Stressz – az alkalmazkodás lehetôsége Stressz alatt ma általában idegességet, feszültséget, szorongást, megoldhatatlan élethelyzeteket értünk. A stressz mint fogalom megalkotója, Selye János azonban, aki 1936ban a legnevesebb természettudományos folyóiratban, a Nature-ben publikálta stresszelméletét, egyáltalán nem ezt értette alatta. Ô a szervezet váratlan, új helyzetekre adott általános, azaz nem specifikus reakcióját nevezte stressznek, azt az élettani választ, ami felkészít a „küzdj vagy menekülj” stratégiára. Hiszen valaha, az evolúció során az embereknek nem munkahelyi problémákkal kellett megküzdeniük, hanem adott esetben mondjuk egy oroszlánnal. A stresszreakció tehát például az adrenalin vagy a stressz-hormonnak nevezett kortizol termelésének fokozásával az alkalmazkodás lehetôségét biztosítja — mondta Selye. A kihívásokat, például az örömet adó munkát, az elégtételt adó vizsgát ô „jó stressznek”, eustressznek hívta, míg annak káros verzióját „rossz stressznek”, distressznek keresztelte el: azt, amikor az ember tartósan nem képes uralni az életét. Munkanélküli, pedig dolgozni akar, munkahelyén lehetetlen helyzetbe került, nem képes kilépni egy rossz párkapcsolatból stb. Betegségeket — mondta Selye —, a tartós distressz okoz, hiszen hosszan termeltet a szervezettel olyan anyagokat, amelyek a „harcolj vagy menekülj” stratégiájához kellenének, tehát a hétköznapi életben nincs rájuk szükség. Ezek egyike a kortizol, amelyrôl az elmúlt évtizedekben kísérletek tömege igazolta, hogy akadályozza az immunrendszer mûködését, sôt nemrég az is kiderült, hogy tartós jelenléte gátolja az idegrendszer fejlôdését. Olyan gyerekeknél ugyanis, akik nagyon rossz társadalmi közegben nônek fel, súlyos bántalmak érik ôket, a szociális viselkedést szabályozó úgynevezett prefrontális kéreg akár 30 százalékkal kisebb lehet, mint társaiknál, megadva ezzel a késôbbi bûnözôi magatartás idegrendszeri hátterét.
Egész életünkön át tanulunk. A különbözô élethelyzetekben alkalmazott küzdési stratégiák többségét az ember gyerekkorában tanulja meg, illetve lesi el a szüleitôl. Láthatja, hogy a felnôttek a szônyeg alá söprik-e a problémákat vagy megbeszélik, veszekednek-e, sokat tûrnek, vagy inkább lázadnak, megfigyelheti, hogyan viselkedik a család gyász esetén, vagy hogyan lehet a vágyakat leküzdeni, mert például nincs pénz valamire. Ez persze nem jelenti azt, hogy felnôttkorban nem tanulhatunk új megküzdési módokat.
Selye János szerint a következôképpen kell kezelni a stresszt: 1 Döntsük el, hogy versenylovak vagyunk-e, vagy teknôsök. Éljünk ennek megfelelôen. (Selye a viharos életritmust, a munkát kedvelô embereket nevezi versenyló típusnak, míg a nyugodt, békés környezetet kedvelôket teknôsnek.) 2 Válasszuk ki céljainkat, de bizonyosodjunk meg arról, hogy valóban megfelelnek-e beállítottságunknak, nem pedig egy túlságosan segítôkész anya vagy tanár kényszeríti ránk ôket. Én például tényleg tudós akartam lenni, másként összeroppantam volna munkám súlya alatt. Ugyanakkor sok olyan orvossal találkoztam, aki valójában zenész akart lenni és hivatalnokokkal, akik szerelôk, vagy ácsok lettek volna legszívesebben. Fel sem fogták, hogy mennyi stresszt és szenvedést jelent számukra, hogy mások döntése alapján kell élniük. 3 Úgy törôdjünk önmagunkkal, hogy közben nyújtsunk segítséget másoknak, elnyerve ezzel jóindulatukat.
7
Stressz a belekben
A betegségek és a káros stressz Stressz nélkül, jó stressz nélkül nincs élet — mondja Matos Lajos kardiológus —, hiszen anélkül nem tudnánk megfelelni a nap mint nap ránk váró kihívásoknak. A distressz azonban felemeli a vérnyomást, gyorsítja a szívmûködést, tehát kellemetlen szimpatikus túlsúlyt hoz létre a szervezetben. Ha valakinél már megvan az alapbetegség — magas vérnyomás, koszorúér betegség, rossz állapotban lévô agyi erek —, akkor rossz stressz hatására bekövetkezhet a szélütés vagy a szívinfarktus. De — hangsúlyozza a szívgyógyász, — ezek a katasztrófák mindig az alapbetegség talaján jönnek létre, nem önmagában a stressz következményei. Számos vizsgálat igazolja, hogy azokon a munkahelyeken, ahol az emberek rosszul érzik magukat, illetve sok rossz stressznek vannak kitéve, valóban gyakoribbak a szív és érrendszeri katasztrófák. A további kutatások azonban azt is bizonyították, hogy az infarktust vagy szélütést elszenvedett emberek körében az egyéb kockázati tényezôk — magas LDL koleszterinszint a vérben, rosszul beállított vérnyomás vagy nem kezelt magas vérnyomás, cukorbetegség, dohányzás, elhízás — is jóval gyakrabban fordultak elô, mint azoknál, akiknél nem következett be ilyen esemény. Ma tehát a szív- és érrendszeri katasztrófák szempontjából a stresszt rizikótényezônek tekintik ugyan, de csak egyiknek a sok közül. A legfontosabb kockázati tényezônek még mindig a kedvezôtlen vér-zsír értékeket tartják — hangsúlyozza Matos Lajos kardiológus.
8
„Egy átszervezésnek köszönhetôen olyan munkakörbe kerültem, ahol óriási a felelôsség, nagyon szoros határidôk vannak, és ráadásul a létszámleépítések következtében sokkal több lett a munka” — meséli Kati. „Ugyanakkor másoddiplomás képzés keretében egyetemre is járok, tehát a vizsgákon is teljesítenem kell, és akkor még nem beszéltem a családról, a gyerekekrôl. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mikor fôtt ételt eszem — legyen az bármi — tíz percen belül rosszul leszek. Hasi görcseim voltak és komoly hasmenésem. Ez a munkahelyemen súlyos problémákat okozott, hiszen rendkívül kellemetlen egész nap a WC-re rohangálni, így aztán szinte nem is mertem enni. Fôtt krumplin, rizsen, kekszen, pirítóson éltem, nagyon lefogytam és legyengültem. Sokáig nem fogadtam el azt a tényt, hogy betegségemben komoly szerepet játszik a stressz.” Kati egy gyakori, ám önálló kórképként mindössze 10-15 éve elfogadott betegségben: irritábilis bélszindrómában szenved. Dr. Zágoni Tamás, a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikájának belgyógyász-gasztroenterológusa elmondja, hogy bár a betegség hátterében hosszú évekig nem találtak kimutatható szervi elváltozásokat, az utóbbi években kiderült: az irritábilis colonban szenvedôknél a bélfalban, az idegelemek körül gyulladást okozó immunsejtek, hízósejtek jelennek meg, amelyek az idegelemek degenerációját és a bélflóra módosulását okozzák. Ezért az a teória alakult ki, hogy bizonyos bélfertôzések, gyulladások indítják be azokat a folyamatokat, amelyek az évekig, akár évtizedekig tartó betegséghez vezetnek. Példaként említi, hogy olyan brit katonák, akik Indiában harcoltak és ott vérhas-fertôzésen estek át, egész hátralévô életükben irritábilis colon szindrómában szenvedtek. Azt azonban még nem tudják, hogy az immunológiai elváltozások és a betegség tünetei között van-e ok-okozati kapcsolat. Zágoni Tamás elmondja, hogy a gasztroen-
terológiai szakrendeléseken megjelenô páciensek mintegy 50 százaléka küzd ezzel a kórképpel, ugyanakkor feltételezhetô, hogy a teljes betegpopuláció harmada nem fordul orvoshoz. „Ezek a betegek általában szorongó, esetleg depresszióra hajlamos egyének, és ha kellô figyelemmel fordulunk feléjük, akkor gyakran ki is mondják, hogy tulajdonképpen egy nehéz élethelyzetben tört rájuk a betegség. Ugyanakkor a kórkép jellemzô eleme, hogy a betegeknek belgyógyászati betegség-tudatuk van, ezért nagyon nehezen fogadják el, ha azt tanácsoljuk, hogy pszichológiai, pszichoterápiás lehetôségeket is vonjuk be a kezelésbe. Pedig tapasztalataink szerint például a relaxációs vagy hipnoterápiás módszerek igen hatékonyak lehetnek. A baj az, hogy Magyarországon még mindig stigmatizációt jelent, ha valakirôl megtudják, hogy pszichológushoz vagy pszichiáterhez jár” — mondja a belgyógyász. Az irritábilis bélszindróma természetesen nem az egyetlen betegség, amit kapcsolatba hoznak a stresszel — mert lehet szerepe például az elhízás, a gyomorfekély, a magas vérnyomás, szívinfarktus vagy a depresszió kialakulásában is. Egyes kutatások szerint a stressz ronthatja az allergiások állapotát, fogékonnyá tehet bizonyos fertôzésekkel — például influenzával — szemben, okozhat fejfájást vagy álmatlanságot, alkoholizmust vagy kábítószer-függôséget. Az irritábilis colon szindrómában szenvedô
Kati nem csupán a tüneteket enyhítô gyógyszereket szed, hanem igyekszik változtatni életén. „Korábban mindig csak nyeltem, nyeltem, aztán napokig azon rágódtam, hogy mit kellett volna egy kellemetlen munkahelyi szituációban válaszolnom. Most viszont megpróbálok azonnal reagálni, ha például úgy érzem, hogy valami igazságtalanság ér. De ehhez teljesen át kellett gondolnom magamat, az életemet. Ezt a munkát nem tudtam megspórolni. És ami nagyon fontos: újra elkezdtem sportolni. A mozgás igencsak jó hatással van rám, állapotom sokat javult.” Nagyon sokan vannak, akik Katihoz hasonlóan a mozgásban találják meg a hatékony stresszfeldolgozás stratégiáját. Lehet ez kondicionáló torna vagy pilates, kocogás vagy küzdôsport, rendszeres szobabiciklizés vagy step aerobic, gyakorlatilag mindegy.
Mások a játékban — sakk, bridzs stb. — keresik a megoldást, és vannak, akik a Zágoni doktor által javasolt relaxációs technikák megtanulását, illetve a pszichoterápia valamelyik formáját választják esetleg akkor is, ha nem betegek, csak egyszerûen rosszul érzik magukat a bôrükben. Ma már léteznek olyan tréningek is, például a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében, amelyeken célzottan életvezetési, stresszoldási stratégiákat lehet megtanulni. Mindenkinek érdemes tehát a saját útját megtalálnia, mert a tartós „rossz stressz” nem válogat, bárkit megbetegíthet.
9
Stressz a sejtekben „…A katona, aki sebet kapott a harcban, a katonafiáért aggódó anya, a játékos, aki a lóverseny futamára mered, sôt a ló és a zsoké is mind a stressz állapotában vannak. A koldus, akit éhség gyötör, s a nagybélû, aki pukkadásig jóllakott, a szüntelenül csôdtôl rettegô kisboltos és a pénzes kalmár, aki új milliókat hajszol, ôket is a stressz hatja át. A családanya, mikor kicsinyei lépteit vigyázza, a gyermek, aki leforrázza magát és fôként azok a bôrsejtek, melyekre forró kávé lötytyent, mind mind stresszhatásban vannak. Ez a rejtélyes állapot a legkülönfélébb embereket éppúgy érinti, mint az állatokat, sôt az egyes sejteket, éspedig a legváltozatosabb okok hatására…” — írja 1956-ban, Életünk és a stressz címû könyvében Selye János, akinek pedig akkoriban még fogalma sem lehetett arról, hogy a kihívásokkal szembeni megküzdés hogyan történik a sejtek szintjén. Mégis tudta: elmélete a sejttôl a társadalomig az élet valamennyi szintjére kiterjeszthetô. Selye 1982-ben halt meg, az elsô stresszfehérjét azonban csak évekkel késôbb fedezték fel. Kiderült, hogy már a baktériumsejtekben is jelen van, kialakulása feltehetôen már évmilliárdokkal ezelôtt megtörtént. A sejtek minden váratlan hatást — hideg, meleg, sugárzás, kémiai behatás, túl sok vagy túl kevés oxigén stb. — stresszként érzékelnek, és ezen hatások következtében megváltozhat bennük egyes enzimek szerkezete. A stresszfehérjék tulajdonképpen ezeket a meghibásodott enzimszerkezeteket javítják ki. Mostanra kiderült: számos betegség kapcsolatba hozható az emberi sejtekben lévô stresszfehérjék túlmôködésével vagy „lazsálásával”; ennek megfelelôen vannak már olyan gyógyszerjelölt molekulák, amelyek hatását a stresszfehérjék mûködésének gátlásától, illetve serkentésétôl várják. A klinikai vizsgálatok fázisában vannak már olyan stresszfehérje-gátlók, amelyekbôl daganat-ellenes szert akarnak fejleszteni, illetve olyan stresszfehérje-serkentôk, amelyektôl neuro-
10
degeneratív betegségek — Alzheimer-kór, Parkinson-kór — esetén várnak jótékony hatást.
Stresszoldás a patikában
Vajon milyen készítményeket tud ajánlani a patikus, ha betegei stresszel kapcsolatos problémák miatt kérnek tanácsot? Egyáltalán, milyen gyakran fordul ez elô? Dr. Zolnay Kriszta, a szegedi Kígyó Patika vezetôje szerint ma már mindennapos dolog, hogy az emberek ilyen téren sem szégyellnek tanácsot kérni a gyógyszertárban. Ha pedig empatikus kapcsolat alakul ki a páciens és az ôt rendszeresen ellátó patikus között, akkor a beteg természetesen megnyílik, és ôszintén elmondja, milyen problémákkal küzd. „Ahhoz, hogy segíteni tudjak, bizony tudnom kell, hogy az illetô kimerült, szorong, ingerült vagy éppen alvászavarai vannak.” A patikavezetô legalább tízféle olyan gyógynövénykeverékeket tartalmazó teát említ, amelynek ilyenkor
— természetesen a tünetek függvényében — jótékony hatása lehet. „Egyikük aludni segíthet, a másik javíthatja a kedélyt, de például az ezoterikus hangzású mandala tea a belsô harmónia elôsegítését ígéri” — mondja. Sokféle gyógy- és fûszernövény keverékét tartalmazzák ezek a teák: lehet bennük gyömbér, kardamom, szegfûszeg, bors, citromfûlevél, kamilla, galagonyavirág, komló, levendula, csipkehús, bodzabogyó, hibiszkuszvirág, almaaroma, vanília, fahéj, ánizs, édesgyökér, édeskömény vagy gyermekláncfûgyökér. A teákon kívül alvászavar, nyugtalanság, szorongás esetén ajánlhatunk pácienseinknek macskagyökér kivonatokat is, amelyek már tabletta, drazsé vagy cseppek formájában egyaránt kaphatók, sôt a macskagyökér komlóvirágot is tartalmazó kombinált készítményként is rendelkezésre áll — mondja Zolnay Kriszta. „Ajánlhatunk továbbá komplex homeopátiás szereket, új lehetôségként virágesszenciákat — ez az úgynevezett Bach féle virágterápia — és van most egy mindössze néhány hete forgalomban lévô új francia készítmény, amely kifejezetten a stressz élettani jeleinek csökkentését, kontrollálását ígéri. Összetételérôl tudjuk, hogy omega 3 zsírsavat, valamint laktiumot tartalmaz, hatásmechanizmusát azonban nem ismerjük. A páciensek tapasztalatairól sem tudok még beszámolni, hiszen nagyon új termékrôl van szó.” A patikavezetô ugyanakkor hangsúlyozza, hogy szinte soha nem elég csak szert ajánlani; a pácienseket érdemes életmódbeli tanácsokkal is segíteni, hiszen többnyire olyan problémákról van szó, amelyeket a teák vagy pirulák önmagukban ritkán oldanak meg. Hozzáteszi: „ha egy beteg állandóan visszatér, állapota nem javul, miközben már többféle terméket kipróbált, azt kell tanácsolnunk, hogy forduljon orvoshoz. A szorongásoldó gyógyszerek, illetve az antidepresszánsok szigorúan vénykötelesek, ezek alkalmazását gyógyszerészek természetesen nem javasolhatják.
A boldogság gyógyít A neves brit egyetem: a University College London professzora, Andrew Steptoe nem a stressz káros hatásaival foglakozik, hanem az érme másik oldalával: a boldogság biológiai hatásaival és az egészség megôrzésében játszott szerepével. Pszichológusok által kidolgozott boldogságskálákat felhasználva, több ezer emberen végzett vizsgálataiban kollégáival azt találta, hogy a boldogabb emberekre jellemzô az alacsonyabb stresszhormon-szint, illetve a vérükben kisebb menynyiségben található meg az az anyag, amely a gyulladásos folyamatokra jellemzô. Azt is megállapították, hogy a pozitív életérzéssel rendelkezô emberek alacsonyabb vérnyomással, lassúbb szívritmussal reagálnak a konkrét stresszhelyzetekre. Kutatásaik szerint a boldogabb, vidámabb emberek tovább élnek, és minden életkorban kevesebb köztük a beteg. Ilyen eredményekre jutottak korábban más, a témával foglalkozó szakemberek is. Ezen felül azt is kimutatták, hogy nemcsak a jó családi vagy kollegiális kapcsolatok fontos forrásai a boldogságnak, hanem bármilyen pozitív emberi kötelék növeli az emberek „boldogságszintjét”. Gimes Júlia
11
