Őrsi Gábor József
Kormány és ellenzék
A felhasznált stratégiák, az alkalmazott retorika, a fennálló politikai helyzet (kormánykoalíció és ellenzék viszonya) alapján a népszavazási kampány eddigi szakaszából megállapítható, annak főbb elemei párhuzamba állíthatók az utóbbi parlamenti és önkormányzati választásokkal, valamint a népszavazási kampányokkal. De számos új elemmel is bővült az egyes politikai erők stratégiája: újszerű bizonyos pártok népszavazáshoz való hozzáállása, valamint eddig ismeretlen gyakorlat honosodhat meg azáltal, hogy a választópolgárok közvetlenül is beavatkozhatnak a kormányzat döntéseibe. Így nagyobb a tétje, mint a NATO- és az EU-csatlakozásról, vagy a kettős állampolgárságról megtartott referendumnak: sokkal inkább kell politikai következményekkel is számolni, mint az előzőek esetében. Az 1989 óta megtartott öt népszavazás közül csak az első, a „négyigenes” népszavazáson való részvétel lépte át az ötven százalékot, a második – tizennégy százalék alatti részvételi arányával - már a választópolgárok érdektelenségét mutatta. A következő két népszavazás
eredményességét
annak
köszönhette,
hogy
a
korábbi
szabályozást
megváltoztatva, a népszavazás eredményességének feltétele az összes választópolgár több mint egynegyedének azonos válaszra történő voksolása lett. Ezért az utóbbi három népszavazásnak nem az érvényessége, hanem csak az eredményessége volt a kérdés. A legfrissebb közvélemény-kutatások mindhárom kérdésben nyolcvan százalék felettire teszik az igenek arányát, a részvételre vonatkozó előrejelzések viszont nem egyértelműek. Ezért a kormány és az ellenzék stratégiája egymásnak ellentétes lesz: a kormánypártok a szavazás eredménytelenségéért szálnak síkra, míg a FIDESZ minél több választópolgár mozgósítására törekszik majd.
A FIDESZ mozgósítási stratégiája -1-
A népszavazási gépezetet a Fidesz, konkrétan Orbán Viktor indította be a párt 2006. október 23-án tartott nagygyűlésén. Kezdeményezőként a párt lépéselőnyben van, a népszavazás kiírásával az ő akarata érvényesült eddig, így a leginkább kidolgozott forgatókönyvekkel is neki kell rendelkeznie. A Fidesz részéről a kommunikációs hadjárat már 2006-ban, a korteskedés pedig 2007 második felében elkezdődött. Hivatalos kampánynyitónak is tekinthető a pártelnök január 28-i nyilvános frakcióülésen elmondott beszéde. A szociális népszavazásnak elkeresztelt akció szerinte a kormány hitelességéről fog szólni, a tétje pedig az, hogy a hatalmon lévőknek is vállalniuk kell szavaik és tetteik következményét. Orbán Viktor legfontosabb üzenetei ismerősek: a népszavazás nem pártkérdés; semmi sem romlik el magától, tehát mindennek van felelőse; illetve hogy a referendum a rossz politika eltörlésének igazi eszköze. Orbán hívószavai beleillenek az eddigi ellenzéki kommunikációba és hatékonynak bizonyulhatnak a kitűzött cél, az eredményes népszavazás elérése érdekében. A valójában materiális kérdésekről szavazó polgárok megnyerése szempontjából hatásos retorikai fogásnak ígérkezik azon érvek használata, melyek a gyurcsányi reformok közvetlenül is érezhető negatív hatásait kiemelve az emberek pénztárcájára irányulnak. Vagyis az ellenzéki párt a bizonytalanok és a nem fideszes törzsszavazókat egyaránt megszólíthatja. A nem fideszes szavazók megszólítása pedig a népszavazás eredményessége érdekében szükséges és megkerülhetetlen. A legnagyobb ellenzéki párt részben nyilván e célból választotta kampányfőnökéül a párton kívüli Tarlós Istvánt, akinek az önkormányzati választásokon való szerepeltetésével a Fidesz az addigi legjobb fővárosi eredményét érte el. Az alkalmi szavazótábor kiszélesítését szolgálja ezen kívül, hogy a kiszivárgott információk szerint a jelentős elutasítottsággal is bíró Orbán Viktor csak a kampány végén vállal nagyobb szerepet. Tarlós országjáró körútjaival már 2007 utolsó negyedévében, a népszavazás időpontjának kihirdetése előtt megkezdte a kampányolást, idáig azonban ez a korteskedés erőtlenül, aktuális tartalom nélkül folyt. A kampányfőnök a hangsúlyt a 2006-os miniszterelnöki vitában elhangzottakkal való szembesítésre helyezi, beszédeiben a konkrét népszavazási kérdések csupán a választási ígéretek be nem tartása szempontjából, tehát közvetve kerülnek szóba.
-2-
A FIDESZ legújabb, a 3 igennel sokat spórolhatsz szlogenű kampányfilmje is a várakozásoknak megfelelő tartalommal és populista retorikával jelent meg. A félperces film a kétpárti miniszterelnöki vitából és az őszödi beszédből összeválogatott, az ellenzéki párt által már sokat boncolgatott idézetek mixe, amelyek közül viszont egyik sem vonatkozik a népszavazási kérdésekre. A FIDESZ legfőbb kampányeszköze – mivel nyilvánvalóan ez a kampányfilm fog eljutni a válaszadók többségéhez – tehát az egész kormányzati politika és személy szerint Gyurcsány Ferenc megtámadására irányul, azaz a 2006-os parlamenti választások óta eltelt ellenzéki kommunikáció változatlan folytatása. Az eddigi népszavazások legfontosabb tapasztalata az volt, hogy ezekre a ciklusközi szavazásokra igen nehéz mozgósítani a választópolgárokat. Ez még akkor is vészjósló a legnagyobb ellenzéki erő számára, ha azt nézzük, hogy az igenek aránya fölényes, hiszen még a biztos pártválasztók mobilizálása is kétségesnek bizonyul – mint az például a néhány héttel ezelőtti újbudai időközi választások első fordulójában is látható volt. Ezért sorsdöntő kérdés, vajon bővül-e olyan új elemmel a FIDESZ stratégiája és kommunikációja a kampány későbbi szakaszában, amivel a szavazókat érdekeltté tudja tenni a választás kimenetelét illetően.
Kampányol-e a kormány? Amíg a részvételi hajlandóság eddigi tapasztalata a FIDESZ számára hátrányt, a kormány számára előnyt jelenthet: a közvélemény-kutatások tanúsága szerint ugyanis gyakorlatilag lehetetlen, hogy a kormánypártok által képviselt nemek bármelyik kérdésben is többségbe kerüljenek. Maga a kormány egy korábbi alkotmánybírósági döntés értelmében nem kampányolhat és – kormányszóvivői kijelentés szerint – nem is tesz ilyet. Ugyanakkor a jelenleg is futó – a reformokat népszerűsítő - minisztériumi hirdetések egyértelműen a vizitdíjra, a kórházi napidíjra és a tandíjra (is) vonatkoznak, így a kormány tájékoztatás címszóval valójában kampányt folytat. (Miért is kellene olyan intézkedéseket reklámozni, melyeket már több mint egy éve meghoztak?)
-3-
Az MSZP és az erőtlen kampány A közvélemény-kutatások figyelembevételével az MSZP számára az igenek csökkentése tűnik reális célkitűzésnek, a párt kampánystratégiája azonban csak most körvonalazódik, köszönhetően a párt késői ébredésének. Az MSZP ugyanis a népszavazási ötlet megszületésekor annak legitimációját tette kérdésessé, a referendumot lényegtelennek minősítette, és egészen a közelmúltig nem is foglalkozott vele igazán. Most mégis beleállt a kampányba, tehát a nagyobbik kormányzópárt is elismerte: van tétje a népszavazásnak. Juhász Ferenc kampány-koordinátor nyilatkozatai szerint az MSZP elsősorban reformmagyarázó információs kampányt fog folytatni, így kimondva kimondatlanul az egészségügyi reformok és a tandíj kérdésének a döntés előtt hiányzó kormányzati és koalíciós kommunikációját fogja pótolni. A népszavazási kérdésekben megfogalmazott konkrét lépések racionális magyarázata ugyanakkor nehéznek bizonyulhat, mivel korábban Gyurcsány Ferenc kormányfő és Juhász Ferenc is elismerte, hogy ezek az átalakítás és a költségvetés szempontjából elenyésző tételek. Az MSZP-s fizetett politikai hirdetések (köztük az internetes reklámok) nem is a vizitdíj, a napidíj vagy a tandíj kérdésére összpontosítanak, hanem az egészségbiztosításról és ennek kapcsán az egészségügyi reform szükségességéről beszélnek. Azaz a szocialisták a politikai közbeszéd áttematizálására törekszenek, így részben elterelhetik a figyelmet a népszavazásról, csökkentve ezáltal a részvételi hajlandóságot. Az MSZP-s politikusok kommunikációjukban mindemellett szót emelnek azon tévhit ellen, hogy a népszavazás ténylegesen egy előrehozott választás volna: bármilyen eredmény a közjogi helyzetet érintetlenül hagyná. Ezzel közvetlenül is az Orbán-i kommunikációt támadják, mivel beszédeiben már a kezdetektől fogva előszeretettel utal a népszavazás kormánybuktató következményére. Összességében az MSZP eddigi kampányáról megállapítható, hogy az a kezdeti tanácstalanság következtében egyelőre erőtlen, a kampány-koordinátor által megfogalmazott célokra való aktivitás pedig halovány. Ahogy előre sejthető volt a FIDESZ populista érvrendszere, úgy előre látható, hogy az MSZP is a már többször alkalmazott (racionális érvelésmódba ágyazott) demagóg eszközökhöz nyúl majd: hangsúlyozza a mintegy ötven
-4-
milliárdra tehető költségvetési bevétel kiesésének ellensúlyozására bevezetendő adóemelés elkerülhetetlenségét, és Orbán Viktor valamifajta ellenségként történő beállítását.
Az SZDSZ és a liberális identitás védelme Markánsabb fellépésre számíthatunk viszont a kisebbik ellenzéki párttól. Az SZDSZ a népszavazási kampányt egyfajta identitáskampányként fogja fel és teljes lendülettel a reformok bevezetése mellett áll ki. A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint a mára két – három százalékos támogatottságra fogyatkozó pártnak nincs is más lehetősége, mint hogy a koalíciós partnertől élesen különböző taktikát folytasson. Bár a kampányok korlátozottabb lehetőséget biztosítanak csak a kisebb pártoknak, az MDF inaktivitása és részben az MSZP halovány kampánya jelen helyzetben az SZDSZ-nek kedvezhet. Neve végérvényesen a népszerűtlen reformokhoz kapcsolódik, de határozottan megkülönböztetheti magát az MSZPtől, és a nemek együttes számát saját támogatottságának állíthatja majd be. Az SZDSZ hozzáállását jól jelzi, hogy az MSZP-vel szemben már a referendum kiírása előtt, január legelején nem hivatalosan ugyan, de a nemre buzdító hirdetésekkel kezdett el kampányolni. Aktivitása megmutatkozik abban is, hogy az SZDSZ február legelejei kampánynyitója után Horn Gábor, az SZDSZ kampányfőnöke rögtön sajtónyilvános vitára hívta ki a FIDESZ szakpolitikusait, ezzel szélesebb nyilvánosságot kaphatnak érvei, és maga a párt is. Kérdés azonban, hogy mennyire fogja a liberálisok érdekét szolgálni két népszerűtlen és elhasznált politikus, Horváth Ágnes és Magyar Bálint kampánybeli szerepeltetése. Az SZDSZ kész a népszavazási kérdésekről szakpolitikai szinten vitázni és kampányolni, fizetett politikai hirdetésében és kampányszlogenjeiben viszont egyértelműen a fiatal demokraták szociális népszavazására utal: népszavazás a szocializmusról; a múlt vagy a jövő a tét. Annak ellenére, hogy a liberális párt az MSZMP utódpártjával van koalícióban, Kóka János – paradox módon – a FIDESZ-MPSZ-t titulálja kádárista pártnak, a verseny és a piac ellenségének. Az SZDSZ tehát minden bizonnyal egész kampánya során a „szocialista” FIDESZ-t, mint az ingyenesség hamis illúziójának képviselőjét támadja majd.
-5-
Az MDF és az érdektelenség kinyilvánítása A FIDESZ népszavazási kezdeményezésének meghirdetése óta az MDF következetes politikát képvisel: a szavazásra bocsátott népszavazási kérdéseket a parlament hatáskörébe tartozónak tartja, a demokrácia népszavazási intézményének napi politikai haszonszerzés céljából történő felhasználását pedig elítéli. Mindezen okok miatt a párt testületileg mindeddid távol marad a népszavazási kampánytól. Ez a döntés visszaüthet ugyan, hiszen egy hónapig valószínűleg nem lesz képes tematizálni a közbeszédet, viszont a tapasztalat szerint ezzel a következetes, sem jobb sem bal politikával tarthatja csak meg szavazóbázisát.
A kampány későbbi szakasza A kampányból még hátralévő időszakot a pártelnökök évértékelő beszédei fogják mehatározni. A közvélemény-kutatások ismeretére alapozva akár komolyan befolyásolhatják a tárgyalt kampánystratégiákat. A népszavazási kampány érdekes színfoltja lehet a civil szervezetek aktív részvétele: a népszavazás egyrészt függetlenedik a pártoktól, másrészt – az alkotmányossági hiány ellenére – a szakmai fórumok fellépése és a társadalmi érdekeltség miatt egyfajta legitimációt kap, tehát játszhatja a népszuverenitás kifejezésének eszközét. A civilek aktív szerepvállalásának nemcsak az aktuális népszavazásra, de a politikai elit későbbi döntési mechanizmusaira is hatással kellene lennie. Viszont a civilek hiányos eszköztárral és forráslehetőségekkel rendelkeznek. A korábban gyakran hangoztatott elv, miszerint egy népszavazás
alkalmával
az
ellentétes
véleményt
képviselők
azonos
forrásokból
részesedhetnek, már az EU-csatlakozási népszavazás előtt is pusztán jól csengő, demokratikus frázis maradt, törvényi szabályozására mindeddig nem került sor. Mindezek következtében korlátozottak a civilek lehetőségei, így hiába buzdít a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája a tandíj megszüntetésére vagy a Magyar Orvosi Kamara a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlésére, a médiában e vélemények alig-alig jelennek meg. Magának a civil
-6-
álláspontnak a kommunikálása azonban a népszavazáson való részvételre ösztönözheti a sikeresen megszólított, a politikától elfordult választópolgárokat is.
A népszavazás következményei A népszavazást követő időszak több forgatókönyv szerint is alakulhat, de egy biztos: a népszavazás eredménye közvetlenül nem érinti a közjogi helyzetet. Tétje elsősorban a pártvezérek jövője szempontjából rendkívül fontos. Érvénytelen népszavazás esetén meggyengülhet Orbán Viktor pártelnöki helyzete (bár Tarlós állítható majd be felelősnek), siker esetén stabilizálódik mind a saját, mind pártjának pozíciója, az alkalmazott populista kampánystratégia pedig a továbbiakra nézve is létjogosultságot nyerhet. A referendum sorsdöntőbb következményekkel járhat Gyurcsány Ferencre, sőt az egész koalícióra nézve. A már most felszínre kerülő belső politikai ellentétek kiéleződése mutatja, hogy egy, a szocialisták számára kedvezőtlen eredmény a baloldalon politikai átrendeződést indíthat el, ami Gyurcsány Ferenc pozícióvesztését vonhatja maga után és egy esetleges
kormányátalakítást
eredményezhet.
Érvénytelen
népszavazás
Gyurcsány
stabilizációjával és kvázi-győzelmével járhat együtt. Ugyanakkor már most hallani olyan vezető kormánypárti politikusokat, akik a referendumot követő szembenézést sürgetik: Szekeres Imre a kormány politikájának korrigálásáról, Fodor Gábor egyenesen személyi következményekről beszél. A következmények azonban nem egyértelműen vezethetők le, hiszen míg a vesztes 2004-es EP-választások után Medgyessy Péternek távoznia kellett a kormányfői székből, az ugyanezen évben megtartott, érvénytelen népszavazás viszont nem vonta magával Orbán Viktor pártelnök bukását. Ilyen mérvű politikai következményeket viszont csakis olyan népszavazás válthat ki, amelyben ha közvetetten is, de a pártok megítélésére kerül sor. Nem volt ilyen a NATO- és az EU-csatlakozás (az egész politikai elit támogatta) és a 2004 végi (szimbolikus) népszavazás sem, az EP-választások és a mostani népszavazás viszont igen. Fontos fejlemény, ha tetszik tét lehet még, hogy a népszavazás a népi kezdeményezések intézménye, vagy a napi politikai harcok egyik fegyvere lesz-e –
-7-
figyelembe véve a népszavazási kezdeményezések jelenleg tapasztalható anomáliáit. Annak ellenére, hogy a legtöbb demokratikus országban élnek a népszavazás intézményével, használata nem túl gyakori, ráadásul a mostanihoz hasonló referendumot – megint Szentpéteri cikkére utalva – az EU régebbi tagországaiban nem lehetne tartani. Az aktuális népszavazáshoz való állampolgári hozzáállás és a referendumot követő politikai magatartás jelöli ki majd a népszavazás intézményének további sorsát. A népszavazás tanulságait leszűrve a pártok felelőssége lesz, hogy továbbra is alkotmányellenes eszközt kívánnak-e felhasználni politikai céljaik elérése érdekében.
-8-
