Pingvin_s06_layout.qxp :06 Page 1

Pingvin_s06_layout.qxp

2009.06.15.

14:06

Page 1


2009.06.15.

2

14:06

Page 2

T A R T A L O M

„A

NYÁR AZ AZ ÉVSZAK, AMIKOR TÚL MELEG VAN AHHOZ, HOGY . ELVÉGEZZÜK AZT, AMIHEZ TÉLEN TÚL HIDEG VOLT” ISMERETLEN

MINDEN

DIÁKUNKNAK, TANÁRUNKNAK ÉS KOLLÉGÁNKNAK KELLEMES NYÁRI PIHENÉST KÍVÁN:

A SZERKESZTÕSÉG

Tartalom Beköszöntõ Szeretetszolgálat Református utazás Igazgató úr ballagási beszéde Szükségünk volt a jelenlétetekre Beszíneztük egymás életét Ab ovo usque ad mala Szent György-napi angol est A Szent Imre külsõs szemmel Erdei iskola Csobánkán Erdõ, erdõ, erdõ... Diákszínpad: Liliomfi Jöttünk, láttunk, visszamennénk Egy szelet magyarság Talentum Vallató Körkérdés Interjú Gaál Anna tanárnõvel Interjú Rimóczi Anna tanárnõvel Interjú Schulek Dávid tanár úrral Interjú Almássyné Mudri Mária tanárnõvel Élet vagy halál? Együttérzés nélkül nem megy... Interjú Molnár Gábor tanár úrral Aki megjárta a világûrt Tiszta szív, tiszta divat! Jazzation Interjú az Aga Utza All Stars zenekarral Beszélgetés Koltay Kurszánnal „Általatok szerettem meg…” Ausztrália A disszidens Királylány Fagyikörkép Kérdések a nyárról Kékszalag Kiskézisek Elkészült az új pálya KIDS Interjú Skoumal György tanár úrral Fékezett Habzás

3 4 9 10 12 13 15 16 17 18 19 20 22 23 24 25 26 28 29 30 31 32 33 34 35 36 38 39 41 42 44 46 47 48 50 51 52 53 54 56

Kiadja: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Felelõs kiadó: Dr. Párdányi Miklós Fõszerkesztõ: Turócziné Pesty Ágnes Tördelõszerkesztõ: Havasi Máté A szerkesztõ munkatársa: Halász Rita Nyelvi lektor, korrektúra: Halász Rita A címlapkép készítõje: Szalay József Borító és hátoldal: Havasi Máté Fékezett habzás-rovatvezetõ: Palenik Gergõ E-mail: [email protected]

A Pingvin ötödik számának megjelenését az Alapítvány és a XI. kerület Önkormányzata támogatta.


2009.06.15.

14:06

Page 3

B E K Ö S Z Ö N T Õ

3

Bilincsben? (NYÁRELÕN) Na igen, a keretek. Pláne korlátok. Határok! Sõt… bilincsek!! (v.ö. „…bilincses iskolák…” ahogy a költõ mondá). Micsoda? Lerázni! Széttörni! Áttörni! Összezúzni! Tízhónapnyi szenvedést-sínylõdést követõen végre neki a nyárnak-világnak. A látóhatárnak. „Túl síp-dobon, riadó kürtön át…” (Bocs’ – ez nem jó ide!). De akkor is túl a látóhatáron! Nono. Sõt NONO! Jól meggondoltad? Átgondoltad? Egyáltalán végiggondoltad valaha, hogy is van ez? Mivégre van a tanév meg a vakáció? A kötés meg az oldás? Miért van szorosan közük egymáshoz? Hogyan egészítik ki egymást? Az emberi civilizáció fejlõdésének, fejlõdéstörténetének legmeghatározóbb elemei közé tartozik az utódok, az újabb és újabb generációk elõ- és felkészítése az életre. A felnõttségre. És ez olyan definiáltság, amelyik az õskori (szinte még állati) ösztönösség, az ókori mágikusság, utóbb a misztikusság tartalmaival is kiegészülve, mára a racionalitás lépcsõfokain át és túl, a spiritualitás és koncepciózus megértés lehetõségét is elhozta számunkra. Amivel elérhetõvé válik a létezés rendjének és értelmének felismerése. Az emberi lény létezése mentén, nagyon hosszú idõn keresztül – rengeteg próbálkozás, megfigyelés, tapasztalás, elgondolás és spekuláció, kísérletezés és kudarc, élmények és megéltségek során – rengeteg tudás halmozódott fel, és ezt a tudást minden generáció igyekszik minél eredményesebben átadni fiainak és lányainak. Abban a reményben, hogy az utódoknak az életben való boldogulását megalapozhatja. Ha nem így lenne, mindenkinek mindig mindent elölrõl kellene kezdenie, ami az ember esetében már õsrégen a kihaláshoz vezetett volna, lévén a tudás akkumulációjának híján legázolta volna a természeti környezet. Oktatunk és tanítunk, nevelünk és gyakoroltatunk tehát és ezt mára, akár több mint két évtizeden át csináljuk (a rengeteg tudás, akár csak töredékének áthagyományozása reményében), erre a célra kitaláltkifejlesztett, intézményesített keretek között. (És ez a dolog már önmagában is a tudás egyik fontos területe) Azért mégpedig, hogy a mindenki számára elengedhetetlen alap-tudnivalókat közvetítsük valamennyi felnövekvõ emberpéldány számára, aztán pedig, hogy mindenki számára lehetõvé tegyük a személyesen neki leginkább megfelelõ ismeretek megszerzését-megtanulását – tehetsége-képessége-adottságainak megfelelõen. És ezen a ponton gondolkozzatok el egy kicsit azon, hogy akkor mi lenne, ha nem így lenne. Lehet, hogy a családban (már ha rendelkezel ilyennel) ideig-óráig biztosíthatnák a fennmaradásodat, de hosszú idõ

távlatában egyre inkább csak gond és nyûg lenne belõled, késõbb a létezésed egyre inkább elveszítené értelmét, amennyiben nem teljesítenéd be az életre hívásoddal egyidejûleg megfogalmazódott küldetésedet és nem teljesítenéd be a benned megtestesülõ reményeket. (Itt és most nem az esetleg fogyatékkal élõkrõl szól a diskurzus!) A lényeg az, hogy azok a „keretek”, amelyek között élsz (család, iskola, társas kapcsolatok) mind a te boldogulásodért vannak. Igen az iskola is! Tanárostul, osztályostul, táblástul, krétástul, adott esetben reggeli késés-ellenõrzésestül-intõstül. Mindenestül. Valójában a sokszor nyûgként megélt-hurcolt keretek (= akár korlátok, határok, „bilincsek”) nélkül egy lépést sem (= jól hallod: egy lépést sem!) tudnál tenni ebben a világban! Minden pillanatban rászorulsz a világ segítségeire az elemi szükségletek kielégítése miatt is, de még sokkal inkább az emberi küldetés (= személyesen a te küldetésed!) beteljesítésének kívánalma szempontjából. Sokkal több mindent kapsz a környezetedtõl, a világtól, mint amennyit visszaadhatsz neki, pedig pont erre vagy hivatva. Hogy válaszolj a világnak! Világos, hiszen a világ nem más, mint milliárdnyi emberi „teljesítmény” által megvalósítottközölt környezet, amit isteni teremtõ erõ mobilizál. És benned is érvényesülnie kell a teremtõ erõ rád esõ, neked adományozott részének. A létezés javára. A nyár és a vakáció a te létezésednek és energiáid felszabadulásának egy másik dimenziója-közege. De ugyanennek a világnak az üzeneteit hordozza-kínálja. Ugyanazokkal a te személyedre szabott felelõsségekkel (sõt kötelezettségekkel). És persze távlatokkal. Ugyanaz – csak másként. Meg kell élned, meg kell „csinálnod”, csakúgy, mint az „adott” és jól látszó „keretek” között. Itt is végtelenek a lehetõségek, de a nyarad „kereteit” nagyobb részben kell magadnak kialakítani, mint tanév közben. Csak hasznos, értékes, igazán szép, megerõsítõ dolgokat engedj be az életedbe. Csak szépet engedj bele a nyárba. Olyasmit, csak olyasmit, ami közelebb segít kibontakozásodhoz. Utazásban, ismeretlen dolgok kutatásában és ismeretek szerzésében, szórakozásban, pihenésben, kapcsolatokban. Testben és lélekben. … … A szépség „keret”-ében. Határai, sõt korlátai között. Fokozzuk csak: a szépséghez láncolva. Bilincsben. … … … Bilincsben?

Párdányi


4

2009.06.15.

14:06

Page 4

S Z E R E T E T S Z O L G Á L A T

In Memoriam T UDTUK , HOGY NEM LEHET MÁSKÉNT, ÉS HOGY NINCS MESSZE MÁR . VAGYIS KÉSZÜLTÜNK RÁ . D E MÉGIS , AMIKOR BEKÖVETKEZETT – HASÍTOTT. M EGDÖBBENTÜNK . H OGY MOST MÁR TÉNYLEG VÉGE . E ZEN A VILÁGON . M EGHALT Z IRCEN ÕSI FÉSZEK LAKÓJAKÉNT. A MAGYARORSZÁGI CISZTERCIEK ELÕZÕ VEZETÕJE . A HOGY SOKAN A CISZTERCIEK KÖZÜL , Õ IS SOKGYERMEKES VIDÉKI CSALÁDBÓL JÖTT. M ÉLYSÉGES HITTEL , LENYÛGÖZÕ ELKÖTELEZETTSÉGGEL , NAGYSZERÛ SZAKMAI FELKÉSZÜLTSÉGGEL ( KLASSZIKA FILOLÓGUSKÉNT ), CSODÁLATOS - SUGÁRZÓ LELKISÉGGEL , RENDÍTHETETLEN HÛSÉGGEL . Õ LÁTOTT HOZZÁ A MAGYAR CISZTERCI ISKOLÁZTATÁS ÚJRAINDÍTÁSÁHOZ . A Z ÖRÖK HAZÁBA 91 ÉVESEN TÁVOZOTT. D R . K EREKES K ÁROLYNAK

HÍVTÁK .

A SZENT ERZSÉBET SZERETETSZOLGÁLAT ÉV VÉGI KIÉRTÉKELÉSÉNEK PROGRAMJA (MELY MÁJUS 29-ÉN, A DÍSZTEREMBEN KERÜLT MEGRENDEZÉSRE): 1. A diákok köszöntése. 2. Néhány intézmény képviselõje mondta el tapasztalatát, ahová diákjaink a tanév során jártak: Krausz Sándorné (Újbudai Idõsek Háza), Lugosi Szabó Gergely (Szent Egyed Közösség), valamint a Vincés nõvérek Ménesi úti Szeretetotthona vezetõjének, Mariann nõvérnek levélben elküldött gondolatait olvastuk fel. 3. Néhány diák beszámolt az év közben szerzett élményeirõl: Bogáti Fanni és Mészégetõ Dorottya a 9.a-ból, Tóth Kata és Klicsu Soma a 9.b-bõl. 4. Az igazgató úr a következõ diákoknak adott át jutalmat (könyv, oklevél, marcipánrózsa): 9.a: Almay Réka, Kurucz Eszter, Koblencz Máté, Szalontay Károly, Szkiba Veronika

9.b: Klicsu Soma, Zaymus Imola, Wukovics Vivien, Cseh Orsolya, Szalai Luca, Tóth Kata 9.c: Takács Tímea, Zsida Balázs, Kartosonto Karman Károly, Szabó Ákos, Ozsvári Ilona, Csörgõ Anna, Lehel Dóra


2009.06.15.

14:06

Page 5

5


Nehéz a szeretetet mérni Valamit elvégezni az életben úgy jó, ha az embernek van utána módja, ideje visszatekinteni, kiértékelni azt az eseményt. Mi az, ami jó volt, amit legközelebb is úgy kell csinálnia, és mi az, amiben hibázott, amit el kell kerülnie. Ezt a kiértékelést mindenkinek egyénileg kell elvégeznie, remélem, hogy a kilencedikes diákoknak is lesz idejük ilyen módon visszatekinteni az idei évben végzett karitatív munkájukra. Nagyon nehéz a szeretetet mérni. Vannak, akik látványos, jól adminisztrálható dolgokat végeznek, de a tetteikben esetleg

nincs szeretet, míg másvalaki egy mosollyal, egy apró gesztussal, a szeretet különbözõ kis jeleivel maradandó nyomot tud hagyni a másik emberben. Mi, a Szent Erzsébet Szeretetszolgálat vezetõi sem tudjuk jól lemérni, melyik diák hogyan végezte idén a feladatát. Az igazi jutalmat majd az Isten - aki a Szentírás szerint a „szívek és vesék vizsgálója” fogja megadni.

Szkaliczki Csaba Örs O.Cist.

Nyomott hagyott a jelenlétetek Tisztelettel és õszinte nagyrabecsüléssel köszöntöm Igazgató Urat, a szeretetszolgálat szervezõit, de elsõsorban a szeretetszolgálat jelenlévõ szereplõit! Huzamos külföldi tartózkodásom miatt – rendünk VIII. általános gyûlésén veszek részt – nem tudok jelen lenni a szeretetszolgálatot értékelõ megbeszélésen, ezért írásban foglaltam össze mindazokat a gondolatokat, melyeket szívemben õrzök és érzek. Távollétem miatt a szeretetszolgálatot elfogadókat nem tudtam megkérdezni, írásom személyes tapasztalaton alapul. Wagner Katalin osztályfõnököt kértem meg, hogy írásomat felolvassa. Kedves Lányok! Engedjétek meg, hogy egyszerû, nem kozmetikázott szavakkal megköszönjem, hogy felelõs résztvevõi voltatok a szeretetszolgálatnak. Szeretném tudatosítani bennetek, hogy milyen hatalmas, nemes és szükséges az a szolgálat, amit ti tettetek az idõsekkel, akiket hetente meglátogattatok. Tetteitekkel tanúságot tettetek arról, hogy van annak is értelme a világban, ami ingyenes, ami pénzen nem megvásárolható és nem kifejezhetõ. Szolgálatotok által megtapasztaltátok, milyen igazán nagylelkûnek lenni. Ez boldogsággal tölti el azt is, akivel a jót tettétek, de még inkább azt, aki tette. És amilyen mélyen, amilyen odaadással merted magad beleadni ebbe a szolgálatba, olyan mértékben tapasztaltad meg, milyen jó nagylelkûnek lenni. Boldogság nincs nagylelkûség nélkül. Tehát, ha boldog akarsz lenni, szedd össze minden bátorságod, és legyél nagyon nagylelkû! Ma az idõk

jelei azt mutatják, hogy a félelem kultúrája épül. Szükség van arra, hogy összefogjatok, egymást lelkesítsétek a szolgálatban. Legyetek tudatában annak, hogy egy-egy idõs néni szíve mélyén nyomot hagyott jelenlétetek, magányának, betegségének sebeit gyógyítottátok. És a Szentírásban hogy olvassuk Jézus szavait? Amit eggyel a legkisebbek közül tettetek, velem tettétek! És az ilyen alkalmakat, amit Érte megtehetünk, nem lehet kihagyni! Bátrak vagytok, mert szeretetszolgálatotok által arról tettetek tanúságot, hogy az idõs személyeknek, akikkel egy-egy félórát, órát eltöltöttetek, bár gyengék, nem értenek a modern technikai eszközökhöz és még sorolhatnám, mi minden hiányosságot ír rovásukra a világ – értékes személyek, mert Isten képmásai. Külön köszönöm és kiemelem Ilka, Dóri és Nana, valamint Kata nevét. Vidáman, szeretettel és felelõsen voltatok jelen. Becsületesen jeleztétek, ha nem tudtatok jönni. Bár a szolgálat kezdetén félszegség ült ki arcotokra, az utóbbi idõben ez már megváltozott. Tudtátok, hova kell mennetek, mit kell tennetek, magabiztosabbak lettetek. Lehet, hogy most nem tölt el az a nagyszerû érzés, hogy valami nagyot tettél: nem baj, éppen azért kérlek, ne hagyd abba! Folytasd a szeretetszolgálatot a nyáron is. Talán más formában, vagy éppen a családban, esetleg az utcán… Kérlek, ne hagyd ki a nagyszerû alkalmakat!

Mariann nõvér


6

2009.06.15.

14:06

Page 6


Generációk közötti kapcsolatépítés RÉSZLETEK 2006-ban a Szent Imre Gimnázium és az Újbudai Idõsek Háza közös együttmûködés keretén belül elindította a Generációk közötti kapcsolatépítés címû projektet. Ennek keretében a 2008/2009-es tanévben tíz tanuló öt idõs lakónkat látogatta rendszeresen. Miért is fontos a generációk közötti kapcsolatépítés? Magyarország népességének korösszetétele – különösen a 20. század eleje óta – igen jelentõs változásokon ment keresztül. Jellemzõje, hogy az idõskorúak száma és aránya növekedett. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy minden ötödik ember betöltötte a 60. életévét. A kerületi népesség-nyilvántartó statisztikai adatok szerint a kerületben a 60 éven felüli lakosok száma meghaladja a 40 000 fõt. Az õszülõ társadalom kihívásait így a kerület sem kerülheti el. A háromgenerációs családforma felbomlott, a szülõ-gyermek kapcsolat lazulása mellett megjelent a nagyszülõ-unoka közötti kapcsolat bomlása is. A földrajzi mobilitás a kisebb létszámú családokat is megosztja nemcsak földrajzilag, de a kapcsolatok beszûkülésével a természetes támaszok száma is fogyatkozik, ebbõl fakad az idõsek elmagányosodása. Mindezekkel együtt a régi hagyományok is eltûnõben vannak. A 2001-es népszámlálás adatai szerint tartós ellátást biztosító intézményben 32.000 idõskorú ember élt. Intézményünkben jelenleg 76 idõs ember lakik. Átlagéletkoruk 80 év felett van. Sajnos többen vannak egyedül, családjukat elveszítették, így számukra nagy jelentõséggel bír minden külsõ kapcsolat. A projekt indulásakor felajánlott program lehetõségét szívesen fogadták mind a tanulók, mind lakóink. A siker mértéke abban is lemérhetõ, hogy a tervezett áprilisi befejezés helyett több tanuló még május hónapban is felkereste lakóinkat.

A LEVÉLBÕL

A jó idõ beálltával több esetben a közös beszélgetések, játékok a kertben zajlottak, ezek már a többi lakó számára is nyitottá váltak, módjuk volt csatlakozni olyanoknak is, akik õsszel még elzárkóztak a felkínált lehetõség elõl. A találkozások nagyon jó lehetõséget biztosítottak lakóinknak arra, hogy régi emlékeiket, életüknek örömteli eseményeit felelevenítsék, remélve, hogy a mai ifjúság is tisztább képet kap a személyesen átélt múltról. Az idõsek is nyitottak a fiatalság mai világa felé, hiszen õk is szeretnének a modernebb eszközökhöz formálódni. Külön köszönet jár a diákoknak empátiájukért, türelmükért, ahogy az idõs lakóink életkorral járó nehézségeit elfogadták. Számítva a további sikeres együttmûködésre, köszönjük a diákok lelkes hozzáállását és tanáraik támogatását. Budapest, 2009. május 29.


2009.06.15.

14:06

Page 7

7


AZ

UTCÁN ÉLNEK ÉS TÚLÉLNEK AZ IDEI SZERETETSZOLGÁLAT ÉRTÉKELÉSE

A szeretetszolgálatot idén a Szent Egyed közösségben végeztem. Hajléktalanokkal foglalkoztunk, beszélgettünk velük, és segítettük õket. Általában kéthetente jártunk hozzájuk, de volt, hogy hetente osztottak be szolgálatra. Nekem nagyon tetszett, mert olyan tapasztalatokra tettem szert, amit a mai világban elég nehéz magunktól magszereznünk, ugyanis az ember csak a saját bõrén tapasztalhatja meg. Ez az a

ÕSZINTÉN RÁJUK SZERETETSZOLGÁLAT

MOSOLYOGNI AZ ÓVODÁBAN

A Montágh utcai óvodába jártam fogyatékos gyerekekkel foglalkozni minden héten pénteken. Eleinte nem tudtuk, mire számítsunk, például mennyire lehet a gyerekekkel majd játszani, mennyire fogadnak el minket. De minden hamar a helyére került. Sokszor kettéoszlott hatos csapatunk az autista és a vegyes csoport között. A gyerekek mindenütt nyitottak voltak, és mindig örültek nekünk. Általában a délutáni alvás végére értünk oda, és ekkor legtöbbször szabadfoglalkozás következett. Ilyenkor együtt játszottunk velük, próbáltuk az összes gyereket lefoglalni. De segítettünk a csoportos foglalkozáson is, vagy szép idõben kimentünk az udvarra. A gyerekek mindig vártak, és örömmel fogadtak minket. Ezt bizonyítja az az eset is, mikor már indulnunk kellett, és búcsúztunk az egyik kisfiútól, erre õ megsértõdött, és rettenetes duzzogásba kezdett, hogy miért hagyjuk õt ott. Sok gyerek a nevünket is megtanulta, ami külön jólesett nekünk. Az óvónõk is szívesen fogadták segítségünket, néha külön kérték, hogy maradjunk egy kicsit tovább segíteni. Voltak rosszabb napok is, például front idején a gyerekek sokkal

MINDIG VAN KIÚT ÉS REMÉNY SZERETETSZOLGÁLAT EGY TANÉVEN KERESZTÜL A Ménesi úti Irgalmas Nõvérek által fenntartott idõsek otthonába jártam beszélgetni egy nénihez. Elõször félve indultam, hiszen nem tudtam, mi vár majd ott rám. A néni sem bizonyult eleinte túl barátságosnak. Az elsõ alkalommal szinte egész idõ alatt panaszkodott a körülményekre, minden ok nélkül. Úgy hagytam ott, hogy legközelebb másik nénivel próbálkozom. Egy-két alkalommal tényleg mással beszélgettem. Ám valahogy mégis visszakerültem Adrienne-hez, és attól kezdve minden hétfõ délutánom egy részét nála töltöttem. És nem bántam meg. Minden egyes beszélgetéssel nyíltabb lett, és egy idõ után már nagyon várt. Ha kimaradtam valamiért, jövõ

tapasztalat, hogy az ember hiába szakképzett, mint az egyik hajléktalan barátom, aki szakács, de leépítették, és nem tud visszatérni, mivel azt gondolják a munkaadók, hogy aki az utcán lakik, kivétel nélkül alkoholista és dohányos. Ezért nem adnak neki munkát, és hét éve kényszerül az utcára. A legtöbb ember nem foglalkozik velük, hiszen csak utcán élõ, büdös, koszos hajléktalanok. És õk valóban az utcán élnek, de túlélnek és mégis jó emberek.

Klicsu Soma Bence (9.b)

nyûgösebbek voltak, nehezebben lehetett velük bánni. Nagyon a szívünkhöz nõttek, és a velük töltött idõ alatt sok mindent megtanultunk, ezért tervezzük, hogy jövõre majd meglátogatjuk õket. Az utolsó alkalommal vittünk nekik csokit meg kis bábokat, õk pedig köszönetképpen énekeltek nekünk, ami azt hiszem, tükrözi szolgálatunk hatékonyságát. Mindig is szerettem kisebbekkel foglalkozni, de az ebben az oviban töltött idõ megmutatta, hogy a nem teljesen egészséges gyerekek felé még nagyobb türelemmel, és még nagyobb szeretettel kell fordulni. Gondolom, mindenki átélte azt az érzést, mikor az utcán megpillant egy fogyatékost, és átsuhan az agyán: „Fordítsam el a fejem? Biztos rosszul esik neki, ha bámulom. Vagy nézzek rá szánakozva, és szégyelljem magam, amiért egészséges vagyok?” Úgy érzem, ezentúl nem kell ezekkel a gondolatokkal küzdenem. Ha találkozom velük, mindig õszintén rájuk mosolygok, mert eszembe jut, hogy milyen ártatlanok, és mennyire szükségük van a segítségünkre, akár egy mosolyra is.

Bogáti Fanni (9.a)

héten rögtön szóvá is tette. A szolgálat vége felé annyira elkezdett ragaszkodni hozzám, hogy azt akarta, menjek hozzá el a nyaralójukba… A szeretetszolgálat megtanított arra, hogy bármennyire is kilátástalannak tetszik valami, mindig van kiút és remény, csak lehet, hogy türelemmel kell várni rá, míg meglátjuk. Mindenkinek ajánlani tudom, hogy becsülettel végezze a szolgálatot, mert egy életre szóló élményt és nagy ajándékot ad: azt, hogy mostantól ugyanúgy megbecsüljük azokat, akik már megfáradtak az élet súlya alatt, vagy akiknek nem jutott olyan szerencse, hogy teljes életet éljenek - önhibájukon kívül.

Tóth Kata (9.b)


8

2009.06.15.

14:06

Page 8


TÜRELEMJÁTÉK A szeretetszolgálat keretében azt a feladatot kaptam, hogy korrepetáljak latinból egy ötödikes fiút. Ez egyszerre hangzik nagyon komolyan és végtelenül egyszerûen – az elsõéves latinanyag végtére is nem a világ legrafináltabb tudománya, és az esetleges javulás (mivel a jegyekbõl egyértelmûen leszûrhetõ) kézzelfogható eredmény, nem hagy kétségeket a végzett munka haszna vagy haszontalansága felõl. Tagadhatatlan az is, hogy egy „édes, romlatlan lelkû gólya” igen kellemes társaság tud lenni. Ezek a megnyugtató szempontok azonban csak nem jutottak eszembe, amikor megkaptam a tanítványomat – talán azért, mert azonnal figyelmeztettek rá, hogy egy talpraesett bajkeverõrõl van szó, akit aligha tudok könnyedén meghatni, ha közlöm vele, hogy mi most akkor a Vocativust fogjuk gyakorolni körömszakadtunkig. Ki tudja, õt miféle rémtörténetekkel üldözték, mindenesetre már az elsõ korrepetálás világossá tette, hogy elsõdleges problémánk nem az én tõle való félelmem, hanem annak komikus és megdöbbentõ ellentéte, kiegészülve azzal az elvárással, hogy megnyugtatásának érdekében folyamatosan szelíd és visszafogott módon érdeklõdjek (hetedszerre) a „poeta” szótári alakja felõl, és a sírba is magammal vigyem a titkot, hogy épp az idegeimen táncol. Elkeseredett, bár utólag szórakoztató huzakodás vette kezdetét, melynek során megkíséreltem rávenni, hogy legalább a korrepetáláson ne puskázzon, nézzen rám, ne a körülöttünk lévõkre figyeljen, ne próbálja elhitetni velem, hogy az uzsonnát követõ kézmosás tíz percig tartott, hívjon fel, ha nem tud eljönni, a legprimitívebb kérdéseimre is válaszoljon, tegezzen és tanulja meg a nevemet. (Nincs kétségem afelõl, hogy mindez így, együtt nem volt könnyû feladat. Az õ esetében javarészt teljesíthetetlennek bizonyult – például még ma is csak „korrepetálós csajként” nevez meg.) Próbáltam meggyõzni, hogy a latintanulásnak van értelme, hogy ez a tantárgy nem olyan hihetetlenül nehéz, hogy nem fogom bántani, hogy nem fogom megszidni, hogy a H2O címû sorozat ismerete nélkül is élhet valaki teljes életet, hogy úgysem tudja elhitetni velem saját nem létezõ butaságát, hogy szótanulás nélkül nem megy semmire, és nem segít rajtunk azzal, ha majd’ leesik a székrõl, annyira igyekszik a lehetõ legtávolabb ülni tõlem, mert a bukáson kívül nincs mitõl megvédenie magát. Hat hét múltán úgy éreztem, elõbb-utóbb az õrületbe hajszol – még mindig

behúzta a nyakát, ha észrevett, Benedicitével köszönt, a fordításról vallott téves elképzeléseit a legcsekélyebb mértékben sem sikerült megrengetnem, és képtelenségnek tûnt, hogy valaha is szeretni fog, miután olyan hülyeségekre kértem, mint amilyen az alapszintû szótározás rejtelmeiben való elmélyedés. De nem volt sok kedvem sikítozni és fenyegetõzni. Nem. Egyszer sem voltam hajlandó arra, hogy felemeljem a hangom. Rám cseppet sem jellemzõ módon elképesztõen türelmes maradtam, hátha ez bejön, és megúszom egyéb manipulatív taktikák kieszelése nélkül. És lõn – végül is mûködött. Nem az gyõzött meg errõl, hogy a tanárnõje elmondta, mennyit fejlõdött, és mennyire megváltozott a hozzáállása. Nem is az, amikor hosszas rimánkodás után végre hajlandó volt megmutatni a latinjegyeit, vagy amikor elmondta az ezzel kapcsolatos hirtelen támadt, kissé naiv ambícióit (év végén négyest szeretne). Még csak nem is arról a pillanatról van szó, amikor elõször megnevettetett, vagy amikor én nevettettem meg õt. Az jelentette az igazi áttörést, amikor a személyes problémáiról mesélt, amikor megmutatta nekem azokat a rejtett indokokat, amelyek a leginkább képesek megértetni és felmenteni õt – márpedig az emberekben általában ez a pont tesz a legkíváncsibbá. Így kaptam tehát tõle egy érzelmi eredményt, a kézzelfogható még várat magára (az év végi latinjegye e pillanatban még nyitott kérdés), továbbá mosolyokat, támogatást (és sütit) a napközis tanároktól, néhány igencsak szórakoztató sértést a körülöttünk tengõdõ ötödik-hatodikos fiúktól, és egy kisebb idegsokkot a kéréstõl, hogy számoljak be minderrõl a lezáró szeretetszolgálat-megbeszélésen. Mindegyikért hálás vagyok, komolyan, de mivel a feladatom még nem zárult le, és a nagybetûs Kihívás még elõttünk van (bizakodó vagyok ezzel kapcsolatban), egyelõre sem az értékelésem, sem a köszönetem nem lehet teljes. Legközelebb például átvesszük a tanítványommal, hogyan mondjuk azt latinul, hogy reméljük a legjobbakat…

-égetõ-


2009.06.15.

14:06

Page 9

9

H I T T A N

Református utazás Áldás, békesség! - így kezdõdött, és nem árulok el nagy titkot: így is végzõdött. Becker Norbert református lelkész vezetésével a húsvéti szünet elõtt ötnapos németországi táborba indultunk, hogy felfedezzük, hol és hogyan élt Luther Márton és Árpádházi Szent Erzsébet. Nagyon örültünk, hogy az utazás nemcsak reformátusoknak szólt, így több katolikus is jelentkezett. Sajnos az utazás elõtti héten kitörõ járvány gyök alá vette osztályunk delegációját, ketten maradtunk. De nem sokat magányoskodtunk, ugyanis az utazás elsõ negyedében (kb. a negyedik óra buszozás után) oldódott a kezdeti feszültség, és hamar megismerkedtünk a többiekkel. Végiglátogattuk a reformáció nagy helyszíneit: Eislebent, Wittenberget, Erfurtot, Wartburgot. Ez utóbbi név nemcsak az egykori NDK-s autómárka, hanem egy gyönyörû középkori várkastély neve is. Itt töltötte számûzetését Luther, aki itt tartózkodása során, mindössze három hónap alatt lefordította a Bibliát nemzete nyelvére. A legenda szerint a monumentális munka során többször kísértette

meg az ördög, ezt megelégelve Luther viaskodása közben a falhoz vágta a tintatartót. Ennek nyoma mind a mai napig látszik a toronyszoba falán. Nekünk, magyaroknak különösen fontos Wartburg vára, mert Árpádházi Szent Erzsébet ebben a várban élt, és amikor ínség sújtotta az országot, ennek a várnak az éléskamráit nyitotta meg a szegények számára. Útközben rövid sétát tettünk Berlinben, és az utolsó napon Prágában szálltunk meg, ahol tettünk még egy nagy városnézõ sétát. A napokat ökumenikus áhítattal és imával zártuk. Jó volt erõsítenünk a kereszténységet azzal, hogy nem különböztettük meg egymást felekezet alapján. Köszönjük az Alapítvány támogatását és az utat Norbi testvérnek, valamint Philnek, a sofõrünknek. Ha van kedved részt venni hasonló táborokban, akár református, akár katolikus vagy, jelentkezz Becker Norbert tanár úrnál.

Hittanverseny A hittanverseny döntõjére június 4-én került sor. Az elsõ helyezést a 7.a osztály fiúcsapata érte el, õk egynapos jutalomkiránduláson vehetnek részt. A fõszervezõ Vas Zoltán tanár úr volt.

Schmutz Ádám (8.a)


10

2009.06.15.

14:07

Page 10

B A L L A G Á S

Igazgató úr ballagási beszéde 2009. április 30. (csütörtök) A Ballagás napja. Benedicite! .. .. .. Dominus! Kedves Lányok és Fiúk! És Kedves Mindenki Más, akivel itt ma együtt vagyunk/együtt lehetünk, amikor a 2008/2009-es tanév végéhez közeledve elballagnak az idén végzõs évfolyam négy osztályának diákjai: 127 fiatal ember (= 73 lány és 54 fiú), akik – legjobb reményeink szerint – érettségük igazolására és bizonyítására felkészülten mutatják, itt és most fel és meg magukat. Telve elszántsággal és szépséggel, megerõsítve és megerõsödve testben, lélekben és tudásban, valamennyiünk örömére. Legyetek/legyenek üdvözölve! És ezúttal tisztelettel kérek mindenkit, hogy engedjék/engedjétek meg átadnom fenntartónk, dr. Zakar F. Polikárp zirci fõapát úr szeretetteljes köszöntését, aki sajnos nem lehet velünk, lévén súlyos mûtéten esett át, és kórházban tartózkodik, de lélekben tényleg velünk van, amirõl megerõsített bennünket, amikor tegnap meglátogattuk. A magam részérõl kiemelten fontosnak tartom ezt kihangsúlyozni, mivel teljességgel tisztában vagyok azzal, hogy mit jelent a mai idõkben Magyarországon négy igazán nagy gimnáziumot fenntartani és mûködtetni abban a szellemben, amit a cisztercium akar közvetíteni a világ, a közösség, a társadalom, jelesül az ifjúság számára. Nos, a mai nap ünnep, és mi ünnepelni jöttünk ide. Megünnepelni, hogy nyolc, illetve négy év/tanév során ismét eljutott egy évfolyamnyi diákunk oda, hogy – miután minél jobb eredményekkel teljesítette az érettségit – irányt vehessen (pályaválasztási szándékai és elképzelései mentén) a továbbtanulás lehetõségei és a felnõtt élet kiteljesedése felé, és ki-ki kitapossa a saját maga útját-ösvényét a világban, a való életben. Rátalálva mindarra, ami az õ számára jelent távlatot és ígér boldogulást úgy, hogy az a világ számára is örömet jelentsen, új értéket, új színt, hozzáadott többletet jelentsen. Nincs még egy hete, hogy – immár sokadszor – megjelent nálam az Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézet Kutatási, Kutatásszervezési és Elemzési Központjának megbízásából egy kérdezõbiztos, és ismételten és alaposan kikérdezett egy csomó dologgal kapcsolatban. Hogy tulajdonképpen miképpen vélekedünk mi (és személyesen én, mint felelõs ember) az oktatás-nevelés céljairól-feladatairól-jelentõségérõl, társadalmi szerepérõl és fontosságáról satöbbi, satöbbi … Ezt csak azért mondom el ilyen részletességgel, hogy érzékeltessem: itt lényegében egy teljességgel természetes, átlagos és hétköznapi te-

vékenység, a mindenkire vonatkozóan kötelezõ közoktatás és tankötelezettség rendjében megvalósuló folyamattal kapcsolatban kellett megállapítani, hogy hova soroljuk magunkat, és miféle gyakorlat mentén próbáljuk /próbáltuk a ránk bízott ifjúságot (tehát a mostani elballagó garnitúrát is) eljuttatni valahova, és valahova velük együtt megérkezni. A kérdezõ egyébként megszokott, sõt unalomig ismert sztereotip kérdések tucatjaival bombázott, és én sem okoztam csalódást: rendre unalomig ismert és ismételt, sztereotip válaszokat adtam. A dolog lényege azonban az, hogy ezeket a sztereotípiákat – a magam részérõl – halálosan komolyan gondoltam, és komolyan is veszem. Nos, a záporozó kérdések között felsorolt tizennyolc, egy iskola mûködése és mûködtetése szempontjából adott esetben fontosnak tartható célt-feladatot-vállalást, tehát, hogy egy iskola és az adott iskolát vezetõ, irányító, mûködtetõ társaság (pl. tantestület) mit tart fontosnak, érvényesítendõnek, elérendõnek tevékenysége során. A célokat rangsorolni kellett. Ezek nem mondtak ellen feltétlenül egymásnak, de mégis választani kellett egy értéksorrendet. Némi hezitálás után jómagam elsõ helyre tettem azt, hogy a „legfontosabb, hogy az iskola


2009.06.15.

14:07

Page 11

B A L L A G Á S

értékrendet közvetítsen”. Utána következett a „szeretni kell a gyerekeket” kötött szövegû maxima és harmadikként böktem rá a kiváló szakmai felkészültség követelményére. Azután jött a többi, de itt már nem emlékszem a sorrendre, mert egyre kevésbé meghatározó (bár éppenséggel nem érdektelen) szempontok következtek és érvényesültek. Pl. az iskola hírnevének és elismertségének hangsúlyozás vagy hogy legfontosabb biztosítani a megfelelõ tanulói létszámot, vagy lenyûgözõ továbbtanulási statisztikát kell felmutatni, vagy a legfontosabb az iskola minél jobb tárgyi felszereltsége, vagy az informatikai rendszer teljesítõképességének csúcsra fejlesztése, vagy a különbözõ tanulmányi versenyeken való minél több és jobb szereplés, avagy a minél több pénzügyi támogatás megszerzése … és így tovább. Arra gondoltam ugyanis, hogy ha szilárd és következetes módon képesek lehetünk a létezés és élet, erkölcsileg távlatosan értéket közvetítõ és reménykeltõ tartalmait valamilyen módon belevinni abba, amit csinálunk, akkor az összes többi érték, a felsorolt részletek mind megjelenhetnek eredményként ebben a folyamatban. Persze mindig is így gondoltam, csak hát erre minden egyes „rákérdezésnél” újra meg újra „rájövök”, vagyis mindig ugyanide lyukadok ki, de revelációként élem meg. Az élet maga hozza így. Mondhatnám úgy is, hogy ez egy mindig újra felfedezett aktualitás. Így van ez ma is: az ünneplés és elõrevetített búcsúzás napján. A jövõbe indulás napján. Hiszen a ballagók „himnusza” így szól: „Ez út hazámba visszavisz…”. De hát onnan jöttem. A hazámból. Hát persze: és most oda megyek vissza. Csak magasabb, tudatosabb, vállaltabb, érettebb színvonalon. A létezésnek magasabb szintjén, más/új dimenzióban. Remélhetõleg. A létezés újabb szintjén, az „új dimenzióban” minden óriási módon kitágul. Sokszor ijesztõen és szinte áttekinthetetlenül. Rengeteg új benyomás, kihívás, feladat, csábítás, probléma, nehézség, de persze lehetõség, válaszutak, vonzások és taszítások, oldások és kötések (esetleg éppen megkötések), kinyíló és bezáruló ajtók és ablakok. Új arcok, új emberek, ismeretségek, kapcsolatok, intézmények, karrierek, perspektívák, kísértések. És egyre inkább a valós tudás és emberség és tisztesség próbái, sõt megpróbáltatásai: üdvösséges vagy kárhozatos helyzetek. Mi itt sok mindenre fel- és elõkészíteni próbáltunk titeket, de még többre nem volt módunk, lehetõségünk, tudásunk, adott esetben szándékunk sem. Igyekeztünk minden tõlünk telhetõt belevinni a dologba. Jól-rosszul, de értékrendet ajánlani, közvetíteni. Ismereteket-tudást, „olyan tudást”, szeretetet, gondoskodást, törõdést. Lehetõség szerint együttmûködve családjaitokkal, szüleitekkel. Akik általában és szó szerint beletettek apait-anyait. És így tovább.

11

A világ, ahogy azt annak idején – egy érettségi tabló tanúsága szerint – Szvorényi tanár úr mondta „…embertelen is, de szép is”! És tényleg az. Irdatlan hazugságok és fenyegetések érvényesülnek benne. Például éppenséggel a jelenlegi világválság gyalázata is egy orbitális léptékû pénzügyi eltévelyedés és ördögi módon érvényesülõ haszonlesés hazugság-spirálja révén terül szét az eredetileg üdvösségre hívott emberiség felett. De részletezhetném a teremtett világ elemi erejének eltékozlását, és szépségének, a környezetnek tönkretételét is. Hadd ne tegyem. Ehelyett inkább a lehetséges alternatívákra hívnám fel a figyelmet. Csakúgy, mint eddig is, csakúgy, mint mindig. Van ugyanis másik. Mondhatnám hangsúllyal: Van másik! Jobb, üdvösségesebb. Szövetséget, új szövetségkötést javaslok. Akárhogy is van, nem mást, mint az Újszövetséget. Igen azt, amelyiket a Teremtõ, Megváltó és Gondviselõ Isten kötött meg az emberiséggel, Jézus Krisztus missziójának közbejöttével. Merem állítani – rengeteg évezredes emberi tapasztalat és példa alapján - hogy a szövetség útján haladva van esélye a dolognak. Vagyis, aki ehhez igazodik, jobb eséllyel találhat kiegyensúlyozottságot, életcélt, értelmes és hasznos munkát, életre szóló barátságokat, élete párját és életének folytatását, ellenállóbb lesz a nehézségekkel szemben, könnyebben talpra áll, ha megbotlott és a sors megpróbálta. És így tovább. Ez az út a mindennapi kenyér útja, és persze jelenti a mindennapi feladatvállalást, részvételt és felelõsséget. Egymás segítését jelenti, a dolgunk-feladatunk mindennapi teljesítését jelenti, a mindennapi „igen”-t jelenti, a mindennapi jóra törekvést jelenti. De mindez rengeteg szépséget, eredményt, örömet és sikert is nyújt: a tisztességgel végzett munka megerõsítõ hatását, segítségnyújtást és –elfogadást, új felismeréseket és tudást, elnyert és odaadott mosolyokat, kézszorításokat és elismerést stb… Talán valami keveset mindebbõl itt is megismerhettetek, megismerhettünk egymás közt. A szentimrében. Remélem sokan megtapasztalhattátok, hogy nem lehetetlen. És ezt magatokkal viszitek útipoggyászként. És majd ott, ahova az élet és a sors küld – emlékezni fogtok rá. És ne féljetek majd odakint a világban. Van, aki legyõzte a világot, sõt még a halált is. Az idõben, a harmadik napon. Gondoljatok rá és az õ jelenvalóságára, amire ígéretet tett. És õ biztosan tartja magát a szövetséghez. Csak mi ne legyünk hûtlenek ehhez a szövetséghez! És gondoljatok egymásra! És ránk is, ahogy mi is mindig gondolni fogunk rátok. Jó utat, jó szelet, jó reményt. Isten veletek!

Párdányi Miklós


12

2009.06.15.

14:07

Page 12

B A L L A G Á S

Szükségünk volt a jelenlétetekre Kedves Ballagók! Minden évben van egy Pingvin-szám és egy cikk az évkönyvben, amely kizárólag a végzõsöké, vagyis jelen esetben a tiétek. És ennek így is kell lennie. Megérdemlitek. Immár tizenkét éve, hogy iskolásnak, diáknak nevezitek magatokat (az pedig nem kevesebb, mint eddigi életetek kétharmada!), ebbõl ki négy, ki pedig nyolc évet töltött itt, a szentimrében. Nyilván rengeteg mindenen menetetek keresztül a gólyatábortól a szalagavató próbákig és az érettségiig vezetõ úton. Nem lehet kérdés, mennyire rászolgáltatok, hogy most egy kicsit ti legyetek az események fõszereplõi, és hogy minden a lehetõ legtökéletesebben sikerüljön körülöttetek. Azonban tévedés volna azt állítani, hogy mindössze ennyirõl szól ez az egész. Természetesen ezek a történések valóban értetek vannak és rólatok szólnak – de vajon tényleg csak értetek és csak rólatok? Talán kevesen vannak közületek – és közülünk, „kisebbek” közül is -, akik valaha belegondoltak, hogy ez mennyire nem így van. Képzeljétek csak el, milyen lenne tizenegyedikesnek lenni egy olyan gimnáziumban, ahol nincsenek tizenkettedikesek! Azt gondolom, akár büszkék is lehettek magatokra: (valószínûleg) tudtotok nélkül borzasztóan sokat segítettetek az alattatok járóknak. Én a magam részérõl legalábbis biztos vagyok benne, hogy bár legtöbbeteket csak látásból, névrõl ismerem, mégis elveszettnek érezném magam nélkületek. Nem azért, mert annyira különleges tizenkettedik évfolyam vagytok – bár kétségtelenül vannak közöttetek olyanok, akik az átlagnál (jóval) többet tettek az iskoláért és benne értünk -, hanem egyszerûen csak azért, mert itt voltatok. Mert felettünk jártatok, és ezzel együtt elõt-tünk is, mert biztonságot adhat nekünk a tudat, hogy ti is átküzdöttétek magatokat azokon az akadályokon, amelyek ránk várnak. Mert akarva-akaratlanul részesei voltatok

az életünknek anélkül, hogy ezért bármit is tennetek kellett volna. Nekünk nem volt feladatunk, hogy bármit is számon kérjünk tõletek. Talán sosem tudatosuló, de mindenképpen létezõ összetartozásunknak semmi köze nem volt a bizonyítványotokhoz vagy más eredményeitekhez. Pusztán a jelenlétetek az, amire szükségünk volt; mindannyiótoké együtt és külön-külön is; hogy mindig egy kicsivel elõttünk járva, de velünk együtt koptattátok az iskola kövét. Ez nem olyan dolog, amiért meg kellett küzdenetek. Nem azért volt így, mert annyira rendkívüliek vagytok, esetleg hihetetlen csodákra képesek, hanem egyszerûen csak a létetekért. Ebben a helyzetben bõven elég volt önmagatok lennetek, sõt, pontosan erre volt szükség. Hosszú éveket töltöttetek itt a gimnáziumban azt gondolva, hogy ami veletek történik, az rólatok szól, ám eközben minket is segítettetek. És mikor jövõre mi fogunk éjjelnappal próbálni a szalagavatóra, és remegõ kézzel igyekezni olvasható betûkkel írni az érettségin, majd rátok gondolunk: ha ti túléltétek, akkor talán nekünk is van esélyünk. Én tehát szeretnék most köszönetet mondani nektek mindenért – köszönetet, hogy négy, illetve nyolc éven át jártatok elõttünk egy lépéssel, és bizonyítottátok, hogy az út, amelyre hamarosan mi lépünk, végül mégiscsak járható. Bízom benne, hogy nem ez lesz az utolsó tapasztalat az életetekben arról, hogy akadnak olyan helyzetek, mikor a világnak nem az eredményei-tekért, teljesítményeitekért, hanem egyszerûen csak önmagatokért van rátok szüksége. Kívánok nektek erõt és kitartást mindahhoz, ami még rátok vár, és persze sok sikert az érettségihez! Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Kovács Ágnes (11.b)


2009.06.15.

14:07

Page 13

B A L L A G Á S

13

Beszíneztük egymás életét Tisztelt tanáraink, kedves diáktársaim, kedves jelenlévõ rokonok, barátok! Mikor megszületünk, valamennyien kapunk egy üres füzetet és egy ceruzát azért, hogy telerajzoljuk szebbnél szebb képekkel, miközben egy szem ceruzánk egyre rövidebbé válik a sok hegyezéstõl. Ezekben a percekben mi, ballagók hosszabb vagy rövidebb munka után egy lap kitöltéséhez, egy rajz befejezéséhez érkeztünk. Már csak az utolsó vonások, az utolsó simítások vannak hátra, de mielõtt ezt megtennénk, vessünk egy pillantást arra a képre, amelyen immáron négy vagy nyolc éve dolgozunk. Vizsgáljuk meg elsõként képünk körvonalát, amelyet elõször fölvázoltunk. Sokan bizonyára teli voltunk vágyakkal, tervekkel, és elképzeltük jövõnk számos boldog pillanatát. Vidám, örömteli éveket álmodtunk meg, melyek során barátokra lelünk, felfedeznek és elismernek bennünket, sikereket érünk el, és rátalálunk hivatásunkra. Talán voltunk páran, akikben mindezek az elképzelések nem tudatosultak, és csak szaggatott körvonalat tudtunk rajzolni. Miután ki-ki a maga módján megalkotta a keretet, hozzáláttunk, hogy megvalósítsuk tervünket, és kitöltsük az ábrát egyszínû ceruzánkkal. Szemléljük meg most tehát a kifestést! Jobban szemügyre véve képünket, talán sokan azt látjuk, hogy bizony kimentünk egykét helyen a vonalból. Jogosan tehetjük fel magunknak a kérdést: Vajon hogyan is térhettünk el eredeti elképzelésünktõl? Ahogy szentimrés napjainkat éltük, olyan kalandok, olyan lehetõségek, esetleg kísértések kínálták magukat, melyekre eddig nem gondoltunk, nem számítottunk. Útelágazásokhoz érkeztünk, és letértünk tervezett útvonalunkról. Szebb lett így a rajz vagy sem? Döntsük el magunkban, de még mindig van min eltûnõdni rajzunkat szemlélve. Láthatjuk, hogy bizonyos részein a képnek mintha radí-

rozás nyomait lehetne felfedezni. Mi történhetett itt? Úgy tûnik, megint valami hiba csúszott elgondolásunkba. Sikerek helyett kudarcok, vállveregetés helyett elmarasztalás, elfogadás helyett elutasítás, mint valami porszemek kerültek be a gépezetbe. Nem lehetett ezt könnyû elfogadnunk, ezért kellett az a radír. Ekkor jutottunk a fájdalmas felfedezésre, hogy ceruzánk olyan színnel ír, melyet nem lehet kiradírozni, és hiába próbálkozunk, csak továbbmaszatoljuk mûvünket. De most ne idõzzünk itt tovább, inkább kalandozzunk képünk más részeire! Érdekes, hogy találhatunk rajzunkon fehéren maradt pontokat is. Miért nem találkozott egy szál ceruzánk a papír ezen részeivel? Lehetõségeink erdejében bolyongtunk, és elõfordulhat, hogy nem használtunk ki mindent, ami adott lett volna számunkra. Valószínûleg elballagtunk olyan fák mellett - hogy a hasonlatnál maradjunk -, melyek szép gyümölcsöt teremtek volna nekünk, de egészen bizonyos, hogy olyanok mellett is, melyek döntõen nem gazdagították volna életünket. Ha éberségünk még nem vesztett erejébõl, akkor megfigyelhetjük, hogy füzetlapunk egy-két helyen gyûrött, más részeken pedig erõteljesebben rányomtuk a ceruza hegyét a lapra. Az elmúlt éveinkben hullámoztunk. Voltak napjaink, amikor tiszta szívünkbõl örültünk életünknek, és megbecsültünk minden percet, de lehettek ködös idõszakaink is, mikor nem láttuk, hogy minek mi az értelme. Miért tanuljunk, miért segítsünk, miért rohanjunk, miért örüljünk? Mikor így fogunk érezni késõbb, életünk következõ oldalain, talán érdemes lesz visszalapozni és elgondolkozni azon, hogy mi mozgatott akkor, amikor ilyen erõs vonalakat rajzoltunk a képünkre. Milyen kincsre, milyen hitre találtunk ott, amirõl azóta talán megfeledkeztünk?


14

2009.06.15.

14:07

Page 14

B A L L A G Á S

Most már lassan valóban be kell fejeznünk ezt a rajzot, de nem mehetünk el a kép legszembetûnõbb furcsasága mellett, amelyre a magyarázat egyértelmû, de megdöbbentõ. Hogyan lehetséges, hogy a képünk színes, mikor végig egyetlen ceruzával rajzoltuk? Ez az iskola, ezek az évek összehoztak bennünket, és lehetõvé tették, hogy beszínezzük egymás életét. Olyan színkombinációk, olyan árnyalatok születtek, melyek soha nem jöhetnek létre még egyszer. A füzetünkben, a lapunkon hordozzuk tovább ezeket a

színeket, de nekünk most tovább kell mennünk, hogy színek lehessünk mások életében is. Köszönjük mindennek és mindenkinek, aki összekevert bennünket. A kép nem lett teljesen olyan, amilyennek megálmodtuk, mert nem is lehetett. Nem lett szabályos, nem lett tökéletes, de színes! Olyan, aminek örülhetünk, amibõl meríthetünk és tanulhatunk, amit megoszthatunk egymással. Köszönjük!

Péceli Gábor (12.d)

A 2008/2009-es tanév Szent Imre-díjasa: Ágh Nóra (12.d) A Diákkamara vezetõje, a gólyatábor fõszervezõje, a Továbbtanulási Nap kitalálója és szervezõje, a Pingvin rendszeres cikkírója, a Balassi-estek rendszeres szereplõje. Versenyei: a Csapody Vera Fõvárosi Természetvédelmi Versenyen 2007-ben II. helyezett, 2008-ban II. helyezett, míg a biológia OKTV-n 2009-ben 42. helyezett lett. Osztályfõnöke: Perczel Tamás tanár úr.

Ez a négy év a maga ajándékaival és váratlan meglepetéseivel együtt egy lehetõség volt. A tanulás mint fogalom átértékelõdött bennem, mert nemcsak a világ dolgairól, hanem az emberi kapcsolatokról is sokat tanultam. Rádöbbentem, hogy az igazi érték egy segítõ szó, egy bátorító mosoly vagy egy õszinte beszélgetés. Ezek adtak erõt, amikor versenyre készültem, mikor gólyatábort szerveztem, de minden reggel öröm volt bejönni ide, ebbe a „szép, nagy, sárga házba”, már csak ezekért is. A katolikus magyar szellem a legerõsebb összetartó ereje ennek az iskolának, amely a maga értékeivel mint egy fellegvár néz szembe a mai világgal. Jó ide tartozni! 2009. június. 5.


2009.06.15.

14:07

Page 15

P R O G R A M O K

15

Ab ovo usque ad mala 2009. május 8-án, pénteken volt iskolánkban a minden évben megrendezésre kerülõ Latin-est, melyet kicsik és nagyok egyaránt lelkesen várták. Én az idei évben már segítõként vehettem részt, számomra - de a többi segítõnek is - külön élmény volt, hogy a vetélkedõ egy-egy állomását vezethettük. Három órakor Illyés Erika tanárnõ köszöntötte az egybegyûlteket a Békefi teremben, s miután a kisebbek csapatokba rendezõdtek, el is kezdõdött a vetélkedõ Romulus és Remus nyomában. A csoportoknak állomásról állomásra kellett járniuk, ahol Róma alapítóival kapcsolatos feladatokkal birkóztak meg. Például tíz kérdésbõl álló tesztet kellett kitölteniük, Rhea Silviának, az ikrek édesanyjának kellett szerelmeslevelet írniuk Mars isten nevében. A madárjósnál, illetve a Vestapapnõknél, és még sok más állomáson is voltak megoldásra váró, izgalmas, érdekes feladatok. Öröm volt látni, milyen lelkesen, odaadóan oldották meg a kérdéseket a kicsik. Az a csapat, amelyik befejezte a versenyt, leülhetett a Békefi teremben, és megnézhetette a trójai filmet. Mikor mindenki megérkezett, Gáll Zsófia tanárnõ

kihirdette a különbözõ latinversenyek eredményét, s a vetélkedõ meg a római lakomára készített ételek díjai is kiosztásra kerültek. Majd a latintanárnõk saját produkcióval kedveskedtek nekünk: híradót láthattunk, mi történt Róma alapításakor. Nagyon jó, élvezetes elõadást láthatott a közönség! Ezt követõen közös imádság után kezdetét vette a lakoma. „Ab ovo usque ad mala.” Vagyis: „Tojástól az almáig.” Finomabbnál finomabb ennivalók kerültek az asztalokra, például gyümölcssaláták, kekszek, aszalt gyümölcsök, sütemények, és még sorolhatnám sorban az ízletesebbnél ízletesebb ételeket. Köszönjük a latintanárnõknek ezt a csodálatos délutánt!

Tóthpál Sarolta (8.b)


2009.06.15.

16

14:07

Page 16

P R O G R A M O K

Szent György-napi angol est ST. GEORGE’S DAY RESULTS Quiz: 5 and 6 graders I. 35,5 p: Crazy Green Teddy: Horváth Anna, Atanaszov Nóra (6.b) II. 35 p: Fedor Rebeka, Rapkay Nóra (6.b) III. 34 p: Dam Bernadett, Sallai Csenge (6.b) Cookie contest I. Tamási Ciprián (5.a) II. Lõw Gergely (9.c) III. Pálffy Anna (8.a) Poster competition I. Czoma Flóra (5.b) II. Pálfalvi Noémi, Tóth Orsolya (6.b) II. Kállay Mária, Visnyei Janka (7.a) III. Kasza Bence (5.b)

CHOCOLATE CHIP COOKIES Ingredients: (tsp. = teaspoon) - 2 ¼ cups flour -

1 tsp. baking soda 1 tsp. salt 1 cup butter, softened ¾ cup granulated sugar ¾ cup packed brown sugar 1 tsp. vanilla extract 2 large eggs Cups chocolate morsels

Preheat oven to 190 C. Combine flour, baking soda and salt in a small bowl. Beat butter, granulated sugar, brown sugar and vanilla extract in a large mixer bowl until creamy. Add eggs, one at a time, beating well after each addition. Gradually beat in flour mixture. Stir in morsels. Drop by rounded tablespoon onto ungreased baking sheets. Bake for 9 to 11 minutes or until golden brown. Cool on baking sheets for 2 minutes, remove to wire racks to cool completely. Makes about 5 dozen cookies. Good appetite!

Pálffy Anna (8.a)


2009.06.15.

14:07

Page 17

P R O G R A M O K

(FROM

THE

17

THE SAINT GEORGE’S DAY PARTY VIEWPOINT OF AN AMERICAN-HUNGARIAN)

The Saint George’s Day Party is a permanent but good experience for me. I have enjoyed all of it, from the USA quiz (I admit I would have missed the first question: I would have said the ‘Golden State’ is Florida, not California) to the great tasting treats on to the good laughs. It was also good that everyone watched and listened closely as I dashed through the questions. The Irish dances were also interesting and pleasurable. At first I tried to resist, but then I joined in and really enjoyed it. The cooking contest is also an excellent idea: kids can discover and bake new tasty treats. From what I saw, kids really enjoy this party and return year after year and participate.

Fogarasi Domonkos

A Szent Imre külsõs szemmel (AVAGY

EGY ÉV A

Hol is kezdjem… Tavalyelõtt (2007-ben) februárban itt voltam a bátyámmal egy hetet a 8.a osztályban. Már akkor láttam, hogy ez az iskola sokkal többet tud ajánlani, mint bármely más iskola Amerikában. Sokkal nagyobb és szebb iskola, mint a miénk Amerikában, és sokkal több szakkör és sportajánlat van. Nem rögtön, de elhatároztam, hogy kipróbálnék egy évet itt. Visszamentünk, és néhány héttel késõbb megbeszéltük a szüleimmel és az itteni pótszüleimmel, hogy majd jövök egy évre. A legelején féltem és hiányoztak a szüleim, de azután már minden rendben volt. Egyre jobb jegyeket szereztem, és egyre jobban úgy éreztem, hogy befogadtak, és itt a helyem. A szüleim sem hiányoztak már annyira. Meglettek az elsõ ötösök (néhány egyes után) és élveztem. Élveztem az izgulást (vajon ki fog felelni?) az ide-oda menést órákra (nálunk három teremben volt az összes óra) és az újonnan szerzett barátságokat. Sokkal többet lehet tanulni itt, mint ott kint Amerikában: nálunk eleve össze van vonva a kémia, fizika és biológia science névvel; nincs földrajz; amit ott matekból tanulunk nyolcadikban, azt itt körülbelül negyedikben/ötödikben tanulták; sokkal gyengébb az egész tanítási rendszer. Nekem viszont elõnyöm volt az ottaniakkal szemben: Én a magyar tantárgyakat is tanultam ott, és év végén (májusban) levizsgáztam a

SZENT IMRÉBEN)

Bencéseknél. Egészen hetedikig van magyar és amerikai bizonyítványom (remélem a nyolcadikos is meglesz). Teljesen más Amerika és Magyarország… Ott gyakorlatilag nincs tömegközlekedés: a mi városunkban körülbelül óránként jár egy busz; vagy autóval, vagy biciklivel járnak az emberek. A gyerekeket reggel a nagy sárga iskolabusz viszi iskolába. Amerikában csak a negyedik és ötödik óra között van egy 20 perces ebédszünet és egy 20 perces rendes szünet. Csak egy osztály van egy évfolyamban, és mindig ugyanaz a tanár az évfolyam osztályfõnöke, vagyis az osztályok mennek osztályfõnökrõl osztályfõnökre (szerintem ez nem jó, mert sosem ismerik meg egymást). A mi sulinkban ott csak kedden és csütörtökön van ebéd, egyébként pedig mindenki magának viszi. Nagyon sokat nyertem a Szent Imrétõl: sokkal okosabb lettem (szerintem), megtanultam tanulni (Amerikában nem nagyon kellett), és jobban jegyzetelek. Nagyon élveztem ezt az egész évet, és nagyon köszönöm mindenkinek: dr. Párdányi Miklós igazgató úrnak, hogy itt lehettem; az összes segítõkész tanárnak, hogy mindig elmagyaráztak mindent, ha valamit nem értettem; a 8.a osztálynak, hogy így befogadtak, és velük lehettem egy évre.

Fogarasi Domos (a 8.a osztály vendégdiákja)


18

2009.06.15.

14:07

Page 18

P R O G R A M O K

Erdei iskola Csobánkán Az erdei iskoláról vajon mi jut elõször az ember eszébe: kirándulás, túrák, tanítási napok? Úgy van, mindez megtörtént, amikor 2009. május 18-án reggel útnak indult a hatodik évfolyam. Húszperces HÉV-utazással eljutottunk Pomázra, ahol egyenes út vezetett Csobánkára. A busz megállt, lecsõdültek a gyerekek, és ahogy a busz elgördült, megláttuk a cserkészparkot, ami öt napon és négy éjszakán keresztül adott szállást. Berohantunk és megálltunk a belsõ udvarban. Perczel tanár úr összefoglalta az erdei iskolával kapcsolatos tudnivalókat, aztán a csoportvezetõk felsorakoztak, és felolvasták, ki melyik csapatba került. Hat csapatra oszlott az évfolyam, mindegyik csapatban voltak minden osztályból fiúk és lányok. Utána elfoglaltuk a szállást, és szóltak, hogy nemsokára indulunk az elsõ tanórára. Sokan izgultak, vajon milyen lesz! Olyan volt, mint amit egy túrától és tanítástól el lehetett várni, csak kicsit jobb. A tanórák alatt elindultunk kirándulni a gyönyörû erdõbe, s miközben a tanárok tanítottak, mi jegyzeteltünk. Az elsõ nap végén fáradtan értünk a szállásunkra. Délután öt órától szabadfoglalkozás volt. Beosztották, hogy melyik csapat mikor milyen közmunkát végez (takarítás, terítés, söprés stb.). De voltak délután külön programok is, például tájfutás, madarászat, tutaj

verseny, lovaglás, biofõzõcske, vetítés és még nagyon sok jó program. Szerdán délután, amikor hazajöttek a természetismeretesek, hoztak egy madárfiókát, ami valószínûleg erdei pinty volt, és a kakukk kilökte a fészkébõl a testvéreivel együtt. Túlélte az éjszakát, már egész életrevalónak tûnt, amikor másnap délután valaki túletette, és Atropos istennõ közbelépett. Másnap már mindenki lázban volt, ugyanis este nagy tábortüzet raktunk, ahol minden csoportnak elõ kellett adnia két dalt. Egy természethez fûzõdõt és egy szabadon választottat. Ugyanakkor minden este egy kis csoport összegyûlt a padoknál, egy csoportvezetõ gitározott, a pár ott lézengõ gyerek meg énekelt. Másnap reggel nekiálltunk pakolni, mert délután már nem sok idõ maradt volna rá. Fél háromtól az eredményhirdetés következett. Az összes helyezett kapott tortát, az elsõ helyezett pedig megkapta a törpöket, amiket Perczel tanár úr az egyik boltban kapott. Fél négykor elindult az „a” és a „b” osztály az elsõ busszal. Mikor megérkeztünk a Batthyány térre, sok szülõ boldogan nyújtogatta a nyakát a gyerekét keresve. Hát igen, itt szétvált az évfolyam, vége lett a 2009-es erdei iskolának. Végül is nagyon jó volt, sokat tanultunk, sokat túráztunk és még több tapasztalatot szereztünk.

Báthor Anna (6.a)


2009.06.15.

14:08

Page 19

P R O G R A M O K

19

Erdõ, erdõ, erdõ... Még hetekkel az indulás elõtt egy osztálytársam említette, hogy Perczel tanár úr tizedikes segítõket toboroz a hatodik osztály erdei iskolájába. Gondoltam, szeretem az erdõt, általában segíteni is szeretek, sõt, még a tizedik évfolyamba is járok, tehát kár lenne kihagyni ezt a lehetõséget. (Az iskola része a szónak nem volt ennyire vonzó, de az igazi iskolánál sokkal rosszabbnak nem hangzott…) Meg „ezek a mai fiatalok” addigi tapasztalataim alapján túl szemtelennek tûntek, de ami nem öl meg, az erõsít. Szóval már pünkösd tájékán a csobánkai cserkészparkban találtam magam, elõttem, mögöttem és mellettem vagy százharminc nyüzsgõ hatodikossal és öt másik segítõvel, akikkel foghattuk egymás kezét. De máris el kellett engednünk egy idõre, mert összekeverve az osztályokat, színek szerint beosztva hat egymással versenyzõ csapat vezetõi lettünk. (Bár én jobban szerettem a kapitány jelzõt, hiszen fegyelem nélkül nem lett volna esélyünk az ellenséggel szemben… Mégsem mi nyertünk.) Az öt nap mindegyikén napközben egy-egy tanórát tartottak, felhasználva azt a tényt, hogy a természet minden tárgyhoz kapcsolódik (némi tanári ihlet segítségével). A kicsik szerencséjére nem kellett egész nap mereven figyelni, az idõ nagy részében önállóan dolgozhatták fel a hallottakat a túrák alatt. Feltéve, ha volt mibe kapaszkodniuk a dombmászás közben. Ennek ellenére meglepõen keveset nyavalyogtak a

héten, sõt, akármivel próbálkoztunk, hogy elfáradjanak, semmivel sem lehetett elaltatni õket. Mi, a szervezõk egész nap fel-alá szaladgáltunk, ezért nekünk még esti mesére sem volt

szükség (és azt is megúsztuk, hogy elvegyék a zseblámpáinkat). Délutánonként változatos programokból lehetett választani: volt müzli készítés, hímzés, tájfutás, madarászás, elõadás Mongóliáról, méta, foci, kismadár stb. Az utóbbit sajnos túlságosan lelkesen etettük… Még rengeteg oldalt teleírhatnék az élményekkel, de a jövõre nézve a fõ tanulságot már levontam: a legjobb az lenne, ha az egész Szentimre örökre leköltözne Csobánkára. Hazafelé félálomban a metrón feltûnt, hogy valamiért megnõttek körülöttem az emberek… és kevesebbet nevetnek. De legalább már kicsit csendesebbek.

(U. E.)


20

2009.06.15.

14:08

Page 20

D I Á K S Z Í N P A D

Liliomfi

SZIGLIGETI EDE: LILIOMFI Az elmúlt hetekben láthattuk ezt az igazán vidám, fantasztikus komédiát a diákszínpad elõadásában. Lukácsi Huba tanár úr színészei ismét csodálatosan játszottak. Ezt bizonyítja, hogy a közönség végignevette, majd vastapssal jutalmazta az elõadást. Liliomfi szerepében (a már elballagott) Almássy Mártont ismerhettük fel, aki hitelesen, zseniálisan alakította a furfangos, szerelmes színészt. Árnyként kísérte õt Szellemfi (Timár Benedek), a fölöttébb bohókás, borvirágos orrú, néha Liliomfit is alakító színésztárs. Fantasztikusan alakította Gál Tibor a falusi csárda tulajdonosát, a leányát – Erzsikét – jól férjhez adni szándékozó kocsmárost. Fontosnak tartom kiemelni a „nagyok” mellett – a „nagydiákszínpadhoz” most bekerült – Köllõd Csabát, azaz az ifjú Schwartzot, ki olyan jól adta a toporzékoló, bécsi úri fogadós örökösét, hogy míg nevettem, a hátamon a hideg futkosott! Persze csodálatosan játszott Kiss Emma, a vénkisasszony (Kamilla szerepében), Péterffy Lili Erzsiként, Molnár Berta Mariskaként, Nagy Bence Gyuriként és Damokos Atilla mint professzor is. Nagyon jó volt a zene is, ami szintén sokat hozzátett a hangulathoz. Nekem mégis inkább a darab „közelisége” tetszett. Hiszen láttam már a színdarabot a Magyar Színházban, és sokat hallottam a darabból készült filmrõl is. Mégis ez aratott nálam (és ahogy hallottam, másoknál is) a legnagyobb sikert. Az, hogy ez az elõadás a „miénk” a mi (korántsem negatívumként értelmezendõ) amatõr színtársulatunkkal együtt. Nagyon jó volt, hogy a közönség együtt nevetett/nevethetett, hogy például egy spontán ötletként a szünet után betáncoltak a zenére a szereplõk! Csodálatos volt! Remélem, minél többen megnézik a darabot, és szeptemberben újra láthatjuk majd ezt a fergeteges komédiát!

Kosik Zsófi (8.a)


2009.06.15.

14:08

Page 21

D I Á K S Z Í N P A D

LILIOMFI –

ÖREGDIÁK SZEMMEL

Meg kéne nézni a Liliomfit, mondták nekem. Meg, bizony, a Diákszínpad elõadásai színvonalasak és élvezetesek szoktak lenni, miért is ne nézzük meg ezt is? Aztán az osztály-levelezõlistán az alábbi email: ekkor és ekkor lesz elõadásunk, gyertek minél többen! Ó, persze, fejéhez kap az ember, hiszen osztály- és évfolyamtársak, kedves barátok is játszanak benne, természetes, hogy el kell menni, biztos nem fog csalódást okozni. Jegyet venni már nem jutott eszünkbe, de szerencsére pótszék még jutott mindannyiunknak. És nem csalódtunk. Vidámság, nevetés, ez maradt bennünk a darab után. A színészek játéka, a darabban szereplõ poénok, komikus helyzetek mind ezt hozták elõ belõlünk. És az ismert színészek jellegzetes mozdulatai, mondásai, hangja. Régi emlékek is felidézõdtek bennünk, akik ott voltunk a már elballagottak közül. Nemcsak a színház számított, hanem a nosztalgia és a büszkeség is, hogy mi bizony ismerjük õket, nyolc évig együtt koptattuk velük a padokat. Apróság, de lendületet tud adni a fránya vizsgák között. Köszönjük a színészek játékát, az igényes és lelkesítõ, kikapcsolódást nyújtó elõadást! ÁBP

21


22

2009.06.15.

14:08

Page 22

V Á N D O R Ú T O N

Jöttünk, láttunk, visszamennénk AVAGY A

10.C LENGYELORSZÁGBAN

De hát már több mint három hete hazajöttünk… Ki emlékszik már minden részletre? És különben is! Nagyjából ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor eszembe jutott a beszámoló, amit az áprilisi osztálykirándulásunkról ígértem. Szerencsére a duzzogás helyét meglepõen hamar átvette egyfajta jólesõ érzés, hiszen ki ne emlékezne vissza gond nélkül és szívesen egy ilyen szuper osztálykirándulásra, még ennél sokkal késõbbrõl is?! Kezdjük talán a legelején. Szerda reggel fél nyolckor könnyes búcsút vettünk a friss levegõtõl és persze a szülõktõl, majd a busz (egyelõre) gond nélkül kigördült hõn szeretett, de most mégis jó érzéssel magunk mögött hagyott iskolánk elõl. Ezután már gyorsan követték egymást az események. Nem felejtjük el a hosszú és fárasztó buszozást, amit csak néha szakított meg rövid szünet (és persze egyszer egy két órán át tartó szerelés egy rendkívül barátságos tulajdonossal rendelkezõ benzinkút mellett). Eszembe jutnak Szalay tanár úr soha el nem fogyó történetei, melyeket akár órákig is elhallgattunk volna. Szlovákiában – ahol a magyar zászlót jobbnak láttuk nem kitenni az ablakba – kétszer is megálltunk; Zólyom várát és Besztercebányát néztük meg. A szállásunk (Kalwaria Zebrzydowska), egy kolostor és egy híres zarándokközpont mellett feküdt (a házban jelentõsen csökkentettük az átlagéletkort). Megnéztük a csendes és nyugodt Wadowicét, s híres krémesét is megkóstoltuk (ami állítólag II. János Pál pápa kedvence volt, bár ezt az íze után egyesek megkérdõjelezik), a Pápa szülõházát, ahol ma az õ tiszteletére berendezett múzeum látható, személyes tárgyaival, fényképekkel. Az eddig felsorolt emlékek a többit is magukkal hozzák. A szikrázó napsütést Krakkóban, s elõtte a szomorú és borongós idõt Auschwitzban. A krakkói kedves nénit, aki soha nem tudott elég érdekességet mondani, és aki szerint mi mindig túl lassan mentünk (a kérdés, hogy vajon négy óra városnézés után lehet-e még túl

lassan menni. Vagy ha gyorsabbak vagyunk, vajon az egész rövidebb lett volna?)… Emlékszem a döbbent csendre Szent Kolbe atya (osztályunk védõszentje) cellájánál, késõbb a Himnusz egyre bátrabban csengõ hangjaira a krakkói Wawel Székesegyház kriptájában Báthory István király sírjánál, vagy Krakkó napsütötte utcáira, az emberektõl nyüzsgõ, de mégis nyugalmat árasztó fõtérre (ahol a fagyi, a nyalókák és a rengeteg szobor-színészen kívül kétszer is láttunk breakdance bemutatót). Szívesen idézem fel a sóbánya nedves félhomályát Wieliczkában, ahol lefelé lépcsõztünk 15 percig, fölfelé pedig 40 másodperc volt a gyomorforgató lifttel, vagy Zakopanét, ahol hógolyóztunk (és majdnem boboztunk is), és gyönyörködtünk az alvó óriást formáló távoli havas hegycsúcsokban, aztán a piacon a bungee jumpingosokat bámulva sajtot majszoltunk. Persze tapasztalatokkal is gazdagodtunk: megtudtunk, hogy nemcsak a krakkói tûzokádó sárkánytól (csak 2 percenként, 5 másodpercig) kell félnünk, hanem az éjszakai hangoskodások után (mikor a gitározási és éneklési kedv az átlagos fölé szárnyal) a Tanárnõtõl is jobb óvakodni … Ezen kívül bármennyire szeretheti valaki vacsorára a húst krumplival és málnaszörppel, 4 nap után mégis szörnyen meg lehet unni, bármilyen finom is. S végül tényleg igaz a mondás: „Lengyel, magyar két jó barát…” Vasárnap délután megint elérkeztünk a könnyes búcsúhoz, megint az iskola elõtt. De most egymástól. Igaz, hogy másnap újra iskola és újra együtt, de hogy is tudnánk a kettõt összehasonlítani? Az egész utazást Kemény tanárnõnek, Szalay tanár úrnak, a szülõknek és (vicces sofõrünknek) Krisztiánnak akkor is, utólag is nagyon-nagyon köszönjük! DZIÊKUJÊ BARDZO!

ggg


2009.06.15.

14:08

Page 23


23

Egy szelet magyarság Beregszász. Mit lehet mondani egy szerdai tanítási nap és öt óra buszút után? Nagyjából semmit. Azonban a megpróbáltatások csak ezután kezdõdtek. Ukrán határ, cserkészházban szállás (ez azért nem volt rossz), mindenki fáradt. Másnap megkezdõdött a „Kárpátalja 36 órában” címû program a 11.a számára. Vezetõje Samu bácsi, a gépészmérnök végzettségû nyugdíjas idegenvezetõ, aki még az útikönyvben is benne van. Napi 12 óra buszozás és tömény turizmus (köszönet Kiss István gépkocsivezetõnek!?). Munkács monumentális várában megtudhattuk, hogyan zajlott Lipót császár és Zrínyi Ilona (Ilka) levelezése, majd irány Ungvár, a tartományi székhely. Szocreál épületek, melyeket a cseresznye virágszirmainak rózsaszín hullása szépített meg. Azért szerencsére kuriózumok is belefértek a programba, például egy-két gyönyörû görög katolikus templom. Következõ nap már a Felsõ-Tisza völgyének emelkedõin tolta a szelet Neoplan buszunk, lélegzetelállító tájakon kanyarogva. Néha megálltunk, és lenéztünk a lankákra és a bércekre, azonban sietnünk kellett, hiszen mindig tudtuk Samu bától, hogy „a busz tizenhetes perc múlva zárt ajtókkal innen elindul”. A Szinevéri-tó tiszta tükre koronázta meg ezt a napot. Este átköltöztünk egy tiszta, szép, magyar kollégiumba. Harmadnap felmentünk a Vereckei-hágóra, ahol az emlékmûnél honfoglaló õseinkre emlékezhettünk – volna, ha nem rongálták volna meg azt ismét az ukránok. A mocskolódó feliratok félig eltüntetve, az oltárkövön ütésnyomok – ebben szerencsére nem tudtak kárt tenni. Ízelítõt kaptunk az ukrán valóságból. A Sipot-vízeséssel zártuk ezt a napot. Vasárnap szentmisére mentünk a szép és igen nagy római katolikus (magyar) templomba, ahol a hívek tiszta szívvel, teli torokból énekeltek, bár ülõhely nem is jutott mindenkinek. A beregszászi városnézés keretében elmentünk a Magyar Fõiskolára és a Kossuth Lajos Gimnáziumba. Mindkét intézmény a szakadék szélén áll,

ugyanis a felsõoktatásba csak egy speciális ukrán nyelvi teszttel lehet bekerülni, az érettségit pedig jövõ évtõl minden tárgyból ukránul kell tennie a magyar diákoknak is az Ukrajnában hírhedt 5. sz. állami oktatási rendelet miatt. Így az alapvetõ kisebbségi jogok erõteljesen sérülnek, a magyar kisebbség megmaradása pedig komoly veszélyben van. Megrendítõ volt, ahogy 2004. december 5-érõl beszélt aznapi vezetõnk, Zoli, egy helyi cserkész, hogy olyat mondtak ki azon a magyarországi népszavazáson, amihez nem volt joguk, amit nem lett volna

szabad – ezt hallván már-már rossz érzés volt magyarnak lenni. Ukrajna a szélsõségek országa minden tekintetben. A maffiózók – a sötétített autóablak nagyon divatos – és az elit BMW-kbe, Porschékba, Ferrarikba öli a pénzét, közben pedig a ruszinok, magyarok (ez a két nép õslakos itt) és más ukránok a falvakban és a városi szegénynegyedekben nyomorognak. Hazafelé ismét megismerkedtünk Ukrajna vendégmarasztaló (értsd: három órát várató) határõreivel, és élményekben gazdagon, sok csokival (finom és olcsó) értünk vissza a Kárpátokból az Alföldre, szívünkben egy fohásszal Kárpátaljáért. *** Hogy miért e cím? Számomra Nagy-Magyarország mindig egy nagy kenyérnek tûnt, amelybõl leszeltek, leharaptak kisebb és nagyobb darabokat.

SM (11.a)


2009.06.15.

24

14:08

Page 24

T A L E N T U M

Talentum Kémia OKTV döntõ Hegyessy András (12.a) 10. helyezett (Felkészítõ tanár: Thuróczy Éva)

A Mikola Országos Fizikaverseny II. fordulójába jutottak: Becker Dániel (9.a) Bánki Dániel (9.b)

Biológia OKTV döntõ Ágh Nóra (12.d) 42. helyezett (Felkészítõ tanár: Perczel Tamás) Helyreigazítás: Pálovics Dalma (francia OKTV 23. hely) felkészítõ tanára Kovács Örs volt.

A Károly Iréneusz Országos Fizikaverseny sajnos idén az osztálykirándulásokkal egybeesett, de a házi dolgozat kategóriában Lógó Benedek (9.b) II. helyezett Az Egyetemközi Francia Központ által szervezett országos francia diktálási versenyen (kezdõk kategória) Becker Dániel (9.a) 2. helyezett (Felkészítõ tanár: Gianone András)

Fizika OKTV II. fordulóba jutottak: Pálffy András és Gellai Imre (11.a) Stibrányi Márton (12.d) Az Újbudai Pedagógiai Szolgáltató által szervezett kerületi német vers- és prózamondó versenyen Kisbán Petra (6.c) 3. helyezett (Felkészítõ tanár: Berzsenyi Eszter)

Zene Az Újbudai Tavaszi Hangversenyen mindkét kórusunk Kiemelt Arany minõsítést kapott, a Rajeczky Benjamin Kamarazenekar kísérte õket. Vezényelt Farkas Mária és Szemkeõ-Martin Orsolya.

Az Újbudai Pedagógiai Intézet minden versenyen szereplõ gyereknek küldött egy szelet tortát.


2009.06.15.

14:09

Page 25

V A L L A T Ó

25

Vallató Név: Szendrõdy Dorottya Születési idõ: 1970. augusztus 27. Születési hely: Budapest Országa: Olaszország Városa: Róma Étele: olaszos tésztafélék bármilyen formában Itala: száraz vörösbor Állata: medve Autója: Ford Fiesta Könyvei: Dosztojevszkij: Bûn és bûnhõdés, Bulgakov: A Mester és Margarita Költõi: Ady Endre, Kosztolányi Dezsõ, Radnóti Miklós Filmjei: Puszta formalitás, Sok hûhó semmiért Színésze: Brad Pitt Színésznõje: Meryl Streep Sportolója: André Agassi Komolyzene: Puccini Könnyûzene: Beatles, ABBA, Gipsy Kings Hobbija: operalátogatás Mesefigurák: Lolka és Bolka Barátok a suliban: Ajándékok Istentõl Szerelem: „A szerelem jó, a szerelem fáj.” Házasság: Lélek, gondolat, test összhangja Válás: Ne ítélj! Félelem: Hogy léteznek helyrehozhatatlan lövések Halál: Átmenet Pénz: Ha jól használjuk, gazdagít Életelv: Élethazugság nélkül élni Életcél: A pályát befutni Osztályfõnökség: Megéri!

bak-

Mely tantárgyakat szerette leginkább és legkevésbé? Leginkább a magyart, legkevésbé a kémiát Mi volt valaha a legrosszabb jegy a bizonyítványában és milyen tantárgyból? Kémiából kettes Melyik országba utazna szívesen? Mexikóba (ha vége a járványnak) Melyik történelmi személyiséggel találkozna szívesen? Mátyás királlyal Melyik történelmi eseményt látná szívesen? Az egyiptomi piramisok építését

Két szenvedély, mely tartósnak bizonyult: az evés és a telefonálás


26

2009.06.15.

14:09

Page 26

K Ö R K É R D É S

Jó érzés, mert kedves tanárok és osztálytársak vannak. Néha sokat kell tanulni, de utána jó érzés, hogy már megint megtanultam valamit, és túl vagyok rajta. Sokan csodálnak minket, hogy ilyen jó és erõs iskolába járunk, és ez jó érzés. Sok tanár van, akiket szeretek, mert kedvesek és viccesek. Jó döntés volt, hogy jelentkeztem, mert szeretek ide járni.

Magasabb színvonalú tanulás, több lecke, latin tanulás, keresztény osztályközösség, keresztény tanárok, hittan, Pingvin SzIGeten beszélgetni, tesiórán kézizni. Ezek azok a dolgok, amiket szeretek, de vannak olyanok is, amiket nem.

Amikor megtudtam, hogy felvettek, nagyon örültem. Amióta idejárok, sok minden megváltozott. Például a tanulási módszerem. Itt sokkal többet kell tanulni. Miért jó szentimrésnek lenni? Talán azért, mert úgymond felnéznek rám, amikor meghallják, hogy hová járok. Amúgy én is büszke vagyok, hogy ebbe a nagy múltú, nagyhírû gimnáziumba járhatok. Elõször is nagyon jól érzem magam itt. Szeretem a tanárokat, és minden nagyon jó, szinte minden van itt. Latint is tanulunk. A programok is jók. A tantárgyak érdekesen vannak elõadva, hogy jól meg lehessen érteni õket. Nagyon tetszik az iskola, mert sokoldalú. Számomra ez az iskola azért is jelent sokat, mert a nagypapám is ide járt. Sokkal több a program, mint a volt iskolámban, pl. modellezõ szakkör. Az osztályközösség nagyon jó. Nagyon szeretem ezt az iskolát. Jó a sport, a tanítás. A latin nyelv egy picit nehéz és újdonság, de egész jó. Nekem nagyon tetszik a modellezõ szakkör, mert nagyon jó repülõket építünk. Csak az nem tetszik, hogy majd’ minden héten dolgozatot írunk. A latin és a kultúrtörténet a kedvenc tantárgyaim. Az osztályprogramok is nagyon tetszenek, amiket Berzsenyi Eszter tanárnõ szervez. A latinnak örülök az egyik legjobban. Azt hittem, nem leszek jó tanuló, de szinte jobb vagyok, mint a régi iskolámban, és nagyon büszke vagyok rá, hogy ide járhatok.

Mit jelent újdonsült szentimrésnek lenni?

A sportpályák nagyon jók, a Pingvin SzIGet és a többi hely is. Sok jó élményem van, sok a jó fej gyerek, szerintem nagyon jó gimnázium.


2009.06.15.

14:10

Page 27

K Ö R K É R D É S

Most már tudom, hogy miért akarták a szüleim és a nõvérem, hogy ide járjak. Az általános sulimban könnyûek voltak a tantárgyak, és amikor elkezdõdött az év, szembesültem vele, hogy nem lehet csak flegmán átnézni a könyvet.

27

Azt, hogy egy jó suliba járok. Több a lecke. Jól érzem magam, vannak barátaim. Ennél jobb suli szerintem egy gyereknek sem kell.

Nagyon örülök, hogy ide felvettek, mert nagyon jó az osztályközösség, meg hogy itt nagyra tartják a sportot. Nagyon jó, de kicsit félelmetes, mert mindenki nagyobb. A tanárok kedvesek és a gyerekek is. Az órák érdekesek. A különórák is szuperek, de nekem igazából azt jelenti szentimrésnek lenni, hogy egy komolyabb és erõsebb iskolába járok, ami egy kicsit nehéz, de jó. Jó, hogy néhány óra után bátran oda lehet menni a tanárokhoz véleményt nyilvánítani az órán tanultakról. Szeretek szentimrés lenni. Sok lehetõség van az iskolában, én például modellezõ szakkörre és kézilabdára járok. Szeretek ide járni iskolába. Nagyon várom az idei elsõ osztálytábort! A „Szentimrébe” elég nehéz bejutni és erõs iskola is. A tanárok szervezõképessége szerintem nagyon jó. Az iskola hangulatos, és jó játékok, edzések is vannak. Szerintem szentimrésnek lenni kihívás és egy életmód. Az, hogy új iskolába kellett menni, jó volt, de izgalommal járt. Nagyon jól érzem magam az iskolában, elsõsorban a sok program miatt. Több barátot szereztem, teljesen megváltozott az életem. Többet kell tanulni, emiatt kevesebb idõm van különórákra járni! De nagyon jól érzem magam! Tényleg! És boldog vagyok, hogy ebbe az iskolába járok.

Az év egyik legjobb eseménye a gólyatábor volt. Nagyon tetszett a Piciszter is (remélem megnyerjük!). Örülök, hogy ebbe az osztályba kerültem! Nagyon örülök, hogy ebbe az iskolába kerültem. Sokat tanulhattam ebben az évben. Elég nehéz volt az év eleje, de miután megszoktam, nagyon élveztem az életet az osztályközösségben. Tanáraimat szeretem, legkedvesebb tantárgyaim a kultúrtörténet, a magyar és a hittan.

Az osztály igazán jó, mert mindenki segít egymásnak, és jókat nevetünk. Nagyon jók az osztályprogramok: fagyizunk, bobozunk, biciklizünk, és minden jót csinálunk. A tanárok is szeretik az osztályt, mindig megértõek, és kedvesen törõdnek velünk.


2009.06.15.

14:10

28

Page 28

I N T E R J Ú

Öröm és kíváncsiság INTERJÚ GAÁL ANNA

TANÁRNÕVEL, A LEENDÕ

„Magyarország egy olyan kalitka, amelybõl egyszer még egy gyönyörû madár fog kirepülni.” Pio atya Milyen érzésekkel vállalja az osztályt? Öröm van bennem és kíváncsiság. Megajándékozottnak érzem magam, de a csomagot még teljesen nem bonthatom ki. Elõször kétségbeestem, amikor kiderült, hogy az osztályom beiratkozásakor nem lehetek jelen, mert épp aznap kezdõdik a 12.c érettségi szóbeli vizsgája, ahol jegyzõ vagyok. Hogyan fogom megismerni a gyerekeket, és milyen kár, hogy nem találkozhatom mielõbb a szülõkkel! Aztán végiggondoltam, hogy így még szebb lesz a nyár, hosszú, békés várakozás. Lassan mégis megbontom a csomagot, elsõként bemutatkozó levelek, bizonyítványmásolatok, oklevelek hullnak elém. Izgatott, bizakodó és féltõ szülõk gondosan megírt levelei. Talán kicsit többet sejtek a családokról, az ideérkezõ gyerekekrõl. Tovább bontom a csomagot. Mit mutat egy bizonyítvány, egy ellenõrzõmásolat, egy elsõáldozási emléklap? Nem sokat. Ezért írtam egy levelet, amelyet a beiratkozáskor kap meg minden család, s erre várok választ a gyerekektõl a nyár során. Aztán majd jön a szeptember, a nulladik osztályfõnöki óra, majd az elsõ találkozás a szülõkkel, s lassan megismerik egymást az osztályomba csöppent diákok, s talán az évek során észreveszik, hogy mindenkirõl külön-külön le kell hántanunk a csomagolást, az eddigi és itt szerzett bizonyítványokat, a régi osztálytársakról hozott elõrecsomagolt véleményünket, az újakról az elsõ ítéletünket, s egymásban meg kell találnunk az egyedi, gyönyörû és megismételhetetlen ajándékot. Miért pont a kicsik, miért ötödikesek? Azért, mert az Igazgató úr az 5.a osztályt bízta rám. Ajándék gyereknek ne nézd a korát… Mindannyian tudjuk, hogy a 12.d-nek volt az osztályfõnök helyettese. Mit gondol, mennyiben lesz más, mennyiben lesz több a feladata? Perczel Tamás tanár úr mellett négy évig lehettem helyettes. Rendkívüli lehetõség volt ez. Ugyanis elles-

5.A

OSZTÁLYFÕNÖKÉVEL

hettem, hogy a tanár úr mennyi szeretettel, a nehéz helyzetekben mennyi bölcsességgel nevel és milyen õszinte lelkesedéssel, a diákok iránti tisztelettel tanít, aki mindig nyitott a diákok kérdéseit megvitatni. Olyan szerencsés voltam, hogy úgy kerülhettem közel egy osztályhoz, vettem részt szülõi értekezleteken, úgy kísértem õket kirándulásokon, lelki napokon, az osztálytáborokban, hogy nem engem nyomott a felelõsség súlya, nem nekem kellett a szervezéssel, az adminisztrációval és a fegyelmezéssel bajlódni, hanem csak ráültem a biciklire, s hajtottam én is. Kevés tanár mondhatja el magáról, hogy négyéves ofõképzõbe járt. Az elõzõ kérdésre visszatérve, kifejezetten örülök, hogy kisebbeket kapok. Utoljára a Szent Kinga osztályt tanítottam ötödiktõl hetedikig, kedves emlékem ez a három év, nagy élmény volt látni a gyerekek lelkesedését, fizikai és szellemi fejlõdését. Most õsszel viszem néhányukat tizedikesként Angliába a cserekapcsolat révén, s fantasztikus, mekkorát fejlõdött azóta is az angoltudásuk, milyen magabiztos, nyitott és kiegyensúlyozott fiatalokká cseperedtek. Tudja már, melyik szent lesz az osztály védõszentje? Ha igen, megosztaná velünk, hogy miért? Amint megtudtam, hogy osztályfõnök leszek, elsõ dolgom volt, hogy elkezdtem szentet keresni, hogy máris imádkozni tudjak hozzá a közbenjárását kérve az osztályért. Olyan szentet kerestem, aki még nem volt egyetlen budai ciszterci osztálynak sem a védõszentje. Második szempontom: egy olyan szent, aki a huszadik században élt, s ezért talán a gyerekek jobban tudnak hozzá kötõdni, mint egy olyan középkori szenthez, akirõl ugyan fennmaradtak legendák, de keveset tudunk az életérõl. Több szent élete is megérintett, sokáig érleltem a döntést, de végül Pio atya mellett döntöttem, illetve egyre inkább úgy érzem, hogy õ döntött az osztályunk mellett.

Vass Nono (11.d)


2009.06.15.

14:10

Page 29

29

I N T E R J Ú

Tele várakozással és bizalommal INTERJÚ RIMÓCZI ANNÁVAL, Milyen érzésekkel vállalja az új osztályt? Hálát érzek azokért a gyerekekért, akik rám lesznek bízva, s imádkozom értük, a szelídségükért, a családjukért. Izgalom is van bennem, hiszen minden új dologban van valami titokzatosság, kaland, meglepetés, így egy új közösség születésében is. Él bennem a remény, hogy a diákok, tanárok, szülõk közt összeszövõdik majd egy „háló” (együttmûködõ és fejlesztõ közeget alkotva), mely mindannyiunkat véd, s biztonságos légkört teremt a tanuláshoz, neveléshez. Mi a jó az osztályfõnökségben? Sokakkal együtt én is vallom, ha nem akarunk másokért élni, szemétdombra valók leszünk, akár az ízét vesztett só. Jézus az apostolait sem csupán tanításra hívta, hanem fõ célja a közösségépítés volt (egyek legyenek…). Ez számunkra ma is feladat, s különösen akkor, mikor az életbe vetett bizalom is krízisben van. Osztályfõnökként hosszabb távú nevelési célokat is kitûzhetünk, hogy érett személlyé, felnõtt kereszténnyé váljanak a tanulóink, akik képesek meglátni a reménytelennek látszó helyzetekben is a kiutat. Véleményem szerint a növekedésükhöz a legnagyobb erõ az, ha a körülöttük állók gyengéden szeretik és vezetik õket, kihívásokat állítva eléjük, ugyanis ha mindentõl megóvjuk a gyerekeinket, törékenyekké válhatnak. Az együttlétek által több lehetõségünk van jelen lenni a gyerekek életében. Ez nagy felelõsség is, hiszen ha mi nem növekedünk közben, akkor csak lefelé húzhatjuk õket. És persze jó csak úgy velük lenni, gyönyörködni a frissességükben, pajkosságukban. Milyen volt a korábbi osztálya? Legutóbbi osztályom egy világi nyolcosztályos gimnáziumban volt. Nagyon szerettem õket. Sokat túráztunk, csúsztunk-másztunk a hegyekben, bicikliztünk. Meglepõen sok volt az ép családból jövõ gyerek, azonban volt közülük néhány, aki bonyolult családi kapcsolatokban élt, s viselkedése sebzettségét takarta. Átéltünk együtt bánatot, kacagást egyaránt. Sikerült több olyan programba bevonni õket, ahol

A LEENDÕ

5.B


megtapasztalhatták, hogy õk is tudnak ajándékozni, segíteni másokon, s mindeközben pedig gyógyultak. Számomra a legemlékezetesebb emlék az volt, mikor Mikulás napja elõtt az osztállyal felhívást tettünk közzé az egész iskolában, hogy két idõsek otthonába készülünk elmenni, s akinek belefér a szeretetébe, az hozzon gyümölcsöt, édességet. Egy rövid mûsorral készültünk, vitték a gyerekek az elfekvõ részekbe is az összegyûjtött ajándékokat, vidámságukat, szeretetüket. Hogy itt valójában mi történt, azt nehéz szavakba foglalni. Volt, aki zokogott, volt, aki a szerettei fényképét mutatta, s egy néni, akinek senkije sem élt már, a verseit hagyta ránk. Mint szaktanár is sokat foglalkoztam velük, közülük egy kislány Zrínyi-döntõs volt, következõ két évben pedig egy-egy csapat a Bolyai csapatverseny döntõjébe jutott. Miért pont kicsik? A volt osztályomtól hetedik osztályos koruk végén búcsúztam el (miközben jó néhány könnycsepp gurult végig az arcomon). Felkerekedtem, és útra keltem abban a reményben, hogy „hazatérhetek”, hogy egy olyan iskolába jöhetek dolgozni, ahol a szülõk, diákok, tanárok egy irányba néznek és húznak, s ezért számomra valami egészen újnak kell majd születnie. Most már tapasztalatból mondhatom, hogy jó itt lenni, tanárnak, diáknak egyaránt, s ha megpróbáltatások, nehézségek érnek is valakit, ezek a kölcsönös tisztelet által szeretetben oldódnak fel. Hát ilyen lelkületben, telve várakozással, bizalommal és nyitott szívvel várok minden leendõ 5.b osztályos tanulót.

Träger Magdi (7.b)


2009.06.15.

14:10

30

Page 30

I N T E R J Ú

Fejest ugrani a mélyvízbe INTERJÚ SCHULEK DÁVID

TANÁR ÚRRAL, A LEENDÕ

Miért vállal újra osztályt? Úgy gondolom, a tanári munkának talán a legfontosabb része az osztályfõnöki munka, és az elmúlt években szerencsémre rengeteg izgalmas és érdekes dolgot csinálhattam, így például Balatonakalit újítottuk fel, mûfüves pályát, buborékot építettünk. Az új sportpálya is most készült el. Viszont egyre inkább azt éreztem, hogy ezek a dolgok nem annyira a tanári munkáról szólnak, és én alapvetõen azért mentem tanárnak, mert szeretek tanítani, és egy tanárembernek igenis tanítania kell. Ezért most úgy éreztem, eljött az ideje, hogy fejest ugorjak a mélyvízbe. Miért kicsiket vállalt? Azért vállaltam ötödikeseket, mert hiszek a nyolc évfolyamos rendszerben. Sokan azt gondolják, hogy ez sok, de ha jó munkát végzünk, akkor nyolc év igenis óriási lehet, és nagyon sok eredményt el tudunk érni. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek 13-14 éves korban - ami nagyon meghatározó az életükben -, igenis egy közösségben legyenek, és ez a közösség utána maradjon együtt. Mindenképpen kicsiket akartam vállalni, ami biztos, hogy nehézségeket fog okozni, mert õk nem önállóak még, õket be kell vezetni a szentimrés életbe, és nagyon sok munka van velük. Tehát a feladat nagy, de az az izgalmas, ha nagy feladatokat kell ellátni. Ez mindenképpen az lesz, és nekem is fel kell nõnöm egy kicsit a feladathoz. Röpis osztályt fog nevelni belõlük? Soha nem gondoltam, hogy egy osztályban azt kéne erõltetni, ami nekem fontos. Nyilvánvaló, hogy a sport nagyobb szerepet fog kapni az életükben, hisz mindenkinek maga felé hajlik a keze. Gondolhatnánk, hogy akiknek nincs ehhez affinitásuk, mindig egy kicsit kívülállók maradnak. Én semmiféleképpen nem szeretném, hogy akár egy pillanatig is úgy érezzék, kikerülnek a társaságból. A lényeg az, hogy nem szeretnék röpis osztályt, de szeretnék egy nagyon sportos, vagány társaságot összehozni. Remélem, hogy a jó pár együtt töltött éven keresztül sok közösségi munkát fognak vállalni, sokat fognak nekem segíteni szervezésekben, ami talán hasznos lesz nekik is, mert egy csomó olyan dolgot megtanulnak majd, amit késõbb kamatoztathatnak. Ez például nagyon jól sikerült a volt osztályomnál is. Tudatosan adtam nekik már 8-9-ben

5.C


is komoly szervezési feladatokat, és tisztességgel, becsületesen el is látták ezeket. Ahogy tapasztalom és látom, nagyon szépen megállja a helyét a már 4 éve érettségizett osztályom, és szerintem sokat tudnak hasznosítani ezekbõl a feladatokból a késõbbiekben. Milyen érzésekkel várja új osztályát? Nagy izgalmakkal és kíváncsian, hiszen egy új világ fog elõttem kinyílni. Harminchat új világ. Szeretnék megfelelni, és amit az ember az elsõ lépésekkor lerak, abból fog élni késõbb, és fontos, hogy sikerüljön jó alapokat lerakni. Mert amiként megalapozzuk a házat is, ha nem sikerül jó alapokat leraknunk, akkor utána már minden hiába, nagyon nehéz lesz stabil házat ráemelni. Fontos az elején megfogni õket, akkor talán könnyebb lesz a dolgom késõbb. Nem lesz az elõzõ osztálya a mérce? Biztos, hogy nem. Bár az is biztos, hogy össze fogom õket hasonlítani. Nem a mérce szót használnám, hiszen egészen más emberek, új világ. Egy teljesen új folyón fogunk elindulni, és nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba belelépni. Mit fog másképp csinálni? Rengeteg mindent. Sok olyan dologba fektettem energiát, ami utólag nézve fölösleges volt, és én is öregedtem, talán kicsit tapasztaltabb is vagyok, így jobban látom, hogy mik a fontos dolgok, miket kell észrevennem egy osztály életében. Sok mindent másképp fogok csinálni, mint régebben, de a lelkesedést, a hangulatot, és a stílust nem fogom megváltoztatni. Az osztályfõnökség mellett folytatódik az iskola „tesirészlegének” a felújítása. Mik az újabb tervek? Ez egyelõre maradjon az én titkom, de természetesen már vannak ötleteim, és sok apró építkezés is van még elõttünk. A nyár is tartogat egy izgalmas meglepetést, amit ha szeptemberben visszajöttök, látni fogtok. De van még sok ötlet a tarsolyomban. Most viszont egy másfajta építkezésbe kezdek, mégpedig osztályépítkezésbe. Az a célom, hogy megtöltsem az új osztályomat tartalommal, sok széppel és jóval, és hogy a nyolc év alatt mind jól érezzék magukat.

Szima-Mármarosi Eszter (10.c)


2009.06.15.

14:10

Page 31

31

I N T E R J Ú

Egy nagy utazás, egy nagy kaland INTERJÚ ALMÁSSYNÉ MUDRI MÁRIA

TANÁRNÕVEL, A LEENDÕ

Tanárnõ már régóta tanít itt. Hogy fog beleférni az új osztály jelenlegi tanrendjébe? Már 17 éve tanítok itt. Most két 11-es és egy 8-os osztályt és két emelt szintû csoportot viszek. Jövõre nem én indítok 11-es faktot, helyettük veszem fel az osztályomat. Tanárnõnek még nem volt osztálya. Mit vár, milyen lesz az elkövetkezõ 4 év? A szívemnek kedves Karvázy tanárnõ mondta azt, hogy egyszer ki kell próbálnom az osztályfõnökséget, mert az az igazi „tanárság”. Szeretek tanár lenni, kíváncsian várom ezt a más minõségû élményt. Félek is tõle, mert látva a többi osztályfõnököt, szinte plusz egy állást jelent az osztályfõnökség. Ami mellett sok gondot jelent majd felkészülni az óráimra, amit pedig komolyan veszek. Van bennem valami kíváncsi várakozás, hogy milyen is lesz ez a kaland, de nem gondolom, hogy könnyû lenne. Mint szaktanár is sokat változtam az elmúlt években, megértõbb és együttérzõbb tanárrá váltam, fontosabbá váltak számomra maguk az emberek, nem pusztán a leadott anyag pontos visszakérdezése. Tanárnõ választhatta a nagyokat. Miért pont õket? Azért mentem egyetemre, s nem fõiskolára, mert úgy éreztem, hogy a középiskolások az én korosztályom. És az élet is ezt igazolta. Bár a nyolcosztályos oktatást nagy lehetõségnek tartom - látni a tizenegyedikeseimen, hogy hét éve tanítom õket, értjük egymást, egy nyelvet beszélünk -, mégis féltem ötödikeseket vállalni, félek, nem lenne elég energiám. A nagyobbak önállóbbak, ami nagy segítség, nem kell mindig mögöttük állnom. Tanárnõ mindig sok programot reklámoz az osztályokban, hogy fogja összeegyeztetni ezeket az osztályával? Szabó Gábor tanár úr mondta, hogy az osztályfõnök minden programot az osztály szemével néz. Gondolom, hogy így lesz ez, hiszen már a mostani osztályaimmal is így vagyok, hogy amit én

9.C


jónak érzek, és szeretném, hogy ti is lássátok, akkor, ha lehet, el is viszlek titeket, de legalábbis hírt adok róla. Eddig mennyi energiát tudott belefektetni a leendõ programok megszervezésébe? Lehet már tudni valamit, hogy például ki lesz az osztályfõnök helyettes? A mottóm, hogy „elég a napnak a maga baja”. Jelenleg olyan mennyiségû munkám van, hogy nem fér bele, hogy a leendõ osztályommal foglalkozzam. Úgy gondolom, hogy ha már elengedtelek titeket nyárra, és kicsit pihentem, töltõdtem, akkor gondolkozom azon, hogy hogyan is legyen a jövõ osztályfõnökként. Osztályfõnök helyettest már választottam, Szalay József tanár urat. Akkor az osztály számíthat mindenféle kulturális, többek között külföldi utazásra is? Ha a tanár úr úgy gondolja, akkor igen. Azért is kértem fel õt helyettesnek, hogy segítsen nekem a kirándulások megszervezésében, mert én attól nagyon félek. Megtudhatjuk, hogy ezen kívül még miért Szalay József tanár urat választotta? Úgy gondolom, hogy az ember eredendõen születik tanárnak, de nagyon sok mindent meg lehet tanulni, hisz vannak olyan trükkök, elemek, tapasztalatok, amit csak az idõsebb, tapasztaltabb kollégáktól lehet ellesni. És én ezért választottam magam mellé a tanár urat elsõsorban, hogy segítsen nekem majd olyan helyzetekben, amik elõtt megtorpannék. Mert õ bölcsebb már, mint én. Úgyhogy ilyennek képzelem az osztályfõnökséget: nagy utazásnak, nagy kalandnak.

Kerényi Dóra (8.a)


2009.06.15.

32

14:10

Page 32

T E R M É S Z E T V É D E L E M

Élet vagy halál? Hogyan viszonyulunk a teremtett világhoz? Észrevesszük-e annak csodáit? Érezzük-e a felelõsséget azért a Földért, amit ajándékba kaptunk a Teremtõtõl, hogy ott életünk lehessen, és találkozhassunk Vele? Szemetelés, légszennyezés, a fogyatkozó energiatartalékok pazarlása, klímaváltozás. Vajon hová vezet ez az út? „Csupán” embermilliók halálához vagy egész életterünk pusztulásához? A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Felelõsségünk a teremtett világért címû körlevelében fogalmazta meg az Egyház álláspontját a környezeti válsággal kapcsolatban. A több mint százoldalas könyvecske nem könnyû olvasmány, viszont számos olyan érdekes tényt, állítást és gondolatot közöl, melyeken elgondolkodva talán végre mi is belátjuk: ha nem vesszük ki részünket nap mint nap a teremtett világ védelmébõl, akkor nem lesz hosszú jövõje az emberiségnek, de lehet, hogy nekünk sem! Részletek a körlevélbõl: …a trópusi esõerdõk irtása pedig az utóbbi évtizedekben olyan mértékben felgyorsult, hogy az 1990 és 2005 közötti idõszakban évente legalább 100 ezer négyzetkilométer (Magyarország teljes területénél nagyobb) erdõterület tûnik el az ezeknek az erdõknek otthont adó dél-amerikai, afrikai és délkelet-ázsiai régióból. A ’70-es évek eleje óta több mint százszorosára nõtt a hazai asztmás megbetegedések száma, az Európai Bizottság felmérése szerint Magyarországon átlagosan 3 évvel élünk rövidebb ideig a levegõszennyezés miatt. Ha nem tudunk változtatni életfelfogásunkon és életformánkon, akkor mi magunk is ennek a globális válságnak az okai vagyunk. Túl sok erõforrást használunk el, és túl sok szennyezést bocsátunk ki annak érdekében, hogy az anyagi javak gyarapításának kétes örömeit megszerezzük magunknak. Egyre nõ ökológiai lábnyomunk, vagyis az a produktív földterület, amelyre

az általunk elfogyasztott, elhasznált dolgok elõállításához és a képzõdõ szennyezés elnyeléséhez szükség van. A Föld méreteinél fogva azt hihetjük, hogy hatalmas területek állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy élelmünket, ruházatunkat, lakásunkat, különbözõ fogyasztási javainkat, az elhasznált energiát elõállítsuk, és ugyanezek a területek a kibocsátott szennyezést is elnyeljék. Ez azonban nincs így. Ma minden ember csupán 1,8 hektárnyi (100 × 180 m) területtel rendelkezik minderre a bolygó szárazföldi felszínébõl (az örök jéggel borított területeket és a nagy sivatagokat leszámítva). Ennél közel negyedével többet, mintegy 2,2 hektárt használunk fejenként, azaz jelenlegi fogyasztási szintünk fenntartásához a Földnél negyedével nagyobb bolygóra lenne szükségünk. Belátható, hogy ez a helyzet hosszú távon nem tartható fenn. A világ javainak több mint 80 százalékát a világ lakosainak kevesebb mint 20 százaléka birtokolja és használja fel. A tény, hogy a mi anyagi jólétünk nem idézett elõ a jelenleginél nagyobb katasztrófát, csupán az õ szegényes életkörülményeiknek köszönhetõ. Gazdagságunk az õ rovásukra valósul meg, a fejlõdés nyugati útja elõttük örökre zárva maradhat. Ökológiai értelemben adósai vagyunk ezeknek az országoknak. Mindeközben gyakran õk vannak a leginkább kitéve például a klímaváltozás hatásainak, az aszályoknak, áradásoknak és hurrikánoknak. A globális Észak gazdag országai jobban tudnak védekezni ezen jelenségek ellen, nemritkán olyan eljárások által, amelyek tovább súlyosbítják a szegény országok lakóinak gondjait. A Teremtõ azonban úgy akarta, hogy az ember közösségben éljen a természettel, mint értelmes és nemes ura, mint õrzõje, és nem mint garázda birtokosa, aki mindent kiárusít, és tekintet nélkül pusztítja a környezetet. A teremtett világ létének oka, hogy teret adjon Isten és ember találkozásának.


2009.06.15.

14:10

Page 33

33

T E R M É S Z E T V É D E L E M

…a teremtett világ dolgaiból Isten egyértelmûen felismerhetõ… A fizikai értelemben vett sivatagok azért szaporodnak a világban, mert a belsõ sivatagok is egyre szélesebbekké válnak. …a profit a keresztény gazdasági modellben szolgáló szerepet kap az uralkodás helyett. …a környezetvédelem elsõsorban értékválasztási és csak azután közgazdasági kérdés… Beszélnek elosztott és megosztott javakról (elosztott javak azok, amelyeket a közösségnek való átadásukkor felosztanak a tagok között, pl. a pizza és a profit, vagy a fa és a rózsaszál; a megosztott javakat ugyanakkor nem lehet felosztani, csak egymással, mint egészet

megosztani, mert a közösséget és az egyént egyaránt megilletik, mint pl. a csend, az erdõ látványa, a rózsacsokor szépsége). Szembe kell néznünk azzal a felelõsséggel, amellyel utódainknak, a jövõ generációknak tartozunk, hogy olyan, a jelenlegihez hasonlóan élhetõ, gazdag és csodálatos természeti környezetet hagyjunk számukra, mint amilyet mi örököltünk elõdeinktõl. A környezeti–ökológiai válság nemcsak probléma, hanem egyben lehetõség is: alkalmat és közös platformot ad a közös gondolkodásra, szemléletalakításra, cselekvésre a keresztény hívõk és a nem keresztény emberek között. További gondolatok találhatók a www.teremtesvedelem.hu weboldalon.


Együttérzés nélkül nem megy… Válság, válság, válság. Politikai, ökológiai, gazdasági, morális. Dobálózunk ezekkel a szavakkal, mint télen a hógolyókkal. Olyan közhelyessé váltak már ezek a riogatások, hogy talán el sem hisszük, hogy tényleg komolyak a problémák. A teremtett világ veszélyben van, az emberiség jövõje kétséges. Ezek lehet, hogy hatásvadász szavak, de vajon mit gondolhatnak az emberek India nyomornegyedeiben, az ártatlan, éhezõ gyermekek vagy azok, akiknek egy természeti katasztrófa elpusztította otthonát vagy az egész családját? Képesek vagyunk-e együtt érezni? Akik igen, ne is olvassák tovább ezt a cikket, hiszen bizonyára szelektíven gyûjtik otthon a szemetet, nem pazarolják ész nélkül az energiát, nem vásárolnak fölösleges kacatokat a boltban, nem dohányoznak, és valószínûleg igyekeznek minél kevesebbszer autóba ülni. Sokan vagyunk sajnos azonban, akik megbuknánk a szolidaritás vizsgáján. Ez azért szomorú, mert mi, akik lubickolunk az anyagi jólét adta kényelmekben, mi, képesek lennénk változtatni, mert jó idõben, jó helyen születtünk. Bármennyit dolgoztunk, bármennyit fáradoztunk anyagi biztonságunkért, ez is csak ajándék. Hiszen a lényeges dolgokat ingyen kapjuk. Nem tettünk semmit azért, hogy megszülessünk, hogy jó családban

növekedhessünk fel, hogy egészségesek lehetünk, hogy van lehetõségünk arra, hogy tanuljunk és dolgozzunk. Nézzünk csak rá egy éhezõ, síró kisgyermekre, és nevetségessé válik egész életünk minden baja és fáradalma. Ha képesek vagyunk együtt érezni, abban a pillanatban elindulunk a szeretet útján, és ehhez az együttérzéshez nem kell más, csupán az, hogy együtt érezzünk magunkkal. Ha elkezdjük keresgélni cselekedeteink mozgatórugóit, akkor egy idõ után rá fogunk döbbeni arra, hogy mindannyian ugyanarra vágyunk. Valami olyasmire, ami nincs meg bennem, és nincs meg benned sem, de megvan bennünk és ott lehet közöttünk. Ezek olyan felfedezések, melyek átértékelik az egész életünket, és nemcsak alkalmanként teszünk valami jót, hanem minden reggel tudni fogjuk, hogy aznap miért ébredtünk fel. Amíg nem tudunk együtt érezni egymással, képtelenek leszünk a teremtett világ megvédésére, de ha nyitott szemmel és nyitott szívvel élünk, és hagyjuk, hogy a világ szépségei és csodái megérintsenek bennünket, akkor végre megmozdulunk, és elkezdünk egymásért élni.



34

2009.06.15.

14:10

Page 34

I N T E R J Ú

A mi feladatunk, hogy jó emberekké váljunk INTERJÚ MOLNÁR GÁBORRAL Mikor döntötte el Tanár úr, hogy tanár lesz? Tulajdonképpen fizikus akartam lenni, mert nagyon jó volt mindegyik fizikatanárom. Aztán az osztályfõnökünk megkérdezett minket érettségi elõtt, hogy ki minek készül, mire én azt feleltem, hogy fizikusnak. Ezen õ elég jót nevetett, és kijelentette, hogy ilyen „közepes aggyal” nem leszek jó fizikus, de tanárnak még talán elmehetek. Innen aztán az egyetemen már simán ment minden. Hallottuk, hogy már nemcsak tanárként, hanem más területen is dolgozott… Tizenhét évig matekot, fizikát és csillagásztatot tanítottam, ezután otthagytam a tanári pályát. Egy barátom hívására egy építészeti céghez kerültem, mint mû-, építésvezetõ, sõt, mint fizikai munkás is dolgoztam. Innen egy nyelviskolába kerülve oktatásszervezõi állásba kerültem. Itt tapasztaltam meg igazán, hogy mennyire különbözõek vagyunk mi, emberek. Ezt követõen területképviselõ, majd ételhordó voltam, ami szintén érdekes élmény volt. Ezután rájöttem, hogy azt kell csinálni, amihez értünk, és nagy indíttatást éreztem arra, hogy visszatérjek, és újra tanítsak. (Ezt egy év után is jó döntésnek tartom.) Felmondtam, és másnap megláttam az iskola hirdetését, így két napra rá már az Igazgató úrral beszélgettem. Mivel töltötte, tölti a szabadidejét? Középiskola után a Mûegyetem Amatõr Szimfonikus Zenekarban játszottam kürtön, emellett a tanítványaim kedvéért gitároztam is. Sokat túráztam. Mostanában sokat dolgozom, de maradék szabadidõmben „törpéimmel” csavargok. Ha szabad kérnem Tanár urat, meséljen a családjáról!

TANÁR ÚRRAL

Van egy nyolc éves kisfiam, akit minden érdekel és egy hatéves kislányom. Egy év elteltével milyennek látja az iskolát? Mennyire érzi sajátjának a ciszterci szellemiséget? Nagyon jól érzem magam, mert családias a hangulat, és tapasztalataim szerint rengeteg szeretet és odafigyelés köti össze a tanárságot a diáksággal. Emellett a gondosság/gondozottság és a rend tetszik, hogy minden szép (hála a karbantartóknak), és ami még nem tökéletes, azon is dolgoznak. Van-e Tanár úrnak példaképe, és ha igen, ki? Nagyapám a példaképem, aki bádogos volt, átélt két világháborút és egy forradalmat. Tisztelem benne - és ezt szeretném én is örökül hagyni gyerekeimnek -, hogy mindig igyekezett megtalálni az élet szép oldalát, ami nem volt mindig könnyû; hogy mindig becsülettel végezte a munkáját, és ami a legfontosabb, mindig és minden körülmények között gondoskodott a családjáról. Errõl jut eszembe egy történet. 1944 karácsonyán történt, hogy december huszonkettedikén hazaérkezett a frontról, és mielõtt huszonnegyedikén újra bevonult volna, nemcsak karácsonyfát, hanem több havi élelmet is szerzett a családnak. Legfontosabb tanulság az életemben, hogy az ember minden helyzetbõl tanulhat, és sose tudja, mikor lesz szüksége a megtanult tapasztalatra. Nem mondom, hogy élvezze, de tudja, hogy a helyzet, ha még nagyon rossznak látszik is, mindig lehet rosszabb, de JOBB is! A másik bölcsességet Balázs Béla püspök úr mondta, hogy mindegy, milyen családba, vallásba, városba születünk, a lényeg, hogy vannak jó és rossz emberek, és a mi feladatunk, hogy jó emberekké váljunk.

Kosik Zsófi (8.a)


2009.06.15.

14:10

Page 35

T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y

35

Aki megjárta a világûrt Talán hallottatok már Charles Simonyiról, arról az Amerikában élõ magyarról, akinek sikerül kijutnia a világûrbe. Neki tettem fel pár kérdést második útjával kapcsolatban. Hogy merült fel Önben az ötlet, hogy kimenjen a világûrbe? A Space Adventures emberei kerestek fel, és megkértek, hogy menjek ki megint. Természetesen merültek fel bennem kérdések az utazással kapcsolatban, de mindenre türelmesen válaszoltak. Hogy készült fel lelkileg az útra? Nagyon alaposan megvizsgáltam a rendszert, és addig tanulmányoztam, míg meg nem értettem, mi fog történni. Mi volt a feladata a startkor, illetve az úton? Az én fõ feladatom az volt, hogy magamra vigyázzak, és ne legyek teher a személyzet vagy a küldetés számára. Miután kiértünk az ûrbe, természetesen a saját kutatásaimat végeztem el. Volt-e kellemetlen élménye az úton? Nem volt semmilyen kellemetlen élményem az út során, sõt, még Magyarországot is láttam az ûrbõl. Milyen érzés felszálláskor a kilövés pillanatában az ûrhajóban lenni? Sokkal kevésbé drámai, mint amilyennek kívülrõl tûnik. Talán egy helikopter felszállásához hasonlítható: nagy rezgés, tompa zaj és egy emelkedés-érzés. Mi kell önnek a kényelmes alváshoz? A kényelmemhez csak a hálózsákomra van szükségem, amit mindenhol minden irányban rögzíteni lehet.

Mit gondol, eljut valaha odáig az emberiség, hogy a Holdon is éljenek majd? Ez kétségtelenül csak idõ kérdése. Én egy Star Trekszerû jövõben hiszek, amikor az ûr a természetes környezetünk része lesz. Nem vagyok biztos benne, hogy a Hold lesz az elsõ hely, ahol emberek fognak élni, lehet például, hogy elõbb fogunk eljutni egypár aszteroidára. Hogy ízlenek az ételek az ûrben? Az ételek finomak, nincs okom panaszra, egészségesek, jóízûek stb. De még mindig nem tudtam megszokni õket. A látvány hihetetlen lehet, onnan fentrõl… A látvány valóban hihetetlen, és mindig változik, ugyanúgy, mint egy luxushajón, csak gyorsabban. Amikor például éppen New York látszik, mindenki eldobja azt, ami a kezében van, és rohan, hogy gyönyörködhessen a látványban. Szerencsére 20 másodperc múlva már máshol vagyunk, különben senki nem tudná elvégezni a feladatát. Akit ezen felül is érdekel Charles Simonyi ûrutazása, föltehet neki kérdéseket a www.cherlesinspace.com oldalon.

Lógó Benedek (9.b)


36

2009.06.15.

14:10

Page 36

D I V A T

Tiszta szív, tiszta divat! PURE FASHION MAGYARORSZÁG Idén is a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium adott otthont a Pure Fashion Magyarország Divatmisszió divatbemutatóval egybekötött évzáró gálaestjének. A Pure Fashion a keresztény hiten alapuló és a Katolikus Egyház támogatásával mûködõ program, amely hazánkban a 2007 szeptemberében megrendezett budapesti Városmisszió gyümöl-

cseként indult. A misszió célja, hogy megtanítsa a 14 és 18 év közötti lányokat Isten gyermekeihez illõ méltósággal élni, tevékenykedni és öltözködni. Ezáltal valósíthatják meg mindennapjaikban a helyes keresztény értékrendet mind a külsõségek, mind pedig a lelkiség tekintetében, és válhatnak hiteles keresztény példaképekké családjaikban, iskoláikban és a közösségeikben egyaránt. A misszió törekvése, hogy a tisztaságot újra divatossá, a divatot pedig – a nõi méltóság tisztelete által - tisztává tegye, ezért is lett a magyarországi program szlogenje: „Tiszta szív, tiszta divat”. Isten alkotott minden embert a saját képmására, ezért mindenki értékes, mindenkiben van szépség. A nyolc hónapos képzés segít a lányoknak felfedezni és tisztelni önmagukban és másokban is Isten képmását. A képzési év csúcspontját egy divatbemutató jelenti, olyan ruhák felvonultatásával, amelyek csinosak,

de nem kihívóak; divatosak, mégis ízlésesek. A divatbemutató célja, hogy közvetítse az egyszerûség, tisztaság és méltóság üzenetét a résztvevõk számára. A Pure Fashion gálaest egyben lehetõséget teremt a fiatal lányok számára, hogy a nézõközönség elõtt is bemutathassák, amit a program folyamán megtanultak, s ezzel pozitív példaképként: „modellként” jelenjenek meg a fiatalság körében, amire egész ifjúságunknak nagy szüksége van. Így a vendégek láthattak ruhabemutatót, táncprodukciókat, és a modellek, illetve az önkéntes segítõk meséltek is az élményeikrõl. A programnak célja az is, hogy hatást gyakoroljon a divatiparra, és olyan ruhák tervezésére, gyártására ösztönözze, amelyek tisztelik a nõi méltóságot. Az idei év divatbemutatójának egyik különlegessége volt, hogy több olyan – a divatszakmában nemzetközileg is elismert – szakember, divattervezõ és világcég támogatását tudhatta maga mögött, akik figyelembe vették a program öltözködési elõírásait, és ezekhez igazodva, külön erre az alkalomra terveztek a fellépõ lányoknak ruhákat. A ruhák és a kifutón való mozgás világában idén ismét Szõnyi Kinga vezette és segítette az ifjú modelleket, aki idõt és energiát nem kímélve tanította a lányokat és finomítgatta a koreográfiákat. Nagyon hálásak vagyunk neki mindezért, és büszkék is lehetünk rá, hiszen õ is „szentimrés” édesanya.


2009.06.15.

14:10

Page 37

37

D I V A T

A ruhakollekciók bemutatása közötti szünetekben a résztvevõ lányok és segítõk meséltek arról, hogyan kerültek kapcsolatba a Divatmisszióval, miért tartják fontosnak az általa képviselt elveket, és hogyan tudják megélni a tanultakat a hétköznapokban is. A három napos lelkigyakorlat mindenki számára nagy áttörést jelentett a képzés során, hiszen a lányok megtanulták a külsõ szépség és tisztaság mellett a szív és a lélek szépségének ápolását is. Az idei divatmissziós modellek 10 különbözõ, jórészt katolikus iskolából érkeztek. Közülük 11 lány iskolánk kilencedik és tizenegyedik évfolyamos diákjai közül jött, és a tavalyi „szentimrés Pure Fashion-lányok” közül is sokan segítették az újak munkáját. Örömmel üdvözölhettük a gálaest vendégei között a résztvevõ lányok osztályfõnökeit, iskoláik vezetõit, akik közül néhányan szorosabb együttmûködésre kértek föl minket, melynek nagy örömmel teszünk eleget. A gyõri Apor Vilmos Iskolaközpontból egész küldöttség érkezett, õk ugyanis a tavasz folyamán egy teljes csapattal

kapcsolódtak be a Pure Fashion Divatmisszió munkájába. A gálaest egy különleges kollekció bemutatásával zárult le: a modellek saját ruháikban vonultak fel, amelyeket a tanult öltözködési irányelvek szerint állítottak össze. Ezzel akarták megmutatni, hogy a divat és a csinos öltözködés nem pénztárca függvénye, és egy kis fantáziával még a régi, megunt ruhadarabokat is újra modernné lehet tenni. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindazoknak a támogatását, akik iskolánk részérõl a divatmisszió ügye mellé álltak. Elsõsorban Primász Róbert O.Cist. atyának, a gimnázium spirituális vezetõjének, aki a gálaest elõtti szentmisén is bátorította a lányokat, a gimnázium munkatársainak, akik segítõkészségükkel és ötleteikkel sokat könnyítettek a technikai háttér szervezésén és természetesen dr. Párdányi Miklós igazgató úrnak.

Vancsura Lilla, a Pure Fashion Magyarország Divatmisszió vezetõje és Csizy Judit, egyházi felelõs

Iskolánk diákjai számára szeptember elsõ felében külön tájékoztatót tartunk, hogy minden érdeklõdõ lány megismerhesse programunkat és az abban való részvétel feltételeit. Aki szívesen segítené valamilyen területen a programot, vagy annak részleteirõl érdeklõdik, Vancsura Lillánál, a divatmisszió vezetõjénél jelentkezhet ([email protected]),vagy megtekintheti a program honlapját, melyen nemsokára már az idei gálaest képei is láthatóak lesznek: www.purefashion.hu

Csocsóverseny Gondolom sokan láttátok a plakátokat, 2009. május 29-én megszerveztük a Szent Imre Gimnázium elsõ csocsóversenyét. Az ötlet onnan jött, hogy láttuk, a csocsózásnak nagy sikere van az óraközi szünetekben, így a versenyre is hátha eljönnétek. A megfelelõ létszám elérése után három órakor nekiláttunk a versenyzésnek. Úgy vettem észre, nagyon jól sikerült, és a hangulat sem volt rossz, amíg ki nem derült, hogy a csocsóasztal fizetõs. Külön köszönet a gondnokoknak, akik gyorsan helyreállították a „hibát”, és folytatódhattak a meccsek.

Eredmények: I. Csizy Gergely, Feltser Gábor (11-es csapat) II. Zaymus Gábor, Blaskovits Bence (12-es csapat) III. Surján Gergely, Bayer Balázs (7-es csapat)

Drahota Szabó Bálint és Kovácsházi Gergely (6.c)


2009.06.15.

38

14:11

Page 38

Z E N E

Jazzation Almássy tanárnõ már rég hirdeti nekünk a Jazzation együttest, de hely és idõ hiányában eddig még nem jutottunk el a koncertekre. Végre volt egy alkalom és alkalmas idõ, hogy meghallgassuk az együttest. Ez a hely és idõ a suli belsõ udvarán volt májusban. Buzdított minket az is, hogy segíthetünk nekik a lipcsei fesztiválra kijutni a támogatásunkkal, ha gofrit sütünk a büfében. A koncert elõtt azért egy kicsit izgultunk a gofrisütés miatt, na meg az együttest sem ismertük. Igazából a mûfajt sem tudtuk nagyon elhelyezni az eddig ismert mûfajok között, mivel nem nagyon találkoztunk még ilyenfajta együttessel. A koncert meghozta várva várt sikerét, aki hallotta, mindenkinek nagyon tetszett! Nagyon jó hangulata volt. A koncertet még jobbá tette a gofri illatával betöltött belsõ udvar, amely majdnem tele volt. Nagy meglepetésünkre még Fenyõ Iván is megjelent a koncerten, ami végül kiderült, hogy nem véletlen. A koncertet hallva jött az ötlet, hogy készítsünk riportot a Jazzation együttessel, amely alább olvasható: Mi is az acapella? Az acapella csak emberi hangokból álló zene, azaz nincs hangszeres kíséret alatta. Amerikában ennek a mûfajnak régi hagyománya van, de Európában még csak gyerek cipõben jár. Van klasszikus és jazz oldala is, mi inkább a jazzt képviseljük.

Hogyan, mikor alakult az együttes? Várallyay Katus ismerte meg ezt a mûfajt egy régi osztálytársa által. Végül megtetszett neki, és 2005-ben alapított egy zenekart, amelynek már Almássy Nonó is tagja volt. A zenekarban kisebb-nagyobb változások voltak ugyan, de a mostani felállás 2007 óta él. Mára már kezd összeállni az együttes, és egyre inkább összeszokik a zenekar mind zeneileg, mind emberileg, ami nagyon fontos egy ilyen mûfajban.

Kikbõl áll a zenekar? A zenekar hat tagból áll, akik különbözõ szólamban énekelnek: Csernus Szilvia (szoprán), akinek régi álma vált valóra a jazz-éneklés kapcsán, Várallyay Katus (szoprán, mezzo-szoprán), akinek van egy hároméves lánya (õ az elsõ számú Jazzation-baba), Almássy Nonó (mezzo, alt), aki Almássy tanárnõ lánya, és egy ideig Dániában tanulta a jazz rejtelmeit, Fenyõ Fruzsina (alt), aki mint kiderült, Fenyõ Iván húga, Csenki Máté (tenor), aki kórusénekesként kezdte, és most átevezett a jazz irányába, Homor Máté (basszus), aki ötvözi a kóruséneklést és a jazzt. A két fiú hihetetlenül tudja utánozni az egyes hangszereket, mint például a trombitát. Olykor már azt hiszi az ember, hogy valaki kíséri õket, pedig a valóságban nem.


2009.06.15.

14:11

Page 39

39

Z E N E

A Szent Imrés koncerten útiköltségre gyûjtöttetek, pontosan hova és miért mentetek? A Lipcsei Nemzetközi Acapella Fesztiválra gyûjtöttünk. Sikerült is kijutni, ami nagy dolog volt számunkra, mivel nagyon szigorú a versenykiírás: hanganyagot, életrajzot kell küldeni, és minden évben maximum tíz együttest válogatnak be a fesztiválra. Magyarországról csak mi mentünk. Ez volt az együttes életének elsõ nemzetközi fellépése. Jó volt találkozni más együttesekkel, és megismerni azt, hogy az õ országukban már régi hagyománya van ennek a mûfajnak. Mindenki barátságos volt, egyáltalán nem volt versenyhangulata a fesztiválnak, az együttesek egymásnak szurkoltak, és mindenki figyelemmel kísérte a másikat. A lipcsei fellépés nagyon sokat adott nekünk, mivel itt találkoztunk elõször szakmabeli zsûrivel, akiktõl építõ kritikát kaptunk. A zsûri elnöke Bob Chilcott, a King’s Singers együttes korábbi tagja volt. Nagyon jól éreztük magunkat Lipcsében. Szoros versenyben végül a kiemelt II. helyet kaptuk meg és az elsõnek járó kiváltságot is, azaz jövõre vendégként térhetünk vissza Lipcsébe, mivel a zsûrinek nagyon tetszettünk. A lipcsei élményekkel feltöltve még inkább elkezdtük érezni, hogy amit csinálunk, szeretik, és úgy gondoljuk, hogy a mûfajt szélesebb körben is terjeszteni kellene.

Az együttesben akartok énekelni fõfoglalkozásként is? Azt hiszem, a lipcsei élmények beértek, és mind a hatan egy emberként, de hat szólamban vágjuk rá erre a kérdésre, hogy igen, ezt szeretnénk. Még magasabbra szeretnénk tenni a mércét zeneileg, még jobbak szeretnénk lenni. Ehhez kell egy jó menedzser, aki leveszi vállunkról a papírmunkát, és így még több idõt tudunk áldozni a zenére. Hol szoktatok fellépni? A Jókai klubban havonta fellépünk, de máshol is megfordulunk. Mikor és hol találkozhatunk/találkozhattunk veletek még? Az évadzáró koncertünk a belvárosban volt, a Háló Közösségi Klub meghívására tartottunk egy koncertet június 9-én este 7 órától a Ferenciek terén, a Kárpátia udvarban. Akit kíváncsivá tettünk, jöjjön el a legközelebbi koncertünkre, és hallgasson meg minket élõben! Köszönjük a támogatást mindenkinek, aki segített eljutni Lipcsébe, és fõleg a SzIG-nek, mivel ez az iskola mára már a Jazzation otthona, alma matere lett.

Máthé Orsi és Schmutz Ádám (8.a)

A kudarcokat jobban értékeljük, mint a sikereket INTERJÚ

AZ

AGA UTZA ALL STARS

Az interjú olvasása elõtt, közben vagy után bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy mit keres ez itt, mikor a bandának semmi köze a sulihoz. Hát az iskolánkhoz tényleg nincs, de annyiban van, hogy õk is diákok, õk is vallásosak, és nem utolsó sorban: az Aga utcai ciszterci rendházban van a próbatermük. Ide belépve azonnal megláttam a rengeteg tojásos dobozt, a méteres hangládákat, valahonnan ismerõsek voltak... A kérdéseimre Bálint Boldizsár énekes-szaxofonos-basszusgitáros, Borbás Barnabás gitároszenekarvezetõ, Papp Zoltán Miklós dobos-törtütem felelõs és Réti László gitár- és egyébhangszer-szakértõ válaszolt. Jó mulatást! Mióta zenéltek együtt, hogy jött össze a banda, mikor vált komollyá, volt-e egyáltalán komolytalan, mi a nevetek, miért? Zoli: Délelõtt 11 óta zenélünk. A nevemet anyukám adta, apukámmal közös megegyezéssel. Laci: Azért Aga Utza All Stars, mert hogy nézne már ki az, hogy Móricz Zsigmond Körtér All Stars (nevet).

ZENEKARRAL

Barna: Nem hiszem, hogy valaha is komoly lesz a banda, ahhoz nekünk nem zenélni kellene, hanem mondjuk tudományos diákkört mûködtetni. Boldi: Egyetértek. Mi motivál a zenélésben (pénzkérdés, saját szórakoztatásotok, a közönség szórakoztatása), fontos a siker? Laci: A kudarcokat jobban értékeljük, mint a sikereket. A koncertfelvételek bakijait órákon át tudjuk nézni, a legjobb részeket többször visszatekerjük. Barna: A közönség általában rosszul érzi magát a koncertjeinken. Igazából a közönség akkor szórakozott a legjobban, amikor a második koncertünkön a zárószám alatt cukrot és csokit dobáltunk nekik. Zoli: Azért zenélek, hogy pénzt keressek. Semmi másért. Eddig is dõlt, ezután is fog. Boldi: Az motivál, hogy Barna mamájának játszhatok, õ rajongó. De az én mamám is rajongó. Szerintetek mi kell ahhoz, hogy egy zenekarban meglegyen az összhang? Elég a bratyizás, vagy azért zenélni is kell tudni? Laci: Milyen összhang? Összehangolni a gitárt? Nem


40

2009.06.15.

14:11

Page 40

I N T E R J Ú

szoktuk. De a hangulat jó, mert Boldival mindig ugratjuk egymást. Zoli: Nem. Barna: Nézd, én máshonnan közelíteném meg a kérdést. Tudod, a világ változik, benne pedig mi is, és hidd el, ma is nagyon nehéz dolog olyat csinálni, ami nincs. Milyen zenét játszotok? És ez milyen viszonyban van azzal, amit hallgattok? Zoli: Pirosat. Laci: Különválasztanám a kérdést. Eddig soha nem okozott problémát, hogy nem hallgatom azokat a számokat, amiket játszunk. Barna: Elsõsorban Equator Band feldolgozásokat játszunk. Mi nehéz zenét játszunk. A nehéz zene a könnyûzene ellentéte. Ez nem metált jelent. Inkább azt, hogy nehezen befogadható. Semmiképpen sem akarjuk magunkat mûfaji korlátok közé zárni, mert a bulikon bulizenét kell nyomni, de a terveink közt

szerepel egy progresszív lemez, egy blues lemez és egy jobboldali meselemez is, amin Rákay Philip és Révész Máriusz is beszélni fog. Van valami hosszú távú célotok, amit közösen szeretnétek elérni? Vagy nincs is idõtök az egyetem mellett ilyeneken gondolkodni? Laci: Az egyetem mellett nagyon kevés dologra marad idõm. Ha bejövök a próbaterembe, büntetõjog tételek megzenésítésén dolgozom. Boldi: Nagyon sok problémám van azzal, hogy a szombati gyakorlatok ütik a próbákat, és ezért nem mindig írják alá az indexem – remélem a közeljövõben

a tanulmányi osztályon tekintettel lesznek rám. Zoli: Milliomos leszek. Mit gondoltok, a középiskola után lehet még komolyan zenélni és nagyobb fajta sikereket elérni, vagy már nincs rá idõ, energia, pénz stb.?

Zoli: Nem. Laci: Az oviban sokkal nagyobb sikereinek voltak. Azóta egyenletes csúszást érzékelek. Barna: Az egyetemrõl miért az a kép él az emberek fejében, hogy akkor jellemzõen nincs idõ, energia és pénz? Mi fittek vagyunk, gazdagok és ráérünk. Magyarországon be lehet futni? Zoli: A Margit-szigeten elég jól lehet futni. A futópálya korszerû és kényelmes. Boldi: Igen, csak találni kell valakit, aki futtat. Zoli: Azt elfelejtettem mondani, hogy Ausztriában jobban lehet futni. Fel. Milyen helyek adnak teret a koncertjeiteknek, kikbõl kerül ki a közönség, és végezetül hol és mikor terveztek koncerteket a közeljövõben? Barna: Általában a Rézmál és alkoholmentes fesztiválok adnak teret a koncertjeinknek. Zoli: Nem mondod! Az egy alkoholmentes fesztivál volt? Pedig... Barna: Tervezünk egy agglomeráció turnét, amikor Budapest közeli városokban játszunk, kocsmákban. Szerintünk jó és egyedi ötlet. Majd kiadjuk lemezen, Club Rotation címmel.

bethlenfalvy


2009.06.15.

14:11

Page 41

41

I N T E R J Ú

,,Egy zenészt akkor ismersz meg, amikor játszol vele” BESZÉLGETÉS KOLTAY KURSZÁNNAL Hogyan kezdõdött a zenei pályafutásod? Tizenegy évvel ezelõtt kezdõdött. Apám zenész, anyukám színésznõ, így a mûvészet és a színpad hamar az életem részévé vált. A lakásunkban mindig is volt zongora, gitár és számtalan hangszer. Játszani kezdtem velük, szüleim ezért beírattak zongorára. Sok tanárnál megfordultam, míg végül az Ádám Jenõ klasszikus zenesuliban kötöttem ki, egy hihetetlen jó tanár szárnyai alatt. Mellette járok még a kõbányai jazz stúdióba is, ahol szintén neves mestertõl tanulhatok. Számomra a zene olyan, mint egy örök szerelem. Persze volt idõszak, amikor utáltam, mert ez nagyon kemény munka. A rengeteg gyakorlás nem mindig kellemes. Anyunak köszönhetem, hogy ezen az idõszakon átlendített. Kiskoromban sokat ült mellettem, és „anyai módszerekkel” ösztönzött a gyakorlásra. Aztán mikor elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi leszek, ha nagy leszek, igazából semmilyen hétköznapi foglalkozást nem éreztem magaménak. De mikor láttam anyut vagy aput a színpadon, akkor hamar tudatosult bennem, hogy én is ezt szeretném csinálni. És mikor játszom, repül a lelkem. Ha zenélek, egy olyan leírhatatlan gyönyörû érzés fog el, amit nem cserélnék el semmiért. Több hangszeren is elkezdtem játszani... Így, hogy már majdnem tudok zongorázni, hamar sikerült megszólaltatnom azokat is. Jelenleg zongorán kívül játszom gitáron, dobon, tangóharmonikán, de ha bármilyen hangszert a kezembe veszek, addig nem nyugszom, míg nem zenélek vele. Jelenleg zeneszerzéssel is próbálkozom. Tavaly elkészült az elsõ saját lemezem. És örömömre nagy tetszést aratott ismerõseim körében. Az iskolában hogyan vették észre a tehetségedet? Énekórák végén mindig leültem a zongorához, és játszottam. A tanárnõnknek nagyon tetszett. Érdeklõdött irántam, és elmeséltem neki, hogy zenésznek készülök. Segített nekem, és õ kért fel, hogy zenéljek az iskolában is. Hol és kivel szoktál fellépni? Apu rengeteget koncertezik, és a nagy bulikon mindig fellépek velük. Nagyon nagy élmény egy profi zenekarral nagyszínpadon játszani. Anyunak viszont van egy diák színtársulata, amiben lassan 8 éve szerepelek. Itt is számtalan lehetõséget kapok arra, hogy játszhassak a zenekarral vagy szólóban a szerepeim mellett.

A klasszikus zenesuliban is sok koncert van a vizsgákon kívül, és ez segít ahhoz, hogy egyre biztosabb legyek a színpadon. Ugyanez elmondható a jazz suliról is és Weiner konzi rögtönzött koncertjeirõl, ahol bármelyik konzis, aki éppen arra jár, beszáll szó nélkül, mert szavak nélkül is értjük egymást. Persze ehhez tudni kell zenélni, mert itt azonnal kiderül, ki mit tud a hangszerén. Ha nem szólnak közbe, hogy egyéb dolgunk is van az életben, talán sose hagynánk abba a zenélést. Melyik a kedvenc hangszered? Minden hangszert szeretek, de a kedvencem a zongora egyértelmûen. Otthon van egy kis pianínóm. Szeretnék egyszer egy versenyzongorát. Ha felvesznek a Zeneakadémiára, akkor lehet, hogy egyszer az életben lesz egy ilyen hangszerem. Az a célom, hogy bekerüljek az akadémiára. Komolyan készülök rá. Negyven perc a felvételi anyag és az rengeteg, de korántsem elég. Ha nem írom meg az elméleti vizsgát hibátlanra, nem is ülhetek le a hangszerhez játszani. Tehát komoly feladat áll elõttem, de szerencsére eltökélt vagyok e téren, és még van egy évem. Mindenképpen a zenével akarok foglalkozni. Persze ezen kívül minden más is érdekel, de ez az, amitõl boldog vagyok, és szerencsésnek érezhetem magam, mert a munkám egyúttal a hobbim is lesz. Mennyi idõt fordítasz a gyakorlásra? Iskola mellett kevés a szabadidõm, de az embernek arra van ideje, amire szán. Napi 4-5 óra az a minimum, hétvégén még több, amit a gyakorlással töltök. Ilyen elfoglaltság mellett nem lehet mindenhol száz százalékosan megfelelni. Persze törekedni azért kell rá. Melyik a kedvenc mûfajod? Számtalan kedvencem van, mert sok a jó zene. Néhányat említek: klasszikus, jazz, latin, funky, reggae, görög és balkáni népzenék, rock and roll, blues… és még sorolhatnám. Ezek szerintem igazi zenék, nem olyanok, mint amit egyes mai popsztárok játszanak… A jövõben remélem én is olyan zenészek közé tartozom majd, akik a muzsikájukkal élményt nyújtanak az embereknek.

Balog Klaudia (10.a)


42

2009.06.15.

14:11

Page 42

I N T E R J Ú

„Általatok szerettem meg…” INTERJÚ HALÁSZ RITÁVAL,

A

Almássy tanárnõnél szinte minden évben egy pár hétig iskolánkban tanít egy „kistanár”, aki az egyetemi gyakorlatát végzi nálunk. Mindig félve szoktuk várni, vajon milyen lesz, mit és hogyan fog tanítani. Az ez évi gyakorló tanárban az volt a különleges, hogy sokan már ismertük, mivel minden nap találkozhatunk vele a folyosón vagy a fénymásolás során, és a Pingvinbõl is ismerõs lehet a neve. Õ nem más, mint Halász Rita. Tanítása során merült fel bennünk az ötlet, hogy készítsünk vele interjút. Általában õ kérdez, ám most a másik székbe ült, és mi faggattuk. Benedicite. Dominus. Errõl jut eszembe, milyen érzés az, hogy az iskolában Benedicité-vel köszönnek, és többen „tanárnõnek” szólítják a diákok közül? A Pingvin 2003-as ballagási számában mint végzõssel készítettek velem egy interjút. A zárómondatra még mindig emlékszem, valahogy így hangzott: Mindenképp vissza fogok térni ide, egyszer talán tanárként is. Ez most, ha csak részben is, de megvalósult, és hálás vagyok érte sok mindenkinek. Fõleg Almássy tanárnõnek, aki úgy vállalt el egy másik gyakorlatot végzõ „kistanár”, Várallyay Katus mellett, hogy szinte nem is ismert. Túlzás nélkül állíthatom, hogy rengeteget tanultam tõle, és nála keresve sem találhattam volna jobb vezetõtanárt. S hogy visszatérjek a kérdésetekre, nagyon jólesik a „tanárnõ” megnevezés. Ezáltal végre megfoghatóvá vált számomra és egyfajta visszajelzés is, hogy nem hiába készülök tizennégy éves korom óta erre a pályára, és volt értelme az egyetemen eltöltött éveknek. S a Benedicite… Azt hiszem, nem véletlenül terjedt el és honosodott meg szinte pillanatok alatt itt, a szentimrében ez a köszönési forma. Kifejezõ, szép és büszkék lehetünk rá. Milyen érzés volt elõször az osztályunkkal szembenézni? Jaj, hát rettenetesen izgalmas! És egyrészt ebben a „rettenetesen”-ben kõkeményen benne van a félelem és a bizonytalanság, másrészt viszont az „izgalmas”-ban a várakozás és a leendõ, új tapasztalatok lehetõsége. Az

8.A-SOK

GYAKORLÓ TANÁRÁVAL

elsõ benyomásom az volt, hogy nagyon sokan vagytok. No, igen, ez nem túl magasztos vagy fennkölt, de akkor is ez futott át az agyamon. Majdnem negyven ember csak engem figyel. Szinte nem is mertem rátok nézni … Az elsõ találkozást szépen elterveztem: gondoltam, miután belépek a terembe, az újdonság erejével hatva majd néma csönd lesz, megtanítom az anyagot az elõre elkészített óratervembõl, miközben mindenki figyel, aztán feladom a házi feladatot, és vége az órának. Hát nem így történt… Egy kissé elevenek voltatok. Na jó, szörnyen rosszak! De utólag beláttam, hogy ez nem a ti hibátok volt. Ez az óra megmutatta, hogy tanárként nem ötösrõl indulok a szemetekben, hanem legjobb esetben is hármasról. Azaz meg kell „küzdenem” azért, hogy - olyan valakiként, aki „hívatlanul” becsöppent közétek elfogadjatok, figyeljetek rám, és csöndben legyetek. Az utóbbit nem sikerült száz százalékra felfejlesztenünk, de talán nem is baj. Egyáltalán nem voltam megelégedve magammal az elsõ nyelvtanóra után. Rájöttem, hogy két út van, vagy megfutamodom, és kicsúszik a kezeim közül az irányítás és ti is, vagy megpróbálok új stratégiához folyamodni. Az utóbbit választottam. A következõ alkalommal, szerdán egy kicsit határozottabban és „erõteljesebben” léptem be hozzátok, ami sikerrel járt. Elkezdtetek figyelni rám, és az anyaggal is tudtunk haladni. Ez különösen fontos volt, hiszen a témánk, az Odüsszeia nektek is és nekem is nagy falat volt, és bevallom, én miattatok és általatok szerettem meg igazán. Izgult a Tanárnõ a tanítás során? Az elsõ órát megelõzõ éjszaka három órát sikerült aludnom. Körülbelül tízszer tanítottam végig magamban a másnapi nyelvtanórát. Hasznosabb volt, mint bárányokat számolni, de inkább aludtam volna. Aztán mikor ott álltam elõttetek, nem azt mondom, hogy mintha elfújták volna, de már nem volt se idõm, se lehetõségem túl sokat foglalkozni ezzel. Késõbb egyre jobb lett a helyzet, és bebizonyosodott számomra, hogy zöldfülûség és lámpaláz ide vagy oda, én ezt akarom csinálni, és most lehetõségem is van rá, úgyhogy teljes erõbedobással a tanításra koncentráltam.


2009.06.15.

14:11

Page 43

43

I N T E R J Ú

Az irodalmat vagy a nyelvtant szereti jobban? Mind a kettõt egyformán szeretem, tényleg. És a két téma, amit tanítottam nektek, csak megerõsített ebben. Az Odüsszeiáról már beszéltem. Nehéz volt belelendülni, fõleg, hogy ti, nyolcadikosokként eddig teljesen más szempontok alapján tanultatok az irodalomról, de érdemes volt, és remélem, ezt ti is így gondoljátok, vagy valamikor így fogjátok gondolni. Nyelvtanból pedig a központozásról volt szó, ami nekem személyes kedvencem, hiszen egy levél, egy dolgozat vagy akár egy tanulmány helyesírása alapján rögtön le lehet szûrni a szerzõrõl ezt-azt. Nem a mûveltségét, mert azt túlzás lenne állítani, de az, hogy mennyi energiát fektet a fogalmazásba és a helyesírásba, és mennyire tartja ezt fontosnak, sok mindent elárul az íróról. Mit hoz a jövõ? Ez nagyon érdekes kérdés, és pont egy olyan dolog, amire nem tudok frappánsan válaszolni. Mindig is tiszteltem, sõt, irigyeltem az olyan embereket, akik képesek lépésrõl lépésre felépíteni az életüket. Ez nekem sohasem ment. Azt tudom, hogy mindenképpen tanítani szeretnék, viszont arra már nem tudok választ adni, hogy fél év múlva, amikor befejezem az egyetemet, mi lesz. De azt is érzem, hogy azon az úton haladok, amit ott fent kijelöltek számomra, és így nagy baj már nem érhet. Vannak céljaim, vannak reményeim, és bízva bízok. „A többi kegyelem.”

UTÓIRAT Köszönöm az osztályaimnak a türelmet és a kalandvágyat, hogy eltûrik-elviselik, sõt, néha élvezik is azt, hogy idõnként kiengedem a kezembõl a kormányrudat, s másnak lesznek készséges vagy épp rakoncátlan mancsaftjai. Nekem is nagyon jót tesz néha kívülrõl látni hûséges matrózaimat, illetve az egész együttes munkát. Magam is sokat tanulok lelkes és leleményes jelöltjeimtõl, no meg abból, hogy az osztályt, az órát, a munkát hátulról, az utolsó padból nézem. Néha nagyon büszke vagyok rájuk, néha meg rosszallóan csóválom a fejem, látva, hogyan törnek borsot drága tanítványaim a jelöltek orra alá, de összességében nagyon élvezem azt a folyamatot, ahogy kapcsolatuk, az órák minõsége alakul. Hálás vagyok azért, hogy okos, tehetséges, szorgalmas, nyitott, elszánt és gyerekeket szeretõ jelölteket küld hozzám az Ég. És hálás vagyok azért, amiért újra visszakapom legénységemet, s végül mégis én hajózom velük tovább az irodalomtörténet tengerén.

Almássy tanárnõ

Máthé Orsi, Pálffy Anna (8.a)

Tanári újszülöttek

RAUSCHER FÜLÖP született: 2009. április 29-én Súlya 3380 g, magassága 55 cm Édesanyja: R. Horváth Gyöngy

UNGVÁRI ZSOMBOR IMRE született: 2009. június 4-én Súlya 3350 g, magassága 54 cm Édesanyja: Ungváriné Simon Nóra


44

2009.06.15.

14:11

Page 44


Ausztrália UTAZÁSOM

EGY KÜLÖNÖS KONTINENSRE

Ha valaki azt mondja, hogy járt Ausztráliában, a legtöbben kinevetik, és azt mondják, nem igaz. Mikor már másodszorra mondja, már jobban elhiszik. Miért is van ez? Azért, mert Ausztráliáról mindenkinek az jut eszébe, hogy a világ végén van, és oda nem lehet vagy nagyon nehéz eljutni. Pedig ez nem így van. Az igaz, hogy elég messze van, huszonnégy órás repülõút, és a gép se bírja egyfolytában, ezért muszáj megállnia valahol. Mi Bangkokban és Szingapúrban álltunk meg. Az elsõ úti cél Bangkok volt, ami elég érdekes város. Nagyon zsúfolt és koszos. Viszont gyönyörû orchideái vannak. Az országban buddhista vallásúak az emberek, ezért lépten-nyomon ilyen templomokba lehet botlani, amiben szebbnél szebb és érdekes Buddha-szobrok találhatók. Innen már csak nyolc óra volt végsõ úti célunk, Ausztrália. Ausztráliába semmilyen élelmiszert nem lehet bevinni, mert félnek a különbözõ betegségektõl. Mikor én ott jártam, tél volt, bár az ottani tél sokkal melegebb, mint a miénk. Ez az idõjárás inkább a mi õszünkhöz hasonlítható. Sydney gyönyörû látványt nyújt a kagyló tetejû operaházával és a híddal, ami az óceán öblén ível át. A hídra fel lehet mászni csoportban mindenféle biztonsági kötelekkel. A város nagyon szép és érdekes, modern, de más részrõl régi is. Mivel angol gyarmat volt, fordítva vezetnek, amit nem lehetett megszokni. A város egyik fõ érdekessége a Victoria-ház, ami a legrégebbi bevásárlóközpont. A városban van a régi börtön, amibe az angolok hozták Angliából a rabokat, mivel Ausztráliát börtönnek használtak az angolok, mert nagyon messze volt a civilizációtól. De ma már ez nem így van, hiszen repülõvel egy nap alatt oda lehet jutni. Az angolok a börtönbe mindenféle tárgyat hoztak, ami az élethez szükséges. Ezek a rabok megházasodtak, és egyre többen lettek, majd letelepedtek, hiszen már nem is akartak hazamenni.

A régi börtön mellett van az új-dél-walesi városháza, aminek nagyon érdekes a története. Múlt századi építészeti stílusban épült, és templomalakja van. Belül építettek egy oltárt, ahol a kormányzó ült. Anyag híján nem volt mibõl építsenek, ezért az élelmiszert szállító dobozokból készítették a városházát. Két kormányzóbizottság van: az Alsó és Felsõ Bizottság. Az Alsó a zöld teremben ülésezik, õk találják ki a törvényeket, a Felsõ a piros teremben ülésezik, és õk véglegesítik a törvényeket. Úgy építették, hogy lehessen a termekben enni, inni és aludni, de késõbb rájöttek, hogy ez így nem jó. Ma már a fotelekben is hallják a beszédet, hogy ne tudjanak elaludni. A városban van egy nagy kínai negyed, ami fura és különleges illatokkal csábítja be a külföldieket. A legérdekesebb számomra a Taranga Zoo volt, ahová hajóval lehet eljutni. A város szívében, de mégis a hegytetõn van ez az állatkert, ahová libegõvel lehetett feljutni. A város onnan fentrõl gyönyörû. Az állatkertbe belépve úgy éreztem, mintha egy másik világba csöppentem volna. Mindenhol színes madarak és kenguruk voltak, amiket meg lehetett simogatni. Itt sok különleges állat él, köztük Ausztrália erszényesei, amik már csak itt élnek egyedül a Földön. Van az állatkertben koala is, amit meg lehet simogatni. Elég jámbor állatok, mivel egész nap eukaliptusz leveleket rágnak, ami elég bódulttá teszi õket. Él az állatkertben még erszényes egér, dingó, vörös panda, hangyászsün, helyi néven „echinda”, kacsacsõrû emlõs, azaz „platypus”, wombat, ami egy kismalachoz hasonló álla, és fel-alá járkál állandóan, és mindig úgy tûnik, mintha mérges lenne. Ezen kívül tasmán ördög is van. Amíg nem láttam élõben, addig azt hittem, hogy ilyen állat csak a mesében létezik. De a valóságban is van. Megnéztük a hajókikötõt, ahol óriási óceánjárók kötnek ki. Mellette van a híres Durling Hurbert filmstúdió. A várostól nem messze vannak a Kék-hegyek, amihez a világ legmeredekebb hegyi vasútjával lehet eljutni. A hegyeket azért nevezik így, mivel az eukaliptusz elpárolgó olajára rásüt a Nap, és így az egész hegy


2009.06.15.

14:11

Page 45


kék színûnek látszik. A Kék-hegyek mellett van a Három nõvér, ami három ember alakú szikla. A sziklákhoz egy monda fûzõdik, miszerint a nõvérek apja varázsló volt. A nõvérek felébresztettek egy nagy szellemet, ez a szellem megharagudott, ezért a testvéreknek és a nõvéreknek menekülniük kellett apjukkal együtt, ezért apjuk menekülés közben a nõvéreket kõvé, magát madárrá változtatta, de elvesztette varázsló csontját, így nem tudta vissza változtatni gyerekeit. Õk azóta is apjukat várják. Nem lehet tudni, igaz-e a monda, de az biztos, hogy a sziklák emberekhez hasonlítanak. Ausztráliában többfelé az utcán õslakosok zenélnek fura nemzeti hangszerükkel, ami egy hosszú csõ. Az ausztráliai iskola kicsit sem hasonlít a magyar iskolákra. Nincsenek könyveik a gyerekeknek, lapokra írnak, nem kapnak hétvégi házi feladatot.

45

Kétévente egyszer írnak felmérõt, nem kapnak jegyeket, csak minõsítéseket. Összegezve számomra egy fura és különleges ország volt minden tekintetben. Egy bõ hét után indultunk haza. Útközben megálltunk Szingapúrban, ami egy városállam. Nagyon nagy a tisztaság, tilos bevinni rágógumit. Szigorú büntetést szabnak ki arra, aki nem tartja be a törvényeket. Akár botütéssel is büntethetik még a külföldit is. Innen most már tényleg hazafelé indultunk. Még egy utolsó átszállás után megérkeztünk Budapestre. Jó érzés volt leszállni ennyi út után, de azért sajnáltam, hogy vége ennek a különös nyaralásnak.

Máthé Orsi (8.a)

Tanári kirándulás

Június 13-án, szombaton a tanári kar buszkiránduláson vett részt Lõrincz Éva tanárnõ és Vas Zoltán tanár úr szervezésében. Jártunk az alcsúti arborétumban, a majki kolostorban, Móron és a pákozdi emlékhelyen. A kirándulást a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI) közremûködésével a Renovabis pályázat támogatta.


46

2009.06.15.

14:11

Page 46

K Ö N Y V A J Á N L Ó

A disszidens Királylány KRENCSEY MARIANNE: EQUINOX – 2001 Mi a várható sorsa egy mai, magyar színésznõnek, ha tehetséges, szép és bájos? Valószínûsíthetõen hírnév, elismertség, megbecsülés. És mi a sorsa az 1950-60-as évek Magyarországában aktív színésznõnek, Krencsey Mariannenak, aki tehetséges, szép és bájos? Hírnév, elismertség, megbecsülés. Aztán menekülés, perek, vádirat, ítélet… Miért? Mert nem volt hajlandó kiszolgálni a Kádár-rendszert sem õ, sem második férje, Dr. Nemes Gyula. „Kis szívességet akarnak kérni, persze nem most, majd késõbb. De az is biztos, hogy egyetlen egy ilyen ’szívesség’ után jön a többi. Mi ezt nem bírjuk ki, és nem tudjuk megcsinálni.” Mintha ismerõs lenne valahonnan a helyzet: „Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit.” És Virág elvtárs kért is. Ám Krencseyék nem várták meg azt a bizonyos elsõ szívességet saját Virág elvtársuktól, elhagyták hazájukat, hogy életben maradhassanak… A könyv keletkezésekor 2001-et írunk. Az 1966-os disszidálás óta eltelt ugyan harmincöt év, de még ez a három és fél évtized sem tudta nemhogy feledtetni, de talán még elhalványítani sem a velük való „elbánás” emlékét. Krencsey Marianne nem próbálja objektíven nézni a történéseket, hisz a „személyes érintettség okán” nem is tudja. Ki gondolná, hogy a Liliomfi (1954) Mariskája vagy Az eltüsszentett birodalom (1956) Királylánya így vélekedik a Kádár-rendszerrõl: „1965. január 28-a a dátum, amikor egy távoli családtag feljelentette a férjemet a BM-ben [a Belügyminisztériumban]. Bement – bosszúból, nem párttag létére! Errõl eszembe jut saját történetem, amit 1956. október 23-a után tudtam meg. Hasonló ügy: hasonlóan távoli családtag tett ugyanígy ellenem. Mert ilyen emberek is vannak! A Kádárrendszer tele volt ilyenekkel, ez volt a párt ereje, kovásza. Így lehetett ügyeket teremteni. Jövedelmezõ volt az ilyesmi: pénz, rang, elsõbbség járt vele. Kádár járt elöl a példamutatásban: 1949-ben barátját, elvtársát, majd pár évvel késõbb saját miniszterelnökét árulta el szovjet módra, szovjet parancsra.” A feljelentések miatt „a párt (nagy P-vel)” figyelme rájuk irányult, aminek következtében elõbb férje útlevelét vonták be minden magyarázat nélkül, majd az övét is. Hosszas kilincselés

után végül visszakapták irataikat, de még ezt megelõzõen ismerõsük, a nagy tekintélyû elvtárs egy vacsorameghívás alkalmával arról beszélt nekik, hogy az adott körülmények között mindenkinek szüksége van pártfogóra. Erre reagálva írja a szerzõ a következõket: „Eszembe jutott most elõször, hogy minden megváltozott. Újra van filmszerep, az utolsó: A férfi egészen más. Néhány kollégám újra mosolyog, ha lát. Hirtelen kinyílt a szemem. Végre értem, hogy itt, ebben a hûbéri társadalomban elég annak a puszta sejtése, hogy valami nagykutya áll az ember mögött; az már biztosítja a megkülönböztetett bánásmódot.” Nem nehéz kitalálni, hogy az elõbb leírt változás ennek a mindenható elvtársnak köszönhetõ, aki mindennek fejében természetesen nem vár ellenszolgáltatást, de „majd, késõbb, esetleg tõlük is kérnek szívességet”… Ekkor születik meg bennük az elhatározás, hogy teljes titokban elhagyják Magyarországot. 1966-ban, „tizenöt évvel Bajor Gizi és Somlay Artúr öngyilkossága [melynek tényét nagyon sokáig elhallgatták], tíz évvel a forradalom leverése, hat évvel Gellért Endre és öt évvel Sarkadi Imre ’kilépése’ [azaz öngyilkossága] után megindul az áradat. A ’lelépõk’ [azaz a disszidálók] távozása. Mert választani kellett: a kilépés és a lelépés között.” És õk – kissé patetikus, de nem túlzó megfogalmazásban – a lelépést, az életet választották. Úgy gondolták, ha maradnak, és nem állnak a rendszer szolgálatába, megkínozzák, bebörtönzik vagy kényszermunkatáborba küldik õket; s ez mint a ’90-es években utólag kiderült - valóban így történt volna… Ám mindez a könyvnek és Krencsey Marianne életének csak egy szelete. Ír még az Amerikában töltött kevésbé látványos, de mozgalmas évekrõl, magyarországi kapcsolatainak ápolásáról is. Az õ életútja, ha nem is tipikus, de nagy vonalakban jellemzõ az akkori magyar emberek sorsára. S hogy miért ezt a címet adta könyvének, az a mögötte álló élet kettõsségének ismeretében könnyen kitalálható: „Két életet éltem meg eddig: harmincöt év otthoni év után ez már lassan a harmincötödik itthoni. Equinox magyarul napéjegyenlõség. Két igen különbözõ harmincöt év hét évtized folyamán. Hogy melyik jelentett nekem a kétszer harmincöt évbõl több világos nappalt és melyik több éjszakát, annak eldöntését az olvasóra bízom.” Halász Rita


2009.06.15.

14:11

Page 47

47

V A K Á C I Ó

Fagyikörkép Nyáron, a hõségben az ember mindig vágyik egy kis hideg dologra- ilyenkor a legjobb (és persze a legfinomabb) megoldás a fagyi. Ami lehet krémes, jégdarabkás, csokis, gyümölcsös, joghurtos, tejszínes, amilyet csak akarunk. Annál nagyobb csalódás viszont, ha az ember a sorban állás után végre megkapja a fagyiját, belenyal, és kiderül, hogy az íze elég silány. A következõ sorokban feltérképezünk pár budapesti fagyizót, hogy ha legközelebb fagyizni támad kedvünk, ne érjen minket csalódás… Hol is kezdõdött a fagyi története? Már Nagy Sándor is mézfagylaltot szolgáltatott fel élénkítõszer gyanánt a csaták elõtt, amiért – a korabeli írások szerint - katonái nagyon lelkesedtek. (Lehet, hogy ezért voltak olyan sikeresek a hódításai?) A havat a hegységekbõl hozták, és mély pincékben tárolták. A rómaiaknál is kedvelt csemege volt, de persze csak a gazdagoknak, hiszen csak õk tudták megfizetni. Marco Polo a XIII. században Kínából hozott recepteket Olaszországba, ez alapozta meg a híres olasz fagylaltmûvészet kialakulását. A mai értelemben vett fagyit véletlenül találták fel - egy cukrász segédje túl sokáig verte a parfét, amibe ezáltal több levegõ jutott, és sokkal könnyebb, habosabb lett. Magyarországra Mátyás király hitvese hozta a XV. században. Ma már mindenféle fagyit lehet kapni mindenféle áron. Kezdetben csak a jómódúak ettek parfét, de az ipari forradalomnak köszönhetõen a köznép számára is hamarosan elérhetõvé vált. Léteztek és ma is léteznek különleges fagyik (ezekbõl néhányat minden cukrászdánál megtalálunk). például zelleres paradicsomfagylalt, sült fagylalt, pezsgõfagylalt, otellófagylalt, vadrózsafagylalt stb… Ráday utcai fagyizó (Juhász cuki) Ár: 140 Ft/gombóc Választék: átlagos Kiszolgálás: átlagos Különlegesség: rizs fagyi: Ha az ember egy kis jeges tejberizsre vágyik, ez biztos választás!

Rigó Jancsi cukrászda (Böszörményi út) Ár: 140 Ft/gombóc Választék: nem nagyon nagy Kiszolgálás: elfogadható Különlegesség: oroszkrém Megjegyzés: innen többet vártunk volna. Jégbüfé (Kossuth Lajos utca) Ár: 150 Ft/gombóc Választék: hatalmas Kiszolgálás: udvarias Különlegesség: Ferrero Rocher, Milka, Raffaello, fehér csoki, Dobostorta-fagyi, Rákóczi-túrós stb. Ajánlat: Budapest fagyi (narancsos csoki) Artigiana Gelato (Csaba utca) Ár: 280 Ft/„gombóc” Választék: hatalmas Kiszolgálás: elfogadható Különlegesség: After eight, tejszínes füge, virágos méz, tejberizs stb. Ajánlat: crema: olasz különlegesség, mogyorósvaníliás-csokidarabos... Megjegyzés: bár a kétszeresét is elkérik egy normál adagnak, itt igazi olasz fagyit árulnak, ami nagyon-nagyon finom. Ünnepekkor érdemes ide jönni. Móricz Zsigmond körtéri cukrászda Ár: 170 Ft/gombóc Választék: nagy Kiszolgálás: normál Különlegesség: gesztenye, feketeerdõ, gyümölcsrizs Kosztolányi Dezsõ téri cukrászda Ár: 95 Ft/gombóc Választék: átlagos Kiszolgálás: normál Különlegesség: túró

Fekete Tünde (8.b) Szamos cukrászda (Apor Vilmos tér) Ár: 150 Ft/gombóc Választék: jó Kiszolgálás: kedves, udvarias Különlegesség: marcipán fagyi (Szamos cukrászdában ne lenne?) Ajánlat: bonbon fagyi: csoki alkoholosmeggy-darabokkal… nem is kell többet mondani.

OLASZ PARFÉ Egy tojássárgáját elkeverünk 5 dkg darált dióval és 8 dkg cukorral. Kis lángon keverve karamellszínûre pirítjuk, kihûtjük, és összekeverjük 2 dl felvert tejszínnel. 3 órára mélyhûtõbe tesszük. Csokiöntettel tálaljuk.


48

2009.06.15.

14:11

Page 48

V A K Á C I Ó

Kérdések a nyárról, avagy mire vigyázzunk, ha napozni szeretnénk? Az iskola doktornõjét, dr. Rónaszéki Évát kérdeztük: Mikor és mennyit szabad(na) egyhuzamban a napon tölteni? Milyen krémeket használjunk? Hogyan barnulhatunk le leghamarabb? Hogyan védekezhetünk a leégés ellen? Általánosságban 10 perc alatt nem történhet nagy baj a tûzõ napon ácsorgóval sem, ha evett és ivott már elõzõleg aznap, és nem napérzékeny. A napérzékeny ember bõre azonban már ennyi idõ alatt is allergiás reakciót adhat, hólyagos – másod-, harmadfokú égésnek megfelelõ bõrpír és urtikária (kiütés) képzõdik a napnak kitett területeken. A napozók többsége már volt korábban napon, akár a napi közlekedés kapcsán, akár direkt a napfürdõzés szándékával. Nekik fél- egyórányi napozás biztosan nem árt, különösen, ha közben pozíciót is változtatnak, azaz nem ugyanazt a felületet éri folyamatosan a sugárzás. Célszerû, sõt szükséges azonban napvédõt használni – ezek közül javaslom pl. a BABE-termékeket, melyek közül az 50+ faktorszámú a nagyon érzékeny bõrûeknek és kezdõ napozóknak ajánlott. A haladóknak már elegendõ a 20-as, 30-as faktorszámú napvédõ tej vagy spray. Célszerû napvédõ tartalmú ajakápolót is használni. Fontos, hogy ha pusztán csak közlekedünk a szabadban a napon, akkor is védjük arcunkat és a ruhával nem fedett területeket! Talán nem is gondolunk így rá, de egy hosszabb kirándulás, biciklizés is több órás tûzõ napon való tartózkodást jelenthet! Ilyenkor fontos a folyadékutánpótlás is, a napi szokásos másfél-két literen felül számolni kell a pluszveszteséggel az izzadás, a lihegés, a direkt hõhatásból adódó fokozott párologtatás következményével is, azaz a napi folyadékszükséglet akár 3-4 literre is növekedhet. A legelõnyösebb hûsítõ folyadék ilyenkor a citromból készített limonádé, hidegen. Ha már megtörtént a „baj”, azaz leégtünk, segít a Panthenol hab vagy a BABE Aloe gélje a bõr megnyugtatására. Természetesen ilyenkor másnap tilos az égett bõrefelületet újra napoztatni! Pedig a lebarnulás érdekében sokszor ilyen excessiv expozícióknak tesszük ki a bõrünket, például egész héten a tengerparton, biciklitúrán stb. Ha tartós barnulást szeretnénk – leégés és következményes hámlás és „májfoltok”, szeplõk nélkül – akkor bizony be kell tartanunk a fokozatosság elvét mind a napozás idõtartama, mind a fényvédelem vonatkozásában. Tehát eleinte kevesebb idõ nagyobb faktorszámú napvédõvel, majd hosszabb idõ kisebb faktorszámú napvédõvel, elegendõ folyadékbevitellel. Igy elkerülhetjük a

napszúrást is, ami szintén nagyon meg tudja keseríteni napjainkat, és alaposan el tudja rontani a remekbe szabottra tervezett nyaralást. Napszúrás ellen napozás közben is célszerû kalapot viselni, különösen, ha hátulról éri fejünket, tarkónkat a tûzõ napsugárzás. Ha kirándulni megyünk, ne felejtsük el fél órával az indulás elõtt bevenni a Polybé tablettánkat (A Polybé recept nélkül kapható a patikákban, B-vitaminokat tartalmaz, és a bõrön át kiválasztódva elriasztja a kullancsokat, szúnyogokat) akkor sem, ha kullancs által okozott agyvelõgyulladás ellen be vagyunk oltva. A kullancs ugyanis a Lime-kór kórokozóját is terjeszti nyálával, úgyhogy az a legelõnyösebb az ember számára, ha rá sem akaszkodik a bõrünkre. A szúnyogcsípés nem ilyen veszélyes, de az is kellemetlen, így pedig többnyire elkerülhetõ. Természetesen vannak a patikákban és drogériákban bõrre fújható rovarriasztó készítmények is, ezeket a zokni-nadrág találkozásához és a ruha nyakvonalához, csuklóhoz kell fújni. A tudatos napozás mindenképpen bölcsebb, érettebb megközelítése az elvárt „egészséges napsütötte” kinézet elérésének, a „szépség” utáni vágy azonban – mint tudjuk – sok önveszélyeztetõ akcióra vitt már rá talán mindannyiunkat. Indirekt módon a nyári szabad(abb)ság adománya lehetne – ha élnénk vele – a napközi pihenés, az ebéd utáni szieszta tartása is. Tudomásom szerint fõleg a mediterrán vidékeken hagyomány, hogy a legforróbb déli órákban az emberek megpihennek: ebéd után akár le is fekszenek egy kis napközbeni alvásra, regenerációra, majd csak koradélután kezdenek ismét dolgozni - késõ estig -, amikor már kellemesebb, munkára alkalmasabb a levegõ hõmérséklete. Ezt a természetes alkalmazkodást a klímaberendezések használata egyre inkább kiküszöböl(het)i, ami összességében nem kedvez az ember természeti (fiziológiai) igényei kielégítésének, ugyanis az étkezés után a tápanyagok feldolgozására szolgáló nyugalmi periódus – a szieszta – helyett a munka újabb folyamatos izgalmi fázist eredményez, ismét felborítva és figyelmen kívül hagyva a bioritmust, az annak megfelelõ optimális folyamatokat, a szükségletek kielégítését. A napozás egyébként szintén biológiai szükségletünk abban az értelemben is, hogy napfény hiányában – például a sötét és borongós tél folyamán – nem képzõdik elegendõ D-vitamin sem a szervezetünkben, ami a csontképzõdés ismert zavarán túl nagyrészt hozzájárul a télvégi kimerültség, memóriazavar, rossz hangulat kialakulásához is. Tehát egy kis napfény-import télen is testet-lelket óvó és karbantartó mûvelet, azonban a túl sok és excessiv napsugárzás


2009.06.15.

14:11

Page 49

49

V A K Á C I Ó

nemcsak rákkeltõ lehet, hanem kelleténél hamarabb és jobban öregíti a bõrt, ezért napozás után - és elõtt is

- fontos a használata is!

bõrvédelem,

a

hidratáló

testápolók

dr. Rónaszéki Éva

Tudnivalók a kullancsveszélyrõl A kullancsok – Európában az Ixodes ricinus – Magyarország egész területén elõfordulnak. Különösen fertõzöttek a Budai-hegység, a Balaton-felvidék és a nyugat-magyarországi területek. (Dr Lakos András: A Lyme borreliozis, Bp., Akadémiai Nyomda, 1991.) Sokan hiszik, hogy kullancscsípésre csak az erdõben kell számítani, de valójában semmivel sem ritkább a gondozott kertekben, hétvégi házak körül. A kullancsok az alacsony bokrok leveleinek fonákján „várakoznak”, és amikor arra sétálva a levelekhez érünk, bõrünkkel vagy ruházatunkkal mintegy letöröljük õket onnan. Mivel a kullancs erõsen fénykerülõ, a fedetlen testrészeken ritkán csíp. Védekezésképpen célszerû ezért a nadrág szárát a zokni alá betûrni, mivel a „SZUKU” és „Protect B” kullancsriasztók hatása csak néhány óráig tart. Nem szabad elmulasztani a kirándulások után a minden testrészre kiterjedõ vizsgálatot (hajlatok, hajas fejbõr), mivel ha a – fertõzött – kullancsot 24 órán belül eltávolítják, a fertõzõdés veszélye minimális (48 óra múlva már 30%, 72 óra elteltével pedig már közel 100%)! A bõrbe kapaszkodott kullancsot - lehetõleg speciális – csipesszel a bõrhöz minél közelebb megfogva határozott mozdulattal kell eltávolítani úgy, hogy elkerüljük potrohának összenyomását. Nem szabad krémekkel, petróleummal bekenni, mivel ez a kullancs öklendezését váltja ki, ami az esetlegesen fertõzött gyomorbennék befecskendezõdéséhez vezet. A kullancs eltávolítása után célszerû a csípés helyét lefertõtleníteni. Nem jár súlyos következményekkel, ha beleszakad a bõrbe a kullancs feje, mivel az néhány nap alatt szálka módjára kilökõdik, és fertõzõ forrást – nyálmirigyet vagy gyomrot – sohasem tartalmaz. Hasznosabb tehát azonnal kitépni a kullancsot, ha észrevesszük – kockáztatva a feji rész beszakadását – mint órákat várni arra, hogy „szakember” távolítsa el a parazitát! A kullancsok által terjesztett betegségek (a vírusos eredetû kullancs-encephalitis és a Borrelia burgdorferi által okozott Lyme-kór: bõrtünetek, carditis, változatos idegrendszeri gyulladásos folyamatok és arthritisek) minden életkorban elõfordulnak, leggyakrabban a nyári-

õszi hónapokban. A kullancs-encephalitis vírusa és a Borrelia burgdorferi is a fertõzött kullancs nyálával, gyomorbennékével kerül át az emberi szervezetbe a kullancs bõrbe kapaszkodásakor és vérszívásakor. Az encephalitist okozó vírussal fertõzött kullancs agyvelõgyulladást okozhat, mely ellen megvéd az FSMEImmun oltóanyag, ugyanakkor nem véd azonban a szintén a kullancs nyálával bekerülõ Borrelia burgdorferi fertõzés, a Lyme kórokozója ellen. Ha a csípéstõl számított 10 napon belül láz lép fel, valószínûbb a kullancs-encephalitis vírusfertõzés, mint a Lymebetegség. A Lyme-betegség kezdõdhet enyhe helyi fájdalommal, égõ érzéssel, enyhe viszketéssel a csípés helyén. Járhat azonban magas lázzal, influenzaszerû tünetekkel, fej- és izomfájdalmakkal, meningizmussal (tarkótáji kötöttség) is. Az esetek egy részében tapinthatóvá válnak a környéki nyirokcsomók is. A betegek 1-10%-ában alakul ki carditis. A kórokozó azért veszedelmes, mert a szív ingerképzõ és ingervezetõ rendszerét támadja meg, ritmuszavart okozva. A Lyme-betegség járhat bizarr idegrendszeri tünetekkel (neuritisek), vándorló zsibbadás-érzésekkel, esetleg heves fájdalmakkal, bénulásokkal, fáradékonysággal, feledékenységgel, késõi ízületi gyulladásokkal (melyeknek lappangási ideje 1 hónap és 3 év között van). A szerteágazó tünetek miatti diagnosztikai nehézségek ellenére a korán megkezdett és megfelelõ dózisú penicillin-terápia (Maripen) vagy más antibiotikumos kezelés nagy biztonsággal kivédi a késõi tüneteket, és szinte „azonnali gyógyulást” eredményez. A tünetek jelentkezésekor a háziorvoshoz kell fordulni, aki szükség esetén a megfelelõ speciális központokba, infektológiában jártas szakemberekhez irányítja az érintetteket. A kullancsot azonban, amint észrevesszük, azonnal el kell távolítani a fentiekben tárgyaltak értelmében! Kellemes nyaralást kívánok Mindannyiótoknak:

dr. Rónaszéki Éva


50

2009.06.15.

14:12

Page 50

S P O R T

Kékszalag Sokan azt hiszik, hogy a Kékszalag hungarikum. Bizonyos tekintetben igazuk is van, mert a Kékszalag Európa legrégebbi és egyben leghosszabb vitorlás túraversenye. De honnan is jött a verseny ötlete? A gõzhajók megjelenésétõl kezdve a tengereken rendszeresek voltak a versenyek. Az évenkénti megmérettetések célja a két kikötõ közötti út legrövidebb idõ alatti megtétele. A leggyorsabb hajó elnyerte a Kékszalag-díjat. Utasszállító és a teherszállító hajók is versengtek az elismerésért. Kevesen tudják, hogy a Titanic is egy ilyen verseny miatt süllyedt el. A cél New York volt. A kapitány taktikai terve az volt, hogy északabbra, kisebb szélességi körön haladva jelentõs idõt takarít meg. Nem számolt az esetleges jéghegyekkel, úgyhogy az éves Kékszalagot nem ez az elsüllyeszthetetlennek vélt hajó nyerte meg. Az efféle versenyekre viszont felfigyeltek a magyar vitorlázók, és 1934-ben a Hungária Yacht Klub meghirdette az elsõ Kékszalagot. Célja az volt, hogy az akkori Magyar Vitorlás Yacht Szövetséghez tartozó hajók számára, olyan Balaton-kerülõ gyorsasági versenyt indítsanak, amelyen osztályra (osztály: az azonos vitorlaméretû és technikai jellemzõjû hajók csoportja) való tekintet nélkül bárki részt vehet. Azóta a verseny minden évben megrendezésre kerül. Idén lesz a negyvenegyedik Kékszalag-verseny. Most azt kérdezhetné az olvasó (ha jó matekos), hogy akkor mért nem a hetvenötödik? 1934 után csak a páros években indulhattak a versenyzõk. A háborús évek kimaradtak a verseny históriájából. A kommunizmus beköszöntekor is kiesett 1946, így a háború után csak 1947-ben folytatódhatott a verseny. Ezután a páratlan években rendezték meg egészen 2001-ig, ezt követõen pedig már minden évben megtaláljuk a balatoni vitorlásversenyek naptárában a Kékszalagot. A legsikeresebb hajó a Kékszalag történelmében a Tramontána, amely 1940 és 1989 között hét alkalommal diadalmaskodott. Érdemes megemlíteni azt is,

hogy a Tramontána kormányosa nõ volt, Kultsár Istvánné, aki ráadásul a következõ alkalommal, 1942-ben is megnyerte a versenyt. A hajók rangsorában a Tramontánát már nem lehet megelõzni, hiszen a második helyen a Nemere II áll öt gyõzelemmel, de a Nemere II már nem indul többször. A legemlékezetesebb év talán az 1955-ös a Kékszalag történetében, ugyanis ebben a sokat emlegetett esztendõben kerülte meg Németh István 10 óra 40 perc alatt a Balatont a Nemere IIvel. Ezen a versenyen kedvezõ volt a széljárás, a szél folyton forgott (sûrûn változott a szél iránya) minden fordulónál jó irányból jött, és szerencsére soha sem fújt szembõl, tehát nagyon gyorsan tudott haladni. A rekordot a mai napig nem döntötte meg senki. A 75 lábas cirkáló ezt megelõzõen két alkalommal is nyert, és a rákövetkezõ versenyen is elsõként ért célba, igaz, 1957-ben már nem Németh István kormányozta, h a n e m Schmalcz József. A legtöbb elsõ helyet elért hajóosztály a 8R Yacht, a Tramontána nevû hajó hét diadalával. Ebben a rangsorban a második helyen áll a 30-as cirkáló hajóosztály hat gyõzelemmel, valamint huszonkétszer nyerték el az elsõ három hely valamelyikét. Mindenkinek ajánlom a versenyt, mert élvezetes több száz hajóval együtt vitorlázni, de persze nem veszélytelen. Még annak is ajánlom, aki nem tud vitorlázni, mert az utóbbi idõkben az utolsó helyet is díjazzák. A tavalyi utolsónak járó díj például egy Audi A6-os egyhavi használata volt…

Schmutz Ádám (8.a)


2009.06.15.

14:12

Page 51

S P O R T

51

Kiskézisek Elõdöntõ, hetespárbaj. Már a szó hallatán is a szemünk elé tárul, amint (természetesen nem egy poros kis vadnyugati utcácskában) farkasszemet néz egymással két mindenre elszánt játékos, mindketten hõsökké válhatnak pillanatok alatt. Miután háromhárom büntetõ nem volt elég a döntésre az iskolánk és az érdi Marianum között, következhetett a „hirtelen halál”. Már csak egy-egy golyót kapnak a szembenállók. És akkor Szalai Réka áll a labda mögé, azzal a tudattal, hogy ha betalál, akkor megvan a továbbjutás. Nekikészül, rádob, és... A 4. korcsoportos KIDS-kupán a lány kéziseknél hat csapat küzdött, két hármas csoportban. Az „imrések” a csoportkörben mindkét mérkõzésüket megnyerték, így az elõdöntõben csoportgyõztesként várt rájuk a másik csoport második helyezettje, a fent már említett Marianum. Elképesztõen izgalmas, a végletekig kiélezett mérkõzést láthattak mindazok, akik kint ültek a nagypálya mellé újonnan felhúzott „nézõtéren”. Jelzi a feszültséget, hogy a mérkõzés döntõ szakaszában elvégzett hétméteresnél még maga az „edzõguru”, Norbert tanár úr is elfordult… Végül döntetlenre végeztek, s következhetett a bevezetõben említett párbaj. S annak is az utolsó dobása, amit az egész meccsen, sõt talán az egész tornán kiválóan játszó Szalai lány végzett el, hibátlanul, így a „pingvin-mezesek” készülhettek a döntõre! Ahol a csoportkörben öttel megvert Prohászka várt a csapatra. Nem túl látványos, de küzdelmes meccsen ismét sikerült a gyõzelem, valamint a bravúr, hogy a ’95-’96-’97-es születésû lányok megnyerjék a náluk két-három évvel idõsebbek számára kiírt KIDS-et! „Korukhoz és meccstapasztalatukhoz képest szervezetten játszottak - mondta el nekem a csapat edzõje, Norbert tanár úr. - Egy csapat - csupa nagybetûvel, nem pedig egyéni emberek játszottak. Büszke vagyok rájuk.” Büszke is lehet. Hiszen még sok-sok, sikerekkel kikövezett év áll elõttük…

Szilágyi Péter (11.b)

Mini-interjú Szalai Rékával, a döntõ hetest elvégzõ 7.a-s tanulóval: Milyen érzés volt? Mikor szólt Norbert tanár úr, hogy én leszek az egyik heteslövõ, egyszerre éreztem izgalmat, hogy rajtam múlik a csapat sorsa és boldogságot, hogy rám merte bízni ezt a feladatot. Határozottnak kellett lennem, ha nem hiszem el, hogy sikerülni fog, akkor nem is megy. Furcsa érzés volt, hogy akik ott voltak nézõk, játékosok, azoknak az egyik fele átkozott, hogy hagyjam ki, a másik fele pedig nagyon drukkolt. Min múlt a végsõ gyõzelmetek? Úgy érzem, nagyon jól játszottunk, tudásunkhoz mérten. A megnyert verseny köszönhetõ annak, hogy egy csapatként játszottunk, mindenki odatette magát. Meg persze felülrõl is kellett az irányítás. Jeligénk: „Hajrá, fagyott egerek!”


52

2009.06.15.

14:12

Page 52

S P O R T

Elkészült az új pálya (többek között)... Az idei tavasznak számunkra több nagy mutatványa volt (padlás, díszterem stb.), de az épületen kívül a két legnagyobb és leglátványosabb a „lelátó” és a Villányi úti pálya átalakítása volt. Mint azt saját szemetekkel is láthattátok (és saját kezetekkel is tapasztalhattátok) az új burkolatot kivitelezõ cég mellett viszonylag sok olyan munka keletkezett, amelyet házon belül kellett megoldanunk. Ebben szerepe volt annak a törekvésnek, hogy hosszú idõre végleges megoldást alakítsunk ki, valamint olyan feladatokat is elvégeztünk, amelyek régóta tolódtak, mert nem voltak elsõdleges fontosságúak. Ezek közé tartozott az öntözõrendszer átalakítása az új pálya körül, valamint az övezõ zöld felületek felújítása és befejezése. Kisebb korrekciókat hajtottunk végre a futópályán, és befejeztük a vízelvezetések kialakítását. Megoldódott a „Buborék” ponyvájának tárolása is; a kiépített „lelátó” sok kétkezi munkát kívánt a karbantartóktól, de rengeteg munka van még a kosárpalánkok felszerelésében, a focipalánkok rögzítésében, a tipegõk lerakásában, a hálók felszerelésében stb. is. Nyáron sem fogunk a tetõn napozni, már csak azért sem, mert itt is lesznek kisebb javítások, de átalakítjuk a kistornatermet, amely új funkciót és ebbõl következõen új külsõt kap. A szokásos teremszépítések mellett nagyobb elektromos felújítások is lesznek, kötelezõ ellenõrzéseket végzünk a kazánokon, bõvítjük az internetes hozzáféréseket, a nyelvi termekben lambériázunk, a nyelvi labort új köntösbe öltöztetjük, és ezek mellett még zajlanak az ilyenkor elkerülhetetlen ellenõrzések, felülvizsgálatok.

De mindezek mellett és mindezek ellenére várjuk a nyarat mi is, és kívánjuk, hogy nektek is legyen olyan jó, mint nekünk. Jó nyaralást!

Forintos Miklós mûszaki vezetõ

JÚNIUS 11-ÉN

KERÜLT SOR AZ ÉVZÁRÓ SPORTVACSORÁRA A BELSÕ UDVARON.

AZ ÉV SPORTOLÓJA: LÁNY: SCHULEK IRINGÓ (11.A) FIÚ: SZALAI SOMA (12.C) AZ ÉV CSAPATA: LÁNY RÖPLABDACSAPAT, VI. KORCSOPORT

KÉZIGÁLA: I. 9.A, II. 10.D, III. 11.B


2009.06.15.

14:12

Page 53

53

S P O R T

KIDS 2009 Véget ért az idei Országos Katolikus Sportverseny. Mint házigazdák örömmel mondhatjuk, hogy jól sikerült versenyszervezés és a részvétel is! Az alábbiakban felsoroljuk a legeredményesebb, dobogós helyet elért sportolóinkat, csapatainkat:

I. I. I. I.

I.

Aranyérmeseink: Kosárlabda fiúk VI. kcs.: hely Kézilabda lányok IV. kcs.: hely Röplabda lányok V. kcs.: hely Röplabda lányok VI. kcs.: hely Atlétika: Virághalmy Zsófia: magasugrás: hely Osváth Gergely: 400m: I. hely

Ezüstérmeseink: Kosárlabda lányok VI. kcs.: II. hely Kézilabda lányok VI. kcs.: II. hely Labdarúgás IV. kcs.: II. hely Atlétika: Stipkovits Anna: távolugrás: II. hely Stipkovits Anna: 100m: II. hely Svédváltó lányok: II. hely Svédváltó fiúk: II. hely Virághalmy Zsófia: súlylökés: II. hely

Kézilabda fiúk IV. kcs.: III. hely Atlétika: Bólya Tamás: súlylökés: III. hely Örömteli, hogy idén is a mi iskolánk vett részt a legnépesebb csapattal, és mi voltunk a legeredményesebb iskola! „Kis” KIDS: Lány kézilabdacsapat, korcsoport: I. helyezett Fiú kézilabdacsapat, korcsoport: II. helyezett Fiú labdarúgócsapat, korcsoport: III. helyezett

Bronzérmeseink: Kézilabda fiúk VI. kcs.: III. hely

2009. május 23., KIDS, Budapest, Leány kézilabda, IV. korcsoport, 4. hely 2009. május 23., KIDS, Budapest, Leány kézilabda, VI. korcsoport, 2. hely

A BUDAPEST BAJNOKSÁG GYÕZTES KOSÁRLABDACSAPATA: MERZA DOMONKOS, MISEK MÁRK, SZERENCSÉS BOTOND, MISEK LEVENTE, VITTAY AMBRUS, PÁLMAI NORBERT, SZIJÁRTÓ MÁTYÁS. EDZÕJÜK: SZIJÁRTÓ MÁRTON ÉS KOVÁCS NORBERT

III. III. III.


54

2009.06.15.

14:12

Page 54

S P O R T

Kompromisszumot kell kötni INTERJÚ SKOUMAL GYÖRGY

TANÁR ÚRRAL

Ahogy a fiúk, úgy a 6. korcsoportos lány kézisek is Békéscsabára utaztak az amatõr csapatok éves, országos seregszemléjére, ahol a hetedik helyet szerezték meg. Edzõjüktõl, Skoumal tanár úrtól kérdeztem, hogy kudarcnak vagy sikernek tartja-e az elért eredményt? Mi a realitás? Végül is nem sportolókat nevelünk, hanem elsõsorban olyan képzést adunk a gyerekeknek mindenféle formában, hogy megszeresse a sportágat, megszeresse a testmozgást. Na, most ez természetesen megmutatkozik az edzésre járásban is. Így mondom, az egyik fele az egyik edzésen, a másik fele a másik edzésen… Természetesen nagyon nehéz így csapatot alakítani. De végül is tizenegyedikre mindig összeáll a csapat. Kicsiknél általában nem szokott gond lenni, de érdekes évfolyamot fogtam ki, nem tudtak egyszerûen járni heti egy edzésnél többre. Nyilván felvetõdik a kérdés: vane értelme az ilyennek? Én azt mondom, hogy van! Mert tulajdonképpen az utánpótlást biztosítja, másrészt most, a hosszú tél miatt). Országoson van egy egyre többen szeretik meg a sportágat. Én foggal-kö- gyönyörû második helyünk, a legelsõ, ami itt volt, römmel nem ragaszkodtam az eredményekhez, de amit Budapesten. Ott egyedül a Kiskunhalas tudott megverlehetett, azt megpróbáltam kihozni a csapatból. Türel- ni, amely nagyon-nagyon jó utánpótlás-neveléssel renmesnek kellett lenni, és két-három évnek el kellett delkezik. Hogy mennyire fontos a kézilabda Kiskunhalason, azt mutatja az, hogy aki Kistelnie ahhoz, hogy eredmények mutatkozÉn soha kunhalason nem tud kézilabdázni, vagy zanak, hiszen ha az ember dolgozik, egyetlenegy játékos, nem ért a kézilabdához, azt „kitiltják” akkor szereti a gyümölcsét learatni a legyen az, hogy így a városból… Ezután hasonló szémunkájának. Hosszú idõ kellett nekem ahhoz, míg megértettem itt, mondjam, „hárombalkezes”, riáink voltak, volt, hogy egy góllal soha el nem küldtem, és kaptunk ki, volt döntetlen, rosszabb ebben az iskolában, hogy miért ezután sem fogok. Erre gólkülönbség… És mivel négy fontosabb egy zeneóra, vagy miért elég büszke vagyok. csoport van (tehát 16 csapat indul fontosabb egy nyelvi óra, vagy egy-egy országos versenyen), ez azt akármi, de aztán rájöttem, hogy ebben jelenti, hogy csak a négy csoportelsõ jut nemcsak zeneóra van vagy nem csak egyebek, hanem otthoni segítések, katolikus egyházi tovább. Mi mindig a második helyen voltunk, örök rendezvényekre való járás, vagy szeretetszolgálat, és így ötödikek lettünk, mert nem volt sajnos keresztbejáték, tovább. Na, most ezt természetesen tudomásul veszem. ami igazságosabbá tette volna a mérkõzést. Így hát a Lehet azt mondani, hogy ilyen tekintetben liberális minimum második hely helyett mindig ötödikek lettünk, vagyok, de ha csapatot kell indítani – márpedig illik mert tulajdonképpen az idei év kivételével végig a Kisindítani egy Szent Imre Gimnáziumnak, legalábbis mi, kunhalas mellé lettünk sorsolva, tehát egy igazi testnevelõk, ezt így beszéltük meg -, akkor ez másként fellegvár mellé. Tavaly megjelent errõl egy cikk, egy nem mûködik. Az az igazság, hogy kompromisszumot lány írta: „Veretlenül ötödikek lettünk.” Ez mindennél kell kötni, akár tetszik, akár nem. Ha végigtekintek a jobban mutatja, hogy mennyire igazságtalan ez az hét évnek az amatõr szereplésén, akkor a Budapest- egész rendszer. Az idei hetedik helyünket egy olyan bajnokságot minden évben mi nyertük meg már csúnya, pocsék játékunkkal értük el, amit még soha hetedik év óta, és ez nem semmi! A felkészülés és a nem produkált a csapat, de most is úgy, hogy megint meccs általában a buborékban van, tehát nem a egy góllal kaptunk ki, ezt tudni kell. Na, most kétszer legideálisabb körülmények között, az edzéslehetõség is kaptunk ki egy góllal, ezért lettünk nem ötödikek, „csak” ott van, szóval nem volt melegünk, sokat kellett hanem hetedikek… Holott a valóságban jobbak voltunk futni, hogy megizzadjunk (bizony 12 fok volt, fõleg mind a két csapatnál, de a lányoknál sajnos elég nagy


2009.06.15.

14:12

Page 55

55

S P O R T

a kiszámíthatatlanság a kevés edzés miatt, egyszer ilyenre képesek, egyszer olyanra. Hogy a kérdésre válaszoljak, én azt mondom, hogy összességében meg vagyok elégedve az eredménnyel, mert a lányok minden esetben szerintem még többet teljesítettek, mint amennyit az edzés alapján el lehetne várni. Ugye sokan csodálkoznak azon, hogy 12 edzése van egy felnõtt, NBI-ben játszó csapatnak. Ezen nem szabad csodálkozni, mert ha egy hegedûmûvész nem gyakorol minden nap legalább két-három órát, akkor nem pörög úgy az ujja. Itt ugyanerrõl van szó: nem tudják megfogni a labdát, nem tudják pontosan adni, ha nem gyakorolnak rendszeresen. Nekünk elég lenne heti kettõ, de sajnos ez is nagyon-nagyon nehezen jön össze a lányok elfoglaltságai miatt. Amit ha nehezen is, de már több éve tudomásul veszek. Mi mosolyogtatta meg Tanár urat a csapat játékában? S mi az, amin még van mit javítani? Az én csapatomnak mindig a gyorsaság, a leindítás, a lerohanásos támadásépítés volt az erõssége. Problémáink voltak, kapus sajnos nagyon kevés lány akar lenni, és nem mindig a legjobbat sikerült kiválasztani. Jó a pozíciójátékunk; kapura lövés, beállós játék, szélsõjáték: ezeket is jónak lehet mondani. Gyengeség természetesen a védekezés. Akkor lehet jó egy csapat, hogyha meg tudja azt valósítani, hogy 5-10 percen keresztül legalább az ellenfél nem tud gólt lõni. Ettõl mindegyik csapat „agybajos” lesz, mert ugye gólra megy a játék. Csak ehhez sokkal több edzés kellene, akkor nyilvánvalóan még nagyobb eséllyel tudnánk fellépni. Tanórán ezt nem lehet csinálni, mindig több osztályból, több évfolyamból tevõdnek össze, most is kilencediktõl egészen tizenkettedikig játszanak a legidõsebb, hatodik korcsoportos csapatban. Ez a három év korkülönbség hatalmas ilyen szinten. Két csodás hivatás: edzõ, illetve testnevelõ tanár. Tanár úr melyiknek vallja magát? Természetesen mindig elsõsorban testnevelõ voltam. Edzõ voltam valamikor, NBI/B-s csapatot felvittem NBIbe ’72-ben, a Békéscsabai Vízmûvel feljutottunk, és én akkor nagyon-nagyon megutáltam az egészet (anyagilag erkölcstelen dolgok miatt!). Pedig jelentkeztem a

szakedzõire is, de egyszerûen, ami ott folyt anyagiak és különbözõ összeköttetések terén… Akkor azzal együtt nem is végeztem el, csak egy évet a szakedzõibõl, mert nem találtam értelmét. Mert lehet tovább képeznie, sõt, kell is tovább képeznie magát az embernek az utolsó pillanatig, ez nyilvánvaló, de elsõsorban a testnevelésre és a tömegsportra koncentrálok. Én soha egyetlenegy játékos, legyen az, hogy így mondjam, „hárombalkezes”, soha el nem küldtem, és ezután sem fogok. Erre elég büszke vagyok.

Szilágyi Péter (11.b)

Piciszter avagy a pici sztárok? Hogyan lettem én a kicsik sportversenyének szervezõje? Egy napos októberi délutánon Csillag András (az eddigi piciszterek szervezõje) jött oda hozzám azzal a kéréssel, hogy vegyem át ezt a tisztséget, és - mivel õ idén ballagott és érettségizett, valamint hogy a kicsiktõl ne vegyük el a foci örömeit - elvállaltam. - És nem bántam meg! – A korai kelések kevesebb gondot okoztak, mint örömet. A korai felkeléseken kívül a tél is beleszólt a szervezésbe, így tavasszal rendkívül sok elmaradt meccset kellett bepótolni. Ettõl függetlenül jó volt nézni, ahogy a kicsik épp szoros meccseken küzdenek, vagy éppen azért, hogy a kemény ellenfél ellen õk is lõjenek egy-két gólt. Mindenesetre az idei piciszter csoportmeccsei már lezajlottak, sõt, az elõdöntõk is.

Lázár Botond (10.d) A Piciszter eredményei: I. 1. 5.b 2. 5.c 3. 6.b - II. 7.a 2. 8.a 3. 8.b


56

Suli után a parkban

2009.06.15.

14:14

Page 56

F É K E Z E T T

H A B Z Á S

FÉKEZETT HABZÁS A szentimrés szappanopera Hú Kriszti, már nagyon elegem volt a kémiából, alig vártam hogy együtt sétáljunk újra!

Ki szeretnék próbálni veled egy fagyizót itt, a Kosztolányin a buszmegállóban!

Tök szép az idõ, ilyenkor jó bandázni srácok!

Persze nem csak a fagyi miatt örülök, hogy itt vagy velem a lombok között... Hé, nézzétek már! Ott jön a párocska!

Na, még pár dogán átesünk, aztán itt az év vége.

Náluk is szép az idõ, ahogy elnézem!

Figyelj csak, szerintem jó lenne õket is idehívni. Tudod, közösségépítés meg minden! Ne legyenek már olyan antiszocok!

Helló -belló!! Helló -belló!!!

Jaj, ne már! Ez idejön...

Éééén? Te!

Mert TE! Hát mért pont én?

Ugrott a finom fagyi... Haha, Sejettük, hogy nem kémia korrep miatt maradtatok bent!


2009.06.15.

14:16

Page 57

F É K E Z E T T Gyertek oda hozzánk, baró a hangulat!

57

H A B Z Á S

Hohó!! Jönnek már a kis csellengõk!!

A francba! A jó büdös francba!!

Ó, nem is tudom... vagytok már elegen! Ragaszkodunk hozzátok. Köztünk a helyetek!

Itt is van a csipet csapat!

Sziasztok!! De jó!

Hehe, nagyon vicces.

Na eleget ültünk! Csináljunk valami jó mókát!

Van egy brutális ötletem: bújócskázzunk!

Az dedós!

Ha élvezzük, mindegy, hogy valami dedós!

Naaaa!! Nem most akartatok kémiázni??

Hú, az poén lenne!

Hahaha!! Hamar véget ért a korrep!

Már hunyok is! Egy, kettõ, három...


58

2009.06.15.

14:19

Page 58

F É K E Z E T T Na, akkor viszont húzás gyorsan!

H A B Z Á S

Futás Margó, miénk a portásfülke!

Közben...

Na, jól van Mogyi, leveszem a szájkosarat, de aztán semmi akciózás!

Keressen mindenki egy jó kis búvóhelyet! Ez itt talán túl feltûnõ...

Merre is volt az a nagy, batár konténer? Nincs kedvem megint a bíróságra járni...

Ez itt tök jó hely. Egyszerû, de nagyszerû! Ha kell, fel is mászhatunk a fára.

Ez ám a jó kis susnyás. Ide biztosan nem eszi a hunyót a fene!

Nicsak! Egy helyes kis kutya. A nyakörvén az áll, hogy “Mogyi”. Milyen furcsa név, vajon miért kapta? Na mindegy, elijesztem, nehogy elárulja a rejtekhelyünket. Ne legyen Keni a nevem, ha megtalálnak!

Mogyi, tûnés! Grrrr!! Hrrrrr! Grrrr

Hrrrrrrrr...

Fúj, Mogyi! Fúj!, Tûnnyé már el!!!

Hájííííííííííííííííííííí!!!

Ajjjaj! Szegény barátom...


2009.06.15.

14:21

Page 59

F É K E Z E T T

59

H A B Z Á S

Húha, mit látok ott a fák árnyékában mozogni?!!

Csak nem? De! Õ az!!! Még az is lehet, hogy BenG. elõbb talál meg, mint a hunyó.....

Ó, milyen izgalmas! Kedvem lenne énekelni és verselni, hogy kifejezzem, amit érzek.

Végül is miért ne?...

Valami ide illõ kéne... Pl. Zöld erdõben jártam, kék ibolyát láttam...

Nohát! Csakhogy megvagy!!

Mi mi mi mi, mi mi mi...! Mi mi mi mi mi mi mí... Mi mozog a nagy levelû bokorban?!

Á, ez nem elég szerelmes!...

Mit csinál ez a majom, magában énekelget? Haha! Na, nem mintha számítana... Képzeld BenG! Találtam egy sirály búvóhelyet, neked is megmutatom!!

Mamma Mia! Szegény BenG-t berángatták a bokorba!

Mi-mi... Miii???

Na de Lukrécia!

Hé!

Gyere csak, Bendzsó!


2009.06.15.

60

14:24

Page 60

F É K E Z E T T

H A B Z Á S

Nem sokkal késõbb...

Jól van, Lukrécia, öntsünk tiszta vizet a pohárba! Miért akarsz mindenáron közénk állni? Miért nem tudod elfogadni, hogy BenG. engem választott?

Azért, mert Ben jobbat érdemel... Egy olyan vad, dögös cicát, mint például én! Te olyan kis... hát szóval... kis liba vagy! Milyen szánalmas, régi, lejáratott poén! Legalább mondhatnál valami eredeti hasonlatot, hamár ilyen tapló módon beszólsz!

Igen, olyan liba vagy, hogy felfelé sikítasz a hullámvasúton!

Na, ez egy fokkal jobb volt...

Jó! Kérlek... Hát tudd meg, akkora sült liba vagy, hogy törtkrumplit és pároltkáposztát hurcolsz magadddal az iskolatáskádban köretnek! De ha akarod tudni, BenG kedvenc étele a libasült! Haha!

Nézd a két kis gádzsit, hogy nyomatják a vakert, én aszondom roszkó gyüttek rossz helyre!

Az biza, szedjük el a lóvéjukat!

Sápítozunk, kiscsirkék? Sápítozunk?


2009.06.15.

14:26

Page 61

F É K E Z E T T Na, kisanyám, mondom mi a stájsz, pénzt, mobiltelefont ideadod, aztán itt se vagyunk!

H A B Z Á S

61

Jaj, Lukrécia, szerinted ez most komoly?

Remélem, nem...

Vigyázzá mer szigórúba toljuk ám, kiscsirke! Mik nem tréfálkozunk!

Nem! Nem hagylak magadra... Megálljatok, szemét deszkások!

Ide a bukszákat, kisanyám!

Nyugszik a csöves! Nyugszik! Fúj! Fúj! Rossz csöves! Rossz!

Szaladj, KriszT. menekülj!! Feltartom õket, nekem már úgyis mindegy!

Az angyalát! a legjobbkor érkeztem! Azt hiszem itt az ideje, hogy bemutassam: Hö!! Mi a rajz?!


62

2009.06.15.

14:30

Page 62

F É K E Z E T T

H A B Z Á S Egy: CSITT!

Kettõ: CSATT!

A BenG.féle 3 az 1-ben, Pörgõ-hörgõ kitartott rúgást! Óóóóó! BenG.!!! You’re back!

Három: RECCS!

Hrrrrrrr... Grrrrrr... Hrrrrrrrr

Ezzel, meg elbánok már magam is!

BenG. lába pörög, gizda deszkás hörög!

Hûha!! Micsoda fantasztikus 3 az 1-ben, Pörgõ-hörgõ kitartott rúgás!

Késõbb, már a suliban...

Figyelj, tök bátran viselkedtél a parkban. Azt hiszem, hiba volt téged lelibázni.

Én meg nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetben megpróbálsz megvédeni, akár a saját károdra is! Hogyan hagyhattalak volna ott?!

Inkább megyek mosmá politikusnak, vazze! Ott, ha elszúrja az ember, nincs verés a végin! Amúgy meg.... Bocs, hogy sokszor olyan bunkó voltam veled.

Fátylat rá!

Még a végén lehet, hogy beveszünk a Vásott Vadmacskák közé. Nyáúúú!!


2009.06.15.

14:31

Page 63

F É K E Z E T T

63

H A B Z Á S

Na, örülök, hogy így ti is kibékültetek a végére! Klassz dolog, ha el tudjuk ismerni ha hibáztunk. Meg persze, ha a másik meg tud bocsájtani.

Tudod, Lukrécia, te egy cseppet sem vagy rosszabb csaj, mint KriszT! Csak én éppen õbelé lettem szerelmes, magam sem vágom pontosan, hogy miért.

BRÜHÜHÜÜÜ!!

BRÜHÜHÛÛÛ!!

Ez... Ez olyan szép!!

Na, most már fejezzük be a bõgést, mert mindjárt vége az újságnak!

Jól van, legyetek boldogok! Majd szétnézek én másfelé!

Szép nyarat, jó mulatást minden Imrés tesónak!!


2009.06.15.

14:32

Page 64

Pingvin_s06_layout.qxp :06 Page 1

Recommend Documents