Philosophiae Doctores. A sorozatban megjelent kötetek listája a kötet végén található

Philosophiae Doctores A sorozatban megjelent kötetek listája a kötet végén található

2

Németh Dezsõ A nyelvi folyamatok és az emlékezeti rendszerek kapcsolata

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 3

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akkrt.hu

Elsõ magyar nyelvû kiadás: 2006 © Németh Dezsõ, 2006

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is.

4

TARTALOM

Köszönetnyilvánítás ............................................................................

9

1. BEVEZETÉS – FÕBB KÉRDÉSEK .............................................. Emlékezeti rendszerek .................................................................... Nyelvi folyamatok .......................................................................... A modularitás kérdése .....................................................................

11 11 12 14

2. A VERBÁLIS MUNKAMEMÓRIA ............................................... A munkamemória-modell ............................................................... A verbális munkamemória .............................................................. A munkamemória mérõeljárásai ..................................................... Komplex munkamemória ................................................................ Fejlõdés és munkamemória ............................................................ A fonológiai hurok fejlõdését meghatározó tényezõk ............... Fonológiai hurok és nyelvtanulás ............................................... Fonológiai hurok és SLI ............................................................. A munkamemória idegrendszeri háttere .........................................

15 15 17 19 20 22 22 25 27 28

3. MUNKAMEMÓRIA ÉS MONDATMEGÉRTÉS – A KAPACITÁSELMÉLET .............................................................. Elméleti háttér ................................................................................. Egyéni különbségek ................................................................... A kapacitáselmélet – Just és Carpenter modellje ...................... Független szintaktikai feldolgozás vs. kapacitás ....................... A kapacitáselmélet kritikája: interpretatív vs. posztinterpretatív rendszerek ................................................. Munkamemória és mondatmegértés: elkülönült (SSIR) vagy közös erõforrás (SR) ...................................................... Munkamemória és mondatmegértés – 1. kísérlet ...........................

32 32 33 34 42 47 48 50 5

Módszer ...................................................................................... Eredmények ................................................................................ Az 1. kísérlet megbeszélése ....................................................... A fonológiai hurok szerepe a mondatfeldolgozásban – 2. kísérlet Módszer ...................................................................................... Eredmények ................................................................................ A 2. kísérlet megbeszélése – Többkomponensû vagy egységes munkamemória ........................................................ A munkamemória fejlõdése és kapcsolata a megértéssel – A nyelvi megértés proceduralizációja – A 3. kísérlet ..................... Módszer ...................................................................................... Eredmények ................................................................................ A 3. kísérlet megbeszélése ......................................................... Konklúzió ........................................................................................

50 53 54 55 56 57

4. MUNKAMEMÓRIA ÉS SZÖVEGMEGÉRTÉS ........................... Elméleti háttér ................................................................................. Munkamemória és szövegmegértés – A 4. kísérlet ......................... Módszer ...................................................................................... Eredmények ................................................................................ A 4. kísérlet megbeszélése ..............................................................

66 66 68 68 69 71

58 58 60 61 63 64

5. MORFOLÓGIAI KOMPLEXITÁS KAPCSOLATA A VERBÁLIS MUNKAMEMÓRIA-TERJEDELEMMEL ................... 73 Elméleti háttér ................................................................................. 73 Morfológiai fogalmak ................................................................ 73 Szabályos és rendhagyó alakok .................................................. 74 A magyar morfémarendszer sajátosságai ................................... 75 Verbális munkamemória és alaktani összetettség: 3 kísérlet (5, 6, 7. kísérlet) .............................................................. 76 Hipotézisek ................................................................................. 76 Módszer ...................................................................................... 77 Eredmények ................................................................................ 83 Az 5–7. kísérlet megbeszélése ................................................... 103 6. MUNKAMEMÓRIA ÉS KÉTNYELVÛSÉG ................................ A munkamemória-modell és a kétnyelvûség .................................. A kódváltás mint végrehajtó funkció .............................................. Megbeszélés .................................................................................... 6

106 106 108 112

7. AZ IMPLICIT RENDSZEREK ÉS A MONDATMEGÉRTÉS KAPCSOLATA ................................................................................... Elméleti háttér ................................................................................. A szavak és szabályok elmélete ................................................. A procedurális/deklaratív modell és idegrendszeri háttere ........ A procedurális – deklaratív modell idegrendszeri bizonyítékai ............................................................................ Az implicit tanulás ..................................................................... Implicit tanulás és a mentális nyelvtan – A 8. kísérlet .................... Módszer ...................................................................................... Eredmények ................................................................................ A 8. kísérlet megbeszélése ......................................................... Implicit tanulás és mondatmegértés – Konklúzió ...........................

113 114 114 115 116 119 125 125 127 129 129

8. KONKLÚZIÓ ................................................................................. 131 IRODALOM ........................................................................................ 137 FÜGGELÉK ........................................................................................ 151 1. AZ OLVASÁSITERJEDELEM- (READING SPAN) TESZT MAGYAR VÁLTOZATA .................................................................... 153 2. A MUNKAMEMÓRIA ÉS MONDATMEGÉRTÉS KAPCSOLATÁT VIZSGÁLÓ KÍSÉRLETEK MONDATANYAGA ............... 158 3. A SZÖVEGMEGÉRTÉS-KÍSÉRLETBEN HASZNÁLT SZÖVEGEK ÉS A MEGÉRTÉST ELLENÕRZÕ KÉRDÉSEK ........ 163

7

8

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Szeretném megköszönni témavezetõmnek, Kónya Anikónak a sok idõt, amelyet rám fordított és a sok segítséget, lelkesítést. Pléh Csabát második témavezetõmnek tekintem. Tanácsai és támogatása nélkül ezek a kutatások nem jöttek volna létre. Racsmány Mihály, Krajcsi Attila és Lukács Ágnes ötletei, velük folytatott eszmecserék és motiváló hatásuk nélkülözhetetlen volt e disszertáció létrejöttében. Az implicit tanulás és mondatmegértés kapcsolatának kutatásai Háden Gábor, Ambrus Géza, Orosz Gábor, Gönczi Dániel, Aczél Balázs; a verbális munkamemória és morfológiai komplexitás kapcsolatának vizsgálata Ivády Rozália Eszter, Miháltz Márton; a szövegmegértés-vizsgálatok pedig Magyari Lilla segítségével születtek meg. Köszönöm nekik a közös munkát. A kísérletek felvételében nagy segítséget nyújtott Katzenbach Zita, Garab Edit Anna, Kovács Noémi, Birkás Béla, Tóth Kinga. Köszönettel tartozom Molnár Zsuzsának, Boa Melindának és Hoffmann Ildikónak, akik a kézirat rendezésében segítettek. Köszönöm az SZTE-BTK Pszichológia Tanszékének támogatását. És családomnak…

9

10

1. BEVEZETÉS – FÕBB KÉRDÉSEK

A nyelvtõl részben vagy teljesen független kognitív rendszerek jelentõs hatással vannak a nyelvi folyamatokra. Nyelvfejlõdéssel, nyelvfeldolgozással és nyelvi zavarokkal nem lehet, s nem is szabad csak a nyelvbõl kiindulva foglalkozni; ugyanis a nem nyelvi kognitív rendszerek komolyan befolyásolják, korlátozzák a nyelvi mûködést. A nyelvi folyamatok egyéni különbségeinek és patológiájának hátterében is sokszor nem a szûk értelemben vett nyelvi rendszerek állnak. A nyelvi mûködést leginkább meghatározó nem nyelvi kognitív rendszerek az emlékezeti rendszerek. A disszertáció célja, hogy a modern emlékezetkutatás és a pszicholingvisztika eszköztára segítségével szemléleti és módszertani keretet adjon a nyelvi folyamatok és emlékezeti rendszerek kapcsolatának vizsgálatához, feltérképezéséhez.

Emlékezeti rendszerek A disszertáció központi kérdése, hogy a különbözõ emlékezeti rendszerek milyen szerepet töltenek be a nyelvi folyamatokban. Két nagy emlékezeti rendszerrel fogok foglalkozni részletesen: a munkaemlékezettel és az implicit/procedurális rendszerrel. Mivel a deklaratív emlékezeti rendszerek nyelvben betöltött szerepe (mentális lexikon szervezõdése, a szemantikus emlékezet, sémák) jól kidolgozott szakirodalommal rendelkezik, ezért ez a téma nem képezi tárgyát a disszertációnak. Munkaemlékezet. – Már a hatvanas években felmerült, hogy kapcsolat van a közvetlen emlékezet és a mondatmegértés között. Ekkor jelenik meg a kapacitáskorlát fogalma: a közvetlen emlékezet terjedelme jelentõsen befolyásolhatja a frázisszerkezeti fa felépítését a megértés és produkció folyamán (jó áttekintést ad Pléh, 1974). 11

Negyven évvel késõbb a kérdés azért érdekes, mert immár kidolgozott rövid távú emlékezeti modelljeink vannak, és a módszertani repertoár is jelentõsen kibõvült. Mind a mai napig számos pszicholingvisztikai és nyelvészeti tankönyv és szakirodalom csak használja a munkamemória vagy a rövid távú emlékezet fogalmát, de nem állít mögé egy kidolgozott modellt, jóllehet a kísérleti pszichológiában már évtizedek óta léteznek ezek a fogalmak. A munkaemlékezeti modellek két típusát – melyek magyarázni próbálják a nyelvi folyamatokat és a nyelvfeldolgozás egyéni különbségeit – fogom vizsgálni. Az egyik a Baddeley-féle többkomponensû modell (2. fejezet), a másik elsõsorban a Just és Carpenter nevéhez köthetõ általános erõforrást feltételezõ modell (részletesen l. 3. és 4. fejezet). Miközben a disszertáció központi kérdése, hogy: a) az olyan nyelvi folyamatokban, mint a mondat- és szövegmegértés, morfológia és a kétnyelvû nyelvhasználat, milyen szerepe van a munkaemlékezetnek; próbál választ keresni arra a kérdésre is, hogy: b) mely munkaemlékezeti modellnek nagyobb a magyarázó ereje. Implicit/Procedurális rendszerek. – Az implicit rendszerek és a mondatmegértés kapcsolata szintén nem elõzmény nélküli. Az 1960-as és 70-es években Chomsky kompetencia és performancia megkülönböztetése nyomán a kísérleti kutatás középpontjába kerültek az „automatikus” nyelvi és „átkódolási” folyamatok, valamint a beszélõ implicit nyelvismerete és ennek mozgósításának kérdése. A mondatmegértés és munkamemória fejezetek (3. fejezet) bemutatják, hogy a megértés, nyelvi feldolgozás idõben késõi szakaszaira komoly hatással van a korlátozott munkamemória-kapacitás. A gyors és automatikus nyelvi folyamatokról mint a szintaktikai feldolgozás, a mondatmegértés idõben korai szakaszának kognitív hátterérõl azonban az utóbbi évekig szinte semmit nem tudtunk. Az implicit/procedurális rendszerek adhatnak választ a kérdésre. A 7. fejezet kérdései: a) vajon van-e kapcsolat a mondatmegértés, a mentális nyelvtan és az implicit/procedurális rendszerek között, b) milyen módszerekkel lehet ezt vizsgálni.

Nyelvi folyamatok A disszertáció visszatérõ kérdése, hogy a különbözõ nyelvi folyamatokat hogyan befolyásolják, hogyan korlátozzák az emlékezeti rendszerek. Vajon a különbözõ nyelvi folyamatok hátterében milyen emlékezeti rendszer húzódik meg? 12

1. táblázat. A nyelvi folyamatok és emlékezeti rendszerek. A kurziválás azt jelzi, hogy a disszertációban empirikus rész is tartozik hozzá A nyelvi és emlékezeti rendszerek – Hol vannak a kapcsolódási pontok? Nyelvi folyamatok Mondatmegértés interpretatív szakasza Mondatmegértés posztinterpretatív szakasza Morfológiai folyamatok Szövegmegértés Kétnyelvûség – Kódváltás Olvasás Olvasástanulás Nyelvelsajátítás

Emlékezeti rendszerek

?

Fonológiai Hurok

Fonológiai Tár Ismétlés

Munkaemlékezet

Központi végrehajtó Téri-vizuális vázlattömb Szemantikus Emlékezet

Explicit/Deklaratív Rendszerek

Implicit tanulás

Implicit/Nem-deklaratív rendszerek

Nyelvtanulás

A nyelvi folyamatok elkülöníthetõek aszerint, hogy automatikusak vagy tudatos erõfeszítést igényelnek, más szavakkal implicit vagy explicit nyelvi folyamatokról van-e szó1. Megkülönböztethetjük a feldolgozási sebesség alapján is: gyors, illetve lassú nyelvi folyamatok. A gyors nyelvi folyamatok csak on-line, menetközbeni eljárásokkal vizsgálhatóak (önütemezett olvasás, szemmozgás-regisztráció) és 400–500 ms alatti reakcióidõk jellemzik. Ilyen például a mondatmegértés korai szakasza, a szintaktikai feldolgozás. A lassú nyelvi folyamatokat 500-600 ms-nál nagyobb reakcióidõk jellemzik és utólagos, úgynevezett off-line eljárásokkal vizsgálhatóak, mint például a mondatismétlés vagy a megértést ellenõrzõ kérdések. Izgalmas tehát a kérdés, hogy a gyors és lassú, automatikus és nem-automatikus nyelvi folyamatok hátterében elkülönült emlékezeti rendszerek állnak-e.

1 Az emlékezeti szakirodalom implicit és explicit megkülönböztetése és a nyelvi implicit, ill. explicit elkülönítés nem mosható össze.

13

2. táblázat. A disszertáció fõbb kérdései és elméleti, módszertani háttere Kérdésfelvetés

Elméleti háttér

Módszer

Kísérletek sorszáma 1, 2.

Fejezet

A mondatmegértés egyéni különbségeinek hátterében álló munkaemlékezeti komponensek

Just és Carpenter (1992, 1996) Caplan és Water (1999)

Önütemezett olvasási helyzet, olvasási terjedelem teszt, álszóteszt

A mondatmegértés egyéni különbségeinek hátterében álló munkamemória komponensek különbözõ életkori csoportokban

Just és Carpenter (1992, 1996) Caplan és Water (1999)

Önütemezett olvasási helyzet, olvasási terjedelem teszt, álszóteszt

3.

3.

A szövegmegértés egyéni különbségeinek hátterében álló munkaemlékezeti komponensek

Daneman és Carpenter (1980) Just és Carpenter (1992, 1996)

Olvasási idõ, megértést ellenõrzõ kérdések, álszó-teszt, olvasási terjedelem, számterjedelem, fordított számterjedelem

4.

4.

Morfológiailag komplex szavak rövid távú tárolása

Taft (1979) Baddeley (2003)

Szóterjedelem, számterjedelem, álszóteszt

5, 6, 7.

5.

Implicit tanulás és mondatmegértés kapcsolata

Ullman (2001) Pinker és Ullman (2002)

Kettõs terheléses helyzet: SRT + párhuzamos feladat

8.

7.

Kétnyelvûek kódváltásának munkaemlékezeti háttere

Hernandez és mtsai (2000)

Önütemezett olvasás kódváltás alatt, munkamemória-tesztek

Elõkísérlet

6.

3.

A modularitás kérdése A nyelv és emlékezet kapcsolatának kutatása a modularitás általánosabb elméleti kérdéséhez is választ adhat. Ha a nyelvi folyamatokat nemcsak segíti, hanem inherensen befolyásolja is az emlékezeti mûködés, akkor az erõs modularista, a modulok enkapszuláltságát hangsúlyozó hipotézis (Fodor, 1983) megkérdõjelezõdik; és a moduláris felfogás csak egy lágyabb változata tartható (részletesebben l. 3. fejezet).

14

2. A VERBÁLIS MUNKAMEMÓRIA

A disszertáció egyik központi kérdése az, hogyan határozza meg a munkamemória a nyelvi folyamatokat. A 2. és 3. fejezetben bemutatok két eltérõ munkamemória-megközelítést. Ebben a fejezetben a Baddeley-féle többkomponensû munkamemória-modellrõl lesz szó, mely több ponton is polemizál a 3. fejezetben bemutatásra kerülõ egykomponensû, egy általános erõforrást hangsúlyozó munkamemória-modellel, mely Just és Carpenter nevéhez köthetõ.

A munkamemória-modell A hatvanas, hetvenes években a rövid távú memóriát viszonylag egységes és passzív rendszerként írták le, mely „elõszobája” a hosszú idejû tárnak (Atkinson és Shiffrin, 1968; Murdock, 1974). Baddeley és Hitch (1974) számos kísérleti adatra hivatkozva elvetette az egységes memória hipotézist, és egy több komponensû, dinamikus rendszert tételeztek fel. A modell a munkamemóriát egy olyan korlátozott kapacitású rendszerként tételezi fel, mely párhuzamos hozzáférést biztosít a tudat számára az eltérõ reprezentációkhoz, fenntartja és manipulálja az információt a kognitív feladathelyzetekben, mint például következtetés, tanulás, nyelvi megértés, képzelet, problémamegoldás, és független információkat hoz interakcióba (Baddeley, 1997; magyarul áttekintést ad Racsmány, 2004). Az egységes rövid távú rendszer feladása szükségessé tette több munkamemória-alrendszer feltételezését. Az eredeti elmélet egy központi végrehajtó rendszert és két modalitás-specifikus alrendszert tételez fel: 1. fonológiai hurok (eredetileg artikulációs hurok), 2. téri-vizuális vázlattömb, és a központi végrehajtó rendszer. Baddeley munkamemória-modelljének (Baddeley és Hitch, 1974) újítása tehát az volt, hogy a rövid távú emlékezetet egy olyan aktív, többkomponensû és dinamikus rendszernek képzelte 15

el, melyben nemcsak tároljuk az információt, hanem mûveleteket is végzünk vele. Baddeley (2000) újabb elméletében egy epizodikus puffer rendszert is feltételez a különbözõ forrásból származó információk, valamint a sorrendiség kezelésére és tudatos fenntartására. A munkamemória alrendszerei közül a vizuális és téri információk idõleges tárolásáért a téri-vizuális vázlattömb, míg a fonológiai, beszédalapú információk idõleges tárolásáért a fonológiai hurok a felelõs (1. ábra). „Huroknak” nevezzük, mert úgy gondoljuk, hogy a hallott anyag rövid idejû belsõ artikulációs ismételgetését biztosítja. Ezek a komponensek mind viselkedéses, mind idegtudományi módszerekkel is elkülöníthetõk, ezenkívül a fejlõdésük üteme is eltérõ (Baddeley, 2001; Smith és Jonides, 1998; Gathercole, 1999). Téri-vizuális vázlattömb. – A téri-vizuális vázlattömb az eredeti modellben a téri-vizuális ingerek megtartásáért és manipulálásáért felelõs alrendszer. Nem egy egységes rendszer: létezik egy önálló téri és egy önálló vizuális munkamemória (Baddeley és Logie, 1999, Racsmány, 1998). Központi végrehajtó. – A központi végrehajtó egy olyan korlátozott kapacitású, modalitásfüggetlen rendszer, melyet fokozottan használunk, mikor a megismerést jobban terhelõ feladattal kerülünk szembe. Az eredeti modellben a központi végrehajtó (central executive) funkciója a két periféria (a téri-vizuális vázlattömb és a fonológiai hurok) összehangolása és modulálása, az erõforrások elosztása, valamint a kapcsolattartás a hosszú távú emlékezettel. Norman és Shallice (1986) Ellenõrzõ Figyelmi Rendszer (SAS) modellje az, amelynek segítségével próbálja magyarázni (Baddeley, 2001) a központi végrehajtó mûködését. (A központi végrehajtó magyarázó szerepérõl l. Parkin [1998] vs. Baddeley [1998b] vitát.) A modellben a két rövid távú (puffer) rendszer a két alapvetõ érzékleti rendszernek felel meg, melyek biztosítják a gyorsan változó környezet változásainak állandó nyomon követését (fluid rendszerek), és a háttér-információval való illesztését (kikristályosodott rendszerek) (1. ábra). A központi végrehajtó pedig többek között a cselekvési célokhoz igazítja a beérkezõ információt. Komplex verbális munkamemóriáról a fonológiai hurok és a végrehajtó funkciók egyidejû mûködésekor beszélünk. Ezek a komponensek együttesen segítenek bennünket az olyan bonyolult nyelvi feladatoknál, mint az összetett mondatok feldolgozása, a szövegmegértés, vagy éppen az idegen nyelvû mondatok megértése, fordítása. (A munkamemória-modellrõl magyarul Racsmány, 2004; Baddeley újabb módosításairól, Baddeley, 2000; Baddeley és Logie, 1999). 16

­

­

Központi végrehajtó ­ ­

Epizódikus puffer

Fonológiai hurok

­ ­

­ ­

Epizódikus hosszú távú emlékezet

Fluid rendszerek

­

­

Vizuális szemantika

­

­ ­

­

Téri – vizuális vázlattömb

­

­

Nyelv

Kikristályosodott rendszerek

1. ábra. A munkamemória-modell (Baddeley, 2000)

A verbális munkamemória Fonológiai hurok. – A fonológiai hurok Baddeley (2001) modellje szerint egy olyan alrendszer, mely fonológiai (beszéd alapú) formában tárolja az információt, és csak kismértékben terheli a központi végrehajtót. E rendszer mûködését demonstráló alapjelenségek: a fonológiai hasonlósági hatás, a szóhosszúsági hatás, az artikulációs elnyomási hatás, és a nem figyelt beszéd hatása (Baddeley, 2001). A fonológiai hasonlósági hatásra jó példa, hogy a fonológiailag hasonló mássalhangzókból álló listán gyakoribb a fonológiai hibázás, és a szeriális közvetlen felidézés leromlik. Az artikulációs elnyomás (vagy artikulációs elfedés) technikáját alkalmazva kimutatható, hogy nincs fonológiai hasonlósági hatás, ha vizuális ingerprezentáció esetén (olvasás) a megjegyzéssel egy idõben hangos artikulációt kell végezni. Ezzel a technikával a szubvokalizációt lehet megakadályozni. Ha például számterjedelem feladat közben hangos artikulációt végez a kísérleti személy (hangosan mondogatja, hogy ban-ban-ban), akkor jelentõsen leromlik a terjedelem, függetlenül attól, hogy auditorosan vagy 17

vizuálisan mutattuk be az ingereket. Az artikulációs elnyomás lerontja a szóhosszúsági hatást is, ez utóbbi azt jelenti, hogy gyengébb a felidézési teljesítmény szólista-tanulásnál, ha a lista hosszabb szavakból áll. Ennél a jelenségnél elsõsorban a hangzási idõ, illetve kimondási idõtartam számít. Markáns és sokat idézett példa erre, hogy a walesi gyermekek számterjedelme kisebb, mint angol anyanyelvû társaiké, melynek oka az lehet, hogy a walesi számnevek hosszabb artikulációt igényelnek, mint az angolok (Ellis és Henneley, 1980). A nem figyelt beszéd hatását jól demonstrálják Salamé kísérletei (Baddeley, 2001). Ha vizuális ingerprezentációval végzett klasszikus számterjedelem feladattal párhuzamosan idegen nyelvû szöveg felolvasását hallotta a kísérleti személy, akkor jelentõsen leromlott a számterjedelme. Ez abban az esetben is bekövetkezett, ha értelmetlen szót (álszó) hallott a kísérleti személy. A fonológiai hurok a módosított munkamemória elméletben egy kétkomponensû rendszer, mely egy fonológiai tárból áll és egy artikulációs hurokból. A fonológiai tár, melyet Baddeley és munkatársai „belsõ fülnek” neveztek, 2 másodpercig tartja fenn a hallott anyagot. Az artikulációs hurok („belsõ hang”) a tárban lévõ anyagot ismételgetés révén frissíti, lehetõvé téve a relatíve hosszabb ideig történõ megtartást. A vizuálisan bemutatott ingerek, például olvasás során, az artikulációs hurok által jutnak a tárba. Ezért figyelhetõ meg az a jelenség, hogy artikulációs elnyomás hatására leromlik az emlékezeti teljesítmény. Az artikulációs frissítéssel kapcsolatos figyelemre méltó megfigyelés, hogy súlyosan anarthriás és dysarthriás személyeknél, akiknél a beszéd sem vokálisan, sem szubvokálisan nem lehetséges, van szóhosszúsági hatás, ami a fonológiai hurok mûködését mutatja (Gathercole & Hitch, 1993). A rövid távú emlékezeti feladatokban 7 éves kor körül bekövetkezõ ugrásszerû javulás szintén az ismétlési komponenshez köthetõ (Gathercole, 1999). Amikor fonológiai hurokról vagy rövid távú memóriáról beszélünk, nem szabad megfeledkezni a hosszú távú memória hatásáról sem. Közhelynek számít az a megállapítás, hogy létezõ szavakból álló lista megjegyzése lényegesen könnyebb, mint a nem-szavakból álló listáé. E lexikalizációs (szóforma) hatáson túl kimutatható az is, hogy azok a feladatok, melyekben olyan értelmetlen szavakból álló listát kell megjegyezni, vagy olyan szavakat kell azonnal visszamondani, melyek az anyanyelv fonológiai mintázatába illeszkednek (pl. serkápanta) könnyebbek, mint amelyek hangzásban is eltérnek az elsõ nyelvtõl (pl.: strömpf). Azt a folyamatot, mikor a hiányos fonológiai anyagot rekonstruáljuk a már korábban tárolt anyagok (tudás), 18

illetve a nyelv lexikai, szemantikai, vagy fonológiai tulajdonságai segítségével, redintegrációnak2 nevezzük. Ez a rekonstrukciós folyamat az emlékezet tárolási és elõhívási szakaszában fordulhat elõ (Gathercole, 1999).

A munkamemória mérõeljárásai Számos eljárást dolgoztak ki a munkamemória kapacitás mérésére, amelyek általában a munkamemória más-más komponenseire irányulnak (3. táblázat). (Errõl részletesebben: Gathercole és McCarthy [1994], Gathercole és Pickering [2000], magyarul pedig Racsmány és mtsai [2006], Németh és mtsai [2001]). Legtöbbször egymástól független tételeket kell a kísérleti személyeknek visszamondaniuk, hogy a hosszú távú memória hatásait ki lehessen zárni. Az eljárások megegyeznek abban, hogy az emlékezeti tesztekben a tételeket rövid idõn belül, azonnal kell visszamondani a kísérleti személyeknek úgy, hogy a bemutatott anyag már nincs jelen. Az emlékezetben tartott elemek száma fokozatosan nõ addig a kritikus pontig, amikor a felidézés pontatlanná válik. A memóriakapacitást a legtöbb még tökéletesen visszahívott elem számával szokták jellemezni. 3. táblázat. A munkamemória mérõeljárásai (Gathercole, 1999 alapján) Téri-vizuális vázlattömb

Központi végrehajtó

Fonológiai hurok

Corsi-kocka (Corsi blocks)

Hallgatási terjedelem (Listening span)

Álszó-ismétlés (Non-word repetition)

Mintázatterjedelem (Pattern span)

Számolási terjedelem (Counting span) Visszafele számterjedelem (Backward digit span)

Számterjedelem (digit span) Szóterjedelem (recall of words)

N-et vissza (N-back task) Olvasásterjedelem (Reading span)

2

A redintegráció kifejezés (redintegration) a latin redintegro szóból eredeztethetõ.

19

A fonológiai hurok legismertebb mérõeljárásai: a számterjedelem (digit span), a szóterjedelem (word span), és az álszó ismétlési feladat (non-word repetition) (4. táblázat). Az álszó-ismétlési feladatnál a személynek az a feladata, hogy egyre hosszabb, értelmetlen szavakat hallás után ismételjen meg. A nem-szavak megegyeznek a vizsgálati személy anyanyelvének fonológiai struktúrájával. Az azonnali (másodpercen belüli) visszamondás miatt artikulációs frissítés, ismételgetés nem, vagy csak igen kis mértékben történik, ezért ez a teszt elsõsorban a fonológiai tárat terheli. Az álszóismétlési teszt a fonológiai hurok egyik legtisztább mérõeljárása. A kritikája a tesztnek, hogy mindenképpen vokalizációt kíván, és ezért a hibázás produkciós eredetû is lehet, miközben a fonológiai tár ép.

Komplex munkamemória Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Baddeley klasszikussá vált modelljén kívül léteznek a munkamemóriára vonatkozó egyéb elképzelések is (Miyake, 1999), melyek közül néhány bizonyos pontokon összeegyeztethetõ a klasszikus modellel. A komplex munkamemóriát az alternatív elméletekben többféleképpen képzelik el (Gathercole, 1999): 1. egy flexibilis, egységes erõforrás-rendszert, mely egyszerre felelõs az információtárolásért és -manipulálásért (Daneman és Carpenter, 1980, Just és Carpenter, 1992) (részletesen l. 3. fejezet); 2. a hosszú távú memória egy aktivált részét, melyet egy gátlási mechanizmusokkal felruházott figyelmi rendszer szabályoz (Engle, 1999); 3. egy olyan hívóinger alapú rövid távú memóriamûködést, mely hozzáfér a specializált elõhívási struktúrákkal szervezett hosszú távú munkamemória-rendszerekhez (Ericsson és Kintsch, 1995). Az utóbbi években egyre többen vonják kétségbe a klasszikus modell érvényességét kísérleti pszichológiai és idegtudományi adatokra hivatkozva. A legjelentõsebb ellentábor, Nairne (2002) és Ruchkin és mtsai (2002) kutatásai megkérdõjelezik a hosszú távú emlékezettõl elkülönült, architekturális és folyamati szinten is független rövid távú emlékezet létezését.

20

4. táblázat. A verbális munkamemória mérõeljárásai (Gathercole, 1999 alapján). Az elsõ három feladat a fonológiai hurok mérõeljárása. Az olvasási terjedelem és a fordított számterjedelem egy komplex verbális munkamemória-mérõ eljárás (l. Racsmány és mtsai, 2006) Mérõeljárás Számterjedelem (digit span)

Szóterjedelem (recall of words)

Mi a feladat? Ugyanabban a sorrendben mondd vissza a következõ számokat! 6…2…9… 7... 4…1…8…5… 3... Ugyanabban a sorrendben mondd vissza a következõ számokat! alma…sapka…kutya

Helyes válasz

„6…2…9… 7…” „4…1…8…5… 3…”

„alma…sapka…kutya”

nadrág…kuka…barack… „nadrág…kuka…barack… papír papír” Álszó-ismétlés (Non-word Mondd vissza a következõ repetition) szót! tarembik hápamarogány intogszocolarásu Fordított számterjedelem Mondd vissza fordított (backward digit span) sorrendben a következõ számokat! 5… 9… 7… 3… 8… 6… 1… 4… 2… Mondd vissza a következõ Olvasásterjedelem (Reading span) mondatok utolsó szavait ugyanabban a sorrendben!

„tarembik” „hápamarogány” „intogszocolarásu”

„5… 9… 7… 3…” „8… 6… 1… 4… 2…”

„meleg…úszás” Nyaranta, amikor késõ este van, a nyitott ablakon át csak úgy tódul be a madárszó és a kellemes meleg. Szabó Kati nagyon szeret a közeli modern uszodába járni, mert egyik kedvenc idõtöltése az úszás.

21

Fejlõdés és munkamemória A munkamemória-alrendszerek fejlõdésének üteme jelentõsen eltér egymástól. Míg a perifériás rendszerek mint a fonológiahurok kapacitásának növekedése hamarabb lezárul, addig a komplex munkamemória-feladatokkal (n-back, olvasási terjedelem) mért rendszer/rendszerek fejlõdése elnyúlik, lassabb ütemû és jobban jellemzõ rá az öregkori leromlás (Carpenter et al., 1994; Gathercole, 1999). Case és kollégái (1982) szerint azért nõ együtt a gyerekek életkorával a munkamemória-kapacitás, mert a képességeik fejlõdésével kevesebb erõforrás kell az információ manipulálásához, és így több marad a tárolásnak. A komplex munkamemória, központi végrehajtó önmagában is nehezen definiálható része a munkamemória modellnek, a fejlõdése szintén. Két elméleti keret (Gathercole, 1999) próbál a fejlõdésrõl számot adni: 1. trade-off modell és 2. ellenõrzött figyelmi rendszer, melyekre nem térünk ki. A fonológiai hurok (verbális munkamemória) fejlõdése azonban részletesebben kerül tárgyalásra.

A fonológiai hurok fejlõdését meghatározó tényezõk A számterjedelemmel, álszó-ismétléssel mért fonológiai hurok fejlõdése a szakirodalmi adatok szerint 7–10 éves kor körül lezárul, idõs kori leromlása egészséges személyeknél kevésbé figyelhetõ meg (Gathercole és Hitch, 1993; Gathercole, 1999). A fonológiai huroknak jelentõs szerepe van a nyelvfejlõdésben 1. a „nyelvelsajátítás motorja”, mivel kritikus szerepe van a nyelvelsajátításban, szókincsbõvülésben, 2. meghatározó a második nyelv tanulásában, 3. befolyásolja az olvasástanulást (Baddeley, Gathercole, Papagno, 1998; Baddeley, 2001; Racsmány, 2004; Németh, Racsmány, Kónya, Pléh, 2001). A felnõtt kísérleti személyeken végzett kutatások több különbözõ folyamatot azonosítottak, amelyek felelõsek a verbális információk rövid idejû tárolásáért. Ezeket a folyamatokat külön-külön kell megvizsgálni ahhoz, hogy a fonológiai hurok fejlõdésérõl tudjunk mondani valamit. A fonológiai hurok fejlõdését befolyásoló tényezõk közül az alábbiakban hét kerül rövid bemutatásra (Gathercole, 1999 alapján). 1. Perceptuális elemzés. – A beszédhangok korai perceptuális feldolgozása fontos elõfeltétele annak, hogy a fonológiai emléknyom sikeresen kialakulhasson. A korai perceptuális elemzési képesség indirekt oka lehet a 22

fonológiai emlékezeti feladatokban nyújtott teljesítménynek. Például Bishop kimutatta, hogy SLI-s gyermekek (Specifikus Nyelvi Károsodás), akiknek az álszó-teszt átlagai egyébként alacsonyabbak egészséges társaikhoz képest, rosszabbul teljesítenek olyan feladatokban, mint rövid hangok finom diszkriminációja (idézi Gathercole, 1999, áttekintéshez l. Leonard, 2000). 2. Szenzoros memória (tár). – A beszédalapú információ bemutatásakor egy szenzoros és egy fonológiai természetû emléknyom keletkezik párhuzamosan. A szenzoros memóriában a beszédrészletek fizikai tulajdonságai tárolódnak. Idõsebb gyermekek szenzoros memóriájának mind a kapacitása, mind a perzisztenciája nagyobb. 3. Fonológiai tár. – A szenzoros szignál fonológiai szerkezete a perceptuális elemzés és szegmentáció után képezõdik le. Ez a fonológiai nyom a szenzoros tárhoz képest már kevésbé sérül más akusztikai ingerek hatására. A munkamemória modellben ezek az emléknyomok a fonológiai tárban tárolódnak, mely a fonológiai hurok komponens része; a tárban lévõ ismétléses frissítés hiányában 2–3 másodperc múlva elhalványulnak (vö. elhalványulás vs. interferencia vita). A fonológiai tár fejlõdése elsõsorban az elhalványulás mértékétõl és a kódolás minõségétõl függ. 4. Sorrendre való emlékezés. – A legtöbb emlékezeti feladatnál nemcsak magukra az itemekre, hanem azok sorrendjére is emlékezni kell. Pezsgõ vita tárgya még napjainkban is a sorrendre való emlékezés pontos mechanizmusainak mibenléte. Pickering (1998) és munkatársai 5 és 8 éves gyermekek között a sorrendre való emlékezésben nem találtak különbséget, jóllehet a szólista felidézése idõsebb gyermekeknél jobb volt. A két csoport sorrendi hibáinak mintázata is teljesen megegyezett. Ugyanakkor a 8 évnél idõsebb gyermekek, valamint a felnõttek kevesebb sorrendi hibát mutatnak, mint a 8 évesek. Az idõsebbeknél hibázáskor az item elmozdulása a célhelytõl sokkal kisebb, mint a fiatalabbaknál (order error span). Valószínûleg az idõsebbek jobban képesek kódolni az item kontextusát, és emiatt jobb a sorrendre történõ emlékezés. 5. Szubvokális ismétlés. – A fonológiai hurok frissítési mechanizmusa a szubvokális ismétlés, amelynek segítségével a fonológiai tárban tárolt reprezentáció elhalványulása késõbb következik be. Hétéves kor alatt a gyermekek nem képesek a vizuális információt verbálisba spontán módon átkódolni a rövid távú emlékezetben, mert 7 éves kor alatt még nincs aktív szubvokális ismétlés sem. Hétéves kor után viszont ugrásszerûen emelkedik az ismétlési ráta és ez a rövid távú tárolási kapacitás ugrásszerû emelkedéséhez vezet, ugyanis az ismétlés fejlõdése csökkenti a nyomelhalványulást. 23

6. Elõhívás. – Fontos szerepet játszik a memóriafejlõdésben az itemek egymás utáni elõhívási sebessége. Cowan (1998) kimutatta, hogy 7 és 11 év közötti gyermekek emlékezetiterjedelem-különbségeinek hátterében az elõhíváskor az elemek közötti szünetek idõtartama a felelõs. Idõsebb gyermekeknél gyorsabb az elõhívási ráta (itemek között kisebb idõ telik el). Az elõhívási ráta és a fentebb említett ismétlési ráta egymástól függetlenül kapcsolódnak az emlékezeti terjedelemhez. 7. Redintegráció. – Azt a folyamatot, mikor a hiányos fonológiai anyagot rekonstruáljuk a fonológiai tárban a már korábban tárolt anyag (tudás), a nyelv lexikai, szemantikai, vagy fonológiai tulajdonságai segítségével, redintegrációnak nevezzük. Ennek a rekonstrukciós folyamatnak a hatékonysága idõsebb gyermekeknél nagyobb, de már 6 éves korban megfigyelhetõ. Összefoglalva tehát a fonológiai hurok fejlõdése nem vezethetõ vissza egyetlen okra. Több folyamat/rendszer párhuzamos és legalábbis részben független mûködésének és fejlõdésének az eredménye. 1.6 T E L J E S Í T M É N Y

1.4 1.2 1.0 0.8 0.6 0.4 2

4

6

8

10

12

14

16

Életkor

2. ábra. Munkamemória-teszteken nyújtott teljesítmény – Életkori bontás. Kék négyzet: számterjedelem; sötét háromszög: álszó-ismétlés; kör: számterjedelem; zöld négyzet: Corsi-kocka; világos háromszög: hallgatási terjedelem; fekete kör: fordított számterjedelem. Az életkori csoportok teljesítménye a kilencévesek teljesítményátlagához van arányosítva. (Forrás: Gathercole, 1999, 411. oldal)

24

Fonológiai hurok és nyelvtanulás Az utóbbi idõk kutatásának eredményei rávilágítottak arra, hogy a fonológiai huroknak jelentõs szerepe van a nyelvelsajátításban és a második nyelv tanulásában (Baddeley et al., 1998, Racsmány et. al. 2001). Szoros kapcsolat mutatható ki a szótár vagy szókincs növekedése és a fonológiai hurok fejlõdése között. Longitudinális vizsgálatok bizonyítják, hogy a fonológiai hurok korábbi életkorban megfigyelt kapacitásbeli különbségei jól bejósolják a késõbbi szókincsnövekedést. Az álszó-ismétlési teszt korrelál legjobban a szótárral, még abban az esetben is, ha az elemzések folyamán parciális korrelációs statisztikai elemzéssel az IQ hatását kiküszöböljük. Számos bizonyíték van arra, hogy a fonológiai hurok jelentõs szerepet játszik az új szavak tanulásában. Egy kísérletben gyermekeknek játékállatok nevét kellett megtanulniuk: ezek vagy újszerûek voltak (pl.: Hübedin, Cselika), vagy ismerõsek (pl.: Misi, Attila). Az elsõ esetben a nagy fonológiaihurok-kapacitású gyermekek jobban teljesítettek, mint a kis kapacitásúak, míg ismerõs nevek esetén nem volt különbség a kis és a nagy kapacitású csoport között. Egy másik kísérletben szó-álszó párok tanulásakor a nagy fonológiaihurok-kapacitású gyermekek jobban teljesítettek, mint a kisebb kapacitású társaik, míg szó-szó tanulási helyzetben itt sem volt különbség a két csoport között. Service (1992) longitudinális vizsgálatban mutatta ki, hogy az álszó ismétlési teszttel és a számterjedelem feladattal mért 9–10 éves kori fonológiaihurok-kapacitás jó predikátora a 2 évvel késõbb mért második nyelvi teljesítménynek. Egy másik vizsgálatban poliglott (legalább 3 nyelven beszélõ) és nem poliglott személynek mérték meg az IQ-ját, téri-vizuális rövid távú emlékezeti és verbális munkamemória-feladatokban nyújtott teljesítményét. A két csoport között számterjedelem és álszó-ismétlési tesztben volt különbség a többnyelvûek javára. A fenti eredmények arra utalnak, hogy a fonológiai hurok, azon belül is a fonológiai tár a nyelvelsajátítás, nyelvtanulás egyik “motorja” (Baddeley et al., 1998, magyarul Racsmány, 2004). Az eredmények azért figyelemre méltóak, mert egy látszólag rövid távú hatás (a rövid távú emlékezet terjedelme) egy hosszú távú hatást (szókincsbõvülés) eredményez. Vajon a fonológiai hurok az, ami segíti a szókincsnövekedést, vagy a megnövekedett szókincs közvetve javítja fel a fonológiaihurok-terjedelmet? Mivel a fentebb említett vizsgálatok eredményei korrelációs adatokra épülnek, az ok-okozati kapcsolatok továbbra is nyitott kérdések maradnak. Az egyik lehetõség, hogy a fonológai hurok, azon belül is a fonológiai tár 25

segít új szavak hosszú távú megõrzésében, és az álszó-tesztben elért teljesítmény a fonológiai hurok és a hosszú távú fonológiai memória fejlõdésének következménye. A

Fonológiai hurok (Fonológiai rövid távú memória)

Fonológiai hosszú távú memória)

B

Álszó-ismétlés

Szókincsnövekedés

Álszó-ismétlés

Szegmentált lexikai reprezentációk

3. ábra. 2 modell, mely az álszó-tesztben elért teljesítmény okait magyarázza. Az A modellben a fonológiai tár az oka az álszó-ismétlési teljesítmény javulásának és a fonológiai hosszú távú memóriának, szókincsnövekedésnek. A B modellben az álszó-ismétlési tesztben elért teljesítménynövekedést közvetve a szótár növekedése okozza. (Gathercole, 1999, 415. o. alapján)

A másik nézõpont – Brown és Hulme modellje – azonban azt állítja (Brown, 1996, Gathercole, 1999), hogy a szókincsnövekedés miatt jobb lesz a szótagok, lexikai egységek finom szegmentálására való képességünk. Ahogy nõ a szótár, egyre több szegmentált lexikai reprezentációnk lesz, és egyre jobban teljesítünk álszavak (nem-szavak) ismétlésében (3. ábra). Ezt a modellt támasztja alá Gathercole (1995) vizsgálata, melyben kimutatta, hogy az angol szavakhoz jobban hasonlító nem-szavak visszamondása szignifikánsan könnyebb, mint az angol szavakhoz kevésbé hasonlítóké. Az álszó tesztben nyújtott teljesítmény tehát erõteljesen függ a már meglévõ nyelvi tudástól, készségtõl. Ezt a lexikalitási hatást sikerült kimutatni kétnyelvû személyeken is (Thorn et al, 2002). Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ez a markáns hatás eltûnik, ha a feladat nem visszamondás, hanem felismerés, ami az artikulációs komponens szerepére utal (Thorn et al, 2002; Baddeley, 2003). Ha figyelembe veszünk újabb kísérleti eredményeket is, akkor a mérleg nyelve inkább az elsõ (A) modell felé billen (Gathercole, 1999).

26

Fonológiai hurok és SLI A verbális munkamemória és -fejlõdés kapcsolatát jól szemléltetik a nyelvpatológiai kutatások is. A fonológiai hurok korlátozott kapacitását használják számos nyelvfejlõdési zavar magyarázatára is, mint például az SLI (Specific Language Impairment), vagy magyarul specifikus nyelvi károsodás esetében (Gathercole és Baddeley, 1990, Nichols at al., 2004). Az SLI olyan kognitív fejlõdési rendellenesség, melyre nyelvi deficit jellemzõ, miközben egyéb képességek normális fejlõdést mutatnak. Hallási, kognitív vagy neurológiai károsodás nem mutatható ki e diagnosztikus kategória definíciója szerint. Ez a definíció ma már nagyon megkérdõjelezõdött, mivel a finomabb elemzések számos egyéb alulmûködést tártak fel (Leonard, 2000, McArthur and Bishop, 2004). Ezek a gyerekek relatíve késõn kezdenek el beszélni, és akkor is alacsonyabb nyelvi szinten és kevesebb kifejezést produkálnak, mint koruk, vagy intelligenciájuk alapján várható lenne. Károsodás mutatható ki a nyelv fonológiai, morfológiai és szintaktikai aspektusaiban is (Joanisse, Seidenberg, 1998). Fonológia. – SLI-s gyermeknek komoly problémái vannak olyan szavak kimondásakor, melyeknél mássalhangzó torlódás fordul elõ, de nehézségekbe ütközik a szavak fonológiai szerkezetének elemzése is. Nem tudják azonosítani ugyanazon kezdõ fonémával kezdõdõ szavakat; például hogy a „bank” és a „beteg” szavak elsõ hangja megegyezik. Normál személyeknél rosszabbul teljesítenek akkor is, amikor a hallott beszédben detektálni, kategorizálni kell egy fonémát (például a t-t). Értelmetlen szavak ismétlésében is rosszabbul teljesítenek. Morfológia. – Affixumok és összetett szavak képzése is normál szint alatti. Angol anyanyelvû SLI-s gyermekek különösen új szavaknál rosszul teljesítenek a múlt idõ és a többes szám képzésében. Jó példa erre a wugteszt, mely során jelentés nélküli szavaknak kell többes számát képezni (például wug, blick). E tesztnél a korosztályuknál rosszabbul teljesítenek az SLI-s gyermekek. Szintaxis. – Összetett és passzív mondatok elemzése szintén nehezen megy ezeknek a gyerekeknek. Joanisse és Seidenberg (1998) az SLI hátterében fonológiai szintû folyamatokat tételez fel. Véleményük szerint a nyelv különbözõ aspektusainak károsodása is összekapcsolható ezen a szinten. A fonológiai munkamemória korlátozott kapacitása vethetõ fel az SLI magyarázataként. Ezt a hipotézist támasztják alá a fonológiai hurokkal kapcsolatos vizsgálatok is (Gathercole és Baddeley, 1990; Baddeley, Gathercole, Papagno, 1998). SLI-s 27

gyermekeknél a fonológiailag új szavak tanulása a kontrollhoz képest gyenge, míg ismert szavak esetén a teljesítmény a két csoport között megegyezik. Ez az eredmény akkor is igaz, ha a kontrollt egészséges, de nyelvileg egyszintû csoportok alkotják. Álszó ismétlés tesztnél is az SLI csoport teljesítménye lényegesen alacsonyabb, mint az egészséges kontrollcsoporté. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a specifikus nyelvi károsodás hátterében a fonológiai hurok deficitje (is) áll. Az álszóismétlés-teszten mutatott teljesítmények alapján a fonológiai hurok tárkomponense felelõs az SLI tüneteiért. Az álszó-teszt mindezeket figyelembe véve diagnosztikus jelentõségû e tünetcsoportnál. A fentiekben csak annyit szerettem volna bemutatni, hogy a fonológiai huroknak komoly szerepe van a nyelvfejlõdésben és bizonyos nyelvfejlõdési zavarokban. Az SLI magyarázatához ez önmagában természetesen nem elegendõ (l. még pl. Leonard, 2000, Bishop, 2003, van der Lely, 1999) .

A munkamemória idegrendszeri háttere A rövid távú emlékezet, illetve a munkamemória komponensei neuroanatómiai hátterének feltérképezésére számos módszer áll rendelkezésre. Ilyenek például a léziós állatkísérletek, a kognitív neuropszichológiai, az elektrofiziológiai vagy a hemodinamikai módszerek. A munkamemóriát vizsgáló állatkísérletekben gyakran alkalmaznak késleltetettválasz-teszteket (delayed-response tests), mely során az ingerprezentációt néhány másodperces szünet követi (késleltetés szakasza), majd az állatnak ki kell választania a helyes választ, például a táplálék helyére vonatkozót. Ezeknél a feladatoknál a primáta kísérletek eredményei alapján a prefrontális területek, valamint a parietális-prefrontális kapcsolatok játszanak jelentõs szerepet (Goldman-Rakic, 1987). Az elektrofiziológiai módszerek, mint például az ERPs (event-related potentials) vagy az ERFs (event-related magnetic fields) elõnyei: a nagy idõi felbontás, kényelmes kísérleti alkalmazhatóság; míg hátránya a gyenge téri felbontás. A hemodinamikai módszerek megjelenésével az emlékezet agyi architektúrájának feltárása jelentõsen felgyorsult. A modern agyi képalkotó eljárások (PET, fMRI) a helyi agy véráramlását (rCBF) érzékelik, és így térképezik fel a relatív neurális aktivitást. E módszerek elõnye a nagy téri felbontás, mely igen pontos lokalizációt tesz lehetõvé. E szempont alapján az fMRI (functional magnetic resonance imaging) jelenleg megelõzi a PET-et 28

(pozitron emission tomography). Utóbbi módszerek gyengébb idõi felbontásuk ellenére a kognitív idegtudomány egyik fõ pillérét alkotják (a módszerekrõl jó áttekintést ad Rugg, 1999; valamint Gulyás, 1999). A hemodinamikai módszerek eredményeinek interpretációját jelentõsen segíti, de ugyanakkor korlátok közé szorítja az agyi károsodásokból származó kognitív zavarok (például amnézia) elemzése (Gabrieli et al., 1998). A teljesség igénye nélkül az alábbiakban összefoglalóan mutatom be a modern funkcionális képalkotó eljárások néhány eredményét a munkamemória-kutatás területén (l. még 5. táblázat) (Cabeza, Nyberg, 2000; Smith, Jonides, 1998 alapján). A munkamemóriát többnyire prefrontális kérgi aktivitással szokták összekapcsolni. Fokozott aktivitás mutatható ki a Brodmann 6, 44, 9, és 46 területeken. A 44-es területen található aktivációnövekedés inkább verbális és numerikus feladatoknál mutatható ki, mint téri, illetve vizuális feladatoknál, és bal féltekei lateralizáció (Broca-terület) is megfigyelhetõ, ezért e területet (Br. 44) a fonológiai folyamatokkal, fonológiai feldolgozással kapcsolják össze. A 6-os terület mind verbális és téri feladatoknál, mind problémamegoldás során aktív, ezért ez általános, nem pedig anyag-, vagy feladatspecifikus munkamemória-mûveletekhez köthetõ. A 9 és 46-os területek az elõbbiekkel szemben feladatspecifikusnak mondhatók: olyan mûveletekhez köthetõek, melyek a munkamemória tartalmát manipulálják, mint például az „N-et vissza” (N-back) feladatnál; ugyanakkor nem mutatható ki relatív aktiváció ezeken a területeken (Br. 9, 46), amikor tisztán az információ folyamatos fenntartásáról van szó, mint a késleltetettválasz-feladatoknál. Az N-et vissza feladat a központi végrehajtó mûködésével kapcsolható össze. A téri munkamemória-feladatoknál dorzolaterális prefrontális területek aktivációja jellemzõ. A fonológiai hurok komponenseinek lokalizációja is eltér. A fonológiai tár a bal parietális, míg az artikulációs frissítés komponenshez bal prefrontális aktiváció, a 44-es terület (Broca) köthetõ. A problémamegoldó feladatoknál – mint a London Torony, vagy a WCST (Wisconsin Card Sorting Task) –, amelyeknél magas szintû munkamemória mûködés jellemzõ, a 9/46-os terület mutat megnövekedett aktivációt. Mivel ezek közül több is téri hangsúlyú feladat is, nem véletlen, hogy ezek a területek részben megegyeznek a téri munkamemória területeivel. A 10-es terület olyan magas szintû mûködésekre reflektál, mint a következtetés/tervezés, és külön figyelmet érdemel, hogy ez a terület összefügg a problémamegoldó feladatok epizodikus aspektusával. Központi végrehajtóval kapcsolatban érdekes eredményt mutat be D’Esposito et al. (1995), aki azt találta, hogy két olyan feladat, melyek 29

külön-külön nem mutatnak prefrontális aktivitást, ha azonban egyidejûleg, szimultán adjuk ezeket, akkor mid-dorzális prefrontális aktivitás jellemzõ. A Stanford Egyetemen részben eltérõ eredményre jutottak Bunge és munkatársai (2000), akik egy idõben, és természetesen külön-külön is adtak a kísérleti személyeknek mondatolvasási, valamint rövidtávúmemória-feladatot (utóbbiban 5 szót kellett rövid ideig tárolni). A kettõs feladathelyzetben megnövekedett frontáliskéreg-aktivációt regisztráltak (fMRI), hasonlóan ahhoz, mint amikor a feladatokat külön-külön adták. De kettõs feladathelyzetben a külön-külön helyzetekhez képest új prefrontális terület nem aktiválódott. A központi végrehajtó és végrehajtó funkciók kutatása a kognitív idegtudomány divatos területe, így még számos eredmény várható, melyek talán majd feloldják az ellentmondásokat. 5. táblázat. A rövid távú memória és munkamemória neuroanatómiája modern agyi képalkotó eljárások alapján (készült Gathercole, 1999, 412. Box 2. alapján) A munkamemória és kérgi aktivitás Munkamemória (Rövid távú emlékezet) típusa Fonológiai tár (Storage) artikulációs frissítés (Rehearsal)

Téri tár (Storage) frissítés (Rehearsal) Végrehajtó funkciók (executive processes)

Kérgi területek poszterior parietális Broca terület, premotoros kéreg, szuplementer motoros kéreg inferior prefrontális anterior okcipitális, poszterior parietális premotoros kéreg dorzolaterális prefrontális kéreg

Hemiszférium

Brodmann terület

Bal Bal Bal Bal

40 44, 6 6

Jobb Jobb Jobb

47 19, 40 6

Bal/ Bilaterális

9, 10, 44, 45, 46

4. ábra. Az agy citoarchitektonikai régiói (Brodmann szerint)

30

Végezetül még egy megjegyzés. Újabb kutatások eredménye, hogy a kisagy kognitív folyamatokban (implicit tanulás, nyelv, emlékezet) betöltött szerepe egyáltalán nem elhanyagolható, és túlmutat az artikuláció motoros kontrollján. A verbális munkamemória mûködésében, szûkebben a fonológiai hurok frissítés komponensében is jelentõs szerepe van (Desmond, Fiez, 1998).

31

3. MUNKAMEMÓRIA ÉS MONDATMEGÉRTÉS – A KAPACITÁSELMÉLET

Ebben a fejezetben bemutatásra kerül Just és Carpenter (1992, 1996) egykomponensû munkamemória-elképzelése és annak kritikája. Áttekintem a mondatmegértés fõbb elméleti problémáit (a moduláris-interakciós vitát) és ezek kapcsolatát a munkamemória-kapacitással. A két magyar nyelvû kísérletben empirikusan próbálom tesztelni a mondatmegértés és munkamemória kapcsolatának elméleti megközelítéseit.

Elméleti háttér A mondatmegértés és a nyelvi teljesítmények tanulmányozásának számos elméleti megközelítése közül azt mutatom be az alábbiakban, mely a munka-memória szerepét hangsúlyozza. A munkamemória kapacitás mondatmegértést befolyásoló szerepe nem új gondolat a pszicholingvisztikában. A mondatmegértés és az emlékezeti rendszerek kapcsolatának problematikája már a 60-as és 70-es években jelen volt (vö. Pléh, 1974). A nyelvfeldolgozás egyéni különbségeit már ekkor is emlékezeti rendszerekkel hozták kapcsolatba. Például a jó és rossz olvasók különbségeit Perfetti és Lesgold (1977) azonos okokra vezették vissza: a rövid távú emlékezetre. A mai kapacitáselméletek sok szempontból a mai munkamemória-koncepciónak megfelelõen fogalmazzák át a hetvenes évek rövidtávúmemória-alapú elméleteit. Természetesen számos tényezõ befolyásolja egy mondat megértését: ilyen például a szórend vagy a prozódia. Gibson és Pearlmutter (1998) idõlegesen kétértelmû mondatok tanulmányozása után négy tényezõcsoportra hívja fel a figyelmet, melyek menet közben befolyásolhatják egy mondat interpretációját a nyelvtani megszorításokon túl: 1. Lexikális szintû megkötések (lexical constraints) – a mondat egyedi szavairól milyen tudásunk van; 32

2. Kontextuskorlát (contextual constarints) – a mondat kontextusa, illetve világról való tudásunk, diskurzus; 3. A rendelkezésre álló komputációs erõforrás korlátai (computational constraints) – korlátozott feldolgozási és tárolási kapacitás, munkamemória; 4. Mondatszintû kontingencia gyakoriságkorlát (phrase-level contingent frequency constraints) – a mondat felépítése a szintaktikai szerkezetek gyakorisága alapján. Az alábbiakban a 3. pontot fogjuk körüljárni, olyan kísérleteket is bemutatva, melyek kétértelmû mondatokat használnak, akárcsak Gibson és Pearlmutter (1998). Nemcsak a munkamemória-korlát szempontjából érdekesek az idõlegesen kétértelmû, úgynevezett garden-path (kerti ösvény) mondatokkal végzett kísérletek, hanem azért is, mert ezeknél a mondatoknál különösen jól lehet menet közben (on-line) vizsgálni a mondatmegértés folyamatát, például a tudás vagy kontextus idõbeli támadáspontját. A magyar nyelv érdekessége, hogy ezek a mondatok morfológiai alapon szervezõdnek, szemben a konfigurációs nyelvek hasonló mondataival (Pléh, 1998).

Egyéni különbségek Amikor a munkamemória szerepérõl vagy korlátozott kapacitásról beszélünk, akkor arra a kérdésre is próbálunk válaszolni, hogy mi áll a nyelvfeldolgozás egyéni különbségeinek hátterében. Egyéni különbségeken azokat a különbségeket értjük, melyek a nyelvi feladatokban jó és rossz, lassú és gyors személyek között megfigyelhetõk; de ide tartoznak a normál és valamilyen nyelvi károsodást mutató személyek, vagy gyermekek és felnõttek közötti különbségek is nyelvi feladatokban. Mi áll az egyéni különbségek hátterében? Mivel lehet magyarázni az olyan nyelvi károsodásokat, mint az SLI vagy afázia? Az egyik lehetséges választípusba a nyelvtani alapú magyarázatok tartoznak. Ezek olyan modularista elméletek, melyek szerint a különbségek vagy nyelvi károsodások hátterében a nyelvi modul vagy nyelvi fakultás sérülése, zavara áll (Pinker, 1994). Ebbe a típusba sorolható Grodzinsky (1995) elmélete is, melyben az agrammatikus beszédmegértést a nyomtörlõdés elméletével magyarázza. A másik megközelítést a kapacitáselméletek adják, melyek a tárolás és feldolgozás felõl próbálnak válaszolni a kérdésekre, és hangsúlyozzák a munkamemória szerepét. 33

Nézzük meg a két megközelítés különbségeit az SLI (Specific Language Impairment) nyelvfejlõdési zavarra adott magyarázatukon keresztül (van der Lely és Christiansen et al., 1999). Az egyik tábor (Gopnik, 1990) a reprezentációk sérülésében látja az SLI gyermekek nyelvi feladatokban és a szabályos inflexiós morfológiában nyújtott gyengébb teljesítményének okát, miközben szerintük az emlékezeti és feldolgozási rendszerek épek. A másik tábor (Elman, Bates, Johnson, Karmiloff-Smith, Parisi & Plunkett, 1996; Joanisse és Seidenberg, 1998) a feldolgozási folyamatokat, inputrendszereket, és emlékezeti komponenseket hangsúlyozza a nyelvtan specifikus deficitjével szemben. Utóbbi nézet összhangban van Karmiloff-Smith (1998) neurokonstruktivista szemléletével, mely a merev moduláris elméletek helyett a modularizáció fejlõdési folyamataira helyezi a hangsúlyt, és a rendellenességek okait alacsonyabb szinten kutatja, mint a károsodott kognitív modulok. A neurokonstruktivista szemlélet a minél fiatalabb korban kezdõdõ longitudinális kutatásokat preferálja. Így a fejlõdési folyamatról pontosabb képet kapunk, mely könnyebbé teheti a kognitív károsodások és egyéni különbségek megértését. Az SLI esetében az „alacsonyabb szintû” magyarázat többek között a fonológiai feldolgozást teszi felelõssé a morfológiai és más nyelvi zavarokért. A rövid távú fonológiai feldolgozó és emlékezeti rendszereknek komoly szerepük van a megértésben és produkcióban. Az alábbiakban a többkomponensû munkamemória-modell és annak fonológiai hurok komponense azért kap központi helyet, mert valószínûsíthetõ, hogy a mondatmegértésen túl a morfológiai feldolgozásban is jelentõs szerepet játszik.

A kapacitáselmélet – Just és Carpenter modellje Just és Carpenter (1992) kapacitás elméletének kiindulópontja az, hogy a nyelvfeldolgozás egyéni különbségei mögött nem feltétlenül a nyelvi tudásbeli eltérések, hanem egy korlátozott kapacitású feldolgozó és tároló rendszer, vagyis a munkamemória áll. A mondatmegértésnek ez a megközelítése CC-READER (Capacity Constrained Reader) modellként ismert. A kapacitás elmélet szerint a nagyobb terjedelmû munkamemóriával rendelkezõ személyek megértési feladatokban jobban teljesítenek, mint az alacsonyabbak, például azért, mert több komputációs erõforrás áll a rendelkezésükre, hogy felépítsenek, és elemezzenek egy mondatszerkezetet, és több lehetséges interpretációt is tudnak a fejükben tartani a mondatfeldolgozás folyamata során. 34

A munkamemória egy általános definícióját – mely szerint ez a rendszer tárolja és manipulálja is az információkat – átvették ugyan a Baddeley-féle munkamemória-modellbõl (1997), de rendszerük mégis egykomponensû, szemben Baddeley többkomponensû modelljével. Mivel Just és Carpenter (1992) egy egységes munkamemória-erõforrást tételeznek fel a háttérben elméletükre, mint SR (Single Resource) elméletre is hivatkoznak. A munkamemória-kapacitást a szerzõk az olvasási terjedelmi teszttel (reading span) mérték, melyet egy feltételezett általános verbális munkamemória-kapacitás mérésére dolgozott ki Daneman és Carpenter (1980). A vizsgálati személynek ebben a helyzetben mondatokat kell hangosan olvasnia, és meg kell jegyeznie a mondatok utolsó szavát, valamint természetesen meg kell értenie a mondatot. A szerzõk szerint ez azért munkamemória mérõ eljárás, mert nemcsak meg kell tartani az információt (tárolási komponens), hanem közben aktív mûveleteket is kell végezni (pl. kiválasztani az utolsó szót, hangos olvasás, aktív megértés stb.). Az aktív komponens hangsúlyos ebben a tesztben, szembeállítva például a tisztán rövid távú tárolási kapacitást mérõ számterjedelmi (digit span) feladattal. A teszt alkotói szoros kapcsolatot találtak a szövegmegértési teljesítmény, az olvasási képességek és az olvasásiterjedelem-feladattal mért munkamemória-kapacitás között. Az 1992-ben publikált kapacitáselmélet tovább megy az olvasási terjedelmi feladat alkotóinak megállapításain. Az elmélet szerint a kapacitáskorlát nemcsak a szövegmegértésre vagy az off-line módszerekkel (pl.: az ingerbemutatás utáni megértést ellenõrzõ kérdések) mért mondatmegértési (értelmezési) teljesítményre, hanem a menet közbeni, úgynevezett on-line módszerekkel mért (pl.: szemmozgás-regisztráció, önütemezett olvasás, eseményhez kötött agyi potenciál) mondatfeldolgozási idõkre is hat. Míg az on-line módszerek a megértés idõbeli lefutásának korai szakaszába, addig az off-line módszerek a késõbbi szakaszába engednek bepillantást. Az off-line módszerre példa, amikor a kísérletvezetõ a következõ garden-path mondat után, „A kutyám széttépte macska fehér volt.” azt a kérdést teszi fel, hogy „Melyik állat tépte szét a másikat?”. Gyerekekkel történõ kísérleteknél játékállatokon kell bemutatnia a vizsgálati személynek a mondat értelmét. Az on-line módszerekre példa ezekben a kísérletekben az olvasás alatti szemmozgás-regisztráció, illetve az önütemezett olvasási helyzet, melyeknél pontosan mérhetõ a szavankénti feldolgozási idõ. Vagyis a megértés igen korai szakaszában kimutatható a munkamemória hatása. A kapacitáselmélet kiindulópontja tehát az, hogy a nyelvfeldolgozás egyéni különbségeinek (pl. a gyors és lassú személyek) hátterében 35

nem feltétlenül a nyelvi tudásbeli eltérések, hanem egy korlátozott kapacitású feldolgozó és tároló rendszer, vagyis a munkamemória áll. A nagyobb munkamemória-kapacitású személyek azért teljesítenek jobban megértési feladatokban, mint az alacsonyabb kapacitásúak, mert több komputációs erõforrás áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy felépítsenek és elemezzenek egy mondatszerkezetet. Ezek a személyek több lehetséges interpretációt is tudnak kezelni a mondatfeldolgozási folyamat során. Jobban teljesítenek összetett mondatok, lexikailag kétértelmû mondatok, garden-path mondatok (szintaktikailag idõlegesen kétértelmû mondatok) megértésében azok a személyek, akiknek az olvasásiterjedelem-feladattal mért munkamemóriakapacitásuk nagyobb. A nagyobb olvasási terjedelem a külsõ emlékezeti terhelést és az összefüggõ szövegmegértést vizsgáló feladatokkal is összefüggést mutat. 6. táblázat. Az olvasásterjedelmi teszt mondatainak néhány magyar nyelvû példája (A magyar változatot készítette Racsmány Mihály és Németh Dezsõ (in Racsmány és mtsai 2005) Kétszavas sorozat

Háromszavas sorozat

Négyszavas sorozat

36

Hangosan felolvasandó mondatok Helyes válasz „csirke, orvos” „A róka olyan alaposan kifosztotta a házat, hogy nem maradt más ebédre, mint egy sovány csirke.” „Lacinak már nagyon magas láza volt, és a torka is bedagadt, mire kifulladva megérkezett az orvos.” „A betörõ óvatosan a sötét szobába lépett, és „lámpa, fõnök, vitéz” a szíve is megállt ijedtében, mikor felgyulladt a lámpa.” „Amikor elmentem hozzá, nagyon hangosan ordibált az emberekkel, így egybõl tudtam, ki itt a fõnök.” „Gáspár el volt keseredve, hogy lúdtalpa miatt õ az egyetlen legény a faluban, aki nem lehet vitéz.” „Reggel a szerzetes furcsa arcot vágott, mikor „harang, ebéd, labda, patak” ráeszmélt, hogy a toronyból hiányzik az új harang.” „Vilmos macskánk mindennap egy órakor megjelenik a kapuban, mert jól tudja, mikor van az ebéd.” „A megtermett szõke csatár nagy erõvel a kapu felé lõtt, de a csúszós fû miatt mellégurult a labda.” „Tavasszal, amikor sokat esik az esõ, és olvad a hó, mindig kiárad a ház mögött csörgedezõ patak.”

Az alábbiakban áttekintem Just és Carpenter (1992, 1996; Carpenter et al., 1994) fõbb empirikus érveit a kapacitáselmélet mellett. Ezek olyan különbözõ nyelvi anyagok és feladatok, melyek a munkamemória-korlát szisztematikus hatásait mutatják. Ilyen nyelvi anyag például a különbözõ típusú összetett mondatok, a két- vagy többértelmû mondatok. A munkamemóriakapacitást olvasásiterjedelem- (reading span) teszttel, a nyelvfeldolgozás sebességét pedig önütemezett olvasási feladatokkal vagy szemmozgás vizsgálatokkal mérték. Elõször a normál felnõtt populáción végzett vizsgálatokat tárgyalom, majd afáziás, illetve különbözõ életkorú személyek adatait tekintem át. Az adatok angol kísérletekbõl származnak, ezért a példamondatok magyar fordítására, illetve feltételezett magyar megfelelõikre az eredmények nem mindig értelmezhetõk. A sorszám utáni „m” karakter azt jelenti, hogy egy angol mondat fordításáról, vagy magyar megfelelõjérõl van szó. Szintaktikai komplexitás. – Az összetett mondatok feldolgozásánál mutatható ki legerõsebben a munkamemória kapacitás szerepe. A mondatok szerkezeti komplexitása jelentõsen befolyásolja a teljesítményt. Ez közvetlenül az olvasásiterjedelem-teszttel is kimutatható. Ha a teszt mondatai komplexebbek, jelentõsen romlik a munkamemória-terjedelmet mérõ mutató (Carpenter et al., 1994). A beágyazott mellékmondatokkal rendelkezõ összetett mondatok feldolgozása különösen nehéz. Például a következõ mondatban: „A fiú, akit a kígyó megmart, szemüveges volt”, a vonatkozó mellékmondat (akit a kígyó megmart) beágyazódik a fõmondatba (A fiú szemüveges volt). A pszicholingvisztika régi kérdése az összetett mondatok feldolgozási nehézségeinek vizsgálata. A fõmondat erõsen kapacitásigényes, mivel a mellékmondat megszakítja a fõmondatot, így a fõnévi csoportot a munkamemóriában kell tartani, míg a beágyazott mellékmondat feldolgozása folyamatban van. Néhány tanulmány rámutat arra is, hogy a kapacitásigény a beágyazott mellékmondat típusától is jelentõsen függ. Angol nyelvû kísérletek alapján a tárgyi vonatkozó mellékmondatot tartalmazó mondat (1) nehezebb, mint a az alanyi vonatkozó mellékmondat (2). (1) The reporter that the senator attacked admitted the error. (2) The reporter that attacked the senator admitted the error. Magyar változat: (1m) A riporter, akit a szenátor rágalmazott, elismerte a hibát. (2m) A riporter, aki a szenátort rágalmazta, elismerte a hibát.

Önütemezett olvasási helyzetben szavankénti megjelenítésnél a kísérleti személyek olvasási ideje hosszabb volt tárgyi vonatkozó mellékmondat 37

esetén, mint alanyinál. Szemfixációs vizsgálattal kimutatták azt is, hogy több regressziós fixáció történik tárgyi vonatkozó mellékmondat olvasásakor. Külsõ emlékezeti terhelés esetén mind a megértési, mind a külsõ memóriateljesítmény jobban romlik a tárgyi, mint az alanyi vonatkozó mellékmondat esetén. Az alanyi vonatkozó mellékmondatban az elsõ fõnévi csoport (reporter) ugyanazt a szerepet játssza, mint a fõmondatban, míg a tárgyi mondatban nem. A (1) mondatnál a két szerep szimultán jelenléte komputációigényesebb (vö. Pléh és MacWhinney, 1986). Just és Carpenter (1992; Carpenter et al., 1994) a fenti mondatokat használva hasonlított össze magas, közepes és kis munkamemóriájú csoportokat önütemezett olvasási helyzetben. A megértésre vonatkozó kérdéseknél az alacsony munkamemóriájú személyek többet hibáztak, mint a magasak, különösen a tárgyi vonatkozó mondatnál (1). Mindkét mondattípusnál a szavakra esõ idõk az alacsony kapacitású személyeknél magasabbak voltak, de ez markánsabbnak mutatkozott az (1) mondatban. A fõmondat igéjére (admitted) esõ idõ ennél a csoportnál különösen megnõtt a tárgyi beágyazott mondatban, a nagy kapacitású csoporthoz képest. Ezek a kísérletek azt mutatják, hogy a munkamemóriaterjedelem-különbségek akkor mutatkoznak meg igazán, amikor a feladat kapacitásigényes. A mondatok idõi lefutása a kötött szórendû (SVO) nyelvekre – mint például a francia és az angol – igazak, de magyar nyelven ezek az eredmények nem reprodukálhatók (l. lentebb). A gazdag morfológia, nem-kötött szórend miatt a lokális döntések szerepe megnõ. Nincs meggyõzõ bizonyítékunk amellett a Just és Carpenter által is elfogadott feltevés mellett, hogy a tagmondatok különbözõ alanya miatt nõtt meg az olvasási idõ, illetve a regressziós szemfixációk száma. A magyar nyelvben a fõmondat szórendje és az utalószó hatással van a feldolgozási idõkre mondatonkénti megjelenítés esetén, de a mellékmondatbeli fókuszba emelés nem (Pléh és MacWhinney, 1986). Az angolban a tárgyi vonatkozó mellékmondatban, mint az (1) mondat is szemlélteti, a szórend felcserélõdik, mely egy kötött szórendû nyelvet beszélõ számára mindenképpen komputációigényesebb feladat, de például egy magyar beszélõ számára inkább a fõmondat szórendje számít (a magyar mondatmegértésrõl jó áttekintést ad Pléh, 1998). Lexikai kétértelmûség. – A megértés másik problémás oldala a kétértelmû szerkezetek jelenléte egy mondatban. Több lehetséges interpretációt egyszerre tárolni és leképezni igen erõforrásigényes, különösen akkor, ha nincs értelmezést segítõ kontextus. Ezeket a vizsgálatokat olyan mondatokkal végezték, ahol a mondat elsõ felében található kétértelmû szó végsõ jelentése csak a mondat végén lesz egyértelmû, mint az a (3) és (4) mondatban látható. 38

(3) Since Ken really liked the boxer, he took the bus to the nearest sports arena to see the match. (4) Since Ken really liked the boxer, he took the bus to the nearest pet store to buy the animal.

Lehetséges magyar változatok: (3m) A skót juhász egész nap a király tulajdonában lévõ nyájra vigyázott, ezért este jutalmul egy hatalmas csontot kapott. (4m) A skót juhász egész nap a király tulajdonában lévõ nyájra vigyázott, ezért este jutalmul egy hatalmas zsák aranyat kapott.

A boxer szót értelmezhetjük úgy az angolban mint „ökölvívó” (domináns jelentés) és úgy is mint egy „rövid szõrû kutya”. A kis munkamemória-terjedelmû személyeknek valószínûleg nehézségekbe ütközik mindkét jelentés fenntartása, és a két jelentés mentális reprezentációjának egyidejû elaborációja. Kontextus segítsége nélkül a kis kapacitású személyek valószínûleg hamar „elfelejtik” a kétértelmû szó másodlagos jelentését. Just és Carpenter (1992) eredményei alátámasztják ezt a feltételezést. A nagy munkamemóriájú kísérleti személyeknél nem mutatkozott szignifikáns különbség a két mondattípus, például (3) és (4) olvasási idejében. Ez arra utal, hogy a nagyobb kapacitás, több erõforrás képes biztosítani a két jelentés egyidejû fenntartását, folyamatos aktivációját. A kis kapacitású személyek megnövekedett olvasási idõt mutattak a (3) mondat végén, szemben a kétértelmû szó domináns jelentését tartalmazó mondattal (Miyake et al., 1994). Szintaktikai kétértelmûség. – A szintaktikai kétértelmûség-vizsgálatok hasonló eredményeket mutatnak, mint a fentebb tárgyalt lexikai kétértelmûség-vizsgálatok. A szintaktikai kétértelmûség azt jelenti, hogy a mondat egyik részének, általában az elején lévõ szónak, szócsoportnak nem egyértelmûen meghatározható a mondattani szerepe. Csak a mondat végén derül ki, hogy melyik interpretáció a helyes. (5) The experienced soldiers warned about the dangers before the midnight raid. (6) The experienced soldiers warned about the dangers conducted the midnight raid.

Lehetséges magyar változatok: (5m) A kutya rágta Feri kabátját. (6m) A kutya rágta Feri kabátját elvitte a rendõrség.

39

A warned idõlegesen kétféle mondattani helyzetben is lehet: fõige, illetve past participle. A mondat végén lesz egyértelmû a végsõ interpretáció. Egyidejûleg több interpretáció fenntartása, több reprezentáció jelenléte szükségszerûen terheli a munkamemóriát a kapacitáselmélet szerint. MacDonald et al. (1992) eredményei ezt támasztják alá. A kis kapacitású személyeknél megnõttek az olvasási idõk, és az értelmezési hibák a kevésbé preferált interpretáció esetén (6). A szerzõk szerint a nagy kapacitású személyek idõi, és hibázási mintázatai arra utalnak, hogy a mondaton belül nagyobb távolságon keresztül tudják fenntartani a nem preferált interpretációt is. A nagyobb terjedelem együtt jár a végsõ interpretáció elkészítésének, illetve a magasabb szintû feldolgozás késleltetésének képességével. Külsõ emlékezeti terhelés. – Ebben a kísérleti helyzetben (extrinsic memory load) az elsõdleges feladat különbözõ szintaktikai nehézségû mondatok megértése, miközben egy másodlagos feladattal a munkamemória kapacitást próbálják tovább terhelni. Ilyen külsõ emlékezeti terhelés számsorozatok vagy az elsõdleges feladat szempontjából semleges szavak megtartása. Nagyobb külsõ emlékezeti terhelés jobban rontja a megértési teljesítményt. Ha az elsõdleges feladat nehezebb, a hatás erõsebben kimutatható: például a tárgyi vonatkozó beágyazott mellékmondatra vonatkozó kérdésekre adott helyes válaszok aránya kisebb, mint az alanyi vonatkozó típusra. Itt érdekes az, hogy a nagy terjedelmû munkamemóriával rendelkezõ személyek teljesítménye jobban romlott külsõ memóriaterhelésre komplexebb mondatoknál, mint a kis kapacitású személyeknél, akiknél a külsõ memóriaterhelési hatás kevésbé volt kimutatható. Az utóbbi csoportnál külsõ memóriaterhelés nélkül is rendkívül alacsony volt a megértési teljesítmény, olyannyira, hogy e csoport fele a megértési feladatokban a véletlen szintjén teljesített. A külsõ memóriaterhelés tehát úgy éli fel az erõforrásokat, hogy mérsékli a munkamemória-kapacitás egyéni különbségeit (Just és Carpenter, 1992; King és Just, 1991). Afázia. – A kapacitáselmélet érdekes következtetéseket ad, ha afáziás betegek megértési zavaraira alkalmazzuk (Miyake et al., 1994; Haarmann et al., 1997). Hangsúlyoznám, hogy a szerzõk túlzottan is leegyszerûsítõ módon gondolkoznak az afáziáról. Mégis fontosnak tartom bemutatni, mivel a nyelvpatológiai jelentõsége lehet az elméletnek jobb kidolgozottság esetén. A Broca-afázia esetén a nyelvi feldolgozási folyamatok nehézségének hátterében a szintaktikai megértés zavara áll. Már Broca leírta, hogy az afáziás betegek rosszul értelmezik az olyan beágyazott szerkezettel rendelkezõ összetett mondatokat, mint „The boy that the girl is hitting is tall” (Carpenter et al., 1994, 1093. old.). Szemantikai vagy pragmatikai segítség 40

nélkül nem tudják használni a szintaxist. A jelenségek magyarázatára számos elmélet született, melyek egy része a szintaktikai, procedurális tudásfaktort hangsúlyozza. Bármely szerkezeti elem vagy mûvelet „sérülése” kritikus a szintaktikai elemzés szempontjából. A kapacitáselmélet a szintaktikai megértés sérüléseit egyes nyelvtani tudásreprezentációk hiánya helyett egy általános erõforrásproblémára, munkamemória-deficitre vezeti vissza. Carpenter et al. (1994) szerint az afáziás betegek nyelvi rendszerében a lexikon és a szabályrendszer sértetlen, ellenben a tárolást és feldolgozást biztosító rendszer sérült. Just és Carpenter (1992) CC READER modelljének terminusaiban a rendelkezésre álló maximális aktiváció mennyiségének deficitjérõl van szó. Az afáziás betegek nyelvi nehézségének okai mögött a szerzõk szerint tehát a munkamemória terjedelmének deficitje felelõs. A két csoport között (normál és sérült) tehát inkább mennyiségi, mint minõségi az eltérés. A fentebbi hipotézist támasztja alá az is, hogy afáziások hallás utáni megértési feladatokban rosszabbul teljesítenek, mint olvasási helyzetekben. Az utóbbiban lényegesen több idõ jut a feldolgozásra. Erre utal, hogy ha beszédmegértési feladatban a szavak között több idõt hagyunk, lényegesen jobb lesz a teljesítmény. Caplan et al. (1985) vizsgálatait alapul véve Carpenter et al. (1994) állítja, hogy a megértési teljesítmény romlása nem elsõsorban a mondat típusától, hanem a mondat komplexitásfaktorainak számától függ, mely szintén az afázia közös erõforráskorlátjára utal. Miyake et al. (1994) RSVP (rapid serial visual presentation) technikát használva normál személyeknél olyan eredményeket mért, melyek afáziás hibázási, illetve megértési teljesítménymintázathoz hasonlítottak. Az RSVP a számítógép monitorán a kísérletvezetõ által meghatározott igen rövid ideig jeleníti meg mondatok szavait. Miyake két szempont szerint csoportosított: 1. megjelenítés sebessége: a) lassú: 200 ms /szó vagy b) gyors: 120 ms /szó 2. munkamemória-terjedelem: a) alacsony vagy b) magas. Egyszerû mondatok esetén a terjedelem és a megjelenítés sebessége nem volt hatással a megértési teljesítményre. Ahogy azonban a mondatkomplexitás faktorszáma nõtt, úgy romlott a teljesítmény is. Ez a romlás meredekebb volt az alacsonyabb terjedelem/gyorsabb megjelenítés csoportban, mint a magas terjedelem/lassabb megjelenítés csoportban. A két szempont hátterében az idõi megkötések és az erõforráskorlátok állnak. Mivel a normál személyek teljesítménymintázata szoros kapcsolatot mutatott az afáziás betegekével, ezért a szerzõk szerint ez erõs érv a mellett, hogy az afáziás 41

betegek teljesítménye mögött is korlátozott kapacitású munkamemória áll. Az afáziakapacitás-elméletre épülõ egyik legújabb elméletét és számítógépes szimulációját Haarmann et al. (1997) dolgozták ki. Távolsági hatások. – A munkamemória jelentõs szerepet játszik a szövegfeldolgozásban. Nemcsak a mondat, hanem természetszerûen a szöveg korábbi elemeinek idõleges tárolásáért is felelõs. Daneman és Carpenter (1980) a munkamemória és szövegmegértés összefüggését mutatta ki. Ezt szemlélteti a távolsági hatás is: minél nagyobb a távolság a szöveg alkotóelemei között, annál nagyobb a hiba lehetõsége és annál kapacitásigényesebb az összekapcsolás. Ez a jelenség úgy vizsgálható, hogy a vizsgálati személyeknek összefüggõ történetet kell olvasniuk vagy hallgatniuk, melyekben egyes névmások és antecedenseik közé több mondat is kerülhet. A szöveg feldolgozása után a kísérletvezetõ a szövegben lévõ névmás értelmezését, referensének megnevezését kéri. Nagyobb munkamemóriájú személyek nagyobb távolságnál is pontosak maradnak, míg a kis terjedelmû személyek többet hibáznak.

Független szintaktikai feldolgozás vs. kapacitás Just és Carpenter (1992, 1996) elméletének egyik legérdekesebb és sok vitát kiváltott felvetése a szintaktikai feldolgozás függetlenségének kapacitáselmélet felõli megkérdõjelezése. Just és Carpenter (1992) szerint az egyéni munkamemória-kapacitástól függ, hogy az adott egyén a szintaktikai feldolgozás során figyelembe vesz-e szemantikai információkat vagy sem. A szintaktikai modularitás tehát kapacitás kérdése. A kis munkamemória-kapacitással rendelkezõknél úgy tûnik, hogy enkapszulált modulszerûen történik a feldolgozás, viszont a nagy kapacitásúaknak van módjuk arra, hogy más információt is bevonjanak a megértésbe. Modularista modellek. – A modularitás koncepciójának elméleti kidolgozása Fodor (1983) nevéhez fûzõdik. Ez a koncepció sok szempontból már a generatív nyelvtan kezdeteitõl velünk van (Pléh, 1998). Chomskynál (1957) a mondattan autonómiája, a nyelvtanszerûség és értelmesség elválasztásának hirdetése központi szerepet kap. Fodor szerint az elme modulokból és központi feldolgozóból áll (Fodor, 1996). A modulok olyan autonóm rendszerek, melyek veleszületettek, információsan zártak, területspecifikusak, számításaikat mindig elvégzik, gyorsak, érzéketlenek a kontextusra, csak kimeneteikben érintkeznek. A modulok definiálása körül, például veleszületettségüket illetõen rengeteg vita van (l. Karmiloff-Smith, 1998). 42

A megértést az elmélet képviselõi két fõ lépésben képzelik el. A feldolgozás elsõ szakaszára a kontextus és tudás nincs hatással. Itt a fentebb jellemzett feladatspecifikus modulok mûködnek, melynek eredményeként jön létre az elsõdleges leképezés. Ide tartoznának a hozzáférési (access) és elemzési (parsing) folyamatok. A feldolgozás második szakasza lenne az értelmezés, a szöveg hozzáillesztése tudásrendszerünkhöz (Pléh, 1998). Az elsõ szakaszra, a moduláris feldolgozásra tehát a lentrõl-felfelé elv dominál, mint ahogy Frazier és Fodor (1978) klasszikus „hurkatöltõ” modelljének neve is jelzi. A korai moduláris koncepciókból kinövõ Garden-path elmélet szerint a mondatmegértés elemzési szakaszában a Minimális Csatolás Elve (Minimal Attachment Principle) érvényesül, vagyis kértértelmû helyzetben a szintaktikailag legegyszerûbb alternatívát választja a parsing rendszer (Ferreira & Clifton, 1986; az elméletrõl és újabb fejleményekrõl jó áttekintést ad Frazier és Clifton, 1996). A moduláris koncepciót számos újszerû kísérlettel, helyzettel próbálták igazolni, mint például a kétértelmûségi feladatokkal (Thuma és Pléh, 1995, 2001). Az egyik klasszikus vizsgálat Ferreira és Clifton (1986) nevéhez fûzõdik, akik szintaktikailag kétértelmû mondatok feldolgozásán keresztül próbálták igazolni a szintaktikai feldolgozás függetlenségét (l. késõbb). A moduláris koncepció empirikus igazolása számos ponton nehézségekbe ütközik. Az információs zártságot szinte lehetetlen tisztán bizonyítani. Ahogy Just és Carpenter (1992, 126. o.) Garfield-et idézik: „mint Fodor is elismeri, és mint a viták is mutatják, az enkapszuláltság bosszantó probléma a pszicholingvisztikában”. Mint késõbb kifejtem, Just és Carpenter (1992, 1996) a szintaktikai enkapszuláltságot nem mint az elme architekturális tulajdonságát, hanem mint „kapacitás” kérdést interpretálják újra. Interakciós megértési modellek. – Az autonóm, enkapszulált modulok, a kontextusfüggetlen szintaktikai feldolgozórendszer elképzelését számos kritika érte. Az interakciós modellek képviselik markánsan az ellenpontot. A tág értelemben vett interakciós fogalomba besorolhatjuk a konnekcionista elképzeléseket is. Az interakciós elképzelések szerint a megértés során minden információt egy idõben és igen korán használunk fel, és ezek az információk egymást is befolyásolják. Formai és tartalmi elemzés egymástól nem független folyamatok (Pléh, 1998, 26.). A mai interakciós elméleteket az különbözteti meg a korábbiaktól, vagy akár a New Look szemlélettõl, hogy jelentõs figyelmet fordítanak a tudás, kontextus pontos idõbeli „támadáspontjának” feltérképezésére, továbbá ezek 43

a hatások gyors mércéket használó úgynevezett on-line, illetve rekonstrukciós kísérletekben fogalmazódtak meg (Marslen-Wilson és Tyler, 1987; Pléh, 1998; Trueswell, 1999). Konnekcionista modellek. – A konnekcionista modellek elvetik az egyetlen központi feldolgozó egység, és a szigorúan sorrendezett feldolgozás koncepcióját. A ma már sokat hallott jelszó: párhuzamos feldolgozás (Rumelhart és McClelland, 1986.). A konnekcionista rendszer alapjai olyan hálózatok, melyek egységekbõl (elméleti neuronokból) és azok kapcsolataiból állnak. „A reprezentációk a konnekcionista modellekben aktivitási mintázatok a hálózat egységein” (idézi McClelland-et Pléh, 1998, 35.). A konnekcionista rendszerek explicit szabályokat tartalmazó nyelvtan nélkül is képesek az általuk modellált területen belül helyes nyelvi produkcióra és tanulásra, valamint jó modelljét nyújtják a nyelvi teljesítmény leromlásának, a nyelvi zavaroknak is. Kísérleti bizonyítékok az interakciós és moduláris feldolgozás mellett Mivel Just és Carpenter kapacitáselmélete szempontjából fontos, Ferreira és Clifton (1986) kísérleteit mutatom be, akik a szintaktika jelentéstõl való függetlenségét próbálták bizonyítani. Több mint 100 garden-path mondat szavankénti olvasási idejét mérték önütemezett olvasási helyzetben, illetve szemmozgás regisztráló módszerrel. A garden-path jelenség (magyarul kerti ösvény) idõlegesen szintaktikai kétértelmû mondatok olvasása közben jelenik meg. Olyan grammatikailag egyébként helyes mondatok ezek, melyeknél a mondat elején lévõ szócsoportok mondattani szerepét nem lehet biztosan meghatározni a mondat elsõ felének olvasása közben. Csak a mondat második felének olvasása közben lesz egyértelmû a szavak mondattani szerepe. Ezért idõleges a kétértelmûség, mert mire elolvassuk az egész mondatot, csak akkorra alakul ki az egy lehetséges interpretáció. Azért is hívják ezt a jelenséget garden-pathnak, mert a kanyargós kerti ösvény levezethet minket a „helyes” útról. (7m) A farkas széttépte macska halála elõtt sokat nyávogott.

A (7m) mondat szép példája a garden-path mondatnak. A farkas kezdetben lehet a mondat alanya, illetve a macskához tartozó jelzõs szerkezet része. A „macska” szó olvasása alatt lesz csak egyértelmû a „farkas” mondattani szerepe. A „macska halála” szavaknál szintén megfigyelhetõ az idõleges kétértelmûség. 44

Ferreira és Clifton (1986) azt vizsgálták, hogy a mondatok szintaktikai feldolgozása során a kísérleti személyek figyelembe vesznek-e szemantikai, pragmatikai információkat. A kísérletben is használt mondatok: (8) The defendant examined by the lawyer shocked the jury. (9) The defendant that was examined by the lawyer shocked the jury. (10) The evidence examined by the lawyer shocked the jury (11) The evidence that was examined by the lawyer shocked the jury

Lehetséges magyar megfelelõk (vitatható): (8m) A lányom elrabolta András. (9m) A lányomat elrabolta András. (10m) A pénzem elrabolta András. (11m) A pénzemet elrabolta András.

Ha az élõség (nyelvészeti szempontból szemantikai kategória) számítana, a feldolgozás során a kísérleti személyeknek gyorsabban kellene olvasniuk a (10) mondatot, mint a (8)-at. Az „examined” lehet idõlegesen a mondat fõigéje, illetve participle. Az „evidence” mint élettelen kategória után a fõige valószínûsége kisebb, mint a „defendant” után. Az „examined” a (8) mondat feldolgozása során a „by” szóig nagyobb valószínûséggel fõige, tehát a mondat megértése azért lassabb, mert a szintaktikai kétértelmûség megszûnése után újra kell „írni” a mondat reprezentációját. A kísérletben a „by” szóra esõ olvasási idõket hasonlították össze, mert itt válik egyértelmûvé az elsõ szócsoport mondattani szerepe, itt szûnik meg a szintaktikai kétértelmûség. A szerzõk kimutatták, hogy az élõséget nem veszik figyelembe a kísérleti személyek. A (8) és (10) mondat között nem találtak szignifikáns különbséget. Az olvasási idõket az a változó befolyásolta elsõsorban, hogy that-es, vagy that nélküli vonatkozó mellékmondat (unreduced/reduced relative clause) volt-e beágyazva a fõmondatba (szintaktikai kategória). A szintaktikai feldolgozás a szerzõk szerint független, enkapszulált, nem befolyásolják tehát szemantikai tényezõk (Ferreira és Clifton, 1986). Just és Carpenter (1992) a fenti mondattípusokat használva megismételte Ferreira és Clifton (1986) kísérleteit azzal a különbséggel, hogy a kísérleti személyeket a reading span teszt alapján két – nagy és kis munkamemória-kapacitású – csoportba osztotta. Az eredményeket az 5. ábra szemlélteti.

45

Alacsony munkamemóriatejedelmû személyek (Low Span Subject)

Magas munkamemóriatejedelmû személyek (High Span Subject)

„That” nélküli vonatkozó mellékmondat (Reduced Relative Clause)

„That”-es vonatkozó mellékmondat (Unreduced Relative Clause)

5. ábra. A by szóra esõ olvasási idõk nagy és kis munkamemóriájú személyeknél that-es és that nélküli mellékmondatok esetén (ábra Just és Carpenter, 1992 nyomán)

A nagy kapacitású személyek figyelembe vették az élõség információját. Mind a that-es (10), mind a that nélküli (11) élettelen változatot gyorsabban olvasták, mint az élõt (8), (9). Just és Carpenter (1992, 1996) tehát megkérdõjelezi a modularitás elméletének egyik sarkalatos pontját, az információs zártságot. A fentebb említett adatok a szerzõk interpretációja szerint nagy munkamemóriájú személyeknél nem támasztják alá a szintaktikai feldolgozás függetlenségét. Számos kísérlet kérdõjelezi meg a független, információsan zárt feldolgozást a mondatmegértés folyamatában (Trueswell et al., 1994). Egy módszertanilag is újszerû kísérletben Trueswell et al. (1999) 5–6 éves gyermekek és felnõttek mondatmegértését vizsgálták on-line módszerrel. Amíg a felnõttek mondatmegértését segítette a kontextus, addig a gyermekekét nem. Ezek az eredmények a kapacitáselmélet keretein belül úgy magyarázhatóak, hogy a felnõttek fonológiai munkamemória (fonológiai hurok) és komplex munkamemória terjedelme nagyobb, mint a 7 év alatti gyermekeknek (Gathercole, 1999), ezért több erõforrásuk állhat rendelkezésre pragmatikai információk feldolgozására. 46

A kapacitáselmélet kritikája: interpretatív vs. posztinterpretatív rendszerek Lényeges és eddig nem megválaszolt kérdések, hogy az eltérõ kapacitás vajon a feldolgozási folyamat szintjén is megmutatkozik-e. Az eltérõ kapacitású személyek vajon más stratégiát követnek megértéskor? És ha az architektúra szintjén van különbség, akkor vajon van-e mûveleti szinten is? Egy nagyobb kapacitású személynél mások-e az elemzés folyamatai? A fentebbieknél konkrétabb felvetések, hogy számos kontrollkísérletben nem tudták megismételni Just és Carpenter (1992) eredményeit, ezért hosszabb ideig tartó empirikus és hipotetikus vita alakult ki a kapacitáselmélet körül (Martin, 1995; Caplan és Waters, 1999). Waters és Caplan (1996) több szempontból is megkérdõjelezik a kapacitáselméletet. Módszertanilag kifogásolták, hogy számos helyen Just és Carpenter (1992) nem tüntették fel cikkükben a statisztikai elemzések eredményeit. Ezen túl a szintaktikai modularitás problémaköréhez kapcsolódva Waters és Caplan (1996) az 5. ábra szempontjait felcserélve (az adatokon nem torzítva) szemlélteti, hogy valójában a mondat fajtájának (reduced/ unreduced) hatása az olvasási idõkre független az élõ-élettelen kategóriától. Ez a szintaktikai feldolgozás függetlensége mellett szól. A kapacitáselmélet prediktív erejét szintén megkérdõjelezik a szerzõk. Kétértelmû mondatok esetén például két egymásnak ellentmondó elõrejelzés is felvethetõ a kapacitás elmélet keretein belül. Az egyik változat szerint a nagy munkamemória-terjedelmû személyek esetében az olvasási idõk azért rövidebbek, mert egyszerre tudják fejben tartani a többféle lehetséges interpretációt, és mikor a mondatban arra a pontra érnek, mikor már csak egy lehetséges értelmezés lehet, nem kell újrastrukturálni a mondatot. A másik változat ezzel ellentétes: a nagy munkamemória-terjedelmû személyek olvasási idejének növekedését feltételezi, mivel a többféle lehetséges interpretáció aktivációja, fenntartása kapacitásigényes, így erõforrásokat von el a feldolgozási folyamatoktól, növelve az olvasási idõket. Waters és Caplan (1996) megkérdõjelezi azt is, hogy a mondatfeldolgozás ugyanazokat a forrásokat használja, melyeket az olvasásiterjedelem(reading span) teszt mér. A teszt tudatos tárolást követel a személytõl, míg a mondatmegértésnél ilyen kritériumról nem tudunk. Továbbá a teszt komputációs követelményei nem függnek össze a tárolt anyaggal, míg a valódi nyelvfeldolgozásnál a kettõ szorosan összefügg. 47

Ezeket az elméleti problémákat csak akkor lehet kiküszöbölni, ha pontos elemzés történik arról, hogy a munkamemória milyen folyamatokon keresztül hat a nyelvi folyamatainkra. Ilyen modellel Just és Carpenter még adós marad.

Munkamemória és mondatmegértés: elkülönült (SSIR) vagy közös erõforrás (SR) Caplan és Waters (1999) nagyszabású cikkükben számos kontrollkísérletrõl számolnak be. Just és Carpenter (1992) eredményeit azokban az esetekben sikerült megismételni, mikor off-line módszert használtak, például mikor a mondat feldolgozása után ellenõrizték, hogy a vizsgálati személy jól értelmezte-e a mondatot. Az olvasási idõknek ezzel szemben nem jó bejóslója az olvasási terjedelmi feladat, tehát a megértés gyors, korai komponensét nem magyarázza. Számos kísérletet áttekintve nem bontakozik ki elõttünk egységes kép. A nyelvfeldolgozás bizonyos aspektusai tehát mutatnak kapcsolatot a munkamemória-tesztekkel, más aspektusai nem. A szövegmegértésnél, a szövegintegrációnál és az off-line módszerekkel mért megértési helyzetekben nyújtott teljesítményeknél biztosan kimutatható a munkamemória-hatás, akárcsak a verbális közvetítésû következtetési feladatoknál (Daneman és Merikle, 1996). Más a helyzet azonban a szintaktikai feldolgozással. Az on-line kísérletekben nem sikerült kimutatni munkamemória-hatást (Caplan és Waters, 1999; Waters és Caplan, 2001). A mondat feldolgozásnak ezen korai szakaszára jellemzõ, hogy gyors, mûködését feltétlenül elvégzi, nem tudatos, automatizálódott folyamatokból áll. Caplan és Waters (1999) SSIR (separate-sentence-interpretation resource) elmélete az állítja, hogy a munkamemóriának egy szeparált, specializálódott része felelõs ezekért a gyors, automatikus megértési folyamatokért, melyek nem vonnak el erõforrást az olvasásiterjedelem-feladattal mért általánosabb munkamemória-rendszertõl. A szerzõk ezért a verbális munkamemóriát két részre bontják, interpretatív (a korábbi terminológiával szemben megtévesztõ névválasztás) és posztinterpretatív folyamatokért felelõs rendszerekre. Az elõbbi a mondatmegértés korai, gyors komponenséért felelõs rendszer, a hozzáférés, a prozódiai feldolgozás, szintaktikai összetevõk, és fõként a magyarban az alaktani elemzés. E rendszer hátterében nem egy általános munkamemória komponens áll. A posztinterpretatív folyamatok a mondatmegértés késõbbi sza48

kaszaiban érvényesülnek, a mondatértelmezésért felelõsek, és a háttérben a szerzõk szerint az olvasási terjedelmi feladattal mérhetõ általános verbális munkamemória áll. Caplan és Waters SSIR (separate-sentence-interpretation-resource) néven is ismert elmélete tehát lényegesen különbözik az SR (single resource) elmélettõl (Just és Carpenter, 1992), mely utóbbi szerint a mondatfeldolgozás és általánosan mindenféle nyelvi feldolgozás ugyanazt az erõforrásrendszert használja. Az SSIR (separate-sentenceinterpretation-resource) néven is ismert elmélete és a két rendszer definiálása nem mentes kritikától, és további kérdéseket vet fel (Bates et al. 1999; Ferreira, 1999; Christiansen és MacDonald, 1999; Towse et al., 1999). Azonban az SSIR jobban magyarázza a felhalmozott kísérleti adatokat. Az elmélettel ugyanakkor az is gond, hogy ez az elkülönült rendszer, mely biztosítja az erõforrást a szintaktikai feldolgozáshoz, megfoghatatlan, és mindössze az olvasási terjedelemmel mért munkamemória-hatás hiánya miatt következtetünk a létezésére. Összegezve: az off-line és on-line módszerekkel mért nyelvi teljesítmények mögött egy többkomponensû munkamemória-rendszer feltételezhetõ. A szakirodalomban jártas olvasónak feltûnhet az ellentmondás, hogy a kilencvenes évek végén a többkomponensû munkamemória körül folyik a vita, jóllehet már több mint húsz éve van egy többkomponensû munkamemória-elmélet (Baddeley and Hitch, 1974; Hitch és Baddeley, 1976). Minden fentebb említett cikkben hivatkoznak Baddeley elméletére, de abból csak azt a mozzanatot emelik ki, hogy ez olyan rendszer, amely egyszerre felelõs az információ tárolásáért és manipulációjáért. Miközben az erre a definícióra épülõ munkamemória-elméletek a fogalom elértéktelenedését eredményezték, a Baddeley-féle munkamemória-modell igen sokat fejlõdött, komponensei és azok funkciói letisztultabbak lettek (Baddeley, 1997, 1998a, 2000), illetve neuroanatómiai hátterének megismerése (l. 2. fejezet a munkamemória idegrendszeri hátterérõl szóló részét) is elõrehaladott (Cabeza és Nyberg, 2000; Smith és Jonides, 1998; Gabrieli et al., 1998).

49

Munkamemória és mondatmegértés – 1. kísérlet Módszer Hipotézis a) Az olvasási terjedelemmel mért munkamemória hatással van a kritikus szavak önütemezett olvasási idejére. b) A szintaktikai segítség nagyobb hatással van a kritikus szavak olvasási idõire, mint a szemantikai segítség kis munkamemóriájú személyeknél. A szemantikai segítség szignifikáns hatással van a kritikus szavak olvasási idejére nagy munkamemóriájú személyeknél. Kísérleti személyek A kísérletben összesen 135 egyetemista személy vett részt. Életkoruk 19– 26 év, átlag: 20,2 (SD=2). 37 férfi és 97 nõ. Az alanyok a Szegedi Tudományegyetem tanár szakot végzõ hallgatói voltak. Eszközök A munkamemória-kapacitás mérésére Daneman és Carpenter (1980) alapján Racsmány Mihállyal közösen összeállított olvasási terjedelmi feladatot (magyar reading span) használtam (l. 1. függelék). A mondatmegértés idõi lefutását önütemezett olvasási helyzetben mértem, szavankénti megjelenítéssel (a módszerrõl Kónya, 1991). Az önütemezett olvasás mérése Az önütemezett olvasás igen népszerû, sokat használt módszer a kísérleti pszichológiában. A módszer számítógép használatára épül, amely a kísérleti személy kérésére gombnyomásra exponálja az anyag (szólista, mondatlista, szöveg) kísérletvezetõ által meghatározott egységeit. A gombnyomás hosszabb latenciaideje hosszabb megértési idõt jelez, akár a szemmozgás követésénél. Azonban az önütemezett olvasás lényegében eltér az elõbb említett módszertõl. Kónya (1991) szerint ugyanis ez inkább a hallott anyag, mint a látott anyag feldolgozását modellezi. A valódi olvasással szemben 50

itt nincs módja a kísérleti személynek, hogy adott részre vissza-, illetve elõreugorjon (Kónya, 1991). Aaronson és Ferres (1984) elõszeretettel használja ezt a módszert és szembeállítja a szokásos szemmozgást rögzítõ eljárásokkal, melyekkel az egyes szavak, illetve fragmentumok olvasási ideje nem kapható meg pontosan, mivel a személy egyszerre több szót is néz, továbbá periferiálisan elõre-, illetve visszalát. Továbbá „magas szintû” kognitív folyamatok mehetnek végbe a szakkadikus mozgások és pislogások közben is, melyeket általában törölnek a szemmozgásfelvételekbõl, habár ezek teszik az olvasási idõk 10–15%-át (Aaronson és Ferres, 1984). Aaronson és Ferres (1984) összehasonlította saját eredményeit, melyek szavankénti olvasásra vonatkoztak, Just, Thibadeau, és Carpenter (Aaronson és Ferres, 1984) szemmozgást rögzítõ kísérleti eredményeivel, és azt találta, hogy a két módszer kölcsönösen megerõsíti egymást, vagyis eredményeik jó együttjárást mutattak. A kísérlet ingeranyaga Összesen 26 mondatot olvastak a kísérleti személyek, melyek 3 csoportba sorolhatók (l. a 2. függelék alapmondatait). 1. Beágyazott összetett mondatok: (12) A riporter, aki a focistát megverte, bocsánatot kért. (13) A riporter, akit a focista megvert, bocsánatot kért. (14) A lány, aki pénzt adott, elment haza. (15) A lány, akinek pénzt adtam, elment haza.

Ezek a mondatok a fentebb említett szintaktikai komplexitás hatásvizsgálatára szolgálnak. A vastagabb karakterekkel szedett, utolsó szavakra esõ olvasási idõket lehet összevetni az alanyi (12), és tárgyi (13) illetve az alanyi (14) és részeshatározós vonatkozói beágyazott mondatok hatásának mérésére. 2. Egymással összehasonlítható mondatok szintaktikai/szemantikai hatások vizsgálatához: (16) A macskám kergette a kutya. (17) A macskámat kergette a kutya. (18) A labdám kergette a kutya. (19) A labdámat kergette a kutya.

51

(20) A lányom elrabolta András. (21) A lányomat elrabolta András. (22) A pénzem elrabolta András. (23) A pénzemet elrabolta András.

Ezek a mondatok a független szintaktikai feldolgozás részben említett kísérleti helyzet (8)–(12) mondatainak magyar megfelelõi. Egy az egyben megfeleltetés nem lehetséges a nyelvszerkezeti különbségek miatt. A magyar változat mondatai is két szempont szerint csoportosíthatók és hasonlíthatók össze: élõség (szemantikai kategória), és rag-segítség (szintaktikai kategória). Az utóbbi a fenti mondatokban azt jelenti, hogy van-e „t”-vel jelzett tárgyrag vagy nincs. Ha az élõséget figyelembe veszik a feldolgozás során a személyek, akkor az élõ kategóriába esõ mondatok (16), (17) utolsó szavait lassabban dolgozzák fel, mint az élettelen kategóriájú mondatokat (17), (18). Hasonló kategóriákat dativuszos szerkezetekkel is létrehozhatunk: (24) A kulcsot odaadtam Jánosnak a sofõrének. (25) A kulcsot odaadtam János sofõrének. (26) A kulcsot odaadtam az autónak a sofõrének. (27) A kulcsot odaadtam az autó sofõrének.

Annak ellenére, hogy ezeket a mondatokat az ember mesterségesnek vagy erõltetettnek találja, ezek grammatikailag jól szerkesztett mondatok. 3. Egyéb garden-path mondatok, például: (28) A farkas megharapta macska fehér volt. (29) A gyerek eldobta kavics a patakba esett. (30) Láttam, hogy a kutya megrágta csont az udvaron van.

Eljárás Az önütemezett olvasási kísérlet számítógép segítségével történt. Az instrukció olyan volt, hogy megértési helyzetet alakítson ki. Minden mondat után kérdéseket tettem fel, melyekre egy vagy két szóval kellett válaszolni. Például „A kutyám széttépte a macska.” mondat után a „Melyik állat tépte szét a másikat?” volt a kérdés, melyre a helyes válasz: „a macska a kutyát”. Ha a kísérleti személyek egész mondattal válaszoltak a kérdésre, akkor újra elismételtem a válasz jellegére vonatkozó instrukciót. A mondatanyagot használó olvasási helyzetben a mondatokat keverve, két sorozatban adtam, 52

hogy hasonló mondatok ne legyenek rövid idõvel egymás után. A két sorozat között vettem fel az olvasásiterjedelem- (reading span) tesztet, illetve kérdeztem ki a személy adatait. Mind a két sorozat elõtt voltak bemelegítõ mondatok. A sorrendiség hatását kiküszöbölendõ az egyes kísérleti személyek más-más sorrendben kapták a mondatokat a megértési helyzetben.

Eredmények Olvasási terjedelmi feladat 7. táblázat. Az olvasási terjedelmi teszt értékei Kor

Olvasási terjedelem (reading span) érték

1. szett

2. szett

3. szett

Felnõtt (19–26 év)

4,009

4,568

4,054

5,568

Olvasási terjedelmi feladat és utólagos megértés ellenõrzés. – A kicsi (0–2), közepes (2–4) és nagy (4,1) olvasási terjedelem (reading span) értékû csoportok között szignifikáns (F=8,525, p<0,05) különbség volt a hibázások számában. A nagyobb kapacitású személyek hibáztak legkevesebbet. Szintaktikai és szemantikai hatások. – A szintaktikai feldolgozás függetlenségének kérdésköréhez kapcsolódó elemzésekhez több szempontos varianciaanalízist használtam. Összesen négy szempontot vettem fel: két összetartozó (élõség és a ragosság) és két független (reading span és kor) szempontot. A feldolgozási idõkre erõs hatással volt a ragosság (F=65,01, p<0,01), a ragosság-kor interakció (F=19,98, p<0,01). Az élõség szintén szignifikáns hatást mutatott (F=22,26) és az élõség-kor interakció szintén (F=10,96, p<0,01). Az olvasási terjedelmi feladat (reading span) mással nem volt interakcióban, de önmagában szignifikáns hatást mutatott (F=5,1, p<0,05). Külön figyelmet érdemel a ragosság-élõség interakció (F=50,99, p<0,01). E 12 mondat esetén az olvasási terjedelem (reading span) hatása felnõtteknél nem volt kimutatható. Összetett mondatok és mondatfeldolgozási idõk. – Az alanyi (12), és tárgyi (13) vonatkozó beágyazott összetett mondatok esetében az angol adatokkal szemben a kísérleti személyek szignifikánsan (p <0,05) gyorsabban olvasták a tárgyi vonatkozó mondat utolsó két szavát („bocsánatot kért”), mint az alanyi vonatkozó mondatét. Az alanyi (14) és részeshatározós (15) 53

vonatkozó beágyazott mondatok olvasási idejében (utolsó szavak) nem mutatható ki szignifikáns különbség. (A módszertani különbségek ellenére az eredményeket vö. Pléh és MacWhinney, 1986.) Összetett mondatok és utólagos megértésellenõrzés. – A mondatok utáni kérdésekre (ki lett megverve?) adott helytelen válaszok száma a tárgyi vonatkozó mondatnál (13) volt több. Az alanyi (14) és részeshatározós (15) vonatkozó beágyazott mondatok utáni megértést ellenõrzõ kérdésekre adott válaszokban sem mutatható ki különbség egyik korosztálynál sem. Garden-path mondatok. – Nem volt kimutatható különbség az alacsony és magas olvasásiterjedelem- (reading span) értékkel rendelkezõ csoport között az olvasási idõkben.

Az 1. kísérlet megbeszélése A független szintaktikai feldolgozás vs. kapacitás. – Ferreira et al. (1986) eredményeivel ellentétben a megértés idõi mintázataira a szemantikai elemek szignifikáns hatással voltak, mint azt a 6. ábra mutatja.

Alacsony munkamemóriatejedelmû személyek (Low Span Subject)

Magas munkamemóriatejedelmû személyek (High Span Subject)

6. ábra. Az élõség és a jelzett rag hatása az olvasási idõkre a magyarban. (Például: A lányom elrabolta András./ A lányomat elrabolta András./ A pénzem elrabolta András./ A pénzemet elrabolta András)

54

Jól látható, hogy amikor a jelölt rag nem segíti a szintaktikai feldolgozást, a szemantikai tényezõk (élõség) hatással vannak a megértési folyamatokra. Amikor van szintaktikai segítség (jelölt rag), akkor nincs hatással a megértésre a szemantikai tényezõ. Just és Carpenter (1992) eredményeivel szemben felnõtt mintán nem volt szignifikáns eltérés a nagy és kis munkamemóriájú csoport között. Itt szintén több interpretáció lehetséges. Az elsõ, hogy a szintaktikai feldolgozás nem független, melyet a rag-élõség erõs interakciós hatása is jelez. Ez cáfolni látszik az erõsmodularitás-elképzelés egy sarkalatos pontját, az információs enkapszuláltságot. A képlet azonban nem biztos, hogy ilyen egyszerû. Az eredmények egy másik lehetséges értelmezése, hogy ha a modulok mûködése a szintaktikai feldolgozás során nehézségekbe ütközik, vagyis a modul kimenete alapján a mondat integrációja még mindig kérdéses, akkor használunk „magasabb szintû” megértési folyamatot. E mellett szól, hogy a szemantikai hatások csak viszonylag hiányos szintaktikai helyzetben fordulnak elõ, illetve az, hogy az 500 ms feletti idõk megengedik a magasabb kognitív folyamatok mûködését. Megítélésem szerint a magyar és külföldi kísérletek alapján az elsõ érv meggyõzõbb és a megértés interakciós modelljébe jobban illeszkednek a kísérleti eredmények. Elméleti szinten is jobban kidolgozottak az interakciós megközelítések, melyek tulajdonképpen a konnekcionisták felõl is támogatást kapnak.

A fonológiai hurok szerepe a mondatfeldolgozásban – 2. kísérlet A 2. kísérletben, mely a fentebb leírttal módszertanilag azonos volt, arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon a megértési idõkre a munkamemória fonológiaihurok-komponense hatással van-e. Másik kérdés pedig az volt, hogy ez a rendszer felelõs lehet-e a morfológiailag komplexebb komponensekbõl álló mondatok feldolgozásáért.

55

Módszer Hipotézis Az olvasási terjedelemmel és az álszó-ismétléssel mért munkamemória nincs hatással a kritikus szavak önütemezett olvasási idejére. Ez az egységes erõforrás mellett érvelõ kapacitáselmélettel (SR elmélet) szemben az SSIR elméletet támasztaná alá. Kísérleti személyek A kísérletben összesen 74 személy vett részt. A Szegedi Egyetem elsõ évfolyamos tanár szakos hallgatói. A kísérletben önként vettek részt. Életkorátlag: 19,8 (SD=1,8). 18 férfi és 56 nõ. Eljárás A 74 kísérleti személlyel a komplex verbális munkamemóriát mérõ olvasásiterjedelem-teszten (reading span) kívül felvettük a fonológiai hurok fentebb említett mérõeljárását, az álszó-ismétlési tesztet is. A mondatfeldolgozást önütemezett olvasási helyzettel mértük. A sorrendiség hatását kiküszöbölendõ az egyes kísérleti személyek itt is más-más sorrendben kapták a mondatokat a megértési helyzetben. A módszerekrõl l. az 1. kísérletnél leírtakat. A kísérlet ingeranyaga Az önütemezett olvasási helyzet mondatai (l. 2. függelék) 3 típusba sorolhatóak. I. Alapmondatok – Ezek megegyeznek az elsõ kísérlet mondataival. Pl.: A riporter, aki a focistát megverte, bocsánatot kért. II. Morfológiailag összetett mondatok – Ezek az alapmondatok (I.) módosított változatai. Pl.: A riportereik, akik a focistáimat megverték, bocsánatot kértek. III. Szintaktikailag komplex mondatok – Ezek szintén az alapmondatok módosított változatai. Pl.: Tegnap láttam, amikor a tévé mutatta, hogy a riporter, aki a focistát megverte, bocsánatot kért. 56

Eredmények Az adatok elemzése több szempontos varianciaanalízissel, valamint lineáris regresszióelemzéssel történt. Az olvasási idõk elemzésénél háromszintû összetartozó mintás ANOVA elemzés történt. A mondatok kritikus szavaira esõ olvasási idõk nem tértek el szignifikánsan egymástól (F=0,464, n. sz.), ami arra utal, hogy a morfológiailag bonyolított mondatok nem jelentenek közvetlenül kimutatható nehézséget az alapmondatokhoz képest. 8. táblázat. A célszavakra esõ átlag olvasási idõk Mondattípus I. Alapmondatok II. Morfológiailag komplex mondatok III. Szintaktikailag komplex mondatok

Átlag olvasási idõ (ms) 0,6335 0,6325 0,6247

Annak ellenére, hogy az álszó-ismétlési teszt és az olvasásiterjedelemteszt erõsen korrelált egymással (r=0,247, p<0,01), az olvasási idõkre egyik sem volt szignifikáns hatással. Lineáris regresszióelemzés kimutatta, hogy az alapmondatok (I.) és a morfológiailag komplex mondatok (II.) önütemezett olvasási idõit nem jósolja be sem az álszó ismétlési teszt, sem az olvasási terjedelem. A szintaktikailag komplex (III.) mondatok esetében az álszó-teszt mutatott tendenciaszintû hatást. 9. táblázat. Az álszó-ismétlési teszt és az olvasási terjedelem hatása az olvasási idõkre Függõ változó

Regresszióelemzés standardizált bétakoefficiens-értékei és szignifikancia (prediktorok) Álszó-teszt

Olvasási terjedelem teszt

I. Alapmondatok

–0,064 (p=0,610)

–0,078 (p=0,504)

II. Morfológiailag komplex mondatok

–0,188 (p=0,110)

–0,030 (p=0,799)

III. Szintaktikailag komplex mondatok

–0,193 (p=0,99)

–0,051 (p= 0,672)

Ezek az eredmények összhangban vannak a Just és Carpenter (1992) féle kapacitáselmélet kritikáival. Azonban ezeken túlmenve a fonológiai hurok szerepét emeli ki mind az on-line mondatmegértésben, mind a mor57

fológiai elemzésben. A szintaktikailag komplex mondatok további kontrollkísérleteket igényelnek, de tendenciaszinten itt is igazak a fenti eredmények. Feltételezhetõ, hogy az amúgy is hosszabb mondatok a fonológiai hurkot már túlterhelik.

A 2. kísérlet megbeszélése – Többkomponensû vagy egységes munkamemória Összegezve az álláspontokat és kísérleti eredményeket, az olvasási terjedelmi feladatról (reading span) elmondható, hogy jól bejósolja az off-line módszerekkel mért nyelvi teljesítményeket, de a megértés „gyors” on-line módszerekkel mért komponenseire nem ad magyarázatot: a megértés idõi mintázataira nem ad magyarázatot az olvasási terjedelmi feladattal mért munkamemória, de az utólagos értelmezés hibázásaira igen. A második kísérlet eredményei alapján feltételezhetõ, hogy az álszó-ismétlési teszttel mért fonológiai hurok áll a hosszabb, szintaktikailag is komplexebb mondatok on-line módszerekkel mért mondatfeldolgozásának hátterében. Caplan és Waters (1999) terminusaiban az interpretatív folyamatokban a munkamemória-komponensek nem játszanak meggyõzõ szerepet, kizárólag abban az esetben, ha szélsõségesen hosszú, összetett mondatokról van szó. A posztinterpretatív folyamatok hátterében a központi végrehajtó és a fonológiai hurok, vagyis egy általánosabb verbális munkamemória áll. Ezek az eredmények távlatot nyitnak a mondatmegértés többkomponensû kapacitáselmélete felé.

A munkamemória fejlõdése és kapcsolata a megértéssel – A nyelvi megértés proceduralizációja – A 3. kísérlet Az eddigiekben láthattuk, hogy amíg a megértés, nyelvfeldolgozás késõi szakaszainál kimutatható, addig a megértés idõben gyors, on-line módszerekkel mérhetõ szakaszánál nem mutatható ki munkaemlékezeti hatás. Felmerül a kérdés, hogy amíg a nyelv nem tökéletesen készségszinten mûködik, vajon mennyire segít a munkaemlékezeti rendszer. Amíg nem teljesen proceduralizálódott a nyelv, valószínûsíthetõ, hogy a munkaemlékezet hatása markánsabban kimutatható. Ebben a részben gyermekekkel végzett kísérleteken keresztül próbálok választ találni a fenti kérdésre. 58

A rövid távú emlékezet kutatásának egyik fõ kérdése az, hogy a különbözõ munkamemória-rendszereknek mi a funkciója a megismerési folyamatokban, és ezt hogyan hajtják végre. Már az is egy fontos lépés volt a területen, hogy nem egy egykomponensû, egységes kapacitású munkamemóriáról, hanem munkamemória-rendszerekrõl, és -kapacitásokról beszélünk. További kapcsolódó kérdés a munkamemória-rendszerek fejlõdése, melynek tanulmányozása hasznos segítséget nyújthat, amikor a megismerési funkciók munkamemória-hátterét vizsgáljuk. A munkamemória-komponensek kapacitása ugyanis nagyon erõsen függ az életkortól. Jelen rész a munkamemória és bizonyos nyelvi folyamatok kapcsolatát próbálja feltérképezni. Megpróbál válaszokat keresni arra a kérdésre, hogy milyen tényezõk befolyásolják a verbális munkamemória fejlõdését, továbbá megpróbálja pontosítani azt a kérdést, hogy a mondatmegértés egyéni különbségeinek hátterében, mikor beszélhetünk munkamemória-kapacitásról és mikor -kapacitásokról. A fejlõdés során a gyermek nyelvhasználata fokozottan készségszintûvé válik. A korábban komoly erõfeszítést igénylõ folyamatok a kor elõrehaladtával fokozatosan gyorsulnak és automatizálódnak. A 3. kísérlet egyik fõ kérdése az, hogy a még nem proceduralizálódott nyelvi megértés milyen munkamemória-erõforrásokat igényel, a már teljesen kifejlett nyelvi mûködéssel összehasonlítva. Az SR vs. SSIR elméletek ellenõrzése a célja a 3. kísérletnek is, mely mind ingeranyagában, mind módszertanában nagy hasonlóságot mutat az 1. és 2. kísérlettel. A különbség az, hogy a kísérleti személyek három különbözõ korosztályba tartoznak, így egy keresztmetszeti fejlõdési képet kapunk a mondatmegértés és munkamemória kapcsolatáról. Az ismertetésre kerülõ kísérlet célja, hogy feltérképezze az on-line megértés és a munkamemória-komponensek kapcsolatát különbözõ korcsoportokban. A fókuszban a megértés idõi komponense állt, mivel ez képezi a viták tárgyát. A kísérletek ingeranyagát az idõlegesen kétértelmû mondatok (garden-path vagy kerti ösvény mondatok) képezik, melyek a szintaktikai elemzés és feldolgozás tanulmányozására alkalmasak. A fõ kérdések a következõk: 1. Kimutatható-e a verbális munkamemória valamely komponensének hatása a megértés idõi lefutására? 2. A fejlõdés különbözõ stádiumaiban a munkamemória hatása különbözõ mintázatot mutat-e?

59

Módszer Hipotézis Az olvasási terjedelemmel és álszó-ismétléssel mért munkamemória nincs hatással a kritikus szavak önütemezett olvasási idejére a felnõtt csoport esetében, de hatással van a gyermek kísérleti személyek esetében. Ez felnõtteknél az SSIR elméletet támasztaná alá, míg gyermeknél az SR elméletet. Eljárás A vizsgálatokban 4 korosztály vett rész: 9–10, 11–12, 13–14 éves gyermekek és felnõttek. A feladata az volt a kísérleti személyeknek, hogy önütemezett olvasási helyzetben mondatokat olvassanak szavanként a számítógép képernyõjén. A szavakat a kísérleti személy maga ütemezte a szóközbillentyû segítségével. A mondatok között rövid szünet volt (a módszerrõl magyarul l. Kónya, 1991). A sorrendiség hatását kiküszöbölendõ a mondatok kevert sorrendben prezentálódtak. Ezen a feladaton kívül a kísérleti alanyok verbális rövid távú emlékezet- vagy fonológiaihurok-kapacitása lett felmérve az álszó ismétlési feladat segítségével, valamint a komplex munkamemória-kapacitása az olvasásiterjedelem-feladat segítségével (az eljárást és módszereket részletesen l. az 1. kísérletnél leírtakat). Ingeranyag Számos mondatot kellett a kísérleti személyeknek olvasniuk, melyek 3 csoportba sorolhatóak. Az ingeranyag megegyezett az 2. kísérletben használtakkal (l. 2. függelék). 1. Beágyazott összetett mondatok. Pl.: (1) A riporter, aki a focistát megverte, bocsánatot kért. (2) A riporter, akit a focista megvert, bocsánatot kért. 2. Garden-path mondatok. Pl.: (3) A macskám kergette a kutya. (4) A kulcsot odaadtam Jánosnak a sofõrének. 3. Alapmondatok: (5) A macskámat kergette a kutya. (6) A kulcsot odaadtam János sofõrének. 60

Még ezek a mondatok is tovább lettek bonyolítva a következõ módon. 1. Kontrollmondatok – A fentebb bemutatott 3 csoport (beágyazott összetett mondatok, garden-path mondatok, „alap” mondatok). 2. Szintaktikailag komplex mondatok – A kontrollmondatok módosított változatai. Például az (1) mondat szintaktikailag bõvített változata: „Tegnap láttam, amikor a tévé mutatta, hogy a riporter, aki a focistát megverte, bocsánatot kért.” 3. Morfológiailag komplex mondatok – A kontrollmondatok módosított változatai. Például az (1) mondat morfológiailag bõvített változata: „A riportereik, akik a focistáimat megverték, bocsánatot kértek.”

Eredmények Az álszó-ismétlési teszt átlagai a gyermekeknél megegyeznek. Szignifikáns különbség mutatható ki a gyermekek és felnõttek között (F(3,245) = 10,433, p<0,01). Az olvasási terjedelem átlagai szignifikáns különbséget mutatnak a 9–10 éves korcsoport és a 12 éves korcsoport között (F(4,67) = 4,73, p<0,01), továbbá 13–14 éves korcsoport és a felnõttek között (F(4,51) = 12,62, p<0,01). A 11–12 és a 13–14 korcsoport olvasási terjedelem átlagai nem térnek el egymástól (F(4,55) = 1,53, p>0,05). Lásd a 7. ábrát.

7

6,1 5,4

5,1

6

5,4

5

Teszten elért pontszám

3,95

4 3

1,9

Olvasási terjedelem

2,6

2,4

Álszó-ismétlés Nem-szó ismétlés

2 1 0

9-10 9–10

11-12 11–12

13-14 13–14

felnõtt felnõtt (18-22) (18–22)

Életkor

7. ábra. Olvasási terjedelem és álszó-ismétlés

61

Az önütemezett olvasási helyzet adatainak elemzése során csak a célszavakra esõ olvasási idõket vettük figyelembe. A célszavak (félkövérrel jelölve) a mondat azon szavai, melyek a megértés során kritikusak. Gardenpath mondatok esetén például a célszó az a szó, amikor az idõleges kétértelmûség megszûnik (Ferreira és Clifton, 1986; Just és Carpenter, 1992). A célszavakra esõ olvasási idõket tekintve jelentõs különbségek voltak a korcsoportok között (F(3,49) = 114,463, p<0,01), de a 13–14 éves és a felnõtt korcsoport között a különbség nem szignifikáns (t= 3,65, p>0,05). Lásd a 8. ábrát. 1,8 1,6 1,4 1,2

Olvasási idõ 1 (sec) 0,8 0,6 0,4 0,2 0

9–10 9-10

11–12 11-12

13–14 13-14

felnõtt(18-22) (18–22) felnõtt

Életkor

8. ábra. Célszavakra esõ olvasási idõk életkoronként

Az álszó-tesztnek és az olvasási terjedelemnek a megértési idõkre vonatkozó hatását a 10. táblázat foglalja össze. Az olvasásiterjedelem-feladat nincs hatással a megértési idõkre az idõsebb korcsoportokban (13–14 és felnõtt). Az álszó-ismétlés a 13–14 éves korosztálynál mutat kapcsolatot a célszavakra esõ megértési idõkkel. Az álszó teszt és az olvasási terjedelem interakciója csak a speciális ingeranyagnál mutat (szintaktikailag komplexebb mondatok) szignifikáns hatást.

62

10. táblázat. Az olvasásiterjedelem- és az álszó-ismétlési teszt hatása a célszavakra esõ olvasási idõkre (* p<0,05, + p<0,1, – nincs hatás) Kor N=207 Hatás

– F=0,76 p>0,05

Felnõtt N=109 Szintaktikailag komplex mondatok – F=0,77 p>0,05

Morfológiailag komplex mondatok – F=0,58 p>0,05

* F=5,46 p<0,05

– F=0,001 p>0,05

– F=0,56 p>0,05

– F=0,08 p>0,05

+ F=2,849 p<0,1

– F=1,91 p>0,05

* F=5,50 p<0,05

– F=2,52 p>0,05

9–12

13–14

Kontroll mondatok

Olvasási terjedelem

* F=3,942 p<0,05

– F=2,462 p>0,05

Álszó-ismétlés

– F=0,045 p>0,05

Olvasási terjedelem X Álszó-ismétlés Interakció

– F=0,690 p>0,05

A 3. kísérlet megbeszélése Mivel a mondatelemzés szempontjából kritikus célszavakra adott olvasási idõk képezik a vizsgálat tárgyát, elmondható, hogy az eredmények nem pusztán általános olvasási adatok, hanem az on-line megértésre vonatkoznak. Ezzel a módszerrel a feldolgozás már igen korai fázisában érhetõ tetten. Jelen vizsgálatsorozat eredményei azt mutatják, hogy a munkamemória szerepe a megértésben a fejlõdés során változik. Míg gyermekeknél kimutatható a komplex munkamemória hatása, addig felnõtteknél normál esetben ez a hatás eltûnik. Ez a változás magyarázható a mondatmegértés fejlõdése folyamán bekövetkezõ proceduralizációval. Amíg az olvasott szöveg megértése nem készségszintû, addig az egyéni különbségek, vagyis a gyors és lassú gyermekek különbségének hátterében a munkamemória eltérõ kapacitása feltételezhetõ. Just és Carpenter (1992) eredményeivel szemben felnõtteknél on-line megértési helyzetben nem mutatható ki munkamemória-hatás. Ezek az eredmények, amelyek megegyeznek a kapacitáselmélet Waters és Caplan (1996), valamint Caplan és Waters (1999) kritikájával, természetesen csak a megértés idõi paramétereire vonatkoznak, míg az offline vagy utólagos módszereket alkalmazó klasszikus kutatások a munkamemória erõs hatását mutatják (Daneman és Carpenter, 1980; Just és Carpenter, 1992; Caplan és Waters, 1999). Közvetve tehát feltételezhetõ, hogy Caplan és Waters SSIR teóriája, hogy a szintaktikai feldolgozás, vagyis a mondatmegértés korai, gyors, on-line folyamatai nem terhelik le az általános munkamemória-rendszert. Itt általános munkamemórián a Baddeleyféle modell fonológiai és központi végrehajtó komponensét értem, jelezve, 63

hogy Just és Carpenter elméletével szemben egy többkomponensû munkamemória-elmélet mellett kötelezhetjük el magunkat. Tehát valamilyen, az általános munkamemóriától elkülönült rendszer feltételezhetõ a felnõtt mondatmegértés hátterében. Felnõtteknél a munkamemória hatása csak akkor volt kimutatható, (1) ha szintaktikailag komplexebb mondatokat kellett feldolgozni (vizsgálatainkban ez hosszabb mondatokat jelentett). Figyelemre méltó az is, hogy a munkamemória komponensek nyelvfeldolgozásban betöltött szerepe némileg eltér. Míg az alap vagy normál mondatok esetében elsõsorban a fonológiai hurok hatása mutatható ki, addig összetettebb mondatok esetén az úgynevezett komplex munkamemória-hatás, azaz a fonológiai hurok és központi végrehajtó együttes hatása feltételezhetõ.

Konklúzió Egy komplex kép bontakozik ki a szemünk elõtt, ha a nyelv és munkamemória kapcsolatának kutatási eredményeit tanulmányozzuk. A legtöbb nyelvi folyamat hátterében, mint a szövegmegértés, komplex nyelvi feladatok, offline feldolgozás, egyértelmûen kimutatható a munkamemória-rendszerek hatása. A nyelvfeldolgozás egyéni különbségeinek hátterében ezeknél a folyamatoknál tehát a munkamemória-rendszerek állnak. Más a helyzet azonban a gyors, on-line mondatmegértéssel. Ebben az esetben ugyanis nem mutatható ki a munkamemória-rendszerek hatása. Mivel ezeknek a folyamatoknak is kell valamilyen erõforrás- vagy memóriarendszer, ezért valószínûsíthetõ egy elkülönült memória megléte (SSIR elmélet). Nemcsak a fentebb tárgyalt kísérleti adatok (1–3. kísérlet) alapján lehet következtetni erre az elkülönült memóriarendszerre, hanem neuropszichológiai esetek alapján is. Beszámoltak olyan neuropszichológiai esetekrõl, akiknél annak ellenére, hogy a fonológiai hurok súlyosan károsodott (mint pl. P. V. nevû beteg esetén), vagy jelentõsen csökkent a kapacitása, a megértés normális szinten volt (Baddeley et al., 1984, magyarul Baddeley, 2001). E betegek teljesítménye magyarázható a Caplan és Waters (1999) által feltételezett elkülönült emlékezeti rendszerrel (SSIR). A munkamemória-rendszerek és nyelvi folyamatok fejlõdése szorosan összekapcsolódik. A szókincs (lexikon) növekedésénél, valamint olvasás elsajátításánál egyértelmûen bizonyítható a fonológiai hurok szerepe, melynek fejlõdése szintén számos tényezõre vezethetõ vissza. Gyermekeknél a nyelvfeldolgozás és a megértés folyamatainál a munkamemória-rendsze64

rek hatása erõsebb, mint felnõtteknél. Nemcsak a komplexebb megértési helyzetekben (pl. szövegmegértés), hanem a megértés gyors komponenseinél is kimutatható a komplex verbális munkamemória hatása, ami arra utal, hogy a gyermekeknél még nem különül el az ezekért a folyamatokért felelõs erõforrásrendszer az általánosabb munkamemória-rendszerektõl, és a megértés sem automatizálódott, nem vált készségszintûvé annyira, mint idõsebb gyermekeknél vagy felnõtteknél.

65

4. MUNKAMEMÓRIA ÉS SZÖVEGMEGÉRTÉS3

A szövegfeldolgozás egyéni különbségeinek vizsgálata a mondatszintû, gyakran mesterkélt megértési helyzetekhez képest valamivel életszerûbb szituációkban vizsgálja a nyelvfeldolgozást (Oakhill, 1994). Az egyéni különbségek hátterében szövegek esetén is feltételezhetõ a munkamemóriarendszer, ezek a hatások azonban valószínûleg összetettebbek, és nehezebben elemezhetõek, mint az elszigetelt mondatok feldolgozása esetén. A disszertáció szempontjából azért is érdekes a szövegfeldolgozás, mert idõben itt már „lassabb” folyamatokról van szó, mint a mondatmegértésnél, ezért valószínûleg nagyobb a munkamemória szerepe. (A szövegkutatás klasszikus elméleteirõl l. Pléh, 1986)

Elméleti háttér A munkamemória a szövegfeldolgozásban jelentõs szerepet játszik. Nemcsak a mondat, hanem természetszerûen a szöveg korábbi elemeinek idõleges tárolásáért is felelõs a munkamemória-rendszer. Daneman és Carpenter (1980) a munkamemória és szövegmegértés összefüggését mutatta ki. Ezt szemlélteti a távolsági hatás is: minél nagyobb a távolság a szöveg alkotóelemei között, annál nagyobb a hiba lehetõsége, és annál kapacitásigényesebb az összekapcsolás. Ezt a jelenséget úgy vizsgálják, hogy az egyéneknek összefüggõ történetet kell olvasniuk, vagy hallgatniuk, melyekben egyes névmások és antecedenseik közé több mondat is kerülhet. A szöveg feldolgozása után a kísérletvezetõ a szövegben lévõ névmás értelmezését, refe-

3 A munkamemória és szövegmegértés fejezetben felhasználtam a következõ cikkünket: Magyari Lilla és Németh Dezsõ (2003) Verbális munkamemória és szövegmegértés. Tudomány és lélek, 6. évf., 9. szám, 2003. november 24. 5–19.

66

rensének megnevezését kéri. Nagyobb munkamemóriájú személyek nagyobb távolságnál is pontosak maradnak, míg a kis terjedelmû személyek többet hibáznak. A fonológiai hurok Baddeley szerint ugyan szerepet játszik a megértésben, de különösen a komplex és nagy kapacitást igénylõ feladatoknál válik jelentõssé. Rövid távú memóriakárosodást szenvedett betegeket vizsgálva a megértésbeli deficit csak akkor jelentkezett, ha olyan feladatokat kaptak (pl. nyelvtanilag komplex vagy sok töltelékszavas mondatok) a kísérleti személyek, amelyek a fonológiai tárolást erõsen megterhelték (Baddeley, 2001). Daneman és Carpenter (1980) a teljes verbális munkamemória-kapacitás és a szövegmegértés közötti kapcsolatot próbálta feltárni. Nem az egyes komponensek tárolási terjedelmét mérték meg, hanem úgynevezett olvasásiterjedelem- (reading span) vizsgálatukban olyan feladatot adtak a kísérleti személyeknek, amelyben egyszerre kellett tárolniuk és manipulálniuk az információt. Mondatokat olvastattak a vizsgálat során, miközben minden mondat utolsó szavát meg kellett jegyezni. A teszt utolsó mondata után az addig olvasott mondatok utolsó szavait felidéztették a kísérleti személyekkel. Az egymás után felolvasott mondatok száma mindig eggyel nõtt, míg a kísérleti személyek már nem tudták teljesíteni a feladatot. Daneman és Carpenter az így mért munkamemória-terjedelem és a szövegmegértési teljesítmény között +0,72-es korrelációt kapott. Az általuk adott feladat azonban meglehetõsen összetett, többek között szerepet kaphat benne egy stratégia kiválasztása, a fonológiai hurok mûködése, a szókincs nagysága, ezért nem világos, hogy valóban a nyelvi képességekkel kapcsolatos általános munkamemória-kapacitást jelenít-e meg. Oakhill (1986) gyerekek szövegmegértési teljesítményét vizsgálva szintén úgy találta, hogy a Daneman és Carpenter (1980) munkamemória-terjedelmi feladata által mért nagyobb kapacitás jobb szövegmegértéssel járt együtt. Vizsgálatai azonban azt mutatják, hogy a jobb szövegmegértést nem az artikulációs hurok eltérése okozta, hanem a központi végrehajtó figyelmi kapacitásának különbsége. Habár a munkamemória funkcionális szemléletû elmélete nyelvi megértésbeli szerepet tulajdonít a munkamemóriának, nem tisztázott mégsem, hogy mely alrendszerek milyen mértékben és minõségben játszanak szerepet a különbözõ nyelvi szinteken.

67

Munkamemória és szövegmegértés – A 4. kísérlet Érdekes kérdés tehát, hogy a különbözõ munkamemória kapacitást mérõ eljárások milyen mértékben jelzik elõre a szövegmegértési teljesítményt. A korábbi adatok szerint feltételezhetõ, hogy az olvasásiterjedelem- (reading span) teszt a legjobb prediktor. A mondatfeldolgozás korábbi vizsgálatai alapján az is feltételezhetõ, hogy a fonológiai hurok kapacitása is hatással lesz a szövegmegértési teljesítményre. Az is elõfordulhat azonban, hogy a szövegek megértése inkább aktív folyamatokat igényel, így a központi végrehajtót terheli, ezért a fonológiai hurok hatása alapvetõen nem fog megjelenni a szövegmegértésben. A fonológiai hurok két komponense elkülöníthetõ az artikulációs elnyomással, az ismétlõ, kontrolláló komponens leterhelésével. Így az artikulációs hurok szerepe is tisztázható a fonológiai tár mellett. Az eddigi adatok fényében nem valószínû, hogy ez alapvetõen befolyásolná a szövegmegértést.

Módszer A kísérleti személyek A vizsgálatot 99 felnõtt kísérleti személlyel végeztük el. 67 huszonöt év alatti egyetemistával és 32 középkorú személlyel (26–52 év). A vizsgálati eszközök A munkamemória-kapacitás mérését mind a fentebb említett négyféle munkamemória-mérõ eljárással elvégeztük. Ehhez a magyar nyelvû olvasásiterjedelem- (reading span) tesztet, és a magyar álszó-tesztet használtuk (Racsmány és mtsai, 2006). A két számterjedelmi feladatot random számsorokból állítottuk össze. A szövegmegértési feladathoz különbözõ szövegeket használtunk (l. 3. függelék). Egy rövidebb 107 szavas és két hosszabb 324, illetve 326 szavas szöveggel dolgoztunk. Mindegyik köznapi nyelven íródott. A történetek követhetõsége közepesen volt nehéz, mert mindegyikben szerepeltek olyan epizódok, amelyek nem voltak explicit kimondva a szövegben. A történet elolvasása után kérdéseket tettünk fel, amelyek egyszerû emlékezeti válaszokat kívántak meg. Minden egyes jó válasz egy pontot ért. Legvégül pedig megkértük a kísérleti személyeket, hogy meséljék el, mit olvastak. A történet minél pontosabb visszaadását 0-tól 3-ig pontoztuk. 68

Eljárás A vizsgálatot minden személlyel egyenként a következõ sorrendben végeztük: elõször a rövid szöveget olvastattuk el, hogy a kísérleti személy hozzászokjon a feladathoz. Mindenkit megkértünk, hogy saját tempójában, magában olvasson. Az olvasási idõt minden esetben mértük, és az olvasás után feltettük a kérdéseket. Majd a két számterjedelmi tesztet vettük fel. A második szöveg olvasása hasonlóképpen történt, mint az elsõé. Utána az olvasásiterjedelem- (reading span) teszt következett. A harmadik szöveget 79 kísérleti személlyel artikulációs elnyomással olvastattuk el, vagyis hangosan kellett értelmetlen artikulációt („bla-bla”) végezni olvasás közben, míg 20 személy kontrollcsoportként a többi szöveghez hasonlóan olvasta el ugyanazt a szöveget. A legvégén magnó segítségével az álszó-teszt következett.

Eredmények A szövegmegértési teljesítmény, az olvasásiterjedelem- (reading span) és az álszó-teszt Az eredmények szerint mindhárom szöveg megértését az olvasási terjedelemmel mért teljesítmény jelezte elõre a legjobban (r=0,47, p<0,01). Egy szempontos varianciaanalízist alkalmazva kis (0–3), közepes (4) és nagy (5–7) olvasásiterjedelem- (reading span) értékû csoportok között szignifikáns különbség volt a helyesen adott válaszok számában (F=12,945, p<0,01). Eltérés az álszó-teszttel mért kapacitás alapján a második, artikulációs elnyomás nélkül (F=9,450, p<0,01) és a harmadik, artikulációs elnyomással (F=6,511, p<0,01) olvasott szöveg esetén szintén jelentkezett. Lineáris korrelációs elemzést végezve együttjárást találtunk az álszó-teszten elért eredmény és az összes szöveg megértésének teljesítménye között is (r=0,29, p<0,01). A szövegmegértés és az olvasásiterjedelem-eredmények közötti szignifikáns együttjárás akkor is megmarad, ha a fonológiai hurok kapacitásának hatását parciális korrelációs elemzéssel kizárjuk (r=0,41, p<0,01). Az álszó-teszt és az olvasásiterjedelem-teszt alapján megállapított különbözõ (kis, közepes és nagy) teljesítményûek között interakciós hatást találtunk a szövegmegértési teljesítményben mint függõ változóban (F=2,511, p<0,05). Az álszó-teszt alapján mért közepes (7) és magas (8–9) eredményûek szövegmegértési teljesítménye ugyanis nem különbözött (9. ábra). 69

szövegmegértés (helyes válaszok száma)

30 29 28 27 26

reading span

25 24 23 22

álszó-teszt

21 20 kis

közepes

nagy

munkamemória-kapacitás

9. ábra. A szövegmegértési teljesítmény az álszó-teszttel és az olvasásiterjedelem-teszttel mért kis, közepes és nagy kapacitásúaknál

A szövegek megértésének összteljesítménye alapján kialakított kis (12– 22 jó válasz), közepes (23–27) és nagy (28–32) teljesítményû csoportok is hasonló mintázatot mutatnak. A szövegmegértésben közepes és nagyobb teljesítményûek között nem találtunk szignifikáns különbséget a fonológiaihurok-kapacitást mérõ álszó-teszt eredményeiben mint függõ változóban, míg a másik függõ változó, az olvasásiterjedelem-teszttel mért kapacitásban továbbra is megmutatkozott a különbség (F=4,102, p<0,05). Lineáris regressziós elemzést végezve az artikulációs elnyomással és nélküle olvasott szöveg megértését is az olvasásiterjedelem-teszt jelezte a legjobban elõre (11. táblázat). 11. táblázat. A szövegek megértésének és olvasási idejének elõrejelzése Regresszióelemzés standardizált bétakoefficiens-értékei és szignifikancia Függõ változó 2. szöveg megértése artikulációs elnyomás nélkül

Olvasási terjedelem (reading span)

Álszó-teszt

Digit span

Backward digit

0,29 p=0,005

0,185 p=0,65

0,168 p=0,098

–0,012 p=0,905

A 2. szöveg olvasási ideje

–0,122 p=0,284

0,091 p=0,408

0,004 p=0,98

–0,105 p=0,357

3. szöveg megértése artikulációs elnyomással

0,25 p=0,043

0,126 p=0,292

–0,115 p=0,352

0,104 p=0,39

A 3. szöveg olvasási ideje

–0,09 p=0,476

0,195 p=0,117

–0,176 p=0,169

0,016 p=0,899

Az olvasási idõk A teljes szövegek elolvasásának ideje szignifikánsan nem függött össze sem a szövegmegértési teljesítménnyel, sem a munkamemória-tesztekben mutatott eredményekkel. A leggyorsabban a legrövidebb szöveget olvasták el, 70

36,83 másodperc (sec) alatt átlagosan. A második szöveg elolvasásának átlaga 99,27 sec, a harmadiké artikulációs elnyomással 117,13 sec, artikulációs elnyomás nélkül 107 sec lett. Az artikulációs elnyomás A második hosszabb szöveget, amelynek olvasása közben artikulációs elnyomást kellett végezni, nehezebben értették meg (t=8,814, p<0,01) a vizsgálatban részt vevõk. Átlagosan 7,36 pontot kaptak a szövegmegértési teljesítményükre, míg az artikulációs elnyomás nélkül elolvasott második, hosszabb szövegre 9,02-t. A megértés szintje együtt nõtt az olvasásiterjedelem- és az álszó-teszt eredménnyel mindkét szöveg esetén. A kontrollcsoport szövegmegértési eredményeinek átlaga azonban szignifikánsan nem különbözött az artikulációs elnyomást végzõ csoportétól. Ezt a harmadik szöveget õk is kevésbé értették meg, mint a másodikként adott hosszabb történetet (t=2,942, p<0,01).

A 4. kísérlet megbeszélése Az olvasási idõk sem a megértéssel, sem a munkamemória-kapacitással nem álltak összefüggésben. Ezt valószínûleg inkább on-line eljárással lehetne hatásosabban vizsgálni, amely megmutatná azt is, hogy a szöveg mely részei kritikusabbak a feldolgozás számára. Az eredmények alapján jól látszik, hogy a munkamemória-tesztek közül az olvasásiterjedelem- (reading span) teszt eredményei járnak a legszorosabban együtt a szövegmegértési teljesítménnyel, amit a korábbi vizsgálatok alapján el is vártunk. Az álszó-teszttel mért kapacitás alapján csak a kis fonológiai kapacitásúak alacsonyabb szövegmegértési teljesítményét lehet elkülöníteni, az álszó-teszttel mért fonológiaihurok-kapacitás alapján azonban nem lehet különbséget tenni a közepes és nagy szövegmegértési teljesítményûek között. Az artikulációs hurok leterhelése nem befolyásolta alapvetõen a megértést, mert a kísérleti csoport és az ugyanazon szöveget, de artikulációs elnyomás nélkül olvasó kontrollcsoport eredményei nem különböztek. Ez a szöveg a második, nem artikulációs elnyomással olvasott szövegnél azonban megértés szempontjából nehezebbnek bizonyult, de a kontrollcsoport eredményeibõl következtethetõen nem a leterhelés miatt, hanem a szöveg bonyolultságából adódóan. 71

Összefoglalva elmondható tehát, hogy a szövegmegértésben szerepet játszik az olvasásiterjedelem- (reading span) teszttel mért általánosabb munkamemória és a fonológiai hurok. Az olvasásiterjedelem- (reading span) teszt egy komplex munkamemóriát mér, ezért valószínûleg a fonológiai hurok kapacitása is szerepet játszik az ezen a teszten elért teljesítmény mértékében. Ezért fontos kérdés, hogy a teszt vajon csak a benne szerepet játszó fonológiai hurok miatt jelzi-e elõre a megértést, vagy a végrehajtó funkciók szerepe is jelentõs. A parciális korrelációs elemzés alapján az olvasásiterjedelem-teszt nem csupán a fonológiai hurok hatása miatt jelzi elõre a szövegmegértési teljesítményt, hanem ennek aktív komponense is a megértés hátterében állhat. Sõt a szövegmegértésben jobb teljesítményt elérõk egyéni különbségeit már csak ez a tényezõ magyarázza szemben csupán a fonológiai hurok kapacitásával. Kísérletünkben a megértést utólagos kikérdezéssel ellenõriztük, amely a Caplan és Waters (1999) által leírt posztinterpretív folyamatokkal áll összefüggésben, és amelyek hátterében õk is az olvasásiterjedelem-teszttel mért általános verbális munkamemóriát feltételezik. Oakhill (1986) a reading span-teszt szövegmegértési teljesítményben mutatott bejósló hatását a központi végrehajtóhoz kapcsolja. Eredményeink szerint azonban emellett a fonológiai hurok is szerepet kap. A szövegmegértés hátterében tehát a komplex verbális munkamemória állhat, amelynek komponensei együtt képesek az utólagos megértési teljesítmény bejóslására. Eredményeink összhangban vannak azzal a feltételezéssel, hogy Daneman és Carpenterék olvasásiterjedelem-tesztje valóban a komplex verbális munkamemória-terjedelmet méri (azaz nemcsak annak egy-egy komponensét), és ezáltal jó bejóslója a szövegmegértésnek.

72

5. MORFOLÓGIAI KOMPLEXITÁS KAPCSOLATA A VERBÁLIS MUNKAMEMÓRIA-TERJEDELEMMEL4

Ez a fejezet a verbális munkamemória és a morfológiailag összetett szavak kapcsolatát vizsgálja. Arra a kérdésre próbál válaszolni, hogy a morfológiailag komplexebb szavakból álló szólista visszamondása vajon nehezebbe, mint a morfológiailag egyszerûbb szavak visszamondása, miközben a szavak hossza, gyakorisága, kiejthetõsége (fonológiai struktúrája), konkrétsága (képkiváltó értéke) kiegyenlített.

Elméleti háttér A 2. fejezetben áttekintettük a verbális munkamemória fõbb jellemzõit. A fonológiai hasonlósági hatásnak és a szóhosszúsági hatásnak kiemelt szerepe van a klasszikus terjedelem helyzetekben, mint számok vagy szavak visszamondása. A szóhosszúsági hatás hátterében a fonológiai hurok ismétléskomponense, a hasonlósági hatás a tárkomponenssel van kapcsolatban.

Morfológiai fogalmak A szavak alapvetõ egysége a morféma, mely a legkisebb jelentéssel bíró nyelvi jelként definiálható (leírás Kiefer, 2000 alapján).

4 A morfológia komplexitás kapcsolata a verbális munkamemória-terjedelemmel fejezetben felhasználtam a következõ cikkeinket: Németh, Ivády, Miháltz, Krajcsi, Pléh (2006), A verbális munkamemória és morfológiai komplexitás. Magyar Pszichológiai Szemle, 2006/2., és Ivády, Miháltz, Németh, Pléh (2004), A rövid távú emlékezet és morfológiai komplexitás. In Németh D. (szerk.), Szegedi Pszichológiai Tanulmányok, JGYTF Kiadó, Szeged.

73

A morfémáknak több típusa van, az egyik legalapvetõbb felosztás szerint lehetnek szabadok vagy kötöttek. A szabad morféma önállóan is megjelenhet, nem kell feltétlenül egy másik morfémának kísérnie. A szabad morfémákat gyakran nevezik lexikai morfémáknak is, az úgynevezett nyílt szóosztályok mind idetartoznak (fõnevek, melléknevek, stb.), melyek köre könnyebben bõvíthetõ új tagokkal (pl.: szerver). A kötött morfémák a grammatikai vagy nem lexikai morfémák, más néven affixumok, ezeket nevezi a magyar nyelv esetében a köznyelv képzõknek, jeleknek és ragoknak. Ezekbõl sokkal kevesebb létezik, mint a szabad morfémákból, jellemzõjük továbbá, hogy általában az anyanyelvi beszélõk minden egyes tagjukat ismerik, nem lehet „ragkincs”-et mérni. Lényeges, hogy ezekhez általában nem lehet újakat hozzáadni, ezért a zárt szóosztályok csoportjába tartoznak. A szótõhöz viszonyított elhelyezkedésük alapján a kötött morfémáknak különbözõ típusai vannak. Vizsgálatunkban a szuffixumok (vagyis a szótõ után kapcsolt kötött morfémák) csoportja jelent meg (pl. tárgyrag: kalap – kalapot). A funkció szempontjából két fajtájuk különböztethetõ meg: a) derivatív, b) az inflexiós morfémák csoportja. Ez a funkcionális felosztás erõsen szemantikai alapú: az alapvetõ választóvonal az, hogy a morféma megváltoztatja-e a szó jelentését. A magyarban funkció alapján képzõkrõl beszélünk (derivatív affixumok), jelekrõl és ragokról (inflexiós affixumok). A derivatív affixumok megváltoztatják a jelentést, sokszor a szófajt is, bár ez nem kritérium: ilyen az -ít képzõ a magyarban (pl. szófajváltás: fehér – fehérít, szófajtartás: mezõ – mezõség). Az inflexiós morfémák a fõneveken a kiosztott szintaktikai szerepeknek való megfelelést jelölik, ezért mondhatjuk, hogy ezek mindig egy magasabb szinttõl, a mondattól (illetve az abban játszott szerepüktõl) függenek (pl. ablak – ablakot).

Szabályos és rendhagyó alakok A fejünkben lévõ szótárt mentális lexikonnak nevezzük. Szerkezete és pontos tartalma kérdéses, ám a szavak jelentését és nyelvtani használatát biztosan magában foglalja. Az olyan agglutináló nyelvekben, mint a magyar, fontos kérdés, hogy egy szónak vajon minden alakja reprezentálva van, vagy pedig a szótõt alapnak tekintve mindig valamilyen szabályt alkalmazunk a további alakok létrehozására. A holisztikus modell szerint minden egyes ragozott alaknak külön szótári bemenete van (Rubin, Becker, Freeman, 1979; Butterworth, 1983). Eszerint külön szóként van feltüntetve a mentá74

lis szótárunkban az „ablak”, az „ablakot” és így tovább. Ez egy rendkívül kiterjedt lexikont eredményezne. Korábban az volt az ellenvetés, hogy nincs akkora memóriakapacitásunk, hogy egy erõs alaktannal rendelkezõ nyelvet így eltároljunk, ma már inkább az az ellenvetés áll fenn, hogy nincs annyi idõnk, hogy ezeket az alakokat mind legalább csak egyszer halljuk, és így eltárolhassuk. Ezzel szemben az analitikus felfogás szerint csupán a szótöveknek van külön reprezentációja és a többi alakot ezekbõl kiindulva kapnánk meg szabályok alkalmazásával. Steven Pinker (1991) kettõs modelljében azt hirdeti, hogy léteznek szabályok és léteznek asszociatív kapcsolatok is – ez utóbbiak a rendhagyó alakokra. Két rendszert tételez fel: a grammatikát és a lexikalizált megoldásokat. A grammatika egy szabály alapú szervezõdés, és egyfajta procedurális memóriának feleltethetõ meg. Ezzel szemben a kivételes alakok és talán a képzett szavak egy része is (amelyek nem transzparensek, MarslenWilson, 1994) inkább az asszociatív tárolásnak megfelelõen, holisztikusan raktározódnak el, feltételezhetõen a temporális lebeny asszociatív rendszere.

A magyar morfémarendszer sajátosságai A magyar nyelvben a fõnévek egy részének az alakja megváltozhat a ragok, illetve jelek hozzákapcsolásakor. A 12. táblázatban a magyar fõnevek tárgyas és többes számú alakjait mutatjuk be az egyes tõosztályok alapján. 12. táblázat. A magyar toldalékolás sajátosságai Változások típusai Tõváltozás nélküli

Példa Ablak – ablakot, ablakok

Magánhangzó-betoldás

Hal – halat, halak

Magánhangzónyúlás

Róka – rókát, rókák

Magánhangzó-rövidülés

Madár – madarat, madarak

V betoldás

Kõ – követ, kövek

Hangejtõ – mássalhangzó-torlódásos

Majom – majmot, majmok

Szabályosak

Rendhagyóak

A 12. táblázatból látható, hogy a magyarban maga a tõ is jelentékenyen változhat, ráadásul a változás nem mindig feltétlenül elõre bejósolható. A magyar nyelvet érdemes vizsgálni, mert szabálytalan esetei néhány szempontból különböznek az angol kivételektõl. A kivételes esetek a magyarban nem feltétlenül esnek egybe a gyakori alakokkal. Ezzel szemben az angol75

ban a szabálytalan alakok, az ún. erõs igék rendszerint a leggyakoribbak is (go-went; do-did; eat-ate; is/are – was/were). Magyarban viszont nem ez a helyzet, például a szú-szuvak egy igencsak ritka eset. Pléh és Lukács (2002) megmutatják, hogy nem feltétlenül csak egyetlen fõszabály létezhet – a szabálytalan alakok nem különülnek el élesen a szabályosaktól. Igen jó talaja a szabály-kivételes alak vizsgálatoknak a magyar nyelv, ugyanis az angol nyelvvel ellentétben, ahol egy szó gyakorisága és a paradigma telítettsége (kivételessége) között erõs a kapcsolat, a magyarban ezek független paraméterek is lehetnek. Ebbõl kiindulva jutottak arra a következtetésre, hogy valójában nem egy szabály létezik a magyar nyelv toldalékolásának megoldására, hanem valószínûleg számos alszabály is segíti a gyakori, de nem szabályos fõnevek (mint például a rövidülõ és a hangejtõ alakok) képzését.

Verbális munkamemória és alaktani összetettség: 3 kísérlet (5, 6, 7. kísérlet) Hipotézisek A három kísérlet célja az volt, hogy feltérképezze a különbözõ morfológiai tényezõk hatását a szavakkal mért munkaemlékezeti terjedelemre, valamint azt, hogyan befolyásolja a szóterjedelmet a szavak hossza, a szavak gyakorisága (mind a tõ-, mind a felszíni gyakoriság), a szavak morfológiai összetettsége, a szavak morfológiai végzõdéseinek a típusa (képzõk vs. inflexiós szuffixumok), a szavak toldalékolásának szabályos, illetve szabálytalan volta inflexiós szuffixumok esetében. Ezzel együtt más feltételezett befolyásoló tényezõket megpróbáltunk kiegyenlíteni. Ilyen volt a szavak általános gyakorisága, valamint konkrétsága és fonológiai struktúrája (kiejthetõsége). Utóbbi csak a 3. kísérletben nem teljesült maradéktalanul (bizonyos szabálytalan morfológiai változatoknál – a hangejtõknél – lehetetlen volt elkerülni a mássalhangzó-torlódást). Alapkérdésünk pszicholingvisztikai tekintetben az volt, hogy végbemegye az alaktani feldolgozás, a szavak morfémákra bontása akkor is, amikor erre nincsen szükség, hiszen a munkaemlékezeti feladatban az alaktani szerkezetnek nincsen következménye, nyelvtani döntéseket nem kell végezni. Vagyis az alaktani feldolgozás moduláris-e a moduláris szó ’kötelezõ fel76

dolgozás’ értelmében. Másrészt kognitív pszichológiai tekintetben arra voltunk kíváncsiak, hogy a munkamemória és az alaktani elemzés közös erõforrásokat használ-e, ebben a tekintetben éppenséggel nem modulárisan mûködnek-e. Ezeket a mozgató kérdéseket az alábbi hipotézisekre fordítottuk le. I. Morfológiaimodularitás-hipotézis: a többmorfémás alakokból álló szólista visszamondása nehezebb, mint az egymorfémás alakokból állóké, még akkor is, ha ez ellentmond a klasszikus fonológiaihurok-modellnek (Baddeley, 1986), mivel a szóhosszússág, a kiejthetõség, gyakoriság és konkrétság alapján kiegyenlítettek az itemek. II. Szuffixumtípus-hipotézis: a képzett szavak jobban megjegyezhetõek, mint a flektált szavak, mert ezek lexikalizálódott egységeknek számítanak. Ennek ellenére a morfológiai összetettség hatása várhatóan enyhébben, de itt is megjelenik. III. Kivételesség-hipotézis: a rendhagyó alakok mint külön tárolt és nem szintetizált egységek, Pinker kettõs modelljével egybevágóan könnyebbek lesznek emlékezeti terhelésükben a szabályos alakoknál, hisz ez utóbbiakhoz feltételezhetõen egy procedurális emlékezeti folyamat mûködésére is szükség van, vagyis a nagyobb komputációs igény miatt kevesebbet tudunk megjegyezni belõlük. Hipotéziseinkkel kapcsolatban megemlítjük, hogy a magyarhoz hasonlóan agglutináló finn nyelvben Service és Tujulin (2002) az I. és II. Hipotézisnek megfelelõ eredményeket kaptak: az inflexió csökkenti a terjedelmet, a képzõk kevésbé.

Módszer 5–7. kísérlet – áttekintés A könnyebb áttekinthetõség kedvéért a három kísérletet és eredményeit együtt mutatjuk be. Mindhárom kísérletben három verbális munkamemória-mérõ eljárást használtunk: számterjedelem, álszó-ismétlés és szóterjedelem. Ebbõl a valódi célfeladat a szóterjedelem volt. A kísérleti elrendezéseket a 13. táblázat foglalja össze.

77

13. táblázat. A kísérletek közös vonásainak és különbségeinek összefoglalása 1. kísérlet

2. kísérlet

3. kísérlet

Személyek száma

113

51

39

Ingerprezentáció

Akusztikus

Vizuális

Vizuális

Felvett munkamemóriatesztek

Szóterjedelem

Ingerek

Független változók

Függõ változó

Számterjedelem Álszó-ismétlés Szóterjedelem 2 szótagos listák 3 szótagos listák szóhossz és kiejthetõség kiegyenlítve Gyakoriság: felszíni vs. tõ Szótagszám Morfológiai komplexitás, inflexiós szuffixumok száma

Gyakoriság: felszíni vs. tõ Szótagszám Morfológiai komplexitás, (inflexiós szuffixumok száma) Képzett alakok

Szótagszám Morfológiai komplexitás, (inflexiós szuffixumok száma) Képzett alakok Szabályos vs. rendhagyó alakok

Terjedelem: helyesen visszamondott szavak száma. Klasszikus terjedelemmérõ eljárás: szavak sorrendje kötött.

Kísérleti személyek A kísérletekben összesen 203 személy vett részt. Egyetemi hallgatók, akik tanár szakos pszichológiakurzuson vettek részt. Koruk 19–23 év. A nem, az egyetemi kar és az életkor változók nem befolyásolták az eredményeket. A minden csoportban elvégzett Bonferroni-próba szerint nincsenek jelentõs eltérések a csoportok között. Eszközök Verbális munkamemória-tesztek. A kísérleti személyekkel a számterjedelem és az álszó ismétlési teszt került felvételre, mindig egyéni vizsgálati helyzetben (Racsmány és mtsai, 2006). A számterjedelem-próbában a személyeknek számjegyekbõl álló sorozatokat kell visszamondaniuk. A számjegyek közt 1 másodperc szünet volt, 78

egyszerre a személyek 3–9 darab számjegyet hallottak. Ugyanazon számjegy egy sorozatban nem szerepelt. Az álszó-teszt anyagát a magyar szótagszerkezetnek megfelelõ jelentéstelen hangsorok alkotják (pl. tarembik vagy hübedin), melyeket a kísérleti személynek vissza kell mondania (bõvebb leírást l. Racsmány és mtsai, 2006). A statisztikai elemzésnél a visszamondott szótagok számát vettük figyelembe. Szóterjedelem. – A szavak elõhívásának mérése a klasszikus terjedelemmérés módszerével történt. A szavakat akusztikusan vagy vizuálisan mutattuk be. A kísérleti személy egyre növekvõ számú szavakból álló sorozatokat kapott, egészen addig, amíg helyesen vissza tudta mondani a sorozatot. Csak abban az esetben volt elfogadottnak tekinthetõ egy sorozat, ha a szavak sorrendje helyes és a sor minden elemét visszamondja a kísérleti személy. A 14. táblázat egy számítási példával illusztrálja ezt. Itt vezettük be a morfológiai változókat és változatokat, ami kísérleteink fõ kérdésköre. 14. táblázat. Szóterjedelem-feladat: Példa a felszíni gyakoriság alapján kiegyenlített sorozatra Mi a feladat? Ugyanabban a sorrendben mondd vissza a következõ szavakat! „helyük, terek, tavak” „kapuk, vajat, padon” „soron, vizet, napot, teret” „szemük, kövek, kocsik, lovat”

Helyes válasz

„helyük, terek, tavak ” „kapuk, vajat, padon” „soron, vizet, napot, teret” „szemük, kövek, kocsik, lovat”

Számítási példa

„helyük, terek, tavak ” „kapuk, vajat, padon” „soron, vízen, napot, terek” „kocsik, szemük, kövek, lovat” Terjedelem: 3

Szóterjedelem-ingeranyag. – A kísérleti anyagot gyakoriság, kiejthetõség (CVCVC alakok) és a fõnevek esetében konkrétság (csak konkrét szavak voltak) szempontjából kiegyenlített, egyre növekvõ tagszámú szósorozatok alkották. Az elsõ szósorozat általában három, az utolsó pedig általában hét szóból állt (15. táblázat). Többféle tömböt használtunk, különbözõ szempontok alapján csoportosítva. Az 5. és 6. kísérletben nem volt alapvetõ különbség a prezentált ingerek között, míg a 7. kísérletben egy teljesen más ingeranyaggal dolgoztunk. Az 5. és a 6. két kísérletben a következõ független változókat használtuk: – a szavak szótagszáma: voltak két és három szótagos szavak – a szavak morfológiai komplexitása: voltak flektált, képzett (csak két szótagosak esetében!) és tõszavak 79

15. táblázat. Példa egy kísérleti szekvenciára. Felszíni gyakoriság alapján illesztett flektált szavak

Ingeranyag falak, borok, hegyen nyakon, hajat, tököt, sörök botot, sasok, vajat, fülek tejet, magot, hason, halat, fogak dobot, gyepen, bakot, dögök, csapot halak, romot, lyukon, padon, zsebek, vajat csatot, rügyek, szeget, juhok, csapok, rumot – a flektált szavak gyakorisága: az egyik szólista tömbben az összevont tõgyakoriság volt a döntõ, míg egy másik tömbben a felszíni gyakoriság számított. A 7. kísérletben két új elemet alkalmaztunk: a flektált szavak gyakoriságát már nem osztottuk fel felszíni és összevont tõgyakoriságra. Bevontuk viszont a kísérletbe a szabályos, illetve rendhagyó változót is, vagyis a flektált szavakat kettéosztottuk produktív, illetve nem produktív flektált alakokra5. Ezenkívül a képzett szavak listája is bõvült, így nemcsak két szótagos képzett alakok voltak, hanem három szótagos képzett alakok is, valamint olyan alakok, ahol egy szótõn egy képzõ és egy inflexiós szuffixum vagy két inflexiós szuffixum szerepelt (16. táblázat). 16. táblázat. Különbözõ listafajták a három szótagos szavaknál

Típus Tõszó Tõszó + 1 inflexiós szuffixum Tõszó + 2 inflexiós szuffixum Tõszó + képzõ Tõszó + 2 képzõ Tõszó + képzõ + inflexiós szuffixum

Példa terület telefon ravatal talajon lemezek patakot falakon nyakamat padomon kalapos kavicsos dobozol lányosan bérlemény lángolás borozunk ütések nyíláson

5 Megjegyzendõ, hogy a nem produktív alakokon belül is csak azokat különítettük el, amelyeknél a változás a tövet érinti, így a szabályos alakok között találhatóak a nyitó tövek, ami nem feltétlenül szerencsés – ezeket egy késõbbi kísérletben ellenõrizni kell.

80

A kísérlet szóanyagának összeállítása számítógépes módszerekkel A kísérletben használt fõnévi szólisták tételeinél az alábbi megszorításoknak kellett teljesülniük: a) gyakoriság szerinti kiegyenlítettség: egy listában szereplõ szavak azonos nagyságrendû elõfordulási gyakorisággal rendelkezzenek a beszélt köznyelvben, b) szemantikai kiegyenlítettség: a lista minden eleme azonos konkrétságú legyen, c) fonetikai kiegyenlítettség: minden szó kb. azonos hangzó- és szótagszerkezetû legyen. Az a) szempont kielégítéséhez számítógépes korpuszstatisztikai módszereket használtunk. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében összeállított Magyar Nemzeti Szövegtár (MNSz) 150 millió szövegszavas kiegyensúlyozott korpusz, mely egyaránt tartalmaz sajtó-, szépirodalmi, tudományos, hivatalos és személyes szövegeket (Váradi, 2002). A teljes korpusz szóanyagát a HuMor (Prószéky–Tihanyi, 1996) számítógépes morfológiai elemzõvel dolgozták fel. Az így kapott lista mintegy 3 millió szóalakot tartalmaz, melyekhez a morfológiai elemzõ a szófajt, a szóalak szótövét és a különbözõ szuffixumok (pl. fõneveknél esetragok, többes szám, birtokos személy jele stb.) azonosítóit tartalmazó lehetséges elemzéseket rendelt. Mivel a szóalakok elemzéseiben mutatkozó többértelmûségek (pl. a vár alak lehet egyes szám harmadik személyû, jelen idejû ige, illetve alanyesetû fõnév is) feloldására nem alkalmaztunk egyértelmûsítõ (part-of-speech tagging) programot, egyszerûen figyelmen kívül hagytuk azokat az alakokat, amelyek nem csak igei, illetve nem csak fõnévi elemzésekkel rendelkeztek (a teljes anyag kb. 15%-a). A morfológiailag elemzett, MNSz-ban számolt gyakorisági értékekkel ellátott szóalakokból két listát készítettünk. Az elsõ lista maga a felszíni alakok listája volt. A második az azonos tövû alakok különbözõ felszíni alakjainak gyakoriságait összevonva tartalmazta. Így pl. ha a helyen fõnévi alak 23111-szer, a helyek alak pedig 2062-szer fordult elõ az elsõ listában (és feltételezzük, hogy a hely tõ nem szerepelt itt más felszíni alakban), akkor a második listában a hely tõ szerepel 23111+2062=25173 gyakorisággal. A szóanyag konkrétsági érték (b) szerinti kiegyenlítettsége az alábbiak szerint történt. A fõneveknél a kívánt célt a konkrét-absztrakt fogalmi szintek elkülönítésével modelleztük. Ehhez a Magyar WordNet (MWN) (Miháltz, 2003) tezauruszt használtuk fel. A MWN fõnévi adatbázisa az angol nyelvû 81

WordNet (PWN) felépítését követi, melyet a mentális lexikon számítógépes modelljeként hoztak létre a Princeton Egyetem Kognitív Tudomány Laboratóriumában (Miller et al, 1990). A WN fõnévi adatbázist felosztó 25 lexikográfiai állomány közül (melyek a szóanyagot szemantikai mezõk szerint osztályozzák) kiválasztottuk az alábbiakat: 05 noun.animal; 06 noun.artifact; 08 noun.body; 13 noun.food; 17 noun.object; 20 noun.plant. Az ezekben a szemantikus fájlokban található fõnevek anyagát emeltük ki a Nemzeti Szövegtár morfológiailag elemzett gyakorisági listáiból mint konkrét fõneveket. A fonetikai kiegyenlítettség (c) érdekében a szemantikailag megszûrt fõnévi gyakorisági listákban meghatároztuk az egyes tételek hangzószerkezetét. Ehhez a szavakat C/V hangzószerkezeti jelöléssel láttuk el, ahol C betûk jelölik a mássalhangzókat, a V-k a magánhangzókat, CC a hosszú mássalhangzókat és VV a hosszú magánhangzókat (pl. hosszú = „CVCCVV”). A megszûrt gyakorisági listákban ezután megállapítottuk a különbözõ mintázatok gyakoriságát (pl. fõnévi töveknél 3 gyakoribb forma: CVCVC [csomag], CVC [fej], CVCVCVC [telefon]). A végsõ szólistákat a következõképpen állítottuk elõ: a morfológiailag elemzett és szemantikailag megszûrt gyakorisági listákat szétválasztottuk hangzószerkezet szerint. Ezután ezekben a listákban kiválasztottuk azokat a tételeket, amelyek azonos nagyságrendû elõfordulási gyakoriságot mutattak. Végül ezeket a listákat kézi munkával ellenõriztük, többek között a következõ szempontok figyelembevételével: – az esetleg bekerült nem konkrét fõnevek (illetve esetleg bekerült tulajdonnevek) kiszûrése, – a C/V-szerkezetmodell (ill. a magyar helyesírás) által nem jelzett fonológiai jelenségek (pl. magánhangzó-nyúlás: posta) eredményeinek kiszûrése. Eljárás Az 5. kísérletben a kísérletvezetõ olvasta fel és jegyezte le a helyesen visszamondott szavakat. A 6. és 7. kísérletben az ingerprezentáció vizuálisan, számítógép képernyõjén megjelenítve történt, MS PowerPoint program segítségével. A szavakat a kísérleti személyek 2 másodpercre látták felvillanni a képernyõ közepén 44-es betûmérettel, fehér alapon fekete betûkkel, a szavak felvillanása között 1 másodpercnyi szünet volt. A szósorozat végén egy képet láttak, ez jelezte azt, hogy vége a visszamondandó szólistának és vissza kell mondaniuk a korábban látott szavakat. A szavak felvilla82

nását a számítógép idõzítette, ám a szólistát követõ kép megjelenése után addig maradt ott, amíg a kísérleti személy nem nyomott meg egy gombot, ezzel jelezve e kísérletvezetõnek is, hogy nem jut több szó az eszébe. Az instrukció szerint mindhárom kísérletben ugyanabban a sorrendben és minél pontosabban kellett visszamondani a szavakat. Ha kétszer egymás után elrontották az azonos elemszámú szósorozatot, akkor a következõ típusú szavakat tartalmazó listára került sor. A szóterjedelem jellemzésére két mutatót képeztünk: a) az a szám, ahány szót a kísérleti személy pontosan vissza tudott mondani, b) a helyesen és helyes sorrendben visszamondott lexémák száma, ilyenkor nem vettük figyelembe, ha a személy elrontotta a kapcsolódó szuffixumot. Az elõkísérletek eredményei azt mutatták, hogy a tartalmas lexémákat általában nem felejtik el a személyek, a hozzájuk kapcsolódó grammatikai függõ morfémákat gyakran összekeverik. A kísérlet második és harmadik részében további adatként szerepelt az is, hogy mit mondott a helyes válasz helyett a kísérleti személy, ám ez nem képezte további elemzések tárgyát.

Eredmények Hallás és olvasás – az 5–6. kísérlet összehasonlítása A kísérleti személyek szignifikánsan rosszabbul teljesítettek a vizuális, mint az akusztikus ingerprezentáció esetén (10. ábra). 5

4,84 4,54

felidézett szavak száma

4,5

4,36 4,09

4

2 szótagos tõ

3,84

3,79

2 szótagos flektált 3 szótag tõ

3,52

3,5

3 szótagos flektált 3,2

3

2,5 auditoros prezentáció

vizuális prezentáció

10. ábra. A modalitás hatása a szóterjedelemre

83

17. táblázat. Példák a különbözõ szócsoportokra 2 szótagos tõ

sziget, motor, terem, kakas

3 szótagos tõ

ravatal, magazin, daganat, köpönyeg, monitor

2 szótagos flektált alak

kapun, magot, tököt, sörök

3 szótagos flektált alak

poharat, lemezen, köretek

18. táblázat. Az ingerprezentáció modalitásának (akusztikus és vizuális), a szótagszám (szóhosszúság) és a morfológiai összetettség hatása a rövid távú emlékezeti terjedelemre Hatás Modalitás (Akusztikus vagy vizuális) Szótagszám (2 vagy 3 szótag) Szótagszám * Modalitás

F

p

41,37 295,194

p <0,01 p<0,01

2,234

n.sz.

Morfológiai komplexitás (Tõ vagy flektált) Morfológiai komplexitás * Modalitás

268,128 1,255

p <0,01 n.sz.

Szótagszám * Morfológiai komplexitás

115,113

p <0,01

Szótagszám * Morfológiai komplexitás * Modalitás

2,587

n.sz.

A flektált szavak és a tõszavak határozott eltérést mutatnak, és az akusztikus és vizuális modalitások közötti különbségek ellenére ez a mintázat nem változik. Ez némileg alátámasztja, hogy a két modalitás legalábbis ebbõl a szempontból nem két különbözõ rendszerre épül, s nem ebbõl következnek a különbségeik. Erre utal, hogy nem mutatható ki interakciós hatás a modalitás és a többi változó között (18. táblázat). A két modalitás szignifikánsan eltér egymástól, a két modalitás mintázata viszont nem különbözik. Tõgyakoriság és felszíni gyakoriság Az 5. és 6. kísérletben egyik függõ változó volt, hogy mennyi szót tudnak megjegyezni a személyek attól függõen, hogy a tõgyakoriság vagy a felszíni gyakoriság szerint voltak kiegyenlítve a szavak, míg a 7. kísérletben ez a változó már nem szerepelt. A gyakoriság típusa szignifikáns hatást mutat és nincs interakcióban az ingerprezentáció modalitásával (19. táblázat). Jól látható, hogy a felszíni gyakoriság alapján illesztett szólisták megjegyzése sokkal jobb, mint a tõgyakoriság alapján illesztett listáké (11. ábra). 84

19. táblázat. A gyakoriság típusának hatása a terjedelemre Hatás

F

p

Gyakoriságtípus (tõ (tõ vagy vagyfelszíni) felszíni)

60,00

p <0,01

Gyakorisági típus típus **modalitás modalitás Modalitás Modalitás

2,23

n.sz. n.sz.

50,30

p <0,01

Úgy tûnik, hogy a felszíni gyakoriság sokkal könnyebb alakokat eredményez: ez valójában nem meglepõ, ha feltételezzük, hogy a gyakran használt alakok elérhetõbbek, mint a csupán a gyakori tövekhez illesztett önkényes inflexiós szuffixumok. Ez a lexikon szervezõdésének egy konnekcionista reprezentációját támasztja alá, mely szerint a toldalékolt alakok is hasonlóan szervezõdnének, vagyis a gyakran használt alakok a toldalékolt szavak esetében is nagyobb „súlyozással” rendelkeznek, és így könnyebben elõhívhatóak. Ez egybevág azokkal az elképzelésekkel, melyek szerint a lexikon szervezõdése a toldalékolás szempontjából kettõs: a gyakran használt alakok holisztikusan is reprezentálva vannak, még akkor is, ha szabályosak (Kostic, 1994). Azaz ha egy szónak egy bizonyos alakja gyakoribb, akkor az lehetséges, hogy egészlegesen is reprezentáljuk, és így könnyebb az elõhívása. Ezzel párhuzamosan mûködik egy szabályon alapuló analitikus rendszer is, mellyel a nem gyakori alakokat elõ tudjuk állítani, mint amilyenek a tõgyakoriság alapján illesztett alakok is voltak. Szóhosszúsági hatás Igen markánsan megjelent a kísérleti eredményekben a szóhosszúsági hatás, mind a flektált, mind a képzett, mind a tõszavak esetében mind a három kísérletben (12. ábra). A különbségek minden esetben szignifikánsak (l. 20. táblázat). A 3 szótagos tõszavakból álló szólista visszamondása nehezebb, mint a két szótagos tövekbõl álló lista visszamondása. De a 3 szótagos töveknél is nehezebb a 2 szótagos flektált alakokból álló szólista visszamondása. Ez a verbális munkamemória szempontjából azért érdekes eredmény, mert egy 2 szótagos szó rövidebb, mint egy 3 szótagos, mégis ilyen feltételek mellett nehezebb az ilyen szavakból álló listát visszamondani, annak ellenére, hogy a gyakoriság, kiejthetõség (CVCVC), és képkiváltó érték (konkrétság) teljesen ki voltak egyenlítve. 85

Vizuálisinger-prezentáció

Auditorosinger-prezentáció Tõgyakoriság vs. Felszíni gyakoriság

Tõgyakoriság vs. felszíni gyakoriság 4

4

3,5

3,5

3

3

2,5

Tõgyakoriság

Felszíni

3,65

3,94

Terjedelem

2,5

Tõgyakoriság

Felszíni

3,06

3,49

Terjedelem

t= –6,295 df=50 p<0,01 N=51 t= –5,351 df=112 p<0,01 N=113 Összesített Tõgyakoriság vs. Felszíni gyakoriság 3,9 3,7 3,5 3,3 3,1 2,9 2,7 2,5 Terjedelem

Tõgyakoriság

Felszíni gyakoriság

3,49

3,8

t= –7,728 df=163 p<0,01 N=164 11. ábra. Terjedelemkülönbség tõgyakoriság és felszíni gyakoriság alapján kiegyenlített listákon, auditoros és vizuális ingerprezentáció esetén. Az alsó ábra az összesített (auditoros+vizuális megjelenítést) mutatja 5

visszamondott szavak

4,5 4

3,5 3

2,5

2 szótagos tõ

3 szótag tõ

2 szótag flektált

5. kísérlet

4,85

4,54

4,09

3 szótag flektált 3,8

6. kísérlet

4,21

3,92

3,62

3,36

7. kísérlet

4,35

3,71

3,41

2,99

12. ábra. Különbségek a szóhosszúsági hatásnak megfelelõen

86

20. táblázat. A két és három szótagos szavak közötti különbségek Tövek

Flektált szavak

5. kísérlet

t= 11,373 df=111 p<0,01 N=112

T= 8,848 df=111 p<0,01 N=112

6. kísérlet

t= 2,345, df=50 p<0,05 N=51

T= 2,992 df=50 p<0,01 N=51

7. kísérlet

t= 5,728, df=38 p<0,01 N=39

T=3,514 df=38 p<0,1, N=39

Szóhosszúsági hatás és szótagterjedelem Ha a klasszikus terjedelemmérõ eljárást alkalmazzuk, akkor a szavakat tekintjük egységnek. A mérõszám pedig az, hogy hány szóból álló listát mondott vissza helyesen (a sorrendet is figyelembe véve) a személy. Ebben az esetben a szóhosszúsági hatás markánsan kimutatható (l. fentebb). Ha azonban a szavak helyett a szótagokat tekintjük a mérõszám alapjául, más eredményeket kapunk. és 2. kísérlet - Összesített N=164 1.1. és 2. kísérlet – Összesített N=164 14 13

SZÓTAGTERJEDELEM!

12 11 10 9 8 7 6 5 számkét szótagos terjedelem tõ szótagterjedelem

8,6309

9,3

kétsztg flektált tõgyak 7,207

kétsztg flektált 3 szótag tõ felszni gyak 7,89

12,81

3sztg flektált tõgyak 10,45

3 szótag 2 3sztg flex. szuff. flektált felszini gyak Tõgyak 10,82

8,87

3 szótag 2 flex. szuff. Felszgyak 10,75

13. ábra. A terjedelem szótagszámban mérve a két és három szótagos tõszavaknál és flektált alakoknál. Látható még az álszó teszt és a szótagokra átszámolt számterjedelem. Rövidítések: sztg – szótag, tõgyak – tõgyakoriság alapján illesztett flektált szavak, flex. szuff. – inflexiós szuffixum (vagyis jel vagy rag). A három szótagos szavaknál a flektált szavaknál az elsõ két oszlopban egy inflexiós szuffixum volt a szón, míg a következõ két oszlopban 2 flex a két inflexiós szuffixumot jelöli – az elsõ oszlop a tõgyakoriság a második a felszíni gyakoriság alapján illesztett szólisták adata.

87

A post hoc vizsgálatban egyszerûen a két szótagos szavak számát kettõvel, a három szótagosakét pedig hárommal szoroztuk. A két szótagos szavak szótagszám szerinti terjedelme szignifikánsan különbözik a három szótagos szavak szótagszámban mért terjedelmétõl (F (1, 118) =1057,133 p<0,01 N=119). Az eredmények szerint valójában, ha szótagszámban mérjük, több három szótagos szót tudunk, mint két szótagosat. Morfológia, komplexitás és terjedelem E vizsgálatsorozat egyik fõ kérdése, hogy milyen hatással van a szóterjedelemre az, hogy flektált alakban vannak-e a megjegyzendõ tanulandó szavak vagy jelöletlen (zérus rag) alakban, miközben a gyakoriság, szóhosszúság, konkrétság és a kiejthetõség ki van egyenlítve. Ennek megfelelõen összehasonlítottuk a verbális munkamemória terjedelmet annak függvényében, hogy a tanulandó szólisták hány morfológiai összetevõbõl álltak, vagyis, hogy a szótõ mellett szerepelt-e még inflexiós szuffixum vagy derivatív szuffixum is a megjegyzendõ szóban. Mivel robusztus hatása van a szótagszámnak és a kísérlet eredeti anyagában nem szótagszám, hanem megjegyzett szavak száma szerint vannak kódolva az adatok, ezért érdemes a két és három szótagos szavakat ebbõl a szempontból különválasztani. Flektált alakok vs. tövek szóterjedelmének összehasonlítása A kísérlet egyik eredménye, hogy a flektált és nem flektált szavak között markáns különbség mutatkozik (még akkor is, ha nem vesszük figyelembe a szuffixumhibázásokat!), mind a két, mind a három szótagos szavaknál fennáll ez a különbség. A diagramon a pontos visszamondás adatai láthatóak (14. ábra).

88

Vizuálisinger-prezentáció

Auditorosinger-prezentáció 5

4,5

4,5 4

4

3,5

3,5

3

3

2,5

2,5

Terjedelem

tõ

tõ + 1 flex. szuff.

4,21

3,62

Terjedelem

t=6,455 df=50 p<0,01 N=51 4,8

tõ

tõ + 1 flex. szuff.

4,85

4,09

t=11,373 df=111 p<0,01 N=113

Összesített

4,6 4,4 4,2 4 3,8 3,6 3,4 Terjedelem

tõ

flex. szuff.

4,647423313

3,944171779

t=13,016 df=160 p<0,01 N=163 Példa az ingeranyagból: Tõ: Flektált: „tükör, szobor, csomag, sziget” „soron, vizet, napot, teret” „talaj, folyam, lemez, patak, fodor” „lapot, kezet, körök, vizek, hegyek”

14. ábra. Két szótagos flektált alakok vs. tõszavakra esõ terjedelem – Illesztés felszíni gyakoriság alapján. Flex. szuff. – inflexiós szuffixum (vagyis jel vagy rag) 21. táblázat. A morfológiai komplexitás, a gyakoriság típusa és az ingerprezentáció modalitásának hatásai 2 szótagos szavak esetében Hatás Morfológiai komplexitás (tõ, tõ+1 suf.) Gyakoriság típusa (felszíni, tõ) Gyakoriság típusa * Morfológiai komplexitás Gyakoriság típusa * Modalitás Morfológiai komplexitás * Modalitás Gyakoriság típusa * Morf. komplexitás * Modalitás

F 264,859 38,359 38,359 0,461 1,643 0,461

P p <0,01 p <0,01 p <0,01 n.sz. n.sz. n.sz.

89

Ez a különbség mind a két szótagos szavak, mind a három szótagos szavak esetében szignifikáns (l. 21 és 22. táblázat). Három szótagos szavak Vizuálisinger-prezentáció Auditorosinger-prezentáció 5

5

4,5

4,5

4

4

3,5

3,5

3

3 2,5 Terjedelem

2,5 tõ

flex. szuff.

3,92

3,36

Terjedelem

t=4,473 df=51 p<0,01 N=51

tõ

tõ + 1 flex. szuff.

4,54

3,79

t=8,126 df=111 p<0,01 N=113

Összesített 5 4,5 4 3,5 3 2,5 Terjedelem

tõ

tõ + 1 flex. szuff.

4,27

3,61

t=8,848 df=118 p<0,01 N=163 Példa az ingeranyagból: Tõ: „magazin, telefon, ravatal” „limuzin, viselet, zuhatag, daganat”

Flektált: „talajon, lemezek, patakot” „motorok, küszöbön, hotelek, dobozon”

15. ábra. 3 szótagos flektált alakok vs. tõ szavakra esõ terjedelem (Illesztés felszíni gyakoriság alapján). Az 5. és 6. kísérlet eredményei. Flex. szuff. – inflexiós szuffixum (vagyis jel vagy rag)

90

22. táblázat. A morfológiai komplexitás és a gyakoriság típusának hatásai 3 szótagos szavak esetében Hatás Morfológiai komplexitás (tõ, tõ+1, tõ+2) Gyakoriság típusa (felszíni, tõ-) Morfológiai komplexitás * Gyakoriság típusa

F 129,227 18,922 12,878

P p <0,01 p <0,01 p <0,01

A három szótagos szavakon végzett vizsgálatok ezen felül azt is megmutatták, hogy a több inflexiós szuffixum még tovább nehezíti a szavak megjegyzését. Vagyis maga a inflexiós szuffixum sokkal nagyobb mértékben nehezíti a feladatot, mint az a szótagszám vagy a szó kimondásához szükséges idõ alapján elvárható volna (22. táblázat). Három szótagos szavak

Egy inflexiós szuffixum és két inflexiós szuffixum közötti különbségek

Vizuálisinger-prezentáció

Auditorosinger-prezentáció 4

4

3

3,5

2

3 2,5 Terjedelem

1 0

1 inf. szuff. 2 inf. szuff. 3,15

2,81

t=3,560 df=50 p<0,01 N=51 4

1 inf. szuff.

2 inf. szuff.

3,73

3,06

Terjedelem

t=7,723 df=67 p<0,01 N=68

Összesített

3,5 3 2,5

1 inf. szuff.

2 inf. szuff.

3,48

2,95

Terjedelem

t=8,043 df=118 p<0,01 N=119 Példa az ingeranyagból: Tõ+1 inflexiós szuffixum: „talajon, lemezek, patakot” „motorok, küszöbön, hotelek, ligetet”

Tõ+2 inflexiós szuffixum: „falakon, nyakamat, padomon” „zsebeket, botukon, magokat, hegyeket”

16. ábra. 3 szótagos tõ+1 inflexiós szuffixum alak vs. tõ+2 inflexiós szuffixum alak (Illesztés tõgyakoriság alapján). Flex. szuff. – inflexiós szuffixum (vagyis jel vagy rag)

91

Az ingerprezentáció modalitása természetesen hatással van a terjedelemre, mint azt korábban láttuk, de nem mutat interakciós hatást a morfológiai komplexitással (21. táblázat), vagyis a két modalitás mintázata megegyezik. A morfológai komplexitás hatása nemcsak tõgyakoriság, hanem felszíni gyakoriság alapján egyeztetett ingeranyagon is ugyanúgy megmutatkozik (l. 17. ábra). A gyakoriság típusa interakciós hatást is mutat a morfológiai komplexitással (l. 21. és 22. táblázat) 1 inflexiós szuffixumos vs. 2 inflexiós szuffixumos alak felidézett szavak száma

4 3,5 3 2,5

Terjedelem

1 infl. szuff.

2 infl. szuff.

3,79

3,57

t=2,295 df=66 p<0,05 N=67 Példa az ingeranyagból: 1 inflexiós szuffixumos alak: „poharat, lemezen, kötetek” „levelek, vonalon, szigeten, moziban”

2 inflexiós szuffixumos alak: „napokat, fejemet, helyükön” „nyakamon, vizeken, padokat, romokat”

17. ábra. 3 szótag tõ+1 inflexiós szuffixumos alak vs. tõ+2 inflexiós szuffixumos alak – Illesztés felszíni gyakoriság alapján (Rövidítés: infl. szuff. = inflexiós szuffixum)

Pontos visszamondás, illetve tõvisszamondás A többmorfémás szavak felidézésénél általános megfigyelés volt, hogy a kísérleti személyek elõhíváskor helyesen kezdik a szót, ám a rajta lévõ toldalékot helytelenül mondják. Ezért egy külön változót hoztunk létre, annak meghatározására, hogy hány szó tövét mondta vissza helyesen a kísérleti személy, ha az inflexiós szuffixumot el is rontotta. A inflexiós szuffixumokkal gyakran elõfordult, hogy egyet megjegyzett a kísérleti személy, és utána azt rakta rá a többi szóra is, míg a szavak tövével nem fordult elõ, hogy valamelyiket perszeverálja a személy. Az is megfigyelhetõ volt, hogy az 92

inflexiós szuffixumok „elcsúsztak”, vagyis ugyanazok a inflexiós szuffixumok jelentek meg, mint ami a listában volt, csak nem a megfelelõ szavakon: vagyis a szavak sorrendje megmaradt, de a inflexiós szuffixumoké elveszett. Ezt nem befolyásolta általában a magánhangzó-illeszkedés sem, a személyek sokszor kiválasztották a inflexiós szuffixumnak azt az allomorfját, ami az általuk választott kontextusba illett. 23. táblázat. A pontos és tõvisszamondás mint terjedelemmutató hatása Hatás Visszamondás (pontos, tõ-) Visszamondás * Modalitás

F 55,949 0,595

P p <0,01 n.sz.

Pontos vs. tõvisszamondás visszamondás

Felidézett szavak száma

5 4,5 4 3,5 3 2,5 Terjedelem

szabad+kötött

csak szabad

3,6

4,07

t=–8,405 df=163 p<0,01 N=164 18. ábra. Flektált alak pontos visszamondása és csak a flektált szó tövének visszamondása. A „szabad” oszlopok azt mutatják, hogy a személy csak a szótövet idézte fel jól (vagyis például kutyák helyett kutyát mondott), míg a „szabad+kötött” oszlop értéke az a terjedelem, ahol mindkét morfémát helyesen idézte fel a személy

A személyek csak a szótöveket (rossz toldalékkal) többször visszamondták, mint pontosan a flektált szavakat (l. 18. ábra). Ez mind a két, mind a három szótagos flektált szavakra igaz volt. Értelemszerûen a tõszavaknál, ahol eleve nem volt inflexiós szuffixum, ilyen változó nem lehetett, ám érdemes összevetni, hogy ha nem vesszük figyelembe, ha elrontja a személy a flektált szavakon a toldalékot, akkor vajon ugyanolyannak mutatkozik-e a teljesítmény. Ez azt mutatná, hogy külön tárolódnak a szabad morfémák, s a rontások kizárólag az inflexiós szuffixumok elvesztésének kö93

szönhetõek. Az eredmények szerint azonban ez nem így van: ha a flektált szavaknál csak a helyesen visszamondott töveket nézzük (ha a szótövet jól mondta, bár a toldalékot elrontotta), akkor is kevesebbet tudnak a személyek visszamondani, mint azokból a szavakból, amelyekhez soha nem is kellett toldalékot kapcsolniuk a megjegyzés során. 24. táblázat. A visszamondás típusának, a szóhosszúságnak, a gyakoriság típusának, a morfológiai összetettségnek, az ingerprezentáció modalitásának és interakcióiknak hatása az emlékezeti terjedelemre Hatás F p Visszamondás típusa (tõ, pontos) 223,226 p<0,01 Szótagszám 43,417 p<0,01 Morfológiai komplexitás (tõ, tõ+szuffixum) 227,481 p<0,01 Gyakoriság típusa (felszíni, tõ) 29,175 p<0,01 Szótagszám * Visszamondás típusa 22,550 p<0,01 Szótagszám * Morfológiai komplexitás 1,032 n.sz. Visszamondás típusa * Morfológiai komplexitás 223,226 p<0,01 Szótagszám * Visszamondás típusa * Morfológiai komplexitás 22,550 p<0,01 Szótagszám * Gyakoriság típusa 10,994 p<0,01 Visszamondás típusa * Gyakoriság típusa 4,456 P<0,05 Szótagszám * Visszamondás típusa * Gyakoriság típusa 0,275 n.sz. Morfológiai komplexitás * Gyakoriság típusa 29,175 p<0,01 Szótagszám * Morfológiai komplexitás * Gyakoriság típusa 10,994 p<0,01 Visszamondás típusa * Morfológiai komplexitás * Gyakoriság típusa 4,456 P<0,05

Határozott különbség mutatkozik a szótövek és flektált szavak között még akkor is, ha egyébként a inflexiós szuffixumok elhibázását nem vesszük figyelembe. A több szempontos varianciaanalízis eredményeibõl jól látszik, hogy a fõhatásokon kívül a visszamondás típusa a szóhosszal, a morfológiai összetettséggel, gyakorisággal külön-külön interakciós hatást mutat (24. táblázat). Tövek, flektált és képzett alakok A 6. és 7. kísérletben voltak a toldalékolt szavak között képzettek is (az elsõvel ellentétben, ahol a toldalékok kivétel nélkül inflexiós szuffixumok voltak), továbbá a 7. kísérletben szét voltak választva a szabályos és a rendhagyó fõnévi paradigmák. 94

A képzett szavakról általánosságban elmondható, hogy könnyebbek, mint a flektált szavak, és egyes esetekben annyira könnyûek is lehetnek, hogy a különbség köztük és a tõszavak között nemcsak eltûnik, hanem meg is fordul. Tehát a képzett szavakra jutó terjedelem magasabb, mint a flektált szavaké (l.: 19. ábra, 25. táblázat). Két szótagos szavak: inflexiós szuffixumok és képzõk közötti különbségek 4,5 4,3

Felidézett szavak

4,1 3,9 3,7 3,5 3,3 3,1 2,9 2,7 2,5 szóterjedelem

tõszó

képzett

flektált

4,3462

4,1231

3,4051

Tõszavak Képzett alakok Flektált alakok t = –10,886, df = 38 p<0,01 N = 39 t = –6,447, N = 38, p<0,01, N = 39 Képzett alakok t = 2,294 N = 38 p<0,05, N = 39 Tõszavak: „tükör, szobor, csomag, sziget” „talaj, folyam, lemez, patak, fodor”

Példák az ingeranyagból: Flektált: „lapot, fejük, mozik, kocsik” „helyük, botot, halak, tejet, falon”

Képzett: „Lyukas, fülel, képes, mesél” „Hangos, köröz, nyaral, koszos, jeges”

19. ábra. Inflexiós szuffixumok és képzõk közötti különbség 2 szótagos szavak esetében (7. kísérlet) 25. táblázat. A szuffixumtípus, a szóhosszúság, visszamondástípus és interakcióik hatása az emlékezeti terjedelemre (7. kísérlet) Hatás Szuffixum típusa (0, rag, képzõ) Szótagszám (2 vagy 3) Visszamondás típusa (tõ, pontos) Szuffixum típusa * Szótagszám Szuffixum típusa * Visszamondás típusa Szótagszám * Visszamondás típusa Szuffixum típusa * Szótagszám * Visszamondás típusa

F 49,560 22,765 49,664 9,492 24,953 16,917 17,458

Sig. 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000

95

A két szótagos szavaknál a különbség nem annyira robosztus: általánosságban itt is elmondható, hogy több képzett szót tudunk visszamondani, mint flektáltat, azonban itt a különbség még szignifikáns a tõszavakkal összehasonlítva. A három szótagos szavaknál azonban már egyértelmû tendencia mutatkozik, ami arra utal, hogy a képzett szavak nemcsak hogy könnyebbek, mint a flektált szavak, hanem nagy valószínûséggel nincs is különbség a képzett szavak és a tõszavak nehézsége között a megjegyezhetõség szempontjából (l. 20. ábra). 26. táblázat. Példák a két és három szótagos tõ- és képzett szavakra Típusok 2 szótagos tõszó 1 szótag + 1 képzõ Három szótagos tõszó Két szótag + 1 képzõ Egy szótag + 2 képzõ

Példák terem küszöb hotel nyereg szatyor malac lyukas fülel képes mesél terület telefon ravatal limuzin keresés kínálat fehéres gyalogol lányosan nyaralás lángoló

Annak is lehetett valamennyi szerepe, hogy a képzett szavak egy része nem volt transzparens, ilyen volt például a „házalok” alak is, amely ugyan képzett szó, de nem következik az összetételbõl egyértelmûen a jelentése. Mivel ez némileg elbizonytalaníthatja az eredményeket, ennek a hatásnak a kiküszöbölésére további kísérletekre lesz szükség.

Felidézett szavak

4

3,5

3

2,5

2 szótagos szó pontos

2 szótagos tõv

3 szótagos pontos

3 szótagos tõv.

derivált

4,12

4,22

3,83

3,89

flektált

3,41

3,97

2,99

3,38

20. ábra. Flektált és képzett (derivált) szavak pontos illetve tõvisszamondása közötti különbségek (rövidítés: tõv.=tõvisszamondás)

96

A három szótagos szavak között olyanok is voltak, amelyeken két toldalék is volt: vagy két inflexiós szuffixum, vagy két képzõ, vagy egy inflexiós szuffixum és egy képzõ. Ezeknek a csoportoknak az elemzései sem hoztak nagy változást: a konklúzió az, hogy a képzõk könnyebbek, mint az inflexiós szuffixumok. Az eredményeket a 21. ábra mutatja. Három szótagos szavak: képzõ és inflexiós szuffixum kombinációk 3,3

Helyesen felidézett szavak

3,2 3,1 3 2,9 2,8 2,7 2,6 2,5

két infl. szuff.

szóterjedelem

2 képzõ 1 inflexiós szuffixum + 1 képzõ két inflexiós szuffixum „sörüket, babokat, fogamon, hasukat” „falakon, nyakamat, padomon”

egy egy képzõ képzõ,egy egyinfl. infl.szuff. szuff.

2,69

2,84

két képzõ 3,22

2 inflexiós szuffixum

1 inflexiós szuffixum + 1 képzõ

t=–5,702,df=38,p<0,01, N=39

t=–3,89,df=38,p<0,01, N=39

t=–1,45,df=38,P=N.S., N=39 Példák az ingeranyagból 1 inflexiós szuffixum+1 képzõ „borozom, ütések, véresek” „házalok, korosak, bûnösök, törésem”

2 képzõ „vészesen, tárolás, ködösít” „gyászosan, párásít, kezelés, tágasan”

21. ábra. A inflexiós szuffixumok és képzõk eltérései három szótagos szavakon. Rövidítés: infl. szuff. – inflexiós szuffixum (vagyis jel vagy rag)

Szabályos és rendhagyó alakok A következõkben áttekintjük a szabályos és szabálytalan alakokból álló szólistákra jutó terjedelmet. A hipotézissel ellentétben az eredmények azt mutatják, hogy a szabályos alakokból álló szavakra jutó terjedelem nagyobb (l. 22. ábra). 97

27. táblázat. Példák a szabálytalan és szabályosan képzett flektált alakokra Típus

Példák

v-betoldók

lovak levét tavon

Hangejtõk

retket kormot tücskök vermet

Rövidülõk

ludak nyilat kutak

Szabályosak

szemük lyukat kocsik mozik

Két szótagos szavak: Szabályos és rendhagyó flektált alakok 3,5 Helyesen felidézett szavak

3,4 3,3 3,2 3,1 3 2,9 2,8 2,7 2,6 2,5 szóterjedelem

szabályos

rendhagyó

3,41

3,14

t=3,38, N=38, p<0,01 Példák az ingeranyagból: Szabályosan flektált: „lapot, fejük, mozik, kocsik” „helyük, botot, halak, tejet, falon”

Rendhagyó szavak „ludak, nyilat, kutak” „retket, kormot, tücskök, szedret”

22. ábra. Szabályos vs. szabálytalan alakokból álló szólistákra jutó terjedelem

Hatás Szabályos-rendhagyó Visszamondás típusa (tõ-, pontos) Szabályos-rendhagyó * Visszamondás típusa

F 15,640 56,083 1,333

Sig. 0,000 0,000 0,256

28. táblázat. A szabályosság és visszamondás típusának hatása az emlékezeti terjedelemre

98

A 7. kísérletben, ahol a szabálytalan alakok le voltak bontva a szabálytalanság formája szerint, 3 szabálytalan csoportot különböztettünk meg: a v-betoldók (ló-lovak), a hangejtõk (majom-majmok) és a rövidülõ és nyitó tövek (kút-kutak) csoportját. Ezenkívül volt egy összevont változó is, melybe mind a három csoport beletartozott, s amellyel azt szerettük volna megnézni, hogy van-e valami különbség általában a szabályos és szabálytalan alakok között. A kísérlet egyik nehézsége volt az egyes csoportok ritkasága (v-betoldó alak kevesebb mint egy tucat létezik), ami a szóterjedelem mérését elég nehézzé tette, arról nem is beszélve, hogy a gyakoriság kontrollálása így elég nehéznek bizonyult.

Helyesen felidézett szavak

3 2,9 2,8 2,7 2,6 2,5 szóterjedelem

v-betoldás

rövidülés

mshg. torlódás

2,97

2,62

2,63

23. ábra. A szabálytalanság típusainak hatása

Látható a 22. ábrán, hogy markáns különbség van a szabálytalan és a szabályos alakok között, habár a kapcsolat éppen fordított, mint azt mi vártuk. Egyedül a hangejtõ vagy más néven mássalhangzó torlódásos szavak (majom-majmok) és a rövidülõ szavak (szamár-szamarat) között nem mutatható ki különbség, a többi különbség szignifikáns. Nem igazán lehet jól megmagyarázni a mögöttes elvet: nem lehet a gyakoriság, hiszen a v-betoldók általában ritkábbak, mint a többi szócsoport szavai, nem lehet a kiejthetõség nehézsége sem, mert akkor a hangejtõknek vagy mássalhangzótorlódásos szavaknak messze el kellene maradniuk a rövidülõ tövek mellett. A különbség elég markáns ahhoz, hogy nehezen lehessen azt más indokokkal magyarázni, mint a szavak alaktani variációival (23. ábra).

99

Összetett és egyszerû szavak A 7. kísérletben a három szótagos szavaknál kétféle tõszó is volt: az egyik csoportba tartoztak az egyszerû tõszavak, a másikba a kéttagú összetett tõszavak (l. 29. táblázat). A korábbi összehasonlításokban csak az egytagú vagyis egyszerû tõszavak kerültek be, hiszen az állításaink az egy lexikai egységet alkotó szavakra vonatkoztak. 29. táblázat. Példák egyszerû és összetett három szótagos szavakra Típus Egyszerû szavak Összetett szavak

Példák köpönyeg ,feszület ,dinamit ,monitor Fadarab ,fejadag ,szempilla ,ruhamoly

Helyesen felidézett szavak

Az összehasonlítás eredménye itt nem okozott meglepetéseket: a két csoport között szignifikáns eltérés mutatkozott (t=3,610, df=38, N=39, p<0,01), méghozzá úgy tûnik, hogy többet tudunk megjegyezni az egyszerû szavakból, mint az összetett szavakból (l. 24. ábra). Ez valójában nem minden esetben annyira triviális, hisz az összetett szavak egy részét elég gyakran használjuk ahhoz, hogy feltételezhetnénk, hogy nem feltétlenül kell, hogy különbség legyen a kettõ között – ilyen például a szemüveg vagy a napilap. A szavak gyakoriság szempontjából egyeztetve voltak ugyan, de ettõl lehetséges, hogy az összetett szavak közül egy bizonyos gyakorisági szint alatt jellemzõ a dekompozicionális nehezítettség, vagyis a nagyon gyakori és nem transzparens alakokat tárolnánk külön lexikai egységként. 4 3,5 3 2,5

szóterjedelem

egyszerû tõ

összetett tõ

3,7

3,34

24. ábra. Egyszerû és összetett tövek közötti különbségek. A 7. kísérlet eredményei

100

Verbális munkamemória és morfológiailag komplex szavak A számterjedelem-teszt és az álszó-ismétlés erõs korrelációt mutatott a különbözõ típusú szavakból álló szólisták visszamondásával. 5. kísérlet – Auditorosinger-prezentáció. – Auditorosinger-prezentáció esetén a tövekre jutó terjedelem és a számterjedelem között r=0,413 (p<0,01, N=113), a flektált alakokra jutó terjedelem és a számterjedelem között r=0,23 (p<0,05, N=113). A tõterjedelem és az álszó teszt között r=0,402 (p<0,01, N=112), a flektált alakokra jutó terjedelem és az álszó ismétlés között r=0,27 (p<0,05, N=112). 6. kísérlet – Vizuálisinger-prezentáció. – Ezen változók közötti kapcsolat vizuális prezentáció esetén is hasonló eredményeket mutat. A tövekre jutó terjedelem és a számterjedelem között r=0,489 (p<0,01, N=51), a flektált alakokra jutó terjedelem és a számterjedelem között r=0,686 (p<0,01, N=51). A tõterjedelem és az álszó teszt között r=0,51 (p<0,01, N=51), a flektált alakokra jutó terjedelem és az álszó ismétlés között r=0,408 (p<0,05, N=51). 30. táblázat. A számterjedelem, az álszó-teszt és a tövekre, és ragozott alakokból álló listákra esõ emlékezeti terjedelem korrelációi Számterjedelem Tõ Flektált alak

Álszó

Auditoros

0,413**

0,402**

Vizuális

0,489**

0,51**

Auditoros

0,23*

0,27*

Vizuális

0,686**

0,408*

Tõ- és flektált alakok és verbális munkamemória – Parciális korrelációs elemzés Az álszó-ismétlés és a számterjedelem is szignifikáns kapcsolatot mutat a tõ- és flektáltszó-terjedelemmel. Vajon a verbális munkamemória kapcsolata a flektált alakok terjedelmével ugyanolyan szoros, mint a tövek terjedelmével? Parciális korrelációs elemzéssel megvizsgálható, hogy a tövek hatását kivéve, milyen mértékû az együtt járás a szuffixumok és a verbális munkamemória-tesztek között, vagyis a munkaemlékezeti hatás inkább a töveken keresztül, ragokon keresztül vagy az egész alakon keresztül érvényesül. 101

Amennyiben parciális korrelációs elemzést végzünk az 5. kísérlet adatain (auditoros ingerprezentáció), úgy, hogy a flektált alakokra jutó terjedelmet korreláltatjuk a számterjedelem-teszttel, miközben a tövekre jutó terjedelem hatása ki van parciálva, akkor nincs szignifikáns korreláció a két változó között (r=0,056, n.sz., N=109). Az álszó-teszt és flektált alakokra jutó terjedelem korrelációja r=0,12 (n.sz., N=109), amennyiben ki van parciálva a tövekre jutó terjedelem. Fordítva viszont nem mutatható ki ilyen kapcsolat. Tehát, ha a két verbális munkamemória-tesztet korreláltatjuk a tõszavakra jutó terjedelempontszámmal, miközben a flektált alakok hatását kontrolláljuk (parciális elemzés), akkor megmarad a szignifikáns kapcsolat. A számterjedelem és tõterjedelem kapcsolata így r=0,38 (p<0,01, N=109), az álszó-ismétlés és tõszavakra kapott terjedelem r=0, 33 (p<0,01, N=109). A 6. kísérlet adatain (vizuális ingerprezentáció), és az összesített adatokon is el lett végezve a fentebb ismertetett parciális korrelációs elemzés, melyet a 31. táblázat foglal össze. 31. táblázat. Parciális korrelációs elemzés eredményei

Számterjedelem Tõ

Flektált alak

Flektált kiparciálva Tõ kiparciálva

Álszó

Auditoros

0,38**

0, 33**

Vizuális

0,16

0,36**

Összesített

0,3**

0, 3**

Auditoros

0,056

0,12

Vizuális

0,56**

0,16

Összesített

0,2**

0,09

Auditorosinger-prezentációnál az eredmények az mutatják, hogy ha a tövek hatását kivesszük, akkor nem korrelál egymással a munkamemória teszteken és a flektált szavakból álló listákon elért teljesítmény. Mivel ugyanez fordítva nem figyelhetõ meg, vagyis a tövek mindenképp korrelálnak a munkamemória teszteken elért teljesítménnyel elmondható, hogy a verbális munkamemória a töveken keresztül érvényesül. Vizuálisinger-prezentáció esetén már nem ilyen egyértelmû a helyzet. Különválik egymástól az álszóismétlési-teszt és a számterjedelem teszt. Ennek hátterében az állhat, hogy míg az álszó ismétlés teszt elsõsorban a fonológiai hurok tárkomponensére megy rá és kevésbé terheli az ismétléskomponenst, addig a számterjedelem egyszerre veszi igénybe az ismétlésés tárkomponenst (Baddeley, Gathercole, Papgno, 1998). Vizuálisinger-pre102

zentáció esetén – olvasáskor – az ismétléskomponens nélkülözhetetlen (Baddeley, 1986). Ez magyarázná meg a számterjedelem és flektált szóterjedelem magas korrelációját.

Az 5–7. kísérlet megbeszélése A kísérletsorozat markáns eredménye, hogy minél bonyolultabb egy szó morfológiai struktúrája, annál jobban leterheli a verbális munkamemóriát. Ez alátámasztja az I. hipotézist, a Morfológiai modularitás hipotézist. Ugyanakkor ellentmond a fonológiaihurok-modellbõl kiinduló elvárásoknak. Mivel a szóhosszúságot és fonológiai szerkezetet, vagyis a fonológiaihurok-hatásokat kiegyenlítettük, ezenkívül a gyakoriságot és a konkrétságot is kontrolláltuk, ha a mûködõ elemek a teljes szóalakok lennének, nem lenne várható, hogy ekkora különbség alakuljon ki a morfológiailag összetettebb alakokból álló lista megjegyzési teljesítménye esetében. Az eredmények magyarázatához a Baddeley-féle munkamemória modellen túl 3 elméletet hívunk segítségül: 1. Dekompozíciós lexikonelméletek, 2. Morfémák bejósolhatósága, 3. Általános kapacitáselméletek. 1. A hosszú távú emlékezet és nyelvi reprezentációk intim kölcsönhatásban vannak a rövid távú emlékezeti folyamatokkal. Az eredmények arra utalnak, hogy a mentális lexikon keretelméleteinek érvényességi köre nemcsak a lexikális hozzáférés folyamataira, hanem a szavak rövid távú tárolására is kiterjed. A dekompozíciós lexikonelméletek (Taft, 1979) kettõs szervettséget feltételeznek: a tövek és szuffixumok külön elemei a lexikonnak. A ragozott, toldalékos alakokhoz való hozzáférés azért nehezebb a szótövekhez képest, mivel két helyrõl kell elõhívni, majd összekapcsolni az információt. Ez megmutatkozik a lexikális keresés reakcióidõ-mintázataiban is. Kísérleteink eredményei jól magyarázhatóak egy ilyen modellel: a többmorfémás, illetve -szuffixumos szavak rövid távú emlékezeti tárolása azért nehezebb, mert a kódolási és elõhívási szakaszokban a szólista szavaihoz való hozzáférés nehezebb, mint tövek esetén. A módosított dekompozíciós lexikonmodellek (kevert modellek) ugyanúgy kétfajta szótárt tételeznek fel, azzal a különbséggel, hogy a tartalmi szótár nemcsak a töveket, hanem a leggyakoribb ragozott alakokat és képzõket is tartalmazza (magyarul jó áttekintést ad Juhász, 2001). Ez a modell választ ad arra a kérdésre, hogy a ragozott és képzett szavakból álló lista megjegyzése miért mutat nagy különbséget, és arra is, hogy a képzõkkel ellátott szavak nem terhelik le jobban a verbális munkamemóriát, mint a 103

tõszavak. Általában ugyanis a II. hipotézist alátámasztó adatokat kaptunk: a képzett szavak könnyebben megjegyezhetõek. Ebben annak is lehetett valamennyi szerepe, hogy a képzett szavak egy része nem volt transzparens, ilyen volt például a házalok alak is, amely ugyan képzett szó, de nem következik az összetételbõl egyértelmûen a jelentése. Mivel ez fontos tényezõ lehet, olyan kísérletekre lesz szükség, melyek az áttetszõséget rendszeresen variálják. Az elõfeszítési, implicit kísérletek tanúsága szerint ugyanis (Marslen-Wilson et al, 1994) az alaktani dekompozíció nem megy feltétlenül végbe jelentésükben nem áttetszõ képzett szavaknál. 2. A Baddeley-féle klasszikus munkamemória-modellen túl az eredmények magyarázatához segítségül kell hívnunk Just és Carpenter (1992, 1996) alternatív munkamemória-modelljét. Ez egykomponensû modell, amely a rövid távú emlékezeti teljesítmény mögött egy általános tárolási és manipulációs kapacitást tételez fel, vagyis jelentõsen leromlik a tárolási kapacitás, ha az információval különbözõ mûveleteket is végre kell hajtani. A modell jól bejósolja eredményeinket: a többmorfémás, ragozott szavakra esõ munkaemlékezeti terjedelem azért kisebb, mert ezekkel több mentális mûveletet végzünk, mint az ugyanolyan hosszú tõszavakkal. Mivel az általános kapacitáselméletek több pontját is komoly támadások érték (Waters, Caplan, 1996; Caplan, Waters, 1999), a fentebbi hipotézis számos kontrollkísérletet igényel. Eredményeink arra a furcsa konklúzióra vezetnek, hogy morfológiai elemzés ragoknál és jeleknél kikerülhetetlen folyamat, képzõknél talán nem, ugyanakkor abban az értelemben nem moduláris, hogy közös erõforrásokat használ a verbális munkaemlékezettel. Parciális korrelációs elemzéseink szerint legalábbis akusztikus esetben ez a közös erõforrás nyelvi értelemben a szótári keresés lehet. 3. Bejósolhatóság. Az eredményeink hátterében a szavak elsõ szótagjai alapján való bejósolhatósága áll. Míg egy tõszó jól, addig egy morfológiailag összetett, ragozott szó bejóslása sokkal nehezebb az elsõ szótagok alapján (vö. telef-on vs. asztal-on). Ezért lehet az, hogy rövid távú emlékezeti elõhívás lényegesen nehezebb a ragozott szavak esetében. A szavak bejósolhatóságát, illetve a kísérleteink eredményét érdemes összevetni a legújabb munkaemlékezeti modellekkel, amelyek a hívóinger-függõséget hangsúlyozzák (Nairne, 2002). III. hipotézisünkkel szemben az eredmények azt mutatják, hogy a szabályos alakok kevésbé kapacitásigényesek, mint a rendhagyó alakok. A jelen eredmények további kontrollkísérleteket igényelnek, azonban elég markánsak ahhoz, hogy ne hagyjuk õket figyelmen kívül. Az eredmények értel104

mezését két oldalról közelíthetjük meg. Az egyik módszertani: a szabályosrendhagyó kérdést mindig megértési vagy produkciós helyzetben vizsgálták, vagy gyors reakcióidõkkel dolgozó priming helyzetekben. A rövid távú emlékezeti feladatok más rendszereket vesznek igénybe. Itt is lehet alkalmazni az implicit és explicit megkülönböztetést, vagy inkább az automatikus, gyors versus „tudatos erõfeszítést igénylõ” megkülönböztetést. Míg a klasszikus terjedelemmérések explicit helyzetek, addig a priming és online eljárások nem vagy csak kismértékben. A másik magyarázat tartalmi: a magyar rendhagyó szavak azért nehezebbek, mert itt is kell szabály, hasonlóan a szabályos alakokhoz, de kell még ezenfelül valamiféle lexikális jelöltség is. Így viszont már több tényezõ miatt is megnõhet a rendhagyó alakok verbális munkamemóriakapacitásigénye: egyik a több mûveleti komponens, a másik a fent említett bejósolhatóság.

105

6. MUNKAMEMÓRIA ÉS KÉTNYELVÛSÉG

A munkamemória-kutatók néhány kivételtõl eltekintve (l. Thorn és Gathercole, 1999) alig foglalkoztak a kétnyelvûség kérdéskörével, pedig a rövid távú emlékezetnek fontos szerepe van nemcsak általánosan a nyelvi folyamatokban, hanem a kétnyelvûek nyelvhasználatában is. A kétnyelvûségkutatók általában egy túlegyszerûsített egykomponensû munkamemóriamodellel dolgoznak, ha egyáltalán figyelembe veszik a rövid távú emlékezetet. Pedig a két kutatási irány összekapcsolása mindkét terület számára gyümölcsözõ lehet: egyfelõl (a) a munkamemória-rendszer szerkezetére és funkcióira vonatkozó elképzelések finomíthatóak, másfelõl (b) a kétnyelvûek nyelvi folyamatainak szofisztikáltabb megértése, valamint a teljesítmények egyéni különbségeinek jobb bejósolhatósága válik lehetõvé. Ez a fejezet a munkamemória-modell és a kétnyelvûek kódváltása közti kapcsolat témakörét járja körül. Nem vesz figyelembe szociológiai, motivációs szempontokat és a hosszú távú emlékezettel sem foglalkozik, ezt már sokan megtették korábban (pl. lexikonkutatás, Kroll és de Groot, 1997). A fejezetben kódváltás alatt azt értem, hogy a többnyelvû beszélõ egy adott idõ alatt vált egyik nyelvrõl a másikra (például tolmácsolás esetén). A nyelvváltás terminus már le van foglalva arra, amikor népcsoportok váltanak nyelvet. Értelemszerûen ennek az idõi ablaka nagyságrendekkel nagyobb az elõbbinél, és nem kapcsolódik a témához. Hangsúlyozom, hogy ez a fejezet nem egy szigorúan vett empirikus rész, hanem inkább „review” jellegû, szerepe pedig a területbe való bepillantás és ötletadás.

A munkamemória-modell és a kétnyelvûség A munkamemória tehát jelentõs szerepet játszik a nyelvfeldolgozásban (32. táblázat). A fenti eredmények relevánsak a kétnyelvûség-kutatásra is. Az alábbiakban a munkamemória- és a kétnyelvûség-kutatás két pontját tárgyaljuk. 106

32. táblázat. A központi végrehajtó és a fonológiai hurok fontosabb tulajdonságai és funkciói Központi végrehajtó

Fonológiai hurok

mûveleti komponens

szóhosszúsági hatás

kontroll

fonológiai hasonlóság

figyelemi monitorozás

artikulációs elnyomás

gátlás

tárolás

kapcsolat a hosszú távú memóriával

nyelvtanulás

kódváltás

szókincsbõvülés

Polonyi és Németh (2001) kísérletei összehasonlították egynyelvû, nyelvszakos és magyar-román kétnyelvû személyek eredményeit az olvasásiterjedelem- és álszóismétlés-teszt feladatain. Mint az már többször elõkerült, az olvasásiterjedelem-teszt (reading span) a komplex verbális munkamemória kapacitásának mérõeljárása, mely fokozottan terheli a központi végrehajtót. Ebben a helyzetben nem pusztán szavakat vagy számokat kell önmagukban felidézni, vagy értelmetlen szavakat azonnal visszamondani, hanem mondatok hangos felolvasása és megértése után kell felidézni a mondatok utolsó szavait. Az álszóismétlés-teszt a fonológiai hurok (verbális munkamemória) terjedelmének tiszta mérõeljárása. Az eredmények azt mutatják, hogy a kétnyelvûek, akik viszonylag korán kezdték a második nyelv tanulását, sokkal jobb teljesítményt mutatnak mindkét teszten, az egynyelvûekhez viszonyítva (25. ábra). A nyelvszakosok, akik késõbb kezdték a második nyelvet tanulni, az álszóismétlés-tesztben a kétnyelvûekhez hasonlóan jó teljesítményt mutattak. A fonológiaihurok-kapacitás szoros együttjárást mutat a nyelvtudással. Eltérés mutatkozott azonban az olvasásiterjedelem-feladatban a nyelvet jól tudó két csoport között. A kétnyelvûek jobb teljesítménye a sima nyelvszakosakhoz képest ebben a komplex munkamemóriát mérõ feladatban arra enged következtetni, hogy a kétnyelvûek a központi végrehajtó vagy végrehajtó funkciók tekintetében jobbak, mint a nyelvet tudó, de azt késõbb kezdõ társaik. Ez az interpretáció kontrollkísérleteket igényel, de ígéretes kutatási iránynak tûnik.

107

7 6 5 4 3 2 1 0

Egynyelvû

Nyelvszakos

Kétnyelvû

Olvasásterjedelem

3,7

3,9

5,1

Álszó-ismétlés

5,6

6,4

6,7

25. ábra. Az olvasási és álszó-ismétlési teszt átlagai egynyelvû, nyelvszakos és kétnyelvû csoportoknál

A kódváltás mint végrehajtó funkció A kétnyelvûek képesek gyorsan és szándékosan váltani egyik ismert nyelvükrõl a másikra. Az önkéntelen váltások általában stressz hatására vagy érzelmektõl fûtött helyzetekben történnek (Meuter, Allport, 1999). A kétnyelvûek képesek lehetnek arra is, hogy az egyik nyelven szöveget hallgassanak, miközben egy másikon beszélnek (Grosjean, 1988). Mi több, szinkrontolmácsoknál az idõ jelentõs részében fedi egymást az egyik nyelven való beszédprodukció és a másik nyelven való feldolgozás (Gerver, 1974). Fabbro (1999) errõl még pontosabb adatokkal szolgál: az idõ 40%-át teszi ki, amikor az elõadó (speaker) és tolmács egyszerre beszél, 20%-ot, amikor csak az elõadó beszél, 30%, amikor csak a tolmács beszél, és 10%-a az idõnek, amikor egyik sem beszél. Kimutatták, hogy a tolmács számára a legkényelmesebb a percenkénti 100–120 szavas sebesség, de 200 szavas sebesség mellett is jó marad a teljesítménye. Egy vizsgálat szerint, hogyha percenként 95 és 164 szó között különbözõ sebességû szövegeket kell fordítani, a sebesség növekedésével nõ a csúszás a hallás és fordítás között, csökken a pontosan fordított szöveg mennyisége, és egyre több jelentéshordozó elem marad lefordítatlanul (Gerver, 1969, Polonyi, 2004). A kódváltás egynyelvûeknél is létezik: válthatunk ugyanazon nyelv változatai vagy különbözõ stílusok között. Gumperz (1982) ennek megfelelõ108

en ugyanazon diskurzusban két különbözõ nyelvi rendszer vagy részrendszer egymás mellé rendelését nevezi kódváltásnak, Grosjean (1982) jobban leszûkíti a meghatározást, szerinte a kódváltás két vagy több nyelv váltakozó használata ugyanazon megnyilatkozáson vagy diskurzuson belül. A kódváltás különbözõ típusai közül (mondaton kívüli, mondatok közötti, mondaton belüli) az utóbbinál a legnagyobb a veszélye annak, hogy a beszélõ egyik vagy másik nyelv szabályai ellen vét (pl. szórend). A mondaton belüli és mondatok közötti váltás feltételezi a mindkét nyelven való viszonylagos kompetenciát. A kutatók nagy része ezen a területen inkább a spontán, párbeszédekben megjelenõ kódváltások vizsgálatát végezte (Berk-Seligson, 1986; Clyne, 1980, 1987; Pfaff, 1979; Poplack, 1980). Az elsõ, aki kísérletileg vizsgálta a váltást Kolers (1966, 1968) volt, õ hangos olvasás esetében átlagosan 0,3–0,5 másodpercre becsülte a két nyelv közötti váltás átlagos idõbeni árát. Késõbb kevert nyelvû mondatok megértési idejét nézték (Chan, Chau, Hoosain, 1983), valamint kevert nyelvû lexikális döntésfeladatokban a váltás hatásait (Grainger, Beauvillain, 1987; Von Studnitz, Green, 1997; magyarban Navracsics, 2000). Vajon a kódváltásban szerepet játszik a munkaemlékezeti rendszer vagy annak valamely komponense? A kódváltás neuroanatómiai hátterének vizsgálata arra utal, hogy igen. A kognitív idegtudomány módszereit használva arra a meglepõ megállapításra juthatunk, hogy a kódváltás nem is az elsõdleges nyelvi területekhez köthetõ (Brodmann 44, 22). Hernandez (2000) képmegnevezési feladat közben térképezte fel angol/spanyol korai kétnyelvûek agyi aktivitását fMRI segítségével. A feladatban amilyen nyelven jelent meg a jelzõinger, azon a nyelven kellett megnevezni a képet. A funkcionális képalkotó eljárás a bal dorzolaterális prefrontális lebeny (Brodmann 46, 9) megnövekedett aktivitását mutatta ki.

109

33. táblázat. Hernandez kódváltáskísérletének áttekintése (Hernandez, 2000) Módszer Kísérleti személyek Feladat

fMRI korai kétnyelvûek (angol/spanyol) képmegnevezés jelzõingerre (cued simple-language és duallanguage picture naming); jelzõinger; a válasz nyelvét jelzi („diga” vagy „say”) 200ms-ig; jelzõinger után rögtön a kép jön 400 ms-ig; késleltetési idõ a képek után 1400 ms

Vizsgált területek

Brodmann 46, 9 – dorsolateral prefrontal cortex Brodmann 40 – supramarginal területek Brodmann 44-45 – inferior frontal terültek Brodmann 22 – superior temporal területek

Eredmény

Kódváltás: a Brodmann 46, 9 – dorsolateral prefrontal cortex

Összefoglalás

az eredmény azért érdekes, mert funkcionálisan a dorsolateral prefrontal cortex nem speciálisan „nyelvi terület”. Ez elsõsorban executive funkciókért felelõs agyi terület (Mangels, 1997; Hernandez, 2000)

Hasonló eredményekre jutott Rinne és mtsai (2000), finn profi szinkrontolmácsok tolmácsolás közbeni agyiaktivitás-mintázatát vizsgálva PETtel. Mind finnrõl angolra (L1→L2), mind angolról finnre (L2→L1) dorzolaterális frontális aktivitás volt kimutatható. Idegen nyelvre való fordításnál az aktivitás nagyobb volt, és megnövekedett aktivitás volt kimutatató a kisagy, illetve az inferior temporális lebeny (Brodmann 20/28) területein is (26. ábra). Mindez arra utal, hogy az idegrendszernek nehezebb megbirkóznia az idegen nyelvre történõ fordítással, mint fordítva, jóllehet ezt a szubjektív tapasztalat nem minden esetben mutatja. A fenti eredmények azért jelentõsek témánk szempontjából, mert a dorzolaterális frontális rész nemcsak a nyelvi váltásért, hanem általános végrehajtó mûködésekért is (l. Mangels, 1997) felelõs. A komplex munkamemória-feladatok neuroanatómiai háttere is ez a terület (Smith, Jonides, 1998).

110

26. ábra. A kódváltás neuroanatómiája szinkrontolmácsok és kétnyelvûek teljesítménye alapján (Rinne et al. 2000; Hernandez, 2000)

A munkamemória-modellre vetítve az idegtudományi eredményeket, megalapozottnak látszik az a feltételezés, hogy a kódváltás a központi végrehajtóhoz kapcsolható funkció. Mint ilyen, mind a figyelmi kontrollal, mind gátlófunkciókkal összekapcsolható (emlékezeti gátlásról magyarul l. Racsmány, 2002). Polonyi, T. és Németh, D. (2001a és 2001b) kísérletükben a munkamemória-mérõ eljárások és a kódváltás idõi lefutása közötti kapcsolatot vizsgálták. Vizsgálati személyeik magyar–román felnõttek voltak, akik második nyelvüket gyerekkorban (átlagban 5 évesen) sajátították el. A nyelvek közötti váltás idõi lefutását önütemezett olvasási feladat segítségével mérték, a komplex verbális munkamemória kapacitását az olvasásiterjedelemteszt magyar változatával, valamint a vissza számterjedelem feladattal, a fonológiai hurok kapacitását pedig az álszóismétlés-teszttel és a számterjedelem-teszttel. A kódváltás minden esetben lassulást okozott ebben az elõkísérletben, a kísérleti személyek mind a román-magyar, mind a magyar-román kevert mondatok esetében lassabban olvastak. Eredményeik érdekessége, hogy az álszó ismétlés és az olvasásiterjedelem-feladatok interakciója bejósolja a nyelvek közötti váltások esetében a reakcióidõket. Úgy tûnik, hogy a váltás mögött a központi végrehajtó és fonológiai hurok összetett hatása áll. A további kísérleteknek ezeket a hatásokat kell pontosabban elkülöníteni, feltérképezni.

111

Megbeszélés Ez a fejezet a munkamemória- és a kétnyelvûség-kutatás összekapcsolásában rejlõ lehetõségeket próbálta felvázolni, bemutatva az elméleti áttekintésen túl néhány ígéretes kísérleti kezdeményt is. Az egyik legérdekesebb hipotézis az, hogy a kódváltás egy végrehajtó funkció. A kétnyelvûség, melyen a jelen esetben elsõsorban a korai kétnyelvûséget értjük, nem szorosan vett nyelvi elõnyt jelent tehát, hanem – a Baddeley-féle munkamemória-modellben gondolkozva – a központi végrehajtó hatékonyabb mûködését. További kérdés, hogy a kétnyelvûek vajon mely végrehajtó funkcióban jobbak (kontroll, figyelmi monitorozás, gátlás stb.). A gátlás, mely napjaink emlékezetkutatásának egyik divatos és egyben forrongó területe, jó jelölt lehet. Kódváltáskor, tolmácsoláskor ui. állandóan le kell „szorítani” az éppen nem használt nyelvet. A fenti hipotézisek igazolása azonban további számos empirikus munkát igényel. A mai munkamemória-kutatások két fontos implikációval bírnak a kétnyelvûség, valamint a fordítás-tolmácsolás kutatása számára: Feltehetõen nagy szerepe van a kezdõknél a munkamemória egyéni eltéréseinek. Kérdés, megmarad-e ez, és hogyan fejleszthetõ a bemeneti kapacitás. A sajátos „fordítási helyzetekben” a kódváltásokban a végrehajtó mûködéseknek van központi szerepe. Ez megfelel a tolmácsolás figyelmi váltásainak, a feladattartásnak és a gátlásnak.

112

7. AZ IMPLICIT RENDSZEREK ÉS A MONDATMEGÉRTÉS KAPCSOLATA6

A gyors, automatikus nyelvi folyamatoknál nem mutatható ki a munkamemória korlátozó hatása. Ezen nyelvi folyamatok hátterében a procedurális rendszerek mûködése feltételezhetõ. Ez a fejezet a procedurális emlékezeti rendszer és a nyelvi képességek kapcsolatát vizsgálja. Ennek során bemutatom kísérletemet, amelyben egészséges személyek procedurális tanulását vizsgáltam egy szeriális reakcióidõ-feladatban. Elméleti motivációt Steven Pinker (1998) „szavak és szabályok” (Words and Rules) elmélete és Michael T. Ullman (2004) ebbõl származó procedurális/deklaratív elmélete adja. A fenti elméletek alaptétele, hogy a nyelvi képesség két, idegrendszeri szinten is elkülönülõ rendszerbe szervezõdik. A mentális lexikon hang–jelentés megfeleléseket tárol, és a halántéklebenyi struktúrákhoz kapcsolódik. A nyelvtani rendszer produktív kombinatorikus mûveleteket végez absztrakt szabályok szerint, a lexikonból elõhívott morfémákon, egyszerû és komplex szavakon, frázisokon és mondatokon. Ezekért a nyelvtani funkciókért a frontális kéreg a bazális ganglionok, valamint a kisagy felelõsek. A fejezet az alábbiak szerint épül fel: Elsõként rátérek a szavak és szabályok elmélet idegrendszeri bizonyítékaira. Ennek során külön-külön is bemutatásra kerül a procedurális, valamint a deklaratív rendszer neurobiológiai háttere. Az ismertetéssel célom az, hogy rámutassak arra, hogy bár az eddigi kutatások elsõsorban képalkotó és elektrofiziológiai eljárások adatait használták fel bizonyítékul, és ezt egészítették ki a neuropszichológiai kutatások eredményei, viszont a

6 Az implicit rendszerek és mondatmegértés kapcsolata fejezetben felhasználtam a következõ cikkeinket: Németh, Gönczi, Aczél, Háden, Orosz, Ambrus, Krajcsi (megjelenés alatt). A procedurális rendszerek és a mondatmegértés kapcsolata. In Gervain és Pléh (szerk): Láthatatlan nyelv. És Háden, Orosz, Ambrus, Gönczi, Aczél, Németh (2004), Az implicit tanulás és nyelvi képességek kapcsolata. In Németh (szerk.) Szegedi Pszichológiai Tanulmányok, JGYTF Kiadó, Szeged

113

szavak és szabályok modell támogató, implicit tanulást hangsúlyozó pszicholingvisztikai vizsgálatok eddig nem készültek. Majd az implicit tanulás jellemzõit mutatom be. Ezt követõen kerül sor a kísérlet bemutatására, melyben implicit tanulási feladat mellett párhuzamos terhelésként nyelvtani feladatot kaptak a kísérleti személyek. Ezzel az volt a célom, hogy pszicholingvisztikai bizonyítékokkal támasszam alá Pinker és Ullman modelljét. A kísérlet releváns alátámasztását nyújtja a modell egy részének, mert az implicit tanulási feladatok és a nyelvtani feladatok összefüggéseit eddig párhuzamos terhelési feladatokban még nem bizonyították, így a bemutatásra kerülõ kísérlet hiánypótló ezen a területen.

Elméleti háttér A szavak és szabályok elmélete Pinker „szavak és szabályok” elmélete (Pinker és Prince 1988, Pinker 1998) két rendszer mûködését feltételezi a szabályos és szabálytalan nyelvi formák létrehozása mögött. Az egyik rész a lexikon, az emlékezeti rendszer egy alegysége, amely hang–jelentés párokat tárol egy konnekcionista jellegû hálóban. Ebben a rendszerben gyakorisági hatások érvényesülnek. A struktúra másik része a szabályrendszer, amely a lexikonban tárolt fonémákkal, morfémákkal, egyszerû és komplex szavakkal, frázisokkal és mondatokkal végez mûveleteket. Ebben a modellben a rendhagyó alakok ragozott formái a lexikonban tárolódnak, míg a szabályos alakokat a nyelvtani rendszer hozza létre a lexikonban tárolt tövek és ragok összekapcsolásával. Pinker szavak és szabályok elmélete tehát felfogható kompromisszumként két szélsõséges elmélet között. Felhasználja a generatív fonológiát a szabályos alakok képzése során, de konnekcionista jellegû rendszerben képzeli el a mentális lexikon szervezõdését. A szavak és szabályok modell szerint az igék rendhagyó múlt idejû alakja teljes egészében a lexikonban tárolódik. A szabályos múlt idõ létrehozásához pedig elég, ha az igetõ és a szabály a munkamemóriában hozzáférhetõ. Minél gyakrabban találkozunk egy szóval, annál valószínûbb, hogy tartozik hozzá egy bejegyzés a lexikonban. Pinker és Prince (1988) modellje szerint azokban az esetekben, amikor a lexikon bejegyzései csak korlátozott mértékben hozzáférhetõk (pl. valamilyen sérülés vagy pusztán a szó ritkasága miatt) a szabályos alakok létrehozása zavartalan, míg a rendhagyó alakok nem hozhatók létre (Pinker 1998; Clahsen, 1999; magyarban l. Pléh és Lukács, 2002). 114

A procedurális/deklaratív modell és idegrendszeri háttere Michael T. Ullman procedurális/deklaratív modellje (Ullman, 2001, 2004) szerint a mentális lexikon elsõsorban a deklaratív emlékezet függvénye. Ez a memóriarendszer felelõs a tények és az események, valamint az egyszerû szótövek, ragok és együtt elraktározott komplex kifejezések emléknyomainak tárolásáért. A mentális nyelvtan a lexikon elemeit szabályvezérelt kombinációk révén alakítja komplex reprezentációkká. Ennek a két rendszernek (a mentális lexikonnak és a mentális nyelvtannak) más-más idegrendszeri struktúrák felelnek meg. A két rendszer idegrendszeri elkülönültségét képalkotó eljárások, elektrofiziológiai adatok, szerzett és fejlõdési neuropszichológiai elváltozások vizsgálataiból származó adatok támasztják alá (Ullman és mtsai, 1997; Ullman, 2001). Az ullmani modell fõ állítása a következõ: a procedurális folyamatok, tehát a nyelvtan az anterior (elülsõ agyi) területekhez kötõdnek, a lexikon és a deklaratív rendszer pedig poszterior (hátulsó agyi) régiókhoz. A procedurális memóriát igénybe vevõ feladatok végrehajtása közben az agy homloklebenyében, a bazális ganglionokban és a kisagyban jelentkezik aktivitás. A deklaratív rendszer anatómiájának leírásakor az agy hátsó területei közül elsõdlegesen a temporális régiókat kell megemlíteni. A halántéklebeny és az alatta elhelyezkedõ kéreg alatti struktúrák (pl. a hippocampus) illetve egyes parietális régiók alkotják ennek a rendszernek az idegrendszeri hátterét.

27. ábra. A deklaratív/procedurális modell idegrendszeri háttere. A nyelvtanért az anterior régiók – Broca, basális ganglionok (fekete kör) –, a lexikonért a poszterior régiók – temporális (szürke kör) – a felelõsek.

115

A procedurális emlékezeti rendszer a szenzori-motoros és kognitív készségek (pl. biciklizés, tükörkép alapján történõ rajzolás stb.) elsajátításáért és használatáért felelõs. Ezt a rendszert gyakran nevezzük implicit emlékezeti rendszernek is, mivel mind az elsajátított tudás, mind az elsajátítási folyamat tudattalanul történik. Ullman a procedurális rendszert is széleskörûen fogja fel, beleérti a tanulási folyamatot, a reprezentációk kialakítását és használatát és az implicit tudás használatát is. A procedurális memóriához köthetõ a szabály alapú viszonyok tanulása és használata (Knowlton, Mangels és Squire 1996). Viszony alatt értjük például az egyes megtanult elemek egymásutániságának mintázatát. A procedurális rendszer különösen fontos szerepet tölt be az olyan helyzetekben, ahol ingerek egy adott szekvenciáját kell megtanulni. A szekvenciák jellegüket tekintve szenzori-motorosak vagy kognitívak lehetnek (Aldridge és Berrige, 1998). A szenzori-motoros szekvenciák elsajátítása során egy adott mozdulatsor rögzül, a kognitív szekvenciák elsajátítása során pedig egy megfigyelt rendszer (pl. mesterséges nyelvtan, lásd lent) elemeinek szabályszerû ismétlõdései tárolódnak. A különbözõ szekvencialitási feladatok eltérõ absztraktsági szinttel rendelkeznek. Például egy zenemû egymás után következõ hangjainak sorrendisége lényegesen absztraktabb szekvencia, mint az, amit egy ember ugyanennek a zenének a hallgatása során a lábával dobol. A procedurális emlékezetet és tanulást vizsgáló kísérletekben megfigyelt válaszreakció elsõsorban nem a kísérleti személy tudatos kontrolljának köszönhetõ (Schacter, 1998).

A procedurális – deklaratív modell idegrendszeri bizonyítékai Agyi képalkotó eljárások. – A funkcionális agyi képalkotó eljárásokkal végzett releváns kutatások alapján elmondható, hogy a lexikai tudás és a nem lexikai jellegû konceptuális/szemantikai tudás reprezentációja és feldolgozása erõsen korrelál a temporális/temporo-parietális régiók aktivációjával (Damasio et al., 1996; Newman et al., 2001). A ventro-laterális prefrontális kéreg és a Broca-terület aktivitásáról kiderült, hogy nem csupán procedurális memóriával kapcsolatos feladatok során jelenik meg, hanem szintaktikai feldolgozást vizsgáló feladatokban is (Caplan, Alpert és Waters, 1998; Embick et al., 2000; Friederici 2002; Moro et al., 2001; Ni et al., 2000). A BA44 operkuláris része a nyelvi feldolgozás központjaként funkcionál (Friederici, 2002). Az említett szintaktikai feldolgozás aktiválja a szupp116

lementer motoros frontális területeket, SMA-t (Caplan, Alpert és Waters, 1998; Newman et al., 2001), valamint a bazális ganglionokat, különösen a nucleus caudatust (Moro et al., 2001), valamint az anterior superior-temporalis gyrust (Meyer, Friederici és von Cramon 2000; Ni et al., 2000). Érdekes módon a szavakhoz tartozó lexikálisan tárolt szintaktikai tudás elõhívása (pl. az ige argumentumai) az inferior-temporális kérget aktiválta (Kuperberg et al., 2000). Eseményhez kötött agyi kiváltott potenciálok (EKP). – Az eseményhez kötött agyi kiváltott potenciálok (EKP) az agy bizonyos feladatok során mutatott elektromos aktivitását írják le. Ennek a módszernek az az elõnye, hogy jó idõi felbontásban írja le az agymûködést. Az EKP vizsgálatokban az inger bemutatása utáni elektromos változásokat figyelik a kutatók. Ezeket a változásokat polaritásuk és az inger bemutatása után eltelt idõ alapján írják le (pl. az ingerbemutatás után 400 ms-mal bekövetkezõ negatív változást N400-nak nevezik). Több vizsgálat kötötte az N400 hullámot a temporális lebeny aktivitásához (Kiehl, Laurens és Liddle, 2002). E vizsgálatok szerint az N400 a deklaratív memória mûködéséhez köthetõ (Ullman, 2001). Münte és munkatársai (1999) angol igék szabályos és rendhagyó múlt idejû alakjainak elõfeszítõ hatását vizsgálták az adott ige jelen idejû alakjára vonatkoztatva. Azt találták, hogy a szabályos igék esetén volt változás az N400 hullámban, míg a rendhagyóak esetében nem. Ezt az eredményt a kutatók azzal magyarázzák, hogy a szabályos múlt idejû forma esetén dekompozíció megy végbe (ige + ed), és emiatt jelentkezik elõfeszítés. A nyelvtan és a lexikon szétválásának hasonló bizonyítékait találták spanyol anyanyelvûek EKP vizsgálataiban (Rodriguez-Fornells, Münte és Clahsen, 2002). Neuropszichológiai eredmények. – A bal halántéklebeny, illetve a temporo-parietális területek sérülése következtében kialakuló poszterior afázia egyik legkifejezettebb tünete a fõleg az igékre és fõnevekre kiterjedõ szótalálási zavar. A poszterior afáziás betegek a szabályos múlt idejû alakok képzésében jobban teljesítenek, mint a rendhagyó formák elõállításánál, mivel az agysérülés következtében a memóriafüggõ lexikon károsodott, míg a szabályos alakok képzéséért felelõs területek érintetlenek maradtak. Kitalált igék esetén jó teljesítményt nyújtanak a betegek. A betegek grammatikai képessége és beszédértése általában jó (Ullman, 2001). Ezzel szemben az elülsõ területek (Broca-terület és szomszédos régiók, bazális ganglionok) sérülésébõl adódó anterior afázia egyik legjellemzõbb tünete az agrammatizmus. Az érintett személyek hajlamosak a nyelvtani elemek hibás használatára, elhagyására. Az anterior afáziás betegek a rend117

hagyó alakok képzésében mutattak jobb teljesítményt a szabályos formákkal szemben. Ezt a szabályokért és implicit folyamatokért felelõs frontális területek sérülésével magyarázzák. A poszterior afáziás személyekkel ellentétben az anterior afáziás betegeknél gyengén teljesítettek múlt idejû formák létrehozásakor kitalált igék esetén (Ullman, 2001). A Pinker és Ullman (2002) által idézett kutatásokban anterior területen sérült és poszterior területen sérült betegekkel végeztek vizsgálatot a kutatók, mely során a kísérleti személyeknek szabályos (look-looked „néznézett”), kitalált (plag-plagged jelentés nélküli) és szabálytalan igék (digdug „ás-ásott”) múlt idejû formáit kellett létrehozniuk. A szabályos és a kitalált igék képzéséhez az -ed toldalékoló szabály alkalmazása szükséges, viszont a szabálytalan múlt idejû formákat a lexikonból kellett elõhívni. A szótanulási zavart mutató poszterior afáziások és a deklaratív memória általános sérülésével járó Alzheimer-kóros betegek többet hibáztak a szabálytalan alakok produkciójában, mint a szabályosakéban. Az anterior afáziások és a Parkinson-kóros betegek viszont a szabálytalan formáknál mutattak jobb teljesítményt. A bazális ganglionok hipoaktivitása jelenik meg Parkinson-kóros betegeknél, ami együtt jár motoros inaktivitással és a szabályos alakok képzésének problémáival (az -ed végzõdés elmarad), míg a Huntington-kóros betegeket túlzott motoros aktivitás jellemzi, és az -ed rag megkettõzõdését tapasztalják. A nyelvtani feladatokban mutatott hibázások és a bazális ganglionok mûködése közötti kapcsolat bizonyítottnak tekinthetõ (Ullman et al., 1997). Specifikus nyelvi károsodás. – A specifikus nyelvi károsodás (Specific Language Impairment, SLI, magyarul még: fejlõdési diszfázia) vizsgálata fontos adatokkal járul hozzá a nyelvelsajátítás megismeréséhez. Az általánosan elfogadott felfogás szerint az SLI olyan fejlõdési rendellenesség, melynél nincsenek perifériás problémák a nyelvvel kapcsolatban (mint halláskárosodás), a nem verbális kognitív funkciók sem sérülnek (nincs mentális deficit), neurológiai és szociális problémák (autizmus, gyermekkori skizofrénia) nem tapasztalhatók. A specifikus nyelvi károsodással élõk egyetlen problémája a nyelvi fejlõdésben jelentkezõ elmaradás (Pléh, 2001; Benasich és Tallal, 2002). Pinker és Prince (1988) szerint az SLI-ben szenvedõ gyermekeknél sérül a szabályok elsajátítása, ezért õk a szabályos alakok tanulásánál (a rendhagyó alakok elsajátításával megegyezõen) asszociatív mechanizmusokkal kompenzálnak. Ezért náluk a múlt idejû alakok használata esetleges: ugyan118

olyan eséllyel használják a helyes, mint a hibás alakot. Így a nehézséget okozó alakok képzésénél jellemzõ a nehéz elemeket kerülõ stratégia, illetve a lexikonra való támaszkodás (lásd még Ullman és Pierpont, 2004).

Az implicit tanulás7 A procedurális/deklaratív-implicit/explicit rendszerek Az elõzõekben Michael Ullman deklaratív/procedurális modelljének procedurális folyamataira voltunk kíváncsiak. Elsõsorban arra, hogy ez a rendszer hogyan függ össze a nyelvtani feladatok feldolgozásával, tehát magával a nyelvtani rendszerrel. A procedurális/deklaratív rendszernek többé-kevésbé átfedõ analógiája az explicit/implicit rendszer. A különbség abban rejlik, hogy míg a procedurális/deklaratív rendszer megalkotásában nagyobb szerepe van a neuropszichológiai esetek vizsgálatának (Squire, 1992), addig az implicit/explicit folyamatok közötti különbséget az emlékezeti és tanulási folyamatok tudatossági szintje határozza meg. (Az implicit emlékezet fogalmi kérdéseirõl l. Roediger, 2003.) Hagyományosan a deklaratív emlékezet a mediotemporális régióhoz kötõdik, melynek sérülése olyan amnéziát okoz, melyben legtöbbször az explicit emlékezet és/vagy tanulás sérül. A nem-deklaratív (procedurális) rendszerhez a mediotemporális régión kívül esõ területekhez kötõdõ tanulási és emlékezeti folyamatok tartoznak (Squire, 1992). Az implicit/explicit folyamatok Schacter értelmezésében elsõsorban az emléknyomok tudatos felidézésével áll kapcsolatban. Ebben a felfogásban az implicit emlékezet a tudatos felidézéstõl független folyamatokra utal (Schacter, 1998). Az implicit mûködések ismertetésekor bemutattam, hogy elkülöníthetõ egymástól a tanulási folyamat és az emlékezeti teljesítmény, és hogy ez a distinkció elsõsorban módszertani alapokra támaszkodik. Az emlékezeti helyzetben az alanyok egyedi ingereket jegyeznek meg, tanulás során pedig ingerek közötti mintázatokat, szabályokat. Az emlékezeti helyzetben az inger, míg a tanulásnál az ingerek kapcsolata nem tudatos.

7 Az implicit tanulás szakirodalmának áttekintésében és feldolgozásában nagy segítséget nyújtott Gönczi Dániel (2004) szakdolgozatának elméleti bevezetõje.

119

Fontos megjegyezni, hogy az implicit emlékezet fogalma helyett a mai szakirodalom már a hosszú távú priming kifejezést használja (Roediger, 2003). Az implicit tanulás szakirodalma (Stadler, Frensch, 1998) egyre jobban elkülönül a hosszú távú priming-étól (Bower, Marsolek, 2003). Mesterséges nyelvtantanulás (artificial grammar learning) Az implicit tanulási feladatok alkalmasak a procedurális rendszer operacionalizálására. A következõkben rövid betekintést nyújtunk az implicit tanulást vizsgáló eljárásokba, majd bemutatjuk a kutatásunk során felhasznált módszert. Az implicit tanulás módszereirõl kitûnõ összefoglalást ad Gönczi Dániel szakdolgozata (2004). Reber (1967) kísérletében a személyek mássalhangzókból álló sorozatokkal találkoznak, melyeket egy véges állapotú szabály alapján generálnak (l. 28. ábra).

28. ábra. Egy véges állapotú mesterséges nyelvtan kifejezésgenerátora (Reber és mtsai, 1991 alapján)

Az ilyen nyelvtan véges számú állapotból (körök), és az egyes állapotokból a másikba vezetõ utakból (nyilak) áll. Egy betûsorozat generálásához az S1 állapotból elindulva a nyilak mentén haladhatunk. Minden útválasztással egy betût választunk, mely a sor következõ betûje lesz. Az ábrán látható szabály alapján a nyelvtanilag helyes alak például a TSSSXS betû120

sor, míg a helytelen (non-grammatical) az XSST. Egy adott nyelvtanból véges számú adott hosszúságú helyes betûsor képezhetõ. Reber és munkatársai a vizsgálatokban általában maximum nyolc betû hosszúságú sorokat használnak. Az ábrán látható nyelvtan alapján 43 ilyen, maximum nyolc betû hosszúságú sor képezhetõ. A kísérletek két részbõl állnak. A személyek a kísérlet elsõ részében nyelvtanilag helyes betûsorokat látnak, vagy ilyen betûsorokat kell megtanulniuk anélkül, hogy informálva lennének a betûsorokat jellemzõ szabályokról. A kísérlet második felében a nyelvtanról elsajátított tudást tesztelik. A kísérletvezetõk felhívják az alanyok figyelmét, hogy a korábban látott betûsorok egy speciális nyelvtan alapján készültek, majd azt a feladatot kapják, hogy különbözõ betûsorokról döntsék el, hogy azok helyesek vagy helytelenek. A kísérleti személyek a véletlennél nagyobb arányban – általában 60–65%-ban – válaszolnak helyesen a feladatra, mely a nyelvtan nem elhanyagolható szintû elsajátítását mutatja (Dienes, Broadbent és Berry, 1991). Azzal együtt, hogy a személyek ilyen szinten képesek teljesíteni a diszkriminációs feladatban, a korai vizsgálatok azt mutatták, hogy arról egyáltalán nem tudnak beszélni, hogy döntéseiket mi alapján hozták létre. A feladaton nyújtott teljesítmény és a beszámolásra való képtelenség vezette Rebert arra a megállapításra, hogy a személyek implicit módon tettek szert a nyelvtanról alkotott tudásukra. (Töredékes információk váltak explicitté a feladatban, melynek a tanulási teljesítményt növelõ értéke az egyes kutatók szerint különbözõ.) Valószínûségi kategorizációs tanulás (probabilistic classification learning – PCL) Knowlton, Squire és Gluck (1994) dolgozták ki a PCL módszert, mely valószínûségi mintázatok alapján szervezett ingerekkel dolgozik. A kísérleti személy egy, kettõ vagy három elembõl álló ingersort lát a képernyõn, majd kb. 2 másodperccel az ingersor megjelenése után megjelenik egy jel: esõ vagy nap. Az ingerek síkidomok (l. 29. ábra).

121

Ebben a játékban te vagy az idõjós. Négy kártya segítségével fogod elõrejelezni az idõjárást

29. ábra. Valószínûségi kategorizációs feladat illusztrációja (Knowlton és mtsai, 1994; magyarul Gönczi, 2004)

Négyféle síkidomból választódnak ki az egyes ingersorozatok, így összesen 14 féle összeállítás lehetséges. Miután a kísérleti személy a 14 lehetséges síkidomsorozat egyikét meglátja a képernyõn, jósolnia kell, hogy szerinte nap, vagy esõ következik a síkidomsorozat után. Miután jósolt, megjelenik az esõnek vagy napnak a jele (tehát a helyes válasz), majd jön egy újabb síkidomsor. A kísérlet után 50 síkidomsor jelenik meg, tehát ugyanennyiszer kell a kísérleti személynek jósolnia is. (Az idõjós szerepét játssza el.) Ez tehát egy egyszerû tippelõs feladat. A síkidomsorozat és a nap illetve esõ megjelenése azonban nem véletlenszerû viszonyban állnak egymással. Mind a 14 lehetséges síkidomsorhoz kapcsolódik egy valószínûségi érték, mely azt mutatja, hogy az adott sor után milyen arányban jelenik meg nap. Kilencféle valószínûségi érték tartozhat egy sorhoz: 100%, 86%, 75%, 60%, 50%, 40%, 25%, 14% és 0%. Az 50 bemutatás során ilyen arányban jelenik meg az adott síkidomsor után nap, értelemszerûen a többi esetben esõt lát a kísérleti személy. Knowlton és munkatársai (1994) vizsgálatukban arra voltak kíváncsiak, hogy ilyen helyzetben a személyek milyen mértékben sajátítják el ezt a rejtett szabályosságot. Az elemzés során éppen ezért nem a találatok arányára voltak kíváncsiak, hanem arra, hogy az 50 próba során a személyek hányszor válaszoltak a valószínûségi szabálynak megfelelõen. Találatnak ezek alapján nem az számít, ha helyesen jósolta meg a sorozatot követõ 122

idõjárást, hanem az, ha napot jósolt azoknál a sorozatoknál, amelyeknél a nap megjelenési valószínûsége 50% fölött volt és azoknál, ahol az esõ megjelenési valószínûsége kisebb volt, mint 50%. Ennek a feladattípusnak az elõnye az, hogy a kísérleti személyeknek szinte semmi explicit tudásuk nincs döntéseik miértjérõl, annak ellenére, hogy jelentõs tanulás történik. Összetett rendszerek kontrollálása Berry és Broadbent (1984) olyan feladathelyzeteket dolgozott ki, melyekben a személyeknek szimulált életszerû helyzeteket kellett kontrollálniuk. Az egyik feladatban egy cukorfinomító üzemet kellett irányítania a kísérleti személynek. Az általa szabályozható változó a dolgozók száma volt, a cukorgyár teljesítménye pedig visszajelzésként szolgált. A cél a minél nagyobb teljesítmény elérése volt. A kísérleti személyek által nem ismert szabály a következõ volt: teljesítmény = 2X (munkaerõ) – (elõzõ próba során a teljesítmény) + random faktor. A kísérleti személyek az egymást követõ próbák során egyre jobb teljesítményt produkáltak, miközben nem voltak képesek beszámolni a szabályról. Nem volt összefüggés a feladaton mutatott teljesítmény és a rendszerrõl alkotott explicit tudás között. Berry és Broadbent (1984) további helyzetekben (pl. közlekedési rendszer; személy hangulata) is megvizsgálta a személyek ilyen jellegû képességét, és minden vizsgálat megerõsítette elképzelésüket, hogy a szabályt a személyek a tudatosság élményétõl függetlenül képesek elsajátítani. Sorozatos reakcióidõ-feladatok – SRT Az utolsóként bemutatott módszer, mely a nem tudatos tanulás melletti bizonyítékokkal szolgál, a komplex szekvenciatanulás. Ezt a módszert számtalan kutatásban használták és használják mostanában is (pl. Willingham, Nissen és Bullemer, 1989, Cleermans, Destrebecqz, Boyer, 1998). Jelenleg ez a legígéretesebb és legjobban használható módszer az irodalomban (Curran, 1995). A jellegzetes szekvenciatanulási helyzetben az inger egy képernyõn vízszintesen elhelyezett négy hely valamelyikén (pl. Nissen és Bullemer, 1987), vagy a képernyõ valamelyik negyedében jelenik meg. A kísérleti személyeket úgy informálják, hogy a feladat egyszerû reakcióidõ-feladat, miközben az ingerek megjelenése egy kötött szekvenciát követ. A vizsgálatok során a kutatók azt tapasztalták, hogy a személyek megtanulták a szabályt anélkül, 123

hogy arról be tudtak volna számolni, vagy egyáltalán tudatosult volna bennük, hogy van valamilyen szabály. A két klasszikus módszer egyikét Nissen és Bullemer (1987) fejlesztette ki. A klasszikus sorozatos reakcióidõ-feladatban (serial reactiontime – SRT) a képernyõ alsó részén lévõ négy vonal (1–2–3–4) valamelyike fölött jelent meg egy fénypont (l. 30. ábra).

1

2

3

Y

C

B

4

M

30. ábra. A Nissen és Bullemer (1987) által használt SRT kísérlet. Az Y-C-B-Mvel jelölt téglalapok a billentyûket jelölik. A helyes választ követõen a fekete pont az elõre megadott sorrendben „ugrál” vonalról vonalra (magyarul Gönczi, 2004 alapján)

A fénypontok egy 10 tagú sorozat szerint ismétlõdnek (4–2–3–1–3–2– 4–3–2–1) a kísérleti csoportnak, míg random módon egy kontrollcsoportnak. Nissen és Bullemer azt találta, hogy az ismétlõdõ sorozattal gyakorló személyek reakcióideje lényegesen csökkent a gyakorlás hatására, míg a random sorozattal találkozó kontrollcsoport teljesítménye nem változott. Sõt, amikor a kísérleti csoport által gyakorolt sorozatot megváltoztatták, a reakcióidõ visszaugrott az alapszintre, miközben a személyek nem tudtak beszámolni a sorozatról. A 10 itemes helyzettel szemben viszont felmerül a kritika, hogy a kísérleti személyek (mivel a 10 nem osztható néggyel, és így bizonyos helyeken gyakrabban villan fel a jelzés) gyakorisági döntéseket hoznak, szemben a szabályalkalmazással, emiatt vezették be késõbb a 12es sorozatokat, ahol minden párosítás csak egyszer fordul elõ (1–2, 2–4, 4– 3, 3–1). Ezt a módszert használtuk mi is vizsgálatunkban. 124

Implicit tanulás és a mentális nyelvtan – A 8. kísérlet Módszer Hipotézis A kognitív idegtudományi adatok alapján (A procedurális/deklaratív anodele és idegrendszeri háttere) okunk van feltételezni, hogy a procedurális rendszerek és a mentális nyelvtan között szorosabb kapcsolat van. A procedurális rendszerek/folyamatok vizsgálatára az implicit tanulás egyik módszerét hívjuk segítségül: a sorozatos reakcióidõ-feladatot. Célunk az, hogy kísérleti pszichológiai módszereivel igazoljuk ezt a kapcsolatot. Kísérleti személyek A kísérletben 33 egészséges, magyar anyanyelvû személy vett részt. Életkoruk 18–26 év volt. 9 férfi és 24 nõ. A kísérleti személyek egyetemi hallgatók. Kísérleti eszközök SRT (Serial Reaction Time) feladat. – Vizsgálatunkban az implicit tanulás mérésére a Nissen és Bullemer (1987) által kidolgozott sorozatos reakcióidõ-feladat (SRT) egyik változatát használtuk. A kísérlet kezdetén a kísérleti személy négy, egyenként 4 cm hosszú és 1 cm vastag vízszintes vonalat lát egy számítógép képernyõjén, a monitor aljától 3 cm-re. A feladat során valamelyik vonal fölött megjelenik egy 0,6 cm átmérõjû pont (l. 30. ábra). A kísérleti személy feladata az, hogy a pont megjelenési helyének megfelelõen minél gyorsabban lenyomja az annak megfelelõ billentyût (az Y-C-BM gombokat használtuk). Ha tehát a bal szélsõ vonal fölött jelent meg a pont, akkor az Y gombot, ha a második vonal fölött, akkor a C gombot kellett megnyomnia a kísérleti személynek. A pont addig látható a képernyõn, ameddig a kísérleti személy a megfelelõ gombot le nem nyomja. A jó választ követõen 250 ms késleltetéssel megjelenik a következõ pötty egy másik vonal fölött. A vizsgálat elvégzéséhez az ©ImpLab nevû programcsomag SRT modulját használtuk (készítette: Gönczi Dániel, Nagy, Acél Balázs). 125

A pontok felvillanása nem véletlenszerûen történik az SRT feladatban, hanem egy 12 tagból álló sorozat szerint ismétlõdik. A feladat blokkokból áll, minden blokk során 60 felvillanásra kell reagálniuk a személyeknek, azaz a 12-es sorozat egy blokkon belül ötször ismétlõdik. A teljes feladat 12 blokkból áll, tehát a személyek 720-szor jelzik a pont helyét. A blokkok között a kísérleti személyeknek pihenésre van lehetõségük. A 12 blokkból az elsõ 11 a gyakorlási szakasz. A gyakorlási szakaszban a személyek végig ugyanazzal a 12-es sorozattal (S1) találkoznak. Az utolsó a tesztblokk, ekkor a korábbitól eltérõ 12-es sorozat (S2) szerint ismétlõdnek a felvillanás helyei. Az implicit tanulás egyik mérõszáma a 11. és a 12. blokk reakcióidõ-átlagai közötti különbség (Imp= RI12 – RI11). A másik pedig a 11. blokkban nyújtott teljesítmény. Kettõs terhelés paradigma. – Az SRT feladatok végrehajtása közben a kísérleti személyek párhuzamos feladatokat végeztek. Az SRT feladat végrehajtását három fajta párhuzamos feladattal kombináltuk. Az elsõben szavakat, a másodikban mondatokat a harmadikban összeadásokat olvastunk fel. Ezekrõl kellett a kísérleti személyeknek helyességi döntést hozniuk. Volt egy negyedik – kontroll – helyzet, amikor nem volt az SRT mellett párhuzamos feladat. Az elsõ párhuzamos feladat ingerkészlete 60 szónégyes volt, amelynek a fele tartalmazott egy álszót. Minden szó két szótagú volt. A kísérleti személynek jeleznie kellett azokat a szónégyeseket, amelyekben álszó volt, illetve jeleznie kellett a szónégyes helyességét is. Ellenkezõ esetben hibázás történt. A szavak a kísérletben szintaxis nélküli szósorokat jelentenek. A második párhuzamos feladat ingerkészlete 60 mondatot tartalmazott, amelyek felében valamilyen hibázás volt. Ezek lehettek pragmatikai, szemantikai, szintaktikai, morfológiai, fonológiai jellegû hibázások. A kísérleti személynek itt is helyességi döntést kellett hoznia. A mondatokat Lukács Ágnes Nyelvtani helyesség megítélése tesztjébõl vettük (Lukács, 2005). A harmadik párhuzamos feladat ingerkészlete 60 egyszerû összeadásból állt. Az összeadásokban három tíz alatti szám és az összeadás eredménye szerepelt. A kísérleti személynek az eredmény helyességét kellett megítélnie. Ez a lista is fele arányban tartalmazott helytelen eredményeket. Az összeadások szintén szintaxis nélküli szósorokként jelentek meg, az összefüggés az egyes elemek között nem nyelvtani jellegû volt.

126

Eljárás A kísérleti személyek tehát négy feladathelyzetben vettek részt. Mind a négy helyzetben volt implicit tanulás- (SRT) feladat. Három helyzetben volt párhuzamos feladat, egy helyzet pedig kontroll volt, párhuzamos feladat nélkül. A kísérleti személyeknek a három párhuzamos feladatot csak az SRT feladat második és tizedik blokkja között, tehát 9 blokkon keresztül kellett elvégezniük. Az elsõ és az utolsó két blokk során a kísérleti személyek csak az SRT feladatot kapták párhuzamos feladat nélkül. A kísérleti személy tehát négy különbözõ, de azonos nehézségû SRT feladatot végzett el. Három feladatnál volt egy párhuzamos terhelõ feladat, amely az elsõ bemelegítõ, illetve az utolsó két blokknál elmaradt. A párhuzamos feladatokban a kísérletvezetõ által felolvasott itemek helyességérõl kellett döntést hoznia a kísérleti személynek. Mindezek után rögzítettük a reakcióidõket és a hibázásokat. 34. táblázat. A kísérletben használt négy SRT sorozat. Az S, N, D, K betûk a sorozatok megkülönbözetésére szolgálnak 1–11. blokk

12. blokk

elsõ

S1 (1-2-4-3-1-3-2-1-4-2-3-4)

S2 (2-3-2-4-1-3-1-4-3-4-2-1)

második

N1 (3-4-3-2-1-3-1-4-2-4-1-2)

N2 (4-3-2-4-2-3-1-2-1-4-1-3)

harmadik

D1 (1-3-4-2-1-2-3-1-4-3-2-4)

D2 (3-2-3-1-4-2-1-3-4-1-2-4)

negyedik

K1 (2-4-1-4-3-1-2-3-4-2-1-3)

K2 (4-1-3-1-2-1-4-3-4-3-2-4)

A négy feladatból álló kísérlet elvégzése kb. 40 percet vett igénybe.

Eredmények Az elsõ blokkban nem volt eltérés az implicit tanulási feladat reakcióidõiben a szófeldolgozási, számolási, mondatfeldolgozási és kontrollhelyzetek között (F (3, 30)=1,948, n.sz.). A 11. blokkban a 4 helyzet szignifikáns hatást mutatott (F (3,96)=13,25, P<0,01). A post hoc elemzés (Tukey HSD) kimutatta, hogy ezt a mondathelyzet okozza (P<0,05). Ezt az eredményt a t-próbák is alátámasztják: a 11. blokkban a mondatfeldolgozási helyzetben esett vissza legkevésbé a reakcióidõk átlaga összehasonlítva a szófeladat127

tal (t=-3,15, df=32, p<0,01), a számolási feladattal (t=5,69, df=32, p<0,01), és a kontrollhelyzettel (t=5,37, df=32, p<0,01). A szófeldolgozási, számolási és kontrollhelyzetek RI átlagai nem tértek el szignifikánsan egymástól a 11. blokkban (F (2,31)=1,394, n.sz.). RI (mp) 65 60 55 50 45 40 35 30 1 Blokkok

Szavak

2

3

4

Mondatok

5

6

7

Számolás

8

9

10

11

12

Kontroll

31. ábra. Implicit tanulás (SRT) kettõs terheléses helyzetekben. A sorozatok reakcióidõinek összegzése. Az y tengely az egy blokkra esõ összes reakcióidõt mutatja másodpercben. Az x tengelyen a blokkok láthatóak. A vonalak az implicit tanulási reakcióidõket mutatják, miközben a párhuzamos feladat szófeldolgozás (háromszög), mondatfeldolgozás (négyzet), számolási feladat (kör), és párhuzamos feladat nélküli kontroll (ötszög) volt. Amikor megszûnt a párhuzamos terhelés (11. blokk), a mondatfeldolgozási görbe esett vissza a legkisebb mértékben. Ez arra utal, hogy a mondatfeldolgozás alatt történt a legkisebb mértékû implicit tanulást.

Hibázások. – A másodlagos feladatok – a szófeldolgozási, a számolási, a mondatfeldolgozási – hibázási mintázatai nem tértek el szignifikánsan egymástól (F (2, 27)=0,486, n.sz.).

128

35. táblázat. A másodlagos feladat hibázási adatai Hibázás a másodlagos feladatban

Min.

Max.

Átlag

Szórás

Szófeldolgozás

0

5,00

1,48

1,66

Mondatfeldolgozás

0

8,00

1,17

1,85

Számolás

0

6,00

1,55

1,57

A 8. kísérlet megbeszélése Az implicit tanulás mérõszámaként a 11. blokk RI átlagait vettük figyelembe, mivel ennél a blokknál már nem adtunk párhuzamos feladatot. A 31. ábrán is megfigyelhetõ, hogy amikor megszûnik a párhuzamos feladat, a görbék a kontrollhelyzet szintjére esnek vissza, ami azt mutatja, hogy a párhuzamos feladat ellenére hasonló mértékû implicit tanulás történt, mint a kontrollhelyzetben (F(2,31)=1,394, n.sz.). Ez azonban egy esetben nem igaz: a mondatfeldolgozási helyzet RI átlagai nem esnek olyan mértékben vissza, mint a többi helyzet RI átlagai. Ez arra utal, hogy kisebb mértékben történt implicit tanulás abban az esetben, ha párhuzamosan mondatokat kellett megérteni a kísérleti személyeknek. A nyelvtani feladatban megemelkedett reakcióidõ-átlagok a 11. blokkban arra utalnak, hogy az implicit tanulás és a nyelvtani megértés összefüggésben állnak egymással. Ezek szerint az implicit szekvenciatanulás és a mondatmegértés azonos kognitív rendszereket terhel. Ezzel szemben a szintaxis nélküli egymás után következõ szavak feldolgozása nem rontotta le szignifikánsan az implicit tanulási teljesítményt. Mivel a párhuzamos feladatokban mutatott hibázási ráta nem mutatott különbséget, az implicit tanulás mértékéért nem a párhuzamos feladat valamiféle kognitív nehézsége okolható.

Implicit tanulás és mondatmegértés – Konklúzió A kísérlet szépen mutatja az explicit és implicit rendszerek kettéválását. Ha egy idõben adunk implicit és explicit feladatot, akkor azok nem rontják le egymás teljesítményét, nem interferálnak egymással (jó áttekintés magyarul Gönczi, 2004). A mondatmegértés azonban interferál az implicit tanulással, ami alátámasztani látszik Ullman elméletének azon állítását, hogy a nyelvtani fel129

dolgozás a procedurális rendszerhez köthetõ. A kísérlet különlegességét az adja, hogy eddig implicit tanulási feladatokat nem vizsgáltak párhuzamos nyelvtani terhelés mellett. A kísérlet hiánypótló abból a szempontból, hogy az implicit tanulást kutatók számára betekintést nyújt a nyelvi párhuzamos terhelési feladatok és az implicit tanulás összefüggéseibe, a pszicholingvisztika számára pedig egy új vizsgálati módszert ad a gyors, automatikus nyelvi folyamatok vizsgálatához. A fent leírt kísérlet nem tisztázza kimerítõen az explicit folyamatok szerepét. Már zajlanak azok a kísérletek, amelyekben az explicit hatások kontrollálva vannak. Tervezünk olyan kísérleteket is, melyek segítségével azt vizsgáljuk, hogy a procedurális rendszer(ek), hogyan bonthatóak tovább (pl. létezik-e nyelvre specifikus procedurális rendszer).

130

8. KONKLÚZIÓ

A fentebb ismertetett saját és a szakirodalomból vett adatok azt mutatják, hogy a nyelvi mûködés kéz a kézben jár az emlékezeti folyamatokkal. Összetett kölcsönhatások vannak a rendszerek között: a nyelvi folyamatok különbözõ szintjein más-más emlékezeti rendszer fejti ki hatását. Mondatmegértés és munkaemlékezet. – A mondatmegértés és munkaemlékezet összefüggései világosabbá váltak. A kapacitáselméletek és számos munkamemória-kutató azon állítása, hogy a munkamemória korlátozott kapacitása hatással van a nyelvi folyamatokra, és az egyéni különbségek hátterében is ez áll, ebben a formában nem állja meg a helyét. A mai napig számos pszicholingvisztika- és pszichológia-tankönyvben ez a túláltalánosító megfogalmazás szerepel. Remélem, sikerült megmutatnom, hogy a kérdés sokkal komplexebb ennél. A mondatmegértés idõi lefutásának elsõ szakaszát gyors és automatikus mûködés jellemzi, folyamatai on-line, azaz menet közbeni eljárásokkal mérhetõek, mint az elõfeszítéses (priming) helyzetek, vagy önütemezett olvasás. Elsõsorban a szintaktikai feldolgozás történik ebben az idõi ablakban. Ilyenkor normál, felnõtt személyeknél nem mutatható ki a munkamemória hatása. Mind a saját (3. fejezet), mind az újabb szakirodalomból idézett kísérletek (Caplan és Waters, 1999) azt mutatják, hogy a szintaktikai feldolgozás szempontjából kiemelt szavakra esõ reakcióidõk egyéni különbségeinek hátterében nem a munkaemlékezeti rendszer mûködése áll. Csak abban az esetben mutatható ki munkamemória-hatás, ha a nyelvi rendszer szélsõségesen hosszú, összetett mondattal kerül szembe. Ez jól illeszkedik abba az elképzelésbe, hogy a munkamemória-rendszer akkor lép fokozottan mûködésbe, amikor újszerû vagy a kognitív rendszert nagyon megterhelõ feladattal állunk szemben. A készségszintû, proceduralizálódott feladatok esetén, mint például az autóvezetés vagy kerékpározás, nincs rá szükség. A mondatmegértés korai, úgynevezett interpretatív szakaszában tehát nincs munkamemória-hatás. 131

Nyelvi folyamatok „Lassú”, explicit

Térivizuális vázlattömb

Mondatmegértés korai szakasza gyermekeknél

Központi végrehajtó

Olvasás Kódváltás tolmácsoknál, kétnyelvûeknél

Fonológiai tár

Olvasástanulás Szókincs elsajátítása L1 és L2

Ismétlési komponens

Rövid távú (munka) emlékezeti rendszer

Mondatmegértés posztinterpretatív szakasza

Fonológiai hurok

Implicit/procedurális rendszerek

Szövegmegértés

Komplex verbális munkamemória

Mentális nyelvtan szintaktikai feldolgozása

Offline módszerek: mondatismétlés, utólagos kikérdezés

Mondatmegértés korai szakasza

Online módszerek: priming, önütemezett olvasás, ERP

Gyors, automatikus

Mondatmegértés fejlõdése Nyelvtanulás L1 L2 (Szemantika)

(Mentális szótár) Deklaratív emlékezeti rendszerek

32. ábra. Az emlékezeti és nyelvi folyamatok kapcsolatának összefoglaló ábrája 3 nagy emlékezeti komponenst különít el, melyek a nyelvi mûködés hátterét és peremfeltételeit biztosítják: 1. a többkomponensû munkamemória rendszert, 2. a procedurális rendszert, 3. a deklaratív emlékezeti rendszert. A nyelvi folyamatokat két nagy csoportba sorolja: 1. gyors, automatikus, implicit nyelvi folyamatok, melyek elsõsorban menet közbeni eljárásokkal mérhetõek, 2. lassabb, másodlagos, posztinterpretatív, explicit nyelvi folyamatok, melyek utólagos eljárásokkal mérhetõek. A tudatosságot jobban igénylõ, másodlagos nyelvi folyamatokat – mint a szövegmegértés, mondatmegértés késõbbi szakaszai, a többnyelvûek kódváltása – a munkamemória-rendszer korlátozza. A gyors, automatikus, implicit nyelvi mûködések – mint a mentális nyelvtan, a mondatmegértés korai, interpretatív szakasza – a procedurális rendszerrel vannak szoros kapcsolatban. A fejlõdési faktort szintén magában foglalja ez a szemléleti keret. Amíg a nyelvi folyamatok nem készségszintûek, addig a munkamemóriának jelentõs szerepe van nemcsak az on-line nyelvi mûködésben, de a hosszú távú nyelvi készség elsajátításban is.

132

A megértés idõi lefutásának késõbbi, ún. posztinterpretatív szakaszának folyamatai utólagos (off-line) eljárásokkal mérhetõek, mint például a mondatismétlés vagy megértést ellenõrzõ kérdések. A mondatmegértés e szakaszában történik: a mondat értelmezése, összevetése a tudásrendszerrel, szemantikai folyamatok. Ebben a szakaszban markánsan kimutatható a munkamemória-rendszer hatása. Ez nemcsak klasszikus kísérleti pszichológiai, hanem elektrofiziológiai módszerekkel is kimutatható. Ez egybevág Friederici et al. (1998) vizsgálataival, akik az eseményfüggõ agyi potenciál módszerét használva a mondatmegértés késõbbi 400 ms körüli és utáni szakaszaiban találtak különbséget alacsony és magas munkamemóriájú személyek között. Kétértelmû mondatokat használva akkor tudott kimutatni munkamemória-hatást, amikor a kétértelmûség a mondat végéig, tehát hosszú ideig jelen volt. Szövegmegértés és mondatmegértés. – A szövegmegértési helyzetet, a korábbi terminológiát használva, a posztinterpretatív folyamatok jellemzik. Nem véletlen, hogy a legnagyobb sikereket a kapacitáselméletek (Daneman és Carpenter, 1980) a szövegmegértés terén érték el. Itt a nyelvi anyagot utólagos eljárásokkal nézték. A szövegmegértés egyéni különbségeinek hátterében markánsan kimutatható a munkaemlékezeti rendszer mûködése. A nyelvi megértés proceduralizációja a fejlõdés folyamán. – A mondatmegértés korai és késõi szakasza tehát eltérõ munkaemlékezeti hatásokat mutat. Finomítja a képet, ha fejlõdési megközelítést alkalmazunk. A 3. fejezetben ismertetett kísérletek eredményei azt mutatják, hogy gyermekeknél az önütemezett olvasással mért megértés munkamemória hatásokat mutat. Vagyis gyermekeknél a megértés egyéni különbségeinek hátterében a felnõttekével szemben kimutatható a munkaemlékezeti rendszer mûködése. A keresztmetszeti vizsgálatokból láthatjuk, hogy az életkor elõrehaladtával, a nyelvi megértés készségszintûvé válásával a munkaemlékezeti hatás eltûnik. Implicit/procedurális rendszerek és mondatmegértés. – Ahogy proceduralizálódott nyelvi mûködésrõl, automatikus, gyors nyelvi folyamatokról beszélünk, nem mutatható a munkaemlékezet korlátozó hatása. Ebbõl következik a kérdés, hogy mi áll ezen nyelvi mûködések hátterében. Pinker és Ullman (2001) pszicholingviszikai és kognitív idegtudományi vizsgálatai a procedurális rendszert jelölték meg. A 7. fejezetben bemutatott saját vizsgálat hasonló eredményeket mutatott. A mondatfeldolgozási feladat a kontrollfeladatokhoz képest jelentõsen lerontotta az implicit tanulás mértékét, ami kísérleti pszichológiai bizonyítéka annak, hogy az implicit és a nyelvtani feldolgozási folyamatokért felelõs két rendszer valójában szorosan összefügg egymással és közös erõforrásbázist használ. 133

Morfológia és emlékezet. – A disszertációban hat kísérlet (1., 2., 3, 5., 6., 7.) is foglalkozott a morfológiai folyamatok és az emlékezet kapcsolatával. Amikor a morfológiai mûködést megértési helyzetben, önütemezett olvasási paradigmával vizsgáltam, nem volt kimutatható a munkaemlékezeti rendszer hatása. Morfológiai alapú kerti ösvény, valamint morfológiailag összetett szavakból álló mondatok on-line feldolgozásának reakcióidõ-mintázatai nem mutattak kapcsolatot a munkaemlékezeti tesztekkel. Amikor azonban morfológiailag összetett szavakra kellett rövid ideig emlékezni, jelentõsen leromlott a munkaemlékezeti terjedelem. Minél több szuffixum kapcsolódott egy tõhöz, annál jobban romlott az emlékezeti teljesítmény annak ellenére, hogy gyakoriság, kiejthetõség, konkrétság, hosszúság tekintetében is kontrollálva voltak a szólisták. Dichotómia figyelhetõ meg tehát az on-line, feldolgozási és a fenntartási folyamatok között. A nyelvi modularitás kérdése. – Izgalmas kérdés, hogy a nyelv mennyire különül el a többi kognitív rendszertõl. Mennyire területspecifikus, mennyire zárt rendszerrõl van szó? A mondatmegértés moduláris-interakciós vitájában a mondatmegértés-kísérleteim (3. fejezet) az interakciós megközelítést támasztják alá. Megértési helyzetben a kísérleti személyek figyelembe vettek nem szintaktikai információkat is. Például A macskám kergette a kutya mondatot nehezebb feldolgozni, mint A labdám kergette a kutya, mert az élõség információját, jelen esetben, hogy a labda nem kergethet semmit, a megértés korai szakaszában figyelembe veszi a rendszer. A morfológiailag komplex szavak rövid távú tárolását vizsgáló kísérleteink (5. fejezet) is arra utalnak, hogy a nyelvi mûködés felhasznál nem nyelvi erõforrásokat is. A ragozott szavak nehezebb fenntartása fokozott kapacitásigényre utal. A szakirodalmi adatok és a saját vizsgálataim alapján az erõs modularista elképzelést, vagyis a nyelvi modulok más kognitív moduloktól való teljes enkapszuláltságát nem tartom tarthatónak. Csak egy olyan „lágyabb” modularitáskoncepció védhetõ csak, melyben a modulok közötti átjárás jobban megengedett.. Kutatási keret a nyelvi és emlékezeti folyamatok vizsgálatához. – A disszertáció célja az volt, hogy egy kutatási és szemléleti keretet adjon a nyelvi folyamatok tanulmányozásához. Amikor normál vagy patológiás nyelvi mûködéssel vagy a nyelv fejlõdési aspektusaival foglalkozunk, figyelembe kell vennünk a különbözõ emlékezeti rendszerek normál vagy patológiás mûködését. Ehhez nyújt segítséget ez a keret. A 32. ábrán látható összefoglaló ábra olyan kutatási keret, mely 3 nagy emlékezeti komponenst különít el, melyek a nyelvi mûködés hátterét és peremfeltételeit biztosítják: 134

1. a többkomponensû munkamemória-rendszert, 2. a procedurális rendszert, 3. a deklaratív emlékezeti rendszert. A nyelvi folyamatokat két nagy csoportba sorolja: 1. Gyors, automatikus, implicit nyelvi folyamatok, melyek elsõsorban menet közbeni eljárásokkal mérhetõek. 2. Lassabb, másodlagos, posztinterpretatív, explicit8 nyelvi folyamatok, melyek utólagos eljárásokkal mérhetõek. A tudatosságot jobban igénylõ, másodlagos nyelvi folyamatokat – mint a szövegmegértés, mondatmegértés késõbbi szakaszai, a többnyelvûek kódváltása – a munkamemória-rendszer korlátozza. A gyors, automatikus, implicit nyelvi mûködések – mint a mentális nyelvtan, a mondatmegértés korai, interpretatív szakasza – a procedurális rendszerrel vannak szoros kapcsolatban. A fejlõdési faktort szintén magában foglalja ez a szemléleti keret. Amíg a nyelvi folyamatok nem készségszintûek, addig a munkamemóriának jelentõs szerepe van nemcsak az on-line nyelvi mûködésben, de az olyan hosszú távú nyelvi képességek elsajátításban is, mint például a szóelsajátítás, az olvasástanulás, a gyermek megértési folyamatai, az idegennyelvtanulás, valamint az egyéni különbségek hátterét is ez adja. Ez a szemléleti keret segít a különbözõ emlékezeti és nyelvi folyamatok kölcsönhatásainak tanulmányozásában, könnyebbé téve a patológiák értelmezését is. Vegyünk egy példát! Az 1. ábrán jól látható, hogy a deklaratív emlékezet zavara következtében leromolhat a mentális lexikonhoz való hozzáférés. Ezt igazolják Hoffmann és munkatársainak (2005) vizsgálatai is: Alzheimer-kórban szenvedõ betegeknél (deklaratív emlékezet általános leromlása) kimutatható, hogy a spontán beszéd idõi mutatói megváltoznak az egészséges kontrollokhoz képest. A szavak közötti szünetidõ szignifikánsan megnõ Alzheimer-kórral élõ személyeknél, ami a lexikonhoz való hozzáférés zavarára utal. További kérdések és kutatási lehetõségek. – A nyelvi folyamatok és emlékezeti rendszerek kapcsolatának fentebb vázolt kutatási kerete egy tudományos program is, mivel számos nyitott kérdésre mutat rá. 1. A munkamemória alrendszereinek szerepe a nyelvi folyamatokban még részletesebb kidolgozást igényel. Kevés kutatás történt a téri-vizuális vázlattömb szerepérõl az olvasási és nyelvfeldolgozási folyamatokban.

8 A nyelvi implicit és explicit megkülönböztetés nem keverendõ össze az emlékezetkutatásban használatossal.

135

2. Az implicit/procedurális rendszer nem egységes. Keveset tudunk a különbözõ komponenseirõl, melyek szerepe a nyelvi folyamatokban eltérõ lehet. Nagy segítséget jelentene a nyelv tudatos és nem tudatos komponenseinek feltérképezéséhez az implicit tanulási feladatok (mesterséges nyelvtantanulás, valószínûségi tanulás, motoros szekvenciatanulás stb.) összevetése nyelvi folyamatokkal kettõs terheléses (vagy más) módszerekkel. 3. A morfológiai folyamatok és azok kapcsolata a különbözõ emlékezeti rendszerekkel nem tisztázott. A morfológiai feldolgozásban van-e szerepe a procedurális rendszernek? A morfológiailag komplex szavak fenntartásának hátterében milyen erõforrás-rendszer áll? 4. A nyelvi fejlõdés különbözõ szakaszainak és a nyelvi mûködések proceduralizációjának kapcsolata az emlékezeti rendszerek fejlõdésével az egyik legfontosabb kérdés. A különbözõ kognitív és emlékezeti rendszereknek eltérõ szerepe van a nyelvi fejlõdés különbözõ szakaszaiban. Longitudinális vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy megértsük, mi ez a szerep, és mikor adják át egymásnak a kilincset és milyen sorrendben. 5. Terápiás jelentõsége lehet annak, hogy a fejlõdési és szerzett nyelvi zavarok és az emlékezeti rendszerek kapcsolatát pontosan megismerjük. A különbözõ nyelvpatológiákat mennyiben határozza meg a különbözõ emlékezeti rendszerek alulmûködése? A vizsgálatokban párhuzamosan több emlékezeti rendszer hatását kell figyelembe venni. Remélem, sikerült, a kísérletek számos hiányossága ellenére, komplex képet adni a nyelvi és emlékezeti folyamatok összetett kapcsolatáról. Ez a szemléleti keret segít a témakörben való jobb eligazodáshoz, az egészséges és a patológiás mûködés jobb megértéséhez, és kiindulópontul szolgálhat a diagnosztikus, és terápiás eljárások fejlesztéséhez.

136

IRODALOM

Aaronson, D., Ferres, S. (1984) A gyerekek és felnõttek olvasási stratégiái: kísérleti tapasztalatok. In: Kónya A. (szerk). Az emlékezés ökológiai megközelítése. 1993, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 193–242. Aldridge, J. W., Berridge, K. C. (1998) Coding of serial order by neostriatal neurons: a “natural action” approach to movement sequence. Journal of Neuroscience 18(7) 2777–2787. Alexander, G. E., Crutcher, M. D. (1990) Functional architecture of basal ganglia circuits: neural substrates of parallel processing. Trends in Neuroscience 13(7), 266–271. Atkinson, R. C., Shiffrin, R. M. (1968) Human memory: a proposed system and its control processes. In Spence, K. W., Spence, J. T. (eds) The psychology of learning and motivation: Advances in research and theory. Vol. 2, 89–195. Academic Press, New York Baddeley, A. D., Hitch, G. J. (1974) Working Memory. In: Bower, G. (ed.), Recent Advances in Learning and Motivation (pp. 47–90) Vol. VIII. New York: Academic Press Baddeley, A. D., Lewis, V. J., Vallar, G. (1984) Exploring the articulatory loop. Quarterly Journal of Experimental Psychology, 36, 233–252 Baddeley, Alan (1986) Working Memory. Oxford, Oxford University Press Baddeley, Alan (1997) Human memory – Theory and Practice. Psychology Press, Taylor&Francis, UK Baddeley, Alan (1998a) Recent developments in working memory. Current-Opinionin-Neurobiology. Apr; Vol 8(2): 234–238. Baddeley, A. D. (1998b) The central executive: A concept and some misconceptions. Journal-of-the-International-Neuropsychological-Society. 1998 Sep; Vol 4(5), 523–526. Baddeley, A., Logie, R. H. (1999) Working Memory: The Multiple-Component Model. In Miyake, A. and Priti, S. (eds.), Models of working memory: Mechanisms of Active Maintenance and Executive Control. (pp. 28–61), Cambridge: Cambridge University Press Baddeley, Alan (2000) The episodic buffer: a new component of working memory? Trends in Cognitive Sciences, Vol. 4, No. 11, 417–423.

137

Baddeley, Alan (2001) Az emberi emlékezet. Budapest: Osiris Kiadó Baddeley, Alan (2003) Working memory and language: an overview. Journal of Communication Disorders, 36, 189–208. Baddeley, A., Gathercole, S. D., Papagno, C. (1998) The phonological loop as a language learning device. Psychological Review, 105, 158–173. Bartlett, F. C. (1932) Az emlékezés. Gondolat, Bp., 1985 Bates, E., Dick, F., Wulfeck, B. (1999) Not so fast: Domain-general factors can account for selective deficits in grammatical processing. Behavioral and Brain Sciences, Vol. 22, Number 1, 96–97. Benasich, A. A., Tallal, P. (2002) Infant discrimination of rapid auditory cues predicts later language impairment. Behavioral Brain Research, 136 (1), 31–49. Berk-Seligson, S. (1986) Linguistic constraints on intrasentential code-switching: A study of Spanish-Hebrew bilingualism. In Language in society. 15, 313– 348. Berry, D. C., Broadbent, D. E. (1984) On the relationship between task performance and associated verbalizable knowledge. The Quarterly Journal of Experimental Psychology 36A, 209–231. Bishop, D. V. M. (2003) Genetic and environmental risks for specific language impairment in children. International Congress Series, 1254, 225–245. Bowers, J. S. and Marsolek, C. J. (2003) Rethinking implicit memory. Oxford University Press Brown, G. D., Hulme, C. (1996) Nonword repetition, STM, and age-of-acquisition versus pronunciation-time limits in immediate recall for forgetting-matched acquisition: A computational model. In: S. E. Gathercole (ed.) Models of shortterm memory 129–148 Hove, UK: Psychology Press Bunge, S. A., Klinberg, T., Jacobsen, R. B., and Gabrieli, J. D. E. (2000) A resource model of the neural basis of executive working memory. Proc. Natl. Acad. Sci, Vol. 97. 3573–3578. Butterworth, B. (1983) Lexical representation. In: Butterworth, B. (ed.) Language production, Vol 1, Academic Press, London Cabeza, R., Nyberg, L. (2000) Imaging Cognition II: An Empirical Review of 275 PET and fMRI Studies. Journal of Cognitive Neuroscience, Vol. 12, Number 1, 1–47. Caplan, D., Alpert N., Waters, G (1998) Effects of Syntactic Structure and Propositional Number on Patterns of Regional Cerebral Blood Flow. Journal of Cognitive Neuroscience, 10, 541–552. Caplan, D., Waters, G. S. (1999) Verbal working memory and sentence comprehension. Behavioral and Brain Sciences, Vol. 22, Number 1, 77–126. Caplan, D., Baker, C., Dehaut, F. (1985) Syntactic determinants of sentence comprehension in aphasia. In: Cognition, 21, 117–175. Carpenter P. A., Miyake A., Just M. A., (1994) Working memory constraints in comprehension. In: Gernsbacher, M. A. (ed.), Handbook of psycholinguistics (pp. 1075–1122) Academic Press, INC. San Diego, California, 1994

138

Case, R. D., Kurland, M., Goldberg, J. (1982) Operational efficiency and the growth of short-term memory span J. Exp. Child Psychol. 33, 386–404. Chan, M.-C., Chau, H. L., Hoosain, R. (1983) Input/output switch in bilingual code switching. In Journal of Psycholinguistic Research, 12, 407–416. Chomsky, N. (1957) Mondattani szerkezetek – Nyelv és elme, Osiris kiadó, Bp. 1997 Christiansen, M. H., MacDonald, M. C. (1999) Fractionated working memory: Even in pebbles, it’s still a soup stone. Behavioral and Brain Sciences, Vol. 22, Number 1, 97–98. Clahsen, H., Sonnenstuhl, I. Blevins, J. P. (2003) Derivational morphology in the German mental lexicon: a dual mechanism account. In: Baayen, H. Schreuder, R. (szerk.), Morphological structure in language processing. Mouton de Gruyter, Berlin Clahsen, H. (1999) Lexical entries and rules of language: A multidisciplinary study of German inflection. Behavioral and Brain Sciences 22, 991–1060. Clark, A. (1999) A megismerés építõkövei. Osiris Kiadó, Budapest Cleeremans, A., Destrebecqz, A., Boyer, M. (1998) Implicit learning: news from the front. Trends in Cognitive Sciences 2(10), 406–416. Clyne, M. G. (1980) Triggering and language processing. In Canadian Journal of Psychology, 34, 400–406. Clyne, M. G. (1987) Constraints on code-switching: How universal are they? In: Linguistics, 25, 739–764. Cowan, N. (1998) Two separate verbal processing rates contributing to short-term memory span. Journal of Experimental Psychology General, 127, 141–160. Crystal, D. (1998) A nyelv enciklopédiája. Osiris, Budapest Curran, T. (1995) On the neural mechanisms of sequence learning. Psyche 2(12), (a cikk on-line változatban elérhetõ a URL:http://psyche.cs.monash.edu.au/ volume2-1/psyche-95-2-12-sequence-1-curran.html címen) Damasio, H., Grabowski, T., Tranel, D., Hichwa, R., Damasio, A. (1996) A neural basis for lexical retrieval. Nature 380, 499–505. Daneman, M., Carpenter, P. (1980) Individual differences in working memory and reading. Journal of Verbal Learning Verbal Behavior, 19, 450–466. Daneman, M., Merikle, P. M. (1996) Working memory and language comprehension: A meta-analysis. Psychonomic Bulletin and Review, 3, 422–433. Desmond, J. E., Fiez, J. A. (1998) Neuroimaging studies of the cerebellum: language, learning and memory. Trends in Cognitive Sciences, Vol. 2, No. 9, 355–362. D’Esposito, M., Detre, J. A., Alsop, D. C., Shin, R. K. (1995) The neural basis of the central executive system of working memory. Nature, 378 (6554), 279– 281. Dienes, Z., Broadbent, D. E., Berry, D. C. (1991) Implicit and explicit knowledge bases in artificial grammar learning. Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, & Cognition, 17, 875–882.

139

Ellis, N. C., Henneley, R. A. (1980) A bilingual word-length effect: Implications for intelligence testing and the relative ease of mental calculation. Welsh and English. British Journal of Psychology, 71, 43–52. Elman, J., Bates, E., Johnson, M., Karmiloff-Smith, A., Parisi, D., Plunkett, K. (1996) Rethinking innateness: a connectionist perspective on development, Cambridge, MA: MIT Press Embick, D., Marantz, A., Miyashita, Y., O’Neil, W., Sakai, K. L. (2000) A syntactic specialization for Broca’s area. Proceedings of the National Academy of Sciences USA 97, 6150–6154. Engle, R. W., Kane, M. J., Tuholski, S. W. (1999) Individual Differences in Working Memory Capacity and What They Tell Us About Controlled Attention, General Fluid Intelligence, and Functions of the Prefrontal Cortex. In: Miyake, A. and Priti, S. (eds) Models of working memory: Mechanisms of Active Maintenance and Executive Control (102–135). Cambridge: Cambridge University Press Ericsson, K. A., Kintsch, W. (1995) Long-term working memory. Psychological Review, 102, 211–245. Eysenck, M. W., Mark, T. K.(1990) Kognitív pszichológia, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1997 Fabbro, F. (1999) The Neurolinguistics of Bilingualism: An Introduction. Psychology Press. Taylor & Francis Ferreira, F. (1999). Distinguishing interpretive and post-interpretive precesses. Behavioral and Brain Sciences, Vol. 22, Number 1., 98–99. Ferreira, F., Clifton, C. (1986) The independence of syntactic processing. Journal of Memory and Language, 25, 348–368. Fodor, J. (1983) The Modularity of Mind, MIT Press, Cambridge, MA Fodor, J. (1996) Összefoglalás az elme modularitásához. In: Pléh Cs.(szerk.) Kognitív tudomány. Osiris, Bp., 197–206. Fodor, Jerry (1996) Fodor kalauza a mentális reprezentációkhoz: az intelligens nagynéni segédlete. In: Pléh Cs. (szerk.) Kognitív tudomány. Osiris, Bp. Frazier, L., Clifton, C. (1996) Construal. Cambridge, MA: MIT Press Frazier, L. Fodor, J. (1978) The Sausage Machine: A new two-stage parsing model, Cognition, 6, 291–325. Friederici, A. (2002) Towards a neural basis of auditory sentence processing. Trends in Cognitive Sciences 6(2), 78–84. Friederici, A., Steinhauer, K., Mecklinge, A., Meyer, A. (1998) Working memory constrains on syntactic ambiguity resolution as revealed by electrical brain responses. Biological Psychology, 47, 193–221. Gabrieli, J. D. E, Poldrack, R. A., és Desmondo J. E. (1998) The role of left prefrontal cortex in language and memory. In: Proc. Natl. Acad. Sci. USA Vol. 95. 906– 913. Gathercole, S. E. (1995). Is nonword repetition a test of phonological memory or long-term knowledge? It all depends on nonwords. Memory and Cognition, 23, 83–94.

140

Gathercole, S. E. (1999) Cognitive approaches to the development of short-term memory. In: Trends in Cognitive Sciences, 3(11), 410–419. Gathercole, S. E., Baddeley, A (1990) Phonological memory deficits in language disordered children: is there a causal connection? Journal of memory and language, 29, 336–360 Gathercole, S. E., Hitch, G. J. (1993) Developmental changes in short-term memory: a revised working memory perspective. In: Collins, A. F., Gathercole, S. E., Conway, M. A., Morris, P. E. (eds). Theories of Memory. (189–211) Hove: Lawrence Erlbaum Gathercole S. E., McCarthy R. A. (eds) (1994) Memory Tests and Techniques. Hove: Lawrence Erlbaum Associates. (A Special Issue of Memory) Gathercole, S. E., Pickering, S. J. (2000) Assessment of working memory in sixand seven-year-old children. Journal-of-Educational-Psychology, Vol. 92(2), 377–390. Gerver, D. (1969) The effects of source language presentation rate on the performance of simultaneous conference interpreters. In: E.Foulke (ed.) Proceedings of the 2nd Louisville Conference on Rate and/or Frequency Controlled Speech. University of Louisville, 162–184. Gerver, D. (1974) Simultaneous listening and speaking and retention of prose. Quarterly Journal of Experimental Psychology, 26, 337–341. Gerver, D. (1976) Empirical studies of simultaneous interpretation: A review and a model. In: R. Brislin (ed.) Translation. New York, Wiley, 165–207. Gibson, E. & Pearlmutter, N. J. (1998) Constraints in sentence comprehension. Trends in Cognitive Sciences, Vol. 2, No. 7. Goldman-Rakic, P. S. (1987) Circuitry of primate prefrontal cortex and regulation of behavior by representational memory. In: Plum, F (ed.) Handbook of Physiology – The Nervous System V. Oxford University Press, New York, 373– 417. Gopnik, M. (1990) Feature blindness: a case study. Language Acquisition, 1, 139– 164. Gönczi D. (2004, elõkészületben) Az implicit tanuláskutatás módszereinek validitásvizsgálata. szakdolgozat, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Grainger, J., Beauvillain, C. (1987) Language blocking and lexical access in bilinguals. In: Quarterly Journal of Experimental Psychology, A, 39, 295–319. Grodzinsky, Y. (1995) Az agrammatikus beszédmegértés megszorított elmélete. In: Bánréti, Z. (szerk.) Nyelvi struktúrák és az agy. Bp, Corvina, 1999, 327– 357. Grosjean, F. (1982) Life with Two Languages: An Introduction to Bilingualism. Cambridge, Mass., Harvard UP Grosjean, F. (1988) Exploring the recognition of guest words in bilingual speech. In: Language and Cognitive Processes, 3, 233–274. Gulyás, B. (1999) A PET az ezredfordulón. Magyar Tudomány, XLIV., különszám Gumperz, John J. (1982) Discourse Strategies. Cambridge, Cambridge UP

141

Haarmann, H. J., Just, M. A., Carpenter P. A. (1997) Aphasic Sentence Comprehension as a resource deficit: a computational approach. In: Brain and Language 59, 1997, 76–120. Hernandez A. E., Martinez A., Kohnert K. (2000) In search of the language switch: An fMRI study of picture naming in Spanish-English bilinguals. Brain and Language, Jul, 73, 3421–31. Hitch, G. J., Baddeley, A. D. (1976) Verbal reasoning and working memory. Quarterly Journal of Experimental Psychology 28. 603–621. Hoffmann Ildikó, Németh Dezsõ, Kálmán János (2005) Spontán beszéd Alzheimerkórban. Beszédgyógyítás. (megjelenés alatt) Hoffmann I., Németh D., Kálmán J. (2005) A beszéd idõviszonyai Alzheimer-kórban – egy új diagnosztikai lehetõség féle. Magyar Pszichiátriai Társaság XII. Jubileumi Vándorgyûlés Jankovic, J., Tolosa E. (szerk.) Parkinson’s disease and movement disorders (2 nd edition.) MD: Williams and Wilkins, Baltimore Joanisse, M. F., Seidenberg, M. S. (1998) Specific language impairment: a deficit in grammar or processing. Trends in Cognitive Sciences, Vol. 2., No. 7., 240– 247. Juhász, L., Pléh, Cs., (2001) Többmorfémás szavak megértése a magyarban. In: Pléh, Cs., Lukács, Á. (2001) A magyar morfológia pszicholingvisztikája. Budapest, Osiris. 11–38. Just, Marcel Adam and Carpenter, Patricia A. (1980) A theory of reading: from eye fixation to comprehension. Psychological Review, vol. 87, num. 4., july, 1980 Just, Marcel Adam, Carpenter, Patricia A. (1987) The psychology of reading and language comprehension. Newton, Mass.: Allyn and Bacon. Just, M. A., Carpenter, P. A. (1992) A capacity theory of comprehension: Individual differences in working memory. Psychological Review, Vol. 99. No. 1., 122–149. Just, M. A., Carpenter, P. A. (1996) The Capacity Theory of Comprehension: New Frontiers of Evidence and Arguments. Psychological Review, Vol. 103, No.4., 773–780. Karmiloff-Smith, A. (1998) Development itself is the key to understanding developmental disorders. Trends in Cognitive Sciences, Vol. 2. No.10. 389–398 Katamba, F.(1993) Morphology. London, Macmillan. Kiefer, F. (2000) Strukturális magyar nyelvtan 3. A Morfológia. Szerk.: Kiefer, F. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kiehl, K. A., Laurens, K. R., Liddle, P. F. (2002) Reading anomalous sentences: an event-related fMRI study of semantic processing. Neuroimage 17. 842–850. King, J., Just, M. A. (1991) Individual differences in syntactic processing: The role of working memory. Journal of Memory and Language, 30, 580–602. Kintsch, W., Van Dijk, Teun A. (1983) Hogyan idézünk fel és kivonatolunk történeteket? In: Pléh Cs. (szerk.) Szöveggyûjtemény a pszicholingvisztika tanulmányozásáshoz. Tankönyvkiadó, Bp., 1983. 311–332.

142

Knowlton, B. J., Mangels, J. A., Squire, L.R. (1996) A neostriatal habit learning system in humans. Science 273, 1399–1402. Knowlton, B. J., Squire, L. R., Gluck, M. (1994) Probabilistic classification learning in amnesia. Learning and Memory 1, 106–120. Kolers, P. A. (1966) Reading and talking bilingually. In: American Journal of Psychology, 79, 357–376. Kolers, P. A. (1968) Bilingualism and information processing. In: Scientific American, 218, 78–89. Kónya Anikó (1991) Az emlékezet tartalmi és idõi vizsgálata. In: Bernáth László (szerk.) Kognitív pszichológiai kísérletek, (pp. 39–70) Budapest: Tankönyvkiadó Kostic, Alexandr (1994) Information load constraints on processing inflected morphology. In: Feldman, L. B. (szerk.) Morphological aspects of language processing. Hillsdale, Erlbaum, 319–346. Kroll, J. F., de Groot, A. M. B. (1997) Lexical and Conceptual Memory in the Bilingual: Mapping Form to Meaning in Two Languages. In: Kroll, J. F. & de Groot, A. M. B. (eds) Tutorials in Bilingualism – Psycholinguistic Per-spectives, Lawrence Erlbaum Associates, Mahwah, New Jersey. Kuperberg, G. R., McGuire, P. K., Bullmore, E. T., Brammer, M. J., Rabe-Hesketh, S., Wright, I. C., Lythogoe, D. J., Williams, S. C. R., David, A. S. (2000) Common and distinct neural substrates for pragmatic, semantic, and syntactic processing of spoken sentences: an fMRI study. Journal of Cognitive Neuroscience 12, 321–341. Leonard, B. L. (2000) Children with Specific Language Impairment. Massachusetts: The MIT Press Lukács Ágnes (2005) Language abilities in Williams syndrome. Budapest, Akadémiai Kiadó MacDonald, M. C., Just, M. A., Carpenter P. A. (1992) Working memory constraints on the processing of syntactic ambiguity. Cognitive Psychology, 24, 56–98 Mangels, J. A. (1997) Strategic processing and memory for temporal order in patients with frontal lobe lesions. Neuropsychology 1997 Apr 11:2 207–21  Marslen-Wilson, W., Tyler, R. (1987) Against Modularity, In: Garfield, J. (ed.) Modularity in knowledge representation and natural language processing, MIT Press, Cambridge, MA Marslen-Wilson, W., Tyler, L. K., Waksler, R., Older, L. (1994) Morphology and Meaning in the English Mental Lexicon. In: Psychological Review, Vol. 101, No. 1., 3–33 Martin, R. C. (1995) Working memory doesn’t work: A critique of Miyake et al.’s capacity theory of comprehension deficits. Cognitive Neuropsychology, 1995, vol 12(6), 623–636. Marton Magda (1990) Az olvasás szemmozgásmintái és a kognitív pszichológia. Pszichológia, 1990, (10), 1, 27–49.

143

Marton Magda (1992) Információfeldolgozás szavankénti és folyamatos szövegolvasáskor. Pszichológia, 1992, (12), 2, 155–172. McArthur, G. M., Bishop, D. V. M (2004) Which people with specific language impairment have auditory processing deficits? Cognitive Neuropsychology, 1, 79–94. McCawley, J. D. (1989) A The Sound Pattern of English ismertetése. in: Siptár P. (szerk.) Modern fonológiai szöveggyûjtemény I., Tankönyvkiadó, Budapest. (eredetiben: „The Sound Pattern of English by Noam A. Chomsky and Morris Halle. New York: Harper and Row, 1968.” International Journal of American Linguistics 40, 50–88.) McClelland, J. L., Patterson, K. (2002) Rules or connections in past-tense inflections: what does the evidence rule out? Trends in Cognitive Sciences 6, 465– 472. McClelland, J. (1992) Can Connectionist Models Discover the Structure of Natural Language In Morelli R., Miller Brown W., Anselmi D., Haberlandt, K., Lloyd, D. (l992). Minds. Brains & Computers: Perspectives in Cognitive Science and Artificial Intelligence. Ablex Publishing Corporation, Norwood Meuter, R. F. I., Allport, A. (1999) Bilingual Language Switching in Naming: Asymmetrical Costs of Language Selection. In: Journal of Memory and Language, 40, 25–40. Meyer, M., Friederici, A. D., von Cramon, D. Y. (2000) Neurocognition of auditory sentence comprehension: event related fMRI reveals sensitivity to syntactic violations and task demands. Cognitive Brain Research, 9, 19–33. Middleton, F. A., Strick, P. L. (2000) Basal ganglia output and cognition: evidence from anatomical, behavioral, and clinical studies. Brain and Cognition 42(2), 183–200. Miháltz, Márton (2003) Magyar fõnévi WordNet-ontológia létrehozása automatikus módszerekkel. In: Magyar Számítógépes Nyelvészet Konferencia, Szeged, 153–158. Miller, George A., Richard Beckwith, Christiane Fellbaum, Derek Gross, Katherine J. Miller (1990) Introduction to WordNet: an on-line lexical database. In: International Journal of Lexicography 3 (4), 235–244. Miyake A., Just, M. A., Carpenter, P. A. (1994) A capacity approach to syntactic comprehension disorders: Making normal adults perform like aphasic patients. Cognitive Neuropsychology, 11, 671–717. Miyake A., Just, M. A., Carpenter, P. A. (1994) Working memory constraints on the resolution of lexical ambiguity: Maintaining multiple interpretations in neutral contexts. Journal of Memory and Language, 33,175–202. Miyake, A., Priti, S. (eds) (1999) Models of working memory: Mechanisms of Active Maintenance and Executive Control. Cambridge: Cambridge University Press Moro, A., Tettamanti, M., Perani, D., Donati, C., Cappa, S. F., Fazio, F. (2001) Syntax and the brain: disentangling grammar by selective anomalies. Neuroimage 13(1), 110–118.

144

Murdock, B. B. Jr. (1974) Human Memory: Theory and Data. Erlbaum, Hillsdale. Münte, T. F., Say, T., Clahsen, H., Schiltz K., Kutas, M. (1999) Decomposition of morphologically complex words. In: English evidence from event-related brain potentials, Cognitive Brain Research 7, 241–253. Nairne, J. S. (2002) Remembering over the short-term: The case against the standard model. Annu. Rev. Psychol. 53, 53–81. Navracsis Judit (2000) A kétnyelvû gyermek. Corvina, Budapest Németh Dezsõ, Racsmány Mihály, Kónya Anikó, Pléh Csaba (2001) A munkamemória mérõeljárásai és szerepük a neuropszichológiai diagnosztikában. In: Racsmány Mihály és Pléh Csaba (szerk.) Az elme sérülései. Budapest: Akadémiai Kiadó. Magyar Pszichológiai Szemle Könyvtár IV. 403–416. Németh D., Ivády R. E., Miháltz M., Krajcsi A., Pléh Cs (2006) A verbális munkamemória és morfológiai komplexitás. Magyar Pszichológiai Szemle Newman, A. J., Pancheva, R., Ozawa, K., Neville, H. J., Ullman, M. T. (2001) An event-related fMRI study of syntactic and semantic violations. Journal of Psycholinguistic Research 30(3), 339–364. Ni, W., Constable, R. T., Menci, W. E., Pugh, K. R., Fulbright, R. K., Shaywitz, S. E., Gore, J. C., Shankweiler, D. (2000) An event-related neuroimaging study distinguishing form and content in sentence processing. Journal of Cognitive Neuroscience 12(1), 120–133. Nichols, S., Jones, W., Roman, M. J., Wulfeck, B., Delis, D. C., Reilly, J., Bellugi. U. (2004) Mechanisms of verbal memory impairment in four neurodevelopmental disorders. Brain and Language, 88, 180–189 Nissen, M. J., Bullemer, P. (1987) Attentional requirements of learning: Evidence from performance measures. Cognitive Psychology 19, 1–32. Norman, D. A., Shallice, T. (1986) Attention to action: Willed and automatic control of behavior. In: Davidson, R. J. , Schwarts, G. E., Shapiro, D. (eds) Consciousness and self regulation, Advances in research and theory. (pp. 1–18) Vol. 4. New York, Plenum Press Oakhill, J.(1994) Individual differences in children’s text comprehension. In: Gernsbacher (ed.) Handbook of psycholinguistic, Academic Press, INC. San Diego, California, 1994. 821–848. Parkin, A. J (1998) The central executive does not exist. In: Journal-of-theInternational-Neuropsychological-Society. 1998 Sep; Vol 4(5), 519–525. Pearson, P. P. (ed.) Handbook of reading research. Longman, New York & London, 1984 Perfetti, C. A. and Lesgold, A. M. (1977) Discourse Comprehension and Sources of Individual Differences. In: Just, M. A. and Carpenter (ed.) Cognitive Processes in Comprehension. Lawrence Erlbaum Associates, Publishers, Hillsdale, New Jersey, 1977. 141–185. Pfaff, C. W. (1979) Constraints on language mixing: Intrasentential code-switching and borrowing in Spanish/English. In: Language, 55, 291–318.

145

Pickering, S. J., Gathercole, S. E., Peaker, M. (1998) Verbal and visuospatial shortterm memory in children: evidence for common and distinct mechanism. Memory and Cognition, 26, 1117–1129. Pinker, S. (1991) Rules of language. Science, 253, 530–535. Pinker, S. (1994) A nyelvi ösztön. Typotex, Budapest, 1999 Pinker, S. (1998) Words and rules. Lingua 106, 219–242. Pinker, S., Prince, A. (1988) On language and connectionism: analysis of a parallel distributed processing model of language acquisition. Cognition 28, 73– 193. Pinker, S., Ullman, M. T. (2002) The past and future of the past tense. Trends in Cognitive Sciences 6(11), 456–463. Pléh Csaba (1974) Mondat és emlékezet. I. rész. Magyar Pszichológiai Szemle XXXI. kötet, Új sorozat 15., 24–35. Pléh Csaba (1974) Mondat és emlékezet. II. rész. Magyar Pszichológiai Szemle XXXI. kötet, 2. szám 147–158. Pléh Csaba (1980) A pszicholingvisztika horizontja. Akadémiai Kiadó, Budapest Pléh Csaba (1986) A történetszerkezet és az emlékezeti sémák. Akadémiai Kiadó, Budapest Pléh Csaba, MacWhinney, Brian (1986) Vonatkozó mellékmondatok megértése a magyarban. In: Mûhelymunkák a Nyelvészet és Társtudományai Körébõl, 2, 81–113. Pléh Csaba (1998) A mondatmegértés a magyar nyelvben. Osiris kiadó, Budapest Pléh Csaba (1998b) Bevezetés a megismeréstudományba. Typotex, Budapest Pléh Cs., Lukács Á. (2002) A szabályok és a kettõs disszociációs elv a nyelv agyi reprezentációjában. In: Vizi E. Szilveszter, Altrichter F., Nyíri K. és Pléh Cs. (szerk.) Agy és tudat. BIP: Budapest Pléh Csaba, Palotás Gábor, Lõrik József (2002) Nyelvfejlõdési szûrõvizsgálat. Akadémai Kiadó, Budapest Pléh Cs. (2001) A nyelvi fejlõdés elmaradásának elméletei és a magyar gyermeknyelvi fejlõdés. Gyógypedagógiai Szemle Különszám 1. 12–36. Polonyi T., Németh, D. (2001a) Munkamemória és kétnyelvûség. In: Kampis Gy. (szerk.) Evolúció és Megismerés. Typotex, Budapest Polonyi, T., Németh, D. (2001b) „Egyéni különbségek a kétnyelvûek kódváltásában”. Koferenciaelõadás. MAKOG IX. – Magyar Kognitív Tudományi Társaság IX. Konferenciája, Visegrád Polonyi Tünde (2004) Nyelvi rendszerek kapcsolata kétnyelvûeknél. PhD-disszertáció Poplack, S. (1980) Sometimes I’ll start a sentence in Spanish y termino en Espanol: Towards a typology of code-switching. In Linguistics, 18, 581–618. Prószéky, Gábor, Tihanyi László (1996) Humor – a Morphological System for Corpus Analysis. In: Proceedings of the first TELRI Seminar in Tihany, 149– 158. Racsmány Mihály (1998) A munkamemória alrendszereinek kísérleti vizsgálata. Nem publikált szakdolgozat, ELTE, Budapest

146

Racsmány, M., Lukács, Á., Pléh, Cs., Király, I. (2001) Some cognitive tools for word learning: the role of working memory and goal preference. Behavioral and Brain Sciences, 24, 6, 1115–1117. Racsmány Mihály (2002) Adaptív felejtés: az emlékezeti gátlás szerepe a megismerésben. In: Racsmány Mihály és Kéri Szabolcs (szerk.) Architektúra és patológia a megismerésben. Books in Print, Budapest 2002 Racsmány Mihály (2004) A munkamemória szerepe a megismerésben. Akadémiai Kiadó, Budapest Racsmány Mihály, Lukács Ágnes, Németh Dezsõ, Pléh Csaba (2005) A verbális munkamemória magyar nyelvû vizsgálóeljárásai. Magyar Pszichológiai Szemle, LX. 4. 479–505. Reber, A. S. (1967) Implicit learning of artificial grammars. Journal of Verbal Learning and Verbal Behaviour 6, 855–863. Reber, A. S., Walkenfeld, F. F., Hernstadt, R. (1991) Implicit and Explicit Learning: Individual Differences and IQ. Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, and Cognition, 17, 888–896. Rinne, J. O., Tommola J., Laine, M., Krause, B. J., Schmidt, D., Kaasinen, V., Teras, M., Sipila, H., Sunnari, M. (2000) The translating brain: cerebral activation patterns during simultaneous interpreting. Neuroscience Letters, 294., 85–88. Rodriguez-Fornells, A., Münte T. F., Clahsen H. (2002) Morphological Priming in Spanish Verb Forms: An ERP Repetition Priming Study. Journal of Cognitive Neuroscience 14(3) 443–454. Roediger, H. L. (2003) Reconsidering implicit memory. In: Bowers, J. S. and Marsolek, C. J. (eds) Rethinking implicit memory. Oxford University Press Rubin, G.S., Becker, C.A., Freeman, R.H. (1979) Morphological structure and its effects on visual word recognition. Journal of Verbal Learning and Verbal Behaviour, 18, 757–767. Ruchkin, D. S, Jordan Grafman, Katherine Cameron, Rita S. Berndt (2002) Working Memory Retention Systems: A State of Activated Long-Term Memory. Behavioral and Brain Sciences (BBS) Rugg, M. D. (1999) Functional neuroimaging in cognitive neuroscience. In: Brown, C. M. és Hagoort, P. (eds) The Neurocognition of Language, Oxford University Press, New York, 15–36. Rumelhart, D., McClelland, J. (1986) Parallel distributed processing. Cambridge, Mass., MIT Press Rumelhart, D. E., McClelland, J. L. (1986) On learning the past tenses of English verbs. In: McClelland, J. L., Rumelhart, D. E. & the PDP Research Group (eds) Parallel distributed processing: explorations in the microstructures of cognition. Bradford/MIT Press, Cambridge Schacter, D. L. (1998) Emlékeink nyomában. Háttér Kiadó, Budapest Seidenberg, M. S., Elman, J. L. (1999) Networks are not ‘hidden rules’ Trends in Cognitive Sciences 3, 288–289.

147

Seidler, R. D., Purushotham, A., Kim, S. G., Ugurbil, K., Willingham, D., Ashe, J. (2002) Cerebellum activation associated with performance change but not motor learning. Science 296, 2043–2046. Service, E. (1992) Phonology, working memory, and foreign–language learning. Quarterly Journal of Experimental Psychology, 45A, 21–50. Service, E., Tujulin, A-M. (2002) Recall of Morphologically Complex Forms Is Affected by Memory Task but Not Dyslexia. Brain and Language, 81, 42–54. Smith, E. E., Jonides, J. (1998) Neuroimaging analyses of human working memory. Proc. Natl. Acad. Sci. USA,Vol. 95., 12061–12068. Squire, L. R., Zola, S. M. (1996) Structure and function of declarative and nondeclarative memory systems. Proceedings of the National Academy of Sciences USA 93, 13515–13522. Squire, L. R. (1992) Memory and the hippocampus: A synthesis from findings with rats, monkeys, and humans. Psychological Review 99, 195–231. Stadler and Frensch, ed. (1998) Handbook of implicit learning. Thousand Oaks, CA: Sage Publications Studnitz, R. E. von, Green, D. W. (1997). Lexical decision and language switching. The International Journal of Bilingualism, 1, 3–24. Taft, M. 1979. Recognition on affixed words and the word-frequency effect. Memory and Cognition, 7, 263–272. Thorn, A. S. C., Gathercole S. E. (1999) Language-specific Knowledge and Shortterm Memory in Bilingual and Non-bilingual Children. In The Quarterly Journal of Experimental Psychology, 52(A), 303–324. Thorn, A. S., Gathercole, S. E., Frankish, C. R. (2002) Language familiarity effects in short-term memory: The role of output delay and long-term knowledge. Quarterly Journal of Experimental Psychology, 55A, 1363–1383. Thuma Orsolya, Pléh Csaba (1995). Kétértelmûségek feldolgozása két nyelv között. In: Magyar Pszichológiai Szemle, 51, 28–40. Thuma Orsolya és Pléh Csaba (2001) Kétértelmûség és dekompozíció a magyar nyelvben. In: Pléh, Cs., Lukács, Á. (2001) A magyar morfológia pszicholingvisztikája. Budapest, Osiris. 39–54. Towse, J. N., Hitch, G. J., Hutton, U. (1999) The Resource King is dead! Long live the Resource King! Behavioral and Brain Sciences, Vol. 22, Number 1., 96–97. Trueswell, J. C., Tanenhaus, M. K., Garnsey, S. M. (1994) Semantic influences on parsing: use of thematic role information in syntactic ambiguity resolution. In: Journal of memory and Language, 33, 285–318. Trueswell, J. C, Sekerina, I., Hill, N. M., Logrip, M. L. (1999) The kindergartenpath effect: studying on-line sentence processing in young children. In: Cognition, 73, 89–134. Ullman, M. T. (2004) Contributions of memory circuits to language: the declarative/ procedural model. Cognition 92, 231–270.

148

Ullman, M. T. (2001) A neurocognitive perspective on language: the declarative/ procedural model. Nature Reviews Neuroscience 2, 717–726. Ullman, M. T., Corkin S., Coppola M., Hickok G., Growdon J. H., Koroshetz W. J. Pinker, S. (1997) A Neural Dissociation within Language: Evidence that the Mental Dictionary is Part of Declarative Memory, and that Grammatical Rules Are Processed by the Procedural System. Journal of Cognitive Neuroscience 9, 266–276. Ullman, M. T., Pierpont, E. I. (2004) Specific Language Impairment is not Specific to Language: The Procedural Deficit Hypothesis. Cortex (special issue on “The neurobiology of developmental disorders”, edited by D. Bishop, M. Eckert, and C. Leonard) Van der Lely, H. (1999) Learning from Grammatical SLI: Response to J. B. Tomblin and J. Pandich. Trends in Cognitive Sciences 8(1), 286–288. Váradi, Tamás (2002) The Hungarian National Corpus. In Proceedings of the Second International Conference on Language Resources and Evaluation. Las Palmas, 358–389 Waters, G. S., Caplan D. (1996) The capacity theory of sentence comprehension: critique of Just and Carpenter (1992). Psychological Review, 103, No. 4., 761– 772. Waters, G. S., Caplan D. (2001) Age, working memory, and on-line syntactic processing in sentence comprehension. Psychology and Aging, Vol. 16, No. 1, 128–144. Willingham D. B., Nissen M. J., Bullemer P. (1989) On the development of procedural knowledge. Journal of Experminetal Psychology: Learning, Memory and Cognition 15, 1047–1060. Woodworth, R. S., Schlosberg H. (1986) Kísérleti pszichológia. Akadémiai Kiadó, Budapest Young, A. B., Penney, J. B. (1993) Biochemical and functional organization of the basal ganglia. In: Jankovic, J., Tolosa, E. (eds) Parkinson’s diesease and movement disorders (2nd edition). Williams and Wilkins, Baltimore

149

150

FÜGGELÉK

151

152

1. AZ OLVASÁSITERJEDELEM- (READING SPAN) TESZT MAGYAR VÁLTOZATA

In: Racsmány M., Lukács Á., Pléh Cs., Németh D.: A munkamemória alrendszereinek magyar nyelvû vizsgálóeljárásai (2006)

Válaszlap 1. sorozat

2. sorozat

3.sorozat

2 mondat 3 mondat 4 mondat 5 mondat 6 mondat 7 mondat 8 mondat Összesen: Olvasási terjedelem:

Eljárás A kísérleti személynek hangosan kell felolvasnia a kártyákon lévõ mondatokat, majd az elhangzás sorrendjében kell visszamondania a mondatok utolsó szavát.

153

Példa Kétszavas sorozat

Háromszavas sorozat

Négyszavas sorozat

Hangosan felolvasandó mondatok A róka olyan alaposan kifosztotta a házat, hogy nem maradt más ebédre, mint egy sovány csirke. Lacinak már nagyon magas láza volt, és a torka is bedagadt, mire kifulladva megérkezett az orvos. „A betörõ óvatosan a sötét szobába lépett, és a szíve is megállt ijedtében, mikor felgyulladt a lámpa.” „Amikor elmentem hozzá, nagyon hangosan ordibált az emberekkel, így egybõl tudtam, ki itt a fõnök.” „Gáspár el volt keseredve, hogy lúdtalpa miatt õ az egyetlen legény a faluban, aki nem lehet vitéz.” „Reggel a szerzetes furcsa arcot vágott, mikor ráeszmélt, hogy a toronyból hiányzik az új harang.” „Vilmos macskánk mindennap egy órakor megjelenik a kapuban, mert jól tudja, mikor van az ebéd.” „A megtermett szõke csatár nagy erõvel a kapu felé lõtt, de a csúszós fû miatt mellégurult a labda.” „Tavasszal, amikor sokat esik az esõ, és olvad a hó, mindig kiárad a ház mögött csörgedezõ patak.”

Helyes válasz „csirke, orvos”

„lámpa, fõnök, vitéz”

„harang, ebéd, labda, patak”

Az olvasásterjedelmi teszt mondatainak néhány magyar nyelvû példája

Mondatok 1. Nyaranta, amikor késõ este van, a nyitott ablakon át csak úgy tódul be a madárszó és a kellemes meleg. 2. Szabó Kati nagyon szeret a közeli modern uszodába járni, mert egyik kedvenc idõtöltése az úszás. 3. Vilmos macskánk mindennap egy órakor megjelenik a kapuban, mert jól tudja, mikor van az ebéd. 4. Szulejmán, a török fõvezér megparancsolta, hogy azonnal derítsék ki, hol van a csodatevõ gyémánt. 5. Amikor elmentem hozzá, nagyon hangosan ordibált az emberekkel, így egybõl tudtam, ki itt a fõnök. 6. Az utolsó öltés már réges-régen megvolt, de a varrónõ még mindig nem mondta, hogy elkészült a ruha. 7. A kirándulás alkalmával hiába böngésztük a térképet, szerencsére Panni néni meglátta, hol van a tábla. 8. András elfelejtette behúzni a kéziféket, így a lejtõn legurult, és egy nagy fának ütközött a drága autó. 9. Mivel számozás nem volt és a lámpa sem mûködött, nem tudtunk rájönni, hogy melyik a keresett ajtó.

154

10. Ahogy hátrafordult, rögtön észrevette, hogy a dohányzóasztalon még mindig ott hever a barna táska. 11. Amint felhajtott a széles autóútra és meglátta a szikrázó fényeket, tudta, hogy már nincs messze a város. 12. Mire a három gyerek a szobába ért az ebédlõasztalon már ott gõzölgött a finom, ropogós pulyka. 13. Amikor a puskalövések dörrentek, hatalmas hápogással szállt fel a közeli bokorból egy riadt kacsa. 14. A Földközi-tengeren már hosszú idõ óta garázdálkodik és hajókat támad meg vérszomjas bandájával egy elvetemült kalóz. 15. Tavasszal, amikor sokat esik az esõ, és olvad a hó, mindig kiárad a ház mögött csörgedezõ patak. 16. A sportversenyt eddig minden évben Karcsika nyerte meg, mert a falusi iskolában õ a legerõsebb gyerek. 17. A megtermett szõke csatár nagy erõvel a kapu felé lõtt, de a csúszós fû miatt mellégurult a labda. 18. Édesapám odaállt mögém a viaszgyertyával, hogy jobban látszódjon a titkos naplómba írt betû. 19. Tegnap a rendõrök nem vigyáztak elég éberen a városi börtönben, és késõ éjjel megszökött a híres rabló. 20. Az ebéd utáni nagy mosogatás során anya keze csúszós volt a mosogatószertõl, és leesett a földre egy pohár. 21. A magas fa ágán sziszegett és lassan csúszott a kicsiny madárfészek felé egy hatalmas, vastag kígyó. 22. A kocsmapultnál állt az öreg bányász, rajta bõrkötõje, lámpás az övében, a vállán meg egy csákány. 23. A táncosnõ felugrott a levegõbe, én pedig elkaptam a derekát és éreztem, hogy könnyû, mint a pehely. 24. Az olaj kiömlött, a könyv pedig azon nyomban meggyulladt és már lángolt is, mint a száraz rõzse. 25. Ahogy vállunkon a hátizsákkal felfelé ballagtunk az ösvényen, szép lassan beköszöntött az este. 26. Mivel a bútorokat széthordták a szomszédok, nem maradt más a szobában, mint egy régi asztal. 27. Jancsi elkezdett sírni, mert finom mogyorós csokiját megette a ketrecbõl kinyúló pimasz majom. 28. Hiába várták egész nap kétségbeesetten a fontos üzenetet, csak másnap délután szólalt meg a csengõ. 29. A ruhásszekrény hirtelen felborult és hatalmas robajjal tört darabokra az oldalára szerelt régi tükör. 30. Reggel a szerzetes furcsa arcot vágott, mikor ráeszmélt, hogy a toronyból hiányzik az új harang.

155

31. Felnevetett örömében, mikor meglátta, hogy a szekrény tetején ott van az elveszettnek hitt doboz. 32. A hosszú élet titka a kiegyensúlyozott életmód, a jó közérzeté pedig az egészséges táplálkozás és a gyakori mozgás. 33. Bár sok mindenben különbözött a véleményük, abban egyetértettek, hogy a legillatosabb virág a rózsa. 34. Mire az ellenséges csapatok a kis határ menti városkába értek, már lement a nap és kiürült az utca. 35. Ahogy az állat egyre közelebb ért a sötétben, láttam, hogy nem farkas az, hanem egy megtermett kutya. 36. Az öregasszony még álldogált egy ideig a parton, de aztán belátta, hogy aznap már nem jön a hajó. 37. Ahogy egyre gyorsabban rohant, saját lihegésétõl nem hallotta, hogy a nyomában már ott van a másik futó. 38. Elõször azt gondolta, hogy végre húst eszik, de késõbb rádöbbent, hogy az bizony csak tészta. 39. A kirándulók gyakran nem oltják el maguk után a tüzet, így sajnos nagyon könnyen kigyullad az erdõ. 40. Éppen búvárkodni készülõdtem, amikor észrevettem, hogy a hajó mellett ott úszik egy hatalmas cápa. 41. Gáspár el volt keseredve, hogy lúdtalpa miatt õ az egyetlen legény a faluban, aki nem lehet vitéz. 42. A betörõ óvatosan a sötét szobába lépett és a szíve is megállt ijedtében, mikor felgyulladt a lámpa. 43. A sok éhes ragadozó és a betegségek miatt néhány év alatt teljesen elnéptelenedett a bájos sziget. 44. Szinte mindenki adakozott az egyháznak, hogy végre felépüljön a fõtéren a várva várt új torony. 45. A vezetõség egy teljes héten át vitatkozott, mégsem tudták eldönteni, hogy ki legyen az új elnök. 46. Nagyon nehezen boldogult a fordítással, mert a szöveg nehéz volt és nem volt nála rendes szótár. 47. A nagy havazás és a sûrû köd miatt igen sok baleset volt, így több mint három órát késett a vonat. 48. Lacinak már nagyon magas láza volt és a torka is bedagadt, mire kifulladva megérkezett az orvos. 49. A híres gengszternek hiába voltak drága ügyvédei és befolyásos barátai, mégis elítélte a bíró. 50. Rögtön látszott, hogy kisgyerek van a háznál, mert az ablakban ott lógott a frissen mosott pólya. 51. Nagyon késõn keltek fel, így a nagy rohanásban nem vették észre, hogy bekapcsolva maradt a tévé.

156

52. Az idén rengeteg esõ esett és sok napsütés volt, ezért lett olyan hatalmas és finom a kertünkben a borsó. 53. Nem tudtunk rájönni, hová tûnt a kutyám, míg fel nem fedeztük, hogy az út alatt van egy régi barlang. 54. Mikor meglátta a bizonyítványomat, apám mérgében akkorát csapott az asztalra, hogy kiborult a cukor. 55. Egész éjjel azt álmodta, hogy nagyon fázik és csak reggel vette észre, hogy a földön van a pokróc. 56. A kismedve mohón felfalt mindent elsõ este, és másnap szomorúan látta, hogy nem maradt több málna. 57. Mivel állandóan esett az esõ, be kellett látnom, hogy végre elkelne a ruhatáramba egy vízhatlan cipõ. 58. A róka olyan alaposan kifosztotta a házat, hogy nem maradt más ebédre, mint egy sovány csirke.

157

2. A MUNKAMEMÓRIA ÉS MONDATMEGÉRTÉS KAPCSOLATÁT VIZSGÁLÓ KÍSÉRLETEK MONDATANYAGA (3. FEJEZET)

I. Alap A riporter, aki a focistát megverte, bocsánatot kért. A riporter, akit a focista megvert, bocsánatot kért. A lány, aki szerette Pistit, könyvet olvasott. A lány, akit szeretett Pisti, könyvet olvasott. A férfi, aki megcsókolta Marit, magas volt. A férfi, akit megcsókolt Mari, magas volt. A gyerek, aki megsimogatta a lányt, elment iskolába. A gyerek, akit megsimogatott a lány, elment iskolába. A katona, aki leszúrta a hadnagyot, börtönbe került. A katona, akit leszúrt a hadnagy, börtönbe került. A lány, aki pénzt adott, elment haza. A lány, akinek pénzt adtam, elment haza. A macskám kergette a kutya. A macskámat kergette a kutya. A labdám kergette a kutya. A labdámat kergette a kutya. A lányom elrabolta András. A lányomat elrabolta András. A pénzem elrabolta András. A pénzemet elrabolta András.

158

A kutyám széttépte a macska. A kutyámat széttépte a macska. A ruhám széttépte a macska. A ruhámat széttépte a macska. A kulcsot odaadtam Jánosnak a sofõrének. A kulcsot odaadtam János sofõrének. A kulcsot odaadtam az autónak a sofõrének. A kulcsot odaadtam az autó sofõrének. A farkas megharapta macska fehér volt. A gyerek eldobta kavics a patakba esett. A kutya megrágta csont az udvaron van. A medve megette málna édes volt.

II. Szintaktikailag komplex mondatok Tegnap láttam, amikor a tévé mutatta, hogy a riporter, aki a focistát megverte, bocsánatot kért. Tegnap láttam, amikor a tévé mutatta, hogy a riporter, akit a focista megvert, bocsánatot kért. Csaba azt mondta, amikor a buszon ültünk, hogy a lány, aki szerette Pistit, könyvet olvasott. Csaba azt mondta, amikor a buszon ültünk, hogy a lány, akit szeretett Pisti, könyvet olvasott. A szobában olvastam, amikor esett a hó, hogy a férfi, aki megcsókolta Marit, magas volt. A szobában olvastam, amikor esett a hó, hogy a férfi, akit megcsókolt Mari, magas volt. Hallottam egy dalt, ami arról szólt, hogy a gyerek, aki megsimogatta a lányt, elment iskolába. Hallottam egy dalt, ami arról szólt, hogy a gyerek, akit megsimogatott lány, elment iskolába. 159

Amikor vihar volt, a rádió bemondta, hogy a katona, aki leszúrta a hadnagyot, börtönbe került. Amikor vihar volt, a rádió bemondta, hogy a katona, akit leszúrt a hadnagy börtönbe került. Amikor kimentem a boltból, távolról láttam, hogy a lány, aki pénzt adott, elment haza. Amikor kimentem a boltból, távolról láttam, hogy a lány, akinek pénzt adtam, elment haza. Amikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy a macskám kergette a kutya. Amikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy a macskámat kergette a kutya. Amikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy a labdám kergette a kutya. Amikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy a labdámat kergette a kutya. A vonaton voltam, amikor olvastam, hogy a lányom elrabolta András. A vonaton voltam, amikor olvastam, hogy a lányomat elrabolta András. A vonaton voltam, amikor olvastam, hogy a pénzem elrabolta András. A vonaton voltam, amikor olvastam, hogy a pénzemet elrabolta András. A feleségem mondta, amikor kimentem az udvarra, hogy a kutyám széttépte a macska. A feleségem mondta, amikor kimentem az udvarra, hogy a kutyámat széttépte a macska. A feleségem mondta, amikor kimentem az udvarra, hogy a ruhám széttépte a macska. A feleségem mondta, amikor kimentem az udvarra, hogy a ruhámat széttépte a macska. Tegnap, amikor zuhogott, eszembe jutott, hogy a kulcsot odaadtam Jánosnak a sofõrének. Tegnap, amikor zuhogott, eszembe jutott, hogy a kulcsot odaadtam János sofõrének. Tegnap, amikor zuhogott, eszembe jutott, hogy a kulcsot odaadtam az autónak a sofõrének. Tegnap, amikor zuhogott, eszembe jutott, hogy a kulcsot odaadtam az autó sofõrének.

160

Pisti mondta, amikor az egyetemen voltam, hogy a farkas megharapta macska fehér volt. Éppen napoztam, amikor észrevettem, hogy a gyerek eldobta kavics a patakba esett. Fáradt voltam, amikor a gyerek azt mondta, hogy a kutya megrágta csont az udvaron van. Nyáron, amikor az erdõben zöld volt minden, a medve megette málna édes volt.

III. Morfológiailag komplex mondatok A riporterei, akik a focistáimat megverték, bocsánatot kértek. A riporterei, akiket a focistáim megvertek, bocsánatot kértek. A lányaink, akik szerették Pistijét, könyvet olvastak. A lányaink, akiket szeretett Pistije, könyvet olvastak. A férfijeink, akik megcsókolták Marijait, magasak voltak. A férfijeink, akiket megcsókoltak Marijai, magasak voltak. A gyerekeik, akik megsimogatták a lányainkat, elmentek iskolába. A gyerekeik, akiket megsimogattak a lányaink, elmentek iskolába. A katonái, akik leszúrták a hadnagyainkat, börtönbe kerültek. A katonái, akiket leszúrtak a hadnagyaink, börtönbe kerültek. A lányaid, akik pénzt adtak, elmentek haza. A lányaid, akiknek pénzt adtak, elmentek haza. A macskáim kergették a kutyáik. A macskáimat kergették a kutyáik. A labdáim kergették a kutyáik. A labdáimat kergették a kutyáik. A lányaim elrabolta András. A lányaimat elrabolta András. A pénzeim elrabolta András. A pénzeimet elrabolta András. 161

A kutyáim széttépték a macskái. A kutyáimat széttépték a macskái. A ruháim széttépték a macskái. A ruháimat széttépték a macskái. A kulcsaitokat odaadtam Jánosnak a sofõrének. A kulcsaitokat odaadtam János sofõrének. A kulcsaitokat odaadtam az autónak a sofõrének. A kulcsaitokat odaadtam az autó sofõrének. A farkasod megharapta macskáink fehérek voltak. A gyerekük eldobta kavicsaitok a patakba estek. A kutyád megrágta csontjaik az udvaron vannak. A medvém megette málnáitok édesek voltak.

162

3. A SZÖVEGMEGÉRTÉS-KÍSÉRLETBEN HASZNÁLT SZÖVEGEK ÉS A MEGÉRTÉST ELLENÕRZÕ KÉRDÉSEK (4. FEJEZET)

1. szöveg Gézengúzék Cirmos Cicája éppen elgondolkozó hangulatban lógatta le a farkát a konyhaszekrény tetejérõl. Az egerek éppen egy kis sajtdarabra találtak rá a szürke konyhakövön. Izgatottan cincogtak, ide-oda rohangásztak , láthatóan azt akarták eldönteni, hogy ki egye meg ezt a most talált kincset. Hogy miért nem rohanták le azonnal a sajtdarabot, és ették meg együtt, azt nem tudni. De ki érti ezeket a kis jószágokat? Egész nap csak szaladgálnak, semmi értelmeset nem csinálnak. Nem pihennek, nem nyújtózkodnak egy nagyot, nem alszanak a meleg kályha mellett csendes, téli estéken. Ezek állandóan csak kis morzsákon, elgurult sajt- vagy szalámidarabon stresszelnek. „Hiába, nem tudnak élni...!”– gondolta, és nagyot ásított.

Kérdések Mit csinált Cirmos Cica a szekrény tetején? Miért cincogtak izgatottan az egerek? Hol voltak az egerek? Kihez tartozott a cica? Min stresszelnek állandóan az egerek? Miért nem ette meg az egereket a macska? Mi volt az oka, hogy ide-oda rohangásztak az egerek? Mi az értelmes tennivaló a macska szerint?

1. szöveg Mr. Dracula óvatosan bújt ki a koporsójából azon a hûvös novemberi éjszakán. Lopakodó léptekkel közeledett a temetõ kijárata felé. Már éppen kijutott volna a temetõ legrégebbi részébõl, ahol több száz éves kripták is 163

találhatók, amikor hirtelen egy sírból kinyúló kéz rátekeredett a bokájára. Orra esett és szitkozódva tápászkodott fel. Pont ezt akarta elkerülni, ugyanis nem szeretett volna a kéz tulajdonosával találkozni. A másik azonban annál inkább vele. Az illetõ egyébként egy zombi volt, aki mostanában rászokott az emberi vérre, ezért pár napja minden éjjel csatlakozott hozzá. Dracula nem akart összeveszni vele, mert egy zombi sok kellemetlenséget tud okozni egy vámpírnak. Ezért sosem utasította vissza, bár gyakran megzavarta õt a munkában. Ehhez a mesterséghez sok-sok türelemre, némi eleganciára és csáberõre van szükség. A zombi ezek közül egyikkel sem rendelkezett, sõt inkább elijesztette az embereket a kinézetével. Amikor együtt mentek, mindig kevesebb zsákmányra számíthattak. Pedig Mr. Draculának nagy szüksége volt mostanában a friss vérre, leginkább zsenge, fiatal lányokból származóra, mert pár napja nem érezte jól magát. Azt hitte, azért van, mert influenzával fertõzõtt vért vacsorázhatott egyik éjjel. Az éjszakai kaland után másnaposan ébredt, fájt a feje. Elõször nem emlékezett rá, hogyan került vissza az éjszaka a koporsójába. Késõbb néhány emlék az eszébe jutott. Felrémlett neki, hogy a zombi megint azt akarta, hogy a település kocsmája felé menjenek, és végül meggyõzte, hogy egy onnan kijövõ emberre vessék magukat. Nem volt csábítás, behálózás, aminek eredményeként az áldozat már önként nyújtja a nyakát. Dracula nem szerette ezt, de úgy érezte magát, mintha hetek óta nem jutott volna vérhez, és ezért sürgõsen szüksége volt rá. Megint fájdalom hasított a fejébe. Megfogadta, hogyha még egyszer vele akar jönni a másik, akkor inkább a temetõben marad, és aznap éjjel nem eszik. Mindig ugyanez történt ugyanis, amikor a zombi vele tartott. Mr. Dracula hirtelen a nyakához kapott. Az is megfájdult. Harapásnyomot tapogatott ki az ujjaival. Ekkor rájött mindenre. Fel akart állni, hogy bosszút álljon, de már nem bírt, túl gyenge volt.

Kérdések Miért volt másnapos Mr. Dracula? Mire jött rá? Miért akarta a zombi, hogy részeg emberre támadjanak? Miért nem akart nagy zajt csapni Mr. Dracula? Milyen éjszakán indult vadászni? Honnan bújt ki a zombi keze? 164

Milyen zsákmányra vágyott Mr. Dracula? Hova tekeredett a zombi keze? Mire van szükség ehhez a mesterséghez?

2. szöveg Egy loncsos-bozontos kutya ment a sivatagban. Már három napja volt, hogy eltévedt és nem talált vissza a családjához. Azóta nem ivott és nem evett. Nagy kínnal húzta maga után a lábait, végtelen nagy erõfeszítéssel emelte fel egyiket a másik után. De õ túl volt már azon, hogy a fájdalmát, a fáradtságát érezze. Kutyalelkében nem itt a száraz, könyörtelenül sivár és végtelen sivatagban járt: Otthon volt újra a kutyaanyukájánál, aki mindig egy zaftos csontot ropogtatott a kedvenc tölgyfája alatt. A kutyának nagyon hiányzott az anyukája, amikor rágondolt könny lepte el a szemét. Elképzelte, ahogy kétségbeesve kereshetik õt az anyukája és a testvérei. Ahogy idáig jutott a gondolataiban, nagyon messze megpillantott két közeledõ fekete pontot a sárga homoktengerben. De mégsem kezdhetett el örülni, reménykedve csaholni, mert félt, hogy ezek hátha csak délibábok. Ezért újra az emlékeibe menekült. Megint látta magát, ahogy otthon a kutyatestvérkéivel rohangászik, húzgálják, cibálják egymás fülét-farkát. Heten voltak és az udvar mindig tõlük visszhangzott. Néha kijött a gazda a házból, rendet teremtett közöttük: egyik kezével szétszedte a civakodókat, a másik kezével pedig simogatta õket. Bármilyen csintalanok voltak is, bármennyire rosszat tettek, sosem kaptak többet egy kis orraütésnél. A legrosszabb úgyis a kedves simogatások elmaradása volt. Hirtelen feltûnt neki, hogy az eddigi két pont valóban közeledik és egyre nagyobbak lettek. Most már mindkettõ kutyaalakot öltött. Reszketni kezdett örömében, hátha tudnak segíteni neki a közeledõ alakok. A találkozás után tovább bandukolt a megfelelõ irányba, és újra az otthonára gondolt. Esténként, amikor a környék elcsendesült, és a Gazda a házban leült a nagy zöld foteljába, akkor mindig oda lehetett menni egy kis kedvességért, játékért, sõt néha a déli maradék legfinomabb falatkái is elõkerültek. Ilyenkor a tölgy alatt sem lehetett látni senkit, mert mindenkori õrzõje is becammogott, és kényelmesen elhelyezkedett a lábánál, ahova csak õ telepedhetett le. 165

Mintha pálmafákat pillantott volna meg a láthatáron. A fejét hirtelen felkapta, az orrát a szélbe dugta, a fülét hegyezte. Egy kis vízszagot, csendes vízcsobogást hozott a szél.

Kérdések Mit csinált mindig a kutya anyukája? Mióta nem evett és nem ivott a kutya? Milyen színû volt a Gazda fotelja? Mit ettek este? Mi volt a legrosszabb büntetés? Ki ülhetett le a Gazda lábához? Mi történhetett a találkozáskor? Miért gondolt vissza a családjára a kutya? Meghalt-e végül a kutya a sivatagban?

166

Philosophiae Doctores A sorozatban megjelent kötetek 1. A. O. FRANK: The Philosophy of Virginia Woolf  2. PETÕCZ ÉVA: A nyelvi hiány fogalmának szövegtani értelmezése 3. ANDREA IMREI: Oniromancia – Análisis de símbolos en los cuentos de Julio Cortázar 4. Á. I. FARKAS: Will’s Son and Jake’s Peer – Anthony Burgess’s Joycean Negotiations 5. DÓRA FAIX: Horatio Quiroga como autor implícito 6. FEKETÉNÉ SZAKOS ÉVA: A felnõttek tanulása és oktatása – új felfogásban 7. CZETTER IBOLYA: Márai Sándor naplóinak nyelvi világa a retorikai alakzatok tükrében 8. GABRIELLA MENCZEL: Incipit y subtexto en los cuentos de Julio Cortázar y Abelardo Castillo 9. LÁSZLÓ VASAS: Ahondar deleitando: lecturas del Lazarillo de Tormes 10. JUDIT NÉNYEI: Thought Outdanced – The Motif of Dancing in Yeats and Joyce 11. TÖRÖK TAMÁS: Zoboralja földrajzi nevei a történeti térképek tükrében 12. ÁGNES CSELIK: El secreto del prisma – La ciudad ausente de Ricardo Piglia 13. JENEY ÉVA: A metafora és az elbeszélés bölcselete – Paul Ricoeur irodalomelmélete 14. MARÍA GERSE: Niveles narrativos en Todo verdor perecerá de Eduardo Mallea 15. DÓRA JANZER CSIKÓS: “Four Mighty Ones Are in Every Man” – The Development of the Fourfold in Blake 16. ZSUZSANNA CSIKÓS: El problema del doble en Cambio del piel de Carlos Fuentes 17. DR. RICHARD J. LANE: Functions of the Derrida Archive: Philosophical Receptions 167

18. HANSÁGI ÁGNES: Klasszikus – korszak – kánon 19. ÉVA PÉTERI: Victorian Approaches to Religion as Reflected in the Art of the Pre-Raphaelites 20. JUHÁSZ LAJOS: A közgazdasági feltételek és az agrárvállalkozások beruházási lehetõségei 21. KATALIN G. KÁLLAY: Going Home Through Seven Paths to Nowhere: Reading Short Stories by Hawthorne, Poe, Melville and James 22. ZOLTÁN SIMON: The Double-Edged Sword: The Technological Sub lime in American Novels between 1900 and 1940 23. F. LASSÚ ZSUZSA: Barátok és barátnõk – együtt és egymás ellen 24. RACSMÁNY MIHÁLY: A munkamemória szerepe a megismerésben 25. NÓRA WENSZKY: Secondary Stress in English Words 26. BORS EDIT: Az idõ poétikája az önéletírásban 27. NÁBRÁDY MÁRIA: Az érzelmek a tranzakcióanalitikus szemszögébõl 28. JUDIT KISS-GULYÁS: The Acquisition of English Restrictive Relative Clauses by Hungarian Learners of English 29. PÁTROVICS PÉTER: Az aspektus története és tipológiája 30. NÉMETH MIKLÓS: Nyelvjárás, beszélt nyelv és spontánsztenderdizációs törekvések a XVIII. századi szegedi írnoki nyelvváltozatban 31. KATALIN MÓNOS: Learner Strategies of Hungarian Secondary Grammar School Students 32. KENESEI ZSÓFIA: A kapcsolati marketing jelentõsége a kereskedelmi banki tevékenységben 33. HARRO GRABOLLE: Verdun and the Somme 34. BORBÉLY JUDIT: The Reality of the Unreal –The city as metaphor in Henry James and his contemporaries 35. STEKLÁCS JÁNOS: Funkcionális analfabetizmus a hipotézisek, tények és számok tükrében 36. RITA HORVÁTH: “Never Asking Why Build–Only Asking Which Tools”: Confessional Poetry and the Construction of the Self 37. BENEDEK GÁBOR: Evolúciós gazdaságok szimulációja 38. JANKY BÉLA: Szolidaritás és jóléti preferenciák 39. BERETZKY ÁGNES: Scotus Viator és Macartney Elemér: Magyarországkép változó elõjelekkel (1905–1945) 40. MARJAINÉ SZERÉNYI ZSUZSANNA: A feltételes értékelés alkalmazhatósága Magyarországon 41. DEÁK ANDRÁS: Az orosz külpolitikai gondolkodás története (1992–1997) 42. CONSTANTINOVITSNÉ VLADÁR ZSUZSANNA: A latin nyelvû magyar nyelvészeti irodalom terminusai 168

43. UGLYAI GYÖRGY: Személyzeti marketing 44. GÉCSEG ZSUZSANNA: A francia nyelvû argumentum pozíciójú NP determinánsainak szintaxisa és szemantikája 45. GINTLI TIBOR: „Valaki van, aki nincs” – Személyiségelbeszélés és identitás Krúdy Gyula regényeiben

169