Satan.qxd
2006.11.10.
14:06
Page 1
Nemere István
A sátán kódja
Satan.qxd
2006.11.10.
14:06
Page 2
Satan.qxd
2006.11.10.
14:06
Page 3
Nemere István
A sátán kódja Embersátánok a Földön!
Duna Könyvkiadó Budapest
Satan.qxd
2006.11.10.
14:06
Page 4
A könyv megjelenését támogatta: Articsóka © Nemere István
Minden jog fenntartva. A kiadó és a szerzõ írásos engedélye nélkül ezen könyv bármely részét, bármi módon – legyen az elektronikus vagy mechanikus, beleértve a fénymásolást is – vagy bármely okból sokszorosítani vagy közvetíteni nem lehet, kivéve ha egy újságíró vagy véleményezõ kíván rövid részleteket ídézni.
ISBN: 963 9684 25 2 ISBN: 978 963 9684 25 6 Kiadja a Duna Könyvkiadó Kft. 1106 Budapest, Keresztúri út 8/a. Tel.: 264–4555, fax: 264–4551 e-mail:
[email protected] Felelõs kiadó: a kft. ügyvezetõ igazgatója A kiadó vezetõje: Baráz Miklós A borítót készítette: Baráz Klára Mûszaki szerkesztõ: Marton Éva A kötetet gondozta: Oláhné Nagy Erzsébet Nyomdai elõkészítés: Triline Nyomta: Kinizsi Nyomda Kft. Felelõs vezetõ: Bördös János ügyvezetõ igazgató
Satan.qxd
2006.11.10.
14:06
Page 5
I. RÉSZ NYOMON
Satan.qxd
2006.11.10.
14:06
Page 6
Satan.qxd
2006.11.10.
14:06
Page 7
1. Konfor-negyed, Rendõrség Május 10. Kedd – Thomas D'Onato! Thomas D'Onato..! – kiabálta a küldönc a folyosón. A fiatalember a pizzafutárok egyenruháját viselte, vagyis farmernadrágot, bukósisakot és egy reklámmellényt felül, amelynek úgy a mellére, mint a hátára az olasz pizzéria nevét festették fel avatott kezek. Persze voltak ott fényvisszaverõ csíkok is, amikbõl látszott: a Don Roberto” “ alkonyat után is kedves vendégei rendelkezésére áll és a nap huszonnégy órájában képes pizzát szállítani bárhová a Városban. De legfõképpen ide, a déli negyedbe, amely a Folyó kanyarulatán túl volt. – Itt vagyok – emelte fel karját Tom és a küszöbrõl kifelé integetett a folyosóra. Éppen arra jött a fõnöke, Lucien százados. Lucien persze nem állhatta meg, hogy oda ne csípjen neki: – Tom, odalent van egy étkezde. A konyhás hölgyek régen láttak téged, hiányolnak. – Amíg szeretem a pizzát, nem is fognak látni – vágott vissza Tom. A futár végre odaért hozzá. Lucien megcsóválta a fejét és elment. Széles háta is azt sugározta a többiek felé, hogy nagyon nem tetszik neki ez a pizzázás. Egyszer régen már szóvá tette, hogy ily módon idegenek, például pizzafutárok járhatnak be a rendõrkapitányság épületébe. Mire akkor éppen Tom, vágott vissza: És az a sok kérelmezõ, ügyet intézõ lá“ togató? A portánál bárki kap egy kitûzõt, azt mond, amit akar, aztán órákig grasszálhat itt az épületben. A pizzafutárok viszont idõre mennek, sohasem kószálnak céltalanul, ha végeztek, sietve elhúznak”. Lucien akkor némi bosszúsággal napbarnított arcán hagyta ott a vita színhelyét. Mindenki tudta a kapitányságon, hogy õk ketten – majdnem egykorúak, és régóta rendõrtisztek – össze-összekapnak olykor. Azt is tudta mindenki, hogy ha Tom két évvel ezelõtt, amikor váratlanul ide helyezték, ügyesebben helyezkedik, akkor most õ lenne a csoport fõnöke, nem Lucien. De hát így és nem másként történt. – Pizza con frutti di mare – kedélyeskedett a futár. Messzirõl látszott rajta, hogy õ bizony nem olasz, de az étel nevét azért megtanulta, jó fu-
7
Satan.qxd
2006.11.10.
14:06
Page 8
tárhoz illõen. A tenger gyümölcseinek említésére Tom szájában összefutott a nyál. Dél elmúlott már, igazán éhes lehetek – gondolta. Kifizette a pizzát, a fiatalember azonnal sarkon fordult és elment. – Figyelem, emberek! Vezényszavamra D'Onato hadnagynak jó étvá“ gyat!” – vezényelte Friton hadnagy. A kistermetû, de nagyon agilis rendõrtisztnek már a szemén is látszott, hogy szereti a vidámságot. Persze a gyilkossági csoport összes többi embere hirtelen felpattant, volt, aki még vigyázzba is vágta magát, kezek a nadrág varrásán, állat fel, tekintet elõre! Friton két kézzel vezényelt, akár egy operai karmester. És a kórus kizengett a nyitott ajtókon át a folyosóra is: – Jó étvágyat, D'Onato hadnaaaagy…! – a végét persze csúfondárosan elhúzták, mert már belenevettek, röhögtek. Tom az égre fordította a tekintetét, kezében a papírdobozba zárt étellel csak annyit mondott. – Egyszer, legalább egyszer kitalálhatnátok már valami más marhaságot is! – Azok nem mi lennénk – így Friton, elégedetten. Tom legyintett és visszament kuckójába. Szobának kevesen nevezték volna, pedig eredetileg annak készült. El is falazták rendesen, volt egy rácsos ablaka – nehogy kiugorjon rajta a gyanúsított kihallgatás közben –, meg középen egy íróasztal a számítógéppel, két szék, néhány mellig érõ fém iratszekrény. A falon a fogas a ruháknak. Ezzel meg is telt a mindössze négyszer négy méteres helyiség. Tom, ha reggelente belépett, nemegyszer arra gondolt. Az Eurpolnál volt egy nagy szobám, titkárnõk, fõnök voltam. “ Az sem tetszett. Most a rangsor szerinti harmadik nyomozó vagyok a helybeli gyilkossági csoportnál, a városi rendõrkapitányságon, és ennek sem örülök. Hát nekem már semmi sem jó..? Úgy látszik, kielégíthetetlen vagyok”. Megette a pizzát. Az ajtaja résnyire nyitva volt, igazából nagyon ritkán csukta be. Még nem nyelte le az utolsó falatot, amikor Friton dugta be fejét az ajtón: – Mi van a Kolzer-dossziéval? – Reggel átadtam. Az ügy befejezve. Ad acta – fitogtatta latinos mûveltségét, kis mosollyal. Friton persze rögtön ráharapott: – A dacta? Mi a fene az a dacta”, talán a daktilusz, a datolya nõne“ mû alakja?
8
Satan.qxd
2006.11.10.
14:06
Page 9
Éppen csak elkerülte a feléje repülõ üres pizzásdobozt, aztán a fej ismét megjelent a résben: – Egyelõre ne menj sehová. Van egy olyan érzésem, hogy ma délután is lesz gyilkosság, és te vagy a soros felügyelõ. Friton gyakorta élt ezzel a csellel, állítása szerint megérzi elõre a gyilkosságokat, de persze folyton kinevették érte. Most Tom is csak intett, oda se nézve. Friton feje végleg eltûnt az ajtónyílásból. Tom maga elé vette a Város vezetõ hírlapját. Összesen kettõ is megjelent, de a másik nagyon bulváros volt, kedvetlenül lapozta át. Munkaköri kötelességük volt átnézni minden nap a két újságot. A Városban nyolcszázezren laknak és van három kábeltévé-csatorna is. Még jó, hogy azok mûsora nem kötelezõen néznivaló – mormolta Tom. Az újság elsõ oldalait, az országos és a helyi politikát hamar átlapozta – unta. Az ötödik oldaltól kezdett érdekesebb lenni a lap, ott volt a bûnügyi rovat, a fekete krónika” közlekedési balesetekrõl, tüzekrõl, vízbeful“ ladásokról, robbanásokról. Általában egyik sem tartozott a gyilkossági csoport érdeklõdési körébe, Tom mégis szerette végigböngészni. Ennél jobban már csak a hirdetési oldalt szerette. Egy idegen országban az ap“ róhirdetésekbõl és a viccekbõl lehet a legjobban megismerni a bennszülötteket”, szokta mondogatni, ha valaki csodálkozva rákérdezett, miért nézi végig nap mint nap azokat az apróbetûs oldalakat. Régi szokása volt ez és sokat okult belõle. Ha áttételesen is, de nap mint nap megtudhatta és idõvel a trendeket is észrevehette. Mit árulnak, akiknek eladnivalójuk van? És mit vennének azok, akik keresnek valamit? Miféle nõk hirdetik magukat feleségnek és miféle férfiak – férjnek? A személyes” rovatban olykor napról “ napra, sõt, hétrõl hétre elhúzódó csetepaték zajlottak, Tom számára ismeretlen emberek csepülték egymást, tolvajnak, gazembernek, csalónak kiáltva ki a másikat, vagy éppen egyesek adósságait, ígéreteik elfelejtését vetve mások szemére. Tom ilyenkor úgy érezte, bár itt ül a kapitányságon, azért meg-megmerülhet a Város életében. Mert hát nem járt máshová, fogadásokra például, ez nem az õ mûfaja volt. Tavaly a kedvese elvitte ugyan párszor ilyen helyekre, meg modern festõk kiállítására, meg mai zeneszerzõk hangversenyére. Tom máig biztos benne, hogy ez volt az egyik oka a szakításuknak – a férfi nem bírta
9
Satan.qxd
2006.11.10.
14:06
Page 10
elviselni ezt a mai mûvészetet, pláne nem ilyen sûrûn, hetente több hang- és képadag töménységében. Az egyik hirdetés megragadta figyelmét. Elõször azt hitte, az apróbetûs szöveget nem jól látja, vagy valamit félreolvasott. Hát a lapot a szeméhez közelebb emelte, mégegyszer elolvasta. Ám még mindig nem tudta elhinni: A SÁTÁN VÁROSUNKBA KÖLTÖZÖTT, VIGYÁZZATOK! Csak ennyi volt a hirdetés, semmi több. Se aláírás, se bármi más. Mit érhetett el vele a feladója? Ha csak nem valami jelszó. Értesítés, figyelmeztetés valakinek, aki már talán várta ezt a hirdetést. Aki már sejtette, hogy mostanában egyszercsak megjelenik ez a pár szó, itt, ebben a lapban. Aztán régi detektívmódszerrel elemezni kezdte a szöveget, a megjelenés tényét. Aki feladta a hirdetést, tudott valamit. Birtokában volt “ egy információnak, amit valakivel vagy valakikkel közölni akart. Miért nem hívta fel õt, õket telefonon, vagy szólt nekik élõszóval? Vagy azért nem, mert a címzettek sokan vannak, vagy nem tudja, hol találhatók jelenleg. Nincs meg a telefonszámuk… No és a feladó honnan értesült a dologról? A sátán” szó valóban a sátánt jelenti-e, aki misztikus lény? “ Nyilván valami mást jelent. Egy nagyon rossz emberre figyelmeztet netán, vagy egy folyamat kezdetére? Szó szerint kell érteni?” Lassan felállt. Még egy pillantást vetett a lapra, aztán vette a zakóját. Szerette az ilyen puha anyagból készült, vállát-karját-derekát lágyan ölelõ, ha nem is élénkszínû, de semmiképpen sem csak szürke vagy sötét zakókat. Ez például kapuccsínó-színû volt. Pontosan olyan színû, mint amilyent a fõtéri kávézóban szokott inni, ahol – remélte – senki sem tudja, ki õ. Ahová talán nem járnak olyan elemek és alakok, akikkel idebent találkozhatott, akik lebukásához és elítéléséhez õ is hozzájárult. Egy kicsit olyanok voltak azok a délutáni kávézások, mintha egy láthatatlanná tévõ sapkát nyomott volna a fejébe. Senki sem ismeri fel, bár látják az arcát, nem tudják, ki õ, tehát igazából nem is létezik. Megrendeli a kávét, megissza, közben szemlélõdik, aztán fizet és megy, nemcsak az arca, de az egész esemény ténye lassan kitörlõdik a pincérnõ agyából, volt vendég, nincs vendég, volt és nincs itt kávézó negyvenes férfi. Aki különben sem tûnik ki a tömegbõl soha, semmivel.
10
