PÉNZÜGYI JOGOT OKTATÓK I. KONFERENCIÁJA
A 2006. november 30-án a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán megtartott konferencia előadásai
Szerkesztette Dr. Erdős Éva
Miskolc Novotni Kiadó 2010
A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának kiadványa r
Technikai szerkesztői dr. Varga Zoltán
A kötet kiadását a „Miskolci Jogászképzésért Alapítvány" és az OTP Bank Nyrt. támogatta.
ISBN 978 963 9360 74 7
Kiadja a Novotni Kiadó, Miskolc
A kiadásban közreműködött:
LÍCIMM-Art K ö n y v k i a d ó - és K e r e s k e d e l m i K f t . Felelős vezető: Újvári Béla Felelős szerkesztő: Szabó Tünde
PROF. DR. NAGY TIBOR*
A PÉNZÜGYI JOG A JOGI OKTATÁS RENDSZERÉBEN ÉS A TANSZÉKEK NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉSE A RENDSZERVÁLTÁSIG A pénzügyi jog egyetemi tanárainak és előadóinak hivatása a hallgatók magas színvonalú képzése és felkészítése a heterogén szerkezetű és állandó változásoknak kitett jog gyakorlati alkalmazására az igazgatási és gazdasági szférában, valamint a jogalkotás munkájában való közreműködésre. Mindezek mellett az oktatóknak aktív és továbbfejlesztést eredményező szerepet kell vállalni szakjogtudományunk művelésében, felismerve, hogy az egyetemi képzés és a jog tudományos művelése egymást kiegészítő és összefüggő funkciók. Ezért nem érdektelen, hogy tudományos fokozattal rendelkezők legyenek a karok oktatói, mert ez visszahat a képzés minőségére. Ezeknek az oktatási és tudománypolitikai igényeknek megfelelő oktatási rendszere van szükség. Ez a felismerés kézenfekvő a pénzügyi jog jogrendszerbeli helyére (jogági önállóságának elismerése) és követelményeire (vizsgák, képesítés feltételek) vonatkozólag. Mégis e kérdésekkel csak vázlatos, a történeti szemléletet mellőzve, szűk adatokon alapuló leírás olvasható a szakirodalomban. Még nem jelent meg értékelés és elemzés az eddigi reformokról és a kétszer is módosított tudományos minősítési rendszerben a pénzügyi jog szakterületi elismeréséről. A „Pénzügyi Jogot Oktatók I. Országos Konferenciája" — amelyet a Miskolci Egyetem szervezett (2006. november 30. - december 1.) alkalom egy ilyen tárgyú vázlatos áttekintés előterjesztésére és vitára bocsátására. A pénzügyi jogi oktatási rendszer változásait és reformjait tárgyaljuk a következő 1/1. és 2. alcímek keretében. 1.1. A pénzügyi jog oktatása az 1950-es reformig A magyar felsőoktatás történetének kiemelkedő dátuma: 1635, ekkor alapította meg Pázmány Péter a nagyszombati egyetemet, amely 1667-ben jogi karral egészült ki.1 Főleg államjogi és a magánjog tárgykörökre korlátozódott az oktatás. Az egyetemek a 18. században egyre inkább állami irányítás alá kerültek, központi cél volt a közigazgatási és jogi pályára való előkészítés. Ennek megfelelően 1875-től a Jogi és A llcmitudo?riányi Karok hallgatói egységes tanterv szerint végeztek tanulmányaikat. Államvizsgák majd doktori szigorlatok letétele kellett a diplomák * Professor Emeritus, ELTE ÁJK PJT 1
Takács Imre: A z államtudományok 2 6 1 - 2 7 1 . o.; Vigh József: Népi demokratikus fejlődés a r e f o r m o k tükrében. In: A z ELTE története 1 9 4 5 - 1 9 7 0 . Szerk.: Sinkovics István.
megszerzéséhet. A jogtudományi doktorátushoz 3 szigorlatot, az államtudományi doktorátushoz 2 szigorlatot írtak elő. Ez utóbbi tárgyai között szerepelt kameralista felfogás szerint a pénzügytan (a pénzügyi jog filozófiája) és pénzügyi jog - ez a közigazgatási fogalmazási karba való bekerülésre jogosított. A pénzügytant amely közgazdasági jellegű államtudomány volt a közgazdaságtan egyetemi tanárai adták elő. (Tankönyvek Földes 1912, Heller 1921 és 1943, Bálás 1934), illetőleg a pénzügyi jog tanárai (pl. Mariska). Ezekben a tankönyvekben a pénzügytan, államháztartástan, í 11. államgazdaságtan elnevezéssel szerepelt - főleg a német-osztrák mintát követte - de a szigorlatokon a pénzügyi jog mellett csak vázlatos ismeretét követelték meg. Hangsúlyozottabb szerepet kapott a pénzügyi jog alkotmányjogi része (költségvetési jog) mellett az adójog és a monopóliumok joga. De része volt a tantárgynak a pénzügyigazgatási jog vázlata is. Ezt az 1875-től érvényesült éles bifurkációt váltotta fel 1946-ban az egységes állam és jogtudományi doktorátus. A szigorlati tárgyak körében már nem szerepelt a pénzügyi jog és a pénzügytan. A pénzügyi jog kötelező főkollégium lett. 1948-ban a politikai változások a felsőoktatás átalakítását is eredményezték. A Műegyetem Közgazdaságtudományi Kara közigazgatási osztályának felszámolásával a közigazgatási képzést a jogi karokra telepítették. Addig ott magas színvonalú pénzügyi jogi képzés volt (Márffy). E változással a jogi fakultások hivatalos neve Jog és Közigazgatási Kar lett. Az egyetemi képzés „egyszemélyes" tanszékekre épült. A karokon a „közigazgatási és pénzügyi jogi" tanszékek voltak. A professzorok mellett egyetemi magántanárok (német mintára bevezetett első tudományos fokozat volt, ez nem járt fizetéssel, a következő fokozat volt a címzetes rendkívüli és rendes egyetemi tanár.) vettek részt az oktatásban (az első Takács György volt 1946-tól). Ezeket a fokozatokat az egyetemek adományozták, a magántanárokat tudományos teljesítmény alapján habilitálták. 1950-ig a pénzügyi jogi tankönyvek (Mariska 1875-1927, Exner 1901, Márffy 1930, Tomcsányi 1933, Takács 1936) pozitivista irányzatot képviseltek. Ezek az összes karon használatosak voltak. A pénzügytan a közgazdaságtan keretébe került, tehát a jogi oktatástól elválasztódott. Az oktatás ideológiai szemléletű átalakítása miatt a KGST államokban szintén önálló tanszékek létesültek, amelyek átvették a szovjet módszereket az előadásokban és a gyakorlati órákon is. 1.2. Az ötvenes évek reformja utáni korszak /. A pénzügyi jogi oktatás történetében az 1950-es reformokkal új szakasz vette kezdetét. 1950 végére elkészítették az egyetemi képzési ágak reformtervét (1950. évi MT határozat). A cél volt a szocialista fejlődést szolgáló egyetemi és főiskolai jogi oktatás kialakítása. A törvényi bázis már kiépült: Alkotmány, tanácstörvény, ötéves tervtörvény, GF határozatok az államháztartás átalakítására stb.). Már 1949-ben a Magyar Tudományos Tanács Pártkollégiuma határozott a tanítás és a tudományos kutatás elválasztásáról (független kutatóintézetek mint pl. az Állam és Jogtudományi Intézet). A tudományos fokozatok adományozásának 10
jogát megvonták az egyetemektől. 2 Ez az MTA T M B hatáskörébe került, de a tantárgy professzor-előadói automatikusan megkapták a „kandidátusi" fokozatot. Ezen szervezeti változtatások mellett szovjet mintára a népi demokratikus jogrendszer bevezetésére alakították át a pénzügyi jog szakterületeinek kereteit és tartalmát. Az államosításokkal az állami vállalati és szövetkezeti pénzügyek, az egyszintű bankrendszer, a biztosítási és takarékügy pénzügyi vetületeit a szovjet mintára oktatták, az adójogot és a vámjogot háttérbe sorolták. Ez a tananyag „szerkezetében" is jelentkezett. A pénzügyi jog oktatás reformjának „hátterében" állt az az oktatáspolitikai koncepció, amely szerint a szovjet rendszer szerinti önálló tanszékeket kell a karokon létesíteni. Jogtörténeti adalékként: a Szovjetunióban a Visinszkij által irányított az 1938. évi „akadémiai vitá"-ban elismerték a jogág önállóságát (az anyagot addig a „szovjet építés" c. stúdiumban tárgyalták - pártpolitikai intenció szerint) és felállították a tanszékeket, amelyek 1946-tól szigorúan pozitivista felfogásban írott tankönyvekből oktattak. 3 Ezek a háború utáni kiadásai voltak a pénzügyi jogi oktatás „bibliái" a magyar és a többi népi demokratikus állam ilyen tárgyú oktatásához. Az oktatás ideológiai szemléletű átalakítása miatt a KGST államokban szintén önálló tanszékek létesültek, amelyek átvették a szovjet módszereket az előadásokban és a gyakorlati órákon is. Témánk szempontjából nálunk is az önálló pénzügyi jogi tanszékek létesítése volt a felsőoktatási program középpontjában. Az „államháztartási és pénzügyi jogi" tanszék, amelyet 1950-ben az ELTE-n hoztak létre 4 még az előző (mondhatjuk: kameralista szemlélettel) oktatott, de a két témát órarendileg az államháztartástan gazdaságpolitikai szemléletű vázlatos leépítésével különválasztották. A pénzügytan (teljesen más felfogás szerint) átkerült a közgazdaságtudományi Egyetem tantárgyi körébe. 1955-től a karok új hivatalos elnevezése: Állam- és Jogtudományi Kar lett. Az első ilyen tanszéket, amely az ELTE-n kezdte meg működését, 1956-ban összevonták a közigazgatási jogi tanszékkel, majd 1960-tól „Pénzügyi jogi tanszék" névvel működött tovább. 5 Az említett 1950-es reformok az oktatói kar létszámnövelését írták elő, tekintettel az esti és levelező tagozat miatt kibővült oktatási feladatokra. Az 1950-es évek utáni hazai tankönyvekben a pénzügyi jog tananyagát a közgazdasági irányzatú felfogással dolgozták ki, a pozitív jogrend gazdasági hatását és funkcióit „aláfestő" anyagként mutatták be a szakfejezetek szövegeiben. A hatvanas évektől tehát fokozatosan a karok részei lettek a pénzügyi jogi tanszékek, amelyek tananyagában a tervgazdasági szemlélet, majd a gazdasági mechanizmus reformjának jogelméleti megalapozása és továbbfejlesztett pénzügyi normarendszerének ismertetése volt a képzés központi célkitűzése.
2 3 4 5
A kar története. In: ELTE ténykönyv. 2 0 0 6 - 2 0 0 7 . (ELTE Eötvös Kiadó). 5 1 - 5 3 . o. Nagy Tibor: A pénzügyi jogtudomány helyzete a Szovjetunióban. Pénzügyi Szemle. 1956. 1. sz. Katona Zoltánné: A z egyetemi jogi oktatás reformja. Állam- és Igazgatás, 1 9 5 0 . II. 812. o. ELTE története 2 6 1 . o. A z államháztartási előadásokat 1960-ig Tímár Mátyás tartotta, a jogi főkollégium előadója 1951-től Nagy Tibor lett.
11
2. Ebben az áttekintésben a rendszerváltás utáni pénzügyi jogi oktatás rendszerét és tartalmi vonatkozásait nem tárgyaljuk. Azt azonban ki kell emelni, hogy azóta már önálló tanszékek vannak, némelyek intézeti keretben, ill. más résztárgyakkal összekapcsolt tananyagot tanítanak. Az ELTE jegyzeteit 1950-től, illetőleg a Közgazdasági és Jogi Kiadó, majd az Osiris Kiadó tankönyveit (legutóbbiak a 2007. évi „Pénzügyi jog" L és II. kötetek) általánosságban a hallgatók és a Ph.D képzés részére is vizsgaanyagként előírták (1977-ben a Szegedi Egyetem a Meznerics Iván tankönyvét vette át, a Katolikus Egyetem saját két kötetes tankönyvet adott ki). A szerzőkor bővült: az Osiris kötetekben az ELTE és a többi kar oktatói is szerzőséget vállaltak. Hazai tankönyvekben már fejezetek vannak a pénzügyi jogtudomány irányzatairól és a többi pénzügyi tudományról, valamint a pénzügyi piacok közjogi jellegű szabályozásáról és a nemzetközi pénzügyi jog komplex rendszeréről. Tudományos fokozattal rendelkező oktatók állnak a tanszékek élén. (A Ph.D fokozat odaítélése az egyetemek hatáskörébe került.) A tanszékek köpött s%erve%ett együttműködés nem alakult ki, tekintettel az oktatók közvetlen személyi kapcsolataira. Ezért tartjuk jelentősnek a Miskolci Kar által 2006-ban megrendezett konferenciát, amelyet egy új fejlődési szakasz nyitányának értékelünk. II.l. Tanszéki nemzetközi együttműködés 1973-től A Jogi Kar oktatóinak az ún. devizamentes csere-szerződés keretében volt alkalmuk a KGST-államok és Jugoszlávia, valamint minisztériumi hozzájárulással és központi anyagi támogatással a „kiválasztott" polgári demokratikus államok ilyen profilú intézményeinek meglátogatására (tapasztalatszerzés, vagy előadások tartása céljából). Az ún. népi demokratikus államok pénzügyi jog rendjének sűrű reformja és új fejlődési tendenciái 1968-1970 közötti időszakban ösztönözték a szervezett kapcsolatok keretében az összehasonlító jogi vizsgálódásokat és egy — eddig nem ismert — szervezeti keret létrehozását. Spontán kezdeményezésre a minisztériumok és egyetemi vezetőségek egyetértésével megalakult egy „Tudományos Szervező Bizottság" (1971), amelynek az alábbi professzorok voltak tagjai: Hans Spiller; professzor, rektorhelyettes, Hallei Jogi Kar Bo^idar Jelcic, professzor, a Zágrábi Egyetem Pénzügyi Intézetének igazgatója M. Piskotin, professzor, Moszkvai Jogtudományi Intézet Milar Bakes, professzor, dékánhelyettes, Prágai Jogi Kar Marian Weralskiprofesszor, a Varsói Jogi Kar dékánja Joan Kondor,professzor:, Bukaresti Athenaeum Egyetemen Nyikolaj Vatsev, professzor, Szófiai Jogi Kar Nagy Tibor, professzor ELTE Jogi Kar A tagok Piskotin és Vatsev kivételével mind tanszékvezetők voltak.
A Szervezető Bizottság 1973-1991 között (kétévenként) 10 szimpóziumot szervezett: I. LI. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.
1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991
Visegrád Opatija Moszkva Karlovy Vary Poznan Halle Kolozsvár Várna Budapest Zágráb
„ A V I . Szimpózium elnöksége: Bogoev, Nagy, Vatsev, Spiller, Weralski, Kondor, Bäkes"
A I., II., IV., VI., VII. és X. szimpózium dolgozatait kötetekben közvetlen a tárgyévben vagy azt követően publikálták. A Szervező Bizottság tagjai voltak az alábbi tanulmánykötetek szerkesztői: I. A szocialista pénzügyi jog aktuális kérdései. Bp. 1975. ELTE kiadv. I. köt. 230 p., 11. köt. 237-485 p. II. Simpozij fmancijskih strucnjaka socijalistickih zemalja. Zagreb, 1975. Institut za Javne Financija. 339 p. IV. Symposium financnich pravniku socialistickych zemi. Praha, 1980. Univ. Karlova. 288 p. VI. Symposium zum innerstaatlichen und internationalen Finanzrecht der RGW-Länder und der SFJR. Halle, 1983.
VII. X.
Ableitung Wissenschaftspublizistik der Martin LutherUniversität. 424 p. AI. LEA simpozion international de drept finance. Cluj Napoca, 1985. 200 p. Fiskalni Sistemi u prelaznom razdoplju. Zagreb, 1991. Sveucilisna Naklada. 336 p.
Ezeken a szimpóziumokon az oktatók mellett részt vettek magyar és külföldi gyakorlati szakemberek is elsősorban a pénzügyminisztériumokból és a központi állami bankokból. A megjelentek száma - ez minősíti a rendezvényt is - 40-80 között volt, természetesen a legtöbb a rendező államból. A tanulmánykötetekben a szerzők a pénzügyek minden területéről értekeztek, tehát sosem volt „központilag" meghirdetett téma. A nemzetgazdaságok piacgazdasággá való átalakulásának igényét már az utolsó (1991. évi) szimpózium vezértémája kifejezte: „Reform of fiscal systems caused by the market orientation of countries with planned economies". Ezt horvát kezdeményezésre állították be a programba. Megjegyzendő, hogy az említett tanulmánykötetek az egyetemi, a kari és a tanszéki könyvtárakban rendelkezésre állnak jogtörténeti és összehasonlító kutatással foglalkozók számára, de ugyanúgy megvannak a magyar és a külföldi pénzügyminisztériumok és a központi bankok bibliotékájában is. A szimpóziumokról minden rendezvény évben számos recenzió jelent meg (NDK, lengyel, magyar stb.) szakfolyóiratokban. A KGST szférában sikeres volt ez az együttműködés ilyen szervezeti keretekben, amelyet az elmélet és gyakorlat ötvözete jellemezte és ez nem vitathatóan hatással volt a nemzeti jogalkotásokra is. Nézetünk szerint ilyen egységes politikai szférában működő rendezvény az EU tág kerete miatt ma már nehezen lenne megszervezhető. Célszerű lenne egy konferenciára a polgári demokratikus államok pár kiemelkedő pénzügyi jogtudósát is meghívni. II.2. Tudományos szakirodalmi együttműködés A fentiekben bemutatott pénzügyi jogi tudományos és oktatási együttműködésre felfigyelt a szovjet jogtudomány. így pl. V. I. Liszovszkij szerkesztésében megjelent monográfiában: „Finanszovoje pravo europejskih szocialiszticseszkij sztran" kötetben (Moszkva, 1976. 301 p.). államaik pénzügyi jogát „bemutatták" Vatsev, Nagy, Spiller, Weralski és még szovjet, cseh és jugoszláv és román szerzők. Az európai KGST államok és Jugoszlávia adójogi rendszere a „nyugati" szakköröket is érdekelte. Az amszterdami Internation Bureau of Fiscal Documention (W.G. Kuiper és T. Nagy szerkesztésében megjelent) „Taxation in European Socialist Countries" két köteteiben publikálta ezeket az anyagokat 19811990 között, folyamatosan kiegészítve jogszabályi és irodalmi alátámasztással. Ebben szerzők voltak: Vatsev, Bäkes, Spiller, Nagy, Condor, Weralski és Piskotin. Ebben a „Tax regulation of the CMA" alfejezet is szerepelt (T. Nagy). Ezek az
anyagok nemcsak az összehasonlító jogi vizsgálódás forrásai voltak, hanem a keletnyugati kereskedelemben fontos adókapcsolatok (pl. kettős adóztatás kizárása) kialakításához és bonyolításához szükséges adókról is adtak tájékoztatást. Az említett holland intézet az „European Taxation" folyóiratában a rendszerváltásig rendszeresen közölte az ilyen tárgyú írásokat. Ezekben foglaltuk össze vázlatosan a pénzügyi jogi oktatás történetét, amelynek további kutatása és értékelése már napjaink pénzügyi jogot művelő oktatóinak és tudományos kutatóknak feladata. A jelent megérteni csak a múlt ismeretében lehet. Ez a szempont vezette a jelen áttekintés szerzőjét e rövid összefoglalás publikálására. Végül: a pénzügyi jogászok fogékonyak a nemzetközi szervezeti és irodalmi együttműködésre, így a piacgazdaságot létrehozó korszakban ezeknek a feladatoknak a vállalása nemcsak intellektuális szórakozás, hanem gazdaságipénzügyi közérdekű is.
