A gyermekek jogai az ő szemszögükből

A gyermekek jogai – az ő szemszögükből

Ez a felmérés a Jogérvényesülési Főigazgatóság kérésére, a Kommunikációs Főigazgatóság koordinálásával készült. Ez a dokumentum nem képviseli az Európai Bizottság hivatalos álláspontját. A dokumentumban található értelmezések és vélemények kizárólagosan a szerzők sajátjai.

A Europe Direct szolgáltatás az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire segít Önnek választ találni. Ingyenesen hívható telefonszám (*): 00 800 6 7 8 9 10 11 .

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu). Katalógusadatok a kiadvány végén találhatók. Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2011 ISBN 978-92-79-19042-1 doi:10.2758/60727 © Európai Unió, 2011 A sokszorosítás a forrás megnevezésével engedélyezett.

Fedőlap © Istockphotos - fotolia

(*) Egyes mobiltelefon-szolgáltatók nem engednek hozzáférést a 00 800-as telefonszámokhoz, vagy kiszámlázzák ezeket a hívásokat

Tartalom Contents

Bevezetés .....................................................................................................................3 1. Vezetői összefoglaló ................................................................................................4 1.1 Gyermeknek lenni ma Európában ........................................................................................................................................................4 1.2 A gyermekek jogainak meghatározása ................................................................................................................................................4 1.3 A gyermekek jogainak védelme ...........................................................................................................................................................5

2. Célok és módszertan ...............................................................................................7 2.1 Háttér és célkitűzések............................................................................................................................................................................7 2.2 Kutatási terv ..........................................................................................................................................................................................7

3. Gyermeknek lenni 2010-ben ..................................................................................8 3.1 3.2 3.3 3.4

A gyermeklét előnyei napjainkban .......................................................................................................................................................8 A gyermeklét hátrányai napjainkban ...................................................................................................................................................9 A gyermekek életét befolyásoló tényezők ..........................................................................................................................................10 A gyermekek elmondják véleményüket .............................................................................................................................................10

4. A gyermekek jogai ................................................................................................12 4.1 Az emberi jogok elmélete...................................................................................................................................................................12 4.2 A gyermekek sajátos jogai ..................................................................................................................................................................13

5. Segítség és támogatás ..........................................................................................14 5.1 A támogatás jelenlegi forrásai ............................................................................................................................................................14 5.2 Egyéb támogatásforrások ...................................................................................................................................................................15 5.3 Egyéb előnyben részesített támogatásforrások..................................................................................................................................16 5.3.1 5.3.2 5.3.3 5.3.4 5.3.5

A fiatalok érdekeit szolgáló kezdeményezések támogatása....................................................................................................................................................17 A közmegítélés átalakítása és információszolgáltatás.............................................................................................................................................................17 Az ifjúság bevonása a döntésekbe ...........................................................................................................................................................................................19 Konkrét fejlesztési programok ..................................................................................................................................................................................................19 A jogszabályok érvényesülésének biztosítása..........................................................................................................................................................................19

5.4 Kiemelt prioritások ..............................................................................................................................................................................20 5.5 A sebezhető csoportok számára javasolt támogatás .........................................................................................................................20 5.5.1 5.5.2 5.5.3 5.5.4 5.5.5 5.5.6 5.5.7 5.5.8

Fizikai erőszakot és szexuális zaklatást elszenvedő gyermekek...............................................................................................................................................20 Kortársaik zaklatásának kitett gyermekek................................................................................................................................................................................21 Szegénységben élő gyermekek ................................................................................................................................................................................................22 Intézetekben élő gyermekek ....................................................................................................................................................................................................23 Hajléktalan gyermekek, az utcán élő gyermekek, és hivatalos jogállás nélküli gyermekek ..................................................................................................24 Különleges bánásmódot igénylő gyermekek...........................................................................................................................................................................24 Etnikai kisebbségekhez, vagy bevándorló családokba tartozó gyermekek ............................................................................................................................25 Roma, szinti, illetve vándorló közösségekhez tartozó gyermekek ..........................................................................................................................................26

Melléklet – Iránymutató a beszélgetéshez...............................................................28 Fókuszcsoport téma iránymutató..............................................................................29

1

2

© fotolia

Bevezetés A gyermekeknek kiváló ötleteik támadhatnak. Sokszor olyan dolgok jutnak az eszükbe, amelyekre a felnőttek álmukban sem gondolnának. Ezért lehetőséget kell adnunk nekik arra, hogy az őket érintő kérdésekben kifejtsék a véleményüket. Ez nélkülözhetetlen a gyermekek mindenek felett álló érdekeinek maradéktalan tiszteletben tartásához, amely a gyermekjogok védelmének egyik fő alapelve. A Bizottság Jogérvényesülési Főigazgatósága mind a 27 tagállam gyermekeinek véleményét kikérte a gyermekek jogairól. Az egymástól igen eltérő környezetből érkező tizenévesek megvitatták, mit jelent 2010-ben tizenévesnek lenni. Szóba került, hogy mi akadályozza őket jogaik gyakorlásában, és milyen lépéseket várnak a felnőttek világától. A Bizottság 2011 februárjában elfogadta „Az EU gyermekjogi ütemterve” című dokumentumot, amelynek összeállításakor a gyermekekkel folytatott konzultációból is ötleteket merített. Jelen kiadványunkban e konzultáció eredményeit ismertetjük. Az elmondottakból kiderül, hogy a gyermekek szeretnék, ha a felnőttek nagyobb bizalmat tanúsítanának irántuk, jobban figyelembe vennék a véleményüket, illetve fokozottabban bevonnák őket a döntéshozatali folyamatokba. A gyerekek az őket érintő döntések aktív részesei kívánnak lenni, és szeretnék érezni, hogy számít a véleményük.

© fotolia

1. Vezetői összefoglaló 2010. februárjában a TNS Qual+ készített egy Kvalitatív Eurobarometer tanulmányt az unió 27 tagállamának ifjúsága körében az Európai Bizottság Jogérvényesülési Főigazgatósága megrendelésére. A felmérés 170 fókuszcsoportot vett figyelembe, és a gyermekek jogainak kérdéskörét vizsgálta. A válaszadók, akik mind 15–17 évesek voltak, és eltérő társadalmi-gazdasági és nemzetiségi – köztük roma, szinti, vándorló, és speciális igényű gyermekek – háttérrel rendelkeztek, megvitatták azon kérdéseket, melyeket a legfontosabbaknak tartottak jogaikkal, illetve általában a gyermekek jogaival kapcsolatban, valamint azokat az akadályokat, melyek hátráltatják a gyermekeket e jogok gyakorlásában. A beszélgetés annak megvitatásával folytatódott, hogy a válaszadók szerint hogyan lehetne ezeket az akadályokat leküzdeni, továbbá, hogy milyen konkrét javaslataik lennének arra, hogy a „felnőtt világ” mit tehetne a gyermekek jogainak jobb védelme érdekében.

1.1 GYERMEKNEK LENNI MA EURÓPÁBAN A válaszadók, az Európai Unióban élő mai fiatalok, pozitívan és majdnem egyenlő mértékben beszélnek:  A felelősségtől és a nyomástól való viszonylagos szabadságukról  Arról, hogy képesek szórakozni  A támogatásról, amit kapnak  A lehetőségeikről

 Arról a pozitív szerepről, amit a technológia játszik az életükben Az életük kevésbé jónak érzett területei közé tartoznak:  A felnőttek nem bíznak eléggé bennük  Elvárják tőlük a sikerességet  A fizikai, és időnként a mentális zaklatás  A saját életükkel kapcsolatos döntési szabadságuk korlátozottsága  A függőség kockázata, valamint a jólétre leselkedő mentális és fizikai veszélyek  A felnőtté válás sürgetése  Nem elegendő tevékenység a szabadidejük eltöltéséhez A fiatalok úgy látják, hogy szüleik, családjuk, barátaik és sport / egyéb tevékenységbeli edzőik javarészt pozitív befolyással vannak az életükre. Ambivalensebben ítélik meg a tanárokat és a „törvényt”, ideértve a rendőrséget, és úgy látják, hogy a média egyaránt van pozitív és negatív befolyással.

1.2 A GYERMEKEK JOGAINAK MEGHATÁROZÁSA Kevés fiatal gondolkodik sokat az emberi jogokról, ha egyáltalán gondolkodnak róluk, és nem társítják azokat automatikusan a saját, illetve azok helyzetéhez, akiket

ismernek. Még kevesebbet gondolkodnak a gyermekek külön jogairól, noha úgy vélik, hogy az emberi jogok a gyerekekre is kiterjednek. Érzik azonban, hogy a gyerekeknek kell, hogy kifejezetten legyen „joga az oktatáshoz”. Az oktatáshoz való hozzáférésen túl úgy látják, hogy a gyerekek számára a legfontosabb jog az, hogy „gyerekek lehessenek”; hogy ne terhelje őket felelősség, és hogy legyen lehetőségük játszani, nőni és fejlődni. A válaszadóink által megnevezett további kulcsfontosságú jogok a szólásszabadság, a fedélhez és ételhez való hozzáférés, a családban való élethez és a tisztelethez való jog, és az, hogy ne zaklassák őket.

figyelmeztető jeleire. Azt is szeretnék, ha jobban ki lennének aknázva a technika és az internet nyújtotta lehetőségek arra, hogy bevonják a gyerekeket az őket érintő ügyekbe, illetve, hogy tájékoztassák őket a veszélyekről. A gyermekek több példával is konkretizálták, hogy a „felnőtt világ” mit tehetne jogaik megfelelőbb biztosításáért és védelméért.  Azt akarják, hogy a felnőttek bízzanak meg jobban a gyermekekben, és jobban vonják be őket a döntésekbe Azt szeretnék, hogy a szülők jobban vonják őket be az őket közvetlenül érintő olyan döntésekbe, mint az iskoláztatás, a szülők különválása esetén az, hogy a gyerek hol éljen a továbbiakban, továbbá azt kívánják, hogy osszanak meg velük több információt a drogokkal és az alkohollal kapcsolatos veszélyekről.

Sok gyerek utalt a „beleszólási jogra”, sokan szeretnének aktív részesei lenni azoknak a döntéshozatali folyamatoknak, amelyek közvetlenül érintik őket, az oktatással kapcsolatos döntésektől kezdve a szavazati jogig. Ez a kívánság újra és újra felmerült azokkal a területekkel kapcsolatban, ahol elvárásokat támasztanak feléjük, azaz ahol teljesíteniük vagy elérniük kell valamit (iskola, továbbképzés és munka). A szülők szétköltözését vagy válását megélő gyerekek azt is elmondták, hogy aktív részesei kívánnak lenni az őket érintő döntéseknek, és érezni akarják, hogy tiszteletben tartják a véleményüket.

Az iskolai jogok biztosítása érdekében azt szeretnék, ha nagyobb figyelmet fordítanának a tanárok képzésében arra, hogy odafigyeljenek a gyerekekre és a gyerekek jogai megsértésének eseteire, illetve, hogy vegyék a gyerekeket komolyabban, különösen ha azok zaklatásukról számolnak be. A döntéshozóktól azt várják, hogy fokozottabban törekedjenek a fiatalokról alkotott közvélemény javítására és növeljék a gyermekek szabadidős, illetve jövőbeli munkalehetőségeibe történő beruházásokat, valamint azt, hogy hatékonyabban hajtsák végre a már létező törvényeket.

1.3 A GYERMEKEK JOGAINAK VÉDELME A kutatás során egyértelműen meg lett különböztetve a gyerekek többsége, akik részt vettek a felmérésben, és akiknél nem állt fenn a jogaik megsértésének komoly veszélye, és azok a különböző speciális csoportokhoz tartozó gyerekek, akiket a válaszadók „sebezhetőbbnek” véltek. A különösen sebezhetőnek vélt gyermekcsoportok közé tartoztak: az erőszakkal vagy durva bánásmóddal szemben védtelen gyerekek; a zaklatás áldozatai; a nagyon szegények; az intézetben élő gyerekek; a hajléktalan gyerekek; a különleges bánásmódot igénylő gyermekek; a kisebbségi etnikai csoportokhoz, pl. romákhoz, szintikhez vagy vándorlókhoz tartozó gyerekek.

Azt akarják, hogy az állam (helyi, regionális vagy nemzeti szinten) több fórumot támogasson annak érdekében, hogy a gyermekek hallathassák a hangjukat, történjen ez akár a választójog korhatárának leszállításával, gyermekjogi ombudsman vagy más védelmező 2 kinevezésével, vagy a politikai hatalomba bevonás egyéb formáin keresztül. Azt akarják, hogy kérjék ki a véleményüket, és hogy érezhető legyen, hogy ez számít is.

Azzal kapcsolatban, hogy mit lehetne tenni a gyermekek jogainak jobb biztosítása és erősebb védelme érdekében, a válaszadók áttekintették mind saját, mind a különböző csoportokba tartozó sebezhető gyermekek helyzetét. A fiatal európai polgárok úgy vélik, hogy a gyermekek jogainak biztosítása egyéni szinten elsősorban a szülők és a tanárok felelőssége, általánosságban pedig az államé1, különös tekintettel a sebezhetőekre és a hátrányos helyzetben levőkre.

Szeretnék, ha nagyobb támogatást kapna a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermekekhez való pozitív viszonyulás, és ha ezek a gyerekek több oktatási és egyéb lehetőséget kapnának arra, hogy teljes mértékben integrálódjanak a többségi kultúrába és társadalomba.  Azt akarják, hogy a felnőttek tartsák tiszteletben a gyermekek jogát arra, hogy gyerekek legyenek

A résztvevők azt szeretnék, hogy a gyermekek közelében lévő felnőttek figyeljenek jobban oda rájuk, valamint ügyeljenek a gyermekek jogaira leselkedő veszélyek 1

Az „állam” fogalma itt a helyi, regionális nemzeti, vagy akár európai szintű döntéshozókra és végrehajtókra utal és elég határozatlan, mivel a gyerekek is így használják e fogalmat.

Azt szeretnék, ha a „felnőttek világa” több játszótérre és egyéb olyan központra adna pénzt, ahol általában 2

„Védelmező” alatt olyan személyt vagy személyeket értünk, aki vagy akik kiállnak a gyermekekért, szószólójukként lépnek fel és védik a jogaikat.

5

a gyerekek, illetve közülük különösen a sebezhetőek sportolhatnak, játszhatnak, vagy menedéket találhatnak. Szeretnék, ha a gyerekekre nem nehezedne túl nagy nyomás a tekintetben, hogy jól teljesítsenek az iskolában, és hogy különórákat vegyenek a „szabadidő” rovására.  Több tájékoztatást akarnak a gyermekjogokról Azt szeretnék, ha a gyerekeknek lenne bátorsága ahhoz, hogy a családban és az iskolában felszólaljanak, ha úgy érzik, hogy sérülnek a jogaik; fontos a párbeszéd bátorítása. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy jogosan cselekszenek, ha hangot adnak aggodalmaiknak. Több információt szeretnének, így beszélgetéseket az iskolában a gyermekjogokról, és felvilágosítást azokról a helyekről, ahová segítségért fordulhatnak. Az információkat a gyerekek számára ismert interaktív technológiák segítségével érdemes átadni, például létre lehet hozni egy weboldalt a zaklatásról a gyermekek számára. A gyerekek ismerik a számítógépes zaklatást, és bizonyos fokig azzal is tisztában vannak, hogy óvatosnak kell lenni az internettel/ közösségi médiával kapcsolatban.

6

A gyerekek örülnének a számukra létrehozott segélyvonalak, illetve a gyermekjogi ombudsmanok fokozottabb támogatásának. Annak is örülnének, ha lennének felvilágosító kampányok a szülők számára arról, hogy az alkohol vagy a drogok hatása alatti gondatlan magatartás ilyen károkkal járhat.  Több támogatást akarnak ott, ahol erre szükség van Úgy érzik, hogy jobban oda kéne figyelni a sebezhető gyermekek helyzetére (akár otthon, akár az iskolában vagy máshol), és szükség esetén megfelelő támogatást kell nyújtani a szociális segítő szolgálatokon keresztül. Több pszichológiai segítségnyújtást szeretnének a rászoruló gyermekek számára az iskolában, és különösen a zaklatások áldozatai számára segítő csoportokat és terápiát. A szülőknek fel kell hívni a figyelmét a gyerekeikkel töltött idő fontosságára.

© fotolia

2. Célok és módszertan 2.1 HÁTTÉR ÉS CÉLKITŰZÉSEK A gyermekjogi kvalitatív Eurobarométer tanulmány az Európai Bizottság Jogérvényesülési Főigazgatósága megbízásából készült. A tanulmány átfogó célkitűzései a következők voltak:  Annak megértése, hogy a gyermekek mely kérdéseket tartanak a legfontosabbnak a jogaikkal kapcsolatban  Annak megértése, hogy a gyermekek milyen akadályokkal szembesülnek jogaik érvényesítése során  A gyermekek véleményének felmérése azzal kapcsolatban, hogy szerintük mi lenne a megoldás ezekre a problémákra A jelen kvalitatív tanulmányt két kvantitatív Eurobarométer felmérés előzte meg az előző két évben, amelyekben azt vizsgálták, hogy a gyerekek mennyire vannak tudatában a jogaiknak, és hogy melyek a kulcsfontosságú kérdések a jogokkal kapcsolatban3.

2.2 KUTATÁSI TERV Az egész unióban 170 vitacsoportot hoztak létre, melyekben 1 445 gyermek vett részt. A széleskörűen reprezentatív minta minden tagállamban 15 és 17 év közti, városi és vidéki hátterű, szegényebb és gazdagabb társadalmi réteghez tartozó, és különböző etnikai hátterű lányokat és fiúkat tartalmazott. A válaszadóink között volt 51 speciális fizikai igényekkel rendelkező gyerek is. A terepmunkára 2010. februárban és márciusban került sor, országonként hat fókuszcsoport működött 23 tagállamban, 3

Lásd a 235. Eurobarométer gyorselmérést HYPERLINK "http:// ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_235_en.pdf"http://ec.europa. eu/public_opinion/flash/fl_235_en.pdf és a 273. Eurobarométer gyorsfelmérést HYPERLINK "http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/ fl_273_en.pdf"http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_273_en.pdf

illetve országonként nyolc csoport 4 másik tagállamban (Románia, Magyarország, Spanyolország és az Egyesült Királyság), ezek közül kettőben roma, szinti vagy vándorló közösségekhez4 tatozó gyermekek voltak; mindegyikben egy csoport fiú és egy csoport lány. A Jogérvényesülési Főigazgatóság részletes háttéreligazítást tartott a moderátorok számára, és jóváhagyta a téma iránymutatót (a jelentéshez mellékelve). A résztvevők előtt a fókuszcsoportok működésének végéig nem fedték fel a projekt szponzorának kilétét. Felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy noha a válaszadókat a beszélgetések során arra ösztönözték, hogy vegyék figyelembe a fiatalabb korosztályok érdekeit is, a tanulmány megállapítása leginkább a felmérésben résztvevő korosztály nézeteit és véleményét tükrözi. A fókuszcsoportok ülései két órásak voltak, az ülésekre 2010. március 1-je és 12-e között került sor. A jelentésben számos helyen szerepelnek szó szerinti idézetek, mivel ez lehetőséget ad arra, hogy a válaszadók a „saját nevükben beszéljenek”, és az olvasó jobban megérthesse a gyermekek nézőpontját a tárgyalt kérdésekkel kapcsolatban. A válaszadók neme és állampolgársága minden esetben feltüntetésre kerül, de a kiválasztott idézetek reprezentálják a többi tagállamból származó válaszadók hasonló kijelentéseit is, továbbá ez a minőség nem értelmezhető az érintett országra vonatkozó speciális utalásként.

4

A jelentés további részében a „roma” szóval a roma, szinti és vándorló közösségekre utalunk, és minden olyan esetben, ahol nem közvetlenül idézünk egy válaszadótól, mindhárom csoportot értjük alatta.

7

© fotolia

3. Gyermeknek lenni 2010-ben A csoportokban a vitát olyan kérdésekkel kezdtük, amelyek közvetlenül érintik a válaszadókat mindennapi életük során. A válaszadók kaptak egy előzetes feladatot, amelynek során arra kellett válaszolniuk, hogy szerintük mitől „nagyszerű” és mitől „pocsék” ma gyereknek lenni. A kezdeti csoportbeszélgetések ezekre a kérdésekre fókuszáltak, ami a gyermekek életét befolyásoló tényezők fogalmának bevezetésével, és a későbbi vita alapanyagául szolgáló egyes kérdéskörök azonosításával járt.

Minden elérhetőbb a számunkra, mint a szüleink vagy a nagyszüleink számára volt. Minden jobban kéznél van. Nem vagyunk annyira ellenőrzés alatt, mint ahogy az régen szokásos volt.” (Szlovénia, lány)

3.1 A GYERMEKLÉT ELŐNYEI NAPJAINKBAN

„Én egy tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek számára létrehozott iskolába járok. Körülbelül nyolcan vagyunk egy osztályban. Szóval így a tanár sokkal több figyelmet fordít rám, mintha egy közönséges iskolába járnék. Nem hiszem, hogy régen is volt ilyesmi.” (Hollandia, fiú)

A 15–17 évesek úgy érezték, hogy sok előnye van ma gyermeknek lenni Európában, a beszélgetés során azonban négy fő téma rajzolódott ki: a legtöbb gyermek örül annak, hogy:  A fiatalság a szórakozás és a felelősségtől mentes élet ideje, sokan közülük most többet utazhatnak és több lehetőségük van, mint ahogy ez a múltban lehetséges volt.  Felismerik a család és a barátok támogató hálózati szerepét, és értékelik a biztos családi háttér nyújtotta anyagi támogatást.  A technológia szabaddá tesz, és új szórakozási, interakciós és kommunikációs lehetőségeket nyújt.  Örülnek az egészségügyi szolgáltatásoknak, a tanulási lehetőségnek, a növekvő jólétnek és a felnőttektől kapott tiszteletnek.

„Előttünk nincsenek olyan, a politika teremtette korlátok, mint amilyenek a szüleink előtt voltak.” (Cseh Köztársaság, fiú) „Mobiltelefonok, az internet; anyukámnak nem volt semmi ilyesmije, én meg el se tudom képzelni az életem nélkülük.” (Németország, lány)

A fiatalok néhány tagállamban arról is beszéltek, hogy hogyan terjeszti ki hivatalosan szabadságukat az, hogy fiatalságukra tekintettel védi őket a törvény: „A törvény a gyerekeket erősebben védi a rossz bánásmódtól.” (Franciaország, lány)

Egyes tagállamokban a gyerekek a felnőttektől kapott tiszteletet is a mai gyermeklét előnyei közé sorolták: „Részt vehetünk a döntéshozatalban, és a felnőttek komolyabban vesznek minket.” (Ausztria, lány)

A legtöbb gyermek úgy érzi, hogy a körülötte levők – különösen a család – védik és támogatják, noha voltak olyanok is, akiknek nem volt ilyen stabil a helyzete.

3.2 A GYERMEKLÉT HÁTRÁNYAI NAPJAINKBAN A mai gyermeklét előnyeihez hasonlóan a válaszadók a hátrányokkal kapcsolatban is sok közös dolgot neveztek meg. A fontosabb felvetett kérdések az alábbiak voltak:  A tisztelet hiánya a felnőttvilág részéről  A rájuk nehezedő nyomás, hogy legyenek sikeresek  A szülői támogatás hiánya  Külső korlátok és befolyások  Nyílt nyomásgyakorlás, függőség és erőszak A TISZTELET HIÁNYA Sok gyermek úgy érzi, hogy nem kap elég tiszteletet a felnőttektől és általában a „felnőttek világától”. „Senki sem hallgat meg minket, senki sem tudja, hogy mi mit akarunk, és különösen a politikusoknak fogalma sincs arról, hogy mi lenne nekünk a legjobb. Nagyon kiábrándító, mikor nálam idősebbekkel beszélek és a válasz az, hogy »te túl fiatal vagy ahhoz, hogy ezt tudd«.” (Görögország, lány) „Egyénként semmilyen beleszólásom sincs a politikába.” (Lengyelország, fiú)

Sokuk számára különösen fontos kérdés az, hogy az iskolában nem figyelnek oda rájuk. Egyesek úgy gondolják, hogy fiatalságuk miatt veszik őket semmibe. Sokan úgy gondolják, hogy aktívan diszkriminálják őket: „Úgy gondolom, hogy a fiatalokat sokszor hibáztatják és megbélyegzik. Időnként az a közvélekedés, hogy valahogy »minden« a mi hibánk; mintha valami probléma lennénk a társadalom számára, vagy ilyesmi.” (Finnország, fiú) "A rendőrség nagyon keményen bánik velünk, minden ok nélkül letartóztathatnak, azt hiszik, hogy bűnöző vagy csak azért, mert nagy kabátot hordasz.” (Dánia, fiú)

A rossz dolgok között sokszor említik azt, hogy nem lehetnek részesei az életüket érintő fontos döntéseknek, különösen olyan kritikus időszakokban, mint a szülők válása: „Mikor a szüleim elváltak, rengetegen döntöttek »az én érdekemben«. Engem senki sem kérdezett meg. Kész tények elé állítottak, és nekem el kellett fogadnom a döntéseket, amiket az érdekemben hoztak. Nem vagyok sem ostoba, sem képtelen arra, hogy véleményt formáljak magamnak a helyzetről.” (Luxemburg, fiú)

A RÁJUK NEHEZEDŐ NYOMÁS, HOGY LEGYENEK SIKERESEK Sokan érzik úgy, hogy nagy nyomás nehezedik rájuk annak érdekében, hogy sikeresek legyenek a tanulmányaik és vizsgáik során, és hogy „jól teljesítsenek” a jövőben: ”Túl sok a tanulás; túl sokat követelnek tőlünk.” (Szlovénia, lány) ”A szülők, a társadalom és a tanárok; nagyon sokat várnak el tőlünk, és azt akarják, hogy menjünk egyetemre és legyünk sikeresek a jövőben.” (Észtország, lány)

Néhányan úgy érzik, hogy túl nagy hangsúlyt kap a tanulásban elért siker, és ugyanakkor túl kevés lehetőséget kapnak nagytinédzserként a szórakozásra: „Amikor fiatal vagy, csomó mindent csinálhatsz, de a mi korosztályunknak, nekünk semmi [lehetőségünk], hacsak nem [érdekel] a sport.” (Írország, lány)

A SZÜLŐI TÁMOGATÁS HIÁNYA Sok gyerek úgy érzi, hogy nem kap elég támogatást a családjától. Több országban voltak olyan megjegyzések, miszerint a dolgozó szülők annyira elfoglaltak a pénzkereséssel, hogy nincsen idejük a gyerekeikre. „Nagyon magányosnak érzed magad, és arra gondolsz, milyen lenne, ha a szüleid otthon lennének, és megkérdeznék tőled, hogy érzed magad.” (Németország, lány)

KÜLSŐ KORLÁTOK ÉS BEFOLYÁSOK A 15-17 éves korosztályban sok gyereket idegesítenek a különböző arra vonatkozó korlátozások, hogy mi mindent nem csinálhatnak, különösen az, hogy nem vezethetnek. Sokan említették a életük negatív vonatkozásai közt azt is, hogy nincs lehetőségük részmunkaidős, vagy egyéb munkával pénzt keresni. Úgy érzik, hogy a gazdaság „ellenük fordult” épp akkor, mikor el akartak kezdeni pénzt keresni. „Jelenleg sok a munkanélküli fiatal, és nekem nem tetszik, hogyha nem vagy még 16 éves, csak béna munkákat kaphatsz, mint az újságkihordás. Régebben sokkal egyszerűbben lehetett jó kis munkákat találni.” (Hollandia, lány)

A KORTÁRSAK ÁLTAL GYAKOROLT NYOMÁS, FÜGGŐSÉG ÉS ERŐSZAK Sokan felismerik, hogy veszélyt és kockázatot jelent az életükre, ha nemkívánatos ismeretségek potenciálisan destruktív szokások és függőségek fele terelik őket. Az is kitűnt, hogy a fiatalok egymásra gyakorolt befolyását is potenciálisan fenyegetőnek látták a kortársaknak való megfelelés kényszere miatt:

9

„Még több rosszra csábítás; drogok, dohány, alkohol.” (Észtország, fiú) „Próbálsz dohányozni és szívni, hogy menő legyél és bevegyenek a bandába.” (Svédország, fiú)

„Vannak olyan bandák, akik egy cigiért képesek ölni, és szemét módon viselkednek, mikor együtt vannak.” (Olaszország, fiú)

A média szintén egy olyan feltüntetett befolyásforrás, amivel kapcsolatban a gyerekek megosztottak: a tekintetben pozitívan ítélik meg, hogy hozzáférést biztosít az információkhoz és lehetővé teszi, hogy halljanak arról, mi történik a nagyvilágban, de negatívan abból szempontból, hogy erőszakos, materializmusra ösztökél és lehetővé teszi, hogy olyanok lépjenek kapcsolatba a gyerekekkel, akik ártani akarnak nekik.

„Vannak olyan gyerekek, akik azt hiszik, hogy az a normális, ha az apjuk elveri őket, ha ideges…” (Bulgária, lány)

„A tv-ben sok az erőszak. De azért jó is van benne, sok mindent megtudunk belőle.” (Románia, fiú)

A tagállamok több, mint felében említették az erőszakot a gyermekek életét beárnyékoló tényezők között:

„Az emberek jobban félnek. Ezért aztán a szüleid is elkezdenek aggódni miattad. A társadalom ijesztőbb lett.” (Írország, lány)

3.3 A GYERMEKEK ÉLETÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A gyerekeknek át kellett gondolniuk, hogy érzésük szerint ki, illetve mi van a legnagyobb befolyással az életükre, a választásaikra és a döntéseikre.

10

„Ha komolyan sportolsz, az edzők kicsit olyanok, mint a tanárok, nyilván számít, hogy mit gondolnak vagy mondanak.” (Finnország, lány)

A gyerekek meglátása szerint a szülők, a nagycsalád és a közeli barátok vannak a legnagyobb hatással az életükre, és az ő nézeteik befolyásolják leginkább döntéseiket: „A család minden; hagyomány, mikor megházasodsz, minden egy romának. Sok elvárás van, házasság, gyerekek, az, hogy milyen családba házasodsz.” (Egyesült Királyság, lány) „Engem a barátaim befolyásolnak pozitív módon. Mikor problémáim vannak, segítenek.” (Románia, fiú)

Ezen a közvetlen körön túl szinte mindig a tanárok szerepelnek következőként a legnagyobb befolyással bírók listáján. Azonban ezt a kapcsolatot, illetve befolyást jellemzi leginkább kettősség:

A rendőrséget és a „törvényt” szintén sokféleképp látják, ezek közt egyaránt van pozitív és negatív: „Fontos, hogy egy társadalom meghatározott törvények szerint éljen, hogy béke legyen.” (Németország, fiú) „Ha egy nagy csoportban vagy, a rendőrök azonnal elítélően bánnak veled. A semmi miatt diszkriminálnak minket.” (Írország, lány)

A legtöbb gyermek számára a politika és a politikusok meglehetősen távolinak tűnnek: „Elég kis befolyással van. Jelenleg, mikor nem igazán viselünk felelősséget, a politikusok befolyása mérsékelt.” (Franciaország, fiú)

3.4 A GYERMEKEK ELMONDJÁK VÉLEMÉNYÜKET Végül, mikor a válaszadók áttekintették tapasztalataikat azzal kapcsolatban, hogy milyen gyereknek lenni 2010-ben, arra kellett válaszolniuk, hogy érzésük szerint a társadalom mennyire figyel oda a véleményükre.

„Ha nem szeretnek minket, végünk van, nem tehetünk semmit.” (Franciaország, fiú)

A gyermekek elsöprő többsége azt nyilatkozta, hogy elégedett azzal a figyelemmel, amit a szüleiktől, a tágabb családtól és barátaiktól kapnak.

„A tanár lehet egyfajta pótszülő; az időnk felét velük töltjük. A kisebb gyerekek számára tényleg olyanok, mint a szülők.” (Bulgária, lány)

„Tudjuk, hogy a szüleink a szüleink. Figyelnek rám, és el is fogadják a véleményemet. Van, amikor tiszteletben tartják, és van, amikor nem.” (Luxembourg, lány)

Sok fiatal érzi úgy, hogy a sportedzők gyakran játszanak fontos szerepet számukra.

„Nekem olyan szüleim vannak, akik próbálnak egyenlőként kezelni, és tisz teletben tar tani a véleményemet, de a legjobb barátom anyja úgy kezeli őt, mint egy babát, aki nem tud értelmesen választani.” (Cseh Köztársaság, fiú)

A szülői tekintélyt nagyobbrészt elfogadják, de néhányan a korosztályból már elkezdik rossz néven venni: „Szabadnak lenni, elmenni a szüleimtől; egyedül lenni a saját házamban. Nem szeretem, mikor kiabálnak velem, hogy hol voltál? Mit csináltál?” (Románia, lány) „Piszkálnak. Ez az én házam, és itt ezek a szabályok.” (Szlovénia, fiú)

A legtöbb gyerek elismeri, hogy a család és a barátok közvetlen körén kívül is gyakran lehetőségük van elmondani, amit gondolnak, és tanácsot kérni a döntéseikhez, de sokan hiányolják azt, hogy nem hallgatják meg őket olyan „fontos témákban”, amik befolyásolják az életüket, mint amilyenek például az oktatási rendszerre vonatkozó törvények. „Azt akarom, hogy lépjenek, miután meghallgattak minket. Most nem számít, hogy szólsz nekik vagy sem. A párbeszéd csak időpocsékolás, eredménytelen. (Litvánia, fiú) „Szeretnék elmondani valamit a környezetvédelemről. A felnőttek döntenek mindenről számunkra, de hamarosan ránk szakad az egész és nekünk kell majd megoldani.” (Hollandia, lány) „Az, hogy legyen több jogunk ne csak elmondani a véleményünket, hanem, hogy meg is hallgassanak és vegyék figyelembe a mondandónkat. Elvileg jogunk van erre, de nem törődnek ezzel.” (Litvánia, lány) Voltak azonban olyan esetek is, amikor a fiatalok pozitívabban nyilatkoztak arról, hogy mennyire hallgatják meg őket: „Amikor leszerelték a kosárlabda-pályát, írtam egy levelet, és egy hónappal később visszaszerelték.” (Belgium, fiú) „Manapság jobban meghallgatják a fiatalokat… mindenki hozzájárulhat egy kicsit a társadalomhoz." (Dánia, fiú)

A résztvevők számára az iskola, illetve kisebb mértékben a politika azok a területek, ahol érzésük szerint nem kellőképp veszik figyelembe mondandójukat: A politika esetében egyesek örülnének annak, ha lenne lehetőségük jobban bekapcsolódni: „Az iskolaigazgató irodája időnként cenzúrázza azt a független iskolai hírlevelet, amit a diákok készítenek a diákoknak.” (Lengyelország, lány) „Az iskolában akárhányszor mondtunk valamit, teljesen hiábavalónak bizonyult az egész. Nem figyelnek ránk a korunk miatt.” (Spanyolország, lány) „Nincs semmi beleszólásunk a politikába, ha táblákkal rohangásznák és tinédzser-lázadást robbantanánk ki, az se változtatna semmin, mert mi nem számítunk a politikában. „Mi nem dönthetünk és szavazhatunk a törvényekről; a törvények kötelezőek, de nem mi választunk, hanem a szüleink.” (Franciaország, lány)

A fiatalok gyakran érzik úgy, hogy csoportosan nagyobb esélyük van a befolyásolásra: „Az iskolánkban van egy diákparlament, ahol minden osztályból van 3-3 képviselő, és ahol a javaslatainkat megvitatják, és a legtöbb esetben elfogadják.” (Bulgária, fiú) „Nem hinném, hogy ha én hirtelen előállnék egy javaslattal, akkor csökkentenék az adókat, de ha egy egyformán gondolkozó csoport tagja vagy, akkor elérhetsz valamit.” (Dánia, fiú)

11

© fotolia

4. A gyermekek jogai Azután, hogy megvizsgálták a gyerekek nézeteit arról, hogy milyen gyereknek lenni 2010-ben, a beszélgetés az emberi jogokra, illetve különösen a gyermekek jogaira terelődött. Ezen a ponton a résztvevőket arra bátorították, hogy átfogóbban gondolkodjanak; általában a gyermekek jogairól, és ne csak a saját személyes helyzetükről.

4.1 AZ EMBERI JOGOK ELMÉLETE Úgy tűnik, az uniós fiatalok mindennapjaik során nem sokat gondolkodnak az emberi jogokon, illetve a gyermekek jogain. Ösztönzésre képesek voltak viszonylag szabadon beszélni az emberi jogokról, de az már nehezebben ment számukra, mikor kifejezetten a gyermekjogokról kellett beszélniük. A legtöbb gyerek ismerte az emberi jogok fogalmát, de csak nagyon általánosságban, és elég elvont módon. Az emberi jogok fogalmának értelmezésével, az eredetükkel, illetve a megjelenési formájukkal kapcsolatban különféle válaszok születtek: „Az emberi jogok azok a jogok, amik minden embert, férfit és nőt megilletnek; a (francia) forradalom után lett így, azaz, hogy mindenki egyenlő, az egyént tisztelni kell, a gyermekek jogai pedig ugyanezt jelentik.” (Franciaország, fiú)

„Ezek azok az alapvető dolgok, amiket az embernek joga van megtenni, azok, amikre igazán szüksége van, és azok, amik nélkül nem lehet meg.” (Hollandia, lány) „Az ember jogai addig terjedhetnek, amíg nem sértik egy másik ember jogait.” (Ciprus, fiú) „Hallottam már róla (az emberi jogokról), de nem tudom, mi az.” (Spanyolország, lány)

Az országok többségében a válaszadók főleg az iskolai órákon hallottak az emberi jogokról és a szabadságjogokról. A tv, az internet, az egyéb médiák és a szülők pedig további olyan csatornák, amiken keresztül a válaszadók hallottak ezekről a fogalmakról. Ezek a források azonban csak elszigetelt esetekben kerültek említésre. Amikor spontán megkérdezték őket, hogy szerintük az embereknek milyen emberi jogaik vannak (illetve kellene lenniük), a résztvevők hosszas válaszlistát állítottak össze, amit nyilvánvalóan befolyásoltak gyermeklétük problémái, illetve a gyermekekkel való törődésük. Az alábbi lista azokat a jogokat mutatja, amik viszonylag gyakran kerültek említésre, a sorrend pedig nagyjából tükrözi, hogy az adott jog milyen gyakran szerepelt a válaszok között.  Az oktatáshoz való jog  Szólás / a véleménynyilvánítás szabadsága

 Étel / ital / ruha  Lakóhely / menedék  Egészségügyi ellátáshoz való jog  Egyenlőséghez való jog / diszkriminációmentesség  A vallás megválasztása  Döntési szabadság  Családhoz / szeretethez való jog  Az élethez való jog  A zaklatástól /erőszaktól való védelem joga  Igazságszolgáltatáshoz való jog  A munkához való jog  A biztonsághoz való jog  A szexuális választáshoz / orientációhoz való jog  Szavazati / együttdöntési jog  Szabadidőhöz való jog  Rasszizmus elleni jog

4.2 A GYERMEKEK SAJÁTOS JOGAI A válaszadók többsége úgy látta, hogy a gyermekek jogainak nagyjából ugyanazoknak kell lenniük, mint az általuk megnevezett általános emberi jogoknak.

 Játékhoz / gyermekkorhoz való jog  Lakóhely megválasztásának joga (ha a szülők elválnak)  Sportoláshoz való jog (anyagi feltételek biztosítása)  A gyerekkorú áldozatok védelme a pornográfiától / molesztálástól / prostitúciótól  Hibázáshoz / büntetlenséghez való jog  A tájékoztatáshoz való jog  A személyazonosság védelméhez / az internetes biztonsághoz / a számítógépes zaklatástól való védelemhez való jog  A képzéshez / a későbbi önálló életre való felkészítéshez való jog  Az iskolai tárgyak megválasztása előtt a jobb tájékoztatáshoz való jog  A nem dolgozáshoz való jog  A meghallgatáshoz való jog  A lassú felnövéshez való jog A legtöbb fenti ötlet viszonylag elvont fogalmakhoz kapcsolódik; információ, szeretet, tisztelet, jó társadalomban való élet. A második csoport olyanok jogaihoz kapcsolódik, akik sebezhetőbbnek tűnnek (testi problémákkal küzdők, lassú tanulók).

Azonban mikor arról kérdezték őket, hogy ők milyen jogokat javasolnának kifejezetten a gyerekeknek, a válaszadóktól sokféle további javaslat érkezett: Az alábbi lista mutatja a főbb javaslatokat, ismét az említés gyakoriságának sorrendjében:

13

© Istockphotos

5. Segítség és támogatás A válaszadók folyamatos ösztönzést kaptak arra, hogy gondolják át, a „felnőttek világa” hogyan tudná jobban támogatni és védeni a gyermekek jogait, illetve hogyan tudná a gyerekeket felvilágosítani ezekről a jogokról. Ez a fejezet összegzi az e témában felmerült fő kérdéseket, illetve példákat tartalmaz a gyereknek a csoportfoglalkozások során tett javaslataira. Amellett, hogy javaslatokat tettek azokra a fő kérdésekre, amikkel szeretnék, ha foglalkozna valaki, valamint a támogatás olyan formáira, aminek a gyerekek örülnének, a válaszadók ötleteket adtak arra vonatkozóan is, hogy a gyerekek mely csoportjai a legsebezhetőbbek, milyen konkrét kérdésekkel kéne foglalkozni, és mely területeken lehetne segítséget nyújtani. A válaszadók beszélgettek arról, hogy hogyan lehetne a gyerekek jogait jobban védeni. A prioritások tagállamonként változnak, de voltak közös, általánosan szükségesnek látott kérdéskörök:  Több anyagi támogatás a társadalom kevésbé tehetős tagjai számára  Több tájékoztatás a gyermekek jogairól és arról, hogy hova lehet segítségért és tanácsadásért fordulni  Több pszichológiai támogatás az iskolában azoknak, akik veszélynek vannak kitéve  Több létesítmény a fiatalok számára – központok, ifjúsági szervezetek, sportlétesítmények annak érdekében, hogy legyenek biztonságos helyeik, ahová elmehetnek

 A már létező jogszabályok végrehajtása a gyermekek hatékonyabb védelme érdekében; különösen a gyerekeket a zaklatástól védő jogszabályok esetében, továbbá nagyobb készség a rendőrség részéről arra, hogy meghallgassák a gyerekeket, illetve tiszteletben tartsák a jogaikat.

Ennek a szakasznak az első része a gyerekeknek jelenleg nyújtott támogatásokat veszi át, ezt követik a gyerekek ötletei arról, hogy még milyen forrásokra, illetve támogatástípusokra lenne szerintük szükség, majd a harmadik rész tartalmazza azon gyerektípusok bemutatását, akik a válaszadók szerint sebezhetőek, illetve a javaslatokat arra vonatkozóan, hogy mi lenne a megoldás kifejezetten ezeknek a sebezhető csoportoknak a segítésére és támogatására.

5.1 A TÁMOGATÁS JELENLEGI FORRÁSAI Ha a gyerekek a jogaikról, illetve arról gondolkodnak, hogy azok mit jelentenek a számukra, akkor először nyilvánvalóan otthoni életük és az iskola kontextusában gondolkodnak. A legtöbben ebben a két kontextusban tudták elmondani, hogy hogyan reagálnának akkor, ha úgy éreznék, hogy a jogaik veszélyben vannak. A hangsúly itt azon volt, hogy pillanatnyilag mit tekintenek támogatásforrásnak. Először

azok a források kerülnek tárgyalásra, amelyeket a gyerekek a legfontosabbnak tartanak, aztán azok, amelyekhez csak alkalomszerűen, vagy speciális körülmények fennállása esetén fordulnak. Amikor a gyerekeknek azt kellett átgondolniuk, hogy mi tennének, ha a jogaikat otthon elvennék vagy megsértenék (például erőszak, elhanyagolás vagy zaklatás esetén), a többségük Európa szerte azt válaszolta, hogy először a családhoz és a barátaikhoz fordulnának. „A családunk mondja meg, mit kell tenni, mert végül is ők ismernek minket és az életet. Nem mindig tudják, mi a legjobb, de van, hogy tényleg tudnak segíteni.” (Lengyelország, fiú) „Olyasvalakihez fordulok a problémáimmal, aki jól ismerek.” (Hollandia, lány) „Ha egy lányt megvert az apukája, fordulhat a nagymamájához.” (Belgium, lány) „Jobban lehet beszélni a testvérekkel, mint a szülőkkel.” (Olaszország, fiú) „Engem a barátaim befolyásolnak pozitív módon. Mikor problémáim vannak, segítenek.” (Románia, fiú)

Néhányan azonban azt válaszolták, hogy lehetőleg nem beszélnének ilyen problémákról a szülőkkel vagy a barátokkal, hanem közvetettebben közelítenék meg a kérdést: „Először az interneten keresnék, nem szeretnék odamenni és szemtől-szembe beszélni senkivel.” (Finnország, lány)

Egyesek egyáltalán nem szeretnének beszélni efféle problémákról: „A legtöbb gyerek csak tűr, mert azt gondolják, hogy túl kicsik ahhoz, hogy egy tanárhoz vagy a rendőrséghez forduljanak.” (Észtország, fiú)

Az iskolai jogsértések esetében a legnagyobb problémának a többi gyerek általi zaklatást és a tanárok viselkedését érzik, különösen azt, hogy nem veszik elég komolyan, ha beszámolnak nekik a zaklatásról, illetve túl sok munkát várnak el, amivel értelmetlen nyomásnak teszik ki a fiatalokat.

Kifejezetten zaklatás esetén sokan nem fordulnának a szüleikhez, hanem „saját megoldást találnának”: „A barátaimmal megoldanánk a helyzetet. Nincs szükség rendőrségre vagy felnőttekre.” (Luxembourg, fiú)

A gyerekek úgy látják, hogy a tanáraik, illetve az iskola személyzetének idősebb tagjai is nyújthatnak segítséget mindenféle nehéz helyzetben: „Ők mindig ott vannak. Ha beszélni kell valamiről, lenne pár tanár, akihez lehetne fordulni, vagy tanácsot kérni tőlük.” (Írország, lány)

Olyan helyzetekben azonban, ha egy tanár sértené meg a gyerek jogait, sok válaszadó arról számolt be, hogy vonakodna más tanárokhoz vagy a szüleihez fordulni, mivel úgy látják, ez megtorlással járhatna. „Ha elmondod, hogy baj van egy tanárral, pl. hogy rasszista, a tanár utána rád szállhat ( a tanár ellened fordul), az iskola meg nem fog tenni semmit.” (Belgium, fiú)

Egyes tagállamokban a gyerekek elmondták, hogy az iskolájukon keresztül lehetőségük van pszichológiai segítséget igénybe venni. Ezt értékes, fontos és megbecsülendő szolgáltatásnak tartják azokon a helyeken, ahol rendelkezésre áll: „Egy pszichiáterrel beszélnék a rossz bánásmódról; olyasvalakivel, akit nem ismerek, akiben megbízhatok, és tudom, hogy segíthet nekem.” (Franciaország, fiú) „A jog, hogy beszélj valakivel, akiben megbízhatsz, anélkül, hogy a szüleid tudnának erről. Bizalmasan… olyannal, aki nem mondja el másnak, olyan, aki közt és közted lehet egy kötelék.” (Belgium, lány)

Az iskolán keresztül nyújtott további segítség egyéb, egyes esetekben említett formái közé tartoztak az iskolai tanácsadók, a gyermekjogvédők, az egyház és a gyermekvédelmi ügynökségek. Úgy tűnik, a gyerekek általában elégedettek az iskolában kapott támogatással, de sokan „sokkal többet” szeretnének; különösen szakember pszichológus, vagy olyan tanár segítségét, aki képes észrevenni a problémákat.

Amennyiben az iskolában sérülnének a jogaik, a legtöbb fiatal először a szüleinek szólna, noha nem mindegyikük vonja be szívesen a szülőket az iskolában történtekbe:

5.2 EGYÉB TÁMOGATÁSFORRÁSOK

„Elmondanám a szüleimnek… de rossz érzés megmondani a szülőknek, hogy megütöttek az iskolában.” (Spanyolország, fiú)

Az unió minden részében akad sok olyan gyermek, akik a családon, a barátokon és a tanárokon túl nincsenek tisztában az olyan szakosodott szolgálatokkal és forrásokkal, ahova a problémáikkal fordulhatnának. A felmérés során megneveztek azonban néhány más

15

A felméréssel érintett korosztály elég ambivalensen ítéli meg a rendőrséget; úgy látják, hogy nagyon súlyos problémák esetében hozzájuk kell fordulni, de elég sok negatív érzésük is van velük kapcsolatban. Ez bizonyos esetekben azért van, mert úgy látják, hogy a rendőrök is részét képezik a társadalom a 15-17 évesek életére gyakorolt korlátozó hatásának, máskor azért, mert úgy érzik, a rendőrök nem veszik elég komolyan a gyerekek aggodalmait, vagy extrémebb esetekben nem tesznek kellő erőfeszítéseket a gyermekjogok megsértésével kapcsolatos esetek felderítésére. A „hivatalhoz” fordulás a 15-17 évesek számára az utolsó lehetőség, de egyértelmű, hogy néhányuk extrém esetekben a rendőrséghez fordul, például, ha utcai erőszak áldozatául esnek: „Írtunk a rendőrségnek, mert senki máshoz nem lehetett fordulni.” (Litvánia, fiú)

16

A fiatalok általában örülnek annak, ha rendelkezésre állnak segélyvonalak. A válaszadók fontosnak vélik, hogy szükség esetén legyen egy független forrás, ahonnan segítséget és tanácsot lehet kérni. Néhány országban a gyerekek elismerően beszéltek egyes hivatalos vagy önkéntes szervezetekről, amelyeket kifejezetten az ő megsegítésükre hoztak lére. Szintén hasznos kiegészítő segítségforrásnak tekintik a szociális szolgálatokat azokon a helyeken, ahol ezek

rendelkezésre állnak. Noha csak néhány gyerek említette őket, de ők elismerően beszéltek róluk. A szociális szolgálatokhoz hasonlóan a bíróságok gyermekjogvédő szerepe is csak ritkán került említésre, de azokban az esetekben, ahol ez mégis megtörtént, a megjegyzések pozitívak voltak. A gyerekek a bíróságokat nem csak a „megrovó” szerepkörben látják, hanem lehetőségként a bajba került fiatalok problémái megoldása számára.

5.3 EGYÉB ELŐNYBEN RÉSZESÍTETT TÁMOGATÁSFORRÁSOK Annak megvitatása mellett, hogy hová fordulnának, ha a jogaikat megsértenék, a résztvevőket arra is bátorították, hogy tegyenek javaslatokat arra, hogy szerintük a „felnőttek világa” hogyan kommunikálhatná és védhetné jobban a gyerekek jogait. Ezekből a beszélgetésekből világosan látszik, hogy a gyerekek nem érzik úgy, hogy erős jogosítványokkal rendelkeznének ezen a területen, valamint tisztában vannak saját tapasztalatlanságukkal. Ezért mikor azon gondolkodtak, hogy szerintük mi kéne, hogy legyen a gyermekjogok támogatásának forrása, főleg két irányban indultak el:  A gyerekekhez közeli felnőttek, különösen a szülők és a tanárok  Hatóságok és közintézmények (helyi, regionális, országos vagy akár európai szinteken) Szülők és tanárok: A válaszadók úgy érezték, hogy a gyerekekhez közel álló felnőttek sok esetben játszhatnának nagyobb szerepet a gyerekjogok sérülésének megelőzése érdekében, illetve „figyelhetnének a megelőző jelekre”.

© fotolia

lehetséges segítségforrást, köztük a rendőrséget, a segélyvonalakat, a szociális szolgálatokat és a bíróságokat.

Javasolták például, hogy jó lenne, ha a felnőttek észrevennék, ha a gyerekek csendesebbek, visszavonultabbak lesznek, vagy bizonytalannak tűnnek.

A gyerekeknek a támogatásra vonatkozó főbb javaslatai az alábbiakban kerülnek kifejtésre:

„A szülőknek többet kéne beszélgetniük a gyerekeikkel.” (Cseh Köztársaság, lány)

5.3.1 A FIATALOK ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK TÁMOGATÁSA

„Mi nem tehetünk sokat, a szüleink feladata, hogy ügyeljenek a dolgokra.” (Franciaország, lány)

A gyerekek általában bizalmasan és kettesben szeretnének segítséget kapni egy felnőttől, de néhányan azt mondták, hogy örülnének független szakértőktől kapott segítségnek még akkor is, ha ez nem közvetlenül történne, hanem például a számítógépes zaklatás áldozatai esetében online segítségnyújtás formájában. Bizonyos esetekben a gyerekek úgy érzik, hogy az egyébként jó szülők „nem érnek rá” a gyerekeikre, nem fordítanak rájuk elég időt és figyelmet a munkájuk vagy egyéb kötelezettségeik miatt. Az, hogy a szülők egyszerűen csak „legyenek elérhetőek” egyértelműen fontos a gyerekek számára. A hatóságok és közintézmények szerepe széles körben elismert, noha a felmérésben résztvevő gyerekek a beszélgetés során némiképp bizonytalanok voltak ezek rendeltetésével, illetve a szakkifejezésekkel kapcsolatban. A beszélgetésből azonban világosan kitűnik, hogy a gyerekek meglátása szerint a hatóságok nagy szerepet játszanak öt kulcsterületen:  A fiatalok érdekeit szolgáló kezdeményezések támogatása  A közvélemény viszonyulásának átalakítása és információ szolgáltatás  A fiatalok bevonás a döntésekbe (mind az őket közvetlenül érintőkbe, mind az általános döntésekbe)  Célirányos fejlesztési programok  A jogszabályok érvényesülésének biztosítása A gyerekek egyértelműen határozott és nagyvonalú hatósági beavatkozást várnak; nem egyszerűen azt várják az államtól, hogy nyújtson anyagi támogatást a veszélyeztetett gyerekek családjainak, hanem azt is, hogy szigorúan lépjen fel, biztosítsa azt, hogy az emberek tegyenek eleget a gyermekek jogait védő jogszabályokban foglaltaknak, illetve aktívan kényszerítse ki ezeket jogsérelem esetén. Javaslatként megfogalmazódott, hogy fontos az, hogy a gyerekek tudják, van elérhető segítség és lehet a dolgokon javítani. „A felnőtteknek mindent meg kéne tenniük annak érdekében, hogy a gyerekek megértsék, hogy a problémákat meg lehet oldani, és a gyerekek ne érezzék úgy, hogy a világ gonosz.” (Lettország, lány)

Egyetértés volt a tekintetben, hogy az eddigieknél nagyobb gondot kellene fordítani a gyermekeknek szóló lehetőségekre, ideértve a gyerekprogramokat, illetve a gyerekeknek szánt olyan közösségi tereket, mint a pihenőés a játszóterek, a sportpályák, gyermekközpontok. A válaszadók úgy látták, hogy ez minden gyerek javára szolgálna, de különösen a legveszélyeztetettebbekére: „Több hely kellene a fiataloknak, ahol összegyűlhetnek anélkül, hogy ezzel másokat zavarnának.” (Hollandia, fiú) „Tinédzserként két szék között a padlóra kerülsz. Mikor gyerek vagy, elmehetsz a játszóterekre vagy a parkokba, mikor meg felnőtt vagy, illetve elmúltál tizennyolc éves, szó szerint azt tehetsz, amit akarsz, de mikor tinédzser vagy, semmi lehetőség sincs előtted. Egyszerűen meg vagy rekedve két világ között.” (Írország, lány) „Több ifjúsági-központ.” (Svédország, lány) Nem csak arról van szó, hogy több olyan helyet akarnak, ahol össze tudnak gyűlni, illetve elfoglalhatják magukat: egyesek azt javasolták, hogy az ilyen helyek egyben hajlékot vagy menedéket is nyújthatnának a szegényeknek, illetve a hátrányos helyzetben levőknek: „Olyan ingyenes központokat kellene létrehozni, ahol a gyerekek és a fiatal felnőttek ismerkedhetnek, összejöhetnek, szórakozhatnak, játszhatnak, és ahol van egy hozzáértő személy, akihez fordulni lehet személyes szorongás vagy hasonló bajok esetében.” (Szlovénia, lány)

5.3.2 A KÖZMEGÍTÉLÉS ÁTALAKÍTÁSA ÉS INFORMÁCIÓSZOLGÁLTATÁS A fiatalok Európa szerte azt javasolták, hogy az államnak proaktívabban kellene a közvéleményben tudatosítani a gyerekek jogait és a gyerekekre leselkedő veszélyeket, illetve megváltoztatni az ezekkel kapcsolatos vélekedést. „A menedékhelyek és más intézmények képviselői jöjjenek el az iskolákba, és beszéljenek a tanulóknak a menedékhelyekhez kapcsolódó témákról és a gyermekjogokról.” (Ciprus, fiú) „Egy »Gyermekjogok Alapítvány« létrehozása.” (Hollandia, lány)

A gyerekeknek szóló felvilágosítás visszatérő téma volt, és sokan javasolták, hogy nagyobb hangsúlyt kellene helyezni

17

arra, hogy az iskolák bevonásával növeljék a gyerekek tudatosságát jogaikkal kapcsolatban. „Korán kell elkezdeni (az emberi jogokról beszélni) és folyamatosan foglalkozni kell velük, hogy magától értetődővé váljanak.” (Svédország, lány) „Az iskola, mint a felvilágosítás helye az emberi jogokról.” (Németország, fiú)

„Létrehozhatnának központokat a fiataloknak, 24 órában hívható forródróttal. Adhatnának tanácsokat, hogy hova érdemes fordulni vészhelyzetben… a szociális szolgálatok mozgósítása érdekében. A 112 egészségügyi vészhelyzetekre való, azt nem fogjuk hívni.” (Portugália,, lány)

Egyértelmű, hogy a gyerekek örülnének annak, ha több felvilágosítást kapnának mind a jogaikat fenyegető lehetséges veszélyekről, mind arról, hogy hova fordulhatnak segítségért. Számos javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogyan lehetne erről tájékoztatást nyújtani, ideértve:

A válaszadók hangsúlyozták a mai technológia, az általuk is mindennaposan igénybe vett média használatának fontosságát a velük való kommunikáció terén:

„Olyan tájékoztató röplapokat kell csinálni, amiken rajta vannak azok a számok, amiket a fiatalok hívhatnak, és aztán elhelyezni őket az iskolákban, a polgármesteri hivatalokban, boltokban.” (Franciaország, lány)

„Kéne egy internetes oldal, ahol szerepelne a gyerekek segítésére szolgáló összes cím. (Luxembourg, fiú) „Sokat vagyunk az interneten az olyan oldalakon, mint a Facebook, sokat kommunikálunk egymással, lehet látni mindent, és tudjuk, mi történik.” (Franciaország, fiú)

A gyerekek örülnének kifejezetten a gyermekjogok védelmére létrehozott csoportnak vagy szervnek, egy „gyermekek védelmezőjének” vagy egy „gyermekjogi ombudsmannak”. Számos válaszadó felismerte, hogy szükség vagy valakire, aki a gyermekjogok ügyvédjeként és szószólójaként lép fel: „Speciális intézményekre van szükségünk a fiatalabb gyerekek számára. Itt nagyon bürokratikus a helyzet, és egy 10-14 évesnek fogalma sincs arról, hogy hogyan küzdjön meg ezzel.” (Németország, fiú)

© Istockphotos

 Az iskolákban, mind az órák során, mind kevésbé hivatalos módokon  E célból felállított szervezeteken keresztül  Speciális telefonszámok biztosításával  Eseményeken, illetve tájékoztató kampányokkal  A köz- / társadalmi tudatosság fokozását célzó, főműsoridős tv-programokkal, amik mutatnának könnyen hozzáférhető elérhetőségeket  Az interneten.  Reklámokkal, vagy beszélgetésekkel azokon a helyeken, ahol a gyerekek a szabadidejükben találkoznak

18

„A gyermekvédelmi ügynökség, illetve a gyermekjogok védelméért felelős intézmények nevei és elérhetőségei azok az információk, amik hiányoznak számunkra.” (Bulgária, lány)

5.3.3 AZ IFJÚSÁG BEVONÁSA A DÖNTÉSEKBE A fiatalok közül néhányan egyértelműen kinyilvánították, hogy nagyobb szerepet szeretnének vállalni az életüket és a közösségeiket befolyásoló döntésekről szóló vitákban, vagy legalábbis szeretnék, ha erre lehetőségük lenne. Néhányan örülnének annak, ha lennének ifjúsági parlamentek, vagy más módok arra, hogy a fiatalok bekapcsolódjanak a politikai folyamatokba. „Szükségünk vagy egy ifjúsági parlamentre… Van egy európai, de nekünk egy ír kell.” (Írország, fiú) „Nem értik meg, hogy nekünk, fiataloknak milyen jó ötleteink vannak.” (Svédország, fiú)

A fiatalok több támogatást kértek az oktatás számára, és oktatási könnyítéseket, például ösztöndíjakat, valamint több pénzügyi mentesítést és támogatást a szegénységben élő gyerekek tanterven kívüli tevékenységeihez. Sokan több pszichológusi támogatást akartak az iskolákban és az egyéb, gyermekekkel foglalkozó intézményekben: „Legyen egy elérhető pszichológus minden iskolában és minden árvaházban.” (Szlovákia, fiú)

Mások javasolták, hogy írjanak elő rendszeres orvosi vizsgálatot az idősebb gyerekek esetében (nem pedig csak a csecsemőknél és a kisgyerekeknél).

5.3.5 A JOGSZABÁLYOK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK BIZTOSÍTÁSA Egyeseket frusztrál az, hogy momentán nincs igazi súlyuk, még akkor is, ha látszólag meghallgatják őket: „(Iskolai) tanulóként még akkor sincs esélyed arra, hogy meghallják, amit mondasz, ha diákképviselő vagy. Muszáj vagy mindent elfogadni, nem számít, mennyi érvvel állsz elő.” (Németország, lány)

Néhány fiatal úgy érezte, hogy az idősebb gyerekeknek kéne, hogy legyen szavazati joga, de többen voltak azon az időnként erős kifejezésekkel hangoztatott véleményen, hogy a kormányoknak gyakrabban kellene kikérnie a gyerekek véleményét, különösen akkor, ha rájuk vonatkozó törvényeket fogadnak el.

5.3.4 KONKRÉT FEJLESZTÉSI PROGRAMOK A válaszadók sokféle konkrét fejlesztési programot javasoltak a csoportfoglalkozások során, ezek egy részét az oktatási rendszer terén. Például javaslatként hangzott el, hogy forrásokat kéne fordítani a tanárok képzésére, hogy komolyan vegyék az erőszakkal és zaklatással kapcsolatos problémákat: „Továbbképzés a tanároknak, hogy felismerjék a zaklatás és az otthoni problémák jeleit.” (Egyesült Királyság, lányok) „Amikor az iskolában történik, a tanároknak segíteniük kéne; Ők azok, akik észrevehetik, ha egy gyerekkel rosszul bánnak, és azt is, hogy ki bánik velük rosszul.” (Franciaország, lány)

Egyes tagállamokban a gyerekeket jobban aggasztotta az általában az iskolákra fordított források mértéke: „Beruházások az iskolákban. Miért nincs meleg víz az iskolákban?” (Magyarország, lány) „Fel kéne emelni a tanárok fizetését, akkor komolyabban vennék a munkájukat.” (Litvánia, fiú)

Sok tagállamban visszatérő téma volt, hogy a gyerekek úgy érzik, hogy a jogaikkal kapcsolatos jogszabályokat nem tartatják be kellő erővel. A fiatalok úgy érzik, hogy fontos a fiatalokat védő szabályok betartására ösztönözni a tanárokat és másokat: „Én betartatnám az emberekkel a már meglévő, de be nem tartott szabályokat, például, hogy az iskolákban hétfőnként ne legyen dolgozat, a hétvége meg legyen tényleg a pihenés ideje, mert ha a tanárok házi feladatot adnak, akkor nincs hétvége, mert tanulnod kell.” (Észtország, lány)

19 Egyes tagállamokban a gyerekek azt javasolták, hogy legyen szigorúbb a gyermekkel szemben erőszakot elkövetők büntetése: „Van rá törvény, nem kell semmit kitalálni… csak be kéne tartatniuk… szigorúbb végrehajtás, és erősebb rendőrségi ellenőrzés a kormány részéről.” (Olaszország, fiú)

A gyerekek a meglévő törvények jobb végrehajtását akarják a maguk és a társadalom védelme érdekében: „Egyfolytában hallani lehet a családon belüli erőszakról, meg olyan esetekről, mikor a gyerekvédelmi szolgálat kimegy egy olyan gyerek otthonába, akit zaklatnak, aztán nem tesz semmi… utána meg mindenki meg van lepődve.” (Ausztria, fiú)

Hasonló vezérfonalak mentén a válaszadók részéről gyakran javasoltak jogi reformokat prioritásként, ideértve a gyermekek jogait megsértők szigorúbb büntetését, valamint erősebb rendőri ellenőrzést a jogsértések megelőzése érdekében.

5.4 KIEMELT PRIORITÁSOK A csoportfoglalkozások végén a résztvevőket megkérték arra, hogy nevezzék meg, hogy mit szeretnének leginkább, hogy a „felnőttek világa” tegyen a gyermekek jogainak megerősítése, támogatása és erősebb védelme érdekében, figyelembe véve az eddig megtárgyalt kérdéseket és az elhangzott javaslatokat. A kapott javaslatok meglehetősen konzisztensek voltak, 3 fő prioritás rajzolódott ki belőlük:  Gondoskodás arról, hogy a gyerekek hozzáférjenek az információhoz és a segítséghez  Pszichológiai támogatás és a gyerekek számára játszó- / szórakozóhelyek biztosítása érdekében anyagi hozzájárulás a helyi vagy központi kormányzat (az állam) részéről  A gyermekek jogait védő jogszabályok szigorúbb végrehajtása

Ezenkívül felmerültek másodlagos célok, például: hogy a gyerekekkel élő vagy dolgozó felnőttek:  jobban figyeljenek oda a gyerekek vészjelzéseire.

 Fokozottabb éberség a tanárok részéről  Több figyelem azokra a családokra, ahol gyanítani lehet a zaklatást  A szülők alkoholhoz / droghoz való hozzáférésének korlátozása  Több tájékoztatás a tanácsadás és segítség forrásairól  Pszichológiai segély elérhetővé tétele  A fiatalok bátorítása arra, hogy beszéljenek arról, ha erőszak áldozataivá válnak  Az olyan online és elektronikus csatornák figyelemmel kísérése, melyek megkönnyítik a zaklatást

Valamennyi tagállamból származó válaszadó között egyetértés volt abban a tekintetben, hogy vannak olyan gyerekek, akiket erőszak fenyeget, és védelemre szorulnak. A válaszadók szerint az erőszak típusát tekintve három fő csoportba sorolható:  Fizikai erőszak és otthoni zaklatás;  Érzelmi, szóbeli és pszichológiai zaklatás otthon;  Erőszak a közösségben: késsel és lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények.

hogy az állam és a hatáskörrel rendelkezők:

20

 fokozzák a tudatosságot / előzzék meg a diszkriminatív viselkedést  nyújtanak tényleges segítséget a rászorulóknak (anyagi támogatás, oktatás, segítség)  jobban vonják be a gyerekeket az őket érintő döntésekbe, és a társadalmi-politikai életbe.

5.5 A SEBEZHETŐ CSOPORTOK SZÁMÁRA JAVASOLT TÁMOGATÁS A válaszadókat felkérték, hogy gondolják át, szerintük melyik gyerekcsoportok különösen sebezhetőek; a főbb említettek felsorolása alább található. A beszélgetés egy része arra irányult, hogy a válaszadók meglátása szerint mit kéne tenni ezeknek a különböző csoportokba tartozó sebezhető gyerekek jogai erősebb védelmének és jobb biztosításának az érdekében.

5.5.1 FIZIKAI ERŐSZAKOT ÉS SZEXUÁLIS ZAKLATÁST ELSZENVEDŐ GYERMEKEK Az e csoportba tartozó gyermekjogi ügyek kezelésére javasolt fő módok közé tartoztak az alábbiak:

Az otthoni erőszak az az eset, amikor a válaszadók szerint a gyerekek leginkább veszélyben vannak hosszú időszakon keresztül: „Ha egy gyereknek pszichológiai vagy egyéb problémái vannak, ezek legnagyobb valószínűséggel a családban gyökereznek, és ellenkezőleg, egy jó és stabil családban jó ember fog felnőni.” (Bulgária, lány)

Az erőszaknak ez a formája gyakran rejtett, és az áldozatul eső gyerekek nem mernek beszélni róla. Ezt következetesen minden tagállam esetében elmondták: „Azoknak, akiket az anyukájuk vagy az apukájuk elver, nincs joguk arra, hogy részei legyenek a családnak, ha elverik őket. Az ilyen nem egy szerető család. Az emberek családnak mondják, de nem feltétlenül tudják, hogy mi megy a háttérben.” (Egyesült Királyság, lány)

A válaszadóknak viszonylag pontos ismereteik voltak a szexuális zaklatásról. Hangot kapott az a nézet, hogy e téren a lányok nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a fiúk. Például néhány lány arról számolt be, hogy „teljesen védtelennek” érzik magukat, mikor a fiúk az akaratuk ellenére próbálják tapogatni őket az iskola „rejtett zugaiban”, és erősködnek, hogy a lányok erről „ne szóljanak senkinek”. A válaszadók azoknak a gyerekeknek a helyzetét is megbeszélték, akik szexuális célú emberrablás áldozataivá válnak:

„Vannak olyan gyerekek, akiket elrabolnak és arra kényszerítenek, hogy azt a dolgot tegyék, ez nincs rendben, ez rossz. Ez a gyerekek jogainak megsértése.” (Egyesült Királyság, lány)

A közösségen belüli erőszakkal kapcsolatban a résztvevők úgy érezték, hogy oda vezet, hogy a gyerekek és a fiatalok nem mozoghatnak olyan szabadon, ahogy szeretnének, illetve nem tudnak teljesen integrálódni a társadalomba. „A gyerekek nem mehetnek a parkokba, mert félnek. Félnek, hogy zaklatják vagy megkéselik őket. Nem mehetsz sehová sem. Én otthon ülök, mert nem mehetek sehová. Szükségünk van egy biztonságos, pozitív helyre.” (Egyesült Királyság, fiú) „Egyedül sehová sem megyek esténként, és mindig hátranézek a vállam fölött, hogy nem követ-e valaki. Nagyon félek.” (Magyarország, lány)

Az ilyen helyzetekbe kerültekre leselkedő fő veszélynek a válaszadók az alábbiakat látták: magát a fizikai vagy mentális bántalmazást; azt, hogy nem tudják kibeszélni a zaklatást; azt, hogy nem mozoghatnak olyan szabadon, mint mások; a szegénység ehhez kapcsolódó veszélyét, és minden velejáróját; valamint extrém esetekben a szexuális zaklatás elszenvedését, illetve a családtól való elszakítást.

„Nagyon fontos lenne ennek véget vetni. A következmények, különösen az alkoholfogyasztás esetében véglegesek lehetnek.” (Bulgária, fiú)

Sok gyerek érzi úgy, hogy e téren a gyermekjogok jobb védelmét szolgálná, ha a gyerekek sérelmére bűncselekményt elkövetőket szigorúbban büntetnék: „Hosszabb szabadságvesztésre kellene ítélni azokat, akik gyerekeket zaklatnak.” (Svédország, lány)

5.5.2 KORTÁRSAIK ZAKLATÁSÁNAK KITETT GYERMEKEK Az e csoportba tartozó gyermekjogi ügyek kezelésére javasolt fő módok közé tartoztak az alábbiak:  A tanárok és a szülők figyeljenek jobban és cselekedjenek;  A gyerekek beszéljenek a barátaikkal, azok pedig nyújtsanak nekik segítséget;  Pszichológiai segítségnyújtás az áldozatok számára

21

Sok javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne legjobban segíteni az erőszak és zaklatás áldozatául váló gyerekeket. Az egyik javaslat szerint a gyereket alaposabban kell tájékoztatni arról, hogy hova fordulhatnak, ha áldozattá válnak. A válaszadók fontosnak látták azt, hogy a gyereknek legyen lehetősége erről őszintén beszélni, illetve legyenek olyanok, akikkel beszélhetnek; e tekintetben az iskolák központi szerepe merült fel: „Én betennék a tantervbe pár órát, amiken az erőszakról és a tájékoztatásról lenne szó; meg arról, hogy mit kell tenni, ha otthon, az iskolában vagy az utcán erőszak áldozatává válik az ember. Az iskolában erről egyáltalán nem beszélnek.” (Észtország, lány)

Több tagállam esetében említésre kerültek a drogok, illetve különösen az alkohol a gyerekekkel szembeni erőszakhoz hozzájáruló tényezők között, és az a nézet alakult ki, hogy erősebben kellene ellenőrizni az alkoholtartalmú italok forgalmazását.

© fotolia

„A tanároknak képeseknek kell lenniük panaszt tenniük, illetve egyes szülőket jelenteni a hatóságoknak.” (Franciaország, lány)

© fotolia

22

A zaklatás olyan kérdésként merült fel, amely szinte az összes tagállamban aggasztja a gyerekeket, és amellyel kapcsolatban a gyerekek úgy érzik, hogy nem kezelik elég komolyan; sokan megtapasztalták vagy látták, főleg az iskolában.

A válaszadók szinte minden tagállamban azon a nézeten voltak, hogy nem elégséges a fellépés a zaklatás ellen. Úgy érzik, hogy nem veszik a kérdést elég komolyan; az áldozatok nem érzik, hogy figyelnének rájuk, és az illetékesek nem tesznek eleget a megelőzésért.

A válaszadók szerint a zaklatáshoz kapcsolódó kockázatok a következőek: a fizikai erőszakból fakadó veszélyek; a megalázás és lealacsonyítás érzései; a kibeszélésre képtelenség; szociális kizártság és fájdalom amiatt, hogy a helyzetet nem veszik elég komolyan a hatalommal rendelkezők.

A gyerekekkel szembeni erőszakkal kapcsolatban megfogalmazott megoldási javaslatok általában a zaklatással kapcsolatban is elhangzottak, különösen az, hogy bátorítani kell a gyerekeket arra, hogy beszéljenek a szüleikkel és a tanáraikkal, illetve, hogy e két csoportot cselekvésre kell ösztönözni:

„Ha beszélsz róla (a zaklatásról) otthon, és a szüleid kapcsolatba lépnek az iskolával, csak rosszabb lesz a helyzet.” (Finnország, fiú)

„A tanárnak foglalkoznia kell a kérdéssel, nyomoznia és a szülőkkel beszélnie is kell.” (Spanyolország, lány)

A „virtuális” zaklatás, történjen akár interneten, akár mobiltelefonon keresztül, csak relatíve ritkán került említésre. Ugyanakkor felismerték, hogy vannak az ilyen típusú zaklatáshoz kapcsolódó speciális kérdések: „Az interneten egy kitalált személyiség mögé rejtőzhetsz, ami megkönnyíti a zaklatást (»csoportos zaklatást«).” (Luxembourg, fiú) „Pár hete kaptam egy szám nélküli sms-t, amiben megfenyegettek, hogy megölnek… végül úgy tűnt, hogy egy barátom volt az, de megijedtem… hogy lehet ezt ellenőrizni? Nem lehet minden számot ellenőrizni, az az adatvédelmi törvényekbe ütközne…” (Belgium, lány)

„Kezdetben volt egy új tanuló nálunk egy másik iskolából, akit zaklattunk, és mikor a tanárunk rájött erre, beszélt velünk, és mi bocsánatot kértünk.. megértettük, hogy ez nehéz a másiknak.” (Litvánia, fiú)

Az is javaslatként hangzott el, hogy az iskolai pszichológus jelenléte valamelyest segítene kezelni a zaklatás problémakörét, de ez annak hangsúlyozása mellett történt, hogy a bizalmasság fontos a gyerekeknek, ha a felnőtteknek beszélnek az erőszakról vagy a zaklatásról.

5.5.3 SZEGÉNYSÉGBEN ÉLŐ GYERMEKEK Az e csoportba tartozó gyermekjogi ügyek kezelésére javasolt fő módok közé tartoztak az alábbiak:

 Több ösztöndíj és oktatási támogatás a szegényeknek  Az állam biztosítson több munkát a szegénységben élő szülőknek és családoknak  Több olyan hely, ahová a szegény gyerekek elmehetnek / a társadalmi befogadást előmozdító események

A szegénységet a fiatalok minden tagállamban kulcsfontosságú tényezőnek nevezték a gyermekek jogainak sérülése szempontjából. A válaszadók általában könnyen megállapították, hogy kik élnek szegénységben, és együttérzésüket fejezték ki. Egyetértettek abban, hogy a szegénységben élő gyerekeknek rosszabb az életminősége és kevesebb lehetőségük van, nem csak gyermekként, hanem felnőtt életük során is. „A szegényeket nem engedik be sehová, mert nincs elég jó ruhájuk.” (Magyarország, fiú)

Egyes tagállamokban a fiatalok kifejtették azon nézetüket, hogy a gyermekkori szegénység csökkenti a hosszú távú esélyeket az életben: „Nem fog segítséget kapni otthonról, ha az anyukája segélyen van, és így aztán nem lesz túl sok esélye arra, hogy változtasson a mintán, és legyen egy jó karriere.” (Dánia, fiú)

Egyesek a szegénység negatív hatásait annak kevésbé fájdalmas megjelenési formáihoz is kötötték, mint például ahhoz, hogy így kevésbé lehet változatosan öltözni, és nem jut elég pénz a rendezvényeken, fesztiválokon való részvételre. „[A szegénység azt jelenti, hogy] kimaradsz az osztálykirándulásokból, vagy nem tudsz elmenni szórakozni a barátaiddal.” (Németország, lány)

A válaszadók úgy látták, hogy a szegénységben élő gyerekek jogai leginkább a következő területeken vannak veszélyben: életkörülmények; megkülönböztetés, társadalmi kirekesztés; kevesebb tapasztalatszerzési és szórakozási lehetőség; korlátozott hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz, és a tanulmányok folytatásához. A fiatalok úgy látták, hogy az ilyen gyerekek jogainak biztosításához az egyik fő eszköz az az anyagi támogatás, amelyet különösen az állam vagy a helyi közösség nyújt a szegényeknek : „Támogatás a szegény gyerekeknek.” (Franciaország, fiú) „Megemelném a gyerekjóléti támogatást.” (Románia, lány)

Néhány válaszadó azt is javasolta, hogy a szegénységben élő gyerekeknek jobb lehetőségeket kellene biztosítani az oktatásban, pl. iskolai ingyen ebédet, tankönyveket, ösztöndíjakat illetve szponzorálási lehetőségeket. Szintén gyakran került említésre az is, hogy munkát kellene biztosítani a szegénységben élő gyerekek szülei számára. A gyerekek tudatában vannak annak, hogy a szegények milyen könnyedén kirekesztődhetnek a tevékenységekből, és a társadalmi befogadás növelése érdekében többek között olyan helyek létrehozását javasolják, ahová a szegények el tudnak menni.

5.5.4 INTÉZETEKBEN ÉLŐ GYERMEKEK Az e csoportba tartozó gyermekjogi ügyek kezelésére javasolt fő módok közé tartoztak az alábbiak:  Több erőfeszítést kell tenni a gyerekek nevelőszülőnél történő elhelyezése, illetve örökbeadása érdekében.  Lehetőség szerint a családi kapcsolatok megőrzése  Annak lehetővé tétele a gyerekek számára, hogy a többségi társadalom tagjaivá váljanak, és így jó életük legyen a jövőben

Kevesen érezték úgy, hogy sokat tudnának az intézetben élő gyerekekről, így a válaszadók elsősorban az árvaházakban lévő gyerekekkel foglalkoztak. A tagállamok jelentős részében azonban a fiatalok az állami otthonokban élő gyermekeket különösen veszélyeztetett, és – főleg érzelmi – támogatásra szoruló csoportnak minősítették. „Elszigetelve élnek a többi embertől.” (Bulgária, lány) „Nem hiszem, hogy ülhetnének a számítógépnél, vagy kinyithatnák a hűtőt és elvehetnének belőle bármit, amit akarnak.” (Litvánia, fiú) „Egyedül vannak, és hamar felnőtté fognak válni és felelősséget vállalni. Játékra és szórakozásra van szükségük, meg arra, hogy beszélhessenek valakivel.” (Dánia, lány) Az intézetben élő gyermekekkel kapcsolatban a válaszadók úgy érezték, hogy nem kapnak érzelmi támogatást, fizikailag elhanyagolják őket, meg vannak fosztva az otthoni és családi élettől, nem egyenlő esélyekkel vesznek részt az oktatásban, és 18 éves koruk után „magukra vannak utalva”. A válaszadók jelentős része felismerte a családi élet jelentőségét a gyermekjogok teljes körének biztosításában. Ezért a legtöbb országban a megkérdezett fiatalok azt szerették volna, ha lehetőleg minden gyerek nevelőszülők vagy örökbefogadás révén családban nevelődne, nem pedig intézetekben.

23

„Jó lenne, ha az árvaházakban élő gyerekeknek lenne legalább pár olyan rokona, akikhez fordulhatnak, akikkel beszélhetnek, és akikkel úgy érezhetik, hogy azért mégiscsak van legalább valamiféle családjuk.” (Észtország, fiú)

5.5.5 HAJLÉKTALAN GYERMEKEK, AZ UTCÁN ÉLŐ GYERMEKEK, ÉS HIVATALOS JOGÁLLÁS NÉLKÜLI GYERMEKEK Az e csoportba tartozó gyermekjogi ügyek kezelésére javasolt fő módok közé tartoztak az alábbiak:  Gondozás nyújtása  Annak biztosítása, hogy tudják, milyen segítséget vehetnek igénybe

24

Mikor arra kérik őket, hogy sebezhető gyermekekről gondolkodjanak, a gyerekek tudatában vannak annak a ténynek, hogy vannak, akik a normál társadalmi kereteken kívül élnek, és ennek következtében az a veszély fenyegeti őket, hogy jogaikat megsértik vagy semmibe veszik. A válaszadók úgy látták, hogy az otthontalan, egyedül levő, illetve a hajléktalan családokba tartozó gyerekek különösen veszélyeztetettek, és kockázatnak vannak kitéve.

„Az utcán élő gyerekeket veszély és erőszak fenyegeti. Lehet, hogy nem tudnak eleget enni vagy inni, és így könnyebben megbetegedhetnek.” (Málta, fiú) „Időnként látom ezeket a szegény gyerekeket a metróállomáson, ott kell aludniuk, de aztán arra gondolok, hogy ez az anyjuk hibája.” (Ausztria, fiú)

A fő területek, ahol a válaszadók szerint ezeknek a gyerekeknek a jogai veszélyben vannak, az egészség, az oktatás, a gyermekkor „elmulasztása”, az identitás hiánya, valamint, hogy kevesebb választási lehetőségük van az életben. „Nekünk 10-re otthon kell lennünk, a drogozás még csak akkor kezdődik. Ezek a gyerekek ezt látják az utcán, és ki vannak neki téve.” (Hollandia, fiú)

Az e gyerekek megsegítésre vonatkozó fő javaslatok részint arra vonatkoztak, hogy „fel kell szedni” őket az utcáról, részint pedig a közvetlen fizikai szükségleteikről való gondoskodásra.

5.5.6 KÜLÖNLEGES BÁNÁSMÓDOT IGÉNYLŐ GYERMEKEK Az e csoportba tartozó gyermekjogi ügyek kezelésére javasolt fő módok közé tartoztak az alábbiak:

© fotolia

Javaslatként hangzott el, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyerekek testvéreikkel maradhassanak, valamint hogy valamilyen formában megőrizhessék „kapcsolatukat a családjukkal”, amennyiben ez egyáltalán lehetséges:

 Anyagi segítség (felszerelések) nyújtása, illetve hozzáférés biztosítása  Több lehetőség a nem hátrányos helyzetű gyerekek közé való beilleszkedésre  Az oktatási lehetőségekhez való teljes körű hozzáférés biztosítása

Felmérésünk során a tagállamok körülbelül felében a fiatalok a speciális fizikai vagy mentális igényekkel rendelkező gyerekekről is különösen veszélyeztetett csoportként beszéltek: „Egyes fogyatékos gyerekek elszigeteltek a társadalomtól. Nem kommunikálhatnak a családjukkal, nem játszhatnak, nincs szabadidejük.” (Lettország, lány)

Válaszadóink úgy látták, hogy az ilyen gyerekek jogai az alábbi területeken sérülhetnek: az egyes helyek fizikailag nehezebb elérése; elzárt élet a többi speciális igényű gyerekkel; a tapasztalatszerzés lehetőségének hiánya; a szélesebb közösség csak kevéssé érti meg őket, és kevéssé tudnak beilleszkedni „Ha elmegyek egy áruházba, a fiatalok kinevetnek, mert görbe a lábam és sántítok. Ez elég rossz. Megkérdeztem őket, hogy miért csinálják ezt velem, én nem tettem velük semmi rosszat.” (Magyarország, lány)

A válaszadók sok országban megértették, hogy a speciális igényekkel rendelkező gyerekeknek bizonyos fokú társadalmi elzártsággal kell szembenézniük, és arra is ráébredtek, hogy saját reakcióik is sokszor lehetnek nem megfelelőek vagy hasztalanok, leginkább a zavartság miatt. Rámutattak, hogy a speciális igényekkel rendelkező gyerekekre leselkedő veszélyek egy része származhat olyan gyerekektől, akik nem tudják, hogyan viselkedjenek és mit tegyenek. Érezték, hogy a speciális igényekkel rendelkező gyerekeket fenyegeti az elszigetelődés veszélye, amennyiben nem tudnak teljes mértékben vegyülni a többiekkel, vagy hozzáférni ugyanazokhoz a létesítményekhez vagy forrásokhoz. Sokan elismerték, hogy a speciális igényű gyerekek vegyülése a többi gyerekkel jó dolog lehet. „Az iskolánkban van egy fiú, akinek tolószékre van szüksége. De nem akarja, hogy vele másképp bánjanak. Az egyetlen dolog, amiben különbözik, hogy a saját busza hozza az iskolába, és hogy segítünk neki szünetben megvenni a csokis tejét. Van pár idióta, aki diszkriminálja, de rengetegen vannak, akik segítenek neki.” (Luxembourg, fiú)

Széleskörű egyetértés volt a speciális igényű gyerekeknek nyújtandó fizikai és mentális segítséget illetően. Elsősorban a jobb befogadás, a több gyakorlati támogatás, a

felszereléssel való ellátás, és a könnyebb hozzáférés témái merültek fel: „[Kéne] pénz gyógyszerekre, kerekes székekre, és speciális kezelésekre, mint pl. a lovas terápia. A fogyatékos gyerekeket vegyíteni kellene az egészségesekkel és a közösség hasznos tagjává tenni őket, az egészségeseket arra nevelni, hogy megértsék, hogy a fogyatékosoknak milyen nehézségekkel kell szembenézniük, és elkerülni azt, hogy a fogyatékos gyerekeket, különösen a látható fizikai fogyatékossággal rendelkezőket, szánalommal kezeljék.” (Szlovákia, speciális igényekkel rendelkező lány) „Oktatás: A fogyatékos gyerekeket gyakran speciális iskolákba küldik, ami nem túl előnyös, ha később aztán munkát keresel.” (Ausztria, fiú)

5.5.7 ETNIKAI KISEBBSÉGEKHEZ, VAGY BEVÁNDORLÓ CSALÁDOKBA TARTOZÓ GYERMEKEK Az e csoportba tartozó gyermekjogi ügyek kezelésére javasolt fő módok közé tartoztak az alábbiak:  A helyi közösségekbe való általános beilleszkedés javítása  Az egyenlő esélyekhez való hozzáférés és információ arról, hogy szükség esetén honnan lehet segítséget kapni  Az egyedül levők / a leginkább rászorulók támogatása

Noha a legtöbb válaszadó tudatában volt annak, hogy a bevándorló gyerekek egy olyan csoportot alkotnak, amelynek a jogait megsérthetik vagy megvonhatják, sokan mégis sokkal kevésbé voltak hajlandóak azt elfogadni, hogy ezeket a gyerekeket ugyanúgy kéne segíteni és támogatni, mint a többi sérülékeny gyermekcsoportot. Alaposan kitárgyalták a rasszizmus kérdését. Néhány válaszadó utalt arra, hogy szerintük ez a fajta magatartás visszaszorulóban van. „Szerintem a rasszizmus manapság nem olyan súlyos ügy, mint régebben, ma már jobban hozzá vagy szokva a színben vagy egyebekben eltérő gyerekekhez az iskolában.” (Spanyolország, fiú) „Van még diszkrimináció, főleg az idősebbek körében, de nem gondolom, hogy a fiatalokban túl sok rasszizmus lenne.” (Franciaország, fiú)

A bevándorló gyerekekkel kapcsolatban nem csak támogató vagy pozitív megjegyzések érkeztek. Egy másik gyakori észrevétel volt az, hogy a bevándorlók és gyerekeik nem egy sérülékeny csoportot képeznek, hanem saját

25

kiváltságaik vannak, ami nehezteléshez és a bevándorló gyerekek magatartásával kapcsolatban megfogalmazott súlyos állításokhoz vezetett. „Volt nálunk egy fiú… egy bevándorló központból. Az állam jobban gondoskodik ezekről a gyerekekről, mint rólunk. Biztosítják nekik az oktatást, különböző tanfolyamokat, később meg a munkát.” (Bulgária, lány) „Sok külföldi azt akarja, hogy ne legyenek osztrákok az iskolában, pedig ez a mi országunk. Ez diszkrimináció!” (Ausztria, lány) „Azzal vannak elfoglalva, hogy olyanoknak adjanak segélyt, mint a menedékkérők, a briteknek meg nem adnak.” (Egyesült Királyság, fiú) E téren a gyermek jogaival kapcsolatban az alábbi fő veszélyeket állapították meg:  A nyelvi korlátok miatt nem teljes körű részvétel az iskolában és a társadalomban;  Szegénység;  Korlátozott hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz;  Hátrányos megkülönböztetés és társadalmi kirekesztettség.

26

A válaszadók a helyi nyelv megtanulását látták e gyerekek jogai védelmének kulcsaként. Utaltak a beilleszkedés (valamint mindkét oldalon a beilleszkedés elfogadásának) jelentőségére is: „Ha mindenki csak ragaszkodik a maga kultúrájához, akkor mindenki csak a saját nyelvét fogja beszélni, és nem lesz semmilyen egymás közti kapcsolat.” (Hollandia, fiú)

Az e csopor t jogainak jobb védelme vagy biztosítása érdekében tett javaslatok közül jó néhány a jobb beilleszkedés és a kölcsönös megértés szükségességéhez kapcsolódott; és a begyökeresedett szokások kezeléséhez: „Többet kell beszélni a toleráns magatartásról és a természetes emberi kapcsolatokról.” (Lettország, lány)

Néhány tagállamban a fiatalok azt javasolták, hogy az államnak nagyobb szerepét kéne vállalnia a beilleszkedés bátorításában.

Néhányan több multikulturális tevékenységet javasoltak egymás jobb megismerésének előmozdítása érdekében: „Vannak az iskolánkban különféle tematikus napok. Voltak például orosz napok, amikor orosz népi táncosok jöttek az iskolába, és kaptunk mindenféle orosz ételt.” (Észtország, lány)

5.5.8 ROMA, SZINTI, ILLETVE VÁNDORLÓ KÖZÖSSÉGEKHEZ TARTOZÓ GYERMEKEK Most megvizsgáljuk részletesebben a külön említett roma, szinti, és vándorló közösségeket; először összegezzük maguknak a roma gyerekeknek, aztán pedig a többi gyereknek a nézeteit ezekről a közösségekről. Az etnikai kisebbségekhez tartozó gyerekek hátterének sebezhetősége általában igaz a roma gyerekekre is. Őket is fenyegeti a nyelvi korlátok miatt az iskolába és a társadalomba való korlátozott bekapcsolódás, az egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzáférés, a diszkrimináció és a társadalmi kirekesztés veszélye. Négy tagállamban (Magyarország, Románia, Spanyolország, Egyesült Királyság) roma gyerekek különböző csoportjaival beszélgettek, melynek során megkérdezték tőlük, hogy ők hogyan látják a problémákat, és szerintük mit lehetne tenni a helyzet javítása érdekében. A roma gyerekek az alábbi javaslatokat tették az e csoportba tartozó gyermekek jogaihoz kapcsolódó kérdések kezelésére:  Több tájékoztatás és pozitív üzenet a roma kultúrával kapcsolatban  A beolvadás megengedése  Egyenlő esélyek biztosítása az oktatásban  Tájékoztatás arról, hogy hol lehet segítséget kapni

Magyarországon és az Egyesült Királyságban sok javaslat hangzott el azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne a fiatal romákkal kapcsolatos diszkriminációt kezelni. Sokan érezték úgy, hogy a roma és nem roma származásúak közti személyes kapcsolat, valamint a roma kultúrával kapcsolatos pozitív üzenetek elengedhetetlenek. Néhányan úgy érezték, hogy az elszigeteltségből fakadó problémák enyhítése érdekében fontos hangsúlyozni a kölcsönösséget és a megértést. „El kéne magyarázni, hogy én nem olyan vagyok, mint amit a tévében látsz.” (Magyarország, lány)

„Rávenni a társadalmat arra, hogy a más nemzetiségűeket is elfogadja.” (Litvánia, fiú) „Az olyan gyerekeknek, akik itteni nyelv ismerete nélkül érkeznek az országba, gondoskodásra és mentorra van szükségük… Szükség lenne olyanokra, akik beszélik a nyelvüket, és akiknek az a dolga, hogy úgy üdvözöljék őket, hogy lenyugodjanak.” (Egyesült Királyság, lány)

A magyar gyerekek felismerik, hogy a roma és nem roma gyerekek közti személyes kapcsolat elengedhetetlen ahhoz, hogy megváltozzon a viszonyulás. Az Egyesült Királyságban a fiatal romák annak is örülnének, ha szélesebb körben lenne tájékoztatás a kultúrájukról és népükről.

„Én megismertetném a roma kultúrát. Az emberek tudják meg, hogy mit és hogyan teszünk, hogy megszűnjenek a sztereotípiák. Megmutatnám az embereknek, hogy mi egy erős közösség vagyunk, és nem írhatnak le minket pusztán amiatt, amit beszélnek rólunk. Táncolunk, énekelünk, játszunk, a magunk dolgaival foglalkozunk.” (Egyesült Királyság, fiú)

Az egyesült királyságbeli roma lányok utaltak arra a szerepre, amit a tömegkultúra játszhat a különböző etnikumközösségeknek a többségi társadalommal való elfogadtatása terén, utalva a rapre és a hip-hopra. A spanyolországi roma gyerekek azon más országbeli roma gyerekek által is osztott véleményen voltak, hogy segítene csökkenteni a diszkriminációt, ha jobb oktatásban részesülnének. Említésre került, hogy az iskolák nagyobb szerepet vállalhatnának a roma gyerekek megsegítésében: „Az oktatóknak közel kéne lenniük, és ha rájönnek, hogy valaki szegény [roma] családból származik, találkát kéne javasolniuk a családdal, és felajánlani nekik, hogy szereznek segítséget, legyen az anyagi vagy másféle, diákülés vagy egyéb, szerintem a tanároknak nagy a befolyása.” (Egyesült Királyság, lány)

Egy roma lány, mikor a saját közösségéről beszélt, úgy vélekedett, hogy a társai nincsenek tisztában a jogaikkal, és több információra lenne szükségük: „Jó lenne, ha lennének olyanok, akik elmondanák nekik, hogy mik a jogaik, mert nincsenek tisztában azzal, hogy milyen jogaik lehetnek.” (Egyesült Királyság, lány)

Néhány roma fiatal úgy látta, hogy bizonyos intézmények nem nyújtanak a romáknak ugyanolyan támogatást, mint más csoportoknak. Például úgy látjuk, hogy a rendőrség nem segítőkész a közösségük felé: „Elmégy a rendőrségre, jelentesz valamit, ők meg nem tesznek semmit, azzal kéne foglalkozniuk, hogy megállítsák a gyerekeket zaklatókat.” (Spanyolország, fiú)

A nem roma gyerekek az alábbi javaslatokat tették az e csoportba tartozó gyermekek jogaihoz kapcsolódó kérdések kezelésére:  Jobb oktatás a roma gyerekek számára annak érdekében, hogy jobban be tudjanak illeszkedni a közösségbe ( és szülői ösztönzés a gyerekek iskolába járása érdekében azokban az esetekben, ahol erre szükség van);  anyagi segítség

A nem roma fiatalok véleménye a roma gyerekekről rendkívül sokszínű volt. Néhányan aggódtak értük, mint sebezhető csoportért. Több országban azonban kifejezetten előítéletes vélemények is elhangzottak, hasonlóan a bevándorló gyerekek esetéhez. Ez a viszonyulás fokozza a romák sebezhetőségét. „Automatikusan a sztereotípia alapján néznek rájuk, mintha vigyázni kéne [velük]. Ez egy rossz dolog. Lehet, hogy ők válnak erőszak áldozataivá.” (Írország, lány) „Ha valami rossz történt, rögtön őket hibáztatták.” (Románia, lány)

A roma gyerekek jogainak előmozdítását célzó módszerekre vonatkozó megjegyzések és javaslatok elsősorban azokból a tagállamokból érkeztek, amelyekben jelentős roma közösségek élnek. A spanyol válaszadók véleménye szerint kapcsolat van a roma származás és a hajléktalanság közt. Javasoltak egy támogatási programot a roma gyerekeknek a spanyol társadalom szélére szorulása ellen: „Sokan még csak rájuk sem néznek, elszigetelik őket; nem kéne ennyire kerülni őket.” (Spanyolország, lány) „Hadd lássák, hogy nem sajnálod őket és szóba állsz velük, útbaigazítod őket.” (Spanyolország, lány)

Javasolták több menedékhely létrehozását, a rendőri jelenlét növelését a védelmük érdekében, a felvilágosításukat, a szüleiknek munka biztosítását annak érdekében, hogy ne kelljen koldulniuk, valamint a többségi társadalom hatékonyabb felvilágosítását, hogy „ne tekintsék a romákat butáknak”. Sok nem roma gyerek hangsúlyozta azt, hogy az iskolába való beilleszkedés az első lépcsője a félreértés miatti akadályok eltörlésének, és a roma gyerekekben a jogaik tudatosításának. Úgy érezték továbbá, hogy a roma gyerekeknek további támogatásra lehet szükségük annak biztosításához, hogy élni tudjanak a rendelkezésre álló oktatási lehetőségekkel: „A roma szülők nem ösztönzik a gyerekeiket arra, hogy iskolába járjanak… vagy egy roma osztálytársam, de nincs számítógépe otthon. Nagyon keményen próbálja jobban megtanulni a számítógépezést, de így nem tudja.” (Szlovákia, lány)

A gyerekek viszonyulása nagyon hasonló Bulgáriában, ahol sokan közülük úgy érzik, hogy a roma gyerekek életében a változásnak elsősorban a szülőkön keresztül kell eljönnie: „Talán ha így rendeznék a dolgokat; »küldd el a gyerekedet az iskolába, megkapod a segélyed«. Ez változtatna egy kicsit a dolgokon.” (Bulgária, lány)

27

Melléklet – Iránymutató a beszélgetéshez GYERMEKJOGI KVALITATÍV EUROBAROMÉTER – A GYERMEKEK JOGAI FÓKUSZCSOPORT TÉMA IRÁNYMUTATÓ A VÁLASZADÓK ELŐZETES FELADATA Mielőtt részt vesznek a csoportfoglalkozásban, a gyerekeket megkérik arra, hogy végezzenek el egy rövid előzetes feladatot annak elősegítése érdekében, hogy a csoportfoglalkozás eleje gyorsan és zökkenőmentesen menjen. Köszönjük, hogy beleegyeztél abba, hogy részt veszel ebben a kutatásban. Ennek a kutatásnak az a célja, hogy kiderítsük, hogy az olyan gyerekek és fiatalok, mint amilyen te is vagy, mit gondolnak arról, hogy mi fontos a jólétükhöz. Beszélgetni fogunk olyan dolgokról is, amik árthatnak a gyerekek és a fiatalok jólétének, és gondolkodni fogunk arról, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy véget vessünk az ilyesmiknek, vagy hogy a gyerekek maguk mit tehetnek abban az esetben, ha úgy bánnak velük, vagy olyat tesznek velük, aminek nem örülnek. Mielőtt részt vennél a csoportfoglalkozásban, szeretnénk, ha eltöltenél egy kis időt annak átgondolásával, hogy milyen manapság gyereknek / fiatal felnőttnek lenni. Be tudnál írni az alábbi táblázatba öt olyan dolgot, ami szerinted nagyszerű abban, ha valaki manapság gyerek / fiatal felnőtt, és öt olyan dolgot, ami pedig pocsék?

Mitől nagyszerű manapság gyereknek /

Mitől pocsék manapság gyereknek /

fiatal felnőttnek lenni?

fiatal felnőttnek lenni?

1

28

2 3 4 5 Ha úgy érzed, nem jut eszedbe semmi, esetleg beszéld meg a barátaiddal vagy a családoddal. Kérünk, hogy ne felejtsd el a listádat magaddal hozni. A lista fontos lesz az este során, és sajnos nem fognak tudni részt venni a csoportfoglalkozásban azok, akik nem hozzák magukkal.

Fókuszcsoport téma iránymutató 1. BEVEZETÉS (10-15 PERC) Kezdeti bemelegítés és ismerkedés a gyerekekkel, lehetővé téve számukra, hogy ellazuljanak egymással. Cél továbbá a gyerekek személyes helyzetének, családi körülményeinek és prioritásainak megismerése, hogy a későbbi beszélgetés során a kérdéseket hozzájuk tudjuk igazítani. • • • •

Moderátor Maga a személy TNS Önálló személy

• • • • • • • • •

Eljárás Bizalmas Nincs jó /rossz válasz Minden vélemény fontos Gondolatok azzal kapcsolatban, hogy milyen ma gyereknek / fiatal felnőttnek lenni a világban A projekt az egész EU-ra kiterjed, minden országban beszélgetnek hozzátok hasonló fiatalokkal country Hang/videofelvétel készítése (adott esetben) Vetítés (ha lehetséges)

A résztvevőknek el kell magyarázni, hogy a „gyermek” kifejezés alatt minden 18. életévét be nem töltött személyt értünk. • • • •

Válaszadók: Név Család (szülők, fiú- és lánytestvérek stb.) Mit szeretsz csinálni

2. GYERMEKLÉT NAPJAINKBAN (15-20 PERC) A cél azon témák megállapítása, amelyek érdeklik a gyerekeket, és amelyekkel kapcsolatban erős érzéseik vannak. Annak megértése továbbá, hogy ezek a kérdések miért fontosak a számukra, illetve melyek az életnek azok a területei, ahol megszorítva, korlátozva vagy akadályozva érzik magukat – olyan területek, ahol nem érvényesülnek a jogaik. A válaszadókat meg kell kérni arra, hogy nézzék meg az előzetes feladatot – rá kell kérdezni, hogy mit válaszoltak arra a kérdésre, hogy „mitől nagyszerű” a jövőbeni hivatkozások érdekében a főbb választípusok összegzése flipcharton vagy egy nagy papíron • • •

Mitől nagyszerű ma gyereknek /fiatal felnőttnek lenni? Hogyan jutottak eszedbe ezek a válaszok? Ti többiek mit gondoltok erről?

Az előzetes feladat újbóli átnézése – meg kell kérni őket arra, hogy nézzék meg a „mitől pocsék” részt és gyűjtsék össze a fő témákat • • •

Mitől pocsék ma gyereknek / fiatal felnőttnek lenni? Hogyan jutottak eszedbe ezek a válaszok? Ti többiek mit gondoltok erről?

A csoportfoglalkozás során mindkét listát kéznél kell tartani a visszautalások végett

29

3. A GYERMEKEK JOGAI – MEGÉRTÉS ÉS VISZONYULÁS (25 PERC) A cél a jogok témakörének bevezetése, valamint annak megállapítása, hogy mennyire értik meg a fogalmat innentől a cél a gyermekjogok lehetséges terjedelmén való gondolkodás, valamint a válaszadók arra vonatkozó nézeteinek megismerése, hogy szerintük más gyerekcsoportokra milyen jogok vonatkozhatnak. Flipchart használatával ki kell dolgozni a csoporttal együtt egy olyan diagramot, amelyen szerepelnek mindazok a szereplők (személyek vagy csoportok), akik befolyással vannak az életükre. • • • • •

Magatokat leszámítva ki hoz olyan döntéseket, amelyek kihatással vannak az életetekre? A kihatás lehet jelentős, olyasmi, ami mindenkit érint, Vagy lehet kicsi, olyasmi, ami csak titeket vagy a barátaitokat érint. Milyen mód(ok)on befolyásolják az életeteket? Ez jó vagy rossz dolog (vagy ez a körülményektől függ)?

A csoportfoglalkozás során a diagramot kéznél kell tartani a hivatkozások végett • • • • •

Úgy érzitek, hogy elég befolyásotok van azokra a döntésekre, amik kihatással vannak az életetekre? Miért (miért nem)? Mennyi beleszólásotok van? Mikor van lehetőségetek elmondani a véleményeteket? Hogyan kap teret a véleményetek?

Nem szabad hagyni, hogy a beszélgetés elakadjon a szülői felügyelet részleteinél, pl. Hogy nem szabad este sokáig fennmaradniuk, vagy hogy meg kell csinálniuk a házi feladatot stb. Szükség esetén vissza kell utalni ennek a szakasznak az első pontjára; a fiatalok életét befolyásoló szereplők.

30

• • •

Mikor és hogyan szeretnétek több beleszólást? Miért érzitek úgy, hogy nincs több beleszólásotok? Mit szeretnétek, milyen egyéb módon vegyék figyelembe a ti nézőpontjaitokat?

Röviden összegezni kell a beszélgetés eddigi főbb pontjait, és ezeket össze kell kapcsolni az emberi jogok fogalmával. • • •

Ismeritek az „emberi jogok” kifejezést? Mit jelent? Szerintetek milyen jogai vannak az embernek?

• • •

Mi a helyzet a gyerekek jogaival, ezek mások, mint a felnőtteké? Hogyan / mi módon? Miért?

Ezen a ponton hangsúlyozni kell, hogy most szélesebb körben gondolkodunk általában a gyerkekek jogairól, vagyis a különbböző hátterű, illetve kisebb gyerekekről úgyanúgy szó van, mint a saját kortárscsoportjukról szükség esetén emlékeztetni kell a résztvevőket arra, hogy a gyerek kifejezés alatt minden 18 év alatti értendő. • •

Szerintetek milyen jogai vannak a gyerekeknek? Szerintetek milyen jogai kellenek, hogy legyenek a gyerekeknek?

A csoporttal együtt el kell készíteni a gyermekjogok listáját A listának nem kell teljes körűnek lennie, de törekedni kell arra, hogy tartalmazza a válaszadókban felmerülő főbb témákat és aggodalmakat – szükség esetén vissza kell utalni a korábbi feladatokra. A moderátornak arra is használnia kell a gyakorlatot, hogy a válaszadóknak segítsen közös megegyezésre jutni a jogok mibenlétével kapcsolatban.

4. GYERMEKJOGOK – VÉDELEM (20 PERC) A cél az emberi jogok szélesebb perspektívába helyezése a válaszadók számára, valamint annak megértése, hogy szerintük hogyan kellene az ilyen jogokat megvédeni és a jogsértéseket megelőzni amennyiben lehetséges, a beszélgetést a részletek irányába kell terelni olyasmikről, hogy mit szeretnének / tapasztaltak / hogyan reagálnának stb. A szakasz végén felvázolásra kerül néhány olyan helyzet, ami segít az olyan kulcsterületekre összpontosítani, mint az erőszak, a szegénység és a láthatatlan gyerekek. Amennyiben a fontos jogok listája nem alakult ki spontán módon, meg kell mutani az 1-es kártyát, amin a gyerekek / fiatal felnőttek által gyakran említett jogok szerepelnek, és meg kell vitatni ezeket. • • • •

Mit gondoltok ezekről? Szerintetek a gyerekeknek ilyen jogai kell, hogy legyenek? Szerepel olyasmi a listán, aminek nem kéne itt lennie? Miért?

•

A listát átnézve jut eszetekbe olyan gyerek vagy tinédzsercsoport az országotokban, illetve európában, akik különösen veszélyeztetettek lehetnek (vagyis a jogaik nincsenek meg, illetve nem élveznek védelmet)? Szerintetek milyen területeken lehetnek különösen veszélyeztetve? Szerintetek miért van ez így?

• •

Szükség esetén tisztázni kell, hogy „Európa” alatt az EU értendő, vagyis Oroszország, a Balkán stb. nem. Amennnyiben nem merülnek fel spontán módon, az alábbi témák mindegyikét szóba kell hozni az EU vonatkozásában és a fenti kérdések tükrében. • • • • • • •

Kolduló / az utcán élő gyerekek Nagyon szegény családokból származó gyerekek Bevándorló gyerekek, akik egyedül, vagy a szüleikkel érkeznek európába Fizikai / érzelmi erőszaknak vagy zaklatásnak (otthon, az iskolában stb.) kitett gyerekekek Diszkrimináció vgy rasszizmus áldozataivá váló gyerekek Intézményekben élő (fogyatékos vagy nem fogyatékos) gyerekek (például a speciális igényű gyerekek számára létrehozott intézmények, vagy az árvaházak, ahol a jogsértés veszélye nagyobb) Szülő nélküli gyerekek, illetve olyanok, akikről a szüleik nem tudnak gondoskodni

• • •

Szerintetek van olyan gyerekcsoport, akiknek különösen védeni, vagy támogatni kell a jogait? Melyek ezek a csoportok? Miért igényelnek különös figyelmet?

Fel kell jegyezni a szóba kerülő gyermekcsoportokat, illetve szituációkat, hogy az 5-ös szakasz során meg lehessen vizsgálni őket.

5. A GYERMEKEK JOGAI – SEGÍTSÉG ÉS TÁMOGATÁS (20 PERC) A cél annak megismerése, hogy a résztvevők szerint mit lehetne / kellene tenni a gyermekek jogainak hatékonyabb támogatása és védelme érdekében. Először megvizsgáljuk azokat a sebezhető csoportokat, akikről már beszéltünk a 4-es szakasz során, és megnézzük, mi egyebet tehetne még értük a felnőttek világa. Azután megkérdezzük a válaszadókat, hogy mit tennének, ha úgy éreznék, hogy megsértették a jogaikat, és a felnőttek világa mit tehetne a jogaik hatékonyabb védelme érdekében. Ha ezekre az eu-ban élő gyerekcsoportokra gondoltok, akik nagyobb veszélynek vannak kitéve, mi jut eszetekbe, mit tehetne a felnőttek világa a hatékonyabb támogatás / védelem érdekében. • • • •

Mit tehetnek a gyerekek ilyen helyzetekben, ha segíteni akarnak a jogaik megvédésében? Szerintetek mi mást lehetne / kellene tenni értük? Szerintetek mi lenne számukra a legnagyobb segítség? Hogyan kéne a gondjukat viselni / támogatni őket / megvédeni őket?

Szükség szerint ismét fel kell vetni a 4. szakasz fókuszterületeit (plusz bármely egyéb, a csoport által felvetett területet). •

Kolduló / az utcán élő gyerekek

31

• • • • • •

Nagyon szegény családokból származó gyerekek Bevándorló gyerekek, akik egyedül, vagy a szüleikkel érkeznek Európába Fizikai / érzelmi erőszaknak vagy zaklatásnak (otthon, az iskolában stb.) kitett gyerekekek Diszkrimináció vgy rasszizmus áldozataivá váló gyerekek Intézményekben élő (fogyatékos vagy nem fogyatékos) gyerekek (például a speciális igényű gyerekek számára létrehozott intézmények, vagy az árvaházak, ahol a jogsértés veszélye nagyobb) Szülő nélküli gyerekek, illetve olyanok, akikről a szüleik nem tudnak gondoskodni

Azután magára a csoportra kell fókuszálni. Páros munkára kell kérni őket: • • • •

Mit tennétek, ha úgy gondolnátok, hogy a jogaitok veszélyben vannak, vagy nem kapnátok meg a jogaitokat otthon; az iskolában; máshol? Hova mennétek? Kivel beszélnétek? Mit gondoltok, mi történne?

Szükség esetén emlékeztetni kell a résztvevőket arra, hogy jogok alatt nem olyasmit értünk, mint az éjszakai kimaradás joga stb. Ha végeztek a feladattal, meg kell őket kérni, hogy vitassák meg, amit írtak, és ki kell deríteni, hogy miért. Szóval úgy érzitek, hogy tudjátok, mit kell tennetek, ha a jogaitok veszélyben vannak:

32

• • • •

Otthon Az iskolában Máshol Miért (miért nem)?

• • • • • •

Hogyan támogathatna a felnőttek világa titeket vagy más gyerekeket és tinédzsereket ezekben a helyzetekben? Min változtatnátok, ha lehetőségetek lenne rá? Ha lenne mód másképp válaszolni / panaszkodni / elintézni valamit, hogyan szeretnétek értesülni erről? Ha valaki szeretné a gyerekeket / fiatal felnőtteket felvilágosítani valamiről, hogyan tehetné ezt meg? Ti hová fordulsz, ha információra van szükségetek valamiről? Mit tartanátok hasznosnak?

6. ZÁRÓ GONDOLATOK (20-25 PERC) Ez a szakasz lehetőséget ad az olyan kérdések vagy témák megvitatására, amelyek a korábbiak során nem lettek teljesen megbeszélve, valamint annak kiderítésére, hogy a gyerekek min változtatnának leginkább. Erre a szakaszra sok idő jut, így lehetőség van bármely, a válaszadók által érdekesnek tartott gondolatmenet kibontására, és a korábbi beszélgetések során meg nem vizsgált kérdések felvetésére. Ez a szakasz lehetőséget nyújt az eligazító anyagokban felvetett olyan témák felvetésére is, amelyekkel kapcsolatban a csoportnak véleménye lehet. Ha ti lehetnétek a miniszterelnök egy napra, mit tennétek, hogy • • • • •

hatékonyabban támogassátok és védjétek a (ORSZÁGNÉV)-ban élő gyerekeket? Mik azok a dolgok, amik a legnagyobb segítséget jelentenék a gyerekek jogainak védelméhez? Hogyan valósítanátok meg ezeket? Van még valami, amit el szeretnétek mondani? Bármi, amire korábban nem volt lehetőség? Köszönetnyilvánítás a válaszadóknak, és a beszélgetés lezárása.

Európai Bizottság A gyermekek jogai – az ő szemszögükből Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala 2010 – 36 oldal – 21x29.7cm ISBN 978-92-79-19042-1 doi:10.2758/60727

DS-31-11-005-HU-C

doi:10.2758/60727