SLOVAK ACADEMIC ASSOCIATION FOR INTERNATIONAL COOPERATION

UNIVERSITY OF NOVI SAD BUDAPEST TECH SLOVAK ACADEMIC ASSOCIATION FOR INTERNATIONAL COOPERATION

List of Editors: Glossary of Bologna Terms in Serbian Prof. Radmila Marinković-Nedučin, Ph.D Prof. Miroslav Plančak, Ph.D Prof. Marija Kleut, Ph.D Helena Hiršenberger Ivana Vujkov Glossary of Bologna Terms in Hungarian Prof. János Fodor, Ph.D, D.S.c. Mónika Jetzin Glossary of Bologna Terms in Slovak Doc. PhDr. Jaroslava Stašková, CSc. PhDr. Viera Farkašová, CSc. Design:

Jelena Cvejin

Published within the project “Multi Language Glossary on Bologna Terms” funded by the Visegrad Fund (www.visegradfund.org) Printed in Novi Sad University of Novi Sad Faculty of Technical Sciences Department of Graphic Engineering and Design - GRID

Multilanguage Glossary of Bologna Terms Вишејезични речник појмова о Болоњском процесу Többnyelvű szójegyzék A bolognai folyamat terminológiája Viacjazyčný slovník bolonských termínov

Нови Сад • Budapest • Bratislava 2009

Садржај • Fogalmak • Obsah

7

Reference

9

Foreword

11

Индекс / Index / Index

17

Вишејезични речник појмова о Болоњском процесу

59 Többnyelvű szójegyzék A bolognai folyamat terminológiája 95 Viacjazyčný slovník bolonských termínov

5

R

eference

General references • •

Glossary on the Bologna Process, English-German-Russian, HRK German Rectors’ Conference, 2006 (http://bologna.owwz.de) London Communiqué - Towards the European Higher Education Area: responding to challenges in a globalised world, London, 18 May 2007

Glossary of Bologna Terms in Serbian • • • • •

Р. Маринковић-Недучин, М. Планчак, М. Клеут, И. Вујков, Речник појмова Болоњског процеса, Универзитет у Новом Саду, Нови Сад, 2007. R. Marinković-Nedučin, P. Lažetić: Evropski sistem prenosa bodova u visokom školstvu, Vodič kroz ECTS, AAOM, 2002. M. Vukasović: Razvoj kurikuluma u visokom obrazovanju, AAOM, 2006. EUA Bologna Handbook, EUA, Raabe 2007. Veb stranice EUA, ESU, Bologna Promoters’ Community i dr.

Glossary of Bologna Terms in Hungarian • • • •

Hrubos Ildikó, A londoni miniszteri konferencia után – Universitas Taulmány07 OKM honlap: www.okm.gov.hu Derényi András, A bolognai folyamatcélkitüzéseinek magyarországi megvalósítása – Tempus Közalapítvány OKM - felsőoktatási helyettes államtitkársága: A többciklusú képzés a magyar felsőoktatásban

Glossary of Bologna Terms in Slovak • • • • •

Р. Маринковић-Недучин, М. Планчак, М. Клеут, И. Вујков, Речник појмова Болоњског процеса, Универзитет у Новом Саду, Нови Сад, 2007. EUA Bologna Handbook, EUA, Raabe 2007. Sprievodca bolonským procesom: Slovenské vysoké školy a bolonský process. SAAIC – NK Socrates 2006. www.minedu.sk (Ministry of Education) www.srk.sk (Slovak Rectors' Conference)

7

Bologna Process is an overarching reform process aiming to enhance effectiveness, competitiveness and attractiveness of the European Higher Education Area (EHEA). It is a process driven by the 46 participating countries in Europe, committed to “…develop EHEA based on institutional autonomy, academic freedom, equal opportunities and democratic principles…” (London Communiqué, May 2007). Main stakeholders of this process are students, teachers, higher education institutions and governments. In order to establish European Higher Education Area till 2010, it is essential that all partners actively involved in higher education systems are fully informed about the tasks, regulation procedures, priorities and other details of the process. One of the main goals of Bologna Process is establishing bridges to facilitate the mobility of students and teachers from one educational system or country to another. In this respect, terminology is very important element in exchange of relevant information related to all aspects of Bologna Process. Glossary, which is of a great pleasure to introduce to you, is final outcome of the project: “Multi Language Glossary of Bologna Terms”, financed by Visegrad Fund (www.visegradfund.org), and additionally supported by the Autonomous Province of Vojvodina, namely Secretariat for Education and Secretariat for Science and Technology. I am proud to mention that project jointed experts from three partner institutions: University Novi Sad, Serbia, Budapesti Műszaki Főiskola, Budapest, Hungary and Slovak Academic Association for International Cooperation, Bratislava, Slovakia. Glossary collects and gives detailed explanations of the main terms and expressions connected with Bologna Process in three languages: Serbian, Hungarian and Slovak. In certain cases, besides the general definition, relevant national context related to the given term is attached. Key references for writing and editing Multi Language Glossary are found in one of the widely used “Glossary in the Bologna Process: English-German-Russian” published by German Rectors’ Conference in 2006, London Communiqué (May 2007) that followed, and other relevant sources. Authors of the Glossary hope to have created a publication which will be an effective tool in communication and exchange of information among all those partners involved in the higher education reforms in our respected countries: Serbia, Hungary and Slovakia, and to be of a great use to all of you who are interested to find more about main principles of Bologna Process. Prof. Dr. Miroslav Plancak Project Coordinator 9

F

oreword

И I I

ндекс

ndex

ndex

11

Додатак дипломи

Diploma Supplement (Diplomazusatz)

Diploma Supplement

35 43

ЕСПБ – Eвропски систем преноса и акумулације бодова Могућност запошљавања

Beschäftigungs-fähigkeit

ECTS – European Credit Transfer and Accumulation System

Employability

Foglalkoztathatóság

ECTS – Európai Kredit Átviteli és Gyűjtési Rendszer

Doktori tanulmányok

29

Докторске студије

Promotionsphase

ECTS – Europäisches System zur Übertragung und Akkumulierung von Leistungspunkten

Doctoral Studies

Oklevélmelléklet

27

Képzési követelmények

27

Дескриптори

Deskriptoren

Descriptors

Képzési ciklusok

56

Gestufte Studienstruktur

Циклуси студија, степени студија

Cycles

Kreditrendszer

53

Систем бодова

Leistungspunktsystem

Credit system

Tanegység

Предмет, курс

48

Kurs

Course unit

Kompetenciák

41

Компетенције – знања, вештине и способности

Kompetenzen

Competences

A bolognai folyamat

24

Болоњски процес

Bologna-Prozess

Bologna Process

Bologna Követő Csoport (BFUG)

26

Група за праћење Болоњског процеса

Bologna Follow-upGruppe

Bologna Follow-up Group

Bachelor fokozat

48

Основне студије, студије првог степена

Bachelor

Akkreditációs testület

Bachelor

Akkreditáció

21

MAGYAR

23

страна

Акредитационо тело

Акредитација

СРПСКИ

Akkreditierungsagentur

Akkreditierung

DEUTSH

Accreditation body

Accreditation

ENGLISH

78

69

68

89

81

80

85

92

82

67

66

65

64

64

oldal Akreditácia

Zamestnateľnosť

Európsky systém na prenos a akumuláciu kreditov

Doktorandské štúdium

Dodatok k diplomu

Deskriptory

Stupne

128

108

107

106

106

124

116

115

Jednotka študijného programu Kreditový systém

116

102

102

101

100

100

strana

Kompetencie

Bolonský proces

Bolonská odborná skupina

Bakalár

Akreditačná komisia

SLOVAK

Europäischer Forschungsraum – EFR

Evaluation

European Research Area – ERA

Evaluation

Европска димензија

Europäische Dimension

Europäischer Hochschulraum – EHR

ENQA – European Association for Quality Assurance in Higher Education

European Association for Quality Assurance in Higher Education – ENQA

European Dimension

EURASHE – European Association of Institutions in Higher Education


European Higher Education Area – EHEA

Европска асоцијација за обезбеђење квалитета у високом образовању

EUA – European University Association


35 25

Вредновање, евалуација

34

Európai dimenzió

33

Kiértékelés

Európai Kutatási Térség (EKT)

Európai Felsőoktatási Térség (EFT)

32

EURASHE – az Európai Felsőoktatási Intézmények Szövetsége

EUA - az Európai Egyetemi Szövetség

ESU – az Európai Diákok Unióia

ENIC-NARIC hálózat Nemzeti Információs Központok Európai Hálózata/Nemzeti Felsőoktatási Elismerési Információs Központok Hálózata

MAGYAR

ENQA – az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetség

32

33

34

44

страна

Европски простор науке и истраживања

Европски простор високог образовања

Европска асоцијација институција у високом образовању

Европска асоцијација универзитета

Европска студентска унија

ESU – European Students’ Union


Европска мрежa информационих центара о академској мобилности и признавању / Мрежа националних информационих центара за признавање академских квалификација

СРПСКИ

ENIC Network / NARIC Network

DEUTSH


ENGLISH

81

77

76

76

74

75

75

74

73

oldal

Evalvácia

Európsky výskumný priestor - EVP

Európsky vysokoškolský priestor - EVŠP

Európska dimenzia

Európska asociácia na zabezpečenie kvality vo vysokoškolskom vzdelávaní

Európska asociácia vysokých škôl

Európska asociácia univerzít

Európska únia študentov

ENIC /NARIC Network Sieť ENIC/NARIC – sieť národných informačných centier/národných stredísk na uznávanie akademického štúdia

SLOVAK

114

112

112

111

109

110

110

109

121

strana

Систем оцењивања Информациони пакет / каталог предмета Заједничкe дипломe

Исход учења Учење током читавог живота

Vergleichende Bewertung / Leistungseinordung

Informationspaket / Veranstaltungskatalog

Gemeinsame Abschlüsse / Doppelabschlüsse

Lernvereinbarung

Lernergebnisse

Lebensbegleitendes Lernen

Lissabon-Konvention

Master

Mobilität

Module

Peer Review

Förderung des Europäischen Hochschulraums – EHR

Grading System

Information Packagе / Course Catalogue

Joint Degrees

Learning Agreement

Learning outcome

Lifelong Learning - LLL

Lisbon Recognition Convention

Master

Mobility

Modules

Peer Review

Promoting the European Higher Education Area – EHEA

Kimeneti követelmények

40

51

Процена колега (Peer Review) Промовисање Европског простора високог образовања

51

44

Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) támogatása

Szakértői bírálat (Peer review)

Mobilitás Modulok

42

Мобилност Модули

Mesterfokozat

54

Студије другог степена, дипломске академске студије – master

Lisszaboni Elismerési Egyezmény

41

Élethosszig tartó tanulás

Тanulmányi szerződés

38

55

Közösen kibocsátott diplomák

Információs csomag / tantárgy katalógus

Érdemjegy rendszer

Formális, nem formális és az informális tanulás

MAGYAR

39

36

37

56

страна

Лисабонска конвенција о признавању

Уговор о учењу

Формално, ванинституционално и имплицитно учење

Formales, nicht-formales und informelles Lernen

Formal, non-formal and informal learning

СРПСКИ

DEUTSH

ENGLISH

77

91

88

88

86

85

72

82

71

84

70

69

78

oldal

104

Celoživotné vzdelávanie - CŽV

Propagácia Európskeho vysokoškolského priestoru

Odborné hodnotenie (Peer Review)

Moduly

Mobilita

Magister

120

119

118

118

117

117

127

Vzdelávací výstup / Výstup vzdelávania

Lisabonský dohovor o uznávaní

128

123

115

125

114

strana

Zmluva o štúdiu

Spoločné stupne (diplomy)

Informačný balík / Katalóg predmetov

Systém klasifikácie

Formálne, neformálne a informálne vzdelávanie

SLOVAK

Признавање Регистар агенција за обезбеђење квалитета

Стандарди и упутства Процењивање нивоа спроведених реформи Препис оцена Пренос и акумулација бодова

Anerkennung

Register von Qualitätssicherungsagenturen

Soziale Dimension

Sozialpartner

Standards und Leitlinien

Bilanz (Stocktaking report)

Abschrift der Studiendaten

Transfer und Akkumulation von Leistungspunkten

Trends-Berichte

Tuning-Projekt

Arbeitsbelastung

Recognition

Register of Quality Assurance Agencies

Social dimension

Social partners

Standards and guidelines

Stocktaking

Transcript of Records

Transfer and accumulation of credits

Trends reports

Tuning Project

Workload

Behangolási projekt Munkamennyiség

50 47

Пројекат “Усаглашавање образовних структура у Европи” Оптерећење

Trend jelentések

39

Извештаји „Trends”

Тanulmányi nyilvántartás másolat

Helyzetértékelés

Kreditpontok átvitele és gyűjtése

37

52

Szabványok és irányvonalak

Szociális partnerek

31 53

Szociális dimenzió

49

30

Elismerés

45

Minőségbiztosító intézetek nyilvántartása

Minőségbiztosítás

52

Képesítési keret

MAGYAR

46

страна

49

Друштвени партнери

Друштвена димензија

Обезбеђење квалитета

Qualitätssicherung

Оквир квалификација

Qualifikationsrahmen

СРПСКИ

Quality assurance

DEUTSH

Qualifications framework

ENGLISH

89

66

92

85

71

79

90

91

91

87

72

87

79

oldal Kvalifikačný rámec

Pracovná záťaž

Projekt „Tuning“

Správy TRENDS

Prenos a akumulácia kredito

Výpis výsledkov

Rekapitulácia

Štandardy a smernice

Sociálni partneri

Sociálna dimenzia

Európsky register agentúr na zabezpečenie kvality

Uznávanie

Zabezpečenie kvality

SLOVAK

119

120

123

119

126

121

126

122

122

111

126

127

116

strana

Речник појмова Болоњског процеса

РЕЧНИК НА СРПСКОМ, МАЂАРСКОМ И СЛОВАЧКОМ ЈЕЗИКУ, УЗ ПРЕГЛЕД ТЕРМИНА НА ЕНГЛЕСКОМ И НЕМАЧКОМ

Приредили: проф. др Радмила Маринковић-Недучин проф. др Мирослав Планчак проф. др Марија Клеут Хелена Хиршенбергер Ивана Вујков

Универзитет у Новом Саду Нови Сад, фебруар 2009.

17

18

С

адржај према азбучном редоследу појмова

21 22 23 24 25 26 27 27 29 30 31 32 32 33 33 34 34 35 35 36 37 37 38 39 39 40 41 41 42 43 44 44 45 46 47 48 48 49 49 50 51 51 52 52 53 53 54 55 56 56

Увод Акредитација Акредитационо тело Болоњски процес Вредновање, евалуација Група за праћење Болоњског процеса Дескриптори Додатак дипломи Докторске студије Друштвена димензија Друштвени партнери Европска асоцијација за обезбеђење квалитета у високом образовању – ENQA Европска асоцијација институција у високом образовању – EURASHE Европска асоцијација универзитета Европска димензија Европска студентска унија Eвропски простор високог образовања – EHEA Европски простор науке и истраживања – ERA Европски систем преноса бодова – ЕСПБ ЕСПБ информациони пакет / каталог предмета ЕСПБ препис оцена ЕСПБ систем оцењивања ЕСПБ уговор о учењу Заједничкe дипломe Извештаји „Trends” Исход учења Компетенције – знања, вештине и способности Лисабонска конвенција о признавању високошколских квалификација Мобилност Могућност запошљавања Модули Мрежe ЕNIC/NARIC Обезбеђење квалитета Оквир квалификација Оптерећење Основне студије, студије првог степена Предмет, курс Пренос и акумулација бодова Признавање Пројекат “Усаглашавање образовних структура у Европи” Промовисање Европског простора високог образовања Процена колега Процена нивоа спроведених реформи Регистар агенција за обезбеђење квалитета Систем бодова Стандарди и упутства Студије другог степена / дипломске академске студије – мастер Учење током читавог живота Формално, ванинституционално и имплицитно учење Циклуси студија / степени студија

19

20

У

вод

Академски систем Србије и високообразовне институције прикључили су се реформама високог образовања у Европи које се одвијају кроз Болоњски процес. Потписивањем Болоњске декларације 2003. године прихваћени су циљеви реформе високог образовања дефинисани многим документима који прате Болоњски процес, а тиме и обавезе да се у периоду до 2010. године примене одређена начела и принципи Европског простора високог образовања. Доношењем Закона о високом образовању (септембар 2005. године) учињени су значајни помаци у обликовању новог простора високог образовања у Србији, усклађеног са општим интенцијама у Европи. Јасно дефинисани принципи високог образовања, академске слободе и аутономија, увођење тростепеног система студирања и европског бодовног система (Европски систем преноса бодова – ЕСПБ), успостављање система квалитета и формирање нових институција система (Национални савет за високо образовање, Комисија за акредитацију и проверу квалитета, Конференција универзитета и Конференција академија струковних студија, студентски парламент) само су неки од битних елемената новог законског приступа. Примена нових законских решења је у току, са позитивним оценама постигнутог и у европским оквирима (оцена 4 на састанку министара за образовање у Лондону, маја 2007. године), али су многа питања још отворена и потребно је уложити још пуно рада у суштинску примену идеја и нове филозофије високог образовања примерене друштву знања. Полазећи од чињенице да су Европски простор високог образовања и Болоњски процес увели у праксу многе нове термине и појмове, ова публикација има за циљ да их приближи стручној и широј јавности. У Речнику су обухваћени најзначајнији појмови и термини Болоњског процеса, уз кратке дефиниције на српском, мађарском и словачком језику и паралелну терминологију на енглеском и немачком језику. У припреми овог материјала коришћене су публикације које прате Болоњски процес, а посебно Glossary of the Bologna Process. Речник појмова Болоњског процеса не замењује многе друге публикације из области високог образовања, од којих су неке и на нашем језику, али представља користан приручник за професоре и студенте, који партнерски мењају образовни простор Србије да би успоставили модерни и ефикасни систем образовања, на добрим традиционалним темељима, које несумњиво имамо.

21

А

кредитација

.hu

Akkreditáció

.sk

Akreditácia

.uk

Accreditation

.de

Akkreditierung

Акредитација је поступак формалног признавања студијског програма или високошколске установе од стране спољашњег тела, на бази процене квалитета. На основу акредитације утврђује се да ли установа има право на издавање диплома, омогућава се признавање тих диплома од стране трећих лица, олакшава се пренос бодова на друге акредитоване установе, релизује се директно или индиректно финасирање и регулишу друга статусна питања. У већини случајева акредитација је резултат вредновања или спољашњег поступка оцене квалитета, чиме се утврђује да ли програм или установа задовољавају академске или професионалне стандарде акредитационог тела. Поступак акредитације се окончава доношењем формалне одлуке, која може бити позитивна, условно позитивна или негативна. Статус акредитоване установе или акредитованог програма се, углавном, добија на одређен временски период. Такође, негативна одлука се може након одређеног времена изменити у новом процесу акредитације. У Берлинском саопштењу (Berlin Communiqué), из 2003. године, министри европских земаља сагласили су се да би један део националних система за вредновање квалитета требало да буде „систем акредитације, верификације или упоредивих процедура”. Затражили су од Европске асоцијације за обезбеђење квалитета у високом образовању (European Association for Quality Assurance in Higher Education – ENQA) да међу својим чланицама развије усаглашени скуп стандарда, процедура и упутстава за обезбеђење квалитета и да размотри поступке који би гарантовали одговарајући систем вредновања и акредитационих агенција, уз сарадњу са Европском универзитетском асоцијацијом (European University Assocition – EUA), Европском асоцијацијом институција у високом образовању (European Association of Institutions in Higher Education – EURASHE) и Националним Речник појмова Болоњског процеса студентским унијама Европе (The National Unions of Students in Europe – ESIB). Национални образовни систем Србије Процес акредитације је по први пут уведен као обавезна процедура за све високошколске установе у Србији доношењем Закона о високом образовању у септембру 2005. године. Комисија за акредитацију и проверу квалитета је Законом одређено тело које обавља послове акредитације, а овај поступак провере испуњења званично утврђених стандарда како за високообразовне установе тако и за студијске програме је обавезна процедура и услов за добијање дозволе за рад. Први поступци акредитације обављени су за високе струковне школе и њихове програме у првој половини 2007. године. Универзитети, факултети и високе школе академских

22

студија започели су поступак акредитације у другој половини 2007. године. Овај први поступак акредитације свих високошколских установа у Србији одвија се у пет циклуса и завршава у току летњег семестра 2008/09. Академска 2009/10. година започеће у Србији у акредитованом систему установа и студијских програма. Акредитационо тело је независно тело које дефинише образовне стандарде, критеријуме и процедуре, и обавља стручне посете и поступке вредновања квалитета ради процене испуњености постављених критеријума. У Берлинском саопштењу (Berlin Communiqué), из 2003. године, министри европских земаља сагласили су се да би један део националних система за вредновање квалитета требало да буде „систем акредитације, верификације или упоредивих процедура”. Затражили су од Европске асоцијације за обезбеђење квалитета у високом образовању (European Association for Quality Assurance in Higher Education – ENQA) да међу својим чланицама развије усаглашен скуп стандарда, процедура и упутстава за обезбеђење квалитета и да размотри поступке који би гарантовали одговарајући систем вредновања и акредитационих агенција, уз сарадњу са партнерима на европском нивоу. Две године касније, на министарској конференцији у Бергену 2005. године, усвојени су “Стандарди и одредбе за обезбеђење квалитета у европском простору високог образовања”. Главни резултати и препоруке овог извештаја у вези са акредитационим телима су следећи: • утврдиће се европски стандарди за унутрашње и спољашње обезбеђење квалитета, као и за агенције за контролу обезбеђивања квалитета; • очекује се да европске агенције за обезбеђење квалитета сваких пет година и саме прођу периодични процес контроле / оцене рада; • биће сачињен европски регистар агенција за обезбеђење квалитета; • Eвропска комисија за регистар надзираће укључивање агенција у регистар. Извештај, такође, садржи и европске стандарде које би спољашње агенције за обезбеђење квалитета требало да примењују у вези са процедурама за обезбеђење квалитета у високом образовању, затим званични статус, активности, изворе средстава, мисију, независност и критеријуме за спољашњу контролу обезбеђивања квалитета. Одредбе у додатку неколико поменутих стандарда пружају више информација о добрим примерима из праксе и објашњавају значење и значај стандарда. Приликом периодичне контроле биће проверено до које мере се агенције придржавају европских стандарда за спољашње агенције за обезбеђење квалитета. 23

А

кредитационо тело

.hu


.sk


.uk

Accreditation body

.de


Национални образовни систем Србије Законом о високом образовању (септембар 2005. године) дефинисано је акредитационо тело у академском простору Србије – Комисија за акредитацију и проверу квалитета. Основна улога Комисије је спровођење поступка акредитације установа и студијских програма у области високог образовања, али и обезбеђење квалитета и унапређење квалитета високошколских установа. Комисија има 15 чланова, по три из сваког образовно-научног, односно образовноуметничког поља (поље природно-математичких, друштвенохуманистичких, медицинских и техничко-технолошких наука и поље уметности). Мандат комисије је 4 године, а бира је Национални савет за високо образовање на предлог Конференције универзитета Србије (КОНУС). У поступку спровођења акредитације Комисија образује стручне тимове (рецензенте из реда међународно признатих домаћих и иностраних универзитетских наставника, научника, уметника и стручњака).

Б

олоњски процес

.hu

A bolognai folyamat

.sk

Bolonský proces

.uk

Bologna Process

.de

Bologna-Prozess

Да би се објаснио Болоњски процес, потребно је почети са тзв. Сорбонском декларацијом. У мају 1998. године европски министри надлежни за високо образовање Француске, Италије, Велике Британије и Немачке потписали су на Универзитету Сорбона у Паризу Декларацију о „усклађивању архитектуре европског високообразовног система”. Друге европске земље су се накнадно придружиле као потписнице Декларације. У јуну 1999. године, 29 министара надлежних за високо образовање састали су се у Болоњи како би поставили основе за формирање европског простора високог образовања (European Higher Education Area – EHEA) до 2010. године и промовисали европски високообразовни систем широм света. Потврђујући своју подршку општим принципима из Сорбонске декларације, сложили су се да пажњу усмере на следећих шест начела Болоњског процеса: • • • • • •

усвајање система лако разумљивих и упоредивих академских звања/диплома; усвајање система заснованог на два студијска циклуса (додипломског и последипломског); успостављање бодовног система (попут Европског система преноса бодова – ЕСПБ); унапређење академске мобилности превазилажењем препрека; унапређење сарадње на европском нивоу у погледу осигурања квалитета; увођење европске димензије у високо образовање.

24

Убеђени да успостављање јединственог европског простора високог образовања захтева трајну подршку, европски министри одлучили су да се састану поново после две године. До сада су одржане четири конференције – у Прагу 2001, у Берлину 2003, у Бергену 2005. и у Лондону 2007. године. У Прашко саопштење (Prague Communiqué) из 2001. године унета су три додатна начела: • • • • •

учење током читавог живота (lifelong learning, LLL); високообразовне институције и студенти; промоција јединственог европског простора високог образовања. У Берлинско саопштење (Berlin Communiqué) из 2003. године унето је још једно начело: докторске студије и нераздвојивост европског простора високог образовања (EHEA) и европског простора науке (European Research Area – ERA).

Социјална димензија високог образовања свеприсутно је начело. Национални образовни систем Србије Потписивањем Болоњске декларације 2003. године Србија се и званично прикључила Болоњском процесу, чиме су прихваћени циљеви реформе високог образовања дефинисани многим документима који прате овај процес, а тиме и обавезе да се у периоду до 2010. године примене одређена начела и принципи Европског простора високог образовања. Вредновање може да се опише као систематско испитивање вредности или квалитета, што у случају Болоњског процеса може бити студијски програм, високошколска институција или јединица у саставу такве институције. Један од десет болоњских принципа односи се на унапређење европске сарадње у области осигурања квалитета са намером да се развију упоредиви критеријуми и методологије. Вредновање је пресудни инструмент осигурања квалитета. У европским Стандардима и одредбама разликују се два вида вредновања: •

•

самовредновање (интерна евалуација) односи се на формалне механизме једне високошколске институције којима се одобравају, надзиру и периодично контролишу сопствени програми, промоције, истраживачки рад или администрација; спољашње вредновање (екстерна евалуација) може обухватати институционално вредновање различитог типа од стране спољних процењивача или евалуатора.

25

В

редновање, евалуација

.hu

Kiértékelés

.sk

Evalvácia

.uk

Evaluation

.de

Evaluation

Ова два типа вредновања су у тесној вези, јер би спољашње вредновање увек требало да узме у обзир резултате самовредновања. Процедуре вредновања могу да се примене на различите аспекте високошколске институције, на пример на наставу, научноистраживачки рад или администрацију.

Г

Национални образовни систем Србије Самовредновање и спољашње вредновање – као поступци провере и унапређења квалитета – уведени су као стандардне процедуре у законодавну регулативу Србије (Закон о високом образовању, 2005. година). Самовредновање се спроводи у интервалима од највише три године. Спољашње вредновање спроводи се или у поступку акредитације или према годишњем плану активности Комисије за акредитацију и проверу квалитета, као и по посебном налогу Националног савета за високо образовање, на захтев високошколске установе или ресорног министра. рупа за праћење Болоњског процеса

.hu

Bologna Követő Csoport

.sk

Bolonská odborná skupina

.uk

Bologna Follow-up Group (BFUG)

.de

Bologna Follow-up-Gruppe

Група за праћење Болоњског процеса извршно је и координационо тело Болоњског процеса. Европски министри надлежни за високо образовање поверили су Групи за праћење Болоњског процеса спровођење најважнијих питања у оквиру Берлинског саопштења (Berlin Communiqué) из 2003. године, целокупно управљање Болоњским процесом и припреме за наредни министарски састанак. Група за праћење Болоњског процеса састоји се од представника свих земаља чланица Болоњског процеса и представника Европске комисије, Савета Европе, Европске универзитетске асоцијације, Европске асоцијације за обезбеђење квалитета у високом образовању, Европске асоцијације институција у високом образовању, Националних студентских унија Европе и UNESCO - CEPES, као саветодавних чланова. Овом Групом, која се састаје најмање два пута годишње, председава земља која је у том периоду председавајућа земља Европске уније, док је на месту потпредседавајућег земља која је домаћин следеће министарске конференције. Одбор, којим такође председава земља која председава Европском унијом, надгледа посао који се обавља између састанака Групе за праћење Болоњског процеса. Целокупан посао праћења овог процеса подржава Секретаријат, који обезбеђује земља следећег министарског састанка. Такође постоје и националне групе за праћење Болоњског процеса у свакој од земаља потписница Декларације.

26

Дескриптори квалификација су кратки генерички описи исхода учења, независни од конкретних предмета. Они обезбеђују јасне референтне тачке које описују главне исходе одређене квалификације, често уз упућивање и на националне нивое. У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године наводи се да је усвојен општи Oквир квалификација у Европском простору високог образовања (Framework for Qualifications in the European Higer Education Area), који укључује дескрипторе квалификација. У склопу квалификација тзв. „Даблински дескриптори”, које је израдила Заједничка иницијатива за квалитет (Joint Quality Initiative), сматрају се дескрипторима које би требало користити у оквиру Болоњског процеса. Ови општи дескриптори баве се следећим компетенцијама студента: • • • • •

Додатак дипломи је документ који је осмишљен тако да даје опис природе, нивоа и система студирања, затим опис садржаја и статуса студијског програма; то је документ који се издаје, поред дипломе, студенту који је стекао одређену квалификацију. Овај документ, који је комплементаран дипломи високообразовне институције издате појединцу, има стандардизовану структуру на европском нивоу и садржи преамбулу и осам кључних елемената:

• • •

ескриптори

.hu

Képzési követelmények

.sk

Deskriptory

.uk

Descriptors

.de

Deskriptoren

знањем и разумевањем; применом знања и разумевања; формирањем ставова; комуникационим способностима; вештинама учења.

Национални оквири квалификација и дескриптори одређених предмета требало би да користе ове опште дескрипторе као своју основу.

•

Д

информације о носиоцу дипломе / квалификације (име, датум рођења итд.); информације које ближе одређују квалификацију за коју се диплома издаје (назив квалификације, главна област студија итд.); информације о нивоу квалификације (диплома првог или другог циклуса студија, дужина студијског програма итд.); информације о систему и садржају студија и постигнутим резултатима (начин студирања, захтеви студијског програма итд.);

27

Д

одатак дипломи

.hu

Oklevélmelléklet

.sk

Dodatok k diplomu

.uk

Diploma Supplement

.de


• • • •

информације о академским и професионалним могућностима које пружа квалификација (приступ даљем студирању, професионални статус итд.); додатне информације (о носиоцу квалификације и/или студијском програму) уверење (наведена су додатна оригинална документа); информације о националном систему високог образовања (врста институција, врсте програма и квалификација итд.).

Документ треба да садржи све наведене податке у свих осам основних поглавља. У случају да неке од тражених информација нису дате, потребно је дати образложење њиховог изостављања. Опис националног система високог образовања може се прибавити од Националне и европске мреже информационих центара о академској мобилности и признавању (National Academic Recognition Centres – ENIC Network / NARIC Network) и наћи на веб-сајту: http://www.enic-naric.net. У Берлинском саопштењу (Berlin Communiqué) из 2003. године нaведено је да би од 2005. године надаље сви дипломци требало да аутоматски и бесплатно добију додатак дипломи на највише заступљеним европским језицима (енглеском, француском, италијанском, немачком или шпанском). Циљ увођења овог додатног документа је побољшање међународне транспарентности и омогућавање лакшег академског и професионалног признавања постигнуте квалификације (диплома, степена студија, уверења итд.). Додатак дипломи не треба да садржи никакве елементе оцене вредности и могуће еквиваленције, као ни сугестије у погледу признавања квалификације назначене у основној дипломи. Национални образовни систем Србије Према Закону о високом образовању (септембар 2005. године) додатак дипломи је обавезан додатни документ који се, уз диплому, издаје студенту који је завршио одређен степен студија. Садржина овог додатног документа утврђена је Правилником о садржају јавних исправа које издају високошколске установе, који је донео ресорни министар, и усклађена је са европским стандардима. Пракса издавања додатка дипломи започела је на појединим факултетима универзитета у Србији већ 2004. године.

28

У Берлинском саопштењу (Berlin Communiqué) из 2003. године, европски министри заузели су став да је неопходно изаћи из оквира само два главна циклуса студија (основне и мастер студије) у високом образовању и укључити докторске студије као трећи циклус у Болоњском процесу. Докторске студије најчешће чине трећи циклус академских студија који води ка стицању звања доктора наука – PhD или Dr. У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године наводи се да би требало поставити заједнички оквир и уједначити приступ у Европском простору високог образовања и за овај ниво квалификација. Кључна компонента докторских студија јесте унапређење знања оригиналним истраживачким радом. Штавише, у Бергенском саопштењу разматра се потреба за систематичним докторским програмима и потреба за транспарентним надзором и проценом квалитета. Исто тако, наводи се да би нормално оптерећење трећег циклуса студија одговарало у већини земаља студирању од 3 до 4 пуне академске године. Европски министри препоручују универзитетима да обезбеде да њихове докторске студије промовишу интердисциплинарност и развој општих способности и вештина, чиме се излази у сусрет захтевима ширег тржишта рада. Такође, наводе да се мора избећи превелика регулатива у области докторских програма. Ниво квалификација који се мора достићи стицањем звања доктора наука описан је у Европском оквиру квалификација (Europaen qualifications framework). Према овом оквиру, диплому доктора наука требало би доделити студентима који су: • • •

• • •

показали систематско разумевање одређене области студија и врхунско овладавање вештинама и методама истраживања примереним тој области; доказали способност да – са научним интегритетом – конципирају, осмисле, спроведу и прилагоде знатан истраживачки процес; оригиналним истраживачким радом дали свој допринос ширењу граница знања и да су остварили значајан радни опус, чији се резултати могу публиковати у рецензираним националним и међународним публикацијама; способни за критичку анализу, вредновање и синтезу нових и комплексних идеја; у стању да комуницирају са својим колегама у струци, са широм научном заједницом и ширим друштвеним окружењем у областима свог стручног знања; показали способност да промовишу – како у академским тако и у професионалним круговима – технолошко, друштвено и културолошко унапређење друштва заснованог на науци.

29

Д

окторске студије

.hu


.sk


.uk

Doctoral Studies

.de

Promotionsphase

У Лондонском саопштењу (London Communiqué) из 2007. године наводи се да је ближе повезивање Европског простора високог образовања EHEA са Европском зоном истраживања ERA и даље важан циљ, а да су обезбеђивање трећег цилуса студија, побољшање могућности за каријеру и финансирање истраживача почетника основни предуслови јачања истраживачких капацитета, побољшања квалитета и конкурентности европског високог образовања. Европски министри образовања препознају значај развијања и неговања различитих докторских програма који су у складу са Европским оквиром квалификација и позивају установе високог образовања да појачају своје напоре и обезбеде одговарајуће обрасце каријере и могућности за истраживаче почетнике и кандидате за докторате.

Д

Национални образовни систем Србије Докторске студије предвиђене су Законом о високом образовању (септембар 2005. године) као трећи циклус академских студија. Трајање докторских студија изражено је у бодовном систему (ЕСПБ) и еквивалентно је оптерећењу студента од најмање 180 бодова (трогодишње просечно оптерећење студента), уз услов да је студент стекао најмање 300 бодова у претходна два циклуса академских студија (основне и дипломске – мастер). руштвена димензија

.hu


.sk

Sociálna dimenzia

.uk

Social dimension

.de

Soziale Dimension

Друштвена димензија сматра се трансверзалном алинејом Болоњског процеса која делује на све друге циљеве. Она се може сматрати делом европског наслеђа и културе. Штавише, одговарајући услови живота и студирања кључ су ефикасности. Стога не би требало да буде било каквих препрека и сметњи у погледу друштвеног и економског порекла. Потребно је обезбедити подједнаку доступност образовања засновану на способностима. Друштвена димензија требало би да обухвата владине мере које помажу студентима, нарочито онима из социјално угрожених група, у финасијском и економском погледу (нпр. путем стипендија или других врста подстицаја) и да им обезбеди услуге које се односе на усмеравање и саветовање у циљу ширења образовних могућности. Као удружење од 50 националних студентских унија, Европска студентска унија (ESU) представља и промовише интересе многих студената на европском нивоу и зато је важан актер у сфери друштвене димензије Болоњског процеса.

30

Европски министри образовања су у Лондонском саопштењу (London Communiqué) из 2007. године истакли да високо образовање треба да игра значајну улогу у ширењу друштвене кохезије, смањивању друштвених неједнакости и порасту општег нивоа знања, вештина и способности. Студентска популација која приступа, учествује и завршава циклусе високог образовања на свим нивоима, треба да одражава разноврсност становништва. Студенти треба да похађају судије без препрека везаних за њихово друштвено или материјално стање. Зато се настављају напори да се обезбеди адекватан студентски стандард, утврди флексибилнији приступ студијама, флексибилније кретање у оквиру студија и широко учешће у високом образовању на свим нивоима студија, на основу критеријума једнаких могућности. Европски министри образовања су међу приоритете за 2009. годину уврситили извештаје о националним стратегијама и политикама везаним за социјалну димензију, укључујучи акционе планове и мере за вредновање ефикасности.

Друштвени партнери укључени у Болоњски процес јесу: удружења послодаваца, синдикати и удружења студената. На европском нивоу интересе послодаваца представља Савез европских конфедерација индустрије и послодаваца (Union of Industrial and Employers’ Confederations of Europae – UNICE), интересе запослених заступа удружење Интернационално образовање (Education International – EI), а интересе студената Европска студентска унија (ESU). Подршку друштвеним партнерима прихватају све земље потписнице Болоњске декаларације. Могућност запошљавања, нарочито студената који имају квалификацију првог степена студија (Bachelor qualification), може се повећати једино путем сарадње са друштвеним партнерима. Удружења послодаваца могу да допринесу дефинисању оних компетенција које дипломирани студенти морају да стекну. Стога су у Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године европски министри посебно нагласили потребу за ширим дијалогом са друштвеним партнерима у будућности.

31

Д

руштвени партнери

.hu


.sk

Sociálni partneri

.uk

Social partners

.de

Sozialpartner

Е

вропска асоцијација за обезбеђење квалитета у високом образовању –

ENQA

.hu

ENQA – az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetség

.sk


.uk


.de


вропска асоцијација институција у високом образовању

- EURASHE .hu


.sk


.de

Идеја о формирању асоцијације потиче од Европског пилот-пројекта за вредновање квалитета у високом образовању (из 1994–1995. године), који је указао на значај размене и унапређења искуства у области осигурања квалитета. Касније, основна идеја је подржана и разрађена Препорукама Европског савета (24. септембра 1998. године) о европској сарадњи у обезбеђењу квалитета и у складу са Болоњском декларацијом из 1999. године. Као важан актер Болоњског процеса, ENQA је у склопу извештаја за Конференцију у Бергену (2005. године) предложила стандарде и упутства за обезбеђење квалитета. Европски министри су у Бергену усвојили ове препоруке и одлучили да прате напредак у њиховом спровођењу. ENQA је саветодавни члан Групе за праћење Болоњског процеса. У Лондону 2007. године је закључено да се стандарди и упутства за обезбеђење квалитета у Европском простору високог образовања, усвојени у Бергену две године раније, почели да се спроводе у свим земљама, при чему су неке постигле завидан напредак, уз приметан развој екстерног обезбеђења квалитета и повећање степена учешћа студената на свим нивоима.

Е .uk

Европскa мрежа за обезбеђење квалитета у високом образовању (ENQA) основана је 2000. године да би промовисала сарадњу у области осигурања квалитета на европском нивоу. У новембру 2004. године Генерална скупштина ENQA трансформисала је мрежу у Европску асоцијацију за обезбеђење квалитета у високом образовању.

EURASHE – European Association of Institutions in Higher Education EURASHE – European Association of Institutions in Higher Education

Европска асоцијација институција у високом образовању (EURASHE) основана је 1990. године. Чланство чине националне и стручне асоцијације виших и политехничких школа, као и појединачне институције. EURASHE је саветодавни члан Групе за праћење Болоњског процеса и Одбора који надгледа посао који се одвија између састанака Групе. EURASHE сарађује и са Европском асоцијацијом за обезбеђење квалитета (ENQA), Европском студентском унијом (ESU) и Европском асоцијацијом универзитета (EUA) у области осигурања квалитета.

32

Европска асоцијација универзитета – ЕUA – као организација која представља европске универзитете и националне ректорске конференције, значајан је глас академске заједнице у Европи. Мисија EUA је да промовише развој кохерентног система високог образовања и науке у Европи. У остварењу ових циљева ЕUА пружа активну подршку и смернице својим чланицама (као аутономним институцијама) у процесу унапређења квалитета наставе, учења и истраживања, као и њиховог доприноса ширем друштвеном окружењу. ЕUА је саветодавни члан Групе за праћење Болоњског процеса и Одбора који надгледа спровођење одлука између састанака Групе. ЕUА је припремила извештаје Trends III и Trends IV о напретку који је остварен на путу приближавања циљевима Болоњског процеса. ЕUА сарађује са Европском асоцијацијом за обезбеђење квалитета (ENQA), Европском студентском унијом (ESU) и Европском асоцијацијом институција у високом образовању (EURASHE) у области осигурања квалитета. Национални образовни систем Србије Конференција универзитета Србије – КОНУС – и поједини универзитети пуноправни су чланови ЕUА. У Болоњској декларацији (Bologna Declaration) из 1999. године наводи се да је унапређење и јачање европске димензије у високом образовању од примарног значаја, нарочито у области развоја студијских програма, међуинституционалне сарадње, програма мобилности и интегрисаних програма студирања, обуке и истраживања. Већи број питања утиче на поменуте аспекте европске димензије. Ова питања обухватају равнотежу између професионалне обуке и општег образовања, дају снажан нагласак квалитету, инсистирају на коришћењу информационе технологије, истичу потребу за стратешким управљањем на институционалном нивоу и финансирање. У циљу унапређења европске димензије у високом образовању и повећања могућности запошљавања дипломираних студената – модули, предмети и читави наставни планови и студијски програми остварују се на свим нивоима који имају „европски” садржај, оријентацију или организацију. Они могу бити у понуди у склопу партнерстава између високошколских институција из различитих земаља и водити ка издавању признате Заједничке дипломе (joint degree).

33

Е

вропска асоцијација универзитета

.hu

EUA - az Európai Egyetemi Szövetség

.sk


.uk


.de


Е

вропска димензија

.hu

Európai dimenzió

.sk

Európska dimenzia

.uk

European Dimension

.de


Е

вропска студентска унија

.hu

ESU - az Európai Diákok Unióia

.sk


.uk


.de


Мрежа националних студентских унија Европе – ESIB удружење је 49 националних студентских унија из 38 земаља. На скупштини ESIB у мају 2007. године ова кровна организација студената на нивоу Европе променила је свој назив у ESU – Европска студентска унија (European Students’ Union). Националне студентске уније су организације отворене за све студенте, без обзира на њихово политичко опредељење, вероисповест, етничку и културну припадност, сексуалну оријентацију или друштвени статус. Уније организују и воде сами студенти у складу са општим демократским принципима и изборима. Штавише, националне студентске уније су аутономне и независне у процесу доношења одлука. Циљ ESU је да представља и промовише образовне, друштвене, економске и културне интересе студената на европском нивоу, у односима са свим релевантним телима и посебно са Европском унијом, Саветом Европе и UNESCO. Чланови ESU представљају 10 милиона студената у Европи. ESU је саветодавни члан Групе за праћење Болоњског процеса и Одбора који надгледа спровођење одлука између састанака Групе. ЕSU је за Конференцију у Бергену 2005. године припремио извештај „Болоња у очима студената”. ЕSU сарађује са Европском асоцијацијом за обезбеђење квалитета (ENQA), Европском асоцијацијом универзитета (EUA) и Европском асоцијацијом институција у високом образовању (EURASHE) у области осигурања квалитета. Национални образовни систем Србије Студентска унија Србије је пуноправан и активан члан ESU.

E

вропски простор високог образовања

– EHEA

.hu .sk .uk .de

Európai Felsőoktatási Térség (EFT) Európsky vysokoškolský priestor - EVŠP European Higher Education Area – EHEA Europäischer Hochschulraum – EHR

Успостављање Европског простора високог образовања (EHEA) је преовлађујући циљ Болоњског процеса. На Конференцији одржаној у Прагу 2001. године европски министри сложили су се око значаја повећавања атрактивности високошколског образовања у Европи како за европске студенте, тако и за студенте из других делова света. Разумљивост и упоредивост европских диплома у свету требало би унапређивати развојем општег оквира квалификација, кохерентним механизмима за обезбеђење квалитета и акредитацију, и повећаним настојањима у информационом домену. Министри су нарочито нагласили да квалитет високог образовања и научноистраживачког рада јесте и треба да буде одлучујући фактор европске атрактивности и конкурентности у међународном окружењу.

34

Идеју Европског простора науке и истраживања првобитно је изнела Европска комисија. Циљ је био да се изгради истраживачки и иновациони еквивалент „заједничком тржишту” роба и услуга. Овај еквивалент, назван Европским простором науке и истраживања, обезбедио је подршку усмерену ка бољој координацији научноистраживачких активности и конвергенцији истраживачких и иновационих политика на националном нивоу и на нивоу Европске уније. Како би се пружила подршка успостављању Европског простора науке и истраживања, оформљен је Европски истраживачки савет (European Research Council). У Берлинском саопштењу (Berlin Communiqué) из 2003. године наводи се да ће Европски простор високог образовања, који је у фази настајања, имати користи од синергије са Европским простором науке и истраживања. Европски министри сложили су се да би тешње везе између ова два простора што више требало промовисати и унапређивати. Истраживање се сматра интегралним делом високог образовања широм Европе. Стога су европски министри одлучили да се дотадашњи фокус на два главна циклуса високог образовања прошири увођењем докторских студија као трећег циклуса у склопу Болоњског процеса. ЕСПБ (ECTS) је оквир за бодовање којим се оцењује, мери, описује и упоређује успех учења. Бодови су квантитативни начин изражавања рада потребног просечном студенту у постизању циља постављеног исходима учења. У систему ЕСПБ-а једна академска година носи 60, један семестар 30, а један триместар 20 бодова. У Болоњској декларацији из 1999. године ЕСПБ је уведен са превасходним циљем да се поспеши мобилност студената, односно као мера остваривања највеће могуће мобилности студената. Инициран још 1989. године, систем преноса бодова данас се све више примењује и за акумулацију бодова током студија. ЕСПБ се све више користи и као општа основа за националне системе бодовања. Поред квантитативне процене оптерећења студената, ЕСПБ садржи и скалу оцењивања (ECTS Grading System) која омогућује компарацију оцена постигнутих у различитим националним системима оцењивања. Институције високог образовања могу да се пријаве за тзв. ЕСПБ ознаку (ECTS Label). ЕСПБ ознака додељује се институцијама које могу да докажу да у потпуности испуњавају следеће критеријуме:

35

Е

вропски простор науке и истраживања

– ERA


.hu

Európsky výskumný priestor - EVP European Research Area – ERA

.sk .uk


.de

Е

вропски систем преноса бодова -

ЕСПБ

.hu


.sk

Európsky systém na prenos a akumuláciu kreditov

.uk


.de


• •

•

Национални образовни систем Србије Европски систем преноса бодова Законом о универзитету (2002. године) предвиђен је као једна од могућности у изражавању оптерећења студената, а Законом о високом образовању (2005. године) као обавезан бодовни систем којим је изражено и просечно оптерећење за све циклусе студија (основне, дипломске – master, специјалистичке, докторске). Сви студијски програми и његови делови (обавезни и изборни предмети, модули и др.) имају предвиђен број бодова у складу са основним поставкама овог система, а систем се примењује као акумулациони.

Е

СПБ информациони пакет / каталог предмета

.hu .sk .uk .de

да исправно примењују ЕСПБ у свим студијским програмима; да кроз своју веб-страницу омогућују приступ ЕСПБ каталогу предмета (ЕСПБ информациони пакет / каталог предмета) на локалном и на енглеском језику (или само на енглеском језику за програме који се изучавају на том језику); да исправно употребљавају и све остале ЕСПБ “алате” (нпр. уговор о учењу, препис оцена).

ECTS információs csomag/tantárgy katalógus Informačný balík/ Katalóg predmetov ECTS Information Packagе/Course Catalogue ECTS Informationspaket/ Veranstaltungskatalog

Информациони пакет најважнији је документ ЕСПБ. Основни циљ информационог пакета је доступност свеобухватних информација, како о студијским програмима тако и о самој високобразовној институцији, условима студирања и другим питањима битним како за студенте тако и за академско особље. Информациони пакет не само што даје детаљне податке о студијским програмима, предметима и модулима већ пружа све информације које су студенту потребне да би се одлучио да студира на одређеној институцији, њеном специфичном студијском програму или појединим модулима. Информациони пакет једне институције требало би да буде расположив на језику земље и на енглеском језику (или само на енглеском за програме који се предају на том језику) на вебстраници или као штампани материјал. ЕСПБ информациони пакет мора да садржи следеће ставке: • • •

први део: информације о институцији (назив и адреса институције, календар школске године, поступак и прописи за упис студената итд.); други део: информације о важећим наставним програмима (укључујући општи приказ и опис појединачних предмета); трећи део: практичне информације о општим условима студирања (укључујући информације о трошковима живота, условима смештаја, здравственом осигурању итд.).

36

ЕСПБ препис оцена је један од пратећих докумената који олакшавају мобилност студената у Европском простору високог образовања, односно доприносе могућности да се део студијског програма оствари на некој другој институцији. Овај документ пружа детаљне податке о програму претходно реализованом на матичној институцији: списак предмета и курсева које је студент савладао, број ЕСПБ бодова и оцену у националном систему оцењивања и, уколико је то могуће, оцену на општој ЕСПБ скали оцењивања за сваки предмет. Тиме овај документ даје увид у квантитет и квалитет претходног рада студента на матичној институцији и представља основ за процену могућег програма који студент може реализовати на другој институцији.

Е

СПБ препис оцена

.hu

ECTS tanulmányi nyilvántartás másolat

.sk

Výpis výsledkov

.uk

ECTS Transcript of Records

.de

Abschrift der Studiendaten ECTS

Матични универзитет ЕСПБ препис оцена прво издаје и шаље институцији домаћину за све „одлазеће” студенте, а након окончања уговореног програма студија институција домаћин издаје и доставља препис оцена матичном универзитету у циљу признавања и преноса бодова, како је предвиђено уговором о учењу/студирању. Препис оцена је стандардна форма за евиденцију свих наставних активности студената и представља основни “алат” академског признавања делова студијског програма реализованих на нематичној високообразовној институцији. Системи оцењивања дубоко су укорењени у различитим националним системима образовања. Узајамно се веома разликују и, споља гледано, често су нетранспарентни. Оцењивање у оквиру националних система је осетљиво питање у процесу учења, јер од њега зависи да ли је студент положио модул или предмет, односно да ли мора да понови део испита или испит у целини. Постигнута оцена може да омогући или онемогући даље студирање, па чак да буде и одлучујући фактор у томе да ли је појединцу допуштено да уђе у систем високог образовања. У оквиру Болоњског процеса систем оцењивања ЕСПБ покушава да побољша ситуацију увођењем помоћне скале оцењивања поред националног система оцењивања. Ова скала не искључује примену скала оцењивања присутних у пракси различитих земаља већ их само допуњава и повећава њихову транспарентност и узајамну упоредивост. Тиме се олакшава признавање и пренос бодова и оцена студената у односу на бодовни систем који се користи у САД и који предвиђа само пренос бодова.

37

Е

СПБ систем оцењивања

.hu

Az ECTS érdemjegy rendszer

.sk


.uk

ECTS Grading System

.de

ECTS – Vergleichende Bewertung / Leistungseinordung

Е

Док се ЕСПБ бодови додељују само студентима који су положили одређени испит, ЕСПБ оцене додељују се свим студентима. Студенти се стога прво деле на оне који су према националном систему оцена положили испит, односно на оне који су пали на испиту. Они који су положили испит оцењују се на основу поређења са резултатима које су групе студената из исте области учења остварилe на основу националне скале оцењивања у последњих 3–5 година (у зависности од величине групе). Они се рангирају у пет подгрупа: најбољих 10%, који добијају додатну оцену А уз своју националну оцену, следећих 25% добијају оцену B, наредних 30% оцену C, затим следи 25% са оценом D и последњих 10% са оценом Е. Другим речима, успех студената изражен националном или локалном оценом рангира се у светлу претходних резултата студентских група као референтних група. Они који нису постигли ниво знања потребан за полагање испита деле се на основу нивоа неуспеха: оцена FX указује на то да је успех студента недовољан, али да постоји вероватноћа да би уз додатни рад могао да положи испит без понављања целокупних наставних захтева. Оцена F означава озбиљне недостатке у показаном нивоу знања и указује на потребу значајног додатног рада студента, што подразумева понављање одговарајућег наставног процеса. Овакве оцене се могу доделити за било који предмет или за целокупан студијски програм.

СПБ уговор о учењу

.hu

ECTS tanulmányi szerződés

.sk

Zmluva o štúdiu

.uk

ECTS Learning Agreement

.de

ECTS Lernvereinbarung

Уговор о учењу и/или студирању је документ намењен студентима који један део студијског програма похађају на другој високообразовној институцији, као што је то случај у оквиру програма Еразмус (Erasmus Programme), али и у другим програмима размене студената којима се остварују основне идеје Болоњске декларације о већој мобилности студената. Овим уговором дефинише се програм студирања који ће бити остварен на другој институцији, укључујући списак предмета или модула које студент планира да похађа, са назначеним бројем ЕСПБ бодова. За сваки предмет или модул мора бити назначен назив, шифра и број ЕСПБ бодова. Уговор о учењу потписују: студент, матични универзитет и универзитет домаћин. Институција која прима студента тиме гарантује да је планирани програм студија прихватљив, а матична институција гарантује да ће бодови стечени након успешне реализације, тј. полагања испита из наведених предмета/модула, бити прихваћени и пренети у основни програм студија. Након повратка студента у матичну институцију, одлуку о признавању и преносу ЕСПБ бодова доноси за то надлежан орган или овлашћено лице, а студент не мора да се обраћа појединачно професорима.

38

Заједничка диплома односи се на високошколску квалификацију коју издају две или више високошколских институција на бази заједничког студијског програма. Овакве студијске пограме карактерише заједничко преузимање одговорности свих укључених институција у погледу: • • • •

дефинисања циљева програма, креирања наставног плана и програма, организације студија, врсте додељене квалификације.

З

аједничкe дипломe

.hu


.sk


.uk

Joint degrees

.de


Заједничка диплома може се доделити као: • • •

документ који се издаје уз једну или више националних диплома; документ који издају институције које нуде заједнички студијски програм без пратећих националних диплома; као једна или више националних диплома које се званично издају као једино сведочанство о заједничкој квалификацији.

У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године европски министри позвали су државне ауторитете у области високог образовања и остале заинтересоване партнере да препознају заједничке квалификације и дипломе које додељују две или више земаља у оквиру Европског простора високог образовања. Европска асоцијација универзитета (EUA) наложила је израду неколико извештаја под називом Trends reports. За сваку од министарских конференција које су одржане након Болоњске конференције из 1999. године припремљен је по један извештај. Сврха ових докумената је извештавање о току Болоњског процеса, уз примену различитих методолошких приступа и имајући у виду различите аспекте процеса реформи и различите актере који доприносе остваривању циљева. Trends I: Трендови у образовним структурама високог образовања (1999. година) Циљ овог извештаја је пружање увида у системе високог образовања у Европи, систематизованим прегледом образовних структура и компаративном анализом различитих система. Овај извештај даје добру аналитичку подлогу за разумевање различитости и тиме за тражење пута у приближавању регулативе у високом образовању, како на нивоу институција тако и на националном нивоу.

39

И

звештаји

„Trends”

.hu

Trend jelentések

.sk

Správy TRENDS

.uk

Trends reports

.de

Trends-Berichte

Trends II: На путу ка Европском простору високог образовања – преглед основних реформи од Болоње до Прага (2001. година) Овај извештај разматра ток и резултате реформе у новим земљама потписницама Болоњске декларације. Такође, овај извештај потврдио је све главне закључке извештаја Trends I. Trends III: Напредак у успостављању Европског простора високог образовања (2003. година) Овај извештај концентрисао се не само на образовне структуре у Европи већ је по први пут обухватио и компаративни приказ тока реформи са становишта свих главних актера Болоњског процеса: влада, националних ректорских конференција, високошколских институција и студената. Trends IV: Европски универзитети у процесу спровођења Болоње (2005. година) Извештај је састављен након обимног истраживања и сакупљања информација, укључујући и 62 посете универзитетима. Тиме је обезбеђен темељан увид у спровођења болоњских реформи на европским универзитетима. Trends V: Универзитети обликују Европски простор високог образовања (2007. година) Више од 900 установа високог образовања Европе је допринело изради извештаја, који приказује напредак европских универзитета и будуће изазове реформе у оквиру Болоњског процеса, што овај извештај сврстава међу најзначајнију литературу за све оне који се баве високом образовањем: универзитете и студенте, владе, предузетнике и привреду и све друге заинтересоване стране.

И

Европска асоцијација универзитета (EUA) је крајем 2008. године покренула ново истраживање за потребе извештаја Trends VI који ће бити објављен 2010. и који ће директно допринети дебати о резултатима постигнутим током десет година од почетка Болоњског процеса, новим изазовима и будућим приоритетима.

сход учења

.hu


.sk


.uk

Learning outcome

.de

Lernergebnisse

Исходи учења су изјаве о томе шта би студент требало да зна, разуме и/или може да уради након одређеног периода учења. Они представљају најважније елементе транспарентности високошколских система и квалификација. За изјаве које сачињавају исходе учења карактеристична је употреба активних глагола који изражавају знање, разумевање, анализу, синтезу, вредновање и сл. У оним приступима који се заснивају на исходима учења, ти исходи учења утичу на квалификације, креирање наставног плана и програма, наставу, учење, оцењивање и обезбеђење квалитета. Генерички исходи одређене квалификације, тј. исходи учења који су заједнички за све студенте истог програма, могу бити изражени у склопу „дескриптора квалификације”.

40

Компетенције обухватају знања, вештине и способности које би појединац требало да поседује на одређеном нивоу образовања. Ту се подрзумевају како стручне тако и опште компетенције, као што су комуникационе способности и лидерске вештине. У склопу Пројекта за усаглашавање образовних структура у Европи (Tuning Project) обављене су консултације са универзитетским професорима, студентима и послодавцима о томе које се компетенције очекују од дипломираних студената. Важно је напоменути да су компетенције описане као референтне тачке у креирању и вредновању студијских програма, као референтни оквир за академску заједницу, који није прописан. Оне омогућавају флексибилност и аутономију у развоју наставног плана и програма. У исто време оне пружају заједнички језик за описивање образовних циљева. Пуни назив Лисабонске конвенције је Конвенција о признавању квалификација из области високог образовања у региону Европе. Потписана је у Лисабону 11. априла 1997. године. Састављена је и усвојена под заједничким покровитељством Савета Европе и UNESCO. Међу кључним питањима које уређује Конвенција налазе се следећа: • •

•

•

• •

имаоци квалификација које су издате у једној земљи потписници имаће одговарајући приступ оцењивању тих квалификација у другој земљи потписници; забрањен је сваки облик дискриминације у вези са питањима признавања а на основу пола, расе, боје коже, инвалидитета, језика, вере, политичких убеђења, националне, етничке или социјалне припадности; одговорност да се докаже да захтев за признавање квалификације стечене у иностранству не испуњава одговарајуће услове за признавање је у потпуности одговорност тела које врши оцењивање квалификације; свака земља потписница признаваће квалификације, било да је реч о квалификацијама за приступ високом образовању, периодима студија или дипломама високог образовања, као сличне одговарајућим квалификацијама које се стичу у оквиру споственог система образовања, осим уколико постоје суштинске разлике између ових квалификација; признавање високошколске квалификације издате у иностранству имаће неки од следећих исхода, један или више њих; приступ наставку студија под истим условима као и кандидати из земље у којој се признавање тражи;

41

К

омпетенције – знања, вештине и способности

.hu

Kompetenciák

.sk

Kompetencie

.uk

Competences

.de

Kompetenzen

Л

исабонска конвенција о признавању високошколских квалификација

.hu

Lisszaboni Elismerési Egyezmény

.sk

Lisabonský dohovor o uznávaní

.uk


.de

Lissabon-Konvention

• • •

• •

•

М

обилност

.hu

Mobilitás

.sk

Mobilita

.uk

Mobility

.de

Mobilität

право на коришћење стручног, академског, односно научног назива и свих права која из тог звања проистичу; приступ тржишту рада; све земље потписнице ће развити поступке за оцену да ли избеглице и расељена лица испуњавају одговарајуће захтеве за приступ високом образовању или тржишту рада, чак и у случајевима када нису у могућности да документују претходно стечене квалификације; све земље потписнице ће обезбедити информације о установама и програмима које сматрају делом свог образовног система; све земље потписнице ће основати национални информациони центар чији је важан задатак пружање информација и савета по питању признавања квалификација стечених у иностранству студентима, дипломцима, послодавцима, установама високог образовања и другим заинтересованим странама; све земље потписнице ће подстицати све установе високог образовања да издају Додатак дипломи, чија је сврха да на разумљив начин да опис квалификације и система високог образовања у ком је квалификација стечена, како би помогли оцењивање и признавање квалификација.

У Берлинском саопштењу (Berlin Communiqué) из 2003. године европски министри нагласили су значај Лисабонске конвенције о признавању високошколских квалификација и затражили од мрежа ENIC/NARIC да заједно са надлежним националним телима унапреде њено спровођење. У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године и Лондонском саопштењу (London Communiqué) 2007. године европски министри образовања препоручили су свима који до сада нису ратификовали Конвенцију да то учине без одлагања, док су у Лондонском саопштењу нагласили да је начињен прогрес у примени Додатка дипломи, али да би национални и инстутуционални оквир требао да буде кохерентнији. Промовисање академске мобилности један је од суштинских циљева Болоњског процеса. У Болоњској декларацији (Bologna Declaration) из 1999. године наводи се да је потребно превазићи све препреке делотворној примени слободе кретања у простору високог образовања. У случају студената термин мобилности односи се на приступ различитим могућностима за студирање и обуку. У случају наставника, истраживача и ненаставног особља овај термин односи се на признавање и вредновање периода истраживања, наставе и обуке остварених у европском контексту без угрожавања њихових статутарних права. У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године европски министри потврдили су своју посвећеност уклањању свих врста препрека академској мобилности, уз проширење могућности за преношење грантова и кредита, и олакшавање поступка добијања виза и дозвола за рад. 42

Стварање општег оквира квалификација игра кључну улогу у унапређењу академске мобилности. Може се рећи да се мобилност студената, наставника и истраживача може једино олакшати уколико постоји опште разумевање и праведно признавање квалификација. У Лондонском саопштењу (London Communiqué) 2007. године европски министри образовања истакли су да мобилност студената, особља и последипломаца ствара могућност за раст и развој и међународну сарадњу, унапређујући квалитет високог образовања и истраживања, и дајући суштину европској димензији. Известан напредак је направљен од 1999. године, али многи изазови су остали. Међу препрекама мобилности су питања везана за миграцију, признавање диплома, недовољни финансијски подстицаји и нефлексибилна пензиона решења, која су индивидуална одговорност влада европских земаља на којима треба радити на националном нивоу. Министри образовања Европе су се сагласили да у националним извештајима за 2009. годину известе о активностима предузетим на националном нивоу, које су усмерене на промоцију мобилности студената и особља. Појам могућности запошљавања подразумева скуп знања, способности, вештина и склоности које појединац поседује, а које му могу помоћи да се лакше и боље запосли и да буде успешан у одабраном послу, што доприноси како самом појединцу тако и друштву, привреди и заједници у целини. Међутим, могућност запошљавања не би требало схватати само као професионалну оријентацију у уском смислу те речи (спремност за рад у одређеној професији). Задовољавање краткорочних потреба тржишта рада при томе није и коначан циљ, већ би везу између могућности запошљавања и академских исхода учења требало остварити неговањем аналитичког размишљања и компетентног резоновања заснованог на систематизованим информацијама и пројектованом друштвеном развоју. Стога је сасвим логично укључивање послодаваца (јавног и приватног сектора), синдиката и професионалних удружења у развој наставних програма. Тиме ће се обезбедити да студенти стекну специфичне компетенције које су значајне за одређена занимања. Европски министри образовања су на Конференцији у Лондону 2007. године договорили да је међу приоритетима за 2009. годину питање унапређења запошљавања након сваког од три циклуса студија, а посебно у контексту учења током читавог живота. Како ово питање представља одговорност свих учесника у сфери високог образовања, са састанка министара упућен је позив установама високог обазовања, послодавцима и владама да наставе да развијају партнерство у текућем процесу иновирања звања и студијских програма, који се заснивају на исходима учења. 43

М

огућност запошљавања

.hu

Foglalkoztathatóság

.sk

Zamestnateľnosť

.uk

Employability

.de

Beschäftigungsfähigkeit

М

одули

.hu

Modulok

.sk

Moduly

.uk

Modules

.de

Module

Модул је самостална, формално изграђена целина образовног процеса. Требало би да има кохерентан и јасно дефинисан скуп исхода учења изражених кроз очекиване компетенције и одговарајуће критеријуме оцењивања. У модуларизованом систему модули имају утврђено оптерећење, нпр. 5 бодова или вишеструко више. Оптерећење у оквиру једног модула, који чини део студијског програма, заснива се на свим задацима које студент треба да обави. Задаци се дефинишу у складу са исходима учења које треба остварити и временом (радним сатима) који су студенту за то потребни. У модуларизованом студијском програму обично постоје обавезни и изборни модули. Сваки модул заснива се на једном броју образовних активности, које се могу дефинисати имајући у виду следеће аспекте: • • •

М

врсту курсева (предавање, семинар, истраживачки пројекат итд); врсту активности у процесу учења (похађање предавања, извођење специфичних задатака, писање радова итд); врсту оцењивања (усмени испит, писмени испит, усмена презентација итд).

Термини “модул” и “курс” често се користе као синоними.

режe

ЕNIC/NARIC

.hu

ENIC-NARIC hálóza

.sk

Sieť ENIC/NARIC

.uk

ENIC Network/NARIC Network

.de

ENIC Network/NARIC Network

Европска мрежa информационих центара о академској мобилности и признавању / Мрежа националних информационих центара за признавање академских квалификација Комитет министара Савета Европе и Регионални комитет UNESCO (Организације за образовање, науку и културу Уједињених нација) за Европу основали су Европску мрежу информационих центара о академској мобилности и признавању квалификација – ENIC. Основни циљ успостављања ове мреже јесте развој заједничке политике и усаглашене праксе у признавању академских квалификација у свим европским земљама, као вида подршке надлежним националним телима у спровођењу Лисабонске конвенције о признавању високошколског образовања у региону Европе. Успостављање Мреже националних информационих центара за признавање академских квалификација – NARIC – иницирала је Европска комисија 1984. године да би се регулисало признавање академских звања и олакшале интеграције националних образовних система у европски систем. Мрежа NARIC тежи унапређењу поступка признавања диплома и омогућавању студијских боравака у другом образовном систему; састоји се од центара који се налазе у земљама

44

чланицама Европске уније, у земљама Европског економског простора, као и у земљама кандидатима за улазак у ЕУ. Ови центри помажу мобилност студената, наставника и истраживача тиме што пружају меродавне савете и информације у вези са признавањем академских квалификација и студијских боравака остварених у другим земљама у мрежи. Главни корисници ових услуга јесу институције високог образовања, студенти и њихови саветници и/или ментори, родитељи, наставници и будући послодавци. У већини случајева ови центри су, такође, одговорни за спровођење заједничке конвенције Савета Европе и UNESCO о признавању квалификација у европском високом образовном простору (Lisbon Recognition Convention). Ове две мреже су, такође, интегрисане са мрежом Савета Европе и UNESCO ENIC, чија су мисија и циљеви веома слични. Две мреже имају заједнички веб-сајт са линковима који их повезују са преко 50 националних веб-сајтова. У Прашком саопштењу (Prague Communiqué) из 2001. године европски министри позвали су постојеће организације и мреже, као што су ENIC и NARIC, да на институционалном, националном и европском нивоу промовишу једноставно, делотворно и праведно признавање, које ће одражавати разноврсност квалификација стечених у различитим образовним системима и студијским програмима. Обезбеђење квалитета је термин који обухвата неколико инструмената који се односе на контролу и унапређење квалитета. Ови инструменти укључују вредновање (екстерну и интерну евалуацију), акредитацију, упоређивање са стандардима и мерилима и управљање квалитетом. Унапређење сарадње у области обезбеђења квалитета на европском нивоу развојем упоредивих критеријума и методологија јесте један од главних циљева Болоњског процеса. У Берлинском саопштењу (Berlin Communiqué) из 2003. године, европски министри сложили су се да би државни системи за обезбеђење квалитета требало да обухвате: • • • •

опис одговорности тела и институција укључених у процес; вредновање програма или институција, укључујући самовредновање, спољашњу проверу, учешће студената и објављивање резултата; систем акредитације, сертификације или упоредивих процедура; међународно учешће, сарадњу и умрежавање.

45

О

безбеђење квалитета

.hu

Minőségbiztosítás

.sk


.uk

Quality assurance

.de

Qualitätssicherung

У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године усвојени су „Стандарди и одредбе за обезбеђење квалитета у европском простору високог образовања”, које је предложила Европска асоцијација за обезбеђење квалитета у високом образовању (ENQA). Први Европски форум за обезбеђење квалитета је 2006. године заједнички организован од стране „Групе Е4“ коју чине: • • • •

О

EUA - Европска асоцијација универзитета (European University Association) ENQA - Европска асоцијација за обезбеђење квалитета у високом образовању (European Association for Quality Assuarance in Higher Education) EURASHE – Европска асоцијација установа високог образовања (European Association of Institutions in Higher Education) ESIB – Мрежа националних студентских унија Европе, која је 2007. године променила назив у ESU – Европска студентска унија (European Students’ Union).

С обзиром на постигнуте резултате у размени добре праксе, министри високог образовања европских земаља су у Лондонском саопштењу (London Communiqué) подржали организацију Европског форума за обезбеђење квалитета на годишњем нивоу. Такође, Група Е4 је преузела успостављање Регистра агенција за обезбеђење квалитета у Европском простору високог образовања. квир квалификација

.hu

Képesítési keret

.sk

Kvalifikačný rámec

.uk

Qualifications Framework

.de


Општи оквир квалификација за Европски простор високог образовања обухвата три циклуса студија (укључујући, у националном контексту, могућност међуквалификација) и опште дескрипторе за сваки циклус или ниво. Ови дескриптори базирају се на исходима учења, компетенцијама и оптерећењу студената. Штавише, оквир обухвата oпсег бодова у првом и другом циклусу студија. Специфични циљеви оквира квалификација произилазе из циљева изражених у Болоњском процесу. Најрелевантнији циљеви су међународна транспарентност, узајамно признавање и мобилност. У оквиру квалификација наводи се да је регулисање квалификација повезано са образовним системом који издаје одређену квалификацију. Општи оквир квалификација за Европски простор високог образовања не представља оквир који ће све земље морати да прихвате већ помаже националним властима (и другим агенцијама, институцијама и појединцима) у разумевању и међусобном упоређивању националних квалификација са другим припадницима Европског простора високог образовања. Развој и обликовање националних оквира у складу са општим оквирима у будућности ће веома олакшати постизање циљева који се односе на транспарентност, признавање и мобилност. 46

Овај оквир усвојен је на Конференцији у Бергену 2005. године. Европски министри су се тада обавезали да ће до 2010. године елаборирати националне оквире квалификација који ће бити компатибилни са Општим оквиром квалификација у Европском простору високог образовања и да ће овај посао започети до 2007. године. Уз то, Европска комисија је предложила Оквир квалификација ЕУ. У току јавне дебате о овом Европском оквиру квалификација (European Qualifications Framework – EQF) у другој половини 2005. године, Европска комисија примила је око 120 реакција из 31 европске земље. Већина реакција осликавала је опсежне консултације на националном и европском нивоу оних који су се одазвали јавној дебати. О резултатима се расправљало на конференцији која је одржана у Будимпешти 27–28. фебруара 2006. године у заједничкој организацији Европске комисије и Министарства за образовање Републике Мађарске. Европски оквир квалификација окарактерисан је као конструктивна иницијатива, која би требало значајно да допринесе транспарентности, преносивости бодова и признавању квалификација на европском нивоу. Такође, подстакла би реформе на националном нивоу у погледу учења током целог живота. У Лондонском саопштењу министара образовања (London Communiqué) 2007. године наглашено је да оквири квалификација треба да помогну установама високог образовања у развијању модула и студијских програма који се базирају на исходима учења и ЕСПБ систему, као и признавању квалификација и свих претходних облика учења. Закључено је да су почетни напори урађени али да је потребно посветити се пуној примени националних оквира квалификација који ће довести до стварања Оквира квалификација Европског образовног простора до 2010. године и који ће бити компатибилан са Европским оквиром квалификација предложеним од стране Европске комисије. Оптерећење је квантитативна мера за све облике рада који воде ка остваривању исхода учења и у чијем средишту се налази студент. Оптерећење обухвата процењено време потребно за сваку врсту учења: предавања, семинаре, практични рад, самостални рад, проналажење информација, истраживање, групни / тимски рад, припрему за испит итд. Овај појам је повезан са увођењем ЕСПБ, јер се на основу процењеног оптерећења додељују бодови за сваки део студијског програма и програм у целини.

47

О

птерећење

.hu

Munkamennyiség

.sk

Pracovná záťaž

.uk

Workload

.de

Arbeitsbelastung

О

сновне студије, студије првог степена

.hu

Bachelor fokozat

.sk

Bakalár

.uk

Bachelor

.de

Bachelor

Диплома основних студија (Bachelor Degree) прва је академска диплома која се додељује након завршетка основних студија. Први циклус студија требало би да траје најмање три, а највише четири године. Диплома основних студија требало би да буде релевантна на европском тржишту рада као одговарајући ниво квалификације. У многим земљама, диплома првог циклуса студија може се стећи како на универзитетима тако и на другим установама високог образовања. Програми који воде ка дипломи основних студија могу и треба да имају различите оријентације и излазне профиле како би задовољили разноврсне индивидуалне, академске и тржишне потребе. У неким земљама употребљавају се други термини за први циклус студија, као што су Bakkalaureus или Lizentiat. Ниво квалификације који се мора постићи стицањем дипломе основних студија описан је у Европском оквиру квалификација (European Qualification Framewok). По овом документу, диплома основних студија требало би да се додељује студентима који: • • • • •

П

редмет, курс

.hu

Tanegység

.sk

Jednotka študijného programu

.uk

Course unit

.de

Kurs

јесу показали знање и разумевање у области студија које се надограђује на њихово опште средњошколско образовање; могу да примене своје знање и разумевање тако да то указује на професионални приступ послу или позиву; имају способност да прикупе и тумаче релеватне податке и да формирају суд узимајући у обзир релевантна друштвена, научна или етичка питања; могу да пренесу информације, идеје, проблеме и решења свом окружењу било да је оно стручног карактера или не; јесу развили способности за учење које ће им бити потребне да би наставили даље усавршавање са високим нивоом аутономије у раду.

Предмет је наставна јединица једног академског програма. Требало би да има целовит и очигледан скуп исхода учења, да изражава компетенције које се стичу, као и да садржи одговарајуће методе и критеријуме оцењивања. Предмету може да се додели различит број бодова. Појединачни предмети могу се комбиновати у целине – модуле. Постоје различити типови предмета у високом образовању. Неки од примера су: • •

наставни предмет у којем наставник предаје уз минималну интеракцију са студентима; семинар за који се студенти могу припремати и у оквиру којег могу износити оригиналне писане радове, о којима ће се дискутовати и који ће се критички сагледавати;

48

• •

консултације у којима мања група студената ради на одређеној теми и састаје се са наставником ради дискусије и инструкција / усмеравања; лабораторијски предмет у којем се већина наставног процеса одвија у лабораторији.

Термини предмет, курс и модул често се користе као синоними. Дефиниција преноса и акумулације бодова приказана је овде у односу на Европски систем преноса бодова (ЕСПБ). Разлика између преноса и акумулације објашњена је у извештају из прве фазе пројекта „Усаглашавање образовних структура у Европи” (Tuning Educational Structures in Europe). Европски систем преноса бодова – ЕСПБ првобитно је замишљен, примењен и дограђиван као „систем преноса” који би омогућио универзитетима из различитих европских земаља да опишу количину уложеног академског рада (оптерећење студента) потребног да се савлада сваки од предмета/курсева у студијским програмима које ове институције реализују. Пренос бодова олакшао је признавање студија у иностранству. Међутим, у неколико земаља ЕСПБ или аналогни национални ситеми користе се као званични „системи акумулације”. То значи да се за целокупне студијске програме који воде ка званично признатим квалификацијама користи ЕСПБ. Појединачни предмети који се морају савладати на путу до стицања дипломе могу се изразити путем оптерећења, и самим тим, бодовима. Студенти стичу бодове након што одређени предмет успешно савладају и добију оцену. Већина земаља је законом о високом образовању већ усвојила ЕСПБ као систем за пренос и акумулацију бодова. Признавање је званична потврда надлежне установе о вредновању образовне квалификације стечене у иностранству ради приступања образовним и/или радним активностима. Надлежна установа је институција која је задужена за доношење обавезујућих одлука у погледу признавања страних квалификација. Признавање студија, уверења, диплома и квалификација стечених у другој земљи представља важну меру за унапређење академске мобилности. У Прашком саопштењу (Prague Communiqué) из 2001. године европски министри позвали су постојеће организације

49

П

ренос и акумулација бодова

.hu


.sk

Prenos a akumulácia kredito

.uk

Transfer and accumulation of credits

.de


П

ризнавање

.hu

Elismerés

.sk

Uznávanie

.uk

Recognition

.de

Anerkennung

и мреже, као што су ENIC и NARIC, да на институционалном, националном и европском нивоу промовишу једноставно, делотворно и праведно признавање засновано на Лисабонској конвенцији о признавању високошколских квалификација (Lisbon Recognition Convention). У Лондонском саопштењу министара образовања Европе (London Communiqué) 2007. године истиче се да је правично признавање квалификација, периода студија и претходних знања, укључујући и неформално и имплицитно учење, суштинска компонента Европског простора високог образовања (European Higher Education Area – EHEA).

П

ројекат

“Усаглашавање образовних структура у Европи”

.hu

Behangolási projekt

.sk


.uk

Tuning Project

.de

Tuning-Projekt

У лето 2000. године група универзитета започела је пилот-пројекат под називом „Усаглашавање образовних структура у Европи” (Tuning Educational Structures in Europe). Пројекат усаглашавања је сада у трећој фази и укључује 150 институција високог образовања које раде у девет подручја/група и са циљем да се превазиђу препреке и сачини анализа напретка постигнутог у остваривању основних начела Болоњског процеса. Циљ пројекта је утврђивање референтних тачака за опште и стручне компетенције (generic and subject-specific competences) дипломаца из следећих области: економије и бизниса, хемије, образовних наука, европских студија, геологије, историје, математике, здравствене неге и физике. Назив tuning одражава идеју да универзитети не треба да теже усклађивању студијских програма у смислу унифицираног, прописаног и коначног европског студијског програма, већ утврђивању реферeнтних тачака, конвергенцији и бољем узајамном разумевању. У трећој фази пројекта проширен је број тематских мрежа у којима се реализују овакве интенције пројекта. Главни циљ пројекта је да допринесе изради националних оквира квалификација (National Qualification Framework) у земљама потписницама Болоњског процеса, који су описани путем оптерећења, нивоа, исхода учења, компетенција и профила. Развијена је методологија усаглашавања студијских програма и заједнички језик, који ће такође омогућити даљи развој општег оквира квалификација у Европи.

50

У Прашком саопштењу (Prague Communiqué) из 2001. године европски министри сложили су се око значаја да се повећају атрактивности високошколског образовања у Европи, како за европске студенте, тако и за студенте из других делова света. Стога су увели девети принцип Болоњског процеса под називом “Промовисање атрактивности Европског простора високог образовања”. Разумљивост и упоредивост европских диплома у свету требало би унапређивати развојем општег оквира квалификација, кохерентним механизмима за обезбеђење квалитета и акредитацију, и повећаним настојањима у информационом домену. Министри су нарочито нагласили да квалитет високог образовања и научноистраживачког рада јесте и треба да буде одлучујући фактор европске атрактивности и конкурентности у међународном окружењу. У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године посебно је наглашена потреба да се побољша синергија између Европског простора високог образовања и Европског простора науке и истраживања. На Конференцији у Лондону 2007. године министри образовања европе усвојили су стратегију „Европски простор високог образовања у глобалном контексту“ и истакли одлучност да наставе послове на пољу кључних политика: побољшање информисаности и промовисање атрактивности и компетитивности Европског простора високог образовања (European Higher Education Area – EHEA); јачање сарадње базиране на партнерству; интензивирање дијалога и унапређење признавања квалификација, које треба да се одвијају у складу са OECD/UNESCO Смерницама за обезбеђивање квалитета у прекограничном високом образовању и принципима Лисабонске конвенције о признавању. Peer Review је процес који се користи како би се проверило да ли рад који обавља колега, тј. особа равноправног статуса, испуњава специфичне критеријуме. Циљ процеса процене од стране колега је углавном да се потврди да ли рад задовољава дефинисане критеријуме, да се утврди да ли постоје одступања од стандарда и да се пруже предлози за побољшање рада. У Берлинском саопштењу (Berlin Communiqué) из 2003. године европски министри затражили су од Европске асоцијације за обезбеђење квалитета у високом образовању (European Association for Quality Assurance in Higher Education – ENQA) да међу својим чланицама пронађе начине за обезбеђивање адекватног система Peer Review за обезбеђење квалитета, као и акредитациона тела и

51

П

ромовисање Европског простора високог образовања Az Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) támogatása

.hu

Propagácia Európskeho vysokoškolského priestoru Promoting the European Higher Education Area – EHEA Förderung des Europäischen Hochschulraums – EHR

.sk

.uk

.de

П

роцена колега

.hu


.sk

Odborné hodnotenie

.uk

Peer Review

.de

Peer Review

агенције. У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године европски министри су прихватили предложени модел за Peer Review у области осигурања квалитета на националном нивоу уз поштовање општеприхваћених смерница и критеријума.

П

роцена нивоа спроведених реформи

.hu

Helyzetértékelés

.sk

Rekapitulácia

.uk

Stocktaking

.de


Р .hu .sk

егистар агенција за обезбеђење квалитета A minőségbiztosító intézetek nyilvántartása Európsky register agentúr na zabezpečenie kvality

.uk

Register of quality assurance agencies

.de


У Берлинском саопштењу (Berlin Communiqué) из 2003. године европски министри сложили су се да процене и утврде ниво напретка који је остварен у спровођењу одређених реформи у склопу Европског простора високог образовања (European Higher Education Area – EHEA). Група за праћење Болоњског процеса (Bologna Follow-Up Group) одлучила је 9. марта 2004. године у Даблину да оснује посебну групу (Stocktaking Group) која би спроводила овај задатак. Три приоритетне области у оквиру ове активности jeсу: систем квалификација, обезбеђење квалитета и признавање диплома и студијских боравака на другој институцији. У Лондонском саопштењу (London Communiqué) из 2007. године европски министри су затражили од Групе за праћење Болоњског процеса (Bologna Follow-Up Group) да настави са Stocktaking процесом, који се заснива на националним извештајима, и изразили очекивање наставка развоја квалитативне анализе процене нивоа споведених реформи, посебно у погледу мобилности, Болоњског процеса у глобалном контксту и друштвене димензије. У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године европски министри поздравили су принцип европског регистра агенција за обезбеђење, заснованог на националној контроли квалитета. Навели су да би практично примену система за обезбеђење квалитета Европска асоцијација за обезбеђење квалитета требало да развија у сарадњи са Европском асоцијацијом универзитета (EUA), Европском асоцијацијом институција у високом образовању (EURASHE) и Европском мрежом националних студентских унија (ESIB) и да о томе извештава министре преко Групе за праћење Болоњског процеса (Bologna Follow-up Group). Комисија за глобалну акредитацију Међународне асоцијације универзитетских председника (International Association of University Presidents – IAUP) предложила је успостављање светског регистра агенција за обезбеђење квалитета и акредитацију (World-wide Quality Register) у области високог образовања под надзором конзорцијума: IAUP, Међународне мреже агенција за обезбеђење квалитета у високом образовању (International Network for Quality Assurance in Higher Education – INQAAHE) и UNESCO.

52

На Конференцији европских министара образовања у Лондону 2007. године успостављање Регистра агенција за обезбеђење квалитета у Европском простору високог образовања поверено је Групи Е4, коју чине: EUA - Европска асоцијација универзитета (European University Association, ENQA - Европска асоцијација за обезбеђење квалитета у високом образовању (European Association for Quality Assuarance in Higher Education), EURASHE – Европска асоцијација установа високог образовања (European Association of Institutions in Higher Education) и ESU – Европска студентска унија (European Students’ Union). Успостављање система бодова у Болоњској декларацији из 1999. године уведено је као мера за остваривање мобилности студената у најширем смислу. Наведено је да се бодови могу стицати и у другим контекстима, изван високог школства, укључујући и учење током читавог живота, под условом да их признају универзитети који примају студенте. У Берлинском саопштењу (Berlin Communiqué), из 2003. године, европски министри напомињу да Европски систем преноса бодова – ЕСПБ (European Credit Transfer System – ECTS) све више постаје општа основа за националне системе бодова. Они подржавају даљи напредак са циљем да ЕСПБ постане не само систем преноса већ и акумулације стечених бодова. Иако је ЕСПБ најраспрострањенији у Европи, користе се и други системи бодова. У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године, европски министри усвојили су Стандарде и упутства за обезбеђење квалитета у европском простору високог образовања. Ово су стандарди за: • • •

унутрашње обезбеђење квалитета у оквиру високошколских институција; спољашње обезбеђење квалитета високог образовања; спољашње агенције за обезбеђење квалитета.

Стандарди и упутства су у духу Декларације из Граца из 2003. године, у којој се наводи да је сврха европске димензије у обезбеђењу квалитета унапређење узајамног поверења и побољшање транспарентности уз поштовање разноликости националних система и области образовања. Стандарди и одредбе настављају да дају предност националним системима високог образовања, значају институционалне аутономије у оквиру тих система и посебним захтевима различитих академских субјеката.

53

С

истем бодова

.hu

Kreditrendszer

.sk

Kreditový systém

.uk

Credit system

.de


С

тандарди и упутства

.hu

Szabványok és irányvonalak

.sk


.uk


.de


У Стандардима и упутствима постигнута је одговарајућа равнотежа између стварања и развоја интерних култура за неговање квалитета, и улоге коју могу имати спољашње процедуре за обезбеђење квалитета.

С

тудије другог степена / дипломске академске студије - мастер

.hu

Mesterfokozat

.sk

Magister

.uk

Master

.de

Master

Диплома другог степена студија (Master Degree) додељује се након завршетка другог циклуса високог образовања. Приступ другом степену студија захтева успешно завршене основне студије које трају најмање три, а највише четири године. Први и други циклус студија заједно не би требало да трају дуже од пет година. Диплома другог степена студија начелно омогућава улазак на докторске студије. Међутим, високошколским институцијама оставља се могућност да поставе друге услове које би кандидати за докторске студије требало да задовоље. У многим земљама други циклус студија могуће је организовати и на универзитетима и на другим високошколским институцијама. Програми који воде ка дипломи ових студија могу и треба да имају различите оријентације и излазне профиле како би задовољили разноврсне индивидуалне, академске и тржишне потребе. Ниво квалификације који се мора постићи стицањем дипломе другог степена студија (Master Degrees) описан је у Европском оквиру квалификација (European qualification framework). По овом документу, диплома другог степена студија требало би да се додељује студентима који испуњавају следеће услове: • •

• • •

показали су знање и разумевање које је засновано на првом студијском циклусу и које их проширује и превазилази; могу да примене своје знање, разумевање и способност за решавање проблема у новим и непознатим окружењима у склопу ширег (мултидисциплинарног) контекста повезаног са облашћу студија; имају способност да интегришу знање и схватају сложене идеје, те да формирају суд и у случају непотпуних или ограничених информација; могу да јасно и недвосмислено изложе своје закључке, знање и резоновање примењено у доношењу закључака свом окружењу, било да га чине стручњаци или не; развили су способности за учење које ће им бити потребно да би наставили даље студирање на начин који ће у великој мери бити аутономан и који ће се самостално одређивати.

54

У овом Речнику прихватићемо дефиницију Европске комисије о учењу током читавог живота. Овај тип учења састоји се од континуираних активности спроведених у циљу унапређења знања, вештина и компетенција и обухвата све врсте учења: формално учење, као што је универзитетско образовање; ванинституционално учење, попут професионалних вештина које се стичу на послу и имплицитно учење, попут онога које се стиче кроз активности у склопу свакодневног живота. У Прашком саопштењу (Prague Communiqué) из 2001. године европски министри сложили су се да је учење током читавог живота суштински елемент Европског простора високог образовања. У друштву и привреди заснованима на знању стратегије учења током читавог живота су од пресудног значаја. Овај тип учења уведен је као један од нових принципа Болоњског процеса. У Берлинском саопштењу (Berlin Communiqué) из 2003. године наводи се да би институције високог образовања требало да отварају могућности за учење током читавог живота на нивоу високошколског образовања, укључујући признавање претходног учења (prior learning), широки избор флексибилних путева, могућности и метода учења и одговарајућу примену ЕСПБ бодова. У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године наводи се да се мора унапређивати комплементарност општег оквира квалификација за Европски простор високог образовања и предложен је ЕU оквир квалификација за учење током читавог живота (опште образовање, стручно образовање и пракса). У Лондонском саопштењу (London Communiqué) из 2007. године истиче се да неки елементи флексибилног учења постоје у већини земаља, али да је систематичнији развој флексибилног учења ради подршке учењу током читавог живота тек у повоју. Затражено је од Групе за праћење Болоњског процеса (Bologna Follow-Up Group) да повећа размену добрих искустава и да ради на општем разумевању улоге високог образовања у концепту учења током читавог живота, као и да заједно са ENIC/NARIC мрежом развије предлог за унапређење признавања претходног учења (prior learning).

55

У

чење током читавог живота

.hu


.sk

Celoživotné vzdelávanie - CŽV

.uk

Lifelong learning- LLL

.de


Ф

ормално, ванинституционално и имплицитно учење

.hu

A formális, nem formális és az informális tanulás

.sk


.uk


.de

Formales, nichtformales und informelles Lernen

У овом Речнику прихватићемо дефиницију Европске комисије о три врсте учења:

•

•

• Формално учење: Учење које обично пружа образовна институција и које је систематично (у погледу исхода учења и времена студирања) и које води ка издавању званичне потврде. Студент улази у процес формалног учења са јасном намером. Ванинституционално учење: Учење које се одвија изван институција образовања и које обично не води ка издавању уверења. Оно је, међутим, структуирано (у погледу исхода учења и времена студирања). Студент улази у процес ванинституционалног учења са јасном намером. Имплицитно учење: Учење које произилази из свакодневних животних активности у вези са послом, породицом или слободним временом. Није структуирано (у погледу исхода учења и уложеног времена) и обично не води ка издавању уверења. Имплицитно учење може се одвијати са намером, али је у већини случајева насумично и успутно.

У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године дата је препорука да се побољша признавање неформалног (ванинституционалног и имплицитног) учења у процесу приступања програмима високог образовања или као њихов елемент.

Ц

иклуси студија / степени студија

.hu

Képzési ciklusok

.sk

Stupne

.uk

Cycles

.de


У Болоњској декларацији из 1999. године усвајање система суштински заснованог на два основна циклуса, додипломског и последипломског, утврђено је као главни циљ Болоњског процеса. У Декларацији се наводи да ће приступ другом циклусу студија захтевати успешно довршење првог студијског циклуса у трајању од најмање три године. Диплома која се стиче након првог студијског цикуса, такође, биће релевантна на европском тржишту рада као одговарајући ниво квалификације. Други циклус требало би да води ка дипломи мастер (Master Degree). Први циклус студија завршава се стицањем дипломе основних студија (Bachelor Degree). У Берлинском саопштењу (Berlin Communiqué) из 2003. године европски министри одлучили су да у Болоњски процес укључе и докторске студије као трећи циклус студија. Као један од циљева поставили су и већу академску мобилност на докторском и последипломском нивоу и тиме подстакли високообразовне институције да развијају сарадњу на докторским студијама и приликом обуке младих истраживача.

56

У Бергенском саопштењу (Bergen Communiqué) из 2005. године усвојен је општи оквир квалификација (Qualification Framework) у Европском простору високог образовања (European Higher Education Area – EHEA). Овај оквир обухвата три поменута циклуса студија, дефинише опште дескрипторе за сваки циклус, који се заснивају на исходима учења и компетенцијама, као и на oпсегу бодова (ЕСПБ/ECTS) у првом и другом циклусу студија. Европски министри заложили су се за израду националних оквира квалификација који ће бити компатибилни са општим оквиром квалификација у Европском простору високог образовања до 2010. године, при чему је 2007. одређена као година за почетак рада у реализацији овог закључка. Национални образовни систем Србије Законом о високом образовању (септембар 2005. године) уведени су циклуси студија који су у складу са европским опредељењима и засновани су на примени европског бодовног система (ЕСПБ/ ECTS). Академске студије обухватају три цикулуса: основне студије (180–240 ЕСПБ), дипломске – мастер (60–120 ЕСПБ, при чему збир оба циклуса износи најмање 300 ЕСПБ) и докторске студије (најмање 180 ЕСПБ, уз претходно завршене мастер студије). Струковне студије обухватају два циклуса: основне (180 ЕСПБ) и специјалистичке (60 ЕСПБ).

***

57

58

TÖBBNYELVŰ SZÓJEGYZÉK – A bolognai folyamat terminológiája szerb, magyar és szlovák nyelven, angol és német tárgymutatókkal

Szerkesztők: Prof. Dr. FODOR János JETZIN Mónika

Budapesti Műszaki Főiskola Budapest, 2009 február

59

60

63 64 64 65 66 66 67 68 69 69 70 71 71 72 72 73 74 74 75 75 76 76 77 77 78 78 79 79 79 80 81 81 81 82 82 83 83 84 84 85 85 85 86 87 87 88 88 89 89 90 91 91 91 92 92

Bevezetés Akkreditáció Akkreditációs testület Bachelor fokozat Behangolási projekt Bologna Követő Csoport (BFUG) Bolognai folyamat Doktori tanulmányok ECTS – Európai Kredit Átviteli és Gyűjtési Rendszer ECTS Érdemjegy rendszer ECTS információs csomag / tantárgy katalógus ECTS Tanulmányi nyilvántartás másolat ECTS Tanulmányi szerződés Élethosszig tartó tanulás Elismerés ENIC-NARIC hálózat ENQA – az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetség ESU – az Európai Diákok Unióia EUA – az Európai Egyetemi Szövetség EURASHE – az Európai Felsőoktatási Intézmények Szövetsége Európai dimenzió Európai Felsőoktatási Térség (EFT) Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) támogatása Európai Kutatási Térség (EKT) Foglalkoztathatóság Formális, nem formális és az informális tanulás Gyűjtés Helyzetértékelés Képesítési keret Képzési ciklusok Képzési követelmények Kettős diplomák Kiértékelés Kimeneti követelmények Kompetenciák Korábbi tanulás akkreditációja (APL) Korábbi tapasztalatokon alapuló tanulás akkreditációja (APEL) Követés (Follow-up) Közösen kibocsátott diplomák Kreditpontok átvitele és gyűjtése Kreditrendszer Lisszaboni Elismerési Egyezmény Mesterfokozat Minőségbiztosítás Minőségbiztosító intézetek nyilvántartása Mobilitás Modulok Munkamennyiség Oklevélmelléklet Szabványok és irányvonalak Szakértői bírálat (Peer Review) Szociális dimenzió Szociális partnerek Tanegység Trend jelentések

61 61

F

ogalmak

ABC sorrendben

62

B Tíz évvel ezelőtt írta alá 29 ország (később további 17) a Bolognai Nyilatkozatot, amelyben vállalták, hogy összehangolják felsőoktatási politikájukat az Európai Felsőoktatási Térség (EFT) létrehozása érdekében. Az EFT szándékai szerint fokozza a nemzetközi versenyképességet, elősegíti a különböző európai felsőoktatási rendszerek nagyobb összehasonlíthatóságát és összeegyeztethetőségét, javítja azok minőségét, előmozdítja a mobilitást, vonzó a hallgatók és az oktatók számára Európában és a világ más tájain. A bolognai folyamat néven ismertté vált reformok lényeges elemeit a háromciklusú (alap-mester-doktori) képzési rendszer, a közös oklevelek, a mobilitás, a képesítések elismerése, a minőségbiztosítás, esélyegyenlőség, foglalkoztathatóság, az egész életen át tartó tanulás jelentik. Magyarországon a többciklusú képzés bevezetésére 2004/2005-ben került sor. Előtte hazánkban és Európa több országában is a duális vagy párhuzamos képzési rendszer alakult ki. Ebben már a bemenetnél – a felsőoktatásba való jelentkezéskor – külön vált a főiskolai és az egyetemi képzés. Míg mára a bolognai folyamatnak megfelelő képzési rendszer egységessé vált, addig az intézményrendszer továbbra is kétpólusú maradt — vagyis ugyanabban a többciklusú képzési rendszerben főiskolákon és egyetemeken folyik az oktatás. A bolognai folyamat által indukált változások közvetve vagy közvetlenül szinte mindenkit érintenek. Ennek ellenére az ismeretek gyakran mégis hiányosak. A jelen kiadvány – a Visegrádi Alap alapgondolatával, valamint az egész folyamat elveivel összhangban – szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy az érintettek saját nyelvükön bővíthessék ismereteiket, tájékozódhassanak a bolognai folyamat legfontosabb és leggyakrabban használt kifejezéseinek tartalmáról, jelentéséről. A fogalmak definícióiban figyelembe vettük azokat a legfontosabb dokumentumokat, amelyek a folyamat keretében születtek. Az angol nyelvű megfogalmazásból kiindulva adtuk meg az egyes kifejezések jelentését, igyekezve hazai kontextusba is helyezni azokat. A projekt résztvevői köszönetüket fejezik ki a Visegrádi Alap támogatásáért. Őszintén remélik, hogy ez a szójegyzék a maga szerény módján hozzá tud járulni a résztvevő országokban a bolognai folyamattal kapcsolatos ismeretek szélesítéséhez.

63 63

evezetés

A

kkreditáció

.sk

Akreditácia

.rs


.uk

Accreditation

.de

Akkreditierung

Az akkreditáció egy intézmény vagy egy program egyfajta formális elismerése, melyet egy külső szervezet adományoz minőségi értékelés alapján. Az értékelés eredménye egy bizonyos állapot kimutatása a képzést adó képességéről, ezen képzés elismeréséről egy harmadik fél által, a kreditátvitelről egy másik akkreditált intézménybe, a direkt vagy indirekt finanszírozásról és más külső hatásokról. A legtöbb esetben az akkreditáció egy külső minőségbiztosítási eljárás eredménye, annak értékelése, hogy egy adott program vagy intézmény eléri az akkreditációs szervezet által előírt tanulmányi vagy szakmai szintet. Az akkreditációs folyamat eredménye egy formális határozat, mely lehet pozitív, feltételesen pozitív vagy negatív. Általában az akkreditációs státusz egy meghatározott időre adható. Egy esetleges negatív határozat egy bizonyos idő elteltével megismételt akkreditációval felülbírálható. A Berlini Nyilatkozatban (2003), a miniszterek kiemelték, hogy az akkreditációs rendszer és az összehasonlító eljárások tanúsítása a nemzeti minőségbiztosítási rendszer része legyen. Felkérték az ENQA-t egy „minőségbiztosítási eljárások és irányelvek” csomag kidolgozására, továbbá – a tagjai révén, az EUA-val, EURASHE-vel és az ESIB-el együttműködve – annak meghatározására, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre egy megfelelő minőségbiztosítási ellenőrző rendszer és/vagy akkreditációs testületek létrehozására.

A

kkreditációs testület

.sk


.rs


.uk

Accreditation Body

.de


Az akkreditációs testület egy olyan független testület, amely oktatási szabványokat, kritériumokat és eljárásokat fejleszt ki, és szakértői ellenőrzéseket és értékeléseket végez annak érdekében, hogy meghatározza azok betartását. A Berlini Nyilatkozatban (2003) a miniszterek felkérték az ENQA-t egy minőségbiztosítási eljárások és irányelvek készlet kidolgozására, továbbá a tagjain keresztül partnerekkel együttműködve annak meghatározására, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre egy megfelelő minőségbiztosítási ellenőrző rendszer és/vagy akkreditációs testületek létrehozására európai szinten. Két évvel később a bergeni konferencián (2005) elfogadásra kerültek az Európai Felsőoktatási Térség számára kialakított minőségbiztosítási szabványok és irányelvek. Az akkreditációs testületek számára legfontosabb eredmények és javaslatok az alábbiak: • európai szintű szabványok létrehozása a belső és külső minőségbiztosításra és a külső minőségbiztosítási ügynökségek számára; • az európai minőségbiztosítási ügynökségek részéről elvárható egy ciklikus ötévenkénti ellenőriztetés; • minőségbiztosítási ügynökségek európai címjegyzékének elkészítése; • a címjegyzékbe való bekerülést egy európai jegyzékkészítő bizottság határozza meg. 64 64

A beszámoló tartalmaz európai szabványokat a külső minőségbiztosítási ügynökségek számára a felsőoktatásban használt külső minőségbiztosítási eljárásokat illetően, illetve a hivatalos státusz, a tevékenységek, a források, a küldetésnyilatkozat, a függetlenség, a külső minőségbiztosítási kritériumok és eljárások és az elszámolási eljárások vonatkozásában. A fenti szabványok többségéhez hozzáadott irányelvek szerepe további, gyakorlattal kapcsolatos információk biztosítása és bizonyos esetekben részletesebb magyarázatot adnak a szabványok értelméről és fontosságáról. A ciklikus ellenőrzés kapcsán meghatározásra kerül, hogy milyen mértékben felel meg az adott ügynökség az európai külső minőségbiztosítási ügynökségek szabványainak. A Bachelor fokozat az első egyetemi fokozat, amelyet a hallgató az egyetemi alapképzés elvégzése után kap meg. A tanulmányoknak ez első ciklusa minimálisan három évig, maximális négy évig tart. A Bachelor fokozatnak olyan megfelelő szintű kvalifikációt kell képviselnie, amely összhangban van az európai munkaerőpiac igényeivel. Sok országban a Bachelor fokozat egyaránt megszerezhető egyetemen és más felsőoktatási intézményben. A Bachelor fokozathoz vezető programok különböző orientációjúak és profilúak lehetnek, ill. ilyeneknek kell lenniük, hogy kielégíthessék a legkülönbözőbb egyéni, tudományos és munkaerőpiaci igényeket. Néhány ország a „Bachelor” elnevezés helyett a Bakkalaureus vagy Lizentiat elnevezéseket használja. Az európai képesítési keret írja le azt a minőségi szintet, amelyet a Bachelor fokozat megszerzéséhez el kell érni. E keret szerint a Bachelor fokozat azoknak a hallgatóknak adható, akik • egy az általános középfokú képzésükre épülő tanulmányi területen megfelelő tudást és hozzáértést tudnak felmutatni; • tudásukat és hozzáértésüket olyan módon tudják alkalmazni, amely munkájukhoz vagy szakmájukhoz való professzionális hozzáállást tükröz; • rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a releváns adatokat összegyűjtsék és értelmezzék, és ez alapján olyan véleményt tudjanak alkotni, amely tükrözi a releváns társadalmi, tudományos és etikai kérdéseket, problémákat; • akik mind a specialista mind pedig a nem szakértő közönséggel egyaránt közölni tudják az információkat, elképzeléseket, problémákat és megoldásokat; és • kifejlesztették magukban azokat a tanulási képességeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy nagyfokú autonómiával tovább folytathassák tanulmányaikat.

65 65

B

achelor fokozat

.sk

Bakalár

.rs

Основне студије

.uk

Bachelor

.de

Bachelor

B

ehangolási projekt

.sk


.rs

Пројекат “Усаглашавање образовних структура у Европи”

.uk

Tuning Project

.de

Tuning-Projekt

2000 nyarán az egyetemek egy csoportja „Az európai oktatási struktúrák behangolása” címmel kísérleti (pilot) projektet tervezett. A most már harmadik fázisába lépő Behangolási projekt, amelyben 150, kilenc témacsoportban működő felsőoktatási intézmény vesz részt, több bolognai cselevési iránnyal foglalkozik. A projekt a következő oktatási témakörökben kíván referenciapontokat azonosítani a végzett hallgatók általános és témafüggő kompetenciáihoz: közgazdaság, vegyészet, pedagógia, európai tanulmányok, geológia, történelem, matematika, ápolástan és fizika. A „behangolás” elnevezés arra utal, hogy az egyetemek nem a fokozatot nyújtó programjaik harmonizálását, vagy valamely egységesített perspektívát, vagy pontosan meghatározott európai tanterveket várnak, hanem egyszerűen referenciapontokat, konvergenciát és közös értelmezést szeretnének elérni. A behangolást harmadik fázisában több tematikus hálózattal kiterjesztették. A projekt fő célja, hogy hozzájáruljon a bolognai folyamatot aláíró országok nemzeti kvalifikációs kereteinek kidolgozásához. Ezeket a kereteket a vonatkozó munkaterhelés, szint, tanulmányi követelmények, kompetenciák és profilok segítségével írják le. A behangolási projekt kidolgozott egy a Berlini Nyilatkozat (2003) által is említett módszertant és közös nyelvet, lehetővé téve az egész Európát átfogó kvalifikációs keret kifejlesztését.

B

ologna Követő Csoport (BFUG)

.sk

Bolonská odborná skupina (BFUG)

.rs


.uk


.de


A Bologna Követő Csoport (BFUG) a bolognai folyamat végrehajtó és koordináló testülete. Az európai miniszterek megbízták a BFUG-t a Berlini Nyilatkozatban (2003) megfogalmazott összes feladat megvalósításával, a bolognai folyamat átfogó irányításával és a következő miniszteriális ülés előkészítésével. A Bologna Követő Csoport a bolognai folyamatban résztvevő minden tagállam képviselőiből áll, valamint konzultatív tagokként részt vesznek benne az Európai Bizottság, az Európa Tanács, az EUA – az Európai Egyetemi Szövetség, az ENQA – az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetség, az EURASHE – az Európai Felsőoktatási Intézmények Szövetsége, az ESIB – az Európai Diákok Nemzeti Uniói és az UNESCO-CEPES képviselői. E csoportot évente legalább kétszer összehívják, és elnökét mindig az az ország adja, amely éppen az EU soros elnökségének tisztjét tölti be, alelnöke pedig abból az országból kerül ki, amelyik a következő miniszteriális konferencia házigazdája lesz. Feladata a BFUG ülések közötti időszakban folyó munka felügyelete. Az átfogó követő munkát a következő miniszteriális konferencia házigazda országa által felállított Titkárság támogatja. Minden aláíró országban vannak Nemzeti Bologna Követő Csoportok is.

66 66

A bolognai folyamat magyarázatát az úgy nevezett Sorbonne Nyilatkozattal kell kezdenünk. 1988. májusában azok az európai miniszterek, akik a felsőoktatást irányították Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban és Németországban aláírták az európai felsőoktatási rendszer felépítésének harmonizálást célzó Sorbonne Nyilatkozatot a párizsi Sorbonne Egyetemen. Később más európai országok is aláírták a Nyilatkozatot. 1999 júniusában 29 felsőoktatásért felelős európai miniszter Bolognában találkozott azért, hogy 2010-ig lefektessék az Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) alapjait és világszerte elősegítsék az európai felsőoktatási rendszer megismerését. Miközben megerősítették a Sorbonne Nyilatkozatban megfogalmazott általános elvek támogatását, egyetértettek abban, hogy a bolognai folyamat következő hat cselekvési irányára kell koncentrálni: • • • • • •

könnyen érthető és összehasonlítható fokozatok rendszerét kell elfogadni; két fő tanulmányi ciklusból álló képzési rendszert kell kialakítani (alapfokú képzés/ mesterképzés); ki kell dolgozni egy általános kreditrendszert (mint pl. az ECTS); elő kell segíteni a mobilitást az akadályok leküzdésével; elő kell segíteni a minőségbiztosításban az európai kooperációt elő kell segíteni a felsőoktatás európai dimenziójának kialakítását.

Mivel meg voltak győződve arról, hogy az EHEA megalapítása állandó támogatást igényel, az európai miniszterek úgy döntöttek, hogy két év múlva újra találkoznak. Időközben három kapcsolódó (Followup) konferenciát rendeztek Prágában (2001), Berlinben (2003) és Bergenben (2005). A következő konferenciát 2007 májusában rendezték Londonban. A Prágai Nyilatkozatban (2001) három további cselekvési irányt jelöltek ki: • • •

Élethosszig történő tanulás; Felsőoktatási intézmények és diákok; Az EHEA támogatása.

A Berlini Nyilatkozat (2003) egy további cselevési irányt jelölt ki: •

A doktori tanulmányok és a szinergia az EHEA és az Európai Kutatási Térség (ERA) között.

A felsőoktatás társadalmi dimenzióját a fenti irányokon átívelő vagy tranzverzális cselekvési iránynak tekintik.

67 67

B

olognai folyamat

.sk

Bolonský proces

.rs


.uk

Bologna Process

.de

Bologna-Prozess

D

oktori tanulmányok

.sk


.rs


.uk

Doctoral Studies

.de

Promotionsphase

A Berlini Nyilatkozatban (2003) az európai miniszterek szükségesnek tartották, hogy a felsőoktatási képzés két fő ciklusán túlmenően a doktori szintet harmadik képzési ciklusként bevegyék a bolognai folyamatba. A doktori tanulmányok képezik a felsőoktatási tanulmányok harmadik ciklusát, amely pl. a „PhD” vagy „Dr.” jelölésű fokozatokhoz vezet. A Bergeni Nyilatkozat (2005) szerint a doktori szintű kvalifikációkat teljes mértékben összhangba kell hozni az EHEA átfogó kvalifikációs keretével a tanulmányok eredményén, kimenetelén alapuló megközelítésmód használatával. A doktori képzés központi eleme az eredeti kutatáson alapuló ismeretbővülés. A Bergeni Nyilatkozat (2005) hangsúlyozta a strukturált doktori programok iránti igényt és ezen programok áttekinthető (transzparens) felügyelete és értékelése iránti igényt, és megjegyezte, hogy a harmadik ciklus szokásos munkaterhelése a legtöbb országban megfelel 3-4 év teljes időben folytatott tanulmánynak. Az európai miniszterek arra biztatatták az egyetemeket, hogy doktori programjaik támogassák az interdiszciplináris képzést és az átvihető jártasságok, képességek fejlesztését, így kielégítve egy szélesebb munkaerőpiac igényeit. Azt is leszögezték, hogy a doktori programok túlszabályozása szintén elkerülendő. A doktori fokozattal elérendő kvalifikációs szintet az európai kvalifikációs keret írja le. E keret szerint doktori fokozatot azok a hallgatók nyerhetnek el, akik • a tanulmányi terület alapos ismeretéről tettek tanúbizonyságot, és mesteri szinten sajátították el a választott területükhöz tartozó kutatási képességeket és módszereket; • tudóshoz méltó integritással látják át, tervezik, valósítják meg és adaptálják a kutatás alapvető folyamatát; • eredeti kutatásuk folytán olyan eredményt, hozzájárulást értek el jelentős munkásságukkal, amely túlmutat a meglévő szakismeretek határán. Ezek közül néhányra pedig nemzeti és nemzetközi publikációk is hivatkozzanak. • képesek új és komplex elképzelések kritikai elemzésére, kiértékelésére és szintézisére; • szakterületükkel kapcsolatban képesek kommunikálni kollégáikkal, a tágabb tudományos közösséggel és a széles társadalmi körben is; • akiktől elvárható, hogy felsőoktatási és szakmai kontextusban képesek legyenek támogatni a technológiai, társadalmi és kulturális haladás ügyét egy tudásalapú társadalomban.

68 68

Az ECTS olyan kreditkeret, amely értékeli, méri, leírja és összehasonlítja az elvégzett tanulmányokat. A kreditpont a tanulmányi követelményeken és a velük kapcsolatos munkaterhelésen alapuló, a tanulási mennyiség kifejezésére szolgáló mérőszám. Az ECTS-ben egy teljes tanévnyi, teljes időben végzett tanulmány 60 kreditpontnak felel meg, egy félév 30-nak és egy „term” 20-nak. A Bolognai Nyilatkozat (1999) szerint az Európai Kredit Átviteli és Gyűjtési Rendszer megfelelő eszköze a széleskörű hallgatói mobilitás elősegítésének Az ECTS-t 1989-ben kredit átviteli lehetőséget nyújtó rendszerként kezdeményezték, de mára már kreditgyűjtési rendszerré is fejlődött a kreditátviteli funkció mellett. Az ECTS egyre inkább a nemzeti kreditrendszerek elfogadott általános alapjává válik. Ezen kívül az ECTS egy érdemjegy (osztályozó) rendszert (ECTS Grading System) is magába foglal. A felsőoktatási intézmények folyamodhatnak az úgynevezett ECTS tanúsító címke megszerzéséért. Ez a tanúsító címkét azok az intézmények kapják meg, amelyek igazolni tudják a következő kritériumok teljesítését: • minden általuk hirdetett, felsőoktatási fokozatot nyújtó programban helyesen alkalmazzák az ECTS krediteket; • honlapjukon elérhetővé tesznek egy ECTS tantárgyi katalógust (ECTS információs csomag/tantárgy katalógus) az oktatás helyi nyelvén és angolul (vagy csak angolul, ha az oktatás nyelve az angol); • minden kötelező ECTS eszközt (pl. az ECTS tanulmányi szerződést, ECTS tanulmányi nyilvántartás másolatot, az elismerés bizonyítványt) megfelelően használnak az Erasmus program mobilitása érdekében. Eddig 14 intézmény kapta meg az ECTS tanúsító címkét. Az érdemjegy rendszerek a különböző nemzeti oktatási rendszerekben gyökereznek. Jelentős mértékben különböznek egymástól és kívülről nem áttekinthetők. Ezen nemzeti rendszerekben történő értékelés érzékeny szerepet játszik a tanulási folyamatban, és eldöntheti egy diák esetében, hogy sikerrel vagy sikertelenül végez el egy modult, tantárgyat, vagy azt, hogy a vonatkozó vizsgák egy részét vagy teljes egészét ismételnie kell-e. Az elért érdemjegy dönthet arról, hogy a hallgató folytathat, vagy nem folytathat további tanulmányokat, és azt is eldöntheti, hogy a hallgató egyáltalán felvételt nyerhet-e a felsőoktatásba. A bolognai folyamatban az ECTS javítani próbál a helyzeten egy a nemzeti érdemjegy rendszer mellett működő minősítő rendszer bevezetésével. Ennek nem az a feladata, hogy felváltsa a nemzeti

69 69

E

CTS – Európai Kredit Átviteli és Gyűjtési Rendszer

.sk

ECTS - Európsky systém na prenos a akumuláciu kreditov

.rs

ЕСПБ – европски систем преноса и акумулације бодова

.uk


.de


E

CTS Érdemjegy rendszer

.sk


.rs

Систем оцењивања

.uk

Grading System

.de


rendszert, hanem az, hogy a nemzeti rendszert áttekinthetővé és más rendszerekkel összehasonlíthatóvá tegye, hogy a kívülállók jobban megérthessék, és elősegítse a képzés elismerését és a diákok kreditjének és érdemjegyeinek átvitelét, szemben az USA kredit rendszerével, amely csak a kredit átvitelét támogatja. Míg az ECTS kreditpontokat csak a sikeres diákok kapják meg, addig az ECTS érdemjegyeket minden diák megkapja. E célból mindenekelőtt a diákokat két csoportra osztják: azokéra, akik a nemzeti érdemjegy alapján átmentek a vizsgán és azokéra, akik megbuktak a vizsgán. Azokat, akik átmentek, az elmúlt 3 – 5 évben ugyanazon tanulmányi területen tanuló diákok csoportjának (cohort) a nemzeti érdemjegy rendszer szerint elért eredményeivel összehasonlításban minősítik. Az időszak hossza a diákcsoport (cohort) méretétől függ. Öt alcsoportra osztják őket: a legjobb 10% a nemzeti érdemjegy mellett „A” minősítést, a következő 25% „B” minősítést, a következő 30% „C” minősítést, a következő 25% „D” minősítést és az utolsó 10% pedig „E” minősítést kap. Más szóval a diákok nemzeti érdemjegyben kifejezett teljesítményét a múltban végzett diákok csoportjának, mint referencia csoportnak, a teljesítményéhez mérve minősítik. Azokat, akik megbuktak a vizsgán, sikertelenségük mértéke szerint minősítik: az „FX” minősítés azt jelzi, hogy megbuktak, de megvan annak a valószínűsége, hogy valamivel több munkával át tudnak majd menni a vizsgán, és nem kell megismételniük a teljes tanulmányi egységet. Ez egyértelműen különbözik azok helyzetétől, akiket „F”-fel minősítettek, amely azt jelzi, hogy ezeknek a hallgatóknak jelentősek a hiányosságai és jelentős mennyiségű további munka szükséges a sikerhez, ami általában azt jelenti, hogy meg kell ismételniük a szóban forgó tanulmányi egységet. Ilyen minősítések bármely tanulmányi szakaszra, tapasztalatra vagy teljes tanulmányi programokra adhatók.

E

CTS információs csomag / tantárgy katalógus

.sk

Informačný balík/ Katalóg predmetov

.rs

Информациони пакет / каталог предмета

.uk


.de


Az ECTS információs csomag/tantárgy katalógus a legfontosabb ECTS dokumentum. Mind a diákok, mind a felsőoktatásban dolgozók számára könnyen érthetővé és összehasonlíthatóvá kell tennie a tanulmányi programokat, és meg kell adnia számukra a lényeges intézményi, tanulmányi és gyakorlati információkat. Az információs csomag/tantárgy katalógus nemcsak felsorolja és leírja a tanulmányi programokat és tanegységeiket, ill. moduljaikat, hanem minden olyan információt is megad, amely alapján a hallgató eldöntheti tanuljon-e egy bizonyos intézménynél, részt vegyen-e egy bizonyos tanulmányi programban, vagy felvegyen-e egy bizonyos modult. Az intézmény információs csomagját/tantárgy katalógusát a helyi oktatási nyelven és angolul kell közzétenni (vagy csak angolul, ha az oktatás nyelve angol) az interneten és/vagy nyomtatott formában egy vagy több füzetben. 70 70

Az ECTS információs csomag/tantárgy katalógusnak a következő tételeket kell tartalmaznia: 1. rész: Intézményi információ (az intézmény neve és címe, az oktatási naptár, felvételi/regisztrációs eljárások, stb.) 2. rész: Információ a fokozatot adó programokról (általános leírás és az egyes tanegységek leírása) 3. rész: Általános információk a hallgatók számára (megélhetési költségek, szálláslehetőségek, biztosítás, stb.) Az ECTS tanulmányi nyilvántartás másolat arra szolgál, hogy dokumentálja a hallgató egy bizonyos időszakra vonatkozó teljesítményét a felvett tanegységek vagy modulok, a megszerzett kreditek, a helyi rendszerben kapott érdemjegyek és lehetőleg az ECTS érdemjegyek felsorolásával. Mind az elvégzett munka mennyiségét, mind az elért eredmény minőségét tükrözi. Az ECTS tanulmányi nyilvántartás másolatot a mobil hallgatók esetében használják két különálló alkalomkor. Először az anyaintézet állítja ki és küldi el a fogadó intézetnek minden odalátogató diákról elutazása előtt, hogy tájékoztatást adjon a már elvégzett tanulmányi egységekről/ modulokról és az elért eredményekről. Másodszor a vendéglátó intézetnek kell kiállítania és elküldeni az anyaintézetnek minden fogadott diákról az ott töltött tanulmányi szakasz végén. A tanulmányi nyilvántartás másolat szabványos formátumot nyújt a diák által elvégzett minden tanulmányi tevékenység rögzítésére. Ez a dokumentum lényegi eszköze a tanulmány felsőoktatási elismerésének. Az ECTS tanulmányi szerződést mobil hallgatók számára dolgozták ki, akik egy másik ország egyetemén folytatnak tanulmányokat korlátozott ideig, mint pl. az Erasmus program keretében. A tanulmányi szerződés azon tanegységek vagy modulok listáját tartalmazza, amelyek felvételét a hallgató tervezi. Minden tanegységhez/ modulhoz megadják a kódszámát és az ECTS kreditjét. A tanulmányi szerződést alá kell írnia a diáknak, a küldő intézmény erre felhatalmazott munkatársának, valamint a fogadó intézmény hasonló jogkörrel rendelkező munkatársának, aki ezzel garantálja, hogy az érkező diák tanulhatja a tervezett tanegységeket/ modulokat. A tanulmányi szerződés garantálja azt, hogy a diák a sikerrel teljesített tanegységek kreditjét átvihesse az anyaintézetébe. Az anyaegyetem erre illetékes testülete vagy hatósága végzi a tanulmány elismerését a diák hazatértekor. A diáknak nem kell az elismertetéshez az egyes professzorokkal tárgyalnia. A tanulmányi szerződés a tanulmányi nyilvántartás másolattal együtt arra szolgál, hogy garantálja a teljes elismerést. 71 71

E

CTS Tanulmányi nyilvántartás másolat

.sk

Výpis výsledkov

.rs

Препис оцена

.uk


.de


E

CTS Tanulmányi szerződés

.sk

Zmluva o štúdiu

.rs


.uk

Learning Agreement

.de

Lernvereinbarung

É

lethosszig tartó tanulás

.sk

Celoživotné vzdelávanie – CŽV

.rs

Учење током читавог живота

.uk


.de


Ebben a szójegyzékben az Európai Bizottság élethosszig tartó tanulásra vonatkozó definícióját vettük át. E szerint az élethosszig tartó tanulás „minden céltudatos tanulási tevékenység, amely folyamatosan zajlik azzal a céllal, hogy fejlessze a tudást, a jártasságokat és a kompetenciát.” Az élethosszig tartó tanulás arról szól, hogy „értékeljük a tanulás minden formáját: a formális tanulást, mint például az egyetemi fokozat megszerzésére irányuló tanulást; a nem-formális tanulást, mint például a munkahelyen megszerzett szakmai jártasságot; és az informális tanulást, mint például a generációk közötti tapasztalatátadást, vagy a barátok társaságában folyó hangszerjátszás elsajátítást.” A Prágai Nyilatkozatban (2001) az európai miniszterek kijelentik, hogy az élethosszig tartó tanulás „az Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) lényegi eleme”. Az élethosszig tartó tanulási stratégiákat döntőnek tekintették a tudás alapú társadalom és gazdaság szempontjából. Ezért a miniszterek az élethosszig tartó tanulást a bolognai folyamat cselekvési irányai közé emelték új elemként. A Berlini Nyilatkozat (2001) megfogalmazza azt az igényt, hogy a felsőoktatási intézményeknek lehetőségeket kell biztosítani az élethosszig tartó tanuláshoz felsőoktatási szinten. Ezeknek a lehetőségeknek magukba kell foglalniuk korábbi tanulás elismerését és a rugalmas tanulási pályák, lehetőségek és technikák széles körét. Az ECTS kreditek megfelelő használatát is lehetővé kell tenni. A Bergeni Nyilatkozat (2005) kijelenti, hogy az EHEA átfogó kvalifikációs kerete és az élethosszig tartó tanuláshoz javasolt EU kvalifikációs keret (közoktatás valamint szakmai oktatás és képzés) közti egymást kiegészítő kapcsolati rendszert fejleszteni kell.

E

lismerés

.sk

Uznávanie

.rs

Признавањe

.uk

Recognition

.de

Anerkennung

Az elismerés „egy oktatási képesítés értékének formális visszaigazolása egy arra illetékes hatóság által további tanulmányi és/vagy munka (alkalmazási) tevékenységek folytathatósága érdekében.” Az illetékes hatóság „olyan testület, amelynek felhatalmazása van arra, hogy a külföldi képesítések elismerése tekintetében jogerős döntést hozzon.” A „más országban végzett tanulmányok, és az ott szerzett bizonyítványok, diplomák és fokozatok elismerése a felsőoktatási mobilitás elősegítésének fontos lépése.” A Prágai Nyilatkozatban (2001) az európai miniszterek felkérik az olyan már működő szervezeteket és hálózatokat, mint az ENIC hálózat/NARIC hálózat, hogy „segítsék elő intézményi, nemzeti és európai szinten az egyszerű, hatékony és tisztességes elismerést” a Lisszaboni Elismerési Egyezmény alapján. A Londoni Nyilatkozat szerint a felsőoktatási képesítések, a résztanulmányok és az előzetesen megszerzett tudás – ideértve a nem

72 72

formális és informális tanulást – méltányos elismerése az EFT sarkalatos alkotóeleme, a térségen belül és globális vonatkozásokban egyaránt. A könnyen áttekinthető és összehasonlítható diplomák, valamint az oktatási rendszerekről és a képesítési keretrendszerekről hozzáférhető információk elengedhetetlen feltételei az állampolgárok mobilitásának és az EFT vonzereje és versenyképessége biztosításának. A miniszterek biztatják a többi tagországot, hogy kiemelt sürgősséggel ratifikálják a Lisszaboni Elismerési Egyezményt (LRC). NEMZETI INFORMÁCIÓS KÖZPONTOK EURÓPAI HÁLÓZATA / NEMZETI FELSŐOKTATÁSI ELISMERÉSI INFORMÁCIÓS KÖZPONTOK HÁLÓZATA Az ENIC hálózat (Információs Központok Európai Hálózata) nemzeti információs központokból áll. Ezen központok feladata információ és tanácsadás az alábbi témákban: • külföldi diplomák vagy más akadémiai, szakmai végzettségek elismerése; • az egyén saját országának és más európai országok oktatási rendszerei; • külföldi tanulmányi lehetőségek, diákhitelek, ösztöndíjak, mobilitáshoz és egyenértékűséghez kapcsolódó gyakorlati kérdések. A NARIC (Nemzeti Akadémiai Elismerési Információs Központ) hálózatot 1984-ben hozták létre. A hálózat célja diplomák és az Unió tagállamaiban, a Gazdasági Térség, valamint Közép- és Kelet-Európában tanulással eltöltött időszakok akadémiai elismerésének javítása. Az ENIC-NARIC hálózat magyarországi képviselője a Magyar Ekvivalencia és Információs Központ. A Magyar Ekvivalencia és Információs Központ feladatai: Bizonyítványok és oklevelek elismerése: • alapfokú végzettséget tanúsító okiratok elismerése • középfokú végzettséget tanúsító okiratok (érettségi bizonyítványok) elismerése • szakképesítést tanúsító bizonyítványok elismerése • felsőfokú végzettséget tanúsító okiratok végzettségi szintjének és / vagy szakképzettségének elismerése • posztgraduális végzettséget tanúsító okiratok elismerése Információnyújtás: • tájékoztatás a külföldi oktatási rendszerekről és felsőoktatási intézményekről, továbbá a szakképesítést, az alap- és középfokú végzettséget tanúsító bizonyítványok, valamint a felsőfokú végzettséget

73 73

E

NIC-NARIC hálózat

.sk

Sieť ENIC/NARIC

.rs

Мрежe ENIC / NARIC

.uk


.de


•

E

NQA – az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetség

.sk


.rs


.uk


.de


E

SU - az Európai Diákok Unióia

.sk


.rs

Европска студентка унија

.uk


.de


és szakképzettséget tanúsító oklevelek megszerzésének feltételeiről hatóságok, szakmai szervezetek és magánszemélyek számára a rendelkezésre álló adatok alapján tájékoztatás nyújtása a magyar oktatási rendszerről, a magyar bizonyítványok és oklevelek megszerzésének feltételeiről külföldi hatóságok, szakmai szervezetek számára.

Az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hálózatot (ENQUA) 2000-ben alapították azzal a céllal, hogy elősegítsék az európai együttműködést a minőségbiztosítás területén. 2004 novemberében az ENQA közgyűlése a Hálózatot az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetséggé alakította. „A szövetség ötlete az Európai Felsőoktatási Minőségértékelő Kísérleti Projektből (1994-95) ered, amely a minőségbiztosítás területén történő tapasztalatcsere és fejlesztés értékességét bizonyította. Ezt követően az ötlet új lendületet kapott az EK Tanácsának (EC) a felsőoktatási minőségbiztosításban való együttműködést célzó ajánlása (98/561/EC, 1998. szeptember 24) és az 1999-es Bolognai Nyilatkozat folytán.” A bolognai folyamat fontos szerepelőjeként az ENQA a Bergeni Konferenciára (2005) készített jelentésében minőségbiztosítási szabványokat és irányvonalakat javasolt. Az európai miniszterek Bergenben elfogadták ezeket, és kifejezték, hogy előremenetelt várnak megvalósításukban. Az ENQA a Bologna Követő Csoport (BFUG) konzultatív tagja.

Az Európai Diákok Unióia (ESU) 38 ország 49 nemzeti diákegyesületének ernyőszervezete. A nemzeti diákegyesületek nyitva állnak az adott ország diákjai számára függetlenül azok politikai meggyőződésétől, vallásától, etnikai vagy kulturális hovatartozásától, szexuális orientációjától vagy társadalmi helyzetétől. Ezeket az egyesületeket diákok működtetik és ellenőrzik, akik demokratikus választásokat tartanak és demokratikus szabályok szerint irányítják az egyesületeket. A nemzeti egyesületek a döntéshozatalban autonómok és függetlenek. Az ESU célja, hogy „ európai szinten képviseljék és támogassák a diákok oktatási, társadalmi, gazdasági és kulturális érdekeit az illetékes testületek

74 74

előtt, különös tekintettel az Európai Unióra, az Európa Tanácsra és az UNESCO-ra. Tagságán keresztül az ESU 10 millió diákot képvisel Európában.” Az ESU konzultatív tagja a Bologna Követő Csoportnak és az Igazgatótanácsnak, amely felügyeli a Követő Csoport ülései közötti időszakban a munkát. A Bergeni Konferenciára (2005) az ESIB „Bologna a diákok szemével” címmel jelentést készített. Az ESU a minőségbiztosítás területén együttműködik a az ENQA-val, az EUA-val és az EURASHE-val. Az Európai Egyetemi Szövetség (EUA), amely egyaránt képviseli az európai egyetemeket és a nemzeti rektori konferenciákat, az európai felsőoktatási közösség fontos orgánuma. Az EUA küldetése az, hogy „egy koherens európai felsőoktatási és kutatási rendszer kifejlesztését támogassa.” Célja, hogy „ezt tagjainak, mint autonóm intézményeknek nyújtott aktív támogatás és iránymutatás révén érje el, oktatásuk, a bennük folyó tanulás és kutatás, valamint társadalmi hozzájárulásuk minőségének emelésével.” Az EUA konzultatív tagja a Bologna Követő Csoportnak (BFUG) és az Igazgatótanácsnak, amely felügyeli a BFUG ülései közötti időszakban a munkát. Elkészítette a Trendek III és a Trendek IV című jelentéseket (Trend jelentéseket) a bolognai folyamat céljai felé történő előmenetelről. Az EUA a minőségbiztosítás területén együttműködik az ENQA-val, az ESIBbel és az EURASHE-vel.

Az Európai Felsőoktatási Intézmények (EURASHE) 1990-ben alapították.

Szövetségét

E

UA - az Európai Egyetemi Szövetség

.sk


.rs


.uk


.de


E

URASHE – az Európai Felsőoktatási Intézmények Szövetsége

Az EURASHE tagjai az egyetemek, főiskolák, műszaki főiskolák valamint különálló intézmények nemzeti és szakmai szövetségei. Az EURASHE konzultatív tagja a Bologna Követő Csoportnak (BFUG) és az Igazgatótanácsnak, amely felügyeli a BFUG ülései közötti időszakban a munkát. Az EURASHE a minőségbiztosítás területén együttműködik az ENQA-val, az ESIB-bel és az EUA-val.

75 75

.sk


.rs


.uk


.de


E

urópai dimenzió

.sk


.rs


.uk

European Dimension

.de


A felsőoktatás és a végzettek foglalkoztathatósága fontos európai dimenziójának további erősítése érdekében olyan modulokat, tanegységeket és tanterveket fejlesztenek minden szinten, amelyeknek európai „tartalmuk”, orientációjuk és szervezésmódjuk van. Ezeket a különböző országok intézményei partneri együttműködésben hirdethetik meg, és elvégzésük egy elismert közös fokozathoz vezet.

E

urópai

Felsőoktatási Térség (EFT)

.sk

A Bolognai Nyilatkozat (1999) megfogalmazza, hogy a felsőoktatásban az európai dimenzió elsődleges fontosságú szempont, „különös tekintettel a tantervek fejlesztésére, az intézmények közötti kooperációra, a mobilitást elősegítő formákra és a tanulmányok, képzés és kutatás integrált programjaira.” Számos horizontális kérdés érinti az európai dimenzió fent említett szempontjait. Ezekhez a horizontális szempontokhoz tartoznak a szakmai képzés és a közoktatás közötti egyensúly, a minőségre helyezett erős hangsúly, az informatika használata, az intézményi szintű stratégiai irányítás iránti igény és a finanszírozás kérdése.

Európsky vysokoškolský priestor - EVŠP

.rs


.uk


.de


Az Európai Felsőoktatási Térség (EFT) megalakítása a bolognai folyamat átfogó célja. A Prágai Konferencián (2001) az európai miniszterek „egyetértettek abban, hogy fontos az európai felsőoktatást vonzóvá tenni az európai és a világ más részeiről érkező diákok számára. Az európai felsőoktatási fokozatokat úgy lehet világszerte olvashatóvá, értelmezhetővé és összehasonlíthatóvá tenni, hogy közös kvalifikációs keretet kell kialakítani, következetes minőségbiztosítási és akkreditációs/ tanúsító mechanizmusokat kell kidolgozni, és fokozni kell a tájékoztatási tevékenységeket. A miniszterek külön hangsúlyozták, hogy a felsőoktatás és a kutatás döntő tényezője Európa nemzetközi vonzerejének és versenyképességének, és annak is kell maradnia.” A londoni kommünikében, a miniszterek azt nyilatkozták, hogy a gazdag és sokszínű európai kulturális örökségre építve kialakítanak egy, az intézményes autonómián, a tudományos szabadságon, az esélyegyenlőségen és a demokratikus elveken nyugvó Európai Felsőoktatási Térséget, amely segíteni fogja a mobilitást, növeli a foglalkoztathatóságot, valamint erősíti Európa vonzerejét és versenyképességét.

76 76

A Prágai Nyilatkozatban (2001) az európai miniszterek hangsúlyozták annak fontosságát, hogy az európai felsőoktatást vonzóbbá tegyék az európai és a világ többi részéről érkező diákok számára. Ezért „Az Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) vonzerejének növelése” címen megalakították a kilencedik bolognai cselekvési irányt. A miniszterek egyetértettek abban, hogy „az európai felsőoktatási fokozatokat úgy lehet világszerte olvashatóvá, értelmezhetővé és összehasonlíthatóvá tenni, hogy közös kvalifikációs keretet kell kialakítani, következetes minőségbiztosítási és akkreditálási/ tanúsító mechanizmusokat kell kidolgozni, és fokozni kell a tájékoztatási tevékenységeket.” A miniszterek külön hangsúlyozták, hogy „a felsőoktatás és a kutatás döntő tényezője kell, hogy legyen Európa nemzetközi vonzerejének és versenyképességének.” A Bergeni Nyilatkozatban (2005) az európai miniszterek hangsúlyozták azt az igényt is, hogy az Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) és az Európai Kutatási Térség (ERA) közötti szinergikus hatásokat fokozni kell.

Az Európai Kutatási Térség (EKT) koncepcióját először az Európai Bizottság vezette be. Az volt a cél, hogy az áruk és szolgáltatások „közös piacának” megfelelő kutatási és innovációs keretet építsenek. Ezt a közös piaci keretet EKTnak nevezték, és úgy igyekezetek átcsoportosítani minden közösségi támogatást, hogy jobban koordinálhassák a kutatási tevékenységeket, és egybevágóbbá tegyék a kutatási és innovációs politikai elképzeléseket nemzeti és Európai Uniós szinten. Az EKT megalakításának támogatására létrehozták az Európai Kutatási Tanácsot (ERC). A Berlini Nyilatkozat (2003) leszögezte, hogy a kialakulóban lévő Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) hasznára válnak majd az EKTval való együttműködés szinergikus hatásai. Az európai miniszterek megegyeztek abban, hogy támogatni kell az EFT és az EKT közötti szoros kapcsolatokat. A kutatást a felsőoktatás szerves részének tekintették szerte Európában. Ezért az európai miniszterek úgy döntöttek, hogy a felsőoktatás két fő képzési ciklusán túl a doktori tanulmányokat is beveszik harmadik ciklusként a bolognai folyamatba.

77 77

E

urópai

Felsőoktatási Térség (EHEA) támogatása

.sk

Propagácia Európskeho vysokoškolského priestoru (EVŠP)

.rs

Промовисање Европског простора високог образовања

.uk


.de


E

urópai Kutatási Térség (EKT)

.sk

Európsky výskumný priestor – EVP

.rs


.uk


.de


F

oglalkoztathatóság

.sk

Zamestnateľnosť

.rs

Могућност запошљавања

.uk

Employability

.de


F

ormális, nem formális és informális tanulás

.sk


.rs


.uk


.de


A foglalkoztathatóság olyan elért eredmények – képességek, hozzáértés és személyes tulajdonságok – halmaza, amely valószínűsíti, hogy a végzett hallgató álláshoz jut és sikeres lesz választott foglalkozásában, a saját, a munkaerő, a közösség és gazdaság hasznára. A foglalkoztathatóságot azonban nem szabad összetéveszteni a szűk értelemben vett szakmai orientációval (vagyis azzal, hogy valaki készen áll egy bizonyos szakma gyakorlására). Célja nem lehet csupán a munkaerőpiac rövid távú érdekeire való reagálás. A foglalkoztathatóság és a felsőoktatási tanulmányok követelményei közötti kapcsolatot analitikus gondolkodással, hozzáértő érveléssel, az információk és érvek strukturálásának képességével, és a társadalmi kontextus alakításának a képességével lehet hatékonyan megvalósítani. Ezen kívül logikus lépés a (köz- és magánszférából) a munkaadók, szakszervezetek és szakmai egyesületek szoros bevonása a tantervek fejlesztésébe. Ez biztosítja majd azt, hogy a hallgatók olyan sajátos kompetenciákra tegyenek szert, amelyeket az egyes szakmák megkövetelnek. Ebben a szójegyzékben az Európai Bizottság definícióját vettük át, amely három tanulási típust határoz meg: Formális tanulás: Olyan tanulási forma, amelyet oktatási vagy képzési intézmény nyújt. Strukturált (a tanulmányi célok, a tanulmányi idő vagy tanulmányi támogatás tekintetétben) és valamilyen bizonyítvány megszerzéséhez vezet. A formális tanulás a tanuló szemszögéből nézve szándékvezérelt. Nem-formális tanulás: Olyan tanulási forma, amelyet oktatási vagy képzési intézmény nyújt, és tipikus esetben nem vezet valamilyen bizonyítvány megszerzéséhez. Azonban strukturált (a tanulmányi célok, a tanulmányi idő vagy tanulmányi támogatás tekintetétben). A nemformális tanulás a tanuló szemszögéből nézve szándékvezérelt. Informális tanulás: Olyan tanulási forma, amely a munkával, családdal vagy szabadidővel kapcsolatos napi élettevékenységből fakad. Nem strukturált (a tanulmányi célok, a tanulmányi idő vagy tanulmányi támogatás tekintetétben), és tipikusan nem vezet valamilyen bizonyítvány megszerzéséhez. Az informális tanulás lehet szándékvezérelt, de a legtöbb esetben nem az (esetleges/véletlenszerű). A Bergeni Nyilatkozat (2005) azt javasolja, hogy „ahol lehetséges, a nem-formális és az informális tanulás elismerését a felsőoktatási programokhoz való hozzáférés érdekében vagy azok elemeként” javítani kell.

78 78

Ld. Kreditpontok átvitele és gyűjtése

A Berlini Konferencián (2003) az európai miniszterek megállapodtak egy helyzetértékelési gyakorlat lebonyolításában, annak érdekében, hogy megállapíthassák milyen mértékű haladás történt az Európai Felsőoktatási Térségben (EHEA) bizonyos reformok megvalósításában. 2004. márc. 3-án Dublinban a Bologna Követő Csoport (BFUG) megállapodott egy leltárkészítő csoport felállításáról, amely majd elvégzi ezt a feladatot. Jelenleg három prioritási területen folyik a leltárkészítés: a felsőoktatási fokozatok rendszere, a minőségbiztosítás és a fokozatok és tanulmányi szakaszok elismerése területén.

Az átfogó „Európai Felsőoktatási Térségi képesítési keret” három tanulmányi ciklust foglal magába (ideértve nemzeti viszonylatban a közbenső képesítési lehetőségeket is), valamint az egyes ciklusokhoz vagy szintekhez tartozó általános leíró jellemzőket. Ezek a kvalifikációs jellemzők a tanulmányi követelményeken, kompetenciákon és a diákok munkaterhelésén alapulnak. Ezenkívül a keret az első és a második ciklusra vonatkozó kredit tartományokat is magába foglalja. A képesítési keret egyedi céljait a bolognai folyamat célkitűzéseiből származtatja. Ezen célok közül a leginkább idetartozók az átláthatóság, az elismerés és a mobilitás. A képesítési keretben leszögezik, hogy a képesítések szabályozása ahhoz az oktatási rendszerhez kapcsolódik, amelyikben kibocsátják a kvalifikációt: „Az EHEA keret nem szabályozó eszköz. Referenciapontként szolgál a nemzeti hatóságok (és más ügynökségek, intézmények és egyének) segítségére abban, hogy megállapítsák, hogy képesítések hogyan hasonlíthatók össze más képesítésekkel az EHEA-n belül. A nemzeti keretek olyan kialakítása és formális rögzítése, amely figyelembe veszi az átfogó európai keretet, nagymértékben segíteni fogja az áttekinthetőséget, az elismerést és a mobilitást a jövőben.” A keretet a Bergeni Konferencia (2005) fogadta el, ahol az európai miniszterek elkötelezték magukat az iránt, hogy 2010-ig olyan nemzeti képesítési kereteket dolgozzanak ki, amely kompatibilis az EHEA átfogó kvalifikációs keretével, és az ezzel kapcsolatos munkát 2007-ig megkezdik.

79 79

G

yűjtés

.uk

Accumulation

H

elyzetértékelés

.sk

Rekapitulácia

.rs

Процењивање нивоа спроведених реформи

.uk

Stocktaking

.de

Bilanz (Stocktaking report

K

épesítési keret

.sk

Kvalifikačný rámec

.rs


.uk


.de


Ezen kívül az EU Bizottság is javasolt egy EU képesítési keretet. A 2005. második félévében az Európai Képesítési Keretről (EQF) folyó nyilvános konzultációs folyamat során a Bizottság mintegy 120 választ kapott 31 európai országból, melyek sok esetben a válaszadók által szervezett kiterjedt nemzeti és európai léptékű konzultációs folyamatokat tükröztek. Az eredményeket a 2006. febr. 27-28-án tartott budapesti konferencián vitatták meg, amelyet az Európai Bizottság és a magyar Oktatási Minisztérium szervezett.

K

Az EQF-et konstruktív kezdeményezésnek tekintik, amelynek jelentősen hozzá kell járulnia a képesítések európai szintű áttekinthetőséghez, átvihetőségéhez és elismeréséhez. Ösztönözni fogja az élethosszig tartó tanulás támogatását célzó nemzeti és ágazati reformokat is. épzési ciklusok

.sk

Stupne

.rs


.uk

Cycles

.de


A Bolognai Nyilatkozat (1999) a lényegileg két fő tanulmányi cikluson - az alapképzésen és a mesterképzésen - alapuló rendszer bevezetését tekinti központi céljának. A nyilatkozat kiköti, hogy a második képzési ciklusba akkor lehet belépni, ha a hallgató sikeresen teljesítette az első tanulmányi ciklust, amely minimum három évig kell, hogy tartson. Az első képzési ciklus után adományozott fokozatnak olyan megfelelő szintű kvalifikációt kell képviselnie, amely összhangban van az európai munkaerőpiac igényeivel. A második ciklusnak mester és/vagy doktori fokozathoz kell vezetnie, ahogy az sok európai országban szokásos. Az első képzési ciklus a Bachelor fokozat megszerzésével zárul. A Berlini Nyilatkozatban (2003) az európai miniszterek szükségesnek tartották, hogy a doktori tanulmányokat harmadik képzési ciklusként befoglalják a bolognai folyamatba. Felhívták a figyelmet a doktori és posztdoktorális szinteken elérendő nagyobb mobilitás szükségességére, és az érintett intézményeket arra bátorították, hogy fokozzák az egymás közti kooperációt a doktori tanulmányok és a fiatal kutatók képzése terén. A Bergeni Nyilatkozat (2005) elfogadta az Európai Felsőoktatási Térségen (EHEA) átívelő kvalifikációs keretet. Ez a keret magába foglalja a fent említett három képzési ciklust, minden egyes képzési ciklusra a tanulmányi követelmények és kompetenciák általános leírását, valamint az első és a második ciklusra vonatkozó kredit tartományokat. Az európai miniszterek elkötelezték magukat arra, hogy 2010-ig az EHEA átfogó kvalifikációs keretével kompatibilis nemzeti kvalifikációs kereteket dolgoznak ki, és az ezzel kapcsolatos munkát 2007-ig megkezdik.

80 80

A képzési követelmények a tanulmányi követelmények rövid, a képzési témától független, általános leírása. Világos referencia pontokat biztosítanak, amelyek a képesítés fő követelményeit jellemzik, gyakran a nemzeti képzési szintekre való hivatkozással. A Bergeni Nyilatkozat (2005) leszögezi, hogy elfogadták az Európai Felsőoktatási Térséget átfogó minősítési keretet, amelynek részét képezik a képzési követelmények. A minősítési keret a bolognai folyamat céljaira az úgy nevezett „Dublini kvalifikációs jellemzőket” használja, amelyeket a Közös Minőségi Kezdeményezés (Joint Quality Initiative) fejlesztett ki. Ezek az általános jellemzők a következő hallgatói kompetenciákra vonatkoznak: • • • • •

épzési követelmények

.sk

Deskriptory

.rs


.uk

Descriptors

.de

Deskriptoren

tudás és hozzáértés; a megszerzett tudás és hozzáértés alkalmazása; ítéletalkotási képesség; kommunikációs képesség; tanulási képesség.

A nemzeti kvalifikációs kereteknek és a képzési témákon alapuló jellemzőknek ezekre az általános jellemzőkre kell épülniük.

Ld. Közösen kibocsátott fokozatok

A kiértékelést úgy lehet leírni, mint egy „szisztematikus vizsgálatot egy objektum értékének vagy erényeinek megállapítására”, például a bolognai folyamat esetében ilyen objektum lehet egy felsőoktatási fokozatott adó program, egy felsőoktatási intézmény vagy egy tanszék egy ilyen intézményben. A 10 bolognai cselekvési irány egyike az európai együttműködés támogatása a minőségbiztosításban azzal a szándékkal, hogy összehasonlítható kritériumokat és módszertant alakítsanak ki. A kiértékelés a minőségbiztosítás döntő fontosságú eszköze. Az Európai Szabványok és irányvonalak a kiértékelés két formáját különböztetik meg: •

K

A belső kiértékelés a felsőoktatási intézmények olyan formális mechanizmusait jelenti, amelyekkel programjaikat, odaítélt fokozataikat, kutatási vagy adminisztrációs tevékenységeiket jóváhagyják, időszakonként ellenőrzik, és nyomon követik.

81 81

K .uk

K

ettős diplomák Double degrees

iértékelés

.sk

Evalvácia

.rs


.uk

Evaluation

.de

Evaluation

•

K

Azonban ez a két fajta kiértékelés szoros kapcsolatban áll egymással, mert a külső kiértékelésnek mindig figyelembe kell vennie a belső kiértékelés eredményeit. A kiértékelési eljárások egy felsőoktatási intézmény különböző aspektusaira terjedhetnek ki, például a tanításra, a kutatásra vagy az adminisztrációra.

imeneti követelmények

.sk


.rs

Исход учења

.uk

Learning Outcome

.de

Lernergebnisse

K

A külső kiértékelés körébe tartoznak a különböző típusú intézményes kiértékelések vagy a tantárgyi, ill. program kiértékelések.

ompetenciák

.sk

Kompetencie

.rs


.uk

Competences

.de

Kompetenzen

A kimeneti követelmények arra vonatkozó megállapítások, hogy milyen tudást, hozzáértést várnak el a tanulótól és/ vagy mit kell tudnia a gyakorlatban elvégeznie a tanulmányi időszak befejezése után. Ezek a követelmények képezik a felsőoktatási rendszerek és képesítések átláthatóságának az építőköveit. A kimeneti követelmények megfogalmazásánál tipikusan a tudást, a megértést, az alkalmazóképességet, elemző és szintetizáló képességet, kiértékelést, stb. kifejező aktív igéket használnak. A követelményeken alapuló megközelítésnél a követelmények kihatással vannak a képesítésre, a tanterv elkészítésére, a tanításra, a tanulásra és az értékelésre valamint a minőségbiztosításra. Az általános képzési követelményeket, vagyis az egy bizonyos fajta képesítés birtokosai számára közös tanulmányi követelményeket a képesítési jellemzőkkel lehet kifejezni. A kompetenciák azt írják le, hogy mit tud a tanuló vagy milyen jártasságot tud demonstrálni a tanulási folyamat befejezése után. Ide tartoznak mind a tantárgy-specifikus kompetenciák, mind pedig olyan általános kompetenciák, mint a kommunikációs képesség és a vezető szerepre való alkalmasság. Az úgynevezett Tuning (behangolási) projekt keretében egyetemi oktatókat, diákokat és munkaadókat kérdeztek meg arról, hogy milyen kompetenciákat várnak el a végzett hallgatóktól. Fontos megjegyezni, hogy a kompetenciák arra valók, hogy referencia pontokul szolgáljanak a tanterv kidolgozásánál és az értékelésénél, nem pedig arra, hogy valamiféle kényszerzubbonyok legyenek. A tanterv kidolgozásánál teret kell adniuk a rugalmasságnak és az autonómiának. Ugyanakkor közös nyelvet is biztosítanak a tanterv céljainak leírására.

82 82

A korábbi tanulás akkreditációjának (APL) koncepcióját Nagy-Britániában és Franciaországban alakították ki. Az APL egy gyűjtő kifejezés, amely valamikor a múltban lefolyt igazolt tanulás alapján történő kredit odaítélését jelöli. Ez a tanulás megvalósulhatott egy tanfolyam keretében, vagy önálló tanulmány formájában, vagy munkában, vagy szabadidős tevékenység formájában szerzett tapasztalat eredményeként. Az utóbbira rendszerint korábbi tapasztalatokon alapuló tanulásként hivatkozunk. A korábbi tanulás alapján a felsőoktatásban odaítélhető kredit egy tanulmányi programba való felvétel, egy tanulmányi programban betöltött haladó szintű pozíció vagy egy fokozat, végzettség megszerzéséhez szükséges kredit formáját öltheti. A kredit típusára és mennyiségére (pontszámára) vonatkozó döntések alapulhatnak a tanuló által megszerzett olyan bizonyítványokon, amelyek igazolják azt, hogy a tanulást kiértékelték, vagy figyelembe vehetnek, olyan tapasztalatszerzésen alapuló tanulást, amely méltó kredit odaítélésére. Minden esetben, a kreditet az igazolható, demonstrálható tanulásra adják és nem pusztán a tapasztalatra. Az így adott kredit egyenértékű azzal a kredittel, amelyet egy fokozat megszerzésére irányuló hagyományos úton, például tanteremben oktatott vagy távoktatási modulok teljesítésével szerzett valaki. A Berlini Konferencián (2003) az európai miniszterek hangsúlyozták, hogy a korábbi tanulás elismerésének a felsőoktatási tevékenység szerves részévé kell válnia. Jelenleg számos tényező kombinációjával igyekeznek a korábbi tanulás akkreditációjának (APL) és a korábbi tapasztalatokon alapuló tanulás akkreditációjának (APEL) kérdéskörét minden eddiginél jobban érzékelhetővé tenni. A korábbi tapasztalatokon alapuló tanulás akkreditációs rendszerei (APEL) kiértékelik és elismerik az egyének hosszú idő alatt, változatos körülmények közözött – ideértve a nem formális és informális tanulási környezetben – szerzett tudását, jártasságát és tapasztalatát. Ezekkel a módszerekkel fel lehet deríteni az egyének olyan jártasságát, képességét és kompetenciáit, amelyek meglétét esetleg fel sem ismerték, és nem tudták, hogy ezeket felkínálhatják a munkaadóknak. A korábbi tanulás akkreditációja (APL) vagy a korábbi tapasztalatokon alapuló tanulás akkreditációja (APEL) kifejezéseket arra használjuk, hogy azokat a formális elismeréshez, ill. ennek folyamatához szükséges eljárásokat és lépéseket jelöljük vele, amelyekkel az APL esetében valamilyenfajta bizonyítvánnyal igazolt tanulást, az APEL esetében pedig a nem formális és informális tanulás valamennyi formáját elismerjük. A Berlini Konferencián (2003) az európai miniszterek hangsúlyozták, hogy

83 83

K

orábbi tanulás akkreditációja

(APL)

.uk

K

Accreditation of prior learning (APEL)

orábbi tapasztalatokon alapuló tanulás akkreditációja

(APEL)

.uk

Accreditation of prior experiential learning (APEL)

K

a korábbi tanulás elismerésének a felsőoktatási tevékenység szerves részévé kell válnia. Jelenleg számos tényező kombinációjával igyekeznek a korábbi tanulás akkreditációjának (APL) és a korábbi tapasztalatokon alapuló tanulás akkreditációjának (APEL) kérdéskörét minden eddiginél jobban érzékelhetővé tenni.

övetés

(Follow-up)

.uk

Follow-up

A minőségbiztosítás keretében az úgynevezett követés a minőségbiztosítási folyamat egy bizonyos részét képezi, mint például az akkreditálás vagy a kiértékelés. A követés során a minőségbiztosítási folyamat tárgya által tett lépéseket vizsgálják a korábbi ajánlások megvalósulásának tükrében. Ezzel további megbeszélések járhatnak együtt az intézmény vagy a programok képviselőivel. A cél az, hogy „biztosítsák, hogy a fejlesztésre kijelölt területekkel kellő gyorsasággal foglalkozzanak, és hogy a további javításokat bátorítsák.” A követés a minőségbiztosítási folyamat utolsó része. Az ilyen folyamatokhoz rendszerint az alábbiak is hozzátartoznak: • •

K

• özösen kibocsátott diplomák

.sk


.rs

Заједничкe дипломe

.uk

Joint Degrees

.de


A minőségbiztosítási projekt tárgya által elvégzett saját értékelés vagy ezzel egyenértékű eljárás; Egy - ahol lehetséges diák tagokat is tartalmazó - szakértői csoport által elvégzett külső értékelés, amelyhez helyszíni látogatások is tartoznak; Jelentés kiadása, mely ajánlásokat is tartalmazhat.

A közösen kibocsátott diploma elnevezés „olyan felsőoktatási képesítésre vonatkozik, amelyet közösen két vagy több felsőoktatási intézmény bocsát ki egy közösen kiírt tanulmányi program alapján”. Az ilyen közös tanulmányi programok jellemzője a résztvevő intézmények közös felelősségvállalása a következők tekintetében: • a program céljainak definiálása; • a tanterv megtervezése; • a tanulmányok szervezése; • az adományozott képesítés típusa. A közösen kibocsátott fokozat lehet: • közös diploma az egy vagy több nemzeti diploma kíséretében; • a tanulmányi programot kiíró intézmények által kibocsátott közös diploma, amelyet nem kísér semmilyen nemzeti diploma; • egy vagy több nemzeti diploma, amely az egyetlen hivatalos tanúsítvány a közös kvalifikáció megszerzéséről. A Bergeni Nyilatkozatban (2005) az európai miniszterek felhívtak „minden nemzeti hatóságot és érdekelt felet arra, hogy ismerjék el az EHEA két vagy több országa által közösen kibocsátott fokozatokat.” 84 84

A következőkben megadjuk a kreditpontok átvitelének és gyűjtésének definícióját az ECTS példáját használva. A behangolási projekt első fázisáról szóló jelentés elmagyarázza az átvitel és a gyűjtés közötti különbséget: Az ECTS-t eredetileg átviteli rendszerként tesztelték és tökéletesítették, annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a különböző európai országok egyetemeinek, hogy leírhassák azt a tanulmányi munkamennyiséget, amely ahhoz szükséges, hogy a hallgató teljesítse tanulmányi egységeit. A kreditpontok átvitelének lehetőségével a hallgatók külföldön végzett munkájának elismerése vált könnyebbé. Azonban „több országban az ECTS-t vagy az analóg nemzeti rendszereket hivatalos kreditpont gyűjtő rendszerként használják. Ez az jelenti, hogy az elismert kvalifikációhoz vezető teljes tanulmányi folyamat során az ECTS kreditpontokat használják. A fokozat eléréséhez felveendő egyes tanegységeket le lehet írni a hozzájuk szükséges munkaterheléssel, vagyis kreditpontokkal. A hallgató csak akkor kapja meg a kreditpontokat, ha a tanegységet vagy egyéb tevékenységet sikerrel, a megfelelő értékeléssel elvégezte.” Ahogy fent említettük, nagyszámú ország már törvényesen elfogadta az ECTS-t kreditpont átviteli és gyűjtési rendszerként. Azonban más kreditrendszerek is léteznek. A Bolognai Nyilatkozat (1999) a kreditrendszer kialakítását a hallgatók legszélesebb körű mobilitását elősegítő alkalmas eszköznek tekinti. A nyilatkozat kijelenti, hogy kreditet nem felsőoktatási keretek között is lehet szerezni, ideértve az élethosszig tartó tanulási folyamat kereteit, amennyiben a befogadó egyetemek elismerik ezt. Az európai miniszterek megjegyzik a Berlini Nyilatkozatban (2003), hogy az ECTS – az Európai Kredit Átviteli és Gyűjtési Rendszer a nemzeti kreditrendszerek egyre általánosabb, összehangoltabb alapjává válik. Támogatják a rendszer továbbfejlesztését azzal a céllal, hogy az ECTS ne csak kredit átviteli, hanem kreditgyűjtő rendszerré is váljon. Jóllehet az ECTS a legelterjedtebb kreditrendszer Európában, más kreditrendszerek is léteznek. A Lisszaboni Elismerési Egyezmény a rövid elnevezése az „Európai régió felsőoktatási kvalifikációinak elismerésével foglalkozó egyezménynek”, amelyet 1997. ápr. 11-én írtak alá Lisszabonban. Az Egyezményt az Európa Tanács és az UNESCO közös felügyelete alatt dolgozták ki és fogadták el. Az Egyezmény IV. cikkelye leszögezi, hogy minden intézménynek el kell ismernie a más intézmények által kibocsátott kvalifikációt, kivéve, ha az elismerésre felkért intézmény lényeges eltérést, meg nem felelést tud bizonyítani. Az Egyezmény a tanulmányi időszakok elismerésével is foglalkozik.

85 85

K

reditpontok átvitele és gyűjtése

.sk

Prenos a akumulácia kreditov

.rs

Пренос и акумулација бодова

.uk

Transfer and accumulation of credits,

.de


K

reditrendszer

.sk

Kreditový systém

.rs


.uk

Credit system

.de


L

isszaboni Elismerési Egyezmény

.sk .rs

Lisabonský dohovor o uznávaní Лисабонска конвенција о признавању

.uk


.de

Lissabon-Konvention

A Berlini Nyilatkozatban (2003) az európai „miniszterek hangsúlyozzák a Lisszaboni Elismerési Egyezmény jelentőségét, és felszólítják az ENIC és a NARIC hálózatokat az illetékes nemzeti hatóságokkal együtt, hogy segítsék elő az Egyezmény megvalósítását.” A Bergeni Nyilatkozatban (2005) az európai miniszterek „sürgetik azokat, akik még nem tették meg, hogy késedelem nélkül ratifikálják az Egyezményt”

M

esterfokozat

.sk

Magister

.rs

Студије другог степена, дипломске академске студије – master

.uk

Master

.de

Master

A Lisszaboni Elismerési oklevélmelléklet használatát.

Egyezményben

már

ajánlották

az

A mesterfokozatot a hallgató rendszerint a posztgraduális vagy az alapfokú diploma utáni (graduális) tanulmányok teljesítésekor kapja. A tanulmányok ezen második szakaszának megkezdéséhez szükséges az első tanulmányi ciklus sikeres befejezése, amelynek minimum 3 évig és maximum négy évig kell tartania. Mindent egybevéve, az első és a második tanulmányi ciklusnak öt év alatt be kell fejeződnie. Elvben a mesterfokozat belépőt biztosít a doktori tanulmányokhoz. Azonban az a felsőoktatási intézményre van bízva, hogy ezen kívül milyen egyéb követelményeknek kell a PhD jelölteknek megfelelniük. Sok országban a mesterfokozat mind egyetemen mind egyéb felsőoktatási intézményben megszerezhető. A fokozathoz vezető programoknak különböző orientációval és különféle profillal kell rendelkezniük, hogy kiszolgálhassák a legkülönfélébb egyéni, oktatási és munkaerő piaci igényeket. A mesterfokozattal elérhető képesítési szint az európai kvalifikációs kereten belül írható le. E keret szerint a mesterfokozatot olyan diákoknak kell adományozni, akik • olyan tudásról és hozzáértésről tettek tanúbizonyságot, amelyet tipikusan az első tanulmányi ciklus alapozott meg, és amelyet a hallgató elmélyített és magasabb szintre fejlesztett; • tudásukat és hozzáértésüket, valamint problémamegoldóképességüket alkalmazni tudják új és ismertetlen környezetben a tanulmányaikkal kapcsolatos szélesebb (vagy multidiszciplináris) összefüggésben is; • rendelkeznek az ismeretek integrálásának képességével, a bonyolult problémák kezelésének képességével és az ítéletalkotás képességével olyan szituációban, amikor a rendelkezésükre álló információ nem teljes vagy korlátozott; • meg tudják szakértő és nem szakértő hallgatósággal világosan és egyértelműen értetni következtetéseiket, és azokat az ismereteket és azt a logikát, amelyre ezeket alapozták;

86 86

•

rendelkeznek azzal a tanulási jártassággal, amely lehetővé teszi számukra, hogy tanulmányaikat nagymértékű önállósággal és autonóm módon folytassák.

A minőségbiztosítás az olyan eszközök összességére vonatkozó gyűjtőfogalom, amelyeknek a minőség ellenőrzése, nyomon követése és fejlesztése a feladatuk. Ezekhez az eszközökhöz tartozik a kiértékelés, az akkreditálás, a benchmarking (más szervezetekkel való folyamatos összemérés), és ide tartoznak a minőségirányítási eszközök is. A bolognai folyamat egyik fő célja a minőségbiztosításban való európai együttműködés támogatása egy az összehasonlítás alapjául szolgáló kritériumrendszer és módszertan kifejlesztése érdekében. A Berlini Nyilatkozatban (2003) az európai miniszterek egyetértettek abban, hogy a nemzeti minőségbiztosító rendszereknek tartalmazniuk kell • • • •

M

inőségbiztosítás

.sk


.rs


.uk

Quality Assurance

.de

Qualitätssicherung

a résztvevő testületek és intézmények felelősségi köreinek meghatározását; a programok vagy intézmények kiértékelését, melyhez belső értékelés, külső áttekintő vizsgálat, a diákok részvétele és az eredmények nyilvánosságra hozatala tartozik; az akkreditálás, a tanúsítás vagy más ezekkel összehasonlítható eljárások rendszerét, a nemzetközi részvételt, együttműködést és hálózatépítést.

A Bergeni Nyilatkozatban (2005) elfogadták az Európai Felsőoktatási Térség Minőségbiztosítási Szabványait és Irányvonalait az ENQA javaslata alapján.

A Bergeni Nyilatkozatban (2005) az európai miniszterek üdvözölték a minőségbiztosító intézetek nemzeti felmérésen alapuló európai nyilvántartásának elvét. Kijelentették, hogy „az ENQA-nak az EUA-val, az EURASHEvel és az ESIB-bel együttműködve tovább kell dolgoznia a nyilvántartás megvalósításának gyakorlati részletein, és erről jelentést kell tenni a minisztereknek a Bolognai Követő Csoporton keresztül.” Az Egyetemi Elnökök Nemzetközi Szövetségének (IAUP) Globális Akkreditálási Bizottsága javasolta a felsőoktatás területén működő minőségbiztosítási és akkreditálási ügynökségeket magába foglaló Minőségi Világnyilvántartás (WQR) létrehozását az IAUP, az INQAAHE és az UNESCO részvételével képzett konzorcium felügyelete alatt.

87 87

M

inőségbiztosító intézetek nyilvántartása

.sk .rs .uk .de

Európsky register agentúr na zabezpečenie kvality Регистар агенција за обезбеђење квалитета Register of Quality Assurance Agencies Register von Qualitätssicherungsagenturen

M

obilitás

.sk

Mobilita

.rs

Мобилност

.uk

Mobility

.de

Mobilität

M

odulok

.sk

Moduly

.rs

Модули

.uk

Modules

.de

Module

A mobilitás elősegítése a bolognai folyamat egyik alapvető célja. A Bolognai Nyilatkozat (1999) leszögezi, hogy a szabad mozgás tényleges gyakorlatát gátló akadályokat le kell győzni. A diákok vonatkozásában a mobilitás kifejezés a tanulmányi és képzési lehetőségekhez valamint a kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférést jelenti. A tanárok, a kutatók és az adminisztratív állomány vonatkozásában a mobilitás kifejezés az „európai keretek között kutatással, tanítással és képzéssel töltött időszakok elismerését és értékének megállapítását (valorizáció) jelenti törvényes jogaik sérelme nélkül.” A Bergeni Nyilatkozatban (2005) az európai miniszterek megerősítették elkötelezettségüket az iránt, hogy „elősegítsék a pénzügyi támogatások és kölcsönök hordozhatóságát” és a „vízumok és munkavállalási engedélyek megszerzését”. Egy átfogó kvalifikációs keret létrehozása kulcsszerepet játszik a mobilitás tekintetében. Kijelenthetjük, hogy az „oktató és adminisztratív állomány, a diákok és a kutatók mobilitása csak a kvalifikációk közös értelmezésével és tisztességes elismerésével könnyíthető meg.” A Londoni Kommünikében a miniszterek belátták, hogy a mobilitás akadályai között a bevándorlás és az elismerés megoldatlan kérdései, valamint az elégtelen pénzügyi ösztönzők és a rugalmatlan nyugdíjazás dominálnak. Ugyanakkor elfogadták az egyes kormányok felelősségét a vízumok, a tartózkodási és munkavállalási engedélyek kiadásának megkönnyítésében. Vállalták, hogy azokban az esetekben, ahol a felsőoktatásért felelős miniszterként ezek az intézkedések nem tartoznak hatáskörükbe, saját kormányukon belül azon fognak munkálkodni, hogy számottevő haladást érjenek el ezen a területen. Továbbá kijelentették, hogy szorgalmazzák a közös programok számának jelentős növelését és a rugalmas tantervek kialakítását, valamint az intézményeik ösztönzését arra, hogy vállaljanak nagyobb felelősséget az EFT országai közötti, igazságosabban kiegyensúlyozott oktatói és hallgatói mobilitásért. A modul egy önálló, formálisan strukturált tanulmányi tapasztalat. Rendelkeznie kell egy következetes és egyértelmű tanulmányi követelmény rendszerrel, amelyet a megszerzendő kompetenciákkal és a megfelelő értékelési kritériumokkal írnak le. A modularizált rendszerben a modulokhoz rögzített munkaterhelés tartozik, például 5 kreditpont, vagy ennek többszöröse. A modul munkaterhelése azon feladatok összességén alapul, amelyeket a hallgatónak az elvárás szerint el kell végeznie a teljes tanulmányi program részeként. Ezeket a feladatokat a teljesítendő tanulmányi követelményekre és az elvégzésükhöz szükséges időre (munkaórákra) való tekintettel határozzák meg. Mindegyik fokozatot nyújtó programban lesznek kötelező és választható modulok.

88 88

Minden modul több oktatási tevékenységen alapul. Ezeket a következő szempontok figyelembevételével lehet definiálni: • • •

a tanegység típusa: előadás, szeminárium, kutatási szeminárium, stb. a tanulmányi tevékenység típusa: előadás látogatás, kijelölt feladatok végrehajtása, dolgozat írása, stb. az értékelés típusa: szóbeli vizsga, írásbeli vizsga, előadás tartása, stb.

A „modul” és „tanegység” kifejezéseket gyakran szinonimaként használják. A munkamennyiség egy olyan, tanuló centrikus mennyiségi egység, mely segtségével merhető az összes folytatott tanulási tevékenység a végleges eredmény eléréséhez. Magában foglalja a becsült időt mely szükséges minden típusú tanuláshoz: előadások, szemináriumok, szakmai gyakorlat, magán tanulmányok, kutatás, független tanulmányok, vizsgák, etc. A munkamennyiség alapja a kreditek megitéléséhez egy olyan rendszerben mint az ECTS. Az oklevélmelléklet olyan dokumentum, amely arra szolgál, hogy leírja azon tanulmányok természetét, szintjét, összefüggésrendszerét, tartalmát és státuszát, amely tanulmányokat sikerrel teljesített azon az eredeti kvalifikációs okiraton megnevezett személy, amely okirathoz ezt a kiegészítést függelékként csatolták. Célja az, hogy egy Európa szerte használt szabványosított struktúra szerint leírja a szóban forgó felsőoktatási fokozatot. Egy bevezető részből és nyolc fontos tételből áll: • • • • • • •

a képesítés birtokosa (név, születési idő, stb.) a képesítés (a képesítés megnevezése, a tanulmány fő területe(i), stb.) a képesítés szintje (első vagy második fokozat, képzési program hossza, stb.) a képzés tartalma és az elért eredmények (a képzés formája, a program követelményei, stb.) a képesítés funkciója (előfeltétele további tanulmányok folytatásának, szakmai státusz) további információ (a végzett személyről és/vagy a képzési programról) bizonyítvány, leckekönyv (további eredeti dokumentumok megnevezése)

89 89

M

unkamennyiség

.sk

Pracovná záťaž

.rs

Оптерећење

.uk

Workload

.de

Arbeitsbelastung

O

klevélmelléklet

.sk

Dodatok k diplomu

.rs


.uk

Diploma Supplement

.de


Minden tételt ki kell tölteni. Ha bármelyik mező üresen marad, meg kell indokolni, miért hiányzik az információ. A nemzeti felsőoktatási rendszerek leírása megtalálható a TENIC/ NARIC hálózatban (National Academic Recognition Information Centres – nemzeti felsőoktatási képzések elismerésének információs központja) és elérhető a http://www.enic-naric.net honlapon. A Berlini Nyilatkozat (2003) kikötötte, hogy 2005-től, minden végzett hallgatónak diplomájához automatikusan és ingyen meg kell kapnia az egyik széleskörűen beszélt európai nyelven (angolul, franciául, olaszul, németül vagy spanyolul) kiállított oklevélmellékletet. E dokumentum célja az, hogy elősegítse a nemzetközi transzparenciát és a képesítések (diplomák, fokozatok, bizonyítványok, stb.) tisztességes felsőoktatási és szakmai elismerését. Az oklevélmellékletnek mentesnek kell lennie mindenfajta értékítélettől, egyenértékűségre vonatkozó nyilatkozattól vagy az elismerésére vonatkozó bármiféle javaslattól.

S

zabványok és irányvonalak

A Bergeni Konferencián (2005) az európai miniszterek elfogadták az Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) minőségbiztosítási szabványait és irányvonalait.

.sk


Ezek a szabványok a következőkre vonatkoznak:

.rs

Стандарди и упутства

.uk


• • •

.de


a felsőoktatáson belüli belső minőségbiztosítására, a felsőoktatás külső minőségbiztosítására, a külső minőségbiztosítási ügynökségekre.

Kiindulási pontként a szabványok és irányvonalak az EUA Grazi Nyilatkozatának (2003) szellemét követik, mely leszögezi, hogy „a minőségbiztosítás európai dimenziójának célja az, hogy elősegítse a kölcsönös bizalmat és javítsa az áttekinthetőséget, tiszteletben tartva a nemzeti összefüggéseket és a tantárgyi felosztást.” A Grazi Nyilatkozattal összhangban a szabványok és irányvonalak elismerik a nemzeti felsőoktatási rendszer primátusát, a nemzeti rendszerek intézményei és ügynökségei autonómiájának fontosságát és a különböző felsőoktatási tantárgyak sajátos követelményeit. Ezeknél a szabványoknál és irányvonalaknál ezért megfelelő egyensúlyra törekedtek a belső minőségi kultúra kialakítása és fejlesztése valamint azon szerep között, melyet a külső minőségbiztosítási eljárások játszanak.

90 90

Ez olyan folyamat, ahol a munkát ellenőrzők egyenrangúak a munka elvégzőivel, és azt kívánják megállapítani, hogy a munka megfelel-e bizonyos konkrét kritériumoknak. Általában az egyenrangúak által végzett ellenőrzési folyamat célja az, hogy megvizsgálja, hogy a munka kielégíti-e a vizsgálati specifikációkat, azonosítsa a szabványtól való eltéréseket, és tegyen javaslatot javításukra. A Berlini Nyilatkozatban (2003) az európai miniszterek felkérték tagjain keresztül az ENQA-t, hogy „a minőségbiztosítás és/vagy akkreditációs ügynökségek vagy testületek ellenőrzése érdekében keressen módszereket a megfelelő „peer review” rendszer biztosítására.” A Bergeni Nyilatkozatban (2005) elfogadták a minőségbiztosítás nemzeti alapokon nyugvó „peer review” modell-javaslatát a közösen elfogadott irányvonalak és kritériumok tiszteletben tartása mellett. A bolognai folyamat szociális dimenzióját egy olyan átfogó cselekvési iránynak tekintjük, amely az összes többi célkitűzésre hatással van. Ezt az európai hagyomány és kultúra részének tekinthetjük. Ezen túl a megfelelő tanulási és életkörülmények kulcsfontosságúak a hatékonyság elérésében is. Ezért nem szabad megengedni, hogy szociális vagy gazdasági akadályai legyenek a tanulásnak, és mindenkinek meglévő képességei alapján esélyegyenlőséget kell biztosítani a felsőoktatáshoz való hozzáféréshez. A szociális dimenzió magába foglalja azokat a kormányintézkedéseket, amelyek segítik a – különösen szociálisan hátrányos helyzetű – diákokat pénzügyi-gazdasági szempontból (például ösztöndíjakkal), és irányítási és tanácsadási szolgáltatásokat biztosítanak számukra a felsőoktatás szélesebb körű elérése érdekében. Az 50 nemzeti diákszövetséget képviselő ESIB ernyőszervezet európai szinten nagyon sok diák érdekeit képviseli és támogatja, és ezért fontos tényezője a bolognai folyamat szociális dimenziójának. A bolognai folyamatban résztvevő szociális partnerek közé tartoznak a munkaadók szövetségei, a szakszervezetek és a diákszövetségek. Európai szinten a munkaadók érdekeit az Ipari és Munkaadói Konföderációk Európai Egyesülése (UNICE) képviseli, a munkavállalók érdekeit az Education International (EI) és a diákok érdekeit az ESIB képviseli. A szociális partnerek támogatását üdvözölték a Bolognai Nyilatkozatot aláíró országok Például a végzett hallgatók foglalkoztathatósága, különösen a Bachelor fokozattal rendelkezőké, csak a szociális partnerekkel való együttműködéssel növelhető. A munkaadók szövetségei hozzájárulhatnak a végzettektől elvárt kompetenciák meghatározásához.

91 91

S

zakértői bírálat (Peer Review)

.sk

Odborné hodnotenie

.rs

Процена колега

.uk

Peer Review

.de

Peer Review

S

zociális dimenzió

.sk

Sociálna dimenzia

.rs


.uk

Social dimension

.de

Soziale Dimension

S

zociális partnerek

.sk

Sociálni partneri

.rs


.uk

Social partners

.de

Sozialpartner

Ezért a Bergeni Nyilatkozatban (2005) az európai miniszterek hangsúlyozták a szociális partnerekkel való szorosabb párbeszéd fontosságát a jövőben.

T

anegység

.sk

Jednotka študijného programu

.rs

Предмет

.uk

Course Unit

A tanegység egy felsőoktatási fokozat megszerzésére irányuló program oktatási egysége. Belőle következetesen és egyértelműen kifejezhető tanulmányi követelményeknek kell származniuk, amelyeket az elért kompetenciáknak és megfelelő értékelési kritériumoknak kell hordozniuk. A tanegységek különböző számú kreditponttal honorálhatók. Az egyes tanegységek kombinációi modulokat alkotnak. Különböző fajta tanegységek léteznek a felsőoktatásban. Néhány példa:

.de

Kurs

• • • •

Előadás, ahol a tanár tartja az előadást, a diákoknak minimális interakciós lehetősége van; Szeminárium, amelyre a hallgatók eredeti írásos munkákat készíthetnek és mutathatnak be, majd ezeket a csoportban megvitatják és kritikát mondanak róluk; Tutori tanfolyam, ahol a hallgatók egy kis csoportja dolgozik egy témán, és rendszeresen találkoznak a tanárral, akivel megvitatják munkájukat és irányítást kapnak tőle; Laboratóriumi gyakorlat, ahol a munka java a laboratóriumban zajlik.

A tanegység (course unit) és a modul kifejezéseket gyakran szinonimaként használják.

T

rend jelentések

.sk

Správy TRENDS

.rs


.uk

Trends Reports

.de

Trends-Berichte

Az EUA megbízást adott ki egy sor úgynevezett Trend jelentés elkészítésére. A Bolognai Konferencia óta (1999) minden miniszteriális konferenciára készítettek egy jelentést. A jelentések célja az, hogy tájékoztassanak a bolognai folyamatról. Azonban ezek a jelentések különböző módszereket használnak, és a bolognai folyamat más-más aspektusát világítják meg: Trendek I: Trendek a felsőoktatás tanulmányi struktúráiban (1999). E jelentés célja, hogy a felsőoktatás tanulmányi struktúráit körvonalazza és áttekintse, és az ezeket a struktúrákat megtestesítő különböző rendszerekről összehasonlító elemzést adjon, így biztosítva egy alkalmas eszközt a nemzeti és intézményi oktatáspolitikák közötti lehetséges különbségek és hasonlóságok feltárásához. Trendek II: Az Európai Felsőoktatási Térség felé – a Bolognától Prágáig vezető út főbb reformjainak áttekintése (2001) Ez a jelentés a Bolognai Nyilatkozat új aláíró országait tekinti át. A Trendek I című jelentésben levont összes fontosabb következtetést megerősítette. Trendek III: Előrehaladás az Európai Felsőoktatási Térség irányába (2003).

92 92

A Trendek III jelentés nemcsak az európai tanulmányi struktúrákban bekövetkező változásokra összpontosított, hanem első ízben elemezte és hasonlította össze a folyamat összes fontosabb szereplője - azaz a kormányok, a nemzeti rektori konferenciák, a felsőoktatási intézmények és a diákok - szempontjából a fejleményeket. Trendek IV: A bolognai rendszert megvalósító európai egyetemek (2005). A Trendek IV jelentés széleskörű helyszíni kutatások alapján készült 62 egyetem meglátogatásával az alapinformációk összegyűjtésekor. Így ez a jelentés az európai egyetemeken végbemenő bolognai reformok megvalósításáról készült mélyreható pillanatfelvétel.

***

93 93

94

Slovník termínov bolonského procesu SLOVNÍK V SRBSKOM, MAĎARSKOM A SLOVENSKOM JAZYKU A ZOZNAM TERMÍNOV V ANGLICKOM A NEMECKOM JAZYKU

Zostavili: doc. PhDr. Jaroslava Stašková, CSc. PhDr. Viera Farkašová, CSc.

Slovenská akademická asociácia pre medzinárodnú spoluprácu Bratislava, február 2009

95

96

99 100 100 101 102 102 104 106 106 107 108 109 109 110 110 111 111 112 112 114 114 115 115 116 116 116 117 117 118 118 119 119 119 120 120 121 121 122 122 123 123 124 125 126 126 126 127 127 128 128

Úvod Akreditácia Akreditačná komisia Bakalár Bolonská odborná skupina (BFUG) Bolonský proces Celoživotné vzdelávanie – CŽV Deskriptory Dodatok k diplomu Doktorandské štúdium ECTS – Európsky systém na prenos a akumuláciu kreditov ENQA – Európska asociácia na zabezpečenie kvality vo vysokoškolskom vzdelávaní ESU - Európska únia študentov EUA - Európska asociácia univerzít Európska asociácia vysokých škôl Európska dimenzia Európsky register agentúr na zabezpečenie kvality Európsky výskumný priestor – EVP Európsky vysokoškolský priestor – EVŠP Evalvácia Formálne, neformálne a informálne vzdelávanie Informačný balík / Katalóg predmetov Jednotka študijného programu Kompetencie Kreditový systém Kvalifikačný rámec Lisabonský dohovor o uznávaní Magister Mobilita Moduly Odborné hodnotenie (Peer Review) Pracovná záťaž Prenos a akumulácia kreditov Projekt „Tuning“ Propagácia Európskeho vysokoškolského priestoru Rekapitulácia Sieť ENIC/NARIC Sociálna dimenzia Sociálni partneri Spoločné stupne (diplomy) Správy TRENDS Stupne Systém klasifikácie Štandardy a smernice Uznávanie Výpis výsledkov Vzdelávací výstup / Výstup vzdelávania Zabezpečenie kvality Zamestnateľnosť Zmluva o štúdiu

97

O

bsah

98

Ú

vod

Slovenská republika je jednou zo 46 signatárskych krajín Bolonskej deklarácie, ktorú podpísal minister školstva v roku 1999. V súvislosti s Bolonskou deklaráciou reforma vysokoškolského systému na Slovensku nadväzuje na reformu začatú už začiatkom deväťdesiatych rokov a pokračuje prijímaním ďalšej legislatívy, ako aj konkrétnych opatrení a krokov v rámci implementácie základných cieľov bolonského procesu. Na základe uznesení pravidelných konferencií ministrov signatárskych krajín Bolonskej deklarácie, ktoré sa konajú každé dva roky a hodnotia stav modernizácie vysokoškolských inštitúcií, Slovenská republika priebežne modernizuje svoj vysokoškolský systém zavedením trojstupňového vysokoškolského vzdelávania (bakalár, magister, doktor), úplným zavedením kreditového systému (ECTS), vytvorením a zabezpečením kvality vysokoškolského vzdelávania, podporou mobility a uznávaním štúdia, ako aj ďalších cieľov bolonského procesu. Ich naplnením sa slovenské vysoké školy stali neoddeliteľnou súčasťou európskeho vysokoškolského priestoru. Predložený viacjazyčný slovník základných termínov bolonského procesu je výsledkom projektu troch krajín (Srbska, Maďarska a Slovenska) a bol pripravený s podporou Višegradského fondu. Vznikol na základe Slovníka pojmov bolonského procesu vypracovaného Nemeckou rektorskou konferenciou a už vytvoreného slovníka základných pojmov bolonského procesu spracovaného Univerzitou v Novom Sade, ako aj doplnením ďalších definícií a cieľov, ktoré vyplývajú zo záverov Londýnskej konferencie v roku 2007. Slovník obsahuje základnú terminológiu a stručné definície v srbskom, maďarskom a slovenskom jazyku, ako aj ich anglické a nemecké ekvivalenty. Tento materiál nie je vyčerpávajúcim zdrojom definícii a popisov jednotlivých pojmov, ale má prispieť k posilneniu spolupráce medzi jednotlivými krajinami pri vytváraní európskeho vysokoškolského priestoru.

99 99

A

kreditácia

.hu

Akkreditáció

.rs


.uk

Accreditation

.de

Akkreditierung

A

kreditačná komisia

.hu


.rs


.uk

Accreditation body

.de


Akreditácia je spôsob formálneho uznania programu alebo inštitúcie externými orgánmi na základe hodnotenia kvality. Výsledkom je dosiahnutie určitého statusu týkajúceho sa rozsahu udeľovania titulov, uznávanie týchto titulov tretími stranami, prenos kreditov na iné akreditované inštitúcie, priame alebo nepriame financovanie a ďalšie vonkajšie účinky. Vo väčšine prípadov je akreditácia výsledkom evalvácie alebo procesu externého hodnotenia zabezpečenia kvality, či program alebo inštitúcia plní požiadavky na akademické alebo profesionálne štandardy akreditačnej inštitúcie. Proces akreditácie vedie k formálnemu rozhodnutiu, ktoré môže byť pozitívne alebo negatívne. Spravidla sa status akreditovania udeľuje na určité časové obdobie. Napokon negatívne rozhodnutie môže byť znovu prehodnotené re-akreditáciou po určitom časovom odstupe. V Berlínskom komuniké (2003) sa európski ministri dohodli, že jednou časťou národných systémov hodnotenia zabezpečenia kvality by mal byť „systém akreditácie, certifikácie a porovnateľných postupov“. Požiadali ENQA, aby vyvinula dohodnutý systém štandardov, postupov a smerníc týkajúcich sa zabezpečovania kvality a preskúmala spôsoby zabezpečenia adekvátneho systému vzájomného odborného hodnotenia zabezpečovania kvality a/alebo akreditačných agentúr alebo inštitúcií prostredníctvom svojich členov v spolupráci s EUA, EURASHE a ESU.

Akreditačná komisia je nezávislý orgán, ktorý vypracováva vzdelávacie štandardy, kritériá a postupy, organizuje návštevy expertov a odborné hodnotenie s cieľom posúdenia, či sa tieto kritériá plnia alebo nie. V Berlínskom komuniké (2003) európski ministri požiadali ENQA, aby vyvinula dohodnutý systém štandardov, postupov a smerníc týkajúcich sa zabezpečenia kvality a preskúmali spôsoby zabezpečenia adekvátneho systému vzájomného odborného hodnotenia zabezpečovania kvality a/ alebo akreditačných agentúr alebo inštitúcií prostredníctvom svojich členov v spolupráci s partnermi na európskej úrovni. O dva roky neskôr štandardy a smernice na zabezpečovanie kvality v oblasti európskeho vysokoškolského vzdelávania boli prijaté na konferencii v Bergene (2005). Hlavné výsledky a odporúčania v tejto správe k akreditačným orgánom boli nasledovné: • •

budú platiť európske štandardy na interné a externé hodnotenie zabezpečenia kvality a pre externé agentúry zabezpečovania kvality; európske agentúry na zabezpečovanie kvality budú podliehať cyklickému prehodnocovaniu v priebehu piatich rokov;

100 100

• •

bude vypracovaný európsky register agentúr na zabezpečovanie kvality; Európsky výbor pre registráciu bude vykonávať kontrolnú funkciu na zaradenie agentúr do registra.

Správa obsahuje aj európske štandardy pre agentúry týkajúce sa postupov externého zabezpečovania kvality pre vysoké školstvo, oficiálny status, aktivity, prostriedky, definovanie poslania, nezávislosť, kritériá externého zabezpečovania kvality, postupy používané agentúrami a procedúry zabezpečenia zodpovednosti. Smernice, ktoré sú priložené k niekoľkým z týchto štandardov, uvádzajú ďalšie informácie o správnych postupoch a v niektorých prípadoch detailnejšie vysvetľujú význam a dôležitosť štandardov. Pri cyklickom prehodnocovaní sa bude preverovať, do akej miery je agentúra v súlade s európskymi štandardami agentúr externého zabezpečovania kvality.

Stupeň bakalár je prvým akademickým titulom udeľovaným po ukončení vysokoškolského štúdia. Štúdium prvého cyklu musí trvať najmenej tri roky a maximálne štyri roky. Titul bakalára musí byť relevantný pre európsky trh práce ako primeraná úroveň kvalifikácie. V mnohých krajinách je možné získať titul bakalára na univerzitách, ako aj na vyšších vzdelávacích inštitúciách. Programy smerujúce k získaniu bakalárskeho stupňa môžu a mali by mať odlišné zamerania a rôzne profily, aby vyhovovali rôznorodosti individuálnych a akademických potrieb a trhu pracovnej sily. Niektoré krajiny môžu používať iné označenie ako „Bakalár“ pre titul prvého stupňa, ako napríklad „Bakkalaureus“ alebo „Lizentiat“. Úroveň kvalifikácie, ktorá má byť dosiahnutá pri stupni bakalára, je opísaná v Európskom kvalifikačnom rámci. Podľa tohto rámca, titul bakalára má byť udelený študentom, ktorí: • • • • •

preukázali vedomosti a poznatky v študijnom odbore, ktorý je nadstavbou na ich všeobecné stredoškolské štúdium; sú schopní aplikovať svoje vedomosti a poznatky spôsobom, ktorý svedčí o profesionálnom prístupe k ich práci alebo povolaniu; majú schopnosť zhromažďovať a interpretovať relevantné údaje, aby vyjadrovali úsudky, ktoré zahŕňajú reflexie na relevantné sociálne, vedecké a etické problémy; sú schopní odovzdávať informácie, myšlienky, problémy a ich riešenia odborníkom ale i neodbornej verejnosti; osvojili si také zručnosti učenia sa, ktoré sú potrebné pre ich ďalšie vzdelávanie s vyšším stupňom autonómnosti.

101 101

B .hu

akalár Bachelor fokozat

.rs

Основне студије, студије првог степена

.uk

Bachelor

.de

Bachelor

B

olonská odborná skupina (BFUG)

.hu

Bologna Követő Csoport (BFUG)

.rs


.uk


.de


B .hu

olonský proces

A bolognai folyamat

.rs


.uk

Bologna Process

.de

Bologna-Prozess

Bolonská odborná skupina je exekutívnym a koordinačným orgánom na riadenie bolonského procesu. Európski ministri poverili túto skupinu implementovať všetky bolonské princípy vyjadrené v Berlínskom komuniké (2003) všeobecným riadením bolonského procesu a prípravou ďalších ministerských stretnutí. Bolonská odborná skupina (BFUG) je zložená zo zástupcov všetkých členských štátov - signatárov bolonského procesu, ako aj zástupcov Európskej komisie, Rady Európy, Európskej asociácie univerzít (EUA), Európskej asociácie na zabezpečenie kvality vo vysokoškolskom vzdelávaní (ENQA), Európskej asociácie inštitúcií vysokoškolského vzdelávania (EURASHE), Európskej študentskej únie (ESU, predtým ESIB), ako aj UNESCO - CEPES ako konzultačných členov. Táto skupina sa stretáva minimálne dvakrát ročne a je vedená zástupcom krajiny, ktorá je momentálne prezidentskou členskou krajinou, ako aj vice-prezidentom - zástupcom krajiny poverenej pripraviť ďalšie ministerské stretnutie. Rada, ktorej tiež predsedá zástupca prezidentskej členskej krajiny EÚ a jeho podpredsedom je zástupca krajiny pripravujúcej ministerské stretnutie, plánuje prácu skupiny medzi stretnutiami Bolonskej odbornej skupiny. Prácu BFUG podporuje Sekretariát, ktorý zabezpečuje hostiteľská krajina ministerského stretnutia. Národné bolonské odborné skupiny existujú aj v jednotlivých signatárskych krajinách. Na vysvetlenie pojmu „bolonský proces“, je potrebné sa vrátiť k pojmu Sorbonská deklarácia. V máji 1998 európski ministri zodpovední za vysokoškolské vzdelávanie vo Francúzsku, Nemecku, Taliansku a Veľkej Británii podpísali na Sorbonskej univerzite v Paríži deklaráciu o harmonizácii architektúry európskeho vysokoškolského systému. Ďalšie európske krajiny sa k tejto deklarácii pripojili neskôr. V júni 1999 sa v Bologni stretlo 29 ministrov zodpovedných za vysokoškolské vzdelávanie, aby do roku 2010 položili základ na vytvorenie Európskeho vysokoškolského priestoru (EVŠP) - European Higher Education Area (EHEA) a propagovali európsky vysokoškolský systém vo svete. Ministri odsúhlasili všeobecné princípy, ktoré boli vyjadrené v Sorbonskej deklarácii a jasne definovali 6 základných princípov spojených s implementáciou bolonského procesu: • • • •

vytvoriť systém čitateľných a kompatibilných stupňov vysokoškolského vzdelávania; prijať dva základné stupne (pregraduálny a graduálny) - bakalár a magister; vytvoriť a prijať kreditový systém (na báze ECTS); podporiť a prekonávať bariéry v mobilite študentov, pedagógov a vedeckých pracovníkov; 102 102

• •

zlepšiť európsku spoluprácu v oblasti zabezpečenia kvality vzdelávania; podporiť európsku dimenziu vo vysokoškolskom vzdelávaní.

Ministri presvedčení, že vytváranie Európskeho vysokoškolského priestoru (EVŠP) bude vyžadovať priebežnú podporu a hodnotenie, sa rozhodli stretávať každé dva roky. Odvtedy sa stretli štyrikrát Praha (2001), Berlín (2003), Bergen (2005) a Londýn (2007), pričom po každom stretnutí vydávajú komuniké. Počas stretnutia v Prahe v roku 2001 ministri prijali ďalšie tri princípy a požiadavky na vysokoškolské vzdelávanie: • • •

potreba celoživotného vzdelávania; vysokoškolské inštitúcie a študenti; zlepšenie atraktívnosti a konkurencieschopnosti EVŠP.

Berlínske komuniké (2003) prijalo ďalší záver: • •

význam doktorandského štúdia a synergia medzi Európskym vysokoškolským priestorom a Európskym vedeckým priestorom European Research Area (ERA); sociálna dimenzia vysokoškolského vzdelávania sa chápe ako transverzálna aktivita.

Londýnske komuniké (2007) potvrdilo význam zvyšovania kompatibility a porovnateľnosti európskych vysokoškolských systémov, rešpektujúc pritom ich rozdielnosť. Zároveň potvrdilo ciele vysokých škôl ako centier vzdelávania, výskumu, kreativity a prenosu vedomostí, ako aj ich kľúčovú úlohu pri definovaní a prenose hodnôt, na ktorých je Európa vybudovaná. Tieto ciele zahrnujú: prípravu študentov na život ako aktívnych občanov, prípravu študentov na ich budúce povolanie a umožnenie ich osobného rozvoja, vytvorenie a zachovanie širokej bázy pokročilých vedomostí a stimuláciu výskumu a inovácií. Slovenská republika je signatárskou krajinou Bolonskej deklarácie, ktorú podpísal minister školstva SR v Bologni v roku 1999. Zaviazal sa plniť jej základné princípy: Prijať systém transparentných a porovnateľných titulov - zakotvené v Zákone č.131/2002 o vysokých školách, ktorý zaviedol trojstupňové vysokoškolské štúdium. Vytvoriť kreditový systém na báze ECTS – horeuvedený zákon zaviedol na všetkých stupňoch vysokoškolského vzdelávania a pre všetky jeho formy kreditový systém, ktorý využíva zhromažďovanie a prenos kreditov. Rámcové upresnenia na zavedenie a uplatňovanie kreditového systému štúdia upravila vyhláška Ministerstva školstva č.614/2002 o kreditovom systéme štúdia. 103 103

Podporiť a prekonávať bariéry v mobilite študentov a vysokoškolských pracovníkov – plnou podporou mobility študentov cez európsky program Erasmus ako aj uznávanie štúdia v rámci programu, ministerstvo školstva poskytuje národné dofinancovanie na podporu mobilít študentov SR. Zlepšiť európsku spoluprácu v oblasti kvality vzdelávania – MŠ SR podporilo Projekt inštitucionálneho hodnotenia vysokých škôl, v rámci ktorého vysoké školy podstúpili medzinárodnú inštitucionálnu evalváciu odborníkmi Európskej asociácie univerzít. Akreditačná komisia SR sa stala členom ENQA. Slovenská republika je pravidelne zastúpená na jednotlivých ministerských konferenciách ministrom školstva, zástupcami Slovenskej rektorskej konferencie, Rady vysokých škôl, ako aj zástupcom Študentskej rady VŠ. Zástupca SR je aj členom Bolonskej odbornej skupiny.

C

eloživotné vzdelávanie –

CŽV

.hu


.rs

Учење током читавог живота

.uk


.de


Pre potreby terminologického slovníka používame definíciu Európskej komisie. Podľa tejto definície je celoživotné vzdelávanie „cielenou vzdelávacou aktivitou, ktorá prebieha priebežne s cieľom zlepšiť poznanie, zručnosti a kompetencie“. Celoživotné vzdelávanie je zhrnutie všetkých foriem učenia sa, zahrnujúcich formálne vzdelávanie, ako sú získané vzdelávacie stupne na vysokej škole, neformálne vzdelávanie, ako sú napr. odborné zručnosti získané v rámci pracovnej činnosti, informálne vzdelávanie, ako je napr. medzigeneračné vzdelávanie alebo hra na hudobnom nástroji spolu s priateľmi. V Pražskom komuniké (2001) sa európski ministri zhodli, že celoživotné vzdelávanie je základným elementom európskeho vysokoškolského priestoru. Stratégie celoživotného vzdelávania sú základom fungovania spoločnosti založenej na poznaní. Z toho dôvodu zahrnuli ministri celoživotné vzdelávanie ako súčasť bolonského procesu. V Berlínskom komuniké (2003) sa konštatuje, že jednou zo stratégií vysokoškolských inštitúcií má byť tiež rozvíjanie možnosti CŽV na vysokoškolskej úrovni, čo má tiež zahrnovať uznanie predošlého učenia sa širokú škálu flexibilných ciest, možností a techník učenia sa. V tomto procese sa majú používať adekvátne kredity. V Bergenskom komuniké (2005) sa konštatuje, že je potrebné zabezpečiť komplementaritu medzi všeobecným kvalifikačným rámcom pre EVŠP a navrhnutým európskym kvalifikačným rámcom pre CŽV (všeobecným a odborným vzdelávaním a odbornou prípravou). Londýnska konferencia (2007) požiadala Bolonskú odbornú skupinu (BFUG), aby zvýšila vzájomnú výmenu dobrej praxe v oblasti systematického rozvoja flexibilného učenia sa a snažila sa o spoločné chápanie úlohy vysokých škôl v celoživotnom vzdelávaní. Vyzvala Bolonskú odbornú skupinu, aby v spolupráci so sieťou ENIC/NARIC pripravila návrhy na zlepšenie uznávania predchádzajúceho štúdia. 104 104

Ministerstvo školstva SR vypracovalo viac významných dokumentov v oblasti ďalšieho vzdelávania Národný program pre učiace sa regióny Učiaci sa región predstavuje regionálnu sieť zainteresovaných inštitúcií v oblasti vzdelávania a zamestnanosti, vytvárajúcu na mieru šité služby a projekty poskytovania celoživotného vzdelávania a celoživotného poradenstva. Zámerom návrhu národného programu je realizácia princípu učiacich sa regiónov a podpora vytvárania sietí zainteresovaných aktérov pre rozvoj celoživotného vzdelávania. Tento zámer sa bude napĺňať prostredníctvom spoločne vypracovanej a prijatej regionálnej stratégie celoživotného vzdelávania, vytváraním partnerstiev na realizáciu projektov v oblasti celoživotného vzdelávania, ako aj prostredníctvom prípravy regiónov na čerpanie prostriedkov eurofondov počas programového obdobia 2007-2013. Národný program pre učiace sa regióny bol schválený na 10. porade vedenia ministerstva dňa 15. mája 2007. (http://www.minedu.sk) Stratégiu celoživotného vzdelávania a celoživotného poradenstva schválila vláda Slovenskej republiky uznesením č. 382/2007 z 25. apríla 2007. Obsahuje návrh systému, ciele, analýzu a financovanie celoživotného vzdelávania a celoživotného poradenstva, návrh systému riadenia kvality vzdelávania a systému uznávania výsledkov neformálneho vzdelávania a informálneho učenia sa. Hlavným cieľom stratégie je dobudovať systém celoživotného vzdelávania a systém celoživotného poradenstva tak, aby uľahčil občanom prístup k opakovanému a pružnému nadobúdaniu nových kvalifikácií prostredníctvom kvalitného vzdelávania získaného okrem formálneho vzdelávania aj v neformálnom systéme vzdelávania a v systéme informálneho učenia sa za pomoci komplexných služieb poradenstva počas celého života človeka pri dodržiavaní rovnosti príležitostí. (http://www.minedu.sk ) Koncepcia celoživotného vzdelávania v Slovenskej republike Koncepcia celoživotného vzdelávania vychádza z materiálu Európskej komisie Memorandum celoživotného vzdelávania a je v súlade so strategickými dokumentmi Slovenskej republiky zameranými na oblasť vzdelávania a zamestnanosti. Jednotlivé ciele koncepcie sú v súlade so základnými princípmi trvalo udržateľného rozvoja v oblasti celoživotného vzdelávania. Koncepciu celoživotného vzdelávania prijala vláda Slovenskej republiky uznesením č. 157/2004 z 25. februára 2004 http://www.minedu.sk

105 105

D .hu

eskriptory Képzési követelmények

.rs


.uk

Descriptors

.de

Deskriptoren

D .hu

odatok k diplomu Oklevélmelléklet

.rs


.uk

Diploma Supplement

.de


Deskriptory kvalifikácie sú krátke, na predmete závislé generické opisy výstupov vzdelávania. Stanovujú prehľadné referenčné body, ktoré popisujú výsledky kvalifikácie, často vo vzťahu k národnej úrovni. V Bergenskom komuniké (2005) sa uvádza, že bol prijatý preklenujúci „Kvalifikačný rámec v európskom priestore vysokoškolského vzdelávania“, ktorý zahŕňa deskriptory kvalifikácie. V kvalifikačnom rámci sa takzvané „Dublinské deskriptory“, ktoré vypracovala Spoločná iniciatíva pre kvalitu (Joint Quality Initiative), považujú za deskriptory vhodné na využitie v bolonskom procese. Tieto všeobecné deskriptory sa týkajú nasledujúcich kompetencií študenta: vedomosti a poznatky, aplikácia vedomostí a poznatkov, schopnosť vyjadrovania úsudkov, komunikačné a študijné zručnosti. Mali by sa využívať ako základ pre národné kvalifikačné rámce a predmetovo orientované deskriptory. Dodatok k diplomu je dokument určený na popis podstaty, úrovne, kontextu, obsahu a statusu štúdií, ktoré úspešne ukončil držiteľ diplomu, ku ktorému je tento dodatok pripojený s cieľom popísať vysokoškolský stupeň vzdelávania v širšej európskej štandardizovanej štruktúre. Zahŕňa preambulu a osem základných položiek: • • • • • • • •

Držiteľ kvalifikácie (meno, dátum narodenia a pod.); Kvalifikácia (názov, študijný odbor/y štúdia a pod.); Stupeň kvalifikácie (prvý, druhý stupeň, dĺžka programu a pod.); Obsah a dosiahnuté výsledky (forma štúdia, požiadavky na štúdium, a pod.); Funkcia kvalifikácie (prístup k ďalšiemu štúdiu, postavenie v systéme kvalifikácií); Ďalšie informácie (o absolventovi a/alebo o programe); Certifikácia dodatku (sú vymenované ďalšie originálne dokumenty); Národný systém vysokoškolského vzdelávania (typy inštitúcií, typy programov a udeľovaných titulov a pod.).

Všetky tieto položky musia byť vyplnené. Ak niektorá položka nie je vyplnená, musí byť vysvetlené, prečo informácie nie sú uvedené. Popis národného vysokoškolského vzdelávacieho systému zabezpečuje Národné stredisko pre uznávanie akademického štúdia a je prístupný na webovej stránke: http://www.enic-naric.net. V Berlínskom komuniké (2003) bolo stanovené, že od roku 2005 by mali všetci absolventi automaticky a bez poplatku dostávať dodatok k diplomu v najrozšírenejších európskych jazykoch (angličtina, francúzština, taliančina, nemčina alebo španielčina). Cieľom je zlepšiť medzinárodnú

106 106

transparentnosť a napomáhať spravodlivému akademickému a profesionálnemu uznávaniu kvalifikácie (diplomy, tituly, certifikáty a pod.). Dodatok k diplomu by nemal obsahovať žiadne posudzovanie hodnoty, vyjadrenia o ekvivalentnosti alebo návrhy na uznanie. V Berlínskom komuniké (2003) európski ministri v rámci bolonského procesu zdôraznili potrebu rozšíriť dva stupne štúdia a zahrnúť doktorandské štúdium ako tretí stupeň. Doktorandské štúdium zvyčajne tvorí tretí stupeň vysokoškolského štúdia a končí získaním titulu „PhD“ alebo „Dr“. V Bergene (2005) sa skonštatovalo, že doktorská kvalifikácia má byť súčasťou Európskeho kvalifikačného rámca, pričom má využívať princípy vzdelávacích výstupov. Základným prvkom doktorandského štúdia je získanie vedomostí cez realizáciu pôvodného výskumu. V Bergenskom komuniké sa tiež vyjadruje požiadavka na štrukturované doktorandské programy a potreba ich „transparentného vedenia a hodnotenia“. Konštatovalo sa, že normálna pracovná záťaž zodpovedá 3-4 rokom denného štúdia (full-time study). Európski ministri vyzvali univerzity, aby ich doktorandské programy podporili interdisciplinárnu odbornú prípravu a rozvíjali také prenosné zručnosti, ktoré vyžaduje široký pracovný trh. Zároveň skonštatovali, že doktorandské štúdium sa musí vyhnúť prebytočnej regulácii. Úroveň kvalifikácie, ktorá sa získa doktorandským štúdiom, je tiež popísaná v Európskom kvalifikačnom rámci. Podľa tohto kvalifikačného rámca, doktorandský stupeň by mal byť udelený tým študentom, ktorí : • • • • • • •

preukázali systematické spracovanie a pochopenie svojho odboru, ako aj vysoké odborné zručnosti a výskumné metódy spojené s týmto odborom; preukázali svoje schopnosti pochopiť, vytvoriť a implementovať vedecký princíp do základného procesu výskumu; prispeli k základnému výskumu poznatkami, ktoré prekonajú hranice poznania vytvorením základnej výskumnej platformy; uverejnili svoje vedecké výsledky v národných alebo medzinárodných karentovaných publikáciách; sú schopní kritickej analýzy, hodnotenia a syntézy nových a komplexných myšlienok, sú schopní komunikovať o svojich výsledkoch v danej vedeckej oblasti so svojimi hodnotiteľmi, širšou vedeckou komunitou a so spoločnosťou všeobecne; očakáva sa od nich, že tieto výsledky budú šíriť v rámci akademickej komunity a v odbornom kontexte, v rámci technologického, sociálneho alebo kultúrneho pokroku a spoločnosti založenej na poznatkoch.

107 107

D

oktorandské štúdium

.hu


.rs


.uk

Doctoral Studies

.de

Promotionsphase

E

Londýnska konferencia (2007) potvrdila svoj cieľ užšie prepojiť EVŠP s Európskym výskumným priestorom (EVP) a vyzvala európske univerzity, aby posilnili svoje úsilie pri zaraďovaní doktorandských programov do svojich inštitucionálnych stratégií a politík a aby vytvárali vhodné kariérne dráhy a možnosti pre doktorandov a mladých vedeckých pracovníkov. Zároveň vyzvala európske vysokoškolské autority, aby sa vyhli prílišnej regulácii v tejto oblasti a podporovali vzájomnú výmenu skúseností o inovačných doktorandských programoch, ako aj o otázkach transparentných úprav v oblasti prístupu, kontroly a evalvačných postupov, rozvoja generických zručností a spôsobov zvyšovania zamestnanosti doktorandov.

CTS - Európsky systém na prenos a akumuláciu kreditov

.hu


.rs

ЕСПБ – европски систем преноса и акумулације бодова

.uk


.de


ECTS je kreditový rámec, ktorý hodnotí, meria, popisuje a porovnáva výsledky dosiahnuté učením sa. Kredity sú “kvantifikovaný prostriedok na vyjadrenie objemu štúdia, ktorý je založený na vzdelávacích výstupoch, a s ním spojeného pracovného zaťaženia. V ECTS jeden akademický rok denného štúdia zodpovedá 60 kreditom, semester 30, trimester 20. V Bolonskej deklarácii sa chápe ECTS ako vhodný prostriedok na podporu rozsiahlych mobilít študentov. ECTS bol iniciovaný v roku 1989 ako systém na prenos kreditov, ale v súčasnosti sa rozvíja ako systém na zhromažďovanie aj prenos. ECTS sa stále viac stáva všeobecným základom pre národné kreditové systémy. Okrem toho ECTS zahŕňa systém klasifikácie. Vysokoškolské inštitúcie môžu požiadať o takzvanú Značku ECTS. Túto značku možno udeliť inštitúciám, ktoré dokážu demonštrovať, že spĺňajú nasledovné kritériá: • •

•

aplikujú ECTS kredity zodpovedajúcim spôsobom na všetkých stupňoch študijných programov, ktoré ponúkajú; na svojich webových stránkach majú dostupný Informačný balík/ Katalóg predmetov/ ECTS v národnom vyučovacom jazyku a v angličtine (alebo len v angličtine pre tie programy, ktoré sa vyučujú v angličtine); správne používajú všetky ďalšie povinné nástroje ECTS (napríklad ECTS Zmluvu o štúdiu, ECTS Výpis výsledkov štúdia, doklad o uznaní) pre mobility v rámci programu Erasmus.

Doposiaľ bola Značka ECTS udelená 14 inštitúciám.

108 108

Európska sieť zabezpečenia kvality vo vysokoškolskom vzdelávaní (ENQA) bola založená v roku 2000 s cieľom podporiť európsku spoluprácu v oblasti zabezpečovania kvality. V novembri 2004 valné zhromaždenie ENQA transformovalo sieť na Európsku asociáciu na zabezpečenie kvality vo vysokoškolskom vzdelávaní. Myšlienka asociácie vychádza z európskeho pilotného projektu na hodnotenie kvality vo vysokoškolskom vzdelávaní (1994-95), ktorý názorne poukázal na hodnoty zo šírenia a rozvíjania skúseností v tejto oblasti. Následne sa táto idea stala podnetom na Odporúčania Rady Európy (EC) (98/561/EC, 24. september 1998) pre európsku kooperáciu na zabezpečovanie kvality vo vysokoškolskom vzdelávaní a pre Bolonskú deklaráciu. ENQA, ako dôležitý predstaviteľ v Bolonskom procese, navrhla štandardy a smernice na zabezpečenie kvality v svojej správe pre konferenciu v Bergene (2005). Európski ministri ich v Bergene prijali a očakávajú pokroky v ich zavádzaní. ENQA je poradným členom Bolonskej odbornej skupiny (BFUG). Akreditačná komisia, poradný orgán vlády Slovenskej republiky (ďalej iba „AK SR“ alebo „AK“), sa systematicky venuje hodnoteniu a posudzovaniu kvality vysokých škôl a napomáha im pri zabezpečovaní kvality (quality assurance). Toto jej poslanie vyplýva v prvom rade zo zákona o vysokých školách, ako aj z členstva napr. v ENQA (Európska asociácia na zabezpečenie kvality vo vysokoškolskom vzdelávaní) a v INQAAHE (celosvetová sieť takýchto inštitúcií). Na druhej strane, slovenské skúsenosti z akreditačného procesu úspešne odovzdávame prostredníctvom členstva do siete stredoeurópskych a východoeurópskych inštitúcií CEENetwork. Európska únia študentov (ESU) je združením národných študentských organizácií a je vrcholným orgánom študentského hnutia aktívne zapojeným do bolonského procesu. Zastupuje vzdelávacie, spoločenské a kultúrne záujmy študentov v bolonskom procese. Jeho zástupcovia sa zúčastňujú ministerských konferencií. ESU je poradným orgánom Bolonskej odbornej skupiny (BFUG) a spolupracuje s ENQA, EUA a EURASHE (spolu tvoria tzv. skupinu E4). Európska únia študentov vypracovala pre konferenciu ministrov v Bergene (2005) štúdiu „Bologna očami študentov“. Na rok 2009 si ESU vypracovala vlastný pracovný program „Za silnejšie študentské hnutie“, v ktorom si vytýčila hlavné priority v implementácii bolonského procesu na ďalších 12 mesiacov. Študentská rada vysokých škôl SR je na národnej úrovni najvyšším orgánom študentov a zastupuje ich záujmy. Rada je členom ESU.

109 109

E

NQA - Európska asociácia na zabezpečenie kvality vo vysokoškolskom vzdelávaní ENQA – az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetség

.hu

.rs


.uk


.de


E

SU - Európska

.hu

únia študentov ESU - az Európai Diákok Unióia

.rs

Европска студентска унија

.uk


.de


E

UA - Európska asociácia univerzít EUA - az Európai Egyetemi Szövetsé

.hu .rs


.uk


.de


Európska asociácia univerzít (EUA) zastupujúca európske univerzity, ako aj národné rektorské konferencie, je dôležitým hlasom v oblasti vysokoškolskej komunity v Európe. Misiou EUA je propagovať rozvoj koherentného európskeho vysokoškolského systému a výskumu. Svojím aktívnym prístupom a vedením svojich členov ako autonómnych inštitúcií je EUA zameraná na dosiahnutie kvality vzdelávania, učenia a výskumu svojich členov, ako aj ich príspevku pre rozvoj spoločnosti. EUA je konzultačným členom Bolonskej odbornej skupiny (BFUG) a Rady, ktorá pokrýva prácu medzi jednotlivými stretnutiami BFUG. Pripravila a spracovala správy Trends III, Trends IV a Trends V o stave implementácie a dosiahnutí jednotlivých cieľov bolonského procesu v EVŠP. Európska asociácia univerzít tiež spolupracuje s ENQA, ESU a EURASHE (E4) v oblasti zabezpečenia kvality. V súčasnosti EUA pripravuje ďalšiu správu o stave realizácie bolonského procesu na vysokých školách (Trends VI). Slovenská rektorská konferencia, ako aj jednotlivé slovenské vysoké školy, sú členmi EUA. EUA spolupracovala s MŠ SR a SRK na evalvácii slovenských vysokých škôl ukončenej v roku 2007. (http://www.srk.sk/EVA/Slovakia_SectorEvaluationReport_080208.pdf )

E

urópska asociácia vysokých škôl

.hu


.rs


.uk


.de


Európska asociácia vysokých škôl bola založená v roku 1990 a jej členmi sú národné a profesionálne asociácie vysokých a odborných vysokých škôl, ako aj individuálne inštitúcie. EURASHE je konzultačným členom Bolonskej odbornej skupiny (BFUG) a Rady, ktorá zabezpečuje prácu medzi jednotlivými stretnutiami BFUG. Spolupracuje so združeniami ENQA, ESU a EUA (E4) v oblasti zabezpečenia kvality.

110 110

V Bolonskej deklarácii (1999) sa konštatuje, že základnou úlohou bolonského procesu je propagácia európskej dimenzie v oblasti vysokoškolského vzdelávania, najmä v oblasti rozvoja študijných programov, medziinštitucionálnej spolupráce, mobilitných schém a integrovaných študijných programov, odbornej prípravy a výskumu. Množstvo horizontálnych tém ovplyvňuje všetky aspekty európskej dimenzie. Tieto otázky zahrnujú rovnováhu medzi odbornou prípravou a všeobecným vzdelaním, zdôrazňujú kvalitu vzdelávania, používanie informačných technológií, potrebu strategického riadenia na inštitucionálnej úrovni, otázky financovania. S cieľom zdôrazniť význam európskej dimenzie a zamestnateľnosť absolventov vysokých škôl sa na všetkých stupňoch vysokoškolského vzdelávania rozvíjajú aj spoločné študijné moduly a programy, ktoré majú európsky kontext, zameranie a organizáciu. Tieto spoločné študijné programy ponúkajú partnerstvá európskych vysokoškolských inštitúcií v rôznych krajinách a vedú k uznaniu spoločných programov a diplomov. Prieskum internacionalizácie na Slovensku ukázal, že vysoké školy kladú v rámci internacionalizácie najväčší dôraz na mobilitu študentov a učiteľov. Ponuka spoločných akademických programov so zahraničnými partnermi, ako sú dvojité a spoločné diplomy, je nedostačujúca, napriek tomu, že legislatívne pravidlá túto spoluprácu už umožňujú (Zákon z 3. júla 2007, ktorým sa mení a dopĺňa zákon č.131/2002 o vysokých školách a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov a o zmene a doplnení niektorých zákonov par. 54a – Spoločné študijné programy). Nedostačujúca je aj účasť slovenských vysokých škôl v spoločných magisterských programoch v rámci európskeho programu Erasmus Mundus. V rámci Bergenského komuniké (2005) odsúhlasili európski ministri princíp a vytvorenie Európskeho registra agentúr, ktoré zabezpečujú kvalitu vysokoškolského vzdelávania na základe národných hodnotení. Dohodli sa, že ďalšie podrobnosti týkajúce sa praktických postupov zavedenia Európskeho registra agentúr na zabezpečenie kvality by mali byť dohodnuté spolu s ENQA, EUA, EURASHE a ESU (E4) a oznámené ministrom cez Bolonskú odbornú skupinu (BFUG). Komisia pre globálnu akreditáciu Medzinárodnej asociácie prezidentov/rektorov univerzít – IAUP navrhla vytvorenie Celosvetového registra kvality (WQR) pre agentúry zabezpečujúce kvalitu v oblasti vysokoškolského vzdelávania pod kontrolou Konzorcia IAUP, INQAAH a UNESCO.

111 111

E

urópska dimenzia

.hu

Európai dimenzió

.rs


.uk

European Dimension

.de


E

urópsky register agentúr na zabezpečenie kvality

.hu

A minőségbiztosító intézetek nyilvántartása

.rs

Регистар агенција за обезбеђење квалитета

.uk

Register of Quality Assurance Agencies

.de


Londýnska konferencia (2007) naďalej podporila praktiky pri vytváraní Európskeho registra na zabezpečenie kvality, účelom ktorého je umožniť všetkým zainteresovaným, ako aj širokej verejnosti, otvorený prístup k objektívnym informáciám o spoľahlivých organizáciách na zabezpečenie kvality, ktoré postupujú v súlade s európskymi štandardami a smernicami (ESG). Tento register má byť dobrovoľný, samofinancovaný, nezávislý a transparentný. Žiadosti o zaradenie do registra sa budú hodnotiť na základe súladu s ESG, získaného prostredníctvom nezávislého procesu hodnotenia schváleného národnými orgánmi, kde sa toto schválenie týmito orgánmi požaduje.

E

urópsky výskumný priestor – EVP

.hu


.rs


.uk


.de


E

urópsky vysokoškolský priestor - EVŠP

.hu


.rs


.uk


.de


Koncepciu Európskeho výskumného priestoru prvýkrát vyslovila Európska komisia. V roku 2000 zverejnila EK komuniké „Smerom k Európskemu výskumnému priestoru“. Cieľom bolo v rámci výskumu a inovácií vybudovať ekvivalent k „spoločnému trhu“ tovarov a služieb. Tento ekvivalent nazvali Európsky výskumný priestor a znamená celkovú podporu Európskej únie v oblasti lepšej koordinácie výskumných aktivít, konvergencie výskumu a inovačných politík tak na národnej úrovni, ako aj na úrovni Európskej únie. Európska výskumná rada (European Research Council) bola založená s cieľom podporiť vznik EVP. V rámci Berlínskeho komuniké (2003) sa konštatuje, že EVŠP a EVP musia vytvoriť synergiu, z čoho budú mať osoh obe strany. Európski ministri sa dohodli, že budú propagovať úzke prepojenie európskeho vysokoškolského a výskumného priestoru. Výskum bol vždy integrálnou súčasťou vysokoškolského vzdelávania v Európe. Z toho dôvodu sa ministri dohodli v rámci bolonského procesu považovať doktorandské štúdium za tretí stupeň vysokoškolského vzdelávania. Vytvorenie európskeho vysokoškolského priestoru je najvyšším cieľom bolonského procesu. V rámci Pražskej konferencie (2001) zvýraznili európski ministri potrebu zvýšiť atraktívnosť európskeho vysokoškolského vzdelávania nielen pre európskych študentov, ale aj pre študentov z tretích krajín. Prehľadnosť a kompatibilita európskych vysokoškolských stupňov sa má podporiť rozvojom spoločného kvalifikačného rámca, koherentným zabezpečením kvality/certifikačného mechanizmu, ako aj rozšírením informácií o týchto kvalifikačných rámcoch. Ministri zdôraznili, že najmä kvalita vysokoškolského vzdelávania a výskumu je významným ukazovateľom medzinárodnej atraktivity a konkurencieschopnosti Európy.

112 112

Londýnska konferencia prijala stratégiu „Európsky vysokoškolský priestor v globálnom kontexte“, ktorá sa bude realizovať cez kľúčové politické oblasti: • zlepšovaním informácií o atraktívnosti a konkurencieschopnosti EVŠP, • posilňovaním spolupráce na základe partnerstva, • zintenzívnením politického dialógu, • zdokonaľovaním uznávania štúdia. Táto činnosť by sa mala realizovať v súlade so Smernicami OECD/ UNESCO o zabezpečení kvality v nadnárodnom vysokoškolskom vzdelávaní. Ministri signatárskych krajín zároveň prijali Priority na rok 2009, ktoré sa majú realizovať cez Akčné línie, zahrnujúce tiež prebiehajúce priority 3-stupňového systému vysokoškolského vzdelávania, zabezpečenia kvality a uznávania diplomov a študijných pobytov. Hlavnými prioritami sú: • Mobilita - v národných správach za rok 2009 majú byť obsiahnuté správy o činnosti na podporu mobility študentov a akademického personálu, vrátane opatrení pre budúcu evalváciu, vykonanú na národných úrovniach. • Sociálna dimenzia - vypracovanie správ o národných stratégiách a politikách v oblasti sociálnej dimenzie. • Zber dát - vypracovanie porovnateľných a spoľahlivých ukazovateľov a údajov zameraných na sociálnu dimenziu a mobilitu študentov a zamestnancov. • Zamestnateľnosť- vo všetkých troch stupňoch vysokoškolského vzdelávania bude potrebné zlepšiť zamestnateľnosť absolventov, vyžaduje sa intenzívnejšia komunikácia so zamestnávateľmi v procese inovácie učebných programov a osnov na základe vzdelávacích výstupov. • Európsky vysokoškolský priestor v globálnom kontexte – BFUG by mala zvážiť vytvorenie webovej stránky bolonského sekretariátu na základe bolonskej príručky EUA a zlepšiť uznávanie. • Rekapitulácia (Stocktaking) – do začatia ďalšej ministerskej konferencie v roku 2009, má Bolonská odborná skupina (BFUG) na základe národných správ naďalej viesť proces rekapitulácie v oblasti systému titulov a zamestnateľnosti absolventov, uznávania diplomov a študijných pobytov, realizácie všetkých aspektov zabepečenia kvality v súlade s európskymi štandardami a smernicami (European Standards and Guidelines - ESG). So zreteľom na rozvoj učenia sa založeného na výstupoch vzdelávania by sa mali naďalej rozvíjať národné kvalifikačné rámce, vzdelávacie výstupy a kredity, celoživotné vzdelávanie a uznávanie predchádzajúceho štúdia. 113 113

E

valvácia

.hu

Kiértékelés

.rs


.uk

Evaluation

.de

Evaluation

Evalvácia sa môže opísať ako “systematické skúmanie hodnoty alebo ceny objektu“, napríklad vyjadrené slovami bolonského procesu stupeň programu, vysokoškolskej vzdelávacej inštitúcie alebo útvaru v rámci tejto inštitúcie. Jedna z desiatich bolonských akčných línií sa týka podpory európskej kooperácie pri zabezpečovaní kvality s výhľadom, že budú vyvinuté kritériá porovnávania a metodické postupy. Evalvácia je rozhodujúci nástroj na zabezpečovanie kvality. V európskych štandardoch a smerniciach sa rozlišujú dve formy evalvácie: • •

Tieto dva typy evalvácie sú však úzko prepojené, pretože externá evalvácia musí vždy brať do úvahy výsledky interných evalvácií. Evalvačné postupy sa môžu aplikovať na rôzne aspekty vysokoškolskej inštitúcie, napríklad na vyučovanie, výskum alebo administráciu.

F

ormálne, neformálne a informálne vzdelávanie

.hu

Interná evalvácia sa týka oficiálnych mechanizmov vysokoškolských inštitúcií na schvaľovanie, periodických revízií a monitorovania programov, ocenení, výskumu a administrácie. Externá evalvácia môže zahrnovať inštitucionálnu evalváciu rôznych typov predmetov alebo programov.

A formális, nem formális és az informális tanulás

.rs


.uk


.de


Definícia Európskej komisie hovorí o „formálnom vzdelávaní – ako o učení zabezpečovanom vzdelávacou inštitúciou, štruktúrovanom z hľadiska vzdelávacích cieľov, času a podpory, ktoré vedie k certifikácii“. Získať formálne vzdelanie je cieľom každého účastníka formálneho vzdelávania. „Neformálne vzdelávanie“ je vzdelávanie, ktoré nie je zabezpečované vzdelávacou inštitúciou a nemusí viesť k formálnej certifikácii. Je však štruktúrované a má svoje vzdelávacie ciele, čas a podporu. Získanie neformálneho vzdelania je tiež cielené. „Informálne vzdelávanie“ je vzdelanie, ktoré vyplýva z každodenných aktivít, ktoré sú spojené s prácou, rodinou alebo voľným časom. Nie je štruktúrované z hľadiska vzdelávacích cieľov, času a podpory a nevedie k certifikácii – t.j. k získaniu akéhokoľvek osvedčenia. Informálne vzdelávanie môže byť tiež cielené, ale vo väčšine prípadov je náhodné. V rámci Bergenského komuniké (2005) sa odporúčalo, aby sa, ak je to možné, pri vstupe do vysokoškolského vzdelávania zohľadnilo neformálne aj informálne vzdelávanie.

114 114

Informačný balík/Katalóg predmetov je najdôležitejší dokument ECTS. Jeho cieľom je zabezpečiť, aby boli ľahko zrozumiteľné a možné porovnávania pre všetkých študentov i zamestnancov a poskytovali im základné inštitucionálne, akademické a praktické informácie. Informačný balík/Katalóg predmetov nielen vymenováva a opisuje študijné programy a ich predmety/moduly, ale poskytuje aj informácie, ktoré študent potrebuje na rozhodnutie, či má alebo nemá ísť študovať na niektorú inštitúciu, voliť si ten ktorý program alebo modul. Informačný balík/Katalóg predmetov inštitúcie má byť publikovaný v národnom vyučovacom jazyku a v angličtine (alebo len v angličtine pre programy, ktoré sa vyučujú v angličtine) na webovej stránke alebo v tlačenej forme v jednej alebo viacerých brožúrach. Informačný balík/Katalóg položky:

I

nformačný balík / Katalóg predmetov

.hu

Információs csomag / tantárgy katalógus

.rs

Информациони пакет / каталог предмета

.uk


.de


predmetov musí obsahovať nasledovné

Časť 1: Informácie o inštitúcii (názov a adresa inštitúcie, harmonogram akademického roka, postupy prijímania, registrácie a pod.); Časť 2: Informácie o študijných programoch (zahrnuje všeobecný popis a popis jednotlivých predmetov); Časť 3: Všeobecné informácie pre študentov (informácie o nákladoch na živobytie, ubytovanie, poistenie a pod.). Jednotkou študijného programu je vyučovacia jednotka/ predmet v študijnom programe. Mala by zahŕňať koherentný a explicitný súbor vzdelávacích výstupov vyjadrený v termínoch kompetencií, ktoré by mal učiaci sa získať, ako aj vhodné kritériá hodnotenia. Jednotky študijného programu/predmety môžu mať rôzny počet kreditov a môžu byť kombinované a vytvárať moduly. Vo vysokoškolskom vzdelávaní sú rôzne formy výučby, napr.: • prednáška – učiteľ prednáša, interakcia so študentmi je minimálna; • seminár – študenti môžu pripravovať a prezentovať svoje pôvodné písomné práce pre následnú diskusiu a posúdenie; • seminár, kde malá skupina študentov pracuje na určitej téme a pravidelne sa stretáva s učiteľom za účelom diskusie a usmernenia; • laboratórne cvičenie, kde sa väčšina aktivít uskutočňuje v laboratóriu. Termín „jednotka študijného programu“ a „modul“ sa často používajú ako synonymá.

115 115

J

ednotka študijného programu

.hu

Tanegység

.rs

Предмет, курс

.uk

Course Unit

.de

Kurs

K .hu

ompetencie Kompetenciák

.rs


.uk

Competences

.de

Kompetenzen

K

reditový systém

.hu

Kreditrendszer

.rs


.uk

Credit System

.de


K .hu

valifikačný rámec Képesítési keret

.rs


.uk


.de


Kompetencie popisujú, čo učiaci sa vie a je schopný demonštrovať po ukončení procesu vzdelávania. Toto sa týka kompetencií špecifických pre daný predmet, ako aj všeobecných, generických kompetencií, ako sú komunikačné zručnosti a schopnosti riadenia. V rámci takzvaného projektu „Tuning“ boli s univerzitnými pracovníkmi, študentmi a zamestnancami konzultované kompetencie, ktoré sa očakávajú od absolventov. Je potrebné upozorniť, že kompetencie sa popisujú ako referenčné body pre tvorbu učebných osnov a evalváciu, a nie ako pravidlo pre byrokraciu. Poskytujú flexibilitu a autonómiu pri tvorbe učebných osnov. Zároveň stanovujú spoločný jazyk na opísanie toho, čo je cieľom kurikula.

V Bolonskej deklarácii (1999) sa zavedenie kreditového systému považuje za „vhodný prostriedok na podporu rozsiahlych mobilít študentov“. Je stanovené, že kredity sa môžu získavať aj mimo vysokoškolského vzdelávacieho kontextu, vrátane celoživotného vzdelávania, za predpokladu, že ich príslušné prijímajúce univerzity uznajú. Európski ministri uvádzajú v Berlínskom komuniké (2003), že ECTS – Európsky systém na prenos a akumuláciu kreditov sa stáva čím ďalej tým viac všeobecným základom pre národné kreditové systémy. Podporuje ďalší progres s cieľom, že ECTS sa stáva nielen systémom na prenos, ale aj na zhromažďovanie. Aj napriek tomu, že ECTS je najrozšírenejší v Európe, existujú aj iné kreditové systémy. Londýnska konferencia (2007) považuje kvalifikačné rámce za dôležité nástroje na dosiahnutie komparability a transparentnosti v rámci EVŠP a na uľahčenie pobytu študujúcich v rámci vysokoškolských systémov, ako aj medzi nimi. Ministri sa zaviazali plne implementovať národné kvalifikačné rámce, certifikované na rozšírený Rámec kvalifikácií EVŠP do roku 2010. Vyjadrili presvedčenie, že národné kvalifikačné rámce budú tiež kompatibilné s návrhom Európskej komisie o Európskom kvalifikačnom rámci pre celoživotné vzdelávanie.

116 116

Je kratšia forma názvu “Dohovor o vzájomnom uznávaní kvalifikácií týkajúcich sa vysokoškolského vzdelávania v európskom regióne“ podpísaného 11. apríla 1997 v Lisabone (ďalej len “Lisabonský dohovor o uznávaní”). Táto konvencia bola pripravená spoločne Radou Európy a UNESCO. V článku IV tejto konvencie sa konštatuje, že každá inštitúcia má uznať kvalifikáciu priznanú druhou inštitúciou, pokiaľ uznávajúca inštitúcia nezistila závažný rozdiel. Konvencia sa tiež zaoberá uznávaním obdobia štúdia. V Berlínskom komuniké (2003) zdôraznili európski ministri význam Lisabonskeho dohovoru o uznávaní a vyzvali siete ENIC/ NARIC, ako aj národné autority k jej ďalšej implementácii. V Bergenskom komuniké (2005) vyzvali tie krajiny, ktoré ešte neratifikovali Lisabonskú konvenciu, aby tak čo najskôr učinili. V rámci Lisabonského dohovoru o uznávaní sa tiež zaviedol dodatok k diplomu. Londýnska konferencia potvrdila, že 38 členov bolonského procesu ratifikovalo Dohovor a naliehala na ostatné signatárske krajiny, aby tento dohovor považovali za prioritu. Titul magister sa obvykle udeľuje po ukončení postgraduálnych alebo graduálnych štúdií. Prístup k druhému cyklu vyžaduje úspešné ukončenie štúdií prvého cyklu trvajúcich minimálne tri a maximálne štyri roky. Prvý a druhý cyklus by nemali celkove trvať dlhšie ako päť rokov. Magisterský stupeň umožňuje prístup na doktorandské štúdium. Avšak je v právomoci vysokoškolskej inštitúcie rozhodnúť, aké ďalšie požiadavky má splniť kandidát na PhD. V mnohých krajinách magisterský titul možno získať ako na univerzitách, tak aj na ďalších vzdelávacích inštitúciách pre vysokoškolské vzdelávanie. Programy zamerané na získanie titulu budú a v skutočnosti by mali mať rôzne zamerania a odlišné profily, aby zabezpečili diverzitu individuálnych akademických a trhových potrieb. Úroveň kvalifikácie, ktorú je potrebné dosiahnuť, je popísaná v Európskom kvalifikačnom rámci. V súlade s týmto rámcom, titul „Magister“ by mal byť udelený študentom, ktorí: • • •

preukázali vedomosti a poznatky, ktoré sú založené na prvom stupni štúdia; sú schopní aplikovať vedomosti, poznatky a riešiť problémy v novom neznámom kontexte a v rámci širších (alebo multidisciplinárnych) kontextov týkajúcich sa odboru štúdia; majú schopnosť integrovať vedomosti a vedia si poradiť s komplikovanosťou otázok, formulovať úsudky na základe nekompletných alebo obmedzených informácií;

117 117

L

isabonský dohovor o uznávaní

.hu .rs .uk .de

Lisszaboni Elismerési Egyezmény Лисабонска конвенција о признавању Lisbon Recognition Convention Lissabon-Konvention

M

agister

.hu

Mesterfokozat

.rs

Студије другог степена, дипломске академске студије– master

.uk

Master

.de

Master

•

M

obilita

.hu

Mobilitás

.rs

Мобилност

.uk

Mobility

.de

Mobilität

M

oduly

.hu

Modulok

.rs

Модули

.uk

Modules

.de

Module

•

vedia zreteľne a jednoznačne sprostredkovať svoje závery, podoprené poznatkami a zdôvodneniami, odbornej i neodbornej verejnosti; ich študijné zručnosti im umožňujú pokračovať v štúdiu, ktoré je vo veľkej miere samostatné a autonómne.

Podpora mobilít je jedným zo základných cieľov bolonského procesu. V Bolonskej deklarácii sa uvádza, že je potrebné prekonať prekážky na realizáciu voľného pohybu. Vo vzťahu k študentom, termín mobilita vyjadruje prístup k štúdiu a školiacim aktivitám a podobným službám. Vo vzťahu k učiteľom, výskumným pracovníkom, administratívnemu personálu, termín mobilita sa týka uznania a valorizácie doby strávenej v európskom kontexte pri výskume, vyučovaní, výcviku bez predpojatosti k ich štatutárnym právam. V Bergenskom komuniké (2005) európski ministri opätovne potvrdili svoje záväzky podporovať prenosnosť grantov a pôžičiek a udeľovať víza a pracovné povolenia. Vytváranie spoločných kvalifikačných rámcov hrá dôležitú úlohu vo vzťahu k mobilitám. Môžeme povedať, že podporu mobilít pracovníkov, študentov a výskumníkov je možné zlepšiť len pri spoločnom porozumení a korektnom uznávaní kvalifikácií. Modul je kompletná, nezávislá, formálne štruktúrovaná študijná skúsenosť. Mala by mať koherentný a explicitný súbor výstupov vzdelávania, vyjadrený v termínoch získaných kompetencií a vhodné kritériá hodnotenia. V modulovom systéme majú moduly fixnú pracovnú zaťaž, napríklad 5 kreditov, alebo násobky tohto čísla. Pracovné zaťaženie modulu je založené na celkovom počte zadaní, ktoré má študent splniť ako súčasť celkového študijného programu. Tieto zadania sú definované v nadväznosti na požadované výstupy vzdelávania, čas (hodiny práce) a študentove potreby na ich dosiahnutie. V programoch pre každý stupeň sú obvykle povinné a voliteľné moduly. Každý modul je založený na určitom počte vzdelávacích aktivít. Tieto môžu byť definované nasledujúcimi aspektmi: • • •

typy kurzov: prednášky, semináre, výskumné semináre a pod. typy študijných aktivít: účasť na prednáškach, plnenie špecifických zadaní, vypracovanie písomných prác a pod. typy hodnotenia: ústne skúšky, písomné skúšky, ústne prezentácie a pod.

Termín „modul“ a „jednotka študijného programu“ sa často používajú ako synonymá.

118 118

Odborné hodnotenie je proces na kontrolu vykonanej práce seberovnými partnermi s cieľom zabezpečiť, že sa plnia špecifické kritériá. Cieľom všetkých vzájomných partnerských odborných hodnotení je verifikovať, či práca zodpovedá špecifikáciám na preskúmanie, identifikovať všetky odchýlky od štandardov a odporúčať návrhy na jej zdokonalenie. V Berlínskom komuniké (2003) európski ministri apelovali na ENQA, aby prostredníctvom svojich členov skúmali spôsoby zabezpečenia adekvátneho vzájomného partnerského posudzovania zabezpečovania kvality a/alebo akreditačných agentúr alebo inštitúcií. V Bergenskom komuniké (2005) prijali navrhnutý model na odborné hodnotenie zabezpečenia kvality na národnej báze pri rešpektovaní všeobecne prijatých smerníc a kritérií.

Pracovná záťaž je kvantitatívne meranie všetkých študijných aktivít, orientované na študenta, ktoré môžu byť požadované na dosiahnutie výsledkov štúdia. Pracovná záťaž zahŕňa predpokladaný čas, ktorý je potrebný na akýkoľvek typ štúdia: prednášky, semináre, praktické práce, individuálne štúdium, vyhľadávanie informácií, výskum, skupinová práca, samostatná revízia učiva a pod. Koncept pracovnej záťaže je tiež základom na prideľovanie kreditov v rámci kreditového systému ako je ECTS.

Definície na prenos a akumuláciu kreditov budú uvedené na príklade použitia ECTS. V správe z Etapy 1 projektu Tuning sa vysvetľuje rozdiel medzi prenosom a akumuláciou. ECTS bol pôvodne testovaný a zdokonaľovaný ako systém prenosu, aby sa umožnilo univerzitám v rôznych európskych krajinách definovať množstvo akademickej práce potrebnej na dokončenie každej učebnej jednotky. Prostredníctvom prenosu kreditov bolo uľahčené uznanie študentskej práce vykonanej v zahraničí. Avšak, v niektorých krajinách sa ECTS alebo analogické národné systémy používajú ako oficiálne systémy na akumuláciu. To znamená, že celé študijné kurzy smerujúce k uznávaniu kvalifikácie využívajú ECTS kredity. Jednotlivé jednotky štúdia, ktoré je potrebné absolvovať, možno popísať pojmami pracovné zaťaženie a na základe toho kreditmi. Kredity je možné získať, keď jednotka štúdia bola úspešne ukončená a ohodnotená. Ako už bolo uvedené, veľký počet krajín už prijal zákon o ECTS ako systém na prenos a akumuláciu. Aj napriek tomu existujú aj iné kreditové systémy.

119 119

O

dborné hodnotenie (Peer Review)

.hu


.rs

Процена колега

.uk

Peer Review

.de

Peer Review

P .hu

racovná záťaž Munkamennyiség

.rs

Оптерећење

.uk

Workload

.de

Arbeitsbelastung

P

renos a akumulácia kreditov

.hu


.rs

Пренос и акумулација бодова

.uk

Transfer and Accumulation of Credits

.de


P .hu

rojekt „Tuning“

Behangolási projekt

.rs

Пројекат “Усаглашавање образовних структура у Европи”

.uk

Tuning Project

.de

Tuning-Projekt

P .hu

ropagácia Európskeho vysokoškolského priestoru Az Európai Felsőoktatási Térség (EHEA) támogatása

.rs

Промовисање Европског простора високог образовања

.uk


.de


V lete roku 2000 skupina univerzít vypracovala pilotný projekt nazvaný „Zbližovanie („tuning“) vzdelávacích štruktúr v Európe“. Tento projekt je v súčasnosti v tretej fáze a zahrnuje 150 vysokoškolských inštitúcií pracujúcich v deviatich predmetových skupinách, ktoré sa venujú hlavným bolonským líniám. Cieľom projektu je identifikovať spoločné a špeciálne odborné kompetencie absolventov v konkrétnych oblastiach: Obchod a riadenie, Chémia, Pedagogické vedy, Európske štúdiá, Geológia, História, Matematika, Ošetrovateľstvo a Fyzika. Názov „zbližovanie“ zahrnuje myšlienku, že univerzity nehľadajú harmonizáciu svojich študijných programov alebo akékoľvek unifikovanie alebo vytváranie európskych kurikúl, ale hľadajú spoločné hľadisko približovania sa (konvergencie) a spoločné chápanie. V tretej fáze sa projekt Tuning rozšíril o početné tematické siete. Hlavným cieľom projektu je prispieť k vypracovaniu národných kvalifikačných rámcov v signatárskych krajinách bolonského procesu, ktoré sú vyjadrené pojmami ako sú „pracovná záťaž (workload), úroveň (level), vzdelávacie výstupy (learning outcomes), kompetencie a profil (absolventa). Projekt vyvinul metodológiu a spoločný jazyk, ktoré boli použité v Berlínskom komuniké (2003), a umožnil tak vytvorenie všeobecného preklenujúceho kvalifikačného rámca.

V Pražskom komuniké (2001) odsúhlasili európski ministri význam podpory atraktivity európskeho vysokoškolského priestoru pre európskych študentov, ako aj pre študentov z celého sveta. Preto určili deviatu bolonskú aktivitu, ktorú nazvali: Posilnenie atraktívnosti EVŠP. Zhodli sa, že čitateľnosť a porovnateľnosť európskych vysokoškolských stupňov v celosvetovom meradle sa má podporiť tiež vytvorením všeobecného kvalifikačného rámca, ako aj koherentným zabezpečením kvality a mechanizmom akreditácie/certifikácie, ako aj rozšíreným informačným úsilím. Zdôraznili najmä kvalitu vysokoškolského vzdelávania a výskumu, ktorá je základným faktorom európskej atraktivity a súťaživosti. V Bergenskom komuniké (2005) európski ministri zdôraznili potrebu zlepšiť synergiu medzi EVŠP a EVP.

120 120

Počas Berlínskej konferencie (2003) účastníci konferencie odsúhlasili vykonať rekapituláciu, cvičné hodnotenie situácie, aby sa určila úroveň pokroku na základe implementácie určitých reforiem v rámci Európskeho vysokoškolského vzdelávacieho priestoru (EVŠP). 9. marca 2004 v Dubline Bolonská odborná skupina (BFUG) odsúhlasila zriadenie Skupiny na hodnotenie situácie (Stocktaking Group), ktorá prevezme na seba tieto úlohy. V súčasnej dobe ide o tri prioritné oblasti: stupne vzdelávania, zabezpečenie kvality a uznávanie diplomov a častí štúdia.

Sieť ENIC – je sieťou Národných informačných stredísk na uznávanie štúdia a mobility, ktorá bola založená Výborom ministrov Rady Európy a Regionálnym výborom UNESCO v roku 1994. Pracuje na základe spoločnej politiky a praxe na uznávanie kvalifikácie vo všetkých európskych krajinách a najmä umožňuje a napomáha praktickej implementácii Lisabonského dohovoru o uznávaní národnými autoritami. Sieť NARIC je sieťou Národných stredísk na uznávanie dokladov o vzdelaní, ktorá bola iniciovaná Európskou komisiou už v roku 1984, aby tomu napomáhala a umožnila tak integráciu národných vzdelávacích systémov. Cieľom činnosti siete NARIC je skvalitniť uznávanie diplomov a časti štúdia. Jej členmi sú strediská v členských štátoch EÚ, v krajinách Európskej zóny voľného obchodu (EZVO), ako aj v kandidátskych krajinách. Tieto centrá napomáhajú pri mobilite študentov, učiteľov a výskumných pracovníkov tým, že poskytujú zásadné rady a informácie týkajúce sa uznávania diplomov a častí štúdia, ktoré prebiehalo v iných členských štátoch. Hlavnými užívateľmi týchto centier sú vysokoškolské inštitúcie, študenti, ich poradcovia, rodičia, učitelia a perspektívni zamestnávatelia. V mnohých prípadoch sú tieto centrá zodpovedné za prácu spojenú s implementáciou spoločnej Konvencie Rady Európy a UNESCO o uznávaní kvalifikácií v oblasti vysokého školstva v európskom regióne (Lisabonský dohovor o uznávaní). Sú tiež integrované do siete ENIC Rady Európy a UNESCO, ktorých misia a ciele sú veľmi podobné. Obe siete majú spoločnú webovú stránku s linkami na 30 národných stránok. V Pražskom komuniké v roku 2001 vyzvali ministri existujúce organizácie a siete, ako sú NARIC a ENIC, aby propagovali na inštitucionálnej, národnej a európskej úrovni jednoduché, efektívne a spravodlivé uznávanie pri zachovaní rôznorodosti kvalifikácií.

121 121

R

ekapitulácia

.hu

Helyzetértékelés

.rs

Процењивање нивоа спроведених реформи

.uk

Stocktaking

.de


S

ieť ENIC/NARIC

.hu

ENIC-NARIC hálózat

.rs

Мрежe ENIC / NARIC

.uk


.de


Stredisko na uznávanie dokladov o vzdelaní na MŠ SR vykonáva uznávanie dokladov o vzdelaní, úradne overených (obvykle apostilou) príslušným orgánom štátu pôvodu dokladu o vzdelaní. Je súčasťou medzinárodnej siete UNESCO, ENIC a medzinárodnej siete Európskej únie NARIC (http:// www.minedu.sk).

S

ociálna dimenzia

.hu


.rs


.uk

Social dimension

.de

Soziale Dimension

Londýnske komuniké zdôraznilo takú podporu študentom, aby mohli absolvovať svoje štúdium bez prekážok súvisiacich s ich sociálnym a ekonomickým postavením, poskytovaním flexibilnejších vzdelávacích ciest na všetkých troch stupňoch vysokoškolského vzdelávania, ako aj zabezpečovaním adekvátnych študentských služieb.

S

ociálni partneri

.hu

Sociálna dimenzia bolonského procesu sa chápe ako transverzálna aktivita, ktorá ovplyvňuje všetky jeho ciele. Môže sa chápať ako súčasť európskeho dedičstva a kultúry. Vhodné študijné a životné podmienky sú kľúčom k efektívnosti. Preto by nemali existovať žiadne prekážky týkajúce sa sociálneho a ekonomického pôvodu a prístup k štúdiu musí byť rovnaký pre všetkých záujemcov na základe voľnej kapacity. Sociálna dimenzia zahrnuje opatrenia vlád na podporu študentov, najmä zo sociálne znevýhodnených skupín, z hľadiska finančného a ekonomického (napr. systém grantov) a na zabezpečenie konzultačných a iných služieb pre študentov. Ako strešný orgán 50 národných študentských asociácií existuje Európska únia študentov (ESU), ktorá reprezentuje a propaguje záujmy mnohých študentov na európskej úrovni, a preto je významným faktorom v oblasti sociálnej dimenzie bolonského procesu.


.rs


.uk

Social pPartners

.de

Sozialpartner

Sociálnymi partnermi, ktorí sú súčasťou bolonského procesu, sú zamestnávateľské asociácie, únie a únie študentov. Na európskej úrovni je záujem zamestnávateľov zastúpený Úniou priemyselných a zamestnávateľských konfederácií (UNICE), záujmy zamestnancov reprezentuje Education International (Medzinárodné vzdelávanie) a študentov reprezentuje ESU. Signatárske krajiny túto iniciatívu uvítali. Napr. zamestnateľnosť absolventov, najmä absolventov bakalárskeho štúdia sa môže zvýšiť len v spolupráci so sociálnymi partnermi. Zamestnávateľské federácie môžu prispieť k definovaniu nevyhnutných kompetencií, ktoré majú získať absolventi počas štúdia. Preto sa v Bergenskom komuniké (2005) zdôrazňuje potreba kvalitného dialógu so sociálnymi partnermi v budúcnosti.

122 122

Spoločné diplomy sa môžu chápať ako vysokoškolské kvalifikácie, ktoré boli na základe spoločných študijných programov uznané a vydané spoločne dvoma alebo viacerými vysokoškolskými inštitúciami. Spoločné diplomy charakterizuje spoločná zodpovednosť účastníckych inštitúcií, ktorá sa týka definície spoločných cieľov študijného programu, vytvorenia spoločného obsahu štúdia, organizácie štúdia a typu získanej kvalifikácie. Spoločný diplom sa môže vydať ako spoločný diplom všetkých účastníckych vysokoškolských inštitúcií, ktorý je dodatkom k národným diplomom jednotlivých inštitúcií zabezpečujúcich štúdium, alebo ako spoločný diplom, ktorý nie je doplnený národnými diplomami, resp. ako jednotlivé národné diplomy vydané účastníckymi vysokoškolskými inštitúciami, ktoré sú jedinou atestáciou spoločnej kvalifikácie. V Bergenskom komuniké (2005) žiadali európski ministri národné autority a ostatné zúčastnené inštitúcie, aby uznali spoločné diplomy vydané v dvoch alebo viacerých krajinách európskeho vysokoškolského priestoru. EUA realizovala sériu tzv. TRENDS správ. Pre každú ministerskú konferenciu (od Bologne v roku 1999) bola pripravená jedna správa. Jej cieľom bolo podať informáciu o stave implementácie bolonského procesu. V správach boli použité rôzne metódy a boli zdôraznené rôzne aspekty bolonského procesu: Trends I – Trendy vo vzdelávacích štruktúrach v oblasti vysokoškolského vzdelávania (1999). Cieľom tejto štúdie bolo podať prehľad o vzdelávacích štruktúrach vysokoškolského vzdelávania a komparatívnu analýzu rôznych systémov tvoriacich tieto štruktúry. Vytvoril sa tak nástroj na porovnávanie zhodností a rôznorodosti národných a inštitucionálnych politík. Trend II – K európskemu vysokoškolskému priestoru – štúdia o hlavných reformách od Bologne k Prahe (2001). Táto štúdia skúmala nové signatárske krajiny Bolonskej deklarácie. Potvrdila hlavné závery, ktoré boli definované v Trends I. Trends III – Progres v oblasti EVŠP (2003). Táto správa sa sústredila nielen na zmeny vo vzdelávacích štruktúrach v Európe, ale prvýkrát analyzovala a porovnávala zmeny z hľadiska hlavných aktérov v tomto procese: národné autority, národné rektorské konferencie, vysokoškolské inštitúcie a študentov. Trends IV – Ako implementujú európske vysoké školy bolonský proces (2005). Správa bola založená na výsledkoch extenzívneho výskumu v rámci 62 návštev na vysokých školách. Táto správa poskytuje hĺbkový pohľad na stav implementácie bolonských reforiem na európskych vysokých školách.

123 123

S

poločné stupne

(diplomy)

.hu


.rs

Заједничкe дипломe

.uk

Joint Degrees

.de


S

právy TRENDS

.hu

Trend jelentések

.rs


.uk

Trends reports

.de

Trends-Berichte

Trends V – Prieskum a jeho výsledky boli zhrnuté v správe, ktorú EUA predložila na Londýnskej konferencii v roku 2007. Trends VI – V súčasnosti pripravuje EUA opätovný prieskum na európskych vysokých školách zameraný na zhrnutie (rekapituláciu) reformných procesov za obdobie od roku 2000, ktorá bude predložená na ministerskej konferencii v roku 2010 vo Viedni.

S

tupne

.hu

Képzési ciklusok

.rs


.uk

Cycles

.de


V zmysle Bolonskej deklarácie (1999) sa prijal základný princíp bolonského procesu - vysokoškolský systém založený na dvoch stupňoch (pregraduálnom a graduálnom) - bakalársky a magisterský stupeň. V deklarácii sa konštatuje, že prístup do druhého stupňa vyžaduje úplné ukončenie prvého stupňa štúdia, ktoré trvá minimálne tri roky. Diplom získaný po prvom stupni by mal byť relevantný ako dostatočná úroveň kvalifikácie aj pre európsky pracovný trh. Prvý cyklus končí zvyčajne bakalárskym titulom. Vo väčšine európskych krajín vedie druhý stupeň magisterského stupňa.

k získaniu

V Berlínskom komuniké (2003) európski ministri deklarovali potrebu zaradiť do bolonského procesu doktorské štúdiá ako tretí stupeň. Zároveň podporili „rozšírenú mobilitu“ na doktorandskej a postdoktorandskej úrovni a od príslušných inštitúcií požadovali rozšíriť spoluprácu v rámci doktorandských programov a tréningu mladých výskumných pracovníkov. V Bergene (2005) bol v Európskom vysokoškolskom priestore (EVŠP) prijatý preklenujúci kvalifikačný rámec. Tento rámec zahrnuje všetky 3 stupne, generické deskriptory pre každý stupeň založené na vzdelávacích výstupoch a kľúčových kompetenciách, ako aj kredity potrebné v prvom a druhom stupni vysokoškolského vzdelávania. Európski ministri sa zaviazali do roku 2010 vypracovať národné kvalifikačné rámce kompatibilné s preklenujúcim kvalifikačným rámcom v EVŠP so začiatkom prác v roku 2007. Londýnska konferencia (2007) zhodnotila pokrok dosiahnutý na národnej a inštitucionálnej úrovni pri plnení cieľa EVŠP založeného na trojstupňovom systéme titulov. Európski ministri zdôraznili význam kurikulárnej reformy vedúcej ku kvalifikáciám, ktoré by lepšie vyhovovali potrebám trhu práce a ďalšieho štúdia. Ďalšie úsilie by sa malo zamerať na odstránenie bariér v prístupe a v prechode medzi jednotlivými stupňami, ako aj na samotnú realizáciu EVŠP založeného na vzdelávacích výstupoch a pracovnej záťaži študentov.

124 124

Systém klasifikácie má svoje korene v rôznych národných vzdelávacích systémoch. Tieto sa navzájom výrazne odlišujú a pri pohľade zvonku nie sú transparentné. Hodnotenie v rámci týchto národných systémov má citlivú úlohu pri štúdiu a rozhoduje, či študent splnil alebo nesplnil požiadavky a absolvoval modul, predmet, alebo či sa ich časť alebo celá skúška musí opakovať. Dosiahnuté hodnotenie môže alebo nemusí umožniť ďalšie štúdium a dokonca môže byť rozhodujúce pri prijímaní na vysokoškolské štúdium. V súlade s bolonským procesom sa ECTS snaží zlepšiť situáciu predstavením ratingového systému ako doplnenie národného systému klasifikácie. Tento by nemal nahradiť národný systém, ale dopĺňať ho a je mienený ako prvok na sprehľadnenie a väčšiu porovnateľnosť, aby bol zrozumiteľnejší pre cudzinca a tiež, aby podporoval uznávanie a prenos kreditov a hodnotení študentov na rozdiel od amerického kreditového systému, ktorý predpokladá len prenos kreditov. Zatiaľ čo ECTS kredity sa prideľujú len úspešným študentom, známky ECTS sa prideľujú všetkým študentom. Na tento účel sa študenti najprv delia na tých, ktorí boli úspešní a na tých, ktorí neprešli podľa ich národných klasifikácií. Tí, ktorí boli úspešní, sú radení na základe porovnania s výsledkami skupín študentov v tom istom študijnom odbore, ktoré dosiahli podľa národnej klasifikačnej stupnice za posledných 3-5 rokov (v závislosti od veľkosti skupiny). Sú zaraďovaní do piatich podskupín: najlepších 10%, získava k svojej národnej klasifikácii dodatkové hodnotenie A , ďalších 25% -„B“, ďalších 30% „C“, ďalších 25% D a posledných 10% „E“ . Inými slovami, výsledky študentov, vyjadrené v národných alebo miestnych známkach, sa posudzujú v svetle predchádzajúcej výkonnosti skupiny študentov ako referenčnej skupiny dosiahnutej v minulosti. Tí, ktorí neuspeli, sa delia podľa stupňa neúspechu: „FX“ indikuje, že neuspeli, ale je pravdepodobné, že keby trochu viac pracovali, boli by schopní uspieť bez opakovania všetkých študijných požiadaviek. Títo sa zreteľne odlišujú od tých, čo boli hodnotení ako „F“, čo znamená, že títo študenti majú výrazne nedostatky a vyžaduje sa ďalšie značné štúdium, čo normálne znamená opakovanie všetkých študijných požiadaviek. Tieto hodnotenia sa môžu používať pre akékoľvek štúdium alebo úplné študijné programy.

125 125

S

ystém klasifikácie

.hu

Az érdemjegy rendszer

.rs

Систем оцењивања

.uk

Grading System

.de


Š

tandardy a smernice Szabványok és irányvonalak

.hu .rs

Стандарди и упутства

.uk

Standards and Guidelines

.de


U

znávanie

.hu

Elismerés

.rs

Признавањe

.uk

Recognition

.de

Anerkennung

V .hu .rs

Na konferencii v Bergene (2005) európski ministri prijali Štandardy a smernice na zabezpečenie kvality v Európskom vysokoškolskom priestore (EHEA). Sú to štandardy na

ýpis výsledkov Тanulmányi nyilvántartás másolat Препис оцена

.uk


.de


• • •

interné zabezpečenie kvality vo vysokoškolských vzdelávacích inštitúciách, externé zabezpečenie kvality vysokoškolského vzdelávania, externé zabezpečenie kvality agentúrami.

Za východiskový bod, štandardy a návody považujú postoj EUA Deklarácie z Grazu (2003), ktorá uvádza, že cieľom európskej dimenzie na zabezpečenie kvality je podporovať vzájomnú dôveru a zlepšenie transparentnosti pri rešpektovaní diverzity národných kontextov a predmetových oblastí. V zhode s Deklaráciou z Grazu, štandardy a smernice uznávajú prvoradosť národných systémov vysokoškolského vzdelávania, dôležitosť inštitucionálnej a agentúrnej autonómie v rámci týchto národných systémov a konkrétnych požiadaviek rôznych akademických subjektov. Z tohto dôvodu sa v týchto štandardoch a smerniciach hľadala vhodná rovnováha medzi tvorbou a vývojom interného zabezpečenia kvality a úlohami, ktoré môžu zohrávať externé postupy zabezpečenia kvality.

Uznávanie je „formálne uznanie kompetentnými autoritami hodnoty kvalifikácie vzdelávania s posúdením prístupu k vzdelávacím a/alebo pracovným aktivitám“. Kompetentná autorita je osoba oficiálne poverená právom záväzného rozhodovania o uznávaní zahraničnej kvalifikácie. Uznávanie štúdia, certifikátov a titulov získaných v inej krajine predstavuje dôležitú mieru pre podporu akademickej mobility. V Pražskom komuniké (2001) európski ministri vyzvali existujúce organizácie a siete, ako siete ENIC/ NARIC, aby podporili na inštitucionálnej, národnej a európskej úrovni jednoduché, účinné a korektné uznávanie založené na Lisabonskom dohovore o uznávaní. Výpis výsledkov štúdia sa používa na dokumentovanie výkonov študenta počas určitého obdobia súpisom absolvovaných jednotiek študijného programu alebo modulov, získaných kreditov, udeleným lokálnym hodnotením a najlepšie aj korešpondujúcim hodnotením ECTS. Odráža aj

kvantitu práce aj dosiahnutú kvalitu. Výpis výsledkov štúdia sa využíva pre mobilitných študentov na dva účely. Po prvé, musí byť vydaný a zaslaný hosťujúcej inštitúcii domácou inštitúciou pre všetkých vysielaných študentov pred ich odchodom, s cieľom poskytnutia

126 126

informácií o jednotkách študijného programu/moduloch, ktoré už títo študenti absolvovali a o výsledkoch, ktoré dosiahli. Po druhé, musí byť vydaný a zaslaný hosťujúcou inštitúciou domácej inštitúcii pre všetkých prichádzajúcich študentov na konci obdobia ich štúdia. Výpis výsledkov má štandardnú formu na zaznamenávanie všetkých študijných aktivít, ktoré študenti vykonávajú. Je základným nástrojom na akademické uznávanie.

Výstupy vzdelávania definujú, čo sa očakáva, aby študent vedel, chápal a/alebo bol schopný vykonávať na konci študijného obdobia. Tieto predstavujú jeden zo základných blokov pre transparentnosť vysokoškolského systému a kvalifikácie. Definovanie výstupov vzdelávania je obvykle charakterizované slovesami činnosti vyjadrujúcimi vedomosti, porozumenie, aplikáciu, analýzu, syntézu, evalváciu a pod. Pri využití prístupov založených na vzdelávacích výstupoch je možná ich implikácia pre kvalifikáciu, tvorbu kurikúl, vyučovanie, učenie sa, ako aj na zabezpečenie kvality. Generické výstupy pre kvalifikáciu, teda výstupy štúdia spoločné pre všetkých absolventov určitého typu kvalifikácie, je možné vyjadriť pomocou deskriptorov kvalifikácie.

Zabezpečenie kvality je zastrešujúci výraz pre viacero nástrojov, ktoré sú spojené s monitorovaním a rozvojom kvality. Tieto nástroje zahrnujú aj evalváciu, akreditáciu, ukazovatele kvality a nástroje riadenia kvality. Propagácia európskej spolupráce v oblasti kvality s dôrazom na porovnateľné kritériá a metodológie, je jedným z hlavných cieľov bolonského procesu. V Berlínskom komuniké (2003) európski ministri deklarovali, že národné systémy zabezpečenia kvality majú tiež zahrnúť definíciu inštitúcií/ orgánov, ktoré sú zodpovedné za zabezpečenie kvality, hodnotenie programov alebo inštitúcií, v čom sú zahrnuté aj interné a externé hodnotenia, účasť študentov, publikovanie výsledkov hodnotenia, systém akreditácie, certifikácie alebo porovnateľné procedúry a smernice (príručky) na zabezpečenie kvality v EVŠP, internú účasť, spoluprácu a vytváranie sietí. V rámci Bergenského komuniké (2005) boli schválené a prijaté štandardy, ktoré navrhol Register agentúr na zabezpečenie kvality (ENQA). Ako sa konštatuje v Londýnskom komuniké, tieto štandardy a smernice na zabezpečenie kvality v EVŠP sa stali silným hnacím motorom zmien týkajúcich sa zabezpečenia kvality. Všetky štáty pristúpili k ich realizácii a niektoré dosiahli značný pokrok. Veľký dôraz sa kladie najmä na externé zabezpečenie kvality, od roku 2005 sa zvýšil rozsah zapojenia študentov

127 127

V

zdelávací výstup / Výstup vzdelávania

.hu


.rs

Исход учења

.uk

Learning outcome

.de

Lernergebnisse

Z .hu

abezpečenie kvality Minőségbiztosítás

.rs


.uk

Quality Assurance

.de

Qualitätssicherung

Z .hu

na všetkých stupňoch. Naďalej by sa mali rozvíjať interné systémy zabezpečenia kvality. Ministri vyzvali EUA, ENQA, EURASHE a ESU, aby každoročne pokračovali v organizovaní Európskeho fóra o zabezpečení kvality, ktoré od roku 2006 poskytuje príležitosť prediskutovať európske úspechy v oblasti zabezpečenia kvality. amestnateľnosť Foglalkoztathatóság

.rs

Могућност запошљавања

.uk

Employability

.de


Z .hu

mluva o štúdiu Тanulmányi szerződés

.rs


.uk

Learning Agreement

.de

Lernvereinbarung

Zamestnateľnosť je „súbor úspechov – zručností, poznatkov a osobných atribútov – na základe ktorých je vyššia pravdepodobnosť, že absolventi získajú zamestnanie, budú v ňom úspešní a bude z neho profitovať pracovná sila, komunita a ekonomika“. Zamestnateľnosť však nie je možné zamieňať len s profesionálnou orientáciou v užšom zmysle (pripravenosť na určitú profesiu). Jej cieľom nemôže byť len reakcia na krátkodobé potreby a obavy trhu práce. Presnejšie vyjadrené, prepojenie medzi zamestnateľnosťou a výsledkami akademického vzdelania by malo byť realizované podporou analytického myslenia, kvalifikovanej argumentácie, schopnosťou štrukturovať informácie a argumenty, a aj schopnosťou interakcie v spoločenskom kontexte. Okrem toho je logické, aby sa zamestnávatelia (verejní a súkromní), odborové organizácie a profesijné asociácie podieľali na príprave kurikúl. To pomôže zabezpečiť získanie špecifických kompetencií študentov, ktoré sú potrebné pre určité profesie. Zmluva o štúdiu bola vyvinutá pre študentov, ktorí v rámci mobilít strávili určité časové obdobie na univerzite v zahraničí, ako v prípade programu Erasmus. Zmluva o štúdiu obsahuje zoznam jednotiek študijného programu alebo modulov, ktoré študent plánuje absolvovať v zahraničí. Pre každú jednotku študijného programu/modul sa uvádza názov, kód predmetu a počet ECTS kreditov. Zmluva musí byť podpísaná študentom, predstaviteľom, ktorý má právo zastupovať domácu inštitúciu, a ekvivalentne zástupcom prijímajúcej inštitúcie, ktorý takto garantuje, že prichádzajúci študent môže študovať naplánované jednotky študijného programu/moduly. Zmluva o štúdiu garantuje prenos kreditov za predmety, ktoré študent úspešne absolvoval. Zodpovedná osoba alebo predstaviteľ domácej univerzity vykonáva uznávanie po návrate študenta. Študent nepotrebuje prerokovávať uznanie s jednotlivými profesormi. Zmluva o štúdiu a výpis výsledkov štúdia boli vypracované, aby garantovali plné uznanie.

***

128 128

CIP - Каталогизација у публикацији Библиотека Матице српске, Нови Сад 378.014.3(4)(038)=00 MULTILANGUAGE glossary on Bologna terms = Višejezični rečnik pojmova o Bolonjskom procesu = Többnyelvű szójegyzék a bolognai folyamat terminológiája = Viacjazyčný slovník bolonských termínov / [editors Radmila Marinković-Nedučin ... et al.]. - Novi Sad : University of Novi Sad ; Budapest : Budapest Tech ; Bratislava : Slovak Academic Association for International Cooperation, 2009 (Novi Sad : Faculty of Technical Sciences, Department of Graphic Engineering and Design). - 129 str. ; 25 cm Tiraž 1.200. - Str. 9: Foreword / Miroslav Plančak. - Bibliografija. - Registar. ISBN 978-86-499-0170-4 a) Високошколско образовање - Болоњски процес - Вишејезични речници COBISS.SR-ID 238259975

УНИВЕРЗИТЕТ У НОВОМ САДУ, Нови Сад, Србија UNIVERSITY OF NOVI SAD, Novi Sad, Serbia www.uns.ac.rs

BUDAPESTI MŰSZAKI FŐISKOLA, Budapest, Magyarország BUDAPEST TECH, Budapest, Hungary www.bmf.hu

SLOVENSKÁ AKADEMICKÁ ASOCIÁCIA PRE MEDZINÁRODNÚ SPOLUPRÁCU, Bratislava, Slovenská republika SLOVAK ACADEMIC ASSOCIATION FOR INTERNATIONAL COOPERATION, Bratislava, Slovakia www.saaic.sk

SLOVAK ACADEMIC ASSOCIATION FOR INTERNATIONAL COOPERATION

Recommend Documents