RSzP-7 (-7T) leszállító rádiólokátor állomás
LESZÁLLÍTÓ RADAR (PRL RADAR vagy „PRECISION APPROACH RADAR, PAR”)
REPÜLŐTÉRI LÉGTÉRELLENŐRZŐ RADAR (PRL RADAR KÖRKÖRÖS ÜZEMMÓDJA vagy „AIRPORT SURVILLANCE RADAR, ASR” )
KÖZELKÖRZETI RADAR (DISZPÉCSER /DRL/ RADAR vagy TERMINAL SURVEILLANCE RADAR, TSR)
2 készlet URH rep. AM RÁDIÓADÓ-VEVŐ és RÁDIÓIRÁNYMÉRŐ („URH PELENGÁTOR”)
öt funkció egy készletben Az RSzP-7 (T) leszállító rádiólokátor állomás készlete egy kabinos felépítményű ZIL157K tgk, (ZIL-131) egy 2PN-2 kettő tengelyes ponyvázott és egy 1-AP-1,5 egytengelyes utánfutó hordozóval lett kialakítva. Az RSzP-7 leszállító rádiólokátor állomás ZIL-157K tgk. kabinjába a hátsó kettőszárnyú ajtón (amelyet kívül egy fényvédő ponyvaház takar) belépve, jobb oldalt egy fatüzelésű öntöttvas kályha és egy „X”sávú cm-es „3D” -s „PRL-7” leszállító rádiólokátor, bal oldalon fiókos tartalék anyag és szerszám szekrényen túl, egy „L” sávú „2D” –s „DRL-7” diszpécser rádiólokátor lett elhelyezve. (A rádiólokátorok 2-2 db. mennyezetig érő szekrényekben
nyertek elhelyezést.) Szemben a vezetőfülke felőli fal mellett a DRL és PRL indikátorok (2 db. irányítói munkahely) láthatók és felettük került elhelyezésre az ARP-7 automatikus URH rádiópelengátor (iránymérő) és 2 klt. R-801V URH repülő rádióállomások adó-vevő (AM 100÷150 MHz.) készlete, és a táplálásukhoz 2 db V-1 re. tápegység (115V/400Hz). Az indikátorok oldalfalán (közöttük) kerültek elhelyezésre a re. rádióállomások repülőgépeken is használatos kezelő pultjai. Az R-801V állomások adó-vevő egységei és a tápegységeik a gk. vezető felőli falra erősített konzolokon, a repülőkön is alkalmazott amortizátoros kereteken kerültek elhelyezésre. A kabin falán két oldalon kerültek elhelyezésre az R-801V repülő rádióállomások aktív hangszórói, amortizátoros kereten a MIZ-9 huzal kazettás elektroncsöves beszédrögzítő, KIG egység, TAN-70 tárcsa nélküli CB telefon. A mennyezeten helyezték el a kezelők, az R-801V URH re. adó-vevők és tápegységeik gumilapátos DC 27 voltos hűtőventillátorait és a „PRL” indikátorok fényképezéséhez a „Zorkij-4” távvezérelt fényképezőgépet. A kabin fűtését és a meleg vizet, beépített öntöttvas fatüzelésű dobkályhára rögzített csapos tartályú vízmelegítő biztosította közvetlenül az ajtó mellett (jobb oldalon) tűzbiztosan kialakított rekeszben. A berendezésben a DRL és PRL rádiólokátor P típusú indikátorán az URH re. rádióállomások URH pelengátora önállóan is üzemeltethető volt. A ZIL-157 tgk. vezetőfülkéje felett, a kabin külső falára erősített konzolon került elhelyezésre az X sávú leszállító PRL lokátor (a két felszálló irány kiszolgálása miatt 180 ÷200 fokkal is átfordítható „tartógerenda”) iránysáv és siklószög antennákat több üzemmódban mozgató és vezérlő reduktora a kettő db. „tömör” felületű parabola tükörrel. Kívül a kabin hátulsó falán elhelyezett tartón volt található az NPO-P vevő „kör karakterisztikájú” hengeres antennája. Kívülről nyitható és szellőző oldalszekrényben volt elhelyezve az URH rádió adóvevők és a belső kabinvilágítás szünetmentes táplálását biztosító PO-500 DC 27V/115V 400 Hz forgógépes (umformer) áramátalakítója és azt tápláló 5 db 6 voltos savas akkumulátor. Az akkumulátorok töltését az indikátor szekrények aljában elhelyezett, választható, (DRL vagy PRL) akkutöltő egységei biztosították. A gépjármű alvázának vonalában a műszer-kabin alján mindkét oldalon függesztve kerültek elhelyezésre a berendezések hűtését biztosító ventillátorok. A rádiólokátorok elektronikusan (DRL és PRL) "PASzIV" - "SzPC" - "AKTIV" üzemmódokban üzemelhettek. A "PASSzIV" üzemmódokban a normál amplitúdó szerinti visszavert jelfeldolgozás történt. Az "SzPC" üzemmódokban (mozgócél kiválasztás történik) mindkét lokátornál hő-kompenzált kvarc művonalakon kialakított 2 - 2 ismétlődési frekvenciával vagy azok periódusonkénti váltogatásával (vaksebesség) koherens jelfeldolgozás történt szél- kompenzálási lehetőséggel. Az "AKTIV" üzemmódokban a „PASSzÍV” jelek és a lokátorok kérdező impulzusaira válaszoló repülőfedélzeti SzOD-57 berendezések kombinált válaszjeleinek megjelenítése történt az indikátorok képernyőin. Az üzemmódok adiszpécser lokátor esetén az „lokátor-adó vezérlő- és elő-modulátor” egységen elhelyezett nyomógombos kapcsolóval volt választható. A DRL diszpécser rádiólokátor adója keménycsöves modulátorral és el. mechanikusan hangolható léghűtéses külső mágnesű magnetronnal lett kialakítva. A
magnetronhoz csatlakozó koaxiális tápvonal adás-vétel kapcsolójáról a visszavert jel a lokátor szuperheterodin vevőjének „haladó hullámú csöves” előerősítőjének a bemenetére került, majd az diódás keverés után a KF erősítőre. Koherens (SzPC) vételnél a fázisolt visszavert jelek periódusonkénti késleltetése és az indító jel kialakítása 2 db különlegesen csiszolt kvarc művonalon, választható késleltetési, illetve periódusonként váltakozó késleltetési időkkel (vaksebesség kiküszöbölése) történt. A DRL rádiólokátor kettő csatornás relatív frekvencia szabályozással rendelkezett. A helyi oszcillátor jelét kvarc frekvencia többszörözésével állították elő, amely egyúttal a magnetron üzemi frekvenciáját is meghatározta a kereső és követő (AFC) el.mechanikus szabályozás folyamán. A DRL-7 két üzemi frekvenciája közötti át- és után hangolást fél-automatikus rendszerrel lehetett végrehajtani. A haladóhullámú csővel kivitelezett előerősítőt külön, a kabinfalon elhelyezett ventilátor hűtötte. Az antenna tápvonal rendszer ezüstözött koaxiális tápvonal szakaszokból, szikraközökből, állítható koax iránycsatolóból, merev és hajlékony tápvonalakból épült fel. A visszavert jelek ábrázolása állótekercses P típusú 30 cm. átmérőjű indikátoron történt, ahol az URH rádión történő irányításhoz rendelkezésre álló ARP automatikus iránymérő jelének megjelenítésével lehetőség volt a céljelek azonosítására. Az indikátor előlapján a fényerő és fókusz szabályzókon kívül, a következő kapcsolók voltak még: távolsági lépték átkacsoló, antenna fogatás, kürt nyomógomb a forgatás indítás jelzésére, pelleng kapcsoló, URH adásvétel kapcsolója, (pipa) lámpa az asztal megvilágítására. A többi beszabályozást végző kezelőszerv az ernyő mellett egy felnyitható ajtó alatt került elhelyezésre. Az indikátor szekrény tetejére erősítve került elhelyezésre az ARP automatikus URH pelengátor tápegységgel egybeépített egysége, amelybe egy szélessávú (100÷150 MHz.) elektroncsöves láncerősítőt is beépítettek. A pelengátor hangfrekvenciás bemenete egy URH rádióvevő hangfrekvenciás kimenetének feldolgozására volt alkalmas, ezért általában a DRL munkahelyhez tartozó URH adó-vevő készlet jeleit fogadta. Az egységet az R-801V rádiókkal (V-1 tápegység) együtt 115V 400Hz feszültség táplálta. Az automatikus pellengátor egység tetején lévő foglalatban került elhelyezésre egy a repülőgépeken is használatos magasságmérő (mechanikus barométer) műszer. A PRL leszállító rádiólokátornál az adás-vétel kapcsolót cső-tápvonalas cirkulátorral valósították meg. Az adó itt is keménycsöves modulátor által meghajtott el. mechanikus hangolású léghűtéses, de mágnessel egybeépített magnetron volt. A radarteszter szerint behangolt, „beégetett” magnetron két üzemi frekvenciája meghatározta a belső üregű reflex-klisztron frekvenciájának át- és után hangolását, amelyet fél-automatikus rendszer hajtatott végre az el.mechanikus rendszerekkel. Az előre beállított frekvenciájú tartalék magnetron blokk, amely az áthangoló mechanikát is tartalmazta, pár perc alatt volt cserélhető. A PRL rádiólokátor kétcsatornás relatív frekvencia szabályozással működött. A PRL szuperheterodin vevő bemenete „haladó hullámú csöves előerősítő” volt, ezt követték a csőtápvonalakból kialakított hangolható, ellenütemű, patrondiódás visszavert jel és AFC keverők. A helyi oszcillátor el. mechanikus hangolású belső üregű reflex-klisztron volt kereső és követő üzemmóddal. Koherens (SzPC) vételnél a fázisolt visszavert jelek periódusonkénti késleltetése és az indító jel kialakítása 1 db különlegesen csiszolt kvarc művonalon történt választható késleltetési idővel a művonal két kimenetén (leágazás). Az egység külső
kialakítása, a beállító szervek, a késleltetési idők választásának kialakítása optikailag azonos volt a DRL résszel. A letapogatást folyamatosan felváltva végző két „tömör felületű” PRL antenna között, a kimenő és bejövő nagyfrekvenciás jelek elosztását, átváltását el. mechanikus tápvonal relé jellegű átkapcsolójával oldották meg az antenna tükrök periodikus mozgásának visszafordulásai alatt. Mindkét PRL antenna eltolt középpontú forgás-paraboloid tükör volt, a primer sugárzók árnyékoló hatásuk csökkentésére az eltolt fókusz-pontokban helyezkedtek el. Az ezüstözött antenna tápvonal rendszer folyamatos periodikus mozgatása a forgás-pontokon forgó csatlakozókkal vagy lépcsőzetesen elmozduló (differenciál) tápvonal átmenetekkel lett kialakítva. Az antenna tükrök iránysáv szerinti helyszögének és a magasságmérő tükrének iránysáv szerinti mozgatását elektromotorok végezték. Az iránysáv antenna üzemmódja átváltható volt 6 ford./ perc letapogatású körkörös (ASR) üzemre. A helyszög állításával lehetőség nyílott a közeli meteorológiai események megfigyelésére is. Az antenna összes eleme és kialakítása hermetikusan lezárt rendszert alkotott. Az iránysáv és a magasságmérő antenna jelei külön (PAR) indikátorokon – szemléletesen egymás felett kerültek beépítésre illetve ábrázolásra. A 30 cm. átmérőjű PAR indikátorok idővonal kitérítése álló tekercses kivitelűek voltak. Meg kell említeni még, hogy a leszállító PRL lokátor iránysáv antennája és indikátora körkörös üzemmódban (P típusú ábrázolás - ASR üzemmód) is üzemeltethető volt. A PRL magasságmérő antenna a leszálló mező iránysávjában (jobbra – balra) állítható volt, helyzetét nemcsak műszer, hanem az iránysáv indikátoron (szektor - B típusú szöghű ábrázolás mellett) lévő marker vonal is láthatóvá tette. Az iránysáv antenna helyszög szerinti állását a műszeren kívül a magasságmérő (RH típusú ábrázolás) indikátor képén szintén a megjelenített marker vonal is fokokban tette szemléletessé. A tükrök ijen jellegű mozgatására a kezelő asztal szélére erősített botkormány jellegű vezérlő-kapcsoló szolgált. Célazonosításra a PRL indikátorán mind a magassági, mind a P típusú szöghű ábrázolás esetén rádió forgalmazáskor rendelkezésre állt az ARP iránymérő jele. A PRL antennák primer tölcsérsugárzói előtt a 45° -ra elfordítható negyedhullámú polarizáló rácsokkal az erős hó és esőzavarok lecsökkenthetők voltak. A PRL indikátor előlapján lévő kapcsolók és szabályzó szervek elhelyezése, kezelése értelemszerűen is megegyezett a DRL indikátor szabályzó elemeivel megkönnyítve ezzel is a berendezés üzemeltetését. Az „AKTÍV” üzemmódokban a DRL részhez az NPO-D (két csatornás), míg a PRL részhez az NPO-P (egy csatornás) vevők jelei kerültek ábrázolásra a „Passziv” jelekkel egy időben az indikátorokon. Az RSzP-7 (T) leszállító rádiólokátor zömmel az ötvenes évekre jellemző miniatűr és novál foglalatú elektroncsövekkel felépített berendezés volt. Általánosan elmondható, hogy mind a lokátor vevők, mind az indikátorok elektroncsöveinek anód és rácsfeszültségeit elektroncsöves feszültség-stabilizátorok biztosították. A rendszerekben az alkalmazott reléket DC 27V –os, az egységek üzem alatti belső világításait (skálaizzó) 6,3V-os feszültség táplálta. A nagyobb teljesítményű diódák helyett még szelén egyenirányítók kerültek alkalmazásra. A 2PN-2 típusú kettő tengelyes ponyvázott, szintezett utánfutón került elhelyezésre a diszpécser rádiólokátor antennájának hermetikus reduktora és rajta az a kb. 2,5x 6 m.
alumínium huzalokból szőtt többrészes összecsukható parabolatükör, amelynek oldalán volt található az NPO-D vevő lefogó csatornájának kombinált antennája. Az antenna tükör helyszögben forgatás alatt motorikusan normál és emelt helyzetbe volt állítható. Az antenna forgatás hermetikus reduktor házában a szelszin transzformátor mellett fotocellás oldalszög adó került elhelyezésre. Az utánfutón az antenna rögzítő (szállításkor) keret alatt került elhelyezésre még a 2 db. AB-8M - 0/230V - Cs 427Hz. (Moszkvics-407 szgk. motorral meghajtott) egyfázisú aggregátor, a leadott feszültségük szabályozása a kabin főkapcsoló táblájáról történt. Az aggregátorokat az időjárás ellen az utánfutó lépcsőzetesen állítható sátortartóin elhelyezett ponyva védte úgy, hogy felette a DRL antenna forgása biztosított volt. Az aggregátorok az utánfutó alvázára rögzített 2 db 150 literes (ZIL) benzintankról üzemeltek. Mindkét aggregátorhoz egy-egy szerszám és javító anyag (gyújtógyertyák, tömítések, dugattyú gyűrűk, ékszíjjak stb.) készlet, és 1-1 tűzoltó készülék tartozott. A ZIL-157K kabinjától kb. 5 m. távolságra került telepítésre az R-801V URH adók tárcsás kúpos iker antennája, és ellenkező irányba kb. 50 m. távolságra az ARP (antennafejen 4 db. félhullámú dipól + lefogó botantenna) elektronikus goniométer 12 méter magas vevő antennája, amelynek vételi jelei egy elektroncsöves szélessávú lánc erősítőn keresztül az R801V URH vevők bemeneteire kerültek. Az ARP 8 cm-es indikátorán kívül a forgalmazott URH rádió adó-vevő oldalszög szerinti iránya mind a diszpécser, mind az iránysáv és a körkörös üzemmódban is üzemelő leszállító lokátor képernyőjén célazonosításra szolgált. Megjegyzendő, hogy a DRL indikátora nagypontosságú ARP indikátoraként üzemelhetett önállóan. (Ebben az esetben csak 1 klt. R-801V, ARP és a DRL indikátor szekrény táplálása került bekapcsolásra.) A két antenna árbóc egymáshoz viszonyított iránya a kalibrálás és üzemi ellenőrzés egyszerűsítése miatt általában észak dél irányban került telepítésre. Az ARP és az URH adók antenna árbócai este vörös akadály fénnyel kerültek megjelölésre. A berendezés üzemi zaja miatt a repülés irányítók az indikátorok előtt (szenes) gégemikrofonos fejbeszélő készletekkel csatlakoztak az R-801V URH adó-vevők kezelő egységeihez. A repülőgépeken is alkalmazott kezelő egységeken lehetett végrehajtani a csatorna váltást (6 csatorna mechanikus memóriái előre programozva), a fejhallgató hangerejét állítani és a zajzárat kapcsolni. Mindkét URH adó-vevő készlethez csatlakoztatva volt 1-1 db elektroncsöves erősítővel, tápegységgel hangszóróval egybeépített „ki-hangosító” egység. Az irányító központtal és a toronnyal (repülésvezetővel) való kapcsolat tartást a telefonon és az URH rádiókon kívül a beépített (már félvezetős !) VIK hangos utasító egység is szolgálta. Az antenna forgató reduktorokon a beszabályozások, ellenőrzések és a javítások megkönnyítésére kapcsolható skálavilágítások, DC 27V –os szerelő lámpa és fejbeszélő készlet csatlakoztatás hermetikusan lezárható kiépítése volt található. A balesetveszély elkerülésére a lokátor antennák forgásának indítása előtt 10÷15 sec időtartamú kürt szó figyelmeztette a kezelő állományt. A leszállító PRL lokátortól kb. 30 m. távolságra 3 lábú állványon lévő leponyvázott asztalon került telepítésre az "AKTIV" üzemmódot imitáló SzOD-57 repülőgép fedélzeti válaszadóval kialakított távvezérelt üzemi ellenőrző egység.
Szintén az állomás készletébe tartozott 4 db. (X sávra méretezett) mikrohullámú szögvisszaverő amelyeket két irányban, a felszálló mező két végén, a végektől oldalra 30m. távolságra, vagy a tengelyében telepített közeli és távoli hosszúhullámú (a felszálló mező végétől 1 és 4 km távolságra telepített PAR-8Sz, PAR-8 SzSz, vagy PAR-9MA, PAR-9M2) irányadók antenna árbocain helyeztek el az RSzP-7 PRL indikátorain történő elektronikus hely-megjelölésükre, valamint a rádiólokátor vevőcsatornájának objektív üzem alatti ellenőrzésére és a változó startirány pontos antenna tájoltsága ellenőrzésére. Az egész berendezés táplálása 2 db. 220V. egyfázisú 390÷427 Hz-es tápfeszültségre lett kialakítva (külön a DRL, külön a PRL rész hálózata). A főkapcsoló táblán kamrás kapcsolókkal az áramforrások szükség esetén felcserélhetők voltak. A berendezésekben alkalmazott háromfázisú meghajtó és ventillátor elektromotorok segédfázissal üzemeltek. A tgk. és utánfutók érintésvédelmi földelését 3 x 2 db. földnyárs, valamint az antenna árbócok közötti földelési hálózata szolgálta. A MIZ-9 huzal kazettás beszédrögzítő felvett anyagának visszajátszása MIZ-10 huzal kazettás elektroncsöves magnetofonnal történt. A berendezés javításához és üzemi paramétereinek beállításához az univerzális kézi műszereken (AVO-5M, C-57) túl Sz1-5 oszcilloszkóp, L1-3 elektroncső vizsgáló, tájoláshoz PAB-2 teodolit, Cs2-8 frekvencia mérő, GK4-19A radar teszter (Marconi TF-890-A/1), KIG spec. célműszer az URH iránymérő kalibrálására és „I blokk” célműszer az R-801V URH repülő rádió adó-vevők hangolásának beprogramozásához álltak rendelkezésre. Az alkalmazott „meleg” mérőműszerek el. táplálása 115V/400Hz –ről történt. A leszállító indikátorok fényképezéséhez foszforeszkáló számlapú peremfelhúzós (harckocsi) óra volt az magassági indikátor nyitható előlapján, és kézzel állítható világító dátum tabló volt az iránysáv indikátor előlapján. A nyitható előlapok a ritkábban használt az indikátorok beszabályozáshoz szükséges de megvilágított kezelő gombokat és beépített indikátor műszereket takarták. Az ergonómiai követelményeket a leszállító magassági indikátor függőleges, míg a körkörös indiktorok a vizszinteshez képest kb. 60° -os előlapokon történt elhelyezéssel valósították meg.. Üzem közben a lokátor kabin szellőzését – az egységek hűtését a beépített ventillátorokon kívül a padló alatt elhelyezett hűtőventillátorok porszűrőkön keresztül biztosították. Télen a hűtőventillátorok a kabin levegőjét cirkuláltatták, de lehetőség volt a külső friss levegő hozzákeverésére. A kabin ajtónyílásai beépített (békében blokkolható) érintkezőkkel az éjszakai „légó” világítást biztosították Az egytengelyes 1-AP-1,5 utánfutón került elhelyezésre az elektromos hálózatról való üzemeltetéshez szükséges VPL-30M 3x 220V/380V 50Hz –ről 3x 220V / 390 Hz áramátalakító. Ez a berendezés egy 30 kW –os motorgenerátor – közös tengelyen egy 3 fázisú aszinkron motor és egy váltóáramú generátor forgórésze volt. A motor táplálása 3x 220 V esetén delta, 3x 380 V esetén csillag kapcsolásban üzemelt. Indítása soros deltából párhuzamos deltába, ill. soros csillagból párhuzamos csillagba egy nagyméretű kamrás kézi átkapcsolóval történt. A generátor gerjesztését csúszógyűrűkön keresztül a másik tengelyvéghez Hardy tárcsával kapcsolódó dinamó szolgáltatta. A gerjesztést és evvel a
kimenő feszültséget szénoszlopos feszültségszabályzó végezte. A berendezés védelmét áramvédelemmel ellátott billenő főkapcsolók biztosították mind a primer, mind a szekunder oldalon - olvadó biztosítékok nélkül. A lokátor berendezés a korábbi jóval bonyolultabb és fizikailag is nagyobb PRL-5, P15, RSzP-6 és ARP-6 üzemeltetési tapasztalatán kialakított, gondosan leegyszerűsített, kisebb, modernebb (miniatűr és novál foglalatú) elektroncsövekkel megvalósított, mobilabb (ZIL-157K vontatja az utánfutókat), és ezért jóval olcsóbb katonai és polgári felhasználásra is tervezett változatként került kialakításra. A berendezéshez csatlakoztatható csak korlátozott távvezérlést biztosító indikátorok és föld-kábelei nem tartoztak az RSzP-7 készletébe – repülőtéri irányító terem és torony berendezés stabil elemeként külön rendelt készletet képeztek a telepítéshez szükséges spec. koax és távvezérlő földkábelekkel. A lefektetett földkábelek alkalmasak voltak a VISzP-75(M) repülés irányító központ és torony berendezés „napfény indikátorain” való megjelenítésére is, és onnan az RSzP-7 és az ezt követő modernebb típus-változatok RSzP-7T, RSzP-10 csatlakoztatására. Az RSzP-7(T) leszállító rádiólokátor kabinja 220V 50Hz –es csatlakozással nem rendelkezett, ezt az üzemeltetők „mobil” kivitelezéssel (a kezelői 24 órás váltású szolgálati hely üzemszünet alatti világítása és elektromos fűtése miatt) pótolták. A ZIL157 tgk. műszaki paraméterei: Összkerék (6 x 6) meghajtású terepjáró tgk. Motorja: 6 hengeres alulvezérelt oldaltszelepelt, benzin üzemű, folyadékhűtéssel. Porlasztó típusa: K-84M. A hengerek száma 6, űrmérete 5,55 liter, átmérő 101,6 mm, lökethossz 114,3 mm. Teljesítmény: 2600 ford./perc 107 LE, max. 2800 ford./perc 110 LE, nyomaték 1100 ÷ 1400 ford./perc 34,5 kg/m. Üzemanyag: A-70 benzin. Globoid csigás kormánymű. Üzemi fék: légfék. A kézi (rögzítő) fék a kardántengelyre hat. Árnyékolt elektromos rendszere 12V –os, G108-V dinamó (12V/20A) 3 oszlopos relés feszültségszabályzóval. A motor nagy hideg (-20 ÷ -40C) esetén a ráépített benzinkályhával előmelegíthető. Pedállal működő csúszó fogaskerekes önindító. A kerekek légnyomása a vezetőfülkében lévő manométer alapján 6 db levegő-csappal egyenként menetben is állítható. Üzemanyag tartályai: 1 db. 65 literes (ejtő) a motortérben és 1 db. 150 literes az alvázon. A gépkocsi tartozékai voltak: szerszám és javító készlet, izzó készlet, „sánc” szerszámok (ásólapát, keretvágó fűrész, feszítővas, kőtörő kalapács, fejsze), éjszakai menetfény álcázó készlet, kézi indító (kurbli), tűzoltó készülék. Gyártották a berendezés „stabil” (ládázott) változatát RSzP-7U típus megjelöléssel, amely az ajánlott terv szerint megvalósított fedezékbe, épületbe (az antennák a tetőre vagy mellé telepített konzolokon) vagy egyszerűen sátrakban kerülhettek telepítésre. A leszállító rádiólokátor állomáson folyó repülést kiszolgáló és irányító munkát csak hivatásos állományú (tiszt, tiszthelyettes) kiképzett és vizsgázott személyek végezhettek.
Az RSzP-7T leszállító rádiólokátor az RSzP-7 háromfázisú elektromos rendszerrel kialakított változata, amely már ZIL-131 típusú tgk. alvázán lett felépítve. Az elektromos táphálózata lényegében az elektromotorok 3 fázisú táplálásában és a főkapcsoló táblákban különbözik. Az aggregátorok meghajtó motorja már „Moszkvics 412” szgk. típusból köszön vissza. A kabin belső kialakítása nem változott. A MIZ-9 / MIZ-10 magnetofon helyett a már tranzisztoros MSz-61 / MN-61, az R-801V URH re. rádió adó-vevők helyett már az R-802V típus (MÍG-19, MÍG-21) került alkalmazásra. Az utolsó változatoknál a leszállító lokátor vevő bemenetén a HH csöves előerősítőt a „KF” előfokozat kedvezőbb kialakítása mellett megszüntették. A készlet VPL-30 MD modernebb, táv-vezérelhető változatán a gerjesztő dinamót elhagyták és tranzisztoros feszültség szabályozást építettek be. A tápegységekben már a szeléncellák helyett megjelentek az egyenirányító diódák. Az RSzP-7 leszállító lokátor bázisán kialakított és tovább fejlesztett RSzP-7T, RSzP-10 típusok modernebb változatai a már modernebb, kisebb raszterű URH és DMH repülő (R802, R-803, R-832M, R-862, R-863) rádióállomásokkal, és újabb eszközökkel kiegészített változatainak megjelenésével az „RSzP-7(T)”, berendezések a repülőterek leszállító rendszeréből kivonásra és a típus selejtezésére kerültek. És végezetül…….
Az (orosz) interneten megjelent harcászati, technikai paraméterek: Система РСП-7 предназначена для контроля за движением самолетов в районе аэродрома и обеспечения посадки самолетов и вертолетов в сложных метеорологических условиях днем и ночью. В систему входят: — диспетчерский радиолокатор (ДРЛ) дециметрового иапазона; — посадочный радиолокатор (ПРЛ) трехсантиметрового диапазона; — автоматический УКВ радиопеленгатор (для индивидуальногоопознавания самолетов), который может работать как с диспетчерским, так и посадочным радиолокаторами; — два комплекта радиостанции связи РСИУ-4М (P-801В) ; — два электроагрегата АБ-8М; — запасное имущество и контрольно-измерительная аппаратура. Система изготавливается в автомобильном (РСП-7) и упаковочном (РСП-7У) вариантах. Аппаратура системы автомобильного варианта размещается в автомобиле ЗИЛ-157К и автоприцепе 2ПН-2. Аппаратура системы в упаковках размещается в четырех специальных палатках.
Диспетчерский радиолокатор. Максимальная дальность действия по самолету ЛИ-2 (Ил-14) — при высоте полета 5000 м: — при пассивной работе не менее 80 км; — при активной работе не менее 120 км. Ширина диаграммы направленности антенны радиолокатора в горизонтальной плоскости 4°.
Обзор по углу места от 1 до 10°. Уровень боковых лепестков по отношению к основному лучу (по мощности) 2%. Мощность передатчика в импульсе не менее 230 кВт.
Чувствительность приемника: — в пассивном режиме 135 дб; — в режиме СПЦ 133 дб. Частота повторения импульсов: — в пассивном режиме 550 гц; — в режиме СПЦ 1075 и 800 гц; — в активном режиме 550 гц х 2. Длительность излучаемых импульсов: — в пассивном режиме 2 мксек; — в активном режиме 1 мксек х 2; — в режиме СПЦ 1 мксек. Разрешающая способность в пассивном режиме: — по дальности 1,5% масштаба индикатора; — по азимуту 6°. Масштабы дальности индикатора 45, 90 и 150 км. Точность: — по дальности 1% масштаба индикатора; — по азимуту 1° (вероятная ошибка). Опознавание самолетов: — в пассивном режиме — по автоматическому радиопеленгатору; — в активном режиме — по автоматическому радиопеленгатору и по сигналам опознавания самолетного ответчика. Количество фиксированных частот 6, из них 2 оперативные. Запросный код при работе с самолетным ответчиком — два импульса длительностью 1 мксек. В радиолокаторе осуществлена автоматическая подстройка частоты магнетрона со следящим приводом при кварцевой стабилизации гетеродина приемника для обеспечения высокой стабильности при использовании когерентно-импульсного метода.
Посадочный радиолокатор. Радиолокатор может работать в трех режимах:
— посадки; — опредлеения высоты; — кругового обзора. Максимальная дальность действия по самолету ЛИ-2 (Ил-14) при высоте полета 1000 м: — при пассивной работе не менее 30 км; — при активной работе не менее 40 км. Обзор в горизонтальной плоскости: — в режиме посадки ±15°, —20° - +10°; +20° - -10°; — в режиме кругового обзора 360°. Обзор в вертикальной плоскости: — в режиме посадки —1° - +8°; — в режиме определения высоты —1° - +22°. Ширина диаграммы направленности курсовой антенны: — в горизонтальной плоскости 0,7°; — в вертикальной плоскости 3,5°. Ширина диаграммы направленности глиссадной антенны: — в горизонтальной плоскости 3,8°; — в вертикальной плоскости 0,7°. Коэффициент усиления: — курсовой антенны ~ 8000; — глиссадной антенны ~ 8200. Уровень боковых лепестков по отношению к основному лучу по мощности 1 %.
Угол перемещения антенны курса в вертикальной плоскости 22°; угол перемещения антенны глиссады в горизонтальной плоскости 30°. Мощность передатчика в импульсе не менее 70 кВт. Чувствительность приемника не менее 120 дб. Разрешающая способность в пассивном режиме: — по дальности 1,2% масштаба индикатора; — по азимуту 1,5°; — по углу места 1°. Масштабы дальности индикаторов: при посадке: — в пассивном режиме 20 км; — в активном режиме 60 км; при круговом обзоре и определении высоты: — в пассивном режиме 30 км; — в активном режиме 60 км. Частота повторения импульсов: — при пассивном режиме 2400 гц; — при активном режиме 1200 гц х2; — при режиме СПЦ 2400 и 3000 гц. Длительность излучаемых импульсов 0,4 мксек. Точность: по дальности:— при круговом обзоре и определении высоты 1 % масштаба дальности индикатора; по азимуту: — при круговом обзоре 2°; по высоте: — в режиме посадки при полете самолета на постоянной высоте 100 м; — при определении высоты 300 м. Количество фиксированных частот 6, из них 2 оперативные. Минимальная высота вывода самолетов на ВПП аэродрома 50 м. Радиолокатор включает в себя систему автоматической под-стройки частоты стабилизированного гетеродина со следящим приводом для обеспечения необходимой стабильности при использовании когерентно-импульсного метода.
Автоматический УКВ радиопеленгатор. Автоматический УКВ радиопеленгатор предназначен для индивидуального опознавания самолетов на экране индикатора кругового обзора радиолокатора, а также для его автономного использования для пеленгования самолетов. Максимальная дальность пеленгования самолетных радиостанций РСИУ-4M (P-801В) не менее 80 км при высоте полета самолета 1000 м.
/ Csépke Béla /
