Suoni italiani di ieri e di oggi. Suoni italiani di ieri e di oggi. Istituto Italiano di Cultura di Budapest. Olasz hangok régen és ma III

S u o ni it a l ia ni d i i e r i e d i og g i III. edizione

Olasz hangok régen és ma III. évad

Budapest_ 15, 29 settembre / 6, 27 ottobre / 17 novembre / 1, 15 dicembre 2014 Budapest_ 2014. szeptember 15., 29. / október 6., 27. / november 17. / december 1., 15.

S u o n i i tOa ll ai asnz i hdain gi eork i r ée g ed in oégs gmi a 20144 2014

III. edizione / évad

Istituto Italiano di Cultura di Budapest

Sala Giuseppe Verdi – Istituto Italiano di Cultura 1088 Budapest – Bródy Sándor u. 8.

Suoni Italiani di gierirégen eg diésoggi Olasz hangok ma

L

a rassegna Suoni italiani di ieri e di oggi arriva alla sua III edizione. Ha visto in questi anni succedersi appuntamenti di grande valore per qualità degli interpreti e repertorio eseguito e, naturalmente, continuerà quest’anno a coltivare tale ambizione. I concerti, rivolti non solo a un pubblico di esperti, ma anche a chi desideri accostarsi per la prima volta alla grande musica, avranno come caratteristica una spiccata vocazione a un concertismo gustoso ma non privo di qualche particolarità. I generi musicali spazieranno trasversalmente attraversando i sentieri colti della musica da camera e operistica senza trascurare le suggestioni della musica antica e contemporanea, della musica leggera e di quella popolare. Quest’anno, uno spazio privilegiato sarà dato anche alla danza contemporanea e non solo. Ritroveremo la costante del grande repertorio, rappresentato da alcuni capisaldi della letteratura musicale. Ci sarà anche il gusto della sorpresa, del pezzo desueto da riscoprire, del gruppo musicale insolito per organico e genere proposto e ci sarà come sempre il grande esercizio dell’interpretazione di artisti di grande valore offerta all’ascolto di un pubblico esperto e raffinato.

2–

A

z Olasz hangok régen és ma sorozat harmadik évadjához érkezett. Az elmúlt években az előadók és a repertoár tekintetében is magas színvonalú eseményekre került sor, melyek természetesen idén is folytatódnak. A nemcsak szakavatott, hanem a nagy olasz zene iránt általában érdeklődő közönség számára rendezett koncertek jellegzetessége a kiemelkedő, ízléses, ámde egyedi koncertek iránti elhivatottság. A zenei műfajok átszelik a kamaraés szimfonikus zene kiművelt ösvényeit és nem feledkeznek meg a jazz és a népzene sugalmazásairól sem. Ebben az évadban a kortárs táncművészetnek is figyelmet szentelünk. A koncertek között megtalálhatjuk a zenei irodalom nagyjai által fémjelzett, állandó zenei repertoárt. Ezen túl a meglepetés erejével is kívánunk hatni szokatlan, felfedezésre váró darabot, a zenekar összetételét és műfaját tekintve nem szokványos zenei együttest kínálva. Olyan elismert művészek előadására is sor kerül, akik még a szakavatott közönség tetszését is elnyerik.

Sette appuntamenti da non perdere, in una cornice unica come quella rappresentata dalla Sala Giuseppe Verdi dell’Istituto Italiano di Cultura, nota a tutto il pubblico ungherese per la qualità della sua acustica e per la purezza delle sue linee architettoniche.

Hét kihagyhatatlan koncertre várjuk Önöket az Olasz Kultúrintézet Giuseppe Verdi termében, mely a magyar közönség körében nemcsak kiváló akusztikájáról ismert, hanem tiszta építészeti vonalvezetéséről is.

Gina Giannotti Direttore dell’Istituto Italiano di Cultura Coordinatore d’area

Gina Giannotti Az Olasz Kultúrintézet igazgatója Területi koordinátor –3

g

g

diésoggi ma I

stituto Italiano di Cultura di Budapest PROGRAMMA / MŰSOR

lunedì 15 settembre 2014 ore 19.00 / 2014. szeptember 15., hétfő 19.00 óra Giovanni Paisiello / Il mondo della luna / Holdbéli világ Liszt Ferenc Kamarazenekar, diretta da / vezényel: Franco Piva Allievi del Conservatorio di Santa Cecilia – Roma / A római Santa Cecilia Konzervatórium növendékei Regia / Rendezte: Nagy Péter – Scene e costumi / Díszlet és jelmez: Gelesz Hanna

lunedì 29 settembre 2014, ore 19.00 / 2014. szeptember 29., hétfő 19.00 óra Igor Stravinsky / L’histoire du soldat / A katona története Ensemble del Sud, diretto da / vezényel: Marcello Panni Recitanti / Narrátor: Bakos-Kiss Gábor, Laurent Winkler

lunedì 6 ottobre 2014, ore 19.00 / 2014. október 6., hétfő 19.00 óra Danza / Tánc / Traviata / Giuseppe Verdi Artemis Danza Elaborazione musicale / zenei átdolgozás: Luca Vianini Coreografia, regia, scene, luci e costumi / koreográfia, rendezés, fény és jelmezek: Monica Casadei

lunedì 27 ottobre 2014 ore 19.00 / 2014. október 27., hétfő 19.00 óra 1914–2014: À la vie Duo Alterno / Tiziana Scandaletti soprano / szoprán Riccardo Piacentini compositore e pianista / zeneszerző és zongoraművész

lunedì 17 novembre 2014 ore 19.00 / 2014. november 17., hétfő 19.00 óra Suite italiana AccoENSEMBLE Quartet / Fisarmoniche / Harmonika

lunedì 1 dicembre 2014 ore 19.00 / 2014. december 1., hétfő 19.00 óra Io ho in mente te / Te jársz az eszemben Alti & Bassi

lunedì 15 dicembre 2014 ore 19.00 / 2014. december 15., hétfő 19.00 óra Balli e canti rinascimentali / Reneszánsz táncok és dalok Ensemble La Rossignol

–5

Suoni Italiani taliani di gieri eg di oggi I

stituto Italiano di Cultura di Budapest OPERA BUFFA

Orchestra da Camera Liszt Ferenc

Giovanni Paisiello / Il mondo della luna / Holdbéli világ Prima esecuzione in tempi moderni / Modernkori ősbemutató

6–

Orchestra da Camera Liszt Ferenc Liszt Ferenc Kamarazenekar diretta da / vezényel: Franco Piva Regia / Rendezte: Nagy Péter Scene e costumi / Díszlet és jelmez: Gelesz Hanna Personaggi e interpreti / Szereplők:

Allievi del Conservatorio di Santa Cecilia – Roma A római Santa Cecilia Konzervatórium növendékei Flaminia Clarice Ecclitico Bonafede Ernesto Cecco

Sabrina Cortese / So Eun Kyung Liu Mon-Chieh / Veronica Marini Giorgio D’Andreis Andrea Romeo Choi Deuk Kyu Alessandro Trombettieri

lunedì 15 settembre 2014 ore 19.00 2014. szeptember 15., hétfő – 19.00 óra Sala Giuseppe Verdi – Istituto Italiano di Cultura –7

Suoni Italiani taliani di gieri eg di oggi OPERA BUFFA Programma / Műsor Opera giocosa in un Atto (San Pietroburgo, 1783) rappresentata per l’apertura del nuovo Imperial Teatro di pietra di S. Pietroburgo per festeggiare il giorno dell’incoronazione di S.M.I. Caterina II…Poesia di Carlo Goldoni veneziano. Questo dramma fu rappresentato in un atto a S. Pietroburgo nel 1783 e riprodotto in Napoli accomodato dall’autore in tre atti per il Teatro del Fondo l’anno 1784.

Egyfelvonásos vígopera (Szentpétervár, 1783) melyet a szentpétervári új birodalmi kőszínház megnyitója alkalmából mutattak be Nagy Katalin cárnő megkoronázása napjának megünneplésére…Carlo Goldoni verse. A drámát 1783-ban Szentpéterváron egyfelvonásos változatban mutatták be, majd a közönség a szerző által átalakított három felvonásos változatban láthatta a művet 1784-ben a Teatro Fondo-ban. Revisione / az átiratot készítette: Franco Piva È bella la luna ....vista dalla terra attraverso il cannocchiale di un falso astronomo! Tanto più se il viaggio è sostituito da un buon sonnifero e vi si possono incontrare belle e docili fanciulle che adorano i vecchi barbogi. Dietro questo inganno extraterrestre, naturalmente ci sono di mezzo il denaro, delle fanciulle da sposare, un padre borghese e ricco da ingannare, il tutto reso vivo dalla penna di Goldoni e dalla musica di Paisiello.

Milyen szép a hold egy álcsillagász távcsövén keresztül! Olyannyira, hogy az utazást egy jó kis altatóval is helyettesíthetjük és találkozhatunk az öreg félnótásokért rajongó édes lánykákkal. E mögött a földönkívüli csalás mögött természetesen ott van a pénz, a férjhez adandó lányok, egy könnyen átverhető gazdag, polgári apa, mely Goldoni tollának és Paisiello zenéjének köszönhetően kel életre. 1 – Ouverture 2 – Ecclittico e coro di scolari; Recitativo I (Ecclittico, Bonafede): Basta, basta, discepoli 3 – Arietta di Bonafede: Ho veduto; Recitativo II (Ecclittico): Se una ragazza 4 – Arietta di Bonafede: Ho veduto; Recitativo III (Ecclittico): E qui ancor s’useria 5 – Aria di Ernesto: Pronto sarà il denaro 6 – Aria di Clarice: Se vado alla finestra; Recitativo IV (Clarice, Flaminia): Eh venite, germana 7 – Aria di Flaminia: Mi palpita il core; Recitativo V (Bonafede, Clarice): Brava, signora figlia 8 – Aria di Clarice: Son fanciulla da marito Recitativo VI (Bonafede, Ecclittico): Se mandarla potessi 9 – Concertato (Clarice, Flaminia, Ecclittico, Bonafede, Ernesto) Recitativo VII (Cecco): Oh questa sì ch’è bella 10 – Aria di Cecco: Mi fanno ridere 11 – Sinfonia e Recitativo (Ecclittico, Bonafede) 12 – Sinfonia II e Recitativo Obbligato (Ecclittico, Bonafede) 13 – Ballo I 14 – Ballo II 15 – Ballo III

8–

L

’ORCHESTRA DA CAMERA LISZT FERENC si formò nel 1963 da allievi dell’ultimo anno dell’Accademia di Musica Liszt Ferenc. Il primo direttore dell’orchestra fu Frigyes Sándor, leggendario professore dell’Accademia. In seguito alla sua morte, nel 1979, l’Orchestra è stata diretta dall’eccellente violinista János Rolla. Nell’arco di una attività cinquantennale l’Orchestra ha conseguito una fama internazionale, tenendo concerti in più di cinquanta Paesi ed esibendosi in prestigiose sale da concerto quali la Carnegie Hall di New York, la Suntory Hall di Tokyo, il Teatro dell’Opera di Sydney, il Théatre de la Ville di Parigi, e Concertgebouw di Amsterdam. L’orchestra ha al suo attivo numerose tournée nell’ambito delle quali ha tenuto concerti in quasi tutti i Paesi europei, negli Stati Uniti, in Australia, in Giappone ma anche nell’America del Sud, in India e in Cina, suonando insieme a noti solisti come JeanPierre Rampal, Isaac Stern, Msztyiszlav Rosztropovics, Zoltán Kocsis, Maurice André, András Schiff, Emmanuel Pahud e Gábor Boldoczki. L’Orchestra ha inciso più di 200 dischi per le case discografiche Hungaroton, Erato, Teldec, EMI, Quintana e CBS-Sony Classic. Nel 2013, in occasione del 50° anniversario della sua fondazione, l’Orchestra ha eseguito una tournée mondiale esibendosi in Germania, in Svizzera, nell’America del Sud, nei Paesi Bassi, a Vienna, in Russia e in Cina.

L

ISZT FERENC KAMARAZENEKAR 1963-ban alakult a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola végzős növendékeiből. Első zeneigazgatójuk Sándor Frigyes, a Zeneakadémia legendás professzora volt, akinek a halála után, 1979-ben, Rolla János kiváló hegedűművész vette át a zenekar irányítását. Fél évszázados működésük során nemzetközi hírnévre tettek szert, több mint ötven országban adtak koncertet, és felléptek a new york-i Carnegie Hallban, a tokiói Suntory Hallban, a sydney-i Operaházban, a párizsi Théatre de la Ville-ben, valamint az amszterdami Concertgebouw-ban is. Rendszeresen hangversenyeznek Európa szinte minden országában, többször is meghívták az együttest az Egyesült Államokba, Ausztráliába és Japánba, de eljutottak Dél-Amerikába Indiába és Kínába is. Koncertjeiken és lemezeiken olyan kiváló szólistákkal muzsikáltak együtt, mint Jean-Pierre Rampal, Isaac Stern, Msztyiszlav Rosztropovics, Kocsis Zoltán, Maurice André, Schiff András, Emmanuel Pahud és Boldoczki Gábor. A zenekar eddig több mint 200 hanglemezfelvételt készített a Hungaroton, az Erato, a Teldec, az EMI, a Quintana és a CBS-Sony Classic kiadókkal. 2013-ban a zenekar fennállásának 50. évfordulója alkalmából világkörüli turnéra indultak. Nagy sikerrel léptek fel Németországban, Svájcban, DélAmerikában, Hollandiában, Bécsben, Oroszországban és Kínában is.

In collaborazione con il Conservatorio “Santa Cecilia” di Roma, l’Orchestra da Camera Liszt Ferenc e il Teatro Nazionale Ungherese Partnerünk a római Santa Cecilia Konzervatórium, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Nemzeti Színház

–9


stituto Italiano di Cultura di Budapest OPERA BUFFA

F

RANCO PIVA ha conseguito al Conservatorio di Venezia i diplomi di Composizione

e di Pianoforte e si è laureato in Lettere moderne, con una tesi sulla Dodecafonia poi pubblicata, all’Università di Padova. È stato docente in diversi Conservatori (Padova, Verona, Rovigo, Pesaro) e Direttore di alcuni Licei musicali (Rovigo, Treviso, Faenza) e dei Conservatori di Rovigo e di Perugia. È stato Direttore artistico del Conservatorio del Tolima, in Colombia. Ha collaborato con l’Istituto di Musica della Fondazione “Giorgio Cini” di Venezia per studi e ricerche sulla figura e sull’opera di Baldassarre Galuppi. Ha diretto il Centro di studi musicali dell’Università di Padova, il Centro Studi e Ricerche musicali di Venezia, l’Operastudio – Centro internazionale per il teatro musicale da camera e l’Accademia internazionale di musica (Perugia-Firenze). Ha revisionato, pubblicato, diretto e registrato Opere di Galuppi, Vivaldi, Paisiello, Cimarosa, Salieri, Donizetti, Generali e Bellini (frammenti dell’ “Ernani”), quasi tutte in prima ripresa moderna. Ha inciso per la “Mondiodis” di Parigi e per la “Classico Records” di Firenze (Ricordi); incide per la “Bongiovanni” di Bologna e per altre Case discografiche italiane. Ha realizzato numerosi cicli di trasmissioni radiofoniche, soprattutto per la RAI e la RSI. Ha diretto concerti e recite con complessi e orchestre da camera e sinfoniche europee, latinoamericane e americane. Come compositore ha un catalogo di 106 opere (organici cameristici diversi, orchestra da camera e orchestra sinfonica, teatro) in buona parte edite ed eseguite in importanti centri italiani, europei e americani.

Franco Piva

F

10 –

RANCO PIVA a Velencei Konzervatóriumban végzett zeneszerzés és zongora tanszakon. Ezt követően bölcsészettudományi diplomát szerzett a Padovai Egyetemen a dodekafóniáról írott, később megjelenésre is kerülő szakdolgozatával. Tanított számos olasz konzervatóriumban (Padova, Verona, Rovigo, Pesaro). Több zeneművészeti iskolánál (Rovigo, Treviso, Faenza), valamint a Rovigói és a Perugiai Konzervatóriumnál igazgatói posztot töltött be. Kolumbiában a Tolimai Konzervatórium művészeti igazgatója volt. Együttműködött a velencei Giorgio Cini Alapítvány Zenei Intézetével a Baldassare Galuppi alakjáról és műveiről szóló kutatásban. Olyan intézményeknek volt az igazgatója, mint a Padovai Egyetem Zenetudományi Központja, a Velencei Zenetudományi és – kutatási Központ, az Operastudio – Kamarazenei és Színházi Nemzetközi Központ, valamint a Nemzetközi Zenei Akadémia (Perugia-Firenze). Elkészítette és megjelentette Galuppi, Vivaldi, Paisiello, Cimarosa, Salieri, Donizetti, Generali és Bellini (részletek az „Ernani”-ból) műveinek átiratát. A darabokat Piva vezényletével modern ősbemutató formájában ismerhette meg a közönség és hanglemezen is megjelentek. Felvételeket készített a párizsi „Mondiodis” és a firenzei „Classico Records” (Ricordi) számára; valamint a bolognai Bongiovanninál és más olasz hanglemezgyártó cégnél. Több rádiós zenei közvetítés fűződik a nevéhez, melyeket a RAI-nál és az RDSI-nél vettek fel. Koncerteket és zenei előadásokat dirigált európai, latin-amerikai és amerikai szimfonikus és kamarazenekarokkal. Zeneszerzőként mintegy 106 művet tartalmazó gyűjteményt tudhat magáénak (köztük különböző kamaraformációkra, kamara- és szimfonikus zenekarokra és színházaknak írt műveket), mely nagy részét kiadták és bemutatták a nagyobb olasz, európai és amerikai zenei intézményekben.

– 11


stituto Italiano di Cultura di Budapest

Histoire du Soldat / La Storia del Soldato / A katona története (1918) di Igor Stravinskij testo di / szöveg: Charles-Ferdinand Ramuz tratto dalla raccolta di fiabe popolari russe di Alexander Afanas’iev / Alexander Afanaszjev orosz népmese gyűjteményéből Recitanti / Narrátor: Bakos-Kiss Gábor, Laurent Winkler

Ensemble del Sud

Ensemble del Sud

diretto da / vezényel: Marcello Panni Stefan Biro, violino/hegedű, Giuseppe Capodivento, contrabbasso/nagybőgő, Roberto D’Urbano, clarinetto/klarinét, Dario Catanzano, fagotto/fagott, Luigi D’Urso, cornetta/kürt, Giuseppe De Marco, trombone/harsona, Francesco Mangialardo, percussione/ütősök.

12 –

Histoire du Soldat

T E AT R O M U S I C A L E

lunedì 29 settembre 2014 ore 19.00 2014. szeptember 29., hétfő – 19.00 óra Sala Giuseppe Verdi – Istituto Italiano di Cultura – 13


stituto Italiano di Cultura di Budapest T E AT R O M U S I C A L E

Programma / Műsor Lo spettacolo, ideato nel 1918 da Igor Stravinskij unitamente allo scrittore svizzero CharlesFerdinand Ramuz, in piena guerra mondiale e in un momento di crisi economica generale, si sarebbe dovuto svolgere in una sorta di teatrino ambulante, facilmente trasportabile da una località all’altra della Svizzera. L’idea si dimostrò irrealizzabile, anche per l’epidemia di influenza “spagnola” che prostrò tutta l’Europa alla fine della guerra. Fu così che la “Storia del Soldato” fu restituita alla cornice colta e raffinata del teatro di Losanna, a guerra finita il 28 settembre 1918, direttore Ernest Ansermet, scene e costumi di Réné Auberjonois. La storia racconta le vicende di un soldato, in marcia per rientrare per una licenza al suo paese dalla guerra, che si imbatte nel Diavolo. Nella prima parte il maligno lo seduce con un libro che prevede il futuro e rende ricchissimi, ma in cambio gli sottrae l’anima rappresentata da un violino. Nella seconda parte il soldato salva dal letargo la figlia del Re, grazie al violino che ha recuperato dal Diavolo, una volta perdute al gioco tutte le sue ricchezze in una partita a carte. Sposato felicemente con la Principessa, è colto però dalla nostalgia del suo piccolo paese natio. Si rimette di nuovo in cammino, ma sulla via del ritorno appena varcato il confine, è riacciuffato dal Diavolo per l’eternità.

Az Igor Sztravinszkij és a Charles-Ferdinand Ramuz svájci író ötlete alapján 1918-ban, a háború és a gazdasági válság kellős közepén született előadásnak egy vándorszínház előadásában kellett volna létrejönnie, hogy könnyen elvihető legyen Svájc egyik szegletéből a másikba. Azonban az ötlet megvalósíthatatlannak tűnt a háború végén jelentkező, egész Európát sújtó spanyolnátha járvány miatt is. Így történt meg az, hogy “A katona története” a háború befejezését követően, 1918. szeptember 28-án Ernest Ansermet rendezésében, Réné Auberjonois díszleteivel és jelmezeivel visszakerült a Lausanne-i Színház kulturált és kifinomult környezetébe. A történet egy katonáról szól, aki – miután engedélyt kap – hazafelé baktat a háborúból és út közben belebotlik az Ördögbe. Az első részben a Rossz egy olyan mindenttudó könyvvel kecsegteti a katonát, amely megmutatja a jövőt és gazdaggá teszi, cserébe viszont elveszi tőle a lelkét ábrázoló hegedűjét. A második részben a katona meggyógyítja a Király lányát a hegedűnek köszönhetően, melyet visszaszerez az Ördögtől, miután egy kártyajátékban minden vagyonát elveszítette. Ezután a katona boldogan egybekel a Hercegnővel, de honvágyat érez szülőfaluja iránt. Újból útra kel, hogy hazalátogasson. Visszaúton azonban, miután átlépi a határt, az Ördög örökre magával ragadja.

14 –

E

NSEMBLE DEL SUD si è costituito a Lecce nel 2011 nel seno dell’Orchestra Sinfonica Tito Schipa di Lecce su impulso di Marcello Panni, che ne è stato direttore artistico dal 2008 al 2012. Nel 2011 l’Ensemble del Sud ha debuttato al Teatro Paisiello di Lecce con la “Storia del Soldato”, regia e coreografia di Toni Candeloro. In seguito l’ha riproposta in forma di concerto in Marocco in occasione degli “Incontrifès 2012”. Nel gennaio 2013, Peppe Servillo ha presentato la sua versione in napoletano della “Storia del Soldato” con l’ensemble salentino, ancora a Lecce ai Cantieri Teatrali Koreja. Nel maggio 2013 l’Ensemble è invitato al festival “Harmonies de Printemps” di Fès per la prima assoluta dei Popsongs 2013, trascrizioni da celebri brani lirici e popolari scritte appositamente da Marcello Panni per l’Ensemble. Lo stesso programma è stato poi riproposto in diversi concerti estivi nel Salento, a Roma, per i concerti del Quirinale di Radio 3, e ancora in tournée in Ungheria, all’Istituto italiano di Cultura di Budapest e al Teatro di Miskolc, e a Londra nell’ottobre 2013. Nel 2014 l’Ensemble ha riproposto “La Storia del Soldato” nei teatri pugliesi di Brindisi, Lecce e a Bari al Teatro Petruzzelli. L’Ensemble del Sud è stato invitato a partecipare con l’Histoire alla giornata che Rai–Radiotre dedica al centenario dello scoppio della prima guerra mondiale il 29 luglio 2014 in diretta radiofonica europea da Trento.

E

NSEMBLE DEL SUD a leccei Tito Schipa Szimfonikus Zenekaron belül jött

létre 2011-ben Marcello Panni kezdeményezésére, aki 2008 és 2012 között a zenekar művészeti igazgatója volt. Az Ensemble del Sud 2011-ben debütált a leccei Paisiello Színházban „A katona története” című előadásával, Toni Candeloro rendezésben és koreográfiájával. Később az együttes koncert formájában adta elő a művet Marokkóban az „Incontrifòs 2012” keretében. 2013 januárjában Peppe Servillo nápolyi változatban mutatta be a darabot a salentói együttessel Leccében, a Koreja Reformszínházban. 2013 májusában az együttes meghívást kapott a fèsi „Harmonies de Printemps” fesztiválra a Popsongs 2013 ősbemutatójával, melynek programjában híres operarészletek és ismert népdalok szerepelnek Marcello Panni átiratában. Ugyanezt a programot több nyári koncerten bemutatták Salentóban, Rómában, a Radio 3-nek a Quirináléban rendezett koncertjein, egy turné keretében Magyarországon az Olasz Kultúrintézetben és a Miskolci Nemzeti Színházban, valamint 2013 októberében Londonban. 2014-ben a Zenekar ismét bemutatta „A katona történetét” Brindisi és Lecce színházában, valamint Bariban a Petruzzelli Színházban. A darabbal az együttes meghívást kapott a RaiRadiotre részéről az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából szervezett emléknapra, 2014. július 29-re, melyet Trentóból közvetítettek élőben.

In collaborazione con l’Istituto Francese di Budapest e il Teatro Nazionale Partnereink a Francia Intézet és a Nemzeti Színház

– 15


stituto Italiano di Cultura di Budapest T E AT R O M U S I C A L E

M

ARCELLO PANNI Compositore e direttore d’orchestra romano, dalla fine degli anni ’70 è ospite regolare delle principali istituzioni musicali italiane e dei più importanti teatri lirici internazionali, quali l’Opéra di Parigi, il Metropolitan di New York, il Bolshoi di Mosca, la Staatsoper di Vienna, la Deutsche Oper, il Covent Garden, il Liceu di Barcelona. Panni ha composto diverse opere liriche: “Hanjo” per il Maggio Musicale Fiorentino (1994); “Il Giudizio di Paride”, per l’Opera di Bonn (1996), “The Banquet” (Talking about Love), libretto di Kenneth Koch, per l’Opera di Brema (1998) e ripresa più volte in Italia. Nell’aprile 2005 ha presentato al Teatro San Carlo di Napoli l’opera in due atti “Garibaldi en Sicile”. Per la cattedrale di Nizza ha scritto nel 2000 una “Missa Brevis”, per il Duomo di Milano nel 2004 il mottetto “Laudate Dominum”, e per il Festival di Spoleto 2009 ha composto l’oratorio in due parti “Apokàlypsis” su testo tratto da San Giovanni, in collaborazione con il cardinal Ravasi. Nel 1994 Marcello Panni è nominato direttore artistico dell’Orchestra dei Pomeriggi Musicali di Milano e quasi contemporaneamente, direttore musicale dell’Opera di Bonn. Nel settembre del 1997 assume la carica di direttore musicale dell’Opera e dell’Orchestra Filarmonica di Nizza. Dal 1999-2004 è direttore artistico dell’Accademia Filarmonica Romana. Nell’autunno 2000 lascia l’Opera di Nizza per ricoprire il posto di consulente artistico al Teatro San Carlo di Napoli che mantiene per due stagioni. Dal 2007 al 2009 ha ripreso la direzione artistica dell’Accademia Filarmonica Romana. È stato direttore artistico e principale dell’ Orchestra Sinfonica Tito Schipa di Lecce dal 2008 al 2012. Nel 2003 è nominato Accademico di Santa Cecilia e attualmente è vicepresidente dell’Accademia Filarmonica Romana.

Ensemble del Sud

M

16 –

ARCELLO PANNI római zeneszerző és karmester. A ’70-es évek végétől a legfontosabb olasz fesztiválok és nemzetközi hangversenytermek állandó vendége köztük a Párizsi Opera, a New York-i Metropolitan, a moszkvai Bolsoj, a bécsi Staatsoper, a Deutsche Oper, a Covent Garden, a barcelonai Liceu. Panni számos operát szerzett mint a „Hanjo” a Maggio Musicale Fiorentino számára (1994); „Il Giudizio di Paride” a Bonni Operaház számára (1996), „The Banquet” (Talking about Love), Kenneth Koch librettójával a Brémai Operaház számára (1998), melyet többször bemutattak Olaszországban is. 2005 áprilisában mutatta be a nápolyi San Carlo Színházban a „Garibaldi en Sicile” című kétfelvonásos operát. 2000-ben a nizzai katedrálisnak írta a „Missa Brevis” című művét, 2004-ben a milánói dómnak a „Laudate Dominum” című motettáját, 2009-ben pedig a Spoletói Fesztiválra szerzett egy két részes oratóriumot „Apokàlypsis” címmel Szent János szövege alapján, Ravasi bíboros együttműködésével. 1994-ben Marcello Pannit a milánói Pomeriggi Musicali Zenekara művészeti igazgatójának nevezték ki és ekkor választották a Bonni Operaház zenei igazgatójává is. 1997 szeptemberében a Nizzai Operaház és Filharmonikus Zenekar zenei igazgatója lett. 1999 és 2004 között az Accademia Filarmonica Romana művészeti igazgatója volt. 2000 őszén eljött a Nizzai Operától, hogy két évadon keresztül a nápolyi San Carlo Színházban dolgozzon művészeti konzulensként. 2007-től 2009-ig ismét művészeti igazgató volt az Accademia Filarmonica Romana-n. 2008 és 2012 között a leccei Tito Schipa Szimfonikus Zenekar művészeti igazgatója és vezetője. 2003-ban a Santa Cecilia Zenekadémia tanárává nevezték ki és jelenleg az Accademia Filarmonica Romana elnökhelyettese.

– 17



Traviata Artemis Danza Coreografia, regia, scene, luci e costumi koreográfia, rendezés, díszlet, fények és jelmezek: Monica Casadei Assistente alla coreografia/koreográfus-asszisztens: Elena Bertuzzi

Tr a v i a t a

DANZA

Musiche/zene: Giuseppe Verdi Elaborazione musicale/zenei átdolgozás: Luca Vianini Drammaturgia musicale/zenei dramaturgia: Alessandro Taverna

Artemis Danza

Compagnia Artemis Danza/Monica Casadei

18 –

lunedì 6 ottobre 2014 ore 19.00 2014. október 6., hétfő 19.00 óra Sala Giuseppe Verdi – Istituto Italiano di Cultura – 19


stituto Italiano di Cultura di Budapest DANZA

Programma / Műsor

Artemis Danza

“Traviata” è il primo capitolo del progetto dedicato a Giuseppe Verdi, una proposta in danza dei melodrammi più celebri del compositore di Busseto, a cui è seguito nel gennaio 2012 “Rigoletto” con debutto al Théâtre de Suresnes Jean Vilar di Parigi e, in occasione del bicentenario della nascita di Verdi e Wagner su commissione del Teatro Comunale di Bologna, “La Doppia Notte. Aida e Tristan”, accompagnata dal vivo dall’Orchestra del Teatro stesso, sulle musiche di Giuseppe Verdi e Richard Wagner, con elaborazione musicale del Maestro Claudio Scannavini. (...) “Traviata” è un viaggio coreografico in cui la danza e l’opera duettano dando corpo a un fluire di immagini sbrigliato da qualsiasi volontà di aderenza didascalica, eppure legato a doppio filo al dramma di Violetta. Viaggio in cui vibra il sentimento amoroso di chi spera, legato tragicamente alla sensazione di sapere che tutto finisce, mentre si consuma il conflitto tra singolo e società, pubblica facciata e privato sentire. (...) “Traviata” ha significato per Casadei e i suoi collaboratori, da Alessandro Taverna, autore della drammaturgia musicale, a Luca Vianini, che ha curato l’elaborazione musicale, entrare nel dramma di Violetta, di questa donna a cui è negata la speranza di un sentimento d’amore. Perché, se come prostituta felice del suo ruolo poteva essere integrata nascostamente dalla società, da cortigiana animata dal desiderio di uscire dal suo destino, non poteva che essere punita dalla malattia, dalla morte, dal disprezzo. Uccisa dall’ipocrisia del coro. (...) (Appunti da una conversazione con Monica Casadei intorno a Corpo a Corpo di Francesca Pedroni)

20 –

A „Traviata” a Giuseppe Verdinek szentelt projekt első fejezete, a bussetói zeneszerző leghíresebb melodrámáinak első, táncelőadás formájában bemutatott műve. Ezt a művet 2012-ben a „Rigoletto” követte, melynek bemutatójára a párizsi Théâtre de Suresnes Jean Vilar Színházban került sor a Verdi és Wagner születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett „Dupla éjszaka: Aida és Trisztán” eseményen, a Bolognai Városi Színház megbízásából. Az esten a társulatot a színház zenekara kísérte élőben Giuseppe Verdi és Richard Wagner zenéjével, Maestro Claudio Scannavini zenei átdolgozásában. (...) A „Traviata” egy koreográfiai utazás, melyben a tánc és az opera duettje kel életre miközben olyan képek sorozatát idézi fel, melyek bár nem tanító jellegűek, mégis kettős szálon kapcsolódnak Violetta drámájához. Olyan utazás ez, melyből szinte sugárzik a reménykedő szerelmi érzése, az a tragikus tudat, hogy minden véget ért, és közben részesei vagyunk az egyén és társadalom, a külső látszat és az egyéni érzelem közötti konfliktusnak. A „Traviata” Casadei és munkatársai – mint például Alessandro Taverna, a zenei dramaturg és Luca Vanini, a zenei átdolgozás szerzője – számára a szerelmi érzés reményétől megfosztott Violetta drámájához való közeledést jelenti. Mert míg ezt a nőt a helyzetével elégedett boldog prostituáltként el tudta volna fogadni a társadalom, addig a sorsától megmenekülni kívánó kurtizánként nem lehetett más a büntetése, mint a betegség, a halál, a megvetés. Akit végül a kórus képmutatása taszít a halálba (...) (Feljegyzések Francesca Pedroninak a Monica Casadei-jel történő beszélgetéséből, a Verdi testközelből projektet illetően) – 21


stituto Italiano di Cultura di Budapest DANZA

M

ONICA CASADEI Di origine ferrarese e laureata in Filosofia con una tesi su Platone e la danza, dopo una carriera agonistica in ginnastica ritmica, si dedica allo studio della danza classica e moderna, prima in Italia, poi al The Place di Londra, infine a Parigi dove si trasferisce sul finire degli anni ‘80. Qui, decisivi nel suo percorso formativo, in particolare, i coreografi Pierre Doussaint e Isabelle Doubouloz, così come le contaminazioni derivate dalla pratica delle arti marziali: frequenta a Parigi l’Académie des Arts Martiaux et Arts Contemporaines diretta dal maestro André Cognard Hanshi So shihan, consegue il grado di 2° dan di Aikido e il diploma di insegnamento di Aikishintaiso all’Académie Autonome d’Aikido Kobayashi Hirokazu. Nel 1994 fonda in Francia la Compagnia Artemis Danza, con la quale si trasferisce in Italia nel 1997 e dal 1998 al 2007 è in residenza al Teatro Due-Teatro Stabile di Parma e Reggio Emilia. Ad oggi la Compagnia ha realizzato oltre trenta creazioni firmate da Monica Casadei, cui si affiancano le coreografie per numerosi spettacoli teatrali e d’opera lirica, la promozione di opere di giovani autori e numerose iniziative formative, nella duplice accezione di perfezionamento professionale per danzatori e attori e avvicinamento ai codici della danza per il più vasto pubblico. Monica Casadei è inoltre direttrice artistica, dal 2002, della rassegna “Danza del III Millennio” al Teatro Due di Parma e al Teatro delle Briciole – Solares Fondazione delle Arti di Parma; dal 2002 al 2005 del Festival “Corpi Multipli” al Teatro Rossini di Lugo di Romagna; e dal 2002 al 2006 della rassegna “La Danza Altrove” al Teatro H.O.P. Altrove di Genova. Ha ricevuto il Premio della critica “Danza&Danza” 2000 (Miglior coreografa della nuova generazione) e il Premio “Anita Bucchi” 2007 per “Cuba 2006. La rivoluzione energetica” (Miglior coreografia dell’anno). A partire dal 2005 Monica Casadei si dedica intensamente alla realizzazione di “Artemis incontra culture altre”, un progetto di residenze artistiche e tournée della Compagnia all’estero (Brasile, Cuba, Messico, India, Turchia, Vietnam, Corea, Giappone, Indonesia, Singapore, Filippine, Malesia, Russia, Africa e Stati Uniti d’America) che ha dato vita non solo a spettacoli, ma anche a laboratori, pubblicazioni, video, reportage e mostre fotografiche. Parallelamente sviluppa il “Progetto Verdi” (2011–2013) in coproduzione con il Festival Verdi di Parma, il Teatro Comunale di Ferrara e il Théâtre de Suresnes Jean Vilar di Parigi. La Compagnia Artemis Danza è sostenuta dal Ministero per i Beni e le Attività Culturali, dalla Regione Emilia Romagna, dalla Provincia e dal Comune di Parma; per numerosi progetti all’estero dal Ministero degli Affari Esteri e dalla Regione Emilia Romagna – Assessorato alla Cultura e Cultura d’Europa. Nel 2007 è inoltre membro del WDA-World Dance Alliance Europe sotto l’egida del IDC-ITI/UNESCO.

M

ONICA CASADEI Ferrarában született. Filozófiából diplomázott a Platonról és a táncról szóló szakdolgozatával. Ritmikus sportgimnasztikai sportpályafutását követően klasszikus és modern táncot tanult először Olaszországban, majd a londoni The Place-ben, végül pedig Párizsban, ahová a ’80-as évek végén ki is költözött. Itt szakmai pályafutását tekintve Pierre Doussant és Isabelle Doubouloz koreográfusok ugyanolyan nagy hatást gyakoroltak rá, mint a harcművészetek gyakorlásához köthető inspirációk: Párizsban az André Cognard Hanshi So shihan mester vezette Académie des Arts Martiaux et Arts Contemporaines intézményben 2 danos aikido mesteri fokozatot kapott, valamint az Aikido Kobayashi Hirokazu Autonóm Akadémián Aikishintaiso tanítására jogosító diplomát szerzett. 1994-ben Franciaországban megalapította az Artemis Danza Társulatot, mellyel 1997-ben Olaszországba költözött. 1998 és 2007 között a társulat székhelye a Teatro Due-Teatro Stabile di Parma e Reggio Emilia volt. Monica Casadei és társulata nevéhez eddig több mint harminc alkotás fűződik, köztük számos, színházi művekhez és operákhoz kapcsolódó tánckoreográfia, fiatal szerzők műveinek bemutatása, több képzési jellegű kezdeményezés, melyek egyrészt a táncosok és színészek szakmai továbbképzését, másrészt pedig a szélesebb közönségnek szánt táncművészet szabályaihoz való közeledést célozzák. Monica Casadei 2002-től a pármai Teatro Due és a Teatro delle Briciole – Solares Fondazione delle Arti „La Danza del III Millennio” művészeti szemléjének művészeti igazgatója; 2002-től 2005-ig ugyanezt a tisztséget töltötte be a romagnai Teatro Rossini di Lugo „Corpi Multipli” Fesztiválján; míg 2002 és 2006 között a „La Danza Altrove” szemlének volt a művészeti igazgatója a genovai H.O.P. Altrove Színháznál. Elnyerte a „Danza&Danza” 2000 kritikai díját (az új nemzedék legjobb koreográfusa kategóriában) valamint az “Anita Bucchi” 2007 díjat a „Kuba 2006. Az energiaforradalom” című művéért (az Év legjobb koreográfiája kategóriában). 2005-től Monica Casadei aktívan részt vesz az „Artemis és más kultúrák találkozása” projekt megvalósításában, külföldi fellépések, hosszabb vendégszereplések szervezésével (Brazília, Kuba, Mexikó, India, Törökország, Vietnám, Korea, Japán, Indonézia, Singapúr, Fülöp-szigetek, Malajzia, Oroszország, Afrika, Amerikai Egyesült Államok). A terv keretében az előadások kívül szemináriumok és kiállítások valósultak meg, videók, kiadványok és riportok láttak napvilágot. Monica Casadei a fentivel párhuzamosan a „Verdi Projekt” (2011-2013) megvalósításán is fáradozik a Pármai Verdi Fesztivál, a Ferrarai Városi Színház és a párizsi Théâtre de Suresnes Jean Vilar együttműködésével. Az Artemis Danza Társulat támogatója az Olasz Kulturális Javak és Tevékenységek Minisztériuma, Emilia Romagna Tartomány, Párma Megye és Városa; számos külföldi projekt megvalósításában az Olasz Külügyminisztérium és Emilia Romagna Tartomány Kulturális és Európai Kulturális Főosztálya nyújt segítséget. 2007-ben a társulat tagja lett az IDC-ITI/UNESCO égisze alatt működő WDA-World Dance Alliance Europe/Tánc Világszövetségnek.

Coproduzione Fondazione Teatro Comunale di Ferrara, Festival Verdi – Parma/ Ferrara Városi Színházának Alapítványa, Festival Verdi – Parma kooprodukciója Con il contributo di Ministero per i Beni e le Attività Culturali, Regione Emilia Romagna-Assessorato alla Cultura, Provincia e Comune di Parma/ A Kulturális Javak és Tevékenységek Minisztériumának, Emilia Romagna Tartomány Kulturális Főosztályának, Párma Megye és Városának hozzájárulásával.

22 –

– 23



1914–2014: À la vie! Lettere di guerra e poesie d’amore nel centenario della Grande Guerra Levelek és szerelmes versek a Nagy Háború 100. évfordulóján Duo Alterno Tiziana Scandaletti soprano / szoprán Riccardo Piacentini compositore e pianista / zeneszerző és zongoraművész

Duo Alterno

Programma / Műsor

24 –

Alfredo Casella (1883–1947) L’adieu à la vie (1914) – O toi, suprême accomplissement de la vie – Mort, ta servante, est à ma porte – A cette heure du départ – Dans une salutation suprême (testi di Rabindranath Tagore, tr. Andrè Gide) Riccardo Piacentini (1958) À la vie (1ª parte) (2014) per pianoforte preparato, video-proiezioni e foto-suoni (su due opere pittoriche di Kazimir Malevic [L’aviatore, 1914] e Umberto Boccioni [Dinamismo di una testa d’uomo, 1914], testi di Rainer Maria Rilke) ______

1914–2014: Á la vie!

R E C I TA L

Alberto Colla (1968) Da “Rilke Lieder” (2005) – Irre im Garten Dedicato al Duo Alterno (testo di Rainer Maria Rilke) Adriano Guarnieri (1947) Rilke Lieder (2012) Dedicato al Duo Alterno (testi di Rainer Maria Rilke scritti nel 1914) Riccardo Piacentini (1958) À la vie (2ª parte) (2014) per pianoforte preparato, videoproiezioni e foto-suoni (su due opere pittoriche di Kazimir Malevic [L’aviatore, 1914] e Umberto Boccioni [Dinamismo di una testa d’uomo, 1914], testi di Rainer Maria Rilke) Francesco Paolo Tosti (1846-1916) Da “Consolazione” (1916) – Non pianger più – Sogna, sogna, mia cara anima! – Settembre (di’: l’anima tua m’ascolta?...) – Mentre che fra le tende scolorate... (testi di Gabriele D’Annunzio)

lunedì 27 ottobre 2014 ore 19.00 2014. október 27., hétfő – 19.00 óra Sala Giuseppe Verdi – Istituto Italiano di Cultura – 25


stituto Italiano di Cultura di Budapest R E C I TA L

1

914–2014: À la vie Vi si coniugano musiche, poesie (e più in genere opere letterarie),

lavori figurativi che in modi diversi riconducono al 1914. Il capolavoro che apre il programma, “L’adieu à la vie”, scritto all’esplodere della Grande Guerra dal compositore e pianista Alfredo Casella, è una dolce e intensissima meditazione sui testi commossi del premio Nobel per la Letteratura Rabindranath Tagore nella traduzione di Andrè Gide. Il brano “À la vie” scritto cent’anni dopo da Riccardo Piacentini, dà il nome all’intero programma estrapolando l’ultima parte del titolo di Casella e reindirizzandone il senso; è un omaggio a due geniali figure artistiche del primo Novecento, il russo Kazimir Malevic e l’italiano Umberto Boccioni, che nel 1914 lavorarono rispettivamente a due delle opere figurative più iconiche di quel periodo, “L’aviatore” e “Dinamismo di una testa d’uomo”. Il brano si avvale, oltre che dei contributi pittorici, di testi scritti negli stessi anni da Rainer Maria Rilke ed è per pianoforte preparato, voce del pianista, video-proiezioni e foto-suoni (estratti dal paesaggio sonoro registrati dallo stesso autore). La seconda parte del programma, riagganciandosi al nome di Rilke, comprende due lavori dedicati al Duo Alterno da compositori italiani viventi su testi del grande poeta austro-boemo. Anche qui il riferimento è agli anni della Grande Guerra, in particolare con i densi e poliespressivi Rilke Lieder (in traduzione italiana) del mantovano Adriano Guarnieri, i cui testi parlano inquietamente d’amore. Questi brani sono caratterizzati da una scrittura pittografica di raro fascino nella quale il manoscritto assume le sembianze di un’opera figurativa che si fa musica. Ad essi prelude una lirica rilkiana del compositore alessandrino Alberto Colla, lavoro di impressionante trasparenza sul tema della follia. A conclusione, l’ultimo capolavoro del più grande dei compositori cameristi vocali italiani, Francesco Paolo Tosti, scritto nel mezzo della Guerra poche settimane prima di morire.

1

914–2014: À la vie melyben az 1914-es évekre különböző módon utaló zenék és versek

(illetve irodalmi művek), valamint képzőművészeti alkotások találkoznak. A programot nyitó főmű, a „L’adieu à la vie”, a háború kirobbanásakor íródott. Szerzője Alfredo Casella zeneszerző és zongoraművész. A mű, mely az irodalmi Nobel-díjas Rabindranath Tagore szövegére íródott, André Gide fordításában, egy kellemes és beható elmélkedés. Riccardo Piacentini zeneszerzőnek a száz évvel később készült „À la vie” című műve az egész műsor címét adja, kiemelve Casella darabja címének utolsó részét és utalva annak értelmére; tiszteletadás a XX. század első felének két zseniális művészének, az orosz Kazimir Malevicsnek és az olasz Umberto Boccioninak, akik 1914-ben a korszakot fémjelző két nagy képzőművészeti alkotáson, a „L’aviatore” (A repülő) és a „Dinamismo di una testa d’uomo” (Egy férfifej dinamizmusa) műveken munkálkodtak. A darab a festészeti illusztrációkon kívül Rainer Maria Rilke szövegeire is épül és preparált zongorára, a zongoraművész hangjára, videóvetítésre és hangos fotókra (a szerző által készített hangkörnyezetből származó kivonatok) íródott. A program második felében – még mindig Rilke nevéhez kapcsolódva – két, a Duo Alternónak írott darab található, melyek ma is élő olasz zeneszerzők osztrák-cseh szövegek ihlette szerzeményei. Ezek a darabok is a Nagy Háború éveire utalnak, elsősorban a mantovai zeneszerző Adriano Guarnieri mély értelemmel és többféle kifejezési erővel bíró Rilke Lieder-ével (olasz fordításban), melynek szövegei nyughatatlanul a szerelemről szólnak. Ezekre a darabokra az a ritka bájjal rendelkező festői megoldás jellemző, melyben a kézirat egy képzőművészeti alkotás látszatát kelti, mely a zenében nyer kifejezést. Mindehhez bevezetést nyújt Alberto Colla alessandriai zeneszerző rilkei líraisága, az őrület témáját lenyűgöző tisztasággal bemutató mű. Zárásképp az egyik legnagyobb olasz vokális kamarazenei zeneszerző, Francesco Paolo Tosti legutolsó főműve csendül fel, melyet a háború alatt, néhány héttel halála előtt írt.

26 –

I

l DUO ALTERNO è considerato uno dei punti di riferimento nel repertorio vocale-

pianistico dal Novecento storico ai contemporanei. Dal suo debutto a Vancouver nel 1997 a oggi, ha portato la musica contemporanea italiana in oltre 40 Paesi di 5 continenti. Il Duo si è esibito in Argentina (1998, 2004), Australia (2004/8/10), Austria (2007/14), Azerbaijan (2014), Belgio (2002/5), Brasile (2012), Canada (1997, 2003/8/9/13/14), Cina (2002/7/8/10), Corea (2001), Croazia (2014), Danimarca (1999, 2008), Etiopia (2010), Finlandia (1998/9/2010), Francia (2001/10), Germania (2007/8/9/12/13), Giappone (2006/7), Hong Kong (2011), India (2004), Indonesia (2001/4), Kazakistan (2001), Lettonia (2009), Lituania (2009), Malta (2011), Mongolia (2007/10), Norvegia (1999, 2002), Olanda (2005), Perù (2012), Polonia (2011), Repubblica Ceca (2009/10/12/13), Regno Unito (2001/13), Russia (2005/9/14), Serbia (2008/10/12), Singapore (2001/2/3/10), Spagna (2011), Svezia (1999, 2008), Stati Uniti (2000/3/5/6/7/8/9/10/12/13/14), Svizzera (2013), Turchia (2005), Ucraina (2009), Ungheria (2011), Uzbekistan (1998/9), Venezuela (2012). Numerose anche le performance in Italia, dal Festival MiTo di Torino alla Società dei Concerti e I Pomeriggi Musicali di Milano, l’Accademia Santa Cecilia di Roma, il Teatro La Fenice di Venezia, I Teatri di Reggio Emilia, l’Accademia Filarmonica, il Centro La Soffitta e il Teatro Comunale di Bologna, il GAMO di Firenze, il Festival Millemondi di Napoli, gli Amici della Musica di Pistoia, le Associazioni Musica d’oggi, Nuovi Spazi Musicali e Nuova Consonanza di Roma, ecc.

A

DUO ALTERNO a történelmi XX. századtól napjainkig terjedő ének- és

zongorarepertoár egyik jeles képviselője. Az 1997-es vancouveri bemutatkozásuktól napjainkig terjedő időszakban a kortárs olasz zenét öt kontinens több, mint 40 országába vitték el. A duó fellépett Argentínában (1998, 2004), Ausztráliában (2004/8/10), Ausztriában (2007/14), Azerbajdzsánban (2014), Belgiumban (2002/5), Brazíliában (2012), Kanadában (1997, 2003/8/9/13/14), Kínában (2002/7/8/10), Koreában (2001), Horvátországban (2014), Dániában (1999, 2008), Etiópiában (2010), Finnországban (1998/9/2010), Franciaországban (2001/10), Németországban (2007/8/9/12/13), Japánban (2006/7), Hongkongban (2011), Indiában (2004), Indonéziában (2001/4), Kazahsztánban (2001), Lettországban (2009), Litvániában (2009), Máltán (2011), Mongóliában (2007/10), Norvégiában (1999, 2002), Hollandiában (2005), Peruban (2012), Lengyelországban (2011), Csehországban (2009/10/12/13), az Egyesült Királyságban (2001/13), Oroszországban (2005/9/14), Szerbiában (2008/10/12), Singapúrban (2001/2/3/10), Spanyolországban (2011), Svédországban (1999, 2008), az Egyesült Államokban (2000/3/5/6/7/8/9/10/12/13/14), Svájcban (2013), Törökországban (2005), Ukrajnában (2009), Magyarországon (2011), Üzbegisztánban (1998/9), Venezuelában (2012). Számos fellépésük van Olaszországban, mint a torinói Festival MiTo, a Società dei Concerti és a milánói I Pomeriggi Musicali, a római Santa Cecilia Akadémia, a velencei La Fenice Színház, az I Teatri di Reggio Emilia, az Accademia Filarmonica, a Centro La Soffitta és a Bolognai Városi Színház, a firenzeil GAMO, a nápolyi Festival Millemondi, a Pistoiai Zenebarátok Köre, a Musica d’oggi, a Nuovi Spazi Musicali és a Nuova Consonanza di Roma Társaságok.

– 27



Suite italiana AccoEnsemble Quartet Fabrizio Causio, Stefano di Loreto, Raffaele Esposito, Marcello Paolo Guarnacci

AccoEnsemble Quartet

Programma / Műsor

28 –

Due Danze dal “Primo libro de balli (1578)” Francesco Geminiani (1687–1762) Concerto grosso n. 12 in Re min. “La Follia” sulla Sonata op. 5 n. 12 per Violino e continuo di A. Corelli Antonio Vivaldi (1678–1741) Concerto in La min. RV 522 da “L’Estro armonico” op. 3 n. 8 1. Allegro 2. Larghetto e spiccato 3. Allegro _____ Giorgio Mainerio (1535–1582)

Jukka Tiensuu (1948) Pietro Mascagni (1863–1945) Astor Piazzolla (1921–1992)

Richard Galliano (1950)

Suite italiana

MUSICA DA CAMERA

Mutta Intermezzo dall’opera “Cavalleria rusticana” Ballet Tango 1. Introduction 2. La cite 3. L’amour 4. Cabaret 5. Solitude 6. Finale 7. Grand Final La valse à Margaux

lunedì 17 novembre 2014 ore 19.00 2014. november 17., hétfő – 19.00 óra Sala Giuseppe Verdi – Istituto Italiano di Cultura – 29


stituto Italiano di Cultura di Budapest MUSICA DA CAMERA

AccoEnsemble Quartet

La Fisarmonica da Concerto è oggi inserita a pieno titolo nella famiglia degli “arnesi” della musica colta. Il suo fascino è nella mobilità espressiva, in quella particolarissima possibilità di creare e trasformare il suono: è infatti l’unico strumento polifonico con suono tenuto e variabilità dinamica immediata, caratteristiche che configurano una sintesi dei modi espressivi di tastiere, archi e fiati. In “Suite Italiana” la versatilità della fisarmonica si unisce a quella di un estro tutto italiano, dai Balli accomodati per “cantar et sonar d’ogni sorte de’ istromenti” del Cinquecento di Mainerio, alla Follia di Geminiani e al Concerto di Vivaldi, già trasposto da Bach e rivisitato in chiave multistrumentale; e ancora dalla originalità di Piazzolla e Galliano fino alla creatività di AccoENSEMBLE nella lettura delle sonorità finlandesi di Tiensuu.

30 –

A koncert harmonika mára teljes mértékben és önállóságot élvezve került be a művelt zenei repertoár hangszerei közé. A hangszer vonzereje kifejező mozgékonyságában, abban a különleges lehetőségben rejlik, mellyel létrehozza és átalakítja a hangot. Valóban ez az egyetlen többszólamú hangszer, mely a hangot tartva azonnali dinamikai változatosságra képes. Ezek a jellemzői a billentyűs, vonós és fúvós kifejezési módok szintézisét hozzák létre. A “Suite Italiana” programban a a harmonika sokoldalúsága mindehhez egy egyedülállóan olasz vonatkozással kapcsolódik: Mainerio Táncok a XVI. század dalaira és mindenféle hangszereire című művétől Gemiani Follia és Vivaldi Concerto című művéig, melyet már Bach is transzponált, itt pedig többhangszeres olvasatban hallható, vagy Piazzolla és Galliano eredetiségétől az AccoENSEMBLE kreativitásáig, a finn Tiensuu által írt hangzásvilágban.

A

ccoENSEMBLE Quartet Nato dalla Scuola di Fisarmonica di Patrizia Angeloni al

Conservatorio “O. Respighi” di Latina, AccoENSEMBLE si occupa della creazione e della diffusione di repertorio cameristico per fisarmoniche in ensemble e per organici polistrumentali con fisarmonica, spaziando in diversi ambiti musicali con attenzione spesso rivolta al repertorio contemporaneo. Fabrizio Causio, Stefano di Loreto, Raffaele Esposito, Marcello Paolo Guarnacci si sono formati al Respighi. Vincitori di concorsi di interpretazione musicale anche in ambito solistico (Marcello Paolo Guarnacci, Premio Nazionale delle Arti 2012; Stefano di Loreto, Premio Nazionale delle Arti 2013) svolgono una apprezzata attività concertistica anche in formazioni cameristiche con voce, archi, fiati e percussioni. Nel 2013 AccoENSEMBLE Quartet ha ricevuto il primo premio al “The World of Accordion Award” nella sezione musica da camera.

A

ccoENSEMBLE Quartet A latinai „O. Respighi” Konzervatórium Patrizia Angeloni vezette Harmonika Iskolájánál létrejött AccoENSEMBLE a harmonikára írott kamarazenei repertoár illetve a többhangszeres, harmonikát is tartalmazó együttesek repertoárjának létrehozásával és terjesztésével foglalkozik, miközben különböző zenei területeket érint és különleges figyelmet fordít a kortárs zenei repertoárra. Fabrizio Causio, Stefano di Loreto, Raffaele Esposito és Marcello Paolo Guarnacci zenei tanulmányaikat a Respighi Konzervatóriumban folytatták. A zenekar tagjai szólistaként is számos nemzetközi zenei verseny nyertesei (Marcello Paolo Guarnacci, Premio Nazionale delle Arti 2012; Stefano di Loreto, Premio Nazionale delle Arti 2013). Hangversenyeiken kamarazenei formációkban is fellépnek, énekesek, vonósok, fúvósok és ütősök bevonásával. 2013-ban az AccoENSEMBLE Quartet elnyerte a „The World of Accordion Award” első díját kamarazenei kategóriában. – 31

taliani di gieri eg di oggi I


Io ho in mente te

MUSICA LEGGERA

Io ho in mente te – viaggio nella musica italiana Te jársz az eszemben – utazás az olasz zene világában Alti & Bassi Andrea Thomas Gambetti, Alberto Schirò, Paolo Bellodi, Diego Saltarella, Filippo Tuccimei

Alti&Bassi

Programma / Műsor

32 –

Nessuno mi può giudicare Vorrei che fosse amore Parole parole Io ho in mente te Il cielo in una stanza Però mi vuole bene Aria sulla 4° corda Va pensiero Nel blu dipinto di blu Tu vuo’ fa l’americano Medley “Canto libero, omaggio a L.Battisti” Fiori rosa, fiori di pesco Il mio canto libero Con il nastro rosa Canto anche se sono stonato Faceva il palo Brava (Bravi!)

lunedì 1 dicembre 2014 ore 19.00 2014. december 1., hétfő – 19.00 óra Sala Giuseppe Verdi – Istituto Italiano di Cultura – 33


stituto Italiano di Cultura di Budapest MUSICA LEGGERA

A

lti & Bassi “si contraddistinguono nel panorama vocale italiano non soltanto per il loro

A

lti & Bassi együttes az olasz énekegyüttesek palettájából nemcsak tehetségével,

Alti&Bassi

talento, ma per l’innata teatralità con cui consacrano ogni loro esibizione. Per quanto il titolo “Io ho in mente te” potrebbe indurre a pensare che si tratti di “musica leggera”, in realtà gli Alti & Bassi riescono brillantemente a rendere omaggio alla tradizione. (...) Gli Alti & Bassi sono un gruppo vocale fuori dal comune, forti del proprio talento si sono resi portatori sani di una forma musicale denominata “a cappella”, ovvero quando il canto si priva consapevolmente dagli strumenti avvalendosi esclusivamente della propria voce. E se il canto a cappella, nel significato più classicheggiante del termine è riservato ad un pubblico di nicchia, gli Alti & Bassi si possono “prescrivere” a tutti coloro che, affetti da idiosincrasia verso il genere “classico”, nutrono una sana curiosità nei confronti di coloro i quali hanno fatto del proprio bagaglio di studi un’opportunità da riservare ad un pubblico più eterogeneo. Il Gruppo promette una serata frizzante. Una ricerca accurata e minuziosa consente agli Alti & Bassi di riservare ad un pubblico eterogeneo una carrellata di brani particolarmente sapienti nel carpire l’attenzione. (...) Sta di fatto che offrono a chi li ascolta stimoli continui e forse anche una sottile confusione sui confini che, nei programmi ministeriali dei Conservatori, relegano la musica “leggera” a semplice ruolo di passatempo.” Elisa Braccia (per gentile concessione dell’Accademia Stefano Tempia, Conservatorio di Torino)

34 –

hanem a veleszületett színháziasságával is kitűnik, mely minden fellépésükre jellemző. A „Te jársz az eszemben” cím láttán arra gondolhatunk, hogy „könnyűzenei” produkció részesei leszünk. Azonban valójában az Alti & Bassi brilliáns módon fejezi ki a hagyományok iránti tiszteletét. (...). Az együttes nem egy átlagos énekegyüttes. Erősségüket saját tehetségük adja, melynek köszönhetően az úgynevezett „a cappella”, azaz a hangszeres kíséret nélküli, csupán az emberi énekhangra épülő zenei forma közvetítőivé váltak. Ha pedig a klasszikus értelemben vett „a cappella” éneklés csak az igazán műértő közönségnek szól, akkor az Alti & Bassi együttest „fel lehet írni” mindazoknak, akik kórosan érzékenyek a „klasszikus” műfajra és egészséges érdeklődéssel fordulnak azok felé, akiknek tanulmányaik arra is lehetőséget biztosítottak, hogy szélesebb közönség előtt játsszanak. Az együttes műsora pörgős estet ígér. Az Alti & Bassi részletes és alapos kutatásainak köszönhetően a közönség minden tagjának tudatosan kiválasztott művek sorát mutatja be, megragadva a jelenlévők figyelmét. (...) Ugyanis a hallgatók számára folyamatos ingereket közvetít miközben finoman eltolja azokat a határokat, melyek a konzervatóriumok hivatalos tantervében a könnyűzenének csak egyszerű időtöltő szerepet szánnak. Elisa Braccia (a Stefano Tempia Akadémia, Torinói Konzervatórium szíves engedélyével)

– 35



Balli et meraviglie nove Musiche e danze nell’Europa del Rinascimento Táncok és új csodák Zenék és táncok a reneszánsz Európában La Rossignol

Balli et meraviglie nove

F E S TA R I N A S C I M E N TA L E

Liliana Baronio, Simona Pasquali, Davide Vecchi, danza/tánc; Roberto Quintarelli, contraltista/kontraalt, danza/tánc; Erica Scherl, viella, violino antico/antik hegedű; Matteo Pagliari, flauti diritti, traversa, stridulo/furulyák; Francesco Zuvadelli, organo positivo, ghironda/pozitív orgona, tekerőlant; Domenico Baronio, liuto/lant, chitarrino, percussioni/ütősök

La Rossignol

Programma / Műsor

36 –

Ballo di Mantova – Anonimo Sec. XVII Fondo Mus. S.Barbara, Milano, Sec. XVI Aria di Fiorenza e Sciolta – Livio Lupi, Libro di gagliarde, 1608 Romanesca – Diego Ortiz, “Tratado de glosas”, 1553 Tant que vivray – Claudin de Sermisy, Chansons Nouvelles, 1527 Ballo francese amoroso – Guglielmo Ebreo, Trattato dell’arte del ballo, Sec. XV La danse de Cleves – Anonimo “Basse danse de Margherita D’Austria….” Sec. XV Petite riense – Guglielmo Ebreo, “De pratica seu arte tripudi” Sec. XV Turlurù (bergamasca) – Paolo Scoto, Frottole libro VII, Petrucci, 1507 Pavana e gagliarda ferrarese – Claude Gervaise, Troisième livre de dancerie, 1556 Fiamenga e Ungarescha col saltarello – Georgio Mainerio, Il primo libro de balli, 1578 Pavana alla venetiana – J. Ambrosio Dalza, Intabulatura de Lauto. Libro IV, 1508 Pastime with good company – Henry Tudor Henry VIII’s Manuscript, sec. XV Ballo anglese – Georgio Mainerio “Il primo libro de balli…”, 1578 Austria felice e Alemana d’amore – Cesare Negri, “Le gratie d’amore”, 1602 Tedesca – Georgio Mainerio “Il primo libro de balli…”, 1578 Villanella ch’all’acqua vai – Jo. L. di L’arpa, “Primo Libro de Canzone…” 1570 La Tarantela – Floriano Pico, Nuova scelta di sonate, 1608 Un cavalier di Spagna – Magistro Rofino, Magliabiechiano, BN Firenze, Sec. XV Spagnoletta e Il Canario – Fabritio Caroso, “Nobiltà di dame”, 1600 Ballo furlano – Georgio Mainerio “Il primo libro de balli…”, 1578

lunedì 15 dicembre 2014 ore 19.00 2014. december 15., hétfő – 19.00 óra Sala Giuseppe Verdi – Istituto Italiano di Cultura – 37


stituto Italiano di Cultura di Budapest F E S TA R I N A S C I M E N TA L E

La Rossignol

“Avete a sapere ch’io non mi contento del cortegiano s’egli non è ancor musico e se, oltre allo intendere ed esser sicuro a libro, non sa di varii instrumenti...” afferma ne “Il primo libro del cortegiano” il conte Baldesar Castiglione, a testimonianza della straordinaria attenzione che la nobiltà rinascimentale riserva alla musica. Diletto delle classi alte, eccellente ideale di vita sociale, essa vive in quest’epoca una stagione di incredibile ricchezza, con capolavori che si susseguono in un crescendo affascinante e stupefacente. L’Italia, in quel tempo frammentata in un complesso di diversi Stati, ma terra di alta sperimentazione, dà vita a un’arte musicale raffinata, elegante, punto di incontro per tutti i musicisti d’Europa. L’invenzione della stampa consentirà l’ampia circolazione di partiture e idee: dunque possiamo affermare che l’evoluzione stessa del concetto di “Europa musicale”, abbia qui le sue radici. Nei libri a stampa pubblicati nelle celebri stamperie italiane, si trovano numerosi brani con riferimenti espliciti a luoghi d’oltralpe: musiche forse solo immaginate, comunque filtrate e reinterpretate dalla genialità italiana e lo spettacolo, in costume e con l’ausilio del suono incantevole di strumenti antichi e ricchi di fascino, propone un divertente e significativo viaggio proprio in quelle musiche e in quelle danze.

38 –

„Tudnotok kell, hogy nem tekintem udvari embernek azt, aki nem ért a zenéhez, és, még ha megfelelően olvasott is, nem játszik semmilyen hangszeren..” mondja Baldesar Castiglione gróf az Udvari ember első könyvében, annak bizonyítékául, hogy a reneszánsz nemesség milyen különleges figyelmet szentelt a zenének. A felsőbb társadalmi rétegek szórakozását biztosító és a társadalmi élet kiváló eszményképét adó zene akkortájt a hihetetlen gazdagság korszakát élte, melyben az egymást követő zenei mesterművek száma elképesztő módon növekedett. Az akkoriban különböző államokra szétszabdalt, ámde a kísérletezés magasiskoláját jelentő Itália elegáns zeneművészetnek adott otthont, amely egész Európa zenészeinek találkozási pontjává vált. A nyomtatás felfedezése lehetővé tette a partiturák és a különböző ötletek körforgását: nyugodt szívvel kijelenthetjük tehát, hogy magának a „Zenei Európának” a koncepciója is itt gyökerezik. A híres olasz nyomdákban megjelentetett könyvekben számos mű megtalálható, bennük kifejezetten Alpokon túli utalásokkal: lehetséges, hogy ezek talán csak feltételezett zenék, de átgondolásukban és átdolgozásukban mindenképpen szerepet játszott az olasz zsenialitás. A kosztümös, régi és bájjal teli hangszerek zenéjével kísért előadás pontosan ezeknek a zenéknek és táncoknak a szórakoztató és jelentéssel bíró világába kalauzolja a nézőket.

– 39


stituto Italiano di Cultura di Budapest F E S TA R I N A S C I M E N TA L E

L

A ROSSIGNOL si occupa professionalmente di musica e danza antica. Lo studio

delle fonti dirette, le indagini storiche, la grande attenzione all’aspetto spettacolare del proprio lavoro hanno portato la Compagnia, sin dal 1987, ad un’intensa attività artistica, in Italia, Svizzera, Francia, Germania, Israele, Tunisia, Algeria, Egitto, Russia, Grecia, India, Cina, Giappone, Romania, Cipro, Spagna, Siria, Libano, Marocco, Slovenia, Ungheria, Bulgaria, Malta, Turchia, Pakistan, Austria, Polonia, Brasile, Albania, Taiwan, Messico, Città del Vaticano, Australia, Kenia, Croazia, Svezia, Colombia, Bolivia, Paesi Bassi, Danimarca, Finlandia, Scandinavia, Kazakhistan, Venezuela, Hong Kong, USA, Arabia Saudita con concerti e spettacoli in festival e rassegne di grande prestigio. Chiamato a far parte del CID (Conseil International de la Danse), all’attivo ha inoltre collaborazioni con la RAI, MEDIASET, TSI e con il cinema, consulenze e direzioni artistiche, tra cui il Festival italiano di musica e danza rinascimentale, corsi di formazione e aggiornamento docenti e la realizzazione di musiche per spettacoli teatrali. Ha inciso numerosi CD dedicati alla musica antica, sia sacra che profana.

La Rossignol

L

40 –

A ROSSIGNOL hivatásszerűen foglalkozik a régi zenével és tánccal. A közvetlen források tanulmányozása, a történelmi kutatások, a saját munkáik színpadi megjelenítésére irányuló figyelem 1987 óta jellemzi a Társulat művészeti pályafutását Olaszországban, Svájcban, Franciaországban, Németországban, Izraelben, Tunéziában, Algériában, Egyiptomban, Olaszországban, Görögországban, Indiában, Kínában, Japánban, Romániában, Cipruson, Spanyolországban, Szíriában, Libanonban, Marokkóban, Szlovéniában, Magyarországon, Bulgáriában, Máltán, Törökországban, Pakisztánban, Ausztriában, Lengyelországban, Brazíliában, Albániában, Tajvanon, Mexikóban, a Vatikánban, Ausztráliában, Kenyában, Horvátországban, Svédországban, Kolumbiában, Bolíviában, Hollandiában, Dániában, Finnországban, Skandináviában, Kazahsztánban, Venezuelában, Hongkongban, az USA-ban, Szaúd-Arábiában, ahol koncertjeikkel és előadásaikkal fontos fesztiválokon és zenei szemléken lépnek fel. Meghívást kaptak a CID-ben (Conseil International de la Danse) történő részvételre. A Társulat ezen kívül együttműködik a RAI, MEDIASET, TSI társaságokkal, a filmgyártókkal, művészeti tanácsokat ad, valamint művészeti igazgatási feladatok lát el olyan fesztiválokon, mint az Olasz reneszánsz zenei és tánc fesztivál, oktatók számára tart továbbképzési tanfolyamokat, valamint színházi előadásban tevékenykedik a zenei rész megvalósítását illetően. A Rossignol számos, régi világi és egyházi zenét tartalmazó lemezt rögzített.

– 41

g

g

diésoggi ma I


Ingresso libero Prenotazione obbligatoria – mail: [email protected] Per i concerti è necessario ritirare preventivamente i biglietti – dopo la prenotazione via mail – alla portineria dell’Istituto (lunedì-venerdì 8.00/18.00) Per i membri del Club Amici dell’Istituto Italiano di Cultura è sufficiente la sola prenotazione via mail e la presentazione della tessera in corso di validità all’entrata. _______________

A belépés ingyenes Kötelező helyfoglalás – mail: [email protected] A hangversenyekre szóló belépőjegyek – a kötelező helyfoglalást követően – nyitvatartási időben (hétfő-péntek 8.00/18.00) vehetők át Intézetünk portáján. Az érvényes Olasz Kultúrintézet Baráti Köre tagsági kártyával rendelkezők számára elegendő az e-mailes kötelező helyfoglalás, valamint belépéskor a kártya felmutatása. ______________

Vuoi sostenere l’attività dell’Istituto Italiano di Cultura? Diventa socio e iscriviti al Club “Amici dell’Istituto Italiano di Cultura”

Szeretné támogatni az Olasz Kultúrintézet tevékenységét? Iratkozzon be az „Olasz Kultúrintézet Baráti Köre” Klubba!

42 –

– 43

Galileo Chini (1873–1956), La primavera classica, dettaglio

Ringraziamenti a / Köszönetünket fejezzük ki:

1088 Budapest, Bródy Sándor u. 8. Tel.: 483-2040 – [email protected] www.iicbudapest.esteri.it

1088 Budapest, Bródy Sándor u. 8. Tel. 483-2040 – [email protected] www.iicbudapest.esteri.it

Suoni italiani di ieri e di oggi. Suoni italiani di ieri e di oggi. Istituto Italiano di Cultura di Budapest. Olasz hangok régen és ma III

Recommend Documents