Sokszínű rendőrkék Tehetségek a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában
SOKSZÍNŰ RENDŐRKÉK
Tehetségek a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában
Miskolc, 2015.
Készült a „Tehetséghidak Program” (TÁMOP-3.4.5-12-2012-0001) tehetségsegítő tevékenységek megvalósítására” kiemelt projekt keretében.
A
„Csoportos
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Szerzők: Juhászné Gazsi Melinda, dr. Vereckeiné Pogonyi Gyopár Fotó: Patai Viktor Alkotó szerkesztő: Béry Attila
Lezárva: Miskolc, 2015. április 9.
TARTALOM
ELŐSZÓ..................................................................................................................................... 7 DIÓSZEGHY CSABA ............................................................................................................... 9 KALÓ FLÓRA ......................................................................................................................... 12 RÁCZ DÁVID ......................................................................................................................... 16 RÉZMŰVES ISTVÁN ............................................................................................................. 19 TERJÉK SÁNDOR .................................................................................................................. 22 TÓTHNÉ SOTKOVSZKI ILONA .......................................................................................... 25 GONDOLATOK A MISKOLCI RENDÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLA TEHETSÉGGONDOZÓ TEVÉKENYSÉGÉRŐL.................................................................. 28
ELŐSZÓ
Tisztelt Olvasó!
A tehetség nagyon sokszínű. A rendészeti pályán szakmai tanulmányokat folytató tanulók tehetségének megnyilvánulásáról hallva talán a szakmai hozzáértésben, az intézkedések legpontosabb és legszakszerűbb végrehajtásában nyer tartalmat a kifejezés. S valóban, a szakterületre koncentrálva a tehetségnek egy olyan komplex formája tűnik fel előttünk, mely elsősorban a hivatás gyakorlásában jelent különleges alkalmasságot. De a komplexitás az egyedi formák megjelenésének összességében rejlik. Az iskola, amelyben élünk és tevékenykedünk ebből a megközelítésből nézve lényegesen több, mint pusztán a hivatásra történő felkészítés, mint ahogy a tehetség is többféle módon, a tanulók személyiségébe beágyazottan nyilvánul meg. A különböző tehetségterületeken elért egyéni teljesítmények teszik sokszínűvé, változatossá, egyedivé iskolai életünket. A „Csoportos tehetségsegítő tevékenységek megvalósítására” a TÁMOP-3.4.5-12-2012-0001 azonosítószámú „Tehetséghidak Program” című kiemelt projekt keretében kiadvány készült, melyben 6 tehetséges fiatal bemutatkozására adunk lehetőséget. Közös bennük a szakma területének megválasztása. Mindnyájan a rendészeti pályán képzelik el jövőjüket, hivatásukat. A 6 fiatal azonban három különböző tehetségterületen teljesít kiválóan. Ezek a területek a tanulmányi munka-, a zene és a sport. A kiadványban sorsokat, életutakat, támogató családokat és szakembereket mutatunk be. Valamennyi tehetséges fiatal életútjának jellemzői a komoly erőfeszítések, a kemény, kitartó munka, a megküzdés a nehézségekkel, kudarcokkal, a bizalom és az erős elhivatottság. Meghatározó motivációs tényezőként jelenik meg számukra a siker és az elismerés, az önmegvalósítás lehetősége, mely további munkára ösztönzi őket. A kiadványban megjelenő 6 fiatal története példaként szolgál a mai és a későbbi korosztályok számára, s egyúttal tisztelet- és köszönetnyilvánítás a tehetségsegítő légkört kialakító családoknak, segítő – mentoráló személyeknek és közösségeknek.
Tóth Ilona Miskolci Rendészeti Szakközépiskola Tehetségpont
7
DIÓSZEGHY CSABA 1994. május 13-án születtem, Miskolcon. Tanulmányaimat Miskolcon az Istvánffy Gyula Általános Iskolában kezdtem, majd 2007-ben a Lévay József Református Gimnázium 6 osztályos angol tagozatán folytattam, 2013 tavaszán érettségiztem. 2013 szeptemberében a Miskolci Rendészeti Szakközépiskola tanulója lettem.
Milyen indíttatásból kezdte el a sportolást és mikor? Édesapám indított el judo-s pályafutásomon. 1998 szeptemberében íratott be judora az óvodában. Ekkor 4 és fél esztendős voltam, de még ma is tisztán emlékszem az első edzésre, és arra is, hogy az öltözőben ülve egy baseballhoz hasonló sportot képzeltem el magam előtt. Óvodás éveim alatt hetente 2-3 alkalommal vettem részt edzéseken, aztán az iskola alsó tagozatában 4 edzésre jártam, felső tagozatban már mindennap edzettem. Apukámnak először az volt a célja, hogy meg tudjam védeni magam, később a versenyeken érzett büszkeség miatt ösztönzött a judo gyakorlására, én magam pedig a sikerélmény és élvezet miatt nagyon megszerettem a sportágat.
A judon kívül volt-e valami más sportág, vagy tevékenység, amivel sikeresen próbálkozott? A sport mindig életem legmeghatározóbb része volt, és az is lesz. A judo mellett egyéb küzdősportokat is kipróbáltam, mint pl.: MMA, thai boksz, de a judo miatt egyik sem kapott komolyabb szerepet az életemben. A gimnáziumban doboltam is amatőr szinten, valamint részt vettem 100- és 200 méteres síkfutó versenyen. 2012-ben Miskolcon városi versenyt nyertem, majd regionális versenyt, aztán Debrecenben Országos Atlétika versenyen 3. helyezést értem el 200 méteres síkfutásban. A felsoroltakon túl szabadidőmben, ha tehetem, motorozok, vagy a kutyámmal futok, de részt vettem már capoeira, jiu-jitsu, grappling, floorball és kosárlabdaedzéseken és amatőr versenyeken is.
9
Mi motiválja önt, miért tartja fontosnak, hogy magas szinten űzze az ön által választott sportágat? Elsősorban a sikerélmény, és a sport szépsége; ezek mellett az, hogy szüleim, családtagjaim büszkék lehetnek rám. Egészen pici koromtól vittek versenyekre, melyeken nem mindig sikerült dobogós helyezést elérnem, ami gyakran elkeserített. Szüleim elvárása az volt, hogy kitűnő tanuló és jó sportoló legyek, amit nem volt könnyű teljesíteni, és ez sokszor elvette a kedvemet a sporttól. A versenyeken édesapám mindig jelen volt, néhány alkalommal édesanyám is eljött.
Miként tudja összeegyeztetni a tanulmányait az edzéssel? Ez jelenti a legnagyobb nehézséget számomra. Nagyon nehéz versenyre készülni úgy, hogy közben dolgozatok, számonkérések várnak. A versenyek miatt sajnos több órán nem tudok jelen lenni. Nehéz az elmaradt anyagokat pótolni.
Milyen fontosabb sport eredményei vannak?
10
Első sikereimet „diák A” korcsoportban értem el a Miskolci Sportiskolában, Gecsei László judosaként, ami egy Regionális Bajnokságon elért első helyet, és egy Magyar Bajnoki bronzérmet jelentett. Később serdülő korcsoportban az MVSC színeiben Kálmán Tibor és Illyés Miklós tanítványaként több nemzetközi versenyen is részt vettem, külföldön és itthon egyaránt. Magyar Bajnokságon 2. helyezést értem el, Ausztriában 5. lettem egy magas színvonalú versenyen, és Olaszországban egy kisebb volumenű versenyt nyertem meg. 2008-ban másodéves serdülőként Magyar Bajnok voltam, és Országos Diákolimpiát nyertem, illetőleg az Ebmex-, és a Budapest Kupa-válogató versenyt az első helyen zártam, így elsőként kvalifikáltam magamat a Győrben megrendezett Világkupára. Itt egy nagyon kemény mezőnyben szenvedtem el egy vereséget, majd két szerb, egy orosz és egy ukrán versenyzőt legyőzve bronzérmet szereztem. 2012-ben a Magyar Bajnokságokon a dobogó 2. fokára állhattam. Nem tudtam aranyat szerezni, viszont külföldön több színvonalas nemzetközi versenyt is megnyertem. Többek között Ausztriában, Grazban és Bécsben, illetve Lengyelországban is a dobogó tetején álltam. A versenyzések mellett sikeres vizsgát tettem 1 Kyu-ból, azaz felköthettem a barna övet. 2012-ben Baján, Országos Diákolimpián első helyezett lettem, Országos Rangsor-versenyen ezüstérmet szereztem, viszont a Magyar Bajnokságon térdsérülés miatt nem indulhattam. 2013-ban az érettségi, illetve a továbbtanulás miatt nem vettem részt versenyeken, de továbbra is leigazolt versenyzőként jártam hetente 3-4 edzésre.
2013 szeptemberében a Miskolci Rendészeti Szakközépiskola tanulója lettem, ahol két BM országos tanintézeti bajnokságon is első lettem, majd pedig a BM Judo Magyar bajnokságot is megnyertem. Eredményeimre tekintettel részt vehetek a 2015. május 10-én Németországban (Drezdában) megrendezésre kerülő Rendőr Európa Bajnokságon.
Hogyan képzeli el a jövőjét? A jövőmet az MRSZKI elvégzése után a munka mellett sok edzéssel, versenyeken való részvétellel, továbbtanulással képzelem el. A rendőrségen belül olyan munkát szeretnék végezni, melynek során a közel 17 éve űzött judo sportágban szerzett tudásomnak is hasznát veszem. A mozgás, a sport szerves része marad az életemnek, hiszen sok sikerélményt adott, de amíg diákként a tanulásban, úgy felnőttként, a munkámban is szeretnék ugyanilyen sikeres lenni.
Mit üzenne azoknak a tanulóknak, akik nem sportolnak rendszeresen? Szakítsanak időt hetente legalább 3 alkalommal arra, hogy 1 órán keresztül olyan sportot űzzenek, amely élvezettel tölti el őket. Határozzák el magukat, kezdjék el a sportolást, legyenek kitartóak, s bízom benne, hogy ezt követően nem tudnak majd szabadulni a sport nyújtotta élvezettől!
Kik támogatták sportsikerei elérésében? Anyagi támogatást kb. 17 éves koromig szüleimtől és az egyesülettől (MVSC) kaptam. Lelkiekben szüleim, edzőim, és sporttársaim támogattak.
Milyen támogatásra lenne még szüksége? Olyan támogatóra lenne szükségem, aki a szabadidőt biztosítja a felkészüléshez.
11
KALÓ FLÓRA 1995. április 25-én születtem Ózdon. Általános iskolai tanulmányaimat Sátán kezdtem, de a rossz osztályközösség miatt az ötödik osztályt már Ózdon folytattam, a Szabó Lőrinc Általános Iskolában, ami bezárásra került az utolsó év előtt, így az Újváros Téri Általános Iskolában végeztem el a nyolcadik osztályt, testnevelés szakon. Ezt követően Putnokra jártam a Serényi Béla Gimnáziumba rendvédelem szakra, ahol a sportot is előnyben részesítették, majd felvételt nyertem a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolába. Kilenc éves korom óta, azaz 2004-től a Shotokan Karate sportágat gyakorlom, jelenleg 2 danos mester vagyok. A Shotokan Karate egy tradicionális harcművészet, melynek van versenysport ága is, mely kumite-ből, azaz küzdelemből, és kata-ból, azaz formagyakorlatból áll. 12
Milyen indíttatásból kezdte el a sportolást és mikor? Édesapám főnöke, Vitkó Ferenc - aki egy biztonsági cég vezetője - hozott létre egy karate egyesületet Sho-Bu-Kai Dojo néven. Eleinte azért, hogy a biztonsági őröknek oktasson önvédelmet, mára azonban már teljesen kinőtte magát, és erős klubbá alakult. Apukám vitt el az itt folyó edzésekre, mert kiskoromban nagyon visszahúzódó és szorongó személyiség voltam. Egy ideig ő maga is karatézott, de később már csak engem hordott sportolni. Az edzőm a mai napig a következőket meséli rólam: „Amikor az apukája kiment, akkor se szó, se beszéd fogta magát és leült a padra. Az Istenért sem lehetett visszaállítani a sorba, folyamatosan fájt a hasa, és edzés vége előtt haza kellett vinni. Ma pedig, ha kap egy maflást, köp egyet és tovább megy. Én se hittem volna, hogy ez lesz belőle!”
Mi motiválja önt, miért tartja fontosnak, hogy magas szinten űzze az ön által választott sportágat? Számos versenyen vettem részt kiskoromtól, kumite és kata gyakorlatokban is. Ma már inkább csak kumite versenyszámokban indulok. Régebben a versenyek többségéről vereséggel távoztam. Csak arra tudtam gondolni, milyen lehet majd az első helyen állni, és hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy oda kerülhessek. Elkezdtem többet edzeni, ami megváltoztatta az életemet. Suli után már nem az volt az első, hogy megtanuljak és menjek a
barátaimhoz, hanem az, hogy edzek. Úgy gondolom felnőttem a feladathoz, ami az eredményeimen is látszik. Igazából ma már nem csak az motivál, hogy mindig az első helyen álljak (bár be kell vallanom, piszkosul jó érzés), hanem az is, hogy minél több tudást sajátítsak el, és akit érdekel, annak át tudjam adni.
Miként tudja összeegyeztetni a tanulmányait az edzéssel? Mikor felvételt nyertem a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolába, azt hittem az iskola szinte csak a sportról fog szólni. Hamar rá kellett jönnöm, hogy rengeteget kell tanulni, és a sport háttérbe szorulhat, ha nem kezdek gyorsan valamit. Az első két hónap jó volt, reggelente kötelező volt a reggeli torna, amit nagyon élveztem, de utána jött a fekete leves. Ha edzeni akartam, akkor fel kellett kelnem korán reggel, iskola előtt. Ez azt jelenti, hogy mivel 7 óra 40 perckor becsengetnek, nekem a reggeli kelést 5 órára, vagy fél hatra kellett időzítenem. Ekkor indultam futni, vagy éppen a tornaterembe, gyorsító gyakorlatokat végezni.
Kik támogatták sportsikerei elérésében? Eleinte volt bennem félelem, hogy hol fogok karatézni, kivel fogok edzeni, hiszen az otthoni körből kiszakadtam. Az iskolának köszönhetően megismerkedtem egy remek edzővel, Nagy László őrnagy úrral. Ismeretségünk akkor kezdődött, amikor a TEK Gálára készültünk. Szerencsére azóta is rengeteget edzünk együtt, és mindig nagyon megdolgoztat. Rajta keresztül megismertem a harmadik edzőmet, Varga Csabát, akinek szintén nagyon sokat köszönhetek. A negyedik edzőm pedig Soós Lajos, aki nemrég keresett fel azzal, hogy kempo világkupára szeretne vinni, és még sok más versenyre is. Így jelenleg négy edzőnek, a családomnak, az iskolának, és a munkahelyemnek is meg kell felelnem, ami rendezetlen életvitel mellett elég nehéz lenne. Szinte már mindem percem be van osztva. Sajnos emiatt kevesebb időm marad a barátaimra, de ők ezt szerencsére jól tolerálják.
Mit üzenne azoknak a tanulóknak, akik nem sportolnak rendszeresen? Azt üzenném azoknak, akik nem sportolnak, hogy minél hamarabb kezdjék el, és nem azért, hogy felálljanak a dobogó legfelső fokára, hanem saját magukért. Éljenek egészségesen és tapasztalják meg, hogy ha minden nap legalább 20 percet mozognak, sokkal szebb lesz az életük. Az első hét fárasztó, de később kevésbé lesznek fáradékonyak, boldogabbak lesznek. Feszegessék kicsit a határokat. A sport jó stressz-levezető. Nem kell mindenkinek karatézni. Szeressenek bele bármelyik sportba, hiszen rengeteg lehetőség közül lehet választani, és mára a sportos életmód szinte divattá vált.
13
Hogyan képzeli el a jövőjét? A jövőmről nem tudok sokat mondani, még nem tudom pontosan, hogy melyik rendőri szakterületen szeretnék dolgozni. Az azonban biztos, hogy a sportnak mindig lesz helye az életemben, annyi versenyre és szemináriumra megyek el, amennyire csak tudok, és persze lesz egy saját edzőtermem.
Milyen fontosabb állomásai voltak az eddigi pályájának? Sorolja fel néhány fontosabb versenyeredményét! -
Budapest, 2006.: I. IJKA Országos Nyílt Karate Stílus Bajnokság kumite 3. helyezés, kata 3. helyezés
-
Ózd, 2007.: I. Országos Nyílt Meghívásos WKF Utánpótlás Karate Verseny kumite 3. helyezés, kata 2. helyezés
-
Ózd, 2008.: III. IJKA Országos Nyílt Stílus Bajnokság kumite 3. helyezés, kata 1. helyezés
-
Oroszlány, 2009.: IV. IJKA Országos Nyílt Stílus Bajnokság lány kata 4. helyezés
-
Balatonfenyves, 2010.: III. Asai Memorial Karate Cup kumite 3. helyezés, kata 3. helyezés
-
Mosonmagyaróvár, 2011.: VI. IJKA Országos Nyílt Stílusú Bajnokság junior korcsoportan kata 2. helyezés, kumite 1. helyezés és felnőtt női kumite 3. helyezés
-
Pétervásár, 2012.: Shotokan Karate Stílusszövetség Regionális Verseny kumite 3. helyezés, kata 3. helyezés
-
Ózd, 2012.: VII. IJKA Országos Nyílt Stílus Bajnokság kumite 1. helyezés, kata 1. helyezés
-
Budapest, 2013.: 2013. évi Budo- és Küzdősport Gála kumite 2. helyezés
-
Eger, 2014.: Ippon Shobu Magyar Bajnokság saját korcsoportban kumite 1. helyezés, felnőtt női kumite 3. helyezés
-
Eger, 2014.: SKDUN Gichin Funakoshi European Shotokan Karate Championship and 4th SKDUN kobai European Cup: kumite: 3. helyezés
-
Ózd, 2014.: IX. IJKA Nyílt Országos Stílus Bajnokság kumite 1. helyezés, kata 3. helyezés, felnőtt kumite 2. helyezés
-
Budapest, 2014.: 2014. évi Budo- és Küzdősport Gála kumite versenyszám -60 kg: 1. helyezés, +60kg kumite 1. helyezés
14
-
Heves, 2014.: Heves Kupa kumite 2. helyezés
-
Eger, 2015.: SKS-SKDUN Ippon Shobu Országos Bajnokság kumite 1. helyezés
-
Hajdúnánás, 2015.: V. Hódos Imre Kupa kumite 2. helyezés
-
Százhalombatta, 2015.: Juhász Ferenc Emlékére Rendezett Nemzetközi Nyílt Kempo Bajnokság, Kempo Világ Kupa semi contact 2. helyezés, light contact 4. helyezés
Ezek mellett számos kisebb versenyen is részt vettem, ahol rendre első, második, vagy harmadik helyezést értem el.
Milyen támogatásra lenne még szüksége? Sajnos már a sport is a pénzről szól, főleg ha versenysportról beszélünk, hiszen ebből tudják fenntartani a szövetségeket. Így leginkább anyagi támogatásra lenne szükségem, hogy külföldi nagy versenyekre is eljuthassak, vagy saját edzőfelszereléseket vegyek. A munkámból kifolyólag nem mindig tudok eljutni edzésekre, ezért a box zsákot, koordinációs létrát vagy egyéb, a fejlődésemhez fontos eszközöket jó lenne otthonra is beszerezni.
15
RÁCZ DÁVID Mátészalkán születtem 1996. február 29-én. Vállajon élek szüleimmel, egy bátyám van. Tanulmányaimat Vállajon kezdtem a Német Nemzetiségű Általános Iskolában, majd Mátészalkán a Déri Miksa Szakközépiskolában folytattam. Már a középiskolai éveim elején elhatároztam, hogy a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában szeretnék továbbtanulni, és ennek eleget téve, be is adtam a jelentkezésemet. Életem meghatározó tényezője a sport.
Mi motiválja önt, miért tartja fontosnak, hogy magas szinten űzze az ön által választott sportágat?
16
Ahhoz, hogy valaki mesteri szinten űzzön egy sportágat, és elmondhassa magáról, hogy a világ élmezőnyébe tartozik, azt a sportágat az illetőnek minden porcikájával szeretnie kell. Ez esetemben sincsen másképp, egyértelműen szeretetből választottam az erőemelés sportágat. Habár statikusnak tűnik és az utca embere azt hiheti, hogy itt nincs technika, csak ki kell nyomni a súlyt, de ez nem így van. Mint minden sportágnak az erőemelésnek is megvannak a fortélyai, azok a technikai fogások, melyeknek, ha birtokában van az ember, akár 10 %-al is többet tud teljesíteni. Ez egy teljesítményközpontú sportág, nem annyira látványos, mint pl.: a futball. De az erőemelésben pont az a szép, hogy az ember mindig nagyobb súlyt akar emelni, mindig magasabbra teszi a mércét, és ha ezt megüti, felhőtlen büszkeség tölti el. A belső motiváció mellett nagyon fontos a környezet, az a légkör, amely kialakult az erőemelők mezőnyében. Remek viszonyt ápolok Fekete Miklóssal, a Magyar Erőemelő Szövetség szövetségi kapitányával, akinek a szakmai fejlődésem során rengeteget köszönhetek. A versenytársak is nyitottak, egy-egy szép eredmény után gratulálnak, elismerik a munkámat, és ez jó érzéssel tölt el. Csodálatos érzés volt, amikor a tavalyi világbajnokságon a hazámat képviseltem, és hírnevének öregbítésén dolgoztam. Célom továbbra is az, hogy a nemzetközi versenyeken dicsőséget szerezzek hazámnak és a csapatomnak, a Mérk Kinizsi SE-nek. Hogyan képzeli el jövőjét? A rendőrség kötelékében képzelem el a munkámat, családot szeretnék alapítani, két-három gyerekre vágyom. A család mellett magas szinten szeretném továbbfolytatni az erőemelést újabb sikereket elérve. A rendőri szakmában is szeretnék jól teljesíteni, előrelépni.
Miként tudja összeegyeztetni tanulmányait az edzésekkel? Ha nehezen is, de össze tudom egyeztetni. Ehhez azonban jól kell gazdálkodnom az időmmel, ugyanis délután 4 órakor van vége az óráknak. Ezután rögtön edzésre megyek. Ez kb. 2-3 óra időtartamú szokott lenni, amely komolyan igénybe veszi az ember fizikai állóképességét. Este 8 órakor, visszaérve a szállásra a tanulásról sem feledkezhetek meg. Gyakran még éjfélkor is a könyveket bújom és tanulok a következő számonkérésre. De eddig nincs okom panaszra. Minden modulomat sikeresen teljesítettem, sőt nem is olyan rossz eredménnyel. Az edzés számomra nem fáradtság, hanem kikapcsolódás. Nem kényszerből csinálom, hanem saját elhatározásból. Az edzés alatt - bár fizikailag nagyon fárasztó -, mentálisan mégis felfrissülök. Így a két program (tanulmány és edzés) jól kiegészítik egymást.
Mit üzenne azoknak a tanulóknak, akik nem sportolnak? A sport, amellett, hogy elősegíti a testi egészséget, a lelket is ápolja. Egy-egy szép eredmény elérése utáni gratulációk jó érzéssel töltik el az embert.
Milyen fontosabb eredményei voltak eddigi pályafutása során? A 2014 tavaszán a Szentpétervárott megrendezett Erőemelő Európa Bajnokság volt az első nemzetközi versenyem, ahol fogásnemenként két bronzérmet nyertem, de egy sajnálatos mellsérülés miatt összetettben lecsúsztam a dobogóról, így a versenyt a negyedik helyezéssel zártam. Ezt követően 2014 őszén Orosházán az Ifjúsági és Junior Erőemelő Világbajnokságon vettem részt, ahol összetettben ötödik helyezett lettem. Ezek mellett számos hazai verseny eredményeim vannak. 20 országos csúcs ifjúsági-, junior- és felnőtt korcsoportban. Kétszeres Felnőtt Magyar Bajnok, és többszörös Ifjúsági, és Junior Magyar Bajnok lettem. Legsikeresebb gyakorlataim eredménye: Guggolás: 240kg (új magyar csúcs) Fekvenyomás: 180kg (új magyar csúcs) Felhúzás: 225kg
Kik támogatták sportsikerei elérésében? Elsősorban a család, nélkülük semmi sem valósulhatott volna meg. Másodsorban a klub (Mérk Kinizsi SE), ezen belül a klubvezetőnk, Szűcs Sándor, aki mindig maximálisan támogatott mindenben. Meg kell említenem ifj. Szűcs Sándort is, akihez mindig fordulhatok segítségért. Ő az, aki minden versenyemen ott van, mellettem áll, biztat, és soha
17
nem engedi, hogy meghátráljak, kétségbe essek. Rengeteg szakmai segítséget nyújtott és nyújt az egész Szövetséggel egyetemben Fekete Miklós, a jelenlegi szövetségi kapitány. Sokat köszönhetek még nagybátyámnak, illetve a Rácz Farm Bt.-nek. Tőlük is jelentős támogatást kaptam, mely hozzájárult sportsikereimhez.
Milyen segítségre lenne szüksége? Eszköztámogatásra: az otthoni edzőteremben szükség lenne egy erőkeretre. Versenyfelszerelés támogatásra: térdgumi, guggoló/fekvenyomó/felhúzó ruha beszerzéséhez. Pénzügyi támogatásra: nemzetközi versenyeken való nevezési díj, útiköltség támogatására.
18
RÉZMŰVES ISTVÁN 1995. július 5-én születtem Miskolcon, Szendrőládon élek a szüleimmel. Apukám neve, Rézműves István, anyukám neve, Káló Anna. Általános iskolai éveimet a Borsodi Általános Iskolában töltöttem, azután a Diósgyőr-VasgyáriSzakképző Iskolában érettségiztem közbiztonsági tagozaton. Öten vagyunk testvérek, 3 nővérem és egy öcsém van. Szabadidőmben sokat gyakorolok, zenét hallgatok, focizom és sportolok.
Meséljen a gyerekkoráról, a családjáról és arról, hogy milyen indíttatás alapján kezdett a hangszeres zenével foglalkozni! A zenéléssel óvodáskoromban kezdtem el foglalkozni, de eleinte csak azért, mert édesapám is gitározik és nekem is meg kellett tanulnom, nem ellenkezhettem. Apukám mindenféleképpen át akarta adni a tudását és ezért rengeteget gyakoroltatott. Egy idő múlva pedig már jött magától, hogy nekem gitároznom kell. Észrevettem, hogy ebből előnyöm származik, mindenki értékeli és szereti, ezért egyre többet és egyre nagyobb kedvvel gyakoroltam. Amikor 9. osztályos voltam, az Egressy Béni Zeneiskolában felvételt hirdettek a Snétberger Központba, ahová felvételt nyertem. Innen kezdve hirtelen ívelt felfelé a pályafutásom. A Központban, amely Felsőörsön található, reggeltől estig csak zenetanulás volt nagyon magas színvonalon. Nagyon jó tanároktól tanulhattam. Eleinte László Attila volt a főtanárom, később sokat foglalkozott velem Snétberger Ferenc, Szakcsi-Lakatos Béla és Oláh Kálmán. Egy tanév 3 kurzusból állt: volt egy három hetes tavaszi, egy hat hetes nyári és egy ismét három hetes őszi kurzus. A köztes szünetekre házi feladatot kaptunk, amit a következő alkalomra teljesíteni kellett. A tavaszi- és őszi kurzusok némileg érintették az iskolai időszakot is, de többnyire igyekeztek mindezt úgy időzíteni, hogy a tavaszi-, illetve az őszi szünet érintve legyen azért, hogy az iskolából minél kevesebbet hiányozzunk.
Gitározni 14 éves koráig csak az édesapja tanította, vagy járt zeneiskolába, ahol foglalkoztak Önnel? Csak apámtól tanultam és addig szinte kizárólag cigányzenét játszottam, klasszikust és jazzt még nem. Jártam az öreg cigányokhoz és figyeltem, hogyan játszanak, és én is velük zenéltem. Nagyon szerettek engem, mert szorgalmas voltam, érdeklődve néztem, figyeltem
19
őket, igyekeztem minél többet tanulni tőlük. A kezdeti kötelező gitározást lassan kezdtem nem valami kötelességnek érezni, hanem egyre inkább élveztem, jó dolognak tartottam.
14 éves volt, amikor a SNÉTBERGER Zenei Tehetség Központ magára talált. Hogyan? Apukám volt egy keresztény konferencián Egerben, és ott mondta neki az egyik pap, hogy lesz Miskolcon egy tehetségkutató meghallgatás, érdemes lenne oda elvinnie engem. Nem is tudtam erről, hiszen kollégista voltam és csak hétvégére mentem haza. Szombaton reggel aztán szólt apukám, hogy öltözzek, megyünk a meghallgatásra. Meglepődtem, mert nem készültem és nem gyakoroltam erre. Ott aztán Feri bácsi azt mondta, hogy nagyon jó kezem van a gitárhoz, ő már ott felfedezte bennem a tehetséget. Később pedig jött a levél, hogy felvettek.
Bekerült a Központba, ahol évente mindig három kurzus volt. Minden alkalommal sikerült bejutnia?
20
Eredetileg ezt egy évre tervezték, de aztán a kiemelkedően tehetséges embereket, akik nagyon jól teljesítettek, visszahívták. Nekem ez sikerült háromszor. Látták, hogy nagyon érdeklődő vagyok, és szorgalmasan gyakorolok. Nem kellett újra felvételizni, hanem meghívtak a korábbi teljesítményem alapján. Nagyon szívesen mentem, mert nagyon jó közeg volt, jól éreztem ott magam és rengeteget tanulhattam.
Kik voltak a tanító mesterei? Mondjon néhány nevet! Mit tanult tőlük? A szakma nagyjai. Például Snétberger Ferenc, Oláh Kálmán, Szakcsi-Lakatos Béla, David Friedman, Lakatos Tóni és még sokan mások. Megmutatták, hogy milyennek kell lennünk és adtak támaszt is a további fejlődésünkhöz. Biztosítottak koncertlehetőséget fellépőként és hallgatóként is (pl.: a Szigeten, Veszprémben és a környékén, a Balaton-felvidéken). A Veszprém Feszten találkozhattunk Diana Krallal, George Bensonnal, Paco de Luciához be is mehettünk, mert a koncert szervezője jó kapcsolatban volt a tábor vezetőivel.
Amikor a kurzusok között szünet volt, akkor megint az édesapja és az önszorgalom hajtotta előre? Önszorgalomból tanultam. Egy év volt, amikor el tudtam menni az Egressy Béni Zeneiskolába, de ott csak klasszikus zenével foglalkoztunk, nem volt, aki jazzra oktatott volna. Ha hazajöttem a kurzusokról, apáéktól már nem volt mit tanulni.
Kezdetben cigányzenét játszott, aztán jött a klasszikus zene és a jazz, illetve a táborokban minden bizonnyal sokféle stílussal találkozott. Melyik az igazi? Melyikben tud igazán kiteljesedni? A jazz. Szabadabb, mint a klasszikus zene. A klasszikus zenében minden le van írva és te eljátszod, ahogy eljátszod. De a jazzban te alkotsz, azt játszod, ami te vagy, a te gondolkodásod jelenik meg benne, úgy szólaltatod meg a hangszert, ahogy te gondolod. Az tetszett meg benne, hogy nem annyira kötött. A jazzről azt gondolná az ember, hogy nem igazán szóló műfaj, de lehet, hogy én tudom rosszul. Én nem gondolom. Szerintem egy laikus ember számára egy kvartett vagy egy trió valóban jobban szól, mert van ritmushangszer, van basszus. De aki képzett zenész, az egy szál gitáron is nagyon jól tud játszani, a hallgatók nagyon jónak fogják hallani, új dolgokat fedeznek fel benne. Szerepel egy dokumentumfilmben. Mi ennek a története? Igen a „Tititá” című dokumentum filmben. Almási Tamás készítette. Tamásnak az egyik barátja volt velem együtt a táborban, gyakran együtt ping-pongoztunk, sokat beszélgettünk és feltűnt neki, hogy engem már háromszor hívtak vissza. Ezután vontak bele engem ebbe az egészbe, és el kezdték követni, hogy hogy megy a sorsom, hogyan fejlődök, mit csinálok és így kerültem bele a filmbe. Van-e támogatója a háttérben? Csak a szüleim. Ők támogatnak mindenben, amiben csak tudnak. A kurzusokat és a fellépések útiköltségeit a Központ támogatta. Úgy tudom, hogy a Zeneakadémiára is nyitva állt az út Ön előtt Mégis másképp döntött. Miért? Igen, jártam ott és a papírjaimat is beadtuk. Az ottani tanárok szinte már mind láttak és hallottak engem játszani, tulajdonképpen simán bekerültem volna, ha elmegyek a felvételire, csak nem mentem el. Inkább a rendőrpályát választottam, mert ezt biztosabb megélhetési forrásnak tartom. Alaposan végiggondoltuk és megbeszéltük ezt otthon a szüleimmel. Ha ez mégsem fog tetszeni, vagy itt valami nem úgy sül el, ahogy azt gondoltam, akkor még mindig nem veszítettem semmit. A rendészeti pályát tehát kiszámíthatóbbnak gondolja, de mellette szeretne zenélni is. Igen, szeretném nem elfelejteni. Marad az önfejlesztés, saját magam, vagy társaságok szórakoztatása, aztán majd meglátjuk, hogy mi sül ki ebből. Lehet, hogy csinálok valami hülyeséget, ami miatt leszerelnek… (nevet), de inkább nem szeretnék ilyet csinálni!
21
TERJÉK SÁNDOR 1981. június 18-án születtem Sárospatakon. Édesanyám a közétkeztetésben dolgozik, édesapám nyugalmazott MÁV pályamester. Van egy nővérem, aki fodrászként dolgozik illetve egy öcsém, aki szintén az MRSZKI tanulója. 1999-ben érettségiztem a Tokaji Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskolában, majd egy évvel később technikusi képesítést szereztem ugyanitt. Akkor azt gondoltam, hogy már eleget tanultam ahhoz, hogy végezhessem álmaim munkáját és megkapjam álmaim fizetését.
22
Sajnos nem így történt, ezért éltem egy rokonom által felkínált lehetőséggel, és elkezdtem egy műanyag nyílászárókat gyártó cégnél dolgozni, mely később nagyban meghatározta az életem alakulását. Időközben 2004 januárjában megkaptam a behívóparancsot és megkezdtem sorkatonai szolgálatomat Szombathelyen, ahonnan az alapkiképzés után áthelyeztek Székesfehérvárra. Ott az őrszázadba kerültem és adtam folyamatosan az őrszolgálatot az Alba Regia laktanyában. Most is szívesen gondolok vissza arra a pár hónapra, ami hamar elrepült ugyan, de sok mindenre megtanított a rendről, fegyelemről, alakiasságról. Katonai időszakom alatt is jellemző volt rám, hogy komolyan veszek minden feladatot, amellyel megbíznak, talán ennek köszönhető az őrvezetői, majd a tizedesi, végül a szakaszvezetői kinevezésem. Leszerelésem után ott folytattam munkámat a civil életben, ahol abbahagytam. 8 évet dolgoztam a szakmában, aminek minden fortélyát – gyártás, beépítés, felmérés, tervezés, üzletkötés - jól elsajátítottam. A 2008-ban bekövetkezett válság sajnos elérte a vállalkozásunkat is, így megelőzve azt, hogy anyagilag ellehetetlenüljek, 2009 februárjában Hollandiában kezdtem dolgozni egy gyümölcs farmon. Az itt eltöltött 3 év után sikerült munkát váltanom odakint, és újra a szakmámban dolgozhattam, és szerezhettem újabb tapasztalatokat. Mindeközben nem mondtam le régóta dédelgetett álmomról, hogy a magyar rendőrség tagja lehessek. Terveim között szerepel továbbá a Nemzeti Közszolgálati Egyetem elvégzése is, és kiképző tisztként vagy bűnügyi nyomozóként kiteljesedni ebben a hivatásban.
Mi befolyásolta, mi alakította tanulmányai választását? Mi késztette arra, hogy olyan dolgokat is csináljon, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak egymáshoz? Mi motiválta? A szüleim motiváltak és terelgettek a pályaválasztásom során, Ők segítettek mindenben. 14 évesen még nem tudtam mit akarok az élettől, nem voltak konkrét céljaim, elképzeléseim. Egymáshoz nem kapcsolódó dolgokat azért csináltam, hogy megtudjam, melyek azok, amik jobban testhez állnak, amelyek segítségével nagyobb anyagi haszonra tehetek szert és fontos volt a tapasztalatszerzés is.
Mi vezette, inspirálta arra, hogy a rendőr szakmát válassza? Mi az, amit az előző időszakban megtapasztaltakból ma is hasznosítani tud? Egy fegyveres testülethez való tartozás gondolata mindig csábító volt számomra, amit a sorkatonai szolgálat csak megerősített bennem. Többek között az volt vonzó számomra, hogy jó célt szolgálhatok, valamint az egyenruha, a fegyver és a csapatmunka. A határozottság, a magabiztosság, az önállóság és a jó emberismeret azok, a bennem is meglévő tulajdonságok, amiket – úgy gondolom - hasznosítani tudok ebben a szakmában.
Mit gondol, milyen területeken kell jó képességekkel rendelkeznie annak, aki a rendőr szakma tanulását választja? Mit tart erősségének a szakmatanulás szempontjából? Milyen területen gondolja, hogy segítségre, támogatásra lenne szüksége, hogy eredményesebb legyen? Véleményem szerint elsősorban mentálisan és fizikálisan kell rendben lennie annak, aki rendőr szeretne lenni. Másrészt a jó rendőrré válás függ a tanultakon túl a tapasztalatoktól, az öröklött és kialakult emberi tulajdonságoktól, a szakma iránti elkötelezettségtől és még sorolhatnám. Talán az a legnagyobb erősségem, hogy nagyon érdekel az, amit tanulnom kell, és ezért könnyebben is sajátítom el. Ennek eredménye, hogy jelenleg évfolyam első vagyok. Fizikálisan van hova fejlődnöm, de ami késik…! 23
Önt az osztálytársai kiváló teljesítménye mellett, jó közösségi embernek is tartják. Mit gondol, miért mondják ezt? Hova helyezi magát a közösségben? Hogyan tudja segíteni az osztályközösség munkáját, összetartozását? Milyen tanácsot tud adni nekik, hogy önhöz hasonlóan jó eredményeket érjenek el a tanulásban, a szakmai ismeretek elsajátításában? Igyekszem aktívan részt venni az osztály életében, szervezni, tervezni, ha szükséges. Osztálytitkárként kiemelt szerepem van a közösségben, de ezt soha nem éreztetem. Mindenkit egyenrangú félként kezelek. Ha megkérnek, szívesen segítek abban, amiben tudok, olykor tanácsokat adok, illetve több-kevesebb sikerrel igyekszem jó példával elöl járni. Véleményem szerint a tananyag elsajátítása maximális odafigyelést igényel és szükséges az is, hogy minden napra készüljünk fel amennyire lehetséges, mivel hamar le lehet maradni!
Hogyan tudja megszervezni, beosztani idejét, hogy az iskolai követelményeknek is megfeleljen (bejárás az iskolába, jó tanulmányi eredmény megtartása)? Hogyan és mennyit készül az órákra? Egyértelműen sok idő megy a szabadidőm rovására a tanulás miatt, de ezt választottam, és ha már így döntöttem, ezt helyezem előtérbe. Odafigyelek órákon, és ez sokat számít. Az is pozitívan befolyásoló tényező számomra, hogy minden nap hazautazom, és úgy gondolom, hogy otthon sokkal könnyebben tudok készülni.
Milyen jövőképet képzel el magának? Hol és milyen szakmai területen teljesítene szolgálatot? Hogyan találja meg az önmegvalósítás lehetőségeit?
Mindenképpen szakmai tapasztalatot akarok szerezni, minél jobban belelátni a rendőri szakma rejtelmeibe, aztán pedig tovább tanulni, képezni magam. Legalább tiszti rendfokozat és az ehhez járó beosztás elérése a cél, nem akarok megragadni azon a szinten, amiben közvetlenül az MRSZKI elvégzése után fogok dolgozni. Nem tudom még, melyik szakterület lesz számomra a legtesthezállóbb, amiben megtalálom a számításom is, viszont azt tudom, hogy mindenképpen a lakóhelyemhez közel, azaz Szerencsen vagy környékén akarok dolgozni a későbbiekben.
24
TÓTHNÉ SOTKOVSZKI ILONA 1978. augusztus 30-án születtem Ózdon, szüleim harmadik gyermekeként. Édesapám mozdonyvezetőként dolgozott az egykori Ózdi Kohászati Üzemek-ben, édesanyám mai nevén főállású anyaként (akkoriban háztartásbeli) otthon volt velünk, míg iskolába nem kezdtem járni. Általános iskolai tanulmányaimat 1984-ben kezdtem meg az ózdi Bolyki Tamás Általános Iskola diákjaként. 4-5-ös tanuló voltam, sosem volt problémám a tanulással. Ezzel párhuzamosan tanultam az ózdi Erkel Ferenc Zeneiskolában szolfézst és gitárt.
Mi késztette arra, hogy olyan tanulmányokkal is foglalkozzon, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak egymáshoz? Mi alakította tanulmányai választását? Általános iskolás tanulmányaimmal párhuzamosan zeneiskolai oktatásban vettem részt édesapámnak köszönhetően, aki fiatal korától a zene "rabja". Zenekarukkal számtalan lakodalomban, rendezvényen vettek részt az évtizedek folyamán, és még most is gyakran meghívott fellépők a városi rendezvényeken. Gitár volt a főszakom a zeneiskolában és nem is volt kérdés, hogy a 8. osztály elvégzése után a tanulmányaimat a miskolci Zeneművészeti Szakközépiskolában folytassam, mivel több megyei versenyt megnyertem és országos versenyen is kimagasló eredményeket értem el. Azonban hiába voltak kiváló eredményeim, a zene csak hobbiként szerepelt az életcéljaim között. Nem éreztem, hogy ezen a pályán kellene megtalálnom a boldogulásomat. Éppen ezért egy év után az ózdi József Attila Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, ahol osztályfőnökömnek köszönhetően nagyon megkedveltem a kémiát. Az érettségit követően a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolára nyertem felvételt biológia-kémia szakra. 3 évig voltam a főiskola hallgatója, majd szüleim anyagi helyzetének sajnálatos romlása miatt tanulmányaimat megszakítottam és hazatértem Ózdra, hogy segítsek rajtuk. Dolgozni kezdtem a General Electric üzemében mint összeszerelő operátor. Itt ismerkedtem meg férjemmel és innen mentem el gyesre is első gyermekünk megszületése után. 2. gyermekünket vártuk, amikor elhatároztam, hogy újra nekivágok a főiskolai tanulmányoknak. Ezúttal, a családra való tekintettel a közeli egri Eszterházy Károly Főiskolát választottam, ahol 2007-2010 között végeztem el a vegyész szakot. 2010 júniusában sikeresen államvizsgáztam, a nyelvvizsgám azonban hiányzott, így a diplomát sajnos nem vehettem át.
25
Mi vezette, inspirálta arra, hogy a rendőr szakmát válassza? Férjem 2007-2012 között Budapesten dolgozott egy irodaházban mint személy- és vagyonőr. Egy budapesti rendőr ismerősünk ajánlotta neki, hogy próbáljon meg felvételizni az akkori VPOP-hoz. Miután sikeresen felvételizett, elkezdett dolgozni pénzügyőr őrmesterként. Ekkor, rajta keresztül ismerkedtem meg közelebbről a hivatásos szakmával. Nagyon megtetszett nekem a fegyelem, a rend, amit a hivatásos szervezet képvisel. A munkahely komolysága, a felelősségtudat, ami szükséges ehhez a hivatáshoz. Úgy éreztem ez az igazán nekem való szakma. De abban az időben még nem volt rá lehetőségem, hogy jelentkezzek a rendészeti képzésre a korom miatt. 2013-ban történt változás, amikor a felső korhatárt eltörölték. A következő évben nyílt alkalmam jelentkezni a tiszthelyettes képzésre. Sikeresen felvételiztem, így 2014 szeptemberében megkezdhettem tanulmányaimat a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában. Az első hónap nehéz volt számomra, mert a kiképzés ideje alatt be kellett költözni a kollégiumba és csak hétvégére térhettem haza a családomhoz. Nem volt könnyű a férjemnek és a szüleimnek sem. Ők nagyon nagy segítségemre vannak az iskolai tanulmányok ideje alatt. Októbertől bejárós lettem az iskolába. Igaz számomra fárasztóbbak lettek a napok, de legalább minden estét a családdal tölthettem. 26
Önt az osztálytársai kiváló teljesítménye mellett, jó közösségi embernek is tartják. Mit gondol, miért mondják ezt? Az osztályközösségbe az első pillanattól kezdve jól be tudtam illeszkedni. Ez részben köszönhető osztálytársaimnak, hiszen teljes mértékben befogadóak, illetve annak is, hogy hiába vagyok tőlük 10-15 évvel idősebb, fiatalos a gondolkodásom és jól tudok másokhoz alkalmazkodni. Sokat fordultak hozzám az eltelt fél év alatt, ha valamilyen tanulási problémájuk volt. Mindig segítőkészen álltam hozzájuk. Januárban megtudtam, hogy újra babát várok. Így jelenleg tanulmányi jogviszonyomat szüneteltetem 1 évig. De remélem, hogy az osztályommal és tanáraimmal ezután is jó kapcsolatot tudok fenntartani.
Mit gondol, milyen területeken kell jó képességekkel rendelkeznie annak, aki a rendőr szakma tanulását választja? Egy jó rendőrnek milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie? Legyen fegyelmezett, magabiztos, határozott, de egyben empatikus is. Én úgy gondolom, hogy rendelkezem mindezekkel a tulajdonságokkal, és remélem, ha eljön az idő, a hivatásomat magas szinten fogom tudni ellátni.
Elsősorban elhivatottnak kell lennie annak, aki a rendőri pályát választja életcéljául, mert ez nem egy szakma, hanem egy hivatás. Egy rendőrnek nemcsak munkaidejében kell megfelelnie az előírásoknak, hanem magánéletében is példamutatónak kell lennie.
Mit tart erősségének a szakmatanulás szempontjából? Szakmatanulás szempontjából az én erőségem mindenekelőtt, hogy gyorsan tanulok, ezért tudtam család mellett is, kevés szabadidővel jó eredményeket elérni. Kitartó vagyok és elérem a céljaimat, nem hátrálok meg, ha akadályba ütközöm.
Hogyan tudja megszervezni, beosztani idejét, hogy az iskolai követelményeknek megfeleljen? Hogyan és mennyit készül az órákra? Az időbeosztásomat nem volt könnyű megszervezni. Hajnaltól késő estig teljes embert igénylő feladat egy nagycsaládot ellátni, irányítani és mellette iskolába járni, napi 3 órát utazni. Tanulni nem sok időm volt, inkább a buszon, vagy az órák közti szünetekben, ebédidőben foglalkoztam a tananyaggal. Itthon igyekeztem inkább a családnak szentelni az időt. De szerencsére könnyen tanulok, így a márciusi vizsgáimat is jelesre teljesítettem. Nehézségként talán a fizikai megfelelést említhetném, hiszen hiába járok a 30-as éveimben, nincs kivétel. Nekem is ugyanazt a szintet kell teljesítenem testnevelés órákon, mint a 18-20 éves társaimnak.
Milyen jövőképet képzel el magának? Hol és milyen szakmai területen teljesítene szolgálatot? A jövőmet rendőrként, nyomozóként, illetve vizsgálóként tudom elképzelni, de a szabálysértési szakterületen is szívesen dolgoznék. Az idő előre haladásával majd kialakul. Meglátjuk mire lesz lehetőségem. Szeretnék mindenképp a családomhoz közel, Ózdon vagy környékén dolgozni. Fontos szempont, hogy a szakmát gyakorolhassam.
27
GONDOLATOK A MISKOLCI RENDÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLA TEHETSÉGGONDOZÓ TEVÉKENYSÉGÉRŐL A Miskolci Rendészeti Szakközépiskola Tehetséggondozó programja a 2008/2009-es tanévtől folyamatosan került bevezetésre. 2011-től akkreditált kiváló Tehetségpontként működünk, mely címet 2014-ben második alkalommal nyertük el. Programunk bekerült a Géniusz Program 10 legjobb gyakorlata közé a Géniusz Könyvek sorozat 21. kötetébe. Programunk kialakításánál figyelembe vettünk olyan, a rendészeti területre vonatkozó, szakmaspecifikus szempontokat, amelyeket mind a személyiségfejlesztésnél, mind a speciális készségek, illetve a tudás fejlesztésénél érvényesíteni szükséges. Módszertani célkitűzéseink: a tanulók képességeinek feltárása és intenzív fejlesztése, a tehetségígéretek erős oldalának számbavétele, fejlesztése; egy adott tehetséget mutató tanuló gyenge oldalainak feltérképezése, kiegyenlítése. Olyan területek támogatása, amelyek kiegészítik a direkt tehetségfejlesztést.
28
Tehetséggondozó programunk tartalmaz tanórai elemeket (pl.: versenyekre felkészítő csoportok létrehozása; a tehetséges tanulók részére differenciált feladatok folyamatos biztosítása; fakultatív tananyagelemek - a szakmához, a rendészeti képzéshez kötődő tananyagelemek – választása), tanórán kívüli elemeket, mint pl.: iskolai sportkörök, tanulmányi versenyek, testvériskolai kapcsolatok, szakmai társintézmények látogatása, valamint egyéni konzultációt igény szerint. Tehetséggondozó tevékenységünkről "Tehetséggondozás a Miskolci Rendészeti Szakközépiskola képzési rendszerében” címmel 2011-ben kiadványt készítettünk. Tehetséges fiataljainkat bemutató kiadványt első alkalommal készítünk, melynek folytatását évente a legeredményesebb tanulók bemutatkozásával tervezzük. Ez alkalommal igyekeztünk az iskolánkon fellelhető tehetség sokszínűségét bemutatni. A sport, a művészet, vagy éppen a rendészeti szakma tehetségjegyeit felmutató ízelítőnkben azonban van sok közös momentum. Legfőképpen az erős belső motiváció és kitartás. Bízunk benne, hogy a kiragadott hat példa hűen tükrözi munkánk célját, a hozott tehetség fejlődésének folyamatos biztosítását, illetve új tehetségek szárnypróbálgatásának támogatását, az első, talán nem is bizonytalan röptük során féltő óvásukat.
Bagi István r. ezredes Miskolci Rendészeti Szakközépiskola Igazgató
