Középkori régészeti és történeti kutatások az 1000 éves Veszprém megyében (A Veszprémben, 2009. május 28.-án tartott tudományos konferencia előadásai) Tartalomjegyzék Zsoldos Attila: Vár, város, ispánság és megye – Veszprém az Árpád-korban Simon Anna – Fülöp András: A veszprémi székesegyház középkori építéstörténetének kérdései Rostás Tibor: A veszprémi „Gizella-kápolna” helye a 13. századi európai művészetben Vándor László: Tátika - A vár kutatásának eddigi eredményei Gere László: A szigligeti vár 1992-2003 közötti régészeti-műemléki kutatásának eredményei Paál József: Hegyesd vára. (Rekonstrukciós elképzelések.) Fülöp András – Horváth Richárd: Somló vára. Történeti források. Az Alsóvárban folytatott régészeti kutatások eredményei Karlinszky Balázs: Magánvár-királyi vár. A középkori tihanyi vár az okleveles források tükrében Koppány András: A Veszprém, Veszprémvölgyi apácakolostor régészeti kutatása Rácz Miklós: A veszprémi domonkos kolostor Ferenczi László: A zirci ciszterci apátság régészeti kutatása Rácz Miklós: A sólyi református templom régészeti kutatása Pintér László: Árpád-kori falusi temetkezések Veszprém megyében (DörgicseFelsődörgicse) Rainer Pál: Középkori plébániaépület Szentkirályszabadján
Zsoldos Attila: Vár,város, ispánság és megye – Veszprém az Árpád-korban A tanulmány Veszprém megye első, 1009. évi említéséből kiindulva elemzi azokat a történeti jelenségeket, amelyek Veszprém város és a megye korai történetének kereteit megszabták. Bemutatja a korai várat és az ahhoz tartozó ispánságot, elhelyezve azt az intézmény történetében. Elemzi a váraljai településhalmazból kialakuló Veszprém város korai történetét, összevetve azt a korszak más településeiről való ismeretekkel. Különös figyelmet szentel a helyi egyházak – mindenekelőtt a püspökség – szerepének a város fejlődésében, bemutatva egyrészt a püspökség és a város kapcsolatát, valamint azt a sajátos viszonyt, amelyet a magyar királynék ápoltak a várossal a püspökségen és a püspökön keresztül. Végezetül a várispánság által meghatározott Veszprém megye jellegzetességeinek bemutatására kerül sor, nem mellőzve a pápai udvarnokispánság léte által felvetett kérdéseket sem. Simon Anna – Fülöp András A veszprémi székesegyház középkori építéstörténetének kérdései A Veszprémi várhegy első, biztosan azonosítható szakrális épülete a székesegyház északi oldalán elhelyezkedő Szt. György-kápolna első épülete. Hungler József által megkezdett feltárását H. Gyürky Katalin végezte el 1957-ben. A székesegyház építését írott források alapján Gizella királyné személyéhez köti a történettudomány. Az épületen már a középkor folyamán több periódusban átalakításokat végeztek. A török-kori pusztulásból a 18. század elején Esterházy Imre püspök állíttatta helyre a templomot. Az 1907-ben Aigner Sándor tervei szerint megkezdett újabb átépítés célja az épület „stylszerű” helyreállítása volt, melynek során elnyerte mai, neoromán megjelenését. A bontási folyamatokat figyelemmel kísérte és lehetőségei szerint dokumentálta Ádám Iván kanonok, Már az általa rögzítettek alapján világos volt, hogy a fennálló székesegyház hosszú története és barokk, illetve 20. századi nagyarányú átalakítása ellenére is jelentős középkori maradványokat őriz. A fennálló épület régészeti-, és falkutatását Tóth Sándor 1968 és 1974 között végezte. Jóllehet munkáját kénytelen volt megszakítani, a fenti igen vázlatosan jelzett építéstörténetet részletekbe menően sikerült tisztáznia. Azonban kutatási eredményeiről csak kisebb közleményeiből, illetve a középkori faragványos anyag feldolgozása kapcsán értesülhettünk. Az Erdei Ferenc által tervezett műemléki helyreállításban már nem vett részt. Az 1980-as években érintette a székesegyházat Kralovánszky Alán több, kisebb régészeti megfigyelése. A jelenleg is folyó külső helyreállítást megelőzően Tóth Sándor 2004-ben egy közel 100 oldalas tanulmányban összefoglalta kutatási eredményeit, illetve röviden leírta a székesegyház építéstörténetét. A 2007 március és szeptember közötti helyszíni munkákban kutatóként részt vett. Ebben lehettünk segítségére Fülöp András kollégámmal. Tóth Sándor 2007 decemberében váratlanul elhunyt. A veszprémi, kivitelezéshez kapcsolódó, megkezdett munkákat 2008-ban folytattuk. Régészeti feltárásunk a 11. századi épületre nézve váratlan eredményekkel járt. A székesegyház nemcsak egyháztörténeti helyzete, de a már említett, fennálló jelentős középkori maradványai miatt is kiemelkedő jelentőségű műemlékünk. 11. századi kialakítása Tóth Sándor kutatásai alapján főbb vonalaiban megismerhető. Eszerint korabeli európai viszonylatban is rangos építmény. Kutatástörténetének sajátosságai miatt azonban a tények igen kis részben váltak ismertté. Feladatunk
nehézségének tudatában igyekszünk most közreadni a románkori székesegyház épületéről való ismereteinket. Rostás Tibor A veszprémi „Gizella-kápolna” helye a 13. századi európai művészetben 1. A kápolna épületének bemutatása, Kralovánszky Alán ásatási és falkutatási eredményei. 2. A faragványok és stíluskapcsolataik: Tisnov, Prága, Velehrad, Heiligenkreuz: II. Frigyes-tumba, Türje, Buda: Nagyboldogasszony-templom, Veszprém: Szt. György-kápolna. 3. A falképek. In situ apostolok, feltárt töredékek. Ikonográfia és stílus. 4. A falképek stíluskapcsolatai. Lábazati zóna: Veszprém: Szt. György-kápolna, Buda: Nagyboldogasszony templom. Bizantinizáló festészeti irányzat Magyarországon: Léka: várkápolna, Szávaszentdemeter, Kaporna. Az eredet kérdése: az italobizánci duecento és Szerbia (Moraca, Pec, Sopocani). Koppány András Veszprém, veszprémvölgyi apácakolostor kutatása 1999-2002 során folytattunk régészeti kutatásokat a kolostor területén, az eredményekről az alábbi összefoglalás adható. Az 1. periódusban az egyenes szentélyzáródású templom állhatott, melynek alapfalait korábbi, kora- és talán késő-Árpádkori településnyomok elplanírozásába vágták bele. Ezzel egyidőben a kolostorhoz tartozó temető a templomtól délre terült el, már a legkorábbi időszaktól kezdődően. A kevert sírföldből egy a 11. század 2. felére keltezhető, rozmáragyarból készült faragvány, Tau-botvég került elő. A temetkezések korához adalék a Zsigmond pénzzel keltezett lánysír, mely a temetkezések későközépkori folytatását is bizonyítja. Lényeges megfigyelés, hogy a kevert, sárga agyagos sírföld nem húzódik be a templom alapfala alá, tehát semmi nem zárja ki a temetkezések meglétét már a románkori templommal egyidőben. A további periódusokban részben a templom meglevő falazatához toldott falakat tártuk fel. Ezek közül a templomtól délre eső két K-Ny-i irányú falat támfalként azonosítottunk, mivel ezen a területszakaszon a rétegekben jelentős szintesés figyelhető meg a Séd-patak felé. Az 5. építési periódus a kolostor nagy átépítésének időszakából való, mely eddigi feltételezéseink szerint is egy hosszan elhúzódó, többször megtorpanó, majd elinduló építkezés emléke. Itt É-D-i, téglalap alakú helyiséget tártunk fel. Ennek D-i végén küszöbkő és egy újabb szoba, folyosó, esetleg udvar területébe bontottunk bele. Vélhetően mindezek a 14. századi átépítések során épültek. A 6. építési periódus keretében megépült a Nagy László által 1937-1938-ban föltárt, trapéz alakú udvar, melynek építését 1999-ben egy kályhacsempe-töredék alapján legkorábban a 14. sz. vége-15. sz. elejére kelteztük. A török-korban a kolostort felhagyják, az pusztulásnak indul, s bár a 18. században a Jezsuita-rend kísérletet tesz újbóli használatba vételére, maga a barokk templom is befejezetlenül marad. Rácz Miklós A veszprémi domonkos kolostor A kolostort Bertalan veszprémi püspök alapította a tatárjárás előtt. Gyermekkorában itt nevelkedett Margit, IV. Béla király leánya. A kolostorban a 15. század végéig apácák éltek, ekkor férfi szerzetesek vették át az irányítását, majd ezt követően újjáépítették a kolostort és a templomot is. Az épületek a török hódításkor
néptelenedtek el és indultak pusztulásnak. Ma a 15. század végén újjáépült szentély falainak maradványai állnak, a romterület részleges feltárására az 1930-as években került sor, a romok felmérése 2002-ben történt meg, ezek alapján elsősorban a 15. századi templom építészeti kialakítására vonhatunk le következtetéseket. Ferenczi László A zirci ciszterci apátság régészeti kutatása A tanulmány a III. Béla király által 1182-ben alapított, és a 16. században a török időkben elpusztult zirci középkori kolostor – a rend egyetlen Veszprém megyei apátsága -, ún. konvent kerti, először 1912-1913-ban, Hümpfner Tibor ciszterci szerzetes által feltárt romjainak közelmúltbeli hitelesítő ásatásáról számol be. Vándor László Tátika – A vár kutatásának eddigi eredményei A Keszthelyi-hegység bazaltkúpjának tetején található Tátika-Felsővárat Zlaudus veszprémi püspök építtette 1258 után. Tíz évvel később a várat a veszprémi egyháznak adta. Sok viszontagság után 1341-ben cserével a királyé lett a vár, s maradt is – egy rövid Lackfi birtoklást kivéve – királyi birtok, míg 1438-ban Albert király a gersei Pethőknek nem adományozta. Ettől kezdve az ő birtokukban maradt a vár a 16. század végi lerombolásig. Mindezek ellenére a püspökség törekvéseit a vár visszaszerzésére, folyamatosan nyomon követhetjük még a 16. században is. A 2002-ben megkezdett és 2006-ban abbamaradt kutatás és részleges helyreállítás számos új adattal gazdagította ismereteinket Tátikáról. A vár keleti felében végzett feltárás behatárolta a Zlaudus-féle vár kiterjedését, és meghatározhatókká váltak a gersei Pethők által végzett 15. és 16. századi építkezések. Az északi fal melletti palotaszárny és környezetét teljesen feltárva a vár egészének építéstörténete felvázolható. Gere László A szigligeti vár 1992-2003 közötti régészeti-műemléki kutatásának eredményei A szerző a 13. században épült, a közép- és kora újkorban folyamatosan lakott, a török hódoltság alatt a Balaton-felvidéki végvárak láncolatába tartozó, s még a Rákócziszabadságharc idején is álló vár nagyszabású és számos új eredményt, korábban ismeretlen részletet eredményező kutatását ismerteti. A feltárást látványos konzerválás-helyreállítás is követte, amely komoly turisztikai célponttá, kulturális értékké avatta a története során egykor egyházi-, királyi- és magánföldesúri kézen egyaránt megfordult Szigliget várát. Paál József A hegyesdi vár (Rekonstrukciós kísérlet) A Hegyesdi várhegy, amelyről a tapasztalt kirándulók tudják, hogy tetejéről a Tapolcai-medencére és a vulkánikus tanúhegyekre talán a legszebb kilátás nyílik, egyben egy középkori várat is rejt. A 13. század 2. felében épített kis alapterületű vár, többemeletes vármagból és a feljáró csigavonalban haladó, az utat több helyen záró tornyok és kapuk építészeti együtteséből állhatott. Az 1561. évi dicstelen elfoglalását elhomályosítja az 1562-ben jelentős végvári katonai összefogással kivívott sikeres visszafoglalása a töröktől. A tanulmány lehetővé teszi, hogy az építészeti összefüggések segítségével egy rekonstrukciós kísérletet végezhessünk. A még látható várrom régészeti feltárása nem
történt meg. Szükség volna a feltárásra, hogy az állagmegóvást követően turisztikai kirándulóhellyé és kulturális emlékhellyé válhasson. Fülöp András – Horváth Richárd Somló vára. Történeti források. Az Alsóvárban folytatott régészeti kutatások eredményei A szerzőpáros Veszprém megye romjaiban is egyik leglátványosabb, Doba község határában, a Somlóhegy oldalában eldugott várával foglalkozik, egyaránt kitérve annak okleveles emlékeire és régészeti ásatására. Az írott forrásokban jóllehet csak későn feltűnő, de valójában a 13. században épült vár a kora újkorig folyamatosan használatban volt. Birtokolta a király, a Himfi-, a Zámbó, a Garai-, a Rozgonyi család, Kinizsi Pál, Bakócz Tamás, s leghosszabb ideig a gróf Erdődy család. Szerepelt még a Rákóczi-szabadságharcban is. A 20/21. század fordulóját megelőzően a várban eddig még soha sem került sor régészeti ásatásra. Karlinszky Balázs Magánvár – királyi vár. A középkori tihanyi vár az okleveles források tükrében Jóllehet Tihany váráról nagyobb számban maradtak fenn későközépkori oklevelek, máig sem eldöntött, hogy voltaképpen a Tihanyi-félsziget melyik részén állott Tihany középkori vára. A különféle szerzőknél egyaránt szerepel az I. András királyunktól 1055-ben alapított Szt. Ányos bencés kolostor körzete, az Óvár és a Csúcshegy. Bár az időről-időre újból előkerülő kérdést ezúttal sem sikerült végérvényesen eldönteni, számos információt kapunk a vár - főként a Zsigmond-korban - fordulatos történetéről. Rácz Miklós A sólyi református templom régészeti kutatása A középkori eredetű templomban az 1990-es években kezdődött restaurátori kutatás, majd 2004-től ásatás és falkutatás. A templom a 18. századi famennyezetének és karzatának elemeit az Iparművészeti Múzeum őrzi. Ezzel egyidős késő reneszánsz kifestés részletei kerültek elő a falakon. A régészeti feltárás során a templomba eltemetett személyek sírjai, újkori karzatalapozások kerültek elő. A mai templom korát a 13. századra lehetett meghatározni. A mai templomot megelőzően, fa szerkezetű templom, vagy templomok állhattak itt a megtalált korábbi alapárkok, építési-, és omladékrétegek tanúsága szerint. A leletanyag kora visszanyúlik a 10-11. századig. Egy sír is megelőzi a mai templomot. Pintér László Árpád-kori falusi temetkezések Veszprém megyében (DörgicseFelsődörgicse) A Balaton-felvidéki Dörgicse már az Árpád-kor végére több önálló településsé vált szét. Napjainkban is áll még Kisdörgicse, Felsődörgicse és Alsódörgicse középkori templomromja. A közelmultban az egykor a tihanyi bencések és helyi nemesek által közösen birtokolt Felsődörgicse kettőstemplomának romja mellett, több ásatási idényben nagyobb temetőrészeket sikerült feltárni. Ezekből jól elkülönül egy a honfoglalást követő, kora Árpád-kori temetőrészlet, amely megelőzhette a templom felépültét, sírjaiban jellegzetes köznépi ékszerekkel (s-végű hajkarikák, gyöngyök, gyűrűk), valamint egy a templom köré rendeződő, későbbi Árpád-kori temetőrészlet, sírjaiban jóformán mindenféle sírmellékletek nélkül. Amíg a korai temető sírjai viszonylag levegősen helyezkednek el, addig a későbbi – használatakor feltehetően
bekerített, lehatárolt temető – sírjai gyakran vágják egymást, hiszen a megszentelt és körülhatárolt templom körüli temető a folyamatos temetkezések miatt egyre jobban megtelt. Rainer Pál Középkori plébániaépület Szentkirályszabadján A tanulmány a megyeszékhely és a Balaton között mintegy félúton található, az oklevelekben 1269-óta szereplő nemesi község, Szentkirályszabadja plébániatemplomának szentélye mögött, az egykori körítőfalon belül 1993 nyarán megfigyelt, Ny-K-i tengelyű, kétosztatú, részben alápincézett kőépület – feltehetően az egykori plébánia romja – feltárását ismerteti. Ugyanakkor röviden kitér a falu és temploma közép-és újkori történetére is.
