PENTA UNIÓ ZRT.
„A fordított adózás alkalmazásának jogszabályi háttere, indokoltsága, valamint az ingatlanokkal kapcsolatok belföldi fordított ÁFA szabályozás részletes bemutatása“
NÉV: Gálicza Zoltán Ottóné Szak: Forgalmi adószakértő Konzulens: Fábiánné Játékos Judit Oldalszám: 1
Bevezetés ............................................................................................................................................ 4 I. Az általános forgalmi adó főbb jellemzői ............................................................................ 6 1.1. Az általános forgalmi adó forgalma, jellemzői, a forgalmi adózás alapvető jogelvei a magyar szabályrendszerben ............................................................ 6 1.2. Az EU adózás alapelvei, adóharmonizáció, az EU úgynevezett átmeneti Áfa-rendszerének alapelvei..................................................................................................... 7 II. Az uniós és hazai áfa szabályozás jogforrásai............................................................... 10 2.1. Az uniós áfa szabályozás jogforrása ......................................................................... 10 2.2. A hatályos magyar szabályozás kialakulásának áttekintése az alapvető rendelkezéseinek vonatkozásában. .................................................................................. 11 III. Az adócsalás fogalma, fajtái, uniós és hazai jellemzői, a kialakulását elősegítő tényezők és feltárásuk, az adócsalás elhatárolása az adóelkerülés és az agresszív adótervezés fogalmaitól ............................................................................................................. 13 3.1. Az adócsalás kialakulását elősegítő tényezők, a csalási technikák feltárásának jellemzői ............................................................................................................ 13 3.2. Az adócsalás fajtái............................................................................................................ 15 IV. A fordított adózás az általános forgalmi adó rendszerében .................................. 17 4.1. A fordított adózási rend Európai Uniós szabályainak alapjai ......................... 18 4.2. A fordított adózás szabályozása Magyarországon .............................................. 18 4.3. A fordított adózás bevezetésének okai Magyarországon, ................................ 19 4.4. EU 2013.08.15.-én hatályba lépett ún. gyors reagálású mechanizmus (Quick Reaction Mechanism) - ennek előnye, alkalmazhatósága, ebben rejlő lehetőségek, következményei ............................................................................................. 20 V. A fordított adózás fogalma, a fordított adózásban résztvevő személyek ........... 21 5.1. A fordított adózás fogalma ........................................................................................... 21 5.2. A fordított adózásban részt vevő személyek......................................................... 23 VI. A fordított adózás alá tartozó ügyletek, ingatlan esetében .................................... 24 6.1. Az ingatlan értékesítés áfa szabályai........................................................................ 24 6.1.1. Ingatlan fogalma és ingatlanok Áfa törvény szerinti csoportosítása .. 24 6.1.2. Ingatlanok Áfa törvény szerinti csoportosítása ........................................... 25 6.1.3 Fogalom magyarázatok .......................................................................................... 26 6.1.4 Adóköteles ingatlanértékesítések ...................................................................... 27 6.1.5 Adómentes ingatlanértékesítések...................................................................... 28 6.1.6 Adómentes ingatlanértékesítések adókötelessé tétele ............................. 28 6.1.7 Kizárólag adómentesen értékesíthető ingatlanok ....................................... 30 6.1.8 Az adó megfizetésre kötelezett személy.......................................................... 30 6.1.9. Fordított adózás ingatlanértékesítés esetén ................................................. 31 VII. A fordított adózás folyamata ............................................................................................ 33
Oldalszám: 2
7.1. A teljesítés idő pontja ..................................................................................................... 33 7.2. Adófizetési kötelezettség keletkezése ..................................................................... 33 7.3. Számlázás ............................................................................................................................ 34 7.4. A vevő adólevonási joga ................................................................................................ 35 7.5. Az eladó adólevonási joga............................................................................................. 35 7.6. Az adómentes adóalanyok többletterhei ................................................................ 36 7.7. Az Eva-s vállalkozók ....................................................................................................... 36 7.8. A fordított adózásra vonatkozó szerződés............................................................. 36 7.9. Jogkövetkezmények ........................................................................................................ 36 7.10. Átmenet a hatályba lépés után ................................................................................. 37 VIII. 2378/2011. számú közigazgatási elvi határozat .................................................... 38 IX. Összefoglalás ............................................................................................................................ 45 X. Irodalomjegyzék ....................................................................................................................... 47
Oldalszám: 3
Bevezetés Az általános forgalmi adó (áfa, angolul Value Added Tax (VAT)) a forgalmi adók egyik típusa. A modern gazdaságban állami jövedelmek jelentős forrása a társasági adó és a jövedelemadó mellett. A végfogyasztásra vetik ki, ezért elméletileg minden vásárló megfizeti. Mivel azonban az alacsonyabb jövedelműek és a többgyermekesek jövedelmük nagyobb részét – általában teljes egészét – napi cikkek vásárlására fordítják, míg a gazdagabbak megtakarítása, külföldi fogyasztása gyakran mentes az áfától, ezért az áfát a „szegények adójának” is nevezik. A magasabb áfa és az alacsonyabb jövedelemadó a jövedelmi különbségek széthúzását eredményezi a társadalomban, viszont hívei a versenyképesség fokozódását várják tőle.
A magyar adórendszerben az általa hozzáadott érték, vagyis az értéknövekedés után az eladónak minden kereskedelmi szinten meg kell fizetnie. Mivel a hozzáadott és nem a teljes érték után fizetendő, az áfa végső összege egy termékre nézve független attól, hogy hány vételen és eladáson megy keresztül. Az áfa indirekt adó, hiszen nem az fizeti be az államnak, akitől a forrás összege származik. A kettős adóztatás elkerülése érdekében az exportált termékek után általában nem kell általános forgalmi adót fizetni vagy pedig az adó visszatérítés eszközét alkalmazzák. Az adócsalások elhárítása érdekében vezették be a fordított adózási rendet (2007. évi CXXVII. tv. 142. §). Ilyenkor a kiállított szállítói számlában nem kell szerepeltetni a szolgáltatás áfáját, azt a vevő/megrendelő fizeti/vallja be a saját áfa bevallása során az adóhatóságnak. Az áfa szabályozásáról a 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról című jogszabály rendelkezik, amely az 1992. évi LXXIV. törvény az általános forgalmi adóról című törvényt helyezte hatályon kívül. Az Áfa rendszerében a főszabálytól eltérő kisegítő jellegű elem a fordított adózás, ezért alkalmazása csak indokolt esetben célszerű. Mivel az értékesítési, szolgáltatási lánc végén általában nem áfa adóalany természetes személyek vannak, az áfában nem célszerű a fordított adózás általános alkalmazása. A fordított adózást ott érdemes használni, ahol azt az adott terület jellemzői, sajátosságai megkívánják. Érdemes elgondolkodni azon, mely területek problémájára lehet megoldás a fordított adózás.
Az ÁFA csalás és ÁFA kikerülés elleni küzdelemben határozott fellépésre van szükség. Az ÁFA csalás és az ÁFA kikerülés korlátozza a tagállamok bevétel teremtési képességét, és akadályozza őket gazdaságpolitikájuk végrehajtásában. Becslések szerint több tíz milliárd euró marad offshore cégeknél, csökkentve a nemzeti ÁFA bevételeket. Az EU átfogó eszköztárat dolgozott ki, amelynek segítségével a tagállamok hatékonyabban tudják felvenni a küzdelmet az adócsalás és az adókikerülés ellen. Az eszköztár (az átláthatóság növeléséről, az információcseréről, a közigazgatási együttműködésről, fordított ÁFA-ról szóló) uniós jogszabályokat éppúgy magában foglal, mint a tagállamoknak tett, összehangolt fellépésre vonatkozó ajánlásokat. A tagállamok már számos fontos lépést megtettek, de jobban ki kellene használniuk a rendelkezésre álló eszközöket.
Oldalszám: 4
A dolgozatomban bemutatásra kerül az általános forgalmi adó - mint egyik fő költségvetési bevételi forrás. Jelen adónem be nem fizetése (elcsalása), valamint ennek egyik általam legjobbnak vélt lehetséges elkerülési módjának bemutatása: a fordított ÁFA. Dolgozatom bemutatja az ingatlan piacot az adózási oldalról.
Oldalszám: 5
I. Az általános forgalmi adó főbb jellemzői
1.1.
Az általános forgalmi adó forgalma, jellemzői, a forgalmi adózás alapvető jogelvei a magyar szabályrendszerben
Az áfa a hazai adórendszernek is jellemzően jól tervezhető, stabil eleme. Ebből az adónemből származik a költségvetés bevételeinek több mint egy negyede. Az általános forgalmi adó a hozzáadott érték típusú adók csoportjába tartozik. Alkalmazása az EU tagállamai körében általános, bevezetése az Európai Unió Áfa irányelve alapján kötelező. Az általános forgalmi adó a közvetett (indirekt) adók csoportjába tartozik, mivel az adófizetők jövedelmét közvetlenül nem terheli, az adó fizetője és viselője elválik egymástól. Az adó forgalmi jellege abból adódik, hogy a termékek és szolgáltatások teljes forgalma után esedékes. Általános jellegét mutatja, hogy néhány adómentes szolgáltatástól eltekintve, kiterjed a belföldi eredetű szolgáltatások teljes körére, továbbá az import termékekre és az exportértékesítésre is. Az adó az értékesítés minden fázisában esedékes, emellett elősegíti a gazdasági versenyt, hiszen az adókötelezettséget nem befolyásolja, hogy az értékesítést milyen tulajdonformában és milyen vállalkozási keretek között végzik. Az általános forgalmi adó legfontosabb jellemzője, hogy minden vállalkozás az általa létrehozott új érték után adózik. Hozzáadott értéknek nevezzük azt az értéktöbbletet, melyet az egyes termelési, szolgáltatási fázisokban a gazdálkodók a megelőző fázisból vett termékhez hozzáadnak. A hozzáadott érték az adott fázisban felhasznált személyi jellegű ráfordításokat elszámolt amortizációt, és egyéb költségeket, valamint a piaci viszonyok által is befolyásolt nyereséget tartalmazza. A hozzáadott érték adózása az úgynevezett „nettó elszámolás“ által valósul meg: az adó elszámolásának általános szabályait alkalmazó vállalkozás, az általa kibocsátott termékek teljes értéke (adóalap) után felszámítja az adót. A termék előállításához felhasznált anyagok, áruk beszerzési ára előzetesen felszámított adót tartalmaz. Az általános szabályok szerint adózó vállalkozás az általa felszámított (fizetendő) adóból jogosult levonni a rá áthárított (levonható) adót, és így csak a különbözetet számolja el az adóhatósággal.
Oldalszám: 6
Főbb adó- és járulék bevételek alakulás 2013-ban adatok MRDFt-ban TB járulék és szociális hozzájárulási adó Általános forgalmi adó Személyi jövedelemadó Jövedéki adó Társasági adó Egyéb 0
500 1000 1500 2000 2500 3000 3500 4000
a. Az EU adózás alapelvei, adóharmonizáció, az EU úgynevezett átmeneti Áfa-rendszerének alapelvei Az EU-ban az adópolitika, a szuverenitás elve alapján alapvetően nemzeti hatáskörbe tartozik, célja a közkiadások finanszírozása és az újraelosztás, a Gazdasági és Monetáris szintjén pedig a stabilizáció, a sokkok ellensúlyozása a közös monetáris politika fenntarthatósága érdekében. Az EU törekvése e területen ezért pusztán annak biztosítása, hogy a tagországok rendszerei kompatibilisek legyenek egymással és az EU célkitűzéseivel. Ennek érdekében több alapelvet alkalmaz. Oldalszám: 7
Az EU szabályozása tiltja olyan adó alkalmazását, amely direkt, vagy közvetett, módon előnyt biztosít a közvetett termelésnek a többi EU tagországgal szemben. A kettős adóztatás elkerülése érdekében az Európai Unió további elveket is érvényesít. Az országok korlátlan adóztatási szuverenitásán alapuló területi hatály elve szerint csak az adott ország területén bonyolított ügyletek adókötelesek. A külföldi ügyletek még abban az esetben sem tartoznak az adó hatálya alá, ha azokat hazai cégek bonyolították. A belföldön teljesített ügyletek ugyanakkor adókötelesek tekintet nélkül arra, hogy belföldi, vagy külföldi vállalkozás hajtotta végre. Az államhatárt átlépő termékforgalom esetén a közvetett adózásnak elvileg kétféle módszere alkalmazható. Az egyik módszer a rendeltésihely szerinti adóztatás elvére épül (az úgynevezett célország elve), a másik módszer a származás országa szerinti adóztatás elvét érvényesíti, azaz a termék az előállítás államában adózik (az úgynevezett eredet elve). A Közösségen belüli áru- és szolgáltatásforgalom adóztatására a bizottsági célkitűzések értelmében, végső célként az eredet szerinti adóztatás elvét kellene érvényesíteni. Ezért az induló időszakra vonatkozóan átmeneti szabályozás és egyetértő megállapodás született a célország szerinti adóztatási elv alkalmazásáról. Ennek alapján tehát azok az áruk, melyeket a közösségi kereskedelemben értékesítenek csak a fogyasztás országában tehetők adókötelessé és az értékesített terméket terhelő előzetesen felszámított adó az értékesítő tagállamában visszaigényelhető. A célország szerinti adóztatás elve alól ugyanakkor mégis maradtak bizonyos kivételek. Egyes adóköteles tevékenységekre, illetve adózói körökre vonatkozóan ugyanis az általánostól eltérő – azokhoz képest egyszerűsített, vagy a teljesítés hely tekintetében eltérő, úgynevezett fordított adózás hatálya alá eső – szabályok vonatkoznak. Az átmeneti időszak alkalmazásának több végső határideje volt (1992., majd 1996., majd 2005. December 31.), ám még ez ideig nem született megállapodás az új elszámolási elvre történő átállásról. Az átmeneti szabályozás előnye, hogy a hatályos elszámolási mód enyhíti a piaci verseny torzulásait, illetve a közvetett adóbevételeknek az árut fogadó – végső felhasználó – országokba történő átengedésével gyorsítani lehet a periférikus országok felzárkózását. A Közösségen belüli ügyleteket érintően, amennyiben a területi hatály, vagy a célország elve kettős adóztatást, vagy az adóztatás elmaradását eredményezi, az adott ügylet adóhatóságának megállapításában az egyenlőség követelménye játszik döntő szerepet. 2007 júniusában a Tanács az áfa csalás küzdelmeiről folytatott vita keretében már felkérte a Bizottságot arra, hogy ismételten vizsgálja meg az eredet szerinti adózás alkalmazásának lehetőségét. A Bizottság a tagállamonként eltérő áfa kulcsok problematikájának megoldására egy olyan modellt javasolt, melyben az adóalanyoknak történő Közösségen belüli szállításokra 15 %-os adót vetnének ki, és az alkalmazandó kulcs eléréséhez a rendeltetési hely szerinti tagállam vagy beszedi a fogyasztótól az áfa különbözetet, vagy visszafizeti a befizetett áfa többletet. A Tanács a Bizottság ilyen jellegű javaslatát nem fogadta pozitívan. Időközben azonban a Tanács által elfogadott, az egyes konkrét tranzakciók adóztatási helyét illető, új irányelvek egyértelműen eltávolodtak az eredet szerinti adóztatás alapelvétől, az adóztatás helyeként a fogyasztás helyét vagy azt a helyet határozva meg, ahol a fogyasztó székhellyel rendelkezik.
Oldalszám: 8
A Bizottság az áfa rendszer átalakítását célzó, 2010. Decemberben kibocsátott zöld könyve egyik sarokpontjaként határozta meg a Közösségen belüli ügyletek teljesítési helyének rendezését.
Oldalszám: 9
II. Az uniós és hazai áfa szabályozás jogforrásai 2.1. Az uniós áfa szabályozás jogforrása Az Európai Unió adójogának fejlődése szempontjából kiemelkedő szerepe volt az Egységes Európai Okmánynak, aminek hatására az adóharmonizáció szinte minden területén javaslatok, és ami ennél is fontosabb, jogszabályok születtek. A forgalmi adók harmonizációjának kezdeti szakaszában a fő követelmény a közösségi kereskedelem akadálymentes biztosítása volt, ami az adósemlegesség elvének, vagyis a nemzeti termékek és a tagállamokból származó import adózási szempontból való egyenlő elbánása elvének az érvényesítését jelentette. A Tanács 1967. április 11-én, elfogadta a Bizottság által 1964 júniusában benyújtott, a forgalmi adók harmonizációjáról szóló első áfa irányelv javaslatot, valamint egy másik, a közös forgalmi adórendszer szerkezetéről és részletes szabályairól szóló új irányelv javaslatot. Az első irányelv arra kötelezte a tagállamokat, hogy legkésőbb 1970. Január 1-jei határidővel a korábbi forgalmi adók helyett egy közös, többfázisú, nem kumulatív jellegű hozzáadottérték-adót vezessenek be. Ezt a határidőt a harmadik, negyedik és az ötödik irányelv meghosszabbította. Az első irányelv szerint a közös áfa rendszer elve azt jelenti, hogy a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra olyan általános forgalmi adót kell kivetni, amely arányos a termékek és szolgáltatások árával, függetlenül az adó-megállapítást megelőző, az előállítási és értékesítési fázis során felmerülő ügyletek számától. 1978. január 1-jén hatályba lépett a hatodik Áfa irányelv, mely keretbe foglalta a többfázisú nettó forgalmi adózás elemeit. A hatodik irányelv többször módosításra került. Ezek közül a legjelentősebb módosító jogszabály, az egységes piac szabályainak bevezetésével kapcsolatos átmeneti rendszer szabályait rögzítő irányelv, mely 1993. január 1-jei hatállyal kezdődően a pénzügyi határok nélküli rendszer keretei vázolta fel. 1993. január 1. napjával ugyanis megszűnt a tagállamok határain a vámellenőrzés. Az újonnan bevezetett rendelkezések értelmében a tagállam határain kívülre történő értékesítéshez kapcsolódó adómentes exportot felváltotta az adómentes Közösségen belüli értékesítés, míg a tagállamba történő importot a Közösségen belüli beszerzés. Az átláthatóság és az ésszerűség érdekében ezért egy idő után szükségessé vált annak átdolgozása, melyre vonatkozóan az Európai Bizottság 2004-ben javaslatot terjesztett elő. Az új közös hozzáadott-értékadó rendszerről szóló irányelvet az Európai Tanács 2006. November 28-án fogadta el, mely 2007. Január 1-jei hatállyal váltotta fel az első és a hatodik irányelvet. A direktíva hatályba lépése óta már többször módosult. A jogszabályt módosította a 2008/117-es számú direktíva az áfa csalás elleni küzdelem jegyében, mely elsősorban a tagállami adóhatóságok részére benyújtandó áfa összesítő nyilatkozatok tekintetében tartalmazott új szabályokat.
Oldalszám: 10
2.2. A hatályos magyar szabályozás kialakulásának áttekintése az alapvető rendelkezéseinek vonatkozásában. A hatodik irányelv az általános forgalmi adózás szabályait, annak valamennyi részletét illetően nem határozza meg. Az uniós irányelvek sajátossága ugyanis az, hogy csupán az egyes tagállamok által elérendő, végső eredményeket állapítják meg, vagyis a tárgyalt témakör valamennyi részletét nem szabályozzák. Az áfa direktíva több kérdésben kifejezetten eltérést enged a tagállamoknak az irányelv szabályaitól. Ezért az egyes országok rendelkezéseiben – így hazánkban is – eltérések adódnak egyrészt az általános forgalmi adózást illető részletszabályozások terén, másrészt a szabályok bizonyos gyakorlati alkalmazása vonatkozásában. 2004. május 1. óta Magyarországra is a közösségi szabályozás az irányadó, azaz a tagállamok között megszűnt a vámellenőrzés, a tagállamok közötti kereskedelemre a Közösségen belüli beszerzés, illetve a Közösség másik tagállamába történő értékesítés szabályai az irányadóak. A korábbi áfa törvényben használt termékexport nem más, mint a hatályos áfa törvény szerint a termékek kivitele az EU-n kívüli harmadik országokba, illetve az áfa irányelv hatálya alá nem tartozó területekre. A tagállami, az áfa irányelv hatálya alá tartozó területekre történő árukivitelt pedig megkülönböztetésül „Közösségen belüli termékértékesítésnek“ nevezik. A termékexport valamennyi tagállamban adómentes. Akkor is ez a helyzet, ha az eladó egy tagállami vevőnek értékesíti ugyan áruját, de a tőle kapott megbízás alapján a tényleges szállítás az EU-n kívüli harmadik országban történik, hiszen elhagyta a Közösség területét. A hatályos áfa törvény szerinti termékimport a termékeknek az EU területére történő behozatala a Közösség területén kívülről, harmadik országból. A tagállamokból történő behozatalt ezért megkülönböztetésül: „Közösségen belüli beszerzésnek“ hívják. A Közösségi értékesítés utáni áfát a beszerző vevő fél fizeti meg, mivel a Közösségen belüli termékbeszerzések áfa kötelesek. Abban az esetben, ha az importált árut egy másik tagállamba történő adómentes továbbértékesítés céljából hozták be, az importőr mentesül az adókötelezettség alól. Tehát az Európai Közösség tagállamaiból történő beszerzés esetén főszabály szerint a beszerzőnek Magyarországon áfa befizetési kötelezettsége keletkezik, a termékekre vonatkozó belföldi áfa kulcs alkalmazásával, ha bizonyos meghatározott feltételek együttesen érvényesülnek. Az adót magának az adóalanynak kell bevallania és megfizetnie. A Közösségen belüli beszerzést terhelő fizetendő áfa tekintetében ugyanakkor az adóalanyok az Áfa tv. 120. § b) pontja alapján – a beszerzett termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó tekintetében adólevonási joggal is rendelkeznek. A beszerző tehát nem csupán felszámítja az áfát, (a belföldi szabályoknak megfelelő kulccsal), de ugyanabban az adó-megállapítási időszakban rögtön levonásba is helyezheti azt, amennyiben az adólevonási jog feltételei fennállnak.
Oldalszám: 11
Itt még ki kell térni a fordított áfa szabályaira is, vagy is azokra az esetekre, amikor – szemben az egyenes adózás rendelkezéseivel – az adót nem a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany – vagyis a teljesítésre kötelezett fél – számítja fel és fizeti meg az adóhivatal felé, hanem a termék vevője, a szolgáltatás igénybevevője lesz az, aki az adó felszámításáról és befizetéséről gondoskodik. A vevő ugyanakkor – hasonlóan a normál, egyenes adózás szabályaihoz – az adólevonási joghoz kapcsolódó feltételek megvalósulása esetén egyúttal adólevonási jogával is élhet a befizetendő áfa vonatkozásában. Tekintettel azonban arra, hogy általános forgalmi adót csupán adóalanyok számíthatnak fel az áfa rendszerében, ezért a fordított adózás akár termékértékesítés, akár szolgáltatásnyújtás esetén csakis adóalanyok között értelmezhető. Ebben az adózási konstrukcióban természetesen a vevő, megrendelő lesz az összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett adóalany is. A fordított adózás szabályai között megkülönböztetést tehetünk a szerint, hogy a tranzakció csupán a belföldi adóalanyok közötti termékértékesítéseket, szolgáltatásnyújtásokat – az áfa tv. 142. §-ában foglalt tranzakciókat érint. A fordított adózásra későbbiekben részletesen kitérek. A 2008. Január 1-jétől hatályos 2007. évi CXXVII. számú áfa törvényben több részletszabály – esetenként lényegesebb kérdésekben is – módosult, de az áfa alapelvei nem változtak meg. Szerkezete ugyanakkor jelentősen átalakult, különös tekintettel a 2006. novemberben életbe lépett új áfa irányelv szabályozására, így a jogszabály szövege már jobban követi az új irányelv felépítését.
Oldalszám: 12
III. Az adócsalás fogalma, fajtái, uniós és hazai jellemzői, a kialakulását elősegítő tényezők és feltárásuk, az adócsalás elhatárolása az adóelkerülés és az agresszív adótervezés fogalmaitól 3.1. Az adócsalás kialakulását elősegítő tényezők, a csalási technikák feltárásának jellemzői A Közösségen belüli áfa csalás napjainkra már aggasztó méreteket öltött az Európai Unión belül. Az Európai Parlament az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak az áfa csalás elleni adminisztratív eszközök alkalmazása tárgyában írt jelentése szerint egyes tagállamokban az áfa csalás következtében kialakult költségvetési bevétel csökkenés már elérte a nettó áfa bevételek 10 %-át. Az Európai Bizottság részére a Reckon társaság által 2009. szeptemberben készített tanulmány szerint az áfa bevételek éves hiánya (az úgynevezett áfa rés) – habár a hiány nem kizárólag az áfa csalásból adódik – évente mintegy 106 milliárd Eurót tesz ki, ami heti szinten mintegy 2 milliárd Euró bevételkiesést jelent az Európai Unióban. A Nemzetközi Áfa egyesület az áfa bevétel kiesést az unión belül évente mintegy 60-100 milliárd Euró közötti összegre becsüli. 2011-ben ez a szám tovább növekedett derült ki egy újabb EU-s tanulmányból ez a szám már 193 milliárd Euróra emelkedett. Emellett az áfa csalás – különös tekintettel a hiányzó kereskedő közbeiktatásával elkövetett áfa csalásra – az érintett szektorokban veszélyezteti a jogszerű gazdasági tevékenységet és összességében a gazdasági verseny torzulásához vezet a tisztességtelen kereskedők javára. Az áfa csalási típusokat taglalva leszögezhetjük, hogy adóterületen jellemzően előforduló csalási trendek nagy száma mindenekelőtt az adónem sajátos, közvetett jellegének köszönhető. Szintén az adócsalási konstrukciók kialakulását segíti az áfa rendszer azon szabálya, mely a Közösségen belüli termékértékesítések adómentességét, a 0 %-os áfa kulcsú értékesítések keretében az értékesítéshez kapcsolódó beszerzéseket terhelő – input – áfára vonatkozó levonási joggal teszi lehetővé. Így a határon átnyúló konstrukcióban a csaló társaságoknak nem kell megelőlegezniük az áfát, költségeik minimálisra csökkenthetők. Nehézséget jelent ugyanakkor a tagállami ellenőrzések szempontjából az a tény, hogy míg a közösségi értékesítéshez kapcsolódó, beszerzéseket terhelő, előzetesen felszámított áfa levonása az egyik – az eredet szerinti - tagállamban történik, addig az értékesítés után az adó megfizetése már a másik - célország szerinti – tagállam joghatósága alá tartozik. Az egyes tagállami adóhatóságok joghatósága szempontjából ugyanakkor csak a saját területükön honos gazdálkodó szervezetekre terjed ki, vagyis a más tagállamban honos vállalkozások által folytatott tevékenységek, illetve a tevékenységet végző társaság adatai tekintetében – kivéve természetesen a VIES adatbázisban feltöltött, automatikusan cserélt adatokat – az adóhatóságnak már nemzetközi jogsegélyt kell kérnie. Igen fontos ezért a tagállamok közötti együttműködés, az adatok minél szélesebb körű, automatikus cseréje a határon átnyúló tranzakciók esetében. A tagállamok a rendelkezésükre álló héa-bevételeknek csupán körülbelül a felét szedik be.
Oldalszám: 13
Az alábbi diagram a 2010. évi tényleges héa-bevétel (a standard kulcsok melletti elméleti bevétel %-ában)
forrás: http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/tax_hu.pdf
A betétek határokon átnyúló, nemzetközi piacát továbbra is szigorú banktitokszabályokat alkalmazó offshore központok dominálják. Az alábbi diagram az EU-n kívüli néhány főbb pénzügyi központban található bankokban elhelyezett külföldi nem banki betétek állományának alakulása (millió USD)
forrás: http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/tax_hu.pdf
Az együttműködés jelentős gazdasági előnyhöz juttathatja a tagállamokat. Adócsalásról a kialakult gyakorlat szerint akkor beszélhetünk, ha valamely gazdasági szereplő, adóalany nem vallja be, vagy nem fizeti be a költségvetésbe az általa fizetendő adót, illetve eltitkolja az adókötelezettségét, vagy olyan jogellenes,
Oldalszám: 14
mesterséges adózási konstrukciókat alakít ki, melynek célja, hogy megakadályozzák az adóhatóságot abban, hogy adófizetési kötelezettségükre fény derüljön, például a hivatalos dokumentumok meghamísítása révén. Adócsalásról beszélhetünk továbbá akkor is, ha a gazdasági szereplő valamely jogellenes, illetve fiktív cselekményhez kapcsolódóan adólevonási jogát jogellenesen gyakorolja. Az adólevonási jog alapjául a kialakult közösségi gyakorlat alapján ugyanis elsősorban a formailag és tartalmilag hiteles számlák szolgálnak. Ennek oka az, hogy a valódiság elvének megfelelően a vállalkozások könyvvitelében rögzített tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lennie. Amennyiben tehát a kereskedő a tevékenységéhez beszerzett anyagok, áruk tekintetében valódi, helyesen kiállított számlával rendelkezik, visszaigényelheti az adóhatóságtól mindazt az adót, amely a beszerzett anyagokhoz, árukhoz és az előállítás során felmerült egyéb költséghez kapcsolódik. Amennyiben azonban a kereskedő tartalmilag hibás számlával rendelkezik, mivel – a gazdasági esemény létrejöttének valamennyi körülményét történő – ellenőrzést követően bebizonyosodik, hogy az egy olyan valótlan gazdasági eseményhez kapcsolódik, melyre vonatkozóan objektív körülmények alapján bizonyítható, hogy a számlát befogadó fél, az adócsalásról tudott, vagy tudhatott, a beszerzéseit terhelő adót nem tudja levonni. Emellett a jogellenesen visszaigényelt adó után – a kialakult közösségi gyakorlat szerint – az adózónak további bírságot, késedelmi pótlékot kell fizetnie. Az áfa rendszerben problémát jelent azonban az, hogy a társaságok az általános forgalmi adó kötelezettségüknek az önadózás rendszerében pusztán az adóbevallás benyújtásával tesznek eleget. (Kivétel képez ez alól a Közösségen kívülről érkező termékimport, ahol kivetéses áfa adózás érvényesül, melynek beszedése Magyarországon a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerveinek hatáskörébe tartozik). Vagyis a vállalkozások ugyan megjelölik a bevallásukban az adó visszaigénylésre irányuló kérelmüket, az annak alapjául szolgáló számlát és egyéb bizonylatokat ugyanakkor nem nyújtják be automatikusan. A bizonylatokkal ezért az adóhatóságok jellemzően már csupán az adóellenőrzések során találkoznak. Tekintettel azonban arra, hogy az adóalanyok száma nagyon magas – például Magyarországon jelenleg több millió áfa adóalany van – valamennyi társaság valamennyi adóvisszaigénylésének az ellenőrzése lehetetlen feladat.
3.2. Az adócsalás fajtái Az adócsalási konstrukciókat el kell határolnunk az adóalanyok nem szándékolt mulasztásaitól, például a bevallások határidőn túli benyújtásától, vagy a benyújtás vétlen elmaradásától, a bevallásokban tett, vétlen hibáktól, vagy a számlák formai hibáit jelentő, csupán név-, számlaelírást, hiányosságot jelentő és nem az adóalapot és az adóalapot és az adó összegét érintő, vétlen hibáktól. Ezekben az esetekben természetesen a jogalkotók is lehetőséget adnak a korrekcióra, a bevallások önellenőrzés keretében történő módosítása, a mulasztás igazolási kérelemmel történő kimentése, avagy a számlák módosítására révén. Az adócsalás tekintetében elhatárolást kell tennünk továbbá a mind a határon átnyúló, mind a belföldi kereskedelemben előforduló, normál, általános adócsalási, valamint kifejezetten a határon átnyúló kereskedelmet érintő hiányzó kereskedős csalási konstrukciók között.
Oldalszám: 15
Az általános adócsalási formák között említhetjük meg nemzetközi és tagállamon belüli viszonylatban például a termékek vagy szolgáltatások saját célra – és nem a vállalkozás érdekében történő – felhasználását annak ellenére, hogy a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódó, beszerzést terhelő – input – áfát az adóalany már részben, vagy egészben levonta. De ide sorolhatók a termékek olyan jellegű értékesítése, illetve a szolgáltatások olyan jellegű nyújtása, mely során az adóalany az ügyletről nem állít ki számlát, vagyis az után adófizetési kötelezettsége nem keletkezik, vagy az adóhátralékok bejelentésének elmulasztása, vagy éppen csökkentett összegű bejelentése. Ide tartozik továbbá a közösségi beszerzések bevallásának elmulasztása, valamint a belföldi, adóköteles termékértékesítéseknek a bevallásban jogellenes adómentes Közösségen belüli termékértékesítésként, vagy termékexportként történő megjelölése, vagy a termékek az EU egyes tagállamaiból, vagy külföldről történő csempészése, majd a belföldi piacon történő értékesítése. További jellemző közösségi csalási konstrukció a hamis belföldi, vagy közösségi áfa azonosító számok használata, avagy más egyébként legálisan működő társaság áfa számának – annak tudta nélkül történő – jogellenes felhasználása. Az általános csalási formák között ki kell emelnünk egy jellemző csalási konstrukciót a keresztbeszámlázásos áfa csalást. Ebben az esetben egy valós Közösségen belüli beszerzést követően a belföldi értékesítés után fizetendő áfát csökkentik le úgy, hogy azt fiktív belföldi beszerzési számlákkal és közösségi értékesítésekkel ellentételezik. A közösségi értékesítés helyett (miközben az után nem fizetnek áfát, de a beszerzéseiket terhelő áfát levonják) azonban az árukat belföldön értékesítik a feketepiacon, vagyis áfa felszámítása nélkül. Végül itt kell megemlíteni az olyan mesterséges, láncolatos, eleinte még pusztán egy tagállamon elül, vagyis a belföldi ügyletek tekintetében kialakult adócsalási sémákat, melyek az úgynevezett fantom társaságok – vagyis olyan vállalkozások, akik az adófizetési kötelezettség keletkezésekor, vagy az adóellenőrzés során eltűnnek – közbeiktatásával alakultak ki. Franciaországban például már az áfa rendszer bevezetésével szinte egy időben, 1954-ben megjelent ez a csalási típus. Akkoriban a fémhulladék szektorban gyűjtöttek különböző bűnszervezetek, vagy magánszemélyek olyan fémeszközöket, melyeket aztán olyan áfa felszámításával adták a fémgyártó (acélgyártó) társaságoknak tovább, melyet a költségvetésbe nem fizettek be. Az ügyletekhez kapcsolódó számlákat jellemzően hajléktalanok állították ki, akikről röviddel azután, hogy az adóhivatal a csalási mechanizmust feltárta, kiderült, hogy már el is haláloztak. A francia hatóságok úgy igyekeztek az új csalási formát megelőzni, hogy a fémhulladék értékesítést kivették az áfa hatálya alól. Az ingatlanszektor már szintén az áfa rendszer kialakulását követő, legkorábbi időktől kezdődően fogékony volt a különféle csalási mechanizmusokra. Franciaországban jellemző volt az, hogy az egyes kisebb építőipari cégek csődbe mentek – habár természetesen nem valamennyien az adófizetése kötelezettség alóli mentesülés szándékéval - és fizetésképtelenné váltak még mielőtt a gazdasági tevékenységük után fizetendő áfát befizették volna a költségvetésbe. A francia hatóságok válasza erre a konstrukcióra a fordított adózás bevezetése volt. A legsúlyosabb adócsalás azonban napjainkban a határon átnyúló, illetve a harmadik országokban honos adóalanyok részvételével már egyre inkább nemzetközivé váló: hiányzó kereskedős áfa csalás, illetve az annak egyik típusaként jellemezhető
Oldalszám: 16
körbeszámlázásos áfa csalás. A csalási konstrukciók az uniós áfa rendszerrel majdnem egyidős múltra tekintenek vissza. Kialakulásuk már az 1970-es évekre, a Benelux unió létrejöttéhez köthető.
Adócsalás a GDP arányában 35.0% 30.0% 25.0% 20.0% 15.0% 10.0% 5.0% 0.0% Románia
Magyarország
Uniós átlag
Ausztria
Forrás: Gandul (román napilap) 2012-ben közölt összehasonlító adatok
IV. A fordított adózás az általános forgalmi adó rendszerében
Oldalszám: 17
4.1. A fordított adózási rend Európai Uniós szabályainak alapjai Mielőtt rátérünk a magyar szabályozás ismertetésére, szükséges kitérni az Európai Unióban alkotott szabályozási háttérre, tekintettel arra, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, és mint ilyen köteles jogalkotása során figyelemmel lenni a Közösség által alkotott szabályozásra is. Természetesen nincsen ez másképp az általános forgalmi adózási rend kialakításánál sem, melyre az úgynevezett 6-os direktívát (77/38/EGK tanácsi irányelv) felváltó, az Európai Unió Tanácsának a közös hozzáadott-értékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK rendeletében (továbbiakban: Tanácsi rendelet) 193-205. cikkben foglalt fordított adózási rendre vonatkozó rendelkezéseket köteles hazánk is a jogszabályban érvényesíteni. A 2006. december 31-éig tartó hatályban lévő 6-os direktívában az idő múlásával egyre szélesebb körben alkalmazott indirekt adózással összefüggésében, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (továbbiakban: EGSZB) a 2005. december 15-én kelt véleményében kifejti, hogy a fordított adózási rend elsődleges célja az, hogy kiterjessze az opcionális, fordított adózásra vonatkozó mechanizmus alkalmazását az adóalanyok számára teljesített, meghatározott értékesítésekre a gazdaság azon ágazataiban, amelyekben rendkívül nehéznek bizonyult az ellenőrzés. Ennek a mechanizmusnak az alkalmazása az adó megfizetésének kötelezettségét a szolgáltatást igénybe vevő félre ruházza át. Összességében megállapítható, hogy az EGSZB a fordított adózás technikáját olyan eszköznek tartja, amelyet az adókijátszások és adókikerülések megakadályozására is lehet használni. Ez az eszköz különösen helyénvaló abban az esetben, ha az eladó pénzügyi nehézségekkel küzd, és kétséges, hogy eleget tud-e tenni adókötelezettségeinek. Lényeges kiemelni továbbá, hogy a Tanácsi rendelet bizonyos esetekben kötelező jelleggel írja elő a fordított adózási rend alkalmazását, míg más esetekben a tagállam döntésére bízza annak alkalmazását.
4.2. A fordított adózás szabályozása Magyarországon Az Áfa törvény 40. §-ában foglalt főszabály szerint az adó megfizetésére a teljesítésre kötelezett személy köteles. Az áfa törvény azonban számos esetben él a fordított adózás Tanácsi rendeletben meghatározott technikájával. Például szolgáltatásimport, bizonyos hulladékok értékesítése esetén. A szóban forgó értékesítések közös jellemzője tehát az, hogy bár adóköteles ügyletnek minősülnek a jogszabály rendelkezései alapján, az adót a terméket beszerző, illetőleg a szolgáltatást igénybevevő adóalany fizeti. Lényeges kiemelni, hogy csupán akkor alkalmazható a fordított adózási rend, ha adóalany a termék illetve a szolgáltatás beszerzője. Abban az esetben ugyanis, ha nem adóalany a beszerző, nem volna ésszerű ráterhelni az áfafizetési kötelezettséget. A fordított adózási rend jelentősége ugyanis éppen az egyszerűséget, az átláthatóságot hivatott szolgálni. Nem cél olyan adóalanynak nem minősülő személyeket is bevonni az áfa körbe, akik gazdasági tevékenységet nem végeznek. A fordított adózás esetén a teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után fizetett ellenérték az áfa hatálya alá tartozó ellenértéknek, adóalapnak minősül (csak nem az eladó, hanem az adóalany vevő fogja az áfát befizetni a költségvetésbe), ezért az adólevonási joghoz kapcsolódó feltételek megvalósulása esetén az adólevonási jog is gyakorolható. A vevő köteles az áfát megfizetni, de egyúttal levonási joga is
Oldalszám: 18
keletkezik a befizetendő áfa tekintetében. (ha egyébként az adólevonás feltételei fennállnak.) Tekintettel arra, hogy az Áfa törvény hatálya alá tartozó ügylet valósul meg, ezért arról az Áfa törvény szabályainak megfelelő bizonylatot kell kiállítani az eladónak. A számla, egyszerűsített számla azonban áthárított adóösszeget nem tartalmazhat – mivel a vevő az adófizetésre kötelezett -, helyette a számlán az Áfa törvény 13. § (1) bekezdés 16/d), illetve 17/d) pontja és a 44. § (3) bekezdése szerint utalni kell arra, hogy az adó fizetésére a terméket beszerző, szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany kötelezett. Szükséges továbbá feltüntetni az adó fizetésére kötelezett adószámát, továbbá a 13. § 16/g), 17/f) alapján, ha szükséges a termékek, szolgáltatások besorolási számát is.
4.3. A fordított adózás bevezetésének okai Magyarországon, Az évtizedek alatt felgyülemlett negatív adóellenőrzési tapasztalat következtében javaslatot tett a kormány az Országgyűlésnek a fordított adózási kör kiszélesítésére. A 2007. évi CXXVII. törvényben (a továbbiakban: Áfa törvény) az Országgyűlés elfogadta, hogy a hulladék kereskedelmen, a közösségi beszerzésen, és a külföldi szolgáltatások igénybevételén túl további belföldön teljesített ügyletekre is alkalmazható legyen a fordított adózás. A NAV ellenőrzési tevékenysége során rájött, hogy a törvényesen adózó gazdálkodók versenyhátrányba kerülnek az adóelkerülő magatartást tanúsítókkal szemben. Másrészt az adóeltitkolások és szándékos csalások olyan mértékben növekedtek, és váltak általánossá, amelyekkel szemben ellenőrzési eszközökkel már nem lehet sikeresen fellépni. Ezért a költségvetési bevételek biztosítása érdekében az Európai Unióban már elfogadott és egyre szélesebb körben alkalmazott adózási technika a fordított adózás nálunk is bevezetésre került. A MAZARS szerint a fordított adózás azért optimális megoldás a visszaélések kezelésére, mert a csalók jelenleg éppen az általános forgalmi adó közvetett adó jellegét, illetve azt a folyamatot használják ki, amellyel a jogalkotó biztosítja, hogy az áfa összegét a termék vagy szolgáltatás végfelhasználói fizessék meg. Ebben a folyamatban ugyanis az eladó áfával növelten bocsájtja ki a számláját, a vevő az árban rendezi az áfát, amit majd az eladó bevall és megfizet az adóhatóságnak. Annak érdekében, hogy az Áfa összege csak a fogyasztás végső stádiumában jelenjen meg ténylegesen az árban, a vevő bevallásban levonhatja az eladó számlájában megfizetett áfa összegét. Ha viszont a vevő által – a beszerzés során – megfizetett, majd levont áfát az eladó tudatosan nem vallja be és nem fizeti meg az adóhatóságnak, áfa csalást hajt végre. Az ilyen cégek pedig általában megszűnnek, vagy értékesítésre kerülnek, és mire az adóhatóságnak bármi is feltűnne, az érintettek eltűnnek, az áfa összeg utólagos beszedésére már nincs lehetőség. Az élelmiszergazdaság szereplői szerint a magas áfa miatt nem lehet harcolni a feketegazdaság ellen.
Oldalszám: 19
4.4. EU 2013.08.15.-én hatályba lépett ún. gyors reagálású mechanizmus (Quick Reaction Mechanism) - ennek előnye, alkalmazhatósága, ebben rejlő lehetőségek, következményei Mostantól az EU-tagállamok egyszerűbben kezdeményezhetik a fordított adózás kibővítését, és gyorsabb az elbírálás is. Most már a tagállamok nemcsak a jelenlegi HÉA-irányelv meghatározott cikkeiben felsorolt esetekben vagy esetleg évekig elhúzódó derogáció alapján szélesíthetik ki a fordított adózás alkalmazási körét, hanem ezeken túlmenően a sokkal rugalmasabb QRM, azaz gyors reagálású mechanizmus eljárás keretében is. A gyorsasága abban rejlik, hogy a tagállamok egyszerűsített formában (meghatározott formanyomtatványon) kezdeményezhetik az Európai Bizottságnál az adóelkerülés visszaszorítására alkalmazott fordított adózású termékek és szolgáltatások körének kibővítését oly módon, hogy annak elbírálására nem kell egy évet vagy még több időt várniuk, hanem főszabály szerint csak egy hónapot. Azonban az alkalmazási időtartam is csak rövid távú lehet, a 9 hónapot nem haladhatja meg. Különösen azért nem, mert a bizottság a fordított adózás alkalmazását az uniós jogszabályi lehetőségeken túlmenően csak átmenetinek tekinti. Jelenleg Magyarország széles körben alkalmazza a fordított adózást 2006. 01. 01.-je óta, amelyet az alábbi táblázat tartalmaz.
Fordított adózás hatálya alá tartozó ügyletek 2007-ig
Közösségen belüli termék-értékesítés Hulladékértékesítés Harmadik országot érintő szolgáltatások Közösségen belüli szolgáltatások
2008-tól
Ingatlanokhoz kapcsolódó adózás Dologi biztosíték értékesítése Felszámolás alatti értékesítés
2011-től
CO2 kvótaértékesítés Akkumulátorértékesítés
2012.07.01.-től
Gabonatermékek fordított adózása
2015.01.01.-től
Egyes acélipari termékek Munkaerő-kölcsönzés Iskolaszövetkezet
Oldalszám: 20
V. A fordított adózás fogalma, a fordított adózásban résztvevő személyek 5.1. A fordított adózás fogalma Az Áfa törvény általános szabálya (Áfa tv. 138. §) szerint az adót az az adóalany fizeti, aki (amely) az ügyletet saját nevében teljesíti. Egyszerűbben megfogalmazva: az áfát általában az eladó számolja el a költségvetéssel.
Eladó
Nettó ellenérték + ÁFA
Vevő
ÁFA bevallás
NAV Forrás: www.adko.hu
A fordított adózás lényege az általános szabállyal szemben, hogy a terméket beszerző, illetve a szolgáltatást igénybe vevő adóalany, más néven a megrendelő számolja el az adóhatósággal az áfa-összeget. A gyakorlatban azt jelenti, hogy a vevő az eladó részére csak a nettó ellenértéket fizeti meg, és a saját bevallásában fizetendő adóként tünteti fel azt az adóösszeget, amelyet az általános szabályok szerint az eladónak kellene fizetendő adóként bevallania.
ELADÓ adóalany Nettó ellenérték VEVŐ adóalany ÁFA APEH Forrás: www.adko.hu
Oldalszám: 21
A fordított adózás alkalmazása biztosítja, hogy a hozzáadott érték adó a fogyasztás helye (a vevő székhelye) szerinti tagállam költségvetését gyarapítsa. A pénzügyi kormányzatok előszeretettel alkalmazzák a fordított adózás szisztémáját az adóelkerülés megelőzésére is. A fordított adózás rendszere már a 2008. adóévet megelőzően is alkalmazásra került a magyar szabályozásban. A fordított adózás alá tartozó ügyletek felsorolását a következő táblázat tartalmazza.
Forrás: www.adko.hu
Ezek az ügyletek az új Áfa törvény 139-141. § illetve a 142. § (1) bek. d) pontja alapján továbbra is fordítottan adóznak. A 2008. január napjától hatályos új Áfa törvény 142. §-a további ügyleteket vont a fordított szabályozás rendszerébe.
Forrás: www.adko.hu
Oldalszám: 22
A 2007 novemberében kihirdetett új Áfa törvényt már 2008 márciusában módosították. Az Áfa módosított törvény – 2008. május 1-i hatállyal – pontosította az Áfa törvény 10. § d) pontjának szövegét, valamint jelentősen szűkítette a 142. § (1) bekezdés b) pontjából érintett szolgáltatások körét.
5.2. A fordított adózásban részt vevő személyek Az Áfa törvény 142. § szerint a fordított adózás alkalmazására kizárólag akkor kerülhet sor, ha -
az ügyletben részt vevő eladó és vevő egyaránt belföldön nyilvántartott olyan adóalany, akitől az áfa fizetése követelhető, valamint a törvény által nevesített ügylet teljesítésére, illetve az ahhoz kapcsolódó előleg megfizetésére kerül sor.
Tehát a fordított adózás alkalmazását megelőzően elsősorban a személyi feltételeket kell vizsgálat tárgyává tenni. Amennyiben az egyik szerződő fél nem felel meg az előbbi feltételeknek, akkor a fordított adózás nem alkalmazható. Ebből következik, hogy a vállalkozó (eladó), illetve a vevő (megrendelő) akkor jár el körültekintően, ha -
nyilatkoztatja a másik felet, valamint tájékoztatást kér a NAV-tól
arról, hogy az üzleti partner megfelel a fordított adózás követelményeinek. A nyilatkozatra vonatkozó iratminta, az üzleti partner adóalanyiságának ellenőrzéséről a szól. Példák a fordított adózásban érintett személyekre
minden belföldön nyilvántartott áfa-alany (kivéve: alanyi adómentes, különleges jogállású mezőgazdasági tevékenység) egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) hatálya alá tartozó adózó adómentes közszolgáltató, pl: kórház, biztosító lakásszövetkezet non-profit szervezet, pl. Egyesület
Példák a fordított adózásból kizárt személyekre:
külföldi illetőségű személy adószám nélküli magánszemély alanyi adómentességben részesülő adóalany különleges jogállású mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany társasház a közös költség vonatkozásában
Oldalszám: 23
VI. A fordított adózás alá tartozó ügyletek, ingatlan esetében 6.1. Az ingatlan értékesítés áfa szabályai 6.1.1. Ingatlan fogalma és ingatlanok Áfa törvény szerinti csoportosítása Az 1991. évi CXLI. Törvény az ingatlan-nyilvántartást a következők szerint szabályozza: „A földrészlet 11. § (1) Az ingatlan-nyilvántartásban földrészlet: a) a föld felszínének természetben összefüggő, közigazgatási vagy belterületi határ által meg nem szakított területe, amelynek minden részén azonosak a tulajdoni vagy a vagyonkezelői (kezelési) viszonyok, b) a kialakított építési telek a tulajdoni és vagyonkezelői viszonyoktól függetlenül, c) az utak, terek, vasutak, csatornák elágazással és kereszteződéssel, valamint közigazgatási vagy belterületi határ által - az országos közút, vasút vagy hajózható csatorna kivételével - meg nem szakított részei, amelyek tulajdonosa vagy vagyonkezelője (kezelője) azonos. (2) A földrészletet művelési ágak és művelés alól kivett területek szerint további részletekre kell bontani (alrészlet). (3) Ha az (1) bekezdésben meghatározott földterület húsznál több alrészletet tartalmaz, azt legfeljebb húsz alrészletig külön földrészletként kell nyilvántartani. (4) A földrészlettel együtt kell nyilvántartani a) a földön létesített épületet, építményt, b) társasháznál a tulajdonostársak közös tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket, c) a szövetkezeti háznál a szövetkezet tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket ha azok tulajdoni viszonyai a földrészlettel azonosak. (5) Azt a pincét, amelynek tulajdonosa azonos a földrészlet tulajdonosával, vagy amelynek bejárata a pince tulajdonosának tulajdonában álló földrészletről nyílik, és szolgalmi jog alapján más tulajdonában álló ingatlan alá nyúlik, azzal a földrészlettel együtt kell nyilvántartani, amelyen a bejárata van. Az egyéb önálló ingatlanok 12. § A földrészleten kívül önálló ingatlannak kell tekinteni: a) az épületet, a pincét, a föld alatti garázst és más építményt, aa) ha az nem vagy csak részben a földrészlet tulajdonosának a tulajdona, vagy ab) ha az a földrészlet tulajdonosának a tulajdona és a tulajdonos annak az ingatlannyilvántartásban önálló ingatlanként való feltüntetését kérte, b) a társasházban levő öröklakást, illetőleg külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget (a továbbiakban: öröklakás) a közös tulajdonban levő részekből az öröklakás-tulajdonost megillető hányaddal együtt, c) a szövetkezeti házban levő szövetkezeti lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget, d) a közterületről nyíló pincét (föld alatti raktárt, garázst stb.) függetlenül annak rendeltetésétől [a)-d) pontok szerinti ingatlanok együtt: egyéb önálló ingatlan].
Oldalszám: 24
13. § (1) Társasházként, illetőleg szövetkezeti házként kell nyilvántartani azokat a nem lakás céljára szolgáló épületeket is, amelyeket a társasház-tulajdonra, illetőleg a szövetkezeti ház-tulajdonra vonatkozó rendelkezések szerint létesítettek (társas garázs, társas üdülő, illetve üdülő- és garázsszövetkezeti ház stb.). (2) Örök-, illetőleg szövetkezeti lakásként kell nyilvántartani a lakás helyiségeit és a lakáshoz tartozó helyiségeket függetlenül attól, hogy azok egymással műszakilag összefüggenek-e. Az örök- vagy a szövetkezeti lakás tulajdonosának többi helyiségét (pl. garázs, lakás kialakítására szolgáló tetőtér, padlástér) az alapító okirat, illetve a lakásszövetkezeti alapszabály rendelkezésétől függően kell a lakással együtt vagy önálló ingatlanként nyilvántartani. (3) Közterületről nyíló pinceként kell nyilvántartani azt a pincét, amelynek a bejárata közterületről nyílik, és nem a pince tulajdonosának a tulajdonában álló ingatlan alá nyúlik.“ A jogszabályi idézet szerint az ingatlannak – nyilvántartási szempontból – a következők tekinthetők: - földrészlet - építési telek - terek - utak, vasutak (beletartoznak az alagutak, hidak) - csatornák, (felszíni) - épület, építmény, pincék A földdel egybeépített közműveket nem az ingatlan-nyilvántartásban kell megjeleníteni, azokról az 1997. évi LXXVIII. törvény 58. §-a rendelkezik. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény a közműveknek az ingatlanok közötti kimutatását írja elő. 6.1.2. Ingatlanok Áfa törvény szerinti csoportosítása Az Áfa törvény az ingatlanokat, értékesítésük adózási szempontjából két csoportba osztja a 86. § (1) bekezdés j)-k) pontjaiban. A csoportok elhatárolásának döntő jelentősége van adózási szempontból. Az ingatlanok adóztatásának szempontjából a törvény 2008-ig is tartalmazott csoportosítást, másképpen adóztak a lakások és a külterületi ingatlanok és másként a lakáson kívüli beépített területek és az építési telkek. A 2007. év végéig érvényben lévő szabályokat és a kialakult rutint el kell felejtenünk, ellenkező esetben nagy összegű adókülönbözet megállapítására számíthatunk az adóellenőrzéseket követően. Ingatlan adás-vételi szerződést csak az új szabályokat jól ismerő pénzügyi és jogi ismeretekkel rendelkező személy bevonásával szabad kötni, tekintettel az ingatlan jelentős értékéből adódó magas adóteherre és a bonyolult adózási szabályokra. Mielőtt az adózó ingatlan ügyletbe bocsátkozna, meg kell határozni, hogy a szóban forgó ingatlan a következők szerint melyik csoportba tartozik.
Oldalszám: 25
1. Csoport - Beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet, ha az első rendeltetésszerű használatba vétel megtörtént, de arra jogosító hatósági engedély jogerő emelkedése és értékesítés között még nem telt el kettő év. - Beépítetlen építési telek. A későbbiekben a fenti ingatlanok 1. csoportba tartozó, illetve ”új ingatlan“ néven kerülnek említésre. 2. Csoport - Beépített ingatlan és ehhez tartozó földrészlet, ha a rendeltetésszerű használatba vétele megtörtént, és arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedésétől számított kettő év eltelt. - Beépítetlen ingatlan (ingatlanrész), az építési telken kívül. A későbbiekben az előző ingatlanokat 2. csoportba tartozó, illetve „régi ingatlan” néven kerülnek említésre. 6.1.3 Fogalom magyarázatok A beépített ingatlan, mint fogalom magyarázatra szorul. Beépítettnek akkor tekintjük az ingatlant, a földrészletet, ha az építés megkezdését a jogszabály hatósági engedélyhez köti. Ha az építési engedély jogerőre emelkedését követően megtörtént az „első kapavágás“ az építkezésen, akkor az ingatlant beépített ingatlanként kell kezelnünk. Építési engedély nélkül felépített ingatlant, ha nincs a fennmaradásáról hatósági, beépítetlen területeknek kell tekinteni az Áfa törvény előírásai szerint. Ha a fennmaradásra kapott engedélyt, akkor az engedélyező határozat jogerőre emelkedésének időpontjától számít beépített ingatlannak. A magyarázatból látható, hogy nem csak az építési telken létrehozott ingatlan minősülhet beépített ingatlannak, hanem bármilyen földterületen, ha hatósági engedélyre volt szükség az építkezés elkezdéséhez. Így a külterületen épített présházak, pincék, tárolók, nyaralók egyéb ingatlanok felépítése esetén beépített ingatlannak minősül a felépítmény és a hozzátartozó földterület. Az utak, a vízi műtárgyak, a közmű berendezések, vezetékhálózatok, csatornák szintén beépített ingatlannak minősülnek. Az ingatlanok elhatárolásánál, mint láttuk, szerepe volt a használatba vételi engedély jogerőre emelkedésétől számított kettő év időtartamnak. A befejezett, használatba vételi engedéllyel rendelkező ingatlanok az építési telkek mellett az első csoportba tartoznak két éves korukig. A két évet naptári napokban kell számolni, vagyis a jogerőt követő naptól számítva a 730. napon még nem telt el a kettő év, de a rákövetkező 731. napon már igen, így az ingatlan csoportot vált (ha közben szökőév miatt február 29-e is volt a naptárban, akkor értelemszerűen a 732. napon vált csoportot az ingatlan). Például, ha az ingatlan használatbavételi engedélyének jogerőre emelkedése 2008. január 12-e, akkor a 2008. évet szökőévként figyelembe véve a 732. napon, 2010. január 14-én vált csoportot az ingatlan. További magyarázatra szorul az első rendeltetésszerű használatbavétel. Egy épületnek több használatba vételi engedélye is lehet a felépítést követően a funkcióváltások
Oldalszám: 26
miatt. Kérdés, hogy mi minősül első rendeltetésszerű használatbavételnek. Mivel a törvény a rendeltetésszerű fogalmat használja, így mindig az utolsó használatbavételi engedély jogerőre emelkedésének időpontja a lakásépítéshez kapcsolódik. Építési teleknek az 1997. évi LXXVIII. törvény 2. § 6. pontjában körülírt terület minősül. Építési telek: beépítésre szánt területen fekvő, az építési szabályoknak megfelelően kialakított és közútról vagy önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott magánútról gépjárművel közvetlenül megközelíthető telek. (Az ÁFA tv.-ben a 259 § 7 pontban új fogalom van 2013.04.21-től, és már nem lehet használni az Épített környezet alakításáról szóló tv szerinti fogalmat.) A megfogalmazásból látható, hogy nem minden belterületi földrészlet felel meg a meghatározásnak, kétség esetén az önkormányzatok építési hatóságai tudnak a kérdés eldöntésében állást foglalni. Az önkormányzat az ügyfél kérésére az ingatlan besorolásáról hatósági bizonyítványt állít ki. 6.1.4 Adóköteles ingatlanértékesítések Az adóköteles értékesítési konstrukciók a következőek: Az 1. csoportba tartozó inatlanokat, az általános szabályok szerint adózó adóalany adókötelesen értékesíti. Az alanyi adómentességet választó adóalany szintén adókötelesen értékesíti az 1. csoportba tartozó ingatlanokat a 193. § (1) bekezdés a ) pontja alapján, de az értékesítésének árbevétele nem számít bele az alanyi adómentesség 6 millió forintos értékhatárába a 188. § (3) bekezdés c) pont előírása értelmében. Az értékesítésről, az adózás rendjéről szóló törvény szerinti időszakra adóbevallást kell benyújtani, amelyben szerepeltetni kell az adólapot és az adó összegét. Az EVA hatálya alá tartozó adóalany szintén adókötelesen értékesíti az 1. csoportba tartozó ingatlanokat és az áfa összege az EVA szabályai szerint növeli az adóalapot. Az egyéb különleges adózási módot választó (mezőgazdasági, viszonteladói, idegenforgalmi tevékenységet folytató) adóalany, ha az 1. csoportba tartozó ingatlant értékesít, akkor adófizetésre kötelezett az értékesítése után. Az 1. csoportba tartozik az építési szerződés keretében történő termékátadás, viszont ez polgárjogi értelemben vállalkozási szerződés és nem visszterhes vagyonátruházás. Az Áfa törvény 10. § d) pontja a generálkivitelező szolgáltatásnyújtását, összhangban az EU-s normákkal termékértékesítésnek tekinti, és a termékértékesítés szabályait alkalmazza az ügyletre. Ezért itt indokolt az értékesítés tárgyalása. Az építési szerződés keretében történő termékátadás tehát adóköteles, de mint majd látjuk a következőben nem minden esetben az eladó az adófizetésre kötelezett. 2008. május 1-jétől a hivatkozott törvényi hely olyan módon változik, hogy azoknak az ingatlanoknak az átadása tartozik a 10. § d) pontja hatálya alá, amelyeket az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. Közérthetően május 1-jétől azon ingatlanok létrehozására irányuló generálkivitelezői tevékenységét, amelyeket nem kell bejegyezni az ingatlan-nyilvántartásba szolgáltatásként, kell kezelni és nem termékértékesítésként. Az Áfa törvény tartalmaz olyan előírásokat, amelyek következtében előállhat olyan helyzet, amikor az értékesítések egyéb körülmények folytán adómentessé válnak.
Oldalszám: 27
6.1.5 Adómentes ingatlanértékesítések Az adómentes értékesítési konstrukciók a következőek: A 2. csoportba tartozó ingatlanok értékesítései, függetlenül az értékesítő személyétől adómentesek. Így bármilyen státuszú adóalany értékesít például külterületi termőföldet, erdőt, vagy két évnél régebbi használatbavételi engedéllyel rendelkező ingatlant, akkor az értékesítéskor a fő szabály szerint adót nem számíthat fel. Adómentes továbbá azoknak az 1. csoportba tartozó ingatlannak az értékesítése, amelyek adólevonást nem eredményező, közérdekre vagy a tevékenység sajátos jellegére tekintettel adómentes termékértékesítés vagy szolgáltatás érdekében kerültek beszerzésre, és ezért a vásárláskor az adó nem volt levonható. Például: a körzeti orvos rendelőjének a megvásárlásakor adólevonásra nincs lehetőség, tekintettel arra, hogy a tevékenysége a 85. § értelmében közérdekre tekintettel adómentes és ennek érdekében történő beszerzések estében a 120. § nem engedélyezi az adó levonását. Mikor az adott ingatlant értékesíti a 87. § a) pontja értelmében adófizetésre nem kötelezett, még akkor sem, ha az ingatlan az 1. csoportba tartozik. Adómentes a lakóingatlan értékesítés is a 87. § b) pontja alapján, ha annak beszerzésekor a 124. § (1) bekezdés i) pontja értelmében nem volt levonható az adó, mivel nem továbbértékesítési célból került beszerzésre, és nem túlnyomórészt bérbeadás céljából. Például: ha a lakás beszerzésére azért került sor, hogy irodaként használja az adóalany, akkor nem vonhatja le az adót beszerzéskor, az értékesítésekor viszont nem kell adót fizetnie. 6.1.6 Adómentes ingatlanértékesítések adókötelessé tétele Az előző alcím alatt tárgyalt adómentes ingatlanértékesítések egy részét a törvény adókötelessé teszi előzetes választás alapján. Ha az adóalany a 2003. évi XCII. törvény (Art) 22. (1) bekezdés b) pontja alapján választja az egyébként adómentes Áfa törvény 86. § (1) bekezdés j) pontjában említett ingatlan értékesítéseire az adókötelezettséget, akkor a 2. csoportba tartozó ingatlanokat kötelezően adókötelesen értékesíti. Az adóalanynak a nyilatkozatát először a rendszeresített 08TÁFAT nyomtatványon kellett megtennie 2008. évet megelőzően 2007. december 31-ig. A hatóságok (2008ban közzétett tájékoztató szerint) a bejelentés határidejét meghosszabbították 2008. március 31-ig, illetve a bejelentett adatokat módosítani lehet ugyanezen időpontig a 2008. évre rendszeresített változás bejelentő nyomtatványon. A márciusban kihirdetett törvénymódosítás a határidőt kitolta április 16-ig. Lakóingatlanok adómentes értékesítése Az általános forgalmi adó alanyainak december 31-ig lehetősége van arra, hogy az adómentesség alá eső, beépítetlen ingatlan, több mint két éve jogerős használatbavételi engedéllyel rendelkező, beépített ingatlanok értékesítése, ingatlan bérbeadása estén adókötelessé tételt válasszon. Ez a döntés eltérhet az ingatlan értékesítése, illetve bérbeadása esetében, de akár arra is van lehetőség, hogy kizárólag a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra terjedjen ki az adókötelezettség. Amennyiben az adóalany az adókötelessé tétel mellett döntött, akkor ettől öt évig nem
Oldalszám: 28
térhet el. Azon adóalanyok számára, akik már éltek ezzel a lehetőséggel, – ez azonban nem bizonyult számukra kedvezőnek, mert akár az áfával növelt eladási ár miatt nem tudják eladni az ingatlant – kapnak rá esélyt, hogy lakóingatlanok esetében a döntésüket megváltoztassák. 2015. február 28-ig ugyanis az adóalanyok nyilatkozatot tehetnek az adóhatóság felé, hogy lakóingatlanukat 2015. január 1-jétől adómentesen kívánják értékesíteni. A bejelentési nyomtatvány a NAV weboldaláról letölthető, melynek száma: 15T201 - F01-es lap, 5-ös rovat 15-16-os sorok. Az alkalmi ingatlanértékesítő, aki a tárgyi eszközét értékesíti, a választás lehetőségével közvetlenül az értékesítése előtt is élhet. Annak eldöntése, hogy érdemese-e az adókötelezettség választása igen nagy körültekintést igényel. Az ingatlanforgalmazók elsősorban azt kell megfontolás tárgyává tenni, hogy az adókötelezettség választása esetén, az ingatlanon realizált haszon után (hozzáadott érték után) áfa-t kell fizetni, amely végfelhasználónak történő értékesítésekor árnövekedést okoz, mivel az nem tudja visszaigényelni a felszámított adót. Ugyanakkor, ha adókötelesen kerül értékesítésre az ingatlan, akkor a beszerzésekor az áthárított, vagy a saját maga által megállapított (fordított adózásnál) adó levonható, amely körülmény a pénzügyi likviditásra kedvező, leginkább akkor, ha nem kerül az ingatlan azonnal továbbértékesítésre. Általánosságban kijelenthető, ha az adott társaság többnyire végfelhasználó felé értékesít, akkor bizonyos körülmények között célszerűbb az adómentesség alkalmazása, de figyelemmel kell lenni arra, hogy nem csak a beszerzett ingatlan áfa-ja nem vonható le, hanem az általános költségek áfa-ja sem, illetve ha van adóköteles értékesítése is, akkor arányosan vonható le az általános költségek áfa-ja. Ha az értékesítés rendszeresen adóalany felé történik, úgy célszerűbb az adókötelezettség választása. Alkalomszerű ingatlan értékesítésekor, ha adómentesen kerül az ingatlan értékesítésre, úgy a beszerzéskor levont áfa időarányos részét vissza kell fizetni a 136. § (1) bekezdés b) pontja szerint. 2008. év előtt beszerzett ingatlannál a figyelési intervallum 120 hónap, azt követő beszerzésnél 240 hónap. Például: 2008 januárjában beszerzett, tárgyi eszköznek minősülő ingatlan esetében, ha 2009. februárban adómentesen értékesítjük, akkor a beszerzéskor levont áfa 228/240 részét vissza kell fizetni, a február hónapot tartalmazó adó megállapítási időszakban. Ha a jelzett időszak 120, illetve 240 hónapja eltelt a beszerzéstől számítva, úgy az adómentes értékesítés választása és alkalmazása pótlólagos adófizetést nem eredményez. Az értékesítésből származik ugyan adómentes bevétel, de az adott évben arányosítani nem kell az általános költségeket. Az adómentesen értékesített ingatlan eladása érdekében közvetlenül felmerült költségek áfa-ja viszont nem vonható le (hirdetés, közvetítői jutalék, stb.) Ha az ingatlanértékesítés az Áfa törvény 87. § a)-b) pontja alapján adómentes, akkor az adókötelezettség választása esetén is adómentesen kell értékesíteni. Vagyis az előző cím alatt példaként említett körzeti orvos rendelője, illetve irodaként használt lakás értékesítése az adókötelezettség választása esetén is adómentes (lásd az előző 87. §-hoz fűzött kommentárt) Az Eva törvény alanyai nem választhatják az adóköteles értékesítést, ők a 2. csoportba tartozó ingatlanokat mindenképpen adómentesen értékesítik.
Oldalszám: 29
6.1.7 Kizárólag adómentesen értékesíthető ingatlanok Az adókötelezettség választása esetén sem értékesíthet az adóalany minden ingatlant adókötelesen. Azon ingatlanok esetében, amelyek a 87. § alapján kötelezően adómentesen értékesítendők, az adókötelezettség választásakor sem lehet az értékesítés során adót felszámítani, megállapítani. Az előző alcím alatt már említésre került a kötelezően adómentes ingatlan értékesítések a következőek: az olyan ingatlanok értékesítése, amely az Áfa törvény 85-86. §-ban foglalt adómentes tevékenységhez került beszerzése és ennek folytán az adó nem volt levonható, függetlenül attól, 1. vagy 2. csoportba tartozik, lakás értékesítése, ha nem továbbértékesítési, vagy bérbeadási célzattal került beszerzésre, függetlenül attól, hogy melyik csoportba tartozik. 6.1.8 Az adó megfizetésre kötelezett személy Az adófizetésre kötelezett személy meghatározása ingatlanértékesítés esetén közel sem egyszerű eljárás. Az adófizetésre kötelezett egyaránt lehet az eladó és a vevő, az értékesített ingatlan előzőekben említett besorolásának, valamint a szerződő felek státuszának függvényében. Továbbá vizsgálat tárgyát képezi az is, hogy az eladó választotta-e az adóköteles értékesítést a 2. csoportba tartozó ingatlanok esetében. A következő alternatívák lehetségesek az adófizetésre kötelezett személyének meghatározásánál, a törvény VIII. fejezetében foglaltak figyelembevételével: 1. Az eladó az adófizetésre kötelezett az 1. csoportba tartozó ingatlan értékesítésénél az Áfa törvény 138. § értelmében, ha az értékesítés adóköteles. Az adófizetés ténye független attól, hogy alanyi adómentes státusszal rendelkezik vagy sem. Az alanyi adómentes, a mezőgazdasági tevékenységét folytató adóalany függetlenül a különös adó megállapítás módjától, az EVA alany 1. csoportba tartozó ingatlan értékesítésekor szintén adót tüntet fel a számlán, de az adó összegét áfa-ként nem vallja be, hanem az eva alapot növeli az áfa összegével. A külföldön nyilvántartásba vett adóalanynak történő értékesítés esetén szintén az eladó az adófizetésre kötelezett. 2. Az eladó az adófizetésre kötelezett a 138.§ alapján, a 2. csoportba tartozó ingatlanok értékesítése esetén, ha választotta az adóköteles értékesítést, és a vevője alanyi adómentes adóalany, adóalanynak nem minősülő szervezet, vagy nem adóalany magánszemély, vagy külföldön nyilvántartásba vett adóalany. 3. A vevő az adófizetésre kötelezett (fordított adózás), ha az eladó és a vevő egyaránt belföldön nyilvántartásba vett adóalany, az eladó a 2. csoportba tartozó ingatlant értékesít és választotta az adóköteles értésékesítést, továbbá a vevőnek nincs olyan státusza, amely alapján e lehetne tőle az adófizetést követelni (a vevő nem alanyi mentes) 4. A vevő az adófizetésre kötelezett az 1. és 2. csoportba tartozó ingatlan értékesítésekor, ha az ingatlan dologi biztosítékul szolgált, és az értékesítés az adós és hitelező viszonylatában történik. A 2. csoportba tartozó ingatlan esetében értelemszerűen csak akkor, ha az adós választotta az adóköteles
Oldalszám: 30
értékesítést, ha nem választotta, akkor adómentesen értékesít. Mindkét esetben a feltétel, hogy belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen. 5. A vevő fizeti az adót, ha az eladó felszámolási eljárás alatt áll és az értékesített ingatlan tárgyi eszköz vagy 100 000 Ft-ot meghaladó értékű. Az 1. és 2. csoportba tartozó ingatlanoknál egyaránt alkalmazandó szabály. A 2. csoportba tartozó ingatlan esetében szintén feltétel, hogy az eladó az adókötelezettséget válassza az értékesítésre. Mindkettőjüknek feltétel a belföldön vett adóalanyiság. 6. A vevő fizeti az adót, ha az értékesítés, építési szerződés keretében történő termékátadás, értelemszerűen itt csak az 1. kategóriába tartozó ingatlanok jöhetnek szóba. A két szerződő féllel szemben támasztott követelmények a fordított adózás alkalmazhatóságának szempontjából megegyeznek az előző pontokban foglaltakkal. Mivel új ingatlanról van szó, amely az 1. csoportba tartozik, így értelemszerűen nem feltétel az adóköteles értékesítés választása. 6.1.9. Fordított adózás ingatlanértékesítés esetén A fordított adózás alkalmazásának vannak adótárgyi és személyi feltételei. A két feltétel együttes teljesülésekor alkalmazható ez az adózási technika. Tárgyi feltétel: -
-
Beépített ingatlan és ehhez tartozó földrészlet, ha a rendeltetésszerű használatba vétele megtörtént, és arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedésétől számított kettő év eltelt. Beépítetlen ingatlan (ingatlanrész), az építési telken kívül.
Személyi feltétel: - A vevő és az eladó egyaránt belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, és egyiküknek sem lehet adómentes státusza - Az eladónak választania kell az adóköteles értékesítést (nem feltétel, hogy a vevő is válassza, valamint a külföldi szerződő félnél nem feltétel a gazdasági letelepülés, elegendő, ha közösségi adószámmal rendelkezik). A fordított adózás alkalmazandó akkor is: - Beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet, ha az első rendeltetésszerű használatba vétel megtörtént, de arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és értékesítés között még nem telt el kettő év. - Beépítetlen építési telek. Amennyiben ezek az ingatlanok az értékesítő felszámolási eljárás alatt álló adóalany, vagy adós hitelezős viszonyban történik a jelzáloggal terhelt ingatlan értékesítése. Fordított adózásnál az eladó az értékesítés során adót nem háríthat át, a számlát adó nélkül állítja ki. A vevő állapítja meg a fizetendő adót, és a saját bevallásában szerepelteti. Ha adólevonásra jogosító tevékenység érdekében vásárolta meg az ingatlan, akkor levonási jogával is élhet ugyanazon bevallásában.
Oldalszám: 31
Az eladó továbbértékesítési célra beszerzi azt az ingatlan, amit fordított adózással fog értékesíteni, élhet levonási jogával, mivel a fordított adózással történő értékesítésének adólevonási jogot eredményező adóköteles értékesítések.
Oldalszám: 32
VII. A fordított adózás folyamata 7.1. A teljesítés idő pontja Az áfa rendszerében a teljesítés kulcsfogalomnak minősül. A teljesítés helye határozza meg az Áfa törvény tárgyi hatályát, vagyis azt, hogy az adóztatás, melyik állam joga. A termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítésének (részteljesítésének) idő pontjában – keletkezik az adófizetési kötelezettség, – ekkor kell a számlát kibocsátani, – megnyílik (a számla alapján) az áfa levonási jog, – ezzel egyidejűleg kell a számvitelben kimutatni az árbevételt, illetve a kötelezettséget. Az Áfa törvény 55. §-a szerint a fordított adózás esetében a teljesítés általában akkor következik be, amikor az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (főszabály). Az ügylet tényállásszerű megvalósulását a konkrét szerződésben rögzített feltétel bekövetkezésekor lehet megállapítani. Például: az építési szerződések rendszerint előírják, hogy a teljesítés a Ptk-ban előírtak alapján, az átadás-átvételi eljárás jegyzőkönyvének kölcsönös aláírásával fejeződik be. Megjegyezzük, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete kimondta: „A kialakult bírósági gyakorlat elvei szerint építési-szerelési munka elvégzésére kötött vállalkozási szerződés teljesítése szabályszerű átadás-átvétel hiányában - a megrendelő által történt birtokba vétel, illetőleg használatba vétel alapján is megállapítható.”18 A 2008. január 1. – április 30. között hatályos törvényszövegben felsorolt ingatlanhoz kapcsolódó – fenntartási, – takarítási, tisztítási – karbantartási, javítási szolgáltatásnyújtása teljesítési időpontjának meghatározására alkalmazni kell az Áfa tv 58. § előírásait, feltéve, ha a szerződő felek részletfizetésben, vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg. Szakmai körökben nagy vita bontakozott ki arról, hogy mely ügyletekre vonatkozik az 58. §, amely szerint a teljesítés időpontja megegyezik az ellenérték megtérítésének esedékessége napjával.
7.2. Adófizetési kötelezettség keletkezése Fordított adózás esetében kizárólag a vevőt terheli adófizetési kötelezettség az ügylettel kapcsolatban, tehát a vevőnek alapvető érdeke, hogy az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját egyértelműen megállapítsa. Az Áfa tv. 60. § (1) bekezdés alapján a vevő adóalany a fizetendő adót a) az ügylet teljesítését tanúsító számla kézhezvételekor, vagy b) az ellenérték megtérítésekor, vagy c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján köteles megállapítani, attól függően,
Oldalszám: 33
hogy melyik esemény következik be leghamarabb. Ha az eladó nem állít ki számlát, és a vevő az ellenértéket nem térítette meg, abban az esetben a vevő adófizetési kötelezettségének keletkezése „átcsúszik” a teljesítést követő hónapra. Például: ha a teljesítés május 16-án történik, az eladó csak augusztus hónapban állít ki számlát, és ezzel egyidejűleg történik meg annak kiegyenlítése, akkor a vevő áfa-fizetési kötelezettsége június 15. napján keletkezik, és az ügyletet szerepeltetni kell a július 20-ig benyújtandó havi áfa-bevallásában. Ha a példában szereplő vevő, a számlát május 25. napján már kézhez veszi, abban az esetben a vevő adófizetési kötelezettsége keletkezésének napja: május 25-e, ezért az adó összegét a június 20. napjáig benyújtandó áfa-bevallásban kell feltüntetni. Ha a vevő nem kapta kézhez a számlát, de az ügylet teljesítése megtörtént, és a teljesítés tényét a vevő elismerte, abban az esetben az adó alapját a felek közötti okiratok vagy a szóbeli megállapodás figyelembe vételével kell a vevőnek meghatároznia. Az adó megállapításának főbb lépései:
az eladó az általa kiállított számlán nem tüntethet fel áfa összeget [142. § (7) bek.], a vevő önadózással állapítja meg az adó összegét [156. §], az adó alapja megegyezik az eladó számlájának végösszegével, vagyis nettó (áfa nélküli) ellenértékkel [65. §], a vevő az általa fizetendő adóként megállapított adó összegét előzetesen felszámított (levonható) adóként tartja nyilván, ha ennek egyéb feltételei fennállnak [120. § b) pont].
7.3. Számlázás A számlát legkésőbb
a teljesítésigazolás előleg fizetése esetében a pénz jóváírásakor, illetve kézhezvételekor, de legfeljebb az attól számított 15 napon belül köteles gondoskodni.
A fordított adózás alá tartozó gazdasági eseményről készített számlában felszámított (áthárított) áfa nincs [142. § (7) bek.], a vevő adószáma is feltüntetésre kerül [169. § d) pont], szerepeltetni kell „a termék beszerzője az adófizetésre kötelezett”, vagy „a szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett” kifejezést [169. § kb) pont] Célszerű a számlához mellékelni az annak alátámasztásául szolgáló iratokat, nevezetesen
Oldalszám: 34
a vevő (megrendelő) nyilatkozatát, illetve a NAV tájékoztatását Arról, hogy a vevő (megrendelő) megfelel a fordított adózásra vonatkozó követelményeknek. A vevő adminisztrációján belül dokumentálni kell a számla átvételét, ugyanis adófizetési kötelezettséget keletkeztet a számla kézhezvétele.
7.4. A vevő adólevonási joga Az Áfa törvény 120. § b) pontja alapján a vevő adóalany jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított. A levonási jognak nem feltétele, hogy azt előbb az adóhatóság részére megfizessék. A vevő a saját áfa nyilvántartásában a fordított adó összegét fizetendő adóként, és ha az levonható, akkor előzetesen felszámított adóként is elszámolja. A vevő az általános szabályok szerint gyakorolja az adó levonási jogát, tehát figyelembe kell vennie az előzetesen felszámított adó megosztására, és az adólevonási jog korlátozására vonatkozó rendelkezéseket. Fordított adózás keretében a vevő által megállapított fizetendő adóra vonatkozó levonási jog gyakorlásának nem elengedhetetlen tárgyi feltétele a számla. A levonási jog akkor is gyakorolható, ha a fizetendő adó összegszer megállapításához szükséges okiratok, (pl. szerződés, átadás-átvételi jkv) rendelkezésre állnak [127. § (1) b) pont és 170. §]. Az Európai Bíróság ezzel összefüggésben leszögezte: „Abban az esetben tehát, ha egy adóalany a szolgáltatások címzettjeként köteles a szolgáltatások adóterhének megfizetésére, akkor az adóigazgatás az adólevonási jog gyakorlásának további feltételeként nem írhatja elő, hogy az adóalanynak a hatodik irányelv 22. cikk (3) bekezdésének megfelelően kiállított számlával kell rendelkeznie, mert ez az azt eredményezné, hogy az adóalany a szolgáltatások címzettjeként az áfa megfizetésére ugyan köteles, viszont fennáll a veszély, hogy az adó levonására vonatkozó jogát nem gyakorolhatja.”
7.5. Az eladó adólevonási joga Az eladó áfa levonási jogát a fordított adózás alkalmazása nem korlátozza. Az eladó az általa beszerzett termékek és szolgáltatások ellenértékében felszámított áfa összegre az általános szabályok szerint gyakorolja adólevonási jogát. Ennek ellenére a jellemzően építőipari alvállalkozóként tevékenykedő adóalanyok hátrányként élik meg a fordított adózást, mert az eddigi gyakorlattal szemben az előzetesen felszámított adó összege már nem állítható szembe a fizetendő adó összegével, tehát az ilyen adóalanyok állandó visszaigénylő pozícióban lesznek. Ez azt jelenti, hogy
minden bevallási időszak végén kiutalási igényük keletkezik, ezért folyamatosan kell számítaniuk áfa ellenőrzésre, valamint saját forrásból kell finanszírozniuk a beszerzéseikhez kapcsolódó áfát, de ezt a hatást enyhíti, hogy megrendelőtől kapott előleg után az eladónál nem jelentkezik fizetendő áfa (csak a vevőnél).
Oldalszám: 35
7.6. Az adómentes adóalanyok többletterhei A fordított adózás igazi „szenvedő” alanyai azok a szervezetek, amelyek kizárólag az Áfa törvény 85. § (1) bekezdése, 86. § (1) bekezdése, vagy 87. §-a szerint adómentes termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást végeznek, és ezért a 257. § alapján mentesülnek a bevallástételi kötelezettség alól. A mentesülés megszűnik, vagyis ezeknek az adóalanyoknak adóbevallást kell tenniük abban az adó megállapítási időszakban, amikor a fordított adózás alá eső beszerzést végeznek.
7.7. Az Eva-s vállalkozók Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni és társas vállalkozások nem alanyai az áfa-nak, de az Eva tv. 13. és 16. §-a el írja:
ha az eva-s vállalkozó eladóként vesz részt az Áfa tv. 142. § körébe tartozó ügyletben, abban az esetben az általa kiállított számlán áfát nem tüntethet fel,
amennyiben az eva-s vállalkozó vevőként vesz részt az Áfa tv. 142. §-ában meghatározott fordított adózás alá eső gazdasági eseményben, akkor köteles a fordított áfát bevallani, és megfizetni, de adólevonási jogot nem gyakorolhat.
7.8. A fordított adózásra vonatkozó szerződés A fordított adózással érintett ügyletre vonatkozó szerződés szövegében célszerű kitérni az alábbi kérdésekre: A szerződés tárgyát képező tevékenység eredménye az ingatlannyilvántartásba bejegyzendő tényt keletkeztet, A szerződés tárgyát képező tevékenység építési hatósági engedély-köteles, A szerződő felek megfelelnek az Áfa törvény szerinti személyi feltételeknek, Számlázásra vonatkozó el írások, Teljesítés idő pontjának meghatározása.
7.9. Jogkövetkezmények Ha a szerződő felek között létrejött ügyletre a fordított adózás szabályait kellene alkalmazni, de a felek kölcsönösen az általános szabályok szerint járnak el, vagyis az eladó felszámítja az áfa-t (egyenes adózás), abban az esetben egy későbbi adóellenőrzés során az alábbi következményekre számíthatnak:
Az eladó számlájában felszámított adó összegére a vevő levonási jogát nem gyakorolhatja, mert a számla nem felel meg az Áfa törvény követelményeinek, ivel a vevő fizetendő adót nem vallott, ezért az eladó számlájában feltüntetett áfa összeg adóhiánynak minősül, ezért adóbírság és késedelmi pótlék is kiszabható terhére Az eladónál adótöbblet keletkezik. A hiba kijavítása: az eladó olyan módosító (helyesbítő) számlát állít ki, amely már csak a nettó összeget tartalmazza, és mind a két fél önellenőrzést végez.
Oldalszám: 36
7.10. Átmenet a hatályba lépés után Az új Áfa törvény 2008. január 1. napjával már hatályba lépett, de az igen bonyolultra sikeredett hatályba léptető és átmeneti rendelkezések szövege nem hagy kétséget afelől, hogy az adóalanyok hosszú ideig fognak az adóhatósággal arról vitatkozni, hogy a 2008. január 1- én hatályos Áfa tv 142 § (1) bek. a)-b) pontjában felsorolt értékesítésekre A 2007. december 31. napján, A 2008. január 1. – április 30. között, vagy A 2008. május 1. napjától hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. A hatásaiban átgondolatlan 269. § (1) bek., valamint az Áfa Mód törvény előírásai miatt az egyes értékesítések adózása lehet fordított, egyenes, vagy vegyes (ugyanazon szerződés alapján történ egyik teljesítés, illetve részteljesítés fordított, a másik egyenes).
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 142. § (1) bekezdésének b) pontja alapján az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, amelyről a szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának. Az alábbiakban egy valós jogesetet ismertetek annak bizonyítására, hogy a 2008. január április időszak kaotikus szabályozása milyen jogi helyzetet eredményezett.
Oldalszám: 37
VIII. 2378/2011. számú közigazgatási elvi határozat 2378/2011. számú közigazgatási elvi határozat a fordított áfa alkalmazása tükrében Fordított adózás esetén is lehetőség van az adólevonásra, és a nemzeti bíróság köteles biztosítani a közösségi jog hatályosulását, a nemzeti jogszabályokat a közösségi irányelvek szövegének és hatályának megfelelően (2007. évi LXXVII. tv. 119. §, 120. §, 127. §, 142. §). A D. I. Kft., mint építtető(a továbbiakban: Kft.) a 2006. szeptember 25-én kelt határozatban kapott építési engedélyt D. F. K. és K. Központ (a továbbiakban: Központ) megépítésére, az ideiglenes használatba vételi engedély kiadására a 2008. november 6-án kelt határozattal került sor. A Kft. és a felperes között 2007. december 13-án megkötött bérleti szerződés szerint a bérelt terület bérlőnek történő átadásakor fennálló állapota további jelentős építészeti munkálatokat igényel ahhoz, hogy ott szórakoztató elektronikai szaküzletet lehessen működtetni, ezért a felperes, mint bérlő köteles a területet üzemszerű állapotba hozni, és valamennyi szükséges építészeti és egyéb munkálatot – beleértve a szükségessé váló különleges műszaki berendezéseket is – saját költségén megvalósítani. A felperes a Központban lévő bérleményének szerződés szerinti belső kialakítási munkálataira megrendelést adott az A., az Ar. 7. és az U.-I. Kft. részére. Az volt a felperes álláspontja, hogy e megrendelések nem építési engedélyköteles munkák, ezért a vele szerződő vállalkozóknak nem adott át az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: új Áfa. tv.) 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti nyilatkozatot. A felperes a vállalkozók által kibocsátott 6 db számlát általános forgalmi adóval (a továbbiakban: áfa) növelt összegben befogadta, és ezek alapján bevallásában 32 730 940 Ft áfát helyezett levonásba. Az adóhatóság a felperesnél 2008. július 8-tól szeptember 30-ig terjedő időszakra áfaadónemben ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 65 462 000 Ft áfa-adókülönbözetet írt elő, amelyből 52 011 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, adóbírságot nem szabott ki, késedelmi pótlékot nem számított fel. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az új Áfa. tv. 60. § (1) és (2) bekezdéseiben, 119. § (1) bekezdésében, 120. § b) pontjában, 127. § (1) bekezdés b) pontjában, 142. § (1) bekezdés b) pontjában, (7) bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 165–166. §-aiban foglaltakra alapította. Határozatában megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban nem vallotta be, és nem fizette meg az állami költségvetés felé a 32 730 940 Ft összegű szolgáltatás igénybe vevőjét fordított adózás alapján terhelő adót, továbbá a fordított adózás törvényi előírásai miatt alakilag hiteltelen számlák birtokában 32 730 940 Ft-tal jogosulatlanul csökkentette a fizetendő adóját. Az alperes érdemi döntését a következőkkel indokolta: Oldalszám: 38
A működési engedély nem minősül építési hatósági engedélynek, és nem befolyásolja az adózási módot. D. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Műszaki Osztályának megkeresésére adott válasza szerint a határozatokkal érintett számlákon feltüntetett gépészeti, kivitelezési illetve elektromos munkák szükségesek voltak a használatba vételi engedély kiadásához, ezek az építési engedélyköteles beruházás részét képezték. Abban az esetben, amikor egy építési, szerelési vagy egyéb szerelési munka olyan beruházás során valósul meg, amely ingatlan létrehozására, bővítésére, átalakítására, vagy egyéb megváltoztatására irányul és e tevékenység építési hatósági engedélyköteles, akkor fordított adózás alá esik akkor is, ha maga a konkrét építőipari szolgáltatás nem építési engedélyköteles, illetve azt nem az építési engedély jogosultja rendeli meg. Fordított adózás szerinti szolgáltatások igénybevétele esetén is helye van a fizetendő adó levonásának, de annak az a feltétele, hogy az adóalany rendelkezésére álljon nevére szóló áthárított, százalékértéket nem tartalmazó fizetendő adó összegszerű meghatározásához szükséges számla, ilyennel azonban a felperes nem rendelkezett. A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, és az általa megfizetett adókülönbözet visszatérítését kérte késedelmi kamatokkal együtt. Hivatkozott az alperesi határozat megalapozatlan voltára, az új Áfa. tv. 142. §-ának téves értelmezésére és alkalmazására. Kifejtette, hogy az általa elvégeztetett építési, szerelési munkák nem voltak építési hatósági engedélykötelesek, és az általa megbízott kivitelezők az építtető felé sem nyújtottak ilyen jellegű szolgáltatásokat. Az alperes tévesen állapította meg, hogy az általa megrendelt munkák az ideiglenes használatba vételi engedély kiadásának feltételét képezték volna, ezekre nem kellett alkalmazni a fordított adózás szabályait. Sérelmezte, hogy a vitatott számlák áfatartalmát az alperesi határozat értelmében kétszeresen kell megfizetnie, mégpedig oly módon, hogy egyszer sem válik levonásra jogosulttá. A Von Colson és Bockemühl ügyben kifejtett bírósági jogértelmezésre figyelemmel azt hangsúlyozta, hogy az alperes köteles lett volna a fordított adózás során az ebből eredő adófizetési kötelezettség mellett ugyanezen adóösszeg levonható adóként történő megállapítására is, de nem így járt el, ezért terhére az adóhiánynak minősülő adókülönbözetet 32 731 000 Ft-tal magasabb összegben írta elő. A megyei bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt: Az ingatlan létrehozatalára irányuló építési, szerelési, és egyéb szerelési munka, mint építésügyi hatósági engedélyköteles tevékenység a Központ, mint épületkomplexum létrehozására irányuló építési tevékenységekben testesült meg. A Központon belüli üzlethelyiségek azonban egyfajta önálló életet éltek amiatt, hogy magának az üzlethelyiségnek a konkrét kialakítására nem az építtető, hanem a bérlő volt jogosult és kötelezett, ezért a Központ – az új Áfa. tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása szempontjából – mint építési hatósági engedélyköteles építési, szerelési munka már az ideiglenes használatba vételi engedélyezési eljárást megelőzően megvalósult. Az egyes üzlethelyiségek belső építészeti kialakulása már nem tartozott ehhez, az ezekre vonatkozó engedélyezési eljárás teljes mértékben elvált az építési, illetőleg használatba vételi engedélyezési eljárástól.
Oldalszám: 39
Alperes tévesen alapította jogi álláspontját az építésügyi hatóság megkeresésre adott válaszára. Az ideiglenes használatba vételi engedélyből ugyanis az állapítható meg, hogy a bérelt üzletek kialakítása ebben az időpontban éppen a felperes által megrendelt munkálatok elvégzése tekintetében korántsem volt teljes, az ideiglenes használatba vételi engedély mégis kiadásra került. A felperes által bérelt üzlethelyiség belső építészeti munkáit nem lehet olyan építési munkálatoknak minősíteni, amelyek fordított adózás alá esnének, mert ezek nem voltak építési engedélykötelesek, és a Központ, mint épületkomplexum megvalósulásához sem voltak közvetlenül szükségesek, a Központot (épületkomplexumot) már az egyes konkrét üzlethelyiségek kialakítása előtt megvalósultnak kell tekinteni. Alperes szem elől tévesztette az új Áfa. tv. Szabályozási rendszerének célját is, mert egy jogértelmezésnek nem lehet az a következménye, hogy az egyenes vagy fordított adózást rosszul megválasztó személy adózási jogai a levonással kapcsolatban megszűnjenek. Az adózási mód megválasztásával kapcsolatos adózói tévedést nem a jog elvonásával, hanem mulasztási bírsággal kell szankcionálni. A felperes ugyanakkor alaptalanul kérte a kamatokkal történő visszafizetésre kötelezést, mivel ilyen tárgyú döntés meghozatalára nem terjed ki a bíróság hatásköre. Az új eljárás során az adóhatóságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a felperes által megrendelt munkálatok egyenes adózás alá esnek, és ennek figyelembevételével kell döntenie a felperes által bevallott, megfizetett, visszaigényelt áfa összegszerűsége tárgyában is. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének teljes körű elutasítását. Vitatta a megyei bíróság ítéletében megállapított tényállást, téves ténybeli és jogkövetkeztetésekre hivatkozott, kifejtette, hogy az ítéleti döntés nem felel meg az új Áfa. tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Érvelése szerint minden építési, szerelési és egyéb szerelési munka, amelyre az ingatlan építési engedélye kiterjed, vagyis, amely elvégzése a használatba vételi engedély kiadásának feltétele az fordítottan adózik még akkor is, ha a konkrét építőipari szolgáltatást nem az építési engedély jogosultja rendeli meg. Azt, hogy egy adott építőipari szolgáltatás részét képezi-e az engedélyköteles beruházásnak, az építési engedélyt kiállító hatóság tájékoztatása alapján kell megállapítani. A megyei bíróság építési hatósági szempontból is tévesen állapította meg, hogy a felperes által bérelt területen végzett kivitelezési munkák már nem voltak szükségesek az épületkomplexum megvalósulásához, és tévesen tulajdonított jelentőséget a bérleti szerződés időpontjának, továbbá az építési engedélyben előírt feladatok körébe tartozó szolgáltatásokat konkrétan megrendelő személyének is. A felperes által 2008. július és augusztus hónapban igénybe vett szolgáltatások még az épületkomplexum építési engedély köteles kivitelezésének a részét képezték, ezért az adót a szolgáltatás igénybe vevőjének, azaz a felperesnek kellett volna megfizetnie a fordított adózás szabályaira figyelemmel. A felülvizsgálati kérelem részben és az alábbiak szerint alapos: Az új Áfa. tv. 142. § (1) bekezdésének b) pontja akként rendelkezik:
Oldalszám: 40
„Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, vagy egyéb megváltoztatására – ide értve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása, vagy egyéb megváltoztatása, építési hatósági engedélyköteles, amelyről a szolgáltatás igénybe vevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának”. Az új Áfa. tv. 142. § (7) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdés alkalmazása esetében a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója olyan számla kibocsátásáról gondoskodik, amelyben áthárított adó, illetőleg 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel. Az új Áfa. tv. nem határozza meg az ingatlan forgalmát, ezért ez alatt a Ptk. szerinti ingatlant kell érteni. Mivel a Ptk. e körben csak a földről és épületről tesz említést, továbbá 686. §-ában rögzíti, hogy a Ptk. épületekre vonatkozó rendelkezéseit más építményekre megfelelően alkalmazni kell az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 2. § 8) pontja szerinti fogalom meghatározás az irányadó. Ez utóbbi szerint építménynek minősül az építési tevékenységgel létre hozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított – rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára készültségi fokára, és kiterjedésére tekintet nélkül – minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint a víz vagy azok alatti talaj illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Az építményhez tartoznak annak rendeltetésszerű és biztonságos használatához, működéséhez, működtetéséhez szükséges alapvető műszaki és technológiai berendezések is. Az új Áfa. tv. 2008. május 1-jétől hatályos 142. § (1) bekezdés b) pontjából következően tehát ahhoz, hogy egy ingatlanhoz, építményhez kapcsolódó szolgáltatás fordított adózás alá essen, az ingatlan, építmény létrehozására, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltozására kell irányulnia, építési-, szerelési és egyéb szerelési tartalmú munkának kell lennie. Az egyéb szerelési munkába beletartoznak azok a szolgáltatások is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a fel-, át- vagy beépíteni kívánt ingatlan (építmény) a rendeltetésszerű használatra alkalmas legyen. (pl. villanyszerelés, víz-, gáz-fűtésszerelés stb.) Az építési tartalmú szolgáltatások körébe továbbá klasszikusan beletartozik a kőműves munka, a burkolás és minden olyan, ami kifejezetten az ingatlan vagy annak egy része, helyisége rendeltetésszerű működtetésére, az ingatlan (építmény) készre építésére irányul. (pl. festés… stb.) Az ingatlanhoz kapcsolódó építési – szerelési és egyéb szerelési munka akkor esik fordított adózás alá a törvényhely értelmében, ha az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása, vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedélyköteles. Ebből következően amennyiben olyan engedélyköteles tevékenységről van szó, amelyhez építési, bontási tartalmú engedély kiadása szükséges, akkor az annak során kifejtett építési-, szerelési és egyéb szerelési munkával megvalósuló szolgáltatás fordított adózás alá tartozik, és nemcsak az építési engedély birtokosa és a vele szerződéses kapcsolatban álló felek közötti relációban áll fenn a fordított adózás. Az új Áfa. tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja ugyanis kizárólag a szolgáltatás jellegére tekintettel rendeli el a fordított adózás alkalmazását, függetlenül attól, hogy az adott szolgáltatás mely szereplők, azaz az építési engedéllyel rendelkező adóalany és a vele közvetlenül
Oldalszám: 41
jogviszonyban állók vagy egyéb további résztvevők között teljesül. Ezért ha a szolgáltatás nyújtója nem azzal a szereplővel áll szerződéses jogviszonyban, aki az építési engedély jogosultja, de olyan ingatlan (építmény) létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, vagy egyéb megváltoztatására irányuló építési, szerelési és egyéb szerelési munkát végez, amely építési hatósági engedélyköteles beruházás illetve munkálatok során teljesül, akkor a szolgáltatás az új Áfa. tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerint minősül, tehát fordítottan adózik. Az előzőekben ismertetettekre figyelemmel az új Áfa. tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjának törvényi tényállásából nem vonható le olyan következtetés, hogy magának a konkrét építési- szerelési vagy egyéb szerelési szolgáltatásnak kell engedélykötelesnek lennie, mivel a törvény úgy fogalmaz, hogy fordított adózás alá esik „a szolgáltatás nyújtásának minősülő építési-, szerelési és egyéb szerelési munka, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, vagy egyéb megváltoztatására – ide értve az ingatlan bontással történő megszüntetését – irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, átalakítása, vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedélyköteles”. E szabályozás szerint tehát az a törvényi feltétel, hogy olyan ingatlan (építmény) létrehozatala, bővítése, átalakítása, megváltoztatása során teljesüljön az adott szolgáltatás, amely létrehozatal, bővítés, átalakítás, vagy egyéb megváltoztatás engedélyköteles. A kifejtettekből következően az alperes alappal hivatkozott arra, hogy nem annak van jelentősége, hogy a számla szerinti építési szerelési munka önmagában építési engedélyezési kötelezettség alá esik-e vagy sem, hanem annak, hogy mely építőipari munkákat foglalja magában az építési engedélykötelezettséggel érintett beruházás, és nincs döntő jelentősége annak, hogy a konkrét építőipari szolgáltatást nem az építési engedély jogosultja rendelte meg. Az alperes az építési engedélyt kiadó hatóság tájékoztatása alapján helytállóan állapította meg, hogy jelen ügyben vitatott építőipari szolgáltatások az engedélyköteles beruházás részét képezték. Rögzíti a Legfelsőbb Bíróság továbbá azt is a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva az iratoknak megfelelően, hogy a felperes által megrendelt, 2008. július és augusztus hónapokban elvégzett szolgáltatások (padlóburkolatok kiépítése, falburkolatok készítése, ajtók és üvegfalak beépítése, téglafal, gipszkarton és vasbeton felületek festése, pihenő és előterek burkolása, vakolat alatti felület dugaszoló aljzat és felületi szoros kapcsoló beépítése, vakolat alatti mozgásérzékelő kiépítése, energia és adattovábbító kábelek kiépítése, mérőkészülékek és transzformátorok beépítése, dugaljak, kapcsolók, elosztók, összekötő dobozok, világítótestek beépítése, tűzvédelmi szigetelés, légvezeték védelem megvalósítása, szelepes lapradiátor, fűtőtest, termosztátfej beépítése) beletartoztak a Központ építésére kiadott építési engedélyben meghatározott munkák körébe, és szükségesek voltak a 2008 november 6-i ideiglenes használatba vételi engedély kiadásához, részét képezték az ingatlan engedélyköteles létrehozására irányuló beruházásnak, mint építőipari szolgáltatások. A Legfelsőbb Bíróság tehát nem osztja a megyei bíróság azon jogi álláspontját, mely szerint a perben vitatott számlák szerinti építési munkálatokra az egyenes adózás szabályait kell alkalmazni.
Oldalszám: 42
Egyetért ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogi álláspontjával a tekintetben, hogy jelen ügyben az adózó tévedése nem vezethet adólevonási jogának elenyészéséhez a következők miatt: A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös – hozzáadott értékadó-rendszer, egységes adóalap meghatározásról szóló 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelvből, és az annak helyébe lépett – közös – hozzáadott értékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv szabályaiból, és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) ítélkezési gyakorlatából következően az érintett adóalanynak be kell tartania tagállam által meghatározott formai követelményeket ahhoz, hogy a HÉA (áfa) levonási jogát gyakorolhassa, de ezek nem mehetnek túl azon a mértéken, amely a fordított adózási eljárás helyes alkalmazásának biztosításához mindenképpen szükségesek. (Pl.: Bockemühl-ügyben hozott ítélet 50. pontja, C-392/09. számú ítélet 38. pontja). A Bíróság több ítéletében kimondta azt is, hogy az adó semlegesség elve megköveteli, hogy az előzetesen felszámított Áfa. (HÉA) levonása lehetséges legyen, amennyiben a tartalmi követelmények teljesülnek, még ha az egyes alaki követelményeknek nem is tesz eleget az adóalany (Pl.: C-95/07. és C-96/07. ügyben hozott ítélet 63. pontja, C-392/09. számú ítélet 39. pontja). A Von Colson ügyben a Bíróság kifejtette azt a jogi álláspontját is mely szerint a nemzeti bíróságok kötelesek a közösségi jog hatályosulását biztosítani, és a nemzeti jogszabályokat a közösségi irányelvek szövegének és céljának megfelelően értelmezni. Amennyiben az adólevonási jogot korlátozó nemzeti rendelkezések nem felelnek meg az irányelvben rögzítetteknek, akkor az adóhatóság a adóalanyokkal szemben nem hivatkozhat ezekre. (C-228/05.) Az alperes jelen ügyben – általa sem vitatottan – tudta, hogy a számlák szerinti felek között a számla szerinti gazdasági események a számlák szerinti módon végbementek, az ügyleteket a felperes adóköteles tevékenységéhez használta fel, a számlakibocsátók eleget tettek adófizetési kötelezettségüknek, és a felperes adólevonási jogának gyakorlásával az állami költségvetést nem érte kár. A felperes terhére az adókülönbözetet mégis úgy írta elő, mégpedig kizárólag formai okokra figyelemmel, hogy a felperest nem mentesítette 32 730 000 Ft áfa teher alól. Az alperes lényegében, tartalmát tekintve tartozatlan adó megfizetésre kötelezte az általa sem vitatottan jogszabályi rendelkezések téves értelmezése alapján eljáró adózót akkor, amikor terhére – a fordított adózás miatt – nemcsak adófizetési kötelezettséget írt elő, hanem a levonható áfa tekintetében is adókülönbözetet állapított meg. Az alperes a határozatába foglalt érdemi döntéssel megfosztotta a felperest attól, hogy a fordított adózásból eredő adófizetési kötelezettség mellett ugyanezen adóösszeg levonására is jogosult legyen, mivel a felperes számára – a rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan – az önellenőrzés továbbá a számlakibocsátók tekintetében a reparáció, számlahelyesbítés lehetőségei nem álltak fenn. Jelen ügyben továbbá az alperes nem vitatta azt a felperesi előadást sem, mely szerint rendelkezett minden olyan információval és okirattal, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy az adóhatóság ne csak ellenőrizze, hanem meg is állapítsa a határozatokkal érintett ügyletek és számlák kapcsán az áfa fizetési kötelezettséget, az áfa levonási jogosultságot, továbbá ezek összegszerűségét is. Ennél fogva jelen ügyben az alperes eljárása és határozata nem felel meg a közösségi jog szabályainak, amelyek fordított adózás esetén is lehetőséget adnak az adólevonásra, és nem tesznek lehetővé olyan jogértelmezést, illetve jogalkalmazást, amilyet a perbeli esetben megállapítható
Oldalszám: 43
tényállás kapcsán az alperes határozata tartalmaz. Ez ugyanis nem az adókülönbözet előírásánál, hanem a bírság és a késedelmi pótlék kapcsán értékelte az ügy eldöntése szempontjából releváns, előzőekben felsorolt tényeket. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben – eltérő indokolással – hatályában fenntartotta, mert a jogerős ítélet rendelkező része szerinti érdemi döntés törvényes [Pp. 275. § (3) bekezdése]. Az adóhatóságnak az új eljárás során figyelemmel kell lennie arra, hogy bár a számlák esetén a fordított adózás szabályai az irányadók, nem hozható olyan érdemi döntés, amely a felperest levonási jogának gyakorlásától megfosztja, mert a levonási jog a HÉA (áfa) mechanizmusának szerves részét képezi, és fő szabály szerint nem korlátozható, célja pedig az, hogy mentesítse az adóalanyt a gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett HÉA (áfa) alól (hatodik irányelv 17. cikk (2) bekezdése, 2006/112 irányelv 167–168, 178. cikkei, 199. cikk (1) bekezdés a) pontja cikkei). Az adóhatóságnak az új eljárás során a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtettekre figyelemmel kell határoznia a perrel érintett számlák kapcsán az adójogi konzekvenciák tekintetében. (Legf. Bír. Kfv. V. 35.411/2010.)
Oldalszám: 44
IX. Összefoglalás Az unióban toronymagasnak számító 27 százalékos áfa terheli például a tömegközlekedést és a kulturális rendezvények szervezését, miközben huzamos ideje évi ezermilliárdos nagyságrendű az áfa elkerülés mértéke. Miközben a magas munkanélküliség eleve kiszolgáltatott helyzetet teremt, egyes területeken általánossá vált a fekete foglalkoztatás, és így a munkát vállalók a biztosításoktól és később a nyugdíjtól is elesnek. Az európai szürkegazdaság mérete nagyjából az uniós gazdaság egyötödének felel meg, ami azt jelenti, hogy minden egyes évben ezermilliárd euró adóbevételtől esik el a közösség. Az adóelkerülés visszaszorítása ebből adódóan hatalmas lehetőség az állami bevételek növelésére, amit a mostani válságos időkben ki is kellene használni. Pedig fontos lenne ezeknek a káros jelenségeknek a visszaszorítása, hiszen ez által jelentős forrás képződne a társadalom számára lényeges feladatok – köztük a környezetvédelem – ellátására. Szakértők, civil szervezetek már számos konkrét javaslatot dolgoztak ki és juttattak el a kormánynak az adócsalások, adóelkerülések visszaszorítására, azonban ezek eddig többnyire süket fülekre találtak. Pedig a mindenkori kormánynak is fel kellene ismernie, hogy az adócsalások, adóelkerülések megtűrése – bár látszólag kedvez a gazdasági élet szereplői egy részének – összességében számottevően rontja az ország gazdasági teljesítményét: súlyosan torzítja a piacot, növeli a társadalmi feszültségeket. Ha csak a feketegazdaság 10-15 százalékát sikerülne „kifehéríteni” az már ezermilliárdos bevétel-növekedést jelentene a költségvetésnek, hiszen csak az adótartozások mértéke meghaladja a kétezer milliárd forintot. Fordított adózás kiterjesztése szükséges több termékcsoportra. Az adócsalások legjelentősebb része még mindig az általános forgalmi adóval kapcsolatos. Az építőiparban és a gabonaféléknél bevezetett fordított adózás egyértelműen csökkentette az ezen ágazatoknál jellemző csalásokat. Fontos lenne, hogy a gabonaféléknél ne csak átmeneti jellegű legyen ez az adózási mód, azt indokolt folyamatosan is fenntartani. Az említett két termékcsoport mellett szinte minden nehezen beazonosítható tömegárura indokolt az ajánlás szerint a fordított adózás bevezetése, így különösen a következőkre: faipari áruk, elektronikai termékek, liszt, cukor, hús, szén, fém. A tapasztalatok szerint azok egy része, akik korábban a gabonatermékekkel követtek el adócsalásokat, most ezen termékekkel teszik ugyanezt. Ezen a téren egy egyszerű lépéssel jelentősen növelhetők az államháztartási bevételek. Különösen azért, mert a magyar cégek többsége az áfával trükközik a legszívesebben. A NAV Bűnügyi Főigazgatóságának tapasztalatai alapján a legtöbb visszaélés valóban a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek forgalmazásánál történik, miután a nagy mennyiségű, egyedileg nem azonosítható áru esetében könnyebb kijátszani az áfa szabályokat, de más területekre, például az elektronikai cikkek kereskedelmére is jellemzőek az ilyen típusú csalások.
Oldalszám: 45
Az áfa csalás nem új jelenség, de mindig vannak új módszerek. Az uniós csatlakozás után vált gyakorivá, hogy a külföldről behozott termékeket a csalásra szerveződött cégek értékesítik a magyarországi kereskedőknek, de nem fizetik be a forgalmi adót a költségvetésbe. Az elfogadott fordított ÁFA intézménye az átláthatóságot, és a könnyen ellenőrizhetőséget biztosítja a NAV számára, hiszen ezzel az intézkedéssel megszűnik a lehetőség, amikor fiktív szerződésekkel, hosszú alvállalkozói rendszereken keresztül tűnjön el az ÁFA összege.
Oldalszám: 46
X. Irodalomjegyzék Könyvek: Dr. Csátaljay Zsuzsanna: Nagy ÁFA kézikönyv Vira Sándor: Fordított adózás
Törvények: Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadórendszerről 2007 évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról
Internetes anyagok www.adko.hu www.piacesprofit.hu www.adozona.hu www.europa.eu› EUROPA › Az uniós jogszabályok összefoglalói › Adózás
Oldalszám: 47
XI. Szerzői nyilatkozat
Szerzői nyilatkozat
Alulírott Gálicza Zoltán Ottóné Szak: Okleveles Forgalmiadó Szakértő kijelentem, hogy a „A fordított adózás alkalmazásának jogszabályi háttere, indokoltsága, valamint az ingatlanokkal kapcsolatok belföldi fordított ÁFA szabályozás részletes bemutatása“ című diplomadolgozat a saját munkám eredménye. Azon részeket, melyeket más szerzők munkájából vettem át, egyértelműen megjelöltem, s az irodalomjegyzékben szerepeltettem. Ha a fenti nyilatkozattal valótlant állítottam, tudomásul veszem, hogy a Záróvizsga-bizottság a záróvizsgából kizár és záróvizsgát csak új dolgozat készítése után tehetek.
Budapest, 2015.02.25.
Oldalszám: 48
