Csattos Márta Utak és kiutak Kiadja: a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Budapest, XIV. Május 1. út. 47. 1146) Lektorálták: Daru Gerőné Dorkó Györgyné A fotókat készítette Nemes Zoltán Felelős kiadó: dr. Bódi István, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének főtitkára SZÁMALK Repro 84/132
TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZó A FELNŐTTKORI LÁTÁSSÉRÜLÉS LEGGYAKORIBB OKAI A LÁTÁSSÉRÜLÉSBŐL ADÓDÓ LELKI VÁLTOZÁSOK Útkeresés REHABILITÁCió Elemi rehabilitáció Társadalmi rehabilitáció É LETUTAK IRODALOM Előszó Örömmel köszöntjük a Vakok és Gyengénlátók Országos szövetségét abból az alkalomból, hogy közreadja Csattos Márta „Utak és kiutak”c. munkáját. Ez a kötet a Vakok - budapesti - Állami Intézetében működő "Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportja" szakmai körökben is kevéssé ismert munkájáról tájékoztatja az olvasót. Bepillantást enged az elemi rehabilitáció elveibe, alkalmazott módszereibe, megismertet az elemi rehabilitáció céljával, feladataival és eszközrendszerével. Mint ilyent, a hazai hozzáférhető szakiroda lomban első, összefoglaló, a problémakör egészét áttekintő kötetet veheti kézbe az olvasó. Hézagpótló írás ez a szó igaz értelmében már csak azért is, mert az a gyakorlati problémakör amellyel foglalkozik egészen 1980-ig megoldatlan országunkban, azaz a felnőtt korban meg vakultak szervezett elemi rehabilitációja "fehér foltja" volt a magyar vakügynek. Csattos Márta munkája jelentékenyen járul hozzá, hogy ez a fehér folt a múlté legyen, egyszersmind kitűnő alap ahhoz, hogy a cél és a feladat általa kölcsönzött ismeretében a koncepciót illetően is zökkenőmentesen álljon
illetékesek előtt a felnőttkorban megvakultak elemi rehabilitációja részletező mód szertanának kidolgozása. Dr. GÖLLESZ VIKTOR tanszékvezető főiskolai tanár
A FELNŐTTKORI LÁTÁSSÉRÜLÉS LEGGYAKORIBB OKAI
Jelenleg a különböző becslések szerint a világon 15 millió vak él. A növekedés mértékét figyelembe véve ez a szám az ezredfordulón megduplázódik. Az a tény, hogy a gazdaságilag jól fejlett országok közül is csak néhány rendelkezik megbízható nyilvántartással, nem beszélve az elmaradott országokról, még inkább aláhúzza a probléma jelentőségét. Hazánkban kb. 32 ezer látássérült él, akik érdekvédelmét a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége képviseli. A felnőttkori látássérültek elemi rehabilitációját a Vakok Állami Intézete, munkarehabilitációját pedig a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége látja el. Látássérült az, aki teljesen, vagy nagymértékben elvesztet te látását, melynek következtében alapvető életmódbeli változásokra kényszerül. A látássérülés mértékét sokféle szempontból szokták elemezni. Beszélnek szociális, pedagógiai, foglalkozási stb. értelemben vett vakságról. A különböző szempontú megközelítések lényegi különbséget nem takarnak, s megítélésük legtöbbször ugyanazok alapján történik. A látássérültek csoportját a vak, az aliglátó és a gyengénlátó személyek alkotják. Míg a vakok semmit sem látnak, az aliglátók közül egyesek fényt érzékelők, mások nagytárgy látók, vagy ujjolvasók. A gyengénlátók speciális feltételek között normál írást olvasnak. A következőkben a gyengénlátókról nem lesz szó, a különböző fejezetek elsősorban a vakok és az aliglátók azon csoportjának problémáit tárgyalják, akik felnőttkorban váltak látássérültté. A kérdésre választ keresve, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a vakok számának rohamos növekedését okozzák - a közismert általánosságokon túl (életkor növekedése, urbanizáció) arra a kevésszámú felmérésre támaszkodunk, amit a mai napig nyilvánosságra hoztak. Az Egyesült Államokban végzett felmérések alapján, az 1969-70-es adatokat összegezve, a felnőttkori vakság leggyakoribb okai: senilis maculadegeneratio (időskori macula elváltozások), cataracta (szürkehályog), glaucoma (zöld hályog) és diabetes (cukorbetegség). Angliában is hasonló felmérési eredmények születtek. A Szovjetunióban, a Belorusz Köztársaságban, az 1970-es népszámláláskor készített reprezentatív felmérés kimutatta a látássérülés gyakoriságát. A felmérés eredményeit az 1. táblázaton figyelhetjük meg.
1. táblázat életkor
egy szemes vakság
két szemes vakság
101-
448,4
840,8
90-100
63,6
153,6
81- 90
21,3
30,8
71- 80
33,8
36,8
61- 70
19,2
14,6
51- 60
40,3
26,7
41- 50
36,0
23,7
31- 40
11,8
8,8
21- 30
10,3
4,3
11- 20
12,6
5,6
9,5
4,3
1- 10
Más országok adatai kevésbé komplettek, statisztikailag nem feldolgozhatók. Az iparilag fejlett országokban hasonló adatokra számíthatunk, míg az elmaradott országokban az okok közül az infekció - pl. trachoma - és az alultápláltság áll az első helyen. Magyarországon a teljes lakosságra vonatkozó felmérés nem készült. Az eddigiekben megismertekhez hasonló Győrfi I. 1960-as Kőbányára vonatkozó, és Molnár L., Dömsödy V. 1971-es Hajdú-Bihar megyére vonatkozó felmérése. A látásvesztés leggyakoribb okaira vonatkozó adatokat a 2. táblázat tartalmazza. 2. táblázat USA
Anglia
degeneratio
12,6%
24,0%
cataracta
12,3%
22,0%
glaucoma
11,9%
13,0%
9,2%
8,0%
diabetes
10,9%
7,6%
egyéb
14,0%
22,4%
senilis macula
myopiás degeneratio
A felnőttkori vakság okai közül ki kell emelni a diabetest. A gazdaságilag fejlett országok lakosságának kb. 2%-a szenved cukorbetegségben. Banting és Bert 1921-es felfedezése óta az inzulinterápia elterjedése megnyújtotta a diabetesek
életkorát. Ma már 30-40 évet is élhetnek a betegek a diagnózis után; s ezzel arányosan a megvakulás aránya - a diagnózistól számított 10 év után 0,1-0,2 százalék, 30 év után 1,6-7,1 százalék. Az egyéb okok közül meg kell említeni a sérülések okozta látásvesztést, gyakoriságának növekedését. Pl.: közlekedési bal esetek, munkahelyi sérülések stb. Az említett okok következtében egyre több, még munkaképes korú felnőtt veszíti el látását, s ezzel együtt az adott esetben munkaképtelenné válik. Ez az egyén tragédiáján túl jelentős gazdasági veszteség. Csak a komplex, munkalehetőséget is biztosító rehabilitációban találkozhat az egyéni és a társadalmi érdek. Az elmondottak tették szükségessé Magyarországon 1980-ban az elemi rehabilitációs csoport létrehozását.
A LÁTÁSSÉRÜLÉSBŐL ADÓDÓ LELKI VÁLTOZÁSOK
Hazánkban, évente kb. 60-80 munkaképes felnőtt ember veszíti el látását. A megvakulás okai különbözőek, de a követ kezményei szinte mindig azonosak: a látássérült és hozzátartózói lelki válságba sodródnak, a jövőt kilátástalannak tartják. Az élet azonban nem enged időzni a csapás felett. Nap mint nap új feladatokat ró az emberre, melyek megoldásában nélkülözhetetlen a környezet szeretete és megértő türelme. Valaki vakká válik, látássérültként azonban meg kell tanulni élni. A látássérülés fokozott alkalmazkodást kíván mindenkitől. Az alkalmazkodóképesség mértéke a személy életkorán és a megvakulási életkoron kívül döntően a személyiségtől függ. A látásvesztés a cselekvések új módon való elsajátítását követeli. A vak korábbi élményei és a családban elfoglalt helye fontos tényezői az új élethelyzethez való alkalmazkodásnak. A megváltozott élethelyzetben nagyon fontos, hogy az egyén hogyan éli meg önmagát. A "normális és a vak ember megítélése kultúránként változik. A társadalom szigorúan behatárolja a vak életlehetőségeit. A látássérült én képe és korábbi nézetei a vakokról szembekerülnek jelenlegi önmagukkal. Külön figyelmet érdemelnek a látásmaradványosok, ők az ún. kettős peremhelyzetben élnek. A kettős peremhelyzet oka az azonosulás hiánya. A látásmaradványos nem tud beilleszkedni, mert a vakok látóként, a látók vakként kezelik. A látásmaradványos számára további problémát jelent, hogy látása gyak ran cserbenhagyja, ami újabb konfliktusokhoz vezet. A társadalom, mint közösség, az átlagtól fizikailag, pszichésen, szociálisan vagy más módon eltérő személyt megbélyegzi, stigmatizálja. A stigmatizáltság érzését erősíti, hogy a megvakult számára csapás a vakság. Állandó belső feszültséget okoz a társadalmi elvárásoknak való megfelelés igénye. Vagy elfogadják a megkülönböztetést és ezzel kockáztatják emberi kapcsolataikat, vagy mindenképpen elrejteni próbálják alkalmazkodva az elvárásokhoz. Az egyén neveltetésével, ifjú korával kapcsolatos élményeidöntő hatással vannak a későbbiekre. Erik H. Eerikson svéd pszichoanalitikus az ember életét érettségi szakaszokra osztja:
Az emberi szervezetnek minden szakaszban külső és belső viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. Minden szakaszban az alkalmazkodásnak egy bizonyos formája jellemző. A különböző szakaszokban bekövetkező történések, események befolyásolják az egyén fejlődését, korábbi önmagának értékelését. Minden érett ségi szakasznak meg van a maga pszichoszociális krízis-időszaka. A pszichés fejlődés következtében változó viselkedés gyakran összeütközik a környezet elvárásaival. Ez feszültséget teremt, a feszültség felhalmozódása pedig krízist okoz. A krízisfeloldásának módja döntő fontosságú abban, hogy az egyén miként fogja saját identitását megformálni. Az identitás kialakulása többek között azt is jelenti, hogy a gyermek azonosul környezete, számára jelentős személyeivel. Amikor az identitás kialakulása a pubertás során eléri tetőpontját, a krízis vagy azt eredményezi, hogy az egyén megtalálja önmagát, vagy eredményezheti azt is, hogy az egyén mintegy szintetizálatlan szerephalmazt, éli meg önmagát. Az optimális identitás kialakulását az egyén úgy éli meg, pszichoszociálisan, hogy jól érzi magát, hogy jól cselekszik, és biztos abban, hogy a számára kedves embereknek ő is sokat jelent. Az identitás szintézis azok között az érési folyamatok között, amelyek a személyiség a különböző érési szakaszokban átélt és azok között a szerepek között, amelyeket egy fiatal kipróbált, amíg kereste saját identitását. Ha valaki elveszíti a látását, az ún. traumás krízist okoz az egyén számára. A krízis által kiváltott reakció nagy mértékben függ identitásának erősségétől, a körülötte levők reakcióitól, és hogy az egyén mennyire hiszi azt, hogy a jövőben képes lesz eleget tenni a számára legfontosabb szerepeknek. A szerep megélését nagymértékben befolyásolja, hogy a látássérült korábban hogyan vélekedett a vakokról. A traumás krízis különböző fázisokra osztható: 1. sokk fázis 2. reakció fázis 3. felépítő fázis 4. újra orientálódás fázisa Sokk fázis A sokk fázisban az egyén elveszíti azt a képességét, hogy normálisan reagáljon. A vakság problémája annyira betölti, hogy kiszakad környezetéből. Sem fizikailag, sem szellemileg nem vesz részt környezete cselekvéseiben, a neki szánt információkról nem vesz tudomást. A sokk fázis általában rövid lefolyású. Reakció fázis A látássérült gyászolja elveszített látását. Gondolatban elmúlt, látó élményeivel foglalkozik. "Minden reggel azzal ébredek, ha kinyitom a szemem, látni fogok." Meghiúsult életcéljai elégedetlenné teszik, mindezért önmagát és környezetét vádolja. Felépítő fázis A látássérült és környezete megtanul kooperálni. A csapás feletti gyászérzésből kivezető utat keresve, a látássérült és családja egymásra találnak. Az új feladatok, a közös gondok, együtt elérhető célokat jelölnek meg. Ez azt jelenti, hogy a személyiség felfogja, hogy sérült, de a sérülés elfogadása nem jelenti saját maga lebecsülését. Továbbá tisztázza későbbi lehetőségeit.
újra orientálódás fázisa Az újra orientálódás fázisában a vak túljut a traumás krízisen. Ekkor már többé-kevésbé reálisan képes megítélni saját magát és környezetét. Mindennapi teendőit ellátja, s közben újéletcélokat tűz ki maga elé. A látássérülés nem csak az egyénnek, hanem a családnak is problémát okoz. Családi problémák A tapasztalatok szerint a család túl féltő vagy elutasító magatartással reagál a vakságra. A túl féltő vagy aggodalmas magatartás rendszerint bűntudatból vagy felsőbbrendűségi érzésből fakad. A kiegyensúlyozatlan családban bekövetkezett tragédia következménye a teljes elutasítás és kiszolgáltatottság. Szinte minden családban gondot jelent az új közlésrendszer kialakítása. A látássérült és a családtagok nehezen találják meg azokat a jelzésrendszereket, - kérdés-válaszadási módokat - amelyen keresztül a szükséges információk a látássérülthöz jutnak. Munkahelyi problémák A látásvesztés következtében, legalábbis egy időre mindenki munkaképtelenné válik. A helyhez kötött ember teljes reményvesztettségét erősíti a munkahelytől való elszakadás. A munkatársak rendszeres látogatása, közös programok, a biztató szavak, közös tervezgetések megkönnyítik a traumás krízisen való túljutást. Útkeresés A pszicho-szociális krízis újra orientálódási szakaszában a látássérült önállósodási vágya teljesül, szeretne hasznos munkát végezni, embertársaival kapcsolatot teremteni. Az önállóság megszerzéséhez szükséges ismereteket a legjobb szinten és legcélravezetőbb módon az elemi rehabilitációs tanfolyamon lehet elsajátítani. Minél rövidebb az idő a látásvesztés és a rehabilitáció megkezdése között, annál eredményesebben és gyorsabban jut el az egyén az önállóság megszerzéséhez. Nagy segítséget nyújthat ehhez a kezelőorvos, a tanácsi dolgozó vagy szociális gondozó, aki alapvető tájékoztatást nyújt, a rehabilitáció lehetőségét ismerteti. Ez a tájékoztatás azért fontos az egyén szempontjából, mert ma még kevesen is merik az elemi rehabilitáció lehetőségét, amely az önállósodás első lépése, és így alapja a foglalkozási rehabilitációnak. A családtagok, munkatársak erőt sugárzó ösztönzése erősíti az egyént az új út, az új célok elérésében.
REHABILITÁCIÓ REHABILITÁCIÓ = VISSZAHELYEZÉS, HELYREÁLLÍTÁS A rehabilitáció esetünkben felnőttkori látássérülés miatt a társadalomból "kikerült" emberek társadalomba való visszahelyezése. A sérült ember magányát, kitaszítottságát, csak megfelelő időben nyújtott, szeretetteljes, szakszerű segítséggel lehet megszüntetni. A rehabilitáció komplex társadalmi tevékenység, amely csak akkor sikeres, ha a jogi, a munkaügyi, a pedagógiai, a szociálpolitikai tevékenységek összehangoltan folynak. A sérült ember a rehabilitáció során önállóságát szerzi vissza, szűkebb és tágabb környezetébe beilleszkedik, és abban elfoglaltságot talál.
"... neki megfelelő tevékenységi területen munkát biztosítani össztársadalmi kötelesség. Nem adomány, indokolatlan kedvezmény, hanem önbecsülés, emberi méltóságot fokozó, a társadalomban kialakult és szokásos, munkáért járó ellen szolgáltatást kell biztosítani számukra, mely kizár mindenfajta kihasználást, kiszolgáltatottságot, megbélyegzést." A rehabilitáció teljes vagy részleges aszerint, hogy az önállóság és az integráció milyen szinten valósul meg. A rehabilitáció teljes, ha az egyén teljesen önállóvá válik, környezetébe beilleszkedik, és önállóan hasznos munkát végez. A rehabilitáció részleges, ha a rehabilitált csak részben válik önellátóvá, családi, esetleg intézményes segítségre van szüksége, nem tud önálló munkát végezni. A felnőttkori látássérültek rehabilitációjának szakaszai; - az önállóság visszaszerzése - foglalkozási rehabilitáció - társadalmi rehabilitáció
Elemi rehabilitáció Az önállóság visszaszerzése Ahhoz, hogy emberi méltóságában csorbítatlanul, függetlenül élhessen az egyén, önállóságra van szüksége. A hirtelen látássérülés mind lelki, mind fizikai értelemben talajtalanná teszi az embert. Ilyenkor az egyén reményvesztett , kiúttalannak véli helyzetét. Ebből a börtönszerű bezártságból csak az idejekorán nyújtott segítség szabadíthatja ki. Ez az idejekorán nyújtott segítség az elemi rehabilitáció. A felnőtt korban látásukat veszített személyek elemi rehabilitációja mind külföldön, mind hazánkban rövid múltra tekint vissza. A II. világháború, valamint az urbanizáció, s ezzel kapcsolatban kialakult életmód változás következtében megnövekedett a felnőtt korban látásukat veszített személyek száma. Ez tette indokolttá az elemi rehabilitáció alkalmazását. Ennek gyakorlati megvalósulása a Vakok Állami Intézetében az elemi rehabilitációs tanfolyamon való részvétel. Az elemi rehabilitáció célja a felnőtt korban látásukat vesztett emberek visszavezetése a társadalomba. Feladata a rehabilitációra kerültek átsegítése a fizikai és lelki krízisen. Biztosítania kell az egyén önkiszolgálóvá válását. Az elemi rehabilitáció a budapesti Vakok Állami Intézetének egyik feladata. A feladatot az Intézet Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportja, az intézet önálló részlege látja el. A csoport munkatársai gyógypedagógusok, szociális szervező, valamint egészségügyi szakdolgozók. A rehabilitációs tevékenység teljesebbé tétele érdekében a munkában részt vesz az intézet bel-, és szemész orvosa, pszichológusa, valamint gyógytornásza. Összehangolt munkájuk, erőfeszítéseik eredményeként válik az egyén önállóvá. A csoport munkatársai "úttörőként" kezdték meg tevékenységüket, mivel munkájukhoz csak nagyon kevés gyakorlati tapasztalat és külföldi szakirodalom állt rendelkezésre. Az elemi rehabilitáció tanfolyam keretében történik. A tanfolyam időtartama az egyén képességétől függően 12-16 hét. A bentlakók 2-3 ágyas szobákban kapnak elhelyezést, a budapestiek bejárók lehetnek.
A foglalkozások kiscsoportosak, amelyek keretén belül lehetőség nyílik az egyéni adottságok figyelembevételére. Az elsajátítható ismeretek: 1. önálló közlekedés 2. önellátás 3. pontírás 1. MOZGÁS A látó emberek többségének kevés élménye van a vakok világáról és pusztán szánakozással tölti el őket a fehér bottal, tapogatódzva haladó ember látványa. A mozgás folyamatos alkalmazkodást követel, a környezet és változásai érzékszerveinkkel foghatók fel. Az ember számára a látható világ biztosítja leginkább a mozgáshoz szükséges információkat. 1gy a látását egyik napról a másikra elvesztő ember - ezen információk hiányában - képtelen a környezetében levő tárgyak helyzetét és mozgását meghatározni. Emiatt maga sem tud ezekhez alkalmazkodva mozogni, tehát mozgástere minimálisra szűkül. Az egyébként is nagy lelki megrázkódtatást okozó vakságot még szörnyűbbé teszi az ebből fakadó fizikai tehetetlenség, a bezártság érzése. Ha meg is próbál a vak szűkebb környezetében mozogni, kezdetben kudarcot kell átélnie. A váratlanul előkerülő tárgyak, kiismerhetetlennek tűnő helyiségek, kellemetlen meglepetéseket, esetleg balesetet okozhatnak. Az emberi környezet álló- statikus- és mozgó- mobilis tárgyakból tevődik össze. Az álló tárgyak környezete - legalábbis egy szűk körben -, jól kiismerhető, ezt érintéssel vagy hangok utáni érzékeléssel szerzett információk alapján tesszük. A mozgó tárgyak környezete a vak számára kevésbé érzékelhető, a tapintás korlátozott hatótávolsága illetve a hallás fizikai jellemzőinél fogva kevésbé pontos volta miatt. További fontos információt jelentenek a tárgyak és a környezet illata, szaga, a tárgyak által kibocsátott hő iránya és mértéke, valamint a visszaverődött hang. A hallható környezet Bizonyított tény, hogy a vakok hallása semmivel sem élesebb, mint a látóké, ellenben hallási figyelmük fejlettebb: azaz, idegrendszerük képes jól elkülöníteni és meghatározni a tájékozódáshoz szükséges zajokat, hangokat. Az álló tárgyak adta zajok viszonylag jól jelzik a tárgy térbeli helyzetét: távolságát és irányát. A berendezett szobában könnyen megtalálhatjuk a működő ébresztőórát, sőt, segíthet helyzetünk meghatározásában is. A mozgó tárgyak okozta zajok jól meghatározhatóvá teszik azok mozgási sebességét és mozgási irányukat. Az utcán a mások járása által keltett zaj megmutatja a járda szélességét és haladási irányát. A mozgó járművek zaja jellemző a zaj forrására, tovahaladásunk tájékoztat távolságukról és a továbbhaladás irányáról. Igen fontos információkat hordoznak a tárgyakról visszaverődő hangok: lépések zaja falról visszaverődve tájékoztat a fal távolságáról. Sok gyakorlás után, kellő figyelemmel, ilyen és számos további információ szerezhető - hallás útján - a környezetről.
Tanfolyam idején mindenkit megtanítanak a tájékozódás szempontjából legfontosabb - jól elkülöníthető - zajok, hangok felismerésére és alkalmazására. Ezek az ismeretek alapokat jelentenek azokhoz a környezetet jellemző zajok felismeréséhez és felhasználásához, amelyek nélkülözhetetlenek az önállóan közlekedő vak ember mozgásában. Tapintható környezet A vak ember számára fontos és könnyen megszerezhető információkat nyújt a tárgyak érintésével, tapintással történő vizsgálata. Kezünk jól megbecsülhető térbeli kiterjedést közvetít az elérhető környezetről, ezáltal a tárgyak azonosíthatóvá válnak, egymástól való távolságuk érzékelhetővé lesz. A látássérült tapintással felderíti környezetét, majd ezen információk alapján "képet" alkot a környezet rendjéről, és így már képes az alkalmazkodásra. Mozgás közben folyton információkat kell szereznie az előtte levő akadályokról. Zárt helyen kezével fedezi fel a falat, az ajtót. Ezen információk megszerzésében határt szab a kezek hossza. A tapintható környezetet kitágíthatjuk a kart meghosszabbító bottal. Nem csak kitágítja, hanem különféle hasznos információval is ellátja használóját. Pl.: a bot elakadása, súrlódása, tájékoztat a járda szélességéről, burkolatának változásairól, haladási irányáról, de a rajta elhelyezkedő akadályokról is, pl. pocsolya, lyuk, szeméttároló stb. A láb legalább olyan fontos tapintó szerv a maga helyén, mint a kéz. Érzékeli a járda burkolatának változásait, lépcsőn, annak szélességét és magasságát. A tanfolyam során a látássérült elsajátítja, milyen tapintható jellegzetességek alapján nyerhet képet környezetéről. Hogyan ismerjen fel akadályt zárt térben és szabadban, ismeretlen akadály hogyan szolgálhat jelzésként a tájékozódásában. A vak közlekedésekor adódó balesetek nagy része bothasználattal elhárítható.
Szagok, illatok Nem csupán hang, tapintás, hanem szag után is felismerhető a bennünket körülvevő világ.1gy a vakok tájékozódásában a szaglás fontos kiegészítő információkat nyújt. Az utcán támpontot nyújthat az üzletre jellemző illat, pl. az illatszer vagy dohánybolt illata. A szaglás többnyire mellérendelt a tájékozódásban, bizonyos esetekben azonban meghatározó lehet, pl. idegen helyen a helyiségek megtalálásában. A tanfolyam során fejlesztik a szaglási figyelmet, minden alkalmat megragadnak a jellemző és informatív illatok begyakorlására. Hő érzékelés Az ember majd minden testrészével képes a hő érzékelésére. A sugárzó hő terjedése hasonló a fényéhez. Így pl. az árnyék és hősugár határai jól érzékelhetők. A járdán haladva az árnyékmegszűnése az épület sarkát, s egyben a járda végét jelezheti. Emellett a nap sugárzása állandó tájékozódási pont lehet az irányok meghatározásában. A hő érzékelés a szagláshoz hasonlóan, fontos kiegészítő információkat nyújt a közlekedő vakok számára. Mozgásemlékezet
A felnőtt korban megvakultak új életformája a régi életmódban megtanult cselekvéseken alapul. Az ember mindennapi tevékenysége során számos beidegzett mozgást, ún. reflex-szerű cselekvést végez, mint pl. pohárból iszik, evőeszközzel étkezik,rágyújt egy cigarettára stb. A látó ember számára ezek a cselekvések könnyen végre hajthatók, mert látásával nyomon követheti cselekvéseit. A tanfolyam idején a látássérült - volt élményei alapján - megtanulja ezeket a cselekvéseket könnyen, gyorsan, baleset nélkül végrehajtani. Az egyszerű feladatok újratanulása során szerzett tapasztalatok nyújtanak a bonyolult, több figyelmet igénylő cselekvések - közlekedés, önellátás elsajátításához, kellő alapot. Tájékozódás A vakon való tájékozódás alapvetően szükséges fizikai ismeretek elsajátításával egyidejűleg, meg kell tanulni a speciális mozgásokat is. A következőkben ezekről az ismeretekről lesz szó.
1. ábra Biztonsági magatartás A mozgás közben felbukkanó akadályok felismerésében és a velük való összeütközés kivédésében, legegyszerűbben, a vak keze segíthet. Ennek alkalmazására kipróbált módszer a védőtartás. (1. ábra) A felső karját a válla magasságáig felemeli, és az alsó karját könnyedén behajlítja, a könyökét az arca fölé emeli, és a tenyerét kifelé fordítja, az ujjait kinyújtja úgy, hogy az ujjhegyek a vállal egy magasságban legyenek. Az előrenyújtott, mélyre leengedett kezek megvédenek az asztallal, székkel való összeütközéstől. Mindkét karral, egy időben mindkét védőtechnika alkalmazható. Közlekedés látó kísérővel Kezdetben a vak ember számára csak a látó kísérővel való közlekedés biztonságos. Ezért az önálló közlekedés elsajátítása előtt mindig kísérővel közlekedik. A vak a kísérő felkarját közvetlenül a könyék fölött fogja meg, haladjon egy fél lépéssel mögötte és mellette. (2. ábra) Szűk helyen a vak szorosan a látó nyomában lépked, egyik kezével a kísérő karját, másikkal a vállát fogja. 2. ábra 3. ábra (3. ábra) A kísérő a szék megkeresésében is és a leülésben is megkönnyítheti a vak dolgát. (4. ábra) Időnként az egyedül jól közlekedőnek is lehet szüksége kísérőre. Az önálló, biztonságos közlekedés a személy készségétől függően, fehérbottal vagy vezetőkutyával lehetséges. A rövid fehérbot
A fehérbot utcai jelzés, a vakok "KRESZ-táblája". A fehérbot kb. 90 cm hosszú, fa vagy könnyű fém. A botok egy része összecsukható, ezért praktikusak, mert dolguk végeztével, összecsukva, kis helyen is elférnek. (5. ábra) 4. ábra 5. ábra
A rövid bot segíthet az önálló közlekedésben, de nem nyújt elegendő biztonságot, mert segítségével nem deríthető fel nagyobb távolságra az akadály. A hosszú fehérbot A hosszú bot hosszát a használó magassága alapján határozzák meg. Függőleges tartáskor a földtől mellmagasságig kell érnie. A legelterjedtebb a 12 mm keresztmetszetű, üvegszálas műanyag bot, amely nem hajtható össze, de ezen kívül többféle összecsukható hosszú bot is forgalomban van.
6. ábra. A hosszú fehérbot használata A használó a botot a hüvelykujjával fogja meg, a fogórész előre eső oldalán. A meggörbített középsőujj alátámasztja a bot fogását, a fogórész mögött. A két hátul levő ujjat pedig úgy kell tartani, hogy azok alátámasszák a középsőujjat. Ezekkel az ujjakkal nem érintjük a botot. (6. ábra) 7. ábra Közlekedés hosszúbottal A botot tartó kéz felső karját a testhez kell szorítani, ezzel biztosítandó, hogy a botot vezető kéz mindig a test középvonalában legyen. A bot egyik oldalról a másik oldalra való mozgatását a csukló végzi, miközben a bot hegye éppen eléri a talajt. járás közben a bot mindig az előrelépő láb ellentétes oldalán pásztázza a talajt, legalább egy lépésnyivel a láb előtt. A bot hegyét csak annyira emeljük fel a talajról, amennyi elég a két érintéspont közötti átlendítéshez (7., 8. ábra). A hosszú bot alkalmazásával szükségessé vált olyan technikák kidolgozása (9., 10. ábra) amely mindenkor hasznos segédeszközzé teszi a botot a közlekedésben. A hosszú bottechnika módosulatai
A városban a hosszú bot használója a lehetőségekhez mérten a járda közepén haladjon, hogy ez által kikerülje a veszélyforrásokat, amelyek többnyire a széleken jelentkeznek. Forgalmas és zsúfolt utcákon lerövidíthető a botok hosszúsága, úgy a botot a fogórész alatt fogjuk meg. Ezáltal csökken a járókelők megérintésének eshetősége. Az alaptechnika további módosításával a botot egyenetlen terepen és hóban is biztonságosan lehet használni. 10. ábra KÖZLEKEDÉS VAKVEZETŐ KUTYÁVAL Évtizedek óta a vak megbízható segítőtársa a kutya. A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségéhez tartozó csepeli Vakvezető Kutyakiképző Iskolában évente 16 vezetésre alkalmas kutyát tanítanak be. A kutyával való közlekedés speciális ismereteket igényel, amit tanfolyam keretében - ezt összeszoktatásnak nevezik sajátíthatják el a látássérültek. (11-14. ábra)
11. ábra A kutyával való közlekedés módja: A bal kézben tartott hámon tartjuk a kutyát, míg a jobb kézben tartott fehérbot az akadály kitapogatását teszi lehetővé, amelyet a kutya jelez. Az úttesten a kutyával való áthaladás teljes biztonságot jelent, mert a járda szegélyénél megáll és jelzi az átjárót. A járműre való felszálláskor a kutya megy elől, le szálláskor pedig gazdája mögött halad, hogy le ne rántsa a jár műről. Bármennyire okos és ügyes a kutya, a felelősség mindig a gazdát terheli. 12. ábra 13. ábra
Ezen alapvető ismeretek elsajátítása és a segédeszközök biztonságos használata teszik lehetővé a vak önálló mozgását, amely végső soron függetlenségét szolgálja. A közlekedésben használatos, Magyarországon is beszerezhető segédeszközök 1. fehérbot (kétféle) 2. vezető kutya 3. térképek (15. ábra/ 14. ábra 15. ábra 2. ÖN KISZOLGÁLÁS
Az ember legnagyobb örömei és bánatai az életnek arról a területéről származnak, amelyek számára a legjelentősebbek. Az értelmes élet érzése az ezek kapcsán átélt sikerek és kudarcok következménye. Önálló életvitelt az folytathat, aki mások segítsége nélkül képes saját fizikai igényeit ellátni. Ilyenek pl. az élelmiszer beszerzése, elkészítése, elfogyasztása. Továbbá az önálló életvitelt lehetővé tevő környezet rendben tartása pl. a lakás, a személyes holmik tisztántartása. A felnőttkori látássérülteknek mindezeket a tevékenységeket újból el kell sajátítani, hogy ismét önállóvá válhassanak. Személyi higiéné Kellemes látványt kelt az az ember, aki mindig tiszta, ápolt és ízlésesen öltözött. 16. ábra A látássérült az anyagokat minőségük szerint jól el tudja különíteni. Bevált módszer a szekrényben a vállfán való differenciált elhelyezés. A ruhadarabokba varrt jel meggyorsítja a ruhák színeik szerinti kiválasztását. Öltözködésében a vak kérje látó ismerősei segítségét. Fontos, hogy a tanácsadó véleménye mindig határozott legyen és biztosítsa a látássérült ízléses megjelenését.
Étkezés A kulturáltan étkező látássérültet bárki szívesen látja asztalánál. A vak ember is étkezzen terített asztalnál, használja a kést és a villát, ha családban vagy egyedül étkezik. Jó ha a terítésnek vannak szabályai, s rendszeresen e szabályok szerint terítünk, pl. mindig azonos helyen legyen a pohár stb. Idegen helyen kérjen részletes szóbeli leírást az asztalon levő dolgokról. Tálaláskor, célszerű a tányért az óra számlapjaként felfogni. Lehetőség szerint mindig minden azonos helyre kerüljön, pl. a hús a hatosra, a saláta a kilencesre stb. (16. ábra) Szorongás nélkül jelenhet meg és fogyaszthatja el ételét étteremben vagy idegen társaságában az az ember, aki a megszokott környezetben is kulturáltan étkezik. Az elveszett tárgyak keresése Az önálló tevékenység folytatása közben gyakran leesnek, elgurulnak a használati tárgyak. Ezek megtalálásához nem szükséges látó segítségét kérni, ha a látássérült ismeri a keresés praktikus módjait. Először meg kell becsülni a leesett tárgy esésének irányát és távolságát. Ha asztal, vagy szék alá, mellé esik a tárgy, egyik kezünkkel az asztal lapján, szék ülőlapján tartva keressük: A biztosító kéz nem csak azt akadályozza meg, hogy felálláskor a fejünket beverjük, hanem a keresést is meggyorsítja. (17. ábra) A keresés két egyszerűbb módját ismertetjük; A látássérült mindkét kezével egyre szűkebb körben félköríves mozgást végez, mígnem az elveszett tárgyra bukkan. Az egyik kéz a kiindulási ponton marad, a másik kéz pedig vízszintes mozgást végezve,egyre nagyobb területet fésül át.
A Takarítás A takarítást, mint minden más munkát, meg kell tervezni. A munka megkezdése előtt minden szükséges eszközt elő kell készíteni, majd egyegy munka után, szükségtelenné vált eszközöket a helyére kell tenni Fontos az állandó rendtartás a lakásban. Ez nemcsak a holmik között való eligazodást könnyíti meg, hanem a takarítást is egyszerűbbé teszi. Takarításkor a szennyezett felületeket szisztematikusan tisztítsuk. Egy műveletet többször is elvégezhetünk, így biztosak lehetünk abban, hogy munkánk kifogástalan lesz. 17. ábra A mosás A mosás menetét az határozza meg, hogy géppel, vagy kézzel történik. A mosást nagyban megkönnyítheti, ha már a szennyes tartóban jól elkülönítjük a színes és a fehér ruhákat. Célszerű a zoknikat és harisnyákat páronként befőttes gumival rögzíteni - azzal együtt mosható is -, a színes ruhákat a fehértől elkülönítve külön rekeszben vagy zsákban - tárolni. Mosás előtt az anyagok minősége szerint is ki kell válogatni a szennyest. A mosószer adagolása történhet kézzel, vagy egy ismert nagyságú kupakkal. A víz hőmérsékletét kézzel becsüljük meg. A mosógépet elláthatjuk domború jelekkel, így egyszerűbb a kezelése. A vasalás A nedves - belocsolt - ruhákat anyagi minőségük és színük szerint - nehogy összefogják egymást - készítsük elő. Állítható vasalóállványon vasaljunk. A vasalót elláthatjuk domborújelekkel, de hosszabb gyakorlás után a beállítást a jelekkel el nem látott vasalón is meg lehet tanulni. A ruhát mindig simítsuk el és szisztematikusan haladjunk a vasalással. Nagyon meleg vasalót sosem használjunk, mert az balesetveszélyes. Javítás, kézimunka Egy gomb felvarrása, a feslett ruha szegése sok gyakorlás után igen egyszerűvé válik. A cérnát a tűbe mindig tűbefűzővel fűzzük be. (18. ábra) 18. ábra A gomb helyét a meglevő gombok segítségével meg lehet becsülni, vagy domború jellel ellátott mérőszalaggal pontosan ki lehet mérni. A kötés, a horgolás és a csomózás műveletét könnyen elsajátíthatja a jó tapintással rendelkező, szívesen kézimunkázó látássérült. Főzés
Mérésre a legmegfelelőbb súllyal működő mérleg, de használhatjuk a domború jelekkel ellátott asztali mérleget is. (19.ábra) Jól bevált módszer a mennyiségek becsléssel való mérése,egy bögrébe 2,5 dl tej és 5 dkg cukor fér. A hámozás, darabolás és tisztítás minősége és gyorsasága a gyakorlottságtól függ. Mindenféle segítség nélkül megoldhatók e feladatok, ha rendszeresen és figyelmesen végezzük. Az egyszerűbb ételek elkészítése során kellő ismeretre és megfelelő készségekre tesznek szert a látássérültek, melyek birtokában a bonyolultabb műveletek is elvégezhetők. 19. ábra A teafőzés, a kenyér vágása és kenése, a folyadék töltése a legalapvetőbb tudnivalók közé sorolhatók. A tűzhely használatát be kell gyakorolni. Sohasem szabad bő ujjú ruhába, megkötős övvel főzni, mert az balesetveszélyes. Az égés elkerülése érdekében ajánlatos védőkesztyűt használni. Mosogatás Az első feladat, mely legalább olyan fontos, mint maga a mosogatás, az edények összegyűjtése. A szennyes edényekről tisztítsuk le az ételmaradékot. Az edények mosás és öblítés után kerüljenek a szárítóra. A törölgetés után mindent az állandó helyére kell tenni, hogy a legközelebbi főzésnél az eszközök kéznél legyenek.
20. ábra Szerelés A háztartási teendőkön túl, szüksége lehet a látássérültnek mechanikai munkák begyakorlására is. A zár kicserélése, egy szög beverése, csavarozás és a szódaszifon megjavítása biztonsággal elvégezhető, ha elemi gyakorlattal rendelkezik az egyén. Lényeges, hogy a szükséges szerszámok összekészítve, egy helyen legyenek. Az önkiszolgálásban használatos, Magyarországon is kapható segédeszközök Domború jelekkel ellátott órák; kar és ébresztő (20., 21.ábra) 2. Tűbefűző; mechanikus és félautomata 3. Domború jelekkel ellátott mérleg 4. Domború jelekkel ellátott hosszmérő; mérőszalagok zoll-stock 21. ábra 5. Domború jelekkel ellátott speciális lázmérő (22. ábra) 6. Tejőr. A lábas aljára elhelyezett kör alakú porcelán test, amely kopogó hanggal jelzi a tej forrását (23. ábra)
7. Tejcsap. A töltőtoll alakú műanyag szerkezet nem csak a tej kitöltését könnyíti meg, de használatakor a tejeszacskó bárhol elhelyezhető, a tej nem fog kiömleni. 8. Tojáselválasztó. A teaszűrő alakú műanyag eszköz segítségével a tojás fehérje elválasztható a sárgájától. (24. ábra) Az említett segédeszközök a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében kaphatók. Cím: Budapest XIV., Május 1. út 47. Írás - Olvasás Az írás-olvasás képessége megteremtheti a vak szellemi függetlenségét. Nélkülözhetetlen a levelezésben, segít a hivatalos ügyek intézésében. A művelődés és a hasznos időtöltés egyik eszköze. 22. ábra 23. ábra 24. ábra
Pontírás A Braille féle pontírás olvasása nehéz feladat. A tapintást finomítani kell és ezt követően hosszasan gyakorolni a kidomborodó pontok felismerését, megkülönböztetését. Ha már megfelelően finom a tapintás, elkezdhetjük a Braille-betűk tanulását. Pontíró géppel a kellően gyors írás, a Braille táblával a jegyzetelés sajátítható el. Gépírás A gépírás ismerete megkönnyíti a látó világgal való kapcsolattartást. Hivatalos levelek, beadványok készítésénél, továbbá címzéskor, nyomtatványok kitöltésekor nélkülözhetetlen. Bizonyos munkák elvégzéséhez, pl. masszőr, jogász stb. tevékenységéhez nélkülözhetetlen a gépírás ismerete. Az írás-olvasást megkönnyítő, Magyarországon is beszerezhető segédeszközök 1. Pontírógép 2. írógép 3. Braille-tábla és pontozó (25. ábra) 4. Jegyzetfüzetek 25. ábra 5. Felirat készítésére alkalmas pontíró tábla (26. ábra) 6. Különböző nagyítók
7. Olvasó kamera 8. Optacon A fent említett segédeszközök (az optakon kivételével) a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében, cím: Budapest, XIV Május 1. út 47. kaphatók. Foglalkozási rehabilitáció Az ember legfontosabb tevékenysége a munka. Természetesen a vakok számára is nélkülözhetetlen a hasznos tevékenység. Az önálló, önállóan közlekedő látássérült élete is akkor válik teljessé, ha dolgozik. A foglalkozási rehabilitáció előkészítése már az elemi rehabilitáció egyik fő feladata. A tanfolyam idején a látássérült adottságai és a munkalehetőségek ismeretében nyilvánvalóvá kell tenni a választható munkalehetőségeket. A legszerencsésebb esetben a látássérült el tud helyezkedni eredeti munkahelyén, és visszailleszkedve az eredeti környezetben, örömmel végzi munkáját. 26. ábra Ha nem tud a látássérült eredeti munkahelyén elhelyezkedni akkor kénytelen pályát módosítani. A vakok által végezhető munkák elsajátítására leginkább a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége által szervezett tanfolyamokon nyílik lehetőség. A teljes értékű munkavégzéshez nem csak a munkáltató jóindulata és a segédeszközök szükségesek, hanem a jó munkahelyi légkör is. A köztudatban élő vakos szakmák: a kefekötés, a kosárfonás és a telefonkezelés. Sajnos, nem sokkal, de azért az említett foglalkozásoknál több választási lehetőségük van a látássérülteknek. A szakmával nem rendelkezők számára lehetőség nyílik segédmunkák, betanított munkák végzésére. A szellemi foglalkozások rendszerint felsőfokú végzettséget igényelnek. A főiskolák vagy egyetemek tudományos képzésében szerezhetnek tanári, jogászi diplomát és felsőfokú zenei képesítést. Betanított munkák Kefekötés: A klasszikus vak szakmák egyike. Már a II. világháború előtt is sok látássérültnek nyújtott biztos megélhetést. A Fővárosi Kefe- és Seprűgyártó Vállalat 1949. óta foglalkoztat vakokat. Jelenleg a foglalkoztatottak 2/3-a csökkent munkaképességű. A vállalat profiljába különféle meszelők, háztartási és műszaki kefék, partvisok, cirokseprűk, textil termékek gyártás tartozik. Ma már korszerű, a nehéz fizikai munkát megkönnyítő termelő berendezések segítségével készítik a termékeket. Kosárfonás: A Kosár- és Fonottáru Szövetkezeti Közös Vállalat 1956-ban alakult. A vállalatnál dolgozók 2/3ţa látássérült. Kosarakat és kerti fonott bútorokat készítenek. A termékek nagy részét kézi munkával állítják elő, mivel a kosár fonás a nehezen gépesíthető munkák közé tartozik. Kooperáció: a Szovjetunióban szerzett tapasztalatok alapján az 1960-as évek végén honosították meg. A vak, alig látó és halmozottan fogyatékos dolgozók más vállalatoktól kapott egyszerűbb munkákat végeznek, így elsősorban a járműipar, a híradástechnika és a tömegcikk ipar számára.
Szakmunkák Telefonkezelés. A telefonalközpont-kezelők képzése az 1950-es évek elején kezdődött. Jelenleg a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége által szervezett tanfolyamokon sajátíthatják el a szükséges ismereteket. Az évek során bebizonyosodott, hogy ez a terület alkalmas a látási fogyatékosok alkalmazására, hiszen jelenleg a szövetség több mint 800 telefonkezelőt tart nyilván. A távközlési technika fejlődésével fokozott mértékben szükségessé vált a telefonalközpont-kezelés kérdése, és a szakemberek továbbképzése. Egészségügyi gyógymassage. Hazánkban, külföldi tapasztalatok alapján, 1961-től képeznek gyógy masszőröket. Az ország fizikoterápiás intézeteiben és gyógyfürdőiben a gyógyító tevékenység jelentős része a gyógymassage. Számítógép programozó. A látássérült programozó, megfelelő segédeszközök alkalmazásával, minden programozói feladatot el tud látni. Ezek a segédeszközök azonban hazánkban nehezen beszerezhetők és igen költségesek. Mivel a segédeszközök hiányában a munkába állás lehetetlennek bizonyult, a szövetség 1974. óta nem indíthatott tanfolyamot. Zongorahangolás. A zongorahangoló tanfolyamra a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége azokat iskolázza be, akik az általános iskola 8. osztályát elvégezték, megfelelő zenei adottsággal és előképzettséggel rendelkeznek. A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége és a Kozmosz Kultúrcikk- és Fémárukat Gyártó Ipari Szövetkezet együttműködésének keretében szervezett tanfolyamon sajátíthatják el a szükséges ismereteket. Továbbá a szövetkezet segédeszközökkel is ellátja dolgozóit és biztosítja foglalkoztatásukat. Felsőfokú végzettséget igénylő munkák A született vakok csak néhány felsőfokú intézménybe nyerhetnek felvételt, így közülük leginkább tanárok, jogászok és zeneművészek kerülnek ki. Az értelmiségi felnőttkori látássérültek sokféle végzettséggel rendelkeznek. Foglalkoztatásuk azonban a segédeszközök hiánya és a munkáltatók idegenkedése miatt nem megoldott. Foglalkoztatási problémák Mint az a fentiekből kitűnik, hazánkban ma még csak igen szűk területen alkalmaznak látássérülteket. A gazdaságban jelentkező munkaerőhiány ellenére, a felnőttkori látássérültek foglalkoztatása szinte teljesen megoldatlan. Részben a társadalom előítéletei, részben a segédeszközök hiánya miatt nem alkalmazzák a teljesen önálló, arra rátermett személyt a látásvesztése előtti, vagy meglevő ismereteit kiaknázó munkakörben. A fizikai dolgozók igen kevés szakma közül választhatnak, pedig a legtöbb fizikai munka részfolyamatai megfelelő segédeszközök birtokában vakon is elvégezhetők. A felnőttkori látássérültek számával az értelmiségi vakok száma is egyre nő. Ők többségükben nem végzettségüknek megfelelő munkakörben, vagy egyáltalán nem dolgoznak. Mind a társadalom, mind az egyén érdeke sürgeti a
Rehabilitációs Törvény megalkotását, amely rendelkezik a sérültek foglalkoztatásával kapcsolatban. A munka rehabilitációt csak akkor tekinthetjük sikeres nek, ha az egyén az elemi rehabilitáció során önállóvá és kiegyensúlyozottá vált, továbbá a neki legmegfelelőbb munkakörbe kerül és a munkájához szükséges segédeszközökkel is rendelkezik. Társadalmi rehabilitáció A társadalmi rehabilitáció folyamán az egyén beilleszkedik szűkebb és tágabb környezetébe. A beilleszkedés során a látássérültnek újra kell alkotnia fogalmait mind a látókról, mind a sorstársakról. A fogalmak újraalkotását az teszi indokolttá, hogy a látásvesztés következtében a személy elveszti eredeti társadalmi pozícióját. A társadalmi rehabilitáció időpontja és időtartama nem határozható meg, mert a folyamat az egyén egész élete során tart. A szűkebb környezetbe való beilleszkedés már az újraorientálódás fázisában megtörténik, a tágabb környezetbe való beilleszkedés pedig az elemi és munka rehabilitáció idején kezdődik meg. A társadalmi rehabilitációt akadályozó tényezők Közgondolkodásunk elutasítja a „nemlátást”. Tragikus, de magától távoli problémának tartja. Ez a magatartás elsősorban a tájékozatlanságból fakad, de közvetlen következménye a látássérültek elutasítása, amely nagymértékben akadályozza a beilleszkedést. Az újabban igényes propaganda ellenére, még mindig nem elég hatékonyak a látók és látássérültek számára szervezett közös művelődési lehetőségek. Csak a rendszeres találkozások és közös élmények során szerzett tapasztalatok szüntethetik meg a társadalom káros sztereotípiáit. A társadalmi beilleszkedés másik jelentős színtere a munkahely. A közös feladatok és az ezekből származó gondok hatékony közösséggé kovácsolhatnák a látókból és vakokból álló munkacsoportokat. Ehelyett azonban a látássérültek a munkahelyen, munkavégzés közben izolálódnak, így emberi, társadalmi kapcsolataik nem fejlődhetnek dinamikusan. Szükséges volna a rehabilitációs lánc: orvosok, vakügyi szervek, tanácsok és munkáltatók még összehangoltabb és áldozatkészebb munkája, hogy erőfeszítéseik révén a látássérültek számára a legmegfelelőbb körülményeket biztosíthassuk az egyén sikeres és teljes rehabilitációja érdekében. a család szerepe a társadalmi beilleszkedésben A család a társadalom alapsejtje, így a látássérült társadalmi beilleszkedését alapvetően meghatározza a családon belüli szerepváltozás. Nagy segítség a családtagok részéről, ha a látássérülttel nem éreztetik kiszolgáltatottságát. Ezt szeretetteljes és figyelmes magatartással csökkenthetik. Jó családi légkörben rövid idő elteltével kialakul az új közlésrendszer. Szükséges, hogy a család figyelemmel kísérje az elemi rehabilitáció során szerzett új ismereteket - önkiszolgálás, közlekedés - és tegye lehetővé ezeknek az ismereteknek alkalmazását. 1gy pl. a családban legyenek a látássérültnek is önálló feladatai, amit rendszeresen neki kell elvégeznie.
A család közös elfoglaltságaiba feltétlenül vonják be, együtt sportoljanak, kiránduljanak, művelődjenek – színház, mozi, hangverseny -, látogassák közös ismerőseiket. A látássérültek közösségének szerepe a társadalmi beilleszkedésbe A látássérült társadalmi beilleszkedését teljessé teszi, ha nem csak a látók közösségébe épül be teljesen, hanem a sorstársak közösségét is vállalja. A Felnőttkori Látássérültek Baráti Köre - egy spontán alakult - baráti társaság. A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége támogatja és otthont is nyújt számukra. A baráti kört, az elemi rehabilitációs tanfolyamon 1980. és 1983. között résztvevő látássérültek alakították. A baráti körnek minden felnőtt korú látássérült tagja lehet. A baráti kör negyedévenkénti találkozói közérdekű kérdéseket érintő témákban előadások hangzanak el, emellett pedig figyelmet szentelnek egymás problémáinak baráti beszélgetések formájában. A baráti kör dinamikusan fejlődő formája a sorstársi közösségnek. A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége további lehetőségeket nyújt a látássérültek számára a sorstársakkal valóközös tevékenykedéshez. A szövetség rendszeresen szervez kirándulásokat, kiállításokat és kulturális rendezvényeket. A közösségi életbe való bekapcsolódáshoz lehetőséget nyújt a Homérosz kórusban és zenekarban, a Wesselényi Sportkörben a különböző szakkörökben való részvétel. Ezek az intézményes lehetőségek biztosítják a látássérült egészséges beilleszkedését a sorstársi közösségbe. ÉLETUTAK Az előző ismeretközlő fejezetek után hadd essen szó az emberről is, aki a figyelem középpontjában áll. Az elemi rehabilitációs tanfolyamokon részt vettek közül, a különböző helyen és körülmények között élők más-más életkorú és foglalkozású, de közös sorsú emberek életéről és megváltozott életéről álljon itt néhány példa. Ágnes 31 éves elvált asszony. 26 évesen megvakult, majd 2 évvel később jelentkezett az elemi rehabilitációs tanfolyamra. Nyelvtanári diplomáját még látóként szerezte meg az ELTE Bölcsészettudományi Karán, majd vidéken tanított orosz nyelvet. Megvakulását követően munkáját nem tudta ellátni, elsősorban az önálló közlekedés hiánya miatt. A tanfolyam kezdetén a közlekedésben való teljes önállóság megszerzését érezte a legnehezebben elsajátíthatónak. Az elemi rehabilitáció során önkiszolgálóvá vált. Személyes indítékok alapján nem tanult meg bottal közlekedni, jelenleg vakvezető kutyával kielégítően közlekedik. Mozgékony, közösségi élettempójához nagy szüksége van erre. Korábbi munkakörében munkáltatója nem alkalmazza, de társadalmi munkában vállalhatta általános iskolások nyelvi korrepetálását. Elgondolkodtató, hogy jelenlegi munkavégzése bizonyítja, hogy alkalmas lenne korábbi munkaköre ellátására, de ennek jogi alapot hiába is keresnénk... Ambícióira jellemző, hogy az ELTE Jogi Karán kíván tanulni, ahová - helyhiány miatt – nem vették fel. Emberi kapcsolatai részben változatlanok, részben pedig beépült és vezetője lett sorstársi közösségének. András 49 éves nős férfi. 47 évesen vesztette el látását. A látásvesztés után nem sokkal az elemi rehabilitációs tanfolyamra került. Korábban a felsőoktatásban, mint tudományos főmunkatárs dolgozott. Látásvesztése következményeként régi munkáját nem folytathatta. Megismerkedésünkkor helyzetét kilátástalannak tartotta. Korábbi munkakörét képes lenne részben ellátni, de munkáltatója elzárkózott alkalmazásától. Kezdeti kilátástalansága teljesen feloldódott, új, egyéni céljait kezdi megvalósítani. Jelenleg szakfordító egy
gazdasági munkaközösségben. Tevékenyen részt vesz a baráti kör munkájában. Kiegyensúlyozott életet él. Márton 23 éves nőtlen fiatalember.17 éves korában vesztette el a látását, majd 1981-ben elemi rehabilitációs tanfolyamra került. Gyermekkora óta gyengénlátó, ezért az érdeklődésének megfelelő, műszaki középfokú oktatási intézményekben nem tanulhatott tovább. Később segédmunkásként helyezkedett el. A nehéz fizikai munka következtében megvakult. Az elemi rehabilitációs tanfolyam során teljesen önállóvá vált. Jelenleg telefonkezelőként dolgozik. Szülei segítségével vidéken házat épít. A baráti kör egyik vezetője, aktívan segíti társait. Munkája nem elégíti ki, szeretne tovább tanulni. Anna 55 éves, elvált asszony. Nagymértékű látásromlása után 4 éwel került elemi rehabilitációra. A látásromlás beállta előtt kórházi nővérként dolgozott. Jelenleg leánya családjával él egy lakásban, az elemi rehabilitáció során szerzett ismeretek segítségével a háztartást ő látja el. Telefonkezelőként dolgozik egy nagyvállalatnál. Családi helyzetével és munkakörével nagyon elégedett. Barátaival, ismerőseivel továbbra is jó kapcsolatban áll. Rendszeresen részt vesz a baráti kör összejövetelein. Tamás 24 éves, nőtlen fiatalember, aki 14 éves korától teljesen vak. Gimnáziumi tanulmányait elvégezve, sikeres érettségi vizsgát tett. A masszőr tanfolyam elvégzése után 2 évet dolgozott gyógy masszőrként, majd jelentkezett az elemi rehabilitációs tanfolyamra. A tanfolyamon teljesen önállóvá vált. Jelenleg szüleivel él, családi körülményei rendezettek. Mind a látók, mind a sorstársak közé jól beilleszkedik. Péter 32 éves, nőtlen fiatalember. 24 évesen teljesen elveszítette látását. Csak két évvel látásvesztése után jutott elemi rehabilitációs tanfolyamra. Többnyire tétlen életéből és önállótlanságából a tanfolyam emelte ki. Jelenleg vidéken telefonkezelő, vakvezető kutyája segítségével tökéletesen ellátja munkáját. Igen visszahúzódó, az önálló elfoglaltságot keresi, szívesen tölti egyedül a szabad idejét. Balázs 45 éves, nős férfi. Nagymértékű látásromlása 42 éves korában következett be. Látásromlásáig egy nagy üzem raktárosa volt. 1982-ben részt vett az elemi rehabilitáción, és teljesen önállóvá vált. Családjával vidéken él, jelenleg nem tud munkát vállalni, mert látássérüléséhez hallássérülés is kapcsolódik. Napjait bevásárlással, kertészkedéssel, házkörüli munkákkal tölti el. Kiegyensúlyozott családi életet él. Régi ismerőseivel rendszeresen tartja a kapcsolatot. A baráti kör programjain rendszeresen részt vesz. Halláskárosodása miatt nem szívesen megy új közösségbe. Ádám 22 éves, nőtlen fiatalember, 18 éves korában teljesen megvakult. Látásvesztése után gimnáziumi tanulmányait magán tanulóként folytatta. Az elemi rehabilitációs tanfolyam során, amelyet 18 éves korában végzett el, teljesen önállóvá vált. Matematikai érdeklődésének megfelelő felsőfokú oktatási intézményben nem tanulhatott tovább, a számítógép-programozó tanfolyam elvégzésére - mivel nem indult - nem nyílt lehetőség. Jelenleg gyógy masszőrként dolgozik, szüleivel és húgával él együtt. A szülők túl féltő magatartása sok konfliktust okoz a családban. Régi barátaival, iskolatársaival jó kapcsolatot tart.
Zoltán 21 éves, nőtlen fiatalember, aki 19 éves korában teljesen megvakult. Szüleit korán elvesztette, egyik testvére és nagybátyja gondozta. Közvetlen a látásvesztés után elemi rehabilitációs tanfolyamra került, ahol teljesen önállóvá vált. Gimnáziumi tanulmányokat folytat, jók az eredményei. osztálytársaival igen jó a kapcsolata, szinte minden szabadidejét velük tölti. Érettségi után pszichológus vagy tanár szeretne lenni, hogy sorstársait segíthesse.
IRODALOM Acton, James J.: Establishing and Maintaining a Therapeutic Environment in a Residential Rehabilitation Center of the Blind Biran, V. B.: A vakság gyakorisága és okai a Szovjetunió Belorusz köztársaságában végzettfelmérésekalapján (Vesztnik Oftalmologii Moszkva 1978. No. 5) Biró Imre dr.: Sport eredetű szemsérülések (Testnevelési és Sportegészségügyi Szemle 1979. 3.) Butckin, Galina, A.: Vocational Guidance in Basic Rehabilitation of the Blind (Rotterdam 1977 okt.18-20.) Csattos Márta: A felnőtt korban megvakultak elemi rehabilitációja (Szociális Gondoskodás) Csattos Márta: Felnőtt vakok elemi rehabilitációja (Szakdolgozat 1979) Csattos Márta: Újabb hírek az elemi rehabilitációról (Gyógypedagógiai Szemle 1981 ) Dickmann, R.: Living with Blindness Enunna, A. H.: Orientation and mobility for a Totaly Blind (The New Outlook for the Blind 1975) Erikson, H. Erik: Childhood and Society (W. W. Norton and Company Inc. New York 1950) Goffman, Erving: Stigma (Penguin Books Ltd. England 1976) Gordosné dr. Azabü Anna: Gyógypedagógia (Tankönyv kiadó 1979) Göllesz Viktor dr.: Javaslat a felnőttkorban megvakultak elemi rehabilitációja intézményi feltételeinekţ megteremtésére (1976) Grósz István dr.: Foglalkozási szembetegségek (Medicina Könyvkiadó 1964) Győrfi István-Mezei Pál: Fénytörési hibák és szembetegségek gyakorisága (Szemészet 1963. 2.) Hopflin, Bengt-Hopfilin, Ingrid: Psychological aţpects of the situation of the newly blind (Rotterdam 1977. okt. 18-20.)
Hullis, W. dr.: Instructionskurs für Longstocktraener des Schweizer (Zürich 1975) Helen Keller Institut (USA): - Facts about aging and blindness - Dog guides for the blind Illyés Gyuláné szerk.: Gyógypedagógiai pszichológia (Akadémiai Kiadó 1978) Illyés Sándor dr.: (szerk.) Gyógypedagógiai alapismeretek (Tankönyvkiadó 1980) Jáksó László dr.-Solymos Gyula dr.-Szemerédi István: A vakok és gyengénlátók foglalkoztatásáról (VGYOSZ 1978) Kovács Csongor: Új törekvések a vakok mozgásra és tájékozódásra nevelésében (Gyógypedagógia 1978. 2.) Materialen zur Elementarrehabilitation Neuerblindeten (Blinden und Sehschwachen Verband der DDR) Mattmüller, Theo: Die Amerikanische für- und Stocktechnik für Sehbehinderte. Mobility (Secretariat of the European Regional Committee of the World Council for the Welfare of the Blind) Napier, G. D.-Kappon, D. L.-Tutte, D. W.: Handbook for teachers Visually Handicappes (USA). Németh Lajos: Allergiás szembetegségek (Stephaneum 1943) Molnár Lajos dr.-Dömsödy Vilma dr.: A vakság okainak és megelőzésének vizsgálata (Népegészségügy 1971.12.) Radnót Magda: A szemészet alapvonalai (Medicina 1975) Robson, Howard: The practice of guide dog mobility in the U.K. (New Outlook for the Blind 1974) Schendel, Frank: Social Rehabilitation (Moszkva 1974) Stocker, C.: Restoration and habilitation of handwritting skills to adults in a rehabilitation center setţing (New Outlook for the Blind 1970) Vas Tibor dr.: Jelentés a látássérültek elemi rehabilitációjáról (Rotterdam 1977 okt.18-20) Ven, E. J.: Orientation and mobility (Rotterdam 1970 okt.18-20 ) Ward, L. Allan: The respons of individuals Beginning Work with Blind persons (The New Outlook for the Blind 1973) Ryan, Stephen-Smith Ronald: The eye in systemic disear (USA)
