.studiolo a kubinyi andrás történész műhely folyóirata
2014 · i. évfolyam · 1. szám
A kiadvány A NEMZETI TEHETSÉG PROGRAM, az Országos Tudományos Diákköri Tanács által elismert TDK-műhelyek támogatása NTP-TDK-13-007 keretében valósult meg.
.studiolo A Kubinyi András Történész Műhely folyóirata A lap főként történeti, művészettörténeti, klasszika-filológiai, régészeti és irodalomtörténeti tanulmányokat, recenziókat, ismertetéseket közöl. Megjelenik évente kétszer.
© A kötet szerkesztői és szerzői, 2014
Amennyiben a folyóiratban szereplő képeket, vagy tartalmat jogsértőnek véli, kérjük a Szerkesztőség felé jelezni.
Szerkesztők Kanász Viktor, Mezei Emese Szerkesztőbizottság Ajkai Alinka, Forgó András, Guitman Barnabás, Jernyei Kiss János, Kopócsy Anna, Kőszeghy Miklós, Szakács Béla Zsolt, Szekér Nóra, Szovák Kornél, Takács László
E számunk lektorai Ajkai Alinka, Jernyei Kiss János, Forgó András, Kőszeghy Miklós, Guitman Barnabás, Szakács Béla Zsolt Nyelvi lektor Tuhári Attila A borítón Correggio: Léda, 1531-32, olaj, vászon, 152 × 191 cm, Berlin, Gemäldegalerie, ltsz. 218. (részlet)
Kiadó Pilisart kft. E-mail
[email protected] A szerkesztőség címe 2081 Piliscsaba, Kossuth Lajos utca 24. A folyóirat honlapjának a címe www.studiolo.hu
A kiadásért felel Tipográfia és borítóterv issn issn
Kanász Viktor Szikora Tibor 2064-7573 (Nyomtatott) 2064-7565 (Online)
Tartalomjegyzék
7 Lectoribus salutem! 9 Kőszeghy Miklós Köszöntő tanulmányok 13 Horváth Gergely A karthágói hadiflotta 25 Ökrös Dóra Correggio: Jupiter szerelmei 63 Schvéd Brigitta Kinga A budapesti Szerb-ház a belvárosi neoreneszánsz épületek között 83 Vámos Violetta Adalékok a Szép Ilonka egyik előzményverséhez könyverecenziók 93 Virág Balázs Hausner Gábor: Márs könyvet olvas 97 Herceg Zsuzsanna Hrabal ’99 kattintott történelem 101 Ruszkai Zsófia Kora újkori nyomtatott képek Angliából konferencia-ismertetők 107 Tamási Rebeka Személyes beszámoló a Civilizációk és barbárok konferenciáról 111 Halász Krisztina Facing and Forming the Tradition: Illustrated Texts on the Way from Late Antiquity until the Romanesque Times 117 Balogh Gábor Isten hozzád Európa 1914-1918
tanulmányok
x
Vámos Violetta
Adalékok a Szép Ilonka egyik előzményverséhez
Vörösmarty Mihály fiatalkori költészetében viszonylagos gyakorisággal fordulnak elő pásztori témájú, bukolikus tematikájú versek.1 Ezeken megfigyelhetőek a költő aktuális verstani kísérletezései, Vergilius-parafrázisok,2 klasszicista ekloga-kísérletek, később pedig a népies hangvétel stílusgyakorlatait rejtik a szóban forgó művek. A fiatal Vörösmarty bukolikus stílushoz való kötődését mutatja az is, hogy az Aurorához először beküldött két verse közül az egyik egy népies stílusú pásztoridill volt.3 A pásztoridill a korban népszerű műfajként számon tartott, illetve iskolai verstani gyakorlatokban gyakran előforduló műfaj volt.4 Alkalmazása később nem jellemző Vörösmarty költészetére, azonban az egyik ilyen bukolikus
1 A pásztori vagy bukolikus költészet első darabjait Theokritos, Kr. e. iii. században élt görög hellénisztikus költő alkotta meg. Műveinek az eidüllion ‚képecske’ nevet adta. Versei változatosak, azonban a legfontosabb művei, melyekből kiindult a bukolikus hagyomány, kevert műfajú, verses, párbeszédes, pásztorokat szerepeltető, szerelmi évődésről vagy költői versengésről szóló, tökéletessé stilizált világban játszódó művek. Darvas János szerint a vadászidill-motívum Vörösmartynál először a Salamonban jelenik meg. (Horváth Károly, Tóth Dezső (szerk.): Vörösmarty Mihály Összes Művei II. Kisebb Költemények II. (1827-1839). Sajtó alá rendezte: Horváth Károly. Budapest, 1960. 449.) 2 A bukolika kifejezés az idillhez hasonlóan görög eredetű, a bukolos ‚ökörpásztor’ kifejezésből ered. Publius Vergilius Maro főleg Theokritos költészetéből kiindulva, verseinek metaforikus környezeteként alkalmazta a stilizált pásztori világot. Vergilius műveinek az Eclogae ‚szemelvények’ címet adta, mellyel utalt műveinek kiválasztott, megmunkált, a saját versei közül kiemelkedő voltára. 3 Kisfaludy levele Vörösmartyhoz 1823 márc. 19. (Horváth Károly, Tóth Dezső (szerk.): Vörösmarty Mihály Összes Művei 17. Vörösmarty Mihály levelezése.. Sajtó alá rendezte: Brisits Frigyes, Budapest, 1965. 40-41.) 4 Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948, Általánosan képző középiskolák. Budapest, 1988. 51-60.
83
szöveg feltűnő hasonlóságokat mutat a költő későbbi, napjainkig újabb és újabb vizsgálatoknak alávetett Szép Ilonka című versével.1 Egy Váras és Pásztorleány2 várasi
Dísze vidékednek, mért távozol annyira tőlem, Mért riadoz nyájad remegő léptednek előtte? Nem vagyok én sem az erdőknek fene farkasa, melynek Orkörmét a nyögve futó juh nyája kerűlje, Sem vad erőszakos a nyájnak jó pásztora ellen. Állj meg; már minden kezd állni körűled: az erdő A fészkekbe szorúlt madarakkal nyúgszik: az ékes Rét, liget elhagyatott: barmok nem járnak ölében. pásztorleány
Alkonyodik: juhaim fáradtan akolba sietnek: Pásztora nyájamnak magam is haza térek azonnal. Otthon vár az Atyám, várnak fiatalka Öcséim, S kisded markokkal, gyengén mosolyogva, rakottan Hozzák el nem zárt kertünkből a piros almát, Szép mogyorót s e kis nyáj adta turókat előmbe. Mért kísérsz jövevény? mi javadra lehetne segédem? Kell-e? talán szállást keresel nyugodalmat ohajtván? Béfogad édes Atyám, (sőt itt kiki béfogad ) osztán Szolgálnak kedvedre, ha kell, fiatalka öcséim, Kedves izű eledelt rakok én is örömmel elődbe. 1 Gyulai Pál szerint Vörösmartynak Bajza József 1830-ban az Aurorában megjelent novellája adott ötletet a vershez, melynek címe Rege a hableányról. (VMÖM II. 1960, 447.) 2 Az Egy Váras és Pásztorleányból vett idézetek a VMÖM I. 1960, 150-151. oldaláról származnak. (Horváth Károly, Tóth Dezső (szerk.): Vörösmarty Mihály Összes Művei I. Kisebb költemények I. (1826-ig). Sajtó alá rendezte: Horváth Károly. Budapest, 1960.)
84
Vagy tán tévelyedél, mikor e tájakra vetődél, S útba kivánsz igazodni tovább földekre menendő? várasi
Ó, gyönyörű, te kivánságim fő tárgya, nem útra, Nem messzebb földekre megyek: már vége utamnak. Itten, ezen tájon fogok én nyugodalmasan élni, Itt hol Atyám, nagy Atyám meghaltanak, halni, ha nincsen Tiltva viszont megtérni szülő földemnek ölébe, Melyből elragadott csábító szókkal egy álnok S a kietlen váras zajos örvényébe merített. Nem lehet ott az otromba falaknak gátjain által Látni, miként kel az ormok alól, mint nyugszik el a nap Szép fölségében, mint itt láthatni gyönyörrel. Izzasztó heveit dél tájban szórja csak, és nincs Mely hüvös árnyékot nyujtson, puha pázsitos erdő, A suhogó lombok, patakok csörgése, vegyülten A madarak csevegéseivel míly kedvesebb itten: Ott háborgó zaj szegi a szép reggeli csendet S ekkor kezdődvén a késő éjbe merűl el. Nyájas lányka, nem útba kiván igazodni szerencsém, Mely ide visszahozott, legyen itten vége utamnak. Ó de tekints könyörűletesen kíndúlta szivemre. Völgyeken, és hegyeken egyirányt szédelgve kereslek, S ott, hol fürtjeivel födelet sző a hüvös erdő, S ottan is, hol lassú csörgéssel ömöl le... Börzsöny, 1820. Az Egy Váras és Pásztorleány című művet a költő 1820-ban írta, tehát abban az időben, amikor a Perczel-család börzsönyi birtokán tanítóskodott. A vers 85
műfaja ekloga, amire utal a párbeszédes formán kívül a szereplők megnevezése, illetve a pásztori szereplő (pásztorleány) szerepeltetése. A szöveg töredékes, egyike a soha befejezésre nem kerülő Vörösmarty-műveknek, azonban ebben a töredékben is felsejlik a költő terve a témával kapcsolatban. Ahogyan azt Levendel Júlia is megjegyzi a Zalán futásával kapcsolatban,1 Vörösmartyt különösen foglalkoztatta a szerelmi tematika és a dicső nemzeti múltra irányuló hazafias tematika ötvözése. Ennek a témakombinációnak a kiteljesülése a Zalán futásában figyelhető meg, majd a Szép Ilonkában ismét megjelenik. Az Egy Várasi és pásztorleány vershelyzete szinte megegyezik a Szép Ilonkáéval, mindkét mű kezdetének ideje az alkonyat, ekkor találkoznak a művek szereplői egymással: Alkonyodik: juhaim fáradtan akolba sietnek: Pásztora nyájamnak magam is haza térek azonnal. Szép Ilonka vershelyzete: A vadász még lesben ül sokáig, Alkonyattól vár szerencsejelt...2 Az első szembetűnő különbség a két mű között a férfi szereplő, aki először mint vándor, városi idegen jelenik meg, azonban a Szép Ilonkában már egy sokkal potensebb és emblematikusabb karakterré válik: vadásszá.3 Erre a dramaturgiai váltásra a mű első részében körvonalazódó erőteljes szerelmi-erotikus tematika4 miatt van szükség: egy vadász már szimbolikusan is azt sugallja, hogy hatalma van mások fölött. Ez a pásztori világba csöppenő kívülálló városi férfi karakterével még nem látszik sikeresen megvalósulni. Továbbá a várasi első mondata, amellyel maradásra bírná a pásztorleányt, hagyományos eklogai formulának 1 Levendel Júlia: Vörösmarty Mihály, Budapest, 1988. 17. 2 A Szép Ilonkából vett idézetek a VMÖM II. 1960. 131-135. oldaláról származnak. 3 Király György szerint a vadász-motívum Kisfaludy Károly Eprészleány című verséből származik. (VMÖM II. 1960. 449.) 4 Szabó Magda: A lepke logikája. Budapest, 1996. 121.
86
tűnik, a pásztor próbálja rávenni szerelmét, a pásztorleányt, hogy viszonozza érzelmeit: Dísze vidékednek, mért távozol annyira tőlem, Mért riadoz nyájad remegő léptednek előtte? Nem vagyok én sem az erdőknek fene farkasa, melynek Orkörmét a nyögve futó juh nyája kerűlje, Sem vad erőszakos a nyájnak jó pásztora ellen. Ezzel szemben a vadász vadként kapja el Szép Ilonkát: „Istenemre!” szóla felszökelve A vadász: „ez már királyi vad!” És legottan, minden mást feledve, Hévvel a lány nyomdokán halad. „Megvagy!” így szól a vadász, gyönyörrel A leányra nyújtva jobb kezét... Ugyanez érvényesnek látszik a pásztorleány ,,átváltozására” is: míg a pásztorleány karaktere a vergiliusi bukolikus szüzekre utal, a pillangót kergető gyermeklány inkább egy rejtelmes balladai szűz alakját idézi fel. Érdekes még megjegyezni a vadász karakterével kapcsolatban, ami Borián Elréd tanulmánya1 kapcsán merült föl, hogy Zrínyi Miklós két Idilliumában a vadász karaktere egyfajta magyarított pásztornak tekinthető. A két vers ritmusa is különböző: az eklogához hagyományosan használt hexameteres formát a szerző borongósabb hangulatú trochaikus lejtésre cseréli.2
1 Borián Elréd: Vörösmarty Mihály ,,Szép Ilonka” című költeményének allegorikus értelmezése. Irodalomismeret, 10. évf. (1999) 1-2. sz. 121-124. 2 Málnási Ferenc: ,,Téged is, te erdők szép virága...”. Erdélyi toll, 2. évf. (2010) 4. sz. 79.
87
A Szép Ilonkát nehezen lehetne bukolikus tematikájúnak nevezni, Vörösmarty mégis bukolikus locus amoenust látszik választani színhelyül a találkozáshoz: A serény nap dél felé mutat. Hasztalan vár; Vértes belsejében Nyugszik a vad hűs forrás tövében. Akár az Etelka-szerelem utóhatásának tulajdonítjuk a művet, akár elvonatkoztatunk tőle,1 a Szép Ilonka mintha merítene az előzményvers bukolikus motívumkészletéből: Nem vagyok én sem az erdőknek fene farkasa, melynek Orkörmét a nyögve futó juh nyája kerűlje, Sem vad erőszakos a nyájnak jó pásztora ellen. Ugyanez az erotikus motívumokkal tarkított fölütés a Szép Ilonkában: A vadász ül hosszu méla lesben, Vár felajzott nyílra gyors vadat, S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat. A két versben eltérő ponton jelenik meg a hazafiság kérdése. A városi férfi bemutatkozásában beszél arról, hogy utazásának célja a városból való eljövetel, arra a vidékre akar visszakerülni, ahol ősapái is éltek:
Nem messzebb földekre megyek: már vége utamnak. Itten, ezen tájon fogok én nyugodalmasan élni, Itt hol Atyám, nagy Atyám meghaltanak, halni, ha nincsen Tiltva viszont megtérni szülő földemnek ölébe, 1 Bárdos László: Hangolás egy újraértelmezéshez. Élet és Irodalom, 44. évf. (2000) 51. sz. 4041.
88
Melyből elragadott csábító szókkal egy álnok S a kietlen váras zajos örvényébe merített. Ennél erőteljesebb képpel jelenik meg a hazafiság kérdése a Szép Ilonkában, ugyanis ott a vadász belép Ilonka nagyapjának, Peterdinek a kunyhójába, aki egykor lovag volt Hunyadi János seregében: S Hunyadiért, a kidőlt dicsőért, A kupák már felvillantanak, Ősz vezére s a hon nagy nevéért A vén bajnok könyei hulltanak; Most könyűi, vére hajdanában Bőven omlott Nándor ostromában. A Szép Ilonka történelmi korba való helyezése az álruhás Mátyás király-monda1 beemelésével a szövegbe szintén erőteljesebbnek tűnik az Egy Váras és Pásztorleány kezdődő értékszembesítéséhez képest. Érdekes továbbá Szerb Antal meglátása Vörösmarty hazatérés-motívumaival kapcsolatban,2 mely szerint a költőnél a hazatérés motívuma önreflexív célzatú. Ez megfigyelhető az előzményvers ,,ősi otthon”-képzetében, és a Szép Ilonkában a vadász-király Ilonkához való visszatérésében egyaránt. Az előzőekben arra szerettem volna rávilágítani, hogy az intertextualitást vizsgálva Vörösmarty költészetében rábukkanhatunk eddig még föl nem fejtett kérdésekre vagy jelenségekre a költő életművével kapcsolatban. Bár Vörösmarty a mindenkori szakirodalom szerint nem hozható túlzott közelségbe az ekloga műfajával, vagy éppen a bukolikus hagyománnyal (csupán amennyire a tanulmány elején utaltam rá), mégis van néhány kapcsolódási pont az iskolai gyakorlaton kívül is. Véleményem szerint Vörösmarty vissza-visszatér témáival 1 A Gyulai által említett Bajza-novella az álruhás, vadásznak öltözött Mátyás királyról szól, aki egy halász leányának, Erzsinek udvarol. A novella keretes szerkezetű, Erzsi mesél Mátyásnak az éjjelenként ijesztgető hableányról, végül a ,,vadász” hűtlensége miatt maga Erzsi válik a kísértő hableánnyá. (VMÖM II. 1960. 447.) 2 Szerb Antal: Vörösmarty-tanulmányok. 1930. 27.
89
a bukolikus hagyomány tiszteletéhez azonban nem egyszerűen átemeli korábban alkalmazott toposzokat, hanem válogatott, összetett módon alakítja át és építi bele a műveibe az alapvető bukolikus vonásokat.
Irodalomjegyzék Bárdos László: Hangolás egy újraértelmezéshez. Élet és Irodalom, 44. évf. (2000) 51. sz. Borián Elréd: Vörösmarty Mihály ,,Szép Ilonka” című költeményének allegorikus értelmezése. Irodalomismeret, 10. évf. (1999) 1-2. sz. Levendel Júlia: Vörösmarty Mihály, Budapest, 1988. Málnási Ferenc: ,,Téged is, te erdők szép virága...”. Erdélyi toll, 2. évf. (2010) 4. sz. Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948, Általánosan képző középiskolák. Budapest, 1988. Szabó Magda: A lepke logikája. Budapest, 1996. Szerb Antal: Vörösmarty-tanulmányok, Budapest, 1930. Horváth Károly, Tóth Dezső (szerk.): Vörösmarty Mihály Összes Művei I. Kisebb költemények I. (1826-ig). Sajtó alá rendezte: Horváth Károly. Budapest, 1960. Horváth Károly, Tóth Dezső (szerk.): Vörösmarty Mihály Összes Művei II. Kisebb Költemények II. (1827-1839). Sajtó alá rendezte: Horváth Károly. Budapest, 1960. Horváth Károly, Tóth Dezső (szerk.): Vörösmarty Mihály Összes Művei 17. Vörösmarty Mihály levelezése. Sajtó alá rendezte: Brisits Frigyes, Budapest, 1965.
