Pingvin_s06_layout.qxp :25 Page 1

Pingvin_s06_layout.qxp

2011.02.24.

16:25

Page 1


2011.02.24.

2

16:25

Page 2

T A R T A L O M

„HA VAN VALAKIBEN EREDETISÉG, MINDENEKELÕTT AZT KELL KIBONTANIA; HA NINCS, AKKOR VALAMIKÉPPEN MEG KELL SZEREZNIE. A TEHETSÉG: SOK-SOK TÜRELEM." GUY

DE

MAUPASSANT

Kiadja: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium

Tartalom Beköszöntõ Mindenki tehetséges valamiben! Emericus Tehetségpont Néptáncosok Csíkszeredáról A Szent Imre-nap elõadásai Veni Sancte Interjú Barlay Bence tanár úrral Gólyatábor 1956-os megemlékezés Vendégségben A Szent Flórián osztály temetõi látogatása Interjú Brückner Ákos atyával Vallató "Csészés Pingvin" Kreatív zenészként Az amõba világa Erdei iskola Devecseren és Kolontáron A dallasi ciszterci iskola vendégeként A proud heritage ConCordia 2010 Egy év az USA-ban Meglepetések túrája - Erdély A Kurta Farkú Malac Tour Az aquincumi kirándulás Sport Fékezett Habzás

3 5 6 8 9 10 13 15 18 20 21 22 24 26 27 29 30 32 34 35 38 39 40 42 44 46 47

Felelõs kiadó: Dr. Párdányi Miklós Fõszerkesztõ: Turócziné Pesty Ágnes Tördelõszerkesztõ: Havasi Máté Nyelvi lektor, korrektúra: Halász Rita Rovatfelelõsök: Balog Klaudia (12.a) Lógó Benedek (11.b) Marczell Márton (12.a) Máthé Orsolya (10.a) Fékezett Habzás rovatvezetõ: Palenik Gergõ Borító: Fekete Ádám E-mail: [email protected]

A Pingvin elsõ számának megjelenését az Alapítvány és a XI. kerület Önkormányzata támogatta.


2011.02.24.

16:25

Page 3

B E K Ö S Z Ö N T Õ

Tehetségvégrehajtás(?) (Fragmentumok, vagyis töredékek, gondolatszilánkok, avagy morfondírozás arról, hogy „ …sokfélék az adományok, de a lélek ugyanaz." . Pontosabban: ugyanannak kellene lennie!) Ezt a bolondul hangzó szót magam találtam ki (nem kis erõfeszítések árán), amikor próbáltam értelmezni azt a szándékunkat, hogy tehetség(gondozás) dolgában most aztán . . . most aztán . . . de igazán! Pont itt, pont most, pont mindannyiunk számára! Én úgy tudtam, hogy eleddig is borzasztóan örültünk, ha gyermekeinktanulóink akármiben is felvillantották (bármilyen természetû) tehetségük-képességük-alkotóerejükfantáziájuk-megvalósításában érvényesülõ akaraterejük fényeit, de való igaz, hogy sohasem lehet eleget tenni a jó adottságok, tehetségek, teljesítõképességek azonosítása-felismerése-támogatása-gondozása stb. érdekében. Hogy tudjam, mirõl beszélek, régi szokásomhoz híven elõhúztam a majd évszázados Révai Nagy Lexikont. Ezt azért szoktam csinálni, mert valamiféle idejétmúlt megrögzöttséggel állítom, hogy a valamikoriak új-modernizmus elõtti - definíciói valamiképpen emberszabásúbb módon írták le bizonyos dolgok lényegiségét. Hát íme, mire leltem a „ Tehetség" címszó magasságában (XVIII. kötet, Tarján-Vár, 49.old.): „ …(talentum) a testi v. szellemi szervezetnek oly készsége, mivolta, ami azt valamely munka végzésére kiválóan alkalmassá teszi. Legmagasabb fokát a T.-nek lángésznek nevezik, ámbár ezek közt úgy látszik nemcsak foki különbség van. (L. Lángelme.) T. a lélektanban a képesség általánosabb jelentésével is bír, …” (innen kezdve hadd ne idézzem tovább). De azért nézzük meg a lángelmét is (XII. kötet, Kontúr-Lovas, 483.old.): „ Lángelme, lángész (franc. génie), általában: elmebeli erõnek, készségnek a rendest messze meghaladó foka…” Innen tovább azért nem idéznék, mivel folytatólag hosszasan az egész kérdés bizonytalanságáról értekezik, és megállapításaiban elsõsorban Kantra hivatkozik, aki az „ Itélõerõ kritikájában" próbálta a kérdést körüljárni. Konklúziója pedig így hangzik: „ Milyen alkata az elmének s mily föltételei az agyvelõnek tesznek valakit L.-vé, nem tudjuk: csak a rendkívülit neveztük így…" stb.

Kétségtelen azonban, hogy az agykutatás világában azóta óriási elõrelépések történtek (nem kis részben éppenséggel a magyar tudományosság mûködési terében), és lényegi felismerések-megállapítások születtek „ tehetség"ügyben is, ám nagyon messze vezetne, ha megpróbálnánk akárcsak felületesen is behatolni erre a területre. Maradjunk talán annyiban, hogy a sajátosan eredeti, invenciózus, nagy teljesítményekre és értékteremtésre irányuló alkotóerõt és minden olyan képességet sorolnánk a tehetség fogalomkörébe, amelynek részét képezik olyan érzelmi és akarati (= erkölcsi) tényezõk (sõt - bocsánat - diszpozíciók) is, amelyek biztosítják az idõ próbáját kiállni képes (kritikai és érvényes) értékválasztást, a konklúziók vállalását és - szükség esetén - a korrekciótkijavítást is. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azért kell bíbelõdnünk a kérdéssel, mert mi mostantól kezdve vállaljuk, hogy „ ráteszünk egy lapáttal" tehetséggondozási programunkra, amihez külön lökést adott az a körülmény, hogy eurouniós támogatással elindult egy országos kezdeményezés az ún. "tehetségpontok" hálózatának kiépítésére, és aki „ beszáll" a vállalkozásba, az a továbbiakban - reményeink szerint - számíthat arra, hogy pályázati csatornák közbejöttével szert tehet olyan kapcsolati és financiális erõtérre-mozgástérre, amelynek közegében lényegesen növelheti a tehetségek felismerésére és kibontakoztatására irányuló teljesítményét, vagyis a tanulók, az ifjúság „ helyzetbe hozását". Vagyis - úgy mondanám - rálépni kívánunk a „ tehetségvégrehajtás" útjára. (A rendszer persze alá is húzta pirossal a szót - azonosíthatatlansága miatt.) A valóban meglévõ elszántság mellett néhány szót az esetleges - bár természetesen meghaladni kívánt - aggályokról. Egy kis elgondolkozás, egy kis filozófia. Kétségtelen, hogy nem vagyunk egyformák. Nagyon nem. Rendkívüli sokféleségben hordozzuk, fejezzük ki, közvetítjük, „ szenvedjük el", valósítjuk meg teremtettségünk rendjében (= rendetlenségében?") az emberi létezés folyamatát. Hiszen - úgymond - sokfélék az adományok. És úgy gondoljuk, nemcsak

3


4

2011.02.24.

16:25

Page 4

B E K Ö S Z Ö N T Õ

sokfélék, de „ ok-félék" is. És ez az emberi teremtmény (= a Teremtés koronája)-mivolt szédületes misztériuma. A biodiverzitás végtelennek tûnõ óceánjában az emberi jelenség szintjén is végtelennek látszik a tipológiai sokféleségben és a személyes egyediségekben kifejezõdõ szóródottság. Ami pedig az egységet, az együvé tartozás dolgát illeti, itt kellene belépnie a képbe - minden mást kizáró erõvel - az Isten-képmására-teremtettség definiáló (= meghatározó) és determináló (= egyértelmûen célra irányító) motívumának. És ezen a ponton lépten-nyomon nyugtalanító bizonytalanságokkal, zavaró ellentmondásokkal találjuk szemben magunkat. Merthogy a biodiverzitás és a hihetetlen tarkaság még csak rendben volna, de az Isten-képmásság dimenziójában mégis csak az animális univerzalitásnak (= végtelen lelki egységességnek) illene megmutatkoznia. Ehelyett szinte az egész emberi történelem szörnyûséges megosztottságot, -hasadtságot, törésvonalakat, konfliktusokat, sõt (emberek által kiváltott) kataklizmákat, rombolást és pusztítást sorjáz szemeink elé. Kétségtelen persze, hogy az emberi létezés országútján végestelen-végig az alkotás-teremtés-építés-felismerés-létrehozás-kijavítás tényeit és folyamatait ismerhetjük fel és el, ám mind újra bekövetkeznek a hanyatlás és pusztulás állapotai és helyzetei, méghozzá ijesztõ és elborzasztó jelenségek kapcsán. És ez a hol alkotó-építkezõ, hol romboló-pusztító verkli a mi korunkra olyan helyzetet általánosított, amikor az ember már valóban szinte „ isteni" dimenzióban képes (legalábbis globális, vagyis Föld-i = „ evilági" szinten), ha nem is uralni, de mindenképpen befolyásolni saját létezése körülményeit. Meglehet, hogy sajnos! Ugyanis az a körülmény, hogy univerzális (= vagyis világmindenség-léptékû) befolyásolási képességre jutása elvileg is teljességgel kizárt és minden talmi nagysága mellett is porszemnyi senkiháziként vész el az irdatlan mindenségben, önmagában is csak a saját „ hülyeségének" kiszolgáltatottjává teszi. Akkor hát hogyan is jön be ebbe az egészbe a „ tálentomok" kérdése? Vagyis hát az emberi tehetség, az „ istenáldotta tehetség", az emberi alkotóképesség és „ hivatottság", az „ Istenhez-hasonlóság", végsõleg a „ Mi az Isten szándéka velem?" kérdésre választ keresés dolga?

Innentõl aztán már valóban csak távirati stílusban. És töredékesen. Értéksorrend nélkül. Sõt, összevisszaságban. Például, hogy a végtelen számú egyediség kiterjedettségében „ mindenki tehetséges!" Aztán, hogy a tehetséget fel kell kutatni-ismerni, meg kell találni (= miben? mire? hogyan?)! Mindenki köteles keresni a sajátját és felismerni a másét! Továbbá, hogy a látszólagos „ haszontalanság és értelmetlenség" helyzeteivel szemben léteznek pozitív kompenzációk! Nem beszélve arról, hogy ha egyformák lennének adottságaink, képességeink, tehetségünk (= egyenember), nyilvánvalóan értelmetlen lenne a „ végítélet", hiszen ebben az esetben "nem lenne mirõl beszélni!". Meg hogy „ a kivételes tehetség = kivételes koncentrálóképesség" (ezt Kodály Zoltán mondta). A tehetség a Teremtés eszköze, és nem tévesztendõ össze egyszerûen az alkotóképességgel. Hiszen miközben erjeszt, stimulál, mobilizál, animál=lélekkel tölt el, átlényegít, áthatol - romboló erõként is képes érvényesülni, pusztító szándékok és gonosz erõk szolgálatában (= v.ö. „ az ördög szépsége"). Másrészt a tehetség = munka = hit és meggyõzõdés = intellektuális, érzelmi és akarati tartós erõfeszítés. Nemkülönben, hogy léteznek „ érdekes devianciák", sõt „ értékes devianciák" is. Létezik „ bûnös tehetség", sõt „ tehetségbûn" (amikor látványos, csábító és megejtõnek látszó gyalázatosságoknak értéket hazudnak, és ezeket piedesztálra emelik). Hiszen így mûködik „ az ördög sarkantyúja": ûz, hajt, hajszol, kerget. Ezzel szemben az Isten-ajándékatehetség hív, vonz, megejt. Az adományok feltárása = kincskeresés, és maga a kutatás-keresés is kincs. Amit meg lehet osztani a világgal, amit közvetíteni lehet a világnak. A tehetség = a jövõ = a bizalom a dolgok értelmében, távlatában, a rátalálásban, a jó felismerésében-felfedezésében. Mindez adott esetben folyamatos feladatvállalást, kötelességet, „ kereszthordozást" jelent. Akárhogy is van, egy dolog egészen biztos … és mi így közelítjük meg a tehetség-kérdést: … „ Rossz fa nem teremhet jó … …Jó fa meg nem teremhet rossz gyümölcsöt!" ... Elvégre a lélek ugyanaz.

Párdányi


2011.02.24.

16:25

Page 5

T E H E T S É G

5

Mindenki tehetséges valamiben! Tehetségnap. Egy nap, ami a tehetségekrõl szól. Arról, hogy Te miben vagy a legjobb! Országszerte 50 Géniusz Tehetségnapot szerveznek a tanév során a Magyar Géniusz Program (www.geniuszportal.hu) kezdeményezésére iskolákban, mûvészetoktatási intézményekben és civil szervezetek égisze alatt azért, hogy a tehetséggondozó mûhelyek munkájának eredményét minél többen élvezhessék. A Tehetségnap nyilvános esemény, melynek célja, hogy nyitott, színes, fesztivál jellegû rendezvény formájában lehetõséget kínáljon fiatal tehetségeknek és mestereiknek a bemutatkozásra, példájukon keresztül rávilágítson a tehetséggondozás fontosságára, ezáltal is elõmozdítva a tehetségbarát társadalom kialakulását. A Géniusz Tehetségnap emellett a tehetséggondozó szakemberek tájékozódását, tapasztalatcseréjét is szolgálja, a fesztiválhoz kapcsolódó szakmai konferencia (elõadások, szekcióülések) keretében. A magyarok gyakran tehetséges nemzetként határozzák meg magukat. Büszkén gondolunk a tanulmányi versenyek, diákolimpiák gyõzteseire, a magyar származású Nobel-díjasokra, világhírû zeneszerzõinkre, képzõmûvészeinkre. Az Országgyûlés által kezdeményezett, 20 évre szóló Nemzeti Tehetség Program és a hozzá kapcsolódó, az Európai Unió által támogatott Magyar Géniusz Program célja, hogy egyetlen tehetség se kallódjon el, éljen bármely régióban, településtípusban, s nevelkedjen bármilyen anyagi vagy szociális viszonyok között. A program segíteni kívánja a tehetséges fiatalok fejlõdését, karrierjük kibontakozását, tehetségük hasznosulását. Ma már több mint 300, állami, egyházi fenntartású vagy civil szervezethez kötõdõ tehetséggondozó mûhely csatlakozott a Tehetségpontok hálózatához. A Tehetségpontok megalapítását a Nemzeti Tehetségsegítõ Tanács (www.tehetsegpont.hu) kezdeményezte és

támogatja mind Magyarországon, mind a határon túli magyar lakta részeken. A Tehetségpontok abban segítenek, hogy az érdeklõdõ fiatalok hatékony segítséget kapjanak tehetségük felismeréséhez és kibontakoztatásához. Ennek érdekében kapcsolatokat építenek ki a Tehetségpontok hálózatával, és mindazokkal, akiken a tehetségek sorsa múlhat: a szülõkkel, az iskolával, az önkormányzattal, civil szervezetekkel, a helyi vállalkozásokkal, hogy minél több emberi és anyagi erõforrást tudjanak bevonni a tehetségsegítés folyamatába. A tehetségsegítõ intézmények szakmai megerõsítése a Magyar Géniusz Program egyik legfontosabb célkitûzése. A Géniusz által kínált mintegy 80 féle továbbképzési programra pedig több mint 6000, fiatal tehetségekkel foglalkozó szakember jelentkezett, hogy elmélyítse a szakterülettel kapcsolatos ismereteit. A Géniusz Tehetségnapok jó alkalmat kínálnak arra, hogy az egyes településeken mûködõ vagy hasonló tevékenységet folytató Tehetségpontok összefogjanak, és közösen megszervezett fesztiválra invitálják a tehetséges fiatalok hozzátartozóit, barátait, a település lakóit és minden érdeklõdõt. A Tehetségnapokon nemcsak az ifjú tehetségek mutatkoznak be, hanem azok a mûhelyek és mentorok is, akik ott bábáskodnak sok ígéretes fiatal sikereinek bölcsõjénél. Mert õk tudják, hogy mindenki tehetséges - valamiben. ("A Magyar Géniusz Integrált Tehetségsegítõ Program - Országos Tehetségsegítõ Hálózat kialakítása" elnevezésû TÁMOP projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.)

Bajor Péter, a Magyar Géniusz Program projektmenedzsere


6

2011.02.24.

16:26

Page 6

T E H E T S É G

TÁMOP 3.4.4/B-08/2/KMR-0056782/172 PÁLYÁZAT A gimnázium az elõzõ tanévben megnyert egy 2,6 milliós TÁMOP pályázatot, hogy létrehozzon egy TEHETSÉGPONTOT. A katolikus iskolák részvételét az országos programban Bajzák Eszter nõvér, a KPSZTI vezetõje szorgalmazta. A tehetséggondozást és -fejlesztést, illetve az ennek szolgálatába állítandó struktúrák kialakítását (=Tehetségpont) komoly elõkészületek, koncepcionálás és programozás mentén kívánjuk megvalósítani. Ezt a célt szolgálta, hogy már ez év tavaszán huszonnégy tanárunk vett részt és „ vizsgázott" tehetséggondozó kiképzésen, és heteken keresztül elmélyedtünk az elgondolt tehetség-programunk részleteinek és „ menetrendjének" megvitatásában. Alapos és széleskörû tájékozódás alapján döntést hoztunk arról, hogy TÁMOP pályázati támogatással létrehozzuk a Szent Imre (EMERICUS) Tehetségpontot. A TEHETSÉGPONT célja, hogy minél több kapcsolatot alakítson ki, és segítse a tehetséggondozó tevékenységeket a továbbiakban is. A pályázat idõtartama egy év (2010. július 1. - 2011. június 30.). A projekt sikeres megvalósításáért ez idõ alatt egy háromfõs „ projektmenedzsment" felel, melynek tagjai: Turócziné Pesty Ágnes (projektmenedzser), Szalay József (szakmai vezetõ) és Hujterné Bekõ Ida (pénzügyi vezetõ).

Emericus Tehetségpont 2010 októberében elindítottuk a Tehetségpont regisztrációját. A Tehetségpontot megalakító szervezetek és magánszemélyek: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium, Dr. Párdányi Miklós igazgató Képviselõk és kapcsolattartók: Dr. Párdányi Miklós, Hujterné Bekõ Ida, Turócziné Pesty Ágnes, Szalay József, Csizy Judit, Schulek Dávid A Tehetségpont együttmûködõ partnerei (a teljesség igénye nélkül): Emericus Sportegyesület, 25. sz. Szent Imre Cserkészcsapat, Rege Néptáncegyüttes, Calasanctius Tréningprogram, Modell Európa Parlament, Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia, Missio Christi Alapítvány Törekszünk a már meglévõ Tehetségpontokkal való együttmûködésre, és szorgalmazzuk, hogy

Tehetségpontok alakuljanak a ciszterci iskolahálózat többi intézményében is. További partnereink: Testvériskolák: Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által támogatott intézmények (Déva, Szováta, Kovászna), a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium. Nemzetközi kapcsolatok: Gymnasium Seligenthal (Landshut), College Lycée Sainte Genevi?ve (Rennes), St. Benedict Highschool (Alcester), Arpino A szeretetszolgálat programjába bekapcsolódó intézmények Kapcsolatunk szoros a Budapesti Röplabda Szövetséggel, az Újbuda Sportegyesülettel, Katolikus Iskolák Diáksport Szövetséggel (KIDS) Budapesti,


2011.02.24.

16:26

Page 7

T E H E T S É G

valamint a Magyar Atlétikai Szövetséggel, a Budapesti Diáksport Szövetséggel, budapesti Kézilabda Szövetséggel, SE Testnevelési és Sporttudományi kar diákjai nálunk hospitálnak. A Tehetségpont konkrét programjai (a teljesség igénye nélkül): - Latin nyelv tanítása (országosan kimagasló eredmények) - Sportélet - A sport az iskola programjában stratégiai jelentõségû és legsikeresebb ágazat, nemcsak a kiváló sportolók kinevelése miatt, hanem a tehetséggondozó program részeként a teljes emberré nevelésnek is alapvetõ eszköze. - Latinovits Zoltán Diákszínpad - Országos szinten is kiemelkedõ jelentõségû, több felvonásos színdarabokat mutatnak be. - Mûvészeti körök- rajzszakkör, szobrász szakkör, fotóvideo szakkör, textil szakkör - Pingvin c. diákújság - Országos Rajeczky Benjamin Gregorián és Népzenei verseny - Rajeczky Benjamin Gyermekkórus - Modell Európa Parlament munkájában való részvétel - Diákakadémiai pályázat mûködtetése - Testvériskolai kapcsolatok - Szent Erzsébet Szeretetszolgálat mûködtetése - Pure Fashion programba való bekapcsolódás (lányok „ divatmissziója") - Erdei iskola - Irodalmi estek, Elekes szavalóverseny, mesemondóverseny - Simplex filmklub - Dob-banda - Teaház, gólyatábor, továbbtanulási nap (a Diákkamara mûködtetésében) - Alapítványi jótékonysági rendezvények A felsorolt tehetséggondozó tevékenységek az intézmény teljes tevékenységrendszerébe szervesen illeszkednek, kiegészítve az oktatási alaptevékenységet. Mivel az iskolánk tanulóinak jelentõs része különbözõ területeken kiemelkedõ tehetséget mutat, a velük való tudatos és átgondolt foglalkozás az egész ország számára haszonnal járhat. Spontán, ill. szervezetten kialakult tehetséggondozási rendszerünk egyben példát is nyújthat országos szinten is.

7

Kiemelkedõ eredményeink (a teljesség igénye nélkül): - Diákok önszervezõdése támogatásának terén (diákötletek megvalósulásának segítése) - Szülõk mozgósítása (segítségnyújtásban és anyagi támogatás formájában) - Tehetséges tanárok, végzett diákok ötleteinek, programjainak segítése. - Kiterjedt kapcsolatrendszerünk, a hozzánk közel kerülõ szervezetekkel való folyamatos kapcsolattartás. - Az iskola diákszövetsége által létrehozott alapítvány támogatása kulturális és tehetségsegítõ programokban. - Szociális nevelés (szeretetszolgálat a 9. évfolyam minden tanulójának) - Pure Fashion programhoz való kapcsolódásunk (lányok önismereti, önkifejezést tanító program) A tehetséggondozást támogató alapítványok és programok: Emich Alapítvány, Kormos Zoltán Alapítvány, Alapítvány a Szent Imre Gimnáziumért, Nemzedékek Hídépítõje Program Pedagógiai és pszichológiai szakmai alapok és háttér A Tehetségpont segíteni kívánja a tehetséges diákok korai azonosítását és a velük kapcsolatban felmerülõ lehetséges problémák megoldásának koordinálását, különös tekintettel a közöttük található hátrányos helyzetû tanulókra. Ezt a célt az iskola összes pedagógusa, az iskolapszichológus (Balaskóné Hummel Margit pedagógiai szakpszichológus), valamint az 1. sz. Gyermekgyógyászati Klinika munkatársa, dr. Pászthy Bea ifjúság pszichiáter, pszichoterapeuta is segíti. Amint az itt tanuló diákok visszajelzéseibõl is kiderült, a legtöbb lelki segítséget a hittantanároktól kapják, név szerint Primász Róbert O.Cist.-tõl, Szkaliczki Örs O.Cist.tõl, Vas Zoltántól, illetve Kolek Istvántól. Munkastílus Az iskola szellemiségére jellemzõ a barátságos, oldott hangulat és stílus, valamint a kapcsolat közvetlensége a tanárok és a diákok között. Sok esetben a tanár és tanuló együtt szerveznek programot (például gólyatábor). A Tehetségpontot koordináló szakemberek rugalmassága, felkészültsége, elhivatottsága és közvetlen stílusa biztosítja a személyes jellegû munkastílust.


8

2011.02.24.

16:26

Page 8

T E S T V É R I S K O L A

„Ha fog a zsigora, fogad a Zsigora" NÉPTÁNCOSOK CSÍKSZEREDÁRÓL A november 11-i Tehetségünnep vendége a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium néptáncegyüttese. Ezzel kapcsolatban Juhász-András Réka igazgatóhelyettest kérdeztük. Mi az együttes neve és mikor alakultak? A tánccsoport neve Zsigora, ami a székely nyelvjárásban azt jelenti, hogy „ betegség", hóbort. A tánccsoport reklámszövege: „ Ha fog a zsigora, fogad a Zsigora", vagyis ha izegszmozogsz, „ beteg vagy", nem tudsz lenyugodni, gyere táncolni... Az 1989-es forradalom után az iskolánkban újraszervezõdött az élet minden téren. 1990-ben vette fel a Márton Áron nevet az iskola, addig Matematika-Fizika líceum volt a neve. Én akkor diák voltam, tehát jól emlékszem, hogy milyen lelkesen próbáltunk ki mindent, ami új volt. Így kezdõdött el a táncház is az iskolánkban. A városban akkor már jól mûködõ tánccsoport volt. A mai napig a városban mûködik egy hivatásos néptáncegyüttes, amelynek neve Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Az iskolai tánccsoport tánctanára-irányítója a Hargita együttes szólótáncosa, Gábos Endre. 1990 óta nagyjából mindig volt iskolai táncegyüttesünk, de kisebb-nagyobb lelkesedéssel. Az igazi sikereket mondhatni tíz évvel ezelõtt kezdte el halmozni a táncegyüttes, sokfelé volt fellépésük, természetesen Magyarországon is. Merre járt már a táncegyüttesel? Az elmúlt 4 évben többször is voltak magyarországi turnén, a tavaly Pécsett, majd Budapesten a Hunfalvy János Kéttannyelvû Szakközépiskola meghívására. A táncosok igazi profik, úgy táncoltak, mint a hivatásos táncosok. Errõl a külföldi fellépésrõl a Hargita Népe címû újságban is megjelent egy riport.

Hogy néz ki a táncegyüttes? Jelen pillanatban a Zsigorában kb. 25-35 tanuló van, egészen kezdõk is, akik az idén kezdtek el táncolni. Budapestre 5 párral és 3 zenésszel megyek, tehát 13 zsigorással. Mindig élõzenére táncolnak, a zenészek a diákok közül kerülnek ki, pedig nem is vagyunk zeneiskola. Milyen fajta táncokat táncolnak? Mivel néptáncegyüttes, ezért természetesen néptáncot táncolnak. Mindenféle tájegység táncát ismerik, fõleg erdélyi táncokat, pl. felcsíkit, mezõségit, székit, kalotaszegit, szatmárit, gyimesit, de a táncosok közül sokan a magyarországi táncokat is. Mi motiválja a diákokat, hogy szabadidejükben táncpróbákra járjanak? Az otthoni indíttatás mellett úgy érzik, jó közösségbe kerültek, és kikapcsolódásnak tartják a táncot, zenélést. Itt amellett, hogy hagyományainkat ápolják, jó közösséget is alkotnak. Járt-e már a Zsigora az iskolánkban? A Szent Imre Gimnáziumban csak én jártam, tavaly februárban. Érdekesség azonban, hogy amikor diák voltam, az akkori József Attila Gimnáziummal volt testvériskolai kapcsolatunk, én akkor kétszer is voltam, az is érdekes, hogy akkor nekünk õk szerveztek táncháza .

Máthé Orsi (10.a)


2011.02.24.

16:26

Page 9

T E H E T S É G N A P

A Szent Imre-nap elõadásai (2010. Abermann Júlia (öregdiák): Van élet a Facebookon (túl)? - avagy a virtualitás pszichológiája Blahó Miklós, Egri Ádám (öregdiákok): Fényképezés régen Boronkay Péter (öregdiák): Szokatlan adományok az építészetben és a képzõmûvészetben: az alig tevés mûvészei Bubcsó Botond (pilóta): Hétköznapi hõsök a II. világháború légicsatáiban Bucz Hunor (a Térszínház vezetõje): A színház szimbolikája, a színpadi hatás mibenléte Cseh Zsombor (öregdiák): Eljutni a Mount Everest csúcsára Talentum? Álom? Vakmerõség? Csernus Ágnes (tehetségfejlesztési szakértõ, Missio Christi): Játék és tehetség Csillag Péter, Lipcsei Árpád (öregdiák, riporter): A dél-afrikai foci VB személyes élmények alapján Csiszér László (zenész): Isten szolgálatába állított tehetség (zenészélet a világban és az egyházban) Csurgay Árpád (akadémikus, egyetemi tanár): Információtechnika 1960-2010, 2070?... Dombi Anikó (iskolánk tanára): A commedia dell'arte és a XVIII. századi velencei színház Egervári Sándor (a labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya): A csapatépítés szempontjai a labdarúgásban dr. Embey-Isztin Antal (geológus): A ritka Föld-elmélet Fuszek Csilla (ügyvezetõ igazgató, Csányi Alapítvány): Utat törhet-e magának a tehetség? Gáll Zsófia (iskolánk tanára): 754 km a Gyöngyök Útján Giuseppe Monsone: El Camino (magyar nyelvû elõadás!) Hajnáczky Tamás (öregdiák): Elveszett talentumok a Kádár-rendszer cigánypolitikájának bûnei Hámori József (akadémikus, volt mûvelõdési miniszter): Tehetség és alkotóképesség Holman Ágoston, Juhász Gábor: Elérhetõ horizont

NOVEMBER

11.)

Horváth Sándor (pilóta): Mitõl repül a repülõgép? Kasánszky Gergely (nyomozó): Farkasok a bárányok között - bûnözésrõl Kellermayer Miklós (sejtbiológus): Talentum a teremtésben Kiss János (vezetõképzõ szakember): A tehetségmenedzser munkája Kocsis Istvánné (ápolási igazgató): Emlékezzünk a magyarországi ápolórendekre Kovács Andrea (a Hír TV Célpont c. mûsorának szerkesztõ-riportere): „ Bizalmas" beszélgetés a tényfeltáró újságírásról Lantos Lóránt (a Genertel Biztosító igazgatója): Keresztényként az üzleti életben Lõw Péter (biológus): Szemünk fénye Lukácsi Huba (a Latinovits Diákszínpad vezetõje): A katolikus liturgia a dramaturgiában Megyesi Péter: Budapesttõl Csíksomlyóig gyalog Mohos Márta (muzeológus): Az ápolónõi hivatás példaképei, a „ Márták" Molnár Botond: Folk blues: egy élõ népzene gyökerei, hajtásai Nagy Gergely (barlangász): A barlangok szépségei dr. Pálffy László (játékfeltaláló): Talentum minden korosztály számára - a játék szeretete Rapkay Bence (öregdiák): Nézz szét Európában! avagy élnek-e kenguruk Ausztriában? Sárospataki Barnabás: 40 nap alatt másfél millió lépés Schulek Ágoston (a Magyar Atlétikai Szövetség örökös elnöke): A tehetség nem elég! „ A sport mindenre megtanít" Szabó Zsolt Gábor, Csótiné Hajdú Valéria: Vakok és tehetségesek Szentendrei Tibor: Forrest Isten gondviselõ tenyerén - mozgássérültekrõl Ugron Zoltán (Mány polgármestere): „ Na, nehogy má'": Mit lehet tenni, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk Zombori Ottó (csillagász): Világképeink kudarcai

9


2011.02.24.

10

16:27

Page 10

E L K E Z D Õ D Ö T T

Veni Sancte 2010. szeptember 1. (szerda) A Tanévnyitás napja Benedicite! … Dominus! Kedves Lányok és Fiúk! És Kedves Mindenki Más, akik most velünk vannak-vagytok a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium - 2010/2011-es tanévének - megnyitó ünnepségén! Nagy örömmel, szeretettel, tisztelettel és bizalommal köszöntöm Kedves Valamennyiüket-Valamennyiõtöket! Mai napunk - bár történései hasonlítanak a korábbiakhoz - mégsem szokványos rendben zajlik azonban, aminek lényege, hogy fontos és kedves vendégek tiszteltek meg bennünket tanévnyitó Veni Sancte fohászkodásunkon és iskolai ünnepségünkön. Így azután hadd köszöntsem valamennyiünk nevében megkülönböztetett, de õszinte örömmel és tisztelettel Tarlós István, Rétvári Bence és Hof fmann Tamás urakat, mint jelentõs közéleti szerepeket viselõ-vállaló, feladatokat teljesítõ személyeket, akiknek munkája és tevékenysége egyáltalán nem lehet közömbös számunkra, hiszen olyan megbízatások és vállalások mentén teszik a dolgukat, amelyek a jövõ ígéreteit hordozó tanulóifjúság, a fiatalok lehetõségeit, talán sorsukat, életkilátásaikat és távlataikat is befolyásolják, alakítják, akár átalakíthatják. Az államiság kereteiben is szervezett-szervezõdõ társadalom ügyeivel-dolgaival foglalkozva, a közösség problémáinak és feladatainak megoldására tett és teendõ erõfeszítések mentén érzékenyen és komolyan tájékozódva kell érdemben munkálkodniuk jó elgondolások kidolgozásán és megoldások megvalósításán. Vagyis állandó és közvetlen kapcsolatban kell lenniük a való élet dolgaival, jelenségeivel és folyamataival, ismerniük kell = jól kell ismerniük a rájuk bízott ügyeket-dolgokat. Vagyis kapcsolatokat kell tartaniuk. Adott esetben akár

velünk is. És ez a mostani helyzet pont ilyesmirõl szól. Köszönjük ezért, hogy eljöttek hozzánk! Legyenek tehát üdvözölve! Sokszor hivatkoztam már azt az egyszerûen, de hittel és bizalommal kifejezett keresztény alapvetésû maximát, hogy „ Az okos ember, mielõtt tenne valamit, gondolkodik, a még okosabb ember pedig mielõtt gondolkozni kezd a teendõkön imádkozik." Mi rendszerint minden komolyabb vállalkozásunk elõtt igyekszünk így tenni. Hogy kialakuljon bennünk az a lelki-szellemiakarati összeszedettség, ami elengedhetetlen a higgadt és józan gondolkodáshoz és a határozott és lendületes, fõleg azonban a szívós és kitartó, a nehézségekkel elszántan szembenézõ munkához. És egy tanév igazán komoly és méltó kihívás. Amire újra és újra meghívjuk magunkat, meghívjuk egymást. És nagyon tudatosan számítunk ebben a dologban-ebben a munkában mindenkinek a jóindulatú segítségére, akinek valamilyen módon köze van dolgainkhoz. Ezt azután lehetõségeink és munkánk szerint igyekszünk is meghálálni. Tisztes munkával, tisztes teljesítménnyel. Valamiféle valós érték felmutatásával, összegyûjtésével, továbbadásával. Vagyis együttmûködésrõl, közös erõfeszítésrõl, egymás segítésérõl, kölcsönösségrõl, együtt-közösen növekedésrõl szól a történet. Azt akarjuk, hogy errõl szóljon a történet. Errõl szóljon a világ. A mi világunk. A mi kis világunk, de ha lehet = akár nagyobb léptékben is ez valósuljon meg. Például egy hazányi léptékben. De akár azon túl is. Bizony a ciszterci iskoláztatási, pedagógiai feladatvállalás körbefonja-hálózza a fél világot, és mi ennek a munkának igyekszünk a ránk esõ részét


2011.02.24.

16:27

Page 11


tisztességesen végezni-elvégezni. Valamennyiünk, hazánk és az egész Anyaszentegyház javára. Ezért is igyekszünk bizalommal kinyújtani a kezünket. Abban a reményben, hogy barátokra lelünk, akik megszorítják kinyújtott kezünket és segítenek bennünket ebben a törekvésben. Úgy gondolom, úgy érzem, hogy a mai együttlétünk, kedves vendégeink, minket meglátogatóink gesztusa révén is megerõsíthet abban a reményünkben, hogy van esélye a dolognak. Van esélye a dolgunknak. Van esélye a tanévünknek, de akár azon túl is. A sors kifürkészhetetlen, de mégis következetes akaratából Tarlós István úrral jó néhány évvel ezelõtt volt alkalmunk találkozni iskolánk dísztermének színpadán, amikor az akkori diákkamarások kb. 2 tucatnyit kitevõ köre egy beszélgetésre hívta õt annak kapcsán, hogy az akkor óbudai polgármesteri feladatokat vivõellátó Tarlós úr éppenséggel két egészen aktuális, sõt akut ifjúsági problémával kapcsolatban egészen újszerû és valóban igazi megoldásokat keresõ-kutató módon foglalkozott és tett nemcsak nagyon is ésszerû javaslatokat, hanem konkrét intézkedéseket foganatosított a megoldás reményében. És valóságosan közelebb kerültünk a problémák megoldásához. Az egyik az akkor még sokkal ziláltabb, zavarosabb és „ koszosabb"

11

Sziget-fesztivál ügye volt a néha elviselhetetlen zaj-, hulladék- és bûnözés-szennyezéssel megterhelve, a másik pedig az egész várost pocsékba hajító graf fitizés ügye. Akkoriban magunk is itt, a Szentimrében kénytelenek voltunk szembenézni ezekkel a dolgokkal. Elmondanám, hogy felettébb üdítõ volt látnitapasztalni, hogy Tarlós István milyen komolyan, sõt mélységesen tájékozott volt az ifjúságot érdeklõ-foglalkoztató ügyeket-dolgokat illetõen és azt is, hogy mennyire fontosnak tartotta legkülönfélébb érdekek kiegyensúlyozását (pl. a pihenni-nyugodni vágyó nagyszámú lakosság-polgárság jogos igényeinek, de a normálisan szórakozni szándékozók igényeinek kielégítését is rendezett körülmények között. Azt, hogy mennyire józanul és hiteles arányérzékkel törekedett különbséget tenni a teljességgel fantáziátlan bugris és bunkó firkálók és egyes kiváló, sõt mûvészi érzékkel rendelkezõ rajzolók között. Ésatöbbi. Az mindenesetre egyértelmûen bebizonyosodott valamennyiünk számára, hogy nagyon lelkiismeretesen és a fontos dolgokat a kevéssé fontosaktól vagy megtévesztõektõl jó érzékkel megkülönböztetve vizsgálta a jelenségeket, kereste a reális és kivitelezhetõ megoldásokat a problémákra.


12

2011.02.24.

16:27

Page 12


Nos, itt és most azt kérjük és várjuk tõle, hogy mai válságokkal küszködõ világunk körülményei közepette, új tanévünk indításakor ossza meg velünk gondolatait azokkal a feladatokkal, sõt feladványokkal kapcsolatban, amelyekkel a közelebbi vagy távolabbi jövõben szembesülni fogunk, hogy a felmagasodó kérdésekre jó válaszokat tudjunk adni. Végül is lenne itt ez kis munka, egy kis tennivaló, egy komoly feladat. Meg kell oldani az elõttünk álló tanévet. És ez komoly munka lesz. Nem szeretnénk tévútra, netán zsákutcába sodródni. Eltökéltek vagyunk a tekintetben, hogy jót szeretnénk csinálni. Az iskola természetes módon a sajátos munka- és

feladatmegosztás, a felelõsségvállalás, valamint a segítõ összemûködés színtere, ami mindnyájunkra érvényesen támaszt követelményeket. Mi ehhez Isten segítségét szoktuk kérni. Isten pedig a legtöbb esetben embereken keresztül szokta kegyelmét és áldását közvetíteni. Vagyis embert küld emberhez. A tanévkezdés a nagy nekigyürkõzés, nagy elhatározások pillanata. Én azt remélem, abban bízom, hogy ezúttal is megeshet velünk egy ilyen emberi egymásra találás. Itt most magunk között. Hadd lehessen így, hadd történhessen meg.

Párdányi Miklós


2011.02.24.

16:27

Page 13

I N T E R J Ú

13

Don Boscótól Szent Imréig INTERJÚ BARLAY BENCE

TANÁR ÚRRAL, AZ ALGIMNÁZIUM ÚJ TAGOZATVEZETÕJÉVEL

Tanár Urat nemrég nevezték ki az algimnázium vezetõjének. Milyen feladatai vannak egy tagozatvezetõnek? Az elsõ négy évfolyam életének koordinálása, az osztályfõnöki munka segítése, támogatása. A korosztállyal kapcsolatos nevelési kérdésekben iránymutatás, adminisztrációs, illetve tanulmányi ellenõrzés. A legkedvesebb a programszervezésben való részvétel. Sok idõt töltött a Don Boscóban, miért jött el onnan? Nagyon szerettem a Don Boscót, 17 éven át tanítottam ott. Azonban mindig volt bennem érdeklõdés, vágy, hogy egyszer kipróbáljam, milyen is lehet középiskolában tanítani. 2009 júniusában Igazgató úr felhívott, hogy nincs-e kedvem átjönni a Szent Imrébe. Csak néhány napom volt a döntés meghozatalára. Az eredmény: itt vagyok. Mennyire más egy általános iskolában tanítani, mint itt? A gyerek itt is, ott is ugyanúgy gyerek. Ráadásul az algimnázium évfolyamai lefedik az általános iskola felsõ tagozatát. Alapvetõ különbség a fõgimnáziumi korosztályban van, hiszen õk nincsenek jelen egy általános iskolában. A 16-17 éveseknél már megjelenik a céltudatos készülés a jövõre, az orientálódás az egyetemi szakok felé. Ezzel a korosztállyal már több mindent úgy lehet megszervezni, mintha felnõttek lennének. Nemcsak ötletelnek, hanem a megvalósításban is aktívan részt vesznek. Legnagyobb különbség talán a méretekben van. Elõzõ iskolámba körülbelül feleannyi gyerek jár, mint ide, az osztálylétszámok is jóval kisebbek, így a légkör nagyon családias. Vannak olyan dolgok, amiket át lehet hozni ide is? Mindenképpen. Azonban ahhoz, hogy megértsük a don boscói nevelés lényegét, elõször egy kicsit róla, a rendalapítóról kell mesélnem. Don Bosco a XIX. század közepének, második felének nagy hatású iskolateremtõ egyénisége volt. Torino ipari szegénynegyedének gyerekeivel foglalkozott. Tisztelte és nem lenézte õket, mint akkoriban sokan mások. Értelmet akart adni életüknek, szabadidejüknek, hogy ne az utca nevelje õket. Módszere nagyon szerencsés keveréke a nevelésnek és a tanításnak, a szakkörnek, az önképzésnek, a sportköröknek és persze nem utolsó sorban a hitéletnek. Nevelési elképzelése az általa alapított Oratoriumban teljesedett ki. Ebben a rendszerben nagyon fontos az osztályfõnök, a tanár személyisége, képzettsége és természetesen példamutatása. Sokat legyen a rá bízott

A tavalyi német est fõszervezõje volt gyerekekkel, minél több közös, színvonalas programot szervezzen nekik. Egészséges egyensúlyban neveljen és tanítson. Nekem ilyen az ideális osztályfõnök. Don Bosco sikerét, mai aktualitását igazolja, hogy a szalézi iskolákban jelenleg szerte a világon mintegy 17 ezer szerzetes és munkatárs foglalkozik több százezer fiatallal. Igaz, hogy hozzánk alapvetõen nem a „ szegény negyedbõl" jönnek a diákok, de korunk aktuális problémái, kihívásai miatt a szalézi megelõzõ módszerek közül jó néhány nálunk is sikeresen alkalmazható. Mit tart fontosnak a gimi életében? Válaszomat azzal kezdeném, hogy szerintem nagyon jó itt diáknak lenni. Rengeteg olyan „ plusz" van az iskola életében, ami értelmes többletet jelent egy tizenéves gyerek számára. Hosszan sorolhatnám azokat a tevékenységeket, amelyek közül válogathattok. Jónak tartom, hogy itt mindenki találhat kedvére való szakkört, sportolási lehetõséget, kiélheti színészi ambícióit, cserkészkedhet… Nagyon pártolom a nyolcévfolyamos gimnázium létezését. Hiszem, hogy ez a nyolc év a kamaszkor legfontosabb periódusát jelenti, és jó, ha a diákok ezt az idõszakot egy átfogó nevelési rendszerben,


2011.02.24.

16:28

14

Page 14

I N T E R J Ú

A gólyatáborban is van mit csinálni...

A november 12-i Szent Imre-bált a fõgimnazistákkal együtt szervezi. Milyen elgondolásai vannak a bállal kapcsolatban? Mostanában több fórumon elmondtam, hogy jelenlegi feladataim közül, nehézsége, intenzitása ellenére a bál szervezése a legkedvesebb. Ennek oka, hogy nagyon jó együttdolgozni egy lelkes, kreatív fõgimis csapattal. Alapvetõ elképzelésünk, hogy színvonalas, változatos programot állítsunk össze. Vendégeink, csíkszeredai testvériskolánk diákjai fogják táncukkal megnyitni a bált, majd táncházat is tartanak. Lesz karaoke; „ Fekete-lyuk" címmel ügyességi feladatsor; „ Beugró" és más szituációs játékok; Teaház „Jazz-sziget" néven élõzenével; táncos buli Vas tanár úrral és természetesen játékterem meg büfé gofrival. Remélem, hogy mindenki megtalálja a fenti programok közül a kedvére valót. Köszönöm a riportot!

elgondolás szerint élik át. Én ebbõl a nyolc évbõl az elsõ négynek vagyok a felelõse. Ötödik, hatodik évfolyamon rakjuk le az alapjait a SZIGes létnek. Magyarul ez az „ összeszokási" idõszak. Ebben talán az átállás a legnehezebb, hiszen itt kell általános iskolásból gimnazistává válni. Fontos, hogy kisiskolásaink motiváltak legyenek, felkeltsük figyelmüket a nekik késõbb fontos tantárgyak iránt. De legalább ilyen hangsúlyos az osztály közösséggé, csapattá formálása. A rengeteg kirándulás, osztály- Banditaként egy program mind ezt a célt szolgálja. A keretmese-jelenetben következõ ciklus a 7-8. Hetedikben válik teljessé a tanult tantárgyak palettája. A nyolcadikkal együtt ez már kicsit az orientáció idõszaka. Sokakban ekkor alakul ki a fokozott érdeklõdés egy-egy tantárgy iránt, ami majd elvezet a végsõ választáshoz. Mit jelent Tanár úr számára a SZIGesség? Egy igényes értékrend elfogadását, nyitottságot, kritikus szellemet és nagyfokú kreativitást. Fontosnak tartom a csapatszellemet is, de nemcsak osztály-, hanem tágabb szinten is. Jó lenne, ha ez a csapatszellem nemcsak a szórakozásban, sportban valósulna meg, hanem a ránk, rátok váró feladatok megoldásában is. A Szent Imre-bál szervezése közben

Lógó Benedek (11.b)

Az adventi bécsi kirándulás ötlete az õ nevéhez fûzõdik


2011.02.24.

16:28

Page 15

G Ó L Y A T Á B O R

15

Egy felejthetetlen vadnyugati gólyatábor Mindig élmény hatalmas hátizsákkal érkezni a suliba, aznap (szept. 9.) is izgatottság fogott el, vajon milyen lesz a gólyatábor, aminek a szervezésébe elõzõleg annyi energiát fektettünk. Néhány tanóra után a Délibõl vonatoztunk Bodajkig: már az utazás is nagyon vidám hangulatban telt, így az utána következõ hosszú gyaloglást sem bántuk. A táborhelyre való megérkezés után, pihenésképpen mindenki nekiállt, hogy a feladatát intézze, feltérképezze a területet. Vacsora után pedig több órás diákkamarás megbeszélést tartottunk. A péntek reggelre alig emlékszem, a délelõtt folyamán mindenki legalább két helyen volt egyszerre: a saját teendõi után futkosott és a keretmesére készült. Remek kis sztorit dobtak össze a szervezõk, melyben a Vadak bandája és a Delta prérik csaptak össze egymással, mivel a tábor helyszíne a vadnyugat volt. A „próbákat" is élveztük, a szemerkélõ esõ sem szeghette kedvünket, és végül a keretmese-elõadás is jól sikerült. Idõközben, ha volt egy kis szabadidõnk, összeültünk beszélgetni, játszani, kártyázni, ismerkedni, hiszen ennyi ismeretlen ismerõs között mindig akadt valaki, akivel jó volt cseverészni. Miután megjöttek a gólyák, megkétszerezõdtek a tennivalók: állandóan akadt gyerek, aki épp nem tudott mit kezdeni magával, így az ötödikesekkel belekezdtünk az Én székem játékba. Végül csak szervezõk maradtunk a játékban... Végül is, ameddig a "konyhamalacok" nem tálaltak, lefoglaltuk az 5. osztályosokat, azután pedig Schulek tanár úrral és zenekarával közös éneklésbe kezdtünk. Annyira jó volt a hangulat, hogy nehezen álltunk fel, hogy továbbmenjünk a következõ program színhelyére, az erdõbe. Az éjszakai akadályverseny számunkra is élmény volt: ugyan több órát kellett várni, amíg végigmennek a kilencedikesek a pályán, de jó társaságban gyorsan repül az idõ, fõleg ha farkasokkal ijesztgetik az embert és horrorisztikus történetek adják a

fõ témát. Az utolsók, akik hazakísértek egy csapatot, már szombaton érkeztek meg. Nem aludtunk sokat, de egy szervezõ mindig lelkes: a délelõtt folyamán játékok, harci bemutató és kézmûveskedés foglalta le a gólyákat, míg a „szabad" szervezõk Barlay tanár úrral tovább szervezkedtek. Az akadályversenyt követõen a fürdõkben megkezdõdött a csúcsforgalom, Palenik tanár úr vacsoráját elpusztították, és fáradhatatlanul pörögtek Endrõdi tanár úr táncházában. Mivel az esõ nem akart elállni, a tábortüzet bent tartottuk az étkezõben: a szervezõk egy vicces és hangulatos darabot dobtak be, a jókedvet pedig növelte az új osztályok elõadása. Valamennyien együtt tapsoltunk, énekeltünk, játszottuk, egyszóval nagyszerûen éreztük magunkat. Aztán jött a gólyaavatás: ezúttal is jó volt látni, hogy milyen lelkes a jövendõ szentimrés nemzedék… A napot az elmaradhatatlan buli zárta, ahol a szervezõk és gólyák együtt táncoltak és mulattak. Vasárnap délelõtt mindenki pakolt (titokban talán kicsit sirattuk a gyorsan elrepült hétvégét). Tömött buszokkal indultunk meg Zirc felé, de ez is jó alkalom volt a további ismerkedéshez. Tartottunk egy énekpróbát, hogy aztán a misén jókedvûen együtt daloljunk. Bekapkodtuk az ebédet és elindultunk, hogy elõkészüljünk a meseerdõre: sápítozó kirabolt hölgyek, kocsisok és banditák kiabálásától volt hangos a zirci arborétum. Mielõtt végleg elbúcsúztunk volna egymástól, hirtelen ötlettõl vezérelve belekezdtünk az 5.-esekkel való játékokba, amit senki nem akart abbahagyni. A suli elé érkezve óriási kavalkád, hálás gyerekek, búcsúzkodó szervezõk, integetõ kezekkel találkozhatott az arrajáró… Hát az ilyen hétvégékért IS megéri szentimrésnek lenni …

Takács Timea (11.c)


16

2011.02.24.

16:28

Page 16


„Amit megcsináltunk, az jól sikerült” INTERJÚ KÖLLÕD CSABÁVAL, Évek óta a Diákkamara tagja vagy, második éve az elnöke is; mit élvezel leginkább a „munkádban"? Hogy sok olyan embert ismerhettem meg, akikkel lehet együtt dolgozni és ötletelni. Ezen felül bármikor számíthatok rájuk, ha segítség kell. És persze ne felejtsük ki a sorból a gólyatábort, amely nélkül szinte már nem is lehet szentimrés az ember. Hogyan kezdõdött az egész táborszervezés, mennyi fáradság van benne? Mint az elõzõ évben, most is május körül szóltunk egy pár embernek, hogy kéne jönni segíteni. Ezt követõen egy gyûlésen szépen kiosztottam a feladatokat, aztán bíztam benne, hogy hamar elkészülnek munkájukkal a felelõsök. Ez persze nem ilyen egyszerû, úgyhogy jó sokat kellett rohangálnom az emberek után, mire kisajtoltam belõlük valamit. Tisztelet a kivételnek. Az idei gólyatábor keretmeséje a vadnyugat volt, hogy jött ez az ötlet? Az elõzõ két évben igyekeztünk a magyar történelemhez kapcsolódva találni valamit. Idén viszont kifogytunk az ötletekbõl és ezen felül nem akartunk

A GÓLYATÁBOR FÕSZERVEZÕJÉVEL

olyan témát sem választani, ami az elmúlt hét évben volt. Így hát kisebb fejtörés után ebben állapodtunk meg. Mi volt szerinted a legszórakoztatóbb program a hétvégén, amit a gólyák és szervezõk is egyaránt élveztek? A nagy esõ ellenére, ami idén volt, a gólyák nagy örömmel érkeztek vissza a nappali akadályversenyrõl. És ha az esõben való ácsingózást leszámítjuk, akkor szerintem elmondhatjuk, hogy a szervezõk is nagyon élvezték. Mint a gólyatábor fõszervezõje, milyennek találtad ezt a hétvégét, hogy sikerült? A gólyáktól csupa pozitív visszajelzést kaptunk a nagy esõ ellenére. Szervezõi oldalról azt mondanám, hogy az idei tábor rengeteg tanulságot hordoz magában, amire legközelebb oda kell figyelni. De amit megcsináltunk, az jól sikerült. Külön köszönet annak a pár embernek, akik egész nap pörögtek, nem törõdve azzal, hogy jó pár mínusz óra alvást begyûjtenek, és minden energiájukat beleadták a munkába, hogy a tábor úgy valósuljon meg, ahogy azt elterveztük.

Nappali akadályverseny A szombat nem valami sok alvással indult, ennek ellenére a délelõtt folyamán tevékeny munkába kezdtünk: Barlay tanár úr és szervezõi csapata a nappali akadálypálya elõkészítésével foglalatoskodott. Nyilakat készítettünk a tájékozódáshoz, spárgát vágtunk, lufit fújtunk, a pálya útvonalát jelöltük ki, a kelléket szedtük össze, újabb és újabb feladatokat találtunk ki, felállítottuk az akadályokat, végignéztük a helyszíneket, folyamatosan egyeztettünk az osztályfõnökökkel és legalább tízszer végigmentünk a saras útvonalon. Mindezt lelkesen és örömmel csináltuk, élveztük a munkát és egymás társaságát, ezért is sikerült olyan remekül a program, mert együtt tudtunk mûködni és jó csapatot alkottunk. Habár egész délelõtt szakadt az esõ, úgy döntöttünk, ez is része lesz a játéknak, és mindenképp kint tartjuk a versenyt. Elõször a 9. osztály csapatai mentek végig a

csúszós, csalános pályán, ahol különbözõ feladatokat kellett teljesíteniük: szétválogatni a babokat egy szívószál segítségével, vízibombán taposni, átkelni a megáradt patak fölött egy kidõlt fán, zsákban ugrálni, egy madzagot követni csukott szemmel a bozóton keresztül, lisztet fújni és egyéb érdekes, csapatformáló feladatokban részt venni. A sort az 5.-esek zárták, akik már térdig mocsárban jártak és valószínûleg soha életükben olyan koszosak nem voltak, mint akkor. Minden csapatnak volt 1-1 kísérõje a szervezõk vagy akár a tanárok közül: õket sem kíméltük, majdnem mindenben ugyanúgy részt kellett venniük. A kezdeti nehézségek ellenére a program bevált és úgy tûnt, a gólyák élvezték.

Az akadályverseny diákszervezõje: Takács Timea (11.c)


2011.02.24.

16:29

Page 17

17


Meseerdõ Mindenkinek nagyon tetszett a meseerdõ ötlete, amit nem mi találtunk ki, hanem egy bevált cserkészprogram. Nem akartuk, hogy a gólyatábor az ötödikeseknek ugyanolyan legyen, mint a kilencedikeseknek, így direkt egy olyan programmal akartuk színesíteni a napirendet, amit csak nekik címzünk, úgy, mint a kilencedikeseknek az éjszakai akadályversenyt. Ezek a meseerdõk általában jól szoktak elsülni cserkészkörökben, mivel a kisebbeket megragadja a keretmese, bele tudják könnyen helyezni magukat, és izgalmas is számukra. Nagyon hálás tehát ez a feladat, bár voltak nehézségek a szervezésben. Nem tudtunk helyszínt találni elõször, végül a zirci arborétumot választottuk, ami szerintem nagyon jó döntés volt, mert rendelkezésünkre állt az arborétumról egy elõre elkészített térkép, nem voltak nagy távolságok és még a környezet is mesés volt. Nehézséget okozott ugyanakkor, hogy a szervezõk nagy része se ismerte a mese erdõt mint mûfajt, de ahhoz képest szerintem nagyon jól megoldották, és jól bele tudták magukat élni a szerepbe. Köszönöm is nekik a rengeteg segítséget! Valóban jól sikerült szerintem, bár ezt nem tõlem kell kérdezni, hanem az ötödikesektõl, õk voltak ugyanis a célközönség. Az biztos, hogy a gólyatábort még most is emlegetik néha a folyosón, ha találkozom velük. Nagyon fontos, hogy mindez jó élményként maradjon meg a gólyák emlékezetében, ezért kiemelten figyeltünk arra, hogy megtaláljuk a határvonalat a vicces, nem

mindennapi próbatételek és a sértõ, és megalázó feladatok között. Tartalmas programot akartunk csinálni, ami szerintem sikerült is. Áldozatkész munkáját minden segítõnek köszönöm! Rajtunk áll, hogy szeretnénk-e ilyet jövõre is csinálni. Az biztos, hogy akkor már sokkal könnyebb lesz, hiszen van egy halom anyagunk és tapasztalatunk a szervezésrõl, amit felhasználhatunk a következõ évfolyamok számára.

A meseerdõ szervezõje: Kolossváry Nóri (10.c)

A FORINTOS BENCE ÁLTAL KÉSZÍTETT GÓLYATÁBORI RÖVIDFILM MEGTEKINTHETÕ AZ ISKOLA HONLAPJÁN, A WWW.SZIG.HU FÕOLDALÁN.


18

2011.02.24.

16:29

Page 18

M E G E M L É K E Z É S

Emlékezés és megemlékezés Nem mindegy. „Az '56-os forradalomra emlékeztünk pénteken" - ez hülyeség, mi, középiskolások nem emlékezhetünk rá, akik meg éltek akkor, azok nem csak az ünnepségen emlékeznek rá. A forradalomról emlékeztünk meg. Ha mi nem is éltünk akkor, a magyar nemzet emlékeiben él és mindig is élni fog az 1956-os forradalom és szabadságharc. Az ünnepségek feladata pedig az, hogy mélyebben megértsük ezeknek az eseményeknek az értelmét, jelentõségét. A 11.c osztály mûsora egy képzeletbeli család ötvenhatos emlékeit mesélte el. Az elõzõ évi mûsorok a szabadságról, nemzethez tartozásról, nemzeti érzelmekrõl és a magyar történelem egészérõl adtak át elvont gondolatokat. Nagyon helyesen, az idei mûsor újból történetet mesélt. Ezzel folytatta a korábbi években megteremtett változatosságot, és megpróbálta egészen közelrõl bemutatni a forradalom résztvevõinek életét, érzéseit. Erre nagy szükség van, mert manapság, amikor néha már az öt évvel ezelõtt megjelent zenét is réginek nevezzük, hajlamosak vagyunk a megünnepelt eseményekre is egy kicsit úgy gondolni, mint egy szép mesére, ami „régen volt, talán igaz se volt". Pedig gondoljunk csak bele! Azokon az utcákon járunk ma is, ahol ötvennégy évvel ezelõtt a forradalmárok. A tömeg a Bem-szobornál gyûlt össze,

ami ma is ott áll a Bem József téren. Innen a Margit hídon átvonultak a Parlamenthez. A Sztálin-szobor, amit ledöntöttek és feldaraboltak, a mai Felvonulási téren állt. A Széna téren és a Corvin köznél, a harcok helyszínein mindennap rengetegszer halad el a villamos. A Móricz Zsigmond körtéren is harcoltak. Lehet, hogy mindennap arra mész; eszedbe jut-e egyszer is? Tüntettek a Deák téren, a Bartók Béla úton, az Astoriánál. Tankok haladtak el mindenfelé, lövések hallatszottak talán még ott is, ahol laksz. Ugyanilyen fontos, hogy a forradalmárok és szabadságharcosok nem képzett katonák voltak. Fiatalok, egyetemisták, sõt, középiskolások; lehet, hogy egynéhány közülük éppen ide járt, ebbe az épületbe. Gondold csak el! Bent ül a matekórán, abban a teremben, ami ma a Te osztálytermed; leckét másol a szünetben, háta mögött kigúnyolja a tanárt, utána hazamegy a szüleihez; egy hét múlva fegyverrel a kezében orosz tankokra lövöldöz és meghal a hazájáért. Ez nem csak történelem! A megemlékezési mûsor errõl szólt. A fõszereplõ férfi, a felesége és a fiuk éppen ugyanolyan család volt, mint Te és a szüleid. Csak a világ volt más körülöttük. Ezért változtathatták meg a történelmet. Ezért emlékezünk meg róluk. Marczell Márton (12.a)

Élõadás - '56 A 11.C (SZENT MÁRK Eleinte elég reménytelennek tûnt minden. Csak úgy „ sántálkodott" a darab. Mondjuk a szereposztás, már ami a fõbb szereplõket illeti, elég egyszerûen ment: osztályunk vezére csak megnevezett néhány diákot, mi pedig vakon engedelmeskedtünk, bár kezdetben nem mondhatni, hogy az osztály túl lelkes lett volna. Nem tudtuk, hogy mi fog kisülni ebbõl az egészbõl, és persze izgultunk is rendesen, mert hát azért mégiscsak a Szent Imre az Szent Imre, egy ilyen iskola elé nem tehet le akármit az ember. Azt, hogy a többi szerepet ki játssza, már kicsit nehezebb volt kitalálni, a jelentkezõk kezei nem hogy erdõt nem alkottak, de még egy kis facsoportot sem (ezt én személy szerint annak tulajdonítanám, hogy

OSZTÁLY) ÜNNEPI ELÕADÁSA

néhányan nem tudták elhinni magukról, méltók rá, hogy emléket állítsanak az 1956-os forradalom és szabadságharc hõseinek). Azonban hála osztályfõnökünk szeretõ szigorának és szervezõkészségének, ez a probléma sem jelenthetett akadályt. A kezdeti kedvtelenség ellenére mindenki lelkiismeretesen járt a hajnali próbákra. Így visszagondolva talán ezek voltak a legszebb pillanatok. Látni, hogy mindenki együtt van, itt van, és teszi, amit kell. A közös nehézségek köztudottan még jobban összekovácsolnak egy közösséget, nem volt ez másként a mi esetünkben sem. Merem állítani, hogy szinte mindenki egy új oldaláról mutatkozott meg. Az osztály, darab iránti lelkesedésének és érdeklõdésének a


2011.02.24.

16:29

Page 19


legnagyobb löketet talán az adta, hogy Örs tanár úr beígérte az elõadás elõtti utolsó három történelem óra elmaradását azzal a feltétellel, hogy mindenki komolyan veszi a feladatát. Senki sem tudja, miért, valahogy innentõl kezdve a próbákon megjelentek a jelmezek, a kellékek és a díszletek, a szövegek pedig kezdtek eleltünedezni a kezekbõl. Számomra hatalmas élmény volt, amikor nekünk, szereplõknek már nem kellett rendezõi utasításokat adni, vagy új ötleteket kitalálni: a darab életre kelt. Érzés után oldottuk meg pillanatok „Engedve gerinctelenségemnek és pénzszerzési viszketegségemnek, családom diverzáns elemeivel vettem fel a kapcsolatot, és kémtevékenységet folytattam az imperialista titkosszolgálat ügynökeként." „Rossz idõnek néz elébe, barátom. Az én órámat holnap reggel öt harminckor felhúzom. Magát is felhúzzák." „Ez már nem tüntetés, ez forradalom!" „Ledöntöttük a Sztálin szobrot! elnyomásnak! Szabadok vagyunk!"

Vége

az

„Szabadok vagyunk? Addig vagyunk szabadok, amíg nem jönnek az orosz tankok!" „Szabadság, demokrácia. Talán még nem jött el az ideje… Talán mindent túl hamar akartunk…" „…aztán Amerikában telepedtünk le. És megpróbáltunk élni. Túlélni mindent. És 1989-ben végre hazajöttünk. Mert lejárt a megszabott idõ. Hogy itthon újra otthon legyünk…" „A leigázott és bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon."

19

alatt azt, amit ésszel, ügyeskedéssel hosszú heteken keresztül sem sikerült. Természetesen hatalmas segítség volt számunkra Huba tanár úr jelenléte is. Igen sok hasznos tanácsot, ötletet kaptunk az '56-ot átélt rendezõtõl. A villamos jelenetét, amit filmes elemekkel is nehéz lett volna érthetõvé tenni, átadni a nézõnek, nos… a tanár úr segítsége nélkül nem tudom, hogyan vittük volna színpadra. A kemény felkészüléssel együtt úgy gondolom, most, hogy túl vagyunk rajta, mindenki jó szívvel gondol vissza a próbákra. Sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk. Ahogy osztályunk feje is megmondta, az a legfontosabb, hogy mi magunk élvezzük a darabot, át tudjuk élni, hiszen enélkül nem juthat el a nézõhöz semmilyen üzenet. Azt hiszem, ez maximálisan sikerült. Lõw Gergely (11. c)


2011.02.24.

20

16:30

Page 20

D I Á K S Z Í N P A D

Vendégségben Minden elõadás különleges és egyedülálló. Különösen igaz ez, amikor másik színpadon, másik városban, másik közönségnek adjuk elõ ugyanazt a darabot, amit itthon már annyiszor színpadra vittünk. Az õszi szezonban szeptember 22-én ellátogattunk Nagykõrösre (Arany János Kulturális Központ), szeptember 25-én Balatonszemesre (Latinovits Zoltán Mûvelõdési Ház) és október 8-án Szolnokra (Aba-Novák Mûvelõdési Központ) az immáron 18. alkalommal megrendezett országos diákszínjátszó fesztivál résztvevõjeként A mi kis városunkkal. A tavalyi tanév óta egy kicsit leporoltuk, felújítottuk a darabot. Néhány szereplõ lecserélõdött, ezzel egészen új színt kapott az elõadás. A három vendégszereplés egészen különleges élmény volt számunkra. Nagyobb színpad, színházi hangulat. Talán csak Balatonszemesen érezhetõ ugyanaz a családias, meghitt hangulat, mint ami a Békefi teremben vár minket minden elõadáson. Számunkra egy-egy elõadás olyan, mint egy lelkigyakorlat. Ez az érzés még a nagyszínpados elõadásokon sem tûnt el, sõt, talán még fel is erõsödött. Még akkor is, ha a közönség soraiból nem mindenki volt olyan fogékony a darabra. Az elõadások, bármennyire is élveztük õket, testileg és lelkileg is kifárasztottak minket, de vendéglátóink gondoskodtak az ellátásunkról, és bõséges vacsorával vártak minket. Hazatérés után ismerõs látvány a Szent Imre elõtt egy sor elcsigázott diákszínpados, amint ásítozva díszleteket és jelmezeket cipel. Majd hazaérve gyorsan álomba zuhan. November 5-én vár minket Biatorbágy, ahol újabb élményekkel gazdagodhatunk, és reméljük, hogy ismét egy különleges elõadással ajándékozhatjuk meg a közönséget.

K. Zs.

Lukácsi Huba, a Latinovits Zoltán Diákszínpad vezetõje kollégái, volt és jelenlegi tanítványai körében, 2010. augusztus 30-án.


2011.02.24.

16:30

Page 21


21

Sütemények a temetõben Mit képzelünk el, amikor meghalljuk a „temetõ" szót? Egy nagy területet és sírköveket sûrûn egymás mellett. Mécseseket és virágokat. El is csodálkoztunk, amikor meghallottuk, hogy osztályprogramként a Kerepesi úti temetõben teszünk sétát, egy kis idegenvezetéssel. Még akkor is csodálkoztunk, de kellemesen meglepõdve, amikor beléptünk a temetõ kapuján. Egy parkot találtunk magunk elõtt, rengeteg fával, sok paddal, tágas, füves rétekkel. A díszes sírok, kripták elszórtan álltak, a temetõ hatalmas volt. Kísérõnk Sudár Annamária volt, aki korábban a mi iskolánkban is tanított. Minden egyes sírnál, amit megnéztünk, mondott nekünk néhány szót, érthetõen, érdekesen. Például sosem gondoltam volna, hogy egy temetõben fogom meghallgatni egy sütemény elkészítési módját, de megtörtént. Gerbeaud Emil, svájci származású cukrász sírjánál a zserbó helyes elkészítési módjáról is beszélt elõadónk. Kezdõ gondolata az volt, amit késõbb többször is felhozott, hogy az emberek a halottaikhoz szoktak kimenni a temetõbe. És nekünk vannak itt halottaink? Vannak-e itt számunkra kedves emberek, akik meghaltak, és hiányoznak nekünk? Mint kiderült, vannak. Mindenkinek van! Fekszenek itt olyan emberek, akiket az egész magyar nemzet a sajátjának érezhet. Ilyen személyek sírját is meglátogattuk. Például Görgey Artúr, aki az 1848-49-es szabadságharc tábornoka volt, sohasem vesztett csatát, és végül 98 évesen hunyt el. Itt nyugszik Semmelweis Ignác, az anyák megmentõje, aki rájött arra, hogy a szüléseket levezetõ orvosoknak klóros vízben kell kezet mosniuk. Megálltunk Bitter Illés sírjánál, aki iskolánk elsõ igazgatója volt. Láttuk Jókai Mór sírját, aki azt akarta, hogy egyszerû fakereszt álljon a sírján, de az utókor késõbb díszes építménnyel vette ezt körül. Hatalmas síremléket kapott Deák Ferenc és Kossuth Lajos, ehhez képest Vörösmarty Mihály, a Szózat költõje szerényebb sír alatt nyugszik. Petõfi Sándor ismeretlen helyen halt meg, de családtagjai itt vannak eltemetve. Minden meglátogatott sírnál leraktunk egy-egy mécsest,

tiszteletünket kifejezve a haza nagy személyiségei elõtt. Köszönjük az érdeklõdésünket felébresztõ és elgondolkodtató programot Sudár Annamária mûvésznõnek, akitõl megtanulhattuk, hogy ezek a híres emberek tényleg a mi halottaink is. A temetõi sétára szülõk és ismerõsök is jöhettek. Jöttek is néhányan, többen hoztak sütit (de nem zserbót…) Köszönjük nekik és Örs atyának is a szervezést.

Bethlenfalvy Péter (8.a.)


22

2011.02.24.

16:30

Page 22

C I S Z T E R C I

K Ö Z Ö S S É G

Kitüntetve... BESZÉLGETÉS BRÜCKNER ÁKOS ATYÁVAL, A BUDAI CISZTERCI SZENT IMRE PLÉBÁNIATEMPLOM PLÉBÁNOSÁVAL, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ARANY ÉRDEMKERESZT KITÜNTETÉSÉRÕL Gratulálunk a kitüntetéshez! Köszönöm! Mi volt a kitüntetés indoklása? Munkája mely területét emelték ki? Úgy fogalmaztak, hogy a teljes életmûvemért kapom. Ebbe beletartozik lelkipásztori tevékenységem, mely Isten ajándékaként vezérel. Úgy gondolom, hogy Miattatok, Veletek, Értetek ért a kitüntetés. Ez nemcsak személyre szóló, hanem sokkal inkább a Szentimrevárost érinti. Ez a kitüntetés felöleli a Tatabánya-Óváros egyházközségben kiépített közösségi életet; a kilenc papnevelésben töltött évemet; a kónyi, enesei, gyõrszigeti káplán éveket; a pappá nevelõdés örömeit, áldásait, próbatételeit; az elõtte a Postaforgalmi Technikum tanári szolgálatában eltöltött négy évemet. Ez csak egy részleges visszatükrözése annak, amit szüleimtõl, testvéreimtõl, rokonaimtól, a cserkészettõl, gyermekkorom Szentimrevárosától, a ciszterci neveltetéstõl és Sigmond Lóránt atya szolgálatán át kaptam. A Szent Imre Plébánia az egyik legnagyobb plébánia. A plébánia vezetésében milyen szempontokat tart fontosnak? A plébánia nagysága úgy értendõ, hogy igen intenzív itt az élet, vasárnaponként 4000-5000 ember látogat el ide szentmisére, a kápolnákat is beleértve. A plébánia és a SZIE számtalan közösségét gondozzuk. Szent Imre tiszteletére épült, ifjúsággal törõdõ, mûvelt emberek felelõsséggel vállalt közössége ez a plébánia. Egy-két éve fogalmaztunk meg három szempontot, amely végigkíséri a plébánia vezetését, életét. Elsõ szempontunk a tágulás. Fontos, hogy ne csak „ legeltessük", hanem törõdjünk a magunkat szomszédainkkal, a más gondolkodásúakkal, a közjóval, közügyekkel is. Ne csak egyenként foglalkozzunk az emberekkel, hanem úgy is, mint közösség, egyházközség. Erre tanított minket a Városmisszió, az a Márianosztrai zarándoklat, ahol egyik évben 60-70-en voltunk jelen, a közösség akkori jelentõs részeként. Fontos, hogy ez hûséges szolgálat jelen legyen, hogy igyekezzünk minél többeket bevonni Jézus szívügyének vállalásába. Második szempont az, hogy mélyüljünk el. Ne csak az alapvetõ Isten-kapcsolatot vállaljuk (szentmisén való részvétel, szentségekhez járulás), hanem lelkünk, közösségeink, családaink egészével, elevenen merítsünk Jézus barátságából, az Egyház vitalitásából, a Biblia

szeretetének, az ima mûvészetének szélesebb körû és kis közösségeket létesítõ vállalásával. A harmadik pont pedig az, hogy tartalmasabban, hitelesebben legyünk részesei a ciszterci lelkületnek, örökségnek, hagyománynak. Nagyon gazdag lelki kultúra, széleskörû lelki mûveltség birtokosai vagyunk. Van mit felfedezni, megosztani. Konkrétabban megfogalmazva törekszünk arra, hogy az elõzõ lelki pásztorok becsületével, hûségével megõrzött Szentimreváros részlegeit, csoportjait, adottságait összefogjuk. Ez 1989 után az elõzõ évtizedekkel szemben lehetségessé vált, és kötelességünk is lett. Az Egyház nem csak a sekrestyében egyház, nemcsak közösségekben fogható, hanem bátorító, összefogó erõ, ahogy ezt 1938-ban az Eucharisztikus világkongresszuson, 1991-ben és 1996-ban a pápalátogatások idején, vagy 2000-ben, a Millenáris évben is átéltük. A plébánia rengeteg emberbõl áll. Hogy tud ilyen sok emberre külön odafigyelni, személyes kapcsolatot fenntartani? Isten ajándéka, hogy szüleim, anyám igen empatikus volt. A katolikus, a kata-holon szó egész szerintit jelent. Igyekszem eszerint, mindezt realizálva élni. Számos vezetõtárson keresztül tudom az emberekkel a kapcsolatot fenntartani. Minél erõsebb a kölcsönös bizalom az ahhoz kellõ alázattal együtt, annál több reális, hatékony, bátorító, Istent dicsõítõ találkozásunk


2011.02.24.

16:31

Page 23

C I S Z T E R C I

van. Az utóbbi idõben ezek a jelenségek gyarapodnak, gazdagodnak. A II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy a Krisztusban élõ egyházközség a közösségek közössége. Ezért a plébánosnak az a dolga, hogy a közösségek vezetõinek a vezetõje, koordinátora, pásztora legyen. Mit üzen a gimnázium ifjúságának? Szívem mélyébõl mondom, hogy szívesen lennék velük személyesebb kapcsolatban. Helyet adok bármikor az iskolának, ha szüksége van rá. Ha igény volna rá, szívesen szolgálnám õket, például gyóntatással. Akiket személyesen ismerek közülük, azokat tisztelem, segítem, tanulok tõlük. II. János Pál pápát idézve a jövõ õrszemeit látom bennük. Mindenki kezébe adnám Tomka Ferenc barátom Biztos út címû könyvét. Ez megmutatja, hogyan lehet bátran, tisztán ismerkedni, udvarolni, házasságot kötni, egyre boldogabb családi életet élni, vagy pedig a papságot, vagy szerzetesi, illetve nõvéri hivatást vállalni.

Bánki Dorottya (11.c)

K Ö Z Ö S S É G

23


24

2011.02.24.

16:33

Page 24

V A L L A T Ó

Vallató Név: Párdányi Miklós Lajos (keresztapám után) József&Mária (szentcsaládszülõk) László (a király után, bérmanév) Születési idõ: 1944. november 25. Születési hely: Budapest Országa: Természetesen… (Sajnos „…romlott…") Városa: Természetesen… (Sajnos „…bûnös…") Étele: marhagulyás Itala: tokaji aszú, soproni kékfrankos, mentes Szentkirályi Színe: zöld/barna Állata: ló/kutya Autója: Mitshubishi Shogun + mindenféle betûk, valójában rozzant SEAT Leon 14 Könyve: Nincs, pontosabban túl sok van Költõje: Arany Jánostól Pilinszky Jánosig stb. Filmje: Kifulladásig, Éjszakai rohanás, Desperado, Kis nagy ember, Szegénylegények, áh, túl sok van! Színésze: Gregory Peck, Laurence Olivier, Robert De Niro, Jean-Paul Belmondo, Charles Bronson (60 éves koráig) és sokan mások Színésznõje: Sophia Loren, Meryl Streep, Audrey Hepburn, Hilary Swank és sokan mások Zene: Händel: Messiás; Krystof Pendercki mindenféle fals zenéi Példaképei: Marcus Vipsanius Agrippa, Szent László király, Don Bosco, Csaba testvér és sokan mások Hobbija: Alvás bárhol, bármikor (ha menne… így aztán nincs) Mesefigura: Az egér, a Nagy Grabovszky a Macskafogóból Barátok a suliban: Akad jó néhány (de nem nyilatkozom) Szerelem: Volt, van, lesz (egyszeri, ahogy az Ég akarja) Házasság: Egyszer érdemes kipróbálni. Válás: na, ne már! Félelem: Hogyne, mindig. Például most is. Halál: Ha menni kell, hát menni kell. Pénz: Tudnék vele mit kezdeni. Jelenits atyától hallottam, hogyha a szeretet eszközeként érvényesül, akkor nem is olyan rossz dolog. Életcél: „Az élet küzdelem." Vagyis a küzdés maga. (V.ö. Madách)

16 évesen Középen

Jóskás tanárként, a 70-es években

A 60. születésnapra kapott díszkarddal


2011.02.24.

16:34

Page 25

V A L L A T Ó

Mely tantárgyakat szerette leginkább és legkevésbé? Történelem, földrazj, biológia, testnevelés VS. nem is tudom, kifejezetten semmit se nem szerettem. Mi volt valaha a legrosszabb jegy a bizonyítványában és milyen tantárgyból? Közepes matekból (5. osztályban), jó fizikából (3. gimnazistaként), elégséges (orosz nyelv és stílusgyakorlat, másodéves egyetemistaként) Melyik országba utazna szívesen? Argentína, Thaiföld, Alaszka, mindenekelõtt pedig Montana (USA) Mely történelmi személyiséggel találkozna szívesen? - Wellington herceggel 1815ben, Waterloo után - Winston Churchillel 1941 karácsonyán - Mahatma Gandhival 1947ben - Hitlerrel a bunkerben 1945 április közepén - Sztálinnal 1953 februárjában - II. János Pál pápával az ezredfordulón Melyik történelmi eseményt látná szívesen? - a catalaunumi csatát - a vesztfáliai békék aláírási ceremóniáit (Osnabrück, Münster) - az 1552-es egri ostrom utáni gyõzelmi ünnepséget, - a japán kapitulációt a tokiói öbölben 1945-ben - Chuck Yeager hangsbességhatár áttörési tesztjét a Muroc támaszponton, 1947 októberében.

A farsangi tanári produkció szereplõjeként

Szerény névnapi köszöntés Mikuláskor...

Együtt a családdal

25

A gólyatáborban


26

2011.02.24.

16:35

Page 26

T E A H Á Z

„Csészés Pingvin" INTERJÚ SCHMUTZ ÁDÁMMAL Schmutz Ádámot kérdeztem, aki már két éve a teaház vezetõje. Azóta a teaház nagyon sok új programmal bõvült, és sokkal látogatottabbá vált a diákság körében. Ádám teaházas munkáját a suliban mindenhol megtalálható „csészés pingvinek" jelzik. Milyen érzés a teaházat vezetni? Kétoldalú. Egyrészt nagyon jó érzés, mivel 35 embert vezetek, és jó dolog, mikor minden olajozottan mûködik. Másrészt viszont furcsa, mivel velem egykorúakat vagy nálam nagyobbakat kell irányítanom. Honnan jönnek az ötletek? Csak úgy jönnek. Kipattannak a fejembõl, akár matematika vagy fizika órán.

Az idei teaház megnyitója fergetegesen sikerült. Neked mi a véleményed? Az idei megnyitó október 8-án volt. Fellépett az iskola hittantanára, Kolek István, aki stand up comedy-t adott elõ. 250 ember volt a megnyitón, amit nagyon jó érzés volt látni, mivel ez számomra azt jelenti, hogy érdekli a teaház az embereket. Nagyon nehéz és fáradságos munka volt megszervezni, de megérte. Miközben a köszöntõt mondtam, a fejemben kavarogtak a tennivalók: mûködni fog-e a hangosítás, megvannak-e a filter alátététek és a többi. De miután Kolek tanár úr a mikrofonhoz lépett, onnantól kezdve már csak az elõadást élveztem. Mögöttem 40 ember dolgozott, és minden jól mûködött nélkülem is. A tavaly nagy sikert aratott fagyizónak honnan jött az ötlete? A teaház vezetõségével találtuk ki a forgalom növelése érdekében. Mivel áprilistól már egyre kisebb a teaház forgalma a nagy meleg miatt, úgy gondoltuk, hogy a teaházat ideiglenesen átalakítjuk fagyizóvá. Így jött létre a Pingvin Sziget Fagyizó. A tavalyi próbaüzem

után reméljük, hogy április végétõl a jó idõ beköszöntével még nagyobb sikerrel fog mûködni a fagyizó. Miben rejlik a sikered? Nem ismerek lehetetlent. Amit eddig kitaláltam, azt sikerült is megvalósítanom. Úgy látom, hogy közel áll hozzád a tea szeretete, ez így van? Igen. Nagy tea- és teáskanna-gyûjteményem van, innen a teaház iránti szeretet. Sokat szoktam tanulmányozni a többi teaházat szabadidõmben. Az elõbb említetted a teaház vezetõségét, kik õk és miben segítik munkádat? 5 fõs a teaház kreatív csapata, akik segítik a munkámat: elõkészítik a programokat, felügyelik a rendet, segítenek a dekorációban és a beszerzésben. Milyen programok várhatóak az idén? Szeretnénk még több stand up comedy elõadást, tervem az, hogy meghívjak egy pár elismert humoristát, mint például Csenki Atillát, Felméri Pétert és Kovács András Pétert. Szeretnénk magyar kortárs együtteseket hívni a teaházba. Szeretnénk helyet adni az iskola tehetséges diákjainak, hogy megmutassák zenei tehetségüket. Fel szeretném hívni a figyelmet egy most induló programra. Múlt héten indult el az irodalmi „kávéház" kávé nélkül, de annál több teával. Almássy tanárnõ vezetésével betekintést nyerhetünk a kortárs írók mûveibe, például olyan mûvekbe is, amelyeket sajnos soha nem fogunk hallani az iskolapadban. A kortárs mûvek nagy sikert arattak a megjelentek körében. Szeretnénk ezt a programot havi rendszerességgel megtartani.


2011.02.24.

16:35

Page 27

27

T E A H Á Z

Továbbra is lesz a Pingvin szigeten fotó és képzõmûvészeti kiállítás, és ki fogunk írni pályázatot is. A beküldött munkák kiállításra kerülnek majd. Most beszéljünk egy kicsit rólad. Mi leszel, ha nagy leszel? József Attila Altatójából idézve: „Tûzoltó leszel s katona! Vadakat terelõ juhász!" A viccet félretéve, még nem tudom, mi leszek. Milyen más elfoglaltságaid vannak a teaház mellett? Teaház mellett sok elfoglaltságom van, például hokizom, vitorlázom, horgászom és sütök-fõzök. Mik a további terveid a teaházzal kapcsolatban, hogy jusson a diákság eszébe? Szeretném azt, hogy a diákságnak és a tanároknak a Pingvin sziget teaházáról egy vidám, jó programokkal teli, a suli kulturális központjaként elhíresült hely jusson az eszébe. Azt szeretném, hogy itt mindenki megtalálja a magának tetszõ programot, és mint a suli találkozási pontjaként mindenki vidáman és örömmel jöjjön be ide. Köszönöm az interjút. Máthé Orsi (10.a)

A KOLEK TANÁR ÚR FELLÉPÉSÉRÕL KÉSZÜLT RÖVIDFILM MEGTEKINTHETÕ AZ ISKOLA HONLAPJÁN, A WWW.SZIG.HU FÕOLDALÁN.

Kreatív zenészként INTERJÚ MARCZELL MÁRTONNAL Az iskola zenei (elsõsorban könnyûzenei) életét figyelemmel kísérõknek az utóbbi néhány évben egyre többször tûnhetett a szemébe egy név. Kisdiákszínpad, iskolafarsang, mûsoros est, teaház: ha kreatív zenészre van szükség, az illetékesek már tudják, kihez forduljanak. Mióta zenélsz és milyen formában? Még járni sem tudtam, amikor már ritmusosan ütöttem a járókát. Óvodáskoromban a szüleim elvittek dobtanárhoz, mert mindenen ritmust ütöttem, ami a kezem-lábam ügyébe került. Az elsõ dobtanár, aki meglátott, megjósolta, hogy belõlem nem lesz dobos. Nemcsak doboltam ugyanis, hanem szüntelenül dúdoltam valamit. Ezért másodikosként elkezdtem zeneiskolában zongorázni, ami szép lassan átvette a vezetõ helyet, és ezért ötödikben abba is hagytam a dobolást. Így már

tizenegyedik éve tanulok klasszikus zongorát, és egy éve a jazz-zongorát is elkezdtem, magántanárnál. Sokat gyakorolsz? Nem. Hogyan kapcsolódtál be az iskola zenei életébe? Rövidebb saját szerzeményeim már régóta voltak, amivel pl. felléptem osztályesten, és sokat improvizáltam is. Amikor Illyés tanárnõ, az osztályfõnököm színdarabot rendezett a kisdiákszínpadnak, meghívott zenei aláfestést csinálni a két hegedûs lány mellé. Ahhoz mondjuk szükség volt némi spontán népdal-ragtime variációra a Békefi terem ódon zongoráján, hogy elhiggye: a triangulumnál és a pergõdobnál érdemesebb szintetizátoroznom. És innentõl már nem volt megállás… Ahogy mondod. A fináléhoz írt zeném a színdarab felújításának évében elsõ helyezett lett a


28

2011.02.24.

16:35

Page 28

Z E N E

Diákakadémia zenei pályázatán. Következõ évben új darabot csináltunk, amiben a zene még fontosabb szerepet kapott. Aztán elkezdtek hívogatni különleges alkalmakkor bárzongorázni a teaházba, felléptem Mikulás-esten, szignált írtam az „állatolimpiás" és az egy évvel késõbbi péntek 13-ai iskolafarsanghoz. Tavaly az osztályunk által elõadott március 15-ei megemlékezés zenéjét szereztem, amire már évek óta vágyakoztam. Közben még kétszer lett egy-egy saját szerzeményû dalom elsõ helyezett a Diákakadémián. Az év végi záróbuli-koncerten elõ is adtam az egyiket. Hogyan komponálsz? Ez általában úgy mûködik, hogy mindig jutnak eszembe jópofa dallamocskák. Az érzelmi hullámhegyeim idején sokkal több és sokkal jobb motívumok, mint egyébként. Ezeket leírom a mindig magamnál hordott kottafüzetembe. „Megrendelés" esetén pedig keresek egy megfelelõ témát, amit kidolgozok teljes darabbá. A forradalmi megemlékezés fõ zenei témáját pl. az elsõ kottafüzetem elsõ oldalán találtam meg. Szentimrés zenei karriered idén érte el a csúcsát. Nagy elismerés ért azzal, hogy megkaptad a Kormos Zoltán-díjat. Ezt kinek ítélik oda? A díj elnyeréséért pályázni kell egy bemutatkozó szöveg leadásával. A pályázók közül a Kormos Zoltán Alapítvány választja ki a három legérdemesebbet. A döntés során a tanulmányi eredmények mellett a pályázók családi, szociális helyzetét és magatartását is figyelembe veszik. A másik nagyszabású szereplésed idén a Tehetségnap esti mûsorát záró könnyûzenei produkció. (A cikk az elõadást megelõzõ héten íródott.) Mit adsz elõ? Ez nem az én fellépésem, ebben rajtam kívül sokan mások is benne vannak, akik már korábban felhívták magukra a figyelmet az iskola zenei és kulturális életében. A dal, amit eljátszunk, a második színdarab, a Négyszögletû Kerekerdõ idején született. A szövegét Éry Franciska írta, akit a legtöbben a Latinovits Zoltán Diákszínpad utóbbi elõadásaiból ismerhetnek, de volt õ kórustag, elsõ helyezett a Rajeczky népzenei versenyen, jelent meg verse a Pingvinben, szóval színes egyéniség. Az elõadás pedig szerintem egyedülálló és ambiciózus. A

dalt elõadó alkalmi formációt nyugodt lélekkel nevezhetnénk Szent Imre All Starsnak. Gitáron Perlik Márk, basszusgitáron és ütõhangszereken pedig két öccse, Róbert és Boldizsár játszik, akik a Közegellenállás együttesben már többször felléptek az iskolában is. Az énekesnõnk, Kállay Mária több Mikulás-esten is énekelt már. Farkas Máté dobos és Embey-Isztin Balázs billentyûs az iskolában alakult Equator együttes volt tagjai. A hegedûs Varga Veronika esetében ilyen iskolai hírnévrõl nem tudok, de õ is jól játszik. Természetesen a zenekar kicsit a maga képére formálta a dalt, ami egyáltalán nem baj. Várhatunk még tõled ehhez hasonló léptékû megmozdulást a jövõben? Azt tervezem, hogy a mostanihoz hasonló alkalmi zenekarral a Szent Imre részt vehetne a Hangfoglaló Hétfõ nevû országos, iskolák közötti versenyen, ahol egy megadott magyar számot kell szabadon feldolgozni és elõadni. Ez tavasszal szokott lenni. Zenélsz-e az iskolán kívül? Hol, mikor lehet téged hallani? Igen. Járok egy Antióchia nevû katolikus közösségbe a Bakáts térre, ahol a zenekarnak is tagja vagyok. Ezzel a zenekarral 2010 õszén mi vezettük a szentségimádást az országos Nagymarosi Ifjúsági Találkozón, és mostanában is több helyen játszunk vidéken, illetve körülbelül havonta egyszer a Bakáts téren, a vasárnapi esti fél hatos misén. Ezen kívül még egy rockzenekarban is billentyûzöm, de még csak a próbaidõszakban vagyunk. Aki kíváncsi a szerzeményeimre, annak ajánlom a legújabb divat szerint az internetet, ahol a www.myspace.com/marczellm oldalon meghallgathatja egyelõre csak két számomat. Reményeim szerint ez a szám a jövõben nõni fog. Hogyan képzeled el a jövõdet? Fogalmam sincs. Valószínûleg nem úszom meg, hogy valamilyen diplomát szerezzek. Semmi pénzért nem hagyom abba a zenélést, de a családom állandóan azzal riogat, hogy zenébõl nem lehet megélni, és majd ha feleségem lesz és gyerekeim, akkor nagyon is érdekelni fog, hogy ne haljak éhen. Amúgy matek és infófaktra járok. Egyelõre errõl nem tudok többet mondani. Köszönöm az interjút.

Balogh Klaudia (12.a)


2011.02.24.

16:36

Page 29

É S Z

-

J Á T É K

29

Az amõba világa Valószínûleg kevesen tudják, hogy volt az iskolában amõbaversenyt. Ménesi Ágostont, a szervezõt kérdeztem róla. Mennyi ideje foglalkozol az amõbával? Kicsit több mint 2 éve kezdtem el amõbázni, nem is nevezném „foglalkozás"-nak, inkább hobbi. A kezdetekkor sok idõt töltöttem a játékkal, egyrészt, mert érdekelt, és jobb akartam lenni, másrészt, mert volt idõm rá. 2008. november 29-én volt az elsõ olyan élõ nyílt verseny, ahol indultam. Akkor azt hittem, hogy jól tudok játszani... de ez korántsem volt így, szóval csak a 11. helyet tudtam megszerezni. Azután jött egy tavaszi verseny, amin elég rossz formában voltam, 10. lettem (nem valami jó, hogy még fél év játék után is csak egy helyet javítottam...) Azután még egy nyári szünet és gyakorlás jött, majd egy decemberi nyílt verseny, ahol sikerült elcsípnem a 4. helyet. Mesélj egy kicsit az amõbáról! Az amõba - mint mindenki tudja - egy logikai játék, ami két játékos között folyik le, az egyik az x-szel, másik a körrel van. Ez az, amit alapvetõen tudni kell róla. Akit ezen felül is érdekel, szeretne jobb lenni belõle, annak fel kell fedeznie, hogy mennyi variáció van a lépésekben, milyen logikai sorrendek vannak, stb. Mert az igazi amõbát nem papíron, tollal játsszák, hanem kövekkel, és táblával... és nem a „kockákba" tesznek, hanem a rácspontokra. Ezt elég nehéz gyakorlat nélkül megszokni, így tartom különösnek, hogy a 2008-as téli versenyen 10. lettem (a 34-bõl), mert én akkor láttam ilyet elõször, és akkor játszottam ilyet elõször. Egyébként az interneten több ilyen amõbás oldal is van, ezeket azoknak ajánlom, akik szeretnének kicsit magasabb színvonalon megismerkedni az amõbával. Ilyen például a www.flyordie.hu, a www.playok.com. Van egy weboldal, ami az összes magyar amõbás versenyt, ranglistát, játékokat tartalmazza, ide mindig felkerülnek a leendõ versenyek is (www.gomoku.hu). Honnan jött az ötlet a verseny szervezéséhez? Az év vége felé, pontosabban május végén eszembe jutott, hogy lehetne már egy verseny (eddig általában minden évben

két nyílt verseny volt, egy nyári és egy téli). Kérdezõsködni kezdtem a magyar gomokusok (amõbások) körében, hogy nem tervez-e valaki ilyet. Kiderült, hogy Demján Attila, aki a versenyeket szokta szervezni, Hollandiában tanul, így nem fog tudni versenyt csinálni. Elkezdett bennem mocorogni, hogy kellene szervezni egy ilyen versenyt... Persze a kezdõk lelkesedése elragadott, és nem nagyon tudtam, hogy mit kell csinálni. Elõször is, kellett egy olyan hely, ahova kb. 30-40 ember elfér. Már akkor sejtettem, hogy ez a tükörterem lesz. Ezután kellenek sakkórák, amikkel a meccsek idejét mérjük. Maximum 40 emberrel számoltam, tehát nagyjából 20 sakkórára volt szükségem. Ötletem nem nagyon volt, hogy honnan fogom megszerezni, de azért reménykedtem, hogy csak lesz valahol - hát lett is. A Budapesti Sakkszövetségtõl kértem kölcsön órákat, amit ingyen oda is adtak. Ez egy nagyon fontos lépés volt számomra, mert sakkóra nélkül nem lehetett volna verseny. Miután elkértem az órákat, megcsináltattam a díjakat (kupa, érmek), és az okleveleket. Nagyon sok dolgom volt a verseny elõtti héten (idõbeosztás, meghívók, díjak, enni- és innivaló, órák, oklevelek. Ezeket mind azon a héten csináltattam meg). Aznap (július 31.) szükség volt még szendvicsekre meg ásványvízre, amit a verseny alatt készítettünk el (a testvéremmel együtt) a versenyzõknek. Én nem indultam ezen a versenyen, mert nekem kellett írni az eredményeket. Végeredményben 19 ember jött el a versenyre, ami kicsit kevesebb, mint amennyit vártam, de kezdetnek nem rossz. Mik a terveid a jövõre nézve az amõbával? Most épp egy decemberi versenyen „dolgozom", de ez már így könnyebb, hogy megszerveztem a nyári versenyt, mert tudom, hogy kitõl mit, hogyan és mikor kell kérni. Ezen a versenyen kívül egyelõre nem tudok semmi konkrétat. Célom még az, hogy népszerûsítsem az amõbát és bõvítsem az aktív magyar játékosok körét. lb


30

2011.02.24.

16:36

Page 30

E R D E I

I S K O L A

Irodalomóra az erdõben - avagy ki az eredeti költõ? ERDEI

ISKOLA, OKT.

Hatodikos osztályfõnökként lelkesen készültem az erdei iskolára. Elterveztem, mit fogok angolórákon a gyerekeknek tanítani. Ehhez képest Perczel Tamás táborvezetõ az indulás elõtti héten arra kért, hogy irodalomórákat tartsak a hét során. Nagy örömmel és izgalommal tettem eleget kérésének, hiszen - bár angolnémet szakos tanár vagyok, és a diplomámban szerepel, hogy angol-német irodalom és nyelv szakos vagyok még sosem tartottam irodalomórát. Úgy döntöttem, hogy ha az idõjárás engedi - az órákat kint, a természetben tartjuk, s lehetõséget kívánok teremteni a gyerekeknek a saját alkotásra. Ezt elõkészítendõ megfigyeltük a minket körülvevõ tájat, növényeket, és mindenki keresett magának egy motívumot, amelyen aztán az órán dolgoztunk. Ezt a részletet hasonlítottuk, foglaltuk metaforába. Késõbb az õszi táj színeit, illatait és hangjait gyûjtöttük össze, s ezekkel szinesztéziát alkottunk. Végül a gyerekek alliteráló nevet választottak maguknak. Az óra fénypontja az volt, amikor mindenkit arra kértem, hogy a füzetébe írjon egy kétsoros verset a "reggel" témáról. Magam is felírtam egy hasonló erdei iskolai füzetbe egy verset, amelyet azonban egy igazi költõnõ, Szalai Borbála írt. A füzeteket összegyûjtöttem, közékeverve az eredeti költeményt is, majd sorban az írójuk nélkül felolvastam a kétsorosokat, s a gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy szavazzanak, melyik lehetett az eredeti. Csak ámultunk egymás tehetségén és persze nagy derültséget okozott, amikor kiderült, hogy az eredeti költeményre senki sem szavazott, viszont egy-egy diák olyan szépen írt, hogy több szavazatot is gyûjtött (vagyis többekkel elhitette, hogy övé az eredeti költemény). Késõbb megismételtük a feladatot „este" témakörben. Gyönyörû versek születtek, a legtöbb szavazatot gyûjtött versek - ismét név nélkül - pedig felkerültek nyomtatásban a tanári szoba falára, ahol a tanárok egész

4-8.

októberben szavazhattak, hogy vajon melyik lehet az igazi költõ által írt alkotás. Hát álljanak itt azok a versek, amelyek még a tanárokat is megtévesztették: mert például a reggeli versek közül senki sem szavazott Szalai Borbála költõnõ versére. Az estiek között már jobban megoszlottak a szavazatok, s végül az eredeti vers is két szavazattal zárta a versenyt. A gyerekek az osztályzataikat nem erre a nagy kreativitást igénylõ, ám nehezen mérhetõ feladatra kapták, hanem az évfolyamban tanító Kemény tanárnõ által választott verset kellett megtanulniuk, a nyelvtanjegyet pedig az erdei iskolában egy héten át vezetett füzet külalakjára és a helyesírásukra kapták. (Természetesen figyelembe vettem, hogy két csoportnak teljesen elázott a füzete kedden.) Nyelvtanárként ritkán nyílik lehetõségem arra, hogy a gyerekekkel mélyebb gondolatokat megbeszéljünk, mert még nincsenek azon a nyelvi szinten, hogy pontosan ki tudják fejezni gondolataikat. Ezért örültem különösen ennek a lehetõségnek, mert így a gyerekeket új oldalukról ismertem meg, s az angolórán esetleg csendben ülõ, a kirándulásokon, táborokban háttérbe szoruló gyerekekrõl is kiderülhetett, milyen mély gondolataik, értékes ötleteik vannak.

Gaál Anna


2011.02.24.

16:37

Page 31

E R D E I

Kedves Olvasónk! Most játsszon velünk: Íme egy csokor a legszebb versekbõl, melyek közé rejtettem az eredetit. Vajon melyik az eredeti költõnõ, Szalai Borbála verse? A megoldás a lap alján található.

Reggel A Vörösen izzó, ébredezõ fellegek Mámorító illatú reggelek. B Reggel a nap felkel, gyönyörûen, szépen, s ottan halad estig fényesen az égen. C Ébred a reggel, kakasszóra felkel. D Ébred az állatnép, indul a reggel, Lomha patak indul, s hirdeti: kelni kell.

A B C D

-

Nagy Kamilla (6.b) Csákay Cecília (6.b) Szalai Borbála (költõnõ) Ugron Bence (6.c)

Reggel: Megoldások:

f

Este:

d

Szûrös Julianna (6.a) Varga Lilla (6.a) Cseh Julianna (6.a) Nagy Kamilla (6.b) Szalai Borbála (költõnõ)

c

-

b

Esti csillag ragyog lángoló égen Bagoly hangja hallatszik tüzelõ éjben. Lehunyja szemét a fényvesztette ég, dunyhába bújik a szépséges rét. Szelíd mosoly vibrál a Hold ajkán az elhaló csöndben mint sápadt boszorkány. Altatót súg a fák koronája, Ezüstös hold süt le rája. Fagyos és remegõ, nyugalomban éledõ csendes este. Itt van az este, feketére festve.

a b c d f

Este a

I S K O L A

31


32

2011.02.24.

16:37

Page 32

S E G Í T

(

S

)

Ü N K

Devecseren és Kolontáron Az õszi szünet elõtti péntek hajnalán gyülekeztünk az iskolában, hogy elinduljunk a vörösiszap-károsult területekre segíteni, és az iskola által összegyûjtött pénzt levinni. Közel két óra utazás után érkeztünk meg Devecserre, ahol elképesztõ látvány fogadott minket. Az egész terület le volt zárva, az emberek vegyvédelmi ruhában segédkeztek. A karitász központban várakoztunk a feladatok kiosztására, és csak lassan jutottunk feladatokhoz. A fiúk, akik az iszappal szennyezett terület közelében dolgoztak, a mérgezés elkerülése miatt gumicsizmát és kesztyût kellett, hogy húzzanak. Mi pedig ezalatt rendet raktunk a központi udvaron lévõ védõfelszerelések között, majd egy sátornyi adományozott ruhát szétválogatásában segédkeztünk. A ruhák nagy részét sajnos ki kellett dobnunk, mert vagy foltosak, vagy szakadtak voltak, hosszabb távú emberi viselésre alkalmatlannak bizonyultak. Miután ezzel is végeztünk, átvittek minket a kolontári plébániára takarítani. Itt több órányi munka várt ránk, mert az iszap eltakarításában közremûködõk korábban itt laktak. A munka végeztével mindannyian elmentünk megnézni a környéket. A dombtetõrõl ráláthattunk az átszakadt gátra és a vörös színben játszó tájra. Beszélgettünk néhány helyi lakossal, akik szerint a katasztrófa elkerülhetõ lett volna. Az egyik néni, aki születésétõl kezdve Kolontáron élt, azt mesélte, hogy már az õ gyerekkorában is vörös volt a gyár felõl folyó kis patakocska - vagyis már akkor szivárgott a gát -, és egészen 13 éves koráig azt hitte, hogy ez így normális. Egy másik hölgy, aki szintén a faluban

született, félig sírva mutogatott nekünk képeket a gátszakadás elõtti állapotokról, gyerekkoráról, a környékrõl. Ám az egész élete egy csapásra megváltozott. Férje kórházba került égési sérülésekkel, a házát csak vegyvédelmi ruhában közelítheti meg, és azt is már csak pár napig, mert egy hét múlva le fogják bontani. A néninek semmije sem maradt, elveszített mindent, ami fontos volt az életében, de még így is a szerencsésebbek közé tartozik, mert vannak rokonai, akiknél lakhat. Mindenkit elborzasztott a pusztulás látványa, a ledózerolt házak maradványai. Ugyanakkor jó volt látni, hogy milyen sok önkéntes dolgozik a területen. A munka után egy bajai néni várt minket Devecseren meleg székelykáposztával, majd a késõi ebéd után hazaindultunk. A faluból kiérve katonák mosták le a településrõl távozó autókat, hogy ne hordják szét a szennyezõdést a környezõ településeken is. Az igazgató úr, több tanár és úgy 15 diák vett részt ezen a kimerítõ napon. Egészen más volt élõben megtapasztalni a pusztulást, mint a televízióban látni. Éppen ezért szeretnénk mindenkit buzdítani, hogy aki megteheti, menjen le segíteni!

Anna&Réka


2011.02.24.

16:38

Page 33

S E G Í T

(

S

)

Ü N K

A „vörösiszap-tragédia" károsultjainak megsegítésére az „Alapítvány a Szent Imre Gimnáziumért" Prímász Róbert O.Cist., a gimnázium spirituális vezetõjének kezdeményezésére gyûjtést szervezett az iskolában tanuló diákok szüleinek körében. A gyûjtés során összegyûlt 665 000 Ft, azaz hatszázhatvanötezer forint. Ezt az összeget az alapítvány képviselõje az iskola tanári és diákküldöttségének társaságában átadta Mód Miklós, Devecser és Kolontár plébánosának megbízásából Fodor János plébános atyának.

Devecser, 2010. október 29.

33


34

2011.02.24.

16:39

Page 34

V I L Á G J Á R Ó

A dallasi ciszterci iskola vendégeként Még álmodni sem mertem ilyen hatalmas lehetõségrõl. Innen 8000 km-re tölthettem közel egy teljes hónapot, a dallasi ciszterci iskolában, ahol rengeteg emberrel ismerkedhettem meg, egy teljesen más társadalomba pillanthattam bele és döbbenetes élményekkel gazdagodhattam. Nem szeretném az olvasót adatokkal untatni, inkább olyanról mesélnék, ami a legjobban tetszett, vagy amit a legérdekesebbnek tartok. De persze azért van, amit nem hagyhatok ki: egy 300 fõs iskolát kell elképzelni, az egész iskolai társaság jó hangulatú, vidám, rengeteg lehetõséget nyújt a sporttól kezdve a mûvészeteken át az újságírásig, amit a diákok bõven kihasználnak. Egy átlagos napjuk 8.20-kor kezdõdik, természetesen a 40 perces órák közt ugyanúgy 15 perces szüneteik vannak, de az ebédelésre egy teljes órájuk van, így akár az iskolán kívül is ehetnek. Négy körül hagyják abba az iskolát egy kötelezõ tanulószoba után, utána indulnak edzésekre vagy haza. Nem egy ciszterci atya tanítja õket, de rengetek a világi tanár is, és általában elég magasak az elvárások... Egyszóval nagyszerû iskola! Kint töltött idõmben számomra sokkal maradandóbb élmény volt programokon részt venni, vagy emberekkel beszélgetni, találkozni. Valamennyi magyar pap szabadulástörténetét meghallgathattam, egyikükrõl kiderült, hogy nagyapám õrsébe járt, jó pár évig, ami nagyon

meglepett! (Az újságban olvasható Proud of heritage c. cikk többek közt ezzel az ürüggyel készült.) A szabadidõmben sikerült eljutnom a Sixth Floor Museum-ba is, ami J. F. Kennedy elnök elleni merénylet helyszínén áll, voltam hatalmas amerikai stílusú vidámparkban, aminek a bejáratához egy hazai méretû autópálya vezet... Nem egy medencés bulira vittek el, részt vehettem a focicsapat újoncainak feledhetetlen és humoros beavatási szertartásán is. Hiába próbáltam ellenkezni, megkóstoltatták velem a szusit, ettem igazi amerikai steaket, no meg persze a töménytelen mennyiségû gyorsétterem-látogatások sem maradtak el. A programokon kívül iszonyatosan érdekes volt egy teljesen más kultúrában élni pár hetet. Tömérdek mennyiségû új barát, rengeteg magyar vonatkozás, reggeli himnuszéneklések közösen az osztályban az ima után, ami több iskolában dolgozó magyarnak vagy magyar atyának nagy örömet szerzett. Átgondolva, visszaemlékezve hatalmas köszönettel tartozom a „Nemzedékek Hídépítõje" program szervezõinek a lehetõségért, azt hiszem, nem kell tovább ecsetelnem, hogy miért... Remélem Ti is gazdagodhattok hasonló élményekkel, hiszen a cserediák-kapcsolat az két iskola között beindulni látszik a közeljövõben! Az angolosoknak pedig ajánlom figyelmébe a már elõbb említett cikket!

Seidl Dániel (12.a)


2011.02.24.

16:39

Page 35

C S E R K É S Z E T

35

„SZOLGÁLATÁRA EMBERNEK, VILÁGNAK, NAGY ISTENEMNEK, KICSIKE HAZÁMNAK, ..." (SÍK SÁNDOR) „A cserkészet az egész világon elterjedt ifjúsági mozgalom." „A cserkészet lassan több mint 100 éve mûködõ mozgalom." „A cserkészet meghatározó élmény mindazoknak, akik valaha is részt vettek benne." Sokszor hallhatunk ehhez hasonló mondatokat azoktól, akik fiatal korukban cserkészkedtek vagy éppen most is aktív cserkészek. Mi hat ilyen erõsen a fiatalokra ebben a mozgalomban? Mi a titka az évszázadon átívelõ, egész világra kiterjedõ sikernek? Ezekre a gondolatokra keresi a választ a dallasi ciszterci iskola újságjában megjelent cikk. A mai és a 60 évvel ezelõtti gimnazista válaszaiból ugyanazok a motívumok köszönnek vissza: a fiatalok vállára helyezett felelõsség, az inspiráló közösség, a kreatív kezdeményezések támogatása, a magyarság, a természet megismerése mind alapvetõ eleme a cserkész-nevelésnek. A legfontosabb üzenetet azonban a vallásosság és az emberi kapcsolatok megbecsülése hordozza. A cserkészek között kialakuló tisztelet és bizalom, az egészséges Istenkapcsolat apró elemekbõl épül, de hosszútávon meghatározó irányítója a fiatalok életének. Azok az élmények, amit a fiatalok a cserkészeten keresztül szerezhetnek, hosszútávon értékké növekedhetnek. A közösség szolgálatára, a fiatalokért érzett felelõsségre és a hazaszeretetre hatalmas szükség van minden idõben: ezeket az értékeket segít megérlelni, valóra váltani a cserkész-munka.

Rudan János

A proud heritage THE 21 BOY SCOUTS IN THE CLASS AN 80-YEAR-OLD CISTERCIAN "Sure, I can do that," Rodney Walter answered repeatedly during his job interview with Fr. Damian Szodenyi in the summer of 1964. "I needed this job," he recalled years later. But when Fr. Damian asked about scouting, Walter's response bubbled with enthusiasm. Walter had himself been a Boy Scout and might have pursued an Eagle had it not been for the chores of the family farm. He was very open to serve as scoutmaster of the Boy Scout troop that the headmaster expected to start in the fall for the rising Form III (the Class of 1970). On October 13, 1964 (beginning oddly enough at 7:29 pm), Walter presided over the initial "Scout Open House" held at the

OF 2011 CARRY ON TRADITION.

Cistercian Preparatory School campus on Walnut Hill Lane. Fr. Daniel Csanyi served as the institutional representative and chaplain, and Charles Williams, Sr. (father of Charlie Williams '70 and Steve Williams '72) served as committee chairman. Twenty-five scouts, mostly beginners, showed up to participate in one of the earliest non-athletic extracurricular activities at the young institution (which included grades 4 - 7 at that point). Troop 670 had been born. Forty-six years later, nearly as many Eagle Scouts will graduate from Cistercian's Class of 2011, a remarkable way to mark the 100th anniversary of the Boy Scouts of America.


36

2011.02.24.

16:39

Page 36


With 21 Boy Scouts out of its 42 members, the commitment of the Class of 2011 to scouting stands heads and shoulders above Cistercian's previous 40 senior classes. Still, they represent only the most recent chapter in a story that began in the late 1920's at the Cistercian St. Imre School in Budapest. That's when scouting began to grow extensively through Hungarian schools. Fr. Damian's search for a scoutmaster in 1964 had not been an idle nod to American culture. Nearly all of the Cistercians who played key roles in the founding of the prep school in the sixties had belonged to the Hungarian Scout Association in their youth. The list includes the Abbot Anselm Nagy, Fr. Damian, Fr. Daniel (who since left the priesthood), and Fr. Melchior Chladek. All attended St. Imre and were led by scoutmasters who were Cistercian priests. They had learned, just like today's scouts are learning, the benefits of combining Cistercian's "Enkindle and Enlighten" with the Boys Scouts' "Be Prepared." "At school," said Ryan Martinez '11, who earned his Eagle before 8th grade, " I am studying advanced subjects with classmates I have grown to know very well over eight years." "In my troop in Plano, I have the opportunity to lead young scouts who I hardly know on patrols and teach them how to ties knots, build fires, and cook meals." Cistercian, from its classrooms to its playing fields and artistic seeks to reach the boys where their heads meet their hearts. Scouting tackles the rambunctious and unruly nature of boys head-on and teaches leadership, outdoorsmanship, moral integrity, and self-reliance through real-life experiences. "Scouts is a kind of a cycle," suggested Andres Trejo '11. "You spend your first two years learning. You learn how to start a fire with or without a match, how to cook, and camp. But the rest of your career as a scout is comprised of giving back: teaching the younger kids, serving as a troop guide, staffing a Cub Scout campout." "We become accustomed to taking advantage of these opportunities to serve," Trejo

emphasized. The scouts in the Class of 2011 belong to a wide variety of troops - from Plano and South Dallas to Flower Mound and Irving - and have only a few opportunities to interact through during the course of the year. But the number of these opportunities has grown significantly over the past few years. To earn the rank of Eagle Scout, a young man must complete an extensive service project that the Scout plans, organizes, leads, and manages. But he needs workers. With 21 budding Eagle Scouts, lots of Eagle projects required manpower to complete. That has not been a problem in the Class of 2011. "All of the scouts in the class have been very supportive of each other," commented Jack Bobzien '11. "And it hasn't been just the scouts. Lots of guys in the class have helped out." "We had one threeweek period where there was an Eagle project every weekend," he said. "It was amazing how many people turned out to help. It really brought out class closer together." The project by Andrew Skaras '11 installing landscaping on the parking lot side of the science building - attracted nearly 20 members of the class, including many non-scouts. "I thought it might take a couple of work sessions since I had no idea how many people would show up," Skaras remembered. "With all the help I got, we knocked it out in about fi ve or six hours." "We have become very accustomed to working together," Bobzien said. "At the end of working on one project, we went paintballing together. The projects have created great bonding experiences. They give us something we can rally around." "They are all very comfortable being asked to do anything," noted Peter Saliga, form master for the Class of 2011. "No one is above rolling up their sleeves and doing the dirty work." "Since we have 21 scouts," Martinez said, "we don't have a small core of leaders like most of the classes


2011.02.24.

16:40

Page 37


ahead of us have had. The leaders in those classes sometimes appeared to be overworked." "In our class, we have a huge group of people who are ready to help out," he added. "So, it's much easier to get things done for academic, athletic, and social events." "The St. Imre Boy Scouts Troop, Troop #25, was very popular among the students in those days," recalled Daniel Csanyi of his time in scouting in the forties. "The troopmaster was always one of the priests, and the troop consisted of several "swarms' named after saints like St. Bernard or St. George." "Troop meetings involved games, character building activities, and learning various skills, such as Morse code, signaling using semaphores, camp cooking, whittling, first aid, etc. I loved the weekly hikes into the hills around Buda and especially the threeweek summer camp. "My original attraction to the Cistercian Order blossomed when one of the summer camps was held in the vicinity of the Abbey of Zirc," he said. "The white robed monks in candlelight," Csanyi remembered, "and the strains of the Salve Regina soaring into the darkened arches of the Abbey Church captivated my heart." "Hiking side by side with the priests, singing along with them at the campfire, having the opportunity to play pranks on them and eating the same horrible camp grub produced over a wood-burning stove bonded boys and their teachers for life." One experience still stands out for Csanyi. By January 1946, Hungary had been ripped apart by fierce fighting between the retreating German army and the advancing Soviet forces. With the cities and countryside bombed and looted, essentials like food, clothing, and even firewood became precious items. Yet, scouting activities persisted. "I arrived to the weekly meeting of my swarm on evening," recalled Daniel Csanyi, who now lives in South Bend, Indiana.

37

"Both of my shoes were completely worn through. Melting snow soaked my socks and my feet were freezing. I pulled up a chair to the stove and put my feet as close as I could to the heat. Fr. Placid Csizmazia (who would later come to America and teach in the prep school) was the leader of the swarm and he was bustling to and fro in preparation for the meeting. He greeted me warmly." The next day at St. Imre, Fr. Placid asked young Csanyi to accompany him after school to the priests' residence and visit his room. "He opened his closet and handed me a pair of high-top shoes," Csanyi recalled recently. "Try these on," he said. They fit perfectly."One of the old priests died," Fr. Placid said, "and I got his shoes. They don't fit me. I have no use for them." "On the bartering market in those days," Csanyi insisted, "those shoes would easily have fetched a twenty-pound smoked ham, and a large loaf of bread to go with it. Fr. Placid, my swarm leader was one of my heroes." So were several other Cistercians. "Beside my parents," Csanyi added, "they had the biggest impact on a defi ning stage of my life." It is no wonder that the founding monks of the prep school hoped to weave scouting into the school's activities. "When you start at Cistercian," Martinez remarked, "graduating eight years later seems so far away, and such an improbable task. "It's the same with scouting," he said. "You have to take those small ranks one at a time." "You have to work really hard - sometimes ridiculously hard - to earn a Cistercian diploma and to become an Eagle Scout, but they both give you an incomparable sense of satisfaction."

By Tom Pruit and David Stewart Photo by Jim Reisch


2011.02.24.

38

16:40

Page 38


ConCordia 2010 MANY HEARTS, ONE BEAT - SOK Mit is takar a ConCordia? Ha szó szerint akarjuk lefordítani, akkor Con együttet, Cor szívet, ConCordia egyetértést jelent. A történelmi viharokkal nem kímélt Közép-Európában különösen fontos a határokon átívelõ összefogás. Az idén megrendezett ConCordia 2010., 10. Jubileumi Közép-európai cserkésztalálkozót Nagykovácsiban, Budapest határában rendezték meg. Bár Közép-Európa fiataljai kezdeményezték, erre a jubileumi találkozóra 15 országból érkezett, mintegy 1200 cserkész és nem csupán Európából. A legtávolabbról a tajvani cserkészcsapat jött. A tábor 12 napja bebizonyította, hogy mennyi mindenre képes a sok szív, ha összefog. De mi is történt a táborban? Hivatalosan augusztus 2-án kezdõdött, de mi, magyarok már elsején táborba szálltunk, hogy minden elõkészületet elvégezhessünk, mire a külföldi csapatok megérkeznek. Kialakítottuk az altáborokat, ezeken belül már korábban kialakultak a rajok. Mikor a külföldi csapatok is elfoglalták helyüket, fergeteges nyitóbulival ünnepeltük találkozásunkat.

meg

a

Az elkövetkezõ napokban számtalan izgalmas programon vehettünk részt. A V4 (Visegrádi négyek) faluban és a nemzetek napján megismerhettük egymás szokásait, játékait, no és persze egy-két nemzeti ételt is megkóstolhattunk. Minden csapat a saját országát bemutató elõadással készült. Láthattuk a tajvaniak népviseletbe öltözött táncát, a franciák öltözködési szokásait, a lengyelek hírességeit, a hollandok fapapucsos táncát és még sok-sok mást. Ebbõl az alkalomból a felvidéki magyarokkal együtt énekelhetett a magyar csapat is. Egy alkalommal dunai evezésre indultunk. Volt, aki szándékosan, volt, aki véletlenül borult a Duna habjai közé, de a végén úgyis mindenki vizes lett!

SZÍV, EGY RITMUS

A sportprogramok keretében a hagyományos játékokon kívül sok új játékot is kipróbálhattunk. Például a csehektõl labdajátékot, a lengyelektõl ügyességi játékokat tanulhattunk, amikor éppen nem a felhõszakadások okozta akadályokat próbáltuk meg leküzdeni. A mocsárjárást igaziból próbáltuk ki, mikor a sártengeren keresztül közelítettük meg sátrainkat. Volt, aki különleges iszappakolást is készített magának, tetõtõl talpig megmártózott a sárban. A tábor egyik napja a szolgálat napja volt. Ekkor a mi rajunk egy része a szomszédos település óvodájába ment, hogy ott segítsen abban, amiben csak lehet. A végén egy kicsit óvodásnak érezhettük magunkat, mikor a játékokat kipróbáltuk. A csúcstechnológia napján üres sörös dobozokból készítettünk napkollektort, modern biztonsági eszközöket ismerhettünk meg, 3D-s filmet és napfoltokat néztünk. Szombaton és vasárnap látogatókat fogadott a tábor. A délután folyamán tiszteletét tette nálunk Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erõforrás Minisztérium vezetõje. A közös nagy táborozás után egy kicsit szétszéledtünk, minden külföldi cserkészekkel kiegészített raj a saját otthonának környezetét mutatta be. A mi rajunk Százhalombattára utazott, ahol három kellemes napot töltöttünk. A tábor védnöke volt Ákos is, aki meg is látogatott bennünket, s feltehettük neki kérdéseinket is. A tábor másik védnöke volt Rúzsa Magdi, aki a tábor záróbuliján adott koncertet a budapesti Szent István Bazilika elõtti téren, ahol minden raj újra találkozott. Sajnos a búcsúzkodás ideje nagyon gyorsan eljött. Remélem, találkozunk még egymással!

Träger Magdolna (9.b)


2011.02.24.

16:41

Page 39


39

Egy év az USA-ban Nagyszerû kérdéseimre sorra kaptam egyszavas válaszait. A felét nem értettem. Végre kb. egy óra múlva mondott egy egész mondatot: „I really don't feel like conversation." Tehát õ volt az elsõ amerikai, akivel találkoztam, valahol Frankfurt és Chicago között egy óriási repülõ fedélzetén, és aki mellett a kilencórás utat töltöttem. Egyébként az utolsó egy órában már egész kedves volt; segített kitölteni a vámpapírjaimat, és elmondta, hogy az egyik ismerõsét a vámosok egy körte miatt nagyon meghurcolták (nem szabad ugyanis növényi dolgokat bevinni), és hogy a fél zacskó erõspaprikámtól garantáltan megõrülnek. Egyébként aztán mégsem dobtam ki, és észre sem vették. A fogadócsaládom nagyon kedves és mosolygós volt, bár az elején nem sokat értettem abból, amit beszélgettünk - mindenre rávágtam, hogy: „Yeah", és ez elég is volt. Aztán az elsõ kérdésük a világ többi részérõl, amit meg is értettem, az volt, mit gondolunk az amerikaiakról. Rávágtam, hogy fat and stupid. Késõbb nagyon jól kijöttünk, és egy hónap múlva már jól beszéltem. Az akcentusom pedig minden igyekezetem ellenére sem tûnt el teljesen. Kész szerencse, hogy az összes amerikainak hihetetlenül tetszik az, ha valaki akcentussal beszél (azért az enyém mára már nem is olyan durva).

„TÚL AZ ÓPERENCIÁN" MESEMONDÓ VERSENY

EREDMÉNYEK: I. NAGY ZSOMBOR (6.C), FELKÉSZÍTÕ TANÁR: DR. KEMÉNY GÁBORNÉ II. CSONKA JULIANNA (6.B), FELKÉSZÍTÕ TANÁR: VÁRKONYINÉ MIHÁLYI ANIKÓ III. SIMON ZSUZSA (5.A), FELKÉSZÍTÕ TANÁR: ALMÁSSY ANDRÁSNÉ

Hogy miben más kint az élet? Minden lazább. A sport kemény. Rengeteg fast food és ennek megfelelõ átlagos testsúly, a benzin harmadannyi, az emberek mosolyognak az utcán, mindent fontban, gallonban, lábban, mérföldben, Fahrenheitben, ounce-ban, inchben stb. mérnek, az átváltások pedig 4, 8, és 12-es számrendszerben történnek. Az idõ pedig 7 órával kevesebb. Más a családi élet és mások a barátok, más az iskola, mást csinálnak a szabadidõben, máshogy néz ki a város és nagyobbak az autók… Mindez és sok más érdekesség egy hatalmas kalanddá áll össze. Még most is szédítõ belegondolni, milyen volt elhagyni a géppel az utolsó európai szárazföldet… Hogy jött az ötlet? Kollár tanárnõ mondta, hogy lehetne menni, és ez szöget ütött a fejembe. Az egyéves iskolai tanulmányi ösztöndíjat, amit a diákok egy katolikus fogadócsaládnál, egy katolikus iskolában tanulva töltenek el, a Global Outreach nevû katolikus szervezet írja ki minden évben tizedikes és tizenegyedikes diákok számára (globaloutreach.hu). A pályázat beadási határideje valamikor tél közepére tehetõ, de nekem hetekig tartott, mire mindent kitöltöttem, úgyhogy érdemes már jóval elõbb elkezdeni. Bárki bármikor megkereshet, szívesen segítek.

Farkas Máté (11.b)


40

2011.02.24.

16:41

Page 40


Meglepetések túrája - Erdély A SZENT PÉTER

OSZTÁLY

Jún. 22. kedd, reggel 7 óra. Miután telepakoltuk a buszt saját cuccainkkal, és kb. még egyszer annyi adománnyal (Dévára és Tusnádfürdõre), valamint ijesztõen sok lekvárral, útnak indultunk. Kicsit szemerkélt az esõ, de nagyon optimistán azt gondoltuk, nem baj, holnapra úgyis jobb idõ lesz... Tévedtünk. Ennél már csak rosszabb idõ volt. Elsõ állomásunk Arad volt, ahol néhányan igencsak meglepõdve vették észre, hogy a templomon magyar felirat van! Egy kis belvárosi séta után pedig megkoszorúztuk az aradi vértanúk emlékmûvét. Miután elénekeltük a Himnuszt, továbbmentünk Dévára. A ferences rendházban a vacsora elfogyasztása után megismerkedtünk Böjte Csaba atya néhány pártfogoltjával. Elõször nem nagyon akartak magukról beszélni, de hála Schulek tanár úr bámulatos meggyõzõképességének, néhány dolgot mindegyikük elárult magáról. Megrendítõ történeteik voltak, ennek ellenére csupa jóindulat, szeretet és hála volt bennük. Arra a kérdésre pedig, hogy mit szeretnének csinálni, ha felnõnek, sokan azt válaszolták: szívesen visszajönnének segíteni az alapítványnak, mert õk is olyan sokat köszönhetnek neki. Megindító volt ezt hallani. A beszélgetés után egy rövid Street Dance bemutatót is tartottak nekünk, amiben az volt a bámulatos, hogy õk nem tánciskolában tanulták, hanem maguktól találják ki a figurákat, és ott gyakorolnak, ahol épp tudnak, az utcán, a téren... Az éjszaka folyamán két társunknak rejtélyes körülmények között eltûnt a haja. Ám ekkor még nem is sejtettük, hogy a váratlan meglepetések sorozata csak ezután kezdõdik... Aznap bejártuk a szász területeket: elsõ megállónk Vajdahunyad vára volt, amit vezetéssel jártunk körbe. Sajnos az esõ miatt nem tudtuk a vár egészét tüzetesen megnézni. Ezt követõen Nagyszeben belvárosában sétáltunk, és megtekintettük evangélikus fõtemplomát is, majd Berethalom erõdtemploma és Segesvár belvárosa következett. Utóbbi helyen Petõfi Sándor emléktáblájánál is megálltunk. Estére megérkeztünk a székelyföldi Benczédre, ahol az elsõ meglepetés az volt, hogy kiderült, az út annyira szûk, és annyira sáros, hogy a busz nem tud felmenni a szálláshoz. Persze ez cseppet sem kedvetlenített el

(12.A)

NYÁRI TÁBORA

minket, székely viccekkel múlattuk az idõt, amíg a felmentésre várakoztunk. Nem is kellett sokáig várnunk, mert egy kis fehér furgon képében megjelent. Sajnos a kocsi utasterébe csak egy pár ember fért be, de a nyitott rakfelületen remekül elfértünk akár húszan is. Csak kapaszkodni kellett valamibe, úgyhogy jobb híján egymásba karoltunk, és indulás! A legjobb hullámvasutakat megszégyenítõ utazás volt, csak néha egy-egy kisliba vagy tehéncsorda keresztezte utunkat. Ezt egyébként a következõ napokban többször megismételtük, sõt a rakfelületen való szörfözést igen magas szintre fejlesztettük... Vacsorára túrós puliszkát kaptunk, eperrel. Ez kicsit furcsán hangzik, de finom volt, fõleg áfonya pálinkával. Másnap Farkaslaka, Korond következett, majd a parajdi sóbányában hûsöltünk, ahol az amúgy is rajtunk lévõ három pulcsira csak egy negyediket kellett fölvennünk, és így csodáltuk a bánya hatalmas termeit. Délután a bögözi református templom lelkésze tartott egy nem mindennapi beszámolót. Estére elállt az esõ, így a helyiekkel hatalmas máglyát raktunk. A gulyásvacsora után még sokáig gitározunk és énekeltünk. Péntek reggel a szemközti hegyoldal tehénkolompjaira ébredtünk. Székelyudvarhely után borvízkóstolás következett, ami nem mindenkinek ízlett szokatlan zamata miatt. Majd megnéztük a csíksomlyói kegytemplomot. Estére Gyimesbükkre érkeztünk, és elfoglaltuk szállásunkat az ezeréves határ lábánál. A kert mögött, a kerítés tövében csordogált a Tatros... Reggel annyira zuhogott az esõ, hogy a reggeli után a szálláson maradtunk, félnapos szabad foglalkozásra. De mindenki feltalálta magát: a lányok szépségszalont nyitottak egymásnak, a fiúknak pedig az a fantasztikus ötletük támadt, a kertben immár húsz centi magasan álló vizet szemlélve, hogy vízifocival üssék el az idõt. Délután az esõ alábbhagyott, úgyhogy kihasználtuk az alkalmat, és sétára indultunk elõször a Rákóczi várba, majd a faluba. Útközben észrevettük, hogy a faluban eközben aggasztóvá vált a helyzet. Az udvarokból térdig érõ víz hömpölygött ki, a falusiak próbáltak védekezni, torlaszokat építeni, de nem sok reménnyel. Találkoztunk egy nénivel, megkérdeztük, hogy mit tudnánk segíteni, de nem tudták, mit lehetne csinálni.


2011.02.24.

16:41

Page 41


Továbbmentünk. Megnéztük a vasútállomást és a tájházat. A gondnoknéni kisunokája népdalokat énekelt nekünk. A szállásra visszafele már patakokban hömpölygött a víz az úton. Úgyhogy levettük a cipõnket, és mezítláb gázoltunk a bokáig érõ vízben. A különbözõ mértékben elfagyott lábaink miatt szétszakadozva ballagtunk a szállás fele. Egyszer csak valaki hátulról elkezdett rohanni, és azt kiabálta: „Jön az ár, menni kell pakolni a kempinget!" Kisebb pánikroham söpört végig rajtunk, mindenki eszeveszett rohanásba kezdett a szállásunk irányába. Mikor odaértünk, elõször is a földszintrõl felcipeltünk mindent, aminek árthat a víz, aztán a kemping többi részébõl hordtunk matracokat, ágynemût biztonságosabb helyre, a konyhában pedig hûtõket kellett székekre pakolni... Mikor mindez megvolt, úgy nézett ki, hogy az árhullám mégsem csap át a gáton. Vacsora után a közösségi teremben játszottunk, mikor Schulek tanár úrnak megszólalt a telefonja. Mondott két igent, meg egy jót, aztán letette, és csak annyit mondott: „Átszakadt a gát, hozzátok a cuccotokat, indulunk." Ekkor iszonyatos pánikhangulat lett, mindenki elkezdett sikoltozni meg kiabálni, de gyorsan bepakoltunk, és elindultunk. A buszban néma csend volt, csak néztünk ki az ablakon: a Tatros elöntött mindent. A kertek, az utca is folyóvá változott, csak itt-ott látszódott egy fa vagy kerítés. Az emberek kétségbeesve próbáltak küzdeni a víz ellen. Az egész olyan volt, mintha egy híradóba vagy katasztrófa filmbe csöppentünk volna. Aznap éjszakára a gyimesfelsõloki csángó iskolába fogadtak be minket. Vasárnap Csíkrákoson részt vettünk a Böjte Csaba által celebrált, Szent László napi ünnepi misén. Ezután átadtuk a tusnádfürdõi ferences kollégiumnak hozott adományainkat. Délután megérkeztünk Hargitafürdõre, ahol végre egy rövid idõre kisütött a nap, így túrázni mentünk. Este, mialatt vártuk, hogy felforrjon a vacsoránkhoz a víz (ami alig két órába tellett), Schulek tanár úr briliáns ötlete nyomán házi grundbirkózó bajnokságot tartottunk, sõt még az osztályfõnökünket és Dombi tanárnõt is sikerült rávennünk, hogy ringbe szálljanak! Kirándulásunk hetedik napján megnéztük az elárasztott Bözödújfalut a vízbõl kiálló templomtornyával, majd a köröspataki szalmakalap múzeumba látogattunk el, ahol a Guiness-rekorder szalmakalap alatt állva fényképet készítettünk. Délután megnéztük

41

Marosvásárhely nevezetes fõterét, majd estére értünk a Torda melletti Szind községbe. Másnap reggel gyönyörû napsütésre ébredtünk, így (a táborban elõször) rövidnadrágban indulhattunk a Tordai hasadékba túrázni. Mikor odaértünk, kicsit gyanús volt, hogy a jegyszedõ bódé üresen és elhagyatottan áll, de mi csak mentünk, mentünk; amíg egyszer csak nem volt híd. Illetve volt, csak hat méterrel, és negyven centi vízzel lejjebb, mint kellett volna. De sebaj, minket ez sem állíthatott meg, ugyanis egy vastag drótkötél még maradt a hídból, amirõl mondjuk azt nem lehetett tudni, hogy a másik vége mihez van rögzítve, de néhányan sikeresen átmásztak rajta. Eközben Schulek tanár úr talált egy, ugyan derékig érõ, ugyanakkor nagyon biztonságos utat a folyón át, így mindenki sikeresen átjutott. Ugyanezt a mutatványt persze visszafele is meg kellett ismételni, de az éppen oda érkezõ német turistáknak ez annyira tetszett, hogy még cukorkát is kaptunk tõlük. Gyalogszerrel tértünk vissza a szindi szállásunkra, ahol máris nekiláttunk a tûzrakásnak. Mivel azonban tûzifát nemigen találtak a kertben, a fiúk szétkapták az egyik régi kerti budit... Este a helyi unitárius templomban tartott (Szent Péter-napi) hálaadásról jövet újabb meglepetés várt minket: egy aranyosszéki cigányprímás! Egész este húzta a nótákat, amitõl elég jó hangulatunk kerekedett... éjszakába nyúlóan táncoltunk meg nótáztunk. Szerda reggel fáradtan és persze nagyon szomorúan pakoltunk fel a buszra. Délelõtt megálltunk Kolozsváron, ahol a Szent Mihály székesegyházat, Mátyás király szülõházát, a Dávid Ferenc unitárius líceumot és az ahhoz tartozó unitárius templomot tekintettük meg, majd rövid ideig a házsongárdi temetõben kutattunk híres elõdeink (Dsida Jenõ) után. Erdélyi utolsó megállónk a cigánypalotákkal tarkított Bánffyhunyad volt és annak híres református temploma. A kis kalandunk itt egyelõre véget ért, de nemsokára folytatjuk! Köszönjük Illyés Erika osztályfõnökünknek, Dombi Anikó tanárnõnek, illetve Schulek Dávid tanár úrnak a túra szervezését. Mergl Lilla és Malmosi Niké (12.a)


42

2011.02.24.

16:42

Page 42


A Kurta Farkú Malac Tour 2010.

JÚLIUS

6-15.

Egy nyári kedd friss hajnalán egy stramm és még energiával teli tizenkilenc fõs társaság gyülekezett a gimi elõtt, hogy még aznap megkezdje a Déli-Kárpátokban fekvõ Retyezát meghódítását. Endrõdi Szabolcs tanár úr három éve szervez túrát volt szentimrés, margitos diáktársainak, tanítványainak a Kárpátok különféle részeibe. Az idei, harmadik túrára négy fõnek a SZIGbõl is jutott hely. Három autóval indultunk útnak dugig

testünket pedig kristálytiszta, jéghideg patak- és forrásvíz és friss hegyi levegõ. Voltak köztünk rutinos hegymászók, de sokunknak nagy megpróbáltatás volt a berázódás. Az elkövetkezendõ három napot itt töltöttük bejárva a volt Nagy-Magyarország határát képezõ gerincet. Második nap a Retyezát (2485 m) és a Bukura-I,II (2433, 2378 m) csúcsokkal kezdtünk. Idõjárási

pakolva étellel, nagyzsákkal és várakozással. Kiszombornál keltünk át a határon Romániába, ahol Temesvár, Lugos, Karánsebes érintésével jutottunk el Nucsoarába, a Retyezát lábához. Innen sok kalandot rejtegetõ, vízmosásokkal tarkított, szakadékokkal övezett úton jutottunk el Carnic turistaközpontba. Itt szétosztottuk a közös élelmet, személyes cuccainkat minimalizáltuk három napra, ám így is az amúgy is legstrapásabb elsõ túrát másfél-kétszeresére duzzadt csomagjainkkal tettük meg az 1673 m magasan fekvõ Encián menedékházhoz (Cabana gentiana), ahol befûtött kályha várt minket és az elkövetkezendõ napokon elázott bakancsainkat, zokniainkat, nadrágjainkat,

szempontból ez a nap volt a legcudarabb: tejmenet volt, a Retyezátról szakadó esõben, erõs szélben jöttünk le egy kõtengerekkel tarkított gerincen csúszkálva. A harmadik napon, nyolcadikán, csütörtökön már kezdtünk ráállni a kiránduló életmódra: testünk lassan hozzáedzõdött, lábunkra rákerült a vastag zokni, leukoplast, akinek volt, magánál tartotta a túrabotját. Eme napon hódítottuk meg a 2509 méter magas Pelágát, ahonnan a sok helyen még nagyobb hófoltokkal tarkított északi oldal az Encián menedékházéval párhuzamos jégvájta, lépcsõzetesen ereszkedõ völgyének szinte járatlan és alig jelölt, páratlan, csodálatos természeti értékekben gazdag, tavacskákkal tarkított ösvényén ereszkedtünk le.


2011.02.24.

16:42

Page 43


Negyedik nap egy viszonylag rövid (nem a szokásos 8-10 órás) túrán a Zenóga-hágón keresztül túráztunk a gyönyörû tengerszemekhez, majd délután a megkönnyebbült csomagokkal leereszkedtünk Carnicra, azután elautóztunk Petrozsényba a Katolikus Karitász vendégházába újra emberek és a román „modern", de emberi körülmények közé. Szombaton egy könnyebb gerinctúra volt beütemezve a Vulkán-hegységben a Strázsa (1868 m) csúccsal - ültünk a hegy oldalában, néztük a messzi Havasalföldet, sokat beszélgettünk, és faltuk a köz-boci csokit -, majd a föld alatti folyó által kivájt Boli-barlangot tekintettük meg, és este misére mentünk. A hatalmas túramennyiségeket sok-sok beszélgetéssel, szinte mindenkit az idõhöz képest a lehetõ legjobban megismeréssel vagy egymás mellett ballagással töltöttük. A keskeny, rázós, sziklákkal tarkított, törpefenyõ közt bujkáló ösvényeken antiasszociációs játékkal töltöttük az idõt. Cipõfûzõ! Tojásrántotta! Paprikajancsi! Csak úgy röpködtek az egymáshoz illeszthetetlen szavak a csendbe. Kedvelt játék volt még a „Ne lépj a vízbe!" játék, melyben a fõnyeremény a száraz bakancs volt. Az alattomos erecskék, tócsák, búvópatakok között sokak gyorsan kiestek. Hatodik nap, 11-én vasárnap újra nagyon kemény túra várt ránk a Páring-hegységben, mely Erdély negyedik és túránk legmagasabb csúcsára, a 2519 méter magas Nagy Páringra vezetett. Elõször fellanovkáztunk Petrozsény határából 1600 méterre, a Páring-kõgerincre, mely újabb Nagy-Magyarország határtúra volt. A lanovkából életreszóló volt a kilátás, a gerincet sajnos nagyrészt köd ülte meg. Négy és fél órán át meredek lejtõn a hegylánc túloldalán ereszkedtünk le, ahol az Agata-menedékházat (Refugiul Agatat) érintve a vendégszeretõ Cabana Groapa Saeca-ban szusszantunk, míg kocsival értünk nem jöttek Szabolcsék. Siettünk, mert a szokásos közös fõzés-fürdõ után jött a VB-döntõ. Hetedik nap már visszafogottabb magasságokba emelkedtünk: Az eddigi nagy magasságokhoz képest egy birkalegelõn, a Kudzsiri-havasokban, maximum 1972 men. A maga nemében ez is nagyon szép túra volt, sok beszélgetéssel. A Vidra-tóhoz ereszkedtünk le, ami nagyon szép, partja sajnos tele volt szórva a románok szemetével...

43

A nyolcadik, keddi nap nagyrészt utazással telt: egy hirtelen útlezárás miatt kihagyva a Zsil-áttörést Hátszeg és Karánsebes felõl közelítettük meg a Mehádiaihegységet, és a nekünk két napig otthont adó Csernavölgyebeli, meredek mészkõhegyek által övezett csodaszép Herkulesfürdõt. A fagypont körüli hidegbõl a 40 fokot közelítõ igazi mediterrán forróságba csöppentünk. A csodagyógyvizérõl méltán híres a monarchia fénykorában virágzó fürdõhely barokk épületei (1852 után épült a legtöbbje, Ferenc József és Sissy is többször járt itt) 1989 decembere; Ceaucescu bukása óta pusztulnak megszenvedve a románok nemtörõdömségét, szellemváros képét adják. Fürödni csak drága szállodákban vagy a hegyekbe vezetõ mûút melletti, kényelemhez szokott modern átlagembernek visszataszító betonmedencékben lehet hozzánk hasonló szurtos kirándulókkal, daciás román bányászokkal, nénikékkel, bácsikákkal nyomorúságos öltözõn osztozkodva. Ám a csodálatos, átlag 50 fokos forrásokból feltörõ, a medencékben fürdésre alkalmas 40 fokosra szelídülõ kénes víz kárpótol mindezért. A fürdés mellett a kirándulásra is bõven volt alkalom: meredek kapaszkodón jutottunk fel egy meredek szurdokvölgybe esõ Szeles (Vânturãtoarea) vízeséshez, felkapaszkodtunk még a Herkules kéménye gõzfeltöréshez, a Hajdúk barlangjához, a Fehér Kereszt kilátóhelyhez és a Domogled csúcsra is. A két herkulesfürdõi nap után 15-én, csütörtökön indultunk el hazafelé. Elõször Orsovára, majd a Kazánszorosba mentünk. Itt megcsodálhattuk az Ada Kalehsziget (az Arany ember szigete) helyét, a felejthetetlen kilátást és a Ponikova-barlangon keresztül zseblámpákkal le tudtunk ereszkedni az elhanyagolt, vadregényes szárazföldi bejárat felõl a Dunához, amit az esõgyanútól is mentes idõ és az alacsony vízállás segített elõ. Aztán felszedelõzködtünk, és gyors tempóban éjféltájt értünk a gimi elé. Nagyon befogadó volt az összetartó egyetemista társaság, ajándékba kaptuk egymást, amit el is fogadtunk, köszönet érte, de legfõképp Endrõdi Szabolcs tanár úrnak a kiváló szervezésért; nagyon „binye" volt!

Papp Mátyás (11.b)


44

2011.02.24.

16:42

Page 44

M Ú L T I D É Z Õ

Az aquincumi kirándulás Október 15-én az 5. évfolyam Aquincumba ment tanulmányi kirándulásra: egy akadályversenyre hívtak meg minket a latintanáraink. Minden osztályt szétosztottak három csapatra, és minden csapat választott magának egy nevet. Azután mindenki csapatonként kapott egy térképet, ami Aquincumot ábrázolta. Amikor elindítottak minket, az elsõ állomás a fõépületben volt. Egy kiállítás volt benne, ahol az egykori aquincumi helytartói palota díszeit és a híres, ma is megszólaltatható orgonát láthattuk. Kaptunk egy lapot, és a kiállításon látottak alapján kellett kitölteni. Kérdések voltak rajta, pl. „Miért nincs feje a sarokban álló császárszobornak?" A választ a mellette álló kis tábláról tudtuk meg, miszerint a fej cserélhetõ volt. A második állomás az egykori fürdõ megmaradt falai között volt, ahol érdekes elõadást hallottunk az aquincumi fürdõkrõl. Elmondták, hogy hogyan melegítették a medencéket, hány része volt a fürdõknek stb. Itt is ki kellett tölteni egy lapot, majd meh e t t ü n k tovább. A harmadik állomás a „játszóház"ban volt, ahol megmutatták, hogy milyen játékokkal játszottak akkoriban, és milyen ruhákat hordtak az emberek. Ennél az állomásnál kockákból kellett kiraknunk Aquincum fényképét, és a szerencsések be is öltözhettek római ruhákba.

A negyedik állomás Mithrász szentélye volt. Mithrász a Római Birodalom egyik istene volt, a fény és sötétség ura, aki fõleg a katonák körében volt népszerû. Csak az kerülhetett a tisztelõi, a beavatottak közé, aki több próbát sikeresen kiálltak. Egyik feladatunk az volt, hogy írjunk egy imát Mithrásznak, amiben kérjük, hogy segítse meg az imádkozót és családját. Emellett meg kellett fejtenünk egy labirintust, amiben egy katonát kellett Mithrászhoz eljuttatnunk. Az ötödik állomáson minden csapat megkapta egy provincia - Gallia, Pannónia, Egyiptom, Hispánia, Britannia - leírását, amelybõl megismerhettük a hely éghajlatát, földrajzát, gazdaságát, városait, és ez alapján egy színdarabot kellett kitalálnunk, majd a többieknek elõadnunk az ókori

szabadtéri színházban. Ezután következett a kocsihajtó-verseny. Minden csapatból ki kellett választani az 5 leggyorsabb embert, akiket madzaggal kötöttek össze. 4 ember ló lett, 1 pedig a hajtó. Az volt a feladat, hogy meg kellett kerülni 3 kísérõ 10.-es diákot, akik az oszlopokat helyettesítették. Az a csapat nyert, amelyik elsõként kerülte meg a három „oszlopot", és tért vissza a rajthoz. A kocsihajtó-verseny után az eredményhirdetés következett. A versenyt nevükhöz híven - az „Aquincumi ászok" (5. b) nyerték, de minden csapat részesült valami finom nyereményben, amit sokan rögtön el is fogyasztottak. Nagyon jól éreztük magunkat, és emellett rengeteget tanultunk is. Somosi Bernadett & Veres Zsuzsanna (5. c)


2011.02.24.

16:43

Page 45

V E G Y E S

LA GRANDE SPAGHETTATA - AVAGY „A NAGY SPAGETTIZABÁLÁS" Október 18-án délután 3-kor már hívogatóan vártak ránk a Pingvin sziget piros-zöld szalvétákkal ellátott asztalai. Dombi tanárnõ és Ortutay tanárnõ, Gianone tanár úrról nem is beszélve, már háziasan sürgölõdött a konyhában. Sajnos azonban a csábító illatokra még jó ideig várnunk kellett. Addig kellemes beszélgetéssel ütöttük el az idõt. Nem volt hiábavaló a várakozásunk, mert a mennyei spagetti bõségesen kárpótolt minket a sorban állásért. Nem csoda, mivel eredeti olasz Barilla tésztából nápolyi sugo di pomodoróval készült. A legtöbb olaszos nagy örömére repeta is bõven jutott mindenkinek. A kitartóbb diákok desszertként még Dombi tanárnõ tiramisuját is megkóstolhatták. A jóllakott csapat gyorsan eltakarította a fenséges estebéd nyomait. Ezúton is köszönjük az olasztanároknak a finom spagettit és a jó hangulatú délutánt! Reméljük, hogy ez a jó ötlet hagyománnyá válik az iskolában!

Gratulálunk!

2010. AUGUSZTUS 19-ÉN MEGSZÜLETETT AUER TAMÁS TANÁR ÚR ÉS HAKKEL ESZTER MÁSODIK GYERMEKE, AUER ANNA.

2010. OKTÓBER 18-ÁN MEGSZÜLETETT PINTZ ÁGNES TANÁRNÕ ELSÕ GYERMEKE, VARGHA SÁRA HANNA.

45


46

2011.02.24.

16:43

Page 46

S P O R T

Országos bajnok Danyiné Varga Ilona testnevelõ tanárnõ versenyszerûen atletizál, rendszeresen részt vesz utcai futóversenyeken és stadionbeli pályaversenyeken. 800 métertõl félmaratonig korosztályában (+55) legjobb az országban. Négy éve bronzérmes volt a linzi senior EB terepfutó számában. Idén júliusban Nyíregyháza fogadta a senior atlétikai EB több mint háromezer veterán atlétáját, ahol Danyiné Varga Ilona a legjobban szerepelt a magyar középtávfutók között. Német és brit atléták mögött 4. lett 1500 méteren (5,26), és 5. helyen végzett 800-on (2,43). Most Siófokra, a november végi Balaton-maratonra készül.

EREDMÉNYEINK A szeptember 11-én, Kiskunfélegyházán megrendezett 17. KIDS-kupán a I-III. korcsoport kispályás labdarúgó bajnokságon iskolánk "A" csapata 1. helyezést ért el. Felkészítõ tanáruk Balog Zsófia volt. Gimnáziumunk leánycsapata az Újbudai Középiskolás Diákolimpián 1. helyezést ért el a Citadella váltófutáson. A kerületi streetball bajnokságon csapataink hagyományosan kiváló eredményeket értek el.

A

PAPÍRGYÛJTÉS EREDMÉNYE (2010. OKTÓBER)

Összesen 22 tonna papírt gyûlt össze. Algimnázium 1. helyezett: 6.c (osztályfõnök: Schulek Dávid) - 4281 kg 2. helyezett: 7.a (osztályfõnök: Berzsenyi Eszter) - 1378 kg 3. helyezett: 5.b (osztályfõnök: Szendrõdy Dorottya) - 1003 kg Fõgimnázium 1. helyezett: 10.c (osztályfõnök: Almássyné Mudri Mária) - 3366 kg 2. helyezett: 9.a (osztályfõnök: Primász Róbert O.Cist.) - 1972 kg 3. helyezett: 10.a (osztályfõnök: Kováts Beatrix) - 1899 kg


$ Keretmese rovat

2011.02.24.

16:44

Page 47

F É K E Z E T T

47

H A B Z Á S

FÉKEZETT HABZÁS A szentimrés szappanopera A Colorado folyó mentén fekszik egy helyes kisváros, New Bodajk City. Az õ kalandjaikról szól következõ western történetünk!

Egyetlen bánatuk, hogy a városka lakosságát évek óta rettegésben tartja a vadak bandája, a Delta Préri Force!! Lakói tudják, egyetlen igazi reményük a helyi hõs seriff, Dangerous Diri the Hero, aki talán képes lesz gátat vetni a vad hordák fosztogatásainak.

Ezért NB City lakói nyilvános közgyûlésen kérték fel DD The Hero-t, hogy avatkozzon be a közjó érdekében.

Rendben van. Jó fegyverem a hazát s az igaz ügyet szolgálja! Merre vannak azok a gazemberek?

D.D. Hero kérlek, hallgasd meg szavamat, nem szaporítom a szót, mint kenyeret és a halat. A Préri Force öl, butít, majd nyomorba dönt, de ha te velünk vagy, az szívünkbe reményt önt! Az antiszoc gazember megérdemli sorsát, minden józan ember erre adja voksát! Kerüljön a banditák nyakára a hurok, vagy kihalunk mind, mint a bronthoszauruszok. A város egyetlen kapcsolatát a külvilággal a vasút jelentette. Ritkán jött, és füstjével elárasztotta a környéket, de mindig nagyon várták, hiszen a nélkülözhetetlen áruk és a posta is mindig ezen érkezett.

Az elvetemült Préri Force pedig pont ezt, az emberek számára olyan fontos mozdonyt szemelte ki következõ áldozatául...

TúúTúúúú...

Hahó megjött a Posta, kezdõdik a magyaróra!

D.D. Hero lovát megnyergeli újra, rettentõ szívvel lép rá most az útra. Ej, be sok rabló van, kit megszabályozna, a kérdés csak: lõje le, vagy börtönbe dugja? Rettegnek is tõle az elfajzott banditák, ha meglátják termetét, húznak, mint vadlibák. Hurrá! Jön Dangerous Diri, és segít nekünk!

Hero the Diri, nálam õ a tuti!


2011.02.24.

48

16:45

Page 48

F É K E Z E T T

H A B Z Á S

A szegény, kifosztott New Bodajk City megalázottan és reményvesztetten várta sorsa még rosszabbra fordulását.

És a banda támadásba lendült!

A síri csendben csak a banditák sátáni kacaját, ocsmány, gurgulázó röhögését lehetett hallani.... Mu-ha -ha-ha!

Hehehe! Felrobbantjuk a vonatot, aztán miénk lesz egész NBC!

Hö-hö-hö-hö! He-he-he-he!

És ekkor váratlanul, ahogy a várva várt szellõ érkezik a fullasztó forróságban, feltûnt egy ismerõs, szikár alak a horizonton... Ott, ott! Csak semmi pánik, itt vagyok!

Igen, igen! Ott van! Hurrá!! Megjött Dangerous Diri the Hero!!! Talán mégis van remény!

Az emberek szívében megcsillant egy reménysugár... De képes lesz-e DD the Hero egyedül gátatvetni a sötétség galád erejének?

Jaj, kedveskéim, ne veszekedjetek! Inkább etessétek a szelíd galambokat...

Egy elvetélt békéltetési kísérlet után...

Vigyázzá’ ,seriff! Én vagyok Cotton Eye Joe!

Jó! Majd megetetjük õket ólommal, Nagyi! Sõt, mindenkit! Fegyverbeeeee!

A kör közepén állok! Így könnyen eltaláltok... Rosszak!!!


2011.02.24.

16:46

Page 49

F É K E Z E T T

49

H A B Z Á S

New Bodajk City közepén elszabadult a pokol! Ember embernek lett farkasa!

Micsoda epikus küzdelem!!

Hála az Úrnak! A seriff hõsies helytállásától megindulva, több igazi segítõ baráti kéz is a helyszínre érkezett! (bemutatásuk késõbb)

Dirr durr!

Piff puff!

Egy végsõ, mindent eldöntõ párbaj Dangerous Diri the Hero és a Delta Préri Force negatív élharcosa, John Cold között pedig egyértelmûen lezárta NB City sötét korszakát... Yeeeeee!

Randa banda! Nesztek, nesztek!

Neee! Csak a fakanállal neee!

Hát kérem, ez jól feldobta a talpát! A többi gonosz rabló is gyorsan hûvösre került!

Na, most legyetek nagyfiúk!

Akkor lássuk ezt az ütõképes csapatot, akik szoros teammunkában megsegítették DD The Hero nehéz, ám végül gyõzedelmes munkáját! Ismerjétek meg a rettenthetetlen Ped-Roberto Ramirezt, a kocsmárost, az indián félvér (de erre büszke) MacEndrõdyt, az utolsó léggitár-hajlítót és az egyszerre öt vonatot is felrobbantani képes Azbesztkezû Old Perczelhandet, aki a csapat pirotechnikusa. A csapat nem lenne teljes az elbûvölõ, angyali mosolyú hölgy nélkül, aki nem más, mint: Senorita Szendrõdy - a Nõ. Mindenkit szeretettel várok a fogadómba egy kis agapéra...

Ideje már elszívni a békepipát, testvérek!

MICSODA CSAPAT!


2011.02.24.

50

16:47

Page 50

F É K E Z E T T

Felkérjük a seriffünket, szóljon hozzánk pár szép gondolatot.

H A B Z Á S

Na jó, egye fene. Ha már itt vagyok. Hurrá, halljuk!!!

Éljen, éljen!!

New Bodajk City, 2010. szeptember valahanyadika. Cowboyok, Cowgirl-ök, Polgárok, Polgárinák! BenedíciTe, Ti, Ön és Önök! A mai napon ismét nagy vész tört hazánkra, de ez a nap más, mint a többi! A vész ránk zuhant, ellenben mi álltuk a sarat, és megmutattuk, hogy ki mi és hogy! És hogy hova menjenek! Együttes fellépéssel, közös, szilárd akarattal megvédtük családjainkat, városunkat, miközben a garázda csirkefogókat is hathatósan elintéztük. Egyelõre. De VIGYÁZAT! Jönnek még enyveskezû csirkefogók, banditák, rablók, martalócok, pribékek, fosztogatók, útonállók, zsiványok, betyárok, lókötõk, haramiák, csibészek, kalózok és egyéb bûnözõ hajlamû lumpen elemek. Tolvajok, betörõk, bankrablók, pénzbehajtók, maffiózók, bicskások,láncfûrészesek, tömeggyilkosok, háborús bûnösök és a többi népnyúzó! Adócsalók, zsebesek, 3/3-asok, ávósok, szekusok, stázisok, besúgók, nyavalyás hazaárulók és egyéb anyaszomorító gazemberek... Világos? DE! Itt leszünk mi is, és a segítségetekkel leverjük mindet: Veled és Veletek, Általad és Általatok. És természetesen Érted és Értetek!

Rejtvény rovat...

Ááááámen!

Uff!

II. Mi látható ezen a képen? 1. A gyerekek krumplis zsáknak próbálják álcázni magukat (de lebuknak, mert túl kicsik a zsákok). 2. A gyerekek azt játsszák, hogy háromra beleugranak egy-egy nagy mûanyag zacskóba. Ezt a zseniális pillanatot örökítette meg a fotómûvész. 3. A gyerekek a “Krumplis zsákok vonulása” címû életképet adják elõ - lelkesen, ám kicsit talán még kiforratlanul...

I. Milyen relációban (gyengébbek kedvéért: milyen kapcsolatban) vannak egymással a képen látható személyek? 1. Apja lánya 2. Apja fia 3. Anyja lánya


2011.02.24.

16:48

Page 51

F É K E Z E T T

51

H A B Z Á S

III. Ezeken a képeken ki a fiú és ki a lány? 1. A fiú, B lány 2. B fiú, A lány 3. Mi sem tudjuk.

IV. Melyik horrorfilmben szerepel ez a kislány? 1. Zombie Girl vakáción 2. Freddy Krüger lánya 3. Rémálom Bodajkon Nye bojtye se! Rádujtye se! *

V. Mi látható ezen a képen? 1. Zombi gyermekek próbálnak átjutni egy villanypásztoron egymást aranyosan segítve. A zombiléthez hozzátartozik némi agyi károsodás is, ezért az nem jut eszükbe, hogy akár át is bújhatnának az áramos drót alatt. 2. Ez egy mûvészi ihletésû szimbolikus kép. Azt szimbolizálja, ahogy korunk elidegenedett társadalmának fõ áldozatai a gyermekek: próbálnak valahogy túljutni, átjutni azon a súlyos pszichés akadályon, melyet a beléjük nevelt dekadens társadalmi normák állítottak eléjük. 3. Az Európai Unió “Child-Art” kép pályázatának nyertes darabja. A globalizmus uniformizáló, nemzeti sajátosságokat legyaluló káros hatását kifejezendõ, a gyermekek egyforma bábokká vannak maszkírozva. A frissen csatlakozott Közép-kelet európai országokat szimbolizálják, ahogy saját erõbõl (és apró trükkökkel) próbálják megütni az Unió által megkívánt gazdasági és kulturális szinvonalat. Balról jobbra: Szerbia, Csehország. Lengyelország, Magyarország. Hátul takarásban: Románia és Szlovákia.

Pozitív gondolkodás rovat

Na! Még az esõ is esik...

Nincs lehangolóbb, mint mikor esõben akasztják az embert!

*Lengyelbõl ford: “Ne féljetek! Örüljetek!” A Szerk. De lám! Egy apró figyelmesség, és az embernek mindjárt jobb a hangulata...

Always look on the bright side of life! Lala! Lala-lalla-lala ...


2011.02.24.

16:52

Page 52

Pingvin_s06_layout.qxp :25 Page 1

Recommend Documents