Philosophiae Doctores

Philosophiae Doctores A sorozatban megjelent kötetek 1. A. O. FRANK: The Philosophy of Virginia Woolf 2. PETÕCZ ÉVA: A nyelvi hiány fogalmának szövegtani értelmezése 3. ANDREA IMREI: Oniromancia – Análisis de símbolos en los cuentos de Julio Cortázar 4. Á. I. FARKAS: Will’s Son and Jake’s Peer – Anthony Burgess’s Joycean Negotiations 5. DÓRA FAIX: Horacio Quiroga como autor implícito   6. FEKETÉNÉ SZAKOS ÉVA: A felnõttek tanulása és oktatása – új felfogásban   7. CZETTER IBOLYA: Márai Sándor naplóinak nyelvi világa a retorikai alakzatok tükrében   8. GABRIELLA MENCZEL: Incipit y subtexto en los cuentos de Julio Cortázar y Abelardo Castillo   9. LÁSZLÓ VASAS: Ahondar deleitando: Lecturas del Lazarillo de Tormes 10. JUDIT NÉNYEI: Thought Outdanced – The Motif of Dancing in Yeats and Joyce 11. TÖRÖK TAMÁS: Zoboralja földrajzi nevei a történeti térképek tükrében 12. ÁGNES CSELIK: El secreto del prisma – La ciudad ausente de Ricardo Piglia 13. JENEY ÉVA: A metafora és az elbeszélés bölcselete – Paul Ricoeur irodalomelmélete 14. MARÍA GERSE: Niveles narrativos en Todo verdor perecerá de Eduardo Mallea 15. DÓRA JANZER CSIKÓS: “Four Mighty Ones Are in Every Man” 16. ZSUZSANNA CSIKÓS: El problema del doble en Cambio de piel de Carlos Fuentes 17. DR. RICHARD J. LANE: Functions of the Derrida Archive: Philosophical Receptions 18. HANSÁGI ÁGNES: Klasszikus–Korszak–Kánon 19. ÉVA PÉTERI: Victorian Approaches to Religion as Reflected in the Art of the PreRaphaelites 20. JUHÁSZ LAJOS: A közgazdasági feltételek és az agrárvállalkozások beruházási lehetõségei 21. KATALIN G. KÁLLAY: Going Home Through Seven Paths to Nowhere: Reading Short Stories by Hawthorne, Poe, Melville and James 22. ZOLTÁN SIMON: The Double-Edged Sword: The Technological Sublime in American Novels between 1900 and 1940 23. F. Lassú ZSUZSA: Barátok és barátnõk – együtt és egymás ellen 24. RACSMÁNY MIHÁLY: A munkamemória szerepe a megismerésben 25. WENSZKY NÓRA: Secondary Stress in English Words

2

Bors Edit

Az idõ poétikája az önéletírásban Rousseau, Gide, Sartre önéletírásának szövegnyelvészeti – pragmatikai elemzése

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 3

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akkrt.hu www.szakkonyv.hu

Elsõ magyar nyelvû kiadás: 2004

© Bors Edit, 2004

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is.

4

TARTALOM

Elõszó

..................................................................................................................

9

I. Módszertani alapvetések ...................................................................................... 1. Interdiszciplináris szemlélet ............................................................................ 1.1. Az interdiszciplináris szemlélet jogosultsága az önéletírás megközelítésében ..................................................................................... 1.2. Az elméleti háttér áttekintése ................................................................... 1.2.1. Pragmatika ...................................................................................... 1.2.2. Stilisztika ........................................................................................ 1.2.3. Poétika .......................................................................................... 1.2.3.1. Metszetviszonyok .............................................................. 1.2.3.2. A narratológia hatása ........................................................ 1.2.4. Mûfajelmélet és nyelvészet ............................................................ 1.2.5. Szövegnyelvészet ........................................................................... 1.2.5.1. Mikrostruktúra – makrostruktúra...................................... 1.2.5.2. Szövegtipológiák .............................................................. 1.2.5.3. Szekvenciális szervezõdés ................................................ 1.2.5.4. Demarkáció ....................................................................... 2. A corpus általános jellemzése: az önéletírás poétikai és nyelvészeti megközelítései .......................................................................................... 2.1. Az önéletírás poétikája ............................................................................. 2.1.1. Az önéletírás mûfaji meghatározásai ............................................. 2.1.1.1. Egy klasszikus definíció ................................................... 2.1.1.2. Az önéletírás és a rokon mûfajok ..................................... 2.1.2. Az önéletírás kompozicionális sajátosságai ................................... 2.1.2.1. Retrospekció és instrospekció .......................................... 2.1.2.2. A perspektívák játéka ....................................................... 2.1.2.3. Szándék és igazság ........................................................... 2.1.2.4. Az én ábrázolása ............................................................... 2.2. Az önéletírás nyelvészeti megközelítése.................................................. 3. A vizsgálati módszer ....................................................................................... 3.1. A prototípus elve ...................................................................................... 3.2. Elsõdleges szervezõ elv: az idõ kategóriája .............................................

11 11 11 11 13 13 15 15 15 16 18 18 19 21 22 23 23 23 23 25 27 27 29 31 32 32 33 33 34

Jegyzetek ..................................................................................................................

40

II. A szekvenciális és pragmatikai szervezõdés paramétereinek vizsgálata az önéletrajzi corpusban ..................................................................... 1. A prototipikus szekvenciák jellemzõi .............................................................

51 51 5

1.1. Narratív szekvencia .................................................................................. 1.1.1. Általános globális jellemzõk .......................................................... 1.1.2. Általános lokális jellemzõk ............................................................ 1.1.2.1. Igeidõk .............................................................................. 1.1.2.2. Személyes névmások ........................................................ 1.1.2.3. Határozók .......................................................................... 1.1.3. Modalitás ........................................................................................ 1.1.3.1. Lexikai jegycsoport .......................................................... 1.1.3.2. Szintaktikai jegycsoport ................................................... 1.1.4. Anticipáció és retrospekció ............................................................ 1.1.4.1. Anticipáció ........................................................................ 1.1.4.2. Retrospekció ..................................................................... 1.1.4.3. Metanyelvi elemek ............................................................ 1.1.5. Univerzum-indikátorok .................................................................. 1.1.6. Narratív tónus ................................................................................. 1.1.6.1. Az ironikus tónus .............................................................. 1.1.6.2. Az elégikus tónus .............................................................. 1.1.6.3. Az affektív tónus ............................................................... 1.1.6.4. A bohózati tónus ............................................................... 1.1.7. Polifonikus jelenségek ................................................................... 1.1.7.1. A fõhõs és mások szavainak keveredése .......................... 1.1.7.2. A narrátor és a fõhõs szavainak összemosódása .............. 1.1.7.3. Mások szavainak megjelenítése ........................................ 1.2. Leíró szekvencia ....................................................................................... 1.2.1. Általánosságok ............................................................................... 1.2.2. A leírás belsõ mûködése – szerkezeti jellemzése .......................... 1.2.3. A leírás szerepe a narráció globális mûködésén belül ................... 1.2.3.1. A leírás modalizálása ........................................................ 1.2.3.2. A leírás narrativizálása ..................................................... 1.3. Magyarázó szekvencia.............................................................................. 1.4. Érvelõ szekvencia ..................................................................................... 1.5. Dialogikus szekvencia .............................................................................. 1.5.1. A fõhõsre fókuszált dialógus .......................................................... 1.5.2. A narrátorra fókuszált dialógus ...................................................... 2. A szekvenciák együttes elõfordulásának vizsgálata ........................................ 2.1. A demarkáció jelensége ............................................................................ 2.1.1. Általánosságok .............................................................................. 2.1.2. A leírás demarkációs rendszere ...................................................... 2.1.3. A narratív szekvencia demarkációs jegyei ..................................... 2.1.3.1. A beágyazott narratív szekvencia demarkációs jegyei ..... 2.1.3.2. Az egymást követõ narratív szekvenciák demarkációs jegyei ................................................................................. 2.2. Homogén szekvenciális szervezõdések .................................................... 2.3. Heterogén szekvenciális szervezõdések ................................................... 2.3.1. Beágyazott szekvenciális szerkezetek ............................................ 2.3.1.1. A [narratív [dialogikus]] szerkezet ................................... 2.3.1.2. A [magyarázó [narratív]] szerkezet .................................. 2.3.1.3. A [magyarázó [leíró]] szerkezet ....................................... 6

51 52 53 54 64 69 70 71 75 76 76 77 79 80 83 84 87 88 90 92 92 94 96 101 101 101 103 103 105 108 109 109 110 112 114 114 114 115 118 118 119 119 121 122 122 122 123

2.3.2. Keveredõ szekvenciális szerkezetek .............................................. 2.3.2.1. A [narratív [magyarázó]] szerkezet .................................. 2.3.2.2. A [narratív [dialogikus]] szerkezet ................................... 2.3.2.3. A [narratív [leíró]] szerkezet ............................................

125 125 126 126

Jegyzetek ..................................................................................................................

128

III. Összegzés ........................................................................................................... 1. A vizsgált paraméterek jellemzõinek összegzése ........................................... 1.1. A múlt univerzuma ................................................................................... 1.2. A jelen univerzuma ................................................................................... 1.3. Az alternáció ............................................................................................. 2. Rousseau, Gide és Sartre önéletírásának összevetése a vizsgált paraméterek alapján ........................................................................................ 2.1. Rousseau ................................................................................................... 2.2. Gide .......................................................................................................... 2.3. Sartre ......................................................................................................... 3. Mûfaji összehasonlítás. Gide Si le grain ne meurt és L’Immoraliste c. mûveinek összehasonlítása a vizsgált paraméterek alapján ............................

133 133 133 134 134

Jegyzetek ..................................................................................................................

146

Konklúzió .................................................................................................................

147

Rövidítések jegyzéke ................................................................................................

149

Bibliográfia ...............................................................................................................

151

136 136 138 138 140

7

8

ELÕSZÓ „J’ai aimé l’immensité du champ qui s’ouvrait devant moi: je pouvais, sans perdre le bénéfice de travaux antérieurs, changer constamment d’objet. Rien d’étroit ni de limité : l’autobiographie amène à s’ouvrir à d’autres disciplines, essentiellement psychanalyse et psychologie, sociologie, histoire. D’où de nombreux contacts. Elle permet d’allier l’attention à soi à l’écoute d’autrui.” (P. Lejeune)

Az önéletírás kutatása több tudományterület hatáskörébe is tartozik, legmeghatározóbbak azonban az irodalomkritikai és poétikai elemzések. A pszichológia az önéletrajzi emlékezet vizsgálata felõl jut el az önéletrajzi produktumig, míg a nyelvészet csak néhány részprobléma érintésére vállalkozik. Ez a sajátos helyzet magyarázza azt, hogy a téma kutatásának – a nyelvészeti leírások hiányossága és a pszichológiai vizsgálatok specifikussága miatt – a kezdõ lökést az irodalomkritika és a poétika adta. Ezen területek tanulmányozása egyértelmûvé tette, hogy a különbözõ tudományágak gyakran kalandoznak más tudományágak területére, vagy azok határát súrolják. A irodalomkritikai és poétikai elemzések mind pszichológiai, mind nyelvészeti jelenségeket igyekeznek figyelembe venni, ám mindeközben nem véve tudomást az adott területeken folyó kutatásokról. A tudományterületek közötti kommunikáció hiányát ellensúlyozandó, jelen tanulmány a három diszciplína integrálására törekszik, oly módon, hogy kiindulópontként az irodalomkritikai és poétikai elképzeléseket választja, amelyeknek elsõsorban nyelvészeti vonatkozásait szándékozik felderíteni, a pszichológiai megfigyeléseket pedig csupán magyarázó elvként hasznosítja. Az irodalmi-poétikai szakirodalom közös vonása, hogy az önéletírás legfõbb sajátosságát az idõhöz való sajátos viszonyulásában látja, nevezetesen, hogy az önéletírás egy kettõs temporalitásból építkezik. A jelenséget a legtöbb szakirodalom mint a múlt és jelen összecsúszását vagy váltakozását írja le. Ennek a folyamatnak a szövegben számos tetten érhetõ nyoma van, azonban a szórványos példákon kívül ezek szisztematikus feltárása többnyire elmarad. A tanulmány ezt a hiányt kívánja pótolni oly módon, hogy segítségül hívja azon nyelvészeti és határterületet képezõ diszciplínákat, amelyek érdekeltek az irodalmi szöveg elemzésében. A leginkább befogadó tudományágnak a szövegnyelvészet bizonyult, amely alkalmas globális és lokális nyelvi jegyek együttes kezelésére, miközben támaszkodik a hagyományos nyelvészet, a stilisztika, a narratológia és a pragmatika fogalmi apparátusára. A tanulmány interdiszciplináris szemlélete leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem elégszik meg a különbözõ diszciplínák fogalmainak összefüggésbe hozásával, hanem megpróbál a nyelvészeti elemzés számára is operatívvá tenni olyan fogalmakat, amelyek hagyományosan vizsgálati körén kívül esnek. Az egyik legfontosabb ilyen természetû fogalom a narratológiából kölcsönzött (idõi) nézõpont fogalma, amely egyrészt az önéletírás legfõbb szervezõ elve, amely a múlt/jelen alternálását foglalja elméleti keretbe, másrészt a szövegben elõforduló megnyilvánulási formái rendkívül sokrétûek, ami számos lehetõséget biztosít a nyelvészeti elemzés számára. A tanulmány tehát, a nyelvi jellemzõk feltárását tartja elsõsorban szem elõtt, azonban a jelenségek mélyebb megértése érdekében, kész befogadni a többi, nem nyelvészeti tudomány eredményeit is. A tanulmány címe is utal az ebbéli szándékára: az idõ poétikája elnevezés egyrészt az idõ kiemelt szerepére hívja fel a figyelmet, másrészt arra a sajátosságra, amely az idõt az 9

önéletrajz kompozicionális alkotóelemévé teszi; a szövegnyelvészet-pragmatika megjelölés azt az elméleti közeget határozza meg, amely a leginkább alkalmas a különféle megközelítések integrálására; és végül, a corpus megnevezése (Rousseau, Gide, Sartre önéletírásai) révén a vizsgálandó mûvek körét szûkíti le oly módon, hogy az ágostoni– rousseau-i hagyományokat folytató mûvek közül a leggyakrabban idézett, a mûfaj klasszikusainak tartott – a mûfaji hovatartozás tekintetében vita tárgyát nem képezõ – önéletírások elemzését tûzi ki célul. A tanulmány elsõ lépésben (I. fejezet) azokat a tudományágakat foglalja össze, amelyek az irodalmi szöveg elemzését feladatuknak tekintik: a stilisztikai, narratológiai, mûfajelméleti és pragmatikai szempontokat, az utolsó pontban, elméleti keretként a szövegnyelvészet integrálja. Az elsõ fejezet célja egyrészt annak bemutatása, hogy a különbözõ területek, bár más-más céllal, de lényegében azonos problémákat járnak körül, másrészt olyan elméleti háttér felvázolása, amely a késõbbi elemzési szempontok alapjául szolgálhat. Ezen túlmenõen olyan módszertani alapvetéseket fogalmaz meg, miszerint az önéletírás olyan belsõ paraméterek alapján is vizsgálható, amelyek a kettõs temporalitás megnyilvánulási formáit segítenek meghatározni, és adott esetben a rokon mûfajok elkülönítését is lehetõvé teszik. A corpus elemzése (II. fejezet) néhány jellemzõ, a szekvenciális elõfordulás alapján csoportosított paraméter alapján történik. A fejezet az elemzések mellett, rövidebb-hosszabb szövegrészleteket tartalmaz, amelyek arányos válogatás után kerültek be a végsõ mintába. A paraméterek többsége egyaránt jellemzi mindhárom önéletírást, azonban bizonyos vonások tekintetében a három önéletírás között eltérés mutatható ki; egy különálló fejezet (III/2) az eltérések természetét mutatja be. Míg egy másik fejezet (III/3), Gide két mûvének (Si le grain ne meurt és L’Immoraliste) összevetése kapcsán a mûfaji összehasonlítás kérdésének szentel néhány oldalt. A tanulmány nem tûzte ki céljául az önéletrajz és az elsõ személyben írt regény összehasonlítását, mindössze, az elemzés tanulságaként, néhány szempontot javasol, amelyek elõsegíthetik a két mûfaj nyelvi jellemzõinek pontosabb ismeretét. A tanulmányt az általános konklúzió zárja, amelyben a gyakorlati és elméleti eredmények összegzése található; ezt követi a rövidítések jegyzéke és a bibliográfia. * * * Jelen tanulmány egy 2002-ben védett PhD disszertáció javított változata, hosszú munka gyümölcse, és létrejötte több, a szakmai pályám alakulásában jelentõs szerepet játszó személynek köszönhetõ. Köszönettel tartozom: Janine Hermannak, akinek francia nyelvtani ismereteim elsõ megalapozását köszönhetem; Sõrés Annának, egyetemi tanáromnak és témavezetõmnek a támogatásáért és a dolgozat elkészüléséhez nélkülözhetetlen tanácsaiért; Bibó Juditnak, egykori vezetõtanáromnak, tanszékvezetõmnek, akinek a tanítás szeretetét és szakmai pályafutásom elindulását köszönhetem; Kelemen Jolánnak, aki felsõoktatási szakmai tapasztalataim megszerzésében nyújtott felülmúlhatatlan segítséget, és a dolgozat elkészülését kritikus megjegyzéseivel segítette; Martonyi Évának, aki tanszékvezetõként messzemenõen támogatott szakmai fejlõdésemben, és a dolgozat elkészüléséhez szükséges körülményeket biztosította.

10

I. MÓDSZERTANI ALAPVETÉSEK 1. Interdiszciplináris szemlélet 1.1. Az interdiszciplináris szemlélet jogosultsága az önéletírás megközelítésében Az irodalomtudományi elemzések egy része gyakran pszichologizáló megközelítéshez folyamodik [RAYMOND, M., 1962; STAROBINSKI, J., 1957], az elemzés középpontjában a szerzõ belsõ világa, sorsának alakulása, élményei állnak. Az ilyen típusú elemzés a szerzõ személyén átszûrve érint ugyan néhány általános kérdést, mint pl. idõfelfogás, az emlékezés folyamata, ám ezeket csak érintõlegesen ismerteti, és jóllehet a kérdéses területek több ponton is kapcsolódnak a pszichológiai elemzésekhez, a társtudományok eredményeit nem képes integrálni megközelítési módszerébe. A másik oldalról az emlékezetkutatásban [SCHACTER, D. L., 1998; KÓNYA A., 1994, 1996; PATAKI F., 1995, 1996, 1997] a narratívumok kutatása képez olyan területet, amely találkozhatna a szövegnyelvészeti kutatásokkal, azonban a kapcsolódási pontok e tekintetben is nehezen mutathatók ki.1  Az irodalmi elemzések más része már strukturális kérdéseket is felszínre hoz az írott szöveggel kapcsolatosan [SHAPIRO, S., 1968; SZÁVAI J., 1978]: pl. idõsíkok kérdése, szerkezeti tagolódás jellemzése különféle szövegtípusok – leírás, elbeszélés, kommentár – szerint (Szávai), narratív tónus szerepe (Shapiro), amely problémák közvetlenül nyelvészeti-stilisztikai problémákat is felvetnek. Azonban ezek a szerzõk konkrét nyelvi jelenségek tárgyalásába nem bocsátkoznak, néhány kivételtõl eltekintve, mint J. STAROBINSKI [1970], aki poétikai-stilisztikai szempontból vállalkozik a je+aoriste kérdésének értelmezésére. Az önéletírás témaköre három tudományterület hatáskörébe is tartozik, amelyek egyáltalán nem vagy nem megfelelõen kommunikálnak, holott az önéletírás kérdésköre feltételez pszichikai folyamatokat (emlékezés, én-fejlõdés), mint irodalmi alkotás az irodalomkritika területét is érinti, mint írott nyelvi szöveg és jellegzetes nyelvi tevékenység a nyelvtudomány hatáskörébe is tartozik. A tanulmány ez utóbbira helyezi a hangsúlyt, azonban arra is törekszik, hogy a különbözõ tudományágak elképzelésébõl kiszûrje azt, ami közös, vagy a kérdést továbblendíti. Így találkozik az elemzésekben hagyományos leíró nyelvtani, szövegnyelvészeti, poétikai, stilisztikai fogalomapparátus. A másik két tudományterület (pszichológia, irodalom) önéletírással kapcsolatos elképzeléseibõl a tanulmány csak azt emeli ki, ami direkt módon kötõdik nyelvi kérdésekhez, ami segít a probléma megfogalmazásában és megoldásában.

1.2. Az elméleti háttér áttekintése Általános elméleti keretként a s z ö v e g n y e l v é s z e t 2  bizonyult a legcélravezetõbbnek. Egyrészt azért, mert olyan problémákkal állunk szemben az irodalmi mû vizsgálatakor, amelyek egy mondatgrammatikán belül nem értelmezhetõk3  (mint pl. a szövegtípus kérdése, a mikroszegmentáció szintjén az igeidõk használata, személyes névmások használata, a modalitás, polifónia kérdése stb.), másrészt úgy tûnt, ez a terület képes a leginkább 11

integrálni mindazokat a kutatásokat, amelyek az adott téma szempontjából relevánsak lehetnek. Sokan gondolják úgy, hogy „ma már a szövegnyelvészet a határközi tudományoknak abba a csoportjába tartozik, amely legalább egy tucatnyi tudományterülettel érintkezik…”.4 Ezek között szerepel az irodalomtudomány, a lélektan, a kommunikációelmélet, a beszédaktus-elmélet, a stilisztika stb. Ez utóbbival is igen szoros kapcsolatot mutat a szövegnyelvészet, amely többek szerint [MÁTÉ J., 1998; SZABÓ Z., 1977] a stilisztika megújulásához vezetett. A szövegnyelvészetet SZABÓ Z. [1977)] „a szövegek vizsgálatának általános elmélete”-ként határozza meg, amelynek „széles interdiszciplináris érintkezési felülete van más, a szövegvizsgálatban érdekelt tudományokkal”.5 Ha a kutatási tárgy irodalmi szöveg, a vizsgálat elképzelhetetlen az irodalomtudomány, poétika és stilisztika figyelembe vétele nélkül. Ennek a következményét SZABÓ Z. [1977] így látja: „Ezzel azonban a kapcsolatok szálai annyira összekuszálódtak, hogy nem mindig látszik világosan: mi mit fog át, hová tartozik a stilisztika, a poétika, mi a kapcsolat a szövegnyelvészet és irodalomtudomány között”.6 A tudományágak közötti határok elmosódásának a jelensége a szakirodalomban is egyértelmûen tükrözõdött, ami az elméletcentrikus kutatást [VÍGH Á., 1988] szinte lehetetlenné tette. Viszont kedvezett a p ro b l é m a c e n t r i k u s út [VÍGH Á., 1988] követésének: a vizsgált jelenségbõl való kiinduláskor figyelembe kellett venni a más elnevezésû tudományok eredményeit is. A tanulmány ez utóbbi utat követte, azaz egy adott kérdésre mindazon tudományágtól várta a választ, amelyek a kérdést vizsgálati körükbe vonták. A problémacentrikus eljárás azonban éles kritikákat is kiválthat, némely álláspont szerint veszélyes eklekticizmushoz vezethet, míg mások az eklektikus szemléletmódot nyíltan felvállalják, mint J. Gardes-Tamine: „La perspective de ce livre est résolument éclectique. Il emprunte aussi bien à la rhétorique, à la stylistique traditionnelle, à l’analyse du discours, à la linguistique de la phrase et à celle du texte, à l’analyse de l’énoncé et à celle de l’énonciation dont il a retenu et unifié les éléments jugés les plus fructueux”.7 És végül az a kérdés is felmerül, hogy mi módon lehetne mégiscsak elhatárolni a tudományokat, elképzelhetõ-e, hogy valamely tudományág egyszerûen bekebelezi a másikat, amely ezáltal létjogosultságát vesztené. SZABÓ Z. [1977] a szövegnyelvészetet tekinti olyan integráló diszciplínának, amely „jogot formál nyelv- és irodalomtudományi ágakra, magába olvaszt és magához hasonlít olyan diszciplínákat, mint amilyen a stilisztika, a poétika, esetleg az irodalomelmélet” [p. 176]. Hasonló álláspontot képvisel RASTIER, F. [1994]: „Il suit encore que la stylistique et la poétique – en tant que disciplines descriptives – sont bien des branches de la linguistique des textes”,8 és rámutat: „La distinction entre une linguistique du texte d’une part, la poétique et la stylistique d’autre part, ne réside donc pas dans leurs objets empiriques, mais dans leurs objectifs.”9 Azaz: a vizsgálandó tárgyak mindhárom diszciplína esetében egyezõek, mindössze a célkitûzésekben mutatkozik eltérés. SZATHMÁRI I. [1983] a stilisztikával kapcsolatban veti fel azt a problémát, hogy vajon a stilisztika önálló diszciplína-e, hogyan határolódik el a többi tudománytól, elnyeli-e egyszer a poétika vagy a szövegtan, vagy majd a stilisztika kebelez be másokat? „Vajon milyen sors vár a stilisztikára? Beleolvad a szövegtanba, esetleg más diszciplínába? Vagy éppen õ kebelez be más stúdiumokat? Illetõleg megmarad külön állva, de a korábbinál még interdiszciplinárisabb jelleget ölt? Nem tudhatjuk … egy azonban fontos, hogy ti. a par excellence stilisztikai jelenségek valahol megkapják az õket megilletõ vizsgálatot és értékelést”. 10  N. E. ENKVIST [1995] megállapításával zárjuk ezt a bevezetést: „…a tudományágak közötti hatóköri viták különösen terméketlenek, fõleg azoknak a gyakorlati embereknek, 12

akik a problémaközpontú megközelítést választják az elméletközpontúval szemben”.11 Az egymással hadban álló – egymást bekebelezõ – tudományok feltételezése helyett hasznosabbnak látszik az integrálást hangsúlyozó felfogás, amely képes az adott problémát az egyenrangú tudományágak relációjában értelmezni, és biztosítani, hogy az adott jelenségek, Szathmári I. szavaival, „megkapják az õket megilletõ vizsgálatot és értékelést”. Ebben a szellemben kívánjuk bemutatni, hogy a különbözõ tudományágak miképpen egészítik ki egymást, miképpen járulnak hozzá a maguk módján az irodalmi szövegek vizsgálatához. 1.2.1. Pragmatika12  A pragmatikai szempont, a szövegnyelvészet mellett, a jelen munka egyik alappillére, ugyanis ez a megközelítés nyújt megfelelõ keretet többek között az önéletíró személyének nyelvészeti megfogalmazásához. Az énonciation fogalma teszi lehetõvé a beszélõ „nyomainak” meghatározását: „Tout texte tel qu’il se présente à notre lecture […] constitue un énoncé. A ce niveau de l’analyse, on appellera énonciation la trace du sujet dans son énoncé”;13  amelyek fõképpen a névmáshasználatban érhetõk tetten, mint pl. a Benveniste munkáiból eredeztetett personne subjective / non-personne fogalompár révén; az igeidõk használatában, valamint szintén a Benveniste-tõl származó histoire/discours fogalompár megkülönböztetésén és ezek keveredésének vizsgálatán keresztül. Ez az elméleti keret ad teret a modalitás14 problémáinak és a polifónia15 kérdéseinek. Ezek valamennyien a szöveg szervezõdésének jelentõs tényezõi, elsõsorban a mikroszegmentációt meghatározó jelenségek. E tekintetben a szöveg és az énonciation problémaköre elválaszthatatlanul összefonódik, és az önéletírás kérdéskörének tárgyalása elképzelhetetlen egyik vagy a másik figyelembe vétele nélkül. 1.2.2. Stilisztika A stilisztikai kutatások területérõl, a hazánkban s z ö v e g s t i l i s z t i k á nak nevezett tudományág tûnik az adott téma szempontjából a legrelevánsabbnak. A továbbiakban azt mutatjuk be, hogy a szövegdimenziójú stilisztikai elemzés miképpen segítheti az irodalmi mû – adott esetben az önéletírás – nyelvészeti szempontú elemzését. A stilisztikát már többen eltemették – régebben Arrivé, aki ezt a sokat bírált állítást tette: „Nous ne voyons aucun inconvénient à utiliser le terme stylistique avec le sens de description linguistique du texte littéraire”,16 újabban D. MAINGUENEAU [1994b], aki szerint a stílus fogalma fölösleges, sõt zavaró az irodalmi szöveg elméletének kidolgozásában, „le «fait de style», c’est le discours lui-même”, állítja, és a stílus problémáit egyúttal az AD hatáskörébe utalja. Ezt a szélsõséges álláspontot kevesen osztják, SZATHMÁRI I. [1996] úgy véli, hogy a stilisztikát, bár gyakran poétikába ágyazva jelenik meg, számos új diszciplína (szövegnyelvészet, beszédaktus-elmélet stb.) bevonásának köszönhetõen inkább fellendülés jellemzi. A stilisztikai kutatások hagyományos szintjeit (fonéma, morféma, lexéma, szintagma, mondat) ma már a szöveg is kiegészíti, a mondaton túlmutató jelenségek (kapcsolóelemek, utalás eszközei stb.) és a szöveg egészére kiható jelenségek (tér-, idõi viszonyok kifejezésbeli lehetõségei, közlésformák: függõ beszéd; közlésfajták: elbeszélõ, leíró, mûfajok kérdése) szintén a stilisztikai vizsgálódás körébe tartoznak. 13

Azaz, egy szövegstilisztikában olyan nyelvi-stiláris eszközök kapnának helyet, „amelyeknek a «szövegség» céljait szolgáló valamiféle «többletük» van” [SZATHMÁRI I., 1983]. Ilyen a szokásostól eltérõ mennyiségi (zsúfoltság a mondatokban) vagy minõségi változás (átváltás múlt idõbõl jelen idõbe), és a már említett, egyéb stilisztikai vizsgálódás tárgyát képezõ szövegszintû problémák: függõ beszéd, modalitás, idõviszonyok, idõsíkok kérdése. SZABÓ Z. [1988] a szöveg stiláris értékû alkotó elemeit két csoportba osztja: egyikbe kerülnének a szövegszintû egységek (pl. szabad indirekt stílus, az elbeszélés kezdete, az elbeszélés befejezése stb.), a másikba kerülnének a mondatszintû egységek (hangtani, szótani, mondattani jellemzõk, mint a hanghalmozás, mondatformák). Ilyen típusú elemzéseket javasol G. MOLINIÉ [1986]: mondatszervezõdés (fordított szórend stilisztikai lehetõségei), karakterizáció (izolálható morfémák – idõi-modális dezinencia, szintaktikai-retorikai konfigurációk), a mondat tömegének elrendezése stb. Azonban – ahogy SZABÓ Z. [1988] fogalmaz – még a mondatszintû egységek stilisztikai minõsítése sem képzelhetõ el a szövegnyelvészeti szempontok figyelembe vétele nélkül, értelmezésükhöz szükség van az átfogó szövegegész ismeretére. Így például a szöveg idõszerkezete stiláris eszköz lehet, amely mindkét szint szervezõdésére hatással van: a temporalitás számos jegye nemcsak szövegszintû egységekben érhetõ tetten (pl. szekvenciatípusok és azok váltakozása), hanem mondatszintû egységeken belül is (fono-stilisztikai jegyek, lexikai elemek, morfoszintaktikai jegyek) . Erre példa KELEMEN J. [1999] Camus L’Étranger c. mûve kapcsán bemutatott, sajátosan jellemzõ PC használatának elemzése. Ez a stílusjegy nem elszigetelt jelenség, más, hasonló hatást kiváltó grammatikai-stilisztikai jegyek kísérik: mint a lexika szegénysége, a minõségjelzõk hiánya, gyakori igék (être, avoir, rester, penser, attendre stb.), rövid mondatok, a közhelyek nagy száma, a közvetett függõ beszédet bevezetõ, nagy gyakorisági mutatóval rendelkezõ igék használata. J.-M. ADAM [1996] az ehhez hasonló grammatikai jelenségeket olyan mikrolingvisztikai jegyeknek tekinti, amelyek egységes elõfordulása adja a stílust (récurrence d’un ensemble de traits microlinguistiques), míg a stílusjegy (fait de style) a szöveg egy meghatározott jegye. Azonban ami a leglényegesebb, mind a stílus, mind a stílusjegy fogalmát a szövegegység részeként tudja elképzelni: egy határozó, igeidõ, szintaktikai szerkezet csakis a más elemekkel való kapcsolatában közelíthetõ meg. KELEMEN J. [1999] elemzése az eljárását tekintve hasonló elveken alapul, jóllehet a szöveg fogalma nem ágyazódik semmilyen szövegelméletbe. Ezzel szemben, J.-M. ADAM [1996] felfogásában, a szöveg központi, szervezõ erõvel rendelkezõ fogalom: míg Spitzer úgy vélte, hogy a stílus a nyelvészeti és irodalmi tudományok találkozó helye („un lieu de rencontre pertinent pour les disciplines grammaticolinguistiques et littéraires”17), addig Adam éppen a szöveget ruházza fel ezzel a tulajdonsággal. Sõt, ennél még tovább megy, amikor azt állítja [ADAM, J.-M.–NOEL, M., 1995], hogy a szövegnyelvészetnek szüksége van mind a poétikára, mind a stilisztikára: az elõbbi írná le a makrostrukturális jelenségeket, az utóbbi pedig a mikrostrukurális, helyi jelenségekre fordítaná a figyelmét.18 A poétika és stilisztika ilyen elkülönítése ugyan vitatható,19 azonban ez a leegyszerûsítés – gyakorlati szempontból – segítséget nyújthat azáltal, hogy némi rendet próbál teremteni a fogalmak zûrzavarában, és fogódzót ad a konkrét elemzésekhez. Egy szöveg mikrostrukturális és makrostrukturális szintjeinek együttes elemzése mindenképpen fontos feladat, akár a stilisztika, akár a poétika illetékességi körébe utaljuk.

14

1.2.3. Poétika 1.2.3.1. Metszetviszonyok A dolgozat problémafelvetésébõl adódik, hogy érinti mind a nyelvtudományt, mind az irodalomtudományt. Bár többen a poétikát a nyelvtudomány részének tekintik, azt feltételezve, hogy az irodalmi mûalkotásban csak nyelvi képzõdmény van, R. INGARDEN [1974] álláspontja szerint valójában a két tudomány – nyelvtudomány és poétika – kutatási területei metszik egymást, azaz vannak közös részterületeik, de vannak egymást nem érintõ területeik is. Így például a mûalkotás, többrétegû képzõdmény lévén, olyan tételekkel is rendelkezik, amelyek nem nyelvi vonatkozásúak (esztétikai érték, ábrázolt valóság, ábrázolt sorsok, az olvasóval való kapcsolat stb.). A poétika munkaterülete – Ingarden felfogásában – túlterjed a nyelvtudományén, míg a nyelvtudomány számos olyan problémát tárgyal, amelynek nincsen köze az irodalomtudományhoz. Ennek a felfogásnak legvonzóbb oldala a m e t s z e t v i s z o n y feltételezése (az alárendelt viszony feltételezése helyett): ebben a metszetviszonyban juthatnak szerephez mind a nyelvtudományi, mind az irodalomtudományi szempontok, kölcsönösen kiegészítve egymást egy konkrét probléma megértésében. Az önéletírásokat tárgyaló irodalom [BEAUJOUR, M., 1977; BRUSS, E. W., 1974; FLEISHMAN, A., 1983; GUNN, J. V., 1982; HART, F. R., 1970, HOWART, W., 1974; LEJEUNE, P., 1975; OLNEY, J., 1980a.; STAROBINSKI, J., 1970. stb.] többnyire a poétika területérõl származik, ezekbõl azon gondolatokat emeltük ki, amelyek éppen e metszetviszonyban helyezkednek el. A továbbiakban a poétikai kutatásokra utalva e metszetviszonyban elhelyezkedõ területekre gondolunk. Ilyen Todorov [DUCROT, O., TODOROV, T., 1972] felfogása a poétika feladatáról: az irodalmi szöveg leírásához megfelelõ eszközök biztosítása, az irodalmi szöveget létrehozó egységek azonosítása, kapcsolataik leírása, a létrejövõ konfigurációk elemzése, a mûfajok tanulmányozása. Vagy R. JAKOBSON [1973] domináns fogalma, amely mint a mû központi eleme, meghatározza, átalakítja és kormányozza a többi elemet, és a mûfaj meghatározásában is alapvetõ szerepet játszik. A magukat poétikainak valló elemzések gyakran egybeesnek a stilisztika, a szövegnyelvészet, a pragmatika (linguistique de l’énonciation) kutatási területébe tartozó problémák tárgyalásával. Erre példa J. MILLY [1992] szövegpoétikája, amely az irodalmi szöveg technikáinak és eljárásainak bemutatásában látja a poétika lényegét, és amely olyan problémákat vet fel, mint az elbeszélés összetevõi; az alkalmazott perspektívák kérdése; a temporalitás megnyilvánulási formái (igeidõk, lexikai indikátorok, idõviszonyok: sorrendiség, gyorsaság, ritmus stb.): ez utóbbi fejezet szorosan kapcsolódik az igeidõkkel és az idõhatározókkal, idõi indikátorokkal kapcsolatos, különféle irányzathoz tartozó nyelvészeti kutatásokhoz (hagyományos nyelvészet, szövegnyelvészet, pragmatika stb.); a leíró típusú szöveg problémája;20  a függõ beszéd és az irónia kérdése, amely másutt, Bakhtine nyomán, mint a polifónia egy variánsa szerepel [MAINGUENEAU, D., 1994a; FROMILHAGUE, C.; SANCIER, A., 1991]. A poétika ebben a felfogásban olyan, mint egy közlekedési csomópont, ahol, a különféle irányból érkezõ, de lényegében azonos problémák összefutnak. 1.2.3.2. A narratológia hatása A narratológia és a nyelvészet viszonyát egyfajta kölcsönhatás jellemzi. Kezdetben a narratológia, míg autonóm tudománnyá nem vált, a strukturalista, disztribúciós nyelvészet módszereibõl, kategóriáiból merített [SKUTTA F., 1987]. Késõbb a kapcsolatai szer15

teágazóbbá váltak, és legfõbb vonása az interdiszciplináris jellege: „Toutefois, depuis au moins une quinzaine d’années, il semble que les limites entre les différentes disciplines s’effacent de plus en plus et que la narratologie elle-même devienne un domaine interdisciplinaire, s’appuyant sur la sémiotique, la grammaire textuelle, la théorie des actes de langage, ou même la logique et les mathématiques”.21  Ugyanakkor napjainkban egy ellentétes irányú törekvés is megfigyelhetõ: más tudományágak hivatkoznak narratológiai fogalmakra, és nemcsak hivatkoznak rájuk, hanem saját tudományágukban operatív fogalomként kezelik õket. A szövegnyelvészet néhány irányzatának – ide sorolható J.-M. ADAM [1994a] szekvenciális – pragmatikai szempontú szövegnyelvészete, gyökerei a narratológia területérõl kölcsönzött fogalmakig nyúlnak vissza.22 1.2.4. Mûfajelmélet és nyelvészet23  Mivel a tanulmány egy mûfaj vizsgálatát tûzte ki céljául, fontos annak meghatározása, hogy a nyelvészet miképpen járul hozzá a mûfajok leírásának kérdéséhez. D. COMBE [1992] a mûfajok nyelvészeteként (linguistique des genres) azokat a munkákat hozza fel példának, amelyek valamilyen szempontból érintik a mûfajok kérdését. Ide sorolja Hamburger, Benveniste, Weinrich munkáit, valamint a beszédaktus-elméletet. Hamburger a fikció és nem fikció oppozícióját tanulmányozta, és ezen keresztül az irodalmi szöveg referenciájának problémáját. Az arisztotelészi hármas felosztást átdolgozva jutott el mûfajok fiktív vagy mimetikus, lírai és kevert típusra való felosztásához. Az elmélet lényege, hogy a fikcionalitás nyelvi és stilisztikai jegyeit elemezve a PS irodalmi mûben való használatát tekinti a fikció legfõbb ismérvének. A PS ebben a felfogásban elveszti temporalitását, inkább modális (mintha) értéket vesz fel, ezzel is jelezve a távolságot a valóság és a képzelet között. A fiktív-mimetikus csoportba tartozik tehát az epikus és a drámai mûfaj is, míg a lírai nem fiktív mûfajnak minõsül. A kevert mûfajok közé sorolódnak az elsõ személyben írt regények (lyrisation de la fiction) és a levélregény (fictionnalisation du lyrisme). Az elmélet szûkösségét jelzi, hogy Hamburger fõleg a harmadik személyû regényekre koncentrál, így az önéletírás mûfaji kérdései kívül esnek az elmélet hatókörén. A PS mint a fikció legfõbb jegye, az önéletírás esetében nem állja meg a helyét, hiszen valóságos referenciával rendelkezõ események elmesélésére (is) használatos. Kétségtelen, hogy a múlt megjelenítése az önéletírás esetében számos kérdést vet fel, így a PS használatának kérdését is, ám a probléma nem zárható le azzal érvelve, hogy a múlt nem létezõ, fiktív konstrukció, amely érvelés a mûfajt autofiction névvel illetõ megközelítésekre jellemzõ leginkább [DOUBROVSKY, S., 1988]: „La simple critique des témoignages démontre à elle seule l’irréductible part de « fiction » que comporte toute tentative en vue d’établir des « faits », dès l’instant qu’on les raconte.”24  A mûfajok nyelvészeti leírásában helyet kell kapnia, Combe szerint Benveniste histoire / discours fogalompárjának, ugyanis a szerzõ a kétfajta síkhoz különféle mûfajokat rendelt: a discours síkjával a levelezést, memoárt, különféle beszélt nyelvi mûfajokat kapcsolt össze, azaz olyan mûveket, amelyekben a beszélõ közvetlenül benne foglaltatik, míg az histoire síkhoz tartoznának a realista regények, történelemkönyvek, ahol a beszélõ távolságtartásra törekedve nem avatkozik bele az események alakulásába, amelyek ezáltal mintegy maguktól mesélõdnek. Ehhez kapcsolható Weinrich felosztása is: a récit / commentaire fogalompárhoz meghatározott mûfajok kapcsolódnak; a commentaire típusba tartoznának elsõsorban nem irodalmi szövegfajták, mint a kérdõívek, törvényszö16

vegek, reklámok, magyarázatok, míg a récit típusba a regények, novellák, életrajzok, gyerekkori emlékek sorolhatók. B. COMBETTES [1975], ezenkívül, megkülönböztet tiszta eseteket (textes limpides) és ingadozó eseteket (textes hésitants); az elsõ esetben olyan szövegekrõl lenne szó, amelyeket szerzõjük világosan vagy a discours vagy a récit rendszerébe helyez. Ilyen tiszta récit típusú szövegnek tekinti az E/3-ban írt regényeket, történeti elbeszéléseket. A discours rendszerébe tartoznának tisztán a levelezések, és minden olyan szöveg, amely egy konkrét személyhez szól, nem pedig egy homályosan körülírt közönséget szólít meg; az ingadozó esetek pedig olyan szövegeket takarnak, amelyekben a discours és récit keveredik (pl. a PC és PS váltakozik). Ilyen szövegtípus a rövidhír (fait divers), amelynek a szerkezete a két sík váltakozásán alapul: a discours az expozíció és a konklúzió célját szolgálja, míg a récit a cselekmények lefolyásának elbeszélésére használatos. Az irodalmi mûfajok között az önéletírás tekinthetõ ilyen kevert mûfajnak, hiszen benne megfigyelhetõ a két sík váltakozása; ezért is jellemzi J. STAROBINSKI [1970] az önéletírást úgy, mint discours-histoire-t. A beszédaktus-elmélet (Austin et Searle) szintén támpontot nyújhat a mûfajok leírásához [COMBE, D., 1990; 1992]. Az irodalmi szöveget eszerint néhány illokúciós aktus alkotná, mint a mesélés, a leírás aktusa, amelyek dominánsak az elbeszélõ és epikus mûfajokban, míg a kommentálás, tanítás aktusa a didaktikai mûfajokat jellemezné, a megszólítás aktusa, a parancsolás aktusa a lírai, szatirikus és drámai mûfajokban fordulna elõ, azonban az aktusok egy mûfajon belül keveredhetnének. A mûfaji hovatartozást végül az egyik aktus domináns jellege döntené el. Valójában Combe úgy véli, hogy ez a keveredés áll a mûfajok változatosságának hátterében is: „La diversité et la richesse des genres historiques provient de la combinaison de ces actes et de la distribution de leur dominante”.25 Megjegyzendõ, hogy a domináns kérdését elõször az orosz formalisták vetették fel (Eikhenbaum, Tynianov), az irodalmi eljárások tekintetében Jakobson dolgozta ki. Jakobson álláspontja szerint az irodalmi mûvek bizonyos eljárások kombinációi, és az egyes mûvek az egyes eljárások fontosságában különböznek; a különféle eljárások közül az tekinthetõ dominásnak, amelynek a többi alá van rendelve, és amely garantálja a szerkezet kohézióját. „La dominante peut se définir comme l’élément focal d’une œuvre d’art: elle gouverne, détermine et transforme les autres éléments. C’est elle qui garantit la cohésion de la structure.”26  A mûfajok kérdése a stilisztikában elhanyagolt területnek számít. A stiliszták, Combe szerint, fõleg konkrét szerzõk stílusát elemzik, és ha szintézist írnak, akkor is leginkább a különféle nyelvi eszközöket (szintaxis, szóhasználat) ismertetik, amelyek egy adott irányzaton belül megfigyelhetõk, míg a mûfaji kérdéseknek nem szentelnek különösebb figyelmet. Kivételt képez P. LARTHOMAS [1964] megállapítása, aki az orosz formalistákhoz hasonló állítást tesz: az eszközök ugyanazok lehetnek a különféle mûfajokban, ám az arányuk és felhasználásuk mûfajonként változó. Larthomas ekképpen érvel: könnyû lenne meghatározni egy adott mûfajt, ha ez a mûfaj csak rá jellemzõ eljárásokat használna. Ekkor az eljárások meghatározásából közvetlenül adódna a mûfaj meghatározása is, ám a valóságban a mûvek nem különbözõ eljárásokat használnak, hanem ugyanazokat az eljárásokat használják másképpen: „Il serait simple de définir un genre donné si ce genre utilisait des procédés qui n’appartiendraient qu’à lui. Une fois définis ces procédés, le genre se trouverait défini, lui aussi”;27 „[…] les différences, du point de vue stylistique, entre les genres littéraires, tiennent non pas au fait qu’ils utilisent des procédés différents, mais au fait qu’ils utilisent les mêmes procédés différemment”.28 Így például minden mû használ temporális eszközöket, ám rájuk jellemzõ módon és más mûfajtól eltérõen: „tout 17

genre peut se définir aussi par les différentes temporalités qu’il permet d’utiliser”.29  Ez a szemlélet több aktuálisan is folyó kutatás elméleti hátterének tekinthetõ. F. CALAS [1999] a levélregény elemzésekor szintén ezekhez a forrásokhoz nyúl vissza, és egy programtervet dolgoz ki: elsõ lépésben a tanulmányozandó mûfaj meghatározását javasolja, egy kiinduló definíció keresését (a poétika hatásköre), majd megfelelõ corpus kiválasztását, és végül a vizsgálandó paraméterek meghatározását, amelyek ugyan minden szövegre általában érvényesek, az író viszont eltérõen használja õket. „Le travail stylistique consiste à évaluer l’utilisation particulièrement marquée, ou dominante, que tel texte fait de tel procédé, comme entre autres, les réseaux lexicaux, les figures, la composition phrastique et son rythme, l’énonciation, les pronoms personnels, les temps, la typographie, la volumétrie, la progression du texte”.30  Az utolsó lépésben az adott paraméterek vizsgálatát javasolja, három makrostrukturális szinten: egy pragmatikai (énonciation), egy narratív és egy befogadói szinten. Az elsõ szinthez tartozik például a narrátor és szereplõ, illetve ezek keveredésének kérdése az elsõ személyben íródott regényekben; a második szinten tárgyalható például a temporalitás kérdése; és végül, a harmadik szint feladata az olvasói szerzõdés meghatározása, ami a befogadás kérdésével kapcsolatos. A program módszertani érdekessége a corpus két részre osztása: az egyik csoportba tartoznak a prototipikus mûvek, a másikba a határesetek; a paraméterek vizsgálatakor pedig e kettõt gondosan elkülöníti. J.-M. ADAM [1997] nem követi ezt a módszert, mindössze egy mû kapcsán tesz a mûfajra („grammaire de l’autofiction” ) vonatkozó állításokat, és halványan összemossa a paraméterek vizsgálatánál az önéletírás és a fiktív önéletírás közti különbséget. Igaz, egy jelenséget részletesen elemez, nevezetesen az IMP elõfordulását, amely igeidõ a két mûfaj határán állva, a két mûfaj közti szembenállást mintegy eltörli, és általa valóság és fikció keverednek a mûben. Ellenben, a vizsgált paraméterek (igeidõhasználat, névmáshasználat, határozóhasználat) nagyjából beilleszkednek az elõbbiekben leírt vonulatba. J.-M. ADAM [1994b] elmélete az eddigi leírásoktól abban különbözik, hogy az irodalmi mûfaj vizsgálatát szövegnyelvészeti dimenzióba helyezi, szerinte a mûfajjal – amit így definiál: „famille de textes historiquement déterminés qui ne règle pas que des données macrotextuelles, mais aussi des aspects microlinguistiques de la texture” [p. 19.] – szoros kapcsolatban állnak a szöveg makrostrukturális és mikrostrukturális jellemzõi. 1.2.5. Szövegnyelvészet 1.2.5.1. Mikrostruktúra – makrostruktúra A hatvanas évektõl kezdve szövegnyelvészet néven egy olyan irányzat alakult ki, amely nemcsak a mondaton túli nyelvi egységre, a szövegre terjesztette ki a vizsgálatát, hanem a szöveget olyan specifikus nyelvi egységnek tekintette, amely több, mint a mondatok egymásutánisága, és amely egy különálló, sajátos területet képez. D. MAINGUENEAU [1993] így fogalmaz: „En passant de la phrase au texte on fait beaucoup plus qu’étendre le champ de l’analyse linguistique, on change d’univers”31  BALÁZS J. [1985] a szöveg legfontosabb jellemzõinek a kommunikációban betöltött szerepét és a hierarchikus szervezõdést tekinti; ennek megfelelõen két eljárás lehetõségét veti fel: az elsõ egy analitikus módszer, amelynek segítségével felülrõl lefelé haladva jutunk el a mondatokon, szavakon, morfémákon át a legalsó szintekig elhelyezkedõ fonémákig, a másik egy szintetikus eljárás, amelynek alapján alulról indulunk ki, a morfémák, szavak, mondatok szintjén 18

áthatolva jutunk el a szövegig. Az elsõ eljárás tûnik a követendõ útnak, hiszen az alsóbb szintek jelenségei csak a felsõbb szint ismeretében értelmezhetõk. Ez a szemlélet köszön vissza Adam munkáiban, aki egy fogalompárból indul ki, nevezetesen, a makrostruktúra és a m i k ro s t r u k t ú r a fogalmából. Az elõbbi a szövegszervezõdést globális síkon vizsgálja (ide tartoznak a szövegtipológiai kérdések is), míg az utóbbi lokális jelenségekre összpontosít. J.-M. ADAM [1994b] a makronyelvészeti dimenziót struktúrának (structure), a mik-ronyelvészeti dimenziót textúrának (texture) nevezi. Ez utóbbi részének tekinti a stílust32 és stílusjegyeket (fait de style).33 Az irodalmi mûfaj meghatározásánál mindkét dimenzió szerepével számolni kell, ezért az önéletírás – mint irodalmi mûfaj – leírásakor mindkét dimenzió fontos szerephez kell hogy jusson.. E két terminus (makrostruktúra és mikrostruktúra) mellé harmadiknak szokás felvenni a szuperstruktúra fogalmát [ADAM, J.-M. 1987; BALÁZS J. 1985]. Balázs felfogásában a szuperstruktúra a szövegfajta (pl. irodalmi mûfaj) struktúrája, ez alá rendelõdik a konkrét, egyedi szöveg makrostruktúrája, az alá pedig a mikrostruktúrája. Mind a makrostruktúra, mind a szuperstuktúra globális struktúra, de a szuperstruktúra elvontabb. A makrostruktúra köztes struktúra: a szuperstruktúra és a mikrostruktúra között helyezkedik el. A szuperstruktúra további jellemzõit Balázs így határozza meg: „A szuperstruktúrák említett globális jellegébõl következik az is, hogy függetlenek az egyes konkrét szövegek tartalmától. Valamely írásmûvet tehát nem annak alapján nevezünk levélnek, regénynek vagy drámának, amirõl szólnak, hanem megszerkesztettségük módja és formája alapján. Tudjuk, hogy minden egyes szövegfajta megszerkesztésének megvannak a szabályai, amelyeket éppúgy követnünk kell, mint a grammatikai szabályokat.”34 A szuperstruktúrák leírásának a következõ módjait javasolja Balázs: meghatározni azokat az elemeket és kategóriákat, amelyek ezek alapjául szolgálnak; meghatározni azokat a viszonyokat amelyek ezek között fennállnak; megfogalmazni azokat a szabályokat, amelyek révén a kategóriák egymással kapcsolatba hozhatók. Ez a módszertani eljárás találkozik a B. COMBETTES [1992] által felvázolt metodikai elvekkel, hiszen Combettes szintén kiinduló lépésnek tekinti azon szövegtani kategóriáknak a meghatározását, amelyek segítségével a vizsgált anyag egyáltalán megközelíthetõ. 1.2.5.2. Szövegtipológiák A szövegnyelvészeti kutatásban fontos szerepet kapnak a szövegtipológiai kérdések; a továbbiakban a szövegtipológiára vonatkozó – és a vizsgált téma szempontjából fontos – irányzatokat foglaljuk össze Adam, Hamon, Balázs megállapításai alapján. A tipológiáknak számos irányzata van. A német nyelvterületen egyik legismertebb és legösszetettebb Werlich szövegtipológiája [EÖRY V., 1996], amely a szöveg belsõ jellemzõin alapul, hátránya viszont, hogy nem veszi figyelembe a pragmatikai szempontokat. A francia nyelvterületen J.-M. ADAM [1985, 1991, 1992] saját tipológiája megalkotásakor ebbõl a tipológiából indult ki, igaz, azt tovább bõvítve és módosítva.35  J.-M. ADAM [1985] kezdetben nyolc alapszövegtípust feltételezett. Ezeket úgy kapta meg, hogy különféle beszédaktusokhoz rendelt hozzá szövegtípusokat. Ennek alapján az ASSERTER (állítás) beszédaktushoz rendelte hozzá (1) a narratív szövegtípust, (2) a leíró szövegtípust, (3) a magyarázó szövegtípust; a CONVAINCRE (meggyõzés) beszédaktus megfelelõje az (4) argumentatív szövegtípus; az ORDONNER (parancs) beszédaktushoz tartozna: (5) a felszólító típus (recept). És ehhez az öt klasszikus típushoz hozzátett még hármat: (6) a PRÉDIRE beszédaktushoz tartoznak a jóslat típusú szövegek (idõjárásjelentés, horoszkóp); (7) a QUESTIONNER, S’EXCUSER, REMERCIER, 19

PROMETTRE, MENACER stb. beszédaktusok megfelelõi: konverzációs típus (dialógus); és végül (8) retorikai szövegtípus (vers, ima, közmondás, szólás, graffiti stb.). Azonban már ebben a tipológiában is utalt arra, hogy egy szövegben a típusok keverve fordulnak elõ, a kérdés pedig a különféle szövegzónák (szekvenciák) azonosítása. J.-M. ADAM [1991] ezt követõen egy Bakhtine gondolatain alapuló tipológiát hoz létre. A s z e k v e n c i a fogalmához Bakhtine elsõdleges mûfajok (genres premiers) és másodlagos mûfajok (genres seconds) megkülönböztetése révén jut el. A kettõ közötti viszony úgy képezhetõ le, hogy az elsõdleges mûfaj lenne az alapja a másodlagos mûfajnak, azaz az elbeszélés képezné alapját több irodalmi mûfajnak, mint az eposz, a mese, a regény, az anekdota stb. és az elsõdleges mûfajok kombinációi jellemeznék magát a másodlagos mûfajt. Adam szavaival: „Les « types relativement stables d’énoncés » dont parle Bakhtine sont, en effet, disponibles pour d’infinies combinaisons et transformations dans les genres seconds”.36 Ebben a tipológiában Adam az elsõdleges mûfajok jelenségét kívánja elméleti keretbe helyezni, és ehhez használja fel a szekvencia fogalmát. Ebben a felfogásban a szöveg egy szekvenciális szerkezet, azaz a szekvencia szövegalkotó egység, amely maga is propozíciókból áll, pontosabban, makropropozíciókból, azok pedig mondatokból.37 Ezt a viszonyt az alábbi sémával lehet leírni:38  # [Szöveg[Szekvencia [makro-propozíció(k)] [mondat(ok)]]]] # Az így létrejövõ tipológia tehát szekvenciális alapú, azonban képes számolni a pragmatikai dimenzióval is. A szöveg – ebben a felfogásban – (A) pragmatikusan is szervezett (B) és propozíciók egymásutánjából áll. Az iménti viszonyrendszert szemlélteti a következõ ábra [ADAM, J.-M., 1992]: TEXTE [A] CONFIGURATION PRAGMATIQUE Visée illocutoire Repérages énonciatifs Cohésion sémantique (cohérence) [A1] [A2] [A3]

[B] SUITE DES PROPOSITIONS Connexité Séquentialité [B1]

[B2]

Az [A1] pragmatikai szervezõdés dimenziója a beszédaktusokat foglalja magában (mind a globális beszédaktusokat pl. INSTRUIRE, mind a lokális szintû mikroaktusokat, mint PROMETTRE, ORDONNER, QUESTIONNER, ASSERTER stb.). Az [A2] dimenziója globális szinten az histoire/discours oppozíciónak felel meg, lokális szinten pedig többek között a polifónia, beszédsíkok váltakozása (changements de plans énonciatifs), a beszélõk megnyilvánulásai a legfõbb összetevõi. És végül az [A3] szemantikai-referenciális dimenzió globális szinten a szemantikai makrostruktúráért (a szöveg globális témája), lokális szinten a kohézióért felelõs. A [B] szervezõdés lokális szinten a morfoszintaktikai szerkezeteken át figyelhetõ meg, valamint a mondatok kapcsolódásakor (pronominalizáció, szubsztitúció, ismétlések stb.), globális szinten pedig a szekvenciális szervezõdés (organisation séquentielle de la textualité) kerül a vizsgálódás középpontjába. Ez utóbbi képezi a tipológia alapját. Azonban a s z e k v e n c i á l i s s z e r v e z õ d é s – Adam felfogásában – a szövegszervezõdésnek csak egyik lehetõsége. Az elõbb említett dimenziók mind fontos szervezõerõk, azonban egyedül a szekvenciális szervezõdés képezi egy lehetséges tipológia alapját, amihez szorosan kapcsolódik a pragmatikai-diszkurzív dimenzió. Adam szerint a kettõ – 20

pragmatikai és szekvenciális dimenzió – elkülönítendõ ugyan elméletileg, de se nem szembeállítandóak, se nem összemosandóak: „[…] les approches textuelle-séquentielle et discursive peuvent fort bien se compléter, je souligne seulement qu’il ne me paraît utile ni des les opposer radicalement, ni de les confondre.”39  Ezen elméleti megfontolások alapján a szövegtípus fogalmát felváltja a szekvenciatípus fogalma, amelynek száma a legutóbbi kutatásai alapján öt (ez jelentõs redukció a kezdeti nyolchoz képest, amelynek elhagyását javasolja a szerzõ), nevezetesen: elbeszélõ, leíró, érvelõ, magyarázó, dialogikus-konverzációs típus. Pontosabban: prototípus. Ugyanis, a létrehozott tipológiának csak úgy van értelme, ha tágabb elméleti keretbe helyezhetõ, és ha a heterogén megnyilvánulási módokat képes elméletbe foglalni. Ehhez használja fel a szekvencia, és a kognitív pszichológiában használt prototípus fogalmát. Mit is ért pro t o t i p i k u s s z e k v e n c i á n ? Adam így fogalmaz: „Je suis de plus en plus tenté de parler de séquences prototypiques dans la mesure où les énoncés que l’on range dans la catégorie du récit ou de la description, par exemple, ne s’avèrent généralement pas tous représentatifs au même titre de la catégorie en question. […] Les textes réalisés se situent sur un gradient de typicallité allant d’exemples qui vérifient l’ensemble de la catégorie définie à des exemples périphériques, qui ne sont que partiellement conformes”.40  1.2.5.3. Szekvenciális szervezõdés Elméleti szempontból azonban fontos szót ejteni a szekvenciák szövegen belüli szervezõdésének lehetséges mintázatairól. Egy szövegen belül a szekvenciák egymást követik: ha különbözõ típusú szekvenciák fordulnak elõ egyazon szövegben, h e t e ro g é n s z e k v e n c i á l i s s z e r k e z e t r õ l beszélünk (structure séquentielle hétérogène): erre a leggyakoribb példa, amikor a narratív típus a leíró típussal együtt fordul elõ. Az elõfordulásnak J.-M. ADAM [1994a] két alaptípusát különbözteti meg: beékelõdést (insertion) és a keveredést (mélange). Az elsõ esetben a beékelõdés tényét több mikrostrukturális elem támasztja alá, és jól látható, hogy maga a beékelõ szekvencia tartalmazza a beékelt szekvenciát: (beékelõ szek-vencia(beékelt szekvencia)). A leíró szekvencia narratív szekvenciába való beékelõdésének egyik híres példája a Mme Bovaryban olvasható tortaköltemény (pièce montée) leírása [ADAM, J.-M., 1994a]. A két szekvencia keveredése esetén valamelyik szekvencia domináns (séquence dominante), a másik pedig alárendelt (séquence dominée). Szerkezetileg így írható le [ADAM, J.-M., 1987]: (domináns szekvencia (alárendelt szekvencia)). Amennyiben a domináns narratív szekvencia keveredik az alárendelt leíró szekvenciával (narratív szekvencia (leíró szekvencia)), a keveredésnek gyakran mikrostrukturális „bizonyítékai” a nagyszámú bõvítményes szerkezet (melléknevek, vonatkozói alárendelések, esetenként többszörös vonatkozói alárendelések). Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy az alárendelt leíró szekvenciák szorosan kapcsolódjanak a narratív szekvenciákhoz, amelyek végig „szorosan tartják a gyeplõt”, és nem engedik szabadjára a szekvenciák egymásutániságának alakulását. Amennyiben egy szövegben azonos típusú szekvenciák találhatók, h o m o g é n s z e k v e n c i á l i s s z e r k e z e t r õ l beszélünk (structure séquentielle homogène). Ennek típusai [ADAM, J.-M., 1994a]: váltakozás (alternance), beékelõdés (enchâssement) és egymáskövetés (enchaînement). A legelsõ típus két elbeszélést futtat párhuzamosan, anélkül, hogy a két történet találkozna; a másodikban – a szereplõk azonosságának az esetén – egyik szekvencia bekebelezi a másikat; a harmadik esetében a szekvenciák pusztán egymás mellé rendelve alkotnak szöveget. 21

Lássunk egy példát! A homogén narratív szekvencia – Labov nyomán – öt makropropozíció segítségével írható le [ADAM, J.-M., 1994a]: a Kiinduló helyzet – Pn1 (Situation initiale), a Bonyodalom – Pn2 (Complication), a Cselekmény – Pn3 (Actions ou Évaluation), a Megoldás – Pn4 (Résolution), Befejezés – Pn5 (Situation finale) alkothatnak lineáris szerkezetet, amelyre a szekvenciák egymás mellé rendelõdése jellemzõ, és hierarchikus szerkezetet, amely esetén a szekvenciák beékelõdése figyelhetõ meg. A hierarchikus szerkezetet a következõ ábrával lehet illusztrálni: Beékelõ elbeszélés ____________________________________|____________________ | | | | | Pn1 Pn2 Pn3 Pn4 Pn5 | Beékelt elbeszélés _____________________________ | | | | | Pn1 Pn2 Pn3 Pn4 Pn5

Az iménti makropropozíciók pedig – mikrostrukturális szinten – propozíciókból állnak, amelyek meghatározott mikrostrukturális jegyek alapján jellemezhetõek (mint az igeidõ használata, szórendi kérdések, a függõ beszéd problémája stb.). A szövegnyelvészeti kutatás a kettõ együttes figyelembevételére törekszik, azaz a globális és lokális nézõpont együttes érvényesítésére [ADAM, J.-M., 1990]. A lokális és a globális nézõpont összefüggése több vitát is kiváltott: nevezetesen az a kérdés vált vita tárgyává, hogy a globális milyen mértékben van hatással a lokális jelenségekre. Bizonyos vélemények (J. Tamine) szerint, az egyes nyelvi jelenségek (mint az appozíció) csak az adott szövegtípusban való elõfordulása alapján magyarázhatók. Míg mások (Milner) kevésbé radikális álláspontot képviselnek:41  „Qu’il existe des propriétés des phrases qui dépendent effectivement de leurs conditions d’énonciation, personne ne le niera. Mais il ne suit pas de là que les phrases n’aient que des propriétés de ce genre ou que seules ces propriétés soient intéressantes”. ADAM, J.-M. [1990] egy köztes pozíciót foglal el, mondván, hogy a lokális megközelítés és a globális megközelítés inkább egymást kiegészítõ, mintsem egymást kizáró eljárások. Ezt az utóbbi álláspontot igazolja a jelen kutatás is, hiszen nem csak az érdekes számunkra, ahogyan például egy szekvenciatípus meghatározza a lokális nyelvi jegyeket (pl. a narratív szekvencia a PS/IMP/PR igeidõ-használatot), hanem az is, ahogyan bizonyos lokális nyelvi jegyek hatással vannak globális struktúrákra; ilyenek az ún. demarkációs jegyek, amelyekrõl a következõ fejezetben ejtünk szót. 1.2.5.4. Demarkáció A szekvenciák heterogeneitásának jelensége szükségszerûen felvet egy másik fontos elméleti problémát: a szekvenciák tagolódásának, elkülönülésének a leírását, nevezetesen a demarkáció kérdéskörét. Az eddigiekben – noha a kérdés szinte kínálkozik – nem esett szó konkrétan az ún. demarkációs jegyekrõl. Ezeknek különösen a heterogén szerkezetek esetében van fontos szerepük, nevezetesen az adott szekvencia azonosításában segíthetnek. KISS S. [1976] a következõképpen defíniálja a demarkációs jegyeket: „Minden nyelvi megnyilvánulásban felfedezhetõk olyan ún. demarkációs vagy demarkatív elemek, amelyek nem – vagy nem 22

csak – közvetlenül járulnak hozzá a jelentés kialakításához, hanem bizonyos nyelvi egységeket egymástól elhatárolva az üzenetet tagolják, s így könnyítik meg annak dekódolását.”,42  valamint: „…a demarkatív funkció lényegét tekintve redundáns: a határjegyek segítenek azonosítani az információt hordozó egységeket”43  és végül: „a határjegyek hálózata növeli a szöveg esztétikai koherenciáját”.44  A legfontosabb jellemzõi, összefoglalóan: az üzenet tagolása – dekódolásának megkönnyítése, az információt hordozó egységek azonosítása és az esztétikai koherencia teremtés. Néhány példa KISS S. [1976] válogatásából: metanyelvi elemek (referenciájuk maga a nyelvi tevékenység); igeidõváltás: a múlt idõ felváltása jelen idõvel; kapcsolóelemek stb. Tekintve, hogy „az információt hordozó egység” esetünkben a szekvencia, a kérdés ezen egységek elhatárolásának mibenléte, és ezáltal a heterogén szekvenciális szerkezetek pontosabb leírása.

2. A corpus általános jellemzése: az önéletírás poétikai és nyelvészeti megközelítései 2.1. Az önéletírás poétikája 2.1.1. Az önéletírás mûfaji meghatározásai 2.1.1.1. Egy klasszikus definíció A mûfaj meghatározásában több szempont is a segítségünkre lehet. Kiindulásképpen nézzük P. LEJEUNE [1975] definícióját! „Récit rétrospectif en prose qu’une personne réelle fait de sa propre existence, lorsqu’elle met l’accent sur sa vie individuelle, en particulier sur l’histoire de sa personnalité”.45  Két tényezõ emelendõ ki ebbõl a definícióból: az egyik a retrospekció kritériuma, a másik az egyéni élet folyamatként, fejlõdésként való értelmezése. Az elsõ kritérium az önéletrajzi perspektívák kérdéséhez vezet el, a második az én ábrázolásának problémáját veti fel. Lejeune feltételrendszere, amelynek valamennyi pontja teljesülése esetén önéletírásról beszélünk, a következõ elemekbõl áll össze: l. nyelvi forma (a) elbeszélés (b) próza

2. választott téma: egyéni élet, egy személyiség története 3. az író helyzete: az író (akinek a neve valóságos személyre utal) identitása 4. a narrátor pozíciója (a) a narrátor és a fõhõs azonossága (b) az elbeszélés retrospektív perspektívája

A rokon mûfajoktól egy-egy pontban különbözik csak az önéletírás, így a 4 (a) pont nem teljesülése esetén életrajzról vagy a 2. pont nem teljesülése esetén emlékiratról beszélünk. Ezeken kívül P. LEJEUNE [1975] fontos szerepet tulajdonít az ö n é l e t r a j z i p a k t u m n a k (pacte autobiographique), amelyben benne foglaltatik az identitás (író-narrátor-fõhõs) felvállalása, a borítón a név feltüntetésével és esetlegesen az elõszó információi révén; a téma (a saját személyiség fejlõdésérõl szóló elbeszélés) meghatározása és az igazságra törekvés szándékénak kinyilvánítása. Egy késõbbi mûvében [LEJEUNE, P., 1986] ezt így summázza: „J’ai en effet employé le mot autobiographie pour désigner largement 23

tout texte régi par un pacte autobiographique, où un auteur propose au lecteur un discours sur soi, mais aussi […] une réalisation particulière de ce discours, celle où il est répondu à la question « qui suis-je » par un récit qui dit « comment je le suis devenu »”.46  Az iménti meghatározás azonban annyiban módosulni látszik, hogy késõbb Lejeune már azt is kiemeli, hogy az önéletrajzi paktum által fémjelzett szövegek általában egyrészt valóban önéletrajzi elbeszélésbõl állnak, másrészt nem elhanyagolható az önarcképre szánt arány sem. Azaz az önéletírás az önéletrajzi elbeszélés és önarckép sajátos egyvelege. További fontos szempont az önéletírás meghatározása az önéletrajzi regénnyel való oppozíciójában. Az 1975-ös tanulmánykötet meglepõen merev álláspontot képvisel: „Comment distinguer l’autobiographie du roman autobiographique ? Il faut bien l’avouer, si l’on reste sur le plan de l’analyse interne du texte, il n’y a aucune différence. Tous les procédés que l’autobiographie emploie pour nous convaincre de l’authenticité de son récit, le roman peut les imiter, et les a souvent imités.”47  A fenti álláspont azonban a gyakorlatban nem minden esetben állja meg a helyét, módosulása elõször Rousseau Vallomásai egy híres epizódjának – az eltört fésû –az elemzésében érhetõ tetten [LEJEUNE, P., 1976], ahol Lejeune több, az önéletírásra speciálisan jellemzõ eljárást mutat ki, de leginkább az 1986-os tanulmánykötetben revideálja nézeteit: arra a konklúzióra jut, hogy túl nagy jelentõséget tulajdonított a paktumnak, és nem vett figyelembe több fontos jellemzõt: „J’ai apparemment surévalué le contrat, et sous-estimé les trois aspects suivants: le contenu même du texte (un récit biographique, récapitulant une vie), les techniques narratives (en particulier les jeux de voix et de focalisation) et le style”.48  A két utolsó szempont (narratív technikák és stílus) különösen fontos, ugyanis más kutatások késõbb megerõsítették a korrekció jogosságát [IFRI, P. A., 1987]. És végül: P. LEJEUNE [1986] bevallása szerint a paktum nemcsak e két szempontról terelte el a figyelmét, hanem arról is, hogy számos felmerült probléma más diszciplínák és módszerek segítségével is megközelíthetõ (pszichológia, szociológia, történelem). A paktum kizárólagosságát tovább gyengítik azok a nézetek, amelyek kételkednek az igazság elmondhatóságában, a megélt élet megírhatóságában. Ezeket a kétségeket a modern pszichológiai kutatások részben alátámasztják, ám a torzítások figyelembevétele mellett az önéletírói tevékenység lehetõségét nem kérdõjelezik meg. Mások [MAY, G., 1984] az önéletírás definiálásához részben hasonló, részben eltérõ kritériumokat használnak: (a) az idõhöz való viszony, az idõ strukturálásának kérdése, (b) az életszakasz retrospektív strukturálása. Ennek alapján Montaigne Esszéi – May szerint – azért nem sorolható az önéletírás mûfajába, mert a „je suis moi-même la matière de mon livre” alapállás és a számtalan önéletrajzi elem, az introspekció ellenére az idõ nem játszik eléggé központi szerepet a mûben. A másik fontos kritérium, az életszakasz retrospektív strukturálása, amelynek célja a létezés értelmének megtalálása, rend teremtése a megélt idõben. May így határozza meg ezt a kritériumot: „le fait même d’écrire l’histoire de sa vie équivaut à lui donner une forme. A cet égard l’autobiographie se distingue radicalement du journal intime et correspond à un besoin très différent”.49  G. MAY [1984] defíniciója – „l’autobiographie est une biographie écrite par celui ou celle qui en est le sujet” [p. 12] – jóval szerényebb a Lejeune által javasoltnál, amely részben May állításait is tartalmazza. May definíciója azonban kiegészül két új szemponttal: az önéletírás érett korban – az élet delén – íródik, és az önéletírót vezetõ elsõdleges 24

cél az élet mozgásában való ábrázolása. Erre a szerzõ az alábbi példát hozza50 : „Je touche á ce point indéci de la vie humaine où, arrivé au milieu des années que Dieu mesure ordinairement aux hommes les plus favorisés, on est un moment comme suspendu entre les deux parts de son existence, ne sachant pas très bien si l’on monte ou si l’on commence déjà à descendre”. 2.1.1.2. Az önéletírás és a rokon mûfajok Hogyan defininiálhatók az önéletírások, az „elsõ személyben íródott s megtörtént eseményekrõl tudósító könyvek”,51  a rokon mûfajokkal (krónika, emlékirat, napló, önéletrajz, regény) való összehasonlítás révén? Közös vonásuk, hogy megtörtént eseményekrõl tudósítanak; az elbeszélõ saját tapasztalatait osztja meg az olvasóval. Azonban több különbözõ vonás is kimutatható: a k r ó n i k a esetében az író személytelenül háttérben marad, a középpontban a jelentõs események felidézése áll. Az e m l é k i r a t már személyesebb, az író azokról az eseményekrõl ad számot, amelyeknek résztvevõje, tanúja, megfigyelõje volt. De a fõszerep ez esetben is az eseményeké, a személy csak áttételesen jelenik meg, a történelmi események hátterében. A n a p l ó esetében viszont hiányzik a folyamatosság, az egységes szemlélet, a perspektivikus ábrázolás igénye, sõt, a hitelesség kérdése sem merül fel: az emlékezés ebben a mûfajban nem jelent akadályt, hiszen a lejegyzett esemény és a lejegyzés között viszonylag kevés idõ telik el [SZÁVAI J., 1978; TOUZIN, M.M., 1993]. Az önéletírás hasonló a memoárhoz, ám több tekintetben mégis különbözik tõle, a legfontosabb különbség, hogy az önéletírás tárgya az önéletíró saját élettörténetének visszatekintõ jellegû elbeszélése. Ebbe az irányba konvergál a következõ néhány meghatározás is: (a) „…olyan írással van dolgunk, amelyben a szerzõ elsõsorban saját életérõl számol be. Nem krónikát ír tehát, nem is a kor eseményeirõl számot adó emlékiratot, hanem olyan elbeszélést, amelyben önmaga a fõhõs”;52  (b) „Elsõ személyben írott történet, amelyben a szerzõ saját életérõl számol be, méghozzá nagyobb távlatból, s szándéka szerint a valóságnak, a tényeknek megfelelõen”;53  (c) „C’est le récit qu’une personne réelle fait, rétrospectivement, de sa propre vie”.54  Az önéletírást SZÁVAI J. [1978] elsõsorban, a formai jegyek meglétét kétségbe vonva, tartalmi jegyek szerint osztályozza. A definíciók azonban azt sejtetik, a retrospekció és a referencia kérdése adott esetben vizsgálat tárgyát is képezhetõ meghatározott nyelvi és formai kérdéseket vethet fel. Az önéletírás almûfajokat is magában foglal [MILLY, J., 1992]: a memoár-elemek a kor jelentõs eseményeit emelik be az önéletírásba, a vallomás az elkövetett hibák bevallására szolgál, az önarckép pedig az egykori tettek magyarázatául szolgál. Azaz: noha az önéletírás elkülönül a rokon mûfajoktól, gyakran ötvözi ezeknek néhány elemét. Az ö n é l e t í r á s néhány esetben55  élesen elkülönül az önéletírástól [BEAUJOUR, M., 1980], ez a különbség egyfajta negatív viszonyban határozható meg: „On voit bien que le texte des Essais n’a pas de rapport avec l’autobiographie telle que nous la définissons; il n’y a pas de récit suivi, ni d’histoire systématique de la personnalité. Autoportait plutôt qu’autobiographie…”.56  Azaz az önarckép egyfajta hiányban mutatkozik meg, nevezetesen a végigvitt történet, a kronológia, a szigorú strukturális szerkesztettség hiányában, és abban, hogy hiányzik a mûfaj tudatos mûvelésének szándéka.57  További eltérés a két mûfaj között [BEAUJOUR, M., 1977], hogy az önarckép, a kronologikus rendet háttérbe szorítva, a tematikus rendet részesíti elõnyben. Azaz az önéletírás struktúrája narratív struktúra, míg az önarcképé tematikus, logikai alapon szervezõdõ struktúra. Fõ jellemzõ25

je a diszkontinuitás, az egymás mellé rendelés, a montázs és a kronológia elvetése, aminek eredményeként heterogénebb és összetettebb forma jön létre, mint az önéletírás esetében: „L’autoportrait est donc une formation polymorphe beaucoup plus hétérogène et complexe que la narration autobiographique.”58  Ennek ellenére, az önéletírást, bár kronologikusan strukturált, és a progresszió nélkülözhetetlen eleme, némi tematikus strukturáltság is jellemzi, azaz az elbeszélést minduntalan önarcképre jellemzõ szakaszok szakítják meg. Álláspontunk szerint az önarckép szekvenciális szinten59  jelenik meg az önéletírásban, nevezetesen mint a leíró szekvencia egyik speciális fajtája, amelynek a szerepe a – fõszereplõ vagy narrátor – önéletíró jellemvonásainak ábrázolása, többnyire magyarázat céljából. Az önéletírás nem mentes tehát a leíró jellegû önarcképre jellemzõ elemektõl, ám dominánsan mégis narratív struktúra. A rokon mûvekkel való összevetés egy megoldatlan kérdéskörre irányítja a figyelmet, nevezetesen az önéletírás és az ö n é l e t r a j z i j e l l e g û é n re g é n y elkülönítésének nehézségeire. Ebben a rövid meghatározásban a kérdés tisztázására nem kerülhet sor, mindössze a probléma érzékeltetésére egy összehasonlítást mutatunk be. SZÁVAI J. [1978] összehasonlítva Gide két mûvét, La porte étroite és Si le grain ne meurt c. mûveket, arra a következtetésre jut, hogy egy belsõ elemzés nem talál különbséget a kettõ között, csak külsõ információk segítenek: a kérdést a keletkezéstörténet és az író életrajza döntik el. Megfigyelhetõ ugyanis, hogy mindkét történet egyenes vonalú, kitérõk nélkül halad elõre; szerkezetük, mondanivalójuk, felépítésük, nyelvük hasonló; tehát az egyoldalúan immanens kritika nem elégséges: regény és önéletírás között pusztán formai szempontból nem tudunk különbséget tenni. Azaz: a valódi anyagból való építkezés nemigen különbözik a valószerû anyagból való építkezéstõl. Ami segíthet az elkülönítésben, az a mû tartalma és szituációja (pl. az önéletrajzi paktum). Ebbõl az összehasonlításból legfõképpen az a részletes belsõ elemzés hiányolható, amely módszeresen összeveti a két mûvet, és konkrét adatokkal támasztja alá az állításait. A késõbbi kutatások sem ebben az irányban folytatódtak: maga P. LEJEUNE [1986] is – ahogy láthattuk – bizonyos tekintetben revideálta nézeteit, fõképp az önéletrajzi paktum kiemelkedõ fontosságát illetõen, és néhány olyan paramétert is kiemelt, amelyek a belsõ elemzést lehetõvé teszik: ilyen paraméter a narratív technika, a stílus és a fokalizáció. Ehhez hozzátehetjük az önreflexivitás [OLNEY, J. 1980b] megnyilvánulási formáit, amelynek tipikus esetei azok a metanyelvi formulák, amelyekkel az önéletíró saját írói tevékenységét kommentálja. A kommentáló tevékenység az önéletírás esetében mûvön belül történik (inside the work), míg a fikció esetében, a kommentáló-értelmezõ tevékenység feltététele – akár elõszó révén – a mûbõl való kilépés (outside the work). G. MAY [1984] szerint az önéletrajzi regény és memoár között nem mutatható ki éles határvonal, minden árnyalat és arány kérdése. Ez az álláspont P. LARTHOMAS [1964] már többször idézett nézetét juttatja eszünkbe, miszerint az egyes vonások tekintetében valóban nem lehet mûfajokat megkülönböztetni, azonban a jegyek sajátos konfigurációkat alkotnak, amelyeknek már megkülönböztetõ értékük lehet. A poétikai szakirodalomban megoszlanak a nézetek a fiktív és nem fiktív mûfajok elhatárolása tekintetében, L. A. RENZA [1980] J. M. Foxot idézi, aki szerint a tényszerûség a meghatározó: „narrative of a person’s life written by himself” [p. 269]. D. COHN [1999], hasonlóan, a referenciális jelleget hangsúlyozza az önéletírás meghatározásában: „genre référentiel, un discours qui se réfère au passé d’un locuteur réel”.60  Valójában az önéletrajzi narráció a fikció számos eszközével él, a fikció explicit technikái jelen vannak az önéletírásokban, ám ez csak arra mutat rá, hogy az önéletírás tudatosan át26

vesz eljárásokat, de nem jelenti azt, hogy a fikció követelményein alapul. Az önéletírás nem fikció, nem tényirodalom, nem a kettõ keveréke, hanem egy egyedülálló jelenség: „…autobiography is neither fictive nor nonfictive, not even a mixture of the two. We might view it instead as a unique, self-defining mode of self-referential expression, one that allows, then inhibits, its ostensible project of self-representation, of converting oneself into the present promised by language.”61  B. J. MANDEL [1980] az elõbbiekhez hasonló álláspontot képvisel, szerinte, még ha az önéletírás használ is a fikcióra jellemzõ technikákat, attól még nem válik fikcióvá. Az önéletírást meghatározza az önéletíró szándéka, ennek megfelelõen az önéletrajzi produktum eltér a fikciótól. És fordítva, még ha a regényíró önéletrajzi technikát használ is (egyes szám elsõ személy, történelmi tények beépítése), a szándéka a fikció célját szolgálja. Jóllehet a fiktív önéletírás és a valóságos önéletírások sok tekintetben hasonlóságot mutatnak, a két mûfaj különbségét az olvasó érzékelni tudja, azaz eldönti, hogy egy adott mûvet fiktív vagy valóságos regiszterben [COHN, D., 1999] szándékozik-e olvasni. A döntésében számos támpont segítheti, ilyen Cohn szerint többek között a pszichikai mindentudás, amely a fikció világát szabályozza, és amely a valóságos önéletírásban egyáltalán nem fordul elõ. A. FLEISHMAN [1983] azt vallja – Mandelhez hasonlóan –, hogy a valóságos történet és a fikció között a lényegi különbség a szándékban rejlik, nem a verbális megvalósulásban. Így ír errõl: „What distinguish autobiography from the novel is not an unattainable historical exactitude, but only the sincere project of recapturing and under-standing one’s own life. It is the exitence of such a project that matters, and not an ultimately impossible sincerity”.62  Az önéletrajzi terv megvalósításához viszont olyan narratív technikákat kell alkalmazni, amelyek a fikcióra jellemzõek: „The paradox of autobiography is that the autobiographer must carry out his project of impossible sincerity using all the usual tools of fiction. He must believe that there is a fundamental difference between autobiography and fiction even if, in fact, to tell the truth about himself, he uses all the novelistic techniques of his time.”63  Azaz Fleishman véleménye, hogy az önéletírásnak nincsenek sajátos stilisztikai-nyelvi jegyei (sem a névmáshasználatot, sem az igeidõket vagy egyéb nyelvtani szerkezeteket nem lehet standardizálni). Azonban ebben az esetben is hiányolható a konkrét nyelvi elemzés, amely ezen állításokat alátámasztaná. Egyesek szerint a különbség csak az eltérõ szándékban érhetõ tetten, ami önmagában nem teremtene mûfajt. Ezért is válik egyre sürgetõbbé egy olyan nyelvészeti elemzés, amely ezen hiányosságokat pótolva megerõsíti avagy cáfolja a poétikai munkák állításait. 2.1.2. Az önéletírás kompozicionális sajátosságai 2.1.2.1. Retrospekció és introspekció M. RAYMOND [1962], J. STAROBINSKI [1957] az önéletíró személyét, érzelmi világát állítják középpontba. Rousseau életének meghatározó élménye – mindkét szerzõ szerint – az az igazságtalan vád (fésû fogainak eltörése), amely véget vetett a boldog gyerekkornak, és amely rádöbbentette, hogy a gyerekkori paradicsom végleg elveszett: „Il vient d’apprendre que l’intime certitude de l’innocence est impuissante contre les preuves 27

apparentes de la faute ; il vient d’apprendre que les consciences sont séparées et qu’il est impossible de communiquer l’évidence immédiate que l’on éprouve en soi-même. Dès lors, le paradis est perdu : car le paradis, c’était la transparence réciproque des consciences, la communication totale et confiante. Le monde lui-même change d’aspect et s’obscurcit.”64  Nem véletlen, hogy Rousseau Vallomásainak legfõbb jellemzõje a boldogság (transparence des âmes) visszaszerzésére tett kísérlet [RAYMOND, M., 1962]. Az emlékezés ezáltal sajátos szerephez jut: nemcsak feltámasztja a múltat, hanem igazabbá, mélyebbé teszi: „Se souvenir qu’on s’est aimé, c’est aimer encore; pour Rousseau, c’est aimer vraiment”.65  Így az emlékezés a múlt újraélésének legfõbb eszköze, amely során eltûnik a múltat és a jelent elválasztó határvonal: „Il semble alors à Rousseau que le temps est supprimé, le passé est vécu comme un présent”.66  Az idõnélküliség élményében az embereket elválasztó szakadékok átjárhatóvá válnak, ezáltal oldódik magánya, és ismét rátalál az elveszett boldogságra, miközben átéli a létezés örömét. M. RAYMOND [1962] így írja le ezt az állapotot: „L’être rêve qu’il s’épand sans obstacle, non seulement dans l’espace mais aussi dans la durée. Échappant à toute idée d’un temps morcelé et même au sentiment d’un présent intrinsèque, distinct du passé et de l’avenir, la conscience de moi extraordinairement dilatée pressent la joie de l’existence absolue”.67  A transz-parencia érzése tehát nem vész el a gyerekkorral, az én mélyérõl, az emlékezés és önmagunk lefestése révén elõhívható. A lélek mélyén megtalálható természeti emberhez („homme de la nature”), az út a saját belsõ világa felfedezésén és lefestésén keresztül vezet „…la nouvelle transparence est un rapport intérieur au moi, une relation de soi à soi: elle se réalise dans la limpidité du regard sur soi-même…”.68  Az emlékezet kivonja az élmények esszenciáját,69  a múlt mélyére hatolva elhárítja az akadályt, amely a transzparencia útjában állt. Rousseau számára az emlékezés nem más, mint saját belsõ világa felé fordulás, önmaga átengedése a kontemplációnak. A transzparencia állapotában a lét kitágul, az egyén megfeledkezik önnön határairól,70  és átadja magát a magára eszmélés pillanatainak (instant de l’éveil). Starobinski így fogalmaz: „Notons ici la valeur privilégiée que Rousseau attribue à l’instant de l’éveil et en particulier à ces rares circonstances où la conscience s’éveille sans se reconnaître, sans pouvoir encore se rattacher à son histoire ou à son passé, de sorte que rien ne trouble pour elle la parfaite limpidité du présent. Dans la campagne lyonnaise, ou au théâtre à Venise, ou surtout après la chute de Ménilmontant, Jean-Jacques connaît des réveils qui sont des naissances à la vie: il sort du néant, et il n’est pas encore entré dans le temps. Son âme appartient alors toute entière au bonheur intemporel de sentir et de se sentir pour la première fois.”71   Ez a transzparencia állapot sok tekintetben a pszichológiában leírt ún. csúcsélményekkel (peak experience) [MASLOW, A. H., 1968], a tudatfölötti élményekkel (expériences supraconscientes) [ASSAGIOLI, R., 1994], a módosult tudatállapotokkal (altered states of consciousness) [LUDWIG, A. M., 1972] mutat hasonló vonásokat: mint a belsõ szabadság érzése, a létezés teljességének érzése, öröm, boldogság érzése, az igazság átérzése (Maslow), a tudat kitágulásának érzése, megújulás, ébredés élménye (Assagioli), az élmény elmondhatatlansága, az idõérzékelés megváltozása (idõtlenség, az idõ felgyorsulásának, lelassulásának érzése), mindenhatóság érzése (Ludwig). Azaz Rousseau esetében az emlékezés a transzparencia állapot (vagy csúcsélmény) elérésére irányuló tevékenység. Ez sajátos idõfelfogást teremt: nem szükséges visszamenni az idõben ahhoz, hogy a bennünk lévõ természeti embert megismerjük, elég saját lelkünk legmélyére látni. Starobinski ezt az állapotot így írja le: „Pour découvrir l’homme de la nature et pour en 28

devenir l’historien, Rousseau n’a pas eu à remonter au commencement des temps : il lui a suffi de se peindre lui-même et de se rapporter à sa propre intimité, à sa propre nature, dans un mouvement à la fois passif et actif, se cherchant lui-même, s’abandonnant à la rêverie. Le recours à l’intériorité atteint la même réalité, déchiffre les mêmes normes absolues que l’exploration du passé le plus reculé. Ainsi ce qui était premier dans l’ordre du temps historique se retrouve comme ce qui est le plus profond dans l’expérience actuelle de Jean-Jacques. La distance historique n’est plus que distance intérieure et cette distance est bientôt franchie, pour celui qui sait abandonner pleinement au sentiment qui s’éveille en lui.”72  Tehát a retrospekció a rousseau-i önéletírás esetében együtt jár az introspekcióval, a két folyamat szoros összefüggést mutat. Ebben az összefüggésben a történeti idõ egyenesen arányos a lélek megismerésének mélységével, azaz az idõ fogalma pszichikai dimenziót ölt. 2.1.2.2. A perspektívák játéka Az irodalomkritikusok egy része tehát az önéletíróra összpontosít, annak belsõ életére, sorsának alakulására, és az író személyén átszûrve érint néhány általános kérdést az idõvel és az emlékezés folyamatával kapcsolatban [RAYMOND, M., 1962; STAROBINSKI, J., 1957], míg mások olyan elméleti kérdésekre helyezik a hangsúlyt, mint a mûfaj meghatározása, az írással kapcsolatos problémák, strukturális – az önéletírás felépítésére vonatkozó – kérdések [SHAPIRO, S., 1968; SZÁVAI J., 1978]. M. RAYMOND [1962] az önéletírás egyik általános jellemvonására hívja fel a figyelmet, nevezetesen, arra a kettõs perspektívára, amelyet egy önéletíró sem kerülhet el: a múlt és a jelen perspektívájának együttes alkalmazására . Raymond Rousseau szavait idézi: „je peindrai doublement l’état de mon âme, savoir au moment où l’événement m’est arrivé et au moment où je l’ai décrit.”;73  a kettõs perspektívát pedig így jellemzi: „il s’agit d’un glissement du passé dans le présent ou d’une conta½-mination”.74  S. SHAPIRO [1968] néhány állítása is fontos alapelveket fektet le. Az önéletírás legfõbb jellemzõjének az e g y t á v o l a b b i n é z õ p o n t b ó l v a l ó v i s s z a t e k i n t é s t 75  említi meg, továbbá kiemeli a személyiségnek a fejlõdés interpretációján alapuló ábrázolásmódját.76  Ezenkívül kitér az önéletírással kapcsolatos egyéb kérdésekre, mint a belsõ kép szavakba öntésének, a saját tapasztalat mûvészi értékkel való felruházásának nehézségére, az alkalmazott módszer sokféleségének (szelektálás, kiemelés, felidézés, dramatizálás) és a különbözõ nézõpontok egyidejû alkalmazásának77  szükségességére. A strukturális szempontok közül utal az idõ megjelenítésének kérdésére,78  a fordulópontok (turning point) strukturális szerepére, a dramatizálás és összegzés megfelelõ arányára, az anticipáció szerepére, az alkalmazott montázstechnikára,79  a narratív hangnem (narrative tone) szerepére.80  Hasonló formai szempontokra hívja fel a figyelmet F. R. HART [1970], k é t e g y m á s m e l l é re n d e l t i d õ i s í k r ó l beszél, egy narratív múltról (narrative past) és egy drámai jelenrõl (dramatic present), amelyek sajátos mintázattal rendelkeznek. Az önéletírásokban hol az egyik, hol a másik dominál, így a formai leírásoknak mindkettõvel számolniuk kell. A két sík nem statikus, stabil entitás [OLNEY, J., 1980a]: a múlt folyamatként értelmezendõ (past-in-becoming), amelynek végsõ célja a jelen pontosabb megértése. Az önéletíró a jelen perspektívájából hívja elõ, alkotja meg emlékeit. Olney ezt a folyamatot ekképp jellemzi: „Time carries us away from all of earlier states of being; memory recalls 29

those earlier states – but it does so only as a function of present consciousness: we can recall what we were only from the complex perspective of what we are, which means that we may very well be recalling the past in the present, the autobiographer imagines into existence another person, another world, and surely it is not the same, in any real sense as the past world that does not […] now exists”.81  Az emlékezés tehát a jelen tudat funkciója. Valójában az önéletírás két lét találkozása, hiszen az önéletíró és egykori önmaga – bár köztük folytonosság mutatható ki – mégsem azonosak. A múlt tapasztalata és a jelen nézõpontja szimultán jelenik meg a mûben mint narráció és kommentár, miközben a kettõs referenciájú én fuzionál és összekapcsolja az itt és most jelenét az ott és akkor múltjával. Hasonló álláspontot képvisel G. GUSDORF [1980], aki szerint az önéletírás nem a múlt egyszerû megismétlése, hanem az elmúlt világ megjelenítése a gondolat által. A múltjára emlékezõ már régóta nem azonos azzal, aki ezt a múltat megélte, ellenkezõleg, éppen az egykori önmagát keresõ ember írja az önéletrajzát. Másrészt a visszaemlékezés komplex folyamat: speciális viszonyt feltételez múlt és jelen között. Egyfajta re a k t u a l i z á c i ó r ó l beszélhetünk, ami ugyan megakadályoz abban, hogy a múltra, „tisztán” emlékezzünk, hiszen a jelenünk, az amivé váltunk, határozza meg a múltra való emlékezést. A múltra való emlékezés nem passzív tevékenység, hanem a jelenben zajló aktív folyamat, amely során nem pusztán a múlt reprodukálódik, hanem a személyiség újra és újra megalkotja önmagát. Az önéletírás mottója ez lehetne (Lequier nyomán): „To create and in creating to be created”.82  Így az önéletírás nem egy rögzült, befejezett képet ad az egyénrõl: az emberi élet folytonosan készül (“human being is always a making”).83  Szintén a jelen perspektívájának fontosságát emelik ki azok a megközelítések, amelyek az önéletírást mint a j e l e n b e n z a j l ó b e s z é d e t határozzák meg. J. V. GUNN [1982] szerint az önéletírás egy önéletrajzi szituáció terméke, amelynek része a motíváció (a személyiség megõrzése az idõ múlásától), a perspektíva (az önéletírás nem más, mint a jelenben zajló beszéd, amelynek a gyökere a múltba nyúlik vissza, és amely segítségével a jövõbe vetíti az író önmagát) és az olvasó kapcsolata az önéletrajzi szöveghez. L. A. RENZA [1980] Gunnhoz hasonlóan kiemelten kezeli a nyelv szerepét, úgy véli, hogy bár a múlt hézagos, a nyelv azt képes formába önteni, és egyúttal a múltat a jelenbe emelni. Amit az önéletíró az emlékezetébõl felhoz, az nem az esemény maga, hanem azok a szavak, amelyek az események képébõl születnek. Renza Ágostont idézi: „My boyhood, for instance, which no longer exists, exists in time past, which no longer exists. But when I recollect the image of my boyhood and tell others about it [..], I am looking at this image in time present.”84  Az önéletírás „artefactum” természetét hangsúlyozza B. J. MANDEL [1980], miszerint az önéletírás nem valóság, hanem a szavak által létrehozott konstrukció. Az emlékezet önmagában nem eredményez önéletírást, hanem csupán önéletrajzi tudatosságot (autobiographical consciousness), amikor önmagunkról – múltunkról, jelenünktõl, jövõnkrõl – gondolkodunk. Önmagunk és önmagunk története az elménk szüleménye, hiszen egy dolog emlékezni és más dolog leírni az emlékeket. Az emlékek képekben jönnek elõ, amelyek azonban önmaguktól nem tisztulnak ki, nem alkotnak történetet, az önéletírás létrejöttéhez ugyanis nyelvi tevékenység szükséges.

30

2.1.2.3. Szándék és igazság Az önéletírás helyzetét meghatározza az i g a z s á g kérdése, ami arra a problémára utal, hogy miképpen lehet hûen visszaadni saját énünket, hogyan választunk a különbözõ énállapotaink között és melyiket mutatjuk be. Az önéletíró egyfajta folyamatosságot feltételez mostani és egykori énje között,85  azaz Gusdorf szavaival „…il postule l’unité et l’identité de son être, il croit pouvoir confondre ce qu’il fut avec ce qu’il est devenu”.86  Ám ez egyfajta paradoxonhoz vezet: ahhoz, hogy a múlt énünket külön lássuk, némi identitásbeli diszkontinuitásra is szükség van, hiszen ezáltal születnek a különbözõ énképeink, viszont értelmessé az önéletírást, az identitás folytonossága teszi.87  Az igazság problémáját érinti az a szempont is, amelyet S. SPENDER [1980] és F. R. HART [1970] a perspektíva kettõsségébõl eredõ feszültségnek (tension of perspectival duplicity) nevez.. Eszerint az önéletíró két perspektívát tart szem elõtt, a sajátját, ahogyan belülrõl látja magát, és a másokét, ahogy azok kívûlrõl látják õt.88  Ritkán sikerül az önéletírónak „mindkét életét” megírnia, az objektív, külsõ szempontú ábrázolásmód deperszonalizált önéletírást eredményez, a vallomásszerû írásmód viszont csak a legintimebb, önmaga által ismert életének bemutatására alkalmas [SPENDER, S., 1980]. Ez a szempont kiegészülhet azzal a problémával is, hogy önmagunkról való tudásunk egy része másoktól származik: a másik nem csak mint külsõ nézõpont jelenik meg, hanem észrevétlenül beszûrõdik saját, önmagunkról való tudásunkba. S. DOUBROVSKY [1988] szerint az ember csak korlátozottan képes önmaga megismerésére, ezért az önmagáról alkotott kép gyakran torz, sõt, mivel a rá vonatkozó igazság egy részét a Másik tudja, a saját igazság a másik diszkurzusának (discours de l’Autre) felel meg. Sokan, akik az önéletírással szemben fenntartással viseltetnek, ennél szélsõségesebb álláspontot képviselnek: az önéletírást (és magát a pszichologizáló attitûdöt) nemcsak másodlagosnak, hanem egyenesen számûzendõnek tartják, így az önéletírás rehabilitációja ma is aktuális probléma – véli P. LEJEUNE [1997]. Az önéletírás létjogosultságát – álláspontunk szerint – az iménti jogos kétségek nem kérdõjelezik meg, mindössze ráirányítják a figyelmet az introspekció és a retrospekció korlátaira. Ezek a korlátok azonban nem az önmegismerés, az emlékezés és az önéletírás lehetetlenségére utalnak, hanem azok tökéletlenségére. Az önéletírás helyzetének másik lényeges eleme a s z á n d é k kérdése. F. R. HART [1970] álláspontja szerint pszichológiai, retorikai szándékok akár formai szempontokat is meghatározhatnak.89  Erre példa Sartre önéletírása, amelyben az író önéletíróként egy egész korszakot kíván jellemezni saját sorsán keresztül. A szervezõ elv mindvégig tettei értelmének keresése; ezért az elbeszélés és az elemzés Sartre mûvében szorosan kapcsolódik. Ezt a kapcsolódást biztosítja a folyamatosan jelenlévõ narrátor, aki ironikus távolságot tart fenn a történet fõhõsével. Azaz a szándék ebben az esetben két fontos formai elemben ölt testet: ironikus hangvétel és a kommentár dominanciája jellemzi mindvégig a mûvet. W. HOWART [1974] egy ún. önéletrajzi stratégiát (autobiographical strategy) feltételez , amely magában foglalja az író személyét, jellemét (character), a mû írását (technic) és az olvasót (theme). Ez a három szempont lehetõvé teszi számára, hogy az önéletírások három csoportját hozza létre: példabeszéd típusú (autobiography as oratory), dráma típusú (autobiography as drama) és líra típusú (autobiography as poetry) önéletírásokat különböztet meg. Az elsõ esetében (például Szent Ágoston Vallomásai), az idõstruktúrára a sûrítés – kiterjesztés a jellemzõ, azaz, a korai éveknél felgyorsulás, a fordulópontoknál lelassulás figyelhetõ meg, majd mindez a jelen nézetek megvitatásába torkollik. Az egész 31

mûvet az elhivatottság szövi át. A második típusra nem a gondolat dominanciája a jellemzõ, hanem a karakter, esemény, jelenet kap különös hangsúlyt (például Benvenuto Cellini, Casanova, Montaigne önéletrajzi írásai). A technikát ez esetben a részletesség, a kimerítõ jellemzés, az élet látványos oldalainak bemutatása teszi jellegzetessé. A harmadik esetre – a festészet területérõl – Rembrandt és Van Gogh önarcképeit hozza fel: õk újra és újra átgondolják önarcképüket, bizonytalanok a jelenben, és válaszért a múlthoz fordulnak. Az irodalom területérõl rokonnak tekinti Rousseau Vallomásait, amely nem érvelõ, nem szórakoztató típusú szöveg, hanem introspekción és ennek megfelelõen költõi nyelvhasználaton alapul. 2.1.2.4. Az én ábrázolása Az önéletírás egyik kulcskérdése az én ábrázolásának problémája. Láthattuk, hogy az önéletírás a folytonos változásban lévõ én ábrázolására törekszik, így joggal merül fel a kérdés, hogyan lehetséges megérteni, magyarázni a szüntelenül alakuló, mozgásban lévõ önmagunkat? J. OLNEY [1972] a metafora fogalmával magyarázza az iménti jelenséget: „The self expresses itself by the metaphors it creates and projects, and we know it by those metaphors (…) We do not see or touch the self, but we do see and touch its metaphors: and thus we „know” the self, activity or agent, represented in the metaphor and the metaphorizing (…) It is only metaphor thus mediates between the internal and the external, between your experience and my experience (…) between a past and a present self, between, one might say, ourselves formed and ourselves becoming (….) „An autobiography, (…) is more than a history of the past (…) it is also, intentionally or not, a monument of the self as it is becoming, a metaphor of the self at the summary moment of composition.”90  Ennek alapján kétfajta önéletírót különböztet meg: szimpla metaforát alkalmazó önéletírókat (autobiographers of the single metaphor) és kettõs metaforát alkalmazó önéletírókat (autobiographers of the double metaphor). Az elõbbiekre nem jellemzõ a nézõpontjuk kritikai szemlélete, kevéssé tudatosak, míg a másik fõ vonása a nagyfokú tudatosság, annak a tudatossága, hogy egykori önmagát írja le, és hogy ennek a jelenben is tudatában van, sõt tudatában van a tudatosságának is. Az ént néhányan [GUNN, J. V, 1982] idõtlennek tartják és változatlannak, a személyiség nem a múlt része, hanem a jelené: az én az, aki beszél, megnyilvánul az önéletírásban. Ez az álláspont csak úgy értelmezthetõ, ha az elbeszélt ént a múlt részének tekintjük, és mint kívülállót írjuk le. Ez megfelel L. A. RENZA [1980] értelmezésének: a narrátor, aki elmeséli, hogy mi történt vele, nem azonos azzal, akivel történtek az események, azaz, az író én és a szöveg szerinti én valamelyest elszakad egymástól, amibõl egy n é v m á s i b o n y o d a l o m (pronominal crux) adódik, hiszen az elsõ személy egyszerre vonatkozik egy diszkurzív énre és egy harmadik, már nem létezõ, de a jelenbe vetített személyre.

2.2. Az önéletírás nyelvészeti megközelítése Az önéletírás vizsgálatát – ahogyan ezt láthattuk – többnyire az irodalomkritika vállalja fel, a pszichológia az önéletrajzi emlékezet problémájára összpontosít, a nyelvészet pedig nem szentel különösebb figyelmet a kérdésnek. Hiányoznak az irodalomkritika területén elõforduló jelentõs monográfiák, mindössze néhány cikk érinti a kérdéskört; a vizs32

gált paraméterek köre is meglehetõsen szûk: általában a személyes névmások, az igeidõk és ezek kombinációjának problémáit tárgyalják. A legelsõ érdemleges tanulmány J. STAROBINSKI [1970] munkája, amely az önéletírásban megfigyelhetõ PS és je személyes névmás kombinációját vizsgálja. Ez a kérdés azért válik fontossá, mert egyben a E. BENVENISTE [1966] által megfogalmazott elveket – miszerint a PS nem kombinálódhat csak harmadik személyû névmási alakokkal – korrigálja.91  A. JAUBERT [1993] néhány önéletrajzi részletet elemez az igeidõ- használat tekintetében, nevezetesen a PC és PS váltakozásának kérdését és az IMP szerepét vizsgálja. Jóllehet, a szerzõnek nem állt szándékában az önéletírás kérdéseinek tisztázásához való hozzájárulás (a téma célpontja az igeidõ irodalmi használata), néhány észrevétele azonban hasznosnak bizonyult.92  És végül megemlíthetõ J.-M. ADAM [1997] szövegnyelvészeti szempontú megközelítése, amely a fiktív önéletrajz nyelvi problémáinak szentel egy tanulmányt Grammaire de l’autofiction címmel. Ami igazán érdekes az idézett munkában, az az alkalmazott módszer, mivel túlmutat a választott corpus elemzésének egyediségén. Adam a következõ nyelvi elemeket vizsgálja: igeidõ-használat, névmáshasználat, határozószó-használat, ezen belül különös gondot fordít az adott elemek együttes elõfordulásának tanulmányozására: elemzi többek között a je személyes névmás és az IMP (PS) elõfordulását deiktikus határozószókkal. És végül az IMP egy sajátos használatára tér ki, amely lehetõvé teszi az emlék és a fikció közötti határ összemosását és a fikció beszûrõdését a tényszerû önéletrajzi (valóságos) események közé. Az emlék és a fikció határának elmosódásának hátterében az IMP egy speciális használata áll. Az IMP rokon a feltételes móddal abban, hogy képes ún. fiktív módot93  (mode fictionnel) jelenteni, amely szemben áll a valóságossal: „Le même tiroir verbo-temporel permet de dire aussi bien ce qui a été – l’autobiographie – que ce qui n’a été qu’imaginé – la fiction”.94  Tehát az IMP képes eltörölni a határokat az önéletrajzi valóság és a fikció között. Az önéletrajz keveredik a képzeletbeli emlékkel, így az ilyen szöveg úgy mûködik, mint egyfajta átmenet e kettõ között: „ce texte fonctionne dans un entre-deux troublant qui a pour résultat les glissements verbo-temporels et les déplacements adverbiaux observés plus haut.”95 

3. A vizsgálati módszer 3.1. A prototípus elve Az önéletírás mûfaja többfajta írásmódot tesz lehetõvé. Nyilvánvaló, hogy ezeket egy egységes modellbe szorítani sok veszteséggel járna: ezért a tengernyi mûbõl csak egy vonulatot – nevezetesen az á g o s t o n i – ro u s s e a u - i h a g y o m á n y o k o n a l a p u l ó ö n é l e t í r á s o k a t emeltük ki, és ezen belül is csak néhány klasszikus és a mûfajt legjobban reprezentáló önéletírást választottunk ki. A corpus néhány klasszikus önéletírásból áll (Rousseau, Gide és Sartre önéletírásai). Valamennyi az ún. emlékezeti stratégiát követõ önéletírások típusába tartozik [OLNEY, J., 1980a],96  ahol is a szerzõ szándéka, akarata szerint, õszinteségre és hitelességre törekedve, az emlékezetet segítségül híva, az addigi életére – a jelen perspektívájából – visszapillantva megírja önmaga fejlõdéstörténetét, összegzi az addig leélt idõt. 33

Annak ellenére, hogy számos hasonlóság található a valóságos és a fiktív önéletírás között, kizárólag önéletírásnak szánt és annak tartott mûveket vizsgáltunk. A tanulmánynak nem célja a két mûfaj szisztematikus összevetése, ám a kérdést – mivel a szakirodalom is gyakran említi és módszertanilag is indokoltnak tûnik – az utolsó fejezet röviden érinteni fogja. A corpus kiválasztásában egyfajta p ro t o t i p i k u s s z e m l é l e t [CANTOR, N., MISCHEL, W., 1984] érvényesült. Ennek alapján a mûfajba sorolást kategorizációs problémának tekintve, a társadalomtudományokban használatos osztályozási rendszereket vettük figyelembe. Az alapkérdés tehát: hogyan kerülnek a tárgyak egy bizonyos tárgykategóriába, azaz esetünkben, hogyan kerülnek az egyes mûvek az önéletírás kategóriájába. A klasszikus, hagyományos (arisztotelészi) szemlélet szerint, egy kategória minden tagja rendelkezik a kategória összes meghatározó tulajdonságával, ami a minden vagy semmi elvén alapuló kritériumot feltételez (egy tárgy vagy rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal vagy nem, de a kategória tagja csak akkor lehet, ha rendelkezik ezen tulajdonságokkal), és a kategóriatagság megítélésekor minden vonás egyformán fontos. Ily módon, a kategóriák közti határok tiszták, nem fordulnak elõ kétértelmû esetek. Ezzel szemben, a wittgensteini gondolkodás szerint a kategóriák elmosódott csoportok, amelyek nem teljesítik a minden vagy semmi elvárásait. Rosch úgy véli: „a kategóriák prototipikus vagy gyújtóponti ingerek (egy fogalom legjobb példái) köré rendezõdnek úgy, hogy a kevésbé prototipikus vagy jó tagok a középponti, prototipikus tagtól távolodóban egy kontinuumot alkotnak”.97  Összegzõen: a kategória tagjai különbözõ mértékben tagok (prototipikusak), és mivel a kategóriahatárok elmosódottak, átfedések, határesetek is elõfordulhatnak. Az elmosódott csoportokat célszerû nyilvánvaló képviselõiken (prototípusain) keresztül tanulmányozni, nem pedig a kétértelmû és határesetek szisztematikus megkülönböztetésére törekedni. A tanulmány ez utóbbi módszert és felfogást követi, azaz az önéletírást egy olyan mûfaji kategóriának tekinti, amely egy kontinuumot képez, és amelyen a mûfajra tipikusan jellemzõ és kevésbé tipikusan jellemzõ mûvek helyezkednek el. A mûvek prototipikusságának megítélésekor a mûfaj meghatározására és a mûvekre való szakirodalmi hivatkozások megbecsült arányára támaszkodtunk. Ennek alapján a leginkább prototipikusnak azokat a mûveket tekintettük, amelyek leginkább megfeleltek a mûfaj követelményeinek és amelyeket a szakirodalomban a leggyakrabban említettek az önéletírás példájaként. A képzeletbeli skálán tehát például Gide önéletírása közelebb áll a „maghoz”, mint Sarraute önéletírása, mind a mûfaji meghatározás, mind a hivatkozások gyakorisága tekintetében. A corpusba a legprototipikusabbnak ítélt önéletírások kerültek, ám mivel nem zárt listának tekintjük a mintát, akár még több önéletírás is felvehetõ lett volna. Ez az eljárás azonban indokolatlanul felduzzasztotta volna a vizsgálat anyagát, anélkül, hogy a prototípus pontosabb leírását elõsegítette volna. Jelen tanulmány, amelynek állításai, ebbõl adódóan, az ágostoni–rousseau-i önéletírás prototípusára vonatkoznak, eltekint a „szatellitekkel” való összehasonlítástól is, hiszen ahogy Rosch fogalmaz: „az egyes kategóriákat inkább nyilvánvaló eseteik alapján fogjuk fel, mint határaik alapján”.98 

3.2. Elsõdleges szervezõ elv: az idõ kategóriája Az elõbbiekben igyekeztünk meghatározni azokat a területeket, amelyek érintik a vizsgált jelenséget, és kiválasztottuk azt a szemléletet, amely leginkább képes integrálni a különféle irányokat. A nyelvi adatok vizsgálatához azonban ez nem elégséges feltétel, 34

meg kell határozni a hozzájuk tartozó nyelvi kategóriákat, amelyek összerendezik az adatok sokaságát és amelyek mentén az elemzés elvégezhetõ. Ebben számunkra B. COMBETTES [1992] álláspontja az irányadó, aki szerint a vizsgálandó tárgy nem választható el az alkalmazott nézõponttól és módszertõl: „Considérer la linguistique comme une science implique notamment que l’on essaye d’éviter un positivisme naïf qui ramènerait l’activité du linguiste à une observation des faits apparents, des réalités sensibles; or, la langue comme objet d’étude n’est pas un donné. Comme l’écrit Benveniste : « Nous croyons pouvoir atteindre directement le fait de langue comme une réalité objective. En vérité, nous ne le saisissons que selon un certain point de vue, qu’il faut d’abord définir. Cessons de croire qu’on appréhende dans la langue un objet simple, existant par soimême, et susceptible d’une saisie totale”.99  Esetünkben az alkalmazott nézõpont szövegnyelvészeti és pragmatikai természetû: azt hangsúlyozza, hogy a mondatnál nagyobb és más természetû nyelvi egységet kíván vizsgálni, és felhasználja a szövegszekvenciális nyelvészet fogalmait (szekvenciatípus, szekvenciák együttes elõfordulása – keveredése, beékelõdése, homogén és heterogén szekvenciák, demarkációs jegyek stb.), valamint számol a pragmatikai dimenziókkal, amely az elõbbi jelenségeket átszövi (névmási referencia, modalitás, polifónia stb.). A megfelelõ kategóriák meghatározása azért is elengedhetetlen, mert csak ily módon lehetséges a corpus vizsgálata, értelmezése, az eredmények értékelése, a konkrét és általános tanulságok levonása. Szintén fontos metodikai elveket fektet le SZABÓ Z. [1988], amelyeket a szövegelemzésben lehet hasznosítani. Szabó négy elvet határozott meg: az elsõ a globalitás elve, miszerint elsõ lépésben a szöveg globális struktúrájával célszerû foglalkozni. Az általa javasolt elemzési technikának nem a szegmentálás a lényege, hanem az egészre való összpontosítás. A második elv: a s z e r v e z õ e l v . Az elemzés globális célját a szervezõ elv felfedezésével valósíthatjuk meg. A szervezõ elv olyan átfogó sajátosság, amely a mû egészére és valamennyi rétegére, alkotóelemére kihatással van. Az önéletírás esetében ilyen szervezõ elvnek lehet tekinteni a temporalitást, illetve ennek váltakozásait a mûvön belül. A harmadik elv: a r é t e g z e t t s é g e l v e . A szövegnek alkotóelemek csoportjai szerint elkülöníthetõ rétegei vannak: pl. tartalom rétege (eszme, gondolat, érzelem, hangulat), a tartalmat kifejtõ rétege (helyszín, idõ, cselekmény) és a kifejtés nyelvi eszközének rétege. Ezek valamennyien a mû belsõ kontextusának tekintendõk. Emellett figyelembe kell venni a külsõ kontextust is (pl. a szerzõ lelkiállapota, motivációi stb.), és a kettõt gondosan elkülöníteni. A negyedik elv: az ö s s z e h a s o n l í t á s e l v e , amely kapcsán fontos megállapítást tesz Szabó Zoltán: „A nehézség tulajdonképpen abból fakad, hogy a stílus egy-egy kielemzett jegye, eszköze nemigen lehet egyedi sajátosság, minthogy más mûben is elõfordul. Egyedi vonás lehet viszont a kiemelt sajátosságok összefüggésrendje vagy egy-egy sajátosság ilyen vagy olyan realizációja”.100  Hasonló álláspontot képvisel P. LARTHOMAS [1964] a mûfajok stilisztikai szempontú megkülönböztetésének lehetõségével kapcsolatban: szerinte a különbségek nem abban rejlenek két mûfaj között, hogy más-más technikát alkalmaznak, hanem abban, hogy az adott technikákat másképpen alkalmazzák. Az önéletírás esetében, látni fogjuk, nem az lesz a megkülönböztetõ jegy, hogy csak rá jellemzõ, egy bizonyos temporális jegyet alkalmaz, hanem a temporalitás, az idõi sajátosságok jellemzõ összefüggése lesz döntõ szempont. Az önéletírás esetében tehát a szervezõ elv az idõ (le va-et-vient entre le présent et le passé;101  un perpétuel aller et retour entre le présent et le passé102 ), amely globalitásában ragadja meg a szöveget. Ennek egy „alsóbb” szintjét jelentik a rétegek, amelyekben a 35

szervezõ elvet kifejezõ lokális nyelvi kategóriák (pl. igeidõk, névmások, határozók, a narratív tónus stilisztikai jegyei stb.) helyezkednek el. Az önéletírás központi kategóriája tehát az i d õ . Egyrészt az önéletírás hátterében egy jellegzetes idõélmény áll: „L’autobiographie, récit rétrospectif nous confronte au temps: temps irrémédiablement passé, temps qui reste à parcourir. Elle est donc souvent tentative de triompher du temps et de la mort qui menace par le souvenir – temps perdu puis retrouvé”.103  A jellegzetes élményen túl az idõ kategóriája a mûfajnak nemcsak tematikailag, hanem szerkezetileg, poétikai konstrukcióját tekintve is meghatározó tényezõje. A mûfaj meghatározásai is tartalmaznak ilyen jellegû utalásokat, mint a már többször idézett Lejeune-féle definíció: „Récit rétrospectif en prose qu’une personne réelle fait de sa propre existence, lorsqu’elle met l’accent sur sa vie individuelle, en particulier sur l’histoire de sa personnalité”.104  Ebbõl két szempontot emeltünk ki: a retrospekció szempontját és az én ábrázolásának kérdését. Elõször az elsõ szempontot vegyük szemügyre! Az elõbbi irodalomkritikai összefoglalásból kiderült, hogy a kritikusok többsége az önéletírás legfontosabb összetevõjének a nézõpont, perspektíva kérdését, azaz a különbözõ nézõpontok egyidejû alkalmazását [SHAPIRO, S., 1968] tartja, két egymás mellé rendelt idõi síkot (narrative past, dramatic present) [HART, F. R., 1970], kettõs perspektívát [RAYMOND, M., 1962] feltételezve. Ugyanezt a kérdést a nyelvészet is elemzi mint l’intrusion du discours dans le récit [MAINGUENEAU, D., 1993] vagy l’imbrication du discours et du récit [MAINGUENEAU, D., 1994a], vagy le récit enchâssé dans du commentaire ou commentaire enchâssé dans du récit [WEINRICH, H., 1973] jelenségét. A szövegpoétikai leírásokban ugyanez a jelenség, mint le va-et-vient entre le présent et le passé [MILLY, J., 1992] szerepel: „Un procédé fréquemment adopté par les écrivains dans les textes rappelant des souvenirs est le va-et-vient entre le présent et le passé, qui exploite toutes les ressources en matière de temporalité”.105  Hasonlóképpen fogalmaz M.-M. TOUZIN [1993]: „Nous voyons donc que les textes autobiographiques se construisent sur un perpétuel aller et retour entre le passé et le présent et qu’il est indispensable d’en étudier les effets de sens induits pour chacun des textes”.106  A tanulmány pontosan ezeknek az i d õ s í k o k n a k a v á l t a k o z á s á t kívánja a vizsgálata körébe vonni, nevezetesen arra a kérdésre keresi a választ, hogy a múlt és a jelen váltakozása milyen nyelvi kategóriákon keresztül érhetõ tetten. Az elsõ szempont, amelyet figyelembe kell vennünk, az a múlt és a jelen definiálása. Maga az idõ meghatározása is problémát vet fel, szkeptikusan nézve azt lehetne mondani, hogy valójában az idõ nem létezik, hiszen a jövõ még nincs, a múlt már nincs, és a jelennek pedig nincs kiterjedése [RICOEUR, P., 1991/I]. Valójában az önéletírás esetében nem fizikailag mérhetõ, külsõ idõrõl beszélünk, hanem egy belsõ, pszichikai idõrõl, amelynek a korlátai sokkal rugalmasabbak, hiszen lehetõvé teszi az elme számára az idõben való szabad kalandozást. Ez a pszichikai idõ azonban nem független a tényleges, de már nem létezõ idõtõl, inkább annak képe és lenyomata. Szent Ágoston így fogalmazza meg a problémát: „mon enfance, qui n’est plus, est dans (in) le temps passé qui n’est plus; mais son image …c’est dans (in) le temps présent que je la regarde, parce qu’elle est encore dans (in) la mémoire”.107  A megoldás egy kitágított jelen idõ fogalmában rejlik, ismét ahogy Szent Ágoston látja: „Peut-être pourrait-on dire au sens propre : il y a trois temps, le présent du (de) passé, le présent du (de) présent, le présent (de) futur. Il y a en effet dans (in) l’âme, d’une certaine façon, ces trois modes de temps, et je ne les vois pas ailleurs (alibi)”.108  36

Azonban, a történeti mûvek (bizonyos értelemben az önéletírás is ide sorolható, mivel megtörtént események elbeszélésére vállalkozik) referenciális sajátossága, hogy az empíriában gyökereznek, még akkor is, ha elérésük a jelenen keresztül lehetséges: „Seule l’historiographie peut revendiquer une référence qui s’inscrit dans l’empirie, dans la mesure où l’intentionnalité historique vise des événements qui ont effectivement eu lieu. Même si le passé n’est plus et si, selon l’expression d’Augustin, il ne peut être atteint que dans son présent du passé, c’est-à-dire à travers les traces du passé, devenus documents pour l’historien, il reste que le passé a eu lieu”.109  A megtörtént múlt dokumentumok formájában is bekerülhet a történeti mûvekbe (levélrészletek, tulajdonnevek – személynevek, földrajzi nevek, történelmi eseményekre hivatkozás), azonban a múlt leképezése P. RICOEUR [1991/III] nyomán alapvetõen három módon történik: az Azonos (Même), a Más (Autre) és a Hasonló (Analogue) kategóriák segítségével. Az elsõ esetben a múltat, mint a jelennel azonost éli meg – esetünkben – az önéletíró, a múlt belenyúlik a jelenbe, és ott érezteti hatását. Ezt a folyamatot példázza majd, amikor az önéletíró egy múltbeli esemény magyarázataként jelen önarcképét110  vázolja fel, azaz: a bekövetkezett eseményt, saját jelleme következményének tekinti, olyan omnitemporális jellemvonás következményének, amely nemcsak a múltban volt érvényes, hanem a jelenben is él. A második módozat a kettõt elhatárolja, távolságot teremt és a két idõ másságát hangsúlyozza. Ez a mód különösen jellemzi majd az oppozícióban álló ún. univerzum-indikátorokat,111  pl. aujourd’hui/alors oppozíciós párt. És a harmadik a kettõt fonja egybe a Hasonló fogalmán keresztül, amely egyszerre veszi figyelembe az azonosságot és a másságot. Ez a módozat az „így történhetett” típusú narrációra érvényes. Erre bõven szolgáltat példát a modalizáció jelensége,112  elsõsorban az állítás igazságtartamára vonatkozó állítás: a peut-être, sans doute határozók és a je crois igealakok segítségével. Mindhárom módozat a jelent és a múltat konfrontáltatja, és a két idõ közötti váltakozás ezeken a módozatokon történik. A jelen és múlt definiálása objektív szempontok alapján nem lehetséges, valójában az önéletíró szubjektív módon ítéli meg, hogy mi tartozik a jelenébe és mi a múltjába. Ezt idõbeli és pszichés tényezõk is befolyásolják. Ezért az idõ kategóriájaként az univerzum fogalmából indulunk ki, megkülönböztetve a j e l e n u n i v e r z u m á t és a m ú l t u n i v e r z u m á t . 113  Az új kategória bevezetését az indokolja, hogy az univerzum terminus egyrészt utal a rugalmas határokra, másrészt bizonyos nézõpontokat feltételez, nevezetesen a jelen univerzuma a narrátor, míg a múlt nézõpontja a fõhõs nézõpontjának feleltethetõ meg. A nézõpont fogalma ezáltal sajátos idõi konnotációval114  telik meg: a múlt és a jelen közti váltakozás tehát a nézõpontok váltakozását is jelenti egyben. A tanulmány az idõ kérdését tehát mint a f o k a l i z á c i ó v á l t a k o z á s á n a k problémáját vizsgálja – a társtudományok eredményeinek figyelembe vételével – a nyelvészet eszközeivel. Ezen eszközök különféle természetûek: a hagyományos nyelvészet,115  a stilisztika,116  a szövegnyelvészet és pragmatika117  területérõl származnak. Összegzésként elmondható, hogy a hagyományos leírások az idõ kifejezõeszközeinek feltérképezésekor az igeidõk és határozók sajátosságaiból indulnak ki, akár mondaton belül, akár a szöveg szintjén. A legfontosabb kérdés, ami felmerül, és amit C. VETTERS [1998] tesz fel az ige temporalitásával kapcsolatban: az igeidõk vajon tényleg az idõt fejezik-e ki? Több álláspont is létezik: a hagyományos megközelítések (pl. Benveniste) igennel felelnek; mások (Hamburger, Weinrich) csak részben osztják ezt az álláspontot, mondván, hogy az igerendszernek csak egy része fejezi ki az idõt, míg a fiktív elbeszélés atemporális. Vetters álláspontja a hagyományos megközelítéssel egyezik meg, szerinte 37

fenntartható Benveniste hipotézise: „…les tiroirs du passé expriment le passé à condition qu’on y ajoute qu’ils expriment le passé non pas par rapport à l’énonciation de l’auteur, mais par rapport à celle du narrateur”.118  Hamburger véleménye szerint a múlt idõk a fiktív elbeszélésben nem fejezik ki a múltat, míg a valós elbeszélésben igen. Ez arra a kérdésre irányítja rá a figyelmet, hogy vajon igaz-e, hogy más idõalakokat használunk fiktív és igaz események elmondásakor [VETTERS, C., 1998].119  Vetters álláspontja szerint a fikció/valóság oppozíció nem érinti az igeidõk értékét, azaz pusztán az igeidõk használata alapján nem lehet különbséget tenni fikció és nem fikció között, vagyis a fiktív/nem fiktív elbeszélés nem vonz sajátos, csak rá jellemzõ igeidõ-használatot. Vetters ennél tovább megy, szerinte nincs olyan nyelvi eszköz, amely lehetõvé tenné a kettõ elkülönítését: „Il n’existe aucun moyen linguistique pour distinguer, par exemple, une vraie biographie (écrite à la troisième personne) de celle d’un personnage fictif”.120  Vetters álláspontja részben osztható: egyrészt igaz az, hogy az igeidõk valóban az idõt fejezik ki, és az is, hogy valóban nincs olyan idõalak, amely kizárólagosan jellemezne egy adott mûfajt, adott esetben az önéletírást vagy egy elsõ személyû regényt. Könnyû lenne a dolgunk, hogy P. LARTHOMAS [1964] gondolatait idézzük, ha az egyes mûfajok között egy-egy vonás alapján különbséget tudnánk tenni, ehhez azonban jegyek konfigurációjára van szükségünk. Így az igeidõk mint egyes elkülönült vonások sem alkalmasak a fikció/nem fikció elkülönítésére. Viszont eltúlzott a második állítás, miszerint nincs nyelvi eszközünk a kettõ elkülönítésére, kivéve persze az ügyes hamisítványok esetét, amelyek eredetére csak alapos filológiai munka deríthet fényt. Az igeidõ nem különálló nyelvi jelenség, hanem egy nagyobb egység része, így nemcsak az egyes igeidõket kell szemlélni, hanem az egész konfigurációt, a szöveg dimenzióját, a szekvenciákat és pragmatikai dimenziót együttesen121  kell a vizsgálat tárgyává tenni, és az igeidõ kérdése csak ezen belül értelmezhetõ jegy. Meggyõzõdésünk, hogy ebben a komplex felfogásban a fikció/nem fikció kérdése is kezelhetõvé válik. J. MILLY [1992] szövegpoétikája már egy szélesebb spektrumú modellt feltételez, és az idõ értelmezését a temporalitás (temporalité) fogalmával kísérli meg. Csak emlékeztetõül Milly definíciója: „On regroupe sous le terme de temporalité tous ces aspects concernant le temps : formes linguistiques appropriées, moment où est censé se dérouler l’histoire, moment où se situe le narrateur par rapport à celle-ci, relations du récit avec le temps de l’énonciation, bouleversements qu’il fait subir à l’ordre des faits de l’histoire, accélérations ou ralentissements etc.”.122  Vegyük észre, hogy a hagyományos idõi indikátorokon (igeidõk, határozók, alárendelõ szavak stb.) túl, Milly defíniciója már számol egyéb tényezõkkel is, a hagyományos elemek mindössze részei ennek a halmaznak. Ezen tényezõk pedig részben pragmatikai, részben narratológiai természetûek. Milly definíciójából egy elemet vizsgálunk meg közelebbrõl: a narrátor pozícióját. Ez ugyanis a nézõpont kérdését veti fel, amelynek, ahogy azt látni fogjuk, pontosan meghatározható idõi sajátosságai vannak. Genette az idõ (temporalité) és hang (voix) között lát összefüggést: „les anticipations au présent ne constituent pas seulement des faits de temporalité narrative, mais aussi des faits de voix”.123 Ezt a gondolatmenetet követi P. RICOEUR [1991/II] is, amikor rámutat a voix és a vele szolidáris nézõpont (point de vue) idõi konnotációira: a fõhõs és a narrátor nemcsak különbözõ hangot és nézõpontot képviselt, hanem eltérõ idõi dimenzióban helyezkedik el; a narrátor a jelenben, a jelen nézõpontjából szólal meg, míg a fõhõs a múlt része, és annak nézõpontját szólaltatja meg.

38

B. USZPENSZKIJ [1984] hasonló álláspontot képvisel, amikor a nézõpontot az idõviszonyok síkján is értelmezi. Uszpenszkij megkülönbözteti a leírt idõt és a leírás idejét, amelyekhez csatlakozik egy-egy meghatározott nézõpont. Szerinte az önéletrajzokban – Avvakum protopópa önéletírására hivatkozva – a leírt idõben felvett nézõpont és a leírás idején képviselt nézõpont megegyezhet vagy el is térhet. Ha a két nézõpont egybeesik, a fõhõs és a narrátor elkülönítése nem lehetséges: ekkor nem dönthetõ el sem az, hogy ki beszél, sem az, hogy mely nézõpont van elõtérben. Az egybemosódás azonban nem szükségszerû, az önéletíró leggyakrabban a múlt és jelen mozzanatait a jelen értékelõ tükrében látja. Az elbeszélésben érvényesülõ i d õ b e l i n é z õ p o n t sok esetben nyelvtani eszközökkel fejezõdik ki, véli Uszpenszkij, így például az igeidõk kérdése szoros kapcsolatban áll a lingvisztikával és a poétikával is. Az igeidõkön kívül természetesen más elemek is képesek nézõpontokat tükrözni; Uszpenszkij elemzi a megnevezés jelenségét, ahol egyazon dolog (személy, jelenség, tárgy) különbözõ elnevezései különbözõ nézõpontokat tükröznek – köztük idõi nézõpontokat is; vagy az idegen szólam hatását a szerzõi szólamra, pl. annak jelzését, hogy egy szó nem a szerzõtõl való. Mindkét probléma pragmatikai természetû jelenségre utal, nevezetesen a polifónia jelenségkörére, ezen belül pedig az újrafogalmazás (reformulation) és a szövegsziget (îlot textuel) problémáira. SKUTTA F. [1987] a nézõpont meghatározói között tartja számon a minõségjelzõket és a modális elemeket, amelyek különféle – emocionális, értékelõ jellegû – kommentár létrehozását segítik elõ, és amelyek hálózata megadja a narrációnak a lírikustól az ironikusig terjedõ hangnemét. Ez a felvetés a corpus elemzésében a szubjektivitás megnyilvánulási formájaként és a narratív tónus különféle variációjaként köszön majd vissza – mint az idõi nézõpontok lehetséges nyelvi realizációja.

39

Jegyzetek

1 Az önéletírással kapcsolatos kutatások egy része a pszichológia területérõl származik. A legújabb emlékezéskutatások (az emlékezés ökológiai elméletei, amelyek többek között az önéletrajzi emlékezés sajátosságait kutatják) új szempontokkal gazdagíthatják a problémák feltárását és azoknak nyelvi leírását. A továbbiakban azon pszichológiai ismereteket foglaljuk össze, amelyek a nyelvi szempontok megértését elõsegíthetik. A hagyományos felejtés/emlékezés kutatásokat laboratóriumi vizsgálatok az epizodikus emlékezet [TULVING, E., 1992] fogalmával gazdagították, amely fogalom késõbb az önéletrajzi emlékezés kulcsfogalma lett. Az epizodikus emlékezet idõileg kódolt epizódokról, eseményekrõl való emlékezés, személyes jellege révén lehetõvé teszi, hogy tudatában legyünk saját identitásunknak, a szubjektív idõben való létezésünknek; ez az emlékezési forma a felelõs a személyes múlthoz tartozás élményéért és a személyes élettörténet létrehozásáért. „Az epizodikus emlékezet a személyesen tapasztalt eseményekrõl s azoknak a szubjektív idõben megjelenõ kapcsolatairól szóló tudás megszerzésének és megtartásának további képességével is rendelkezik; általa lehetõvé válik mentálisan visszautazni az idõben” [TULVING, E., 1992, p. 373]. Hasonlóan vélekedik SCHACTER, D.L. [1998], aki szerint az epizodikus memória teszi lehetõvé, hogy tudatosan emlékezzünk életünk személyes élményeire: „Az emlékezés során bekövetkezõ különleges tudatállapotot az jellemzi, hogy az emlékezõ azt hiszi, az emlék többé-kevésbé az eredeti esemény valósághû mása, még akkor is, ha csupán töredékesen és homályosan tudja felidézni, valamint hogy az esemény személyes múltja része. Az emlékezés tehát az emlékezõ számára idõutazás, a múltban megtörtént dolog felelevenítése.”[p. 3] Az idõutazás során, azaz amikor emlékezünk, kiszakítjuk magunkat a tér és az idõ korlátai közül, újra átéljük a múltat, vagy tetszésünk szerint kivetítjük magunkat a jövõbe. Ezzel szemben áll a procedurális emlékezet, amely lehetõvé teszi a környezet ingereire való adaptív válaszadást, és a szemantikus emlékezet, amely révén a világról mentális modellt alkothatunk, és amely lehetõvé teszi például az absztrakt ideákra való emlékezést. Az epizodikus/szemnatikus dichotómiát kiegészíti az implicit/explicit dichotómia, amely az emlékezet tudatosságával és szándékosságával kapcsolatos. Az epizodikus emlékek elõhívása explicit módon, az emlékezet irányított keresésével történik, míg az implicit emlékezés esetében olyan korábbi benyomások hatásairól van szó, amelyekre nem is emlékszünk. Az epizodikus emlékezet gyakran túllépi az egyetlen epizód felidézésének keretét: ekkor narratívummá válik. Sõt egyes kutatások szerint, az epizodikus önéletrajzi események és az önismeret általánosított, absztrakt tudásanyaga keverednek az önéletrajzi emlékezetben, így ötvözõdik a Tulving-féle epizodikus/szemantikus emlékezet az önéletrajzi elbeszélésekben. Az élénk személyes emlékek elõbukkanása „gyakran fragmentumszerûen kezdõdik, majd képzeleti elemeket is felhasználva szándékos módon kiegészül”[KÓNYA A., 1996, p. 343]. A mai álláspont szerint nincsenek „tiszta emlékek”, azaz, nem interpretált emlékek. Az emlék még egy fragmentum esetében sem másolat, hanem az emlék rekonstrukciója. Az emlék ebben a felfogásban folyamat vagyis megkonstruált emlék. SCHACTER, D.L. [1998] is elveti azt a mítoszt, miszerint az emlékek a valóság állóképszerû objektív lenyomatai, úgy véli, az emlékeink nem az életünk egy momentumáról készült, megítélésünktõl független pillanatfelvételek, hanem hozzájuk csapódnak egykori érzelmeink, tapasztalataink. Eszerint az, ami a múltban történt velünk, meghatározza, hogyan értelmezzük a jelenben velünk történteket. „Az emlékek tehát nem egykori eseményekrõl szóló tényszerû beszámolók, hanem annak lenyomatai, amiként megéltük azokat az eseményeket” [p.19.] Tapasztalainkat agyunk idegi hálózatban rögzíti, amelyek kapcsolódási pontjait korábbi tapasztalataink alakították ki. Ez az elõzetes tudás befolyásolja, hogyan kódoljuk és tároljuk újabb emlékeinket. Azaz a múlt az új emlék tulajdonságait meghatározza és így formálja a jelent is. „Az emlék és az idõ szétválaszthatatlanul egymásba fonódik, és miközben az emlékek a múltba vezetnek, megformálják a jövõt.”[p.107.] A görögök az emlékezetet viasztáblához hasonlították, amelybe bevésõdnek tapasztalataink; Freud, James sok szobából álló háznak gondolta (a szobákban emlékek – tárgyak kerülnek); Neisser szerint csupán az észlelési adatok töredékét õrizzük emlékezetünkben, ezek a töredékek szolgálnak alapul a késõbbiekben a múltbeli esemény rekonstrukciójának alapjául, múltunk szórványos szilánkjaival kell beérnünk, mert emlékezetünk csak ennyivel szolgálhat: emlékeink tapasztalataink töredékeibõl születnek. De a kódolás döntõ szerepû, meghatározza a késõbbi felidézést: felületes információfeldolgozásból szórványos, elmosódott emlékek születnek. És az, hogy mit tartalmaz a memóriánk, személyiségünktõl függ, tapasztalatainktól, tudásunktól, szükségleteinktõl.

40

Az önéletrajzi emlékezést az ökológiai megközelítés keretében vizsgálják: ez a fajta emlékezés (visszaemlékezés) jól kivehetõ struktúrákra bontható. Conway és Rubin nyomán [SCHACTER, D. L., 1998] életrajzi ismereteink három, hierarchikusan szervezõdõ csoportba oszthatók. A legfelsõ szinten találhatók az életszakaszok: az években, évtizedekben mérhetõ periódusok; a középsõ szinten helyezkednek el az általános események: a viszonylag hosszabb, sokféle eseménybõl összetevõdõ szakaszok; és a legalsó szintre kerülnek az egyedi események: a másodpercben, percben, órákban mérhetõ epizódok. Amikor az emberek az életükrõl mesélnek, mind a három szint jelen van – egymásba fonódva. Életrajzi albumunkba általában az általános események kerülnek be, hiszen amikor a múltbeli tapasztalatainkról beszélünk, többnyire az általános események szintjén mozgunk. Ez azért van, mert az általános események gyakrabban ismétlõdnek és az idõ múlásával az egyedi események is egybeolvadnak, majd általános eseményekké válnak: „a múltunkba vezetõ út az általános események kapuján át vezet” [p. 129]. KÓNYA A. [1994] az életkor szerepére is felhívja a figyelmet: legelsõ emlékeink ismétlõdõ emlékek, az életkor elõre haladtával szaporodik az egyszer megtörtént, egyedi emlékek száma és az azokra való én-reflexió is. Az egyedi és általános emlékek nyelvi mutatóit is többen vizsgálták (Labov, Neisser) [KÓNYA A., 1994]: élõ beszédmintán figyelték meg az igeidõk diszkontinuitását, azaz a megkérdezett gyerekek az egyedi élmény elbeszélésében a múlt idõt használták, a forgatókönyvre támaszkodva viszont a jelen idõt. Az életszakasz-emlékek önéletrajzi emlékeink vázát alkotják: abban segít, hogy meghatározzuk, hol keressünk egy általános, majd azon belül egy egyedi eseményt. A szemantikai emlékezet fontos életrajzi ismereteink megalapozásában, az életszakaszokról és az általános eseményekrõl õrzött emlékeinket feltehetõleg a szemantikus memóriánkban tároljuk, míg az események részleteire s egyedi tapasztalatára vonatkozó információkat az epizodikus emlékezet õrzi meg. Az életrajzi visszaemlékezés konstruktív természetû: az imént bemutatott három szintbõl rakjuk össze, magunk konstruáljuk, ami egy sok elembõl álló kirakójátékhoz hasonlít. A rekonstrukciót azonban befolyásolják vágyaink, szükségleteink, ezért az önéletrajzi emlékezés során számtalan konstruáló-torzító mechanizmus lép mûködésbe. Íme a leggyakrabban idézettek közül néhány: – A képzelet és az emlékezet keveredése, azaz a vizuális képek elõhívásakor biztosra vesszük, hogy emlékszünk egy megtörtént (vagy meg se történt) eseményre, ugyanis a vizuális észlelés és a vizuális képzelet mûködéséért ugyanaz az agyterület felelõs, így a képzeletünk által létrehozott képek hasonlítanak a tényleges események mentális lenyomataihoz. Sõt, akkor is azt hisszük, hogy emlékezünk valamire, ha az eseményhez köthetõ társítások, gondolatok jutnak az eszünkbe. – Attitûdváltozás [CONWAY, M., ROSS, M., 1986, SCHACTER, L.D., 1998]: gyakran kapcsolatba hozzuk jelenlegi attitûdjeinket múltbeli viselkedésünkkel. Ez két alapvetésbõl táplálkozik: úgy gondoljuk, hogy az attitûdjeink és viselkedésünk megfeleltethetõk, másrészt, hogy múltbéli attitûdjeink és viselkedésünk elõrejelzik a jelen attitûdöket. Ami igazolt: az attitûdök befolyásolják a viselkedésre való emlékezést. E kettõ között kölcsönhatás figyelhetõ meg, az emberek a múltbéli viselkedésükbõl eredeztetik jelen attitûdjeiket és fordítva, a múltbéli viselkedésre való emlékezésben a jelen attitûdjeikre támaszkodnak. Ha nincs is okunk rá, feltételezzük, hogy összefüggés van jelen attitûdjeink, múltbeli és jövõbeli viselkedésünk között. Ennek lehetséges értelmezései Festinger és Bem elméleteiben találhatók meg: Festinger kognitív disszonancia elmélete alapján a disszonancia csökkentése (az, hogy megváltozott bizonyos attitûdünk, disszonanciát okozhat) az alapvetõ magyarázatok között szerepelhet. Általában azonban feltételezzük, hogy az attitûdök idõbeli állandósággal rendelkeznek („temporal consistency of attitudes”). Bem önészlelési elmélete („Self-perception theory”) szerint az emberek nem mindig vannak tudatában jelen attitûdjeiknek, így azokat a múltbeli viselkedésbõl eredeztetik, ha azonban élesen körvonalazottak az attitûdök, nem eredeztetik õket a múltbeli viselkedésbõl. – A self változásának észlelése [CONWAY, M., ROSS, M., 1986]: W. James szerint identitástudatunk idõbeli konzisztencia (temporal consistency) vagy azonosság (sameness) észlelésébõl fakad. Selfünket illetõen inkább látunk állandóságot, mint folyamatos áramlást (continual flux). Szívesen mondjuk, hogy ugyanazok vagyunk, mint akik voltunk egykor. Persze némi változással azért számolunk. A múltunkra emlékezve újraalkotjuk, újraértelmezzük, újramagyarázzuk a velünk történteket, a hiányzó részeket pedig kitöltjük azzal, ami megtörténhetett volna. Ez a rekonstrukció magában foglalja azt, hogy a múltunkat eltérõnek vagy azonosnak jellemezzük a jelenünkhöz képest. James továbbá úgy véli, hogy viszonylag könnyen észlelünk változást a materiális selfünk (test, ruha, tulajdon) tekintetében (pl. öregszünk, elhízunk), ám a változást fokozatosnak észleljük, míg pl. a spirituális selfet (belsõ élet, személyiségünk, attitûdjeink stb). állandóbbnak érezzük, kevesebb változást észlelünk a képességeink, személyiségünk, attitûdjeink tekintetében (pl. õszinteség). A múlt rekonstruálását befolyásolják a változásról vagy az állandóságról vallott implicit elképzeléseink is. – Idõskori emlékezés [SCHACTER, L.D., 1998]: az idõskori visszaemlékezés funkciója az élettel való számvetés, az idõsödõ ember ezáltal képet alkot az életérõl, a múlt eseményei és epizódjai kerek egésszé formálják az ént, és felkészítik a távozásra. Létezik egy ún. visszatekintési csúcs, amikor az emlékek egy bizonyos periódusra tömörülnek: ez leginkább a serdülõkort, fiatal felnõttkort érinti. Ennek magyarázata, hogy a korai felnõttkor élményei körvonalazzák élettörténetünk alapját, ami elkísér felnõttkorunk késõbbi szakaszain, és központi szerepet játszik kibontakozó identitásunkban.

41

– Fedõ emlékek [SCHACTER, D.L., 1998., FREUD, S, 1992]: gyermekkori emlékeink nem a valóságot tükrözik, hanem torzítások és védelmi mechanizmusok lépnek fel, amelyek megóvnak attól, hogy szembe kelljen nézni a valósággal. Személyes kívánságok és tudattalan konfliktusok eltorzítják az emlékeink tudatos felidézését. A gyermekkori emlékek gyakran megõrzik azt, ami mellékes, míg a fontos, nagy hatású benyomásoknak nyoma sincs az emlékekben. A közömbös gyerekkori emlékek bizonyos eltolódási folyamatnak köszönhetik létüket, valójában pótlások, azaz fedõemlékek. Ezek késõbbiek vagy legalábbis érintkezõek az elfedett élménnyel. Itt az emlékezés tévedésérõl van szó: nem azt idézi fel, amit kellene, hanem pótlásul valami mást. Viszont az elfedett emlék nem pereg le nyomtalanul az egyén fejlõdésérõl, hanem késõbbi életére hatással van. További korlátot jelent, hogy önéletrajzi emlékeink ritkán nyúlnak vissza három évnél korábbra. Mi blokkolja a korai emlékeket? És mi teszi lehetõvé késõbb a tartós emlékezést? Az önéletrajzi emlékezésre jellemzõ, hogy az események elbeszélõ formában jelennek meg, idõi és oki összefüggésekben, még az emlékezettöredékek is epizódokba ágyazódnak. A gyerek szocializációja [NELSON, K., 1994, PATAKI F., 1997] során megtanul emlékezni is, megtanulja, hogyan kell múltbeli élményeirõl szervezett formában beszélni. Kezdetben ez a szociális interakció része (visszaemlékezési beszélgetések: „emlékszel-e” kérdések), késõbb válik egyéni teljesítménnyé. Ennek feltétele a nyelvelsajátítás bizonyos szintje és az emlékek megszerkesztésének képessége a megtanult sémák alapján. – Sémák rendezõ elve [BARTLETT, F.C.,1985, SCHACTER, L.D., 1998, PLÉH, CS., 1992]: felidézéskor felhasználjuk múltbeli tapasztalatainkat és a múltbeli reakcióinkat, de nem egyes elemenként, hanem a múlt „szervezett tömegként” fejti ki a hatását. A séma – múltbeli reakciók és múltbeli tapasztalatok aktív (folyamatosan változó) szervezõdése – szervezett keretet ad a felidézés során. Az emlékezésben a sémák hatása a múlt hatása. Bartlett felfogásában: „Az emlékezés nem számtalan rögzült élettelen és töredékes nyom újra ingerületbe kerülése. Képzeletbeli rekonstrukció vagy konstrukció ez, mely a múltbeli reagálások vagy élmények szervezett aktív tömegével kapcsolatos attitûdünkbõl, valamint a rendszerint képi vagy nyelvi formában megjelenõ némi kevéske kiugró részletre irányuló attitûdünkbõl épül fel. Ennek következtében szinte sosem pontos, még a mechanikus ismételgetés legdurvább eseteiben sem és egyáltalán nem is fontos, hogy ilyen legyen.” [BARTLETT, F. C., 1985, p. 307.] Bartlett vizsgálataiból kiderül, hogy történetekre emlékezéskor a történetek felidézése szelektív, a szövegfelidézést hozzáadások, kihagyások és egyéb torzítások jellemzik. A felidézés nem elemi nyomok visszaadásából áll, hanem az anyagból kiemelt séma (váz) alapján történõ rekonstrukció alapján megy végbe. Azaz, a személyek várakozásaiknak megfelelõ elemek beillesztésével, saját logikai rendszerükhöz illesztve idéznek fel egy adott történetet. KÓNYA A. [1994] szerint a laza, csapongó elbeszélés „gyenge sémaelméletet” igényel: minél inkább összefüggõ, logikus a szöveg, annál inkább sémába rendezett, annál kevésbé „emlékezeti” a visszaemlékezés. Az önéletíráson belül a sémaelmélet erõssége váltakozó: vannak csapongóbb, lazább részek, önreflexióval gazdagon tûzdelt szakaszok és vannak feszesen szerkesztett elbeszélõ – erõsen sémába rendezett részek is. – Élettörténeti forgatókönyvek [PATAKI F., 1996, PATAKI F., 1997]: a forgatóköny egy séma jellegû alakzat, általánosításon, szabályszerûségek levonásán alapul. Az események kapcsolódása kulturális sajátosságokat is mutat, sõt léteznek kultúraspecifikus élettörténeti forgatókönyvek, amelyek nem elvont kronológiai idõben zajlanak, hanem a saját sorson átszûrt biográfiai idõi keretek között. Az élettörténeti forgatókönyv ún. mikroelbeszélésekbõl épül fel (gyerekkor, serdülõkor, szerelem, barátság, betegség, munka, konfliktusok, a történelem hatása az egyéni sorsra stb.), amelyeket összefûzhet egy vezérmotívum és egy jellemzõ irány. A nyolcvanas évek a narratív szemléletmóddal [PATAKI F., 1995, PATAKI F.,1997] gazdagították az önéletrajzi emlékezés témakörét. Az egyén – eszerint – személyes élettörténeti eseményeit a történetszerkesztés logikája és dramaturgiája szerint dolgozza fel, azaz – nyelvi eszközökkel – elbeszélõ struktúrába szervezi. Ebben a felfogásban „az önéletrajz nyelvi eszközökkel elõállított elbeszélõ szöveg” [PATAKI, F., 1997, p. 344.], mégpedig nyitott, állandóan változó, újraírt, újraértelmezett szöveg. Az én ebben a felfogásban elbeszélõként (storyteller) jelenik meg, tartalmai pedig elbeszélésekként (narratívumokként). Márpedig ha az én elbeszélõ jellegû, akkor léte és alakulása elválaszthatatlan a nyelvtõl. „Önmagunk számára is csak az mondható, ami másokkal is közölhetõ, vagyis diskurzusképes” [PATAKI F., 1995, p. 418.], vagyis az én nyelvi diskurzusban születik, teremtett valóság, azaz konstrukció. Mások (Freeman) is felvetik, hogy rendelkezünk-e egyáltalán olyan fogalmi-kategoriális tudással önmagunkról, amely nem elbeszélõ jellegû. A hermeneutika (Dilthey) a megértésre és jelentésre helyezi a hangsúlyt: „Az idõben és a történelemben élõ egyén saját énjének élményét és megértését az önéletrajzi emlékezés révén ragadja meg. De más személyek megértéséhez is saját életünk megragadása és magyarázata útján fokozatok hosszú során át juthatunk el. Ezért a legtökéletesebb explikáció az önéletrajz” [PATAKI F., 1995, p. 415.]. KÓNYA A. [1994] felfogásában az önéletrajzi visszemlékezés kettõs rétegû: rendelkezik narratív és emlékezeti sajátossággal. Ez jellemzi a személyes önéletrajzi narratívumokat is (irodalmi példák sorát). Az iménti gondolat azért fontos számunkra, mert a fikció/nem fikció kérdését segít tisztázni: ugyanis arra mutat rá, hogy az önéletírás (az irodalmi is) se nem írható le kizárólagosan emlékezeti sajátosságok alapján, se nem

42

tekinthetõ kizárólgosan fiktív, elbeszélõ mûfajnak, amelynek vajmi kevés köze van a ténylegesen megélt élményekhez, hanem valahol a kettõ határán húzódik, anélkül, hogy ez a határ világosan körvonalazható lenne. KÓNYA A. [1994] szerint az önéletrajzi narratívumban egyidejûleg van jelen az emlékezés, a beszéd, az idõ és a self: ezek az elméleti fogalmak egymást magyarázzák. Tulving nyomán [KÓNYA A., 1994] az én és idõ fogalmához hozzátehetjük a tudat szerepét: azaz az önéletírás minden esetben tudatos tevékenységet igényel. Tulving így definiálja az autobiografikus emlékezetet: „…az emlékezet olyan formájáról van szó, amely közben az ember tudatában van annak, hogy mindaz, amire most visszaemlékezik, vele történt ugyan, de valamikor máskor és máshol” [p. 3.]. Ezek a fogalmak – késõbb visszaköszönnek az irodalomkritika és a nyelvészeti leírások eszköztárában, mint a jelen és múlt közti áramlás, a diszkurzív és és elbeszélõ én közti váltakozások, kommentárok (ön-reflexió). Még egy fontos vonást emel ki KÓNYA A. [1994]: az önéléletrajzi vallomások tisztában vannak azzal, hogy mozaikokból építkeznek, ez az emlékezet töredékességének köszönhetõ. Erre utal Sütõ András életrajzi regényének címe: Gyerekkorom tükörcserepei. Ilyen cserepek például a sokat hallott szavak, amelyeket töredékes jellegükben õrzött meg az emlékezet. Ez az adalék magyarázhatja pl. a dialógusok szórványos elõfordulását az önéletírásban: bizonyos szavak, mondatok, párbeszédek (jellemzõek és ismétlõdõek) tisztán, bár töredékesen megmaradhattak az emlékezetben, a hosszú, kidolgozott párbeszédes részek, a pszichológiai ismereteink alapján, nem az emlékezet részét képezik, hanem a narratívumét. És végül egy módszertani szempont: KÓNYA A. [1994] felülrõl lefelé történõ elemzési módszert javasol (ez a pszichológia megközelítési módja): azaz a személyes emlékezést az elbeszélés felõl közelíti meg, esetünkben egy fordított eljárás szükségeltetik, azaz a cél az elbeszélõ szöveg megértése az önéletrajzi emlékezés sajátosságainak figyelembe vételével. 2 KIEFER F. [1979] szerint, több terminus is kínálkozik: szöveggrammatika, szövegelmélet és szövegnyelvészet. A szöveggrammatika fogalma kétséges, mivel a szöveg grammatikailag nehezen definiálható: nincs morfológiája, fonológiája, szintaxisa; a szövegelmélet fogalma jogosulatlan, mivel a tudományág nem éri el az elmélet szintjét – számos alapkérdés tisztázatlansága miatt – , így marad a szövegnyelvészet terminus, amely éppen pontatlansága miatt a legalkalmasabb, nyitva hagyva az utat egy szövegelmélet megalkotása felé. 3 „A mondatnál nagyobb nyelvi egységek vizsgálatát mindenképpen indokoltnak tartjuk. Ennek az állításnak az alátámasztására azonban olyan egyértelmûen és világosan megfogalmazható problémákat kell találnunk, amelyek a mondatgrammatikán belül nem oldhatók meg.” [KIEFER F., 1976, p. 199.] 4 MÁTÉ J., 1998, p. 217. 5 SZABÓ Z. , 1977, p. 174. 6 SZABÓ Z., 1977, p. 175. 7 Idézi ADAM, J.-M., 1997, p. 22. 8 RASTIER, F., 1994, p. 279. 9 RASTIER, F., 1994, p. 277. 10 Szathmári I., idézi MÁTÉ J., 1998, p. 255. 11 ENKVIST, N. E., 1995, p. 254. 12 Pragmatikán értendõ a francia théorie d’énonciation és a beszédaktus-elmélet. 13 ADAM, J.-M., 1976, p. 295. 14 A modalitás fogalma olyan elemekre vonatkozik, amelyek a beszélõ bizonyos attitûdjét fejezik ki mondandójával szemben [RIEGEL, M., 1996]. A modalitás megnyilvánulhat explicit módon, például határozók használata esetén (sans doute, peut-être stb.), ezek elnevezésére DUBOIS, J. [1969] modalisateurs formalisés terminust javasolja. Ezenkívül megnyilvánulhat a mondat tartalmába beágyazódva, mint az igeidõk esetében a jövõ idõ, amely a folyamatot valószínûsége tekintetében is láttatja. Szokás különbséget tenni: modalités d’énonciation és modalités d’énoncé között [MEUNIER, A., 1974; RIEGEL, M., 1996]: az elõbbi tolmácsolja a beszélõ attitûdjét a beszélõ partnerével való viszonyában, és ez felelõs a mondat kijelentõ, kérdõ, felszólító formájáért. A másik a beszélõ attitûdjét jelzi a mondandójának tartalmával szemben, azt, ahogyan a beszélõ értékeli saját megnyilatkozását. Ez történhet az igazság, lehetõség, szükségesség és ezek ellentettjei tekintetében, valamint kifejezheti az érzelmi viszonyulást. A dolgozat csupán ez utóbbi kérdéskört veszi figyelembe a modalitás kérdéseinek tárgyalása során. KERBRAT-ORECCHIONI, C. [1994] az említett jelenségkört mint a szubjektivitás megnyilvánulási formáit tekinti. A jelenségek csoportosítása végett megkülönböztet affektív szemantikai jegyet (pl. szubjektív melléknevek: heureux, agréable stb), értékelõ szemantikai jegyet, ez utóbbi típusba sorolhatók az axiologikus értékelõk, amely a jó/rossz típusú értékelésre vonatkoznak (bon/mauvais, beau/laid) és a modalizátorok, amelyek igaz/hamis típusú értékelést takarnak (sans doute, certainement, réellement, en fait). A szubjektív elem feltételez egy objektív párt, a kettõ közötti határ azonban nem élesen körvonalazódik. Így a színek nevei, családi állapot, nemzetiség meghatározása intézményesen meghatározott, többnyire objektív kategória, azonban az objektívbõl a szubjektívba való átmenet csak fokozatosan képzelhetõ el, ugyanis a lexikai egységek több-kevesebb szubjektivitást rejtenek. Amint ez látható, a következõ lista melléknevei az objek-

43

tívbõl haladnak fokozatosan a szubjektívabb felé: célibataire – jaune – petit – bon [KERBRAT-ORECCHIONI, C., 1994]. Szubjektív elemként több nyelvtani kategória számításba jöhet [KERBRAT-ORECCHIONI, C., 1994; RIEGEL, M., 1996]. Gyakoriak az affektív (drôle, pathétique) és az értékelõ melléknevek (grand, chaud, loin, bon, beau). KERBRAT-ORECCHIONI, C. [1994] a következõképpen definiálja az affektív típusú mellékneveket: „Les adjectifs affectifs énoncent, en même temps qu’une propriété de l’objet qu’ils déterminent, une réaction émotionnelle du sujet parlant en face de cet objet. Dans la mesure où ils impliquent un engagement affectif de l’énonciateur, où ils manifestent sa présence au sein de l’énoncé, ils sont énonciatifs.” [p. 84.] A szubjektivitás kifejezése a nyelvi réteg és szöveg típusának is függvénye, bizonyos helyzetek az érzelmi megnyilvánulás formáit eleve kizárják, mint az adminisztratív nyelv, amely az objektív pólust képviseli, és nehezen tûr meg olyan szópárosítást, mint la pauvre victime, le cruel assassin, amely megfogalmazás lehetõséget teremt az adott hivatalnok személyének és érzelmi viszonyulásának megjelenítésére. A szubjektív igék fõleg elsõ személyben használatosak, és szemantikájuk szerint érzelmet, percepciót, véleményt kifejezõ igék (aimer, craindre, sembler, paraître, penser, croire). A szubjektív melléknevekbõl és igékbõl szubjektív fõnevek képezhetõk, mint beauté, crainte; a képzõk egy része kifejezetten szubjektív fõnevek képzésére alkalmas (-ard, -asse: chauffard). És végül a határozókat kell kiemelni, amelyek igen nagy számban fordulnak elõ szubjektív elemként – gyakran mondathatározóként- (évidemment, certainement, peut-être, sans doute, probablement, vraiment, heureusement), azaz olyan határozókként, amelyek a beszélõ saját mondandójához fûzött kommentárját képviselik (a mon avis, à vrai dire, franchement). 15 Egy mondat (énoncé) ritkán tekinthetõ homogénnek, abban az értelemben, hogy többnyire nem kizárólag egyetlen beszélõ szavait idézi egy és ugyanabban a beszédhelyzetben. Gyakori jelenség, hogy a beszélõ mások szavait építi be mondandójába, ami olykor polifonikus hatást eredményez, azaz egyszerre több „hang” is megszólalhat, akár egy zenei mûben. A polifónia fogalma tehát nem egy beszélõ tényleges megnyilvánulására vonatkozik, hanem egy jelen nem lévõ személy nézõpontjának, hangjának megjelenítésére. Mások hangjának, nézõpontjának megjelenítésére több eljárást használnak: ezek közül a legáltalánosabbak a direkt függõ beszéd (DD), indirekt függõ beszéd (DI) és szabad függõ beszéd (DIL). A három eljárás alkalmazása másmás elõnyökkel és hátrányokkal jár, amelyek részletes ismertetése megtalálható LIPS, M. [1926], MAINGUENEAU, D. [1994a és 1993], MILLY, J. [1992], PERRET, M. [1994], WEINRICH, H. [1989] munkáiban. Egy rövid összegzés azonban elengedhetetlen, tekintve, hogy a corpus elemzése során ezen megállapítások alapvetõek lesznek. A DD esetében a beszélõ szó szerint ismétli el, amit a másik mondott, anélkül, hogy ehhez hozzátenné saját véleményét. A két kommunikációs rendszer (a beszélõé és a hallgatóé) önálló, független marad egymástól, és megõrzi saját szubjektív jegyeit. A DI-ben a beszélõ fontosabb szerephez jut, mint a DD-ben, ahol valójában háttérbe szorul. A két eljárás nem feleltethetõ meg egymásnak, nemcsak az esetleges átfordíthatatlanság miatt, hanem azért is, mert teljesen eltérõ kommunikációs szükségletnek felelnek meg [LIPS, M., 1926]: a DI megfosztja a mondottakat minden érzelmi vonástól és a gondolatot személyes formájától; mindössze egy sûrített formát, összegzést közöl, miközben a beszélõnek lehetõsége nyílik saját attitûdjeinek kifejezésére. Ez nyilvánvaló nyereség az absztrakció tekintetében és (részben) veszteség az affektivitás szempontjából. A DIL átmeneti formát képez: képes megerõzni a reprodukált megnyilatkozás affektív elemeit (felkiáltás, kérdõ mondat, befejezetlen mondat, különbözõ nyelvi rétegek megjelenítése stb.), ugyanakkor az idõi és névmási transzpozíciók és a bevezetõ igék hiánya révén, belesimul az õt körülvevõ nyelvi környezetbe. A DIL azonosítása gyakran nehézségbe ütközik, oly mértékben összeolvad a narrátor és a szereplõ hangja, amit tovább bonyolít, hogy a DIL többnyire nem rendelkezik specifikus bevezetõ elemekkel. Azonban, ahogy arra COHN, D. [1981] rámutat, az olvasott szavak nem mindig ténylegesen elhangzott szavak, sõt esetleg olyanok, amelyek csak átsuhantak az elmén, és mintegy a verbalizáció határán félhomályban maradtak. Mások szavai nemcsak a függõ beszéd révén szólalnak meg, ahol a határok (többnyire) világosak, hanem gyakran egy mondaton belül, amely – szintaktikailag – egy beszélõnek tulajdonítható, ám benne több nézõpont is érvényesül. Ezeket a szerkezeteket BAKHTINE, M. [1978] hibrid szerkezeteknek (construction hybride) nevezi, mivel két nyelv, két stílus, két perspektíva keveredik egy adott mondaton belül – éles határvonalak nélkül.(„Nous qualifions de construction hybride un énoncé qui, d’après ses indices grammaticaux (syntaxiques) et compositionnels, appartient au seul locuteur, mais où se confondent, en réalité, deux énoncés, deux manières de parler, deux styles, deux « langues », deux perspectives sémantiques et sociologiques. Il faut le répéter: entre ces énoncés, ces styles, ces langages et ces perspectives, il n’existe, du point de vue de la composition ou de la syntaxe, aucune frontière formelle. Le partage des voix et des langages se fait dans les limites d’un seul ensemble syntaxique, souvent dans une proposition simple.” [BAKHTINE, M., 1978, p.125-126.]) Az írott nyelv a felsorolt eszközökön – DD, DI, DIL – kívül rendelkezik még olyan lehetõségekkel, amelyek a polifóniát érvényre juttatják. Ilyenek a tipográfiai kiemelések (idézõjel, dõlt betû), amelyek mások beszédének tolmácsolását szolgálják, és mégsem sorolhatók be az elõbbi típusokba. MAINGUENEAU, D.

44

[1994a] ezt a jelenséget a résumé avec citations címkével látja el. Szintaktikailag ezek igen változatosak: fõnév, fõnévi csoport, mondat, azaz bármely szó nagyságrendû egység idézhetõ, feltéve, ha tökéletes az integrálása az õt idézõ mondatba. Amennyiben nem idézetrõl van szó, hanem csak egy beszédtöredékrõl, MAINGUENEAU, D. [1994a] a MEG (mise entre guillemets) elnevezést javasolja. Ezek lényege: „[…] l’énonciateur met un terme à distance, refuse de l’assummer, en même temps qu’il l’énonce, parce qu’il l’attribue à un autre énonciateur. […] le MEG d’unités lexicales a pour but d’isoler un fragment d’autrui pour le tenir à distance” [p.134]. PERRET, M. [1994] ugyanezt a jelenséget szövegsziget (îlot textuel) névvel illeti és ekképp definiálja: „L’îlot textuel est un fragment de style direct que le locuteur primaire ne reprend pas à son compte, dont il laisse la responsabilité à un autre énonciateur” [p.102]. Ez a szemléletes elnevezés egyben utal a definíciókban szereplõ izolálás, distanciálás funkciójára. A MEG vagy „szövegsziget” vonatkozhat közhelyekre, szakszavakra, rétegnyelvre; egy speciális használata azonban a beszélõ kommentárját, az illetõ szóhoz való viszonyulását is tartalmazza (pl. inadekvát volta, érzelmi viszonyulás stb.). A narrativizált beszéd [GENETTE, G.,1972. PERRET, M., 1994] mások megnyilatkozásait olyan igék, esetleg fõnevek alkalmazása segítségével közvetíti, amelyek jelentésükben tartalmazzák a beszéd nyomait (déclaration, revendication, promesse, discussion stb.) és sûrített, tömörített formában tolmácsolják az elhangzott szavakat. 16 Idézi LARTHOMAS, P., 1994, p. 5. 17 Idézi ADAM, J.-M., 1996, p. 11. 18 „La linguistique textuelle a besoin de la poétique dans la mesure où cette dernière décrit les phénomènes macro-textuels de composition (narration dans le dialogue, dans l’explication ou dans l’argumentation, description ou dialogue dans la narration, etc…), mais la linguistique textuelle a également besoin de la stylistique en tant que discipline descriptive attentive aux phénomènes micro-textuels, locaux.” ADAM, J.-M. et NOEL, M., 1995, p. 64.] 19 Ezt teszi DELAS, D., [1995b], aki inkább egy nyitott stilisztikát képzel el: „Que faut-il inclure dans la définition du style pour qu’on puisse utiliser ce terme sans frustration excessive? Assurément, la voix de l’autre, la parole des autres (le discours rapporté, [..] la polyphonie énonciative, l’ironie), l’attente…” ,[ p. 92.] 20 Ezt a kérdést HAMON, P., [1972]; ADAM, J.-M., [1989]; ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., [1989] által is elemzett módon tárgyalja. 21 SKUTTA, F., 1987, p. 99. 22 Adam szövegnyelvészetének több központi fogalma narratológiai munkákon alapul, mint a narratív szekvencia fogalma, amelynek kidolgozásában Adam Todorov elbeszélés fogalmára támaszkodik: „Un récit idéal commence par une situation stable qu’une force quelconque vient perturber. Il en résulte un état de déséquilibre; par l’action d’une force dirigée en sens inverse, l’équilibre est rétabli; le second équilibre est bien semblable au premier, mais les deux ne sont jamais identiques. Il y a par conséquent deux types d’épisodes dans un récit: ceux qui décrivent un état (d’équilibre ou de désiquilibre) et ceux qui décrivent le passage d’un état à l’autre” [Todorov, idézi ADAM, J.-M. 1994a, p.31.]. A definíciót a narratív szekvenciára ekképp alkalmazza Adam: a narratív szekvencia öt makro-propozícióból áll. Az elsõ a kiinduló helyzetnek (Situation initiale Pn1) felel meg, míg a következõ a bonyodalmat (Complication Pn2), azaz, azt az erõt képviseli, amely felborítja a kiinduló állapotot. A harmadik makropropozíció a tényleges cselekmény, az egyensúly felborulásának szakasza (Actions ou Évaluation Pn3), ezt követi a megoldás (Résolution Pn4), amelyben az egyensúly helyreáll; és végül a szekvenciát a befejezés zárja (Situation finale Pn 5). A Pn1, Pn3, Pn 5 közös jellemzõje, hogy egyensúlyi állapotokat jelenítenek meg, míg Pn2 és Pn4 jelentik az átmenetet egyik állapotból a másikba. A minimális elbeszélés két eltérõ helyzetet foglal magában (Pn 1 és Pn5), és a két állapotot transzformációk kötik össze, amelyeket a közbülsõ makropropozíciók biztosítanak. Szintén Todorov hatása mutatható ki a narratív szekvenciák kombinálódásainak leírásánál használt váltakozás (alternance), beékelõdés (enchâssement), egymáskövetés (enchaînement) fogalmaiban. Bakhtine munkái leginkább a szövegnyelvészeti, ezen belül a szövegtipológiai kutatásokat inspirálták. ADAM, J.-M. [1992] a szekvenciatípus fogalmához az elsõdleges mûfajok (genres premiers) (pl. az elbeszélés) és a másodlagos mûfajok (genres seconds) (pl. az irodalmi mûfajok) bakhtine-i fogalompár révén jut el. Bakhtine álláspontja szerint az elsõdleges mûfaj („types relativement stables d’énoncés”) az alapja a másodlagos mûfajnak, azaz adott esetben az elbeszélés képezi az alapját több irodalmi mûfajnak, illetve az adott mûfaj ezeknek a kombinációiból tevõdik össze. Adam szekvenciafogalma tehát a bakhtine-i elsõdleges mûfaj terminusán alapul, annak továbbdolgozott változata. És végül röviden utalnunk kell GENETTE, G. [1972] elemzési módszerére, amelyet ADAM, J.-M. [1984, 1994a] is átvesz az elbeszélés általános bemutatásakor. Az anticipáció (prolepses) és a retrospekció (analepses) olyan fogalmak, amelyek a narratív szekvenciára jellemzõ kronologikus szervezõdést törik meg azáltal, hogy a történetben bizonyos elõreszaladást vagy visszatekintést tesznek lehetõvé. Az önéletírások is élnek ezzel az eszközzel; az elsõ számban írt elbeszélés alkalmasnak bizonyul az anticipációra, hiszen a narrátor fel van hatalmazva arra, hogy utaljon nemcsak jelenlegi helyzetére, hanem jövõjére is. A genette-i voix kategória

45

arra a kérdésre keresi a választ, hogy ki beszél és ki vállalja fel egy adott történet elbeszélését. Tehát középpontban itt az énonciation és a szubjektivitás problémája kerül. GOURDEAU, G. [1993] három státust képzel el: a mindentudó narrátorét, aki nem szereplõje a történetnek; a narrátor-szereplõét, aki elsõsorban narrátor, majd ezt követõen lép színre szereplõként; és a szereplõ-narrátorét, aki elõször szereplõként lép színre, és aztán alakul át narrátorrá. (A státusok nagyjából megfeleltethetõk a genette-i kategóriáknak: az elsõ a narrateur extradiégétique, a második és harmadik a narrateur homodiégétique megfelelõje. Ha ez a szereplõ egyben a fõhõs, aki saját történetét meséli el, a narrateur autodiégétique esetérõl beszélünk.) Számunkra elsõsorban a saját történetét elmesélõ narrátor-szereplõ érdekes, aki mondandóját a szubjektivitás számos jegyével tûzdeli meg. A narratív mód (mode narratif) kategóriája szintén fontos problémakört vet fel: a distancia és a perspektíva kérdéseit. Ez utóbbi a fokalizáció jelenségét foglalja magába. A fokalizáció típusai közül (fokalizáció hiánya, külsõ fokalizáció, belsõ fokalizáció) az önéletírásra a belsõ fokalizáció jellemzõ, ezért a másik kettõ további kifejtésétõl eltekintünk. A belsõ fokalizációra jellemzõ, hogy a narrátor csak annyit árul el, amennyit a hõse tud. Ez a fajta fokalizáció lehet fix (csak az egyik hõsre esik), változó (hol az egyik hõsre, hol a másik hõsre esik) és többszörös (pl. levélregény esetében); további meghatározó vonása, hogy bizonyos szövegekre inkább jellemzõ, ahol is a voix és a mode szorosan kapcsolódik: „la focalisation interne se rencontre le plus souvent dans les récits introspectifs (monologues intérieurs), les journaux intimes, les récits à narrateurs-personnage et personnages-narrateurs homodiégétiques, etc. et débouche normalement sur une information fortement teintée de subjectivité” [GOURDEAU, G, 1993, p. 69.] Az egyes szám elsõ személyben írt regény, ahol a narrátor megegyezik a fõhõssel, speciális problémákat vet fel. A belsõ fokalizáció ez esetben nem szükségszerûen a fõhõsre esik, hanem eshet a narrátorra is. Ezt GENETTE, G. [1972] így indokolja: „l’emploi de la « première personne », autrement dit l’identité de personne du narrateur et du héros n’implique nullement une focalisation du récit sur le héros. Bien au contraire, le narrateur de type «autobiographique», qu’il s’agisse d’une autobiographie réelle ou fictive, est plus « naturellement » autorisé à parler en son nom propre que le narrateur d’un récit « à la troisième personne », du fait même de son identité avec le héros” [p. 214]. Sõt a kettõ – a narrátor és a fõhõs tudata – észrevétlenül összemosódhat: ezt a jelenséget nevezi GENETTE, G. [1972] polimodalitásnak (polimodalité), GOURDEAU, G. [1993] pedig transzfokalizációnak (transfocalisation). 23 A francia szakirodalomban: « linguistique des genres ». 24 DOUBROVSKY, S., 1988, p. 73. 25 COMBE, D., 1990, p. 141. 26 JAKOBSON, R., 1973, p. 145. 27 LARTHOMAS, P., 1964, p. 187. 28 LARTHOMAS, P., 1964, p. 188. 29 LARTHOMAS, P., 1964, p. 189. 30 CALAS, F., 1999, p. 63. 31 MAINGUENEAU, D., 1993, p. 143. 32 A stílust ekképp definiálja: « la reprise d’un ensemble de traits microlinguistiques ». 33 A fait de style fogalmát a fait de texture fogalmával azonosítja. 34 BALÁZS J., 1985, p. 223. 35 Werlich négy szintet különböztet meg: a szövegcsoport szintjét (ez különíti el a fiktív szöveget a nem fiktív szövegtõl); a szövegtípus szintjét (ide tartoznak a leíró, elbeszélõ, tájékoztató, érvelõ, utasító típusú szövegek); a szövegforma szintjét, ahová a szövegtípusok variánsai tartoznak (elbeszélés, kommentár, definíció, tudósítás); és végül a szövegforma variáns szintjét (beszélõ perspektívája – személy, igeidõ, nyelvi variáns – stílus). Az elõbbi felosztás – ahogy láthatjuk – pragmatikai jellemzõk figyelmen kívül hagyásával jött létre. Az elõbb említett hiányosságot pótlandó, mások (Sandig) a beszédaktusfajtákat veszik alapul, azaz, az egyes szövegfajtákat a beszédaktusok speciális kombinációival írják le. És végül egy harmadik kísérletrõl is érdemes beszámolni [EÖRY V., 1996]: Gülich és Raible a makrostruktúra / mikrostruktúra fogalompárt használják: szerintük a szövegek makrostruktúrája szövegtípus-specifikus, a mikrostruktúra viszont nem. Ez az érvelés logikusnak tûnik, fõleg ha arra gondolunk, hogy például egy elbeszélõ szöveg makrostruktúrája egy adott típust képviselhet (általában narratív típust, jóllehet adott esetben a dialogikus átveheti a narratív szerepét), míg a mikrostruktúra (pl. igeidõk, lexikális elemek, mondatszerkesztés) nem jellemezhet kizárólagosan egy meghatározott típusú szöveget. 36 ADAM, J.-M, 1991, p. 7. 37 „La séquence, unité constituante du texte, est constituée de paquets de propositions (les macropropositions), elles-mêmes constituées de n propositions” [ADAM, J.-M., 1994a, p. 112.] 38 ADAM, J.-M, [1994a] sémája # [T[Séquence(s) [macro-proposition(s)] [ proposition(s)]]]] # alapján. 39 ADAM, J.-M., 1992, p. 134. 40 ADAM, J.-M., 1992, p. 30. 41 idézi ADAM, J.-M., 1990, p. 18. 42 KISS S., 1976, p. 223. 43 KISS S., 1976, p. 224. 44 KISS S., 1976, p. 225.

46

LEJEUNE, P., 1975, p. 14. LEJEUNE, P., 1986, p. 19. 47 LEJEUNE, P., 1975, p. 26. 48 LEJEUNE, P., 1986, p. 25. 49 MAY, G., 1984, p. 59. 50 Lamartine: Confidences, idézi, MAY, G., 1984, p. 30. 51 SZÁVAI J., 1978, p. 5. 52 SZÁVAI J., 1978, p. 7. 53 SZÁVAI J., 1978, p. 9. 54 TOUZIN, M.-M., 1993, p. 7. 55 Például Montaigne: Essais, Rousseau: Rêverie ebbe a csoportba tartoznak, és tegyük hozzá Babits Keresztül-kasul az életemen c. mûvét, amely már címében is utal a mûfaj néhány jellemzõ vonására, nevezetesen a szigorú narratív struktúra hiányára. 56 Lejeune, idézi BEAUJOUR, M., 1980, p. 7. 57 „Les autoportraitistes pratiquent l’autoportait sans le savoir”, [BEAUJOUR, M., 1980, p. 8.] 58 BEAUJOUR, M., 1980, p. 29. 59 Lásd II/1.2.3.2. fejezet: A leírás narrativizálása. 60 COHN, D., 1999, p. 36. 61 RENZA, L. A., 1980, p. 295. 62 FLEISHMAN, A., 1983, p. 17. 63 FLEISHMAN, A., 1983, p. 18. 64 STAROBINSKI, J., 1957, p. 19. 65 RAYMOND, M., 1962, p. 60. 66 RAYMOND, M., 1962, p. 203. 67 RAYMOND, M., 1962, p. 72. 68 STAROBINSKI, J., 1957, p. 32. 69 „se souvenir du bonheur, c’est en extraire l’essence émotive, en saisir les harmoniaques dans leur pureté” [RAYMOND, M., 1962, p. 60.] 70 „l ‘existence s’étend sur une espace plus vaste, l’être sensitif goûte une plénitude intense mais simultanément l’être personnel oublie sa différence, il se détend dans une « volupté tranquille » ” [STAROBINSKI, J., 1957, p. 103.] 71 STAROBINSKI, J., 1957, p. 100. 72 STAROBINSKI, J., 1957, p. 31. 73 RAYMOND , M., 1962, p. 203. 74 RAYMOND, M., 1962, p. 204. 75 „…autobiography is a review of a life from a particular viewpoint in time – a review in which attention is focused on the self as it interacts with the world” [SHAPIRO, S., 1968, p. 425]. 76 „It is not a portrait of self but an interpretation of an evolution of self that is shaping of the past throught selection and emphasis” [SHAPIRO, S., 1968, p. 425]. 77 „Autobiography is primarily an art of juxtaposed perspectives: the present commenting upon the past, the past commenting upon the present. It is an art of contrast and integration” [SHAPIRO, S., 1968, p. 437]. 78 „the representation of time is an important structural problem” [SHAPIRO, S., 1968, p. 436]. 79 „Perspective in autobiography involves more than just the evocation of a past self or the past seen and interpreted by a present self: it involves montage” [SHAPIRO, S., 1968, p. 440]. 80 „part of the perspective of every autobiography is the narrative tone, which may range from ecstatics to the ironic” [SHAPIRO, S., 1968, p. 441]. 81 OLNEY, J., 1980a, p. 241. 82 GUSDORF, G., 1980, p. 44. 83 GUSDORF, G., 1980, p. 47.  84 RENZA, L.A., 1980, p. 276. 85 Lásd hamis konzisztencia elve [CONWAY, M. et al., 1986]. 86 HART, F.R., 1970, p. 486. 87 „paradox of continuity and discontinuity of identity” [HART, F. R., 1970]. 88 „An autobiographer is really writing a story of two lives: his life as it appears to himself, from his own position, when he looks out at the world from behind his eye-sockets; and his life as it appers from outside in the minds of others” [HART, F. R., 1970, p. 497]. 89 „the autobiography recognizes, interrelates, and attempts to manipulate toward some truth or integrity his relationships with his recoverable past, with his formal or technical options, and with his rhetorical and psycholgical intentions” [HART, F. R., 1970, p. 490]. 90 OLNEY, J., 1972, p. 34–35. 45 46

47

Starobinski álláspontjáról részletesebben egy késõbbi fejezetben lesz szó. (II/1.1.2.2.) Jaubert elemzési szempontjaira részletesen a II.1.1.2.1. fejezetben térünk ki. 93 Adam Modianótól az alábbi példát hozza (R: a realitásra való utalás, F: fikcióra való utalás): „Ce n’était pas un hasard si Grosclaude habitait là. Nous avions découvert , dans cette zone de forêt qui bordait l’aérodrome, une piste d’atterissage désaffectée, avec un grand hangar. Le marquis utilisait cette piste, la nuit, pour partir en avion vers une destination lointaine – une île des mers du Sud. Au bout de quelque temps, il revenait de là-bas. Et Grosclaude, ces nuits-là, disposait sur la piste de petits signaux lumineux pour que le marquis puisse atterir sans difficulté.” [ADAM, J.-M., 1997, p. 206.] 94 ADAM, J.-M., 1997, p. 204. 95 ADAM, J.-M., 1997, p. 211. 96 Olney megkülönböztet ezenkívül ún. gondolati stratégiát: ez a szellem világába kalauzol, nem a megélt élet, hanem a szellem, a gondolat „eseményeit” örökíti meg; valamint ún. lírai stratégiát, amely teljesen kiküszöböli az emlékezetet, nem tartalmaz múltat megragadó, összegzõ jelent: ilyenek a lírai mûfajok, de kérdés, hogy ez utóbbi önéletrajznak tekinthetõ-e. 97 CANTOR, N., MISCHEL, W., 1984, p. 334. 98 CANTOR, N., MISCHEL, W., 1984, p. 360. 99 COMBETTES, B., 1992, p. 108. 100 SZABÓ Z., 1988, p. 114. 101 MILLY, J., 1992, p. 131. 102 TOUZIN, M.-M., 1993, p. 50. 103 TOUZIN, M.-M., 1993, p. 29. 104 LEJEUNE, P., 1975, p.14. 105 MILLY, J., 1992, p. 131. 106 TOUZIN, M.-M., 1993, p. 50. 107 Idézi RICOEUR, P., 1991/I., p. 31. 108 Idézi RICOEUR, P., 1991/I., p. 32. 109 RICOEUR, P., 1991/ I., p. 154. 110 Lásd II./1.2.3.2. A leírás narrativizálása. 111 Lásd II./1.1.5. Univerzum-indikátorok. 112 Lásd II./1.1.3. Modalitás. 113 A két univerzumfajta sok tekintetben rokon egyrészt Benveniste histoire/discours és Weinrich monde commenté /monde raconté fogalompárjával. Azonban míg az elsõ nem tisztázza a je + PS kérdését és a két sík váltakozását, addig a másik az igeidõket elszakítja a megélt idõtõl: a PS nem fejez ki múlt idõt, hanem az elbeszélés megkülönböztetõ jegye. Ezenkívül mindkettõ saját rendszerét az igeidõk csoportosítására dolgozta ki, és nem vesz figyelembe – a határozókon kívül – olyan elemeket, amelyek szintén a két regisztert jellemzik (modalitás, polifónia, kapcsolóelemek, stilisztikai jegyek mint a narratív tónus jelensége stb.), és nem számolnak a nézõponttal, sem annak idõi konnotációjával. 114 « connotation temporelle » [RICOEUR, R., 1991/II, p. 185]. 115 Ide tartoznak az igeidõ és aspektus illetve határozók összefüggéseivel kapcsolatos munkák [IMBS, P. 1960, KLUM, A.,1961, MARTIN, R., 1971]. 116 A nyelvészeti alapú stilisztikai elemzések sorába tartozik Marouzeau, Cressot [1974] stilisztikája, Kelemen Jolán több tanulmánya [1963, 1964], amelyek azt feltételezik, hogy a francia igeidõrendszer alkalmat ad stilisztikai hatások elérésére, és ezt különféle irodalmi szövegek, mûvek elemzésével illusztrálják 117 A hagyományos nyelvészetben az igeidõ kérdését a mondat kereteiben vizsgálták [IMBS, P., 1960], bár a szöveg figyelembe vétele, ha nem is explicit módon, de megjelenik, fõleg a múlt idõk tárgyalásánál. A PS leírásakor IMBS, P. [1960] szövegeket elemez, ami nem véletlen, hiszen a sorozatot alkotó, egymást követõ események láncolatatát kifejezõ igeidõt csak a mondatnál nagyobb nyelvi egységen belül lehet szemléltetni, összefüggésben más igeidõkkel.. A szövegnyelvészeti-pragmatikai leírásoknak BENVENISTE, E. [1966] és WEINRICH, H. [1973] elképzelései adtak lendületet. Benveniste a PS és PC redundanciájából kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy az igealakok leírásához nem elégséges sem az idõ, sem az aspektus fogalma, hanem két különbözõ idõrendszert kell figyelembe venni, amelyek más-más kommunikációs formának felelnek meg: a discours minden olyan kommunikációs forma elnevezése, amely feltételezi a beszélõt, míg az histoire esetében a beszélõ maximális távolságot tart fenn mondandójával szemben, végig háttérben marad, az események mintegy tõle függetlenül zajlanak. Az elõbbi minden személyt megenged, viszont kizárja a PS-t, az utóbbi csak a harmadik személyt engedi meg és a PS-t, és kizár minden önléletrajzi nyelvi formát. Ezt az elképzelést több kritika is érte [RIEGEL, M., 1994]: egyrészt, mert a két rendszer nem különül el teljes mértékben, hiszen mindkettõ megengedi az IMP-t, másrészt megfigyelhetõ, hogy sok szöveg használ elsõ személyt és PS-t, és gyakori a PC és PS keveredése is. WEINRICH, H. [1973] szigorúbb rendszert alkot, mivel úgy véli, egy ugyanazon idõ nem tartozhat egyszerre két rendszerbe, és egy idõ nem mehet át egyik rendszerbõl a másikba pusztán aszerint, hogy milyen személlyel fordul elõ. Ennek megfelelõen két igeidõ csoportot feltételez (I: PR, 91 92

48

PC; II: PS, IMP, PQP, COND), amelyek közt nincsen átfedés. Szerinte a szövegeket vagy az egyik vagy a másik csoport dominanciájával lehet jellemezni, az elsõ dominanciája esetén a kommentár típusú idõk (temps commentatifs), a második dominanciája esetén a narratív típusú idõk (temps narratifs) a jellemzõek. A szöveg lineáris haladását az ún. átmenetek (transition) biztosítják. Az egyes regiszteren belüli haladást a homogén átmenetek biztosítják, amelyeket megkönnyítenek bizonyos, a narráció menetét elõsegítõ határozók (adverbes de consécution narrative, WEINRICH, H. [1973]), mint puis, alors, ensuite, au bout d’un moment stb., míg a kettõ közötti váltásért a heterogén átmenetek a felelõsek. Az átmenet általában csak egy dimenziót érint (pl. relief: IMP→PS), ám elõfordulhat, hogy az átmenet több dimenzión át történik (pl. PS→ FUT, amely elõidézi egyrészt récit→commentaire és a perspektíva váltását), ami meglepõ, váratlan hatást kelt. Ezért adta WEINRICH, H. [1973] az eljárásnak a idõi metafora elnevezést (métaphore temporelle). Weinrich rendszere, bár merevebb, mint Benveniste -é, elõnye, hogy a két idõrendszer keveredését a szövegen belül képes magyarázni. Az önéletírás tekintetében ez különösen fontos, hiszen egyik fõ jellemzõje éppen e kettõ közötti váltakozás. 118 VETTERS, C. 1998, p. 17. 119 „On peut se demander si l’opposition fiction/réalité est pertinente en linguistique? Autrement dit: peut-on dire que l’on emploie d’autres formes temporelles selon que les événements racontés sont fictifs ou vrais? Ou peut-on dire que les „temps du passé” signifient le passé si l’histoire racontée est vraie et non pas si elle est fictive ?” [VETTERS, C., 1998, p. 15]. 120 VETTERS, C., 1998. p. 15. 121 Lásd. ADAM, J.-M.,1985, 1987, 1991, 1992, 1994a. 122 MILLY, J.,1992, p. 123. 123 Idézi RICOEUR, P., 1991, II, p. 157.

49

50

II. A SZEKVENCIÁLIS ÉS PRAGMATIKAI SZERVEZÕDÉS PARAMÉTEREINEK VIZSGÁLATA AZ ÖNÉLETRAJZI CORPUSBAN

Ebben a fejezetben azokat a kategóriákat vizsgáljuk az önéletrajzi corpusban, amelyekrõl a szakirodalom és a corpus sajátosságai alapján feltételezhetõ, hogy az önéletírás idõi sajátosságait tükrözni képesek. A legátfogóbb ketegóriák a p ro t o t i p i k u s s z e k v e n c i ák (narratív, elbeszélõ, dialogikus, magyarázó és érvelõ), amelyek keretében mind g l o b á l i s , mind l o k á l i s s z i n t e n vizsgálhatók a rendelkezésre álló szövegek. Globális vizsgálaton elsõsorban szerkezeti, funkcionális kérdéseket értünk, míg a lokális szempont az adott szekvencián belüli helyi jelenségek elemzését teszi lehetõvé. Az elõbbi szempont globális szövegnyelvészeti kategóriákra támaszkodik (szekvencia, domináns szekvencia, makropropozíció, mikropropozíció), az utóbbi pedig hagyományos nyelvészeti (igeidõk, határozók), pragmatikai (névmási referencia, modalitás, polifónia), stilisztikai (narratív tónus) és lokális szövegnyelvészeti kategóriákon (kapcsolóelemek, igeidõk) alapul. Elsõ lépésben tehát a prototipikus szekvenciák jellemzõit vizsgáljuk, mind globális, mind lokális tekintetben; második lépésben pedig a szekvenciák együttes elõfordulását mutatjuk be. Elsõként a homogén szekvenciális szervezõdés jellemzõit, azaz az azonos típusú szekvenciák egymásutániságát és beékelõdését elemezzük az önéletrajzi corpus kapcsán, ezt követõen a heterogén szekvenciális szervezõdést, azaz a különbözõ típusú szekvenciák keveredésének és a beágyazódásának (beékelõdésének) jelenségét tanulmányozzuk, szintén szövegnyelvészeti kategóriák segítségével (homogén szekvenciális szervezõdés, heterogén szekvenciális szervezõdés: keveredés, beágyazódás). A választott kategóriák akár a szöveg, akár a stílus, akár a pragmatika síkján képesek tükrözni a jelen és múlt váltakozását, amely – a poétikai és az irodalomkritikai források szerint is – az önéletírás legfõbb szervezõ elve.

1. A prototipikus szekvenciák jellemzõi 1.1. Narratív szekvencia1  Az elbeszélés minimális definíciója [ADAM, J.-M., 1992]: „suite des propositions progressant vers une fin”,2 feltételezi az események egymásutániságát, temporális természetét, ezenkívül tematikus egységet vár el, oksági viszonyokat és traszformációk (kiinduló helyzet – transzformáció – befejezés) meglétét igényli. A szekvenciális szövegszervezõdés szintjén, egy hipotetikus modellben, az elbeszélõ szekvenciák meghatározott fajtái követik egymást meghatározott sorrendben: ez a már említett makro-propozíciókból (Kiinduló helyzet – Pn1, Bonyodalom – Pn2, Cselekmény – Pn3, Megoldás – Pn4, Befejezés Pn 5 és adott esetben a Tanulság PnO és a legelején a Bevezetés PnO) álló „forgatókönyvnek” felel meg. Azt is láthattuk, hogy a makropropozíciók mindegyike, lokális szinten, számos jellemzõ vonással rendelkezik: morfoszintaktikai tekintetben a legfontosabbak az 51

igeidõk, a személyes névmások, a határozók speciális alkalmazásai, és pragmatikai szempontból a modalitás és a polifonikus jelenségek érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Elsõként a narratív szekvencia globális és lokális jellemzõinek elemzésére kerül sor, ezt követi a homogén szekvenciák kombinálódási lehetõségeinek vizsgálata: az egymásutániság, a beékelõdés és a demarkáció tanulmányozása; és a heterogén szekvenciális szervezõdés elemzése, azaz annak bemutatása, hogyan kombinálódnak (keverednek, beékelõdnek, párhuzamosan futnak) a narratív szekvenciák más típusú (leíró, magyarázó, dialogikus) szekvenciákkal. 1.1.1. Általános globális jellemzõk Az 1. szöveg segítségével, amely egy tipikus narratív szekvenciának tekinthetõ, az elbeszélés makrostrukturális jellemzõit mutatjuk be. 1. szöveg Avant de quitter Uzès avec elle, je veux parler de la porte de la resserre, au fond de la salle à manger. Il y avait, dans cette porte très épaisse, ce qu’on appelle un nœud de bois, ou plus exactement, je crois, l’amorce d’une petite branche qui s’était trouvée prise dans l’aubier. Le bout de branche était parti et cela faisait, dans l’épaisseur de la porte, un trou rond de la largeur du petit doigt, qui s’enfonçait obliquement de haut en bas. Au fond du trou, on distinguait quelque chose de rond, de gris, de lisse, qui m’intriguait fort: – Vous voulez savoir ce que c’est ? me dit Rose, tandis qu’elle mettait le couvert, car j’étais tout occupé à entrer mon petit doigt dans le trou, pour prendre contact avec l’objet. – C’est une bille que votre papa a glissé là quand il avait votre âge, et que, depuis, on n’a jamais pu retirer. Cette explication satisfit ma curiosité, mais tout en m’excitant davantage. Sans cesse je revenais à la bille; en enfonçant mon petit doigt, je l’atteignais tout juste, mais tout effort pour l’attirer au-dehors la faisait rouler sur elle-même, et mon ongle glissait sur sa surface lisse avec un petit grincement exaspérant… L’année suivante, aussitôt de retour à Uzès, j’y revins. Malgré les moqueries de maman et de Marie, j’avais tout exprès laissé croître démesurément l’ongle de mon petit doigt, que d’emblée je pus insinuer sous la bille; une brusque secousse, et la bille jaillit dans ma main. Mon premier mouvement fut de courir à la cuisine et de chanter victoire ; mais escomptant aussitôt le plaisir que je tirerais des félicitations de Rose, je l’imaginai si mince que cela m’arrêta. Je restai quelques instants devant la porte, contemplant dans le creux de ma main cette bille grise, désormais pareille à toutes les billes, et qui n’avait plus aucun intérêt dès l’instant qu’elle n’était plus dans son gîte. Je me sentis tout bête, tout penaud, pour avoir voulu faire le malin... En rougissant, je fis retomber la bille dans le trou (elle y est probablement encore) et allai me couper les ongles, sans parler de mon exploit à personne.” [GIDE, A., 1999, p. 55–56.]

Ez a részlet jól illusztrálja az elbeszélés prototípusát, bár más szekvenciatípusok (leíró, dialogikus) is elõfordulnak vele keveredve, mégis dominánsan narratív szekvenciáról beszélhetünk. Az elbeszélés egy Bevezetéssel (PnO) indul: Avant de quitter Uzès avec elle, je veux parler de la porte de la resserre, au fond de la salle à manger, amely egy, az írás folyamatára utaló (ILE) metanyelvi elemet tartalmaz (je veux parler). Külön érdekessége a példának a sajátos temporalitás, ugyanis az idõben való lokalizáció (Avant de quitter Uzès avec elle) kettõs természetû: szintaktikailag a narrátor je által megfogalmazott fõmondat idõhatározói mellékmondata, azonban maga a mellékmondat a fõhõsre vonatko52

zik. Így a fõmondat és a mellékmondat alanya más természetûnek látszik. Ez az ellentmondás úgy oldható fel, ha a je értelmezését kitágítjuk, azaz, ebben az esetben a narrátor, aki mesél, és a fõhõs, aki az esemény középpontjában áll, fuzionál. Ezáltal a történet ideje és a narráció ideje egybeolvad. A következõ két mondat a Kiinduló helyzetnek (Pn1) felel meg, amelyben a történet elõzményeit és körülményeit vázolja fel az író. Ebben a makropropozícióban a narratív szekvencia keveredik a leíróval (Il y avait, dans cette porte très épaisse…), például minõségjelzõ(k) alkalmazása révén. A Bonyodalmat (Pn2) az ezt követõ mondat vezeti be (Au fond du trou, on distinguait quelque chose de rond, de gris, de lisse, qui m’intriguait fort:), leginkább az intriguer igén keresztül. Az érdeklõdést csak fokozza a párbeszéd révén kibontott elõzmény (az apa csúsztatta be a golyót és senki nem tudta azóta kivenni), ami valóságos kihívást jelent a kisfiú számára (ezt leginkább az exciter ige tolmácsolja). A Cselekmény (Pn3) tulajdonképpen a golyó kivételére irányuló próbálkozásokból áll, amelyek némi idõ elteltével végül is sikerre vezetnek. Azonban nem a golyó megszerzése jelenti a Megoldást (Pn4), mivel, a golyó a lyukból kivéve minden varázsát elveszti, hanem a golyó visszacsúsztatása a lyukba. A Befejezés (Pn5) nagyjából egybeesik a Megoldással, egy rövid utalás azonban a késõbbi (jelen) állapotot is felvillantja (elle y est probablement encore), és jelzi a végleges befejezettséget. Az iménti példából kiderült, hogy az önéletírásban található narratív szekvencia globális jegyeit tekintve nem mutat sajátos szervezõdést, ezért ennek a kérdésnek a továbbiakban nem szentelünk külön figyelmet, viszont, megfigyelhettük, amint a narrátor két ízben is visszakapcsolt a jelen univerzumára, azaz a Bevezetésben összemosta a narráció és a történet idejét, a Befejezésben pedig utalt a késõbbi végkifejletre, létrehozva ezáltal azt a jellemzõ vonást, amelyet a dolgozat tanulmányozni kíván, nevezetesen a múlt és a jelen közti váltakozások nyelvi jegyeinek vizsgálatát. A narratív szekvencia esetében ezek a jegyek tehát nem makrostrukturális, hanem mikrostrukturális szinten keresendõk. 1.1.2. Általános lokális jellemzõk Ebben a fejezetben az idõ hagyományos megnyilvánulási formáit vesszük szemügyre, azaz középpontban az igeidõ kérdése áll, az egyes igeidõk (múlt idõk) értékeinek alkalmazása, az igeidõk kombinálódása személyes névmásokkal és határozókkal. Ezen jelenségek közös tulajdonsága, hogy lokális szintû megközelítést igényelnek, és általánosak, mivel alapkategóriaként egyben több paraméter meghatározó elemei. Így az igeidõk értékeinek kérdése más aspektusból ismét felmerül a narratív tónus kapcsán, a határozókról a modalitás, az anticipáció és retrospekció, valamint az univerzum-indikátorok kapcsán kell újból szót ejteni, míg a személyes névmások a polifónia kérdéskörének tárgyalásakor kapnak ismét fontos szerepet. Ezt a felosztást az indokolja, hogy az alapkategóriák egyrészt „önmagukban” is számos érdekes problémát felszínre tudnak ugyan hozni, viszont más, szintén fontos és jellemzõ aspektus nem kerülne felszínre, ha nem szánnánk figyelmet olyan területeknek, amelyek hagyományosan nem merülnek fel az idõ vizsgálatának kapcsán, ám a dolgozat problémafelvetése szempontjából mégis gyümölcsözõnek bizonyultak.

53

1.1.2.1. Igeidõk Az idõt hagyományos nyelvészeti megközelítésben leginkább az igeidõk fejezik ki. E tekintetben egyetértünk C. VETTERS [1998] álláspontjával, aki Benveniste-re hivatkozva3  elutasítja Hamburger, Weinrich és Barthes4  ama nézetét, miszerint a múlt idõ (PS) nem fejezi ki a múltat, mindössze a fiktivitás jele. A vizsgált önéletírásokat leginkább meghatározó két igeidõ a PS és az IMP, amelyek kiegészülnek esetenként PQP, PR, PC és FUT igeidõkkel. Tekintve, hogy az önéletírás dominánsan narratív struktúra, az elbeszélés fõ igeideje – a várakozásnak megfelelõen – a PS. A PS jellemzéséhez a következõ szempontokat kell figyelembe vennünk: (a) A kronologikus sorrendben egymást követõ események sorozatot [IMBS, P., 1960], láncot [MAINGUENEAU, D, 1993] alkotnak, a homogén átmenetet [WEINRICH, H., 1973, 1989] speciális idõhatározók biztosítják (adverbes de transition temporelle homogène). Bizonyos esetekben a „láncfolyamat” nem figyelhetõ meg: „Marie chanta et Pierre l’accompagna” [VETTERS, C., 1993a], ezt szemantikai-pragmatikai faktorok befolyásolják. (b) Az esemény a múlt része, nincs kifejezett kapcsolat a beszélõ aktuális gondolataival, a jelen pillanatával [IMBS, P., 1960; MARTIN, R., 1971; CRESSOT, M., 1974]. (c) A folyamatot globálisan, egységben [MARTIN, R., 1971] és szintetikus módon, felbonthatatlan egészként [RIEGEL, M., 1996] láttatja a kezdetétõl a végéig. Erre példa: „Louis XIV fut un puissant monarche” [VETTERS, C., 1993a], a PS ebben az esetben az uralkodást egészében jellemzi. (Míg ugyanebben a kontextusban az IMP az uralkodás egy bizonyos pillanatára utalna). (d) A premier plan fõ ideje az írott elbeszélõ szövegben [WEINRICH, H., 1989], az elõrehaladást (conception progressive) biztosítja [MARTIN, R., 1971], és neki köszönhetõen lendül a történet mozgásba, emelkednek ki a fordulópontok, válnak nyilvánvalóvá a változások. Néhány esetben azonban a PS arrière-plan-ban is elõfordul [VETTERS, C., 1993a, p.26.]: „Il me présenta au joueur qui marqua le deuxième but contre la Hongrie”: ez esetben az eseményt a PS globálisan ragadja meg. (e) A non-personne névmási alakokkal kombinálódva az histoire regisztert alkotja [BENVENISTE, E., 1966], a je + aoriste (PS) speciális helyzetet hoz létre [MAINGUENEAU, D., 1993, 1994a; STAROBINSKI, J., 1970, REVAZ, F., 1996]. (f) Kívülrõl láttatja az eseményt (extériorité) [IMBS, P., 1960; ADAM, J.-M., 1994a; KLUM, A., 1961].

Gide elõbbi példájában (1. szöveg) megfigyelhetjük a PS használatának legfõbb jellemzõit. A PS a premier plan-nak megfelelõ igeidõ, amely a történet elõrehaladását biztosítja, és az eseményeket láncolatba állítja. A jelennel a PS-ben lévõ igék nem állnak kapcsolatban, kizárólag a múlt univerzumában lejátszódó események elbeszélésére használatosak. A következõ példa a PS távolságtartó, kívülrõl ábrázoló szerepét illusztrálja: a szeretett személy halálának elbeszélése PS-ben arra utal, hogy az esemény távoli – idõben és pszichikailag is –, és az akkori lelkiismeretfurdalás nincs már hatással a narrátor jelenére. 2. szöveg „Entraîné par mon récit, je n’ai su parler en son temps de la mort d’Anna. C’est en mai 84 qu’elle nous quitta. Nous l’avions accompagnée, ma mère et moi, dix jours auparavant, à la maison de santé de la rue Chalgrin, où on devait l’opérer d’une tumeur qui depuis assez longtemps la déformait et l’oppressait. Je la laissai dans une petite chambre banale, propre et froide; et je

54

ne la revis plus. L’opération réussit, il est vrai, mais la laissa trop affaiblie; Anna ne put s’en remettre et prit congé de la vie à sa modeste manière, si doucement et discrètement qu’on ne s’aperçut point qu’elle mourait, mais seulement qu’elle était morte. Je fus extrêmement affecté à la pensée que ni ma mère, ni moi, n’avions pu l’entourer à son heure dernière, qu’elle ne nous avait pas dit adieu et que ses derniers regards n’avaient rencontré que des visages étrangers.” [GIDE, A., 1999, p. 226.]

Érdekes összevetni ezt az elbeszélést az anya halálának elbeszélésével (48. szöveg). Ez utóbbi részletben látható, hogy az anya halálának elbeszélése még hosszú idõ távlatából is fájdalmas és felkavaró; ezért lenne elképzelhetetlen a PS választása egy érzelmileg ennyire telített és a jelenre soha nem szûnõ hatást gyakorló esemény elbeszélésekor. A narrátor beleélõ attitûdjét ez utóbbi esetben tehát nem a PS, hanem az IMP és PQP tolmácsolja. Az önéletírások gyakran rövidebb-hosszabb részt szentelnek a család egykori történetének felvázolására (3. és 4. szöveg). A c s a l á d t ö r t é n e t e k funkciója azonban az egyes mûvekben eltérõ lehet; Sartre esetében a családtörténet elbeszélése a születés elmesélésének késleltetését szolgáló ironikus eszköz, míg a másik két mûben a család történetének felidézésére szórványosan és pusztán retrospektív célzattal kerül sor. Közös jellemzõjük azonban ezeknek a passzusoknak, hogy fõ igeidõnek PS-t választanak, és az események, akár egy történelemkönyvben, a narrátor közbelépése nélkül, gyors tempóban követik egymást. A történeti hûségre való törekvés bizonyítéka a dokumentum jelleg, azaz gyakoriak az évszámok, amelyek az idõi lokalizációt segítik elõ, és a földrajzi nevek, amelyek a téri lokalizáció meghatározásában játszanak szerepet. 3. szöveg „En Alsace, aux environs de 1850, un instituteur accablé d’enfants consentit à se faire épicier. Ce défroqué voulut une compensation : puisqu’il renonçait à former les esprits, un de ses fils formerait les âmes; il y aurait un pasteur dans la famille, ce serait Charles. Charles se déroba, préféra courir les routes sur la trace d’une écuyère. On retourna son portrait contre le mur et fit défense de prononcer son nom. A qui le tour ? Auguste se hâta d’imiter le sacrifice paternel: il entra dans le négoce et s’en trouva bien. Restait Louis, qui n’avait pas de prédisposition marquée : le père s’empara de ce garçon tranquille et le fit pasteur en un tournemain.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 11.]

4. szöveg „Mon arrière grand-père, Rondeaux de Montbray, conseiller, comme son père, à la Cour des Comptes, dont le bel hôtel existait encore sur la place Notre-Dame, en face de la Cathédrale, était maire de Rouen en 1789. En 93, il fut incarcéré à Saint-Yon avec M. d’Herbouville, et M. de Fontenay, qu’on tenait pour plus avancé, le remplaça. Sorti de prison, il se retira à Louviers. C’est là, je crois, qu’il se remaria.” [GIDE, A., 1999, p. 22.]

Az iménti történetek általában jóval megelõzik az önéletíró születését, így nem alkotják saját tapasztalatainak, tudásának részét, hanem mások által átadott elbeszélések formájában válnak ismertté. Ez indokolja a PS használatát. Mivel az elbeszélt esemény nem saját élménye az önéletírónak, a valószerûségét – amelyrõl ezáltal nem tud teljes mértékben megbizonyosodni – pontos adatok, dátumok, helynevek, személynevek alkalmazásával igyekszik biztosítani. 55

A PS nemcsak sorozatban fordul elõ [IMBS, P., 1960], hanem esetenként elszigetelve [ADAM, J.-M., 1994a] discours-ba ágyazódva jelenik meg, vagy a történet kezdetén, így a születési dátumok esetében: „Je naquis le 22 novembre 1869”.5  A discours-ba ágyazódó PS funkciója a jelentõl már teljesen elszakadt távoli múlt kifejezése [IMBS, P., 1960], két korszak elhatárolása [DE BOTH-DIEZ, A. M., 1985], ami azt jelzi, hogy az írónak nincsenek pontos emlékei errõl az idõszakról: „Toute la page, en effet, souligne que l’auteur n’a pas un souvenir net de sa prime enfance, et ne saurait incorporer cette époque dans du temps conscient, rattachable au présent”.6  Míg a születési dátumokkal kombinálódó PS szerepe a születés elhatárolása a személyes emlékektõl, és Gide esetében, az elbeszélés elsõ mondataként (incipit), utalás a kezdetek kezdetére, a történet nyitányára, addig a PC, amely szintén kombinálódhat születési dátumokkal (“ Je suis né à Genève en 1712…”7 ) ebbõl a szempontból kettõs természetû: az eseményt a jelenbõl és a jövõbõl is tudja láttatni [MARTIN, R., 1971], hiszen a participe passé a múlt felé irányítja a gondolatot, a segédige pedig a jelen felé. Ezt a kombinációt egy eltérõ attitûd határozza meg, nevezetesen az önéletíró születését nem mint saját emlékét tekinti, hanem mint olyan személyes eseményt, amely azóta is hatással van jelenére, ám amely nem része az eseménysorok láncolatának. A PS más, a discours regiszterébe tartozó igeidõkkel kombinálódva, elszigetelve is elõfordul (5. szöveg). Az e l s z i g e t e l t P S izolálja az eseményt, mégpedig azáltal, hogy dramatizálja a jelenetet [DE BOTH-DIEZ, A. M., 1985], különleges súlyt helyez rá, akár érzelmi, akár történelmi vonatkozásban. [ADAM, J.-M., 1994a] 5. szöveg „Il y a maintenant près de cinquante ans de cette aventure, et je n’ai pas peur d’être aujourd’hui puni derechef pour le même fait. Eh bien, je déclare à la face du Ciel que j’en étais innocent, que je n’avais ni cassé, ni touché le peigne, que je n’avais pas approché de la plaque, et que je n’y avais même pas songé. Qu’on ne me demande pas comment ce dégât se fit8 : je l’ignore et ne puis le comprendre; ce que je sais très certainement, c’est que j’en étais innocent.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 56.]

Az 5. szövegben jól látható, hogy a se fit alak hogyan ékelõdik be egy jelen idejû (discours) szövegkörnyezetbe, szembeállítva múltat és jelent,9  elszigetelt, zárt periódussá10  alakítva az eseményt. Az elszigeteltség hátterében az az értetlenség áll, amellyel a mai napig visszaemlékszik az író a méltatlan eseményre. Ez az esemény, mivel nem illeszkedik bele semmilyen eseményláncolatba, különálló, kiugró, elõzmény nélküli rész marad az író életében: „Là fut le terme de la sérénité de ma vie enfantine. Dès ce moment je cessai de jouir d’un bonheur pur, et je sens aujourd’hui même que le souvenir des charmes de mon enfance s’arrête là.” 11  – vall errõl az epizódról Rousseau. Abban az irodalomtudósok [STAROBINSKI, J., 1957; RAYMOND, M., 1962] is egyetértenek, hogy az igazságtalan vádaskodás Rousseau számára a gyerekkor végét jelzi: az õszinte kommunikáció és a lelkek áttetszõsége (transparence des âmes) mindörökké elveszett. A PS speciális értékeit nézve, nemcsak nyitó pozícióban (születési dátumokkal kombinálódva) vagy elszigetelten fordul elõ, hanem záró pozícióban is. Gide önéletírásában mind az elsõ, mind az utolsó mondat PS-ben áll: „Je naquis le 22 novembre 1869”12  és „Je crus que tout entier je pouvais me donner à elle, et la fis sans réserve de rien. A quelque temps de là nous nous fiançâmes”.13  A záró PS szerepe összefügg az önéletírás azon sajátosságával, hogy szükségszerûen befejezetlen, hiszen a történet vége az önélet56

író halálát jelentené. Az önéletírás így az önéletíró életének csak egy részét meséli el, amely élet a valóságban várhatóan folytatódik vagy folytatódott. Gide esetében a történet „vége” valójában az élettörténet folytatásának, a tényleges felnõttkornak a kezdete. Ez a sajátosság indokolja a PS elõfordulását ebben a pozícióban, hangsúlyozva a történet befejezetlenségét és folytathatóságát. A PS-el szívesen kombinálódik a P R H I S T . Azaz egy PS-ben lévõ egységet úgy válthat fel egy PR HIST-ban lévõ egység, hogy a narráció menete nem szakad meg, ám valamelyest mégis törést okoz az események folyamatában [WEINRICH, H., 1989]. Funkciói a következõk lehetnek: (a) Váratlan esemény bemutatása [IMBS, P., 1960; MARTIN, R., 1971], figyelem felkeltése: „…ce type apparaît brusquement dans un récit au passé et, par un déplacement inattendu du point d’origine, pique la curiosité et présente l’action comme si elle se déroulait au moment vécu”14  (b) A múlt aktualizálása, újraélése [IMBS, P., 1960; MARTIN, R., 1971; CRESSOT, M., 1974]: „Sur le plan émotif, le présent permettra de revivre un fait passé, de le rendre actuel, ce qui lui donne une intensité particulière”.15  Ez az érték már a 18. századi használatot is jellemezte, azaz használatának feltétele volt a téma komolysága és a narrátor felhevült lelkiállapota: „Mais il faut observer que cela ne peut avoir lieu, surtout en prose, que lorsque les circonstances du récit devenant sérieuses, plus importantes à mesure que le narrateur avance dans le détail d’un fait, il s’échaufe peu à peu, et entre dans une espèce d’enthousiasme”.16  A múlt idõbõl (PS) való hirtelen átmenetet PR HIST-ba egy esemény élénken, emocionálisan való ábrázolásának szándéka motiválja. Az átmenet hátterében ezenkívül állhat a beszédhelyzetbõl kiszakított idõtartam nélküli folyamat bemutatására, sajátos idõn kívüli világ teremtésére irányuló törekvés, amelynek kiterjesztett alkalmazása esetén a leíró és narratív szakaszok egybemosódhatnak [MAINGUENEAU, D., 1993]. (c) A PR elõfordulhat ún. multifokális rendszerben (système multifocal) [JUDGE, A., 1998], ahol az elbeszélés nem egyetlen nézõpont (a mesélõ nézõpontja) alá van rendelve, hanem nézõpontok sokasága alá, amelyeket a választott igeidõk is tükröznek. Az egész egy mozgó kamerához hasonlítható, amely helyzetet, szöget, mélységet változtat. Judge egy életrajzból vett példán17  illusztrálja a PR és PS „multifokális” szembenállását. A PR a szerzõ szubjektivitásáról árulkodik, személyes véleményét tükrözi, míg a PS az objektivitásnak ad hangot, annak a szándéknak, hogy nyilvánvalóvá váljék: a tények ellentmondanak a fõhõs állításainak.

6. szöveg „Craignant donc que mon abord ne prévînt pas en ma faveur, je pris autrement mes avantages, et je fis une belle lettre en style d’orateur, où, cousant des phrases des livres avec des locutions d’apprentif, je déployais toute mon éloquence pour capter la bienveillance de Mme de Warens. J’enfermai la lettre de M. de Pontverre dans la mienne, et je partis pour cette terrible audience. Je ne trouvai point Mme de Warens; on me dit qu’elle venait de sortir pour aller à l’église. C’était le jour des Rameaux de l’année 1728. Je cours pour la suivre: je la vois, je l’attends, je lui parle… Je dois me souvenir du lieu; je l’ai souvent depuis mouillé de mes larmes et couvert de mes baisers.”[ ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 86.]

A múlt idejû támpontot ebben a részletben a PS /IMP váltakozása és a dátummal történõ idõi lokalizáció adja; a PR ilyen támpont híján nem lenne alkalmas egy múlt idejû folyamat kifejezésére. A megelõzõ részek nemcsak az idõi lokalizáció célját szolgálják, hanem elõkészítik – a modalizálás (terrible audience) révén – a PR HIST megjelenését, 57

amely éppen a rettegett találkozást foglalja össze. Valójában, ez a találkozás nem történet formájában idézõdik fel, hanem gyorsan egymást követõ események sorában, amelyet a rövid (a szerkezet többségében két névmásból és egy igei alakból áll), mellérendelt tõmondatok közvetítenek. A PR HIST funkciója, ahogy az elõbb azt meghatároztuk: a múlt újraélése, sajátos idõnélküliség teremtése, amelyben egyszerre jelennek és múltnak tekintjük az eseményeket, azaz, úgy érezzük, mintha a szemünk elõtt játszódna le a találkozás. Érezhetõ, hogy az események emocionálisan felkavarják a narrátort, aki képtelen a logikus, tárgyilagos összefoglalásra és mondandója befejezésére; az emlékek intenzitása abban is megnyilvánul, hogy a múlt felevenítése szinte elárasztja a jelen univerzumát, a határt, amelyet a narrátor átlép, egy metanyelvi elem (ELE) jelzi (je dois me souvenir du lieu), amely egyben a PR használatát tekintve is váltást idéz elõ: a PR HIST átfordul aktuális jelen idõbe (présent actuel). A PC + souvent kombinációja, amely a szövegrészlet utolsó mondatában fordul elõ, végleg a jelen felé billenti a mérleget: az emlék intenzitását jelzi, hogy narrátor nem képes elszakadni saját, aktuális érzelmeitõl, amelyek az emlék felidézését és elmesélését is uralják. A PR HIST nemcsak egy múlt idejû narrációba képes beépülni. Elõzetesen megadott múlt idejû támpontok alapján egy egész emlékesemény elbeszélésére alkalmas. Erre a legjobb példa Gide-nél a II/1.1.7. fejezetben elemzett „bál” elbeszélése (80. szöveg). Egy harmadik lehetõséget illusztrál a 7. szöveg, amelyben a PR HIST nem egy egyszeri esemény elbeszélésére használatos, hanem egy forgatókönyvszerûen ismétlõdõ, sematizálódott eseménysor felidézésére. Ebben a tekintetben a PR HIST az IMP értékéhez hasonlítható. 7. szöveg „Il y a trois chambres dans notre maison: celle de mon grand-père, celle de ma grand-mère, celle des « enfants ». Les « enfants », c’est nous: pareillement mineurs et pareillement entretenus. Mais tous les égards sont pour moi. Dans ma chambre, on a mis un lit de jeune fille. La jeune fille dort seule et s’éveille chastement; je dors encore quand elle court prendre son « tub » à la salle de bains; elle revient entièrement vêtue: comment serais-je né d’elle ? Elle me raconte ses malheurs et je l’écoute avec compassion: plus tard je l’épouserai pour la protéger.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 21.]

Gide önéletírására különösen az I M P dominanciája jellemzõ, amelyet bizonyos szempontból az önéletírás par excellence igeidejének tekinthetünk. Az IMP ebben az esetben egy jellemzõ értéket vesz fel, amely egyrészt a hagyományos, ismétlõdést kifejezõ használathoz hasonlítható, ám többletként utal arra is, amit M. CONWAY et al. [1986] önéletrajzi emlékezeti modelljében általános események szintjének nevezett. Az IMP igeidõ legyakrabban a homályos, töredékes, ismétlõdõ, szinte már forgatókönyvszerû, azaz az általános emlékek felelevenítésére alkalmas. Az általános emlékek elbeszélésére használt IMP független az igék perfektivitásától, és a határozók természete sem befolyásolja; igazi narratív idõként értelmezendõ. Mielõtt bemutatnánk az IMP-nak ezt a speciális szerepét, foglaljuk röviden össze azokat a szempontokat, amelyek elõsegítik a jelenség pontosabb megértését ! Az IMP értékei, ennek fényében, a következõk: (a) Az eseményt folyamatában láttatja, a folyamat kezdetét és befejezését nem jelzi, meghatározatlan idõtartamot fejez ki [RIEGEL, M., 1996; CRESSOT., M., 1974; IMBS, P., 1960]. Analitikus idõ, a folyamatot belülrõl láttatja (intériorité) [RIEGEL, M., 1996; KLUM, A., 1961; DE BOTH-DIEZ, A. M., 1985; MAINGUENEAU, D., 1994a].18  Míg a PS-ben lévõ

58

(b)

(c)

(d) (e)

(f)

(g)

esemény fázisai felbonthatatlanok, a részletes elemzés számára elérhetetlenek – még akkor is, ha bizonyos idõtartamot ölel fel – addig az IMP-ben ábrázolt folyamatot bármely esemény megszakíthatja.19  A felélesztett, újraélt múlt (passé réactualisé): [KLUM, A., 1961; ADAM, J.-M., 1994a] par excellence ideje. R. MARTIN [1971, p. 96]: „L’aspect duratif-imperfectif crée au contraire l’illusion d’un passé encore vivant, et ce temps grammatical semble conférer au locuteur le pouvoir d’évoquer, comme s’ils étaient en cours, comme s’ils étaient en train de se dérouler, des procès qui, de fait, sont depuis longtemps révolus.” Önmagában nem képes az idõben lokalizálni egy eseményt [MAINGUENEAU, D., 1994a; RIEGEL., M., 1996], és így nem vonatkozik önmagában a múltra, ehhez a kontextus egyéb támpontjaira is szüksége van. Ezt az álláspontot képviseli Tasmowski-De Ryck: „Une phrase à l’IMP a besoin de se rapporter à un moment spécifique, un point de référence, que le contexte doit permettre d’établir.”20  Az IMP, E. BENVENISTE [1966] felfogásában mindkét rendszer (discours/histoire) része, ezzel mintha folytonosságot biztosítana a kettõ között [MAINGUENEAU, D., 1994a], azonban H. WEINRICH [1973, 1989] felfogásában az IMP kizárólagosan a récit alkotóeleme. Az arrière-plan fõ ideje [WEINRICH, H., 1973, 1989], kizárólagos vagy domináns elõfordulása az elbeszélés lelassulását eredményezi (tempo narratif ralenti). [WEINRICH, H., 1989] A realista regényekben [KELEMEN J., 1970] az IMP nem az események egymásutániságát, az eseményláncolatot hangsúlyozza, hanem a cselekmény lefolyását helyezi elõtérbe. Az IMP ebben az esetben nem helyettesíti a PS-t, amely továbbra is az események egymásutánisának kifejezéséért felelõs. Az elbeszélésben betöltött szerepe szerint az elbeszélés különbözõ szakaszaiban eltérõ funkciókkal rendelkezik: az elbeszélés elején felvázolja a helyzetet, irányítja az olvasó képzeletét, és keretet ad a tényleges cselekménynek, az elbeszélés közben leíró jelleggel öszefoglalja a helyzetet, míg a végén nyugvópontra vezeti az eseményeket [WEINRICH, H., 1989]. Ez utóbbi használat utalhat a befejezés gyorsaságára, vagy egy elõzõ tett, döntés következményére (imparfait de rupture ou de clôture: [IMBS, P., 1960]; imparfait pittoresque ou de rupture: [KLUM, A., 1961]; imparfait pittoresque: [MARTIN, R., 1971]), nyitva hagyva az elbeszélést [RIEGEL, M., 1996], teret engedve a képzeletnek [MARTIN, R., 1971].21  Az imparfait de rupture megkülönböztetõ jegyei [+globalité][+progression] [TASMOWSKI-DE RYCK, L., 1985]: pontosan megfogalmazzák ezt a kettõsséget: az eseményt egészében mint megtörténtet láthatjuk, annak ellenére, hogy a cselekmény halad tovább (vagy legalábbis nyitva marad). A „sima” IMP ezzel a kettõséggel nem rendelkezik: [-globalité][-progression] jegyekkel írható le. A PS-t helyettesítve sorozatot is alkothat [RIEGEL, M., 1996], amit befolyásolhat az ige jelentése és egyéb idõi indikátorok. Az így használt IMP (imparfait narratif ) [MAINGUENEAU, D., 1994; RIEGEL, M., 1996; VETTERS, C., 1993a]; imparfait pittoresque: [IMBS, P., 1960; MARTIN, R.,1971]) belsõ idõtartamukban láttatja az eseményeket, várakozást kiváltva és folytatást ígérve: az író az eseményeket bekövetkeztük pillanatában írja le, mintha a szemünk elõtt történnének.22  Ezek a példák azt mutatják, hogy a beszélõ egyetlen képben ragadja meg az emlékeit, nem mint különálló eseményeket, amelyek külön-külön hívják fel a figyelmet [MOLENDIJK, A., 1985]: a részletek eltörpülnek, az ok-okozati összefüggések elhomályosulnak. A. JAUBERT [1993] szerint az IMP nemcsak a beágyazódásnak az igeideje, hanem elõfordul szintaktikailag autonóm szerkezetekben is. A szerepe azért különleges, mert lehetõvé teszi a könnyed átmenetet a múlt gondolataitól a jelen tudata felé, mivel egyszerre nyújt képet a múltról és mutatja belülrõl az eseményeket,23  másrészt, míg a PS mintegy magától mesélteti az eseményeket, az IMP szubjektív fényben képes feltüntetni a mondottakat: „Loin de traduire un passé se racontant tout seul comme le passé simple, l’imparfait met les énoncés sous contrat subjectif”.24 

59

Az általános emlékek felidézésére használatos IMP (a továbbiakban ö n é l e t r a j z i I M P ), az IMP ismétlõdést kifejezõ értékén alapul, azonban további jellemzõje, hogy a szövegben hosszú sorozatot is képes alkotni (8. szöveg), tekintet nélkül az ige perfektivitására, és a határozókkal való kombinálódásra. 8. szöveg „J’aimais sortir avec mon père; et, comme il s’occupait de moi rarement, le peu que je faisais avec lui gardait un aspect insolite, grave et quelque peu mystérieux qui m’enchantait. Tout en jouant à quelque jeu de devinette ou d’homoymes, nous remontions la rue de Tournon, puis traversions le Luxembourg, ou suivions cette partie du boulevard Saint-Michel qui le longe, jusqu’au second jardin, près de l’Observatoire. Dans ce temps, les terrains qui font face à l’École de Pharmacie n’étaient pas encore bâtis; l’École même n’existait pas. Au lieu des maisons à six étages, il n’y avait là que baraquements improvisés, échoppes de fripiers, de revendeurs et de loueurs de vélicopèdes. L’espace asphalté, ou macadamisé je ne sais, qui borde ce second Luxembourg, servait de piste aux amateurs; juchés sur ces étranges et paradoxaux instruments qu’ont remplacés les bicyclettes, ils viraient, passaient et disparaissaient dans le soir. Nous admirions leur hardiesse, leur élégance. A peine encore distinguait-on la monture et la roue d’arrière minuscule où reposait l’équilibre de l’aérien appareil. La svelte roue d’avant se balançait ; celui qui la montait semblait un être fantastique. La nuit tombait, exaltant les lumières, un peu plus loin, d’un café-concert, dont les musiques nous attiraient. On ne voyait pas les globes de gaz eux-mêmes, mais, par-dessus la palissade, l’étrange illumination des marronniers. On s’approchait. Les planches n’étaient pas si bien jointes qu’on ne pût, par-ci, par-là, en appliquant l’œil, glisser entre deux le regard: je distinguais, par-dessus la grouillante et sombre masse des spectateurs, l’émerveillement de la scène, sur laquelle une divette venait débiter des fadeurs. Nous avions parfois encore le temps, pour rentrer, de traverser le grand Luxembourg. Bientôt un roulement de tambour en annonçait la fermeture. Les derniers promeneurs, à contre-gré, se dirigeaient vers les sorties, talonnés par les gardes, et les grandes allées qu’ils désertaient s’emplissaient derrière eux de mystère. Ces soirs-là je m’endormais ivre d’ombre, de sommeil et d’étrangeté.” [GIDE, A., 1999, p. 17–18.]

Ebben a részletben egy általános emléket ír le a narrátor, egy többször megismétlõdött, sematizálódott eseménysorra emlékszik vissza, azaz nem egy konkrét, egyszeri eseményre, hanem az egyszeri eseményekbõl nyert általános vázra. Ezt jelzik a határozók (parfois, ces soirs-là) és a következetes IMP-használat, még perfektív ige (annoncer) esetében is, amelyet megelõz egy heterogén átmenetet25  jelzõ határozó (bientôt). Az ilyen típusú határozók, ahogyan errõl már szó esett, a premier plan eseményeit vezetik be; ebben a példában ezt a síkot is az IMP tolmácsolja. Az IMP ebben a részletben nemcsak a narráció ideje, hanem leírásra, a háttér információinak közvetítésére is használatos, így észrevétlenül keverednek benne az IMP különféle értékei. Az önéletrajzi IMP, amely tehát nemcsak szubjektív fényben tünteti fel az eseményeket, amelyeknek nem egymásutániságát, hanem belsõ lefolyását hangsúlyozza, egyúttal az átélt múlt par excellence ideje. Az IMP alkalmas leginkább a töredékes, homályos, és néha zavaros múlt felidézésére, szemben a PS és PC igeidõknek a globalitás, pontosság, befejezettség látszatát keltõ [ADAM, J.-M., 1994a] szerepével. Jóllehet, az IMP ebben az esetben sorozatot alkot, mégsem lenne helyettesíthetõ a PS-el, hiszen ezáltal az emlék lényege veszne el: a valószerû töredékességet, homályosságot, képszerûséget egy valószerûtlen, fiktivizált, személytelen történet váltaná fel. 60

9. szöveg „Tel était mon train de vie aux Charmettes quand je n’étais occupé d’aucuns soins champêtres; car ils avaient toujours la préférence, et dans ce qui n’excédait pas mes forces, je travaillais comme un paysan ; mais il est vrai que mon extrême faiblesse ne me laissait guère alors sur cet article que le mérite de la bonne volonté. D’ailleurs je voulais faire à la fois deux ouvrages, et par cette raison je n’en faisais bien aucun. Je m’étais mis dans la tête de me donner par force de la mémoire; je m’obstinais à vouloir beaucoup apprendre par cœur. Pour cela je portais toujours avec moi quelque livre qu’avec une peine incroyable j’étudiais et repassais tout en travaillant. Je ne sais pas comment l’opiniâtreté de ces vains et continuels efforts ne m’a pas enfin rendu stupide. Il faut que j’aie appris et rappris bien vingt fois les églogues de Virgile, dont je ne sais pas un seul mot. J’ai perdu ou dépareillé des multitudes de livres par l’habitude que j’en avais d’en porter partout avec moi, au colombier, au jardin, au verger, à la vigne. Occupé d’autre chose, je posais mon livre au pied d’un arbre ou sur la haie ; partout j’oubliais de le reprendre, et souvent au bout de quinze jours, je le retrouvais pourri ou rongé des fourmis et des limaçons.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 280.]

Jóllehet, Rousseau önéletírásában gyakoribbak a PS és PC igealakok, önéletrajzi IMP a Vallomásokban is elõfordul (9. szöveg). Az önéletrajzi IMP itt egy életvitel felidézésére használatos, amelyben nem az események egymásutánisága a hangsúlyos, hanem az eseménysor belsõ lefolyása, a szubjektív átélés visszaadása. Érdemes megfigyelni, hogy a dominánsan IMP-ban lévõ részt nem PS szakítja meg, hanem PC. Ennek oka, hogy a szubjektív, belsõ átélés megszakítása PS igealakokkal durva törést okozna, és a pszichikai közelséget distanciába fordítaná át; a PC ezzel szemben a jelen perspektíváját – amelyet a je ne sais comment és a je ne sais plus un mot szakaszok erõsítenek meg – képviseli, és még inkább személyessé teszi az idézett passzust. A P C , szemben a PS-sel, kétarcú [MARTIN, R., 1971]: egyrészt a múlt felé, másrészt a jelen felé fordul (a participe passé a múlt felé irányítja a gondolatot, a segédige pedig a jelen felé), a kiindulópont azonban a jelen, és a folyamat ehhez viszonyítva helyezhetõ el. A PC használatának néhány sajátossága az elõbbi szövegrészlet kapcsán már felmerült, most foglaljuk össze jellemzõ tulajdonságait: (a) Közeli (és nem közeli, de a jelent érintõ) események bemutatása, a jelennel való kapcsolat [MARTIN, R., 1971; IMBS, P., 1960; CRESSOT, M., 1974; RIEGEL, M., 1996; KLUM, A., 1961]: „En employant le passé composé on incorpore les événements, fussent-ils d’une époque tout à fait écoulée, avec l’actualité présente”26  (b) Még le nem zárult idõszakaszban elhelyezkedõ esemény kifejezése: pl. cette année + PC, [MARTIN, R., 1971]. (c) Az események globális ábrázolása [MARTIN, R., 1971]. (d) Befejezett és elõidejû folyamatok kifejezése (PC de l’accompli et de l’antériorité) [MARTIN, R., 1971; IMBS, P., 1960]. (e) Nem illeszkedik eseményláncba; ha szériában fordul elõ, az egymást követõ események zárt, egymásból nem következõ egységeket alkotnak [MAINGUENEAU, D., 1993]. Nem narratív idõ, ha így használják, kiegészítendõ a narráció menetét biztosító határozókkal (adverbes de consécution narrative: alors, ensuite, stb.) [WEINRICH, H., 1973, 1989].

A. JAUBERT [1993] a PC és PS váltakozásának problémáját vizsgálja néhány önéletrajzi példán. Két önéletírásból (Les Confessions és Les Mots) idéz részleteket és fûz hozzájuk kommentárt: azt kívánja illusztrálni, hogy a két igeidõt nem mint egymással vetélkedõ használatot kell szemlélni, hanem mint egymást kölcsönösen kiegészítõ lehetõsége61

ket. A. JAUBERT [1993] így határozza meg ezt a kiegészítõ szerepet: „Le passé simple objective les faits dans leur chronologie (c’est la vertu de l’aspect global); le passé composé, quant à lui, traduit une vision rétrospective: un bilan se dresse à partir du présent. […] Le repère est bien le présent de l’écriture, assurant la permanance du je, du « je » narré au « je » narrateur.” 27  10. szöveg „Il [M.Gaime] me dit une chose qui m’est souvent revenue à la mémoire, c’est que si chaque homme pouvait lire dans les cœurs de tous les autres, il y aurait plus de gens qui voudraient descendre que de ceux qui voudraient monter. Cette réflexion, dont la vérité frappe, et qui n’a rien d’outré, m’a été d’un grand usage dans le cours de ma vie pour me faire tenir à ma place paisiblement.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 130.]

A 10. szöveg ezt a kiegészítõ szerepet illusztrálja: a PC a narrátor jelenébõl visszatekintve ábrázolja a folyamatot; az ábrázolt folyamat pedig egészen a jelenig nyúlhat. Ezt a homályos idõtartamú határozók (souvent, dans le cours de ma vie) és az atemporális jelenidõ (frappe) is elõsegítik, és azt bizonyítják, hogy a PC-ben lévõ folyamat egészen messze mehet az emlékezetben, miközben a jelen függvénye. Ez a sajátosság – amely Jaubert álláspontja szerint nem jellemzõ a PS-re – a PC rugalmasságára utal (élasticité du PC):” ancré dans le présent, s’étire cependant aussi loin qu’on voudra vers le passé”.28  Rousseau önéletírásában szép számmal találhatók hasonló kombinációk, amelyek közül jamais (plus), toujours + PC a leggyakoribbak. A PS vagy IMP sorozatát gyakran egy PC + jamais / toujours kombináció töri meg, amely megszakítja az elbeszélést és visszavezet a narrátor jelenéhez (11. és 12. szöveg). 11. szöveg „Le drôle me comprit; il était plus fou que sot. Je crus qu’il s’affecterait de mon inconstance; j’eus tort; mon ami Bâcle ne s’affectait de rien. A peine, en entrant à Annecy, avions-nous mis le pied dans la ville, qu’il me dit: Te voilà chez toi, m’embrassa, me dit adieu, fit une pirouette et disparut. Je n’ai jamais plus entendu parler de lui. […]” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 141.]

12. szöveg „J’avais assez de sens pour voir que quant à présent cela n’était pas possible, et qu’un bonheur que je goûtais si bien serait court. Cela donnait à ma rêverie une tristesse qui n’avait pourtant rien de sombre, et qu’un espoir flatteur tempérait. Le son des cloches, qui m’a toujours singulièrement affecté, le chant des oiseaux, la beauté du jour, la douceur du paysage, les maisons éparses et champêtres dans lesquelles je plaçais en idée notre commune demeure; tout cela me frappait tellement d’une impression vive, tendre, triste et touchante, que je me vis comme en extase transporté dans cet heureux temps [...]” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p.145.]

A 11. szövegben a PS sorozatát jamais plus + PC kombináció zárja, míg a 12. szöveg esetében az IMP-k közé ékelõdik egy toujours + PC kombináció. Az elsõ szövegrészletben a történet felidézése a jelen gondolataival zárul (je n’ai jamais plus entendu parler de lui), amellyel egyben utal a történet végleges lezárására is; a második szövegrészlet megszakítja a leíró jellegû IMP-k sorát, mégpedig azáltal, hogy a leírt hangulatot a jelen felé engedi terjedni. Ezt nemcsak a PC + toujours teszi lehetõvé, hanem a szubjektivitást kifejezõ határozó (singulièrement) és ige (affecter).29  62

A toujours és jamais kapcsán említett homályosságot, ezeken kívül, olyan elemek is kifejezhetik, mint cent fois, amely meghatározhatatlan és sokszori ismétlõdésre utal, azonban nem szab határt az idõtartam érvényességét illetõen, azaz az ismétlõdés akár a jelenig is elnyúlhat. A 13. szövegben két ilyen homályos bõvítményt is megfigyelhetünk (cent fois + PC és toujours + PC), amelyek mindketten a PS-sel szemben a jelen perspektíváját fejezik ki és az idõ kiterjedését (a múlt és jelen/jövõ felé egyaránt) a többszörösére növelik. Ezt a kiterjesztést a PC, a már említett, rugalmas természete teszi lehetõvé. 13. szöveg „[…] ce concours d’objets vivement retracé m’a cent fois charmé dans ma mémoire, autant et plus que dans la réalité. J’ai gardé toujours une affection tendre pour un certain air du Conditor alme siderum qui marche par ïambes, parce qu’un dimanche de l’Avent j’entendis de mon lit chanter cette hymne avant le jour sur le perron de la cathédrale, selon un rite de cette église-là.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 159–160.]

Az idõ kitágítását nemcsak a homályos idõtartamra utaló elemek idézhetik elõ, hanem mind a folyamat kezdetére (a befejezésre utalás nélkül), mind a befejezésre utaló indikátorok hasonló szerepet tölthetnek be. A következõ példákban az elsõ esetet a depuis (14. szöveg), a másodikban a jusqu’à ce jour (15. szöveg) illusztrálja. 14. szöveg „Des interrogations sèches et froides, sans aucun signe d’approbation ni de blâme sur mes réponses, ne me donnaient aucune confiance. Quand rien ne m’apprenait si mon babil plaisait ou déplaisait, j’étais toujours en crainte, et je cherchais moins à montrer ce que je pensais qu’à ne rien dire qui pût me nuire. J’ai remarqué depuis que cette manière sèche d’interroger les gens pour les connaître est un tic assez commun chez les femmes qui se piquent d’esprit. Elles s’imaginent qu’en ne laissant point paraître leur sentiment, elles parviendront à mieux pénétrer le vôtre: mais elles ne voient pas qu’elles ôtent par là le courage de le montrer. […]” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 117–118.]

15. szöveg „Ce poids est donc resté jusqu’à ce jour sans allègement sur ma conscience, et je puis dire que le désir de m’en délivrer en quelque sorte a beaucoup contribué à la résolution que j’ai prise d’écrire mes confessions.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 122.]

A 14. szöveg azt példázza, hogy a PC + depuis kombinációja révén a folyamat kezdete többé-kevésbé ismert (a lokalizáció pszichikai-temporális, azaz nem egy konkrét dátumhoz, hanem egy bizonyos idõben megtörtént élményhez köthetõ), és mivel a vége nyitott, egészen belenyúlhat a jelenbe. A 15. szövegben, PC + jusqu’à ce jour kombináció segítségével a folyamat egészen a jelenig terjed, a kiterjedés végpontja ez esetben explicit módon meghatározott. Rousseau tehát a PC rugalmasságát messzemenõen kihasználja, és különféle határozós szerkezetekkel összekapcsolva az idõt mindkét irányba kiterjeszti – akár kétoldalon, akár vagy egyik vagy másik végén nyitva hagyva a folyamatot. Sartre önéletírásában a PS közé kevert PC szerepe (16. szöveg) egyfajta ironikus távolságtartás. Az önéletíró nem hagyja, hogy élete elbeszéléssé formálódjon, minduntalan megszakítja saját kommentárjaival, ami sok esetben a PC segítségével történik. 63

16. szöveg „On me laissa vagabonder dans la bibliothèque et je donnai l’assaut à la sagesse humaine. C’est ce qui m’a fait. Plus tard, j’ai cent fois entendu les antisémites reprocher aux juifs d’ignorer les leçons et les silences de la nature; je répondais: « En ce cas, je suis plus juif qu’eux ». Les souvenirs touffus et la douce déraison des enfances paysannes, en vain les chercherais-je en moi. Je n’ai jamais gratté la terre ni quêté les nids, je n’ai jamais herborisé ni lancé des pierres aux oiseaux […]. Je me lançai dans d’incroyables aventures: il fallait grimper sur les chaises, sur les tables, au risque de provoquer des avalanches qui m’eussent enseveli. Les ouvrages du rayon supérieur restèrent longtemps hors de ma portée.” [Sartre: Les Mots, idézi JAUBERT, A., 1993, p. 197.]

Ebben a részletben, ahogy megfigyelhetõ, a PS keveredik a PC-val: a PS arra szolgál, hogy általa a múltbeli események jelentõségteli kapcsolatot alkossanak – A. JAUBERT [1993] szavaival: a könyv meghódításának eposzát hozzák létre – ám a PC szomszédsága egy ironikus távolságtartást jelez, egy olyan tisztánlátást feltételez, amely a múltat olyan perspektívában mutatja, hogy a jelenre gyakorolt hatása nyilvánvalóvá váljék. 1.1.2.2. Személyes névmások Benveniste nyomán [PERRET, M., 1994; MAINGUENEU, D., 1994] szokásos különbséget tenni a je, tu és il személyes névmások között: az elsõ kettõ referenciája a beszédhelyzetben rejlik, azaz e kettõ referenciájának megállapítása a beszédhelyzet ismeretének hiányában nem lehetséges. Az elsõ két személy további jellemzõje a szerepek felcserélhetõsége és kizárólagossága (a je a beszéd folyamán tu lesz és fordítva, ám csak egy je és tu nyilvánulhat meg egyszerre). Ezzel szemben, a harmadik személy nem kap szót, csak a beszéd tárgya lehet, referenciáját a nyelvi környezet ismeretében határozhatjuk meg (anaforikus elem). Mivel a harmadik személy az elsõ két személy által teremtett szituációs helyzeten kívül esik, szokás – Benveniste terminusával élve – non-personne-nak tekinteni. Ezeket a névmásokat – mindezen elveken túl – az is megkülönbözteti, hogy más-más igeidõkkel kombinálódnak: az elsõ kettõ a discours, a harmadik személy az histoire sík igeidõivel. Így elképzelhetõ: je/il+PR, je/il+PC, je/il+IMP, je/il +FUT, il + PS, de nem képzelhetõ el je + PS. Ezt az álláspontot a késõbbiekben vitatni fogjuk. A je személyes névmás felbukkanhat mint a nous/on névmás egyik alkotóeleme: a nous / on nem a je névmás többesszáma, hanem mindazokra a személyekre utal, akik benne foglaltatnak a nous/on meghatározásban – beleértve a beszélõt is mint a je egyik helyettesítõjét (nous de majesté ou nous de modestie). Az on névmás a nous-val szemben rendelkezik egyfajta szemantikai rugalmassággal (plasticité sémantique), és képes felborítani a personne subjective / non personne oppozíciót is [MAINGUENEAU, D., 1993] azon sajátossága révén, hogy az én és a nem én határai között észrevétlen mozgást tesz lehetõvé. A személyes névmások kérdése – nevezetesen az én reprezentációja – több irodalomkritikai-poétikai tanulmányban [HART, F.R., 1970; OLNEY, J. 1972; GUNN, J.V., 1982; RENZA, L.A., 1980; STAROBINSKI, J. 1970] is helyet kapott. A különbözõ diszciplínák – irodalomkritika, poétika, nyelvészet – a maguk sajátos eszközeivel ugyanazt a jelenséget próbálják értelmezni. A következõkben – az interdiszciplináris szemlélet jegyében – a tudományágak eredményeinek összehangolását kíséreljük meg. 64

Minden önéletírás lényege egy élettörténet kibontakozásának, töréspontjainak bemutatása, a személyiség állandó változásában való ábrázolása. Az én ábrázolása annál is inkább nehéz feladat, mivel az én nem tekinthetõ stabil entitásnak, hiszen nem csak a múlt része, hanem a jelenben megnyilvánuló személyé is, aki hajdani önmagáról beszél a jelenben, hajdani önmagáról, aki a jelenben már nem létezik. Az életét megíró ember énje nem azonos egykori énjével, de valamiféle folytonosság mégiscsak kimutatható; ezen folytonosság hiányában nem alakulna ki az ember identitása. A je névmás referenciája ezért ambivalens: egyrészt utal a narrátor énjére, aki a történet meséléséért felelõs, másrészt a szövegszerinti énre, aki elszenvedi az elmesélt eseményeket [RENZA, L. A.,1980]. Az önéletírásban az identitás ilyentén kettéválása nem jelent megoldhatatlan akadályt, hiszen a két je fuzionál, és ezt a fúziót J. STAROBINSKI [1970] szavaival élve egy n é v m á s i á l l a n d ó s á g (constance pronominale) bizosítja. Ez a névmási állandóság alkotja a jelen gondolkodás és az elmúlt állapotok közös alapját, ahogy Starobinski fogalmaz: „L’écart qu’établit la réflexion autobiographique est donc double : c’est tout ensemble un écart temporel et un écart d’identité. Cependant, au niveau du langage, le seul indice qui intervienne est l’indice temporel. L’indice personnel (la première personne, le je) reste constant. Constance ambiguë, puisque le narrateur était alors différent de celui qu’il est aujourd’hui: mais comment pourrait-il ne pas se reconnaître dans l’autre qu’il fut?” 30  L. R. WAGNER és J. PINCHON [1991] Starobinskihez hasonlóan a je kettõsségére hívják fel a figyelmet: „Dans un récit à la 1re personne, le passé défini, 31  par effet de style, suggère que le locuteur évoque, sous le je, un personnage auquel il n’identifie plus tout à fait sa personne actuelle, présente.” [p. 372]. Ez a kettõsség kétségtelenül jellemzõ vonása minden önéletírásnak, és több fontos következménye is van [STAROBINSKI, J.,1970]: ha az egykori én nem azonos a mostani énnel, az egykori én tetteit az önéletíró úgy mondhatja el, mint egy elbeszélést (histoire), távolságot tartva fenn mondanivalójával szemben, kerülve a direkt beavatkozást. Ennek alapján a megengedett személy a harmadik személy és a megengedett igeidõ a PS lenne. A PS-ben elmesélt emléktörténetek megfigyelhetõk minden önéletírásban, azonban a személy csak speciális esetekben harmadik személy, a hagyományos önéletrajz egyes szám elsõ személyben íródik. Akkor is, amikor histoire és akkor is amikor discours regiszterben ír az író. Ez utóbbi regiszterben jelenik meg az író aktuális énje, kommentáló és dialogizáló szerepkörben. Az önéletírás valójában e két regiszter keveréke, amit discourshistoire-nak is lehetne nevezni [STAROBINSKI, J., 1970]. Az élettörténet nemcsak az egykori én tetteit idézi fel, mint bármely más harmadik személyrõl, hanem azt is, hogyan alakult ki a régi énbõl a mostani én, felvázolva ezzel a jelen helyzet genezísét, a jelen perspektívájából. Ezt a névmási állandóság teszi lehetõvé, amely tehát egyszerre alapja a jelen gondolatainak és a múlt emlékeinek. Így az elsõ személy használatos a discours regiszterben, ahol a jelenlegi én (aki kommentál és párbeszédet folytat) megjelenik, míg a a récit-ben (PS-sel kombinálódva) az ént mint harmadik személyt ábrázolja az önéletíró, amely azonban folytonosságot mutat a jelenlegi énnel: ez a folytonosságon és különbségen alapuló kettõsség (paradox of continuity and discontinuity of identity, [HART, F.R., 1970]) indokolja az elsõ személy kombinálódását a PS-sel. Ugyanez a jelenség a nyelvészet szemszögébõl, mint egyik síkról a másikra váltás feltételeként jelenik meg: „Grâce aux je on glisse constamment d’un plan d’énonciation à un autre. Ce je s’interprète, en effet, de deux façons: tantôt comme personnage du « récit », tantôt comme éléments du discours du narrateur”, 32 azaz, az elsõ személy attól függõen, hogy milyen igeidõkkel kombinálódik, eltérõ szerepet tölt be: 65

jelen idõvel a narrátor discours-jának része, PS-sel kombinálódva a récit részének tekinthetõ. Azonban, a je referenciájának kérdése még tovább bonyolódik: az én egysége az idõben (unité problématique du moi dans le temps33 ) nehezen ragadható meg. Az idõ múlásával az én átalakul, sõt az írás során át is strukturálódhat. Ebben a gondolatban könnyû felismerni a bergsoni idõfogalmat, miszerint az emberi idõ minden pillanatban más, minden pillanatban teremt és újat alkot (teremtõ idõ): ebben az elõretörõ, megfordíthatatlan lendületben az én is pillanatról pillanatra átalakul, hordozza a múltat és módosul a jelen által. Ám mindez nem jelenti azt, hogy az én fogalma értelmét vesztené, ugyanis „az élõlény jelene nem egy (térszerû) matematikai pont, mint az anyagi világ pillanatai, hanem több, az emlékezet által egybevont pillanatból áll: kiterjedése van, azaz tartam“.34  És éppen ez a kiterjedés teszi lehetõvé az én egyfajta állandóságát és a Starobinski által elnevezett névmási állandóságot. F. REVAZ [1996] szintén a személyes névmás és PC/PS kombinációját elemzi: magyarázóelve a p s z i c h o l ó g i a i t á v o l s á g (distance psychologique) jelensége. Álláspontja szerint, a je + PC esetében a pszichológiai távolság minimális, mivel a narrátor jelenével való kapcsolat intenzív, míg az il + PS esetében ez a távolság maximális. Revaz kétféle je névmást különböztet meg: a deiktikus je (je déictique) PR igealakkal kombinálva az aktuális helyzetben megnyilvánuló narrátort jelöli, míg a diegetikus je (je diégétique) a PS-sel kombinálva az objektív, történeti jellegû elbeszélés létrehozásáért felelõs. Ennek hátterében egy ún. diegetizálási folyamat (diégétisation en je + PS) áll, amelynek lényege, hogy a személyes emlékeket az önéletíró bizonyos pszichológiai távolságból szemléli: „Rapporter des souvenirs personnels au PS a pour effet énonciatif de mettre à distance – distance moins temporelle que psychologique – les événements qui dès lors, sont perçus comme « détachés» de l’actualité du narrateur. En d’autres termes, le PS donne un ton d’objectivité, voire d’historicité, à la narration. L’option de se raconter au PS, ne constitue bien sûr qu’une variante possible, le narrateur pouvant toujours choisir le mode autobiographique plus traditionnel, au PC.”35  Ez az álláspont több tekintetben is kritikára szorul: míg a távolságtartás, az objektív hangnem és történelmi perspektívába helyezés gondolata osztható (ez részben egyezik J. STAROBINSKI [1970] álláspontjával is), ám két pontot fenntartásokkal kell fogadnunk. Az egyik nyilvánvaló: nem igaz, hogy az önéletírás hagyományos igeideje a PC, éppen ellenkezõleg, a PC, IMP és PS és esetenként a FUT keveredve jelentkezik az önéletírásban. És ha már választani kellene egy igeidõt, amely leginkább jellemzi az önéletírást, akkor is inkább az IMP lenne erre a legalkalmasabb, tekintve, hogy emlékeink zöme ismétlõdõ, homályos, pontatlan, töredékes, és ezt leginkább az IMP képes tolmácsolni. A vizsgált corpus egyikérõl sem mondható el, hogy benne a PC narratív idõként szerepelne; ezt a funkciót továbbra is a PS, az IMP és idõnként a PR HIST tölti be. A második vitatható kritikus állítás, miszerint a távolságtartás inkább pszichológiai, mint temporális, az idõ fogalmának egy leszûkített, szigorú, fizikai értelemben vett fogalmán alapul. Nyilvánvaló, hogy a fizikai értelemben vett idõ visszafordíthatatlan, és a múltunkban való kalandozás nem jöhet létre fizikai értelemben. Egyrészt mert a múltunk a jelenben nem létezõ, másrészt mert az idõben nem mozoghatunk kedvünkre, kivéve, ha ezt mentális síkon tesszük. Így a pszichológiai és temporális nem egymást kizáró jelenségek. A következõ két példa (17. és 18. szöveg) azt a pszichológia-temporális távolítás/ közelítés folyamatát illusztrálja, amelyet a je + PS és a je + PR (és COND) váltakozása fejez ki. 66

17. szöveg „Quand mon tour vint de réciter (je voudrais me rappeler quoi), je sentis aussitôt que, malgré le meilleur vouloir, je ne pourrais me plier à leur mode, et qu’elle me répugnait trop. Je récitai donc comme j’eusse récité chez nous.” [GIDE, A., 1999, p. 109.]

18. szöveg „Je sentis avant de penser: c’est le sort commun de l’humanité. Je l’éprouvai plus qu’un autre. J’ignore ce que je fis jusqu’à cinq ou six ans; je ne sais comment j’appris à lire; je ne me souviens que de mes premières lectures et de leur effet sur moi: c’est le temps d’où je date sans interruption la conscience de moi-même.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 46.]

A 17. szöveg a közelítést zárójelezi, azaz a szövegtõl elhatárolja, onnan kiemeli, pusztán jelezve a narrátor jelenlétét és az emlékezést végzõ tevékenységét; a 18. szövegben tényleges keveredésrõl van szó: az elsõ idõsíkváltásra, egy atemporális értékû jelen idõben álló, a narrátor aktuális véleményét tükrözõ általános igazság megfogalmazása (c’est le sort commun de l’humanité) révén kerül sor. A fõmondatokban, ezt követõen, PR-ban álló igék vezetik be a PS-t tartalmazó mellékmondatokat (j’ignore ce que je fis; je ne sais comment j’appris), ami azt jelzi, hogy a narrátor végig uralja a narrációt. A PS szerepe viszont, egyrészt idõben és érzelmileg is távol álló – a fõhõs által megélt – események kifejezése, amelyeket ugyanakkor a narrátor által uralt fõmondatok függõségi viszonyba vonnak. A szintaktikai függõségi viszony magával vonja ezáltal a nézõpontok átalakulását is: a PS-ben lévõ objektív, a fõhõsre vonatkoztatott történések csak a narrátor nézõpontján át közvetítve nyernek értelmet. A Je + PR kombináció egy speciális esete a p e r f o r m a t í v h a s z n á l a t , amely szintén a narrátor univerzumának részét képezi. Az eskü beszédaktusa bizonyos szavak kimondásával valósítható meg (je déclare à la face du Ciel, je jure que, je peux jurer que); a kimondott szavak szükségszerûen tartalmaznak egy performatív igét [AUSTIN, J. L., 1991], amelynek jellemzõje, hogy csak a je személyes névmással kombinálódhat és csak kijelentõ mód jelen idõben állhat. Külön érdekessége ezeknek a kombinációknak, hogy feltételeznek egy hallgatóságot, amely nélkül beszédaktus nem jöhetne létre. Tehát hármas feltételrendszerrõl van szó: je + performatív ige kijelentõ mód jelen idõben + hallgatóság. A 19. és 21. szövegben is ez a feltételrendszer érvényesül: je + déclare + à la face du Ciel és je + jure + grands hommes, azaz, a személyes névmás az eskü aktusát végrehajtó performatív igével kombinálódik, miközben explicit módon megjeleníti a hallgatóságot a Ciel és grands hommes megszólítás révén. A 20. szövegben, ezzel szemben, a hallgatóság implicit módon jelenik meg: je + jure + X, azaz a performatív ige mindössze implikálja a hallgatóság létét, de azt egyértelmûen nem fejezi ki. 19. szöveg „ Eh bien, je déclare à la face du Ciel que j’en étais innocent, que je n’avais ni cassé, ni touché le peigne, que je n’avais pas approché de la plaque, et que je n’y avais même pas songé.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 56.]

20. szöveg „[…] mais quant à mes sentiments pour elle, il ne les altérait point, et je peux jurer que jamais je ne l’aimai plus tendrement que quand je désirais si peu de la posséder.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 234.]

67

21. szöveg „Tout au milieu de ce bel exercice, je m’avisai de m’en faire une espèce de pronostic pour calmer mon inquiétude. Je me dis : Je m’en vais jeter cette pierre contre l’arbre qui est vis-à-vis de moi; si je le touche, signe de salut; si je le manque, signe de damnation. Tout en disant ainsi, je jette ma pierre d’une main tremblante et avec un horrible battement de cœur, mais si heureusement, qu’elle va frapper au beau milieu de l’arbre ; ce qui véritablement n’était pas difficile, car j’avais eu soin de le choisir fort gros et fort près. Depuis lors je n’ai plus douté de mon salut. Je ne sais, en me rappelant ce trait, si je dois rire ou gémir sur moi-même. Vous autres grands hommes, qui riez sûrement, félicitez-vous; mais n’insultez pas à ma misère, car je vous jure que je la sens bien.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 282.]

Megfigyelhetõ, hogy a PR + performatív ige kombinációja keveredve fordul elõ múlt idejû igealakokkal (IMP, PQP, PS, PR HIST), ami szintén a két univerzum alternációját idézi elõ. Az önéletírásra dominánsan jellemzõ személyes névmás a je, amely általában áttetszõ, legfeljebb a jelen és az egykori én fuzionál benne, azonban néhány esetben a je homályosan jelenik meg, beleolvadva mások énjébe. Az elkülönítés ezekben az esetekben nem lehetséges, az én és nem-én hangjai egy szólamban csendülnek fel, ami egyértelmûen a polifónia jelenségkörébe tartozik. Nézzünk egy példát! 22. szöveg „Longtemps, Juliette Rondeaux avait dédaigné les plus brillants partis de la société rouennaise, lorsque enfin on fut tout surpris de la voir accepter un jeune professeur de droit sans fortune, venu du fond du Midi […]” [GIDE, A., 1999, p. 30.]

A 22. szövegben az on s z e m é l y e s n é v m á s a családi tudás részét képezi. Érdekes megfigyelni, hogy a fõhõs és a család nézõpontja teljes egységet alkot, nem választható szét. Ezáltal jön létre az egyszólamúság, amely több személy és a fõhõs nézõpontjának közös megformálása. Valójában a fõhõs-gyerek saját nézõponttal e tekintetben nem is rendelkezhetett akkoriban, így feltehetõleg környezete nézõpontját adoptálta. Gyakori jelenség, hogy gyerekkori emlékeink, gondolataink környezetünkéi; ezt a sokféleséget képes az on személyes névmás mint egy „gyûjtõfogalom” összesûríteni. 23. szöveg „A cette époque, l’Occident mourait d’asphyxie: c’est-ce qu’on appela « douceur de vivre ». Faute d’ennemis visibles, la bourgeoisie prenait plaisir à s’effrayer de son ombre; elle troquait son ennui contre une inquiétude dirigée. On parlait de spiritisme, d’ecto-plasmes; rue Le Goff, au numéro 2, face à notre immeuble, on faisait tourner les tables. Cela se passait au quatrième étage: « chez le mage », disait ma grand-mère. Parfois elle nous appelait et nous arrivions à temps pour voir des paires de mains sur un guéridon […]” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 127.]

A 23. szövegben az on személyes névmás referenciája sajátos eltolódást mutat. Az elsõ két alak nem saját élményt fejez ki, hanem utólagos, ideológiai természetû interpretáció eredménye. Az on általános névmás a környezet ideológiai szereplõit jelképezi: Occident, bourgeoisie, valamint az általános közvéleményt, amely a fõhõst nem tartalmazza. Majd a tér szûkítésével párhuzamosan szûkül az on referenciája: a harmadik on névmási alak a ház lakóit jelenti (beleértve a fõhõst is). Ez az alak már egy saját élmény 68

középpontjában áll, a saját univerzum része. Azonban az on névmási alak egy esetben sem foglalja magában a narrátor személyét, így a fokalizációváltás elmarad. Ugyanakkor elméletileg ilyen jellegû alternációnak nincs akadálya, azaz az on személyes névmás is képes elvileg fókuszváltást elõidézni. 1.1.2.3. Határozók J.-M. ADAM [1997] a deiktikus határozószók (adverbes déictiques)36  használatának speciális problémáit elemzi, nevezetesen, a d e i k t i k u s h a t á ro z ó e l õ f o rd u l á s á t P S é s I M P i g e i d õ k k e l. A. KLUM [1961] ezt a kérdést csak részben érinti, az IMP igeidõ kombinációját PPoV határozókkal (maintenant, en ce moment, ce soir) ugyan lehetségesnek tartja, tekintve, hogy az IMP a múlt reaktualizálására is alkalmas, ám a PS kombinálódását ugyanezen határozókkal inkompatíbilisnek minõsíti. J.-M. ADAM [1997] és M. VUILLAUME [1990] ez utóbbi álláspontot nem osztják: mind a PS, mind az IMP deiktikus határozókkal való elõfordulását vizsgálatuk tárgyává teszik. A jelenséget Adam a következõképpen magyarázza: a deiktikus indikátorok elvesztik a beszédhelyzet (situation d’énonciation) paramétereiként funkcionáló szerepüket, és használatuk nem a beszédhelyzethez, hanem a szöveghez kötõdik (emploi textuel). A folyamat hátterében tehát a deiktikus határozó (pl. maintenant) eltolódása (déplacement de maintenant) áll. Az IMP (esetleg PS) elõfordulása deiktikus határozóval speciális helyzetet eredményez: a deiktikus határozó mintegy áttolódik a múltba (transposition dans le passé de l’emploi de l’adverbe), ezáltal a határozó hídként képes mûködni az írás jelene és az elbeszélt események, a jelen én és a nem aktuális én között. Adam így fogalmaz: „Le narrateur se trouve directement impliqué – et nous avec lui – dans l’ici-maintenant du souvenir. Les adverbes jettent un pont entre le présent de l’écriture et celui des événements relatés, entre le moi actuel et le moi non-actuel que la mémoire tente de restituer-constituer.”37  A vizsgált corpusban ez a fajta kombináció bár ritkábban, de elõfordul. Íme néhány példa. 24. szöveg „Je passai à Neuchâtel un des plus heureux temps dont il me souvienne. J’avais repris espoir en la vie; elle m’apparaissait à présent étrangement plus riche et plus pleine que ne me l’avait d’abord figurée la pusillanimité de mon enfance.” [GIDE, A., 1999, p. 321.]

25. szöveg „De même, il fut un temps où le nom seul d’Agamemnon ouvrait en moi de secrètes écluses, tant me pénétrait de respect et d’appréhension mythologique la majesté du Roi des rois. De sorte qu’à présent ce n’était pas tant le sentiment de mon deuil qui bouleversait mon âme à ce point (et, pour être sincère, je suis bien forcé d’avouer que ce deuil ne m’attristait guère; ou si l’on veut: je m’attristais de voir souffrir ma mère, mais pas beaucoup de la quitter).” [GIDE, A., 1999, p. 366.]

26. szöveg „En venant à Paris, je m’étais borné aux idées relatives à ce que j’allais faire. Je m’étais élancé dans la carrière où j’allais entrer, et je l’avais parcourue avec assez de gloire: mais cette carrière n’était pas celle où mon cœur m’appelait et les êtres réels nuisaient aux êtres imaginaires. Le colonel Gaudard et son neveu figuraient mal avec un héros tel que moi. Grâce au ciel, j’étais

69

maintenant délivré de tous ces obstacles: je pouvais m’enfoncer à mon gré dans le pays des chimères, car il ne restait que cela devant moi. Aussi je m’y égarai si bien, que je perdis réellement plusieurs fois ma route; et j’eusse été fort fâché d’aller plus droit, car, sentant qu’à Lyon j’allais me retrouver sur la terre, j’aurais voulu n’y jamais arriver.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 200.]

Az elõbbi példákban (24–26. szöveg) az IMP igeidõ kombinálódik deiktikus határozókkal (maintenant, à présent). A deiktikus határozók értelemszerûen nem az írás jelenére utalnak, hanem a múlt univerzumának részei, azonban a múlt eseményeit pszichológiai közelségbe hozzák a jelennel: az olvasónak az az illúziója támad, mintha személyesen tanúja lenne az egykori eseményeknek, és kétségkívül ezt a szellemi utazást éli át a narrátor is. Ez a kombináció tehát az újraélt múlt indikátora, amelyben a két univerzum (a fõhõsé, aki az eseményeket átéli és a narrátoré, aki a eseményeket újraéli) összefonódik; ezt az összefonódást pedig a deiktikus határozónak ez a speciális elõfordulása teszi lehetõvé. Ezt a szerepkört más olyan jegyek is kísérik, amelyek a két univerzum váltakozását segítik elõ, mint a 24. szövegben található ELE (je me souvienne)38  és a szubjektivitást39  tolmácsoló melléknév (heureux), valamint az enfance + PQP kombinációja, amelyek a narrátorra irányítják a figyelmet, a narrátorra, aki a jelen perspektívájából emlékezik, érzelmi viszonyulását fejezi ki, és elhatárolja a gyermekkorát – mint régmúltat – a jelen világától. A deiktikus határozó szerepe tehát a többi, hasonló szerepkörú jegy együttes vizsgálatában nyer igazán értelmet. A 25. szövegben a zárójeles kommentár tölt be hasonló szerepet: et, pour être sincère, je suis bien forcé d’avouer que egyrészt modális elemeket40  tartalmaz, másrészt a je + performatív ige biztosítja a jelen által dominált nézõpontot. Jóllehet a PS és a deiktikus határozók együttes elõfordulása nem zárható ki, a vizsgált corpusban egy ilyen kombináció sem található. Ellenben Gide önéletírásában, a „bál” leírásakor (80. szöveg) PR HIST-ot találunk, amely két ízben is deiktikus határozóval kombinálódik (à présent). Ez a használat is azt igazolja, hogy a múlt reaktualizálását szolgáló igeidõk (IMP és PR HIST) szívesen kombinálódnak deiktikus határozókkal, amelyek hídként kapcsolják össze a múlt és a jelen univerzumát. 1.1.3. Modalitás A modalitás problémája nem csupán a narratív szekvenciára jellemzõ jegycsoportot takar, a leíró szekvencia kapcsán is fontos szerephez jut majd. Ez utóbbiról – nevezetesen, a leírás modalizálásáról – egy késõbbi fejezetben esik majd szó.41  Azonban legfõbb jellemzõit – gyakorlati okokból – a narratív szekvencia kapcsán mutatjuk be. A modalitás fogalma olyan nyelvi elemekre vonatkozik, amelyek a beszélõ bizonyos attitûdjét fejezik ki a mondandójával kapcsolatban [RIEGEL, M. et al. 1996]. Ilyen elemek lehetnek a mondathatározók (modalisateurs) [MAINGUENEAU, D., 1993; COMBE, D., 1989], mint például malheureusement, sans doute, à mon avis stb., amelyek a mondat egészére vonatkoztatva egy esemény kommentálását szolgálják, s mivel valamilyen módon megjelenítik a beszélõt , a discours (Benveniste) vagy monde commenté (Weinrich) részei. Valójában, a récit-t egészítik ki commentaire-rel, oly módon, hogy a narratív tartalmat idõlegesen háttérbe szorítják, azonban récit és commentaire mindvégig összefonódik. A 70

narratív tartalomtól való távolság eltérõ lehet, a minimális modális távolság (distance modale minimale) esetében a beszélõ a lehetõ legkevésbé lép közbe [COMBE, D., 1989]. A modalitás szorosan összefügg a szubjektivitás kérdésével, amelynek két aspektusa, érzelmi (affectif) és értékelõ (évaluatif), segít a csoportosításban [RIEGEL, M. et al. 1996; KERBRAT-ORECCHIONI, C., 1994]. Az egyik a beszélõ érzelmeinek kifejezésére vonatkozik, a másik a becsléssel és értékeléssel kapcsolatos (jó/rossz, igaz/hamis párok alapján). Ennek alapján a következõ nyelvi elemek jöhetnek számításba: a nyelvi réteg konnotációjával ellátott fõnevek, -ard, -asse szuffixumokkal képzett fõnevek, szubjektív melléknevekbõl, igékbõl képzett fõnevek (beauté, faiblesse), érzelmi és értékelõ melléknevek (drôle; grand, froid, beau), érzelmet, véleményt, észlelést kifejezõ igék (aimer, penser, sembler), határozószók, indulatszavak, igeidõ. A szubjektivitás kifejezésének tradíciói a 18. századba nyúlnak vissza, amikor is megteremtõdött az ún. szubjektív stílus [BRUNOT, F., 1933]: „Ce style permet à l’auteur d’intervenir personnellement et, en quelque sorte, spontanément dans son récit, au risque d’en interrompre la sage ordonnance. Cette intervention peut être parfaitement claire, directe, quand il s’agit par exemple d’une autobiographie d’allure confidentielle”.42  A szubjektív stílusnak konkrét nyelvi jegyek feleltethetõk meg: felkiáltó és kérdõ mondatok, indulatszavak, érzelmeket kifejezõ fordulatok (tours propres aux sentiments). Ezeket a jelenségeket a szubjektivitás kifejezõeszközeiként tartjuk számon, és két csoportban vizsgáljuk: lexikai és szintaktikai csoportban. A temporalitás szempontjából a szubjektív elemeknek azért van jelentõségük, mert ha csak egy röpke pillanatra is, de a narrátorra, annak érzelmi-szubjektív viszonyulására irányítják a figyelmet, és ezáltal a fókusz a narrátor jelen univerzumát célozza meg. 1.1.3.1. Lexikai jegycsoport 27. szöveg „On sentait chez cette innocente personne peut-être moins de goût pour les arts qu’un grand besoin de gagner sa vie.” [GIDE, A., 1999, p. 19–20.]

A 27. szövegben a narrátor szubjektivitását egy értékelõ melléknév (innocente) és a beszélõ attitûdjét kifejezõ modalizátor (peut-être) fejezi ki, amely egyben temporális tényezõ is, hiszen a két szubjektív elem nem tartozhat a szerzõ múltjához, ezek a jelenben keletkezett megnyilatkozások. A modalizátor szerepe a narrátor jelenhez kapcsolódó bizonytalanságának kifejezése az állításával kapcsolatosan; ennek oka nyilvánvaló: az on személyes névmás egy többszörös fúzió eredménye, amelyben nem különíthetõek el a különbözõ ének, a narrátor egykori énje ugyan részét képezi a családi tudásnak, de nem tekinthetõ differenciált alkotóelemnek. A bizonytalanság hátterében tehát az elmosódott névmási referencia áll. A két univerzum váltakozásának jelensége így a szubjektív elemek megjelenésének köszönhetõen ismerhetõ fel ebben a szövegrészletben. 28. szöveg „Malheureusement, le questionnaire n’aidait pas; on m’interrogeait sur mes goûts et mes dégoûts: quelle était ma couleur préférée, mon parfum favori?” [SARTRE, J. P., 1983, p. 92.]

71

29. szöveg „Après tout, ça ne m’amuse pas tant de faire des pâtés, des gribouillages, mes besoins naturels: pour leur donner du prix à mes yeux, il faut qu’au moins une grande personne s’extasie sur mes produits. Heureusement, les applaudissements ne manquent pas […]” [SARTRE, J. P., 1983, p. 36.]

30. szöveg „Saint-Lambert fit peu après un acte digne de sa générosité. Il jugeait, connaissant assez mon âme, en quel état je devais être, trahi d’une parti de mes amis, et délaissé des autres. Il vint me voir. La première fois il avait peu de temps à me donner. Il revint. Malheureusement, ne l’attendant pas, je ne me trouvai pas chez moi.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, II., p. 259.]

A 28–30. szöveg szintén a modalizátorok (heureusement, malheureusement) szerepét illusztrálja. Mindkét modalizátor a narrátor érzelmi (negatív és pozitív) viszonyulását fejezi ki a történtekkel kapcsolatban, és lehetõvé teszi ezáltal a jelen és a múlt univerzumának összefonódását. 31. szöveg „Je le détestais [M. Liévin] parce qu’il oubliait de me choyer: je crois qu’il me prenait non sans raison pour un enfant retardé. Il disparut, je ne sais plus pourquoi: peut-être s’était-il ouvert à quelqu’un de son opinion sur moi.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 68.]

A 31. szöveg több említésre méltó jegyet is tartalmaz. A szubjektív ige (détester), a modalizátorok (non sans raison, peut-être) mind a narrátor univerzumának megnyilvánulásai, ezt egészíti ki az ELE (je ne sais plus pourquoi).43  Ezenkívül a szövegrészlet két olyan fontos jegyet tartalmaz, amelyeket a továbbiakban részletesebben kifejtünk: az egyik a j e c ro i s p ro b l é m á j a, a másik a l e x i k a i re f o r m u l á c i ó (reformulation lexicale) kérdése. A je crois igen gyakori jegye elsõsorban Gide önéletírásának, és minden esetben a narrátor fokalizációjának a bizonyítéka, azonban nem mindig azonos értékkel rendelkezik: két jellemzõ használata figyelhetõ meg a corpusban. Az elsõ egy emlékezés típusú (a si mes souvenirs sont exacts egyenértékû megfelelõje), míg a másik egy vélekedés típusú (selon moi egyenértékû megfelelõje), utólagos következtetésen alapuló állítást vezet be. Ez utóbbit példázza az iménti szövegrészletben található je crois, amely nem az emlékezés pontatlanságára utal, nem az emlék valóságtartalmára vonatkozó viszonyulást fejez ki, hanem egy jelenbeli következtetést fogalmaz meg. Ugyanezt figyelhetjük meg a 32. szövegben is. 32. szöveg „Au rez-de-chaussée se trouvait le bureau de mon oncle Émile, un morne petit bureau qui sentait le cigare, où il s’enfermait des demi-journées et où je crois que les soucis l’occupaient beaucoup plus que les affaires.” [GIDE, A., 1999, p. 124.]

A két példát alaposan szemügyre véve, megállapítható, hogy szintaktikai szempontból az argumentatív típusú je crois jellemzõje, hogy fõmondatban fordul elõ (je crois + que), azaz a mellékmondatban megfogalmazott következtetést vezeti be. Ezzel szemben az emlékezés típusú je crois más természetû. A következõ szövegrészletek (33–37. szöveg) ezt a típusú használatot mutatják be. 72

33. szöveg „Mon oncle Henri était la crème des hommes: doux, paterne, même un peu confit; son visage non plus n’avait aucun caractère; j’ai dit, n’est-ce pas, qu’il s’était fait catholique, vers l’âge de dix-huit ans je crois; ma grand-mère, en ouvrant une armoire dans la chambre de son fils, tombait à la renverse évanouie: c’était un autel à la Vierge.” [GIDE, A., 1999, p. 97.]

34. szöveg „Le fait est que plus rien ne semblait devoir intéresser ma grand-mère. A chaque séjour que nous faisions à Uzès pourtant, par gentillesse je crois pour ma mère qui venait s’asseoir auprès d’elle […], elle faisait un grand effort de mémoire [...]” [GIDE, A., 1999, p. 47.]

35. szöveg „Je ne jetai qu’un rapide coup d’œil, j’entrevis ma tante, étendue languissement sur un sofa; auprès d’elle Suzanne et Louise, penchées, l’éventaient et lui faisaient, je crois, respirer des sels.” [GIDE, A., 1999, p. 124.]

36. szöveg „M. Richard ne donnait alors de leçons qu’à ses pensionnaires, c’est-à-dire qu’à moi et qu’à deux demoiselles anglaises, qui, je crois, payaient surtout pour le bon air et la belle vue.” [GIDE, A., 1999, p. 138.]

37. szöveg „[…] Sorti de prison, il se retira à Louviers. C’est là, je crois, qu’il se remaria.” [GIDE, A., 1999, p. 22.]

Szintaktikailag, a je crois kétféle pozícióban található: az elsõ két példában a je crois a megelõzõ elemre vonatkozóan fejez ki szubjektív viszonyulást (dix-huit ans, par gentillesse); míg a többi példában a je crois vesszõvel elválasztva – beékelt, különálló pozícióban – nem csupán egy elemet módosít, hanem akár egy egész mondatot (c’est là qu’il se remaria). Viszont közös vonásuk, hogy az emlék igazságtartalmára vonatkozó szubjektív viszonyulást fejeznek ki. Az argumentatív típusú je crois maga az emlékezés lehetõségét is kizárja, hiszen a fõhõs nem rendelkezhetett olyan tudással, ami a narrátor által levont következtetésben szerepel. A másik kiemelt jegy, a lexikai reformuláció, ezen belül az én lexikai reformulációja (enfant retardé) egyszerre határolja el és köti össze a két univerzumot: a megfogalmazást a narrátor a fõhõs világába tartozó harmadik személynek tulajdonítja, ugyanakkor ezt a véleményt narrátorként osztja. Értelemszerûen maga a fõhõs ennek az álláspontnak nem részese, sõt, az álláspont megfogalmazása egyenesen kizárja a fõhõst. A reformuláció más esetekben is a narrátor álláspontját tükrözi, azaz utólagos interpretálás eredménye. 38. szöveg „[…] Cette petite comédie recommençait chaque dimanche; on ne pouvait rêver rien de plus grotesque ni de plus touchant.” [GIDE, A., 1999, p. 46.]

73

A lexikai reformuláció (cette petite comédie) egyben szubjektív elemeket is tartalmaz (értékelõ fõnevet és melléknevet), amelyeket két affektív attitûdöt tükrözõ melléknévi alak (grotesque, touchant) kísér. Ezek az elemek teszik lehetõvé, hogy a narrátor és fõhõs univerzuma alig érzékelhetõen keveredjen, hogy a múlt és a jelen egy mondaton belül váltakozzon. Az on személyes névmás ebben az esetben nem az általános közvélemény kifejezõje, hanem a narrátor jelen véleményének hordozója, amelyet a múltra vetítve mint általános érvényû igazságot tüntet fel, igyekezve háttérbe szorítani saját személyét; ezáltal a szubjektív jelleg még inkább burkolttá válik. 39. szöveg „Dietz était devant sa classe comme un organiste devant son clavier; ce maestro tirait de nous, à son gré, les sons les plus inattendus, les moins espérés par nous-mêmes. Parfois on eût dit qu’il s’en divertissait un peu trop, comme il advient aux virtuoses. Mais que ses cours étaient amusants ! J’en sortais surnourri, gonflé. Et combien j’aimais sa voix chaude ! et cette affectation d’indolence qui le couchait à demi dans le fauteuil de sa chaire, de travers, une jambe passée sur un bras du fauteuil, le genou à hauteur du nez…” [GIDE, A., 1999, p. 217.]

A 39. szövegben a személyes viszonyulást értékelõ melléknevek (amusantes, surnourri, gonflé), felkiáltó mondatok, befejezetlen szerkezetek (…) tolmácsolják. Külön figyelmet érdemelnek Dietz értékelõ jellegû újrafogalmazásai (organiste, maestro, virtuose), amelyek egyfajta skálán helyezkednek el: a személytelen tulajdonnevet egyre nagyobb fokozatú értékelõ fõnév követi, amelyek mind a narrátor csodálatát, lelkesedését fejezik ki. A lexikai reformuláció e tekintetben nem csupán a szubjektivitás kifejezésének fontos eszköze, hanem temporális vetületettel is rendelkezik, nevezetesen a narrátor jelen univerzumának jegyei közé tartozik. 40. szöveg „Je voyais mes cousines, sinon plus souvent, du moins plus volontiers rue de Crosne, et plus volontiers encore à la campagne, où je les retrouvais pendant quelques semaines chaque été […]. Ensemble alors nous prenions nos leçons, ensemble nous jouions, ensemble se formaient nos goûts, nos caractères, ensemble se tissaient nos vies, se confondaient nos projets, nos désirs, et quand, à la fin de chaque journée, nos parents nous séparaient pour nous emmener dormir, je pensais enfantinement: cela va bien parce que nous sommes petits encore, hélas ! mais un temps viendra où la nuit même ne nous séparera plus.” [GIDE, A., 1999, p. 94.]

Az önéletrajzi IMP-k sorát egy határozó töri meg, mégpedig egy értékelõ melléknévbõl képzett határozó (enfantinement), amely a narrátor nézõpontját tükrözi. Ez a határozó egyrészt distanciáló szerepet tölt be: jelzi, hogy a hivatkozott gondolatok már nem részei a narrátor jelenének, attól szándékosan elhatárolt – gyermeki – gondolatokról van szó, amelyek csakis a gyerekkort jellemzik; másrészt értékelést is kifejez, a felnõtt szemszögébõl nézve ugyanezek a gondolatok gyerekesnek tetszhetnek. Mindkét olvasat azonban a narrátor nézõpontját tolmácsolja, hiszen, csak a felnõtt narrátor van abban a helyzetben, hogy önmagát, viselkedését gyermekinek vagy gyerekesnek minõsítse. Külön érdekessége a példának, hogy a fõhõsre utaló je és a narrátor véleményét tükrözõ határozó szinte észrevétlenül járulnak hozzá az idõsíkok váltakozásához. Rousseau önéletírásában leginkább az elégikus tónus (regret élégiaque) alkalmazásakor figyelhetõ meg nagy számban szubjektív elem, elsõsorban szubjektív fõnevek és melléknevek alkalmazása formájában. Errõl egy késõbbi fejezetben ejtünk részletesebben szót.44  74

1.1.3.2. Szintaktikai jegycsoport A szubjektivitás jegyei között említettünk szintaktikai természetûeket is: ilyen szerkezetek a b e f e j e z e t l e n m o n d a t o k , a z i s m é t l õ d é s e k , a f e l k i á l t ó m o n d a t o k is. (38. szöveg). Ezek érzelmi töltettel ruházzák fel a megnyilatkozást, olyan érzelmi töltettel, amely a jelen részét képezi. A felkiáltó mondat a jelenbe ágyazza a mondottakat és szembeállítja a múltat a jelennel. G. POULET [1964] pontosan megfogalmazza a felkiáltásnak ezen jellemzõit: „L’exclamation est une parole sans articulation, sans rythme et presque sans syntaxe. Elle ne se rattache à rien en arrière; car elle témoigne d’un sentiment qui n’existait pas encore dans le passé, mais qui, au contraire, se fait jour, pour ainsi dire, contre et par-delà le passé, en contraste avec celui-ci, comme étant la notation immédiate d’un état du cœur ou de l’esprit né sur-le-champ de la conjoncture présente. Mieux qu’aucune forme syntaxique, l’exclamation exprime le moment, lui fait instantanément écho, le marque, en son jaillissement, d’une vie exclusivement actuelle.”45  41. szöveg „Cette première amitié dura peu. Mouton cessa bientôt de venir. Ah! que le Luxembourg alors me parut vide!… Mais mon vrai désespoir commença lorsque je compris que Mouton devenait aveugle.” [GIDE, A., 1999, p. 14.]

42. szöveg „Il fallait passer à Nyon. Passer sans voir mon bon père ! Si j’avais eu ce courage, j’en serais mort de regret. Je laissai la Merceret à l’auberge, et je l’allai voir à tout risque. Eh ! que j’avais tort de le craindre ! Son âme à mon abord s’ouvrit aux sentiments paternels dont elle était pleine. Que des pleurs nous versâmes en nous embrassant !” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 183.]

Mindkét példában (41. és 42. szöveg) a felkiáltó mondatok, indulatszavak úgy illeszkednek be az elbeszélésbe, hogy nem törik meg annak lendületét, és a narrátor jelenléte is csak rejtetten nyilvánul meg. Ennek feltétele az elbeszélés jegyeinek párhuzamos alkalmazása a szubjektivitás szintaktikai jegyeivel. Azaz: a PS és IMP + narratív je kombinációja jellemzi végig a részleteket, még akkor is, amikor a mondat típusa megváltozik. Ezáltal szinte észrevétlenül keveredik a narrátor és a fõhõs nézõpontja, és észrevétlenül szûrõdik be a narrátor jelen univerzuma a fõhõs múlt univerzumába. A szintaktikai tényezõk között feltétlenül említést érdemel az i g e i d õ m o d á l i s s z e re p e , hiszen megfelelõ szövegkörnyezetben, megerõsítõ elemek nélkül is képes kifejezni a narrátor attitûdjét mondandójával szemben. A modalitás jellemzõ megnyilvánulási formája a közelítés/távolítás [DUBOIS, J. 1994], amely jelenség az igeidõk segítségével fejezhetõ ki. A távolítás esetét tükrözi a 2. szöveg, amelyben egy érzelmi töltéssel rendelkezõ személyes élményt (egy szeretett személy halálának elmesélése) PS igeidõ közvetít, mintegy eltávolítva a beszélõ jelenétõl, személytelenné, tárgyilagossá téve azt. A distanciateremtésnek azonban nem kizárólag a PS az egyetlen eszköze: a 16. szövegben láthattuk, hogy a PC az ironikus távolságtartás célját szolgálja, azaz a narrátor nem engedi, hogy az élettörténet kerek elbeszéléssé formálódjon, minduntalan megszakítja azt gúnyos kommentárjaival. Az érzelmi közelítésnek, a szubjektív átélésnek is több igeidõ feleltethetõ meg: példának okáért az 5. szövegben, az elszigetelt, váratlanul felbukkanó PS, amely egy érzelmi75

leg megrázó és az élettörténetben töréspontot okozó esemény felidézését segíti elõ, oly módon, hogy kiemeli a szövegkörnyezetbõl, és jelentõségtelivé, patetikussá teszi. A szubjektív, emocionális átélést tükrözi a PR HIST is, ahogy ezt megfigyelhettük a 6. szövegben: a Mme Warensszel való elsõ találkozás Rousseau-ban mély nyomokat hagy, így ennek az eseménynek a felidézése is a szubjektivitás jegyeit õrzi; ilyen jegyek a kapkodó stílus (rövid tõmondatok összevisszasága), és a PR HIST igeidõ választása, amely érzelmi intenzitást kölcsönöz a leírtaknak. 1.1.4. Anticipáció és retrospekció A narrátor által alkalmazott narratív technikák, az anticipáció és a retrospekció mind a narrátor szerepét hangsúlyozzák. Mindkét technika használatos akár az élettörténet kronológiai szervezésében, amikor is a narrátor elõreszalad történetében, vagy visszatér egy korábbi pontra, akár az írás folyamatában elõreutalásként és visszautalásként. Ez utóbbi jellemzõ metanyelvi formulákkal történik. 1.1.4.1. Anticipáció 43. szöveg „Non, de tout cela je ne devais rien comprendre que plus tard; mais je sentais que, dans ce petit être [Emmanuèle] que déjà je chérissais, habitait une grande, une intolérable détresse, un chagrin tel que je n’aurais pas trop de tout mon amour, toute ma vie, pour l’en guérir.” [GIDE, A., 1999, p. 125.]

Az iménti szövegrész egy kamaszként látott jelenetre utal (de tout cela), amely életre kelti Emmanuèle (Madeleine Rondeaux) mitikus alakját, és amelyben megszületik az az ellentmondásos szerelem, amely Gide-et késõbbi feleségéhez fûzi „si l’amour est né, c’est bien sûr séparé du désir. Voire opposé à lui, cette forclusion est symboliquement inscrite dans la topologie de la scène fondatrice: à l’étage élevé, Madeleine à genoux priant, à l’ételage du dessous, la mère pécheresse « étendue languissement sur un sofa »”.46  Ebbõl a jelenetbõl táplálkozik az egész mítosz: a szenvedõ, sebeket hordozó Emmanuèle mítosza, akinek igazi támasza Gide nem tud lenni, hiszen az Emmanuèle iránti nem-vágyakozás mellé rendelõdik a saját neme iránti vágy, ahogy Gide megfogalmazza az Et nunc manet in te c. mûvében: „Je n’aimerai d’amour qu’une seule femme et je ne puis avoir de vrais désirs que pour les jeunes garçons”.47  Az anticipáció, amelyet a szövegben két határozó (plus tard, toute ma vie) jelöl, erre a feloldhatatlan kettõsségre utal, amelynek akkoriban csak a kezdetét figyelhettük meg, és amelynek ellentmondásos kifejlõdésére mindössze utalás történik. Az elõbbi határozószót és idõhatározót nevezhetjük a n t i c i p á c i ó s h a t á ro z ó k n a k, mivel szinte nélkülözhetetlen elemei az anticipációnak. A következõ példákban (44–46. szöveg) az anticipációs határozók különféle elõfordulását figyelhetjük meg. 44. szöveg „Nous ne fîmes que traverser Syracuse; de la Cyané, de l’allée des tombeaux, des latomies je ne vis rien, j’étais trop fatigué pour rien regarder, pour rien voir; et ce n’est que quelques

76

années plus tard que je pus tremper mes mains dans les eaux de la source Aréthuse.” [GIDE, A., 1999, p. 312.]

45. szöveg „Lorsque, deux ans plus tard, parurent mes Nourritures, elles rencontrèrent une incompréhension presque totale. Ce n’est qu’une vingtaine d’années plus tard que l’attention s’éveilla.” [GIDE, A., 1999, p. 317–318.]

46. szöveg „Nous passâmes à Kairouan toute la journée du lendemain. Il y eut, dans une petite mosquée, une séance d’aïssaouas, qui dépassa en frénésie, en étrangeté, en beauté, en noblesse, en horreur, tout ce que je pus voir ensuite; et même dans mes six autres voyages en Algérie, je ne rencontrai rien d’approchant.” [GIDE, A., 1999, p. 296.]

A quelques années plus tard, deux ans plus tard, une vingtaine d’années plus tard, dans mes six autres voyages hol konkrét, dátumszerûen megragadható, hol homályos indikátorként mûködnek, azonban valamennyien a közelebbi–távolabbi múltból egy jövõ felé mutató idõpontra utalnak. Ez a késõbbi idõpont lehet a múlt egyik pontja, de lehet egy olyan pont, amely egészen a jelenig nyúlik. Ilyen – a jelen univerzumába nyúló anticipációs határozó – a toute ma vie, amely hídként köti össze a két univerzumot. 47. szöveg „En marchant elle [Maman] vit quelque chose de bleu dans la haie, et me dit: Voilà de la pervenche encore en fleur. Je n’avais jamais vu de la pervenche, je ne me baissai pas pour l’examiner, et j’ai la vue trop courte pour distinguer à terre les plantes de ma hauteur. Je jetai seulement en passant un coup d’œil sur celle-là, et près de trente ans se sont passés sans que j’aie revue de la pervenche ou que j’y aie fait attention. En 1764, étant à Cressier avec mon ami M. Du Peyrou, nous montions une petite montagne au sommet de laquelle il a un joli salon qu’il appelle avec raison Belle-Vue. Je commençais alors d’herboriser un peu. En montant et regardant parmi les buissons, je pousse un cri de joie: Ah ! voilà de la pervenche ! et c’en était en effet.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 266.]

A 47. szövegben szintén megfigyelhetõ az elõreutalás egy harminc évvel késõbbi (près de trente ans se sont passés) – de szintén múlt idejû – eseményre. A jelenig nem nyúlik ugyan ez az elõreutalás, ellenben egy jelen idejû magyarázat j’ai la vue trop courte pour distinguer à terre les plantes de ma hauteur mégis összeköti a múltat és a jelent, azaz, ebben az esetben egy széles idõintervallumot lefedõ jelen idõt (présent large) figyelhetünk meg, amely egyszerre használatos elõreutalásra és visszautalásra (az akkori és az azóta is fennálló aktuális rövidlátásra). Ennek az a pszichológiai magyarázata, hogy hajlamosak vagyunk a múltbéli viselkedésünkre való emlékezéskor jelen attitûdjeinkre támaszkodni [ROSS, M., CONWAY, M. 1986] és ezen attitûdjeinket idõben is konzisztensnek észlelni. A kiterjesztett jelen idõ tehát egy tipikus pszichikai mechanizmus tükrözõdése. 1.1.4.2. Retrospekció Proust Le temps retrouvé c. mûvében az emlékezés elbeszélésének egy különleges formája figyelhetõ meg,48  nevezetesen, az „emlékezés az emlékezésben” narratív techn i k á j a , amely során az elbeszélés bekebelez egy másikat, azaz az emlék egy korábbi 77

emlékre tesz utalást. A hivatkozott részletben a narrátor visszaemlékszik arra, hogyan tudta meg barátjának halálhírét és mi történt vele ezután. Az elbeszélés ideje: PS. Majd visszaemlékszik arra, ahogyan akkor emlékezett egy korábbi idõszakra: megismerkedésükre a barátjával; Albertine-re, amikor elõször megpillantotta a tengerparton. Az „emlék az emlékben” ideje azonban nem a PS, hanem a PQP, amely sorozatot alkotva, narratív idõként az IMP-val kombinálódik. A PQP révén a narrátor több idõben is kalandozik (Saint-Loup-val való megismekedésük, barátságuk, Albertine-nel való megismerkedése, Albertine halála), idõrendi sorrendet nem teremtve a régmúlt emlékei között. Tehát a PQP egyfajta általános elõidejûséget (pré-histoire: WEINRICH, H., 1989, récit rétrospectif: IMBS, P., 1960) fejez ki, amely beékelõdik az elbeszélés fõ vonalába. A múlt idõ elõidejû kategóriájaként legfõbb szerepe, hogy a narrátor az idõben egyre mélyebbre tudjon ásni. Az idõben való visszahaladást a PQP + alors kombinációja teszi lehetõvé, amely szemben áll az IMP+ maintenant kombinációval. Ez utóbbi szokatlan párosítás oka lehet egyrészt a két múlt szembeállítása, másrészt az IMP azon sajátossága, hogy összekötõ szerepet képes betölteni a discours/histoire között [MAINGUENEAU, D., 1994a], s mivel a folyamat vége nem ismert, egyúttal belenyúlhat a narrátor jelenébe, folytonosságot teremtve a múlt és a jelen síkja között. Másrészt az IMP képes újraaktualizálni a múltat [MARTIN, R., 1971; ADAM, J.-M., 1994a], az akkor átélteket úgy tüntetni fel, mint ami még ma is élõ valóság, ezt az illúziót erõsítené meg a maintenant határozó. Az iménti álláspontot támasztja alá A. M. DE BOTH-DIEZ [1985]: a maintenant határozó azért fordulhat elõ IMP-val, mert képes a múltat aktualizálni, ezzel szemben az aktualizáló típusú elõfordulás a PS-sel kizárható. A vizsgált önéletrajzokban a Proust-féle eljárás, a várakozástól eltérõen, néhány esetet kivéve nemigen jellemzõ. Nézzünk két példát! 48. szöveg „J’étais seul dans cette grande chambre, seul avec elle [sa mère], assistant au solennel envahissement de la mort, et j’écoutais en moi l’écho des battements inquiets de ce cœur qui ne voulait pas renoncer. Comme il luttait encore ! J’avais été témoin déjà d’autres agonies, mais qui ne m’avaient point paru si pathétiques, soit qu’elles me semblassent plus conclusives et achever plus naturellement une vie, soit simplement que je les regardasse avec moins de fixité.” [GIDE, A., 1999, p. 367.]

A 48. szövegben a PQP elõfordulása csak részben fedi le azt, amirõl Proust kapcsán szó volt: itt ugyanis a hivatkozott emlékek nem szerepelnek megelõzõen az önéletírásban, mindössze az anyja halálára visszaemlékezve emlékszik más olyan hasonló eseményre (példánkban agóniára), amelynek tanúja volt. Azonban ezeknek a visszaemlékezéseknek is a fõ igeideje a PQP, amely tehát ebben az esetben is az „emlék az emlékben” ideje, a meghatározatlan elõidejûség kifejezõje. Rousseau Vallomásainak második részében a PQP többször is elõfordul mint az elõzõ könyvekben elmesélt események felidézésének igeideje. 49. szöveg „Cette femme possédait au suprème degré l’art de tirer d’un sac dix moutures, de cacher à l’un ce qu’elle recevait de l’autre, et à moi ce qu’elle recevait de tous. J’aurais pu lui pardonner son avidité, mais je ne pouvais pas lui pardonner sa dissimulation. Que pouvait-elle avoir à me cacher, à moi qu’elle savait bien qui faisais mon bonheur presque unique de celui de sa fille et

78

du sien ? Ce que j’avais fait pour sa fille, je l’avais fait pour moi; mais ce que j’avais fait pour elle méritait de sa part quelque reconnaissance […]. Je l’avais tirée de la plus complète misère ; elle tenait de moi sa subsistance, elle me devait toutes ses connaissances dont elle tirait si bon parti. Thérèse l’avait longtemps nourrie de son travail, et la nourrissait maintenant de mon pain. Elle tenait tout de cette fille, pour laquelle elle n’avait rien fait; et ses autres enfants qu’elle avait dotés, pour lesquels elle s’était ruinée, loin de lui aider à subsister, dévoraient encore sa subsistance et la mienne.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968. II., p. 174.]

A 49. szövegben az elõzõ könyvekben elmesélteket eleveníti fel, nevezetesen Thérèse megismerését, felkarolását, családja támogatását. Mindezt a PQP igeidõ használata teszi lehetõvé, amely egy általános elõidejûséget fejez ki, azaz a régmúlt eseményeit már nem feltétlenül állítja kronologikus sorrendbe. Sõt, akár egy hosszasan elhúzódó eseménysor összefoglalására is alkalmas: ezt a célt szolgálja a PQP + longtemps kombinációja (l’avait nourrie + longtemps), amely szemben áll az IMP + deiktikus határozó kombinációjával (nourrissait + maintenant). Ez utóbbi kombináció egyrészt utal a emlék újraélésére, másrészt segít a két múlt elhatárolásában. Ez a jelenség azt illusztrálja, hogy a múlt univerzuma egy többszörösen rétegzett idõi struktúrán alapul, amelyben eligazodni csak egy idõben jóval eltávolodó és retrospekcióra alkalmas pozíciót elfoglaló narrátor képes. Ezért, ha burkoltan is, a narrátor szerepe ezekben az esetekben is kiemeltté válik. 1.1.4.3. Metanyelvi elemek A szövegszervezõdés szintjén is megfigyelhetõk rövidtávú elõre- és hátrautalások. Mindkettõ ún. metanyelvi elemekkel történik, azaz, az í r á s f o l y a m a t á r a u t a l ó e l e m e k k e l (ILE). A következõ példák (50–53. szöveg) elsõsorban elõreutaló elemeket tartalmaznak (ez egyébként is gyakoribbnak tûnik a vizsgált corpusban), amelyek többnyire egy meghatározott szemantikai tartalmú igébõl és egy anticipációs határozóból állnak. Az ige, jelentését tekintve, a beszéd fogalma (reparler, raconter, dire) köré csoportosul, és anticipációs határozók (plus tard, bientôt, dans la suite) kíséretében fordul elõ. 50. szöveg „La maison de mon oncle était aussi banale et maussade que la rue. J’en reparlerai plus tard.” [GIDE, A., 1999, p. 94.]

51. szöveg „Quelques semaines ou quelques jours avant ce que je vais raconter, mon père m’avait accompagné pour me présenter au directeur.” [GIDE, A., 1999, p. 63.]

52. szöveg „Son domestique était composé d’une femme de chambre fribourgeoise assez jolie, appelée Merceret, d’un valet de son pays appelé Claude Anet, dont il sera question dans la suite, d’une cuisinière […]” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 143.]

53. szöveg „Je ne me charge point. Je suis prêt à dire bientôt quels éléments en moi, inaperçus encore, devaient rallier la vertu. Cependant mon esprit désespérément restait clos. En vain cherchais-je dans ce passé quelque lueur qui pût permettre d’espérer quoi que ce fût de l’enfant obtus que

79

j’étais. Autour de moi, en moi, rien que ténèbres. J’ai déjà raconté ma maladresse à reconnaître la sollicitude d’Anna. […]” [GIDE, A., 1999, p. 62–63.]

A metanyelvi elemek szerepe többrétû: egyrészt a szöveg koherenciáját hivatottak biztosítani, másrészt fontos szerepük van a fokalizáció tekintetében. Ezek az elemek ugyanis minden esetben fókuszváltást idéznek elõ: a fõhõsrõl a narrátorra kerül a fókusz, azaz a jelen és múlt univerzuma ismét keveredik. 1.1.5. Univerzum-indikátorok J.-M. ADAM [1990] nyomán univerzum-indikátoroknak (marqueurs d’univers de discours) nevezzük azokat a nyelvi elemeket, amelyek két univerzumot határolnak el, azaz a múltat és a jelent (a l o r s – m a i n t e n a n t , à cet âge), vagy a valóságot és a fikciót (s o u v e n i r é s v a r i á n s a i ). Az elhatárolt univerzumok nyelven kívüli tényezõk, így az univerzumindikátorok nyelven kívüli tényezõk elhatárolására alkalmasak, és – felfogásunk szerint – ebben különböznek a demarkációs jegyektõl, amelyek nyelvi egységeket – szekvenciális egységeket – határolnak el, vezetnek be. Az univerzum-indikátorok nem rendelkeznek olyan széles körû szerepekkel, mint a demarkációs jegyek, valójában esetünkben leggyakrabban két univerzumot határolnak el: a narrátorét és a fõhõsét. Az univerzum-indikátorok skáláján a jelen univerzumára általában aujourd’hui utal, ritkábban ici. A múlt univerzumára utaló indikátorok számosabbak. Ilyenek az általános indikátorok: alors, en ce temps; dans ce temps; életkorra utaló indikátorok: à cet âge, à treize ans; periódusra utaló indikátorok: durant tout cet hiver. Az univerzum-indikátorok elõfordulási aránya a vizsgált corpusban meglehetõsen magasnak tûnik, a szöveg tele van tûzdelve akár oppozícióban álló explicit alakokkal (alors – aujourd’hui), akár önállóan elõforduló, de a pár másik tagját implikáló formákkal (à cet âge). 54. szöveg „Je me souviens fort bien qu’alors ma mère comparait l’enfant que j’étais au peuple hébreu et protestait qu’avant de vivre dans la grâce il était bon d’avoir vécu sous la loi. Je pense aujourd’hui que ma mère était dans le vrai; n’empêche qu’en ce temps je restais vis-à-vis d’elle dans un état d’insubordination fréquente et de continuelle discussion […]” [GIDE, A.,1999, p. 16.]

Az 54. szöveg több, egymással alternáló univerzum-indikátort is tartalmaz (alors – aujourd’hui – en ce temps). Érdemes megfigyelni, hogy az alors indikátorhoz tartozik egy tömörítõ szerkezet,49  amely egyenértékû egy másik személy szavait tolmácsoló függõ beszéddel. A comparer et protester igealakok a jelentés szintjén implikálnak egy vagy több, feltehetõleg elhangzott mondatot, és ahogy errõl késõbb szó lesz, az efféle függõ beszéd alkalmazása egyúttal a narrátorra való fókuszálást is jelzi, hiszen a rá jellemzõ sûrítõ-tömörítõ tevékenységet csak a történeten kívül helyezkedõ, azt kívülrõl és távolról szemlélni tudó narrátor képes elvégezni. Ugyanez érvényes az univerzum-indikátorok oppozíciójára is: múltat és jelent összevetni csak egy bizonyos idõi és pszichológiai távlatból lehetséges. A további példák (55–59. szöveg) az iménti oppozíciót illusztrálják, hol explicit alakokkal, hol hiányos, a másik tagot feltételezõ alakok révén. Az univerzum-indikátorok 80

természetesen nem elszigetelten fordulnak elõ, többnyire meghatározott jegyek kísérik õket: ilyen jegyek az igeidõk és határozók és ezek kombinációi. A jelen univerzumára utaló indikátorokat általában jelen idõ (esetleg PC + a jelen küszöbéig nyúló határozók: jamais, toujours, encore), ezzel szemben a múlt univerzumára utaló indikátorokat IMP vagy PS igeidõk kísérik. 55. szöveg „Ces vers dont aujourd’hui la soufflure m’est intolérable, à treize ans me paraissaient les plus beaux du monde.” [GIDE, A., 1999, p.146.]

56. szöveg „ Je ne pouvais comprendre à cet âge (j’avais dix ans) que les lamentations d’Ernestine s’adressaient à la galerie, tandis que Marie n’élevait les siennes que parce qu’elle ne les croyait pas entendues. Mais j’étais alors on ne peut moins sceptique, et, de plus, parfaitement ignorant, incurieux même, des œuvres de la chair.” [GIDE, A., 1999, p. 59.]

57. szöveg „J’avais une sœur aînée, ma mère, et je souhaitais une sœur cadette. Aujourd’hui encore – 1963 – c’est bien le seul lien de parenté qui m’émeuve.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 48.]

58. szöveg „Je n’en demandais pas plus et je continuai paisiblement ma double vie. Elle n’a jamais cessé: aujourd’hui encore, je lis plus volontiers les « Série Noire » que Wittgenstein.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 66.]

59. szöveg „J’allais appeler Marie, lorsque je m’avisai que les bruits partaient précisément de sa chambre; du reste ils étaient bien plus bizarres et mystérieux qu’effrayants. On eût dit une sorte de lamentation à deux voix, que je peux comparer aujourd’hui à celle des pleureuses arabes, mais qui, dans ce temps, ne me parut pareille à rien ; une mélopée pathétique, coupée spasmodiquement de sanglots, de gloussements, d’élans, que longtemps j’écoutai, à demi dressé dans le noir.” [GIDE, A., 1999, p. 58.]

Az igeidõkön és határozókon kívül más jegyek is megerõsíthetik az univerzum-indikátorok által elõidézett fókuszváltást. Ilyen jegy többek között a modalizátor (peut-être), amely a narrátor szubjektív megnyilvánulásának jegye, és redundáns elemként elõsegíti a narrátor nézõpontjának érvényesülését. A modalizátornak ezt a redundáns szerepét illusztrálja a 60. szöveg. 60. szöveg „...il [M. Richard] était inconsistant, flâneur, prêt à blaguer les choses graves et à prendre au sérieux les fadaises – défauts auxquels, si jeune que je fusse, je ne laissais pas d’être sensible et que je jugeais en ce temps avec peut-être plus de sévérité qu’aujourd’hui.” [GIDE, A., 1999, p. 138.]

A következõ példa (61. szöveg) egy többszörösen rétegzett idõi szerkezetet tartalmaz. Egyrészt megfigyelhetõ a múlt univerzuma (à ce moment) és a jelen univerzuma 81

(aujourd’hui) közötti alternáció. Ugyanakkor a jelen univerzuma magában foglal egy általános, tágabb hatósugarú jelent (aujourd’hui) és egy szûkebbet, amely az írás pillanatára utal (ici). 61. szöveg „Il ne me plaît point de rapporter ici le détail de son angoisse, non plus que l’histoire de cet abominable secret qui la [Emmanuèle] faisait souffrir, et dont à ce moment je ne pouvais du reste à peu près rien entrevoir. Je pense aujourd’hui que rien ne pouvait être plus cruel, pour une enfant qui n’était que pureté, qu’amour et que tendresse, que d’avoir à juger sa mère et à reprouver sa conduite.” [GIDE, A., 1999, p. 125.]

A 62. szöveg mintegy összegzi az eddig bemutatott jelenségeket (là / dès ce moment – aujourd’hui szembenállása), emellett a 61. szöveggel együtt tanulságos példája az enfant és derivátumai elõfordulásának. Ezekben a példákban a gyerekkor és a felnõttkor megfeleltethetõk a múlt és jelen univerzumának: minden gyerekkorra utaló elem (fõnév, melléknév határozó) a két univerzum (gyermeki és felnõtt) elhatárolását segíti elõ: az elhatárolást ebben az esetben is a restrospektív pozíciót elfoglaló narrátor képes csak megtenni, s ezáltal a fókusz ismételten a narrátorra esik. 62. szöveg „Là fut le terme de la sérénité de ma vie enfantine. Dès ce moment je cessai de jouir d’un bonheur pur, et je sens aujourd’hui même que le souvenir des charmes de mon enfance s’arrête là.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., 57–58.]

A souvenir típusú (je me souviens, je me rappelle, je crois stb.) univerzum-indikátort nemcsak nagy gyakorisága miatt érdemes részletesebben is elemezni, hanem mert az emlékezés folyamatának hangsúlyozása együtt jár a narrátorra való fokalizációval, s ezáltal az idõsíkok váltakozásával. Az emlékezés folyamatára utaló lexikális elem (ELE) nem (mindig) rendelkezik demarkációs szereppel: egyrészt elhatárolja a múltat a jelentõl, hiszen emlékezni csak a jelenben lehetséges, azaz, a je me souviens kimondásának feltétele, hogy a beszélõ a mondottak univerzumán kívül helyezkedjen el, mégpedig egy olyan ponton, ahol a visszatekintésre lehetõsége nyílik. Másrészt azt is jelzi, hogy a valóság és fikció határán mozgunk, hiszen az emlékezés egy speciális „üzemmód”: valóságból és képzeletbõl van összegyúrva. A kettõ elkülönítése, ahogy ezt a pszichológiai leírások is alátámasztják, jóformán lehetetlen, ezért is találunk az emlékezés pontatlanságára figyelmeztetõ jeleket, a szövegeket behálózó számtalan je crois, si je ne trompe pas stb. alakjában. 63. szöveg „Durant tout cet hiver, je n’ai pas souvenir d’avoir ouvert un livre, écrit une lettre, appris une leçon. Mon esprit restait en vacances aussi complètement que mon corps. Il me paraît aujourd’hui que ma mère aurait pu profiter de ce temps pour me faire apprendre l’anglais par exemple; mais c’était là une langue dont mes parents se réservaient l’usage pour dire devant moi ce que je ne devais pas comprendre.” [GIDE, A., 1999, p. 129.]

A 63. szövegben is, mint az elõzõben, az oppozíciós párokat (durant tout cet hiver – aujourd’hui) egy ELE egészíti ki (je n’ai pas souvenir). Az oppozíciós pár egyik tagja 82

azonban egy deiktikus elemmel (cet) rendelkezik, ezáltal, egyszerre képes utalni a jelenre és a narrátor emlékeiben újraszületõ múltra. Ezt a speciális használatot a je n’ai pas souvenir formula közvetlen közelsége is indokolja, hiszen az ELE egyértelmûen a narrátorra és annak jelen univerzumára irányítja a figyelmet. Az ELE tipikus elõfordulását a következõ két példa (64. és 65. szöveg) illusztrálja: az ELE ezekben az esetekben egy jelen univerzumára utaló határozóval kombinálódik; bár az oppozíció itt hiányos, a pár másik tagja implicit módon, az igeidõk segítségével nyer létjogosultságot. 64. szöveg „[…] Je disparus, j’allai grimacer devant une glace. Quand je me les rappelle aujourd’hui, ces grimaces, je comprends qu’elles assuraient ma protection : contre les fulgurantes décharges de la honte, je me défendais par un blocage musculaire.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 93.]

65. szöveg „Déconcerté, le monsieur s’éloigna: j’ai oublié des milliers de visages, mais cette face de saindoux, je me la rappelle encore. „[SARTRE, J.-P., 1983, p. 184.]

Az utóbbi példa sajátossága, hogy benne a határozó (encore) szerepe egyrészt az, hogy az esemény emlékét a jelenig elnyújtsa, másrészt jelzi az emlék intenzitását, élénkségét. A 66. szöveg magát az emlékezési folyamatot mutatja be, azt, ahogyan az emlékek mélyérõl elõtûnik egy arc, egy név és egy jelenet: 66. szöveg „Nous étions cinq ou six pensionnaires, dans deux ou trois chambres. Je partageais une chambre du second avec un grand être apathique, exsangue et de tout repos, qui s’appelait Roseau. Des autres camarades, je ne me souviens guère… Si: de Barnett, l’Américain, pourtant, que j’avais admiré sur les bancs de la classe, quand, au lendemain de son entrée à l’École, il s’était fait des moustaches avec de l’encre.” [GIDE, A., 1999, p. 88.]

A 67. szövegben az ELE halmozását figyelhetjük meg: látható, hogy egymást követõen majd minden mondat tartalmaz egy ilyen formulát. Legtöbbjük az emlékezés sikertelenségére utal, és gyakori ismétlésük azt az erõfeszítést tolmácsolja, amelyet az önéletíró fejt ki emlékeinek felidézése érdekében. 67. szöveg „Mon retour fut si prompt et mon esprit si distrait, que, quoique je me rappelle avec tant de plaisir tous mes autres voyages, je n’ai pas le moindre souvenir de celui-là ; je ne m’en rappelle rien de tout, sinon mon départ de Lyon et mon arrivée à Annecy. Qu’on juge surtout si cette dernière époque a dû sortir de ma mémoire ! En arrivant, je ne trouvai plus Mme de Warens; elle était partie pour Paris.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 167.]

1.1.6. Narratív tónus Ebben a fejezetben az ún. narratív tónus (narrative tone) [SHAPIRO, S., 1968] jelenségkörérõl lesz szó, amely nagyjából lefedi azt, amire P. LEJEUNE [1986] utalt, nevezetesen, hogy az önéletírás belsõ vizsgálata lehetséges meghatározott stílusjegyek figye83

lembevételével. Ilyen stílusjegyek, a vizsgált corpus alapján, az ironikus, elégikus, affektív és bohózati (bouffon) tónusok. A narratív tónus, a nevébõl adódóan is, a narratív szekvencia jellemzésére használható paraméter, azonban például a Rousseau-ra jellemzõ elégikus tónus a narratív és leíró szekvencia sajátos keveredésére jellemzõ. Az áttekinthetõség érdekében ezt a kérdést is a narratív szekvencia címszó alatt tárgyaljuk, nem pedig a leíró szekvenciánál vagy pedig a szekvenciák keveredését elemzõ fejezetben. 1.1.6.1. Az ironikus tónus Az önéletírás a perspektívák mûvészete [SHAPIRO, S., 1968)], amelyben az önéletíró a jelen és a múlt álláspontját egymás mellett alkalmazza.50  Az önéletrajzi perspektíva több, mint a múlt egyszerû felidézése, több mint a múlt átértelmezése a mostani én által, egyfajta montázsszerûség jellemzi.51  A perspektíva alkalmazásának egyik lehetõsége a narratív tónus alkalmazása, amely az eksztatikustól az ironikusig terjedhet. Az ironikus tónusra leginkább egy távolító, distanciateremtõ szerep jellemzõ [SZÁVAI J., 1978; MAINGUENEAU, D., 1993; KERBRAT-ORECCHIONI, C, 1980]: az önéletíró a jelen perspektívájából a régmúlt távlatába helyezi egykori énjét, ezáltal distanciát teremtve énjei között, a distanciateremtés pedig lehetõvé teszi az értelmezõ, kommentáló tevékenységet. Az ének közötti distancia felveti a fõhõs és narrátor viszonyának kérdését is, egyes álláspontok szerint a kettõ nem azonos, még az önéletírás esetében sem [SZÁVAI J., 1978], ugyanis a fõhõs és narrátor között létrejövõ sajátos distancia, amely egyúttal meghatározza a fõhõs és az olvasó közti distanciát is: ha növekszik, az olvasó a narrátorhoz közeledik, ha csökken, a fõhõshöz. A narrátor csak a hõsétõl eltávolodva tudja elemezni fejlõdését és kommentálni a múltat. Az irónia kérdését Ducrot nyomán szokás a polifónia problémakörébe sorolni [MAINGUENEAU, D., 1993; FROMILHAGUE, C.; SANCIER, A., 1991], mivel az ironikus tónus lehetõvé teszi egy másik, a beszélõjétõl eltérõ hang megnyilvánulását. Ducrot így fogalmazza meg ezt a kettõsséget: „parler de façon ironique, cela revient pour un locuteur L à présenter l’énonciation comme exprimant la position d’un énonciateur E, position dont on sait par ailleurs que le locuteur L n’en prend pas la responsabilité et, bien plus, qu’il la tient pour absurde. Tout en étant donné comme le responsable de l’énonciation, L n’est pas assimilé à E, origine du point de vue exprimé dans l’énonciation […] D’une part, la position absurde est directement exprimée (et non pas rapportée) dans l’énonciation ironique et en même temps elle n’est pas mise à la charge de L, puisque celui-ci est responsable des seules paroles, les points de vue manifestés dans les paroles étant attribuées à un autre personnage, E ”.52  A beszélõ tehát távolságot teremt az abszurd álláspont és a sajátja között: a nevetséges álláspont az ironikus beszéden keresztül kap nyilvánosságot. Az iróniának többféle elmélete is létezik. A hagyományos megközelítésben az irónia olyan retorikai alakzat, mint a metafora, túlzás, metonímia. Fontanier nyomán úgy lehetne definiálni, mint” dire par une raillerie, ou plaisante, ou sérieuse, le contraire de ce qu’on pense, ou de ce qu’on veut faire penser”:53  ez esetben antifrázisról (antiphrase) van szó. Ezt az irányt (ironie comme trope) képviseli C. KERBRAT-ORECCHIONI [1980], aki az iróniát olyan retorikai alakzatnak tekinti, amelynek két – egy szemantikai és egy pragmatikai – jellemzõje van. Szemantikai szempontból antifrázisként írható le, azaz olyan alakzatként, amely két szemantikai szint egymásra rakódásából tevõdik össze: egy jelentettel és két jelentõvel rendelkezik; ezek közül az egyik szó szerinti, nyilvánvaló, míg a másik rejtett és sugalmazott. Ugyanakkor a szerzõ a pragmatikai jellemzõt meghatáro84

zóbbnak tekinti: ” …des deux composantes, sémantique et pragmatique, de l’ironie, la seconde est dominante par rapport à la première: c’est la valeur pragmatique d’une séquence, plus que sa structure sémantique, qui fait qu’on la « sent » intuitivement comme ironique; ironiser, c’est se moquer, plus que parler par antiphrase.”54  A gúnyolódás midig egy célpontra (cible) irányul,55  amely lehet személy, álláspont stb., és amellyel szemben a beszélõ távolságot tart fenn. Annak ellenére, hogy az ironikus beszéd közvetlenül van megfogalmazva, egyfajta önromboló paradoxonhoz vezet, amelyben a beszélõ lerombolja saját közlését [MAINGUENEAU, D., 1993]. A másik irányzatot D. SPERBER és D. WILSON.[1978] képviselik (ironie comme mentions) : „Dans la conception des ironies comme mentions, le ton ironique s’inscrit tout naturellement parmi les tons divers (dubitatif, approbateur, etc) au moyen desquels le locuteur peut marquer son attitude vis-à-vis de l’énoncé ou de la pensée dont il se fait écho.”56  Hasonlóan az elõzõ felfogáshoz, õk is kiemelik, hogy az irónia egy célpontra irányul: „…Une ironie a naturellement pour cible les personnes ou les états d’esprit, réels ou imaginaires auquelles elle fait écho”.57  Az irónia számos kommunikációs és nyelvi jeggyel is leírható [MILLY, J., 1992]. Kommunikációs szempontból jellemzõ, hogy az általa hordozott üzenet kettõs: egy szöveg szerinti és egy rejtett tartalommal is bír,58  a szöveg szintjén ez a rejtett üzenet jellemzõ jegyek alapján ismerhetõ fel. Az irónia szövegszinten megfigyelhetõ jellemzõi között a legfontosabbak az antifrázis (antiphrase), enyhítések (litotes), túlzások (hyperboles), modalizátorok (sans doute, peut être), felsorolások, túlméretezett bõvítmények, metaforák, metonímiák, hasonlatok, amelyek eltérítik az elsõdleges jelentést. 68. szöveg „Anne-Marie, la fille cadette, passa son enfance sur une chaise. On lui apprit à s’ennuyer, à se tenir droite, à coudre. Elle avait des dons: on crut distingué de les laisser en friche; de l’éclat: on prit soin de le lui cacher. Ces bourgeois modestes et fiers jugeaient la beauté au-dessus de leurs moyens ou au-dessous de leur condition; ils la permettaient aux marquises et aux putains. Louise avait l’orgueil le plus aride: de peur d’être dupe elle niait chez ses enfants, chez son mari, chez elle-même les qualités les plus évidentes; Charles ne savait pas reconnaître la beauté chez les autres: il la confondait avec la santé: depuis la maladie de sa femme, il se consolait avec de fortes idéalistes, moustachues et colorées, qui se portaient bien. Cinquante ans plus tard, en feuilletant un album de famille, Anne-Marie s’aperçut qu’elle avait été belle.” [SARTRE, J.-P. 1983, p. 15.]

Sartre önéletírásának kettõs olvasata van [MARTEL, F., 2000], az elsõ olvasatban az elbeszélés a megélt történet benyomását kelti, míg a másodikban az elkötelezett író mûvét ismerjük fel: „le projet sartrien est engagé; au lieu d’être uniquement personnelle, l’enfance du narretur est extensible à toutes les enfances bourgeoises”.59  Ez utóbbi olvasat nemcsak elkötelezettséget tükröz, hanem a hagyományos önéletírás paródiája is egyben. A 68. szövegbõl is elõvillan a gúny, ahogyan egykori saját polgári családi miliõjére és általánosan bármely hasonló miliõre tekint vissza. Ez esetben tehát az ironikus tónus célpontja a polgári környezet (ces bourgeois modestes et fiers), a szerzõ célja pedig a tisztes távolságtartás családja történetével. Íme néhány jellemzõ vonás. A szóalakzatokat tekintve a metonimikus használat (sur une chaise) azáltal ér el komikus hatást, hogy egy oda nem illõ, másik terminussal kapcsolatban álló fogalmat használ, és köztük nem analogikus, hanem más természetû kapcsolat áll fenn. A chaise szó nem 85

szó szerinti jelentésében értelmezendõ, hanem ez esetben a konkrét elvontat, azaz egy kifigurázandó nézõpontot, életmódot, világnézetet jelöl. A metonímia egy gondolatalakzattal kombinálódik (passa son enfance), amely a túlzás eszközével élve még inkább kiforgatja a célpontot. A túlzás jelensége még egy esetben kimutatható (cinquante ans plus tard), amelybõl egy szituációs típusú ironikus beszéd [MUECKE, D. C., 1978] születik. Azaz magában a helyzetben benne rejlik az irónia lehetõsége, amely csak az aktualizálódás pillanatára vár (az album lapozgatása), és arra, hogy egy adekvát interpretáció, az elõzmények ismeretében ezt a jellemzõt elõhozza belõle. A mondatalakzatok sajátossága a szabályszerû ismétlésekben rejlik; az oppozíciós párok szintén az ironikus hatást erõsítik: dons – laisser en friche / éclats – cacher; au-dessus de leurs moyens / au-dessous de leur condition; marquises / putaines, beauté / santé. 69. szöveg „Jean-Baptiste voulut préparer Navale, pour voir la mer. En 1904, à Cherbourg, officier de marine et déjà rongé par les fièvres de Cochinchine, il fit la connaissance d’Anne-Marie Schweitzer, s’empara de cette grande fille délaissée, l’épousa, lui fit un enfant au galop, moi, et tenta de se réfugier dans la mort. Mourir n’est pas facile : la fièvre intestinale montait sans hâte, il y eut des rémissions. AnneMarie le soignait avec dévouement, mais sans pousser l’indécence jusqu’à l’aimer. (…) A l’exemple de sa mère, ma mère préféra le devoir au plaisir. Elle n’avait pas beaucoup connu mon père, ni avant ni après le mariage, et devait parfois se demander pourquoi cet étranger avait choisi de mourir entre ces bras.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 16.]

Sartre önéletírásában az incipit hasonló távolságtartást tükröz, ugyanis a hagyományos önéletírásokhoz képest a születés elmesélése késleltetett [TOUZIN, M.-M., 1993], sõt megelõzi a családtörténet realista regényhez hasonló ábrázolása. Az iróniát az össze nem illõ elemek kombinációja is elõidézheti, valamint a szöveg és a kontextus közötti kontraszt [MUECKE, D. C., 1978]. Ilyen kontraszt a családregény típusú elvárásunk (a szülõk megismerkedése, udvarlás, bonyodalmak, a gyermekek tervezése, születés stb.), és bár egy tipikus forgatókönyvet várunk, ehhez képest egy tömör, a végletekig leegyszerûsített, karikatúraszerû [LECARME, J., LECARME-TABONE, É., 1997] kivonatot kapunk (il voulut préparer Navale + il fit la connaissance d’Anne-Marie + l’épousa +lui fait un enfant au galop + tenta de se réfugier dans la mort), amely PS-k és tõmondatok gyors egymásutániságából áll. Ezt csak megerõsítik olyan bõvítmények, mint au galop , amely a folyamat gyorsaságára utal, vagy a tulajdonnevek használata: anyját Anne-Marie-nak nevezi, apját Jean-Baptiste vagy cet étranger névvel illeti, ami szintén a családtörténet lényegével tûnik összeegyeztethetetlennek. Az egész szövegrészlet, az ironikus hangvételnek köszönhetõen, személytelennek és jelentéktelennek hat, az egyetlen személyes megnyilvánulás a moi felbukkanása. Ez azonban szintén a személytelen–személyes kontrasztját idézi elõ, azaz azt a kérdést hozza felszínre, hogyan lehetséges ennyire személyes dolgokról ennyire személytelenül, távolságtartóan nyilatkozni. A sartre-i önéletírás legjellemzõbb vonása éppen e nagyfokú distanciálás, amelynek hátterében meghatározott szándék áll: a család és gyerekkor mítoszának lerombolása [LECARME, J., 1975].

86

1.1.6.2. Az elégikus tónus A rousseau-i önéletírásra leginkább az elégikus tónus (regret élégiaque) [STAROBINSKI, J., 1957] jellemzõ, amelyben a visszasírt múlt hirtelen elõbukkan és ráébreszti az írót nemcsak az idõ múlására, hanem arra, hogy visszafordíthatatlan távolság választja el a múltat és a jelent, és hogy önmagának egy fontos része már egy letûnt világhoz tartozik. Ez a tónus fõleg a VI. könyvre jellemzõ: a charmettes-i tartózkodás a szerzõ életének olyan örömteli idõszaka, amelyhez késõbb gondolatban, emlékeiben szívesen visszamenekül. Megfigyelhetõ, hogy a múlt ezekben a sorokban elõtérbe kerül, „erõs” idõvé válva maga mögé utasítja a jelent [STAROBINSKI, J., 1970]. 70. szöveg „Que j’aime à tomber de temps en temps sur les moments agréables de ma jeunesse ! Ils m’étaient si doux; ils ont été si courts, si rares, et je les ai goûtés à si bon marché ! Ah ! leur seul souvenir rend encore à mon cœur une volupté pure dont j’ai besoin pour ranimer mon courage et soutenir les ennuis du reste de mes ans. L’aurore un matin me parut si belle que m’étant habillé précipitamment, je me hâtai de gagner la campagne pour voir lever le soleil. Je goûtai ce plaisir dans tout son charme; c’était la semaine après la Saint-Jean. La terre, dans sa plus grande parure, était couverte d’herbe et de fleurs; les rossignols, presque à la fin de leur ramage, semblaient se plaire à le renforcer; tous les oiseaux, faisant en concert leurs adieux au printemps, chantaient la naissance d’un beau jour d’été, d’un de ces beaux jours qu’on ne voit plus à mon âge, et qu’on n’a jamais vus dans le triste sol où j’habite aujourd’hui.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 173.]

A 70. szöveg – bár a IV. könyvbõl való – már hordozza az elégikus stílusjegyek több fajtáját. A regret élégiaque fontos jellemzõje a múlt és jelen éles szétválasztása, ami egyrészt a már elemzett univerzum-indikátorokkal történik: jeunesse, un de ces beaux jours áll szemben à mon âge, aujourd’hui indikátorokkal, a két univerzum kapcsolódását a souvenir (ELE) és a személyes névmások állandósága (constance pronominale) biztosítja. A rövid részlet egy jelen univerzumához tartozó bekezdéssel indul; ennek jegyei: PR, PC, felkiáltó mondat. A következõ bekezdésben az igeidõk változnak: a PS és az IMP válik dominánssá. Pontosabban: két szekvencia (narratív és leíró) kombinálódik, az igeidõk eloszlása ennek megfelelõ. A leíró szekvencia a leírás egy típusát alkalmazza, nevezetesen az eposzokra jellemzõ díszítõ leírást (description ornementale),60  ahol a tájak leírására az idealizálás jellemzõ. Ebben az esetben a leírás elszakad a valóságos tájaktól, jelképpé válik: a boldogság, a harmónia megtestesítõjévé. A valóságtól való elszakadás kifejezõje az IMP igeidõ, amely képes a tájat elvontan, irreális színben ábrázolni. A részletet két univerzum-indikátor (à mon âge és maintenant) és az igeidõk váltakozása (PR/ PC) visszarántja a szomorú valóságba. Mindkét univerzum modalizált, megfigyelhetõ, hogy egymással szembenálló affektív melléknevek jellemzik. A múlt univerzumának attribútumai: agréable, doux, belle, beau; a jelen röviden a triste melléknévbe van sûrítve. A múlt univerzumát szubjektív fõnevek is képviselik: volupté, plaisir, charme, amelyek mind a múlt pozitív színben való ábrázolását segítik elõ. A múlt tehát ebben a részletben „erõsebb” idõ, ezt támasztja alá a múlt univerzumának erõteljesebb modalizáltsága is. 71. szöveg „Ici commence le court bonheur de ma vie, ici viennent les paisibles mais rapides moments qui m’ont donné le droit de dire que j’ai vécu. Moments précieux et si regrettés! Ah ! recommencez pour moi votre aimable cours, coulez plus lentement dans mon souvenir, s’il est

87

possible, que vous ne fîtes réellement dans votre fugitive succession. Comment ferai-je pour prolonger à mon gré ce récit si touchant et si simple, […] comment dire ce qui était ni dit, ni fait, ni pensé même, mais goûté, mais senti sans que je puisse énoncer d’autre objet de mon bonheur que ce sentiment même ? Je me levais avec le soleil et j’étais heureux, je voyais maman et j’étais heureux, je la quittais et j’étais heureux, je parcourais les bois, les coteaux, j’errais dans les vallons, je lisais, j’étais oisif; je travaillais au jardin, je cueillais des fruits, j’aidais au ménage et le bonheur me suivait partout : il n’était dans aucune chose assignable, il était tout en moi-même, il ne pouvait me quitter un seul instant.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 265–266.]

A 71. szövegben, amely a VI. könyv bevezetõje, a cselekvések egy képbe sûrûsödnek, a boldogság képébe. Azt, hogy a cselekvések egy állapot leírását szolgálják, a j’étais heureux ismétlõdése is megerõsíti. Ez egyben a fõtéma, és a többi cselekvéssor altémaként a cselekvés pillanatait rögzíti. Ez a példa azt az esetet illusztrálja, amikor az elbeszélés és a leírás határvonalán állunk, hiszen cselekvéssorok egymásutánjából áll, amelyek azonban a boldogság állapotának leírását szolgálják. Az univerzum-indikátorok moments précieux et regrettés és souvenir biztosítják a két univerzum elhatárolását. A múlt ezúttal is „erõsebb”; a modalizálás elõfordulása intenzívebb ebben az univerzumban: szubjektív fõnevek (bonheur) és melléknevek sokasága (paisible, précieux, regrettés, aimable, heureux) kíséri a részletet, ami egyben a narrátor állandó jelenlétét is implikálja, és az eseményekkel kapcsolatos érzéseit helyezi fókuszba. A részletre jellemzõ az IMP szisztematikus használata, amely sajátos idõviszonyt teremt: a narrátor, miközben emlékezik, újra átéli az emléket; így a jelen és a múlt egyetlen idõtlen univerzumban olvad össze: „Les temps qui précèdent et qui suivent me reviennent par intervalles; je me les rappelle inégalement et confusément: mais je me rappelle celuilà tout entier comme s’il durait encore”.61  Az idõtlenség érzését, az álomszerû hangulat létrejöttét erõsíti az ismétlések ritmusa [RAYMOND, M., 1962] és a mondatok tetszõleges sorrendje (összevisszasága). Ezt a részletet valójában két tónus, az elégikus és az affektív keveredése jellemzi; ez utóbbit G. POULET [1949] így határozza meg: „Ainsi, par le souvenir affectif, Rousseau prend une conscience plus profonde d’un moi qui n’appartient à proprement parler ni au passé, ni au présent, ni même à la durée.”62  1.1.6.3. Az affektív tónus Az affektív tónus, az elégikussal együtt, leginkább Rousseau önéletírását jellemzi. Az affektivitás jelensége szorosan kapcsolódik Rousseau-nál az ún. érzelmi emlékezet (mémoire affective) fogalmához [POULET, G., 1949]. Rousseau az érzelmekre való emlékezést nemcsak elsõdlegesnek tartja, hanem mindenekelõtt igaznak („Je ne puis me tromper sur ce que j’ai senti”63 ). Egy adott érzelemre való emlékezés egy újabb érzelmet hív elõ, amelyet Rousseau a jelen intenzitásával él át. Az affektív emlékezet éppen az érzelem– emlékezés–érzelem hármasán alapul, s ennek a következménye, hogy szinte lehetetlen elválasztani a múlt és jelen érzelmeit, és elkülöníteni a narrátort a fõhõstõl.64  Sõt, gyakori jelenség, hogy a felidézett érzelem tulajdonképpen az elsõ érzelem: Rousseau-ra nagyobb hatással vannak ugyanis az emlékei, mint a tárgyak, amikor észleli azokat („les objets font moins d’impression sur moi que leurs souvenirs”65), és elõfordul, hogy az érzelmi reakció nem a tárgy észlelését, hanem az emlék felbukkanását követi. Ez a folyamat pedig a múlt és jelen síkjainak összekeveredéséhez vezet, ahogy G. POULET [1949] fogalmaz: „Ainsi donc, tantôt Rousseau revit le passé, et tantôt il le vit 88

pour la première fois, il le découvre comme un paysage vierge que son émotion présente anime; et tantôt, sans doute, l’une et l’autre sortes d’émotion, le souvenir affectif et l’affection purement présente, se superposent et se combinent.”66  A keveredés többnyire az idõtlenség érzését kelti, azaz az emlékek sem a múlt, sem a jelen részei, atemporálisak, vagy legalábbis a hagyományos idõi keretek között nehezen kezelhetõek. 72. szöveg „J’étudiais un jour seul ma leçon dans la chambre contiguë à la cuisine. La servante avait mis sécher à la plaque les peignes de Mlle Lambercier. Quand elle revint les prendre, il s’en trouva un dont tout un côté de dents était brisé. A qui s’en prendre de ce dégât ? personne autre que moi n’était entré dans la chambre. On m’interroge: je nie d’avoir touché le peigne. M. et Mlle Lambercier se réunissent, m’exhortent, me pressent, me menacent; je persiste avec opiniâtreté; mais la conviction était trop forte, elle l’emporta sur toutes mes protestations, quoique ce fût la première fois qu’on m’eût trouvé tant d’audace à mentir. ” [ROUSSEAU, J.-J, 1968, I., p. 55–56.]

A 72. szövegben az emlék érzelmileg telített, élénk. Az érzelmi intenzitásért a múlt idõk (IMP, PQP, PS) és a PR HIST közötti átmenet a felelõs. Az átmenetet egy kérdõ mondat vezeti be (A qui s’en prendre de ce dégât ?), majd a dráma felidézése PR HIST– ban történik. A PR HIST szerepe a múltbeli események emocionális szempontú ábrázolása, újraaktualizálása; a múltidejû szövegkörnyezetbe való beékelõdés révén az affektív értéke erõteljesen kidomborodik. A mondatok típusai is jellemzõek: gyakori a mellérendelés, az alanyhiányos mondat, ami gyors tempót ad az elbeszélésnek (tempo narratif accéléré) [WEINRICH, H., 1989]. Különleges emocionális hatást eredményez az is, hogy a PR HIST-ban lévõ igék nagy számban tartalmaznak zöngés és zöngétlen réshangokat ([z] / [s]), amelyek az erõs felindulást tolmácsolhatják. Tehát a múlt reaktualizálására többfajta nyelvi eszköz áll rendelkezésre: igeidõk, mondatszerkezetek és egyéb fonostilisztikai eljárások. 73. szöveg „Un souvenir qui me fait frémir encore et rire tout à la fois, est celui d’une chasse aux pommes qui me coûta cher. Ces pommes étaient au fond d’une dépense qui, par une jalousie élevée recevait du jour de la cuisine. Un jour que j’étais seul dans la maison, je montai sur la maie pour regarder dans le jardin des Hespérides ce précieux fruit dont je ne pouvais approcher. J’allai chercher la broche pour voir si elle pourrait y atteindre: elle était trop courte. Je l’allongeai par une autre petite broche qui servait pour le menu gibier; car mon maître aimait la chasse. Je piquai plusiers fois sans succès, enfin je sentis avec transport que j’amenais une pomme. Je tirai très doucement: déjà la pomme touchait à la jalousie: j’étais près à la saisir. Qui dira ma douleur ? La pomme était trop grosse, elle ne put passer par le trou. Que d’inventions ne misje point en usage pour la tirer ! Il fallut trouver des supports pour tenir la broche en état, un couteau assez long pour fendre la pomme, une latte pour la soutenir. A force d’adresse et de temps je parvins à la partager, espérant tirer ensuite les pièces l’une après l’autre; mais à peine furent-elles séparées, qu’elles tombèrent toutes deux dans la dépense. Lecteur pitoyable, partagez mon affliction. Je ne perdis point courage; mais j’avais perdu beaucoup de temps. Je craignais d’être surpris; je renvoie au lendemain une tentative plus heureuse, et je me remets à l’ouvrage tout aussi tranquillement que si je n’avais rien fait, sans songer aux deux témoins indiscrets qui déposaient contre moi dans la dépense.

89

Le lendemain, retrouvant l’occasion belle, je tente un nouvel essai. Je monte sur mes trétaux, j’allonge la broche, je l’ajuste; j’étais prêt à piquer… Malheureusement le dragon ne dormait pas; tout à coup la porte de la dépense s’ouvre: mon maître en sort, croise les bras, me regarde et me dit: Courage! … La plume me tombe des mains.” [ROUSSEAU, J-.J., 1968, I., p. 70–71.]

A 73. szövegben leírt jelenetben a je két síkon is megnyilvánul, egyrészt mint a jelenet elbeszélõje, másrészt mint a jelenet szereplõje. A narrátor jelenlétének bizonyítéka többek között a keret alkalmazása [LOEHR, J., 1999]: a történetet két jelen idejû propozíció foglalja keretbe, amelyek utalnak az emlékezés, valamint az írás folyamatára. Az almalopás történetét egy ELE (un souvenir qui me fait frémir…) vezeti be, egyúttal jelezve, hogy a mesélõ élénken átéli az egykor történteket. A történet befejezése elliptikus szerkezettel történik, az explicit befejezés híján csak feltételezhetõ, hogy a szereplõ próbálkozása kudarcba fulladt. Olyannyira, hogy az azt elmesélõ narrátor még leírni is szégyelli: a narrátor és a szereplõ párhuzamba állítása azonban sugallja a csúfos véget. A történet elliptikus vége is összemossa a két alakot: a legfõbb eszközük pottyan ki a kezükbõl, az íróéból a plume, a fõhõsébõl a broche. A bevezetést az alma megszerzésére irányuló próbálkozások elmesélése követi. Jellemzõ vonása a szövegrészletnek a PR HIST beépítése a PS/IMP oppozícióján alapuló elbeszélésbe: a lebukáshoz közeledõ események ebben az igeidõben szerepelnek. A PR HIST használata élénkké, szemléletessé teszi az emléket; az író a beleélõ szemével eleveníti fel a történteket. A narratív tempó is változáson megy át [LOEHR, J., 1999]: a kezdeti lassú tempót egy gyorsulás követi, ennek jellemzõi a rövid mellékmondatok (alany + állítmány + rövid bõvítmény: tárgy vagy határozó) egymásutánisága, a befejezetlen, hiányos mondatok. Mindezen jegyek az affektív tónus jellemzõi, azonban egy másik tónus is megfigyelhetõ, amely nem a drámai, hanem a bohózati jelleget hangsúlyozza. A következõ fejezetben ezt az aspektust elemezzük részletesebben. 1.1.6.4. A bohózati tónus Jóllehet az almavadászat jelenetében (73. szöveg), az érzelmi és drámai feszültségnek köszönhetõen, a jelen és múlt átfedik egymást, ugyanakkor több ponton az önéletíró az emlékezet távlatából látja és láttatja a jelenetet, némiképpen mulatságos szemszögbõl. J. LOEHR [1999] több, kifejezetten a bohózatra jellemzõ eljárást figyelt meg: a történet olyan szereplõt visz színre, akit szerencsétlenségek sorozata ér, valamennyi próbálkozása a megvalósulás elõtti pillanatban fullad kudarcba, ami az olvasót és az írót megmosolyogtatja, ám a szereplõt még inkább elkeseríti. A komikus hatást az is erõsíti, hogy ugyanaz a szerencsétlenség kétszer is megtörténik, másodszorra a múlt idõk jelen idõbe fordulnak, ami a drámai hatást erõsíti, azonban a történet vége szintén komikumba csap át; ezt a narráció jelen idejének gyors tempója készíti elõ. A jelenet stílusa ezért leginkább a heroikus és a komikus keverékeként jellemezhetõ. Mindkét tónus, az érzelmi azonosulással járó affektív és az eltávolodást feltételezõ bohózati tónus az önéletíró-narrátor jelenlétét hangsúlyozza, aki, akár együtt bánkódik egykori önmagával, akár kineveti egykori önmagát, minden esetben a figyelem középpontjában áll.

90

74. szöveg „Ses leçons prirent fin brusquement sur une scène affreuse. Voici ce qui la motiva: Schifmacker était corpulent, je l’ai dit. Ma mère, craignant pour les petites chaises du salon, et que leur complexion délicate s’accomodât mal d’un tel poids, avait été chercher dans l’antichambre un robuste siège, hideux, recouvert de molesquine et qui jurait étrangement avec le mobilier du salon. Elle mit ledit siège à côté du piano, et écarta les autres « pour qu’il comprît bien où il devait s’asseoir » disait-elle. La première leçon, tout alla bien, la chaise tenait bon et résistait à l’oppression et à l’agitation de ce gros corps. Mais la fois suivante il se passa quelque chose d’épouvantable: la molesquine, amollie sans doute à la leçon précédente, commença de lui coller aux chausses. On ne s’en aperçut, hélas ! qu’à la fin de la séance, au moment qu’il voulut se lever. Vains efforts ! Il tenait à la chaise et la chaise tenait à lui. Son mince pantalon (nous étions en été) si l’étoffe en était un peu mûre, le fond allait y rester, c’était sûr; il y eut quelques secondes d’angoisse…Et puis, non ! sur un nouvel effort, ce fut la molesquine qui céda, doucement, doucement, abandonnant du sien, comme par conciliation. Je maintenais la chaise, encore trop consterné pour oser rire ; lui, tirant de l’avant, disait: – Mon Dieu ! Mon Dieu! qu’est-ce c’est encore que cette invention d’enfer ? – et tâchait, par-dessus son épaule, de surveiller le décollement, ce qui rendait sa face plus rouge encore. Tout se passa sans déchirure, heureusement, et sans dommage, que pour la molesquine dont il emportait avec lui tout l’apprêt, laissant sur le siège, imprimée, l’effigie de son volumineux derrière.” [GIDE, A., 1999, p. 160.]

A 74. szövegben bemutatott anekdotikus történetet, amelybõl egyébként a vizsgált corpusban kevés található, értékelõ típusú szubjektív melléknevek vezetik be (scène affreuse, quelque chose d’épouventable), utalva a jelenet kettõs értékére: az olvasó/narrátor/fõhõs szempontjából mulatságos, de a történet elszenvedõje számára kínos eseményre. A történet középontjában a zongoratanár (és elsõsorban annak súlyos termete) és egy bizonyos szék között lejátszódó „dráma” áll. Mindkét szereplõt gondosan leírja a narrátor, az elõbbit a termetre vonatkozó lexikai elemekkel (corpulent, d’un tel poids, ce gros corps, son volumineux derrière). Az elsõ három jelzõ a történet magvát készíti elõ (Komplikáció), a stílusértékük semlegesnek mondható. Ezzel szemben az utolsó jelzõ már tükrözi a történet komikumát: e megfogalmazás révén árulja el valóban a narrátor saját nézõpontját, ami a szánalomból végül a nevetségesbe csap át. A zongoratanár attribútuma, amely a dráma fõszereplõjévé lép elõ, a vékony pantalló, míg a szék legfontosabb attribútuma az anyag, amelybõl készült (la molesquine); mindkettõ (szék és a moleszkin) mintegy megszemélyesítve aktív szereplõi a drámának, [+emberi] cselekvésformákat hajtanak végre: Il tenait à la chaise et la chaise tenait à lui, ce fut la molesquine qui céda […] abandonnant du sien. A küzdelem a pantalló gyõzelmével ér véget (Megoldás), amelyhez végérvényesen odaragadt a moleszkin egy darabja. A Befejezésben pedig a küzdelem nyomai láthatók: a szék megtépázott valóságában és a zongoratanár hátsó felének ikonikus lenyomatában. A bohózat lényege, ebben a szövegrészletben, tehát a megszemélyesítésben rejlik; ezt csak tovább árnyalják a modalitás eszközei (szubjektív határozók, melléknevek, felkiáltó mondatok). Ez a részlet is a narrátor sajátos nézõpontját tükrözi, ahogy az elõbbi példában is láttuk: a komikus ábrázolás feltétele a distanciateremtés, amit a narrátor személyes beleélése színez, ezáltal a narrátor egyszerre van távol és jelen a történet elmesélésekor.

91

1.1.7. Polifonikus jelenségek Az önéletírást többnyire a je névmás jelenléte határozza meg, azonban más hangok is felbukkanhatnak, gyakran az önéletíróéval keveredve. Így a korai gyermekévek felidézésekor gyakran összefolyik a fõhõs-gyerek és a szülõk hangja, a késõbbiekben, pedig a fõhõs és a narrátor hangja válik nehezen elkülöníthetõvé. Az elõbbi esetet példázza P. LEJEUNE [1976] elemzése az „eltört fésû” epizódról, amelyben kimutatja, hogy a szabad függõ beszéd (DIL) révén a gyerek Rousseau-t körülvevõ és elítélõ felnõttek hangja keveredve szólal meg a gyermekével. Az önéletírástól nem idegen tehát a polifónia jelensége, ezt más munkák is megerõsítik [TOUZIN, M.-M., 1993]. Mások szavainak hosszas idézése azonban nem jellemzõ az önéletírásra, a pontos, szó szerinti idézetek meglehetõsen ritkák és akkor is rövidek és tipikusak. Az önéletíráshoz közelebb állnak a rejtettebb megoldások, amikor is az „idegen” szó, nézõpont szinte észrevétlenül keveredik a je szavaival, nézõpontjával. 75. szöveg „Lorsqu’on me demandait: « Qu’est-ce que tu feras quand tu seras grand ? » je répondais aimablement, modestement que j’écrirais, mais j’avais abandonné mes rêves de gloire et les exercices spirituels.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 182.]

A 75. szöveg mások szavainak direkt módon történõ idézését (DI) illusztrálja. Az idézett kérdés (Qu’est-ce que tu feras quand tu seras grand ?) annyiban tekinthetõ tipikusnak, hogy nem egy konkrét eseményhez kötött, hanem egy forgatókönyvet elevenít fel: erre utal a bevezetõ ige, amely on + IMP kombinációjából tevõdik össze; az on egyrészt egy általános, meghatározatlan alanyt jelöl, az IMP pedig az esemény ismétlõdésre utal, a kérdés pragmatikai szempontból pedig a klisék jellemzõit tükrözi. 1.1.7.1. A fõhõs és mások szavainak keveredése 76. szöveg „J’étudiais un jour seul ma leçon dans la chambre contiguë à la cuisine. La servante avait mis sécher à la plaque les peignes de Mlle Lambercier. Quand elle revint les prendre, il s’en trouva un dont tout un côté de dents était brisé. A qui s’en prendre de ce dégât ? personne autre que moi n’était entré dans la chambre. On m’interroge: je nie d’avoir touché le peigne. M. et Mlle Lambercier se réunissent, m’exhortent, me pressent, me menacent ; je persiste avec opiniâtreté; mais la conviction était trop forte, elle l’emporta sur toutes mes protestations, quoique ce fût la première fois qu’on m’eût trouvé tant d’audace à mentir. La chose fût pris au sérieux; elle méritait de l’être. La méchanceté, le mensonge, l’obstination, parurent également dignes de punition; mais pour le coup ce ne fut pas par Mlle Lambercier qu’elle me fût infligée. On écrivit à mon oncle Bernard; il vint. Mon pauvre cousin était chargé d’un autre délit, non moins grave; nous fûmes enveloppés dans la même exécution. Elle fût terrible. Quand, cherchant le remède dans le mal même, on eût voulu pour jamais amortir mes sens dépravés, on n’aurait pu mieux s’y prendre. Aussi me laissèrent-ils en repos pour longtemps.” [ROUSSEAU, J.-J.,1968, I., p. 55–56.]

A 76. szöveg a narratív tónus kapcsán már részben elemzett, ám itt kibõvítetten szereplõ epizódot, a híres „fésûs” epizódot ismerteti. A szöveg egy gyors, személytelen stílusú összefoglalással kezdõdik, amely kommentár nélkül, a logikai kapcsolatok explicit kifej92

tését mellõzve, a gyerek szemszögébõl mutatja be az elõzményeket. Az A qui s’en prendre de ce dégât ? kérdõmondat a beszélõ je-tõl való eltávolodást jelzi; a fõnévi igeneves szerkezet ugyanis annyira tág és homályos, hogy alkalmassá válik a névmási referencia összezavarására. Nem véletlen, hogy P. LEJEUNE [1976] a DIL megnyilvánulási formájának tekinti ezt és a következõ mondatot (“ personne autre que moi n’était entré dans la chambre”). A DIL-ben lévõ mondatok egyben nézõpont változást is tükröznek: a felnõttek gondolatait követhetjük nyomon, pontosabban, mint ahogyan az a DIL sajátja, alig érzékelhetõen összemosódva a gyermekével. A hangsúlyos személyes névmás (moi) is az imént említett összemosódást tükrözi: a moi valójában a lui névmásnak felel meg, egyrészt a gyerek szempontjából az elbeszélés hõsét jelöli, másrészt a felnõttek szemszögébõl a szerep megfordul, a je átváltozik harmadik személlyé. Tehát a narrátor emlékeiben szereplõ és a felnõtt környezet ítéletében tükrözõdõ egykori gyermek képe összemosódik. Ennek a homályosságnak további bizonyítékai az on névmás gyakori használata a fennmaradó részben, valamint a passzív szerkezetek, amelyek a Másikat mintegy eltüntetik, egy homályos, kollektív, egyhangú csoportnak tüntetve fel [LEJEUNE, P., 1976]. A DIL következménye, hogy az idõi lokalizáció is meghatározhatatlanná válik: amennyiben egy megnyilatkozás nem tulajdonítható egy konkrét beszélõnek, nem dönthetõ el, hogy mely univerzum részét alkotja. Tehát a nézõpontok keveredése együtt jár az idõfaktorok elmosódásával. A nézõpontok hasonló keveredése figyelhetõ meg Rousseau Vallomásainak I. könyvében (77. szöveg). 77. szöveg „Je fus le triste fruit de ce retour. Dix mois après, je naquis infirme et malade; je coûtai la vie à ma mère, et ma naissance fut le premier de mes malheurs. Je n’ai pas su comment mon père supporta cette perte, mais je sais qu’il ne s’en consola jamais. Il croyait la revoir en moi, sans pouvoir oublier que je la lui avais ôtée.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I, p. 45.]

Az elõbbi szavak olyan valóság részét képezik, amelyek nem az önéletíró saját élményén, hanem más által közvetített emlékanyagon alapulnak. Maga a ma mère szó és az anya fogalma az apa által közvetítve jutott el Rousseau-hoz, az anyára vonatkozó bármilyen ismeret így az apa nézõponját képviseli, éppúgy, mint az anya halálának okai és körülményeinek felelevenítése [KRESS-ROSEN, N., 1973]. A szövegrészlet a továbbiakban is az apa nézõpontját képviseli, aki mintegy összemossa a kisfiút az anya emlékével. A fõhõs fúziója az anya emlékével a személyes névmások alternálásában is megnyilvánul: Il croyait la revoir en moi, sans pouvoir oublier que je la lui avais ôtée. A je ezáltal teljesen háttérbe szorul és a fokalizáció az apára esik, azonban a narrátor jelenléte végig megfigyelhetõ: az õ tudatán keresztül szûrõdnek át ugyanis a közvetített emlékek. A narrátor tudatát a fõmondatban álló je n’ai pas su, je sais igék jelképezik, és a közvetített emlékek – szintaktikailag is – ennek vannak alárendelve. Így még nehezebb szétválasztani a múlt tudását (gyereké, apáé) és a jelen tudását (narrátoré), s ezáltal az idõi lokalizáció itt is homályos marad.

93

1.1.7.2. A narrátor és a fõhõs szavainak összemosódása 78. szöveg „A Chambéri je devins pensif. Elle [Mme Warens] regardait ma fortune comme assurée si je ne la détruisais pas par ma faute. Qu’allait-elle dire en me voyant arriver ? Il ne me vint pas même à l’esprit qu’elle pût me fermer sa porte.” [Rousseau: Confessions, idézi LIPS, P., 1926, p. 126.]

Még ha a fõhõs beszéde egyértelmûnek is tûnik, néhány esetben nehezen dönthetõ el, hogy kinek tulajdonítható egy adott megnyilatkozás (78. szöveg). Nem tudni ugyanis, hogy a szerzõ narrátorként nyilvánul-e meg (Qu’allait-elle dire en me voyant arriver ?) vagy fõhõsként. Nevezzük ezt a jelenséget a m b i v a l e n s f o k a l i z á c i ó n a k. Az ambivalenciát az okozza, hogy a narrátor és a fõhõs szerepe – a DIL-nek köszönhetõen – összemosódik, ezáltal a jelen és múlt közti határvonal eltûnik és két idõsík egyszerre fejezõdik ki. A polifónia tehát gyakran egyfajta omnitemporalitást eredményez, amelyben az idõ felöleli mind a múlt, mind a jelen nézõpontját. 79. szöveg „Sur les terrasses du Luxembourg, des enfants jouaient, je m’approchais d’eux, ils me frôlaient sans me voir, je les regardais avec des yeux de pauvre : comme ils étaient forts et rapides ! Comme ils étaient beaux ! Devant ces héros de chair et d’os, je perdais mon intelligence prodigieuse, mon savoir universel, ma musculature athlétique, mon adresse spadassine; je m’accotais à un arbre, j’attendais.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 114.]

Hasonló ambivalens fokalizációt tükröz a 79. szöveg. A felkiáltó mondatok (comme ils étaient forts et rapides ! Comme ils étaient beaux !) a DIL tipikus jegyeinek tekinthetõk, azonban közvetlenül utána a narrátor értelmezése áll, így nem tudni, hogy a megelõzõ DIL-ben lévõ mondatok vajon a narrátornak vagy a fõhõsnek tulajdoníthatók-e. 80. szöveg „Il en est de même de ce bal, rue de Crosne, que ma mémoire s’est longtemps obstinée à placer du temps de ma grand-mère – qui mourut en 73, alors que je n’avais pas quatre ans. Il s’agit évidemment d’une soirée que mon oncle et ma tante Henri donnèrent trois ans plus tard, à la majorité de leur fille: Je suis déjà couché, mais une singulière rumeur, un frémissement du haut en bas de la maison, joints à des vagues harmonieuses, écartent de moi le sommeil. Sans doute ai-je remarqué, dans la journée, des préparatifs. Sans doute l’on m’a dit qu’il y aurait un bal ce soir-là. Mais un bal, sais-je ce que c’est? Je n’y avais pas attaché d’importance et m’étais couché comme les autres soirs. Mais cette rumeur à présent… J’écoute ; je tâche de surprendre quelque bruit plus distinct, de comprendre ce qui se passe. Je tends l’oreille. A la fin, n’y tenant plus, je me lève, je sors de la chambre à tâtons dans le couloir sombre et, pieds nus, gagne l’escalier plein de lumière. Ma chambre est au troisième étage. Les vagues de sons montent du premier ; il faut aller voir ; et, à mesure que de marche en marche je me rapproche, je distingue des bruits de voix, des frémissements d’étoffes, des chuchotements et des rires. Rien n’a l’air coutumier ; il me semble que je vais être initié tout à coup à une autre vie, mystérieuse, différemment réelle, plus brillante et plus pathétique, et qui commence seulement lorsque les petits enfants sont couchés. Les couloirs du second tout emplis de nuit sont déserts ; la fête est au-dessous. Avancerai-je encore ? On va me voir. On va me punir de ne pas dormir, d’avoir vu. Je passe ma

94

tête à travers les fers de la rampe. Précisément les invités arrivent, un militaire en uniforme, une dame toute en rubans, toute en soie ; elle tient un éventail à la main; le domestique, mon ami Victor, que je ne reconnais pas d’abord à cause de ses culottes et de ses bas blancs, se tient devant la porte ouverte du premier salon et introduit.” [GIDE, A., 1999, p. 25–27.]

A 80. szövegben az elõzetesen megadott múlt idejû támpontoknak (PS) köszönhetõen PR HIST a narráció ideje, ami lehetõvé teszi a narrátor számára, hogy a múltat újra átélve belehelyezkedjen a fõhõs nézõpontjába, és a múltat mint jelenben játszódó eseményt mutassa be. A PR HIST reaktualizáló funkcióját megerõsíti a deiktikus határozó (à présent), amely szintén a polifóniát segíti elõ azáltal, hogy egy múlt idejû eseménysort összeköt a jelennel. A szövegrészletben több olyan mondat is megfigyelhetõ, amely egy sajátos nézõpontot tükröz: ezekben, a narrátor nem kívülrõl szemléli az akkori kisfiú tetteit, észleléseit, gondolatait, hanem azokat egy belsõ perspektívából adja vissza: Les vagues de sons montent du premier ; il faut aller voir ; et, à mesure que de marche en marche je me rapproche, je distingue des bruits de voix, des frémissements d’étoffes, des chuchotemets et des rires vagy Les couloirs du second tout emplis de nuit sont déserts ; la fête est au-dessous. Avancerai-je encore ? On va me voir. On va me punir de ne pas dormir, d’avoir vu. Je passe ma tête à travers les fers de la rampe. A jövõ idõ (FUT HIST és perifrázisok) a kisfiú gondolatait, vívódását fejezi ki, bevezetõ igék nélkül, mint bármilyen múlt idejû szövegkörnyezetben a COND. Ebben a példában a FUT HIST a PR HIST igeidõhöz viszonyítva fejezi ki a jövõre vonatkozó gondolatokat, és egyéb tekintetben a DIL tipikus esetének tekinthetõ. A narrátor teljesen belehelyezkedik a kis fõhõs nézõpontjába, ezáltal, a fókuszba az omnitemporális jelen illúziója kerül. 81. szöveg „J’avais pour elle [Mme Bertrand] de l’affection, du respect, et même, je l’ai dit, j’étais particulièrement soucieux de son estime; le peu d’humeur que peut-être je ressentais venait plutôt de ce qu’elle eût eu recours à cet empêchement matériel, alors qu’il eût suffit de faire appel à mon obéissance; c’est aussi ce que je me proposais de lui faire sentir; car, à bien considérer les choses, elle ne m’avait pas précisément défendu d’entrer dans la volière; simplement elle y mettait obstacle comme si… Eh bien ! nous allions lui montrer ce que valait son cadenas. Naturellement, pour entrer dans la cage, je ne me cacherais point d’elle; si elle ne me voyait pas, ce ne serait plus amusant du tout ; j’attendrais pour ouvrir la porte qu’elle fût au salon, dont les fenêtres faisaient face à la volière (déjà je riais de sa surprise) et ensuite je lui tendrais la double clef en l’assurant de mon bon vouloir. C’est tout cela que je ruminais en revenant du bazar, et qu’on ne cherche point de logique dans l’exposé de mes raisons, je les présente en vrac, comme elles m’étaient venues et sans les ordonner davantage.” [GIDE, A., 1999, p. 143.]

A 81. szövegben a DIL elõtt a három pont és az Eh bien ! nyitja meg az utat; ebben az esetben is felismerhetõk a DIL sajátos jegyei: az igeidõk transzpozíciója, a bevezetõ ige hiánya, és végül a DIL-t lezárandó, a sajátos szerepet betöltõ ruminer ige, amely mintegy definiálja a lezajlott folyamatot, azaz megerõsíti azt az értelmezést, miszerint az elõbbi sorok a fõhõs egykori gondolatait tolmácsolják. Azonban ebben az esetben is megelevenedni tetszenek az egykori gondolatok, azt az illúziót keltve, mintha a múlt újraaktualizálódna a jelenben, és ezáltal a fókusz nemcsak a fõhõsre, hanem egyúttal a narrátorra is irányul. 95

A DIL ezekben az esetekben (78–81. szöveg) tehát ambivalens (a fokalizáció célpontja meghatározhatatlan) vagy vegyes (a fokalizáció egyaránt irányul a fõhõsre és a narrátorra) fokalizációt idéz elõ,67  és egyúttal z a v a ro s s á t e s z i a z i d õ i l o k a l i z á c i ó t . 1.1.7.3. Mások szavainak megjelenítése Mások szavait az önéletíró igen gyakran közvetett beszéd formájában tolmácsolja, ami nem véletlen, hiszen ritka, hogy mások szavait, gondolatait pontosan, szó szerint lehessen felidézni. Mások szavainak, gondolatainak felidézésére ritkán fordul elõ DIL az önéletírásban, aminek oka a hitelesség feltételében rejlik: az önéletíró nincs abban a helyzetben, hogy a sajátján kívül mások gondolatait ismerhesse, a DIL alkalmazása nyomban hiteltelenné tenné az egész vállakozást. Ezzel szemben a DI használata a hitelesség megõrzése mellett azzal az elõnnyel is jár, hogy segítségével a narrátor mindvégig elõtérben maradhat: az idézett szöveg ugyanis nem rendelkezik autonómiával, így teljes mértékben a beszélõ (narrátor) irányítása alatt áll [LIPS, M., 1926; MAINGUENEAU, D., 1993]. 82. szöveg „Mme de Boufflers paraissait moins tranquille. […] Ses conversations, plus alarmantes que rassurantes, tendaient toutes à m’engager à la retraite, et elle me conseillait toujours l’Angleterre où elle m’offrait beaucoup d’amis, entre autres le célèbre Hume, qui était le sien depuis longtemps. Voyant que je persistais à rester tranquille, elle prit un tour plus capable de m’ébranler. Elle me fit entendre que si j’étais arrêté et interrogé, je me mettais dans la nécessité de nommer Mme de Luxembourg, et que son amitié pour moi méritait bien que je ne m’exposasse pas à la compromettre. Je répondis qu’en pareil cas elle pouvait rester tranquille, et que je ne la compromettrais point. Elle répliqua que cette résolution était plus facile à prendre qu’à exécuter, et en cela elle avait raison, surtout pour moi, bien déterminé à ne jamais me parjurer ni mentir devant les juges, quelque risque qu’il pût y avoir à dire la vérité.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, II, p. 347.]

A 82. szövegben mások szavait az önéletíró egyrészt DI segítségével tolmácsolja (ugyanezzel az eljárással idézi fel saját szavait is), ami megfelel a hitelesség kritériumának, hiszen az egykor elhangzott beszélgetések pontos, szó szerinti felidézése szintén valószerûtlennek hatna, viszont a tartalmi összegzés könnyedén beilleszkedik a narráció folyamatába, és a valószerûség határain belül marad. A másik eljárás nem csupán az elhangzottak tartalmát összegzi, hanem a tartalmat még inkább sûrítve, akár egy szóba, kifejezésbe tömöríti. A DI-t gyakran helyettesítik ún. t ö mörítõ szerkezetek, amelyek narrativizált formában összegzik azokat a szavakat, amelyek elhangozhattak. Az elhangzás módozata vagy nem ismert, vagy nem fontos, mindenesetre ezúttal is a narrátor kezében futnak össze a szálak, és a DI-hez hasonlóan, még inkább kontroll alá vonja a mondottakat. Ezt a fajta tömörítést M. PERRET [1994] és G. GENETTE [1972] „discours narrativisé” vagy „discours raconté” terminus révén ekképp definiálja: „Le discours narrativisé est le degré zéro du discours rapporté. Il y a bien eu un L2 qui a prononcé quelques paroles ou un long discours, mais ces mots ne transparaissent, dans le récit, que par un verbe comportant dans son sémantisme une notion de parole, ou parfois par un ou deux substantifs du même genre.”68  Ilyen lexikális elemek: demander en mariage, la déclaraion de guerre stb. A mi esetünkben egy szûkebb értelmezési keretrõl van szó, hiszen olyan párbeszédek redukálása figyelhetõ meg, amelyekrõl csak gyaníthatjuk, hogy ténylegesen elhangzottak, és amelyeket egy ige vagy 96

egy fõnév tömörít. Ezért Genette és Perret nyomán ezt a jelenséget narrativizált dialógusnak nevezzük. A 82. szöveg is tartalmaz ilyen tömörítéseket: a conversation fõnév és a conseiller ige magában foglalja a másik megnyilatkozását, azonban nem explicit módon jelenik meg a másik szava, hanem összegzõen, a szó jelentésébe tömörítve. Erre a jelenségre látunk példákat a 83. szövegben is (prononcer une courte prière, remercier Dieu, réciter « Notre Père »). 83. szöveg „Il prononça une courte prière d’action de grâces, très digne, très simple et sans requêtes, où je me souviens qu’il remercia Dieu de m’avoir indiqué sa porte, et cela d’un tel ton que tout mon cœur s’associait à ses paroles. Pour achever, il récita « Notre Père »; puis il y eut un instant de silence, après quoi seulement chacun des enfants releva.” [GIDE, A., 1999, p. 44.]

A 84. szöveg is több tömörítõ szerkezetet tartalmaz: le médecin fut appelé, je lui contai mon cas, il m’enfila de longs raisonnements. A tömörítõ szerkezetek, a DI-hez hasonlóan képesek egy egész párbeszédet leképezni, azonban, jóllehet a DI és a tömörítõ szerkezetek a narratív és dialogikus szekvencia határesetét képezik, mégis – a narratív elemek dominanciája miatt – inkább az elõbbi típusba sorolhatók. 84. szöveg „Ce bruit interne était si grand, qu’il m’ôta la finesse d’ouïe que j’avais auparavant, et me rendit non tout à fait sourd mais dur d’oreille, comme je le suis depuis ce temps-là. On peut juger de ma surprise et de mon effroi. Je me crus mort; je me mis au lit: le médecin fut appelé; je lui contai mon cas en frémissant et le jugeant sans remède. Je crois qu’il en pensa de même; mais il fit son métier. Il m’enfila de longs raisonnements où je ne compris rien de tout; puis en conséquence de sa sublime théorie, il commença in anima vili la cure expérimentale qu’il lui plut de tenter.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 267.]

Mind a tömörítõ szerkezet, mind a DI alkalmazása rendelkezik bizonyos temporális vetülettel: a narrátorra és egyben a narrátor jelen univerzumára irányítják a figyelmet, hiszen a tömörítõ-összegzõ tevékenység a narrátor jelen univerzumában lehetséges csak, míg a fõhõs világára inkább a DD jellemzõ. Amint erre már utaltunk, a DIL-t mások szavának tolmácsolására ritkábban, és kizárólag egykor valószínûleg elhangzott szavak szabad felidézésére használják az önéletírók. A gondolatok verbalizálására ellenben nem alkalmazzák, ezáltal is megõrizve a hitelességet. 85. szöveg „Le souper fini, je fis mine de repartir; mais mes hôtes ne l’entendaient pas ainsi. Déjà la mère s’était levée; l’aîné des fils coucherait avec un de ses frères; j’occuperais sa chambre et son lit, auquel elle mit des draps propres, rudes et qui sentaient délicieusement la lavande. La famille n’avait pas l’habitude de veiller tard, ayant celle de se lever tôt; au demeurant je pourrais rester à lire encore s’il me plaisait.” [GIDE, A., 1999, p. 43.]

A 85. szövegben az anya szavai nem szó szerint, hanem tartalmilag, szabadon idézõdnek fel; valószínû, hogy a narrátor csak az idézett jelenetre emlékszik, a pontosan elhangzott szavakra nem, ezért a DIL megfelelõ eszköznek bizonyul mások szavainak pontatlan, 97

körülbelüli felidézésére, és használata azzal az elõnnyel is jár , hogy a narratív szekvencia mindvégig megõrzi a homogeneitását. 86. szöveg „Circonvenue par mon grand-père, ma mère ne perdait pas une occasion de peindre mes joies futures: pour me séduire elle mettait dans ma vie tout ce qui manquait à la sienne: la tranquillité, le loisir, la concorde; jeune professeur encore célibataire, une jolie vieille dame me louerait une chambre confortable qui sentirait la lavande et le linge frais, j’irais au lycée d’un saut, j’en reviendrais de même; le soir je m’attarderais sur le pas de ma porte pour bavarder avec ma logeuse qui raffolerait de moi; tout le monde m’aimerait, d’ailleurs, parce que je serais courtois et bien élevé.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 155.]

A 86. szöveg ténylegesen és rendszeresen elhangzott szavakat idéz fel – erre bizonyíték a DIL elõzményeként szereplõ tömörítõ szerkezet (ma mère ne perdait pas une occasion de peindre mes joies futures), amely egyrészt az IMP igeidõ, másrészt az igei kifejezés (ne pas perdre une occasion) szemantikai – ismétlõdést kifejezõ – tartalmának köszönhetõen elõsegíti a DIL fentebb említett módon történõ értelmezését. A DIL legfõbb jele a COND révén megvalósuló igei transzpozíció, amely az anya jõvõbe vetített és megfogalmazott vágyainak tolmácsolását biztosítja. A szabad felidézés pedig az emlékezés folyamatát hangsúlyozza; funkcióját tekintve hasonló a DI-hez (a narrátort helyezi elõtérbe, és elkerüli a DD használatából származó valószerûtlenséget), viszont harmonikusabban integrálódik a narratív szövegkörnyezetbe, mint a DI. A s z ö v e g s z i g e t (îlot textuel) szintén mások hangjának megszólaltatására alkalmas eszköz, azzal a különbséggel, hogy az idézett szöveg idegen testet alkot, többnyire idézõjelbe téve vagy dõlt betûsen szerepel. Az idézett szöveg a múlt univerzumának része, azaz többnyire olyan szereplõnek (esetleg a fõhõsnek) tulajdonítható, aki a jelen univerzumának nem része, mondandója ezáltal nem érvényes, csak a múltra vonatkozóan. Ennek ellenére a hangsúly még sem a fõhõs világára esik, hanem a narrátor által teremtett distanciára, amely arra utal, hogy az idézett szótól (nézõponttól) a narrátor elhatárolódik, nem tekinti a jelen univerzum részének. 87. szöveg „Charles Schweitzer respectait l’abbé Dibildos – « un honnête homme ! » – qu’il connaissait personnellement, mais son anticléricalisme était si déclaré que je franchissais la porte cochère avec le sentiment de pénétrer en territoire ennemi.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 87.]

Ezt a jelenséget illusztrálja a 87. szöveg: az idézõjelben levõ állítás Charles Schweitzer szavajárását idézi fel, amelyet sem a fõhõs nem osztott akkoriban, sem a narrátor nem vállal fel aktuálisan. Noha szintaktikailag beilleszkedik a narráció menetébe, mégis különálló szigetet alkot, amely segítségével a narrátor ézékelteti a distanciát a saját és egy másik ember szavai között. Máskor viszont a szövegsziget nem csupán az elhatárolódást jelzi, hanem egy szereplõ jellemzésének fontos eszköze: a 88. szövegben Mallarmé kedvenc mondatait idézi fel a narrátor, míg a 89. szövegben egy szereplõ – mások által adott, de az illetõre nagyon is jellemzõ – gúnynevét eleveníti fel.

98

88. szöveg „Certainement Mallarmé préparait ses conversations, qui ne différaient souvent pas beaucoup de ses « divagations » les plus écrites; mais il parlait avec tant d’art et d’un ton si peu doctrinal qu’il semblait qu’il vînt d’inventer à l’instant chaque proposition nouvelle, laquelle il n’affirmait point tant qu’il ne semblait vous la soumettre, interrogativement presque, l’index levé, l’air de dire: « Ne pourrait-on pas dire aussi ?… peut-être…» et faisant presque toujours suivre sa phrase d’un: « N’est-ce pas? » par quoi sur certains esprits il eut sans doute le plus de prise.” [GIDE, A., 1999, p. 262–263.]

89. szöveg „Je jugeai qu’un homme qui passe deux heures tous les matins à brosser ses ongles peut bien passer quelques instants à remplir de blanc les creux de sa peau. Le bon homme Gauffecourt, qui n’était pas sac-à-diable, l’avait assez plaisamment surnommé Tiran-le-Blanc.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, II., p. 225.]

Valamennyi példa egy olyan narrátorra irányítja a figyelmet, aki az általa leírt szavakért nem vállalja a felelõsséget. A felelõsség nem vállalása pedig a jelen univerzumához tartozik: a narrátor felülvizsgálja, átértékeli emlékeit, meghatározza, melyek a saját és melyek a másoknak tulajdonítható szóemlékek. A 90. szövegrészlet két dõlt betûs részt tartalmaz, az elsõ egy irodalmi mû címe, számunkra kevésbé érdekes, míg a másik, Diderot bírálatának idézése – a szövegsziget révén – egyúttal a kritikus nézõponttól való elhatárolódást is kifejezi. 90. szöveg „Il y avait près de six mois que je lui [Diderot] avais envoyé les deux premières parties de la Julie, pour m’en dire son avis. Il ne les avait pas encore lues. Nous en lûmes un cahier ensemble. Il trouva tout cela feuillu, ce fut son terme; c’est-à-dire chargé de paroles et redondant.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, II., p. 218.]

Az elhatárolódás kifejezése redundánsnak tekinthetõ, már önmagában a dõlt betû alkalmazása elégséges eszköz lett volna, ám ezt megerõsíti egy explicit magyarázattal (ce fut son terme), amely egyértelmûsíti a distanciateremtést, és végül az újrafogalmazás révén nemcsak ismételten jelzi, hogy a megfogalmazás egy másik személynek tulajdonítandó, hanem igyekszik saját szavaival értelmezni az idegen állítást. Az újrafogalmazás eszköze példánkban egy kapcsolóelem (c’est-à-dire), amely egyúttal nézõpontváltást is képes elõidézni. Bizonyos kapcsolóelemek tahát alkalmasak arra, hogy nézõpontváltást fejezzenek ki a mondottak újrafogalmazása révén: ezekez nevezzük n é z õ p o n t v á l t á s t k i f e j e z õ k a p c s o l ó e l e m e k n e k (connecteur de reformulation). Az újrafogalmazás nem csupán az információ pontosításának eszköze, hanem képes megjeleníteni mások, illetve a narrátor vagy a fõhõs sajátos nézõpontját. Ilyen kapcsolóelemek [ADAM, J.-M., 1990; RIEGEL, M., 1996]: autrement dit, en un mot, en d’autres termes, c’est-à-dire, en fait, finalement, bref, en réalité, en tout cas, au fond stb. 91. szöveg „Je pêchais plus volontiers dans la rivière où les truites étaient de chair plus délicate, et surtout plus farouches, c’est-à-dire: plus amusantes à attrapper. Ma mère se désolait de me voir tant de goût pour un amusement qui me faisait prendre, à son avis, trop peu d’exercice.” [GIDE, A., 1999, p. 73.]

99

A c’est-à-dire kapcsolóelem a 91. szövegben azáltal idéz elõ nézõpontváltást, hogy a felnõtt állásfoglalástól elhatárolódó gyerek nézõpontját fogalmazza újra. A szövegrészlet érdekessége emellett az à son avis határozói kifejezés, amely egy harmadik nézõpontnak is hangot ad, nevezetesen az anya nézõpontját vezeti be. Ezáltal, a rövid részlet igazi többszólamúságot tükröz: három hang (nézõpont) egymással párhuzamosan jut szóhoz. 92. szöveg „Le pasteur Couve, qui me préparait, était certes le plus digne homme du monde; mais Dieu ! que son cours était ennuxeux ! Nous étions une dizaine à le suivre, tant filles que garçons, dont je n’ai pas gardé le moindre souvenir.” [GIDE, A., 1999, p. 212.]

A certes kapcsolóelem is rendelkezik polifonikus jegyekkel [ADAM, J.-M., 1990]: szerepe a beszélõ egyetértésének kifejezése egy másik beszélõ nézõpontjával. A 92. szövegben jól megfigyelhetõ a nézõpontok elkülönülése: egy általános, a beszélõ által is osztott nézõpont: le plus digne homme du monde és egy saját, szubjektív nézõpont, amelynek jegyei: felkiáltás, értékelõ melléknév (ennuyeux). 93. szöveg „On me cache derrière un meuble, je retiens mon souffle, les femmes quittent la pièce ou feignent de m’oublier, je m’anéantis; mon grand-père entre dans la pièce, las et morne, tel qu’il serait si je n’existais pas; tout d’un coup, je sors de ma cachette, je lui fais grâce de naître, il m’aperçoit, entre dans le jeu, change de visage et jette les bras au ciel: je le comble de ma présence. En un mot, je me donne; je me donne toujours et partout, je donne tout: il suffit que je pousse une porte pour avoir, moi aussi, le sentiment de faire une apparition.” [SARTRE, J.P., 1983, p. 29.]

A 93. szöveg jellegzetessége, hogy PR HIST-ban íródott, amely igeidõ ebben az esetben se nem a PS megfelelõje, se nem csupán a történések aktualizálásra törekszik, hanem ismétlõdést, rendszerességet fejez ki, és e tekintetben az IMP értékéhez áll közel. A fõhõs nézõpontjából bemutatott ismétlõdõ eseményeket egy nézõpontváltást kifejezõ kapcsolóelem szakítja meg (en un mot), ami lehetõvé teszi, hogy a narrátor vegye át a szót és a saját nézõpontjából összegezze a történteket. 94. szöveg „Cet état plus doux, mais bien moins sublime, amortit bientôt l’ardent enthousiasme qui m’avait transporté si longtemps; et sans qu’on s’apercût, sans presque m’en apercevoir moimême, je redevins craintif, complaisant, timide, en un mot le même Jean-Jacques que j’avais été auparavant.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, II., p. 172.]

A kapcsolóelemek nézõpontváltást kifejezõ értékét Rousseau is kiaknázza: ugyanaz a kapcsolóelem (en un mot) Rousseau esetében is nézõpontváltást idéz elõ. A 94. szöveg elsõ felében a fõhõs nézõpontja dominál, majd a kapcsolóelem segítségével a narrátor nézõpontja jut érvényre, amely ebben az esetben nem csupán összegez, hanem visszavetíti az akkori én-jét egy azt megelõzõ én-állapotra. A Jean-Jacques elnevezést, amely többnyire a narrátor által szemmel tartott gyerek Rousseau-t illeti, ebben a példában az én-állapotok változásának közvetítésére használja a narrátor. Az igeidõk tekintetében a 100

változást a PS/PQP váltakozás jelzi: a PS a történettel egyidejû én-állapotra utal, míg a történet idejét megelõzõ én-állapotot a PQP + a régmúltat kifejezõ auparavant határozó segítségével idézi fel a narrátor.

1.2. Leíró szekvencia 1.2.1. Általánosságok A szövegnyelvészeti kutatásoknak egyik kitüntetett területe a leíró szövegek elemzése [ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989; ADAM, J.-M.,1987; HAMON, P., 1972 és 1981]. P. HAMON [1972; 1981] három aspektusból közelíti meg a kérdést: (a) hogyan ékelõdik be a leírás egy nagyobb nyelvi egységbe, és a beékelõdést milyen demarkációs jegyek kísérik? (b) mi a leírás szerepe a narráció globális mûködésén belül? (c) hogyan mûködik a leírás belülrõl mint különálló nyelvi egység? Elsõ lépésben a Hamon által feltett (b) és (c) kérdésekre keressük a választ, ezek többé-kevésbé megválaszolhatók a homogén szekvenciális szerkezetek keretén belül; egy második lépésben az (a) pontban megfogalmazott problémakört vizsgáljuk a heterogén szekvenciális szerkezetek fogalmi körén belül. A vizsgált önéletírásokban két különbözõ funkciójú leírást figyelhetünk meg: az egyik a fõhõs (esetleg a narrátor) univerzumát írja le; ide tartoznak az események egykori helyszínei (lakások, tájak, parkok stb.), a fõhõst körülvevõ személyek (család, rokonok, barátok stb.) leírása, nevezzük ezeket a k ö r n y e z e t l e í r á s á n a k , a másik maga a fõhõs és a narrátor bemutatására (külsõ adottságok, belsõ tulajdonságok, szellemi portré, fejlõdésvonalak) alkalmas: ezek az ö n a rc k é p e k . Az önarckép ebben az esetben nem mint önálló mûfaj jelenik meg, hanem mint egy szövegfajta; az önarckép, ahogy M. BEAUJOUR [1977] is véli, kevésbé kronologikus, inkább tematikus szervezõdés jellemzõ rá. Legjellegzetesebb vonásai a diszkontinuitás, a montázs jelleg, az egymás mellé rendeltség, amely szembeállítja a narráció szintagmatikus jellegével. A leíró szekvenciákra jellemzõ vonások egy része mindkét típusra érvényes, míg vannak olyan sajátosságok, amelyek inkább jellemzik az egyiket, mint a másikat. Az esetleges különbségeket az adott pontoknál fogjuk jelezni. 1.2.2. A leírás belsõ mûködése – szerkezeti jellemzése P. HAMON [1972] nyomán azt a kérdést vizsgáljuk, hogyan mûködik a leírás belülrõl mint különálló, független egység. A belsõ mûködés alapvetõen szerkezeti kérdéseket [HAMON, P., 1972; ADAM, J.-M., 1984; ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989] vet fel; ennek alapján a leíró szekvencia szerkezetét lehet egyrészt globális, másrészt lokális nézõpontból tanulmányozni. Az alapszerkezet egy fõtémából áll (thème-titre), amely altémákat rendel maga alá (sous-thème) és egy nomenklatúrát (nomenclature: N). Ez utóbbihoz bõvítmény formájában különféle predikátumok (minõségjelzõk, vonatkozói mellékmondatok stb.) kapcsolódnak.69  A leíró szekvencia létrejöttéért több makrooperáció felelõs: az elsõ lépés a fõtéma meghatározása (ancrage), bár bizonyos esetekben a fõtéma hiányozhat a leírás elejérõl (affectation). Ezt követi a meghatározott tárgy különbözõ aspektusainak bemutatása (aspectualisation), altémák és predikátumok hozzárendelése révén. Elképzelhetõ több101

szörösen összetett leíró szerkezet, ahol bizonyos aspektusok tematizálódnak, azaz új altémát hoznak létre (thématisation). A leírás történhet két tárgy aspektusnyalábjainak kapcsolatba hozásával (mise en relation) is, amely magában foglalja az asszimiláció mûveletét (assimilation), hasonlat, metafora, újrafogalmazás révén. 95. szöveg „Le souvenir que j’ai gardé d’elle [Anna Shackleton] me la représente les traits un peu durcis déjà par l’âge, la bouche un peu sévère, le regard seul encore plein de sourire, un sourire qui pour un rien devenait du rire vraiment, si frais, si pur qu’il semblait que ni les chagrins ni les déboires n’eussent pu diminuer en elle l’amusement extrême que l’âme prend naturellement à la vie.” [GIDE, A., 1999, p. 31.]

A 95. szövegben a fõtéma Anna Shackleton, amely altémákat rendel maga alá: les traits, la bouche, le regard. Megfigyelhetõ, hogy néhány altémához nomenklatúra (le sourire, le rire) kapcsolódik; majd ezeket bõvítményként predikátumok (minõségjelzõk: durcis, sévère stb; vonatkozói mellékmondatok: qui pour un rien devenait du rire vraiment) egészítik ki.70  A leíró szekvencia az elõbbi makrooperációk révén jön tehát létre: a fõtéma meghatározását altémák és predikátumok hozzárendelése követi. A leíró szerkezet lehet többszörösen összetett: nomenklatúra hozzárendelésével és esetünkben a nomenklatúra újrafogalmazásával (reformulation). Ez a példa azt illusztrálja, hogy az önéletírásban található leíró szekvencia a szakirodalomban leírt makrooperációknak megfelõen jön létre, azonban semmilyen specifikus szervezõdést nem mutat, ezért a továbbiakban a globális szerkezeti kérdéseknek nem szentelünk több figyelmet. A leírás szerepét J. MILLY [1992] így összegzi: tárgyak, személyek, helyzetek, állapotok bemutatása, tulajdonságaik felsorolása révén. Ezt a szerepet meghatározott lokális morfoszintaktikai és lexikális jegyek biztosítják. Lokális nézõpontból a leíró szekvencia szerkezetileg gyakran mint bõvítmény jelenik meg a szövegben: „Nous pouvons définir provisoirement la description comme une expansion du récit (comme la syntaxe parle parfois d’expansion par rapport au noyau de la phrase minimale)”.71  Az alapszerkezetben egy fõnév vagy névmás képviseli a tárgyat (személyt, helyzetet stb.) és a bõvítmény tartalmazza a felsorolt tulajdonságokat. A bõvítmény grammatikailag igen változatos lehet: minõségjelzõ, vonatkozói alárendelés, határozói alárendelések (okhatározói, módhatározói, megengedõ stb.), fõnévi igeneves alárendelés, GP, GN. A 18. századi francia nyelvben hasonló eszközöket alkalmaztak,72  a legelterjedtebb eljárások között említendõk a vonatkozói alárendelésekbõl építkezõ többszörösen alárendelt mondatok, a bõvítmények inverziója (azaz mondateleji prepozíciós csoport, amely után VS szórendet találunk), jelzõk akkumulációja. Mivel a vizsgált önéletírásokban, ennek megfelelõen, nem számíthatunk eltérésre diakronikus szempontból, egy példát választunk a jelenség illusztrálására. 96. szöveg „Mais combien la maison, par contre, était aimable ! Dès l’entrée, la clochette au son doux et grave semblait vous souhaiter bon accueil. Sous la voûte, à gauche, la concierge, de la porte vitrée de sa loge exhaussée de trois marches, vous souriait. En face s’ouvrait la cour, où de décoratives plantes vertes, dans des pots alignés contre le mur du fond, prenaient l’air et, avant d’être ramenées dans la serre du Houlme, d’où elles

102

venaient et où elles allaient refaire leur santé, se reposaient à tour de rôle de leur service d’intérieur. Ah ! que cet intérieur était tiède, moite, discret et quelque peu sévère, mais confortable, honnête et plaisant. La cage de l’escalier prenait jour par en bas sous la voûte, et tout en haut par un toit vitré. A chaque palier, de longues banquettes de velours vert, sur lesquelles il faisait bon s’étendre à plat ventre pour lire. Mais combien on était mieux encore, entre le deuxième étage et le dernier, sur les marches mêmes, que couvrait un tapis chiné noir et blanc bordé de larges bandes rouges. Du toit vitré tombait une lumière tamisée, tranquille ; la marche au-dessus de celle sur laquelle j’étais assis me servait d’appuie-coude, de pupitre et lentement me pénétrait le côté…” [GIDE, A., 1999, p. 23–24.]

A 96. szövegben, amelyben Gide a családi házat írja le, igeidõként IMP-t használ, és a leírás elõbb említett számos technikáját alkalmazza. Igen jellemzõek a többszörösen bõvített szerkezetek (vonatkozói alárendelés, a fõnevet övezõ melléknevek sokasága): „sur les marches mêmes, que couvrait un tapis chiné noir et blanc bordé de larges bandes rouges”, prepozíciós bõvítményes szerkezetek (GP): „la clochette au son doux et grave”. Külön említést érdemelnek a mondat elején álló helyhatározók, amelyeket egy fordított alany–állítmány sorrendû szerkezet követ: „En face s’ouvrait la cour…”, „Du toit vitré tombait une lumière tamisée…”. Ezek az alany helyét megváltoztató szerkezetek lehetõvé teszik, hogy a figyelem az igérõl a nominális elemekre – a cselekvés helyett a leírásra – terelõdjön (a vonatkozói mellékmondatban is: „que couvrait un tapis chiné noir et blanc bordé de larges bandes rouges”). És végül megfigyelhetõ a lineáris strukturáltságot biztosító rendezõelemek:73  dès l’entrée; sous la voûte, à gauche; en face stb. nagy száma. A legtöbb leírás nem pusztán felsorolások szabálytalan halmazának tekinthetõ, hanem rendezõelemek strukturálják térben és idõben. Látható, hogy az önéletírás nagyjából ugyanazokat a technikákat alkalmazza, mint bármely más irodalmi szöveg, e tekintetben nem mutatható ki partikuláris vonás, hacsak nem a leírás modalizálása tekintetében; erre a következõ pontban térünk ki. 1.2.3. A leírás szerepe a narráció globális mûködésén belül Az elõbb már röviden elemzett 96. szövegnek további érdekessége, hogy a narrátor szubjektivitása a múlt egyik helyszínének leírását is átszövi. Megfigyelhetõ, hogy felkiáltások, minõséget, értékelést kifejezõ jelzõk színezik a leírást: „Mais combien la maison, par contre, était aimable !” vagy „Ah ! que cet intérieur était tiède, moite, discret et quelque peu sévère, mais confortable, honnête et plaisant”. Azaz: a leíró szekvencia egy viszonylag „semleges” környezet leírásakor is hordozhat affektív, értékelõ, axiologikus [KERBRAT-ORECCHIONI, C., 1994] típusú szubjektív jegyeket. A szubjektív elemek alkalmazása elsõsorban az ún. expresszív leírásra jellemzõ, amely leírásfajta az önéletírásban igen gyakori. 1.2.3.1. A leírás modalizálása A leírás többfajta szerepet tölthet be a mûvön belül; egyik ezen szerepek közül az expresszivitás. A mûben betöltött szerepe alapján, a leírásnak ezt a fajtáját e x p re s s z í v l e í r á s n a k (description expressive) is nevezik [ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989]: „Ex-pressive la description l’est d’abord parce qu’elle se présente comme le dépositaire d’un point de vue, qu’il soit celui de l’auteur ou celui du personnage, qui surdétermine la 103

description. Ce qui se manifeste textuellement par la présence d’isotopies euphoriques ou dysphoriques, selon « l’état d’âme » du descripteur et par une condensation de marqueurs de subjectivité (verbes propositionnels, modalisateurs, axiologiques)” [p. 18]. Az expresszív leírás elsõsorban énregényekben, önéletírásokban, levélregényekben fordul elõ, ahol a leírást egy je szemüvegén keresztül látjuk.74  97. szöveg „M’envoyer à Turin, c’était selon moi, s’engager à m’y faire vivre, à m’y placer convenablement. Je n’avais plus de souci sur moi-même; d’autres s’étaient chargés de ce soin. Ainsi, je marchais légèrement, allégé de ce poids; les jeunes désirs, l’espoir enchanteur, les brillants projets remplissaient mon âme. Tous les objets que je voyais me semblaient les garants de ma prochaine félicité. Dans les maisons j’imaginais des festins rustiques; dans les prés de folâtres jeux; le long des eaux, les bains, les promenades, la pêche; sur les arbres, des fruits délicieux; sous leur ombre, de volupteux tête-à-tête; sous les montagnes, des cuves de lait et de crème, une oisiveté charmante, la paix, la simplicité, le plaisir d’aller sans savoir où.” [Rousseau: Confessions, idézi, ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989, p. 18.]

A 97. szöveg az expresszív leírás tipikus példája. Számos nyelvi mutató segíti elõ az expresszivitást, köztük elsõsorban az IMP igeidõ, amely elszakítja az élményt a külsõ valóságtól, és lehetõvé teszi a nézõpont belsõvé válását; a szubjektív igék (semblaient), a szubjektív melléknevek (enchanteur, brillant, folâtre, délicieux, volupteux, charmante), a szubjektív fõnevek (félicité, oisiveté) szintén meghatározó tényezõk; és végül, a felsorolás révén a tekintet szabadon vándorol egyik tárgyról a másikra, belefonva az önéletíró sajátos, akkori lelkiállapotát (béke, nyugalom, boldogság utáni vágy). Ezek a lokális jegyek a már elemzett modalitás problémáját érintik, ezért is javasoljuk a jelenség elnevezésére a leírás modalizálása terminust. Az expresszív leírás egy speciális válfaja a mnemonikus expresszív leírás (descriptions expressives mnémoniques).75  Ezt az altípust legjobban a tükörkép hasonlatával lehetne jellemezni: „Le paysage se présente comme le reflet de l’état d’âme du personnage, il sert de médiation expressive entre le personnage et ses sentiments”; a táj, ezek szerint, mindig a leíró akkori lelkiállapotáthoz igazodik, annak tükrözõdése: „Le même paysage est présenté plusieurs fois mais avec des tonalités différentes”. Ez a technika narratív szempontból annyiban fontos, hogy lehetõvé teszi a filozófiai gondolatok beépítését a leírásba, sõt információval szolgál a fõhõs pszichológiai fejlõdését illetõen.  Az önéletírásra igen jellemzõ tehát az expresszív leírás technikája. Más technikák is elõfordulhatnak alkalmilag, hiszen a leírásfajták keveredhetnek egy mûvön belül is. A leírásnak további fajtái [ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989]: a díszítõ leírás (description ornementale), amely fõleg az eposzra jellemzõ és amely a tájakat idealizált, valóságtól eltávolodott helyként ábrázolja, ahogy Barthes fogalmaz: „le paysage est détaché du lieu, car sa fonction est de constituer un signe universel, celui de la Nature”.76  Ebben a leírásfajtában hiányzik a személyes nézõpont, legfõbb szerepe esztétikai természetû. Azonban az önéletírásban sajátos kontextusban mégis elõfordulhat, nevezetesen Rousseau önéletírásában, ahol az elégikus tónus (regret élégiaque) tolmácsolásának fontos eszköze. És végül meg kell említeni az ábrázoló leírást (description représentative), amely elsõsorban a realista regénytechnika eszköze, és amelyet az objektivitásra, semlegességre és pontosságra törekvés jellemez. A leírásnak ebben az esetben több funkciója is lehet: ismeretterjesztés, dokumentumgyûjtés, az ábrázolt világról, a történet idõbeli-térbeli kere104

teinek megteremtése és a valóság látszatának keltése. Ez utóbbi és az új regényre jellemzõ alkotó leírás (description productive), amelynek jellemzõ vonása a javítások, kiegészítések révén az észlelés bizonytalanságának és szubjektivitásának a kifejezése, az önéletírás kérdését nem gazdagítják, ezért bemutatásukra nem térünk ki részletesebben. 1.2.3.2. A leírás narrativizálása A leírásnak egy speciális módja, amikor egy szereplõt (több szereplõt) cselekedeteinek felsorolásával jellemzünk. Ebben az esetben a FAIRE (amely a narráció lényege) és az ETRE (amely a leírás lényege) dichotómiája nem állja meg a helyét, hanem inkább egy kontinuum feltételezhetõ [ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989]. Ennek értelmében egy szereplõ leírását kezdhetjük a külsejének a bemutatásával, ezt követheti viselkedésének, majd szokásainak bemutatása; az eljárás tehát abból áll, hogy a szereplõt jellemzõ tetteket felsoroljuk, amely felsorolás leginkább egy cselekvéslistához hasonlítható.77  Az effajta cselekvéslistának egy speciális esete, amikor egy cselekvés fõtémává válik és a leírás ennek a fõtémának az altémáit (a cselekvés pillanatait) jellemzi. Erre a legjobb példa a 71. szöveg, amely a narratív és leíró szekvencia határesetét képezi. A fõtéma, ebben az esetben, a szabályosan ismétlõdõ j’étais heureux, az altémák pedig a laza összevisszaságban egymást követõ cselekvéssorok. (Je me levais avec le soleil et j’étais heureux, je voyais maman et j’étais heureux, je la quittais et j’étais heureux, je parcourais les bois, les coteaux, j’errais dans les vallons, je lisais, j’étais oisif, je travaillais au jardin, je cueillais des fruits, j’aidais au ménage et le bonheur me suivait partout.) Hasonló típusú szövegeknek tekinti J.-M. ADAM [1992] a horoszkópot, az idõjárásjelentést, konyhai recepteket: ezek sajátossága, szerinte, hogy egy kontinuumon helyezkednek el az elbeszélés és a leírás között, bár közelebb a leíráshoz.78  Az önéletírások bizonyos szekvenciái az elõbbi szövegekhez hasonlíthatóak, jóllehet félúton vannak az elbeszélés és leírás között, inkább a leíró típusba tartoznak, hiszen az elbeszélés több fontos eleme is hiányzik, mint a progresszió és a transzformáció elve. Ezek a leíró szekvenciák nem a környezet leírását szolgálják, hanem, az önarcképek kapcsán válnak igen jellemzõvé. Az önarcképek két fajtája jellemzi az önéletírásokat: az egyik a fõhõs leírását szolgálja, míg a másik a narrátor jellemzését gazdagítja. Ezáltal hol a fõhõs, hol a narrátor nézõpontja érvényesül, ami, ahogy az elõzõ fejezetekben is láttuk, sajátos temporális jellemzõket takar: a f õ h õ s ö n a rc k é p e a múlt univerzumának fontos eleme, míg a n a r r á t o r ö n a rc k é p e a jelen univerzumát kapcsolja össze a múltéval. 98. szöveg „En vérité, je n’étais pas paresseux ; et de toute mon âme j’applaudissais en entendant mon oncle Émile déclarer : – André aimera toujours le travail. Mais c’était également lui qui m’appelait: l’irrégulier. Le fait est que je ne m’astreignais qu’à grand-peine; à cet âge déjà, l’obstination laborieuse je la mettais dans la reprise à petit coups d’un effort que je ne pouvais pas prolonger.” [GIDE, A., 1999, p. 118.]

A 98. szöveg egy fõhõsre fókuszált leírást tartalmaz: a fõhõst cselekedeteinek rövid felsorolása révén ismerjük meg. Jóllehet, ez az eset átmenetet képez a narráció és a leírás között, mégis inkább a leíró szekvencia egy típusának tekinthetjük, egy ún. „narrativizált 105

leírásnak” vagy „cselekvésleírásnak”,79  hiszen a narráció több alapfeltétele is hiányzik (transzformációk, progresszió stb.). A 99–100. szöveg egy-egy narrativizált leíró szekvenciát tartalmaz; az elsõ példában egy köztes idõszak személyiségváltozását írja le (a félénk, zárkózott Rousseau hogyan alakul át merész, szókimondó, szarkasztikus közéleti személyiséggé), a másik pedig a szerelmes Rousseau portréját vázolja fel. 99. szöveg „J’étais vraiment transformé; mes amis, mes connaissances ne me reconnaissaient plus. Je n’étais plus cet homme timide, et plutôt honteux que modeste, qui n’osait ni se présenter ni parler ; qu’un mot badin déconcertait, qu’un regard de femme faisait rougir. Audacieux, fier, intrépide, je portais partout une assurance d’autant plus ferme, qu’elle était simple et résidait dans mon âme plus que dans mon maintien. Le mépris que mes profondes méditations m’avaient inspiré pour les mœurs, les maximes et les préjugés de mon siècle, me rendaient insensible aux railleries de ceux qui les avaient, et j’écrasais leurs petits bons mots avec mes sentences, comme j’écraserais un insecte entre mes doigts. Quel changement ! Tout Paris répétait les âcres et mordants sarcasmes de ce même homme qui, deux ans auparavant et dix ans après, n’a jamais su trouver la chose qu’il avait à dire, ni le mot qu’il devait employer.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, II., p. 171–172.]

100. szöveg „Je l’ai déjà dit, c’était de l’amour cette fois, et l’amour dans toute son énergie et dans toutes ses fureurs. Je ne décrirai ni les agitations, ni les frémissements, ni les palpitations, ni les mouvements convulsifs, ni les défaillances de cœur que j’éprouvais continuellement: on en pourra juger par l’effet que sa seule image faisait sur moi. J’ai dit qu’il y avait loin de l’Ermitage à Eaubonne: je passais par les coteaux d’Andilly, qui sont charmants. Je rêvais en marchant à celle que j’allais voir, à l’accueil caressant qu’elle me ferait, au baiser qui m’attendait à mon arrivée. Ce seul baiser, ce baiser funeste, avant même de le recevoir, m’embrasait le sang à tel point, que ma tête se troublait, un éblouissement m’aveuglait, mes genoux tremblants ne pouvaient me soutenir; j’étais forcé de m’arrêter, de m’asseoir; toute ma machine était dans un désordre inconcevable: j’étais prêt à m’évanouir. […] J’arrivais à Eaubonne, faible, épuisé, rendu, me soutenant à peine. À l’instant que je la voyais, tout était réparé, je ne sentais plus auprès d’elle que l’importunité d’une vigueur inépuisable et toujours inutile.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, II., p. 202.]

A fõhõsre fókuszált önarckép nyelvi jegyei között a legjellemzõbb a sorozatot alkotó IMP használata, amely lehetõvé teszi, hogy a cselekvéssorozatok – tekintet nélkül a kronológiára és a narrációra jellemzõ progresszióra – a háttérben maradva a fõhõs tettein keresztül történõ jellemzését szolgálják. 101. szöveg „J’ai des passions très ardentes, et tandis qu’elles m’agitent, rien n’égale mon impétuosité: je ne connais plus ni ménagement, ni respect, ni crainte, ni bienséance; je suis cynique, effronté, violent, intrépide; il n’y a ni honte qui m’arrête, ni danger qui m’effraye: hors le seul objet qui m’occupe, l’univers n’est plus rien pour moi. Mais tout cela ne dure qu’un moment, et le moment qui suit me jette dans l’anéantissement. Prenez-moi dans le calme, je suis l’indolence et la timidité même: tout m’effarouche, tout me rebute; une mouche en volant me fait peur; un mot à dire, un geste à faire épouvante ma paresse; la crainte et la honte me subjuguent à tel

106

point que que je voudrais m’éclipser aux yeux de tous les mortels. S’il faut agir, je ne sais que faire; s’il faut parler, je ne sais que dire; si l’on me regarde, je suis décontenancé. Quand je me passionne, je sais trouver quelquefois ce que j’ai à dire; mais dans les entretiens ordinaires, je ne trouve rien, rien du tout; ils me sont insupportables par cela seul que je suis obligé de parler.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 72.]

A 101. szöveg is a leírás narrativizálásának egyik esete, azonban szemben az elõzõ szövegrészlettel, az önarckép ez esetben a narrátor bizonyos helyzetekhez kötött cselekedeteinek felsorolásán alapul. A narrátor fókuszálásának szembeötlõ jegye a PR használata, amely egy széles intervallumot felölelõ, már-már idõtlennek ható idõ (PR large); nem véletlenül, hiszen a felsorolt tulajdonságok (attitûdök) nem egy egyszeri pillanatot fednek le, hanem akár egy egész életciklust. A pszichológiai elemzések [ROSS, M., CONWAY, M., 1986, SCHACTER, D. L., 1998] kimutatták az attitûdök és a viselkedésre való emlékezés kölcsönhatását: eszerint hajlamosak vagyunk a múltbeli viselkedésünkkel magyarázni jelen attitûdjeinket, és fordítva, a múltbeli viselkedésre való emlékezés során a jelen attitûdjeinkre támaszkodunk. Ugyanez a jelenség figyelhetõ meg Rousseau önarcképében is, láthatjuk, hogyan használja Rousseau az önarcképet mint összekötõ kapcsot a felidézett múlt régebbi és korábbi szakaszai, a jelen és jövõ között. Ezt a jelenséget nevezhetjük vegyes fokalizációs (a fõhõsre és a narrátorra egyaránt fókuszáló) önarcképnek. Az önarckép szövegszervezõdése külön figyelmet érdemel, nevezetesen a periódusok [ADAM, J.-M., 1990] következetes alkalmazása emelendõ ki. A periódus a propozíciók és a szekvenciák között húzódó szövegegység, azaz, olyan mondathalmaz, amelyeket morfoszintaktikai és logikai kapcsolatok fûznek egybe. Egy periódus 2-4 tagból áll, ritkábban ennél többõl. Nézzünk néhány jellemzõ példát! 1. példa: (a) je ne connais plus ni ménagement, ni respect, ni crainte, ni bienséance; (b) je suis cynique, effronté, violent, intrépide; (c) il n’y a ni honte qui m’arrête, ni danger qui m’effraye. Az elsõ periódus három tagból áll, legfõbb sajátosságát a ritmusa adja: az elsõ tagon belül ritmusos egységeket képez a ni ismétlõdése, amely négy fõnevet tagol, a második tagban a négy fõnévnek négy melléknév felel meg. A harmadik tag szintén párhuzamos szerkezeteket alkalmaz: [ni] + [fõnév] + [qui] + [személyes névmás] + [ige] 2. példa: (a) S’il faut agir, je ne sais que faire; (b) s’il faut parler, je ne sais que dire ; (c) si l’on me regarde, je suis décontenancé. A második periódus három tagból áll, mindhárom tag egy összetett mondatból áll (feltételes alárendelés): [si] + [il faut + INF/on + V ] + [je + V + INF / je + V + ADJ]. A periódusok által létrehozott ritmikai jellemzõk, az ismétlõdõ szerkezetek szerepe az állandóság látszatának keltése, hiszen – ahogyan ezt a pszichológiai tanulmányok is megerõsítik – pszichikai tulajdonságainkat változatlannak véljük, konzisztensnek, az idõ múlásával sem változónak. És végül meg kell említeni egy harmadik fokalizációs lehetõséget is, amikor is a fokalizáció kizárólag a narrátorra irányul, annak jelenben zajló tevékenységét kommentálja, nevezetesen az írás folyamatára utaló tevékenységének magyarázatául szolgál. A narrátorra irányuló fokalizáció esetét a beágyazódás kapcsán vizsgáljuk majd (129. szöveg).

107

1.3. Magyarázó szekvencia Valamennyi szekvencia esetében a pragmatikai és textuális dimenzió összefonódik; a magyarázat pragmatikai funkciója annak biztosítása, hogy a beszélõ egyszerû tanúként, objektív megfigyelõként megnyilvánulhasson. „Expliquer exige une prise de distance du locuteur, une sorte de décentration par rapport aux valeurs, un refus des investissements subjectifs. […] Se donner pour celui qui n’évalue pas ce dont il parle, mais qui en déploie en toute objectivité l’intelligence, tel est bien le sens de toute stratégie explicative”.80  A magyarázó szekvencia jellegzetes szerkezeti felépítéssel rendelkezik, ugyanis két operátor, a [POURQUOI] és a [PARCE QUE] meglétét feltételezi. Az elsõ vezeti be az elsõ makropropozíciót (P.expl.1), amely egy kérdést vagy egy problémát vet fel; a második vezeti be a második makropropozíciót (P.expl.2), amely a problémára adott magyarázatot, választ tartalmazza. Esetenként, egy harmadik makropropozíció (P.expl.3), az elõbbiekbõl levont konklúzió is kiegészíti az iménti párost. Gyakori, hogy válasz gyanánt (P.expl.2) egy elbeszélés vagy egy önarckép ékelõdik be, amelynek a funkciója az igazolás, a feltett kérdés megválaszolása. A magyarázó szekvencia szerkezetét a következõ ábra szemlélteti [ADAM, J.-M., 1992]: Magyarázó szekvencia P.expl.0

P.expl.1. Miért?

P.expl.2 Magyarázat ↓ Beékelt narratív szekvencia ↓ Pn 1 Pn 2 Pn 3 Pn 4 Pn 5

P.expl. 3.

A beékelõdõ szerkezetet a heterogén szekvenciális szervezõdés tárgyalásakor mutatjuk be, azonban elõtte lássunk egy tipikus magyarázó szekvenciát ! 101. szöveg „J’admire qu’une instruction si brisée ait malgré tout pu réussir en moi quelque chose: l’hiver suivant ma mère m’emmena dans le Midi. Sans doute cette décision fut-elle le résultat de longues méditations, de patients débats ; chaque action de maman était toujours raisonnée. S’inquiétait-elle de mon médiocre état de santé ? Cédait-elle à des objurgations de ma tante Charles Gide qui s’obstinait volontiers à ce qu’elle estimait le préférable ? Je ne sais. Les raisons des parents sont impénétrables.” [GIDE, A., 1999, p. 103.]

A szövegrészlet szerkezete a következõképpen írható le az elõbbi makro-propozíciók alapján: a Pn0 a tényállás felvázolásának felel meg (ma mère m’emmena dans le Midi), a következõ makropropozíció Pn1 a miérteket boncolgató kérdések sorából tevõdik össze, míg a Pn2 alkotja a tulajdonképpeni a választ (je ne sais). És végül a Pn3 a konklúziónak felel meg, amelyet egy általánosságot kifejezõ atemporális jelen idõ fejez ki (Les raisons des parents sont impénétrables).

108

1.4. Érvelõ szekvencia Az érvelõ szekvencia pragmatikai funkcióját a következõképpen határozza meg J.-M. ADAM [1992]: „…un discours argumentatif vise à intervenir sur les opinions, attitudes ou comportement d’un interlocuteur” [p. 104.]. Az ennek megfelelõ szövegszerkezet minimális elemei: [Donnée → Conclusion]. A kettõt (P.arg. 1. és P. arg. 3.) összekötik az érvek [Arguments] (P.arg 2.) és megelõzheti az elõzetes tézisek ismertetése. (P.arg. 0). Noha pragmatikai szinten az argumentáció megjelenik az önéletírásban, kifejezetten érvelõ szekvenciák nem jellemzõek, ha mégis elõfordulnak, elõfordulásuk szórványosnak tekinthetõ.

1.5. Dialogikus szekvencia A Werlich-féle tipológia, ahogy láthattuk, kizárja a dialógust, ám J.-M. ADAM [1992] újra beemeli az alaptípusok közé. A dialogikus szekvencia legfõbb jellemzõje a csere, amely az interakció fogalmával ragadható meg. Adam két fajtáját különbözteti meg: a nyitó és záró szekvenciákat és a tranzakcionális szekvenciákat; ez utóbbi alkotja magát az interakciót. Speciális esetben a kommunikációs séma hiányos lehet, mint például levélváltás esetén, amikor a címzett fizikailag nem vesz részt az interakcióban, és a közvetlen beavatkozása nem lehetséges. Ilyen esetek, tegyük hozzá, a képzeletbeli olvasó megszólítása, kérdéseinek, megnyilvánulásainak megelõlegezése, azaz egy interperszonális kapcsolat leképezése. Ilyesmi történik az önéletírásban is: az író megszólítja az olvasót, elképzeli annak kérdéseit (ez néha expliciten is megjelenik a szövegben, máskor csak odaértõdik), és nyomban válaszol is rá, akár magyarázat, akár elbeszélés formájában. A dialogikus szekvencia így heterogén szerkezetet ölt, amelynek megnyilvánulási formáit késõbb vizsgáljuk. Dialógusokra általában a fõhõs univerzumában kerül sor: a párbeszédek ekkor a a fõhõs je és mások között zajlanak, következésképpen ez egyben a fõshõsre való fókuszálásnak egy biztos megnyilvánulása. Azonban a fõhõsre fókuszált dialógusok elõfordulása viszonylag ritka az önéletírásokban. Nem véletlenül, hiszen az önéletíró õszinteségre és hitelességre törekszik, és mivel emlékei, a szavakkal kapcsolatos emlékei is, töredékesek, a kidolgozott párbeszédek valószerûtlennek hatnának. Ezért a párbeszédek általában rövidek, legfeljebb néhány cserére szorítkoznak; gyakran a párbeszédet alkotó mondatok szerkezete, szókincse egyszerû (gyermeknyelvre utaló jegyeket tartalamaz). A rekonstrukció szándéka is felismerhetõ (erre néha utalás is történik): azaz az önéletíró nem pontosan idézi fel az elhangzottakat, hanem ahogy azok elhangozhattak. Néha elõfordulnak hosszabb, kidolgozott párbeszédek (fõleg Gide önéletírásában, míg Sartre-nál erre szinte nincsen példa, Rousseau esetében pedig a II. részben gyakoribb levélváltások helyettesítik a dialógusokat), ezekben az esetekben a képzelet kerül elõtérbe, és tudhatjuk, hogy a fiktív elemek dominálnak. A narrátor univerzumában elõforduló dialogikus elemek más természetûek. Ezek hiányos kommunikációs sémákból tevõdnek össze, hiszen a narrátor az olvasóval (vagy a közvéleménnyel) dialogizál, aki értelemszerûen nem kaphat szót. Ezért gyakori, hogy a narrátor feltételez egy kérdést (nyíltan vagy burkoltan), majd arra válaszol. Az ilyen típusú dialógus a narrátorra való fókuszálás egyértelmû jele. Mindkét dialógusfajta heterogén szerkezetekben fordul elõ, és nem domináns szerepkörben. A más szekvenciákkal való kombinálódásról késõbb ejtünk szót, most néhány jellemzõ, belsõ szerkezeti sajátosságot mutatunk be. 109

1.5.1. A fõhõsre fókuszált dialógus 102. szöveg „Certains beaux soirs d’été, quand nous n’avions pas soupé trop tard et que mon père n’avait pas trop de travail, il demandait : – Mon petit ami vient-il se promener avec moi ? Il ne m’appelait jamais autrement que son « petit ami ». – Vous serez raisonnable, n’est-ce pas ? disait ma mère. Ne rentrez pas trop tard.” [GIDE, A., 1999, p. 17.]

A 102. szöveg egy rövid, az apa és az anya közötti párbeszéd felidézése; maga a fõhõs nem kap szót (feje fölött beszélgetnek), és harmadik személyben szólítják meg, ami jellemzõ gyermeknyelvi jegynek tekinthetõ. Az idézõjeles név egy szövegszigetet [PERRET, M., 1994] alkot, és jelzi, hogy az elnevezés nem a fõhõsnek és nem a narrátornak tulajdonítható, hanem egy harmadik személynek, az apának. A petit ami megszólítás szintén gyermeknyelvi jegynek tekinthetõ, hiszen a gyerekeket gyakran szólítják különféle beceneveken. A párbeszéd ismétlõdõ jellegére utal a bevezetés, amely IMP és PQP igeidõket tartalmazó idõhatározói alárendelésen alapul. A 103. szöveg szintén Gide önéletírásából való és egy hosszabb párbeszédet idéz fel. Azonban, ha alaposan szemügyre vesszük a részletet, kiderül, hogy rövid, tõmondatokból álló mondatok alkotják a párbeszédet; a szókincs, a szintaktikai szerkezetek igen egyszerûek, és elsõsorban beszélt nyelvi fordulatokból (diszlokáció, ça, mais qu’est-ce que tu veux que…) építkeznek. Ezért sem hat valószerûtlennek a fõhõs világába tartozó hosszú párbeszéd, hiszen a fõhõs-gyerek nyelvi szintjének megfelelõ megnyilatkozások alkotják; így joggal feltételezhetõ, hogy a felidézés nagyjából pontos és tárgyszerû. Az anya és a gyerek között zajló párbeszéd „gyereknyelven” folyik, aminek további bizonyítéka a gyerek megszólításai (mon poulot, mon petit, mon enfant). 103. szöveg „Au demeurant, la question ne se posait pas ainsi ; il s’agissait moins, pour ma mère, de faire plaisir à quelqu’un, que d’accomplir un devoir, un rite – comme cette lettre solennelle à ma grand-mère, qu’elle me contraignait d’écrire au Nouvel An et qui m’empoisonnait cette fête. D’abord je tâchais d’esquiver, je discutais: – Mais qu’est-ce que tu veux que ça lui fasse, à bonne maman, de recevoir ou non une lettre de moi ? – Là n’est pas la question, disait ma mère; tu n’as pas tant d’obligations dans la vie; tu dois t’y soumettre. Alors je commençais de pleurer. – Voyons, mon poulot, reprenait-elle, sois raisonnable: songe à cette pauvre grand-mère qui n’a pas d’autre petit-fils. – Mais qu’est-ce que tu veux que je lui dise? hurlais-je à travers mes sanglots. – N’importe quoi. Parle-lui de tes cousines; de tes petits amis Jardinier. – Mais puisqu’elle ne les connaît pas. – Raconte-lui ce que tu fais. - Mais tu sais bien que ça ne l’amusera pas. – Enfin, mon petit, c’est bien simple: tu ne sortiras pas d’ici (c’était la salle d’étude de la rue de Crosne) avant d’avoir écrit cette lettre. – Mais…

110

– Non, mon enfant; je ne veux plus discuter. A la suite de quoi ma mère s’enfermait dans le mutisme. Je lanternais quelque temps encore, puis commençais à me pressurer le cerveau au-dessus de mon papier blanc.” [GIDE, A., 1999, p. 46–47.]

A gyermeknyelv nemcsak felnõtt és gyerek relációban nyilvánul meg, hanem gyerek és gyerek között. Ezért sem ritka a gyerekek között lezajló párbeszédek felidézése (104. szöveg). 104. szöveg „En rentrant de l’École à travers le Luxembourg et passant, contrairement à mon habitude, par la grille en face du petit jardin, ce qui ne me déroutait pas beaucoup, j’avais croisé un groupe d’élèves, de l’école communale sans doute, pour qui les élèves de l’École alsacienne représentaient de haïssables aristos. Ils étaient à peu près de mon âge, mais sensiblement plus costauds. Je surpris au passage des ricanements, des regards narquois ou chargés de fiel, et continuai ma route de plus digne que je pouvais; mais voici que le plus gaillard se détache du groupe et vient à moi. Mon sang tombait dans mes talons. Il se met devant moi. Je balbutie: – Qu’est-ce…qu’est ce que vous me voulez ? Il ne répond rien, mais emboîte le pas à ma gauche. Je gardais, tout en marchant, les yeux fichés en terre, mais sentais son regard qui me braquait; et dans mon dos, je sentais le regard des autres. J’aurais voulu m’asseoir. Tout à coup: – Tiens ! Voilà ce que je veux! dit-il en m’envoyant son poing dans l’œil.” [GIDE, A., 1999, p. 89.]

A 104. szöveg párbeszédei is egyszerû, tipikus, sablonos mondatokból építkeznek (Qu’est-ve que vous me voulez ?/ Tiens! Voilà ce que je veux!), amelyek nagy valószínûséggel – más helyzetekben – rendszeresen ismétlõdhettek. A jelenet felidézésekor nem a konkrét emlékekre támaszkodik, hanem a rendelkezésre álló készletbõl merít az önéletíró. A 105. szöveg is azt igazolja, hogy az adott készletbõl bármely megnyilatkozás választható, a hangsúly nem a konkrét formára esik, hanem a valószínû megnyilvánulásra. 105. szöveg „[…] – Mon père, lui, est athée. Ceci dit d’un ton supérieur qui laissa les autres perplexes. Je retins le mot pour en demander l’explication à ma mère: – Qu’est-ce que cela veut dire: athée ? – Cela veut dire: un vilain sot. Peu satisfait, j’interrogeai derechef, je pressai; enfin maman, lassée coupa court à mon insistance, comme elle faisait souvent par un: – Tu n’as pas besoin de comprendre cela maintenant, ou: Tu comprendras cela plus tard . (Elle avait un grand choix de réponses de ce genre, qui m’enrageaient).” [GIDE, A., 1999, p. 105–106.]

Az anya válasza (Tu n’as pas besoin de comprendre cela maintenant, ou: Tu comprendras cela plus tard) egy sematikus válasz, amelyet bizonyos helyzetek automatikusan kiváltanak. A párbeszédekben elõforduló mondatok, ahogy láttuk, többnyire tipikus, helyzethez kötött és az adott helyzet által automatikusan kiváltott megnyilatkozások. Az ilyen rögzült természetû megnyilatkozásokat FÓNAGY I. [1982] „énoncé lié”-nek nevezi. Te111

hát az önéletírásban igen gyakran ezek a sematikus, kötött megnyilatkozások alkotják a fõhõsre fókuszált párbeszédek magját. Az iménti példában nemcsak kötött megnyilatkozások fordulnak elõ, hanem narrativizált formába tömörített párbeszédek (j’interrogeai derechef, je pressai, elle me contraignit). M. PERRET [1994] és G. GENETTE [1972] nyomán ezt a használatot, amely egyúttal lehetõvé teszi a hitelesség megõrzését, narrativizált dialógusnak tekintettük. A narrativizált dialógus határesetet képez a narratív szekvenciával (hasonlóképpen, mint a narrativizált leírásnál láttuk), azonban esetünkben inkább dialogikusnak tekinthetõ, hiszen szorosan kapcsolódik a prototipikus dialogikus szekvenciális jegyekhez. 1.5.2. A narrátorra fókuszált dialógus Az életfolyamatot befolyásolja a homonímiára törekvés [ANGYAL A, 1981], az a vágy, hogy harmóniában legyünk az önnön határainkat meghaladó egésszel. A narrátor dialogizálásának hátterében a homonímiára törekvés motivációja áll, hiszen az önéletírónak szüksége van arra, hogy léte másokban tükrözõdjék, hogy megfejtsék, megértsék, helyesen dekódolják. 106. szöveg „Roger Martin du Gard, à qui je donne à lire ces Mémoires, leur reproche de ne jamais dire assez, et de laisser le lecteur sur sa soif. Mon intention pourtant a toujours été de tout dire. Mais il est un degré dans la confidence que l’on ne peut dépasser sans artifice, sans se forcer; et je cherche surtout le naturel. […] le plus gênant c’est de devoir présenter comme successifs des états de simultanéité confuse. Je suis un être de dialogue; tout en moi combat et se contredit. Les Mémoires ne sont jamais qu’à demi sincère, si grand que soit le souci de vérité: tout est toujours plus compliqué qu’on ne le dit.” [GIDE, A., 1999, p. 280.]

A 106. szöveg egy interperszonális viszony leképezése, amely egy narrativizált dialógusból (Martin du Gard-ral) és a dialógus monologikus formájú folytatásából tevõdik össze. Ebbõl is látszik, milyen nehéz elkülöníteni a monologikus magyarázatot és a narrátorra fókuszált töredékes dialógust, ahol mégis inkább az interperszonális jelleg dominál. Ebben az esetben a beszédpartnerek személye ismert, ismertek az interakciók (legalábbis tartalmi szinten), s mivel a beszélõpartner véleménye (szemrehányása) narrativizált formában jelenik csak meg, inkább (hiányos) dialogikus szekvenciának tekinthetõ. Szintén hiányos dialogikus szekvencia a következõ példa (107. szöveg): ebben ugyanis a narrátor a feltételezett olvasó feltételezett kérdésére, bírálatára reagál: 107. szöveg „Je ne compose pas; je transcris mes souvenirs tout comme ils viennent et passe de ma grand-mère à Marie.” [GIDE, A., 1999, p. 57.]

A 108. szöveg, az elõzõhez hasonlóan, egy megelõlegezett kérdésre történõ válaszadást tartalmaz: 108. szöveg „Ma stupidité avait mis en joie toute la classe. Si j’avais voulu me tailler un succès, il m’eût été facile, au retour de ma pénitence, lorsque M. Vedel, m’ayant rappelé, me demanda pour la

112

troisième fois le synonyme de « coudrier », de répondre « chou-fleur » ou « citrouille ». Mais non, je ne cherchais pas le succès et il me déplaisait de prêter à rire ; simplement j’étais stupide. Peut-être bien aussi que je m’étais mis dans la tête de ne pas céder ? – Non, pas même cela: en vérité, je crois que je ne comprenais pas ce que l’on me voulait, ce que l’on attendait de moi.” [GIDE, A., 1999, p. 64.]

Ebben a szövegrészletben látható, hogyan szûrõdik át a narrátor-szerzõ szubjektivitása az elbeszélésbe. A szubjektív elemek igei alakban (déplaire, croire), melléknévi alakban (stupide), fõnévi alakban (stupidité), modalizátorként (en vérité, peut-être, simplement) nyilvánulnak meg. Ezek egyrészt a beszélõ érzelmi reakcióit tükrözik, másrészt a beszélõ attitûdjét fejezik ki mondandójával szemben. Ez a részlet azt is megmutatja, hogy a szubjektivitás jegyein keresztül a narrátor jelene hogyan szûrõdik be az elbeszélés által képviselt múltba, és hogyan nyilvánul meg az önéletírás megszületéséhez elengedhetetlen kettõs perspektíva. Ezt nemcsak az igeidõk biztosítják, hanem más olyan szubjektív elemek is, mint a je névmás, szintaktikai szerkezetek (kérdõmondat, felkiáltó mondat), szubjektív melléknevek, fõnevek, modalizátorok és a feltételes igemód. A narrátor fokalizációját nemcsak a szubjektív elemek sokasága biztosítja, hanem a dialógustöredékek is. Megfigyelhetõ néhány olyan rész, amelyben az író mintegy megelõlegezi a fiktív olvasó kérdéseit (elsõ esetben ez impliciten történik, a második esetben expliciten megfogalmazódik a kérdés), és egyben meg is válaszolja azokat (non, je ne cherchais pas le succès; non, pas même cela). Az olvasó megszólítása a vizsgált corpusban (elsõsorban Rousseau önéletírásában) gyakran elõforduló technika. (Gide-nél a direkt megszólítás nem jellemzõ és Sartre esetében is csak elvétve találni erre példát. A különbség az önéletrajzi tervek eltérésével magyarázható). A fenti esetekben tulajdonképpen egy hiányos dialogikus szekvenciatöredékrõl van szó, amelyben a narrátor párbeszédet kezdeményez, és amely értelemszerûen csak egyoldalú lehet. A megszólítás módjai igen változatosak. 109. szöveg „Et puis le lecteur a compris que je déteste mon enfance et tout ce qui en survit […]” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 140.]

110. szöveg „Avant d’aller plus loin, je dois au lecteur mon excuse ou ma justification, tant sur les menus détails où je viens d’entrer que sur ceux où j’entrerai dans la suite, et qui n’ont rien d’intéressant à ses yeux.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 96.]

A 109. és 110. szövegben az olvasót „nevén” szólítja meg a narrátor, a megértésére, bocsánatára appellálva. A további példákban (111. és 112. szöveg) a megszólítás általános, azaz a címzett kevésbé körvonalazott; ezt a személytelen szerkezet (qu’il me soit permis) és a közvetlen megszólítás felszólító móddal (ajoutez) teszik lehetõvé. 111. szöveg „Voilà ce que j’avais à dire sur cet article. Qu’il me soit permis de n’en reparler jamais.” [ROUSSEAU, J.-J, 1968, I., p. 123.]

113

112. szöveg „[…] Quand je me passionne, je sais trouver quelques fois ce que j’ai à dire; mais dans les entretiens ordinaires, je ne trouve rien, rien du tout; ils me sont insupportables par cela seul que je suis obligé de parler. Ajoutez qu’aucun de mes goûts dominants ne consistent en choses qui s’achètent.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 72.]

2. A szekvenciák együttes elõfordulásának vizsgálata Elsõként azt vizsgáljuk meg, hogy a különbözõ szekvenciák (homogének és heterogének egyaránt) hogyan határolódnak el egymástól. Látni fogjuk, hogy a szekvenciák tagolódását ún. demarkációs jegyek biztosítják, amelyek bármely nyelvi egységet (esetünkben szekvenciát) képesek strukturálni és elhatárolni, és amelyek nyelvi realizációi az önéletírás esetében is pontosan leírhatóak. A demarkációs rendszer vizsgálatát a homogén (tehát azonos típusba tartozó) szekvenciális szervezõdés jelenségének elemzése követi, majd ezután térünk rá a heterogén (tehát különbözõ típusba tartozó) szekvenciális szervezõdés tanulmányozására.

2.1. A demarkáció jelensége 2.1.1. Általánosságok A demarkációs jegyek feladata, ahogy errõl már szó volt, az üzenet tagolása, az esztétikai koherencia megteremtése. Az esetek többségében a demarkációs jegy az üzenet élén áll, ritkábban a végén; az elsõ esetben bevezetõ, a másikban lezáró funkciója van. Az önéletírás esetében a legjellemzõbb demarkációs jegy egy metanyelvi elem, amely az emlékezés folyamatára utal (ELE), és amely nemcsak szekvenciálisan, hanem pragmatikailag is tagolja a szöveget, azaz nemcsak szövegszekvenciákat (homogéneket és heterogéneket egyaránt) választ el, hanem a jelen univerzumát és a múlt univerzumát is elhatárolja, és egyúttal fokalizációs szerepet tölt be (az ELE ugyanis a narrátorra való fókuszálás egyik megnyilvánulása). Bevezetésül nézzünk két példát a b e v e z e t õ és a l e z á r ó d e m a r k á c i ó r a ! Ezt követõen az egyes szekvenciatípusok demarkációs rendszerét vizsgáljuk meg. 113. szöveg „Un souvenir qui me fait frémir encore et rire tout à la fois, est celui d’une chasse aux pommes qui me coûta cher. Ces pommes étaient au fond d’une dépense […]” [ROUSSEAU, J.J., 1968, I., p.70.]

A 113. szöveget már egy korábbi fejezetben (II/1.1.6.3.) elemeztük, most csak a bevezetõ elem szerepére hívjuk fel a figyelmet. Az un souvenir egyszerre határolja el az univerzumokat egymástól és választ el szövegegységeket. A bevezetõ formula biztosítja az átmenetet egy ehhez nem szorosan kapcsolódó szövegrészletbõl, és a szövegkohéziónak fontos eszközévé válik.

114

114. szöveg „[…] Nous n’étions pas moqueurs et c’est un rire sans méchanceté, mais un fou rire incoercible, qui s’empara de nous à ces mots: Elle est pâtissière – qu’Edmond Richard avait dit pourtant bien simplement, droitement, et courageusement, si tant est qu’il ait pu pressentir ces rires. Nous les étouffâmes de notre mieux, sentant bien à quel point ils étaient irrévérencieux; la pensée qu’il a pu les entendre me rend ce souvenir très douloureux. Abel Richard était, sinon simple d’esprit, du moins sensiblement moins ouvert que ses deux aînés […]” [GIDE, A., 1999, p. 148.]

A 114. szövegben a demarkációnak nem bevezetõ, hanem utólagosan lezáró szerepe van, azaz a következõ szövegegységtõl való elhatárolódás biztosítása.

2.1.2. A leírás demarkációs rendszere P. HAMON [1972], ahogy erre utaltunk, többek között, arra keresi a választ, hogy miképpen ékelõdik be a leírás egy nagyobb szövegegységbe, vannak-e ennek a beékelõdésnek demarkációs jelei (signes démarcatifs). A következõ példából kiderül, hogy a leírást gyakran erre utaló speciális formula vezeti be és zárja le. Ilyen speciális formula81  lehet az, amit KISS S. [1976] „metanyelvi elemeknek” nevez, és amelyek referenciája tehát maga a nyelvi tevékenység. Ilyen formulákat az önéletírás is használ a leíró szekvencia bevezetésére (115. szöveg). 115. szöveg „Je reviens à la rue de Crosne. Au deuxième étage, à l’extrémité d’un couloir sur lequel ouvrent les chambres, se trouve la salle d’étude, plus confortable, plus intime que les grands salons du premier, de sorte que ma mère s’y tient et m’y retient de préférence.” [GIDE, A., 1999, p. 28.]

A leíró szekvencia a regényekben gyakran motivált leírásként [ADAM, J.-M.; PETITJEAN, A., 1989] jelenik meg, azaz hogy elkerülje a leírás terjengõsségét vagy a történet megszakítását, az író mintegy igazolja a leírás létjogosultságát azáltal, hogy úgy mutatja be, mint egy szereplõ vagy a narrátor tettét. Ez a tett megvalósulhat látás formájában (description de type VOIR), beszéd formájában (description de type DIRE) és cselekvés formájában (description de type AGIR ou FAIRE). A látó típusú leírást egy látást kifejezõ ige igazolja (apercevoir, voir stb.), esetleg bármely más érzékelésre utaló kifejezés, és a személy lehetõsége arra, hogy lásson (pl. egy adott helyen legyen).82  A beszélõ típusú leírásban a szereplõ nagyobb tudással rendelkezvén, mint a többiek, átadja ezen tudását – leírás formájában.83  A cselekvõ típusú leírás során a tárgyat úgy írják le, hogy bemutatják a tárgyat érõ cselekvések sorozatát (pl. ahogyan elkészül). 84  A motivált leírás (VOIR, DIRE, FAIRE köré szervezõdött leírás), szintén rendelkezik demarkatív funkcióval, azaz képes megnyitni, bezárni egy leírást, valamint a belsõ disztribúciót szervezni [HAMON, P., 1981]. A szerkezete a következõ: vouloir voir → savoir voir → pouvoir voir → VOIR → DESCRIPTION.85 

115

A leírás gyakran egy t o p o s z n a k [HAMON, P., 1981] felel meg, amely háromtagú csoportból áll. A leíró toposz tagjai a következõk: (a) zárt hely (pl. szoba), (b) elválasztó tér – két világot elválasztó határvonal (pl. ablak), (c) nyílt hely (pl. tenger). 86  Ilyen VOIR típusú toposzt az önéletírásban is találhatunk (116.szöveg). 116. szöveg „Ma chambre est au troisième étage. Les vagues de sons montent du premier ; il faut aller voir ; et, à mesure que de marche en marche je me rapproche, je distingue des bruits de voix, des frémissements d’étoffes, des chuchotemets et des rires.[…]. Les couloirs du second tout emplis de nuit sont déserts; la fête est au-dessous. […] Je passe ma tête à travers les fers de la rampe. Précisément les invités arrivent, un militaire en uniforme, une dame toute en rubans, toute en soie; elle tient un éventail à la main ; le domestique, mon ami Victor, que je ne reconnais pas d’abord à cause de ses culottes et de ses bas blancs, se tient devant la porte ouverte du premier salon et introduit.” [GIDE, A., 1999, p. 25–26.]

A 116. szövegben jól megfigyelhetõ a VOIR típusú demarkáció: je passe ma tête à travers les fers de la rampe mondattal vezeti be a narrátor a leírást; ez egyben megfelel annak a toposznak, amelyet P. HAMON [1981] figyelt meg: nevezetesen a toposz három tagból áll, egy egymástól – határvonallal – elválasztott zárt és nyílt világból. Az egyik világot a példában a második emeleti folyosó jelenti, amelyet egy lépcsõkorlát választ el a bálteremtõl, ahová a külvilágból érkeznek a vendégek. Azonban az önéletírásban, mint ahogy azt látni fogjuk, a leírás más módon is beilleszkedhet az õt körülvevõ szövegkörnyezetbe. Nézzünk néhány jellegzetes és igen gyakori példát! 117. szöveg „Je revois pourtant le balcon ; ou plutôt ce qu’on voyait du balcon: la place à vol d’oiseau et le jet d’eau de son bassin – ou plus précisément encore, je revois les dragons de papier, découpés par mon père, que nous lançions du haut de ce balcon, et qu’emportait le vent, par-dessus le bassin de la place, jusqu’au jardin du Luxembourg où les hautes branches des marronniers les accrochaient.” [GIDE, A., 1999, p. 9.]

118. szöveg „Je revois encore avec précision la couleur, la forme des verroteries: le morceau le plus gros était un rubis clair, il avait forme triangulaire ; son poids l’entraînait d’abord et par-dessus l’ensemble qu’il bousculait. Il y avait un grenat très sombre à peu près rond¸ une émeraude en lame de faux; une topaze dont je ne revois plus que la couleur ; un saphir, et trois petits débris mordorés.” [GIDE, A., 1999, p. 12.]

119. szöveg „De chez Mme Lackerbauer, je ne me rappelle qu’une « machine de Ramsden », une vieille machine électrique, qui m’intriguait furieusement avec son disque de verre où de petites plaques de métal étaient collées, et une manivelle pour faire tourner le disque; […]” [GIDE, A., 1999, p. 19.]

120. szöveg „C’était en vérité, une singulière personne que cette petite Mlle Goton. Sans être belle, elle avait une figure difficile à oublier, et que je me rappelle encore, souvent beaucoup trop pour un

116

vieux fou. Ses yeux surtout n’étaient pas de son âge, ni sa taille, ni son maintien. Elle avait un petit air imposant et fier […]” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 64.]

121. szöveg „Le souvenir que j’ai gardé d’elle [Anna Shackleton] me la représente les traits un peu durcis déjà par l’âge, la bouche un peu sévère, le regard seul encore plein de sourire, un sourire qui pour un rien devenait du rire vraiment, si frais, si pur qu’il semblait que ni les chagrins ni les déboires n’eussent pu diminuer en elle l’amusement extrême que l’âme prend naturellement à la vie.” [GIDE, A., 1999, p. 31.]

A 117–121. szövegben a demarkáció egy speciális esetével állunk szemben. A leírást bevezetõ elemek: je revois, plus précisément encore, je ne me rappelle que, je me rappelle encore, le souvenir que j’ai gardé az emlékezés folyamatára utaló lexikális elemek (ELE), márpedig ezek nem helyezhetõk el P. HAMON [1981] rendszerében, amely a VOIR, FAIRE és DIRE hármas koncepcióján alapul. Leginkább a VOIR típusú demarkációs rendszer részeként képzelhetõ el (az emlékezés ugyanis gyakran képekben történik), azonban ebben az esetben a fõhõsre nem lenne érvényes Hamon meghatározása, miszerint a fõhõsnek abban a helyzetben kell lennie, hogy lásson. Sõt valójában a fókusz nem is a fõhõsre esik, hanem a narrátorra. P. HAMON [1981] három típusát (le regard descripteur, le bavard descripteur, le travailleur descripteur) az önéletírás esetében egy negyedikkel lehetne kiegészíteni: „le souvenir descripteur”, ugyanis, ahogy láttuk, a leíró szekvenciát ebben az esetben, gyakran az emlékezésre utaló szavak vezetik be (je revois encore, je me souviens encore). Mint már említettük, a S O U V E N I R - t í p u s ú d e m a r k á c i ó bizonyos értelemben a regard descripteur egy alfaja, mivel az emlékek többnyire mint mentális képek idézõdnek fel (ezért nehéz különbséget tenni a képzelet és az emlékezet között, hiszen mind a két esetben képeket „látunk”). Ezzel szemben, a látáson kívüli más érzékszervekkel (szaglás, ízlelés, hallás, tapintás) kapcsolatos leírások némileg szétfeszítik a VOIR kategóriát, amely inkább egy általános percepciós kategóriaként képzelhetõ el, mint érzékelõ leíró (le perceptif descripteur) típus. Így a VOIR kiegészülne ENTENDRE, SENTIR, GOUTER, TOUCHER tematikákkal, amelyek egyben demarkatív funkciókkal is rendelkeznek. Így a nem vizuális leíró jellegû emlékek bevezetése is kapcsolódhatna valamelyik érzékszervi kategóriához. További jellegzetessége ezeknek a példáknak, hogy valamennyien a környezet-leírás (helyszínek, tárgyak, személyek leírása) bevezetésére szolgálnak, az önarcképek demarkációs rendszere más elveken alapul. A leíró szekvenciát azonban nem mindig kísérik demarkációs jegyek. Ezért is tekinti P. HAMON [1981] a belsõ jegyeket, amelyek a leíró szekvencia morfoszintaktikai-lexikai eszköztárát fedik le, a u t o re f e re n c i á l i s n a k (signaux autoréférentiels); ide sorolhatók a melléknevek, igeidõk (PR, IMP), speciális szókincs (pl. szakkifejezések), retorikai alakzatok használata, bizonyos szintaktikai szerkezetek preferálása: „…l’énoncé descriptif privilégiera les opérations de la grammaire et de la syntaxe qui permettent à la fois la récursivité infinie d’une même unité, ou d’un même syntagme, par exemple la possibilité d’accumuler les adjectifs épithètes sur un même nom, ou les propositions relatives (équivalent phrastique de l’épithète) sur un même antécédant, et à la fois d’économiser, par le parataxe et la juxtaposition, le maximum de matériel à investissement narratif […] d’où cet « effet de liste » qui est le trait fondamental du descriptif.”87  117

Azaz: a leíró szekvencia lokális, morfoszintaktikai-lexikai jellemzõi maguk elégségesek feltételei annak, hogy a más típusú szekvenciáktól elkülöníthetõek legyenek. Így felmerül a kérdés, hogy vajon mi szükség van ez esetben az egyéb demarkációs jegyekre, amelyek ezáltal redundánssá válnak. A redundancia ebben az esetben szövegszervezõ erõ is lehet, segít az üzenetet tagolni, kódolni, és ahogy KISS S. [1976] fogalmaz: az esztétikai koherencia megteremtésérõl gondoskodik. 122. szöveg „Je reviens à la rue de Crosne. Au deuxième étage, à l’extrémité d’un couloir sur lequel ouvrent les chambres, se trouve la salle d’étude, plus confortable, plus intime que les grands salons du premier, de sorte que ma mère s’y tient et m’y retient de préférence. Une grande armoire formant bibliothèque en occupe le fond. Les deux fenêtres ouvrent sur la cour ; l’une d’elles est double et entre les deux châssis, fleurissent dans des pots, sur des soucoupes, des crocus, des hyacinthes et des tulipes « du Duc de Tholl ». Des deux côtés de la cheminée, deux grands fauteuils de tapisserie, ouvrage de ma mère et de mes tantes ; dans l’un d’eux ma mère est assise.” [GIDE, A., 1999, p. 28.]

A leírást, a 122. szövegben, ahogy ezt már láttunk, egy metanyelvi elem vezeti be (je reviens); a szövegrészlet érdekessége, hogy nem IMP-ban, hanem PR HIST-ban íródott, ami azt jelzi, hogy író emlékei igen elevenek. Ugyanezt a leírást az IMP valószínûleg távolibbá és elmosódottabbá tenné. A szövegrészletet jellemzik a már említett morfoszintaktikai sajátosságok: a kevés számú és imperfektív ige, az esetenként hiányos mondatok (Des deux côtés de la cheminée, deux grands fauteuils de tapisserie, ouvrage de ma mère et de mes tantes), a nominális elemek (fõnév, melléknév) és a bõvítményes szerkezetek viszonylag nagy száma (Une grande armoire formant bibliothèque); a fõnevek felsorolásos szerkezetekben való elõfordulása (…l’une d’elles est double et entre les deux châssis, fleurissent dans des pots, sur des soucoupes, des crocus, des hyacinthes et des tulipes « du Duc de Tholl »). Megfigyelhetõ ezenkívül egyfajta lineáris strukturáltság. A téri strukturáltság, amelyet az au deuxième étage, à l’extémité d’un couloir; le fond; sur la cour; des deux côtés de la cheminée bõvítmények biztosítanak, jelentõs mértékben meghatározza az idézett leíró szekvenciát.

2.1.3. A narratív szekvencia demarkációs jegyei 2.1.3.1. A beágyazott narratív szekvencia demarkációs jegyei 123. szöveg „Parfois des parentes plus âgées étaient là; c’était très gai: on jouait aux « barres anglaises »; mais après le goûter, quand on commençait de vraiment s’amuser, les bonnes nous appelaient: il était temps de rentrer. Je me souviens particulièrement d’un de ces retours: Un orage épouventable s’éleva presque subitement; le ciel s’emplit de nuages violâtres […]…” [GIDE, A., 1999, p. 101.]

A 123. szövegben két narratív szekvencia találkozását figyelhetjük meg: egy általános emléket felelevenítõ elbeszélésbe ágyazódik egy konkrét, egyedi emléket felelevenítõ emlék elbeszélése. A kettõt egy ELE határolja el (je me souviens particulièrement), amely 118

valójában redundáns elem; ha eltörölnénk, a PS önmagában is kifejezné az egyszeri és megismételhetetlen történéseket; a demarkációs jegy legfõbb szerepe tehát az átmenet folytonossá tétele, az esztétikai koherencia teremtés – mint ahogyan azt az elõbbi példa kapcsán láttuk. 2.1.3.2. Az egymást követõ narratív szekvenciák demarkációs jegyei A narratív szekvenciák kapcsolódásának nemcsak az alárendelés lehet a módja, a fõhõs azonossága esetén az elbeszélések egymást követhetik, anélkül, hogy ez a koherenciát veszélyeztetné. A demarkáció ebben az esetben is hasonló toposzon alapul: egy demarkációs jegy (ELE) és egy összegzõ fõnév vezeti be az elbeszélõ szekvenciát. Azzal a különbséggel, hogy az összegzõ fõnév nem rendelõdik alá egy másik narratív szekvencia elemének, ahogy ezt az elõzõ példában láttuk. 124. szöveg „Deux autres souvenirs se rattachent encore à l’appartement de la rue de Tournon : il faut vite que je les dise avant de déménager. Je m’étais fait donner pour mes étrennes le gros livre de chimie de Troos […] L’autre souvenir est celui d’une conversation avec Albert Démarest. Quand nous étions à Paris, il venait dîner chez nous une fois par semaine, avec sa mère […]” [GIDE, A., 1999. p. 133–135.]

A 124. szövegben az elsõ narratív szekvencia esetében a toposz hiányos, csak a demarkációs ELE (souvenir) van jelen, a második azonban a teljes toposzt tartalmazza: l’autre souvenir + conversation.

2.2. Homogén szekvenciális szervezõdések 125. szöveg „Lionel de R… m’aidait dans ces chasses. Nous étions exactement de même âge. Orphelin, il habitait, ainsi que sa sœur, au Val-Richer, chez son oncle, gendre de Guizot, dont il était le petit-fils. J’allais au Val-Richer tous les dimanches. Quand mes cousines étaient là, nos bonnes nous y menaient en bande. La route était plaisante, mais nous étions endimanchés; la visite était une corvée. Entre Lionel et moi, l’intimité, qui devait devenir bientôt très étroite, ne s’était pas encore établie et je ne voyais alors en lui qu’un garçonnet turbulent, rageur, autoritaire, aux mollets de coq, aux cheveux en poils de goupillon, toujours en nage, et ponceau dès qu’il s’agitait. Son sport favori consistait à s’emparer de mon beau chapeau de panama tout neuf et à le jeter dans une corbeille de dahlias où il était défendu d’entrer; ou encore d’exciter contre nous « Mousse », un énorme terre-neuve, qui nous culbutait. Parfois des parentes plus âgées étaient là; c’était très gai: on jouait aux « barres anglaises »; mais après le goûter, quand on commençait de vraiment s’amuser, les bonnes nous appelaient: il était temps de rentrer. Je me souviens particulièrement d’un de ces retours: Un orage épouventable s’éleva presque subitement; le ciel s’emplit de nuages violâtres ; on pressentait avec angoisse foudre, grêle, bourrasque et damnation. Nous pressions le pas pour rentrer. Mais l’orage gagnait sur nous; il semblait nous poursuivre ; nous nous sentions visés, oui, menacés directement. Alors, selon notre coutume, repassant ensemble notre conduite, l’un l’autre nous nous interrogions, tâchant de reconnaître à qui le terrifiant Zeus en avait. Puis comme nous ne parvenions pas à nous découvrir de gros péchés récents, Suzanne s’écriait:

119

– C’est pour les bonnes ! Aussitôt nous piquions de l’avant, au galop, abandonnant ces pécheresses au feu du ciel.” [GIDE, A., 1999, p. 101–102.]

A 125. szöveg egy rovargyûjtés emlékét idézi fel. Pontosabban: a beékelõ elbeszélés egy általános emléket mesél el (a rovargyûjtés feltehetõen többször is megismételt és sémába rendezõdött emlékét); a forgatókönyv-jelleget az IMP használata mellett más nyelvi jegyek is megerõsítik: dans ces chasses, tous les dimanches (ismétlõdésre utaló CC); son sport favori (a gyakoriságot szemantikailag kifejezõ melléknév). Az elbeszélés a fokalizációváltás szempontjából is érdekes: az elbeszélés eleje a fõhõsre fókuszál; ezt megerõsíti a tulajdonnevek használata (Val-Richer, Guizot), amelyek azt hivatottak igazolni, hogy a fõhõs világában vagyunk, majd ezt felváltja a narrátorra való fókuszálás, amelyet ebben az esetben az anticipáció alkalmazásával ért el az önéletíró: Entre Lionel et moi, l’intimité, qui devait devenir bientôt très étroite, ne s’était pas encore établie et je ne voyais alors en lui qu’un garçonnet turbulent, rageur, autoritaire. Ugyanis az anticipáció eszköze csak egy mindentudó narrátor számára válik lehetségessé. A fõhõs világától való eltávolodást emellett jelzi az alors határozó is (univerzum-indikátor), illetve olyan predikátumok, amelyek egy felnõtt narrátor nézõpontját tükrözik: garçonnet turbulent, rageur, autoriataire. Ezt követõen a fókusz a fõhõsre tér vissza (az ismétlõdést implikáló lexikai elem révén, amelyet a késõbbiekben kiegészít egy tulajdonnév említése: Mousse), és csak egy pillanatra, alig észrevehetõen kerül elõtérbe ismét a narrátor. Érdemes felfigyelni a «barres anglaises» játéknév idézõjeles alkalmazására, ez ugyanis azt jelzi, hogy az illetõ szó már nem tartozik a narrátor jelenlegi szókincsébe, hanem a gyerekkor egyik szava; erre az elhatárolásra szintén csak a visszaemlékezõ narrátor képes. Valójában ez a polifóniának egy speciális esete: az író egykori önmaga (je – non personne) szavait idézi, ugyanakkor az idézõjelezéssel (szövegsziget) elhatárolja a jelentõl. Ez az eset a polifónia fokalizációs eszközként való alkalmazását illusztrálja. Mások szavainak idézése – mint fokalizációs eszköz – ugyanebben a részletben szinte észrevétlenül mossa össze a narrátorra és a fõhõsre fókuszálást: az il était temps de rentrer mondat a DIL tipikus esete (hiányzik a bevezetõ ige, ugyanakkor a transzpozíciók megvalósulnak), amely lehetõvé teszi, hogy egyszerre érvényesüljön a narrátor és a fõhõs nézõpontja (ebben a példában ez utóbbi tûnik hangsúlyosabbnak). Ha az elbeszélést makropropozíciókra bontjuk, a következõ sémát kapjuk: Beékelõ elbeszélés Pn 1 Lionel de R…

Pn2 Pn3 Quand mes cousines… Son sport favori…

Pn4 = Pn5 il était temps…

Beékelõdött elbeszélés Látható tehát, hogy a beékelés a Befejezés makropropozíció szintjén történik meg, a beékelt elbeszélés pedig egy konkrét, egyedi elbeszélés. Azaz: ebben az esetben az általános emlék elbeszélésébe beágyazódik egy egyedi, konkrét emlék elbeszélése. A beékelõdést egy demarkációs jegy (ELE) vezeti be (je me souviens), amely egyben a fõhõsrõl a narrátorra történõ fókuszváltást is biztosítja. Az ELE-t egy összegzõ fõnév követi (retour), és a történet ezt az összegzést bontja ki. Az ELE + összegzõ fõnév kombinációt egyfajta toposzként értelmeztük, amelynek szerepe egyrészt a történet tematikájának meghatározása, a demarkáció hangsúlyossá tétele és az általánosból az egyedi felé 120

mutatás. Az általános/egyedi oppozíciót a determinánsok és névmási elemek is tükrözik: az összegzõ fõnév (un de ces retours) a többes szám (ces) és az egyes szám (un) oppozíciójából születik. Nem véletlen az igeidõ megválasztása sem: megfigyelhetõ a PS és az IMP nem a szokásos módon történõ keveredése. Erre a makropropozíciók szervezõdése mutat rá: Beékelõdött elbeszélés Pn 1 Un orage…

Pn 2 Mais l’orage…

Pn3 Alors…

Pn 4 = Pn 5 Aussitôt…

A Kiinduló helyzetben, amelynek feladata az elbeszélés kereteinek meghatározása lenne, PS-t találunk. Meglepõ használat, hiszen vagy IMP-t, avagy PQP-t várnánk (akár a keretek meghatározására, akár az elõzõ történések összegzésére). Általánosságban, a történet elején álló PS olyan esemény bekövetkezésére utal, amely elõzmény nélküli, váratlan, megmagyarázhatatlan; és éppen ez történik esetünkben: a vihar hirtelen csap le a hazatérõ gyerekekre. Szintén meglepõ a Cselekmény makropropozícióban az IMP használata; ebben az esetben nem az önéletrajzi IMP-val állunk szemben, hanem az IMP speciális esetével, amelynek révén az eseményeket belülrõl szemlélve láttatja az író, mintha az olvasó is részese lenne a történéseknek. Ez az igeidõ-használat egyben a fõhõsre való fokalizáció egyik leglátványosabb eszköze.

2.3. Heterogén szekvenciális szervezõdések Ebben a részben olyan heterogén szekvenciális szervezõdéseket mutatunk be, amelyek valamilyen szempontból az önéletírást és a központi problémát (jelen és múlt váltakozását) jellemzik. A corpus kiválasztása során nem törekedtünk a különféle kombinációs lehetõségek teljes skálájának bemutatására, ezért is hiányzik például az egyébként fontos, ám az önéletírásban semmilyen specifikus vonást nem mutató narratív és leíró (tájleírás, tárgyleírás) szekvencia kombinálódásának részletes elemzése. A heterogén szekvenciális szervezõdésnek (structure séquentielle hétérogène) két változatát is vizsgáljuk: a beágyazást (beékelõdést) és a keveredést. Az elõbbi esetben a beágyazó szekvencia (séquence insérante) tartalmazza a beágyazott szekvencia (séquence insérée) egy elemét (többnyire egy makropropozícióját). A keveredésnél a két szekvencia nem ékelõdik ilyen módon egymásba; a szekvenciák elhatárolása nehezebb, mivel az adott szövegegység egyfajta egyvelegként tûnik fel. Ebben az esetben egy domináns szekvencia (séquence dominante) tartalmaz egy dominált szekvenciát (séquence dominée), és a kettõ elhatárolódása kevésbé markáns. Elsõ lépésben a dialogikus szekvencia és a narratív szekvencia kombinálódását vizsgáljuk. Ahogy utaltunk rá, az önéletírásban ritkábbak a hosszú, kidolgozott párbeszédes részek, ezek narratív szekvenciába ágyazva vagy vele keveredve fordulnak elõ. Majd a magyarázó szekvenciába (amely többnyire narratív szekvenciába ágyazottan jelenik meg) ágyazott narratív szekvencia és leíró szekvencia (önarckép) kombinációit elemezzük; ezek a szekvenciális szervezõdések tükrözik ugyanis leginkább a múlt és a jelen váltakozását.

121

2.3.1. Beágyazott szekvenciális szerkezetek 2.3.1.1. A [narratív [dialogikus]] szerkezet 126. szöveg „Mais, voyant que nul ne m’invitait à jouer, elle poussait l’amour jusqu’à deviner que je risquais de me prendre pour un nain – ce que je ne suis pas tout à fait – et d’en souffrir. Pour me sauver du désespoir elle feignait l’impatience: « Qu’est-ce que tu attends, gros benêt ? Demandeleur s’ils veulent jouer avec toi. » Je secouais la tête: j’aurais accepté les besognes les plus basses, je mettais mon orgueil à ne pas les solliciter. Elle désignait des dames qui tricotaient sur des fauteuils de fer: « Veux-tu que je parle à leurs mamans ? » Je suppliais de n’en rien faire; elle prenait ma main, nous repartions, nous allions d’arbre en arbre et de groupe en groupe, toujours implorants, toujours exclus.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 115.]

A beágyazódás esetében a beágyazó szekvencia a beágyazott szekvencia egyik elemét tartalmazza. A 126. szövegben a narratív szekvencia tartalmazza a bevezetõ formulát (feignait l’impatience, désignait des dames…), amelyek a DIRE típusú igei bevezetõk helyett állnak, jóllehet használatuk korlátozottabb, hiszen páldául nem szerepelhetnek beékelt mondatban (* Qu’est ce que tu attends, gros bênet? feignait-elle l’impatience). Ebben a szövegrészletben az idõ tekintetében nem történik váltás, végig a múlt univerzumában maradunk, azonban a dialógusok – amelyeknek az elõfordulása egyébként ritka – beillesztésének módjára a példa tanulságosnak tûnt: ugyanis végig a narratív szekvencia uralja, alárendelt pozícióba kényszeríti a dialógust, és ezáltal korlátozza a szereplõk szabad megnyilvánulását. 2.3.1.2. A [magyarázó[narratív]] szerkezet 127. szöveg „A cet âge innocent où l’on voudrait que toute l’âme ne soit que transparence, tendresse et pureté, je ne revois en moi qu’ombre, laideur, sournoiserie. On m’emmenait au Luxembourg ; mais je me refusais à jouer avec les autres enfants ; je restais à l’écart, maussadement, près de ma bonne ; je considérais les jeux des autres enfants. Ils faisaient, à l’aide de seaux, des rangées de jolis pâtés de sable… Soudain, à un moment que ma bonne tournait la tête, je m’élançais et piétinais tous les pâtés. L’autre fait que je veux relater est plus bizarre, et c’est pourquoi sans doute j’en suis moins honteux. Ma mère me l’a souvent raconté par la suite, et son récit aide mon souvenir. Cela se passait à Uzès où nous allions une fois par an revoir la mère de mon père et quelques autres parents: les cousins de Flaux entre autres, qui possédaient, au cœur de la ville, une vielle maison avec jardin. Cela se passait dans cette maison des de Flaux. Ma cousine était très belle et le savait. Ses cheveux très noirs, qu’elle portait en bandeaux, faisait valoir un profil de camée (j’ai revu sa photographie) et une peau éblouissante. De l’éclat de cette peau, je me souviens très bien ; je m’en souviens d’autant mieux que, ce jour où je lui fus présenté, elle portait une robe largement échancrée. – Va vite embrasser ta cousine, me dit ma mère lorsque j’entrai dans le salon (je ne devais avoir guère plus de quatre ans, cinq peut-être). Je m’avançai. La cousine de Flaux m’attira contre elle en se baissant, ce qui découvrit son épaule. Devant l’éclat de cette chair, je ne sais quel vertige me prit : au lieu de poser mes lèvres sur la joue qu’elle me tendait, fasciné par l’épaule éblouissante, j’y allai d’un grand coup de dents. La cousine fit un cri de douleur ; j’en

122

fis un d’horreur ; puis je crachai, plein de dégoût, on m’emmena bien vite, et je crois qu’on était si stupéfait qu’on oublia de me punir.” [GIDE, A., 1999, p. 10–11.]

A 127. szöveg három szubjektív értékelõ fõnév (ombre, laideur, sournoiserie) kifejtésén alapul. Az értékelés, amelyet csak megerõsít az ELE (je ne revois …que) lehetõvé teszi, hogy a narrátor a jelenbõl visszatekintve ezek segítségével jellemezze egykori önmagát. Azonban a leírás finoman összekapcsolódik a magyarázattal, hiszen ezek a leíró jegyek egyben egy magyarázó szekvencia problémáját (Pn1) alkotják. A magyarázat (Pn2) helyett azonban egy elbeszélést találunk, azaz egy beágyazott narratív szekvenciát. Maga a narratív szekvencia is figyelemre méltó: az elsõ bekezdés IMP-ban íródott, ami az ismétlõdést fejezi ki, azonban a soudain (egy heterogén átmenetet [WEINRICH, H., 1973] biztosító határozó) után az IMP használata meglepõ. Az IMP funkciója, – ebben az esetben – mintegy képbe sûrítve, belülrõl láttatni a jelenetet. A pszichológiai leírások is alátámasztják ezt az értelmezést, hiszen emlékeinkben gyakran csak képeket, rövid, töredékes jeleneteket õrzünk meg. A Pn2 egy másik történettel is kiegészül; a történet bevezetését több modális elemmel látja el a narrátor (bizarre, honteux, sans doute), és SOUVENIR típusú demarkációval határolja el a jelentõl. A magyarázatba ágyazott történet IMP/PS keveréke; az IMP a háttér kifejezésére használatos, a fõ igeidõ azonban a PS. Ennek az oka a magyarázatban olvasható: érzelmileg kevésbé van érintve, annyira idegen tõle ez az esemény, mintha valaki mással történt volna meg; a PS ezt az elbeszélésmódot teszi lehetõvé. Ez a példa azért is tanulságos, mert a két univerzum közötti váltakozásnak egyszerre felelnek meg pragmatikai (énonciatif) és szövegszervezõdési jellegzetességek: az elõbbin az ELE és a modalizáció jelenségét, míg az utóbbin a SOUVENIR típusú demarkációt és a magyarázatba ágyazott narratív szekvencia technikáját értjük. 2.3.1.3. A [magyarázó[leíró]] szerkezet 128. szöveg „Quelques conversations que j’eus alors avec Albert précipitèrent une résolution qui flattait mon goût naturel, et décidèrent d’une attitude qui fut par la suite beaucoup critiquée: celle de me dérober au succès. Le moment est peut-être venu de m’expliquer là-dessus. Je ne veux point me peindre plus vertueux que je ne suis: j’ai passionnément désiré la gloire; mais il m’apparut vite que le succès, tel qu’il est offert d’ordinaire, n’en est qu’une imitation frelatée. J’aime être aimé pour le bon motif et souffre de la louange si je sens qu’elle m’est octroyée par méprise. Je ne saurais non plus me satisfaire des faveurs cuisinées. […]” [GIDE, A., 1999, p. 249–250.]

A 128. szövegben egy tipikus magyarázó szerkezetet, amely természetesen egy másik, nagyobb szövegegység – narratív szekvencia – része, ismerhetünk fel: a probléma (Pn1) egy viselkedésforma (me dérober au succès), amely egyaránt jellemzi a múltat és a jelent, amelyet az önéletíró állandó – omnitemporális – tényezõnek tekint. A probléma magyarázata (Pn 2) egy beékelõdõ leíró szekvencia formájában történik meg, mégpedig az önarcképek kapcsán már bemutatott narratív leírás révén, amelyben egy adott személy leírására jellemzõ cselekedeteinek felsorolásával kerül sor. Ebben a szekvenciatípusban, bár rokon a narratív szekvenciával, a narrációra jellemzõ több fontos vonás nem figyelhetõ meg, így hiányzik a transzformáció (egy bizonyos állapotból egy másikba jutás), a progresszió (a 123

történet elõrehaladása) elve. Az önarcképek megjelenése az önéletírásban igen gyakran nem tetszõleges helyzetben várható: a legjellemzõbb elõfordulás a magyarázó szekvenciába való beékelõdés. Ennek a jelenségnek meghatározott temporális vetületei is vannak, nevezetesen az önarckép egyrészt fókuszálhat a fõhõsre vagy a narrátorra vagy mindkettõre.88  Az elsõ esetben a múlt, a második esetben (például, ha a narrátor aktuális – az írás folyamatára vonatkozó tevékenységét magyarázza az aktuális tulajdonságaival) a jelen univerzumában maradunk, a harmadik eset (ez érvényes a példánkra) azonban összekötõként szolgál a múlt és a jelen univerzuma között. Az adott, jelenre is érvényes tulajdonság – állandónak, változatlannak feltételezve – egy múltbeli esemény magyarázataként is szolgál: ezáltal egyszerre része a múltnak és a jelennek. 129. szöveg „Et soudain, regardant ces pauvres mains que je venais de voir peiner si désespérément, je les imaginai sur le piano, et l’idée qu’elles avaient naguère appliqué leur maladroit effort à exprimer, elles aussi, un peu de poésie, de musique, de beauté… cette idée m’emplit aussitôt d’une vénération immense, et tombant à genoux au pied du lit, j’enfonçai mon front dans les draps pour y étouffer mes sanglots. Les chagrins personnels ne sont pas ce qui peut m’arracher des larmes; mon visage alors reste sec, si douloureux que soit mon cœur. C’est que toujours une partie de moi tire en arrière, qui regarde l’autre et se moque, et qui lui dit: « Va donc ! tu n’es pas si malheureux que ça! ». D’autre part j’ai grande abondance de larmes à répandre s’il s’agit des chagrins d’autrui, que je sens beaucoup plus vivement que les miens propres […]” [GIDE, A., 1999, p. 365.]

A 129. szövegben a narratív szekvencia szintén tartalmaz egy összegzõ fõnevet (sanglots), amely egyúttal a magyarázó szekvencia problémáját (Pn1) alkotja, és amelyre a választ (Pn2) a magyarázó szekvenciába ékelt önarckép adja meg. Az önarckép igeideje ebben az esetben is a PR, amely ismétlõdésre, szokásra utal (ezt az értéket erõsíti meg a toujours határozószó), és amely egy múltbeli eseménysor magyarázatául szolgál, összekötve ezáltal a jelen és a múlt univerzumát. A 128. és a 129. szöveg a narrátorra és a fõhõsre egyaránt fokalizáló önarcképet tartalmaz, ennek alapján ennek a jelenségnek az elnevezésére a vegyes fokalizációs önarckép terminust javasoltuk. A következõ két példa a fokalizáció elõbb említett két másik típusát illusztrálja: a 130. szöveg a narrátorra fokalizált önarckép esete, míg a 131. szöveg a fõhõsre fokalizált önarckép típusát mutatja be. 130. szöveg „Bref, il [Karl] me jeta dans la littérature par le soin qu’il mit à m’en détourner: au point qu’il m’arrive aujourd’hui encore, de me demander, quand je suis de mauvaise humeur, si je n’ai pas consommé tant de jours et tant de nuits, couvert de tant de feuillets de mon encre, jeté sur le marché tant de livres qui n’étaient souhaités par personne, dans l’unique et fol espoir de plaire à mon grand-père. Ce serait farce: à plus de cinquante ans, je me trouverais embarqué, pour accomplir les volontés d’un très vieux mort, dans une entreprise qu’il ne manquerait pas de désavouer. En vérité, je ressemble à Swann guéri de son amour et soupirant: « Dire que j’ai gâché ma vie pour une femme qui n’était pas mon genre ! ». Parfois, je suis mufle en secret: c’est une hygiène rudimentaire. Or le mufle a toujours raison jusqu’à un certain point. Il est vrai que je

124

ne suis pas doué pour écrire; on me l’a fait savoir, on m’a traité de fort en thème: j’en suis un; mes livres sentent la sueur et la peine.[…] On m’a cousu mes commandements sous la peau: si je reste un jours sans écrire, la cicatrice me brûle ; si j’écris trop aisément, elle me brûle aussi.” [SARTRE, J.-P., 1983, p. 138–139.]

A 130. szövegben az önarckép a narrátorra fókuszál, annak írói tevékenységét magyarázza. A kérdés, amely magyarázatra szorul, a következõ: miért ír Sartre? (Pn1) (il m’arrive aujourd’hui encore, de me demander, quand je suis de mauvaise humeur, si je n’ai pas consommé tant de jours et tant de nuits, couvert de tant de feuillets de mon encre, jeté sur le marché tant de livres qui n’étaient souhaités par personne […]) A magyarázat (Pn 2) több lehetséges választ is megemlít: a nagyapának való megfelelést: ([…] dans l’unique et fol espoir de plaire à mon grand-père), egyfajta kényszert az írásra (On m’a cousu mes commandements sous la peau: si je reste un jours sans écrire, la cicatrice me brûle ; si j’écris trop aisément, elle me brûle aussi). 131. szöveg „Je crois que jamais individu de notre espèce n’eut naturellement moins de vanité que moi. Je m’élevais par élans, à des mouvements sublimes, mais je retombais aussitôt dans ma langueur. Etre aimé de tout ce qui m’approchait était le plus vif de mes désirs.” [ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 51.]

A 131. szövegben a probéma (Pn 1) magját egy jellemvonás (vanité) jelenti. A magyarázat (Pn2) egy beékelt leíró szekvencia – a fõhõsre fókuszált önarckép – formájában jelenik meg. Ebben az esetben nem történik fokalizációváltás, végig a múlt univerzumában maradunk; ezt biztosítja az IMP igeidõ, jóllehet az IMP alaptulajdonsága, hogy a folyamat vége nem limitált, így elvileg elképzelhetõ, hogy ezen tulajdonságok a jelenig elhúzódnak; azonban erre határozott utalás nem történik. 2.3.2. Keveredõ szekvenciális szerkezetek A keveredés abban különbözik a beágyazódástól, hogy ebben az esetben egyik szekvencia sem tartalmazza a másik egy elemét, hanem a különbözõ szekvenciák egymással keveredve fordulnak elõ. Gyakran azt is nehéz megállapítani, hol kezdõdik vagy hol végzõdik egyik és a másik. Azonban, egyik szekvencia domináns a másikhoz képest; az önéletírás esetében a leggyakoribb domináns szekvencia a narratív, és ezzel keveredhetnek magyarázó, dialogikus és leíró szekvenciák. 2.3.2.1. A [narratív [magyarázó]] szerkezet 132. szöveg „Des lettres de recommandation nous introduisirent auprès des puissants de la ville. Nous ne fûmes pas très prudents d’en user, car notre liberté en fut fort compromise. Il y eut un dîner chez le calife avec des officiers. Ce fut très fastueux, très gai; après le repas, on m’assit devant un mauvais piano et je dus chercher ce que je pouvais savoir de musique propre à faire danser les convives… Pourquoi je raconte tout cela ? Oh ! simplement pour retarder ce qui va suivre. Je sais que cela n’a pas d’intérêt.

125

Nous passâmes à Kairouan toute la journée du lendemain. Il y eut, dans une petite mosquée […]” [GIDE, A., 1999, p. 296.]

A 132. szövegben a narratív szekvenciát, amelyet a PS-ek egymásutánisága és ezáltal az események kronologikus sorrendbe állítása jellemez, rövid elmélkedés szakítja meg, amely egy magyarázó szekvencia szerkezeti jellemzõit mutatja. A szekvencia tartalmaz egy expliciten megfogalmazott kérdést (Pn1): Pourquoi je raconte tout cela ?, amelyet a válasz (Pn2) követ: Oh ! simplement pour retarder ce qui va suivre. Je sais que cela n’a pas d’intérêt. Ezt követõen a történet ott folytatódik, ahol abbamaradt. A jelen példában a szekvencia határai világosak, bár nem rendelkezik explicit demarkációs jegyekkel. A demarkáció belsõ jegyekkel történik: a narratív szekvenciára utaló jegycsoport a PS-ek sorozata, míg a magyarázó szekvenciáé a kérdõ mondat, a PR igeidõ, a felkiáltás és az ILE metanyelvi elemek (raconter, retarder). A keveredésnek ez esetben temporális vonatkozásai is kimutathatók: a narráció múltjából váratlanul átugrik a narrátor a saját jelenébe és saját írási tevékenységére reflektál. 2.3.2.2. A [narratív [dialogikus]] szerkezet A dialogikus szekvencia jellemzõirõl már szót ejtettünk a II/1.5. pontban, ahol megkülönböztettünk a fõhõsre, illetve narrátorra fókuszáló dialógust. Láthattuk, hogy az önéletírásra nem jellemzõ a fõhõsre fókuszáló, hosszú, kidolgozott párbeszéd, ha mégis elõfordul, akkor is többnyire beágyazott formában. A narrátorra fókuszáló dialógus ellenben a narratív szekvenciával keveredve fordul elõ. A 133. szövegben a megszólítás (dialógustöredék) narratív szekvenciával való keveredését figyelhetjük meg. 133. szöveg „Quant à la perte que j’avais faite, comment l’eussé-je réalisée ? Je parlerais de mes regrets, mais hélas ! j’étais surtout sensible à l’espèce de prestige dont ce deuil me revêtait aux yeux de mes camarades. Songez donc ! Chacun d’eux m’avait écrit, tout comme avait fait chacun des collègues de mon père après qu’il avait été décoré !” [GIDE, A., 1999, p. 91.]

A megszólítás nem rendelkezik saját demarkációs rendszerrel, mindössze belsõ jegyek segítenek az azonosításban: a mondat típusa az elsõdleges jegy (felszólító mondat és az elõbbiekben elemzett 109–110. szövegekben a címzett nevén nevezése: lecteur). Ezekben a példákban a fokalizáció a (jelenben zajló) kommunikáció folyamatára irányul A jakobsoni [JAKOBSON, R., 1972] modellben az önéletíró a feladó, a (képzeletbeli) olvasó a címzett; az elõbbihez az emotív funkció tartozik (ezt a funkciót erõsíti például a modalizáció jelensége), az utóbbihoz pedig a konatív funkció tartozik: „A CÍMZETT felé irányuló KONATÍV funkció legtisztább grammatikai kifejezõdése a vocativus és az imperativus (vagyis a megszólítás és a felszólítás nyelvtani kategóriája).”89  2.3.2.3. A [narratív [leíró]] szerkezet 134. szöveg „Entraîné par mon récit, je n’ai su parler en son temps de la mort d’Anna. C’est en mai 84 qu’elle nous quitta. Nous l’avions accompagnée ma mère et moi, dix jours auparavant, à la maison de santé de la rue Chalgrin, où on devait l’opérer d’une tumeur qui depuis assez longtemps

126

la déformait et l’oppressait. Je la laissai dans une petite chambre banale, propre et froide; et je ne la revis plus.” [GIDE, A., 1999, p. 226.]

Az iménti példát (134. szöveg) már elemeztük a narratív szekvencia igeidõs jegyei kapcsán, akkor eltekintettünk a leíró szekvenciával való keveredés jelenségének bemutatásától. A keveredésnek ez esetben sincs egyértelmû demarkációs jegye, hanem belsõ, autoreferenciális jegyek alapján tudjuk a töredékes leíró szekvenciát azonosítani. A töredékesség következménye, hogy a leíró szekvencia szerkezetileg is hiányos, és többnyire a narratív szekvenciába fûzött melléknevek, vonatkozói alárendelések, appozíciók formájában jelentkezik. Önmagában ez a probléma az önéletírás szempontjából kevésbé érdekes, a narratív szekvencia és a leíró szekvencia keveredése bármely irodalmi alkotásban hasonlóképpen történik. Legfeljebb megemlíthetõ, hogy a szubjektív melléknevek (példánkban ezek a szubjektivitás eltérõ mértékét képviselik: pl. legkevésbé szubjektívnak a petite, míg a leginkább szubjektívnak a banale melléknév tûnik), azáltal, hogy a narrátor érzelmi, személyes viszonyulását tükrözni képesek, a fókuszt, ha csak egy pillanatra is, a narrátorra és annak jelen univerzumára irányítják.

127

Jegyzetek

1 Az irodalmi szöveg többnyire heterogén szekvenciákból építkezik; a tiszta szekvencia ritkán fordul elõ, így a narratív szekvencia is többnyire különbözõ szekvenciák kombinálódásának eredménye, azonban a domináns szekvenciatípus minden esetben a narratív. 2 ADAM, J.-M., 1992, p. 45. 3 „…les tiroirs du passé expriment le passé à condition qu’on y ajoute qu’ils expriment le passé non pas par rapport à l’énonciation de l’auteur, mais par rapport à celle du narrateur” [VETTERS, C., 1998, p. 17]. 4 Barthes szerint a PS nem idõt fejez ki, hanem a fiktív elbeszélés ideje: „Il n’est plus chargé d’exprimer un temps. Son rôle est de ramener la réalité à un point et d’abstraire de la multiplicité des temps vécus et superposés, un acte verbal pur, débarassé des racines existencielles de l’expérience” [ADAM, J.-M., 1994a, p. 237.] 5 GIDE, A., 1999, p. 9. 6 CRESSOT, M., 1974, p. 166. 7 ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 44. 8 Az idézett szövegekben az aláhúzás a tanulmány szerzõjétõl származik, és célja az elemzés követésének megkönnyítése. 9 IMBS, P. [1960] a múlt és a jelen szembeállítására a következõ példát hozza: „Les hommes furent jadis ce qu’ils sont à présent.” [p. 84] 10 période close: „Vous savez que peu d’écrivains furent, autant que moi, privés de caresses. On a même tout fait pour me tuer.” [IMBS, P., 1960, p.104.] 11 ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 58. 12 GIDE, A. 1999, p. 9. 13 GIDE, A., 1999, p. 369. 14 MARTIN, R., 1971, p. 92. 15 CRESSOT, M., 1974, p.163. 16 Mauvillon-t idézi BRUNOT, F., 1933, p. 1794. 17 „Lorsqu’il cherche à faire comprendre son sentiment à propos des poursuites judiciaires dont il est objet, Maurice Papon se compare au capitaine Dreyfus… c’est-à-dire qu’à l’âge de quatre-vingt-cinq ans, l’ancien ministre du budget du gouvernement Barre conserve toute son assurance […] Droit comme un I, il affirme seulement avoir dû plier devant « les injonctions allemandes » qui conduisirent à l’arrestation de près de deux mille juifs dans la Gironde et à leur déportation vers Drancy.” [JUDGE, A., 1998, p. 230.] 18 „Il permet de voir le procès de l’intérieur et non dans son unité, de sorte qu’il s’applique de préférence à tout ce qui, quoique intéressant à noter, n’est pas essentiel au récit et ne fait pas progresser l’action.” [MARTIN, R., 1971 p. 96.] 19 „Elle mourait doucement lorsqu’elle eut idée de s’adresser au Père X vs. *Elle mourut doucement lorsque …” [DE BOTH-DIEZ, A.M., 1985, p .8.] 20 Idézi VETTERS, C., 1993a, p. 22. 21 Erre találunk példát Imbs-nél: „Et je lui tendis la main. Il me serra sans répondre […] il courut au hangar. Quelques instants après, je l’entendais galoper dans la campagne” [ IMBS, P., 1960, p. 93.] 22 Erre találunk példát Imbs-nél „Il avait encore sa tasse à la main quand la sonnerie du téléphone retentit. En décrochant, il regardait à son tour, et les maisons d’en face étaient presque effacées par le nuage jaunâtre qui était descendu dans les rues pendant la nuit.” [IMBS, P., 1960, p. 92.]; és Molendijknél: „Ce que je vis alors est indescriptible. Ayant complètement perdu la raison, un jeune homme se jetait par la fenêtre, une jeune femme, préférant une mort subite à des souffrances terribles, se poignardait. Un vieillard, essayant de fuir, trébuchait et tombait inanimé sur le sol…” [ MOLENDIJK, A., 1985, p. 91.] 23 „Si avec l’imparfait on glisse si aisément des pensées d’autrefois à la conscience actuelle, c’est qu’il offre à la fois une image de passé et une vision intérieure des événements passés…” [JAUBERT, A., 1993, p. 201.] 24 JAUBERT, A., 1993, p. 201. 25 Adverbe de transition temporelle hétérogène [WEINRICH, H., 1973].

128

KLUM, A., 1961, p. 168. JAUBERT, A., 1993, p. 195. 28 JAUBERT, A., 1993, p. 196. 29 A szubjektivitás kifejezõeszközeirõl a II/1.1.3. fejezetben esik bõvebben szó. 30 STAROBINSKI, J.,1970, p. 262. 31 Wagner és Pinchon passé défini terminusa a PS-nek felel meg, amely szemben áll a passé indéfini (PC) terminussal, amely felfogásuk szerint, a jelen befejezett aspektusa és mindig a jelenre gyakorolt hatásában értelmezendõ – ez az érték egyaránt jellemzi a klasszikus és modern korok irodalmának nyelvezetét. 32 MAINGUENEAU, D., 1986, p. 44. 33 TOUZIN, M.-M., 1993. 34 BABITS M., 1987, p. XV. 35 REVAZ, F., 1996, p. 188. 36 A deiktikus határozók olyan indikátorok, amelyek csakis a beszéd pillanatához viszonyítva értelmezhetõk: pl. maintenant, aujourd’hui, ici. 37 ADAM, J.-M., 1997, p. 195. 38 Lásd II/1.1.5. Univerzum-indikátorok. 39 Lásd II/1.1.3. Modalitás. 40 Lásd II/1.1.3. Modalitás. 41 Lásd II/1.2.3.1. A leírás modalizálása. 42 BRUNOT, F., 1933, p. 2063. 43 Lásd II/1.1.5. Univerzum-indikátorok. 44 Lásd II/1.1.6. Narratív tónus. 45 POULET, G., 1964, p. 9. 46 MARTY, É., 1987, p. 23. 47 MARTY, É., 1987, p. 49. 48 „Mon départ de Paris se trouva retardé par une nouvelle qui, par le chagrin qu’elle me causa, me rendit pour quelque temps incapable de me mettre en route. J’appris, en effet, la mort de Robert de SaintLoup, tué le surlendemain de son retour au front, en protégeant la retraite de ses hommes. (…) Pendant plusieurs jours je restai enfermé dans ma chambre, pensant à lui. Je me rappelais son arrivée, la première fois à Balbec, quand, en lainages blanchâtres, avec ses yeux verdâtres et bougeants comme la mer, il avait traversé le hall attenant à la grande salle à manger dont les vitrages donnaient sur la mer. Je me rappelais l’être si spécial qu’il m’avait paru être alors, l’être dont ç’avait été un si grand souhait de ma part d’être ami. (…) Peu de jours après celui où je l’avais aperçu courant après son monocle, et l’imaginant alors si hautain, dans ce hall de Balbec, il y avait une autre forme vivante que j’avais vue pour la première fois sur la plage de Balbec et qui maintenant n’existait non plus qu’à l’état de souvenir, c’était Albertine, foulant le sable ce premier soir, indifférente à tous, et marine, comme une mouette. Elle, je l’avais si vite aimée que pour pouvoir sortir avec elle tous les jours je n’étais jamais allé voir Saint-Loup, de Balbec. Et pourtant l’histoire de mes relations portait aussi le témoignage qu’un temps j’avais cessé d’aimer Albertine, puisque si j’étais allé m’installer quelque temps auprès de Robert, à Doncières c’était dans le chagrin de voir que ne m’était pas rendu le sentiment que j’avais pour Mme de Guermantes. Sa vie et celle d’Albertine, si tard connues de moi, toutes deux à Balbec, et si vite terminées, s’étaient croisées à peine; (…) Et puis il se trouvait que leurs deux vies avaient chacune un secret parallèle que je n’avais pas soupçonné. Celui de Saint-Loup me causait peut-être maintenant plus de tristesse que celui d’Albertine, dont la vie m’était devenue étrangère.” [PROUST, M., 1986, p. 233–235.] 49 Lásd II/1.1.7. Polifonikus jelenségek. 50 „Autobiography is primary an art of perspective: an art of juxtaposed perspectives: the present commenting upon the past, the past commenting upon the present. It is an art of contrast and integration.” [SHAPIRO, S., 1968, p.437.] 51 „Perspective in autobiography involves more than just the evocation of a past self or the past seen and interpreted by a present self: it involves montage.” [SHAPIRO, S., 1968, p. 440.] 52 Idézi MAINGUENEAU, D., 1993, p. 84. 53 Idézi MAINGUENEAU, D., 1993, p. 83. 54 KERBRAT-ORECCHIONI, C., 1980, p. 120. 55 Kerbrat-Orecchioni: “ L’ironie attaque, agresse, dénonce, vise une cible”, idézi MUECKE, D. C., 1978, p. 479. 56 SPERBER, D., WILSON, D., 1978, p. 409. 57 SPERBER, D., WILSON, D., 1978, p. 411. 58 „La communication ironique est à la fois une communication et une action. Elle repose sur un message à double signifié, l’un littéral, bien apparent et conforme au code de la langue et à des codes socioculturels admis, l’autre dissimulé et déviant par rapport au précédent.” [MILLY, J.,1992, p. 207.] 59 MARTEL, F., 2000, p. 36. 26 27

129

ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989. ROUSSEAU, J.-J., 1968, I., p. 266. 62 POULET, G., 1949, p. 185. 63 Rousseau: Confessions, idézi POULET, G., 1949, p. 184. 64 „Peu importe même que l’émotion du passé et l’émotion du présent se chevauchent et se mêlent infiniment, qu’on ne sait jamais si le Rousseau qui nous parle est celui qui narre ou celui dont la vie est narrée” [POULET, G., 1949, p. 185.] 65 Rousseau: Confessions, idézi POULET, G., 1949, p. 191. 66 POULET, G., 1949, p. 192. 67 Ezt a jelenséget Genette polimodalitás, Gourdeau transzfokalizáció névvel illette; errõl az I/ 1.2.3. alfejezetben esett szó. 68 PERRET, M., 1994, p. 103. 69 A hierarchikus szerkezetet az alábbi séma ábrázolja: 60

61

Fõtéma: X ( személy) altéma: (arc) (testrészek) Nomenklatúra: szem kar Predikátumok: kerek hosszú 70 A hierarchikus szerkezetet a következõ ábra szemlélteti:

traits

å

Anna Shackleton â bouche

(tárgyak) pipa kedvenc

æ

regard â encore plein de sourire

? (újrafogalmazás) rire â un peu sévère â â qui pour un rien devenait du si frais, si pur qu’il   rire vraiment semblait que ni les chagrins. 71 HAMON, P., 1972, p. 466. 72 BRUNOT, F., 1933, phrase pittoresque vagy le langage de la description elnevezéssel illeti a 18. századi nyelvhasználat eme sajátosságát. 73 M.I.L. (marqueurs d’intégration linéaire), ADAM, J.-M., 1989. 74 „les descriptions sont prises en charge par un je omniprésent” [ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989, p.19] 75 L. Frappier-Mazur elemzése, idézi ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989, p. 19. 76 Idézi ADAM J.-M., PETITJEAN, A., 1989, p. 13. 77 Erre példa: „Giton a le teint frais, le visage plein […], l’œil fixe et assuré, les épaules larges, l’estomac haut, la démarche ferme et délibérée. Il parle avec confiance ; il fait répéter celui qui l’entretient, et il ne goûte que médiocrement tout ce qu’il lui dit. Il déploie un grand mouchoir et se mouche avec un grand bruit ; il crache fort loin, et il éternue fort haut. Il dort le jour, il dort la nuit, et profondément ; il ronfle en compagnie.” [La Bruyère, idézi ADAM , J.-M. PETITJEAN, A., 1989, p. 153.] 78 Ezt a véleményt nem mindenki osztja: „Même une recette de tarte aux pommes raconte une histoire: celle d’un devenir tarte, dont les protagonistes sont la farine, les pommes, le sucre, etc.” [GOURDEAU, D, 1993, p. 6.] Ám a vélemények szembenállása még inkább ráirányítja a figyelmet e kettõsségre. 79  narrativisation de la description, description d’actions [ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989]. 80 ADAM, J.-M., 1992, p. 134. 81 Ime egy példa: „Le matin même du jour fixé pour la chasse, le Roi lui fit dire qu’il l’attendait à l’escalier de Lys ; il ne sera peut-être pas inutile de parler de cette étonnante construction. A quatre lieues de Bois, à une heure de Loire, dans une petite vallée fort basse, entre les marais fanguex et un bois de grands chênes, loin de toutes les routes,on rencontre tout à coup un château royal, ou plutôt magique […]” [A. de Vigny, L’Intégrale, idézi ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989, p. 39.] 82 Példa erre: „Le plateau étant légèrement incliné vers l’ouest, l’endroit où nous avions fait halte dominait un vaste paysage. Devant nous, au-delà des arbres, nous apercevions le cap des Bois frangé d’écumes [..]” [Stevenson, idézi ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989, p. 41.] 83 Példa erre: „Alors, afin de procéder dans l’ordre, le Suisse les conduisit jusqu’à l’entrée, près de la place, où leur montrant avec sa canne un grand cercle de pavés noirs, sans inscriptions ni ciselures : – Voilà, fit-il majestueusement, la circonférence de la belle cloche d’Amboise. Elle pesait quarante mille livres. Il n’y avait pas sa pareille dans toute l’Europe. L’ouvrier qui l’a fondue en est mort de joie…” [Flaubert: Madame Bovary, idézi ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989, p. 43.] 84 Példa erre: „Il avait la main droite sur le volant du changement de marche, comme un pilote sur la roue du gouvernail; il le manœvrait d’un mouvement insensible et continu, modérant, accélérant la vitesse; et, de â durcis par l’âge

130

la main gauche, il ne cessait de tirer la tringle du sifflet, car la sortie de Paris était difficile…” [Zola: Le ventre de Paris, idézi ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989, p. 46.] 85 Erre példa: „…De mes fenêtres, je vois la Seine qui coule, le long de mon jardin, derrière la route…” [Maupassant: Le Horla, idézi HAMON, P., 1981, p. 188.] 86 Erre példa egyrészt az elõbbi Maupassant-idézet, ahol a toposz szerkezete (belsõ/határ/külsõ) a következõ: (szoba) / ablak / Seine, valamint a következõ részlet, amelynek a tagjai: szoba / ablak/ pályaudvar: „En entrant dans la chambre, Roubaud posa sur la table le pain d’une livre, le pâté et la bouteille de vin blanc. Mais, le matin, avant de descendre à son poste, la mère Victoire avait dû couvrir le feu de son poêle, d’un tel poussier, que la chaleur était suffocante. Et le sous-chef de gare, ayant ouvert une fenêtre s’y accouda. C’était impasse d’Amsterdam, dans la dernière maison de droite, une haute maison où la compagnie de l’Ouest logeait certains de ses employés. La fenêtre, au cinquième, à l’angle du toit mansardé qui faisait retour, donnait sur la gare (…)” [Zola: La Bête humaine, idézi HAMON, P., 1981, p. 241.] 87 HAMON, P., 1981, p. 66. 88 Lásd II/1.2.3.2. A leírás narrativizálása 89 JAKOBSON, R., 1972, p. 237.

131

132

III. ÖSSZEGZÉS

1. A vizsgált paraméterek jellemzõinek összegzése A vizsgált paraméterek segítségével azt kívántuk bemutatni, hogy az önéletírásra jellemzõ kettõs perspektíva milyen nyelvi jegyekkel írható le. P. LEJEUNE [1986] útmutatása alapján a figyelem középpontjába a narratív technika, a fokalizáció és a stílus kérdéseit állítottuk. Mivel ezek a kérdések több diszciplínát (szövegnyelvészet, pragmatika, narratológia, stilisztika) is érintenek, az elemzés során interdiszciplináris szemléletre törekedtünk. Az említett tudományterületek közül a szövegnyelvészet bizonyult a többit leghatékonyabban integráló tudománynak, ezért a paraméterek csoportosítása is szövegnyelvészeti fogalmakon alapul, ezen belül azonban valamennyi tudományág képviseltette magát. A dolgozat középpontjába állított kettõs perspektíva lényege, hogy a fõhõs univerzuma által képviselt múltat és a narrátor univerzuma által képviselt jelent együttesen kezeli, azaz, mindkettõt kellõ súllyal jeleníti meg. Az idõ poétikája terminus a két idõsík megjelenítésére vonatkozik, és utal arra, hogy az önéletírás esetében az idõ kompozicionális sajátosság. Az összegzés az idõ poétikáját foglalja össze elõször a múlt ábrázolásának szempontjából, majd a jelen univerzumát és annak a múlttal való váltakozását mutatja be.

1.1. A múlt univerzuma A múlt univerzumát általános lokális szinten meghatározott igeidõk, névmások és határozók kombinációi jellemzik. A leggyakrabban használt narratív igeidõk a P S és I M P; az utóbbi a múlt töredékes, homályos vagy forgatókönyvszerû – pszichológiai terminussal élve általános – emlékeinek felidézésére használatos, míg az elõbbi hagyományos narratív idõként viselkedik, kivéve, hogy a PS-ek sorozata ritkán alkot hosszú, folyamatos, összefüggõ elbeszélést: minduntalan megszakítják a PC, PR-ban álló jelen kommentárjai, vagy a töredékességre utaló IMP. Ennek jól megfigyelhetõ következménye, hogy az önéletrajzi szöveg szaggatottnak tetszik, a cselekmény kibontakozása egyenetlen és szabálytalan. A PS és IMP igeidõk a je személyes névmással kombinálódva fordulnak elõ, amely kombináció ellentmond Benveniste rendszerezésének; a dilemmát J. STAROBINSKI [1970] oldja fel a n é v m á s i állandóság fogalma révén, amely arra mutat rá, hogy noha ugyanaz a névmási alak jelöli a fõhõst és a narrátort, az elõbbi referenciája eltérõ, hiszen egy már nem létezõ, non-personne jellegû személyre utal. Ez a harmadik személyre utaló jelleg teszi lehetõvé a PS-sel való elõfordulást, ugyanakkor a névmási állandóság az identitás megõrzéséért is felelõs. A személyes névmások közül kiemeltük az általános on gyûjtõ szerepét, amely a tudatok fuzionálásából születik, és tartalmazza, elválaszthatatlanul, a je névmás által képviselt fõhõs tudatát. Az én reprezentációja tehát nem egyértelmû; a nézõpontok fúziója jelzi a emlékezés egyik torzító mechanizmusát, nevezetesen az én és a másik emlékeinek elkülönítésébõl adódó nehézségeket. 133

A múlt univerzumának strukturálását segíti elõ a f õ h õ s re f ó k u s z á l t ö n a rc k é p és a f õ h õ s re f ó k u s z á l t d i a l ó g u s . Az elõbbi kategória nem mûfaji keveredésre utal, hanem a leíró szekvencia egy fajtájára, amely egy adott személyt cselekedeteinek felsorolása révén jellemez; ezért is kapta a narrativizált leírás elnevezést. A fõhõsre fókuszált önarckép legfõbb nyelvi jellemzõje a sorozatot alkotó IMP volt. A leíró szekvencia (környezetleírás, személyek, tárgyak leírása) sem globális, sem lokális szempontból nem bizonyult specifikusnak, kivéve az erõteljes modalizáltságot és az ELE segítségével történõ demarkációt, amely problémák nem a múlt, hanem az alternáció leírásához járulnak elsõsorban hozzá. Az utóbbi kategória (a fõhõsre fókuszált dialógus) a múlt reprezentációjának fontos eszköze; jellemzõje, hogy viszonylag ritkán fordul elõ, rövid, mindössze néhány cserét tartalmaz, szintaktikai és lexikai tekintetben többnyire beszélt nyelvi és gyermeknyelvi elemekbõl építkezik. Gyakoriak a forgatókönyvszerû, az ún. kötött megnyilatkozásokból (Fónagy) álló párbeszédek, amelyeket az adott helyzet szinte automatikusan kivált. Az imént felsorolt jellemzõk biztosítják azt, hogy a hitelesség kritériuma, a hosszú, kidolgozott és ezért valószerûtlen párbeszédek elkerülése révén mindvégig sértetlen marad.

1.2. A jelen univerzuma A narrátorra irányuló fokalizációt meghatározott igeidõk, határozók és névmások kombinációi biztosítják: a P R , a P C és a F U T a je személyes névmással és bizonyos határozókkal kapcsolódva a jelen univerzumának alapjegyei. A PR igeidõ az alapja a je + p e r f o r m a t í v i g e kombinációnak, a n a r r á t o r r a f ó k u s z á l ó ö n a rc k é p n e k , és az univerzum-indikátorként számon tartott igei E L E - nek (je me souviens, je me rappelle,je revois, je crois), amelyet a jelen univerzumát jelölõ határozók kísérhetnek (encore, aujourd’hui). A PC-t olyan rugalmas igeidõnek tekintettük, amely határozatlan (souvent, jamais, toujours, cent fois), jobbra záró (jusqu’à ce jour) és balra záró (depuis) határozók segítségével képes mind a távoli múlt, mind a jelen periódusát felölelni. E tekintetben a PC a jelen nézõpontjának tolmácsolója, és a PS-el való váltakozása nézõpontváltást fejezhet ki. A FUT speciális szerepkörben, m e t a n y e l v i e l e m k é n t fordul elõ: a szövegszervezõdést biztosító rövid távú elõreutalás szerepét tölti be, szerkezetileg je személyes névmásból, FUT-ben álló DIRE típusú igébõl (dire, parler, raconter) és egy anticipációs határozóból (plus tard, dans la suite, bientôt) tevõdik össze. A narrátor attitûdjét (érzelmeit, értékelését, közeledését, távolodását) tolmácsolják a s z u b j e k t i v i t á s t k i f e j e z õ e l e m e k , a szubjektív melléknevek (grotesque, touchant), fõnevek (stupidité), igék (détester), határozók (peut-être, malheureusement) és bizonyos mondattani sajátosságok (felkiáltó mondatok, befejezetlen konstrukciók, igeidõk). Azonban, a jelen univerzumát kifejezõ valamennyi jegy nem izoláltan, hanem a múlt univerzumával váltakozva vagy keveredve fordul elõ. A következõ fejezet az alternáció módozatait foglalja össze.

1.3. Az alternáció Az általános lokális jegycsoportok tekintetében a deiktikus határo z ó k (maintenant, à p r é s e n t ) k o m b i n á l ó d á s a I M P i g e i d õ v e l az alternáció egy speciális esetét képviseli; a deiktikus határozó hídként köti össze a múlt univerzumát a jelenével. Az antici134

pációs határozók (plus tard és variánsai) PS és IMP igeidõkkel kapcsolódva szintén a jelenre való visszacsatolást biztosítják, miközben lehetõvé teszik a narrátor fokalizációját. Az igeidõk vonatkozásában, a PC/PS váltakozás hátterében is állhat fokalizációváltás, míg a PR vagy FUT beékelõdése narratív szövegkörnyezetbe a perspektívaváltás egyértelmû bizonyítéka. A z u n i v e r z u m - i n d i k á t o ro k o p p o z í c i ó s p á r j a i ( a l o r s / a u j o u rd ’ h u i ) a két univerzumot egymással szembeállítva alternálják; ugyanezt a célt szolgálja az e n f a n t – t í p u s ú u n i v e r z u m - i n d i k á t o r (enfant, enfance, enfantin, enfantinement), amely a gyerekkor (múlt) a felnõttkortól (jelen) való elhatárolására törekszik. Ezek gyakran egymással és ELE-vel kombinálódva fordulnak elõ, ami az alternációt még markánsabbá teszi. A t ó n u s j e g y e k szintén az univerzumok alternálásának jellemzõ eszközei. Az ironikus tónus, szóalakzatok (metonímia), mondatalakzatok (ismétlések), gondolatalakzatok (túlzás), valamint a szöveg és kontextus közötti kontraszt alkalmazása révén a múlt univerzumától való distanciára törekszik. A bohózati tónus a humornak köszönhetõen szintén rendelkezik távolító funkcióval, azonban a gyengéd együttérzés, amely mindezt kíséri, egyúttal érzelmi töltettel ruházza fel, és a distanciateremtést közelítéssel váltakoztatja. Az elégikus tónus is a két univerzum oppozícióján alapul; a díszítõ leírás révén a múlt, szembeállítva a jelennel, idealizált színben tûnik fel, és egyúttal dominánsabbnak is hat. A múlt dominanciáját csak az erõs modalizáltság töri meg, amely szintén elõsegíti az univerzumok alternációját. Az affektív tónust ezzel szemben nem az oppozíció, hanem az atem-poralitás jellemzi, azaz a múlt és a jelen érzéseinek összemosódása, amit az IMP és PR HIST a múlt újraaktualizálása révén ér el. A pszichológiai leírásokban ez a jelenség mint csúcsélmény (Maslow), tudatfölötti állapot (Assagioli), megváltozott tudatállapot (Ludwig) szerepel, amely a tudat kitágulására, az idõérzékelés megváltozására, a megújulás érzésére és az igazság átélésére utal. A p o l i f o n i k u s j e l e n s é g e k is rendelkeznek univerzumokat alternáló tulajdonságokkal, ugyanis mások szavainak megjelenítése hatással van az idõi lokalizációra is. Mások szavainak hosszas idézése nem jellemzõ (hitelesség kritériuma), az „idegen szó” árnyaltabb módon szólal meg, például t ö m ö r í t õ s z e r k e z e t e k (remercier Dieu; le médecin fut appelé) segítségével, amelyek az elhangzottak kivonatát sûrítik egybe, vagy a s z ö v e g s z i g e t jelensége révén, amely egyrészt a múlt univerzumába tartozó megnyilatkozásból áll, azonban az idézõjelezés, zárójelezés egyúttal jelzi a narrátor distanciáját. Az elsõ eset, a kivonatolás, a történetekre való emlékezés sematizáló jellegébõl [BARTLETT, F. C., 1985] adódik, ugyanis a pszichológiai kutatások kimutatták, hogy a hosszú távú emlékezés során a történetek vázát s nem részleteit jegyezzük meg inkább. A tömörítés, ennek alapján, az emlékezés folyamatát emeli ki, s mint ilyen, a narrátorra irányuló fokalizáció lehetséges eszköze. A második jelenség esetében a hangsúly szintén a narrátor tevékenységére esik, nevezetesen annak distanciateremtésére, egy adott terminus elutasítására. A narrátor nézõpontjának megjelenítését segítik elõ a kapcsolóelemek (en un mot) is. A polifonikus jelenségek tehát egyrészt a múlt univerzumának strukturálásában játszanak fontos szerepet, másrészt, bizonyos esetekben lehetõvé teszik a narrátor jelen nézõpontjának érvényre jutását. A DIL esetében (pl. ambivalens fokalizáció) azonban az idõi lokalizáció zavarossá, bizonytalanná válhat, ami egyfajta omnitemporalitásban nyilvánul meg. A d e m a r k á c i ó t sok esetben kíséri fokalizációváltás, nevezetesen, ha a leíró szekvencia demarkációs jegye ELE (SOUVENIR típusú demarkáció), vagy ha a narratív szekvencia demarkációs rendszere ELE + összegzõ fõnév + PS alapján épül fel. A jelenség érdekessége, hogy mindkét esetben egyszerre érvényesülnek pragmatikai és szövegszer135

vezõdési elvek, azaz az univerzumok tagolódásának egyúttal szövegtagolódás feleltethetõ meg. A heterogén szekvenciális szervezõdés módozatai közül az alternáció szempontjából a m a g y a r á z a t b a á g y a z o t t l e í r ó s z e k v e n c i a és a d i a l o g i k u s s z e k v e n c i a n a r r a t í v s z e k v e n c i á v a l t ö r t é n õ k e v e re d é s e méltó említésre. Az elsõ esetben a problémát (Pn1) egy viselkedésforma, tulajdonság képezi, míg a magyarázatba (Pn2) egy leíró szekvencia ágyazódik, mégpedig narrátorra fókuszált önarckép formájában. Az önarckép magyarázatként való felhasználása jól ismert a pszichológiai szakirodalomban, M. ROSS, M. CONWAY [1986], L. D. SCHACTER [1998] úgy vélik, hogy gyakran kapcsolatba hozzuk jelenlegi attitûdjeinket múltbeli viselkedésünkkel, azaz a múltbéli viselkedésre való emlékezésben többnyire a jelen attitûdjeinkre támaszkodunk. A második esetben a töredékes dialogikus szekvencia narratív szekvenciába (domináns szekvencia) keveredve, egyoldalúan a mindenkori virtuális olvasót szólítja meg, villanásnyi fokalizációváltást idézve elõ. Joggal merül fel az a kérdés, hogy az iménti jegyek közül melyek jellemzik leginkább az önéletírás mûfaját. A kérdés kvantitatív természetû, és választ csak egy alapos statisztikai elemzéstõl várhatnánk. Azonban a statisztikai elemzés jogosultságát megkérdõjelezi, hogy számos esetben jegycsoportok konfigurációiról (pl. PC + határozatlan / jobbra és balra záró határozók) vagy a kvantitatív vizsgálat számára leképezhetetlen szövegszintû jelenségekrõl (pl. heterogén szekvenciális szervezõdés) van szó. Nem beszélve arról, hogy az egyes önéletírások a jegycsoportokat, azok konfigurációit eltérõ módon és mértékben használják. A következõ fejezetet az elemzett önéletírások közötti eltérések összefoglalásának szenteljük.

2. Rousseau, Gide, Sartre önéletírásának összevetése a vizsgált paraméterek alapján A paraméterek elemzése során nem tettünk különbséget az egyes önéletírások között: valójában valamennyi paraméter a corpus egészére jellemzõ, azaz nincs olyan jegy, amely a corpus valamelyikében egyáltalán ne fordulna elõ. Azonban bizonyos paraméterek inkább jellemzik az egyik önéletírást, mint a másikat, amely különbség stilisztikai természetû, és tükrözi egyrészt az író stilisztikai eszköztárának sajátosságait, a mûfajhoz való viszonyulását, és ritka esetben a történeti kor hatását.

2.1. Rousseau Rousseau önéletírása kapcsán, amely a legkorábbi, és évszázadban mérhetõ idõ választja el a másik kettõtõl, felmerül a kérdés, vajon egy kalap alá vehetõk-e idõben ennyire távol esõ alkotások. Joggal ébred fel a gyanú, hogy a 18. századi nyelv számos olyan vonással rendelkezik, amely elhatárolja az akkori és a 20. századi önéletírásokat. És még ha a használat azonosnak tûnik is, a jelenségek magyarázata más természetû. Az is kérdés, hogy vajon tetten érhetõ-e egyfajta „fejlõdés” vagy változásra utaló tendencia az egyes korok szerint? A kérdés megválaszolásához meglehetõsen nagy számú corpus alapos ismeretére lenne szükség, és mivel a dolgozat nem tûzte ki vizsgálata céljául a diakronikus szempont érvényesítését, mindössze néhány benyomás emelhetõ ki. A 18. századi francia nyelv szintaxisát a letisztulás jellemzi [HERMAN, J., 1993], a változások száma minimális. Az igeidõ rendszere is megállapodni látszik, és azt a hasz136

nálatot tükrözi, amely a késõbbi korok – korunk használatát is jellemzi. A PC és PS oppozíciójának hagyományos szabályát, miszerint a PS olyan idõtartamot fejez ki, amely teljes egészében lezárult, míg a PC olyan idõre vonatkozik, amely aktuálisan is tart, felváltja egy másik szokás, amely a jelen használattal harmonizál: „En réalité, les textes littéraires s’écartent d’innombrables fois de cette règle parfaitement artificielle. Il semble plutôt qu’il n’y a d’ores et déjà, entre les deux temps, qu’une différence de style: le passé simple est le temps de la narration littéraire, le passé composé celui de la conversation. Dans les romans de Voltaire, le passé composé est fort courant dans les dialogues, tandis que le passé simple est souvent confiné au récit proprement dit. Cet état de choses est le reflet littéraire de la disparition du passé simple de la langue parlée.”1  Hasonló álláspontot képvisel F. BRUNOT [1933], amikor a PS meghatározásához a temps purement narratif jellemzõt említi. Stilisztikai szempontból azonban mindkét szerzõ szerint újítások figyelhetõk meg. J. HERMAN [1993] arra hívja fel a figyelmet, hogy a súlyos, szónokias mondatokat a 18. században egy ún. style coupé váltja fel, amelyre a rövid, egy-két tagmondatból álló szerkesztés, gyakorta mellérendelés jellemzõ, és amely a stílust gyorsabbá, egyszerûbbé, a gondolatok kifejtését világosabbá teszi. F. BRUNOT [1933] pedig egy másik stiliszikai jellemzõt emel ki: az intenzív érzelmek kifejezését biztosító ún. langage/style de la passion megszületését, amelyre felkiáltó, kérdõ mondatok, indulatszavak, érzelmet kifejezõ igék (aimer, haïr) jellemzõk. Rousseau önéletírásában mindkét elõbb említett tendencia megfigyelhetõ: a PC a PSe l v á l t a k o z i k, mégpedig úgy, hogy a narráció fõ ideje a PS; a PC pedig igen gyakran toujours, encore határozókkal kombinálódva a jelenig elhúzódó folyamatokra utal. A két igeidõ oppozíciójának változására utal az, hogy a PC önmagában, értelemszerûen, már nem a jelenben is tartó folyamatra utal, ennek kifejezéséhez már szükség van a határozók támogatására. A PC/PS oppozíciójának megváltozását a 18. századi levélmûfaj is tükrözi: a levelek, amelyek a beszélt nyelvet szándékoznak hûen visszaadni PS helyett PC-t használnak, függetlenül attól, hogy a történés aznapi vagy azt megelõzõ. Az önéletírásra a dialógusok nem jellemzõek, ezért a PC dialógusokban való használata ebben a mûfajban nem figyelhetõ meg, viszont a dialógusokat Rousseau-nál gyakran helyettesítik levélváltások. Ezekben a levelekben egyszer sem találunk PS-t, a múlt idõ kifejezésére a levélírók – a szokásnak megfelelõen – PC-t használnak. A PC-nak inkább a jelenre gyakorolt hatása válik dominánssá Rousseau önéletírásában. Az „incipit textus”,2  amelynek jelentõségére az önéletírás tekintetében többen is felhívták a figyelmet [TOUZIN, M.-M., 1993; LECARME, J., LACARME-TABONE, É., 1997], is PC-t tartalmaz: azaz, születésére a jelenre gyakorolt következményeit figyelembe véve tekint vissza Rousseau; e tekintetben különbözik Gide-tõl, aki születésének dátumát, mint ami nem tartozik személyes tapasztalatainak körébe, elhatárolja jelenétõl, így az PS igeidõben íródik. A PS egyúttal arra is utal, hogy azt megelõzõen semmi nem képezi a történet részét, valamint hogy a születés a narráció elsõ lépésének felel meg. A tónusjegyek specifikus vonásokat mutatnak. Az a f f e k t í v é s e l é g i k u s h a n g n e m – mindkettõ a style de la passion egy-egy variánsa, tipikusan rousseaui stílusjegynek tekinthetõk. A leírás is ennek a stílusnak a jegyében történik: „L’inventeur du paysage romantique, quand il écrit ses Confessions, est devenu presque indifférent au monde extérieur: pour qu’un lieu soit décrit, il faut qu’il appartienne au domaine privé et même secret du narrateur, qu’il soit attaché d’un lien essentiel avec ce que sa mémoire a de plus précieux et de plus durable. Il sera évoqué par les yeux de la mémoire rêveuse, et il 137

deviendra pour ainsi dire un non-lieu. Qu’on ne cherche pas chez Rousseau de visuel, du pittoresque, des montagnes, des campagnes, des villes…Il nous faudra attendre Chateaubriand.”3  Rousseau azonban nem elsõsorban új stílust teremtett [LECARME, J., LECARME-TABONE, É., 1997], hanem az emlékezet játéka révén az idõ újfajta irodalmi kezelését vezette be: „Rousseau a sans doute moins inventé un style ou un langage qu’un nouvel art du récit, et il a pu subordonner le discours au récit. Si le récit rousseauiste est aussi neuf, c’est peut-être parce qu’il procède d’une découverte qui éclaire le jeu de la mémoire individuelle […] et qui inaugure un nouveau traitement littéraire du temps.”4 

2.2. Gide Rousseau és Gide önéletírása között elsõ benyomásra a töredékesség tekintetében mutatkozik különbség. Azaz Gide önéletírására egy viszonylag lazább szerkesztésû elbeszélés jellemzõ, amelyet minduntalan megszakítanak kommentárok.5  Míg Rousseau-nál az élettörténet elbeszélése kerek egészként jelenik meg, az emlék esemény formájában kerül elõ, és maga az emlékezés folyamata háttérben marad, addig Gide-nél egyre gyakrabban szakad meg az elbeszélés az emlékezés folyamatára való utalással. A 20. században az emlékezés folyamata már kulcskérdéssé és kérdésessé válik, az emlék, az emlékezés és az írás folyamatának elkülönítése fontossá lesz. A kronológia elhanyagolása tudatos vállalás, az önéletírás és az emlékezés össszehangolása is kérdéseket vet fel az író számára: „Le plus gênant c’est de devoir présenter comme successif des états de simultanéité confuse. Je suis un être de dialogue ; tout en moi combat et se contredit (…) tout est toujours plus compliqué qu’on ne le dit.”6  Az emlékezés megbízhatósága iránti kétségek és az élettörténet megírhatóságába vetett hit megrendülése nyomot hagy Gide önéletírásának stílusában is. Gyakoriak az e m l é k e z é s f o l y a m a t á r a u t a l ó l e x i k a i e l e m e k, sok a leírás, hiszen az emlékezet képeket õriz meg leginkább, és ezen belül számottevõ a SOUVENIR típusú demarkác i ó v a l e l l á t o t t l e í r á s . És szemmel láthatóan gyakori a n a r r a t í v s z e re p û I M P, hiszen ez az igeidõ képes leginkább az idõt belülrõl láttatni, és az emlékezeti pontatlanságokat elsimítani, azáltal, hogy sémákba rendezõdött (ismétlõdõ) eseményeket elevenít fel. Az elbeszélés fõideje azonban Gide esetében is a PS, ezt az IMP nem helyettesíti, hanem minduntalan megszakítja a kronologikus elõrehaladást azáltal, hogy elidõzik egy-egy helyszín, személy leírásánál, vagy egy-egy eseménynél, azt szubjektív, belsõ szempontból tüntetve fel.

2.3. Sartre Rousseau újító szellemét, Gide kétségeit Sartre tagadása követte. Bizonyos szempontból Sartre önéletírása a mûfaj határesetét képviseli [LECARME, J., 1975], hiszen, az önéletírói szándék lényegesen eltér a másik két mûétõl. Sartre eredeti elgondolása szerint a gyerekkori emlékek demisztifikációja állt volna a mû középpontjában, érzelmektõl mentes ábrázolásban. Míg Rousseau elérzékenyült humorral tekint vissza gyermek önmagára, addig Sartre-ra a szarkasztikus hangnem jellemzõ: egykori önmagát mint egy tipikus polgári sarjat (ideologikus ábrázolás) mutatja be, azzal a céllal, hogy a típuson keresztül a gyermek mítoszát rombolja le. A Les Mots nem az elsõ önéletrajzi írása Sartre-nak (jóllehet, mûfaját tekintve az elsõ önéletírás): napló formájában született meg a Carnets de la drôle de guerre (1939–1940), 138

amelynek a terve is különbözik a késõbbi Les Mots-étól: ebben ugyanis a gyerekkori emlékeket több megértéssel, humorral eleveníti fel az önéletíró, szarkasztikus felhang nélkül [LEJEUNE, P., 1986]. Lejeune két részletet mutat be, amelyek ugyanazt az emléket idézik fel – eltérõ narratív hangnemben. Carnets: „Je me rappelle aussi que je fis une narration sur Jésus au catéchisme de l’abbé Dibildos (c’était dans les locaux de l’école Bossuet) et que j’obtins une médaille en papier d’argent. Je suis encore tout pénétré d’admiration et de jouissance quand je pense à cette narration et à cette médaille, mais cela n’ a rien de religieux. C’est que ma mère avait copié de sa belle écriture ma composition, et j’imagine que l’impression que j’avais eue en voyant ainsi ma prose transcrite était à peu de choses près comparable à l’émerveillement que j’ai eu à me voir imprimé pour la première fois. En outre la médaille d’argent, qui était d’un gris pâle et chatoyant, devait se coller sur la première feuille du devoir et le tout constituait un objet superbe et précieux. En plus de cela, l’abbé qui avait corrigé mon travail était joli, roux et pâle, tout jeune avec de belles mains.”7

Les Mots: „Un jour, je remis à l’instructeur une composition française sur la Passion ; elle avait fait les délices de ma famille et ma mère l’avait recopiée de sa main. Elle n’obtint que la médaille d’argent. Cette déception m’enfonça dans l’impiété.”8

Az elsõ esetben az atmoszféra derûs, az elbeszélés árnyalt és modalizált, az emlék örömteli, ezzel szemben a késõbbi verzióban az atmoszféra feszültté válik, az öröm csalódottságba fordul, a modalizáció eltûnik. Ez a két példa – P. LEJEUNE [1986] szerint – azt illusztrálja, hogyan változtatta meg (valószínûleg anélkül, hogy ennek tudatában lett volna) Sartre egy epizód értékét azért, hogy az szándékainak jobban megfeleljen. Ez egyben példa arra is, hogy az emlékezés folyamán milyen torzító mechanizmusok léphetnek fel: ilyen torzító mechanizmus a rendszerezõ elv is, amely Sartre esetében egy ideológiai tartalmat fed le. Az ideológiai szemlélet egyenes következménye tehát a szarkasztikus-ironikus hangvétel, ami egyben a sartre-i önéletírás legjellemzõbb vonása. Az „incipit textus” is ezt a szemléletet tükrözi: a születés elbeszélése késleltetett [TOUZIN, M.-M., 1993], hiszen az õsök történetének hosszas elbeszélése elõzi meg – már-már egy realista regény látszatát keltve. Maga a születés is váratlanul és parodikusan jelenik meg a családtörténetben: „il fit la connaissance d’Anna-Marie Schweitzer, s’empara de cette grande fille délaissée, l’épousa, lui fit un enfant au galop, moi, et tenta de se réfugier dans la mort”.9  Az i ro n i k u s h a n g v é t e l révén Sartre egyfajta távolságot tart fenn gyerekkorával és gyermek önmagával szemben. A d i s t a n c i á l á s jegyei ezért igen gyakran fordulnak elõ Sartre önéletírásában: ilyen gyakori paraméterek az újrafogalmazást biztosító kapc s o l ó e l e m e k vagy az ún. s z ö v e g s z i g e t e k . A leírás ellenben rendkívül ritka, ami érthetõ is, hiszen Sartre nem idõutazásra készül, hanem a múlt kritikai rekonstruálására a jelen szemszögébõl. Ezáltal a jelen a domináns idõ, a jelen, amely nem engedi a múltban való kalandozást, a történetek hagyományos kibontakozását: a jelen nézõpontja szoros keretek között tartja az elbeszélést. Ennek ellenére Sartre önéletírása mégsem az önéletírás paródiájaként vonult be az irodalmi köztudatba: az olvasók inkább jól sikerült önéletírásnak tekintik, mint a mûfaj 139

paródiájának. A két olvasat [MARTEL, F., 2000] – a klasszikus önéletírás és annak ideologikus paródiája – közül az elsõ vált uralkodóvá, bár az utóbbi révén a mûfaj egy megújult formát öltött.

3. Mûfaji összehasonlítás. Gide Si le grain ne meurt és L’Immoraliste c. mûveinek összehasonlítása a vizsgált paraméterek alapján Bár a dolgozatnak nem célja az önéletírás és a fiktív önéletrajz mûfajának szisztematikus összehasonlítása, módszertanilag mégis indokoltnak tûnik a II. fejezetben bemutatott paraméterek összevetése más, nem önéletrajzi, de rokon mûfajba tartozó corpusszal. A II. fejezetben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az irodalomkritikai elemzésekben megfogalmazott és az önéletírás legfõbb jellemzõjének tekintett múlt és jelen közti váltakozás milyen nyelvi paraméterek segítségével írható le; a III. fejezetben az összehasonlítás célja, hogy kiemelje azokat az eredményeket, amelyek speciálisan az önéletírást jellemzik és amelyek segítséget nyújthatnak a fiktív és a nem fiktív mûvek elhatárolásában. Ez az eljárás számunkra azzal az elõnnyel is jár, hogy a kapott eredményeket más mûfajjal való oppozíciójukban is értelmezni tudjuk. Az összevetéshez Gide önéletírását (Si le grain ne meurt) választottuk, amelyet egy fiktív, önéletrajzszerû regénnyel, a szintén Gide tollából származó L’Immoraliste c. mûvel hasonlítunk össze. Tekintve hogy a szisztematikus összehasonlítás túllép a jelen dolgozat lehetõségein, az összevetésre szánt corpus mindössze egy mûre korlátozódik; egy alapos összehasonlításhoz értelemszerûen nagyobb számú, több író tollából származó corpusra lenne szükség. Esetünkben azonban beérjük e két mû összevetésével; a szerzõ azonossága – így az általános stilisztikai jegyek hasonlósága – azzal az elõnnyel jár, hogy a két mû közötti eltérést nagy valószínûséggel a mûfaji jellemzõknek tulajdoníthatjuk. Az a kérdés, hogy vajon lehetséges-e különbséget tenni önéletírás és fiktív önéletírás10  között, sok kutatót foglalkoztat. Többen [SZÁVAI J., 1978; LEJEUNE, P., 1975] úgy vélik, hogy lehetetlen formai, belsõ szempontok alapján különbséget tenni a két típus között. Lejeune így fogalmaz: „Comment distinguer l’autobiographie du roman autobiographique? Il faut avouer si l’on reste sur le plan de l’analyse interne du texte, il n’y a aucune différence. Tous les procédés que l’autobiographie emploie pour nous convaincre de l’authenticité de son récit, le roman peut les imiter, et les a souvent imités.”11  Azonban ezt a kategorikus álláspontot maga Lejeune sem alkalmazza a gyakorlatban; saját nézeteinek mond ellent, amikor Rousseau Vallomásainak elemzéséhez a récit és discours oppozíciójából indul ki: „Le texte autobiographique a cette particularité de reposer sur une alternance plus ou moins régulière de récit et de discours, et permet d’étudier comment, dans la pratique, s’articulent ces deux modes d’expression que les théoriciens ont surtout tendance à opposer.”12  Egy késõbbi tanulmányában [LEJEUNE, P., 1986] pedig beismeri, hogy túlbecsülte az önéletrajzi paktum szerepét, és elhanyagolt olyan aspektusokat, amelyek késõbb fontosnak bizonyultak: „J’ai apparemment surévalué le contrat, et sousestimé les trois aspects suivants: le contenu même du texte (un récit biographique, récapitulant une vie), les techniques narratives (en particulier les jeux de voix et de focalisation) et le style.”13  Az elõbb említett egyik aspektust veszi alapul A. P. IFRI [1987], nevezetesen a (belsõ) fokalizáció szempontját, és ennek mentén hasonlítja össze az elõbb említett két mûvet, 140

azzal a céllal, hogy bebizonyítsa: az önéletírás tisztán elkülönül az önéletrajzi regénytõl, nemcsak a paktum tekintetében, hanem legalább a fokalizáció szintjén. A fokalizáció fogalma alatt – G. GENETTE [1972] nyomán – egy narratív módot (mode narratif), egy, a narrátor által választott nézõpontot értettünk. A mi esetünkben kétfajta fokalizáció tûnt használható kategóriának: a narrátorra vonatkoztatott belsõ fokalizáció és a szereplõre vonatkoztatott belsõ fokalizáció. Az elsõ esetben a narrátor szempontja uralta az elbeszélést, a másodikban pedig a fõhõs nézõpontja érvényesült. A. P. IFRI [1987] a két mûvet összevetve arra a következtetésre jut, hogy a kétfajta fokalizáció eltérõ megoszlást mutat az önéletírásban és az önéletrajzi regényben. A f õ h õ s re v o n a t k o z t a t o t t f o k a l i z á c i ó az önéletrajzi regényt jellemzi legfõképpen, míg a n a r r á t o r r a v o n a t k o z t a t o t t f o k a l i z á c i ó az önéletírás sajátossága. Gide, kinyilvánított szándéka szerint, önéletírásában a szereplõre – a fiatal Gide-re – vonatkoztatott belsõ fokalizáció alkalmazására törekedett: „Les faits dont je dois à présent le récit, les mouvements de mon cœur et de ma pensée, je veux les présenter dans cette même lumière qui me les éclairait d’abord, et ne laisser point trop paraître le jugement que je portai sur eux par la suite”.14  Ám – ahogy erre Ifri rámutat – a ritka alkalmaktól eltekintve e vállalkozása kevés sikerrel járt. Ilyen esetek azok, amikor a szerzõ elbeszélõ jelen idõt használ (PR NARR), és úgy mutatja be az eseményeket, ahogyan azokat akkor megélte, anélkül, hogy az események további alakulására utalna. Néhány múlt idõben írt passzus is a fõhõs perspektívájából mutatja be az eseményeket, erre példa, amikor elõször ír Emmanuèle-rõl, anélkül, hogy késõbbi közös életüket szóba hozná; ennek az eljárásnak köszönhetõen a gyerek-Gide perspektívájában látjuk az eseményeket. A vállalkozás sikertelenségnek az oka részben pszichológiai természetû. Itt utalnánk vissza azokra az aktuális pszichológiai nézetekre, amelyek ma már az emlékezést olyan rekonstrukciónak tekintik, amelyben a személy egész lényével, tapasztalatainak összességével vesz részt többnyire néhány dimenzió köré fûzve fel emlékeinek szövevényét. Ezért az emlékek leírását óhatatlanul megelõzi a szelektálás és a rendszerezés. Az önéletíró folyamatos jelenléte, rendezõ és szelektáló tevékenysége eredményeképpen megfigyelhetõ, hogy a fókusz szükségszerûen a narrátorra esik. Azaz: a narrátor számos helyen megtöri a szöveget, hol azért, hogy kommentárt fûzzön homályos emlékeihez, hol azért, hogy az elmesélésükbõl adódó technikai nehézségeket ecsetelje. Ifri mindezek alapján arra a következtetésre jut, hogy a Si le grain ne meurt a narrátorra vonatkoztatott belsõ fokalizáció (focalisation interne sur le narrateur) technikáját alkalmazza legfõképpen; ezzel szemben a L’Immoraliste c. mûben viszonylag kevés a narrátorra fókuszáló passzus. Ez utóbbi esetben a narrátor nincs tudatában a narratív distanciának, nem kerül elõtérbe a személye, ellenkezõleg, a középpontban a fõhõs áll, a múlt nézõpontja irányítja az eseményeket, és az anticipáció sem jellemzõ. Mégis, bizonyos esetekben, az önéletrajzi regényben is lehetõség nyílik a narrátor nézõpontjának megnyilvánulására. Ilyen eset, amikor a narrátor a kerettörténet szereplõit szólítja meg, vagy pedig amikor emlékezésre utaló formulákat (ELE) használ (je me souviens, il m’en souvient). A 135–136. szövegrészlet az elõbbi, míg a 138–139. példa az utóbbi esetet jellemzi. 135. szöveg „Mes chers amis, je vous savais fidèles. […] J’ai besoin … J’ai besoin de parler, vous dis-je. Savoir se libérer n’est rien; l’ardu, c’est savoir être libre. – Souffrez que je parle de moi; je vais raconter ma vie, simplement, sans modestie et sans orgueil, plus simplement que si je parlais à moi-même. Écoutez moi : […]” [GIDE, A., 1994, p. 17.]

141

136. szöveg „Marceline était très jolie. Vous le savez ; vous l’avez vue. Je me reprochai de ne m’en être pas d’abord aperçu.” [GIDE, A., 1994, p. 22.]

137. szöveg „Je retrouvais Alcide chaque soir ; nous prîmes des lapins en grand nombre, et même une fois un chevreuil; il vivait faiblement encore. Je ne me souviens pas sans horreur de la joie qu’eut Alcide à le tuer.” [GIDE, A., 1994, p. 144.]

138. szöveg „La première fois que j’avais rencontré le plus jeune des fils, c’était, il m’en souvient, sous la pluie ; il était seul, assis sur une très haute charrette […]” [GIDE, A., 1994, p. 139.]

Azonban valamennyi esetben szórványos elõfordulásról van szó, az alkalmazott eljárás nem jellemzi a mû egészét, kizárólagos szerepe a hitelesség látszatának, azaz az önéletrajzi jellegnek a megõrzése. A fõhõs nézõpontja többféle módon is megnyilvánulhat; valójában a fõhõs kétféle színben tûnhet fel: (a) egy direkt nézõpontból és (b) egy indirekt nézõpontból (focalisation sur le héros médiatisé par le narrateur) szemlélve. Az elsõ esetben a fõhõs teljesen elszakad a narrátortól, annak befolyása nélkül, szabadon nyilvánul meg, míg a másik esetben érzõdik a narrátor hatása: a fõhõs nézõpontja a narrátor terminusaiban fejezõdik ki. Erre A. P. IFRI [1987] a következõ példákat hozza fel: 139. szöveg „J’avais peur; j’étais en colère – Car jusqu’alors j’avais pensé que, pas à pas la guérison allait venir et qu’il ne restait qu’à l’attendre. Cet accident brutal venait de me rejeter en arrière. Chose étrange, les premiers crachements ne m’avaient pas fait tant d’effets, je me souviens à présent qu’ils m’avaient laissé presque calme. D’où venait donc ma peur, mon horreur, à présent ? C’est que je commençais, hélas d’aimer la vie. ” [Gide: L’Immoraliste, idézi IFRI, A. P., 1987, p. 491.]

140. szöveg „ Je songeai qu’elle ne mentait pas, disant que j’étais tout pour elle; puis aussitôt: « qu’estce que je fais donc pour sa joie ? Presque tout le jour et chaque jour je l’abandonne; elle attend tout de moi, et moi je la délaisse !…ah ! pauvre, pauvre Marceline !… » Des larmes emplirent mes yeux.” [Gide: L’Immoraliste, idézi IFRI, A. P., 1987, p. 491.]

Az elsõ példában, amely az indirekt nézõpontot illusztrálja, érezhetõ, hogy a narrátor végig kontrollálja a narrációt; ezt jelzi például az ELE formula beiktatása is (je me souviens). A második példa a direkt nézõpontnak felel meg, látható, hogy a narrátor szinte háttérbe szorul, és elõtérbe a fõhõs belsõ monológja kerül. Nézzünk még egy jellemzõ példát! 141. szöveg „On repart dans la nuit. Marceline tousse…Oh! n’arrêtera-t-elle pas de tousser ? Je resonge à la diligence de Sousse. Il me semble que je toussais mieux que cela: Elle fait trop d’efforts

142

…Comme elle paraît faible et changée; dans l’ombre, ainsi, je la reconnaîtrais à peine. Que ses traits sont tirés ! Est-ce que l’on voyait ainsi les deux trous noirs de ses narines ? – Oh ! elle tousse affreusement. C’est le plus clair résultat de ses soins. J’ai l’horreur de la sympathie; toutes les contagions s’y cachent ; on ne devrait sympathiser qu’avec les forts. – Oh ! vraiment elle n’en peut plus ! N’arriverons-nous pas bientôt ! … Que fait-elle ?… Elle prend son mouchoir; le porte à ses lèvres; se détourne … Horreur ! est-ce qu’elle va aussi cracher le sang ? – Brutalement j’arrache le mouchoir de ses mains.” [GIDE, A., 1994, p. 155–156.]

Ebben a példában a fõhõs fokalizációja felváltva történik indirekt és direkt módon. A két nézõpont elkülönítése nem mindig egyértelmû, hiszen a részlet végig jelen idõben áll, jóllehet az indirekt nézõpontnak a múlt idõ felelne meg (PR HIST), amely az elsõ és utolsó mondatban jelenik csak meg. A direkt nézõpontot egyértelmûen a felkiáltó és kérdõ mondatok jelenítik meg; bizonytalan az értelmezése az Elle fait trop d’efforts befejezetlen mondatnak; nem tudni, hogy a megnyilatkozás a fõhõs észleléseinek tolmácsolása-e, avagy a belsõ gondolatainak része: a két nézõpont itt összeolvad. Másutt a két nézõpont elválasztását tipográfiai jelek is segítik (… és – ). A direkt nézõpont technikáját az önéletrajzi regény többször is alkalmazza, míg az önéletírásra ennek a kettõs nézõpontnak az alkalmazása egyáltalán nem jellemzõ, sõt idegen lenne a párbeszéd beépítése is. A Si le grain ne meurt-ben tehát a belsõ monológra utaló részek teljességgel hiányoznak, és kevés a párbeszédes rész is. Az elsõ fejezetben a párbeszédek rövidek és többnyire egy IMP-ban lévõ ige vezeti be õket.15  Tekintve, hogy az IMP a rendszerességre, az ismétlõdésre utal, gyanítható, hogy rendszeresen elõforduló helyzetek felidézésérõl van szó. Azonban a kérdéses mondatok szó szerinti idézése eleve kizártnak tûnik, hiszen lehetetlen, hogy egy személy, még ha ismétlõdõ helyzetekben is, de mindig egyféleképpen tegyen fel egy kérdést, ami a sematizáció valószínûségét veti fel. A L’Immoraliste-ban fõleg a második részben válik igen jellemzõvé a dialogikus forma. A párbeszéd gyakori funkciója egy harmadik személy megszólaltatása és a narrátor távoltartása, aminek köszönhetõen az elbeszélés nem egy, hanem többszörös fokalizációra épül. 142. szöveg „Deux lampes éclairaient la pièce, moins que ne le faisait le foyer. Ménalque dès l’abord, s’informa de la santé de Marceline; pour simplifier, je répondis qu’elle allait très bien. « Votre enfant, vous l’attendez bientôt ? reprit-il. – Dans un mois. » Ménalque s’inclina vers le feu, comme s’il eût voulu coucher son visage. Il se taisait. […] Alors, comme s’il continuait sa pensée: « Il faut choisir, murmura-t-il. L’important est de savoir ce que l’on veut… – Eh ! ne voulez-vous pas partir ? lui demandai-je, incertain du sens que je devais donner à ses paroles. – Il paraît. – Hésiteriez-vous donc ? – A quoi bon? – Vous qui avez femme et enfant, restez… Des mille formes de la vie chacun ne peut connaître qu’une. Envier le bonheur d’autrui, c’est folie; on ne saurait pas s’en servir. Le bonheur ne se veut pas tout à fait, mais sur mesure. – Je pars demain; je sais: j’ai tâché de tailler ce bonheur à ma taille…gardez le bonheur calme du foyer… – C’est à ma taille aussi que j’avais taillé mon bonheur, m’écriai-je; mais j’ai grandi; à présent mon bonheur me serre; parfois, j’en suis presque étranglé… – […] »” [GIDE, A., 1994, p. 122–123.]

143

A 142. szövegben, a fokalizáció megoszlik a fõhõs és egy szereplõ (Ménalque) között: a párbeszéd hosszú (még legalább egy oldalon keresztül folytatódik) és rövidebb-hosszabb cseréket tartalmaz. A hosszú dialógusokon alapuló építkezés nem jellemzi az önéletírást, ahol az ilyen típusú idézés valószerûtlennek hatna, ezért ritkán is fordul elõ, és akkor is szigorúan a narrátor kontrollja alatt áll. A narrátor ezzel szemben ebben a példában teljesen háttérbe vonul, semmilyen módon nem nyilvánul meg. Összehasonlításként vegyünk egy hosszabb párbeszéd részletet a Si le grain ne meurt-bõl! 143. szöveg „Je me souviens particulièrement d’une fin de jour que je passai près de lui, dans un bar. Il était attablé, quand je l’y retrouvai, devant un sherry-cobbler, et la table où il s’accoudait était couverte de papiers. – Excusez-moi, dit-il; ce sont des lettres que je viens de recevoir. Il ouvrait de nouvelles enveloppes, jetait sur leur contenu un regard rapide, souriait, se rengorgeait avec une sorte de gloussement : – Charmant ! Aoh ! tout à fait charmant ! Puis levant les yeux vers moi: Il faut vous dire que j’ai à Londres un ami qui reçoit pour moi tout mon courrier. Il garde toutes les lettres ennuyeuses, les lettres d’affaires, les notes des fournisseurs ; il ne m’envoie ici rien que les lettres sérieuses, les lettres d’amour…Aoh ! celle-ci est d’un jeune…How do you say ?…acrobate ? oui; acrobate ; absolument délicieux (il accentuait fortement la seconde syllabe du mot; je l’entends encore). Il riait, se rengorgeait et semblait s’amuser beaucoup de lui-même. – C’est la première fois qu’il m’écrit, alors il n’ose pas encore mettre l’orthographe. Quel dommage que vous ne sachiez pas l’anglais ! Vous verriez cela…” [GIDE, A., 1999, p. 333.]

A 143. szövegben, a párbeszéd rekonstruálásának szándéka egyértelmûen felismerhetõ: erre utalnak az ELE formulák (je me souviens, je l’entends encore), amelyek átfonják az idézetet, és végig a narrátor kontrollja alatt tartják. A. P. IFRI [1987] a fokalizáció fogalmának segítségével, rámutatott arra, hogy a hagyományos felfogás [LEJEUNE, P., 1975; SZÁVAI J., 1978] ellenében, a szövegbõl kiindulva és nem csupán külsõ (paktum) vagy tartalmi szempontokra hivatkozva lehetséges elkülöníteni az önéletírást, és fiktív párját, az önéletrajzi regényt. Ennek fényében következzen Ifri összegzése: „Cependant, toujours dans le dessein de montrer qu’en se limitant à la seule question des points de vue il est possible de distinguer clairement un roman autobiographique d’une autobiographie et, plus précisément, l’Immoraliste de Si le grain ne meurt, nous avons vu que le premier ouvrage se présente surtout comme une œuvre à focalisation interne sur le moi passé. En d’autres termes, c’est le plus souvent la perspective du héros qui domine le texte, avec les limitations et les restrictions qu’elle entraîne. Cette constatation, ajoutée à celle selon laquelle, à l’inverse, Si le grain ne meurt est une œuvre dominée par la pespective du narrateur, indique clairement une inégale répartition des rôles du narrateur et du héros dans l’autobiographie et le roman autobiographique. Dans la première forme, le narrateur commande le récit, alors que, dans la seconde, il s’efface derrière le héros.”16  A n a r r á t o r d o m i n a n c i á j á t tekintve osztjuk Ifri álláspontját, azonban hozzá kell tennünk, hogy ezt a dominanciát minden esetben a l t e r n á c i ó kíséri, nevezetesen, a narrátorra vonatkoztatott fokalizáció váltakozik a fõhõsre vonatkoztatott fokalizációval. Amit Ifrivel szemben hangsúlyozni kívánunk, az éppen a váltakozás jelensége, még akkor is, ha a fõhõsre vonatkoztatott fokalizáció a narrátor szemével, terminusainak segítségével történik (focalisation sur le héros médiatisée par le narrateur). 144

P. RICOEUR [1991/II] a fikció és a történeti elbeszélés összevetésekor abból indul ki, hogy mindkettõ esetében hasonló operációk hozzák létre az elbeszélést, a különbség az igazsághoz való viszonyulásban rejlik: „Je réserve toutefois le terme de fiction pour celles des créations littéraires qui ignorent l’ambition qu’à le récit historique de constituer un récit vrai. […] Ce que le récit historique et le récit de fiction ont en commun, c’est de relever des mêmes opérations configurantes que nous avons placées sous le signe de mimésis II. En revanche, ce qui les oppose ne concerne pas l’activité structurante investie dans les structures narratives en tant que telles, mais la prétention à la vérité par laquelle se définit la troisième relation mimétique.”.17  Ez az álláspont csak részben osztható, hiszen, amint láttuk, az igazsághoz való viszonyulásnak (amit a pragmatikai paraméterek képviseltek) vannak a narratív struktúrára gyakorolt hatásai, mint az ebben a fejezetben bemutatott fokalizáció és annak eltérõ megoszlása, jóllehet a két mûfaj ténylegesen sok hasonló eljárást alkalmaz. Az önéletírás problémájának Ricoeur nem szentel külön fejezetet, mindössze néhány elszórt megjegyzés olvasható: „Il ne sera donc pas question d’ici de l’autobiographie. Il ne sera pas interdit d’en parler dans la perspective d’une refiguration du temps opérée conjointement par l’histoire et la fiction.”.18  Az önéletírás ennek alapján a fikció és a történetiség egyfajta keveréke lenne, amelyben egyszerre képzõdik le a fiktív és történeti idõ. Sajnos nem derül ki, hogy az önéletírás milyen tekintetben térne el történelmi elbeszéléstõl, amely – ahogy Ricoeur ezt értelmezte – utánozza a fiktív elbeszélés technikáit, miközben a referenciája ettõl lényegesen eltér: valós, megtörtént eseményeket mesél el. Arra gondolhatnánk, hogy az önéletírás esetében éppen ez a történeti hûség a bizonytalansági tényezõ, hiszen a történeti mûfajokkal szemben az önéletírás ritkábban használ írott dokumentumokat és elképzelhetõ, hogy a fikció nagyobb szerephez jut. A történetírónak a történeti igazság iránti felelõssége is kétségtelenül nagyobb, az önéletíró elég, ha beéri az igazság feltárásának szándékával és élvezi a mûvész szabadságát: az élettörténet fehér foltjait, vagy fiktív elbeszéléssel tölti ki, vagy egyszerûen átugorja. Így képzelhetõ el, hogy az önéletírásban a fiktív idõ és a történeti idõ együttesen meghatározó tényezõk.

145

JEGYZETEK

HERMAN, J., 1993, p. 302. Rousseau Vallomásainak I. könyve valójában motivációinak felfedésével kezdõdik – formailag ez tekinthetõ incipit textus-nak, azonban a tényleges  incipit  a 2. pont:  “ Je suis né à Genève en 1718, d’Isaac Rousseau, Citoyen, et de Suzanne Bernard, Citoyenne.” [ROUSSEAU, J.-J., I, 1968, p. 44.], amely az élettörténet elbeszélésének valódi kezdetét jelenti. 3 LECARME, J., LECARME-TABONE, É., 1997, p. 156. 4 LECARME, J., LECARME-TABONE, É., 1997, p. 161.  5 Errõl a töredékes jellegrõl – mozaikokból való építkezésrõl – a pszichológiai szakirodalom [KÓNYA A., 1994] is beszámol, a jelenséget a sémaelmélettel is kapcsolatba hozza [KÓNYA A., 1994]: a laza csapongó elbeszélés  gyenge  sémaelméletet igényel. 6 Gide: Si le grain ne meurt, idézi, MAY, G., 1984, p. 75. 7 Sartre: Carnets de la drôle de guerre, idézi LEJEUNE, P., 1986, p. 142. 8 Sartre: Les Mots, idézi LEJEUNE, P., 1986, p. 143. 9 SARTRE, J.-P., 1983, p. 16. 10 Az önéletírás fiktív párjának megnevezésére több terminus is használatos: fiktív önéletírás (autobiographie fictive), önéletrajzi jellegû énregény, önéletrajzi regény (roman autobiographique). Bármelyik mellett is döntünk, lényeges szempont a narrátor és a szerzõ azonossága, és a történet önéletrajzi formában történõ elmesélése. Azaz: ez a mûfaj elhatárolandó a pusztán önéletrajzi elemeket tartalmazó regénytõl. 11 LEJEUNE, P., 1975, p. 26. 12 LEJEUNE, P., 1976, p. 1. 13 LEJEUNE, P., 1986, p. 25. 14 IFRI, A.P., 1987, p. 484. 15 „Qu’est ce que vous fabriquiez la dessous ? criait ma bonne. – Rien. Nous jouons.” [IFRI, A.P., 1987, p. 493.] 16 IFRI, A. P., 1987, p. 495. 17 RICOEUR, P., 1991, II., p. 12, 18 RICOEUR, P., 1991, II, p. 168. 1 2

146

KONKLÚZIÓ

A dolgozat az önéletírás nyelvi jellemzõinek feltárására vállalkozott; a nyelvészeti leírások szórványossága miatt narratológiai, stilisztikai, irodalomkritikai elemzésekbõl kiindulva az idõ poétikai szerepét vizsgálta. Két kutatási irányból merített, az egyik a jelen és múlt váltakozását tekintette az önéletírás legfõbb ismérvének [SHAPIRO, S., 1986; HART, F. R., 1970, OLNEY, J., 1980a, GUSDORF, G., 1980; TOUZIN, M.-M.,1993], míg a másik a narratív technika, a fokalizáció és stílusjegyek tanulmányozását [LEJEUNE, P., 1986] tartotta alapvetõ feladatnak. A két szemlélet együttes érvényesítését indokolta P. RICOEUR [ 1991/II] és B. USZPENSZKIJ [1984] álláspontja, miszerint a nézõpont idõi konnotációval is rendelkezhet, azaz a narrátor és a fõhõs nézõpontja más-más idõi dimenzióban helyezkedik el. A narrátor nézõpontja a jelen univerzumának, míg a fõhõs nézõpontja a múlt univerzumának felel meg, s az önéletírást a kettõ alternációja jellemzi. A múlt és jelen univerzumát, valamint a kettõ alternációját lokális és globális paraméterek segítségével elemeztük, és bõséges példaanyaggal támasztottuk alá azt a hipotézist, miszerint az önéletírás immanens, belsõ nyelvi jegyeken alapuló elemzése lehetséges a múlt és jelen váltakozását megfelelõen kezelni tudó nyelvi kategóriák révén. A választott paraméterek interdiszciplináris szemléletet tükröznek: hagyományos nyelvészeti (igeidõk, határozók), szövegnyelvészeti (prototipikus szekvencia, demarkáció, kapcsolóelemek, szekvenciális szervezõdés), narratológiai (anticipáció, retrospekció), stilisztikai (narratív tónus), pragmatikai (modalitás, polifónia, névmási referencia) fogalmakon alapulnak. Valamennyi paraméter közös szervezõ elve a fokalizáció, amely, jóllehet narratológiai fogalom, számos lokális (pl. je + PS kombinációja; PC/PS váltakozása) és globális (pl. önarckép magyarázatba ágyazódása) nyelvi kérdés tisztázásához hozzájárult. A mûfaji összehasonlítás fényében elmondható, hogy az önéletírás és fiktív párja eltérõ fokalizációs technikát használ; míg a fiktív önéletírás esetében a narrátorra irányuló fokalizáció a domináns, és a két fokalizációs technika (narrátorra irányuló vagy fõhõsre irányuló) alternációja szórványosan fordul elõ, addig, az önéletírásban a narrátorra vonatkozó fokalizáció markánsabban jelentkezik, és a két fokalizációs technika alternációja jelentõs szerepet játszik. Mindkét fokalizációs technika és alternációjuk specifikus nyelvi jegyekkel írható le; a fõhõsre vonatkozó fokalizáció legjellemzõbb megnyilvánulása az IMP és PS igeidõk kombinációja je (non-personne) személyes névmással, a fõhõsre fókuszált önarckép, a fõhõsre fókuszált dialógus; a narrátorra vonatkozó fokalizáció jegyei a szubjektivitást kifejezõ eszközök, a PR, PC igeidõk használata (az elõbbi fõként mint ELE figyelhetõ meg, az utóbbinak elasztikus természetét és határozatlan vagy jobbra/balra záró határozókkal való kombinációját hangsúlyoztuk); az alternáció létrejöttét többek között az IMP és a deiktikus határozó kombinációjának, az univerzum-indikátorok oppozíciós párban való elõfordulásának, a narratív tónus közelítõ/távolító funkciójának, a polifonikus jelenségek distanciateremtésének (szövegsziget) és homályos idõi lokalizációjának (DIL) köszönheti; a felsoroltakon kívül az alternációt segíti elõ a SOUVENIR típusú demarkáció 147

mind a narratív, mind a leíró szekvencia elhatárolásában, valamint a magyarázó szekvenciába ágyazott leíró szekvencia (narrátorra fókuszált önarckép) alkalmazása. Az alternáció kapcsán külön említést érdemel a narrátor által közvetített, fõhõsre irányuló fokalizáció (focalisation sur le héros médiatisée par le narrateur) [IFRI, A.P.,1987] jelensége. Az önéletírás esetében nem beszélhetünk a narrátortól független fokalizációról, hiszen az önéletírás egésze a narrátor emlékeinek van alárendelve. Azonban idõlegesen a narrátor emlékezõ, szelektáló, rendszerezõ, írói tevékenysége háttérbe szorul, és az eseményt saját lendülete viszi elõre, igaz, nem sokáig, az önéletíró szigorúan kontrollálja a történetek alakulását. Az elõbbi eseteket – ahol a narrátor a fõhõsnek engedi át a kontrollt – neveztük fõhõsre irányuló fokalizációnak, míg az utóbbit, ahol a narrátor többé-kevésbé egyértelmûen megnyilvánul, narrátorra irányuló fokalizációnak. Az elõbbi technikák, stílusjegyek – a lokális és globális jegyeket tekintve – a különbözõ önéletírásokat eltérõ módon jellemzik, azonban a a legfõbb szervezõ elv, a fokalizáció elve egyformán érvényes valamennyi ágostoni–rousseau-i típusú önéletírásra. Mivel a corpus csak francia nyelvû szövegeket tartalmaz, annak eldöntése, hogy vajon más nyelvû szövegek is hasonló vonásokat mutatnának-e, nem lehetséges, mindössze valószínûsíthetõ, hogy a fokalizáció mûködése megegyezne a leírtakkal, ám a lokális jegyek tekintetében az adott nyelv sajátosságai lennének meghatározóak.

148

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

AD CC COND DD DI DIL ELE FUT FUT ANT FUT HIST GN GP ILE IMP PC PR PR HIST PQP PS VS

analyse du discours complément circonstanciel conditionnel discours direct discours indirect discours indirect libre az emlékezés folyamatára utaló lexikai elem futur simple futur antérieur futur historique groupe nominal groupe prépositionnel az írás folyamatára utaló lexikai elem imparfait passé composé présent présent historique plus-que-parfait passé simple verbe / sujet

149

150

BIBLIOGRÁFIA

ADAM, J.-M., 1976 – Énonciation et discours littéraire dans ADAM, J.-M.: Linguistique et discours littéraire, Paris, Larousse, p. 293–334. 1984 – Le récit, Paris, PUF. 1985 – Quels types de textes ?, Le français dans le monde, 2, p. 39–43. 1987 – Textualité et séquentialité : l’exemple de la description, Langue Française, 74, p. 51–72. 1990 – Éléments de linguistique textuelle, Liège, Mardaga. 1991 – Cadre théorique d’une typologie séquentielle, Études de linguistique appliquée, 83, p. 7–19. 1992 – Les textes: types et prototypes, Paris, Nathan. 1994a – Le texte narratif, Paris, Nathan, p. 233–250. 1994b – Style et fait de style: un exemple rimbaldien. In: MOLINIÉ G., CAHNÉ, P.: Qu’est-ce que le style ?, Paris, PUF, p. 15–45. 1996 – Du style à la langue: une variation ramifiée ?, L’Information Grammaticale, 70, p. 11– 16. 1997 – Le style dans la langue. Une reconception de la stylistique, Lausanne, Delachaux et Niestlé. ADAM, J.-M. et al., 1989 – Aspects de la structuration du texte descriptif. Langue Française, 81, p. 59–98. ADAM, J.-M., NOEL, M., 1995 – Variations énonciatives: aspects de la genèse du style de l’Étranger, Langages, 118, p. 64–84. ADAM, J.-M., PETITJEAN, A., 1989 – Le texte descriptif, Paris, Nathan. ANGYAL A., 1981 – Neurózis és kezelése; holisztikus elmélet. In: KULCSÁR ZS., SZAKÁCS F., (szerk.) Személyiséglélektani Szöveggyûjtemény II., Budapest, TK, p. 298–318. ASSAGIOLI, R., 1994 – Le développement transpersonnel, Paris, Desclée de Brouwer. AUSTIN, J.L., 1991 – Quand dire, c’est faire, Paris, Seuil. BABITS M., 1987 – Bergson filozófiája. In: BERGSON, H.: Teremtõ fejlõdés, Budapest, Akadémiai, p. I– XXII.

151

BAKHTINE, M., 1978 – Le plurilinguisme dans le roman. In: Esthétique et théorie du roman, Paris, Gallimard, p. 122–183. BALÁZS J., 1985 – A szöveg, Budapest, Gondolat. BARTLETT, F. C., 1985 – Az emlékezés, Budapest, Gondolat. BEAUJOUR, M., 1977 – Autobiographie et autoportrait, Poétique, 32, p. 442–458. 1980 – Miroirs d’encre, Paris, Seuil. BENVENISTE, E., 1966 – Les relations de temps dans le verbe français. In: Problèmes de linguistique générale I., Paris, Gallimard, p. 237–250. BRUNOT, F., 1933 – Histoire de la langue française. Paris, Armand-Colin. BRUSS, E. W., 1974 – L’autobiographie considérée comme acte littéraire, Poétique, 17, p. 15–25. CALAS, F., 1999 – « Petit modèle épistolaire »: de la poétique à la stylistique des genres, Le français moderne, 1, p. 61–81. CANTOR, N., MISCHEL, W., 1984 – Prototípusok a személypercepcióban. In: HUNYADY GY. (szerk): Szociálpszichológia, Budapest, Gondolat, p. 325–391. COHN, D., 1981 – La transparence intérieure, Paris, Seuil. 1999 – Vies fictionnelles, vies historiques: limites et cas limites, Littérature, 105, p. 24–48. COMBE, D., 1989 – La marquise sortit à cinq heures… Essai de définition linguistique du récit, Le français moderne, 3/4, p. 155–166. 1990 – Quand écrire, c’est faire: vers une définition pragmatique de la notion de genre, Le français moderne, 58, p. 131–143. 1992 – Les genres littéraires, Paris, Hachette, p. 79–133. COMBETTES, B., 1975 – Pour une linguistique textuelle, CrdP Nancy, Académie de Nancy-Metz. p. 95–138. 1992 – Questions de méthode et de contenu en linguistique du texte, Études de linguistique appliquée, 87, p. 107–117.

152

CONWAY, M., ROSS, M., 1986 – Remembering one’s own past. The construction of personal histories. In: HIGGINS, E., SORRENTINO, R. M.  (eds): Handbook of motivation and cognition. Foundations of social behavior, New York, The Guilford Press, p. 122–144. CRESSOT, M., 1974 – Le style et ses techniques, Paris, PUF. DE BOTH-DIEZ, A. M., 1985 – L’aspect et ses implications dans le fonctionnement de l’imparfait, du passé simple et du passé composé au niveau textuel, Langue française, 67, p. 5–22. DELAS, D., 1995a – Présentation, Langages, 118, p. 5–7. 1995b – La stylistique française, Langages, 118, p. 85–97. DOUBROVSKY, S., 1988 – Autobiographiques, Paris, PUF. DUBOIS, J., 1969 – Énoncé et énonciation, Langages, 13, p. 100–110. DUBOIS, J. et al. 1994 – Dictionnaire de linguistique et des sciences du langage, Paris, Larousse, p. 305. DUCROT, O., TODOROV, T., 1972 – Dictionnaire encyclopédique des sciences du langage, Paris, Seuil, p. 99–106, 106–113, 383–389, 411–416. ENKVIST, N.E., 1995 – Bevezetõ. Stilisztika, szövegnyelvészet és kompozíció, Helikon, 3, p. 252–266. EÕRY V., 1996 – Szövegtipológia – stílusfogalom (Problémavázlat: elméleti és módszertani lehetõségek. In: SZATHMÁRI I. (szerk.): Hol tart ma a stilisztika?, Budapest, p. 130–151. FLEISHMAN, A., 1983 – Figures of Autobiography, The Language of Self-Writing, Baltimore. FÓNAGY, I., 1982 – Situation et signification In: Pragmatics and beyond, 3:1, p. 1–146. FREUD, S., 1992 – Gyermekkori emlékek és fedõemlékek In: A mindennapi élet pszichopatológiája, Budapest, Cserépfalvi, p. 47–52. FROMILHAGUE, C., SANCIER, A., 1991 – Introduction à l’analyse stylistique, Paris, Bordas. GENETTE, G., 1972 – Discours du récit In: GENETTE, G.: Figures III., Paris, Seuil, p. 67–275.

153

GIDE, A., 1994 – L’Immoraliste, Paris, Mercure de France. 1999 – Si le grain ne meurt, Paris, Gallimard. GOURDEAU, G., 1993 – Analyse du discours narratif, Québec, gaëten morin éditeur ltée. GUNN, J. V., 1982 – Autobiography. Toward a Poetics of Experience, Philadelphia, University of Pennsylvania Press. GUSDORF, G., 1975 – De l’autobiographie initiatique à l’autobiographie genre littéraire, Revue d’histoire littéraire de la France, 6, p. 957–1003. 1980 – Conditions and Limits of Autobiography. In: OLNEY, J.: ( Ed.): Autobiography: essays theoretical and critical, Princeton, New Jersey, Princeton University Press. p. 28–49. HAMON, P., 1972 – Qu’est-ce qu’une description ?, Poétique, 12, p. 465–485. 1981 – Introduction à l’analyse du descriptif, Paris, Hachette. 1995 – Histoire littéraire et linguistique, Revue d’Histoire littéraire de la France, Actes du Colloque des 17 et 18 novembre 1994, Supplément à la Revue d’Histoire littéraire de la France, 6, p. 139–150. HART, F.R., 1970 – Notes for an Anatomy of Modern Autobiography, New Literary History, I, printemps, p. 485–510. HERMAN, J., 1993 – Précis d’histoire de la langue française, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. HOWART, W., 1974 – Some principles of Autobiography, New Literary History, V, 2, p. 363–381. IFRI, P. A., 1987 – Focalisation et récits autobiographiques, Poétique, 72, p. 483-495. IMBS, P., 1960 – L’emploi des temps verbaux en français moderne. Essai de grammaire descriptive, Paris, Klinckrieck. INGARDEN, R., 1974 – Poétika és nyelvtudomány, Helikon, 3–4, p. 457–461. JAKOBSON, R., 1972 – Nyelvészet és poétika. In: JAKOBSON, R.: Hang–jel–vers, Budapest, Gondolat, p. 229– 276. 1973 – Questions de poétique, Paris, Seuil, p. 145–152. JAUBERT, A., 1993 – Le déploiement littéraire du temps verbal. In: VETTERS, C. (éd): Le temps, de la phrase au texte, Lille, Presses Universitaires de Lille, p. 193–204.

154

JUDGE, A., 1998 – Choix entre le présent narratif et le système multifocal dans le contexte du récit écrit. In: VOGEELER, S. et al. (eds.): Temps et discours, Louvain-la-Neuve, Peeters, p. 215– 237. KELEMEN J., 1963 – Az igeidõk használatának stilisztikai értéke a mai francia prózában, Filológiai Közlöny, júl.–dec., p. 455–461. 1970 – L’imparfait de Flaubert et des romanciers naturalistes du XIXe siècle dans Acta Linguistica, Hung, XX., p. 63–85. 1997 – L’apport problématique des courants linguistiques modernes à la description des temps verbaux du français, Revue d’études françaises, 2, p. 35–43. 1999 – Postulats pour l’analyse du texte littéraire comme base d’une stylistique comparée ou contrastive. In: De la langue au style, Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza, p. 191–205. KERBRAT- ORECCHIONI, C., 1980 – L’ironie comme trope, Poétique, 41, p. 108–128. 1994 – L’Énonciation. De la subjectivité dans le langage, Paris, Armand Colin. KIEFER F., 1976 – A szövegelmélet grammatikai indokoltságáról, Általános Nyelvészeti Tanulmányok, XI, p. 197–219. 1979 – Szövegelmélet – szöveggrammatika – szövegnyelvészet, Magyar Nyelvõr, 103/2, p. 216–225. KISS S., 1976 – Demarkációs jegyek az irodalmi mûben, Általános Nyelvészeti Tanulmányok, XI, p. 223–238. KLEIBER, G., 1993 – Lorsque l’anaphore se lie aux temps grammaticaux. In: VETTERS, C. (éd): Le temps, de la phrase au texte, Presses Universitaires de Lille, Lille, p. 117–167. KLUM, A., 1961 – Verbe et adverbe, Uppsala, Boktryckeri Aktielbolag. KÓNYA A., 1994 – Az elbeszélés és az önéletrajzi emlékezet. A személyes emlékek elbeszélõ és emlékezeti természete. In: KÓNYA A. (szerk.): Az elbeszélés és az az önéletrajzi visszaemlékezés, ELTE Általános Pszichológiai Kognitív Programok, kézirat. 1996 – A «tiszta emlék», Pszichológia, 4, p. 335–346. KÓNYA A., TÖRÕ T., 1992 – Emlékezés személyes élményekre: az önéletrajzi emlékek “vacu”-pillanatai, Pszichológia, 12, 3, p. 311–327. KRESS-ROSEN, N., 1973 – Réalité du souvenir et vérité du discours. Etude de l’énonciation dans un texte des « Confessions », Littérature, 10, p. 20–30.

155

LARTHOMAS, P., 1964 – La notion de genre en stylistique, Le français moderne, 32, p. 185–193. 1994 – Préface à MOLINIÉ G., CAHNÉ, P.: Qu’est-ce que le style ?, Paris, PUF, p. 1–9 LECARME, J., 1975 – Les Mots de Sartre: un cas limite de l’autobiographie ?, Revue d’Histoire Littéraire de la France, 6, p. 1047–1067. LECARME, J., LECARME-TABONE, É., 1997 – L’autobiographie, Paris, Armand Colin. LEJEUNE, P., 1975 – Le pacte autobiographique, Paris, Seuil. 1976 – Le peigne cassé, Poétique, 25, p. 1–30. 1986 – Moi aussi, Paris, Seuil. 1997 – (éd.): L’autobiographie en procès, Nanterre, PUBLIDIX, RITM 14. LIPS, M., 1926 – Le style indirect libre, Paris, Payot. LOEHR, J., 1999 – Commentaire composé. Rousseau, Confessions. Livre premier, “La chasse aux pommes”, L’information littéraire, 2, p. 52–60. LUDWIG, A. M., 1972 – Altered states of Consciousness. In: TART, C.T. (ed.): Altered states of consciousness, Anchor Books, Doubleday and Company, Inc, Garden City, New York, p. 11–25. MAINGUENEAU, D., 1991 – L’analyse du discours, Paris, Hachette. 1993 – Éléments de linguistique pour le texte littéraire, Paris, Bordas. 1994a – L’énonciation en linguistique française, Paris, Hachette. 1994b – L’horizon du style. In: MOLINIÉ G., CAHNÉ, P.: Qu’est-ce que le style ?, Paris, PUF, p. 187–199. MANDEL, B. J., 1980 – Full of Life Now In: OLNEY, J. (ed.): Autobiography: essays theoretical and critical, New Jersey, Princeton, Princeton University Press, p. 49–73. MARTEL, F., 2000 – La fin de l’innocence, Magazine littéraire (Dossier Sartre), 384, p. 36–38. MARTIN, R., 1971 – Temps et aspect. Essai sur l’emploi des temps narratifs en moyen français, Paris, Klincksieck. MARTY, É., 1987 – André Gide. Qui êtes-vous ?, Lyon, La Manufacture. MASLOW, A. H., 1968 – Toward a Psychology of Being, New York, D. Van Nostrand Company, Inc, p. 71–115.

156

MÁTÉ J., 1998 – A 20. századi nyelvtudomány történetének fõbb elméleti irányzatai, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, p. 210–266. MAY, G., 1984 – L’autobiographie, Paris, PUF. MELLET, S., 1998 – Présent et présentification: un problème d’aspect. In: VOGELEER, S. et al.(eds.): Temps et discours, Louvain-la Neuve, Peeters, p. 203–215. MEUNIER, A., 1974 – Modalités et communication, Langue Française, 21, p. 8–25. MILLY, J., 1992 – Poétique des textes, Paris, Nathan. MOLENDIJK, A., 1985 – Point référentiel et imparfait, Langue française, 65, p. 78–94. MOLINIÉ, G., 1986 – Éléments de stylistique française, Paris, PUF. MUECKE, D.C., 1978 – Analyses de l’ironie, Poétique, 36, p. 478–494. NEISSER, U., 1994 – Pillanatfelvételek vagy magasabb pontok? In: KÓNYA A. (szerk): Az emlékezés ökológiai megközelítése. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, p. 449–455. NELSON, K., 1994 – Az emlékezés funkcionális fejlõdési megközelítése. In: KÓNYA A. (szerk): Az emlékezés ökológiai megközelítése. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, p. 515–541. NIGRO, G., NEISSER, U., 1980 – A személyes emlékek nézõpontjai. In: KÓNYA A. (szerk): Az emlékezés ökológiai megközelítése, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, p. 483–502. OLNEY, J., 1972 – Metaphors of the Self: The Meaning of Autobiography, Princeton, New Jersey, Princeton University Press, p. 3–51, 317–333. 1980a – Some Versions of Memory / Some Versions of Bios: The Ontology of Autobiography. In: OLNEY, J. (ed.): Autobiography: essays theoretical and critical, Princeton University Press, Princeton, New Jersey, 1980, p. 236–268. 1980b – Autobiography and the Cultural Moment: A Thematic, Historical, and Bibliographical Introduction. In: OLNEY, J. (ed.): Autobiography: essays theoretical and critical, Princeton University Press, Princeton, New Jersey, p. 3–27. PATAKI F., 1995 – Élettörténet és identitás. Új törekvések az én-pszichológiában I., Pszichológia, 15. 4., p. 405–435.

157

1996 – Élettörténet és identitás. Új törekvések az én-pszichológiában II., Pszichológia,16.1., p. 3–47. 1997 – Az önéletírás «dramaturgiája»: az élettörténeti forgatókönyvek, Pszichológia, 4. p. 339– 391. PERRET, M., 1994 – L’Énonciation en grammaire du texte, Paris, Nathan. PLÉH CS., 1990 – A szaván fogott szó. In: AUSTIN, J. L.: Tetten ért szavak, Budapest, Akadémiai, p. 7– 27. 1992 – Pszichológiatörténet, Budapest, Gondolat. POULET, G., 1949 – Études sur le temps humain I, Paris, Plon, p. 158–194. 1964 – Études sur le temps humain, III. Le point de départ, Paris, Plon, p. 7–40. PROUST, M., 1986 – Le temps retrouvé, Paris, Flammarion. RASTIER, F., 1994 – Le problème du style pour la sémantique du texte. In: MOLINIÉ, G., CAHNÉ, P. (éds): Qu’est-ce que le style ?, Paris, PUF, p. 263–282. RAYMOND, M., 1962 – J.-J. Rousseau. La quête de soi et la rêverie, Paris. RENZA, L.A., 1980 – The Veto of the Imagination: A theory of Autobiography. In: OLNEY, J. (ed.): Autobiography: essays theoretical and critical, Princeton, New Jersey, Princeton University Press, p. 268–295. REVAZ, F., 1996 – Passé simple et passé composé : entre langue et discours, Études de linguistique appliquée, 102, p. 179–199. RICOEUR, P., 1991 – Temps et récit. I-III, Paris, Seuil. RIEGEL, M. et al., 1996 – Grammaire méthodique du français, Paris, PUF. ROBE-GRILLET, A., 1963 – Temps et description dans le récit d’aujourd’hui. In: ROBE-GRILLET, A.: Pour un nouveau roman, Paris, Minuit, p. 123–134. ROUSSEAU, J.-J., 1968 – Les Confessions I.- II., Paris, Garnier-Flammarion. SARTRE, J.- P., 1983 – Les Mots, Paris, Gallimard.

158

SCHACTER, D. L., 1998 – Emlékeink nyomában, Budapest, Háttér Kiadó. SHAPIRO, S., 1968 – The Dark Continent of Literature: Autobiography. In: Comparative Literature Studies, V., p. 421–454. SHUSTERMAN, R., 1997 – Style et styles de vie : originalité, authenticité, et dédoublement du moi, Littérature, 105, p. 102–109. SKUTTA F., 1987 – Aspects linguistiques de l’analyse du récit. In: KISS S., SKUTTA F.: Analyse grammaticale. Analyse linguistique., Debrecen, Studia Romanica, KLTE, p. 71–102. SPENDER, S., 1980 – Confessions and Autobiography. In: OLNEY, J. (ed.): Autobiography: essays theoretical and critical, Princeton University Press, Princeton, New Jersey, p. 115–122. SPERBER, D., WILSON, D., 1978 – Les ironies comme mentions, Poétique, 36, p. 397–412. STAROBINSKI, J., 1957 – J.-J. Rousseau. La transparence et l’obstacle, Paris. 1970 – Le style de l’autobiographie, Poétique, 3, p. 257–265. SZABÓ Z., 1977 – A mai stilisztika nyelvelméleti alapjai, Dacia, Kolozsvár-Napoca, p. 175–195. 1988 – Szövegnyelvészet és stilisztika, Budapest, Tankönyvkiadó. SZATHMÁRI I., 1983 – Beszélhetünk-e szövegstilisztikáról? In: RÁCZ E.; SZATHMÁRI I. (szerk.): Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana körébõl, Budapest, TK, p. 320–355 1996 – A funkcionális stilisztika megalapozása. In: SZATHMÁRI I. (szerk.): Hol tart ma a stilisztika?, Budapest, p. 13–33. SZÁVAI J., 1978 – Az önéletírás, Budapest, Gondolat. TASMOWSKI-DE RYCK, L., 1985 – L’imparfait avec et sans rupture, Langue française, 67, p. 59–77. TODOROV, T., 1981 – Mikhaïl Bakhtine le principe dialogique suivi de Écrits du Cercle de Bakhtine. Paris, Seuil. TOUZIN, M.-M., 1993 – L’écriture autobiographique, Paris, Bertrand-Lacoste.

159

TULVING, E., 1992 – Hány emlékezeti rendszer létezik? In: KÓNYA A. (szerk.): Az emberi emlékezet pszichológiai elméletei, Szöveggyûjtemény, Budapest, TK, p. 369–391. USZPENSZKIJ, B., 1984 – A kompozíció poétikája, Budapest, Európa. VETTERS, C., 1993a – Passé simple et imparfait : un couple mal assorti, Langue Française, 100, p. 14–31. 1993b – Temps et deixis In: VETTERS, C. (éd.): Le temps, de la phrase au texte, Presses Universitaires de Lille, Lille, p. 85–115. 1998 – Les « temps » du verbe. Réflexions sur leur temporalité et comparaison avec la référence (pro)nominale. In: VOGELEER, S., BORILLO, A., VETTERS, C., VUILLAUME, M. (éds.): Temps et discours, Peeters, Louvain-la Neuve, p. 11–43. VÍGH Á., 1988 – A stilisztika útjai és lehetõségei, Helikon, 3–4, p. 288–308. VUILLAUME, M., 1990 – Grammaire temporelle des récits, Paris, Minuit. WAGNER, R. L., PINCHON, J., 1991 – Grammaire du français classique et moderne, Paris, Hachette. WATKINS, M. J., 1988 – Az elsõdleges emlékezet fogalma és mérése. In: KÓNYA A. (szerk): Tanulás és emlékezet, Szöveggyûjtemény, Budapest, TK, p. 63–87. WEINRICH, H., 1973 – Le temps, Paris, Seuil. 1989 – Grammaire textuelle du français, Paris, Didier-Hatier.

160