Római jog XIV. A szerződések közös szabályai 2.
a belső akarat-elhatározás hibái 2. A felek közti consensust nem zárja ki, így nem eredményezi a szerződés semmisségét sem, ha a felet ügyletkötésre nem szabadon kialakított indítékai késztették, hanem - ügyleti akarat-elhatározása a másik féltől eredő megtévesztés (dolus malus) vagy - a bárki részéről jövő megfélemlítés (metus) hatására jött létre. (A csalást és a kényszerítést, melyeknek az ügyletkötő fél megtévesztése ill. megfélemlítése csupán egyik esete, a köztársaság utolsó századában a praetori jogalkotás nyilvánította magándeliktummá, melyeknek változatos tényállásai poenara irányuló kötelmet hoznak létre.)
Ügyleti akarat
Nyilatkozati akarat
A
B
ü
ü
ny
ny
dolus malus a) A megtévesztés (dolus malus), mint szerződési akarathiba nem más, mint a másik fél tudatos tévedésbe ejtése vagy tévedésben tartása. Egyik megnyilvánulása az elhallgatás (reticentia), ami abban áll, hogy az egyik fél a szerződéskötés szempontjából jelentős és általa ismert valamely tényt (pl. áruhibát) a másik féllel nem közöl. A megtévesztés hatására létrejött szerződés a civiljog szerint érvényes, hiszen a megtévesztett szintén akarta az ügyletkötést, de később a megtévesztett a szerződést megtámadhatja, és kérheti annak érvénytelenítését.
dolus malus (2) A megtámadás eszközei megtévesztés esetén: aa) actio de dolo, mely • eleinte büntetőkeresetként az okozott kár összegének megfelelő poena megfizetésére, • később a szerződés érvénytelenítésére, egyszersmind annak visszakövetelésére megy, amit a megtévesztett a csalárdságot még nem észlelve önként teljesített;
bb) exceptio doli a felperesnek a szerződés alapján indított keresetével szemben; cc) in integrum restitutioért folyamodás, ha sem a megtévesztő nem teljesített, sem a megtévesztő nem perel; az eredeti, vagyis a szerződés előtti állapot visszaállítása itt kimerül a szerződés semmissé nyilvánításában. dd) a későbbiekben actio de dolo indítására vagy exceptio doli felvételére csupán a stricti iuris szerződéseknél volt szükség,
míg a bonae fidei ügyleteknél a megtámadást a megfelelő szerződési keresettel, ill. a másik fél keresetével szemben a felperes dolusára való hivatkozással lehetett eszközölni.
vis ac metus b) A megfélemlítés (vis ac metus) esetén az ügyleti akarat akár a másik féltől akár egy harmadiktól származó fenyegetés hatására jön létre a megfélemlítettnél. A megfélemlítés nem más, mint valamely / komoly és / jogellenes hátrány kilátásba helyezése arra az esetre, ha a másik fél nem kötné meg a kívánt módon a szerződést (vis compulsiva). • A kilátásba helyezett hátránynak olyannak kell lennie, mely alkalmas komoly és felnőtt férfiben is félelmet kelteni. A szerződő félre gyakorolt enyhe presszió ezért nem vis ac metus.
• A kilátásba helyezett hátránynak továbbá jogellenesnek is kell lennie, ezért pl. egy perrel való fenyegetés nem jön figyelembe.
vis ac metus (2) A régi civiljog a fenyegetés hatására kötött szerződést érvényesnek tekintette: „coacta voluntas tamen voluntas est” = bár fenyegetés hatása alatt, de mégis csak akarta a fél az ügyleti hatást. A praetor azonban itt is jogeszközöket adott a megfenyegetettnek a megkötött szerződés érvénytelenítésére a másik féllel szemben: • actio quod metus causat, • exceptio metust, ill. • in integrum resritutiot a megtévesztés analógiájára. • a bonae fidei szerződéseknél vis ac metus esetében is érvényesíthető a megtámadás a kikényszerített szerződés keresetével, ill. a megfélemlítésre alperesként külön exceptio nélkül is lehet hivatkozni.
vis absoluta Szerződési akaratról egyáltalán nem lehet viszont beszélni az ún. vis absoluta esetén, amidőn közvetlen fizikai erőszakkal kényszerítenek valakit egy ügyleti akaratnyilvánítást imitáló magatartásra. pl. kínzással, fogságba vetéssel, kezét aláírásnál vezetve, stb.
Itt akarat-elhatározás egyáltalán nem lévén, az ügylet semmis.
Ügyleti akarat
Nyilatkozati akarat
A
B
ü
ü
ny
ny
a szerződési akaratnyilvánítás módja Az akarat-elhatározásnak önmagában még nincsen joghatása, ehhez szükséges, hogy a szerződő felek akaratukat ki is nyílvánítsák. Az akaratnyilvánításnak azon a módon kell végbemennie, amit a jogalkotó az illető szerződéshez előír, ha előír.
Néha nem elég a puszta nyilatkozat sem, hanem a nyilatkozónak a kötelmi joghatás előidézése végett még valamit cselekednie is kell; így pl. a reál-szerződések esetében át kell adnia az ígért dolgot (teljesítenie kell), az utas útipoggyászának megőrzését felvállaló hajósnak a poggyászt be is kell fogadnia.
a szerződési akaratnyilvánítás módja (2) A szerződések túlnyomó többségénél azonban elegendő, ha akaratukat a felek csupán kijelentik. A kijelentés lehet formaszerű vagy formátlan. 1. Formaszerű (alakszerű) a kijelentés, ha annak a jogrend által előírt formában kell megtörténnie, különben a nyilatkozat, s vele a szerződés semmis. Ez a helyzet a formális (alakszerű, ünnepélyes) szerződéseknél (negotium sollemne). 2. Formátlan (alakszerűtlen) a kijelentés, ha nincsen meghatározott alakhoz kötve, hanem bármely felismerhető formában megnyilvánulhat. A formátlan akarat-kijelentés ismét lehet • kifejezett, vagy • hallgatólagos.
a szerződési akaratnyilvánítás módja (3) a) Kifejezett, ha oly cselekménnyel történik, melynek nincs más célja, mint az, hogy az az ügyleti akaratot kifejezésre juttassa. pl. az élő vagy írott szó, továbbá bizonyos szokásos jelek, mint fejbólintás, tenyérbeütés, árverési licitálásnál kézfelemelés.
b) Hallgatólagos, ha oly cselekménnyel megy végbe, melynek közvetlen célja ugyan más, de belőle józan ésszel arra kell következtetnünk, hogy a véghezvivő egyúttal ügyleti akaratot is kifejezésre kívánt hozni. Az ilyen cselekményeket mondjuk (rá)utaló magatartásnak (facta concludentia). pl. a vendéglői asztalra kitett étel elfogyasztásából a vétel, az otthagyott pénzből (borravaló) az ajándékozás, a kamatfizetés tényéből a tartozás elismerés szándékát olvassuk ki.
Factum concludens számba megy néha a puszta hallgatás is. Különösen ha a hallgatás beleegyezésnek vételét az általános szokás vagy a felek előző gyakorlata is indokolja. pl. a megtekintésre küldött áru vissza nem küldése.
az akarat-kijelentés eltérése az akarat tartalmától Szerződéskötésről csak akkor beszélhetünk, ha a szerződő felek mindegyike azt jelenti ki, amit akart, illetőleg ha akarja azt, amit kijelentett. Kötelem-keletkeztető hatása csak a kijelentett akaratnak van, az akarat önmagában ill. a kijelentés önmagában nem elegendő. Az akarat és a kijelentés többféle okból térhet el egymástól:
a) A legközönségesebb ok lehet valamilyen tévedés a nyilatkozatban, a kijelentésben pl. nyelvbotlás, tollhiba (elírás), vevőnek tévesen más áru küldése, tévedésből más szerződés aláírása.
Ilyenkor sem az nem érvényes, amit a szerződő fél kijelentett, mert azt nem akarta, sem az amit akart, mert azt meg nem jelentette ki.
Ügyleti akarat
Nyilatkozati akarat
A
B
ü
ü
ny
ny
akarat-kijelentés eltérése az akarat tartalmától (2) b) Lehetséges, hogy az akarat és kijelentés eltérése szándékos (tudatos). Ide tartozik: • a titkos fenntartás • a színlelés
1. Titkos fenntartásról (reservatio mentalis) beszélünk, ha valaki azt a szándékát, hogy mást jelent ki, mint amit a valóságban akar, a másik szerződő fél előtt tudatosan elhallgatja, pl. hogy a kialkudott vételárat részletekben kívánja megfizetni.
Az ilyen titkos fenntartás, mivel a jó erkölcsökkel ellentétes, jogilag érvénytelen, a szerződés tehát a másikkal közölt nyilatkozat értelmében létrejön.
akarat-kijelentés eltérése az akarat tartalmától (3) 2. Színlelés (simulatio) olyankor forog fenn, amidőn mindkét fél egyetért abban, hogy a nyilatkozataik szerint való ügyletet valójában nem akarják. Ez kétféleképpen alakulhat: a) az egyik esetben azt színlelik a felek, mintha szerződést kötnének, holott ezt egyáltalán nem akarják, pl. a csőd előtt álló adós fiktív szerződésekkel elvonja a végrehajtás elől vagyontárgyait;
az ilyen szerződés érvénytelen. b) a másik esetben akarnak ugyan szerződést kötni a felek, de másmilyet, mint amit kijelentenek = „akarnak, de takarnak”. Az ilyen színlelt szerződés (negotium simulatum) érvényes, ha az eltakart ügylet (negotium dissimulatum) feltételeinek is megfelel és nem a törvény kijátszására szolgál. pl. érvényes a színleges vételár mellett kötött adásvétel (n.s.), mely valójában ajándékozást, hozományrendelést (n.d.) takar,
de megítélése a takart ügylet szerint történik érvénytelen ellenben az olyan színleges adásvétel, melyet a házastársak közti ajándékozás tilalmának kijátszása végett kötöttek.
színlelés
Ügyleti akarat
Nyilatkozati akarat
A
B
ü
ü
ny
ny
a szerződés tartalma - általános keretek Megkötött szerződésük tartalmát a felek szabadon állapítják meg, s e szabadságnak csupán a jogrend állít korlátokat azzal, hogy bizonyos szolgáltatások felvállalásától egyszerűen megtagadja joghatást, vagy azok felvállalását kifejezetten megtiltja. A törvényi korlátok áthágása a szerződés semmisségét vonja maga után. a) A szerződés nem kötelezhet olyan szolgáltatásra, melynek teljesítése fizikailag vagy jogilag lehetetlen: „Impossibilium nulla obligatio est” Az ilyen szerződést mint céltalant, minden ésszerűséget nélkülözőt, a jog nem tartja védelemre érdemesnek.
a szerződés tartalma - általános keretek (2) • Fizikailag lehetetlen annak a szolgáltatása, – – –
ami a valóságban sosem létezett, vagy létezett ugyan, de még a szerződéskötés előtt megsemmisült, olyan cselekmény lenne, melynek véghezvitelére senki sem képes.
• (Érvényes ellenben a szerződés, ha a teljesítése nem objektíve, hanem csupán az adós számára lehetetlen − szubjektív lehetetlenség; pl. olyan munka felvállalása, melynek elvégzésére az adós képtelen; más dolgának szolgáltatására való kötelezettségvállalás, amit az illető nem hajlandó eladni.)
• Jogi lehetetlenség akkor forog fenn, ha a szolgáltatás véghezvitelére a jog egyáltalán nem ismer lehetőséget pl. forgalomképtelen dolog, szabad ember eladása, saját dolog megvétele, azon zálogjog szerzése.
a szerződés tartalma - általános keretek (3) b) A szolgáltatásnak nem kell már a szerződéskötés idején teljességgel meghatározottnak lennie (ld. certa-incerta obligatio), de nem lehet oly mértékben határozatlan sem, hogy a szerződésből nem állapítható meg, a fél valójában mire is kötelezte magát (pl. „ígérek neked valamit”).
A szolgáltatásnak legkésőbb a teljesítéskor határozottnak kell lennie! A szolgáltatás meghatározását bízhatják a felek egy harmadik személy méltányos megítélésére (arbitrium boni viri) is, de valamelyik fél önkényére nem.
A klasszikus jogban a condemnatio pecuniaria elvéből következően a szolgáltatásnak pénzben felbecsülhetőnek is kellett lennie. (ezt a követelményt azonban Justinianus elvetette)
a szerződés tartalma - általános keretek (4) c) Semmis az a szerződés, melynek teljesítését valamely jogszabály kifejezetten megtiltja. Általánosságban áll az, hogy ennek külön kimondása nélkül is mindaz tilos, ami ius publicumba vagy cogens magánjogi szabályba ütközik, pl. bűncselekmény elkövetésére való vállalkozás, a házastársak közti ajándékozás, a nők intercessioja.
Tilos nem csupán a törvény betűjébe ütköző szerződés, hanem a törvényi tilalmat megkerülő (in fraudem legis agere), a törvény céljával és szellemével ellentétes megállapodás is, pl. az adásvételbe burkolt házastársi ajándékozás, a nő egyenes adósként való intercessiója másért.
a szerződés tartalma - általános keretek (4) d) Érvénytelen az erkölcstelen szolgáltatásra kötelező szerződés (negotium contra bonos mores), vagyis az, melynek teljesítése ugyan nem ütközik a jog tilalmába, de ellentétben áll a társadalom általánosan elfogadott értékrendjével, pl. • valaki kötelezettségvállalása ellenérték fejében arra, hogy nem fog egy bűncselekményt elkövetni, • vállalkozás prostitúcióra, kerítésre, stb.
a szerződés tartalmi részei A FORMÁTLAN szerződések körében érvényesülő típuskényszer elvéből következően, a római jog valamennyi formátlan szerződésnek külön meghatározza a lényeges tartalmát, vagyis azon • tényállásbeli és • joghatásbeli elemeit, melyek nélkül az illető szerződés érvényesen nem jöhet létre. a) Ezek az egyes szerződéstípusok lényeges alkatrészei (essentialia negotii). Adásvétel pl. nem jöhet létre az áruban és a vételárban való megegyezés nélkül, és a joghatásai közül nem zárható ki az eladó áruszolgáltatási és a vevő vételár-fizetési kötelezettsége.
a szerződés tartalmi részei (2) A lényeges és nélkülözhetetlen tartalmon kívül a szerződésnek lehetnek változó tartalmi elemei is, melyek kétfélék: b) Természetes alkatrészek (naturalia negotii), vagyis azok a tényállásbeli és joghatásbeli elemek, melyeket a forgalom tipikus érdekeinek alapulvételével a tárgyi jog valamely szerződés részének tekint a felek külön akaratnyilvánítása nélkül is, amennyiben azok a szerződés lényeges tartalmában megállapodtak.
Ezeket tehát a megkötött szerződéshez hozzáértjük, hacsak a felek ellenkező megállapodással ki nem zárják őket = vagyis diszpozitívak!! pl. az eladói szavatosságra, a szolgáltatásért való felelősségre vonatkozó törvényi rendelkezések kizárhatók. Rendeltetésük: • kiegészítik a felek akaratlanul is előforduló hiányos szerződési rendelkezéseit, • megkönnyítik a szerződéskötést azáltal, hogy a felek a lényeges tartalomban megállapodva, egyebekben a törvényes ügyleti határozmányokra hagyatkozhatnak. Nevesített szerződések!!
a szerződés tartalmi részei (3) b) Esetleges alkatrészek (accidentalia negotii), azaz a szerződésnek olyan elemei, melyeket a felek külön megállapodása visz be a szerződésbe, a diszpozitív jellegű természetes alkatrészek helyébe vagy azok mellé pl. részletfizetés vagy egyetemlegesség kikötése
Esetleges alkatrész bármely megállapodás lehet, ami • nem ütközik cogens jogszabályba, vagy • nem összeegyeztethetetlen az illető szerződés lényeges tartalmával. Minden szerződéstípusnál külön kell vizsgálni, hogy • mi annak lényeges és mellőzhetetlen, • mi a velejáró, de kizárható természetes alkatrésze és • milyen alkatelemeket lehet esetlegesen hozzáfűzni.
érvényesség - hatályosság Néhány általánosabban előforduló esetleges alkotó-elem, a szerződés hatályát érinti, ezért célszerű velük részletesebben is foglalkozni ezek az időtűzés, a feltétel (és ellenpéldaként a meghagyás). A szerződés érvényes: ha a szerződés alkalmas a célzott joghatások kiváltására, nem ütközik jogszabályi tilalmakba, megfelel a felek akaratának. A szerződés hatályos: ha a szerződés ténylegesen kiváltja a célzott joghatásokat, jogok és kötelezettségek keletkeznek.
az időtűzés (dies) Az időtűzés az a szerződésbeli mellékkikötés, mellyel a felek a szerződés hatályát − főleg a tartós jogviszonyokban − egy bizonyosan bekövetkező időponthoz kötik éspedig • vagy olymódon, hogy a szerződési (jogügyleti) hatály egy meghatározott időpontban kezdődjék (kezdő időpont: dies a quo), pl. mancipatios végrendelet, amely az örökhagyó halálával lép hatályba
• vagy akként, hogy annak beálltával végződjék (befejező időpont: dies ad quem). pl. a bérleti szerződés egy adott napon lejár.
Mindkét időpontot meg lehet határozni • akár naptárszerűen (dies certus, certus quando), • akár egy jövőben bekövetkező eseménnyel, feltéve, ha annak bekövetkezte biztos (dies certus, incertus quando) pl. valaki halála napjával.
az időtűzés (2) Nem időtűzés, hanem feltétel forog fenn ellenben olyankor, amidőn az esemény bekövetkezte bizonytalan (dies incertus an), • ha mindjárt időpontja ismeretes volna is (dies incertus an certus quando), pl. 100. születésnapomon,
• még inkább, ha utóbbi is bizonytalan (dies incertus an incertus quando) pl. bizonyos tisztségre történő megválasztásom napján.
az időtűzés (3) A kötelmi szerződésekben általában helye van az időtűzésnek, kivéve: • a stipulatiot, mely a dies ad quemet nem tűri, • ugyanez a helyzet néhány nem kötelmi ügyletnél, mint pl. a tulajdon-átruházásnál (mancipatio, in iure cessio). Más nem kötelmi ügyletek pedig semmiféle időtűzéssel nem kapcsolhatók össze: • így általában a családjogi ügyletek (házasságkötés, örökbefogadás, emancipatio stb.),
• az örökségelfogadás = ezek időtűzés esetén érvénytelenek. Az örökösnevezésnél a favor testamenti elvénél fogva az időtűzés figyelmen kívül marad. („pro non scripto habetur”)
a feltétel (condicio) A feltétel olyan jövőbeli bizonytalan cselekmény vagy esemény, melynek bekövetkeztétől vagy be nem következtétől teszik a felek a szerződés hatályát függővé.
A feltétel fogalmához tartozik tehát, hogy a) a feltétel csak jövőbeli tény lehet, ezért nem lehet feltételről beszélni olyankor, amidőn a felek az ügyleti hatást egy előttük egyelőre nem ismeretes jelenbeli vagy múltbeli esemény megtörténtéhez vagy meg nem történtéhez kötik (condicio in praesens vel in praeteritum relata: pl. „ha Maevius életben van”, „ha Titius konzul volt”
ilyenkor az ügylet vagy kezdettől fogva érvényes vagy kezdettől fogva érvénytelen;
b) a feltételül tűzött körülménynek bizonytalannak kell lennie; (ha az esemény bekövetkezte bizonyos, habár időpontja bizonytalan is, időtűzésről van szó)
a feltétel (2) c) a feltétel a felek ügyleti akaratának módozata, ezért nem valódi feltétel az ún. condicio iuris, vagyis valamely joghatás tényállásbeli előfeltétele, melyet maga a jogszabály állapít meg, ha mindjárt a felek külön kikötnék is pl. „örökösöm legyen Titius, ha engem túlél”.
A feltételül tűzött esemény vagy cselekmény bármi lehet, csak ne legyen lehetetlen, tilos vagy erkölcstelen és határozatlan. Ha mégis ilyen lenne a feltétel, az egész ügylet érvénytelen, kivévén a halálesetre szóló ügyleteket, melyeknél a kifogás alá eső feltételt a favor testamenti elve alapján nem írottnak (pro non scripto), tehát a rendelkezést feltétel nélkülinek kell tekinteni.
a feltétel (3) Semmis az ügylet akkor is, ha a feltétel perplex, vagyis az ügylet természetének ellentmondó, pl. „ha örökösöm a rabszolgát elidegeníti, a rabszolga szabad legyen”.
A feltételül tűzött körülmény lehet részben vagy egészben a feltételesen jogosított akaratától függő, vagy lehet attól független. • ha teljesen a jogosított akaratától függ, akkor condicio potestativanak nevezzük pl. „ha elutazol Capuába”,
• condicio casualisnak, ha attól teljesen független pl. „ha jövő szerdán szép idő lesz”,
• condicio mixta, azaz vegyes a feltétel, ha részben a jogosított akaratától, részben külső tényezőktől függ pl. „ha nőül veszed Titiát”.
a feltétel (4) A feltételtűzés hatása eltérő aszerint, hogy • felfüggesztő vagy • felbontó feltételről van-e szó: a) Felfüggesztő feltétel (condicio suspensiva) esetében megkötésével az ügylet nyomban érvényesen létrejön, de hatálya egyelőre nincsen, s ha a feltétel meghiúsul, az ügylet érvényét veszti. Ha a feltétel bekövetkezik, az ügylet ex nunc, vagyis a feltétel bekövetkezte pillanatától fogva hatályba lép, de visszaható erővel, ami azt jelenti, hogy az időközi intézkedések (pl. elidegenítések, idegen dologbeli jog alapítások) a feltételesen jogosulttal szemben hatálytalanok.
a feltétel (6) b) Felbontó feltétel (condicio resolutiva) esetében az ügylet joghatásai nyomban beállnak, de a függés ideje alatt még nem véglegesen, mert a felbontó feltétel teljesülése esetén utólag elesnek. A felbontó feltétel teljesülése esetén az ügylet joghatásai ex nunc szűnnek meg, de a klaszszikus jogban ipso iure visszaható hatály nélkül. Itt a joghatások megszüntetését kötelmi keresettel lehetett követelni.
Később fokozatosan visszaható erővel ruházták fel a felbontó feltétel teljesülését, így a justinianusi jogban a tulajdonjog is visszaható erővel (ex tunc) visszaszáll az elidegenítőre a felbontó feltétel beállta esetén.
a feltétel (7) Némely ügylet feltételt egyáltalán nem tűr: • így a családjogiak általában, • az ősi jog átruházó ügyletei (mancipatio, in iure cessio) sem, melyeknél tehát a feltételtűzés semmisséget eredményez.
A klasszikus jogban semmis a felbontó feltétel melletti tulajdonátruházás. Örökösnevezésnél a felbontó feltétel nem írottnak tekintendő.
a meghagyás (modus) A meghagyás vagy kikötés halálesetre szóló vagy élők közti ingyenes ügyleteknél előforduló mellékhatározmány, mellyel a juttató fél a vagyoni előnyben részesített felet kötelezi valamely magatartásra pl. hogy az örökös az örökhagyónak síremléket emeljen, esetleg egy harmadiknak valamit szolgáltasson stb.
A meghagyás teljesítése nem befolyásolja az ügyleti joghatások beállását, a kedvezményezett tehát nyomban megszerzi a neki juttatott vagyoni értéket. Amennyiben azonban a kötelezett a meghagyást nem teljesíti, különböző módokon lehet ellene eljárni: • Az ajándékot donatio sub modo esetében vissza lehet vonni. • Az örökös az örököstársat, ill. a hagyományost perrel kényszeríthette a meghagyás teljesítésére. • Később a juttató félnek általában, s ezen felül az esetleges harmadik érdekeltnek is, megadták a keresetet a meghagyás teljesítésének követelésére.
az érvénytelen jogügylet Érvénytelennek mondjuk a jogügyletet (szerződést), ha az olyan hibában szenved, mely miatt a jogrend tőle a joghatást eleve megtagadja vagy pedig tőle utólag megvonja. Az érvénytelenségnek ennek megfelelően két fokozata van: a semmisség és a megtámadhatóság. A) Semmis jogügylet (negotium nullum) az, melynek jogi hatása egyáltalán nincs, mely mindenkire nézve érvénytelen, melynél tehát a semmisséget bárki felvetheti, sőt a bírónak azt hivatalból is figyelembe kell vennie (abszolút érvénytelenség). A semmis jogügyletnek mégis van egy jogkövetkezménye: aki a semmisségi ok ismeretében kötött szerződést, köteles megtéríteni a másik félnek azt a kárát, mely őt a szerződéskötés folytán érte (biztatási kár: negativ interesse).
conversio A semmis jogügylet tartalmazhat olyan tényállást, amely révén bár nem a szándékolt, hanem egy másik ügylet érvényesen létrejön. Ez a conversio esete: a megvalósult tényállás magában foglalja egy másik ügylet lényeges elemeit is, függetlenül attól, hogy a célzott ügylet semmis.
Ilyen conversiok a római jogban: • a semmis acceptilatioban esetleg benne van egy pretori pactum de non petendo, • a semmis végrendelet megállhat mint codicillus, • a semmis dologi hagyomány a Sc. Neronianum értelmében mint kötelmi hagyomány, • a formai okokból semmis civiljogi végrendelet érvényes lehet praetori hétpecsétes végrendeletként.
semmis ügyletek A semmisség igen gyakori szankció a magánjogban
A legfontosabb semmisségi okok: a) az ügyletkötő fél jogképtelensége vagy cselekvőképtelensége, b) a szerződési konszenzust kizáró akarathibák, c) alakszerű ügyleteknél az alakszerűség hiánya, d) az ügylet lényeges tartalmi elemei valamelyikének hiánya, e) az ügylettel felvállalt szolgáltatás lehetetlen, tilos, erkölcstelen vagy határozatlan volta, f) más nevében kötött ügyletnél a képviseleti hatalom hiánya.
semmis ügyletek (2) A semmisség többnyire az egész ügyletet érinti, adott esetben azonban lehet részleges is. Ilyen részlegesen semmis ügyletek: a) a negotium claudicans (sántikáló jogügylet), b) a házastársak közti ajándékozással vegyes adásvétel (emptio mixta cum donatione) az eladott dolog értékének megfelelő vételár erejéig érvényes, azon felüli részében semmis, c) a törvényi maximumot meghaladó kamatkikötés a megengedett mértékig érvényes, d) Justinianusnál semmis a bejelentésre köteles, de be nem jelentett ajándékozásnak az előírt mértéken felüli része. A semmisségi ok lehet • eredeti, már az ügyletkötéskor fennforgó, amikor is az ügylet létre sem jön, • utólagos, olyan ügyleteknél, melyek lebonyolítása egy későbbi időpontban történik, pl. feltételes ügylet, (végrendelet esetében az eredetileg érvényes ügylet a semmisségi ok beálltával hatályát veszti)
semmis ügyletek (3) A semmis ügylet nem válik érvényessé azáltal, hogy a semmisség oka utóbb megszűnik, pl. a serdületlen korban végrendelkező utóbb felserdül.
Ezt az elvet fogalmazza meg a regula Catoniana: „quod initio vitiosum est, non potest tractu temporis convalescere” = „ami kezdettől fogva érvénytelen, az nem válik pusztán az idő múlásával érvényessé.” Cato ezt eredetileg a hagyományokra mondta ki, de utóbb más ügyletekre is kiterjesztették. A szabály alól kivételt jelent: a) az utólagos jóváhagyás (ratihabitio) olyankor, amidőn az ügylet a jogosult beleegyezésének hiánya miatt volt érvénytelen, b) a házastársak közti ajándékozás, mely érvényessé válik az ajándékozó halálával.
megtámadható jogügylet B) Megtámadható jogügylet (negotium rescissibile) az, melyet a megtámadásra jogosult érvényteleníthet; mindaddig azonban, míg ez meg nem történik, az ügylet érvényes, s ha a jogosult e jogát nem gyakorolja, érvényben is marad. Eredményes megtámadás esetén a hibás ügylet semmissé válik, joghatásai tehát ex tunc, az ügyletkötés idejére visszaható erővel szűnnek meg. A megtámadhatóság fogalmát a praetori jog fejlesztette ki azáltal, hogy a praetor jogvédelmet (kereset, kifogás, in integrum restituto) adott a • megfélemlítés vagy • megtévesztés hatására létrejött, de civiljogilag érvényes ügylettel szemben.
megtámadható jogügylet (2) Később e fogalmat a civiljog is használta, • a családfiú pénzkölcsönét a Sc. Macedonianum, • a nő intercessioját a Sc. Vellaeanum kifogása, • a kötelesrészt sértő végrendeletet a querela inofficiosi testamenti fosztja meg érvényétől. Ezekben az esetekben a hátrányosan érintett fél jogosult a megtámadásra, néha azonban egy harmadik személy erőtlenítheti meg a mások által kötött, de ránézve sérelmes ügyletet, pl. a hitelező a végrehajtás alatt álló adós által eszközölt, a fedezeti alapot elvonó elidegenítéseket.
