.studiolo a kubinyi andrás történész műhely folyóirata
2014 · i. évfolyam · 1. szám
A kiadvány A NEMZETI TEHETSÉG PROGRAM, az Országos Tudományos Diákköri Tanács által elismert TDK-műhelyek támogatása NTP-TDK-13-007 keretében valósult meg.
.studiolo A Kubinyi András Történész Műhely folyóirata A lap főként történeti, művészettörténeti, klasszika-filológiai, régészeti és irodalomtörténeti tanulmányokat, recenziókat, ismertetéseket közöl. Megjelenik évente kétszer.
© A kötet szerkesztői és szerzői, 2014
Amennyiben a folyóiratban szereplő képeket, vagy tartalmat jogsértőnek véli, kérjük a Szerkesztőség felé jelezni.
Szerkesztők Kanász Viktor, Mezei Emese Szerkesztőbizottság Ajkai Alinka, Forgó András, Guitman Barnabás, Jernyei Kiss János, Kopócsy Anna, Kőszeghy Miklós, Szakács Béla Zsolt, Szekér Nóra, Szovák Kornél, Takács László
E számunk lektorai Ajkai Alinka, Jernyei Kiss János, Forgó András, Kőszeghy Miklós, Guitman Barnabás, Szakács Béla Zsolt Nyelvi lektor Tuhári Attila A borítón Correggio: Léda, 1531-32, olaj, vászon, 152 × 191 cm, Berlin, Gemäldegalerie, ltsz. 218. (részlet)
Kiadó Pilisart kft. E-mail
[email protected] A szerkesztőség címe 2081 Piliscsaba, Kossuth Lajos utca 24. A folyóirat honlapjának a címe www.studiolo.hu
A kiadásért felel Tipográfia és borítóterv issn issn
Kanász Viktor Szikora Tibor 2064-7573 (Nyomtatott) 2064-7565 (Online)
Tartalomjegyzék
7 Lectoribus salutem! 9 Kőszeghy Miklós Köszöntő tanulmányok 13 Horváth Gergely A karthágói hadiflotta 25 Ökrös Dóra Correggio: Jupiter szerelmei 63 Schvéd Brigitta Kinga A budapesti Szerb-ház a belvárosi neoreneszánsz épületek között 83 Vámos Violetta Adalékok a Szép Ilonka egyik előzményverséhez könyverecenziók 93 Virág Balázs Hausner Gábor: Márs könyvet olvas 97 Herceg Zsuzsanna Hrabal ’99 kattintott történelem 101 Ruszkai Zsófia Kora újkori nyomtatott képek Angliából konferencia-ismertetők 107 Tamási Rebeka Személyes beszámoló a Civilizációk és barbárok konferenciáról 111 Halász Krisztina Facing and Forming the Tradition: Illustrated Texts on the Way from Late Antiquity until the Romanesque Times 117 Balogh Gábor Isten hozzád Európa 1914-1918
tanulmányok
x
Schvéd Brigitta Kinga
A budapesti Szerb-ház a belvárosi neoreneszánsz épületek között
A budapesti Szerb-ház – melyet a szerb egyházközösség emeltetett 1874–1875ben egykori, xviii. századi háza helyén Wéber Antal műépítész tervei alapján, és amely a közösség bérházaként működött – a Váci utca déli oldalán, a 66. szám alatt áll, zártsorú beépítésben (az épület eredeti címe Lipót utca 36.; kezdetekben a bérház második emeletén működött a plébánia).1 Az épület jobb oldalán, a Váci utca 62–64. szám alatt található az Új Városháza épülete, melyben 1990 óta Budapest Főváros Kormányhivatala székel.2 A bérház a mellette álló Új Városháza hatalmas neoreneszánsz épületével vetekedett, annak épülettömegéhez igazodott. A házat egyben székházként is használták. A belvárosi Váci utca e részén az egymáshoz harmonikusan illeszkedő két épület azóta is megszabja a homlokzatok arculatát és a főpárkányok vonalát – a Szerb-ház konzolos díszítése az Új Városháza záró párkányzatának ritmusát követi. Az épület hátsó oldala a pesti Szerb-templomra néz, a belső udvarból jelenleg is át lehet sétálni a templom udvarára egy kapun keresztül (a szerb ortodox templom eredetileg
1 Marótzy Katalin: Wéber Antal építészete a magyar historizmusban. Budapest, 2009. 86. 2 Az Új Városháza Steindl Imre tervei szerint 1870 és 1875 között épült neoreneszánsz stílusban. A Budapest Főváros Levéltárában található, a Váci utca 66. számra vonatkozó ügyiratok keresése közben több alkalommal is egy iratdobozon belül találtam a két ház (telek) anyagát, például: HU BFL XV.17.e.306 894; HU BFL XV.17.f.358 III/12. [1290].
63
könnyen megközelíthető volt gyakorlati szempontokból kifolyólag, a templomudvar egykor az árkádos udvari homlokzatig terjedt).1 Az épülettel az 1950-es években Ybl Ervin, újabban pedig Marótzy Katalin foglalkozott2 – az építészettörténeti, művészettörténeti szakirodalomban leginkább Wéber Antal műépítész kapcsán olvashatóak feljegyzések az épületről. Az alábbiakban a szakirodalom és a vonatkozó levéltári források3 egybevetésével a Szerb-ház történetének bemutatására kerül sor, rávilágítva annak helyére Wéber Antal munkásságában a homlokzat fellelhető stíluskapcsolatai és a belső téralakítás figyelembevételével.4 A Szerb-ház építési ideje Wéber Antal tervei alapján 1874–1875-re tehető,5 de bizonyos, hogy korábban (1873) egy másik tervezet is készült a bérház kivitelezésére: a Fővárosi Tanács először Fekete és Ürömy (Örömi) építészek tervét fogadta el, de máig tisztázatlan, hogy miért változtattak később építészt (a terv
1 Vujicsics D. Sztoján: Szerbek Pest-Budán. Budapest, 1997. 13. 2 Budapest Főváros Levéltárában 2008. november 18-án rendeztek egy építészettörténeti konferenciát, melyen elhangzottak Marótzy Katalin legfrissebb kutatásai eredményei Wéber Antal építészetével és a Szerb-házzal kapcsolatban. A konferencia anyaga megjelent nyomtatásban: Csáki Tamás-Hidvégi Violetta-Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Budapest, 2009. 69–84. 3 A vonatkozó levéltári források Budapest Főváros Levéltárában: HU BFL XV.17.e.306 894 (V. Váci utca 62–64–66. együtt, Budapesti Műemlékfelügyelőség); HU BFL XV.17.e.306 895 (V. Váci utca 66., Budapesti Műemlékfelügyelőség); HU BFL XV.17.f.358 III/11. [1289] (V. Váci utca 66., Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalat); HU BFL XV.17.f.358 III/12. [1290] (V. Váci utca 62–64–66. együtt, (Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalat); HU BFL XV.17.f.358 437 (Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalat). 4 Jelen tanulmány megírására egy művészettörténeti speciális kollégium keretén belül került sor Rozsnyai József vezetésével, melynek témája a pesti Belváros építészetének tanulmányozása volt egy-egy épület részletes elemzésén keresztül. (A feltüntetett képeket a szerző saját fotódokumentációjából válogatta, a képek készítésének ideje: 2014. március 1.) 5 A Tanács 1874. június 27-én 41 217. szám alatt engedélyezte Wéber Antal tervét. Az előreugró, kannelúrázott, aediculás kaput a Tanács 1874. szeptember 29-én 61 835. szám alatt külön engedélyezte. (Ybl Ervin: Weber Antal. Építés- és közlekedéstudományi közlemények, 1. évf. (1957) 3–4. sz. 422.)
64
adatai megtalálhatóak Budapest Főváros Levéltárának adatbázisában, de maga a terv hiányzik).1 Wéber Antal (1823. október 9., Pest – 1889. augusztus 4., Pest) a xix. század második felének kiemelkedő műépítésze volt, Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal neves kortársa. Alapítója és 1873-tól haláláig választmányi tagja volt a Magyar Mérnök- és Építészegyletnek, valamint alapítója és résztulajdonosa volt az Építési Iparnak. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának – mely 1870-től állt fenn – munkájában először mint az illetékes városi bizottság elnöke, majd 1877-től 1887-ig mint a kormány által kinevezett, szavazati jogkörrel bíró tagja vett részt. Az 1873. évi párizsi világkiállításon terveivel és a már végrehajtott építkezéseit feltüntető rajzaival kiváló elismerést kapott, 1878-ban pedig a francia Becsületrend lovagjává nevezték ki. 1881-ben Trefort Ágoston felkérésére átvette a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium építészeti osztályának vezetését,2 és ezen működési körében rendkívüli és színvonalas tevékenységet fejtett ki, melynek elismeréséül a vaskoronarendet is elnyerte.3 Korai alkotói korszakának kiemelkedő építészeti teljesítményei a nagyhörcsökpusztai Zichy-kastély és a vörösvári Erdődy-kastély, melyek romantikus alkotások. A fővárosi neoreneszánsz épületek sorában a Szerb-ház mellett jelentős és gyakran hivatkozott az Ádám-palota és a Halász-ház is, valamint a középületek közül jelentős az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár székháza. Mint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium építésze, számos vidéki és fővárosi oktatási épületet is tervezett, melyek közül a budapestieket kiemelve jelen1 Levéltári jelzet: HU BFL XV.17.b.312 2757/1873, levéltári irategyüttes: XV.17.b.312 (Pest szabad királyi város Építő Bizottmányának tervei). Ügyszám: 2757/1873. 2 Eddig magánépítészi tevékenységet folytatott, ettől kezdve viszont hivatali építésznek tekinthető; Trefort Ágoston választása akkor esett Wéber Antalra, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium előző építésze, Kolbenheyer Ferenc meghalt. 3 Marótzy, 2009. 34–36.; Ybl Ervin, 1957. 431., 439. Érdekesség, hogy Wéber Antal felesége, Lotz Erzsébet Paulina révén baráti viszonyt tartott fenn sógorával, Lotz Károllyal, az ő révén maradtak fenn kapcsolatai a bécsi művészeti világgal (Hild József ajánlólevelével jutott el Bécsbe, ahol a Képzőművészeti Akadémia építészeti osztályának hallgatója volt 1845-ig, ahol nagy hatással volt rá Peter von Nobile, a bécsi klasszicizmus egyik legkiválóbb építésze, aki Bécsben akarta marasztalni a fiatal Wébert). (Ybl Ervin, 1957. 417–418.)
65
tős az Orvostudományi Kar központi épülete, a Tudományegyetem Állat- és Ásványtani Intézete, valamint a Tudományegyetem Természettani Intézete. A Szerb-ház építőmesterei (vállalkozói) idősebb Bobula János,1 valamint Rill és Schomann voltak.2 A kőfaragások3 a Sóskúti Rt.-hez, az épületszobrászati díszek Schaffer Károly4 nevéhez, a parketta pedig a Neuschloss céghez (Neuschloss J. fiai)5 köthető. A műasztalos6 Thék Endre volt, a műlakatos7 pedig Korompay Ágoston. A vasszerkezet az Oetl céghez, Annaberg és Steiner, valamint Koller és Berger nevéhez köthető.8 Déry Attila közli az épület 1875re datálható földszinti alaprajzát a Bauzeitung für Ungarn építészeti szaklap 1875-ös számából,9 de az eredeti tervrajzok nem ismertek, Budapest Főváros Levéltárában műemlékfelügyelőségi iratok és átépítési tervrajzok, valamint utcai homlokzat- és főpárkányvizsgálati anyagok (1999, 2001 és 2004) talál-
1 Wéber Antal pesti épületeinek nagyobb részét idősebb Bobula János kivitelezte, 1874 és 1879 között dolgoztak együtt (kiemelhető a Szerb- és a Halász-ház, valamint az Ádám-palota). 2 Marótzy, 2009. 86. 3 Déry Attila: Belváros – Lipótváros. v. kerület. (Budapest építészeti topográfia 2.) Budapest, 2005. 361. 4 Legtöbb épületénél Schaffer Károly (1833–1911) épületszobrász működött közre, a faragott kőből készült architektonikus elemeken (balusztrádok, szalagdíszek, konzolok) kívül elsősorban ívzugszobrokat készített. Az Ádám-palotán, valamint a Szerb- és a Halász-házon kiemelten fontos az épületszobrászat. (Déry Attila: Budapest eklektikus épületszobrászata. Országos Műemléki Felügyelőség, 1991. 96.; Sisa József (szerk.): A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet. Budapest, 2013. 557–558.) 5 Déry, 2005. 361. A szakági kivitelezők közül gyakran dolgozott Wéber Antal épületein ez a cég (Szerb-ház, Placht-ház, Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár székháza). 6 Marótzy, 2009. 86. 7 Déry, 2005. 361. 8 Marótzy, 2009. 86.; Déry, Uo. 9 Budapester Bau-Zeitung, 1875. 155.; 1877. 135., 143. A Bauzeitung, mint a legkorábbi építészeti szaklap, szerepe igen jelentős volt a xix. század második felének építészképzésében. Az újság számos külföldről átvett cikket közölt, közelebb hozva a nemzetközi szakirodalmat a hazai olvasókhoz. Épületismertetései és a középítési hetes albizottság döntéseinek publikálása mellett a kutató számára nagyon fontos információkat ad az évenként közölt befejezett és tervezett épületek listájával, a művek pontos datálását segítve. Előzményei: Pest-Ofner Wohnungs-Anzeiger und Bau-Zeitung. 1872. június 2. – november 24., Pest-Ofner Bau-Zeitung und Wohnungs-Anzeiger. 1872. december 1. – 1873. január 6., Budapester Bau-Zeitung und Wohnungs-Anzeiger. 1873. február 2. – 1875. május 9., Budapester Bau-Zeitung. 1875. május 16. – december 26., szerk. Eduard Kornhoffer. (Marótzy, 2009. 19.)
66
hatóak az épületre vonatkozóan (1966, Morvay Endre; 1968–1969, Csángó Andrásné; 1975, Török Péter; 1985, Havady Lászlóné). Az épület esetében megfigyelhető az a tendencia, mely az 1870-es évek historizáló épületein még általában megjelenik: a korai neoreneszánszban (1860as évek) alkalmanként megfigyelhető az ún. hellén reneszánsz ízlés megjelenése a dán Theophil Hansen nyomán. A görög vonás a homlokzatalakításban a korinthoszi pilaszteres, szemöldökös ablakkeretezés és hermapillérek alkalmazásában érhető tetten, ezek a vonások pedig még a Szerb-ház esetében is nyomon követhetőek.1 Wéber Antal az 1870-es évek közepére már egyike volt a legkeresettebb magánépítészeknek, az ezekben az években tervezett épületeinek sorába pedig mind méretei, mind kivitelezésének minősége alapján beleilleszkedik a szerb egyházközösség bérháza. Az épület négyszintes, háromemeletes és kilenctengelyes; homlokzata vízszintesen hármas tagolású. A földszint lábazatszerűen kialakított, erőteljesen rusztikázott, kőburkolatot utánzó vakolatburkolatú. A valódi lábazat elválik a földszint tagolásától, de nem éles párkánnyal, csak egy enyhe lábazati párkánnyal. A valódi lábazat (a pinceablakok sora) és a földszint zárt sávját követik a kiemeltebb emeleti szintek és a zárószint – ebben a tekintetben a kiemelt első emelet (mely a legkiemeltebb díszítésű, és a főemeletnek – piano nobile – tekinthető) hangsúlyos sávja, valamint a felső két szint (a második és a harmadik emelet) zártabb sávja különíthető el, így kapjuk meg azt a hármas tagolást, melyet a választó- és könyöklőpárkányok rendszere alakít ki. A földszinti részen a bejárati kapu mellett jobb oldalon látható két tábla az ablakok között, melyeken Vujicsics Sztoján (1933–2002) és Vujicsics Tihamér (1929–1975) neve olvasható. Vujicsics Sztoján tábláján az olvasható, hogy „a magyar és szerb 1 Lásd részletesebben: Marótzy Katalin: Mintakövetés és intervenció a xix. század második felének budapesti építészetében. Építés-Építészettudomány, 33. évf. (2005) 1–2. sz. 32. Wéber Antal egyik korábbi épületének esetében is tetten érhető ez a hellenisztikus vonás: a Placht-házat Ybl Ervin „Weber leghellenisztikusabb épületének” nevezi, melynek esetében „a homlokzat elemei mind görögösek; ennyire sem Ybl Miklós, sem Szkalnitzky Antal nem követte Hansent az antik reneszánszot hirdető küldetésében”. (Ybl Ervin, 1957. 420.) Ybl Ervin a Szerb-ház esetében úgy fogalmaz, hogy „a hellenisztikus elemek, füles ablakkeretek, dór oszlopok még uralkodnak a velencei Sansovino-stíluson”. (Uo. 422.)
67
irodalom jeles művelője, a délszláv irodalmak magyar kapcsolatainak kutatója e házban élt és alkotott” – a tábla szélén olyan kis rozetták láthatóak a négy sarokban, mint a homlokzaton is. Vujicsics Tihamér tábláján pedig az olvasható, hogy „e házban élt és alkotott korunk zeneszerzője, a magyarországi szerb és délszláv népzene tudós gyűjtője” (ennek a táblának a négy sarkában nem olyan kis rozetták láthatóak, mint az előző tábla esetében, hanem csak egyszerűbb aranyszínű dupla körök). A lábazat kőből készült ( jelenleg fröcskölt vakolat látható rajta, mely színében világosabb, mint az épület maga), nem túl hangsúlyos, de igen magas és jól kivehető, és a pince ablaknyílásait láthatjuk rajta. A ház bejárata nem kifejezetten hangsúlyos, a kapu egyszerűen, oldalt egy-egy oszloppal, felül pedig architrávval és timpanonnal keretezett. A kapu kerete nem éri el a szintválasztó párkányt, valószínűleg a földszint nagy szintmagassága miatt alakíthatták ki így. A bejárat keretezése előtetőként szolgál a bejárathoz vezető lépcsők felett. Az architrávon olvasható cirill betűs felirat átírása: Szrp. Prav. Crkv. Opstina, magyarul: „a Szerb Pravoszláv Egyház Hivatala” (a felirat két oldalán egyegy olyan rozetta látható, mint amilyenek a homlokzat többi részében, például az ablakok négy sarkának füleiben is visszaköszönnek). A timpanon felett lépcsős kialakítású falrész látható, melyet elképzelhető, hogy a Sárkányölő Szent György-szobor elhelyezése végett alakítottak ki így,1 mely az eredeti terveken szerepel. Az 1965. március 29-én kelt felújítási programban is olvasható, hogy az eredeti tervrajzban volt szó egy Szent György-szobor elhelyezéséről, melyet esetleg meg lehetne valósítani a felújítás során.2 (1. kép) A földszint falfelülete rusztikázott, vakolatarchitektúra látható rajta, mely a kváderes kőosztást utánozza. Nyolc földszinti ablaknyílás látható, melyek 1 Marótzy, 2009. 86. Déry Attila véleménye szerint „a kapu fölé eredetileg tervezett Szent György vagy el sem készült, vagy eltűnt az építés óta” (Déry, Belváros – Lipótváros, 361.) A Budapest Lexikon szerint: „oszlopos, oromzatos kapukeretének oromzatán szobortalapzat, ezen egykor Szt. György szobra állt”. (Berza László [főszerk.]: Budapest Lexikon, 2. köt. [L–Z]. Budapest, 1993. 585–586.) 2 Felújítási program, 1965. március 29., Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtóbizottságának v. kerületi Városrendezési és Építészeti Osztálya (Műemlék Felügyelőség) 126022/65. IV. A felmérési tervrajzok datálása: 1966. szeptember 2. (T. sz. 7-1837-2/65-V. 136. 923/65.)
68
1. kép A Szerb-ház bejárata, a kapu felett, az architrávon olvasható cirill betűs felirattal (a cirill betűk átírással: Szrp. Prav. Crkv. Opstina, magyarul: „a Szerb Pravoszláv Egyház Hivatala”), a szerző saját felvétele
69
felett a kváder formája követi az ablaknyílást, és átvezet az ablakok feletti domborművekhez. A földszinti ablakok a lábazati párkányra ülnek, füles keretűek, valamint a felettük lévő domborművek keretei is fülesek. Az ablakkeretek négy sarkán található fülekben egy-egy rozetta látható, melyek mintha az első emelet feletti párkányon látható rozettáknak, valamint a főpárkány rozettáinak lekicsinyített másai lennének. Az ablakok feletti nyolc dombormű, melyek Schaffer Károly épületszobrász nevéhez köthetőek, allegorikus témájúak – ezek a földszinti domborművek különleges módon kiemelkedő és önálló szerephez jutnak az architektúrában, mely Wéber Antal más épületeit tekintve ritkaságnak számít, ugyanis az épületszobrászati díszek általánosságban alá voltak rendelve az architektúrának, pusztán annak kiemelésére szolgáltak.1 Minden domborművön két-két puttó szerepel, a témák nem kötődnek szervesen a szerb ortodox valláshoz, az ábrázolások inkább klasszicizáló tematikájúnak tekinthetők, ebből a szempontból is a reneszánsz ideálhoz kapcsolódik az épület. Az épület bal és jobb oldalán a két-két szélső domborművön a következők jelennek meg: nyár (sarló látható az egyik puttó kezében), ősz (szőlőfürtök), tavasz (az egyik puttó kezében virágcsokrot tart), tél (a puttók tűz körül ülnek ruhában, egyikük fázósan összehúzza magát); közöttük a maradék négy domborművön az alábbiak láthatóak: pazarlás (mindkét puttó poharából kiömlik az ital), hangoskodás (az egyik puttó egy harsonát fúj, a másik fülére teszi a kezét a zaj hatására), jámborság (birka), és tisztaság (az egyik puttó fürdeti a másikat). A földszint felett látható egy szintválasztó párkány, valamint egy könyöklőpárkány, ezen ülnek az első emelet ablakai. A könyöklőpárkányon pilaszteres, archivoltos, záróköves keret látható (ez az ún. Palladio-motívum). Az első emeleten kilenc ablaknyílás található. Az ablaknyílásokhoz közelebb ión pilaszterek láthatóak, ezek a szembetűnőbbek a szemlélő számára. A dór oszlopokhoz közelebb, melyek az első emelet feletti szintválasztó párkányt tartják, toszkán kialakítású pilaszterek láthatóak. A Palladio-motívum ívzugaiban szoborpárok láthatóak, az összes ablakot tekintve kilenc szoborpár van (mindegyik kis put1 Marótzy, 2009. 51.
70
tó különböző kényelmes helyzetben, pozícióban fekszik rá az architráv ívére). Az első emelet feletti szintválasztó párkány sarka dór jellegű, triglif-metopés kialakítású, a klasszikus rendet követve. A metopékat rozetták díszítik. Ezt a párkányt tartják az említett dór oszlopok, melyek kannelúrái élben metszettek (érdekes módon a kapu két oldalán látható dór oszlopok kannelúrái viszont nem). Az ablakok körüli keretezés az egész szint falfelületét kitölti.1 Ez az emelet kiugrik a kompozícióból, hozzá képest a második és a harmadik emelet sokkal összefüggőbb kompozíciót alkot, ugyanis nem osztja őket ketté határozottan egy párkány, csak az ablakok kiosztása. (2. kép) A második és harmadik emeleten is kilenc-kilenc ablaknyílás látható, körülöttük füles keretezéssel. A földszinti ablakok esetében, a sarkokban kis rozettákkal találkozunk, a második emelet ablakait viszont hangsúlyosabbá teszik az ablakkeretek feletti konzolos timpanonok, a harmadik emelet ablakai felett pedig konzolos szemöldökpárkányokat látunk. Közvetlenül a második emelet timpanonjai felett helyezkednek el a harmadik emeleti ablakok konzolos könyöklői – ezt a közvetlenséget és gyors átmenetet az teszi lehetővé, hogy nincs párkánnyal történő elválasztás a két emelet között. A második és harmadik emelet ablakainak összehasonlításából is ki lehet indulni a vizsgálat során, ezeket megfigyelve azt mondhatjuk, hogy a második emelet ablakkereteinek módosított, egyszerűbb változatát látjuk megvalósulni a harmadik emeleten, megegyeznek azonban atekintetben, hogy mindkét emeleten fülesablakok vannak, a sarkokban kis rozettákkal. Az emeleti falfelületek kialakítása már könnyedebb, mint a földszinté.2 A második és a harmadik emeleten érdekes, kőburkolatot utánzó vakolt osztást láthatunk a falfelületen: keskenyebb és szélesebb sávok (csíkok) váltakoznak, mint egy vegyes falazatnál (az első emelet teljes falfelületét az ablakok körüli keretezés tölti ki). Minden második sorban a csíkozás keskenyebb, a követke1 A Halász-ház felső két szintje is ilyen. A megoldásnak veronai és velencei reneszánsz példái vannak; egyértelmű reneszánsz előképek: a velencei Libreria di San Marco, a vicenzai Basilica, a veronai Palazzo Pompei és a Palazzo Bevilaqua. 2 Hasonlóan a reneszánsz palotákhoz.
71
2. kép: A Szerb-ház homlokzata az utcafrontról, alulnézetből, a szerző saját felvétele
72
zetes megoldás pedig egészében igen letisztult és fenséges hatást kelt.1 Az állókonzolos főpárkány fogsoros kialakítású, a konzolok között pedig olyan rozetták láthatóak, mint az első emelet feletti választópárkány metopéiban. A vízszintesen hármas tagolás (lábazatszerű földszint, kiemeltebb emeleti szintek és zárószint) már a kora reneszánsz itáliai (római és észak-itáliai) palotákon (palazzo) megjelent, de a szintválasztó- és könyöklőpárkányok rendszerével tagolt homlokzatok csak a cinquecento építészetére jellemzőek. Az ismertebb római városi paloták közül a Palazzo Farnese, a Palazzo Cancellaria vagy a Palazzo Massimo alle Colonne megoldása a párkányok és ablakkötények kezelése tekintetében egyértelmű előképe lehetett Wéber Antal épületeinek, a római előképek mellett pedig az észak-itáliai és a francia reneszánsz is hatott rá. A római példák mellett bizonyosan meghatározhatóak még velencei és veronai előképek (Libreria di San Marco, a vicenzai Basilica, a veronai Palazzo Pompei és a Palazzo Bevilaqua) is a szerb egyházközösség bérházának homlokzatkialakításában. A veronai Palazzo Pompei emeletének homlokzati kialakításával sok tekintetben hasonlóságot mutat a Szerb-ház első emelete (archivolt és konzol, féloszlopok az ablakok között), valamint a konzolos, triglif-metopés főpárkány és annak rozettái tekintetében is (itt is a metopékban láthatóak a rozetták). Megfigyelhető, hogy Wéber Antal a kompozíciót nem a telekhatáron fejezte be, hanem a homlokzat szélén néhány téglányi szélességű, semleges, díszítetlen sávot hagyott. E sáv beiktatásával lehetősége nyílott arra, hogy a választópár-
1 Wéber Antal építészeti kézjegyének tekinthető, hogy zártsorú beépítésű házainál a homlokzat szélén négy-öt tégla szélességű visszaugratott, semlegesen megformált sávot hagy. Az 1870es évektől erre a díszített homlokzat melletti sávra már nem futnak rá a párkányok, egyszerűen befordulnak. Ennek a sávnak az a szerepe, hogy a homlokzatot kiemelje és önmagában is tömegszerűvé tegye még a zártsorú utcaképben is. A Szerb-házon kívül ez a megoldás jelenik meg a Szegedi Takarékpénztár, az Ádám-palota, valamint a Forgó- és a Halász-ház esetében is. (Marótzy, 2009. 45.)
73
kányokat, valamint a főpárkányt az épület szélénél befordítsa, így a homlokzat plasztikusabb és a tömbszerűség látszatát kelti.1 Budapest Főváros Levéltárában az épület 1950 utáni életének alakulásáról találhatunk ügyiratokat, részletes dokumentáció maradt fenn például az 1965– 1966. évi korszerűsítés-felújításról (Lakóépület korszerűsítés, 7-1837-2/65-V. (136.923/65.), Czétényi főmérnök). A részletes felújítási program 1965. március 29-re van keltezve. A műszaki leírás 1966. áprilisi (33837/PE, Bogyó János ép. tervező), melyben olvasható, hogy „az épület helyreállításának tervezése az 1965. március hó 29-én kelt tervezési program alapján az 1965. november hó 30-án kelt helyszínen készült hibafelvételi jegyzőkönyv szerint készült.” A műszaki leírás i. részében olvasható, hogy az utcai és az udvari homlokzat esetében az eredeti kiképzések szerint jártak el a felújítás során, és egyébként is kitűnik a leírásból, valamint a programból, hogy minden szempontból igyekeztek a legnagyobb mértékben ragaszkodni a felújítás során az eredeti formák, anyagok megőrzéséhez (minden kőfelület gondos letisztítása, pontosan ugyanolyan szín- és anyaghasználat). A műszaki leírás ii. részében olvasható a felújítási munkák részletes leírása (földmunka, alapozás, szigetelés, szerkezeti falak, válaszfalak, belső vakolatok, homlokzatok, nyílászáró-szerkezetek, lakatos munka, kőfaragó munka, burkoló munkák, festés és mázolás). (3. kép) A felújítás kapcsán rendelkezésünkre áll egy színezési terv is, Morvay Endre aláírásával, melyben olvasható és látható, hogy az utcai és az udvari homlokzat azonos és egyszínű az 1. számú színminta alapján, a nyílászárók külső felülete, a tok és nyílószárnyak csokoládé-barnák, a tölgyfa kapu sötétre pácolt, fénytelen lakkal védve, a földszinti ablakrácsok és pincelejárati vasajtók grafitszürke olajmázolásúak, a kapualj pedig a vállpárkányig a 2. számú színmintát követi, a párkány felett pedig fehér színű.2 Olvasható az is, hogy az udvari loggia 1 Ugyanez figyelhető meg több, zártsorú beépítésben megvalósuló házánál is, például: Ádám-palota, Forgó-ház, Halász-ház. (Marótzy: Mintakövetés és intervenció a xix. század második felének budapesti építészetében. 42.) 2 Bp. v., Váci utca 66. sz. Műemlék lakóépület színezési terve. T. sz.: 7-1837-3/66/V-M (1966. nov. 29., Morvay Endre aláírásával)
74
3. kép A Szerb-ház az utcafront felől, az épület jobb oldalán látható az Új Városháza épületének széle, a szerző saját felvétele
75
a boltozattal együtt ugyancsak a 2. számú színminta szerint festendő, valamint a szín az udvari homlokzat földszinti tagozataira átfordul, és a lépcsőházon is továbbhalad. A felújítás utáni állapotokról fotódokumentáció is rendelkezésünkre áll 1969-ből.1 1967-ből, valamint 1976-ból egy-egy lakásmegosztási terv részletes dokumentációja található még a levéltárban. 1967-ben a földszinti házfelügyelői lakás megosztására került sor az v. kerületi Tanács kérésére (építtetők: 1. sz. lakás: Bene Imre, 2. sz. lakás: v. ker. HKI [V. Városház u. 14.], 3. sz. lakás: Szabó András; tervező: Csengery László). 1976-ból a ii. emeleti 8. sz. társbérleti lakás megosztási tervének dokumentációja tanulmányozható (127336/2/76) részletes műszaki leírással (1976. szept., Boross Tóby Mária ép. tervező; építtetők: Kocsis László és Klaffl Ferencné). Az 1980-as években a ii. emeleten egy tálalókonyha és étterem kialakítására került sor, ennek kapcsán is nagy iratanyag áll rendelkezésre az épülettel kapcsolatban. Megtalálható egy tanulmányterv a melegítő-konyha áthelyezéséről és korszerűsítéséről 1980 májusára keltezve (az Ingatlankezelő Műszaki Vállalat irata, Havady Lászlóné építész tervező, Lipták Irén terv. csop. vezető), valamint egy engedélyezési tervdokumentáció a tálalókonyha átalakítási munkáihoz (módosított terv, Havady Lászlóné építész tervező, Lipták Irén építészeti szakosztályvezető, Gerzsenyi István osztályvezető); 1985 júniusából ismerünk alaprajzokat lakásfelmérésekhez (az asztalos műhely és az óvóhely felmérése, a ii. emeleti melegítőkonyha alaprajza és a tálalókonyha módosított terve), melyekre a Műemlékfelügyelőség 1986 májusában rábólintott. A Fővárosi Tanács Gazdasági Hivatalának kérelmére 1986. július 24-én engedélyezték a ii. emeleten a konyha és az étterem kialakítását. A telek, melyen megvalósult az építkezés, szabálytalan alaprajzú, a megvalósult épületet „U” alaprajzúra alakították ki. A kapun belépve a kapualj látványa jelenlegi romos állapota ellenére is letisztult és monumentális hatást kelt, melyet igyekeztek a homlokzatkialakítással is fokozni. Hasonló hatás az udvari oldalhomlokzatok és az udvari homlokzatok kialakításában is megnyilvánul. 1 Fotók a felújítás után, 1969 (Műemléki Osztály, V-177-20-tól 37-ig).
76
A bejárati tér pilaszterekkel tagolt, melyek ugyanúgy sávozottak, mint a fal burkolatának kialakítása, ami által ritmizálják a látványt. A kapualj boltozata felváltva kupolás és csehboltozatos, a kupolás részekben még láthatóak a talán eredeti, mindenesetre nagyon réginek tűnő lámpások,1 melyekbe már áramot vezettek és a gyertyák helyén égők találhatóak (az emeleteken is ugyanilyen lámpák láthatók). (4. és 5. kép) A bejárati térből háromkarú lépcső vezet fel a felső földszinti udvari folyosóról az emeletekre. Az épület oldalszárnyai csak két tengelyesek, a melléklépcső és a pincelejáró pedig balra a második tengelyben található. A belső közlekedésre a főlépcső és az árkádos függőfolyosó szolgál. A földszinten négy árkádíves loggiával nyílik az épület az udvarra – az árkádíveket pillérek tartják, a két középső nagyobb ívű. Az emeleteken gerendás loggia található, az oldalszárnyakon pedig függőfolyosó. A belső homlokzat kialakításának esetében azok a megoldások ismétlődnek, amelyekkel a külső homlokzatkialakítás esetében már találkoztunk: az emeletek közötti párkányok díszítésében ugyanaz a triglif-metopés megoldás látható némi változtatással, amely a külső homlokzat földszintje és első emelete között (itt dupla téglalapokban dupla körök figyelhetőek meg a triglifek között). A díszítés itt már sokkal síkszerűbb hatást kelt. A függőfolyosókat alulról díszes, nagy konzolok támasztják alá, ugyanolyanok, amilyeneket a külső homlokzat konzolos koronázópárkányának esetében láthatunk, csak jóval szellősebb kiosztásban. A lépcsőház és a függőfolyosók kovácsoltvas rácsai eredetiek (a középső tengelyben mindenképp, bár a második emelet beüvegezett), leszámítva egy-két betoldást. Az oldalszárnyak függőfolyosóinak rácsai véleményem szerint már az 1965–1966-ban végrehajtott felújítási munkálatok eredményei, a geometrikusságuk és formájuk miatt ugyanis teljesen elütnek a lépcsőház korlátjától. A lépcsőház fordulópontjaiban virággalléros és tobozfejes korlátok láthatóak 1 Budapest Főváros Levéltárában rendelkezésünkre állnak 1967. évi fotók (1967. április 28.), melyeket a Műemléki Osztály készített (Szilágyi Edit képei). Azokon a képeken, melyeken a kapualj látható az utca, valamint az udvar felől, megfigyelhetők ugyanazok a lámpák, melyek ma is (V-177-18-as és 19-es jelzetű kép).
77
4. kép A Szerb-ház udvari homlokzata, a szerző saját felvétele
78
5. kép A pesti Szerb-templom a Szerb-ház udvaráról, a szerző saját felvétele
79
minden csomópontban, melyek közrefogják az egyszerűbb és vékonyabb kialakítású belső korlátokat, melyeken középen egy körformába foglalt virágmotívum látható, felül és alul virággallérral – a körforma felé szélesedik a korlát tömege, majd a vége felé újból vékonyodik. Ugyanezek a vékony, virágos korlátok ismétlődnek meg az emeleti, gerendás loggiák rácsai esetében is, szigorú és szoros rendben egymás mellett, felül fa korláttal kiegészítve.
Összegzés Magyarországon 1860-tól ugrásszerűen megnövekedett a reneszánsz ízlés szerint épülő historizáló épületek száma, amiben nagy szerepe volt a Magyar Tudományos Akadémia palotájára kiírt pályázatnak és a pályázat körül kialakult építészi és társadalmi vitáknak (1860)1. A pályázatot Friedrich Stüler terve nyerte meg, így a neoreneszánsz ízlés győzedelmeskedett: ez a változás egyes jelentős építészek életművében is nyomon követhető, 1860 után például Wéber mellett Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal is elsősorban neoreneszánsz stílusban tervezett, míg előtte romantikus stílusban alkottak. Az 1860-as évek végétől Wéber Antal elsősorban Pesten vállalt munkákat. 1881-ig tizenhat nagyobb megbízása közül tíz volt bérház illetve bérpalota, kettő pedig villaépület.2 Érdeklődése ebben az időszakban teljes mértékben a neoreneszánsz felé fordult, teljes összhangban a magyar historizmus áramlataival. A Szerb-ház ehhez az áramlathoz köthető: az érett neoreneszánsz korszakában készült, homlokzatalakításából pedig erőteljesen kitűnik az észak-itáliai reneszánsz előképekhez való kötődés.
1 Marótzy, 2009. 14–15. 2 Marótzy, Uo. 32.
80
Irodalomjegyzék Berza László (főszerk.): Budapest Lexikon, Második kötet (L–Z). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. 585–586. Csáki Tamás – Hidvégi Violetta – Ritoók Pál: Budapest neoreneszánsz építészete. (Tanulmányok a 2008. november 18-án Budapest Főváros Levéltárában rendezett konferencia anyagából.) Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2009. 69–84. Déry Attila: Belváros – Lipótváros. v. kerület. (Budapest építészeti topográfia 2.) Terc, Budapest, 2005. 361. Déry Attila: Budapest eklektikus épületszobrászata. Országos Műemléki Felügyelőség, 1991. 96. Marótzy Katalin: Mintakövetés és intervenció a xix. század második felének budapesti építészetében. In: Építés-Építészettudomány, 2005. (33. évf.) 1–2. sz. 27–44. Marótzy Katalin: Wéber Antal építészete a magyar historizmusban. Terc, Budapest, 2009. Sisa József (szerk.): A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet. Osiris Kiadó, Budapest, 2013. 557–558. Vujicsics D. Sztoján: Szerbek Pest-Budán. Városháza, Budapest, 1997. Ybl Ervin: Weber Antal. In: Építés- és közlekedéstudományi közlemények, 1957. (1. évf.) 3–4. sz. 417–442.
Budapest Főváros Levéltára: HU BFL XV.19.d.105 195 A pesti szerb egyházközség bérháza (Szerb alapítványi bérház), 1880-1890 (Ügyirat, Klösz György felvétele) HU BFL XV.17.e.306 894 kisdoboz (V. Váci utca 62-64-66. együtt, Budapesti Műemlékfelügyelőség) HU BFL XV.17.e.306 895 kisdoboz (V. Váci utca 66., Budapesti Műemlékfelügyelőség) HU BFL XV.17.f.358 III/11. [1289] (V. Váci utca 66., Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalat) HU BFL XV.17.f.358 III/12. [1290] (V. Váci utca 62-64-66. együtt, (Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalat) HU BFL XV.17.f.358 437. kisdoboz (Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalat)
81
