Pálfi Sándor1 A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ GYERMEKEK NEVELÉSÉNEK INNOVÁCIÓJA AZ ÓVODAI IPR SEGÍTSÉGÉVEL INNOVATION OF THE PRESCHOOL EDUCATION OF CHILDREN WITH DISADVANTAGES WITH IPS SUPPORT AZ ELMÚLT ÉVTIZED INNOVÁCIÓS SAJÁTOSSÁGAI A MAGYAR ÓVODÁKBAN A magyar óvodák az elmúlt évek gyorsan változó gazdasági - társadalmi környezetében is törekedtek a gyermeki érdekek szakmai érvényesítésére, beteljesítve az Országos Alapprogram gyermekközpontú küldetését. Több szinten is változtattak, újítottak korábbi gyakorlatukon, amit bátran állíthatjuk innovációkban gondolkodtak és munkálkodtak. Az innováció meghatározásakor a profitorientált definícióktól kell elindulva eljutnunk az oktatás terén lehetséges értelmezésig. Az innováció latin eredetű szó, ami valami újra utal, amely magában foglalja a változást, változtatást és az újítást egyaránt. Az Oslói Kézikönyvben (2005) az európai gondolkodást tükröző megfogalmazással találkozunk.„Az innováció egy új, vagy egy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás), vagy eljárás, egy új marketing módszer, vagy az új szervezeti módszer az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben vagy a külső kapcsolatokban.” Ebből természetesen nem vonatkozhat minden a nonprofit oktatási szférára, de egy új, vagy módosított eljárás az intézmény szervezeti működésében és annak külső kapcsolataiban viszont a megvalósuló változásokat is jellemzi. A legtöbbet citált definíció viszont az u.n. Frascati kézikönyvben található, amelyben az innováció forrása, folyamata és eredménye is összekapcsolódik. „Az innováció egy ötlet átalakulása vagy a piacon bevezetett új, illetve korszerűsített termékké, vagy az iparban és kereskedelemben felhasznált új, illetve továbbfejlesztett műveletté, vagy valamely társadalmi szolgáltatás újfajta megközelítése.” (OECD 1996:19) Ezt magyar szerzők egyaránt tipizálták lassú folyamatos változások sorozataként, vagy egyszeri sokszerű hatásként is. „Sokféle innováció lehet sikeres. Kétségtelen ugyan, hogy pl. az ún. radikálisan (vagy: világszerte) új innovációk – amelyeknél a termékek felhasználási területe, konstrukciója, külső megjelenése, a bennük felhasznált anyagok és alkatrészek, a teljesítménymutatók teljesen újak, jelentősen eltérnek az eddigiektől – igen széles körben tágítják a fejlődés perspektíváit.”( Bándi, Borsi, Papanek, 2009:11) Az innováció technikai változásra leegyszerűsítésével nem értett egyet Drucker, aki szerint emberi tudás halmozódik fel az együttműködések, szervezeti megoldások finomodásában, változásában is. „A modern társadalmat a menedzsment változtatta meg alapvetően.” (Drucker 1993: 40) A szervezeti viselkedésben történő változások az innováció humán területen történő értelmezéséhez elvezet bennünket, hiszen az oktatás területén nincsen a folyamatos technikai újítás kényszere sem, vagy profit elérése. Dobos (2002:42) szerint az oktatás területén „az innováció egyfelől változás, változtatás egy állandó kialakult gyakorlaton, illetve gyakorlathoz képest, másfelől alkalmazkodás is egy szüntelenül változó gyakorlathoz. E kétféle változtatási magatartás egy tudatosan tételezett, tervezett fejlesztés igényével történik, amely szerint jobb, eredményesebb, hatékonyabb, „minőségibb” lesz az új gyakorlat a korábbihoz képest.” Az oktatásban megvalósuló innováció – melyet korábbi időkben összemostak a reform fogalmával -, belső fogalmi jegyei közé felsorolható: a változás-változtatás, a változás iránya, a fejlesztés, a változásban lévő intézmény típusa, a változások belsővé válása, intézményesülése, a folyamatjelleg, a hálózat amiben létrejön, a partnerség, az eredmény legitimizációs ereje, és a folyamatos értékelés. Ezek a jegyek megmutatták az oktatási innováció hasonló, de egyben eltérő másságát is a profit szektorral összevetve. Tehát az oktatásban a normál működés során is folyamatjellegűen szükséges találkoznunk innovációkkal, a változó társadalmi környezet által szembesített új kihívások kapcsán. „Magabiztosan állítható az, hogy az intézményi, helyi szintet illetően a magyar oktatási rendszer alapjaiban innovatív rendszerként íródik le. Ez azt jelenti, hogy az iskola és a pedagógusok alapvető feladata a hozzájuk bekerülő gyerekek, tanulók képességeinek kibontakoztatása, érdeklődésük kielégítése, személyiségük fejlesztése”. Dobos (2002:46) Ha az elmúlt évtized innovációs környezetét áttekintjük, akkor első, minden intézményt érzékenyen érintő hatás volt a gazdasági ösztöntők megváltozása. Évről évre az intézmények működtetetéséhez szükséges pénzügyi keretek zsugorodása volt tapasztalható, ami meglévő, vagy csökkenő keretek között voltak megoldani kötelezettségeiket óvodák, iskolák. Ezek egyrészt rontották az innováció belső kondícióit, hiszen ugyanazt, vagy esetleg bővülő, újabb feladat ellátását kellett romló feltételek között elvégezni. Másrészt viszont arra is kényszerítették az intézményt, hogy a külső környezetben lévő, addig be nem vont forrásokat keressen.
1
Dr.Pálfi Sándor főiskolai docens, Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar
Minden külső forrás felértékelődött, annyira, hogy a forráshoz jutás célképző erővé nőtte ki magát. Ebben két szint különült el a gyakorlatban, a helyi és kormányzati. Az intézmény, az óvoda igyekezett azzal csökkenteni a pénzek takarékos felhasználását fenntartani, hogy a szülői körében olyan támogatást is igényelt, amit korábban az óvoda maga képes volt megoldani (például higiénés feltételekben, kirándulások autóbusz finanszírozása, egészséges táplálkozáshoz szükséges alapanyagok, különböző gyermeki tevékenységek anyagszükséglete, a csoportszobák festése, esetleg egyéb elhasznált tárgyak pótlása). A szülők azonban egyes térségekben kevésbé, vagy egyáltalán nem vonhatóak be a források kiegészítésébe, mert maguk is támogatásra szorulnak. A helyi szinten forrás bevonásra a másik megoldás a települési környezetében keresett szervezetek megnyerése az óvoda támogatására, így felértékelődtek különböző vállalkozások, akik évente adott összeggel képesek támogatni az óvoda feladatainak ellátását, akik így az óvoda közvetett partnerei lettek. Ezek megnyilvánultak több helyen az óvoda udvari játékainak felújításában, különböző eszközbeszerzésekben. Ezek egyik kialakult formájává váltak a jótékonysági bálok szervezése. Emellett az óvoda tartalmi feladatainak ellátásában a települési, és a kistérségi környezetben működő civil szervezetek a gyermeki tapasztalatszerzés új lehetőségeivé váltak, miközben ennek esetleges anyagi vonzatát is vállalták. Az egyesületek, társaságok klubok a saját profiluknak megfelelő betekintést, vagy bevonást jelenthettek a gyermekek számára. Sok jó gyakorlat alakult ki így, példaként említve az erdészek, madárgyűrűzők, lovas-, hagyományőrző egyesületek óvodai megjelenését a különböző tevékenységek szervezésében. A jó működő szakma specifikus támogatások feltételezték az óvodapedagógusok nyitottságát, és kapcsolatápoló képességeit is. A másik szint, ami az európai uniós támogatások megjelenésével elvárásként is beépült az óvodai források bővítésében, a különböző kormányzati célokat realizáló pályázati pénzek elnyerése. Ezek előnye, hogy komoly, korábban nem tapasztalt gazdasági támogatáshoz jutottak óvodák. A támogatás alapvetően nem pénzügyi volt természetesen, hanem valamilyen a kisgyermekkorhoz kötött feladat ellátása. Ezek között található volt olyan mely elsősorban feltételek megújításához, cseréjéhez adott hátteret (képességfejlesztő eszközök beszerzése, kültéri mozgásos eszközök felújítása, cseréje). Ám olyanra is volt példa, aminek a jogosságát szakmai viták övezték végig. Ilyen volt a számítógépeket óvodai csoportokban telepítő pályázat, miközben ezt nagyon hátrányos helyzetű térségek óvodái kaphatták, úgy ezeknek az intézményeknek az alapvető működéshez kellett volna kellő kondíciót kapniuk. Az óvodai innovációk tartalmi sajátosságainak összerendezésében segít az 1. ábra.
Központi pályázattal támogatott szakmai innovációk -Kompetencia alapú óvodai program -Integrált Pedagógiai Rendszer - IPR -Óvoda-iskola átmenet támogatása -Kooperativ tanulási technikák -Projekt módszer
Óvodák Helyi Programjuknak megfeleltetve -Egészségmegőrzés -Környezetvédelem -Képességfejlesztő játékok
Óvodai szakmai közösségek innovációja -néphagyomány őrzés -művészeti nevelés
1.ábra A magyar óvodai innovációk főbb szinterei, folyamatai (szerzői ábra) Az óvodák a nevelési programjuk elkészítésekor törekedtek arra, hogy a nevelés valamelyik területén mutassanak fel valamilyen új lehetőséget gyermekek, szülők számára, ezekben építettek a gyermekekről megismert sajátosságokra, az intézmény környezetében lévő természeti és humán erőforrásokra, és az óvodapedagógusok különböző kompetenciáira. Ezek között három olyan kérdéssel találkozunk, ami széles körben jelent meg. Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjában (2009) az egészséges életmód alakítása prioritást élvez: „Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása ebben az életkorban kiemelt jelentőségű.” A családok körében az egészséges életvitel mintái és lehetőségei nagyon nagy eltérést mutatnak,
ezért a mozgásfejlesztés, a külső természeti környezetben szervezett tevékenységek, a higiénés hiányok kompenzálása, stb. innovációs késztetéseket generált. Az un. Zöld óvodák mozgalma mögött is egészséges környezet megteremtése áll, de már széles külső környezeti támogatással, azonosulva az EU-s célokkal, melyek között a fenntartható fejlődés megteremtése az új generációk elkötelezetté, érdekeltté tételével kezdődik az óvodáskorban. Ezt a kérdést a szülők körében is érhetővé, támogathatóvá lehetett tenni. A harmadik látványos elmozdulást a személyiségfejlesztésben alkalmazott eljárások, eszközök tekintetében tapasztalhatjuk. A kisgyermekkori képességfejlesztésben elfogadott-elvárt módszer a játék, ebben a képességfejlesztő játékok kiváló módon alkalmazhatóak. Az óvodai eszközbeszerzések, melyek a szakmai feltételeket gyarapították rendre megtaláljuk a képességfejlesztő játékeszközöket. Ennek a helyi módszertani kultúráját is ki kellett dolgozni, amelyet az egyes gyermekek fejlődésének, fejlesztésének dokumentumai közé is beillesztettek. Teljesítve ezzel az Alapprogram játékra vonatkozó elvárását, hogy az „a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze” legyen. Az óvodák helyi nevelési programjaik tekintetében szakmai csoportokat is alkotnak, annak megfelelően, hogy tartoznak-e olyan egyesülethez, amely valamilyen központilag minősített alternatív óvodai programot adaptált. Ezek a szakmai közösségek kihasználva a közös szemléleti, koncepcionális alapokat folyamatosan törekedtek saját gyakorlat alapos megismerésére és új változó elemek beillesztésével, továbbfejlesztésével, mondhatnánk „saját termékük innovációjával”. A legnépesebb szakmai táborok más más utat járnak,de mind a magyar óvodai nevelés egy sajátos gyermekközpontú megoldását adják. Ilyen a Tevékenységközpontú, a Játékkal mesével, a Komplex prevenciós óvodai nevelés, a Művészetek eszközeivel, és Lépésről lépésre programokkal dolgozó óvodapedagógusok. Ezekből a forrásokból eredő szakmai innováció programok független összegyűjtése még várat magára, pedig azok számára is rendkívül ösztönző lenne, akik nem ismerik belülről ezeket nevelési gyakorlatokat. Ezekkel az elképzelésekkel is kapcsolatos, de nélkülük is megjelenő innovációk például a magyar néphagyományok beillesztése az óvodai tevékenységek, vagy a meglévő tevékenységek tartalmai közé, vagy a művészeti (zene, tánc, irodalom) nevelés terén többlet ajánlat beépítése a helyi nevelési programokba. A központi támogatást élvező, a pályázati csatornákba terelt innovációk tartalma természetüknél fogva nem a helyi kezdeményezésre építenek, hanem fordítva a pályázatot kiíró szándéka szerint adott területen történjenek változtatások, újítások úgy, hogy azt külső kontroll és pénzügyi támogatás is kíséri. A kompetenciafejlesztés európai, közoktatási trendjeként az óvodára is elkészült ennek a sajátos programajánlata A kompetencia alapú óvodai programcsomag. A korábbiaknál nagyobb támogatás fejében a pályázatban olyan nevelési területeket kellett újragondolni, újratervezni, majd ezek garanciáit a nevelési programba is beépíteni, amelyek a gyakorlatban valóban problémássá váltak. „Abból indulunk ki, hogy az óvoda a rendszer jól működő eleme, része, s mint működő rendszer eleve adottak a továbblépés, a továbbfejlesztés lehetőségei. Az elmozdulást az óvodapedagógia kidolgozatlan területein látjuk.”(Labáth-Gilicze-Kovács, 2006:8) Az óvoda-iskola átmenet, az SNI-s gyerekek inklúziója, a képességfejlesztés komplex területeinek meghatározása, a fejlesztés, a tervezés átalakítása, ősi magyar jelképek beépítése a tartalomba váltak így innovációs elemekké, s amelyeken belül helyi adaptációkra volt szükség. Ez a koncepció átlépte a helyi tartalmak meghatározásának elfogadott szabadságát, a segítheti intézményekben a gyermekek és környezetükhöz való alkalmazkodást, de a remélt támogatással való azonosulás elnyomta az ezirányú aggodalmakat. A másik hasonló pályázat volt az óvoda-iskola átmenet meglévő tapasztalatainak összegyűjtése, ami a benchmarking módszert is alkalmazva személyesen találkozhattak óvodapedagógusok a jól működő megoldásokkal, ami után saját változtatások pontjaikat és terveiket is elkészíthették. Az óvodák számára azonban a témánk szempontjából is legérdekesebb a jelenleg is futó innovációkat is ötvöző Integrált Pedagógiai Rendszer (röviden IPR) óvodai formája, ugyanis a növekvő szakmai nehézségeket okozó hátrányos helyzetű gyermekek, és nevelésük újító vágya ebbe az irányba terelte az érintett intézmények nagy részét.. Az IPR a hátrányos helyzetű kisgyermekek nevelésében érintett intézmények számára ötvözi a komplex intézményfejlesztés lehetőségét. Ezen belül olyan szakmai kérdések is megjelennek, amire az óvodapedagógusok számára nem indultak külön pályázatok, de nagy az affinitás irántuk. Az egyik az egyre népszerűbb projekt módszer óvodapedagógiai alkalmazása, a másik pedig a kooperatív metodikai kultúra óvodai adaptációja. Villányi Györgyné is hasonlót állít a Szárny és Teher Háttéranyagában (2009:130), mikor a hazai fejlesztő tevékenységek tartalmát megjelöli. „A legtöbb óvodában az esélylehetőségek megteremtése érdekében fogalmazódnak meg a feladatok. Fejlesztő tevékenységek indultak be a mozgás, a beszéd, a művészeti tevékenységek, a fenntarthatóság pedagógiája, a környezettudatos magatartás alakítása terén.” A magyar óvodai innovációk főbb szinterei alapján azt is elmondhatjuk, hogy a három főbb szint közül a gazdálkodási kiszolgáltatottság miatt még nagyobb affinitás a központi programokkal serkentett innovációk iránt, még akkor is, ha a korábbi gyakorlatuk jónak ítélték. A központilag tematizált innováció-újítás így a legnagyobb körben képes érvényesülni a helyi gyakorlatok változtatásában. Még akkor is, ha egyes szakmai szerveződések a saját innovációjukat szeretnék bővíteni, de ők nem rendelkeznek olyan financiális háttérrel, amely képes lenne kompenzálni a központi pályázatokból származó fejlesztést. A fejlesztési folyamatok fő sodorja tehát a központi pályázatokkal tartalmilag determinált innováció, amelynek eredményeként egyes
problematikus kérdések (módszertani kultúra megújítása, integráció gyakorlatának kialakítása, működtetése) közelítenek az egységes szemlélet kialakítása irányába, míg a korábban a helyi adottságokra alapozott, majd továbbfejlesztett nevelési rendszerek innovációja háttérbe szorul. A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ GYERMEKEK NEVELÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA A magyar társadalmai-gazdasági rendszerváltoztatásig, a ’90-s évek egy államilag nivellált társadalmi környezetben, és nevelési felfogásban működtek az óvodák. Ugyanazt, ugyanakkor, mindenkinek, mindenkitől elv mozgatta a nevelés mindennapjait. Amely az egyenlőség álérzetét alakította az egyénekben. A diktatúra után azonban sajnálatos módon a társadalmi polarizáció olyan szintre jutott, amiben egyes gyerekek, családok általuk behozhatatlan hátrányba kerültek a biztos egzisztenciával rendelkező családok, és az odafigyelő, gondoskodó szülők szemben. „A családok sok esetben tapasztalható meggyengülése, számos korábbi közösségi forma felbomlása különösen nehézzé teszi az értékek megőrzését és közvetítését. Ez széles körű értékorientációs zavart, értékválságot okozott.” (Csermely-Fodor-Joly-Lámfalussy, 2009:25) Ennek hatásai évre évre nagyobb nyomással nehezednek a hátrányos helyzetű kisgyermekeket nevelő óvodapedagógusokra, és intézményeikre. „A sajátos nevelési igényű, a kisebbségi lét problémáival küzdő és a hátrányos helyzetű tanulóknak mind az aránya, mind a leszakadása növekszik a magyar oktatási rendszerben.” (Csermely-Fodor-Joly-Lámfalussy, 2009:41) A hátrányos és halmozottan hátrányos gyermekek az ország egyes vidékein fokozódó mértékben jelentik magát az óvodás korosztályt, amelyet nem lehet csak szociális kérdésként kezelni, mert a gyermekek nevelése más megoldásokat is igényel a korábbi életkori sajátosságokat előtérbe helyező nevelésen túl. Egyes óvodákban tehát olyan spontán szegregációk alakultak ki, melyben a hátrányos helyzetű gyermekek aránya már többséget alkotott. A hátrányos helyzetű gyermekek óvodai nevelése megkerülhetetlen problémává nőtte ki magát. „A hátrányos helyzet sok esetben valóban olyan, hosszú évek alatt halmozódó, különleges pedagógiai problémaként jelentkezik, amelyre a pedagógust sem képzése, sem addigi gyakorlata sok esetben nem készítette fel, valamint amelynek megoldásához sokszor az eszközei (szupervíziós tanácsadás, családpszichológiai segítség, stb., stb.) is hiányoznak.” Csermely (2009:142) A hátrányos helyzetű gyermekeket nagy számban nevelő óvodák maguk is hátrányos működési feltételekkel rendelkeznek infrastruktúrában, a neveléshez, a gyermeki tevékenységekhez szükséges tárgyi környezet tekintetében. Az óvodai nevelésben más megoldásokat igényelnek több területen a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek. Több tényező is akadályozza normatív fejlődésüket: – Az elsődleges szükségleteikben szűkölködő, ellátatlan gyerekek • Alul/hiányosan tápláltak • Tisztálkodásban, higiénében hiányosan ellátatlanok • A környezeti hatásoknak kitett gyerekek, nem képesek adekvát választ adni az időjárás változásának – Korlátozott tárgyi, környezeti tapasztalatok rendelkeznek – Lassabban alakul ki bizalom a felnőttekben – A rendszeresség, kiszámíthatóság hiánya a mindennapokban – Az óvodai tevékenységekhez, az életkor alapján feltételezett fejlettségek, képességek esetlegessége, hiánya – A családokkal történő együttműködés bizonytalansága, impulzivitása AZ ÓVODAI INTEGRÁLT PEDAGÓGIAI RENDSZER (IPR) FŐBB ISMÉRVEI A program célja a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekhez és családjaikhoz jobban igazított óvodai nevelés. Számukra is biztosítva legyen a gyermek-, családközpontú szemlélet, és gyakorlata. A program ösztönzi az óvodai együttműködések kialakítását azokkal a szolgálatokkal, amelyek a szülőket támogatják, számukra erőforrást jelentenek, illetve a gyermekeknek szolgáltatásokat biztosítanak. Nyolc területen vár áttörést a program, amelyet pályázati forrásból finanszíroz. 1. Új szervezési feladatok: A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek óvodai beíratásának támogatása (beóvodázási felelős szükséges). Integrációt elősegítő gyermekcsoport alakítási arány betartása (a 3H, Halmozottan Hátrányos Helyzetű gyermekek arányos elosztása). A gyermekek igazolatlan hiányzások minimalizálása. A szülők munkába állását lehetővé tevő nyitva tartás kialakítása, amit az SZMSZ és Házirend módosítása garantál. 2. A nevelő testület együttműködése: Rendszeres team munka szükséges. Az esetmegbeszélések beépítése a nevelőmunkába. Hospitálások szervezése a jómegoldások megismerése, az egymástól tanulás érdekében (óvodán belül és kívül). Belső képzések szervezésével szükséges növelni a hatékonyságot. 3. Az óvodapedagógia néhány területét kiemelten kell alkalmazni: Az óvodába lépéskor komplex állapotfelmérést kell végezni (részletes anamnézis felvétele családlátogatás alkalmával), amely kiindulópontja a fejlesztésnek. Kommunikációs nevelés terén a szókincs, nyelvi kifejezőkészség, beszédértés, beszéd észlelés fejlődésének elősegítése szintén kiemelt, szükség esetén a logopédiai
segítés helyben történjen az óvodában. Az érzelmi nevelés, szocializáció területén az intézményes nevelésbe illeszkedés elősegítése, bizalom, elfogadás, együttműködés kialakítása, működtetése. Egészséges életmódra nevelésben az egészségtudat kialakítása, táplálkozás hangsúly kapott. A társadalmi érzékenység tudatos fejlesztésében a befogadás, tolerancia, kulturális megismerés és együttélés tartalmi beépítése kell megvalósítani. A korszerű óvodapedagógiai módszerek közül azok kerüljenek előtérbe, amelyek a gyermekek kezdeményezéseire támaszkodnak, a differenciálás, a kooperatív technikák, a mozgás, a zene felhasználása, s azok melyek a szülőkkel való partneri együttműködést segítik, fenntartják. 4. A gyermekvédelemmel, az egészségügyi ellátással, szociális segítségnyújtással kapcsolatos munkában: Egészségügyi szűrővizsgálatok kezdeményezése, megszervezése (ortopéd, fogászati stb.). Gyermekorvosi, védőnői tanácsadás a biztosítása a szülők számára, közös programok szervezése. Gyermekjóléti szolgáltatások kezdeményezése, ill. szervezése pl. adományok gyűjtése, kirándulások, programok szervezése. A szociális ellátórendszerrel való együttműködés erősítése, a jelzőrendszer aktualizálása. 5. Együttműködések kialakítása az óvodán kívüli civil szervezetekkel: A gyermekjóléti, családsegítő szolgálattal a szülők támogatásába, az erőforrásainak feltárásában. A védőnői hálózattal a gyermekek óvodai beíratásának támogatásában, a korai képességgondozással kapcsolatos tanácsadásban. Különböző szakmai szolgáltatókkal konzultációk szervezése a gyermek fejlődéséről, szolgáltatások, továbbképzések biztosítása. A Cigány Kisebbségi Önkormányzattal illetve más civil szervezetekkel a beíratással, hiányzással, szülői programokkal kapcsolatos együttműködések ösztönzése. 6. Az óvoda-iskola átmenet támogatása: Az iskolaérettség elérését támogató pedagógiai munka kidolgozása. Az iskolaválasztás támogatásában a HHH-s gyermekek előnyben részesítése. Az érintett iskolákkal közös óvoda-iskola átmenetet segítő program kidolgozása. A gyermekek fejlődésének után követése legalább az általános iskola első évében. 7. A szülőkkel való kapcsolattartás, együttműködés biztosítása: Személyes kapcsolat kialakítása minden szülővel fontos. A gyermekek egyénre szabott befogadásának biztosításának pedagógiai újragondolása. Rendszeres napi vagy heti tájékoztatás nyújtása a szülőknek a gyermekük fejlődéséről. Egyéni beszélgetések szervezése a szülőkkel. Új szülői közösségek kialakítása, rendezvények közös szervezése számukra. A partnerközpontú működés kialakítása, szülői igények beépítésével. 8. Az intézményi önértékelés és eredményesség biztosítása: Rendszeres intézményi önértékelés készítése az IPR gyakorlati megvalósításáról. Az IPR Eredményességi indikátorok teljesülésének (beóvodázási arány, hiányzás csökkenése, stb.) ellenőrzése, elemzése. A DIFER (4-8 évesek számára kidolgozott) teszttel a hozzáadott pedagógiai érték, a fejlődés bizonyítása Zárógondolatok • Az IPR-rel dolgozó óvodák, óvodapedagógusok körében új, eddig kevésbé ismert tapasztalat, módszertan alakul, formálódik, amely azok számára is hasznos lehet, akik nincsenek a programban. • Érdemes lenne a tudományos megismerés eszközeivel is feltárni a végbemenő innováció hasznosítható tudáselemeit, mert ilyen jellegű kutatás még nem történt. • A hallgatói képzésben is szükséges beépíteni, alkalmazni az újszerű megoldások, a rendszerszintű gondolkodást egy probléma megoldásán keresztül láttatva, s ezzel fokozni az új óvodapedagógus generációkban a változó társadalmi, nevelési kihívásokhoz szükséges adaptációs készséget. „A kompetens kora gyermekkori fejlesztés a jelenleg elgondolható leghatékonyabb közösségi beruházás: társadalmi megtérülési rátája messze felülmúlja a több mint egy évtizede a politika fókuszában levő infrastruktúrafejlesztési programokét (az autópálya-építésekét, a kis- és középvállalatok támogatásáét, a mezőgazdasági programokét és egyebekét).” (Csapó és társai 2006)
IRODALOM Bándi Gábor - Borsi Balázs - Papanek Gábor (2009): K+F innováció az Európai Unióban és Magyarországon , Budapest, Magyar Kereskedelmi Kamara, Karma Print Kft. Csapó Benő- Fazekas Károly-Kertesi Gábor-Köllő János-Varga Júlia (2006) A foglalkoztatás növelése nem lehetséges a közoktatás átfogó megújítása nélkül, Élet és Irodalom , november 17. 46.szám 8.o. Csermely Péter, Fodor István, Eva Joly, Lámfalussy Sándor (2009): Szárny és teher – Ajánlás a nevelés-oktatás rendszerének újjáépítésére és korrupció megfékezésére, Budapest, Bölcsek Tanácsa Alapítvány Csermely Péter-Fülöp Márta (2009): Hogyan változtak az oktatás-nevelés kulcsfontosságú problématerületei, In: Szárny és Teher – A magyar oktatás helyzetének elemzése, Háttéranyag Bölcsek Tanácsa oktatási szakértői bizottságának elemzései, Budapest, Bölcsek Tanácsa Alapítvány 142-148.o. Dobos Krisztina (2002): Az innováció, Új Pedagógiai Szemle, 9. sz. 38-48. Drucker, P.E. (1993): Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban, Budapest, Park Kiadó Gáspár László (1998): Általános innovációelmélet. Budapest, Dunaprint Kiadó Labáth Ferencné, Gilicze Zoltán, Kovács Erika (2006): Óvodai nevelés kompetenciaterület, Elméleti alapvetés, suliNova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési kht. OECD (2002): Frascati Manual. Proposed Standard Practice for Surveys of Research and Experimental Development. Paris. Korábbi változat magyarul: Frascati Kézikönyv (1996): OMFB. OECD (2005) Irányelvek az innovációs adatok gyűjtésére és értelmezésére – Oslo Manual, harmadik kiadás, (OECD/EU/Eurostat). Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja (2009), 255/2009. (XI. 20.) Korm. Rendelet Villányi Györgyné (2009) Mennyiben változott meg a kisgyermekkori nevelés feltételrendszere és tartalma? In: Szárny és Teher – A magyar oktatás helyzetének elemzése, Háttéranyag Bölcsek Tanácsa oktatási szakértői bizottságának elemzései, Budapest, Bölcsek Tanácsa Alapítvány 124-133.o.
Dr. Sándor Pálfi: INNOVATION OF THE PRESCHOOL EDUCATION OF CHILDREN WITH DISADVANTAGES WITH IPS SUPPORT The latest challenge of early childhood education in Hungary is preschool education of the growing number of children with disadvantages. The problem is that the generally pursued pedagogical approaches given by general educational programmes cannot be efficient. It also adds to the difficulties that most of the preschools providing for children with disadvantages are themselves coping with handicap in terms of their conditions of operation. Looking for new solutions has always been an inherent characteristic feature of Hungarian preschool education, but under the given circumstances, i.e. lack of own financial resources, few of the initiatives could be realised. A national tender opportunity called Integrated Educational System (IPS) came to rescue. Teachers were expected to adapt this system in order to suit local needs. Local innovations concentrated on seven priority areas, requiring cooperation among all the institutions concerned (organising children’s groups, cooperation and coordination between the teaching staffs', special educational tasks – facilitating children’s transition to real school, contact with parents, collaboration). Results of the integrative experience can be applied at national level following further research. Key words: integration in preschool, children with disadvantages, Integrated Educational System (IPS)
