101. MIÉRT TANULUNK MA IS RÓMAI JOGOT?

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL)

1/56

101. MIÉRT TANULUNK MA IS RÓMAI JOGOT? 1. A római jog fogalma A rómaiak a maguk jogát ius civile / ius Quiritium (ünnepélyesebb forma) kifejezéssel illették = államot alkotó polgárok (cives, Quirites) joga. Középkortól jelentésmódosulás: - ius civile = római jog  polgári jog - ius Quiritium  ius Romanorum  ius Romanum (római jog) megjelölés váltotta fel a korábbi ünnepélyes formát. a) Történeti értelemben: az ókori Rómában hatályban volt jogszabályok összessége. Ez időben: a római jog legrégebbi összefoglalásától, a XII. táblás törvényektől (Kr.e. 451-450) a Kr. u. VI. sz.-ig, a iustinianusi törvénykönyvekig, a római jog kodifikálásáig tartó évezred. Római jog = legfejlettebb és legismertebb ókori jog. b) Tágabb értelemben: az a joganyag is, amely a római jogra annak középkori és újkori továbbélése, oktatása és tud. művelése során szorosan ráépült  a római jog eredeti, antik anyagától elválaszthatatlan. (E jogtud-i és jogszabályi anyag kidolgozását a bolognai glosszátorok kezdték meg a XI. sz. végén, legmagasabb fokon pedig a XIX. sz-i német pandektisták dolgozták ki. A középkor és koraújkor évszázadaiban Európa legtöbb országában hatályos volt. Ott, ahol nem került sor az átvételére (Mo., Anglia): római jog = ius civile = ratio scripta = maga a jogtudományt jelentette.) c) Szűkebb értelemben: a római magánjog (ius privatum romanum) = az a joganyag, amely alapvetően a magánszemélyek egymás közötti személyi és vagyoni viszonyait szabályozza. Szemben áll vele a közjog (ius publicum) = amely az állammal kapcsolatos szabályok.

2. A római jog oktatása Kr.u. II. sz.: Gaius (jogtudós+jogtanár) Institutiones c. tk.nek átdolgozásaiból tanulták a jogtud. alapelemeit a későcsászárkori jogiskolákban. Kr.u. VI. sz.: I. Iustinianus császár utasítása alapján készült a hivatalos alaptk.: Institutiones seu Elementa (Kr.u. 533), mely Gaius művére épült. Iustinianusi tvkönyv még: Digesta/Pandectae  A középkori európai egyetemeken az institúció-, és a pandekta-tanfolyamokat alkalmazták. (ld. 2. tétel) A mai római jog oktatás tárgya: a római jog története + institúciói (történeti és dogmatikai rész)

3. A római jog oktatásának jelentősége a) a jogtanulás szempontjából: római jog = jog „anatómiája”  Szilárd, dogmatikai alapokat ad, mivel a modern jogrendszerek nagy része rá épül, így bevezetéséül szolgál a mai modern jognak, főképpen a polgári jognak. Világos rendszerű, nincs kitéve változásoknak. b) fejleszti a jogászi gondolkodás kialakulását c) szemléletes, tömör reguláival, terminológiájával segíti a modern jogban bonyolultan megfogalmazott szabályok megértését d) a jog művelése szempontjából: arra nevel, hogy a jog nem társd-i értékek és célok nélküli §-halmaz. Legfőbb célja: igazságosság és méltányosság érvényre juttatása (jogbiztonság) e) a túlzott specializálódás és a jogpozitivizmus ellen véd f) segít a konkrét jogi problémák megoldásában g) segít az európai típusú jogrendszerek megismerésében, mivel nemzetközi jogászi szaknyelvként is fel lehet fogni (Európa jelentős részén a római birodalom korában, a középkortól a XIX. sz-ig ius commune Europaeum-ként hatályban volt)

© Feco ’2003


2/56

102. AZ INSTITÚCIÓ- ÉS A PANDEKTA-RENDSZER [MINIMUM TÉTEL I.]

1. Az institúció-rendszerek jellemzői „institúció” = tanítás Institúció-rendszer: a római jog tananyagának Gaius által megalkotott és a iustinianusi Institutiones révén áthagyományozódott rendszere. !!! nem azonos: institutum (jogintézmény) – institutio (institúciók) !!! a) Gaius: Institutiones című tankönyve (Kr.u. II. sz.) a római jog institúcióit 3 részre osztotta: - személyek (personae): személyi és családjog - dolgok (res): dologi, öröklési, kötelmi jog [~vagyonjog, 3as tagolás körvonalai] - keresetek (actiones): polgári eljárásjog b) Iustinianus Institutiones seu Elementa című tankönyve (Kr.u. 533). A jogtudomány elemi szintű anyagát tartalmazza, egységes tankönyv a jogiskolákban. A gaiusi rendszer követésére és további rendezésére törekedett. A 3 fő rész u.a., de pl.: kötelmeket 4 csoportra osztotta: contractus, quasi contractus, delictum, quasi delictum. c) Mai institúció-rendszer: a korábbi 2 rendszerező munkájának továbbfejlesztése. Részei: 1. eljárásjog 2. személyi jog (elkülönítve benne a családjog) 3. dologi jog 4. kötelmi jog 5. öröklési jog A mai római jogi oktatás tárgya a római jog története az ókortól az újkorig (történeti rész) és az ókori római jog institúciói (dogmatikai rész).

2. A pandekta-rendszer jellemzői I. Iustinianus: Digesta seu Pandectae (533)  pandekta-tanfolyam, pandekta-rd. - a középkori jogi oktatásban a pandekta-tanfolyam (hatályos jog, a Digesta alapján) az institúciós rendszert (iustinianusi római jog) követte - ma: institúciók = római jog; pandektisztika = hatályos polgári jog oktatása - PTK-ek megszületése  pandektajog hatályát vesztette - XIX. sz.: német jogtudósok kialakították a modern-pandekta rendszert Részei: 1. magánjog ált. része a személyi joggal együtt 2. dologi jog 3. kötelmi jog 4. családjog 5. öröklési jog

3. Hatásuk a polgári tv.könyvekre Az institúció-rendszer a mai modern ptk-k alapjait képezi. Pl: Code civil (1804), osztrák Ptk. (1811), svájci Ptk.(1907), új olasz Ptk. (1942), Mo-i Magánjogi tvjavaslat (1928), magyar Ptk. (1959), a német BGB (1900) sajátossága: a pandekta-rendszerre épül.

© Feco ’2003


3/56

103. A RÓMAI JOGTÖRTÉNET KORSZAKAI. AZ EGYES KORSZAKOK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

Nehéz helyesen felismerni a nagy történelmi korszakok határait, és a korszakhatárok megvonásánál a szempontot. Figyelemmel kell lenni az államformák, az uralkodó dinasztiák változásaira, egyéb (gazdaság- ill. szellemtörténeti, stb.) aspektusokra. - Alapvető történelemfilozófiai kérdés: miként kell vélekedni a történelemről?  1. Hegel: a történelem dialektikus; tézis-antitézis- szintézis hármassága, racionális folyamat, mozgatórugó: világszellem (Weltgeist) 2. Friedrich Carl von Savigny: a történelem organikus fejlődési folyamat; mozgatórugó: népszellem (Volksgeist). -

I. A római jog történetének korszakolása több szempont alapján: a) Gazdasági fejlődés szerint: 1. kisparaszti korszak (patriarchális, házközösségi) Kr. e. III. sz-ig 2. kereskedelmi korszak, azon belül: fellendülő-virágzó-hanyatló szakaszok b) Államformák szerint: 1. királyság (regnum) 2. köztársaság (libera res publica) 3. császárság (imperium) c) A római jog belső fejlődése szerint: 1. civiljog (Kr.e. IV. századig) 2. civiljog és praetori jog párhuzamosan (Kr.e. III-I. századig) 3. a kétféle jog összeolvadása (Kr.u. I-II. századig) 4. egységes császári jog (Kr.u. III-VI. századig) d) A jogtudomány (iurispudentia) fejlődése szerint: 1. Archaikus jog (Kr.e. 753-Kr. e. III. századig) KIRÁLYSÁG, KORAI PATRÍCIUS KÖZTÁRSASÁG KORA 2. Preklasszikus jog (Kr.e. III-I. századig) KÉSEI KÖZTÁRSASÁG KORA 3. Klasszikus jog (Kr.e. I. század- Kr.u. III. század) A PRINCIPÁTUS KORA 4. Későcsászárkor joga (Kr.u. III. század VI. századig. A DOMINATUS KORA - Posztklasszikus jog (Kr.u. VI. század 1. feléig) - Iustinianusi jog (I. Iustinianus uralkodásának idejére esik (527-565) e) Egyéb megkülönböztetés (BONFANTE, DE FRANCISCI, VOLTERRA) szerint: 1. A városállam régi civiljogának kora (Kr.e. 553-202) 2. A Róma központú birodalom kora (Kr.e. 202-Kr.u. 235, Alexander Severus császár halála) 3. Jogegyesítés kora (Kr.u. 235-565, Iustinianus császár halála)

© Feco ’2003


4/56

II. A jogtudomány fejlődése szerinti korszakolás részletesebb bemutatása 1. AZ ARCHAIKUS RÓMA Nemzetségi szervezet Róma alapítása: Kr. e. 753 A királyság ideje két korszakra oszlik: - patriarchális nemzetségi forma (latin és szabin etnikumú pásztorkodó és földművelő közösség összeolvadása) - etruszk uralom ideje (ipar és kereskedelem gyors fellendülése, a hagyományos társadalmi rend felbomlása) A társadalom szerkezete: - alapegység: nemzetség (gens) - ennek tagjait (gentiles) vérségi kapcsolat fűzte össze, közös ős - a nemzetség közös földdel (pagus), meghatározott családi és öröklési renddel bírt, egyben kultikus és névbeli közösséget (nomen gentilicium) is jelentett - a római család (familia) kezdetben házközösségben élő parasztcsalád, ebbe mindenki beletartozott, aki a házban (domus) lakott: - családfő (pater familias), feleség (uxor), gyermekek (liberi), rabszolgák (famuli) A társadalom tagozódása: a) QUIRITES: szabad állapotú, római polgárjoggal rendelkező lakosság. Részei: - patríciusok (ősi nemzetségfők(patres) leszármazottai) - plebeiusok (alacsony sorú köznép - plebs) - cliensek (egyes patrícius nemzetségek alávetett helyzetű elemei; gazdasági és katonai feladatok; kíséret (obsequium) a gens fejének, így védelmet (patronatus) kaptak b) RABSZOLGÁK (servi, mancipia) patriarchális rabszolgaság, pater familias hatalma alatt 2. A KIRÁLYKOR A római állam - megnevezései: civitas (városállam), res publica (köztársaság), res populi (Cicero: a „nép dolga”); hivatalosan senatus populusque Romanus (SPQR) - A polgárok közössége több, egymással összefüggő szervezeti formába tömörült 10 gens (nemzetség) = 1 curia 10 curia = 1 tribus (törzs) 3 volt: Ramnes, Tities, Luceres, ők alapították Rómát - CURIA: „férfiak egyesülése”, a római állam szerveződésének legősibb egysége, melynek alapját a katonai beosztás képezte, de jogi és kultikus közösséget is jelentett. Saját vezetője (curio) és papja (flamen curialis) is volt. Harcmodorukat az V. sz. elején a századok (centuriák) rendje váltotta fel.] A királyság államszervezete Az ősi római államot (populus Romanus) 3 szerv alkotta: a) rex b) senatus c) comitia

© Feco ’2003


5/56

a) Rex: - az állam legfőbb bírája, hadvezére és papja, a végrehajtó hatalom feje (imperium) - az etruszkok idején a curiak választották (lex curiata de imperio) - korábban az istenek jelölték ki (auspicia) - ideiglenes távolléte esetén jogkörét a praefectus urbi látta el - halála után a következő király megválasztásáig a senatus tagjai vezették az államot, naponként váltva egymást (interrex) b) Senatus: - a patrícius nemzetségfők eredetileg 100 (a tribusok létrejötte után 300) fős gyülekezete - öregek tanácsa: a király tanácsadó szerve - állami felségjog állandó hordozója - tagjait a király jelölte ki c) Comitia curiata: - ősi népgyűlés, amely 30 curiaból állott - Forum Romanum területén, a comitiumon gyűlt össze - eredetileg csak patríciusok vehettek rajta részt, utóbb a plebeiusok is megjelenhettek rajta - szakrális feladatok, közjogi funkciója pontosan nem ismert … A TÉTEL TOVÁBBI RÉSZE A TOVÁBBIAKBAN KERÜL KIFEJTÉSRE. (104-110) …

© Feco ’2003


6/56

104. A KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE A KORAI KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE: Az utolsó etruszk király elűzése (regifigium, Kr.e. 510) után egy új államforma a jött létre, a köztársaság, melynek szervei: I.) magistratusok II.) senatus III.) comitia

I. MAGISTRATUSOK: - állami főhatalmat gyakorló tisztségviselők ill. magának a tisztségnek az elnevezése; a köztársaság korának főhivatalnokai - munkájukért nem kaptak díjazást - jogukban állt lemondani (abdicare) tisztségükről, amelytől nem voltak megfoszthatók - 1 hivatali évre való választás (annuitás), köv. évben való újraválasztás tilalma - 1 tisztséget egyszerre több, egyenlő jogkörű főhivatalnok töltötte be (kollegialitás) - a vesszőnyalábot (fasces) hordozó „állami testőrség” (lictorok) csak az imperiummal rendelkező főhivatalnokokat kísérte - valamennyi magistratusnak lictorokból, írnokokból, hivatalszolgákból álló segédszemélyzet (apparitores) állt a rendelkezésére, amely fizetésért (merces) dolgozott - emellett a főhivatalnokoknak informális tanácsa (consilium) is volt Csoportosításuk: - hatalmuk jellege szerint • impériummal rendelkező • imperium nélküli magistratus - feladatkörük szerint: • rendes (állandó, magistratus ordinarii) • rendkívüli (extraordinarii) - hatáskörük szerint: • nagyobb (magistratus maior) : consul, praetor, censor. Kiváltságuk: bíborszegélyű tóga (toga praetexta) viselése és a díszes szék (sella curulis) használata • kisebb főhivatalnokok: (magistratus minor) : aedilis, questor, tribunus plebis Az állami főhatalom (IMPERIUM) elemei: 1. legfőbb polgári hatalom (imperium domi) a Város határán (pomerium) belüli területeken 2. falakon kívül a hadsereg főparancsnoka (imperium militiae) 3. a jogszolgáltatás hatalma (iurisdictio) 4. jog a népgyűlés összehívására, törvényjavaslatok előterjesztésére (ius agendi cum populo) 5. jog a senatus egybehívására és tanácsának kikérésére (ius agendi cum patribus) 6. büntetések és kényszerítő intézkedések kiszabásának joga (ius coercitionis)

© Feco ’2003


7/56

A hivatalnoki hatalom (POTESTAS): - terjedelme kisebb (minor potestas) ill. nagyobb (maior potestas) lehetett - a collegak azonos terjedelmű hatalommal (par potestas) bírtak és bármilyen ügyben önállóan, teljes jogkörrel járhattak el - kollegájuk bármely intézkedésének végrehajtását intercessioval (közbelépés, tiltakozás) megakadályozhatták. - Elemei: 1. auspicium végzése (ius auspiciorum) = istenek akaratának kifürkészése, pl.: madárjóslás 2. a nép összehívása vmilyen közérdekű ügy megvitatása céljából (ius contionem habendi) 3. tiltakozás collegájának döntése ellen (ius intercedendi) 4. a hirdetmények kibocsátása (ius edicendi) csak a magistr. curulest illette meg

A) RENDES MAGISTRATUSOK - népgyűlések választották - a tisztségre pályázók (candidati) megválasztásuk esetén kijelölt főhivatalnokok (magistratus designati) lettek - esküt kellett tenniük és a hivatali idő lejártával ismét meg kellet esküdniük Fajtái: 1. Consul: [2 db] - az állam élén - hadvezér (praetor maximus)  bíró (iudex)  consul nevet viselték - imperiummal voltak felruházva, melynek alapján a rex végrehajtó hatalmát, valamint a hadvezéri, bírói jogkörét gyakorolták - a király szakrális feladatait a rex sacrorum (Ianus isten papja) látta el, a valóságos papipolitikai hatalmat idővel a 3 tagú főpapi testület (collegium potificium) feje, a pontifex maximus szerezte meg 2. Praetor: (Kr.e. 367-) [1216 db] - a peres jogszolgáltatást végezte a consulok helyett - imperummal rendelkezett - helyettesként gyakorolhatta a consulok többi jogosítványait - eredetileg 1 praetor működött; Kr.e. 242-től azonban a praetor peregrinus tisztségének felállításával számuk 2-re, majd a közt. végéig 16-ra emelkedett 3. Censor: (Kr.e. 443-) [2 db] - 5 évente 18 hónapra 2 censort választottak - magistratus maior - nem rendelkeztek imperiummal. Feladata: - lefolytatni a lustrum (5 éves időszak) ideje alatt tartott választási, katonai és adózási célokat szolgáló összeírást (census), melynek során a polgárokat centuriakba és tribusokba osztotta be - összeállítani a senatorok névjegyzékét (lectio senatus) a Lex Ovinia után - bizonyos erkölcsrendészeti szankciókat alkalmazni (regimen v. cura morum) - felügyelni az állami javakat (földek, középületek, közutak, közművek) és az állam nevében szerződéseket kötni az egyes vállalkozókkal

© Feco ’2003


8/56

4. Aedilis curulis: (Kr.e. 367-) [2 db] - potestas, ius edicendi, iurisdictio, bírságolási, zálogolási, lefoglalási jog - magistratus minor Feladata: - felügyelni a középületekre és középítkezésekre (cura aedium) - rendészeti jogkör (cura Urbis) - piaci árak ellenőrzése és a gabonaellátást biztosítása (cura annonae) - nyilvános játékok megrendezése (cura ludorum) 5. Quaestor: (Kr.e. 447-) - a consulok pénzügyi beosztottjaként a Saturnus-templomban elhelyezett államkincstár (aerarium Saturni v. populi Romani) - és levéltár (tabularium) felügyelete 6. Néptribunus: (Kr.e. 494-) [210 db (Kr.e. 449)] - viselőinek (tribuni plebis) személye a Városon belül szent és sérthetetlen (sacrosanctus) - aki a néptribunusra kezet emelt, azt sacernek (közösségtől elkülönítettnek) tekintettek, akit bárki szabadon megölhetett - jogukban állt összehívni a plebs üléseit (ius agendi cum plebe), később a senatusét (ius agendi cum patribus) is - jogukban állt a magistratusok intézkedéseit vétójoggal megakadályozni (ius intercedendi) - jogukban állt támogatást ill. menedéket nyújtani a plebs patriciusok által üldözött tagjainak (ius auxilii, refugium) 7. Aedilis: [2 db] - a plebeius templomok őrei - 367-től a tribuni plebis segítőtársaiként a plebs levéltárát (Ceres szentélye) és pénztárát kezelték (aedilis plebis) - a bíráskodástól eltekintve ugyanazokat a jogokat gyakorolta, mint az aedilis curules B) RENDKÍVÜLI MAGISTRATUSOK - csak különleges esetben, kinevezés útján - megszabott időtartamra és meghatározott feladat elvégzése céljából - Lehettek: 1. Dictator: - legjelentősebb, egyik consul jelölte ki a senatus egyetértésével, de a népgyűlés véleménye nélkül, s ez ellen consultársa nem élhetett intercessioval - max. 6 hónapra a főhat. teljessége (summum imperium) illette meg - maga nevezte ki helyettesét, a lovasság parancsnokát (magister equitum) 2. Interrex 3. Praefectus urbi (rex ideigl. távolléte esetén helyettese a királyság korában) 4. Decemviri legibus scribundis (a XII táblás tv. létrehozói) 5. Tribuni militum consulari potestate (katonai parancsnok consuli jogkörrel felruházva) 6. Tresviri rei publicae constituendae (a triumvirek)

© Feco ’2003


9/56

II. SENATUS: -

biztosította a római állam folyamatos működését patr. nemzetségfők gyűlése  hivatalviselt magistratusok tanácsává lett névsorát kezdetben a consulok, majd a lex Ovinia után a censorok állapították meg a senatus tagjai (senatores) közé később gazdagabb plebeiusok is bekerülhettek, de valószínűleg csak a patrícusokat illette meg a patres megszólítás, míg a plebeiusokat conscriptinek (összeírtak) címezték - a népgyűlésen elfogadott törvények eleinte csak akkor léptek hatályba, ha az atyák tekintélye (auctoritas patrum) szentesített őket, ez jóváhagyás után a lex Publilia Philonis (339) óta előre kikérhetővé, majd csak formalitássá vált, a senatusnak továbbra is megvolt a joga, hogy alkotmányosság szempontjából felülbírálja a törvényeket - a senatus határozatai (senatus consulta, S.C.) csak tanácsok voltak a magistratusoknak (végrehajtóknak), mégis törvényerővel rendelkeztek. Feladatai: 1. meghatározta a külpolitikát és a hadügyeket 2. ellenőrizte az államháztartást 3. felügyelte a szakrális szférát 4. irányította a közigazgatást és az igazságszolgáltatást 5. a magistratusokon keresztül befolyással volt a belpolitikára

III. NÉPGYŰLÉS: Fajtái: (a Populus Romanus szerkezeti egységeinek megfelelően) 1. comitia curiata 2. comitia centuriata 3. comitia tributa 4. + concilium plebis - sajátossága, hogy rajtuk vitának nem volt helye - a népgyűlés a magistratus kérdésével (rogatio) feltett törvényjavaslatról igennel v. nemmel szavazott, eleinte nyilvános, majd 139-től titkos formában - utóbbihoz a cseréptáblákat (labellae) használtak. Jelölések: VR (uti rogas = ahogy kérdezed, igen) A (antiquo = ragaszkodom a régihez, nem) C (condemno = elítélem) A (absolvo = felmenten) NL (non liquet = nem világos) [e 3 büntetőügybeli szavazásnál volt] 1. Comitia curiata: - adta meg a felhatalmazást a főhatalom gyakorlására (lex curiata de imperio) - később pedig a censori hivatal viselésére is (lex curaiata de potestate censoria) - egyre inkább szakrális feladatok: rendszerint a pontifex maximus elnökölt rajta  elnevezése: comitia calata - a consul / praetor csak akkor elnökölt, ha hatalommal való ünnepélyes felruházás céljából gyűlt össze a gyűlés

© Feco ’2003


10/56

2. Comitia centuriata: - Kr. e. V. sz.-tól működött (eredete a Servius Tullius-féle reformhoz kapcsolódik) - a comitia katonai századokra (centuriakra) oszlott - 17-60 év közötti férfi lakosság (patrícius, plebeius) gyűlése - a Város falain kívül, a campus Martiuson tartottak Funkciói: 1. a magistratus maiores megválasztása 2. törvényhozás 3. hadüzenet és békekötés jóváhagyása 4. büntetőbíráskodás államellenes bűncselekmények, ill. a polgárok főbenjáró bűnügyei tárgyában 3. Comitia tributa: - területi egységek szerint (tribus) hívták össze - eredete a Servius Tullius-féle reformhoz kapcsolódik (ő osztotta fel Róma területét tribusokra) - a Város falain belül, a forumon tartották Funkciói: 1. a magistratus minores megválasztása 2. törvényhozás 3. szövetség kötése külföldi államokkal és uralkodóikkal 4. törvénykezés nem politikai természetű ügyekben 4. Concilium plebis: - csak a plebs tagjai vehettek részt rajta - határozatai (plebiscita) Kr. e. 287-ig csak a plebsre, később az egész populus Romanusra vonatkoztak - elnök: néptribunus (tribunus plebis), csak ilyen formában hívhatott össze népgyűlést - tribusok alapján szerveződött, ezért többen feltételezik, hogy a lex Hortensiat követően összeolvadt a comitia tributaval

IV. A PATRÍCIUSOK ÉS PLEBEJUSOK-OK KÜZDELMEI A TÖRVÉNYHOZÁS TÜKRÉBEN A két fő társadalmi osztály küzdelme kompromisszumos alkotmányjogi megoldások révén megteremtette a plebs politikai jogegyenlőségét. a) Kr.e. 494.: a plebs tiltakozása, 1. kivonulás a Szent Hegyre (secessio), melynek eredménye a néptribunus (tribuni plebis) tisztségének létrehozása b) Kr.e. 445.: lex Canuleia de conubio: patríciusok és plebejusok közötti házasodás; (ezt korábban a XII. táblás törvények tiltották meg) c) Kr.e. 444.: ideiglenes esetben a katonai parancsnok (tribunis militum) tisztségét consuli jogkörrel (consulari potestate) ruházták fel d) Kr.e. 367-366: leges Liciniae Sextiae: csökkentették a plebejusok adósságterheit, 500 iugerumra korlátozták a közföldekből az egyes polgárok által elfoglalható területet, előírták, hogy az egyik consult a plebsből kell választani, igazságszolgáltatási hatóságként felállították a praetori tisztséget, amelyet egy ideig csak patríciusok tölthettek be

© Feco ’2003


11/56

e) Kr.e. 326: lex Poetelia Papiria de nexis: enyhítette az adósrabszolgaság szigorát (Pl.: megtiltotta az adós megölését és a bilincs használatát). f) Kr.e. 300: lex Ogulnia (plebiscitum volt): lehetővé tette plebejusok jelölését a főpapi tisztségekre, így a plebs a pontifexek testületébe is bejuthatott (P.max. pleb. 1. csak Kr.e. 254ben lett Coruncanius) g) Kr.e. 300: lex Valeria de provocatione: a római polgárok a magistratusok ítéletei ellen a Város határán belül (domi) a népgyűléshez fellebbezhettek. h) Kr.e. 287: lex Hortensia: a plebiscitumokat az egész populus Romanusra kiterjedő hatállyal ruházták fel.

A KÉSŐI KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE: A római birodalom létrejötte A római állam szerveinek a kései köztársaság idején már egész Itália, sőt a gyarapodó provinciák igazgatását is el kellett látniuk. A római birodalom (imperium Romanum) kialakulása évszázadokat vett igénybe. A hatalmas területeket azonban Róma még mindig a városközpontú állam modellje szerint kormányozta3 fő része van (különböző jogállásúak) 1. Róma városa 2. Itália 3. provinciák. 1. Róma városállamának jogi szervezete: A városállami intézmények egyre nehezebben tudták betölteni eredeti rendeltetésüket, a senatus nem volt többé képes hatalmát a régi módon érvényesíteni a főmagistratusokkal szemben. a) A magistratusok szerepe: - 2 consul vezette az államot - a praetor mellé Kr. e. 242-ben collegat állítottak [az előbbit praetor urbanusnak, az utóbbit praetor peregrinusnak hívták, kinek meg volt a joga arra, hogy eldönthesse a ius gentium alkalmazásának címén a civiljog vagy a peregrinusjog normáit kövesse] - továbbra is működtek az aedilis curulisek (2 db; rabszolga- és igásbarompiac felügyelete) - questorok, censorok - a plebeius főhivatalokat patríciusok is betölthették, pl. Gracchus-fivérek - a magistratus tisztséget elsősorban a vagyonos és előkelő családok tagjai szerezhették meg - lex Villia annalis (Kr. e. 180), lex Cornelia de magistratibus (Kr.u. 82)  egyes tisztségeket meghatározott sorrendben és életkorban kell viselni (cursus honorum) 1. quaestura (30 évesen) [quaestor] 2. aedilitas v. tribunatus (37 évesen) [aedilis v. tribunus plebis] 3. praetura (40 évesen) [praetor] 4. consulatus (43 évesen) [consul] 5. censor és dictator kizárólag consulviselt személy lehetett - a tisztségek viselése között legalább 2 évnek kellett eltelnie, ezzel biztosították, hogy tapasztalatlan ne tölthesse be a tisztségeket és leszűkítették a pályázók körét

© Feco ’2003


12/56

- gyakoribbá vált a magistratusok éves főhatalmának meghosszabbítása (prorogatio imperii) - magánembert is felruházhattak ilyen tisztséggel (privatus cum imperio, pl. Pompeius Magnus) - fizetést nem kaptak, de a költségek elvitte vagyonuk nagy részét, szolgálatuk leteltével mint promagistratusok (proconsul, propraetor) 1-1 provincia élére kerültek helytartónak - Új intézménytípus: triumviratus felállítása = 3 államférfi magánegyezségén alapult, monarchikus törekvés. - I. Triumviratus (Kr.e. 60) (Iulius Caesar, Pompeius és Licinius Crassus) Caesar számolta fel egyeduralkodóként - II. Triumviratus (Kr.e. 43) (Aemilius Lepidus, M. Antonius és Octavianus); már jogszabály (lex Titia) hozta létre, ebből Octavianus került ki győztesen. b) A senatus szerepe: - az egész köztársaság korában az államélet központja és annak legfőbb irányítója - tagjainak száma: Sulla 600-ra, Caesar 900-ra emelte - a népgyűlések formális szerepe mellett a legfőbb államhatalmi szervvé vált - a senatorok szükségállapot esetén a senatus consultum ultimumhoz folyamodtak, amely tejhatalmat adott a magistratusoknak a szükséges intézkedések megtételére, kizárva az intercessio és a provocatios lehetőségét. c) A népgyűlések szerepe: - ténylegesen utóbb csak a comitia centuriata (törvényhozás) és a comitia tributa működött, de egyre inkább háttérbe szorultak - a törvényeket főleg a concilium plebis keretein belül fogadták el 2. Itália jogi szervezete: - Kr. e. 286-ra a katonai hódítások és a szövetségi szerződések követeztében a rómaiak egész Itáliát (Rubicon folyóig) uralmuk alá hajtották - 2 eltérő jogállású részre oszlott: ager Romanus (rómaiak által birtokolt; római polgárjog) ager peregrinus (szövetséges terület; latinjogúak vagy nem rendelkeznek de iure elismert jogképességgel a rómaiak által) - Az I. sz-ban a szövetséges államok egy része fellázadt a rómaiak ellen  Marsus-háború (Kr. e. 90-88) során Itália népei fokozatosan nyerték el jogaikat - lex Iulia de civitate Latinis et sociis danda (Kr.u. 90): szövetségesek római polgárjogot kaptak 3. A provinciák jogi szervezete: Provincia: imperiummal rendelkező magistratus működési területe, melyet a senatus jelölt ki a számára. Később ezt az elnevezést az Itálián kívüli meghódított területekre alkalmazták.

© Feco ’2003


13/56

105. IUS, FAS, MOS 1. 2.

Kr.e. VIII. sz.: MOS (mores maiorum=az ősök szokásai): komplex normarendszer; általános, differenciálatlan vallási (szakrális)-erkölcsi (morális)-jogi normák rendszere. egyes normák kötelező ereje a szokások + szankciók révén megszilárdult, a jogi normák önállósodtak  SZOKÁSJOG (consuetudo) a vallási, erkölcsi normáktól elkülönülve

A) IUS: - Kr.e. 451-450: XII. táblás törvény: tisztán kivehető belőle a jog, mint önálló normarendszer kialakulása. A jogot a mai napig ismert formájában a rómaiak találták ki. Bizonyíték: latin nyelvben alakult ki először önálló szó a jog megjelölésére  IUS. - „ius” = eredetileg a forum Romanum egy konkrét helye, ahol a praetor tvkezett (in ius vocatio = a praetor színe elé hívják az alperest). Itt zajlott a per 1. szakasza: in iure eljárás - másik jelentés: vmely magatartás jogszerűsége, szembeállítva az iniuriaval, jogsérelemmel. Pl. aki az éjszakai tolvajt megölte, az iure (jogszerűen) cselekedett, az alaptalanul perlekedő személy, pedig iniuriat (jogsérelmet) követ el. - miután a ius fogalmát el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől, kialakult a ius elvont, alanyi jogi és tárgyi jogi fogalma is - ius civile (ius Quiritium): civiljog alatt kezdetben a polgárok (cives) közösségeként felfogott római városállam sajátos jogrendszerét értették. Ius civile = ius civium Romanorum. (E jogrendszer ellentéte a ius peregrinorium, pl. athéni jog.) Továbbélését a mai napig megtaláljuk a „polgári jog” kifejezésben. - római jogtudósok: a jog a „jó és méltányos művészete” (ius est ars boni et aequi)  igazságosságot (iustitia) kell megvalósítania  - erkölcsi, jogi parancs (praeceptum iuris) is előírja az emberi élet 3 alapszabályát: honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere = „tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek megadni azt, ami őt megilleti.”  a jogszabályokat az erkölcsi eredetű, de jogi tartalmat nyert alapelvekből kiindulva kell értelmezni

B) FAS: - „fas” = istenek jogainak tiszteletben tartása - „nefas” = istenek jogainak megsértése - jog önálló normarendszerré vált  elszakadt a „fas” a „ius”-tól és a „nefas” az „iniure”-tól, az istenek jogait elhatárolták a jogszabályok betartásától - Fas: eredetileg minden olyan magatartás, amely az isteneket nem sérti; mindaz, ami istenséget és a neki szentelt dolgot megillette, később csak a vallási normák összességét értették rajta, szembeállítva a jogi normákkal - dies (ne)fasti = törvénykezésre alkalmas/alkalmatlan napok - fas szabályainak egy része közjogiasodott  ius sacrum, ius pontificium  ius divinum

C) MOS: (jelentései) 1. 2. 3. 4.

erkölcsi normák önálló rendszere ősi római társ. komplex, differenciálatlan normarendszere (mores maiorum, ld. fent) szokás, szokásjog jogi jelentőséggel nem rendelkező egyszerű szokás

© Feco ’2003


14/56

5. a mos sui generis fogalma: (a censori jogalkalmazás alakította ki) olyan társadalmi normák, amelyek sem a ius, sem a fas körébe nem tartoztak. Megtartására a censor felügyelt, s azok megsértését büntető intézkedés (nota censoria) kiszabásával torolta meg.

106. A PRAETOR TEVÉKENYSÉGE; IUS PRAETORIUM, IUS HONORARIUM [MINIMUM TÉTEL II.]

1) Ius praetorium (praetori jog) Kialakulása: - a kései köztársaság korától a ius civile-vel párhuzamosan érvényesülő jogrendszer - kialakításában döntő szerepet játszottak a praetorok (imperium) Praetor: - nem illette meg a törvényhozás (legislatio) - de a törvénykezés (iurisdictio) igen  új joganyag jön létre (ius honorarium: a főmagistratusok imperiumaik alapján végzett törvénykezése által létrehozott joganyag) - „a praetor csak szolgálhatja, de nem alkothatja a jogot” (praetor ius dicere potest, facere non potest) 2) Ius honorarium (~tisztségviselői jog) Forrása: - praetor és a többi magistratus (főképp aedilis curulis) hirdetményei (edictum) - praetori jog Eredete: a) praetor urbanus peren kívüli jogsegélyei (civiljoggal szemben (contra legem), ált. szokásjogot juttatta érvényre), mivel a civiljog szűkre szabta a magistratusok döntési lehetőségeit b) praetor peregrinust nem kötötték a civiljog szabályai, így imperiuma és a ius gentium alapján kialakította önálló, saját praetori perrendjét (polgárok és az idegenek között) ezt emelte civiljogi erőre a lex Aebutia de formalis (Kr.e. II. sz. közepe) a római polgárok egymás közötti jogvitáiban is ezt alkalmazták E két forrásból (a,b) és az anyagi jogszabályokból alakult ki a praetori jog (ius praetorium) „az a jog, amelyet a praetorok vezettek be a civiljog szabályainak kisegítése, kiegészítése és kijavítása céljából” (Papinianus) Ez a jog a ius gentium és a ius naturale szabályait is érvényre juttatta. 3) A ius civile és a ius praetorium összehasonlítása - a 2 jog évszázadokig párhuzamosan érvényesült - a praetor évente kibocsátott hivatalos hirdetménye (edictum)  fontos tényezőjévé vált a jogalkotásnak (Cicero már egyenrangú jogként említi őket: „ex iure civili ac praetorio”) - ius civile: merev, régi, szigorú civiljog (ius strictum) - ius praetorium: hajlékony, rugalmas, méltányos praetori jog (ius aequum)

© Feco ’2003


15/56

107. IUS CIVILE, IUS GENTIUM, IUS NATURALE A késői köztársaság korának jogrendszerét alapvetően a ius civile határozta meg, amely mellett kifejlődött, majd megerősödött a ius praetorium. 1) IUS CIVILE: (civiljog) - Róma speciális „nemzeti” joga - a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte az állam, és polgártársai irányában - párja: ius gentium, ius naturale (szabályait a ius praetorium juttatja érvényre) - az idők folyamán merev, régi, szigorú civiljoggá vált (ius strictum) a praetori joggal szemben (ius praetorium: hajlékony, rugalmas, méltányos praetori jog (ius aequum)) Kr. e. II. századtól a görög filozófia segítségével igyekeztek a civiljog határait fellazítani  3 alapvető kategória jött létre: a) aequitas / ius aequum b) ius naturale c) ius gentium aequitas: polgárok közötti jogegyenlőség eszméje, igazságos és méltányos elbírálás. A bona fides (jóhiszeműség) és a ius aequum szinonimájává vált, a szigorú joggal (ius strictum) szemben. (betű szerinti alkalmazás) 2) IUS NATURALE (természetjog) - nem vezethető vissza római előzményekre, a görög filozófia alakította ki - az ember természetes értelmén (naturalis ratio) alapszik - eleinte az aequitas értelmében használták - olyan életviszonyokra vonatkozik, amelyek az embernek az állatokkal való közös természetéből erednek - a ius naturalet az emberek nem ronthatják le: (civilis ratio naturalia iura corrumpere non potest) - modern természetjog: Hugo Grotius a ~ -t a középkorban ismét világi alapra helyezte 3) IUS GENTIUM (népek joga) - eredetileg a háború és béke joga (ius belli ac pacis), szakrális vonásokkal (ius fetiale papi testület révén) - valamennyi népnél ill. államban érvényesülő jog (görög minta alapján) - a ius gentiun és a ius naturale közötti különbség: az előbbiben megtalálható a rabszolgaság intézménye, míg az utóbbiból hiányzott

© Feco ’2003


16/56

A római birod-ban egyidejűleg 3 hatályos jogrendszer létezett: 1) -

Birodalmi jog: (Reichsrecht, quasi római jog) elsősorban Rómában és Itáliában jutott érvényre római polgár vs. római polgár, vagy római polgár vs. peregrinus közötti jogvitában magában foglalja a ius civilet és a ius praetoriumot jogrendszer differenciálódása után: ius publicumot és a ius privatumot is

2) -

Helyi népjogok: (Volksrecht) a római hódítás előtti időből erednek (pl. az egyiptomi család- és vagyonjog) általában a meghagyott peregrinus bírói fórumok előtt érvényesültek a római bíróságok is alkalmazták

3) Provinciai jog: (Provinzialrecht) - a római jog egyes meghatározott tartományokra vagy az összes tartományra kiterjesztett szabályai (ez utóbbi kifejezett rendelkezéssel) - egyes provinciák számára kibocsátott, a helyi népjogokra is tekintettel lévő provinciai törvények, rendtartások (leges provinciae) = nemzetközi magánjog csírái (mivel szabályozták a különböző provinciák lakosainak egymás közötti pereit) - tartományi helytartók hirdetményei (edicta provincialia)

© Feco ’2003


17/56

108. A PRINCIPATUS ÁLLAMSZERVEZETE A római állam szervei A császárság első felében a római államot 3 tényező alkotja: I) uralkodó II) köztársasági intézmények (egyre kisebb jelentőséggel) III) birodalmi államszervezet (fokozatosan épül ki) I) AZ URALKODÓ: a)

az állam feje a princeps (a princeps senatus elnevezésből ered) Augustus tekintélyére (auctoritas) utal, ez a meghatározó, ezen alapszik a császár hatalma élethossziglan fel volt ruházva az alábbi tisztségekkel: tribunicia potestas (személyének sérthetetlensége (sacrosanctus), a népgyűlés (ius agendi cum populi) és senatus (ius agendi cum patres) összehívásának joga, vétójog) b) imperium proconsulare (provinciák feletti legfelső kormányzat joga) infinitum = valamennyi provinciára kiterjedt maius = nagyobb volt a többi helytartóénál c) imperator (a hadsereg főparancsnoka, értelmezése homályos) d) pontifex maximus e) Octavianus ezen felül: Augustus (felséges), pater patriae (haza atyja) II) A KÖZTÁRSASÁGI INTÉZMÉNYEK: a) MAGISTRATUSOK - Augustus alatt köztársasági szervek választották, de: császárnak ajánlási joga volt (commendatio) gyakorlatilag ez egy a kinevezéssel - a tisztségeket kizárólag a senatori rend tagjai viselhették 1. Consul: a rendes consulok (consules ordinarii) nem töltötték ki hivatali évüket, helyükre az uralkodó újabbakat nevezett ki (consules suffecti), igy katonai és politikai jogosultságuk a császárhoz került. Reprezentatív és jogszolgáltató feladat. 2. Praetor: (18 db) Polgári ügyekben jogszolgáltatás: praetor urbanus és a praetor peregrinus. A többi büntetőügyekben ítélkezett ill. az államkincstárt kezelték 3. Censor: e hivatal már a principatus elején megszűnt 4. Aedilis curulis: (6 db) Feladat: vásári rendfenntartás és bíráskodás. 5. Quaestor: (20 db, Augustus) városi ~ hatásköre kibővült az aerarium kezelésére is. prinsepst, a consulokat és a senatusi provinciák helytartóit segítették. 6. Tribunis plebis: (10 db) Polgári ügyekben ítélkeztek, szerepük csökkent. b) SENATUS - állami szuverenitás hordozója - 600 senatort a császár jelölte ki (adlectio) - a testület nem veszítette el politikai rányító szerepét (megmaradt a hatalom-átruházási aktusa (senatus consultum de imperio) = legitimálta az uralkodót) - Feladatai: 1. Kr.u. 14-től a magistratusok megválasztása 2. a törvényhozás joga

© Feco ’2003


18/56

3. Itália és a senatusi provinciák kormányzása 4. államkincstár felügyelete 5.) fellebbviteli fórum büntetőügyekben (cognitio senatus). c) NÉPGYŰLÉS - törvényhozási jogukat nem veszítették el - szerepük formálissá vált Az utolsó lex rogata Kr.u. 96-ban született (lex agraria) III) A BIRODALMI ÁLLAMSZERVEZET: - császári tanács (consilum principis) [törvényhozás, kormányzásban] barátok, rokonok - új hivatalok (nova officia): A) IGAZGATÓ CSÁSZÁRI FŐHIVATALNOKOK [PRAEFECTUSOK] aa) praefectus praetorio (2 db) - eredetileg a császári testőrség parancsnoka (testőrparancsnok) - II. sz. vége: egész Itáliára kiterjedő törvénykezési hatáskör - princeps helyettese - általános rendelkezéseket is kibocsáthattak ab) praefectus urbi - imperiummal rendelkezett - polgári hivatalnok, a császár a senatorok közül választotta ki. - közrend fenntartása (custodia Urbis) a rendőri egységek révén (cohors urbana), --- bíráskodás Rómában és a határtól számított 100 mérföldes körzetben - a korábbi aediles curules rendészeti és igazgatási szerepét vette át ac) további praefectusok: - városi rendőrség és tűzoltóság parancsnoka - állam- és hadikincstár kezelői, birodalmi posta igazgatója - curator: senatori rangú hivatalnok B) A BIRODALOM EGYSÉGES KORMÁNYZÁSÁT SZOLGÁLÓ HIVATALOK ba) A princeps saját kancelláriája (Claudius hozta létre) A hivatalok vezetői az uralkodó szabadosai (liberti) közül kerültek ki. 4 osztály 1. naplók vezetése (a memoria) császári adminisztráció személyzeti ügyei (ab epistulis) 2. hivatalos levelezés 3. jogi beadványok (a libellis) 4. császári magánkincstár (fiscus Caesaris) kezelése A hivatalvezetők az uralkodó szabadosai (liberti) voltak. bb) császári tanács (consilium principis) Tagok: főtisztek, jogtudósok. Élén: 2 db praefectus praetorio; a kancellária osztályait (scrinia) és vezetőit (procuratores) ellenőrizték bc) pénzügyi igazgatás: megoszlott az aerarium Saturni (közjog) és fiscus Caesaris (magánjog) között bd) titkosrendőrség (frumentarii) felállítása

© Feco ’2003


19/56

A birodalom területi igazgatása - még mindig elkülönült a Város, Itália és a tartományok kormányzása - összlakosság: 80 millió Constitutio Antoniniana (edictum Caracallae) - Kr.u. 212: Antoninus Caracalla (211-217) a birodalom minden szabad alattvalójára kiterjesztette a római polgárjogot - Kivétel: Latini Iuniani: tartalmi hibákkal felszabadított, és így csak latinjogot kapott libertinusok dediticius (dediticii Aeliani): háborúban legyőzött, de rabszolgának el nem adott népek - közvetlen cél: a csak római polgárokat terheló öröklési illeték (vicesima hereditatium) mértékét felemeljék. - Rómát városközpontú államból formálisan is birodalommá tette - nem szüntette meg a fejlett (K) helyi népjogok jogosultságát, néhány esetben a római jog és törvény helyett (pro iure et lege) is érvényesülhettek.

© Feco ’2003


20/56

109. A PRINCIPATUS JOGRENDSZERE 1. A ius civile és a ius praetorium (fokozatos egybeolvadás, csak eredetbeli különbségek) a) IUS CIVILE - a jogszabályalkotásra hivatott tényezőktől származott: + népgyűlés + senatus + császár valamint a responsumok adására feljogosított jogtudósok - civiljog-praetori jog egybeolvadása  ius civile = jogtudomány = nagy része magánjog  ius civile = magánjog, ius privatum szinonimája b) IUS PRAETORIUM / HONORARIUM - a formailag jogszabályalkotásra nem hivatott tényezőktől származott: + praetor + aedilis curulis + provinciai helytartók - edictumok (praetori és egyéb) jogszabályi jellege megszilárdult  a ius honorarium elvesztette civiljogot megújító szerepét - praetorok már nem fejtettek ki jogfejlesztő tevékenységet (edictumaikat évről évre változatlan formában adták ki); ezt a császárkori jogalkotás, a bíráskodás (cognitio extra ordinem) és a jogtudomány vette át 2. A ius publicum és a ius privatum a) IUS PUBLICUM (közjog) - a vallási dolgokra, a papi és az állami tisztségekre vonatkozik (Ulpianus) - az állam, vallás szervezetére vonatkozott b) IUS PRIVATUM (magánjog) - a magánélet, a polgárok személyi, családi, vagyoni viszonyait foglalta magába 3. A ius cogens és a ius dispositivum a) IUS COGENS - kényszerítő jellegű jogszabály, nem feltétlenül tiltó norma (de minden tiltó norma kógens) - a közjog kógens (Magánjellegű életviszonyokat is tartalmazott: „a végrendelkezés nem a magán-, hanem a köz (kógens) jog rész„ (Papinianus). b) IUS DISPOSITIVUM - engedő, hézagpótló jogszabály - a magánjog többnyire diszpozitív = engedő jognak (ius permittens) 4. A mores szerepe (A mos normái a klasszikus korban) - tételes jogi normáká alakult (pl. tiltották a hatalom alattiakkal a kegyetlenkedést) - kiemelt jelentőséggel rendelkező alapelvvé vált (boni mores - jó erkölcsök) - jó erkölcsbe ütköző (contra bonos mores) magatartás akkor is jogellenes, ha nem sért tételes jogi rendelkezést 5. A magánjog fejlődése a provinciákban - fejlett Keleti provinciák: a római magánjog behatolását lassította a Róma által fenntartott népjogok és a görög nyelv. DE: a behatoló birodalmi és a helyi jog közeledett egymáshoz - a Nyugati provinciákban (Gallia, Hispania) alacsonyabb kulturális szint  a római jog könnyebben hatolhatott be oda = NY-i vulgárjog megindulása

© Feco ’2003


21/56

110. A DOMINÁTUS ÁLLAMSZERVEZETE 1. A dominátus és a hagyományos római államszervek - Diocletianus (284-305) új államformát alakított ki - uralkodó hivatalos megszólítása (dominus et deus - úr és isten)  dominatus - birodalom súlypontja: K - államforma: abszolút monarchikus - Itáliát betagolták a provinciarendszerbe - új főváros: Byzantium = Constantinapolis (Bizánc) - A két birodalomfél (pars imperii) különleges jogi és politikai kapcsolatban AZ ÁLLAMHATALOM FELÉPÍTÉSE 1. Tetrarchia („négyes uralom”) - a birodalom irányítása: 2 főcsászár (Augusti) + 2 alcsászár (Caesares) - államhatalom a császár (Augustus) kezében (ő divus, deus, sacer) volt, de a köztársasági címei is megmaradtak - őt illette meg a törvényhozó, az igazságszolgáltató és végrehajtó hatalom teljessége - ő az államvagyon tulajdonosa 2. Köztársasági szervek - néhány magistratus és senatus létezett - a magistratusok minden jelentőségüket elvesztették - a consulok tisztségét a császár vette át - praetorok már csak a szabadságperekben működtek közre+gyámhatósági jogkör 2. Az egységes birodalmi adminisztráció - két birodalomfél kormányzását az állami adminisztráció funkcionálisan és hierarchikusan tagolt rendszere látta el. Felbontva: + központi kormányszervekre (militia palatina) + területi igazgatásra oszlott - ezeken belül többszintű hivatali apparátus - az adminisztráció elválik + polgári közigazgatásra (militia officialis) + katonai közigazgatásra (militia armata) KÖZPONTI KORMÁNYZAT - a császár környezetében, az udvarban (aula, palatium) működött - népes kíséret (comitatus) nagy jelentősége - Az V. sz-ra a comesek hierarchiáján belül 3 csoport alakult ki: (4 katonai és 4 polgári c.) a) Államtanács (sacrum consistorium) - a központi igazgatás legfőbb szerve - a consilium principis helyébe lépett - tagjai az uralkodó körül, a császári palotában gyűltek össze (consistere=körülállni) - állandó tagok: a polgári, katonai közigazgatás felső vezetői, udvari főméltóságok

© Feco ’2003


22/56

b) 4 udvari főméltóság (legfontosabb főhivatalnokok) 1. FŐUDVARMESTER (MAGISTER OFFICIORUM) - alá tartoztak a kancellária hivatalai (scrinia), melyek a - császár kegyétől függő döntéseket öntötték formába (s. memoriae) - levelezést és egyéb hivatali ügyeket intézték (s. epsitularum) - a beadványok jogi elbírálásával foglalkoztak (s. libellorium) - a császári utazásokat szervezték (s. dispisitionum) - alatta működött az államrendőrség (agentes in rebus), a palotaőrség (scholae palatinae) - a birodalmi posta (cursus publicus) és a fegyvergyárak (fabricae) 2. FŐKANCELLÁR (QUAESTOR SACRI PALATII) ~ igazságügyminiszter - az uralkodó nevében kiadott jogi iratok levélformában való megfogalmazása - e jogi iratok: császári rendeletek, magasabb és alacsonyabb rangú hivatalnokok kinevezési okmányai (codicilli v. probatoriae) 3. PÉNZÜGYMINISZTER (COMES SACRARUM LARGITIONUM) - a birodalom pénz- és adóügyeit igazgatta - a dioecesisekben tevékenykedő alsóbb commerciorum) és apparátusaik segítségével

tisztviselők

(comites

largitionum,

4. COMES RERUM PRIVATARUM - az uralkodó magánvagyonára (res private) felügyelt

© Feco ’2003


23/56

111. A DOMINÁTUS JOGRENDSZERE 1. Egységesülés a birodalmi jogrendszerben (posztklasszikus és iustinianusi kor) a) ius civile (magánjogi értelemben) szembeállítása a + ius publicum-mal + ius criminale-val (közbűncselekmények) - ius civile továbbra (a iustinianusi korban is) = a római polgár joga, a római jog b) egységesül a ius publicum és ius privatum is, kettősségük elhalványul - a ius publicum a kógens jog (ius cogens) - a ius privatum a diszpozitív jog (ius dispositivum) lett c) egységesülés a jogszabálygyűjtő munkákban, az idézési törvényekben, a jogegységesítő aktusokban és a iustinianusi kodifikációban d) egységesülés a birodalmi jog és a helyi jogok között; a különbségek jórészt megszűnnek Pl.: K-en csak az öröklési és családjogi szokások maradtak meg. e) egységesülést, integráló hatást idéz elő a kereszténység is 2. A vulgárjog (posztklasszikus római vulgárjog) - a posztklasszikus kor sajátossága - Kr.u. IV-V. században jutott uralomra - I. Constantinus idején indult meg - oka: fejlett gazdasági és szellemi élet lehanyatlik, a klasszikus jogászi gondolkodásmód a provinciákban nem érvényesült - vulgárjogi gondolkodásmód = leegyszerűsödött jogászi gondolkodásmód - pl.: a posztklasszikus vulgárjog nem választotta el a tulajdont és a birtokot és az adásvételt a tulajdonátruházási aktustól 3. Iustinuanusi törvényhozás - a XII. táblás törvények óta ez a törvénymű jelentette először a római jog összefoglalását - korábban az Edictum perpetuum (Hadrianus) kodifikációja csak az edictumanyagot, a II. Theodosius és III. Valentinianus által elrendelt kodifikáció pedig csak a császári rendeleteket foglalta össze - a iustinianusi kodifikáció a jogtudósok műveinek (ius) és császári rendeletek (leges) páratlan összefoglalása

© Feco ’2003


24/56

112. SOROLJON FEL NÉHÁNY A JOGFEJLŐDÉS SZEMPONTJÁBÓL JELENTŐS RÓMAI CSÁSZÁRT! 1. AUGUSTUS (KR.E. 27-KR.U. 14) -

principatus kiépítése (a monarchia kialakítása a köztársasági formák látszólagos visszaállítása mellett) törvényeivel rendet, békét teremtett (pax Romana) lex Iulia iudiciorum privatorum: a régi legis actiok eltörlése ius respondendi: megadja a jogtudósoknak a szakvélemény adásának jogát lex Iulia de vi privata: erőszakos jogérvényesítés általános tilalma esküdtlajstrom összeállítása: tagjaiból a praetor a felek megegyezése alapján kinevezte a iudexet, aki a közönséges civiljogi per esküdtbírája, lefolytatta a bizonyítási eljárást, eldöntötte a pert ügyvédi díjazás tiltása lex Aelia Sentia (Kr.u. 4); lex Fufia Caninia (Kr.e. 2.) : manumissiok korlátozása lex Iulia de cellegiis (Kr.e.21) : szenátusi engedély szükséges az egyesületek alapításához lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18) : a római polgárok közül minden 25-60 év közötti ffi és 20-50 közötti nő házasságban köteles élni. A házasságban nem élők (caelibus) a rájuk szálló hagyatékot egyáltalán nem, a gyermektelenek (orbi) csak fele részben szerezhették meg.

2. CLAUDIUS -

törvények a császári bürokráciára vonatkozóan saját kancellária ügyvédi jutalmazás 100 aranyig fiscus pereiben császári procuratorok jártak el (egyszerre fiscus képviselői és a per bírái) S.C. Macedonianum: Claudius alatt született, a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa halála után sem volt peresíthető, mert ez naturalis obligatiot eredményezett. megszüntette a házassági tilalmat nagybácsi és unokahúg között, hogy elvehesse Agrippinát, aki később megmérgezte eltörölte a nők törvényes gyámságát

3. HADRIANUS (KR.U. 117-138) -

egységes államigazgatás kiépítése Edictum Perpetuum: praetori edictumok anyagának összeállítója (Salvus Iulianus) a privilegizált jogászok egybehangzó responsumait civiljogi erőre emelte, véleményük formailag és jogforrássá vált. (eltérő álláspont > bíró szabadon dönthetett) császári szakvélemény (rescriptum) adása vitás jogi kérdésekben, ami kötötte a bírót az ítélet meghozatalában eltörölte a lex Minitia azon rendelkezését, hogy a polgár és peregrinus házasságból született gyermek peregrinus lesz a saját földben ill. szent helyen talált kincs a megtalálót illeti, az idegen telken talált kincs felerészben őt, felerészben a telektulajdonost illeti

© Feco ’2003


25/56

4. ANTONIUS PIUS -

serdületlent (önjogút) csak úgy lehet örökbe fogadni, hogy az örökbefogadó vállalja, hogy nagykorúságáig magánál tartja, ennek biztosítéka a cautio; ha mégsem, akkor ki kell adnia a vagyonrészét vagy az ??? vagyonának ¼ részét. (quarta divi Pii)

5. MARCUS AURELIUS -

6.

-

7.

-

8.

1. 2. 3. -

9.

-

decretum divi Marci: követelése elvesztésével büntette azt a hitelezőt, aki adósának vagyontárgyait önhatalmúlag követelése fejében lefoglalja

SEPTIMUS SEVERUS (193-211) az államszervezet jellegének elfordulása a dominatus felé; katonai jelleg 195: megtiltja a gyámolt vagyonának elidegenítését

CARACALLA (211-217) Kr.u. 212: Constitutio Antoniniana: a római polgárjog kiterjesztése a birodalom minden szabad alattvalójára. Kivéve: Latini Iuniani, dediticii Aeliani.

DIOCLETIANUS (284-305) dominatus kialakítása, alig burkolt abszolutizmus, K-i súlypont dominus et deus cím tetrarchia: négyes uralom, 2 főcsászár (Augusti), 2 alcsászár (Caesar) a polgári igazgatás 3 szintű, hierarchikus: 4 praefectus praetorio a praefecturák élén (közig., adóztatás, igazságszolgáltatás) 2 praefectus urbi a 2 főváros élén vicariusok (segítik a praefectus praetoriot; törvénykezés, diocesis élén) helytartók (provinciák élén) igazságosabb adórendszer: földadó, személyi adók  gazdaság stabilizálódik

CONSTANTINUS (313-337) 330. máj. 11.: új főváros: Konstantinápoly (Constantinapolis) 313: milánói edictum: türelmi rendelet, a keresztényüldözés megszűntetése unus testis nullus testis: egy tanú vallomására ne alapítsák az ítéletet colonusok röghöz kötése az eljegyzést felbontó fél a jegyestől kapott ajándékokat köteles visszaadni, amit ő ajándékozott, nem követelheti vissza Augustus házasságra kötelező törvényeit hatályon kívül helyezte 326: a gyámolt értékesebb ingóságainak elidegenítését hatósági hozzájáruláshoz kötötte

10. II. VALENTINIANUS ÉS TÁRSCSÁSZÁRAI -

389: aki más vagyontárgyát önhatalmúlag elveszi, amennyiben az önhatalmat gyakorló a dolog tulajdonosa volt, a tulajdonjognak a sértett javára való elvesztéssel, ha pedig nem volt a tulajdonos, akkor a dolog értékének megfelelő büntetéssel sújtandó.

© Feco ’2003


26/56

11. NAGY THEODOSIUS (379-395) -

halálával 2 részre szakad a birodalom 380-ban államvallássá tette a kereszténységet 389: ld. előbb colonusok röghöz kötése

12. III. VALENTINIANUS (NY-R-I CS.) ÉS I. THEODOSIANUS (K-R-I CS.) -

kodifikáció elrendelése: Codex Theodosianus (439), rendeletek lex citationis: csak Pomponius, Ulpianus, Paulus, Gaius és Modestinus műveiből lehet idézni, csak rájuk lehet hivatkozni, valamint akikre ők hivatkoztak

13. ZENO -

neki küldi el a császári jelvényeket Odoaker örökhaszonbérlet (emphytensis) önálló jogintézménnyé nyilvánítása (mezőgazdasági ingatlan örök időre való bérbeadása évi bérfizetés ellenében)

14. IUSTINIANUS -

ld. 123. tétel

15. ANASTASIUS -

502: lehetővé tette a bíróság előtti emancipációt, előzetes császári engedéllyel (a pater familias jognyilatkozata, valamint a gyermek egyetértése)

© Feco ’2003


27/56

114. A IUS FOGALMA ÉS KATEGÓRÁI [MINIMUM TÉTEL III.]

1. IUS JELENTÉSE - KETTŐS FOGALOM: (a jog fogalmának megjelölése a „ius”) 1. jogosultság = alanyi jog (facultas agendi): a személynek cselekvési és perindítási lehetősége van. [joga van vmihez] „Senki sem cselekszik csalárdul, ha a saját jogát gyakorolja.” - Gaius 2. jogszabályok =tárgyi jog (norma agendi), - jogi normák különböző csoportjainak megjelölése (ius civile, ius publicum) - filozófiai fogalmak megjelölése (ius naturale, ius gentium) - jogszabályok egyes forrásai (pl. törvény, császári rendelet) - „A jog a jó és a méltányos művészete” (ius est ars boni et aequi) – Celsus - a jog az állam által kikényszerített normák összessége(1) a jogi norma megalkotásának, alkalmazásának célja, hogy érvényre jutassa az igazságot(2) („Az igazságosság az arra való állandó és örökös törekvés, hogy mindenkinek megadjuk az őt megillető jogot.” - Ulpianus) - ius = eredetileg a praetor törvénykezési helye, valamint a jogtudósok iratai is. (ld. 105. tétel) 2. A JOGI DOGMATIKA: - a római jogászi gondolkodásmód nem dolgozta ki, ténylegesen azonban használta a jogi dogmatika alapfogalmait - alapfogalmak: • jogviszony: (Rechtsverhältnis, Savigny) olyan emberek közötti viszony, amelyet a tárgyi jog szabályoz. Csak személyek között állhatnak fenn. (Pl.: jogalany (tulajdonos) és jogtárgy (tulajdon) között nem, de jogalany és nem jogalany között igen) • jogi tény: (Juristische Tatsache, Puchta, Savigny) olyan tény, történés, emberi cselekmény, amely joghatásokat (jogkeletkezést, jogmódosulást és jogmegszűnést) vált ki • jogintézmény: (Rechtsinstitut, Savigny) a nagyobb jelentőségű jogviszonyokra vonatkozó jogszabályok rendszerezett összessége (pl.: apai, férji hatalom, tulajdon) A római jogban az egyes actiok felelnek meg neki. • jogág: az egymáshoz hasonló jogviszonyokat rendező jogszabályok összessége. Pl.: ius publicum, ius privatum. A jogrendszer részterületei. • jogrendszer: egy adott államban a hatályos jogszabályok összessége, a tárgyi jog legfelsőbb kategóriája. 3. A JOG FELOSZTÁSAI (kategóriapárok) a) b) c) d) e)

ius civile – ius naturale, ius gentium ius civile – ius praetorium ius aequum – ius strictum ius publicum – ius privatum ius cogens – ius dispositivum

© Feco ’2003


28/56

[4 további új kategóriapár:] f)

IUS UNIVERSALE

- IUS PARTICULARE (birodalmi és partikuláris jog) 1. egy adott állam egész területére kiterjedő jog 2. Csak bizonyos vidékeken érvényesülő, résszerű jogszabályok

g)

IUS GENERALE

h)

IUS COMMUNE

i)

IUS PRIMARIUM

- IUS SPECIALE (általános és egyedi jog) 1. egy jogrendszeren belül általános jelleggel érvényesül 2. különleges szabályozást igénylő jogviszonyokra vonatkozó különleges szabályozás alapja az „általános” és „különös, egyedi” fogalmat elhatároló görög filozófia - IUS SINGULARE (rendszerű és kivételes jog) 1. a jog rendszerint alkalmazandó szabályai 2. kivételesen alkalmazott jog (a jogalkotó tekintélye vezette be) a) különös méltánylást érdemlő jogi helyzetre (beneficia iuris) pl. kezességnél b) egy különleges elbánásban részesített személycsoportra (privilegia, excusationes) pl. tévedés szabályainál - IUS SUBSIDIARIUM (elsődleges és kisegítő jog) 1. Egy jogi kérdést elsődlegesen szabályozó (lex primaria) jogszabály. 2. Csak akkor alkalmazhatóak a kisegítő, szubszidárius jogszabályok (lex subsidaria), ha az adott jogi kérdést más, elsődleges jogszabály nem szabályozza.

© Feco ’2003


29/56

115. A IUS CIVILE KIFEJEZÉS JELENTÉSEI A RÓMAIAKTÓL NAPJAINKIG [MINIMUM TÉTEL IV.]

1. AZ ARCHAIKUS RÓMA - a rómaiak a maguk jogát ius civile (ünnepélyesebb formában: ius Quiritium) kifejezéssel illették - a civiljog alatt kezdetben az államot alkotó polgárok (cives, Quirites) közösségeként felfogott római városállam sajátos jogrendszerét értették - ezt írott formában a XII táblás törvények rögzítették - ez a ius civile eredeti értelme = ius civium Romanorum - a „ius” szót, ha azzal a tárgyi jogra, a római jog szabályainak összességére akartak utalni, kiegészítették a „civile” szóval  ius civile - ius civium Romanorum  iura peregrinorum (külföldi jogrendszerek, pl.: athéni jog) 2. A KÖZTÁRSASÁG KORA, PREKLASSZIKUS KOR - a kor jogrendszerét alapvetően a ius civile (civiljog) határozta meg - emellett kifejlődött, majd megerősödött a ius praetorium - a ius civile és a ius praetorium évszázadokon át párhuzamosan érvényesült, egyenrangúak - a ius civile még a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte (állam és polgártárs irányába is), mivel ez Róma speciális „nemzeti” joga - a ius civile értelme fokozatosan megváltozott, kibővült - a ius praetoriumhoz képest a ius civile merev, régi, szigorú civiljog (ius strictum) 3. A PRINCIPÁTUS KORA, KLASSZIKUS KOR - a ius civile és a ius praetorium (primitív-fejlett) közötti határvonal fellazult - a 2 intézmény egybeolvadt, közöttük a klasszikus korban csak eredetbeli különbség van - jogszabályalkotásra hivatott tényezőktől származhatott (1. népgyűlés, 2. senatus, 3. császár 4. responsumok adására feljogosított jogtudósok) - a civiljog-praetori jog egybeolvadása után ius civile = egységes jog, maga a jogtudomány - mivel a jogtudósok által művelt anyag legnagyobb részét a magánjog tette ki  - ius civile = magánjog, ius privatum szinonimája is lett (itt kettőződik meg a jelentése) 4. A DOMINATUS KORA, KÉSŐCSÁSZÁRKOR - a posztklasszikus és a iustinianusi kor az egységesülés korszaka - a magánjogi értelemben vett ius civilét szembeállították a ius publicummal és a ius criminaleval is (közbűncselekményekre vonatkozó) - de megőrizte eredeti jelentését is: a római polgárok jogát, a római jogot - a iustinianusi kodifikációval a ius civile fogalmának fejlődése nem zárult le 5. A KÖZÉPKOR - ius civile alatt a római jogot értették - archaikus ius Quiritiumius Romanorum („rómaiak joga”)ius Romanum („római jog”) 6. AZ ÚJKOR - XVIII. századtól a ius civile jelentése leszűkült  csak magánjogot jelent - a modern nyelvi megfelelője a polgárjog, mivel az újkori polgári jog a magánjogra épül

© Feco ’2003


30/56

116. A JOGALKALMAZÁS ÉS JOGÉRTELMEZÉS RÓMAI JOGI ESZKÖZEI ÉS ELVEI I. A JOGALKALMAZÓ FELADATA, ESZKÖZEI 1.

2.

A jogalkalmazás folyamata, a jogalkalmazó feladata - a jogszabály megalkotója egy típusesetet tart szem előtt, de a jogalkalmazó sokszor más (ált. nem is hasonlító) tényállással kerül szembe - jogalkalmazó feladata: konkrét tényállást értékelve a jog alapján hozzon döntést  a) kiválassza az arra vonatkozó jogszabályt (ha nincs, analóg jogszabályt alkalmaz) b) megállapítsa e jogszabály hiteles szövegét és kötelező erejét c) szükség esetén értelmezze, interpretálja azt A jogszabály kiválasztása jogalkalmazó feladata: a jogi normák nagy tömegéből megtalálja az adott helyzetben alkalmazandó jogszabályt. Alapelvek: - lex posterior derogat legi priori: a későbbi törvény lerontja a korábbit - lex specialis derogat legi generali: a különös törvény lerontja az általánost - lex primaria derogat legi subsidariae: az elsődleges törvény lerontja a kisegítőt -

II. A JOGALKALMAZÁS MÓDSZEREI 1.

INTERPRETATIO logikai művelet; rendelkezésre áll a tényállás és a jogszabály jogalkalmazó (bíró) kötelessége: a jogszabály rendelkezéseit a konkrét esetre vonatkoztatva mondja ki ítéletét. - primitív népeknél szó szerinti értelmezés, fejlett társadalmaknál értelmezés -

a) Az interpretatio folyamata (4 típus az értelmezési folyamatban) 1. nyelvtani értelmezés (i. grammatica): szavak jelentésének és szemantikai kapcsolatának vizsgálata 2. logikai értelmezés (i. logica): a formális logika szabályainak alkalmazása 3. rendszertani értelmezés (i. systematica) a szöveget a többi jogszabályhoz való viszonyában, a magasabb kategóriákkal (jogág, jogrendszer) való összefüggéseiben elemzi 4. történeti értelmezés (i. historica): jogalkotót a jogszabály alkotása során esetlegesen vezető cél vizsgálata b) Általános elvek - a jogszabályt mindig a maga egészében kell értelmezni - a jogszabály betű szerinti követése nem zárja ki a törvénysértés lehetőségét (in fraudem legis eljárás, „törvényt kijátszó”); (summum ius summa iniuria, Cicero) - mindenekelőtt a tvhozó akaratát (voluntas legis) kell megvizsgálni - amennyiben ez nem állapítható meg, az érintettre nézve enyhébb megoldást eredményező intézkedést kell alkalmazni (in dubio pro reo) - a logika általános szabályait is alkalmazni kell: + a kevesebbre való következtetés (argumentum a maiori ad minus) elvét + az ellenkezőből való következtetés (argumentum a contrario) elvét

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) c) 2. -

31/56

A jogszabályalkotás interpretatio eredményét tekintve lehet: megállapító (i. declarativa): a jogszabály pontos értelmét tárja fel kiterjesztő (i. extensiva): a magyarázat a jogszabály szó szerinti értelmét tágítja megszorító (i. restrictiva): a magyarázat a jogszabály szó szerinti értelmét szűkíti

ANALOGIA a tényállás hasonlóságán alapuló jogalkalmazói eljárást jelenti éltek már vele a pontifexek is a XII táblás törvények alkalmazásánál a pontifexek és a praetorok analógiáját a jogalkotás egyik nemének tekintjük Fajtái: a) törvényanalógia: a bíró az adott esetre vonatkozó jogszabály hiányában egy hasonló, de konkrét jogszabályt alkalmaz b) joganalógia: akkor használható, amikor semmilyen konkrét, hasonló jog nem áll rendelkezésre, a bíró a jog általános elvei, szabályai alapján dönt

© Feco ’2003


32/56

117. A IUS ÉS A LEX SZÓ JELENTÉSEI A RÓMAI JOGBAN 1. IUS: A) JELENTÉSE - XII. táblás törvény: tisztán kivehető belőle a jog, mint önálló normarendszer kialakulása. - A jogot a rómaiak találták ki. Bizonyíték: latin nyelvben alakult ki először önálló szó a jog megjelölésére  IUS. - „ius”=eredetileg a forum Romanum konkrét helye, ahol a praetor törvénykezett (in ius vocatio = a praetor színe elé hívják az alperest). Itt zajlott a per 1. szakasza: in iure eljárás - más jelentés: vmely magatartás jogszerűsége, szemben az iniuriaval, jogsérelemmel - miután a ius fogalmát el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől, kialakult a ius elvont, alanyi jogi és tárgyi jogi fogalma is - római jogtudósok: a jog a „jó és méltányos művészete” (ius est ars boni et aequi)  igazságosságot (iustitia) kell megvalósítania  - erkölcsi, jogi parancs (praeceptum iuris) is előírja az emberi élet 3 alapszabályát: - iuris praecepta sunt haec: honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere „tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek megadni azt, ami őt megilleti.”  a jogszabályokat az erk.i eredetű, de jogi tartalmat nyert alapelvek szerint kell értelmezni B) KETTŐS FOGALMA [kifejtve a 114. tételben] C) JOGI DOGMATIKA [kifejtve a 114. tételben] 2. A LEX JELENTÉSEI: a) A köztársasági korban - a szokásjog mellett a római jog legrégibb forrása - a tárgyi jog legfontosabb forrása - eredetileg a szigorúan előírt módon írásban megszövegezett és a népgyűlések (comitia centuriata, comitia tributa) által megszavazott, szabályszerűen kihirdetett határozatok - valamint a concilium plebisen elfogadott plebiscitumokat - törvények megszövegezése: 10 fős, consuli hatalommal rendelkező bizottság végezte: decemviri legibus scribundis (ők alkották Kr.e. 451-ben a XII táblás törvényeket lex duodecim tabularum) - fajtái: a) lex lata (meghozott törvény) ill. lex rogata (megszavazott törvény) b) lex data (a törvényhozásra feljogosított magistratusok által kiadott törvények) b) A császárkorban - a comitiák törvényhozói tevékenysége csekély; utolsó comitián hozott törvény: Kr.u. I. sz. - két értelme volt a lex-nek: 1. császári rendeletek (lex) = lex publica: törvény és azzal egyenrangú jogforrás 2. szerződési kikötés (lex contractus) = lex privata: szerződési kikötés c) A XII táblás törvényt követően - a római magánjog fejlődésében csekély szerep

© Feco ’2003


33/56

118. A LEX MEGHOZATALA, ALKATRÉSZEI, OSZTÁLYOZÁSA A SANCTIO SZEMPONTJÁBÓL

I. A LEX FAJTÁI a) előírt módon írásban megszövegezett és a népgyűlések (comitia centuriata / comitia tributa) által megszavazott és szabályszerűen kihirdetett határozat b) a plebs által a plebejusi népgyűlésen (concilium plebis) elfogadott plebiscitum (törvények módjára hozott határozatok) Lex Hortensia  egész római népre kötelezőek c) dominatus korában: a császári rendeletek is d) köztársaság végétől a szerződési kikötés is (lex contractus) e) más megkülönböztetés: lex publica (törvény és azzal egyenrangú jogforrások) lex privata magánjogi értelemben vett törvény (pl. szerződési kikötés, lex contractus) f) így 1. lex privata (magánjog) 2. lex rogata (közjog) ezen belül: lex publica és lex data II. A LEX MEGHOZATALA a) lex lata (meghozott törvény) ill. lex rogata (megszavazott törvény) - köztársaság kora: mindhárom állami főszerv részt vett a törvényhozásban - a magistratus hívta össze a népgyűlést, kidolgozta a törvényjavaslat írásbeli szövegét, ő terjesztette valamelyik comitia elé - a populus formátlan gyűléseken (contio) megbeszélte a javaslatot - a comitia (ahol vitának nem volt helye) szavazott a kérdésről - a népgyűlés által elfogadott törvényt a senatus megerősítette az „atyák tekintélyével” (patrum auctoritate) - A törvényeket írásba foglalták, fa- és bronztáblákon (tabulae) közzétették - megőrzéséről az állami levéltár (tabularium) gondoskodott b) lex data: a törvényhozásra feljogosított magistratusok által kiadott törvények. Az egész államot érintő ügyekben a dictatorok (pl. Sulla, Caesar), a tartományok tekintetében a hadvezérek, az imperatorok kaptak felhatalmazást a népgyűléstől a leges provinciae kiadására III. A LEX ALKATRÉSZEI A lex rogata-nak 3 alkatrésze van: 1. praesriptio 2. rogatio 3. sanctio. 1) praesriptio: a törvény fejirata. Tartalma: a) a javaslattevő magistratus neve, akiről a törvényt rendszerint elnevezték; b) a törvény meghozatalának helye és ideje c) az először szavazó század (centuria praerogativa) vagy kerület neve 2) rogatio: a törvény rendelkező része. Tartalma: törvényi parancs, előírás, tilalom 3) sanctio: a törvény érvényesülésének biztosítéka. Tartalma: a törvény megszegőivel szemben kilátásba helyezetett joghátrányok

© Feco ’2003


34/56

IV. A LEX OSZTÁLYOZÁSA A SANCTIO SZERINT 1) lex perfecta: bizonyos magatartást tilosnak és érvénytelennek nyilvánított, s ennek a következménye volt általában az eredeti állapot visszaállítása. Pl.: házastársak közötti ajándékozást tiltó jogszabály 2) lex minus quam perfecta: csak büntetést írt elő, de a jogsértő cselekményt nem érvénytelenítette Pl.: a fiatalkorú személy becsapásával kötött szerződés érvényes, de a csaló ellen büntetőkereset indítható 3) lex imperfecta: tiltotta ugyan a magatartást, de nincs jogkövetkezménye Pl.:bizonyos értéken túli ajándékozás tiltott, de nem érvénytelen, nincs szankció 4) lex plus quam perfecta: olyan törvény, mely érvénytelenített és büntető szankcióval is rendelkezett Pl.: a fizikai kényszerrel létrehozott szerződés semmi, és büntetendő

© Feco ’2003


35/56

119. A RÓMAI JOG SZEMPONTJÁBÓL MILYEN JELENTŐS LEXEKET ISMER? 1.

Leges regiae: (királyi törvények) a római jogalkotás legkorábbi emléke; Papirius (királykor végén élt pontifex) állította össze. Ezek szakrális elemekkel átitatott büntető szabályok, bár lexnek nem nevezhetőek, mert azokat nem a népgyűlés, hanem a királyok bocsátották ki rendeletek módjára.

2.

a XII táblás törvényt megelőző (Kr.e. 510-451) időszak törvényhozásából 30 törvény maradt fenn, ezek többsége nem normatív jogszabály, hanem politikai tartalmú intézkedés. Kivétel: lex Aternia Tarpeia (454), a lex Menenia Sestia (452), amely a magistrátusok bírságolási jogáról és a kiszabható bírságokról rendelkezett.

3.

XII táblás törvény (lex duodecim tabularum, Kr.e. 451-450) A iustinianusi kodifikációval veszti el hatályát; a decemviri legibus scribundis szövegezte meg; Tartalma: magánjogi, eljárásjogi, anyagi büntetőjogi, rendészeti, vallási eredetű törvények. Cél: a korábbi római szokásjog rögzítése. A joganyagot a népgyűlés elfogadta, majd közzétette a forumon. A törvényeket eredetileg fatáblán hirdették, majd csak később vésték ércbe.

4.

lex Canuleia de conubio (Kr.e. 445) törvényes patrícius-plebeius házasság

5.

leges Liciniae Sextiae (Kr.e. 367-366) plebs adósságterheit csökkenti; ager publicusból max. 500 iugerum; egyik consul lehet plebeius; praetori tisztség;

6.

lex Poetilia Papiria (Kr.e. 326) adósrabszolgaság körülményeinek enyhítése

7.

lex Ogulnia (Kr.e. 300) plebejus is lehet főpap

8.

lex Hortensia (Kr.e. 287) a plebiscitumok hatálya az egész Populus Romanusra kiterjed

9.

lex Aquilia (Kr.e. 286) a kártérítési jog alapjait rakta le

10. lex Aquilia de danno (Kr. e. III. század) a kártérítési jog alapjait rakta le, 11. lex Cincia (Kr.e. III. század vége) tilos ajándékozni bizonyos értékhatár felett 12. lex Aebutia (Kr.e. II. század közepe) a praetor peregrinus perrendjét civiljogi erőre emelte 13. lex Laetoria (Kr.e. II. század) a 25. életévüket be nem töltött serdültek szerződéseire vonatkozott 14. lex agraria (Kr.e. 111) az ager publicus birtokosainak a tényleges hatalmukban tartott földet tulajdonba adta. 15. lex Iulia de civitate (Kr.e. 90) polgárjog kiterjesztése Itália minden szabad lakosára 16. lex Cornelia (Kr.e. 67) a praetorokat kötik az általuk kibocsátott edictumok

© Feco ’2003


36/56

17. lex Minicia (Kr.e. I. század) a polgár és peregrinus házasságából született gyermek az alacsonyabb jogállású szülő státusát követi 18. lex Iulia de collegis (Kr.e. 21): senatusi engedélyhez köti az egyesületek alapítását 19. lex Papia Poppaea (Kr.u. 9): Augustus családjogi törvénye; kényszerintézkedések: kötelező újraházasodás, concubinatus szigorítása

házassági

20. lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18): a római polgárok közül minden ffi életének 25-60. éve, minden nő 20-50. életéve között római házasságban köteles élni 21. lex Iulia de vi privata: tiltja az erőszakos jogérvényesítést 22. lex Iulia iudiciorum privatorum (Kr.e. 17) legis actiok hatályon kívül helyezése 23. lex Iunia Norbana (Kr.u. 19) a formahibásan felszabadított rabszolgák csak Latini Iunianik lehettek 24. lex Aelia Sentia (Kr.u. 4, Augustus) manumissio korlátozása; 20 év alatti úr nem szabadíthat fel; 30 év alatti rabszolgát csak jogos indokkal lehet felszabadítani, különben Latini Iuniani lesz. Tilos a hitelezők megkárosítására irányuló rabszolgafelszabadítás. 25. lex Fufia Caninia (Kr.e. 2, Augustus) a végrendeleti felszabadítást a rabszolgák száma szerint korlátozta 26. Constitutio Antoniniana (edictum Caracallae, Kr.u. 212) a római polgárjog kiterjesztése a birodalom minden alattvalójára (kivéve Latini Iuniani, dediticii Aeliani) 27. lex citationis: (Kr.u. 426) (idézési törvény) II. Theodosius és III. Valentinianus közös rendelete, kötelező erővel ruházták fel Gaius, Papinianus, Ulpianus, Paulus és Modestinus (5 kitüntetett iurisconsultus) összes művét, valamint akikre ők hivatkoznak.

© Feco ’2003


37/56

120. A CONSUETUDO, AZ EDICTUMOK I. A SZOKÁSJOG (CONSUETUDO) A)

ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK - a római ius legrégibb forrása a szokásjog - fajtái: vallási vagy erkölcsi - JOGSZOKÁS: a szokás jogi tartalommal bővülése, miután az állam létrejötte után a szokásokat az igazságszolgáltató vagy más kényszerhatalmi szervei útján biztosította - SZOKÁSJOG: a jogszokások összessége - császárkor elejétől szokásjog = consuetudo - mindig íratlanul keletkezett  szembeállították az írott joggal (ius scriptum)  íratlan jognak nevezték (ius non scriptum) - a puszta írásba foglalás nem teszi írottá a szokásjogot: ugyanis csak az a jogforrás minősül írott jognak (ius scriptum), amelyet előírt formában, írásban rögzítettek és kihirdettek - a szokásjognak az erkölccsel közös gyökere volt, néha mores maiorumnak nevezték B)

A SZOKÁSJOG ISMÉRVEI ÉS HATÁSA - a szokásjog ismérveit először Salvius Iulianus (II. sz.) fejtette ki: a) a nép hallgatólagos egyetértése (tacitus consensus populi) elfogad egy gyakorlatot b) mely írásba foglalás nélkül (sine ullo scripto) c) mindenkit kötelez (tenebunt omnes) - modern értelemben a jogalkalmazásban hosszabb időn át ténylegesen érvényesülő, íratlan szabályokat jelenti. Nem annyira ismeretelméleti, inkább lételméleti kategória. - a principátus kora: a szokásjognak kettős arca van: + „a szokásjog a tv-ek legjobb magyarázója” (Paulus) + törvényrontó szokásról (desuetudo) is beszélnek - dominatus: egy rendelet (319) megszüntette a törvényrontó hatályát

II. A MAGISTRATUSOK HIRDETMÉNYEI (EDICTA MAGISTRATUUM) A)

-

ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK ius edicendi: hivatalos hirdetmények útján való érintkezés a néppel; a magistratus curulest illette meg ez a jog edictum: fehér fatáblán közzétett hirdetmény a magistratusok ebben általában hivatalba lépésükkor meghirdetett programjukat tették közzé, konkrét eljárási módozatokat, ügyintézési normákat a magistratusi hirdetmények típusai: a) praetor edictumai b) aedilis curulesek edictumai c) helytartók által kiadott (a praetori edictumnak felelt meg) d) provinciai quaestorok által kiadott hirdetmények (edictum provinciale, az aedilis curulis edictumának felelt meg)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) B)

-

38/56

A PRAETORI EDICTUM (edictum praetorium) a praetor hatalma imperiumából eredt a praetor nem alkothatott jogszabályt (praetor ius facere non potest)  az edictumban használt kifejezések így pl.: iudicium dabo (keresetet adod); ratum non habebo (nem fogom jóváhagyni) praetor urbanus peren kívüli jogsegélye: interdictum praetor peregrinus a legis actiok (régi civiljogi performa) mellett kialakította a formuláris perrendjét nem bocsátott ki minden alkalommal tartalmilag új szövegű edictumot a hivatalok vezetői megtartottát a kihirdetett edictumokat, de vagy új programponttal egészítették ki: edictum novum vagy év közben került sor a kiegészítésére: edictum repentinum átvett, általános anyag, minden praetor átvette elődjétől: edictum perpetuum lex Cornelia de edictis praetorum: a praetorok kötelesek meghirdetett edictumaikhoz tartani magukat, így ez jogforrássá tette az edictumot „egy évre szóló tv”-nek is nevezték Cicero korában (lex annua)

C)

AZ EDICTUMOK KODIFIKÁLÁSA - praetorok szerepe csökkent  edictumszövegek = jogforrás - rendezetlenség  nehéz használat - Hadrianus császár (~130)  Salvius Iulianus jogtudós az edictumszövegek rendezése + tudományos szerkezetet adott neki + függelékül hozzáillesztette az aedilis curulisek szintén állandósult tartalmú edictumát + edictum provinciale anyagát újjászerkesztette -  Edictum perpetuum: az így létrejött törvénymű; a császár megváltoztathatatlanná nyílvánította, ezzel befejeződött a praetori jog fejlődése

© Feco ’2003


39/56

121. A SENATUS CONSULTUM, A CONSTITUTIO ÉS FAJAI I. A SENATUSI HATÁROZAT (SENATUS CONSULTUM) köztársaság idején nem minősült jogforrásnak - csak az atyák tanácsa (consultum) volt az államot irányító főhivatalnokok részére - ezeket az esetek túlnyomó részében követték a magisztratusok, mivel azok betartásáért politikai-morális felelősséggel tartoztak a senatusnak császárkorban már jogforrás a senatus consultum - mögötte állt a princeps akarata - princeps = a senatus feje, oratio principis formájában is tehetett javaslatot, törvényerejét a senatus consultum biztosította - Kr.u. II. sz., Gaius: a senatus consultum törvényerővel rendelkezik (legis vicem obtinet) Részei: - elnöklő magisztrátus neve, a gyűlés helye, ideje, tanúk nevei - előterjesztő magisztrátus jelentése - bevezető formula - a határozat tartalma - a senatorok jóváhagyását jelző „C” (censuere = határoztak) II. A CSÁSZÁRI RENDELETEK (CONSTITUTIONES) - constitutiones: a császári rendeletek összefoglaló neve - fajtái tartalmuk szerint: általános (constitutio generalis), egyedi (constitutio specialis) - csoportosítás: A)

A PRINCIPÁTUS IDEJÉN - a császári rendeletek 4 fajtája: - edictum (hirdetmény) - rescriptum (magánjogi szempontból a legjelentősebb) - mandatum (utasítás, parancs) - decretum (határozat) 1. Edictum: a császár (a köztársaság 1. tisztviselője), edictumot bocsátott ki, melynek hatálya uralkodásának idejére korlátozódott. = quasi császári rendelet 2. Rescriptum: a császár (a birodalmi jog legfőbb forrása) a hozzá intézett vitás jogi kérdésekben (jogi tanácsadókkal)szakvéleményeket adott. Ez a konkrét ügyekben hozott előzetes elvi döntés a rescriptum (válaszirat, leirat). Magánszemélyek beadványai = libelli. Rescriptum 2 fajtája: subscriptio: a válasznak a kérvényre rávezetett és a császár által aláírt szövege epistula: önálló válaszlevél 3. Mandatum: a császár (a birodalom hivatalnoki karának feje) közigazgatási ügyekben kinyilvánított akaratát az alárendelt hivatalnokokkal mandatum (utasítás, parancs) alakjában közölte 4. Decretum: a császár (a birodalom legfőbb bírája) a hozzá fellebbezett peres ügyekben decretum (határozat) formájában döntött

© Feco ’2003


40/56

B)

A DOMINÁTUS IDEJÉN - az előző korszak formái megmaradtak (határaik elmosódtak), de újak is létrejöttek: 5. Oratio principis 6. Pragmatica sanctio (közjogi tárgyú, ünnepélyes keretek között kibocsátott rendelet) C)

-

A RENDELETEK ÖSSZEGYŰJTÉSE a posztklasszikus korban indult meg Codex Gregorianus (291): Gregorius állította össze Hadrianustól Diocletianusig kiadott constitutiokat (magángyűjtemény) Codex Hermogenianus (295): Hermogenianus gyűjteménye, szinte csak Diocletianus rendeletei. (magángyűjtemény). Később mindkettőt kiegészítették a császári rendeletekkel. Codex Theodosianus (438. jan. 1.): II. Theodosius (K-római császár) és III. Valentinianus (Ny-római császár) közös rendelete alapján, a birodalom mindkét felén hatályba lépett. I. Constantinustól II. Theodosiusig kiadott rendeletek gyűjteménye. 16 könyv. K-en a iustinianusi kodifikációig, NY-on a XII. századig (bolognai glosszátorok) volt a római jog legfontosabb forrása

D)

A RENDELETEK VISZONYA A JOGTUDOMÁNYHOZ - császári rendeletek összefonódtak a jogtudománnyal (ius), a császári rendeletanyaggal szemben (lex) - I. Constantinus (321) megtiltotta a bíróságoknak a Notae (Paulus, Ulpianus Papinianushoz írta) alkalmazását, majd Paulus: Sententiarium librit kötelező erővel ruházta fel - lex citationis (426, idézési törvény) II. Theodosius és III. Valentinianus közös rendelete, kötelező erővel ruházták fel Gaius, Papinianus, Ulpianus, Paulus és Modestinus (5 kitüntetett iurisconsultus) összes művét, valamint akikre ők hivatkoznak. Amennyiben a jogtudósok véleményei nem egyeztek, a többség véleménye volt az irányadó; ha az arány egyenlő volt, azt a nézetet kellett vallani, amelyikhez Papinianus csatlakozott; és ha az adott kérdésben ő nem foglalt állást, a bíró szabadon választhatott a véleménycsoportok között

© Feco ’2003


41/56

122. A RÓMAI JOGTUDOMÁNY 0. A RÓMAI JOG FORRÁSAI - szokásjog (consuetudo) - törvény (lex) - senatusi határozat (senatus consultum) - magistratusi hirdetmény (edictum) - jogtudomány (iurisprudentia) - császári rendelet (constitutio) I. A JOGTUDOMÁNY (IURISPRUDENTIA) MINT JOGFORRÁS - Jogtudomány: a joggal való önálló, a konkrét ügyek megoldásán túlmenő foglalkozás, egyedül Rómában alakult ki - nem elvont, hanem a mindennapi élet tudománya volt - a meglévő jogforrások anyagának magyarázásával, a hiányok pótlásával foglalkozott - a római magánjog fejődésének mozgató ereje lett, végül pedig jogforrássá vált - jelentősége: a bíróságok minden más jogforrást (lex, sc, edictum) a jogtudósok értelmezésein keresztül, azok értelmezése szerint alkalmazták  - valamennyi más jogforrás fölé emelkedett A római jogtudomány történetét Pomponius ismerteti. II. A RÓMAI JOGTUDOMÁNY KORSZAKAI (4) 1. a jogtudomány kezdetei, kialakulása, archaikus kor 2. preklasszikus kor 3. klasszikus 4. posztklasszikus kor 1. A RÓMAI JOGTUDOMÁNY KEZDETEI, ARCHAIKUS KOR (2 SZAKASZ) a) pontifikális jogtudomány (Kr.e. IV-III. sz. fordulójáig) - a jog ismerői a pontifexek - collegium pontificum: eleinte 3-5, később 15 tag, vezető: pontifex maximus - nyilvántartotta a törvénykezésre, az „istenek által alkalmaznak nyilvántartott napokat” (dies fasti), így a papi funkció összefonódott a bíráskodással - ismerték az ősi szokásjogot, a szerződési és perbeli formulákat - A pontifikális interpretáció = az új jogkérdéseket a pontifexek a XII táblás törvény szerződési formáinak analóg alkalmazásával oldották meg b) világi jogtudomány: - ius Flavianum (Kr.e. 304): Flavius (1) közzétette a performák gyűjteményét - ezzel együtt a dies fasti jegyzékét is  nyilvánossá tette a jogtudományt - első világi jogászok tanításai szájhagyomány útján maradtak fenn - pontifexek befolyásától mentes jogtudomány Claudius Caecusszal (2) indult meg - a jogi vélemények (responsa) osztogatása  - Coruncanius: (3) 1. plebejus pontifex maximus (254); nem pontifex maximusként adta ki responsumait

© Feco ’2003


42/56

2. A PRÉKLASSZIKUS JOGTUDOMÁNY (2 SZAKASZ) - kialakult a jogtudós (iurisconsultus) hivatása; ez gyakran a szónok (orator) tevékenységgel párosult - magánjog alapjait a préklasszikus jogtudósok, a régiek (veteres) fektették le: [AeliusSulpicius] - jogtudományukat az írásbeliség, a kazuisztika, a rendszerességre való törekvés, a görög filozófia hatása jellemzi a) a préklasszikus jogtudomány kialakulása (Kr.e. II. sz. eleje) - Aelius (4) munkásságával kezdődik. Jóindulatú semlegesség álláspontja. Művei: Tripertita (hármaskönyv, 1.: XII táblás törvény; 2.: interpretatiok 3.: performulák) ius Aelianum (formulagyűjtemény, a Ius Flavianum korszerűsítése) - Cato Licinianus (5) és Cato maior (6): új műfaj = egy általános jogelv (regula) megfogalmazása (regula Catoniana) b) a préklasszikus jogtudomány virágkora (Kr.e. II-I. sz.) - jogtudósi tevékenység 4 iránya: 1) a perbeli cselekmények irányítása (agere) 2) a felek kioktatása az alkalmazandó szerződési forumlák tekintetében (cavere) 3) tanácsokkal látta el a jogképző, de még járatlan magistratusokat (consulere) 4) nyilvános jogi szakvélemények osztogatása (respondere) - teremtő erejű préklasszikus jogtudomány: Manilius (7), Iunius Brutus (8), Mucius Scaevola; arisztotelészi dialektika hatása; Pomponius:ők teremtették meg a jogtud.-t - Mucius Scaevola (9) (pontifex): a jogtudomány rendszerének megalkotása műve: Liber singularis (a meghatározások egyetlen könyve) a görög filozófia hatása az 1. jogász, akinek művei bekerültek a iustinianusi kodifikációba az 1. jogász, aki iskolát alapított - Sulpicius Rufus (10): változatos irodalmi formák (kommentárok, monográfiák), új utak - civiljog + praetori edictumok (elsőként) kommentálása - Tullius Cicero (11) (államférfi. szónok, jogász) római jogtudomány filozófiai jellegű fogalmai (aequitas, ius naturale, ius gentium) 3. A KLASSZIKUS JOGTUDOMÁNY (3 SZAKASZ) - Augustus kezdeményezte: ius (publice) respondendi = megadta azt a privilegiumot, hogy pecsétjük alatt a császári tekintély alapján (auctoritate principis) adjanak responsumokat a perben álló fél részére (ugyan ez a bíróra nézve nem volt kötelező, de a császár tekintélye miatt alkalmazták) - Tiberius: ius respondendi fejlődése: hasonló esetben is lehetett hivatkozni rá - Hadrianus: egybehangzó responsumok civiljogi erőre emelése; azon jogászok csoportjának megteremtése, akiknek véleménye formailag is jogforrássá lett - e jogtudományt a jogintézmények továbbfejlesztése, finomítása, a tankönyvek és a civiljogot, praetori jogot összefoglaló kommentátorok megalkotása jellemzi - korai + érett korszakban a jogtudósok 2 szemben álló irányzathoz (iskola) tartoztak

© Feco ’2003


43/56

a) korai korszak (Augustus-Domitianus, Kr.u. I. század) - az iskolák Marcus Aureliusig működtek - jogtudósok nagy része valamelyikhez tartozott aa)

SCHOLA SABINIANA / Cassiana: Sabinus: (12) elnevezés, civiljog megalapozója, Sabinus-rendszer Capito: (13) alapító Cassius: (14) későbbi vezető (schola Cassiana)

ab)

SCHOLA PROCULIANA: Labeo: (15) alapító, 400 kötetnyi irodalmi munkásság Nerva pater: (16) az iskola kibontakozása, öngyilkosság Sempronius Proculus: (17) Nerva után Pegasus: (18) Sempronius után, Nerva fia

b) érett korszak (I. század vége-II. század vége) - az iskolák szembenállása Marcus Aurelius alatt megszűnt = egységet alkottak ba)

SZABINIÁNUSOK ISKOLÁJA: Iavolenus: (19) Cassius utána az iskola vezetője P. Salvius Iulianus: (20) Edictum perpetuum, 90 könyvből álló Digesta Pomponius: jogtörténeti munkák, edictum kommentár (50 könyv) Africanus (21), Maecianus (22), Gaius (22)

bb)

PROKULIÁNUSOK ISKOLÁJA: P. Iuventius Celsus: (23) vezető, SC Iuventianum Neratius: (24) Pannonia helytartója

bc)

ISKOLÁN KÍVÜL: Aristo (25), Marcellus (26), Florentinus (27)

c) késői korszak (III. század eleje) - képviselői: Claudius Tryphoninus (28), Callistratus (29) (adó- és perjogi művek), Aelius Marcianus (30) - az 5 legnagyobb jogtudós: 1) GAIUS (31): legvilágosabban írt, 20 mű. Tankönyv: Institutionum commentarii IV. institúció-rendszer megalkotása; Iustinianus Iustitutiones művének írásakor e tankönyv szerkezetét egészében átvette. Tankönyv felosztása didaktikai célból (institúció rendszer, ld. 102. tétel) a) személyekre vonatkozó anyag (de personis) b) dolgokra vonatkozó szabályok (de rebus) ezen belül dologi, öröklési, kötelmi jog c) perjog (de actionibus) 2) PAPINIANUS (32): Septimus Severus sógora, praefectus praetorio, Caracalla végeztette ki 212-ben. Fő művei: Quaestionum libri XXXVII (37), Responsorum libri XIX (19)

© Feco ’2003


44/56

3) PAULUS (33): praefectus praetorio. ~90 mű. (Pl.: 16 könyvből álló Sabinus-kommentár és az edictum 80 könyvre terjedő magyarázata) 4) ULPIANUS (34): föníciai eredetű jogtudós, praefectus praetorio. Művei: Ad Sabinum libri LI (51), Ad edictum libri LXXXV (85) 5) MODESTINUS (35): a római jogtudósi irodalom valószínűleg egyetlen egyetlen görög nyelvű művének (Excusationum libri VI) szerzője 4. A posztklasszikus jogtudomány - Jellemzők: vulgárjogi gondolkodásmód névtelen jogtudósok módosító és továbbképző tevékenysége klasszikus művek kivonatolása görög filozófia római jogtudományba való újbóli (2.) behatása keresztény befolyás - jogtudósainak nevét a iustinianusi Digesta őrízte meg: Arcadius Charisius (36) (magister libellorum) és Hermogenianus (37), akit a császári rendeletek általa készített gyűjteménye is híressé tett

© Feco ’2003


45/56

123. A IUSTINIANUSI KODIFIKÁCIÓ [MINIMUM TÉTEL V.]

I. A KODIFIKÁCIÓ CÉLKITŰZÉSE - I. Iustinianus (527-565, eredeti neve: Petrus Sabbatius) - fő célkitűzései: 1. egységes római birodalom helyreállítása (visszaszerezte Itáliát, É-Afrikát, D-Hispaniát) 2. római jog anyagának átfogó törvénykönyvekbe való szerkesztése, kodifikációja és a birodalom egész területén hatályos törvénykönyv létrehozása - e munka során a bizánci birodalom két leghíresebb jogi iskolája, a bejrúti és a konstantinápolyi iskola eredményeire támaszkodott II. A KODIFIKÁCIÓ MENETE 5 szakaszra oszlott: - Codex Iustinianus - Digesta / Pandectae - Institutiones - Codex Iustinianus repetitae praelectionis - Novellae (utólag, I. és utódainak görög nyelvű törvényei) 1. -

CODEX IUSTINIANUS (529) 528: a császár kiküld egy bizottságot (10 tag)  császári rendeletek (lex) összefoglalása a tagok között: Tribonianus, Theophilus feladatuk: egységes törvénykönyvvé szerkesszék a Codex Gregorianus Codex Hermogenianus Codex Theodosianus anyagát - 529: hatályba lép, a császár megtiltotta a korábbi 3 törvényre való hivatkozást - szövege nem maradt ránk 2. DIGESTA SEU PANDECTAE (533) - 530: a császár megbízása: Tribonianus + bizottsága gyűjtse össze a jogtudósok iratait (ius) egységes törvénykönyvbe - nem vették figyelembe a 426. évi lex citationis-t (idézési törvény) - Q. Mucius Scaevola – Arcadius Charisius, 39 jogtudós 2000 könyvéből állították össze - 7 részre (pars) oszlik; 50 könyvből (liber) áll, azokon belül címek (titulus), címeken belül töredékek (fragmentum), azon belül §-ok - kompilátorok: kodifikációt végző jogászok - interpolatio: a kompilátorok szövegmódosító munkája - császári rendelkezés: ellentmondások, ismétlések kerülése; lehetséges módosítás, idejétmúlt szövegek elhagyása - de hibák: egy töredék kétszer szerepel (leges geminatae) vagy rossz helyen (leges fugitivae) - 530-533-ig tartott a munka; I. Iustinianus 533 végén Digesta seu Pandectae néven hatályba léptette

© Feco ’2003


46/56

- felosztása: általános szabályok, magánjog az Edictum perpetuumnak megfelelően, büntetőjog, közjogi és vegyes rendelkezések - idézés: D. (vagy Dig.) könyv, cím, töredék, § - „eod”: eodem, ugyanaz; hivatkozás több §-ra: ponttal választjuk el egymástól 3. INSTITUTIONES SEU ELEMENTA (533) - 533: Tribonianus, Dorotheus és Theophilus megbízása: hivatalos tankönyv összeállítására; 533-ban elkészült - Gaius Institutioira támaszkodik - A művet a császár törvényerővel ruházta fel - 4 könyvből áll (liber), azon belül címekre (tituli) és azokon belül pedig §-okra oszlott. - idézés: I. (vagy Inst.) könyv, cím, § 4. CODEX IUSTINIANUS REPETITAE PRAELECTIONIS (534) - „ismételt olvasatban elfogadott törvénykönyv”, röviden Codex - császári rendeletek újabb gyűjteménye, 5 tagú bizottság állította össze - 12 könyv, császári rendeletek Hadrianus-Iustinianus - ez a változat ránk maradt - töredékek helyett rendeleteket, teljes szövegeket tartalmazott - idézés: C. (vagy Cod.) könyv, cím, rendelet, § 5. -

NOVELLAE: a 3 törvénykönyv után kiadott császári rendeletek (constitutio) összegyűjtése (168 db) többségük Iustinianustól származik és magánszemélyek gyűjtötték össze őket nincsenek könyvekbe rendezve, de fejezetekre (caput) oszlanak idézés: N. (vagy Nov.) novella, fejezet

III. A KLASSZIKUS JOGTUDOMÁNY ÉS A IUSTINIANUSI KODIFIKÁCIÓ - kodifikáció nagy előrehaladás a római jog fejlődésében - nem csupán összeállító: önálló alkotó munka is - a kodifikátorok képzettsége nem maradt el klasszikus jogászok mögött IV. A KODIFIKÁCIÓ HATÁSA A JOGÉLETRE - Anyaga nem lett a bizánci birodalom minden bírói fóruma előtt kizárólagosan alkalmazott jog. 3 fő ok: 1. a törvénykönyvek általában fejlett gazdasági viszonyokat tartanak szem előtt, míg a birodalom jelentős része e tekintetben elmaradott volt 2. a törvénykönyvek latin nyelvűek voltak, a birodalom nyelve pedig általában a görög 3. a helyi személyi, család- és öröklési jog maradványai a constitutio Antoniniana után is fennmaradnak Ettől függetlenül élő jognak lehet tekinteni, mivel 1. a városokban továbbra is virágzott a gazdaság, így tudott érvényesülni 2. a városi jogászok a latin nyelvet ismerték és általában használták 3. a Digestát már a császár életében kommentálták

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) V. -

47/56

CORPUS IURIS CIVILIS a törvényművet a glosszátorok korától Corpus Iuris Civilisként emlegették beosztása eltér a kodifikáció eredeti rendjétől Dionysius Gothofredus (francia humanista jogtudós): Corpus iuris civilis (1583, Genf), első nyomtatott kiadás (iustinianusi törvénykönyvek anyaga a Novellákkal együtt) modern kiadások szerkezete: I. kötet: Digesta (Pandectae), Institutiones seu Elementa II. kötet: Codex Iustinianus III. kötet: Novellae

© Feco ’2003


48/56

124. A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE A KORAI KÖZÉPKORBAN 0. BEVEZETÉS A római jog továbbélésének 3 fő típusa van: a) folytatólagos továbbélés b) újjáéledés c) a római jog recepciója, kétféleképpen: - egyszeri törvényhozási aktussal - beszivárgás útján I. A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE NYUGATON 1. -

Leges Romanae V. század: Ny-római Bir.: germán államalakulatok létrejötte lakók: germánok és a rómaiak ill. leszármazottaik személyiségi elv: germánok saját szokásjoguk szerint, birodalom polgárai római jog szerint éltek - leges Romanae: a germán uralkodók által kiadott, a római alattvalókra vonatkozó joganyag (latin nyelven íródott) 2. Leges barbarorum - leges barbarorum: a germán lakosság részére latin nyelven kiadott törvénykönyv. - pl.: Codex Euricianus a vízigót királyságban 3. -

Lex Romana Visigothorum nyugati-gót királyság, 506-ban lépett életbe II. Alarik parancsára XVI. századtól Breviarium Alaricianumnak is nevezik tartalma: + Codex Theodosianus + Gaius: Institutiones + Paulus: Sententiarum libri - a klasszikus és posztklasszikus joganyag vulgárjogi kivonata - a tolosai gót királyság (Hispania, Aquitania) területén élő római polgárok életét szabályozza 4. -

Lex Romana Burgundionum burgund királyság, V. század végén lépett életbe Gundobad király parancsára a volt római polgárok és utódaik életét szabályozta; egységes szövegezés tartalma: + Codex Gregorianus + Codex Hermogenianus + Codex Theodosianus + Paulus: Sententiarum libri

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - I. TÖRTÉNETI RÉSZ (27 TÉTEL) 5. -

49/56

Edictum Theodorici keleti-gót királyság, 500 körül készült I. Theodorik parancsára 154 fejezet a királyság minden alattvalójára vonatkozott a kódex forrása = Lex Romana Burgundionum

II. A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE A GÖRÖG TERÜLETEKEN, BIZÁNCBAN - Iustinianus kodifikációs munkájának kizárólag szó szerinti görög fordítását engedélyezte - de: a kodifikációt kivonatolni és kommentálni kezdték, és - a görög nyelvű kivonatok már törvénykönyv formájában jelentkeztek: 1. Eklogé tón nomón - III. Leó császár (VIII. sz.) - 18 titulus 2. Procheiron - I. Basileos császár (IX. sz.) - a iustinianusi kodifikáció teljes anyagának görög nyelvű összefoglalásához készült bevezetés - 40 titulus 3. -

Basilika VI. (Bölcs) Leó császár (IX-X. sz.) a iustinianusi kodifikáció teljes anyagának görög nyelvű összefoglalása 60 könyv tartalma: Digesta, Codex, Institutiones, Novellae

4. Hexabiblos - Harmenopulos, Thessaloniké bírája (XIV. sz.) - kivonatok a Basilikából

© Feco ’2003


50/56

125. A GLOSSZÁTOROK ÉS A KOMMENTÁTOROK. A IUS COMMUNE 1. AZ ITÁLIAI JOG ÉS JOGTUDOMÁNY - keleti gót birodalom bukása (533) után Iustinianus a törvényeit Itáliára is kiterjesztette - nem járt sikerrel, a Digesta a VI. század után eltűnt Nyugat-Európából - a középkori viszonyok sem tették lehetővé a iustinianusi jog recepcióját - de X. században a) kialakul a megfelelő gazdasági-társadalmi háttér b) megújul a római birodalmi eszme (962-1806: Szent Római Birodalom) - 1050 körül megtalálják a codex Florentinus (Digesta kézirata) egy másolatát, így - technikailag is megteremtette a római jog újjáéledésének lehetőségét 2. A RÓMAI JOG ÚJJÁÉLEDÉSE a) GLOSSZÁTOROK - a folyamat a bolognai egyetemről indult; - itt Irnerius 1080 körül megkezdte a iustinianusi törvénymű magyarázatát, valamint - glosszákkal rögzítette a törvényhez fűzött megjegyzéseit  GLOSSZÁTOR ISKOLA - glosszátor iskola tanítói a glosszátorok - később ők összefoglalásokat (summae) és meghatározásokat (distinctiones) írtak a törvényekhez, valamint jogesetgyűjteményeket (casus) és különböző tárgyú monográfiákat készítettek - oktatási módszerük: a szövegek aprólékos nyelvtani, jogi, stb. elemzésén túl azok könyv nélküli elsajátítása (mos Italicus módszer) - mos Gallicus módszer: francia egyetemeken általános elvekből vezették le a konkrét jogi eseteket - az európai jogtudomány megteremtői. Pl.: a 4 doktor, quattuor doctores: 1. 2. 3. 4.

BULGARUS: „mozaik-stílus” megteremtője MARTINUS IACOBUS HUGO DE PORTA RAVENNATE; továbbá

5. 6. 7. 8. 9.

Placentinus Hugolinus Iohannes Bassianus Azo Portius: Summa Codicis szerzője Accursius: elődeinek glosszáiból állította össze a Glossa ordinaria-t (~10.000 magyarázat) Odofredus: 1. nála jelentkezett tudatos módszerként a mos Italicus gyakorlata

10.

- ahhoz, hogy a glosszátorok a iustinianusi törvénykönyveket hatályos joganyagnak tekinthessék, a Szent Római Birodalom megújított imperium Romanum léte szolgáltatta az eszmei alapot

© Feco ’2003


51/56

b) KOMMENTÁTOROK - császárság hanyatlása  helyi bíróságok szerepe megnő (városi statútumok, területi hűbérjogok dominálnak)  - XIII. század derekán létrejön a kommentátorok (tanácsadók) / consiliatorok (posztglosszátorok) iskolája - főleg perugai, paviai, pisai egyetemen - glosszátorok széljegyzeteit látták el magyarázatokkal („glossare glossarum glossas”) - gyakorlati tevékenység, tanácsadás - nagy jelentőségük: klasszikus római jog alkalmazása a korabeli viszonyokra  közös anyajog létrehozása és elterjesztése az egész kontinensen - kommentátorok: 1. Wilhelmus Durantis: Speculum iudicale (a jogtudomány legtekintélyesebb eljárásjogi műve) 2. Cinus de Pistorio: a kommentátor-iskola megalapítója, a glosszák támadója 3. Bartolus: kereskedelmi és nemzetközi magánjog meglapítója 4. Baldus de Ubaldis 3. A IUS COMMUNE - a kommentátorok munkásságában kialakult keverékjog - tartalma: + iustinianusi jog + longobárd hűbéri jog + kánonjogi elemek - jelentése: közös, közönséges jog - középkori fogalmának értelmezése nem egységes: általában a kommentátorok révén kialakult közös európai jogot értik alatta egyesek szerint a glosszátorok hatására született meg - tárgyi köre is vitatott a középkorban: Wieacker: nem érti bele a lombárd hűbérjogot és a statutárius városi jogot F. Calasso és H. Coing: ius commune = egyetemes római jogot, szemben a városi statutumok helyi jogával - későbbi értelmezés: középkori és koraújkori Európa közös jogaként funkcionáló tovább élő római jog

© Feco ’2003


52/56

126. A PANDEKTISZTIKA [MINIMUM TÉTEL VI.]

0. -

PANDEKTISZTIKA: a római jog kutatása és modern viszonyokra történő alkalmazása

I. -

AZ „USUS MODERNUS PANDECTARUM” ÉS KÉPVISELŐI usus modernus Pandectarum (Pandekták modern jogi gyakorlata): XVI. században a Szent-Római Birodalom német tartományaiban egy új, gyakorlati irányzat alakult ki nevét Sameul Stryk művéről kapta ez a kommentátorok római jogát (=pandektajog) dolgozta fel a bíróságok számára jellemzője: gyakorlatra orientált

-

II. A TERMÉSZETJOGI ISKOLA - az usus modernus jogtudósaira a XVII. és XVIII. században hatott a természetjogi iskola a természetjogi iskola képviselői: 1) CHRISTIAN THOMASIUS (római jog intézményeit a természetjoggal akarta összhangba hozni) vizsgálta: a CIC jogintézményei mennyire alkalmazhatóak a német bíróságok gyakorlatában 2) CHRISTIAN WOLFF hatására (XVIII. sz) a római jogi oktatás természetjogi szellemben folyt a legtöbb német egyetemen - jellemzője: filozofikus jellegű III. A TÖRTÉNETI JOGI ISKOLA ÉS A PANDEKTISZTIKA - a klasszikus ókortudomány fejlődése THEODOR MOMMSEN munkásságában teljesedik ki - az usus modernus Pandectarum (I.) és a természetjogi iskola (II.) örökségéből merítő, de mindkét irányzattal szembeforduló történeti jogi iskola jön létre - a pandektisztika a történeti jogi iskola keretein belül bontakozik ki - történeti jogi iskola alapítója: GUSTAV HUGO (göttingeni egyetemi tanár) a történeti jogi iskola képviselői: 1) GEORG ARNOLD HEISE (heidelburgi professzor): pandektisták 1. generációja, megfogalmazza a modern pandekta-rendszert; jogi személyek megkülönböztetése 2) FRIEDRICH CARL VON SAVIGNY (porosz miniszter, egyetemi tanár): visszatér a római jog forrásaihoz. A római jog külső történetét és jogintézmények belső történetét egyaránt művelte, vizsgálta a római jog középkori továbbélését. 3) GEORG FRIEDRICH PUCHTA (professzor): historikus, dogmatikus szemlélet egyszerre; fogalmi jogtudomány megalapozója, Begriffspyramide módszer - Savigny követői elváltak historikus és dogmatikus irányzatra a) jogtörténeti, historikus irányzat: RUDORFF, HUSCHKE b) fogalmi, dogmatikus jogtudomány: BRINZ, BERNHARD WINDSCHEID. Ők dolgozták ki a modern magánjog dogmatikáját. - pandektisztikában új irányt jelentett RUDOLF VON JHERING (professzor): érdekkutató jogtudomány előfutára (a jogintézmények belső összefüggéseit, a jog által védett érdeket és a jogi szabályozás célját elemezte a rómaiak eredeti koncepciójánál) - a pandektisztika fejlődésének a német birodalmi Bürgerliches Gesetzbuch (BGB) 1900. január 1-én történt hatálybalépése vetett véget, ugyanis ekkor a pandektajog megszűnt hatályos jog lenni. A BGB a pandektarendszerre épül. (A pandekta-rendszer a 102. tételben került ismertetésre.)

© Feco ’2003


53/56

127. A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE AZ EURÓPAI ORSZÁGOKBAN I. FRANCIAORSZÁG - a nyugati frankok országa a középkorban 2 jogterületre oszlott: a) Délen a XII. századtól a Breviarium Alaricianum vulgárjoga élt tovább ez jogegységet biztosított a vidéknek az írott jog területe b) Északon a germán hűbéri szokásjogok (coutume) tömege (360 féle) volt hatályban a coutume-ok jogának területe - az Itáliából érkező glosszátorok tanítványai a iustinianusi jog ismeretét hozták - ez hatott mindkét területen - kiemelkedő francia jogászok: (XIII. sz.) Jacques de Révigny Pierre de Belleperche II. A SZENT RÓMAI BIRODALOM - a római jog európai újjáéledését elősegítette a római birodalom megújításának gondolata (renovatio imperii) - már a X. században felmerült, de tartós eredményeket csak I. Barbarossa Frigyes uralkodása idejétől (1152-1190) tudott felmutatni - ekkora kialakult az új római jogtudomány, melynek legfőbb támogatója a római császári hatalom - a római jog legszámottevőbb hatása a Szent Római Birodalomban volt (962-1806) - érvényesülési területei (mai névvel): Németország, Németalföld, Svájc, osztrák örökös tartományok, Cseh- és Morvaország, Lengyelország és Litvánia, É-Európa, balkáni államok, Oroszország és a Baltikum 1. a középkori Németország (teljes recepció) - először a iustinianusi jog folyamatos behatolása - XV. század: általános recepció egy törvényhozási aktussal (1495, ld. lent) - szellemi életben új tudományos irányzat: iustinianusi „tudósjog” alkalmazása - XIII. századtól a római jog az egyházi bíróságok gyakorlatában is érvényesült - 1495: wormsi birodalmi gyűlés, birodalmi kamarai bírósági rendtartás (Reichskammergerichtsordnung)  - a birodalmi és a közös jog (római jog) kisegítő jogként való alkalmazása akkor, ha a LB (Reichskammergericht) előtti perben sem a városi jog (Stadtrecht) sem a tartományi jog (Landrecht) nem nyújt szabályozást ((= RÓMAI JOG RECEPCIÓJA)) - a recepció kiterjedt a) iustinianusi törvénykönyvek és a hozzájuk kapcsolt glosszák b) a Novellák latin fordítása c) I. és II. Frigyes törvényei (Authenticae Fridericianae) d) Sz.R.B. néhány uralkodójának törvényeit és a longobárd hűbéri jogot tartalmazó kódex (Libri feudorum) 2. Németalföld - középkori joggyakorlat: hűbéri, kánoni, római jog érvényesülése - ius commune recepciójának megindulása a XV. századtól III. A BRIT-SZIGETEK © Feco ’2003


54/56

a) -

Anglia a szász és frank-normann jog szintéziséből alakult ki a jogrendszer a polgári fejlődés idején sem alkalmazkodott a római joghoz common law: az angol királyi bíróságok gyakorlatában kialakult jog; elkülönül a parlamenti törvényhozási jogtól (statute law) és a lordkancellár bíróságának méltányos jogától (equity) - képviselők: Vacarius: Liber pauperum Glanvill, Henricus de Bracton munkái: Books of authority, a római jog bizonyos ismeretét biztosították Angliában b) -

Skócia a római jog elemei megjelentek Bartolus és Baldus munkái révén (kommentátorok) legkorábbi írásos jogforrás: Regiam maiestatem (XIII. sz.) tanúsítja XVI. sz.: a római jog jogalkalmazók általi recepciója

© Feco ’2003


55/56

128. A RÓMAI JOG SORSA MAGYARORSZÁGON I. A RÓMAI JOG HATÁSA, TUDOMÁNYA A KÖZÉPKORBAN - [XI. század] I. (Szent) István: nyugati kereszténység felvétele  megakadályozta a bizánci jog behatolását Magyarországra - egyedül a iustinianusi kodifikáció (különösen a Codex, Novellae) hatása mutatható ki Szt. István törvényeiben - [XIII. század] a római jog közvetlen hatása a glosszátorok korában jelentkezik - magyarok tanulnak külföldi egyetemeken (Bologna, Párizs: kánonjog, római jog) - [XIV. század] 1367: első magyar egyetem Pécsett, római jogi oktatás - a római jog hatását mutat: UZSAI JÁNOS és TAPOLCZAI BERTALAN formulagyűjteményei a hazai okleveles gyakorlat (Pl.: KÉZAI SIMON: Gesta Hungarorum) - [XV. század] csak a vagyonosabbak tanultak Itáliában, a kevésbé tehetősek Krakkóban és Bécsben hallgattak jogot - a hagyományok szerint Mátyás király is foglalkozott a római jog hazai recepciójának gondolatával - [XVI. század] WERBŐCZY ISTVÁN országbírói ítélőmester Hármaskönyve egy általános, átfogó decretumnak készült el, amely elsőként rögzítette a hazai szokásjogot, de (az 1514es országgyűlés elfogadása és a király jóváhagyása ellenére) a szentesítés és a kihirdetés elmaradt, formailag nem vált törvénnyé - a Tripartitum kapcsolata a római joggal: a) a Hármaskönyv beosztása (de personis, de rebus, de actionibus) a római jogi hagyományt követi, de csak deklaráltan felel meg az intitució-rendszernek b) A római jogi általános fogalmakat (ius naturale, ius publicum, ius privatum, ius civile, ius gentium) és jogelveket Werbőczy csak formailag vette át, de nem kerülnek be a magyar szokásjogot összefoglaló részbe c) a jogi terminológia és a római magánjog számos intézménye vonatkozásában is római hatást tükröz II. A RÓMAI JOG TUDOMÁNYA 1526-TÓL A XIX. SZÁZADIG - PÁPÓCZI IMRE (kanonok) Pozsonyi formuláskönyve (Formularium Posoniense): tankönyv, valamint a gazdasági viszonyok jogi rendezése, ebben római jogi vételi formula - római jogi hatás a XVI. századi törvényekben is kimutatható - a hazai jogfejlődés és jogtudomány megmerevedéséhez hozzájárult, hogy Werbőczy a római jogot csak formálisan használta fel - a XVI. században a magyar humanisták kísérletet tettek a CIC részleges recepciójára, de a szokásjog uralmát nem sikerült megtörni - [XVII-XVIII. század] a római jog elsősorban a felsőfokú oktatás tárgya, melyet túlnyomórészt a nagyszombati egyetem tanárai műveltek

© Feco ’2003


56/56

III. A RÓMAI JOG TUDOMÁNYA A XIX. SZÁZADBAN - 1. jelentős változás: a pandektisztika Savigny-féle irányzatának hatása: 1) FRANK IGNÁC (1. nagy magánjogász) „egy új aera úttörője; (a földtulajdoni viszonyok tárgyalásánál római jogi fogalmakat használ), a történeti jogi iskola elkötelezettje 2) WENZEL GUSZTÁV: A magyar magánjog rendszere (pandektarendszer, pandektisztika), hivatkozások a római jogra. - XIX. század 2. felétől: a pandektisztika Jhering-féle érdekkutató irányzatának hatása: 3) SZÁSZY-SCHWARZ GUSZTÁV munkássága, „egyetemes magánjogász” 4) BIERMANN MIHÁLY (nagyszebeni jogakadémián oktat) 5) BALOGH ELEMÉR (jogösszehasonlítás) IV. A RÓMAI JOG OKTATÁSA - a nagyszombati egyetem jogi karának megalapítása (1667) óta a napjainkig tárgya a jogi oktatásnak - az oktatás külföldi szerzők Institutiones- és Digesta-kommentárjai alapján folyt - 1. félév: institúciók; 2. félév: német mintát követő pandektajogi kurzus - 1900: BGB hatálybalépése  pandektajog megszűnt élő jog lenni  I. világháborút követően hazánkban is megszűnt a pandektajogi kurzus  a római jog oktatása = történet és institúciók -

az egyetem 1. római jogászprofesszora: TAKÁCS (TEXTOR) ÁDÁM az 1. fennmaradt tudományos írások: SOMETING ERNŐ FRIGYES a római jog legrégebbi hazai tankönyvének (1734) szerzője: RENDEK JÁNOS JÓZSEF az 1. magyar nyelvű római jogi tankönyv (1855) szerzője: HENFNER JÁNOS institúciós+pandektatk író: HOFFMANN PÁL (Pest)és BOZÓKAY ALAJOS (Nagyvárad) a dogmatikát történeti szemléletben oktatta: MARTON GÉZA, a magánjogi felelősség európaszerte ismert tanára - az interpoláció-kritika mestere: SZEMÉLYI KÁLMÁN (szegedi és kolozsvári professzor) - kiemelendő ANDRÁS BERTALAN - II. világháború után VISKY KÁROLY, BRÓSZ RÓBERT, PÓLAY ELEMÉR, DIÓSDI GYÖRGY

© Feco ’2003

101. MIÉRT TANULUNK MA IS RÓMAI JOGOT?

Recommend Documents