Római jog XI.
A kötelmek biztosítékai (2)
a zálogjog tartalma A zálogjog funkciója kettős: • a követelés biztosítása, • a követelés kielégítése. Ennek megfelelően alakulnak a záloghitelező jogai: a) a zálogtárgy birtoklásának ill. birtokba vételének joga (ius possidendi), b) a zálogtárgy eladásának joga (ius venditionis, ius distrahendi).
ius distrahendi a) a záloghitelező eleinte csak akkor adhatta el a zálogtárgyat, ha azt a felek előre kikötötték (pactum de distrahendo) de a klasszikus jogban már külön kikötés nélkül is megillette a zálogtárgy eladásának a joga (ius distrahendi). Az eladási jog tehát a zálogszerződés esetleges alkotórészéből annak természetes alkatrészévé lett, melyet minden elzálogosításba bele kellett érteni. Ezt követően a záloghitelező eladási jogát külön megállapodással ki kellett zárni (pactum de non distrahendo). Justinianus szerint az eladási jog már a zálogszerződés lényeges alkatrésze, tehát ki sem zárható, s a pactum de non distrahendonak csupán az a jelentősége, hogy az eladás előtt az adóst háromszor kellett értesíteni és felszólítani teljesítésre.
ius distrahendi (2) Az eladás nem volt formaságokhoz kötve, s történhetett magánúton is, de a záloghitelezőnek bona fide kellett eljárnia, vagyis törekednie kellett reális vételár elérésére. Erre tekintettel sem ő, sem az adós nem vehette meg a zálogtárgyat. A hitelező eljárása körüli esetleges későbbi viták elkerülése érdekében éppen ezért szokásos volt a zálogtárgy árverés útján való értékesítése. Eladás esetén a vevő a záloghitelezőtől a traditioval • a res nec mancipi felett quiritar, • a res mancipi felett bonitar tulajdonjogot szerzett. A vevővel szemben a záloghitelező csak eladási jogáért felelt. Az eladással az elzálogosító tulajdonjoga, valamint a dolgot terhelő későbbi jogok (szolgalmak, zálogjogok) megszűntek.
ius distrahendi (3) A vételárból a követelés és járulékainak kifizetése után maradt felesleget (superfluum, hyperocha) ki kell adni az elzálogosítónak, illetőleg ha van, a rangsorban következő záloghitelezőnek. Ha viszont a vételár nem fedezi a teljes követelést, a hitelező követelési joga (nem a zálogjoga!) a többlet erejéig fennmarad. Justinianus adósvédelmi indíttatású rendelkezése szerint az eladás csak az adós (esetleg háromszori) értesítése utáni két év elteltével történhetik meg.
lex commissoria A klasszikus kor végéig megvolt annak a lehetősége is, hogy a hitelező eladási jogát mellékegyezménnyel kizárják, és abban állapodjanak meg, hogy ha az adós nem teljesít, a záloghitelező, értékére tekintet nélkül, a zálogtárgy tulajdonát kapja meg követelése fejében. (lex commissoria) A lex commissoria kikötését azonban Constantinus érvénytelennek (semmisnek) nyilvánította, az adósra hátrányos, kizsákmányoló volta miatt.
a zálogjogok találkozása A jelzálogjog intézménye lehetővé teszi, hogy ugyanaz a dolog több különböző hitelező javára legyen zálogul lekötve. Ilyenkor egy dolgon több zálogjog találkozik, melyek egymáshoz való viszonyát rendezni kell. A zálogjogok konkurenciája különböző módokon állhat elő: A) több zálogjog egy dolgon keletkezhetik olymódon, hogy a záloghitelezők különböző auktoroktól szereztek zálogjogot (pl. az eladó után a vevő is elzálogosítja a dolgot). Ilyenkor az actio Publiciana elvei szerint döntendő el, melyik zálogjog hatályos a másikkal szemben. Ba) előfordul, hogy az elzálogosító egy ügylettel több hitelező ré-szére együttesen rendel zálogjogot. Ebben az esetben a hite-lezők követelésük arányában szerzik meg a zálogjogot a zá-logtárgy megfelelő eszmei hányadán. Bb) egy napon, de különböző ügyletekkel létesített zálogjogok közül a birtokló záloghitelező joga erősebb.
a zálogjogok találkozása (2) Bc) ha az adós ugyanazt a dolgot eltérő időpontokban kötötte le jelzálogul különböző hitelezőknek, akkor a zálogjogok között rangsor keletkezett: a korábbi zálogjog a rangsorban megelőzte a későbbit (qui prior tempore, potior iure). A prioritás eldöntése szempontjából tehát döntő jelentősége volt az elzálogosítások időpontjának. A csalárd antedatálások (adós összejátszik egy későbbi hitelezőjével) megakadályozása végett Leo császár akként rendelkezett, hogy a közokiratban vagy a három szavahihető tanú jelenlétében készült magánokiratban létesített zálogjog (pignus publicum ill. pignus quasi publicum) a rangsorban megelőzi a nem ilyen módon létesített zálogjogokat. Ezzel tkp. elérte azt, hogy ettől fogva az elzálogosításokat okiratokban eszközölték, hiszen senki sem kockáztatta azt, hogy egy későbbi zálogjog a rangsorban az övét formai okból megelőzze.
privilégizált zálogjogok A prioritás elve a későbbiek során áttörést szenvedett néhány privilégizált zálogjog esetében, melyek keletkezésük idejétől függetlenül megelőzték a többi zálogjogot, éspedig egymás közt az alábbi sorrendben: a) első helyen állt Caracalla óta a fiscus törvényes jelzálogjoga adókövetelése biztosítására az adókötelezett egész vagyonán; b) ezt követte (a justinianusi jogban) a feleség törvényes zálogjoga a hozománykiadás stb. iránti követelése biztosítására a férj vagyonán; c) végül annak a zálogjoga, aki a zálogtárgy e dolog megszerzése, fenntartása vagy kijavítása végett adott kölcsönt (versio in rem). d) pignus publicum
a záloghitelezők viszonya A különböző rangsorú zálogjogok egymáshoz való viszonya a következő: a) bármelyik záloghitelező (a rangsorban hátrább álló is) érvényesítheti jogát harmadik személyekkel szemben. b) a rangsorban előbb álló záloghitelező érvényesítheti jogát a rangsorban hátrább állóval szemben, tehát tőle is követelheti a zálogtárgy kiadását. c) a ius distrahendi-t csak a rangelső gyakorolhatja, ha tehát a zálogtárgyat egy rangsorban hátrább álló adta el, ezzel ugyan megszünteti a saját és az utána következők zálogjogát, de az eladás nem hatályos a rangsorban előbb állóval szemben, ez tehát a zálogtárgyat a vevőtől is elperelheti (aki csupán az eladó ellen fordulhat).
d) a rangelső részéről eszközölt eladás esetén a vételárfelesleget a rangsorban következők kapják ranghelyüknek megfelelően. e) a rangelsőbb zálogjog megszűnése esetén (pl. mert az adós tartozását kifizette), a következő zálogjog érvényesül.
a záloghitelezők viszonya - ius offerendi f) a rangsor első helyén álló záloghitelezőt a hátrább álló kifizetheti (ranghelymegváltás: ius offerendi), s ezzel - annak zálogjogát, egyszersmind az adós elleni követelését is megszerzi, saját követelésével azonban marad korábbi ranghelyén. - amennyiben a kielégítést a rangelső nem fogadná el, az bírói letétbe helyezhető. A ranghely megváltás értelme az, hogy a hátrább álló hitelező így megakadályozhatja a zálogtárgy kedvezőtlen időben és módon történő értékesítését, remélvén, hogy azt őmaga majd olyan áron tudja eladni, melyből eredeti követelése is kitelik.
a zálogjog keletkezése Zálogjog három módon keletkezik: a) jogügyleti úton, azaz a hitelező és az elzálogosító szerződésével, illetőleg végintézkedéssel, b) magistratusi vagy bírói határozattal, c) jogszabályi rendelkezés alapján. 1a. Az ügyleti úton történő zálogjog alapítás fő esete a zálogszerződés, éspedig • a kézizálog-szerződés (contractus pigneraticius) és • a jelzálog-szerződés (pactum hypothecae). Az előbbi ún. reálszerződés, utóbbi egy konszenzuálszerződés. b. A végintézkedéssel történő zálogalapítás leggyakoribb esete az, amidőn az örökhagyó a hagyományos vagy más szinguláris részeltetett javára rendel jelzálogjogot az örökség egészén vagy az abba tartozó egyes dolgokon a juttatás örökös általi kifizetésének biztosítására.
a zálogjog keletkezése (2) 2. Hatósági intézkedés létesíti a zálogjogot a praetori birtokbautalásoknál (pignus praetorium) és a cognitios eljárásbeli vagyoni végrehajtás esetében (pignus in causa indicati captum). Bírói zálogjog (pignus iudiciale) keletkezik az osztóperbeli ítéletben a volt társtulajdonos követelése biztosítására. 3. Zálogalapító tényállás lehet a jogszabály rendelkezése is. Az így keletkezett zálogjog az ún. törvényes (értsd: törvényi) jelzálog, melyek egy részénél a törvény feltételezi a felek hallgatólagos megegyezését (tacita hypotheca legalis).
hypotheca legalis Ez fennállhat bizonyos követelések biztosítására az adós • meghatározott vagyontárgyain (hypotheca legalis specialis), • egész vagyonán (hypotheca legalis generalis). A) A speciális törvényi jelzálog esetei a következők: a) A ház vagy lakás bérbeadójának külön kikötés nélkül is jelzálogjoga van a bérlő (inquilinus) lakásba vitt ingóságain (itt is: invecta et illata), melyek elvitelét bérhátralék vagy egyéb tartozás esetén a bérbeadó erőszakkal is megakadályozhatja. Tartozása kiegyenlítése után viszont a bérlő interdictum de migrando útján követelheti dolgai kiadását; b) A mezőgazdasági ingatlan bérbeadójának jelzálogjoga van a bérlő által beszedett gyümölcsökön a haszonbér-követelés biztosítására; c) Egy Kr.u. II. sz.-beli senatusconsultum értelmében a házépítésre vagy tatarozásra adott kölcsön biztosítására a hitelezőnek jelzálogjoga van az épületen.
hypotheca legalis (2) B) Egyetemes törvényi jelzálogjoga van: a) Caracalla óta a fiscusnak adókövetelése vagy valamely szerződésből folyó követelése biztosítására az adókötelezett ill. adós egész vagyonán; b) Constantinus óta a gyámság vagy gondnokság alatt állónak a gyámi ill. gondnoki ügyvitelből megillető követelései biztosítására utóbbiak egész vagyonán; c) Justinianus rendelkezése szerint a feleségnek a hozomány visszakövetelési, a donatio propter nuptias megfizetése iránti, továbbá a férjére bízott különvagyona kezeléséből eredő követelései biztosítására a férj vagyonán; d) Justinianus óta a hagyományosnak a neki juttatott hagyomány kiadása iránti követelése biztosítására az örökös által megszerzett hagyatéki javakon.
a zálogjog átruházása A zálogjog elidegeníthető és átörökíthető jog, de járulékos jellegéből következően csak a biztosított követeléssel együtt szállhat át más jogosultra. (Nem kivétel a subpignus esete sem, mert az alzáloghitelezőre nem a főzálogjog száll át, hanem ő csak a főzálogos hitelezőt megillető ius vendendit gyakorolja).
Átszállás esetén a záloghitelező helyébe több jogosult is léphet (pl. az örököstársak), de ez nem eredményezi a zálogjog megosztását, hanem valamennyi részkövetelésre a zálogtárgy egészében szolgál biztosítékul.
a zálogjog megszűnése A) megszűnik a zálog olyan okokból, melyek az idegen dologbeli jogokat általában megszüntetik: a) ha a zálogtárgy megsemmisül, állaga átalakul (pl. specificatio folytán) vagy forgalmon kívülivé válik; b) confusio esetén, vagyis ha a záloghitelező a zálogtárgy tulajdonosa lesz vagy megfordítva, a zálogtárgy tulajdonosa a záloghitelező utódjává válik; c) a záloghitelező lemondásával, mely alakszerűtlen ügylet. Erre többnyire amiatt kerül sor, mert az adós egyéb biztosítékot nyújt, pl. kezest állít. Lemondásnak minősült az is, ha egy ingatlan elidegenítésekor írásbeli hirdetmény útján jelentkezésre felszólított záloghitelezők, bár az adott helység lakosai, nem jelentkeztek.
a zálogjog megszűnése (2) B) A zálogjog sajátos megszűnési okai: a) a biztosított követelés teljes megszűnése (ha a követelés csak részben szűnik meg, a zálogjog osztatlanul fennmarad a hátralékra, továbbá akkor is, ha a követelés naturalis obligatiová lesz - pl. elévülés, kereset-konszumpció miatt);
b) a ius distrahendi gyakorlása mely nem csupán az eladást foganatosító hitelező zálogjogát szünteti meg, hanem a rangsorban utána következőkét is;
c) a dolog zálogmentességének elbirtoklása (usucapio libertatis) ha valaki egy dolgot az azt terhelő zálogjogról nem tudva jóhiszeműen és valamely élők közti ügylet, mint titulus alapján szerzett meg (tehát nem örökléssel), és azt a longi temporis praescriptióhoz megkívánt időn át (10 ill. 20 év) birtokolja, maga a zálogjog enyészik el. Ha a szerzés titulus nélkül történt, a megszűnés 30 év múlva következik be;
d) a zálogkereset elévülése ha a záloghitelező az őt illető zálogjogot olyankor, amidőn a zálogtárgy egy harmadiknál van, 30 éven át, ha pedig magánál az elzálogosító adósnál vagy örököseinél, 40 éven keresztül nem érvényesítette.
a fizetőkészség biztosítása A kötelem teljesítése függ • egyrészt az adós a fizetőképességétől, • másrészt szubjektív fizetőkészségétől. Az adósi teljesítőkészség (fizetőkészség) növeléséről a felek előzetesen, a szerződés megkötése alkalmával gondoskodhattak, • kötbér (poena conventionalis) kikötésével, vagy • foglaló (arrha) adásával.
a kötbér (poena conventionalis) A kötbér (másként szerződéses bírság) az a pénzösszeg, melyet az adós arra az esetre ígér a hitelezőnek, ha tartozását egyáltalán nem vagy késedelmesen ill. nem kellően teljesítené = ún. valódi kötbér, mely tehát lényegét tekintve nem más, mint kárátalány, vagyis a szolgáltatáshoz főződő és a kötelemszegéssel sérelmet szenvedett hitelezői érdek (interesse) pénzben történő előzetes megállapítása. A kötbér, melynek kikötése stipulatioval történik, és a delictualis adós által fizetendő poena a névazonosság ellenére egymástól lényegesen különbözik: a) a delictumot elkövető terhére a poenát a törvény írja elő, míg a kötbért a felek állapítják meg, b) a delictualis poena-tartozás a tettes halálával megszűnik, a kötbér fizetési kötelezettség ellenben átmegy az adós örököseire.
a kötbér értelme A szolgáltatási kötelezettség neki felróható megsértése esetén az adós természetesen külön kikötés nélkül is, pusztán a törvény alapján tartozik a hitelezőnek okozott kárt megtéríteni. Ahhoz azonban, hogy kárának megtérítését a hitelező követelhesse, bizonyítania kell:
a) a szerződésszegéssel összefüggő kárának nagyságát, b) továbbá azt, hogy a szerződésszegés az adósnak felróható, vagyis többnyire az adós vétkességét. Mindkét körülmény bizonyításának terhe a hitelezőre nehezedik, így őt adandó esetben hátrány érheti pusztán amiatt, hogy teljes kára nagyságát vagy az adós vétkességét nem tudja bebizonyítani, melynek következményeit azután viseli (bizonyítási szükséghelyzet).
Ezeken a nehézségeken segít a kötbérkikötés: ahhoz, hogy a kikötött kötbért követelhesse, a hitelezőnek csupán a kötbérkikötés tényét és a kötelemszegés (nemteljesítés vagy nem kellő teljesítés) fennforgását kell bizonyítania.
a kötbér funkciói A hitelező igénye a kötbérre attól függ, hogy mi volt a kötbérkikötés célja. a) amennyiben a kötbért nemteljesítés esetére kötötték ki, a hitelező vagylagosan követelheti • a kötbért, éspedig tekintet nélkül az adós vétkességére, vagy • perelhet az alapszerződés keresetével kártérítésre, amihez persze a kár nagyságán kívül az adós vétkességét is bizonyítani tartozik. Utóbbi keresetre éppen ezért olyankor kerül sor, amidőn a hitelező kimutatható kára a kötbér összegét meghaladja. A két kereset azonban együttesen nem indítható. Ha mégis erre kerülne sor, az adós a későbbi kereset ellen exceptia dolival védekezhet.
„alternatív kötbér” kötbér vagy kártérítés
a kötbér funkciói (2) b) Ha a kötbért nem kellő teljesítés (leggyakrabban adóskésedelem) esetére kötötték ki, a szerződési alapkereset és a kötbérre irányuló kereset együttesen, halmozva indítható: a hitelező az alapkeresettel követeli a szolgáltatást (ill. az annak kimaradása miatti kártérítést), a kötbérkikötés alapján pedig a késedelmi kötbér megfizetését. „késedelmi kötbér” kötbér + teljesítés c) A kötbér kiköthető arra az esetre is, ha a nemteljesítésből, vagy nem szerződésszerű teljesítésből eredő kár nehezen volna megállapítható - „kártérítési kötbér” A felek tulajdonképpen közös megegyezéssel állapítják meg a kártérítést előre, meghatározott összegben. Az alapkövetelés teljesítése eredetileg nem jön szóba emellett. Justinianusnál a hitelező követelheti a kötbér összegét meghaladó bizonyított kárát is.
kötbér + (kártérítés)
a kötbér funkciói (3) d) „teljesítési (nem valódi) kötbér” A valódi kötbértől (mely egy már fennálló kötelemhez kapcsolódik, mint az adós elsődleges kötelezettségének kiegészítése) különbözik az ún. nem valódi kötbér, melynél arról van szó, hogy a jogi kötelezettséget valaki terhére egyedül a kötbérkikötés teremti meg. Ekkor a poena conventionalis arra szolgál, hogy vele bármely magatartást ki lehet kényszeríteni, feltéve hogy az nem jogellenes vagy erkölcstelen, főleg pedig olyan kötelezettségek teljesítését, melyek egyébként perelhetetlenek (pl. a harmadik személy terhére vagy javára szóló kötelezettségvállalásokat). A közvetett kényszer abban áll, hogy ha az érvényesíthetetlen kötelezettséget a felvállaló nem teljesíti, köteles a kikötött kötbért megfizetni. Ellentétben tehát a valódi kötbérrel, itt hiányzik a kötelmi alapkereset, csupán a stipulatio poenae alapján lehet perelni.
kötbér
a kötbér kikötése A kötbért általában stipulatioban kötötték ki (poenae stipulatio), s külön a stipulatioból eredő keresettel érvényesíthető (actio ex stipulatu) Az alapkötelem utólagos (a kötbér esedékessé válása utáni) teljesítésének elfogadása a kötbér követelhetőségét megszüntette. A kötbérnek lehet szerepe a peres eljárásban is: • biztosíthatja a felek tárgyaláson való megjelenését, • a választott bíró ítéletének elfogadására szoríthatják egymást vele a felek.
a foglaló - arrha 1. A foglaló (arrha confirmatoria) a szerződés megkötésének jeléül valamelyik szerződő fél részéről a másiknak átadott dolog vagy pénzösszeg, melyet ő a szerződés teljesítése után tartozik visszaadni, vagy a szolgáltatásba beszámítani. Azon túl, hogy elsődlegesen a szerződéskötés bizonyítéka, egyben biztosítéka is annyiban, hogy a teljesíteni vonakodó fél a kártérítésen felül még az adott foglalót is elveszti, a kapott értékét pedig kétszeresen tartozik megtéríteni. A foglalóadás görög szokása Rómában már a köztársaság korában meghonosodott. Maga az intézmény, elnevezéséből következtethetően közel-keleti eredetű. (a héber arrha szó gyűrűt jelent, a foglaló szokásszerű, feltehetően eredeti tárgyát).
a foglaló - arrha (2) 2. Rómában a posztklasszikus kortól az adásvételnél • a vevő foglaló adásával, • az eladó annak elfogadásával hozza magát kötelezettségbe, persze nem a szolgáltatásra, hanem csupán a tekintetben, hogy szerződésszegése esetén • a vevő az adott foglalót elveszti, • eladó pedig a kapottat többszörösen, esetleg büntetéspénzzel tetézve tartozik visszaadni (arrha poenalis) A nemteljesítésből származó károk megtérítése nyitva marad, perelhető. Szerződésszerű teljesítés esetén a foglaló beszámítandó ill. visszaadandó.
a bánatpénz Élesen megkülönböztetendő a foglalótól a bánatpénz (arrha poenitentialis): ez a szerződéskötésnél adott vagy kikötött fix büntetési összeg (poena), melynek megfizetésével a szerződő fél az egyoldalú elállás jogát biztosítja magának, ha a szerződéskötést utóbb megbánná. Ez egy facultas alternativa a szerződő fél javára. A bánatpénz követelhető, de az alperes választhat, hogy – megfizeti a bánatpénzt, vagy – teljesít. A bánatpénz tehát nemhogy erősítené, inkább lazítja a kötelmet, s a szerződés felbontása miatt károsodó fél nem is igényelheti a bánatpénz összegét meghaladó kára megtérítését.
a kötelem megszűnése A kötelem megszűnik ha a hitelező megkapja, ami neki az adóstól jár, vagyis ha a kötelezettséget teljesítik. Egyébként is megszűnik a kötelezettség ha az adós valamiféle más okból megszabadul kötelezettségétől. A kötelem megszűnésére vezető okok járhatnak erősebb és gyengébb hatással: a. Vannak olyan megszűnési okok, mikor egyes esetekben az adós a jog erejénél fogva „ipso iure” szabadul, úgy hogy a bíró minden további nélkül, „hivatalból” az obligatiot megszűntnek kell, hogy tekintse. Ezen megszűnési okok általában a ius civile alapján hatnak, vagyis fennforgásuk esetén az alperes egyszerűen tagadhatja az intentioban megfogalmazott kötelezettséget.
a kötelem megszűnése (2) b. Más esetekben az obligatio fennmarad, de azáltal válik erőtlenné, hogy a praetor a hitelező keresetét • denegálja (nem ismeri el), vagy • gyakrabban a civiljogilag megálló intentioval szemben exceptiot ad. Ezért nevezzük ez ebbe a csoportba tartozó megszűnési okokat per exceptionem (ope exceptionis) okoknak. Ezek mindig a ius honorarium alapján hatnak.
a kötelem megszűnése (3) A kötelem normális megszűnési módja, hogy megvalósul az amiért létrehozták, eléri célját, az adós teljesít. Maga a megvalósult szolgáltatás azonban a római jognak csak egy fejlettebb szakaszában szüntette meg minden további nélkül a kötelmet. 1. A formák uralta ősi jog a hitelező materiális kielégítését még nem tartotta elegendőnek a kötelem feloldására. Ahogy csak precíz formák betartásával jöhetett létre egy ügylet, úgy is szűnhetett csak meg. Az egyes szerződéses formáknak megvolt az ellenaktusa. • Így a nexumnak a nexi liberatio vagy solutio per aes et libram, mely a nexum formaságai között (5 tanú, mérlegtartó, előbb tényleges majd színleges lemérés, ünnepélyes feloldó formula elmondása) ment végbe. • A stipulationak az acceptilatio volt az ellenügylete - ugyanolyan kérdésfelelet formában ment végbe, mint a stipulatio. • A litterál-kontraktusok között is volt megfelelő ellenaktus.
a kötelem megszűnése (4) Mindezen formák eleinte bizonyára a valóságos teljesítés kísérő formaságai voltak. A kötelemfeloldó hatály azonban ezen ügyletekben volt, és nem a teljesítésben, így a teljesítés nélkül is joghatályosak voltak, de nélkülük a teljesítés nem szüntette meg a kötelmet. 2. A praetor áttörte ezt az elvet, és a formaságok betartása nélkül teljesítőnek a rosszhiszemű hitelező ellen kifogást adott (exceptio doli generalis). 3. A köztársaság vége felé elismerésre jutott az az elv, hogy a teljesítés önmagában is megszünteti a kötelmet. Ezek után már csak a teljesítés könnyebb bizonyíthatósága miatt vitték végbe ezeket a korábbi feloldó ügyleteket.
imaginaria solutio De a klasszikus korban is felhasználták ezeket az ügyleteket, ha a felek célja az volt, hogy a kötelmet valóságos teljesítés nélkül szüntessék meg. Pl. a hozományadás tartozás-elengedéssel úgy ment végbe, hogy a hozományrendelő a hozományt kapó férj tartozását acceptilatioval megszüntette.
Az ilyen célra használt formális megszüntető ügyletet nevezzük imaginaria solutionak (képletes teljesítés). Az kötelemszüntető aktusok közül csak a stipulatio feloldó ügylete, az acceptilatio maradt fenn hosszabb ideig. Mivel ez csak verbál-kötelmek megszüntetésére volt alkalmas, a más módon keletkezett ügyleteket előbb át kellett alakítani szóbeli szerződéssé és azután megszüntetni. Elsősorban egymással gyakori üzleti kapcsolatban álló kereskedők elszámolásainál volt szokásos az ún. stipulatio Aquiliana
