PONT A KULTÚRÁÉRT. Az idôskorúak mûvelôdése és közösségi formái Magyarországon STRATÉGIAI TERVEZÉSI FÜZETEK V. Dr

PONT A KULTÚRÁÉRT

STRATÉGIAI TERVEZÉSI FÜZETEK V.

Dr. Gelencsér Katalin

Az idôskorúak mûvelôdése és közösségi formái Magyarországon STRATÉGIAI TERVEZÉSI ÉS EU KOORDINÁCIÓS FÔOSZTÁLY

K U L T Ú R P O N T

I R O D A

BÔVEBB INFORMÁCIÓ: BENKÔNÉ KISS ZSUZSA KULTURÁLIS ÉS KÖZIGAZGATÁSI FEJLESZTÉSI ÜGYEK REFERENSE NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA STRATÉGIAI TERVEZÉSI ÉS EU KOORDINÁCIÓS FÔOSZTÁLY Telefon: 06-1-484-7127 • Fax: 06-1-484-7128 E-mail: [email protected], [email protected] BÁLVÁNYOSINÉ DR. GELENCSÉR KATALIN KÉPZÉSI REFERENS NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA KÖZMÛVELÔDÉSI FÔOSZTÁLY Telefon: 06-1-484-7100/7742-es mellék • Fax: 06-1-484-7124 E-mail: [email protected] NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA 1077 Budapest, Wesselényi utca 20-22. Levélcím: 1410 Budapest 7, Pf. 219

© Dr. Gelencsér Katalin, 2006 KIADJA: KULTÚRPONT IRODA 1075 Budapest, Kazinczy utca 24-26. Telefon: 06-1-413-7565 • Fax: 06-1-413-7574 • E-mail: [email protected] FELELÔS KIADÓ: Zongor Attila FELELÔS SZERKESZTÔ: Zongor Attila SOROZATSZERKESZTÔ: Dr. Nagy Mihály LEKTOR: Bulyovszky Csilla FOTÓK: Lázár Barbara (címoldal, 16. old., 18. old., 30. old. és 36. old.), Dr. Nagy Mihály (10. old., 13. old., 14. old., 21. old.) ÁBRÁK: Dr. Nagy Mihály KIADVÁNYTERV: Grész Kriszta TÖRDELÉS, NYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS: Molnár Mihály NYOMTATTA: Alto Nyomda ISBN 963 86766 7 1

K U L T Ú R P O N T

I R O D A

Dr. Gelencsér Katalin

Az idôskorúak mûvelôdése és közösségi formái Magyarországon Tájékoztató kiadvány

Tartalom 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

9.

10. 11.

12. 13.

Bevezetés Az idôskor megítélése és mûvelôdésügyének alakulása A felnôtt- és idôskori tanulás, mûvelôdés Az idôskorú személyiség szellemi képességei A felnôttek és az idôsek mûvelôdése A tevékeny idôskor és a kreativitás A nyugdíjas, az öregedô lét Az idôskorúak közmûvelôdési tevékenységeinek jellemzôi, örömei, kincsei 8.1. Hagyományôrzés, népmûvészet 8.2. A mûvészetek amatôr gyakorlása 8.3. Iskolarendszeren belüli és kívüli képzések, ismeretszerzô tevékenységek Az idôsek országos hatáskörû mûvelôdési szervezetei 9.1. Nyugdíjasklubok és Idôsek „Életet az Éveknek” Országos Szövetsége 9.2. Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület 9.3. Honismereti Szövetség – a helytörténet, honismeret kutatása, ápolása 9.4. Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége Nemzetközi modellek, minták A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szakterületi stratégiai ajánlásai az idôs korosztály mûvelôdésének és életminôségének elôsegítése érdekében Fontosabb irodalmi hivatkozások jegyzéke Címek, telefonok, honlapok

3

1. Bevezetés Mélységesen tisztelem és szeretem azokat a nyugdíjasokat, akik a helyi közösségi élet, a szellemi pezsgés meghatározó ösztönzôi! Közmûvelôdési munkásként tapasztaltam meg, hogy milyen hihetetlenül gazdag szellemi tôke rejtezik a nyugdíjas polgárok fejében, szívében, s azt is, hogy milyen mélyen, felelôsen kötôdnek a település természeti, kulturális és emberi értékeihez, megtartó közösségeihez. Büszke vagyok arra, hogy Magyarország települései közül szinte mindben található egy vagy több olyan kör, klub, egyesület, civil közösség, amelyek döntôen az idôskorúak szervezetei, sokszínû tevékenységi formáikkal nemcsak az idôskorúak örömeit, élményeit gazdagítják, hatnak a fiatalabb korosztályok mentalitására, életére is. Életem nagy élménye, hogy megismerkedhettem a zömében nyugdíjas egyetemi tanárokat és kétkezi munkásokat egyaránt okos szeretettel összefogó kertbarát körökkel, honismereti egyesületekkel, helytörténeti, népzenei egyesületekkel. Azt az emberi felelôsségérzetet, együttmûködési készséget, amit körükben megéltem, az értelmes élet egyik legfontosabb jelenségeként példaértékûnek tartom. Miért tisztelem, szeretem az idôsek közösségeit? Mert itt látom leginkább megvalósulni, hogy idôskorban kristályossá válik a szellemi, az érzelmi, a gyakorlati intelligencia, nô a bölcsesség és a (megbocsátó) szeretet, az élet szervezésében fontossá válik a problémák kiegyenlítése, az önkifejezés, a segítés, az önzetlen befolyásolás, a transzcendentálissal való kapcsolat. Mert nagy hatóerônek látom az idôskorúak közösségi életét, azt, hogy szinte minden szakmának van nyugdíjasokat összefogó, önálló közösségi élete, programja, amely rendszeres elôadásaival, kirándulásaival, vetélkedôivel, egymásra figyelô szeretetével nemcsak a szellemi fiatalságot biztosan jelzô kíváncsiságot tartja ébren, hanem ösztönzi a társas együttlét kreatív megoldásait, rendszeres találkozásaival szervezi az idôs élet autonóm rendjét, élményeivel számos emberi öröm forrása. Mert a nyugdíjas szervezetek az élet különbözô jellegû tapasztalataiban gazdag, birtokolt és – éppen a speciális, vagy az egész település ismereteinek érdekében – fejlesztett tudás kifejezésének ösztönzôi, s helyei az alkotó akarásnak, a mindig megújuló rácsodálkozásnak és az emberi kapcsolat gazdagodásának. Ezek a közösségek, találkozások, élmények segítenek elviselni az elment élettárs hiányát, segítenek tájékozódni a 21. század egyre bonyolultabb világában. Az azonos életkorú, munkahelyi tapasztalatokkal rendelkezô közösségek bázisán könnyebb az egészséges élet ôrzése, a személyes problémák oldásának megvitatása, a családból már kivált fiatalokkal való együttmûködés élményeinek megosztása, a generációk közötti együttmûködés – oly hiányzó szövetségének – szeretô gondozása, a helyi hagyományok ápolása, az emberi értékek élethosszig tartó fejlesztése, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés életszerû mintáinak példázása, az egyszeri, emberi különlegesség, a személyes fontosság jelentôségének közösségi elismerése.

5

A nyugdíjas klubok, közösségek életében különös jelentôségûnek tartom a szépkorúak egymással való emberi törôdésének sokszínû formáit, az örömképesség ébrentartásának szándékát, az egészségi gondokkal küszködô, az idôskor látási, biztonsági viszonyainak figyelembevételét, a nôk és férfiak részvételének elôsegítését, a programok idejének a résztvevôk lehetôségeihez igazítását, ami elôsegíti a kései szabadság jó megélését. Tisztelem az önkormányzatok kitüntetéseit, döntéseit, amelyekkel nemcsak méltányolják a település felnövekvô és együtt élô nemzedékei elôtt a példaértékû személyiségek életútját, tetteit, hanem mintát is adnak az elkötelezett szorgalom és emberség önmagáért és közösségért vállalható életminôségére.

Budapest, 2006. január 31. Dr. Gelencsér Katalin

Az ember rejtély, kettôs, ellentmondásos Isten és állat, mert egyrészt természeti, másrészt társadalmi, harmadrészt a világegyetem egyetlen arca és sorsa. Egyszerre magas és törpe, szabad és rab, szárnyaló és bukott, szeretô és áldozatos, kegyetlen... Az ember nem a természet, hanem a szellem folytán személy. A személy nem rész, hanem Egész, a világ egzisztenciális központja, teljesen megismerhetetlen. Mert változatlan a változásban és egység a sokféleségben. Kibontakozik, fejlôdik, változik, gazdagodik, de ugyanaz. Mégsem kész. Kivétel, nem pedig szabály. Teremtô aktusai teszik személlyé, különleges értékké. A személy nem biológiai, pszichológiai kategória, hanem szellemi, etikai. Belülrôl determinált. A fájdalom a személy nemzése, a saját világért folytatott küzdelem. A személy jellemzôje, hogy önmagában önmagának nem elég, tehát hiánylény, társas lény. Vitális egységben test és lélek, szellem és természet, szabadság és szükségszerûség, élmények és aktusok létbeli egysége, sajátos világ, öncél, a kapcsolatok univerzuma. (Nyikolaj Bergyajev: A személyiségrôl)

6

2. Az idôskor megítélése és mûvelôdésügyének alakulása Vége a gyermekkorunknak, s nem tudjuk, mi a fiatalság, megházasodunk, s nem tudjuk, mit jelent házasnak lenni, sôt amikor megöregedünk, akkor sem tudjuk, merre tartunk: az öregek öregségük ártatlan gyermekei. Az emberek Földje ebben az értelemben a tapasztalatlanság bolygója. Milan Kundera: A regény mûvészete

Comenius A. János (1592–1670), a magyarcseh származású író, az elsô modern európai pedagógus – aki legfontosabb mûveit sárospataki tartózkodása alatt írta –, már az 1640-es években felhívta a figyelmet arra, hogy az ember életében hatévenként új és új életciklusba érkezik, amely életszakaszok feladatai ráépülnek, de különböznek is az elôzô ciklus funkcióitól, lehetôségeitôl, s amelyek hatékony megoldásához mindig új ismereteket, új képességeket kell elsajátítani, amit az iskola nem tudhat megtanítani. Ô volt az elsô, aki a felnôttkori mûvelôdés szükségességére felhívta a figyelmet. Ô volt, aki hangsúlyozta, hogy az embert rá kell döbbenteni a saját életéért való felelôsségre, tenni- és tudnivalóira, s arra, hogy az emberi élet akkor lehet sikeres, ha az ember a világot, a társadalmat és benne saját helyét és rendeltetését megismerve, saját társadalmi helyzetének megfelelôen minden helyzetben helyes cselekvésre lesz képes. Ez csak akkor lehetséges, ha az ember egész életén keresztül folyamatosan tanul, mûveli önmagát. Ehhez képest a fejlôdéslélektan a felnôttkort csak a 19. század óta tekinti olyan önálló életszakasznak, amelyet egyik oldalról a serdülôkor, másik oldalról az idôskor határol. Figyelme a csecsemô- és gyermekkor kutatása után fordult a serdülôkor problémái felé, amit évtizedekkel követett az idôskorúak iránti érdeklôdés.

A megkésett figyelem oka elsôsorban az volt, hogy az ipari társadalom lendületes elôretörése, a bérmunka és az urbanizáció terjedése csökkentette az idôs családtagok családi, gazdasági és társadalmi jelentôségét, s az is, hogy viszonylag kevesen élték meg a 70 éves kort. A 20. század mezôgazdasági, technikai, mûszaki forradalma, az orvostudomány, az egészségügy fejlôdése, az életkörülmények javulása rohamos gyorsasággal növelte az átlagos életkort, amibôl szervesen következett – elsôként egészségügyi, szociális szempontból – az idôskor külön életszakaszként való elismerése, életproblémáinak kutatása. A 19. század végén az átlagosan várható élettartam 40–47 év volt, ami 2000-re 70–75 évre emelkedett. Az élettartam jelentôs növekedése a tudományos és a politikai érdeklôdés alakulásában is változást okozott. A ciklikusan megjelenô világ- és nemzetgazdasági válságok, a háborúk, a tömeges munkanélküliség miatt sok felnôtt nem tudott elegendô tôkét gyûjteni és birtokolni ahhoz, hogy idôskorára el tudja magát tartani. Ez fokozta az államokra és a középnemzedékre háruló társadalmi és családi terheket egyaránt. Ekkor fordult a pszichológia, a szociológia figyelme a gyermekek és idôsek életlehetôségeinek biztosításáért egyaránt felelôs felnôtt korú népesség felé. A nagyszámú idôskorú népesség a jóléti demokráciákban – elsôsorban szavazatai miatt – idôszakosan fontos politikai tényezôvé vált, s ebbôl következôn

7

az idôskor szociális, kulturális szükségletei politikai kérdésként is megjelentek. A 21. század Európai Uniójában és Magyarországán is a népesség több mint 25%-a 60 év feletti. Általános társadalmi feladat életük megszokott, vagy új minôségének biztosítása, tudásuk, energiájuk méltánylása, össztársadalmi hasznosítása. Az élethosszig tartó, a permanens mûvelôdés, az önképzés, a Lifelong Learning (LLL) kifejezés és funkció az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezete, az UNESCO montreali konferenciáján, 1960-ban jelent meg. Az elnevezés az 1970-es évektôl az UNESCO által létrehozott

Oktatásfejlesztési Nemzetközi Bizottság elnöke, Edgar Faure jelentése alapján vált széles körben értelmezett fogalommá. 1972-ben Tokióban, az UNESCO-konferencia kimondta, hogy a felnôttek, köztük az idôs korosztály mûvelôdése nem tekinthetô tovább csak társadalmi szolgáltatásnak, hanem azt nemzeti beruházásnak, az életminôség tényezôjének kell tekinteni. Az UNESCO 1976-ban, a Nairobiban rendezett konferencián az élethosszig tartó, a permanens mûvelôdés feladatai között a 45 év felettiek tanulásának, képzésének és mûvelôdésének szükségességérôl az alábbi ajánlásokat fogalmazta meg.

A permanens mûvelôdésen – tartalmukra, szintjükre és módszerükre való tekintet nélkül – mindazoknak a formális (iskolai rendszerû) vagy nem formális (iskolarendszeren kívüli), mûvelôdési, képzési, nevelési folyamatoknak az összességét érti, amelyek révén azok a személyek, akiket az adott társadalom felnôttnek (idôsnek) tekint, továbbfejlesztik készségeiket, gazdagítják ismereteiket, tökéletesítik szakmai képzettségüket, új irányban képzik tovább magukat, fejlesztik képességeiket, viselkedési formáikat emberi adottságaik kibontakoztatása, az önálló társadalmi, gazdasági és kulturális fejlôdésben való részvétel érdekében. A permanens mûvelôdésnek ki kell terjednie az élet valamennyi dimenziójára, a tudás és a gyakorlati ismeretek minden ágazatára, elô kell segítenie a személyiség kibontakozását. Hozzá kell járulnia az emberi lényeg, a természeti, a fizikai, a kulturális környezet közötti kapcsolat megértéséhez, azok kritikai értékeléséhez, a társadalmi haladás szolgálatában való tevékeny részvétel kifejlesztéséhez, ahhoz, hogy az emberek törekedjenek a környezet megjavítására, tartsák tiszteletben és óvják a természetet, az emberiség közös örökségét, javait. A permanens mûvelôdés célja, hogy az emberek egyedül vagy csoportosan, vagy az e célra létrehozott intézmények által szervezett oktatás keretében olyan új ismeretekre, képzettségre és magatartásformákra tegyenek szert, amelyek alkalmasak arra, hogy megkönnyítsék személyiségük kibontakozását, életminôségük javítását, új anyagi javak, új szellemi és esztétikai értékek létrehozását. Fejlesztenie kell a kulturális igényeket, fel kell ébreszteni az olvasás iránti érdeklôdést, és támaszkodnia kell a felnôttek tapasztalataira. A permanens mûvelôdésnek meg kell erôsítenie az emberek önismeretét, önbizalmát, és biztosítania kell, hogy tevékenyen vegyenek részt az ôket érintô mûvelôdési, képzési folyamatban. Minden felnôtt saját kultúra hordozója. A permanens mûvelôdésben való részvétel lehetôségét nemre, fajra, földrajzi hovatartozásra, kulturális háttérre, korra, társadalmi

8

helyzetre, véleményre, vallásra és meglévô oktatási szintre való tekintet nélkül és korlátozás nélkül biztosítani kell mindenkinek. Az etnikai kisebbségek esetében feladata, hogy lehetôvé tegye számukra, hogy szabadon kifejezhessék magukat, hogy anyanyelvükön képezhessék magukat és nevelhessék gyermekeiket, továbbfejleszthessék kultúrájukat, és hogy anyanyelvükön kívül más nyelveket is elsajátíthassanak. Az aktív keresô tevékenység abbahagyására készülôkkel ismertesse meg a nyugdíjasok életében megjelenô problémákat és azok megoldásának eszközeit. Azoknak, akik már nem folytatnak aktív keresô tevékenységet, segítse elô fizikai és szellemi képességeik megôrzését, a közösségi életben való részvétel folytatását, olyan ismeretek megszerzését, olyan tevékenységek folytatását, amelyekkel aktív munkájuk során nem állt módjukban foglalkozni. Az idôskorúak esetében feladata az, hogy biztosítsa az aktuális életproblémák tudatosítását, megoldási, kezelési lehetôségeit, hangsúlyozza a korosztály emberi, mûveltségbeli többleteit, értékeit, és segítse az új nemzedékek életcéljainak, érdek- és értékvilágának jobb megértését. Az idôskorúak számára a permanens mûvelôdés olyan lehetôségeket teremtsen, amelyek segítik meglévô adottságaik kibontását, képességeik, speciális tudásuk, kincseik bemutatását, életük új lehetôségeinek, új értelmének felfedezését, társas élményekben gazdag szabadidôs tevékenységét, az egészséges életmódhoz szükséges ismeretek megszerzését. A 20. század második felében az ifjúkori biológiai érés, fejlôdés nemcsak korábban jelentkezett, hanem fel is gyorsult, a felsôfokú tanulmányokat folytató fiatalok számának növekedésével a felnôttkorra jellemzô szerepek, feladatok ideje kitolódott, az életritmus felgyorsult. Az átlagéletkor meghosszabbodott, ami kihatott nemcsak a felnôtt, hanem az idôskorúak önképének alakulására és életértelmezésére is. Ezt jelezte a minden korosztályra jellemzô farmerviselet, az idôsek öltözködésének, divatjának színesedése, szabadidôs és sportolási formáik gazdagodása. Az ENSZ 1982-ben, Bécsben rendezte az elsô Öregedéssel Foglalkozó Világkonferenciát. E konferencia ajánlásaiból az ENSZ 1991-ben Idôs Emberekkel Foglalkozó Alapelveket fogadott el. 1996-ban az UNESCO Jacques Delors által vezetett nemzetközi bizottsága a tanulást, a képességek fejlesztését, a mûvelôdési aktivitás minden formáját a személyiség, a társadalom belsô kincsképzéseként definiálta.

Arra hívta fel a figyelmet, hogy az életen át tartó tanulásban minden korosztály számára legfontosabb személyes, az életminôséget mindenkor meghatározó feladat: 1. megtanulni tudni, 2. megtanulni cselekedni, 3. megtanulni másokkal együttmûködni, 4. megtanulni élni. Ez a négy feladat a 21. században idôskorúként élôk számára különösképpen azért nagy kihívás, mert életük körülményeit alapvetôen befolyásolja három sokk: az információs társadalom sokkja, a nemzeti, az európai gazdasági érdek- és értékrendet megkérdôjelezô globalizációs sokk, ami együtt jár a tudományos-technikai forradalom által naponta változó civilizációs sokkal, a korábbi ismeretek alapján nem, vagy alig kezelhetô eszközök tömeges kínálatával, agresszív reklámjával. 1997-ben, Hamburgban, az UNESCO V. Felnôttoktatási Világkonferenciáján 160 ország számos állami méltósága és közel 1500

9

A magyar Országgyûlés 78/2003. (VI. 24.) OGY. határozata ehhez igazodva jelentette ki, hogy elkötelezett az idôs emberek emberi méltóságának biztosítása, az idôsek anyagi, fizikai és lelki kiszolgáltatottságának megszüntetése ügyében. Irányadónak tekinti az Európai Unió szociális stratégiájának irányelveit. Azért, hogy az idôsek a társadalom teljes értékû tagjai maradhassanak, különösen figyel:

küldötte foglalkozott a felnôttoktatás 21. századi feladataival. Itt volt elôször olyan szekció, amely kifejezetten az idôskorú népesség mûvelôdésének kérdéseit, lehetôségeit és szükségességét taglalta. E világkonferencia határozatai olyan kormányzati idôspolitika szükségességét hangsúlyozták, amely mindenki számára az élet végéig biztosítja a gondoskodást, a függetlenséget, a részvételt, az önmegvalósítást és a méltóságot. 1999-ben volt elôször Idôsek Nemzetközi Éve. A „Minden korosztály számára kedvezô társadalom” program kormányzati feladattá tette az életen át tartó fejlôdés biztosítását, a generációs kapcsolatok, a társadalom öregedése és a fejlôdés közti kapcsolat, valamint az idôs ember életének, helyzetének sokoldalú vizsgálatát. 2002-ben, Madridban került sor az Idôsügyi Nemzetközi Cselekvési Terv megfogalmazására, amelynek célja az idôs emberek és a fejlôdés kapcsolatának vizsgálata, az egészség megôrzés és a jó közérzet elôsegítése, valamint sokoldalú gondoskodás az idôs embert körülvevô kedvezô és támogató környezetrôl. 2003-ban az Európa Tanács számos értekezlete azt hangsúlyozta, hogy minden államnak meg kell alkotnia a maga „aktív öregedési politikáját”, s túl kell lépnie az öregeknek korábban szentelt figyelmen.

10

• a megfelelô anyagi források és a tisztes életszínvonal biztosítására; • az idôskori aktivitások megôrzésére; • az idôs személyeknek jutatott szolgáltatásokra, a társadalmi szolidaritás jegyében nyújtott kedvezményekre. A Kormányzati Idôsügyi Nemzeti Cselekvési Terv (KINCS) sokoldalúan fogalmazta meg a tennivalókat a nyugdíjasok életkörülményeinek vizsgálatától kezdve a nyugdíjrendszer reformján keresztül a generációk közötti kapcsolatok, az idôsek kedvezményes kommunikációjának, képzésének, mûvelôdésének, rekreációs lehetôségeinek megteremtéséig. A KINCS célja az emberi jogok és az emberi méltóság biztosítása, a társadalmi egybetartozás erôsítése, a szolidaritás fejlesztése, az aktív és pozitív idôsember-kép kialakításának elôsegítése, a kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem, amely kívánatos idôskort, jó perspektívát biztosít a fiatalabb korosztályok számára is. A KINCS létrehozta az Idôsügyi Tanácsot, amely szervezet minden témakörben véleményezô és kezdeményezô szerepet kapott. Hazánkban a születéskor várható élettartam európai összehasonlításban az alacsonyak közé tartozik. A magyar idôsek sokkal rosszabb egészségi állapotban élik meg a harmadik életszakaszt, mint európai uniós kortársaik. 1990-ben az össznépesség 18,9%-a volt 60 év feletti, 2000-ben már 20,4%. A 70 év fölöttiek

aránya 8,2%-ról 10,3%-ra növekedett. A 60 éves és idôsebb nôk aránya a teljes nôi lakosság 23%-át tette ki, míg a 70 éven felüliek esetében a nôk aránya 53%-ra becsülhetô. 2050ben az össznépességben a 65 éven felüliek aránya meghaladhatja a 25%-ot. A KINCS idôspolitikai beavatkozásának célja a méltóságteljes élet biztosítása. Ez azt jelenti, hogy a különféle intézkedéseket úgy kell alakítani, hogy azok segítsék elô a társadalmi aktivitást, a szociális hálózatok hatékonyságát és az idôsebb emberek társadalmi tevékenységekben való részvételét, biztosítsák a fizikai és intellektuális cselekvés lehetôségeit, támogassák az idôsek kulturális életben való aktív részvételét, rekreációját, sportolását. A generációk közötti kapcsolattartás meghatározó jelentôségû. Kívánatos, hogy a fiatal és a középgeneráció közvetlen, élményszerû, pozitív tapasztalatokat szerezzen az idôsekkel való együttmûködésbôl, az aktív életet élô idôsek életvezetésébôl. Elô kell segíteni, hogy az idôskorúak civil szervezetei megismerjék az EU-tagországok idôsügyi szervezeteinek célkitûzéseit, érdekérvényesítô

technikáit, az idôskorúak több, pontosabb információhoz jussanak, s autonóm módon, hatékonyabban és kompetensen intézzék saját ügyeiket. Ez teszi majd hihetôvé a fiatal és középgenerációkhoz tartozóknak is azt, hogy ennek a társadalomnak idôs emberként is szüksége lesz rájuk. Ösztönözni kell az idôseket segítô civil szervezôdések, önsegítô csoportok, karitatív szervezetek létrejöttét, tevôleges részvételét a helyi társadalmak életében. A 21. század növekvô arányú idôskorú népessége csak akkor lehet képes a korszak cselekvô résztvevôje lenni, ha rendszeresen tájékozódik, ha folyamatosan keres és talál olyan társakat, szervezeteket, az események megértését segítô közösségeket, amelyek egyetértése, szolidaritása megvédheti az idôskorú embert a társadalmi folyamatokból, a tudatos részvételbôl, a közösségi életbôl való kiszorulástól, a szellemi perifériára kerüléstôl, a társadalmi aktivitásról való lemondástól, a passzív beletörôdéstôl, a magánytól, az apátiától.

A magyarországi népesség átlagéletkorának összehasonlító statisztikai adatai 80 70 60 50 40 30 20 10 0

1949

1960

1970

1980

1990

2000

nôk

38,2

63,4

70,1

72,1

72,7

73,7

75,6

férfiak

36,6

59,3

65,9

66,3

65,5

65,1

67,1

1,6

4,1

4,2

5,8

7,2

8,6

különbség

1900-1901

8,5

Forrás: KSH

11

3. A felnôtt- és idôskori tanulás, mûvelôdés

A felnôtt- és idôskori életszakaszok tagolásában nincs egység. Franz Pöggeler az érett felnôtt korba a 45–60 év közöttieket sorolta, korai öregkorúaknak minôsítette a 60–70 éveseket, a kései öregkort, a bölcsesség korát a 70. évtôl számította. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO a középkorúságot 45–59 év közé teszi, az öregedés korát 60–73 év, az öregkort 74-90 év, az aggkort 90 év fölött határozta meg. Abban mindenki egyetért, hogy a felnôttkor az emberi életszakaszok között a testi-lelki kifejlettség kora. Zrinszky László hívta fel a figyelmet arra, hogy az egyes életkorszakokban gyakran nem felel meg egymásnak: a) a naptári életkor, az évek száma és az életszakasz vállalt, kapott, vagy kényszerû feladata; b) a biológiai életkor, amely a növekedés befejezôdése, a testrészek (fej, törzs, végtagok) arányainak állandósulása, a nemi érés befejezôdése, a sejtek, a csontrendszer, az agymûködés, az idegrendszer, a vérkeringés, a légzés, a táplálkozás, az izmok, a belsô elválasztás, a reprodukciós funkciók és az érzékszervek mûködése; c) a pszichikus életkor, amely az én-tudat, én-azonosság vállalásában, az önálló életvezetésre való képességben, valóságérzék realitásában, a tárgyi és személyi környezettel való dinamikus egyensúlytartásban, a távlati motiváció tudatosságában, a pszichoszexuális érettségben, a frusztrációtûrésben, a késleltetési képességben nyilvánul meg;

12

d) az erkölcsi életkor, ami a viszonylag megállapodott értékorientáció, a morális autonómia, a fokozott felelôsségtudat és a magasrendû motivációk érvényesülése; e) a szociális életkor, a viszonylag végleges hely megtalálása a társadalmi munkamegosztásban és a helyi mikrostruktúrában, viszonylag állandó tevékenységi kör, az új családi szerep vállalása, kiteljesítése, az anyagi önállóság megteremtése, a felnôtt jogok és kötelességek tudatos gyakorlása. A felnôttkor különbözô szakaszaiban ezek az életkor-jellemzôk létrejöhetnek egy idôben és egymástól különbözô idôkben, állhatnak egyenlô, egyenlôtlen, harmonikus és diszharmonikus viszonyban. A fogamzástól a serdülôkorig a biológiai növekedés minden lépése gyarapodással jár. Nô a testméret, fokozódik az agy felvevô képessége, javul a látásélesség és erôsödik a test. Ez az általános gyarapodás a 20-as évek elején, közepén megszûnik, ekkortól a biológiai képességek stagnálnak, majd fokozatosan hanyatlanak. Az izmok elvesztik rugalmasságukat, nô a reakcióidô, romlik a látás, a hallás és más területek ingerérzékenysége. A test funkciói mindkét nemnél a 65. év körül kezdenek észrevehetôen romlani. Ezt a tényt minôsítette Babits Mihály a tolvaj öregség folyamatának. Annak ellenére, hogy a biológiai-pszichológiai fejlôdés befejezôdik, ez nem jelenti a változás megszûnését. Az ember a környezeti kihívásokra adandó reakciók, válaszok sokaságában az önalakítással, az én-azonosság új értékeinek kimunkálásával folyamatosan változik, egészen a halálig.

Nincs két egyforma öregedés. Iván László szerint vannak sikeres és sikertelen öregedési folyamatok. „Ne féljünk az öregedéstôl” címû könyvében az öregedés többféle személyiség- és magatartástípusáról ad érzékletes áttekintést. Megkülönböztet harmonikus, produktív, karosszéktípusú, függeszkedô, vagy rászoruló, áthárító és maga ellen forduló idôs embereket. A tudati szint épsége és rendezettsége szerint integrált, ép tudatú, dezintegrált, részlegesen igénybe vehetô, konfúzus, zavart, szétesett típust különböztet meg. Aktivitás szerint elkülöníti egymástól a go-go (örökmozgó) a slow-go (a nyugis) és a no-go (a passzív) típusú öregeket. Az emberközi kapcsolatok alakulását illetôen kiemeli az önmagával és világával elégedetlenkedô típust, aki saját bizonytalanságából fakadóan keserû, problémáit áthárítja, bizalmatlan, vádaskodó, kekeckedô, alkalmazkodni nehezen tudó idôs ember. Ez a típus ön- és közgyötrô magatartásával számos problémát és konfliktust gerjeszt élete során. A törôdést igénylô, de ugyanakkor kritizáló, megszóló, kibeszélô ember küszködik a beilleszkedéssel és a kapcsolattartással egyaránt. Külön

típusként, nem kis gondok okozójaként említi a rámenôs, az erôszakos, a széthulló, a bizonytalankodó, másra rászoruló, befolyásolható öregeket. Sorolja a jóságos és bölcs öregeket, a gonoszkodó zsémbeseket, a rút véneket, a koravéneket, a fiatalos, a daliás öregeket, a sikeresen és sikertelenül, a boldogan és boldogtalanul öregedôket. Szól a roskatag, az örökmozgó, a passzívan szemlélôdô, a sokbeszédû, a szûkszavú, a hallgatag, a szelíd és az agresszív típusokról. A matuzsálemi kort megéltek vizsgálataival igazolja, hogy a hosszú élet tényezôi között rendkívül fontos az érdeklôdésbôl származó, szívesen végzett tevékenység, a könnyû és vegyes táplálkozás, az önálló életvitel, a naprakész feladat, a saját magával és a világgal való elégedettség, a jó kedély és hangulat, a lankadatlan kíváncsiság, az ismeretigény, a tanuló, a gondolkodó beállítódás. Hangsúlyozza a személyesen megélt hit, bizalommal teli hit jelentôségét. Állítja, hogy a körülmények és az öregedésre adott emberi magatartás válaszai, a társadalmi beállítódások és érdekek alakítják egy-egy ország, kultúra, szubkultúra, közösség, terület, település öregképét.

13

4. Az idôskorú személyiség szellemi képességei

E. L. Thorndike kísérletek alapján azt állapította meg, hogy minden ismeret, képesség tanítható 60 éves korig. A személyes életidô tanulást befolyásoló szerepérôl azt állította, hogy 20 és 60 év között az intelligencia szintje egy bizonyos életkoron túl csökken, de az intellektuális kapacitás nem. A felnôttek körében a szellemi és fizikai jártasságok elsajátítása lassúbb, megfontoltabb, de eredményesebb. A felnôttek megismerése jobb a minôség tekintetében, a fiataloké a gyorsaságban. S. Hall szerint a szóbeli megértés, az általános információk feldolgozása, a számolási képesség, az analógiák képzése, az induktív következtetés terén a felnôttkor a képességek tetôpontja. J. Horn és G. Donaldson két intelligenciatípust különböztet meg. Egyik az, amit az egyén személyes tapasztalataiból az egész élet során épít, ami a kikristályosodott, stabil intelligencia. Ez az, ami folyamatosan

14

rendszerezi, mûködteti az egyén megszerezett információit, képességeit. A szókincs, a beszédkészség, az információszerzés és alkalmazás, a motiváció, a mûveltségstruktúra a stabil, a kikristályosodott intelligencia körébe tartozik, céltudatos tanulással, rendszeres mûvelôdési aktivitással az egész életút alatt fejlôdik, fejlôdhet. Kutatásaik igazolják, hogy a kikristályosodott intelligencia a kulturálisan felhalmozott, a személyesen megélt tapasztalatokon alapszik, folyamatosan strukturálódik, gyarapodik. A másik intelligencia, a folyékony, a fluid intelligencia, amely öröklött biológiai adottság. Ez az intelligencia biztosítja a problémák megoldását, az új információk kezelését, s ez az, ami a felnôttkor, az idôskor különbözô idôszakában kezd hanyatlani. A szenzoros, a vizuális, az audiovizuális, az izommozgásos képességek, a gondolkodás képességei (indukció, elvont összefüggések megragadása stb.) öröklött adottságok, a fluid, a folyékony intelligencia körébe tartoznak, az életkor növekedésével mûködési szintjükben hanyatlanak, ugyanakkor az öröklött adottságok képességgé, tehetséggé erôsödhetnek. A felnôtt-, az idôskori mûvelôdés hatékonyságát az határozza meg, hogy benne a stabil és a fluid összetevôk együttmûködése mennyire képes ellensúlyozni más tényezôk hiányos mûködését. Amikor az idôs személytôl azt kérik, hogy olyan anyagot jegyezzen meg, ami értelmes és jelentést hordoz a mindennapi életben, valamint lehetôséget kap arra, hogy saját emlékezeti stratégiáját használja, akkor teljesítménye kitûnô lehet. Az élettapasztalatok szociális változásainak dinamikája biztosítja, hogy az idôsödô egyén minôségileg

új élmények alapján ugyanazt az aktív szociális és pszichológiai alkalmazkodást realizálja, ami gyermekkori fejlôdésének alapvetô része volt. Abban egyetértenek a pszichológiai iskolák, hogy idôskorban egy-egy intellektuális teljesítmény ugyan romlik, de más feladatokban a szellemi teljesítôképesség megmarad, sôt javulást mutat. A felnôttkorban a biológiai viselkedés és társas tényezôk közötti oksági viszony az élet korábbi szakaszához hasonlóan többirányú. A biológiai alap nemcsak befolyásolja a viselkedéses és szociális tényezôket, hanem vissza is hat rá. Számos szaktudomány véleménye az, hogy az egyén fejlôdése a pszichológiai élmény szintjén egy életen át tartó folyamat. Valahányszor a személyiség új és váratlan dologgal, szituációval találkozik, az aktív alkalmazkodás folyamatában egyre mélyebben érti meg az emberi természetet, az élet, a

kultúra lényegét. A személyek életútjuk során olyan új minôségû gondolkodási technikához is eljuthatnak, amit általában bölcsességnek nevezünk. A bölcsesség eléréséhez az egyéniségnek összegeznie kell, és a konkrét jelenségektôl el is kell vonatkoztatnia a személyes emberi, kulturális stb. tapasztalatokat, motívumokat és a különbözô indíttatású érzelmeket. A bölcsesség lelki nyugalom, a mindennapi élet bonyolult és bizonytalan helyzeteiben különleges lényeglátás és ítélôképesség léte, kifejezése, az emberi, a közösségi, a természeti, a kulturális értékek lényegének megértése. Két idôs egyházi személyiség gondolatai fejezik ki ezt igen érzékletesen: Avilai Szent Teréz (1515–1582) Öregedô ember imája és XXIII. János pápa (1881–1963) tíz törvénye az öregségrôl.

Avilai Szent Teréz: Az öregedô ember imája URAM! Te nálam jobban tudod, hogy napról napra öregszem és hogy egy szép napon ÖREG leszek. ÓVJ meg attól az elbizakodottságtól, hogy minden alkalomnál és minden témához hozzászóljak. VÁLTS meg attól a szenvedélytôl, hogy mások ügyeit rendezni akarjam. TANÍTS meg arra, hogy megfontolt (de nem töprengô), segítôkész (de ne diktátor) legyek. Nekem úgy tûnik, hogy igazán kár, hogy azt az óriási bölcsességet, amit életem folyamán gyûjtöttem, nem adhatom mind tovább, de TE megérted, URAM, hogy szeretnék néhány barátot megôrizni. ÓVJ meg, hogy végtelen részletekbe merüljek és adj nekem elég LENDÜLETET, hogy könnyen mondanivalóm végére jussak. TANÍTS meg elhallgatni betegségeimet és panaszaimat. Sajnos ezek egyre szaporodnak, és évrôl évre nagyobb a kísértés, hogy azokról beszéljek. Nem merek könyörögni akkora adottságért, hogy ÖRÖMMEL hallgassam mások betegségeinek leírását, de ADJ erôt, URAM, hogy TÜRELEMMEL elviseljem. TANÍTS meg arra a csodálatos bölcsességre, hogy tévedhetek. TANÍTS meg, amennyire csak lehetséges, szeretetreméltónak maradni. Nem szeretnék Szent lenni, mert velük nehéz az együttélés, de egy mogorva, zsörtölôdô öreg, az ördög mûvének koronája sem. TANÍTS meg arra, hogy fel tudjak fedezni embertársaimban váratlan talentumokat, és ADD MEG, URAM, a tehetséget, hogy azokat meg is említsem nekik.

15

XXIII. János pápa tíz törvénye az öregségrôl 1. Ma megkísérlem úgy átélni a napot, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem minden problémáját. 2. Ma igen nagy figyelmet fordítok megnyilvánulásaimra: senkit sem bírálok, sôt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak vagy kijavítsak, csak magamat. 3. Ma boldog leszek abban a tudatban, hogy boldogságra születtem, nemcsak a másvilági, hanem az evilági boldogságra is. 4. Ma alkalmazkodom a körülményekhez anélkül, hogy megkívánnám, hogy a körülmények alkalmazkodjanak az én kívánságomhoz. 5. Ma tíz percet szánok az idômbôl egy jó olvasmányra, amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges. 6. Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele. 7. Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen: ha gondolataimban sértôdöttnek érezném magam, gondoskodom róla, hogy senki ne vegye észre. 8. Ma új részletes programot állítok össze. Talán nem ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom. Két rossztól fogok tartózkodni: a hajszától és a határozatlanságtól. 9. Szilárdan hiszek – akkor is, ha a tények az ellenkezôjét mutatnák – abban, hogy az isteni Gondviselés úgy törôdik velem, mintha egyedül volnék a világon. 10. Ma nem félek, és különösen örülök mindennek, ami szép, és hiszek a jóságban. Nekem adatott meg, hogy tizenkét órán át jót tegyek.

16

5. A felnôttek és az idôsek mûvelôdése

A felnôtt, az idôs ember tanulásának eredményességében meghatározó alap a motiváció, a személy kíváncsisága, a témakörben való érdekeltség, az érdeklôdés, a beállítottság, a rendszeres önmûvelés iránti igény. A felnôtt elôzetes tapasztalatának forrásként való kezelése, a probléma-szituációból való kiindulás a mûvelôdés motivációs erôsítését biztosítja. A funkcionális autonómia szerint a kialakult motívumrendszer által tanult érdeklôdés és értékrend rendkívül erôs, szelektív hatással lép be az ember életébe. Amint a saját érdeklôdés, értékrend kialakul a személyiségben, a feszültségek olyan feltételei jönnek létre, amelyek a velük egybevágó magatartáshoz vezetnek, sôt hallgatag ügynökként mûködnek, kiválasztanak információkat, felismertetnek olyan összefüggéseket, amelyek az új érdeklôdési körrel kapcsolatban állnak. Az olyan emberek, akiknek erôs az esztétikai, mûszaki, zenei stb. érdeklôdésük, hamarabb reagálnak az e területekre jellemzô szavakra, mint az olyanokra, amelyek ettôl távolabbi területek gondolatait fejezik ki. A funkcionális autonómia szervezi és strukturálja egyénivé a személyiség „én-képét”, „én-azonosságát”, életstílusát, az „ön-érzetérzelmeit”. A funkcionális autonómia azért jön létre, mert ez az ember célszerû természetének lényege. Egy-egy aktuális motívum olyan mértékben minôsül funkcionálisan autonóm jellegûnek, amennyiben új célok megvalósítására sarkall. Ahhoz, hogy a rendelkezésre álló energiákat a személyiség felhasználhassa, saját motívumokkal kell rendelkeznie. Ha a rutinszerû motívumok nem veszik igénybe az egyén egész erejét, más-

fajta motívumokat keres. Ha a fennálló motívumok nem elégségesek, a személyiség újabbakat fejleszt. Az emberek természetébôl – egészséges életvitel során – új és új motívumoknak kell létrejönniük, olyanoknak, amelyek az emberi életciklusok különbözô fázisaiban, a különbözô élethelyzetû és életstílusú személyiségek belsô egyensúlyának, homeosztázisának minimumát kiteljesítik. Az ember olyan energiákkal rendelkezik, amelyek felhasználása messze meghaladja a puszta válaszolás szükségletét. Az ember önmagáról alkotott képe szüntelenül tágul. Fôként az változik, amivé a személyiség szeretne válni, s e célkitûzés követése irányítja magatartásának döntô részét, ha ugyan nem az egészet. G. Allport ezt nevezi a környezet feletti uralom és kompetencia elvének. Az embert alapvetô természete hajtja az élet viszonylagos – tökéletesen soha nem kivívható – egységesítése felé. E tendencia során az ember megkísérli megalapozni önnön azonosságát, s e törekvésekbôl – melyek az emberi természet legigazibb lényegét képviselik – látható, hogy az emberi magatartás proaktív, szándékos és önmagában egyedi jellegû. Ez az energiaszint szervezôdésének alapelve. Az egész folyamatban közrejátszik az „én vagyok” érzése, az „én-kép”. Mégsem az én az, aki a folyamatot elôidézi. Az én-érzés csupán tükrözi a személyiség változásának alapvetô folyamatát. A funkcionális autonómia nézetei szerint az emberi motívumok azért változnak és fejlôdnek az élet során, mert ez az emberi természet lényegéhez tartozik. A személyiség felépítésének egyik kulcsa a mentális beállítódás. Az emberi szellem

17

mûködését számos „beállítódás” határozza meg. A beállítódások és diszpozíciók teljes mértékben kormányozzák a szellemi élet alakulását. A megismerés folyamata a beállítódásoktól függôen lehet valósághû és vágyelvû. A valóságra való ráhangoltság létérdek, mégis belejátszanak a történésekbe a hozott érzelmi diszpozíciók és a jövô iránti elvárások, a procepciók. A procepció azokat a hatásokat tartalmazza, amelyek révén a beállítódás módosítja nemcsak az érzékleti megismerést, hanem a képzetet, az emlékezést és a felejtést, az ítéletalkotást, a következtetési folyamatokat és a beszámolót. A látásban, a hallásban, a cselekvésben, a gondolkodásban, az alkotásban és a beszédben éppen ezek a proceptív irányulások orientálják a személy megismerésének és élete megélésének lehetôségeit. A proceptív diszpozíciók részben a kultúrából erednek. A kultúra olyan elôre gyártott megoldások halmaza, amelyek az élet általános problémáit hivatottak rendezni. Majdnem minden procepció kulturális sémákat követ. Bizonyos fokú valósághûség és bizonyos kulturális mintázottság teszi alkalmassá a magasabb rendû mentális folyamatokat arra, hogy a létezés alapvetô követelményeivel megküzdjenek. A személyenként létezés a valósághûség és a kulturális jelleg meghaladását jelenti, azt, hogy a világról mindenki saját szemléletet alkot. Minden pillanatban, minden ember a maga módján folytatja az „én és a világ” közötti érintkezést. Bizonyos idô elteltével mindenki felépíti a saját, jellegzetes „én és a világ” konstellációját, amelyeket néha észlelési válaszirányulásoknak, attitûdnek, diszpozícióknak, személyi konstrukcióknak, máskor egyszerûen kognitív stílusoknak neveznek. Az egyéni procepció egyik jelentôs dimenziója a beállítódás rugalmatlansága vagy rugalmassága. Losonczi Ágnes 1977-ben hívta fel a figyelmet arra, hogy a társadalmi státus, a lakóhely,

18

az életminta, az életnorma, az életmezôk és értékek társadalmi feltételeinek rendszere igen tagolt, ami determinálja az egyes társadalmi szituációba tartozó személyiségekkel folytatható együttmûködés módjait, a társas mûvelôdési tevékenységbe való bekapcsolódás igényét, lehetôségeit. Az általa készített társadalmi szituáció, önrendelkezési lehetôség komplex táblázata az alábbi:

viszonyítási mezô

lent

közép (munkás)

közép (adminisztrátor, szellemi munkás)

magas

anyagiakhoz való viszony

elemi létezés

létfenntartás + eredmény

státusfenntartás + presztízs

státus a presztízs eszköze, nem öncél

munkához való viszony

kényszerû, adott tradicionális

eszköz, kényszerû, becsült

eszköz, szakma-centrikus

szükséglet, öncél

kultúrához való viszony

létezésbe épülô, erôfeszítés nélküli

funkcionális, gyarapító

dekórum tisztesség, megtiszteltetés, méltóság, érték

tartalom, önérték, dekórum, szuverén

rendelkezési lehetôség

minimális, önmaga felett sem

közösséggel erôsödô

részben önmaga, részben mások fölött

önmaga és mások fölött gyakorlati szinten, tudatban absztrakt

társadalmi struktúrához való viszony

amorf, kívülálló, ellenséges

dichotom, ôk és mi

adásvétel, benne léttel erôsítô

világnézettôl függô, erôsítô vagy kritikával erôsítô vagy közömbös

társadalmi változás lehetôsége és szükségessége

messianisztikus, érdektelen

affektív, racionális, konfliktusos

konzervatív, racionális

helyzetôrzô, racionális, idealista

egyéni – társadalmi skála

funkcionális, zárt, ösztönös

család, kollektíva, funkcionális

konzervatív, racionális

egyéni, burkoltan individuális, felülemelkedô, kollektíváért is

társadalmi kapcsolatok

adott, affektív, tradicionális

adott, szolidáris, tradicionális

adott, affektív

választottnak látszó racionális

eszmék jellege

irracionális, utilitárius, nem létezô

praktikusan használható, szociális

racionalizált, alkalmazott

kidolgozott, használt, fenntartó, konzerváló, dinamizáló

idôhöz való viszony

jelen, minimális elôrelátás

jelen praktikus elôrelátás

jelen, múlttudat, programos jövô

történelmi tudat, folyamatérzékelés, jövôkép

19

6. A tevékeny idôskor és a kreativitás Abból, amit régen sorsnak neveztek, ma már sok függ tôlünk, magunktól. Csakhogy ezzel a felelôsségünk is nagyobb. A tétlen sorselfogadás idegen a mai dinamikus kor számára, s ez hat arra is, hogy miként közelítünk az öregedéshez, amelyet értelmes elôkészítéssel és alakítással életünk még formálható szakaszává szeretnénk tenni. Marad abban persze még olyasmi, amibe bele kell törôdnünk, mert mindig hozzá fog tartozni a korosodáshoz. F. Riemann: Az öregedés mûvészete

Az idôs életkorszakokra és a bennük megoldandó életproblémákra, az azokhoz szükséges, megszerzendô tudásokra és képességekre számos variáció született. Az öregedés tudományos vizsgálata feltárta, hogy azok a sejtek veszítik el hamarabb életképességüket, amelyeket nem használnak. Az aktivitás tartósítja a sejtek életét, a szervezet teljesítôképességét. Az ember szellemi aktivitása, a folyamatos tanulás frissen tartja a szellemi épséget, ellensúlyozza a biológiai természetû gyöngülést. Sok vizsgálati adat utal arra, hogy a nyugdíjba vonulással járó tétlenség, a mozgáshiány, a házastárs elvesztése, vagy az öregek otthonába való költözés jelentôsen hozzájárul a biológiai és a kognitív hanyatláshoz, mivel a személyiségek olyan új és ismeretlen társas környezettel szembesülnek, amit már nem tudnak befolyásolni. A mûvelôdés, a közösségi életben való részvétel motívumai között meghatározó elem lehet számos igény. Például az, hogy az idôs ember jobban informált legyen, a szabadidôt élvezetesen töltse el, új érdekes emberekkel találkozzék, meneküljön az egyedülléttôl és az egyhangúságtól, jobban megértse, javíthassa személyes szerepeinek különbözô feladatait, fejlessze a korábban elhanyagolt speciális biológiai, esztétikai stb. képességeit, növelje az általános mûveltségét, fejlessze képességeit, interperszonális kapcsolatait.

20

A szellemi tevékenység hiánya korai elöregedéshez vezet. A test élô szövet, ami jól reagál a megfelelô gondozásra. A test hatalmas regeneratív erô akkor, ha magas az önértékelés, tervszerû a tevékenység, a fizikai mozgás, amit kielégítô és szeretô kapcsolatok is támogatnak. A tanulási képesség a korral nô. Ha serkentik, az agy állandóan fejlôdik. Minden ember arra született, hogy minden életkorban egészséges legyen. Az egészséges emberek öregedési folyamatának kutatásából ma már tudható, hogy az ember a kora miatt nincs rossz közérzetre és nyomorodásra ítélve. A szellem, az érdeklôdés, az attitûd, az önértékelés és az érzelmi reakció mélysége és színvonala javulhat a korral. Olyan ez, mint a jó bor alakulásának folyamata. Az Én méltóságteljesen akar idôsödni, s ezt minden módon támogatni kell. Az idôsödô ember az általa érzelmileg és egyéb módon behálózott környezettôl feltétel nélküli szeretetet vár, akar. Ez az elvárás, ez a kapcsolat – emberpróbáló folyamat. Bármelyik életkorszakban újra meg lehet tanulni, hogyan szeresse az ember önmagát, hogyan legyen magas az önértékelése, hogyan alakítson kielégítô kapcsolatokat, hogyan találjon olyan feladatot és más tevékenységet, amely gazdagítja, hogyan becsülje meg az életet és fedezze fel szûkebb-tágabb környezete természeti, emberi, történeti, esztétikai kincseit, a világ szépségeit.

Az öreg emberek gyorsan válnak elevenné, kreatívvá és egészségessé, ha új lehetôségek kezdik izgatni ôket, és ha úgy döntenek, hogy inkább élik az életüket, ahelyett, hogy a körülmények sodrásában szenvednének. Az öregkor csak egy másik színhellyé válik a kreatív élet számára. Az egészséges emberek a bölcsesség, a tapasztalat forrásai és segítôtársai lehetnek egymásnak, valamint a fiatalabb korosztályoknak. A nem megfelelô életkörülmények, az elszigeteltség, a társtalanság, a rossz kapcsolat mind hozzájárul ahhoz, hogy az idôsödô ember fogékonyabbá válik a fizikai és a lelki betegségekre. Az öregedés élménye egyedi dolog. Ugyanúgy, mint a korábbi változásoknál, a siker szinte teljesen azon a kreatív boldogulási képességen múlik, ami a magas önértékelésû emberek jellemzôje. Ha öreg leszek fizikailag gyengévé, bizonytalanná válok, esetleg nagyot hallok és rosszul látok. A felfogóképességem romlik,

intellektuálisan tompa leszek. Nem leszek már vonzó, hanem ráncos és kövér. Bosszúságot fogok okozni az embereknek a szegénységemmel, a panaszkodásommal, a visszahúzódásommal. Ülök majd a hintaszékemben, kifejezéstelen arccal bámulok ki az ablakon, motyogok magam elé, nem veszek tudomást a környezetemrôl, mint aki teljesen elhülyült. Azt fogom érezni, hogy legyôzött, másoktól függô, hasznavehetetlen vagyok. Minden, ami az életben fontos, már megtörtént. Bele kell törôdni, hogy a végsô befejezést, a halált várjam. Azoknak az embereknek, akik hisznek a fent leírt képben, szörnyû rettegést tartogat az öregedés. Sokan úgy próbálnak elbánni ezzel a bénító félelemmel, hogy megpróbálják letagadni az öregedés jeleit. Ez növeli az öngerjesztô feszültséget, erôs öngyûlöletet alakít, ami sérülékennyé teszi az idôs embert a betegséggel, a depresszióval, a boldogtalansággal szemben.

21

7. A nyugdíjas, az öregedô lét A nyugdíjas élet feladatrendszere új és ismeretlen. Ugyanolyan, mint a kamaszkor. Nincs senki, aki megmondaná, mit kell csinálni. Az óra és a naptár feleslegessé válik. A saját élet idô- és feladatrendjének megtervezése hatalmas feladat azután, hogy évtizedekig külsô erô tette azt. A nyugdíjba vonulás próbára teszi a problémamegoldó képességet, az érettséget. Sok ember a kapcsolataival komolyan kínlódik ebben az idôszakban. Nemcsak új körülményeket teremt az új helyzet, hanem próbára is teszi a már meglévô hitek és kapcsolatok teherbírását, hatékonyságát. Minden kapcsolat személyessége ekkor hitelesítôdik. A nyugdíjba vonulás csodálatos lehetôség is lehet arra, hogy kiderüljön, mire van még szükség az élet értelmességéhez. E krízis kapcsán sok újat tudhat meg az ember önmagáról, alkalmazkodási képességérôl, önértékelése szintjérôl, létezô adottságairól, elásott szokásairól, hangulatai váltakozásáról. Úgy nézhet önmagára, ahogy addig még sosem tette. Végsô soron az határozza meg, hogy ettôl kezdve mi történik vele, hogy mit kezd az új kihívásokkal, hogyan birkózik meg az ismeretlen helyzettel. A feladat olyan, mint a szobrászé, aki a

faragatlan kôbôl csak azt faraghatja ki, amit a kô kínál, nem mást. Azonban más, új követ is kereshet. Az öregedés egy újabb lehetôség a további növekedésre. A reális önértékelés nem az állástól, a pénztôl, az összeköttetéstôl függ, hanem a személyiség belsô erejétôl. Sok sikeresnek tûnô felnôtt úgy éri el az öregkort, hogy közben belül már régóta az üresség és magányosság érzését cipeli. Ôk azok, akik kegyetlen gyötrôdéseket élnek meg, amikor a fiatalos külsô eltûnik, amikor már nincs pénz, hatalom és állás. A siker minden külsô bizonyítékán túlmutat az emberi lét központi kérdése, az örömképesség, a saját élet értelmének és értékének tudata. Csak az szabja meg a lehetôségeket, hogy mennyire mer újat kezdeni a személyiség, és mennyi személyes lendület, akarat, energia van ennek megvalósításához. A belsô tartás megôrzéséhez szükséges, hogy az idôsödô ember tartozzon családi, baráti, tevékenységi, vallási stb. és általa szabadon választott közösséghez, viszonylagos anyagi biztonsága legyen. A belsô tartás feltétele, hogy legyen jó önismerete, hogy képes legyen szeretni és a szeretetet elfogadni, új dolgokat elsajátítani, hogy képes legyen

Ami benned tökéletes, az mély. Kész arra, hogy átsugározzon rajtad, ki a világba… Elérheted a harmonikus életet, a megbocsátást, az egészséget, túlléphetsz bármilyen akadályon, építô kapcsolatokra tehetsz szert, a legmélyebb nyomorúságodat is feloldhatod, ha képessé válsz újra szeretni. A belsô gyógyítás elvei egyszerûek, könnyen elsajátíthatók és meglepôen hatásosak. A feltétlen szeretet hatalma a reális valóság felett majdnem korlátlan: hatalmában áll megmenteni a kapcsolatokat, helyreállítani az egészséget, megvalósítani a boldogságot és még arra is képes, hogy az emberi alkotókészség valamennyi területén megsokszorozza a teljesítôképességet – állítja G. Jampolsky, a Columbia Egyetem professzora.

22

meghitt, bizalmas kapcsolatokra, humorra, vidámságra, önmaga elismertetésére és tiszteltetésére. Az öregkor negatív képe sokkal inkább az alacsony önértékeléshez köthetô, mint a korhoz. A kornak nem sok köze van ahhoz, ha nem kielégítô az idôs ember kapcsolata másokkal, ha az idôs ember elégedetlen önmagával, az elért eredményeivel, vagy ha nem tiszteli az életet, amibe a léte és az univerzum egyaránt beletartozik. A dologi, a hatalmi siker minden külsô bizonyítékán túlmutat az emberi lét központi kérdése, az élet értelmének és értékének méltánylása, a szeretetképesség.

elôsegíti azt a pozitív szemléletmódot, mely az egész Ént táplálja. A magas önértékelésû embereknek csillogó a szemük, hívogat a szellemük. Nyitottak, humorérzékük van, méltósággal és lelkesedéssel fogadják az életet. Hatékonyak, kíváncsiak, érdeklôdôk, kezdeményezô kedvûek. Érdemes megismerni a pozitív öregek örök fiatalságot biztosító kíváncsiságának tárgyait, örömeik, elevenségük, életkedvük forrásait, céljaik sokoldalúságát. Meg kell tapasztalni milyen gazdag élményt és izgalmat nyújt a társaságuk. A mai kor méltósággal élô, életet tisztelô idôs emberei azok a

A legnagyobb, igazi siker: a szépen fejlett, arányos, másokat melegítô élet, amelynek méltóságát a körülötte levôk önkéntelen elismerik, titkát keresik, receptjét átvenni igyekeznek. S ez a siker az egyszerûbb emberek között gyakoribb, mint a jellemrontó, dicsôség felé tülekvô pályákon – vallotta Németh László: A mûvelôdés reformja címû mûvében. Az elsô lépés a reális, a magas önértékelés. Ez egy olyan attitûd, ami bármely életkorban megtanulható, és különösen hasznos a késôi években. Az azonban megszabja a lehetôségeket, hogy a személyiség mennyire bátor és akar változni, és mennyi energiája van az általa választott terv megvalósításához. Az idôskori fotózáshoz egy készülék, versíráshoz csak ceruza és papír kell, a versmondáshoz pedig néhány szeretett költô kötete és az a szándék, hogy a mûvel önmagának és másoknak is örömet akarjon szerezni. Az öregkor az alkalmas idôszak arra, hogy az ember új célokat tûzzön ki, talán valami olyat, amit mindig is ki akart próbálni. Nagy szükség van a pozitív, az egészséges idôs élet modelljeire annak érdekében, hogy ellensúlyozódjék az idôskorról a múltból származó, negatív elôítéletek és képek hatása. Szükséges közismertté tenni, hogy mennyi érték, öröm, pozitívum rejlik az egészséges öregek életében. A vitalitás nagymértékben

fáklyavivôk, akik életmódjuk, színes közösségi életük különbözô mintáin keresztül bizonyítják, hogy sokszínû, tartalmas élményû létforma is lehet az idôskor. SzentGyörgyi Albert szerint minden élettelen fizikai rendszer a használatban megy tönkre, viszont az élô rendszereket a tétlenség teszi tönkre, míg a használatban fejlôdnek. Az idôs emberek jó közérzete erôforrást, energiát, bölcsességet és kreativitást kínál a társadalom számára. Ez jó. Idôszerû is. Az olvasás, az önmûvelés, a kulturális közösségben való aktív lét nemcsak azt segíti, hogy enyhüljön a fájdalom, a baj, hanem azt is, hogy ajtókat nyisson egy örömökben, élményekben gazdag új élet lehetôségei felé. Az emberek iránti szeretettel és bizalommal teli személyiség viszonya önmagához, szûkebb, tágabb világához minden életkorban, különösen az idôs korban meghatározó jelentôségû.

23

Idôs korban minden ember testi, lelki, szellemi épségéhez szükséges, hogy • szeressék; • észrevegyék, elismerjék, tiszteljék; • szó szerint és képletesen megérintsék; • kielégítô, bizalmas kapcsolatai legyenek; • valahol, valakiknek fontos legyen; • sokakat és sok mindent (szakmát, természetet, kultúrát, sportot stb.) szeressen; • törekedjék az új dolgok megértésére és elsajátítására; • örüljön a humornak, igénye legyen a derûre, a vidámságra; • legyen viszonylagos anyagi biztonsága; • lelki és viszonylagos fizikai egészsége; • megtartó erejû szellemi, baráti és érdeklôdési közössége. Ezek a szükségletek valamilyen formában az élet minden szakaszában jelen vannak. Lényeges és új feladat, hogy idôs korban önvizsgálat tárgya legyen az, hogy az egyén miként viszonyul ezekhez a szükségletekhez, és megtegye a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy javítsa ezek megszerzéséhez személyes motívumait, erôfeszítéseit. Érdemes listát készíteni olyan emberekrôl, akik idôs korukban valami jelentôs dolgot vittek végbe a maguk élete és környezetük gazdagítására. Érdemes keresni: gyógyfürdôhelyeken, templomi csoportokban, egyesületekben, öregek otthonában, utazási klubokban, néptánccsoportokban, idôsek csoportjaiban, szabadtéri eseményeken, lakóhelyi szervezetekben, nyugdíjas közösségekben, s mindenütt olyan embereket, akik elmúltak 60 évesek, és láthatóan jóban vannak önmagukkal és a világgal. Érdemes megfigyelni szépségüket, elevenségüket, életkedvüket, tanulni életszemléletükbôl, átélni a velük tervezett program közös élményeit. Vitalitásuk a magas önbecsülés következménye. Az önbecsülés nagymértékben elôsegíti a pozitív szemléletmódot, mely az egész Ént táplálja. A magas önértékelésû emberek

24

méltósággal és lelkesedéssel fogadják az új helyzeteket, méltányolják az élettôl kapott és megszerzett élményeket. Az elôítéletek miatt csak igen lassan fogadja el a közvélemény, hogy az idôs emberek nemcsak terhet, hanem jelentôs hatású energiát, bölcsességet és kreativitást jelenthetnek a társadalom számára. A ma idôs emberének nem kis feladata, hogy saját példáján keresztül megmutassa: az élet érték, s aki él, mily sokat tehet a saját életének minôségéért, embertársaiért, a társadalomért és sérülékeny bolygónkért. Maróti Andor arra hívta fel a figyelmet, hogy a mûvelôdési igény formálódását az is akadályozza, ha valaki az ifjúkori tanulás befejezése után sokáig semmiféle szellemi tevékenységet nem végzett, ezért felnôtt, idôs korában nehezen tud visszaszokni az ismeretszerzés, a mûvelôdés, az önképzés feladataihoz. A mûvelôdési készségeket nehéz feleleveníteni, különösen akkor, ha valaki ifjúkorában nem volt eredményes tanuló. A készségek és attitûdök tanult dolgok. A magas önértékelés, a hiteles kommunikáció, a képességek tanulása életen át tartó folyamat. Belsô ok játszhat szerepet abban, hogy a személyiség nem kíváncsi új dolgokra. A tanulási képesség, a kristály intelligencia a korral nô. Még a szexuális izgalom és kielégülés képessége is megmarad, ha az egyén nem veszíti el érdeklôdését. Az alacsony önértékelés, a szegényes táplálkozás, a serkentés hiánya, a nem megfelelô életkörülmény, az elszigeteltség, a társtalanság és rossz kapcsolat mind hozzájárul ahhoz, hogy az idôsödô ember fogékonyabbá válik a fizikai és a lelki betegségekre. Annak ellenére, hogy a testen látszanak a megélt évek és a kopás jelei, a test hatalmas regeneratív erô, ha magas az önértékelés, tervszerû a tevékenység, a fizikai mozgás, a szellemi értékek megismerése iránti igény, és a lelket kielégítô, szeretô kapcsolatok támogatják.

Az idôsek mûvelôdésének, tanulásának nehézsége nemcsak az, hogy új ismereteket és készségeket kell elsajátítani, de másféle gondolkodásmódot, emberi kapcsolatokat is. A kreatív együttmûködési formákat akadályozhatják a kulturális gátlások: az eddigi teljesítményekbe vetett önhitt bizalom, a logikus dolgokba vetett túlzott hit, a gyakorlat könnyebb útjának választása, a meglévôhöz való alkalmazkodás. Az érzelmi gátlások között meg kell említeni a bizalmatlanságot, a hibák elkövetésétôl való félelmet, a túlzott biztonságra való törekvést, a kitûnéstôl félô szorongást, a konkurencia gyûlöletét, gáncsolását, a kisebbrendûség érzését és a kitartás hiányát. A társadalmi tényezôk között gátló tényezô lehet a megszokotthoz, a másokhoz való igazodás kényszere, a gyakorlati vonatkozások figyelmen kívül hagyása, a mértéknek tulajdonított feltétlen fontosság, a szakmai logika túlbecsülése, a megegyezésre való törekvés hiánya, a tekintélytisztelet, az én-vonatkozású becsvágy, a feladat és a játék szembeállítása, a merev hierarchia, a társadalmi hagyomány, az elôítélet. Csak annyit állítunk – vallja a Magyar Tudományos Akadémia –, hogy az innovatív tanulás az egyének és a társadalmak felkészítésének fontos eszköze arra, hogy összhangban tudjanak cselekedni új helyzetekben: elsôsorban azokban, amelyeket az emberiség teremtett és fog a jövôben is létrehozni. Az innovatív tanulás alapvetô vonása az elôrelátás. Célja az, hogy a társadalmat megvédje a sokk általi tanulás traumájától. Nem a múlt idôt, hanem a jövô idôt hangsúlyozza. Igénybe veszi a képzelôerôt, de komoly tényeken alapul. Az elôrelátó tanuláson keresztül a jövô mint barát, és nem mint ellenség lép az életbe, alapvetô vonása az aktív részvétel. Jókai Anna szerint: „Magot nevelni a hervadásban: csak a növénynek egyszerû. Az idôseknek nagyon nehéz! Mert az már nem

szent automatizmus, hanem személyre szabott önmûködés. A fiatal lehet szétszórt és a maga szintjén mégis eredményes – az öregnek azonban szüntelenül összpontosítania kell. Az öregség nem nyugalom, hanem megfeszített akarat. Két mankónk: az önirónia és a bátorság. Energiánk pedig az eszközként használt szenvedés. A hova nem rajtunk áll. A miért az isten titka. A hogyan a mi szabadságunk.” (Jókai Anna: Ne féljetek!) A 21. század egyik legjelentôsebb trendje a részvételre irányuló igény. A részvétel több, mint a döntések formális megosztása, olyan viszony, amelyet az együttmûködés, a párbeszéd és az empátia jellemez. Nemcsak a kommunikáció ébrentartását jelenti, de a szabályok, az értékek állandó ellenôrzését is, megtartva a lényegeseket és elvetve az elavultakat. Önmagában sem az elôrelátás, sem a részvétel nem új fogalom. Ami új és létfontosságú a megújító mûvelôdésben, az a két fogalom összekapcsolása. Az innovatív tanulás középpontjában az emberi méltóság áll. A méltóság különbözô dolgokat jelenthet különbözô embereknek. A Magyar Tudományos Akadémia véleménye szerint a méltóság az emberiség egészének tiszteletét jelenti, az egyének kölcsönös tiszteletét, és az önbecsülést a különbözô társadalmakban. Nagy feladat, hogy a különbözô elôéletû, szociális helyzetû, szellemi kondícióval jellemezhetô rétegek életen át tartó tanulásához kellôen vonzó, a kíváncsiságot alapozó és ébren tartó, hatékony módszereket munkáljon ki magából a magyar közmûvelôdés és felnôttképzés. Erre sarkall A felnôttképzésrôl szóló 2001. évi CI. törvény célrendszere is.

25

8. Az idôskorúak közmûvelôdési tevékenységeinek jellemzôi, örömei, kincsei A magyar mûvelôdéstörténet a reformáció, s különösképpen a reformkor idôszaka óta ismer olyan társas, kulturális közösségeket, amelyekben az idôskorúak mintaadó szerepe meghatározó volt. Ahogy a céhes nevelésben az inas, a legény, a mester szerepe közös értékrend alapján egyértelmû volt, úgy határozódott meg egy-egy helyi énekkarban a szólamvezetôk, a kották gondozóinak szerepe, s úgy vált a személyiség hitelességének meghatározójává, hogy milyen módon teljesíti az önként vállalt, vagy szépséges hangja, vagy színészi adottsága, vagy más szolgálat révén a közösség által reá rótt szerepet. Ez a zömében egyházi, kisvárosi, vidéki, falusi hagyomány dúsult meg 1867 után, amikor a „szakik”, az akkori fejlett technológia üzemeltetésének német, francia, olasz, angol stb. munkásai korábbi hazájuk ének, sport, közösségi létének kultúrájával gazdagították a magyar közösségi mûvelôdési tevékenységek tartalmát és formáit is. Olyan énekkaraink vannak (Acélhang, Typográfia stb.), amelyek az 1870-es évek közepe óta folyamatosan mûködnek, s arra is büszkék lehetünk, hogy a szó és színpad, a népi ipar mûvészete iránti amatôr érdeklôdés is több évszázados. A társadalomnak az elit kultúra lehetôségeibôl kiszorult különbözô rétegei megteremtették maguknak az örömszerzés azon lehetôségeit, amelyeket a számukra elérhetô szimbolikus, írott és folklorizálódott értékek lehetôvé tettek. A „nép” kezdettôl fogva önmagát szórakoztatta. Ennek rendjét, mindenkori cselekvési, öltözködési és magatartási szabadságát mindig az idôs korosztály felügyelte, garantálta a tollfosztótól, a fonótól

26

kezdve az ipartestületi rendezvényeken, összejöveteleken át a majálisok viselkedési normáinak betartásáig. Így formálódtak általuk is a mûvelôdési hagyományok. A hagyományt nem lehet az idô mértékével mérni! Györffy István néprajzkutató szerint nemcsak az hagyományos, ami ezeréves s valamiféle kultikus-mágikus világ maradványa, hanem mindaz hagyományos, ami bekerül a legtágabban értelmezett népi kohó izzó falai közé, s amit a közösség magáévá tesz, életformája beolvaszt, és azt vele tovább színezi, alakítja. A hagyomány minden megnyilatkozásával funkcionális szerepet tölt be, s hozzá a közösség érzelmileg is kapcsolódik. A hagyomány a népélet jellemzôje, de ô maga nem állandó. Összeköt és elválaszt különbözô nemzedékeket, foglalkozási csoportokat és társadalmi rétegeket. Komplexumai, elemei láncszerûen kapcsolódnak egymáshoz. Egyik feltételezi a másikat. Minden közösség a hagyományok világában él, amely magában foglalja mindazokat az eszméket és gondolatokat, fizikai és szellemi teljesítményeket, amelyek a közösség funkcionálásához szükségesek. A hagyomány a kultúrát formáló és különbözô korokon átsegítô mûködési feltételek gyûjtômedencéje is. Együttmûködésre készteti a közösséget, s mûködteti a kultúráját. Ezeket a hagyományokat ôrzi, viszi tovább a magyar kulturális közélet számos civil szervezete, és többségében a közmûvelôdési intézmények mûvelôdési közösségeinek sokasága. Napjainkban a közmûvelôdési intézmények, a civil szervezetek fontos feladata mûvelôdési és közösségi alkalmak teremtése a „kezdô,

a közép- és idôskorú nyugdíjasok” jó életminôségéhez • az élethosszig tartó mûvelôdési, képzési alkalmak kívánatos formáinak biztosítása; • a közösségi együttlét lehetôségeinek ösztönzése, támogatása; • a szellemi többletek, specialitások „megmutatásának” ösztönzése, szervezése; • a szeretet sokszínû megnyilvánulási formáinak támogatása; • a személyes fontosság, méltóság megnyilvánulási alkalmainak megteremtése; • a kései szabadság jó értelmezéséhez szükséges ismeretek átadása; • az egészségi állapot megôrzéséhez tanulási, képzési alkalmak szervezése; • a mûvelôdési, közösségi programokban az idôskor sajátosságaira figyelés; • az iskolázottsági szinthez való igazodás; • a generáción belüli együttmûködések; a szolidaritás ösztönzése; • a generációk közötti kapcsolatok alkalmainak szervezése; • az idôsek kommunikációs jellemzôihez való igazodás;

• az egyéni speciális ismeretek, képességek, kincsek méltatása, bemutatása; • az identifikációt erôsítô kulturális szokások (vallási, helyi, néprajzi stb.) ösztönzése; • a tévedés jogának hangsúlyozása; • a nôk és férfiak jó arányú részvételének szervezése; • az ismert dolgok – ráérôs – megbeszélésének ösztönzése; • a korábbi életszakaszok kulturális szokásainak megôrzése és gazdagítása; • a nyugdíjasok jövedelméhez igazodó; sokszínû kulturális kínálat biztosítása; • a magányos hobbit jól ûzôk közösségi méltánylásához fórumok teremtése; • a közlekedés lehetôségeinek figyelembevétele; • az otthonlétre kényszerülôk mûvelôdési, olvasási, társalgási örömének szolgálata. A hazai közmûvelôdési intézmények mûvelôdési lehetôségeit, programkínálatát döntô többségben két generáció, az ifjúság és az idôs korosztály használja.

„Az élet a világot teremtô erôk késôi mellékterméke. Az élet eltörölhetô anélkül, hogy a világegyetemben bármi zavar keletkezne. Az emberi élet nem pusztítással, hanem alkotással tehetô tartóssá. Élvezetessé az egészség, a boldogság, a szépség és a tudás teheti… A boldogság titka nem az, hogy többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és hogy kitöltsük életünk üres kereteit, ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk.” (Szent-Györgyi Albert) „Életem egyik boldogságát és örömét jelenti, hogy szeretem a verseket, 15 éve készülök az ’Anyám fekete rózsa’ országos versmondó fesztivál megmérettetéseire, a fiatalokkal való találkozás élményeire. Attól élek gazdagon, hogy tudom számos nagyszerû költô remekmûvét, s környezetemben jó szívvel tolmácsolhatom mindazoknak, akik szeretik a szépet.” (Mihály Jánosné, Nagy László és Pro Urbe díjas, 84 éves postafônök, Szerencs)

27

8.1. Hagyományôrzés, népmûvészet Népi szokásokat ôrzô közösségek A közmûvelôdési intézményekben mûködô 2760 hagyományôrzô, népmûvészeti, zenei, énekes, táncos szokásokat, hagyományokat ôrzô csoport 115.500 tagjából közel 10%, 11.477 fô volt 55 éven felüli.

Népmûvészeti tárgyakat alkotó közösségek A magyar közmûvelôdési intézmények 1340 amatôr népi iparmûvészeti tárgyalkotó közössége a világon és Európában is különleges értéket képvisel. A tárgyalkotó népmûvészek: a fazekasok, a fafaragók, a népiékszerkészítôk, a vesszô-, a csuhé-, a gyékény-, a szalmakészítôk, a csipkeverôk, a szövôk, a nemezelôk, a hímzôk és a komplex tárgyalkotók csoportjaiban tevékenykedôk száma 2003-ban 22.244 fô volt. Közülük 3352 fô, több mint 14% 55 év feletti volt. Ôk azok, akik gyakran e közösségek összetartó személyiségeiként, mestereiként is tevékenykedtek. A magyar állam a népi tárgyalkotó mûvészet hazai és határon túli kiemelkedô tehetségû alkotói közül 1953-tól folyamatosan, minden évben, augusztus 20-án hét fôt a Népmûvészet Mestere kitüntetéssel, 1988-tól a nagy hatékonyságú tevékenységért három fôt Életfa Díjjal jutalmaz. Ez a zömében idôs alkotók által mûködtetett és meghatározott, európai és globális jelentôségû mûvelôdési terület az, amelyben a Kárpát-medence magyarsága kincset érô hagyományôrzô tevékenységének minôsítése és elismerése évtizedek óta folyamatos. A hagyományok, a népmûvészeti értékek közvetítését, a népmûvészeti tárgyalkotás kiemelkedô tehetségû személyiségeinek tevékenységét Kossuth-díjjal (pl. Sebestyén Márta), 2005. január 1-jétôl – a Magyar Köztársaság Kiváló és Érdemes Mûvésze kitüntetés-

28

sel azonos rangra emelt – a Népmûvészet Mestere Díjjal méltatja és jutalmazza a magyar állam.

8.2. A mûvészetek amatôr gyakorlása 2003-ban, az ország 3751 közmûvelôdési intézményében, heti/kétheti rendszerességgel 5179 színjátszó, vers- és prózamondó, társastánc, képzô- és iparmûvészeti, fotó, film és videó, kórus, komolyzenei és egyéb amatôr mûvészeti csoport mûködött. A csoportok több mint 101 000 aktív tagjából közel 9%, 8902 fô volt 55 év fölötti. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatja, ösztönzi az önkéntes, az esztétikum kódjainak világába vezetô, a mûvészeti ágak értését segítô csoportok tevékenységét. Méltányolja az amatôr csoportok hazai és nemzetközi fesztiválokon elért eredményeit. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az általa alapított Csokonai Díjat 2003-tól, minden évben, a Magyar Kultúra Napján öt kiemelkedô hatékonyságú alkotó közösségnek és hét amatôr csoportvezetô személyiségnek adományozza a szó-, a színmûvészet, a kórus, a zene, a képzômûvészet, a vizuális mûvészetek (fotó, dia, film, videó, tánc stb.) nagy hatékonyságú amatôr csoportjai és vezetôi közül.

8.3. Iskolarendszeren belüli és kívüli képzések, ismeretszerzô tevékenységek Az idôs kor az az életciklus, amikor a személyiség az életfeladatok változása miatt erôs nyomás alá kerül. Szeretné uralmát megtartani vagy növelni önmaga és a személyes környezet felett, szeretné megújítani korábbi értékrendjét, amit nem tud másként megtenni, csak ha szervezett, rendszeres képzésben vesz részt. Azok az anyák, apák, akiknek gyermekei felnôtté váltak, diplomát szereztek/szereznek,

erôs érdeklôdést mutatnak a szellemi fejlôdés, az iskolarendszerû közép- és felsôfokú tanulási lehetôségek és az iskolarendszeren kívüli önképzési lehetôségek iránt. Sokan vannak, és kellene, hogy még többen legyenek, akik a nyugdíjazás elôtt, után szeretnének nyelvtudást, új ismereteket, képességeket szerezni, új tevékenységek ismereteit, jártasságait megtanulni, amivel szabad idejüket értelmesen tudhatnák eltölteni. A közmûvelôdési intézmények, szervezetek több ezerre tehetô amatôr mûvészeti közösségén, hagyományôrzô csoportján kívül csekély, és a nyugdíjak összegéhez viszonyítva drága ma a tudás- és képességfejlesztô kínálat. Önképzési lehetôséget biztosítanak azok a tanfolyamok, amelyek általában több féléves, szeminárium jellegû irányítás keretében otthoni önképzéssel segítenek új ismereteket szerezni, új képességeket elsajátítani, történeti, természeti, mûvészeti és emberi problémákat megérteni, kommunikációs és egyéb képességeket fejleszteni. A közmûvelôdési intézmények nyelvi, számítástechnikai, informatikai, közhasznú, szabás-varrás, mentálhigiénés, pedagógiai, rekreációs, vállalkozási, egészségvédelmi, helytörténeti, honismereti, kisebbségi kultúra stb. gyakorlását elôsegítô 4809 tanfolyamának 133.475 résztvevôjébôl több mint 13%, 17.310 fô volt 55 év feletti.

Táborozás 2003-ban a felnôttek számára szervezett mûvészeti, népmûvészeti, társadalmi és természettudományi, környezetvédelmi, sport és komplex rekreációs 3052 táborból több mint 12%, 409 tábor volt olyan, amelyet 55 év feletti résztvevôk számára szerveztek, amelyek programjában 8400 fô vett részt. A nem-formális, az informális mûvelôdést szolgálják azok a mûvelôdési központokban, könyvtárakban mûködô klubok, körök, ame-

lyek lehetôséget biztosítanak az azonos érdeklôdési körû személyiségek önmûvelô tevékenységére és társas együttlétének élményeire. Ezek közé tartoznak a hazai kisebbségek értékeit gondozó, a gyûjtô, a környezetés természetvédô, az egészségôrzô, a természetjáró, a lokális természeti, mûemléki, történeti értékeket védô, a kisállattenyésztô, a modellezô stb. klubok, szakkörök, közösségek. Számuk 8822 volt 2003-ban. Foglalkozásaikon, kiállításaikon, kirándulásaikon az 55 év felettiek közül 310.835 fô volt rendszeres résztvevô.

Informatikai képzés A Budapesti Mûvelôdési Központ kezdeményezései közül két újdonság vált rendkívül hatásos idôsprogrammá. Ezek közül az egyik a 60 év fölöttiek számítógépes tanfolyama, amely a „Kattints rá, Nagyi” néven vált ismertté, hihetetlen gyorsasággal fôvárosi hírû igénnyé, olyanná, hogy az egyes tanfolyamokra a lehetôségekhez képest sokszoros a túljelentkezés és a várakozás. A másik, az Európai Unió által meghirdetett idôskori programok támogatásának megszerzéséhez kimunkált – társországokkal szervezett – együttmûködés, amelynek célja az uniós kapcsolatok keretében más országok idôsprogramjainak megismerése, az idôsek képzéséhez uniós támogatások közös megszerzése.

Szakmai képzés az idôskorúak mûvelôdésének ösztönzéséhez A Közmûvelôdési szakember I-II. OKJ szakképzés keretében lehetôség van az állam által elismert, szervezett továbbképzésben idôsprogram-szervezô szakképesítés iskolarendszeren kívüli, tanfolyami formában történô megszerzésére. A képzés vizsgaközpontja 1994-tôl a Magyar Mûvelôdési Intézet. E tanfolyam a közmûvelôdési intézményben, nyugdíjas egyesületben, mûvelôdési

29

vállalkozás keretében szervezhetô közösségi programok feladataira készíti fel a résztvevôket. Ismerteti az idôs korosztály különbözô szociológiai, pszichológiai csoportjainak speciális és közös érdeklôdési területeit, az idôs kor jogait, az egyes idôs életszakaszok jellemzôit, kulturális lehetôségeit, az idôs csoportok együttmûködésének módszertani feladatait, az öregedés biológiai, pszichológiai jelenségeit, a védekezô és ragaszkodó folyamatokat, az idôsek szabadidejének, élményszerû együttléteinek alkalmait, követelményeit. Foglalkozik az öregedés, az idôs életszakasz változási folyamatának tünetei-

30

vel, az idôskorúak érzelemvilágának, mûvelôdésének, szellemi értékeinek finomságaival, a halál, a gyászélmény feldolgozásának közösségi segítô lehetôségeivel, az idôskori magánnyal, az agresszivitással és az egészségôrzéssel összefüggô tennivalókkal, a turizmus és az idôsek kapcsolatával. Egerben, az Esterházy Károly Fôiskola mûvelôdésszervezô szakán évekig mûködött olyan speciális kollégium, amely az idôskorúakkal gondozott tartós kapcsolatot, szervezett számukra programokat, készített életélményeikrôl interjúkat, s azokat összefoglaló tanulmánykötetet.

9. Az idôsek országos hatáskörû mûvelôdési szervezetei „…honnan leszünk és hová leszünk: nincs, ami többet érne, mint az életünk és amit belôle csinálni tudunk és merünk.” Vas István: Miért vijjog a saskeselyû?

Szinte minden településen – különbözô intézményekben: közmûvelôdési feladatokat ellátó mûvelôdési otthonban, közösségi térben, könyvtárban, tájházban, szociális intézményben – van az idôs emberek által mûködô, a társas találkozás élményét biztosító, az önmûvelést serkentô, néha helyi példakép nevét viselô, idôseket összefogó közösség.

9.1. Nyugdíjasklubok és Idôsek „Életet az Éveknek” Országos Szövetsége Az 1989-ben alakult szövetség küldetésérôl, filozófiájáról Tóalmáson, 2000. július 29-én, a Millennium évében az alábbi Állásfoglalás született:

A Nyugdíjasklubok és Idôsek „Életet az Éveknek” Országos Szövetség megalakulásának 11. évfordulóján és az új évezred küszöbén fogalmazza meg azokat a tapasztalatokat, amelyekkel gazdagodva a klubmozgalom jövôjét erôsíthetjük, valamint a közösségi élet, a közéletben való részvétel, az együtt, egymásért cselekvés szellemének és gyakorlatának kibontakozását segíthetjük elô. Tartósan, folyamatosan (5, 10, 15, 20, 25, 30 éve) mûködô klubok bizonyították élni és alkotó tenni akarásukat, közösségi életüket alakító tevékenységük eredményeit. Legyen a klub az emberi kapcsolatok, az összefogás, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés fóruma. Ott, ahol nincs már család, a baráti kör szétszéledt, ott a klubközösség pótolhatja az emberi kapcsolatokat. Legyen a klub olyan erkölcsi, etikai közösség, melyben a legnemesebb emberi vonások kivirágzását, fejlôdését segítik elô. A klub rendszeres találkozások, élmények színhelye. A klubnak otthont adhat a mûvelôdési intézmény, a könyvtár, a faluház, a múzeum, de a klub saját klubházzal is rendelkezhet. E falak között az otthon varázsát, a szeretet melegét a klubtagok érezhetik. Legyen a klub olyan hely, ahova a klubtagok szinte hazajárnak, melyben örömüket lelik. Legyen a klubnak közös élményeket nyújtó programja, ahol a résztvevôk kifejezhetik tudásukat, alkotó készségüket. A klubprogramok kapcsolódjanak a település, a megye és az ország jelentôs ünnepeihez. Legyen a klub a népi kultúra értékeinek ápolója, fejlesztôje és a fiataloknak átadója. Legyen a klub a tájékozódás, a tanácsadás színtere, ahol a tapasztalatok átadás-átvételére lehetôség nyílik. Legyen a klubnak olyan, a közösség érdekeit szem elôtt tartó vezetôsége, akik a tagság véleményére, igényeire építve tevékenykednek, programokat szerveznek, összetartják a klubot, segítik a klubtagokat problémáik megoldásában. Legyen nyitott a klub arra, hogy a rohanó élet gondjait és feltételeit megértse. Legyen a klub generációk szövetségének ápolója a kölcsönös együttmûködési szándék alapján. A klub a kialakult kapcsolatait ápolja, bôvítse.

31

A klub és a klubtagok a törvények szem elôtt tartásával mûködjön és éljen. Egymás emberi, erkölcsi, vallási nézeteit tiszteletben tartva legyen a klub az ökumenikus együttmûködés otthona. Legyen a klub a népek és nemzetiségek együttmûködésének, barátságának ápolója. Vegyenek részt a kulturális értékek kölcsönös megismerésében. Legyen a klub az egészséges élet, a betegség megelôzésének ápolója, és fejlesztôje. Legyen a klub a civil szervezetek együttmûködésének mûhelye. Legyen a klub, a klubtagság a jelent és jövôt építôk emberi közössége, az új magyar társadalom, a jogállam megteremtésének segítôje. Mi, a jubiláló klubok e tapasztalatainkat ajánljuk szövetségünk minden klubjának, barátjának, akik az idôsekkel együtt a köz és a haza javát akarják szolgálni. A Nyugdíjasklubok és Idôsek „Életet az Éveknek” Országos Szövetsége „Életet az Éveknek” címmel rendszeresen hírlevelet ad ki, amely egyrészt szervezô, másrészt tájékoztató orgánum. A „Életet az Éveknek” hírlevél mintát, példát ad azzal, hogy programokról sokszínû tudósítást közöl, s a szövetség nevében rendszeresen köszönti a jubiláló tagszervezeteket, amelyek között nemcsak 5, 10, 15 évesek vannak, hanem számos olyan is található, amelyik 35, 40, 50 éve mûködik. A szövetség, az MSZOSZ Nyugdíjas Szövetség Választmányával összefogva, rendszeresen szervezi a nyugdíjasok és idôsek érték- és érdekvédô fórumait, évente az Idôsek Világnapja országos ünnepségeit. Tagszervezetei vállalják az országos, a regionális, a megyei, a helyi Idôsek Világnapja Ünnepségek, Ki mit tud?-ok, fesztiválok szervezését, lebonyolítását, költségeinek pályázattal történô megszerzését.

Néhány példa a 2005. évi programok tervek, elképzelések közül: • Egészséges Nyugdíjas Évekért találkozó országgyûlési képviselôkkel; • II. Bükkaljai Dalostalálkozó, Nagymama Klub által elôadott Matyó lakodalmassal; • V. Regionális Humor- és Táncfesztivál 280 résztvevôvel;

32

• Népdal és Nótakedvelôk I. Országos Találkozó, amelyet 700 nézôvel, 105 produkcióval, 66 szólistával terveznek; • Amatôr Nyugdíjas Mûvészeti Együttesek és Szólisták Országos VI. Ki Mit Tud? vetélkedôje, ahol napi 800 nézôre számítanak; • a Népmûvészeti és Kézmûves Alkotók Országos Kiállításán 120 alkotó mûveinek bemutatását tervezik; • Országos és Nemzetközi Nyugdíjas Mûvészeti Fesztivál, amelyre Ukrajnából, Erdélybôl, és a Vajdaságból 1977 óta rendszeresen érkeznek csoportok; • a Nyugdíjasok Országos és Nemzetközi Találkozójára 15 éve folyamatosan közel 50 klubot, több mint ezer résztvevôt várnak. A szövetség csoportjai élénk kapcsolatban állnak egymással, szomszédolnak, támogatják egymás kulturális elképzeléseit. A nyugdíjasklubok tagjainak emberi alkotókedve nemcsak produkciókkal, hanem muzeális értékekkel is gazdagítja hazánk kulturális kincseit. Ezek között jó példa a turai Ôszirózsa Klub vállalkozása arra, hogy olyan babagyûjteményt hozzanak létre, amely a környék néprajzi követelményeinek megfelelve mutatja

be a különbözô korosztályok és élethelyzetek kötelezô viseletét. A betlehemezés, a szilveszterezés, a farsangolás, a májusfa állítás mind olyan hagyomány, amelynek ôrzôi e szövetség helyi klubjai, nyugdíjas hagyományôrzô, népmûvészeti és amatôr mûvészeti közösségei. Nem lehet megrendülés nélkül részt venni a ma már országosból nemzetközivé vált vers- és prózamondó versenyen, amelynek névadója Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa címû verse volt. Az anyákról szóló verseket 60, 70, 80 éves nôk és férfiak mélyen átélt, hiteles tolmácsolásában meghallgatni – minden év május elején olyan élmény, ami arról tanúskodik, hogy a vers, a költészet és a család szeretete nem halt ki, itt van, csak észre kell venni. Szívet melengetô olvasni a jubiláló klubok csodás neveit: a 40 évesek közt az „Együttegymásért”, a 30 évesek között a Szivárványt, a Barátságot, az Ôszirózsát, a fiatalabbak közt a Békét, a Jóbarátságot, a Szeressük Egymást, a Reménységet, az Évgyûrûket, az Ezüsthidat, az Aranyalkonyt, a Napsugárt, a Rozmaringot, és sorolhatnánk a szimbólumokba csomagolt szeretet megnyilvánulásait szinte oldalakon keresztül. A szövetség rendszeres találkozókat szervez holland, kanadai, svéd, lengyel, német, francia, angol, uniós nyugdíjas ügyben érintett szervezetekkel. A Nyugdíjasklubok és Idôsek „Életet az Éveknek” Országos Szövetsége által összefogott klubok hazai és nemzetközi kirándulásai, vetélkedôi, fiatalokkal épített kapcsolatai a nemzetközi ünnepektôl a helyi jellegzetes ételek közös fôzôversenyéig mind azt jelzik, hogy ez a szövetség a társas intelligencia, a kapcsolatépítés olyan ösztönzô szervezete, amely jól hívja elô a proaktív magatartási formákat, sokat tesz az idôs nemzedék tehetségének, értékeinek, tudásának méltánylásáért, a teljesítménybôl fakadó emberi

örömök gazdagításáért, nemzetünk kulturális, szellemi kincseinek megbecsüléséért, bemutatásáért, a személy méltóságát ôrzô idôskor lehetôségének elismertetéséért. Hírlapja az idôs verselôk és képzômûvészek produktumainak bemutatását szolgálja, amely ösztönzô erô, amely elôhívja az idôs emberek lappangó adottságait, alkotásaiknak nyilvánosságot biztosít. A szövetség klubjai nyitottak, kiváló együttmûködésben dolgoznak a települések önkormányzati szervezeteivel, a legkülönbözôbb közösségi színterekkel. Számos klub mûködik mûvelôdési otthonban, könyvtárban, faluházban, múzeumban, tájházban, sôt már teleházban is. A magyar olvasáskultúra legszorgalmasabb rétege is az idôskorú könyvtári tagokból verbuválódik. Ôk azok, akik igénylik, méltányolják az alkotókkal, a mûvészekkel való találkozásokat, a könyvtári irodalmi esteket, a meghitt beszélgetéseket az olvasmányélményekrôl, s azt is tudjuk, hogy sokan ajándékoznak könyveket a települések könyvtárainak.

9.2. Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület A Tájak-Korok-Múzeumok mozgalom 1977ben az úgynevezett bélyegzôs játékkal indult annak érdekében, hogy a magyar társadalom fedezze fel természeti, mûemléki, muzeális kincseit. A „Magyarország természetvédelmi területei, mûemlékei, múzeumai” címû térképes címjegyzék 1700 helye eddig öt kiadásban 450.000 példányban jelent meg. A TájakKorok-Múzeumok Kiskönyvtár köteteként magyar nyelven eddig 723, idegen nyelven 140 településrôl, objektumról több mint 10 millió kötet jelent meg. A bélyegzôvel ellátott helyeken eddig kb. 2 millió ember fordult meg. A mozgalom 1989-ben egyesületté, 1998-ban kiemelten

33

közhasznú szervezetté válva az ország egyik leghatékonyabb kulturális aktivizáló ereje. Legfontosabb közösségi mûvelôdési és tevékenységi formáik a klubnapok, az elôadások, a bel- és külföldi kirándulások, a találkozók, a kiállítások és a múzeumlátogatások, a gyalogtúrák, a táborozások. 2004-ben 65 tagszervezetének 8000 fôs tagságában a nyugdíjasok aránya 48% volt. Alapszabályuk hangsúlyozza a környezô világ természeti, történeti, építészeti, kulturális értékeinek megismerését, megismertetését, megôrzését, gyarapítását, a hazához, a lakóhelyhez kötôdés elmélyítésének elôsegítését, a valós történelemszemlélet formálását, a természeti és épített környezet rombolásának, pusztulásának megakadályozását, a természet-, a környezet-, a mûemlékvédelem támogatását, a szabadidô tartalmas eltöltéséhez, az egészséges élethez, a közösségi cselekvéshez programok biztosítását. E célok érdekében ösztönzi a résztvevôk mûveltséggyarapító és turisztikai tevékenységét, a nemzeti hagyományok ôrzését, a haza természeti, mûemléki, muzeális és kulturális kincseinek ápolását, helytörténeti funkciójú pályázatokat ír ki, internetes honlapot mûködtet, kiadványokat jelentet meg, gondozza az e célokhoz és tevékenységhez szükséges nemzetközi kapcsolatokat.

9.3. Honismereti Szövetség – a helytörténet, honismeret kutatása, ápolása Az országban 22 Honismereti Egyesület mûködik, amelyek mellé három határon túli szervezet (Kolozsvár, Partium, Bánság) is tartozik. A 2004-ben a 32. alkalommal megrendezett Honismereti Szövetség Kiadványszerkesztô Konferencia és Országos Honismereti Akadémia, valamint a Honismeret címû folyóirat szakmailag összefogja és kiválóan ösztönzi az idôs, helyi értelmiség helytörténet-kutató

34

aktivitásait. Módszerekkel, gyakorlati képzésekkel segíti a helytörténeti és honismereti feltáró munka tennivalóit. A Honismereti Szövetség tevékenységének kiemelkedô jelentôségû aktivitása az Országos Honismereti Ifjúsági Akadémia életre hívása, amely keretében nemcsak a hazai, hanem a határon túli magyar fiatalok is aktívan részt vesznek, korreferátumokkal bizonyítják kutató tevékenységük eredményeit, a helyi értelmiségi szerepkör vállalását. Az egyes évek kiemelkedô jelentôségû, aktuális évfordulója kapcsán a Honismereti Szövetség minden évben megszervezi az önként vállalkozó idôs és ifjú csapatok számára a felmenô rendszerû honismereti vetélkedôket, pályázatokat. E vetélkedôkön alkalmanként 800–1200, 3–5 fôs csapat, tehát több mint 5000 fô vesz részt, akik mögött a magyar értelmiség színejava áll felkészítôként. A honismereti vetélkedôk vonzerejét bizonyítja, hogy azokon mindig részt vesznek a határon túli csapatok is. A Honismereti Szövetség idôs tagjainak aktivitása révén számos tájház, falumúzeum keletkezett. A helytörténetrôl írt munkák is zömében az általuk alkotott mûvekbôl állnak. Szakköreik, klubjaik, helyi vetélkedôik széles körû kapcsolatokat gondoznak a település, a kistérség, a megye kulturális szakembereivel, múzeumaival, levéltáraival. Honismereti kirándulásaik, a testvérvárosokkal való együttmûködésük, programjaik népszerûek, széles körû elismerést élveznek. A hon- és helytörténeti egyesületek elkötelezett tagjai a helyi kötôdés, identitás, önismeret gondozói.

9.4. Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége A kertbarát mozgalom hazánkban régi hagyományokkal rendelkezik. Az elsô kertbarát közösséget 1916-ban, Diósgyôrben, munkások

alapították. Hamarosan a gazdakörökkel együtt országszerte népszerû tevékenységgé és mozgalommá vált. Az ötvenes évek kisebb visszaesése után a mûvelôdési házakban szervezôdô kertészkörök, szakkörök, kertbarát körök formájában lendületes fejlôdésnek indult. Miskolcon 1960-ban 27 kertbarát csoport mûködött. A körök, a klubok 1968-ban hozták létre a Kertbarátok Társadalmi Szövetségét, amely szervezet Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége néven 1989-ben vált jogi személyiséggé. 2004-ben a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége 270 kört, klubot tartott nyilván, amelyek taglétszáma meghaladta a 20.000 fôt. Az országos szövetség munkáját megyei, fôvárosi, helyi szervezetek támogatják, a kertbarát körök mûködését segítik az önkormányzatok, a mûvelôdési házak, a kertészeti vállalkozók, a helyi iskolák, a szociális intézmények, a felsôoktatás szakemberei és a pályázati lehetôségek. A szövetség tömegbázisát az 1,5 millió kertes házban lakó, a közel 1 millió hétvégi és zárt kertben tevékenykedô és az 1,4 millióra tehetô kisárutermeléssel foglalkozó család képezi. A klubok, körök tevékenységében dominálnak az elôadások, a tapasztalatcserék, a bemutatók, a kiállítások, a tanulmányutak, a helyszíni szemlék és a kulturális, valamint egészségügyi programok. Számos nyugdíjas, idôs és munkanélküli ember, új földtulajdonos kívánja pótolni jövedelmét háztáji, hétvégi kertjébôl, vagy vállalkozóként kifejezetten árutermelésbôl akar megélni. Nagy részük ma is a kertbarát körökben, klubokban szervezett oktatás keretén belül ismerkedik az új fajtákkal, technológiákkal, a növényvédelemmel, hallgat elôadásokat, vesz részt szakmai tapasztalatcseréken, ismerkedik a kertészkedés korszerû módszereivel.

Az országos szövetségben 3 tagozat mûködik: 1. a hagyományos, önellátó kertbarát tagozat; 2. a kistermelô tagozat; 3. a környezetbarát, az integrált biotermesztô tagozat. A mezôgazdaság jelenlegi helyzetében a kistermelés fontos szerepet tölt be, ez biztosítja a helyi piacok ellátását, választékbôvítését, újdonságait. A zökkenômentes élelmiszer-ellátáshoz szükség van a kistermelôk, az új egyéni gazdálkodók, vállalkozók termelési és értékesítési feltételeinek biztosítására. A szövetség ezt tekinti a legfontosabb érdekképviseleti és érdekvédelmi feladatának. A szövetség tagja a magángazdák 10 szervezetét tömörítô Magyar Mezô- és Erdôgazdasági Érdekképviseleti Tanácsnak, meghívottként, tanácskozási joggal vesz részt az Országgyûlés Mezôgazdasági Bizottságának ülésein. Igen fontos a szerepe van a szaktanácsadás területén a Központi Klubnak. Itt a megyei vezetôk, a klub, a körvezetôk minden hónap utolsó csütörtökjén kapnak információkat az idôszerû tennivalókról, a helyi klubok mûködéséhez javaslatokat, ismereteket. A tanácsadó munka egyik lényeges szakmai fóruma a kertészek és kertbarátok havi lapja, a Kerti Kalendárium címû folyóirat, amely 15.000 példányban jelenik meg. A hagyományos, önellátó kertbarát tagozat jelmondata: „Kertészkedj, mûvelôdj, barátkozz, védd a természetet!” A jelmondat sokoldalú tevékenységre ösztönöz. Ezek között rendkívül fontosak a kertbarát körök helyi, megyei, országos kiállításai, a muzeális szolgálat: a régi eszközök, felszerelések, cserépedények gyûjtése, tanulmányutak kapcsán múzeumok, mûemlékek megismerése, a közösségi kultúra keretében énekkarok mûködtetése, népdalversenyek szervezése. Örömmel végzett, speciális tevékenység a minden évben meghirdetett, „Szép kert – szép környezet, mintakert”

35

helyi, megyei szintû verseny lebonyolítása. Számos településen a kertbarát körök vállalják, látják el a közparkok virágosítását, ápolását, a járdák körüli területek szépítését, az emlékmûvek zöldterületeinek gondozását, az elhanyagolt temetôrészek rendbetételét. Az idôsen beteggé vált kertbarátok földjét felássák, bevetik, gondozzák, mûvelik, napi fôttétel-ellátásukról szervezetten gondoskodnak. Sok helyütt tartanak befôzési, tartósítási tanácsadást. Minden kertbarát kör minden évben rendez hagyományos pikniket, ételfôzôversenyt (halászlé, gulyás, pörkölt, slambuc

36

stb.), majálist vagy juniálist, termékeik legszebb darabjaiból helyi kiállítást, bemutatót. Gyakoriak a borbemutatóval, borkóstolással egybekötött borversenyek. Hagyományôrzô tevékenységükhöz tartozik lenbôl, kenderbôl textil készítése, a térség népmûvészetének megfelelô sajátos hímzése, a fa megmunkálásának tanítása, vesszôkbôl kosár, seprû stb. készítésének az oktatása. A kertbarát körök tagjai rendkívül hamar felismerték a biotermesztés értékeit, a mozgalom elsô követôivé és népszerûsítôivé váltak. Jelmondatuknak megfelelôen keresik a kapcsolatot az ország különbözô területén mûködô kertbarátokkal, kölcsönös tapasztalatcseréik, bemutatóik mindig nagy izgalmat és élményt jelentenek. Baranya megyében 10 kertbarát klub szervezésében mûködik a Kertészeti Népfôiskola, amely a kárpótlás vagy részarány-tulajdon révén olyan földtulajdonhoz, ingatlanhoz jutott gazdák képzését végzi, akik életükben nem foglalkoztak ilyen tevékenységgel. A baranyaiak jelmondata „Ne csak egy jó szót szólj a faluért, de tégy is valami jót érte.” Ennek jegyében szervezték meg azokban a falvakban, ahol a lakosság 80%-a munkanélküli a „Saját Kert” akciót, amelynek célja, hogy a család legalább a saját zöldségszükségletét megtermelje magának. Ehhez családonként 700–800 négyzetméter területet biztosított az önkormányzat vagy valamelyik kertbarát gazda azoknak, akik nem rendelkeztek földterülettel. E mozgalom különösen segíti a romakertek kialakítását és mûvelésének ösztönzését. A Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium pályázatokkal, az Ifjúsági, Szociális, Esélyegyenlôségi és Családügyi Minisztérium informatikai és egyéb pályázatokkal, 2005-tôl Idôsbarát Önkormányzat állami kitüntetéssel szeretné ösztönözni az önkormányzatokat az idôs lakosság életminôsét javító aktivitásokra.

10. Nemzetközi modellek, minták

Az idôskorúak ügye különféle szempontokból kerül a kutatók, a politikai döntéshozók figyelmének látókörébe. Megjelenik gazdasági, munkaerô-piaci (Dánia, Hollandia, NagyBritannia), szociális (Dánia, Hollandia, Németország) és szinte mindenütt szocio-kulturális, szociális-mentálhigiénés kérdésként. A vizsgálatok közös elemei • a kínálat aspektusa, amely speciális és érdemleges célcsoportnak tekinti az idôskorúakat; • az idôsek mint öregek aspektus, ahol az életkort mint nem teljes értékû biológiai létet vizsgálják; • az egészségügyi-szociális aspektus, ahol cél a biológiai-fizikai önellátás elôsegítése; • a pszichikai mentálhigiénés aspektus, ahol a pszichológiai nehézségek leküzdését akarják elôsegíteni; • az idôs mint nyugdíjas aspektus – a munkaerôpiacról való távozás kérdése; • a gazdasági-szociális aspektus, a társadalom szövetébôl való kihullás esélyének vizsgálata. A jóléti társadalmakban a szociális-egészségügyi rendszer hátterére és az egyéni jövedelmekre alapozó hosszabb biológiai életszakasz elé tekintô, növekvô arányú idôs korosztály felismerte a korai nyugdíjba vonulás elônyeit. A korábbi idôszak gondoskodásra szoruló idôsei mellé a szociális-gazdasági rétegzôdés szempontjából „felülrôl” csatlakoztak a 2000-es években a munkaerôpiacot fiatalon elhagyó, 55 év feletti munkanélküliek és a korai nyugdíjasok. A globális piacgazdaság a harmadik, szociális és egészségügyi szolgáltatásokkal ellátott

idôs-generációt „termelte túl”. A nyugdíjazás után a legtöbb idôsnek még 10–15 (néha 20–25) év aktív ideje van hátra. A német szakemberek ezt a „kései szabadság” (späte Freiheit) idejének nevezik, amikor a humán igények teljes köre jelentkezik. Az idôsoktatást potenciálisan igénylôk életkori szakasza nem csak felfelé, az életkor nyolcadik-kilencedik évtizede irányába, de lefelé, a hatodik életévtized felé is terjeszkedésnek indult. A problémakört az Európa Tanács Kulturális Együttmûködési Tanácsa kísérelte meg felvázolni. Fôbb megállapításaik a következôk voltak: 1. Az idôsek az európai országokban hasonló helyzetbe kerülnek, de kezelésükben az egyes országok között extrém különbségek vannak. 2. Az izoláció, a szegregáció ténye és veszélye közös, ennek megszüntetésének módjait kell keresni. 3. A cél: saját sorsuk aktívabb alakítóivá kell tenni az idôs egyéneket, az öntevékenység ösztönzése, amihez az edukáció (oktatás) hatékony eszköz. Az Európa Tanács Kulturális Együttmûködési Tanácsa az oktatás–részvétel–demokrácia hármast (edukáció–participáció–demokrácia triász) általános gyakorlattá igyekszik tenni. Az oktatás területe • szociális, azaz alkalmassá tenni az idôseket, hogy helyzetüket, problémáikat megoldják; • kommunikációs, pszichológiai, azaz a magányosság elkerülése; • kulturális, azaz aktívan tartani az értelmi, érzelmi készségeket.

37

Ez két szinten valósulhat meg: • helyi, közvetlen, gyakorlati kérdések elsajátítását célzó formákban; • központi, tudományos, mûvészeti formákban (pl. Harmadik Kor Egyeteme, University of the Third Age, Bromley, Nagy-Britannia). A Harmadik Kor Egyetemén a hallgatók közül korábban egyetemet végzett 51,3%, fôiskolát végzett 18,9%, középiskolát végzett 27,1%, ami felveti az elitizmus problémáját, tehát azt, hogy az alacsonyabb iskolázottságúak nem tudnak bekapcsolódni az idôskori felsôfokú képzésbe. A nyolcvanas évektôl mûködô Harmadik Kor Egyeteme tanfolyamait minden esetben alkalmi, önkéntes szervezô/aktivista (convenor) indította el, aki, ha elég tanulót tudott toborozni, maga vezette a „tanórákat”. A különbözô társadalmi egyesületek eltérô mértékben vállalták/vállalják a geroedukációt, ez még a kifejezetten idôsek érdekvédelmi szervezeteire is vonatkozik. Az oktatás elôsegíti az idôsek politikai aktivitását (például: Öregek Parlamentje Hollandiában, demokrácia-képzés Dániában). Az idôskorúak programjainak támogatása az Európai Unió országaiban az emberi és polgári jogok a jóléti program alapján történik.

Brit példák A brit Foglalkoztatási Tanulmányok Intézete (Institute for Employment Studies, IES), valamint a Felnôtt és Permanens Oktatás Nemzeti Intézete (National Institute for Adult and Continuing Education, NIACE) kutatást végzett az 50–71 évesek (harmadik kor), illetve a 70 fölöttiek (negyedik kor) tanulási szokásainak feltárására. Kutatásaik szerint a megkérdezettek • 80%-a pozitív hatást tulajdonított a tanulási folyamatnak az alábbi területek legalább egyikén: az élet élvezete, önbizalom, énkép, elégedettség érzete az

38

élet egyéb területein, vagy az elôttük álló akadályok leküzdése; • 42%-a úgy érezte, hogy javult saját érdekképviseleti képessége, s hogy felelôsséget vállaljon saját ügyeiért; • 28%-a jelezte, hogy a tanulás eredményeként növekedett a részvétele a társasági, közösségi és/vagy önkéntes tevékenységekben; • a fizikai korlátozottság, a rossz egészségi állapot akadályt jelentett a tanulási folyamatokban való részvételben, azonban az ilyen hátrányokkal küzdôk is nagyobb arányban jelezték, hogy a tanulás a hasznukra vált; • a tanulás elutasításának általános oka az idôhiány és az érdeklôdés hiánya volt; • 25% azt állította, hogy már eleget tanult az életében, míg 22% úgy érezte, hogy öreg a tanuláshoz; fontos érv volt a családi kötelezettségek ellátása is – a nem-tanulók sokkal nagyobb mértékben töltötték idejüket az unokáikkal; • az esetek 33%-ában nem volt részvételi díj, egyharmad arányban a résztvevôk, 22%-ban a munkáltatók fizették az idôskorúak képzését. A NIACE a negyedik korra végzett elemzést. Az Egyesült Királyságban a 80 év fölötti lakosság létszáma 1997-ben 2,3 millió volt, 2021-ben várhatóan eléri a 3 milliót. Vizsgálatuk szerint az idôsekkel foglalkozó szervezetek nem veszik kellô mértékben figyelembe az idôsek potenciális önsegítô képességét, ami tanulással fejleszthetô lenne. Az idôskorúak ellátásának fejlesztési kezdeményei, melyek a tanulásra és a személyiség fejlesztésére is építenek, elkerülhetetlenül igénylik a szektorok és a szervezetek közötti párbeszédet – különösképpen az egészségügy, az építésügy, a szociális terület és az oktatási szféra között. Azonban általában csak az idôskor elérésekor szokott ezek együttmûködése

szövetségei és egyéb munkavállalói szervezetek szerepelnek, de többek között a Nemzeti Képzôszervezetek Országos Tanácsa (National Council of National Training Organisations) és a Harmadik Korúak Foglalkoztatási Hálózata (Third Age Employment Network) is. Az elektronikus hozzáférésen túl úgynevezett Online Központok (Online Centres) is mûködnek, amelyek rendeltetése, hogy az internethasználatot még nem ismerô felhasználókat technikai és e-tanulási tanácsokkal lássák el a továbblépés elôsegítése érdekében.

aktuálissá válni. S ez a multiszektorális együttmûködési kényszer még koordinálatlan, átgondolatlan, s finanszírozása sincs. Minthogy az ellátást igen sokféle intézmény és szervezet végzi, nincs egyetértés az ellátó személyzet szakmai normatívái, szakképzettsége, tevékenységének értékelése és továbbképzése tekintetében.

Néhány tény a brit idôsképzésrôl • A helyi tanácsok által fenntartott felnôttképzési intézményekben a 60 év felettiek részaránya 2000-re 24%, a szabadidôs tanfolyamokon a 60 év feletti hallgatók aránya 40% volt, a szakmai (akkreditált) képzésekben részvételük valamivel 20% alatt maradt. • 2000-ben a brit felnôttoktatásban a tanulók 10%-a volt 50 évnél idôsebb, a felsôoktatás hallgatóinak 15,5%-a volt 50 év feletti, az Open University 50 év feletti hallgatóinak aránya 16,3% volt. A kormány létrehozta az „Életkor Tanácsadó Testületet” (Age Advisory Group), melynek tagjai között nemcsak a nagy ipari és kereskedelmi kamarák, valamint a szakszervezetek

Németország idôseinek képzése A hagyományosan sokszereplôs, de ezen belül mégis szinte sarkítottan nonprofit (szabadidôs) és munkaerô-piaci (szociálisgazdasági) német felnôttoktatásra korábban nem jellemzô módon egy állami egyetemen indult el az idôskorúak oktatásával foglalkozó tudományos kutatás és felsôfokú képzés. 1994 márciusában az Ulmi Egyetemen belül hozták létre az Általános Tudományos Továbbképzések Központját (Zentrum für

45-64 év közötti felnôttek tanulásra fordított ideje (perc/hét) 2005. február 40 35 30 25 20 15 10 5 0

35

35

35

35

21

21

21

28

28

21

21

14

14 7

7

7

7

nô

Norvégia

Anglia

Belgium

Svédország

Franciaország

Finnország

Németország

Szlovénia

Magyarország

Észtország

0

férfi

Forrás: EUROSTAT

39

65 év fölötti felnôttek tanulásra fordított ideje (perc/hét) 2005. február 30

28

25 20

21

15

14

21 14

14

10 7

7

nô

Allgemeine Wissenschaftliche Weiterbildung, ZAWiW) a növekvô igényekre, különös tekintettel a „harmadik korúak” szakterületére. A központ elsôdlegesen az idôskorúak számára dolgozott ki innovatív oktatási programokat, melyeket azután tudományos módszerekkel nyomon is követ. A programok figyelembe veszik az idôskorú résztvevôk érdeklôdését és kívánságait, s arra törekszenek, hogy önálló feladatok elvégeztetése révén növeljék önállóságukat. A tapasztalatokat fel is dolgozzák, így a központ módszertani-koncepcionálási munkát is ellát. A ZAWiW „Évszak-akadémiákat” indít, melyek szándéka a szélesebb értelemben vett társadalmi részvétel erôsítése, azaz • a tudomány és a lakóhely közötti párbeszéd elôsegítése; • a generációk közötti párbeszéd bátorítása; az idôskorúak felkészítése új feladatok ellátására; • az új információs és kommunikációs technikákhoz szükséges képesség tanítása. A ZAWiW vállalta az „Idôskorú Tanulás Európai Hálózatának” (European Network Learning in Later Life, LiLL) koordinálását is. A LiLL 18 európai ország idôskorú felnôtt-

40

férfi

Norvégia

Anglia

0 Belgium

0 Svédország

0

7

Franciaország

0

7

Finnország

7

Németország

Magyarország

0 Észtország

0

7

Szlovénia

5

Forrás: EUROSTAT

képzéssel foglalkozó felsôoktatási szintû intézményének együttmûködô hálózata. A ZAWiW- LiLL idôsképzés a szociális és kulturális megismerés felé orientálja hallgatóit.

Finnország Jyväskylä-ban 1985-ben hozták létre a Harmadik Kor Egyetemét. Az egyetem különlegessége, hogy új tartalmat ad az idôskornak • a generációk közötti oktatási forma révén, melynek során a fiatal és idôskorú egyetemi hallgatók közös szemináriumokon vesznek részt, s lehetôség nyílik az élettapasztalatok közvetlen átadására. Ezt a motívumot felvállalja és erôsíti, hogy kutatócsoportot hoztak létre önéletrajzok szociológiai elemzésére; • az idôskorú hallgatók bevonásával a korosztály kérdéseit vizsgáló kutatások témáit ôk maguk kezdeményezik. Az Európa Tanács javaslata alapján idôsprogram-kutatást kezdtek „Életszakaszok – Élettapasztalattól a Tudásig és Tanulásig” (ETAPPI) elnevezéssel. A kutatást a Finn Oktatási Minisztérium finanszírozta.

Amerikai Egyesült Államok Az Amerikai Egyesült Államokban az idôskorúak fizikai-szellemi gondozásával minden korábbinál kiterjedtebb szolgáltató „iparág” alakult ki. Számtalan egyetem és

fôiskola kínál idôskorúak gondozására indított képzést, s ennek megfelelôen szinte megszámlálhatatlanul sok honlap kínál karrier-lehetôségeket az idôskorúakkal való foglalkozás területén.

Forrás: EUROSTAT

Forrás: EUROSTAT

41

11. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szakterületi stratégiai ajánlásai az idôs korosztály mûvelôdésének és életminôségének elôsegítése érdekében A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a következô területeken javasol együttmûködést partnerei számára:

Állampolgári ismeretek bôvítése • Az önkormányzatok, a munkáltatók szervezzenek olyan ismeretterjesztô elôadásokat, amelynek keretében a 60 év feletti, nyugdíjba kerülô népesség átfogó tájékoztatást kap arról, hogy milyen jogosultságokat biztosít a nyugdíj, milyen érzelmi, emberi, életviteli problémákra kell felkészülni annak, aki kiesik a rendszeres foglalkoztatásból.

Oktatás, képzés • A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma tegyen lépéseket annak érdekében, hogy az Oktatási Minisztérium – Magyarországon államilag elismert, ingyenes – képzés keretében indítson speciális idôskori stúdiumokat a harmadik és a negyedik nemzedék érdeklôdôinek, s arról a felsôoktatási intézmények adjanak diplomát. • A GYED-en lévôkhöz hasonlóan jogszabályban kell meghatározni a 62 év felettiek alap-, közép-, felsôfokú képzésének ingyenességét, nyelvi képzésének meghatározott normatívákhoz kötött formában történô közvetlen, vagy adókedvezményként leírható támogatását.

42

Közösségi aktivitás • Az idôskorúak helyi közösségi mûvelôdésben való, önkéntes érdeklôdésen alapuló, jelenleg 10–20%-ra tehetô részvétele évente 2–3%-kal növekedjék. • Gyarapodjék azon helytörténeti, honismereti, lokális identitást megalapozó kiadványok száma, amelyek készítésében az idôskorúak aktívan közremûködtek.

Az idôskorúak munkájának és az idôskorúak érdekében végzett munka elismerése • A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma alapítsa meg a Szépkorúak Kultúrájáért díjat, amelyet évente 5 személynek adományoz, elismerve azon – legalább 10 éve tevékenykedô – idôskorú közösségek vezetôinek elkötelezettségét, akik legalább 7 éve eredményesen szolgálják ezt az ügyet. • A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma honlapján tegye közzé az országos amatôr mûvészeti és honismereti vetélkedôk gyôzteseinek nevét, adatait.

Határokon átívelô és nemzetközi együttmûködés A nemzetközi kapcsolatokban azon idôskorúakat összefogó szervezetek hatékonyak, ahol a vezetôk a szomszédos országok nyelvét, kulturális szokásait ismerik,

43

Magyarország

0

7

Észtország

14

28

nôk

férfiak

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

21

7

Szlovénia

77

77

Németország

35

21

Finnország

21

14

Franciaország

28

28

Svédország

65 éven felüliek kulturális, szórakozási tevékenységre fordított ideje 2005. februárjában (perc/hét)

49

42

Belgium

49

28

Anglia

Forrás: EUROSTAT

21

42

Norvégia

• ezért mintát adó modelleknek a határszéli települések idôs szervezetei és a testvérvárosok között alakult együttmûködését ajánljuk. Az Európai Unió pályázataihoz csak a tagországokkal való együttmûködésben lehet csatlakozni, ezért rendkívül fontos, hogy • az idôsek országos szervezetei alkalmazzanak olyan pályázati szakértôket, akik a pályázatírásban szerzett tapasztalataik és nyelvismeretük alapján sikeresen vehetnek részt az idôsek nemzetközi programjainak pályázatán.

44

12. Fontosabb irodalmi hivatkozások jegyzéke Allport, Gordon William: A személyiség alakulása. Budapest, 1980, Gondolat Kiadó. Benedek András – Hegyi Gyula – Harangi László (szerk.): Felnôttoktatási és -képzési lexikon. Budapest, 2002, Magyar Pedagógiai Társaság. Bergyajev, Nyikolaj: A személyiségrôl. Szeged, 1998. Cole, Michael – Cole, Sheila R.: Fejlôdéslélektan. Budapest, 1997, Osiris Kiadó. Csepeli György (szerk.): Elôítéletek és csoportközi viszonyok. Budapest, 1980, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Debrecenyi Károly István: A felnôttkor lélektani sajátosságai. Budapest, 1990, Híd Családsegítô Központ. Dewey, John: A nevelés jellege és folyamata. Budapest, 1976, Tankönyvkiadó. Földes É. – Mészáros I. (szerk.): Egyetemes tanácskozás az emberi állapotok javításáról. Budapest, 1992, Bibliotheca Comeniana. Frank Tibor – Hoppál Mihály: Hiedelemrendszer és társadalmi tudat. Budapest, 1980, Tömegkommunikációs Kutatóközpont. Györffy István: A hagyomány vonzásában. Budapest, 1995. Harangi László: Beszámoló az UNESCO V. Felnôttoktatási Világkonferenciájáról. Új Pedagógiai Szemle 1998/1. Harangi L. – Hinzen H. – Sz. Tóth J. (szerk.): Nemzetközi nyilatkozatok az egész életen át tartó tanulásról. Budapest, 1998, Institut für Internationale Zusammenarbeit des Deutschen Volkshochschuhl-Verbandes e.V. Budapesti Projektiroda. Iván László: Ne féljünk az öregségtôl. Budapest, 2004. Jampolsky, Gerald G.: A szeretet tanítása. Budapest, 2000, Édesvíz Kiadó. Jókai Anna: Ne féljetek. Budapest, 1995, Széphalom Könyvmûhely.

45

Losonczi Ágnes: Az életmód idôben, tárgyakban és értékekben. Budapest, 1977, Gondolat Kiadó. Losonczi Ágnes: Ártó – védô társadalom. Budapest, 1989, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Lowe, John: A felnôttek oktatása világperspektíva. Budapest, 1983, ELTE BTK. Maróti Andor: A mûvelôdéselmélet alapjai. Pécs, 2003, Felnôttképzési és Emberi Erôforrás Fejlesztési Intézet. Neumark Tamás – Béres Csaba: Helyi jóléti rendszerek és az idôskorúak szükségletfelmérése. Falu XVII. évfolyam 2. szám, 2002. Neumark Tamás: Helyi jóléti rendszerek közös érdekeltségû partneri együttmûködése. Budapest, 2005, Miniszterelnöki Hivatal, EU Kommunikációs Fôosztály. Németh László: Pedagógiai írások. Bukarest, 1980, Téka, Kriterion Kiadó. Némethi Gábor – Miszlivetz Ferenc (vál.): A jövô esélyei. Budapest, 1987, Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézete. Részletek az UNESCO 1976. évi, Nairobi konferenciájának ajánlásaiból. Kultúra és Közösség 1980/3. Riemann, Fritz: Az öregedés mûvészete. Budapest, 1998, Háttér Kiadó. Statisztikai tájékoztató a 2003. évi Közmûvelôdési tevékenységekrôl. Budapest, 2004, NKÖM. Striker Sándor: Az idôskorúak képzési igényei Európában. Budapest, 2005, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar.

46

13. Címek, telefonok, honlapok Nyugdíjasklubok és Idôsek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége Központ: 1126 Budapest, Szoboszlai u. 2. Telefon: 06-1-355-5333 Nyugdíjasok Kulturális és Önsegítô Egyesülete 1066 Budapest, Lovag u. 3. Telefon: 06-1-302-6977 Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége Központ: 1113 Budapest, Villányi út 70. Telefon: 06-1-470-0411 Országos Honismereti Szövetség Központ: 1011 Budapest, Corvin tér 8. Telefon: 06-1-201-3766 Tájak–Korok–Múzeumok Egyesület Központ: 1149 Budapest, Bosnyák tér 5. VII. emelet 709. Telefon és fax: 06-1-471-0902 E-mail: [email protected] Honlap: tkme.freeweb.hu Város- és Faluvédôk Országos Szövetsége Központ: 1126 Budapest, Szoboszlai u. 2-4. Iroda: 1126 Budapest, Böszörményi út 20-22. Levélcím: 1531 Budapest, Pf. 22. Telefon és fax: 06-1-201-5808 E-mail: [email protected] Egységes Regionális Információs Közmûvelôdési Adatbázis – ERIKANET Honlap: www.erikanet.hu

47

A KULTÚRPONT IRODA AZ EURÓPAI UNIÓ „KULTÚRA 2000” KERETPROGRAMJÁNAK HIVATALOS MAGYARORSZÁGI KOORDINÁTORA. MÛKÖDÉSÉNEK FÔ TÁMOGATÓJA AZ EURÓPAI UNIÓ BIZOTTSÁGA ÉS A NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA.