Régi magyar imakönyvek és imádságok

Lelkiségtörténeti tanulmányok

Lelkiségtörténeti sorozatunk köteteiben a Kárpát-medence 1800 előtti vallásos áhítatot tápláló irányzataival, az áhítat megnyilvánulásának irodalmi és művészeti emlékeivel foglalkozunk. Szeretnénk a témájuk miatt kitagadott egyházi irodalmi műfajokat értékük és rangjuk szerint elhelyezni az irodalomtörténeti folyamatokban. A Kárpát-medencében egymás mellett keletkezett és élt, különböző nyelvű lelkiségi művek közös örökségünket jelentik, ezen örökség

Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti tanulmányok

Pázmány Irodalmi Műhely

Régi magyar imakönyvek és imádságok

együttes vizsgálatára törekszünk.


3



Pázmány Irodalmi Műhely Lelkiségtörténeti tanulmányok A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Magyar Irodalomtudományi Tanszékének sorozata Sorozatszerkesztő Szelestei N. László

A sorozatban megjelent: 1. Lelkiségtörténeti számvetés 2. Régi vallásos énekek és énekeskönyvek 3. Régi magyar imakönyvek és imádságok

Régi magyar imakönyvek és imádságok Szerkesztette Bogár Judit

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Piliscsaba, 2012

Készült a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Magyar Irodalomtudományi Tanszékén Megjelent a TÁMOP4.2.2/B10/120100014 támogatásával (Tehetségtámogatás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kilenc tudományágában)

Lektorálta Hargittay Emil A kötet a Pázmány Irodalmi Műhely harmadik lelkiségtörténeti konferenciájának (Piliscsaba, 2010. április 9–10.) előadásait tartalmazza A borítón: Részlet Pázmány Péter Az Istennek felségérül álmélkodó hálaadás című imádságából (Keresztyéni imádságos könyv, Grác, 1606) ISBN 978-963-308-075-7 ISSN 2060-7385 © A kötet szerkesztője és szerzői, 2012 © Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Lelkiségtörténeti Műhely Felelős kiadó: Szuromi Szabolcs rektor A sorozat címlapterve: Szentes Éva

Tartalom A piliscsabai Lelkiségtörténeti Műhely 2010. április 9–10-én tartott harmadik konferenciájának programja ..........................................................7 BAJÁKI RITA Pázmány Péter és Kopcsányi Márton imakönyve......................................11 BÁN IZABELLA Jó illatú rózsás kert Egy klarissza eredetű imakönyv kiadásairól ................................................ 23 BARNA GÁBOR A Mezey kántorok 19. századi énekeskönyvei és forrásai ........................33 BOGÁR JUDIT Pázmány Péter Imádságos könyve és a Biblia..................................................45 FARMATI ANNA „De az igaz és foganatos imádság két képpen lehet…” Az elmélkedést kísérő imádság mint sajátos típus ..................................... 57

FAZAKAS GERGELY TAMÁS Kora újkori „nemzeti” imádságok nemzetközi összefüggésben: országos könyörgés és közösségi bűnbánat Bethlen Gábor idején .....................................................................................71 FEKETE CSABA A 16–17. század legkisebb hazai imádságoskönyve...................................91 FERENCZI ILONA Az ének mint imádság Madarász Márton ének-imádságai (1629)..................................................105 FRAUHAMMER KRISZTINA „Olvasás által imára buzdítani” Martin von Cochem Krisztus-életrajzának magyarországi utóélete ........113

5

HORVÁTH SÁNDOR Imák a Hisa Zlata imakönyvben .................................................................127 MACZÁK IBOLYA Lelki fegyverek – újraírt imádságok ...........................................................147 NAGY MÁRTON KÁROLY Bethlen Kata imádságai................................................................................155 PELCZER KATALIN „Szent szó, szent beszéd” A beszédhelyzetek és a motívumok kapcsolódása a magyar archaikus népi imádságokban.....................................................167 PÉNTEK VERONIKA Pécsi Lukács és Erdődi János Soliloquia-fordítása ....................................181 REICHARDT GABRIELLA Nádasdy Pál imádságoskönyve (1631).......................................................189 ROKAY ZOLTÁN Szabadkán használatos 18. századi illír nyelvű lelkiségi könyvek ..........201 SOÓS SÁNDORNÉ VERES RÓZSA A rózsafüzér-imádság a 17. századi írásos emlékeinkben.......................215 SZELESTEI N. LÁSZLÓ Rimay János imádságoskönyve ...................................................................227 VADAI ISTVÁN Nyéki Vörös Mátyás rímes imádságai........................................................235 VARGA BERNADETT „Hát én, Uram, mit szóljak te elötted...?” Imádság és elmélkedés viszonya Keresztúri Bíró Pál Mennyei társalkodásában ..............................................243

Személynévmutató .............................................................................................257 Inhalt...................................................................................................................... 267

6

A piliscsabai Lelkiségtörténeti Műhely 2010. április 9–10-én tartott harmadik konferenciájának programja FERENCZI ILONA, zenetörténész, egyetemi docens, MTA Zenetudományi Intézet, LFZE (Budapest) Az ének mint imádság – Madarász Márton ének-imádságai (1629) VADAI ISTVÁN, irodalomtörténész (Szeged–Budapest) Nyéki Vörös Mátyás rímes imádságai SZELESTEI N. LÁSZLÓ, egyetemi tanár, PPKE BTK (Piliscsaba) Rimay János imádságoskönyve VARGA BERNADETT, könyvtáros, Országos Széchényi Könyvtár (Budapest) Az imádság műfaji határvidékéről: Keresztúri Pál Mennyei társalkodása (Várad, 1645) FAZAKAS GERGELY TAMÁS, intézeti titkár, DE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, Reformációkutató és Kora Újkori Művelődéstörténeti Műhely (Debrecen) Imádság és politikai reprezentáció (Egy kutatás körvonalai) FEKETE CSABA, lelkész, könyvtáros, Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár (Debrecen) A 16–17. század legkisebb imádságoskönyve ROKAY ZOLTÁN, tszv. egyetemi tanár, PPKE HTK (Budapest) Szabadkán használatos 18. századi illír nyelvű lelkiségi könyvek HORVÁTH SÁNDOR, néprajzkutató, Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Savaria Múzem (Szombathely–Narda) A Hisa Zlata (1754) imádságai és azok továbbélése 7

BÁN IZABELLA, egyetemi hallgató, PPKE BTK (Piliscsaba) „Jó illatú rózsás kert” – Egy klarissza eredetű imakönyv kiadásairól SOÓS SÁNDORNÉ VERES RÓZSA, tanár, Ferences Gimnázium, AVKF (Szentendre–Vác) A rózsafüzér-imádság a 17–18. századi írásos emlékeinkben FRAUHAMMER KRISZTINA, SZTE Bálint Sándor Vallástudományi Intézet, GFHF (Szeged) Martin Cochem hatása a magyar lelkiségi irodalomra és a népi vallásosságra BARNA GÁBOR, igazgató, tszv. egyetemi tanár, SZTE Bálint Sándor Vallástudományi Intézet, GFHF (Szeged) A Mezey kántorok 19. századi énekeskönyvei és forrásai BOGÁR JUDIT, egyetemi tanársegéd, PPKE BTK (Piliscsaba) Pázmány Péter Imádságos könyve és a Biblia BAJÁKI RITA, tudományos segédmunkatárs, PPKE BTK (Piliscsaba) Pázmány Péter és Kopcsányi Márton imakönyve MACZÁK IBOLYA, tudományos segédmunkatárs, PPKE BTK (Piliscsaba) Lelki fegyverek – újraírt imádságok FARMATI ANNA, irodalomtörténész, szerkesztő (Kolozsvár) „De az igaz és foganatos imádság két képpen lehet…” – Az elmélkedést kísérő imádság mint sajátos típus PÉNTEK VERONIKA, doktoranda, PPKE BTK (Piliscsaba) Pécsi Lukács és Erdődi János Soliloquia-fordítása REICHARDT GABRIELLA, egyetemi hallgató, PPKE BTK (Piliscsaba) Nádasdy Pál imádságoskönyve (1631)

8

PELCZER KATALIN, tanár, Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium, II. Rákóczi Ferenc Gimnázium (Piliscsaba–Budapest) „Szent szó, szent beszéd” – A beszédhelyzetek és a motívumok kapcsolódása a magyar archaikus imádságokban NAGY MÁRTON KÁROLY, egyetemi hallgató, PPKE BTK (Piliscsaba) „ha szintén minden ízecskék énbennem nyelvek volnának is, mégis […] eléggé dicsérni nem tudnálak” – Bethlen Kata imádságai

9

BAJÁKI RITA

Pázmány Péter és Kopcsányi Márton imakönyve A lelkiségtörténet kutatása, azon belül az imádságoskönyvek számbavétele egyértelművé tette, hogy Pázmány Péter 1606-ban megjelentetett imakönyve meghatározó jelentőséggel bír. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik ok az igény felismerése, vagyis már önmagában a megjelenés ténye, hiszen a 16. században még alig adtak ki katolikusoknak szánt lelki olvasmányokat. Jelentőségének másik oka pedig az, hogy Pázmány imakönyvének hatására beindult egy folyamat, mások számára is világossá vált, hogy a katolikus hívek (is) igénylik a vallásgyakorlás ilyen formáját, s így ennek következtében egyre több imakönyv jelent meg, sőt gyakran egy imakönyvet többször is kiadtak. A kutatás során az is igazolást nyert, hogy nemcsak a megjelenés ténye hatott a kortársakra, s ösztönözte őket hasonló könyvecske kiadására, de magát az imakönyvet is „haszonnal” forgatták, s kölcsönöztek belőle rövidebb-hosszabb részleteket, sokszor szó szerinti átvételben, általában a konkrét forráshely megnevezése nélkül. A későbbi imakönyvek Pázmány imakönyvéhez való viszonyulása tehát nagymértékben meghatározza a 17. századi imádságoskönyv-irodalmat. E viszonyháló feltérképezése folyamatban van, s e folyamat részét képezi ez a tanulmány azzal a céllal, hogy ezúttal Kopcsányi Márton OFM (1579–1638) imakönyvét, illetve annak Pázmány imakönyvéhez való viszonyát vizsgálja. Kopcsányi imakönyve is többször jelent meg, akárcsak Pázmányé, három életében megjelent kiadásról tudunk, de csak kettő maradt ránk. Ezek – Pázmányéval elegyítve – időrendben a következők:1 1606 PP Kereztyeni imadsagos keonyv. Melybe, szep aytatos Graz keoneorgesek, haladasok, es tanvsagoc foglaltatnac. Es reovid tanvsagh. Mint ismerhesse megh akar mely együgiü emberis, az igaz hitet.  1

A kutatást az OTKA 67975 számú pályázata és az MTA Bolyai ösztöndíja támogatta. A továbbiakban szerző és megjelenési év megadásával hivatkozom rájuk.

11

BAJÁKI RITA

1610 PP Keresztyen imadsaagos keonyv, melyben szeep aitatos keonyeorgesek, es tanvsaagok foglaltatnak. Irattatot Pazmany Petertwl. 1617 KM [Keresztyény imádságos könyvecske] 1622 KM Keresztyen imadsagos keonyvechke, mely, a’ Caeremoniaknak, és hitünk ennéhány ágazatinak (az egygyüek kedvéért) rövid magyarazattyáual, külömb külömb féle imadsagokat és elmélkedéseket foglal magaban. 1625 PP Imadsagos könyv mellyet irt, es most harmadszor kinyomtattatot. Pazmany Peter, Esztergami ersek 1631 PP Imadsagos könyv mellyet irt, es most negyedszer kinyomtattatott, Pazmany Peter, Cardinal es Esztergami ersek 1637 KM Keresztyen Imadsagos Könyvechke, mely, a’ Czeremoniaknak, és ennéhány hitünk agazatinák (az eggyügyüek kedvéért) rövid magyarázattyával külömb külömb féle imádsagokat foglal magában.

Pozsony

Pozsony2 Bécs

Pozsony Pozsony

Bécs

Kopcsányi imakönyvének első kiadását tehát nem ismerjük, nem tudhatjuk, hogy abban vajon volt-e utalás Pázmányra, csak gyaníthatjuk, ahogy a második, s majd a harmadik kiadás esetében ez megtörtént. Az 1622-es imakönyv ajánlásában Pázmány mint „Esztergami Ersek ö Nagysága engedelméböl” szerepel, a harmadik kiadás címlapján pedig a következőt olvashatjuk: „A Bodog emlekezetü Cardinal Pazmany Peter Esztergami Ersek engedelméböl”. Borsa Gedeon tisztázta Kopcsányi első három kiadásának bibliográfiai adatait, ugyanis az RMNy-ben a mára már példányból nem ismert első kiadásról az 1103. tételszám alatt lévő adatok nem érvényesek (megjelenés ideje: 1616, helye: Bécs?). Ennek oka, hogy a tételek megírása idején csak az 1637-es kiadásból tudtak adatokat gyűjteni, amelynek címlapján szerepel egy utalás az imakönyv első kiadására 1616-ból, illetve második kiadására 1622-ből. Idővel szerencsésen előkerült az 1622-es kiadás egy példánya is, s ez alapján (címlap és ajánlás: „Az mely imadsagos könyuechkét 1617. esztendöben az Esztergami Ersek ö Nagysága engedelméböl ki nyomtattam volt Posonyban”; KOPCSÁNYI, 1622, A2[r].) bizonyos, hogy az első kiadás Pozsonyban jelent meg 1617-ben. Így a harmadik kiadás címlapján álló 1616-os dátum téves. Mindezek alapján az 1103. számú tételt törölni kell, s a helyes vonatkozó tétel a következő: S 1145A »Kopcsányi Márton: Keresztyén imádságos könyvecske. Pozsony 1617 érseki nyomda.« BORSA Gedeon, Pótlások és igazítások a „Régi Magyarországi Nyomtatványok” első két kötetéhez. VI., Magyar Könyvszemle, 1987, 57–58 (teljes cikk: 57–64). 2

12

Pázmány Péter és Kopcsányi Márton imakönyve

Vajon Pázmány engedelme csupán a megjelenésre, az érseki nyomda használatára vonatkozott, vagy az imakönyvéből való kölcsönzésre is kiterjedt? Amint az jól látható, a két szerző kiadásai időben keresztezik egymást. Vajon megfigyelhető-e valamiféle kölcsönhatás az imakönyveik között? Az ultima manus elve alapján célszerű lenne mind a két szerző esetében az életében utoljára megjelent kiadást választani, s azok egybevetéséből bizonyos következtetéseket levonni. Ez Pázmánynál a negyedik kiadás lenne 1631-ből, Kopcsányinál a harmadik kiadás 1637-ből. A vizsgálatba bevont kiadások kiválasztásánál azonban más szempontok is szerepet játszottak. Pázmány Imádságos könyvével már régóta foglalkozom, s az a tapasztalatom, hogy a négy kiadás párhuzamos vizsgálata és egymáshoz való viszonyának feltérképezése révén számos értékes megfigyelésre nyílik lehetőség. Noha az egyes imakönyvek önmagukban is érdemesek a vizsgálódásra, igazán beszédesnek – úgy tűnik – az újabb kiadást megért művekben észlelhető átdolgozás mondható. Hiszen ezáltal láthatjuk, hogy a jobbítás szándéka mit is takar valójában, s ennek okait fürkészve talán többet megtudhatunk az egyes szerzőkről, képet kaphatunk szövegalkotói módszereikről. E megfontolás alapján döntöttem úgy, hogy valamennyi imakönyvet bevonom a vizsgálatba, tehát Pázmány négy, illetve Kopcsányi három, pontosabban az editio princeps hiánya miatt csak két kiadását. Szükséges ez, hiszen az imakönyvek kiadásról kiadásra változnak, sőt erre maguk a szerzők is utalnak. Az 1622-es kiadás Draskovith János özvegyéhez, Istvánffy Évához írott ajánlásának elején is említést tesz Kopcsányi az első kiadásról, ekkor a helyet (Pozsony), időt (1617) és az érsek engedelmét megemlítve, valamint az ajánlás végén ismét: „aitatos keresztyéneknek lelki vigasztalásokra; ime az 1617. Esztendöben ki bocsáttatott imádsagos könyuecsket vyiobban akarám a’ hiuek közibe bochátany valamennyre meg szaporituán.”3 Ebből világosan látszik, hogy a második kiadás már bizonyos mértékű átdolgozást követően jelent meg. A harmadik kiadásban pedig ezt olvashatjuk a címlapon: „masodszor 1622. esztendöben nyomtattatot; mostan harmadszor valamennyi jobbitással és szaporitással.”4 Kopcsányi szavai szerint tehát minden újrakiadás alkalmával dolgozott a szövegen, alakította, szaporította azt. Először vegyük szemügyre közelebbről, mit is értett pontosan „jobbításon és szaporításon,” vagyis tekintsük át, mit és 3 4

KOPCSÁNYI, 1622, [A6r]. KOPCSÁNYI, 1637, címlap: [A1v].

13

BAJÁKI RITA

mennyit változtatott a harmadik kiadásban Kopcsányi, majd ezután térjünk rá a Pázmány imakönyvével való egybevetésre. Kopcsányi imakönyve tartalmaz szerkezeti tagolást, de az önálló címmel ellátott fejezetek kialakítása, valamint ezek tipográfiai eszközökkel is hangsúlyozott címadása nem teljesen következetes – mind a két kiadásban szembesülhetünk ezzel a jelenséggel –, ugyanakkor valamennyi lapon, kivéve az ajánlásokat, illetve az 1637-es kiadásban található Calendariumot, található a tartalomnak megfelelő élőfej, amely quasi fejezetcímként szolgálhatna – ha az lenne. Mind a két kiadásban az ajánlástól kezdve lapszámozás található, az 1637-es kiadásban folyamatosan a kötet végéig, ezzel szemben az 1622-es kiadásban az ajánlást követően az imák kezdetén a lapszámozás újraindul. Úgy tűnik tehát, hogy a szerkezeti változtatások áttekintését legcélszerűbb az élőfejek segítségével megoldani. Kopcsányi, 16225 [címlap] [ajánlás Istvánffy Évának]

Kopcsányi, 16376 [címlap] [ajánlás Amade Ilonának] 23-46 [Calendarium]

1–24 Szent Brigida Aszony Imadsagi [25–34 hiányzó lapok a kötetben] 35–45 Caeremoniakrol 46–51 A szent Miseröl 52–61 Az Anyaszent. Caeremon. 62–75 Az Olvasorol 76–89 Az Imadsagra valo készületröl 90–96 Mindennapi Imadsagok 98–151 Mise alat Imadsagok 152–158 Reggeli Imadsagok 159–167 Rövid Solosma

47–57 Caeremoniakrol 58–63 A szent Miseröl 64–71 Az Anyaszent. Caeremon. 72–85 Az Olvasorol 86–99 Az Imads. valo készületröl 100–105 Mindennapi Imadsagok 106–165 Mise alat Imadsagok 166–171 Reggeli Imadsagok 172–180 Rövid Solosma 182–188 A Christusnak Sz. Sebeirol 168–178 Közönséges Iokért Imád- 190–199 Közönséges Iokért Imádságok ságok Az OSZK-ban lévő mikrofilmet tudtam használni. Jelzete: FM2/4698. Az OSZK-ban lévő mikrofilmet – jelzete: FM2/4296 –, illetve a budapesti Egyetemi Könyvtárban található példányt – jelzete: RMK I/114 – használtam. 5 6

14


179–190 Estveli Imadsagok 191–231 Hetedszaki Imadsagok

200–213 Estveli Imads. 214–300 Hetedszaki Imadsagok litániákkal váltakozva 232–241 A Gyonáshoz valo készület 314–322 A Gyonáshoz valo készület 242–249 A Gyonasrol 324–331 A Gyonasrol 250–269 Tíz parancs. szerint valo 332–349 Tíz parancs. szerint valo gyonas gyonas 270–272 A gyonas elott 350–352 A gyonas elott 273–274 A gyonas utan 353–356 A gyonas utan 275–291 Az Olt. szents 358–373 Az Olt. szents 292–307 Az Vr vétele vtan 374–389 Az Vr vétele vtan 308–317 A het halalos vetkek ellen 390–400 A het halalos vetkek ellen 318–329 A Christus szenvedéséről 402–413 A Christus szenvedéséről 414–434 Sz. Brigida Imads. 330–351 Penitentia tartó soltarok 436–457 Penitentia tartó soltarok 352–363 A szentek Litaniaia 458–471 A szentek Litaniaia 364–367 A szentek Lit. utan 472–475 A szentek utan 368–372 A mennyei szentekröl 476–479 A mennyei szentekrol 373–376 Bodog Asz. Litaniaia 377–383 Az Isten Annyahoz 384–397 Betegsegnek ideien valo 480–495 Betegseg ideien imads. imads. 398–409 A meghalo ember imádsága 496–501 A meghalo ember imádsága 410–420 Vitez embernek valo imadsagok [420–426 hiányzó lapok a kötetben] 502–510 Vton iarok imads. Ez a tábla mutatja a két kiadás szerkezetét, s jól látható, hogy a két kiadás tartalma egy-két helytől eltekintve párhuzamos. Ez az egy-két hely jellegét tekintve lehet egyrészt betoldás, másrészt kihagyás, illetve az ima helyének megváltoztatása a köteten belül. Lássuk ezeket egyesével, részletesen. Betoldás: Legnagyobb szerkezeti átdolgozáson a hét napra szóló ún. Hetedszaki Imádságok című rész esett át, ugyanis a minden napra való szöveg után az 163715

BAJÁKI RITA

es kiadásban könyörgéseket és litániákat találunk. A két kiadásban a napok rendje sem egyezik, az 1622-es imakönyvben hétfő az első nap, az 1637-es kiadásban viszont a vasárnap. Ebben a kiadásban új szövegként szerepel még: – A tevelygök meg világosításáért – Sz Ferenc Imádsága (Amit a Kelyh felmutatásakor kell mondani. Az imakönyvben egyből Szent Ignác imája után következik.) – A Christus Jézusnak és Bódog Szent Ferencnek szent sebeiről hat ima – még egy Szent Ferenchez szóló – A szentek a menyországban megemlékeznek a földiekről és imádkoznak érettek. – az Estveli első könyörgést (1622, 1637) követően az 1637-es kiadásban új ima található Más könyörgés címmel – ugyanígy a gyónás utáni imák is kiegészülnek egy Más imádsággal Kihagyás: Az 1637-esben már nem találjuk meg az 1622-es imakönyv végén lévő imákat, amelyek címe: Vitéz embernek való Imádságok. Ez összesen hat ima, számozva vannak, de címe csak négynek van. – Imádság a lelki vitezsegnek megnyeréséért – Imádság A Vitézi állapatnak meg erősítéséért – Imádság Az békességért – Imádság Az ütközet elöt Ezeken kívül elmarad az 1637-es kiadásból az 1622-es kiadásban a Brigittaimákat követő Az egeügüekért, reövid tanúság, az igaz gyónásrúl című rész. Az ima helyének megváltoztatása: A legfeltűnőbb változtatás Szent Brigitta imádságai esetében történt, amelyek az 1622-es kiadás legelejéről az 1637-es kiadás végére, Szent Dávid penitenciatartó zsoltárai elé kerültek. Amint arról már volt szó, a boldog emlékezetű Pázmány Péter engedelmét említi Kopcsányi harmadik kiadásának címlapja a Pozsonyban megjelent első kiadásra vonatkozóan. Miután feltérképeztük Kopcsányi imakönyvének második és harmadik kiadását, térjünk vissza az eredeti célunkhoz, s lássuk, vajon van-e átfedés, s ha igen, mennyi Pázmány és Kopcsányi imakönyvei között. Ha az imakönyvek tematikáját és az imacímeket vizsgá16


lom, egyre inkább erősödik a gyanú, hogy érdemes ezt a kérdést alaposabban körbejárni, hiszen Pázmány szinte valamennyi fejezetében van olyan imacím, ami Kopcsányinál is szerepel, egyetlen kivétel van csupán, a nyolcadik fejezet, amelyben Bizonyos szemelyek imadsagi találhatók. Mind a kettő tartalmazza a Miatyánk, az Üdvözlégy soronkénti magyarázatát, igaz, Pázmány külön fejezetben, Kopcsányi a mise részeihez kapcsolódó imák között közli. Mindkettejüknél szerepelnek reggeli, esti könyörgések, közönséges jókért imák, mind a ketten megmagyarázzák a ceremóniák értelmét, a papi öltözetet. A gyónáshoz kapcsolódó részek is párhuzamosak, a tízparancsolatot mint lelki számvételt hasonlóképpen hozzák. Szerepel itt is, ott is Szent Ágoston hálaadása, Szent Brigitta 15 könyörgése, Dávid penitenciatartó zsoltárai, litániák és az olvasó is. Ami csak Kopcsányinál található, a hetedszaki elmélkedések, több Szent Ferenccel kapcsolatos könyörgés (ezek az 1637-es kiadásban kerültek bele) és zsolozsma. A Pázmánynál és Kopcsányinál is előforduló, azonos címmel rendelkező imák előfordulásait összehasonlítottam, s a következő megállapításokra jutottam. Meglehetősen nagy az átfedés, ami a témát, imacímeket illeti. Ugyanazon cím alatt nem ritkán különböző szövegek vannak, és sokszor fordul elő, hogy ugyanaz a gondolat eltérő megfogalmazásban szerepel. Szó szerinti egyezéssel, noha előfordul, a legritkábban találkozunk. Az összevetés eredményeit, tanulságait példák segítségével mutatom be. Elsőként egy olyan ima következik ízelítőül, amelynek címe mind Pázmánynál, mind Kopcsányinál ugyanúgy szerepel, és az ima szövege is egyezik, de nem teljesen. Ilyen pl. az Esőért című imádság. A különböző részek e pár sorban is jól illusztrálják a két szerző imakönyveiben észlelhető eltéréstípusokat, nevezetesen amikor a két szövegrészletben található szavak sorrendje felcserélődik, amikor hasonló gondolatot fejeznek ki, illetve amikor a két részlet tartalmilag is eltér egymástól. Kopcsányi Esöért, 1622,7 16378 (ua.) VR Isten, kiben élünk mozgunk, és vagyunk, alkolmatos esöt adgy minekünk, hogy é mostaní szükségünkben elegendöképpen meg segitetvén, az örökke valo jokat bátrabban kiuánhassuk. Az mi Vrunk IESVS Christus által. 7 8

KOPCSÁNYI, 1622, 174. KOPCSÁNYI, 1637, 195.

17

BAJÁKI RITA

Pázmány, 16319 UR Isten, kiben élünk, mozgunk és vagyunk, adgy alkolmatos ésöt minékünk: hogy e' mostani szükségünkben, Szent Felségedtül meg-segéttetvén [Pázmány, 1606: segittetuén,10 1610-es kiadásban: segittetuén11], az örökkévaló jókat tekélletesben kereshessük: A' mi Urunk IESUS Christus-által, etc. Amen. Az egybevetés során arra lettem figyelmes, hogy azok a szövegek, amelyek Kopcsányi 1622-es és 1637-es kiadásában is szerepelnek, továbbá Pázmánynál is megtalálhatók, és szöveg szerinti egyezés található bennük, azok Pázmány kiadásai közül az 1610-es kiadással mutatnak rokonságot. Erre példa az Vr vacsoráia elötti II. Imádság.12 Ahhoz, hogy párhuzamosan lássuk Pázmány, illetve Kopcsányi szövegeit és ezek időbeni változásait is, azt a módszert választottam, hogy minden vizsgálandó kiadást Pázmány negyedik, 1631-es kiadásához viszonyítok, s így az eltérések egyezése, illetve különbözősége segít a konklúzió levonásában. Az eltéréseket minden esetben dőlt betűvel rögzítem. Elöljáróban, ami a táblázatban nem szerepel: – Kopcsányi 1622-es, illetve 1637-es kiadásának szövege megegyezik. – Pázmány 1625-ös, illetve 1631-es kiadásának szövege megegyezik. Ami a táblázatban szerepel: – Pázmány 1606-os kiadása, illetve 1610-es kiadása nem ugyanabban térnek el az 1631-es kiadástól. – Pázmány 1610-es kiadása és Kopcsányi 1622-es kiadása ugyanabban tér el Pázmány 1631-es kiadásától. Ezeket az eseteket aláhúzott kövér betűvel emelem ki. eltérések az 1606 (=I), 1610 (=II) Kopcsányi, 1622. és az 1631-es kiadások között „Eorök mindenhato Vr Isten, Imé, az te szent fiadnak az mi Vrunk IESVS Christusnak, áldot szentsé9 PÁZMÁNY, 1631, 324; kritikai kiadása: PÁZMÁNY Péter, Imádságos könyv (1631), s. a. r. SZ. BAJÁKI Rita, HARGITTAY Emil, Bp., Universitas, 2001 (Pázmány Péter Művei), 2001, 192. A továbbiakban: PÁZMÁNY, 2001. 10 PÁZMÁNY, 1606, 130–131. 11 PÁZMÁNY, 1610, 447. 12 KOPCSÁNYI, 1622, 288; KOPCSÁNYI, 1637, 369; PÁZMÁNY, 1606, 196[r]; PÁZMÁNY, 1610, 595; PÁZMÁNY, 1625, 443; PÁZMÁNY, 1631, 443; PÁZMÁNY, 2001, 248:3–23.

18


248:5 II beteg az életnek Oruosához 248:6 II tisztátalan az tisztaságnak 248:6 II vak az örök 248:7 II szeginy

géhez járúlok, mint beteg az életnek Oruosához, mint tisztátalan á tisztaságnak kutfeiéhez, mint vak az örök fényességnek világosságához, mint szegény koldús, az menynek földnek Vrához. 248:8 II azért az Te véghetetlen Kérem azért az te véghetetlen böséges irgalmasságodat, hogy az én betegségimet meg gyogicsad, vakságomat meg világosicsad, 248:10 II szeginséghemet szeginségémet meg gazdagicsad, mezitelen voltomat bé födözzed. Hogy az Angyaloknak kenyerét, 248:11–12 I Angialoc[_] kenierét, Királyoknak királyát, Vraknak vrát, Kiralioc[_] Kiralliat, [_] oly oly böcsülettel, és alázatossággal, oly töredelmes és aitatos sziuel, oly 248:13 I sziuel II szíuel hittel és tisztasággal vegyelek, az mint legh hasznosb üduösségemre. Engedd en Istenem, hogy nem csak testének és vérenek szentségét ve248:16 I hasznátis érezzem gyem, de sz. teste erejének hasznát 248:16 II gyümölcsétis érezzem és gyümölcsétis érezzem. Adgyad, 248:17 I hogy a te szent II hogy az hogy az te szent fiad testét, mellyet Te szent; á szüznek méheböl vött, vgy 248:17 I mehebeol veol, vgy II fogadgyam hozzám, hogy ö véle szüznek mehéböl vöt eggyesüluén, az ö tagiai közibe 248:18 I eggiesüluen, az eo thagiay számláltassam. Szerelmes Atyam, II eggyesüluen, az eo tagiai engedd, hogy az te szent fiadat, kit most vtomban födél alat akarok hozzam venni, szinröl szinre láthas248:22 I es [_] eoreocke sam, és örökké nézhessem az örök bodogságba, ki te veled él és vralkodik; az szent Lélek Istennel egyetemben most és örökkön örökke. Amen. 19

BAJÁKI RITA

Láthatjuk, hogy Pázmány 1606-os kiadása 7 esetben, 1610-es kiadása 11 esetben, Kopcsányi szövege pedig 10 esetben tér el Pázmány negyedik kiadásától. Továbbá az is látható, hogy Kopcsányi 10 eltérése mind megegyezik az 1610-es kiadás eltéréseivel (ez utóbbi 11. eltérése: 248:7), vagyis Pázmány 1610-es kiadásának szövege (a szeginy-szegény esetétől eltekintve) megegyezik Kopcsányi szövegével. Mindezek alapján megállapítható, hogy Kopcsányi kölcsönzött Pázmánytól, s az átvett szövegek az 1610-es kiadásból valók. Következő megfigyelés: Ha Kopcsányinál nem szerepel a szöveg az 1622-es kiadásban, csak az 1637-esben, akkor Pázmány 1625-ös vagy 1631es kiadásával rokon.13 Példa erre az Üdvösséges Jesus nevéről litánia.14 Ilyen eset nagyon ritkán fordul elő, mert ami az 1622-es kiadásból hiányzik, jellemzően az 1610-es kiadásból is. A bizonyítás hasonló az előző esetéhez, vagyis az 1631-es kiadástól való eltérések egyezése, illetve különbözősége segít a megállapítás igazolásában. A Kopcsányi 1637-es kiadásában lévő litánia szó szerint megegyezik Pázmány 1631-es kiadásával, a 101 soros szövegből mindössze a következő két sor marad ki: „Betegeknek orvosa,”15 illetve „Világra jöveteled-által.”16 Ezzel szemben az 1606-os kiadás 66 esetben, az 1610-es kiadás 59 esetben tér el az 1625/1631-es kiadástól. A két idézett eset jól illusztrálja, hogy Kopcsányi kiadása, amennyiben szövegegyezést mutat Pázmányéval, akkor az újabban megjelent kiadást használja, vagyis az 1622-es imakönyv esetében az 1610-est, az 1637-es kiadás az 1625-öst vagy 1631-est. Előfordul olyan eset is, amikor az egymásra hatás iránya megfordul, s az átvétel gyanúja nem Kopcsányira, hanem Pázmányra terelődik. Szent Brigitta 15 könyörgéséről és 2 záró imájáról van szó. Ez az imafüzér mindkét szerzőnk valamennyi kiadásában szerepel. A bizonyítás a szokásos, lássuk először, hogy Pázmánynál mennyi eltérés található a vizsgált kiadásokban. Az 1606-os kiadás 116, az 1610-es kiadás 101 esetben mutat rövidebb (betű szintjén), hosszabb (néhány szó) eltérést az 1631-es kiadáshoz képest. A következő táblázat mutatja, hogy ezzel szemben Kopcsányi 1622-es kiadása és Pázmány 1631-es kiadása között igen kevés s csekély mértékű eltérést találunk. Mivel a két kiadás, ahogy említettem, teljesen megegyezik, nem lehet eldönteni. PÁZMÁNY, 2001, 282:4–285:4. 15 Uo., 283:23. 16 Uo., 284:10. 13 14

20


Sz. Bridinanak, XV aitatos imadsági, igaz penitencia tartásért, és bódog kimulásért I. 414 K: vacsorán [_] szent testedet P: vacsorán Tanitványid lábait mosogatván szent testedet17 II. 417 K: öncs P: öncsed18 III. IV. V. VI. 418-424 egyezés VII. VIII. IX. 425 K: halálodnak [_] és a Sidóknak ingerlése P: halálodnak keserüsége és a Sidóknak ingerlése... 19 X. 426 K: kinszenvedés[_]nek vizébe mártottad P: kinszenvedésidnek vizébe bemártottad20 XI. XII. XIII 427-432 egyezés XIV XV. Ezeknek 433 egyezés béfejezése Végezetre, eot 434 egyezés Mi Atyánk vtán mongyad Azt tapasztaljuk, hogy az I. könyörgés esetében 3 szóval, a II. könyörgés esetében 2 betűvel, a IX. könyörgés esetében egy szóval, a X. könyörgés esetében 2 betűvel több Pázmány szövege Kopcsányi szövegénél. A 17 könyörgés tehát négy szó és 4 betű híján tökéletesen megfelel egymásnak. Mivel Pázmány 3. kiadásánál is, amely 1625-ben jelent meg (és amely az 1631-es kiadással őrszóra végig megegyezik) korábbi Kopcsányi 1622-es imakönyve, azt gondolom, hogy ezúttal Pázmány kölcsönzött Kopcsányitól, ugyanis ilyen szintű betű szerinti egyezés túl nagy mértékű ahhoz, hogy párhuzamos szövegismeretről, lejegyzésről tanúskodnék, sokkal inkább valószínű, hogy átvételről beszélhetünk. Meg kell említeni, hogy imakönyvének harmadik kiadásában maga Kopcsányi is változtatott hat alkalommal egy-egy szó, illetve betű erejéig e 17 könyörgés szövegén. Azt mondhatjuk Uo., 164:21–22. Uo., 165:18. 19 Uo., 168:4. 20 Uo., 168:11. 17 18

21

BAJÁKI RITA

tehát, hogy Szent Brigitta könyörgéseinek szövege Pázmánynál és Kopcsányinál is folyamatosan alakulgat, s ha imakönyveiket elegyítve tekintem, a legnagyobb változás Pázmány 1610-es kiadását követően Kopcsányi 1622-es kiadásában fedezhető fel (az 1617-es kiadás hiányát itt emlékezetünkbe kell idéznem), a legkevesebb változtatás pedig éppen az ezt követő Pázmány-féle harmadik kiadásban észlelhető. Összefoglalás. Az alapos, szó szerinti összehasonlítás mindenképpen eredményre vezet, ugyanis ezzel a módszerrel el lehet dönteni, hogy adott esetben átvételről vagy a mindenki által ismert imák párhuzamos lejegyzéséről van-e szó. A gyanú (amit a tapasztalat táplál), amely szerint Pázmány imakönyvét a 17. századi imakönyvekben nem reménytelenül kereshetjük, Kopcsányi esetében is igazolást nyert. Sőt, úgy tűnik, ez az állítás ezúttal fordítva is igaz. A bemutatott példák igazolják, hogy szerzőink ismerték, használták egymás műveit, ráadásul mindig a legújabb kiadásban; ez aktív, a kortárs irodalmat is figyelő lelkipásztori tevékenységre utal, amely természetesen az imakönyv újabb és újabb megjelentetésében is megmutatkozik. Pázmány és Kopcsányi imakönyveinek összevetése révén valamelyest közelebb kerültünk a 17. század lelki olvasmányainak megismeréséhez. Folytatása következik.

22

BÁN IZABELLA

Jó illatú rózsás kert Egy klarissza eredetű imakönyv kiadásairól

Németből magyarra fordított imádságoskönyv jelent meg 1703-ban, Jó illatu Rosas Kert címmel, majd ezt követte számos kiadás majdnem kétszáz éven keresztül. Imakönyvünk megmaradt példányain látható, hogy azokat sokat használták. A lapok gyakran elszíneződtek, széleik töredezettek, a kötések szétesnek. Gyakran találkozunk kéziratos bejegyzésekkel, lepréselt virágokkal, az imakönyvbe helyezett szentképekkel, gyónást igazoló cédulákkal. A Jó illatú rózsás kert jellegzetessége, hogy egyik fejezete a címlapon is kiemelt Jézus Szíve-officium. Az imakönyv fokozatos eltolódással megőrzi alapvető jellegzetességeit egészen 1878-ig, amikor már ezzel a címmel, de teljesen más tartalommal jelent meg egy gyűjtemény. Az első Magyarországgal is kapcsolatba hozható Jézus Szíve Társulat 1699-ben alakult Bécsben, ezt követte hamarosan a pozsonyi közösség, melynek kezdeményezője imakönyvünk fordítójának húga, Sigray Borbála volt. A 18. század során Pesten, Kassán, Gyulafehérvárott és Tihanyban létesültek társaságok. Az imakönyv magyarországi kiadásai a Jézus Szívetisztelet hazai terjedésével párhuzamosan jelentek meg.1 A Jó illatú rózsás kert első kiadása Bécsben látott napvilágot. A 18. századból 16 kiadást találtam az Országos Széchényi Könyvtár Régi Magyarországi Nyomtatványok munkacsoportjának katalógusában. Az imádságoskönyvek hozzátartoztak a vallásos ember mindennapi életéhez, ezért a nagy példányszámú megjelenés ellenére is kevés maradt meg belőlük, nagy részüket elhasználták.2 Jelen imakönyvnél is látható, hogy a 16 kiadásból két A Jézus Szíve-tiszteletről és a hozzá kapcsolódó társulatokról részletesen: ZÁDORI János, A Jézus Szíve ájtatosságának története, mivolta, hittani alapja, Bp.–Esztergom, 1878; MÜLLER Lajos, A Jézus szíve-tisztelet története, Bp., Korda, 1944; TÓTH Mike, Hajdan és most – Jézus Szent Szívének tisztelete Magyarországon, Bp., 1898; SZELESTEI N. László, A magyarországi Jézus Szívetisztelet kezdeteiről = N. L., Rekatolizáció és barokk áhítat, Bp., METEM, 2008, 63–104. 2 Az Útitárs című imakönyv esetében az 1639-es kiadásból több mint ezer darab jelent meg, az 1686-osból pedig háromezret nyomtattak, ennek ellenére egyikből sem maradt fent egynél több példány. (HUBERT Ildikó, Az Útitárs című imakönyv első kiadása (1639), Magyar Könyvszemle, 1985, 61.)

1

23

BÁN IZABELLA

esetben marad meg 3-3 példány, három megjelenésből 2-2, tíz esetben pedig 1-1 kiadványról tudunk. Ezen felül az imakönyv első kiadását csak leírásból ismerjük. Mivel a 19. századi nyomtatványok példányai körében nincsen olyan jellegű gyűjtés, mint az előző századéiról, így egyelőre az Országos Széchényi Könyvtár katalógusában talált 27 kiadást vizsgáltam. Az imakönyv népszerűségét mutatja nemcsak a példányok és kiadások nagy száma, de a nyomdahelyek eltérő volta is. Legtöbbször Nagyszombatban, Pesten és Budán jelent meg, de Pozsony, Szeged, Eger, Vác, Győr, Kassa, Komárom, Veszprém, Szabadka, Magyaróvár impresszummal ellátott imakönyvek is vannak. A kiadások változásain helyi sajátosságok, egyházi eseményekre reagálás és a társulati jellegtől való távolodás figyelhető meg. Ezen szempontok alapján fogom kiemelni az egyes kiadásokban található legfontosabb változásokat. A fordító, Sigray Erzsébet Róza klarissza apáca volt, aki 1714-ig a pozsonyi, ezt követően pedig a budai zárdában élt. A Jó illatú rózsás kert első kiadása Kálnoky Sámuel erdélyi kancellár támogatásával jelent meg. A gróf unokája, Kálnoky Hedviga, Róza rendtársa volt, ami befolyásolhatta a nagyapát abban, hogy anyagilag támogassa az imakönyv megjelenését.3 Az első kiadásból jelenleg nincs ismert példány, így Szabó Károly leírására hagyatkozhatunk, aki a pozsonyi Rakovszky család példányát látta. A teljes cím így hangzik: Jó illatu Rosas Kert, Melyben sok szép Imacságok, mint annyi jó illatu Rosák találtatnak, Reggeli, s-Estvéli Imatságok: Az Ur vétele eloet, es utánna, való könyörgések, A’ Jesus Szentséges szivéhez Való Officium Letania, Egyéb szép Imatságokkal; Vagy az Isten szentséges Annyához igen szép aitatosagok, Es az Isten Szenteihez, mint annyi Menyei Paradicsom kertiben Plantáltatott virágok tiszteletire való Imatcságok. Mellyek mindenestül Németbül forditattak Magyar nyélvre Szent Clara Szerzetiben lévö, egy szerzetes Szüz által: Az Isten Sz: Annyának és a’ Menyei Szentek nagyob Dicsössegekre, és a’ Magyar hivek lelki epületekre.4 A következő kiadásból, amelyet 1713-ban5 nyomtattak Nagyszombatban, már ismerünk példányt. A címlapon nincs változás, az ajánlás Lacza SCHWARCZ Katalin, A klarissza apácák könyvkultúrája a XVIII. században, Szeged, Scriptum, 1994 (Olvasmánytörténeti Dolgozatok, 6), 26–27. 4 RMK I. 1664. 5 Jó illatu rósás kert, melyben Sok szép Imádságok, mint annyi jó illatú Rosák találtatnak, Reggeli, sEstvéli Imadsagok: Az Úr vétele előtt, és utánna való Könyörgések A’ Jesus Szentséges Szívéhez való Officium, Litania, egyéb szép imadsagokkal. vagy Az Isten Szenteihez, mint annyi Mennyei Paradicsom

3

24

Jó illatú rózsás kert

János úrnak szól, mivel az ő költségén jelent meg. A címlap verzóján rövid összefoglalás található az újkori Jézus Szíve-tisztelet terjedésének útvonaláról, tehát hogy hogyan jutott el Bécsig, ahol az Úr napja oktávája utáni péntekre rendelték az ünnepét. Alacoque Szent Margit (1647–1690) látomásának és a megújult Jézus Szíve-tisztelet kezdetének részletesebb leírása is szerepel, ezt követően pedig az ájtatosság hasznáról és mibenlétéről olvashatunk. Az imakönyv hat részből6 áll, tematikusan és részben műfajok szerint csoportosítva az imádságokat. Az első öt rész azon imái, amelyeknek nincs konkrét címzettje – Szűz Mária, őrangyal stb. –, általában Jézushoz vagy Jézus Szívéhez szólnak, annak mélységes tisztelete, szeretete jelenik meg. Az imák nagy részében erőteljes hangsúlyt kap a Szent Szív tiszteletének lelkülete, Jézus szeretetének példájából kiindulva a saját szív felajánlása. A hatodik rész szentekhez szóló imáiban a rájuk jellemző megszólítások, erények kerülnek előtérbe, gyakran életszentségüket dicséri az ima. Az első rész témája a reggeli és esti imádságok, a másodiké a gyónás és áldozás előtti és utáni fohászok. A harmadik egység az imakönyv sajátos, társulati jellegére utal. Itt található egy officium és egy litánia Jézus Szívéről. A litániát követően rózsafüzér-imádság következik: „Az édes Jesus Szívéről való Koszorúnak módgya melly harminczhárom szemből álló Olvasón mondatik”. A Jézus Szent Szívéről való rózsafüzér öt Miatyánkot tartalmaz, Krisztus öt sebének tiszteletére, és 33 Üdvözlégyet Jézus földi életére emlékezve. Itt eltérő szöveget hoz az ismert imák helyett.7 Olvashatunk még ebben a részben Jézus Szívéhez intézett, különféle felajánló könyörgéseket. A könyv második litániája Jézus életéről és kínszenvedéseiről szól. Ezt a kertében plántáltatott virágok tiszteletire való Imádságok. Mellyek Mindenestűl Németbűl fordittattak Magyar nyelvre Szent Klára Szerzetében lévő egy Szerzetes Szűz által: az Isten Annyának, és a’ Mennyei Szentek nagyobb dicsősségekre, és a’ Magyar hivek épületekre. Most pedig: [Ú]jjobban Istennek nagyobb dicséretére, és lelkeknek üdvösségére, A tisztelendő, es tekintetes Lacza János Urnak Monostori Sz. Lélek Apáturának, a’ Tiszt. Győri Káptalan [C]ustosa, és Kánonoka [&c.] Istenes költségével ki-nyomtattattanak. NagySzombatban, az Académiai bötűkkel Róden György által. 1713 (OSZK 827.743). 6 „Első része reggeli és estveli imádságok”, „Második része gyónás és áldozat előtt, ’s-utána való imádságok”, „Harmadik része a’ Jézus szentséges Szívérül. Officium”, „Negyedik része A’ Szent Háromság Isten tiszteletiről különb-külömb féle áitatos Imádságok”, „Ötödik része Bóldog Aszszonyhoz, az Isten Szent Annyához, harmincz egy vigasztalással tellyes fohászkodások”, „Hatodik része A’ Mennyei Szentekrül”. 7 Rózsafüzér-imakönyv, összeáll. JÁNOSSY Gábor, Bp., Stella Maris Alapítvány, 20062, 120.

25

BÁN IZABELLA

sajátos fejezetet leszámítva a kötet szerkezetileg az általános imakönyveket követi. A negyedik részben található, Szentháromsághoz íródott imák felváltva szólítják meg Istent, Jézust és a Szentlelket, majd szerepel ima jóakarónkért, ellenségeinkért, halottaink lelki üdvéért. Lezárásként három szárnyas angyal látható szalaggal és a következő felirattal: „ad maiorem Dei gloriam”, ami a jezsuiták jelmondata. A Jézus Szíve-tisztelet terjedésében kiemelkedő szerepe volt a rendnek, és minden bizonnyal az imakönyv népszerűsítését is elősegítették. Az ötödik rész imái Szűz Máriához szólnak. A 31 ima a hónap minden napjára ad egy fohászt, melyek a Lorettói litánia titulusaival szólítják meg a Szűzanyát. Ezt követi a Lorettói litánia, Boldogasszony hét fájdalmáról való kisofficium és litánia, majd különböző imádságok Máriához. A szentekhez szóló imádságokat a hatodik rész tartalmazza. Az első két ima Szent Mihály arkangyalt és az őrangyalt szólítja meg, a következők 29 szentet, néhányhoz több könyörgést is olvashatunk. A megszólítottak nagy része valamilyen módon kötődik a Jézus Szíve-tisztelethez és szeretethez. A fordító pontosan követhette az eredeti imakönyvet, mivel magyar szentekhez nem találunk benne fohászt. Szent Terézia litániája az utolsó, majd lezárja az imakönyvet: „VÉGE” – „legyenek mindenek az Istennek, és az ő Szent Annyának nagyobb dicsősségére, és dicséretire.” A további kiadásokban a változásokat az 1713-as kiadáshoz viszonyítva írom le. Néhány kiadást nem volt lehetőségem megnézni, mivel ezek közül négy nem Magyarországon található,8 kettő pedig az Országos Széchényi Könyvtárban regisztrált hiány (Nagyszombat, 1760; Buda, 1839). A címlapon magát negyediknek nevező kiadás 1734-ben9 jelent meg Pozsonyban Nepomuki Szent Jánoshoz írt imádságokkal kibővítve, amit a címlapon is feltüntettek. Ezek a hatodik részben találhatók; a szenthez írt imák után szerepel még neki szóló officium és litánia. Nepomuki Szent János áldozópap és vértanú 1350-ben született Dél-Csehországban és 1393. május 16-án halt meg Prágában. Közép-Európában az egyik legismertebb, a hidak szentje és a gyónási titok vértanúja. Szentté avatása már Az 1732-es nagyszombati kiadásból Nagyszombatban, az 1754-es szintén nagyszombatiból Székelyudvarhelyen, az 1768-as pozsonyiból Pozsonyban, az 1790-es kassai kiadásból pedig Turócszentmártonban található példány. 9Jó illatú rosás kert, Pozsony, 1734 (OSZK 318.098). 8

26


a 16. században elindult, de a folyamat csak 1729. március 19-én zárult le.10 A szent tisztelete már halála után elkezdődött, a kanonizálása után pedig még erőteljesebbé vált, ami befolyásolhatta a könyv kiadóját is, hogy hangsúlyosabban adjon helyet Nepomuki Szent Jánoshoz intézett imáknak. Itt szólnék az 1768-as, szintén pozsonyi kiadásról. Nem láttam belőle példányt, viszont a Petrik Pótlásokban található címleírás itt is megígéri Nepomuki Szent János officiumát és litániáját. Ebben a leírásban is negyediknek nevezi magát a kiadás, így elképzelhető, hogy az előzőnek az utánszedése. Az 1734-es kiadástól kezdve gyakran jelennek meg metszetek az imakönyvekben. A kötetben található képeket latin felirattal látták el, kivéve az elsőt, amely Jézus Szívét ábrázolja német szöveggel: „Daß Hertz Iesu”. Bővítették továbbá kalendáriummal a változó és állandó ünnepek rendjéről, valamint a szentmise részeire szóló imákkal – ezek a betoldások a további kiadásokban is jelen vannak. A miseimák című rész nem a szentmise kánonjának fordítása, és az ezt követő nyomtatványokban sem lesz az. Az 1748-as11 nagyszombati kiadás már a nyomda költségén jelent meg. Az első rész legelső, reggeli imájának szövege néhány sor erejéig eltér az 1713-as kiadás szövegétől, ahol Jézus Szívét szólítja meg, itt pedig a Szentháromságot, ami az általános imakönyvek jellemzője. Ezzel kezdődik meg az imádságoskönyv társulati jellegtől való elszakadása. Az imakönyv zárásaként szerepelnek továbbá énekszövegek különféle időkre (reggel és este, advent, karácsony, újév, nagyböjt, húsvét, pünkösd) és az Oltáriszentségről, néhánynak nótajelzése is van. Ezek az énekek már nem a Jézus Szívetisztelethez kapcsolódnak, hanem az egyházi év eseményeihez. Ebben az időben csak a régi énekeskönyvek jelentek meg kiegészítésekkel.12 Az imádságoskönyvbe betoldott miseimák és a különféle énekek által már nemcsak a szorosabban vett magánájtatosságban használhatták a Jó illatú rózsás kertet, hanem a katolikus egyház nyilvános liturgiájába is egyre jobban bekapcsolták az imakönyvet. Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusa szerint 1770 körülre13 datált, Nagyszombatban megjelent kiadás nem teljes, hiányzik a címlapja, és a DIÓS István, Szentek élete, Bp., Szent István Társulat, 2009, I, 845. Jó illatú rósás kert, Nagyszombat, 1748 (OSZK 91.707). 12 DOBSZAY László, A magyar népének, I, [Veszprém], [Veszprémi Egyetem], [1995], 22–23, 163. 13 Jó illatú rózsás kert, Nagyszombat, 1770 körül (OSZK 326.566). 10

11

27

BÁN IZABELLA

vége is megszakad, így nem tudni, hogy volt-e benne kalendárium. A meglévő részekben nincsen változás. Az imakönyv első egri kiadása 1775-ben14 látott napvilágot. Itt már egyáltalán nem esik szó a Jézus Szíve-tiszteletről és Alacoque Szent Margit látomásáról. Ez a kihagyás a későbbiekben egyre gyakrabban előfordul, az 1846-os, budai kiadást követően pedig végleg kimarad az imakönyvből. A harmadik részből kihagyja a Jézus Szíve-, valamint A’ mi Urunk Jesus Kristus életéröl, és kin-szenvedéséröl 15 szóló litániákat. Kimarad továbbá a Lelki orvosság a’ pestis ellen elnevezésű könyörgés a negyedik egységből és Sixtus pápa Isten anyjához szóló dicsérete az ötödik szakaszból, a szentek sorában pedig nem találjuk meg Szent Kristóf mártírt és Erasmust. Ehhez a kiadáshoz nem csatoltak énekeket. Itt említem meg a második egri kiadást, amelyet 1799-ben 16 nyomtattak, ugyanezekkel a változásokkal. Négy kiadáson keresztül nincs módosítás az imakönyvben. Ezek a következők: Vác, 1781; Győr, 1783; Pozsony–Komárom, 1793 és Pest, 1795.17 A könyvek megtartják a bevezetőket (Szent Margit látomása, áhítatosság haszna), a miseimákat és az énekeket is. „Pozsonyban és Pesten” helymegjelöléssel jelent meg az imakönyv 1801-ben.18 A címlap előtt metszettel kezdődik, amely Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázolja felhők között trónon, alattuk címert tartó angyal, Szent Korona és egy magyar nemes látható. A kép alatt a következő felirat olvasható: „Óh Mária! Magyarok’ nagy aszszonya.” Itt jelenik meg először Mária mint Magyarország patrónusa. Az eddigi metszetek Jézust, a Szent Szívet, esetleg szenteket ábrázoltak. A bevezetőket (Szent Margit látomása, áhítatosság haszna) elhagyja, ezen kívül mást nem változtat meg az imádságoskönyv felépítésén. Nincsen változás az 1802-es,19 budai kiadásban sem, a bevezetők itt ismét megjelennek. Jó illatú rózsás kert, Eger, 1775 (EK Ad 3845). Az imádságok elnevezése és az idézetek, ha másként nincsenek jelölve, az éppen tárgyalt kiadásból, kihagyás esetén az 1713-asból származnak. 16 Jó illatú rózsás kert, Eger, 1799 (EK Ad 3833). 17 Jó illatú rósás-kert, Vác, 1781 (EK Ad 3728); Jó illatú rósás kert, Győr, 1783 (OSZK 321.221); Jó illatú rosás kert, Pozsony–Komárom, 1793 (OSZK 811.789); Jó illatú rósás kert, Pest, 1795 (FSZEK B 243/40). 18 Jó illatú rósás kert, Pozsony–Pest, 1801 (OSZK 320.984). 19 Jó illatú rósás kert, Buda, 1802 (OSZK 288.346). 14

15

28


Az imakönyv térben is terjedő népszerűségét tanúsítják az 1806-os20 és 1809-es21 szegedi kiadások egyezései és jellegzetes eltérései a korábbi kiadásoktól. A későbbi könyvet a 360. lapig az 1806-os alapján nyomtatták, és csak ez után marad el egy-egy, Szent Mária Magdolnához és Szent Terézhez címzett ima. Ezeket leszámítva megegyezik az 1806-os imakönyvvel, ezért csak ebből emelem ki – felsorolásszerűen – a legfontosabb eltéréseket. Az 1806-os szegedi kiadás két címlapot is tartalmaz. Az elsőn (díszcímlapon) a következő cím szerepel: Jó illatú Rósás-kert, mellyben reggeli, estvéli, és más imádságok találtatnak. A lap alján a kiadás helye szerepel, és hogy a könyv Grünn Orbán költségén jelent meg. A második címlap az eddig megszokott módon részletezi a címet, és utal a tartalomra. Nem említi a fordítót és Alacoque Szent Margit látomását. Az első rész előtti oldalon bibliai idézetek vannak, melyek az imádkozásra és annak lelkületére vonatkoznak. A második részben Szent Gertrudis Szűz Máriához szóló imájának első bekezdése kimarad ebből a kiadásból. A harmadik részben (Kristus Óldala’ Sebéhez) a korábbiakkal ellentétben csak egy imát közöl. A negyedik részből kihagyja a Hét lakatú Imádságot, és helyette a következőket hozza: Imádság az Országló Fejedelemért, Salve Regina, Imádság. A Valamelly távul-lévő Atyámfiáért, vagy jó akarómért való Imádságnak sem szerepel a második bekezdése. A’ Purgátoriumban lévő Lelkekért igen hathatós Imádságokból csak az egyiket közli. Az ötödik részben, az Aranyas Koronájú Imádság, a’ Bóldogságos Isten Anyához utolsó imája a korábbiakhoz képest eltérő szöveggel olvasható, és az ezt követő imát is kihagyja. Nem közli A’ Bóldog Aszszonyhoz, egy szép Ave Mariát, az Egy igen nagy erejü Imádság a’ Szüz Mariához második imáját. Ebben a kiadásban nincsenek benne a Szent Joáchimhoz, Szent Mária Magdolnához címzett imák, és az utóbbi szenthez „Egy lélekért, avagy a’ közönséges halottakért” kezdetű könyörgés. Az énekeket tartalmazó toldalék megtalálható az imakönyvben, de a szövegek nem egyeznek a korábban olvasottakkal. Érdemes lehet tovább vizsgálni a szegedi kiadásokat, hogy vajon mi az oka annak, hogy ilyen nagy mértékben eltérnek az eredetitől. 1807-ben22 és 1816-ban23 ismét Pesten jelent meg az imádságoskönyv bevezetők (Szent Margit látomása, áhítatosság haszna) nélkül, változatlanul. Jó-illatú rósás-kert, Szeged, 1806 (OSZK 288.347). Jó-illatú rósás-kert, Szeged, 1809 (OSZK 824.532). 22 Jó illatú rósás kert, Pest, 1807 (OSZK 308.608).

20 21

29

BÁN IZABELLA

Az 1809-ben24 Budán nyomtatott imakönyv a korábbi bevezetőkből csak az ájtatosság hasznáról ír, ugyanakkor szól Az olvasóhoz, hogy ne csak a szavakat mondjuk imádság közben, hanem szívünket is emeljük az Úrhoz. Az ötödik egységben az Aranyas koronájú imádság a Boldogságos Isten Annyához címét megváltoztatja: Más imádságok a’ boldogságos Szüzhöz. Ezen kívül más változásokat nem találunk az imakönyvben. Az 1824-ben25 Egerben nyomtatott könyv legfontosabb kihagyása két litánia, egyik a Jézus Szíve, a másik A’ mi Urunk Jesus Kristus életéröl, és kinszenvedéséröl, és helyette a Jézus nevére litánia jelenik meg. A Jézus Szent Neve litánia majd csak 1886-ban kap pápai jóváhagyást.26 Ez a változtatás még az ugyanitt, 1847-ben27 kiadott könyvben látható. Kérdéses, hogy az egri kiadások miért hagytak el az imakönyv jellegzetessége szempontjából fontos részekből. Az 1825-ös28 pesti kiadás ismét az 1713-assal megegyezően, változtatások nélkül látott napvilágot. Budán jelent meg az imádságoskönyv 1829-ben.29 A negyedik részben lévő változások, a Hétlakatú imádság helyetti fohászok a két szegedi kiadást követik (Imádság az Országló Fejedelemért, Salve Regina, Imádság). A többi részben nincs eltérés. Az 1834-es30 pozsonyi kiadás kibővült a Minden Szentek Litániájával. Komáromban jelent meg az imakönyv 1840-ben,31 Minden Szentek Litániájával bővítve. Két, egymáshoz időben közel lévő kiadáson alkalmaztak azonos változtatásokat. Az 1843-as32 szabadkai és 1846-os33 budai nyomtatványok negyedik részéből kimarad a Hétlakatú Imádság, és helyette a következőket hozzák: Imádság az Országló Fejedelemért, Salve Regina, Imádság. Ezek a módosítások már a szegedi és az 1829-es budai kiadásban is megfigyelhetőek voltak. Az Jó ilatú rósás kert, Pest, 1816 (OSZK 258.842). Jó illatú rósás kert, Buda, 1809 (OSZK 307.869). 25 Jó illatú rózsás kert, Eger, 1824 (OSZK 323.318). 26 Liturgikus lexikon: A katolikus egyház liturgiája, szerk. VERBÉNYI István, ARATÓ Miklós Orbán, Bp., Ecclesia, [1989], 139. 27 Jó illatú rózsás kert, Eger, 1847 (OSZK 86.266). 28 Jó illatú rósáskert, Pest, 1825 (OSZK 825.247). 29 Jó illatú rósáskert, Buda, 1829 (OSZK 288.378). 30 Jó-illatú rózsás-kert, Pozsony, 1834 (OSZK 310.659). 31 Jó-illatú rózsás-kert, Komárom, 1840 (OSZK 310.585). 32 Jó illatú rózsás-kert, Szabadka, 1843 (OSZK 285.067). 33 Jó illatu rósáskert, Buda, 1846 (OSZK 819.969). 23

24

30


ötödik egységben az Aranyas koronájú imádság címe megváltozik: Imádságok a’ Bóldogságos Szűz, Isten’ Annyához, a tartalma megmarad. A imakönyv 1845-ben34 Magyaróváron jelent meg részben új címmel – Illatozó rózsás-kert a’ hív és áhitatos Keresztény Katholikus Asszonyok számára –, ezzel is jelezve, hogy a társulati tagoknál szélesebb rétegeket céloznak meg a kiadvánnyal. Alapvető szerkezetét és tartalmát nem változtatták, valamint a bevezetőket is megtartották. Ezt követte a korábban tárgyalt 1846-os budai kiadás, amelyben utoljára olvashatók az Alacoque Szent Margit látomásáról és az ájtatosságról szóló bevezetők. Az 1850 körülire35 datált magyaróvári kiadást sem hagyták változtatások nélkül. A harmadik egységből kimarad a második ima Krisztus oldala sebéhez, és az Egy kiváltképpen való jó-akaróért ima sincs benne a negyedik részben. Az ötödik részben az Aranyas Koronájú Imádság, a’ Bóldogságos Isten Anyához utolsó imája a korábbiakhoz képest eltérő szöveggel olvasható, és az ezt követő ima sem szerepel. A szentek közül hiányzik Alcantarai Szent Péter és Szent Flórián. Az Igen nagy erejü Imádság Szent Maria Magdolnához és egy másik könyörgés a szenthez kimarad az utolsó részből, valamint Szent Teréz litániáját sem találjuk. Amint látható, egyre több változtatáson megy keresztül az imakönyv, de alapvető szerkezetét és mondanivalóját még nem vesztette el. A veszprémi, 1854-ben36 megjelent kiadás kézbe vett példányából nagyon sok lap hiányzik, és sokszor egymással felcserélve kötötték egybe a füzeteket. A meglévő részekben van egy sajtóhiba, az Igen nagy erejü, és Isten elött kegyes Imádsag, mellyet a’ déli 12. órára való csenditéskor kell mondani imában „Szentség lett” van írva a „Setétség lett” helyett. Ezen kívül kimarad egy imádság Mária Magdolnához. Bucsánszky Alajosnál jelent meg az imakönyv 1867-ben,37 majd 1868ban38 és 1873-ban.39 Az utóbbi kettő az 1867-es utánnyomása. Ebben a három kiadásban még megmarad az imakönyv szerkezete és tartalma. A Illatozó rózsás-kert a’ hív és áhitatos Keresztény Katholikus Asszonyok számára. Mellyben találtatnak mindenféle Imádságok, Könyörgések, és a’ Jézus szentséges szívéhez való Officium, Litánia, ’s egyébb szép Dicséretekkel az Isten’ szentséges Annyához, és Szenteihez, több szép Énekekkel és Képekkel újjítva, s’ megbővítve, Magyar-Óvárott, Czéh Sándor szab. Könyvnyomtatónál, 1845 (OSZK 824.674). 35 Jó illatu rózsáskert, Magyaróvár, 1850 k. (OSZK 310.582). 36 Jó illatú rózsás kert, Veszprém, 1854 (OSZK 823.286). 37 Jó illatú rózsás kert, Pest, 1867 (OSZK 823.505). 38 Jó illatú rózsás kert, Pest, 1868 (OSZK 827.113). 39 Jó illatú rózsás kert, Bp., 1873 (OSZK 824.333). 34

31

BÁN IZABELLA

negyedik rész egy új fejezet, A sz. keresztutjárás, mellyet a halálra itéltetett, keresztel terheltetett Jézus Krisztus végzett, amelyben az egyes stációkat képekkel illusztrálják. Ezután következik A Krisztus kinszenvedéséről LITÁNIA. A betoldás miatt csúsznak a fejezetek, az ötödik lesz a Szentháromsággal kapcsolatos imáké, de a tartalmuk nem változik. Az 1878-as,40 1893-as41 és 1895-ös42 kiadások címébe a „kis” jelző került bele: Jó illatú kis rózsás kert. Valójában már csak a cím emlékeztet az eredeti imakönyvre, már nem emelkedik ki a Jézus Szíve-ájtatosság, szerkezete és tartalma teljesen eltér az 1713-as kiadástól. Az egyes kiadások összehasonlítása, a kompozíciók és az egyes szövegek elemzése számtalan kérdést vet fel, és számtalan kutatási területre irányítja a figyelmet. Az egyik alapvető és alapos kutatást igénylő feladat az imakönyv eredetének felkutatása. Schwarcz Katalin a következőket írja erről: „Az eredeti mű Alacoque Szent Margit Mária (1647–1690) Jézus szíve tiszteletét terjesztő imakönyve, ennek első magyar fordítása Sigray munkája.”43 Ennél többet egyelőre nem tudunk. Kérdéses, hogy mire vonatkozik a „mindenestűl” kifejezés. Egy német nyelvű imakönyvet teljes egészében lefordított, vagy arra gondol, hogy az összes imát németből fordította, de nem feltétlenül egy imakönyvből vette át ezeket? Az imakönyv 18. századi kiadásaiból a Magyarországon elérhető példányokat, a 19. századból az Országos Széchényi Könyvtárban található nyomtatványokat dolgoztam fel. Érdemes lenne tovább vizsgálni az imádságoskönyv 19. századi sorsát. Az imakönyv távolodik társulati jellegétől, majd a 19. század végére újrakiadása is megszűnik, annak ellenére, hogy a Jézus Szíve-tisztelet ekkor éli virágkorát. Elképzelhető, hogy más kiadványok veszik át a helyét? Ebben az esetben a Jó illatú rózsás kert hatással volt ezekre a nyomtatványokra? Az imák szövegei vajon tovább éltek, megjelentek más imakönyvekben, lelkiségi kiadványokban? Az áhítati könyvek terjesztésében és használatában fontos szerepet játszottak az illusztrációk, ezért érdemes tovább vizsgálni a képek és a szövegek kapcsolatát. Érdekes lehet, hogy az imakönyvben található ábrázolások milyen kapcsolatban vannak más kiadványok metszeteivel, és milyen összefüggésben vannak a Jézus Szíve ájtatosság képi megjelenítésével. Jó illatú kis rózsás kert, Bp., 1878 (OSZK 321.222). Jó illatú kis rózsás kert, Bp., 1893 (OSZK 827.113). 42 Jó illatú kis rózsás kert, Bp., 1895 (OSZK 324.206). 43 SCHWARCZ, i. m., 27. 40 41

32

BARNA GÁBOR

A Mezey kántorok 19. századi énekeskönyvei és forrásai Mezey-énekeskönyvek A 19. században indult útjára egy kántordinasztia, amelynek alapítója, öreg Mezey János 1809-ben Soltvadkerten született. 2009-ben emlékeztünk születésének bicentenáriumára működésének két fontos színhelyén: Óbecsén és Kunszentmártonban. A kántorcsalád tagjai működésük évtizedei alatt, 1853 és 1913 között öt énekeskönyvet és egy ponyvát adtak ki, és két kéziratos énekeskönyvük maradt fenn. Az egyiket fakszimile kiadásban nemrég megjelentettük, a másik hamarosan sajtó alá kerül. Rövid előadásomban e kántorcsalád tagjainak énekeskönyvein keresztül próbálom meg nyomon követni az egyházi népénekanyag 19. századi változásait. Az öt énekeskönyv a következő: 1. Öreg Mezey Jánosé: „Énekes könyv, a’ Nagy Kun Szent Mártoni buzgó ’s ájtatos keresztény hívek számára Irta Böjt elő 16. 1853. évben Mezei János Kun Szent Mártoni kántor. Szarvason, Réthy Lipót nyomdájában, 1853.”1 Több példányban előkerült Kunszentmártonban. 2. Öreg Mezey János még egy alkalommal működött együtt Réthy Lipóttal: Adventi énekek a boldog Szűz Máriához. Mezeitől címmel Gyulán, 1858-ban kiadott nála egy énekfüzetet.2 3. Időben a harmadik Mezey-féle énekes kiadvány 1865-ben Kalocsán jelent meg. Ismerjük 1866-os aradi, s 1882-es kalocsai kiadását is. Pontos címe: „Szűz Mária dicsérete. Azaz: énekes s imádságos könyv a búcsújáró ker. kath. hivek használatára. Öreg Mezey János volt kunszentmártoni kántortól. FőE könyvet viszonylag kevés példányban adhatták ki, vagy használatát három évtized múlva visszaszorította ifj. Mezey Nepomuk János énekeskönyve, amely részben feldolgozta ennek anyagát is. Öreg Mezey János korábbi, 1840-es évekbeli énekgyűjtői és énekszerzői tevékenységét igazolja egyik fiának, Mezey Mór szentesi főkántornak kéziratos kottás- és énekeskönyve, amelyben több, az 1840-es évek elejéről, közepéről öreg Mezeytől származó szerzemény másolata van. Mezey Mór Énekeskönyv a szentesi buzgó és ájtatos ker. közönség számára (Szentes, 1873) címmel meg is jelentetett egy énekgyűjteményt. 2 A füzet xerox másolatát Balla Jánosnak köszönöm. 1

33

BARNA GÁBOR

pásztori jóváhagyás mellett imádságokkal bővítve kiadta Szombathy Sándor Kalocsa-főmegyei áldozár. Kalocsán, 1865.” 4. Időben a negyedik Mezey-énekeskönyvet Mezey Mór szentesi főkántor, apja énekeinek kéziratos könyvben megörökítője (1863) jelentette meg: „Énekeskönyv a szentesi buzgó és ajtatos keresztény közönség számára. Összeírta: Mezey Mór, éneklész. Szentesen, Január hóban, 1873-ik évben.” A töredékesen fennmaradt énekkönyvet csak részben vontam be az elemzésbe. 5. Mezey Nepomuk János „Istent dicsőítő egyházi énekkönyv. A N.-K.-Sz.Mártoni keresztény hivek részére. Szabadon közrebocsájtja ifj. Mezey Nepomuk János Kun-Szent-Márton város kántora. Szentes, Nyomatott Sima Ferencz gyorssajtóján, 1883.” címmel állított össze egy énekeskönyvet, amely elsősorban atyjától, öreg Mezey Jánostól származó, kisebb részt saját, valamint más énekeskönyvekből való énekeket tartalmaz. 6. A hatodik énekeskönyv, amelynek révén a Mezey kántorok saját szerzeményű vagy kedvelt gyűjtött énekei elterjedhettek, 1913-ban jelent meg. A könyv anyagát Mezey István állította össze, kottákat is közölve „Énekeskönyv a római katholikus hivek használatára öreg Mezey János és Mezey István szerzeményeiből. Sajtó alá rendezte és egyházhatósági jóváhagyással kiadja: Mezey István Kunszentmárton kántora. Budapest, Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság metszése és nyomása, 1913.” címmel. Ennek kéziratos változatát adtuk közre forráskiadványként tavaly ősszel. Ezeknek a könyveknek a szöveganyagát vetettem össze Kájoni János Cantionale Catholicuma 3. kiadásának (1805), Illyés István Soltári és halottas énekek (1693), Bozóky Mihály Katolikus karbeli kótás énekeskönyv (1797), Szentmihályi Mihály Egyházi énekes könyv (1798) című műveinek birtokomban lévő példányaival, s néztem meg, mi az, ami átmentődik. A dallamanyagot nem vizsgáltam. 1. „Énekes könyv, a’ Nagy Kun Szent Mártoni buzgó ’s ájtatos keresztény hívek számára Irta Böjt elő 16. 1853. évben Mezei János Kun Szent Mártoni kántor. Szarvason, Réthy Lipót nyomdájában, 1853.” A 196 oldalas könyv megjelentetéséhez nem kért egyházhatósági engedélyt. A könyvben az akrosztichon alapján azonosítható több énekszövegnél Mezey János szerzősége. A „Mutató Tábla” szerint adventi, böjti, halottas miseénekek, nagymise-énekek, Oltáriszentségről való énekek, prédikáció előtti és utáni énekek, reggeli énekek, ünnepnapi énekek találhatók a 34

A Mezey kántorok 19. századi énekeskönyvei és forrásai

könyvben, toldalékként pedig különféle litániák. Két ének megtalálható Illyésnél, 24 ének a Kájoni-Cantionaléban, 10 Szentmihályi Mihály énekeskönyvében, és 2 ének Bozóky Mihály énekeskönyvében. Illyésnél: 1. Teljes Szentháromság (Mezey, 1853, 149.) 2. Napja Isten haragjának (Mezey, 1853, 150.) Kapcsolódások Kájoni János énekeskönyveihez: 1. Óh fényességes szép hajnal (Kájoni, I, 22, II, 23, III, 40; Mezey, 1853, 61.) 2. Én nemzetem, zsidó népem (Kájoni, I, 160, II, 115, III, 160; Mezey, 1853, 94.) 3. Királyi zászlók lobognak (Kájoni, I, 187, II, 141, III, 161; Mezey, 1853, 96.) 4. Imádunk Téged láthatatlan Istenség (Kájoni, I, 313, II, 252, III, 189; Mezey, 1853, 54.) 5. Mondj éneket zengő nyelvem (Kájoni, I, 278, II, 214, III, 182; Mezey, 1853, 14.) 6. Óh, szép Jézus, ez új esztendőben (Kájoni, I, 99, II, 73, III, 70; Mezey, 1853, 107.) 7. Jesu dulcis memoria (latinul Kájoni, I, 296, II, 234; magyarul: Mezey, 1853, 110–111.) 8. Feltámadt Krisztus e napon (Kájoni, I, 245, II, 188, III, 167; Mezey, 1853, 121–122.) 9. Uram, irgalmazz (Lorettói litánia) (Kájoni, I, 753, 756, 763, II, 677, 680, 688; Mezey, 1853, 165–167. – változat) 10.Üdvözítőnknek szent Anyja (karácsonyi antifona) (Kájoni, I, 12, II, 29; Mezey, 1853, 169.) 11.Mennynek királyné asszonya (húsvéti antifona) (Kájoni, I, 255, II, 195; Mezey, 1853, 169.) 12.Magasztalja az én lelkem (Kájoni, III, 243; Mezey, 1853, 173.) 13.Kegyes Jézus a keresztfán hét szókat mondottál (Kájoni, III, 120; Mezey, 1853, 89.)

35

BARNA GÁBOR

14.Könyörülj, Istenem, én bűnös lelkemen (Kájoni, III, 102; Mezey, 1853, 74.) 15.Imádlak nagy istenség (Kájoni, III, 197; Mezey, 1853, 96.) 16.Óh, ki ez oltáron (Kájoni, III, 192; Mezey, 1853, 95.) 17.Adjunk hálát istenünknek (Kájoni, III, 192; Mezey, 1853, 10.) 18.Jöjj el Szent Lélek Isten! Erezd... (Kájoni, III, 30; Mezey, 1853, 11.) 19.Lelkem buzgósága gerjeszd fel tüzedet (Kájoni, III, 209; Mezey, 1853, 113–114.) 20.Ki negyven nap előtt született (Kájoni, III, 221; Mezey, 1853, 116– 117.) 21.Óh, Mária, drága név (Kájoni, III, 223; Mezey, 1853, 136.) 22.Könyörülj, Istenem (Kájoni, III, 102; Mezey, 1853, 177.) 23.Örvendezzünk, Betlehembe menjünk (Kájoni, III, 63; Mezey, 1853, 183–184.) 24.Ismét szükségünkben, siralmas ügyünkben (Kájoni, III, 303; Mezey, 1853, 189.) Megtalálhatók Szentmihályi Mihály énekeskönyvében is: 1. Jöjj Szent Lélek Úr Isten (Szentmihályi, 18; Mezey, 1853, 8.) 2. Örvendezzünk, Betlehembe menjünk (Szentmihályi, 97; Mezey, 1853, 183–184.) 3. Óh szép Jézus (Szentmihályi, 102–103; Mezey, 1853, 107.) 4. Királyi zászlók lobognak (Szentmihályi, 128–129; Mezey, 1853, 96– 97.) 5. Kegyes Jézus a keresztfán hét szókat (Szentmihályi, 135–136; Mezey, 1853, 89–90.) 6. Megváltó királyunk elébe megyünk (Szentmihályi, 163; Mezey, 1853, 93–94.) 7. Imádlak téged, elrejtezett Istenség (Szentmihályi, 247–248; Mezey, 1853, 54.) 8. Add, Jézus, nekem szívedet (Szentmihályi, 250; Mezey, 1853, 32. – változat) 9. Óh, ki ez oltáron (Szentmihályi, 256–257; Mezey, 1853, 55.) 10.Ki negyven nap előtt született (Szentmihályi, 347–348; Mezey, 1853, 117–118.) 36


Bozókynál is: 1. Én nemzetem (Bozóky, 162; Mezey, 1853, 94.) 2. Királyi zászlók lobognak (Bozóky, 165; Mezey, 1853, 96.) 2. Az adventi ponyvafüzettel most nem foglalkozom. 3. Időben a harmadik Mezey-énekeskönyv 1865-ben Kalocsán jelent meg. Ismerjük 1866-os aradi, s 1882-es kalocsai kiadását is. Pontos címe: „Szűz Mária dicsérete. Azaz: énekes s imádságos könyv a búcsújáró ker. kath. hivek használatára. Öreg Mezey János volt kunszentmártoni kántortól. Főpásztori jóváhagyás mellett imádságokkal bővítve kiadta Szombathy Sándor Kalocsafőmegyei áldozár. Kalocsán, 1865.” Ezt a búcsújáró könyvet használták és használják mind a mai napig Kalocsán és környékén, de a ma Romániához és Jugoszláviához tartozó egykori bácskai és bánsági, dél-magyarországi katolikus településeken is. A Szentmihályi Mihálynál is olvasható énekek közül két Mária-éneket találunk a könyvben: 1. Boldogasszony anyánk (Szentmihályi, 322; Mezey, 1882, 43–45. – változat) 2. Dicsértessél óh Mária (Szentmihályi, 322; Mezey, 1882, 46–48.) Bozóky Mihály katolikus karbeli kótás énekeskönyvében pedig négy szerepel: 1. Óh áldott Szűzanya (Bozóky, 220; Mezey, 1882, 57.) 2. Máriát dicsérni (Bozóky, 228; Mezey, 1882, 51.) 3. Áll a keserves Anya (Bozóky, 166; Mezey, 1882, 102. – változat) 4. Életnek hajója (Bozóky, 216; Mezey, 1882, 80. – változat) 4. A szentesi Mezey Mór énekeskönyvét részletesen nem elemeztem. 5. „Istent dicsőítő egyházi énekkönyv. A N.-K.-Sz.-Mártoni keresztény hivek részére. Szabadon közrebocsájtja ifj. Mezey Nepomuk János Kun-SzentMárton város kántora. Szentes, Nyomatott Sima Ferencz gyorssajtóján, 1883.” Mezey Nepomuk János tíz évi kunszentmártoni kántori működése alapján összeállított egy énekeskönyvet, amely elsősorban atyjától, öreg Mezey 37

BARNA GÁBOR

Jánostól származó, kisebb részt saját, valamint más énekes könyvekből való énekeket tartalmaz. A kéziratot elküldte jóváhagyásra az egri főegyházmegyei hatóságnak. Bírálónak az érsek Zsasskovszky Józsefet,3 a papnövelde akkori lelki igazgatóját jelölte ki, ki maga is költő, a zenész Zsasskovszky Ferenc és Endre testvére volt. Zsasskovszky 1883. április 9-én elvégezte a három részből álló énekeskönyv részenkénti véleményezését.4 Az első részben – írja – 393 olyan ének van, ami „a Szentmihályi5 és Tárkányi6 kanonokok által Egerben kiadott énektárakban nem foglaltatnak; sőt legnagyobbrészt új énekszövegek, tekintélyesebb részben magának a szerzőnek Mezey Jánosnak alkotásai, nehány ének Kovács Márk,7 és Bozóky8 gyűjteményéből, nehány – inkább versezet – Sujánszky,9 Garay,10 Pajertől,11 Sebők-,12 Lapsinszkytől,13 stb. kevés kivétellel olyanok, melyek Zsasskovszky József (1830–1904) lelkipásztor; a testvérei által kiadott énekes- és imádságoskönyvekben megjelent imádságokat ő írta, hasonlóképpen az ő műve az Orgonaiskola és Énekkáté szövege. Zsasskovszky Ferenc (1819–1887), Zsasskovszky Endre (1824–1882). 4 Zsasskovszky József véleményének lelőhelye: Egri Főegyházmegyei Levéltár (EFL), Kunszentmárton Parochiális iratai 5877/1895. 5 Szentmihályi Mihály 1798-ban Boconádon született. Fő műve: Egyházi énekes könyv, I–V, Eger, 1797–1798. – Magyar katolikus lexikon, főszerk. DIÓS István, szerk. VICZIÁN János, XIII, Bp., Szent István Társulat, 2008, 104. 6 Tárkányi Béla (1821–1886) római katolikus pap, költő, az MTA tagja. Fő műve: Katolikus egyházi énektár, Eger, 1855. – Magyar katolikus lexikon, XIII, 675–676. 7 Kovács Márk (1782–1854) bencés szerzetes, tanár, itt hivatkozott műve valószínűleg A keresztény katholikai isteni tiszteletnek minden ágaira kiterjedő énekes könyv, I–IV, Pest, 1842–1844. – Magyar katolikus lexikon, VII, 2002, 289. 8 Bozóky Mihály (1755–1839) kántor Maróton, fő műve: Katolikus karbéli kótás énekes könyv, Vácz, 1797. – Magyar katolikus lexikon, II, 1993, 15–16. 9 Sujánszky Antal választott püspök (1815–1904) Vallásos és hazafiúi költeményei Pesten jelentek meg 1844-ben. – Magyar katolikus lexikon, XII, 2007, 385–386. 10 Garay Alajos (1818–1886) plébános, költő. Temetési gyászénekek a szokásos egyh. imák és szt szertartásokkal, SOLYA Antallal és ENGESZER Mátyással, Szekszárd, 1860. – Magyar katolikus lexikon, III, 1997, 927. 11 Pájer Antal (1817–1881) plébános. Fő műve: PÁJER Antal Versei, Pest, 1847. – Magyar katolikus lexikon, X, 2005, 426–427. 12 Sebők Árkád Ferenc bencés szerzetes (1826–1902). – Magyar katolikus lexikon, XI, 2006, 985. 13 Lapsinszky János (1817–1891) római katolikus lelkipásztor, 1851–1854 között kunszentmártoni káplán. Négy évig együtt dolgozott öreg Mezey Jánossal. (DÓSA József, SZABÓ Elek, Kunszentmárton története, Kunszentmárton, 1936, 152.) Fő műve: Nagy rózsáskert, Bp.– Wittenberg, 1881. – Magyar katolikus lexikon, VII, 2002, 656. – A fentieken kívül találunk még énekszöveget Pöstyéni István egri egyházmegyés plébánostól: a 33. és az 51. ének szövegét. Pöstyénit nem tartja számon Szinnyei József lexikona. 3

38


még eddig templomi használatra egyházhatóságilag nem igen voltak helybenhagyva, sem pedig a nép között elterjedve.” És felteszi a kérdést: „vajjon tanácsos volna-e az egyházi népénekekben a hagyománytól teljesen és egyszerre elszakadni, és a régi, részben ősi gyakorlat, évszázados használat által elfogadott, megszokott egyházi nép-ének szövegeinket újak általi kiszorítás eshetőségének kitenni.” A második részben az év vasárnapjain és nevezetesebb ünnepein mondani szokott vesperásoknál Zsasskovszky kifogásolja, hogy „a Vesperásoknak magyar nyelven való végzése még nincs megengedve, s ezt főpásztori engedély nélkül, önkényileg behozni senki sincs felszabadítva”. A könyv harmadik része „Toldalék” címmel a liturgikus szövegeket tartalmazza. Ennek szövegei szerinte nagyobb részt a Szent István Társulat által kiadott Officiumból, „a Lamentátiók Responsoriumai a SzMihályiból vannak véve.” Az elutasítás ellenére a munkát Mezey mégis kiadta 1883-ban, s hozzá 1884-ben folyamatos lapszámozással egy „Toldalék”-ot fűzött, amelyben „az egész évi nagy vecsernyék és szertartások” magyar fordítását adja közre. Itt olvashatók a vasárnapi, ünnepi litániák, vecsernyék zsoltárai, egyes szentekről szóló ünnepi énekek, a gyertyaszentelés, a hamvazkodás, a barkaszentelés, a passiók szövege, a nagycsütörtöki, nagypénteki és nagyszombati szertartás, a búzaszentelés és a keresztjáró hét imáinak, énekeinek rendje, különböző litániák és körmeneti énekek. Különös jelentőséget ad ezeknek, hogy láthatóan már a 19. század utolsó harmadában magyarul végezték őket.14 6. A hatodik énekeskönyv, amelynek révén a Mezey kántorok saját szerzeményű vagy kedvelt gyűjtött énekei elterjedhettek, 1913-ban jelent meg. A könyv anyagát Mezey István állította össze, kottákat is közölve „Énekeskönyv a római katholikus hivek használatára öreg Mezey János és Mezey István szerzeményeiből. Sajtó alá rendezte és egyházhatósági jóváhagyással kiadja: Mezey István Kunszentmárton kántora. Budapest, Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság metszése és nyomása, 1913.” címmel. Mezey István kéziratát 1895. július 12-én nyújtotta be egyházi jóváhagyásra az egri érseki hivatalba. A bíráló ismét Zsasskovszky József volt, aki 14

Nem tudjuk, hogy figyelembe vette-e Zsasskovszky József bírálatát.

39

BARNA GÁBOR

ezt október 29-én elutasító véleményével együtt visszaküldte az érseknek. E könyv elemzésével nem foglalkozom.

Néhány tanulság A Mezey-énekek a 20. században a templomi gyakorlatból ugyan kiszorultak, funkcionális alkalmasságuk miatt azonban sokkal tovább megmaradt használatuk a családi ájtatosságok, az imaházak s más templomon kívüli, közösségi ájtatosság során az 1950-es évekig. Különösen a kiterjedt alföldi tanyavilág távol fekvő tanyáiról (Kunszentmárton, Mesterszállás, tiszazugi szőlőskertek) rossz időjárás vagy nagyobb munkák idején, vagy nem mindig és mindenki tudott eljutni a templomba vasárnapokon, ünnepnapokon. Ilyenkor a kora reggeli vagy az esti órákban összeült a család. Elővették a Mezey-énekeskönyvet, s ebből a megfelelő ünnepi alkalomra vagy a közönséges vasárnapra való énekeket elénekelték. A Mezey-énekek némelyike a 19–20. század folyamán nemcsak a különböző énekeskönyvekbe, kéziratos könyvekbe került bele, hanem – jórészt azok közvetítésével – a szájhagyományba is. Így a változatképződés törvényszerűségei érvényesülnek velük kapcsolatban is. A korábbi évszázadok egyházi énekes gyakorlata nem volt olyan egységes, mint azt századunkban az egyházi ének-zenei reformok után tapasztaljuk. Az elmúlt századok énekszerzői, énekgyűjtői, kántorai földrajzilag egyegy terület énekeit rögzítették énekeskönyveikben, a legkedveltebb énekeket is szerepeltetve. Ezáltal egy adott időszakban meg is erősítették egy-egy vidék – az énekeskönyv használati területe – énekgyakorlatát. Vonatkozik mindez a Mezey kántorokra is. Munkáikban megtaláljuk a 19. század közepének, végének legkedveltebb népénekeit is, amelyeknek szöveg- és dallamváltozatai jórészt megtalálhatók már a 18–19. századi nagyobb énekeskönyvekben is (pl. Szentmihályi, Bozóky). Legnépszerűbb éneknek a fentiekkel való összevetésben a következő két ének látszik: „Én nemzetem, zsidó népem” (Kájoni I. 160, II. 115, III. 160; Bozóky, 162; Mezey 1853, 94) és „Királyi zászlók lobognak” (Kájoni I. 187, II. 141, III. 161; Szentmihályi, 128–129; Bozóky, 165; Mezey 1853, 96–97). A vizsgált három Mezey-énekeskönyv szövegeinek összevetése Illyés István, Szentmihályi Mihály és Bozóky Mihály énekeskönyveivel, valamint 40


egymással számomra rendkívül érdekes tapasztalattal szolgált. Addig, amíg öreg Mezey János 1853. évi kiadványában – szövegváltozataiban ugyan, de – hangsúlyosan jelen van a korábbi évszázad kedvelt katolikus népénekanyaga vagy annak legalábbis egy része (közel 40 ének), addig fiainak 30–50 évvel később kiadott könyveiben már alig találunk 18. századra visszavezethető énekszövegeket. Az 1865-ös (1866, 1882), hangsúlyosan a Máriatiszteletet kiemelő búcsújáró énekeskönyv, valamint az 1883. és az 1913. évi (ennek kéziratát jelentettük meg fakszimile formában) könyvek túlnyomó részben új, korábban teljesen ismeretlen énekszöveg-anyagot tartalmaznak. Az új énekek jórészt maguknak a kántoroknak a szerzeményei. A szorosabb liturgikus kötöttség mellett az új énekanyag hangulatilag érzelmesebb, főleg Mária-líra. E rövid elemzés megerősíti Dobszay László korábbi megállapítását, aki úgy látja, hogy a 17–18. században a katolikus énekrend még szilárd. A 18. század a felbomlás ideje, amikor az énekek és az éneklési alkalmak kapcsolata fellazul, meggyengül, s megjelennek az alkalomhoz nem kötődő, bármikor énekelhető egyházi énekek.15 A Mezey-énekeskönyvek elemzése azt mutatja, hogy ez a folyamat a katolikus egyházi népénekeknél a 19. század közepéig tart, s ekkor adja át a helyét egy másfajta énekdivatnak, kicsit párhuzamosan a folklórban lejátszódó régi és új stílus megjelenésének folyamatával. Dobszay László a 18–19. század fordulójának énekeskönyveiben két tendenciára hívja föl a figyelmet, amelyet a Mezey-énekeskönyveknél is tapasztaltunk: 1. rögzíteni a helyi tényleges énekgyakorlatot; 2. népszerűsíteni az új divatú szerzeményeket, helyet adni a kántorok, papok, más énekszerzők (sokszor dilettáns) munkáinak.16 Öreg Mezey János 1853. évi énekeskönyve a két tendencia körülbelüli egyensúlyát mutatja. Viszonylag kis számban szerepeltet saját szerzeményű éneket, könyvének nagyobb része régebbi énekeskönyvekre (Illyés, Kájoni, Szentmihályi, Bozóky) és a helyi hagyományra támaszkodhatott. Nagyjából ez mondható el fiának, Mezey Mór szentesi kántornak a könyvére is. Másik fia, Mezey Nepomuk János 1883-ban megjelent énekeskönyvében – ezzel Ezt a folyamatot jól ismerjük a népköltészet egyes műfajaiban, pl. a népdaloknál. Jellemző erre is az alkalomhoz kevésbé vagy egyáltalán nem kötődő új stílusú népdal megjelenése, s dominanciájának megnövekedése. 16 DOBSZAY László, A népének hazai története, Vigilia, 1972, 242; UŐ., A magyar népének, I, [Veszprém], [Veszprémi Egyetem], [1995], 23. 15

41

BARNA GÁBOR

szemben – alig találunk régi népéneket vagy más könyvből átvett szerzeményt, többségében saját énekszövegeit adta közre. Előnyére írható viszont – amint Dobszay László a Zsasskovszky-énektárról is megállapította17 –, hogy gondos, gazdag, minden liturgikus igénynek megfelel, s szerzője nagy gyakorlati liturgikus érzékkel, a helyi viszonyoknak megfelelően állította össze. A Mezey kántorok munkásságukkal a dél-alföldi katolikus mezővárosok parasztpolgár lakosságának igényeit szolgálták ki, alkalmazkodva vallásos életük helyi hagyományaihoz. Ez az énekgyakorlat nem közösségi volt, hanem egyéni: elsősorban a kántor énekelt. Ebbe a nép bekapcsolódhatott, ha akart, és ha tudott. A népszerűség oka pedig a nagy funkcionális alkalmasság volt: a Mezey kántorok jól kiszolgálták a korabeli templomi, temetői liturgiát, a búcsújárásokat s a magánájtatosságokat.

17

DOBSZAY, A népének hazai története, i. m., 242.

42


43

BOGÁR JUDIT

Pázmány Péter Imádságos könyve és a Biblia „[…] egynehány ajtatos könyörgéseket és hálaadásokat szedék öszve, nem csak a régi szent Atyák irásiból, de legfőképpen a Szent Irásból, hogy az Istennek szájából származot igékkel könyörgenénk. Mert noha a könyv szélire fel nem jegyeztettem mindenüt a Szent Irás helyeit, de mind az által e könyvbe foglalt imádságoknak csaknem minden része a szent Irásból vétetett”1 – írja Pázmány Péter Imádságos könyvének első kiadásához írt, Hethesi Pethe Lászlóné Kapi Annának szóló ajánlásában. Az Imádságos könyv forrásait vizsgálva korábban már érintettem röviden a mű és a Biblia viszonyának kérdését,2 az ott elmondottakat fejtem ki bővebben, illetve egészítem ki más szempontokkal e tanulmányban. Pázmány jól ismerte a Szentírást: gyermekkorában a kálvinista otthonban minden bizonnyal gyakran olvasták, a jezsuita képzésnek fontos részét jelentette a Biblia megismerése és egyes részeinek, akár egész könyveinek szó szerinti megtanulása, a rendben pedig alapvető volt a folyamatos Szentírás-olvasás. Tagja volt Pázmány a Káldi György-féle fordítás ellenőrzésére kijelölt revizorcsoportnak is.3 Több művében szólt a Bibliáról: a Kalauzban, A Szentírásról és az Anyaszentegyházról két rövid könyvecskékben, prédikációiban. Utóbbiak legfőbb forrását maga a Szentírás jelenti, Bitskey István több mint tízezer bibliai citátumot számolt össze a prédikációskötetben.4 Az Imádságos könyvben található hivatkozások jelentős hányada szintén a Bibliára vonatkozik. Az idézetek egy része azonban nem közvetlenül származik a Szentírásból, hanem az egyház hivatalos könyörgésein vagy egyház

A tanulmány az OTKA 67975 számú pályázat támogatásával készült. PÁZMÁNY Péter, Imádságos könyv, s. a. r. BREZNAY Béla, Bp., 1895 (Pázmány Péter Összes Művei, 2), 4. 2 BOGÁR Judit, Pázmány Péter Imádságos könyvének forrásai = Textológia és forráskritika: Pázmány-kutatások 2006-ban, szerk. HARGITTAY Emil, Piliscsaba, PPKE BTK, 2006 (Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmányok, 6), 62–64 (61–71). 3 ŐRY Miklós, Pázmány az Ige szolgálatában, Szolgálat, 1969/2, 63, 65; BITSKEY István, Humanista erudíció és barokk világkép: Pázmány Péter prédikációi, Bp., Akadémiai, 1979, 57. 4 BITSKEY, i. m., 54.

1

45

BOGÁR JUDIT

atyáktól és más szerzőktől átvett szövegrészeken keresztül. Számos olyan bibliai idézettel, parafrázissal találkozhatunk továbbá a műben, amely egyáltalán nincs jelölve. Néhol ennek gyakorlati oka is lehet: az 1606-os kiadásban esetenként már nem fér el több hivatkozás a margón. Furcsa viszont, hogy például a litániáknál elkezdi soronként megjelölni a forrásul szolgáló bibliai helyeket, aztán egyszer csak abbahagyja. Néha olyankor is jelöli Pázmány a bibliai forrást, amikor az idézet egy máshonnét átvett szövegben szerepel: az áldozat utáni, Szent Bernátnak tulajdonított „O Aldot IESVS” kezdetű imádság „Bizoniara Vram, a te neued, nekünc ereos vár heliet vagion” sora mellett például ott szerepel a „Prouer. 18. v. 10.” hivatkozás5 – nem lehetetlen azonban, hogy ez esetben a lutheri párhuzam miatt. A Mikor Innep-nap Templomba megyünk6 szöveg esetében egy latin imádságot egészít ki bibliai idézetekkel és hivatkozásokkal (az eredeti megtalálható például Petrus Michaelis Brillmacher Serta honoris et exultationis című imakönyvében;7 hogy Pázmány innen vette-e át és fordította le, illetve dolgozta át, nem tudjuk). Az első kiadásban még meglévő hivatkozások a későbbiekben egyébként sok helyen elmaradnak. Ennek magyarázata leginkább az lehet, hogy a második kiadástól alkalmazott keretdísz a margón nem tette lehetővé locusok feltüntetését, a szövegbe pedig csak egy részük került át. Nem számítva azokat a helyeket, ahol maga a szöveg is megváltozott, kimaradt a bibliai idézet, parafrázis vagy utalás, s emiatt nem szerepel a hivatkozás, az első kiadás bibliai helymegjelöléseinek száma a következő kiadásokban körülbelül egyötödére csökkent. Meglehetősen sok bibliai könyvre hivatkozik Pázmány: a 73-ból (ha Jeremiás könyvét és a Siralmakat, miként a trienti zsinat, egynek számoljuk, 72ből) összesen 58-ra. Az Ó- és Újszövetségből egyaránt gyakran idéz, csupán „kisebb” könyvek maradnak ki: az Ószövetségből Rút könyve, hét kispróféta (Abdiás, Jónás, Náhum, Habakuk, Szofóniás, Aggeus és Malakiás – utóbbi az első kiadásban még szerepel) és a Makkabeusok első könyve; az Újszövetségből 5 PÁZMÁNY Péter, Keresztyéni imádságos könyv. Grác, 1606, kiad. KŐSZEGHY Péter, tan. LUKÁCSY Sándor, Bp., Balassi – MTA Irodalomtudományi Intézete, 1993 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 28), 63. 6 PÁZMÁNY Péter, Imádságos könyv (1631), s. a. r. Sz. BAJÁKI Rita, HARGITTAY Emil, Bp., Universitas, 2001 (Pázmány Péter Művei), 106. 7 Petrus Michaelis BRILLMACHER, Serta honoris et exultationis, Coloniae, Arnoldus Quentelius, 1567, [lapszám nélkül], 5. sz. imádság.

46

Pázmány Péter Imádságos könyve és a Biblia

pedig levelek (Pálnak a tesszalonikiekhez írt második és Filemonhoz írt levele, valamint Péter második, János második és harmadik, továbbá Júdás levele). Hasonlóan a prédikációskötethez,8 a legtöbbször itt is a Zsoltárok könyvére hivatkozik Pázmány, ezt követi Izajás és a Kivonulás könyve. Az Újszövetségből Máté és Lukács evangéliumát, valamint a páli leveleket citálja leggyakrabban. A hivatkozások formája általában a könyv neve rövidítve, majd a fejezet száma és v. rövidítést követően a vers száma, például 1. Cor. 7. v. 5. Ugyanaz a könyvcím azonban több, akár négyféle alakban is előfordulhat, mint például Pál Timóteushoz írt első levele 1. Tim., 1. Timo., 1. Timot., 1. Timoth. formában, Ezekiel EZec., EZech., EZechi., Ezechiel-ként, vagy a Leviták könyve Leui., Leuit., Leuitic. és Levit.-ként. Jeremiás, Jakab és János I-vel és J-vel is szerepel, Izajás pedig a protestáns Ézsaiás (Esai, Esaiae) alakban is előfordul. Félrevezető a Prédikátor (Ecclesiastes) és Sirák (Ecclesiasticus) könyvének rövidítése. Előbbit általában Eccl, Eccles, Eccls formákban rövidítik, utóbbi többnyire Eccli-ként szerepel, Pázmánynál azonban Sirák könyve az Eccl., Eccle., Eccli., Eccles. változatokban, míg a Prédikátor Eccles. és Ecclesiastes formákban jelenik meg. Hivatkozásai meglehetősen pontosak, bár a hosszabban idézett részeknek gyakran csak a kezdő versét adja meg. A hibás adatok egy része feltehetően sajtóhiba, többször előfordul, hogy kicserélődik, kimarad vagy bekerül egy számjegy. Nemegyszer találkozunk egy-két versnyi csúszással, az azonban csak ritkán fordul elő, hogy a hivatkozott résznek semmi köze a szöveghez. Az 1631-es kötet több helyen javítja az előzőekben rosszul megadott fejezet- vagy versszámokat, ugyanakkor néhol elrontja a korábban helyesen szereplőket. Ezek a hibák azonban nem feltétlenül Pázmány számlájára írandók, a nyomdában is belekerülhettek a műbe. Viszonylag kevés a hosszabb szó szerinti idézet, ezek leginkább ott fordulnak elő, ahol az imádság címében is feltünteti Pázmány, hogy a Szentírásból gyűjtötte ki a gondolatokat, ilyenek például Az Oo Törvény-béli Hivek könyörgési, Az Oo Törvény-béli penitencia-tartók Könyörgési vagy a Szent Irás intési különféle rendű és rangú emberekhez.9 Leggyakrabban a bibliai szöveg parafrázisát, átfogalmazott változatát olvashatjuk. Néha csak utal Pázmány egy-egy ó- vagy újszövetségi történetre, s megadja hozzá a lelőhelyet, és az is megesik, hogy pusztán halvány hasonlóság vagy tematikai egyezés fedezhe8 9

BITSKEY, i. m., 59. PÁZMÁNY, Imádságos könyv (1631), i. m., 180–183, 215–217, 310–315.

47

BOGÁR JUDIT

tő fel az Imádságos könyv mondatai és a hivatkozott bibliai hely között. „Akármiről beszél, ha tárgya csak a legtávolabbi vonatkozásba is hozható a Biblia valamelyik helyével, azonnal felhozza az illető helyet […] sőt ritkán éri be egy hely idézésével: az idézett hely újakat juttat eszébe, azokat is felhozza, és így a bibliai motívumok legtöbbször csoportosan foglalnak helyet gondolatmeneteiben” – írja Sík Sándor Pázmány prédikációiról.10 Nincs ez másként az Imádságos könyv esetében sem. Az őrzőangyal segítségéért szóló könyörgés mellett például tizenhárom locust találunk,11 közülük egyik helyet sem idézi szó szerint, viszont valamennyiben szerepelnek angyalok. Mindez – hasonlóan a prédikációk megírásánál alkalmazott módszerhez12 – konkordancia használatára utalhat. Gyakori, hogy csupán egy-egy bibliai személyt vagy eseményt, jellegzetes kifejezést említ, s a történet felidézését már az olvasóra bízza, számítva az utalás megértésére. Nemegyszer előkerül például a tékozló fiú alakja, különböző funkciókban: negatív („Ne szenved, szerelmes Atyám, hogy a’ tékozlófiúnak peldája-után indúllyak, és Atyai gond-viselésed-alól el-kivánkozzam”13) vagy pozitív („A’ Ki tiszta szüvel Istenhez akar térni, és meg-ismérvén az ö Teremtö, és Meg-váltó Istenéhez kötelességét, a’ Tékozló fiúnak példaját követvén, mennyei Attyának bóldogságát kivánnya: azt jól meg-ercse, hogy az Istennel-való meg-békéllesének bizonyos aytaja, az igaz hitböl származot Töredelmes szüv”14) példaként, azonosulva vele („De te Irgalmasságnak Attya […] fogadd hozzád a’ te tékozló fiadat. Vétkeztem Atyám, az ég-ellen, és te-ellened”15; „tékozló fiú vóltam eddig”16 és még sokszor), érvként használva („IRgalmasságnak Attya, és minden vigasztalásnak Istene, ki a’ Tékozló fiúnak sok gonosságit kegyelmessen meg-bocsatád […] bocsásd-meg büneimet, és büneimmel érdemlet ostoridat vedd-el róllam”17). Felidézi a történetet úgy is, hogy magát a tékozló fiút nem is említi: „Nem vagyok mélto, Uram, hogy fiaid-közzé számlály engemet”.18 SÍK Sándor, Pázmány az ember és az író, Bp., Szent István-Társulat, 1939, 357. PÁZMÁNY, Keresztyéni imádságos könyv, i. m., 31v–32r. 12 BITSKEY, i. m., 58. 13 PÁZMÁNY, Imádságos könyv (1631), i. m., 44. 14 Uo., 63. 15 Uo., 141. 16 Uo., 215. 17 Uo., 157–158. 18 Uo., 65.

10 11

48


Sokszor utal szimbolikus értelmű dolgokra, különösen hatásos, amikor ezeket kombinálja, s különböző, ellentétes jelentéseiket egy képben jeleníti meg: „Légyen a’ te neved, erös tornyom és óltalmam, mely óltalmazzon a’ kegyetlen Oroszlány erejétül. Te, Iúdának magvából származot Oroszlány, adgy eröt gyarló szolgádnak, hogy a’ régi Kígyónak csalárdságát [Ter 3], ama’ pusztában fel-emelt Kígyo-által [Szám 21, 4–9], meg-gyözzem.”19 Az érzékletesség kedvéért olykor kissé áthelyezi a hangsúlyokat: „a’ te szent Igéd-is izetlennek tetczik sokaknak, a’ kik inkáb akarnak a’ tékozló fiúval disznók eledelivel zabállódni és töltözni, inkáb ohaytyák az Egyiptom-béli büdös hagymákat, és keserü gyönyörüségeket, hogy-sem a’ te szent Igéd Mannáját”20 – az 1606-os első kiadásban büdös hús és keserű hagyma szerepel,21 a Szentírásban az egyiptomi húsosfazekak (Kiv 16, 3), illetve a hús, a halfélék, az uborka, a dinnye, a póréhagyma, a hagyma és a fokhagyma (Szám 11, 4–5) után vágyódnak a pusztában vándorló zsidók. Az Ezekielnél olvasható mondatot – „Az apák ették a savanyú szőlőt és a fiak foga vásik el tőle” (Ez 18, 2) – kétféleképpen is felhasználja: „En érzettem az almának gyönyörüségét, mellyért a’ te szomjuságod, epével óltatik-el, és fogad vásik.” és „Nem érdemletted Uram te, hogy szent fogad meg-vásódnék, az Adámtul fel-falt almában”.22 Jellegzetes szövegalkotási módszere Pázmánynak, hogy különböző forrásokból származó kisebb egységekből, például a misekönyv vagy a breviárium könyörgéseiből, és még inkább különféle bibliai helyek mondataiból, félmondataiból, kifejezéseiből, illetve azok átalakított változataiból szövi össze imádságait.23 Néhány példa (kurzívval jelöltem a máshonnét vett szövegrészeket): Prédikáció előtti „Más Könyörgés”:24 [a] ÖRök mindenható Isten, ki nem csak gyarló testünk taplálasára rendelél testi kenyeret, de lelkünknek lelki eledelt adál: Kérlek, nyisd-meg a’ mí siket füleinket, Szent Igédnek hasznos Uo., 150. Uo., 52. 21 PÁZMÁNY, Keresztyéni imádságos könyv, i. m., 7r. 22 PÁZMÁNY, Imádságos könyv (1631), i. m., 101, 115. 23 Vö. HOLL Béla, Anyanyelvünk, imádságunk, Vigilia, 1957, 25. 24 PÁZMÁNY, Imádságos könyv (1631), i. m., 109. 19 20

49

BOGÁR JUDIT halgatására: mert bóldogok a’ kik ezt hallyák, és meg-tartyák. Adgyad én Istenem, hogy e’ pusztában-való szarándokságomban, érezhessem ennek a’ mennyei Mannának édességét, és ezt soha meg-ne utállyam. Szomjuhozzam ezt a’ mennyei harmatot, mint drága kincset el-reycsem szívemben: és, a’ mit füllel hallok, lelkemben hiszek, számmal vallok, engedd, hogy azt cselekedetemmel bé-tellyesítcsem. Adgyad, hogy [b] a’ te Igéd, bövségessen lakozzék mi-bennünk: mert [c] ebben vagyon a’ te Isteni hatalmasságod; a’ bünösök üdvösségére. Engedd, hogy [d] a’ lelki tanítást, nem ugy mint emberi szót, hanem mint a’ te szódat halgassuk: és [e] ez a’ Mennyei jó mag, oly gyökeret verjen bennünk, hogy a’ Sátan hatalma, vagy csalárdsága, soha ezt ki-ne vehesse szívünkból: e’ világi gyönyörüségnek, és gazdagságnak tövisse, le ne nyomhassa: és [f] ne csak halgatói, hanem cselekedöi légyünk a’ te Igédnek. A’ mi Urunk IESUS Christus-altal. Amen. [a] Petrus Canisius, Manuale Catholicorum in usum pie precandi, Rothomagi, apud Ioannem Osmont, 1614, 256–257: „Sacram concionem audituri precatio. Omnipotens Deus, qui hominem non solum ad sustentationem corporis pane vesci, sed etiam ad nutrimentum animae spirituali cibo refici voluisti: da nobis, quaeso, attentas aures ad verbum et Evangelium tuum utiliter audiendum. Beati enim, qui illud audiunt atque custodiunt; nimirum ut una cum Israëlitis, in huius mundi deserto tam caelesti Manna nutriti, suos vincant hostes, et ad promissam patriam recta proficiscantur. Sit in me fames ac sitis justitiae, et verbum tuum tanquam caelestis thesaurus in mente mea recondatur, ac quasi bonum semen multiplicem adferat fructum in patientia. Fac me Domine verbi tui non modo studiosum auditorem, sed et factorem sedulum; ut quod ex verbo tuo auribus accipio, et corde credo, et ore profiteor, idipsum et opere compleam. Per Iesum Christum Dominum nostrum.” [b] Kol 3, 16: Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.25 [c] Róm 1, 16: Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek. [d] 1Tessz 2, 13: Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor az Isten szavát hallottátok tőlünk, nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint az Isten szavát, ahogy valóban az is. Bennetek is hatékonynak bizonyul, akik hittetek. [e] Lk 8, 5–15: „Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés közben néhány szem az út szélére esett. Eltaposták, és az ég madarai felcsipegették. Más szemek köves talajra hullottak. Kikeltek, de aztán elszáradtak, mert nem kaptak elég nedvességet. Ismét más szemek szúrós bogáncs közé hulltak. A szúrós bogáncsok velük együtt nőttek, és elfojtották őket. A többi mag jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.” Amikor befejezte, fölemelte a hangját: „Akinek van füle a hallásra, az hallja meg!” Tanítványai megkérdezték, hogy mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten szava. Az útszélre hulló szemek azok, akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön A bibliai idézetek forrása (a továbbiakban is): Biblia: Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, s. a. r. RÓZSA Huba, Bp., Szent István Társulat, 2005. 25

50

Pázmány Péter Imádságos könyve és a Biblia a gonosz lélek, kitépi szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A köves talajba hulló szemek azok, akik meghallgatják s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük gyökeret, így aztán a kísértés idején hűtlenné válnak. A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak. A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek. […]” [f] Jak 1, 22: A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.

Az Istennek Felségérül26 [a] OH mely csudálatos, Ur Isten, a’ te Felséges neved! Méltán neveztetel, Láthatatlan [b] világosságnak: mert [c] a’ te fényességed, inkáb, hogy-sem a’ Nap-fény, meg-vakíttya gyenge szemeinket, ha a’ Hitnek homályával bé nem köttetik. Te vagy, én Istenem, minden jóknak kút-feje: eleje, és vége minden állatnak. Te az eget, és földet, újaidon hordozod: [d] a’ tenger vizeit, tenyereddel méred: a’ föld kerekségét, az egek nagy-vóltát, araszoddal bé-fogod. Te-hozzád-képest, minden teremtet-állat, csak ollyan mint egy kis porocska. [e] Te kezedben vannak e’ Világnak határi: [f] te-benned, és te-általad élnek, mozognak, és vannak minden állatok: ha csak szemeidet ezekrül el-fordítod-is, ottan semmivé lésznek. [g] Meg-rendül a’ föld, ha csak meg-tekínted-is: [h] te vetettél határt a’ tengernek: téged dicsírnek az egek, és csillagok, mellyeket te neveken nevezsz. [a] Zsolt 8, 2: Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Ter 32, 30: Jákob erre megkérdezte és ezt mondta: „Nyilvánítsd ki előttem nevedet!” Az így válaszolt: „Miért kérdezed a nevemet?” –, s megáldotta. [b] 1Jn 1, 5: Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. [c] 1Tim 6, 16: […] aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat; övé a dicsőség és az örök hatalom! 1Kir 19, 12: A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. [d] Iz 40, 12, 15: Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyőjén? – Lám, a nemzetek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak, mint porszem a mérlegen, a szigetek íme annyit érnek, mint a porszem. Bölcs 11, 22: Hisz az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp. [e] Zsolt 94, 4: Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai. [f] ApCsel 17, 28: Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: „Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk.” [g] Zsolt 103, 32: Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek. 26

PÁZMÁNY, Imádságos könyv (1631), i. m., 96.

51

BOGÁR JUDIT [h] Jób 38, 7–8: […] amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből […]

Imádságban-való aitatosságért27 ÖRök mindenható Isten, látod a’ mí tudátlanságunkat, [a] kik nem tudgyuk, mit, és mi módon kellyen kérnünk. A’ mí szivünk tétovázo álhatatlansága-is, nyilván vagyon elötted. Te azért, [b] Uram, ki mindeneket jobban végezhetsz, hogy-sem mí tudnók érteni, vagy kérni: [c] önts belém a’ könyörgésnek lelkét, [a] mely a’ te Hiveidben, ki-mondhatatlan fohászkodásokkal szokot könyörögni. [d] Nyisd-meg Uram, az én ajakimat, hogy az én nyelvem dicsírje szent nevedet: [e] és ne csak nyelvemmel, hanem szívemmel-is tisztellyem Felségedet: A’ mi Urunk IESUS Christus-által. Amen. [a] Róm 8, 26: Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. [b] Ef 3, 20: Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk […] [c] Zak 12, 10: Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. [a] Róm 8, 26: Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. [d] Zsolt 50, 17: Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet. [e] Iz 29, 13: Ezt mondja az Úr: Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem, úgyhogy istenfélelmük csak emberi parancs követése, amit betanultak […]

„[…] Pázmány bibliai nyelven prédikál, s kifejezéseiben, stílusfordulataiban olyankor is ott kísértenek, ott zsonganak az ószövetség markáns mondatai vagy az újszövetségi reminiszcenciák, amikor kifejezetten nem idéz” – írja Bitskey István.28 Igaz ez imádságaira is, a Szentírás alakjai, történetei, szóhasználata mellett pedig annak jellegzetes alakzatai, kifejezésformái, mint a gondolatritmus, hasonlatok, metaforák, kérdések, felkiáltások, közmondások tovább erősítik az Imádságos könyv biblikus hangulatát. Bár szövegeinek szentírási alapja egyértelmű, nem tisztázott az a kérdés, hogy milyen Bibliát használt Pázmány. A kutatás mai állása szerint egyik ismert fordítást sem vette át; a közismert részeket valószínűleg az egyházi hagyományban kikristályosodott formában használta, a többit pedig saját maga 27 28

Uo., 107. BITSKEY, i. m., 57.

52


magyarította, de az sem lehetetlen, hogy általunk nem ismert magyar nyelvű forrást is használt.29 Az Imádságos könyvben szereplő zsoltárfordításokat – a hét bűnbánati zsoltárt az 50. kivételével, amely mellett az 1606-os kiadás margóján ott szerepel a „Balassa Ba:” megjegyzés30 –, az Ave maris Stella kezdetű himnuszt és a négy Mária-antifónát (Salve Regina, Alma Redemptoris, Ave Regina caelorum, Regina caeli) hagyományosan Nyéki Vörös Mátyásnak tulajdonítják,31 Nyéki szerzőségét azonban újabban megkérdőjelezte Vadai István.32 Söveges Dávid Fejezetek a lelkiség történetéből című művében a bűnbánati zsoltárok kapcsán zárójelben közöl egy mondatot, miszerint „Őry Miklós felveti, hátha nem is Nyéki Vörös Mátyás a szerző, esetleg lehetne Pázmányra is gondolni”,33 de tovább nem foglalkozik a kérdéssel. Egy konferencia-előadásban Pázmány szerzősége mellett foglalt állást Szabó Ferenc is.34 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakos hallgatói közül szemináriumi munkaként többen is foglalkoztak a témával. Bán Izabella és Kozelka Henriett a Pázmány-prédikációkban szereplő bűnbánati zsoltár-idézeteket vetette egybe az Imádságos könyvben olvasható szövegekkel, az előbbieket Őry Miklós és Bitskey István nyomán Pázmány által fordítottaknak fogadva el, de nem talált olyan kifejezésbeli, szóhasználati egyezéseket, amelyek arra engednének következtetni, hogy a verses változatokat is Pázmány fordította volna. Réger Ádám Pázmány Kempisfordításának bibliai idézeteit vizsgálta, ám úgy tűnik, ezek sem egyeznek meg az Imádságos könyvben található azonos bibliai helyek fordításával. 29 ŐRY, i. m., 67; BITSKEY, i. m., 58; BÜKY Béla, Milyen magyar Bibliát használt Pázmány?, Vigilia, 1981, 81–84; BENCZE Lóránt, A „hiv magyarázat” eredete (Pázmány bibliai idézeteinek fordításáról, forrásáról), Magyar Nyelvőr, 1986, 170–174; LUKÁCSY Sándor, Pázmány fordítói elvei és gyakorlata, Irodalomtörténeti Közlemények, 1990, 1–20. 30 PÁZMÁNY, Keresztyéni imádságos könyv, i. m., 180v. 31 Régi magyar költők tára XVII. század, 2: Pécseli Király Imre, Miskolczi Csulyak István és Nyéki Vörös Mátyás versei, s. a. r. JENEI Ferenc, KLANICZAY Tibor, KOVÁCS József, STOLL Béla, Bp., Akadémiai, 1962, 449–464. 32 VADAI István, Kolomp vagy csengettyű? = A magyar költészet műfajai és formatípusai a 17. században: A Szegeden 2003-ban megrendezett régi magyar irodalmi konferencia előadásai, szerk. ÖTVÖS Péter, PAP Balázs, SZILASI László, VADAI István, Szeged, 2005, 181–182. 33 SÖVEGES Dávid, Fejezetek a lelkiség történetéből, Pannonhalma, Szent Gellért Hittudományi Főiskola, 1993, 251. 34 SZABÓ Ferenc, Pázmány Péter Imádságos könyvének hét bűnbánati zsoltára = A zsoltár a régi magyar irodalomban: A Csurgón 2007. május 24–27-én tartott konferencia előadásai, szerk. PETRŐCZI Éva, SZABÓ András, Bp., KRE, L’Harmattan, 2011 (Károli Könyvek – Tanulmánykötet), 125–132.

53

BOGÁR JUDIT

Az Imádságos könyvben szereplő bibliai hivatkozások ellenőrzése kapcsán merült fel egy újabb probléma: Pázmány egyes bibliai könyveknek olyan fejezeteire, verseire, illetve tartalmi elemeire hivatkozik, amelyek a mai katolikus Bibliában35 egyáltalán nem szerepelnek. Így például Az Oo Törvény-béli penitencia-tartók Könyörgési közt egy hosszabb szövegrészt találunk, az 1606-os kiadásban „Manasses in fine 2. Paralipom.”, az 1631-esben „2. Paral. extremo” megjegyzéssel. Manassze imája a Krónikák 2. könyvének végéről a trienti zsinat kánonja szerinti Bibliában (első kiadása: 1592) függelékbe került, a mai katolikus Bibliából pedig teljes egészében hiányzik. A zsinat előtti Vulgatában, konkrétan egy 1583-ban Velencében kiadott Biblia 404–405. lapjain megtaláltam a szöveget „Oratio Manassae Regis” címmel. Ezek után Pázmány többi, addig hibásnak vélt hivatkozását is visszakerestem ezen 1583-as Bibliában, és azt találtam, hogy jó néhány esetben (de nem mindig) egyeznek a fejezet- és versszámok. Mindenesetre a kérdés megválaszolásra vár: miért használta Pázmány a trienti zsinat előtti Bibliát? Mert az volt meg neki? Azt ismerte gyerekkorából? Vagy talán korábbi konkordanciából dolgozott, korábbi florilégiumból vagy más műből vette át az idézeteket hivatkozásokkal együtt? (Magyarországon más téren is jelentős késések figyelhetők meg a zsinati határozatok végrehajtásában: a trienti liturgia bevezetésének kérdését – noha sok helyütt már régóta eszerint zajlottak a szertartások – csupán az 1629-es nagyszombati zsinaton terjesztette a püspöki kar elé Pázmány, a római misekönyv és breviárium használatát pedig egy évvel később rendelték el.36) Vannak még egyéb „furcsaságok” is az Imádságos könyvben: Pázmány hat litániaszöveget közöl, noha VIII. Kelemen pápa 1601-ben a Mindenszentek litániája és a Lorettói litánia kivételével betiltotta a litániák használatát,37 Izajást pedig többször is a protestánsok által használt nevén, Ézsaiásként említi. Befejezésül, összefoglalásképpen még egy idézet a Biblia-használatról: „Ha ennek a legitimáló szakrális szövegnek a használatát/beépülését vizsA következő kiadásokat használtam: Biblia: Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, s. a. r. RÓZSA Huba, Bp., Szent István Társulat, 2005; http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php? reftrans=1; Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Bp., Szent Jeromos Bibliatársulat, 1997. 36 HERMANN Egyed, A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig, München, 19832 (Auróra könyvek), 247; VÁRNAGY Antal, Liturgika, Abaliget, Lámpás, 19995, 530. 37 Magyar katolikus lexikon, főszerk. DIÓS István, szerk. VICZIÁN János, VII, Bp., Szent István Társulat, 2002, 894. 35

54


gáljuk […], megállapíthatjuk, hogy – éppen a fejből való idézés miatt – csak majdnem szó szerinti idézeteket találunk. […] A Biblia metaforái és meghatározó képei szinte észrevétlenül, szétfejthetetlenül épülnek be a dialógusokba […] A legjellemzőbb módja a bibliai helyek intertextualizálásának az állandó jelzők, a gyakran használt metaforák és egyéb képek átvétele, összesűrítése, amely gyakorlat eredményeként az olvasónak folyamatosan az az érzése támad, hogy a szöveg nem áll másból, mint megfelelő tartalmú bibliai idézetek egymáshoz illesztett sorából. […] Meghatározó módon jelen van még a Szentírás a szöveg hasonlataiban és utalásaiban is, így egész bibliai történeteket (azok teljes konnotációival) hoznak játékba rövid mondatok […]”.38 A szöveg akár Pázmány Imádságos könyvéről is szólhatna, de Varga Bernadett szavait idéztem Keresztúri Pál Mennyei társalkodásáról. Hasonlóképpen szó szerint vehetnék át megállapításokat P. Vásárhelyi Judittól Szenci Molnár Albert,39 vagy Tóth Zsombortól Bethlen Miklós imakönyvével,40 azok bibliahasználatával kapcsolatban. A tanulság ismét az, ami többször elhangzott már a lelkiségtörténeti konferenciákon:41 az imádságoskönyveket, imádságanyagot nem felekezetek szerint elkülönítve, elkülönülve, hanem együttesen, egymásra odafigyelve szükséges és érdemes vizsgálni.

38 VARGA Bernadett, Keresztúri Pál Mennyei társalkodása és a Biblia = Biblia Hungarica philologica: Magyarországi bibliák a filológiai tudományokban: Az Országos Széchényi Könyvtárban a Biblia Sacra Hungarica – A könyv, „mely örök életet ád” című kiállítás alkalmából tartott konferencia előadásai, szerk. HELTAI János, Bp., Argumentum, 2009 (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA–R Egyesület Füzetei, 3), 132. 39 P. VÁSÁRHELYI Judit, Az imádságfordító Szenci Molnár Albert = SZENCI MOLNÁR Albert, Imádságos könyvecske: Heidelberg, 1621, kiad. P. VÁSÁRHELYI Judit, Bp., Balassi – MTA Irodalomtudományi Intézete – OSZK, 2002 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 35). 40 TÓTH Zsombor, Puritánus kegyesség és retorika Bethlen Miklós Imádságoskönyvében, Irodalomtörténet, 2000, 210–234. 41 Vö. pl. BAJÁKI Rita, Javaslat az 1800 előtti katolikus imádságoskönyvek feldolgozására = Lelkiségtörténeti számvetés, szerk. SZELESTEI N. László, Piliscsaba, PPKE BTK, 2008 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 1), 95.

55

FARMATI ANNA

„De az igaz és foganatos imádság két képpen lehet…” Az elmélkedést kísérő imádság mint sajátos típus

A fenti cím többet ígér, mint amit itt most nyújtani tudok. Próbálkozás ez a tanulmány a kora újkori magyar nyelvű katolikus szövegként értelmezett imádság hogyanjának megközelítésére. Nem került ugyanis elő olyan magyar szerzőtől származó, magyarul írott katolikus ars orandi, amelyből pontos képet kaphatnánk arról, hogy a megújulás kori hívő hogyan is imádkozott, vannak viszont ebből a korból leírt imádságaink – és nem csak az imakönyvekben. Eddigi kutatásaim során is láthattam, hogy a különféle kegyességi műfajok nem állnak annyira távol egymástól, még kevésbé lehet róluk elszigetelten beszélni. Elsősorban a népénekek esetében szembesültem ezzel, de különösebb kutatás sem kell ahhoz, hogy belássuk: az imádság és az elmélkedés két olyan műfaj, amely nemcsak gyakran találkozik bizonyos kiadványokban, de arra is van példa, hogy akár egyetlen szövegen belül is érintkezik, vagy éppen nehezen dönthető el, hogy hova sorolható az adott szöveg(rész). Ha a meghatározások szintjén próbáljuk körbejárni a fogalmakat, rögtön a következő nehézséggel állunk szemben: az elmélkedés az imádság egyik mód szerinti fajtája, avagy az imádság az elmélkedés egyik része? Vagy az elmélkedés az imádság része? Vagy annak „előszobája”?1 Az elmélkedések felépítéséről, hogyanjáról inkább olvashatunk különféle traktátusokban, mint kifejezetten az imádságról.2 A spirituális-teológiai szempontú meghatározásokhoz – melyek egyébként maguk is jelzik, hogy „az ember beszédképességének része az imádko

A tanulmány a Domus Hungarica ösztöndíj-támogatásával készült. Vö. Ludovicus Granatensis spanyol domonkos több nyelven ismert traktátusának (De oratione et meditatione) rendszerét: preparatio, lectio, meditatio, gratiarum actio, petitio (Louis de GRENADE, Traité de l’oraison et de la méditation, Paris, 1702). Vö. GÁBOR Csilla, Ludovicus Granatensis az imádságról és az elmélkedésről = Labor omnia vincit: Tanulmányok Tüskés Gábor 50. születésnapjára, szerk. BRETZ Annamária, CSÖRSZ Rumen István, HEGEDŰS Béla, Bp., Balassi – MTA Irodalomtudományi Intézete, 2005, 22–24. 2 A teológia és lelkiség elkülönülésével az elmélkedést egyre inkább önálló lelki tevékenységnek tekintették, s kialakultak sajátos elmélkedési módszerek. Vö. Christian SCHÜTZ, A keresztény szellemiség lexikona, Bp., Szent István Társulat, 1993, 73–74. 1

57

FARMATI ANNA

zás képessége”3 – hadd adjak hozzá ez alkalommal egy grammatikairetorikai meghatározást is: olyan szövegeket (szövegrészleteket) tekintek most imádságnak, amelyek megfelelnek a következő retorikai szituációnak: egyes szám első személyben megszólaló és Istent (az isteni személyeket) megszólító beszélő megnyilatkozása bármilyen hitéleti témáról. (Ez sem kielégítő meghatározás, ugyanis vannak dialogikus formában megírt elmélkedések is, de esetünkben követhető.)4 Azok a kötetek, amelyekről szó lesz a következőkben, elkülönítve tartalmaznak Elmélkedés, illetve Imádság címszóval jelölt szöveget. A gyakorlat következetesnek látszik a szóban forgó kötetek esetében. További megkülönböztető kritérium lehetne ezek alapján a terjedelem, a módszeresség, a gondolatiság, illetve az érzelmi töltet/személyesség aránya, de mint látni fogjuk, mindez nagyon változó.

A szerzők tanítása magáról az imádságról Négy elmélkedésgyűjteményt vizsgálok meg tüzetesebben: két jezsuitáét, Derekay György Antoine Sucquet-fordítását (Az örök élet uttya, 1678) és Hajnal Mátyás Szíves könyvecskéjét (1629), valamint két ferences munkáját, Kopcsányi Márton Tökélletes életre intő elmélkedéseit (1636), illetve Malomfalvay Gergely Belső képpen indító tudományát (1653). De sorolhatnék más példákat is: Rudinai János Lelki szarándokság (1627) című kötetében például elmélkedésenként 3–3 imádságot is ajánl. A címbeli idézet Kopcsányi Márton könyvének ajánlásában olvasható.5 A kötet, mint említettem, nem kifejezetten imakönyv, a bevezető szöveg tárgya mégis az imádság. Noha főként elmélkedéseket tartalmaz, szerzője hosszan értekezik az imádságról, illetve az elmélkedés és az imádság összefüggéseiről, minden rendű keresztény elmélkedésre és imádságra való kötelezettségéről. Uo. Az imád, imádság szavunk eredeti jelentése könyörgés, kérés, később ’istenként tisztel’. Vö. MEDGYESSY Emmánuel OSB, Kegyelem és akarat a személyes imádságban, Pannonhalma– Tihany, 2003 (Pannonhalmi Füzetek, 48), 24–25. 5 KOPCSÁNYI Márton, A keresztyéni tökelletes eletre intö tíz hétre rendeltetet nyolczuan elmélkedések, tanuságokkal es könyörgésekkel, a Kristus Jesvs szenuedéséröl külömbféle üduösséges dolgokról a Szent Irásból, Bech, Formika Maté, 1634, 2 (RMNy 1574). A továbbiakban: KOPCSÁNYI, 1634. 3 4

58

„De az igaz és foganatos imádság két képpen lehet…”

Kopcsányi maga adja az ima meghatározását: „az imádság nem egyéb, hanem az Istennel való beszéllés és nyájaskodás, az mely által a’ lélek az Istent nézi, és az Isten a lelket.”6 Itt azonban máris kétfajta imádságról van szó: a beszélgetésről, ami még verbális, és a szemlélődésről, ami viszont már nem vagy csak részben verbális. Ahhoz azonban, ami a könyvben található, sokkal inkább illik az a meghatározás, amelyet imádságoskönyvének harmadik kiadásához írott bevezetőjében fogalmaz meg: az imádság a lélek fölemelése Istenhez.7 A két ajánlásban Kopcsányi hosszas, meggyőző, de rendszeresnek nem mondható tanítást nyújt az imádság mibenlétéről, szükséges voltáról, illetve egyik esetben annak fajtáiról és módjáról is. Az imádságoskönyv ajánlásában elsősorban arról értekezik, hogy „szükséges mindenkor imádkozni és meg nem szünni […] Szükséges mindenkor meg emlékeznünk az Istennek jelenléteröl.”8 Ennek a locusnak az értelmezését a szent doktoroktól veszi (főként Szent Bernátra és Szent Ágostonra hivatkozik). Többek között ezt írja: „Az Imádság nem egyéb az elmének fel emelésénél, mely az embert az Istenhez köti néminemü képpen; hogy a’ lélek az Istent, és az Isten a’lelket nézze. Ihol michoda a’ szüntelen való imádság mély és tekélletes értelem szerént. Mindenkor megemlékezni Istenről, mindenkor hozza szerkesztetni; véle beszélleni. Oly ereje vagyon ennek az imádságnak, hogy a’ kik ezzel élnek, még álmokbannis az Istenről gondolkodnak; és ha felserkennek mindgyárt a’szeretet nyilaual lövöldöznek.”9 Az Elmélkedések előszavában viszont az imádság fajtáiról és hogyanjáról értekezik: „De az igaz és foganatos imádság Két képpen lehet. Auagy csak sziüböl’s gondolkodásból: auagy sziüböl és szolásból. Az elsö imádságot, mely csak a sziüböl s’gondolkodasból all, a’ Sz. Atyák, inkáb iaualliák és aiánlyák, hogy sem a szolás által való imádságot.”10 Uo., 2. Ugyanez a meghatározás tűnik fel imakönyvének előszavában is: Keresztyen imadsagos könyvechke, mely, á Czeremoniaknak, és ennéhány hitünk agazatinák (az eggyügyüek kedvéért) rövid magyarázattyával külömb külömb féle imádságokat foglal magában, Bécs, 1637 = Régi magyar költők tára XVII. század, 7: Katolikus egyházi énekek (1608–1651), s. a. r. HOLL Béla, Bp., Akadémiai, 1974, 442. (A továbbiakban: RMKT XVII/7.) 7 A meghatározás, bár Kopcsányi nem jelzi, valójában Damaszkuszi Szent Jánostól (7–8. sz.) származik (PG 94, 1089). 8 RMKT XVII/7, 441. 9 RMKT XVII/7, 442. 10 KOPCSÁNYI, 1634, 2.

6

59

FARMATI ANNA

Gajtkó Kopcsányinak ezt a meghatározását a szóbeli és a szűkebb értelemben vett imádsággal megoldhatónak látja, ez azonban mégsem kielégítő megoldás. A szóbeli imádság elégtelen voltának oka a szerző szerint: „mert annak velejére nem juthat”11 az így imádkozó. Ez a „velő” – több megfogalmazás erre enged következtetni – maga a kontempláció, a belső ima, ami viszont már nem szóbeli, de nem is elmélkedő imádság: nyelvileg meg nem ragadható.12 Az elmélkedések még nyilván nem ilyenek, de a szerző szerint ehhez vezethetnek el. Mivel könyvét részben a klarisszák használatára szánja, nem tekinthető kizártnak ez az értelmezés. A kérdés pedig éppen ez: milyen eszközöket kínál ehhez az imádkozónak? Hogyan vezeti ebben a mélyre szántó imádságban (elmélkedésben), amely „hasonlít a lassú és lengedező esőhöz”?13 Az elmélkedő imádság szóhasználattal a két gyakorlat közeliségét érzékelteti a szerző, de ezt az a tény is mutatja, hogy több elmélkedésgyűjteményben az elmélkedéseket kísérő könyörgések és imádságok is találhatók. Ezek viszont korántsem egyformák. Hajnal Mátyás szíves könyvecskéjében eleve Elmélkedések és könyörgések címet találunk. Kopcsányi is jelzi ezt az alcímben. Nem véletlen az sem, hogy az ilyen könyveket mind az imádság-, mind a meditációs szakirodalom számon tartja.14 A könyörgés új fogalom, és más felosztásra utal. A fogalomhasználatra ismét érdemes odafigyelni: mennyiben és hogyan fedi a könyörgés az imádság fogalmát? A könyörgés az imádság egyik része,15 tartalmi/használati változata. A könyörgés a katolikus szóhasználatban gyakran sajátos szerkezetű liturgikus (kérő) imádságot jelöl, melynek pontos helye van a liturgiában. Az ilyen kifejezett könyörgések megőrzik az elmélkedésekben is ezt a szerkezeti formát, csupán tartalmilag illeszkednek az elmélkedésekhez. Kopcsányi nyelvi-retorikai szempontokra nem tér ki, inkább pszichológiai-spirituális szinten fejtegeti az imádságról szükséges tudni valókat: Két Uo., 2–3. Hajnal Mátyásnál valami hasonló szerepe van az elmélkedvén és álmélkodván szókapcsolatnak. 13 KOPCSÁNYI, 1634, 3. 14 GAJTKÓ István, A XVII. század katolikus imádságirodalma, Bp., 1936, 56–59; GULYÁS István, A XVII. század katolikus aszkétikus irodalma, Bp., 1939, 7–12. 15 BARTÓK István, „Sokkal magyarabbul szólhatnánk és írhatnánk”: Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között, Bp., Akadémiai–Universitas, 1998, 157–162. 11 12

60


dolog szükséges a jó elmélkedéshez: a készület (ami lelkiismeretvizsgálatból és Isten kivoltának a tudatosításából áll), és szükséges valamilyen anyag, téma: „hogy ide tova ne bujdossék a gondolat”.16 Derekay György nem az ajánlásban, hanem magában a szövegben hoz egy egész elmélkedésre való tanítást az imádságról (XVII. Elmélkedés az imádságrúl).17 Ennek rövid vázlata: Az imádság méltósága és szüksége: Isten kegyelme nélkül semmi sem lehetséges. Szent Ágostonra hivatkozik, és vázolja a kegyelemtani hátteret, majd a felosztás Aquinói Szent Tamás alapján: dicsérni, hálát adni, bocsánatot kérni és jót kérni. További részletezése következik annak, hogy mit miért kell kérni – ez megegyezik a középkor óta közismert ars orandik követelményeivel. Majd az imádság módjáról szól: itt fő követelmény a buzgóság, a hozzáállás. Közbenjárásról is szó esik, az imádság meghallgatásának kérdése kapcsán pedig Szent Bernátot idézi. Ő sem mond azonban semmit az imádság szerkezetéről, nyelvi megformálásának módjáról.18

Az elmélkedést kísérő imádságok-könyörgések jellegzetessége és funkciója Már az eddig elmondottakból is sejthető, hogy ezek a kísérőszövegek túlmutatnak önmagukon és az elmélkedéseken is. Gajtkó például Baranyi Lelki paradicsomáról írja, hogy a szerző imaparafrázisokba szövi bele tanítását,19 Hajnal Mátyásnál pedig megfigyelhető a kegyelemtan módszeres, irányzatokat is tükröző kifejtése az imádságok során (ezt egyébként különösen az 1642-es példány előszavában jelzi is).20 Malomfalvay szintén tanításra és meggyőzésre használja az imádságot. Kopcsányinál viszont kérdés: vajon tényleg csak témát szolgáltat az imádsághoz, vagy imádkozni is tanít? Maga is imádkozik közben? Kivel kommunikál valójában…? Felfogásának másKOPCSÁNYI, 1634, 8. DEREKAY György, Az oeroek eletnek uttya […], Nagyszombat, 1678, 17 (RMK I. 1226). 18 Antonius Sucquet-nek viszont van ilyen könyve: Antonius SUCQUET, De Meditandi Methodo qua Anima a Terrenis Elevatur Deum [Az elmélkedés módszeréről, amely által a lélek a földiektől Istenhez emelkedik], 1630. 19 GAJTKÓ, i. m., 43. 20 A’ keresztyen olvasohoz-valo intes, RMKT XVII/7, 481.

16 17

61

FARMATI ANNA

ságára Gajtkó is fölfigyelt, az elmélkedés és a szűkebb értelemben vett imádság tekintetében Pázmánnyal összehasonlítva kevésbé racionálisnak ítéli. Az elmélkedések utáni imák csak függvények – írja.21 A következőkben négy elmélkedésgyűjtemény imádságait vizsgálom meg tüzetesebben azzal a szándékkal, hogy a fenti észrevételeket illusztráljam és igazoljam.

Derekay György és Hajnal Mátyás imádságai – jezsuita vonal A két munka között nemcsak az a hasonlóság, hogy szerzőjük/fordítójuk vagy átdolgozójuk jezsuita, hanem az emblematikus műfaj is összeköti őket. Derekay György az ugyancsak jezsuita Antonius Sucquet közismert és közkedvelt könyvét fordítja-dolgozza át „a Magyar Nemzetnek kedvéért és lelkek üdvösségükben való öregbülésekért”. Az egységek felépítése a következő: kép, elmélkedés, (szentírási idézetekből összeállított) fohászkodások; ezt követi egy-egy szikár könyörgés: „Mindenható kegyességes Úr Isten, ki a’ te szomjúhozó népednek, a’ kösziklából forrás-vizet nyitottál, adgyad, hogy a mi szívünk keménységéből, köny-hullatások folyami áradozzanak, hogy a’ mi bűneinket sirathassuk, és véghetetlen irgalmasságodtúl azoknak bocsánattyát megnyerhessük. A’ te sz. Fiad, a’ mi Urunk JESUS Christus által” (II. elmélkedés).22 Szerkezetét tekintve teljes mértékben megfelel az ún. collecta-típusú könyörgéseknek. Jellegzetesen liturgikus imádság (oratio prima, super oblata), van állandó és változó része. Általános szerkezete: megszólítás, a kérés megokolása vagy az ünnepelt titokra való hivatkozás (jelzői mellékmondatban), a kérés előterjesztése, záradék (Jézusra hivatkozással), a hívek válasza (ámen). Az ősegyházban bibliai alapon vert gyökeret az euchológiának is nevezett imádságtípus. Az ilyen típusú könyörgésnek mindig van egy jogi vetülete, akkor is, ha nem liturgikus helyzetben fordul elő.23 Funkciója a lezárás, esetenként az összegzés (erre ad lehetőséget a jelzői mellékmondat, amit azonban nem minden esetben használ ki), illetve az elmélkedés témájának megfelelő kegyelem kérése. GAJTKÓ, i. m., 3, 25, 26. DEREKAY, i. m., [lapszám nélkül]. 23 Vö. DOLHAI Lajos, Az euchológia, Magyar Egyházzene, 1998/1999, 435–439; www. liturgia.hu. 21

22

62


Meg kell jegyezni azonban, hogy az 1620-as eredeti latin nyelvű kiadásban hosszabb és személyes hangvételű imádságok szerepelnek, sőt más szövegek is. Elképzelhető, hogy az egyszerűbb struktúrájú könyvet és ezeket a könyörgéseket a fordító komponálta liturgikus ismeretei és gyakorlata alapján. A forrásszöveg egyik paratextusából (Praxis libri) az is kiderül egyébként, hogy a fohászkodások címen beillesztett iaculatoriák valójában a rumináció céljával megtanulandó, nap közben ismételendő rövid szentírási szövegek.24 Hajnal Mátyás kompozícióinak25 felépítése: kép, rövid vers, minden esetben három rövid pontba foglalt elmélkedés, majd ezt követi az imádság. Az első elmélkedésnél ez az imádság eleinte követni látszik a fent említett könyörgéstípus szerkezetét, azonban a lezárás helyett személyes, affektív elemeket előtérbe engedő fohászkodások következnek. Az összes többi esetre pedig ez már nem érvényes, az imádságok általában jóval hosszabbak az elmélkedésénél, messze szétfeszítik a könyörgés kereteit. Valójában ezek tekinthetők az egységek főszövegeinek. Mi történik valójában ezekben az imádságokban? Az elmélkedések punktái értelmi munkára szólítanak fel a hagyományos módszerrel: saját lelkének megszólításával. Minden egyes punkta az értelmi munkára utaló felszólítással kezdődik: gondoljad, gondolkodjál, emlékezzél, elmélkedjél, fontold meg, gondold meg, vedd eszedbe, juttasd itt eszedbe, ismerd meg, megértsed, meglásd; sőt három egyszerre is: „eszedbe vehessed, gondollyad és fontollyad Szent Pálnak amaz mondását (Heb. 9 v. 27.)”.26 Hasonló kiszólások azonban megfigyelhetők (elvétve ugyan) az imádságok szövegében is: „Emlékezem, ram, Moyses Profétád példájáról-is […] ezek így lévén, Uram Isten, értem az okát […]” (Tizenkettedik elmélkedés).27 A harmadik pont végén pedig minden esetben megadja az imádság „Deinde, uti dixi, oratione in Sancto uticpoteris: praxibusque et laculatoriis per diem affectum meditationis fonere atque augere.” Antonius SUCQUET, Via vitae aeternae, Antverpiae, Martinus Nutius, 1620, 5. 25 HAJNAL Mátyás, Az Jesus szivet szeretö sziveknek aytatossagara szives kepekkel ki formaltatott; és azokrúl való Elmélkedésekkel és Imadságokkal megh magyaráztatott könyvechke. Béchben, 1629, kiad. KŐSZEGHY Péter, tan. HOLL Béla, Bp., Balassi – MTA Irodalomtudományi Intézete, 1992 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 27). 26 Tizenkettedik elmélkedés az isteni szeretet négy utolsó dolog általi megőrzéséről. A nyomatékosítást ebben az esetben valószínűen a téma indokolja, ennek a punktának a terjedelme is tekintélyesebb az átlagnál. – HAJNAL, i. m., 85. 27 Uo. 24

63

FARMATI ANNA

tárgyát: miért kell könyörögni, miért kell hálát adni, vagy egyáltalán milyen érzülettel kell viseltetni az adott témával kapcsolatban.28 Az összefüggés tehát nemcsak egyszerűen tartalmi, nemcsak az imádság utal vissza az elmélkedés-pontokra és a képekre, hanem az elmélkedés mintegy indukálja az imádságot, példát ad az imádságra. Nemcsak összefoglal és kérést fogalmaz meg tehát, mint az előző könyv esetében, hanem tanítja is az imádságot, tanít az imádságon keresztül, és olykor reflektál a lélekben zajló megismerési és felismerési folyamatokra is: „Megtanúltam Uram a’te szent Doctoridnak tanitásából, hogy a’te Meg igazitó és szentelö Malasztodnak tulaydonsága nem chak az hogy a’ Lelket meg tisztógassa a bünnek rutságától, de hogy azt tekélletességnek-is, mint valami virágoknak, szépségével béhinche, és fel ékesiche”.29 „Veszem eszembe, én Istenem, hogy eleitöl fogva mindeddig, chak abban foglalatoskodott és fáradott Sz. Fölséged, hogy magának nyugodalmas helyt szerezne lelkünkben.”30 A könyörgéseket (imádságokat) az elmélkedési pontokkal ellentétben elsősorban az érzelmi telítettség és a személyesség jellemzi (gyakoriak a felkiáltások).31 Másik fontos jellemzője ezeknek a szövegeknek a bibliai nyelvezet, a megjelölt locusokon túl is, de bekerülnek részletek a liturgikus könyörgésekből is, illetve olykor tetten érhető ezeknek a könyörgéseknek a logikája.

Két ferences: Kopcsányi Márton és Malomfalvay Gergely gyakorlata Malomfalvay Gergely Kopcsányi halálának évében (1638) lépett be ugyanabba a rendtartományba, Belső képen indító tudománya (1653) alapján Gajtkó „Ugy lévén a te dolgod is es hasonló képpen chelekedvén veledis az Isten; kit méltó hogy kövess hóltodig minden háládással, mondván:” (Ötödik elmélkedés, Uo., 25.); „Könyörögj az ő szent felségének, hogy ezen szent Malasztját nevellye szivedben.” (Hatodik elmélkedés, Uo., 31.); „Kérjed már teis én lelkem, ezen Mennyei jegyesedet – alkosson ilyen édes kertet a’te szivedböl-is.” (Kilencedik elmélkedés, Uo., 56.) 29 Kilencedik elmélkedés, Uo., 57. 30 Tizenharmadik elmélkedés, Uo., 88. 31 GÁBOR Csilla ezt az interiorizáló és elmélyítő funkciót emeli ki tanulmányában: A meditáció a hitgyakorlásban és az irodalomban = G. Cs., Religió és retorika: Tanulmányok a középkori, reneszánsz, barokk irodalomról, Kolozsvár, Komp-Press, Korunk Baráti Társaság, 2002 (Ariadné Könyvek), 272. 28

64


Kopcsányi versenyképes társának tartja32 – ez igaz is, de mind tematika, mind célközönség és stílus tekintetében meglehetősen eltérőek írói érdemeik. Malomfalvay kifejezetten a hitükben lanyhákhoz, a lelki életben járatlanokhoz szól. A célközönség valós vagy vélt igényei természetesen meghatározzák nemcsak az elmélkedések tárgyát, hanem a kifejtés módját és stílusát is. Az elmélkedések témáit a négy végső dolog vetületei szolgáltatják. Az elmélkedések felépítése nála a legegyszerűbb, valójában csupán maguk az elmélkedések és az imádságok alkotják, ritkán épít be kitérőket (két esetben tanítást). Imádságai terjedelmesek, jól adatoltak, olykor több a bibliai és patrisztikai hivatkozás, mint az elmélkedések szövegében. Részletezőek, szinte egy-egy újabb elmélkedésnek tekinthetők inkább, mint imádságnak. Az imádságok elején gyakori az elmélkedésre visszautaló szó vagy kijelentés, de ezek nemcsak tartalmi-nyelvi szinten teremtenek kapcsolatot, hanem megrajzolják azt a lelki folyamatot is, aminek az elmélkedőben elvárásszerűen le kell játszódnia: „most veszem eszembe, mely helyesen szólott Szent Pál”33 – tehát az elmélkedés eredményeképpen születik a megismerés. Vagy más példa: „[…] most kezdem szívbéli félelemmel eszembe venni, michoda helet készitettél örök-igasságod szerént az vakmerö istentelen bünösnek.”34 Vagy: „Oh, meg-váltó fiu Isten! most veszem eszembe miokáért mondottad atyai intéssel minnyájunknak Sz. Máté által: Vigyázzatok, mert nem tudgyátok a’napot, sem órát […] Félek Uram, hogy netalántán akkor rohanik nyakamba a halálnak bizontalan órája, midön legkészületlemb lévén ingyen-sem vélnem.”35 Az imádságok szerkezetét vizsgálva a terjedelem és a sokszor kioktató hang ellenére felfedezhetjük benne a klasszikusnak mondható tagolást: oktató/dicsérő/leíró rész és a kegyelem kérése; ez utóbbi rész viszont mindig sokkal rövidebb, és természetesen mindig összefüggésben van az elmélkedés során felismert (felismerhető) igazsággal. Doxológiát csupán a legutolsó imádság végén találunk.36 Megfigyelhető ugyanakkor egyféle fokozatosság: a GAJTKÓ, i. m., 28–29. MALOMFALVAY Gergely, Belsoe-képpen indító Tudomany […], Béch, Cosmerovius Máté, 1653, 45 (RMNy 2462). 34 Uo., 66. 35 Uo., 91 (IV. imádság). 36 „Tölcz-bé végtére lelkemet, szivemet, és minden belsö részeimet szerelmednek lelkével, hogy el nem veszszen a te méltatlan szolgád (szolgálód) kiért egy Czöppig ki-öntötte drága 32

33

65

FARMATI ANNA

belső úton való haladás a félelemtől az Isten utáni vágyódásig, ami elsősorban az imádságokon keresztül valósul meg. Az első imádság még valójában egyes szám első személyben megfogalmazott tanítás a Ter 1, 26-ról. Ez az oktató hangnem fokozatosan alakul át valódi devóciós diskurzussá. Érdekességképpen térek ki a X. elmélkedésre,37 különösen a lapszélen jelölt Szép oktatásra: egy sajátos rózsafüzérformát ajánl az utolsó dolgokról való állandó elmélkedésre. Bár nagyon sokféle olvasó létezik, ennek nem sikerült máshol a nyomára bukkannom, valószínű, hogy ez Malomfalvay saját leleménye. Az utolsó dolgokat megnevező szavak, valamint egy szentírási hely ruminációját tanítja ezzel valójában a hagyományos aszketikus gyakorlatok helyett, amelyekre ennek a könyvnek a célközönsége bizonyára nem lenne fogékony. Kopcsányi Márton említett elmélkedő könyvét is lehet a Hajnal Mátyáséhoz hasonlóan kompozíciónak tekinteni, annak ellenére, hogy nem emblematikus meditációk szerepelnek benne. Különösen a kötet első részére, A Krisztus Urunk szenvedéséről szóló elmélkedésekre érvényes ez a megállapítás. Az egységek felépítése: ének, példák (vagyis ószövetségi előképek felidézése), próféciák (vagyis vonatkozó szentírási idézetek), a tulajdonképpeni elmélkedés, utána tanúságok, melyben az elmélkedő konkrét tanácsot kap az alkalmazásra, majd a tematikus záró imádság (utána még jön a Miatyánk, Üdvözlégy és a fogyatkozásokért való imádság, amit csak egyszer közöl, az első elmélkedés végén, de minden elmélkedés után el kell mondani). Az eddig megvizsgált elmélkedést kísérő imádságok közül ezek tekinthetők a legkiegyensúlyozottabbaknak a felépítés (szerkezet), ennek következetessége és funkcionalitás tekintetében is. Nagyon közel állnak az euchológia-típusú könyörgéshez: nagyjából egyforma terjedelműek, megszólítást, narrációt és kérést tartalmaznak, de a könyörgésekre jellemző lezárás vagy doxológia nélkül. A narráció kiegyensúlyozott, hajlékonyan kapcsolódik az előző szövegekhez, nincs már benne semmi kioktató jellegű megszólalás, nem tekinthető újabb, egyes szám első személyben írott elmélkedésnek, ugyanakkor a könyörgések szikár, jogi színezetű hivatalosságát is elkerüli: a hangvétel a fegyelmezettség ellenére is személyes. Ezek a szövegek illenek be leginkább abba a szövegtípusba, amit elmélkedést kísérő szent vérét, az én bűneimért meg-feszittett eggytlen egy fiad, az Krisztus Jézus. Kinek veled és a Sz. Lélekkel egyetemben, légyen dicséret és dichöség. Ámen.” (Uo., 171.) 37 Uo., 136–149.

66


imádságként határoztam meg. A Derekayé ugyanis könyörgés, a másik kettő az imádság beszédmódjában megszólaló tanítás (Malomfalvay) vagy újabb, aposztrophéra épített, affektív elmélkedés (Hajnal).38 Kopcsányi másik erénye, hogy ezekben a passióelmélkedésekben a már említett változatos szerkezeti elemek segítségével jól elkülöníti az információs anyagot a meditációs anyagtól. Már elmélkedései sem oktató jellegűek (ezt a funkciót átveszik a példák, próféciák és tanúságok). Ennek egyébként az is lehet az oka, hogy a célközönségről feltételez egy alapvető spirituális (vagy akár teológiai) műveltséget. Az önmegszólító formulák között nemcsak a „gondold meg”, „elmélkedjél” szerepel, hanem a „szemléljed”, „nézd” is feltűnik39 – ez is igazolja a feltételezést, hogy a „két képpen” való imádság valójában nála három (a szemlélődés is benne van), de a harmadik módszertana ezeknél az igéknél véget ér, hiszen itt a verbális szint fölé emelkedik az imádkozó. Elmélkedéseinek másik sajátossága, hogy elég gyakran találunk bennük imádsággal való megszakításokat. Másoknál ez sokkal ritkábban fordul elő. Ezek valóban sokkal inkább imádságok, nem könyörgések: ezek azok a szövegek, melyeken keresztül bemutatja, milyen „az Istennel való beszéllés és nyájaskodás”. Ezek az imádságok spontánul épülnek be az elmélkedés gondolatmenetébe.

Konklúzió Az elemzések tanulságaként megfogalmazható, hogy a fenti példák nem hogy tisztázták volna az imádság és az elmélkedés közötti műfajiterminológiai bizonytalanságokat és határvonalakat, hanem még bonyolulBernard Lamy népszerű kézikönyvében az alakzatnak ezt a tulajdonságát emeli ki mindenekelőtt: „L’apostrophe se fait lorsqu’un homme étant extraordinairement ému, se tourne de tous côtés; il s’adresse au Ciel, à la terre, aux rochers, aux forêts, aux choses insensibles, aussi bien qu’à celles qui sont sensibles”. Bernard LAMY, La rhétorique ou l’art de parler, Paris, 1699, 16. 39 Pl. „Óh én lelkem szemléld a te Iegyesedet abban a’ barsony menyegzöj ruhában, és a’ vér ontó tövis koronában: mert ezek által jelenti az édes JESVS az ö véghetetlen szeretetit. Lásd az ö sz. vérének piros rósájából kötöt zöld koszorviat, mellyet feien hordozot a’ te el iegyzésednek napjánn. Hallyad mint zörget a’ te szivednek aitaján, mondván: Nyisd meg én iegyesem, könyörüly az én fáidalmimonn, mert véres harmattal rakva a’ fejem, és a’ hajam az éjjel chöppökkel (melyek a’ te bűneid).” KOPCSÁNYI, 1634, 87. 38

67

FARMATI ANNA

tabbá tették. Ugyanakkor igazolják a feltevést, hogy az ilyen imádságokat sajátos típusként kell kezelni, és több változatukkal kell számolni. Ezek a szövegek nemcsak azért érdekesek számunkra, mert képet kaphatunk arról, hogy miként imádkoztak a 17. században (milyen szövegeket, könyveket, módszereket használtak), hanem azért is, mert kiderül belőlük, hogy mit gondoltak az imádságról, és hogyan tanítottak imádkozni. Nem valószínű ugyan, hogy ezeket az imaszövegeket más kontextusban is használták, hiszen nagyon tárgyhoz kötöttek, az elmélkedés függvényei, illetve két esetben láttuk, hogy egy igencsak komplex rendszer elemei. Ennek ellenére támpontot nyújthatnak az imádság műfajának elemzéséhez, és amenynyiben nincs a műfajnak hivatalos magyar retorikája, egyféle implicit retorikát feltalálva ezekben a szövegekben a terminológia tisztázása nélkül is megtudhatjuk, miként imádkoztak a kora újkori katolikusok. Azok az elmélkedő könyvek, amelyekben hangsúlyosabb szerepet kap az imádság, komplexebb képet mutatnak magáról az imádságról. De hogy mennyit mutatnak meg, azt a célközönség is nagyon befolyásolja. Esetünkben Kopcsányi mutat meg belőle legtöbbet, nála különül el leginkább az elmélkedés szövegműfajától. Mindennek ellenére azonban még mindig egy középkori szerző meghatározása tűnik a leginkább eligazítónak az alműfajok találkozásának tekintetében: „Mindezekből láthatjuk, hogy az olvasás az elmélkedés nélkül száraz, az elmélkedés olvasás nélkül tévútra vezet, az imádság az elmélkedés nélkül lagymatag, az elmélkedés ima nélkül terméketlen; a bizalmas imádság szerzője a szemlélődésnek, a szemlélődés elnyerése imádság nélkül igen ritka, vagy csodaszámba megy.”40

40 II. GUIGO OCart, A kolostor lépcsői: Levél a szerzeteséletről = Népek nagy nevelője…: Szent Benedeknek, Európa védőszentjének emlékezete, szerk. SZENNAY András OSB, Bp., Szent István Társulat, 1981, 300–301.

68


Függelék: Malomfalvay Gergely – egy saját találmányú rózsafüzér-változat oktatása X. elmélkedés – Szép oktatás […] tanóld-meg imez, üdvösséges, okos és sommás találmánt, […]. Formály magadnak egy olvasótzkát, (avagy, ha inkább tetszik, ély ezen üdvösséges találmánynyal az közönséges, szokott olvasón.) Vedd-fel az fellyül-hozott Sirák fia mondását, tudni illik: Minden chelekedetedben meg-emlékezzél-utolsó dolgaidról, és örökké nem vétkezel. Add hozzá ehöz, ama fontos, es udvösséges öt igéket; ugy mind az mellyek mind utolsó dolgainkra, s, mind pediglen az örökké-valoságra emlékeztetnek minnyájunkot, tudniillik: óh Örökkévalóság! óh Halál! óh Itélet! óh Pokol! óh Menyország! Kezedbe vévén azért buzgó elmélkedéssel az olvasót, az olvasónak keresztire szólly imígyen magadnak azon Sirák fiával: Minden chelekedetedben meg-emlékezzél-utolsó dolgaidról, és örökké nem vétkezel. Könyü dolog ez, de jeles paíz és erös bástya minden-némű vétek ellen. Ha azért óh ember! nem szenvedheted az kemény ágyat és földön heverést: ha nem viselheted a’Ciliciomot, avagy szőr-zákat, s, tövis-élü vaslantzakat: ha nehezteled a’ böjtölést, és nem türhetz egyéb külömb-külömb-féle testi sanyargatásokat, elég legaláb ezzel a’paíz-al a’bűn ellen, hogy által, az pokolbéli kínokat elkerülhesd, és a’ mennyei dichöségben részesülhess. Ha szánsz annyi idöt, avagy ninchen annyi ürességed, hogy az egész olvasót elmondhasd, ám bátor chak egy részét, chak egy avagy két tábláját, azaz, tíz számu darabját mond-el buzgó elmélkedéssel, az fellyül írt rend szerént. Ne rösteld, kérlek lelked üdvösségéért, ezt a könnyü tudománt praktikálni. […] ne resteld valami fontos szótskával mindenik ígét öszve láncoltatni magán magán, tudni illik óh rettenetes halál! óh bizonyos és bizonytalan órájú halál! óh keserves halál! Óh kemény ítélet! Óh iszonyú, óh rettenetes, óh kegyetlen ítélt! óh örök pokol! óh rettenetes pokol! óh szenvedhetetlen pokol! óh dichöséges, óh gyönyörüséges, óh kivánatos Meny-ország! etc. Óh feneketlen! Óh véghetetlen! óh meg-határozhatatlan örökké-valóság! (144.) Intés […] Ne utállyátok-meg, ezt az együgyü tudománt és üdvösséges találmánt édes magyarim, ne vessétek-meg, ezt a titkos paízt; más nemzetek-is éltek ezzel, a’ bűn ellen, és nagy hasznát vették; éllyetek tjjis ezen paíz-al, és hartzoljatok ebböl a bastyábol az bün ellen. (145.)

69

FAZAKAS GERGELY TAMÁS

Kora újkori „nemzeti” imádságok nemzetközi összefüggésben: országos könyörgés és közösségi bűnbánat Bethlen Gábor idején I. Fazakas József (1910–2005) bő harminc évvel ezelőtt megjelent tanulmányában olyan témával foglalkozott, amelynek kutatása éppen az utóbbi időben kapott lendületet a nemzetközi tudományosságban. Írásában egy addig ismeretlen, unikum nyomtatványról tudósított, amely Milotai Nyilas István 1621-ben, Kolozsvárott megjelent Agendájának1 következő évi (1622), második kiadásának az Országos Széchényi Könyvtárban található példányához van hozzákötve.2 Azt állapította meg a kiadási helyet, időt és a szerző nevét fel nem tüntető, illetve egyetlen személynevet sem tartalmazó, négyleveles, nyolcadrét alakú kiadványról, hogy egy olyan országos imádságot foglal magába, amely az 1620. augusztus 25-én, a besztercebányai országgyűlésen magyar királlyá választott, de meg nem koronázott Bethlen Gáborért könyörög. A betűtípusok és díszítmények tüzetes vizsgálata során meg

A tanulmány a Debreceni Egyetem TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KONV-2010-0007, valamint a Reformációkutató és Kora Újkori Művelődéstörténeti Műhelyének OTKA K 101840 számú pályázata keretében készült. Köszönöm e kutatócsoport tagjainak írásom korábbi változatához fűzött megjegyzéseit, különösen Fekete Csaba segítségét. A tanulmány az alábbi kötetben is megjelent: Kora újkori nemzeti imádságok nemzetközi összefüggésben = A fordítás kultúrája – szövegek és gyakorlatok, szerk. GÁBOR Csilla, KORONDI Ágnes, Kolozsvár, Verbum – Láthatatlan Kollégium, 2010, II, 7–28. – A tanulmány előzményei: Milotai Nyilas István könyörgése Bethlen Gáborért. Néhány adalék az országos imádságok kutatásainak fényében = „…mint az gyümölczös és termett szölöveszszöc...”: Tanulmányok P. Vásárhelyi Judit tiszteletére, szerk. STEMLER Ágnes, VARGA Bernadett, Bp., OSZK–Balassi, 2010, 173–178; Nemzeti bűnbánat Bethlen Gábor idejében = Retrospectio: Tanulmányok a 60 éves Heltai János tiszteletére, szerk. KECSKEMÉTI Gábor, TASI Réka, Miskolc, ME BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, 2011, 197–208.

MILOTAI NYILAS István, Agenda, az az anyaszentegyhazbeli szolgálat szerént valo czelekedet […], [Kolozsvár, typ. Heltai], 1621 (RMNy 1251). 2 FAZAKAS József, Ismeretlen nyomtatott imádság a hazáért és a királyáért, Bethlen Gáborért, Magyar Könyvszemle, 1978, 197–202. – Az Agenda tárgyalt, második kiadása: MILOTAI NYILAS István, 1

Agenda, az az anyaszentegyhazbeli szolgálat szerént valo czelekedet […], [Kolozsvár], [typ. Heltai], 1622 (RMNy 1270).

71


határozta, hogy a munka nem a kolozsvári kiadású Agenda függeléke, hanem önálló kiadvány, mely Debrecenben, Rheda Péter nyomdájában jelent meg. Stíluselemzés alapján azonban azt bizonyította be, hogy írója azonos az Agenda szerzőjével: Milotai Nyilas Istvánnal, aki a tiszántúli püspökséget cserélte fel 1618-ban Bethlen hívására, és lett haláláig a fejedelem udvari prédikátora.3 Fazakas József szerint az „Ime mi a te nepeid, az idegeneknek raytunk valo kemeny uralkodasa alat szinten el fogyatkozvan, mostan az mi testünkböl es verünkböl valo Kiralyt valasztottunk”4 idézetben a „»mostan« szó arra utal, hogy az imádságot mindjárt a királyválasztást követően” írta Milotai. De hozzátette, hogy „[a] kinyomtatás – természetesen – később is történhetett”.5 Azt is jelezte, hogy elképzelhető egy, a debreceninél korábbi kolozsvári edíció (a cím arra utal, hogy bevett szokás volt az elmondása az istentiszteleteken), és az is, hogy ez az első kiadás (a szöveget korábban kéziratban is terjeszthették). Szerinte Milotai gyulafehérvári udvari papként is könnyen elérhette, hogy korábbi püspöki székhelyén gyorsan kiadják a munkát, „de akkor a cím »recitari solita« kifejezésében csak előlegezését láthatjuk egy később megvalósítandó szokásnak”.6 A kiadvány tehát a királyválasztást követően bármikor megjelenhetett 1622 januárja előtt, a nikolsburgi békéig, amikor Bethlen megvált a királyi címtől. Fazakas József lehetségesnek tartotta azt is, hogy a debreceni református egyház a békekötést követően (és akár Milotai 1623-ban bekövetkezett halála után) „adta ki, vagy nyomatta újra az Oratiót, ezzel is kifejezve hűségét és ragaszkodását Bethlen Gábor iránt, akit ekkor már jog szerint nem illetett meg a királyi cím”. A tanulmány ezért 1620 és 1629 közé helyezte a debreceni edíciót.7 Az RMNy címleírása ezt az adatot vette át, és az egész annotatio is kizárólag e tanulmány eredményeire támaszkodott.8 A tanulmány megvizsgálta az országos imádság másik szóba jöhető szerzőjének, Keserűi Dajka János püspöknek a stílusát, de nem egyezett az Oratio szövegével. FAZAKAS József, i. m., 201. 4 [MILOTAI NYILAS István], Oratio pro tempore concepta, et in ecclesiis orthodoxis Transylvanicis a concione publica recitari solita, [Debrecen, Rheda Péter, 1620–1629], A2v (RMNy 1302), A2v. 5 FAZAKAS József, i. m., 198. 6 Uo., 201. 7 Uo., 201–202. 8 Az annotatio azonban kissé pontatlanul van megfogalmazva, hiszen nem a lehetséges nyomtatási, hanem a keletkezési időt teszi a két évszám közé: „Az imádság tartalmából kétségtelen, hogy az Bethlen Gábor erdélyi fejedelemsége és királysága idején, tehát 1620 és 1629 között készült.” Az RMNy által is szerzőként elfogadott Milotai, mint említettem, 1623-ban elhunyt. 3

72

Kora újkori „nemzeti” imádságok nemzetközi összefüggésben

Fazakas József igen óvatos datálása óta újabb bizonyíték nem merült fel a kiadás időpontjára és körülményeire vonatkozóan. Egy, a Durhami Egyetemen 2007 végén indult nagy-britanniai,9 2010 áprilisa óta pedig nemzetközivé terebélyesedő,10 államilag is jelentősen támogatott kutatási program, valamint ennek hazai lehetőségei11 azonban segíthetik a Milotai imádságának keletkezésével, kiadásával, használatával és terjesztésével kapcsolatos vizsgálatot, valamint a kutatásba bevonható további 17. század eleji szövegek számbavételét. A program résztvevői ugyanis olyan sajátos, alkalmi istentiszteleti formákat (könyörgéseket, böjtöt és hálaadásokat) tekintenek át – Angliában például az 1540-es évektől az 1940-es évekig –, amelyeket a mindenkori hatalom, az uralkodó, a világi, illetve egyházi vezetők írtak elő az ország, esetleg egy kisebb régió vagy város lakosai számára. Az ilyen alkalmakkor sokat hivatkozott és magyarázott bibliai szöveghelyek mintái alapján, a középkori hagyományt is folytatva, akkor látták szükségesnek országos könyörgések és nemzeti böjtök tartását, amikor valamilyen kritikus időszakot kellett átvészelni (összeesküvés, háború, éhínség, járvány, rossz időjárás stb.), illetve hálaadásokét, amikor örömteli alkalmakat követően nagy ünnepléseket lehetett tartani (lázadás leverése, katonai győzelem, trónra lépés, királyi utód születése stb.).12 A reformáció utáni Angliában például British state prayers, fasts and thanksgivings (1540s–1940s). National worship in international perspective: state prayers, fasts and thanksgivings since the sixteenth century, An international conference, Durham University, 12–14 April, 2010. Természetesen Angliában és máshol is folytak már korábban vizsgálatok bizonyos résztémákban. A kora újkori kutatások szempontjából most példaként csak arra utalok, hogy a 16. század közepén számos német imádságoskönyv és egyházi rendtartás, részben Luther nyomán, a tematikus imádságok, imaminták között helyet adott a török elleni imádság típusának (Türkengebet). Az opera antiturcica hatalmas korpuszában igen fontos szerepet játszó imaforma leggyakrabban a 79. zsoltárt parafrazeálta. Erről magyarul l. IMRE Mihály, „Magyarország panasza”: A Querela Hungariae toposz a XVI–XVII. század irodalmában, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1995, 98–107, 125–143. 11 A lehetséges hazai kutatás távlatait, elméleti összefüggéseit és szóba jöhető forrásbázisát az alábbi közleményben mutatom be: Az imádság mint feldolgozás. Politikai krízisek és természeti 9

10

csapások értelmezése a kora újkortól a 20. századig, Studia Litteraria, 2011/3–4, 52–77.

Az eddigi kutatási beszámolók és a kapcsolódó konferenciák előadásai még nem jelentek meg. L. viszont a projektvezetőnek a 19. századról szóló tanulmányát: Philip WILLIAMSON, State Prayers, Fasts and Thanksgivings: Public Worship in Britain 1830–1897, Past and Present, 200, 2008, 121–174; a projekt honlapjának rövid leírását: http://www.dur.ac.uk/history/ research/research_projects/british_state_prayers/; valamint a projekt egyik résztvevőjének alábbi, népszerűsítő összefoglalását: Natalie MEARS, Praying for Britain, BBC History Magazine, 2010/4, 46–51. 12

73


a Book of Common Prayer című hivatalos szertartáskönyv 1549-től kezdve sorra megjelenő edícióinak sajtó alá rendezői újabb és újabb imák beszerkesztésével értelmezték a közösség számára az aktuális politikai kríziseket vagy természeti csapásokat. A teológiai reagálás felgyorsítása miatt külön kiadványokban is nyomtatni és terjeszteni kezdték az ilyen kihívásokra felelő aktuális könyörgéseket, amelyek gyakran böjtre és alamizsnálkodásra való felszólítással egészültek ki. A veszélyek elmúltával hálaadó imákat szerkesztettek. Bizonyos minták és formulák alapján, sokszor kevés változtatással fogalmazták meg és adták ki e néhány leveles nyomtatványokat, és/vagy kéziratban is terjesztették azokat. A szövegek a világi hatalom: uralkodó, parlament, államtanács, városi magisztrátus és/vagy az egyházi hatalom kezdeményezésére születtek. Leggyakrabban a canterburyi érsek és apparátusa, esetleg a londoni püspök vagy más egyházi vezetők szerkesztették ezeket, illetve mozgósítottak a kinyomtatott munkák terjesztéséhez az érintett egyházrészekben. A brit kutatás már a projektet megelőzően elkezdte feldolgozni az országos imádságokról és böjtökről szóló döntési mechanizmust, az egyes alkalmakra írott, kéziratban maradt vagy nyomtatásban megjelent imák példányszámát, terjesztésének módját, valamint a közböjtök és nemzeti könyörgő napok liturgiájának tényleges hatását.13 A kutatás irányítói a vizsgált 400 évre vonatkozóan fontosnak tartják feltárni az egyes nyomtatott imák példányszámát, terjesztésének módját, valamint az előírt, országos könyörgések alkalmait, liturgiáját, az ezeken részt vevők számát stb. E szempontok a kárpát-medencei protestáns és katolikus, egyházi és világi hatalmi központok kutatásában is fontosnak tűnnek. Érdemes lesz megpróbálni például azoknak az – engem elsősorban érdeklő kora újkori – alkalmaknak a számba vételét, amikorra a Milotai Oratiójához hasonló országos könyörgést, illetve nemzeti böjtöt vagy hálaadást rendeltek el. A hazai kutatás számára is fontos kérdés, hogy milyen körülmények miatt látták ezek szükségét, miképp szabályozták az alkalmi szövegek megírását, ezek kéziratban maradtak vagy máskor is megjelentek-e nyomtatásban, hány Roland BARTEL, The Story of Public Fast Days in England, Anglican Theological Review, 37, 1955, 190–200; C. J. KITCHING, “Prayers Fit for the Time”: Fasting and Prayer in Response to National Crises in the Reign of Elizabeth I = Monks, Hermits, and the Ascetic Tradition, ed. William J. SHEILS, Oxford, Blackwell, 1985, 241–250; Christopher DURSTON, “For the Better Humiliation of the People”: Public Days of Fasting and Thanksgiving during the English Revolution, The Seventeenth Century, 7, 1992, 129–149 stb. 13

74


példányban, hogyan terjesztették ezeket, az uralkodóválasztást követően milyen alkalmakon és mennyi ideig kellett mondani őket.14 Fontos kérdés, hogy a magyarországi (illetve ausztriai) és erdélyi, különböző felekezethez tartozó, világi és egyházi hatalmi központok között volt-e és milyen különbség az országos imádságok és hasonló alkalmak előírásának gyakoriságában és jellegében, illetve miképp valósult meg mindez alattvalóik/híveik gyakorlatában. A bemutatott brit projekt által inspirált, széleskörű hazai kutatási lehetőségek közül jelen tanulmányban Bethlen Gábor első kitámadása és királlyá választása, vagyis az 1620 körüli évek vizsgálati lehetőségeivel foglalkozom. Ezen belül is most csupán az erdélyi, aztán magyarországi fejedelem, majd választott király hatalmi központjának vonzásköréhez tartozó, református kötődésű szövegek egy részét tudom érinteni.

II. Az országos imádságok röviden összefoglalt kutatási szempontjai alapján – Fazakas József 1978-as tanulmányának gondolatmenetét folytatva – két feltételezés fogalmazható meg az Oratio kiadásával kapcsolatban. Egyrészt az, hogy mivel kéziratban (vagy a ma ismertnél korábbi kiadás formájában) is terjeszthették a királyválasztó országgyűlés után valószínűleg hamar megírt imát, a debreceni nyomtatvány címe valószínűleg nem „előlegez” „egy később megvalósítandó szokás[t]”,15 hanem inkább beszámol arról: vagyis talán nem közvetlenül a királyválasztást követően jelenhetett meg ez az edíció. Másrészt az, hogy Milotainak a választott magyar királyért könyörgő imádságát a nikolsburgi békét megelőzően, tehát még a királyi cím jogos viselése idején nyomtathatták ki Debrecenben. E kiadvány tehát nagy valószínűséggel 1620 ősze és 1622 januárja között láthatott napvilágot. Az ima ugyanis a fent röviden jellemzett angol országos könyörgésekhez hasonló, s A fenti szempontok felől leegyszerűsítőnek tűnik Barcza József azon megfogalmazása, amely szerint az imádságot Bethlen „udvari prédikátora mond[ta] el a királlyá választást követő istentiszteleten”. E megjegyzés ugyanis egyetlen alkalomra szűkíti az Oratio elmondását, mintha a szöveg kiadásával pusztán archiválni akarták volna az imádságot, s nem a további, applikáló felhasználás céljából és szándékával rendezték volna sajtó alá. – L. BARCZA József, Bethlen Gábor, a református fejedelem, Bp., Magyarországi Református Egyház Sajtóosztálya, 1980, 114. 15 FAZAKAS József, i. m., 201.

14

75


mint a címe is elárulja, pro tempore íródott, tényleges alkalmi imádság, vagyis elsősorban Bethlen királysága idején volt aktualitása. Az imádság – számos, más helyzetekre is értelmezhető történelmi utaláson kívül – két helyen fogalmaz az adott politikai helyzetre közvetlen reflexióként érthető módon. Fent, az I. rész elején már idézett mondatban, illetve e helyen: „ime minekünk nemzetünkböl valo keresztyen Kiralyt adtal”.16 A Bethlenre való, egyértelműnek tűnő utalások ellenére érdemes felfigyelni arra, hogy az uralkodó tulajdonneve nem szerepel az Oratióban. A szöveg tehát a tényleges politikai helyzetre szabott jellege, alkalmisága ellenére is hasonló azokhoz a kora újkori könyörgésekhez, amelyek a – nem csupán egyetlen alkalomra – írott és kiadott ágendákban, imádságoskönyvekben, énekeskönyvekben kaptak helyet. Ez utóbbiak ugyan szintén fogalmazódhattak konkrét történelmi szituációkban, uralkodóválasztáskor, ellenség betörésekor stb., szerzőjük, kiadójuk azonban szándékosan nem csupán az elsődleges kontextusban, a keletkezésükkel azonos időben és helyzetben való használatra tette e könyörgéseket alkalmassá. A politikai és hadi események, természeti csapások bibliai trópushasználattal történő leírása, az uralkodó elit és mások tulajdonneveinek mellőzése lehetővé tette, hogy az imádságok a történetileg utólagosnak számító kontextusokban is kiadhatók legyenek, a későbbi olvasók is aktualizálhassák a szövegeket, a használat során mindig saját uralkodójuk nevét behelyettesítve.17 Azért lehetett több alkalommal, akár változtatás nélkül is kiadni ezeket az ágendákat, imádságoskönyveket és énekeskönyveket, mert – mint például Medgyesi Pál Praxis pietatis-fordításában, szemben az eredeti angol szöveggel – a személynév helyett köznév (király, fejedelem stb.), vagyis a „hypothesis” helyett csupán a „thesis” szerepelt.18 Az Oratio e későbbi felhasználási potenciálját bizonyítja, hogy egyik, talán lelkész használója aktualizáló módosí[MILOTAI], Oratio…, i. m., A1v. A fogalomhasználathoz l. TAKÁTS József, Nyolc érv az elsődleges kontextus mellett, Irodalomtörténeti Közlemények, 2001, 316–324; SÁRI László, Érvek az „utolsó kontextus” mellett, Irodalomtörténeti Közlemények, 2003, 96–111. 18 „Mivel az angliaiak könyörgésükben királyokat és a királyi maradékot ugyan neveken nevezik: a mostani Károly Királyt és a b. e. Friderik palatinati fejedelmet, Erzsébet fejedelemasszonnyal (ki megnevezett Károly Királlyal egy) mindenütt neveken említik, én itt a hypothesist thesisre szabtam, a kinevezést elhagyván csak közönséggel említem a Királyokat és Fejedelmeket.” MEDGYESI Pál, Praxis pietatis, kiad. INCZE Gábor, Bp., 1936, 18. – A kérdésről l. bővebben tanulmányomat: FAZAKAS Gergely Tamás, Técsi J. Miklós Lilium humilitatisának (1659) kiadástörténete, Könyv és Könyvtár, 2006, 53–146. 16 17

76


tásokat írt tintával az imádság unikum példányának margójára és sorai közé. A bejegyzések tartalma alapján vélhetően már 1622 januárja, vagyis a királyi trónról való lemondás után nem sokkal, még a fejedelem életében, de azt sem lehet kizárni, hogy Bethlen valamely utódjának idején.19 A debreceni kiadvány lehetséges megjelenési idejének intervallumát 1620 ősze és 1622 eleje közé szűkítő feltételezést az is erősíti, hogy az imádság szövege nem pusztán bibliai eredetű trópushasználatában és a tulajdonnevek mellőzésében vethető össze számos korabeli imádsággal, hanem az egyik ilyen, éppen ekkoriban keletkezett imához nagyon hasonlónak mutatkozik. Ez az ima Milotai először 1621-ben megjelent Agendájának egyik könyörgése, a Hadas idöre valo közönseges imatság Orszagunkért és Fejedelmünkért, S[tephanus] M[ilotai].20 Fazakas József is használta ezt a szöveget, valamint az Agenda további három imádságát ahhoz, hogy bizonyítsa: az addig ismeretlen debreceni nyomtatvány szerzője Milotai. Ő azonban csak a fordulatok és a szókapcsolatok szintjén regisztrálta az Oratióval való egyezéseket.21 Ám a két imádság nemcsak frázisait, illetve mondatszerkezetét és képhasználatát, hanem felépítését, az imádság egyes részeinek elhelyezését és gondolatmenetét tekintve is hasonló. Az egyetlen komolyabb eltérés, hogy mivel az Oratio a „nemzetünkből való keresztyén”,22 azaz református király megválasztása után íródott, a miatta mondott köszönet itt bővebb, mint az Agenda imádságának elején a hálaadó rész. Az új uralkodóért való áldáskérés pedig az Oratio azon szerkezeti egységébe került, amelyben az Agenda imaszövege azért könyörög, hogy „tamasz minekünk minden idöben Isten-felö hatalmas es gyözödelmes igaz vallasu fejedelmeket”.23 Viszont természetesen az 19 Erre FAZAKAS József is felhívja a figyelmet (i. m., 199.), jelezve, hogy valamely református egyházközség vagy prédikátor tulajdona lehetett a kiadvány, melynek szövegén „valaki nyilván felolvasás céljából módosított. […] Jól látható ebből, hogy alkalmi imádságunkat később is használták Erdélyben, talán még Bethlen utódainak idejében is, mutatis mutandis.” A kiadvány egyik tulajdonosára egyébként találunk egy utalást a címlapon. Itt az alábbi, valószínűleg 18. századi bejegyzés szerepel: Ex Coll. Claud., vagyis a kolozsvári kollégium adhatta vagy ajándékozhatta el a kötetet. 20 MILOTAI, Agenda…, i. m., 396–399. Az imádságot e kiadásból közli (csonkán): INCZE Gábor, A magyar református imádság a XVI. és XVII. században, Debrecen, 1931, 147–148. Az 1621-es Agenda teljes szövegét l. a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának honlapján: http://fulltext.lib.unideb.hu/book.cgi?lf=melo_agen.lst 21 FAZAKAS József, i. m., 199–200. 22 [MILOTAI], Oratio…, i. m., A1v. 23 MILOTAI, Agenda…, i. m., 397.

77


Agenda imádsága esetében is megtaláljuk az – ima mindenkori használói által konkrét névvel (gondolatban? hangosan kimondva?) behelyettesíthető – uralkodóért való kérést: „áld meg io egességes hoszszu elettel, minden Istenes dolgokban szerencses boldog elö menetellel, ellensegeken való tellyes gyözödelemmel: Nevezet szerint igaz vallasunkért s-meg romlot hazankért hadakozo, sok rendbeli veszedelmek közöt forgo nemzetünknek mostani keresztyen (Királlyat) Feiedelmet”.24 E néhány idézet alapján is látható, hogy sok kora újkori imádsághoz és számtalan más szövegtípushoz hasonlóan e két Milotai-könyörgés is az ószövetségi deuteronomista teológiai hagyományra építve értelmezi a történelmet: a nehéz hadi és politikai körülmények között megválasztott uralkodóban bízva könyörög, de a bűnös a megtéréssel, imádkozással, a nemzet megalázkodásával, a bűnbánat-gyakorlással és böjtöléssel kiengesztelheti Istent.25 Mindezt figyelembe véve úgy tűnik, hogy a Hadas idöre valo imádságnak a címe segítséget nyújt ahhoz, hogy e könyörgés mellett az Oratio szövegében is megfigyeljük: ezek a királyért/fejedelemért mondandó könyörgések nem egyszerűen bármiféle uralkodóvá válás alkalmára íródtak, hanem a politikai és katonai krízis idején történő trónra lépést jelenítik meg.26 Ezzel a tematikai szűkítéssel pedig még inkább lehetővé válik, hogy az efféle könyörgések (a propaganda eszközeiként is; közvetlenül főképp a lelkészek felé, rajtuk keresztül, közvetetten pedig igen széles kör számára) Uo., 398–399. A bűnös nép megtérésére alapvető monográfiájában Őze Sándor is utal, de ennek megvalósulási lehetőségeiről nem szól, és azt sem vizsgálja, hogy foglalkoztak-e a kollektív penitencia tényleges módszerével a 16. századi magyar prédikátorok. ŐZE Sándor, „Bűneiért bünteti Isten a magyar népet”: Egy bibliai párhuzam vizsgálata a XVI. századi nyomtatott egyházi irodalom alapján, Bp., Magyar Nemzeti Múzeum, 1991 (A Magyar Nemzeti Múzeum Művelődéstörténeti Kiadványai, 2), 28–37. L. még UŐ., Hadiprédikáció Magyarországon a 16–17. században Bornemisza Péter, Pázmány Péter, Tolnai Mihály és Nagyari István [!] művei alapján = Ő. S., A határ és a határtalan: Identitáselemek vizsgálata a 16. századi magyar ütközőzóna népességénél, Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 2006, 112. Egyébként már az 1546-os törvények II. cikkelyében is megfogalmazták, hogy a magyar nemzetet bűneiért veri haragjában Isten. Magyar Országgyűlési Emlékek, III, szerk. FRAKNÓI Vilmos, Bp., MTA, 1876, 43. Az országos könyörgések, böjtök és nemzeti bűnbánatok történetének vizsgálata felől érdemes lesz a gyakorlati megvalósulás szempontjából újragondolni az Őze által vizsgált kérdéseket. 24 25

A két imádság párhuzamos kiadása, összehasonlítása: FAZAKAS Gergely Tamás, Református imádságok és az 1620 körüli Bethlen-propaganda = Eruditio, virtus et constantia: Tanulmányok a 70 éves Bitskey István tiszteletére, szerk. IMRE Mihály, OLÁH Szabolcs, F. G. T., SZÁRAZ Orsolya, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011, 167–178. 26

78


úgy reprezentálják az (aktuális/leendő) uralkodót, mint akit Isten rendelt, így képes arra, hogy, mint a választott zsidóság királyai egykoron, segítséget nyújtson az országnak a nehéz történelmi helyzetben.

III. Ha nem is került elő újabb adat az Oratio kiadására vonatkozóan, illetve a megírásával kapcsolatos konkrét felszólítást vagy egyéb megjegyzést sem ismerünk egyelőre, e könyörgés keletkezési körülményeinek és terjedésének megértéséhez segítséget nyújthat az 1620 körüli magyarországi és erdélyi krízishelyzet kontextualizáló vizsgálata. Noha az országos imádságok, böjtök és hálaadások tágabb hazai kérdéskörének, illetve a 17. század elejére vonatkozó újragondolásához a fentebbiekben bemutatott brit projekt adja az inspirációt, e nemzetközi kutatás (egyelőre?) nem létező elméleti reflexiójának hiányában27 a hazai berkekben is jól ismert módszertani megalapozásokkal kell konfrontálni e kutatásokat. A közelítési lehetőségeket a 11. jegyzetben hivatkozott tanulmányban tárgyalom részletesebben. Most csak arra utalok, hogy érdemes figyelembe venni egyrészt a hatalmi reprezentációkutatásokat. Másrészt a politikai nyelvek, politikai diskurzusok használatát kontextualista módon vizsgáló cambridge-i eszmetörténeti iskola – egymástól azért jelentősen eltérő – tagjainak, illetve a politikai nyelvek szótárainak változásához a Koselleck-féle fogalomtörténeti csoportnak az eredményeit ötvözni próbáló, továbbá az irodalomtörténeti gyökerű toposzkutatást és textualista trópuselemzést, valamint társadalomtörténeti vizsgálatokat is bevonni kívánó Bene Sándor, illetve Takáts József kutatásait. Harmadrészt az adaptációk addigi eredményeit mérlegre tévő, alapos eszmetörténeti módszertani programot író Trencsényi Balázs munkáit.28 Mindenképpen A projektvezető, Philip Williamson egy 2010. áprilisi magánbeszélgetésünkben, kérdésemre válaszolva, elmondta, hogy – a nagyszámú forrás feldolgozása miatti időhiány és csekély teoretikus érdeklődésük miatt – nem tervezik a politikai eszmetörténeti megfontolások öszszefoglalását, illetve kutatási szempontjainknak például az ún. cambridge-i eszmetörténeti iskola eredményeivel való összevetését. Egyelőre nem ismerek kívülről, más kutatócsoportból érkező írott reakciókat sem. – Vö. FAZAKAS Gergely Tamás, Az imádság mint feldolgozás…, i. m. 28 L. elsősorban: HARGITTAY Emil, Gloria, fama, literatura: Az uralkodói eszmény a régi magyarországi fejedelmi tükrökben, Bp., Universitas, 2001 (Historia Litteraria, 10); Portré és imázs: Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban, szerk. G. ETÉNYI Nóra, HORN Ildikó, Bp., 27

79


szükségesnek látszik tehát olyan szövegek számbavétele, amelyek ugyan az Oratióval azonos szerzőjű, azzal egy időben keletkezett Hadas idöre valo imádsághoz képest nem mindig mutatnak olyan szoros frazeológiai, tropológiai és szerkezeti hasonlóságokat, viszont alapos feldolgozásukkal árnyaltabb módon válhat lehetővé a nagyjából 1618 és 1622 közötti időszak politikai diskurzusainak rekonstrukciója. Ugyanis igaz, hogy „egy-egy politikai nyelvet, beszédmódot is mindig nagymértékben meghatároz a benne jelen lévő metaforika, toposzkészlet és argumentatív séma”,29 ám nem lehet „egy adott politikai diskurzus teljes egészét toposzokra vetítve rekonstruálni”, hanem inkább „egy szélesebb politikai eszmetörténeti értelmezési keret megalkotásával”.30 Kutatásainknak tehát nemcsak a Hadas idöre valo imádsághoz hasonló, ágendákban, imádságoskönyvekben és énekeskönyvekben közzétett, elsősorban mintának szánt könyörgésekkel kell számolnia, hanem az összes lehetséges, a fejedelem (majd király) hatalmi reprezentációiban elvileg szerepet játszó, különböző műfajú és sokféle regiszterből származó (a szakirodalomban nagyrészt ismert és részben elemzett) korabeli szöveggel is. Hiszen 1620 körül (is) a Bethlenért imádkozó gyülekezeteknek, a szűkebb és tágabb közvéleménynek a hatalomról kialakuló képzeteire, a vallás és politika nyelvének magyarországi és erdélyi formálódására, s persze magára a fejedelemre számos szöveggel hatással kívántak lenni. Az imádságokon túl: felterjesztésekkel, törvényjavaslatokkal, levelekkel, prédikációs kötetekkel, teológiai vitairatokkal, zsoltármagyarázatokkal, királytükrökkel, politikaelméleti munkákkal, illetve mindezek praeliminariáival. (1) E sokféle műfajú munka részletes vizsgálata helyett elsőként röviden arra utalok, hogy többük bizonyos szöveghelyei retorikailag és teológiailag L’Harmattan, 2008; BENE Sándor, Theatrum politicum, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1999; UŐ., Eszmetörténet és irodalomtörténet: A magyar politikai hagyomány kutatása, Budapesti Könyvszemle, 2007/1, 50–64; TAKÁTS József, Politikai beszédmódok a magyar 19. század elején: Egy tervezett kutatás hipotézise (1998) = T. J., Ismerős idegen terep, Bp., Kijárat, 2007, 171–201; TRENCSÉNYI Balázs, Kulcsszavak és politikai nyelvek: gondolatok a kontextualista-konceptualista politikai eszmetörténeti módszertan közép-európai adaptációjáról = A történész szerszámosládája, szerk. SZEKERES András, Bp., L’Harmattan–Atelier, 2003, 117–158; UŐ., Eszmetörténeti program és módszertani adaptáció, illetve A kora újkori nyilvánosság az irodalomtörténet és a politikai eszmetörténet tükrében = T. B., A politika nyelvei: Eszmetörténeti tanulmányok, Bp., Argumentum – Bibó István Szellemi Műhely, 2007, 13–58, 170–180 stb. 29 BENE, Eszmetörténet és irodalomtörténet…, i. m., 51. 30 TRENCSÉNYI, A kora újkori nyilvánosság…, i. m., 175.

80


imádságként értelmezhetők. Az igen gyakran Bethlennek dedikált, az ő támogatásával megjelent könyvek31 bevezetői legtöbbször (például az Oratióhoz és a Hadas idöre valo imához hasonlóan) az ország és a hit érdekében harcoló fejedelemért mondandó könyörgés kommunikációs helyzetét jelenítik meg.32 E munkák egésze, s az imádság formájú részek különösen is olyan uralkodó reprezentációját dolgozzák ki, aki az ószövetségi Jósiás királyhoz hasonlóan addig nem nyugszik, „valameddig ország gyűlését nem hirdete (4. Reg. 23 v. 2), Istennek frigyet nem köte”, és az igaz egyházat sokféleképpen segítő, kegyes fejedelemként válaszol az Úr szavára, bizonyos bibliai szövegrészeket, főképp egyes zsoltárokat különösen gyakran parafrazeáló imádságokban. Ilyen könyörgéseket találunk sok más mellett például „a Bethlent dicsőítő irodalom legterjedelmesebb, önállóan megjelent darabját” író33 Redmeczi T. János könyvében, vagy a fentebbiekben elemzett két imádsághoz hasonlóan Milotai Nyilas István által írott Speculum Trinitatis című, unitáriusok elleni teológiai vitairat elöljáró beszédének több részében: „Ihol vagyok, Cherubimokon ülő dicsőségnek ura, te választott szolgád, a te nevedben zászlómat anyaszentegyházadnak s nemzetemnek óltalmazására fölemelem, a te nagy nevednek ellenségi ellen, az te szent tiszteletednek ellenzői ellen, az te egyigyű híveidnek üldözői ellen, nemzetemet erőtelenítő és háborgató nyughatatlan kevély népek ellen.”34 A 32. jegyzetVö. BARCZA, i. m., 128. L. elsősorban Alvinczi Péter, Háportoni Forró Pál, Kecskeméti Alexis János, Kecskeméti C. János, Margitai Láni Péter, Milotai Nyilas István, Pataki Füsüs János, Prágai András, Redmeczi T. János, Szenci Molnár Albert, Szepsi Csombor Márton munkáit. A „Bethlen Gábor körül kialakuló politikai és kulturális uralkodói reprezentáció céljait” azonban még többen szolgálják a korábbi és későbbi években. IMRE Mihály, „Úton járásnak megírása”: Kulturális emlékezet, retorikai-poétikai elvek érvényesülése Szenci Molnár Albert műveiben, Bp., Balassi, 2009 (Humanizmus és Reformáció, 30), 199 (l. még 212–213, 216–217, 220–222). A kérdéshez vö. továbbá INCZE, i. m., 146–149; NAGY Géza, A református egyház története: 1608– 1715, I, Máriabesnyő–Gödöllő, Attraktor, 2008, 264; BARCZA, i. m., főképp: 65–68, 100–105, 129–131; MAKKAI László, Bethlen Gábor és az európai művelődés, Századok, 1981, 676–678; HELTAI János, Bethlen Gábor és Báthori Gábor viszonya a kortársak szemében, Irodalomtörténet, 1983, 685708; UŐ., Alvinczi Péter és a heidelbergi peregrinusok, Bp., Balassi, 1994, főképp: 155–161; UŐ., Műfajok és művek a XVII. század magyarországi könyvkiadásában (1601–1655), Bp., OSZK– Universitas, 2008 (Res Libraria, 2), 58–59, 281–287; HARGITTAY, i. m., főképp: 13–65 stb. 33 Ezek Makkai László szavai. Bethlen Gábor emlékezete, s. a. r., vál., szerk., bev. MAKKAI László, Bp., Európa, 1980, 546. 34 REDMECZI T. János, Az felséges Bethlen Gábornak ötrendbeli Isten anyaszentegyházával cselekedett jótéteményéről, Kassa, Festus, 1622 (RMNy 1265); MILOTAI Nyilas István, Speculum Trinitatis, 31 32

81


ben említett szakirodalom szerzői közül már többen foglalkoztak e munkákkal, és részletesebben éppen a zsidó–magyar sorspárhuzam, illetve bibliai mitizáció politikai diskurzusában körvonalazódó Bethlen-reprezentációt és -propagandát vizsgálták. A figyelembe veendő 17. század eleji írások újraértelmezése, illetve újabb forráscsoportok feltárása35 azonban – a vázolt kutatási szempontok felől – további feldolgozást igényel a későbbiekben. (2) Mivel az 1620 körüli magyarországi és erdélyi krízishelyzet kontextualizáló vizsgálata során figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy 1619ben nemzeti bűnbánatra szólítottak fel, másodsorban azokkal a szövegekkel foglalkozom, amelyek alapján ez az esemény rekonstruálhatóvá válik. E vizsgálat úgy segítheti a Bethlen Gáborért mondandó országos imádság keletkezése körüli időszak politikai diskurzusainak feltárását, hogy az Oratio elrendelési módjának, megírásának és terjesztésének eddig ismeretlen folyamatához is hozzájárulhat. Az alább említendő források szintén ismertek a korszakkutatás számára, de az általános penitencia megfogalmazásának előbb erdélyi, majd magyarországi folyamatát, előírt formáját, illetve végrehajtását nem tárgyalta összefüggően a szakirodalom. Először az 1619. január 9–10-én Keserűi Dajka János püspök vezetésével tartott küküllővári református semigenerális zsinat fogalmazta meg az általános, vagyis „közönséges Poenitentia tartás” fontosságát, amely „ha valaha, most kiváltképen szükséges”.36 A határozatok szövege a zsinat és az ott született döntések szükségességének közvetlen okaként „az Ur isten ellenünk fellobbant haragját” hozta fel. Mivel ugyanis Isten a mi bűneink miatt és „penitentia tartatlanságunkért égi földi jegye által reánk következendő rettenetes bosszuállásával fenyeget”,37 „a’ közönséges Poenitentia azaz Szentháromság egy örök Istennek […] maga kimutatása […], Debrecen, Rheda Péter, 1622 (RMNy 1262). Az előbbi rövidítve, az utóbbinak az elöljáró beszéde kiadva: Bethlen Gábor emlékezete…, i. m., 548–579 (főképp: 558, 566–567, 570–571, 574–575); 593–611 (a fenti idézetek innen valók: 593, 606; l. még 605, 607–608, 611). 35 Nem lényegtelenek e szempontból például az országgyűlési iratok. L. pl. az 1620. szeptember 29-től október 7-ig ülésező fehérvári gyűlés artikulusainak Bethlenhez szóló bevezetőjében olvasható imádságot: Erdélyi Országgyűlési Emlékek, szerk. SZILÁGYI Sándor, VII, Bp., MTA Könyvkiadó-Hivatala, 1881, 548–549. (A továbbiakban: EOE, VII.) 36 ILLYÉS Géza, Az 1619. évi Küküllővári zsinat felterjesztése Bethlen Gábor fejedelemhez, Református Szemle, 1934, 501–505 (az idézet: 501). 37 Uo. Ez az indoklás az 1618. év végén feltűnt, számos korabeli forrásban hivatkozott üstökösre vonatkozik. Hasonló összefüggésben utal erre a jelenségre Bocatius János,

82


tartásnak jó móddal való formájáról communibus suffragiis igy deliberáltunk”. Ezt követően 12 pontban írták le a „conclusiók[at]”, amelyeket felküldtek a fejedelemnek, „hogy ezeket annuenter approbálván, nem tsak acceptállya, hanem kegyelmesen ratificállya is, sőt egész birodalmába publicaltatván és autenticáltatván az Ország Népével ad reformationem totius Ecclae inviolabiliter bizonyos ideig, mig tudni illik, az Urnak Haragja elmulik, megtartassa.”38 A zsinat egyszerre sürgető és a fejedelmet példaadásra is intő39 kérése teljesült: a fejedelem saját, jóváhagyó határozataival (és időnként kisebb módosításaival) látta el a felterjesztés egyes pontjait.40 A legfontosabbakból törvény is lett a május 5-e és 26-a között ülésező gyulafehérvári országgyűlésen, mely szövegszerűen is hivatkozott az egyházi kezdeményezésre:41 „Minden egyéb világi külső állapatoknak igazgatása előtt penig, mivel az úristennek sok rendbéli ostorát és fenyegető csapásit látjuk és halljuk mind itt magunk között s mind szomszéd országokon, Kecskeméti Alexis János, Milotai Nyilas István, Pataki Füsüs János, Prágai András, Szepsi Csombor Márton, Szepsi Laczkó Máté stb. Vö. pl. HAJNÓCZY Iván, Bocatius János műve: Hornus Cometa 1618, Magyar Könyvszemle, 1941, 186–189; KOVÁCS Sándor Iván, Szepsi Csombor Márton = SZEPSI CSOMBOR Márton Összes művei, s. a. r. K. S. I., KULCSÁR Péter, Bp., Akadémiai, 1968, 83; SOMLYÓI TÓTH Tibor, Erdély királytükrei (Pataki Füsüs János: Királyoknak tüköre) = Irodalom és ideológia a 16–17. században, szerk. VARJAS Béla, Bp., Akadémiai, 1987 (Memoria Saeculorum Hungariae, 5), 282–283; HARGITTAY, i. m., 50–51. 38 ILLYÉS Géza, i. m., 501, 505. 39 „Minthogy az Ur Isten Nsgodat ebben a’ nyomorult országban mindeneknek felette emelte és mindeneknek szemét Nsgodra függesztette tanquam ad Luurnam Ecclae, szükség, hogy jó példájával ebből elől is járjon; nem különben, mint Ninivének királlya az Jónás intésére és Josaphat a’ Jéhu próféta intésére. A’ nagy Istenért kérjük annak okáért, sőt méltóságos tisztünk szerint intjük Nsgodat, nomine Jésu Christi legatione fungentes, hogy Nsgod megalázván a’ hatalmas Isten hivei alatt magát conformállya mind magát [!] s mind udvara népét, sőt egész országát az Istentől kivánt penitentia tartáshoz s mentől hamarébb lehet, Istennel béküllyünk meg, hogy ő Felségénél találjunk alkalmas időbéli segitséget.” ILLYÉS Géza, i. m., 502. Vö. BARCZA, i. m., 112–117. 40 Az Illyés Géza által közölt szöveg így maradt fenn a Küküllői Egyházmegyei Levéltárban, s erre a címe is utal: Conclusiones a Semigenerali Küküllövariensis 9 et 10 Januarij continuo Illust. Principi Albae Juliae exhibitae 14. Maj Mensis ejusdem: Anno 1619 una cum Resolutione Illiud Celsitudinis. 41 Sem az 1619. májusi, sem más országgyűlésre vonatkozóan nem találunk utalást ilyen „törvényelőkészítési” folyamatra TRÓCSÁNYI Zsolt könyveiben: Az Erdélyi Fejedelemség országgyűlései (Adalék az erdélyi rendiség történetéhez), Bp., Akadémiai, 1974 (Értekezések a történeti tudományok köréből, új sorozat, 76); UŐ., Erdély központi kormányzata, 1540–1690, Bp., Akadémiai, 1980 (A MOL Kiadványai, III., Hatóság- és hivataltörténet); UŐ., Törvényalkotás az Erdélyi fejedelemségben, Bp., Gondolat, 2005.

83


Felséged kegyelmes intéséből is igen jovaljuk, hogy az egyházi rendeknek jó intéseket az penitentia tartásról mindenütt szorgalmatoson megfogadják”.42 Bethlen Gábor és serege 1619. augusztus 26-án indult el Gyulafehérvárról Magyarország felé. E kitámadással egy időben, szeptember 1-jén ülésezett a Nyitra vármegyei Sókon a dunántúli református zsinat, és – láthatólag a küküllővári zsinat határozatainak és a gyulafehérvári országgyűlés törvényeinek szövegét is követve – határozatot hozott az általános bűnbánatról (de poenitentia publica): „Disturbiorum nostrae aetatis temporibus, motibus bellorum periculosissimis, regnum hoc nostrum circumvallatum ecclesiamque afflictam videmus. Quocirca, ministri ecclesiarum nostrarum, ad exemplum populi veteris publicam poenitentiam indicere necesse habent.”43 Az e határozatokat hozó, „egész alsó és fölső, a Tátrán túl és innend levő”, magyarországi helvét hitvallású lelkészek 1619. december 23án, a Bethlen Gábor által összehívott pozsonyi országgyűlésen, a fejedelem jelenlétében, „a nemes ország előtt recitaltatott oratiocská”-ban „Tekintetes és Nagyságos Uraink[nak], Patronusink[nak]” „alázatos szolgálatjukat ajánlják, és kérik, hogy mi általunk e plenipotentia mellett beadandó postulatumokra tekintsenek gratiose”.44 E kérések az addig nem megoldott vallási sérelmek orvoslására vonatkoztak, melyek nagy részét a pozsonyi országgyűlés jóvá is hagyta. A 11 postulátum közül az elsőben szereplő poenitentia publica szükségessége45 azonban – a gyulafehérvári törvényhozással ellentétben – nem került be az 1620. januári artikulusok közé.46 42 EOE, VII, 512. Az 1619-es erdélyi általános bűnbánatról és a törvényalkotás folyamatáról l. BOD Péter, Smirnai Szent Polikárpus […], Nagyenyed, Kis György, 1766, 62–67. Vö. továbbá POKOLY József, Az erdélyi református egyház története, 1605–1690, II, Bp., Franklin, 1904, 76–77; Az erdélyi református egyház története, IV, 258–259; ILLYÉS Endre, Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, 1941, 94–96; JUHÁSZ István, A Székelyföldi Református Egyházmegyék, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 1947, 96–98; MAKKAI, Bethlen Gábor és az európai…, i. m., 679; BARCZA, i. m., 58–65, 112. 43 Constitutiones synodi, Sokini, in Comitatu Nitriensis iuxta Vagum fluvium 1. die Septembris, Anno 1619. celebratae. Közölve: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár, szerk. POKOLY József, VIII, Bp., Magyar Protestáns Irodalomtörténeti Társaság, 1910, 55–56. 44 Kanizsai Pálfi János pápai lelkész esperes feljegyzése a Bethlen Gábor által összehívott pozsonyi országgyűlésről, a helvét hivallású egyházak ott megjelent követeiről, a fejedelem jelenlétében tartott beszéddel együtt. Közölve: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár, szerk. POKOLY József, IX, Bp., Magyar Protestáns Irodalomtörténeti Társaság, 1910, 35–39 (itt: 37–38). 45 „Sicut olim ingruentibus populo Dei calamitatibus magistratus pii, poenitentiam publicam, preces nimirum et ieiunia constituere fuerunt soliti, ita nunc pium illud poenitentiae publicae exercitium, ad advertandam iram Dei peccatis nostris accersitam

84


A nemzeti bűnbánat, és – mint a 45. jegyzetben közölt idézetből is látható – az ezzel szorosan összefüggő böjtölés (ieiunium) rendjét és formáját illetően némi eltérés mutatkozik a küküllővári zsinati felterjesztés, a fejedelem jóváhagyó megjegyzései, valamint a gyulafehérvári országgyűlés törvényei között: a zsinati kívánalmak több pontból állnak, illetve bővebbek is, mint a törvények rendelkezései. Ennek köszönhetően olyan mondatokat is tartalmaznak például a küküllővári conclusiók, amelyekből a fentebb vizsgált, Milotai-féle Oratióhoz hasonló országos imádságok „terjesztési” módjára is következtethetünk. Az egyik, a fejedelem által elfogadott határozatban ez áll: Tetszett ezért, hogy ez jelen való időhöz és állapothoz szabott bizonyos könyörgésnek formája irattassék, mellyel az egész országban lévő Ekklésiák élljenek, míg az idő kivánnya. Minden Egyházi szolga azért magának megszerezni és azzal élni az ő Ekklésiájában az Ekklésiának nehéz büntetése alatt el mulatni ne merészelje.47

A határozat szerint tehát – szemben a korábban hivatkozott angliai gyakorlattal – nem megkapják a lelkészek az imádságot az egyházvezetéstől, hanem maguknak kell megszerezniük azt. (A szöveg utalhat mind egy nyomtatvány megvásárlására, mind egy ilyen kiadvány vagy egy eredetileg is kézzel írott szöveg másolatban való megszerzésére.) Ugyan nem rögzítik, hogy kinek kell megfogalmaznia az ilyen könyörgéseket, de – mint az Oratio kapcsán láttuk – e feladatot talán szokás szerint valamely főpap (valószínűleg persze nem mindig a fejedelem udvari lelkésze) látta el. A zsinati határozatoknak az országgyűlési törvényekkel szemben jóval alaposabb szabályozása mind a megnövekedett számú liturgiai alkalmak jellegére (a vasár- és ünnepnapi istentiszteletekre és a hétköznapi prédikációs és könyörgő alkalmakra, illetve a böjt megtartásának napjaira és módjára), mind az „igaz penitentia tartásnak igen nagy segedelme[ként]” említett publica magistratus Status et Ordines authoritate ecclesiae Dei commendari ardenter cupimus.” Postulata ministrorum helveticae confessionis ecclesiarum in superiori Hungaria existentium Statibus et Ordinibus Inclyti Regni in Diaeta Posoniensi oblata. Közölve: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár, IX, i. m., 39. A szöveget és az 1619. december 23-i eseményeket röviden összefoglalja: NAGY, i. m., 84; MAKÁR János, Kanizsai Pálfi János élete és munkássága, New Brunswick, szerzői kiadás, 1961, 55–57. 46 Articvli dominorvm, baronvm, magnatvm et nobilvm caeterorvmque statvvm et ordinum regni Hungariae in diaeta eorum Posoniensi […], [Kassa, Festus], 1620 (RMNy 1209). 47 ILLYÉS Géza, i. m., 502.

85


tiszta magaviseletre kiterjedt.48 Anélkül, hogy a jelen terjedelmi korlátok között hosszasabb összehasonlítást végeznék az egyes szövegek konkrét szabályozási megfogalmazásai között, fontos jelezni, hogy a részletezőbb zsinati határozatok közelebb állhatnak a végrehajtás gyakorlatához, és e szövegeket az egyházfegyelemmel foglalkozó szakirodalom is fontos kútfőkként használta.49 Az országgyűlési törvények viszont a be nem tartásuk esetében életbe lépő szankciókat közölték. Az angol országos imádságok, bűnbánatok, közböjtök kutatásához hasonlóan az erdélyi és magyarországi közegben is jóval nehezebben vizsgálható, de szintén fontos lehet ezen alkalmak tényleges megvalósulásának kérdése. A brit projektet érdekli, s számunkra sem lényegtelen, hogy 1619– 20-ban (és persze más időszakok más alkalmain) milyen széles körben terjesztették és mennyire ért célba a templomok látogatására való felhívás, hogyan ellenőrizte ezeket az egyházi, illetve politikai hatalom, valamint mennyire tartották hatékonynak e könyörgéseket, mikor fulladt esetleg érdektelenségbe egy-egy nemzeti imanap, milyen szankciókat léptettek életbe ilyenkor stb. E kérdések megválaszolásához újabb forrásokat is számba kell venni, melyek közül az alábbiakban csak hármat említek. Először a református ágendákat. A 17. század első harmadában mind Erdélyben, mind a Dunántúlon megjelent és használatban volt egy-egy rendtartás. Milotai Nyilas Istvánnak a fentebbiekben tárgyalt, pontosan a vizsgált időszakban írott, először 1621-ben megjelent Agendája nem tartalmaz a közböjtre és nemzeti bűnbánatra vonatkozó passzusokat. Samarjai János rendtartása azonban (amely ugyan a vizsgált időszaknál másfél évtizeddel később, 1636-ban látott napvilágot, ám Kathona Géza szerint úgy szabályoz, hogy az addigi dunántúli protestáns szokásokat foglalja össze, és lényegében legitimálja azokat50) a XVIII. részében közli Az Közönseges Penitentia tartásrol és Böytölésröl való tudnivalókat.51 Uo., 501–505; Constitutiones synodi, Sokini…, i. m., 56. JUHÁSZ, i. m., 96–98; ILLYÉS Endre, i. m., 94–96. 50 KATHONA Géza, Samarjai János gyakorlati teológiája, Debrecen, 1936 (Theológiai tanulmányok, 61), 4. 51 „I. Mi, Egyházi emberek, tartozunk az Anyaszentegyházban, bizonyos időkben, közönséges penitentiát, és böytöt hirdetni, a’ Prophetáknak rend tartások szerént: Hivjátok öszve a’ gyülekezetet, és hirdessetek böytöt, etc. Joel. 2. 48

49

86


Másrészt az 1619-es közösségi penitenciának pusztán a megtörténtére utal, bár a tényleges hatását, eredményességét is hangsúlyozza Milotai Nyilas István a Speculum Trinitatis már idézett, Bethlenhez intézett elöljáró beszédében: fölséged látván az Istennek haragját az földnek lakosira, az országgal egyetértvén Ninive királyának módjára poenitentiát hirdete, melynek formáját bizonyos articulusokban leíratá és az országra szerte szerint kibocsátá, melynek ím oly kedvessége volt Isten előtt, hogy ez világi minden nemzetségeknek fegyverben talpokra állások között békességben megtartattunk és csak hírrel is alig hallottuk egyéb nemzetségeknek tűzzel, vassal, vérrel való pusztulásokat.52

Harmadrészt, annak megítéléséhez, hogy az általános bűnbánat milyen formában valósulhatott meg, illetve ennek milyen értelmezési lehetősége kínálkozott a társadalom számára, jó támpontot nyújt Margitai Péternek (a közösség bűnbánatának kérdését is érintő) Jónás könyvéhez írott magyarázó prédikációi.53 A Csomaközi Andrásnak, Bethlen Gábor váradi vicekapitáII. Es közöséges nyomoruságnak idején kel ezt cselekednünk; midön avagy országunkra snemzetségünkre, avagy valamely tartományra, avagy falura, várasra, kiváltképpen valo haragja és büntetése szál Istennek: ugy-mint ellenségnek jővetele, rablása, égetése, kár tétele: avagy éhség, vagy dög halál, avagy egyéb nyomoruságh, ugymint aszály, nagy drágaságh, szüntelen valo kártévö, rettenetes árvizek, gyulladások, &c. A’ Bethuliabéliek ekképpen, ellenség miat szörnyü veszedelemtöl valo féltekben, böytölnének, Judith cap. 4. és a’ Ninivebéliek, halván Jonás Prophetátol, hogy ha meg nem térnének, negyven nap el mulván el sillyednének, az élö Istennek, böytölvén imádkozának. III. Illyetén közönséges nyomoruságinknak idején, nem csak a’ közönséges szent gyülekezetekben, hanem házunknál-is, nagy bánatban és szomoruságban visellyük magunkat, három kiváltképpen valo okokért: 1. Büneinkért; mellyekben, nyomoruságinknak elötte, bátran, félelem rettegés nélkül éltünk. 2. Az Istennek reánk valo nagy haragjáért, mellyet, mint egy égö tüzet, fejünkre föl görjesztettünk. 3. A’ jelen valo nyomoruságnak, és büntetésnek szörnyü voltáért. IV. E’ mi bánatinkat, és keserüségünket meg mutattyuk mind isten, s-mind e’ világi emberek elöt, külsö magunk viselésével: megh tartoztatván magunkat minden testi gyönyörüségektöl, ugymint, inneplö drága ruháknak viselésétöl, vendégség, és lakodalom tartástol, lant, hegedö, dob, trombita, sip szo hallástol, és egyéb féle vigság tévö szerszámoknak zengedezésektöl, gjönyörüséges éneklésektöl, szivbéli keserüséginket, bánatinkat, fáydalminkat, mind e’ külsö szomoruságban valo magunk viselésével jelentvén, de nem képmutatók modgyára. V. Hirdetünk illyen koron közönséges böytöt-is, melynek rendi imezek […]”. SAMARJAI János, Az helvetiai valláson levö Ecclesiaknak egyhazi ceremoniajokrol es rend tartasokrol valo könyvetske […], Lőcse, Brewer, 1636, 137–139 (RMNy 1654). (Kiemelés az eredetiben.) Vö. KATHONA, i. m., 199–201. 52 Bethlen Gábor emlékezete…, i. m., 601. 53 MARGITAI Péter, Az Ionas propheta könyvenek az Sz. iras szerint valo igaz magyarazattya […], Debrecen, Rheda Péter, 1621 (RMNy 1237).

87


nyának dedikált, 1620. augusztus 1-jei kelettel ellátott ajánlásból kiderül, hogy a 31 prédikációt Margitai eredetileg saját gyülekezetének mondta el a nyírségi Kálló református templomában. Mikor azert gondolkodnam, az mi utolso romlasara sietö es közelgetö nemzetsegünknek esze veszet allapattya felöl: Es latnam mely igen szükseges volna, mind az közönseges, s-mind peniglen az kivaltkeppen valo poenitentia tartas; Tetzek, hogy ezt az Ionas Propheta- poenitentiariol irt könyvet, magyarazatra az en halgatoim elöt fel vennem. Mellyet meg-is cselekettem, es az en rejam bizattatot talentum szerint, az Kallai Ecclesiaban, Isten segitsegeböl, vegben vittem.54

Margitai tehát csak a saját szerepét említi mind a kollektív bűnbánat fontosságának hangsúlyozásában, mind az ennek magyarázatát segítő bibliai igehely kiválasztásában. Mint ahogy azonban a szükség felismerésében minden bizonnyal komoly hatása volt az 1619-es zsinati (illetve országgyűlési) előírásoknak, úgy talán a politikai helyzet értelmezését segítő történelmi analógia Jónás-történet textusait sem kommentálták csupán Kállóban. Margitai kiadott prédikációinak hatására aztán persze valószínűleg még többen értelmezhették magyarázatként az 1621-es megjelenése után (és talán máskor, hasonló időkben is) a niniveiek penitenciájának történetét, így e kiadvány ténylegesen is hozzájárulhatott a „nemzeti, közösségi bűnbánatra” való felhíváshoz.55 A 15. prédikációban így ír Margitai a közönséges könyörgésről: Az közönséges könyörgés pedigh az (mint az neveis meg mutattya) sokasagtul bizonyos helyen es üdöben, szajal es nyelvel szokot vegben vitetni. Ezzel pedig az regi jamborok, föképpen akkor eltenek, mikor az Istennek haragjanak külsö jegyet lattak; ugymint, dragasagot, dög halalt, fegyvert avagy fogsagot. Erröl szol az Joel Propheta Cap. 2. v. 15. mondvan: kürtöllyetek Sionban, szentellyetek böytöt, hirdessetek gyülest, vegyetek melletek az veneket, vegyetek közetek az aproczkakat es az czecs szopokat. Mennyen ki az Völegeny az ö belső hazabol, es az meny Aszszony az ö kamorajabol. Az templomnak tornaca közt es az oltar közöt sirianak az Papok az Urnak szolgai, es ezt mondgyak: Legy kegyelmes Uram az te nepednek, es ne bocsassad szidalomra az te öröksegedet, hogy az poganyok ö raytok uralkodgyanak, hogy ne mondgyak az nepek: Hol vagyon az ö Istenek. Erröl szol az szent Pal-is, 1 Tim. 2. v. 1. &c. Igy könyörge regen az jambor Ezechias Kiraly, mikor amaz kevely Sennacherib, Jerusalem varossat megh szallotta volna, 2 Reg. 19. v. 15 Esa. 37. v. 16. Igy az Iosaphat Kiral-is, mikor a Moab es Ammon fiai, ö ellene nag’ hadval tamattanak volna, Hasonlokeppen az Ninive varosbeliek, mikor az Ionasnak kemeny praedikatiojat halvan meg felemlettenek volna, Ioan. 3. v. 5 &c. Igy könyörgünk mi es kereszt54 55

Uo., (:o:)4v. HELTAI, Műfajok és művek…, i. m., 59.

88

Kora újkori „nemzeti” imádságok nemzetközi összefüggésben yenek, mikor az Isten hazaban, bizonyos üdöben, felesen fel gyülekezünk, es az mi szokot halaado könyörgesünket az Tanito utan el mondgyuk, &c. Ez azert mind az közönséges, s-mind a kivaltkepen valo könyörges.56

Az idézet utolsó előtti mondata közvetlenül utal a bizonyos napokon, felesen (nagy számban) történő közösségi bűnbánatra, mely alkalmakon a prédikátor után mondtak el valamilyen hálaadó könyörgést. (Ez lehetett esetleg Milotai Agendájának másik imája, a Közönséges Hala-ado Imadsagh, az Istennek mindennémü el-vött és el-vejendö Lelki es testi jó téteményiért?57) E prédikáció tanúságában azt írja Margitai, hogy [V]együk eszünkben azt is: Hog’ a’ keresztyen embernek nem eleg csak hazanal könyörgeni, hanem közönseges helyre-is az Isten hazaba fel kel menni. Mert it-is helye vagyon amaz közönseges mondasnak: Multae manus allevant onus, az az: Az sok kezek inkab fel emelhetik a’ terhet. Lasd meg mikepen szol az Ioel Propheta, cap. 2. v. 15. Az sz. Pal is, 1. Tim 2, v. 1.. Intettessünk azert innet, hog’ hazunknalis fel mennyünk, es az töb hivekkel eggyüt könyörögjünk. Ezt sajat peldajaval commendallya David, Psal. 109. v. 30. mondvan: Az gyülekezetnek közepette dicsirlek tegedet Uram. Vetkeznek ez ellen, az kik sem hazoknal kivaltkeppen, sem pedigh az Isten hazaban közönseges helyen nem könyörögnek.58

A 23. prédikáció a ninivei kollektív böjtölést értelmezve magyarázza meg a „közönséges okból” származó, éppen ezért „közönséges helyet és sokaságot” kívánó böjt fontosságát: 1. Hogy az Istennek haragját a bűn ellen, mint egy közönséges gyulladást, igyekezzen mindenki oltani. 2. Hogy akik nem szégyelltek sokak botránkozására lenni, most ugyancsak közönséges helyen kövessék meg Istent. 3. Hogy egyebek is indíttassanak penitencia tartásra, mert a példa hathatós. Ilyen közönséges poenitentiat kíván Joel 2, 15. Ilyen a ninivebelieké is.59

A 25. prédikációban Margitai még a fentebb elemzett zsinati határozatoknál, illetve a fejedelem környezetéhez tartozó prédikátorokénál is szigorúbban intette és serkentette a (mindenkori, de közvetlenül a saját korabeli) fejedelmet és általában a politikai vezetőket a közösségi bűnbánat előírására, irányítására, számon kérésére, illetve az ebben való példamutatásra:60 a közönséges poenitentiat a Fejedelmeknek kellene inditaniok. Peldank erre az Ezechias Kiraly, 2. Reg. 19. v. 1. Ismet, Isa. 37, v. 1. Az Josaphat, 2. Paralip. 20. v. MARGITAI, i. m., L7r–v. MILOTAI, Agenda…, i. m., 386–395. 58 MARGITAI, i. m., L8r–v. 59 Uo., S7v–S8r. 60 Vö. ehhez BARCZA, i. m., 62, 83–92, 109–120, 130–131.

56 57

89

FAZAKAS GERGELY TAMÁS 3. Az Ninivebeli Kiraly-is, itt az helyen. De kicsoda az mostani Fejedelmek közzül, az ki ez felöl megh csak gondolkodnek-is, nem hogy valamit cselekedn[é]k. Ne csudallyuk tehat, hogy ha az kösseg el vetemedet, mert az Fejedelmek igen el feletkeztenek hivatallyokrol, az kösseg-is azert tölök tanult; Mert az viz-is fötül árad.61

A jelen tanulmányban körvonalazott kutatás során vizsgálandó szövegek és forrástípusok tehát ismertek voltak az eddigi szakirodalomban, s a bemutatott értelmezési szempontok sem mondhatók teljesen újnak. Érdemesnek látszik azonban a brit projekt szempontjai felől, nagyobb kontextusban újragondolni mindezt. Nemcsak az 1620 körüli időszak alaposabb feldolgozását látom szükségesnek, hanem azt is érdemes kutatni, hogy más kora újkori (vagy későbbi) politikai, hadi szituációkban is hasonló módon történt-e meg az országos könyörgésekre, nemzeti bűnbánatokra és böjtökre vonatkozó egyházi kívánalmak megfogalmazása, a zsinati, majd világi törvényalkotás, illetve mindennek a tényleges megvalósulása.

61

Uo., V1v–V2r.

90

FEKETE CSABA

A 16–17. század legkisebb hazai imádságoskönyve Igen kevés, mondhatni semmi kutatástörténeti múltja nincs ennek a könyvecskének a hazai kegyességtörténeti és lelkiségi szakirodalomban.1 A beágyazódás adatainak hiánya szintén jellemzi ezt a tartalma miatt is érdekes imádságoskönyvet, amely ráadásul formátuma miatt még ma is igen ritkának számítana. Tudniillik nem korunkbeli minikönyv, természetesen nem is kicsinyítés fotomechanikus úton, hanem nagyító nélkül olvasható, imádkozható kiadvány. Keletkezését, szerzőségét, szerkesztésének és kiadásának körülményeit homály borítja. Miért legkisebb? Hisz megjelent több hasonló formátumú imádságoskönyv magyarul. Csakhogy mindegyik terjedelmesebb, mint az itt vizsgált kötetke, a legkorábbi töredékes kiadást sem kivéve. Az első ismert 32° formátumú imádságoskönyv Kolozsvárott 1635-ben látott napvilágot. Ennek az unitárius kiadványnak csupán az elejéről maradt korunkra 15 levélnyi és felerészben olvashatatlan szövegű makulatúra,2 de a hozzá hasonlónak gondolt unitárius kiadványokból megítélhetően talán kétszerese is lehetett az 1685. évinek. Jelentek meg Lőcsén is ilyen formátumú evangélikus kiadások. Közülük az 1646-os3 terjedelme 478 lap, van benne 43 imádság és 91 

Készült az OTKA K 73139 számú pályázat támogatásával. INCZE Gábor, A magyar református imádság a XVI. és XVII. században, Theológiai Szemle, 1931, 37–229. Különlenyomatként is megjelent (Theologiai Tanulmányok, 15). INCZE, i. m., 210–211. közli – néhány apró elírással – a „summa szerint való” imádságot; kimondja, hogy „forrás és író ismeretlen, de kétségtelen, hogy mindenkinek ez volt a hite és vágya a magyar reformátusok közt a munka megjelenése idejében”; hiányzó adatait nem tudja pótolni. – Felsorolja a kiadványban található énekeket H. HUBERT Gabriella, A régi magyar gyülekezeti ének, Bp., Universitas, 2004 (Historia Litteraria, 17 – Evangélikus Gyűjteményi Kiadványok, 2), 260–261. 2 Imádságos és énekes kézben hordozó könyveczke, mellyet naponként minden rendbéli keresztyén ember olvasgathat (RMNy 1615). Tükörmérete 70 × 35 mm. Tartalmából két zsoltárparafrázis és egy Balassi-ének állapítható meg. Szép Isteni dícséretek és hálaadások részcím található benne, mint a hasonló unitárius kiadványokban. A Várfalvi Nagy János leírásából ismert, azóta elveszett kiadás (RMNy 1290) csak énekekből 29-et tartalmazott, formátuma 8° volt; l. Keresztyén Magvető, 1871, 123–124. – A szakirodalom eddig nem foglalkozott az RMNy 1615. sz. töredékkel; H. HUBERT, i. m. sem említi. 3 Imadsagos könyvecske. Embernek mindennémü szükségében való szép és drága ájtatos könyörgésekkel és Isteni dicsíretekkel rakva (RMNy 2146); H. HUBERT, i. m., 259. 1

91

FEKETE CSABA

ének. A hasonló 1683-as4 már 105 éneket tartalmazott (csonkasága miatt az imádságok végleges száma nem határozható meg). Formátumát tekintve csupán fele ekkora, 64° formátumú nyomtatványok is jelentek meg hazánkban a 17. század közepétől, de ezek német nyelvűek.5 I. Apafi Mihály (1632–1690) erdélyi fejedelem regnálása utolsó évtizedének közepén, a protestáns gályarabok kiszabadulása után néhány évvel jelent meg Kolozsvárott a 16–17. század egyik ép 32° formátumú, egyetlen példányban ismert nyomtatványa. A Buzgó imádságok, Isteni dicsíretek című könyvecske6 még nem Tótfalusi Kis Miklós sajtóján készült az 1685. esztendőben, hanem Szatmárnémeti Mihályén. Egy évvel később Tótfalusinak is volt csaknem ilyen „kisded formában” nyomtatott kiadványa, Szenci Molnár Albert genfi zsoltárai (mellettük a szokásos imádságok közül csupán egy),7 ez viszont nem itthon, hanem még Amszterdamban jelent meg, és 24° formátumú. Bizonytalan, pótolhatjuk-e az 1685-ös imádságoskönyv fel nem tüntetett adatait további kutatással. Többek között azt, hogy ki rendelte vagy javasolta kiadását. Kezdeményezhette a patrónus vagy prédikátor. Ha Tótfalusi Kis Miklós nyomtatta volna, elmondhatnánk, hogy maga a tudós nyomdász volt a kezdeményezője, vagy egyenesen kiadója. Szatmárnémeti Mihályról ezt nem állíthatjuk biztonsággal. Kelendőségére számítva kiadhatta saját költségén ő is a könyvecskét. Inkább az a kérdés, hányszor. Csak egyszer? A korabeli imádságoskönyvek általában nem egyetlen egyszer jelentek meg. Gondolhatunk tehát arra, hogy esetlegesen korábbi vagy újabb kiadása is volt ennek a kedves kis nyomtatványnak, amelyet úton járók nem is kézben viselő, hanem inkább kebelükbe rejtett könyvecskéjének mondhatunk. Előző (vagy helyi) imádságoskönyvekkel való kapcsolata sem tisztázott. RMK I. 1308–1309. Szintén Lőcsén készült ilyen formátumú imádságoskönyv (1677), Luther káték (1673, 1686) 41 × 30 mm-es szedéstükörrel, és alig ujjamnyi kalendáriumok (Fingerkalender), vö. Magyar Könyvszemle, 1900, 76–79; 1930, 310; 1938, 371–372; BORSA Gedeon, KÜKEDI József, A kisalakú régi magyarországi nyomtatványokról, Magyar Könyvszemle, 1972, 122–126. 6 RMK I. 1334. 7 RMK I. 1346. Szabó Károly 32° formátumúnak írta le; hasonmás kiadása: Budapest, Helikon, 1985. Vö. még Bibliography of Kis’ Prints, compiled by Elizabeth SOLTÉSZ = György HAIMAN, Nicholas Kis a Hungarian Punch-Cutter and Printer, 1650–1702, Bp., Akadémiai, 1983, 385 (3. tétel). A címlap és a teljes előszó hasonmása: Uo., 222–223. 4 5

92

A 16–17. század legkisebb hazai imádságoskönyve

Önmagában is méltó vizsgálatra a könyvecske. Ilyen kicsiny, 32° formátumban nem volt szokás hazánkban gyakran könyvet nyomtatni a 17. században. Ez még a következő évszázadban is különlegesnek számított.8

Hogyan imádkozták? Énekes imakönyv a kiadvány műfaja. A liturgia általában, sőt hajdan a magános áhítatosság is olyan jelenség volt, amelyet eleve énekeltek, beleértve magát a Bibliát,9 valamint a szertartás egyéb, kötött és kötetlen beszédbe foglalt elemeit. Így lenne (lehetne) ma is, de a fennhangon mondott magános imádkozás vagy olvasás természetes gyakorlata szinte teljesen visszaszorult napjainkra.10 Vele együtt az élőbeszéd is sokkal kevesebb írástudónak kenyere. Ebből az a hibás következtetés adódhat azok körében, akik mindig csak szemmel olvasnak, szertartáson sem énekelnek, hogy ez egyáltalán nem fontos, ilyen nem is volt soha. A megnyitó fohász [1] után valamelyik reggeli imádság [5–6] következhetett Szenci Molnár Albert hozzá tartozó (reggeli és esti) énekével; illetve az esti imádság [7]. A mintának szánt imádság [3], illetve ennek valamelyik szakasza mindenkor elhangozhatott. Ez a liturgikus strukturálás még a 19. századi templomi imádságoskönyvekben is fölbukkan, amikor rövid bevezető fohászt kiadósabb imádság vagy elmélkedés követ. Énekelni némán nem érdemes. És imádkozni? Egykor azért ragasztottak az imádságoskönyvekhez énekeket, mert a hangtalan imádkozás és olvasás ritkaságnak számított, e mellett hiányolták azt is, hogy énekszó nélkül imád8 BORSA, KÜKEDI, i. m., 122–126; BORSA Gedeon, A régi nyomtatványok mérete, Bp., 1994 (A Borda Antikvárium könyvészeti kiadványai, 2). 9 DOBSZAY László, Biblia és liturgia = Biblia Hungarica philologica – Magyarországi Bibliák a filológiai tudományokban: Az Országos Széchényi Könyvtárban a Biblia Sacra Hungarica – A könyv, „mely örök életet ád” című kiállítás alkalmából tartott konferencia előadásai, szerk. HELTAI János, Bp., Argumentum, 2009 (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA−R Egyesület Füzetei, 3), 11–15. 10 Manapság a hangos olvasás vitatott pedagógiai kérdés, vö. például Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban, szerk. Guglielmo CAVALLO, Roger CHARTIER, Bp., Balassi, 2000; DEMETER Tamás, A hangos olvasás problémája, Világosság, 1998/11, 47–57; GÁBORJÁNI SZABÓ Botond, A Biblia és az olvasás, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2008/7, 3–17; HUBERT Ildikó, A hangos olvasás szükségességéről, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1995/5, 40–44; Alberto MANGUEL, Az olvasás története, Bp., Park, 2001.

93

FEKETE CSABA

kozzanak.11 Ebből következett, hogy a gyülekezeti és kegyességi énekeskönyvekben is mindenkor volt több-kevesebb könyörgés. A prózához vers, a könyörgéshez pedig ének társult, amint ezt igen jól szemlélteti Ács Mihály kiadványa, az Arany lánc.12 Némelyik imádságnak így több évszázadon át bogozhatjuk a történetét. Mások eredete és használata homályba vész, mint szerzősége vagy keletkezésének körülményei. Későbbi megszokás (mai tudományos metódus), hogy a kutatás és forráskiadás nem összefüggő egységként kezeli a legtöbb ilyen komplex szerkesztményt, hanem a prózai szövegeket külön, a betéteket (verseket vagy énekeket) ismét külön taglalja vagy adja ki.13 Hangsúlyoznunk kell az eredeti beágyazódást, hogy egykor természetesen ebből a kis kötetből senki sem imádkozta külön-külön csak az énekeket vagy csak a prózában írt imádságokat, és ugyanígy senki nem tekintette az éneket csupán versszövegnek. A magános rítusnak egyaránt része volt a könyörgések halkan vagy hangosan való elimádkozása, és a közéjük iktatott énekeknek a fennhangon való eléneklése.

Válogatott énekek Az énekek kiválasztásának szempontjairól és forrásairól a kötet nem árulkodik. Később a kutatás talán feltárhat előzményeket és kapcsolatokat, továbbiak megállapítása csak akkor lehetséges. Jellegzetes, hogyan érvényesülnek a hajdani protestáns liturgia rétegei: (1) anyanyelvi gregorián, (2) hazai istenes énekek, (3) genfi zsoltárok. Legkorábbi időből ismert magyarul énekelt liturgikus tételünk, a Te Deum laudamus14 is megtalálható a kicsiny kötetben. Szent Ágoston és Ambrus15 Bővebben l. FEKETE Csaba, Protestáns imádságtörténeti mozzanatok = Lelkiségtörténeti számvetés, szerk. SZELESTEI N. László, Piliscsaba, PPKE BTK, 2008 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 1), 23–54; különösen 48–52. 12 RMK I. 1489, 1631, 1714. 13 H. HUBERT Gabriella, A 16–17. századi gyülekezeti énekek kutatásának helyzete = Lelkiségtörténeti számvetés, szerk. SZELESTEI N. László, Piliscsaba, PPKE BTK, 2008 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 1), 97–103; különösen 99. 14 SZENDREI Janka, Te Deum als ungarischer Volksgesang im Mittelalter, Studia Musicologica, 15, 1973, 304–320; UŐ., Első hangjegyes népénekünk: A Te Deum-dallam magyarországi története = Népzene és Zenetörténet, III, szerk. VARGYAS Lajos, Bp., Zeneműkiadó, 262–277; UŐ., A Te 11

94


tekintélyes neve is emelte súlyát. Nyomatékkal kell utalnunk arra az elfeledett tényre, hogy még a 19. században is énekelték a protestánsok, utoljára a Debreceni énekeskönyvben található hangjegyesen 1806-ban; ám peremvidékeken még a század második felében is a régi énekeket és graduálokat (ekkor már a 4° alakú gyülekezeti énekeskönyv neve volt ez) tekintették mércének. A 16. századtól az Evangéliumok és Episztolák kiadásaiban, egyéb gyűjteményekben is felbukkant. Az istenes énekek sorában a 134. zsoltárnak (133, „Ecce, nunc benedicite Dominum”) három parafrázisa is van, közöttük Szenci Molnár Albert genfi zsoltára az egyik. Ez nem véletlen, nem a sorszám, hanem a dicséretre intő zsoltárének tartalma döntött. Összesen hét zsoltárparafrázis van a tizenkét ének között. A genfi zsoltárok elterjedéséhez néhány évtized kellett, ha az 1607-es első kiadást tekintjük, és még fél évszázad sem, ha a dallamokkal először megjelent hazai kiadásokra gondolunk (Lőcse, 1652 és az 1654-es énekeskönyv).16 A kicsiny énekcsoport harmada genfi zsoltár vagy zsoltárdallamra írott ének. Bűnbánatra hív és az ítéletre („Közel vagyon e világnak vége”) figyelmeztet Nemes Imre (?) éneke; a református énekeskönyvben ma is megvan (1948, 362). Aztán van egy 16. század óta énekelt Pater noster-parafrázis. A Miatyánk minden imádság után elhangzott, bár sokszor nem jelölték; felválthatta énekelt, strófikus változata. A többi ének hálaadásra és dicséretre int. Kiegyensúlyozza egyes imádkozások önmarcangoló, komoran bűnvalló esedezését.

A könyvecske tartalma A könyvecske élőfejei: Buzgó Imádságok (1–33), Reggeli Imádságok (34– 41), Estvéli Imádságok (42–45), Ördög kísérteti ellen (46–51), Test kísérteti ellen (52–59), Világ kísérteti ellen (60–71), Útra indulónak Imádsága (72– 95), Égi harmatért (96–101), Hadi könyörgés (102–107), Foglyok Imádsága Deum mint ökumenikus örökségünk, Magyar Egyházzene, 2002/2003, 221–232; UŐ., Új adat a magyar Te Deum kérdéséhez, Magyar Egyházzene, 2005/2006, 13–20. 15 Amboruzs doktor néven is emlegették. 16 RMNy 2424 és 2532; H. HUBERT, A régi magyar gyülekezeti ének, i. m., 204–208.

95

FEKETE CSABA

(108–115), Úr Vatsorája előtt (116–119), Úr Vatsorája után (120–125), Halálra ítéltek Imádsága (126–135), Istenes Halálért (136–145), Meghalónak Elmélkedési (146–171), Vonyakodónak Imádsága (172–177), Az örök Boldogságért (178–180), Szép Isteni Dícséretek (181–234). Összesen 23 imádság és 12 dallamtalan énekszöveg (dallamutalással) található a kötetben, ezekről már volt szó. Ad notam megjelölésük elegendő volt, számíthattak rá, hogy mindenki tudja a megnevezett dallamokat. Kottaolvasó elég kevés akadt a gyülekezetekben, iskolázottak is inkább hallás után tanultak éneket. Jellegzetesek az imádságok témái, toposzai. Többségüket bő választékban találjuk meg minden terjedelmesebb gyűjteményben, mint például a Szenci Molnár Albert fordította (Bullinger-féle),17 vagy mint a sokáig mintaként szolgáló Johann Habermann (Avenarius)18 kiadta és a hasonlóan soká használt, többször lefordított imádságos példatár. Tanulságos az is, hogy a 17. század végén, az erdélyi fejedelemség végső napjaiban melyek azok az imádságok, imádságtémák, amelyek nem hiányozhattak egy valóban kisded imádságoskönyvből sem. A kísértéseket elhárító ördög–világ–test elleni hármas imádság [8–10]19 jellegzetes. A sákramentumokhoz járulás előtti és utáni fohászkodás [16– Imádságos könyveczke […], Heidelberg, 1621 (RMNy 1238). — Vö. P. VÁSÁRHELYI Judit, Az imádságfordító Szenci Molnár Albert [kísérő tanulmány] = SZENCI MOLNÁR Albert, Imádságos könyvecske: Heidelberg, 1621, kiad. P. VÁSÁRHELYI Judit, Bp., Balassi – MTA Irodalomtudományi Intézete – OSZK, 2002 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 35). 18 RMNy 732 (Szalaszegi György-féle fordítás); RMK I. 1195 (Pernyeszi Osztopányi Zsigmond-féle fordítás); vö. INCZE, i. m., passim. 19 Például a keresztelési szertartás része (abrenuntiatio) az apostoli kortól; így Szent Ambrus szertartása szerint: „Ellene mondasz-e az ördögnek és minden cselekedetének? – Ellene mondok. – Ellene mondasz-e a világnak és csábításának? – Ellene mondok.” (Szent AMBRUS, A szentségekről – A misztériumokról, Bp., Jel, 2004 (Ókeresztény Örökségünk, 8), XXVII. Vagy az anglikán szertartásban: „Ellene mondasz-e […] az ördögnek és minden műveinek; a világ hiú pompáinak, nagyravágyásának és minden kapzsi vágyának és a test minden bűnös kívánságának […]?” (The Book of Common Prayer). Később ismétlődik a gondolati triász Szenci Molnár Albertnél is, akinek énekét teljesen félremagyarázta Frank BARON, A Faustmonda és magyar változatai: Bornemisza Péter és Szenci Molnár Albert, Irodalomtörténeti Közlemények, 1986, 22–31, valamint SZENTPÉTERI Márton, Boszorkányos Szenci Molnár Albert, Café Bábel, 1999/2, 36–45. Helyreigazította VÁSÁRHELYI Judit, Molnár Albert és a Sátán szövetsége, Irodalomtörténeti Közlemények, 1977, 395–403. és SZABÓ András, Közösségi hitélmény és egyéni sors a gyülekezeti énekek szövegében: Szenci Molnár Albert: Mindennémű háborúság ellen, Zsoltár: A Református Egyházzenészek Munkaközösségének lapja, 2005, 14–20; ugyanez átdolgozva: UŐ., Mindennémű háboruság ellen: Szenci Molnár Albert versének hátteréhez = A magyar költészet műfajai és formatípusai a 17. században: A Szegeden 2003-ban megrendezett régi magyar

17

96


17], vagy a mindennapokban a megtermékenyítő harmatért [13] való könyörgés mellett a korabeli hadi állapotokhoz [14] igazodik a fogságban sínylődő [15] és halálra ítélt [18] könyörgése. Ebben a helyzetben útnak indulni nagyobb kockázat volt jóval, mint manapság, meglehetősen gyakori volt az úton járók imádsága [11] a népszerű imádságoskönyvekben. Különösen hangsúlyos a halálra és az örökkévalóságra készület, amelyhez a teljességet jelképező hetes szám, miként a minta-imádságtanban, a rövid meditációsorozat szakaszaiban [20] másodszor is megjelenik. Ritkaság az, hogy találunk egy könyörgést az olyan haldokló szájába adva, akit nem győzött meg eléggé a boldog meghalásnak az elmélkedésekben foglalt kecsegtető elemzése, nem nagyon akar meghalni, vonakodik [21].

Tömörített elmélet Egészen rövid és summás elvi megközelítést, minimális euchologiát tartalmaz a könyvecske. Ilyen terjedelemben elkerülhetetlen a tömörítés, a nélkülözhetetlenre korlátozott tanítás. Igencsak figyelemre méltó vonása ez ennek a kompilációnak. Sok jóval terjedelmesebb és nagyobb formátumú imádságoskönyvben sem található mindenkor (énekeskönyvekben még kevésbé) az imádkozás okáról és módjáról, követelményeiről traktátus, tehát egyszerű és gondosan megfogalmazott elméleti oktatás. Az imádkozás minimális tudnivalóinak is csak váza fér el néhány sorban. A mellett szól ez is, hogy a kötet összeállítója, és vele együtt az euchológiácska megfogalmazója tudós prédikátor lehetett, aki gyakorlati és elméleti ismereteire meg könyveire támaszkodott.

*** Néhány válogatott szemelvény mutatja alább az imádságos gyűjtemény föntebb körvonalazott jellegzetességeit. A tételeket számozom a tartalomjegyzék szerint. irodalmi konferencia előadásai, szerk. ÖTVÖS Péter, PAP Balázs, SZILASI László, VADAI István, Szeged, 2005, 361–374.

97

FEKETE CSABA

Előbb a nyitófohász [1], majd a lélek kibocsátása idejére (lélekajánlásért, commendatio animae) való [22] rövid fohász következik. A liturgikus imádságokon, kezdő fohászokon kívül ily rövid imádságokat csupán káték mellett vagy gyermekeknek szánt könyvecskékben találunk. A vonakodva haldokló [21] említett könyörgése, aztán a halálra felkészülő beteg elmélkedéseiből való egy szakasz [20/V], majd a szűkre szabott euchologia teljes szövege zárja a szemléltetést [3–4]. A [3] hét pontból áll. A [4] mintaimádságnak a szakaszait elkülönítettem, megjelöltem az I–VII. pont szerinti tagolást.

 [1] A Szent Háromságnak buzgó megszólítása 3–4 A Te kegyelmed, óh Uram Jézus Krisztus, a te szerelmed, óh én mennyei Atyám; a te vigasztalásod és bátorításod, óh áldott Szent Lélek Isten; légyen én velem, és lakozzék az én szívemben ma és mindörökké. [Ámen.]  [22] Lélek kibocsátásakorra való Imádság 177–178 Oh, Istennek Báránya, ki a te véred által elvötted e világnak bűneit, irgalmazz nékem bűnösnek. Uram Jézus, vedd hozzád az én lelkemet. Ámen.  [21] Vonyakodónak Könyörgése 172–177 A te kezedben ajánlom, Uram, az én lelkemet, megváltottál engemet igazságnak Istene. Uram Jézus Krisztus, irgalmasságnak Atyja, cselekedjél irgalmasságot én velem, szegény teremtett állatoddal. Segélj meg engemet ez utolsó szükségemben, nyújts segétséget az én szűkölködő és elhagyatott lelkemnek én Uram Istenem, hogy el ne nyelettessék amaz kárhozatnak kölykeinek reám [tát]tatott torkoktul. Én édes idvezítő Uram Jézus Krisztusom, az te kínszenvedésednek méltósága és ereje által, írj bé engemet a te választott híveidnek száma közzé. Én teremtő és megváltó Uram Jézus Krisztusom, tenéked adom egészlen én magamat, ne vess meg engemet: tehozzád megyek, ne űzz el előled engemet. Mostan Uram cselekedjél irgalmasságot énvelem a te jóakaratod szerént, és fogadd hozzád az én lelkemet. Adjad, Uram Jézus, hogy zengedezzen az én szívemben ama te gyönyörűséges mondásod: Ma velem lészesz paradicsomban. [Ámen].  [20/V] V. Elmélkedés. Aki Krisztusban hiszen, soha meg nem hal. 159–163 Oh, Uram, te látod a Sátánnak gonoszságát, ki (meg nem elégedvén lelkünknek teljes életünkben éjjel és nappal sívó oroszlán módjára veszedelemre való keresísével) akkor incsel-

98

A 16–17. század legkisebb hazai imádságoskönyve kedik legszorgalmatosban szegény fiaid környül, mikor legerőtlenbek, és végekhez közelebb estek. Fedd meg, Uramm őtet és tartsd meg az én lelkemet. Ő az halállal akart engem rettenteni, melyet bűneimmel érdemlettem; de te Szent Lelked által bátorítsad lelkemet, szentséges véreddel keresett örök életemnek bizonyos voltával. Enyhítsed kínomat, neveljed tűrésemet, és ha szent akaratod, végezd el sanyargattatásomat, mert lelkem buzgóan esedezik hozzád az boldog vén Simeonnal: Uram, bocsásd el mostan szolgádat békességben a te beszéded szerint. [Ámen.]  [3] Midőn akarsz könyörgeni, summa szerint ezekért esedezzél Istened előtt. 7–10 I. Valld meg sok rendbéli bűneidet. II. Kérj bocsánatot és kegyelmet, a Krisztus nevében, azoknak. III. Könyörögj a Szent Léleknek életed jobbító kegyelméért. IV. Adj hálát az elvött jókért. V. Imádkozzál az elveendő jókért. VI. Emlékezetet tégy az Eklézsiáról, a Királyról, Fejedelemről, Tanítókról, Tisztviselőkről, és minden ínségben forgó atyafiakról. VII. És utólszor, ajánljad mind magadat s mind penig mindenedet az ő kegyelmes oltalma alá. Mind ezeket ilyen formán cselekedheted:  [4] [I] Óh, minden irgalmasságnak és kegyelmességnek Istene és Atyja, én te szegény méltatlan szolgád, megismérem magamban, hogy miképpen bűnben születtettem, azonképpen álnokságban éltem, és megrontottam minden te hagyományidat, gondolatomban, szólásomban és cselekedetemben; mindenekben magam akaratjának kívánságit, és testemnek gonosz indulatit követtem, nem is akarván a te szent igéddel és Lelkeddel igazgattatni. Minek okáért igazán megérdemlek minden szégyent és nyavalyát ez életben, a következendőben penig örök kárhozatot az pokolnak tüzében, ha csak a te igazságod és az én érdemem szerént bánol énvelem. [II] De kérlek tégedet, ó én mennyei Atyám, Fiadért, és az énmiattam rajta esett keserű halálának és véres kínszenvedésinek (melyet elhittem, én érettem cselekedett) érdeméért, engedd és bocsásd meg nékem minden én bűneimet, s ments meg a szégyentől és bosszúállástól, mellyel én azokért tartozom. És bocsásd Szent Lelkedet az én szívemben, ki bizonyossá tégyen engem, hogy te én Atyám vagy, s én is te fiad vagyok, és hogy változhatatlan képpen szeretsz engemet. [III] Ugyan ezen Szent Lelked által vezérelj engemet a te igazságodban, s készítsd meg énbennem inkább-inkább e világi és testi gerjedezéseket, hogy bennem inkább-inkább meghaljanak én bennem: és szolgálhassak tenéked fegyhetetlen igazságban és szentségben, e mái napon s életemnek minden napjaiban: hogy mikoron osztán ez halandó élet végben mégyen, mennyei országodnak örök dicsőségében Jézus Krisztusomban való irgalmasságod által részesülhessek. [IV] Te penig, ó Uram! Hálákat adok én tenéked szívemnek mélységéből, minden te lelkemmel és testemmel közlött áldomásodért, Fiad által tött megváltásodért, Szent Lelked által való megszentelésedért, és gyermekségemtől fogván ez mai napi s óráig kegyelmes Atyai gondviselésed szerént cselekedett megtartásodért. És immáron kérlek, édes Uram!

99

FEKETE CSABA tégedet, megbántott nagy bűnben eséstűl: Helyheztesd félelmedet szemeim eleiben, és Szent Lelked úgy igazgassa szívemet, hogy valamit gondolok, cselekeszem, avagy szólok, ez mái napon szolgáljon nagy nevednek dicsőségére, másoknak hasznokra, és az én magam Lelkem isméretinek csendességére. [V] És e végre kegyelmes igazgatásod alá ajánlom magamat és minden útaimat, mindazokkal együtt, valamelyek énhozzám tartoznak; áhétatossan esedezvén tenéked, hogy őrizz meg mindazokkal egyetemben engemet, minden gonoszságtúl, és származtasd áldomásodat minden mi tisztességes munkáinkra és igyekezetinkre. [VI] Oltalmazzad egészen Anyaszentegyházadat, e világnak és az Antikrisztusnak kegyetlenségektűl: őrizd meg kegyelmes Királyunkat, Fejedelmünket minden támadástól és pártütéstűl, adj őnéki hosszú és szerencsés országlást mi rajtunk. Áldj meg minden egyéb keresztyén Királyokat és Fejedelmeket is, ruházd fel kegyelmeddel őket, és tartsd meg minden gonosz ellen. Áldd meg Tanítóinkat és gondviselőinek is azzal az kegyelemmel és ajándékokkal, melyeket legszükségesbnek ítélsz nékik az ő helyek szerént. Légy kegyelmes, Uram, mindazokhoz, akik félnek tégedet, és reszketnek ítíletid előtt. Vígasztaljad a betegeket és vígasztalás nélkül valókat. [VII] Uram, Istenem, tarts meg engemet is, szüntelen készületben az hit és megtérés által, utolsó végemre, hogy vagy élek, vagy halok, találtathassam te sajátodnak, örök dicsőségedre, és énnékem vég nélkül való örömemre, az én idvezítő Jézus Krisztusom által, kinek áldott nevében mindezeket te kezeidből várom, és dicsíretedet s dicsőségedet néked tulajdonítom, abban a könyörgésben, melyet maga szent ajakival megszentelt, mondván, Mi Atyánk, &c.  TÁBLÁJA AZ IMÁDSÁGOKNAK [1] A Szent Háromságnak buzgó megszólítása A Te kegyelmed, oh Uram Iézus Krisztus, a te szerelmed… légyen énvelem [2] Reggel így beszélgess Isteneddel (Az Istennel való Reggeli beszélgetés) Az én lelkem figyelmetesben várja az Urat, hogynem mint a Virrasztó [3] Summa szerént való oktatás: minémű szükséginkért kellessék Istennek könyörgeni Midőn akarsz könyörgeni, summa szerint ezekért esedezzél. [4] Azonról szép könyörgés Oh, minden irgalmasságnak és kegyelmességnek Istene és Atyja [Végén]: Mi Atyánk &c… [5] I. Reggeli imádság Én Uram és én Istenem, hozzád fohászkodik az én lelkem [6] II. Reggeli imádság Kibeszélhetetlen bölcsességű Isten [7] Estvéli könyörgés Oh, édes Jézusom [8] Ördög kísérteti ellen Úr Isten, én mennyei szent Atyám, mivelhogy e gonosz ellenség

100

3–4 4–6 7–10 10–32 32–37 37–41 42–46 46–50

A 16–17. század legkisebb hazai imádságoskönyve [9] A test kísérteti ellen Kegyelmes Atyám én [10] E világ kísérteti ellen Óh, kegyes és Szent Atyám [11] Útra indulónak Irgalmas és kegyelmes Isten, ki az Izrael fiait a tenger közepin [12] Más [Úton járóknak] Úr Isten, én mennyei szerelmes Szent Atyám, ki az Ábrahámot a te szolgádat [13] Égi harmatért Mindenható és irgalmas Úr Isten, ki az eget és a földet nékünk fiDLGQDN [14] Hadi könyörgés Úr Isten, mi Atyáinknak Istene, lásd meg mostan [15] Foglyok Imádsága Örök mindenható Isten, mi Urunk Jézus Krisztusnak dicsőséges [16] Úr Vacsorája előtt (Az Úr vacsorájakor) Úr Isten, mi mennyei szent Atyánk, hálákat adunk [17] Úr Vacsorája után Ez Istenes, titkos és Lelki Sacramentumban [18] Halálra ítélt ember könyörgése Irgalmas kegyelmes Isten, ki a te véghetetlen [19] Istenes halálért Kegyes és irgalmas Úr Isten, életünknek és halálunknak Ura [20] Hét szent elmélkedések e világból kiköltöző betegnek Egynehány szent elmélkedési e világból kiköltöző Betegnek Első. Siralommal teljes e világi életünk. Oh, nagy Isten, ez élet csak háboruságos bujdosás II. Elmélkedés. Az halál ennek a siralmas harcnak végét szakasztja Oh, én nyavalyás ember, ki szabadít meg ez halálnak testéből III. Elmélkedés. Kibeszélhetetlen nyeresíg az Úrban meghalni Oh, Uram Jézus Krisztus, élő Istennek Fia IV. Elmélkedés. Az halál az keresztény embernek nem kárára hanem hasznára szolgál Oh, Uram Jézus Krisztus, minden benned bízóknak egyetlen egy idvezítője V. Elmélkedés. Aki Krisztusban hiszen, soha meg nem hal. Oh Uram, te látod a Sátánnak gonoszságát VI. Elmélkedés. Nagy áldomása vagyon Istennek a keresztyén emberen, mert igaz hit által múlik ki ez világból. Oh, Uram Jézus Krisztus, ki feltámadás és élet vagy VII. Elmélkedés. Krisztus Urunk s egyéb szentek példájával örömmel kell a keresztyén embernek az halálra menni. Oh Uram, az én bűneim igazán megérdemlették volna a pokolnak és az örök kárhozatnak kínját [21] Vonakodónak könyörgése. (Vonyakodónak) A te kezedben ajánlom Uram az én lelkemet [22] Lélek kibocsátásakorra való Imádság Oh, Istennek Báránya, ki a te véred által elvötted

101

50–59 59–71 72–78 78–96 96–100 101–107 107–116 116–119 119–125 125–135 136–145 146–171 146–149 149–152 152–155

156–159 159–163 164–168

168–171 172–177 177–178

FEKETE CSABA [23] Az örök boldogságért Oh, emberi nemzetnek drágalátos váltsága

178–180

A kötetke 16. századi énekei (dallamok nélkül, de ad notam utalásokkal): RPHA 1378 Ti, keresztyének, dícsérjétek Istent (134. zs.) RPHA 1447 Úrnak szolgái, no, dícsérjétek (134. zs.) RPHA 251 Dicsérd az Isten, mostan ó, én lelkem (146. zs.) RPHA 61 Adjunk hálát az Úrnak (136. zs.) RPHA 968 Mindenek meghallják és jól megtanulják (127. zs.) RPHA 308 Ébredjél fel, világ, bűneidből – Nemes Imre (?) intő éneke RPHA 906 Mi Atyánk ki vagy mennyekben, Te fiaid RPHA 1364 Téged, Úr Isten – Te Deum laudamus (Összesítve: RPHA 61, 251, 308, 906. 968, 1364, 1378, 1447.)

198 195 201 228 188 221 213 208

Még négy 17. századi ének (két zsoltár és egy reggeli-esti énekpár) található Szenci Molnár Alberttől a piciny kötetben: Az Úr énnékem őriző pásztorom (23. zs.) Úrnak szolgái mindnyájan (134. zs.) Hálát adok néked, mennybéli Isten […] ez éjjel (reggeli) Hálát adok néked, mennybéli Isten […]e napon (esteli)

184 193 181 232

 Zárjuk áttekintésünket a könyvecske legfontosabb adatainak leírásával: BUZGO | IMAD- | SAGOK | Es Iſteni | DICSIRE= | TEK. | [lénia] | KOLOSVARAT | 1685. || [Typ. Szatmárnémeti.] A8–P8 = 234 pag., [3] fol. 32° Eredeti, 2 bordás, fatáblás, igen elkopott és sérült, egykor vaknyomásos, egykapcsos, barna bőrkötés. Úgy látszik, kellő felszerelés és újrafűzés nélkül javítgatták, gerincén világos bőr pótolja a hiányt; a cím is kései (talán a 20. század közepe tájáról való) a gerincen. Lehetséges, hogy a kapocs és rézlemezből kivágott rögzítése is utólag készült. A metszés eredeti színét nem lehet megállapítani. Kötésméret: 62 × 40 mm. Vastagsága: 17 mm. Papírméret: 57 × 37 mm. Szedéstükör: 46 × 28 mm. Végig van élőfej és custos. Ahol imádság kezdődik, ott az élőfejben Aldus-levélke van (2. ábra); másutt makkos cifra. RMK I. 1334. 102


A könyvecske címlapja

Egy lappár; az élőfej sorát és a custos sorát nem számítva mindenütt kilenc szövegsort szedtek oldalanként.

Az egycsatos, kétbordás bőrkötés szerkezete és megállapítható mintázata: sávozás keretezi a sarkokban levélkés bélyegzőmintával, kis mérete miatt a középmezőben kettős pontsorral kitöltött körívekkel tagolt keret van.

103

FERENCZI ILONA

Az ének mint imádság Madarász Márton ének-imádságai (1629)

A 16–17. századi énekeskönyveink gyülekezeti énekei elsősorban dicsőítő, hálaadó és kérő imádságok rímes-strófikus alakban. Még az egyházi esztendő ünnepeire készült énekeknél is ritkán fordul elő, hogy az ünnep jellegének hangsúlyozásán túl ne sugározna át valamilyen imádságtartalom. A reformáció kezdeti szakaszában a gyülekezeti éneklést, az énekelt imádságokat ugyanis sokkal természetesebbnek vették, mint napjainkban. Az énekek elsősorban nem esztétikai értékük, hanem mély biblikus tartalmuk miatt jelentették a liturgiának a többivel egyenrangú részét. Ezek a strófikus keretbe öltöztetett és dallammal ellátott imádságok a 17. században nemcsak az énekeskönyvekben, hanem a magyar nyelvű imádságoskönyvekben is helyet kaptak. Effajta, énekeket is tartalmazó imádságoskönyvet adott ki Lőcsén 1629-ben az eperjesi evangélikus egyház lelkésze, Madarász Márton is. Az imádságoskönyvet Madarász első megjelent munkájaként tartjuk számon. Címe: Eperjessi magyar ecclesia minden-napi felfegyverkedese, az az mindennapi imadsagos könyveczkéje […].1 Madarász tizenöt fejezetbe rendezte az imádságokat: 1) Templomba menéskor imádságok; 2) Hétköznapi imádságok, mindennapi estveli imádságok; 3) Tanulás vagy olvasás előtt való imádságok; 4) Asztaláldási imádság; 5) Békességért való imádság; 6) Bűn bocsánatjáért imádság; 7) Úr vacsorájáról imádságok (Úr vacsorájával való élés előtt, Úr vacsorájával való élés után); 8) Lelki szükséginkért imádságok; 9) A Sz. Háromságról imádság; 10) Halálra ítélt ember imádsági; 11) Beteg ember könyörgési (Bibliából vett imádságok: Sz. Dávid, Ezékiás király, Jeremiás próféta imádsága); 12) Úton járók imádsága; Utából megjött ember imádsági; 13) Aszály ellen termő esőért; 14) Fő ünnepnapi imádságok; 15) A Sz. apostolok imádsági; 16) E könyvért való hálaadás (a 23., 91. és 132. zsoltár). L. RMNy 1439; ma hat példányáról tudunk: Budapesten három, Debrecenben, Turócszentmártonban és Eperjesen egy-egy példány maradt fenn. 1

105

FERENCZI ILONA

A könyv szerkesztője, Madarász az imádságok közé sorolt olyan tételeket is, melyeket korábbról feltehetően mint énekelt tételeket, gyülekezeti énekeket vagy a középkorból örökölt magyar nyelvre fordított liturgikus tételeket ismert; imádságoskönyvében nyolc imádságnak minősített énekszöveget adott ki: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Dicsérjétek az Urat, mert igen jó (147. zsoltár; p. 63.) Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli (p. 66.) Valaki üdvözülni akar (Athanasius hitvallása; p. 256.) Téged, Isten, dicsérünk (Te Deum, kétféle változatban: p. 265, p. 268.) Magasztalja az én lelkem az Urat (Magnificat; p. 271.) Kyrie eleison (Litánia; p. 273.) Ne emlékezzél meg, Úristen, a mi bűneinkről (p. 279.) Uram Isten, mennyei Királyunk (p. 335.)

Valamilyen módon mindegyik tétel kapcsolódik az imádságoskönyv megjelenése után hat évvel később, 1635-ben szerkesztett és összeírt, a későbbiekben még néhány tétellel bővített eperjesi liturgikus énekeskönyvhöz, az Eperjesi graduálhoz.2 Ez a graduál elsősorban magyar nyelvű gregoriánt, továbbá gyülekezeti énekeket és többszólamú tételeket: genfi zsoltár-, kanció- és korál-feldolgozásokat tartalmaz. Az imádságoskönyv énekei közül az első, a 147. zsoltár („Dicsérjétek az Urat, mert igen jó”) az Eperjesi graduál többszólamú tömbjében foglal helyet. Az „Adjunk hálát az Úrnak” kezdetű imádság csak mint ad notam jelzés szerepel a graduál 46. (47.) zsoltáránál („Minden népek örülvén tapsoljanak”).3 A következő három énekimádság az Eperjesi graduálban is egymáshoz közeli oldalakon található, sőt a litánia és az azt követő könyörgés még szorosabban összetartoznak.4 Az utolsó tétel, az esőért és szép jó időért könyörgő antifona az Eperjesi graduálban Mennybemenetel ünnepének liturgiájához kapcsolódik. ValaCíme: Graduale Ecclesiae Hungaricae Epperiensis. In honorem et laudem Sacratissimae Triadis! Conscriptum, et piis concentibus sive hymnis, antiphonis, psalmis, cantionibusque suavissimis adornatum sub ministerio admodum reverendi et clarissimi viri Domini Martini Damasceni, Pastoris Hungarorum vigilantissimi […]. Kiadva: Graduale Ecclesiae Hungaricae Epperiensis 1635, edited and introduced by Ilona FERENCZI, Bp., MTA Zenetudományi Intézete, 1988 (Musicalia Danubiana, 9). A továbbiakban: Eperjesi graduál. 3 Eperjesi graduál, Nr. 575, illetve 349. 4 Eperjesi graduál, Nr. 454, 402, 399, valamint Nr. 256 és 257. 2

106

Az ének mint imádság

mennyi tétel a graduál törzsanyagában van lejegyezve, közülük hat hangjegyekkel. Az imádságoskönyv negyedik részének (Asztaláldási imádság) „Az étel után való könyörgések” című fejezetében a harmadik imádságnál Madarász Márton megjegyzi: Ének, 147. zsoltár az Adjunk hálát nótájára: Dicsérjétek az Urat, mert igen jó. A zsoltárimádság tizenhét versből áll, melyek közül az első tizennégy vers a bibliai zsoltár verses parafrázisa. A tizenötödik versben az asztali áldás azzal bővül ki, hogy a lelki éhenhalás elleni fegyverzet felöltését, az ige hirdetésének fontosságát hangsúlyozza. Az imádságoskönyv zsoltárimádságának mindegyik verse szóról szóra megegyezik az Eperjesi graduálban lejegyzett változattal. Az Eperjesi graduál négyszólamú letétjének fő dallama nem a legfelső, hanem a harmadik szólamban, a tenorban helyezkedik el. A dallam „Vitamque faciunt” szöveggel igen népszerűvé vált a 16. század során, először német földön, majd Magyarországon is.5 Énekeskönyveinkben erre a latin szövegre több „nótautalás” is található. Madarász Márton imádságoskönyvének másik asztali imádsága („Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli”) ugyancsak a „Vitamque faciunt” mintán alapul. A magyar szöveg nálunk először 1569ben Debrecenben jelent meg Szegedi Gergely énekeskönyvében. Mint asztali áldás a 16–17. század fordulóján a többszólamú gyűjteményekbe is bekerült, így pl. Bartholomeus Gesius a naponkénti iskolai és házi éneklésre szánt énekkönyvében (1605) a szerdai napnál ezt ajánlja: „Das Deo Gratias nach der Mahlzeit: Danket dem Herren, denn er ist sehr freundlich.” Imádságoskönyvünkben – mint már említettük – éppen erre az énekre („Adjunk hálát az Úrnak”) utal az előző imádság, vagyis a 147. zsoltár („Dicsérjétek az Urat”) „nótajelzése” is. A Szentháromságról szóló imádságok közé ékelődnek a hitvallások, elsőként „Sz. Athanasius alexandriai püspök vallása, ki élt Krisztus urunk születése után 445 esztendőben.” Ez a vallástétel különös módon nem egyes szám első személyben, hanem egyértelmű állításokkal, kijelentésszerűAz ének forrásait l. RPHA, Nr. 61. A szöveg eredetéről, szerkezetéről, továbbá a magyarországi énekeskönyvekben előforduló szöveg- és dallamvariánsokat l. CSOMASZ TÓTH Kálmán, A XVI. század magyar dallamai, Bp., Akadémiai, 1958 (Régi Magyar Dallamok Tára, 1), 326, 327, 521, 664; UŐ., A humanista metrikus dallamok Magyarországon, Bp., Akadémiai, 1967, 330. – Az ének történetéről, énekes és hangszeres változatairól l. FERENCZI Ilona, „Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli!”: Egy metrikus dallam többszólamú, hangszeres és népi változatai, Magyar Zene, 1987, 17–20. 5

107

FERENCZI ILONA

en van megírva elejétől fogva: „Valaki üdvözülni akar: mindeneknek előtte szükség, hogy a közönséges keresztyén hitet tartsa.” A kétrészes hitvallás első része a Szentháromság lényegét, egységét és háromságát taglalja, a második részben pedig Krisztus megváltó munkájának fontosságát. Az Eperjesi graduálban Symbolum Athanasii címmel és kevés változtatással került lejegyzésre a hitvallás;6 így pl. a közönséges keresztyén hit szókapcsolatból a keresztyén jelző kimaradt. A hitvallás a zsoltárokhoz hasonlóan két félversből álló versekből épül fel, előadása is zsoltárrecitálással történhetett. A hagyomány szerint a Te Deum – mint ahogyan a következő ének címéből olvasható – Sz. Ambrus és Sz. Agoston hálá-adása. A keresztyénségnek ezt a nagyszabású dicsőítő énekét a reformáció idejében, sőt már azt megelőzően is anyanyelven énekelték. Az egyik magyar fordítást dallamával együtt Huszár Gál nyomtatta ki 1574-ben, második énekeskönyvében.7 A 17. századi graduálokban újabb fordítást alkalmaztak, de az eperjesi imádságoskönyvben mindezektől eltérő szövegű fordítás jelent meg. Madarász Márton azonban nem csak ennek az egy fordításnak közlését tartotta fontosnak. A Te Deum az egyetlen imádság, hálaadó-dicsőítő imádság, melyet kétszer nyomtatott ki, és a második szövegváltozatot ezzel a címmel látta el: „Másképpen: a mint itt mi nálunk ünnepi-napokon szoktak az Templomban énekleni.” Vagyis az eperjesi gyülekezetben az ünnepnapokon saját fordításban énekelték a Te Deumot. Bár lényeges eltérés nem mutatható ki Madarász Márton kétféle közlése között, ez utóbbi változat inkább a Te Deum német fordítását követi. Az Eperjesi graduál szerkesztője 1635-ben ezt a szövegváltozatot vette át, mely tehát az eperjesi hagyományhoz igazodott. Ehhez a szöveghez nem a többi protestáns graduálban lejegyzett magyar alakot, hanem a Te Deum német dallamváltozatát társította.8 A Te Deumot Mária dicsőítő éneke, A boldog szűz Máriának, Idvözítőnk szűz Anyjának szép dicsireti és hálá-adása követi. Lukács evangéliuma 1. fejezeEperjesi graduál, Nr. 454. SZENDREI Janka, Első hangjegyes népénekünk (A Te Deum-dallam magyarországi története) = Népzene és zenetörténet, szerk. VARGYAS Lajos, III, Bp., Zeneműkiadó, 1977, 102–133, 262–275. 8 Eperjesi graduál, Nr. 402; vö. Der Altargesang. Die einstimmigen Weisen: Handbuch der deutschen evangelischen Kirchenmusik, hrsg. von Konrad AMELN, Christhard MAHRENHOLZ, Wilhelm THOMAS, Mitarbeit von Carl GERHARDT, I/1, Göttingen, 1941, Nr. (502–)506. Amíg a protestáns graduálokban lejegyzett Te Deumok második félversében az ereszkedő záróformula általában h-g-e, a tétel vége pedig kvárttal fölfelé transzponált, az Eperjesi graduálban ez a transzpozíció elmarad, és a záróformula c-g-e-re változik. 6 7

108


te 46–55. verseinek szakaszolása az imádságban nem mindenütt az evangélium beosztása szerint történt, így a 10+2 (doxológia) versszakos Magnificat 9+1 versszakká tömörül. Az Eperjesi graduálba ez esetben az imádságoskönyvtől eltérő fordítást írták be, és az első verset hangjegyekkel jegyezték le 5. zsoltártónusban.9 Hogyan került be a következő énekelt tétel, a litánia az eperjesi evangélikus imádságoskönyvbe? Hasonlóan a középkorból örökölt többi imádsághoz, a hálaadó-dicsőítő Te Deumhoz, vagy Mária énekéhez, a Magnificathoz, a litánia megmaradt formulái sem tartalmaznak semmi olyasmit, ami a reformáció tanításával ellentétes lenne, sőt még az 1562-es debreceni zsinat is rendelkezett a litánia énekléséről.10 A litánia-imádság a 17. századi protestáns graduálokban, így az Eperjesi graduálban is megtalálható, ahol két litániát jegyeztek le: egy hosszabb terjedelmű és egy rövidebb litániát (Litania maior, illetve Litania minor).11 A Litania maior éneklése nagyobb hangterjedelmet vesz igénybe, az egyes könyörgések nagy ívű dallammal indulnak. A Litania minor három-négy egymás melletti hangból álló recitáló formulákat használ fel. Ez utóbbi szövege beosztásában és tartalmában teljesen megegyezik az imádságoskönyvével. A litánia-imádság a háromszoros Kyrie-Christe-Kyrie könyörgések közé foglalja a refrénnel megerősített kéréseket a rossz dolgok megszűnéséért, a jókban oltalomért, segítségért és meghallgatásért. A tételt a háromrészes Agnus Dei és a háromszoros Kyrie-Christe-Kyrie könyörgés zárja le. Egy középkori antifóna („Ne reminiscaris, Domine”)12 szövegéből származik a litánia után nyomtatott „könyörgés”: „Ne emlékezzél meg, Úristen, a mi bűneinkről, se Atyáinknak vétkekről: ne állj bosszút mirajtunk, szent Fiadnak kedvéért.” Az Eperjesi graduálban szintén a litániához, a Litania minorhoz kapcsolódik cím nélkül, és szó szerint megegyezik az imádságoskönyv szövegezésével.13 Eperjesi graduál, Nr. 399. Sőt még az 1562-es debreceni zsinat is így rendelkezett: „Szertartásunk kevés van; szent énekeinket és a litániákat együtt énekeljük.” Vö. KISS Áron, A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései, Bp., 1881, 237. 11 Eperjesi graduál, Nr. 255, illetve 256. 12 Ezt a könyörgést a szerkesztő külön nem tüntette fel az imádságoskönyv tartalomjegyzékében, mert valószínűleg a litánia függelékének tekintette. A tételt vö. Antiphonen, hrsg. von László DOBSZAY, Janka SZENDREI, Kassel, Bärenreiter, 1999 (Monumenta Monodica Medii Aevi, V/1–3), Nr. 4228. 13 Eperjesi graduál, Nr. 257. 9

10

109

FERENCZI ILONA

A XIII. részben az aszály ellen termő esőért folyamodó imádságot a középkori gyakorlatból mint imádság-antifonát, ún. rogációs antifonát ismerjük; ez azt jelenti, hogy a magyarországi gyakorlatban nem az offícium antifonák között jegyezték le. A középkori tételből fordították – némi kiegészítéssel és változtatással – magyar nyelvre: Domine, Rex, Deus Abraham, dona nobis pluviam super faciem terrae ut discat populus iste quia tu es Dominus Deus noster.14 – Uram Isten, mennyei Királyunk, mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, adj esőt a föld színére, hogy megismerje e nép, hogy te vagy a mi Urunk, Istenünk. Dicséret Istennek.

A tétel az Eperjesi graduálban hangjegyekkel és latin címmel szerepel: Antiphona et Psalmus pro impetrandis pluviis (et serenitate).15 Az imádságoskönyv és a graduál antifona-imádságának szövege majdnem teljesen megegyezik. Az énekek sorát további négy tétellel lehet bővíteni, melyeket a középkorban a liturgiában énekeltek, de imádságoskönyvében Madarász Márton nem utal erre a funkcióra, mivel inkább az imádság-jelleget tartotta fontosnak. Az imádságoskönyv 58. és 59. oldalán két zsoltárvers olvasható: „Szent Dávid királynak lefekvésekor való rövid imádsága: Én lefekszem, elaluszom és felkelek, mert az Úr oltalmaz engemet” (3. zsoltár 6. vers), valamint: „Békességben elnyugszom és elaluszom, mert te, Uram, egyedül adsz énnékem bátorságos nyugodalmat” (4. zsoltár 9. vers). Mindkét zsoltárvers része volt a középkori éjszakai szertartásoknak,16 a 17. századi magyar nyelvű graduálok vespera liturgiájában pedig mint kiemelt antifona-szöveg a teljes zsoltár recitálását keretezte („Én elaludtam és álomban voltam”, illetve „Nagy békességgel kimúlok e világból”).17 Az egyik ádventi imádság, „Egek, harmatozzatok onnan felül” (p. 364.) zenei-liturgiai vonatkozásai ugyan már a középkorból ismeretesek, latin elődje, a „Rorate coeli desuper” ádvent negyedik vasárnapi miséjének introitusa; az imádságoskönyv tipográfiája azonban nem sugallja, hogy ezt az imádságot valaha énekelve képzelték el. Madarász Márton az imádságoskönyvben nem a liturgikus funkció, a liturgikus műfaj három L. pl. Missale Notatum Strigoniense ante 1341 in Posonio, ed. Janka SZENDREI, Richard RYBARIČ, Bp., MTA Zenetudományi Intézete, 1982 (Musicalia Danubiana, 1), f. 156v. 15 Eperjesi graduál, Nr. 343. 16 „Ego dormivi et somnum coepi”, illetve „In pace in idipsum” szöveggel, l. Antiphonen…, i. m., Nr. 8169 és 8117. 17 A két magyar nyelvű antifonát („Én elaludtam és álomban voltam”, illetve „Nagy békességgel kimúlok e világból”) l. Öreg graduál, 113, valamint Eperjesi graduál, Nr. 215.

14

110


részes formája szerint építi be a szöveget, hanem az introitusnak csak az első részét (Ézsaiás 45. fejezet, 8. vers). Ez a vers azonban teljesebb, mint ahogy a középkori introitusba és annak mintájára a protestáns graduálok introitusába került. Madarász az imádságoskönyvben Káldi Györgynek 1626-ban, Bécsben kiadott friss bibliafordítását használta fel. Az Eperjesi graduálban – ahol egyébként is több Káldi-fordítású zsoltárés abból kiemelt antifona-szöveg található – ugyanazt a szöveget jegyezték le az introitus alá, melyet az imádságoskönyvben kinyomtattak: „Egek, harmatozzatok onnan felül és az fellegek csepegjék az igazat: nyilatkozzék meg az föld és teremje az üdvözítőt: (és az igazság együtt származzék).”18 A hitvallásokhoz hasonlóan ugyancsak a Szentháromság ünnepére szóló imádságok között bukkan fel az „Ó, világosság, boldog Szent Háromság” kezdetű imádság (p. 252.), mely az „O lux beata trinitas” középkori himnuszt veszi alapul.19 Ez a himnusz oly módon került be az imádságoskönyvbe, ahogyan a középkor vége felé kódexeinkben a himnuszokat fordították: nem éneklésre készült verses fordítás, hanem kizárólag imádság, mely magánájtatosság célját szolgálta.20 Az imádságoskönyv prózai fordítása az eredeti himnusz tartalmának lényegét adja vissza: Ó, világosság, boldog Szent Háromság és fő egység, Immáron a fényes nap alá mégye, Önts világosságot szíveinkbe. Reggel téged dicséret énekléssel, Estve, kérünk könyörgéssel, Téged a mi alázatos dicsőítésünk Dicsérjen mindörökkön örökké. Dicsőség légyen az Isten Atyának, És az ő egyetlen egy fiának A vigasztaló szent Lélekkel, Most és mindörökkön örökké.

Más imádságoskönyvben is található effajta, eredetileg énekelt, verses gregorián tételből prózában lefordított imádság. Így például az 1632-ben ugyancsak Lőcsén kinyomtatott Szép imádságos könyvecske21 szerkesztője a pünkösdi imádságba („Jövel, Szentlélek Úristen”) a „Veni Sancte Spiritus” L. Eperjesi graduál, Nr. 35. Az eperjesi evangélikus lelkész nemcsak itt, hanem Balthasar Meisner elmélkedéseinek magyar nyelvre átültetésében is szívesen alkalmazta a modernebb nyelvezetű katolikus fordítást. – A zárójeles szöveg csak az imádságoskönyvben fordul elő. 19 Vö. RPHA, Nr. 1102. 20 A nyolcszótagos sorokból álló latin himnusz fordítása érthető módon problémát jelenthetett, pl. a ’lux’ egyszótagos fordítása, a ’fény’ nem azonos értékű a ’világosság’ szóval; nehéz úgy visszaadni, hogy tartalma a fordításban megmaradjon. 21 RMNy 1552, evangélikus imádságos- és énekeskönyv, a második rész énekekkel. 18

111

FERENCZI ILONA

kezdetű pünkösdi szekvencia néhány versének gondolatát – természetesen a háromsoros versek feloldásával – építette be imádság céljából.22 Mit jelenthet számunkra, mire taníthat minket ma is az eperjesi imádságoskönyv? Elsősorban arra, amire Pál apostol is felhívja a figyelmet az Efezusiakhoz írt levelében, hogy az élet harcaihoz Isten fegyverzetét, lelki fegyverzetet kell viselni. A 17. század első felében az eperjesi lelkész, Madarász Márton is tudatában volt ennek, és a lelki felfegyverkezéshez az imádságot tartotta a legmegfelelőbb eszköznek. Az imádságot, mellyel minden nap, minden helyzetben élhetünk. Ezért a gyülekezet és az egyén életének különböző helyzeteire, alkalmaira, a hét napjaira, az év jelesebb ünnepeire gyűjtött össze, fordított le imádságokat. Az imádságok közé felvett néhány olyan tételt is, melyeket az eperjesi gyülekezet dallammal együtt ismert, feltehetően énekelt is. Az énekek szövegénél nemcsak a már ismert fordításokat vette figyelembe, hanem a helyi szokásokat is, az eperjesi gyülekezet éneklési módját. Az énekek közül kiemelt több évszázados imádságokat a lelkész Madarász minden bizonnyal azért is tartotta fontosnak, mert megtapasztalta, hogy ezek nemcsak Istennel, hanem keresztény őseinkkel is öszszekapcsolnak.

A lőcsei imádságoskönyv pünkösdi imádsága, valamint Balthasar Meisnernek Madarász Márton által fordított pünkösdi prédikációja vonatkozó részeinek egybevetését az Eperjesi graduál pünkösdi szekvenciájával, l. Eperjesi graduál, Nr. 27. 22

112

FRAUHAMMER KRISZTINA

„Olvasás által imára buzdítani” Martin von Cochem Krisztus-életrajzának magyarországi utóélete

Folkloristaként, a vallási néprajz és főképp a Mária-tisztelet iránt érdeklődő kutatóként gyakran nyúlok ponyvákban, kéziratokban, imakönyvekben vagy épp a szájhagyományban fellelhető vallásos népénekeinkhez, imaszövegeinkhez, bibliai tárgyú elbeszélésekhez. Bizonyára sokak számára ismeretes e források és a bennük rejlő hagyományok végtelen gazdagsága. Ha csak Mária alakját tekintjük, akkor is látható, hogy életének a Bibliából nem megismerhető epizódjai is milyen részletességgel, színesen jelennek meg e szövegekben. Részletesen ismerik és leírják születésének, gyermekéveinek, templomi bemutatásának, Józseffel való eljegyzésének és közös életének, elszenderedésének eseményeit. Honnan ismerték ezeket az evangéliumokon kívül eső történeteket az egyszerű falusi emberek? Milyen olvasmányokból merítették ismereteiket? A ponyvák, búcsús füzetek, kéziratos ének- és imakönyvek szerzői miket olvastak? Hogyan jutottak el ezek a középkori, sőt gyakran a kora kereszténység korából származó epizódok a parasztság körébe? Ilyen és ehhez hasonló kérdések vezettek el e hagyományok egyik lehetséges közvetítőjéhez, Ujfalusi Judit Makula nélkül való tüköréhez, illetve annak feltételezhető forrásához, Martin von Cochem Das große Leben Christi, oder ausführliche andächtige und bewegliche gantz Volkommene Beschreibung deß Allerheiligsten Lebens und bittern Leidens unsers Herrn Jesu Christi und seiner glorwürdigsten Mutter Mariae (Krisztus nagy életrajza, avagy részletes, áhítatos és megindító leírása Jézus Krisztus és az ő dicsőséges édesanyja, Mária életének és keserű szenvedésének) című művéhez.1 Vizsgálódásaim középpontjában e két mű és a bennük, illetve általuk megvalósuló hagyományozódási folyamat áll. 

A cikk megírása az OTKA 12551 K511 számú kutatási támogatásával és a Bolyai ösztöndíj segítségével valósult meg. 1 Ez az általam használt 1689-es, Frankfurtban a Bencard kiadónál megjelent ötödik kiadás címe. Az egyes kiadások címei nem mutatnak teljes egyezést ezzel. Néhol elmaradnak egyes jelzők, néhol alcímmel egészülnek ki, amelyben az egyes módosításokra vonatkozó megjegyzések olvashatóak. Mivel azonban valamennyi címvariáns a „Krisztus nagy életrajza” kifejezéssel indul, a köztudatban és a szakirodalomban is ez a rövid elnevezése honosodott meg a műnek. A következőkben már én is csak ezt a rövid megnevezését használom.

113


A forrás kérdése A magyar szakirodalomban elsőként Vida Tivadar nevezte meg Martin von Cochem művét mint a Makula lehetséges eredetijét.2 Ujfalusi művének címlapjából kiderül az is, hogy a híres Makula nem ebből, hanem egy meg nem nevezett cseh nyelvű könyv fordításából keletkezett.3 Vida Tivadar lelkes kutatói tevékenységének és a különböző nyelvű kiadások összevetésének köszönhetően tudjuk, hogy Cochem művét cseh nyelvre is lefordították, és ez a fordítás a sok eltérés ellenére is számos egyezést mutat a magyar művel.4 A forrás kérdését illetően a néprajzi szakirodalomban az utóbbi években egy másik vélekedés is napvilágot látott, Nagy Ilona tollából.5 E szerint maga Cochem is egy másik szerzőnek, Valentin Leuchtnak, a frankfurti székesegyház skolaszterének és a könyvvásárok császári cenzorának 1610-es Vita Sanctorum című, laikusok számára összeállított könyve alapján dolgozott. A könyv valójában a szerző négy korábbi fordításának (Szentek élete, Krisztus élete, Mária élete és Szent Anna élete) új, összevont kiadása.6 Jóllehet ezt a művet is lefordították cseh nyelvre7 – tehát a szerzőnő akár erre is utalhatott előszavában –, Cochem és Ujfalusi Judit könyvének általam elvégzett alapos és részletes forráskritikai egybevetése egyértelműen Vida VIDA Tivadar, Makula nélkül való tükör, Magyar Könyvszemle, 1967, 250–253. „Makula nélkül való tükör. Melly az üdvözítő Jesus Kristusnak, és szent Szüleinek életét, úgy keserves kinszenvedését, és halálát adgya elé. Melly Superiorok Engedelmébűl Szűz Szent Klára Szerzetében lévő Ujfalusi Judith által Cseh nyelvből Magyar nyelvre fordíttatott és a’ Tekintetes és Nagyságos ujfalusi Ujfalusi Klára asszonynak, Tekintetes és Nagyságos Karancs Berényi György Uram ő Nagysága kedves Házás-társának költségén kibocsáttatott.” Az 1712-es kiadás címlapjának szövegét Vida Tivadar idézi: VIDA, i. m., 250. 4 VIDA, i. m., 250. 5 NAGY Ilona, Mária-legendák az apokrif evangéliumoktól a XX. századi folklórig, Ethnographia, 1998, 121–123; UŐ., Apokrif evangéliumok, népkönyvek, folklór, Bp., L’Harmattan, 2001, 19. 6 Valentin Leucht 1610-es művében a következő szerzők művének fordításait olvashatjuk: 1. Vitae Sanctorum – Laurentius Surius kölni karthauzi 6 kötetes latin nyelvű művéből készült válogatás fordítása, 1592; 2. Vita Christi – Johann Boudouinus flandriai tanácsos munkájának fordítása, 1593; 3. Vita De Mariae Virginis – Petrus Canisius mariológiájának fordítása, 1596; 4. Vita De Annae – Laurentius Cuperus tournay-i karmelita művének fordítása. – Leucht munkásságáról bővebben: Wolfgang BRÜCKNER, Der kaiserliche Bücherkomissar Valentin Leucht: Leben und literarisches Werk = W. B., Geschichten und Geschichte: Weltvermittlung durch narratives Verständigen, Würzburg, 2000 (Gesammelte Schriften von Wolfgang Brückner, 11; Volkskunde als historische Kulturwissenschaft, 87), 219–308. 7 A cseh fordítást 1625-ben Prágában adták ki. BRÜCKNER, Der kaiserliche Bücherkomissar…, i. m., 276.

2 3

114

„Olvasás által imára buzdítani”

Tivadar felvetését igazolta. Maga Cochem is cáfolja ezt a megállapítást, hiszen könyve minden egyes fejezetének végén egészen pontosan megnevezi az általa felhasznált forrásokat, itt azonban Valentin Leucht neve csak egy fejezetnél olvasható.8 Nagy Ilona felvetését tehát elvethetjük, legalábbis a Krisztus-életrajz vonatkozásában, hiszen Wolfgang Brückner rámutat arra, hogy egyes művek esetében Cochem valóban nagy tiszteletben tartott elődje írásait vette alapul és dolgozta át.9

Martin von Cochem írói célkitűzései a korabeli lelkiségi irodalom tükrében Ha a róla szóló kevés számú szakirodalmat olvassuk, neve mellett a következő jelzők tűnnek fel: Németország apostola,10 a lelki élet megújítója,11 népi misszionárius,12 Németország legolvasottabb vallásos írója.13 De ki is volt ő valójában? Eredeti neve Martin Linius, a Mosel melletti Kochem városkában született 1634-ben. Ő maga írja szülővárosáról, hogy „az áhítatosság, az imádságos lelkület és az erények élő példája”14 volt, amit mi sem bizonyított jobban, mint az itt működő kilenc szerzetesrend kolostorai. Ő a kapucinusoknál nevelkedett, ahol 26 évesen szentelték pappá, majd a rend mainzi kolostorában kezdte meg munkásságát. Mivel kiváló tanulónak bizonyult, tanulmányai után a rend fiataljainak bölcseletet oktatott, tanulmáEz a fejezet a Krisztus csodáiról szóló, az 1689-es kiadásban 84-es számmal jelzett fejezet. E fejezet forráskritikai elemzéséről: Hans STAHL, Pater Martin von Cochem und das Leben Christi: Ein Beitrag zur Geschichte der religiösen Volksliteratur, Bonn, 1909 (Beiträge zur Literaturgeschichte und Kulturgeschichte des Rheinlandes 2), 81–83. 9 A fent említett Cochem-mű pontos címe: Außerlesenes History-Buch Oder Außführliche, anmütige und bewegliche Beschreibung Geistlicher Geschichten und Historien (Válogatott históriák könyve, áhítatos és megindító egyházi történetek és históriák), 1690. – A műről, illetve Valentin Leucht Cochemre gyakorolt hatásáról: Wolfgang BRÜCKNER, Außerlesenes HistoryBuch und seine Vorbilder, Fabula, 33, 1992, 193–205. 10 Kosch 1921-ben megjelent művének címében nevezi így Cochemet. Wilhelm KOSCH, P. Martin von Cochem: Der Apostl Deutschlands im Zeitalter der großen Kriege, M. Gladbach, 1921. 11 Uo., 16. 12 BRÜCKNER, Außerlesenes History-Buch…, i. m., 1992, 205. 13 Leutfried SIGNER, Martin von Cochem, eine grosse Gestalt des rheinischen Barock, Wiesbaden, Steiner, 1963, 22–23. 14 A Das große Leben Christi 1680-as kiadásának ajánlásából. 8

115


nyi vezetőként és subvicariusként működött. Az élet azonban hamarosan teljesen új területekre sodorta a művelt szerzetest. A harmincéves háború viszontagságaitól meggyötört Németországban nagyon nagy hiány volt papokból, és így a lelki gondozás is sokszor ellátatlan maradt. A nehézségeket tetézte, hogy 1666-ban hatalmas pestisjárvány tört ki, és a fertőzésektől félve a plébánosok gyakran nem látták el feladataikat. Ebben a helyzetben a kapucinusok vállalták fel a térség lakóinak lelki gondozását. Cochem is felhagyott az oktatással, és lelkipásztorként, majd vizitátorként és misszionáriusként működött tovább egészen élete végéig. Az egyházközségeket járva fogalmazódott meg benne a felismerés: lehangoló a hívek és a falvak lelki állapota. Nagyon nagy a hiány és így az igény is prédikációkra, katekizmusokra, imákra és énekekre, a szentmise liturgiájának magyarázatára. Különösen olyanokra, amelyek az egyszerű emberek szükségleteinek megfelelnek. Mindezeket látva már lelkipásztori és vizitátori tevékenységének kezdetén célul tűzte ki a klérus és a laikus keresztények életének megújítását. Írói tevékenységét is teljesen e célnak rendelte alá. Természetesen itt nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a korabeli Németországban ekkor már virágzott a lelkiségi irodalmi alkotások és imakönyvek kiadása. A reformációs és ellenreformációs könyvkiadói törekvések valóságos versenyhelyzetet teremtettek szerzők és kiadóik között. Ezt a versenyt részben a protestánsokkal való lépéstartás, részben pedig a katolikus könyvek kiadásáért és ellenőrzésének jogaiért folytatott harc tartotta hosszú ideig életben. Divattá váltak a nemzeti nyelven kiadott népkönyvek, exemplum-kiadványok, postillák katolikus oldalon is, hiszen ezek jól szolgálták az egyszerű, latinul nem tudó hívek közötti hitvédelmező és felvilágosító munkát. Hasonló missziós célkitűzések vezették a jezsuitákat is, amikor a 16. század végétől tudatosan is hangsúlyt fektettek arra, hogy a nép közé vigyék katekézis formájában a katolikus tanítást. E célból a 17. század elején Münchenben a jó könyvek terjesztését támogató egyesületet hoztak létre Verein vom goldenen Almosen (Arany Alamizsna Egyesület) néven, illetve a rend tagjai is írni, fordítani kezdtek. Mindent természetesen ők sem tudtak elvégezni, de mindenkit támogattak és segítettek ebben a munkában, akár anyagilag is.15 Mindezek a folyamatok komoly változást okoztak a német lelkiségi irodalom kiadóinak piacán is. A prédikációk, hit15

BRÜCKNER, Der kaiserliche Bücherkomissar…, i. m., 235–236.

116


szónoklatok és imakönyvek mellett a nagy népszerűségnek örvendő, néphez szóló, népi igényekhez alkalmazkodó népkönyvek nyomtatása üzleti érdekké is vált, hiszen keresettek és jól eladhatóak voltak, jelentős anyagi bevételhez juttatva ezáltal a nyomdákat és kiadóikat. Ezt jelzi a korszakban fénykorát élő Frankfurter Buchmesse (frankfurti könyvvásár) is.16 Ebbe a tudatos, népmissziós törekvésektől is vezérelt fordítási és könyvkiadási lázba kapcsolódott be műveivel az egyszerű emberek pasztorációjával foglalkozó Cochem is. Első könyve egy katekizmus (Kinderlehr-Büchlein), amelynek olyan nagy keletje volt, hogy a kiadó további írásra bátorította. 1677-ben megjelent Krisztus-életrajza még életében negyven kiadást ért meg, és Cochem írói sikertörténete vizitátori tevékenysége alatt is tovább folytatódott. Sorra születtek művei, Konradin Roth 1980-as bibliográfiája szerint összesen harminc, és halála után még további ötöt állítottak össze írásaiból. E művek utánnyomásainak száma 1767, spanyol, cseh, lengyel, román, angol, francia, olasz, portugál és magyar nyelven.17 Cochem népszerűsége és hatása tehát vitathatatlan.

A lelkiségi irodalom német–magyar kapcsolatai A reformációs, ellenreformációs törekvések a magyar lelkiségi irodalomra is nagy hatással voltak, igaz, ez katolikus oldalon csak a 17. századra vált igazán érzékelhetővé.18 A meginduló szervezett papképzéshez, a katolikus oktatás fellendítéséhez nagy tömegű, nem elsősorban tudományos, de friss, a papi munka során közvetlenül hasznosítható könyvre volt szükség, amelynek nem elhanyagolható részét Münchenből, Augsburgból, Passauból, A könyvvásár felvirágoztatásában a Martin von Cochem munkásságára nagy hatást gyakorló Valentin Leuchtnak volt különösen is nagy szerepe, aki több mint húsz évig (1597–1622) hivatalos császári megbízottja a vásárnak, és ezáltal nagyon fontos személyisége a katolikus könyvnyomtatási reform véghezvitelének. Wolfgang BRÜCKNER, Valentin Leucht = Enzyklopädie des Märchens, Hrsg. Wilhelm BREDNICH, VIII, Göttingen, 1996, 992. 17 Konradin ROTH, Pater Martin von Cochem, Kapuziner, 1634 Cochem – 1712 Weghäusel: Festschrift zur Feier des 350. Geburtstages in seiner Heimatstadt, Koblenz, Kirchengemeinde St. Martin Cochem, 1984. 18 MONOK István, A bajor nyomdászat szerepe Magyarország rekatolizálásában: Statisztikai megközelítések = Európai szemmel: Tanulmányok Köpeczi Béla tiszteletére, szerk. KALMÁR János, Bp., Universitas, 2007, 38. 16

117


Bambergből, Regensburgból és Dillingenből, azaz német nyelvterületről szerezték be.19 Nem elhanyagolható továbbá az a körülmény sem, hogy az ekkor nagy számban érkező német telepesek is hozták magukkal imakönyveiket, olvasmányaikat is. Két Budán élő német könyvkereskedő hagyatéka (Thomas Claarwein, 1717; Joseph Matzenauer, 1738),20 illetve azoknak a budai polgárok könyveivel való összevetése is jelzi, hogy jelentős hatása volt a Bajorországból behozott könyveknek a katolikus könyvállomány gyarapításában és formálásában. E könyvlistákon Cochem Krisztus-életrajza és imakönyvei is szerepelnek. A szerzetesrendek könyvtárait is gyakran ezekből a dél-német nyomdákból gyarapították.21 Közülük is elsősorban a ferencesek és a jezsuiták azok, akiknek tevékenysége révén gyarapodásnak indult a katolikus könyvállomány. Természetesen itt a főként patrónusként megjelenő nemesi családok (Esterházyak, Nádasdyak, Batthyányak) szerepét sem felejthetjük el. Különösen is jelentős szerepet játszottak az anyanyelvi olvasmányanyag használatában, előállításában és részbeni terjesztésében a klarissza apácák, akiknél szintén fellelhetőek voltak Cochem egyes művei – köztük a Krisztus-életrajz.22 A rendhez tartozott a nemesi családból származó Ujfalusi Judit is, a Nógrád megyei Karancsberény urának, Berényi György feleségének testvérnénje.23 Mind a családi környezet – tudjuk egy 1690-es könyvjegyzékéből, hogy Berényi György nagy, 214 darabos alfabetikus rendbe szedett könyvtárral rendelkezett24 –, mind a klarissza kolostor – ahol ekkor 19 Uo.,

37. Claarwein és Matzenauer könyvjegyzékét l. Magyarországi magánkönyvtárak IV. 1552–1740, szerk. BALÁZS Mihály, KESERŰ Bálint, Bp., OSZK, 2009, 254–255, 339–346. 21 MONOK, i. m., 37. 22 MADAS Edit, MONOK István, A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1800-ig, Bp., Balassi, 20032, 134. – A klarisszák apácák XVIII. századi könyvjegyzékét l. SCHWARCZ Katalin, A klarissza apácák könyvkultúrája a XVIII. században, Szeged, Scriptum, 1994 (Olvasmánytörténeti dolgozatok, 6). 23 Divékfalusi előneve utal a Divék nemzetségből való származására, illetve arra, hogy feltehetőleg az Észak-Nyitra megyei Divékújfalun töltötte gyermekéveit. Itt szlovák lakosság is élt, így a nyelvismeret innen is eredeztethető. A nyelvet később Nagyszombatban tovább tökéletesíthette, hiszen itt a nagyszombati szlovák nyelven jól megértették egymást a cseh és szlovák nyelvű diákok, csakúgy, mint a magyarok. 24 Berényi György könyvtárának könyvjegyzékét l. Magyarországi magánkönyvtárak II. 1588– 1721, szerk. KESERŰ Bálint, Szeged, Scriptum, 1992, 130–137. 20

118


valóságos fordítási lázról lehet beszélni25 – kiváló hátteret adott az apáca fordítói ambícióinak. Arról sajnos pontos adatokkal nem rendelkezünk, miként jutott Ujfalusi Judit kezébe a Cochem-mű cseh fordítása,26 annyi azonban bizonyos, hogy az 1700-as évek elejére a könyv már nagyon nagy népszerűségnek örvendett, és Németország határain túl is ismert volt.27

Cochem és Ujfalusi Krisztus-életrajza A Große Leben Christi Cochem életművének egyik legnagyobb hatású alkotása. Ahogy halála előtt feljegyzi: a korabeli Németország minden házában megtalálható.28 Fontos megjegyezni azonban, hogy nem saját alkotásról, hanem szinte teljes egészében kompilációról van szó. Cochem ezt nem is titkolja, hiszen minden fejezetének végén viszonylagos pontossággal megnevezi azokat a forrásokat, melyekből dolgozik, összesen 18 szerzőt és műveiket.29 Ez is mutatja hallatlan nagy olvasottságát és tájékozottságát a koSchwarz Katalin a klarisszák 18. századi könyvkultúráját bemutató művében három nagyszombati és két pozsonyi, később budai apácáról állapítja meg, hogy fordítással foglalkoztak. (SCHWARZ, i. m.) 26 Vida Tivadar feltételezése és az apácák naplófeljegyzései szerint a Thököly támadásai elől Morvaországba menekülő klarisszák számos adományt kaptak az ottani lakosságtól (1683). Feltehetőleg Nagyszombatba való visszaérkezésük után sem szakadt meg a kapcsolat Morvaországgal, így onnan hozzájuthattak a könyvhöz. – VIDA, i. m., 252–253. 27 Tanulmányában J. C. Schulte hívja fel arra a figyelmet, hogy a könyv utáni érdeklődés valószínűleg nagyon nagy lehetett, mert egyes nyomdák jogtalanul is kinyomtatták. A nyomtatás jogaiért folytatott harc 1681-ben zárult le, amikor a frankfurti Bencard nyomda szerezte meg a nyomtatás jogait. – Johannes Chrysostomus SCHULTE, P. Martin von Cochem 1634– 1712, sein Leben und seine Schriften, Freiburg i. Br., Herder, 1910, 40. 28 Uo., 43. 29 Hans Stahl elemzése alapján a mű megírásához a következő műveket használta fel Cochem: Szent Brigitta látomásait 1492-ből (Relevationes), Szent Gertrúd és Mechtild látomásait, Szent Bernát, Szent Anzelm és Szent Bonaventura írásait, Ludolf von Sachsen 1340ben megjelent Vita Christijét, Wilhelm Stanihurstus jezsuita 1663-ban megjelent Geschichte des unsterblichen in einem sterblichen Liebe leidenden Gottes (A halálos szeretetben szenvedő halhatatlan Isten története) című művét, Adam Walasser 16. századi vallásos népi író műveit, Johann Justus Landsperg 16. századi karthauzi szerzetes prédikációit, Simon Mänhard és Johannes de Carthagen 16. századi ferencesek prédikációit, Sebastian Barradius, Cornelius a Lapide, Alfons Calmeron 16–17. századi ferencesek evangéliumkommentárjait, Nicephorus Callistus 14. századi egyháztörténetét, Laurentius Surius Vita Sanctorumát a 16. 25

119


rabeli vallásos irodalomban, és alkotói kiválóságát is, mellyel e művek sokaságából egy stilárisan egységes egészet alkot. A könyv először 1677-ben jelenik meg, majd ezt követik az újabb és újabb kiadások (1679, 1680, 1681, 1683, 1689, 1707), melyeken 1707-ig kisebb-nagyobb változtatásokat is végez a szerző. Ezután azonban már csak az 1689-es, illetve 1707-es változatokat nyomják újra hosszú ideig. A 19. század második felében egy meg nem nevezett szerző átdolgozza a művet, és a bevezető és záradék fejezetek elhagyásával, valamint több kisebb módosítással újra kiadják. Egészen 1933-ig nyomon követhetőek ennek a rövidített változatnak az utánnyomásai is.30 Mindez jelzi, hogy több évszázados hatástörténettel számolhatunk az életrajz kapcsán. Könyvét tudatosan az egyszerű embereknek írja, hogy azok „vasárnap és ünnepnap, különösen esténként és böjt idején magán és közösségi felolvasás alkalmával” kézbe vehessék egyszerű szórakozás, áhítat, illetve a keresztény tanítás megismerése céljából. A mű alapgondolata, hogy az egyházi évhez szorosan hozzáigazítva megjelenítse a kereszténység üdvtanának legfontosabb alapállításait és történeteit, és Krisztus személyének középpontba helyezésén át bemutassa az egész üdvtörténetet. Cochem ezáltal a keresztény hittanítás vázlatát kívánja olvasói elé tárni. A mű egészének és az egyes fejezeteknek a felépítése is ezt jelzi. E tanulmány keretei nem teszik lehetővé e felépítés részletes bemutatását, így itt csak néhány alapvető sajátosságra szeretném felhívni a figyelmet, jelezve ezzel a szövegkritikai egybevetés további szükségességét. századból, Athanasius Kircher jezsuita műveit és végül Quaresmius Franciscus 17. századi, Szentföldről szóló útleírásait. – STAHL, i. m. 30 A Krisztus-életrajzból készített rövidített kivonat címe: Die heilige Familie – Jesus! Maria! Joseph! Unser Schutz im Leben! Unser Trost im Sterben! Auszug aus dem Großen Leben Christi! Des P. Martino von Cochem. (Jézus, Mária, József: életünkben segítségünk, halálunkban vigaszunk. Kivonat Martin von Cochem kapucinus atya Nagy Krisztuséletrajzából.) Az átdolgozás első kiadásának dátumáról sajnos ezidáig nem sikerült pontos adatokat beszerezni. A müncheni digitális könyvtárban elérhető kiadás 1890 körül keletkezett, ennek elérhetősége: https://opacplus.bsb-muenchen.de (2010. 09. 28.). Mivel a művek egybevetése ezidáig még nem történt meg, csak feltételezhető, hogy ennek az átdolgozott kiadásnak a magyar fordítása az OSZK könyvállományában fellelhető hasonló cím alatt megjelent három kötetes mű is, melyet Schmiedt Ferenc dolgozott át. (Jézus, Mária, József: életünkben segítségünk, halálunkban vigaszunk: Lelki házikincstár a keresztény katolikus hívők lelki épülésére / Cochem M. kapuczinus atya „Jézus élete”, szabadon átdolgozta SCHMIEDT Ferencz, Bp., [1910 k.].) A könyvre Maczák Ibolya hívta fel a figyelmemet, az adatot neki köszönöm.

120


Cochem történeteit mindig rövid bevezető elmélkedéssel indítja, amelyben felvezeti mondandóját. Nem maradnak el az egyes történetek utáni moralizáló jellegű magyarázatok és elmélkedések sem, amelyekben felhívja az olvasó figyelmét arra, miként tudja Krisztus életének adott eseményét saját életére átültetni. E magyarázatok után hosszú, az egyházi év napjaihoz vagy mindennapi szituációkhoz igazodó imákat közöl, majd hasonló felépítés szerint folytatja Krisztus történetét. Az életrajz egyes epizódjait egész fejezetekkel is megszakítja, melyekben többek között a szentmise részeinek magyarázatáról, az egyes egyházi ünnepek lényegéről és fontosságáról, azaz kateketikai jellegű kérdésekről ír a hétköznapi olvasónak. Ujfalusi a fordítás során következetesen változtat ezen a felépítésen. Elhagyja mind a bevezető, mind pedig a moralizáló, magyarázó elmélkedéseket, és a közbeékelt hosszú imákat is csak néha közli, akkor is csak nagyon lerövidítve. Elmaradnak a hitoktató jellegű fejezetek is. Mindezek után alapvetően csak a dialógusokkal, a körülmények részletes ábrázolásával és a bőségesen áradó érzelmekkel bemutatott történet marad meg. Egyéb eltérések is vannak a művek között, ezeket feltehetőleg még a cseh fordítás sem tartalmazta.31 Így a magyar műből teljesen hiányoznak a bevezető, a Mária halála utáni időkről szóló és a záradék fejezetek, amelyek közel 600 oldalt tesznek ki 68 fejezetre osztva. Ezek a Krisztus életét megelőző eseményekről, a halála utáni időkről és az emberi üdvtörténet végső szakaszáról, a halálról és a halál utáni életről szólnak, mintegy enciklopédikus összefoglalását adva a keresztény üdvtannak. Ezek az elhagyások tovább erősítik a mű életrajz-jellegét, amiben Jézus személye mellett ugyanolyan hangsúlyosan jelenik meg Mária. Véleményem szerint ezeknek a részeknek az elhagyása alapvetően megváltoztatja a művet. Háttérbe szorul a kateketikai, népmissziós szándék, és a hosszú, különálló imák elhagyásával talán módosul az egyéni és közösségi áhítatra gyakorolt hatás is. A középpontba itt Jézus és Mária életrajzának A cseh és német kiadás egybevetését Miloš Sládek cseh irodalomtudós végezte el elsőként 2007-ben. E vizsgálat tanulságait a cseh nyelvű fordítás kritikai kiadásához (Martin z KOCHEMU, Veliký život Pána a Spasitele našeho Krista Ježíše a jeho nejsvětější a nejmilejší matky Marie Panny, přeložil Edelbert NYMBURSKÝ, edičně upravili Miloš SLÁDEK, Lucie PEISERTOVÁ, Tomáš BREŇ, předmluva Lucie HUČÍNOVÁ, Miloš SLÁDEK, Praha, Argo, 2007) írt előtanulmányban olvashatjuk. Mindezek alapján megállapítható, hogy a cseh fordítást végző Edelbert Nymburský az Ádám elítélése és Bíróság Ádám felett című fejezetek kivételével teljesen betűhív fordítást végzett. 31

121


szemléletes ábrázolása kerül, segítve ezáltal a sorsukba való belehelyezkedést és szemlélődést. Mindezekre a változtatásokra talán magyarázatul szolgálhat az eltérő célközönség. Ujfalusi könyvét eleinte talán rendtársainak, illetve nemesi családok, hölgyek olvasmányának szánta, amit jelez, hogy a nemes Karancsberényi Györgynének ajánlja. Az alfabetizáció szintje miatt sem célozhatott meg más közönséget, hiszen alig akadt az egyszerű, falusi emberek között olvasni tudó. Mindezek mellett Magyarországon talán ekkor még nem jelentkeztek olyan erősen a népi felvilágosítást és oktatást célzó törekvések, mint a korabeli Németországban, ahol az akkor már éledő pietizmus feltehetőleg éreztette hatását a katolikus szerzők körében is.32 Nálunk a népi kultúra barokká válása egy elhúzódó hosszabb folyamat, és paraszti szinten csak a 18. században következik be. Ezért, ahogy Nagy Ilona is fogalmaz, a német népkönyvhöz képest jóval később érkezik meg a mű „a hazai ponyvák piacára, a falusi szegény vagy nem éppen szegény, de műveltségét tekintve mindenképpen alsó néposztályhoz.”33

Mivel magyarázható a mű népszerűsége? Minden módosítás ellenére azonban nálunk is sikertörténetet járt be a Makula. 1912-ig mintegy húsz alkalommal adták ki,34 sőt, ahogy arra már utaltam is, a 19. századi német átdolgozásnak is elkészült a magyar kiadása. Az eredeti német mű népszerűségéhez mindenképpen nagyban hozzájárult annak anyanyelvűsége. A kor a német nyelv szétesésének kora volt, francia és más nyelvek szavai jelentek meg tömegesen, melyeket az egyszerű emberek nem igazán tudtak befogadni. Úgy vélem, Ujfalusi művének sikerességében is fontos szerepet játszott az anyanyelvűség, sőt a felvidéki tájnyelven való megszólalás, hiszen anyanyelvi munkákban idehaza sem bővelkedtünk. A Cochem által tudatosan választott új stílus, melynek jellemvonásait Ujfalusi munkájában is felfedezhetjük, szintén nagymértékben elősegítette a könyv olvasását. Egyik fő vonása ennek az egyszerűség. Így ír erről műve 1689-es kiadásának előszavában: „[…] elhatároztam, hogy mindent rosszul és egyszerűen írok, hogy a tanulatlan polgár és parasztemberek is mindent BRÜCKNER, Der kaiserliche Bücherkomissar…, i. m., 316–317. NAGY, Apokrif evangéliumok…, i. m., 21. 34 Uo., 124–125.

32 33

122


megértsenek. Ezért senki ne vessen meg engem azért, hogy többnyire egyszerűen írok és a Hochdeutschban ismeretlen szavakat használok […]”. A tudatosan választott stílus másik fő erőssége a bőbeszédű, érzelemgazdag elbeszélés, mely természetességet, közvetlenséget eredményez. Ennek eléréshez gyakran használja a láttatás eszközét, minden láthatóvá válik nála: az alak, a forma, a táj, az évszak, az időjárás, és mindennek pontos méretezése is: Micsodás vólt pedig az ő Menyegzős ruhája […] vala pedig az ő fején egy igen drága Koron és abban hét drága kő vala helyeztetve, a’ haja le eresztve és őcselve vala, a’ szoknyája drága vont arany, a’ palástja ég színű selyem vala. Ily szép ruházattal vala Mária fel-ékesitve kivülröl, de sokkal jobban természet szerint való szépséggel meg vala ékesülve belől. Hogy pedig minden őtet szerető hívek meg tudhassák az ő szépségét sok elhihető Irások szerént kinyilatkoztatom. Vala pedig a Sz. Szűz közép szerű, és valamennyire nagyobb a közép rend közöt. Az ő teste búza színű vala, és a’ haja arany színű, szemei igen kegyes, és barna szinűek valának. Orra valamennyire vékony, ajakai pirosak, ábrázattya hoszszas, kezei és újjai is hoszszasak valának, szavai nyájassak és kedvesek, járása lassú és szemérmes vala. Egy szóval mindenben kedves, és ékes vólt.35

Ez a részlet is jól szemlélteti, hogy az írónak szeme volt a kis dolgokhoz is, ezt jelzi, hogy Mária és Jézus életének apró hétköznapi pillanatait is megjeleníti, ami abban segíti az olvasót, hogy saját életére, saját hétköznapjaira tudja vonatkoztatni az eseményeket. Ez a népi vallásosságban különösen erős igényként jelentkezik. […] midőn le akarta fektetni, az apró szénát válogatta ki, úgy tette a’ jászolba, és jól bé-takarta, hogy ne fázzék, és énekelt néki, hogy hamarább el-alhassék, vigyázot szorgalmatosan reája, hogy valami rosz ne érje. Midőn kásácskát főzöt néki, azt nagy szorgalmatossággal tette, hogy jól légyen főzve.36

E történetek elmesélésén keresztül nagy mennyiségű világi ismeretet is közvetít. Leírja például, hogy melyik város hol fekszik, milyen ott a táj, milyen növények teremnek ott stb., így hatalmas általános tudást is átad. Emellett azonban még ha, ahogy ő írja, „nem a teológia vagy filozófia szabályaihoz mérten”37 is, de egyfajta teológiai ismeretet is átad. Mindezt pedig úgy teszi, hogy elkerüli a puszta fogalmak alkalmazását az elvont dolgok megjelenítő ábrázolásával: 35 Makula nélkül való tükör, Melly az üvözitő Jézus Kristusnak, És Szent Szüléinek életét, úgy keserves kinszenvedését, és halálát adgya elő, Nagyszombat, 1746, 61. 36 Uo., 119. 37 Az 1689-es kiadás előszavából.

123

FRAUHAMMER KRISZTINA Azt pedig tudnunk kell, hogy az Angyaloknak nincsen testek, hanem midőn valakinek meg-akarnak jelenni, tehát a Levegő Egből vesznek testet magokra, és ha el-enyésznek ujjobban az ő testek a Levegő Egben el-oszol, és el-változik.38

Elbeszélői stílusának további fontos eleme a múltbéli bibliai események jelenbe helyezése párbeszédek, az olvasóhoz intézett gyakori kérdések, felszólítások segítségével. Ennek célja, ahogy ezt műve bevezetőjében is pontosan megfogalmazza, hogy az olvasót ne csak informálja, hanem a bibliai történetek újra átéléséhez is hozzásegítse. Így akarja olvasóját megérinteni és az Istennel való személyes találkozáshoz segíteni: Mivel pedig Urunk már két ízben koronáztatott vólt, azért az harmadik koronázásában a’ hegyes tövissek erőssen az előbbeni sebekben bé-nyomattattak. Oh tehát melly ki-mondhatatlan fájdalom lehetett az. De tekintcsd-meg én lelkem Szép Jézusodat, melly igen rútnak látszik most az ő haja, szakálla, füle, órra, teli alutt vérrel. Meg-szoktál retteni, ha látsz valakit véressen; miért tehát most meg nem rettensz? Látván szerelmes bátyádat, sőt édes szeretődet mindenestül véressen. Imé a’ te szeretőd tövis koronában mezitelen áll a’ Cálvária hegyén, a’ hidegtül reszket, szemei a’ vértül bé-homályosodtak; azért oh én lelkem essél előtte térdre, és az ő illy nagy fájdalmain siránkozzál.39

Nem ismeretlen eljárás ez: a régi ferences meditációs technika, a compositio módszere, azaz a bibliai jelenetbe való belehelyezkedés, ami aztán lehetőséget teremt az átélésre, az együtt szenvedésre, a szenvedő vigasztalására, azaz a com-passióra.40 Itt megint szerencsésen találkozik a szerzői akarat a népi vallásosság igényeivel. Óh szerelmes Jézusom! Által-járta szivemet a’ te fájdalmod, és nem szólhatok. El hiszem nagy fájdalmidat, oh szerelmes Jezusom! Örömest vigasztalnálak, és segitenélek, csak tudnám miként. Imé könyhullatásimat, és fohászkodásimat, kérlek vedd kedvessen tőlem. Óh édes Jézusom szánakodgyál te is akkor rajtam, midőn az halál fájdalmi körül fognak.41

Cochem ez által a tudatosan megválasztott és felépített módszer által kívánta olvasóit bensőséges, Isten-közeli, személyes és szívből jövő imára hívni és tanítani. Művében ezt az imádkozó lelkületet kívánta olvasói számára közvetíteni, ahogy ő fogalmazta: „Olvasás által imára buzdítani”.42 Makula nélkül való tükör, i. m., 70. Uo., 385. 40 Leonhard LEHMANN, Durch Bücher zum beten bewegen. Zum 350. Geburtstag des Volksschriftstellers Martin von Cochem (1634–1712), Wissenschaft und Weisheit, 45, 1985, 213. 41 Makula nélkül való tükör, i. m., 390. 38

39

42 Az

1689-es kiadás előszavából.

124


Célját minden bizonnyal elérte, erről tanúskodnak azok az ének- és imaszövegek, azok a ponyvakiadványok, a szintén sokak által olvasott Verses Szentírás is, melyekben lépten-nyomon felbukkan a Makula öröksége. Az áthagyományozódás természetesen sokszor nem követhető egyértelműen nyomon, és más források is segíthették azt. Az azonban bizonyos, hogy a Makula nélkül való tükörnek és a mű eredeti szerzőjének, Martin von Cochemnek is fontos szerepe volt abban, hogy a magyar népi vallásosság a közelmúltig megőrizte a kora kereszténység korába visszavezető apokrif és középkori hagyományok számos elemét.

125

HORVÁTH SÁNDOR

Imák a Hisa Zlata imakönyvben A grádistyei horvátok legkedveltebb, legnagyobb példányszámban napvilágot látott imakönyvének keletkezéséről, valamint az imakönyv énekeiről e lelkiségtörténeti konferenciasorozat korábbi előadásában számoltam be.1 Ezúttal ennek a Bogovich Lőrinc által kiadott imakönyvnek, az első ízben 1754-ben napvilágot látott Hisa Zlatának az imádságaira fordítunk figyelmet.

A Hisa Zlata az imakönyvtípusok között Az imakönyveket több szempontból csoportosíthatjuk. Zlata Šundalić, aki a 16–18. századi horvát imakönyvek sajátosságait mutatta be monográfiájában,2 a következő csoportosításokat vette figyelembe. Terjedelem szerint az imakönyv lehet nagy (600 oldalas vagy efölötti), közepes (400–500 oldalas) és kicsi (200 oldalasig). Az imakönyv olvasója lehet: nép, társulat, papság és nép, misszió résztvevői, nők, zarándokok, betegek. Történeti alakulása szerint az imakönyv tartalmazhat liturgikus szövegeket a népnek, lehet florilegium (válogatás magánáhítathoz, amely a 16. század terméke), valamint egyházmegyei (püspöki) kiadás, amely az előző kettő vegyítékét jelenti. Az imakönyv szerzője lehet: pap, világi hívő és szerzetes. Szerkezetük és tartalmuk szerint két nagy csoportra oszthatók az imakönyvek: a) a szerző dönt, b) nem a szerző dönt (például egy liturgikus könyv meghatározott szerkezetű, tartalmú). A szerző döntése alapján keletkezők lehetnek: 1. imádságoskönyvek, 2. kevert műfajúak (az imádság mel1 HORVÁTH Sándor, Egy 18. század közepi ima- és énekeskönyv a grádistyei horvátoknál = Régi vallásos énekek és énekeskönyvek, szerk. SZELESTEI N. László, Budapest–Piliscsaba, Szent István Társulat – PPKE BTK, 2011 (Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti tanulmányok, 2), 63–94. – Vö. Nikola BENČIĆ, Književnost Gradišćanskih Hrvata od XVI. stoljeća do 1921, Zagreb, 1998 (Prinosi za povijest književnosti u Hrvata. Autori i djela Knjiga, 7), 77– 80. 2 Zlata ŠUNDALIĆ, Studenac nebeski. Molitvenici u hrvatskoj književnosti od 16. do kraja 18. stoljeća (s posebnim osvrtom na Antuna Kanižlića), Split, Književni krug, 2003 (Biblioteka znanstvenih djela, 132).

127

HORVÁTH SÁNDOR

lett más is található bennük). Az utóbbi lehet: imádságos-katekézises, énekes-imádságos, imádságos-oratorikus, imádságos-ábécés. A nem szerzőtől, összeállítótól függő imakönyv lehet: imádságos-breviáriumi (ennek két alfaja: amikor az officium nyolc részre oszlik, azaz részletes, valamint amikor csak kompozícióban jelenítődik meg), imádságos-hagiografikus (egy szent tiszteletéhez kötődő), valamint imádságos-passiós (ehhez társul a keresztút). Az általunk vizsgált Hisa Zlata imakönyv a fentiek szerint imádságosbreviáriumi-énekes típusként határozható meg, közepes terjedelmű, társulatnak szánt, de a nép lett az olvasója, florilegium és liturgikus szövegek keveréke található benne, valamint szerzetes a szerzője.

A Hisa Zlata imái, imatípusai Az imakönyvben a következő imák találhatók: Napi imák (Hisa Zlata, 1772 – a továbbiakban HZ –, 1–28.) Imák mise alatt (HZ, 29–126.) Ebben: gyónási imák (HZ, 73–94.) áldozási imák (HZ, 94–125.) Ima a hitigazságokról (HZ, 142–147.) Ima a Miatyánkról (HZ, 147–154.) Imák Jézushoz (HZ, 154–157.) Isten Anyjának patrónául fogadásához 9 ima (HZ, 247–272.) Ima Mária hét öröméről (HZ, 273–274.) Ima Mária öt boldogságáról (HZ, 274–275.) Ima a Celli Szűzanyához (HZ, 275–278.) Imák az angyalokhoz (HZ, 289–295.) Ima jó halálért Szent Józsefhez (HZ, 295–297.) Imák más patrónusokhoz (HZ, 344–356.) (Minta)ima apostolhoz, vértanúhoz, hitvallóhoz és szűzhöz (HZ, 371–376.) Imák más szükségben (HZ, 377–412.) Keresztút (HZ, 435–454.) Litániák (és hozzájuk kapcsolt imádságok) Szentháromság-litánia (HZ, 126–142.) Jézus nevéről (HZ, 163–175.) 128

Imák a Hisa Zlata imakönyvben

Szentlélekről (HZ, 176–183.) Oltáriszentségről (HZ, 184–193.) Krisztus szenvedéséről (HZ, 193–212.) Lorettói litánia (HZ, 238–247.) Fájdalmas Szűz Máriáról (HZ, 278–289.) Szent Józsefről (HZ, 297–307.) Szent Annáról (HZ 308–317.) Szeráfi Szent Ferencről (HZ, 317–328.) Páduai Szent Antalról (HZ, 328–338.) Nepomuki Szent Jánosról (HZ, 339–343.) Mindenszentek litániája (HZ, 356–370.) Litánia betegért (HZ, 412–424.) Litánia minden meghalt hívőért (HZ, 432–435.) Officiumok Jézus nevéről (HZ, 157–163.) A Szeplőtelen Fogantatásról, Szűz Máriáról (HZ, 212–238.) A megholt lelkekért (HZ, 424–431.) A különféle (vagy „más”) szentekhez és patrónusokhoz mondott imák részletezve: Szent János apostolhoz Szent Sebestyénhez (pestis ellen) Szent Flóriánhoz (tűz ellen) Szent Donáthoz (rossz idő ellen) Szent Katalinhoz Szent Borbálához (jó halálért) Szent Apollóniához (fogfájás ellen) Szent Lúciához (szembetegség ellen) A „más szükségben” mondott imák típusai részletezve: a) jó termésért b) esőért c) jó időért d) rossz idő, mennydörgés ellen e) váratlan halál elleni orvosság (2 ima) f) pestis ellen g) állatok hullásakor 129

HORVÁTH SÁNDOR

h) házastársak egymásért i) apa vagy anya a gyerekeiért j) egy gyerek (fiú vagy leány) imája k) élő szülőkért l) legény vagy leány imája m) barátokért n) betegért o) imák haldoklónál Az angyalokhoz szóló imák részletezve: Szent Mihály arkangyalhoz halálért Szent Gábriel arkangyalhoz Szent Rafael arkangyalhoz Hét angyali karhoz Őrangyalhoz Ha kilenc alapvető imatípus szerint jellemezzük a könyvben szereplő imákat, akkor a napi imák (például a reggeli imádságok) esetében már azt látjuk, hogy többnyire összetettek. Ezért is tűnnek – például az archaikus népi imádságokhoz viszonyítva – bonyolultaknak. Az összetett mondatfűzések pedig még inkább megkövetelik az alapos reáfigyelést. A kilenc alapvető imatípus: 1. kérelem (petíció) 2. segítségül hívás (invokáció) 3. köszönetnyilvánítás (hálaadás, dicséret) 4. felajánlás (dedikáció) 5. esdeklés (szuplikáció) 6. könyörgés közbenjárásért (intercesszió) 7. hitvallás, vallomás (konfesszió) 8. bűnbánat, vezeklés (penitencia) 9. áldás (benedikció) Az első tíz fohász, ima (reggeli imádságok) esetében ezek az alapvető imatípusok a következőképpen fonódnak össze, jelennek meg az egyes imádságoknál: 1. p. = 1. + 2. 2. p. = 5. 2. p. = 1. + 4. + 1. 3–5. p. = 4. + 7. + 3. + 7. + 3. + 4. 130


5–6. p. = 8. + 5. + 4. + 5. + 1. 6–7. p. = 2. + 4. + 5. + 1. 8–9. p. = 1. + 4. + 1. + 4. + 1. 9–10. p. = 4. + 1. + 4. + 6. + 1. 11–12. p. = 1. 12–13. p. = 2. + 6. + doxológia 13–14. p. = 9. A munkák befejezéséhez doxológiát javasol az imakönyv imádkozni: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökkön örökké. Amen.” (HZ, 19.) Doxológia olvasható még a 32–33. oldalakon található imánál, más imádságoknál azonban nincs. Emlékeztetünk arra, hogy az énekeknél sokkal többször volt doxológia a befejezésnél.

Az imádkozás módja Az imákhoz fűzött megjegyzések, észrevételek segítenek rávilágítani az imádkozás korabeli módjára, körülményeire. A reggeli fohásznál olvassuk: „Jézus, Mária, József, irgalmazzatok / Jézus, Mária, József, segítsetek / Jézus, Mária, József, nektek ajánlom testem, lelkem és szívem” után: „És amikor felkelsz, vess keresztet és mondjad”. (HZ, 1.) A keresztvetés és az újabb fohász után: „És ismét kegyesen mondjad”. (HZ, 2.) Majd az ezt követő rövid ima után: „Ezután térdelj le a keresztre feszített Jézus vagy a boldogságos Szűz Mária képe előtt, és ájtatosan imádkozzad a következő imádságocskákat”. (HZ, 3.) Az Atya Istenhez mondott reggeli imában: „kegyelmed által figyelemmel tartózkodom minden bűntől, különösen a (itt nevezd meg azt a szokott bűnödet, amelytől leginkább tartózkodnod kell és tartózkodni akarsz)”. (HZ, 6–7.) A patrónusokról szóló imádságban: „itt nevezd meg a patrónusaidat”. (HZ, 12.) Ennek az imádságnak mintegy a felénél betoldva: „Itt hajtsd le a fejedet, kérd az áldást, amelyet este, lefekvés előtt is kérhetsz a következőképpen”. (HZ, 13.) 131

HORVÁTH SÁNDOR

A test rezdüléseinek, mozgásainak imádsággá tételéül szolgáló ima, azaz „Dogovaranye z-Bogom” (Beszélgetés Istennel) bevezetéseként: „Ez a beszélgetés kimondhatatlanul igen hasznos, és nemcsak reggel, hanem máskor a templomban vagy másutt is megtehető.” (HZ, 14.) Az esti imádságnak mintegy a közepén olvasható: „Itt, kedves lélek, gondold végig a mai gondolataidat, beszédedet és cselekedetedet, és így tarts bánatot”. (HZ, 22.) A Szűzanyához szóló esti imádság végén: „Kedves lelkem, most a Szűzanyáról mondhatsz litániát.” (HZ, 24.) A patrónusokhoz való esti imádságban ismét jelzi, hogy: „nevezd néven őket” (tudniillik a patrónusokat). (HZ, 25.) Majd ennek végén: „Most, ha térdelsz, kelj fel és mondjad Istenednek.” (HZ, 26.) Ezután az Istenhez szóló imával folytatódik. Majd ennek végén: „Ezután hintsd meg magad szentelt vízzel és mondjad.” (HZ, 27.) Majd ennek végén: „De így is mondhatod, ha már fekszel: Jézus, Mária, József, legyetek az elmémben és a homlokodra vess keresztet [a ┼ jelével jelezve]. Jézus, Mária, József, legyetek a számban. És az ajkadra is vess keresztet. Jézus, Mária, József, legyetek a szívemben most és mindenkor, és halálom óráján. Amen. Végül a szívedre tegyél keresztet.” (HZ, 28.) Majd ezután, külön bekezdésben: „Így aludj el Istennel, és rossz gondolatban ne maradj, mert az Isten és az őrangyal lát.” (HZ, 28.) A miséknél mondandó imádságok elején: „Szeretettel emlékeztetlek, drága lélek,3 hogy ezeket jól tartsd az eszedben: 1. Hogy az Úr Istent mint a legnagyobb Urat tiszteljed. 2. Az ajándékait és kegyelmeit megköszönjed. 3. Bűneidért tarts bűnbánatot és elégtételt. 4. Hogy a neked vagy a hozzátartozóidnak szükséges áldásokat és kegyelmeket kérjed.” (HZ, 29.) A mise alatt mondandó imádságok végén: „N. B. A szentmise alatt, azaz az énekes misén más imádságok is imádkozhatók, mint a Szűzanya officiuma, litániák, vagy a Szentháromságról, a Jézus szenvedéséről, az Oltáriszentségről, vagy más szentekről, saját vagy közös szükségre, amint ezek bőségesen megtalálhatók e könyvemben. Ha pedig hosszabban tartózkodsz a templomban, vagy hosszabb időd lesz, akkor az alábbi négy imádságot javaslom.” (HZ, 62.) A „drága lélek” vagy „kedves lélek” fordítású „draga dussa” a korban többször előfordul, használta Mulih is a Duhovne jacske könyvében. Juraj MULIH, Duhovne jacske […], va Gyuri, 1750. (Lásd: HZ, 74.) 3

132


A gyónási imádságok elején olvashatjuk: „N. B. Ha még többet akarsz a szentgyónásra való jó felkészüléshez, akkor ezt megtalálod a katekizmusomban, amelyet befejezésül e könyvhöz helyeztünk, amelyet, javaslom, többször olvass el.” (HZ, 73.) Ez azonban a Hisa Zlatában nem található, tehát egy másik könyvből való átvétel miatt maradt meg.

Az imakönyvben hivatkozott, idézett egyházi szerzők Egyszerű emberek számára készült az imakönyv, más szerzőkre való hivatkozások alig találhatók benne. Emiatt fokozott figyelmet érdemel az a kevéske néven nevezett szerző, akiknek a nevét mégis olvashatjuk az imakönyvben. Az idézett szerzők egyike a „doctor seraficus”-nak is nevezett ferences, Bonaventura (1218–1274). Itt Szent Antalhoz szóló imáját olvashatjuk. (HZ, 333.) Egy másik Clairvaux-i Szent Bernát (1090–1153), aki a középkorban – többek között – a jegyesmisztikáról, a Krisztus-misztikáról fogalmazott meg nagyhatású gondolatokat. A menyasszony mértéktelen szeretetével (amor intemperans) kapcsolatban így kiáltott fel: „Ó, hirtelen (praeceps), heves (vehemens), lángoló (flagrans), féktelen (impetuose) szeretet, aki nem engeded, hogy rajtad kívül másra gondoljunk, minden visszataszít és unalommal tölt el, magadon kívül mindent megvetsz és csak magaddal vagy elégedett! Te összekuszálod a rendet, nem igazodsz semmiféle szabályhoz, nem ismersz mértéket (modus).”4 Ez a heves, lángoló Isten-szeretet mint elérendő vagy követendő életminta a Hisa Zlata imádságaiban többször megjelenik. Szent Athanáz alexandriai püspök (295 k.–373) hitvallása – az úgynevezett Quicumque vagy Symbolum Athanasii – is olvasható az imakönyvben. (HZ, 137–142.) A neki tulajdonított, ám vitatott eredetű imádság a Szentháromságról és a megtestesülés misztériumáról szól. A II. Vatikáni Zsinat után szűnt meg a rendszeres éneklése: addig a vasárnapi primában rendszeresen énekelték. Magyarul Pázmány Péter fordításában bekerült az Éneklő Egyház népénektárba.5 Kurt RUH, A nyugati misztika története I. A patrisztikus alapok és a 12. század szerzetesi teológiája, Bp., Akadémiai, 2006, 258. 5 Éneklő egyház: Római katolikus népénektár – liturgikus énekekkel és imádságokkal, Bp., Szent István Társulat, 1985, 1132–1135.

4

133

HORVÁTH SÁNDOR

Zsoltárok kompilációja „A hirtelen, váratlan halál ellen való orvosság” („Vracstvo szuprot nagloj, i nerpipravnoj szmerti”) címet viselő ima zsoltárkompiláció. (HZ, 385.) A következő zsoltárrészletek szerepelnek – a következő sorrendben – az imában: 12, 4; 30, 6; 85, 17; 115, 7; 138, 5–6; 141, 6–7. Amint Šundalić kimutatta: 16. századi szerzőket követ ezzel az eljárással Bogovich. Nikola Dešić 1560-ban Páduában megjelentetett Raj duše című könyvében lát napvilágot szinte ugyanez a zsoltárkompiláció: csak egyetlen részletet helyezett Dešić más sorrendbe. Nyelvileg azonban Bogovich jelentősen átírta a feltételezett forrását, Dešić imádságát.6

Átvételek további korábbi kiadványokból Amint már a Hisa Zlata énekeinél is megállapítottuk, a legtöbb eddig igazolható átvétel – már a Duhovni Vertlyaczba is – Juraj Mulih Duhovne Jacske című könyvéből (va Gyuri, 1750) történt. Mivel Mulih könyvében csak kevés imádság található, ezért csak néhány átvétel történhetett. Az étkezés előtti ima némileg átírt, ahogy a többi is. „Urunk Istenünk, áldj meg minket és ezeket az ajándékaidat, amelyeket magunkhoz kívánunk venni, és testünket a te szolgálatodra felerősíteni.” (Mulih, 1750, 73.) – A Hisa Zlatában ugyanez így hangzik: „Urunk Istenünk, áldj meg minket és ezeket az ajándékaidat, amelyeket venni [!] akarunk, és bűnös testünket a szolgálatodra felerősíteni.” (HZ, 19.) – Ez az apróság is jelzi azt az eltérést, amit akár Mulih könyve és a Hisa Zlata, akár a Duhovni Vertlyacz és a Hisa Zlata között tapasztalhatunk: a Hisa Zlatában a negatív érzelmek keltése a cél, és fontos az ember gyarlóságának, bűnösségének a hangoztatása. De pozitív tartalmú betoldások is találhatók, mint a következő Mulihtól való átvételnél látható, az étkezés utáni imába a „Köszönjük neked, Úr Isten, ezeket és minden ajándékodat” részhez Bogovich betoldotta, hogy „amelyekkel kegyesen megajándékoztál minket”. (Mulih, 1750, 73; HZ, 20.) Vö. ŠUNDALIĆ, i. m., 221. – A hirtelen halál ellen való orvosság eredetileg: Nikola DEŠIĆ, Raj duše, Padova, 1560, 445r–446v. 6

134


Az imádság végéhez Bogovich még betoldja: „Adj, Uram, minden jótevőnknek – élőknek és holtaknak – örök Életet. Amen.” (HZ, 20.) Az esti imádság Mulihtól átvétel, de Bogovich erősen átírta. (Mulih, 1750, 73–75; HZ, 21–23.) A „Názáreti Jézus, Zsidók Királya” kezdetű fohász átvétel Mulihtól, de Bogovich a Hisa Zlatában hosszabb imát fűz hozzá. (Mulih, 1750, 78; HZ, 27–28.) A Miatyánkról Nikola Krajačević Sartorius versbe szedett imádságot közölt 1640-ben kiadott imakönyvében,7 Bogovich pedig imát írt a Miatyánkból. (HZ, 147–154.) A Hisa Zlata egyik újdonsága a Duhovni Vertlyaczhoz képest a házastársak egymásért szóló imádsága, amelynek előképét viszont Frangepán Katalinnál találjuk meg, az Útitárs (Putni tovaruš) című imakönyvében szerepel.8 Bogovichnál többek között ezt olvashatjuk: Nagyon bölcs Isten, aki hatalmas bölcsességedből e Világ kezdetén az első házas törvényben megszentelted a házastársakat, és a régi Pátriárkáknál is tiszteletben tartottad ugyanezt a szent házasságot, annak jegyében, hogy általa az emberi nemzet növekedne, és a választottjaid száma a mennyben meglenne, add nekem és házastársamnak égi áldásodat, hogy ebben az állapotban híven szolgáljunk, és benne bölcsen és állhatatosan egymásért alázatosan éljünk, hogy ez az állapot számunkra ne romlás legyen, hanem a megváltásunkat szolgálja […]. (Bose premudri, kisi polig prevelike mudroszti u pocsetku ovoga Szvita va pervom hisnom zakonu, hisno tovarustvo poszvetil, y u sztari Patriarkah jeszi va postenyi dersal to iszto szveto Histvo, vato jime, dabisze po nyem cslovicsji narod povekssaval, y tvojih izibranih broi va nebi napunil; darui ti meni y mojoi tovarussiczi (ali ako szi sena, reci: mojemu tovarussu) tvoi nebeszki blagoszlov, dati va ovom sztalissu verno szlusimo, ter va nyem szpametno y dosztoino jeda drugomu pokorni sivimo, danam ov sztaliss nebude na szkvarenye, nego na zvelicsenye […]; HZ, 392–393.)

Az első áldozás utáni ének – a négyből – a Loyolai Szent Ignác fohászaként ismert „Krisztus lelke, szentelj meg engem” (Dussa Kristusseva poszveti me; HZ, 108–109), amely horvátul a 14. századi „Vatikáni Imakönyv”-ben (Vatikanski molitvenik) jelent meg először, ennek egy átírt, stilizált változata.9

Nikola KRAJAČEVIĆ Sartorius, Molitvene knjižice, Požun, 1640, 453; ŠUNDALIĆ, i. m., 218. Katarina FRANKOPAN ZRINSKA, Putni tovaruš, 1661, 351–352. 9 ŠUNDALIĆ, i. m., 219. Vö. Franjo FANCEV, Ciro GIANELLI, Vatikanski hrvatski molitvenik i Dubrovački psaltir, Zagreb, 1934 (Djela HAZU, knj. 31). 7

8

135

HORVÁTH SÁNDOR

Egyes szavak megfelelései nyomán feltételezhetjük, hogy a grádistyei horvátok első katolikus evangéliumos könyvét forrásként használhatták a Hisa Zlata összeállításánál. Ilyen szó például a „plav” (hajó).10 János evangéliumának az elejét a mise befejező imádságai között találjuk, bár címe szerint „Szent János utolsó evangéliuma“. (HZ, 58–60.) Az ünnepekre szóló evangéliumi részek között megtaláljuk a Pavlinski zbornikban olvashatókat is, de ott kaj dialektusban, míg itt csá nyelvjárásban szerepel.11

A közvetlen előkép: a Duhovni Vrtlyacz A közvetlen példát a Duhovni Vertlyacz (a továbbiakban DV) jelenti, amelyet egy évvel korábban adott ki Bogovich és Palkovics. Egyes vélemények szerint azonos a két imakönyv. Részletes összevetésük nyomán azonban feltűnnek az eltérések, a különbségek. Feltűnik, hogy a DV számozatlan oldalú bevezetőjében a doxológia mondásához vagy hallásához/hallgatásához 30 nap búcsút ígér – míg a HZ-ban ritkán találkozunk az imádságokban a „Dicsőség”gel. A DV 1–5. oldalán olvasható imák nem szerepelnek a HZ-ban. A mise felajánlási részénél mondandó imádság a HZ-ban (42–43) részben változata, átírt variánsa a DV-ban (12–13) olvasható hasonló imának, de van hozzáírt része is. A szent ostya felmutatásának imája a HZ-ban (47– 48) azonos a DV-ban találhatóval (13), de a HZ-ban a befejezésnél a Jézushoz szóló invokáció gazdagabb, bővítettebb. A DV-ban „O dobri Jesus” (Ó, jó Jézus), a HZ-ban „O dóbri Jesus, o szlatki Jesus, o Divicze Marie predragi Szin” (Ó, jó Jézus, ó, édes Jézus, ó, Szűz Mária drágalátos Fia) található. Az áldozás utáni Loyolai Szent Ignác-imádságot már a DV (13– 14) is közli (vö. HZ, 48–49). Apró eltéréseket fedezhetünk fel: például a visszaható névmás „méne” (engem) helyett a HZ-ban a rövid alak („me”, engem) jelenik meg. További hasonlóság található más mise alatti imádságoknál is. Ezt tapasztaljuk a gyónási imáknál is (például HZ, 75–78, 88–93). Több új áldozási imádságot, valamint a Miatyánkról szóló imádságot találunk a HZ-ban, amelyek a DV-ban hiányoznak. Horvaczko evangelye, Győr, 1732, 34. – NYOMÁRKAY István, Ein burgenländisch-kroatisches Evangelienbuch aus dem Jahre 1732, Studia Slavica, 19, 1973, 399. 11 Pavlinksi zbornik 1644: Transkripcija i komentari, pripremili za tisak i popratne studije napisali Koraljka KOS, Antun ŠOJAT, Vladimir ZAGORAC, Zagreb, 1991, 53–54.

10

136


A Jézus nevéről szóló officium mindkettőben olvasható: DV 30-tól, HZ 157-től. De a HZ-ban egyes szavak variánsát találhatjuk, például: „legszegényebb Jézus” – DV: „Jesus naiubogij”, HZ: „Jesus najsziromassiji”. Továbbá a HZ-ban betoldott, újabb sorokat is találunk, például: „Jesus najpokorniji” (legalázatosabb Jézus; HZ, 164); „Jesus mirnik med Bogom i lyudi” (Isten és az emberek közötti békítő Jézus; HZ, 165); a DV-ban ezek nem szerepelnek. A további imádságoknál is hasonló összefüggések, illetőleg eltérések fedezhetők fel. Vannak a DV-ban olyan imák, amelyek hiányoznak a HZ-ban: például a 49–51. oldalon. Találunk azonos szándékokra teljesen más imádságokat is: Szent Mihály és Ráfael arkangyalokhoz más imádság található a DVban (76 és 77) és a HZ-ban (289–290 és 292); a Gábriel arkangyalhoz szóló imádság a HZ-ban (291–292) a DV (77) változata. A szentekhez szóló imádságok közül a Donáthoz szóló (HZ, 347–348) hiányzik a DV-ból, amint hiányzik a hirtelen halál elleni imádság (HZ, 385–387), a pestis elleni ima (HZ, 388–390), hiányoznak a családtagok egymásért szóló imái (HZ, 392–400), valamint az egy apostolhoz, egy vértanúhoz, egy hitvallóhoz és egy szűzhöz szóló általános imák (HZ, 371–376). A betegeknél és haldoklóknál mondandó imádságok mások a DV-ban (88–91) és a HZ-ban (401–412).

A nyelvi sajátosságokból A grádistyei horvátoknál nem rögzült a konszekrált ostyára a „lelki liszt”, „lelki táplálék” (duhovno brasno), de a Hisa Zlatában megjelent: „A lelki táplálék, amely Istentől a haldoklóknak adatott” („Brasno duhovno od Boga dano lyudém preminuchim”; HZ, 185). Marko Marulić (1450–1524), a nagy spliti humanista írásaiban már megtaláljuk a „lelki liszt”, „lelki táplálék” kifejezést. Lelki tápláléknak fordítja Balogh István.12 Azt gondoljuk, hogy Bogovich az imakönyv összeállításánál azt a kaj-horvát hagyományt követte, amelynek létezését a Gazophylacium és egy önálló kötet, amely ezt a címet viseli, igazolja.13 Utóbbi, Nikola Hermon jezsuita könyve az 1656-ban BALOGH István, Politikai nyelvtörténet, Létünk, 2007/3, 17. Joannis BELLOSZTENCZ, Gazophylacium […], Zagrabiae, Typis Joannis Baptistae Weitz, Inclyti Regni Cratiae Typographi, 1740, 29. 12

13

137

HORVÁTH SÁNDOR

megalapított rijekai Szent Kereszt Társulat számára készült, és 1693-ban jelent meg Ljubljanában.14 Több horvát szó, kifejezés külön elemzendő lenne ahhoz, hogy az előzményeket, a mintákat egyes nyelvi sajátosságokkal is alátámasszuk. Ennek kifejtése helyett azonban ezúttal csupán utalunk néhány – további – nyelvi sajátosságra, különlegességre. A magyar jövevényszavak között található például a „csalarni szvit” (csalárd világ; például HZ, 325). A katona szó „voschan” formája a „vojak” forma helyett (HZ, 345); az uralkodó szó „ladavacz” formában (HZ, 289); a fekély szó „mozol” formában (HZ, 77); a lény szóra a „bitye” (HZ, 191) – utóbbit Nyomárkay szótára15 nem közli a Hisa Zlatából, csak Jordán Tamás 1857-es katekizmusában és az 1862-es közép-katekizmusban található szavakra hivatkozik.

Látványos ünneplés – passzív részvétel A barokk kultúra az ünneplés kultúrája – a látványos ünneplés kultúrája volt. Láttatni engedte a parasztoknak és a polgároknak a fennkölt és fenséges ünneplést, amelyben ők nézőként vehettek részt. A szentmisén tehát szinte passzív résztvevők voltak a hívek: csak az éneklésbe kapcsolódtak be. Bár, ha jeles templom ünnepi miséjét tartották, akkor azon a templom zenekara szerepelt – többnyire az éneklés helyett.16 Ezért olvashatunk az imakönyvben sok mise alatti imádságot, elmélkedést.

14 Nikola HERMON, Brašno duhovno – molitvenik uredio [...] Branko Fučić, Rijeka, Katedrala u Rijeci, 1993. Faks. pretisak izd.: Ljubljana, Tiskara J. Tadija Majera, 1693. 15 István N YOMÁRKAY , Sprachhistorisches Wörterbuch des Burgenlandkroatischen mit einem rückläufigen Verzeichnis der Titelwörter, Szombathely, Akadémiai – Znanstveni institut Gradišćanskih Hrvatov – Wissenschaftliches Institut der Burgenländischen Kroaten, 1996, 9. 16 Franjo Emanuel HOŠKO, Sadržajne i povijesne odrednice razvoja i istraživanja pučke pobožnosti, Bogoslovska smotra, 1983/2–3, 199; Joseph Andreas JUNGMANN, Liturgisches Erbe und pastorale Gegenwart, Innsbruck, 1960, 109–110.

138


Pietas austriaca: Szentháromság, Szent Kereszt, Eucharisztia, Mária tisztelete A „pietas austriaca” szellemisége is tükröződik a kegyes jámborságon, s ennek lenyomata is ez az imakönyv. A Szentháromság és a Szent Kereszt tisztelete a törökök elleni harchoz, az Eucharisztia- és Mária-tisztelet pedig az ellenreformációhoz köthető. Krisztus tisztelete már középkori gyökerű, de az ő háromféle tisztelete jellegzetesen barokk. A szenvedő Krisztus tisztelete, a megdicsőült Krisztus tisztelete, valamint Krisztus tisztelete az Eucharisztiában mondhatni egyelő súlyt kap e korszak hivatalos szertartásaiban és kegyes jámborságában. A Fájdalmas Krisztus (Ecce Homo) számos kőoszlopon jelent meg ebben az időszakban az utak mentén. De – e tiszteletek kiemelkedő képviselői – a ferencesek révén megjelenik a keresztútjárásban, a keresztút imádkozásában is.17 Ugyancsak sok szenvedő Jézussal kapcsolatos imádságban (Jézus szenvedő tagjainak, Jézus sebeinek tiszteletében; HZ, 200–212) – és többek között a Jézus szenvedéséről szóló litániákban (HZ, 193–200) – is kifejeződött e tisztelet.18 Mivel eredetileg a kismartoni kálváriához kötődő Máriás horvát kegyes társulatnak készített könyvről beszélünk, a hangsúlyos Mária-tisztelet magától értetődő. A fentiek mellett – Söveges Dávid nyomán – számba vehetjük a hazai barokk népi lelkiség szentkultuszát, amint ezt megtettük az énekeknél is.19 Söveges szerint jelentős Nepomuki Szent János, Mária Magdolna, Szent Mihály, Szent Flórián, Szent Vendel, Szent Sebestyén és Szent Rókus tisztelete. Szent Józsefé csak a 19. században lesz divatos Antaléval és Tádééval egyetemben, és nagyon terjed a magyar szentek tisztelete.20 E sorból csupán Mária Magdolna hiányzik, ha könyvünk szenttiszteletét tekintjük át, Szent Vendel helyett pedig megjelenik Donát. Ugyanakkor Szent József és Páduai Szent Antal tisztelete már jelen van. Utóbbi tisztelete ferences szentként természetes egy ferences kiadványban, amint Szeráfi Szent Ferenc tisztelete is. 17 Konrad BAUMGARTNER, Die Seelsorge im Bistum Passau zwischen barocker Tradition, Aufklärung und Restauration, St. Ottilien, 1975, 457; HOŠKO, i. m., 201. 18 HOŠKO, i. m., 200. 19 SÖVEGES Dávid, Fejezetek a lelkiség történetéből II. A reneszánsz humanizmustól a II. Vatikáni Zsinatot követő változásokig, Pannonhalma, Bencés, 2007 (Napjaink Teológiája, 7). 20 Uo., 104–105.

139

HORVÁTH SÁNDOR

Régi és modern – középkori és barokk Akár az imádságokban megjelenő szenteket vizsgáljuk, akár az egész imakönyv szerkezetét, tartalmát tekintjük át, azt tapasztaljuk, hogy a régi és az új keveredik benne: tehát a középkori és a barokk elemek egymás mellett találhatók. Ha Pázmány Imádságos könyvét (1606) a középkori, hórás imakönyvekkel szemben modernnek tekintjük, akkor a Hisa Zlata modern is, meg régi, középkori is. A könyv szerkezete pedig már alapjaiban modern. Pázmánynál hivatalos, közösségben mondott imák, napközi imák, gyónást, szentáldozást kísérő imák, imák a szentmise alatt, hálaadó és dicsérő imák, különféle kérő imák, különféle állapotokban lévők imái találhatók.21 Bogovich imakönyve is ilyen szerkezetű. Pázmány például emlékként idézi a régi „keresztvetést”, azaz a homlokra, szájra, szívre rajzolt kis keresztecskéket, Bogovich pedig ezt a gyakorlatot követi imádságaiban (vö. HZ, 28). Pázmány nem követi azt a késő gótikus gyakorlatot, hogy egyes kedvelt szentekhez írjon imákat, hanem csak általános imákat ír az egyes szentek és más tiszteletre méltók csoportjaihoz: az apostolokhoz, a mártírokhoz, a szüzekhez, a konfesszorokhoz.22 Bogovich ilyen imákat is közöl, de több konkrét szenthez is fohászkodik imádságokban. Sőt, ezeket a középkori gyakorlatnak megfelelően kéri valami elleni oltalomra. Ez is régi, középkori viszonyulás: a valami ellenében kért segítség. Az új már valamiért szóló ima. Valami elleniek például: Szent Sebestyént a pestis ellen kéri oltalmazóként, Szent Flóriánt a tűz ellen, Szent Donátot a rossz idő ellen, Szent Apollóniát a fogfájás ellen, Szent Lúciát a szembetegség ellen, míg Szent Borbálát a jó halálért kéri támogatóul. Ez a valami elleni imamód és a valamiért imamód a szentek nélküli kérő, könyörgő imákban is megjelenik.

Stíluseszközök a kegyesség szolgálatában Az érzelmek megmozgatása, az érzelmek révén keltett erkölcsi hatás jól ismert, a szakirodalomban feltárt módja a barokk retorikának. Az affektus21 22

Uo., 106. Uo., 108.

140


elmélet szerint ez akkor válik jelentőssé, amikor megjelennek a patetikus figurák is.23 Ehhez a barokk szerzők gyakran azt az utat választják, hogy ellentétes érzelmekkel kívánják elérni a megfelelő hatást. Ezt az utat választotta Bogovich is a Hisa Zlatában. Erre utaltunk már az imakönyv énekeivel kapcsolatban is. Az imádságokban is olyan fordulatok, megfogalmazások találhatók, amelyek félelmet ébresztenek a hívőben, hogy ezáltal – a félelmei tárgyát, a kárhozatot elkerülendő – az örök boldogságot, a mennyországot kívánja, azt törekedjen elérni. Tehát negatív érzelmekkel pozitív értéket, erkölcsiséget ébreszt, alakít az ilyen ima. S ha a közvetlen előkép, a Duhovni Vertlyacz és a Hisa Zlata közötti különbséget keressük, akkor hatását, eszmeiségét illetően ebben leljük meg. Noha a felszínesebb összehasonlítás nyomán azt mondanánk, hogy a két imakönyv szinte azonos, alaposabban szemügyre véve ez a stiláris elem erőteljesen megkülönbözteti őket. Az eddigi vélekedéssel szemben tehát ki kell jelentenünk, hogy éppen a Hisa Zlatában jól megfogható affektivitás jelenthette e könyv óriási sikerét, sok ezer példányos megjelenését a százezernyi grádistyei horvát számára. Példaként a Szent Apollóniához szóló imádságot idézhetjük (HZ, 353–354): Ó, nemes Szűz, Isten vértanúja, szent Apollónia! Ki az Égi Vőlegényed, Jézus Krisztus szeretetéért szörnyű kínokat szívesen és boldogan vállaltál, amikor az ő szent Nevéért fogaidat kiverték; alázatosan kérlek, kérjed értem a kegyes Istent, hogy szabadítson meg a súlyos fogfájástól és minden bűntől, hogy halálom után ne legyek a külső sötétségbe vetve, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. Amen. (O Plemenita Divicza i Mucsenicza Bosja, szvéta APOLONIA! ka szi za lyubav tvojéga Nebészkoga Zarucsnyaka JEsussa Kristussa sztrassnu muku radó i veszélo terpila, kad szuti za nyegovo preszvéto Jime zube zbijali; poniznó ti sze molim, proszi za me miloga Boga, da me oszlobodi od preteské zubné boli i od szi grihov, da po szmerti nebudem zahichen va oné vajnszke [!] skurine, kadi bude placs i skripanye zubi. Amén. DV, 87.) Mindenható Úristen, akinek a dicsőségére és hálaadására szent Apollónia szörnyű és keserves fogkirángatást szenvedett, kérünk, hallgass meg minket, hogy mi, akik az ő emlékezetét szolgáljuk, a szörnyű fogfájástól imádsága által mentesüljünk, és halálunk után az Égi Királyságot elnyerjük. Amen. (Szemoguchi Goszpodine Bose, za koga diku, y hvalu, je szvéta Apolonia Sztrassno, y suhko zubno terzanye terpila. Proszimote, uszlissi nasz, dasze mi, ki nye szpominanye pobosno obszlusujemo, od sztrassne zubné bóli: po nye molitvi mentujemo, y po szmerti nassoi Nebészko Krályesztvo zadobimo, Amen.) TASI Réka, Az isteni szó barokk sáfárai, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2009 (Csokonai Könyvtár, 45). 23

141

HORVÁTH SÁNDOR

A negatív érzelmeket gerjesztő „hogy halálom után ne legyek a külső sötétségbe vetve, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz” (HZ) helyett az ima végén azt kérni, hogy „halálunk után az Égi Királyságot elnyerjük” (DV), nagy különbséget jelent. Pozitív érzelmeket kelt az imádkozóban az a magyar nyelvű, Szent Apollóniához szóló imádság, amely vélhetően a Hisa Zlata keletkezésének idejében íródhatott egy Kámán Kata szolgáló fizetéséről és tartozásáról szóló nyugta hátlapjára, s amely Vidos János özvegye, Tallián Júlianna chartabianciái között maradt fenn, ezért 1768-ra datálható.24 Öszszevetésül a szövege: Istenj Kinek dicsőségéért a’ szent szűz, es Mártyr Apollónia fogainak Ki-verésétt, es füleiben forró ónnak öntésétt szenvette nagy bekességel, Könyörgök néked alázotossan, hogy a’ Kik az ő emlékezetitt tisztellyűk, a’ fog fájásnok, és füleink siketségének Kinyaibul megmenekegjünk, és az örök életnek örömében juthassunk, a’ mi Urunk Jésus Krisztus által. Amen.

Az imádságokban az ima mondója nagyon gyakran kifejezi, milyen mélységesen nagy bűnös, s kéri Isten bocsánatát. A Szentháromsághoz szóló reggeli imádságban például ez áll: Tudom, hogy ezen az éjszakán sok lelkecskét bűnös ágyából kemény bíróságodhoz hívtál, és a szokásnak megfelelően a pokol szenvedéseire ítélted, engem pedig, sokkal nagyobb bűnöst életben és egészségben tartottál. (Znam da jeszi ovu noch nogo dussicz iz nyihove grissne sztélye na tvoi ostri szud pozval, i po praviczi va paklénszke muke odszudil, a mene za csuda véchega grissnika jeszi sivoga, i zdravoga obdersal. HZ, 4.)

Páduai Szent Antal litániájában egy régi toposz jelenik meg Szent Antal egyik jellemzéseként: „a gonosz ellenség ostora” („Ti bics zali népretelyov”; HZ, 330). Az „Isten ostorából” való áthallás nyilvánvaló. „Isten ostora” pedig a Hisa Zlata megjelenését megelőző évezredben Attila volt, a hunok vezére. Itt azonban ne ragadjunk le, hiszen e jelzős szerkezet a káldeusok jellemzéseként adott tartalmi hasonlóság miatt alakulhatott ki Attilánál. Habakuk prófétának Isten úgy jellemezte a káldeusokat, azaz a babilóniaiakat, miként később a hunokat; e bibliai helyet gyakran így is értelmezték: „Az első jövendölés: a káldeusok az Isten ostora” (Hab 1, 5–11).25 A fokozás sajátosan barokk módját találjuk az esti imádságok között. Vas Megyei Levéltár, Polgári Perek Fasc. 251. N. 51. – Az adatot Benczik Gyulának köszönöm. 25 Biblia: Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Bp., Szent István Társulat, 1979, 1068. 24

142

Imák a Hisa Zlata imakönyvben Ó, hőn szeretett Istenem és minden javam! Valahányszor lélegzetet veszek a mai éjszakán, annyiszor ezerszer légy általam áldva, és valahányszor ereim és szívem megmozdulnak, annyiszor légy helyettem dicsérve a teljes égi udvartól, és hálaadásul minden jótéteményedért felajánlom néked Jézus és Mária drágalátos szívét. (O preljubljéni Bog moj, i sze dobro moje! kulikogoder krat ovu noch zdahnem, tuliko jezero-krat budi od mene blagoszlovlyen, i kulikogoderkrat mi sze sila, i szercze gane, tulikokrat mészto méne budi hvalyen od szega dvora nebészkoga, i na zahvalnoszt za sze dobrocsinénye tvoje offrujem ti prelyublyéna szercza Jesussa i MARIE.)

Az idézet rávilágít arra is, hogy Bogovich terjeszti Jézus és Mária Szívének tiszteletét is. Az „Isten Anyja hét fájdalmáról” szóló imádságban az ima mondója emlékezteti a Szűzanyát élete egyes eseményeire, analógiaként használja fel azokat, hogy kérhesse Máriát, úgy legyen most az ő segítségére, amint egykoron tette. Például: Ó, Mária, te, aki a türelem igaz tükre vagy! Emlékeztetlek szeretetedre, amellyel fiadhoz a legnagyobb fájdalmak közepette is hű maradtál, és kérlek, maradj velem is ilyen híven utolsó és legnagyobb szenvedésem idején. (O Maria, ti pravo zerczalo szterplénya! szpominam te isz oné lyubavi, sz-kum szi pri tvojém Szinu va nyegovi najvechi muka vérnó osztala, i proszim te, obsztani i pri meni tako vérno, [sic!] va poszlipnyoj [sic!] i najvechoj muki mojoj. HZ, 287.)

Hét analógiát sorol ez az imádság. (HZ, 286–289.) Így összetett gondolatritmus születik, amely egyben az affektivitással is él. Sorolást, halmozást többször használnak az imádságok. Idézzünk egy másik példát is: Ó, rendkívül szerencsés Mária! Te, a könyörületes Isten Anyja, te, a szenvedő ember Anyja, te, a kemény Bíró Anyja, te, a bűnös vétkes Anyja.26 (O MARIA kruto szrichna! ti Mati Boga milosztivnoga, ti Mati cslovika nevólynoga, ti Mati Szudcza ostróga, ti Mati krivcza grissnoga. HZ, 246–147.)

Az utazás a világ háborgó tengerén – e romantikus, érzelmes szövegekben ma nagy előszeretettel alkalmazott metafora is megjelenik az imakönyvben. „Míg e világ háborgó tengerén utazom, világíts és ne hagyj elmerülni” („doklyésze po zburkanom ovoga szvita morju vózim, szviti mi i nedajmisze utopit”; HZ, 269). Quintus Horatius Flaccus (Kr. e. 65–8) ódájának költői képe rendkívül szívósan él, s időről időre meg-megjelenik a szépirodalmi, s talán még gyakrabban a közköltészeti alkotásokban, s amint látjuk, néha az imádságokból sem marad ki. 26

Utóbbi fogalom nehezen értelmezhető: talán elírás egy átvétel kapcsán.

143

HORVÁTH SÁNDOR

Ehhez hasonlóan gyakorta olvasható a romantikus írásokban a másik jellegzetes barokk kép: a lángoló szív, a lángoló szeretet, avagy a szív lángoló szeretete. Mária szeretetéről olvashatjuk a Hisa Zlatában: „Óh, bárcsak úgy meggyulladna szívem a szeretetedtől, hogy minden evilági vágyat bennem eloltana!” („Oh dabi sze szercze moje od ljubavi tvojé tako vasgalo, dabi sze va meni sze poselénye ovoga szvita pogaszilo!”; HZ, 267.)

Litániák Nem véletlen, hogy sok – összesen tizenöt – litániát tartalmaz e könyv, hiszen a litánia-imaforma nagyon megfelelt a barokknak: ekkor élte virágkorát.27 Az Officium Rakoczianumban tizenhét litánia található, a Himmelische Palmgärtleinban tizenegy.28 Szent Józsefről is olvashatunk litániát az imakönyvben. Ehhez egy „Jézus, Mária és József”-hez szóló imádság is csatlakozik. Azt gondolhatnánk, hogy a Szent Család tiszteletének a nyomára bukkanunk. Noha az „égi család” (z-obum nebészkum drusinum; HZ, 296) kifejezés szerepel az imádságban, sőt, „fogadj családtagodul”, kéri az imát mondó, de az ima kérő része az utolsó órában való támogatásra vonatkozik. Az imádkozó kéri Szent Józseftől: „őrizd testemet és lelkemet minden tisztátalanságtól, bűntől és szerencsétlenségtől, jöjj bátorításomra, amikor majd halálos fájdalomban gyötrődöm, érd el, hogy életemben szokásommá váljon, halálomban utolsó szavam és gondolatom legyen Jézus, Mária, József”. (HZ, 296–297.)

Továbbélés Míg a Hisa Zlata énekeinél nagyarányú továbbélést állapíthattunk meg, addig az imádságos részből napjainkig alig valami maradt használatban a grádistyei horvátoknál. Például a keresztút, továbbá néhány litánia – a Lorettói, a Mindenszentek-, az Oltáriszentségről és a Jézus nevéről szóló litániát, valamint a halottnál mondottat ma is imádkozzák a grádistyei horvátok. 27 28

SÖVEGES, i. m., II, 133. Uo.

144


Használnak még egyes fohászokat, mint „Jézus, Mária, József, segítsetek!” (HZ, 1.) Más azonban nem él a Hisa Zlata imádságaiból. Összefoglalásul azt is ki kell emelnünk, hogy bár a könyv a ferences övtársulat horvát tagjai számára íródott, az imarészben a Szűzanyának nem jut kiemelt, jelentős szerep. A sokféle dedikációjú imádságban inkább az Istenközpontúság – különösen a Fiúra és az Atyára fordított figyelem – uralkodik, noha a Szűzanya – mint mediatrix – egy-egy sor erejéig gyakorta feltűnik a másokhoz szóló imádságok esetében is.

145

MACZÁK IBOLYA

Lelki fegyverek – újraírt imádságok 2009 novemberében a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban konferenciát rendeztek Távol a fronttól – A hátország nagy háborúja címmel.1 Ezen alkalommal tartott előadásomban a háborús imakönyvek kérdéskörével (elsősorban pasztorális és reprezentációs szerepükkel és irodalmi eszközeikkel) foglalkoztam.2 Az ott előadott anyagom a kutatás további szakaszaiban kiegészült, e munkafolyamat az anyag átstrukturálását tette szükségessé. Ebből adódóan jelen előadásomban elsősorban a hagyományhoz való viszonyt helyezem középpontba két 17. századi imakönyv példáján. Elsősorban a szövegalkotási módok hagyományát, a „régi, jól bevált” imák némiképpen tekintélyelvű hagyományozódását mutatom be. Ugyanakkor egy érdekes példa erejéig kitérek az imakönyvek sajátos reprezentációs (olykor politikai) funkciójára is. Mind katolikus, mind protestáns vonatkozásban igazolható, hogy az első világháború kitörését követően szinte azonnal számos katonaimakönyv látott napvilágot. Ezeket vizsgálva megállapítható, hogy célzott, változatos és tömeges megjelentetésükkel szinte azonnal reagáltak az eseményekre az egyes egyházi intézmények – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Magyar katolikus lexikonban külön terminus technicussal illetik: tábori imakönyveknek vagy katonaimakönyveknek nevezik a hasonló jellegű kiadványokat.3 Ugyanakkor tartalmi vonatkozásban fontos megjegyezni, hogy az aktualizálást viszont a többség korántsem tartotta feltétlenül szükségesnek – sőt kimondottan károsnak vélték. Így jelenhetett meg a Protestáns Szemle hasábjain az alábbi imakönyvkritika-részlet: „[…] egyáltalában nem tartjuk sikerültnek a Lencz Géza […] könyvében közzétett alkalmi imádságokat, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2009. november 23–25. Szervezők: Szoleczky Emese, Závodi Szilvia. 2 A tanulmány szerkesztett változata megjelent: MACZÁK Ibolya, Imakönyvek az első világháborúban, Médiakutató, 2010/1, 99–102. 3 Magyar katolikus lexikon, főszerk. DIÓS István, szerk. VICZIÁN János, IV, Bp., Szent István Társulat, 1998, 259–260. 1

147

MACZÁK IBOLYA

melyek majdnem kivétel nélkül mind azért nevezik magukat imádságoknak, mert az Istent »Te-«-nek szólítják s itt-ott elmésen ki is oktatják a világok Urát a napi eseményekről, sőt Szombati Szabó István arról is, hogy Ő a mohamedán katonának is atyja, melyet nem kevesebb, mint három oldalon bizonyít be.”4 A mai olvasó téved, ha a fentiek nyomán úgy gondolja, hogy a Lencz Géza által szerkesztett kötet hemzseg az aktualitásoktól és konkrét utalásoktól. A különös rosszallással említett Szombati Szabó-féle imádság legkonkrétabb része a címe, amely így hangzik: Temető imádság harctéren megsebzett s hazai kórházban meghalt mohamedán vallásu bosnyák katona felett. Sem a konkrét harci cselekményről, sem az elhunytról nem derül ki több a vallásán kívül… Ebben az esetben ugyan nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Protestáns Szemle és a debreceni teológiai akadémia köre ebben az időszakban a kívülállók számára is jól érzékelhetően kevéssé egyezett meg közéleti kérdésekben – a lapok hasábjain is megjelenő nézeteltérések tehát imakönyvektől és a jelen esettől függetlenül is voltak köztük –, de ezek egyik sarkalatos pontja éppen az aktualizálás, az eseményekre való reagálás volt. Az aktualizálási igény hiánya nemcsak a negatív kritikából derül ki, hanem olykor az egyes imakönyvek előszavaiból is, példa erre katolikus részről a Háborús zsoltárok című könyvecske kiadása is, melynek esetében azt a tényt, hogy e kötetben a szerzői novumot nem a saját megfogalmazású gondolatok adják, meg sem próbálták titkolni. Sőt, kis túlzással élve ez adta a könyv reklámját is. A bevezető tanúsága szerint ugyanis ez egyszersmind a legújabb és legrégibb imakönyv5 – lévén voltaképpen zsoltárkompiláció, szövegalkotási szempontból cento. (Ez az olasz eredetű elnevezés a költészetben az idegen verssorokból összerótt értelmes szöveget jelenti. Lényege szerint tehát idézetköltészet.) E szöveg esetében valóban bibliai költeményekből, azaz zsoltárokból vett részekről beszélhetünk. Vagyis a szöveg megfogalmazását tekintve semmi önállóság nincs benne. A szerző (összeállító) ugyanis a különböző zsoltárok háborúra vonatkozó részeit kompilálta össze benne, méghozzá oly módon, hogy az imakönyv minden darabja a [MAKKAI Sándor], Háborús imák és traktátusok, Protestáns Szemle, 1915/1, 88. „Ha van háborús imakönyv, mely egyformán felel meg úgy a harctér lövészárkaiban küzdő katonáinknak, mint itthon maradt szorongatott kedveseinknek – nemcsak magán, de templomi használatra is –, akkor a háborús zsoltárok imakönyve az.” Terentiano BUBERLÉE, Háborús zsoltárok, Bp., 1915, 2. 4

5

148

Lelki fegyverek – újraírt imádságok

Miatyánk egy-egy mondatához kapcsolódik. Azaz a kötet fő szervező eleme a Miatyánk, s ennek sorai tematizálják a Zsoltárok könyvéből kompilált, háborús vonatkozású szövegrészeket. A könyv Terentiano Buberlée 1793-as Psalterium – Tempore periculosi belli, et publicae calamitatis usurpandum című művének Péri Bonaventura által készített fordítása. Itt jegyzendő meg egyébként, hogy különböző fórumokon (így elsősorban hitszónokokhoz szóló segédletekben, folyóiratokban) megjelentek a különböző locus-, illetőleg textusgyűjtemények, amelyek ugyan prédikációs segédletként funkcionáltak, de igen alkalmasak lehettek akár hasonló kompilációs célokra is. Példa erre az 1912-ben alapított, soproni illetőségű Evangélikus Egyházi Élet című újság, amely kifejezetten háborús tematikával heti rendszerességgel közölt ilyeneket. A lap alapító szerkesztője, Stráner Vilmos 1914-ben maga is összeállított egy háborús imakönyvet Lelki fegyver – Hadba vonult evang. katonáink címmel. A könyv korabeli népszerűségére jellemző, hogy 1915 januárjára már 7. kiadását érte meg. Német és szlovák nyelvre egyaránt lefordították. (Megjegyzendő, hogy eredeti példányszáma igen alacsony volt, de összességében több ezres nagyságrendről beszélhetünk.) Az imakönyv tartalmát illetően kiemelendő, hogy egyik jellegzetes imája (a háború idejére vonatkozó szöveg) bizonyos értelemben egy „nulladik” kiadást is megért, amennyiben ezt a kötetkét megjelenése előtt is közölte a lap. Ez pedig egy olyan háborús imádság, amelynek első változata Ács Mihály Arany láncz, avagy oly buzgó fohászkodások és rövid alázatos imádkozások, kikkel a győzhetetlen Isten meggyőző igaz hit, ő felségét magához kapcsolhatja című imádságoskönyvében jelent meg. Nem is kevésszer: Lőcsén 1696-ban, 1701-ben, 1706-ban, 1708-ban, 1726-ban, 1748-ban és 1752-ben, Jénában 1734-ben és 1747-ben, Augsburgban 1760-ban, Pozsonyban 1781-ben és 1793-ban. Még 1858-ban is kiadták Pesten Lelki arany láncz címmel, és az imakönyv kivonata is megjelent Arany láncz veleje címen 1752-ben, a nyomtatási hely megnevezése nélkül. Ács Mihálynak egyébként nem ez volt az egyetlen széles körben ismert imakönyve. Bod Péter a következőket írta irodalmi tevékenységéről: Győrben az Augustai Vallason valóknak volt Papjok […] irt egy szép Könyvetskét arról, miképen készülgessen az Halálra, és hogy vigasztalja magát betegségében ’s mitsoda jelekre vigyázzon s a t. […] Neve a’ Könyvnek Bóldog halál szekere. Ki-nyomtatta vólt elsőben Áts Mihálynak Mihály nevű Fija a’ Tö-

149

MACZÁK IBOLYA rök István Úr költségén Argentorátumban: de Leptinge nevü vámon árestálták mikor hazájába akarná hozni, s az impériumban lévő Magyar Hadak elprédálták. Mikoron Hokstádnál 1704-dik eszt. az Ánglus és Tsászár hadai a’ Frantziákat felverték, mind a’ Tiszteknek, mind a’ Frantzia Köz-katonáknak egyetmássai között ezen magyar könyvetskének sok eksemplárjai találtattak. Mellyen elsöben tsudálkoztak, de annak-utána ki-tanúlták, hogy azokat a’ frantziák Argentoratumban nyomtatták és arra tzéloztak vele, hogy ha Magyar-országba szándékjok szerint bé-jöhetnek, ott a Magyarokkal barátságot szerezzenek ezen könyvecske által, melyről értették vólt, hogy kedves vólna a Magyarok elött.6

Az idézett anekdotikus rész nem csak arra utal, hogy az imakönyvek széles körben elterjedtek, és különösen háborúban volt jelentős szerepük (főleg a 20. századi anyagokból tudjuk, hogy méretük és terjedelmük okán igen praktikus lelki-szellemi útitársnak bizonyultak hadi helyzetben, és sok esetben lelki támaszt és vigaszt nyújtottak a tábori lelkész helyett egy-egy harci cselekmény során). Bod leírása felvillantja annak a lehetőségét, hogy az imakönyv egyfajta diplomáciai eszközül szolgálhatott már a régi korokban is. (Az első világháború idején a „politikai szempont” főként felekezeti vonatkozásban volt jellemző – vagyis az imakönyveknek missziós céljában mutatkozott meg –, ami eleve a Pázmány-imádságoskönyv egyik jellemzője volt.7) A különböző kiadások összevetése érdekes és hasznos filológiai feladat lehetne; ezek közül én az első és az 1914-es harmadik kiadás szövegét vetettem össze. (Ami megegyezik a „nulladik” kiadás változatával…) A kiadvány jegyzése szerint a háború idejére vonatkozó ima, azaz a Hadakidejére-való Könyörgö imádság8 „némi változtatással, illetőleg elhagyással” került kiadásra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ima szövegének 40%-át kihúzta a kötet összeállítója. Történetesen a következő részt: Ki a’ bünesek ellen kemény büntetéseddel, és megélesitett fegyvereddel fenyegetödöl naponként. A’kik ellen [fogsz] hoszszas boszszú álló ’s meg-emésztő fegyvert, és hisz nagy meszszünnen a’ földnek utolso részérül; a’ Sasnak módgyára sebessen repülö olly szemtelen néped, a melly sem vén embert nem tiszteli, sem pedig az iffiaknak személlyeket nem kedvelli, hanem mind a’ barmoknak teBOD Péter, Magyar Athenas, [Szeben], 1766, 16–17. Vö. BOGÁR Judit, Pázmány Péter Imádságos könyvének ökumenizmusa = A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig, szerk. SZILÁGYI Csaba, Piliscsaba, PPKE BTK, 2006 (Művelődéstörténeti Műhely – Rendtörténeti Konferenciák, 2), 252–259. Az Imádságos könyvről újabban: BAJÁKI Rita, BOGÁR Judit, Pázmány Imádságos könyvének hatása = Jubileumi emlékkönyv Pázmány Péter egyetemalapításának 375. évfordulója tiszteletére, szerk. MACZÁK Ibolya, Bp., PPKE, 2010, 195–201. 8 ÁCS Mihály, Lelki arany láncz, Lőcse, 1696, 140–143 (RMK I. 1489). 6 7

150

Lelki fegyverek – újraírt imádságok nyészését meg-emészti, s’ mind pedig a’ földnek gyümöltsét el veszti. Uram, boszszú-állásnak Istene! […] mi-is szemeinkel az elmúlt idökben a’ pogány népeknek sokaságát láttuk, és meg-is tapasztaltuk szegény országunkban fenegetésednek igasságát, de mivel senki közülünk valóba meg-nem változtatta, senki meg-nem jobbította az ö utát, azért minden ideig-is héában vártuk a’ békességet, mert ímé! nintsen! Héában reménlettük a’ meg-gyogyulásnak idejét, mert imé! Felelem vagyon!9

A casus belli tehát kimaradt a szövegből – a továbbiakban Isten irgalma iránti vágy és békeóhaj jelenik meg benne. Hasonló az alapgondolata a Szent István Társulatnál két változatban is megjelent Háborús idők imakönyvének. A kisebb méretű, ám bővebb tartalmú kiadvány vélhetően inkább harctérre készült, a belőle előállított különlenyomat pedig egyértelműen a hátország számára – ez utóbbiból ugyanis hiányoznak a harctéri imádságok. A bővebb kiadvány – mai szemmel már-már döbbenetes – előszavában a következők olvashatók: „Pázmány Péter imádságoskönyve […] olyan időkben íródott, amikor szintén ellenséges hadak nyugtalanították országunk békéjét. A nagy primás könyvében sok olyan adatot találunk, amelyek mintha csak a mai nehéz napokban születtek volna.”10 Talán nem szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy milyen politikai és egyéb különbségek voltak a Pázmány-imakönyv első kiadásának 1606-os megjelenési idejében történtek és az 1915-ös események között. Ehhez hozzászámítandó, hogy például a Mikor hadakkal ostoroztatunk című ima még ennél is korábbi: eredeti, latin nyelvű változata már a jezsuita Petrus Michaelis Brillmacher Serta honoris et exultationis című kötetének 1567-es kiadásában megtalálható.11 Az 1915-ös imakönyv összeállítóinak becsületére legyen mondva, gondosan jelölték, hogy mely imákat vették át szó szerint Pázmánytól, és melyeket módosították. A változtatások részletes ismertetését ugyanakkor – természetesen – mellőzték. Az itthon maradottak számára készült (rövidebb) kiadványban teljes terjedelmében és az eredetinek megfelelően – némi illusztrációval ellátva – szerepel a Mikor hadakkal ostoroztatunk című ima. Uo., 140–141. A háborús idők imakönyve: Pázmány Péter nyomán, Bp., Szent István Társulat, 1915, 6–7. 11 BOGÁR Judit, Pázmány Péter Imádságos könyvének forrásai = Textológia és forráskritika: Pázmány-kutatások 2006-ban, szerk. HARGITTAY Emil, Piliscsaba, PPKE BTK, 2006 (Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmányok, 6), 67. 9

10

151

MACZÁK IBOLYA

Ez azonban már nem mondható el az ellenségért mondott imáról. A változtatások ebben az esetben nem nagy terjedelműek ugyan, de annál jelentősebbek. Nyilvánvaló ok miatt ebből az imából kihagyták az Istenre vonatkozó, „csak te-reád hagyván a bosszúállást” szövegrészt, valamint a „minden háborúságot csendesen, békével szenvedjünk” óhajt „csendesen és bizalommal viseljünk”-re módosították. Háborús időben nem tűnhetett ildomosnak a békesség óhajtása egy katonák, illetve hozzátartozók számára készült pasztorációs anyagban. Jelentős módosítások vannak az Özvegy imájában is, amely eredetileg Özvegyek és árvák könyörgése volt. Ebből az imádságból – amint azt a címek különbözősége is sejteti – kimaradtak az árvákra vonatkozó részek (ám nem kerültek be a külön az árváknak adresszált imába). Hiányzik továbbá a következő szövegrész is az 1915-ös kiadásból: „erőssen megparancsoltad, hogy senki az árváknak és özvegyeknek ne árcson, mert valaki ezeket bolygattya, annak feleségét és gyermekit árvasággal bünteted; sőt, egész országokat szoktál pusztítani az árvák és özvegyek nyomorgatásiért.”12 Nyilvánvalóan az imádságoskönyv ismeretlen összeállítója nem vállalta annak erkölcsi felelősségét, hogy valaki is úgy gondolja a hátországban, hogy az ő háborús szenvedéseit fronton harcoló szeretteinek kegyetlensége okozta. Az „Igazgass és táplálly engem; vigasztally és erősíts engem, minden nyavalyáimban”13 helyett a következő – az első világháborús időszakhoz jobban kapcsolódó – mondat olvasható: „Nyugtasd meg sajgo szivemet a te könyörületességed írjával, hogy megnyugodjam hazámért elesett hősi férjem elmúlásán.”14 Az elmondott változtatásokat különösen fontossá teszi az a tény, hogy az imádság nem nagy terjedelmű. S bár Pázmány neve fémjelzi mindkét változatát, filológiai szempontból igen jelentős az eltérés a szövegek között. Összegzésképpen tehát elmondható e két imádság, illetve imádságoskönyv példáján, hogy a hagyománytisztelet, a tekintélyelvűség jelen volt bennük. A szövegalkotás a romantika előtti irodalom gyakorlatához alkalmazkodott bennük, amikor is a szerzői novumot nem elsősorban a saját gondolatok, sokkal inkább a szerkesztési módok és a tekintélyekhez való 12 PÁZMÁNY Péter, Imádságos könyv (1631), s. a. r. SZ. BAJÁKI Rita, HARGITTAY Emil, Bp., Universitas, 2001 (Pázmány Péter Művei), 197. 13 Uo. 14 A háborús idők imakönyve…, i. m., 41.

152

Lelki fegyverek – újraírt imádságok

alkalmazkodás technikái (kompilálás, újraírás, rövidítés, bővítés, átstrukturálás – összefoglalóan a szerkesztői munka) jelentették. Még akkor is, ha filológiai szempontból a vizsgált példák nyomán egyértelműen Kossuth bicskája jut eszünkbe. Ez ugyanis a hagyomány szerint eredeti ugyan, jóllehet egyszer cserélni kellett a pengéjét, másszor pedig a nyelét…

153

NAGY MÁRTON KÁROLY

Bethlen Kata imádságai Bevezetés Az elsősorban önéletíróként számon tartott Bethlen Katának (1700–1759) tizennyolc imája ismert, egyrészt a Védelmező erős pais című imádságoskönyvéből, másrészt Önéletírásából. Az Önéletírás csonka kiadásban maradt ránk valószínűleg 1760-ból, és Markos András szerint az 1751-re datálható imádságoskönyv sem teljes.1 Az imádságok 1742 és 1751 között, kilenc év alatt születtek. Közülük tizenöt mindkét említett műben megtalálható, ebből a szempontból az utolsó három, 1751-ben írt imádság számít kivételnek. Az 1751 februárjában született szöveg2 csak az imádságoskönyvben olvasható (melynek ez egyébként záró könyörgése is), a két, kronologikus szempontból utolsónak ismert, 1751. júniusi, illetve júliusi ima pedig az Önéletírásban.3 A mű első kiadása ez utolsó imádság közben szakad meg, így ennek teljes szövegét csak a további kéziratok 1970-es felfedezése óta olvashatjuk.4 A két mű közötti, imádságokat érintő eltérések ezzel nem érnek véget: a tizenöt „közös” imádság sorrendje két esetben eltér a két szövegben, tíz esetben pedig címbeli különbözőséget tapasztalhatunk. Ezek a változások, változtatások tudatos szerkesztői munkát sejtetnek, a Védelmező erős pais előszava alapján pedig egy esetleges kötetkompozíciós elv meglétére következtethetünk az imádságoskönyvben. Tanulmányomban külön vizsgálom az említett két művet: először az imádságoknak az Önéletírásban betöltött szerepét járom körbe, majd megkísérlek választ találni az imádságoskönyv kapcsán tapasztalható, fent említett változásokra. MARKOS András, Bod Péter és Árva Bethlen Kata, Református Szemle, 1969, 343, 345. BETHLEN Kata Önéletírása, kiad. SÜKÖSD Mihály, Bp., Szépirodalmi, 1963, 355–357. 3 BETHLEN Kata Önéletírása, kiad. BITSKEY István, Bp., Szépirodalmi, 1984, 191–195, 202– 204. 4 MARKOS András, Árva Bethlen Kata vallástétele és önéletírásának kiadatlan töredékei, Irodalomtörténeti Közlemények, 1970, 67–75. – Az azóta készült szövegkiadások (pl. a 3. lábjegyzetben szereplő 1984-es kiadás) már a teljesebb szövegváltozatot közlik. 1 2

155


„Jól látod ezen órában való indulatját is az én szívemnek”: az imádságok és az önéletírás Az Önéletírásban a legtöbb imádság címmel, datálással ellátva, mintegy önálló szövegként jelenik meg, a keletkezési időnek megfelelő sorrendben. A mű „a megírás ideje és módja, s ennek következtében irodalmi karaktere alapján is, két részre osztható.”5 Az önéletíró életét születésétől kezdve elmesélő mű a megírás időpontjáig, 1742–44-ig visszatekintő memoár jellegű, innen kezdve félévente-évente továbbírt, a napló műfajához közelítő szöveg. Az imádságok az önéletírás második, naplószerű részébe illeszkednek. Markos András szerint az imaszövegek jelenléte a műben Bethlen Kata korábbi udvari papjának és írásai gondozójának, Bod Péter szövegkezelő munkájának az eredménye: a kézirat sajtó alá rendezése során Bod „szerkesztői közreműködése révén kerültek a könyörgések az önéletírásba.”6 Ennek a feltételezésnek több helyen maga a szöveg mond ellent: az autobiográf jellegű részek és az imaszövegek között jóval szervesebb kapcsolat állapítható meg, mint a puszta egymásmellettiség. Például az első négy könyörgés előtt ez áll a 143. fejezetben: „Ritkán volt megszűnése ezen kísértetemnek […]: mint ezt észre lehet venni azon keserves állapotomban csinált könyörgéseimből is, melyekkel kísérteteimben is megesmervén az Isten szentségét, a magam semmiségét, ragaszkodtam Istenhez. Leírom ide is azokat.”7 Hacsak nem tételezzük fel, hogy Bod Péter a szerkesztői munka során ilyen – egyes szám első személyben megszólaló – átvezető sorokat is írt a műbe, akkor megállapíthatjuk, hogy az imaszövegek már Bethlen Kata asztalán is a mai helyükön voltak. Hasonló átvezető mondatok rendre előfordulnak az önéletírásbeli imádságok előtt. Például az ötödik könyörgés előtt a 156. fejezetben: „[…] folyamodván az én Istenemhez nagy bizodalommal, és ekképpen öntém ki az én szívemnek keserűségét az engemet látónak eleibe.”8 A szoros összetartozást mutatják azok a szövegrészek, ahol a gondolatmenet és az érzelem szinte töretlenül árad az önéletírásból az imádságokba. A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig, szerk. KLANICZAY Tibor, Bp., Akadémiai, 1964, 392. (A hivatkozott rész HOPP Lajos munkája.) 6 MARKOS, Bod Péter és…, i. m., 347. 7 BETHLEN Kata Önéletírása, i. m., 1984, 81–82. 8 Uo., 102–103. 5

156

Bethlen Kata imádságai

A 182. fejezet, amely – bár nem szerepel a Védelmező erős paisban, és egyértelműen nem önálló szövegként született – maga is imádság, szinte tökéletes egységet alkot az őt közvetlenül követő könyörgésekkel, melyek a 183. fejezethez vannak illesztve.9 Ezt a fejezetet én sem soroltam a tizennyolc imádság közé, bár formailag teljes joggal ott lenne a helye. A 185. fejezetben pedig a címmel és datálással ellátott 1746. évi szilveszteri imádságot közvetlenül, szervesen folytatva a szöveget követi az 1747. újévi könyörgés, amely azonban cím és dátum nélküli, és úgy tűnik, nem önálló szöveg volt eredetileg, hanem a mű egy „fejezete” (a paragrafusokra bontás Markos szerint Bod Péter utólagos beavatkozása). Viszont – a 182. fejezettel ellentétben – az imádságoskönyvbe már önálló imádságként került be, Az Ujesztendő kezdetében Istenhez való fohászkodás címmel. Ezek a megállapítások arra engednek következtetni, hogy egyrészt az imaszövegek és az Önéletírás között nagyon szoros kapcsolat tapasztalható, mely túlmutat a kronologikus logikájú utólagos összeszerkesztésen, másrészt meg e szövegek önállósága, mely az esetek többségében vitán felül áll, nem magától értetődő, sőt olykor viszonylagos és képlékeny állapot. Indokoltnak tűnik tehát az imádságok és az önéletírás kapcsolatát részletesebben megvizsgálni. A könyörgéseknek az egyéni esztétikai értéken túlmutató, a műben betöltött szerepéről korántsem egységes a szöveggel foglalkozó elemzők véleménye: többen az Önéletírás első részének lendületes elbeszélése, olvashatósága után a második rész szétesését, hullámzó jellegét állapítják meg, mely nem kis részben a beillesztett és az elbeszélést szétfeszítő imaszövegeknek köszönhető. Például Sükösd Mihály az 1963-as kiadás bevezető tanulmányában a két házasság történetét elmesélő szövegrészekhez viszonyítva a mű könyörgéseket magába foglaló, naplószerű részét alacsonyabb színvonalúnak értékeli: „Az önéletírás művészi értékben (szerényebb szóval: olvashatóságban) ott nyújt a legtöbbet, ahol az önéletíró aktív szerepet játszik élete eseményeiben. […] Mennél eseménytelenebb tájakra visz az önéletíró, annál fáradtabb a hangja, annál elnyújtottabb, szétfolyóbb a mű.”10 Több elemző hasonló megállapításának tulajdonképpeni alapgondolatára Szávai János világít rá, aki az imádságokat pauzaként, a történetmesélés 9

Uo., 134–147. BETHLEN Kata Önéletírása, i. m., 1963, 30.

10

157


szüneteként értelmezi.11 Ilyen olvasatban a beékelődő imaszövegek valóban gyengítik a mű lendületét és koherenciáját, nehezítik az olvasást, az érdektelenségig elvékonyítva az életútnak eleinte annyira magával ragadó „cselekményét”. Véleményem szerint létezhet egy másfajta megközelítés is. Az Önéletírás által elmesélt történések ugyanis az önéletíró két házasságának leírása után, tehát a műnek több mint kétharmad részében egyre inkább belső eseményekké, a lélek és a hit történetévé válnak. Egyre hangsúlyosabbá válik az önéletíró és Isten kapcsolatának, az ebben megélt küzdelmeknek és kegyelmeknek a leírása. A szöveg nagyobbik felének összefüggéseit, koherenciáját ez a belső történet adja. Az imaszövegek – az önéletíró világosan kifejtett, fent is idézett szándéka szerint – ezen küzdelmek dokumentumaiként, naplójaként, tehát korántsem öncélúan válnak az önéletírás szerves részeivé, sőt, nagyrészt az imaszövegek hordozzák és beszélik el a belső, lelki, fogalmi nyelven kevéssé leírható történéseket és élményeket. Ezt tekintve tehát a narratívát éppen az imaszövegek hordozzák, és a külsődleges eseményeket, például a pereket leíró részek válnak bizonyos értelemben szünetértékűvé. Az imádságok mint az elbeszélést hordozó szövegek két fontos sajátsággal bírnak. Az autobiográf műfajcsoporton belül az egyes műfajok – emlékirat, napló stb. – elkülönítésének egyik fontos szempontja az ábrázolt események és az alkotásfolyamat közötti időbeliség; az, hogy mekkora a temporális távolság az ábrázolás tárgya és az ábrázolás folyamata között. Az Önéletírás két – visszatekintő és folyamatosan íródó – fele is ezen szempont alapján különül el leginkább egymástól. De abban minden hasonló műfaj közös, hogy történés és leírás között idő telik el. Az Önéletírás imádságai viszont – műfaji természetük, terjedelmük és a bennük megmutatkozó érzelem intenzitása miatt – olyan szövegként képzelhetők el, melyek az alkotásfolyamattal egyidejű történést (az Istennel folytatott párbeszédet) örökítik meg, megszüntetve az időbeli távolságnak a lehetőségét. Ezeket az imádságokat könnyen olvashatjuk úgy, hogy az önélet- és imaíró írásban imádkozott, és nem utólag vetette papírra elmélkedéseit, fohászait. Az autobiográf szövegekben az idő dimenziója elsősorban a szerzői reflexivitásban jelenik meg. Az író a múltban távolabb lévő eseményekből képes a legkönnyebben koherens, sokszor lezárt, lekerekített történetet 11

SZÁVAI János, Magyar emlékírók, Bp., Szépirodalmi, 1988, 47, 53.

158


formálni. Bethlen Katánál ilyen például az első házasság történetének elbeszélése. Az időben közelebb lévő vagy az éppen zajló események naplószerű leírásakor az elbeszélő szelektáló tevékenysége, az események nagyobb összefüggésekben való látása természetes módon szorul vissza, mint az Önéletírás második részében. A hosszabb (lelki) folyamatok felismerése és megragadása a mű második részében csak az 1751-es esztendőre jellemző. Az imaszövegek az időbeliség „nullfokával”, az egyidejűség radikális megvalósításával a lehető leginkább képesek visszaszorítani a szerzői reflexió szövegalakító jellegét, hiszen az elbeszélőnek nincs módja az írás folyamatában távolságot felvenni tárgyától. Ezeket a feltételezéseket – mivel az alkotásfolyamatra kérdeznek rá – természetesen nem lehetséges teljesen sem elvetni, sem megerősíteni, de az imaszövegek többsége olyan stiláris lendületről, érzelmi erőről, áradó gondolatiságról tesz tanúságot, melyek lényeges utólagos beavatkozás nélküli, egységes alkotói folyamatra engednek következtetni. Ennek következtében az imaszövegekben egészen kendőzetlenül tárulnak fel a lélek mélységei, a fájdalom, az elkeseredettség, vagy a boldogság, a béke, sokszor magyarázat, szerzői értékelés nélkül. Az önéletíró az imádságokban rögzített lelki pillanatfelvételeket csak kevéssé formálja kifejtett történetté, így az olvasó aktivitásának, erőkifejtésének is nagyobb tér jut: bizonyos fokig maga alkothatja meg, illetve magának kell megalkotnia az imaszövegekben rejtetten jelen lévő elbeszélést. A szerző életútjának ilyen szempontú áttekintésére vállalkoztam Szépen elkészített grádicsok (Bethlen Kata lelki arcképe) című írásomban.12

„Szépen elkészített grádicsok”: narratíva az imádságokban Az alábbiakban megkísérlek példát adni a fent leírtakra: miként lehetséges az imádságok összefüggő elemzésével kifejteni a bennük lévő, de rejtett történéseket. E törekvés sikere nem önmagáért való: az Önéletírás második felének olvasata és magának az életútnak a helyes értelmezése nagyban ettől az elemzői folyamattól függ. 12 NAGY Márton Károly, Szépen elkészített grádicsok (Bethlen Kata lelki arcképe), Református Egyház, 2010/10–12, 257–264, 282–288, 299–304.

159


Az önéletíró lelki útját 1751-ben, abban az évben, amikor utolsó ismert imái születtek, önéletírásának egyik utolsó fejezetében így foglalja össze: „Mindazok a terhes dolgok, melyeket Isten énreám bocsátott, olyanok voltanak, mint valami szépen elkészített grádicsok, melyeken az én idvességemnek útán az én mennyei szent atyámhoz mehetnék.”13 Életének az üdvösség felé vezető útját az életében átélt terhes dolgokban ragadja meg, másrészt a grádics-hasonlat értelmében mint állomások, fokok sorozatát látja. Az Önéletírás „cselekményét” tekintve ez a grádics-hasonlat a szenvedésekkel teli, egyben lelkileg és az alkotó munkát tekintve különösen intenzív évek és a köztük lévő csendesebb időszakok váltakozásaként értelmezhető: 1734 adventjén súlyos betegségben és reményvesztettségben, 1742–44-ben családi és lelkiismereti konfliktus közepette, 1746 tavaszán halál közeli állapotban, 1751 nyarán természeti katasztrófák és anyagi összeomlás során tapasztalta meg Isten közelségét. A grádics-hasonlattal az Önéletírás második felének (szöveg)szerkezete is jól leírható, ugyanis az imádságok és reflexiók nagy része ezekben az intenzív években született, tehát ezek az időszakok a műben nagyobb mértékben reprezentáltak, mint a lelkileg csendesebb esztendők. Az elbeszélés ritmikus, hullámzó jellege tulajdonképpen a benső történések felől nyer magyarázatot. Ezt a ritmikusságot erősítik a lelki állomások és leírásaik párhuzamossága, lényegüket tekintve azonos narratív sémája. A válságos körülmények (betegség, családi konfliktus, anyagi kár) legtöbbször Isten hiányának lelki tapasztalatával párosulnak, majd – olykor anélkül, hogy a külső válság megszűnne – Isten szoros közelségét, vigasztalását éli meg az imádkozó. Ekkor öröm és béke tölti el, függetlenül a körülményektől. Ezzel a külső válság–istenhiány–vigasztalás–lelki öröm sémával a legtöbb lelki „grádics” leírható. Az imaszövegeket tekintve ez a vázlat részint (az egymástól halványan elkülöníthető) könyörgések–dicsőítések–hálaadások vissza-visszatérő ciklusaként, de az alapvető stiláris jegyeket tekintve is megmutatkozik, mint az imaszövegek feszes vagy oldottabb szerkezete, vagy a mondatok modalitásában, hosszúságában tetten érhető érzelmi intenzitás. 13

BETHLEN Kata Önéletírása, i. m., 1984, 177.

160


Állításaimat az Önéletírást tekintve legfontosabb „grádics”, az 1742–44-es évek imaszövegeinek rövid bemutatásával szeretném alátámasztani, mely időszak termékenységét nemcsak a hét akkor írott imádság mutatja, hanem az is, hogy az Önéletírás első, visszatekintő része ezekben az években keletkezett. Az imádságok világosan megmutatják a mélyben húzódó lelki folyamatok és az imaszövegek stiláris összefüggéseit. Ezen évek legfőbb konfliktusa családi és lelkiismereti jellegű. Várhatóan az önéletíró első házasságából származó, katolikus vallású gyermekei öröklik vagyonát, birtokait, tehát jobbágyainak, az unitáriusból ezekben az években reformátussá lett olthévízieknek az ő halála után idegen vallású, katolikus földesura lesz. Ez előrevetíti a későbbi földesúri erőszakos katolizálás veszélyét. Az ő bűne, hogy fiatal lányként idegen vallásúhoz ment feleségül, és emiatt éri majd üldöztetés „Isten keze plántálásának új kertecskéjét”.14 Ebben a helyzetben, 1742 nyarán született az első imádság,15 melyben az imádkozó Isten elé tárja szorongatását és kéréseit, Isten meggyőzését, ügyének való megnyerését szeretné elérni. A meggyőzés céljának megfelelő az imádság szerkezete, mely retorikai szempontból mintaszerűen követi a magyar irodalomban is jelenlévő ars orandik előírásainak főbb pontjait.16 Medgyesi Pál Doce nos oraréja megtalálható Bethlen Kata könyvtárában, de az imádkozás szabályait udvari papjaitól vagy más egyházi közegben is hallhatta. Az imádságban a könyörgő először Isten elé járul: „én szívemnek mélységes megalázódásával kívánok szólani teelőtted”; majd hosszan hálát ad az eddig kapott kegyelmekért. Miután Jézus segítségét, pártfogását kéri az Atyánál: „Édes Jézus, bár hintsed egy cseppjét drága vérednek az én alázatos könyörgésemre […] meghallgattatom szent atyádtól”; előhozakodik ügyével, a hitetlenek társasága miatti szorongatással. Majd még egyszer Jézus közbenjárását kéri: „Úr Jézus! Állj énérettem szent atyád eleibe […], nyerj jó választ szent atyádtól…”, és könyörgésekkel zárja imáját. A szöveg céljának, a meggyőzésnek megfelelő, retorikailag tökéletesen felépített, világosan tagolt, keretes szerkezetű imádság. Logikus gondolatmenet jellemzi. Az idézett mondatok is rámutatnak arra, hogy az alaphelyzet könnyen behelyettesíthető egy bírósági tárgyalás szituációjába: az imádUo., 79. Uo., 82–85. 16 BARTÓK István, „Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk”: Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között, Bp., Akadémiai–Universitas, 1998, 168–176. 14 15

161


kozó a hatalmas Atya elé terjeszti kérését, és ügyében Jézus pártfogását kéri. Istenképében Isten elsősorban hatalmas úrként jelenik meg, hangsúlyos a távolság az ember és Isten között. Ez az istenkép Atya-központú: az Atya a megszólított, az ügye számára megnyerni kívánt bíró, Jézus mint az ügyet előmozdító közvetítő jelenik meg. A következő három imádság17 retorikai szerkezetét tekintve követi az elsőt, de ahogy a gondviselő szabadítás késlekedésével a kérés hevessége, érzelmi intenzitása erősödik, úgy a szövegszerkezet egyre inkább veszít szigorú szabályosságából. A hitetlenek sokasága miatti panasz mellett egyre hangsúlyosabbá válik Isten vigasztaló jelenlétének a kiesdése. Az első ima kapcsán bemutatott, az ars orandi pl. Medgyesi Pálnál olvasható szabályait megvalósító szerkezet az ötödik imádságban18 már teljesen feloldódik. Az imádkozó nem a kísértésből, a hitetlenek társaságából való szabadulásért könyörög, hanem Isten közelségéért a kísértés közepette. A központi elem a képviselt és felterjesztett „ügy” helyett maga az istenkapcsolat, mely így az „elérendő céltól” mentesen, önmagáért, önmagában mutatkozik keresett értéknek. A szöveget kevésbé a meggyőzés retorikája szervezi, mint inkább az egyes bibliai képek: Ezékiel, Jézus és tanítványai a tengeren, a tüzes kemencébe vetett három ifjú, vagy az oroszlánok közé vetett Dániel képe, melyekbe az imádkozó belehelyezkedik. Az Ezékiel- és a Dániel-kép kapcsán megjelenik a párbeszéd Isten és az imádkozó között: „azt kérdi éntőlem: én szerelmes fiamnak drága vérével megváltott szolgálóleányom! élsz-é még? Én is azt felelem tenéked: […]: Élek, én királyom!” Ezt a dramatizált képet az Énekek énekének szavaival kifejezett lelki egyesülés követi: „már az én szerelmesem egészen enyim, és én is már egészen övé vagyok.” A következő imádságokban bontakozik ki a megélt lelki folyamatok végpontja és gyümölcse. Az alázatosan megszólítandó felséges úr szerelmes édesatyaként és szerelmes jegyesként jelenik meg, Jézus személye az Atya mellett mind hangsúlyosabbá válik, az imádkozó az alázatos szolgáló helyzetében új identitást kap: „a mennynek és földnek […] teremtő istenének leánya vagyok.”19 A kísértések, az Istentől kapott szenvedések is új értelmet nyernek. Míg eleinte a bűnökért méltán kapott büntetésként értelmezi azoBETHLEN Kata Önéletírása, i. m., 1984, 85–94. Uo., 103–107. 19 Uo., 109. 17 18

162


kat, később Szent Pál nyomán Isten atyai szeretetének jelét, végül Krisztus követésének útját ismeri fel bennük. Az 1742–1744-es évek hét imádsága tehát elénk tárja az önéletíró lelki útjának egy lépcsőfokát, melyben az imádságok együtt, összefüggéseikben rajzolják fel a lelki folyamatok kezdőpontját, ívét és gyümölcseit. Spirituális szempontból annak lehetünk tanúi, hogy az imádságok drámai feszültséget, dualisztikus ellentéteket magában hordozó – Friedrich Heiler terminusával élve – prófétikus vallásossága a lelki megtapasztalás egy pontján misztikussá válik:20 ledőlnek a korlátok ember és Isten között, az ellentét, a különbség eltűnik a misztikus élményben. Stilisztikai szempontból a kezdetben meglehetősen merev retorikai szerkezet oldódásának a folyamata bontakozik ki, mely az ötödik imádságban teljesedik ki. Ez nem folytatódik a későbbiekben: az imádkozó számára az ars orandik által javasolt vagy előírt általános szövegmodell marad a meghatározó. E most bemutatott hét imádság stilisztikailag, spirituálisan és az életutat tekintve is összefüggő folyamatot alkot – ehhez hasonlóan nagy ívű, akkora szövegterjedelemben reprezentált lelki megtapasztalást a következő imádságok nem tárnak az olvasó elé. A többi imaszöveg kisebb csoportokba, párokba rendezhető. Az így megjelenített lelki grádicsok, bár lélekben többször bejárják a kísértetektől és az istenhiány élményétől a vigasztalásig és Isten megtapasztalásáig vezető utat, retorikailag – mivel kevesebb szövegből állnak – kevésbé rajzolják meg a fent bemutatott fejlődési ívet a szigorúbb formakövetéstől a nyelvi kifejezés szabadabb formáiig. Ezeken túl a grádics-hasonlat szövegszervező elvként is értelmezhető – erre az 1751 nyarán született, utolsó imádságok mutatnak rá. Az erről az évről szóló szövegek egy nagy tűzvész leírása köré szerveződnek. Az önéletíró a grádics-hasonlat sémája szerint mutatja be a történéseket, melynek értelmében a természeti csapás „az irgalmas és kegyelmes atyának magához közelebb vivő szeretetének megcsalhatatlan bizonyos jele”21 volt, s melyre azért volt szükség, mert az ezt megelőző, egészségileg, családilag és lelkileg is csendes, háborítatlan időszakban az önéletíró „az Istennel való szoros társalkodás” helyett „több világi szorgalmatosságra eresztette elméjét.”22 Az Önéletírásban az ezt megelőző évből valóban nem találunk imádságot (az BARTÓK, i. m., 151–157. BETHLEN Kata Önéletírása, i. m., 1984, 109. 22 Uo., 197. 20 21

163


utolsó 1749 nyarán született), így a mű szövegileg is érzékelteti a lanyhulás átmeneti időszakát. De ez a kép szándékoltnak tűnik akkor, ha tudjuk: a Védelmező erős pais imakönyv előszavát és utolsó imádságát az önéletíró az 1751. év első hónapjaiban írta – a lanyhulásként láttatott időszakban. Az Önéletírás említést sem tesz az imádságoskönyvről, és az említett imádság az egyetlen imaszöveg, amely nem szerepel a műben, pedig hangsúlyos állomása lenne a mások elé példaként állított, Isten szolgálatára szentelt életútnak. Az imaszöveg látszólag indokolatlan elhagyása a grádics-hasonlatban megfogalmazott séma alapján némileg értelmezhetővé válik. Egyrészt az utolsó jelentős „grádics” akkor különül el leginkább, akkor mutatkozik önálló lépcsőfoknak, ha nem előzi meg jelentős lelki-szellemi alkotómunka. Másrészt az a szövegbeli értelmezés, mely szerint a tűzvész az Isten atyai szeretetének fenyítő jele, melynek rendeltetése közelebb vonni az ellanyhult hívőt Istenéhez, és megtartani az üdvösség szoros ösvényén, kevésbé állja meg a helyét, ha a csapás akkor éri az imaírót, amikor Isten dicsőségén munkálkodik az imádságoskönyv befejezésével.

„Közepében a mélységeknek”: kötetkompozíció az imádságoskönyvben A Védelmező erős pais című imádságoskönyvben, mely az utolsó kettőn kívül az összes imádságot tartalmazza, két ízben felcserélődik az önéletírásbeli kronologikus sorrend. Az utólagos beavatkozás sejteti, hogy a kötet megszerkesztése tudatos prekoncepció szerint történt. Ennek megértésében az imakönyv élén álló elöljáró beszéd segít. A szöveg a tengeren való hajózást mint az életút képét jeleníti meg, de az önéletíró az antik eredetű toposzt egyrészt történetté alakítva saját életére aktualizálja, másrészt keresztény elemekkel alkotja újra: Isten mint kormányos jelenik meg: igen ifjú időmben tétettem bé a két kőszikla között gyötrődő hajóban az hajókázásra. […] ezen veszedelmek között az én bölcs kormányosomtól kegyelmesen általvezéreltetvén azt vélvén, hogy már a szárazra eljutottam, hogy onnan csendesen nézném a tengernek felemelkedett habjait. […] De ímé nem az volt az én mennyei atyámnak […] akaratja, hanem hogy újabban a terhes hajókázáshoz fog-

164

Bethlen Kata imádságai jak, közepében a mélységeknek; […] hányattassam az egymást érő erős habok között; […] [Isten] szólott és megcsendesítette a körülöttem harsogó habokat, ama mennyei mágnest kezembe adta, s szívemet magának foglaló Szentlélekkel vezérlett a csendes révpart felé.23

Az elöljáró beszéd tehát az imaszövegeket – az Önéletíráshoz hasonlóan – nem önmagukban, hanem az életút függvényében tárja az olvasó elé, de ezúttal az élettörténetet – mivel a tenger-hasonlatban csak vázlatosan és a tényektől elvont módon jelenik meg – hangsúlyosan kizárólag maguk az imaszövegek hordozzák. Az elöljáró beszéd már előrevetíti az önéletírás és az imádságoskönyv eltérő koncepcióját: míg az előbbi a grádics-hasonlattal a próbatételek ritmikus fokozatosságát és célszerűségét, az utóbbi a tenger-hasonlat által a kísértések állandóságát, végtelen erejét hangsúlyozza, melyekkel szemben győzedelmeskedni vagy életben maradni csak Istennel együtt lehet. Az imádságok kronologikus sorrendjének felcserélése az első esetben az 1742– 44-es évek már bemutatott lelki küzdelmeit vonja össze az 1746-ban, igen súlyos betegség után született imádságokkal. Ezzel elkendőzi a próbatételek egymásutániságát és elkülönülését, és egy nagy kísértéssé formálja azokat, melyek Isten általi meggyőzetése is egy nagy szabadítássá válik így. Ez a kötetszerkezet az elöljáró beszédben metaforikusan kifejtett életút első részének, a két szikla és két örvény közötti hajókázásnak a narratív vázlatát látszik követni. Az így a kötetben hátrább helyezett, 1744-ben született Krisztushoz való fohászkodás eredeti szövegösszefüggéseivel ellentétben mindkét próbatételből való szabadulásért ad hálát. A második sorrendcsere – szintén az elöljáró beszédet követve – ehhez hasonló módon szakadatlan kísértésként ábrázolja a következő éveket. Az imádságoskönyv utolsó három imaszövege az Önéletírástól igen eltérő módon kerekíti le a mások elé példának állított életutat. Ott a lelki út részletes ábrázolása az utolsó grádics kidolgozásával zárul, melynek gyümölcse a földi, dologi világtól való elszakadás és az örök életbe való átköltözésre való felkészülés; melynek imádságaiban az imaíró minden földi vigasztalástól megfosztva egyedül marad Istennel. A kísértések – a hitetlenek társasága, a betegség és a természeti csapások – az utolsó lelki állomásban a maguk eszköz-voltában és viszonylagosságában tűnnek fel, melyekkel szemben az ember elhagyatottsága és erőtlensége mégis végtelen. Az utolsó imádság az 23

BETHLEN Kata Önéletírása, i. m., 1963, 353–355.

165


ember próbatételekben megélt magára utaltságát és magányát sírja el, melyben egyedüli társ csak az Isten, egyedüli reménység csak Isten segedelme lehet. Az imádságoskönyv záró imádságaiban – ezzel nem ellentmondásban, de mégis oppozícióban – a kísértések Istennel való győzelmes megküzdését emeli ki, az ember Isten irgalmasságából aratott diadalát a nehézségeken. Az utolsó imádság a kísértetek legnagyobbikán, a hitetlen bálványimádáson vett győzelemért ad hálát: „térdeim meg ne hajolnának és nyelvem meg ne mozdulna az idegen isten tiszteletére; […] ebben hízelkedéssel való szólással meg ne fertéztetném.”24 A két utolsó előtti ima, az olthévízi paplak és a templom felépülte utáni hálaadás és könyörgés ezt a győzelmet ünnepli, és az imádkozón túlmutató, közösségi szintre tágítja, különösen a bibliai párhuzam, a salamoni templommal való összevetés révén. Az imádságoskönyv utolsó imádságaival felerősíti és kiemeli a hitetlenek elleni küzdelmet mint állandó csábítást és próbát; az életutat mint az ez ellen való harcot és a templom felépültével teljessé váló győzelmet láttatja. Az örök életbe való átköltözés előtti magárahagyottság, esendőség és magány, amin csak Isten segíthet, illetve a kísértéseken diadalmaskodó, a próbákat Isten kegyelméből végigküzdő, az istengyermekség boldogságát szívében őrző ember képe: ez a kettősség, melyben egyfelől az Önéletírás imádságai, másfelől az imádságoskönyv utoljára láttatja az olvasóval az imaíró Bethlen Kata lelki alakját.

24

Uo., 357.

166

PELCZER KATALIN

„Szent szó, szent beszéd” A beszédhelyzetek és a motívumok kapcsolódása a magyar archaikus népi imádságokban

A téma meghatározása „Sokféle élményt nevezünk imának. Attól, ahogyan az Úr Jézus imádkozott, a nagy szentek nekifeszülésén keresztül az egészen kis emberek fohászkodásáig, akik szívük egyszerűségében mennek oda az oltár elé” – írja Sík Sándor.1 Előadásomban a „kisemberek fohászkodásáról”, a népi vallásosságban „erős imaként”, „szent beszédként” élő, az Erdélyi Zsuzsanna2 által archaikus népi imának elnevezett szövegek műfajiságáról, szövegtipológiájáról és a hagyományozódásban követhető útjáról szeretnék rövid áttekintést adni. Vizsgálódásom nyelvészeti szempontú, tehát irodalomtörténeti és néprajzi kérdések megválaszolására nem vállalkozik, a szöveganyag összetett volta pedig inkább csak részkérdések megoldását, felvetését teszi lehetővé. „Archaikus – apokrif – imádság folklórkategória 1970. február 11-ig nem volt. Az e napon tartott akadémiai előadáson fogadta el a szaktudomány műfajmeghatározó kitételemet.” – írja Erdélyi Zsuzsanna.3 A Hegyet hágék, lőtőt lépék kötet megjelenésekor a nyelvészek, az irodalmárok lelkesen üdvözölték ezeket a szövegeket, amelyeken érződik a lélek ereje, a szó hatalmába vetett hit, de az interdiszciplináris kutathatósághoz szükséges szempontrendszert mindmáig nem sikerült kidolgozni. Az Erdélyi Zsuzsanna által kijelölt kategóriák megmutatják a szöveganyag gazdagságát, kutatásai a középkori írásbeliség, az európai motívumkészlet vonatkozásait rendkívüli tájékozottsággal tárják fel, ugyanakkor a szövegformálás és a hagyományozódás működésének elemzése ilyen módon nem fogható meg. Valószínűleg ezért történt, 1 SÍK Sándor, Az ima elmélete = S. S., A szeretet pedagógiája: Válogatott írások, szerk. RÓNAY László, Bp., Vigilia, 1996, 180. 2 ERDÉLYI Zsuzsanna, Hegyet hágék, lőtőt lépék: Archaikus népi imádságok, Pozsony, Kalligram, 19993. 3 Uo., 18.

167

PELCZER KATALIN

hogy Bárczi Géza4 és Pais Dezső5 néhány fontos nyelvtörténeti észrevétele után inkább a folkloristák tettek kísérleteket a szövegek nyelvészeti szempontú megközelítésére. Erdélyi Zsuzsanna úttörő munkásságán kívül három, a népi imádságok kutatásában szerintem meghatározó szerepű folklorista tevékenységét emelem ki: Pócs Éváét,6 aki ráolvasásként definiálva két kötetbe gyűjtötte, történetiségében is rendszerezte az 1986-ig felgyűjtött szövegeket; Lovász Irénét,7 aki kommunikatív keretbe helyezve, pragmatikai szempontot érvényesítve tulajdonképpen megfogalmazta e szövegek létformájának lényegét; és Tánczos Vilmosét,8 aki egy meghatározott szöveganyagot tanulmányozva egyértelművé tette, hogy ezeknek a szövegeknek közös jegyeit csakis a hagyományozódó motívumrendszer laza szerveződésének vizsgálatával lehet feltárni.

A műfaj meghatározásának kérdése A szöveghalmaz rendszerezése először a műfajiság kérdését veti fel, mert ima, ráolvasás, átok, áldás, azaz különböző szövegszerveződésű és funkciójú szövegek keveredéséről és a történetiségben követhető hagyományozásukról, illetve szinkron továbbélésükről van szó. Az adatközlők egyértelműen imának nevezik a szövegeket. „A népi vallásosságban úgy jön létre a mágia és vallás ötvöződése, hogy fel sem merül a kétféle varázserő elkülönítésének, netán szembeállításának lehetősége.” – írja Tánczos Vilmos.9 A szinkretikus világkép egyik gyökere a népi emlékezetben a pogány hitvilággal kapcsolatot őrző szemlélet, másrészről viszont a középkori benedikció és exorcizmus gyakorlata is összemosta a mágikus és a vallásos cselekmények határait. Pócs Éva szerint: „A vallás a mágia fegyBÁRCZI Géza, Erdélyi Zsuzsanna „Hegyet hágék, lőtőt lépék…” c. műve kapcsán, Vigilia, 1975/2, 80–81. 5 PAIS Dezső, Hozzászólás Erdélyi Zsuzsanna előadásához, Ethnographia, 1971/3, 364– 367. 6 Magyar ráolvasások, összeáll. PÓCS Éva, I–II, Bp., MTAK, 1985–1986. 7 LOVÁSZ Irén, Szakrális kommunikáció, Bp., Európai Folklór Intézet, 2002. 8 TÁNCZOS Vilmos, Nyiss kaput, angyal! Moldvai csángó népi imádságok. Archetipikus szimbolizáció és élettér, Bp., Püski, 2001. 9 Uo., 69. 4

168

„Szent szó, szent beszéd”

vereit is felhasználva küzdött, a mágia pedig a vallás hasonló funkciójú eszközeit helyezte el a maga fegyvertárában”.10 A ráolvasás és az ima műfaj meghatározása a beszédhelyzet és a funkció értelmezésén alapszik: mágikus viszony jön létre, ha a beszélő egyenesen a befolyásolandó dolog, betegség, baj stb. felé fordul, illetve vallásos a viszony, ha a beszélő természetfölötti közbenjárót kér a baj elhárítására. Pócs Éva értelmezésében az eredetileg egyházi imák is ráolvasássá válnak, ha bajelhárítási céllal alkalmazzák őket.11 A ráolvasás kategóriájának ilyen kiterjesztése azonban azzal a következménnyel járna, hogy a funkció alapján a szöveganyagot nem tudnánk elkülöníteni, nyelvi jellemzőiket rögzíteni. Kanyó Zoltán a műfajiság meghatározásának lehetőségét a nyelvi megformálást figyelembe véve fogalmazta meg: „A műfaj, illetve műnem kérdései véleményünk szerint a mélystruktúrával állnak kapcsolatban. Könnyen belátható ugyanis, hogy nem retorikai vagy poétikai sajátosságok alapján, hanem a megszövegezés nyelvi momentumai alapján nevezünk egy irodalmi műalkotást lírainak, epikainak stb.”12 Ez az irodalomelméleti megállapítás tehát a szövegtani vizsgálat lehetőségét, szerepét veti fel a műfajfogalom kialakításában. Az 1970-es évek végétől világossá vált, hogy a szövegek nyelvészeti kutatása egy statikus modell kialakításával nem valósulhat meg, hanem csak alkotás és befogadás kognitív folyamatában, konkrét szövegtípusok megfigyelésével lehetséges. Kiemelt szerepet játszik a beszélőhöz köthető szándékoltság és a hallgatóhoz társuló elfogadhatóság fogalom, a konkrét beszédhelyzetnek való megfelelőség, azaz a koherencia, amelyet Fehér Erzsébet a szakirodalmi meghatározásokat összefoglalva a következőképpen definiál: „[…] a szöveg értelmezhetősége, mivel ez jelenti azt, hogy egy adott konszituációban, az együttműködési szabályoknak megfelelően tagolt és kifejtett nyilatkozatot a partnerek mint teljes és funkciójában lezárt közleményt fogadnak el és értenek meg.”13 A szöveg elfogadhatóságának kérPÓCS Éva, A vallás és mágia határán = P. É., Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán: Válogatott tanulmányok I., Bp., L’Harmattan, 2002 (Szóhagyomány), 176. 11 PÓCS Éva, A magyar ráolvasások műfaji és rendszerezési problémái, Népi kultúra – népi társadalom, 1968, 262. 12 KANYÓ Zoltán, Beszédmód, műnem, műfaj = K. Z., Szemiotika és irodalomtudomány: Válogatott tanulmányok, Szeged, JATE, 1990, 231. 13 FEHÉR Erzsébet, A magyar nyelvészeti szövegkutatás irányai, tárgykörei, Magyar Nyelvőr, 1999, 469. 10

169

PELCZER KATALIN

dése különösen fontos a népi imaszövegek textuális egységének megragadásához, ugyanis a szóbeliség, a motívumvándorlás, a szövegköziség hangsúlyozottan vetik föl azt a problémát, hogy a megnyilatkozást mint aktust el kell választanunk a nyilatkozattól mint nyelvi produktumtól, amelyben a kommunikációs szándék és nyelvi megvalósulásának, nyelvi szerveződésének vizsgálata együtt van jelen.14 Lovász Irén kutatásai új látásmódot érvényesítenek a népi imák vizsgálatában. A legfontosabb nyelvészeti vonatkozás, hogy a vallás meghatározható olyan láthatatlan lényekkel folytatott kommunikációként (szakrális kommunikáció), akik beavatkozhatnak az ember életébe, és például verbális eszközökkel kapcsolat teremthető velük, más értelmezésben pedig a szöveg átélése, az egyénre tett hatása egyfajta autokommunikációként fogható fel. Azoknak az adatközlőknek szavait, viselkedését idézve, akik rendszeresen mondják, maguk számára imaként definiálják ezeket a szövegeket, látható, hogy mély érzelmeket, a transzcendenssel való megélt kapcsolatot jelent az ima (pl. „tiszta szívemből imádkozok hozzá [...] Meg érzem a segítségit”,15 a lejegyző megjegyzése: „sírva”16). Az ima mint beszédaktus, beszédtett jelenik meg, a searle-i osztályozás alapján kérést, kijelentést stb. valósíthat meg.17 Lovász kutatásai szerint a népi imádságokra nem jellemzőek az ún. „klasszikus” kérő ima formulái. A kommunikációs cél általában a speciális záradékban, kijelentés formájában jelenik meg: „Ki ezt az imát napjába háromszor elmongya, / A hét halálos bűne bocsáttatik néki, áment”.18 A népi ima úgynevezett „tiszta” típusát, „amelyikben nincs megszólítás, kérés, a speciális záradékkal végződik, és a searle-i beszédaktusok közül a 2. állítás, kijelentés, megerősítés, valamint az 5. tanácsadás típusba tartozik, nevezhetjük mágikus imádságnak” – javasolja Lovász Irén.19 Ez a meghatározás a népi imákban meglévő, a szakrális kommunikációból fakadó sajátos mágikusvallásos viszonyt emeli ki a műfajiság lényegi jegyeként, megteremtve a szövegek besorolásának, elhatárolhatóságának lehetőségét. Ugyanakkor a záradékolásban kérés is jelentkezhet: „Hallgasd meg kérésemet, kiáltásomat, / PÉTER Mihály, A nyelvi érzelemkifejezés eszközei és módjai, Bp, Tankönyvkiadó, 1991. LOVÁSZ, i. m., 69. 16 ERDÉLYI, i. m., 538. 17 LOVÁSZ, i. m., 43–44. 18 ERDÉLYI, i. m., 208. 19 LOVÁSZ Irén, Az imádkozásról = „Nyisd meg Uram, szent ajtódat…”: Köszöntő kötet Erdélyi Zsuzsanna 80. születésnapjára, szerk. BARNA Gábor, Bp., Szent István Társulat, 2001, 23.

14 15

170


hozzád fölfohászkodásomat, / És ne haggy bennünket szencség nélkül e világból kimúlni, / ámen.”20 A mágikus ima műfaji jellemzőit figyelhetjük meg az Erdélyi Zsuzsanna gyűjteményébe „kevert tudatformájú, funkciójú szövegek” megjelöléssel bekerült, különböző betegségek, testi bajok gyógyítását célzó szövegekben is,21 jóllehet a beszédhelyzethez konkrét gyakorlati cél kapcsolódik, így a szövegfelépítés is eltér a „klasszikus” népi imáétól. Pócs Éva a funkció és a narratíva alapján „epikus ráolvasások”-ként határozza meg ezeket a szövegeket.22 Azt tapasztalhatjuk azonban, hogy a gyógyító-bajelhárító, közvetlenül a megszemélyesített betegséghez forduló mágikus viszony megteremtésével párhuzamosan megjelenik a vallásos viszony kialakítása is, hiszen az elbeszélt történet, a narratív keret a „szent” cselekvéskörébe emeli a gyógyító tevékenységét. A szereplők „szent” személyek: Jézus, Mária, Isten, de lehet például Szent Lucer Márton vagy Szent Ficéria (a ficam szóból) is. Így teremtődik meg az a tudáskeret, amely az imára jellemző, természetfölötti közbenjáróhoz forduló vallásos viszonyt létrehozza, hiszen a szociokulturális tudat a megnevezett szenteket a keresztény világképhez kapcsolja. A rövid történetmondásba beépülhet a szent személyek párbeszéde, amelyben az elbeszélt „sérelem”, baj ismétlődik meg, mindez kiegészülhet a rituális cselekvéssor narrációjával: „Uram Jesus Christus, / mikor a földen járt lába ki menyülvén, / Csont mene heléböl, / […] nagy banatnak hajtotta az eö szent fejet. / Azon méne Asszonyunk szép, szép szüz Maria, / Kerdezé tölle min bankodol édes fiam, édes Jesusom? / Hogy ne bánkodnám Aszszonyunk szep, szep szüz Maria”.23 A cselekvéssor elbeszélése: „En az en szent kezemmel meg fogom szent Szamarodnac labat, / szent szaiambol szent iget rea mondom, / szent lehelletemet rea lehellem”.24 Az elbeszélt helyzet mitikus tér- és időkeretbe foglalódik. A tér bibliai vagy népmesére emlékeztető, a köznapitól eltávolító (Jeruzsálem, Jerikó, paradicsom, acél út, kűhíd stb.). Az idő a Biblia világába vetített múlt, amely vagy az igealak múlt idejű alakjában (elindula, múlék regös nagy út stb.) vagy időhatározói aláERDÉLYI, i. m., 561. PELCZER Katalin, Egy archaikus népi imafajta szövegtipológiai értelmezése, Magyar Nyelv, 2002/3, 294–300. 22 Magyar ráolvasások, i. m., II, 429–553. 23 Uo., 435. 24 Uo., 436 (Az Menyelesröl, Bornemisza 4. bájoló imádsága, 1578).

20 21

171

PELCZER KATALIN

rendelő mondatban („Mikor urunk Jézus elindult Jeruzsálembe, / […] az ő szamarának kificamodott a lába”25) jelenik meg. Ebbe a szent térbe és időbe vetül a konkrét beszédhelyzettel összefüggő betegség, baleset létrejöttének és ráolvasással történő gyógyításának elbeszélése. Az epikus részszöveg a műfajiságot meghatározó elem, mivel az epikus szituáció mint példázat, érvrendszer lép a szövegbe. A ráolvasás műfajt jellemző mágikus viszony az imazáradékokban jelenik meg deiktikus utalással, amely a konkrét beszédhelyzetre utal: „Enis e mai napon meg foktam az en bünös kezemmel, / ez oktalannac auagy embernec labat, auagy kezet, / Enis szent iget rea mondom”.26 Ez a rész azonban el is maradhat, így például a 3. Bagonyai Ráolvasásban,27 ekkor maga a narratív rész hordozza a beszédszándékot, amely bennfoglalással érvényesül a szövegben.28 Tehát a mágikus-vallásos viszony együttes megjelenésével az epikus gyógyító-ráolvasó szövegek is a mágikus ima műfajba sorolhatók.

A szövegtípus A keresztény világképet beemelő, a mágikus-vallásos viszonyt megteremtő beszédhelyzetben létrejövő imák szövegfelépítése eltér aszerint, hogy a konkrét kommunikációs cél a lélek üdvözítése, illetve a bűnbocsánat vagy a test gyógyítása. A vizsgált szövegek azt mutatják, hogy a műfajiság nem azonos a nyelvi megformálással, a kétféle szándék két különböző szövegtípusban ölt testet. A szövegtípusok leírásában fontos, hogy milyen nyelvi formák jelentik a valóság eredményes befolyásolásának eszközét, valamint hogy a nyilatkozatnak milyen kompozíciós szabályok szerint kell felépülnie. Jóllehet nagymértékben a formák érvényesülése garantálja a szövegek hatékonyságát, a mágikus imákban az elsődlegesen szóbeli hagyományozódás folytán rendkívül változatos szövegszerkezet alakult ki. Mi az, ami nyelvészetileg leírható, mi az, ami állandó? Ez a kérdés annál is inkább fontos, Uo., 429. Uo., 436. 27 Uo., 434. 28 TOLCSVAI NAGY Gábor, A magyar nyelv szövegtana, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001, 280. 25 26

172


mivel a folklorisztikában is megjelenik a nyelvi megformálás oldaláról történő rendszerezés. Tánczos Vilmos több tanulmánya foglalkozik a lelki üdvözülés, bűnbocsánat kommunikációs célhoz kapcsolódó népi imákkal. A Nyiss kaput, angyal! című kötetben a moldvai csángó népi imák képeit elemzi. Vizsgálja az archetipikus szimbólumokat mint motivált jelkapcsolatokat, a szakrális üzenetek különböző jelentésrétegének hordozóit (például a szent, a sátán, a fény, a felemelkedés, az égi csoda képét). Az imaszövegek képiszintaktikai egységeit elemezve a szerző a rendszerezés nehézségeit kutatva azt fogalmazza meg, hogy a szövegegységek által kifejezett szimbolikus üzenet alapján lehetne a szövegjellemzőket meghatározni: „az ismétlődő, állandó, de többé-kevésbé variálódó szövegegységek nemcsak formális szintaktikai szerkezetek, hanem tartalmi egységek is, azaz minden állandósult szerkezet egy-egy jól körülírható képi-szimbolikus jelentést hordoz”.29 Ezeket a képi egységeket a szerző mégsem nevezi motívumnak, mivel a folklorisztika szempontjából az eltérő fogalomértelmezés zavaró lehetne. A továbbiakban Tánczos a szimbolikus képek rendszerét mint önálló szövegegységeket vizsgálva kisebb elemeket (képrész, képelem) különböztet meg, valamint bemutatja az önálló képi egységek lehetséges egymáshoz kapcsolódását a választott szöveganyagban, mintegy a szövegszerveződés lehetséges útjaira utalva. Nyelvészeti szempontból egy-egy ilyen kép, képelem mint visszatérő, hasonló tartalmakat, viszonyokat, helyzeteket, magatartásformákat kifejező verbális egység motívumnak nevezhető. Például a beszédhelyzet megteremtéséhez gyakori a szakrális és a profán teret összekötő elem: „Én kilépek én házamból, / Föltekintek magos mennybe”;30 „Én felkelek én ágyambul, / Kimosdózám bűneimbül, / Én kimenék én szencséges ajtóm eleibe, feltekinték én magos mennyégbe”;31 vagy „Én lefekszem én ágyamba, / Testi, lelki koporsómba”.32 Ugyanezen szövegtípusban a beszédhelyzet megteremtése lehet a szent és a profán idő egymásra vetítése: „Ma vagyon péntek ugyanannak a napja, / Krisztus mene kénnyára”;33 „Ma mi van? / TÁNCZOS, i. m., 135. ERDÉLYI, i. m., 538. 31 Uo., 516. 32 Uo., 522. 33 Uo., 509.

29 30

173

PELCZER KATALIN

Péntek? / Annak is a napja. / Krisztus mene kínjára”;34 vagy a szent személy megszólítása: „Fehér rózsa, Mária”.35 Ugyanígy visszatérő motívum a szenvedéstörténetnek mint narratív egységnek egy jelzésszerű töredéke: „Úrjézust zsidók megfogták, / Kőoszlopho’ megkötötték, / Vasdárdával megdárdázták […]”;36 „most el viték A Pogány zsidók / szerelmes szent Fiamat Zsanáj hegyre / tómpa szögel szegezteték / Csúnyával kérdezték / dárdával dárdázták / kórónával kórónázták”.37 Az imazáradékok szintén motívumként térnek vissza. Általában kijelentés beszédszándékot közvetítenek, ez a „klasszikus” imára nem jellemző. Ez azért lehetséges, mert a beszélő közvetítő szerepet vesz fel, magát a szöveget isteni eredetűnek tünteti fel: „Krisztus urunk asz monta / Szent szó szent beszéd / aki eszt az Imátságót / regel este tiszta szivból el mondja / 7 halálos bűne bocsátatik. Amen.”;38 „Te, Szent Bernát, kérlek! / Száll le a földre, / Hirdesd ki ezt a kis imáccságomat, / Aki ezt este, reggel elimádkozza, / Hét bűne megbocsáttatik.” (Szűz Mária szavai);39 „Aki esztet elmongya eszte lefektibe, / Reggel felkeltibe, / Testye beteg, / Lelke készül, / Boldog mennyország ajtaja nyitul’, áment.”40 Ezeken a motívumokon kívül megjelenik a templom képe, az égi madár/angyal metafora, Krisztus és Mária párbeszéde vagy párbeszédtöredéke stb. különböző variációkban kapcsolódva, legtöbbször nem folytatásos szövegmondatokban. Úgy tűnik, a szöveget tulajdonképpen az autokommunikációs beszédhelyzet, az érzelmi telítettség, a transzcendens felé fordulás, a Krisztus-sorssal azonosulás fogja össze. A betegséget gyógyító mágikus imák szövegszerkezete jóval pontosabban meghatározható. A szent térhez, időhöz és személyhez kötődő „baleset” és a gyógyítás, ráolvasás mozzanatainak elbeszélése az, ami az epikus imát mint szövegtípust a hasonló szituációban és funkcióban használt szövegektől megkülönbözteti. Így – ha a searle-i beszédaktusok szerint elemezzük e szövegeket – a ráolvasás-narratíva mint tájékoztatás, kijelenUo., 472. Uo., 365, 424. 36 Uo., 560. 37 Uo., 424. 38 Uo., 425. 39 Uo., 415. 40 Uo., 353–354. 34 35

174


tés jelenik meg; a kérés, esetenként parancs pedig a záradékban fogalmazódik meg, de ez el is maradhat. Például: „Mikor Krisztus urunk a földön járt, / szamár hátán főment egy kűhídra. / Szamara lába kificamodott, / szent fice Máté odafutamodott. / Szent kezeivel megnyomkodta, / szent szájával megfútta, / ín az ínnal, / vér a vérrel, / csont a csontjához forrjon, / oly ép legyön ez a test, / mint azelőtt vót”.41 Tehát az ebbe a szövegtípusba sorolható teljes szövegű imák két úgynevezett részszövegből (azaz a teljes szövegből való kiemelés esetén is lezárt gondolati egységből) állnak össze. A két részszöveg abban is eltér, hogy általában a szenthez kapcsolódó narratív egység a szakrális tér és idő hordozója, míg a gyógyítás jelenéhez kapcsolódó idő/tér a profán világa. (A műfajiság meghatározásakor már példákkal utaltam erre.) Ezen imaszövegek esetében is beszélhetünk visszatérő motívumokról, amelyek egy adott funkcióhoz kapcsolódnak. A hagyományozás és a szóbeliségben történő variálódás miatt nem kizárólagos, de jellemző a kapcsolódás. Így „vezető” motívumnak tekintjük az adott beszédhelyzetben statisztikailag legtöbbször felhasznált motívumot. Például rándulás, ficam esetén – függetlenül attól, hogy emberről vagy állatról van-e szó – a vezető motívum szinte kizárólag a „megbotló ló/szamár” motívuma. Ez csak egy másik betegség, a kelés, tályog „kezelésére” kerül elő nem dominánsan. Vagy a „találkozás a gonosszal” motívum legtöbbször olyan szituációkban jelentkezik vezető motívumként, amelyek kevésbé meghatározható okra vezethetők vissza, ilyenek az igézés, az ijedtség, a természeti jelenségek befolyásolása stb. E motívum egyébként szinte minden szituációban megjelenik, csak a kelés, a lófekély, a rándulás és a szemfájás „kezelésére” nem alkalmazzák.42 Ez a kommunikációs helyzet nem lehet olyan személyes, mint az előzőleg bemutatott saját lélekhez forduló imaaktus, hiszen a szöveg – bár szentek segítségét várják a gyógyuláshoz, a hallgató, a megszólított a betegség maga, az előadás esetleg titkosságra törekszik – mégis egyfajta közösségi megnyilvánulásként realizálódik.

41 42

Magyar ráolvasások, i. m., II, 438. Uo., 429–553.

175

PELCZER KATALIN

A hagyományozódás A szinkretikus világképet hordozó és napjainkig élő hagyományt jelentő mágikus imák olyan szövegek, amelyek léte a történetiségben nyomon követhető. A 15. századtól napjainkig élő szövegvariánsaikat több gyűjtemény is összefoglalja. A történeti változás bonyolult folyamatát a szöveg szintjén viszonylag egzakt módon úgy vizsgálhatjuk, ha a pragmatika felől közelítve olyan meghatározó jegyeket keresünk, amelyekkel a történetiség során ránk maradt szövegeket tipizálni lehet. A történeti szöveg nyelvi megformálásmódja ugyanúgy nem választható el a kommunikációs körülményektől, a pragmatikai meghatározottságtól, akár a szinkróniában létezőé. Figyelembe kell venni, hogy a nyelv és a társadalom története során milyen kommunikációs szükségletből, milyen beszédhelyzetekben, kik által születtek a ránk hagyományozott szövegek, és ehhez rendelni a nyelvi eszközkészlet bemutatását, ugyanis a nyilatkozat „mindenkor a nyelvi cselekvés konszituációjában (kontextusában és szituációjában) nyeri el konkrét és teljes értelmét.”43 A mágikus imák funkciójához hozzátartozik a hagyományőrzés – ez biztosítja a szöveg „öröklődését” a történeti korszakokon keresztül –, ugyanakkor a nyelvi változások tényéből következően alakul is, módosul is nyelvi megformálásuk. Így a történetiségben lehetőség nyílik arra, hogy a szövegjellemzők változását ne különböző korok különböző szövegein, hanem meghatározott szövegtípusokban figyeljük meg. A mágikus imák hagyományozódása alapvetően a szóbeliséghez kapcsolódik, még akkor is, ha írásban lejegyzett formában maradtak ránk, hiszen a középkorban rögzített magyar nyelvű szövegek voltaképpen a szóbeliséget szolgálták. A mágikus imák funkció szerint elváló két szövegtípusa a hagyományozódás folyamatában is némiképp elválik egymástól. A lelki felemelkedést, üdvözülést szolgáló, alapvetően motivikus képelemekből építkező imádságok voltaképpen a szinkróniában létező szövegváltozatok, egy-egy motívumuk kiolvasható a középkori kódexekből, illetve felfedezhetők későbbi ima- és passiószövegekben. Például az Ómagyar Mária-siralom Krisztusszenvedésképe („keseruen kynzathul uos scegegkel werethul”44) megtalálha43 44

PÉTER, i. m., 128. JAKUBOVICH Emil, PAIS Dezső, Ó-magyar olvasókönyv, Bp., Holnap, 1995, 127.

176


tó a Winkler-kódex (1506) Mária-siralmában: „ime a zenthseghes kezeek […] Latom hogh a vas zeghekkel / altal veruen tarthatnak”.45 Pázmány Imádságos könyvében (1606) is megjelenik „Az Úr felmutatása után való könyörgés”ben ez a kép („Nezzed mely nagy kegietlén szegec, altal iártac a te zent fiad labait”46), és megtalálhatók a mágikus imaváltozatokban („Szencséges kezét és lábait vasszögekkel luggasztyák”;47 „Vasdárdákkal liggattak”.48) Az Ómagyar Mária-siralomban („anyath ezes fyaal / egembelu ullyetuk!”49), a Winkler-kódexben („kerlek veddel / az anyat afyawal”), a Nagyszombati kódex (1512–1513) passióból önállósult Mária-siralmában („Kerlec azon zeretö zúlöttem veddel veled atte keserues anyadat vígy el veled zeretö zúlöttem”50) és a mai imaváltozatokban is megtalálható az „együtthalás” motívuma („Mer’ ha te énérettem meghalsz, / Minden édesanya szülötte gyermekér meg kell halni”;51 „és az Anya nem tud a Fiúér’ meghalni”.52) A jellegzetes, népi imát kezdő kép („Én lefekszem én ágyamba, / Testi, lelki koporsómba”53) például Pázmány könyörgésmagyarázatában így szerepel: „Mikor pedigh agiadba le fekszel, megh emlekezzél, a te testednek vtólso agiárul, a koporsórul”.54 A jellegzetes, kijelentést tartalmazó imazáradékról (pl. „aki eszt az Imátságót / regel este tiszta szivból el mondja / 7 halálos bűne bocsátatik. Amen.”55) azt állítottuk, hogy a klasszikus imákra nem jellemző, azokban a kérés, hálaadás beszédszándék nyilvánul meg. A Kazinczy-kódexben (1526– 1541) ugyanakkor az Üdvözlégy után ez a bejegyzés található: „Ez imadsagot ualaky haromzor zenth annanak kepe elött megh oluassa tyz ezör halalos Winkler-kódex 1506, kiad. PUSZTAI István, Bp., Akadémiai, 1988 (Codices Hungarici, 9), 210. 46 PÁZMÁNY Péter, Keresztyéni imádságos könyv. Grác, 1606, kiad. KŐSZEGHY Péter, tan. LUKÁCSY Sándor, Bp., Balassi – MTA Irodalomtudományi Intézete, 1993 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 28), 60r. 47 ERDÉLYI, i. m., 557. 48 Uo., 514. 49 JAKUBOVICH, PAIS, i. m., 128. 50 Nagyszombati kódex 1512–1513, kiad. T. SZABÓ Csilla, Bp., Argumentum – Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2000 (Régi Magyar Kódexek, 24), 317. 51 ERDÉLYI, i. m., 557. 52 Uo., 561. 53 Uo., 522. 54 PÁZMÁNY, i. m., 36r. 55 ERDÉLYI, i. m., 425.

45

177

PELCZER KATALIN

bineinek es hwz ezör bocyanando byneinek kennyat ottya megh vele alexander papa engette”. 56 Ezzel a néhány példával azt szeretném megmutatni, hogy bár a lelki üdvösségért mondott mágikus imákban írott szövegváltozatú hagyományozásról tulajdonképpen nem beszélhetünk, de a szövegelemek, motívumok a középkori egyházi gyakorlatig nyúlnak vissza. A gyógyító funkciójú, részszövegekből felépülő mágikus imákról a nyelvtörténet folyamán több lejegyzés készült. Például a lábfájást, ficamot gyógyító „megbotló ló/ szamár” motívumot hordozó szövegeknek a 15. századtól kezdve a 18. század kivételével napjainkig megtalálhatjuk írásban rögzített változatát, azaz nemcsak egyes motívumok, képelemek, hanem a szövegegész maga vizsgálható. Az adatok időbeli eloszlása lehetővé teszi a szövegek diakron változásának megfigyelését. Például a 3. Bagonyai Ráolvasás (1488), a Bornemisza Péter lejegyezte negyedik bájoló ima (Az menyelésről, 1578) és egy 20. századi változat57 összevetéséből megállapíthatjuk, hogy a szöveg szerkesztése, a részszövegek alapvetően őrződnek, valószínűleg azért, mert a gyógyítás funkció csak ez esetben valósulhat meg. Népköltészetről lévén szó természetesen a variánsok, a szövegromlás, a motívumvándorlás még számos kérdést vet föl.

Összegzés A folklórszövegek történeti szövegtani vizsgálata a konkrét beszédhelyzetben létrejövő szöveg műfaji besorolásával, majd a szövegtípus jellemzőinek leírásával, illetve a motívumrendszer elemzésével képzelhető el. A szövegeket a beszédszituációra jellemző vallásos-mágikus viszony jelenléte miatt az úgynevezett mágikus ima műfajkategóriába sorolhatjuk. Szövegfelépítésüket azonban a konkrét beszédszándék határozza meg. A létrejövő motivikus vagy részszövegből felépülő szövegtípus hagyományozódása a szövegfelépítés függvénye. 56 Kazinczy-kódex 1526–1541, kiad. KOVÁCS Zsuzsa, Bp., Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2003 (Régi Magyar Kódexek, 28), 193. 57 Magyar ráolvasások, i. m., II, 429–436.

178


Előadásom lezárásaként Juhász Ferenc költő népi imákról írott sorait idézem: „És szépségük és erejük nemcsak tartalmaikban van, de nyelvükben is, mert hallván őket, oly erővel ráz meg népem beszélt nyelvének gyönyörűsége, bátorsága, tisztasága és látomásossága, hogy költő-szívemben ámuldozva és szégyenkezve csak édesdeden mosolyogni és könnyezni tudok, mint Bartók Béla zene-örvényeiben, lángoló látomásaiban.”58

58

JUHÁSZ Ferenc, Imák, apokrif mámorok, Új Írás, 1970/9, 74.

179

PÉNTEK VERONIKA

Pécsi Lukács és Erdődi János Soliloquia-fordítása A Soliloquia című meditációs mű eredetéről és a meditáció és soliloquium műfajáról A 16. és 17. században két magyar fordítás is készült a Szent Ágostonnak tulajdonított Soliloquia című műből. Három egymáshoz közelálló, Szent Ágostonnak tulajdonított kegyességi szöveg, a Meditationes, a Soliloquia és a Manuale először 1505-ben jelent meg Velencében.1 1591-ben a katolikus Pécsi Lukács fordításában magyarul is kiadták mind a három művet, ezzel a címmel: Szent Ágoston doctornak elmélkedő: magán beszellö: és naponként valo imadsagit: az keresztyen attyafiaknak épületire, magyarra fordeta, Péchi Lukács.2 Erdődi János, a debreceni református kollégium tanára csak a Soliloquiát fordította le A léleknek Istennel való magános beszélgetései címmel. Ez 1689-ben jelent meg Debrecenben, Kassai Pál nyomdájában.3 A Soliloquia cím miatt alakulhatott ki, hogy a három fent említett mű Szent Ágoston neve alatt hagyományozódott, mert Ágoston valóban írt egy Soliloquiát 386–396 között. Ezt Soliloquiorum libri duo címmel szokták jelölni.4 Míg Szent Ágoston e műve kérdés-felelet formájú részeket is tartalmaz, a soliloquium-irodalom módosult változatát képviselő pszeudo-ágostoni Soliloquia, amelyet Pécsi és Erdődi lefordított, ezt a formát már nem követi. Arra a kérdésre, hogy ezek a művek miért hagyományozódhattak Szent Ágoston neve alatt, azt lehet felelni, hogy többek között az ő műveiből is, elsősorban a Confessionesből, sok részlet szerepel ezekben a szövegekben. Ezenkívül a kompilációk olyan szerzők Libellus meditationum Sancti AUGUSTINI, Velence, Christophorus Colea Pensis, 1505. Vö. Index Aureliensis Prima Pars, Aureliae Aquensis, 1965, A/7. 2 RMNy 671. Hasonmás kiadása: P ÉCSI Lukács, Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági, Nagyszombat, 1591, kiad. KŐSZEGHY Péter, tan. URAY Piroska, Bp., MTA Irodalomtudományi Intézete, 1988 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 17). 3 RMK I. 1372. 4 URAY Piroska kísérőtanulmánya a hasonmás kiadáshoz: PÉCSI, i. m., 14–15. 1

181

PÉNTEK VERONIKA

műveiből tevődnek össze, akiknek gondolkodását Ágoston szelleme, lelkisége is áthatotta.5 Szent Ágoston korai, Soliloquiaként emlegetett művével a keresztény meditációt irodalmi formába öntötte, a filozófiai dialógushagyományt követte, melyben az ön- és istenismeret keresése retorikai keretekben jelenik meg.6 A soliloquia alapvetően önmagunkkal folytatott párbeszédet, magánbeszédet, monológot jelent. Fontos látnunk, hogy a keresztény soliloquiumirodalomnak a meditáció az alapja. Ha a meditáció alapjelentését nézzük, a latin Vulgata meditatio, meditari kifejezése a héber haga (mormol, dörmög, nyög), illetve a görög meletan (gyakorol, folytat, kigondol) szavaknak felel meg. A korai szerzetesség a bibliai textus félhangos ismétlését, recitálását értette alatta.7 Az ismétlést, a folyamatosságot és a félhangosságot emelhetjük ki jelentése alapelemeiként. A soliloquium-irodalomban a folyamatosság és az ismétlés az ember ön- és istenkeresésének attribútumává lesz. További meghatározó lépés az imádság, az Istenhez szóló beszéd megjelenése a műfajban. Tehát az eredeti jelentéséhez képest a későbbi alapvető jellemzője a magánbeszéd, önmegszólítás és az Istenhez szóló beszéd, az ima váltakozása. Ezzel magyarázható, hogy az ilyen típusú műveket sokszor meditáció és soliloquia címmel is kiadták. Amikor a soliloquium műfaja kiegészült az imával, akkor beszélhetünk a meditáció későbbi jelentéséről. A soliloquium-irodalom párbeszédes, illetve prózai formája egyszerre volt jelen a későbbiekben.

A teológiailag kritikus részeket miért hagyhatta változtatás nélkül a két fordítás? Míg Pécsi elsősorban az istenkereső, az Istennel egységre törekvő embert látja Ágostonban, addig Erdődi Isten gondviselését emeli ki. Az önmagát kiSzent Anzelmet bensőséges hangú elmélkedő-imádkozó művei miatt második Ágostonnak is nevezték. Bonaventurára is jellemző volt az ágostoni hangvétel. Vö. SÖVEGES Dávid OSB, Fejezetek a lelkiség történetéből, Pannonhalma, Szent Gellért Hittudományi Főiskola, 1993, 67. 6 Günther BUTZER, Rhetorik der Meditation: Martin Mollers „Soliloquia de Passione Jesu Christi” und die Tradition der eloquentia sacra = Meditation und Erinnerung in der Frühen Neuzeit, hrsg. von Gerhard KURZ, Göttingen, Vandenhoeck und Ruprecht, 2000 (Formen der Erinnerung, 2), 60. 7 Meditation = Historisches Wörterbuch der Rhetorik, V, Hrsg. Gert UEDING, Tübingen, Max Niemeyer Verlag, 2001, 2016. 5

182

Pécsi Lukács és Erdődi János Soliloquia-fordítása

nyilatkoztató, állandóan jelenlévő Isten szerepét hangsúlyozza az emberi életben, amelynek bármilyen alakulása elfogadható az ő akaratában megnyugodva.8 Az egyik aktív, a másik passzív magatartást feltételez az ember részéről az isteni kegyelem működése kapcsán. Míg a katolikus dogmatikában a szabad akarat az áteredendő bűn miatt bár gyengén, de megmaradt, addig a protestáns oldalon az emberi akarat az áteredő bűn miatt teljes mértékben a rossz szolgája. Emellett a katolikusok úgy gondolják, hogy a hit az üdvösség kezdete, az igehirdetés elfogadása, mely feltételezi az üdvösséghez vivő szabad akaratot. Ezzel ellentétben a protestánsoknál az igaz hit elegendő a megigazuláshoz.9 Ide kapcsolódó alapvető kérdés lehet, hogy a predestináció tanát is részletesen tartalmazó Soliloquia két magyar, katolikus és református fordítása e kritikus teológiai résznél miért maradhatott egyforma. Magyarázatként gondolhatunk a nyugati egyház eltérő felekezeteinek közös Ágoston-tiszteletére, és arra, hogy a protestáns kegyességi irodalom ugyanazokat a közös keresztény irodalmi hagyományokat használja fel, mint a katolikus. Gábor Csilla Kegyesség és (inter)konfesszió című tanulmányában jellemzi a protestáns kegyességi és azon belül is a meditációs irodalom középkori katolikus alapjait.10

A fordítókról és a fordítások céljairól, indítóokairól Erdődi a Soliloquiát Losonczi Gyürki Pálnak, egy királyi magyar lovasezred főkapitányának a kérésére fordítja le, annak felesége, Hatvani Mária számára. A Losonczi előnevet felvett Gyürki család 1634-ben kapta meg a nemesi címet. Gyürki István volt, aki azt megkapta,11 és az ő fia volt a fordítást kérő és a maga költségén kinyomtató Gyürki Pál. Erdődi az ajánlólevélben azzal indít, hogy ha látjuk a magunk körüli világot és Isten kinyilatkoztatását a Szentírásban, bebizonyosodik előttünk a léte. Többes szám első személyURAY Piroska kísérőtanulmánya a hasonmás kiadáshoz: PÉCSI, i. m., 18. Bernd Jochen HILBERATH, Kegyelemtan = A dogmatika kézikönyve, szerk. Theodor SCHNEIDER, Bp., Vigilia, 2000, II, 25–31. 10 GÁBOR Csilla, Kegyesség és (inter)konfesszió = Medgyesi Pál redivivus: Tanulmányok a 17. századi puritanizmusról, szerk. FAZAKAS Gergely Tamás, GYŐRI L. János, Debrecen, DEENK, 2008, 85–94. 11 NAGY Iván, Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, Pest, 1858, 501. 8

9

183

PÉNTEK VERONIKA

ben vezeti le a logikai következtetéseket. Alkalmaz gondolatritmust, egymás után feltett beláttató kérdéseket. Bibliai szakaszokat hoz arról, hogyan tett tanúbizonyságot Isten a létéről választott népe történelmében. Összefoglaló következtetése: „Mivel annakokáért, mind a’ természetnek könyvéböl, a’ Szent irásból, világossan ki tetzik, hogy Isten légyen”.12 Ezután magától értetődő következtetéssel lép át a gondviselés jelenlétének igazolására a teremtett világban. Négy pontba szedi, hogy hogyan jelenik meg Isten gondviselése: 1. Semmi sem következik be szerencséből vagy véletlenből. Halmozó felsorolással érzékelteti, hogy ez az élet minden területén így igaz. 2. Ha nem is látjuk át minden dolognak az értelmes, célravezető kimenetelét, hinnünk kell, hogy Isten bölcs irányítása van bennük. 3. Minden rossz, nyomorúság Isten gondviseléséből származik. 4. A nehézségeket nemcsak csendes, békességes lélekkel kell elszenvednünk, hanem örömmel is.13 Ezt követően Hatvani Mária konkrét élethelyzetére alkalmazza az addig leírt következtetéseit. Leírja, hogy a férje kérésére fordította le a munkát deák nyelvből, és szintén a férj volt az, aki a maga költségén kinyomtatta Isten dicsőségére, a magyar egyház lelki épülésére, de legfőképpen a felesége vigasztalására.14 Azért, hogy a harcban távollevő férje miatt ne aggódjon, hanem figyelmét irányítsa „Istenéhez való kegyességének és buzgóságának naponként való gyakorlására.”15 Ezután öt pontba szedi, hogyan viselkedik, gondolkodik egy kegyes ember: 1. Minden Isten akaratából van, és azt senki el nem kerülheti. 2. Az Isten akarata jó, ezért nem méltó dolog bánkódni rajta. 3. Az ember vak és tudatlan lényként nem tudhatja, mi szolgál javára, illetve kárára. 4. Amely dolgok nekünk nem tetszenek, gyakran nagy jók azok. 5. Hangsúlyozza Gyürki Pál nemes, hasznos célú szolgálatát, aminek örömet kellene hoznia.16 ERDŐDI János, A’ Léleknek Istennel való magános beszélgetési, Debrecen, 1689, 5 (Ajanlo level). 13 Uo., 6–8. 14 Uo., 9. 15 Uo., 9–10. 16 Uo., 10–12. 12

184

Pécsi Lukács és Erdődi János Soliloquia-fordítása

Pécsi Lukács működése a 16. század második felében Nagyszombathoz és az ellenreformáció korai szakaszához kötődik. A 16. században a nagyszombati kivételével az összes nyomdát protestánsok működtették. Telegdi Miklós érsek 1577-ben az esztergomi káptalan, valamint a katolikus egyházi és világi főurak anyagi támogatásával megvásárolta a bécsi jezsuiták nyomdáját. A nyomda köré szervezett írócsoport tagja volt Pécsi Lukács. Weszprémi István szerint Pécsi amellett, hogy botanikával is foglalkozott, az esztergomi főegyházmegye ügyésze és közjegyző is volt. Azt, hogy jezsuita volt, többen is megcáfolták.17 Pécsi Kutassy János pécsi püspöknek és esztergomi érseknek ajánlja a fordítást. Nemcsak a nemes tartalom megfelelő szintű befogadása reményében, hanem pártfogása miatt is, hogy legyen, aki elfogadtassa, helyben hagyja célkitűzését.18 Elsősorban a kegyes, az imádságos életre akar nevelni. Szándékát erős érzelmi töltés és felelősségérzet hatja át: „ez írással föl kiáltoc, aldvan az urat, egyebetis arra intvén.” Megmagyarázza, hogy Isten ismeri szükségleteinket, és kész is megadni azt, ami szükséges. Azért kell mégis könyörögni hozzá, hogy észrevegyük, honnan jön a jó életünkbe, és készek legyünk a hálaadásra.19 Erdődi kifejezetten hangsúlyozza, hogy a teremtett világ bizonyítja Isten létét. Ez a gondolatkör érintkezik Pécsi szavaival, miszerint az egész teremtett világ az Isten háza, így bárhol ráirányíthatjuk lelkünk figyelmét, bárhol imádkozhatunk.20 Az imádkozáshoz alázatos, az isteni akaratot teljes szívvel elfogadó lélek kell. Ezt a gondolatkört Erdődi nyomatékosan kiemeli. A két fordítás különbsége tehát az előszók iránymutatásában van. Teológiai szempontból nem változtattak a fordítók a szövegen. A különbség nyelvezetük stílusából adódik.

A második meditáció Végül a második meditáció két fordítását szeretném bemutatni, hogy lássuk, hogyan kapcsolódnak össze az önmegszólító és imádságos részek, valamint a bizonyos témákról való elgondolkodás. A címe Az embernek nyomoruságárul URAY Piroska kísérőtanulmánya a hasonmás kiadáshoz: PÉCSI, i. m., 8–13. PÉCSI, i. m., 6–7 (Előszó). 19 Uo., 5. 20 ERDŐDI, i. m., 2–4 (Ajanlo level); PÉCSI, i. m., 5–6 (Előszó).

17

18

185

PÉNTEK VERONIKA

és gyarlóságárul.21 Ez a cím és a többi is leginkább az Isten és az ember milyenségére vonatkozik, hiszen a műfaj alapvető sajátsága az egyén önkeresése Isten mellett, Istenhez viszonyítva. A második meditáció első szakaszában ellentétek felsorolásával mutatja be a két fordítás, hogy az ember mennyire más, mint teremtője. Nem a téma kimerítése, hanem annak nyomatékosabb megértése a cél. A szöveg elejétől kezdve nagyon jól tetten érhetjük a soliloquium és az ima keveredését: a szerző váltakozva egyszer önmagát szólítja meg, illetve önmagáról ír, majd a gondolatokat továbbalakítva Istent szólítja meg. Önértelmezését leginkább Istenhez való viszonyításokkal, összehasonlításokkal teszi meg, sorozatosan érzékeltetve Isten és önmaga előtt is Isten melletti kicsinységét: nyomorvlt allapatom, mikor lehet görbesegem egyenlő ingyenes voltoddal? Az egyes es magánvaló lakást kedvelled uram, en az sokaságot, te az chendesseget, én az kialtast, te az igasságot, én az hévságot, te az chendesseget, én az kialtast, te az igazságot, én az hévságot, te az tisztaságot, en tisztatalansagot követec, mit beszélyec többet?22

Miután megállapította, hogy Istenre mi jellemző, az alapján fogalmazza meg kérését, hogy mit adhat neki Isten, és hogyan emelkedhet emberi természetével az ő közelébe: élet vagy, elevenecs meg engem, imhol read nezec abraztato Istenem, te ieczettel az földböl engemet, epech föl engemet23

Kettős metaforasorral fejezi ki, hogy milyen az ember, és ebből következően milyen, önmagától eltérő Istenhez fordul: beteg vagyoc, az orvoshoz kialtoc, vac vagyoc, az világossághoz sietek, meg holtam, az élethez fohazkodom.24

Az élet nehézségeinek halmozását, majd a halál lehetséges varriációinak halmozó felsorolását azzal zárja, hogy nem lehet tudni, mikor jön el a halál. Mindezek ellenére bízik Isten megtartó erejében, és négytagú fohászsorral zárja a meditációt. Az Isten és az ember közötti másság ellentéte a kérés és a fohászos hangnemű Istenhez szólás lehetőségében oldódik fel. Így hangzik ez a rész: Kialtoc vram míg ki muloc, talam ki nem muloc, hanem benned meg maradoc. Megmondom azért, meg beszellem nyomorusagomat, meg vallom, es nem PÉCSI, i. m., 83–86; ERDŐDI, i. m., 8–13. PÉCSI, i. m., 83. 23 Uo., 84. 24 Uo., 84. 21 22

186

Pécsi Lukács és Erdődi János Soliloquia-fordítása szegyenlem kelletlen voltodat elötted […] Iüy hozzam vilagossag, mely altal latoc, jeleny meg dichőség, kibül öruendezzec: nyilatkozzal meg élet, melyben ellyec, én vram Istenem.25

A katolikus Pécsi Lukács és a református Erdődi János a keresztény lelkiségi irodalom felekezetek fölötti hagyományát közvetítik fordításukkal, és újabb példával szolgálnak a kegyességi irodalom interkonfesszionális jellegére. A különbség nem a tartalmi kérdésekben van, hanem munkájuk stílusában, nyelvezetében. Ez függött a fordítók személyétől, fordításuk keletkezésének korától (a két fordítás között 98 év van), az adott országrész nyelvhasználati, nyelvjárási szempontjaitól és a felekezeti hovatartozástól. Pécsi és Erdődi fordítása igazolja, hogy újkori kegyességi irodalmunkban nemcsak a középkori hagyomány későbbi művei jelennek meg magyar nyelven, hanem maguk a pszeudo-ágostoni művek is, amelyek a meditációs irodalom alakulását döntő mértékben meghatározták.

25

Uo., 85–86.

187

REICHARDT GABRIELLA

Nádasdy Pál imádságoskönyve (1631) A művészetek pártolása és a vallásos meggyőződés Nádasdy Pál személye esetén családi hagyományból magyarázható. Már köznemesi származású dédapja, Nádasdy I. Ferenc is fontosnak tartotta, hogy mindegyik gyermeke tudjon írni és olvasni, még a leányok is.1 A reformáció hitelveit ugyan Nádasdy Tamás (1498–1562), a 16. század utolsó nádora vezette be a család életébe Melanchthon közvetítésével, de az ő esetében még nem elsődleges kérdés, hogy melyik irányzathoz tartozott, sőt újabban inkább a vallási hovatartozástól független kultúraközvetítő szerep kerül hangsúlyozásra a sárvári Nádasdy udvar esetében.2 A kultúratámogatás mind Pál nagyapja, mind apja, Nádasdy II. Ferenc (1555–1604) alatt meghatározó. A nádor által Sárváron alapított iskola és nyomda a korabeli Magyarországon példaértékűnek tekinthető. Az iskolai oktatásban és a nyomdai munkálatokban fontos szerep jutott Sylvester Jánosnak, akinek nevéhez köthető a Grammatica Hungarolatina (1539)3 és az első teljes egészében magyar nyelvű Újtestamentum-fordítás (1541),4 illetve ezek kiadása. Azonban nem csak az előbbiekben említett tevékenységek kapcsolhatók Nádasdy Tamás nevéhez. Sárvári udvarában a korban egyedüli módon humanista kört hozott létre, melynek tagjai voltak Sylvester János mellett Dévai Bíró Mátyás, Bornemisza Péter, Szegedi Kőrös Gáspár, valamint ide igyekezett Tinódi Sebestyén is. A kör tagjai nem tartózkodtak állandóan a sárvári udvarban, azonban kivétel nélkül kapcsolatban álltak Nádasdyval, amiről a fennmaradt levelezések tanúskodnak. Számukra a főúr személye és kapcsolatrendszere jelentette a reneszánsz szellemiség zálogát.5 BESSENYEI József, A Nádasdyak, Bp., General Press, 2005, 17. SZAKÁLY Ferenc, Sárvár, mint helyi kulturális központ = Nádasdy Tamás (1498–1562): Tudományos emlékülés, Sárvár, 1998. szeptember 10–11., szerk. SÖPTEI István, Sárvár, Nádasdy Ferenc Múzeum, 1999, 87–100; ŐZE Sándor, Nádasdy Tamás nádor és az örményesi pálos kolostor = Decus Solitudinis: Pálos évszázadok, szerk. SARBAK Gábor, Bp., Szent István Társulat, 2007 (Művelődéstörténeti Műhely – Rendtörténeti Konferenciák, 4/1), 182–184. 3 RMNy 39. 4 RMNy 47. 5 TAKÁCS Zoltán Bálint, Nádasdy Tamás, a mecénás tevékenysége, Honismereti Híradó, Sárvár, 2003/2, 18. 1

2

189

REICHARDT GABRIELLA

Nádasdy Pál Áhítatos és buzgó imádságok 6 címet viselő imádságoskönyvére Koltai András Batthyány Ádám imádságoskönyve7 című tanulmánya, illetve a Nádasdy családdal kapcsolatos kutatásaim és olvasmányaim hívták fel figyelmemet. Az imádságoskönyv létéről a Régi Magyarországi Nyomtatványoknak az 1601–1635 közti időszakban megjelent könyvek jegyzékét tartalmazó kötete csak annyit közöl, hogy két példánya maradt ránk, egyik az Országos Széchényi Könyvtárban, a másik pedig Sárospatakon a Református Kollégium Könyvtárában. Kutatásaim kezdetén a sárospataki példány még Nyizsnyij Novgorodban volt, mostanra azonban hozzáférhetővé vált Sárospatakon.8 Az OSZK-ban található példánnyal egy teljes egészet tesznek ki, a címlap nem maradt fenn egyik példány esetében sem. Feltehetjük a kérdést, mi vehette rá Nádasdyt egy imádságoskönyv megalkotására. A családban őt megelőzően senki sem kezdett önálló mű írásához. Ennek főként politikai és hadi okai vannak, hiszen Pál elődeitől eltérően a politikában kevésbé volt ambíciózus és tehetséges, a hitélethez és az irodalomhoz jobban vonzódott.9 A körülmények sajátos alakulása folytán nem volt ki eligazítsa a hadászat és a politika világában, hiszen édesapja, Nádasdy II. Ferenc 1604-ben elhunyt, amikor ő hatéves volt, édesanyját, Báthory Erzsébetet pedig nem sokkal ezután – a történettudomány mai állása szerint – „koncepciós perbe” fogták.10 Így Nádasdy II. Tamásnak, nagyapja unokaöccsének, illetve Megyeri Imre alispánnak és királyi tanácsosnak, apja jó barátjának gyámsága kiemelt jelentőséggel bírt neveltetésében. Ezen tényeket figyelembe véve nem csodálkozhatunk, hogy a főúr az intellektuális tevékenységek felé orientálódott, miután az udvarában megforduló számos tudós ember révén magas szintű műveltségre szert tehetett. Mindehhez hozzájárult bizonytalan egészségi állapota is, hiszen egy tizenhat RMNy 1494. KOLTAI András, Batthyány Ádám imádságoskönyve, Magyar Könyvszemle, 1997/2, 187–200. 8 Itt köszönöm meg Dr. Dienes Dénes Igazgató Úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a Sárospatakon őrzött példány fotómásolatát. 9 DOMINKOVITS Péter, PÁLFFY Géza, Küzdelem az országos és regionális hatalomért: A Nádasdy család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalma a 16–17. században (1. rész), Századok, 2010/4, 785. 10 L. LENGYEL Tünde, VÁRKONYI Gábor, Báthory Erzsébet: Egy asszony élete, Bp., General Press, 2010. 6 7

190

Nádasdy Pál imádságoskönyve (1631)

éves korában elszenvedett lovasbalesete után a Magyar Királyi Kamara még halálától is tartott.11 Felmenőihez hasonlóan ő is támogatta tehetséges fiatalok külföldi tanulmányait, köztük Lethenyei István csepregi prédikátor iskoláztatását, valamint nyomdát is létesített Sopronkeresztúron, melyet Manlius János működtetett haláláig. Ezt a nyomdát kapta hozományként Farkas Imre, aki 1619-ig ugyanitt, majd 1621-től Csepregen dolgozott. Ebben a nyomdában látott napvilágot Nádasdy Pál imakönyve is. A kutatás jelenlegi állása szerint a csepregi nyomdában 1645-ig 26 mű jelent meg, 22 magyar és 4 latin nyelven. A legtermékenyebb időszak a nyomda életében az általunk vizsgált évekre esik, 1630-ban három, míg 1631-ben négy könyvet nyomtattak ki. A művek tartalmát tekintve többségük vallásos tárgyú, ami nem is meglepő, ugyanis Csepreg volt a korban az evangélikus egyház központja a NyugatDunántúlon.12 A vallási tartalom mellett fontos a magyar nyelv ápolása is ezekben a művekben, mert a lakosság jelentős hányada csak az anyanyelvét beszélte. Pál nemcsak az udvarához tartozó prédikátorok, iskolamesterek (Lethenyei István, Zvonarics Imre, Nagy Benedek, Kis Bertalan) munkáinak megjelenéséhez járult hozzá, hanem külföldi protestánsok műveit is befogadta, többek között Wolfgang Mangelburg és Gregor Gerber munkáit.13 Mindemellett a soproni polgármester, Lackner Kristóf emblémás köteteinek külföldi megjelenését is támogatta.14 Érdemes megvizsgálnunk a keletkezés időpontját, az 1631. esztendőt. Nádasdy ebben az évben töltötte be harmincharmadik életévét, ekkor érte el a krisztusi kort. Életéről sajnálatos módon kevés információval rendelkezik a történettudomány, ami magyarázható rövid életével is, 35 esztendős volt, amikor meghalt. Betegségei megterhelték életét. Ezért írhatta művét, köszönet-, illetve hálaképpen Istennek, valamint utódai számára, hogy hitbéli tudását rájuk ruházza. Másrészt az 1631. év azért is kiemelkedő lehet a megjelenést tekintve, mert ebben az évben, június 25-én Csepregen zsinatot TOMA Katalin, Gróf Nádasdy III. Ferenc mecénási működése, Századok, 2010/4, 856. ZÁTONYI Sándor, Könyvnyomda Csepregen a XVII. század első felében, Vasi Szemle, 1963/2, 86–87. 13 MONOK István, A Nádasdy család sárvári és pottendorfi udvara és könyves műveltsége = Kék vér, fekete tinta: Arisztokrata könyvgyűjtemények 1500–1700, Kiállítási katalógus, szerk. MONOK István, Bp., 2005, 72. – RMNy 1492, 2027. 14 RMNy 1133. 11 12

191

REICHARDT GABRIELLA

tartottak, ahol Winkler András külföldi tanulmányai után hazatérve aláírta az ágostai hitvallást, majd ezt követően kórházi lelkészként szolgált.15 Ezen a zsinaton részt vett a dunántúli egyházkerület püspöke, Kis Bertalan, aki Nádasdy II. Ferenc támogatásával végezte tanulmányait, majd 1604 után Báthory Erzsébet vette pártfogásába. Csepregen tanítóként, majd 1619-től Nádasdy Pál udvari papjaként szolgált egészen 1625-ig, amikor megválasztották püspöknek.16 Nádasdy Pál imádságoskönyvének előszava szerint – „Írtam Sárvárat Szt. Iván hónak második napján, 1631 Esztendőben.” – a júniusi zsinat idejére, ha nem is az egész kötet, de egy része biztosan elkészült, s be tudta mutatni az ott megjelenő egyházi személyeknek. Valószínűleg leginkább Kis Bertalannak akart imponálni művével, hiszen teológiai tudását neki köszönhette, valamint bizonyítani szándékozott azon törekvését, hogy gyermekeit is e vallás hitelveire oktassa. A harmadik és egyben legfőbb indítéka lehetett az imádságoskönyv elkészítésének, hogy ebben az évben született Tamás nevű harmadik gyermeke. Tamás nem érte meg a felnőtt kort (1633 augusztusának végén elhunyt), csak bátyja, Ferenc, a későbbi országbíró és Mária, aki apácának állt.17

Az imádságoskönyv bemutatása Az imádságoskönyvet a szerző bemutatkozása nyitja, melyben leírja minden addig megszerzett tisztségét: „Egybe szedettetet és irattatot az tekentetes Nemzetes és Nagyságos Gróff Nadasdi Pal, Fogaras földénec örökös, és Vasvármegyénec fő-ispánnya, Szentelt Vitéz, az Fölséges Római Császárnac, Nemes Magyar, és Cseh-Országi Coronás Kiralynac ö Fölségenec Tanácsa, Magyarországi Komornic Mestere és az Dunán innenvaló részeinec s -Canisa ellen vetet Vég-házaknac Generalis Capitánnya által.”18 PAYR Sándor, A soproni evangelikus egyházközség története, Sopron, 1917, 295. Sárvár története, szerk. SÖPTEI István, Sárvár, 2000, 200. 17 A Nádasdy család grófi ágának leszármazása a XVI–XVII. században = A mecénás Nádasdy Ferenc, http://nadasdy.barokkudvar.hu/?q=node/6. (Megtekintés dátuma: 2010. október 16.) 18 Vö. DOMINKOVITS, PÁLFFY, i. m., 784–785. 15 16

192


Ezt követi a Dedicatio, miszerint művét gyermekeinek, Nádasdy Ferencnek és Nádasdy Tamásnak szánja nevelés céljából: „Néktek azért, néktek ajánlom szerelmes magzatim, ez üdvösségre vezérlő kis munkácskámat, hogy ti ezzel hütötök gyarapodására, világi életeteknek kegyességben való foglalására, és az igaz buzgóságnak Istenhez való fölindítására […]”. Az imádságoskönyv olvasóközönsége ez esetben valószínűleg a szűk család és háza népe lehetett. Az imádságoskönyv elkészítésének nemcsak vallási okai lehettek, hanem műve ajánlásával szellemi társat keresett maga mellé, intellektuális közeget próbált kiépíteni. Ez az önreprezentáció egyik módozata volt.19 Az előszóban Thucydidest és a Zsoltárok könyvét idézi, hisz e kötetek megtalálhatóak voltak a családi könyvtárban. A halála után felvett inventárium szerint „két Biblia magyar és deák” volt sárvári házában.20 Ezen adatok alapján is láthatjuk, hogy Nádasdy Pál klasszikus műveltséggel rendelkezhetett. A Biblia esetében meg kell vizsgálnunk, hogy melyik magyar Bibliakiadást használhatta. Az bizonyos, hogy nem a Sylvester János által fordított változatból veszi a Zsoltárok könyvéből származó idézetet, hiszen az csak az újszövetségi szövegrészeket tartalmazza. Vagy a Károli Gáspár-féle Biblia Szenci Molnár Albert által javított kiadását (1608), vagy a Káldi György által kiadott Bibliát (1626) használhatta. Mivel a Káldi-Biblia katolikus szellemiségű, ezért a Szenci által kiadott Biblia, vagyis a Hanaui Biblia használata valószínűsíthető. A Zsoltárok könyvéből vett idézet mindkét Biblia szövegében ugyanúgy szerepel, így ez az idézet nem tudja érdemben meghatározni a Biblia-használatot. Feltűnő azonban, hogy Nádasdy III. Ferenc Bécsbe került elkobzott könyveinek jegyzékében21 nem találkozunk Nádasdy Pál művével. Ehhez hozzájárulhatott Nádasdy III. Ferenc katolizálása is, azonban a Pál halála (1633. október 15.) után felvett inventárium sem tesz róla említést. Az országbíró kivégzése után felvett könyvlajstrom azonban nem tekinthető teljes mértékig hitelesnek, hiszen a korabeli leírások alapján hatalmas könyvgyűjteménnyel rendelkezett, a jegyzékbe vett könyvek ennek csak kis részét teszik ki. 19 HELTAI János, Műfajok és művek a XVII. század magyarországi könyvkiadásában (1601–1655), Bp., OSZK–Universitas, 2008 (Res Libraria, 2), 102. 20 Az inventárium közlése: REICHARDT Gabriella, Nádasdy Pál javai Sárváron 1633-ban, Honismereti Híradó, Sárvár, 2009/1–2, 58. 21 Magyarországi magánkönyvtárak II. 1588–1721, szerk. MONOK István, Szeged, Scriptum, 1992, 101–107.

193

REICHARDT GABRIELLA

Az imakönyv Dedicatiójában árulja el a szerző alkotási módszereit, miszerint a mű „egybe szedettetett és irattatott”. Ebből a megjegyzéséből is valószínűsíthetjük – melynek bizonyítására a későbbiekben sor kerül –, hogy az imakönyv nem teljesen önálló munka. A Dedicatióból kiderül továbbá az is, hogy nemcsak gyermekeihez, hanem az uradalmai alá tartozó lakosokhoz és magisztrátusaihoz is szól, kérve őket az üdvösségre, illetve arra, hogy a világi állapot szerint hirdessék az igét. Magisztrátusainak akar ezzel a művel útmutatást adni. A bevezető részben magyarázza meg könyvének címét is: „az fölséges Urnak velem való kegyelmes jó téteménnyeirűl elmélkedjem szüntelen. Az melybűl lett osztán, hogy igaz buzgóságbúl való hála-adások, és minden szükségimért való könyörgő fohászkodásoc származzanak szívemben”. A Dedicatio és az imakönyv közé beékelődik Lethenyei Istvánnak 12 versszakból álló imádsága, amely előszóként is értelmezhető. Az imakönyv 336 oldalon 60 imádságot tartalmaz. Nádasdy Pál műve hasonlóságokat mutat az azonos időszakban megjelent imakönyvekkel is, például Mihálykó János Istenes és áhítatos imádságok című munkájával, amely Csepregen jelent meg 1630-ban.22 Szintén egyezés mutatható ki a Lőcsén 1629-ben kiadott Eperjesi magyar eklézsia mindennapi felfegyverkedése, azaz mindennapi imádságos könyvecskéje című művel, amelynek szerzője Madarász Márton volt,23 valamint feltehető Lethenyei István 1629-ben Csepregen kiadott imádságoskönyvének használata is.24 Utóbbit azonban konkrét párhuzamokkal nem tudjuk bizonyítani fennmaradt példány hiányában. Annyi azonban bizonyos, hogy e műre utal Farkas Imre Mihálykó János imádságoskönyvének ajánlásában: „lássa és olvassa az 1629 esztendőben nyomtatott imádságoskönyvecskének praefactioját, avagy elöljáró beszédét, melyet Lethenyei István az Mi Csepregi Praedicátor Urunc bocsátot ki.” Nádasdy Pál áhítatos és imádságoskönyve össze van kötve Mihálykó János 1630-ban kiadott imádságoskönyvével, innen is következtethetünk arra a tényre, hogy Nádasdy Pál ismerte Mihálykó művét. A protestáns műveken kívül meg kell vizsgálnunk Pázmány Péter katolikus Imádságos könyvét is, melyet (negyedik kiadásban) Pozsonyban adott ki 1631-ben.25 Azonban nemcsak a korabeli imádságosRMNy 1459. RMNy 1439. 24 RMNy 1425. 25 RMNy 1513. 22 23

194


könyvekkel, hanem a későbbi művekkel való összehasonlítása is fontos, hiszen ezek alapján megvizsgálhatjuk, hogy ebben a korban mely imádságok voltak széles körben elterjedtek evangélikus és katolikus körökben. Jelen esetben Batthyány Ádám katolikus főúr Lelki kard című 1654-ben, Bécsben kiadott imakönyvével kapcsolatban végzek összehasonlítást.26 Az összehasonlítás első lépéseként a már említett imakönyvekben megvizsgálom, milyen rendszer szerint következnek egymás után az imacsoportok, és ezeket követi-e Nádasdy Pál. A vizsgálatban Madarász Márton 1629-ben, Mihálykó János 1630-ban, Pázmány Péter 1631-ben és Batthyány Ádám 1654-ben kiadott imakönyveit hasonlítom össze Nádasdy munkájával. Nádasdy Pál, hasonlóan a fent említett szerzőkhöz, ajánlással kezdi művét, amit személyesen ő írt, ahogyan Madarász, Pázmány és Batthyány is tette, míg a Mihálykó-kiadás elején Farkas Imre nyomdász szavait olvashatjuk. Az ajánlás után ékelődik be Lethenyei István 12 versszakos imádsága, mely formula az említett szerzőknél nem lelhető fel. Nádasdy Pál imádságoskönyve 60 imádságból áll össze, ezeket összegzi a kötet végén található Táblában („Táblája ez könyvecskében foglaltatott imádságoknak”), oldalszámokkal ellátva. Ezen imádságok címeit összehasonlítva a három korabeli imakönyvvel az alábbi eredményt kapjuk. Nádasdy Pál

Madarász Márton

I. Reggeli hálaadás II. Estveli hálaadó könyörgés VIII. Úton járók- Útonjáró imádnak Istenhez való sága könyörgések XIII. Békességnek Békességért megmaradásáért való könyörgévaló könyörgés sek XIV. Beteg em- Beteg ember bernek imádsága könyörgése 26

Mihálykó János

Pázmány Péter

Estveli ének

Reggeli imádságok Estveli hálaadás

Úton jároknak éneke

Uton-járók könyörgése

Betegekért

MOL Batthyány család levéltára (P1313), Kéziratok, 267. cs., fol. 358. és 359.

195

REICHARDT GABRIELLA

XV. Prédikáció előtt való könyörgés XVI. Prédikáció hallgatás után való könyörgés és hála adás XVII. Az angyali őrizésért való könyörgés XX. Az isteni félelemben és új életben megmaradásért való könyörgés XXI. Az alázatosságért való könyörgés XXV. Mindennemű szükségünkben és nyavalyáinkban az hatalmas Istenhez való könyörgés XXVII. Az pokolbeli kísértetek ellen XXX. Szent Szent Ágoston Ágoston doktor imádsága könyörgése XXXVII. Tiszta életért való könyörgés

Predikácio-előtt

Prédikáció után való dicséret

Predikácio-után

Az angyali őrizetért való ének

Az örző Angyal segétségeért Isteni félelemért

Az alázatosságért Az alázatosságért

Hálaadás minden- Háborúságainknak, féle nyavalyából és Nyavalyáinknak és nyomorúságból csendességgel… való megszabadulásért Az ördög kísérteti Eördög-ellen-való ellen való győzegyözedelemért delemért Szent Ágoston hála-adása A tiszta életért

196

A Tiszta életért


XXXVIII. Az özvegyeknek és árváknak könyörgése XL. Testi kísértetek ellen való győzedelemért XLI. Az halálnak félelme ellen való könyörgés XLII. Erős reménységért, és bizodalomért való buzgó könyörgés XLVI. Az Úrvacsorájához készülő embernek imádsága XLVII. Az Úrvacsorájának hozzánk vétele korán való könyörgés XLVIII. Az Úrvacsorájának vétele után való hálaadás XLIX. Mennydörgésnek és égi háborúnak eltávoztatásáért való könyörgés

Eözvegyek és Arvák könyörgése

A testnek kísérteti ellen való győzedelemért A halál félelme ellen

Testi kisértetekellen A halál félelme ellen A reménségért

Vr Vacsoraia-elöt való Imádság

Könyörgés az Úr vacsorájával élés előtt Imádságok az Úrnak végvacsorájával való élés után Égi háború, Kőeső és égi hákőeső, menny- ború ellen való dörgés mennyimádság ütő kő és villámlás ellen könyörgések

Az Úr vétele-után

Az égi Háborúkellen

A táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy számos olyan imádság fellelhető Nádasdy imakönyvében, melyet kortársai is használtak, de alapvető kér197

REICHARDT GABRIELLA

dés, hogy vajon ezek az imádságok tartalmuk tekintetében is megegyezneke, vagy csak olyan imádságokról beszélhetünk esetükben, melyek ismertebbek voltak. A következőkben erre keresem a választ, példák bemutatásával. Nézzük meg a mindegyiküknél megtalálható Mennydörgés és égi háború elleni imádság incipitjeit: Nádasdy Pál: „Áldott mennyei nagy Úristen…” Madarász Márton: „Oh csudálatos cselekedető Isten…” Mihálykó János: „Oh örök mindenható Úristen…” Pázmány Péter: „Nagy-hatalmú Isten, ki megmutatod…” Jól látható, hogy hiába ugyanaz az imádságok címe, de teljesen más azok kezdősora, ebből következőleg nem használhatják ugyanazt az imádságot alapként. Az Úton járók imádsága esetében: Nádasdy Pál: „Mindenható örök Úr Isten…” Madarász Márton: „Örök mindenható Úristen…” Mihálykó János: „Uram Isten, ki ígértél oltalmat…” Pázmány Péter: „Irgalmas kegyelmes Isten…” Az ima esetében valószínűsíthető, hogy Nádasdy Pál Madarász Márton imakönyvét ismerhette, és ebből vesz át imádságokat, ahogy ezt Szent Ágoston doktor könyörgése is mutatja: Nádasdynál „Én Istenem, én irgalmasságom…”, míg Madarásznál „Én Uram Istenem…”. Nádasdy könyvéhez természetes módon felhasználta a Madarász által írt evangélikus imádságoskönyvet, azonban szerkezetét tekintve inkább Pázmány művével mutat hasonlóságokat. Honnan ismerhette az evangélikus főúr az esztergomi érsek imakönyvét? Ahogy arról már korábban szó esett, Nádasdy támogatta az udvarában megforduló lelkészek és hittudósok munkáinak kiadását. Pázmány Kalauzáról a Nádasdy udvarához köthető Zvonarics Imre írt kritikát,27 melyre Pázmány Szyl Miklós álnéven írt választ Nádasdy Pálnak: Csepregi mesterség, azaz Haffenrefernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek cégéres cigánysági és orcaszégyenítő hazugsági, Bécs, 1614.28 Előfordulhat, hogy nemcsak a vitairatot küldte el a főúrnak, hanem imakönyvének gráci első kiadását is.29 Pázmány célja ezzel az lehetett, hogy kapcsolatot teremtsen az RMNy 1072. RMNy 1061. 29 RMNy 945. 27 28

198


evangélikusok egyik befolyásos patrónusával, hogy a katolizáció útját megindítsa a Nádasdy családban.30 A főúr ismerhette Mihálykó János 1630-as művét is, hiszen ezek egy kötetbe voltak összekötve (az egyetlen sárospataki példány alapján). Ahogyan Mihálykó, valószínűleg Pál úr is ismerte, sőt használhatta a Lethenyei István által összeállított imakönyvet, melynek sajnálatos módon nem maradt fenn ismert példánya. Mihálykó imádságai nagy részét már Pázmánytól vette át, így ezen imakönyv esetében a mindkét vallásnál használt fohászok címei egyeznek. Megfigyelhetjük azt is, hogy Nádasdy Pál világiasabban fogalmaz, mint a már említett szerzők, nem alkalmaz sok jelzőt, az „Úr Isten” minden ima elején megjelenik, sűrűn ismétli fordulatait. Emögött teológiai ismeretek hiányát is feltételezhetjük, illetve azt is, hogy nem tarthatta szükségesnek a túldíszítettséget, hiszen gyermekeinek és alattvalóinak szánta a kötetet olvasmányként. A kiskorú gyermekeknek pedig a közérthetőség és a vallási tartalom volt a fontos. Batthyány Ádám imakönyve esetén az első kiadás megmaradt részeit vonom vizsgálat alá. Jelen esetben csak az imádságok címeit néztem meg, hogy melyeket használják mindketten, illetve milyen szerkesztési elvet követnek. Ahogyan az Koltai András tanulmányából kiderül, Batthyány Pázmány imakönyvéből 201 oldalnyit vett át saját könyvébe. Megjelennek nála a reggeli és esti imák, hálaadások, bűnbánati zsoltárok, valamint az alkalmi könyörgések.31 Mindkettejüknél megjelenik a reggeli imádság, az esti hálaadás, az Égi háborúk ellen és az Úton járók könyörgése.32 Ha megnézzük a fenti táblázatot, akkor kiviláglik, hogy ez a négy imádság nemcsak a két főúr művében van ugyancsak jelen, hanem Pázmánynál is. Vajon miért pont ezek az imák egyeznek meg? Nagy valószínűség szerint ismert fohászokról lehet szó, melyeknek több változata lehetett. Napjainkban is több változat ismert a reggeli és esti imákra, felekezeti, illetve területi elhelyezkedés szerint. Gyanítható, hogy e két ima a 17. században is a mindennapi imádkozás részét képezhette. Mivel a korban a közlekedési viszonyok miatt akár több nap is szükséges volt az egyik városból a másikba való eljutáshoz, a török-tatár HELTAI, i. m., 117. KOLTAI, i. m., 195. 32 Uo., 196. 30 31

199

REICHARDT GABRIELLA

vagy a vallon támadásról már nem is szólva, így az utazáshoz szorosan kapcsolódhatott az úton járók imája. Az égiháború elleni ima a termények megóvása és a nagy esőzések miatt kapott nagy hangsúlyt az időszakban, hiszen a mocsarak és egyéb vízfolyások tovább duzzadtak, melyekben mindenféle egészségre káros kórokozók jelentek meg, valamint a sok csapadék a terményt is elpusztította, pedig az nagy kincsnek számított. Végezetül elmondható, hogy Nádasdy Pál Áhítatos és buzgó imádságok című imádságoskönyve nem önálló munka, ahogyan azt már a szerző az elején jelezte is az olvasó számára. Jelen imakönyv esetében is megfigyelhető az a korban általános tendencia, hogy a „szerzők” nemcsak saját imádságaikat illesztik be művükbe, hanem más imakönyvekből is vesznek át kisebbnagyobb részleteket. Pázmány maga is kinyilvánította problémáját az evangélikus imádságoskönyvekkel kapcsolatban, hiszen azok alapjában véve a katolikus imádságoskönyveket használták, és alakították át a saját hitelveik szerint. Pázmány ezt írja imakönyve második kiadásának előszavában Mihálykó Jánosról: „sok helyen megszaggatá és az ő foltos tetszésének rongyával bé is tatarázta az én írásomat, […] több jeles dolgokat is kitörle az ő nyomtatásában. Annak okáért nem hogy javallanám, […] de sőt inkább a benne való sok fogyatkozásokért gyalázom, és enyémnek nem ismerem.”33 Nádasdy Pál imakönyvének feldolgozására mindezidáig nem került sor, véleményem szerint azonban e mű többre hivatott, mint hogy csak megemlítsük.

PÁZMÁNY Péter, Keresztyen imadsaagos keonyv, Pozsony, 1610 (RMNy 1003), Második elöljáró levél, ):( 5; ):(, 6; BAJÁKI Rita, Pázmány Imádságos könyvének utóéletéhez = Pázmány Péter és kora, szerk. HARGITTAY Emil, Piliscsaba, PPKE BTK, 2001 (Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmányok, 2), 287–288.

33

200

ROKAY ZOLTÁN

Szabadkán használatos 18. századi illír nyelvű lelkiségi könyvek Bevezetés Szabadkán (Subotica, Szent Mária, Maria-Theresiopolis, Mariatheresiopel), Bács-Bodrog vármegyében (majd Jugoszlávia, ma Szerb Köztársaság) a török hódoltság után telepített római katolikus lakosság tetemes részét a magukat ma horvátoknak, egykor illírnek valló, bunyevácnak nevezett népcsoport alkotja.1 Ezeknek az ott élő magyarajkú lakossággal együtt a ferencesek (OFM) látták el lelki gondozását a török uralmat követően.2 Az ehhez szükséges irodalom leginkább a Budán élő bosnyák/horvát ferencesek tollából származik,3 Budán, illetve Pesten nyomtatták, de a könyvek Szabadkára is eljutottak, a bennük lévő énekeket, imádságokat mind a mai napig éneklik, imádkozzák Szabadkán. Ezeket mint Szabadka szülötte, aki ott nőttem fel, kilenc évig működtem különböző lelkipásztori és oktatói beosztásban, és ma is a Szabadkai Egyházmegye papja vagyok, magam is imádkoztam, énekeltem; amikor otthon vagyok, imádkozom és éneklem. Ezek közül a lelkiségi könyvek közül 2007-ben, az aratási hálaadás („Dužijanca”) alkalmából megrendezett tárlaton – „Imádsággal és szentképpel Isten előtt” – több példány kiállításra került, a szabadkai Ivan Antunović katolikus kulturális, történelmi és lelkiségi intézet gondozásában.4 Ezek a könyvek tehát 1 Vö. Bács-Bodrogh Vármegye egyetemes monográfiája, kiad. Bács-Bodrogh Vármegye közössége, Zombor, 1896, I, 373–425; II, 146–196; IVÁNYI István, Szabadka, Szabad királyi város története, Szabadka, 1892; Ante SEKULIĆ, Bunjevački i šokački Hrvati, Zagreb, 1990. 2 Vö. TORMÁSY Gábor, A szabadkai róm. kath. főplébánia története, Szabadka, 1883. 3 Vö. Magyar katolikus lexikon, főszerk. DIÓS István, szerk. VICZIÁN János, VI, Bp., Szent István Társulat, 2001, 143: Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány; Franjo Emanuel HOŠKO, Prosvjetno kulturno djelovanje bosanskih i hrvatskih franjevaca u Budimu tijekom 18. stoljeća, Nova et vetera, Sarajevo, 1978/1–2, 113–179; Hrvatski franjevački biografski leksikon, http://www.osmbrozovic.hr/ofm (a továbbiakban: HFBL): Lacković, Dionizije. 4 Dužijanca, 2007. Molitvom i prilikom prid Bogom: Katalog, szerk. Katarina ČELIKOVIĆ, Subotica, Katolički institut za kulturu, povijest i duhovnost „Ivan Antunović”, 2007 (a továbbiakban: Dužijanca).

201

ROKAY ZOLTÁN

mind a mai napig megtalálhatók Szabadkán. Elsősorban ezek közül szeretnék néhányat ismertetni az alábbiakban.

„Előzmények” A népnyelven írt imakönyvekről, azok szükségességéről, használatáról a Katolikus Egyházban nem szükséges külön fejtegetésekbe bocsátkozni: a latinul végzett liturgia és szertartások, zsolozsma (officium) szükségessé tette azok fordítását, magyarázását, ami lehetővé tette a hívek bizonyos szinten való bekapcsolódását a szent cselekményekbe, de a népnyelven végzett ájtatosságokhoz és otthon végezhető magánimádságokhoz is segítséget nyújtott. Más volt a helyzet a népnyelven kiadott prédikációskötetekkel, amelyek szintén besorolhatók a lelkiségi irodalom műfajába. Horvát nyelvterületen erre kiváló példa Stefan Zagrebec kapucinustól A keresztény báránykák lelki táplálékának öt kötete (Klagenfurt, 1718). 1761-ben Ilarion Gasparotti pálos szerzetes A szentek virága című hagiografikus elmélkedésgyűjteményében önmagát is igazolva védelmére kel Zagrebecnek: (Mire való horvátul megírni azt, amit latinul megírtak?) „Vajon azért, hogy minden anyóka olvashassa, s majd merészkedjen bírálni a szónokokat? […] Vajon miért vonnák meg minálunk ezt a nagy lelki előmenetelt az egyszerű emberektől? […] Sőt, adná az Isten, hogy idővel a Horvát Föld egész népe megtanuljon olvasni, mert akkor végre nem lenne az a sok üresfejű és tanulatlan. Sem pedig nem pusztulna el oly sok lélek a bűnös tudatlanság következtében.”5 Az anyagot nem műfajok szerint, hanem időrendi sorrendben adom elő.

A könyvek 1. Simun Mecity, A bűnbánók virága, azaz a hét bűnbánati ének [...], Buda, 17266 (8 × 13, 50, 474 old.). Vö. Josip TURČINOVIĆ, Pet svezaka „Hrana duhovna ovčic kršćanskeh” Štefana Zagrepca, Svesci Kršćanska Sadašnjost, 1967/2, 61–62; Ivan BRATULIĆ, Propovjedna i hagiografska književnost = Hrvatska i Europa 3. Barok i prosvjetiteljstvo, szerk. Ivan GOLUB, Zagreb, 2003, 533–549. 6 Šimun Mecić († 1735), ferences. Nápolyban, Bariban és Budán tanult. Dubrovnikban, Budán és Pozsegán működött. A „Bosnia argentina” rendtartomány provinciálisa. Vö.

5

202

Szabadkán használatos 18. századi illír nyelvű lelkiségi könyvek

A könyv a mindennapi imádságokat, a bűnbánati zsoltárokat,7 gyónási, áldozási imádságokat, a hétközi, a Szent Kereszt-, Szűz Mária- és halottas officium illír fordítását tartalmazza. Szent Mihály arkangyalhoz és az Őrzőangyalokhoz intézett imákat is találunk itt. A Mindenszentek litániáján túl érthető módon elsősorban a ferencrend szentjeinek tiszteletét – Assisi Szent Ferenchez, Szent Klárához, Alcantarai Szent Péterhez, Szent Paszkálhoz intézett imákat – tartalmazza az imakönyv. A Jézus Krisztushoz intézett imádság a Serva nos Domine vigilantes illír fordítása a Completoriumból. Hasonló fordítás a Veni Creatoré, a Dies irae-é és az Ave Maris Stelláé. Természetesen a rózsafüzér imádság is helyet kapott Mecity könyvében. A keresztúti ájtatosság Szabadkán ma is használatban lévő éneke a Stabat Mater egyik horvát parafrázisa.8 Az egész horvát nyelvterületen és Szabadkán is használatos templomi énekek közül megtaláljuk a „Poslan bi angyel Gabriel” („Elküldetett Gábor angyal”) ádventi9 és az „U se vrime godista” („Abban az időben”) kezdetű karácsonyi10 éneket. Mecity fontosnak tartotta, hogy közölje a János-evangélium prológusának horvát fordítását. A könyvet többek között egy Szent Simon apostol-metszet díszíti, kezében attribútumával, a fűrésszel.

HFBL, 480; Ante SEKULIĆ, Šimun Mecić graditelj i čuvar jezika hrvatskoga, Croatia Christiana periodica, I, 1977, 34–46; Franjo Emanuel HOŠKO, Franjevačko visoko učilište u Požegi, Nova et vetera, 1977/1, 90–92; UŐ., Prosvjetno..., i. m., 128–130. – „A bűnbánók virága, avagy a hét bűnbánati ének, a Szent Kereszt, Boldogságos Szűz Mária, a megholtak, valamint a Szentlélek officiumával, a szent keresztúttal és sok más istenszerető imádsággal, valamint a keresztény tanítással ékesítve, igen tisztelt páter Simon Mecity testvér, szónok és a szent teológia lektora, szeráfi Szent Ferenc atya dicső boszniai kistestvéreinek boszniai tartományának generálisa, illír nyelven előadva és összeállítva. Megváltásunk 1726. évében. Budán.” – „Cvitak pokorni aliti sedam pismi pokorni s officiom svetoga Križa, Blažene Divice Marije, od martvi, Duha Svetoga, s putom križa i s drugim mnogim bogoljubnim molitvam, kako i s naukom karstianskim, nakićene, po ocu m. p. fra Šimunu Meciću pripovidaocu i štiocu svete bogoslovije, generalomu, serafinskoga patriarke Franceska, izvađeno u jezik illirički i složeno godišta odkupljenja našega 1726. Budim.” (A könyvek címét a modern horvát helyesírás szerint közlöm.) 7 Bűnbánati zsoltárok (héber–görög számozás): 6, 32, 38, 51, 102, 130, 143. 8 A „Rascviljena” több változata ismeretes. Szakértők szerint Boszniából származik. Dallama hasonló az „Áll a gyötrött”-éhez. 9 A „Poslan bi […]” a Cithara Octochorda 1701. évi kiadásában jelentkezik először. 10 Az „U se vrime”-nek szintén több változata ismeretes. Dalmáciából származik, és Frescobaldi egyik pasztoráléjára, de a „Resonet in laudibus”-ra is emlékeztet.

203

ROKAY ZOLTÁN

2. Antun Joszip Knezovity, Lelki nefelejcs, Buda, 174611 (9 × 15, 50, 792 old. + naptár + adalék + tartalom). A szerző a „mennybe vezető útnak” nevezi imakönyvét. Ezt illusztrálja a címlap is. A szokásos litániák, miseimák, az Eucharisztia kultusza mellett megtaláljuk Szent Brigitta imáit Jézus szenvedéséről és Jézus öt szent sebének tiszteletét, Nepomuki Szent János officiuma mellett Alexandriai Szent Katalinét egy énekkel (himnusszal), amely elmondja: „A bölcs filozófusokat megnyerted, és helyes útra vezetted.”12 Érdekes részlet, hogy a szerző néhány jezsuita szent tiszteletét is bevette imakönyvébe, így Loyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc litániáját. Szent Margit (Béla király lánya)13 litániája a földrajzi közelségből is adódik, de az utolsó invokáció indokolja jelenlétét az imakönyvben: „Akinek szent csontjait Pozsonyban Szent Klára szűzeinél mind a mai napig tisztelik.”14 A halottas officiumot két építő jellegű ének követi: Knezovity Antal († Kalocsa, 1764) kanonok; sokáig anyai nevén, Csernovitsként szerepelt. A kalocsai szeminárium első növendékei között volt. 1735-től plébános Garán, 1738-tól Újvidéken; 1747-től Szent Ireneuszról nevezett prépost; szentszéki jegyző. A kalocsai főszékeskáptalanban 1748-tól tiszteletbeli, 1751-től valóságos, 1756-tól őr-, 1762-től éneklőkanonok. Művei az említetten túl: Nepomuki Szent János élete (horvátul), Pest, 1759; Szent Márta élete (Herlet Friderik nyomán németből horvátra ford.). Vö. Magyar katolikus lexikon, VI, 2002, 37. – „Lelki nefelejcs. Vagyis imádságos könyvecske, amelyet mennyei útnak neveznek. Különböző könyvecskékből válogatva és egybegyűjtve, amely minden bűnös embernek megmutatja a jó élet útját és az azt követőknek az örök üdvösséget. Isten alázatos szolgája és helytartója, a papi hivatásban szolgálatot teljesítő tiszteletreméltó és nemes születésű Antun Josip Knezović, a kalocsai érsekségben, a Péterváradi Sáncokban élő lelkek pásztora és apostoli jegyző által. Budán, Nottetstel Veronikánál, 1746” – 2. kiadás, 1818: „Szabadka kiválasztott szabad és királyi város dicső és nemes községi magisztrátusa. Legalázatosabb és igen hálás szolgájuk Blaziusz Szubotics, budai könyvkötő” (Dužijanca, 15). „Duhovno nemojse zaboraviti od mene. Iliti knjižica molitvena, koja se zove put nebeski. Iz različitih knjižica izabrana i u jedno sastavita, koja ukazuje svakom grišnom čoviku put dobrog življenja, a slidićim milost vikovičnjega spasenja. Koje su ovde ujedno po jednom devotom slugi i namisniku Božjem, stanje popvsko obderžavajućemu mlogopoštovanomu i plemenito rođenomu Gospodinu Antunu Josipu Knezoviću u Kalačkome Arci-Biskupatu Šanca Varadinskoga Duša Pastiru i Notariu Apostolskomu. Antunu Josipu Knezoviću u Budimu: Kod Veronike Nottetstel”, 1742. – 2. kiad.: „Slavni i plemeniti magistrat odabrana i kraljevskog varoša Subotice općina, priponizni Blazius Subotić i velle zahvalni sluga Knjigo Vezac Budimski.” (Dužijanca, 15.) – A könyv ferences vonatkozása, hogy a vukovári Josip Janković ferences a cenzora. 12 „Mudre filosofe si pridobila i na pravi put dovela”, 557. 13 Szent Margit litániája, 577. 14 „Koje svete kosti u Požunu kod Divicah Svete Klare do danas poštuju se”, 580. 11

204

Szabadkán használatos 18. századi illír nyelvű lelkiségi könyvek Jó elhagyni a pompát és minden tisztséget, a táncot, muzsikát, lakomát és élvezeteket, ragyogó gyémántokat, gyöngyöt, aranyláncot, mert másként a halál járja véled majd a táncot.15

A másik pedig: Hiába repül a madár a légbe, ha erős kötél tartja […] Ez a madár a bűnös mása és igaz képe […]16

Knezovity imakönyvében megtaláljuk a keresztúti ájtatosságot is egy odavágó metszettel, amelynek felső szélén német felirat olvasható: „Jézus Krisztus keresztútja Jeruzsálemben”.17 Ez a szerző által használt valamely német forrásra utal. A keresztúti ájtatosság éneke itt is a Stabat Mater ma is használatos átköltése, de találunk még egy további, Szabadkán szintén ismeretes nagyböjti éneket is: „Kezdődik a szörnyű szenvedés […]”.18 Külön fejezetet képez az imakönyvben a „pestis-szentek” litániája, a hozzájuk intézett imák és énekek: Istenszerető imák, különösen a pestis elleni védőszentekhez, amelyet Szent Ferenc Atyánk Kistestvérei adtak napvilágra a szörnyű pestis idején, amely különösen Budán volt tapasztalható […]

Szent Sebestyén, Rókus és Rozália mellett ott találjuk Borromeo Szent Károlyt és Xavéri Szent Ferencet is.19 Ezt a pestis-fejezetet Franciscus Solaris salamisi püspök20 intelmével zárja az ún. Zakariás-keresztről,21 ame„Ostaviti valja Pompe i sve časti, Tance, Mužike, oprave i slasti. Svitle Diamante, biser, zlatan lanac, Drugčije voditi, smert stobom tad tanac”, 632. 16 „Zaluda ptica leti u zrak, Kada derži konac jak […] Ova ptica jest prilika, I grišnika prava slika […]”, 633. 17 Ad pag. 634. Put prisvetoga Križa. Német felirat olvasható a többi illusztráción is. 18 „Počima se strašna muka […]”. Szövege ezek szerint Nikola Novak 1890-ben kiadott „Pjesmarica”-ja előtt is ismeretes volt. 19 707. oldaltól. Budán több ízben pusztított a pestis. 20 732. oldaltól. Solaris kivoltát eddig nem sikerült felderítenem. 21 A pestissel kapcsolatban vö. Démoni ragály: A pestis, Kiállításvezető, 2007. október 30.– 2008. szeptember 3., Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, írta és szerk. HOVÁNYI Ildikó, MAGYAR László András, Bp., Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, 2007, 41: „Zakariás-kereszt”. Felirat: „Szent Zakariás Jeruzsálemi Püspöktől régi írások15

205

ROKAY ZOLTÁN

lyet a zsinati atyák viseltek Trientben, s megóvta őket a pestistől.22 Ezt három ének követi: az utolsó ítéletről és a szörnyű pokolról, valamint a „végső dolgokról”, amelyek közül a mennyországról szóló a legrövidebb. Knezovity ide csatolja a Dies irae horvát fordítását. Az imakönyv elején naptárat találunk, amelynek kapcsán a szerző elmondja, hogy a görögkeletiek „nem óhitűek (sztarovirci), hanem ónaptárúak (sztarokalendarci), a száraz, leesett ág az Egyház törzséről, a helyesen óegyháztól, Krisztus tagjaitól, a Pápától […]”.23 A naptárat a magyar királyok megkoronázásának kronológiájával zárja. Ezeknek sorában Mária Terézia az utolsó, akit 1741. június 25-én koronáztak meg Pozsonyban, s „aki […] örökké boldogan éljen”.24 Az ő uralkodása alatt újraalapították a magyar királyok alatt alapított vármegyéket: Szerém, Vukovár, Pozsega, Verőce vármegyét.25 A könyv nyomtatásának évét Krisztus születésétől kezdi meghatározni. Felsorolja, hogy mely várost mikor hódították meg a törökök – mikor kerültek a boszniai ferencesek Budára –, mely város mikor szabadult fel, hány éve koronázták meg Mária Teréziát, 4 éve, hogy „a kis József Benedek Augusztus Mihály” herceg megszületett.26 Ezután következnek Mária Terézia háborúi. Majd ezzel zárja: „4. éve, hogy megjelent az üstökös. Ezért kérjük Istent, hogy hallgassa meg az ő keresztényeinek kiáltását, és védje meg őket, békítse ki a királyokat és uralkodókat, és adja vissza őket az ellenség kezéből, hogy minél több jót tegyenek, és minél több szentélyt építsenek Istennek […]”.27 között fel-talált Szent Keresztnek valóságos jele, amelyet Constantzinápolyban, és Tridentom Városában mirigy-ellen a’ Hívek magokkal hordoztak, és ajtókra szegeztek.” Továbbá: Zachariassegen = Lexikon für Theologie und Kirche, X, Freiburg in Breisgau, Herder, 19382, 1024. 22 A pestis és a Tridenti Zsinat összefüggéséről (a zsinat áthelyezéséről Bolognába) l. Hubert JEDIN, Geschichte des Konzils von Trient, II, Freiburg, Verlag Herder, 1957, 336 köv. 23 „Nisu starovirci negoli staro kalendarci, od pala grana […]”. Lapszám nélkül. 24 Mária Terézia azzal „hálálta meg” ezt a megható lojalitást, hogy elvette a ferencesektől a plébániákat (pl. Szabadkán), és egyházmegyés papokat telepített helyükre, mert azokat megadóztathatta. 25 Vukovar: 1745. XI. 11-én; Pozsega: 1745. XI. 21-én; Szlavon-Verőce (Virovitica): 1745. XII. 8-án. 26 II. József több helyen (pl. Zomborban) feloszlatta a ferences konventet. Szabadkán megmaradt, mert közelben-távolban itt működött az egyetlen iskola. 27 „Négy éve, hogy a brandenburgi, bajor, francia és spanyol seregek szövetkeztek.” Lapszám nélkül.

206


Végül egy külön függelékben elmondja: „Ha valaki kérdi, melyik népből vagy? Azt feleld és válaszold: a dalmátból. Mert, ha azt mondja, rácból, önmagát szidalmazza, mert ez nem egy nép, hanem gúnynév, amit más népek adtak nekünk […]”. Mivel pedig az ősök ott telepedtek le, ahol Illíria volt, ezért mondható, hogy illír nép és illír nyelv. A tudatlanok összetévesztik a „szlávot” és a „szlovákot” („neznajutyi sto je Ilyrik, da je Slovinac, a ne Szlovak”). Ezért kell azt mondani, hogy dalmát („Dalmatin”).28

3. Jerolim Lipovcsity, Lelket őrző látogatás, Buda 175029 (16 × 19, 50, 432 old. + XVI + mutatók) „[...] Ono pogrdno ime Rac, od sebe odbaciti. Jere kako drugomu narodu nije drago, daga drugoiačie zovne tko, tako nevalja ni našemu.” – „[…] azt a gúnynevet: ’Rác’, el kell vetni magunktól. Mert amint más népnek sem kedves, hogy másként hívja valaki, úgy a mienknek sem.” Lapszám nélkül. 29 Jerolym Lipovčić (Pozsega, 1716. október 28. – Pozsega, 1766. június 30.), a „Bosnia argentina” ferences rendtartomány tagja. Kalocsán és Budán tanult, majd Baján és Budán tanított. Mint tartományfőnök-helyettes Pozsegán tartózkodott. Teológiai tankönyveket is szerkesztett („Conclusiones”). Vö. HFBL, 424; HOŠKO, Prosvijetno…, i. m., 152–154. – „Lelket őrző látogatás, azaz azoké, akik a mennyei ajándékokért, az irgalomért, kegyelmekért dicsérik, dicsőítik és magasztalják az egyetlen Istenséget, háromszoros dicsőség, vagyis a Szentháromság Istent szerető elmélkedésekből, sóhajokból és versikékből összeállított, a mennyben megkezdett három tizedből álló angyali rózsafüzér, amelyet kegyelmes és méltóságos Őurasága, Padányi Bíró Márton püspök úr, az Ő veszprémi anyaegyházában 1746ban tett atyai látogatásakor megkezdett, hogy ezáltal az isteni dicséret által növekedjen Isten dicsősége és a becsületesség, és elterjedjen mindenütt, de kiváltképpen azon lelkek között, akik az Ő hatalma alá tartoznak, a nagyobb vigasz és vigasság, a Szentháromság magyarázata magyar nyelven napvilágra adva, és most Őexcellenciája legkegyesebb rendeletére átírva illír nyelvre a Legszentebb Szentháromság tiszteletére, és ugyanez a lelket őrző látogatás három részre osztva fra Jerolim Lipovcsity generális teológus atya által Pozsegából, Szent Ferenc Kistestvéreinek Bosnia argentina obszerváns tartományából minden plébánosnak, lelkipásztornak, valamint az alájuk rendelt juhok nagy hasznára.” – „Dušu čuvajuće pohođenje. To jest: Oniu koji na Nebeskih Darovih, Milosrđu, i Milostima fale, slave i uzvisuiu jedno Božanstvo, Trostruka Slava, Ili Prisvetoga Troistva iz Bogoljubnih promišljanjah, uzdisanjah i Pismicah sklopljena, na Nebu početa, i od tri desetine Anđeoska krunica, koja Priuzvišeni, Prisvitli i Pripoštovani Gospodin, Gospodin Martin Biro de Padany Vesprimski Biskup u Nedilju Prisvetog Trojstva, u svojoj Vesprimskoj Materi Cerkvi, u vrime Očinskog Pohođenja godine 1746 jest započeo, da po ovoj božanstvenoj fali, slava Bogu, i poštenje veće naplodi se, i raširi za sviju, ali navlastito pod njegovim Vladanjem pribivajućih Dušah, veće utišenje, i veselje, s većim Tomačenjem Prisvetoga Trojstva, na molitve mnogih pravovirnih u jezik mačarski na svitlost dana. A sada Na primilostivu naredbu njihove Excelencije u jezik illirički na poštenje Presvetog Trojstva 28

207

ROKAY ZOLTÁN

Padányi Bíró Márton veszprémi püspök Angyali társaságnak szövetsége című ima- és elmélkedésgyűjteménye a Szentháromságról, amelyet 1746-ban székesegyházában tett látogatásakor megkezdett. Az előszóban a fordító dicséri a szerzőt, „aki oly sok ezer lutheránust és kálvinistát, bősz oroszlánokat a legszelídebb báránykákká tett […] de mit mondjak a gonosz és keményfejű zsidókról? Tán nem igaz, hogy egyszerre mintegy tizennégyet elvezettél Isten ismeretére és az igaz Római Törvényre, és igaz atyának bizonyultál, olyan módon rendelkezve felőlük, hogy életük végéig nemcsak lelkileg, hanem testileg is becsületesen élhettek.”30 Tudjuk, hogy az udvar protestált a pápánál Padányi eljárásai miatt, amelyek nem feleltek meg feltétlenül a toleranciának.31 A pápa azonban, akinek addig Mária Terézia éppen elég borsot tört az orra alá, hivatkozhatott arra, hogy Padányit az „apostoli király” nevezte ki. Padányi pedig a katolikus uralkodóval szembeni kötelességével igazolhatta magát. Lipovcsity dicséri (a Veni Sancte szavaival) Padányi apostoli buzgóságát: „Jöjj, szegények Atyja, Te […] aki gyakran látogattad báránykáidat, nem törődve hideggel és forrósággal, nem félve sem hótól, sem esőtől, hegyektől és völgyektől, nem tekintve a fáradságot és veszélyt.”32 Egy illír nyelvű ódát is szerzett Padányi tiszteletére, amelynek akrosztichonja a püspök nevét mutatja.33 A kötetben szereplő „Új énekek” közül figyelmet érdemel a Jeremiás meghívásával kapcsolatos illír fordítás: Á, Á, Á megnémulván áágat Jeremiás […]34 A, A, A zamuknuvsi, A-A-A nam prorokuje Jeremia, i po tom otaisztvo kazuje, jer jedno A Oca, prineseno, i u tri dila razdiljeno isto Dušu čuvajuće Pohođenje. Po O. Fra Jerolymu Lipovčiću, iz Požege, Reda S. O. Franceska Male Braće od obsluženja Provincie Srebernobosanske, Bogoslovcu Generalome u Gradu Budimu. Svima koliko župnikom, toliko podložnim ovcama njihovim vele korisno.” 30 Imakönyvet is írt: Az örök lelki élet utacskája, Buda, 1755; Eszék, 1767. – „Stazica duhovnog života vikovičnjoga od različitih i bogoljubnih molitva učinjena”, Budim, 1755; Osijek, 1755. (Dužijanca, 16.) 31 A Pallas nagy lexikona, Bp., 1893, III, 307. 32 „toliku hiljada Lutherana i Kalvina od priljuti lavova učinio prikrotke ovčice, […] ah stochu redi od opakih i tverdokornih čijuta?”, 8. 33 „Moje serce […] Ako kod stvorenja […] Radi ko Magnet […] Tako […] I neće […] Nezna […] U željenja […] S Mlogim […] Biva pravi […] Isus […] Radi […] O Isuse.”, 44–46. 34 PADÁNYI BÍRÓ Márton, Angyali társaságnak szövetsége […], Buda, 1753, 61.

208

Szabadkán használatos 18. századi illír nyelvű lelkiségi könyvek drugo A Szina zlamenuje, tretye A Boga Duha Szvetoga nam prilikuje.35

A dadogó Jeremiás három a-ja a három Isteni Személyt jövendöli meg. (A horvátban jobban rímel, mert az a-nak megfelel a Jeremija utolsó betűje.) A könyv az imádságokon és énekeken túl részletesen ismerteti a keresztény katolikus tanítás ágazatait.

4. Gyuro Rapity, Mindenkinek egy keveset, Buda, 176236 (20 × 32, 744 old. + 2 ind. + errata) Vasárnapi és nagyböjti prédikációk gyűjteménye. Rapity elárul valamit „forrásairól”, amikor az advent 3. vasárnapi prédikációjában Cornelius a Lapidének a Példabeszédekhez írt kommentárjára hivatkozik.37 Horvátul A-A-A, 51. Đuro Rapić (Stara Gradiška, 1715. április 15. – Velika, 1785. december 19.) a „Bosnia argentina” provincia tagja. Tanulmányait Péterváradon végezte, majd Pozsegán tanított. Bácsban telógiai tanári vizsgát tett. Azután Radnán, Péterváradon és Budán (1762–1764) működött különböző beosztásban, utána visszatért Szlavóniába. Érdekes a Matija Antun Reljković Satir, iliti divlji čovik (Szatír, vagyis a vadember) földművelésre nevelő művétől ihletett írása: Satir, iliti divlji čovik u nauku kršćanskom ubavistit, uputit, naučit i pokrstit, Pest, 1766. (Szatír, vagyis a vadember értesítése, útbaigazítása, oktatása és megkeresztelése a keresztény tanban). Ez adta az alkalmat, hogy neki tulajdonítsák a Slavonski tamburaš (Szlavón tamburás, 1767) c. írást, amely Reljkovićot bírálja. L. Franz HAHN, Matija Antun Reljković und Frankfurt (Oder) = Die Oder-Universität, Frankfurt: Beiträge zu ihrer Geschichte, Weimar, 1983, 166–178. – „Mindenkinek egy keveset, avagy vasárnapi prédikációk a nagyböjtiekkel együtt, minden lelkipásztor számára nagyon hasznosak, de különösen az igazhitű keresztények számára, bármely állapotbéliek, és minden ember számára magukban tartalmazzák az evangéliumi törvény alapját, mindenkinek, a jelentéktelennek is bőségesen hirdetik, a gradiskai Páter Gyuro Rapics testvér által, Szent Ferenc Atya obszerváns kistestvérei Capistran Szent János provinciájának fia, a szent hittudomány serény lektora által összeállítva és napfényre adva, MDCCLXII. évben. Nyomtattatott Budán.” – „Svakomu po malo, iliti predike nediljne zajedno s korizmenima, svima duhovnim pastirom veoma korisne a pravovirnim kršćanom osobito hasnovite koje stanje, i svakoga čovika većanje u sebi uzdaržaju i temelj Evanđeoskoga Zakona, svakomu i inesetnomu obilato navištuju po P. F. Đuri Rapić gradiščaninu Reda Male Braće Svetoga Oca Franceska od obsluženja provincije Svetoga Ivana Kapistrana sinu, svete bogoslovije štiocu vridnomu, složite i na svitlost date. Godine 1762.” 37 „Három dolog rongálja és bomlasztja a világot: Per tria movetur terra, vagyis commovetur et turbatur. Amint Cornelius à Lapide értelmezi, és itt meg kell jegyeznünk […]”, 37. (Prov. 30, 21): Commentaria in Salamonis Proverbia, Auctore R. P. Cornelio A 35 36

209

ROKAY ZOLTÁN

A vízkereszt utáni 3. vasárnapra előírt, kánai mennyegzőről szóló perikópa pedig kiváló alkalmat nyújt a szerzőnek, hogy kifejtse gondolatait a házasságról és az asszonyokról. A férfiak nemegyszer a zsémbes, házsártos asszonyok miatt nem akarnak megnősülni: Nem akarok az asszonyokhoz férjnek menni, mert nem tudok alárendelt lenni. Menjenek csak maguk az asszonyok férjhez, Mert férjnek is csak azok a férfiak mennek, Akik asszonyaik szolgái lesznek, Amire az egész világ panaszkodik.38

Rapity kihasználja az alkalmat és előadja Penelopéról írt versét. Ennek utolsó versszaka így szól: Ám hol fogsz olyant találni, aki másik Penelopé lenne? A másvilágra kellene menned, ahová a pestis elvitte az ártatlanságot. Több az asszony, mint az olyan, aki a nyelvével nem kerepel, és a szóban nem bőbeszédű, az ilyen kezét kérjétek meg, uraságok.39

A részeges férfit pedig mindjárt kezdetben így kell elutasítani: Ha az arcodat nézem, szent vagy, mert szép a te tartásod; belülről pedig undorító nyomorék, ami előbb-utóbb mindenkinek tudomására jut.40

Húsvéti prédikációjában elmondja Curtius Rufus történetét „a bölcs Livius 7. könyvéből”, aki feláldozta magát a római népért, belevetve magát a Forumon tátongó szakadékba. Párhuzamba állítja Jézus Krisztussal, aki alászállt a poklokra az ember üdvösségéért. Majd felteszi a kérdést: „Mit LAPIDE è Societate Iesu, Antverpiae, Iacobus Meursius, 1653. – Rapity Nicolaus Lyranusra is hivatkozik (309), ami érthető, hiszen Lyra ferences volt. 38 87.: „Neću ženi za muža ići, jer podložan ne mogu bit, nek idu za muža same žene, jer i za muža idu muži koji su sluge svoje žene, suprot kim se sav svit tuži.” 39 89.: „Indi gdi ćeš takvu naći, koja Penelope bude druga; u drugi svit bi moro ići, gdi nevinost nosi kuga već je žena, nego žena, koja s’ jezikom ne frfnjari a riči nije prokrena, (?) tu išlite Gospodari.” 40 Uo.: „Lice gledeć jesi Svetac, jer je lipo tvoje deržanje; iz nutra pak si merzak tepac, doide kadgod svim na znanje.”

210


mondtak volna a rómaiak, ha Curtius Rufus visszatért volna a szakadékból?” A pünkösd utáni 7. vasárnapon elmondja, hogy menekülni kell a bűnös alkalomtól, és hogy a szökés nem mindig szégyen. Ezt Daphné példájával illusztrálja, aki Apolló elől menekül, és babérrá változik. A győzteseket babérral koszorúzzák.41 Íme egy kis ízelítő a művelt ferences illír nyelvre átültetett ismereteiből.

5. Gyuro Rapity, Mindenkitől egy keveset, Pest, 176442 (17 × 22, 634 old. + előszó 8 + Dedicatio). A könyv érdekessége a jelen összefüggés szempontjából nem annyira tartalmából származik, mint inkább abból adódik, hogy Szent Mária (Szabadka) tanácsának támogatásával adták ki.43 A dedikációban a szerző köszönetet mond a támogatásért, és felsorolja elődeik Mária Terézia iránti hűségét és hadiérdemeit, hiszen úgy vonultak hadba, mintha lakomára mennének („tamquam ad epulas”). Mária Terézia ezt a királyi kiváltsággal jutalmazta (szabad királyi város 1779-ben lett).44 Ugyanakkor kitér a szabadkai ferences atyák „szeráfi lángbuzgalmára” („igne seraphico inflammati”) templomuk 362.: „Od zle prigode valja bižati.” „Mindenkitől egy keveset. Avagy Isten szent és igaz szolgái életének, vértanúságának és dicsőségének rövid leírása, nemcsak minden igazhívő, hanem a tévelygő lelkek üdvösségére a lehető legnagyobb gonddal összegyűjtve és különös gondossággal egybegyűjtve és illír nyelven közreadva. P. F. Gyuro Rapity atya, gradiskai szónok és a teológia derék tanítója, Szent Ferenc Atya obszerváns kistestvéreinek Kapisztrán Szent János tartományához tartozó fia által. Az elöljárók engedélyével. Nyomatott Pesten Eitzenberger Ferenc Antalnál, 1764. évben.” – „Od svakoga po malo, iliti kratko ispisanje života, mučeništva i slave pravih i svetih prijateljah Božji na korist i vičnje spasenje ne samo sviu pravo-virni, neggo i bludećih dušah, s mogućom pomljom sabrano i s’ osobitim trudom skupito, i u illyrički jezik na svitlost dato po O. P. F. Đuri Rapić iz Gradiške pripovidaocu, i svete Bogoslovije štiocu vridnomu, male braće od obsluženja reda S. O. Franceska, provincije S. Ivana Kapistrana sinu. – S dopuštenjem starijih. Tlačeno u Pešti kod Franceska Antuna Eitzenbergera Godine 1764.” 43 A tanácstagok: Vojnics Lukács, Vojnics János, Mukics Péter, Kopunovics József, Krizsánovics Gergely, Macskovics János, Szkenderovics Márk, Rudics Tamás, Vujkovics Jeromos, Joszics Péter, jegyző, Vizi József, Szakmaiszter Miklós, Kovácsevics Illés – „Regiae-Privilegiatae Civitatis Szent-Mariae senatorum, ac patronorum munificentissimorum.” 44 Dedicatio – pagináció nélkül.

41 42

211

ROKAY ZOLTÁN

védőszentje, Szent Mihály, a mennyei seregek vezére oltalma alatt („Divo Michaeli, militiae Caelestis Praesidio”).45 Az olvasóhoz intézett előszavában Joannes Trithemiusra hivatkozva kifejti, hogy a szónoknak két nyelve kell, hogy legyen: egy az egyszerű parasztok számára („za priproszte parasznike”), egy pedig a tanultaknak. Ha pedig az olvasó megundorodik, tudja meg, hogy Izrael népe is megundorodott a mennyei mannától, mennyivel inkább megundorodhat ettől a közönséges műtől?46 A prédikációk közül, amelyek nemcsak a szent vértanúk, hanem az egész év ünnepeire szólnak, említést érdemel a Szent István királyról szóló, amelyben Rapity elmondja, hogy Szent István felajánlotta országát a Nagyboldogasszonynak, és hogy a törökök fölötti győzelmek mind valamely Mária-ünnepen vagy akörül történtek.47 Az egyik karácsonyi prédikáció az Énekek éneke latin fordításának e mondatából indul ki: „Fulcite me floribus” (Én 2, 5). „Erősítsetek virágokkal – mondja a menyasszony –, mert beteg vagyok a szerelemtől.” A Gyermek Jézus a bűnösök iránti szeretetből lett gyenge. A virágok között megemlíti azt, amelyiket németül nefelejcsnek hívnak („nimacski nezaboravisze mene”), hogy ne feledkezzen meg rólunk, igaz szolgáiról, de mi se feledjük el, mit tett értünk.48

6. Grgur Pestality, Szomorúak vigasza, Buda (Pest – az Egyetem betűivel), 1797 (13 × 20, 248 old. + 8 [előszó] + mutatók). Mecityéhez hasonlóan ez a könyv is a hét bűnbánati zsoltárról szóló elmélkedésekkel kezdődik. Teljes egészében azonban a pestissel kapcsolatos: megtaláljuk a pestisben segítségül hívandó szentek tiszteletét, azt a Szent Rókus-éneket,49 amelyet Szabadkán mind a mai napig énekelnek a horvát Uo. Uo. 47 Uo., 567. 48 Uo., 505. 49 Grgur Peštalić (Baja, 1755. június 27. – Baja, 1809. február 1.) Šarengradban lépett a ferencrendbe. A budai egyetemen tanult 1777–1779 között. Baján, Pozsegán, Eszéken, Vukováron, majd ismét Baján működött. Katić Ignáccal vitorlásrepülőt szerkesztett, 45 46

212


hívek a Rókus-nyolcad idején a Rókus kápolnában és a kápolna körül. Szabadkán 1738-ban és 1739-ben pusztított a „fekete halál”.50 A szerző elbeszéli, hogy hét hónapon át nem hagyhatta el a pestis miatt a vukovári rendházat.51 Ám a Knezovity által közölt Zakariás-keresztet nem találjuk nála. Annál részletesebben mondja el, mi a pestis, hogyan kell védekezni ellene, milyen „gyógyszereket” kell használni,52 és hogy a „különféle csavargókkal, főleg pedig asszonyokkal, mindenféle cselédlányokkal, akik nem tudnak veszteg megmaradni a magányban […] semmilyen kapcsolatot nem szabad tartani […]”.53 Végül kioktatja a gyóntatókat, mire ügyeljenek beteglátogatásnál. Figyelmeztet arra is, mennyire helytelen az a hozzáállás, amely az isteni rendeléssel való ellenkezésnek tartja a védekezést a betegségtől. Hiszen a szerémségi egészségügyi királyi komisszárius, sok orvos és mások, akik Szerémségben, Ürögön (Irig), Valkóvárán (Vukováron) és másutt teljesítettek szolgálatot, ahol a pestis pusztított, nem kapták el a betegséget.54

amely Baján 1784-ben nagy tömeg ámulatára felrepült. – Irod.: Ante SEKULIĆ, Književnost bačkih Hrvata, Zagreb, 1970, 42; UŐ., Ulomci iz nepoznate hrvatske kulturne povijest, Kačić, 1970/3, 133; UŐ., Grgur Peštalić i njegova filozofska djela, Prilozi za istraživanje hrvatske filozofske baštine, 11–12, 1980, 165–178; Franjo Emanuel HOŠKO, Franjevačko visoko učilište u Požegi, Nova et vetera, 1977/1, 109–111. – „Szomorúak vigasztalása Dávid király hét bűnbánati énekében, megmagyarázva, ugyanannyi elmélkedésben, közülük egyesek Isten tiszta és őszinte szeretetéről, imákba foglalva, valamint annak módjáról, hogyan kell a pestis mérgétől óvakodni. Pestality Grgur Szent Ferenc szeráfi rendjéből való szerzetes által. Az elöljárók engedélyével. Nyomtattatott Budán a pesti királyi bölcsész-egyetem betűivel. 1797. évben” – „Utišenje ožalošćenih u sedam pokorni pisama kralja Davida iztolmačeno: u toliko promišljanja, s nikim od čiste ljubavi Božje i iskernjega, molitvama zaderžano: i u načinu sebe od kužne otrove priuzderžati. Složeno od Grgura Peštalića, S. Franciška Serafinskog Redovnika, deržave S. Ivana Kapistrana. S dopuštenjem Starešinah. Utišteno u Budimu Slovima Kraljevske Mudroskupštine Peštanske. Godine 1797.” 50 Vö. BESZÉDES Valéria, Kapela svetog Roke Subotica – Szent Rókus-kápolna Szabadka, Subotica, 2003, 2–3. 51 PEŠTALIĆ, i. m., Előszó, pagináció nélkül: „Írtam a Vukovári kolostorban, 1795. december 26-án.” 52 Uo. – Elsősorban a „terjak”-ot ajánlja: „Electuarium Nodinum = igaz terjék (electuarium aromaticum cum opio, theriaca)”; l. Démoni ragály, i. m., 31. – Oculus Canceri, Diascordium Fracastorii („Fracastorius ellenszere”). Uo., 35. – Fracastorius volt a Tridenti Zsinat orvosa. Vö. JEDIN, i. m., II, 336 köv. 53 PEŠTALIĆ, i. m., 240. 54 Uo., 247.

213

ROKAY ZOLTÁN

Pestality azonban lelkipásztor: az olvasókat megtérésre, bűnbánatra és őszinte szentgyónásra szólítja fel, mert Isten egy bűnös miatt is büntetheti az egész közösséget.55

Befejezés, kitekintés A röviden bemutatott kiadványok 71 évnyi időtartamot ölelnek fel (1726– 1797). Még megtaláljuk a vallásnak olyan formáját, mint a Zakariás-kereszt a pestis ellen, és a konfesszionalizmus megnyilvánulását Knezovity véleményében a görögkeletiekről és Lipovcsity/Padányi előszavában a protestánsokról és zsidókról, azonban a kiadványok egyre inkább a felvilágosodás jegyét viselik magukon, és idővel az intolerancia jeleit sem fedezzük fel bennük. Az énekek továbbhagyományozásához hozzájárult Arnold György szabadkai karnagy illír nyelvű énekeskönyve (Piszmenik, Eszék, 1819).56 Szabadkán a 19. század 2. felében élénk magyar nyelvű egyházzenei tevékenységről tanúskodik, hogy a Mennyei vigaság bővített kiadásában magyar fordításban szerepel Haydn Jézus hét szava című oratóriuma, amelyet Szabadkán a Szent Teréz főtemplomban nagyszerdán-csütörtökön és pénteken előadtak.57 Uo. „Énekeskönyv. Azaz: a különböző vasárnapi, ünnepi és egyéb évközi napokra alkalmas énekek gyűjteménye összegyűjtve Isten dicsőségére és Isten illír népének lelki erősségére elkészítve Đuro Arnold, M. Theresiopolis szabad királyi város Szent Teréz főtemplomának karnagya által. Eszéken, Martin Aloysie Divald szabadalmazott nyomdász betűivel. 1819. évben.” – „Pismenik, iliti sakupljenje pisama različitih, za nediljne, svečane, i ostale dnevne priko godine podobni, za veću slavu Božju, i kriposti duševne naroda iliričkoga učinjeno po Đuri Arnoldu, u slobodno-kraljevskoj varoši M. Theresiopolitanskoj poglavite crkve S Theresie kora upravitelja. U Osiku slovim Martina Aloysie Divald privilegiratoga knjigotišca. Godine 1819.” – A 177. oldalon: „Augusztus 16. Szent Rókusról (M. Theresiopolis K. Városért).” A többi ének közül ma is használatos a karácsonyi: „Veselje ti navješćujem” („Örömet hirdetek”). A „Diva Mati” („A Szűz Anya”) pedig minden bizonynyal a „Midőn a Szűz magzatát” fordítása. Mindkettő a 199. oldalon. 57 Haydn József, ’Az üdvözítő hét szava’ czímű a szt. Teréz-plébániatemplomban a nagy hét szerdáján, csütörtökön és pénteken délután 4 órakor a lamentációk után előadandó oratoriumának szövege = „Menynyei vigaság. Imák és énekek az Isten nagyobb dicsőségére és a keresztény kath. hívek lelki javára. Több jeles és egyházilag helybenhagyott ájtatos könyvekből összeszedte: CSERNUS Elek. A Kalocsai Egyházi Hatóság jóváhagyásából. Hatodik bővített kiadás. Az utánnyomás tiltatik. Krécsi György tulajdona Szabadkán. [é. n.]” Az első kiadás 1872-ben jelent meg. A harmadik 1885-ben, még az oratórium szövege nélkül. Vö. ROKAY Zoltán, Haydn-kultusz Szabadkán, Jel, 2009/4, 135. 55 56

214

SOÓS SÁNDORNÉ VERES RÓZSA

A rózsafüzér-imádság a 17. századi írásos emlékeinkben A keresztény hagyományban az imaéletnek három főbb kifejezési formája alakult ki: a szóbeli, az elmélkedő és a szemlélődő ima. A fenti felosztás alapján a rózsafüzér1 szóbeli és elmélkedő imádság, sajátos, ismétlő imaforma, százötven Üdvözlégy tízes csoportokra, ún. tizedekre osztott sorozata. Hagyományosan a Hiszekeggyel, azaz az Apostoli hitvallással kezdődik, amelynek szövegét a Niceai Zsinaton (Kr. u. 325) állították össze, bővebb formáját pedig a Konstantinápolyi Zsinaton (Kr. u. 381) fogadták el. A hitvallást követi a Miatyánk imádsága, amelyet maga Jézus tanított. Ez után három Üdvözlégy, majd a Szentháromság dicsőítése áll. A bevezető imák után minden tíz Üdvözlégyet, rózsafüzér-tizedet a Miatyánk vezet be, és a Dicsőség zár le. Minden tizedhez más ún. titkokat kapcsolnak, melyek az Üdvözlégy imádságában Jézus neve után hangoznak el, rendszerint egy vonatkozó mondat erejéig. Ezek a titkok végigkövetik Jézus életének misztériumát: a megtestesülés titkait az örvendetes, a szenvedéstörténetet a fájdalmas, a feltámadás titkát a dicsőséges, a tanítói élet titkait a fényességes rózsafüzér. A rózsafüzért rendszerint kezdő és záró imádság keretezi. Radó Polikárp neves liturgiatörténész szerint „három dolog teszi a szentolvasó lényegét, és ez a három mozzanat külön-külön, egymástól függetlenül alakult ki, egybeforrva hozta létre az újkor küszöbén a mai rózsafüzér-imádságot. Ez a három lényeges elem az Üdvözlégy Mária sokszorozó elimádkozása, az imák számának ellenőrzése a számolófüzér útján és az imádság alatti elmélkedés Jézus és Mária egybefonódó életének titkairól. E három lényeges elem egymástól függetlenül keletkezett, sokféle formában dívott, és sokak munkája járult hozzá, hogy a mai értelemben kialakult.”2 Radó Polikárp megállapításához hozzátehetjük azonban, hogy kiindulásnak a Miatyánk sokszorozó imádkozását tekinthetjük. Az imádságtípus mai formája tehát több évszázad alatt alakult ki, a 12. századtól megélénkülő Mária-tisztelet az áhítatforma terjedéséhez jelentősen hozzájáA rózsafüzér-imádság kialakulásáról és magyar irodalmi vonatkozásairól: SOÓS Sándorné, „…fonjunk rózsafüzért szép Üdvözletébül!” A rózsafüzér imádsága és rózsafüzéres versek a XIX–XXI. századi magyar irodalomban, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, 2009. 2 RADÓ Polikárp, Az egyházi év, Bp., Bencés, 1998, 262.

1

215


rult. Szokássá válását, egyéni, majd közösségi használatát szerzetesrendek ösztönözték, egyházi ajánlások támogatták, hiszen az imádság nemcsak a katolikus hívők Mária előtti hódolatát közvetítette, hanem a tisztelet mindenkori helyes irányát is megmutatta. Az üdvtörténet nagy eseményeit, a megváltás műveit történeti, sőt „kozmikus-eszkatologikus távlatba”3 helyezve irányította a figyelmet Krisztusra, s a hittételek emlékezetbe rögzítésével szívbéli bűnbánatra, állandó megtérésre szólított föl. A rózsafüzér imádságának hazai történetét röviden végigkövetve először a sokszorozó imaformára fedezhetünk föl utalást. A korai források közül kiemelkedő figyelmet érdemel az 1276 és 1330 között keletkezett Margitlegenda, amelyben a rózsafüzér előzményének tekinthető imakoszorúra találunk példát. A sokszorozó ima meglétére utal az udvardi zsinatnak 1309-ből való rendelete, amely szerint esténként Szűz Mária tiszteletére harangozni kell, s ilyenkor három Üdvözlégyet kell imádkozni.4 Árpád-házi Boldog Erzsébet (1292/1294–1336/1338) legendája szerint a thössi zárdában élő királylány „igaz imája a kórus és a zsolozsma után mondott magánima. Ezer Ave Mariát mond a Megtestesülés ünnepének vigiliáján, március 24-én.”5 Horváth János6 a kolostori irodalom emlékeit bemutatva utal arra, hogy sokszorozó imádságra vonatkozó sorokat találunk a Lányi-kódexben (1519), melynek rendtartása szerint, ha valaki meghal, „ki zsoltárt tud olvasni, minden egy egész zsoltárt tartozik olvasni érte, aki nem tud zsoltárt olvasni, tehát ötszáz pater nosterval tartozik.” Hasonló rendelkezést az Apor-kódex (15. század vége) is hoz: bizonyos alkalomkor a „fejedelemasszony tartozik az atyafiakat inteni, hogy mindenik féketős atyafiú egy egész zsoltárt olvasson [...] és azkik nem féketősek, az több sororokkal egyetemben midenik ötszáz pater nostert olvasson.”7 Az ún. szabadimádságok közül kiemelendő a Szent Brigitta-imák füzére, melynek mind a tizenöt imája a retorikus szerkesztés szabályát követi, három részre – megszólításra, kifejtésre, kérésre – oszlik. Az imádságokban a szenvedéstörténet jelenítődik meg, fő részükben TÁNCZOS Vilmos, Nyiss kaput, angyal! Moldvai csángó népi imádságok. Archetipikus szimbolizáció és élettér, Bp., Püski, 2001, 253. 4 BARTÓK István, Mennyek Királynője, Bp., Helikon, 2005, 130. 5 SÖVEGES Dávid, Fejezetek a lelkiség történetéből, Pannonhalma, Szent Gellért Hittudományi Főiskola, 1993, 258. 6 HORVÁTH János, A magyar irodalmi műveltség kezdetei Szent Istvántól Mohácsig, Bp., Magyar Szemle Társaság, 1931, 164–171. 7 Uo., 151–152. 3

216

A rózsafüzér-imádság a 17. századi írásos emlékeinkben

Jézus életének egy-egy történetét villantva föl, hogy ezekből kiindulva az imádkozó kérést fogalmazhasson meg. Az imádság igen kedvelt volt, nyolc kódex is ismerteti. A 15. századból ismert, jellegzetesen ferences-népi hagyomány szerint aki Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén ezer Üdvözlégyet imádkozik, annak minden jóravaló kívánsága teljesül.8 Az első hazai olvasófajtában, a Boldogasszony hét öröme olvasójában az örömök nem voltak egységesen rögzített szövegek, de az imádság a 15. században az imagyakorlat általános része lehetett. Legbuzgóbb terjesztője Európa-szerte a ferences Sienai Szent Bernardin († 1444) és tanítványa, Kapisztrán Szent János († 1456).9 Erre az olvasófajtára utal a Cantus Catholici 1651-es első kiadásának két szövege is: A Bódog Szüz Marianak hét öröméről és hét epeségéről és Bodog Aszony hét öröméről,10 sőt Szent Maria Magdolnának tiz rendbeli örömeröl is.11 A hét örömolvasó továbbélését és népszerűségét maga az Egyház is segítette az ájtatossághoz kötött búcsúkkal, melyeket 1905-ig csak a ferences harmadik rend tagjai nyerhettek el, ezután X. Pius minden katolikus számára engedélyezett.12 Olvasóra vonatkozó utalást találunk az Érdy-kódex (1524–1527) Szent Katalinról szóló legendájában is.13 8 BÁLINT Sándor, Ünnepi kalendárium, Bp., Szent István Társulat, 1977, I, 269. – Utal arra, hogy Temesvári Pelbártnál és Telek Józsefnél is talált erre való hivatkozást. 9 BÖLCSKEY Ödön, Capistranoi Szent János és kora, Székesfehérvár, 1924, III, 145–146. – A ferencesek imádkozzák a ferences koronát, szeráfi rózsafüzért vagy a Miasszonyunk hét örömének nevezett rózsafüzért. Ez hét tizedből áll a Szent Szűz hét örömének emlékére (hírüladás, látogatás, a mi Urunk születése, a bölcs királyok tisztelettétele, a gyermek Jézus megtalálása, Mária találkozása a mennybe ment Urunkkal, a Szent Szűz mennybevétele és megkoronázása), valamint további két Üdvözlégyből, azaz hetvenkét Üdvözlégyből annak a hetvenkét évnek a tiszteletére, amit Mária a földön élt. 10 Régi magyar költők tára XVII. század, 7: Katolikus egyházi énekek (1608–1651), s. a. r. HOLL Béla, Bp., Akadémiai, 1974, 40–41. (A továbbiakban: RMKT XVII/7.) 11 Uo., 18–22. – A szöveg szakrális erejét mutatja, hogy az Arany Korona 19. századi kiadásai is tartalmazzák ezt az imádságot, az 1836-os kötetben is megtaláljuk. – Igaz isteni szeretetnek harmatjából nevekedett, drága kövekből kirakott arany korona, az az különbféle válogatott ájtatos szép imádságokból, lelki fohászkodásokból, elmélkedésekből, dicséretekből, és szívbéli indulatokból, mintegy mennyei világossággal ragyogó, Istenhez ébresztő drága kövekkel formáltatott és készített imádságos könyv, mellyet a keresztény hiveknek buzgó lelkek jovára s a jó pályafutásnak boldog végzete koronájának elnyerésére szorgalmatos munkájával szerzett tekintetes, és nagyságos Óvári s Szentmiklósi PONGRÁCZ Eszter néhai tekintetes, nemzetes és vitézlő Aponyi Miklós úr meghagyott özvegye, Nagyszombat, 1719. 12 BÖLCSKEY, i. m., III, 146. 13 Érdy-kódex, közreadja az ELTE BTK Informatika Önálló Programja, Bp., ELTE BTK, 2002. „És mikoron nem vóna mit adni, az olvasó-szem között vala egy ezüst kereszt jegyszemül, ottan azért azt is eloldá, és az szegénnek adá.”

217


A megmaradt magyar nyelvű kódexek közül a ferences Nagyszombati (1512–1513) és a Teleki-kódex (1525–1531), valamint a domonkos Gömörykódex (1516) tartalmaz rózsafüzérezésre vonatkozó szövegeket. A Nagyszombati kódex (1512–1513)14 Szűz Mária hét örömét a megdicsőültek mennybéli örömeivel állítja párhuzamba, s közli az imádságok számát, és utal az imádkozás módjára is. Egy örömöt, azaz titkot tíz Üdvözlégy és egy Miatyánk követ, a hét Miatyánk Krisztus „hétszer szent vére” hullásáért imádkozandó. Így készül el a „corona,” az imádságokból font koszorú.15 1513-ban a domonkos Czechkódex16 három ajánlási ima előtt a következőt írja: „Követköznek immár bódogasszony zsoltárának azaz másfélszáz idvözlégy Máriának ajánlási.”17 A 150 Üdvözlégyre való utalás a sokszorozó imádságra példa. Az 1516-ban írt domonkos Gömöry-kódex teljes rózsakoszorú-imádságot hoz.18 Ez „Fejér rózsakoszorú”-nak nevezi az örvendetes, „Veres rózsakoszorú”-nak a fájdalmas, „Aranyszínű rózsakoszorú”-nak a dicsőséges olvasót. Ezekben Jézus neve után nem mondanak titkot, hanem a szándékot a tized előtt nevezik meg, és így közlik, miről kell elmélkedni a tíz Üdvözlégy elmondása alatt. A fájdalmas és a dicsőséges olvasó titkai azonosak a maiakkal, s az örvendetes olvasóban is csak a negyedik különbözik: „az király imádásin való öröme Máriának.”19 A mohácsi vész környékén már olyan népszerű a rózsafüzér-imádság, hogy hosszú elmélkedéseket is fűznek hozzá, mint például az 1526-ban írt ferences Teleki-kódexben20 a dicsőséges szentolvasó titkairól. Gyöngyösi Gergely (1472–1545) írása is az imádság elterjedtségét bizonyítja. A pálos rend tagjai között emlékezik meg az 1517-ben elhunyt Battis István testvérről: „Végül pedig egy csodálatos és áhítatos értekezésben magasztalta a Boldogságos Szűz Mária ünnepeit, művét mennyei rózsafüzérnek nevezte, és az összes zsoltárt a Boldogságos Szűz dicséretére alkalmazta.”21 14 Nagyszombati kódex 1512–1513, kiad. T. SZABÓ Csilla, Bp., Argumentum – Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2000 (Régi Magyar Kódexek, 24), 288. 15 Uo. 16 Czech-codex, kiad. VOLF György, Bp., MTA, 1890 (Nyelvemléktár, 14), 345–346. 17 Gömöry-kódex 1516, kiad. HAADER Lea, PAPP Zsuzsanna, Bp., MTA Nyelvtudományi Intézete, 2001 (Régi Magyar Kódexek, 26), 68. 18 RADÓ, i. m., 266. 19 Uo., 266. 20 Teleki codex, kiad. VOLF György, Bp., MTA, 1884 (Nyelvemléktár, 12), 329–345. 21 GYÖNGYÖSI Gergely, Arcok a magyar középkorból, kiad. V. KOVÁCS Sándor, Bp., Szépirodalmi, 1983, 270.

218


A klarissza kolostorokon belül megmaradt a sokszorozó imádkozásnak az a zsolozsma helyett előírt formája, amely a clunyi laikus testvérek számára készült. A gyöngyösi ferences kolostorból előkerült 1524-es latin nyelvű beginaszabályzat számolóimádságot ír elő: „Télen pedig a matutinum után, vagy hajnal előtt mondj el naponta száz Miatyánkot Krisztus szenvedésének emlékezetére és ugyanannyi Üdvözlégyet Szűz Máriáról elmélkedve, azonkívül a Szűz Mária koszurúját és egyebeket, ahogy neked tetszik.”22 Sőt, eszerint a számolóimádság mellett kötelező „a Szűz Mária koszurúját”, tehát a 150 Üdvözlégyből álló teljes rózsafüzért is elvégezni. A nagyszombati klarissza kolostor 1627-es regulája a zsolozsmázás szabályait rögzíti,23 s minden nővér számára a sokszorozó imádságot írja elő.24 A regulához kapcsolódó rendtartás is a régi olvasóvégzési formáról árulkodik: a laikus apácák, a „konyhás Nénéim” Miatyánk-imádkozása jól illeszkedik a szigorúan szabályozott rendi keretek közé. „Az mi Szent királnénk és Fundatorunk Tiszteletit Esztendöt által haromszor Vyécsák, elöször 14 Juli, melly Sz Margit Napia után ualo Nap essik. Másodszor, Sz. Eörsébet Napián 19 Novembris. Ezeken a Napokon ki tétessék Reliquiája a Sz királnénak, és egy Ora rendeltessék, mellyben minnyáian bé gyülekezuén mondgyanak ennek a Szentnek a tiszteletire 30 P(ate)r N(oste)rt, annyi Ave Mariat.”25 Gajtkó István piarista szerzetes a 17. század katolikus imádságirodalmát tekintette át.26 A 16. század ájtatossági irodalmának pangása után a 17. század örvendetes gazdagodását közel ötven imakönyvre való utalással szemlélteti. Az imakönyvek legfőbb témája Krisztus szenvedéstörténete mellett a Szent Szűz alakja. Ő „a titkos értelmű Rosa, a melly eleitől fogva tetszett Menynyégben az Atyának, kedvellette a Fiú, szerette a Szent Lélek, a tellyes Szent Háromság úgy meg-böcsüllette, hogy minden Virágoknak ékességét KORÁNYI András, Egy XVI. századi ferences beginaszabályzat = A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára, szerk. ŐZE Sándor, MEDGYESY-SCHMIKLI Norbert, Piliscsaba–Bp., PPKE BTK – METEM, 2005 (Művelődéstörténeti Műhely – Rendtörténeti Konferenciák, 1/1), I, 137. 23 „Es Ueterniékor Tizenkét Pater noster, ugi mint midőn az iras tudó szűzek az halottak szolosmait tartiak. A kik kedik bizonios alkomata(n)sagok miát oluasua el mondhattiák horaiokat, szabad legien akkor nekeik Pr. Nostert mondaniuk, mint szintén azoknak, kik írást nem tudnak.” SCHWARCZ Katalin, „Mert ihon jönn aßonyotok és kezében új szoknyák”: Források a Klarissza Rend magyarországi történetéből, Bp., METEM, 2002, 67. 24 Uo., 160. 25 Uo., 149. 26 GAJTKÓ István, A XVII. század katolikus imádságirodalma, Bp., 1936. 22

219


és illattyát egyben ebben foglalná: benne vagyon ebben a Violák alázatossága, benne a Liliomok tisztasága, benne a Rósáknak jó illatú híre, neve s valamint mást jót példázhatunk a virágokban, ebben feltalállyuk.”27 Gajtkó István említi, hogy a korszak imádságoskönyvei értékes apologetikus, liturgikus, aszketikus részeket is tartalmaznak, s két típusba sorolhatók: az egyik csoportba a főként jezsuiták szerkesztette lelki kalauzok, a másikba a ferences szemléletet tükröző, érzelemmel teli népies imádságoskönyvek (valamint officiumok, ars moriendik) tartoznak. A lelki kalauz a katolikus megújhodás jellegzetes formája; hitvédő és kevésbé hitvitázó jellegű, racionális színezetű művek ezek, melyek a protestánsok által váddal illetett és nevetségessé tett ájtatossági formák – például a rózsafüzér – tudatos használatára is buzdítanak, bizonyítván ezek jogosságát, ősi eredetét, századok megszentelte erejét. A népies imádságoskönyvek ezzel szemben „alacsonyabb szellemi és lelki igények kielégítésére szolgálnak”,28 hasonló felépítésűek, az elméleti fejtegetéseket a költőiséggel megfogalmazott, érzelmekre ható ösztönzések váltják föl, sokszor varázsimákat is közölnek (Imádságos könyvecske, 1615; Utitárs, 1640; Szívek kincse, 1671; Liliom kertecske, 1675; Három szép imádságos könyvecske, 1680; Lelki fegyverház, második kiadása 1693).29 A lelki kalauzok sorát Pázmány Péter (1570–1637) Imádságos könyve30 vezeti be, melynek a szentolvasóról írt tizennégy lapja kiválóan összefoglalja mindazt, amit a 17. század elején az imádságról tudni kellett. Pázmány válaszol a reformáció kritikájára, amely elsősorban az imádság máriás jellegét kifogásolta, a sokszorozó formáját pogány eredetűnek tartotta, s az imák számában is babonaságot látott. Bizonyítja, hogy az olvasó bibliás imádság, s ó- és újszövetségi utalásokkal támasztja alá, hogy sokszorozó jellege sem új az imaéletben, az imák száma sem véletlen, mert a számok szimbolikus jelentést hordoznak. Pázmány beszél a 150-es olvasóról, de a köznapi gyakorlatról is, tehát arról, hogy a 150-es Mária-psalterium mellett más olvasók is léteztek, attól függően, hogy mi jelentette a számolás alapját. Utal a 63 Uo., 35. Uo., 38. 29 Uo., 39–46. 30 PÁZMÁNY Péter, Keresztyéni imádságos könyv. Grác, 1606, kiad. KŐSZEGHY Péter, tan. LUKÁCSY Sándor, Bp., Balassi – MTA Irodalomtudományi Intézete, 1993 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 28).

27 28

220


Üdvözletet mondó változatra és a 70 Üdvözlégyből állóra, melyet „BoldogAsszony hét örömének és hét epeségének emlékezetére” imádkoztak. Az olvasni nem tudók számára pedig az olvasót „imádságos könyv”-ként határozza meg, mely Krisztus titkainak a megértéséhez vezet. Azért nem szükség, hogy az olvasóban való számok jegyzését felettébb vizsgáljuk: hanem azt kell eszünkbe vennünk, hogy két jó oka vagyon, melyért a hivek az olvasót kezdék mondani. Első: Mert Üdvözitőnk számtalanszor int a gyakori könyörgésre: de az emberi gyarlóság és a világban elmerült elme nehezen szenvedi, hogy gyakran imádkozzunk. Sőt amikor imádsághoz kezdünk is, akármilyen rövid és kicsiny időt felette hosszunak itél: annyira, hogy ha félfertály óráig házában letérdepelvén, imádkozik, ugy tetszik, mintha egész óráig imádkozott volna. Mivel azért a rövid imádság is hosszunak szokott tetszeni: a keresztények, hogy magukat meg ne csalnák, hanem sz. Pál intése szerint, (I. Korinth. 9,8.) bővelkednének a jócselekedetekben, ugyan adó gyanánt kötelezék magukat, hogy bizonyos időkben bizonyos számu imádsággal tisztelnék az Istent. Második: Mert a kik könyvekből nem imádkozhatnak, azoknak imádságos könyvük az olvasó, melyből a mi Üdvözitőnk, és a keresztényi tudománynak főczikkei, mint egy irt könyvből, eszökbe jutnának.31

Pázmány egy öttizedes olvasót is ismertet. A titkok közül kettő az örvendetes, egy a fényességes, egy a fájdalmas és egy a dicsőséges titkok közül való. Az imádság keresztvetéssel kezdődik, Miatyánkkal folytatódik, majd a titkokon való elmélkedés a tíz Üdvözlégy alatt következik. Minden tizedet Miatyánk zár. Az utolsó három Üdvözlégyet a Szentháromság tiszteletére mondják, majd – új elemként – a Hiszekegy fejezi be az imádságot. Megemlíti még a Boldogasszony öt öröme és öt dicsősége olvasót, melyben az örömök az örvendetes olvasónak, a „dicsőségek” a dicsőséges füzérnek a titkai.32 Pápai János 1617-ben kiadott prédikációgyűjteménye33 „Rosarii explicatio”34 címmel közölte a rózsafüzér-titkoknak összecsendülő, rímes, általában nyolcas sorokban megszerkesztett foglalatát. A vers a középkor végén elterjedt, változatos rosariumversek közé tartozik, hat teljes szakaszában tíz-tíz titokból áll, a hetedikben három, a nyolcadikban csak egy titok található. A szakaszok élén álló címek az üdvtörténet skolasztikus teológiai kifejezései.35

GAJTKÓ, i. m., 35. PÁZMÁNY, i.m., 81v–83r. 33 RMKT XVII/7, 404. 34 Uo., 12–14. 35 Uo., 405. A két szöveg teljes egészében, latinul olvasható.

31 32

221


1631-ben a ferences Kopcsányi Márton (1579–1637) Bodog Szüz Maria Élete című művében beszél az Istenanya életéről, hét öröméről, hét epeségéről, majd a hatodik részben rövid elmélkedés található az olvasó imádkozásának üdvös voltáról. Kopcsányi Pázmányhoz hasonlóan tulajdonképpen imádságoskönyvnek mondja az olvasót,36 Az olvasorol, és litaniakról közölt 12 soros versben pedig az örvendetes olvasó titkai fedezhetők fel. (Ave gratia plena, Dominus tecum. Luc. 1.) A’ Kihez követséget rendelt Isten, Hogy váltságunk ezkőze légyen: Kit a’ nagy követ Gabriel üdvözle, Malasztal tellyesnek hirdete: Kire a’ Szent Lélek Isten le szállot, Erejevel meg árnyékozot: Kit Szent Ersébet áldonak jelentőt, Minden aszonyállatok közőt: Kinek méhében a’ Kristus feküet, És mint Fia neki engedet: Miért ötet emberek nem áldanók? Az Angyallal nem üdvözlenök?37

Nádasi János (1614–1679) Maria aeternitatis beatae porta sancta című 1645ben, Pozsonyban kiadott munkája a Szent Szűz tiszteletének terjesztésére született, hiszen Nádasi szerint ő az örök boldogság ajtaja s a halállal tusakodók hűséges támasza. Műve keretét az a 10–11. századtól ismert hagyomány adja, hogy a szombatot Máriának kell szentelni, ezért műve szombatokra való, lelki elmélyülésre szolgáló olvasmányokat tartalmaz, s az imák között a Rosarium mortist, vagyis a halálra készítő olvasót is említi. A vers melletti prózai szövegben a rózsafüzér mindennapi elvégzését javasolja, és „P. Didacus Martínez” nyomán segítséget ad a pontos imádkozáshoz.38 Kisdi Benedek egri püspök költségén, a jezsuita Szőlősy Benedek szerkesztésében 1651-ben jelent meg a 120 magyar éneket tartalmazó Cantus Catholici, az első nyomtatott katolikus énekeskönyv. Ebben találjuk A Rosarium. Christus Urunknak eleteböl kötött Bóldog Aszszony koszoruja39 című verset,40 melyet keretbe foglalnak a Máriát köszöntő angyal szavai. Az imaUo., 457. Uo., 47–48. 38 Uo., 640. 39 Uo., 360–364. 40 Uo., 677–680. A szlovák szöveget közli. 36 37

222


szándék megnevezése és a köszöntő után az evangéliumi történet részletező parafrázisában a titkokra ismerünk. „Nyújtunk szent Szüz Olvasót, s’ kötött szép koszorút. Szent Fiadnak életéböl, mint drága gyöngyökböl. Üdvöz-légy szép Szüz Maria.” A megtestesülés híradásától a Jordánban való megkeresztelkedésig az örvendetes események megidézése következik. A leghosszabb rész a szenvedéstörténetet idézi, az emberi kegyetlenséget részletezi. A dicsőséges eseményeket hordozó titkok után a végítéletet két titok sűríti, majd a záró fohász következik. Az angyal köszöntő szavai keretezik a rosariumverset. „Szüz szent Anyádnak ezt a’ szép koszorút nyújtók. Légy kegyelmes hiveidnek mi édes Meg-váltónk. Üdvüz-légy szép Szüz MARIA”. Az első nyomtatott, magyar nyelvű rózsafüzéreket és elmélkedéseket tartalmazó gyűjtemény a jezsuita Tarnóczy István (1626–1689) Titkos értelmű Rosa című műve, amelyet Nagyszombatban, 1676-ban adtak ki. A négy csoportba osztott titkokat imádságok övezik, és a hét napjaira elosztott, bibliai témákra épülő, illetve a rózsafüzér alapimádságait megidéző elmélkedések bontják ki. „A Titkos értelmű Rosában azt a gondolatkört idézi fel, melyben az egyes tizedek alatt a rózsafüzért imádkozónak élnie kell. Teljesen kidolgozva csak a Boldogságos olvasó gondolatvilágát közli, a fájdalmas olvasó titkaiba már csak vázlatosan vezeti be olvasóját. Tanítását imádságba, Miatyánk-és Üdvözlégy-parafrázisba rejti.”41 Az első magyar nyelvű rózsafüzér-társulati könyv 1697-ben, Bécsben látott napvilágot: Az szentséges, és sok isteni ajándékokkal tellyes, Jesus és Maria Rosariumja, avagy olvasója.42 A magyar barokk irodalom kiemelkedő írása Gyöngyösi István (1629– 1704) 1690-ben megjelent Rózsakoszorú című verses alkotása, mely a szerző kevésbé ismert, de általa legtöbbre tartott műve. A Koháry István vigasztalására született rózsafüzér forrásául egy német jezsuita43 művét használta,44 GAJTKÓ, i. m., 38. TÜSKÉS Gábor, KNAPP Éva, E. S. és a Rózsakoszorú, Irodalomtörténeti Közlemények, 2005, 390–391. 43 Uo., 383. 44 Trencsényi-Waldapfel Imrének a vers forrását és genezisét feltáró dolgozatáig eredeti Gyöngyösi-szerzeményként tartották számon. Horváth János is felvetette, hogy nem eredeti alkotással állunk szemben: HORVÁTH János, Barokk ízlés irodalmunkban, Napkelet, 1924, 346. A műről szóló tanulmányok: AGÁRDI Péter, Rendiség és esztétikum (Gyöngyösi István költői világképe), Bp., Akadémiai, 1972, 127–154; BAZSÁNYI Sándor, A hit allegóriái: Konvenció, invenció és kommunikáció Johannes Vermeer és Gyöngyösi István egy-egy művében = A magyar költészet 41

42

223


ám műve nem puszta fordítás, parafrázisnak mondható. Jézus és Mária életének eseményeit dolgozza fel, háromszor öt rózsacsokorba kötve az öröm, a keserűség és a dicsőség rózsáit. A műben – ahogy a latin eredetiben is – háttérbe szorult az imák, az Üdvözlégy és a Miatyánk sokszorozó ismétlése, és hangsúlyos szerepet a titkokról való, kötött szövegű elmélkedések sora kapott. Gyöngyösi nem hivatkozik az elmondandó imákra, és elhagyja a titkokra utaló könyörgéseket is.45 A terjedelmében is jelentős mű bevezetőjét a „rózsakoszorú-kötéshez való készület”-nek46 nevezi, ebben tömören összefoglalja a későbbiekben kifejtendő tartalmi elemeket, kijelöli saját költői helyét, a műhöz és a témához való viszonyát. „A »készület« legfontosabb szerepe tehát az, hogy párhuzamosan mutassa be a boldog végkifejletet, Jézus és anyja megdicsőülésének, illetve a pogány Múzsáktól elforduló költő megérkezésének útját az egyetlen és igazi Múzsához, Szűz Máriához – és általa, az ő révén égi jegyeséhez: Krisztushoz.”47 Csáky Éva Franciska (1662–1729)48 pozsonyi, majd budai klarissza kéziratos imádságoskönyve49 a zárdában magánájtatosságként végzett, régi imádkozási formát megőrző olvasómondásról ad hírt. A szemek morzsolgatása közben az imádkozó Krisztus három kérdésére háromszor tíz, párhuzamos szerkesztésű, anaforás, a gondolatot ritmikusan megismétlő mondatokban válaszol. „Harmincz Szemből állo kis olvaso, mellyben megh uallya Ember az eő Istenéhez ualo buzgo szeretetit. Az Pr’ Nr’ hellyet, mint ha Christus kérdené tőlled, magadban mondgyad. Fiam Szereczé engem.” Padányi Bíró Márton veszprémi püspök Lelkeket őriző látogatás, az az […] A Szent Háromságnak angyali olvasója című művét 1747-ben adta ki. A püspök műfajai és formatípusai a 17. században, szerk. ÖTVÖS Péter, PAP Balázs, SZILASI László, VAIstván, Szeged, 2005, 335–344; JANKOVICS József, Gyöngyösi István költészetének poétikairetorikai forrásvidéke = Religio, retorika, nemzettudat a régi irodalomban, szerk. BITSKEY István, OLÁH Szabolcs, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004 (Csokonai Könyvtár, 31), 330– 337; BITSKEY István, Gyöngyösi és a magyar költői hagyomány, Studia Litteraria, 1981, 25–30. 45 A két mű egybevetéséről: TÜSKÉS, KNAPP, i. m., 332–400. 46 GYÖNGYÖSI István, Rózsakoszorú, kiad. JANKOVICS József, Bp., Balassi, 2002 (Régi Magyar Könyvtár – Források, 12), 254. 47 Uo., 255. 48 SCHWARCZ, i. m., 217. 49 Harmincz Szemből állo kis olvaso, mellyben megh uallya Ember az eő Istenéhez ualo buzgo szeretetit. Az Pr’. Nr’ hellyet, mint ha Christus kérdené tőlled, magadban mondgyad. A kis kéziratos könyvecske az Esztergomi Érseki Levéltárban található. A részlet: 115–117.

DAI

224


az olvasót naponta végeztette a híveivel, s ahol nem ismerték, ott maga vezette be.50 A rózsafüzérre vonatkozó értékes feljegyzéseket őrzött meg az Esterházy család fraknói kincstárának 1725-ben felvett leltára,51 melynek jegyzéke szerint az Esterházy család tagjai nemcsak megőrizték magyar történelem nagyjainak olvasóit, hanem rendszeresen használták is. Esterházy Miklós nádor (1582–1645)52 László fiát a „tizenhatodik születésnapjára oly rosariummal lepte meg, melyet érte tizenöt éven át mindennap elimádkozott, hogy ájtatosságát élete utolsó éveiben otthon tanuló Palkójával együtt végezte.”53 „Tudom, ajándékot vársz e napon tőlem: nem is csalatkozol bennem. Ime, itt küldöm neked ezt a szent olvasót, amelyet születésedtől kezdve éretted minden napon elmondottam: de mivel most már felserdültél, fogadd ezt szívesen tőlem s mond ezentúl azt magad.”54 Az említett Palkó pedig nem volt más, mint az 1697-ben birodalmi hercegi címet elnyerő Esterházy Pál (1635–1713), aki a Szűzanya iránti tiszteletét zarándoklatokkal, templomépítésekkel és több könyv megírásával bizonyította.55 1691-ben a Szűz Máriáról írott könyvében56 – bár nem imádságoskönyv – külön fejezetet szánt a szentolvasó tiszteletének.57 A huszadik szombat méltó megünTÜSKÉS Gábor, KNAPP Éva, Népi vallásosság Magyarországon a 17–18. században, Bp., Osiris, 2001, 340. 51 KATONA Imre, A fraknói kincstár 1725-ös leltára, Művészettörténeti Értesítő, 1980/2, 131– 146. „Egy Szép Vér kövő olvasó, mellyet rajta lévő írás Páll Érsek olvasójának mutat lenni. Egy más zöld jaspis olvasó mellyet rajta lévő írás Pázmány Péter Cardinalis olvasójának mutatt lennj.”; „Egy kicsiny Szerű olvasó, az mint a rajta lévő írás mutattya Üdvözült Eszterhás Ursula Palatinusné Olvasója vala. Tiszta Ezüst Szemű fehér olvasó, mely Nyári Krisztina Eszterhás Miklósné volt, az mint raita lévő írásbul ki tetczik.”; „Egy Vörös Cláris tizenegy Szembül álló és Aranyos keresztes Aranyos numismával együtt mely Bathorj István Lengyel királyé volt az mint raita függő csedulán való írás mutattya.”; „Egy tarka Papirossal be burított tokban Egy igen ékes kiss olvasócska, a közepén egy kiss Cristal keresztecske.”; „Egy fekete kerekded Iskatulában Egy vörös meczett Réghi olvaso, mely az raita való írás Szerint Hunyadi Jánosé volt.”; „Egyeött Stráib risz forma Kásztli, melynek a fiokjaiban mind azon olvasók, képek Religviák, aczél Pöcsétek, Üres Erszinek és aprólékos Apácza Munkábul való virágok vannak.”; „Egy Christal övegh olvasó.” 52 MERÉNYI Lajos, BUBICS Zsigmond, Herczeg Esterházy Pál nádor. 1635–1713, Bp., 1895, 13– 38. 53 Uo., 68. 54 MOHL Adolf, A Mária-kongregációk története, Győr, 1898, 264–265. 55 Uo., 257. 56 ESTERAS Pal, Az Boldogságos Szűz Maria szombattya, Nagyszombat, 1691. 57 Uo., 73–77. 50

225


neplésére a következő tanítást adja: „A makula nélkül való szent Szűz kis officiumát mondd el, avagy az olvasót vagy Salve Reginát”.58 Esterházy Pál példázata arra utal, hogy a szombat délutánt Boldogasszony tiszteletére, imádsággal, olvasó mondásával illő eltölteni. Esterházy Pál sok ezer fővel vett részt az 1692-es nagyszabású máriazelli zarándoklaton,59 ahol látványos menetben, színes ruhába öltöztetett lányok jelenítették meg az olvasó titkait. Az ekkor ajándékba adott máriazelli fogadalmi képen Esterházy feleségének kezében láthatunk olvasót.60

Uo., 73. Uo., 258. 60 Uo., 259. 58 59

226

SZELESTEI N. LÁSZLÓ

Rimay János imádságoskönyve Az MTA Könyvtárának Kézirattára őriz egy 17. század első felében pergamenre másolt magyar nyelvű imakönyvet,1 amelynek tulajdonosa egykor Rimay János volt. Először Ferenczi Zoltán ismertette 1911-ben.2 Szilády Jenő 1939-ben közölte az imakönyv három magyar nyelvű és két szlovák nyelvű énekét (szlovákból négy van a kötetben), s tényként állította, hogy a kötetnek ez a része Rimay kézírása. Az énekek előfordulnak az 1636-ban megjelent Tranoscius-féle, szlovák nyelvű Cithara sanctorumban.3 A kötet előzéklapján található elmosódott 18. századi bejegyzést, amely szerint az imakönyv 1642-ben került ki Rimay János († 1631) hagyatékából, és annak magyarázatát Eckhardt Sándor 1955-ben, Rimay műveinek kritikai kiadásában adja meg.4 Eckhardt az imakönyv 188189. lapján Rimay kézírását ismeri fel, de „bizonyosan valamelyik papjától szerezte ezt a gondosan díszített és írott pergamenkódexet”, „nem Rimay írta össze a könyvet”.5 Csapodi Csaba katalógusa6 és Stoll Béla énekeskönyv-bibliográfiája7 1642nél helyezi el a kötetet. Az imakönyvet a „Mátyás király öröksége” című kiállítás katalógusa 2008-ban és a Pozsonyban rendezett „Szlovákia reneMTAKK, K 71. (Nyolcadrét, 38 × 84 mm, 212 pp.) Ha jól olvasom a nagyon lekopott szöveget, címe: Egynehány rendbéli imádságot magába foglaló könyvecske. (A továbbiakban: Rimay imakönyve.) 2 FERENCZI Zoltán, Rimay János (15731631), Bp., 1911 (Magyar Történelmi Életrajzok), 203–205. 3 SZILÁDY Jenő, A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom, 1517–1711, Bp., 1939, 8997. 4 R IMAY János Összes művei, összeáll. E CKHARDT Sándor, Bp., Akadémiai, 167. – Az előzékről Eckhardt az alábbi bejegyzést közölte: „Ex Libris Joannis Rimay emanatus Anno MDCXLIIo Mihi (per Gen. Dnam Magdalenam Madach Dono datus et allatus in perpetuam ejus memoriam) Georgio Csesznek”, a benne szereplő neveket is azonosította. 5 Uo., 167. 6 CSAPODI Csaba, A „Magyar Codexek” elnevezésű gyűjtemény (K 31–K 114), Bp., 1973 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának katalógusai, 5), 62–63. 7 STOLL Béla, A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (15421840), Bp., Balassi, 20022, nr. 65. 1

227


szánsz emlékei” kiállítás katalógusa Rimay halálára való tekintettel 1631 előttinek írja le.8 Az Országos Széchényi Könyvtár őrzi Wesselényi Ferenc nádor latin nyelvű, szintén pergamenre írt imakönyvét (Septem Psalmi Poenitentiales cum nonnullis devotionibus),9 amelynek írása és díszítése egyezik a Rimay-imakönyv írásával és díszítésével. A magát meg nem nevező másoló ezt a latin nyelvű imakönyvet Murány várában írta 1647-ben.10 Az arabeszkkel díszített címlap és egyéb díszítés alapján minden kétséget kizárhatóan azonos kéz munkája a két kötet. Ismerünk egy további, szintén Murány várában szép könyvírással, 1638-ban másolt imakönyvecskét, ezt Homonnai Drugeth Mária számára Jolsvay János deák készítette.11 Az utóbbi kötet anyaga papír. Valószínűleg mindhárom kötet másolója Jolsvay János. (Ugyanezen évekből név szerint ismerjük Beke Zsigmond deákot, aki Batthyány Ádám számára 1636 és 1655 között másolt füzetekbe a főúr által kijelölt imákat.12) A Rimay-imakönyvben található versek szerzőségéről, kronológiájáról a szakirodalom ellentmondó adatokat tartalmaz. Rimay szerzőségét eddig érdemben nem cáfolta senki.13 Az imádságok vizsgálatára sem került sor  Ferenczi Zoltán megjegyzéseit leszámítva. Az áhítati irodalom termékei gyakran jutnak hasonló sorsra, különösen, ha nem magyar nyelvűek. Például Nyéki Vörös Mátyás verseinek kiadásakor Nyéki imakönyvének14 magyar Mátyás király öröksége – Késő reneszánsz művészet Magyarországon (1617. század), III, szerk. MIKÓ Árpád, VERŐ Mária, Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 2008, I/82 (I24). A leírást KÖRMENDY Kinga készítette. – Katalóg výstavy Renesancia dejiny slovenského výtvarného umenia, Bratislava, 17. december 200928. marec 2010, Bratislava, Slovenská národná galéria, 2009, 132. A leírást Zuzana LUDIKOVA jegyzi. 9 OSZKK, Oct. Lat. 643. Erről az imakönyvről más alkalommal közlök további adatokat. 10 Az 1647-es évszám nem zárja ki, hogy akár Rimay 1631-es halála előtt keletkezett a ma az MTAK-ban őrzött ún. Rimay-imakönyv. 11 OSZKK, Duod. Hung. 14. Vö. STOLL, i. m., nr. 60; Régi magyar költők tára XVII. század, 2: Pécseli Király Imre, Miskolczi Csulyak István és Nyéki Vörös Mátyás versei, s. a. r. JENEI Ferenc, KLANICZAY Tibor, KOVÁCS József, STOLL Béla, Bp., Akadémiai, 1962, 454–458. (A továbbiakban: RMKT XVII/2.) 12 KOLTAI András, Beke Zsigmond élete és műveltsége = Idővel paloták…: Magyar udvari kultúra a 16–17. században, szerk. G. ETÉNYI Nóra, HORN Ildikó, Bp., Balassi, 2005, 530546. 13 Annyi bizonyos (és ezt Szilády Jenő már megállapította), hogy a magyar nyelvű énekek szlovákul 1636-ban Lőcsén a Cithara sanctorumban megjelentek, a négy szlovák ének közül kettő szintén megtalálható ebben a kiadványban. További bizonyítást igényel az az állítás, hogy a magyar nyelvű verseket szlovákból fordították. 14 OSZKK, Duod. Hung. 511. A magyar részletek kiadása: RMKT XVII/2, 435448. 8

228

Rimay János imádságoskönyve

részei megjelentek, de ugyanazon kézirat latin részletei nem. Wesselényi Ferenc fentebb említett latin nyelvű imakönyve sem keltette fel a kutatók érdeklődését. Ferenczi Zoltán a Rimay-imakönyvben található egyes imádságok forrásához Laskai János Kegelius-fordítását15 nézte meg, továbbá a Fons vitae, az életnek kútfeje16 c. kiadványt, függelékben idézve is a „rokon” szövegeket, de „egyenes” összefüggéseket nem talált. Pedig az imák (amelyek többsége tartalmilag természetes módon „rokon” egymással) nagy része korabeli nyomtatott imakönyvekben is szerepel. Például Pázmány Péternél, Mihálykó Jánosnál, Kürti István 1611-ben Kassán közzétett fordításaiban,17 Vámosi Gergely 1614-ben Lőcsén megjelent imakönyvében,18 Ferenczffy Lőrinc Prágában 1615-ben kiadott imakönyvében,19 Nádasdy Pál 1631-ben napvilágot látott imakönyvében,20 a Lőcsén 1632-ben megjelent imakönyv15 L ASKAI János, Egy néhany Ahitatos buzgo Imadságok, Debreczen, Fodorik Menyhart, 16512. (RMNy 2363.) 16 A Debrecenben 1589-ben kiadott példányt vizsgálta. (RMNy 623.) 17 KÜRTI István, Az elö Istenhez valo aieitatos imatságokat magaban foglalo könyveczke, Kassa, 1611 (RMNy 1018). Például: A keresztnek előszámlálása és azt békével elszenyvedésért való kérés, Rimay imakönyve, 156; KÜRTI, i. m., 330. 18 V ÁMOSI Gergely, Keresztieni es igen draga könyvetske […], Lőcse, 1614 (RMNy 1075). Néhány példa: „Az igaz hütben megtartásért […]” (Rimay imakönyve, 32), „Felséges Isten, hallgasd meg az én nagy kiáltásomat […]” (VÁMOSI, i. m., 299), „Hallgasd meg az én tehozzád való kiáltásomat […]” (VÁMOSI, i. m., 245); „A teljes Szentháromsághoz való imádság” (Rimay imakönyve, 46), „Ó egy istenségnek állapatjában való Szentháromság […]” (VÁMOSI, i. m., 272); „Az Istennek szent Fiához […]” (Rimay imakönyve, 117; VÁMOSI, i. m., 277). 19 FERENCZFFY LŐRINC, Imádságos könyvechke, Prága, 1615 (RMNy 1092). Néhány példa: „Az Anyaszentegyházért: Irgalmasságnak Atyja [...]” (Rimay imakönyve, 34; FERENCZFFY, i. m., 260); „Mindennémű nyavalyáinkban: Mennybéli hatalmas Úristen […]” (Rimay imakönyve, 80; FERENCZFFY, i. m., 228); „Prédikáció előtt való imádság: Mindenható Úr Jézus Krisztus, ki a te megmondhatatlan […]” (Rimay imakönyve, 37; FERENCZFFY, i. m., 174); „Prédikáció után: Uram Jézus Krisztus, örökké való Idvözítő […]” (Rimay imakönyve, 41; FERENCZFFY, i. m., 178); „A Krisztus Jézusnak szeretetiről: Ó Uram Jézus Krisztus, Atya Úristennek ártatlan báránya [...]” (Rimay imakönyve, 69; FERENCZFFY, i. m., 330). 20 NÁDASDY Pál, Áhítatos és buzgó imádságok, Csepreg, 1631 (RMNy 1494). Néhány példa: „Délben való áhítatos könyörgés: Nagy setétség fogá el a földet, mikor megfeszíték a zsidók Krisztus Urunkat […]” (Rimay imakönyve, 20; NÁDASDY, i. m., 3235); „Az Atya Úristennek az ő szent Fiának kínszenvedésének számlálása által való kegyelem-kérés: Örök Atya, mindenható Úristen, kérlek, nézzed a te szent Fiadat […]” (Rimay imakönyve, 55–59; NÁDASDY, i. m., 158–162); „Az keresztnek előszámlálása, és mindent békével elszenvedésért való könyörgés: Mutasd meg, Uram, énnékem az én életemnek végét […]” (Rimay imakönyve, 156– 167; NÁDASDY, i. m., 200213).

229


ben,21 valószínűleg másutt is. Az összevetések alapján megállapítható, hogy Rimay imakönyvében nagyobb fokú a válogatás, mint amit például Jolsvay János Drugeth Mária számára másolt imakönyvében rögzíthettem.22 Amíg nem készül el imakönyveink közös incipitmutatója, nehéz az összefüggések feltérképezése. Ferenczi Zoltán azt feltételezte, hogy Rimay az imákat úgy válogatta össze. A fentebb említett három, azonos kéz által másolt imakönyv megrendelői (köztük bizonyára Rimay János is, amennyiben nem ajándékként kapta a szóban forgó kötetet), személyesen vettek részt a másolandó imák kijelölésében. Nehéz állást foglalni Rimay szerepéről. Egyrészt igaz, hogy több Rimay költészetével párhuzamba állítható szöveg akad az imák közt, másrészt ezek az imák a század első két évtizedében általánosan elterjedtnek mondhatók. Egy olyan imádságot idézek, amelynek bővebb, eltérő fordítású változatára Lépes Bálint imádságoskönyvében (1615) akadtam rá, ott Szent Jeromos szerepel szerzőként. Más igen szép.23 Az én lelkemnek keserűségében szólok tenéked, Úristen, és minden nyomorúságimról vallást tészek előtted. Beteg vagyok, a nyomorúságban elfogyatkozott az én életem, a csontaim mint egy sotóban megtörettettenek. Hozzád folyamodom, hozzád futok azért, Orvoshoz: Úristen, gyógyíts meg és meggyógyulok, tarts meg és megtartva leszek; és mivelhogy benned bíztam, meg ne szégyenültessem. Ki vagyok, Uram, ki ellen bízvást szólok tenéked? Szép imádságos könyvecske, Lőcse, 1632 (RMNy 1552). Néhány példa: „Az igaz hütben megtartásért való könyörgés: Felséges Isten, hallgasd meg az én nagy kiáltásomat és könyörgésemet […]” (Rimay imakönyve, 32; Szép imádságos könyvecske, 11–13); „A Szentlélek Istenhez való gyönyörűséges imádság: Jövel Szentlélek Isten, tölts bé a te híveidnek szíveket […]” (Rimay imakönyve, 44–46; Szép imádságos könyvecske, 3233 – közös latin alapszövegből eltérő fordítás); „A teljes Szentháromsághoz való imádság: Ó egy istenségnek állapatjában való Szentháromság és örökkévaló három személy […]” (Rimay imakönyve, 46; Szép imádságos könyvecske, 3437); „A Krisztus Jézusnak Atyaistentől megfoghatatlan születéséről való imádság: Krisztus, az Atya mindenható Úristennek örökkévaló bölcsessége és véghetetlen ereje […]” (Rimay imakönyve, 51; Szép imádságos könyvecske, 2730); „A Krisztus Jézusnak szeretetiről való áhétatos imádság: Ó Uram Jézus Krisztus, Atyaúristennek ártatlan báránya, Szűz Máriának szent Fia, könyörgök tenéked […]” (Rimay imakönyve, 69; Szép imádságos könyvecske, 4142). 22 Valamennyi Jolsvay által leírt ima forrása: MADARÁSZ Márton, Eperjessi magyar ecclesia […] imádságos könyvecskéje, Lőcse, 1629 (RMNy 1439), a bűnbánati zsoltárok forrása Mihálykó János imakönyve lehetett, aki Pázmány Imádságos könyvéből vette át azokat. Minderről l. SZELESTEI N. László, Áhítati művek Murányban a 17. század első felében = Szolgálatomat ajánlom a 60 éves Jankovics Józsefnek, szerk. CSÁSZTVAY Tünde, NYERGES Judit, Bp., Balassi, 2009, 396–401. 23 Rimay imakönyve, 148152.

21

230

Rimay János imádságoskönyve Bűnös vagyok, bűnben fogantattam, bűnben születtem és nevekedtem föl, megsenyvedett dög, rothadásnak edénye, férgeknek eledele. Micsoda nagy győzelmed, ha diadalmaddal győzendesz meg engem, ki erőtlenb vagyok tenáladnál, a szelektől ide s tova hányattatott nádszál? Irgalmazz énnékem és a ganéjból emelj föl, nyomorultat. Ha tetszik, Uram, nyilván szólok, nem illik, hogy fuss éntőlem, de hozzád folyamodom, mert te vagy az én Istenem, a te tested az én testemből való és a te csontaid az én csontaimból: a te szent Atyádnak jobbjáról leszállván az én emberségemhöz hasonlíttatál, Isten lévén emberré lől: melyet miért cselekedtél egyébért, hanem hogy nagy bizodalommal tehozzád futnánk, mint atyánkfiához, és hogy a te irgalmasságodat és istenségedet velünk közlenéd. Kelj föl annak okáért, Úristen, segíts meg, kelj föl és ne vess el előled mindörökké. Amen.24

Nem zárható ki, hogy a kötet imáit maga Rimay válogatta össze, előfordulhat köztük esetleg saját fordítás, kiigazítás is. Mindenképpen nagyobb figyelmet kell szentelnünk ezen imáknak, hisz az kétségtelen, hogy a kötet Rimay környezetéből származik. Akkor is fontos adalékot jelentenének ezen imák, ha az derülne ki, hogy a kötetnek csak tulajdonosa és nem öszszeállítója Rimay, s csak lehetséges olvasmányai, imádságai, vagy csupán környezetében használt imádságok lennének. Rimay verseinek sajátosságaival Komlovszki Tibor foglalkozott behatóan.25 A Rimay-vers „kulcskérdéseként” tárgyalja a korban új képzetkör te24 LÉPES Bálint, […] imádságokban foglaltatott áítatos elmélkedések, Bécs, 1615 (RMNy 1079), 431433: „[…] Megunta az én lölköm az életet, szólok lölkömnek keserűségéből. Beteg vagyok, megnyavalyodott az szegénségben. Az én erőm, tetemeim, mint egy parázsoló serpenyőben megrántattanak, és azokért tehozzád futok, orvosomhoz. Gyógyéts meg engemet, Uram, és meggyógyulok, szabadéts meg engem, és megszabadulok. És mivelhogy tebenned bízom, meg ne szégyenöljek. De ki vagyok én, kegyes Isten, hogy ilyen merészen szólok tenéked? Bűnös vagyok, és csupán azon bűnben fogantattam, születtem és neveltettem. Rothadt dög, büdös edény, férgeknek eledele, jaj Uram, kegyelmezz meg énnékem. Micsoda győzedelem az, ha énvelem ölben esvén, meggyőzsz engemet, ki mint egy zsupp [sup], annál is kisebb vagyok az szélnek színye előtt. Bocsásd meg minden bűneimet és emeld föl a ganajból a nyomorultat. Bizony Uram (legyen szabad mondanom) nem köll engemet, hozzád folyamót, tőled elkergetned, mert te vagy az én Istenem, a te tested az én testemből való, és a te csontjaid az én tetemimből valók, mert ezért, el nem hagyván, Atyádnak jobbját, az én emberségemhez ragaszkodtál, Isten és ember lévén, ami előbb voltál, megmaradván ugyanazon egy személyben: és ezt mért cselekedted egyebért, hanem hogy mint igaz Fiú, Atyámhoz hajtanék, és hogy irgalmasan, a te istenségedben részeltetném. Azokáért kélj föl, és ne űzz el örökké tőled. […]” 25 Tanulmányainak összegzése: KOMLOVSZKI Tibor, A Balassi-vers karaktere (Tanulmányok), Bp., Balassi, 1992 (Régi magyar könyvtár – Tanulmányok, 1) c. kötetében (67101: Mester és tanítvány, A Balassi-vers és Rimay költészete).

231


remtette költői képeket, a földi létezés színtereit uraló baljós, pejoratív kifejezéseket. Kiemeli a vallásos elmélkedésre való fokozott hajlamot, a morális kérdések iránti érdeklődést. Mintaként (is) Ecsedi Báthory István gyakran imaszerű, bűntudattal teli meditációit, azok „témáit” és hangulatát említi, s bizonyítja Rimay Báthory környezetében tartózkodását, vagyis számol azzal, hogy ismerte Báthory meditációit. Bizonyára igaza van Komlovszkinak. Szinte érthetetlen, hogy ezen megállapítás ellenére meg sem említi a Rimaynak tulajdonított imakönyvet. Az irodalomtörténeti vizsgálódások csak ritkán térnek ki vallásos szövegek alapos vizsgálatára. Eckhardt Sándor sajnálkozó, ugyanakkor megszívlelendő sorai („Ennek az imakönyvnek legfeljebb az az érdekessége, hogy Rimay költeményeiben nyomozhatjuk az egyes imák és énekek emlékeit”)26 óta sokan foglalkoztak Rimay személyével és költészetével, nem találtam azonban utalást sem arra, hogy e régen ismert és Rimay nevét hordozó kötetet kutató (alaposan) megnézte volna. Közel fél évszázaddal Eckhardt után Ács Pál is csak azt rögzítette, hogy „mind a magyar, mind a szlovák kutatók elhanyagolták Rimay imádságoskönyvének vizsgálatát.”27 Én akkor figyeltem fel a kötetre, amikor az 1800 előttről fennmaradt és hozzáférhető imakönyveket (egy imádságokból öszszeállítandó egyetemi szöveggyűjtemény készítéséhez) számba vettem. Általánosságban elmondható, hogy a 17. század első felében (bibliai alapokig visszanyúlva, gyakran egyházatyákból fordítva) protestáns és katolikus imakönyveinkben egyaránt előfordulnak az amelioratív képek, mint például a világ gyalázatja; szegény, utálatos, nyomorult, bűnös féreg; bűnben fogantatás és hasonlók. Imádságoskönyveinkben nagyobbrészt olyan szövegekkel találkozunk, amelyeket korábbi kiadások és szóbeli gyakorlat tettek ismertekké. Egy-egy imádságban azonban felfedezhetőek az újabb idők tudatos szövegalkotási sajátosságai, egyéni, szép képekkel s jó akusztikai hatással.28 Jó volna, ha egy RIMAY, i. m., 167. ÁCS Pál, A régi magyar irodalom szlovák kapcsolatai = Á. P., „Az idő ósága”: Történetiség és történetszemlélet a régi magyar irodalomban, Bp., Osiris, 2001, 127; UŐ., A későreneszánsz meglazult pillérei: sztoicizmus és manierizmus az irodalomban = Mátyás király öröksége, i. m., II, 44. 28 Az ilyen imák kéziratos imakönyvekben gyakoribbak. Példa erre Nyéki Vörös Mátyás imakönyve (OSZKK, Oct. Hung. 511). A megszerkesztettség, költőiség nyomai megtalálhatóak a Rimay-énekeskönyv egyik-másik imádságán is. Példa erre A keresztnek előszámlálása és mindent békével elszenyvedésért való könyörgés (156–167), ám ez az ima megtalálható több imakönyvben (KÜRTI, i. m., 330; VÁMOSI, i. m., 314; NÁDASDY, i. m., 200). Az ima szövegét lásd a Függelékben. 26

27

232

Rimay János imádságoskönyve

számítógépes nyilvántartás segítségével a szövegösszefüggéseket, szövegek felbukkanását és újra megjelenését regisztrálhatnánk. Régi szerzők értékelésénél, tetteik, műveik vizsgálatakor sokszor mai mentalitásunkból indulunk ki, nem vagyunk tekintettel a vallási indítékokra. Pedig régi korokban a katekizmus első pontja, az üdvözülés őszinte akarása meghatározó tényezőként volt jelen a mindennapoktól kezdve a műalkotások létrejöttéig. Az ima és meditáció a költészet fikciós világához hasonlóan működött, gyakran azonos képekkel. A való világ és az üdvözülés vágyott színhelye, a Paradicsom egymezsgyéjű, átjárható határral. Ennek a határnak az átlépése, az átplántálódni vágyás a meditációk állandó témája. Gyönyörű versben fogalmazta meg e gondolatot Rimay is kisfia halálakor (Az Úr engem sanyaríta). A Rimay-versekben gyakran találkozunk az egyéni bűntudat és bűnbánat keresztény hagyományba ágyazásával, az imádságoskönyvekben egyházatyák óta jelen lévő pejoratív képrendszerrel. Rimay egyéni, meditatív gondolataival csatlakozik az imádságok, imaszerű könyörgések ezen képrendszeréhez, s így (annak folyamatossága révén) számíthatott a kor emberének élményt jelentő vallásos ismereteire. Bizonyára ez is oka volt a Balassi– Rimay-féle Istenes énekek 17–18. századi népszerűségének. Mindezek után egy kérdéssel fejezem be mondandómat: vajon beszélhetünk-e Rimay esetében a korban új képzetkör teremtette költői képekről, értjük-e, jól értjük-e Rimay költészetét e hagyomány ismerete nélkül?29

Függelék A keresztnek előszámlálása és mindent békével elszenyvedésért való könyörgés30

Mutasd meg Uram énnekem az én életemnek végét és add tudtomra az én napjaimnak számát. Nemde rövid időn nem végeztetik-é az én életem, és annak napjainak kicsinsége? Mert elunta lelkem az én életemet: mert micsoda élet az, azhol szüneti nincsen a nyomorúságoknak, azhol mindenek rakvák megvetett tőrökkel és ellenségekkel? Egyik próba alig távozhatik el, a másik mindjárt ott éri, de még az elébbi sem múlt el, és legottan reméntelenül más többek érkeznek. Segíts meg azért engem, én Uram Istenem, mert az én KOMLOVSZKI Tibor megállapítása – „Eredeti költői képrendszer kialakítására Rimay törekedett először költészetünk történetében” (i. m., 94.) – imakönyveink alapos vizsgálatával valószínűleg árnyalhatóbbá válik. 30 Rimay imakönyve, 156167.

29

233

SZELESTEI N. LÁSZLÓ ellenségim megkörnyékezték az én lelkemet, innét testem, onnét az ördög, amonnan e világ áll; erőszakot tesznek, keresvén lelkemet. Testemtől el nem állhatok, el sem taszíthatom, mert hozzám vagyon köttetvén, megölnöm nem szabad, táplálnom köll, midőn őtet hízlalom, ellenségemet magam ellen éltetem. Az világ mindenfelöl bepalánkol engemet, és testemnek ötféle ablakin, úgymint: látáson, halláson, kóstoláson, szagláson és tapasztaláson az ő nyilaival sebesít engemet: de ugyanazon ablakokon az halál is béfutamodik az én lelkembe: az ördöget nem láthatom, őtőle annyival kevesebbet oltalmazkodhatom, megvonta íjét idegével, és abba vetette nyilát, hogy hirtelen megsebesíthessen engemet, beszélget, hogy elröjtse tőrét, ezt mondván: Ki láthatná meg ezeket és ki venné eszébe? Valahová térülök, semmi bátorság nincsen, a test súg fülembe lágyságot, a világ hívságot, az ördög keserűséget; e világ világi negéndességekről, fölfuvalkodságokról, nagyravágyásról, az ördög penig izgat haragra, gonoszra és lelkemben szomorúságra. Ímé az hitetlenek és a megejtők velem vadnak, Uram, és a mérges skorpiókkal vagyon lakásom. Jaj énnékem, mert az én lakásom igen messze esék, idegen nemzetség közé juta megmaradásom, sok ideig más hajlékában volt lakása az én lelkemnek, és ilyen kegyetlen voltomban semmit magamban nem találok, amikhöz köllene bíznom, mert én szívem héába való bujdosó és állhatatlan, minden megingónál ingóbb, számtalan felé vonyatik: ide s tova számtalan felé futos, és midőn ide s tova bujdosik, sohult nyugodalmat nem találhat. Mert miképpen a malom, eresztetvén hamarsággal fut és semmit meg nem vét, de valamit reá öntenek, megőrli: ha penig semmit nem öntenek reá, magát emészti meg: Így az én szívem, mindenkor mozgásban vagyon és soha nyugodalma nincsen: keserves gondolat szomorítja, tisztátalanság undokítja, hiában valóság nyughatatlankodtatja és fárasztja őtet, midőn jövendő örömét meggondolja, sem a te segítségedet nem keresi, a mennyei dolgoknak szerelmétől eltávozik és földieknek szeretetiben foglaltatik: midőn penig kifejti azokból magát, ezekben elegyedik, hívság foglalja el őtet, nyughatatlanság hordozza, a gonosz kívánság édesgeti, a gyönyörűség hitegeti, a bujaság förtezteti, az irigység satolja, az harag háborítja, a szomorúság keményképpen gyötri, és így mindenképpen nyomorultul mindenféle vétkekben beburíttatik, néha csak akármi semmire kellő dologban is nagy kísérteti támad. Én boldogtalan ember, kicsoda szabadít meg engemet az halálhoz közölíttetett testtől? Énnékem, Uram, mindezekben el köll esnem, ha te segítségeddel mellettem nem lészesz. Könyörülj azért, Uram, könyörülj énrajtam, és ments ki a sárból engemet, hogy oda nem merüljek, se nem maradjak ennyire elvettetett, szabadíts meg, én Istenem, az én ellenségimtől és azoktól, kik gyűlölnek engemet, mert elhatalmaztanak énrajtam. De te, Uram, szabadíts meg a vadászoknak tőréből, káromkodó nyelvektől, hogy vallást tegyünk rólad, ezt mondván: Áldott az Úristen, aki nem adott minket az elszaggatásra az ő fogoknak: a mi lelkünk megmenekedett, mint a madárka, a vadászoknak tőrétől, a tőr elrontattatott, mi penig megszabadultunk teáltalad, Uram, mindörökké állandó Isten, szent Fiaddal és szent Lelkeddel, Amen.

234

VADAI ISTVÁN

Nyéki Vörös Mátyás rímes imádságai Nyéki Vörös Mátyás verseinek kritikai kiadásában1 Jenei Ferenc a költemények közlése mellett a jegyzetekben közétette a költő saját kezű imádságoskönyvének szövegét is. A kézirat ma az Országos Széchényi Könyvtárban található.2 Eredetileg egy latin nyelvű nyomtatványhoz, a Horae de mysteriis passionis domini nostri Iesv Christi című munkához volt kötve.3 A kéziratos részt az 1616-os kölni nyomtatványról leválasztották, és csak Nyéki Vörös munkája került Magyarországra. A 92 levélből álló kézirat latin és magyar nyelvű imádságokat tartalmaz. Kár, hogy az RMKT jegyzeteiben csak a magyar részek láttak nyomdafestéket. A latin szövegek csak eredetiben vagy mikrofilmről tanulmányozhatók. Ezek terjedelme összesen 22 levélnyire rúg, ez kevesebb, mint a teljes kézirat egynegyede. Véleményem szerint csak úgy kaphatunk az imádságokról teljes képet, ha a teljes kötetet egészében szemléljük. Sőt, valójában az 1616-os nyomtatott imádságoskönyv vizsgálatáról sem mondhatunk le. A kézirattal való összetartozását az is jelzi, hogy a Bécsben található példány lapjai között egy pontosan olyan rézmetszet található a könyv lapjai közé illesztve, mint amilyet a kéziratos függelékben, az imádságoskönyvben két ízben is találhatunk (64a, 78a). A Horae de mysteriis című kötet bizonyosan Nyéki Vörös tulajdonában volt, a kézirat latin és magyar imádságai pedig nyilvánvalóan összefüggnek a hordozókötet tartalmával. A Szegeden 2003-ban megrendezett irodalomtörténeti konferencián elhangzott Kolomp vagy csengettyű? című előadásomban is Nyéki Vörös Mátyásról beszéltem, pontosabban arról, hogy a Tintinnabulum tripudiantium című költeményt nem Nyéki Vörös Mátyás írta.4 Azóta Pap Balázs egy akroszti

Ez a tanulmány az OTKA támogatásával, a K 77776 számú pályázat keretén belül készült. Régi magyar költők tára XVII. század, 2: Pécseli Király Imre, Miskolczi Csulyak István és Nyéki Vörös Mátyás versei, s. a. r. JENEI Ferenc, KLANICZAY Tibor, KOVÁCS József, STOLL Béla, Bp., Akadémiai, 1962. (A továbbiakban: RMKT XVII/2.) 2 Oct. Hung. 511. 3 Nyéki Vörös Mátyás könyvtárának 18. tétele. 4 VADAI István, Kolomp vagy csengettyű? = A magyar költészet műfajai és formatípusai a 17. században, szerk. ÖTVÖS Péter, PAP Balázs, SZILASI László, VADAI István, Szeged, 2005, 181–187. 1

235

VADAI ISTVÁN

chon-rekonstrukció segítségével kiderítette a valódi szerző nevét, ma már tudjuk, hogy a vers Kornis Zsigmond műve.5 Nos, a szegedi előadáson az ellenatribúció fő érve a kétségtelenül Nyéki Vörös versének tekinthető Dialógus és a Tintinnabulum rímtechnikai különbözősége volt. Azt állítottam, hogy Nyéki Vörös rímei között gyakoriak a tiszta rímek, és ezek a rímek feltűnően jók, miközben a Tintinnabulum megelégszik a laposabb toldalékrímekkel. Az előadás írott változatában egy ígéretet is tettem: Csak egy lábjegyzet erejéig térek ki arra, hogy Nyéki Vörös prózai munkáiban is megfigyelhető a rímelésre való törekvés. Tagmondatok határán felbukkanó tiszta rímeket találhatunk esetenként a Dialogus előszavában is, ám Nyéki ennél jóval szisztematikusabban él a rímes próza lehetőségeivel kéziratos imádságoskönyvében (RMKT XVII./2. 435–448.). A szótagszámlálás minden jele nélkül haladó szövegben a fentiekhez hasonló egytagú rímek, illetve választékos többtagú rímek sorakoznak folyamatosan. Ez a jelenség természetesen igen gyakran egybeesik a felsorolások azonos esetragjaival, szintaktikai párhuzamokkal. Emiatt elsőre úgy tűnhet, hogy csupán a szintaktikai ismétlődések szervezik a szöveget. De éppen a tiszta rímek és egytagú rímek bizonyítják, hogy ebben az esetben tudatos rímelési törekvésről van szó. Mindezt példákkal illusztrálva egy későbbi tanulmányban igyekszünk majd kifejteni.6

Jelen dolgozat alaposabb érveléssel igyekszik rámutatni, hogy Nyéki Vörös Mátyás imádságoskönyve rímes prózában íródott. A szóban forgó metrikai jelenséget, a rímes prózát legelőször egy 16. századi példán szemléltetném. Balassi Bálint Szép magyar komédiájának ajánlása így kezdődik: Egynéhány ok készerít reá, hogy kegyelmeteknek ajánljam ez komédiát: Egyik ez, hogy magamnak is kedvet találnék véle, más meg ez, hogy látom, hogy mind ott benn Erdélben, s mind itt kinn Magyarországban az versszerzést igen elővették, és közdologgá is tették, kit nem gondoltak, akármi héjával essék, csak őnékik tessék, és az versek fejében mehessenek ki az hasonló bötűk.7

Bizonyára másnak is feltűnt már, hogy az elővették–tették–essék–tessék szavak rímelnek, noha az ajánlás szövege nem vers, hanem próza. Azért nem nevezzük Balassi prózáját egyértelműen rímes prózának vagy maká5 PAP Balázs, A Tintinnabulum tripudiantium szerzőségéhez, Irodalomtörténeti Közlemények, 2006, 585–590. Újabban felmerült lehetséges szerzőként Kecskeméti István neve is: RÉGER Ádám, Adalékok Nyéki Vörös Mátyás műveinek kritikai kiadásához. A Tintinnabulum szerzője: Kecskeméti István = Nyelv, irodalom, esztétikum: Hallgatói dolgozatok, szerk. RADVÁNSZKY Anikó, Piliscsaba, PPKE BTK, 2011, 9–35 (Kecskemétiről: 30–31). 6 VADAI, i. m., 18. jegyzet, 185. 7 Gyarmati BALASSI Bálint, Szép magyar komédia, s. a. r. KŐSZEGHY Péter, SZABÓ Géza, Bp., Szépirodalmi, 1990, 7.

236

Nyéki Vörös Mátyás rímes imádságai

mának, mert a rímelés egyáltalán nem következetes, nem vonul végig a szövegen, csak alkalmi díszítmény. Még az is lehet, hogy a jelenség pusztán a véletlen műve, hiszen mellérendelő tagmondatok határán álló toldalékok rímelnek egymással. Hasonló módon csak esetleges mozzanatként, alkalmi díszítményként jelenik meg a rímelés Nyéki Vörös Mátyás Dialógusának ajánlásában: Nem az szerelmes Páris hegedűje azért ez, és nem az testi édesgető nyalánk gyönyörűségre késztető vidám játék, vagy gonosz hízelkedésből rút szemtelenségre nevelkedett fakadék, és tisztesség, böcsület, s minden egyéb kazdagság és uraság vadászására hitegető akadék, hanem az Isteni félelemnek keresetére való jó intés, jószágos dolgoknak nevelkedésire való felserkentés, s minden veszedelmes dolgoknak és vétkeknek öldöklésire és az idvösségnek szoros ösvényire fölkészítés.8

Itt az akadék–fakadék rímpár már határozottan arra utal, hogy nem önkéntelen toldalékismétlésről, hanem tudatosan megvalósított rímelésről van szó. Ilyen prózarímről van szó az imádságoskönyv esetében is, egyetlen – de annál fontosabb – különbséggel. Az imádságoskönyv prózában írott szövegei ugyanis nem esetlegesen, hanem következetesen rímelnek. Nem olykor-olykor, hanem folyamatosan, az elejétől a végéig, szünet és kivétel nélkül. A rímek persze néha igen távol esnek egymástól, és egyáltalán nem feltűnőek. Ha nem igyekszünk – mondjuk a hangsúlyozással – kiemelni őket, megbújnak a szövegben. A rímek többsége itt is toldalékrím: életet–lelket, elhagyjam–foglaljam, híjam–bírjam, oltalmazzam–várjam–lássam. Ezek mellett azonban feltűnik a tiszta rímelés is: szarándok–való ok. Ez világosan mutatja, hogy a rímelés nem pusztán szintaktikai paralelizmus, hanem tudatos szövegszervező elem. Számítógépen rögzítettem az imádságoskönyv teljes szövegét, bejelöltem a rímként érzékelhető szavakat, és azt tapasztaltam, hogy Nyéki Vörös Mátyás mind a 24 magyar nyelvű imádsága felfogható következetesen rímelő szövegnek. A rímek távolsága változó, a 3–4 szótagnyi távolságtól kezdve egészen a 40–50 szótagnyi távolságig. Ilyenfokú szabadság mellett az így létrejövő szöveget nem tekinthetjük versnek. Ritmikailag nem szabályozott. A próza szintatikai szabályainak megfelelő helyzetben bukkannak fel fonetikus ismétlődések, vagyis ez rímes próza. Tudatosan felépített rímes próza, melyben tiszta rímek is megjelennek. 8

RMKT XVII/2, 90. sz.

237

VADAI ISTVÁN

De tudatosság figyelhető meg a toldalékrímek következetes használatában is. Figyeljünk meg most egy olyan részletet a 23. imádságból, amely felsorolásszerű, litánia-jellegű. A rímek távolsága ennélfogva kisebb, a verses jelleg határozottabban érezhető: szent, szent, szent uram az te dicsőséges szent Neved szentséges, dícséretes, idvösséges, felséges, rettenetes, gyönyörűséges, édességes, kegyelmes, és hatalmas. Tégedet illet mindezekért dícséret, tisztesség, fejedelemség, szépség, véghetetlenség, kegyesség, fényesség, bölcsesség, dicsőség, szeretet, böcsület, hálaadás, magasztalás, irgalmasság, hatalmasság, oltalom, birodalom, fogyhatatlan hatalom, vég nélkül országlás, megszünhetetlen imádás, alázatos szívbeli leborulás, Angyali éneklés, és minden térdhajlás, és mindörökkén örökké való uralkodás, ámen.9

A toldalékok szisztematikus ismétlődése szinte versbe billenti a szöveget. De vegyünk észre egy apróságot, ami nélkül a mellérendelt szavak nem rímelnének ilyen szépen. A magyar nyelvben vannak egyalakú toldalékok (pl. -ért, -kor), a toldalékok jelentős része azonban két- vagy háromalakú (-ban/ -ben, -val/-vel, -hoz/-hez/-höz). Ezek a középkori verseinkben még rímnek számítanak, ha hangrendileg esetleg eltérőek is, de a 17. században már szigorúbbak a szabályok. Egy ban–ben–ben–ban vagy egy hoz–hez–höz–hoz– hez nem alkot rímelő sorozatot, sem szabályos szótagszámok mellett, sem pedig prózában. Ellenben egy ban–ban–ban/ben–ben–ben sorozat határozottan rímként működik. Az iménti szövegpélda szentséges, dícséretes, idvösséges, felséges, rettenetes, gyönyörűséges, édességes, kegyelmes sorozata egynemű abban a tekintetben, hogy csupa magas hangrendű szó alkotja, ennélfogva a kétalakú toldalékok közül kizárólag az egyik jelenik meg. Az imádságoskönyv felsorolásai, mellérendelő szerkezetei rendre ilyen hangrendi tömböket alkotnak, így folyamatosan elősegítik a rímelést. Természetesen felbukkannak a szövegben a Nyéki Vörös Mátyásra egyébként oly jellemző egytagú rímek is. Például: Oh boldog és hatalmas tűz, ki minden gonosz gondolatokat megemészt és elűz.10

Ez a Nyéki Vörös-versekben többször is előforduló űz–tűz–szűz–bűz rímbokorra emlékeztet. Vagy már-már kínrímként hat a következő: Tégedet kérlek az te szent Nevedért, ne ítélj gonosz bűneimnek érdeme szerint, hogy pokolban ne lássak azért véghetetlen nagy kínt.11

9

Uo., 23. imádság Uo., 24. imádság

10

238


További példák tiszta rímekre: Uram, erőtlen, tudatlan, és magammal jótehetetlen vagyok, természetemnek gyöngeségéből tántorodásim is nagyok.12 Oh gyönyörűséges Uram Jézus, könyörülj énrajtam az te nagy irgalmasságod szerént, mert tenálad vagyon hatalom, oltalom, mód, és sok ok, kiért te szent felséged előtt szívemnek buzgó indulatival most szólok.13 Látod mely erőtlen, mely gyöngécske, és minden jóra magamtól mely kelletlen vagyok, látod Uram por, hamu, föld, és törödendő cserép vagyok, látod mint az elszáradt kóró, amaz szemtelen bűnnek tüzétől, ottan, ottan fölgyulladok, és teelőtted való kisebbülésemre, veszedelmesen megtüzesülök, s nyavalyái között valami fájdalma kívül, szívemnek bánat nélkül ülök.14 Kegyelmes Úr Isten, kinek irgalmasságos gondviselésében soha semmi fogyatkozásom nem volt, s kinek bévséges étel, ital, és ruházat adásából, az én fölnevelkedésemre, nagy irgalmas őrizettel könyörülő kegyelem folyt.15 Uram mutasd meg az te irgalmasságos akaratod énhozzám, és idvösséges kívánságoknak kérésére megnyílik az én szám.16 Látod azon irégységnek agyarkodó fajzatja, kegyetlenködő rágalmazásnak, keserves sebeivel kicsin állapatomat mint szaggatja.17

A hangrendileg egyeztetett toldalékrímek és a választékos tiszta rímek mellett felbukkannak az önrímek is: Oh mélységes kegyelemmel bévelkedő Uram Jézus, oh szelíd Jézus, oh ártatlany bárány Jézus, ó irgalmas Jézus, légy irgalmas hozzám Jézus.18

Az önrímmel szoros kapcsolatban áll a szintaktikai egységek elejét megjelölő anafora: Oh szép Jézus, oh dicsőséges Jézus, könyörülj azért énrajtam szegény férgeden, könyörülj az te törödendő cserepeden, könyörülj Uram Jézus, az te elfogyhatatlan nagy irgalmasságod szerént szegényeden, könyörülj rajtam, kinek igaz ítéleti soha irgalmasság nélkül nincsen, könyörülj uram Jézus, könyörülj kegyelmesen.19

Ennyi példa után bátran kijelenthetjük, hogy Nyéki Vörös Mátyás imádságoskönyve következetesen rímes prózában íródott. Mondhatnánk azt is, Uo., 11. imádság Uo., 12. imádság 13 Uo., 12. imádság 14 Uo., 15. imádság 15 Uo., 19. imádság 16 Uo., 19. imádság 17 Uo., 21. imádság 18 Uo., 13. imádság 19 Uo., 13. imádság 11 12

239

VADAI ISTVÁN

hogy makáma. Ilyenféle – eredetileg arab eredetű – formában íródott például az újabbkori magyar irodalomban Arany János A poloska című költeménye. Így kezdődik: Makámát írni – mint Abu-Mohammed Kazim Ben-Ali Ben-Mohammed BenOthman Hariri – nem tréfa dolog; – annyi, mint: repülni gyalog, – s ki egyszer ebbe fog – nagy veszedelem érheti: – lábát izibe megütheti, – orrát is betörheti. Mindazonáltal én megkisértem, – uttörőnek bukni is érdem; – aztán meg nem szabad-e, kérdem – prózát versben írni – már így ni! – mikor annyi verset írnak prózában – a két nemes magyar hazában, – de kivált mostanában!

Hasonló formájú például Babits Mihály Isten kezében (Keresztény makáma) című verse, vagy Szabó Lőrinctől A debreceni run (Szomorú makáma a háborúról), vagy Juhász Gyula Makáma című szerzeménye. Ám ezek a modern művek másfajta metrikai hagyományon nyugszanak, mint Nyéki Vörös szövege. A modern makáma már a tiszta rímek általános elterjedése után alakul ki, természetes, hogy a költő olyan virtuóz rímbokrokat használ, mely világosan elválasztja a művet a szürke prózától. A Flintstone-család magyar szinkronszövegéhez, Romhányi József rímeihez szokott olvasó nehezen tud visszahelyezkedni a régi magyar vers rímtechnikai helyzetébe. Gondoljunk arra, hogy a 16. század javát még az önrím, a históriás énekek vala–vala–vala–vala rímbokra uralja. Szenci Molnár Albert, aki lenézően utal erre a technikára, saját zsoltárparafrázisaiban jobbára csak toldalékrímeket használ.20 Megjelenik ugyan a 16. század végén a tiszta rímek használatára való törekvés, főleg Balassi Bálint költészetében, de ezt aligha nevezhetjük általánosnak. Éppen Nyéki Vörös Mátyás nemzedéke, a manierista szerzők, Rimay János, Thordai János kezdeményezik az artisztikus rímelést, az egytagú rímeket (ép–nép–kép–szép, szelence–kemence–Velence). Emiatt a rímes prózától ebben a korban még nem várhatjuk, hogy tiszta rímekre épüljön. Nyéki Vörösnél nem is ez történik, imádságoskönyvének rímei nagyobbrészt toldalékrímek. Ezért a szöveg makáma jellege nem is feltűnő, nem csoda, hogy a szakirodalom mind a mai napig nem is figyelt fel rá. Pedig figyelemre méltó, merthogy – tudtommal – ez az első magyar rímes próza. Más prózai szövegek (Telegdi Kata verses levele, Darholcz Kristóf Utolsó trombitaszó című műve, vagy Pázmány Péter prédikációinak bizonyos részei) nem így közelítenek a vers felé. Nem rímek jelennek meg benHORVÁTH Iván, Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben, Bp., Akadémiai, 1982, 191–192.

20

240


nük, hanem a ritmus. Ütemes jellegűek, tagolódnak, de nem rímelnek. E tekintetben Nyéki Vörös Mátyás imádságoskönyve egyedülálló. Hogy méltóképp igyekezzünk az imádságok formai oldalát megdicsérni, a leghelyesebb, ha magát a szerzőt idézzük: Mely elfogyhatatlan az te kazdag áldomásidnak kicsinségemen, gyermekségemtől fogva szapora segedelme, akiért tégedet méltó dícsérettel eléggé soha nem magasztalhat az teelőtted most leburult tudatlan elme.21

21

RMKT XVII/2, 23. imádság

241

VARGA BERNADETT

„Hát én, Uram, mit szóljak te elötted...?”1 Imádság és elmélkedés viszonya Keresztúri Bíró Pál Mennyei társalkodásában

A kora újkori devóciós irodalom szövegfajtáinak műfaji tipizálása során a meditáció és az imádság műfaji elkülönítésének/elkülöníthetőségének nehézségeivel szembesül a hazai és a nemzetközi kutatás,2 hiszen „a korszak imádságoskönyveiben meglehetősen vegyesen szerepeltek deóvciós szövegtípusok, imádságok és meditációk, és időnként össze is keveredtek ezek.”3 Jelen dolgozat kettős célt tűz ki: egyfelől egy konkrét példa alapján kívánja bemutatni, hogy egy művön belül is van és ugyanakkor „nincs éles határ az imádság és elmélkedés műfaja között, [melyek] széles átmeneti skálán érintkeznek”,4 másfelől pedig egy, az imádságirodalmon belüli tipológiai kérdést kíván felvetni: a protestáns meditációt kísérő imádságét.5

KERESZTÚRI BÍRÓ Pál, Mennyei társalkodás az-az az Istennek a bünös emberrel-való beszéllgetése, mellyben meg-mutatja az Isten, minémü hajlandó légyen ö a megtérö bünösnek meghallgatására: és minémü örvendetes szókkal biztassa az ö szerelmesit, mikor az idvességnek útán a próbáknak szélvészein hányattatnak. A mellyet egynéhány felelgetésekben bé-summált vólt a Jésus Kristusnak alázatos szolgája, Kereszturi Pál, 1645-ben, Kolozsvár, Telegdi Pap Sámuel, 1726, 87. 2 Remek kutatástörténeti áttekintést ad a témáról: FAZAKAS Gergely Tamás, A kora újkori protestáns imádságirodalom nemzetközi és hazai kutatástörténete = Egyház és kegyesség a kora újkorban: Kutatástörténeti tanulmányok, szerk. FAZAKAS Gergely Tamás, CSORBA Dávid, BARÁTH Béla Levente, Debrecen, 2009 (A D. Dr. Harsányi András Alapítvány Kiadványai, 13), 201−212. 3 Helen C. WHITE megállapítását idézi FAZAKAS Gergely Tamás, i. m., 205. 4 HELTAI János, Műfajok és művek a XVII. századi magyarországi könyvkiadásban (1601−1655), Bp., OSZK–Universitas, 2008 (Res Libraria, 2), 81. 5 A konferencia során (is) nyilvánvalóvá vált, hogy az imádságirodalmon belüli tipológiai kérdések bizonyos területeken (főként a bűnbánat/bűnvallás, megtérés esetében) elkülönülnek, ez valószínűleg a gyónás szentségének értelmezési különbségéből és ennek az imádság retorikai megformálására való hatásából ered. 1

243

VARGA BERNADETT

I. A Mennyei társalkodás, az-az az Istennek a bünös emberrel-való beszéllgetése6 Keresztúri Bíró Pálnak,7 a Rákócziak nevelőjének és udvari papjának nyomtatásban fennmaradt prédikációi, hitvitái és kátéi8 közt az egyetlen lírainak nevezhető alkotás. A mű szövegének tizenegy 18−19. századi kiadása ismert,9 melyek közül az első (1726-ból) megőrizte eredetije címét és ajánlását. A címlapon megjelenő 1645-ös évszámot mint a példányból ismeretlen első kiadás10 megjelenési évét és a szerző megjelölését hitelesnek tarthatjuk, amennyiben Keresztúrinak az ifjabb fejedelemasszony áttérésében játszott lelkigondozói szerepére gondolunk,11 és a Báthory Zsófiának címzett ajánlásban olvasható utalást a „nemzetünket […] emésztő döghalál”ra12 azonosítjuk az 1644−45-ben pusztító pestisjárvánnyal, amely az abaújtornai lelkészek zömét is elragadta.13 Az ajánlás révén az egyébként elsősorban lelki tartalmak közvetítésre született Mennyei társalkodás jól beilElső példányból ismert kiadása: Kolozsvár, 1726. (L. 1. jegyzet.) Keresztúriról bővebben: DIENES Dénes, Keresztúri Bíró Pál (1594?–1655), Sárospatak, 2001. 8 Egyéb művei: Christianus lactens […], Gyulafehérvár, 1637 (RMNy 1674); Csecsemö keresztyen […], Gyulafehérvár, 1638 (RMNy 1721); Fel-sördült keresztyen […], Várad, 1641 (RMNy 1914); Talio, Várad, 1642 (RMNy 1977); Lelki legeltetés […], Várad, 1645 (RMNy 2127); Az tekentetes es nagyságos Rakoci Geeorgynek[!] […] és […] Bathori Sophianak […] elso szulöttöknek, […] Rakoci Ferencznek tetetes kerestsége napian leot praedicacio […], Várad, 1645 (RMNy 2129); KERESZTÚRI Pál, Rakoci Györgynek […] es […] házas társának, Bathori Sophiának, […] második szülöttének, […] Rakoci Sidmondnak [!][…] s keresztségének napján lött praedikácio […], Várad, 1647 (RMNy 2199); Egyenes ösveny […], Várad, 1653 (RMNy 2502). 9 A kiadásokról és Keresztúri szerzőségéről bővebben: VARGA Bernadett, Keresztúri Pál Mennyei társalkodása és a Biblia = Biblia Hungarica philologica – Magyarországi Bibliák a filológiai tudományokban: Az Országos Széchényi Könyvtárban a Biblia Sacra Hungarica – A könyv, „mely örök életet ád” című kiállítás alkalmából tartott konferencia előadásai, szerk. HELTAI János, Bp., Argumentum, 2009 (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA−R Egyesület Füzetei, 3), 125−127. 10 RMNy 2128. 11 V ÁRKONYI Gábor, II. Rákóczi György esküvője, Bp., 1990, 113; LŐCSEY Mária, Báthory Zsófia 1628–1680, Bp., 1914, 14. A témáról még: VÁRKONYI Gábor, A katolikus menyaszszony, Báthory Zsófia és II. Rákóczi György szerelméről = Erdély és Patak fejedelemasszonya, Lorántffy Zsuzsanna: Tanulmányok születésének 400. évfordulójára, szerk. TAMÁS Edit, Sárospatak, 2000, I, 80–81. 12 KERESZTÚRI, Mennyei társalkodás, i. m., A3 r. 13 MOLNÁR Attila, A „protestáns etika” Magyarországon − A puritán erkölcs és hatása, Debrecen, Ethnica, 1994 (Societas et ecclesia, 2), 30. 6 7

244

„Hát én, Uram, mit szóljak te elötted…”

leszthető a dinasztia-építő Rákóczi-ház fejedelmi önreprezentációjának14 keretébe is. Ide egyrészt a György és Zsigmond herceg iskoláztatására létrehozott schola aulica mellett − melyben Keresztúri is oktatott − a nagyszabású, nyilvános vizsgával járó konfirmációs ünnepélyek és az ezekhez kapcsolódó kiadványok: a Christianus lactens […]15 című káté (magyarul is megjelent Csecsemő keresztyén […]16 címmel); a Schola triumphata […],17 valamint a Pallas Dacica […]18 című munkák is sorolhatók. A fejedelmi önreprezentáció másik vonulataként ábrázolhatjuk a család női tagjainak, a fejedelemasszonyok „imidzsének” kialakítására szolgáló kiadványpolitikát, melynek keretében Lorántffy Zsuzsanna imádkozó, kegyes (saját összeállítású locusgyűjteményével19 teológiailag képzett) patrónaként jelenik meg.20 Báthory Zsófia személye a Mennyei társalkodás ajánlásában belehelyeződik ebbe a fejedelemasszony-paradigmába: az „Erdély Országának ifjabb Fejedelemasszonya”21 megszólítás is kifejezi, hogy itt a LoA Rákóczi-ház fejedelmi önreprezentációjának működése alatt arra a mechanizmusra gondolok, amelyet HELTAI János Pallas Dacica című kéziratában vázol fel. Az udvari rendezvények és kiadványok révén a két herceg uralkodásra való rátermettsége, alapos felkészültsége, a jó fejedelem attribútumai kerülnek bemutatásra, s mindezek mellett a szülők bölcs és előrelátó nevelése hangsúlyozódik. A kézirat rendelkezésemre bocsátását ezúton is köszönöm. 15 L. 8. jegyzet. 16 Uo. 17 Johann Heinrich ALSTED, Schola triumphata per […] d. Georgivm Rakoci, filium […] Transylvaniae principis primogenitum, a. d. 15. Octobris anno MDC XXXVII accinentibus fratre ipsius […] Sigismundo Rakoci et reliquis scholae aulicae discipulis in frequenti corona […] Transylvaniae principum, procerum et omnis ordinis spectatorum atque auditorum, Gyulafehérvár, 1638 (RMNy 1722). 18 Johann Heinrich BISTERFELD , Pallas Dacica, quam […] Sigismvndvs Rakoci, […] Transylvaniae principis secundus filius a. d. 7. Maji anno MDCXL praecinente schola aulica, applaudentibus omnibus in […] Transylvaniae principum, […] regni, […] legati Polonici, procerum, omnisq(ue) ordinis spectatorum ac auditorium corona praestitit, porroque praestabit, Gyulafehérvár, 1640 (RMNy 1827). 19 L ORÁNTFFY Zsuzsanna, Moses es az prophetak, az az az igaz keresztyeni vallásnak negyven öt ágazatinak Szent Irásbéli gyözhetetlen bizonságh tétele, mellyek nagy részént az (fejedelmi meltosaggal tündöklö) erdélyi fejedelem aszszonytul, Lorantffi Susannatul másoknak jo példa adásával az Szent Irásnak gyakor olvasása között ki szedegettettenek, és az után megh bövittetvén az idvességre ohaitozokhoz valo buzgoságbol közönségessé tétettenek […], Gyulafehérvár, 1641 (RMNy 1884). 20 PÉTER Katalin, Milyenek voltak az erdélyi fejedelemasszonyok? = Erdély és Patak fejedelemasszonya, Lorántffy Zsuzsanna: Tanulmányok születésének 400. évfordulójára, szerk. TAMÁS Edit, Sárospatak, 2000, I, 7−24. 21 KERESZTÚRI, Mennyei társalkodás, i. m., A2 r. 14

245

VARGA BERNADETT

rántffy Zsuzsanna által megteremtett hagyomány folytatódik. Zsófia „régi fényes nemzetének”22 emlegetése ugyanakkor a nemrégiben született trónörökössel, a kis Ferenccel folytatódó dinasztia legitimitásának megmutatása szempontjából gyümölcsöző; a frissen konvertált ifjabbik fejedelemasszony új vallásában való patrónai felmutatása pedig az egyház számára hasznos, hiszen a főrangú személyek áttérése mindig példaként állítható az alattvalók elé.23 Ebben az áttérítésben jutott tevékeny szerep − az öreg fejedelem megbízásából − a pedagógiai érzékéről híres Keresztúrinak, aki ezért 1643 tavasza folyamán napi kapcsolatba került Zsófiával.24 A kiadvány „válaszol a konvertálás miatti esetleges lelkiismereti kérdésekre, vigaszt nyújt a vallási különbségek miatti gyötrődésekre.”25 Hasonló megfontolásból nyomtatták ki − szintén Báthory Zsófiának ajánlva − Sibolti Demeter Lelki hartzát26 1643-ban (két nappal az esküvő után) Szalárdi Miklós, az erdélyi kancelláriáról Zsófia szolgálatára rendelt íródeák ajánlásával. Érdekes, hogy ennek a traktátusnak az első kiadása is olyan főrangú asszonyhoz intézett ajánlással látott napvilágot, aki a sajátjától eltérő vallású férfival lépett házasságra: 1632-ben idősebb Bethlen István ajánlotta ezt a művet menyének, ifjabb fia, Péter feleségének, az evangélikus vallású Illésházy Katának.27

Uo., A3 v. A főrangú és/vagy híres emberek konvertálása körül zajló polémiák nyilvánosságra kerülésének is ez a fő tétje. L. HELTAI, Műfajok…, i. m., 153. 24 L. 11. jegyzet. Az nyilván más kérdés, hogy a meggyőzés nem bizonyult tartósnak, s az is, hogy bár Zsófia a fejedelemasszony-szerepet tényleg ugyanolyan tartalommal kívánta megtölteni, mint anyósa (PÉTER, i. m., 24.), végül éppen a katolicizmus érdekében munkálkodott ugyanazzal a vehemenciával. 25 HELTAI , Műfajok…, i. m., 85. 26 SIBOLTI Demeter, Lelki hartz, az bünös embernek nehéz lelki késirtetiröl való vetelkedése és azoknak Isten igéjéböl való megh gyözése. Irattatot Sibolti Demeter által […], Feier-Varat, Effmurt, [typ. principis], 1632 (RMNy 1532); [BALASSI Bálint,] Az Istennek kereszt-viselö hiveit az békeséggel való türésre indito kevés számu vigasztalo szok és [SIBOLTI Demeter,] azok mellé adatot Lelki hartz, melyben az lelkes ember kételkedö elmélkedési ellen az lelki ember Sz(ent)irásbol vött feleletekkel gyözödelmeskedik. A kereszt-viselö és bünök miatt röttögö hiveknek vigasztaltatásokra szem eleiben bocsáttatnak Szalardi Miklos által, Fejervar, [typ. principis], 1643 (RMNy 1995). 27 HELTAI, Műfajok…, i. m., 84. 22

23

246


II. A századokon át népszerű hitmélyítő könyvecskében zajló, Isten és a kegyes Hív közti párbeszéd témáját már az ajánlás kijelöli: Sir a’ föld a’ vétkeknek súlyos terhe alatt; a’ teremtett állat tsak sohajt, várván ama’ szabadúlásnak óráját, mellyen ’e gyarlóság miatt romlandó természet romolhatatlanságra mehetne. Az Isten, a’ ki mennynek, földnek itélö Birája, kiált, ’s kiáltatja a’ megtérésnek idejét. De el-nyomta e’ Világot a vétek, meg-sokasúlt a’ bün, ’s a’ bünösöknek fijai napról- napra többülnek. Nints a’ ki gondolkodnék a jövendö idökröl, nints a’ ki jóra fogná életét, meg-nézné veszedelmes útait, ’s halandó vóltáról a’ teremtö Istennel beszéllgetésre indúlna. Én azért, Kegyelmes Aszszonyom, látvánn e’ romlott természetnek nagy vóltát, és szomjúhozván a bünös Világnak térését, minden bünein szomorkodó lelket a Felséges Istenhez az édes beszéllgetésre ingatok…28

Ebből a rövid szakaszból is látszik, hogy a mű középpontjában az Isten előtti őszinte bűnvallás, bűnbánat (penitentia) és lelkiismeretvizsgálat (casus conscientiae) áll, ami a szöveget tovább olvasva kiegészül egyfajta permanens üdvözülési szorongással/pánikkal. Mindennek ellenpontjaként az Isten vigasztalásaiban az eleve elrendelésből fakadó elveszíthetetlen kegyelem és a kiválasztottság bizonyos jegyek alapján való felismerhetőségének hangsúlyozása áll, az üdvbizonyosság (certitudo salutis) elérésének lehetőségével. Így tehát a Mennyei társalkodásról elmondható, hogy alapvetően a puritán teológiából és az ez alapján létrejött kegyességi irodalom szöveghagyományából építkezik: nem nehéz például észrevenni a párhuzamosságokat William Perkins magyarul Kettős kereszt […]29 címen megjelent szintén dialogikus munkájával. Mindennek az sem mond ellent, hogy Keresztúri személyes kegyességét Dienes Dénes „református pietizmusként” határozza meg, amennyiben ez a kegyesség „nem kételkedett a református tanítás igazságában [és] nem elégedett meg annak tételes ismeretével, hanem arra ösztönzött, hogy amit a tanítás magában foglal, az a keresztyén embernek személyesen végiggondolt és megküzdött élménye legyen.”30 Ezt a kegyesKERESZTÚRI, Mennyei társalkodás, i. m., A2 v− A3 r. Kettos kereszt, es késértet alatt nyögö keresztyén embernek lelki orvoslasa, az az: elöe, a’ Satan keserteti ellen való lelki fegyver, es masodik, egy lelki tanitó, és egy gyengélkedö keresztyén között való gyönyörüséges beszelgetes; mellyet amaz b. e. PERKINSUS Villyám angliai nyelven irott, és abból deák nyelvre fordittatott múnkájából […] magyarra forditott DEBRECZENI T. Istvan, Debrecen, Töltési István, 1685 (RMK I. 1330). 30 DIENES, i. m., 141. 28

29

247

VARGA BERNADETT

séget − ami szövegünkben is megnyilvánul − „aktív bűnbánatból fakadó bűnismeret jellemzi […], ami feloldódik Isten szabadító tettének személyes és konkrét […] elfogadásában.”31

III. Ha a Mennyei társalkodás műfaját akarjuk meghatározni, a cím és fent idézett rész alapján előzetesen imádságoskönyvre számíthatunk, hiszen az Istennel való beszélgetés a kálvini teológiában (Augustinus nyomán)32 általában az imádságra utaló kifejezés: „az imádság [Kálvin felfogása szerint] a két fél: Isten és az ember közlő kapcsolatba jutása (kommunikációja) […] beszélgetés vagy még inkább: felelet Isten igéjére […], a szívnek az a legmélyebb törekvése, mely önmagát kiönteni és feltárni kívánja Isten […] előtt, mert sejti, hogy Isten jobban ismeri őt, mint ő saját magát.”33 A dialogikus szövegforma azonban, amelyben Isten is megszólal, a mű egészét tekintve szétfeszíti az imádság műfaji és retorikai kereteit.34 A dialógus mindkét szereplőjétől többször elhangzó, az olvasói magatartást irányító, s egyúttal a mű saját funkciójára reflektáló „elmélkedem”, „elmélkedjél” típusú kifejezések és felszólítások, amelyek személyes élményként kínálják fel a bűnbánat általános érvényű kijelentéseit, a teljes mű műfaji meghatározását inkább az elmélkedés irányába terelik. Gábor Csilla megfogalmazásában a meditáción „az imádsággal rokon áhítatformát, a hit és erkölcs Uo., 141. Debreczeni Péter 1647-es fordításában így hangzik: „Az te könyörgésed Istennel való beszélés, mert midőn olvasz az Isten szól tenéked, midőn penigh könyörögsz, Istennek beszélsz; mert minden tiszta és szentségies imádság, Istennel való beszélgetés.” Augustinus. Sup. Psal. 55. l. Tizenket idvösseges elmelkedesec, mellyekben szép ahittatos és buzgosagos könyörgesec vadnak foglaltatvan minden hiveknec, valakic ez életnec haboruiban az ő idvössegeknec czellyara sietnec, lelki fegyverül adattattac, mellyec elsöben Philep KEGELIUS d. altal deakul irattattac, mostan pedig magyar nyelvre fordittattac DEBRECENI Peter altal, Leiden, 1647, (????)2v (RMNy 1678). 33 BOLYKI János, Az imádkozó Kálvin, Bp., Ref. Zsinat Sajtóosztálya, 1985, 10−11. 34 A puritán ars orandiról l. BARTÓK István, „Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk”: Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között, Bp., Akadémiai–Universitas, 1998, 150–176; Szenci Molnár Albert imádságfelfogásáról: P. VÁSÁRHELYI Judit, Az imádságfordító Szenci Molnár Albert = SZENCI MOLNÁR Albert, Imádságos könyvecske: Heidelberg, 1621, kiad. P. VÁSÁRHELYI Judit, Budapest, Balassi − MTA Irodalomtudományi Intézete − OSZK, 2002, 9–10. 31 32

248


igazságainak egzisztenciális elmélyítési lehetőségét értjük […], amely diszkurzív beszédmódja mellett is az objektív hitigazság szubjektív (vallomásos formát öltő) megfogalmazása, és amelyben így fontos összetevő az affektív jelleg.”35 És ezen a ponton értünk vissza a dolgozat elején felvetett, a műfaji jellegű elkülönítést nehezítő kérdéshez: ha ugyanis elfogadjuk a Historisches Wörterbuch der Rethorik definícióját is, mely szerint „az önmegszólítás különbözteti meg az elmélkedést az imától: a téma és a beszédmód nem szükségszerűen különbözik a két áhítatgyakorlati formában és műfajban; csakhogy míg a meditációval a lélek önmagával beszélget, ez utóbbiban Isten a megszólított”,36 akkor minek értékeljük a szövegünkben a hívő Istenhez intézett szavait? Esetleg tekinthetjük a misztika irodalmában megszokott, az augustinusi mintára épülő kempisi modell („Audiam, quid loquatur in me Dominus Deus!”)37 értelmében az énen belül létező (fiktív?) Istennel való beszélgetésnek ezt a megszólalásmódot, és maradhatunk anynyiban, hogy a szöveg kizárólagosan elmélkedés?38 Vagy működhetnek-e a hívő szövegei − kiemelve a kontextusból − imádságként olvasva? Retorikai értelemben talán nem felelnek meg ezek a részek a szigorúan vett imádságnak: nincs bennük kérés, hálaadás, dicsőítés, tulajdonképpen csak a bűnvallás halmozása történik meg, ráadásul mindez az Isten vigasztaló argumentáciGÁBOR Csilla, Elmélkedés, interkonfesszionális átjárás − nyelvi program: Három XVII. századi példa = Religio, retorika, nemzettudat régi irodalomunkban, szerk. BITSKEY István, OLÁH Szabolcs, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004 (Csokonai Könyvtár, 31), 384. 36 Historisches Wörterbuch der Rhetorik, V, hrsg. von Gert UEDING, Tübingen, 2001, 1016. Idézi: GÁBOR Csilla, A meditáció a hitgyakorlásban és az irodalomban = G. Cs., Religió és retorika: Tanulmányok a középkori, reneszánsz, barokk irodalomról, Kolozsvár, Komp-Press, Korunk Baráti Társaság, 2002, 256. 37 De imitatione Christi III, 1. A problémát felveti Isten megszólalásának szemszögéből: GÁBOR Csilla, Kegyesség és (inter)konfesszió = Medgyesi Pál redivivus: Tanulmányok a 17. századi puritanizmusról, szerk. FAZAKAS Gergely Tamás, GYŐRI L. János, Debrecen, DEENK, 2008, 90. – A misztikus belső Isten-élményről l. még: Ifj. HORVÁTH János, Kempis Tamás és a misztika = KEMPIS Tamás, Krisztus követése, ford. PÁZMÁNY Péter, bev. ifj. HORVÁTH János, Bp., Franklin, 1943, I−XVI. 38 Ezt az értelmezést támasztja alá Erdei Klára: „Die Meditation kann die Gestalt von „questio-responsio” annehmen, eine Form, die sie der Gattung des Soliloquiums und des Katechismus annähert. Wenn das Gespräch im innigen Verhältnis von Seele und Gott stattfindet, wird es eher zur Meditation; mit der Lokkerung des innigen Verhältnisses oder mit einem anderen Gesprächspartner eher zum Soliloquium. Reduziert sich die QuestioResponsio-Form auf das Abfragen von Dogmen und Glaubenswahrheiten, gehört das Werk zum Katechismus.” ERDEI Klára, Auf dem Wege zu sich selbst: Die Meditation im 16. Jahrhundert: Eine funktionsanalytische Gattungsbeschreibung, Wiesbaden, Harrassowitz, 1990, 47. 35

249

VARGA BERNADETT

ójának folyamatos infirmációjaként,39 ami szintén szokatlan. Ennek ellenére mégis jól kiaknázhatók ezek a szövegek mintaként bűnbánati imákhoz, esetleg saját szavakkal történő átfogalmazáshoz.40 Így lehetséges, hogy a kegyes hív szövegei mégis imádságként működjenek, tehát a szöveg horizontján kívül lévő Istennek is elmondhatók, miközben a fiktív párbeszéd keretében is benne maradnak. A használat felőli megközelítés is hasonló eredményre vezet a műfaji szétválaszthatóság kérdésében, ugyanis a Mennyei társalkodás 18. századi kiadásai kolligátumos példányainak vizsgálata kapcsán megfigyelhető, hogy az ima és meditáció közti határ funkcionálisan is (nem csak a szövegen belül) átjárt és átjárható, hiszen a 18. századi tulajdonosok által létrehozott kolligátumos kötetekben mindig vegyesen szerepelnek imádságos- és elmélkedő könyvek: a Mennyei társalkodás mellett Szokolyai Anderkó István Lelki balsamomja,41 Diószegi Kis István Lelki fegyvere,42 Rádai Pál Lelki hódolása43 és Minden a hívőtől származó szövegrész eleje röviden megismétli az előző részben, az Isten vigasztalásában elhangzottakat (segítve az adott tantétel átsajátítását), majd tizenkétszer „de” következik. Például a második dialógusban: „Meg-alázom URam magamat a’ te irgalmasságodnak munkáji elött, és a’ porban le-ülvén óhajtozom elötted: mert a’ pokolnak mélységére vólnék URam méltó, ha a’ te én reám méltatlan Hívedre szállott kegyelmedröl vallást nem tudnék tenni: mert jól tudom URam, hogy az én bünös lelkem magában nagy gyakorta kesereg, az én házamnak rejtekében gyászban áll, és veséjim meg-hasadtanak a te rólad val ógondolkodásim miatt; mellyeket ki tselekedett az én árva fejemmel, hanem tsak te árváknak legeltetö Istene. De óh én könyörülö Istenem! mivé löttem én az én gyalóságomnak miatta? megkeseredett az én szívem, úgy vagyon az én büneimnek gondolkodásiban, de a meg-veszett világnak hízelkedö vólta ismét rút világi örömet nemze az én szivemben […]” vagy a harmadik dialógusban: „Felséges ÚR, ki-terjedt egeknek Istene, bezzeg bóldog lélek az, a’ kiben a’ te drága beszéded újúlást szerezhet! De óh bünösöknek jól-tévö Istene, azonn sirok, ’s azon óhajtozik az én szegény lelkem, hogy még a’ te édes beszéded-is az én el-keseredett szivemben vígaságot nem idíthat! Az én büneimnek soksága forog URam elöttem, és az én álnokságimnak számos seregi képzenek az én szemeim elött.” KERESZTÚRI, Mennyei társalkodás, i. m., 7, 11. 40 A mű a 18. században lett igazán népszerű, „használt” olvasmány, bár a pietizmus imádságeszménye elsősorban a szabad ima, amelyhez azonban elfogadottak voltak a mintaadó imakönyvek. Rimaszombati Kazai János például tudatosan példaadás céljából írta imádságait. „Írtam ezeket, nemhogy ezekkel élj, hanem ezek szerint rendeld Isten eleibe gondosko39

dásidat, mert szíved bibéit s kivánságit nem tudom, hanem Te és a Kegyelemnek Lelke tudja, nem lehetett hát kivánságidat könyörgésbe foglalnom.” Idézi: SZIGETI Jenő, A 18. század első felének magyar protestáns imádságirodalma, http://www.rgy.hu/szigeti.htm. 41 Debrecen, 1747. 42 Debrecen, 1818. 43 Debrecen, 1819.

250


a Bujdosásnak emlékezetköve44 áll. Ennek alapján is igazolhatónak látszik, hogy bizonyos esetekben nincs éles határ a két műfaj közt.45

IV. Tovább bonyolítja azonban a helyzetet, hogy a műben mégis megjelenik (és elkülönül) egy, az elmélkedést kísérő, lezáró, a szöveg által könyörgésnek nevezett, a fiktív párbeszéd keretein kívüli Istenhez forduló imaforma. Nem egyedülálló jelenség ez, úgy tűnik, felekezetre való tekintet nélkül szokásos a tágabb korszakban: a témával behatóan foglalkozó Helen C. White írja, hogy „a 16. századi angol devóciós irodalomban is továbbélt az a hagyomány, hogy a szerzők ugyan megőrizték a két szövegtípus közti különbséget, de ők is gyakran kezdték a meditációt kéréshez hasonló formában, illetve zárták azt sokszor a megelőző meditáció megtartására vagy tanulságainak alkalmazására vonatkozó konkrét könyörgéssel.”46 Ugyanezt állapította meg a meditáció-kutatásban megkerülhetetlen Erdei Klára is, aki szerint „a személyes átéltség, a bensőséges, mély érzelmi töltés az imához közelíti a meditációt, az ima (könyörgés, hálaadás) tulajdonképpen beépül, általában indítja vagy lezárja a meditációkat.”47 A Mennyei társalkodás egyfajta közösségi individualitás, általános személyesség jegyében szólal meg, és itt is imádság kíséri a szöveget. Kifejezetten ráirányítja a befogadó figyelmét a műfajváltásra a 12+1-es szerkezeti felépítés, hiszen ha a bibliai számszimbolika alapján a tizenkettőt48 a teljesség megjelenítésének tekintjük, a tizenharmadik az ezen kívül eső rész, a „más”, a tulajdonképpeni imádság pedig ebben jelenik meg. Debrecen, 1824. L. GÁBOR Csilla, Elmélkedés, nyelviség, retorika: Meditációelméletek Európában a késő középkorban és a kora újkorban = Tudomány − Egyetem − Diszciplína: A Babeş−Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének 2001-ben megrendezett házi-konferenciáján elhangzott előadások, szerk. BERSZÁN István, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum Egyesület, 2003, 50. 46 Helen C. WITHE, The Tudor Books of Private Devotion, Madison (WI), 1951, 143−148, 180−181. Idézi: FAZAKAS, A kora újkori protestáns imádságirodalom…, i. m., 206. 47 ERDEI Klára, Ecsedi Báthori István meditációi és európai hátterük, Irodalomtörténeti Közlemények, 1980, 57; UŐ., Auf dem Wege…, i. m., 47. 48 Az ún. etnikus számoknak a gondolkodás alapsémáira gyakorolt hatásáról, azon belül a 12-es szám jelentésköréről, ennek történeti okairól l. BIBÓ István, A számok jelentése és a gondolkodás alapformáinak története, Ponticulus Hungaricus, 2006/1, http://members.iif.hu/ visontay/rovatok/hidverok/bibo.html. 44 45

251

VARGA BERNADETT

Maga a szöveg figyelmeztet arra a pontra, amikor műfajt vált: „[…] és térdre esvén elötte, így könyörögj […]”.49 Mivel Keresztúri nem hagyott ránk retorikai nézeteit összefoglaló elméleti munkát, így a Mennyei társalkodás esetében a szöveg alapján rekonstruálhatjuk elképzelését a bűnbánati meditációt kísérő ima megformáltságáról és gyakorlati kivitelezésének módjáról. A tematikájában a szöveg egészéhez igazodó bűnbánati imát a kegyesség és retorikum kölcsönös meghatározottsága jellemzi, vagyis a puritán teológiai elvárások szövegszinti realizációja megy végbe. A könyörgés Isten megszólításával kezdődik: „Irgalmas UR, rajtam könyörülö Istenem!”, utána a bűnökről való rövid vallástétel következik: „Tenéked vétkeztem óh szent Jehova Isten, és gonoszságot a’ te szemeid elött tselekedtem!” Majd a bűnöktől való megszabadítás kérése következik az ismételt kérdések művészien kidolgozott, néha lírai betéteivel, melyek a szépírói invenció érvényesülését mutatják:50 de kérlek, légyen a’ te kegyelmednek ortzája én rajtam. A’ te böséges irgalmasságod szerént, vedd-el az én büneimnek terhét én rólam, vond-el az én bünös szemeimnek homályát, töröld-el fertelmemnek rútságát: moss-meg engem gyenge hitü Hívedet, az ártatlan Báránynak le-tsepegett vérével. Ne nézd régi büneimnek sokságát; de nézd velem közlött kedvedet, ’s légy kegyelmes szegény bünös fejemnek. A’ te reám fordított orczádat ne fordítsd-el én rólam. Kedvezz, ’s haragodban ne térj-el tölem. Légy segítöm, míg ez életben járok, légy mellettem, bíztass, ’s minenekben vezérelj. Oh ne taszítsd-el elöled színed elött kesergö lelkemet! Ne üzd-ki siránkozó szivemet, és ne verj-meg az én érdemem szerint! Ohajtozik az én lelkem URam te hozzád menni, e’ hamar el-mulandó világból. Küldd-el URam hozzám vígasztaló Lelkedet, hadd vígasztaljon engemet, bünein szomorkodó gyarló Hívedet. Övedz-bé engemet én Istenem, a’ te igasságodnak övével; ruházz-fel szent ártatlan élettel; kerítsd-bé kegyelmednek gyepüjével az én hátra-maratt kitsiny életemnek napjait, adj töredelmes szivet, és a’ bünön siránkozó lelket. Ne engedd óh URam, hogy az én szüléjimböl reám szállott motsok meg-vakítson engemet! gyomláld-ki belölem a’ gonoszságnak minden hajlandóságát. Ne hagyj el-merülni életemnek nyavalyás sárjában; fenyítsd, meg az én reám következö sok próbát; tsendesítsd a’ kísérteteknek habjait, ’s óltalmazz a’ kétségbe-eséstöl. Tarts-meg könyörületességednek kezével, hogy ne vétsek ellened, támaszsz-meg jobb-karoddal az égböl, hogy meg-álljak színed elött, és el-ne tsiszamodjam. Adj énnékem, óh Uram! feddhetetlen életet e’ Világi életemben, hadd térhessek-meg te hozzád az én vétkes életemnek útáról; útáltasd-meg vélem e’ meg-veszett világot, a’ bünt a’ testnek meg-veszett indúlatit; hogy míglen járok e’ siralmas gyászomban, soha te rólad édes KERESZTÚRI, Mennyei társalkodás, i. m., 99. Bethlen Miklós imádságoskönyvéről állapítja meg TÓTH Zsombor, Puritánus kegyesség és retorika Bethlen Miklós Imádságoskönyvében, Irodalomtörténet, 2000/2, 229. 49

50

252

„Hát én, Uram, mit szóljak te elötted…” Istenemröl feledékeny ne légyek; hanem hadd járhassak te veled a’ te szerelmednek tetszése szerint.

Végül rövid befejezés a mennyei dicsőségről: míglen az én halandóságomnak koporsója el-jö, és ama’ ditsöséges Angyaloknak szavokra a’ földnek porából új életre kelek, és az égnek felhöjiben az idvezültt lelkekkel hozzád fel-emelkedem. A’ holott meg-nyugszom földi sok gondolatimtól, és tenéked mind örökké ditséretet éneklek. Ámen.

Akár azt is megkockáztathatnánk, hogy Keresztúri Medgyesi Doce nos oraréjának51 V. táblájából dolgozott – itt találkozunk a könyörgésre való legrövidebb vázlattal: I. Az Istennek Meg-szollétása, II. Vallástétel, III. A’ Kérések, IV. Bé-fejezés52 –, ha ez utóbbi nem 1650-ben, öt évvel később jelent volna meg. (Persze azért nem meglepő, hogy a fent vázolt puritán lelkiség retorikai implikációi is ezen a vidéken kereshetők.) A könyörgésre felhívó mondat tágabb szövegkörnyezete alapján pedig − „magadat a’ szüntelen imádkozásban foglaljad, és térdre esvén elötte, így könyörögj […]” − következtethetünk arra is, hogy Keresztúri tudatosan nevezi a következő imatípust könyörgésnek, ugyanabban az értelemben, ahogy az imádság és könyörgés közötti terminológiai különbségtétel igénye felmerül Medgyesinél: „NB. Az Imádság a’ mi nyelvünkön, ugy tettzik többet tészen az Könyörgésnél; mert az Könyörgés tulajdonul alázatos törekedést, vagy Kérést jegyez, de az Imádság bé-foglallya mind az Részeket, mellyekböl az Könyörgés közönségessen áll.”53 Feltűnő ezen a ponton az egyéni hitgyakorlatba illeszthető ima megfelelő performálásának módjáról való intenció, hiszen Keresztúri más műveiben nem találunk konkrét felszólítást, mely szerint a magányos bűnbánati imádságnak letérdelve kellene manifesztálódnia. Anélkül, hogy a térdepelve mondott nyilvános és magánima tágabb korabeli imádságtörténeti kontextusának részletes tárgyalásába bocsátkoznánk,54 elmondhatjuk, hogy annál MEDGYESI Pál, Doce nos orare, quin et praedicare, Bártfa, 1650 (RMNy 2310). Idézi BARTÓK, i. m., 355. 53 Uo., 168. 54 Megtette ezt a Practice of Piety és a Praxis pietatis kapcsán az imádság (elsősorban nyilvános) performálásának kora újkori elvárásait, ennek angol és magyar kontextusait és a térdepelve mondott imádságról szóló konformista-puritán vitát ismertetve FAZAKAS Gergely Tamás, Az imádság testi kifejeződései az angol és a magyar puritanizmusban: Az 1643-as Praxis pietatis filológiai és ikonográfiai kérdései = Medgyesi Pál redivivus: Tanulmányok a 17. századi puritanizmusról, szerk. FAZAKAS Gergely Tamás, GYŐRI L. János, Debrecen, DEENK, 2008, 120−133 (95−147). 51 52

253

VARGA BERNADETT

inkább megtalálható ez az imádság kifejezésére szolgáló gesztus (mint az egyéni kegyességgyakorlás elengedhetetlen része) a Praxis pietatis Medgyesi által magyarított szövegében, például Az Estveröl valo Elmélkedésekben: „Hogy ha az gyarlóság, vagy valami erös kisirtet miát, valami nagy bünt és fogyatkozást jút eszédben, hogy tselekedtel: meg né probáld, hogy addig elaludgyál, míg térden álva Istenedet arrúl az Christus által meg nem engeszteled […]”55 és „Agyadnál, a’ vagy ahól akarod essél térdre, lelkednek és testednek Szemeit kezeiddel eggyüt mennyei Szent Atyádhoz emelvén, az ö Sz. Fiának az Úr Jesusnak nevében könyörögy[!] […]”.56 Fazakas Gergely megállapítása szerint itt éppen az angol puritán felfogással szemben álló, konformista, udvarpárti retorika − a földi és égi hatalom előtti alázatosságnak a letérdepelésben is kifejeződő gesztusa − közvetítődik a magyar olvasó felé, árnyalva a Baylyről kialakult képet.57 Annak fényében, hogy az imádság testi kifejezésének módját a legtöbb 17. századi magyar vagy magyarra fordított szöveg adiaforonnak tartotta, azaz a Biblia által se nem tiltott, se nem előírt kategóriába sorolta,58 valószínűnek látszik, hogy Keresztúri − akinek az udvarban betöltött tisztségénél fogva nem lehetett ellenérzése a világi hatalom előtti leborulással szemben sem − éppen a Praxis pietatis, vagy peregrinációja során megismert egyéb angliai eredetű szövegek ismeretében, azok hatására tartotta fontosnak kihangsúlyozni a térdre esés kérdését. Természetesen ettől még tartható, hogy miközben az egész munka a puritanizmus gondolkodásában központi helyen szereplő megtérés előkészítését végzi el, aközben az olvasóban felébredt bűnbánat és a lelki kétségek ebben a végső − a gyónás kiiktathatóságára is mintát adó − könyörgésben, az Istennel való szoros egyéni kapcsolat kifejeződésében oldódnak fel. Vagyis ebben a kontextusban az elmélkedés akkor sikeres, ha végül a megtérés a szöveg horizontján kívüli beszédaktusként is végbemegy.59 55 MEDGYESI Pál, Praxis pietatis, az az kegyesség gyakorlás […], Lőcse, 1638, 380 (RMNy 1735). 56 Uo., 383. 57 FAZAKAS, Az imádság testi kifejeződései…, i. m., 129. 58 Uo., 126. 59 „A meditációnak ugyanis akkor van igazán értelme, ha annak következménye van a szöveget befogadó életére nézve, ez azonban egy folyamat, nem közvetlenül az olvasás/befogadás után történik: az elmélkedést követően szükség van elmélyítésre, könyörgésre. A vers, az ének [is] ennek az eszköze, éppen szövegformájának köszönhetően.” FARMATI Anna, A XVII. századi magyar katolikus népénekgyűjtemények szerepe a barokk kori

254


Hogy ez a folyamat a külön erre a célra felkínált ima-mintaszövegen keresztül megy-e végbe, vagy valamelyik imaként is használható elmélkedő szövegrész nyújt azonosulási és megszólalási lehetőséget, azt a befogadónak kell eldöntenie.

V. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a vegyes műfaji besorolást önmagában még nem indokolná az elmélkedés végén megjelenő imádság, hiszen kisebb-nagyobb imatömbök a meditációs kötetekben, a prédikációs- és énekeskönyvekben, katekizmusokban és agendákban is előfordulnak. Sokkal inkább a főrészben megjelenő, funkcionálisan imádságnak is értelmezhető részek, amelyek jól megvilágítják, hogy a két műfaj hogyan áramolhat át egymásba. Másodszor megállapíthatjuk, hogy az imádság egy jól elkülöníthető fajtájával találkozhatunk itt: az elmélkedést kísérő könyörgésen belül a puritán megtérés-aktus szöveges kifejeződésével, amely évszázadokon át mintaként szolgálhatott a bűnök megvallására és a kegyelem elfogadására.

kegyesség elmélyítésében = Devóciók, történelmek, identitások, szerk. GÁBOR Csilla, Kolozsvár, Scientia, 2004 (Sapientia könyvek, 26), 73.

255

Személynévmutató Jézus Krisztus a gyakori előfordulás miatt nem szerepel a névmutatóban.

Abdiás 46 Ábrahám 101, 110 Ács Mihály (Áts Mihály) 94, 149, 150 Ács Mihály, ifj. (Áts Mihály) 149 Ács Pál 232 Ádám 49, 121 Agárdi Péter 223 Aggeus 46 Ágoston, Szent (Augustinus) 17, 59, 61, 94, 108, 181, 182, 183, 196, 198, 248 Alexander, pápa 178 Alsted, Johann Heinrich 245 Alvinczi Péter 81 Amade Ilona 14 Ambrus, Szent (Amboruzs) 94, 95, 96, 108 Ameln, Konrad 108 Anna, Szent 114, 129, 177 Antal, Páduai Szent 129, 133, 139, 142 Anzelm, Szent 119, 182 Apafi Mihály, I. 92 Apollónia, Szent 129, 140, 141, 142 Aponyi Miklós 217 Aponyi Miklósné Pongrácz Eszter 217 Arany János 240 Arató Miklós Orbán 30 Arnold György (Arnold, Đuro) 214 Athanáz, Szent (Athanasius) 106, 107, 108, 133 Attila, hun király 142 Augustinus → Ágoston, Szent Avenarius → Habermann, Johann

Balassi Bálint (Balassa Bálint) 53, 91, 231, 233, 236, 240, 246 Balázs Mihály 118 Bálint Sándor 217 Balla János 33 Balogh István 137 Bán Izabella 8, 23, 53 Baranyi Pál 61 Baráth Béla Levente 243 Barcza József 75, 81, 83, 84, 89 Bárczi Géza 168 Barna Gábor 8, 33, 170 Baron, Frank 96 Barradius, Sebastian 119 Bartel, Roland 74 Bartók Béla 179 Bartók István 60, 161, 163, 216, 248, 253 Báthory Erzsébet 190, 192 Báthory Gábor (Báthori Gábor) 81 Báthory István (Bathorj István) 225 Báthory Zsófia 244, 245, 246 Batthyány Ádám 190, 195, 199, 228 Battis István 218 Baumgartner, Konrad 139 Bayly, Lewis 254 Bazsányi Sándor 223 Beke Zsigmond 228 Béla, IV., magyar király 204 Bellosztencz, Joannes 137 Benčić, Nikola 127 Bencze Lóránt 53 Benczik Gyula 142 Bene Sándor 79, 80 Benedek, Szent 68 Berényi György → Karancsberényi György Bernardin, Sienai Szent 217

Babits Mihály 240 Bajáki Rita (Sz. Bajáki Rita) 8, 11, 18, 46, 55, 150, 152, 200

257

Bernát, Clairvaux-i Szent 46, 59, 61, 119, 133, 174 Berszán István 251 Bessenyei József 189 Beszédes Valéria 213 Bethlen Gábor 71, 72, 75, 76, 77, 78, 80, 81, 82, 84, 87 Bethlen István 246 Bethlen Kata 9, 155, 156, 157, 159, 160, 161, 162, 163, 165, 166 Bethlen Miklós 55, 252 Bethlen Péter 246 Bethlen Péterné Illésházy Kata 246 Bibó István 251 Bisterfeld, Johann Heinrich 245 Bitskey István 45, 47, 48, 52, 53, 78, 155, 224, 249 Bocatius János 82, 83 Bod Péter 84, 149, 150, 155, 156, 157 Bogár Judit 8, 45, 150, 151 Bogovich Lőrinc 127, 134, 135, 136, 137, 140, 141, 143 Bolyki János 248 Bonaventura, Szent 119, 133, 182 Borbála, Szent 129, 140 Bornemisza Péter 78, 96, 171, 178, 189 Borsa Gedeon 12, 92, 93 Boudouinus, Johann 114 Bozóky Mihály 34, 35, 37, 38, 40, 41 Bölcskey Ödön 217 Bratulić, Ivan 202 Brednich, Wilhelm 117 Breň, Tomáš 121 Bretz Annamária 57 Brewer Lőrinc 87 Breznay Béla 45 Brigitta, Svéd Szent (Bridina, Brigida) 14, 15, 16, 17, 20, 21, 22, 119, 204, 216 Brillmacher, Petrus Michaelis 46, 151 Brückner, Wolfgang 114, 115, 116, 117, 122 Buberlée, Terentiano 148, 149 Bubics Zsigmond 225 Bucsánszky Alajos 31 Bullinger, Heinrich 96 Butzer, Günther 182 Büky Béla 53

Calmeron, Alfons 119 Calvin, Jean (Kálvin János) 208, 248 Canisius, Petrus → Péter, Canisius Szent Capistranoi Szent János → János, Kapisztrán Szent Cavallo, Guglielmo 93 Čeliković, Katarina 201 Chartier, Roger 93 Claarwein, Thomas 118 Cochem, Martin von (Linius, Martin) 8, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 124, 125 Cornelius a Lapide 119, 209, 210 Cosmerovius Máté 65 Cuperus, Laurentius 114 Curtius Rufus 210, 211 Czéh Sándor 31 Csáky Éva Franciska 224 Csapodi Csaba 227 Császtvay Tünde 230 Csernovits Antal → Knezović, Antun Josip Csernus Elek 214 Csesznek György 227 Csomaközi András 87 Csomasz Tóth Kálmán 107 Csorba Dávid 243 Csörsz Rumen István 57 Damascenus, Martinus → Madarász Márton Dániel 162 Darholcz Kristóf 240 Dávid 16, 17, 52, 89, 105, 110, 213 Debreczeni Péter 248 Debreczeni T. István 247 Demeter Tamás 93 Derekay György 58, 61, 62, 67 Dešić, Nikola 134 Dévai Bíró Mátyás 189 Dienes Dénes 190, 244, 247 Diós István 27, 38, 54, 147, 201 Diószegi Kis István 250 Divald, Martin Aloysie 214 Dobszay László 27, 41, 42, 93, 109 Dolhai Lajos 62

258

Dominkovits Péter 190, 192 Donát, Szent 129, 137, 139, 140 Dósa József 38 Draskovith János 13 Draskovith Jánosné Istvánffy Éva 13, 14 Drugeth Mária → Homonnai Drugeth Mária Durston, Christopher 74

Fehér Erzsébet 169 Fekete Csaba 7, 71, 91, 94 Ferenc, Assisi Szent 16, 17, 129, 139, 203, 205, 207, 208, 209, 211, 213 Ferenc, Xavéri Szent 204, 205 Ferenczffy Lőrinc 229 Ferenczi Ilona 7, 105, 106, 107 Ferenczi Zoltán 227, 228, 229, 230 Festus, Joannes 81, 85 Filemon 47 Flórián, Szent 31, 129, 139, 140 Fodorik Menyhárt 229 Formika Máté 58 Fracastoro, Girolamo (Fracastorius) 213 Fraknói Vilmos 78 Frangepán Katalin (Frankopan Zrinska, Katarina) 135 Frauhammer Krisztina 8, 113 Frescobaldi, Girolamo 203 Frigyes, V., pfalzi választófejedelem (Friderik) 76 Fučić, Branko 138

Eckhardt Sándor 227, 232 Ecsedi Báthory István (Ecsedi Báthori István) 232, 251 Effmurt, Jakob 246 Eitzenberger Ferenc Antal 211 Elizabeth I → Erzsébet, I., angol királynő Engeszer Mátyás 38 Erasmus Rotterodamus 28 Erdei Klára 249, 251 Erdélyi Zsuzsanna 167, 168, 170, 171, 173, 177 Erdődi János 8, 181, 182, 183, 184, 185, 186, 187 Erzsébet, I., angol királynő (Elizabeth I) 74 Erzsébet, Árpád-házi Boldog 215 Erzsébet, Árpád-házi Szent 219 Erzsébet, Stuart 76 Erzsébet, Szent 222 Esterházy László 225 Esterházy Miklós 225 Esterházy Miklósné Nyáry Krisztina (Eszterhás Miklósné, Nyári Krisztina) 225 Esterházy Orsolya (Eszterhás Ursula) 225 Esterházy Pál (Esteras Pal) 225, 226 Etényi Nóra, G. 79, 228 Ezekiás (Ezechias, Ezékiás; Hiszkija) 88, 89, 105 Ezekiel (Ezékiel) 47, 49, 162 Ézsaiás → Izajás

Gábor Csilla 57, 64, 71, 183, 248, 249, 251, 255 Gáborjáni Szabó Botond 93 Gábriel, Szent (Gábor) 130, 137, 203, 222 Gajtkó István 60, 61, 62, 64, 65, 219, 220, 221, 223 Garay Alajos 38 Gasparotti, Ilarion 202 Gerber, Gregor 191 Gerhardt, Carl 108 Gertrúd, Szent (Gertrudis) 29, 119 Gesius, Bartholomeus 107 Gianelli, Ciro 135 Golub, Ivan 202 Grenade, Louis de (Granatensis, Ludovicus) 57 Grünn Orbán 29 Guigo, II., karthauzi prior 68 Gulyás István 60

Fancev, Franjo 135 Farkas Imre 191, 194, 195 Farmati Anna 8, 57, 254 Fazakas Gergely Tamás 7, 71, 76, 78, 79, 183, 243, 249, 251, 253, 254 Fazakas József 71, 72, 73, 75, 77

Gyöngyösi Gergely 218 Gyöngyösi István 223, 224 Győri L. János 183, 249, 253 Gyürki István, Losonczi 183

259

Gyürki Pál, Losonczi 183, 184 Gyürki Pálné Hatvani Mária 183, 184

Ignác, Loyolai Szent 16, 135, 136, 204 Illésházy Kata → Bethlen Péterné Illésházy Kata Illyés Endre 84, 86 Illyés Géza 82, 83, 85 Illyés István 34, 35, 40, 41 Imre Mihály 73, 78, 81 Incze Gábor 76, 77, 81, 91, 96 István, I., Szent, magyar király 212, 216 Istvánffy Éva → Draskovith Jánosné Istvánffy Éva Iványi István 201 Izajás (Ézsaiás) 47, 51, 52, 54, 88, 89, 111

Haader Lea 218 Habakuk 46 Habermann, Johann (Avenarius) 96 Hafenreffer, Matthias 198 Hahn, Franz 209 Haiman, György 92 Hajnal Mátyás 58, 60, 61, 62, 63, 66, 67 Hajnóczy Iván 83 Háportoni Forró Pál 81 Hargittay Emil 18, 45, 46, 79, 81, 83, 151, 152, 200 Hatvani Mária → Gyürki Pálné Hatvani Mária Haydn, Joseph 214 Hegedűs Béla 57 Heiler, Friedrich 163 Heltai János 55, 71, 81, 88, 93, 193, 199, 243, 244, 245, 246 Hemerken, Thomas (Kempis Tamás) 53, 249 Herlet, Friedrich 204 Hermann Egyed 54 Hermon, Nikola 137, 138 Hethesi Pethe Lászlóné Kapi Anna 45 Hilberath, Bernd Jochen 183 Holl Béla 49, 59, 63, 217 Homonnai Drugeth Mária 228, 230 Hopp Lajos 156 Horatius Flaccus, Quintus 143 Horn Ildikó 79, 228 Horváth Iván 240 Horváth János 216, 223 Horváth János, ifj. 249 Horváth Sándor 7, 127 Hoško, Franjo Emanuel 138, 139, 201, 203, 207, 213 Hoványi Ildikó 205 Hubert Gabriella, H. 91, 94, 95 Hubert Ildikó 23, 93 Hučínová, Lucie 121 Hunyadi János 225 Hunyadi Mátyás → Mátyás, I., magyar király Huszár Gál 108

Jakab, Szent, apostol 47 Jákob 51 Jakubovich Emil 176, 177 Janković, Josip 204 Jankovics József 224, 230 János, Damaszkuszi Szent 59 János, Kapisztrán Szent (Capistranoi) 217 János, Nepomuki Szent 26, 27, 129, 139, 204 János, Szent, apostol 47, 51, 129, 136, 203 Jánossy Gábor 25 Jedin, Hubert 206, 213 Jehu (Jéhu) 83 Jenei Ferenc 53, 228, 235 Jeremiás 46, 47, 105, 208, 209 Jeromos, Szent 230 Joachim, Szent 29 Jób 52 Joel 86, 88, 89 Johannes de Carthagen 119 Jolsvay János 228, 230 Jónás 46, 83, 87, 88 Jordán Tamás 138 Jósiás → Jozija Joszics Péter 211 Jozafát (Jehosafát, Josaphat) 83, 88, 89 Jozija (Jósiás) 81 József, II., magyar király (József Benedek Augusztus Mihály) 206 József, Szent 113, 120, 128, 129, 131, 132, 139, 144, 145 Júdás, Szent, apostol 47 Judit 87

260

Juhász Ferenc 179 Juhász Gyula 240 Juhász István 84, 86 Jungmann, Joseph Andreas 138

Klára, Assisi Szent (Clara) 24, 25, 114, 203, 204 Knapp Éva 223, 224, 225 Knezović, Antun Josip (Csernovits Antal; Knezovity Antal; Knezovity, Antun Joszip) 204, 205, 206, 213, 214 Koháry István 223 Koltai András 190, 199, 228 Komlovszki Tibor 231, 232, 233 Kopcsányi Márton 8, 11, 12, 13, 14, 16, 17, 18, 20, 21, 22, 58, 59, 60, 61, 64, 65, 66, 67, 68, 222 Kopunovics József 211 Korányi András 219 Kornis Zsigmond 236 Korondi Ágnes 71 Kos, Koraljka 136 Kosch, Wilhelm 115 Koselleck, Reinhart 79 Kossuth Lajos 153 Kovács József 53, 228, 235 Kovács Márk 38 Kovács Sándor Iván 83 Kovács Sándor, V. 218 Kovács Zsuzsa 178 Kovácsevics Illés 211 Kozelka Henriett 53 Köpeczi Béla 117 Körmendy Kinga 228 Kőszeghy Péter 46, 63, 177, 181, 220, 236 Krajačević Sartorius, Nikola 135 Krécsi György 214 Kristóf, Szent 28 Krizsánovics Gergely 211 Kulcsár Péter 83 Kurz, Gerhard 182 Kutassy János 185 Kükedi József 92, 93 Kürti István 229, 232

Kájoni János 34, 35, 36, 40, 41 Káldi György 45, 111, 193 Kalmár János 117 Kálnoky Hedviga 24 Kálnoky Sámuel 24 Kálvin János → Calvin, Jean Kámán Kata 142 Kanižlić, Antun 127 Kanizsai Pálfi János 84, 85 Kanyó Zoltán 169 Karancsberényi György (Berényi György) 114, 118 Karancsberényi Györgyné Ujfalusi Klára 114, 122 Károli Gáspár 193 Károly, I., angol király 76 Károly, Borromeo Szent 205 Kassai Pál 181 Katalin, Alexandriai Szent 129, 204, 217 Kathona Géza 86, 87 Katić Ignác 212 Katona Imre 225 Kecskeméti Alexis János 81, 83 Kecskeméti C. János 81 Kecskeméti Gábor 71 Kecskeméti István 236 Kegelius, Philep 229, 248 Kelemen, VIII., pápa 54 Kempis Tamás → Hemerken, Thomas Keresztúri Bíró Pál (Keresztúri Pál) 7, 55, 243, 244, 245, 246, 247, 250, 252, 253, 254 Keserű Bálint 118 Keserűi Dajka János 72, 82 Kircher, Athanasius 120 Kis Bertalan 191, 192 Kis György 84 Kisdi Benedek 222 Kiss Áron 109 Kitching, C. J. 74 Klaniczay Tibor 53, 156, 228, 235

Lackner Kristóf 191 Lacković, Dionizije 201 Lacza János 24, 25 Lamy, Bernard 67 Landsperg, Johann Justus 119 Lapsinszky János 38 Laskai János 229

261

Lehmann, Leonhard 124 Lencz Géza 147, 148 Lengyel Tünde 190 Lépes Bálint 230, 231 Lethenyei István 191, 194, 195, 199 Leucht, Valentin 114, 115, 117 Linius, Martin → Cochem, Martin von Lipovčić, Jerolym (Lipovcsity, Jerolim) 207, 208, 214 Livius, Titus 210 Lorántffy Zsuzsanna 244, 245, 246 Lovász Irén 168, 170 Lőcsey Mária 244 Lúcia, Szent 129, 140 Ludikova, Zuzana 228 Ludolf von Sachsen 119 Lukács, Szent 47, 50, 108 Lukácsy Sándor 46, 53, 177, 220 Luther, Martin (Luther Márton) 46, 73, 92, 208

15, 24, 25, 26, 28, 29, 30, 31, 33, 36, 37, 41, 53, 108, 109, 113, 114, 120, 121, 123, 128, 129, 131, 132, 136, 139, 143, 144, 145, 171, 174, 176, 177, 203, 212, 214, 215, 216, 217, 218, 219, 220, 221, 222, 223, 224, 225, 226, 230 Mária Magdolna, Szent 29, 31, 139, 217 Mária Terézia, magyar királynő 206, 208, 211 Markos András 155, 156, 157 Márta, Szent 204 Martínez, Didacus 222 Marulić, Marko 137 Máté, Szent, apostol 47, 65, 175 Matzenauer, Joseph 118 Mátyás, I., magyar király (Hunyadi Mátyás) 227, 228, 232 Mears, Natalie 73 Mechtild, Szent 119 Mecić, Šimun (Mecity, Simun) 202, 203, 212 Medgyesi Pál 76, 161, 162, 183, 249, 253, 254 Medgyessy Emmánuel 58 Medgyesy-Schmikli Norbert 219 Megyeri Imre 190 Meisner, Balthasar 111, 112 Melanchthon, Philipp 189 Merényi Lajos 225 Meursius, Iacobus 210 Mezey István 34, 39 Mezey János 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42 Mezey Mór 33, 34, 37, 41 Mezey Nepomuk János 33, 34, 37, 39, 41 Mihály, Szent 26, 130, 137, 139, 203, 212 Mihálykó János 194, 195, 198, 199, 200, 229, 230 Mikó Árpád 228 Milotai Nyilas István 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 81, 83, 85, 86, 87, 89 Miskolczi Csulyak István 53, 228, 235 Mohl Adolf 225 Moller, Martin 182 Molnár Attila 244 Monok István 117, 118, 191, 193 Mózes (Moyses) 63, 245 Mukics Péter 211

Maczák Ibolya 8, 120, 147, 150 Macskovics János 211 Madách Magdolna 227 Madarász Márton (Damascenus, Martinus) 7, 105, 106, 107, 108, 110, 111, 112, 194, 195, 198, 230 Madas Edit 118 Magyar László András 205 Mahrenholz, Christhard 108 Makár János 85 Makkai László 81, 84 Makkai Sándor 148 Malakiás 46 Malomfalvay Gergely 58, 61, 64, 65, 66, 67, 69 Manassze 54 Mangelburg, Wolfgang 191 Manguel, Alberto 93 Mänhard, Simon 119 Manlius János 191 Margit, Alacoque Szent 25, 28, 29, 31, 32 Margit, Antióchiai Szent 219 Margit, Árpád-házi Szent 204 Margitai Láni Péter (Margitai Péter) 81, 87, 88, 89 Mária, Szűz (Boldogasszony, Boldogságos Szűz, Istenanya, Szent Szűz, Szűzanya)

262

Mulih, Juraj 132, 134, 135 Müller Lajos 23

Pál, Szent, apostol 47, 63, 65, 88, 89, 112, 163, 221 Pálffy Géza 190, 192 Palkovics Gottfried 136 Pap Balázs 53, 97, 224, 235, 236 Pápai János 221 Papp Zsuzsanna 218 Paszkál, Szent 203 Pataki Füsüs János 81, 83 Payr Sándor 192 Pázmány Péter 8, 11, 12, 13, 14, 16, 17, 18, 20, 21, 22, 45, 46, 47, 48, 49, 51, 52, 53, 54, 55, 62, 78, 133, 140, 150, 151, 152, 177, 194, 195, 198, 199, 200, 220, 221, 222, 225, 229, 230, 240, 249 Pécseli Király Imre 53, 228, 235 Pécsi Lukács 8, 181, 182, 183, 185, 186, 187 Peisertová, Lucie 121 Pelczer Katalin 9, 167, 171 Pensis, Christophorus Colea 181 Péntek Veronika 8, 181 Péri Bonaventura 149 Perkins, William 247 Pernyeszi Osztopányi Zsigmond 96 Peštalić, Grgur (Pestality, Grgur) 212, 213, 214 Péter, Alcantarai Szent 31, 203 Péter, Canisius Szent (Canisius, Petrus) 50, 114 Péter Katalin 245, 246 Péter Mihály 170, 176 Péter, Szent, apostol 47 Petrik Géza 27 Petrőczi Éva 53 Petrus Canisius → Péter, Canisius Szent Pius, X., pápa 217 Pócs Éva 168, 169, 171 Pokoly József 84 Polikárp, Szmirnai Szent 84 Pongrácz Eszter → Aponyi Miklósné Pongrácz Eszter Pöstyéni István 38 Prágai András 81, 83 Pseudo-Ágoston 187 Pusztai István 177

Nádasdy I. Ferenc 189 Nádasdy II. Ferenc 189, 190, 192 Nádasdy II. Tamás 190 Nádasdy III. Ferenc 191, 193 Nádasdy Ferenc 192, 193 Nádasdy Mária 192 Nádasdy Pál 8, 189, 190, 191, 192, 193, 194, 195, 197, 198, 199, 200, 229, 232 Nádasdy Tamás, nádor 189 Nádasdy Tamás 192, 193 Nádasi János 222 Nagy Benedek 191 Nagy Géza 81, 85 Nagy Ilona 114, 115, 122 Nagy Iván 183 Nagy Márton Károly 9, 155, 159 Nagyari István [helyesen: Nagyari József] 78 Náhum 46 Nemes Imre 95, 102 Nicephorus Callistus Xanthopoulos 119 Nicolaus Lyranus 210 Nottetstel Veronika 204 Novak, Nikola 205 Nutius, Martinus 63 Nymburský, Edelbert 121 Nyári Krisztina Eszterhás Miklósné → Esterházy Miklósné Nyáry Krisztina Nyéki Vörös Mátyás 7, 53, 228, 232, 235, 236, 237, 238, 239, 240, 241 Nyerges Judit 230 Nyomárkay István 136, 138 Oláh Szabolcs 78, 224, 249 Osmont, Ioannes 50 Őry Miklós 45, 53 Ötvös Péter 53, 97, 224, 235 Őze Sándor 78, 189, 219 Padányi Bíró Márton 207, 208, 214, 224 Pais Dezső 168, 176, 177 Pájer Antal 38

263

Quaresmius, Franciscus 120 Quentelius, Arnoldus 46

Sebők Árkád Ferenc 38 Sekulić, Ante 201, 203, 213 Sennacherib → Szancherib Sheils, William J. 74 Sibolti Demeter 246 Signer, Leutfried 115 Sigray Borbála 23 Sigray Erzsébet Róza 24, 32 Sík Sándor 48, 167 Sima Ferenc 34, 37 Simeon 99 Simon, Szent, apostol 203 Sirák (Sirák fia) 47, 69 Sixtus, IV., pápa 28 Sládek, Miloš 121 Šojat, Antun 136 Solaris, Franciscus 205 Soltész Erzsébet (Soltész, Elizabeth) 92 Solya Antal 38 Somlyói Tóth Tibor 83 Soós Sándorné Veres Rózsa 8, 215 Söptei István 189, 192 Söveges Dávid 53, 139, 144, 182, 216 Stahl, Hans 115, 119, 120 Stanihurstus, Wilhelm 119 Stemler Ágnes 71 Stoll Béla 53, 227, 228, 235 Stráner Vilmos 149 Sucquet, Antoine 58, 61, 62, 63 Sujánszky Antal 38 Šundalić, Zlata 127, 134, 135 Surius, Laurentius 114, 119 Sükösd Mihály 155, 157 Sylvester János 189, 193

Rádai Pál 250 Radó Polikárp 215, 218 Radvánszky Anikó 236 Rafael, Szent 130, 137 Rákóczi Ferenc, I. 244, 246 Rákóczi György, II. 244, 245 Rákóczi Zsigmond 244, 245 Rákóczi Zsigmond 245 Rapić, Đuro (Rapity, Gyuro) 209, 210, 211, 212 Redmeczi T. János 81 Réger Ádám 53, 236 Reichardt Gabriella 8, 189, 193 Reljković, Matija Antun 209 Réthy Lipót 33, 34 Rheda Péter 72, 82, 87 Rimaszombati Kazai János 250 Rimay János 7, 227, 228, 229, 230, 231, 232, 233, 240 Róden György 25 Rokay Zoltán 7, 201, 214 Rókus, Szent 139, 205, 212, 213, 214 Romhányi József 240 Rónay László 167 Roth, Konradin 117 Rozália, Szent 205 Rózsa Huba 50, 54 Rudics Tamás 211 Rudinai János 58 Ruh, Kurt 133 Rút 46 Rybarič, Richard 110

Szabó András 53, 96 Szabó Csilla, T. 177, 218 Szabó Elek 38 Szabó Ferenc 53 Szabó Géza 236 Szabó Károly 24, 92 Szabó Lőrinc 240 Szakály Ferenc 189 Szakmaiszter Miklós 211 Szalárdi Miklós 246 Szalaszegi György 96 Szancherib (Sennacherib) 88

Samarjai János 86, 87 Sarbak Gábor 189 Sári László 76 Schmiedt Ferenc 120 Schneider, Theodor 183 Schulte, Johannes Chrysostomus 119 Schütz, Christian 57 Schwarcz Katalin 24, 32, 118, 119, 219, 224 Searle, John Rogers 170, 174 Sebestyén, Szent 129, 139, 140, 205

264

Száraz Orsolya 78 Szatmárnémeti Mihály 92, 102 Szávai János 157, 158 Szegedi Gergely 107 Szegedi Kőrös Gáspár 189 Szekeres András 80 Szelestei N. László 7, 23, 55, 94, 127, 227, 230 Szenci Molnár Albert 55, 81, 92, 93, 95, 96, 102, 193, 240, 248 Szendrei Janka 94, 108, 109, 110 Szennay András 68 Szentmihályi Mihály 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41 Szentpéteri Márton 96 Szepsi Csombor Márton 81, 83 Szepsi Laczkó Máté 83 Szigeti Jenő 250 Szilády Jenő 227, 228 Szilágyi Csaba 150 Szilágyi Sándor 82 Szilasi László 53, 97, 224, 235 Szinnyei József 38 Szkenderovics Márk 211 Szofóniás 46 Szokolyai Anderkó István 250 Szoleczky Emese 147 Szombathy Sándor 34, 37 Szombati Szabó István 148 Szőlősy Benedek 222 Szubotics, Blaziusz 204 Szyl Miklós → Pázmány Péter

Telegdi Pap Sámuel 243 Telek József 217 Temesvári Pelbárt 217 Teréz, Avilai Szent (Terézia) 26, 29, 31 Thomas, Wilhelm 108 Thordai János 240 Thököly Imre 119 Thuküdidész (Thucydides) 193 Timóteus 47, 51, 88, 89 Tinódi Sebestyén 189 Tolcsvai Nagy Gábor 172 Tolnai Mihály 78 Toma Katalin 191 Tormásy Gábor 201 Tótfalusi Kis Miklós 92 Tóth Mike 23 Tóth Zsombor 55, 252 Töltési István 247 Török István 149, 150 Třanovský, Jiří (Tranoscius) 227 Trencsényi Balázs 79, 80 Trencsényi-Waldapfel Imre 223 Trithemius, Joannes 212 Trócsányi Zsolt 83 Turčinović, Josip 202 Tüskés Gábor 57, 223, 224, 225

Tádé, Szent 139 Takács Zoltán Bálint 189 Takáts József 76, 79, 80 Tallián Júlianna → Vidos Jánosné Tallián Júlianna Tamás, Aquinói Szent 61 Tamás Edit 244, 245 Tánczos Vilmos 168, 173, 216 Tárkányi Béla 38 Tarnóczy István 223 Tasi Réka 71, 141 Técsi J. Miklós 76 Telegdi Kata 240 Telegdi Miklós 185

Vadai István 7, 53, 97, 224, 235, 236 Vámosi Gergely 229, 232 Várfalvi Nagy János 91 Varga Bernadett 7, 55, 71, 243, 244 Vargyas Lajos 94, 108 Varjas Béla 83 Várkonyi Gábor 190, 244 Várnagy Antal 54 Vásárhelyi Judit, P. 55, 71, 96, 248 Vendel, Szent 139 Verbényi István 30 Vermeer, Johannes 223 Verő Mária 228 Viczián János 38, 54, 147, 201

Ueding, Gert 182, 249 Ujfalusi Judit 113, 114, 118, 119, 121, 122 Ujfalusi Klára → Karancsberényi Györgyné Ujfalusi Klára Uray Piroska 181, 183, 185

265

Winkler András 192

Vida Tivadar 114, 115, 119 Vidos János 142 Vidos Jánosné Tallián Júlianna 142 Vizi József 211 Vojnics János 211 Vojnics Lukács 211 Volf György 218 Vujkovics Jeromos 211

Zádori János 23 Zagorac, Vladimir 136 Zagrebec, Stefan 202 Zakariás 52 Zakariás, Szent 205 Zátonyi Sándor 191 Závodi Szilvia 147 Zvonarics Imre 191, 198

Walasser, Adam 119 Weitz, Joannes Baptista 137 Wesselényi Ferenc 228, 229 Weszprémi István 185 White, Helen C. 243, 251 Williamson, Philip 73, 79

Zsasskovszky Endre 38, 42 Zsasskovszky Ferenc 38, 42 Zsasskovszky József 38, 39

266

Inhalt Das Programm der 3. Konferenz der Forschungsgruppe zur Frömmigkeitsgeschichte...........................................................................7 BAJÁKI RITA Die Gebetbücher von Péter Pázmány und Márton Kopcsányi...............11 BÁN IZABELLA Jó illatú rózsás kert (Duftender Rosengarten) Über die Ausgaben eines klarissischen Gebetbuches................................23 BARNA GÁBOR Die Gesangsbücher der Kantoren Mezey und ihre Quellen aus dem 19. Jahrhundert................................................................................33 BOGÁR JUDIT Das Gebetbuch von Péter Pázmány und die Bibel ........................................45 FARMATI ANNA „Doch das wahre und wirkungsvolle Gebet kann zweierlei sein…“ Das meditationsbegleitende Gebet als besonderer Typ............................57

FAZAKAS GERGELY TAMÁS Die „nationalen“ Gebete der frühen Neuzeit im internationalen Zusammenhang: Landesgebete und Gemeinbuße in der Zeit von Gábor Bethlen .....................................................................71 FEKETE CSABA Das kleinste ungarische Gebetbuch des 16.–17. Jahrhunderts................91 FERENCZI ILONA Das Lied als Gebet Die Gebetslieder von Márton Madarász (1629).......................................105 FRAUHAMMER KRISZTINA „Durch Lesen zum Beten anregen“ Die Überlieferungen der Christus-Biographie von Martin von Cochem in Ungarn ..........................................................113

267

HORVÁTH SÁNDOR Gebete im Gebetbuch Hisa Zlata ...............................................................127 MACZÁK IBOLYA Geistliche Waffen – Neugeschriebene Gebete ........................................147 NAGY MÁRTON KÁROLY Die Gebete von Kata Bethlen ....................................................................155 PELCZER KATALIN „Heiliges Wort und heilige Rede“ Der Zusammenhang der Sprechsituationen und Motive in archaischen ungarischen Volksgebeten.................................................167 PÉNTEK VERONIKA Die Soliloquia-Übersetzung von Lukács Pécsi und János Erdődi ..........181 REICHARDT GABRIELLA Das Gebetbuch von Pál Nádasdy (1631)..................................................189 ROKAY ZOLTÁN Die in Szabadka benutzten illirischen geistlichen Bücher aus dem 18. Jahrhundert..............................................................................201 SOÓS SÁNDORNÉ VERES RÓZSA Das Rosenkranzgebet in unseren schriftlichen Denkmälern aus dem 17. Jahrhundert..............................................................................215 SZELESTEI N. LÁSZLÓ Das Gebetbuch von János Rimay ..............................................................227 VADAI ISTVÁN Die in Reimen geschriebenen Gebete von Mátyás Nyéki Vörös ..........235 VARGA BERNADETT „Oh mein Gott, was soll ich dir sagen…?“ Das Verhältnis von Gebet und Meditation in Mennyei Társalkodás (Himmlisches Gespräch) von Pál Keresztúri Bíró ..................................243

Personenverzeichnis ..........................................................................................257

268


Lelkiségtörténeti sorozatunk köteteiben a Kárpát-medence 1800 előtti vallásos áhítatot tápláló irányzataival, az áhítat megnyilvánulásának irodalmi és művészeti emlékeivel foglalkozunk. Szeretnénk a témájuk miatt kitagadott egyházi irodalmi műfajokat értékük és rangjuk szerint elhelyezni az irodalomtörténeti folyamatokban. A Kárpát-medencében egymás mellett keletkezett és élt, különböző nyelvű lelkiségi művek közös örökségünket jelentik, ezen örökség

Pázmány Irodalmi Műhely – Lelkiségtörténeti tanulmányok



együttes vizsgálatára törekszünk.


3


Régi magyar imakönyvek és imádságok

Recommend Documents