A „hasban levı betegségek megszüntetésére való orvosságok gyüjteményes könyve” az Ebers papiruszban. Mágia és ratio a materia medica megválasztásában a 18. dinasztia elején.
PhD Doktori értekezés
Dr. Gyıry Hedvig Semmelweis Egyetem Patológiai Tudományok Doktori Iskola
Témavezetı: Dr. habil. Forrai Judit egyetemi docens, PhD. Hivatalos bírálók: Dr. Kéry Ágnes egyetemi docens, PhD. Dr. Varga Edith ny. fıigazgató h., kandidátus Szigorlati bizottság elnöke: Prof. Dr. Schultheisz Emil, prof. emeritus Szigorlati bizottság tagjai: Dr. habil. Forgács Iván, egyetemi tanár, PhD. Dr. Gradvohl Edina egyetemi adjunktus, PhD. Dr. Kótyuk Erzsébet fımúzeológus, PhD.
Budapest 2011
1. Kitőzött kutatási feladat Az óegyiptomi gyógyászat általános tendenciáinak, és részterületeinek a kutatása nagyban hozzájárul nemcsak az egyiptomi orvoslás történetének az
alaposabb
megismeréséhez,
hanem
az
európai
orvostudomány
fejlıdésének számos pontjához is fontos adalékokkal szolgál, hiszen sok mindent merített belıle a görög és római orvostudomány, majd a középkori és reneszánsz gyógyászat elméleti és gyakorlati területen egyaránt, részben az antik hagyomány kialakulása, részben annak továbbélése révén, ill. az arab szerzık mőveibe belekomponálva. Bár forrásaink alapján az ókori Egyiptomban rendkívül széles körben mővelték a gyógyászat tudományát, a fennmaradt szövegek az orvosi tevékenységet tudományos igénnyel végzı, a szervezett oktatás kereteibe illeszkedı
swnw-orvosok,
emberek”)
tevékenységérıl
Szahmet-papok vallanak.
és
varázslók
Mindegyik
(„amulett-
gyógyító
szakma
képviselıi foglalkoztak a betegséget elképzelésük szerint elıidézı isteni lények befolyásolásával, és a bajok fizikai kezelésével, ám az alkalmazott módszerekben az egyes területek aránya igen eltérı volt. Az
itt
benyújtott
tanulmányban
az
ókori
egyiptomi
orvoslás
gyógyszerkészítési területének egy szeletét kívánom vizsgálni a 18. dinasztia elején lejegyzett Ebers papirusz elsı „győjteményes könyve” alapján. Ez a kor szakmai ismereteit összegzı, több könyvre osztott 20 méteres
papirusz
jellemzı
módon
tükrözi
a
gyógyszerkészítésre
ekkoriban használt anyagokat. A dolgozat keretében – a korábbi kutatásoktól eltérıen – a filológiai megközelítés
mellett
lexikográfiai,
vallástörténeti
és
biokémiai
szempontból is vizsgálom a materia medicat. E terület áttekintı, összehasonlító, összefoglaló kutatása nagyon hiányos mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomban.
2
Jelen disszertáció célkitőzései a következıkben foglalhatók össze: 1. Az Ebers papirusz elsı „győjteményes könyvében” alkalmazott materia medica áttekintése, kutatása. Az ókori Egyiptom gyógyászati történetének azt a szakterületét kívánom tanulmányozni, amelyet az egyiptomiak khetnek (Xt) neveztek, és a „has, törzs elülsı része, test” szóval szokás fordítani. Az értekezésben nem magát a testrész kezelését elemzem, hanem az I. Amenhotep fáraó (Kr.e 1525-1504) uralkodásának kezdetén használt Ebers papirusz elsı „győjteményes könyvében” erre a célra elıírt gyógyszerek összetételével foglalkozom. Így tanulmányom a korabeli belsı szervi kezelésekre alkalmazott
anyagok
értékelı
elemzésére
irányul.
A
különbözı
tudományágak szempontjainak érvényesítésével ennek minél sokoldalúbb elvégzésére törekszem. Olyan elemeket mutatok be, amelyek révén az ókori egyiptomi orvostudomány annyira magas színvonalat ért el, hogy a környezı népek számára kiemelkedı és követendı példává vált, illetve késıbb a modern orvostudomány egyik alappillérévé lett – a görög és római, majd arab orvostudomány által közvetítve és továbbfejlesztve. 2. A materia medica helyzete a forrásanyagban, és a korabeli orvostudományban Az ókori egyiptomi khet betegségeinek kezelésére kialakult anyagok bemutatásával a késıbbi korok orvostörténeti kutatói számára szeretném jobban megfoghatóvá tenni az egyiptomi elızményeket. Ehhez szükséges az Ebers papirusz khet könyvének ismertetése és szerkezeti feltárása, amelynek során be kívánom mutatni az egyes egységek egymáshoz kapcsolódásának módját, részeinek felépítését, szövegeinek jellemzıit, és elemezni az ezáltal szerzett információkat. 3. Racionális és mágikus szemlélet alkalmazott, azonosított anyagokban
megnyilatkozása
az
itt
Fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy nem lehet elválasztani az irracionális vagy mágikus és a racionális vagy materiális szemléletet az óegyiptomi orvosi gyakorlatban, amely a gyógyszerkészítés terén éppúgy igazolható,
mint
a
iatromágikus
kezelésekben.
Ezt
a
receptekhez 3
felhasznált
gyógyhatású
alapanyagok
korabeli
megválasztásával
szemléltetem, utalva az alapanyagok teológiai, vagyis mágikus és mitikus kapcsolataira. Másik célkitőzésem ennek megfelelıen annak kimutatása, hogy a két terület, vagyis a gyakorlati ismeretek és a teológiai háttér szorosan összefonódik még a szokásosan és kifejezetten racionális szférába sorolt olyan szövegekben is, amelyek a gyógyszerészeti receptekre és azokon belül a kiválasztott alapanyagokra vonatkoznak. Vagyis az orvosságokhoz felhasznált alapanyagok a korabeli elképzelések szerint úgy lehettek hatékonyak, ha a kettıs hatásmechanizmus egymással párhuzamosan tudott érvényesülni. 4. Racionális és mágikus szemlélet egymáshoz való viszonya a receptekben felhasznált alapanyagok megválasztásában A kétféle szemlélet egyidejő alkalmazása felveti a prioritás kérdését: a mágikus érvek voltak-e a döntıek, mint az állati anyagok esetében sokan gondolják, vagy inkább a racionális tapasztalat vezette az egyiptomi szakembereket az alapanyagok megválasztásában, ahogy a növényi materia medica esetében szokás feltételezni. A kétféle szemlélet vajon különbözıképpen jelenik-e meg az egyes alapanyag-típusoknál, vagy volt-e általánosan alkalmazott módszer a kiválasztásra. 5. Az egyes alapanyagul szolgáló anyagok csoportosítása, felhasználás módjának, okának és jelentıségének értékelése
a
Ellenırizni kívánom az ókori egyiptomiak által – a receptek alapján elvárt – fizikai hatások tényleges jelenlétének lehetıségét. Dolgozatomban ennek megfelelıen összegyőjtöttem az egyes anyagokkal kapcsolatban, a szakirodalomban fellelhetı, klinikai kísérletek és laboratóriumi vizsgálatok alapján kimutatható hatásokat, ill. hatóanyagokat. Ezzel párhuzamosan fel kívánom tárni az adott anyagok korabeli teológiai hátterét, és ennek szerepét a kiválasztásban. 6. A növényi, állati és ásványi eredető alapanyagok általános vizsgálata és értékelése
4
Fontosnak tartom áttekinteni a kiválasztott materia medica-nak az élet más területein akkoriban betöltött szerepét, és hasznosításuk egyéb módjait is, különösen az egyiptomi történelem Ebers papirusznál korábbi korszakaiban, remélve, hogy ez segít abban, hogy a velük kapcsolatban létrejött orvosi/gyógyszerészeti elképzelések kialakulását, iatromágikus felhasználásuk létrejöttét megvilágítsam. 7. Az óegyiptomi recept-alapanyagok értékeinek bemutatása, a bennük rejlı lehetıségek jelentısége Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ókori egyiptomi kultúra mélyebb
megismerése
érdeklıdık
számára
a
történészek,
éppen
olyan
vallástörténészek érdekes
és
és
fontos,
kíváncsi mint
az
orvostörténészeknek. Ennek a területnek az alapos ismerete nemcsak tudásvágyuk kielégítését szolgálhatja, hanem igen sok olyan adatot közvetíthet a mai kor emberének is, amelyek akár jövendı egészségügyi ismereteink azonban
formálásában
elsısorban
pharmakodinamikai
az
is
szerepet
ókori
kutatásokhoz
kaphatnak.
Egyiptomra kívánok
Eredményeimmel
vonatkozó
szilárd
alapot
késıbbi nyújtani,
támogatván ezzel az egykori gyógyító anyagok felhasználásának a lehetıségét a mai egészségkultúrában.
II.
Az
elvégzett
vizsgálatok
rövid
leírása,
alkalmazott módszerek felhasználása 1. A doktori értekezés alapját az Ebers papirusz hieratikus és hieroglif publikációja
alkotja,
melyhez
a
bevezetıben
említett
különbözı
szakterületek publikációi kapcsolódnak. 2. A dolgozat megírásakor, valamint a szükséges adatok győjtésekor és
értékelésekor
tapasztalatokat, tanulmányozása,
felhasználtam
amelyeket a
az
nemzetközi
azokat
elmúlt
a
személyes
idıszakban
konferenciák
a
kutatási
szakirodalom
elıadásai,
és
más
kutatókkal folytatott beszélgetések eredményeztek. 5
3. Áttekintettem az Ebers papirusz khet „győjteményes könyvének” a szerkezetét, elemeztem felépítését és egységeinek egymáshoz való viszonyát. 4. Meghatároztam a korszak különbözı orvosirodalmi mőfajait, és elvégeztem ezek ismertetését és elemzését. 5.
Az
orvosságok
receptekben
olvasható
rendeltetései
alapján
rendszereztem az óegyiptomi gyógyászat alapanyagait, hogy ennek alapján megállapíthatóvá váljék, melyik területeken vártak tényleges hatást
az
adott
materia
Vizsgáltam
medicatól.
az
alkalmazás
gyakoriságát, a felhasznált mennyiségeket és a materia medica megnevezett részeit. 6. Az utóbbi idıben kezdenek felfigyelni az egyiptológia mővelıi arra, hogy a receptekben nem feltétlenül válik külön a mágikus és racionális anyagok alkalmazása, hanem van, hogy egyszerre, mindkét kategóriába beleillik az adott orvosi alapanyag. Ennek fényében valamennyi elemzett alapanyagot a mőszeres laboratóriumi vizsgálatok és az egyiptomi teológiai és mitológiai ismeretek szemszögébıl is megvizsgáltam. 7. A kutatástörténeti áttekintést tartalmazó részhez áttanulmányoztam, majd elemeztem a vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalmat. 8. A dolgozatban használt forrástípusokon végzett munkák: • • • •
Eredeti, óegyiptomi szövegek értékelése és elemzése Etimológiai elemzések óegyiptomi szótárak segítségével Szakirodalom feltárása könyvtári kutatások alapján Adatbázisok tanulmányozása az interneten
9. Az Ebers papirusz majdnem felét felölelı khet („has, törzs elülsı része”)
győjteményes
könyvének
a
feldolgozását
gyógyszerészeti
szempontból végeztem az alapanyagok vizsgálatával. 10.
Az
összehasonlító
elemzéseket
a
különbözı
területeken
alkalmazott materia medica felhasználása, hatékonysága és a hozzá
6
kapcsolódó elképzelések szempontjából végeztem. 11. A disszertáció orvosi szempontból egyik fontos eleme, hogy a feldolgozásban a mai gyógyászat számára is fontos lehetıségekre hívja fel a figyelmet az ókori példák segítségével.
III. A tudományos eredmények rövid összefoglalása 1. Az elemzett könyv használata A győjteményes könyvet a korábbi szakirodalom nem kezelte a papiruszon belül önálló egységként, annak szerkezetét, alapanyagait egymáshoz viszonyítva nem vizsgálta. 1.1. A szerkezeti áttekintésbıl világosan kiderült, hogy magát a győjteményes könyvet is több más győjteményes könyvbıl állították össze.
Ezek
olyan
tematikus
könyveket
olvasztottak
magukba,
amelyeknek már a címe is több esetben feledésbe merült, tehát az ott olvasható receptek ugyan használatban voltak I. Amenhotep fáraó uralkodásának a kezdetén, de már akkor is több generációs múltra tekintettek vissza. 1.2. Nyelvezetük azonban jól érthetı volt, és így nem látták szükségesnek magyarázatok hozzáfőzését. 1.3. A papirusz tartalmának, állagának és szerkezetének segítségével arra
a
megállapításra
jutottam,
hogy
annak
használata
nagy
valószínőséggel a székhely valamelyik vezetı szunujához köthetı. 1.4. A mővet több orvos is forgathatta a papiruszon található javítások és a felhasznált tinták különbözısége alapján. Talán magának a fáraónak és környezetének az egészségét kívánták a benne felhalmozott tudással
elısegíteni.
A
papirusz
kifejezetten
jó
állapota
alapján
használata azonban nem lehetett hosszú élető.
7
2. Az elemzett könyv általános jellemzıi Az elemzés eredményeként új oldaláról mutatkozott meg a szunu tevékenysége, amennyiben a munkája alapját képezı, a modern szaktudományok által jellemzıen racionálisnak mondott alapanyagok kiválasztásában a racionális és mágikus elemek keveredését mutattam ki olyan anyagok esetében, amelyeket korábban egyértelmően pusztán racionális vagy csak mágikus okokra vezettek vissza. 2.1. A betegség fogalmát bemutatásakor az ókori egyiptomiak által használt osztályozó jelek, a determinativumok segítségével értelmeztem. Az
wxdw-fájdalom
megfelelıjének
példáján,
szokás
amelyet
tartani,
a
görög
perittomé
bemutattam
az
egyiptomi
óegyiptomi
betegségképzet kettısségét, az istenek tevékenységének és a fizikai szimptómáknak kétlépcsıs
az
általuk
elképzelt
gondolatmenetét
a
az
összefüggését,
betegségek
orvoslás
létrejöttében
és
kezelésében. 2.2. A „győjteményes könyvben” található óegyiptomi orvosirodalmi mőfajok áttekintésekor az általánosan megnevezett mőfajok, mint a recept, esettanulmány, prognózis, traktátus mellett egyértelmővé vált a herbarium
újbirodalmi
létezése,
és
felvetettem
a
bestiarium
létrejöttének a lehetıségét is. Még egy új mőfajt kimutattam, nevezetesen
a
kóroktani
magyarázatokat.
Nagyon
kevés
olyan
szövegünk van, amely expressis verbis kimondja, hogy a belsı történések folyamatát pontosan hogyan is képzelték el az egyiptomiak. Ezért is nagyon fontos az Eb102 = Eb296, a két egymástól távol lemásolt könyvben olvasható leírás. 2.3. Anatómiai szempontból részletesen bemutattam a *Xt és *mtw fogalmát, és kiemeltem a kétfajta szívvel kapcsolatos szakkifejezések orvosi értelmezésében az utóbbi években bekövetkezett változásokat, de kitértem a szív vallási szerepére is.
8
3. A felhasznált anyagok racionális tulajdonságai Az
ókori
Egyiptomban
használt
materia
medica
természetben
található nyersanyagokra és feldolgozott alapanyagokra oszlik. Sok anyagnévnek nem ismerjük a jelentését, és nagy számban vannak csak bizonytalanul azonosítottak is. Mivel a korabeli felhasználás racionális és irracionális alapjainak a megismerését egyaránt fontosnak tartottam, azokat az alapanyagokat vizsgáltam, amelyeket a tudomány eddig képes volt meghatározni. 3.1. A feldolgozott anyagok közé azokat soroltam, amelyek valamilyen házi-
vagy
kézmőves
tevékenységgel
elıállított
formájukban
szerepelnek a receptekben megadott alapanyagok között. Ilyenek a különbözı tésztafélék, mint elsısorban a kenyér, a süteményfajták, a kásák és a pépes ételek értendık, továbbá az italok, közöttük a növénybıl sajtolt, sőrített, fızött levek és erjesztett italok, de a mőhelyekben elıállított termékek is, mint a különféle olajok, vagy a papirusztekercs és a fajansz, amelyeket szintén felhasználtak alapanyagként. 3.2. Ahogy végigtekintettem a szakirodalmat, és megvizsgáltam az alapanyagok ókori egyiptomi receptek alapján megállapítható várható hatását, azt tapasztaltam, hogy a modern mőszeres és laboratóriumi vizsgálatok
alapján
az
egyes
materia
medica-k
tényleges
hatóanyagot tartalmaztak, ami gyógyászati hatásukat is magyarázza. 3.3.
A
Xt
„győjteményes
könyvében”
a
receptekben
felsorolt
alapanyagok jelentıs részét növények képezték. Több mint 90-et lehet megszámolni. A gyakran alkalmazott vagy célirányos növényi alapanyagok közül a bnr/datolya, nbs/krisztustövis, jnhmn/gránátalmafa, jSd/Balanites, wan/boróka, SnDt/nílusi
waH/tigrismogyoró, akácia,
nht/szikomórfa,
tpnn/kömény,
dgm
és
HmAjt/lepkeszeg, kAkA/ricinus,
és
DArt/szentjánoskenyérfa óegyiptomi felhasználását vizsgáltam. Korabeli célzott
alkalmazásuk
és
különbözı
mértékő
hatékonyságuk
jól
9
kimutatható
vagy
valószínősíthetı
a
modern
mőszeres
vizsgálati
eredményekkel kimutatott kémiai anyagok alapján. 3.4. Az állati anyagok is változatosak voltak, de a khet könyvében a növényekhez képest háttérbe szorultak – dacára annak, hogy ti. az általános
orvostörténeti
felfogás
szerint
a
kevésbé
látható
bajok
kezeléséhez több mágikus elemre volt szükség, és az állati származékokat, mint vér, széklet, vizelet, szır stb. többnyire ebbe a körbe szokás sorolni. A legnépszerőbbek a marha különbözı belsı részei (hús, máj, bél, velı,
epe)
voltak,
melyek
többnyire
az
élelmiszerek
között
is
megtalálhatók. A többi állatnál (szamár, disznó, kandúr, madarak, különbözı
halak,
sıt
a
teknıs
és
béka)
inkább
használtak
fel
fantasztikusnak tőnı származékokat (agyar, páncél, váladék, genny, ürülék), bár ott sem mindig (hal- és madáragy, -szív, kagyló). Így a felhasznált
alapanyagok
többnyire
inkább
hatóanyagnak
vagy
általános roboráló szernek hatnak, de a pontosítás további kutatásokat igényel. 3.5. Rendkívül gyakori és széles körben alkalmazott gyógyszer volt a méz – a receptek közel harmadában megtalálható. Alig volt olyan elváltozás vagy panasz, amelyre ne alkalmazták volna. A legkorábbi egyiptomi orvosságok között tartjuk számon, és méltán, hiszen számos gyógyerejő tulajdonsággal rendelkezik, amit az apiterápia formájában ma is alkalmaznak. Hatását fokozta, hogy az akkori méz messze nem volt olyan tiszta, mint a mai, ami például nagyobb mennyiségő propolisz jelenlétét is jelenti. 3.6. Az ásványi anyagok között jócskán találni a ritka alkotó elemek között nem azonosított anyagokat. Ismert viszont a gyakran használt (konyha)só, nátron és a különbözı okkerek, a khet kezelésénél ritkábban elıforduló, de az óegyiptomi orvosi felszerelés alapkészletébe tartozó galenit vagy malachit. Az ásványok szintén tartalmaznak gyógyulást elısegítı anyagokat, tehát alkalmazásuk az adott kezelések esetében orvosilag is indokolható.
10
3.7. Meglepı módon kizárólag az anyatejre szorítkozik az emberi eredető materia medica, tekintve, hogy az állati és emberi végtermékek többsége feltehetıen az orvosi kezelések legısibb rétegének alapkészletébe tartozott. 3.8. A többnyire gabonafélékbıl készült kenyerek és tésztafélék a materia medica hordozó- és töltıanyagai lettek. Azokat könnyebben fogyaszthatóbbá vagy akár vonzóvá is tehették. Fehérje, szénhidrát, rost, sikér és különbözı ásványi anyag tartalmukkal pedig nagy értékő tápanyagok voltak, így jelentıs szerepet játszottak az anyagcsere folyamatokban. 3.9. Az italok közül a sörrel és borral foglalkoztam, mivel ezek voltak a leggyakoribb gyógyszeralapanyagok. Felhasználásuk kettıs célt szolgált. Egyrészt
hordozó
anyagok
voltak,
amelyek
a
gyógyszer
nedvességtartalmát is biztosították, másrészt a sör E, H és különbözı B vitamin meg ásványi anyag tartalma miatt a bélmőködést fokozó, diurézist növelı és általános erısítıszer is volt. A vörösbor antioxidánsai a szív- és érrendszeri betegségek kifejlıdését gátolták, polifenoljai és a resveratrol tágította az ereket, és ásványi anyagai meg vitaminjai további pozitív hatásokat is kifejtettek a szervezetre. 3.10. A számtalan felhasznált olajféleség, oldotta a zsírban oldódó vitaminokat, lehetıvé téve felszívódásukat. Mivel pedig különbözı növényekbıl
és
állatokból
származtak,
természetszerőleg
azok
hatóanyaga is bekerült a gyógyszerekbe. 3.11. A tényleges racionális hatás kimutatása a vizsgált esetekben nem meglepı, hiszen olyan anyagokról van szó, amelyek közül sokat a modern orvostudomány is felhasznál, illetve a múlt századi organoterápiában, vagy akár a fitoterápiában, és további gyógyászati szakterületeken valamilyen formában mostanáig alkalmazunk. Az Ebers papirusz nagyrészt ezeknek az anyagoknak köszönheti a racionális, orvosi papirusz jelzıt.
11
4. A felhasznált anyagok mágikus tulajdonságai Vizsgálataim során ugyanazon anyagok vallási hátterét is megnéztem, hogy jelentıségüket a mágia/teológia szemszögébıl is tanulmányozhassam. 4.1. Ennek a vizsgálatnak az eredményét is ugyanazon több mint 30 féle jellemzı, és azonosítható alapanyagon mutattam be, minthogy a dolgozat terjedelme miatt lehetetlen az összes alapanyagot magába foglaló corpus egyenkénti vizsgálata, az azonosítatlan anyagok esetében pedig a modern ellenırzés eleve kizárt. 4.2. A növények egy része a mitológiában is fontos szerepet kapott, mint például a szikomórfa, Balanites és a datolya. De a többi is kapcsolódott valamilyen módon az isteni szférához, és ez által az istenek erejét közvetítette. 4.3. Az állatoknál hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ott a vizsgált szövegben az összes állatnak volt mitológiai vagy vallási szerepe, vagy ilyen összegfüggés az adott szövegkörnyezetben igazolható analógiás vagy szómágia révén, mint például az orsóféreg előzéséhez felhasznált „vándormadár”, a légzéshez kapcsolódó kagylófelnyitás, és az jdw állatnál fennálló repülési képesség esetében. 4.4. Az alkalmazott ásványi anyagok elemzése során megállapítottam, hogy a gyakran felhasznált materia medica vallási jelentısége lényegesen nagyobb, mint a csak elvétve említett anyagoké. Így valószínősíthetı, hogy azok alkalmazása specifikus
gyógyító
értéknek köszönhetı. Sok
megnevezés közülük egyelıre még azonosítatlan, ami akadályozza a további összehasonlító kutatásokat ebben az irányban. 4.5. A feldolgozott forma ellenére is alapanyagnak tekinthetı termékek szintén képesek lehettek a racionális hatáson túli sikereket indukálni, mivel ezekhez is kapcsolódtak teológiai elképzelések.
12
Különösen a sör és bor emelkedik ki közülük, de az olaj vallási szerepe is igen jelentıs. 4.6. Ha tehát az egyiptomi teológiai rendszereket és mitológiai kapcsolatokat áttekintjük, megállapítható, hogy gyakorlatilag mindig kimutatható valamilyen teológiai vonatkozás, nem csak a mindenütt jelen levı színszimbólum vagy alaki hasonlóság mágikus rendszere figyelhetı meg. Ez jól illik a korabeli betegségfelfogáshoz is, hiszen valójában minden betegség kialakulását az isteneknek tulajdonították, és a gyógyulást is tılük kapták – megfelelı gyakorlati lépések megtétele után.
5. A felhasznált anyagok mennyisége Mint megállapítást nyert, a receptekben vizsgált materia medica mennyiségi megoszlása, ill. ennek jelölési módja szintén nem pusztán egy mérési mőveletre alapozódott, illetve annak egyszerő lejegyzésére. 5.1.
A
recept
hatását
jelentısen
befolyásoló
tényezınek
tekintették a mennyiséget is, a hozzá kötıdı mitológiai háttér miatt. A Hearst papirusz alapján ez is a Xt kezeléséhez kapcsolódott, de az isteni szférában. Alkalmazása az Izisz-Hórusz köré csoportosuló teológia iatromágikus jelentıségének általánossá válását jelzi. Ez a teológiai-gyógyító nézet azon az elven alapult, hogy a különféle betegségek a beteg Xt-jébe költöztek be, tehát a gyógyítás alapja az, hogy onnan ki kell őzni ıket. mégpedig a gyermek Hóruszt védelmezı, általános érvényő udzsat szem – mennyiségek révén történı - bejuttatásával. 5.2. Ez a teológiai nézet bizonyosan általánosan elterjedt volt a különbözı egységeket megadó kvantitatív receptek között. További kutatások szükségesek azonban annak eldöntéséhez, hogy milyen mértékben érvényesült a lista jellegő, ill. a csupa azonos mennyiséget felsoroló 1 egységes receptekben.
13
6. Összefoglaló megállapítások 6.1. Az Ebers papirusz receptjeinek megfogalmazási módja, és a felhasznált anyagok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az Újbirodalom elején, az I. Amenhotep fáraó uralkodásának kezdetén mővelt orvosi tudományokat a racionális és mágikus módszer alkalmazása egyaránt jellemezte. Ez jól kimutatható a Xt „győjteményes könyvében” a materia medica filológiai, etimológiai, szemantikai, vallástörténeti és hatástani vizsgálata révén. 6.2. A dolgozat keretében egy zárt egységen belül, viszonylag sok anyag megvizsgálásával
meghatároztam,
hogy
milyen
indokok
alapján
választották meg a korabeli orvosok az egyes receptek összetevıit. Megállapítottam, hogy miután a betegségek kialakulását a tapasztalati és a vallási tényezık összegfüggésében képzelték el, a két rendszert a terápiában is egymással párhuzamosan alkalmazták. Úgy vélem, sikerült igazolni, hogy a mágikus elemek kiválasztása mellett is szólnak
elfogadható
és
racionális
érvek,
de
a
kifejezetten
racionálisnak tőnı anyagok is rendelkeztek teológiai értékkel. 6.3. Jelen kutatás azt is bizonyítja, hogy az Ebers papirusz Xt „győjteményes könyvét” használó korabeli orvosoknak rendkívül fejlett, tapasztalati és teológiai elemek alapján felállított betegségképzeteket kellett elsajátítaniuk, és komoly elméleti és gyakorlati oktatáson mentek keresztül, mielıtt mőködésüket megkezdhették. 6.4. Tudományos elméleteik részben az ısi gyökerekbıl táplálkoztak, részben új gyakorlati megfigyeléseken alapultak. 6.5. A gyógyítás alapjául tehát olyan tudományos rendszer, vagy rendszerek
szolgáltak,
amelyekben
a
teológiát
egyeztették
a
14
tapasztalatok, megfigyelések rendszerezett értelmezésével és magyarázatával. 6.6. Ha ez általánosan bebizonyosodik, ami nagyon valószínő, mivel a többi korabeli orvosi könyv is ugyanolyan formában készült, és jelentıs részében azonos anyagokat használt, ez a kettısség az egyiptomi orvostörtörténeti
kutatásokban
mértékadóvá
válhat.
A
két
szempontrendszert párhuzamosan értékelésével létre lehet hozni olyan csoportokat, amelyek racionális alapon az adott betegség gyógyításához akkoriban rendelkezésre álló összes anyagot magukban foglalják. Ezek teológiai szempontú szőrése után pedig megállapíthatóvá válik, hogy melyik anyag, melyik isten(ek) körébe tartozhat, és a papiruszokon megırzött tematikus könyvek segítségével, a korabeli csoportosításokkal összevethetık. Egyezés esetén a korabeli oktatási rendszerbe, a teológiai iskolák sorába is betekintést nyerhetünk, és ezzel valójában az orvosi iskolák elkülönítése is lehetıvé válik. 6.7. A teológia és gyakorlati medicina között fennálló szoros kapcsolat kutatása reményeim szerint így esetleges átfedéseik ellenére is lehetıvé teszi a fontosabb orvosi iskolák kiszőrését és térbeli elkülönítését. Ezáltal árnyaltabb képet nyerünk a különbözı korszakok orvosi ismereteirıl, és azok alakulását is követhetjük. 6.8. Kutatásom tehát nem egy lezárt anyag, a felvetett lehetıségek bizonyítása a következı feladatok egyike. A gyógyszerek elıállításának technikai
részleteinek
tisztázása,
mivel
ezek
jelentısen
befolyásolhatták az adott orvosság hatását és hatékonyságát, továbbá az egyes vívı- és hatóanyagok egymásra hatásának vizsgálata rendkívül komplex feladat, és különbözı szakterületeken dolgozó emberek közös munkáját igényli. Érthetı, hogy erre egy személy nem is vállalkozhat. Ugyanez mondható el az irracionális háttér vizsgálatáról. Csakis a korabeli teológia bonyolult rendszerének minél teljesebb rekonstrukciója, és az ókori egyiptomiak modern értelemben vett alkalmazott pszichológiai
15
és olykor pszichiátriai módszereinek feltárása révén lehet az óegyiptomi vallás gyógyító mágiának nevezett területét igazán megismerni. 6.9. A dolgozattal számos olyan anyagot szolgáltatok, amelyekre építve az orvostörténeti kutatások még sok új eredményt hozhatnak. Szilárd alapokon
lehet
megkezdeni
az
egyes
receptek
pharmakológiai
feldolgozását, és ezzel a korabeli gyógyszerészet egy jelentıs ágának a rekonstrukcióját. 6.10.
Reményeim
szerint
ez
a
kutatás
mai
orvosi
problémák
megoldásához is hozzájárulhat azzal, hogy az óegyiptomi alapanyagok kiindulási pontként szolgálhatnak újabb vagy ismételt hatástani kutatásokra,
amelyek
a
betegségek
gyógyításában
is
javunkat
szolgálhatják. 6.11.
Az
óegyiptomi
gyógyászat
általános
tendenciáinak,
és
részterületeinek a kutatása emellett nagyban hozzájárulhat nemcsak az egyiptomi
orvoslás
történetének
az
alaposabb
megismeréséhez,
hanem az európai orvostudomány fejlıdésének a történetéhez is fontos adalékokkal szolgálhat. Az Egyiptomban járt és tanult görög és római orvosok, nagyon sok mindent átvettek ebbıl a kultúrából, amelyre így végsı soron a középkori és reneszánsz gyógyászat elméleti és gyakorlati
megoldásai
is
alapozódtak.
Másrészt
szintén
komoly
ismeretanyag került át az arab szerzık mőveibe, és ezek egy része késıbb bejutott a nyugati orvostudomány ismeretanyagába. 6.12. Végül a témakör vallástörténeti szempontból is rendkívül érdekes,
ugyanis
közelebb
visz
bennünket
az
óegyiptomi
vallás
mechanizmusának ismeretéhez mind a hétköznapi életben, mind a korabeli gyógyítók körében. Ez a fajta vizsgálati módszer új lehetıségeket tár fel a tudománytörténeti kutatásban is: lehetıség nyílik a teológiai iskolák és a korabeli gyakorlati ismeretekre épülı tudományos élet kölcsönhatásának a vizsgálatára.
16
IV. A munka jegyzéke
témakörébıl
készült
publikációk
Az értekezés témakörébıl - tudományos cikkek / könyvrészlet: 1. Balázs A. – Gyıry H.: A fügefa (Ficus carica L.) története és fitoterápiás alkalmazása. Orvosi Hetilap, 2011 január 2. Gyıry H.: „Az orvosságok kezdete” Az Ebers-papirusz – Egy ókori egyiptomi orvosi papirusz. Ókor II/2-3, 2003, 26-32. 3. Blázovics A. - Héthelyi É. - Gyıry H.: Gyógynövények az egyiptomiak életében. Egyiptomi Füzetek 2/2, 2002. 4. Gyıry H.: “Hozzanak igen sok HmAj.t növényt, úgy 2 zsákot” Görögszéna- és mandulaolaj az ókori Egyiptomban. Fitoterápia, VI/1, 2001, 4-11. 5. Gyıry H., Blázovics A., Fehér J.: “Amit Su készített magának” – İsi egyiptomi receptek. Fitoterápia, IV/4, 1999, 98-103. 6. Gyıry H.: Medicina theoretica Aegyptiorum. Orvostörténeti Közlemények 178-181, 2002, 45-73. 7. Gyıry H.: Gyógyítók az ókori Egyiptomban, Lege Artis Medicinae 1/11, 2001, 84-89. 8. Gyıry H.: “Öffnen des Sehens” Gedanken über das Rezept Ebers 344. GM 189, 2002, 47-56
Kiállítás: 9. Gyıry H.: Glances into Egyptian medical science int he roman Period. in: Paula Zsidi – Katalin E. Csontos (eds.), Ancient Medicine and Pannonia. Studies in medical practice in antiquity. Aquincum nostrum II.4., Budapest, 2006, 1-3. 10. Gyıry H.: Ancient Medicine and Pannonia. Exhibition in medical practice in antiquity. Kiállítási katalógus / Catalogue of Objects, Budapest 2006, 1-3.
Hazai és nemzetközi konferencia kiadványban megjelent cikkek és abstraktok: 11. Gyıry H.: Christ’s Thorn and Ancient Egyptian Medicine. in: Abstract book. The 42nd World Congress of the ISHM, Cairo, 9th-13th October 2010, 30. 17
12. Gyıry H.: Contribution to the Study of Magic in Medical Treatment in Ancient Egypt, Abstracts of Papers, Rhodes 2000, 78.
További, az orvostörténet témakörébıl készült publikációk Könyv orvostörténeti témában: 13. Gyıry H.: „Tölts be száztíz évet a földön és tagjaid maradjanak erısek” – Életmód és egészség az ókori Egyiptomban, Kriterion Kolozsvár 2003. Könyvrészlet, könyvfejezetek: 14. Gyıry H.: Wound healing in ancient Egypt, in: Encyclopedia of the History of Science. Technology, and Medicine in Non-Western Cultures, Springer DE, 2008, 2296-2303. 15. Gyıry H.: Surgery in Ancient Egypt. in: Encyclopedia of the History of Science, Technology, and Medicine in Non-Western Cultures, Springer DE, 2008, 2053-2059. 16. Gyıry H.: On a topos about medicine in Archaic Egypt. in: A Deltaman in Yebu, Occasional Volume of the Egystologist´s Electronic Forum, No. 1. USA 2003, 215-224. 17 Gyıry H.: Medicine in Ancient Egypt. in: Encyclopedia of the History of Science, Technology, and Medicine in Non-Western Cultures, Springer DE, 2008, 1508-1518. 18. Gyıry H.: Veränderungen im Kult des Harpokrates – Harpokrates mit Topf. in: D. Budde, S. Sandri, U. Verhoeven, Hgg., Kindgötter im Ägypten der griechisch-römischen Zeit. Zeugnisse aus Stadt und Tempel als Spiegel des interkulturellen Kontakts, OLA 128, Leuven 2003, 165-194. 19. Gyıry H.: Az udzsat szem amulettje. in: Holló Gábor, Gyakorlati szemészet, Budapest, 1995, 180-184.
Tudományos cikkek: 20. Gyıry H.: „Amiket elkészítettek mindenféle fızéssel” – az óegyiptomi ételekrıl. Egyiptomi Füzetek 5/2, 2005. 21. Sipos P., Blázovics A., Hagymási K., Ondrejka, Gyıry H.: Special Wound Healing Methods Used in Ancient Egypt and the Mythological Background. World J. Surg. 28, 2004, 211-216. 22. Gyıry H.: Pataikosz vállain sólymokkal / A Pataikos with Hawks on the Shoulders. BMHBA 98, 2003, 11-29 és 87-103.
18
23. Sipos P., Gyıry H., Hagymási K., Blázovics A.: Különleges gyógymódok az ókori egyiptomi sebgyógyításban. Sebkezelés – Sebgyógyulás V, 2002/2, 31-32. 24. Gyıry H.: Interaction of Magic and Sience in Ancient Egyptian Medicine, in: Zahi Hawass (ed.), Egyptology at the Dawn of the Twentyfirst Century, Proceedings of the Eighth International Congress of Egyptologists Cairo 2000, Cairo 2003, 276-283. 25. Gyıry H.: To the interpretation of Pataikos standing on crocodils. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 94/2001, 27-40, 129-140. 26. Gyıry H.: “Négy ere van a májnak.” A májról alkotott anatómiai ismeretek az Ebers papiruszban, Orvosi Hetilap 20/142, 2001, 10611066. 27. Gyıry H.: Az orvosi embléma kérdése és a dracunculiasis Egyiptomban. Orvosi Hetilap, 12/142, 2001, 652-654. 28. Gyıry H.: “Providing protection to the new-born on the day of birth”– Extra- and Intrauterine complications and Abnormalities in Ancient Egypt. Orvostörténeti Közlemények 170-173, 2000, 103-119. 29. Gyıry H.: “The Seal is your protection”. Revue Roumaine d’Égyptologie, 2-3, 1998-1999, 35-52. 30. Gyıry H.: Beszámoló a 8. Nemzetközi Egyiptológus kongresszus orvosi elıadásairól. Orvosi Hetilap 141 / 24, 2000, 1386-87. 31. Gyıry H.: “Gondoskodnak egészségükrıl” – Egészségügyi kérdések az ókori egyiptomiak életkörülményeinek és szokásainak tükrében. Orvosi Hetilap 141/16, 2000, 851-859. 32. Gyıry H.: “Megalkotlak itt téged” - Magzat és újszülött az ókori Egyiptomban. Orvosi Hetilap 140/38, 1999, 2118-2123 33. A. Blázovics, J. Fehér, Gyıry H.: Orvoslás az ısi Egyiptomban. Orvosi Hetilap, 1999, 140/26, 1471-1475. 34. Gyıry H.: "Szülni fogsz hónapjaid szerint". Lege Artis Medicinae, 1995 dec.5/12, 1146-1151 35. Gyıry H.: "Elıjött egy kígyó az odvából". Lege Artis Medicinae, 1995, 5/2, 192-197. 36. Gyıry H.: A gyógyító-ártó napszem. Lege Artis Medicinae, 1994, 4/5, 498-iv. 37. Gyıry H.: Une amulette particulière du dieu Bès. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 1989, 70-71, 11-16.
19
Kiállítás: 38. Gyıry H.: Glances into Egyptian medical science in the Roman Period. in: Ancient Medicine and Pannonia. Studies in medical practice in Antiquity. Aquincum Nostrum II.4, Budapest 2006, 7-19. 39. Gyıry H.: Évforduló a fáraók korában – The turn of the year in the time of the pharaohs. Szépmővészeti Múzeum. Múzeumi Újság 2001.
Nemzetközi konferencia kiadványban megjelent cikkek és abstraktok: 40. Gyıry H.: JAdt rnpt or the „Pestilence of the Year”. in: Pharmacy and Medicine in Ancient Egypt. Proceedings of the conferences held in Cairo (2007) and Manchester (2008), BAR International Series 2141, Oxford 2010, 81-84. 41. Szikossy, I., Gyıry, H., Tolnai, B. Józsa, L. & Pap, I.in: Pharmacy and Medicine in Ancient Egypt. Proceedings of the conferences held in Cairo (2007) and Manchester (2008), BAR International Series 2141, Oxford 2010, 42. Manchester Conference (Abstracts, Manchester 2008) 43. Szikossy, I., Gyıry, H., Tolnai, B. & Pap, I. Des Momies Egyptiennes de l’age Ptolemaïque en Hongrie – une étude de pathologie orale. – in: Pálfi, Gy., Molnár, E., Bereczki, Zs. & Pap, I. eds.: Des Lésions du Passé aux Diagnostics Modernes/From Past Lesions to Modern Diagnostics. Pré-actes. Abstract Book and Program. GPLF Colloque 2009, Hongrie. Department of Anthropology, University of Szeged. Szeged, 144-145. 44. Gyıry H.: Surgery in Ancient Egypt, in: János Pusztai (ed.), 40th International Congress on the History of Medicine, august 26-30, 2006 Budapest – Hungary. Proceedings II, 629-632. 45. Gyıry H.: Contribution to the Study of Magic in Medical Treatment in Ancient Egypt, Abstracts of Papers, Rhodes 2000, 78.
Poszter: 46. Szikossy, I., Gyıry, H., Tolnai, B. & Pap, I.: Des Momies Egyptiennes de l’age Ptolemaïque en Hongrie – une etude de pathologie orale. in: Des Lésions du Passé aux Diagnostics Modernes, Groupe des Paleopathologistes de Langue Française Colloque, Hongrie, Szeged, poszter, 2009.
20
