétele a kulturális örökségvédelemben. A kulturális örökség védelme közérdek, megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési kötelezettséget jelent az állami és önkormányzati szervek, a nemzetiségi szervezetek, az egyházak, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az állampolgárok számára.20 A települési önkormányzat polgármestere településképi kötelezés formájában önkormányzati hatósági döntéssel elrendelheti a helyi építészeti értékvédelemmel összefüggő kötelezettségek teljesítését.

A

helyi

önkormányzat

képviselő-testülete

önkormányzati

rendeletben

településképi kötelezettségek megszegése és végre nem hajtása esetén e magatartás elkövetőjével szemben bírság kiszabását rendelheti el. A fővárosi helyi építészeti értékvédelem alá vont építmény, illetve a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott területen lévő építmény esetében a fővárosi önkormányzat főpolgármestere adhat véleményt. Az épített környezettel kapcsolatos értékvédelem ellátása érdekében a polgármester szakmai tanácsadó testületként helyi építészeti-műszaki tervtanácsot működtethet. A műemlékké nyilvánításról a tulajdonos és a települési - a fővárosban a fővárosi kerületi polgármester véleményét ki kell kérni. A műemlékvédelmi eljárásban az ingatlanok tulajdonosait a műemlékké nyilvánítás előkészítésének megindításáról a Forster Központ megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat hirdetmény útján értesíti. Ha az előkészítés alatt álló területi védelem ötven tulajdonosnál többet érint, a Forster Központ a települési önkormányzat bevonásával szervezett közmeghallgatás keretében tájékoztatást ad.21

3.7. Lechner Lajos Tudásközpont A Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság 2015. január 7-e óta működik ezen a néven.22

20

2001. évi LXIV. tv. 5. § (1) bek. 39/2015. (III. 11.) Kormányrendelet 22 107/2013. (IV. 5.) Kormányrendelet 21

18

A Nonprofit Kft. fő feladatai közé tartozik az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ, valamint az Országos Építésügyi Nyilvántartás működtetése, fenntartása és fejlesztése. A Tudásközpont kezeli a területrendezéssel, a településfejlesztéssel és rendezéssel összefüggő dokumentációkat, ennek keretében többek között működteti az Országos Rendezési Tervkatasztert és üzemelteti az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs

Rendszert.

A

Miniszterelnökség

Építészeti

és

Építésügyi

Helyettes

Államtitkárság munkáját is segíti. A Tudásközpont minisztériumi szakmai háttérintézeti feladatain túl piaci szolgáltatásokat nyújt. Szakmai tevékenysége az országos szintű, térségi, illetve megyei területrendezési és integrált

tervezési

feladatok ellátása, országos

és

európai

vidék-

és

várospolitika

kialakításában való szakmai közreműködés és e szakterületeken nemzetközi tervezési és K+F projektekben

való

részvétel, nemzetközi

hálózatok

kontaktponti

feladatainak

ellátása, tudományos szakvéleményezés áll.

4. Műemlékvédelem, műemléki érték, építészeti örökség 4.1. Műemlékvédelem A műemlékek a magyar történelem tárgyi hordozói, értékük ezért kulturális. A műemlékvédelem kulturális

és

társadalomtudományi

munka,

mely a

műemlékek

kutatásával, megőrzésével, védelmével, restaurálásával foglalkozik, szakemberei építészek, művészettörténészek, régészek és mérnökök, akik a nemzeti kulturális örökség védelmének szentelik munkájukat. A

műemlékvédelem

feladata

sokrétű,

részben hatósági-, tudományos-kutató,

és építészeti jellegű. Hatósági feladat a védett épületek nyilvántartása, védelemre érdemes épületek felkutatása és védetté nyilvánítása, a műemlék épületek használatának szabályozása és a használat ellenőrzése, esetleges javítási munkák elrendelése, a kivitelezés felügyelete. A tudományos kutatófeladat az egyes épületek építéstörténetének felvázolása, ezzel kapcsolatos adatok, az épülettel foglalkozó irodalom gyűjtése. A munka során az épület feltárásáról dokumentációt készítenek, mely leírásokból, rajzokból, fotókból áll.

19

Az építészeti feladat az épületek felmérése, a helyreállítások megtervezése és kivitelezése. Ide tartoznak a restaurálási munkák is,23 a műemlékhez tartozó festmények (falfestmények) és szobrok helyreállításai.

A várpalotai vár északi oldala

24

A műemlékvédelem biztosítja a műemlék fennmaradásának eszmei, politikai, városrendezési, jogi, gazdasági feltételeit, továbbá, hogy az egész társadalom számára hozzáférhetővé váljék. A műemlékek használatban vannak, látogatják őket, laknak benne, üzlet, vagy szálloda működik benne, elhaladunk mellette és ezért számolni kell a folyamatos és elkerülhetetlen rongálódással. A városi műemléket éri a légszennyezés, a dinamikus terhelés, egyéb veszélyeknek vannak kitéve, éppen ezért időről időre szükség van a restaurálásukra, bár a korszerű műemlékvédelmi módszerek le tudják lassítani a romlást. Egyes műemlékek esetében a műemlék jellege önmagában biztosítja a műemléki védelmet. A várak, romok szinte minden esetben műemléknek számítanak, és ugyan ezt mondhatjuk el a templomok esetében is, melyek között szintén magas a műemléki védettek aránya. Magyarország középkori műemlékekben szegény, ezért román kori, gótikus, reneszánsz emlékeink szinte automatikusan mérlegelés nélkül műemlékek. A várak, romok a magyar műemlékállomány legrégebbjei közé tartoznak, a lakóházak relatíve a legfiatalabbak, nagyrészük XIX. századi. A korábbi idők építészetéből kevés emlék maradt fenn, s ami van, az már koránál fogva műemléknek számít. Ezek az épített emlékek koruk rangos alkotásai, képünk van általuk a középkor, a reneszánsz építészetéről, annak

23

Várpalotai vár. 1993-ban az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) engedélyezte az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) tervezője, Oltai Péter által készített tervek alapján az északi várfal helyreállítását. 1995-re készült el. 24 http://www.vegyeszetimuzeum.hu/index.php/rolunk leöltve: 2015. 06. 11.

20

csúcsteljesítményéről, de az általános színvonalról alig. Úgyis mondhatnám, hogy ezek az épületek eleve műemléknek épülhettek a tartós fennmaradás igényével. A műemlékállományunkban a lakóházak különleges helyet foglalnak el, számuk az összes műemlékekhez viszonyítva igen számottevő, több mint az egynegyede. A lakóházak csak alapos válogatás alapján válhatnak műemlékké. Az elhanyagolt és felújításra szoruló ingatlan megtartása, vagy lebontása érve mellett legtöbbször a műemléki érték kétségbevonására kerül sor. Ma a műemlékileg védett lakóházak a korszak tömegépítkezésének termékei, éppen azok közül valók, amelyek a korábbi korszakokból a silány, a tömegigények és lehetőségek folytán nyomtalanul eltűntek. Egy időszak építészete azonban nemcsak a csúcsokon mérhető le. A klasszicizmust nemcsak a Nemzeti Múzeum jelenti, hanem az Arany János utca házsora is, s a romantikához éppúgy hozzátartozik a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos utca, mint a budapesti Vigadó. A műemlékvédelem legfejlettebb legkorszerűbb formája a városrész méretű védelem. A városrész azonban elsősorban a lakóházaktól az. Védett műemléki jelentőségi területeink legfőbb sajátossága az itt álló sok műemlék lakóház jelenti, s ezen az sem változtat, ha más fontos műemlékek is vannak a területen. Bármennyire jelentős műemlék a Pécsi Székesegyház és kiemelkedő városképi értékű az előtte fekvő tér, a pécsi belváros, mint műemléki együttes, karakterét, összértékét a műemlék lakóházak összessége jelenti. A városrész méretű műemlékvédelem alapja Magyarországon kizárólag, de külföldön is túlnyomórészt a lakóházak együttese. A mai értékítélet szerint nincs időhöz kötve, mikor válhat törvényileg védett műemlékké egy jeles építészeti alkotás. A művészi fokon vagy jellegzetességen kívül csupán egy feltétele van ennek: élő építész műve nem minősíthető műemlékké. Ez azért van, mert a műemlékké nyilvánítás egy kicsit az utókor tisztelgése is.

4.1.1. Műemlékfenntartás A fennálló jogszabályok értelmében a műemlékeket – mint történelmünk kiemelkedő jelentőségű értékeit, gazdasági-, vagy más megfontolásoktól függetlenül mindenkor fenn kell tartani, a műemlék jellegű és a városképi jelentőségű épületek lebontása viszont elképzelhető 21

abban az esetben, ha ezt városrendezési, vagy gazdaságossági szempontok elkerülhetetlenné teszik. A műemléknél a szakszerűséget, hitelességet, esztétikumot kell kielégíteni, az élő műemlékek esetében ezen felül még a funkcióból eredő igényeket, és a funkció fejlődése változása következében előálló sajátos követelményeket anélkül, hogy ez a műemléki igények rovására menjen. A műemléki követelmények közül az a legfontosabb, hogy az épület messzemenően megőrizze azokat az építészeti-, anyagbeli, esetleg alaprajzi jellemzőket, amelyek műemlékké emelik az épületet. A műemléki eszmei érték mindenkor történeti jellegű, de anyagi, tárgyi kötődésű, annak fizikai pusztulása az eszmei érték elvesztésével egyenlő. A műemlék megőrzésének követelménye még részleges pusztulásokat sem tételezhet fel. A műemléki érték újra nem állítható elő, vagy fennmarad, vagy végérvényesen elpusztul. Ha rossz a karbantartás, vagy a szakszerűtlen beavatkozás következtében a történetiség egy darabja elpusztult, azt többé soha nem lehet reprodukálni. Lehet, hogy az épület műemléki értéke továbbra is fennáll, de a pusztulás mértékével csökken. A műemléki tekintetben elkövetett hiba nem korrigálható, hanem végérvényes. Hosszú időn át csak azt tartották védendőnek Magyarországon és világszerte, ami régi. Pedig kevés olyan relatív fogalom van, mint az, hogy mi új, és mi nem az. Amit ma a jelen építészetének tartunk, néhány évtized múlva építészettörténetté válik. Ahhoz azonban, hogy egy épület illő kort megérhessen – éppen a történelmietlen szemléletből eredően – szerencse kellett. Hány és hány kitűnő házat, majdani műemléket lebontottak, vagy olyan mértékben átalakítottak idő előtt, hogy minden értékét elvesztette. Nem védte őket a törvény, de mégcsak szemmel sem tartották a műemlékvédők. A műemlékvédelem szemléleti változásának nagy eredménye, hogy megszűnt a távoli múltba tekintés. A ma építészete, a holnap műemléke, tartják ma már sok országban, így Magyarországon is. Ez pedig nagy felelősséget ró a műemlékvédőkre. Megőrzés (konzerválás): a műemlékvédelem alapvető célja. Mindenekelőtt az értékes alkotások ápolását, szakszerű karbantartását, gondozását, a károsító hatások lehetőség szerinti elhárítását jelenti.

22

4.1.2. Műemléki helyreállítások

Az élő műemlékek között egyetlen más műemlékfajta sem avult el jobban, mint a lakóházak. Az avultságot nem csupán fizikai, szerkezeti értelemben kell elgondolni, hiszen ez annak csak az egyik oldala, az avultság azonos fontosságú másik tényezője az erkölcsi avulás foka, ami arra ad választ, milyen mértékben felel meg az épület használata az emberi követelményeknek. Az erkölcsi avulás a lakóházak esetében korrekt megépítés esetén is mindig gyorsabb a fizikainál, azaz a szerkezetileg még tönkre nem ment épületek a funkció, a lakhatóság követelményeit egyre kevésbé tudják kielégíteni. Így van ez a műemlékeknél is. Templomok, műemlék középületek is erkölcsileg alig avultak, fennállásuk alatt, a velük szemben támasztott funkcionális igényeket jól szolgálják. Nem így van a lakóépületek használhatósága terén. A műemléki lakóépületek a mai technikai és társadalmi igényeknek eredeti formájukban már nem tudnak megfelelni, korszerűsítéssel kell őket helyreállítani, hogy megtarthassák a műemlék tartalmát, üzenetét és szolgálják mindazt, ami egy épület lakhatóságát jelenti. Az erkölcsi avulás gyakran szerkezeti formában jelentkezik. A szigetelés hiánya egy templomnál nem okoz nagyobb gondot, legfeljebb a falképeket rongálja, míg lakóháznál a falak felvizesedése komoly problémát jelent. A műemlék lakóházak fenntartása, karbantartása a műemlékvédelem egyik legnehezebb feladata. A lakások megépülésük korának társadalmi viszonyait őrzik, de mit kezdjünk ma, az akkori kispolgári, vagy főúri igényű lakásokkal? A műemléki korszerűsítés mindig területigényes. Nem műemléki épületeknél bátran felosztható egy nagyobb helyiség, műemlékeknél ritkábban. A műemlék-helyreállításához műszaki tervekre és kivitelezésre van szükség, egy-egy felújítás hitelességéhez pedig az alapos feltárási, kutatási munka, amely biztos alapot nyújthatna a konkrét felújításokhoz. A műemlékeket fokozott gondossággal kell helyreállítani, lehetőség szerint eredeti anyagában kell megőrizni őket. Pótlás esetében az anyagszerűségre kell törekedni, csere helyett az eredeti nyílászárókat, rácsokat javítani szükséges, a barokk-, vagy klasszicista darabok hiányos pótlását - táblás parketta, keményfa nyílászáró, egyedi kályha, kovácsolt vasrács, mozaikburkolat, stukkó, vagy hódfarkú cserép - egyedi gyártással kell megoldani.

23

A helyreállítás bontással és hozzáépítéssel valósul meg. Bontásnál csak az értéktelen, zavaró részeket szabad eltávolítani, ennek azonban nem esztétikai okai vannak. A kopott, csúnya részeket meg kell őrizni, mert történeti értékük van. A hozzáépítés ennél is több felelősséggel jár, ilyenkor figyelembe kell venni az építészettörténeti és esztétikai érveket. Az újjáépítés sajátos formája az antasztilózisz, ez esetben nem kerül sor sem cserére sem elbontásra, hanem az eredeti részekből újra összerakják a szétomlott építményt. Nagyon lényeges, ha szükségessé válik egy műemlék részleges kiegészítése, a hozzátét csak korszerű, mai építészeti nyelven történhet. Ugyanez a szerkezetekre is vonatkozik, minden régieskedés lényegében a mai valóságot hazudtolja meg. Fenntartani a régiből azt, ami érték hozzátenni a mából azt, ami korszerű, a műemléki szakszerűségnek szorosan összefüggő két oldala ez. A korszerű, modern szerkezetek hatékonysága, teherbíró képessége lényegesen nagyobb a régieknél. A szakszerű helyreállítás a legfontosabb adatok ismerete nélkül nem lehetséges, az is igen gyakori, hogy a kutatás során olyan új részletek kerülnek elő, olyan építészeti, történeti összefüggések válnak világossá, amelyek a munka megkezdése előtt ismeretlenek voltak, így nem lehetett velük számolni. Hazánk műemlékvédelmének sikere a műemlékvédelem egészén belül a helyreállítások színvonalában rejlik. Möller István 1889-ben fejezte be a zsámbéki premontrei templomrom helyreállítását. Ebben az időben Európa szerte a purista helyreállítások felfogása uralkodott, a restaurálások nyomán a legszebb műemlékek vesztették el hiteles képüket, váltak romantikus ideák áldozatává. Möller István nem ezt az utat követe. 75 évvel a Velence Karta előtt annak szellemében konzerválta a romot. Kiépítés, kiegészítés helyett megelégedett annyi beavatkozással, amennyire okvetlenül szükség volt. Gondosan ügyelt rá, hogy amit statikai-, vagy szerkezeti okból hozzá kellett falazni, az pontosan megkülönböztethető legyen. Műemlék-helyreállítás terén Möller István teremtett példát az utókornak. 1930. Gerevich Tibor, Lux Kálmán ezt a hagyományt követve tárták fel és állították helyre Esztergomban a középkori magyar királyok XII. századi palotájának maradványait.25 Az épület a török háborúk idején nyomtalanul eltűnt, a romokat törmelék fedte be, az esztergomi várhegyen semmi nem emlékeztetett a krónikák szerinti pompás palotára, a XIII. század eleji kápolnára. Itt nem lehetett megelégedni a puszta konzerválással, hanem azt a módszert alkalmazták, amit 30 év múlva a Velencei Karta anasztilózisznak nevezett. A feltárás során 25

Horváth István — Vukov Konstantin Vitéz János esztergomi palotája (Ujabb kutatások az esztergomi várban)

24

talált elemeket az eredeti helyükre építették vissza, a kiegészítéseket eltérő anyagból készítették. A műemlék helyreállításban ugyancsak fontos szempont a tudományosság, a hitelesség feltétlen megkövetelése. 1960-as években Dercsényi Dezső, Pogány Frigyes, Horler Miklós a történetiséget, a hitelességet állították a műemlék-helyreállítás középpontjába. A hitelességet komoly kutatóés feltáró munkával kell megalapozni. Magyarországon a műemlék-helyreállítások gyakorlata, hogy nem készülhet lényeges helyreállítás, alapos tudományos kutatás nélkül. Az építészeket művészettörténészek segítik. Támpontot nyújtanak az építésznek a műemlék egész történetéről,

építésének,

pusztulásának,

helyreállításainak

periódusairól,

azokról

az

információkról, amelyek nélkül minden helyreállítás csak improvizáció lehet. A kutatással Magyarország műemléki állománya gazdagabb lesz, középkori részletek sokasága kerül napvilágra. A barokk házakról derül ki, hogy valójában gótikusak. Sopronban például kihozták az epidermis alól a gótikát. A műemlékek gazdagságával az egész magyar építészettörténet is gazdagodik. Miskolcon a Diósgyőr várat a XIII. században említik először, ovális alapfalai a feltárás során kerültek elő. Károly Róbert király építette a szabályos, négy saroktornyos várat a XIV. században, amelyet a XVI. században rondellával és külső védőművel bővítettek. A XVIII. század óta már csak rom. Ferenczy Károly építészt az vezette, hogy a várat a maga rom jellegében konzerválja, kiegészítéseket ott alkalmazzon, ahol arra szerkezetileg, didaktikailag, vagy a rendeltetés szempontjából szükség volt. A tornyok közti egykori palotaszárnyak a várkápolna és a külső védőművek romként kerültek konzerválásra, annyi ráfalazással, amennyi az műszakilag feltétlen indokolt volt. Egyes nyílások kiegészítései, vagy modern vonalú jelzései a jobb megértést, egyben az esztétikus megjelenést szolgálják. Régi és új kétség nélküli megkülönböztethetősége feltétlen követelmény. A kiegészítést a mai műemlékvédelem csak akkor alkalmazza, ha a helyreállítás során az emlék műszakiszerkezeti állapota ezt feltétlenül indokolttá teszi. Ilyen a romoknál a falkoronát védő kiegészítésként készülő ráfalazás. Mindezeket a kiegészítéseket elsősorban a rom emlék saját lehullott helyszínen talált anyagából kell elkészíteni. A rommaradványok esetében elfogadható az is, hogy a jobban értelmezhető látvány érdekében a hiányzó részeket szerény mértékben új anyagok beépítése révén pótolják.

25

4.2. Műemlékek védetté nyilvánítása

Műemléket védetté nyilvánítani jogszabály alapján lehet. A kulturális örökség védetté nyilvánításának eljárási folyamatára a 2001. évi LXIV. törvényt, a 13/2015. (III. 11.) MvM rendeletet26 és a 199/2014. (VIII.1.) Kormányrendeletet hívtam segítségül. A műemlékké nyilvánítás alapját a műemléki értéknek az örökségvédelmi törvényben szereplő definíciója képezi: Műemléki érték: „minden olyan építmény, kert, temető, temetkezési hely vagy sírjel, terület (illetve ezek maradványa), valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék, alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt.‖ A műemlék olyan nyilvántartott műemléki érték, amelyet jogszabállyal védetté nyilvánítottak. A műemlékké nyilvánítás tudományos előkészítését a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ (továbbiakban: Forster Központ) folytatja le. Műemlékké a nyilvántartásba vett műemléki érték nyilvánítható. A nyilvántartott műemléki érték műemlékké nyilvánítása hivatalból indul, vagy a Forster Központnál kezdeményezhető. A műemlékeket „Műemlék‖ feliratú táblával jelölik meg. Ha a műemléki érték nyilvántartásba vétele kezdeményezésre indul, adatlapot szükséges benyújtani a Forster Központnál (lsd. 1. számú melléklet). A nyilvántartásba vételi javaslat közérdekű bejelentésnek minősül. A Forster Központ a beérkezett kezdeményezésekről negyedévente tájékoztatja a kulturális örökség védelméért felelős minisztert. Műemléki érték csak helyszíni szemrevételezésen alapuló értékvizsgálati dokumentáció elkészítését követően vehető nyilvántartásba. A Forster Központ a műemléki érték nyilvántartásba vételéről szóló döntése során az értékvizsgálat eredményét, az illetékes elsőfokú hatóság véleményét bizonyítékként veszi figyelembe. A Forster Központ az értékleltár felvételébe más szakértői jogosultsággal rendelkező szakértőt, vagy az

illetékes elsőfokú hatóság szakértői

jogosultsággal rendelkező tisztviselőjét bevonhatja.

26

13/2015. (III. 11.) MvM rendelet a régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásának és védetté nyilvánításának, valamint a régészeti lelőhely és a lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól

26

A Forster Központ javaslatot tesz a nyilvántartott műemléki értékek műemlékké nyilvánítására. A műemlékké nyilvánításról a tulajdonos és a települési - a fővárosban a fővárosi kerületi - polgármester véleményét ki kell kérni. A védelem alá vonni tervezett műemléki jelentőségű területen, műemléki környezetben és történeti táj területén álló ingatlanok, valamint nyilvántartott műemléki érték ingatlanának tulajdonosait és egyéb érintett személyeket és szervezeteket értesíteni kell a műemlékké nyilvánítás előkészítésének megkezdéséről. A Forster Központ a beérkezett véleményről javaslatot készít és a kulturális örökség védelméért felelős miniszter elé terjeszti. A miniszter a kezdeményezés alapján: - határidő kitűzésével elrendeli a védetté nyilvánítás előkészítésének megindítását, vagy - védetté nyilvánítási dokumentáció készítésének mellőzésével megtagadja a védetté nyilvánítást. Amennyiben a miniszter elrendeli a védetté nyilvánítás előkészítését, a Forster Központ a védetté nyilvánítási dokumentációt elkészíti. Amennyiben a miniszter megtagadja a védetté nyilvánítást, a Forster Központ a miniszteri döntésről értesíti a kérelmezőt és az illetékes fővárosi és megyei örökségvédelmi hivatalt. Az ügyben nem készít védetté nyilvánítási dokumentációt. A műemléki értékre vonatkozó értékvizsgálati dokumentáció kötelező adattartalma: helyszín megnevezése, cím, ingatlanok megjelölése a helyrajzi szám(ok) felsorolásával és helyszínrajzi ábrázolásával, GPS (WGS84) koordináták pontos megadása, történeti kert vagy park esetén annak kiterjedése, típusa, stílusa, jellemző datálása, eszmei és természeti értékei és jelentősége, szöveges leírása, rövid összefoglaló ismertetése, épület / építmény vagy ezek együttese esetén annak megnevezése, fajtája, típusa, stílusa, jellemző datálása, eszmei értékei és jelentősége szöveges leírása, rövid összefoglaló ismertetése, továbbá épület / építmény esetén a történeti értéket képviselő homlokzatképzés és a díszítmények, a belső téralakítás és térelhatárolás, a beépített történeti berendezések, a történeti „épületgépészeti‖, a történeti épületvillamossági berendezések, anyagaira, szerkezetei kialakítására vonatkozó összefoglaló ismertetés, valamint fotódokumentáció (2. számú melléklet).

27

A védetté nyilvánítás előkészítése során észrevételt tehetnek, és a dokumentációba - annak elkészülte után - betekinthetnek mindazok, akik a védetté nyilvánítási eljárás megindításáról értesültek, valamint akiknek az adott ingatlanra vonatkozó jogát a védelem érinti. A nyilvántartott műemléki értékeket a miniszter rendeletben nyilvánítja műemlékké, aminek tartalmaznia kell: -

a védetté nyilvánítás tényét,

-

a védetté nyilvánított műemléki érték meghatározását, a védelem célját,

-

a védelem fajtáját (műemlék, műemléki terület),

-

az egyedileg védett ingatlanra (ingatlanrészre) vonatkozó, elővásárlási joggal kapcsolatos rendelkezést,

-

a műemléknek az örökségvédelmi bírság szerinti számítási kategóriájába és a védelem kormányrendeletben meghatározott további szempontjai szerinti kategóriába sorolását,

-

a műemlék ingatlan (ingatlanrész) és a műemléki terület meghatározását, az azonosításához szükséges helyrajzi adatokkal.

A Forster Központ a műemléki érték védetté nyilvánítást hivatalból is megindíthatja, illetve a kulturális örökség védelméért felelős miniszter utasítást is adhat a hivatali megindításra. Ha a védendő érték sürgős védelembe helyezést kíván, a Forster Központ a nyilvántartott műemléki értéket a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításával egyidejűleg, vagy ha a nyilvántartott műemléki értéket megsemmisülés, vagy értékeinek eltűnése fenyegeti, soron kívül - értékvizsgálat alapján - legfeljebb egyéves időtartamra ideiglenes védelem alá helyezheti és a határozat fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását rendelheti el. Az ideiglenes védelem nem hosszabbítható meg. Az ideiglenes védelem megszűnik a határozatban megjelölt időtartam elteltével, illetve a műemlékké nyilvánításról szóló rendelet hatálybalépésével. Az ideiglenes műemléki védelem alatt álló ingatlanra a műemlékekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha a Forster Központ a műemlékké nyilvánítás előkészítése során megállapítja, hogy a védetté nyilvánítás nem indokolt, az ideiglenes védettséget meg kell szüntetni. Erről az ingatlan tulajdonosait és egyéb érintett27 személyeket és szervezeteket értesíteni kell.

27

2001. évi LXIV. törvény 29. §. (3) bekezdés

28

A Forster Központ szakmai tanácsadó testületként működteti a Műemléki Tanácsadó Testületet, amely a műemléki érték védelmével kapcsolatos hatósági és egyéb szakmai döntések előkészítésében, vagy szakértőként a hatósági eljárás során véleményével segíti az örökségvédelmi és építésügyi hatóság munkáját. A Testület tizenegy tagból áll, amelynek egy tagját a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet, vagy a műemlékvédelmi szakirányú továbbképzés folytatására jogosult felsőoktatási intézmény, 1 tagját a művészettörténet szakon mesterképzés folytatására jogosult felsőoktatási intézmény, 1 tagját az okleveles restaurátorművész osztatlan képzés folytatására jogosult felsőoktatási intézmény, 1 tagját a Magyar Építész Kamara, vagy a Magyar Építőművészek Szövetsége,

egy tagját az ICOMOS Magyar

Nemzeti Bizottság, valamint 3 tagját a miniszter javaslata alapján a műemléki területen szakértői jogosultsággal vagy kimagasló elméleti és gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberek közül két évre a Forster Központ elnöke kéri fel. A Testület elnökét a Forster Központ elnöke nevezi ki. A Testület az üléseire további szakértőket hívhat meg.

4.2.1. A műemléki védettség megszüntetése28

A műemléki védettség megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha a védett műemléki érték megsemmisült, a védelem alapját képező értékeit helyreállíthatatlanul elvesztette, a szakmai ismérveknek nem felel meg, vagy a műemlékké nyilvánítás céljának nem felel meg. A műemléki védettség megszüntetése esetén a nyilvántartott műemléki értéket a nyilvántartásból törölni kell. A műemléki védettség megszüntetésére irányuló eljárásra a műemlékké nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

28

2001. évi LXIV. törvény 35. §.

29

4.3. A Velencei Karta29 és a magyar műemlékvédelem 1964. május 25-én 20 ország 600-nál több műemléki szakembere gyűlt össze Velencében, San Giorgio Maggiore szigetén, hogy véleményt cseréljen a műemlékvédelem legfontosabb elméleti kérdéseiről. Egy hétig tartó tanácskozás két nagy jelentőségű eseménnyel zárult: kimondták a műemlékvédelem nemzetközi szervezetének, az ICOMOS30-nak a megalakulását és elfogadták a „Műemlékek és történeti együttesek konzerválásának és restaurálásának nemzetközi kartája‖31 című dokumentumot, ami Velencei Karta néven vált közismertté és nemzetközi tekintéllyé. Egyidejűleg kiállítást is rendeztek, bemutatva az egyes országok műemlék-helyreállítási gyakorlatát. A II. világháború alatt a múlt öröksége a semmivé vált, a műemlékvédők megpróbálták helyreállítani a fasizmus okozta szörnyű károkat, megmenteni a füstölgő, kiégett romokból azt, ami még megmenthető. Minden eddiginél hatalmas műemlékmentő munka indult világszerte. A műemlékvédelem túlnőtt a kulturális tevékenység körén. Politikai kérdéssé vált, milyen gyorsan lehet új életet varázsolni a félig, vagy egészen elpusztított városokban, lásd a budavári Mátyás-templom, vagy a Lánchíd. A felrobbantott Lánchídnál kérdésként merült fel, hogy jogos-e eredeti formájában helyreállítani a műemléket akkor, ha az nemcsak megsérült, hanem szinte teljesen elpusztult. A válasz többnyire igen volt. A pótolhatatlannak tartott műemlékhez való ragaszkodás azt követelte meg, hogy a helyreállításra, a visszaépítésre akkor is kerüljön sor, ha a pusztulás mértéke nagyobb a hiányok egyszerű pótlásánál, ha lényegében rekonstrukcióról van szó. Újjászületett a Lánchíd, a helyreállításnál a hitelességre mindenütt gondosan ügyeltek. Egy nemzet nem élhet múlt és hagyományok nélkül. A város felépítése ezer év tradícióihoz való ragaszkodást jelentett. A budai várnegyedben szintén nagyon nagy volt a háborús

29

„VELENCEI CHARTA1 ‖ NEMZETKÖZI KARTA A MŰEMLÉKEK ÉS MŰEMLÉKHELYSZÍNEK KONZERVÁLÁSÁRA ÉS RESTAURÁLÁSÁRA Velence (Olaszország), 1964. 30 ICOMOS MAGYAR NEMZETI BIZOTTSÁG EGYESÜLET, az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete 31 A ―Nemzetközi karta a műemlékek és műemlékhelyszínek konzerválására és restaurálására‖ megfogalmazásában a következő személyek vettek részt a: Piero Gazzola, elnök (Olaszország), Raymond Lemaire, raportőr (Belgium), Jose Bassegoda-Nonell (Spanyolország); Luis Benavente (Portugália); Djurdje Boskovic (Jugoszlávia); Hiroshi Daifuku (UNESCO); P.L de Vrieze (Hollandia); Harald Langberg (Dánia); Mario Matteucci (Olaszország); Jean Merlet (Franciaország); Carlos Flores Marini (Mexikó); Roberto Pane (Olaszország); S.C.J. Pavel (Csehszlovákia); Paul Philippot (ICCROM); Victor Pimentel (Peru); Harold Plenderleith (ICCROM); Deoclecio Redig de Campos (Vatikán);Jean Sonnier (Franciaország); François Sorlin (Franciaország); Eustathios Stikas (Görögország); Mrs. Gertrud Tripp (Ausztria); Jan Zachwatowicz (Lengyelország); Mustafa S. Zbiss (Tunézia).

30

rombolás, a műemléki elvek szigorú betartásával kezdődött meg és fejeződött be a helyreállítás. Budán, a rombolás után került napvilágra a gótikus ülőfülkék egész sora, így derült ki számos barokknak hitt épületről az, hogy jól őrzi a középkort és így bontakozott ki a XVIII. századi köntös alól a középkori Buda jól kikövetkeztethető képe. Ennek felújítása már a Velencei Karta szellemében történt, Budai várpalota helyreállításánál nemcsak a középkori részletek kerültek gondos feltárásra és helyreállításra, de a palota képében sem törekedtek az elpusztult legutolsó periódus visszaállításra, hanem új architektúra került kialakításra. A középkori részletek kiegészítése során a fantázia néha túlszaladt azon, amit a Velencei Karta mértékül szabott, és amilyen túlzásokba szerencsére a magyar műemlékvédelem azóta sem bocsátkozott. A magyar szaknyelv hiányosságából adódóan minden műemléki beavatkozást általában helyreállításnak nevezünk. A karta ezzel szemben határozottan kettéválasztja a lehetséges beavatkozás körét; konzerválásra és restaurálásra. Konzerváláson a Velencei Karta azt a műveletet érti, amikor a műemléket lényegében a ránk maradt állapotban őrzik meg, azaz konzerválják. Komplex szemléletére utal, hogy ennek kapcsán külön kiemeli a műemlék környezetének védelmét és a műemlékkel kapcsolatos képzőművészeti részleteket, mint olyanokat, amelyek elválaszthatatlanok a műemléktől és vele együtt konzerválandók. A restaurálás ennél mélyebb és alaposabb beavatkozást jelent. Célja, hogy úgy konzerváljanak műemléket, hogy egyúttal feltárják annak még nem teljes egészében ismert esztétikai és történeti értékét is. A Karta szerint csak a régi állapot és a hiteles dokumentumok tiszteletben tartására támaszkodva lehet végezni, és meg kell állni ott, ahol a hipotézis kezdődik. A tudományos megalapozottság szigorú kodifikálása ez, mely a Karta egyik legpozitívabb vonásaként értékelhető. A restaurálásokkal kapcsolatos fejezet más előremutató utalásokat is tartalmaz. Javasolja, hogyha a hagyományos eljárások elégtelennek bizonyulnak, a műemlék megerősítésére korszerű konzerválási és szerkezeti megoldásokat lehet segítségül hívni. Ez azért jelentős megállapítás, mert sokak szerint a régi épületekhez csak régi módszerekkel lenne szabad hozzányúlni és tagadják azt, hogy a legkorszerűbb technika nem ellentéte a hiteleségnek, sőt éppen az segíti elő minél több régi részlet hiteles fennmaradását. A Karta szerint a műemlék épületen minden építési kor hozzátétele tiszteletben tartandó, mivel a restaurálásnak nem 31

célja, hogy stílusegységet érjen el. Ha az épület több egymás feletti réteget hord magán, a korábbi állapot kiszabadítására az építész csak kivételes esetben jogosult azzal a feltétellel, hogy az eltávolított részek csekély értéket képviselnek, míg a felszínre hozott mű nagy történeti-, régészeti-, vagy esztétikai dokumentumot jelent. A műemlék-helyreállításoknál, ahol több korszak jegyeit viseli magán a műemlék, restaurálása során a kérdés eldöntése nem függhet egyedül a tervezőtől. A történeti kérdéseket az esztétikai elemzéssel kell szintetizálni. A Velencei Karta a műemléki településekről is szól, kijelenti, hogy azokat különös gonddal kell kezelni és meg kell őrizni egységüket, gondoskodni kell felújításukról, rendezésükről és helyreállításukról.

A

műemlékvédelem

súlypontjának

az

egyedi

emlékekről

a

területvédelemre való áttolódás korunk egyik fontos jelensége, ez a Velencei Kartában is megfogalmazódott. A helyes műemléki elv: „Minden rekonstrukciót eleve ki kell zárni és csak az anasztilózisz lehetőségét szabad előirányozni, vagyis a meglévő, de szétesett részek újra összeállítását. A kiegészítő elemek mindig felismerhetők legyenek, és csupán azt a minimumot tegyék ki, amennyi a műemlék megőrzésének és a formák teljessége visszaállításának szükséges feltétele.‖ A karta leszögezi, hogy minden konzerválási-, restaurálási-, vagy akárcsak ásatási munkát hitelesen dokumentálni kell, és ennek kell alapul szolgálnia a tervezéshez. Az egész Kartán végigvonuló tudományossági igény ebben az ajánlásban csúcsosodik ki. A műemlékvédelem jó fokmérője, hogy egész gyakorlatunkat a Velencei Karta szelleme hatja át. A Karta ajánlásaival összhangban világszerte ez lett a műemlékvédelem színvonalának fokmérője. Möller István32: „Minden kort változatlan eredetiségében meg kell hagyni, tiszteletben tartani, és minden szerkezetileg még helytálló követ a saját patinájában meg kell tartani.‖ Ilyen értelemben a helyreállítás inkább az emlékek fenntartását, biztosítását jelenti. Möller István zárója: „…becsüljük jobban, mint eddig azt a keveset is, ami birtokunkban maradt. Ne engedjük, hogy a közönynek áldozatul essenek, ne engedjük, hogy kontár kezekbe jussanak, mert az idő viszontagságai századokon át nem tehetnek annyi kárt, mint a felületesség és tudatlanság egy nap alatt. Tanítványaimhoz fordulok és kérem, tanulják meg a kövek nyelvét, nehogy alkalommal akaratuk ellenére hibázzanak.‖ 32

műemlékvédő építész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja(1927).

32

Möller nem ismerte a karta szavait, de amit tett, az mindenben megfelelt a Velencei Karta háromnegyed évszázaddal későbbi bölcs tanításának. Möller István 150. évvel ezelőtt állította helyre (ahogy a Velencei Karta nevezi: konzerválta) a zsámbéki premontrei templomnak az 1763-as nagy földrengés során tönkrement maradványait. Möller Istvánnak ez a munkája az, ami elindította a magyar műemlékhelyreállítási gyakorlatot azon az úton, amit a későbbiekben a két világháború között Gerevich Tibor és Lux Kálmán helyreállításai fémjeleztek, majd főként 1957 óta Dercsényi Dezső által szellemileg irányított és a Horler Miklós által nevelt magyar műemlékhelyreállítási iskola tett általánossá.

4.4. Műemléki érték A műemlékvédelem célja, hogy a felismert építészeti- és egyéb értékek megóvásával, pusztulásuk folyamatának a lehető leghosszabb ideig való elnyújtásával azt kell szolgálni, hogy ezek az értékek egyrészt a tudományos tanulmányozás, másrészt a társadalom minél nagyobb része számára hozzáférhetőek legyenek, és ezúton is szolgálják a jelen és a jövendő kultúrák igényeit. A műemlékvédelem országos és nemzetközi szervezetekben fejti ki tevékenységét a mindenkori legkorszerűbb tervezési és technikai módszereket igénybe véve. A védendő emlékek fajtáira és korára vonatkozó kezdeti korlátozások mind eltűntek. Hajdan csak az antik emlékek számítottak értéknek, védendőnek. Később a középkor alkotásai felé is fordították figyelmüket, ma pedig sok országban úgy vonják meg az időhatárt, hogy a védendő alkotás mestere nem lehet élő személy. Az épített alkotás értéke nemcsak egyes épületek szépségében rejlik, hanem azok környezetével alkotott viszonylatainak hatásában is. A természeti környezeten kívül az épített környezetnek is van sajátos atmoszférája. A települések arculatában a középkorban magas lakótornyok, a XIII-XIV. századtól kezdve még ezeknél is magasabb, gyakran tűhegyes templomtornyok, erőteljes városvédő falak, kapu- és védőtornyok adták a kor jellegzetes városképet. A városfalakon belül viszont zártak voltak az utcaképek, csaknem azonos méretű telkeken épült lakóházak nagysága szinte egyforma volt. A helyi és távolsági kereskedelem jellegétől függő méretű piacterek gyakran a város főterét is alkották, ahol a városháza és a tehetősebb polgárok reprezentatív házai állottak. Ezért van az, hogy a védendő műemlék fogalma mellett megjelenik a műemléki jelentőségű terület és a műemléki környezet fogalma. 33

A műemlék egy nép egy ország múltjának, történelmének hű tükre. A szó értelme a művészeti emlék fogalmára vezethető vissza, s még abból az időből származik, amikor értékelni kezdték az elmúlt korok műalkotásszámba menő épületeit, épített alkotásait. Mára a fogalom kitágult, gyűjtőfogalommá vált, differenciáltabb tartalmat hordoz, mégis alapvető kritériuma, hogy egyedi jelentőségű, művészi értékű építészeti alkotásra, illetve annak rommaradványaira vonatkozzon, mint például a jáki templom, vagy a zsámbéki templomrom. A jelenkor műemlékvédelmének nagy jelentősége az, hogy az épületeket méltó módon úgy őrzik, hogy azokat környezetükből, települési összefüggéseikből nem kiragadva, pusztán önmagukért védjük, hanem együttes hatásukban. E felismeréshez társul az a további gondolat, hogy a rohamos technikai fejlődés következményeként az ember épített környezete is pusztul, s ez a folyamat rövid időn belül eltörölheti a települések hagyományos arculatát történetiségük értékes nyomaival együtt. A szervezett műemlékvédelem az egyedi emlékek védelmén túl a területi védelem többletlehetőségeit is védi, ezért a védendő érték kiterjed a műemléki jelentőségű területre, sőt a történeti táj fogalmára is, megadva mindkettő jogszabályi meghatározását. Néhány fogalom-meghatározás: Holt műemlék: olyan emlékek, melynek adottságai miatt gyakorlati rendeltetés, használat nem adható. Az ilyen műemlékek rendeltetése hogy meséljen múltjáról, történetéről. Történeti emlék: minden olyan épület, építmény, akár csak emlékjel, amely országunk történelmének, kultúrájának valamely eseményéhez, illetve jelentős személyiségének életéhez kapcsolódik. Etikai, társadalmi tudatformáló szerepe van (pl. Táncsics Mihály lakóháza, Móra Ferenc szülőháza stb.).

4.4.1. Műemléki épületek hazánkban

A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ tartja nyilván a nemzeti vagyonba tartozó műemlékeket, egyéb műemléki védettséget élvező ingatlanokat és azok adatait. A műemléki védett ingatlanokat teljes körűen nem kívánom felsorolni, csak egyegy érdekesebb ingatlantípusokat mutatnék be, mely talán nem annyira közismert.

34

Hazánkban sok templom és kolostorrom található. A Balaton-felvidéken számtalan elpusztult, Árpádházi királyok idejéből való monostor található. Ilyen a zalavári 1019-ből, a tihanyi 1055-ből, a Somogyvári 1091-ből és az almádi 1121 előttről.

Tihanyi apátság (1955)

33

Falusi templomaink építése I. István király rendeletével34 kezdődött, mely „A király adományáról az egyháznak‖ rendelete így szólt: „Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, harminc aprómarhával. Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök.‖ A vidék középkori építészetének ezt a kezdeti idő szakát Entz Géza35 mutatta be részletesen, Veszprém, Zalavár, Tihany és Somogyvár templomai mellett hogyan indultak meg a falusi templomok építése a XI— XII. században. A szakirodalom ma ismert balaton-felvidéki templomokat és templomromokat általában XIII. századira becsüli, melyekből csak a műemlékkel védett templomokat sorolom fel a teljesség igénye nélkül: Kisdörgicse, Zánka, Badacsony, Alsópáhok, Alsóörs, Aszófő, Balatoncsicsó, Berhida, Dörgicse, Felsőörs, Gyepükajkán, Kővágóörs, Kisapáti, Litér stb. A XIX. században az európai országok közül nálunk vált általánossá a klasszicista építészet, és színvonala is messze túlszárnyalta a többi európai országét. A klasszicizmus csodája miatt említem meg a debreceni nagytemplomot. A bizonytalan arányai, a timpanon és az attika ilyen meghökkentő kombinációjával máshol nem mertek volna kísérletezni. Ez a templom a XIX. századi magyar valóság élő emléke, maga a magyar Alföld a város főterén. Nincs benne népi elem, mégis magyarabb, mint bármi más. Péchy Mihály az alföldi sárból, a hortobágyi 33

http://www.turautak.com/cikkek/varak--romok/templomromok/tihanyi-bences-apatsag-altemploma.html letöltve: 2015.06.11. 34 Szent István király Intelmei és Törvényei, Szent István Társulat, Budapest, 2000. 35 Entz Géza – Gerő László: A Balaton környék műemlékei, Budapest, 1958.

35

szikből gyúrta ezt a páratlan nemzeti remekművet. A szecessziót majdhogynem magyar építészeti stílusként emlegetik, hiszen kétségtelen, hogy kevés országban ért el ilyen színvonalat és elterjedtséget, mint nálunk.

A debreceni nagytemplom

36

Kolostoraink közül kiemelkedő jelentőségű a somogyvári bencés apátság, melyet Szent László királyunk alapított és először itt temették el, valamint a köznyelv hegyi kolostorként emlegetett Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostor, mely 1495-ben épült. A kolostor rekonstrukciója napjainkban fejeződött be, és a szakma olyan kimagaslónak minősítette, hogy 2011-ben megkapta a nemzetközi rangú ICOMOS díjat37, a helyi Városszépítő Egyesület pedig Winkler díjjal tüntette ki. A visegrádi Salamon-torony, román kori alkotás, határeset az élő és a holt emlékek között, ma múzeum található benne. Várainkat a Habsburgok felrobbantották, Sárospatak, Sárvár, Siklós, Egervár megmenekült, egy részük felújított, a többi, részben felújított és múzeumként működnek. A munkáslakótelepek, barlanglakások újabban kerültek a műemléki érdeklődés körébe. Kétségtelen, hogy a munkás-lakótelepek is egy kor lenyomatai. A Velencei Karta igazolja, hogy nem pusztán az a műemlék, amit azzá nyilvánítottak: "…a műemlék fogalmán olyan önálló építészeti alkotásokat és városi vagy falusi együtteseket értünk, amelyek valamely sajátos kultúrának, jelentős fejlődésnek vagy történelmi eseménynek tanúi. A műemlék fogalma nemcsak a nagy alkotásokra terjed ki, hanem azokra a szerény művekre is, amelyek

36

https://www.google.hu/search?q=debreceni+nagytemplom&espv=2&biw=1517&bih=703&tbm=isch&tbo=u&s ource=univ&sa=X&ved=0CDUQsARqFQoTCPfAnuOIh8YCFQZyFAodjbMAlQ&dpr=0.9 letöltve: 2015.06.11. 37 legkiválóbbnak ítélt, három évnél nem régebben befejezett műemléki helyreállításokat jutalmazzák.

36

az idők folyamán kulturális jelentőségre tettek szert."38 Védetté nyilvánítja az 1930-ban épült Trebitsch-selyemgyár munkáslakóházát.39 Az egyszerű, rendszerint egyforma, vagy néhány típust alkotó házaknak általában kisebb az esztétikai értéke, annál nagyobb a történeti. Ilyen a budapesti Wekerle-telep, vagy az óbudai gázgyári-telep.

40

A régi Wekerle telep

Külön említést érdemel a nem kevés számú római kori rom. Ezek többségének a jellemzője, hogy nem magányos elemként, hanem együttesként emlékeztetnek Pannónia hajdani római kori jelentőségére. Fejér megyei Tác falu határában fallal körülvett város, Gorsium maradványait tárták fel. A romváros főutcájának oszlopsora, vízmedencéi, a köz- és magánépületek alaprajza az utcák rendszere a temető emberi életekről, a város hajdani mozgalmasságáról mesélnek. A budapesti Aquincum számtalan lakó- és középülete, városi fürdője, vallási épülete, úthálózata csatornázása, piaca, üzletei ismertek, érzékelhető a nagyvárosi hatás, vízvezeték ívsora, a város amfiteátruma. Látni lehet az utcai vízmedencét, a padlófűtés szerkezetét, oszlopos-udvaros házat, apró szentélyt, piacot és sok minden mást. A sok apró elemből egy város képe alakul ki, nagyságát hangsúlyozza, a kilométeres távolságban katonai tábor maradványai, arrébb amfiteátrum és védőépületek mozaik darabjai. A római kori maradványok csúcspontja a Veszprém megyei Baláca-pusztán a múlt század végén fellelt római kori villa. Erre védőépület készült. Hasonló a Fertőrákos határában álló Mithras-szentély épülete, amelyet a római kori maradvány fölé emeltek. Ilyen a Kővágószőlős

38 39

Velencei Karta 1964. A 9/2009. (III. 6.) OKM rendelet 160. §. (4) bekezdése

40

https://www.google.hu/search?q=wekerle+telep&espv=2&biw=1517&bih=703&tbm=isch&tbo=u&source=univ &sa=X&ved=0CDUQsARqFQoTCNSy_KJh8YCFYFyFAodOg4AjQ&dpr=0.9#imgrc=IUnLuHnG_bFvhM%253A%3BTxkS3buWNtrRiM%3Bhttp %253A%252F%252Fmek.oszk.hu%252F01900%252F01928%252Fhtml%252Fkapu.jpg%3Bhttp%253A%252F %252Fmek.oszk.hu%252F01900%252F01928%252Fhtml%252F%3B400%3B285 letöltve: 2015.06.11.

37

IV. századi korai-keresztény temetőkápolnája is. A romok védelme és konzerválása magyar specialitás, mert emlékeink jelentős része rom. Végezetül hazánk kastélyairól is szólnék néhány szót. Kastélyon, szabadon álló, vidéki, gyakran a településeken kívüli épület főúri lakhelyet értünk, ami egyben gazdálkodási központ is, így többnyire gazdasági és melléképületekkel egészülnek ki. A magyar szóhasználat szerint a kisebb, főleg földszintes kastélyokat nevezték kúriáknak, míg a feudális rend uralkodó osztályainak városi lakóépületeit a palota elnevezés illette meg. A legrégebbi magyar kastélyok védelmi célt is szolgáltak. Falakkal voltak övezve, védelmi jellegükre ma is sok építészeti részlet utal. Középkori, vagy reneszánsz eredetű kastélyaink: Körmend, Pápa, Jánosháza, Csákánydoroszló, Hédervár, Pácin. Az első kastélyt Magyarországon Savoyai Jenő herceg építtette Ráckevén. A többi kastélyaink XVIII-XIX. századiak. Ezeket a kastélyok a rangot, gazdagságot, művészetet, a pompát fejezik ki, az akkori társadalmi élet fontos színhelyeként. A kastélyok erkölcsi avulása akkor kezdődött, amikor a tulajdonosai elhagyták az országot és az épületek gazdátlanná váltak. Ez az időszak a második világháború előttre tehető. Az akkori társadalmi rend nem tudott mit kezdeni a kastélyokkal, megtörtént a kastélyok teljes kifosztása. A Széchenyi nagycenki kastélyt, a Teleki gyömrői kastélyt széthordták, mire állagvédelmükre sor kerülhetett volna, nem maradt belőlük csak tégla és habarcs. A kastélyok eredeti berendezése odaveszett, ezért rekonstruálni igen költséges. A Grassalkovich-kastély egy kiváló példa a szakszerűen restaurált épületre. Vannak kastélyok, amik könyvtárként, levéltárként, művelődési házként működnek, mint a móri LambergKastély. Egyes kastélyok szállóként, mások oktatási intézményként működnek, mint Noszvajon a De la Motte kastély, vagy a bozsoki Sibrik kastély, mihályi Dőry kastély, vagy Héderváron a Héderváry kastély. Több magyar kastély ment tönkre a termelőszövetkezetek kezelésében, így pusztult el a legszebb magyar barokk kastélyok egyike, a tarnaőrsi Orczy kastély, vagy Bábolna kezelésében a bajnai Sándor-Metternich kastély. Napjainkban társadalmi érdeklődés van az építészeti örökség iránt, néhány kastély magánkézbe került, és uniós támogatással sikerült őket rendbehozni. A Kormány, az örökségfejlesztési program keretében a Nemzeti Kastélyprogramról szóló41 Kormányhatározata értelmében a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vagyonkezeléséből, Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ vagyonkezelésébe

41

1663/2014. (XI.20.) Kormányhatározat

38

adja az alábbi tizenkilenc épületegyüttest, melynek felújításához támogatást is nyújt: Acsa, Prónay-kastély és parkja, Aszód, Podmaniczky-kastély, Aszód, Podmaniczky - Széchenyikastély (Zöld-kastély), Bajna, Sándor - Metternich-kastély és parkja, uradalmi istálló, Bicske, Batthyány-kastély és parkja, Dénesfa, Cziráky-kastély, Geszt, Tisza-kastély,Gyömrő, Telekikastély, Iszkaszentgyörgy, Amadé - Bajzáth - Pappenheim-kastélyegyüttes és parkja, Jánosháza, Erdődy - Choron-várkastély, Kisbér, Batthyány - Wenckheim-kastély, Mihályi, Dőry-kastély, Somogysárd, Somssich-kastély, Soponya, Zichy-kastélyegyüttes és parkja, Sopronhorpács, Széchenyi-kastély, Szany, Püspöki kastély, Szécsény - Benczúrfalva, Benczúr-kastély,Váchartyán, Rudnay-kastély,Vassurány, Schilson-kastély.

4.4.2. Népi műemlékek Magyarországon 1960. óta van népi műemlékvédelem, vagyis a paraszti kultúra emlékeinek védelme. A XIX. században még fel sem merült, hogy egy parasztház is épp úgy védendő lehet, mint mondjuk egy templom, vagy rom. Az urbanizálódás még nem érintette meg a falvakat, azok képe Európa szerte még érintetlen volt, megszámlálhatatlanul álltak, sőt épültek a hagyományos formájú parasztházak. A műemlékvédelem ekkor még nem jutott el oda, hogy ne csak a régiséget, ne csak az esztétikumot, ne csak a ritkaságot lássa érdemesnek a védelemre, hanem a történeti jelleget is. A milliónyi parasztház az akkori valóság mindennapjához tartozott, a szakmai legjobbjai se gondoltak rá, hogy ezeket is védeni kellene. Ahogy a műemlékvédelem alapjait Schliemann, Evans, Magyarországon Henszlmann ásatásai vetették meg, a népi műemlékek először csak néprajzi érdeklődést váltottak ki. (Haselius skanzenje a múzeológiának klasszikus alkotása, nem a műemlékvédelemé.) Magyarországnak a két világháború közötti időszaka a magyar néprajztudomány nagyarányú kibontakozásának időszaka volt, ekkor jelent meg Győrffy István, Bátky Zsigmond, Visky Károly alapvető munkája a magyarság tárgyi néprajzáról, ekkor kezdték szorgalmazni a népi írók, az etnográfusok legjobbjai, hogy legyen nekünk is skanzenünk ehhez csatlakoztak az építészek is. A II. világháború után a hagyományos falukép a legtöbb országban megváltozott. Ami tegnap még élő volt, lassan múltbeli kategóriává vált. Hazánkban az elsők között már 1949-ben 39

törvényerejű rendelet42 határozta meg, hogy egy épület néprajzi okból is lehet méltó a védelemre. Nemzetközi szinten az 1964. évi Velencei Karta volt az, amely első ízben sorolta ezeket a műemlékek közé. „A műemlék fogalmán olyan önálló építészeti alkotásokat és városi vagy falusi együtteseket értünk, amelyek valamely sajátos kultúrának jelentős fejlődésnek vagy történelmi eseménynek tanúi. A műemlék fogalma nemcsak a nagy alkotásokra terjed ki, hanem azokra a szerény művekre is melyek az idők folyamán kulturális jelentőségre tettek szert.‖

4.4.3. Népi műemlékek sajátos vonásai A parasztházak fejlődése nem stílusok fejlődése, hanem életformáé és szerkezeteké. A falu népe maga építkezett önmaga számára. A társadalmi munkamegosztás (építtető, tervező, kivitelező) itt másként hatott, mint az osztálytársadalmakban általában. Ez az a pont, ahol a népi építészet elkülönül a nem népitől. Építészeti vonatkozásában a népművészet leginkább a társadalmi munkamegosztás oldaláról közelíthető meg. A népi építészetben az építtető, tervező, kivitelező funkciókat általában azonos osztály tagjai, a parasztok töltik be, gyakran a személy is egy. Az építtető, tervező kivitelező elkülönülése nem jön létre, de legtöbbször az egész építési folyamatban is alig van munkamegosztás. Az építtető maga is részt vesz a munkában, a kollektív jelleget gyakran a kalákában végzett munka jelenti. A rokonok, szomszédok kölcsönösségi alapon kisegítik egymást. Kőművest, ácsot nem mindig és nem feltétlenül vesznek igénybe, de ha mégis, a mesterember lényegében ugyanannak az osztálynak tagja, mint a ház gazdája, egyben kivitelezője. Ebből következik, hogy a nagyüzemi termelés mezőgazdasági és ipari emlékei teljesen idegenek a népi építészettől s a falusi kovácsműhely, vízi-, vagy szélmalom is azért tartozik ebbe a körbe, mert bár ipari jellegű műemlék, a falusi osztályviszonyok és a társadalmi munkamegosztás szempontjából nincs különbség közte és a parasztember gazdasági épülete, vagy akár háza között. A népi műemlékek eltérő vonása a többi műemléktől, hogy a parasztságnak a termeléssel kapcsolatos eltérő helyzete a ház egész funkcionális jellegére kihat. Az építészeti alkotásnál a funkció meghatározó érvényű a tér- és tömegalkotásra, de még a részletekre is. A magyar 42

1949. évi 13. tvr.

40

parasztház jellegét az szabja meg, hogy az nemcsak a lakhely, sőt főleg nem az, hanem elsősorban a kisárutermeléssel kapcsolatos munkahely. Ennél fogva a főszerep a gazdasági funkciónak jut, a lakás csak másodlagos. A rendeltetések ilyen keveredése más jellegű építészetben csak helyenként, időnként, vagy korlátozottan figyelhető meg a hazai építészetünkben. A polgárházaknak is volt gazdasági rendeltetése, de ez a ház és lakója szempontjából nem elsődleges, nem meghatározó jellegű volt. A tárolás, állattartás és lakás hármas funkciója teljesen más, mint a városi, vagy általában nem népi építészetben. Ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy a tárolás és állattartás helyszükséglete és épületigénye adottnak tekinthető, így takarékoskodni csak az emberi lakhellyel lehetett. Így válik szembetűnővé a falusi lakóház különbsége a várositól, ahol más gazdasági körülmények között, az építészeti kompozíciót a ház megjelenési formáját, a terek bővebb tervezési lehetőségét a helyiségek alá- és fölé rendelése határozta meg. A magyar parasztházak kezdetben csak egy, később kettő, de legfeljebb három helyiségből álltak. Nem alakult ki falun a többtraktusos alaprajzi rendszer, a házak majdnem mindig egymenetesek voltak. Lehet az épület kisebb, vagy nagyobb, hosszú ház, hajlított ház, vagy kerített ház, nálunk szinte valamennyi egytraktusos. Városban, nem népi építészetben viszont kezdettől fogva természetszerűleg fejlődtek a házak a kezdeti egytraktusosságtól a többmenetes felé. Hasonló a helyzet az építő anyagok és szerkezetek tekintetében is. Magyarországon a nem népi építészetben a XIII. század óta a faváznak a fa falszerkezeteknek alig van hagyománya. A városi és általában nem népi építészet, a gótika kezdete óta túlnyomóan követ és téglát használt, a népi építkezésben használt fa és vályog helyett. Az eltérő anyagok tovább mélyítik a különbséget az építészet két fő iránya között. Feltűnő, hogy azokban az országokban, ahol a faépítkezés városban is uralkodóvá vált, ez a különbség nem annyira nagy. Németországban a favázas, úgynevezett fachwerk városi házak sokkal kevésbé különböznek az ugyanilyen falusitól, mint nálunk, ahol anyagában, szerkezetében is mások. Hozzájárulhatott a faszerkezet ahhoz is, hogy a több szint, az emeletes építkezés sok országban a népi építkezésben is általánossá vált, míg ezt a mi vályog- és boronaszerkezeteink alig tették lehetővé. Magyarországon a fa időállóságának korlátai csak a népi építészet emlékeinél jelentkeznek. A népi műemlékek védelmének egyik legsúlyosabb problémáját, az időt nem álló falszerkezetek és egyéb szerkezetek gyors pusztulása, állagromlása jelenti. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a fa a népi építészetben még mindig az állékonyabb anyagok közé tartozik, szemben a vályoggal. 41

Van két olyan jellemvonása is, ami jellegzetesen mostani, ami a mai magyar társadalommal összefüggő kérdés. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy a műemlékké válás folyamata nem lezárt. Amíg építészet van, addig mindig születnek új műemlékek. Frank Lloyd Wriht, Le Corbusier, Alvar Aalto legjobb alkotásait éppúgy műemléknek tekinti ma már mindenki, mint Magyarországon Lajti Béláét, Molnár Farkasét, Kozma Lajosét. Bizonyára műemléki együttes lesz egykor Salgótartján városközpontja is. A ma építészete a holnap műemlékei. Kivéve Magyarországon a népi építészet köre. Élő népi építészet ma már nincs Magyarországon. Nincs

társadalmi

értelemben

és

nincs

művészi

értelemben

sem.

A

társadalmi

osztályviszonyok az utóbbi évtizedekben olyan alapvetően változtak meg, hogy osztályok építészetéről, dolgozók architektúrájáról beszélni nem lehet. A falusi építészet ebben a vonatkozásban nem tér el a várositól. De nincs népi építészet művészi tekintetben sem. A népi faragáson, népi szőtteseken, népi agyagművességen általában a népművészetet, annak alkotásait értjük, azaz olyanokat, amelyek nemcsak népi mesterek, vagy egyszerűen parasztok alkotásai, de egy bizonyos művészi színvonalat is elérnek. Az architektúra fogalma feltételez egy bizonyos művészi szintet. A népi építészet tehát a népművészet meg az építészet oldaláról is feltételezi a művészi színvonalat. Ami ma falun épül, híján van minden művészi építészeti igénynek. A másik nagy különbözőség a népi műemlékek tulajdonformájából fakad. Magyarországon a műemlékek túlnyomó többsége az ingatlanállomány nagy hányadával együtt társadalmi tulajdonban van. Műemléki jogalkotásunk és gyakorlatunk azon alapszik, hogy az állami tulajdonban lévő műemlékek helyreállítására, jókarbantartására az állami költségvetés valahol, valamilyen címen fedezetet biztosít, még ha ez nem is mindig elégséges. A műemlékvédelem a népi műemlékek esetében sem kívánja az eredeti rendeltetést változtatás nélkül konzerválni, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy a megváltozott társadalmi és technikai viszonyok a műemlékeket erkölcsileg annyira avulttá tették, hogy az 50, vagy 150 évvel ezelőtti állapotok fenntartása szóba sem jöhet. Ahogy Budán vagy Sopronban a műemlék lakóházak helyreállítása során értelemszerűen és elengedhetetlenül

ragaszkodunk

a

korszerűsítéshez

és

ehhez

jó

módszereink,

jó

tapasztalataink alakultak ki, ahogy nem tűrhetjük és nem is tűrjük városban, hogy műemlékben lakni ne rangot, hanem hátrányt jelentsen, éppúgy lehetőség nyílik arra is, hogy a falusi lakóházak helyreállítása esetén se maradjon el a korszerűsítés.

42

Műemlékek születnek Magyarországon ma is és holnap is, de népi műemlék már egy sem. Ez a kategória zárt, számuk csak csökkenhet, de újra nem termelődhet. Ezért kell nagyon vigyáznunk rá. A népi építészet emlékei törvényes védelem alá 1960-ban kerültek, az első hivatalos műemlékjegyzékben, majd az azt követő megyei jegyzékekben. Megkezdődött a magyar népi műemlékállomány szervezett felkutatása. Elsőként került nyilvántartásba a kiskunfélegyházi-, szegvári-, kengyeli szélmalom, nagyvázsonyi-, bakonybéli falumúzeum, szegvári sóház, balatonkenesei zsindelyes csárda, Hollókő- és Tihany parasztházai.

4.4.4. Népi építészeti együttesek védelme Magyarországon A népi műemlékek védelmének egyik módszere a szabadtéri néprajzi múzeumokba való szállítás. Hazánkban szabadtéri néprajzi múzeum nyílt zalaegerszegen, szombathelyen, nyíregyházán, regionális skanzen és a központi szabadtéri néprajzi múzeum Szentendrén. Somogy megyében Szennán is épült regionális skanzen és Szalafőn.

A leggyakrabban fényképezett szalafő-pityerszeri épület a kástu, amelynek neve a kastély szavunk (az pedig a latin castellum) rokona lehet43

A szabadtéri néprajzi múzeumok létesítése komplex néprajzi, építészeti és műszaki feladat. Az épületek kiválasztása etnográfiai szempontokból történik. A telepítési terv és az objektumok áttelepítésének tervezése és irányítása az építészek dolga. A kiválasztott épületek betelepítésének két fő szakasza van, a bontás és az új helyen való felépítés. A népi műemlékek ritkán származnak egy építési korszakból úgy, hogy azóta lényeges változtatás ne történjen rajtuk. Ki kell tehát választani azt a korszakot, amely a skanzenben bemutatásra kerül. Az épületeket be is kell rendezni, és ez is egy korszakra utal. 43

http://csinyalohaz.hu/index.php/orsegi-muzeumok/175-szalaf-pityerszeri-skanzen letöltve: 2015. 06.11.

43

A skanzenbe kerülő népi műemlékek a legtöbbször olyan rossz állapotúak, hogy a helyreállítás során bármennyire is kerülendő, kisebb-nagyobb mértékben egyes részek rekonstrukcióját se lehet elkerülni. A gyakorlat ettől eltérő. A zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumban olyan rekonstrukció is készült, a kustánszegi kástu, amelynek eredetije 30 évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt. Készült másolat a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeumban is. Kisebb melléképülete, mint a tiszabecsi abora, vagy a botpaládi juhhodály ilyen, ami ennél rosszabb: a teljes botpaládi lakóház. Ez utóbbi olyannyira másolat, hogy az eredetije ma is áll, lebontásra sem került. Néha elkerülhetetlen az elpusztult részek rekonstrukciója, de műemléki szempontból semmivel sem menthető az, ha a beszállítás helyett valamilyen gyakorlati, vagy pénzügyi okból a múzeum a másolat elkészítése mellett dönt.

A népi műemlékek védelmének helyesebb módszerei között találjuk a helyben helyreállított műemléket, ott, ahol az van, (in situ) helyben. A műemlékvédők nem a szabadtéri néprajzi múzeumokat tekinti a népi műemlékvédelem legfontosabb módszerének, hanem azt, amikor a műemléket eredeti környezetében hagyják. Ha kiragadják saját természetes környezetéből az már többé nem műemlék, hanem múzeumi tárgy lesz. Ez nem értékbeli csökkenés, hanem minőségi változás. A skanzenbe szállított épület törlésre kerül a műemlékjegyzékből, de a formális aktus tartalma azt, hogy a műemlék múzeumi berendezési tárggyá változik át. Ezért vallják a műemlékvédők, hogy minden olyan műemléket, amely helyszínen reálisan fenntartható, és arra érdemes, meg kell kísérelni (in situ) helyben megőrizni. Csak akkor legyen szállítható skanzenbe, ha a védelem másként nem biztosítható részére. E szellemben létesült az első szabadtéri néprajzi múzeum Zalaegerszegen, s épülnek továbbiak, mint Szombathelyen és Nyíregyházán, valamint a nagy országos kilenc tájegység népi építészetét összefogó központi falumúzeumban, Szentendrén. Külföldön és itthon egyaránt, a szakszerűen összeválogatott és létrehozott szabadtéri néprajzi múzeum a népi műemlékek megvédésének egyik lehetséges módszere. A nép műemlékek műemlékvédelemnek általában egyik komoly problémája, hogy az épületek helyreállítását a ma technikai színvonalán és építési anyagaival kell megvalósítani, holott az eredeti anyagok és technológiák gyökeresen mások voltak. A hagyományos és új szintézisének a megvalósítása, arányuk határainak megállapítása a műemlékvédelem egyik legnehezebb, egyben legszebb feladata. Egy városi lakóháztól nem idegen a vasbeton, ugyanakkor nem 44

igényli a zsuppszalmát. A nép műemlékek helyreállításakor egyrészt egyáltalán nem nélkülözhetjük a hagyományos népi építési anyagokat, másrészt sokkal szűkebb körben alkalmazhatjuk csak a maiakat, mint a műemlékeknél általában. 1949-ben a műemlékvédelem44 hazánkban is a megőrzésre érdemes objektumok közé sorolta a népi építészeti alkotásokat. Megindultak a felmérések, az alapkutatások, komoly adatbázisok, kataszterek jöttek létre. A néprajztudományunk elvégezte a szükséges népi építészeti értékeléseket, kitűzte a kutatások korszerű irányait. Mindezek hatására a hazai néprajzos és műemlékes szakma végre kellő tudás birtokába jutott, hogy létrehozza a magyar központi skanzent. 1967-ben először a budapesti Néprajzi Múzeum Falumúzeumi Osztályaként, majd 1972-ben önálló, országos múzeumként megalakult a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrén, a Sztaravoda-patak völgyében, egy 46 hektáros területen. Európában egyedül álló módon az országos szabadtéri múzeum megalapításával párhuzamosan Magyarországon kialakult a vidéki regionális skanzenek hálózata is. 1968-ban Zalaegerszegen a Göcseji Falumúzeum, 1973-ban Szombathelyen a Vasi Múzeumfalu, 1979-ben Nyíregyháza-Sóstón a Sóstói Múzeumfalu, 1980-ban Szennán a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény és 1985-ben Ópusztaszeren az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménye nyitotta meg kapuit. Velük szinte egyidőben kezdődött a helyben megőrzött épületekben berendezett tájházak helyreállítása és láncolatának kialakulása is. Jelenleg már közel 400 működik belőlük hazánkban. A Heves megyeiek a helyszínen 4 műemléket mentettek meg a pusztulástól: Parádon, Verpeléten, Kisnánán és Mikófalván. A népi műemlékeknél is az együttesek védelmére kell a fő figyelmet fordítani. Törekedni kell az összkép, a teljes utcasor, vagy faluközpont védelmére. Így hullt szét néhány év alatt legszebb együtteseink egész sora Márkon, Zamárdiban, Fertőszentmiklóson, Fertődön, és foghíjassá vált Fertőszéplak. Két védett faluközpont: Hollókő és Tihany. A tihanyi halásztelepülésből sok parasztház máig fennmaradt.

44

1949. évi 13. tvr. a múzeumokról és műemlékekről

45

4.4.5. Hollókő helye a világ műemlékvédelmében

A népi műemlékeket világszerte elsősorban szabadtéri néprajzi múzeumokban gyűjtik össze. Noha skanzenek Magyarországon is létesültek, a magyar műemlékvédelem mégis inkább az emlékek in situ, helyben megőrzését tűzte célul. A műemlék azonban sokat veszít értékéből akkor is, ha környezete változik meg. A jellegtelen, nem eléggé esztétikus faluképben álló legszebb parasztház is csak csökkent értékű lesz. Ez okból irányult kezdettől fogva arra a törekvés, hogy a védelmet egyes településekre koncentrálják, azokra, ahol még összefüggő együttesekben álltak egymás mellett a régi házak. A megőrzött történeti falvak közül a legszebb és legismertebb Hollókő. A falu fölött a hollókői vár romjai emelkednek. A hollókői vár feltehetően a XIII. század második felében épült. A XVI. században a törökök elleni végvárrendszer szerepét töltötte be. Majd sokszor cserélt gazdát és a XVIII. század elején a várból már csak romok maradtak és egy 1715-ös összeírásban a falu csak három házzal szerepelt.

A hollókői vár

45

A falu fejlődését tűzvészek akadályozták, így a faépítkezést kőalapra épített vályogfalakra váltották át, a tető anyaga is változott, a korábbi zsupp helyett a XX. század elején már csak cseréppel fedték a házakat. A lakosság mezőgazdaságból él, a rossz földek miatt elsősorban állattartásból. A falu lakossága a statisztikai adatok alapján 333 fő. A településen többször pusztított tűzvész, mivel a házakat fából építették, alapozás nélkül, és könnyen gyulladó zsupptetővel fedték, a szabad tűzhelyek felett pedig kémény helyett csak füstlyukakon szellőztettek. Az 1909-es nagy tűzvész jelentette a fordulópontot: az immár vályogfalú házakat kőalapra emelték,

és

szarufás

tetőszerkezettel,

45

https://www.google.hu/search?q=holl%C3%B3k%C5%91i+v%C3%A1r&espv=2&biw=1517&bih=703&tbm=is ch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=0CCUQsARqFQoTCIrhjbGNh8YCFQEcFAodu_sAkw&dpr=0.9 letöltve: 2015. 06. 11.

46

cserépzsindellyel fedték, megőrizve eredeti formájukat. Az ősi palóc népi építészeti stílus emlékeit magán viselő Ófalu 1911-re nyerte el mai arculatát.

Hollókő46

Hollókő Magyarország egyetlen olyan faluja, amely szerepel az UNESCO világörökség listáján. A Világörökség Bizottság 1987-ben vette fel Hollókőt a Világörökség listájára. A palóc lakosság hagyománya alapján a falura az egyutcás településforma jellemző, a házak merőlegesek az utcára. A palóctelkek hosszúak és keskenyek, egy-egy telken több ház is sorakozik egymás mögött. Ahogy a család növekedett, úgy építettek az utódok új meg új házakat a családi telken. Palóc sajátosság az is, hogy a pajtákat nem a telkekre építették, hanem az egész falu összes pajtáit egy helyre. Hollókőn ez az új pajtáskert sajnos még a XX. század első felében elpusztult. Hollókő annyiban tér el a palóc falutípustól, hogy a község közepén az egyetlen utca kettéválik, majd rövidesen ismét egyesül, így a falu közepén egy sziget alakult ki, mindkét végén egy kis teresedéssel. Jellegzetes az is, hogy a falu a rétegvonalakkal párhuzamosan domboldalban fekszik, így a telkek meredeken lejtenek. Ebből ered az is, hogy az utca két oldalán sorakozó házak arculata eltérő: a domb felőli oldalon a szintkülönbséget az utcáról nyíló pince egyenlíti ki, a völgy felőli oldalon az utcáról természetesen nem nyílik pince, hanem itt az épületek hátsó végébe került. Ezek az adottságok hozzájárultak ahhoz, hogy a hollókői falukép különösen artisztikus és vonzó. 1963-ban a műemlékvédelem látott munkához, formai átalakítás nélkül újjáépítették a házakat. A házak a XIX. századi formát őrizték, úgy ahogy 1909-ben az utolsó tűzvész után. Az egész műemléki területet sikerült rehabilitálni. 46

https://www.google.hu/search?q=holl%C3%B3k%C5%91i+v%C3%A1r&espv=2&biw=1517&bih=703&tbm=is ch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=0CCUQsARqFQoTCIrhjbGNh8YCFQEcFAodu_sAkw&dpr=0.9#tbm=is ch&q=holl%C3%B3k%C5%91 letöltve: 2015. 06. 11.

47

5.

A műemlékvédelem eszköze, avagy a hazai jogi szabályozás

5.1. Országos védelem A műemlékvédelem feladata a műemléki értékek felkutatása, tudományos kutatása, értékelése és számba vétele, dokumentálása, nyilvántartása, védetté nyilvánítása és a védendő műemléki területek meghatározása, a műemlékek és környezetük fenntartása, helyreállítása, védelme, valamint eszmei értékükkel összhangban álló hasznosításuk biztosítása, a műemléki szempontból védett területek fenntartása, fejlesztése és az értékvédelmét szolgáló kezelések összhangjának megteremtése. A kulturális örökség védelméért felelős miniszter, a miniszterelnökséget vezető miniszter. A miniszter irányítása alá tartozó országos illetékességgel rendelkező központi költségvetési szerv a

Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ. A

Központot elnök vezeti. A Központ önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező - jogi személyiség nélküli Hivatal, melyet két országos illetékességű első fokú hatósági szerve, a Műtárgyfelügyeleti Iroda és a Nyilvántartási Iroda segíti. A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ által nyilvántartott műemléki értékek a törvény erejénél fogva általános védelem alatt állnak. A műemléki érték nyilvántartásba vétele a Forster Központnál kezdeményezhető, a nyilvántartásba vétel szabályait jogszabály állapítja meg. A nyilvántartásba vételről szóló döntés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, ha a műemléki értéket megsemmisülés, vagy értékeinek eltűnése fenyegeti. A kulturális örökség a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége. Büntető törvény tiltja a kulturális örökség védett elemeinek veszélyeztetését, megrongálását, megsemmisítését, meghamisítását, vagy hamisítását. A kulturális örökség védelme közérdek, megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési kötelezettséget jelent az állami és önkormányzati szervek, a nemzetiségi szervezetek, az egyházi jogi személyek, a civil és gazdálkodó szervezetek, valamint az állampolgárok számára.

48

5.2. Helyi védelem Építészeti örökségünk helyi, önkormányzati védelem alatt álló épületei szerves részét képezik egy országos, többszintű értékvédelmi rendszernek. „Az épített környezet alakításáról és védelméről‖ szóló47 törvény (Étv.) felhatalmazása alapján alkotott rendelet48 kimondja, hogy a „helyi védelem az építészeti örökség mindazon elemeire kiterjed, amely külön jogszabályok alapján nem áll védelem alatt, és amelyet önkormányzati rendelet helyi települési, táji, természeti, építészeti, néprajzi, képző- vagy iparművészeti, ipartörténeti, régészeti értékként védetté nyilvánít‖. A helyi védelem a település és környezetének egészére, vagy összefüggő részére (helyi területi védelem), valamint egyes építményeire, ezek részleteire (helyi egyedi védelem) terjedhet ki. A helyi védelem célja egy adott településnek és környezetének, az ott megtalálható értékes építészeti, táji, valamint az épített környezettel összefüggő természeti jellegzetességek minél hitelesebb és teljesebb megőrzése. A fennmaradt és védelemre méltó épületek, épületegyüttesek mind történeti, mind pedig művészettörténeti szempontból jelentős értéket képviselnek, ugyanakkor az adott közösség önmeghatározásának is fontos pillérei. Fenntartásuk és méltó hasznosításuk tehát gazdasági, kulturális, végső soron településpolitikai érdek. A helyi védettségű emlékek nagy száma, településeink jellegzetes karakterét meghatározó tulajdonsága hiteles felújítást és megőrzést követelnek meg. A megőrzés alapfeltétele – az erkölcsi megbecsülésen túl – a jó műszaki állapot fenntartása, a jókarbantartás és az esetenként elkerülhetetlen helyreállítás jövőbe mutató magas színvonala. A védetté nyilvánítás előkészítése az önkormányzati főépítész feladata, aki a szakmai megalapozást biztosító értékvédelmi, értékvizsgálati tanulmány alapján terjeszti a helyi védelemre vonatkozó határozatot az adott önkormányzat döntéshozó fórumai elé. A helyi értékvédelemről szóló rendeletet a Helyi Építési Szabályzat részeként alkotja meg. A helyi védelem fajtái; a helyi területi védelem és a helyi egyedi védelem. A helyi egyedi védelemhez tartozik az építmény (épület és műtárgy), vagy ezek együttese egészére, vagy valamely részletére vonatkozó anyaghasználat, szerkezet, színezés stb. 47 48

1997. évi LXXVIII. törvény 66/1999.(VIII.13.) FVM

49

Helyi építészeti értékvédelem fogalmát az Étv. a következőképpen határozza meg: a helyi építészeti örökség értékeinek feltárása, számbavétele, védetté nyilvánítása, fenntartása és védelmének biztosítása. Az építésügyi hatóság az építményekkel, beleértve a hatáskörébe tartozó műemléki védelem alatt álló építményeket is, az építési tevékenységgel összefüggő engedélyezési, kötelezési és ellenőrzési feladatai során az építményekre vonatkozó általános érvényű településrendezési és építési követelményeket juttatja érvényre, és a műemlékekre vonatkozó jogszabályi követelményeket is érvényesíti. Az építészeti örökségnek azok az elemei, amelyek értékük alapján nem részesülnek országos egyedi műemléki védelemben, de a sajátos megjelenésüknél, jellegzetességüknél, településképi-, vagy településszerkezeti értéküknél fogva a térség, illetőleg a település szempontjából kiemelkedőek, hagyományt őriznek, az ott élt emberek és közösségek munkáját és kultúráját híven tükrözik, a helyi építészeti örökség részeként kell kijelölni (védetté nyilvánítani), fenntartani, megóvni, használni és bemutatni. A helyi építészeti örökség értékeinek feltárása, számbavétele, védetté nyilvánítása, fenntartása, fejlesztése, őrzése, védelmének biztosítása a települési önkormányzat feladata. Az országos területi műemléki védelem az egyes ingatlanokon fennálló helyi egyedi védelem hatályát nem érinti. A helyi védetté nyilvánításról, vagy annak megszüntetéséről, továbbá a védettséggel összefüggő korlátozásokról és kötelezettségekről és támogatásokról a települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi és a kerületi önkormányzat is) rendeletben dönt. Az önkormányzat - a kulturális örökség védelméről szóló törvényben49 foglalt együttműködési kötelezettségre figyelemmel - a helyi védettség településrendezési eljáráson kívüli megszüntetéséről szóló rendelet tervezetét tájékoztatásul megküldi a kulturális örökségvédelmi hatóságnak. A Kormánytól felhatalmazást kapott a miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy a helyi építészeti örökség védelmének szakmai szabályait rendelettel állapítsa meg. A települési önkormányzat pedig arra kapott felhatalmazást, hogy rendeletben állapítsa meg a helyi építészeti értékek védelme érdekében a védetté nyilvánításról, a védettség

49

2001. évi LXIV. törvény 5. § (1) bekezdésében

50

megszüntetésének eljárási szabályairól, és a védettség érdekében biztosított önkormányzati támogatási és ösztönzőrendszer mértékéről és módjáról szóló szabályokat. A helyi védelem tényét az önkormányzatnak az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyeztetnie. A helyi védelem alatt álló értékről az önkormányzatnak nyilvántartást kell vezetni.

5.3. Hatósági eszközök 5.3.1. Örökségvédelmi hatástanulmány50 Örökségvédelmi hatástanulmányt kell készíteni a település településfejlesztési koncepciójának kidolgozása során. Ha a településfejlesztési koncepció készítésekor nem készült, vagy a rendezés alá vont területre nincs örökségvédelmi hatástanulmány, vagy van, de az tíz évnél régebbi, akkor azt a rendezés alá vont területre el kell készíteni. Nem kell örökségvédelmi hatástanulmányt készíteni, ha az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 8. § (2) bekezdése szerinti véleményezési eljárásban az illetékes államigazgatási szerv véleménye szerint a rendezés alá vont terület örökségvédelmi szempontból nem érintett. Az örökségvédelmi hatástanulmányban megfogalmazott értékvédelmi terv szerint kell meghatározni az örökségvédelemmel érintett területekre vonatkozó településfejlesztési és településrendezési eszközöket. Az

örökségvédelmi

hatástanulmányt

a

településfejlesztési

koncepció,

vagy

a

településrendezési eszköz megalapozó vizsgálata keretében műemlékvédelmi érdekből a hatóságnak a műemlék felújítási, helyreállítási munkáinak engedélyezéséhez az engedély iránti kérelmet benyújtónak a 3. számú melléklet szerinti tartalommal kell elkészíttetnie.51

50 51

2001. évi LXIV. törvény 85/A. §. 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet

51

5.3.2. Hatósági kötelezés52 A járási hivatal építésügyi és örökségvédelmi feladatkörében53 (továbbiakban: Hivatal) a védett kulturális örökségre vonatkozó szabályok megsértése esetén: -

az örökségvédelem szabályainak megsértése esetén a nyilvántartott műemléki értékek, műemlékek, nyilvántartott régészeit lelőhelyek vonatkozásában elrendelheti a beavatkozást megelőző állapot helyreállítását, valamint a fenntartható használatra vonatkozó kötelezettség teljesítését a méltatlan használat megszüntetését,

-

nyilvántartott műemléki értékek, műemlékek, nyilvántartott régészeti lelőhelyek károsítása, veszélyeztetése esetén jogosult a tevékenységet leállítani és az ilyen magatartás tanúsítóját e tevékenység folytatásától eltiltani

-

elrendelheti a nyilvántartott műemléki értékek, a műemlékek, jókarbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését.

A hatóságot terheli az elrendelt munkálatok örökségvédelmi többletköltsége. Amennyiben a kötelezett tulajdonos a hatósági kötelezésben foglaltaknak nem tesz eleget és ezzel a védett kulturális örökség veszélybe kerül, a Hivatal örökségvédelmi bírság kiszabásáról intézkedik és a munkákat a kötelezett helyett annak költségére és felelősségre elvégeztetheti, vagy kezdeményezheti ingatlan esetében az állami tulajdonba vételt (vásárlással vagy szükség szerint kisajátítással), vagy kezdeményezheti a vagyonkezelői szerződés felülvizsgálatát, illetve a használati jog megszüntetését. A jogerős és végrehajtható határozatban megállapított követelés biztosítékául a Magyar Államot a védett kulturális örökségi elemen jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom illeti meg. A Hivatal kulturális örökségvédelmi érdekből elrendelheti: -

a védett kulturális örökséghez tartozó javak felülvizsgálatát, felújítását, helyreállítását,

-

olyan munkálatok elvégzését, amelyek a védetté nyilvánított kulturális örökség történeti állapotának, vagy korábbi történeti állapota meghatározott elemeinek feltárására, helyreállítására és bemutatására irányulnak.

52 53

2001. évi LXIV. tv. 67. §. 70/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 91. §. (1) bek.

52

5.3.3. Tűrési kötelezettség54 A védett kulturális örökség tulajdonosa, vagyonkezelője, használója tűrni köteles a Hivatal által elrendelt, vagy engedélyezett munkálatokat és a mentő feltárást. Az elrendelt munkák csak a feltétlenül szükséges mértékben akadályozhatják tartósan a kulturális örökséghez tartozó javak rendeltetésszerű használatát. A kulturális örökség állapotának megőrzése érdekében az állagvédelemhez szükséges átlagos mértéket meg nem haladó jogszerűen előírt korlátozás, tilalom vagy kötelezés kártalanítási igényt nem keletkeztet.

5.3.4. Örökségvédelmi bírság55 Örökségvédelmi bírsággal kell sújtani azt a természetes, vagy jogi személyt, aki a kulturális örökség védelméről szóló törvényben, vagy más jogszabályban engedélyhez kötött tevékenységet a védetté nyilvánított, vagy a kulturális örökség védelméről szóló törvény erejénél fogva védelem alatt álló kulturális örökségi elemen engedély nélkül, vagy attól eltérő módon végzi, a kiemelt nemzeti emlékhely területén, vagy annak részét képező közterülettel határos ingatlanon a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság előzetes hozzájárulása nélkül, vagy az előzetes hozzájárulásban meghatározottaktól eltérő módon végzi, a védetté nyilvánított, vagy a kulturális örökség védelméről szóló törvény erejénél fogva védelem alatt álló kulturális örökség elemeit jogellenesen megsemmisíti, vagy megrongálja, valamint a védett kulturális örökségi elemet kötelezettségének elmulasztásával veszélyezteti, régészeit feltárást feltárási jogosultság nélkül végez. Bírsággal sújtható az, aki a jogszabály által előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget. A bírságot a régészeti örökség és műemlékek esetében illetékes örökségvédelmi hatóság állapítja meg.56 A bírságolásra vonatkozó részletes szabályokat, valamint a bírság megállapításának alapjául szolgáló értékhatárokat és a bírság legmagasabb összegét a 191/2001. (X. 18.) Kormányrendelet határozza meg. 54

2001. évi LXIV. tv. 69-70. §. 2001. évi LXIV. tv. 82-85. §. 56 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet 7. § bekezdésében 55

53

A bírság megfizetése nem mentesít a bírsággal sújtott tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetve a kulturális örökség elemeinek megóvása érdekében a megfelelő intézkedés megtételére, a védettségi állapot vagy környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól. Bírság kiszabásának nincs helye, ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a hatóság tudomására jutásától számítva az egy év, ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a befejezésétől 10 év eltelt.

5.3.5. A hatóság örökségvédelmi felügyeleti feladatai és a helyszíni ellenőrzés szabályai védett műemléki érték esetén57 A műemlékvédelmi hatóságnak a műemlékvédelmi hatósági ellenőrzés során a következő feladatokat kell ellátnia: -

a bejelentéshez kötött tevékenységek megvalósítása során legalább egy alkalommal,

-

az örökségvédelmi engedélyhez kötött tevékenységek megvalósítása során az egy alkalmon túl az engedély hatályának lejárta előtt legalább harminc nappal is köteles helyszíni ellenőrzést tartani.

A műemlékvédelmi hatóság a tevékenység folytatását megtiltja, ha a jogszabályban előírt követelmények teljesülésének hiányát állapítja meg. A bejelentést követő harminc napon belül a védett műemléki értéken helyszíni ellenőrzést folytat le, amelynek során a tevékenységgel kapcsolatban - ha az szakszerűtlen, nem felel meg a kulturális örökség védelméről szóló törvényben és a rendeletben58 meghatározott követelményeknek és szempontoknak - felügyeleti intézkedést tesz, örökségvédelmi bírságot szab ki. A restaurálás elvégzése során szakértő bevonásával történő helyszíni hatósági szemlét tart legalább a restaurátori kutatás után, a mintafelületek elkészítésekor, valamint a restaurálás elkészültekor.

57 58

39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet 72. § 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet

54

A műemlékvédelmi hatóság szemléje alkalmával a helyszínen ellenőrzi, hogy a kivitelezési tevékenység jellegének megfelelő jogosultsággal rendelkező szakértő, vállalkozó végzi-e a megvalósítást, a tervezett tevékenység megvalósítása a hatósághoz benyújtott, záradékkal ellátott terv és dokumentáció alapján, a rendeletben59 meghatározott követelmények és a biztonsági előírások betartásával történik-e, valamint a megvalósítást, kivitelezést dokumentáló kutatási vagy restaurálási napló rendelkezésre áll-e, és ebben a szükséges bejegyzéseket az arra jogosultak megtették-e. A hatóságnak öt évenként legalább egy alkalommal helyszínen kell ellenőriznie az illetékességi területén található védett műemléki értéket.

5.4. Műemléki nyilvántartás60 A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ vezeti a régészeti lelőhelyek, a régészeti feltárási engedélyek és a feltárási dokumentációk, a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyek, a műemléki értékek, a műemlékek, a műemléki jelentőségű területek, a műemléki környezetek és a történeti tájak, a világörökségi és a világörökségi várományosi helyszínek központi, közhiteles nyilvántartását. A nyilvántartás a kulturális örökség elemeinek azonosításához szükséges adatokat és tényeket tartalmazza. A védettségi adatok közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősülnek, azonban a kulturális örökség védelme érdekében a Forster Központ a nyilvántartás egyes adataihoz való hozzáférést miniszteri rendelet alapján korlátozhatja. A Forster Központ a nyilvántartással kapcsolatos adatfeldolgozási feladatok ellátásával csak államigazgatási szervet vagy kizárólagos állami tulajdonú gazdálkodó szervezetet bízhat meg. A Forster Központ a tudományos feladatainak körében végzi az ország műemléki értékeinek feltárását, azonosítását, meghatározását és dokumentálását, a műemléki értékekre vonatkozó forrásdokumentumok gyűjtését, a műemlékek központi nyilvántartásának keretein belül gondoskodik a műemléki értékekkel összefüggő tudományos adatbázis létrehozásáról, fenntartásáról, végzi a műemlékállomány és a központi nyilvántartás revízióját, kezdeményezi és irányítja - kutatás-módszertani céllal - a műemlékek épületkutatását, részt

59 60

39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet 2001. évi LXIV. tv. 71-74/B. §

55

vesz a műemlékekhez kötődő szakrestaurálások előkészítésében és közreműködik a kivitelezés folyamatában, ellát szakértői feladatokat, különösen az értékleltár, az építéstörténeti kutatási dokumentáció, a kerttörténeti tudományos dokumentáció készítését, valamint vezeti a közhiteles hatósági nyilvántartásnak nem minősülő nyilvántartásokat. A Forster Központ önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező országos illetékességű első fokú szerve a Nyilvántartási Iroda, amelyek hatósági ügyeiben a másodfokú hatóság a Központ elnöke. A Nyilvántartási Iroda az Országos Építésügyi Nyilvántartást vezető szervezet, az örökségvédelmi,

építésügyi,

ingatlanügyi

hatóságként

eljáró

fővárosi

és

megyei

kormányhivatalok, járási (fővárosi kerületi) hivatalok, a jegyző, a főjegyző, valamint a feltárási joggal rendelkező intézmények számára elektronikus hozzáférést biztosít az általa kezelt, a régészeti örökség és a műemléki értékek védelmével összefüggő feladataik ellátásához szükséges adatokhoz. A Nyilvántartási Iroda az Országos Építésügyi Nyilvántartás felhasználói számára hozzáférést biztosít a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos követelményekről és szabályokról szóló kormányrendeletben meghatározott dokumentumok elektronikus úton történő benyújtása érdekében. A műemléki nyilvántartás tartalmazza: a műemlék, műemléki terület megnevezését, törzsszámát és egyedi azonosító számát,

-

a fekvése szerinti települést és címet; a műemlék, műemléki terület természetbeni elhelyezkedésének az EOV61-rendszerhez

-

illeszkedő pontszerű, vonalas létesítmény esetén a nyomvonal meghatározását, terület esetén annak vektoros kiterjedését, körülhatárolását; -

-

a védettségre vonatkozó adatokat: o

a műemlék vagy műemléki terület megjelölését,

o

a védettség keletkezésének időpontját,

o

a védettséget keletkeztető határozat vagy jogszabály számát;

azon ingatlanok ingatlan-nyilvántartási adatait (helyrajzi szám, terület), amelyek területén a műemlék vagy műemléki terület fekszik;

61

(EOV) egységes országos vetület, a magyarországi földmérési térképek vetületi rendszere

56

-

a műemlék, műemléki terület leírását, azonosító fényképeit,

-

a műemlék funkcióját;

-

a műemlék tudományos kutatásának és feltárásának adatait, a műemlék kutatásainak dokumentációit;

-

a műemlékre vonatkozó hatósági határozatok, szakhatósági állásfoglalások számát, keltét, jogerejét és az elrendelt intézkedések tartalmát;

-

az ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázisból legyűjthető, a műemlék vagy a műemléki terület kiterjedését lefedő vektoros állományt;

-

örökségvédelmi bírságkategóriába történő besorolását.

57

Egy védett épület nyilvántartásának bemutatása Villa62 azonosító

6920

törzsszám

9935

védettség

Műemléki védelem

jelleg

Építmény

név jellemző

Mai

eredeti kategória

Lakóépület

eredeti főtípus

villa

megye

Pest

helység

Budakalász

cím

Budakalász-Lupa-sziget Platán sor 4.

helyrajzi szám

156, 157

település KSH kódja

23463

földhivatal

Szentendre Körzeti Földhivatal

rövid leírás

Villa, 1936. Tervezte: Kozma Lajos. Az épület három-három beton pilléren emelkedő négyzetes alaprajzú építmény. Az épületet körbeölelő teraszra a hátsó homlokzat előtt vezet fel egykarú külső szabad lépcső. Duna felőli oldala előtt kiszélesedő terasz helyezkedik el, innen nyílik a lakószoba bejárata és a konyha ablaka is erre nyílik. A lapostető ezen az oldalon a terasz fölé nyúlik. Bejárata duplaszárnyú, üvegezett, befelé nyíló és kihajtható szerkezet. Alaprajzi elrendezése egyetlen nagy helyiségből és az északi oldalhomlokzat felől hozzá kapcsolódó mellékhelységekből (konyha, fürdő, WC) áll. A két előbbi közvetlenül a lakószoba felől, utóbbi egy kicsiny előtér beiktatásával a fürdő felől és közvetlenül a hátsó homlokzat felől is megközelíthető. Az épülethez tartozó berendezés eredeti. Az épület homlokzatai, ablak és ajtószerkezetei, az ablakvédő spaletták valamint a beépített szekrények és ajtók, sőt a pótágy is egyaránt sárga színűre festettek voltak. A terasz alatti részen a jobboldai négy pillér közötti rész beépült, a Duna felé két ablakot alakítottak ki, egyszerű, jellegtelen bejárata a nyitva maradt rész felől nyílik. A teraszt tartó vasbeton gerendákra erősítették fel a csónakokat.

62

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=6920 letöltve 2015.06.08.

58

Állapotjelentések 2015.06.07 11:30 piroska - állapot: 5 - pont: 52

régi villa,

GPS

ikervilla,

villa hátulról,

GPS

GPS Platán sor 4.

villa a Duna felől

villa

„Az épület jó állapotú, környezete rendezett. A földszinti beépítés az eredeti épületen nem volt. Kettővel mellette egy ugyanilyen ikervilla látható (kép). Nem tudom, az is Kozma Lajos terve-e. 2008.12.20 14:11 fa-peti - állapot: 5 - koordináta: N 47° 36,863' E 19° 4,998' - pont: 10 Egész jó állapotban van a villa. A betontartóoszlopok kissé árvíztől megviseltek. A villa a Lupa-szigeten található. Téli időben nem nagyon kedvelt hely, ez látszik a gondozatlan "telken". Csak a Platán Sor felől van kerítés, a Duna felől semmi, csak egy stég. Címe: H-2011, Budakalász-Lupa-sziget, Platán sor 4. Hrsz: 2738‖

59

5.4.1. Műemlékjegyzék A magyarországi műemlékek országos hivatalos jegyzéke utoljára 1990-ben jelent meg két kötetben az 1988-ban lezárt kézirat alapján. A műemlékjegyzék felülvizsgálatára került sor. A felülvizsgálat helyszíni szemlére épül, és elsődleges feladata az objektumok tényleges helyszíni, illetve a földhivatali alaptérképeken történő azonosítása, valamint a szemrevételezéssel megállapítható értékek jegyzékszerű összeírása, valamint az épületekről leolvasható építéstörténeti vázlat összeállítása. Több műemlék tartozékainak, berendezésének írásos és képi dokumentálására most került sor először. Annak ellenére, hogy a begyűjtött anyag nem teljesen egységes, az országos állományrevízió olyan jelentős eredménye a műemlékvédelemnek, amelyre a további felügyeleti tevékenység és kutatómunka épülhet. Az adatlapok teljes tartalma a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ műemléki nyilvántartásának adatbázisába kerül, és ott szabályozott feltételek mellett kutatható. A műemlékjegyzék az állományrevízió során összegyűjtött anyagnak csak egy meghatározott körét és emlékenként egy-egy fotót tartalmaz. Ennek ellenére több információt ad közre egy-egy emlékről, mint a korábbi jegyzék. Az ebből adódó terjedelmi következmények és más gyakorlati megfontolások együttesen eredményezték azt a döntést, hogy a jövőben sorozat jelleggel, megyénként adják közre a műemlékek jegyzékét. A szövegek (leírások, attribúció, datálás) a revíziós adatlapok alapján íródtak, a jegyzék szerkesztői által esetenként szükségesnek ítélt kiegészítésekkel és módosításokkal. A részletes épületleírás nem volt a cél. Nem célja a műemlékjegyzéknek egy-egy védett objektum valamennyi műemléki értékkel bíró tartozékának, illetve berendezésének tételes felsorolása. E tekintetben a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ műemléki nyilvántartása az irányadó. A műemlékjegyzék szerkezete: Általános megjegyzések, a műemlékek településenként, településen belül pedig utcák szerint találhatók meg. Mind a települések, mind az utcák szoros betűrendben követik egymást. A tájékozódást mutató segíti azoknál a településeknél, melyeknél az emlékek száma, vagy a leírások hossza miatt a teljes emlékanyagot nem lehet könnyen áttekinteni. A mutató a műemlék azonosításának megkönnyítését célozza. Csak olyan településrész-, objektum-, illetve intézmény neveket vettek fel, amelyek a jelenlegi jegyzékszövegben szerepelnek, vagy az előző jegyzékben a maitól eltérő néven voltak megtalálhatók. Településrészekre a mutatóban lehet keresni. A törzsszám a műemlék egyetlen 60

soha nem változó adata. A leírásban az építész és az építtető nevére, illetve a kivitelezőre külön utalás történt.

61

MŰEMLÉKJEGYZÉK 63 Törzsszám

Azonosító

Védelem státusza

Védelem fajtája

Védés

Cím

Név

6970

6959

Műemléki védelem

Műemlék

1953, 1958, 1960, 2015

Dabas

Dömötör-kúria

Műemléki védelem

Műemlék

1984, 2015

Dörgicse

Műemléki védelem

Műemlék

2003, 2015

Jászberény

9636

11050

63

9859

11321

Biksza Miklós u. 454.

présház-pince

Kisleshegy

Kun utca 2.

5/2015 (II.2.) MVM RENDELET

62

Lakóház

Fénykép

Törzsszám

Azonosító

Védelem státusza

Védelem fajtája

Védés

Cím

Név

10663

17412

Műemléki védelem

Műemlék

1991, 2015

Kecskemét

Fogda

Műemléki védelem

Műemlék

1991, 2015

Kecskemét

Műemléki védelem

Műemlék

1991, 2015

Kecskemét

10663

10663

16975

20474

Izsáki út 3.

Fürdő épület

Izsáki út 3.

Izsáki út 3.

63

Gyanús lovak istálló

Fénykép

Törzsszám

Azonosító

Védelem státusza

Védelem fajtája

Védés

Cím

Név

10663

16966

Műemléki védelem

Műemlék

1991, 2015

Kecskemét

Törzstiszti épület

Műemléki védelem

Műemlék

1989, 2015

Mindszent

Műemléki védelem

Műemlék

1967, 2015

Pankasz

10212

7987

16338

9247

Izsáki út 3.

Nyári konyha

Szegvári műút mellett - VI.ker. 7 . sz.

Dózsa György út 10.

64

Kovácsműhely

Fénykép

Törzsszám

Azonosító

Védelem státusza

Védelem fajtája

Védés

Cím

Név

5118

9593

Műemléki védelem megszüntetve

Műemlék

1958, 2015

Badacsonytomaj

volt Szluha-ház

Műemléki védelem megszüntetve

Műemlék

1958, 2015

Balatonszentgyörgy

Műemléki védelem megszüntetve

Műemlék

4413

15724

7802

1152

Római út 12.

Magtár

Battyánpuszta

2015

Budapest Istenhegyi út 16.

65

KMP székháza

Fénykép

Törzsszám

Azonosító

Védelem státusza

Védelem fajtája

Védés

Cím

Név

9375

5296

Műemléki védelem megszüntetve

Műemlék

1982, 2015

Földes

Csőszház

Műemléki védelem megszüntetve

Műemlék

1958, 2015

Győr

2987

4173

NAGYKERT

Apáca utca 32., Vörösmarty Mihály utca sarok

64

64

http://www.koh.hu/nyilvantartas/vedesek-2015/800 letöltve: 2015.június 1.

66

Lakóház

Fénykép

II. rész 6. Az Európai Unió kulturális örökségvédelmének történeti kialakulása és fejlődése Az építészet megítélése és az épületek megbecsülése koronként és kultúránként eltérő. Az épített alkotások értékelése, ami megőrzésükkel, pusztulási folyamatuk késleltetésével foglalkozik, lassanként alakul ki. Az olimpiai Zeus-templom párkányzatán, és egy Delphoiban állított IV. századi templom oszlopain találtak a kutatók az építés idejénél jóval későbbről származó javításnyomokat. Már a rómaiaknál, Plinius és Petronius írásai szerint Septimus Severus császár a II. századtól jogi eszközökkel kívánta megakadályozni az épületek elcsúfítását a díszítőelemek csonkításával, vagy a bontások révén keletkező károkkal. Szintén a műemlékvédelmi gondolat egyik korai megnyilvánulása Nagy Constantinus rendelkezései, amelyek megtiltják a régi épületek díszítményeinek egyik városból a másikba vitelét és elrendelik a régi építészeti emlékek összeírását. Ez tekinthető az első műemléki lajstromnak. Theodosius császár 389. évi rendelete a városok vezetőinek, ha nem tesznek meg mindent azért, hogy szülővárosuk emlékeit megóvják, súlyos büntetést ró rájuk. A középkorban nem becsülték az épített értékeket. Ebben a korban lelkiismeret-furdalás nélkül bontottak szét római kori emlékeket. A gondolkodásmódjukban kettősség mutatkozott. II. Pius pápa 1462-ben Raffaellót megbízza az antik emlékek felügyeletével, ugyanekkor az antik világ legnagyobb épületének, a Flaviusok római amfiteátrumának (Capitolium) építőanyagát elhordják új épületekhez. A régi császárkori öthajós ókeresztény Szent Péter-bazilika lebontását is a pápa rendeli el és megbízást ad egy új reneszánsz templom tervére. A templom tervezésébe Michelangelo is bekapcsolódott, ő gondol először a régi Capitoliumnak az újraépítésére. A reneszánsz szellemében éled újra az antik emlékek iránti csodálat, de az első tudatos épületrestaurálás csak a XIX . század elején, a napóleoni háborúk pusztítása után merül fel, a római császárkori monumentális maradványok újrakeltésével. A reneszánsz időben kizárólag a görög és a római építészet megmaradt emlékeit tekintették olyan értéknek, amit érdemes megőrizni. 67

A kölni dóm továbbépítése és az eredeti elképzelés szerinti befejezése a XIX. század Európája számára hatalmas, példaértékű erőfeszítéssé magasztosult, mintegy iskolateremtő építészeti feladatként ismerték el. A kölni szellem, a középkori romok, épületmaradványok korhű kiépítésének gondolata így terjedt el. E folyamat egyúttal a középkor építészetének, a román és a gótikus stílus értékeinek felismerését és elfogadását is jelzik. A francia forradalom után a győztes európai polgárság számára a középkori műemlékek jelentették a nemzeti múltat: az elődök üzenetét látták bennük, a dicsőség megtestesítőjét, a nemzet kőbe vésett történelmét. Az ősök emelte emlékműnek persze örök életűnek kell lennie. Szerintük a műemlék legyen hű képe annak a kornak, amely építette külsejével születésének körülményeit kell tükröznie és e benyomását semminek sem szabad zavarnia. Így jutunk el az építészeti purizmus módszeréhez, mely igyekszik az emléket eredeti, tiszta, állapotában bemutatni és ezért eltávolít róla minden későbbi, ezért értéktelennek, zavarónak minősített, rátétet, hozzáépítést, toldást. E magatartás a műemlékek megjelenésében és anyagában egyaránt nagy pusztítást jelentett és csakis az eredetit értékelő eljárásával megfosztotta őket évszázados fejlődésük, alakulásuk minden nyomától.

6.1. Európai kulturális eszme kialakulása

A műemlékvédelem a reneszánsz talaján, a XIX. században csírázott ki abból a felismerésből, hogy az antik szépségideál és művészet közvetlenül szól az újkor emberéhez. Mai értelemben a reneszánsz Itáliájában tekintették először műemlékeknek a római és görög emlékeket. Fokozatosan terjedt át az érdeklődés és az értékelés a későbbiekben a középkor műemlékeire. Winckelmann elméleti és Geothe irodalmi működése nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a XIX. század első felére kialakult Európában a műemlékek valóságos védelme. Hogy valójában mit is kellett védeni, még nem volt elmélet rá. Viollet-le-Duc, Ruskin és mások inkább a hogyanra keresték a választ. A műemlék fogalmát a művészettörténeti-műemléki hármasa Alois Rieglre, Georg Gottfried Dehiora és Max Dvořak adta. Riegl megkülönböztette a műemléki érték két fő elemét; a történetit és az esztétikait. Bevezette a történetiséget az esztétikum mellé. Elméletét Dehio és Dvořak fejlesztette tovább. Dvořak mutatott rá arra, hogy a műemlékbe beletartoznak a szerényebb színvonalú és az újabb korok emlékei is egyaránt. Szerinte a történetiségnek nincs időbeli alsó határa, azaz nem helyes, ha a műemlékké váláshoz bizonyos időhatár

(50-100-200 év) kell, hiszen a nem régi korok 68

emlékei is értelemszerűen magukban hordozzák a történetiséget, csak nyilvánvalóan kisebb idejűt, mint a régebbiek. A régebbi korok épületei sokszor estek áldozatul a következő nemzedékek építkezéseinek, akik egyszerűen nem vették figyelembe, hogy a közelmúlt építészeti emlékei egykor jelentősek lehetnek. Olykor teljesen elbontottak, olykor jelentősen átépítettek valamit, aminek történeti értékét csak később állapították meg. A régi épületek megóvására az újkor előtt csak elvétve találni példákat, a francia forradalom után azonban programszerűen bontakozott ki az egyes épületek műemlékké nyilvánításának, konzerválásának és megőrzésének igénye. Franciaországban részben Victor Hugo kezdeményezésére jött létre az első állami műemlékvédelmi szervezet 1830-ban, a Műemlékek Bizottsága, amelynek első elnöke Vitet, majd utódja Prosper Mérimée volt. Prosper Mérimée járta az országot, hogy felkutassa és nyilvántartásba vegye az építészeti emlékeket. Hamarosan meg is indult a középkori műemlékek restaurálása, melynek tudományos módszerét Eugéne Emmanuel Viollet-le-Duc dolgozta ki. A legjelentősebb restaurálások a párizsi Notre-Dame- és vézelayi Sainte-Madeleine-székesegyházokon voltak. Ezzel egyidejűleg német területeken is kezdték feltérképezni a gótikus templomokat, jelentős volt ebből a szempontból az akkor már évszázadok óta befejezetlenül álló kölni dóm eredeti tervrajzainak megtalálása. Az építészek e tervek segítségével fejezték be a templomot. A műemlékvédelemben az olaszok voltak az élenjárók. A kései középkorban Itáliában kezd először kialakulni az antik épületmaradványok iránti tisztelet. VII. Pius pápa rendeletei 1802ben szabályokat fogalmazott meg az antik épületemlékek és műtárgyak védelmére. Az olaszok készítettek elsőként műemléki listát és megalakították 1829-ben az első műemléki intézményüket, az Olasz Műemléki Felügyelőséget, amelynek feladata volt nem csak az épített, hanem a kéziratos emlékek védelme is. Európában a XIX. században egymást követik a műemléki törvények: Görögországban 1834., Svédország 1867., Magyarország 1881., Franciaország 1887., Hessen német állam 1902., Anglia 1913. E törvények közös jellemzője, hogy végrehajtásuk alig lehetséges. A magántulajdont sértő korlátozást a legtöbb esetben nem lehetett érvényesíteni, a műemlékek épületek megóvása, helyreállítása, karbantartása nem egy esetben a magánérdekek némi korlátozásával járt együtt.

69

A műemléki törvényalkotásban új fejezet kezdődött az 1939. évi új olasz törvénnyel. A törvény szerint a műemlék akkor is közérdek tárgya, ha jogi értelemben magántulajdon. A művészeti, történeti emléket nemzeti vagyonnak tekintik, és ebből vezetik le mindazokat a jogokat és kötelességeket, amelyeket az államhatalom az ellenőrzésben és fenntartásban, a kivitelezési munkák szabályozásában a magántulajdon határain túl is gyakorol. E törvény szerint: „Műemlék mindazon ingó és ingatlan emlék, mely művészeti, történeti archeológiai, vagy etnográfiai értékkel bír, beleértve a paleontológia, praehistoria és a primitív civilizáció tárgyait, numizmatikai tárgyakat, kódexeket, kézírásokat, levélgyűjteményeket, nevezetes okmányokat, ősnyomtatványokat és metszeteket, amelyek ritkák és értékesek. Beletartoznak végül a művészeti, vagy történeti értékű villák, parkok, kertek.‖ Figyelemre méltó jogszabályi megfogalmazás ez, amely az európai és így a magyar gondolkozásra és gyakorlatra jelentős hatással volt, és nem utolsósorban ma is helytálló meghatározás.

7. Az Európai Unió kulturális örökségvédelme érdekében közreműködő szervezetek 7.1. Az Európai Tanács

A Tanács feladata egyrészt a jogalkotás, közösen a Parlamenttel, másrészt a költségvetés meghatározása szintén közösen a Parlamenttel, az Európai Unió politikáinak meghatározása, valamint koordináció a tagállamok között. A Tanács különböző formációban működő testület, melynek összetétele miniszteri szintű és attól függ, hogy az úgynevezett közös politikák körében milyen kérdésben kell döntenie. Témámat érintően az Oktatási-, Ifjúsági és Kulturális Tanács formációját mutatnám be, azonban bármely formációban dönt is a Tanács, az jogi értelemben mindig egységesen a Tanács döntése lesz. A Tanács a tagállamok kormányai által képviselt nemzetállami érdekek megjelenítésének és összeütközésének a színtere, mivel ülésein a tagállamokat az adott témakörben az illetékes, úgynevezett miniszteri szintű személy képviseli. A Tanács oktatási, ifjúsági, kulturális és sportügyi formációja hatáskörébe tartozó szakpolitikai területekért a tagállamok felelősek. Az Európai Unió szerepe az oktatási, az ifjúsági, a kulturális és a sportügyi területeken az, hogy biztosítsa a tagállamok közötti együttműködést, amely lehetővé teszi az információ- és tapasztalatcserét a közös érdekű területeken. A Tanácsot az uniós tagállamok oktatásért, kultúráért, ifjúságért, tömegtájékoztatásért, kommunikációért és 70

sportért felelős miniszterei alkotják. A Tanács pontos összetétele az egyes üléseken megvitatott napirendi pontoktól függ. A Tanács ülésein az Európai Bizottság képviselője is részt vesz, általában az oktatásügyért, a kultúráért, a többnyelvűségért és az ifjúságpolitikáért felelős biztos személyében. A Tanács évente 3–4 alkalommal ül össze, és két alkalommal az összes miniszter részt vesz a tanácskozáson. A Tanács ösztönző intézkedéseket hoz és ajánlásokat tesz. Mindazonáltal a Tanács által elfogadott olyan kezdeményezések, mint például az Erasmus+, vagy a Kreatív Európa programok közvetlen közelről érinthetik az uniós polgárok életét. Az Európai Unió jogalkotási tevékenységet is folytathat olyan esetekben, amikor a szerződések ezt lehetővé teszik. A Tanácsnak komoly szerepe van abban, hogy a kulturális ágazat miként tud hozzájárulni egy innovatívabb Európa megvalósításához, továbbá annak támogatásában, hogy Európa a kreatív digitális tartalmak létrehozásának globális központjává válhasson, és ezáltal megvalósuljon az „Európa 2020‖ stratégiában kitűzött digitális menetrend. Az oktatás, az ifjúság, a kultúra és a sport terén hozott uniós intézkedések célja többek között az Európa kulturális örökségének megőrzése, az európai kulturális és kreatív ágazatok támogatása. Európai Unió szorosan együttműködik a tagállamokkal, a régiókkal, a kulturális szervezetekkel és a kulturális élet egyéb szereplőivel a kulturális jelentőségű területek rehabilitációjára irányuló törekvések terén, és ezek a személyek, szervezetek úgy érhetik el céljukat a leghatékonyabban, ha a különféle szinteken összefognak egymással és egyesítik erőforrásaikat.

7.2. Az Európai Bizottság Az Európai Bizottság a tagállamok testületét jelenti. Egy olyan központi közigazgatási szervről van szó, amely mögött hivatali apparátus áll, mint például a nemzetállamok kormányai mögött álló minisztériumok. A Bizottság egyrészt végrehajtó szerv, másrészt döntések kezdeményezője, alakítója, sőt esetenként jogi aktust kibocsátó szerv is. Az Európai Bizottság új Kreatív Európa programja65 keretében az európai kultúra, kulturális örökség és a kapcsolódó területek megnövekedett támogatásban részesülnek, amelyet az 65

A Kreatív Európa a kulturális, kreatív és audiovizuális ágazatok támogatására irányuló új európai program.

71

Európai Parlament 2013. november 19-én, a Tanács pedig 2013. december 5-én jóváhagyott. A 2014-2020. időszakra 1.46 milliárd eurós költségvetéssel támogatják a programokat. A Kreatív Európa kulturális örökségi, építészeti, irodalmi, zenei és filmes díjai lehetőséget nyújtanak azon kiváló minőségű eredmények kiemelésére, melyet az európaiak ezekben a szektorokban elérnek. Ezek a díjak segítik a művészeket, zenekarokat, építészeket, írókat, filmkészítőket és a kulturális örökség területén dolgozók munkáját. Díjak: Az Európai Unió Irodalmi Díja, European Border Breakers Díj, Az Európai Unió Kortárs Építészeti Díja, Az Európai Unió Kulturális Öröksége Díj/Europa Nostra-Díj, és Európai Kulturális Fővárosai Európai Örökség címe, mely felhívja a figyelmet Európa gazdag kulturális sokszínűségére és örökségére. Az Európai Unió Kortárs Építészeti Díját kétévente adják át, ezzel jutalmazva a kiváló európai építészeti munkákat. A Díjjal a fiatal, ígéretes tehetségű építészeket is elismerik. A 60 ezer eurós fődíj és a 20 ezer eurós feltörekvő építészeknek adott különdíj, a kiváló építészeti elképzelés és technológia megjelenítését ismerik el a nyertes alkotásokban. A díjazottak kapnak továbbá egy barcelonai Mies van der Rohe Pavilont ábrázoló szobrot. A díj célja, hogy széles körben nyújtson tájékoztatást az európai építész szakma kiválóságairól és felhívja a figyelmet az európai építészeti szakemberek új építészeti koncepciók és technológiák fejlődésében betöltött szerepére. Az Építészeti Díjjal kapcsolatos tevékenységeket az Európai Bizottság megbízásából a barcelonai Mies van der Rohe Alapítvány bonyolítja. A díjazottak kiválasztásáról egy 15 szervezetből álló hálózat és 31 ország építészeti szervezeteinek szakértőiből álló bizottság dönt. Az Európai Unió Kulturális Öröksége Díjat, vagy más néven az Europa Nostra-díjat az Európai Bizottság alapította 2002-ben és azóta a hollandiai székhelyű Europe Nostra hirdeti meg és bonyolítja le évről évre. A díjjal Európa legjobb eredményeit tüntetik ki a kulturális 72

örökségvédelem területén, valamint értékelik azokat a jelentős erőfeszítéseket, melyek a tudatosság-növelés érdekében történtek. A díjak egy nyilvános esemény keretei között kerülnek kiosztásra. A ceremóniának minden évben más európai város ad otthont. 2014ben Bécs látta el a házigazda szerepét, 2013-ban Athén és 2012-ben Lisszabon. Az Európai Unió Kulturális Öröksége Díjat 2014-től a Kreatív Európa program támogatja. 2002-től 2014ig az örökségvédelem területén összesen 387 jelentős eredményt köszönhetünk a díjnak. A díjat négy kategóriában osztják: -

Kulturális örökség megőrzése: kiemelkedő eredmények a kulturális örökség megőrzésében, értéknövelésében és azok új megközelítéseiben.

-

Kutatás és digitalizálás: kiemelkedő kutatási és digitalizálási projektek, melyeknek kézzel fogható hatásai vannak a kulturális örökség megóvásában.

-

Példamutató elkötelezettség olyan egyének vagy szervezetek részére, melyek több éve az örökségvédelem példamutatói.

-

Oktatás, képzés és tudatosság-növelés: kiemelkedő kezdeményezések az oktatás, képzés és tudatosság-növelés területén, melyek nagyban hozzájárulnak környezetünk fenntartható fejlődéséhez.

A kezdeményezés legfőbb célja, hogy támogassa és értékelje a kulturális örökségvédelem területén elért sikereket és önzetlenséget. E fő cél három célkitűzése: -

A tudatosság növelése a szektort érintő témákban: a kulturális örökség gazdasági és társadalmi értékeinek megfelelő kommunikációja,

-

Az erőfeszítések és eredmények felismerése, annak érdekében, hogy megőrizzük az európai kulturális örökséget

-

A kulturális örökség nagyobb elismerésének kivívása.

Az Europa Nostra jövőbeni tervei között szerepel egy erős és rendezettebb kapcsolat kiépítése többek között az Európai Örökség Cím (EU Heritage Label) és az Európa Kulturális Fővárosai (European

Capitals

of

Culture

(ECOC))

programokkal.

Emellett marketing tevékenységet más célok érdekében is folytatnának, a nyugat és kelet közötti egyensúlytalanságok kiegyenlítésének érdekében lehetővé tennék a díjra való jelentkezés nyelvi korlátainak lebontását, hogy bármely európai uniós nyelven lehessen pályázni. 73

A szervezők egyre nagyobb figyelmet szentelnek az új technológiák alkalmazásának ebben a szektorban, kezdve a digitalizálási projektek részvételi arányának növelésétől, az Europa Nostra honlapjának fejlesztéséig. A cél a még interaktívabb tartalmak megjelenítése. Az Európa Kulturális Fővárosa cím kezdeményezése 1985-ben, Melina Mercouri, későbbi görög kulturális miniszter ötlete által született meg és 2014-ig több mint 50 város nyerte el a címet szerte az Európai Unióban. Az Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezésének célja: -

Előtérbe hozni az európai kultúra gazdagságát és sokszínűségét,

-

Ünnepelni az európaiak közös kulturális értékeit,

-

Elősegíteni az európai polgárok közös kulturális térhez való tartozását,

-

Támogatni a városok fejlődéséhez hozzájáruló kulturális fejlesztéseket.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az esemény egy kiváló lehetőség arra, hogy segítse a város megújulását, nemzetközi profiljának megteremtését saját képének javítását saját lakosainak szemében, kulturális életének felpezsdítését, turizmusának fellendítését. Ebben az Európai Bizottság szerepe az, hogy felügyelje az Unió szabályainak betartását. A 2014-es év Európa Kulturális Fővárosa címet két város kapta meg: Umeå Svédországban és Rīga Lettországban. A kiválasztott Európa Kulturális Fővárosok 2018-ig: 2015 – Mons (Belgium) és Plzeň (Csehország), 2016 – Donostia-San Sebastián (Spanyolország) és Wrocław (Lengyelország), 2017 – Aarhus (Dánia) és Paphos (Ciprus), 2018 – Leeuwarden (Hollandia) és Valetta (Málta), 2019 – Olaszország és Bulgária (jelenleg folyamatban). 2020-ban Írország és Horvátország jelölhetnek várost a címre, Magyarország legközelebb 2023-ban kerül sorra. Az Európai Bizottság felel majd a pályázat lebonyolításáért. Az Európai Bizottság által kétévente megtartott Európai Kulturális Fórum lehetőséget biztosít az érdekelteknek és a döntéshozóknak arra, hogy találkozzanak egymással és megvitassák az ágazat legfontosabb kérdéseit.

74

8. Nemzetközi védelem 8.1. Az Európa Tanács tevékenysége Az Európa Tanács megalakulásakor három alapvető célt tűzött ki; nagyobb egység előmozdítása az európai államok között a közös elvek, események, a pluralista demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme és erősítése érdekében az európai társadalmak problémáinak megoldása, a valódi európai kulturális identitás kialakulásának megőrzése és fejlesztése érdekében. A Tanács keretein belül számos egyezmény született a közös európai örökség megőrzésének témakörében; Európai Kulturális Egyezmény (Párizs, 1954. december 19.), Európai Építészeti Örökség Védelméről szóló Granadai Egyezmény (1985. október 3.), Régészeti Örökség Védelméről szóló Európai Egyezmény (Valletta 1992. január 16.). Az Európa Tanács 2005-ben keret-egyezményt alkotott meg a kulturális örökség társadalmi értékéről, a portugáliai Faroban, melyet Magyarország 2012-ben ratifikált.66 A kulturális kifejezésének sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO Egyezmény Magyarországon 2013. március 1-jén lépett hatályba. A Tanács az egyezményt a háborús műemlékpusztítások

helyreállítása

érdekében

hozta

meg.

Az

Egyezmény

aláírói

kötelezettséget vállalnak arra, hogy: -

elismerik a kulturális örökség elemeihez kapcsolódó közérdeket, azok társadalmi fontosságával összhangban;

-

növelik a kulturális örökség értékét annak számbavétele, tanulmányozása, értelmezése, védelme, megőrzése és bemutatása révén;

-

elősegítik

a

gazdasági

és

társadalmi

környezetnek

a

kulturális

örökségi

tevékenységekben való részvételt támogató alakulását; -

elismerik a joghatóságuk alatt álló területen található kulturális örökség értékét, függetlenül azok eredetétől;

-

előmozdítják a kulturális örökség sérthetetlenségének (integritásának) tiszteletben tartását azáltal, hogy bármely változtatásról szóló döntés magában foglalja az érintett kulturális értékek megértését;

66

2012. évi CX. törvény

75

-

biztosítják azt, hogy a gazdasági célzatú politikák tiszteletben tartsák a kulturális örökség sérthetetlenségét (integritását);

-

figyelembe veszik a kulturális örökséggel azonosuló minden egyes örökség közösség által annak az örökségnek tulajdonított értéket.

-

bátorítják a kulturális örökségre, az örökség közösségekre, a környezetre és mindezek kölcsönhatásaira vonatkozó interdiszciplináris kutatásokat.

8.2. A Nemzeti Bizottságok tevékenységei 8.2.1. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Oktatási Szervezete, az UNESCO

Az UNESCO az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete. A létrehozásáról szóló megállapodást 1945. november 4-én 20 állam írta alá. Az UNESCO Alkotmánya értelmében tevékenysége céljául azt tűzte ki, "hogy a béke és biztonság fenntartását azáltal segíti elő, hogy a nevelés, a tudomány és a kultúra révén szorosabbra fűzi a nemzetek közötti együttműködést a célból, hogy faji, nemi, nyelvi vagy vallási megkülönböztetés nélkül mindenki számára világszerte biztosítsa az igazság, a törvény és ama emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, amelyeket az Egyesült Nemzetek Alapokmánya az összes népek javára elismer". Az UNESCO-nak jelenleg 195 tagállama és 9 társult állama van. Magyarország 1948. szeptember 14. óta tagja az UNESCO-nak. Az UNESCO nemzetközi etikai normák kidolgozójaként és konszenzusteremtő fórumként kíván működni. A Szervezet fő feladatai között szerepel a kultúra, a regionális együttműködés erősítése stb. Az UNESCO partnerei: a 195 tagállam kormányzati és nem-kormányzati szervezetei, amelyeket a párizsi UNESCO Titkárság a tagországokban működő nemzeti bizottságokon keresztül ér el. Működéseként a konkrét feladatai döntő része a tagállamok és a párizsi Szervezet közötti folyamatos egyeztetés alapján születik meg. A tagállamok jelzik a párizsi titkárság felé, hogy az UNESCO éves munkatervén belül, mely programokban, projektekben kívánnak részt venni, elsősorban nemzetközi, több tagország által közösen támogatott 76

feladatokról lehet szó, de jelentős nemzeti programokhoz is lehet támogatást kapni, így mint konferenciák

megrendezése,

kutatások,

kiadványok

készítése,

képzési

programok,

ösztöndíjak-, civil szervezetek támogatása, szakértői munka finanszírozása stb.. AZ UNESCO szervei: -

Közgyűlés Végrehajtó Tanács

Az UNESCO tagállamai Nemzeti Bizottságot állítanak fel, mely a következő feladatok ellátására hivatott: -

A Szervezet célkitűzéseinek széles körű megismertetése,

-

A kormányzati szervek képviselete, valamint a feléjük való közvetítés,

-

Tudományos és szellemi közösségek integrálása a programokban való részvételre,

-

Tanácsadó, összekötő, információs és programvégrehajtó tevékenység,

-

Annak előmozdítása, hogy a Nemzeti Bizottságok közti együttműködés szubregionális, regionális és inter-regionális szinten is megvalósuljon.

8.2.2. Az ICOMOS tevékenysége

Az ICOMOS (Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa) az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete, a párizsi székhelyű Világörökség Bizottság állandó műemlékvédelmi szakértő intézménye. Az 1965-ben létrehozott civil szakmai szervezet meghatározó a világ műemlékvédelmében. Az itt kidolgozott irányelveket a legtöbb ország átülteti saját műemlékvédelmi gyakorlatába. A nemzetközi fórumon is tevékenyen dolgozó tagok saját országukban nemzeti bizottságokat alkotnak. Feladatuk a nemzetközi és hazai műemlékvédelmi elvek összhangjának megteremtése. Szakembereket delegál a nemzetközi szakbizottságokba és saját problémái megoldására nemzetközi szakembereket igényelhet. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága a nemzetközi szervezet egyik legnagyobb és legbefolyásosabb

tagszervezete.

Tagjai

a 77

magyar

műemlékvédelem

meghatározó

szakemberei.

Építészek,

régészek,

művészettörténészek,

kertépítészek,

restaurátorok,

történészek, vegyészek, geológusok, statikusok és a műemlékvédelemhez kapcsolódó minden más szakág képviselői vesznek részt munkájában. A Bizottságnak a célja, hogy országos és nemzetközi szinten előmozdítsa a műemlékek és történeti együttesek megőrzését, védelmét, felhasználását, értékeik érvényre juttatását. Országos szinten a Bizottság kidolgozza és végrehajtja saját tevékenységi programját, az ICOMOS céljaival és törekvéseivel összhangban, végrehajtja az ICOMOS közgyűlése határozatait, megvalósítja a Bizottságok programjavaslatait, elősegíti a műemlékek és történeti együttesek védelmére vonatkozó nemzetközileg

elfogadott

elvek

és

módszerek

érvényesítését,

valamint

az

azok

továbbfejlesztésére és alkalmazására vonatkozó nemzeti és nemzetközi véleménycseréket. A magyar műemlékvédelem hivatalos szervezete szoros kapcsolatot tart fenn más országok műemléki szervezeteivel, a műemlékvédelem nemzetközi szervezetével, a párizsi székhelyű ICOMOS-szal, amelynek francia megnevezése: Conseil International dex Monuments et des Sites, angolul Internatianel Council on Moments and Sites. Az ICOMOS szakmai bizottságaiban szerepet vállalnak magyar építészek, művészettörténészek, régészek. Az ICOMOS-nak rendkívül aktív magyarországi bizottsága van. Az ICOMOS 1983-ban határozta el, hogy meghirdeti a műemlékek világnapját, hogy ezzel hívja fel a figyelmet a műemlékvédelem fontosságára, lehetőségeire és szükségességére. 1984 április 18-án tartották meg először a Műemléki Világnapot, azóta minden évben egyre szélesebb körben, egyre több országban tartanak megemlékezést. Mára világeseménnyé nőtte ki magát a 31 évvel ezelőtt meghirdetett kezdeményezés. Minden évben egy ICOMOS által meghirdetett témára szerveződnek az események a világ legtöbb országában. Természetesen lehetőség van arra, hogy a helyi sajátosságokhoz, vagy a műemlékvédelem aktuális problémáihoz igazodva módosuljon a kapcsolódó szakmai program, ahogy az eddig is történt hazánkban is. Ettől függetlenül az elsődleges cél, hogy a műemlékvédelem közüggyé váljon, a társadalom minél szélesebb rétegei ébredjenek rá, hogy múltunk, kulturális örökségünk érték és lehetőség. A világ legtöbb országában ugyanazok a műemlékvédelmi kérdések foglalkoztatják a szakembereket. Ezért tartja fontosnak az ICOMOS, hogy kidolgozza a követendő nemzetközi műemlékvédelmi követelményeket, elveket és elvárásokat. Ennek a gyűjteménynek a második kiadását

2011-ben

adta

ki

az

ICOMOS 78

Magyar

Nemzeti

Bizottsága.

Magyarország rendezte meg 2011-ben az ICOMOS európai elnökeinek találkozóját. A találkozón 23 ország 39 résztvevője vett rész, köztük: Ausztria, Belgium, BoszniaHercegovina, Csehország, Franciaország, Finnország, Görögország, Horvátország, Írország, Izrael, Luxemburg, Macedónia, Magyarország, Moldávia, Montenegró, Németország, Norvégia, Olaszország, Románia, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovénia képviselői. Ezen kívül a nemzetközi ICOMOS is képviseltette magát, Bénédict Selfslagh főtitkár vett részt a tanácskozáson, és amire nem volt még példa, megjelent az Európa Tanács CDPATEP (Steering Committee for Cultural Heritage and Landscape) szervezetének elnöke, Mikko Härö úr is. Az örökségeink jogi szabályozásának történeti szemléleti alakulása volt a téma, aminek alap kérdéseként fogalmazódott meg, hogy szükséges-e egységes szabályozás. Mindenképpen szót szeretnék emelni dolgozatomban Dr. Román András építész, műemlékvédelmi szakértőről, aki minden tiszteletem mellett meghatározó alanya volt a műemlékvédelemnek. Az ICOMOS egyik alapító tagja, majd 1991-1996-ban alelnöke. Munkája elismeréseként a szervezet örökös tiszteletbeli taggá választotta 1999-ben. Nevéhez fűződik az ICOMOS egri székhelyű Történeti Városok és Falvak Nemzetközi Bizottságának létrehozása (1983), amelynek alapító elnökeként (1983-1992) irányította az 1987-ben Washingtonban elfogadott „Történeti városok rehabilitációjának nemzetközi kartája‖ című meghatározó jelentőségű nemzetközi dokumentum elkészítését. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságnak hosszú időn keresztül elnöke volt, „Möller István emlékéremmel‖67 (2000) tüntették ki.

9. Kulturális örökség védelme az Európai Unióban 9.1. A műemlékek védelme

Az 1957-ben a Római Szerződéssel életre hívott Európai Unió viszonylag későn, csupán az 1970-es években vett tudomást először a kultúráról. Az 1973-as Koppenhágai Konferencián az állam- és kormányfők a kultúrát az európai identitás alapvető elemeként ismerték el. Alapszerződésben pedig 20 évvel később jelent meg a kultúra az 1992-es Maastrichti 67

Az Emlékérem – évente egy – olyan személynek adományozható, aki jelentős mértékben hozzájárult a magyarországi, valamint az országhatáron kívüli, a magyar kultúrkörhöz tartozó műemlékek, építészeti örökség fennmaradásának biztosításához, szolgálta tudományos, oktatási, publikációs tevékenységével a műemlékek, az építészeti örökség vagy a műemlékvédelem érdekeit.

79

Szerződés IX. cím 128. cikkében, mely kifejezetten a kultúrával foglalkozik.68 A ratifikálása óta ez jelenti a kulturális szabályozás fő irányát. A tagországoktól együttműködést vár el. A cikk a következőket mondja ki: „A Közösség közreműködik a tagállamok kultúrájának kibontakoztatásában, tiszteletben tartja azok nemzeti és regionális különbözőségeit, ugyanakkor előtérbe helyezi a közös kulturális örökséget.‖ Ma a kultúra jelen van az EU intézményrendszerében: az Európai Parlamentben az állandó bizottságok egyike a Kulturális és Oktatási Bizottság az Európai Bizottságban 1981 óta külön biztos foglalkozik a kultúrával, illetve a Bizottságon belül működik az Oktatási és Kulturális Főigazgatóság, mely a kultúra területének operatív történéseit felügyeli. A kulturális örökségvédelem területén a Közösség tevékenysége a tagállamok közti együttműködés előmozdítására, és tevékenységeik támogatására és kiegészítésére irányul az alábbi területeken: -

Az európai népek kultúrája és története ismeretének és terjesztésének javítása,

-

Az európai jelentőségű kulturális örökség megőrzése és védelme,

-

A nem kereskedelmi jellegű kulturális csere, és a

-

A művészeti és irodalmi alkotás, beleértve az audiovizuális szektort is.

Az Unió tagországaiban az ingatlan kulturális örökség védelme nem a klasszikus értelemben vett hatósági tevékenységen alapszik, vagyis a műemlékek tulajdonosaira kötelező és korlátozó jogokat és kényszerítő eszközöket alkalmaznának, hanem a tulajdonosokat támogatásokkal kívánják ösztönözni közvetlenül, illetve a tagországokon keresztül közvetve is. A Közösség kulturális politikája a proaktív, megelőző, az események elé menő közigazgatási szemlélet érvényesülése. Az örökségvédelem vonatkozásában ez annyit jelent, hogy építészettörténeti kutatásnak, illetve az ingatlan kulturális örökség értékeit veszélyeztető hatástanulmánynak kell megelőznie a tényleges építészi tevékenységet. A kivitelezést engedélyező hatóságoknak együtt kell működniük a szakmailag jól képzett szakhatóságokkal. A fejlett európai országokban két egymással összefüggő tendenciát figyelhetünk meg. Egyrészt folyamatosan nő a védett ingatlanok száma, amelyeket többnyire három védettségi kategóriába sorolnak: a nemzeti-, regionális- és helyi védettségi körbe. Az egyes kategóriákkal járó védelmi szabályok a nemzetitől a helyi felé enyhülnek, így ez a besorolás segít a központi támogatások elosztásában is, mivel az erősebb nemzeti érték előnyt élvez. A 68

Az Amszterdami, majd Nizzai Szerződésben ugyanez a cikk 151. sorszámmal szerepel.

80

másik lényeges tendencia az, hogy a védett helyszínek számának növekedésével és osztályba sorolásával egyidejűleg igyekeznek bevonni az örökségvédelembe a regionális- és helyi önkormányzatokat úgy, hogy a hatósági-szakhatsági feladatokat és jogköröket átadják ezeknek a szerveknek. A kormányzatok a legmagasabb védelmi besorolású nemzeti értékek esetében centralizáltan hajtják végre a védelmi feladatokat, a dekoncentrált szervek bevonásával együttesen. Ugyanakkor a fejlett országokban általános gyakorlat, hogy az örökségvédelem területén egyre szélesebb jogkört biztosítanak a városi önkormányzatoknak. A közigazgatás építési és örökségvédelemmel kapcsolatos hivatalos ügyeit körzetesített igazgatási szervek útján végzik. Ideális esetben műemléki referatúrát létesítenek, vagy szakképzett referenseket alkalmaznak. Egy-egy referens ugyanakkor nem rendelkezhet akkora tárgyi felkészültséggel, mint amekkorát az adott ügyek megkívánnak, ezért szakmai szervezetek segítségét is igénybe kell venniük, amelyektől kötelező érvényű véleményt kell bekérni. Ez az ügyintézés felel meg a mi szakhatósági rendszerünknek is. Az örökségvédelmi szakmai érdek érvényesítése mindenütt szakhatósági rendszerben történik, emellett a legtöbb helyi igazgatási apparátusban is van megfelelő szakember. A hatósági munkához kapcsolódik a nyilvántartás vezetése is a tagállamokban. A legmagasabb fokú védettség ugyanakkor mindig közigazgatási úton – azaz nem az intézet saját jogán – válik hatályossá. A hatósági szakhatósági feladatokat ellátó intézmények pedig sehol nem végeznek közvetlen felújítási, illetve beruházási tevékenységet, legfeljebb csak magas fokú szaktudást és azonnali beavatkozást igénylő restaurátori, vagy régészeti feltárási feladatokat.

9.2. Az ingatlan kulturális örökségvédelme

A XIX. században az antik középkori és a reneszánsz, kivételesen a barokk korból származó emlékeket tartották fontosnak. A XIX. század végi városrendezés hatalmas pusztítást vitt végbe a városok történelmileg kialakult rendjében. A műemléki értékelés fel sem merült, ezért fordulhatott elő, hogy Párizsban Haumann tervei felszámolták a középkori barokk várost és ebben az időben bontották le Pesten a középkori szerkezetű barokk-klasszicista belváros nagy részét is, hogy megépüljön az Erzsébet híd környezetének új együttese.

81

XX. század felismerése, hogy minden olyan beavatkozás, ami a történetiség ellen hat, ami azt meghamisítja, vagy megcsonkítja, azt kerülni kell, az nem hiteles. A történetiséget a műemlék csak a maga anyagi mivoltában hordozza. Másolat, leírás, ábrázolás mind csak csökkent értékű. Ahogy a képzőművészetben nem pótolhatja a reprodukció az eredeti műalkotást, úgy az ingatlanok esetében sem. A műemlékké lett épületeket azért építették valaha, hogy lakóházként, templomként, várként szolgáljon, az emlékeztetés funkciója fel se merült. Azonban ezek az épületek az idők során teleszívták magukat történetiséggel, eredeti rendeltetését akár el is veszthette. A műemlék etikai értéke a történetiből és az esztétikából fakad. A műemlék képes arra, hogy elmúlt korok, társadalmak egyben más népek nemzetek és kultúrák megbecsülésére tanítson, hozzájáruljon az ízlés finomításához, humánus gondolkodás teljesebbé tételéhez. Az építészeti műemlék közvetlenül ad ismeretet, mert megtekinthető kívül-belül, egységet alkot a környezetével, a természettel, a várossal, egyszerre képes számot adni sok évszázad történetéről és ízlésvilágáról. Az etikai érték arra figyelmeztet, hogy a műemlék tartalmánál fogva több a nem műemléknél, negatív jellemzővel bíró jeles személyek szülőháza, lakóháza megérdemli a műemléki értékelést, a történelem sötét figuráié azonban nem. Például Hitler szülőháza lehet-e műemlék, vagy a fejlődést gátló művészeti irányzatok megérdemlik-e a műemléki értékítéletet, mint például Horthy korszak hivatalos neobarokkja, vagy a sztálini idők mesterséges eklektikája? A XX. századi szemléletváltozás legfőbb eredménye nem új műemlékfajták bevezetése, hanem a műemléki értékelés demokratizálódása, az elismert értékek körének kibővítése. Dvořak nyomán főleg az olasz Giovannoni hangsúlyozta a két világháború közti időben az egyszerűbb emlékek fontosságát, az együttesnek, mint legkomplexebb műemléknek a jelentőségét. 1931-ben a világ első műemléki világkongresszusán megfogalmazott Athéni Kartában helyet kapott a városi, városképi együttesek védelmének szükségessége. Mára már ez a szemlélet a műemlékvédelem fő irányadója lett. A műemléki értékű együtteseket különös gonddal kell kezelni, meg kell őrizni egységüket, gondoskodni kell felújításukról, rendezésükről és helyreállításukról. Az ilyen területen konzerválási és helyreállítási munkákat a Velencei Karta útmutatásai alapján kell elvégezni.

82

A varsói óvárosban minden eredeti darabot a legkisebb építészeti részletet is gondosan megőriztek és úgy építettek be a formailag régi, de valójában új épületekbe, hogy az jól megkülönböztethető legyen és mintegy hitelesítse a jelenlegi képet. A világörökségben nem a kor számít. Párizs világörökség részének jó része éppúgy a múlt századból maradt ránk, mint Budapestté. A világörökségnek csak töredéke van falun. Olyan világörökség, ami igazán falusi, Hollókő és a szlovák Vlkolinec.

Vlkolinec

69

Vlkolinec-t 1993-ban egyedi faházai miatt az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A falu éppoly emberi lakhely, mint a város, építészeti kultúrában nem marad el mögötte, azonban a falvakban évszázadokon át a földből, fából, sövényből építkeztek, így ma a világra maradt falvak nem régebbiek egy-kétszáz évnél. Európában a falu építészeti átalakulása évtizedekkel ezelőtt végbement, és a hagyományos falukép inkább már csak a keleti fejletlenebb felében maradt fenn. Európán kívüli kontinenseken a falusi építészet inkább a néprajz, mint az építészet világába tartozik, így a műemlékvédelem se sokat törődik vele. A világörökségi egyezmény nagy szerepet tulajdonít a letűnt kultúrák emlékei védelmének. A világörökséggé nyilvánítás feltételeinek harmadik kritériuma ez. Ha egy már nem létező kultúra emléke elpusztul, azt pótolni soha többé nem lehet. 69

https://www.google.hu/search?q=VLkolinec&espv=2&biw=1517&bih=752&tbm=isch&tbo=u&source=univ&s a=X&ved=0CCEQsARqFQoTCI_j8vzikMYCFUntFAod9ecA1A&dpr=0.9 Letöltve:2015. 06. 08.

83

Európában az országok túlnyomó többségében a népi műemlékek védelmének lehetősége szinte kizárólagosan a szabadtéri néprajzi múzeumokra szűkül le. Nagy lendülettel építik a skanzeneket. Az in situ (helyben) védelem legfeljebb egy-egy szép objektumra terjed ki, leginkább a népies templomokra, de általánosnak egyáltalán nem tekinthető. Granadában (Spanyolország) 1976-ban kollokviumot rendeztek a népi építészet védelméről. Albaicín városrész egyedüli védelmét az a szerencsés gazdasági helyzet nyújtja, hogy a lakosságnak van elég pénze ahhoz, hogy a lakhelyét viszonylag rendben tartsa, de annyi nincs, hogy újat építsen helyette, vagy gazdagabb helyre költözzön.

Albaicín 1994. Világörökség

70

Nem a tudatos műemlékvédelem óvja a görög szigetvilágnak a népi építészethez sorolható városkáit, hanem az a szintén kedvező körülmény, hogy e helyeken a hagyományos építészet ma is élő, amit újonnan építenek, az nem sokban tér el a régitől. Svaneke, a dán halászfalu 1975-ben Európa-díjat kapott hagyományos faluképének megőrzésért. Az idegenforgalmi érdekeket megcélozva védik a műemléki együttest. Hollandia Marken Zuiderzee egykori szigetén megbújó falu képe éppúgy a hagyományokat őrzi, mint a ma is élő népviselet. Az eldugott fekvés konzerválta a tradíciókat, s most, amikor már földnyelv köti össze Markent a szárazfölddel, óriásira nőtt az idegenforgalom, megéri a lakosságnak, hogy mindezen ne változtasson. A hagyományos falvak védelme szervezett módon Szlovákiában, Bulgáriában és Magyarországon folyik. Bulgária a népi műemlékek védelmében Európában élenjáró. Itt székel az ICOMOS érdekelt szakbizottsága is. Hagyományos falvaik közül Koprivstica a 70

https://www.google.hu/search?q=VLkolinec&espv=2&biw=1517&bih=752&tbm=isch&tbo=u&source=univ&s a=X&ved=0CCEQsARqFQoTCI_j8vzikMYCFUntFAod9ecA1A&dpr=0.9#tbm=isch&q=albaic%C3%ADn Letöltve: 2015. 06.08.

84

leghíresebb, azonban a falukép már nem egységes, éppen ezért Zserovna és Bozsenci műemléki szempontból fontosabb. Bozsenciből az ipari város elszívta a falu lakosságát. A gazdátlan házakat a műemlékvédők megvették, helyreállították és ingyenes, tartós használatra művészeknek adták át,

akik

aztán gondoskodnak az

épületek komfortosításáról,

karbantartásáról. Sanoki, a Sap partján fekvő lengyel skanzen, olyan hitelességgel épült, ahol nemcsak az épületről és annak berendezéséről az egyházi, vagy a lakóépület minden eleméről, minden szerkezetéről előzetesen pontos felmérés készült és ez képezte a betelepítés alapját. A skanzenbe kerülő épület minden eleme eredeti. Nem arra kell törekedni, hogy feltétlenül a népművészet gyöngyszemei kerüljenek kiállításra, hanem inkább arra, hogy a berendezés hűen érzékeltesse a lengyel parasztok életének színhelyét. A falon rossz olajnyomatok, vásári kalendáriumok lógnak, s ez nem rontja le a valóban szép népművészeit bútorok és hímzések értékét. A színvonalas népi építészet hallatlan esztétikai értéket képvisel. Illyés Gyula mondta egykor, hogy aki egy bugylibicskát nem tud értékelni, az nem tudja a katedrálist se. Ezt nem mindenki ismeri fel, pedig a falu népe a maga zárt, immanens fejlődésében olyan építészetet produkált a világ számos szögletében, amely nem maradt el a város mögött és például szolgál arra, milyennek kell lennie a humánus lakókörnyezetnek, illetve hogyan lehet tökéletes összhangot teremteni a természettel. Szerte a világban még több tucat falunak kellene szerepelnie a világörökség listáján. KözépEurópában méltó lenne erre a rangra a lengyelországi Chocholow is.

Chocholow

71

71

https://www.google.hu/search?q=VLkolinec&espv=2&biw=1517&bih=752&tbm=isch&tbo=u&source=univ&s a=X&ved=0CCEQsARqFQoTCI_j8vzikMYCFUntFAod9ecA1A&dpr=0.9#tbm=isch&q=Chockolov Letöltve: 2015. 06.08.

85

Torockón a Székelykő miatt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le, hiszen a faluból nézve a nap visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon mögülük.

Torockó

72

1999-ben Torockó Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért. Az olasz Alberobello

kisváros hírnevét a trullóinak köszönheti, amelyek hengeres vagy

négyszögletes alaprajzú épületek, süveges tetővel. Kizárólag kőből építették, mindenféle kötőanyag (habarcs) és fa tartószerkezet nélkül. Kiépülésében II. Giangirolamo di Acquaviva grófnak volt nagy szerepe, aki segítséget nyújtott az itt letelepedő parasztoknak. Annak érdekében, hogy elkerülje a területén álló házak utáni adó megfizetését, megparancsolta alattvalóinak, hogy csakis olyan épületeket húzhatnak fel, amelyeket az adószedők érkezésekor könnyen el lehet bontani, majd távozásuk után gyorsan visszaépíteni. A habarcs nélkül épült trullók tökéletesen megfeleltek elképzeléseinek. A trullók jelentőségét és egyediségét az olasz kormány már 1910-ben elismerte, ekkor a Monti negyedet, 1930-ban pedig az Aia Piccola negyedet nyilvánították műemléknek.

Alberobello

73

72

https://www.google.hu/search?q=VLkolinec&espv=2&biw=1517&bih=752&tbm=isch&tbo=u&source=univ&s a=X&ved=0CCEQsARqFQoTCI_j8vzikMYCFUntFAod9ecA1A&dpr=0.9#tbm=isch&q=torock%C3%B3 Letöltve: 2015.06.08. 73

https://www.google.hu/search?q=VLkolinec&espv=2&biw=1517&bih=752&tbm=isch&tbo=u&source=univ&s a=X&ved=0CCEQsARqFQoTCI_j8vzikMYCFUntFAod9ecA1A&dpr=0.9#tbm=isch&q=alberobell%C3%B3i+ trull%C3%B3k Letöltve: 2015.06.08.

86

1996-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította a trullókat. Magyarországnak

olyan

markáns

egyértelmű

bélyegei,

mint

az

orosz

építészet

hagymakupolája, vagy a török építészet szamárhátíve, nincsenek. Jellegzetesen magyar építészet soha nem volt. Az építészettörténet kimutatta, hogy az itáliai, a bizánci, a francia, az osztrák építészet hatott a magyarra. Dercsényi Dezső azt mondta, hogy a magyar építészet egyik legjellemzőbb vonásának viszonylagos egyszerűségét, a túlságos pompától, drága anyagoktól való tartózkodását jelölte meg, ami mögött gazdasági okokat kell keresni, nem a magyar puritanizmust. A szegénységből eredően hiányoznak a kőhomlokzatok, a díszítőelemek közül a gótikában beszélhetünk sajátosságokról, ha az ülőfülkékre gondolunk. A magyar építészet legjellegzetesebb alkotásai közé tartoznak a felvidéki reneszánsz pártázatos kastélyok.

9.3. Együttműködés a tagállamok között Az Európai Unió szorosan együttműködik a tagállamokkal, a régiókkal, a kulturális szervezetekkel és a kulturális élet egyéb szereplőivel a kulturális jelentőségű területek rehabilitációjára irányuló törekvések támogatására. A 2007-ben létrehozott európai kulturális menetrend támogatja a kultúrát, mint az Unió nemzetközi kapcsolatrendszerének fontos elemét. E célok elérése érdekében a tagállami hatóságok, az uniós intézmények és az európai kulturális ágazat között 2007 óta szoros együttműködés áll fenn. Az együttműködés keretében a tagállami hatóságok képviselőket delegálhatnak az uniós szakértői csoportokba, amelyek az úgynevezett nyitott koordinációs módszer – a tagállamok közötti önkéntes együttműködésen alapuló új irányítási mód – szerint megvitatják a nemzeti és regionális szinten bevált gyakorlatokat és a kiemelt területeken folytatandó közös munka új módozatait. A szakpolitikák kialakítása terén már meglévő szakértelem legteljesebb kihasználása érdeké ében az Európai Bizottság rendszeres eszmecseréket és információcseréket folytat a kulturális ágazatokban tevékenykedő szervezetekkel. A kulturális örökség gondozásával foglalkozó szervezeteket például az Europa Nostra kezdeményezés fogja össze. Ez az összeurópai kulturális örökségvédelmi szövetség mintegy 250 – összesen 5 milliónál is több tagot számláló – nem kormányzati és nonprofit szervezetet egyesít, és egy olyan, szakemberekből és önkéntesekből álló hálózatot alkot, amelynek célja, hogy kulturális örökségünket megőrizze, és a jövő generációira hagyományozza.

87

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés célja, hogy Európa népei között egyre szorosabb egység jöjjön létre, és többek között azt a feladatot ruházza az Unióra, hogy járuljon hozzá a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. E tekintetben az Unió – szükség esetén – támogatja és kiegészíti a tagállamok azon tevékenységeit, amelyeket az európai népek kultúrájának és történelmének szélesebb körű megismertetése és terjesztése céljából végeznek. Ha az európai polgárok – és különösen a fiatalok – mélyebben megértik és értékelik közös, mégis eltérő kulturális örökségüket, az segíthet megerősíteni az Unióhoz tartozás érzését, és jótékony hatást gyakorolhat a kultúrák közötti párbeszédre. Fontos ezért, hogy a kulturális örökség megismerhetőbbé váljon, és jobban érvényesüljön európai vetülete. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés létrehozza továbbá az uniós polgárságot, amely kiegészíti az adott nemzeti állampolgárságot, és az európai integrációs folyamat megóvásának és megerősítésének fontos eleme. Ahhoz, hogy a polgárok fenntartások nélkül az európai integráció mögé álljanak, nagyobb hangsúlyt kell helyezni közös értékeikre, történelmükre és kultúrájukra, amelyek a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, a kulturális és nyelvi sokszínűség, a tolerancia és a szolidaritás elvein alapuló társadalomhoz tartozásuk központi elemei.

10.

Nemzetközi jogi szabályozás

10.1. Világörökségi Egyezmény (1972.)

1972. november 16-án alkották meg földünk egyetemes természeti és kulturális értékeinek megőrzésére szolgáló egyezményét, az UNESCO Világörökségi Egyezményét. Az Egyezmény olyan egyedülálló jogi eszköz, amely globális felelősségvállalást tesz lehetővé a világ kulturális és természeti értékeinek megóvásáért. Elfogadásának előzményei az I. világháború után merült fel egy nemzetközi mozgalom alapításának gondolatával. A nemzetek közösségében azonban csak az asszuáni-gát építése kapcsán tudatosodott igazán ennek fontossága. Az egyiptomi kormányzat az ötvenes években döntött egy víztározó létesítéséről Asszuánnál, a Nílus alsó folyásánál. A hatalmas építkezés terve a politikai fejlemények miatt (Egyiptom eltávolodása a Nyugattól) az ország számára a nemzet nagyságának és identitásának szimbólumává is vált – így az Abu Simbeli templomoknak, a még

nagyrészt

feltáratlan,

több

évezredes 88

egyiptomi-núbiai

kultúra

kiemelkedő

műemlékeinek

elárasztása

sokadrangú

kérdéssé

csökkent.

A

régészeti

emlékek

visszafordíthatatlan pusztulásának híre óriási visszhangot váltott ki világszerte és megmentésükre 1959-ben az UNESCO kezdeményezésére nemzetközi kampány indult. Abu Simbel és Philae templomait hatalmas kőtömbökre darabolták és egy közeli mesterséges dombon ismét felépítették. Az akció kereken 80 millió dollárba került, amelynek felét 50 állam teremtette elő. Ez mutatta meg az összefogás fontosságát, azaz hogy a kiemelkedő értékkel bíró kulturális javak megőrzésének felelőssége a nemzetek közösségének együttes feladata. Rávilágított továbbá arra is, hogy léteznek olyan műemlékek, amelyek az egész világ, az egész emberiség számára rendkívüli és egyetemes jelentőséggel bírnak, és amelyek sorsa nem függhet egyes államok kormányzatának döntéseitől. Szükségessé vált egy államok felett álló jogi eszköz megalkotása, amelynek segítségével az egyes államok szuverenitásába történő beavatkozás nélkül lehet biztosítani a hasonló értékek védelmét. A Világörökség Egyezményt és az Egyezmény végrehajtásának legfőbb testületét, az ún. Részes Államok Közgyűlését a csatlakozó államok 1972-ben hozták létre. A Közgyűlés kétévente, az UNESCO általános konferenciájával azonos időben ülésezik. Az Egyezményhez tudomásom szerint 189 állam csatlakozott. 1976-ban felállították a legfontosabb döntéshozó és végrehajtó testületet, a Világörökség Bizottságot (Committee). A 21 fős Bizottság tagjait a Közgyűlés választja meg, megbízatásukat hat évig gyakorolják. A testület forgórendszerben cserélődik, kétévente a testület egyharmada átadja helyét másik 7 új ország tagjainak. Ily módon biztosítják a munka folyamatosságát. A Bizottság elnöki posztját 2002. júniusától 2003. júliusáig Dr. Fejérdy Tamás töltötte be. A Világörökség Bizottság titkársági feladatait az UNESCO látja el. 1992-ben az UNESCO elkülönített egységeként, párizsi székhellyel létrehozták a Világörökség Központot.74 Ez a szervezet a Bizottság üléseivel és a világörökségi helyszínekkel kapcsolatos teendők gördülékeny menetét biztosítja, valamint általános információs központul is szolgál világörökségi kérdésekben. A Bizottság mellett állandó műemlékvédelmi szakértő testületként az ICOMOS, a természetvédelem területén az IUCN, a konzerválás területén pedig az ICCROM75 segít. Az 1972. november 16-án elfogadott Világörökség Egyezményhez hazánk 1985-ben csatlakozott és „a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete Általános Konferenciájának

74 75

World Heritage Centre = WHC ICCROM = International Centre for the Study of the Preservation and Restoration of Cultural Property

89

ülésszakán Párizsban, 1972. november 16-án elfogadott egyezmény kihirdetéséről‖ szóló 1985. évi XXI. törvényerejű rendelet formájában építette be a magyar jogrendbe. A csatlakozással a részes államok elismerik, hogy az országuk területén található, a Világörökség Jegyzékbe felvett helyek - a nemzeti szuverenitás és tulajdonjog megsértése nélkül - a világörökség részét képezik. A világörökség védelme érdekében az egész nemzetközi közösségnek együtt kell munkálkodnia. A csatlakozó országok arra is kötelezettséget vállalnak, hogy az utókor számára megóvják saját nemzeti örökségüket, beleértve a Világörökség Jegyzékben nem szereplő javakat is. 10.2. Athéni karta (1933) Az Athéni Karta a kor építészeti gondolkodásának összefoglaló dokumentuma. Átfogóan, települési összefüggéseiben szemlélte az építészet jelenségeit. A műemlékekre vonatkozóan kiemelkedő fontosságot tulajdonított a rendszeres karbantartásnak, amely elkerülhetővé teszi a nagyobb arányú felújításokat. A romkonzerválásokban megengedhetőnek ismerte el az eredeti elemeknek eredeti helyükre való visszaillesztését (anasztilózisz). 1931. októberében, Athénban 22 ország 125 szakembere tanácskozott első ízben műemléki világkonferencián. A műemlékvédelem legfontosabb irányelveit azóta Athéni Karta néven ismertté vált okmányban adták közre. A Karta leszögezte az emberiség és az állami általános felelősségét a kulturális örökséget illetően, kimondta, hogy a műemlékek helyreállítása során lemondanak a teljes visszaállításról, de ajánlatos tiszteletben tartani a múlt történeti és művészi alkotását anélkül, hogy bármely korszak stílusát száműznénk. Fontosnak tartotta a műemlékek állandó karbantartását és állagmegóvását és azt ajánlotta, hogy ha lehetséges fenn kell tartani a műemlékek felhasználását, ami életük folyamatosságát biztosítja, de a modern rendeltetésnek tisztelni kell a műemlék történeti és művészeti jellegét. A magánérdekkel szemben a közösség jogait támogatja. Az Athéni Karta egyik jellegzetessége, hogy elméleti kérdésekről viszonylag keveset szól, annál többet gyakorlatiakról. Így foglalkozik a helyreállítások technikai vonatkozásaival, különösen a romok konzerválásával szervezési kérdésekről, a műemlékvédelem szakember

90

képzéséről és a szakmák közötti együttműködésről. A műemlékvédelem történetében először a műemlékek környezetére és a városképekre is gondol, azokat is védendőnek ítéli. 10.3. Granadai egyezmény az európai építészeti örökség védelméről (1985.)

A Magyar Kormány és az Európa Tanács tagállamai között 1992. január 16-án kelt, Vallettában aláírt, a régészeti örökség védelméről szóló Európai Egyezményt a Kormány a 149/2000. (VIII. 31.) kormányrendeletével illesztette a magyar jogrendbe. Az Egyezmény 1995. május 25-én lépett hatályba. Az Európa Tanács célja nagyobb egység elérése tagállamai között, különösen a közös örökséget képező eszmék és elvek megőrzése és megvalósítása céljából. Mivel az építészeti örökség Európa gazdag és sokszínű kulturális örökségének pótolhatatlan megjelenési formája, így közös múltunk felbecsülhetetlen értékű tanúja és minden európai közös kincse. A tagállamok feladata, hogy kidolgozzák az építészeti örökség védelmének jogrendszerét és e jogrendszer keretében az egyes államok, régiók sajátos eszközeikkel gondoskodjanak a műemlékek, építészeti együttesek és kultúrtájak védelméről. A tagállamok ezzel az Egyezménnyel kötelezettséget vállalnak arra, hogy a műemlékek törvényes védelmének megfelelő felügyeletet és engedélyezési eljárást alkalmaz, és megakadályozza a védett műemlékek átformálását, elpusztulását, vagy lebontását.

10.4. Aalborg karta (1994.) Az Európai Fenntartható Városok négy konferenciáján a helyi fenntarthatóság szempontjából jelentős dokumentumok születtek, időrendi sorrendben az Aalborgi Charta – 1994 Aalborg, a Lisszaboni Akcióterv – 1996 Lisszabon, a Hannoveri Felhívás – 2000 Hannover, és az Aalborgi Kötelezettségek – 2004 Aalborg. Az Aalborgi Charta aláíróinak a száma meghaladja a 2000. A Karta kezdeményezője Olaszország és Spanyolország volt. A fenntartható városok tekintetében hiányzik a nemzeti elkötelezettség, a védelem helyes gyakorlata, a legfőbb problémát azonban a források hiánya jelenti. A dokumentumot 2004-ben Magyarországról négy önkormányzat – név szerint Aba, Kecskemét, Monor és Nagykanizsa – írta alá. Az Aalborgi Chartát a Fenntartható Városok Európai Konferenciája 1994. május 27-én a dániai Aalborgban fogadta el. Jelentősége abban áll, hogy a városok felismerték, hogy vezető szerepet kell játszaniuk a fenntarthatóság felé vezető úton, hiszen a fenntartható emberi élet a fenntartható helyi közösségeken alapul. Ezért a városoknak képeseknek kell lenniük a 91

környezetvédelmi szempontokat a gazdaság- és társadalompolitikákba megfelelően integrálni, és a felmerülő problémákra megfelelő stratégiát kell kidolgozniuk. 11. Magyar helyszínek a Világörökségi listán Az 1972-ben elfogadott Világörökség Egyezmény kritériumai alapján az UNESCO 2011. augusztusáig 153 állam 936 helyszínét vette fel Világörökségi Listájára. Ebből 725 kulturális,183 pedig természeti kategóriában helyszín besorolása

az

került

ún. vegyes kategóriába

felvételre. történt,

További 28 világörökségi mivel

ezek

egyformán

képviselnek kulturális és természeti értéket. A Magyar Országgyűlés 2011. június 14-én fogadta el a 2011. évi LXXVII. törvényt a világörökségről a kiemelkedő egyetemes értékek megőrzéséhez szükséges rendelkezések megállapítása érdekében, tekintetbe véve a fenntartható fejlődés elveit is. A törvény 2012. január 1-jén lépett hatályba. Magyar helyszínek a Világörökségi listán: - Budapest Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út (kulturális/1987) - Hollókő ófalu és környezete (kulturális/1987) - Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (természeti/1995) - Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete (kulturális/1996) - Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta (kulturális/1999) - Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője (kulturális/2000) - Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj (kulturális/2001) - A Tokaji történelmi borvidék kultúrtáj (kulturális/2002)

Budapest Duna-parti látképe, a Budai Várnegyed (1987), 76 az Andrássy út és történelmi környezete (2002) Kulturális kategória

76

https://www.google.hu/search?q=Budapest+Duna+parti+l%C3%A1tk%C3%A9p&espv=2&biw=1280&bih=899&tbm=isch &tbo=u&source=univ&sa=X&ei=t6CBVafMJObgywPJ3b2gAw&ved=0CEsQsAQ Letöltve: 2015.06.17

92

Hollókő ófalu és táji környezete (kulturális kategória)77

A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként a Nógrád megyei palóc falut, Hollókőt vette fel a Világörökségi Listára. A legfontosabb feltételnek, azaz az egyedi és egyetemes jelentőségnek Hollókő azzal tett - és tesz - eleget, hogy a XVII-XVIII. században kialakított falu a hagyományos településforma, a tradicionális építészet és a XX. századi mezőgazdasági forradalmat megelőző falusi élet páratlan példája, melyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hollókő szelíd és harmonikus szimbiózisban fejlődött a természettel és napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá: mindmáig élő, lakott település, melynek hagyományőrző lakói az épületek egy részét jelenleg is rendeltetésszerűen használják.

Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete (1996) (kulturális kategória)78

77

https://www.google.hu/search?q=Budapest+Duna+parti+l%C3%A1tk%C3%A9p&espv=2&biw=1280&bih=899 &tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=t6CBVafMJObgywPJ3b2gAw&ved=0CEsQsAQ#tbm=isch&q=Ho ll%C3%B3k%C5%91 Letöltve: 2015. 06. 17. 78 http://impressmagazin.hu/a-vilagorokseg-magyar-helyszinei/ Letöltve: 2015. 06.08.

93

A valamikori "Pannónia szent hegyének" (Mons Sacer Pannoniae) monostora és a benne élő szerzetesközösség egyidős a magyar államisággal, ezért a magyar kultúra kivételes fontosságú részének tekinthető. Egy évezred lenyomata a Kisalföldből kiemelkedő, 282 m magas hegy tetején álló, és a tájegységet uraló Főapátság történelmi épületegyüttese is. Bemutatja hazánk 1000 éves történetének különböző építészeti stílusait. A pannonhalmi Bencés Főapátság mind építészeti struktúrájában, mind eszmevilágában a még ma is aktív keresztény monostorok egyik egyedülálló példája, amelynek szerzetesközössége tágabb környezetében, azaz egész Közép-Európában hozzájárult a kultúra fejlesztéséhez és a kereszténység terjedéséhez.

Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője (2000) (kulturális kategória)79

A római kori Sopiane - a mai Pécs - IV. századi ókeresztény temetőjét a Világörökség Bizottság 2000-ben azzal az indokkal vette fel a kultúrtörténeti kincsek listájára, hogy a feltárt építmény-együttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti az északi és nyugati római provinciák korai keresztény temetkezési építészetét és művészetét. A föld alatti sírkamrák és emlékkápolnák a késő római kori Európában élt keresztény közösségek kitartásáról és hitéről tanúskodnak, valamint bemutatják egy máig ható és napjainkig élő kultúra és civilizáció gyökereit. A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága dönt arról, hogy a hozzá beérkezett javaslatok alapján mely helyszíneket tartja esélyesnek és érdemesnek egy valamikori felvételre a Világörökségi Listára.

79

http://www.noiportal.hu/main/npnews-10031.html Letöltve: 2015. 06. 08.

94

A Magyar Várományosi Listán szereplő helyszínek: -

Az Esztergomi középkori vár (kulturális kategória 1993.)

-

A Tihanyi félsziget, a Tapolcai-medence tanúhegyei és a Hévízi tó (kulturális kategória 1993.)

-

A budai termálkarszt-rendszer barlangjai (vegyes kategória 1993.)

-

Visegrádi királyi székhely és vadászterület (kulturális kategória 2000.)

-

Tájház hálózat Magyarországon (kulturális kategória 2000.)

-

Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok (vegyes kategória 2000.)

-

Az északkeleti Kárpát-medence fatemplomai (kulturális kategória 2000.)

-

Lechner Ödön független, premodern építészete (kulturális kategória 2008.)

- A római limes magyarországi szakasza – A Ripa Pannonica Magyarországon kulturális kategória 2009.)

95

Összefoglaló Ahogyan a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága mondta 1868-ban, ma is örökérvényű, „Csak egy országos hatóság tekintélyével és szakvezetésével lehet megállítani a magyar műemlékek pusztulását‖ 80 A kulturális örökségvédelem célja az épített örökség megőrzése, fenntartása az egyetemes kultúra számára. A magyar műemlékvédelem több mint 140 éves. Nemzetközi mércével is kiemelkedő a szakmaisága, szakértőinket a műemlékekben gazdag országokban is elismerően méltatják, munkáikat példaértékűnek tekintik, a komplexitást képviselő magyar módszer és az intézményi felépítés egyfajta példaképként is szolgál. A magyar műemlékvédelem gyakorlata és teljesítménye külföldön a hazai elismertségénél nagyobb tiszteletet vívott ki magának. Ez pedig az elsődlegesség a műemlékvédelemben, hogy az eredeti, fizikai valóságában, anyagában őrzik az értéket, nem idealizálják, a hiteles történeti forrásra hagyatkozva tárnak fel. A rendszerváltás időszakában a műemlékvédelem feladata megváltozott. A nemzetközi elvárások miatt világszerte az épített örökségi értékek kibővültek, ezáltal a feladatok megnövekedtek. A kulturális örökségvédelem értéknek tekint minden korra, népcsoportra, egyedi, vagy hajdan volt emberi tevékenység világára jellemző helyszínt, ami az emberiség történelméhez tartozik. Az egyedi, egy ingatlanra korlátozódó értékszemlélet már nem jelent elegendő védelmet. A környezetéből kiragadott történeti emlék pedig szerencsére már az elmúlt korok jellemzője. Egy értékes épület környezeti összefüggései ugyanolyan fontos, mint a műemlék történelmi anyagi valósága. A tájhoz, a településhez fűződő történeti kapcsolat harmóniájának fenntartása egyre erősebb követelmény a kulturális örökség védelmének értékrendjén belül. A műemlékvédelem a környezet kiterjesztésével, a települési érték, az ember alkotta fenntartható táj, a történeti települési táj értékeinek felismerése következtében a kulturális örökségvédelem meghatározó helyzetbe került a műemlék felújítása előkészítésekor. Az ipari örökség pedig különös veszélynek vannak kitéve. Egyes funkciók átértelmezése, új technológiák megjelenése, a közlekedés átalakulása, a globalizáció, az urbanizáció a védett 80

A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának 1868-ban, Egerben tartott XIII. közgyűlésének

deklarációjából

96

értékeket fel kívánja számolni. Ez a folyamat eredményezte azt, hogy a kulturális örökségvédelem a világon átformálta az örökségvédelemről alkotott elképzelést és új feladatokat jelölt ki. Egységes szemlélet felé tart a fejlődés iránya, amit az is ösztönöz, hogy a világ minden országának az örökségére egyre inkább, mint az emberiség eddig felhalmozott értékének, közös örökségének kincsére tekintenek, aminek megvédése nem csak az érintett közösség, hanem az emberiség közös érdeke is. Minden ország saját felelőssége és kötelessége értékeinek védelme, amiben viszont jelentős erőt adhat az egységes szemlélet kialakítása. Csak a közös elvek kidolgozásával és gyakorlatba való átültetésével biztosítható az emberiség értékeinek szakszerű megőrzése. A társadalmi, gazdasági érdekek miatt a szakma érdekérvényesítő képessége, lehetősége és mozgástere beszűkült. Jelentősen megnövekedett a hatósági-, igazgatási apparátus, mely nem a szakmaiság irányába tolódott, hanem a felügyeleti, hatósági ellenőri feladatok irányába. A kulturális örökség, ezen belül a műemlékvédelem védelme fokozatosan háttérbe szorul. Eltűntek a szakmából a szakemberek, akik még ismerik a hagyományos szerkezeteket és szakmai fogásokat. A műemlékvédelem valódi védelmétől eltérően a hatáskörrel rendelkező szervezetek kizárólag igazgatási feladatokat látnak el, a rövid határidők pedig arra szorítják az ügyintézőket, hogy papírforma szerint feleljenek meg az elvárásoknak. A műemléki tulajdonosok szemében a műemlékvédelem egyenlő a hatósági-igazgatási munkával, amely a fejlődés akadálya, a szakhatóságok szigorú előírásai miatt esetleg nem kaphat építési engedélyt. Sokszor az elutasítás független a műemlékvédelem szempontjaitól, mégis ez a kép erősödik bennük. A gazdasági érdekek kompromisszumos megoldásra kényszerítik a kulturális örökségvédelmet. A kulturális örökségvédelem ösztönző és anyagi támogatása gazdaságilag fellendülést hozhat a turizmus, és a foglalkoztatás terén. Azokban az országokban, ahol támogatási-, vagy kedvezményrendszer segíti a műemlékvédelmet, ott a ráfordítás többszöröse térül meg. Érdemes odafigyelni az UNESCO intelmeire, hogy elkerülhessünk olyan meggondolatlan beruházásokat, mely miatt egy világörökségi hely veszítené el világörökségi címét. Egy ország kultúráját sok esetben műemlékeinek állapota alapján ítélik meg. Ezen keresztül lemérhető egy ország saját kultúrájához való viszonya, saját önbecsülése. A kulturális örökségi értékek megőrzése, használatának módja a társadalomról mond értékítéletet. A helyi 97

kultúra, mint a nemzet, a nemzetiség kultúrájának fontos része, csak megismertetésével válhat értékké a kívülállók számára. A megújulásoknál fontos követelményként kezelt fenntartható fejlődés az EU értelmezése szerint is a kulturális örökséget tekinti alapnak. A kulturális örökségünk megőrzéséhez fűződő jog ma Magyarországon alkotmányos alapjog. A múltban sok érték elpusztult, de ami megmaradt, arra vigyáznunk kell. A kulturális örökségvédelem és ezen belül a műemlékvédelem különleges szakma, sok tudományt egyesítő szakterület. Építészek, művészettörténészek, régészek, restaurátorok, kert- és tájtervezők mellett számos további specialista veszi ki részét a feladatból, akik mellett szakosodott geológusok, geodéták, vegyészek, statikusok, gépészek, településtörténészek képviseltetnek. A kulturális örökségvédelemmel foglalkozó magyar szakembereknek nem marad lehetőségük fő feladatukkal foglalkozni. A magyar műemlékvédelem műemlékhelyreállításának módszeréhez értő szakemberek kénytelenek voltak a versenyszférában lehetőségeket keresni, azonban pont a műemlékvédelem az a terület, ahol a műemlékvédők a közösség érdekeit szem előtt tartva, szakmai függetlenségüket, kizárólag állami szervezetben lehetne biztosítani. A tulajdonosi érdekek miatt a hozzáértőknek, annak ellenére nem jut munka, hogy lenne elvégzendő feladat. Az évek óta tartó átszervezések miatt, területek maradtak gazdátlanok, az igazgatási ügyintézők pedig a tulajdonosoktól várja el azt a szakmai előkészítő munkát, amit a hatóságoknak kellene biztosítaniuk.

Ez oda vezet, hogy a tulajdonosok a kulturális

örökségvédelemre már csak mint, engedélyező bürokratikus hatóságra tekintenek. A tulajdonos magára marad problémájával. A kulturális örökségvédelem nem csupán közigazgatási tevékenység, több mint a védelem alá vett műemlékeinkkel kapcsolatos hatósági feladatok összessége. Eredményessége csak részben függ a törvényektől.

Szükséges a szabályozás, de nem elégséges feltétele az

örökségvédelemnek. Minden műemléket más környezetben, más adottsággal, más helyzetben, más tulajdonviszonyok között kell megítélni. Felelősségtudatra lenne szükség. Az épített örökség a legsérülékenyebb érték, különös figyelmet és szakértelmet kíván. Véleményem szerint a civil szervezetek együttműködésével lehet eredményes a kulturális örökségvédelem. Fontosnak tartom a társadalom oktatását, 98

nevelését, a szakma kommunikációját, melyhez a rádió, sajtó és a televízió segítségre lehet. A kulturális örökségvédelem jelenlegi intézménye tájékoztató anyagokkal, programok szervezésével tudná segíteni és megértetni a nagyközönséggel a műemlékvédelem fontosságát. Megjelent egy cikk81 „Két műemléképület is áldozatául eshet az új Budapesti Olimpiai Központnak‖ címmel, mely a Magyar Államvasutak 100 éves műemléki ipari járműkarbantartó műhelyének lebontási tervéről ír. A cikk végén az olvasói hozzászólók két különböző véleményéből idéznék, mely tükrözi a társadalom gondolkodását: (1) „Lehet, hogy csak én vagyok felületes, de a levélből nem látom, hogy mi értéket képviselnek ezek az épületek azon kívül, hogy akkoriban a MÁV nem volt akkora (…), amikor ezeket építették. A vasút városi területhasználata döbbenetesen nagy, és ma részben indokolhatatlan, egy ekkora hodály meg nehezen használható fel az adott helyen. Szóval a megőrzéséhez valami igen nyomós ok kellene. Szerintem.”

(2) „Az eredeti formájában megőrzött impozáns méretű, azonos kialakítású két fűtőház országos, kiemelkedő jelentőségű vasúttörténeti emlék. Ennek az épülettípusnak mára csak alig néhány XIX. századi emléke áll hazánkban, amelyek viszont jóval kisebbek, szerényebbek, ezért ritkasága tovább növeli értékét. A csarnokok különös értéke belsejükben mutatkozik meg: öntöttvas oszlopok tartják a szegecselt acél merevítő elemekkel és vonóvasakkal kombinált fa fedélszerkezetet, amelyek a mérnöki épületszerkezetek fejlődésének különleges fázisát őrzik. Egyébként, ha megnézed a szerkezet ezerszer szebb, mint a Csarnok agyon fényképezett szerkezete.”

A műemlékvédelem területén az államnak kellene képviselnie a nemzetközi értékrendet és színvonalat, de a helyi közösségek által megfogalmazott elvárásoknak és javaslatoknak is teret kell engednie, amennyiben azok nem kerülnek ellentétbe a műemléki elvekkel. A helyi érdekeket viszont csak helyben lehet feltárni és csak helyben lehet képviselni helyiekkel, helyi szervezetekkel. Ennek érdekében felkészült, képzett és szervezett civil szervezetekre van szükség. Csak állami és civil együttműködésre alapozva épülhet fel egy korszerű szemléletet képviselő szakmai megalapozottságú kulturális örökségvédelem. A magyar társadalom nem engedheti meg a kulturális örökségvédelem kirekesztettségét. A legfontosabb feladat a műemléket a mai történelmünkbe, tehát az életbe beilleszteni. Szerepet kell számára keresnünk, amelyben az épített emberi környezet szerves részeként értékeinek és adottságainak megfelelő funkciót tölthetnek be. Értékeink védelméhez szükséges a társadalom felé közvetíteni. Ehhez összefogás és ezt támogató olyan komplex szemléletű multidiszciplináris intézmény szükséges, amely nemzetközileg is elismert tapasztalatokkal bír Magyarországon. Műemlékvédelmünk mai helyzete sürgős és, azonnali intézkedést kíván. 81

http://index.hu/urbanista/2015/02/04/budapest_olimpiat_rendezne_ehhez_sosem_lehet_tul_koran_elkezdeni_a_ muemlekek_lebontasat/?cp=1#comments Letöltve: 2015. 06. 17.

99

Irodalomjegyzék Ágostházi László: Műemlékvédelem Szabó Annamária Eszter: A kulturális örökség joga Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 2011. : Az épített örökség védelmében Román András: Az örökségvédelem elmélete Műemlékvédelem folyóiratok Dr. Máté Zsolt: A műemlékvédelem elmélete és műszaki háttere a Gödöllői Királyi Kastély helyreállításában 1982-2007. Világosság 2005/6. A kulturális örökség kutatása 101 Fekete Ilona Műemlékvédelem és örökség Magyarországon: intézménytörténet, perspektívák, vélemények Bardoly István – Haris Andrea (szerk.): A magyar műemlékvédelem korszakai. OMvH, Bp. 1996. (a továbbiakban: Bardoly–Haris, 1996.) Zsidi Paula: Aquincum polgárvárosa az Antoninusok és Severusok korában. Enciklopédia, Bp. 2002. 13. Cs. Plank Ibolya – Csengel Péter 1996. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága és a magyar műemlékvédelem kezdetei. In Bardoly István – Haris Andrea (szerk.): A magyar műemlékvédelem kezdetei. Budapest: OMvH. Román András 1993. A történeti városok kartájának története és tanítása. In Entz Géza 80. születésnapjára. Budapest: OMvH Császár László 1996. A műemléki munka kezdete és szervezetének kialakulása Magyarországon In: Császár László (szerk.): A műemlékvédelem Magyarországon. Budapest: Képzőművészeti Kiadó Szent István király Intelmei és Törvényei Szent István Társulat, Budapest, 2000. Entz Géza – Gerő László: A Balaton környék műemlékei, Budapest, 1958. Román András 2002. Karták könyve – Műemlékvédelmi dokumentumok gyűjteménye. Budapest: ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság. 100

Illés Andrea: Magyarország világörökségei Bp. 2002. Velencei karta: (1964.) Az Európa Tanács 121. sz. egyezménye az Európai Építészeti Örökség Védelméről: Granada (1975). Európai Kulturális Egyezménye: Párizs (1954. december 19.) Építészeti Örökség Európai Kartája (1975. szeptember 26.)

101

Jogszabályok Törvények: -

a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény,

-

az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény,

-

a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény,

-

a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény,

-

a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény,

-

a világörökségről 2011. évi LXXVII.

Rendeletek: -

Az örökségvédelmi bírságról szóló 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet,

-

Az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési feltételeiről szóló 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet módosítása,

-

Az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályairól szóló 245/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet,

-

A területfejlesztéssel és a területrendezéssel kapcsolatos információs rendszerről és a kötelező adatközlés szabályairól szóló 31/2007. (II. 28.) Korm. rendelet,

-

Az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet,

-

A területfejlesztési koncepció, a területfejlesztési program és a területrendezési terv tartalmi követelményeiről, valamint illeszkedésük, kidolgozásuk, egyeztetésük elfogadásuk és közzétételük részletes szabályairól szóló 218/2009. (X. 6.) Korm. rendelet,

-

A

területfejlesztéssel

és

a

területrendezéssel

összefüggésben

megőrzendő

dokumentumok gyűjtéséről, megőrzéséről, nyilvántartásáról és hasznosításáról szóló 16/2010. (II. 5.) Korm. rendelet, -

A nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások adatfeldolgozásának biztosításáról szóló 38/2011. (III. 22.) Korm. rendelet,

-

2011. november 16-i 1194/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozat

-

A régészeti lelőhely és a műemléki érték védetté nyilvánításáról, és a régészeti feltárás részletes szabályairól szóló 80/2012. (XII. 28.) BM rendelet,

-

Az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet, 102

-

Az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központról, valamint az Országos Építésügyi Nyilvántartásról szóló 313/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet,

-

A régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 393/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet,

-

Az örökségvédelmi hatástanulmányról szóló 395/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet,

-

A kulturális javak védetté nyilvánításának részletes szabályairól szóló 57/2013. (VIII. 7.) EMMI rendelet,

-

Egyes

ingatlanok

műemlékké

nyilvánításáról,

egyes

ingatlanok

műemléki

védettségének megszüntetéséről, valamint egyes műemlékvédelmi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 70/2013. (XII.16.) BM rendelet, -

A Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) számú Korm. rendelet,

-

A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központról szóló 199/2014. (VIII. 1.) Korm. rendelet módosítása,

-

A régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásának és védetté nyilvánításának, valamint a régészeti lelőhely és a lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 13/2015. (III. 11.) MvM rendelet,

-

A területi államigazgatási szervezetrendszer átalakításával összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 70/2015. (III. 30.) Kormányrendelet,

-

A régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 39/2015. (III. 11.) Kormányrendelet.

103

Mellékletek 1. számú melléklet 82 A műemléki érték nyilvántartásba vételének és a nyilvántartott műemléki érték műemlékké nyilvánításának, valamint a védettség megszüntetésének kezdeményezéséhez szükséges adattartalom A) VÉDETTSÉG KEZDEMÉNYEZÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ADATOK (A *-gal jelölt pontok kötelezően kitöltendők!) *1. Az építmény (együttes) neve(i) 2. Az építmény (együttes) helyrajzi meghatározása *2.1. Megye *2.2. Település (Budapesten a kerület is) *2.3. Cím 2.4. Helyrajzi szám(ok) *2.5. Koordináták 2.5.1. A helyszínen mért GPS (WGS84) koordináták, vagy 2.5.2. Térképről leolvasott EOV koordináták *a térkép (vetület) fajtája, a térképszelvény száma+, vagy 2.5.3. Térképről leolvasott GPS (WGS84) koordináták 2.6. Földrajzi leírás (ha szükséges) *3. Rövid leírás 4. Történeti adatok *5. Az építmény (együttes) jelentősége, amely indokolja a védettséget *6. Az építmény (együttes) típusa: szakrális épület, lakóépület, középület, közlekedési építmény, ipari építmény, mezőgazdasági építmény, erődítmény, rom, temető, síremlék, történeti kert, köztéri szobor, egyéb építmény *7. Az építmény (együttes) jelenlegi funkciója 8. Javaslat a méltó, fenntartható használat módjára *9. Az építmény (együttes) állapota: kifogástalan, felújított; jó, átlagos; közepes (főként esztétikai hibákkal); pusztuló (szerkezeti károsodás nyomaival) 10. Az építmény (együttes) esetleges veszélyeztetettsége 11. Az építmény (együttes) helyi (önkormányzati) védelme; egyéb védelmek 12. A védetté nyilvánítás mennyiben szolgálja a megőrzést, fenntartást, helyreállítást, hasznosítást 13. Források, szakirodalom 14. Megjegyzés *15. A bejelentő neve, címe, aláírása *16. A bejelentés kelte *17. Mellékletek *17.1. Fényképfelvétel(ek) 17.2. Az építmény (együttes) elhelyezkedését és kiterjedést ábrázoló helyszínrajz 17.3. Egyéb mellékletek (pl. rajz, archív fénykép, irodalom)

82

13/2015. (III. 11.) MvM rendelet

104

B) VÉDETTSÉG MEGSZÜNTETÉSÉNEK KEZDEMÉNYEZÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ADATOK (A *-gal jelölt pontok kötelezően kitöltendők!) *1. Az építmény (együttes) neve(i) 2. Az építmény (együttes) helyrajzi meghatározása *2.1. Megye *2.2. Település (Budapesten a kerület is) *2.3. Cím *2.4. Helyrajzi szám(ok) 2.5. Koordináták 2.5.1. A helyszínen mért GPS (WGS84) koordináták, vagy 2.5.2.Térképről leolvasott EOV koordináták *a térkép (vetület) fajtája, a térképszelvény száma+, vagy 2.5.3. Térképről leolvasott GPS (WGS84) koordináták 2.6. Földrajzi leírás (ha szükséges) *3. Rövid leírás 4. Történeti adatok *5. Az építmény (együttes) típusa: szakrális épület, lakóépület, középület, közlekedési építmény, ipari építmény, mezőgazdasági építmény, erődítmény, rom, temető, síremlék, történeti kert, köztéri szobor, egyéb építmény *6. Az építmény (együttes) jelenlegi funkciója *7. Az építmény (együttes) állapota: kifogástalan, felújított; jó, átlagos; közepes (főként esztétikai hibákkal); pusztuló (szerkezeti károsodás nyomaival), elpusztult *8. A védelem megszüntetésének indoka 9. Az építmény (együttes) esetleges veszélyeztetettsége 10. Az építmény (együttes) helyi (önkormányzati) védelme; egyéb védelmek 11. A védelem megszüntetése mennyiben szolgálja a hasznosítást vagy a használatot 12. Archív állapot forrásai (fénykép, rajz, térkép, leírás) 13. Megjegyzés *14. A bejelentő neve, címe, aláírása *15. A bejelentés kelte 16. Mellékletek *16.1. Fényképfelvétel(ek) 16.2. Az építmény (együttes) elhelyezkedését és kiterjedést ábrázoló helyszínrajz

105

2. számú melléklet A műemléki értékre vonatkozó értékvizsgálati dokumentáció kötelező adattartalma 1. helyszín megnevezése, 2. cím, 3. ingatlanok megjelölése a helyrajzi szám(ok) felsorolásával és helyszínrajzi ábrázolásával, 4. GPS (WGS84) koordináták pontos megadása, 5. történeti kert vagy park esetén annak 5.1. kiterjedése, 5.2. típusa, 5.3. stílusa, 5.4. jellemző datálása, 5.5. eszmei és természeti értékei és jelentősége, szöveges leírása, rövid összefoglaló ismertetése, 6. épület / építmény vagy ezek együttese esetén annak 6.1. megnevezése, 6.2. fajtája, 6.3. típusa, 6.4. stílusa, 6.5. jellemző datálása, 6.6. eszmei értékei és jelentősége szöveges leírása, rövid összefoglaló ismertetése, továbbá 7. épület / építmény esetén a történeti értéket képviselő 7.1. homlokzatképzés és a díszítmények, 7.2. a belső téralakítás és térelhatárolás, 7.3. a beépített történeti berendezések, 7.4. a történeti „épületgépészeti”, 7.5. a történeti épületvillamossági berendezések, anyagaira, szerkezetei kialakítására vonatkozó összefoglaló ismertetés, valamint 8. fotódokumentáció.

106

3. számú melléklet83 Az örökségvédelmi hatástanulmány és az értékvédelmi terv részletes tartalma 1. Vizsgálat: szöveg, térképi ábrázolás, fotók azonosításra alkalmas adatokkal és formában: a) történeti leírás és a változással érintett területen aa) régészeti örökség felmérése esetén terepbejárás, ab) műemléki értékek felmérése, települési értékleltár felvétele szemrevételezéssel, b) természet, táj, tájhasználati, településhálózati és településszerkezeti összefüggések, tájtörténet, c) településkép és utcaképek, d) településszerkezet és területhasználat, e) településkarakter: telekszerkezet és telekhasználat, beépítési mód és épülettípusok, f) védettségek: régészeti és műemléki egyedi és területi, világörökségi, g) az örökségi értékek elemzése, h) területhasználat és területi állapot a kulturális örökség összefüggésrendszerében. 2. Változtatási szándékok: a tér- és időbeli folyamatok szöveges és összehasonlító térképi vagy grafikus megjelenítése: a) településhálózati és tájhasználati változás, b) településszerkezeti, területhasználati és beépítettségi változás, c) infrastrukturális változás, d) népesség, életmód, társadalom, kultúra változása, e) műemléki értékek felmérése esetén a középtávon tervezett, a települési értékleltárban szerepeltetett létesítmények megjelenését érintő beavatkozások megnevezése és rövid ismertetése. 3. Hatáselemzés szöveges és ábrázolt formában a különböző hatásterületek kijelölésével: a) történeti településszerkezetet érintő következmények, b) természeti, táji hatások, c) a településkép feltárulásának változásai, d) régészeti emlékek, műemléki értékek feltárhatóságának, megmaradásának, bemutathatóságának vagy pusztulásának lehetőségei, e) történeti térbeli rendszerek alakulása, f) műemléki jelentőségű területek, műemléki környezetek, műemlékek eszmei, használati és esztétikai jelentőségének alakulása a tájban, településszerkezetben, épített környezetben, a település életében, g) műemlékek megújulásának és fenntarthatóságának gazdasági esélyei, h) településkarakter változásának hatásai, i) környezeti terhelések és az épített örökség műszaki állapotának összefüggései, j) folyamatok iránya, visszafordíthatósága, k) kárenyhítés lehetősége, költsége, illetve ellentételezésének lehetőségei, l) a műemléki értékek tekintetében SWOT-analízis (kockázatelemzés). 4. Közérthető, egyértelmű elbírálásra alkalmas összefoglaló 5. Nyilatkozat: az örökségvédelmi hatástanulmány készítőjének nyilatkozata arról, hogy a tervezett megoldás megfelel az örökségvédelmi jogszabályoknak és hatósági előírásoknak. 6. A műemléki értékek tekintetében települési értékleltár tartalmazza: a) az építészeti örökség országos védelemre (védett műemléki érték) méltó létesítményeinek azonosító adatait (megnevezés, cím, helyrajzi szám, jellemző fénykép), b) a közterület felé eső homlokzatok, nézetek megőrzendő, az építészeti kialakítás karaktere szempontjából jelentős értékeit, c) a létesítmények további - szemrevételezéssel megállapítható - értékeit. 7. Az értékvédelmi terv tartalmazza: a) az értékek meghatározását és tudományosan megalapozott rangsorolását, b) az értékleltárban szerepeltetett létesítmények értékeinek megőrzését elősegítő szempontokat és konkrét követelményeket,

83

39/2015. (III. 11.) Kormányrendelet

107

c) helyi szabályozási elemekre, övezeti előírásokra, helyi értékvédelmi rendeletre vonatkozó javaslatot, d) az érték védelmét szolgáló egyedi vagy sajátos szabályokat, e) az értékleltárban szerepeltetett létesítmények értékeit érintő fejlesztési, rendezési és hasznosítási típusú feladatok meghatározását, f) az értékvédelemre irányuló tevékenységek prioritásainak meghatározását, ütemezését, felelőseinek megnevezését.

108