RSD Blueprint Decoded

RSD Blueprint Decoded KillTyler angol nyelvű jegyzete alapján

fordította: Niszap besegített: fordította: Rocco Niszap segítette: Rocco

RSD Blueprint Decoded | magyar nyelvű jegyzet | fordította: Niszap

Érezted már valaha azt, hogy meg tudnál változni? Emlékszem, amikor egy haverommal mentem partizni. Arról kezdett mesélni nekem, hogy miért szeret utazni. Azt mondta, hogy egy kevés pénzből eljuthatsz a legközelebbi repülőtérre, és pár órán belül már egy egészen más helyen találhatod magad. Rövid idő alatt egy teljesen más tájba kerülsz, eltérő emberekkel, környezettel, és kisugárzással. Azon kezdtem el tanakodni, ha mindez igaz, akkor vajon az ember képes megváltozni? Mondjuk, amíg ott vagy egy új helyen. Vajon más emberré változnál más körülmények között? Senki sem ismerne, és semmilyen elvárásokat nem támasztanának veled szemben. De mi lenne, ha e helyett ugyanazon a fizikai helyen maradnál, mégis valahová egészen máshová érkeznél? Mi van akkor, ha a másik helyen megszerzett tapasztalatok változtattak meg téged, nem pedig maga a fizikai környezet? Mi van akkor, ha te magad változtál? Gondolkodj el ezen. Mert akár tetszik, akár nem, ez az, ami történni fog. Az a hely, ahová most menni fogsz, nem az a hely, ahonnét vissza fogsz térni. Ebbe bele kell törődnöd.

2 / 54


TARTALOMJEGYZÉK

Előszó

4

I. könyv – Szociális kondicionálás

5

II. könyv – Érték

17

III. könyv – Szerelem

26

IV. könyv – Identitás, személyazonosság

30

V. könyv – Lazaság és kongruencia

48

VI. könyv – A személyazonosság stabilizálása VII. könyv – A szociális értékek absztrakt abszurd struktúrája VIII. könyv – Vakfoltok IX. könyv – A valóság pillérei X. könyv – Tulajdonság és state XI. könyv – Erős viselkedések XII. könyv – Gyenge viselkedések XIII. könyv – Szociális vibráció és kalibráció XIV. könyv – Az elme analitikus és érzelmi állapota XV. könyv – Hitelesség

3 / 54


ELŐSZÓ

Amit most olvasni fogsz, az nem más, mint a szociális dinamika tervrajza, a jelenlegi tudásom szerint. Ez egy fejemben lévő, folyamatosan fejlődő szoftver vázlata, amivel PUA-ként éveken keresztül foglalkoztam Ha szeretnél hasznot húzni ebből a tudásból, akkor olvasd folyamatosan, majd menj ki a terepre, és addig gyakorolj, amíg teljesen nem integrálod. Amint mindent beépítettél magadba, tedd le ezt a könyvet, és soha többé ne olvasd el. Így ez a tudás nem a cselekedeteid részévé válik, hanem Te magaddá. Sok sikert az utadon!

Tyler

4 / 54


I. KÖNYV – SZOCIÁLIS KONDICIONÁLÁS (SOCIAL CONDITIONING)

A legtöbb ember révületben, tudatlanságban éli le az életét. Két lábon járó kábulat, egy zombi. Ha megérted a könyvben foglaltakat, akkor férfiként ez fogja a belső erőd és energiád alapját képezni, kitűnő szociális képességeiddel együtt. De mielőtt eljutnánk ide, azzal kell kezdenünk, hogy megszabadulj minden eddig tanult és nonszensz berögződéstől. Elgondolkoztál már valaha azon, hogy a szexről, a randizásról, és a társkapcsolatokról alkotott elképzeléseid honnan jöttek egyáltalán? Milyen közmegegyezéseken alapuló elképzelések uralják a társadalmat? Nézzük sorjában: 

A pénzes csávók viszik el a nőket. Ha képtelen vagy összejönni egy nővel, akkor keress jó sok pénzt. Így amikor a nőkkel beszélgetsz, akkor a pénzed által vonzani fogod majd őket.



A jól kinéző férfiak viszik el mindig a nagyon szép nőket. A pénz mellett a kinézet a legfontosabb. Folyamatosan taktikáznod kell, hogy hogyan szerezz meg egy nőt, hogy ő láthassa majd, mennyire keményen próbálkozol. Ha bevallanád egy lánynak, hogy mennyire kedveled őt, ő ezért cserébe viszont fog kedvelni téged. A nők meggyőzhetőek logikus szinten, hogy érezzenek érzelmi szinten vonzalmat irántad. Amikor először találkozol egy nővel, akkor italt és virágot kell venned neki ahhoz, hogy meggyőzd őt, hogy kedveljen téged.







  



Ha kedvelsz egy nőt, akkor jól át kell gondolnod azt, hogy hogyan viselkedj, amíg vele vagy. Ha eléggé óvatos vagy, akkor kisebb az esélye annak, hogy olyan hibákat követsz el, amelyek feldühítik őt. Ha szerelmes vagy, akkor követned kell a szívedet és el kellene mondanod a nőnek, hogy mennyire odavagy érte. Ha ezt megteszed, jutalmul elnyered az ő szívét. A szerelem ritka, és ennek megfelelően kell kezelned. Csak egy lelki társad van. Nem leszel kétszer szerelmes. Mint ahogy a vonzó nőket nem utasítják vissza, ugyanúgy téged sem fognak visszautasítani, ha egy vonzó srácnak tűnsz. Ha pedig nem sikerül megszerezni egy lányt, akkor egyszerűen nem vagy vonzó férfi. Az emberek mindig azt figyelik, hogy olyan férfiakat találjanak, akik megpróbálnak csajozni, hogy aztán rajtuk nevessenek a barátaikkal. Éppen ezért, hogy a zavarba ejtő beégéseket elkerülhesd, ki kell találnod valamilyen módon, hogy bejössz-e a nőnek vagy sem, mielőtt odamennél hozzá.

5 / 54




Ha a találkozás után nem sokkal lefekszel egy nővel, akkor ő biztos egy nagy ribanc. De ha vár arra, hogy lefeküdjetek, és meg kell dolgoznod érte, akkor biztosan nehezen kapható, és sohasem viselkedett ribancként előtted. A lényeg az, hogy minél nehezebben kapható egy nő, annál jobb társakká válnak egy egészséges kapcsolatban.



A férfiak mindig csak a szexet akarják, ráadásul a férfiak mindig jobban akarják a szexet, mint a nők. Ezért van az, hogy mindig sokkal több férfi csalja meg a barátnőjét, mind fordítva – megszállottak a szexel kapcsolatban.



Ha nem illeszkedsz be, az emberek nem fognak kedvelni. Amikor egy társas összejövetelen vagy (parti, szórakozóhely), akkor alkoholt kell innod ahhoz, hogy beilleszkedj. Tulajdonképpen jó ötlet az, ha mindig tartasz valamilyen alkoholos italt a kezedben, abban az esetben, ha rád néznének.



Minden férfi, aki táncol a nőkkel, fel is szedi őket. Ha fel akarsz szedni nőket, akkor meg kell tanulnod táncolni, majd oda kell menned pár táncoló társasághoz, és keményen meg kell dolgoznod a kiszemeltedért. A nő teljesen odalesz a kemény próbálkozásaidért, és sikerül majd hazavinned őt.



A vonzalmat a nőkben a feromonok, az arc szimmetriája, és a V alakban kigyúrt test generálja. Ha egy férfi nem ilyen, így járt.

Szóval… ezek az elképzelések iszonyat nagy hülyeségek! Azt már nem is említem meg, hogy ilyen gondolatokkal a fejedben lehetetlenség vonzalmat generálnod a nőkben – és a legtöbb srác így gondolkodik. De amint megérted, hogy mik generálnak vonzalmat a nőkben, be fogod látni, hogy a fenti állítások egyike sem állja meg a helyét. Ne vedd azért biztosra, hogy a fenti pontok, vagy a könyvben foglaltak működni fognak. Menj ki a terepre, és teszteld le, mi működik számodra és mi nem, mikre hogyan fognak reagálni a nők. Szóval, honnan is erednek ezek az elgondolások? Ki alkotta meg ezeket a berögződéseket? Definíció: szociális kondicionálás (social conditioning) Fiatal korunktól kezdve a szociális kondicionálás alakít és befolyásol minket. Miközben a gondolatainkat (ideas) a saját szerzett tapasztalatainkon keresztül tanuljuk meg, a kontextust, amelyen keresztül tanulunk, igen erősen befolyásolja a társadalommal való interakciónk, kölcsönhatásunk. Éppen ezért rengeteg, a társadalom által elfogadott meggyőződést fogadunk el mi magunk is tényként anélkül, hogy ellenőriznénk azok valódiságát, igazát. A legtöbb ember nem veszi észre, hogy ez a fajta befolyás hogyan is alakította ki jelenlegi gondolkozásmódját. De még akik elgondolkoznak ezen, sem igazán tudják felfogni ennek a mértékét, hogy mely elemek alakítják át az észlelését, és a világgal való interakcióikat.

6 / 54


Mivel a társadalom számára (kultúrális szempontból) nem egy könnyed téma a szexualitás, ezért gyakran úgy tekintettek a szexre, mintha egy erőteljes emberi tulajdonság lenne, aminek semmi köze sincs a társadalomhoz. A szexre sokszor a férfikorba való áthaladásként tekintettek úgy, hogy az meghatározza valakinek az erkölcsét, sőt, néha úgy, hogy isteni jelentőséget tulajdonítottak a szexnek. A szex témája egy érzelmi téma, és a legtöbb embernek nehezére esik intelligens módon beszélni róla. Manapság a férfiak nehéz helyzetbe kerültek, mert a vonzalomról alkotott elképzeléseik a társadalom által elfogadott téves információkon alapszanak. És a fejükben lévő nonszensz összevisszaságban hiányzik egy mély, belső képesség, amivel minden férfinak rendelkeznie kellene – a megértéssel, hogy mi generál vonzalmat egy nőben. Miközben még nem tudod felfogni ennek a befolyásnak a mértékét, az elmédet folyamatosan érik újabbnál újabb elképzelések arról, hogy vajon hogyan kell felszedni egy nőt. Mindegy, hogy ezeket a gondolatokat filmekből, könyvekből, a TV-ből, zenékből, vagy úgynevezett szakemberektől veszed át, a tanulság szinte mindig ugyanaz lesz: a nők kevésbé szeretik a szexet, és ahhoz, hogy vonzalmat generálj egy nőben, gazdagnak és jóképűnek kell lenned, illetve szívességekkel és ajándékokkal kell a nőket elhalmozni. Az igazán fontos dolgokra ritkán fókuszálunk. Viszont annál jobban figyelünk olyan nonszensz dolgokra, mint: hová vigyünk egy lányt; hogyan öltözzünk fel egy randin; hogyan bókoljunk; hogyan legyünk hatással a nőre; mennyit várjunk, mielőtt bizonyos lépéseket teszünk meg; hogyan viselkedjünk. Ezek mind elvonják a figyelmedet azokról a dolgokról, melyekre igazán fókuszálnod kellene. Miért vonják el a figyelmedet ezek a dolgok? A fenti területek alapjául szolgáló feltételezések a következők: 1. Ha megpróbálsz hatással lenni a nőre, akkor az nagyon fog be fog jönni neki, és hirtelen tetszeni fogsz számára. 2. Ha mindig nagyon kedves vagy, és szívességeket teszel neki, akkor látni fogja, hogy te miként bánnál vele egy kapcsolatban. Ezért tetszeni fogsz neki. 3. Ha mindig, mindenben egyetértesz vele, és úgy teszel, mintha rengeteg közös lenne bennetek, akkor a nő rá fog jönni, hogy mennyire illetek egymáshoz, és megtetszel neki. 4. Ha elmondod neki, hogy mennyire odavagy érte, akkor ez hízelgő lesz a számára, és tetszeni fogsz neki. 5. Ha elég jól nézel ki, és elég sokat keresel, akkor megtetszel neki. 6. Ha a legjobb barátjává válsz, akkor sokkal jobban megismer majd téged, a személyiségedet, a jó tulajdonságaidat, és egy idő után tetszeni fogsz neki. Ezek működhetnek egy olyan férfi esetében, aki eléggé cool, és eleve tetszene a nőnek. De más számára nem fog működni, mert:

7 / 54


1. Ha megpróbálsz hatással lenni rá, akkor azzal azt kommunikálod, hogy azért viselkedsz így, mert őt vonzóbbnak találod, mint saját magadat. 2. Ha túl kedves vagy vele, és sok szívességet teszel meg neki, akkor unalmassá válsz, mert ugyanúgy kezeled őt, mint az összes többi férfi. Nem leszel számára kihívás. 3. Ha mindig, mindenben egyetértesz vele, és úgy teszel, mintha rengeteg közös lenne bennetek, akkor azt fogja érezni, hogy túl keményen próbálkozol nála, és nem tudsz természetes módon viselkedni a nők környezetében. 4. Ha elmondod neki, hogy mennyire odavagy érte: ez annyira lényegtelen a nő számára, mintha egy olyan nő mondaná neked mindezeket, aki iránt semmit sem érzel. 5. A jó kinézet vagy a gazdagság segíthet, de csak addig, ameddig a kiszemelt nő nem találkozik egy olyan férfival, aki iránt vonzalmat érez, mert vonzó személyiség. 6. Ha a legjobb barátjává válsz, akkor (amíg nincs minimális vonzalom közöttetek) te leszel az utolsó olyan férfi, akire úgy gondolna, hogy lefeküdne veled. Miközben felnövünk, nem igazán gondoljuk át a fenti megállapításokat, sőt, biztosra vesszük ezek helyességét. Lehet, hogy egyszer láttad valahol, amint egy férfi meghív egy nőt italra, és azt gondoltad, hogy ezt így kell csinálni. És nem feltétlenül helytelen, ha meghívod őt egy italra. De nem feltétlenül helyes sem. A meghívás egy nagyon közismert megnyitás, ami az átlag kategóriába helyez téged – mert mindenki így csinálja. Te is azok közé a férfiakhoz tartozhatsz nagyon könnyen, akik a nő lábai előtt hevernek, és nem tudnak normálisan beszélgetni egy nővel anélkül, hogy akarnának tőle valamit. Az italra hívással megnyithatsz egy nőt, elkezdhetsz vele beszélgetni, és még mindeközben vonzódhat is hozzád valami miatt. De ettől függetlenül maga a cselekedet, hogy meghívtad őt egy italra, nem fog benne különösebb érzéseket kiváltani. Ha ezek után sikerült vonzalmat generálnod egy ilyen megnyitással, akkor az azért lehet, mert mélyebb szinten talált benned valamit, ami miatt vonzalmat érez irántad. De ezt nem az italra hívás váltotta ki, hanem te. Más esetben is érezné a vonzalmat. A nőkben általában úgy formálódnak a férfival kapcsolatos benyomások, ahogy egyre több fény derül a személyiségére. Szóval, ha úgy próbálsz szívességeket tenni egy nőnek, hogy előtte nem fejezted ki a személyiségedet, nagy a valószínűsége annak, hogy már akkor nem fogod őt érdekelni, mielőtt picit is megismerne téged. Gratulálok… te lettél a következő a sok közül! Definíció: esedezés (supplication) Azt a cselekedetet hívjuk esedezésnek, amikor olyan dolgot teszel meg egy nőért, amit normális esetben nem tennél meg, abban a reményben, hogy valamit kapsz érte cserébe. Az esedezés akkor jelenhet meg részedről a kapcsolatban, amikor túl kedvesen viselkedsz: ekkor burkoltan arra célzol (tudat alatt), hogy magasabb a nő szociális státusza, mint a tiéd, mert nem tartod ma-

8 / 54


gad annyira, hogy a személyiséged miatt vonzódjon hozzád a nő. Mindez azt jelenti, hogy olyan dolgokat teszel meg egy nőért, mint: meghívod őt egy italra, bókolsz neki, virágot és ajándékokat vásárolsz, és úgy viselkedsz, ahogy azt fentebb említettem – mindezt úgy, hogy még nem volt köztetek szex. Az esedezés elkerülése nem azt jelenti, hogy nem csinálhatsz egyet sem a fentebb említett dolgok közül. Valójában, ha az a taktikád, hogy direkt nem teszel esedezel a nő után azzal a céllal, hogy megtetsszél neki, akkor az is az esedezés egy formájának tekinthető. Ehelyett inkább kérdezd meg magadtól: „Miért is tenném meg ezeket a dolgokat? Jól érzem magam közben, vagy pedig azt akarom elérni, hogy tetszek neki? E nélkül is tetszenék neki, vagy sem? Még hogyha rá is vettem magam ilyen dolgokra, ez egy alapvető része annak, aki vagyok, vagy ez csak egy általam kitalált része önmagamnak?” Ha ezekre igen a válaszod, akkor esedezel. Az, hogy nem esedezel, egy olyan dolognak kell lennie, ami mélyen belülről jön. Onnan indul, hogy egy konkrét személyes határral kell rendelkezned, és addig tart, hogy milyen viselkedéseket tűrsz el magaddal szemben, önmagadtól és másoktól egyaránt. Ez lehet egy olyan dolog, amit azért csinálsz, hogy kihívás legyél a nők számára, és ezáltal elkülönítsd magad a többi férfitól. De ezzel együtt kell, hogy azért csináld, mert ezzel fejezed ki a világnézetedet: hogy nincs szükséged a nők jóváhagyására és elismerésére, hogy jól érezd magad a bőrödben, és hogy nem fogsz olyan dolgokat tenni, amiket más srácok megtesznek csak azért, hogy vonzóbbnak találják őket a nők. A legtöbb férfi egyszerűen nincs tisztában azzal, hogy mitől érez egy nő vonzalmat. És mivel nem értik, a média abszurd értelmezésére támaszkodnak: filmekre, magazinokra, a tévére. Ezek pedig mind meggyőzik őket, hogy sok pénzre és jó kinézetre van szükségük ahhoz, hogy felszedjenek egy nőt. Valójában semelyik dologra nincs szükséged ezek közül. Ha egy férfi sok időt fordít a vagyonára és kinézetére, akkor ez nem más, mint a saját gyengeségeinek és kifogásainak racionalizálása: olyan személyiségbeli gyengeségek, amelyeket pedig fejlesztenie kéne. Persze az ésszerűsített magyarázataira fog inkább támaszkodni, csak hogy ne kelljen szembesülnie ezekkel a gyengeségekkel. Mindezt annak ellenére, hogy folyamatosan látnak olyan férfiakat, akik nem rendelkeznek vagyonnal és nem néznek ki olyan jól sem, mégis jók a nőknél. Ugyanaz az elv vonatkozik az idősebb és fiatalabb, a kopasz, az alacsony, a kövér, a csúnya, a csóró, a mozgáskorlátozott, és bármilyen férfira, akit korlátozottnak gondolsz. Ezek a dolgok nem számítanak. Ahhoz, hogy megértsd a vonzalmat, el kell engedned a szociális kondicionálásból adódó meggyőződéseket. A vonzalom, a szexuális kémiai kölcsönhatás közted és a nő között, a belehabarodás, a vágy,

9 / 54


és minden vonzalomfajta olyan érzelmi visszahatás és reakció, melyeket teljesen más dolgok okoznak. Nem engedheted meg magadnak, hogy helytelen feltételezésekre építsd azt, hogy vajon egy férfi mitől jó a nőknél. Nem szabad meglepődnöd akkor, amikor látsz egy férfit, aki jó a nőknél, és a fentiek egyikével sem rendelkezik (vagyon, kinézet, stb). Máskülönben mindig a régi, szociális kondicionálásból adódó minták szerint fogsz viselkedni, és nem leszel képes ráállni arra sem, hogy mi folyhat a felszín alatt. Szóval, ha a vonzalom nem a szociális kondicionálásból adódó dolgoktól alakul ki, akkor vajon mitől? Szabály: A vonzalom a logikai helyett egy érzelmi reakció. Amiről a nő logikai szinten úgy gondolja, hogy akarja, az ritkán egyezik azzal, amire érzelmi szinten reagál. Ahhoz, hogy vonzalmat generálj egy nőben, az érzelmi énjéhez kell kommunikálnod, nem pedig a logikus részéhez. Ez az első alapvető gondolkodásváltás. A felszín alatt, a dolgok mélyére hatolva, a férfiak és a nők is ugyanarra a dologra reagálnak érzelmi szinten: az értékre. Definíció: érték (value) Az érték, vagy szociális érték, vagy státusz több formában létezik. Sok köztük az univerzális, melyek minden társadalomban megtalálhatóak. Vannak viszont specifikusak, amelyekkel csak bizonyos kultúrákban, vagy helyzetekben találkozhatsz. Egy ember számára minden olyan dolog értéknek számít, ami növeli a túlélési, és szaporodási esélyeit. Ezen kívül értéknek tekinthetők olyan dolgok is, amelyek jó érzéssel töltenek el egy embert. Általánosságban elmondható, hogy azok a dolgok, amelyek jó érzéseket váltanak ki egy emberből, egyben növelik is a túlélési és szaporodási esélyt is. Ugyanakkor az érzelmeink rákényszeríthetnek olyan dolgokra is, amelyek irracionálisak, és nem segítenek nekünk. Éppen ezért az érték nem egy tökéletes dolog, mert kiválthat valami jó érzéseket bennünk, de nem segítik a túlélési és szaporodási esélyeinket. Mindezeknek a dolgoknak evolúciós céljai vannak. Elvi síkon, egy csomó tudományos vizsgálat magyarázza meg a fenti feltételezéseket aprólékos részletezéssel. De amit nekünk kell tudni ezekből, az nem más, mint…

10 / 54


Szabály: A nők érzelmi szinten az olyan dolgokra reagálnak, amelyek által úgy érzik, hogy az utódok túlélési és szaporodási esélyeik maximálisak lesznek. A nő lehet, hogy egy olyan kedves srácot keres, aki állandóan esedezik – de nem ez a lényeg az egészben. Leszámítva természetesen azt a tényt, hogy egy nagyon kedves srác nagyobb valószínűséggel fog a nő mellett maradni, és vigyázni az utódokra. De ebben van egy kis csavar. A nőknél kifejlődött egy olyan menstruációs ciklus, amely lehetővé teszi számukra azt, hogy elrejtsék a partnerük elől azt az időszakot, amikor termékenyek – és hogy teherbe essenek egy olyan férfi által, akit ők megfelelőnek tartanak. Így lehetőségük van arra, hogy kiélvezhessék a két dolog közül a számukra legjobb dolgokat – a szexet és a legjobb utódot a legvonzóbb férfitól, miközben a legjobb gondoskodó vigyáz rájuk, és marad mellettük. Szabály: A nők általában lassan és logikai szinten választják ki a gondoskodó természetű férfiakat, míg az alkalmi szexpartnereiket érzelmi alapon, és gyorsabban. A nők képesek arra, hogy egyből kiderítsék, vajon egy férfi vonzó-e. Viszont az, hogy kiderítsék egy férfiról, hogy jó gondoskodó, az időbe telik. De ebben is van egy kis csavar a férfiak szemszögéből. Ha a férfi kezdetben magas szociális értéket metakommunikál, és később szex után magas gondoskodói értékeket demonstrál (esetleg megtanulja mindkettőt, a nő kinézetétől függően), akkor akár a nőknél, lehetősége lesz arra, hogy kiélvezhesse a két dolog közül a számára legjobb dolgokat – sok nővel való szex gyorsan, miközben képes átváltani „kapcsolat-módba” bármelyik nővel, akivel együtt volt. Mindez eléggé nyugtalanító lehet első olvasásra, de semelyik nem sincs kötelezve arra, hogy gyakorolják a lehetőségeiket. Mindenki számára ott van azonban a happy end lehetősége: a férfi számára, hogy megtalálja a megfelelő nőt, és a nő számára, hogy egy fenomenálisan vonzó férfival legyen, aki gondoskodó egyaránt. Ideális esetben a szerencsés pár között folyamatos lesz a vonzalom, erős kötődéssel, rengeteg jó szexel, és kevesebb eséllyel, hogy valamelyik fél hűtlenné válik. Most folytassuk… Ami egy férfinak értéket jelent, az eltérő attól, ami egy nőnek számít értéknek. Azt feltételezni, hogy a férfi legfontosabb értéke a kinézete, azt jelenti, hogy nem érted a nőket, hogy ők miként észlelik a férfiakat.

11 / 54


Szabály: A társadalomban a férfiakat és nőket különböző, szociálisan megalapozott minták szerint ítélik meg. A férfiaknak tipikusan akkor tulajdonítanak értéket, ha képes dolgokat végrehajtani és dominálni, míg a nőket a kinézetük, és szociális intelligenciájuk miatt tartják értékesnek. Mivel az emberek társas lényekként fejlődtek, akiknek a túlélési és szaporodási esélyeik a szociális sikerükön múlik, ezért mindkét nem számára normális az a tendencia, hogy azokat az adottságaikat fejlesztik, amelyek növelik a szociális értéküket. Az adottságok fejlesztése természetesen történik, miközben azokra a dolgokra fókuszálnak, amelyeket számukra értékesnek tartanak, és kiszűrik a nem fontos dolgokat. A férfiak esetében gyakoriak az adottságok logikai és versenyterületeken: sportok, gépek, erő, és az olyan dolgok megtanulása, amelyek segítségével több hatalomra és biztonságra tehetnek szert ebben a világban. A nők adottságai inkább érzelmi és szociális területeken nyilvánulnak meg: szépség, testbeszéd, kapcsolatok, romantika, szocializálódás, és megtanulni azt, hogy a különböző jellemvonásaik hogyan befolyásolják a világgal való kölcsönhatásukat, és megszerezni az ezzel járó érzelmi tapasztalatot. Definíció: metakommunikáció (sub-communication) A nők általában jobbak a finom szociális jelek olvasásában, mint a férfiak – mert ezek a dolgok fontosabbak számukra. A nők számos következtetést vonnak le abból, hogy megfigyelik egy ember viselkedését másokéhoz képest, egy interakció során: a testbeszédet; a szemkontaktust; az arckifejezést; a hanghordozást; a mozgás milyenségét; azt, hogy mit mondanak, és hogyan. Az ezen a szinten történő kommunikációt hívjuk metakommunikációnak. Egy ember számára minden olyan dolog értéknek számít, ami növeli a túlélési, és szaporodási esélyeit. Ezen kívül értéknek tekinthetők olyan dolgok is, amelyek jó érzéssel töltenek el egy embert. Ha a történelem előtti időkben egy férfi státusza lecsökkenne a saját csoportján belül, akkor az ebből adódó magabiztosság-vesztést finom viselkedésmintákon keresztül metakommunikálta. A szociális érték elvesztését demonstrálta a csoport női tagjai felé. Ugyanez igaz fordítva is: ha előrébb lép egy férfi a ranglétrán, akkor ugyanúgy metakommunikálja az újonnan kapott szociális értéket. Egy nő azáltal, hogy megfigyeli ezeket a finom kis metakommunikációs viselkedésmintákat, egy eléggé pontos képet kap arról, hogy egy férfi mit érez önmagával és a világgal szemben – ezek pedig tipikusan a szociális értéküket tükrözik. És ami talán még érdekesebb, hogy talán nincsenek is ezeknek a

12 / 54


dolgoknak és információknak a tudatában, de érzelmi szinten mindig érzik ezeket a férfiak kisugárzásából. Szabály: A nyilvánvaló és finom viselkedésminták mindig metakommunikálják a férfiak értékét, amelyek magában foglalják a személyiséget. Ez fogja meghatározni, hogy mennyire lesz vonzó a férfi a nő számára, és hogy a nő milyen érzelmi reakciót fog adni. Ez kezd egyre érdekesebbé válni, mert ebből az következik, hogy a nő férfi iránti vonzalma nem statikus, mint amilyen általában a férfi nő iránt érzett vonzalma. Szabály: A nők tudatalattija állandóan azon munkálkodik, hogy felbecsülje a férfi értékét, és éppen ezért az iránta érzett vonzalom másodpercek alatt változhat. Pillanatok alatt, valós időben történik mindez. Egy nő kinézete (a legfőbb szociális értéke) nem tud drasztikusan megváltozni percek, de akár napok alatt sem. De a férfiak viselkedési mintái (a legfőbb szociális értéke) pillanatok leforgása alatt változhat. Egy férfinak ezért hatalmában áll cool-abbá, magabiztosabbá, dominánsabbá válnia – és azonnal növelni az értéket, amelyet metakommunikál a nők felé. Ezzel együtt viszont arra is képes, hogy elveszítse ezeket a tulajdonságokat, és ezzel hirtelen kevésbé vonzóvá váljon. Szóval, ha egy férfi találkozna egy olyan nővel, aki jól néz ki, de tele van bizonytalanságokkal, akkor a férfi ennek ellenére is vonzónak találná a nőt. De fordított szereposztásban ez már nem működne: ha egy jól kinéző férfi lenne bizonytalan, akkor a nő úgy gondolna rá, mint egy jól kinéző srácra, akiben semmi egyedi nincs. Majd továbbállna a következőhöz, aki sokkal izgalmasabb személyiség. Szabály: A férfi személyisége (dominancia, magabiztosság, hidegvér, intelligencia, mennyire érzi jól magát a saját bőrében, humor, stb.) sokkal fontosabb a nő számára. Ez azért van, mert a társadalmi szabályok alakítják azt, hogy egy férfinak mekkora az értéke, nem pedig a nő. Ez a fő döntő tényező még akkor is, ha a férfi olyan felszínes dolgokkal rendelkezik (vagyon, kinézet), melyek kezdetben vonzóvá tették őt. A szabálynak megfelelően kell cselekednie. Ezek a magyarázatok nem tükrözik a társadalmi struktúra teljes és részletes modelljét. Ezek egyszerűsített magyarázatok, amelyek segítenek nekünk megérteni egy nagyon komplex, és igen részletes területet. Gyakorlati modellnek megfelelő, amely segítségével megfigyelhetjük a férfi és nő között zajló dinamikát.

13 / 54


Szóval miért vizsgáltuk meg ilyen közelről a társadalmi struktúrákat és az evolúciós hajtóerőket? Végtére mindannyiunkat az motivál, hogy a társadalom elfogadjon minket. Néhányunkat még az is motivál, hogy státuszt szerezzünk, és szexeljünk. De milyen gyakran befolyásol minket a társadalom, hogy ezt a hajtóerőt használjuk motivációként ahhoz, hogy kifejlesszünk egy vibráló személyiséget, vagy szétzúzzuk a bizonytalanságainkat, esetleg kitűnjünk a többiek közül? Ezek pedig éppen azok a dolgok, amelyek valóban vonzzák a nőket. Állj meg, és tekintsd meg azokat a képeket, amelyekkel találkoztál az életed során. Nagy az esélye, hogy ezeknek a képeknek a legfőbb üzenete a következő: „Kedveltesd meg magad minél több emberrel. Dolgozz keményen, keress minél több pénzt, hogy minél több cuccot vehess, amelyek segítségével beilleszkedhetsz.” Ez nem összeesküvés, és nem valakinek a rossz szándéka. Nem létezik olyan társadalom, amelyre rá lehetne fogni, hogy az ő hibája. A társadalom nem létezik egyedülálló entitásként. Ez csak a vak vezet világtalant esete. Egy olyan korszakban élünk, ahol újabbnál újabb dolgok ösztönöznek minket, és ahol az azonnali jutalom elérése a cél (instant gratification). A dolgoknak lényegre törőnek kell lenniük. Mint egy hollywoodi filmben – van egy jófiú és egy rosszfiú, és egy vége, amikor is megerősítik a szociális normákat. Úgy neveltek téged, hogy jobban kedveld a feltűnést, a pletykát, a drámát azon dolgok helyett, amelyek fókuszálást és gondolkodást követelnek. Minden sarkon találsz mágikus pirulákat és azonnali gyógymódot mindenre. És ezeket nem csak elvárod, hanem követeled is. Kritikusan gondolkodni és kimozdulni a komfortzónádból – ezek már nem neked való dolgok. Egy jó ember vagy, mert így neveltek téged. A jó emberek pedig nem szeretik az ilyen dolgokat. A társadalommal történő kölcsönhatások így kondicionáltak téged. Szabály: A legtöbb ember révületben, zombiként éli le az életét. Nagyon ritkán veszik a fáradságot, hogy megkérdőjelezzék a feltevéseiket, vagy megvizsgálják, hogy jólétben élnek-e vagy sem. Számukra a „jó életet” a társadalom határozza meg, és csak elvétve a saját nézeteik. A társadalom sokféleképpen fejlődött, hogy fenntartsa a hierarchikus rendszert, és hogy egy csomó elérhető elvárást alkosson meg, amelyek elérésére törekszenek az emberek. A társadalom elhiteti velünk, hogy egy vágyainknak megfelelő nő vonzalmának felébresztése során először feleljünk meg a társadalom felszínes elvárásainak, majd csakis ezután leszünk jogosultak arra, hogy vonzó módon cselekedjünk.

14 / 54


Az elménket rosszul programozták azzal kapcsolatban, hogy csak a felszínes tulajdonságokkal rendelkező férfiak a vonzóak, miközben a nők igazából azokra a viselkedésekre reagálnak, amelyek által mélyebb tulajdonságokat, személyiségjegyeket metakommunikálunk. A nőket úgy kéne megközelíteni, hogy magabiztosságot és az egyéniségünket metakommunikáljuk feléjük. Ehelyett azonban úgy közelítjük meg őket, hogy esedezünk, és próbálunk jó benyomást tenni rájuk. Vagy ami még rosszabb: oda lyukadunk ki, hogy nem is próbálkozunk, helyette fejlesztjük a felszínes tulajdonságainkat abban a reményben, hogy egy nő majd egyszer észreveszi, és reagálni fog rájuk. Éveken keresztül kitartunk ezen meggyőződések mellett, és ahelyett, hogy megtanulnánk, mit jelent hitelt érdemlően fejleszteni magunkat, inkább egy olyan játékba öljük az időnket, amelyet sohasem fogunk tudni megfejteni vagy megérteni. Akár némi egyensúlyt és szórakozást is csempészhetünk az életünkbe azáltal, hogy a felszínes tulajdonságainkat fejlesztjük. Viszont minden, ami felszínes, az nem a lényünk része. Biztos te is láttál már olyan gazdag és jóképű férfiakat, akik jók a nőknél, és akik saját magukat tévesztik meg: „Ez az, amire szükségem van, mert ezzel szedem fel a lányokat”. Valójában a vonzó viselkedés a kulcs, amelyre a pénzen és a jóképűségen alapuló magabiztosság miatt képesek. Minden férfi számára lehetséges az, hogy ezt a fajta magabiztosságot kihozza saját magából, és megtanulja. Ez csak azon múlik, hogy bedőlsz-e a társadalom azon szabályának, hogy megérdemled-e vagy sem. Hogy ezt megtedd, rá kell jönnöd, hogy a viselkedésed tesz téged vonzóvá. Mert csak a nő iránt tanúsított viselkedésed tudja mindennél jobban közölni azt, hogy ki is vagy valójában. Miközben logikai szinten próbálsz meggyőzni egy nőt arról, hogy érezzen irántad vonzalmat, és otthon este új ötletekkel jössz elő, amelyek segítségével hátha jobban fogsz neki tetszeni, addig jön egy srác, aki jó a nőknél, és aki azonnal vonzalmat fog generálni benne naturál módon, mindenféle logikai meggyőzés nélkül. Ő vonzó. Ez nem csak egy cselekvés. Ez a részét képezi. Szabály: A nők számára vonzónak lenni nem egy olyan dolog, amit csinálsz. Ez egy olyan dolog, ami te magad vagy, ami a részedet képezi. Ezt nem tudod taktikával vagy csajozós dumákkal elérni. Ezt csak úgy tudod véghezvinni, ha tudod, hogy mit jelent igazán az, hogy légy önmagad, és mindig a legjobbat adod magadból bárkivel kapcsolatban, akivel találkozol.

15 / 54


Szabály: Ahhoz, hogy vonzalmat generálj egy bizonyos nőben, először meg kell tanulnod vonzónak lenni nagy általánosságban a nők számára. Ha vissza szeretnéd szerezni valamelyik régi barátnődet, vagy együtt szeretnél lenni egy olyan nővel, akit különlegesnek tartasz, az addig nem fog menni, amíg megszállottan a fejedben van, vagy pedig keményen próbálkozol nála. Definíció: reaktív (reactive) – első jelentés Amikor reaktív vagy, akkor „rövidlátó” az érzelmi reakciód, amely figyelmen kívül hagyja egy nagyobb probléma létezését. Ha reaktív vagy, akkor kevésbé leszel vonzó és megnyerő, mert a nőtől való értékek elvételére fókuszálsz ahelyett, hogy ezeket magadban fejlesztenéd ki. És ha voltál már reaktív, vagy megszállottja valakinek, akkor rendszerint annyi helyen rontottad már el az egészet, hogy fel sem fogod. Mindig sokkal valószerűbb szikrát találni egy olyan lányban, akivel csak nem régen találkoztál, mint visszafelé pedálozni, és megváltoztatni egy már létező képet magaddal kapcsolatban. Amikor egy nőben hosszú idő után kialakult rólad egy kép, akkor minden egyes interakciótok után csak kismértékű változást tudsz már csak elérni. De amikor először találkozol egy nővel, akkor tiszta lappal indulsz, így lehetőséged van teljesen másra formálni a veled kapcsolatos tapasztalatait. Definíció: proaktív (proactive) Proaktívvá kell válnod. Ez azt jelenti, hogy előre foglalkozol jövőbeli kihívásokkal azáltal, hogy egy csomó olyan szokást alakítasz ki magadban, amelyek automatikusan működésbe lépnek, amikor jön egy ilyen előre várt kihívás. Ez azt jelenti, hogy szerezz minél több tapasztalatot, találkozz sok új nővel, gyakorolj, hogy amikor találkozol álmaid nőjével, akkor ezek a dolgok már a természeteddé, a lényeddé váljanak. Valójában el kell felejtened átmenetileg azt a hozzáállást, hogy egy bizonyos lányt szeretnél meghódítani. Azt a felfogásmódot kell kialakítanod, hogy a mostani énedet egy olyan férfivá fejleszted, aki jó a nőknél általánosságban – hogy amikor találkozol azzal a bizonyossal, akkor egy még érdemesebb ember legyél. Aztán, amikor elérkeztél oda, hogy tisztában vagy a saját értékeiddel, és ezeket közvetíteni is tudod, akkor nem élvez elsőbbséget az, hogy más emberben keresd a boldogságot. Olyanná válsz, aki értéket ad neki, mert nem a benned lévő ürességet szeretnéd kipótolni vele, hanem ő maga érdekel. És hirtelen megváltozol: az a srác, aki eddig elrontotta az összes lehetőségét még a számára érdektelen lányoknál is, egy olyan férfivá vált, aki maga választja ki azt a nőt, aki a legjobban illik hozzá.

16 / 54


Ez az igazság a nagy Ő megtalálásával kapcsolatban. A szociális kondicionálást nem számítva. És mínusz a kifogások, hogy miért nem próbálkozol. Lehet, hogy nem lesz jó érzés. De ha rendbe teszed életed e területét, akkor annak meglesz a jutalma.

17 / 54


II. KÖNYV – ÉRTÉK (VALUE)

Minden tapasztalatunk egy szubjektív interpretáció csupán – az érzelmeink homálya által elferdített valóság. Az elménk folyton a józan ész és az érzelmek közötti csatározás színhelye – és a két fél mindig hadilábon áll egymással. Érzelmi alapon mindig az értékek felé közeledünk (amit az érzelmeink diktálnak, azok a hasznunkra válnak alapon), de ezért néha olyan dolgokat teszünk, amelyeknek nincsen értelmük logikai szinten (ezek azok a dolgok, amelyek a „meg kell tennünk” esetekhez tartoznak). Definíció: utólagos racionalizálás (backwards rationalization) Ahhoz, hogy jól érezd magad egy érzelmi alapon meghozott döntésed után, elkezdesz logikai érveket felsorolni azért, hogy alátámaszd a véleményed és a viselkedésed helyes mivoltát a döntés során, vagy közvetlenül utána. Ennek következtében úgy fogod érezni, hogy logikusan gondolkodtál és cselekedtél, annak ellenére, hogy a döntést érzelmi alapon hoztad meg. Ezt a folyamatot hívjuk utólagos racionalizálásnak. Az utólagos racionalizálás egy olyan folyamat, amely minden ember elméjében más mértékben különbözik. Amit nekünk ebből tudnunk kell az nem más, mint hogy ennek a folyamatnak a segítségével fogunk megérteni egy alapvető vonzalmi elvet. Szabály: Ez elménk természetéből fakadóan ésszerűsítjük az emberekről alkotott véleményünket (menynyire vonzóak, mennyire jó velük lenni, stb.) az alapján, hogy milyen értékkel bírnak számunkra. Ez a szelektív összpontosításunk miatt történik. Míg logikai szinten mindig egy egész embert látunk, addig érzelmi szinten csak pár olyan tulajdonságra fókuszálunk, amelyeket felhasználva alátámasztjuk logikai szinten azt, hogy miért érzünk valakivel kapcsolatban egy adott módon. Mindez azt jelenti, hogy amikor valakivel kapcsolatba kerülünk, akkor szelektíven csak azokra az egyéni tulajdonságaira összpontosítunk, amelyek okként alátámasztják nekünk, hogy miért érzünk valakivel kapcsolatban úgy, ahogy. Ezzel együtt kiszűrjük azokat a tulajdonságokat is, amelyek ellentmondanak ezzel a nézetünkkel. Gondoljuk csak végig ennek a következményeit… Ha olyan férfi vagy, mint az átlag, akkor valószínűleg csak a felületes részletekre fókuszálsz másokkal kapcsolatban. Így elkerüli a figyelmedet az a dolog, amely a leginkább felelős azért, hogy az emberek hogyan reagálnak rád – ez pedig a számukra hasznos értéked.

18 / 54


Például lehetsz egy rosszul viselkedő, de értékes ember, ebben az esetben a nők úgy fognak észszerűsíteni téged, hogy egy szabad lélek vagy, aki a saját szabályai szerint éli az életét. Ha egy jól viselkedő, de alacsony értékkel rendelkező srác vagy, akkor a legtöbb nő úgy racionalizál téged, hogy nem vagy az esete. Mindkét esetben az értéked fogja meghatározni, hogy az emberek miként fognak viselkedni neked. Lehet, hogy vannak olyan nők, akiket nem érdekel, hogy a férfinak van vagy nincs szociális értéke. Lehet, hogy azt gondolja, inkább egy olyan srácra van szüksége, akivel érzi az összhangot vagy megnevetteti. De az esetek nagy részében a férfi értéke alakította ki a kontextust, amelyben a humora cool volt, nem pedig idétlen. És ugyanúgy az érték foglalta keretbe a környezetet, ahol a nő fogékonnyá vált az összhang kiépítésére. Emlékezz vissza a középiskolás korszakra (a szociális értékek mániákus cseréjének klasszikus példája): a népszerű srácok bármit mondhattak, az mindenki számára vicces volt. És biztosan találkoztál már olyan esettel is, hogy a népszerű srácnál alacsonyabb értékkel rendelkező lány úgy érezte, hogy egymásnak vannak teremtve, miközben a srác nem is tudta, hogy a lány egyáltalán létezik. Az összhang kiépítése és a nő megnevettetése gyakorlatilag automatikusan történik, amikor az értéked megfelelő szintű.* Definíció: szociális szövetségesek (social alliances) Társas lényként úgy vagyunk drótozva, hogy szociálisan szövetkezzünk, főleg azokkal az emberekkel, akik növelhetik a túlélési és szaporodási esélyeinket, és jó érzéssel töltenek el bennünket. A társadalmi környezetünkben három embertípusról beszélhetünk: akik szociálisan a szövetségeseink, akik semlegesek számunkra, és akik szociálisan szempontból a mi ellentéteink. Mivel sok időbe és energiába telik már egy kisebb szövetség létrehozása is, ezért az érzelmeink szabják meg, hogy kik lehetnek azok az emberek, akik a legnagyobb hasznot hozhatják számunkra. Másokkal kapcsolatban általában semlegesek vagyunk, és néha, bizonyos körülmények között konfliktusba kerülünk azokkal az emberekkel, akiket magunkra vonatkoztatva fenyegetőnek érzünk. Az emberek számos oknál fogva szövetkeznek egymással. Egy kapcsolat alapját képezheti a státusz, a szex, a pénz, vagy csak az a tény, hogy jól érzi magát a két fél a kapcsolatban – minden olyan dolgon alapulhat egy kapcsolat, amely növeli a túlélési és szaporodási esélyeket. De a kapcsolatok jönnek, mennek, és a hosszuk mindig azon múlik, hogy az idő folyamán mennyi értékhez jut a két fél a kapcsolatból.

* Közös pontokat találni nagyon könnyű azzal, aki tetszik neked. Akihez az ember vonzódik, azzal igyekszik közös pontokat keresni – Rocco megjegyzése

19 / 54


Szabály: Amikor egy ember úgy érzi, hogy egy új szövetségre fordított idő és energia több haszonnal kecsegtet, mint a régi, akkor az elméjük elkezd okokat keresni, hogy racionalizálják az érzelmeiket ezzel kapcsolatban. Ilyenkor eldönthetjük, hogy ennek hatására cselekszünk-e vagy sem. Sokszor döntünk úgy, hogy nem cselekszünk (azaz, minden marad a régiben). De ha cselekszünk, akkor újraértékeljük a régi kapcsolatainkat azáltal, hogy megváltoztatjuk az együtt töltött idők és élmények emlékeinek az érzelmi fókuszpontját. A másik fél azon rossz tulajdonságaira, vagy a vele való kapcsolat azon hibáira kezdünk összpontosítani, amelyeket korábban figyelmen kívül hagytunk, és ezeket okként fogadjuk el. Barátságokat tarthatunk fenn azáltal, hogy a kapcsolatból adódó pozitív érzelmekre fókuszálunk. Így indokoljuk meg a jó barátság ideáját. De ha egy új barátság kialakításába fektetett erőfeszítés több hasznot hoz számunkra, akkor elkezdünk a kevésbé jó dolgokra fókuszálni a régi kapcsolatban, így eljuthatunk odáig, hogy egy meglévő barátságra már úgy gondolunk, hogy valami miatt el kell válnia útjainknak. Pedig ezekben az esetekben csak az együtt töltött legszebb időkre fókuszáltunk régen érzelmileg. Viszont az új felállás szerint már csak azokra az élményekre összpontosítottunk, amikor csalódtunk a másikban, vagy nem éreztük magunkat jól velük. Az átmenet nagyon finom. Néha konfliktusokat is létrehozhatunk annak érdekében, hogy ezekkel igazoljuk érzelmileg a lépéseinket, amelyeket tenni készülünk. Ez a folyamat nem csak azt magyarázza meg, hogy hogyan emlékszünk vissza a múltbéli élményeinkre. Ez egy olyan szűrőként is működik, amelyen keresztül tapasztaljuk a másokkal történő jelenlegi interakcióinkat. Szabály: Az elménk képes arra, hogy tudatában legyen mindenkinek, aki körülöttünk van. De hajlunk afelé, hogy kiszűrjük azokat az embereket, akik számunkra kevésbé értékesek, és azokra fókuszáljunk, akik több értékkel bírnak számunkra. Csábítónak tűnhet ily módon ésszerűsíteni azt, hogy sznobok vagyunk – ha nem lenne igaz az, hogy valamilyen szinten mindannyian így viselkedünk anélkül, hogy ezt észrevennénk. A szövetségek az értékkel egyenlőek. Amikor rengeteg emberrel szövetkezel, az emberek (érzelmi szinten) veled szeretnének lenni. Úgy fogják érezni, hogy okosan osztják be az idejüket, ha veled vannak, és több szórakozásban lesz részük.

20 / 54


Mindez pedig egy olyan észleléshez fog vezetni, hogy bármit mondhatsz, az sokkal lenyűgözőbb, érdekesebb, szórakoztatóbb, viccesebb és pozitívabb lesz, mintha egy kevesebb szociális értékkel bíró ember mondta volna pontosan ugyanazokat a dolgokat, amiket te. Érzelmi különbség van aközött, hogy cool vagy nem cool emberekkel töltöttél el egy estét. Ez egy létező érzelmi reakció. Szabály: Aki a legtöbb értékkel rendelkezik (vagy ezt metakommunikálja a viselkedésén keresztül), az fogja a legnagyobb figyelmet kapni másoktól – akárcsak egy mágnes. Nyilvánvaló jelei vannak annak, hogy egy ember értékesnek vagy kevésbé értékesnek érzékel téged – ez a mágnesed erősségén múlik. Ha a beszélgetés során áttérsz egy másik témára, köréd gyűlnek az emberek, hogy hallják a mondandódat? Vagy csak a fejükkel fordulnak feléd, miközben a testükkel nem, és alig várják, hogy végigmondj valamit, hogy aztán visszafordítsák a fejüket? Mindenki erősen koncentrál arra, hogy mit mondasz? Folytatják a beszélgetést azért, hogy jó benyomást keltsenek benned? Amikor témát, elfoglaltságot vagy helyszínt akarsz váltani, akkor azonnal elfogadják az ötleteidet, javaslataidat, a változtatási szándékodat? Te alakítod a csoport energiáját? Ezek a jelek még csak felszínesek. Ha visszagondolsz, valószínűleg volt jó pár olyan tapasztalatod, amelyekre igazak voltak a fenti megfigyelések (még ha nem is tudatosult benned). Beszélgettél már valaha egy olyan csoporttal úgy, hogy ahhoz beszéltél, akinek a legnagyobb értéket tulajdonítottad? Lehet, hogy még tudatosítottad is magadban, de valahogy természetellenesnek érezted azt, hogy egyenlő mértékben címezd a mondanivalódat mindenki számára. Talán olyan helyzetben is voltál, amikor a barátod elkezdett mesélni egy napjáról, de nem tudtál ráhangolódni a beszélgetésre, mert láttál egy olyan nőt, aki érdekelt téged. Szerettél volna odafigyelni a barátodra, de mégsem tudtál, mert érdekelt a nő, és mindig lested őt a szemed sarkából. Talán még olyan szituba is kerültél, amikor egy olyan haverral mentél el, aki nem nézett ki olyan jól, mint te, és ezt érezted is. Normális esetben minden rendben volt. De amikor egy olyan helyre mentetek el, ahová ő nem tudott beilleszkedni, akkor az ő értéke a helyzetnek megfelelően megváltozott, és máshogy éreztél az ő ottlétével kapcsolatban. Ilyenkor érezhettél egy érzelmi kényszert is, hogy inkább másokkal lennél, mint vele. Ez nem jelenti azt, hogy eszerint cselekedtél is – de ez az érzelem mindig benned volt az adott helyzetben. Ezt a társadalmi környezetet úgy fogd fel, mintha egy medence lenne, amelynek az egyik vége meleg, a másik pedig hideg. A természetes késztetés az lenne, hogy a meleg végében mártózz meg.

21 / 54


A szituációtól függően mindez változik. Definíció: szituációs érték (situational value) Ugyanazt az embert egyszerűen észre sem vesszük, hogy ott van egy adott helyzetben, míg egy másikban pont ő lesz az, akire a legjobban figyelünk majd. A szociális érték eléggé helyzetfüggő, és bizonyos helyzetekben szituációs értékként viselkedik. Egy olyan osztályteremben, ahol a professzor éppen egy lelkesítő beszédet tart, a státusz dinamikája a prof javára változik meg. Ugyanez igaz arra az előadóra is, aki egy koncerten lép fel, arra a srácra, aki egy házibulit szervez a lakásában, a DJ-re, aki a mindenki által kedvelt zenéket keveri, a hírességre, akiről mindenki beszél, vagy a pultosra, akitől mindig akarnak valamit. Ők hasznot húznak abból, hogy a környezetük szemében, a szituációból adódóan megnövekedett az értékük. Ez a növekedés pedig egy olyan dolog, amit ők is, és a többiek is érzékelnek. A professzor esetében érdemes megfigyelni azt, hogy amikor a tanuló válaszol a prof kérdésére kézfeltétel után, akkor nem annyira erőteljes a hangjuk, mint a tanáré. Nem tudják természetes módon fenntartani a szemkontaktust, nem lesznek annyira viccesek, és szavaiknak sem lesz akkora súlyuk. Ugyanez igaz arra a srácra, aki házibulit szervez a lakásában. Bárkihez odamehetsz, hogy bemutatkozz, és udvariasak lesznek veled, értelemszerűen. Ha egy jó buli házigazdája megy oda egy csoporthoz, és így is mutatkozik be, akkor sokkal kedvesebbek és nyitottabbak lesznek vele, és sokkal jobban szeretnének ismerkedni vele. A hanghordozásuk alázatosabbá válik, és teljes testükkel felé fordulnak, miközben isszák minden szavát. A magas szituációs értékkel rendelkező emberek értékét a környezetükben lévő emberekkel való szövetségesek erősítik meg. Az ilyen helyzetekben kényelmesen, magabiztosan viselkednek, és nem agyalnak folyton azon, hogy vajon kedvelik-e őket vagy sem. A többi ember feltételezi, hogy ők magas értékkel rendelkeznek. De mi történik akkor, ha a házigazda és a professzor más helyzetekbe kerül? Vegyünk például egy olyan szórakozóhelyet, ahol jelen van a DJ. Ebben az esetben mindkét embernek (a profnak és házigazdának) lecsökken az értéke, és valószínűleg nem fogják úgy elfogadni őket, mint az általuk jobban kedvelt környezetben. Nem éreznék ugyanazt a magabiztosságot. Ez a magyarázata annak a jelenségnek, hogy a legtöbb olyan férfi, aki az általa kedvelt és megszokott helyeken jó a nőknél, nem képesek ugyanúgy teljesíteni egy új környezetben. Definíció: szituációs magabiztosság (situational confidence) A szituációs magabiztosság az előre elvárt szociális elfogadásra alapszik – egy olyan helyzetbe kerülsz, amely során garantáltan magas lesz a szociális értéked a többi emberhez viszonyítva.

22 / 54


Hogy ezt illusztráljam, vegyünk egy srácot, aki kényelmetlenül érzi magát a teste miatt egy medencés partiban. Az első esetben a medence tele vagy gyerekekkel, és a srácra semmilyen hatással nincs az, hogy a kicsik mennyire fogadják el őt. A második esetben egy családi összejövetel alkalmával csapnak egy medencés partit: a srácot már ismerik a rokonai, és elfogadják őt olyannak, amilyen. A harmadik esetben a haverjaival van, akiknek az elfogadása már sokkal fontosabb számára. Ahogy az elfogadás mértéke változik a semleges, a támogató és az elutasító között egy helyzetben, úgy fog a srác erős belső érzelmi változást is érezni: a semleges, a magabiztos és a bizonytalan között. Mi a közös azokban a férfiakban, akiknek magas a szituációs értékük? Az, hogy a szociális elfogadottságuk nagyon magas. Definíció: szociális elfogadottság (social proof) Ez a magas szociális értéknek, vagy a társadalmi szövetségeseknek egy külső, látható demonstrációja. Például ha látsz egy férfit, akit a körülötte lévő emberek figyelmesen hallgatnak, akkor az elméd úgy fogja érzékelni ezt az embert, hogy magas a társadalmi értéke, mivel láthatóan mindenkire hatással van, és mindenki reaktívan viselkedik vele – ez pedig a szociális elfogadottság. (Megjegyzés: angolul így szól: people who are reacting to him; a szó szerinti magyar fordítás pedig: az emberek, akik reaktívak, tehát reagálnak rá. Így két értelme lesz a reaktív szónak a Blueprintben).

Mit értünk azalatt, hogy az emberek reaktívak? Mi a különbség aközött, hogy az emberek reagálnak rád, és aközött, hogy reaktív vagy? Definíció: reaktív (reactive) – második jelentés Reaktívnak lenni valaki felé annyit jelent, hogy az ő hatására a normál egyensúly érzéked eltolódik: az ilyen esetekben nem úgy gondolkozol és érzel, ahogy általában szoktál. Reaktívnak lenni nem egy jellegzetes viselkedésminta – ez inkább az olyan viselkedések összessége, amely egy reaktív elmeállapotból adódnak. Ha az emberek reaktívak veled szemben, akkor ez számtalan úton történhet. Ahogyan saját magukkal szemben éreznek, attól is függhet, hogy te hogyan reagálsz feléjük. Lehet, hogy egy kicsit óvatosan bánnak veled, és több figyelmet fogsz kapni tőlük egy helyiségben, mint mások. Lehet, hogy értékelik az érintéseidet és azt, hogy elfogadod őket – és félnek attól a lehetőségtől, hogy elveszíthetik mindezt. Általában véve hozzád képest vékonyabb és kevésbé határozott hangon beszélnek, és a te poénjaidon többet röhögnek, mint más emberekén. Többet agyalnak azzal kapcsolatban, hogy esetleg megsértik a személyes teredet és idődet. Jobban odafigyelnek arra, hogy amiket mondanak, azok elég fontosak és érdekesek legyenek ahhoz, hogy felkeltsék a érdeklődésedet. Nyilvánvaló, hogy amikor valaki reaktívan viselkedik veled, akkor ezzel együtt beismeri azt is, hogy neked magasabb az értéked, mint neki.

23 / 54


Szóval, hogyan kerüljük el azt, hogy mi legyünk a reaktívak? Definíció: nem reaktívnak lenni (unreactive) Ha nem viselkedsz reaktívan, akkor azon a belső szinten vagy, hogy a viselkedésedet nem egy reaktív belső elmeállapot határozza meg. Ez nem jelenti azt, hogy semmit se csinálj. A nem cselekvés is a reaktív elmeállapotból adódhat, mivel lehet, hogy szeretnél megtenni valamit, de félsz attól, hogy mások mit gondolhatnak rólad – ezért inkább nem cselekszel. Ha nem vagy reaktív, akkor az teljesen máshonnan ered: a hitelességből, amikor a cselekedeteiddel a személyiségedet fejezed ki egy őszinte módon, miközben figyelmen kívül hagyod azt a nyomást, hogy mások miként szeretnének téged látni, és hogy mások mit gondolhatnak rólad. Ha bizonyos helyzetekben egy férfival szemben mások reaktívak (vagy ő a viselkedésével azt metakommunikálja, hogy a körülötte lévő emberek reaktívak vele szemben), de ő maga nem reaktív, akkor a nők vonzódni fognak hozzá, függetlenül attól, hogy hogyan néz ki, és vagyonos-e vagy sem. Az egyetlen különbség közte, és a vagyonos (vagy jól kinéző) férfiak között az, hogy utóbbiak a vagyonukon (vagy kinézetükön keresztül) közvetítik a kézzelfogható értéküket, ami olybá tűnik, hogy egy kicsit több magabiztosságot ad számukra. A legtöbb nő nem fog vonzalmat érezni egy olyan férfi iránt sem, aki nem közvetíti ezzel együtt saját magát, a személyiségét. Ez az oka a teljesen abszurd sztereotípiáknak is, mint: a kövér étteremvezető, aki egy ütött-kopott autóval jár és a szüleivel lakik, mégis megkúrja a személyzet összes női tagját. Annak ellenére, hogy a szociális értéke hagyományos értelemben véve nem túl magas, még mindig elég értéke van, amely látható a saját környezete határain belül. Ebben az esetben a körülötte lévő emberek reaktívak. Az ő érzelmi állapotuk aszerint változik, hogy a főnök mennyire ismeri el a munkájukat. Mindig tudatában vannak az ő jelenlétének, és mindig picit másként éreznek akkor, amikor a főnök jelen van. Figyelnek arra, amit mond, röhögnek a viccein, és végrehajtják a parancsait vagy kéréseit. Szociálisan elfogadják a környezetében, és a magabiztossága a garantált elfogadásra épül. És éppen ezért érzi jogosnak azt, ahogyan viselkedik, és aminek a hatására a nők érzelmileg reagálni fognak. Szabály: A vonzalom egyik alapelve, hogy minden társadalmi érintkezés alkalmával az egyik ember mindig reaktívabban viselkedik a másikkal szemben. És itt jön az, hogy megismerkedünk a vonzalom alapelvével.

24 / 54


Definíció: vonzalom (attraction) Az az ember fogja a legmagasabb értéket demonstrálni, akivel szemben a legtöbb ember reaktívan viselkedik, és akinek az elfogadására a legtöbben hajtanak, miközben ő maga minél kevésbé reaktív. Így a szociális energia felé fog áramlani. Primitíven szemlélve a nők ezt a fajta metakommunikációt figyelik a férfiakban, és erre válaszolnak érzelmi szinten, pillanatról pillanatra. A nők érzelmi rendszere olyan, hogy ráharapnak ezekre a metakommunikációs finomságokra, melyek mágnesként fognak hatni rájuk, valós időben. Vonzalmat fognak érezni, és a vonzalmi energia felé irányulnak – függetlenül attól, hogy a férfi felületes értéke magas-e vagy sem. A vonzalom pontosan így működik. Az elvek minden sztereotípiánál működnek: a vonzó rosszfiúnál, a kicsit arrogánsan viselkedő népszerű srácoknál, sőt, még a titokzatos férfiaknál is, akiknek van egy őszinte vibe-juk a különbözőségük miatt. Ami mindenkiben közös, az az, hogy nem reaktívak más emberek elvárásaival szemben, és van valami olyan ellenállhatatlan a személyiségükben, ami ráveszi a körülöttük lévő embereket arra, hogy reaktívan viselkedjenek velük szemben. A mindenkori társadalmi státuszukkal szemben a nőkkel érzelmi szinten kommunikálnak. Nem a felszínes társadalmi elvárások lesznek a mértékadóak ahhoz, hogy eléggé magabiztosak legyenek, amely által magukra irányítják a szociális energiákat – a személyiségük miatt érzik ezt jogosnak. Egy legbensőbb értékkel rendelkeznek. Hogy bemutassam a legbensőbb értéket, képzeljük el a medencés szituáció negyedik változatát. Képzeljük el, hogy a medencés partin vagyunk, ahol van egy másik srác, akinek kevésbé vonzóbb az alakja, mint a szóban forgó bizonytalan barátunknak. A félénk, merev viselkedéssel szemben ez a másik srác mindenkit lefröcsköl, mindenkivel jól szórakozik, és élete legjobb időszakát éli. A legjobb arcnak tűnik a helyen. Az emberek pedig ennek megfelelően kezelik őt. Vajon milyen szociális megerősítések hatására viselkedik így ez a srác? Talán ő a parti házigazdája. Talán mindenki a barátja vagy a haverja. Talán éppen egy bestseller könyvet publikál. Talán okosabb és viccesebb mindenkinél, és bárkinél jobban kommunikál. Talán egy jó táncos. Talán egy modellügynöksége van. Talán egy polcnyi könyvet olvasott el minden szexuális technikával kapcsolatban, amit a gyakorlatban is képes alkalmazni. Talán öt barátnője van egyszerre, akik mind féltékenyek egymásra. Talán ő volt a diákszövetség elnöke az egyetemen. Talán a 100 leggazdagabb magyar ember közé tartozik. Vagy… Ő talán csak egy srác.

25 / 54


Néhány férfi pontosan ilyen. A legbensőbb személyiségük szintjén úgy érzik, hogy mindig elfogadják őket, függetlenül attól, hogy milyen helyzetben vannak. Ők csak cool srácok. Néhányan naturáloknak hívják őket. Definíció: legbensőbb érték (core value) A legbensőbb értéket mindenhová magaddal viheted, mert ez a személyiséged, énképed része. Ez abból jön, hogy úgy érzed, elfogadnak, és nem egy relatív érték, amit másokhoz viszonyíthatsz. Ez a legbensőbb érték abból az erőteljes tudatból adódik, hogy tisztában vagy azzal, hogy ki is vagy te valójában, nem pedig egy külső megerősítésből. Ez a magabiztosság azzal az érzéssel jár, hogy jogodban áll úgy viselkedni, amely következtében magasabb társadalmi értéket metakommunikálsz. Akár érzed a státuszod növekedését egy helyzet miatt, akár nem, te mindig azt feltételezed, hogy értékes vagy, és hogy az emberek reaktívan viselkednek veled szemben. Rengetegen azzal töltik az életüket, hogy olyan helyzeteket teremtsenek, amelyek magabiztosságot adnak számukra. A tökéletes munkáért, testért vagy nőért dolgoznak. De valójában csak falakat építenek az elméjük köré, és csak saját magukat korlátozzák. A saját magadról alkotott képednek ennél mélyebbnek kell lennie!

26 / 54


III. KÖNYV – SZERELEM (LOVE)

Szegény srácnak identitásválsága van. A probléma talán akkor kezdődik, amikor rájön, hogy elkezd megtetszeni egy lánynak. Elképzeli a kettejük kapcsolatát, a közösen átélt tapasztalatokat, amelyek még nem is léteznek. Úgy gondolja, hogy mindig jelen van közöttük hallgatólagosan a szexuális feszültség a felszín alatt. Amikor egy romantikus zene megy a rádióban, még akkor is a lányra gondol. Aztán elkerülhetetlenül rájön arra, hogy ezek az elképzelések nem léteznek a valóságban, már ami kettejüket illeti. Ráeszmélni arra, hogy mindez csak a fejében létezik – hogy a lány nem is viszonozza mindezt úgy, ahogy a srác érez… A lány pedig egyáltalán nem gondol a srácra, miközben a srácnak mindig ő jár a fejében… Ezt nehéz ügy lenyelni és elfogadni. Most képzeljük el azt, hogy a szegény fiúnak már van egy barátnője. A probléma ott kezdődik, hogy rájön arra, hogy a párja megcsalja őt. Eddig idealizálta a kapcsolatukat, ami jó érzéssel töltötte el. Hogy fenntartsa az elfogultságát, a lány legjobb tulajdonságaira, és az együtt töltött idők legszebb pillanataira fókuszált. Minden mást kiszűrt, ami ezt a képet romba dönthette volna. Kitaláltak egy sor közös idealizált dolgot, amelyek stabillá tették a kapcsolatukat. Rengeteg közös dolog kötötte őket össze, amelyek megerősítették a kapcsolatukat. Emlékeznek még arra a helyre, ahol először találkoztak, ahová először mentek, és ahol először történt meg a dolog. Mindig is azt hitték, hogy egy különleges oka volt mindannak, hogy miért találkoztak, és miért vannak még mindig együtt – más párokkal ellentétben. Megvoltak a közös dolgaik. És erre úgy tekintettek, hogy mástól nem kaphatják meg, így biztonságban érezték magukat ebben a szerelemben, a veszteségtől való félelem érzése nélkül. És hogy erősebbé tegyék a kapcsolatukat, mindig kimondták egymásnak, hogy ez… mindez „örökké fog tartani”. Az egészben az a vicces, hogy mikor vége van a kapcsolatuknak, ezek a különleges érzések még mindig jelen lehetnek. Ez azért van, mert az új helyzetben a kapcsolatuk tele lesz rossz érzésekkel. A srác pedig azokat az érzéseket akarja átélni, amelyekben a szakítás előtt része volt. A valósága hirtelen összeomlik. A lány után nyúl, hogy megerősítse a régi közös valóságukat, de ő már tovább állt. A számára létező lány már többé nem létezik. Ő csak a képzelet szüleménye volt. Az lány arca csak egy volt a sok közül, amelyet a srácnak mutatott.

27 / 54


A srác nincsen tudatában annak, hogy neki is számos arca van. Mindannyian más arcunkat mutatjuk másnak attól függően, hogy ők milyen értékkel rendelkeznek számunkra. Ugyanúgy viselkedsz egy apróért könyörgő, rámenős csövessel, mint amikor az anyádhoz beszélsz? Hogyan alakulna egy embernek a rólad alkotott képe saját magában attól függően, hogy te milyen értéket képviselsz számára? Amit a srác a lányban látott, az egy olyan arc volt, amelyet egy ember akkor mutat, amikor a másik fél értékes a számára. Olyan könnyű rápillantani egy ilyen tekintetre. Mintha egy tükörbe néznél, amiben a világ legszebb arca köszönne vissza rád. „Várj csak… Nem látja tisztán a dolgokat. Mi van velünk, a mi közös dolgainkkal? Hát nem veszi észre, hogy ezt sosem kapja meg mástól? Senki sem tudja őt úgy szeretni, mint én. Már az első találkozásuk alkalmával lefeküdt ezzel az emberrel? De ezt nem értem, mert nekem azt magyarázta, hogy eddig mindig legalább három hónapot várt, mielőtt lefeküdt volna egy férfival. Mi?! Azon a kanapén kúrt ezzel az emberrel, ahol először csináltuk? Az nem lehet! Az egy különleges kanapé! Hát nem emlékszik ez a ribanc arra, hogy az a kanapé egy különleges hely?!” Ésszerűsíti magában azt a tényt, hogy meg van zavarodva. Nem adja fel a szerelmét. Elhatározza, hogy visszaszerzi őt. De addigra már a srác barátból csak egy lett a lány hódolói közül. De a fiú akkor is olyan, mint amilyen ez az új férfi sohasem lesz. A lány pedig biztosan rosszul érzi magát a srác miatt. De amint kilép az ajtón az utolsó találkozásuk után, amelyet a srác nagy nehezen kikönyörgött, a sajnálattal teli ábrázata hirtelen sugárzóan boldoggá változik, mert tudja, hogy kint vár rá az új férfi. A lány minden gondolkodás nélkül élvezi tovább az életét. A srác pedig magába roskadva üldögél naphosszakat, a gondolatai állandóan a lány körül forognak, akivel már nem osztoznak többet a régi idők közös valóságán. És bár a srác sohasem fogja beismerni, de mélyen legbelül érzi, hogy a legrosszabb énjét mutatta a lány felé. Mert tudja, hogy más körülmények között is nagy valószínűséggel ugyanígy cselekedett volna. Talán ha ellaposodik a kapcsolatuk. Vagy találkozott volna egy másik lánnyal, akit ugyanúgy különlegesnek érez. Szóval addig búslakodik a srác, amíg az üresség érzése alábbhagy. Majd pedig, amikor készen áll, elkezdi újjáépíteni saját magát. Már nem a veszteségre fókuszál, hanem az olyan felületes területekre, ahol fejlesztheti magát. A státuszára fordítja a figyelmét: a karrierjére, a vagyonára, a kocsijára, az ékszereire, stb. Ő egy kapcsolatpárti srác. Ő majd mindent az irányítása alatt fog tartani. Az idő egyre csak telik. Az élete pedig valamelyest javult. De még mindig egyedül van. A szociális kondicionálásunkból adódóan a szerelemre inkább egy idealizált jelenségként gondolunk, nem pedig úgy, mint egy pontosan meghatározott történésre. Az írók és filozófusok már régóta vi-

28 / 54


tatkoznak, hogy vajon mi is lehet a szerelem, anélkül, hogy bármiben megegyeztek volna. Néhány kultúrában a „szerelem” fogalmát több szóval is definiálják. Rengeteg ember úgy gondol a szerelemre, mintha az valami természetfölötti hatalom lenne. Sokan azt hiszik, hogy csak egy tökéletes lelki társ létezik a Földön. Vagy az igaz szerelem örökké tart. Vagy az ember csak néhány alkalommal lehet szerelmes. Sőt, még azt is hiszik, hogy a sorstól függ az, hogy szerelmesek lesznek majd, a megfelelő időben. Abban a hitben élnek, hogy micsoda erők működnek az életben – így nem csoda, hogy az emberek gyakran azzal az érzéssel azonosulnak, hogy a szívüket követik. Gondolj vissza a legutóbbi alkalomra, amikor úgy érezted, hogy szerelmes voltál. Honnan tudtad ezt? Ez egy vonzalom volt? Egy hullámhosszon voltatok? Testi vágyat éreztél? Fizikai ragaszkodást éreztél? Vagy csak azt, hogy mélyen legbelül egy embernek éreztétek magatokat? Esetleg egy nyugtalanító érzelmi függőséget éreztél? Vagy ezek kombinációját? Mi vajon a szerelem? A tornácon ülő öreg pár kapcsolata, akik az évtizedek alatt megszokott komfort zónájukban élnek, miközben mindent rutinból csinálnak? Vagy két tinédzser szenvedélyes kapcsolata, akik alig várják, hogy megtegyék a dolgot az autó hátsó ülésén? Esetleg egy házaspár, akik elmondják a házassági fogadalmukat, miközben elvesznek egymás tekintetében? Gyakran mondják, hogy a szerelem egy önhipnózis: egy gyönyörű elmezavar, amely elragad, és arra buzdít minket, hogy olyan dolgokat tegyünk meg, amelyeket általános esetben meg sem tennénk. A szerelem nem egy olyan dolog, amit egy másik ember vált ki bennünk. Mi okozzuk saját magunkban. Ahogy újra és újra elképzeljük a lányt úgy, ahogy mi szeretnénk, az elménkkel máshogy fogjuk látni a lányt. Majd hirtelen minden olyan egyszerűnek tűnik. Ez a szerelem. És amíg ez az érzés uralkodik bennünk, a fizikai testünk ehhez alkalmazkodik, intenzívebbé téve az érzelmi „kémiát” egészen addig, amíg eksztatikus állapotba nem kerülünk. Néhány ember számára a szerelem egy olyan lehetőség, hogy legyen egy partnerük az útjuk során. Egy lehetőség, hogy teljesen megtapasztalják és megértsék a másikat, és hogy a nő ugyanígy tegyen viszonzásul. Két ember között a szerelemi kapcsolat lehet egészséges, amelyben a spirituális és a fizikális növekedést segítik elő. Ez lehet egy ember életében az egyik legélvezetesebb és legfontosabb tapasztalat. Ez mind annak a függvénye, hogy készen állsz erre vagy sem. Mert a szerelem eszméje destruktív is lehet. Néhány ember számára ez csak egy önámítás, mely segítségével elterelhetik a figyelmüket a hibáikról. Az emberek gyakran úgy magyarázzák meg a másik felé irányuló intenzív érzelmi reakciójukat, hogy éppen szerelmesek. Talán egyszerűen csak saját magukat hozták olyan állapotba, hogy rajonganak a lány iránt – aki nem is viszonozza az érdeklődést. Úgy racionalizálják az egész helyzetet, hogy majd ettől lesznek egész

29 / 54


emberek. Kétségbeesetten könyörögnek a nő figyelméért, és ésszerűsíteni próbálják a másik fél elfogadásának kényszeres és nyugtalanító szükségességét. Ők simán kiléphetnek a meglévő kapcsolatukból is, mert úgy gondolják, hogy ennek az újfajta lelkesedés érzésének az elvesztése egy jel, hogy eltűnt az a szerelem, amelyet nemrég még a lány iránt érzett. Majd csak a szakítás után eszmélnek csak rá, amikor még mindig egyedül vannak, hogy elvesztették életük szerelmét. Vannak olyan emberek is, akik mindenkibe szerelmesek lesznek, akikkel összejönnek. Alig várják az ilyen helyzeteket, és szerelmesek abba az eszmébe, hogy szerelmesek. Aztán vannak olyanok is, akik félnek szerelembe esni. Megcsömörlött emberek, akik falakat emelnek az érzelmeik köré, hogy elkerüljék azt, hogy a jövőben esetleg megbántsák őket. Végül, az emberek a tapasztalataikat az érzelmeik sűrű ködjén keresztül dolgozzák fel. Ezeket a jelenségeket pedig csak a saját elméjükben hozzák létre, és erősítik meg. Ahogyan azt korábban említettem, egy ember érzékelheti az elfogadottságának növekedését attól függően, hogy bizonyos helyzetekbe kerül. És ehhez hasonlóan érzékelheti a saját értékének növekedését is annak függvényében, hogy egy különleges emberrel van. Amikor az ember elfogadottságának érzése, identitása, önértékelése egy másik embertől függ, akkor értelemszerűen tőle függ az is, hogy miként éreznek önmagukkal kapcsolatban. Éppen ezért reaktívvá válnak. Inkább a másik fél elvesztésének félelmére fókuszálnak az öröm helyett, hogy önmaguk lehetnek. Amint ez bekövetkezik, a viselkedése elkezd kevésbé vonzóvá válni a másik fél számára, akiben a szerelem érzése elkezd alábbhagyni. Talán az az ember tudja a legjobban megbecsülni a szerelem állapotát, akinek nincsen szüksége a társadalom elfogadására ahhoz, hogy jól érezze magát. Lehetséges az, hogy akkor találsz rá a szerelemre, amikor a legkevésbé van rá szükséged?

30 / 54


IV. KÖNYV – SZEMÉLYAZONOSSÁG, IDENTITÁS (IDENTITY)

Ha egy liftben lennél, miből tudnád megállapítani, hogy a tetőterasz vagy a pince szintjén vagy éppen? Ha egy üvegfalas liftben vagy, akkor csak ki kell tekintened, és tudni fogod. De tegyük fel, hogy egy átlagos, nem átlátszó falú liftben állsz éppen, amiben nem működik a szint kijelzője. Amíg nem nyílik ki az ajtó, honnan tudod, hogy melyik szinten vagy? Ez elvezet minket az identitás koncepciójához. Definíció: személyazonosság, identitás (identity) * A személyazonosság, az identitás egy elmédben lévő elképzelés, amely veled kapcsolatos, és amely elválaszt téged a társadalmi környezetedtől. Van egy elképzelésünk saját magunkkal kapcsolatban, amely nincs kontextusban, összefüggésben más dologgal. Azonban a másokkal való érintkezések során rájövünk a tőlük való különbözőségeinkre, és egy olyan elképzelést alkotunk meg saját magunkról, amely teljessé válik. Az identitásod nem más, mint egy számodra és a világ számára alkotott prezentáció, amelyből kiderül, hogy mitől vagy különböző és egyedi. Amit pedig megtudtál, annak segítségével veheted rá az embereket, hogy elfogadjanak téged. A személyazonosságod a hiedelmeid és meggyőződéseid összessége, hogy milyen ember vagy és milyen nem, mire vagy képes és mire nem, hol állsz a társadalmi hierarchia ranglétráján, és ennek eredményeképpen milyen cselekedetekre vagy jogosult szociálisan, és milyenekre nem. Noha bizonyos mértékig nem is vagy ennek tudatában, de a világot mindig ezen a kicsi szűrőn keresztül dolgozod fel. Szociális lényekként megvan az a képességünk, hogy bármilyen társadalmi környezet energiáját domináljuk és irányítsuk. De általában a magunkról alkotott meggyőződéseink (hogy kik vagyunk) fogják megszabni azt, hogy mennyire leszünk képesek minderre. Az identitást úgy is felfoghatjuk, mint egy olyan mentális szerkezetet, amelyből energiát nyerhetünk, de egyben le is korlátozhat minket. Számos helyzetben magabiztosságot adhat, mert tudod, hogy milyen értékes vagy, és ennek megfelelően cselekszel. De ezzel együtt a személyazonosságod megakadályozhat abban is, hogy olyan dolgokat tegyél meg, amelyek pedig a javadra válnának. De mégsem teszed meg ezeket, mert arra hivatkozol, hogy „ez nem én vagyok” (tehát nem azonosulsz ezekkel a dolgokkal).

* Saját megjegyzésem ezzel kapcsolatban: az identitás, más néven személyazonosság azokat a dolgokat jelöli, amelyekkel azonosulsz az élet során. Például, ha te zenészként tekintesz magadra, akkor a zenével azonosulsz, és így tovább.

31 / 54


Gyakran felismerheted az olyan helyzeteket, amikor egy férfi identitása visszatartja őt az olyan cselekvésektől, amelyek kényszerítenék arra, hogy a személyiségén kívül eső területekre lépjen. Ilyenkor kikerekedett szemekkel keresik a kifogásokat, miközben azt szajkózzák, hogy: „ez nem én vagyok”, vagy „most túl elfoglalt vagyok”. Az elméje szó szoros értelemben blokkol és visszautasít minden olyan lehetőséget, amely olyan cselekedetekre kényszerítené őt, melyek következtében magasabb szintű identitásra tehetne szert. Erre az értékesebb szintre pedig úgy gondol, hogy ez magasabb annál, mint amit megérdemel. Fontos, hogy megismerd a saját identitásodat. Ahhoz, hogy jobbá, vagy nagyon jóvá válj a nőkkel való kapcsolatodban, folyamatosan fejlesztened kell a személyiségedet, minél mélyebb szinten. Az egyik férfi csak addig tudja fenntartani a beszélgetést, amíg szórakoztató. A másik pedig valósággal beszívja a lányt a valóságába. A két ember közötti különbség majdnem mindig pusztán abból a mély, identitás szintjén lévő tudatból adódik, hogy jogában áll mindezt megtenni vagy sem. Ezért van az, hogy a nők nem a cselekedeteid miatt fognak lefeküdni veled. A lényed miattad lesz szex köztetek (because of who you are). Amikor egy nő először találkozik veled, elkezd szűrni téged, és addig vár a szexel, amíg nem töltött elég időt veled ahhoz, hogy megítélje a személyiségedet, a jellemedet, azaz: elég értékesnek tartod-e magad, mikre érzed magad jogosultnak, és milyen az egyéniséged – függetlenül attól, hogy tényleg az a férfi vagy-e, akinek elképzeled saját magadat. Ha egészen addig nyűgözöd le őt a személyiségeddel, ameddig meg van veled elégedve, és látja, hogy te valóban egy vonzó férfi vagy (a cselekedeteid és te magad is ezt demonstrálod), akkor akarja majd a szexet. Ám ha a legkisebb inkongruenciát is megérzi, akkor azonnal meghal a vonzalom, és tovább fog állni. Szóval, ha valóban vonzóvá akarsz válni, és nem csak szórakoztatóvá, akkor együtt kell fejlesztened a szociális képességeidet és azt a tudatot, hogy ki is vagy te valójában, egészen addig, amíg teljesen összhangba nem kerülsz ezekkel. Szabály: Az identitásod lehet alacsony szintű (értékű), magas értékű, és elhelyezkedhet a két véglet között. A személyiséged értékét pedig te magad fejlesztetted ki arra alapozva, hogy mennyire érzed magad felhatalmazva arra, hogy domináns hatással légy a társadalmi környezetedre, és mennyire érzed azt, hogy jól tudnád kezelni az ebből adódó jó és rossz reakciókat. Akár tudatában vagy, akár nem, létezik egy saját magadról alkotott elképzelésed az elmédben arról, hogy mekkora sikereket érdemelsz meg az életben – vagy mennyi értéket áll jogában kifejlesztenie annak az embernek, akivel azonosulsz. Az is a saját elképzelésed része, hogy mekkora sikerekre érzed magad jogosultnak a nőkkel kapcsolatban.

32 / 54


A jogosultság érzése egy többrétegű fogalom. Az, hogy mennyire érzed magad jogosultnak a nőkkel kapcsolatos sikerre, attól függ, hogy mennyire érzed érdemesnek magad arra, hogy sikeres legyél az életben. Rengeteg ember megjegyezte már, hogy a nőkkel való kapcsolatuk javítása során az a legjobb, hogy a nők társasága motiválja őket, hogy jobb emberré váljanak. Az útjuk során, a csajozás által kifejlesztett magabiztosságot az élet bármely területén kamatoztatni tudják. Aki magabiztos a nőkkel kapcsolatban, az ugyanaz a férfi, aki úgy érzi, hogy jogában áll beszélgetéseket kezdeményezni; hogy kimondja az őszinte gondolatait; hogy a figyelem középpontjában legyen; hogy más karizmatikus emberek társaságát élvezze; hogy ő diktálja az interakciók vibrálását; hogy ő találja ki a cool trendeket; hogy szabadon kifejezze a személyiségét. Ez a jogosultság érzéséből fakadó tudat nem teszi ellenszenvessé, vagy „társalgási zsarnokká” (aki a legtöbbet beszél, másokat elnyomva). Inkább magabiztossá válik ezáltal, hogy amikor egy magas értéket képviselő személyazonosságot ölt magára, akkor az emberek élvezzék a társaságát – mint amikor a mindenki által kedvelt zenészek színpadra lépnek, hogy értéket adjanak másoknak. Szabály: Egy magas értékkel rendelkező férfi, aki nagyon is tisztában van azzal, hogy ki is ő valójában, gyakorlatilag bármit elérhet a nők terén (és általában az emberekkel kapcsolatban is). Ha a legtöbb embert vesszük mértékadónak, akkor az átlaghoz képest teljesen abszurdnak látszódik az, hogy a nők milyen gyorsan reagálnak erre a fajta magabiztosságra. Amikor egy nő egy olyan férfival találkozik, aki teljesen magabiztosan beszélget vele, viccelődik a nővel, sztorizgat, és irányítja a kapcsolatot, akkor a nő automatikusan reagálni fog rá. A játék elkeződött közöttük (it’s on). De ha egy srác nem eléggé magabiztos ahhoz, hogy ilyen dolgokat tegyen meg, akkor a nő általában elhajtja őt. Ezért van az, hogy az identitásodból indul ki mindaz, hogy miként reagál veled kapcsolatban egy nő (azaz mennyi értéked van). Szóval, honnan jön a személyazonosságod? Nagyon lényeges, hogy megérts egyvalamit: a saját magadról alkotott elképzeléseid mindig a világgal való kölcsönhatásaidon keresztül fejlődött – gyakran számos szociális visszacsatolás következményeként, amelyet másoktól kaptál. Vegyünk egy példát: egy magasabb értéket demonstráló szerepet öltesz magadra, és ezt el is fogadtad. Az identitásod pillanatok alatt magasabb értékűvé válik. A másik esetben ugyanúgy egy magasabb értékű szereppel próbálkozol, de nem állsz rá készen (és talán az emberek viccelődnek is veled). Majd hirtelen arra a következtetésre jutsz, hogy nem kéne többször ezt csinálnod, így a személyazonosságod végül vissza fog tartani téged a jövőben.

33 / 54


Emberi lényként úgy vagyunk drótozva, hogy szociálisak legyünk. És mint társasági lények, mindig el vagyunk foglalva azzal a folyamattal, hogy tisztázzuk a társadalmi visszajelzéseket. Ezek pedig befolyással bírnak ránk: úgy reagálunk ezekre a visszacsatolásokra, hogy jobbá, vagy rosszabbá alakítjuk az identitásunkat. Definíció: társadalmi visszajelzés vagy pásztázás (social feedback or pinging) Az elménk úgy működik, hogy állandóan pásztázza a körülöttünk lévő embereket. Ez azt jelenti, hogy az elménk állandóan egy olyan tudattalan folyamattal van elfoglalva, amely során a saját tudásunkat mások tudásához képest vonatkoztatjuk, és erősítjük meg. Az elménk tisztázza a társadalmi visszajelzéseket ezeken a tudattalan, és állandóan működő folyamatokon keresztül, a legfinomabb metakommunikációtól kezdve egészen a durván egyértelmű válaszig – ezek pedig folyamatosan formálják, és újraformálják a saját magunkról, és a világról alkotott elképzeléseinket. A valóságról alkotott értelmezésed nagyon szubjektív, és erőteljesen hatnak erre azok a visszajelzések, amelyeket a szociális környezetedtől kapsz – akár tudatában vagy ennek, akár nem. Ez az oka annak a jelenségnek, hogy amikor valaki külföldre megy, akkor „kulturális sokk” érheti őt: egy szürreális elválasztódást érez a környezetétől. Hasonlóképpen, egy ember, aki túl sok időn keresztül határolódott el a társadalomtól, megszűnik a józan esze, és nem tud a továbbiakban kapcsolatba lépni a szociális normákkal. A társadalmi visszajelzést egy tükörként is felfoghatjuk, aminek segítségével vonatkoztathatjuk és erősíthetjük meg a cselekedeteinket. A társadalmi visszajelzés miatt bennünk él egy elképzelés arról, hogy hogyan kell „normálisan” viselkedni – hogy tudatában legyünk a státuszunknak, és hogy miként tudunk ennek megfelelően cselekedni. A világgal való kölcsönhatásunk során olyan elképzelésekre teszünk szert, amelyek a következő viselkedésmintákkal kapcsolatosak: kifejezni azt, hogy kik is vagyunk; milyen szerepet játsszunk az életben; a különböző szerepek csoporton belüli szociális értéke. Tudatos és tudattalan szinten fogalmat alkotunk arról, hogy vajon milyen lehet egy magas, illetve egy alacsony státusszal bíró ember. Mindannyian láttunk már példákat a két esetre életünk során. Az elménk felismeri a különbségeket, és érzelmi szinten reagál ezekre – akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Szóval a társadalmi visszajelzés ezért fontos:

34 / 54


Szabály: A folyamatban lévő pásztázás során olyan társadalmi visszajelzéseket kapsz, amelyekből megtudhatod, hogy növekszik, vagy pedig csökken a státuszod. Ennek hatására szociális nyomást fogsz érezni, amelyre az elméd a következő módon reagál: elfogadod azt az identitást, amit az adott helyzethez és időhöz a legalkalmasabbnak fogsz érezni. Társasági lényként alkalmazkodóképesek vagyunk. Ha egy olyan környezetben vagyunk, ahol alacsony az értékünk, akkor ezt érezni fogjuk. Ekkor egy nyomást érzünk, hogy úgy viselkedjünk, amit az elménk a legalkalmasabbnak tart az adott szerephez. Ezért van az, hogy egy otthonában népszerű vidéki lány gyakran teljesen máshogy viselkedik egy nagy városban, ahol alig ismer valakit, és ahol tömegével járkálnak szép lányok az utcákon. Megváltozik a magabiztossága, más vicceken fog nevetni, és más emberekkel lesz hajlandó kimozdulni. De ne kalandozzunk el ebbe az irányba. Meg kell értened, hogy mindenki másként reagál a szociális nyomásra. Néhány ember teljesen nyilvánvaló reakciót ad, míg vannak, akik egyáltalán nem reagálnak rá. Ez egy olyan fogalomtól függ, amely az elméjükben létezik: a jogosultság feltétele. Definíció: a jogosultság feltétele (entitlement-criterion) A te jogosultságod feltétele egy olyan kritérium, amelyre úgy gondolsz, hogy teljesülnie kell ahhoz, hogy felhatalmazva érezd magad ahhoz, hogy egy értékesebb személyiséggé fejleszd magad, és úgy viselkedj, ami vonzó lesz a nők számára. Az elméd drótozásától függően a jogosultság feltétele az alábbi egy, vagy több dologból áll: Felszínes társadalmi elvárások: amikor úgy érzed, hogy megfelelsz a szociális kondicionálás általában irreális elvárásainak: jól kinézni; pénzkeresés; a siker hajszolása; drága és jó dolgok birtoklása; stb. Szövetségesek: amikor garantáltan el fognak téged fogadni azért, mert a megfelelő emberekkel alkotsz szövetséget: magas státusszal rendelkező emberekkel való barátság; egy bombázó barátnő; rengeteg barát; stb. Kompetencia: amikor olyan dologgal rendelkezel, melyek következtében mások majd szeretnének tőled valamit: exkluzív dolgokhoz való hozzáférés; olyan tudás vagy szakértelem, amelyet mások meg szeretnének tanulni tőled; viccek, történetek, vagy más képességek, amelyek segítségével egy ideig le tudod kötni az emberek figyelmét; stb. Szerepjáték: amikor átmenetileg olyan körülményekbe csöppensz, melyek során magadra öltesz olyan szerepeket, amelyek normális esetben nem tükrözik az identitásodat: tanár vagy egy tanár-diák viszonyban; valami miatt profi vagy és tiszteletet kapsz; nálad alacsonyabb státuszú emberek társaságában vagy, ahol a magasabb érték alapból biztosított számodra; stb.

35 / 54


Személyiség és énkép: amikor mélyen, belülről, a lényed részeként, meggyőződések támasztják alá azt, hogy jogodban áll bizonyos dolgokat megtenni. Amikor a jogosultság feltétele teljesült, az elméd azt mondja: „Most már engedélyt kapsz arra, hogy felvedd mindazt a tudattalan, finom, magas értéket demonstráló viselkedést, amelyet másokban észrevettél.” Az elméd az ebből fakadó érzelmi állapotod segítségével kommunikálja mindezt. Ezt a jelenséget hívjuk annak, hogy „state”. State-ben lenni egy eléggé erőteljes állapot és tapasztalat. Gyakran a srácokat a csajozásból adódó state teszi szó szerint függővé, hogy fejlesszék a tudásukat a nők terén. Amikor state-be kerülsz, akkor úgy érzed, hogy tiéd a világ. Az elméd elcsendesedik, és minden, amit teszel, működik. Ütnek a poénjaid, a sztorijaid lebilincselőek, és az emberek követnek téged. A legnagyobb state-ben lévő férfi ragadja meg általában a legerősebben a figyelmet (az ő mágnese a legerősebb, más kifejezéssel élve). Számos elgondolás létezik azzal kapcsolatban, hogy miért van ekkora hatása a state-nek, de a legmeggyőzőbb magyarázat erre vezethető vissza: a state a személyazonosságod tükröződése, a személyiséged pedig a szociális értéked tükröződése. Ebből adódik az, hogy annak kell rendelkeznie a legmagasabb szociális értékkel, aki a legjobban state-ben van. Ezen túl, az emberi természet részeként, létezik egy lényeges érték, amely abból adódik, amikor egy ember hitelesen fejezi ki saját magát. A személyiséged az élettapasztalatodat tükrözi. És van valami, amit ebből meg kell tanulnod. Például az általad választott humor és stílus azt a módot tükrözi, hogy te miként érzékeled a világot, és milyen érzéseket szeretnél átélni, feleleveníteni. Amikor state-ben vagy, akkor a személyiségedet mindenféle tisztátlan célok nélkül fejezed ki. Nem próbálsz meg jó benyomást tenni, meggyőzni bárkit is, vagy alkalmazkodni másokhoz. A kommunikációd sokkal igazabbá válik, amit az emberek nagyra értékelnek. Gyakran megemlítik, hogy state-ben kerülsz a legközelebbi kapcsolatba az igazi, hiteles éneddel. Nem úgy reagálsz, mint ahogy mások elvárnák tőled. Te csak kifejezed a személyiségedet, és megosztod másokkal az energiádat, ők pedig azt érzik, hogy csak azért adsz értéket számukra, mert te már túl vagy azon a szinten, hogy szükséged legyen az ő elfogadásukra. Ezekből az okokból kifolyólag, a state állapota magában foglalja a társadalmi értéket is. A state-re úgy is tekinthetünk, mint egy olyan érzelmi rendszerre, amely jelzi neked, hogy elfogadnak téged vagy sem. Végül is azért van szükségünk az érzelmekre, mert jelzik számunkra, hogy jogunkban

36 / 54


áll-e magasabb státuszú identitást felvenni, és elmondják, hogy ezt el fogják-e fogadni mások, vagy sem. Definíció: az elfogadás érzése és state (sense of acceptance and state) Amikor azt érzed, hogy elfogadnak (vagy nem), akkor az egy olyan érzelemmel jár együtt, amely jelzi számodra, hogy növekszik vagy csökken az értéked egy csoporton belül. Ez a megerősítés, illetve érzés a state: ez az állapot jelzi neked, hogy működik-e a számodra az identitásod ahhoz, hogy mások elfogadjanak téged. A kellemes érzéshez hasonlóan, amit mások elfogadása által kapunk, a szociális elfogadás hiánya érzelmileg kellemetlenül érinthet minket, sőt, akár le is bénulhatunk (hasonló reakciót figyelhetünk meg magunkon, mint amikor fizikai veszélybe kerülünk). Úgy vagyunk drótozva, hogy a szociális elfogadást és a túlélést egymástól függő dologként fogjuk fel, annak ellenére, hogy a modern társadalomban ez nem mindig szükséges. Egy lehetséges módja annak, hogy megértsd azt, mit jelent az, amikor mások elfogadnak téged vagy sem: ez egy érzés, amely mindig benned él. Egy olyan érzés, mint a boldogság, a szomorúság, vagy más egyéb érzelem. Az egyetlen különbség az, hogy nem tanultad meg ezt felismerni, és nem is leszel ennek tudatában mindaddig, amíg nem kezd el benned jelentősen föl-le váltakozni ez az érzés. Mint egy szórakozóhelyen lévő háttérzaj: ez nem egy olyan hang, amire általában fókuszálni szoktál, mert mindig ott van. De amint ez a háttérzaj váltakozva erősödik és csökken, akkor fog csak benned tudatosulni a létezése – és ez azonnal bekövetkezik. A state-ed ingadozása egy olyan dolog, amelyet abból adódóan érzel, hogy a jogosultságod feltétele teljesül-e vagy sem. Még egyszer, öt ilyen jogosultság feltételt említettünk meg, amelyek befolyásolhatják a state-edet: a felszínes társadalmi elvárások, a szövetségesek, a kompetencia, a szerepjáték, és az identitás.

Jogosultság feltétele: a felszínes társadalmi elvárások Gondolj vissza azokra az esetekre, amikor kijöttél a fodrásztól, vagy egy új polót vettél magadnak. Tudtad, hogy jobban nézel ki. A lányok megnéztek téged, és úgy tűnt, hogy más emberek is jobban tiszteltek. Mindez természetesen jó érzésekkel töltött el téged, és erre a szerepre gyakran rá is játszottál. Bizonyára akkor azt gondoltad, hogy ezeket a pozitív reakciókat az új séró vagy póló miatt kaptad. Gondolj csak bele: az idő egyre múlik, és a stílusod is megváltozott. Ha ugyanazokat a cuccokat hordanád most is, mint amiket évekkel ezelőtt, akkor ugyanazt a magabiztosságot éreznéd magadban?

37 / 54


Valószínűleg nem. Az emberek teljesen eltérően reagálnak ugyanarra a ruházatra, mert az érzés, amit a ruha okoz nekik, megváltozott. Akkor úgy érezted, hogy a jogosultság egyik, szociálisan kondicionált feltétele teljesült: az, hogy jól nézz ki. Ebből kifolyólag már azért state-be kerültél, mert előre láttad, érezted, hogy a társadalom így jobban el fog fogadni téged. Innentől kezdve pedig a viselkedésed elérte a flow-állapotot. Az emberek veled szembeni reakcióik pedig egyszerűen önbeteljesítő jóslatként hatottak. Képzeljük el, hogy egy másik bolygóról származó idegen látogatja meg a Földet. Ez az idegen úgy néz ki, úgy beszél, mint egy átlagos ember, kivéve, hogy alig 1 méter magas, teljesen kopasz, és nincs egy vasa sem. Érdekes, mert az ő bolygójukon az alacsony termetet egy kiváló tulajdonságnak tekintik, mert nem kell sok élelem ahhoz, hogy fenn tudják tartani magukat. A kopaszság pedig az érettség jele, és az érettséget úgy általában vonzónak találják a férfiakban. Ráadásul az idegen bolygóján lévő értékrendszer az utazást, az élmények és tapasztalatok halmozását sokkal nagyobb előnyben részesíti, mint azt, hogy egész nap egy irodában gürcölj, és több pénzt keress annál, mint amennyire szükséged lenne. Ezen okok miatt (amelyeknek nincsen értelmük pár ember szemében a Földön) az alacsony, kopasz, anyagilag csőd, de rengeteg helyet megjárt idegen olyan sok pozitív tapasztalattal gazdagodott eddigi élete során, hogy neki az a meggyőződése, hogy ő csakis a legjobbat érdemli meg, minden tekintetben. Megérkezik a Földre, és a következőt látja: a konkurensei mind magasak, rengeteg haj van a fejükön, és mind azzal kérkednek a lányoknak, hogy nekik mennyi pénzük van. Hősünk már ettől state-be kerül, és ezt gondolja magában: „ez az én napom lesz”! Ez a tipikus esete annak, hogy a jogosultság érzése a felszínes szociális elvárásokon alapszik – úgy érzed, hogy megfelelsz a társadalmi elvárásoknak, amelyek eredményeképpen magabiztosnak érzed magad.

Jogosultság feltétele: szövetségesek Képzeljünk el egy srácot, akinek még sohasem volt nője. Társadalmi szempontból kellemetlenül, egy picit bizonytalanul, és javarészt nyugtalanul érzi magát. Végül ennek ellenére egy lány megkedveli őt, és összejönnek. Szépen lassan az eddig szégyenlős srác elkezd lazábbá válni, és egy jobb ember lesz, akivel jobb együtt lógni, mint régebben (a srác nem az a típus, aki összejön egy nővel, és teljesen elszigeteli magát a barátai elől a barátnőjével).

38 / 54


Korábban úgy érezte, hogy kevésbé fogadják el őt, és ez számos szinten befolyásolta a srácot. De az újonnan létrejött szövetség (tehát a barátnője) által rengeteg pozitív visszajelzést kapott, és egyre magabiztosabbnak érezte magát. A jó dolog ebben az, hogy a változást csomó lány észrevette, akik elkezdtek érdeklődni a srác iránt – ez egyben egy felfelé ívelő spirálba helyezte az önbizalmát is. Ez a spirál pedig ennek megfelelő irányba vezette a state-t is. Talán jártál már te is olyan buliban, ahol nem ismertél senkit sem. Az elején valószínűleg teljes kapcsolathiányt éreztél a környezeteddel. De az este folyamán összehaverkodtál pár emberrel, akik kellően jól reagáltak rád. Ezek után pedig egyre biztosabb voltál saját magadban, ahogy újabb és újabb emberekkel ismerkedtél meg. Miközben a buli elején még azon agyaltál, hogy nagy nehezen megfogalmazd a mondanivalódat, addig a végén már odáig jutottál, hogy nem igazán tudsz elrontani semmit sem. Habozás nélkül oda mertél menni emberekhez, bármilyen mondanivalóval. Sztorizgathattál, vicceket mesélhettél, csajokat szedhettél fel – és mindeki kedvelt téged. Ez az esete annak, amikor a jogosultság érzése a szövetségeken alapszik – úgy érzed, hogy azok az emberek, akik kedvelnek téged, magas értékkel ruháznak fel, mely eredményeképpen magabiztosabbá válsz.

Jogosultság feltétele: kompetencia (tudsz valamit) Amikor abban a tudatban vagy, hogy olyan dolgokkal rendelkezel, amelyeket mások szeretnének tőled megkapni, akkor előszeretettel öltesz magadra egy magasabb értékű személyiséget. Ezért kerülnek a nők gyakran state-be egy sztriptízbárban – tudják, hogy ott egy rakás férfival találkoznak, akik valamit akarnak tőlük. (Éppen ezért az ilyen nők közül sokuknak gondot okoz elviselni az idő természetes változását.) Amikor meghívnak téged egy exkluzív partiba, vagy van egy olyan gitárod, amelynek a hangját mindenki hallani szeretné, esetleg van egy jó sztorid, amit az emberek hallani szeretnének, akkor sokkal magabiztosabbnak érzed magad annál az állapotodnál, mint amiben nem rendelkezel ezekkel a dolgokkal. Képzeljünk el egy srácot, aki sohasem ment oda egy nőhöz sem. Túl ideges ahhoz, hogy leszólítson lányokat, mert a személyiségéből adódóan ezt gondolja: „ne kezdj el lányokkal beszélgetni, mert nem áll jogodban az, hogy lefoglald a figyelmüket és az idejüket”. Hogy segíts neki, te elmeséled neki a legjobb megnyitásokat, és olyan dolgokat is, amelyekkel folytatni tudja az elkezdett párbeszédet.

39 / 54


Ez rengeteg magabiztosságot jelent a srác számára, mert egy olyan férfi szövegeit fogja használni, aki jogosultnak érzi magát ahhoz, hogy odamenjen a nőkhöz – annak ellenére, hogy a srác nem feltétlenül rendelkezik e jogosultság érzésével. Ez teljesen jó dolog, mert nem maga a srác vizsgázik, hanem a betanult szövegek. Ha valami rosszul sül el, akkor az a szöveg, vagy az előadásmód hibája – nem pedig az övé. A srácnak mindez szerencsére eszébe sem jut. Amire fókuszált, az egy újonnan szerzett magabiztosság. Ez pedig azon alapszik, hogy alkalmas-e arra, amire az emberek vágynak – a szórakoztatásra. Valójában a jó szövegek és sztorik értéket adnak a srác számára. Ezek mind szórakoztató dolgok, és egy ideig le is köti az emberek figyelmét. A baj ott kezdődik, amikor a srác kifogy ezekből a rutinokból. Ekkor ezt gondolja: „ne beszélj többet, mert amit mondani szeretnék, az nem elég jó ahhoz, hogy elmondd a többieknek”. És máris beleesett a „kifogytam a rutinokból” szindrómába. Természetesen rengeteg olyan tapasztalatot szerzett az életben, amiről beszélhetne, és megvan a képessége ahhoz is, hogy ezeket mind el tudja mesélni másoknak. De mivel lecsökken a state-je, miután kifogyott a rutinokból, a nő ezt megérzi, és lecsökken a vonzalom. Ezután azt gondolja, hogy azért hagyták ott, mert kifogyott a rutinokból (és alkalmatlanná vált), pedig valójában csak a state-je csökkent le (a magabiztosságából veszített). Ez a lényege annak, hogy akkor érzed jogosultnak magad, amikor van valamid. Úgy érzed, hogy olyan dolgokkal rendelkezel, amelyeket mások meg szeretnének kapni tőled. Ez értékkel ruház fel téged, és megnő a magabiztosságod is ennek következtében.

Jogosultság feltétele: szerepjáték Társasági lényekként úgy vagyunk drótozva, hogy olyan szerepeket öltünk magunkra, amelyeket elvárnak tőlünk, és olyan személyiségjegyeket hordozunk magunkban, amelyek megfelelnek annak az elképzelésnek, hogy mások milyennek szeretnének látni minket. Lenyűgöző és erőteljes tud lenni az, amikor egy olyan szerepet öltesz magadra, amit normális esetben nem szoktál eljátszani. Különleges körülmények között (katasztrófák, vészhelyzetek) gyakran átlagemberek lépnek fel hősként, és vállalják el azt a feladatot, hogy megbírkózzanak az adott helyzettel. Az ő bátorságuk alapját nem csak egy olyan értékrend képezi, amely segítségével felülkerekednek a félelmeiken, hanem egy olyan tudat, hogy milyen embereknek kell lenniük a szituációban, és milyen szerepet kell betölteniük. Vannak bizonyos szerepek, amelyek teljesen univerzálisak minden társadalomban: a vezetők, a követők, és mindenki más a két véglet között. Társasági lényekként felismerjük ezeket a szerepeket, és azon szerep elfogadása felé tendálunk, amelyek szerintünk a leginkább megfelelőek számunkra.

40 / 54


Az a baj ezzel, hogy egy olyan társadalomban, amelyben az emberek állandóan egymással versengenek a dominanciáért, az egész életünket végigkísérő társadalmi nyomás arra kényszerít bennünket, hogy az alacsonyabb szintű szerepeket fogadjuk el. Tekintet nélkül az olyan alacsonyabb szintű szerepekre, amelyeket elfogadtál, biztosan kerültél már olyan helyzetekbe életed során, amikor magas szintű szerepet kellett magadra ölteni. Talán a munkahelyeden érezted magad dominánsabbnak, vagy miközben tanítottál valakit, vagy amikor egy olyan barátnőd volt, aki a legjobbat várta el tőled. Amikor egy olyan barátoddal vagy egy szórakozóhelyen, aki nem annyira jó a nőknél, mint te, akkor valószínűleg átveszed az irányítást, és state-be kerülsz. Olyan jól érzed magad abban a szerepben, amit elvárnak tőled, hogy nem hezitálsz, és nem kételkedsz saját magadban – annak ellenére, hogy ezt a szerepet gyakorlatilag a barátod ajánlotta fel neked. Másfelől ha te vagy az a fél, aki rosszabb a nőknél, akkor valószínűleg te leszel az, aki figyeli őt, ráadásul nehezebb lesz a saját stílusodban game-elni, mert megpróbálsz lépést tartani vele. Miközben ezt csinálod, megerősíted az ő state-jét, mert kap egy visszacsatolást tőled, hogy jogában áll egy dominánsabb szerep elfogadására. A szerepek állandóan cserélődnek. Ha két srác ugyanazzal a nővel beszélget, és az egyik erősebben ragadja meg a domináns szerepet, akkor a másik state-je csökkenni fog, mert úgy érzi, hogy a magas értéket demonstráló szerepet lenyúlták előle. A state-je jelezni fogja számára, hogy a korábban magára öltött szerepet már más játsza, és erre úgy fog reagálni, hogy egy engedelmesebb ember szerepét fogadja el. Az emberek gyakran függővé válnak azoktól a szerepektől, amelyek state-be hozzák és tartják őket. Szociális visszacsatolásra van szükségük (akár a nőktől, akár a barátoktól) ahhoz, hogy úgy érezzék magukat, mint ahogy azt mások szeretnék. Ez a lényege annak, hogy akkor érzed jogosultnak magad, amikor egy szerepet öltesz magadra. Érzed, amint a társadalmi környezet által egy magasabb értékű szerepet fogadsz el, aminek eredményeképpen magabiztosabbá válsz.

Jogosultság feltétele: identitás Ez az utolsó kritérium. A személyazonosságod. Amikor azt érzed, hogy jogodban áll bármit megtenni az identitásod miatt, akkor a következő dolgok történnek majd:

41 / 54


 

Nem érzed majd azt a késztetést, hogy megfelelj a felszínes társadalmi elvárásoknak ahhoz, hogy magabiztos legyél. Nem érzed majd a szükségét annak sem, hogy kedvesek legyenek veled a barátaid és a nők ahhoz, hogy magabiztos legyél.



Nem lesz szükséged semmilyen olyan dologra, amit mások szeretnének tőled ahhoz, hogy magabiztos legyél.



Nem érzed szükségét annak sem, hogy magas értékű szerepekbe helyezzenek téged mások ahhoz, hogy magabiztos legyél.

Ezek mind a szituációs magabiztosság különböző megnyilvánulási formái, ami a magabiztosság egy alacsonyabb rendű, és hiteltelen formája. A szituációs magabiztosság egy ideig fenntarthatja a vonzalmat egy nőben, de ez sosem lesz egy stabil dolog, mert állandóan ingadozni fog a körülményektől függően. Miközben a nő addig vár a veled való szexel, míg nem következtet a egyéniségedre, addig elkerülhetetlen az, hogy egy ponton le ne csökkenjen a state-d, aminek következtében felszínre nem tör az inkongruenciád. És amint ez bekövetkezik, a nő elveszti a vonzalmat irántad, és tovább fog állni. Ha az identitásodon alapszik a felhatalmazásod érzése, akkor a legbensőbb magabiztossággal rendelkezel. Definíció: legbensőbb magabiztosság (core confidence) A legbensőbb magabiztosság egy sziklaszilárd meggyőződésből ered: tudod, hogy ki vagy, és azt is, hogy mit érdemelsz meg az életben. Ez a magabiztosság sohasem ingadozik, állandóan state-ben tart a helyzettől függetlenül. Tudod, hogy sosem jelent veszélyt a jólétedre még a legszokatlanabb helyzetben sem az, hogy mások elfogadnak-e téged vagy sem. A legbensőbb magabiztosságra nehéz szert tenni, mert ezt ki kell tudnod fejleszteni magadban úgy, hogy nap, mint nap megfelelően éled az életedet. A legtöbb ember zombiként éli le az életét, és nagyon ritkán állnak meg, hogy átgondolják, mi is az igazi mozgatórugója cselekedeteiknek. Figyelmen kívül hagyják a kellemetlen igazságot a létezésükkel kapcsolatban, és autópilóta módon reagálnak érzelmileg a világra. Másoktól várják azt, hogy kiagyalják számukra, kivé és mivé kell válniuk – ahelyett, hogy saját maguk képzelnék el azt, hogy hogyan válhatnának azzá, akivé szeretnének. Az életben rengetegszer kerülsz nyomás alá – hogy egy bizonyos módon viselkedj, hogy egy bizonyos személynek tűnj, és hogy mások ízlését és értékrendjét adaptáld. Mindig is érezni fogod a késztetést, hogy a különböző nyomások hatására viselkedj és cselekedj, mely által több értéket tulajdonítasz annak, hogy mások mit gondolnak rólad, mint a te elképzelésednek

42 / 54


saját magadról. Végül, amikor ily módon tékozlod el az erődet, nem csinálsz mást, mint eladod és megcsalod saját magad. Te egyedi vagy, egy egyéniség. Az értéked itt kezdődik. A legbensőbb magabiztosság érzése abból a tudatból táplálkozik, hogy belőled csak egy van a világon, aminek következtében csak egy ember számára hozzáférhető az életszemléleted és a tapasztalataid. Te egy kivételes személyiség vagy, és emiatt senki sem képes arra, hogy lehúzza az értékedet. Az értékedet csakis te, a saját döntésed által tudod elveszíteni. És ezt a döntést pedig akkor hozod meg, amikor a könnyű életet választod, melyben egy átlagos és alkalmazkodó ember vagy. A személyazonosságodat – a jogosultságod érzését, az értékedet, a hitelességedet – csak te, saját magad határozhatod meg. Mások persze nyomás alá helyezhetnek a maguk szerepeivel és szabályaival (ez történhet természetesen fordítva is). De ettől függetlenül nem létezik olyan ember, aki meg tudná azt mondani, hogy ki is vagy te valójában, amíg úgy nem döntesz, hogy az ő értelmezésük szerint gondolkodsz, viselkedsz és cselekszel. Ezért van az, hogy amikor úgy döntesz, hogy egy lenyűgöző életszemléletet teszel magadévá, akkor lenyűgözővé is fog válni. És amikor elhatározod, hogy a történeted fasza lesz, akkor faszává is fog válni. És ez az életszemlélet és sztori azért lenyűgöző és cool, mert teljesen hiteles lesz. Az emberek általában érdekeltek abban, hogy kitalálják, te mit tartasz érdekesnek – hogy milyen az életszemléleted, illetve milyen tapasztalatokat szereztél. Nem pedig arra kíváncsiak, hogy vajon te mit gondolsz, mivel tudnád őket lenyűgözni. Az a képességed, hogy hitelesen fejezd ki az egyéniségedet, már önmagában is hatásos. Szabály: Nincsen szükséged olyan dolgokra, mint: felszínes elfogadás mások részéről, szövetségesekkel bírni, legyen valamid, szerepeket ölts magadra ahhoz, hogy felhatalmazva érezd magad. A te értéked abban rejlik, hogy különleges vagy, és ezt képes vagy kifejezni. Az érték az attitűdig nyúlik vissza. Egyéniségként a te történeted, a te humorod és a te életszemléleted lenyűgöző, és érdemes. Amikor kifejlesztettél egy olyan személyiséget, amelyről úgy gondolod, hogy teljesen őszinte, és ezt nagy erővel és meggyőződéssel közvetíted mások felé, akkor a többi ember is hamarosan így fogja gondolni. Mindez csak azon múlik, hogy milyen erősen hiszel a személyiséged jogosultságában (nem pedig a szerepedben), hogy az a férfi legyél, akinek olyan az identitása, amelyet szabadon kifejez, és ami dominál. Mert amikor ezzel az erőteljes gondolkodásmóddal rendelkezel, sugározni fogod mások felé a magabiztosságodat, és egyszerűen bevonzod magad köré az embereket. Így működik a szociális dinamika. Ez nem egy elméleti dolog, vagy egy elgondolás, hogy a dolgoknak hogyan kellene működnie. Sokkal inkább egy nagyon is létező jelenség, ami az emberek között zajlik.

43 / 54


Nézzük meg, hogy miért olyan fontos az, hogy minél megingathatatlanabbul tudd, kis is vagy valójában. Definíció: keret (frame) A keret egy másik szó az értelmezésre vagy hiedelemre. Ez egy olyan ablak, amelyen keresztül az emberek a valóságot figyelik, érzékelik és értelmezik. A te kereted a te értelmezésed a valóságról. A kereted erőssége pedig az, hogy mennyire szilárd ez az értelmezésed – és annak a mértéke, hogy mennyire hatnak más emberek a saját magad és a világról alkotott meggyőződéseidre. Az emberek keretei (értelmezései) teljesen szubjektívek, és mindig megszorongatják egymást. Társasági lényekként mindig egymás pásztázásával vagyunk elfoglalva, és állandóan megfigyeljük, hogy kinek erősebb és biztosabb a valósága. A tendencia pedig az, hogy azoknak a személyeknek a meggyőződéseit adaptáljuk, akiknek a legszilárdabb a valóságuk, és akik a legkisebb érzelmi reakcióval felelnek más emberek kereteivel történő konfliktusuk hatására. Ezt a pásztázást a következő módon képzeld el: az emberek egy elektromos rendszer biztosítékai, és össze vannak kötve egymással. A legerősebb biztosítékkal (kerettel) rendelkező egység szétáramoltatja a rendszerben a legerősebb áramerősséget (külső nyomást) a saját kénye és kedve szerint, míg a gyengébb biztosítékok egyszerűen kieégnek, amint a nagy erősségű áram keresztülfolyik rajtuk. Akié a legerősebb keret, azé a leghatalmasabb szociális befolyás is – és az emberek reaktívvá fognak válni az erősebb keretre. Ezért fontos az, hogy minél nagyobb legbensőbb értékkel rendelkezz, és minél erősebb legyen az a tudatod, hogy jogodban áll megtenni dolgokat. Szabály: Egy erős keret saját magad beteljesítését jelenti. A világ olyan, amilyennek gondolod. Illusztráljuk mindezt úgy, hogy a következőket vesszük fontolóra. Ha megdicsértek téged, és a kereted olyan, hogy jogosultnak érzed magad erre, akkor ezt egy dicsérendő dologként fogod kezelni. De ha úgy bókoltak neked, hogy a kereted szerint nem vagy jogosult minderre, akkor ezt lekezelésnek és manipulációnak fogod érezni. Mindkét esetben az értelmezésed (a kereted) fogja meghatározni a reakciódat, és az emberek bármilyen magadról alkotott meggyőződésedet és hiedelmedet el fogják hinni. Ha lekezeltek téged, de te nem vagy erre tekintettel, és dicséretként fogtad fel, akkor szépen lassan el fogják fogadni a te keretedet, mert sokkal biztosabb vagy magadban (hogy ki is vagy te), mint ők magukban. Éppen ezért rájuk fogod húzni a keretedet.

44 / 54


Hasonlóképpen, ha cukkolnak téged, de neked olyan a kereted, hogy nem érzel bizonytalanságot semmivel kapcsolatban, akkor viccként fogod fel, és te is visszadobsz egy ilyen poént. Másik esetben pedig úgy fogod értelmezni ezt, hogy felhívták a figyelmedet arra, hogy mennyire rosszul érzed magad a bőrödben. Ilyenkor reaktívvá válsz, és a téged cukkoló emberek igaznak fogják vélni a veled kapcsolatban tett kijelentésüket. Ez az egész viccesen működik, mert ha a kijelentésüket nem viccnek szánják, de te viccként fogod fel és ennek megfelelően visszavágsz egy poénnal, akkor a te kereted érvényesül, és mindenki azt gondolja, hogy amúgy is csak egy vicc volt az a bizonyos megjegyzés. És amiért az értelmezésed önbeteljesítő jóslatként működött, sikeresen megerősíted a már eddig is létező keretedet – olyanná teszed a világot, amilyennek gondolod. Szabály: Amikor te rendelkezel a legerősebb kerettel, akkor te határozod meg a saját értékedet, és hogy hol állsz a többiekhez képest. Te határozod meg azt, hogy ki is vagy te valójában. Az emberek keretei állandóan összetűzésbe kerülnek egymással, különböző mértékben. Hierarchikus lényekként mindig a mélyebb szinten történő keret-összetűzésekkel vagyunk elfoglalva, melyek célja az, hogy eldöntsük, ki jogosult a magas értékű szerepre, és kié a legerősebb keret, amely végül győzedelmeskedik. Mint amikor két ember közeledik a kút felé, mert inni szeretnének: aki biztosabb abban, hogy ő következik, az fog egyenesen és határozottan odasétálni a kúthoz és inni, míg a másik reaktívan fog viselkedni, mert le fog lassítani, hogy kivárjon. Itt van egy példa a keretek összetűzésére közted és egy lány között, két eltérő meggyőződés mellett: Lány: jó nő vagyok, és te csak a következő srác vagy ezen az estén, aki mellett dívának érzhetem magam, és aki túl keményen próbálkozik nálam, hogy szexeljünk. Túl nehezen kapható vagyok számodra. De nyugodtan szórakoztass engem, ha szeretnéd. Te: nem szenvedek hiányt a lehetőségekben, és azért beszélgetek veled, mert a lányok bolondosak, csodálatra méltóak, és szórakoztató velük lenni. Ha kiderül, hogy más vagy az összes többi lánynál, akit már ismerek, akkor talán lóghatunk együtt. De most csak a szórakozás kedvéért beszélgetek veled. A kereteknek az ilyen fajta összetűzése kimondatlan. A magas értékű emberek nem beszélnek arról, hogy kié az erősebb keret, vagy kinek magasabb az értéke. A viselkedésükön keresztül, teljesen természetes módon metakommunikálják azt. Nem szavakban fejezzük ki azt, hogy kié az erősebb keret, hanem érezzük azáltal, hogy melyik fél viselkedik reaktívabb módon a másikkal szemben, ki reagál jobban a másikra.

45 / 54




Ki szűri (screen) a másikat, és ki az, aki jó benyomást szeretne kelteni a másik félben?



Ki az, akire érzelmileg hatással van az, hogy elfogadja-e őt a másik fél vagy sem, és ki az, aki közömbös?



Ki erőlködik, hogy folytassa a beszélgetést, és ki alakítja a hangulatot?



Ki veszíti el a magabiztosságát azzal kapcsolatban, hogy mi a cool és mi nem, illetve ki nem érez belső változást ezzel kapcsolatban?



Ki érezné magát még akkor is jól, ha a másik fél nem lenne ott, illetve ki érezné magát picit elveszve?

Végülis ezek mind egy dologhoz vezetnek: ki változtatja meg a viselkedését azért, hogy értéket szerezzen a másik féltől, és melyikük marad inkább önmaga? Sok embert összezavar az, hogy összetűzésbe kerülnek a keretek. Azt gondolják, hogy valamiféle csatában harcolnak éppen. Egyáltalán nem így van. Valójában az a kényszer, hogy te kontrolláld a keretet ahhoz, hogy jól érezd magad, ellenszenves és önmagában egy reaktív viselkedés. Az, hogy neked legyen a legerősebb kereted, nem arról szól, hogy le kell dominálnod a körülötted lévő embereket. Ellenkezőleg. Önmagad felett kell dominanciával rendelkezned: kényelmesen érzed magad a bőrödben, mert tudod, hogy ki is vagy valójában, és nem adod el az energiádat és erődet csak azért, hogy megnyerd mások elfogadását. Szabály: Csak olyan emberekre reagálsz érzelmekkel, akikről úgy gondolod, hogy befolyással tudnak lenni a te énképedre, és arra, hogy milyen embernek érzed magad (gyakran, amikor azt hiszed, hogy nagyobb szükséged van rájuk, mint nekik rád). Amikor túl erős a mások felé irányuló reakciód, akkor egy olyan felállást alakítasz ki, amelyben az ő értékük magasabb, mint a tiéd, így eladod az erődet. Ahogy azt korábban kifejtettem, az elméd képes arra, hogy tudatában legyél körülötted mindenkinek. De hajlamos vagy arra, hogy kiszűrd a számodra alacsonyabb értékkel bíró embereket, hogy a magas értékű emberekre fókuszálhass. Egy másik személy felé adott túl erős érzelmi reakció annak a jele, hogy túlságosan nagy szerepet szánsz neki a saját valóságodban. Úgy tekintesz rá, hogy ő több értéket tud számodra adni, mint te neki. Más esetben pedig nem nagyon vennéd észre őt, aminek következtében nem is adnál érzelmi reakciót vele kapcsolatban. Ezért annyira fontos az, hogy a saját valóságodban élj – hogy ne add át másnak az erőt, és ő ne tudja megszabni azt, hogy milyen személyiség legyél, milyen legyen az identitásod. A keretednek ennél erősebbnek kell lennie.

46 / 54


A saját magadról alkotott hiedelmed (hogy ki is vagy valójában, és mire érzed magad felhatalmazva) nem lesz hiteles, amennyiben az a következőkön alapszik: a felszínes társadalmi elvárásokon; a szövetségeseiden; hogy kikkel szexeltél korábban; hogy mások szeretnének tőled valamit; mennyire vagy szórakoztató; mások milyen szerepekkel ruháznak fel téged; vagy egy bizonyos napon mennyire jól reagáltak rád az emberek. Ezek nem azok a dolgok, amelyek valójában meghatároznak téged. Te nem vagy egyenlő a fentiekkel. Sohasem fogsz tudni egy szilárd énképet felépíteni ezekre a dolgokra, és arról fog szólni az egész életed, hogy eladod az erődet, hogy aztán kínkeserves küzdelem árán visszaszerezd azt. Az erőd, a hatalmad a hitelességedben rejlik – egy mélyebben rejlő, legbensőbb tudatból, hogy ki is vagy te valójában. Ez nem egyenlő azzal, mint amikor megkérdezik tőled, hogy mik a legjobb tulajdonságaid és értékeid – majd ésszerű választ adsz erre a kérdésre, mint a legtöbb ember. Ez akkor teljesedik ki, amikor úgy ráérzel erre a hitelességre, hogy nem fogsz tudatosan ezen agyalni. Sokkal inkább az állandóan jelenés folyamatban lévő érzelmi valóságod részévé válik, ami erősebb lesz annál, mint hogy más mit gondol rólad (ezt át fogod érezni, amikor eljutsz idáig). Ez az a pont, ahol állandóvá és stabillá válik a state-ed, és ahol szabadon kifejezed saját lényedet egy olyan hozzáállással, ami miatt mások szeretni fognak téged. Ez az a pont, ahol bárki elfogadja a te keretedet, mert te szabod meg az identitásodat. Ez pedig egy olyan dolog, amelyet mások természetes módon szeretnének az életükben tudni.

Mi is az identitásod? Összefoglalás Gondolataid milyenségének csírája a személyazonosságod, melyek befolyásolják a viselkedésedet, amely hatással van arra, hogy milyen szociális visszacsatolást kapsz a külvilágtól. A szociális visszacsatolások szubjektív értelmezéseinek megfelelően fogod érezni azt, hogy mikre vagy felhatalmazva és mikre nem. Ez pedig befolyásolja azt, hogy miképpen formálod és módosítod az identitásodat. Ez hatással lesz a további gondolataidra és viselkedésedre. Mindez egy ismétlődő lépésekből álló visszacsatolási kör, amely a belső és külső valóságod között mozog. Ez befolyásolja a valóságodat az idők folyamán: ennek tükrében építed fel és erősíted meg azt.

47 / 54


V. KÖNYV – COOL-SÁG, LAZASÁG, KONGRUENCIA (COOLNESS AND CONGRUENCE)

Számos olyan finom, alig észrevehető kommunikációs csatorna létezik, amelyekből megállapíthatod, hogy valaki az identitásával összhangban cselekszik, vagy csak a mások által gyakorolt nyomásra reagál reaktív módon. Apró „ritmusokon” keresztül érzékelheted mindezt: a mód, ahogyan a gondolatai (gondolatmintái) meghatározzák a viselkedését. Minden embernél megfigyelhető egy bizonyos kisugárzás, hogy a cselekedetei vajon azt fejezik ki, hogy hogyan éreznek valójában, vagy pedig csak megpróbálják saját magukat és a körülöttük lévő embereket meggyőzni arról, hogy ők olyanok, amilyenek valójában nem. Ezt a kisugárzást hívjuk kongruenciának (más néven összhangnak). Definíció: összhang, kongruencia (congruence) Amikor összhangban vagy, akkor az identitásoddal kapcsolatos belső érzések, illetve a külső viselkedésed teljesen összhangban vannak egymással – az alig észrevehető, és a teljesen nyilvánvaló szinten egyaránt. Ha kongruens vagy, akkor olyan dolgokat fogsz megtapasztalni az életedben, amelyet a legtöbb ember nem fog. Biztos találkoztál már olyan emberrel, akinek eléggé furcsa modora volt, de mégis úgy tekintettél rá, hogy egy teljesen kedvelhető arc. Ő pedig ezt metakommunikálta, a belőle áradó természetes kisugárzás segítségével: „teljesen kényelmesen érzem magam a bőrömben, és a világgal való interakcióimmal. Nem viselkedem reaktívan azokkal az emberekkel szemben, akik rá akarnak venni arra, hogy valaki más legyek. Én így érzem jól magam, nekem ez működik.” Amikor kongruens módon cselekszel, akkor ezzel együtt jár egy fenntartás nélküli szociális elfogadás a csoporton belül, és a tagok elfogadnak téged olyannak, amilyen valójában vagy. Elvégre nem lennél képes kongruensen viselkedni mindaddig, amíg mások el nem fogadják a magadra öltött személyiségedet és szerepedet – ez pedig nyomás alá helyez téged is, hogy elfogadd őket. Szóval egy olyan srác, aki szeret idegenekkel beszélgetni és új embereket megismerni, vagy csak kifejezni mindazt, amire gondol, vagy aki szeret egy csomó lánnyal randizni – azért, mert ezek a lénye részét képezik, mert ő ilyen valójában – az nem fog túl nagy szociális ellenállásba ütközni, mert az emberek érezni, érzékelni fogják, hogy mindez a személyisége részét képezi.

48 / 54


Az emberek megérzik a összhangot abból, ahogyan jársz, viselkedsz, beszélsz, stb. Mindezt a hanghordozásodból, a testbeszédedből, és abból, hogy a kifejezésmódod összhangban van-e azzal, amilyen az igazi személyiséged. Ha kongruens vagy, akkor teljesen kényelmesen érzed magad a bőrödben és a másokkal történő interakciókkal. Gondtalanná válsz a világgal kapcsolatban, mert egyensúlyba kerültél. Ennek ellenére még nyomást is gyakorolhatnak rád, vagy vitába is kerülhetnél a kongruenciádból adódó őszinte és hiteles viselkedésed miatt. De nagyon távol áll a valóságodtól az, hogy érzelmi reakciót adj ezekre a külső helyzetekre. És mivel ez nem része a valóságodnak, mások semmilyen külső gondolatot nem fognak tudni az elmédbe juttatni, és nem fognak tudni pásztázni sem, illetve megkérdőjelezni téged. Nem lesz egy olyan gondolatod sem, amelynek az a lényege, hogy a valóságodon kívül eső dolgokkal foglalkozz. Definíció: összhang nélküli viselkedés, inkongruencia (incongruence) Ez pont az ellenkezője. Akkor tűnik fel az inkongruencia, amikor nem érzed összhangban a viselkedésedet azzal az identitással, amely segítségével mások eddig elfogadtak téged. Mivel a pszichológiád visszatart téged attól az új viselkedéstől, amely bizonytalan kimenetellel és eredménnyel járhat, ezért enyhe kényelmetlenséget fogsz tapasztalni – az összhang hiányát azzal kapcsolatban, ahogy látod magad és ahogy próbálod alakítani, hogy mások lássanak téged. Ez talán abban merül ki, hogy nem természetes a viselkedésed, vagy hiányzik a flow-állapot egy szociális helyzetben. Túl keményen próbálkozol, túlságosan buzgó vagy, vagy egyszerűen csak csökkensz. Valami van, ami nem stimmel. Egy kis bizonytalanság a hangodban, egy kicsi izgalom, miközben beszélsz. Talán túl csöndes vagy, esetleg túl hangos. Idegenkedést érzel, a feszültség kiül az arcodra, vagy egy merev feszültség van a testedben. Minden egyes mozdulatod azt tükrözi, hogy milyen a saját magaddal kapcsolatban érzékelt értéked az adott helyzetben, és hogy ennek ellenállsz. Bedobhatsz olyan gondolatokat, amelyek nem illenek a témához, illetve olyan más egyéb dolgot is, amely a kényelmetlenségedből adódó, nyilvánvaló érzelmi reakciódat tükrözi. Teljesen egyértelmű, hogy nem tükrözi vissza a viselkedésed azt, hogy ki is vagy valójában. És ebből adódóan bármit mondhatsz, annak nem lesz hatása… Mert csinálhatsz bármit, nem leszel vele összhangban. A kongruencia az egyik olyan terület, amelyet figyelembe veszünk, miközben azonnali véleményt formálunk másokról. Van egy brutálisan őszinte zsigeri reakciónk, amelyet másokra adunk másodpercek leforgása alatt, miközben egy ember másokkal történő interakcióit figyeljük…

49 / 54


„Ez az ember cool…?” Definíció: lazaság (cool) Ez egy kényes kifejezés, mert egy megfoghatatlan definíció. Ez részben egy olyan attitűd, hogy önmagad lehetsz még akkor is, amikor az nem feltétlenül egyezik a normákkal. Részben pedig azt jelenti, hogy egy olyan érdekes tulajdonsággal rendelkezel, amely megfogja és rajtad tartja az emberek figyelmét, miközben nem az az elsődleges célod, hogy reaktív legyél mások rólad alkotott véleményére. Akkor vagy cool, ha ez a téged megkülönböztető tulajdonság kreatív és érdekes módon súrolja a normák határait. A kongruencia önmagában még nem cool. Egy olyan srác, aki udvarias és egyáltalán nem érdekes, lehet „az, aki valójában”, mégsem lesz cool más emberek szemében. Ha egy lány ránézne, a kongruenciája nem fogja a figyelmét túl sokáig megragadni, hacsak nincs valami megnyerő benne, amely reakciót vált ki a lányban. Szabály: Amikor kitűnsz a többi férfi közül, akkor a nők vonzódni fognak hozzád, mert ezzel azt metakommunikálod, hogy szociális értékkel rendelkezel, és az utódjaid is ki fognak tűnni. A nők vonzódnak az olyan férfiakhoz, akiknek érdekes személyiségjegyeik vagy képességeik vannak – és mindig jobb, ha megnéznek, mintha elnéznek melletted. Rengetegen érzik magukat cool-nak amiatt, mert önmagukat adják, miközben csak kongruensek. Mások pedig teljesen természetesen vesznek fel személyiségjegyeket, modort, és olyan stílust, amely által kitűnnek a többiek közül – és igaznak lenni önmagadhoz eleve cool. Mindenki más, ezért ez egyénenként változó. De tekintet nélkül a „légy önmagad” dogmára, ez a gondolatmenet így folytatódik: Szabály: A cool-ság és lazaság nélküli kongruencia nem más, mint egy alacsony státuszú identitás. A kongruencia nélküli cool viselkedés nem más, mint túl keményen próbálkozás. De amikor összhangban vagy a cool viselkedéseddel, akkor vagy igazán cool és laza. A cool-ság és lazaság azt jelenti, hogy olyan tulajdonságaid vannak, amelyeket kifelé projektálsz és amelyek segítségével megragadod mások figyelmét, miközben nem érzed azt, hogy túl keményen kellene próbálkoznod a sikereidért.

50 / 54


Ez pedig a világon szerzett tapasztalataidból adódik (szociális és élettapasztalat), és abból, hogy olyan periódusokon mentél keresztül, amikor új dolgokat próbáltál ki, melyek inkongruensek voltak veled egészen addig a pontig, amíg azok nem váltak természetessé, a részeddé. Ha egy megnyerő és vonzó tulajdonságok nélküli srác vagy, akkor meg kell tudnod szakítani azt az addigi eredmények nélküli életet, amelyet reaktívan zombiként éltél, majd proaktívan nyomás alá kell helyezned önmagad, hogy olyan tapasztalatokban részesülhess, amelyek sokkal ellenállhatatlanabbá tesznek téged. És ha kifejlesztetted ezeket a külső tulajdonságokat, amelyek segítségével kitűnsz a többiek közül, az utadnak még nincs vége: a belső személyazonosságod részévé kell válnia. Mert egy jó kinézettel rendelkező, intelligens, stílusos és szellemes férfi ki tudja fejleszteni mindezt, de előtte fel kell fognia a saját értékét, mielőtt cool-á és lazává válhatna. Szabály: Amikor megérted, hogy mit is szeretsz igazán, milyen lehetőségeket rejt számodra az élet, amikor összeáll a kép, és ez a tudás olyan, hogy minden kétséget kizár, akkor válsz azzá a férfivá, akinek olyan a személyisége és viselkedése, amely azonnal segít kitűnni a többi ember közül. Akkor válsz cool-á és lazává, amikor úgy közelíted meg a nőket, hogy tisztában vagy a saját értékeddel, és úgy érzed, gondolod, hogy az embereknek egy kellemes időtöltés lesz a te társaságod (ez hasonló ahhoz, hogy aki minél jobb az ágyban és minél megfelelőbben ki tud elégíteni egy nőt, az annál magabiztosabb). Most nézzük meg közelebbről, hogy ez az egész mit is jelent… Van egy mindent átfogó alapelv arra vonatkozóan, hogy mi is a cool és laza gondolkodási, illetve viselkedési minta. Bármely szituációban három dolgot tehetsz: cselekedhetsz, reaktívvá válhatsz, vagy nem cselekedhetsz. A proaktív minta erős, és automatikusan megerősíti az értéked. A reaktív minta gyenge, és elősegíti az értéked csökkenését. És ha semmit sem teszel, az is csökkenést jelent. A reaktív viselkedés általában annak a jele, hogy úgy érzed, mások befolyással bírnak arra, hogy elfogadjanak téged. Ilyenkor a nyomás hatására reaktívvá válsz, hogy eloszlasd a rossz érzést. Mint érzelmi lény, a legtöbb cselekedeted mozgatórugója a pillanatnyi érzelmi állapot fenntartásának vágya – szemben azokkal a dolgokkal, amelyek hosszútávon ténylegesen segítenének neked (különösen akkor, ha nem tanították meg neked, hogy milyen dolgok segítenek).

51 / 54


Szóval ahhoz, hogy eloszlasd ezt a kellemetlen érzést, inkább megpróbálsz hatással lenni az emberekre, vagy próbálod meggyőzni őket, hogy kedveljenek téged, ahelyett, hogy olyan viselkedésed lenne, amelyet te szeretsz saját magadban. Természetesen ahhoz, hogy elfogadjanak téged és önigazolást nyerj, úgy racionalizálsz, ahogy csak tudsz, amely a továbbiakban még reaktívabb viselkedést és racionalizálást eredményez. Ezzel szemben a proaktivitás azt jelenti, hogy az identitásodat a külső nyomás ellenére is érvényesíted, ahelyett, hogy a nyomáshoz adaptálnád. Szabály: A proaktív viselkedés nem azt jelenti, hogy nem vagy tekintettel másokra. Ez inkább a saját személyiséged proaktív kifejezése ahelyett, hogy reaktív módon próbálnád elérni azt, hogy mások elfogadjanak téged. Elsősorban a jelen helyzetre fókuszál ahelyett a jövőbeli szituáció helyett, hogy vajon mások hogyan fognak veled szemben reagálni, mit fognak gondolni rólad. Ha proaktív módon azon munkálkodsz, hogy egy olyan emberré válj, amelyet te kedvelsz (nem pedig mások), akkor a legtöbb ember automatikusan kedvelni fog a különleges szemléletmódod és tapasztalataid miatt – főleg azért, mert mi emberek tiszteljük azokat, akik tisztelik saját magukat. De ha mindig reaktívan viselkedsz másokkal szemben, és megpróbálsz olyannak tűnni, mint amit mások elvárnak tőled, akkor elkerülhetetlenül magad alatt vágod majd a fát. De miért proaktívak egyesek, míg mások reaktívak? A proaktivitásra vagy reaktivitásra való hajlandóságod nem más, mint a világnézeted logikus kiterjesztése. A keretek mindig egymásnak feszülnek, és a proaktív keret pedig mindig erősebb lesz, mint a reaktív. Ha te úgy érzed, hogy az érzelmeid kiváltó oka te magad vagy, akkor hajlamos leszel proaktív minták tömkelegét kifejleszteni. Ha pedig mások reakciójának az áldozata vagy, akkor pont reaktív minták sokasága fog téged irányítani. A legbensőbb szinten a proaktív minták olyan identitás felé terelnek téged, amely magas szintű, és segít kitűnni mások közül (akiknek más emberektől függ az ő elfogadásuk). Ha proaktív vagy, akkor természetes módon kontrollálsz kereteket, és erősíted meg egy cool és laza módon azt, hogy mások elfogadnak, az emberek ösztönös érzelmi reakcióin keresztül. Ezzel szemben a reaktív minták pont egy olyan identitás felé terelnek, amely alacsony szintű. Olyanná válsz, akinek másokra van szüksége ahhoz, hogy érzelmileg rendben érezd magad. Ha reaktív vagy, akkor csak loholsz a keretek irányítása után, és olyan módon próbálod elnyerni mások elfogadását,

52 / 54


ami úgy fog lejönni mások számára, hogy túl keményen próbálkozol – mindezt logikus meggyőzésen keresztül. Talán találkoztál már olyan sráccal, akit kedveltél, mégis úgy próbált magasabb státuszt szereznie magának, hogy túl keményen próbálkozott azért, hogy jó benyomást keltsen. Nagy valószínűséggel olyan szemléletmóddal rendelkezett, hogy az emberek addig nem kedvelnék őt, amíg nem kelt bennük jó benyomást az eddig elért eredményeivel, vagy úgy, hogy előnyös színben tünteti fel saját magát – és ebből adódóan reaktívnak érezte magát, amit egy needy viselkedés követett. De találkozhattál már olyan férfival is, akit nem igazán csíptél, mégis a legnagyobb természetességgel érvényesítette a saját státuszát, pusztán a jelenlétével. Nagy valószínűséggel ő úgy gondolkodott, hogy feltételezte, az emberek kedvelni fogják egészen addig, amíg meglehetősen magabiztos és pozitív. Ezért proaktívnak érezte magát, és cool, laza módon viselkedett. A mindkét módon viselkedő srácok (proaktív és reaktív) mintái azt a célt szolgálják, hogy pozitív szociális válaszokat kapjanak, amelyek megerősíti azt az érzésüket, hogy elfogadják őket. A különbség pedig egyértelmű: a proaktív férfi döntéseinek következményei teljes mértékben igazolhatóak a külvilágban, míg a reaktív srác esetében ezeket a következményeket racionalizálni kell az elméjében. Végtére pedig vitatkozhatnánk azon, hogy társas lényekként minden interakciónk definíció szerint reaktív. De hivatalosan, sokkal gyümölcsözőbb proaktív módon megszerezni a pozitív társadalmi visszajelzéseket hosszú távon, mint reaktívan. Filozofikusan pedig a proaktív viselkedés egy hidat jelképez a belső és külső valóság pillérjei közt.

53 / 54

RSD Blueprint Decoded

Recommend Documents