Prof. Janos Boros, Direktor Philosophisches Institut, Ungarische Akademie der Wissenschaften Etele u. 59-61. H-1119 Budapest, Ungarn Budapest, 28. 01. 2011. Stellungnahme zum offenen Brief von Prof. Laszlo Tengelyi (Auf Englisch und auf Ungarisch siehe unten. English and Hungarian see below.) Im Brief von Laszlo Tengelyi sind mehrere Motive miteinander eng zusammengewoben, die aber tatsächlich nichts miteinander zu tun haben. Weder gibt es einen Zusammenhang zwischen der politischen Lage und meinen akademischen Entscheidungen als Direktor des Philosophischen Institutes der Akademie noch gibt es einen Zusammenhang zwischen diesen Entscheidungen und der Affäre um Agnes Heller. Agnes Heller und die Mehrheit der erwähnten Philosophen sind nicht Mitarbeiter des Philosophischen Institutes der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. 1. Zu den Entlassungen Ich wurde am 1. Januar 2010 Direktor des Philosophischen Institutes der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, also vier Monate vor den Wahlen. Der Präsident der Akademie hat mich gebeten, eine möglichst hohe fachliche Qualität zu sichern. Das ungarische Beamtengesetz schreibt vor, die Beamten regelmässig zu kontrollieren und zu evaluieren; dies wird auch vom Reglement der Akademie vorgeschrieben. Die Kontrolle in unserem akademisch-philosophischen Institut ist besonders wichtig, da die Leistungen nicht unmittelbar an Ort und Stelle erbracht werden. Die Mitarbeiter geniessen eine grosse Freiheit, sie können in Bibliotheken oder auch zu Hause arbeiten, und sie haben keine Unterrichtspflicht. Grundsätzlich wird von ihnen die regelmässige fachliche Arbeit erwartet, die sich in Publikationen und in Teilnahme an Konferenzen manifestiert. Das Reglement des Philosophischen Institutes schreibt vor, dass junge Mitarbeiter (sogenannte Hilfsmitarbeiter oder Assistenten) spätestens nach drei Jahren Institutsmigliedschaft ihr Doktorstudium aufnehmen. Von wissenschaftlichen Hauptmitarbeitern (mit einem Dozentenoder Professorenlohn) wird verlangt, jährlich einen Fachartikel zu publizieren. Ein Hauptmitarbeiter muss mindestens zwei referierte westliche Fachpublikationen vorweisen können, um überhaupt ernannt zu werden. In der gesetzlich vorgeschriebenen Bewertung, die ich als Direktor vornehmen musste, stellte sich heraus, dass fünfzehn Mitarbeiter die Anforderungen nicht erfüllen. Ein Hauptmitarbeiter sollte zum Beispiel in seinem jahrzehntelang geübten Arbeitstempo mehr als zwanzig Jahre nach seiner Emeritierung noch arbeiten, damit er die Anforderungen bis zu seinem Rentealter erfüllt. Ein Hauptmitarbeiter hat in zehn Jahren eine einzige Studie auf Ungarisch publiziert (vorgeschrieben: zehn Studien für zehn Jahre). Es gab im Institut fünf Mitarbeiter, die seit vielen Jahrzehnten (teilweise seit den siebzieger Jahre) im Institut angestellt waren, die nicht einmal ein Doktorat haben, und keine Sprachprüfung vorweisen können. In Deutschland hat man nach der Wende in den neuen Bundesländer die philosophischen Institute durchleuchtet und umgestaltet. Nichts ähnliches passierte in Ungarn. Die meisten Mitarbeiter des Institutes wurden vor der politischen Wende, teilweise in den späten siebziger, frühen achtziger Jahre eingestellt. Weder ihre Leistung, noch ihr Arbeitsmoral, noch ihre politische Ansichten (frühere oder heutige) wurden bis heute untersucht. Auch jetzt wurden nicht nach politischen Ansichten gefragt, alleine die fachliche Arbeit zählt. Ich als Direktor habe nie nach den politischen Ansichten gefragt, und weiss natürlich auch nicht, wer für welche Partei seine Stimme abgibt.
1
2. Zum Streit um Agnes Heller Ich habe in den achtziger Jahre in der Schweiz studiert und promoviert, dann in den USA (ACLS Stipendium bei Richard Rorty), in Paris (bei Jacques Derrida) und in Deutschland Forschungsstipendien wahrgenommen und auch gearbeitet. Ich bin erst nach der Wende nach Ungarn zurückgekehrt und nahm daran teil, an der Universität Pécs ein von den Budapester Universitäten unabhängiges Philosophiestudium und Graduiertenkolleg aufzubauen. Dabei habe ich mich bemüht, die Studenten in Pécs mit der westlichen Philosophie und ihren Vertretern in Verbindung zu setzen. Ich habe mehr als zwanzig internationale Konferenzen organisiert. Ich habe nach Pécs solche Denker eingeladen wie Jacques Derrida (zweimal), Richard Rorty (dreimal), Jürgen Habermas, Hilary Putnam, Daniel Dennett, Robert Brandom, John McDowell, Michael Williams, Wilhelm Vossenkuhl, Kristof Nyiri, Jehuda Rav, Richard Bernstein, Huw Price, Agnes Heller (mehr als fünfmal), Mihaly Vajda (mehrmals), Jean-Luc Nancy, Istvan M. Feher, Paul Horwich, Stephen Schiffer, um nur einige zu nennen. Ich habe 2002 über Agnes Heller eine internationale Konferenz in Budapest organisiert, über Mihaly Vajda eine Konferenz auf Ungarisch in Pecs zustande gebracht, ich habe mehrere Artikeln über Agnes Heller geschrieben, ein ist in einem Sammelband über sie in Amerika erschienen (Narrative Philosophy: An Essay on Agnes Heller, Katie Terezakis (ed.), Engaging Agnes Heller. A Critical Companion, Lanham MD (USA) and Plymouth (United Kingdom), Lexington Books, The Rowman and Littlefield Publishing Group, 2009, 101-121. www.lexingtonbooks.com). Ich habe 2009 über Jürgen Habermas eine Konferenz anlässlich seines Geburstages in Pécs organisiert, woran auch der gefeierte Philosoph teilnahm und auf die Vorträge antwortete. Ich habe 1993 an der Gründung der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft in Zusammenarbeit mit Herrn Professor Hans Lenk massgeblich teilgenommen, habe ihre erste Konferenz in Pécs organisiert, und war zwei Jahre lang ihr Präsident ungarischerseits. Mich der Philosophenfeindlichkeit anzuklagen oder mir Komplizenschaft mit denen zu unterstellen, die Philosophen angreifen, ist absurd und absolut zurückzuweisen. Herr Tengelyi schreibt: „Auffällig ist, dass in zwei Artikeln der „Magyar Nemzet“ der Direktor des Philosophischen Instituts, gegen dessen Maßnahmen die Protestaktion im November veranstaltet wurde, als einziger Fachkundiger in Angelegenheiten der Philosophie zitiert wird.” Die Zeitung hat mich tatsächlich angerufen und gefragt, was ich zu den Vorwürfen meine. Aber ich war keinesfalls der einzige, der gefragt und zitiert wurde. Ich habe das folgende gesagt: „Die zugesprochenen Förderungsgelder scheinen in ungarischen Verhältnisse absurd hoch zu sein. Für drei Jahre gab man normalerweise nicht mehr als 10 Millionen Forint. Die Zeichen deuten darauf hin, dass die Themen der Projekte nicht immer mit den Ausschreibungen im Einklang waren.” Ich habe weiterhin dem anrufenden Reporter gesagt, dass ich abgesehen davon die Projekte nicht kenne und sie in keiner Hinsicht beurteilen kann. (Ein Projekt von den sechs Projekten war zwar im Philosophischen Institut durchgeführt, aber bevor ich zu Direktor ernannt wurde. Die Akademie hat das Projekt von Gabor Borbely in der internen Kontrolle untersucht und in der Abwicklung Ungesetzmässigkeiten gefunden. Das Projekt Borbely hatte aber mit Agnes Heller nichts zu tun.) Es ist unakzeptabel und völlig daneben, mich mit den Vorwürfen in Zusammenhang zu bringen, die im Brief von Tengelyi zu lesen ist. Ich weise die Unterstellungen kategorisch zurück. Janos Boros
2
Janos Boros Head of the Institute of Philosophy Hungarian Academy of Sciences Etele u. 59-61. H-1119 Budapest, Hungary Budapest, 28. 01. 2011. Position regarding the open letter written by Prof. László Tengelyi to the German Philosophical Society Several, unrelated motives are interwoven in the letter of Laszlo Tengelyi. There is no relationship between the political situation in Hugary and decisions made by me as director of the Institute of Philosophy. There is also no connection between those decisions and the case of Agnes Heller and other philosophers. Agnes Heller and most of the philosophers involved are not associates of the Institute of Philosophy of the Hungarian Academy of Sciences. 1. About the dismissals in the Institute I became director of the Institute of Philosophy on January 1, 2010, that is, four months before the national elections. The president of the Academy asked me to work to ensure the possible highest professional quality. Hungarian Employment Law prescribes the continuous inspection and evaluation of employees. This is prescribed also in the statutes of the Academy. Such control in the academic-philosophical institute is especially important, since the better part of the execution of duty does not happen within the institute. Its employees have academic freedom, they can work in libraries or at home, and they have no lecturing duties. Basically they duty is to work regularly, which manifests itself in publication and in participation in conferences. The regulation of the Philosophical Institute prescribes that young employees (assistants) begin their doctoral studies at least three years after being in the Institute. Senior researchers (with an associate or full professor salary) have to publish one philosophical study a year. They also have to have two refereed publications in the West: this is the condition of nomination to the status of senior researcher. During the staff evaluations, prescribed by law, it became clear that fifteen employees did not meet the requirements. One senior researcher should work after his superannuation in his working speed, which he has since decades, twenty years to meet the requirements until his superannuation. Another senior researcher had published one philosophical article over a period of ten years (compared with the one prescribed article per year). There were in the institute five researchers who had been institute employees for several decades (in part since the seventies), yet who have not gained a PhD degree and several who had not passed language examinations. In Germany there was a professional evaluation in philosophical faculties of the new federal lands (former East Germany) after the political changes in 1989. Nothing similar happened in Hungary. Most of the researchers in the institute have been employed here since before the political changes, some of them since the seventies. There was no investigation of their work, or of their (earlier and contemporary) political views. To this day there are no questions about the political views, the only topic under investigation being their professional work. As
3
director, I never asked about the political views of any member, and of course I do not know which party they vote for. 2. The debate about Agnes Heller I studied and received my promotion in Switzerland in the eighties, and then I had scholarships in the USA (ACLS with Richard Rorty), in Paris (with Jacques Derrida) and in Germany. I returned to Hungary after the political changes in 1989 and participated in the build-up of the new philosophical program and graduate school in philosophy at the University of Pecs, which was independent of the universities in Budapest. I was active in creating contacts between the students in Pecs and western philosophy and philosophers. I organized more than twenty international conferences. I invited to Pecs such thinkers as Jacques Derrida (twice), Richard Rorty (three times), Jürgen Habermas, Hilary Putnam, Daniel Dennett, Robert Brandom, John McDowell, Michael Williams, Wilhelm Vossenkuhl, Kristof Nyiri, Jehuda Rav, Richard Bernstein, Huw Price, Agnes Heller (more than five times), Mihaly Vajda (several times), Jean-Luc Nancy, Istvan M. Feher, Paul Horwich and Stephen Schiffer, to name just some of the invited persons. In 2002 I organized an international conference on Agnes Heller in Budapest and I also organized a conference in Hungarian about Mihaly Vajda in Pecs. I have written several articles about Agnes Heller, one article being published in a volume about her in the USA (Narrative Philosophy: An Essay on Agnes Heller, Katie Terezakis (ed.), Engaging Agnes Heller. A Critical Companion, Lanham MD (USA) and Plymouth (United Kingdom), Lexington Books, The Rowman and Littlefield Publishing Group, 2009, 101-121. www.lexingtonbooks.com). In 2009 I organized a jubilee conference about Jürgen Habermas, the celebrated philosopher responding to the presentations. In 1993 I took part in the foundation of the German-Hungarian Philosophical Association, and I organised its first conference in Pecs. I was its president from the Hungarian side for two years. I participated in the foundation of the German-Hungarian Association of Philosophy, I organized its first conference (1993) in Pecs, and I was for two years its president from Hungarian side. To accuse me of being hostile towards philosophy, or to be acting in complicity with the enemies of philosophy, is absurd and I refuse it categorically. Mr. Tengelyi writes, “It is conspicuous that in two articles in Magyar Nemzet the director of the Institute of Philosophy, against whose orders there was an action in protest in November, is the only expert who is quoted.” The journal called me and the journalist asked my opinion of the accusations. I was not the only one to be interviewed and quoted. I responded that financial support seemed to me in the Hungarian context absurdly high. Normally researchers receive ten million forints for three years. It seemed that the objectives of projects were not always in harmony with the original texts. I said to the journalist that I was not familiar with the projects (with the exception of one) and therefore could not give any evaluation. (One project of the six was located in the Institute of Philosophy, but before I was the director. The Academy internally investigated the projects within the regular control process, and it was discovered that there were legal irregularities in it. This project has nothing to do with Agnes Heller.) It is not acceptable and it is a fatal mistake to bring me into contact with the press campaign against Agnes Heller and other philosophers, as is written in the letter by Laszlo Tengelyi. I refute the accusations against me categorically. Janos Boros
4
Boros János igazgató Magyar Tudományos Akadémia, Filozófiai Kutatóintézet 1119 Budapest, Etele út 59-61. Budapest, 2011. január 28. Állásfoglalás Tengelyi László professzornak német nyelvterületen megjelentetett nyílt levelére Tengelyi László levelében több olyan motívum szövődik össze, melyeknek a valóságban semmi közük egymáshoz. Nincs összefüggés a magyarországi politikai helyzet és az MTA Filozófiai Kutatóintézete igazgatójaként hozott minősítési döntések közt. Továbbá nincs kapcsolat döntéseim és a Heller Ágnes nevével fémjelzett jelenlegi események közt. Heller Ágnes és az említett legtöbb filozófus nem munkatársa a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének. 1. A felmentésekről. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 2010. január 1. napjával nevezett ki az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatójává, tehát négy hónappal a választások előtt. Az elnök arra kért, hogy lehetőleg magas szakmai minőséget biztosítsak. A magyarországi közalkalmazotti törvény előírja, hogy a közalkalmazottakat szabályszerűen ellenőrizni és értékelni kell. Ezt egyébként az Akadémia szabályzata is megköveteli. Az ellenőrzés akadémiai filozófiai intézetünkben különösen fontos, mivel a munka teljesítése nem közvetlenül az intézet helyszínén történik. A munkatársak nagy szabadságot élveznek, lehetőségük van, hogy könyvtárakban vagy akár otthon dolgozzanak, nincs oktatási kötelezettségük. Az elvárás alapvetően a folyamatos szakmai munka, amely publikációkban és konferenciákon történő részvételekben manifesztálódik. A Filozófiai Kutatóintézet szabályzata előírja, hogy a fiatal kutatók legkésőbb a harmadik év munkaviszony végéig megkezdjék doktori tanulmányaikat. A tudományos főmunkatársaktól (akiknek docensi vagy egyetemi tanári fizetésük van) pedig az az elvárás, hogy évente egy szakmai tanulmányt hozzanak nyilvánosságra. A főmunkatárs kinevezési feltétele továbbá, hogy legalább két minősített nyugati szakmai publikációval rendelkezzen. A törvényesen előírt értékelés során, melyet igazgatóként el kellett végeznem, kiderült, hogy tizenöt munkatárs nem teljesíti a követelményeket. Találtam olyan főmunkatársat, akinek évtizedek óta szokásos munkatempójában nyugdíjazása után még húsz évet kellene dolgoznia, hogy a nyugdíjazásáig esedékes követelményeket teljesítse. Egy főmunkatárs tíz év alatt egyetlen szakmai tanulmányt publikált magyarul (az előírás szerint tíz év alatt tízet kellett volna). Volt öt olyan munkatárs, aki évtizedek óta (részben a hetvenes évek óta) az intézetben dolgozott, és nem rendelkezett doktorátussal, többen közülük nyelvvizsgával sem. Németországban az egyesítés után az új szövetségi tartományokban a filozófiai intézeteket átvilágították és átalakították. Ilyesmi nem történt Magyarországon 1989 után. A legtöbb munkatárs a politikai váltás előtt, részben a késő hetvenes, korai nyolcvanas években lépett be az intézetbe. Sem teljesítményüket, sem munkamoráljukat, sem (korábbi vagy mai) politikai nézeteiket nem vizsgálták. Most sem érdeklődött senki politikai nézeteik iránt, pusztán a
5
szakmai munka volt a minősítés tárgya. Igazgatóként soha nem érdeklődtem a politikai nézetek után, és természetesen fogalmam sincs, ki melyik pártra szavazott. 2. A vita Heller Ágnes körül A nyolcvanas években Svájcban tanultam és ott doktoráltam, aztán az USA-ban (ACLS ösztöndíj, Richard Rortynál), Párizsban (Jacques Derridánál) és Németországban doktorátus utáni ösztöndíjakkal folytattam kutató munkát. Csak a rendszerváltás után tértem haza Magyarországra, és részt vettem abban, hogy a Pécsi Tudományegyetemen egy, a budapesti egyetemektől szakmailag független filozófiai programot és doktori iskolát felépítsünk. Ennek során azon dolgoztam, hogy a pécsi diákokat kapcsolatba hozzuk a nyugati filozófiával és képviselőivel. Több, mint húsz nemzetközi konferenciát szerveztem. Olyan gondolkodókat hívtam meg Pécsre, mint Jacques Derrida (kétszer), Richard Rorty (háromszor), Jürgen Habermas, Hilary Putnam, Daniel Dennett, Robert Brandom, John McDowell, Michael Williams, Wilhelm Vossenkuhl, Nyíri Kristóf, Jehuda Rav, Richard Bernstein, Huw Price, Heller Ágnes (több, mint ötször), Vajda Mihály (többször), Jean-Luc Nancy, Fehér M. István, Paul Horwich, Stephen Schiffer, hogy csak néhányukat nevezzem meg. 2002-ben Heller Ágnesről nemzetközi konferenciát szerveztem Budapesten, Vajda Mihályról pedig Pécsett szerveztem magyar nyelven konferenciát, mindkettejükről tanulmányokat írtam. Heller Ágnesről írt egyik tanulmányom megjelent egy róla szóló amerikai kötetben (Narrative Philosophy: An Essay on Agnes Heller, Katie Terezakis (ed.), Engaging Agnes Heller. A Critical Companion, Lanham MD (USA) and Plymouth (United Kingdom), Lexington Books, The Rowman and Littlefield Publishing Group, 2009, 101-121. www.lexingtonbooks.com), és magyarul a Múlt és Jövő folyóiratnak a filozófus asszony nyolcvanéves születésnapjára kiadott számában (Narratív filozófia. Esszé Heller Ágnesről, Múlt és Jövő, 2009. nyár). 2009ben Jürgen Habermasról szerveztem születésnapja alkalmából konferenciát Pécsett, melyen az ünnepelt is részt vett és válaszolt az előadásokra. 1993-ban alapvető szerepet vállaltam a Német-Magyar Filozófiai Társaság megszervezésében és első konferenciájának megrendezésében Pécsett. Abszurd és teljes mértékben visszautasítom a filozófiaellenesség vádját és azt, hogy olyanok cinkosa lennék, akik támadják a filozófusokat. Tengelyi úr azt írja német petíciójában „Feltűnő, hogy a Magyar Nemzet két cikkében is azt az igazgatót idézi, akinek rendelkezései ellen novemberben tiltakozó akciót rendeztek.” Az újság ténylegesen felhívott, de egyáltalán nem az egyetlen voltam, akit megkérdeztek és akit idéztek. Azt nyilatkoztam, hogy magyar viszonylatban abszurdan magasnak tűnnek az elnyert összegek. Három évre általában nem adtak tízmillió forintnál többet. A jelek szerint a pályázatok témái nem voltak mindig összhangban a kiírásokkal. Továbbá azt mondtam még a felhívó riporternek, hogy egy kivételével a pályázatokat nem ismerem, és nem tudok véleményt mondani. (Egy pályázat teljesítése a Filozófiai Kutatóintézetben zajlott, de ez igazgatói kinevezésem előtt történt. Az Akadémia Borbély Gábor pályázatát belső rutinellenőrzés során vizsgálta, és lebonyolításában nem mindent talált a törvényesnek. Borbély Gábor pályázatának azonban semmi köze nem volt Heller Ágneshez.) Elfogadhatatlan és teljesen félrevezető, hogy összefüggésbe hoznak a hangoztatott vádakkal, ahogy ez Tengelyi László levelében olvasható. Kategorikusan visszautasítom a gyanúsításokat. Boros János
6
