Összefoglaló az új Polgári Törvénykönyv fogyasztóvédelmet érintő rendelkezéseiről
2014. március 15-én hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: ÚPtk.) Az ÚPtk, mint minden magánjogi kódex, az egymással szerződő felek közötti jogviszonyokat rögzíti. Mivel e körbe tartoznak a fogyasztó és a vállalkozás között megkötésre kerülő szerződések, így az ÚPtk. önkéntelenül is alapvető fogyasztóvédelmi előírásokat rögzít. Bizonyos rendelkezések pedig jelentősen megváltoztak az ÚPtk. előtti, Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (a továbbiakban: Ptk.) képest. A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége ezért közérthető tájékoztatóval segíti a fogyasztókat, ezáltal megismertetve velük a fogyasztóvédelmet érintő, lényegesebb módosításokat. I. A fogyasztó és vállalkozás fogalma, a szerződések értelmezése Az új Polgári Törvénykönyv több esetben is hivatkozik a fogyasztó és vállalkozás között megkötött szerződésekre, így fontos e fogalmak tisztázása. A két fogalom közötti különbség abban keresendő, hogy az adott személy a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül vagy belül jár el. Fogyasztó az ilyen tevékenységi körön kívül, vállalkozás pedig az e körben eljáró személy. Szövetségünk tapasztalata az, hogy a fogyasztók és a vállalkozások között nem egyszer vita támad az adott szerződés értelmezése kapcsán. Ez esetben az ÚPtk. 6:8. § (1) bekezdése szerint azt kell figyelembe venni: a címzett az adott nyilatkozatot hogyan érthette, tekintettel a nyilatkozó feltehető akaratára, figyelemmel az eset körülményeire, valamint a szavak általánosan elfogadott jelentésére. Nem árt tudniuk a fogyasztóknak, hogy ha még így sem lehet egyértelműen megállapítani az adott feltétel jelentését, úgy az ÚPtk. 6:86. § (2) bekezdése szerint azt a jelentést kell elfogadni, amely a kedvezőbb értelmezést jelenti a feltétel alkalmazójával szerződő fél számára. A fogyasztók és vállalkozások között kötött szerződéseknek pedig egyik tipikus jellemzője az, hogy a szerződési feltételeket a vállalkozások előre meghatározzák, kikötik, azaz ők alkalmazzák ezeket. Amennyiben tehát vita keletkezik a fogyasztó és a vállalkozás között az adott szerződési feltétel kapcsán: ne felejtsék el, ha az a szavak általános jelentése alapján nem egyértelmű, úgy a fogyasztóra nézve kedvezőbb értelmezést kell figyelembe venni! II. Feltűnő értékaránytalanság - mit tehetünk, ha túlzottan drágának találunk egy szolgáltatást? Sokszor előfordul, hogy a fogyasztó megköt egy szerződést, ugyanakkor később jön csak rá, hogy a rögzített vételár az adott termék kapcsán túlzó, illetve azt soknak találja. Elég csak itt a termékbemutatók alkalmával drága pénzen forgalmazott termékekre gondolni, amelyek általában több százezer forintba kerülnek. A Szövetséghez érkező panaszok rendre azt firtatják, milyen lehetőség van például a vételár csökkentése kapcsán, 1
még ha az adott termék nem is hibás, az tökéletesen működik. Ez esetben az ÚPtk. 6:98. §-a szerint a fogyasztó bíróság előtt megtámadhatja a szerződést – természetesen ez még nem garancia arra, hogy a bíróság neki ad igazat. Azonban erre egyáltalán nincs lehetőség abban az esetben, ha a feltűnő értékaránytalanságot (azaz az ár túlzott voltát) a fogyasztó felismerhette vagy vállalta ennek kockázatát. Fontos leszögezni: mivel a szerződést a fogyasztókkal aláíratják, egy esetleges későbbi eljárásban rendkívül nehéz annak bebizonyítása, hogy a fogyasztó ezt nem vállalta. Épp ezért is nagy szerepet kap ennek kapcsán a fogyasztói tudatosság, így inkább előre gondolják meg, hogy valóban szükségük van-e az adott termékre az ára ismeretében. III. Mit jelent a hibás teljesítés? Nem vitás, hogy a fogyasztóknak a kereskedőkhöz intézett reklamációi javarészt a hibás, például tönkrement termékekkel kapcsolatosak. Tulajdonképpen ilyenkor – és a fogyasztók általában nem tudják - az ÚPtk. 6:157. § szerinti úgynevezett hibás teljesítés miatt élnek panasszal. De mi is ez a hibás teljesítés? A törvény értelmében akkor teljesít a vállalkozás hibásan, ha az általa nyújtott szolgáltatás nem felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Rögtön felmerül újabb kérdésként: egyáltalán milyen minőségi követelményeknek kell egy terméknek vagy szolgáltatásnak megfelelnie? Erre az ÚPtk. 6:123. § (1) bekezdésében kapunk választ. E szerint a szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra, ha ezt a célt a fogyasztó még a szerződéskötés előtt a vállalkozás tudomására hozta. Emellett alkalmasnak kell lennie azokra a célokra is, amelyekre más, azonos rendeltetésű szolgáltatásokat rendszerint használnak. Ezen kívül rendelkeznie kell azzal a minőséggel, és nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat. Ez utóbbi esetben viszont mérvadó és figyelembe kell venni a kötelezettnek (azaz a vállalkozásnak) vagy - ha nem a kötelezett állítja elő a szolgáltatás tárgyát - a szolgáltatás előállítójának és ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó nyilvános kijelentését. Fontos az is, hogy a terméknek rendelkeznie kell a vállalkozás által adott leírásban szereplő vagy az általa a fogyasztónak mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző tulajdonságokkal; és meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott minőségi követelményeknek. Szintén lényeges, hogy ha a szerződésben nem szerepel a szolgáltatás tárgya minőségének megjelölése: úgy a vállalkozásnak a „szokásos jó minőségben kell teljesítenie” az ÚPtk. szerint. Mit jelentenek a fenti előírások, például az elvárhatóság a gyakorlatban? Egy példával élve: ha megvásárol a fogyasztó egy mobiltelefont, azt akkor tudja rendeltetésszerűen használni, ha tud vele telefonálni. De ha mondjuk okostelefonról van szó 2
és így hirdeti a készüléket a vállalkozás: elvárható az, hogy a termék - amellett, hogy nem hibás - ne csak az alapfunkciókkal bírjon, hanem használhassa a fogyasztó azt internetezésre, e-mail üzenetváltásra, stb. Egy cipő esetében pedig értelemszerűen elvárható, hogy az alkalmas legyen a használatra és ne menjen tönkre, ne váljon fel például a talpa a hordás után három héttel. Ugyanakkor egy-két kivétel érvényesül ez esetben: így nem minősül hibás teljesítésnek az, ha a fogyasztó ismerte a szerződéskötéskor a termék hibáját, illetve ismernie kellett. Így például nem hibás az árucikk, ha csak az a gond vele, hogy nem tetszik például a színe vagy nem jó a mérete: amennyiben alkalmas arra a célra, amire vásárolta a fogyasztó, úgy nem illetik meg a következőkben ismertetésre kerülő jogok. IV. A fogyasztói jogok hibás teljesítés esetében Az ÚPtk. alapján hibás teljesítés esetében - így például ha hibás a termék vagy tönkrement - a fogyasztót úgynevezett szavatossági igények illetik meg. 1. Ezek alapján a fogyasztó kérheti az árucikk kijavítását vagy kicserélését. Itt is vannak azonban kivételek. Így ide tartozik az az eset, ha a fogyasztó igényének teljesítése lehetetlen, például a kicserélés azért nem lehetséges, mert nincs az adott termék készleten. Ide tartozik az az eset is, ha a fogyasztói kérelem a másik lehetőséggel szemben (például a kicserélés a kijavítással szemben) aránytalan többletköltséget eredményezne. Például nyilvánvaló az, hogy a kijavítás alapesetben kedvezőbb a vállalkozás számára, mintsem ha kicserélné: rendszerint a javítás ugyanis kevesebbe kerül, mint a csere (ez alól is azonban akadhatnak kivételek). Természetesen e kivétel lehetőségénél is figyelembe kell venni azt, hogy az adott árucikk milyen értéket képviselt hibátlan állapotban, a vállalkozás szerződésszegésének mértéke is szerepet játszik (más megítélés alá esik egy szépséghibás és egy teljesen tönkrement termék), amellett, hogy a fogyasztó érdeksérelmének mértékét is figyelembe kell venni. Ez utóbbira jó példa a következő: a gyakorlatban sokszor előfordul az az eset, hogy a vállalkozás sokadszorra is csak és kizárólag a kijavítás lehetőségét ajánlja fel a fogyasztó számára, ha az elromlik. Ha hosszú időn át nem képes ennek folytán használni a vásárló a terméket, az már számára súlyos érdeksérelmet jelent – így a gyakorlatban ez már megalapozza a csereigényét. 2. Ezen kívül a fogyasztó kérheti az ellenszolgáltatás arányos leszállítását: azaz vételárcsökkentést, emellett a vállalkozás költségére kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja a hibát. 3. Végül, de nem utolsósorban pedig elállhat a szerződéstől. Ez az igény a teljes vételár visszafizetésére vonatkozik a gyakorlatban: ezzel akkor lehet élni, ha a vállalkozás nem vállalta a kijavítást vagy a kicserélést, illetve azokat vállalta, de mégsem tud az igénynek a megfelelő határidőn belül eleget tenni. Az elállási jog kapcsán fontos rögzíteni: jelentéktelen hiba miatt nem állhatunk el a szerződéstől. Emellett, kicserélés vagy elállás esetén a fogyasztótól nem követelhető annak az értékcsökkenésnek a megtérítése, amely még a rendeltetésszerű használatnak tudható be.
3
4. A fentiek kapcsán az is lényeges: az ÚPtk. 6:160. § szerint a fogyasztó meg is gondolhatja magát és áttérhet másik igényre, kérheti például már a kijavítás helyett a kicserélést akkor, ha erre maga a vállalkozás adott okot vagy ez indokolt volt, például a kijavítás elhúzódó ideje miatt. V. Milyen egyéb fontos előírások vonatkoznak a hibás teljesítésre? A hibás teljesítés kapcsán lényeges, hogy úgynevezett vélelem került meghatározásra az ÚPtk-ban is, csakúgy, mint az előtte hatályos törvényben. Ez alapján, ha egy fogyasztó egy vállalkozással köt szerződést, például megvásárol egy terméket és az elromlik a vásárlástól számított hat hónapon belül, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adott árucikk már a vásárláskor is hibás volt. Mit jelent ez a vélelem a gyakorlatban? Azt, hogy a kereskedőt bizonyítási kötelezettség terheli: méghozzá azt szükséges bebizonyítania, miszerint a termék még hibátlan volt akkor, amikor átadta a fogyasztó részére. Ha ennek a bizonyítási kötelezettségnek nem tesz eleget a kereskedő, úgy a hibás teljesítés miatti felelősség egyértelműen terheli és teljesítenie kell azt az igényt, amelyet a fogyasztó érvényesíteni kíván. Természetesen ez esetben figyelembe szükséges venni azokat a feltételeket, amelyeket a IV. pontban már érintettünk. Fontos az is, hogy a fogyasztó a termék hibáját, amint felfedezte, jelentse be a kereskedőnél – ez az ő kötelessége. Érdemes ugyanakkor tisztában lenni azzal, hogy nem utasíthatják el igényét akkor, ha a hibát két hónapon bejelentette a kereskedőnél: ezt rögzíti az ÚPtk. Ismét a határidőknél maradva, nem mindegy, hogy igényét a fogyasztó mikor jelenti be: erre a vásárlást követően két évig van lehetősége. Már szó volt az adásvételre vonatkozóan a hat hónapos vélelmi időről: ezen belül tehát a kereskedőt terheli a bizonyítási kötelezettség. Fontos tisztázni, hogy ha az árucikk a hat hónap elmúltát követően - tehát a két évből hátralévő másfél évben romlik el, úgy már a fogyasztókat terheli az említett bizonyítási kötelezettség. Ekkor tehát neki kell keresni egy független szakértőt és elvégeztetni a vizsgálatot: azt szükséges bebizonyítania, hogy az árucikk már akkor hibás volt, amikor a kereskedőtől megkapta. Az említett két éves igényérvényesítési határidő kapcsán lényeges tisztázni, hogy az az új árucikkekre vonatkozik. Azonban a használt termékek esetében se feledjék el a fogyasztók, miszerint legalább egy évig ekkor is felléphetnek igényükkel a kereskedővel szemben. (A vállalkozás tehet olyan vállalást, amely hosszabb időre vonatkozik, de egy év vállalása mindenképp kötelező.) Természetesen vannak olyan, adásvétel tárgyát képező dolgok, amelyektől elvárható, hogy két évnél hosszabb ideig léphessenek fel a fogyasztók jogaik érvényesítéséért: ide tartoznak az ingatlanok, amelyeknél öt évig érvényesíthetik a hibás teljesítés miatti igényüket. Felmerül a gyakorlatban sokszor kérdésként: mi van akkor, ha a vállalkozás átveszi javításra a terméket és például hónapokig sem tudják a problémát helyreállítani. Ez esetekben a vonatkozó két éves – adott esetben öt éves – határidő meghosszabbodik azzal az időszakkal, amely alatt nem tudta a fogyasztó használni a terméket. Ismét fontos az ÚPtk. azon előírása, amely már a korábbi szabályozásban is megtalálható volt: ha a vállalkozás kicseréli részére a dolgot vagy kijavítja, úgy az igény érvényesítésére nyitva álló határidő újrakezdődik. Sőt, ez a szabály arra az esetre is vonatkozik, ha épp a kijavítás folytán keletkezik új hiba a termékben. 4
Így például, ha egy fogyasztó szoftverhibás mobiltelefont ad be javításra egy szervizhez, de az addig kiváló állapotú készüléket törött kijelzővel kapja vissza: ez az eset is ide tartozik, és a két éves igényérvényesítési határidő újraindul. A költségek viselése kapcsán fontos rendelkezés, hogy a szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik. Ez azt jelenti, hogy például a hat hónapon belüli meghibásodás esetében, amelyről már volt szó, a vállalkozásnak saját költségén kell bebizonyítani azt, hogy a termék hibátlan volt. A fogyasztótól pedig ez esetben nem követelheti a vonatkozó szakértői vélemény árának kifizetését. Itt érdemes megjegyezni, hogy léteznek olyan dolgok, amelyek bizonyos mértékű karbantartást igényelnek: ilyenek például a gépkocsik vagy épp a nyílászárók. Amennyiben a fogyasztót a vállalkozás e karbantartási kötelezettségről tájékoztatta vagy tudott e kötelezettségről és a hiba oka a karbantartás hiányára vezethető vissza, úgy ez esetben a fogyasztó is köteles részt vállalni a közrehatás arányában a szavatossági kötelezettségre vonatkozó költségek viselésében. VI. Többletjogok a fogyasztóknak – már közvetlenül a gyártóhoz is fordulhatnak igényükkel Az előzőekben ismertetett rendelkezéseket tekintve jól látható, hogy az ÚPtk. a korábbi Ptk. szavatosságra vonatkozó előírásaiban nem módosult jelentősen. Ugyanakkor a fogyasztók jogérvényesítési lehetőségeit bővíti mégis a tekintetben, hogy ún. termékszavatossági igény érvényesítése keretében a fogyasztó a forgalmazó mellett már a termék „előállítójával”, azaz magával a gyártóval szemben is fordulhat hibás termék esetében kijavítás vagy kicserélés iránt. A termékszavatossági igényekre vonatkozó előírások az ÚPtk. 6:168.§-ában kerültek rögzítésre. E szerint ilyen igényt csak és kizárólag ingó dolog esetében érvényesíthet a fogyasztó. Ez azt jelenti, hogy nem lehet fellépni például ingatlan dologra (így például lakásra) vonatkozó hibás teljesítés esetében termékszavatossági igénnyel. Mit kérhet a fogyasztó a gyártótól termékszavatossági igény érvényesítésekor? Ez esetben kétféle jogot érvényesíthet a fogyasztó. Először is, kijavítást kérhet, ha pedig a kijavítás megfelelő határidőn belül - és a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül - nem lehetséges, úgy igényelheti a termék cseréjét. A szavatossági igényekhez hasonlóan meghatározásra kerül az ÚPtk. 6:168. § (1) bekezdésében, hogy mikor tekinthető a termék hibásnak: abban az esetben, ha nem felel meg a gyártó által történt forgalomba hozatalakor hatályos minőségi követelményeknek vagy ha a termék nem rendelkezik a gyártó által adott leírásban szereplő tulajdonságokkal. Lényeges, hogy az ÚPtk. rögzíti a gyártó fogalmát is: ez alatt a forgalmazót kell érteni, illetve magát a termék előállítóját. Tehát ezek alapján a fogyasztó dönti el, hogy hibás termék esetében - ha termékszavatossági igényt érvényesít -, úgy azzal a forgalmazóhoz fordul vagy magához a szó szerinti értelemben vett gyártóhoz (a kettő együtt: vállalkozás). Bármelyik félhez is fordul, három esetben mentesül csak a vállalkozás a termékszavatossági igény teljesítése alól. Ide tartozik az, ha bizonyítja, hogy a terméket nem üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körében gyártotta vagy forgalmazta vagy ha az árucikk forgalma hozatalának időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt 5
felismerhető. Végül mentesül akkor is a vállalkozás a kijavítás vagy kicserélés kötelezettsége alól, ha bizonyítani tudja: a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. Határidők Mint általában a szavatossági igényeknél, a termékszavatossági jogok kapcsán is meghatározásra került az ÚPtk-ban bizonyos határidők. Hasonlóan az általános szabályokhoz, ez esetben is a fogyasztó haladéktalanul köteles közölni a hibát a gyártóval, ha azt felfedezte. Ugyanakkor, ha két hónapon belül ezt megteszi, még úgy kell tekinteni, hogy az előbbi kötelezettségének eleget tett. A termékszavatossági igényeket a fogyasztók a termék forgalomba hozatalától számított két évig terjeszthetik elő a vállalkozásnál. Lényeges, hogy ha esetleg a fogyasztó időközben eladta az árucikket, akkor hibás teljesítés esetében a vállalkozással szemben már az új tulajdonos érvényesítheti a termékszavatossági jogokat. VII. A jótállásra vonatkozó előírások – kártérítés Az ÚPtk-ban ugyancsak meghatározásra került a jótállás fogalma, csakúgy, mint a Ptk-ban. A korábbi szabályozáshoz képest nincs jelentős változás: az ÚPtk. 6: 171.§ (1) bekezdése szerint aki jótállást vállal vagy erre köteles valamilyen jogszabály alapján, úgy a hibás teljesítésért köteles helytállni a jótállás időtartama alatt. A jótállási kötelezettség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás folytán érvényesíthető jogok megegyeznek a szavatossági jogokkal (így például kijavítás, kicserélés, ellenszolgáltatás árának leszállítása). Ha pedig a jótállás ideje alatt a fogyasztó eladta a dolgot és az ezt követően meghibásodik – a termékszavatossági szabályokhoz hasonlóan –, az új tulajdonos az igényével a jótállást vállaló kötelezettel szemben fordulhat. Értelemszerűen a jótállási igény annak határideje alatt érvényesíthető. Fontos azonban, hogy ha a fogyasztó bejelentette igényét és annak a vállalkozás nem tett eleget, akkor magát az igényt a vállalkozáshoz címzett felhívásában megjelölt határidő elteltétől számított három hónapon belül még akkor is érvényesítheti bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt. Végül hibás teljesítés esetében érdemes szólni azokról az esetekről még, ahol konkrétan ennek folytán keletkezik valamilyen kár az érintett árucikkben. Ide tartozik az például, ha egy ruha fémpántja mosás közben a rossz rögzítés miatt kiugrik és tönkreteszi a mosógépet. Fontos tudni ekkor, hogy a hibás teljesítésből fakadó károkat a vállalkozás köteles megtéríteni a fogyasztónak az ÚPtk. 6:174. § (1) bekezdése szerint. Ez alól csak akkor mentesül a kötelezett, ha a hibás teljesítés alól kimenti magát a már korábban írtak szerint: így például bizonyítja, hogy a hiba oka az adásvétel után keletkezett. A fogyasztó azonban a károk megtérítését csak akkor követelheti, ha kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye vagy a vállalkozás ezt nem vállalta, illetve e kötelezettségeinek nem tud eleget tenni. A kártérítésből fakadó igények érvényesítése esetében szintén bizonyos határidők kerültek 6
meghatározásra: ezek megegyeznek a szavatossági igények érvényesítésére vonatkozó határidőkkel. VIII. Termékfelelősség Az ÚPtk-ban meghatározásra került mindezek mellett a termékfelelősség fogalma, amelynek lényege, hogy a gyártó felelősséggel tartozik az általa gyártott hibás termék által okozott ún. termékkárért. A termékkár körébe tartozik a 6:552.§ szerint az az eset, ha valaki a hibás termék folytán meghal, vagy testi sérülést, esetleg egészségkárosodást szenved. Ugyancsak termékkárnak minősül, ha a hibás termék kárt okoz más dologban és a kárnak az összege magasabb, mint a kár bekövetkeztekor ötszáz EUR összegnek a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama szerinti forintösszeg (ez jelenleg körülbelül 150.000 Ft-nak felel meg). Végül az utolsó feltétel szerint csak akkor beszélhetünk termékkárról, amennyiben az érintett dolog szokásos rendeltetése szerint magánhasználat tárgya és azt maga a károsult is ilyen célra használta. Ki minősül gyártónak? A gyártó fogalma kapcsán széles alanyi kör került meghatározásra, így gyártónak minősül a végtermék, a résztermék és az alapanyag előállítója, valamint aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát tünteti fel a termék gyártójaként. Amennyiben nem hazai, hanem importtermékről van szó, úgy azt a személyt is gyártónak kell tekinteni, aki az Európai Gazdasági Térség területére behozta a terméket gazdasági tevékenység keretében. Ha a fentiek szerint sem állapítható meg a termék gyártójának kiléte, akkor a forgalmazót kell gyártónak tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a gyártót vagy azt a forgalmazót, akitől a terméket beszerezte, meg nem nevezi. A forgalmazó a károsult fogyasztó írásbeli felhívásától harminc napon belül teheti meg az említett nyilatkozatát. Mikor minősül termékfelelősség esetén a termék hibásnak és ezt kinek kell bebizonyítania? Az ÚPtk. 6:554. § (1) bekezdése alapján akkor hibás a termék, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható. E kérdés megítélésekor figyelemmel kell lenni a termék rendeltetésére, ésszerűen várható használatára, a termékkel kapcsolatos tájékoztatásra, a forgalomba hozatal időpontjára, valamint a tudomány és technika állására. Ez utóbbi kapcsán fontos: a terméket még attól önmagában nem lehet hibásnak minősíteni, ha később nála nagyobb biztonságot nyújtó termék kerül forgalomba. A bizonyítási teher kapcsán fontos tisztázni: ellenben a hibás teljesítésre vonatkozó rendelkezésekkel, ez esetben a bizonyítási kötelezettség megfordul, ugyanis a károsult fogyasztónak kell bebizonyítania azt, hogy a termék hibás volt. Sikeres bizonyítás esetén is mentesülhet azonban a gyártó a termékfelelősség alól, ha bizonyítja, hogy a terméket - nem hozta forgalomba, 7
- nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenység körében gyártotta vagy forgalmazta, - a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt és a hiba oka később keletkezett, - a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető, - a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. Fontos rendelkezés a termék kapcsán, hogy a gyártó nem tehet olyan nyilatkozatot, miszerint a termékkárért fennálló felelősségét kizárja vagy korlátozza. Ha ezzel mégis él, úgy ez a nyilatkozat semmis. Határidők Mint minden, a korábbiakban tárgyalt igény esetében, itt is meghatározásra kerültek bizonyos határidők, amelyeken belül a károsult fogyasztó igényét érvényesítheti. Az ÚPtk. 6:558. §-ban úgynevezett szubjektív és objektív határidő is meghatározásra került. A szubjektív határidő három év, ezt onnantól kell számítani, hogy a fogyasztó tudomást szerzett – vagy szerezhetett volna – a kárról, a termék hibájáról és a gyártó személyéről. Mindazonáltal objektív határidő is fennáll: így a gyártót a termékkár folytán fennálló felelőssége az adott termék forgalomba hozatalától számított tíz évig terheli. Azaz, ha a fogyasztó csak tíz év múltán szerez tudomást többek közt a kárról, annak hibájáról, ezt követően már nem támaszthat igényt a gyártóval szemben. Fontos, a fogyasztókat védő rendelkezés mindemellett, hogy termékfelelősség esetében a bekövetkezett teljes kár összegét meg kell téríteni: így nincsen lehetőség arra, hogy azt csökkentsék és alacsonyabb mértékben állapítsák meg. IX. Általános szerződési feltételek – az ördög a részletekben rejlik A fogyasztók sokszor találkoznak a vállalkozásokkal történő szerződéskötés során olyan általános szerződési feltételekkel, amelyek terjedelme akár az ötven-száz oldalt is eléri. Ezeket általában el sem olvassák az említett nagy oldalszám miatt, amelyben szerepet játszik az is, hogy azok tartalmát nem tudják értelmezni rögtön – még nagyobb gond az, hogy később aláírják azt, miszerint annak rendelkezéseit tudomásul vették és megismerték. Már pedig a vállalkozások szinte mindegyike, amely általános szerződési feltételeket használ, alkalmazza ezt a gyakorlatot, nem véletlenül. Ugyanis az ÚPtk. 6:103. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozásnak kell azt bebizonyítania vita esetén, hogy igenis megtárgyalták ezeket a feltételeket. Ezért sem szabad aláírni rögtön mindent átolvasás nélkül, mivel épp ebből származik később többek közt az, hogy a vállalkozás által követelt egyéb díjat vagy épp magatartását jogtalannak tartják, holott arról az általános szerződési feltétel tájékoztatást tartalmazott. 8
E szerződési feltételek kapcsán már az ÚPtk. hatályba lépése előtt érvényes jogi előírások is ismerték az úgynevezett tisztességtelen szerződési feltételek esetét. Az ÚPtk-ban pedig ugyancsak meghatározásra került e fogalom – ez azért bír jelentőséggel, mivel a tisztességtelennek minősül szerződési feltételek semmisnek minősülnek. Erre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Milyen szerződési feltétételek is minősülnek tisztességtelennek? Az ÚPtk. 6:104. §-ban került egy sor olyan eset meghatározásra, amely fennállása esetén tisztességtelen az adott szerződési feltétel. Ilyennek minősül például, ha a szerződés alapján a fogyasztó akkor is köteles a szerződésben foglaltak teljesítésére, ha a vállalkozás saját kötelezettségeit elmulasztja és nem teljesíti azt. Ugyancsak tisztességtelennek minősül az a feltétel, amely alapján szerződésben rögzítik: kizárólag a vállalkozás jogosult egy adott szerződési feltétel értelmezésére. Emellett a vállalkozás nem korlátozhatja az általa igénybe vett közreműködőért (például megbízottjáért) való felelősségét: amennyiben megteszi, úgy a vonatkozó kikötés egyértelműen tisztességtelen szerződési feltételnek minősül. Jó példa továbbá a szintén tisztességtelen feltételekre: gyakori az az eset, hogy a szerződésben a vállalkozás olyan feltételt határoz meg, amely alapján választott-bírósági útra kényszeríti a fogyasztót. Érvényesen ugyanakkor nem tehet ilyen kikötést: nem zárhatja ki vagy korlátozhatja a fogyasztó peres vagy más jogi úton történő igényérvényesítési lehetőségét. Ez alapján ugyanis például a fogyasztó el lenne zárva annak lehetőségétől, hogy a fővárosi és a megyei kereskedelmi és iparkamarák mellett működő békéltető testületek gyors, ingyenes és hatékony eljárását vegyék igénybe a kereskedővel fennálló fogyasztói jogviták megoldására. Végül egy szintén jó példa a tisztességtelen szerződési feltételek kapcsán az az eset, amikor kiköti a vállalkozás, hogy a szerződést bármikor felmondhatja vagy attól elállhat, de ugyanezt a lehetőséget a fogyasztó részére nem biztosítja. Mindemellett, amíg a vállalkozás be nem bizonyítja, hogy mégsem áll fenn a tisztességtelenség esete, addig ilyennek kell tekinteni azt a feltételt, amely például a vállalkozás szerződésszegésekor kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogát. Hasonlóan ide tartozik az az eset, amikor a fogyasztót az adott szerződés túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha nem vagy nem szerződésszerűen teljesítené a szerződést. Az ÚPtk. említett szakaszában a fenti példálózó felsorolás mellett még egy sor olyan eset meghatározásra került, amelynek teljesülése a szerződési feltétel tisztességtelen voltát alapozza meg: fontos azonban, hogy ennek semmiségét kizárólag a bíróság állapíthatja meg.
9
X. Egyéb, fontosabb fogyasztóvédelmi előírások Mindezek mellett több olyan rendelkezést is tartalmaz ÚPtk, amelyet nem árt tudni a fogyasztóknak. Így például, ha fogyasztó és vállalkozás köt egymással szerződést, amelynek alapján a fogyasztót valamilyen pénzfizetési kötelezettség terheli, úgy az ÚPtk.6:131. § értelmében semmis az a kikötés, amely kizárja a tartozás idő előtti teljesítését. Ugyancsak semmis az a feltétel, amely alapján a vállalkozás korlátozza az idő előtti teljesítés lehetőségét úgy, hogy a teljesítésből közvetlenül fakadó költségeken túl egyéb terhet, bármilyen kötelezettséget ró a fogyasztóra. Hasonló fogyasztóvédelmi előírások érvényesülnek abban az esetben, ha például egy szerződés kapcsán a fogyasztó kezességet vállal. Ekkor ugyanis a jogosult - aki jellemzően a vállalkozás -, már a szerződés létrejöttét megelőzően köteles tájékoztatni a fogyasztót arról, hogy milyen jogai vannak a kezesnek és hogy melyek az ebből fakadó kötelezettségei, az mivel is jár számára (kezesség esetén a kezes áll helyt az eredeti kötelezett, azaz jellemzően az adós tartozásáért). Szintén tájékoztatást kell kapnia mindarról a különleges kockázatról, amely a kötelezett helyzetéből vagy az alapkötelezettség természetéből fakad és azt a hitelező ismeri. Lényeges rendelkezés, miszerint, ha a jogosult - azaz aki részére például meg kellett volna fizetnie az adott tartozást az eredeti adósnak - nem teljesíti a tájékoztatási kötelezettségét, akkor a fogyasztó jogosult elállni a kezességi szerződéstől, méghozzá határidő nélkül. Egy egyszerű példával illusztrálva: amennyiben egy fogyasztót ismerőse megkér arra, hogy legyen a kezese egy banki hitelszerződés kapcsán, amely több millió forintra szól és ezzel összefüggésben a pénzügyi intézmény nem tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy milyen gyakorlati hatással bír rá nézve az (tőle fogják követelni a tartozást), ha az ismerőse nem fizeti megfelelően a törlesztő-részleteket, úgy bármikor elállhat a szerződéstől, azaz nem kötelezhető semmilyen pénzfizetés teljesítésére. Hasonlóan fontos: a kezességi szerződésben a fogyasztó és vállalkozás rendelkezhet arról, hogy az eredeti kötelezett nevezzük ismét adósnak – valamennyi tartozásáért vagy valamennyi kötelezettségéért a fogyasztó kötelezettséget vállal. Ugyanakkor ez esetben a kezesség csak és kizárólag akkor érvényes, ha a szerződés említést tesz arról a legmagasabb összegről is, amelynek erejéig a fogyasztó még felel a tartozásért. Ezen összeg hiányában ugyanis a fogyasztói kezességi szerződés érvénytelen: azaz a fogyasztó ismét nem felel. Végül, de nem utolsósorban, ha az eredeti adós, akinek kötelezettségéért a fogyasztó kezességet vállalt késedelembe esik, azaz például nem teljesíti az adott törlesztő-részletet egy hitelszerződés esetén határidőben, úgy a fogyasztót haladéktalanul értesítenie kell a jogosultnak. Ha ez elmarad, akkor a kezes fogyasztó nem felel sem a késedelemből eredő kárért, sem pedig a késedelmi kamatért. Budapest, 2014. május 30.
Dr. Baranovszky György ügyvezető elnök Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége 10
